Ember és plakát - a kommunista ideológia a

Ember és plakát - a kommunista ideológia a plakátművészetben

Magyarországon 1918 és 1956 között

Írta: Konzulens:

Felföldi László Dr. Veres Ildikó

Miskolc Bölcsészettudományi Kar – Szabadbölcsészet

1

Tartalom

1. Bevezetés 2

2. Plakátművészet és politikai kommunikáció 4

2.1. Pszichológiai sajátosságok jelentősége 4

2.2. Esztétikai sajátosságok és politikai propaganda a plakátművészetben 8

2.2.a. Mi a műalkotás? 8

2.2.b. A színek szerepe és jelentősége az alkotásokban 13

3. Plakátművészet Magyarországon 1918 és 1956 között 15

3.1. Plakátművészet és propaganda Magyarországon 15

3.2. Kommunista szimbólumok megjelenítése a plakátokon 18

4. Jegyzetek 26

5. Irodalomjegyzék 30

2

1. Bevezetés

Mi a plakát?

Plakát nem más, mint „nyomdailag sokszorosított kültéri hirdetmény, amely grafikai és

tipográfiai elemek felhasználásával készül. A vizuális kommunikáció klasszikus formája”.1

A 100+1 éves a magyar plakát című szakkönyv szerint a modern plakát nem más, mint

„olyan dokumentum, ahol a kép és a szöveg együtt vizuálisan ütőképes és kiköveteli a

figyelmet”2. Ebből a meghatározásból is következik, hogy plakát létezett korábban is.

Ugyanezen könyv szerint „az első plakátok Angliában, az 1840-es évek derekán jelentek

meg, ahol a kicsi, úgynevezett ős plakátokat az omnibuszok belső üvege fölé ragasztották.

Ezt a szokást a korai festmények meg is örökítették. 3

Véleményem szerint túlzás a 40-es plakátokat ős plakátoknak datálni. Ha a plakát fogalmát

kicsit kitágítjuk, máris láthatóvá válik, hogy az első plakátok sokkal régebbről származnak.

Ha eltekintünk attól, hogy a plakátoknak grafikai elemeket is kell tartalmaznia, akkor egy

sokkal szélesebb körben vizsgálódhatunk. Az első ilyen dokumentumot az ókori Rómában

használták, mégpedig a Forumokon abból a célból, hogy a népet tájékoztassák a regnáló

szenátus döntéseiről. A nagy ugrást a plakátművészetnek a kínai nyomdaipar adta, ahol

már a Kr.u. 6. illetve 7. században használták a nyomdagépet.

„Az elfogadott hipotézis szerint nyomtatás már Tang-dinasztia (618-907) első felében

ismert volt. Egyes szakemberek azt sem tartják kizártnak, hogy már a Tang-dinasztiát

megelőző századokban kifejlesztették a nyomtatáshoz szükséges technológiát. Igaz, hogy

ekkor még meglehetősen egyszerű formában készítették a nyomtatványokat, de a fadúcos

nyomtatás igen gyorsan fejlődésnek indult, s egyre tökéletesebb minőségben voltak

képesek előállítani a nyomtatott műveket.

3

A ma ismert legrégibb kínai nyomtatott mű megtalálása a magyar származású Stein Aurél

nevéhez fűződik, aki 1907-ben a tunhuangi barlangtemplom befalazott könyvtárában

rábukkant a 868-ban nyomtatott Gyémánt szutrára (1. ábra), amely már illusztrációt is

tartalmazott. Az írásjegyek kiváló minősége és a illusztráció megléte már Stein Aurélt is

arra a következtetésre vezették, hogy a nyomtatásnak Kínában már jóval 9. század előtt

léteznie kellett, hiszen a Gyémánt szutra egy igen fejlett fanyomódúcos könyvnyomtatási

technológiáról árulkodik.”4

1. ábra: Buddha és kísérői a Gyémánt szutrából

(fametszet) (868.) (London, British Museum)

