VEGYESEK. 78$

is egy néhány kifogást tevén fölolvasó állításaira. Második értekező* Dr. Wlislocki Henrik volt, kinek «A czigány népdalokról* czímű érdekes munkáját Geréb József olvasta fel. P.

K Ö N Y V É S Z E T .Összeállítja HeUebrant Árpád.

Endrödi S. Dugonics András életrajza. (Magyar Helikon. 3. füzet.) Pozsony,.1883. Stampfel. (8r. IV, 24. 1.) 20 kr.

— Kölcsey Ferencz életrajza. (Magyar Helikon. 4. füzet.) Pozsony, 1883- Stampfel. (8r. IV, 24. 1.) 20 kr.

Finály H. A latin nyelv szótára. A kútfőkből a legjobb és legújabb szótár­irodalomra támaszkodva. 3. fűz. Catenarius— contestate. Budapest, 1883. Franklin-Társulat. (N. 8r. 321— 489 hasáb.) 80 kr.

Hoffinann M. Német tan- és olvasókönyv. III. kötet. A középtanodák V. és VI. osztályai számára. A legújabb tanitás-terv utasításai nyomán szerkesztette s nyelvi, tárgyi és irodalomtörténeti jegyzetekkel ellátta. Budapest, 1883. Franklin-Társulat. (N. 8r. VIII, 272 1.) 1 írt 20 kr.

Költők tára, Régi magyar. IV. köt. (Nagybánkai Mátyás, Siklósi Mihály,. Végkecskeméti Mihály, Battyáni Orbán, Tolnai György, három név­telen, Ilosvai Selymes Péter. 1540—1575.) Budapest, 1883. Akadémia. (N. 8r. VHI, 460 1.) 2 frt.

Nyelvtudományi Közlemények. Kiadja a m. t. Akadémia nyelvtudományi bizottsága. Szerkeszti Budenz J. XVII. köt. 2. fűz. Budapest, 1882. Akadémia.

Tartalom: Budenz J. Osztják mondatok, Vologodszki orosz-osztják szótárából. — Zoltvány L. J. A Nádor-codex nyelvi sajátságairól. — Munkácsi B. Votják nyelvmutatványok. — Kisebb közlések: Kunos J. Fordított népetymologiák. — Balassa J. Mássalhangzó-csoportok egy­szerűsítése. — Budenz J. csag. baru «bőr» ?

Simonyi Zs. A magyar kötőszók, egyúttal az összetett mondat elmélete.II. kötet. Az alárendelő kötőszók első fele. Budapest, 1883. Akadémia. (N. 8r. 192 L) 1 frt 20 kr.

So hokles. Antigoné. Fordította s magyarázta Csiky Gergely. (Jeles irók iskolai tára. XX.) Budapest, 1883. Franklin-társulat. (8r. 95 1.) 50 kr.

Yutkovicli S. Töredékek Petőfi Sándor életéből. (Magyar Helikon. 5— 8.. füzet.) Pozsony, 1883. Stampfel. (8r. VII, 96 1.) 80 kr.

Conat Aug., La poésie Alexandrine sous les trois premiere Ptolomées-(324 —222 a. J.-C.) pár A. C., doyen de la faculté de lettres de Bor­deaux, Paris Hachette. XIV és 525 1. 7 fr. 50 c.

Összefoglalása és kiegészítése azon tanulmányoknak, melyeket Conat eddig az alexandrin költészetről közzé tett. Lycophron Alexandráját,

Digitized by v ^ o o Q i e

784 KÖNYVÉSZET.

Euphoriont, kiről már Meineke igen alaposan értekezett, az alexan­drinusok drámai költészetét Conat nem tárgyalja, de annál kimerítőb­ben szól a többi alexandrinus költők életéről és műveiről, Philetaeról, Kallimachosról, Aratosról, Apollonius Rhodiusról, a didacticus költőkről, az alexandriai könyvtár őreiről stb. Úgy a tudós mint a laikus' nagy haszonnal és élvezettel fogja olvasni ezen alapos és szellemes könyvet.

Dr&ger A. Ueber Syntax und Btil des Tacitus. 3. verb. Aufl. Leipzig, Teubner, 188*2. XIV, 130. 1. 80 Pf.

A munka két főrészre oszlik, 1—89. l.-on a syntaxist, 90— 130 1. Taci- tusnak stílusát tárgyalja. Az első főrész 5 fejezetben szól a beszéd- részekről, az egyszerű mondatról, a coordinatio-, alárendelt mondat é6 a rövidített mellékmondatról. A II. rész 11 fejezetből áll és tárgyalja a szóhelyezést, mondathelyezést, körmondatszövést, a kifejezés rövid- és tömöttségét, figurákat, metaphorákat, stilistikai hibákat, a szónoki és költői színezetet, más írók utánzását és a szerző subjectivitását. — Ámbár a munkában sok a pótolni és javítani való, de azért az, ki Tacitussal bővebben akar foglalkozni, nem nélkülözheti.

Feldmann Jós., Lateinische Syntax. In den Hauptregeln mit Rflcksicht auf die ErgebniBse dér vergleichenden Sprachwissenschaft ttber- sichtlich zusammengestellt. Hannover. 1882. X és 69 1. 1 márka SO.

Többet igér mint a mennyit megtart. A közönséges mondattanoktól, melyek nem akarják az összehasonlító nyelvtan eredményeit felhasz­nálni, csak egy pár pontban különbözik; így pl. az ablativusnak három részre való osztásában (honnan ? locativus, instrumentális). Külömben a negyedik és ötödik osztály tanulóinak van szánva; példáit nagyobb­részt Cornelius Neposból és Caesarból veszi.

Grimm W. Eleinere Schriften. Herausg. v. G. Hinrichs. III. Bd. Berlin, Dümmler 1883. (8r. V, 588 1.) 12 Mk.

Tartalma: Die altnord. Litteratur in dér gegenwártigen Periode (1820).— Zűr Litteratur dér Hunén, mit Nachtrag v. Jacob Grimm.— Bericht über eine Inschrift auf einem in dér Walachei ausgegrabenen goldenen Ring. — Witege mit dem slangén. — Die Sage vöm Ursprung dér Christusbilder. — Dér Epilog zum Rolandsliede. — Zu Walther von dér Vogelweide. — Athis u. Propliilias. — Athis u. Prophilias. Weitere Bruchstücke. — Die Sage von Athis u. Prophilias. — Exhor- tatio ad plebem christianam. — Glossae Casaellanae. — Über die Bedeutung dér deutschen Fingernamen. — Nachtrag zu den Casseler Glossen. — Altdeutsche Gespráche. — Altdeutsche Gespráche. Nach­trag. — Deutsche Wörter fitr Krieg. — Wiesbader Glossen.

Digitized by v ^ o o Q i e