4

2. Plakátművészet és politikai kommunikáció

Mivel a plakátok és a plakátművészet nem a természet reprezentálására megalkotott

művészet, hanem egy sajátos szubjektumot kifejező művészet, ezért nem is hagyhatjuk

figyelmen kívül a szubjektív tényezők fontosságát. Ebben a fejezetrészben azokat az

elméleteket és folyamatokat fogjuk taglalni, amelyek szerepet játszanak a plakátok

megértésében, megítélésében. Ezeken a kommunikáció, a pszichológia egyes alaptéziseit

és az esztétika, az ízlés ide tartozó elméleteit értem.

2.1 Pszichológiai sajátosságok jelentősége

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell összevonni a kommunikáció és a pszichológiai

tényezők vizsgálatát. Erre azért van szükség, mert a plakátoknál, mint ahogy mindenki

tudni véli, az észlelés vizuálisan történik, ettől viszont elválaszthatatlan lesz a pszichológia

néhány tézise, amelyeket az alábbiakban bővebben kifejtek.

Nem részletezzük a különböző kommunikációs információ cserélő elméleteket, mivel ez a

témához szorosan nem kapcsolódik, ezért maradunk a legegyszerűbb modellnél, az adó-

üzenet-vevő felállásnál. Talán a legfontosabb tézis, amit mindenképpen be kell vezetnünk,

az a verbális és a nonverbális észlelés közti különbség. „Ismert tény, hogy a verbális üzenet

felfogása hosszabb időt vesz igénybe, mint a képi üzeneté, ha ugyanakkora mennyiségű

információ továbbítása a cél.”5 Ezért is alkalmazzák a reklámszakemberek inkább a

nonverbális eszközöket. Viszont itt kell kiemelni, hogy ugyan a nonverbális üzenet

felfogása a gyorsabb, egyben az a tudat egy sokkal mélyebb részére is hat. Olyan

folyamatokat indít el, amiket nem is gondolnánk. Ezzel a jelenséggel foglalkozik a

pszichológia egyik ága az emlékezés-lélektan, amely a nonverbális észlelést az

úgynevezett flashbulb jelenséggel írja le. „Vagyis az erős emocionális részvétellel zajló

eseményekkel összefüggésben hosszabb időn át vagyunk képesek részletes információk

képi felidézésre.”6 Ennek a tézisnek az értelmezésére sokféle elmélet született már, de a

legelfogadottabbak azok, amelyek az ösztöntanból indulnak ki. Például ilyen Sigmund

Freud pszichoanalíziselmélete is, amely szerint az emberben csak úgy, mint az állatokban,

ösztönök uralkodnak. Ezeket az ösztönöket ő két részre osztotta, tudatos és tudatalatti

5

ösztönökre. A tudatalatti ösztönökhöz sorolta a nemi ösztönt, az önfenntartó ösztönöket

pedig tudatosnak titulálta. Ez a reklámszakembereknek is nagyon fontos segítség volt,

hiszen így minden terméken túl tudtak adni, ha valamilyen nemiséget stimuláló

környezetbe helyezték azt.

Az ember a tapasztalati megismerésben kiemelten a látást preferálja, így elsősorban a

vizuális jelekből ismeri meg környezetét. Ezért lehetséges az, hogy akarva-akaratlanul is

úgy gondoljuk, hogy a bennünket körülvevő tárgyak jelzéseket küldenek felénk. Mint

ahogy azt Erving Goffman is kiemeli az impression management 7 elméletet bemutató

írásában 1979-ben, az ember az egyes tárgyakkal képzettársítást végez.

Ilyen képzettársítás, amely talán a legjelentősebb, az arc keresése a tárgyakban. Az

emberek hajlamosak az egyes természetes illetve mesterséges alakzatokban arcformákat

felfedezni.

Ennek egyik legkirívóbb példája 1976-ban történt, amikor a Viking 1 űrszonda Marsról

készített felvételeit nyilvánosságra hozták (2. ábra).

Első ránézésre midnenki arcra asszociál, de természetesen a tudósok bizonyították, hogy a

képen látható képződmény tisztán geológiai jellegű. Miért is fontos az, hogy sok amorf

képződményben arcokat látunk? Az arc vonásai sok mindent elárulnak, s a plakátok

szempontjából nézve ez azért bír különös jelentőséggal, mert például egy szép arccal

minden eladható. Ennek oka az emberi pszichikum mélyén található, amelyet Bereczkei

Tamás tárt fel tanulmányában8.

2. ábra Viking 1 photograph of the Face on

Mars (1976) (NASA digitális archívum)

6

De milyen is a szép arc? A művészetfilozófusok, pszichológusok nagyon sokat

gondolkodtak azon, mit is tekintünk szép arcnak, hiszen ez eléggé egyénfüggő. Végül

egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy arcok megítélésében a legfontosabb

szempont a szemek és a száj formája és arányossága. Ezt Bereczkei Tamás magyar

pszichológusnak is sikerült tanulmányában bebizonyítania 2008-ban.9 Egyes szem- és

arcformákhoz természetesen más-más képzetet társítunk. Ezzel a marketing szakemberek

könnyen befolyásolhatják a fogyasztókat.

Fontos szempont még maga a személyiség, ami a legfontosabb a befogadásnál. Szabó

István Pszichológia című könyvében részletesen bemutatja a különböző

személyiségelméleteket.

„A tudomány fejlődése során kialakult különféle személyiségelméletek a

személyiségfogalom kérdésében igen változatos álláspontot képviseltek. A mai felfogás

csak a legutóbbi időben vált általánosan elfogadottá. Ennek legfontosabb megállapításai a

következőkben foglalhatók össze:

1. A személyiség a társadalmi fejlődés eredménye (az ember csak társadalmi

körülmények között fejlődhet személyiséggé)

2. Minden személyiség meghatározott szerepet tölt be a tásadalom életében, a

társadalmi fejlődésnek tehát cselekvő részese. Értékét is döntően az határozza meg,

hogy milyen társadalmi szerepeket vállal.

3. Az adott kor uralkodó felfogásainak, törekvéseinek a hordozója, minthogy benne a

kor társadalmi-történeti viszonyai tükröződnek. De nem mechanikus terméke

ezeknek a viszonyoknak, hiszen egyéni döntései alapján alakítja saját életét.

4. Bár alapvető biológiai adottságai veleszületettek, kibontakozása mégis a társadalmi

tevékenység és nevelés útján megy végbe.

5. A személyiség sajátos kis világ. Legfőbb sajátossága a felismert „én”, melynek

segítségével képes elhatárolni magát a környezettől, képes önmagára ismerni. Az

„én”-t nemcsak hatótényezőként éli át, hanem folyamatként is, mivel állandóan

7

tudatában van annak, hogy önmagában azonos, sőt ez az átélés más emberekkel

való viszonyában is működik.

6. A személyiség létformája a tevékenység. Fejlődése szempontjából különös

jelentősége van a tanulásnak, amely egyrészt lehetővé teszi számára a szociális

örökség birtokbavételét, másrészt saját képességeinek, és egyéb tulajdonságainak a

fejlesztését.

7. A személyiség önszabályozó rendszer, hiszen saját aktivitással rendelkezik és képes

önmagát irányítani; de egyúttal nyílt rendszer is, mivel nem csak a külső hatásokra

képes reagálni, hanem saját energiája, inditékai, céljai révén belső indíttatású

tevékenység végzésére is alkalmas. Önállósága, önmeghatározottsága ennek

ellenére viszonylagos, hiszen iménti lehetőségeivel csak a társadalom szabta

keretek között élhet.”10

A személyiség ugyan egy oszthatatlan individuum, még is rendelkezik sajátos belső

struktúrával, amit már képesek vagyunk részekre bontani. Ezt előszőr Freud tette meg. Az

ő elmélete megkülönböztet tudatos és tudalatelőtties tartományt a személyiségen belül.

Fontos probléma témák szempontjából a meggyőzés pszichológiai hátterének feltárására. A

meggyőzés nem más, mint „pszichikus ráhatás, a tudat átszervezésre, eredménye pedig az

értelmi belátás, az elfogadás, a tudatosulás és az érzelmi azonosulás. Az értelmi elfogadás,

az érzelmi azonosulás folytán a következmény meggyőződéssé válhat, és beépülhet az

egyén értékrendszerébe. A meggyőzés történhet szóban, példaadás és eszményképállítás

formájában.”11

Plakátok - azon belül is a politikai plakátok - nyilvánvaló módon csak a

példaadás vagy az eszményképállítás eszközével élhetnek.

A szakirodalom ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „a példaadás, másnéven példamutatás a

közvetlen tapasztalat és átélés erejével hat, ennél a változatnál tehát az érzelmi hatás

dominál. Vagyis az ember akaratlanul is a másik hatása alá kerül, ha annak viselkedése,

magatartása tipikus vagy eredeti és számára vonzó.”12

Természetesen az embereknél a

számukra követhető normák különböznek. A kisgyermekek azok, akik minden normát

elsajátítanak, vagyis mindet utánoznak, amit látnak. A felnőtt is utánoz, de mielőtt ezt

megtenné egyezteteti a látottakat a saját értékkészletével pl. erkölcsével. „A példaadásnál

8

elsőrendű követelmény a példa következetes megjelenítése, a fogadó személyéhez való

pozitív, a példára való ráhangolódás elérése.”13

Az eszményképállítás csak abban különbözik a példaadástól, hogy ez általában elvont,

általános emberi tulajdonságokat mutat be az egyénnek. Nagyon fontos szabálya, hogy a

bemutatott modell közel álljon a társadalom embereszményéhez, vagyis fontos lesz a

megelőző nevelés.

2. 2. Esztétikai sajátosságok és politikai propaganda a plakátművészetben

2. 2.a. Mi a műalkotás?

A műalkotás egy definíció szerint: „ a művészi alkotómunka eredménye, olyan - széles

értelemben felfogott - tárgy, amely rendelkezik az esztétikum sajátosságaival”14

, de mai

napig nincs mindenki által elfogadott elmélet. Számunkra Beke László Műalkotások

elemzése c. könyve ad támpontot e nehéz kérdésben, amely felsorolja, hogy az alábbiak

közül, milyen funkcióval vagy funkciókkal kell bírnia egy alkotásnak, hogy műalkotássá

válhasson.

Művészet funkciói:

„gyönyörködtető, díszítő, dekoratív funkció;

szórakoztató funkció;

etikai funkció (= a művészet nemesebbé tesz, megtisztít);

szublimációs funkció (= a művészet segítségével az ember kiélheti elfojtott

ösztöneit);

kifejező funkció;

mágikus vagy vallási funkció;

propaganda funkció (= politikai, ideológiai eszmék népszerűsítése);

ábrázoló, visszatükröző funkció;

megörökítő funkció;

megismerő funkció;

anticipációs funkció (= a művész sajátos képességei segítségével előre jelzi a

jövőt);

9

kommunikatív funkció;

didaktikus funkció;

provokatív funkció”15

A fentiekből az következik, hogy a plakátművészet nem csak a neve miatt értelmezhető

művészetként, hanem a funkcióját tekintve is, mivel több funkcióval is rendelkezik. Ezek

elsősorban a propagandaábrázoló, dekoratív, kifejező és kommunikatív funkció.

Mint már azt említettem a XX. században terjedt el a plakát, ezért már nem vonatkozott rá

egységes művészeti stílus, mint a korábbi évszázadok műalkotásaira.

A XX. században az új stílusok hatására (pl. avantgarde, pop art) a tiszta művészettel

szemben egyre nagyobb tért hódított az iparművészet és az úgynevezett tömegművészet.

Ilyen a plakátművészet is, amely követte az éppen uralkodó festészeti irányzatokat az évek

során.

Maga a plakátművészet jellegét és funkcióit tekintve mindig is részrehajló művészeti ág

volt. Többnyire mindig valamilyen dolog vagy eszme bemutatására használták ezt a

művészetet, sokan csak eszköznek tekintették, vagyis politikai propaganda egyik

kiszolgáló médiumának.

A politikai kommunikáció az emberiség teljes történetisége során jelen volt a

társadalomban, és itt nem csak az írott, hanem az íratlan történelem is értendő. A politikai

kommunikáció hivatalos kereteinek megalakulását a göröghöz kötjük, mint oly sok más

tudományágat is.

Brachinger Tamás szerint „a politikai kommunikáció akkor kezdődik, amikor a görög

filozófia elkezd reflektálni a hatalomra, a tekintélyre és a demokráciára. A nyugati világban

ekkor lesz először vita tárgya egy közösség tagjai közötti politikai viszonyok problémája,

tehát először merül fel a poliszt alkotó tagok közötti politikai viszonyok problémája, illetve

a társadalmi rétegek közötti kommunikáció kérdése. Platón és Arisztotelész nem használta a

kommunikáció kifejezést, de a koruk politikai valóságáról szóló megfigyeléseikben és

elemzéseikben már jelen van a probléma; a meggyőző beszédnek a polgárok közösségeire

gyakorolt hatása. A retorika a meggyőzés művészete volt, amelyet a polisz életének

legjelentősebb tevékenységei között tartottak számon.” 16

A következő lépcsőfok a római társadalom. Azt gondolnánk, hogy a neves szónok Cicero

lesz az, aki írásaival segíti a politikai kommunikáció fejlődését, de ez csak félig igaz. Hiszen

10

Cicero testvére az, aki megírja a Kis kézikönyv a Választási kampányhoz című könyvet,

amely olyan tanácsokat és javaslatokat tartalmaz, amelyek előre vetítik a politikai marketing

XX. századi technikáit.

A római kor után a választás intézménye jó időre háttérbe szorul a világban, de a politikai

kommunikáció nem tűnik el, hiszen az uralkodóknak és az egyháznak intézkedéseiket és

hatalmuk szentségének jogosságát valahogy meg kellet indokolni. Ekkoriban a meggyőzés,

fenyegetés, kínzás és a propaganda volt jellemző. A propagandát először a keresztény

egyház használta.

A polgári átalakulást követően (XVIII. században) megindult a harc a választók kegyeiért.

Ennek érdekében minden eszközt megragadtak a kor politikusai. Erre a korra tehető az ipari

fejlődés drasztikus fellendülése, amely magában hordozta a médiumok gyors fejlődését.

A politikai kommunikáció modern meghatározása nem egyszerű. Hiszen maga a

kommunikáció elmélet is egy interdiszciplináris tudomány, ez fokozottan igaz a politikai

kommunikációra. Vagyis megtalálható benne a politikai cselekvés szférája, a

tömegtájékoztatás intézményei, a szakértők tevékenysége. Mivel egy nehezen

körülhatárolható tudományterületről van szó, ezért nincs elfogadott általános érvényű

definíció. Minden, a témában járatos szakember megalkotta a saját elméletét17

.

A plakátművészethez szempontjából a legmegfelelőbb elmélet szerint, amely használható

minden politikai berendezkedésre, a politikai kommunikáció nem lesz más, mint „a

politikai rendszer, a média rendszere és az állampolgár – választópolgár által létrehozott

közérdekű és politikai tartalmaknak a cseréje és konfrontációja.”18

Ebből a meghatározásból

is látszik, hogy a média, mint tömegkommunikációs eszköz 19

az egyik legjelentősebb

csatorna lesz a felek között.

A propaganda a propagare latin szóból ered, melynek jelentése: „terjeszteni”. A

propaganda célja az emberek véleményének befolyásolása, meggyőzése. Leggyakrabban a

politika használja, de egy termék, sport, vagy szemlélet (felfogás) népszerűsítésére is

használják.

Kiss Balázs médiakutató szerint a „A modern propaganda története 1622-ben kezdődik.

Ekkor alapítja meg XV. Gergely pápa a Congregatio propaganda fide nevű intézményt,

amelyet nem sokkal később Propaganda néven kezdenek emlegetni. Az intézmény feladata

11

a katolikus hit terjesztése, a hívők számának szaporítása az újonnan felfedezett területeken,

általában Európán kívül, de nem utolsósorban Európa protestánssá vált lakói között. 1627-

ben létrejön a Propaganda misszionáriusképzője is, a Collegium Urbanum.”20

A

propaganda polgári alkalmazása az első világháborútól válik általánossá, amikor a harcoló

hatalmak a tömegkommunikáció ezen eszközét akarták felhasználni a lakosság

meggyőzésére a háborúról. Ehhez a kor legmodernebb és a legnagyobb számban elérhető

médiumot használták, a plakátot (3. ábra).

3. ábra Les trophées de l'Armée Allemande

(Herbert Andrew) 1918 (D'Ostoya) 1919

A propaganda a totalitárius hatalmak körében teljesedik ki.

„Lenin a kommunista propaganda első rendszeres eszmei megfogalmazójának bizonyul. A

propagandát egy olyan kommunikációs eszköznek tekinti, amely alakítja a világról alkotott

felfogásunkat, körvonalaz egy társadalmi tudatot és kiegészíti a más kommunikációs

módozatokat. A kommunista rendszerben az egyetlen hivatalos kommunikációs forma a

propaganda volt”21

Hasonló volt a helyzet a náci Németországban is. Azzal a különbséggel, hogy ott Joseph

Göbbels propagandaminiszter ugyan teljes kontrolt gyakorolt a médián, de engedte

megjelenni az ellenséges hangvételű híreket, kommentárokat, stb., hogy azokat később a

saját érdekeinek megfelelően felhasználhassa. Leonard W. Doob elmélete22

szerint, azóta is

a Göbbels által 1930-ban lefektetett kommunikációs elvek szerint működik a politikai

propaganda. Természetesen a jelképek és az ellenségkép megváltozott, de az elv maradt a

régi.

12

A politikai propaganda objektív (elfogulatlan) meghatározását először Michal Szulczewski

publikálta 1974-ben. Elmélete szerint ez nem más, mint a közösség céltudatos, meggyőző

és politikailag motivált befolyásolása azért, hogy az emberek viselkedésének formálásával

elérjük a kívánt magatartást. „Céltudatossága abban rejlik, hogy világosan megfogalmazott

fő célból, valamint időszakokra vonatkozó kiegészítő célokból indul ki. Tervszerű

cselekvés, ami feltételezi a különböző elemek összhangját. A meggyőzés azt jelenti, hogy a

propaganda türelmesen, vonzó módon és kitartóan igyekszik elérni a közönségét. Az

erkölcsi példákat és társadalmi értékeket konkrét példákra aktualizálja.”23

Ahogy fentebb említettem, a propagandához kapcsolódik az plakát eszközfunkciója. Ezt az

eszközfunkciót Lenin is megfogalmazza 1905-ben, ő ezt pártosságnak (partyijnoszty)

nevezi. Ami azért lesz fontos, mert a Rákosi féle diktatúrában fontos szerepet fog betölteni.

Elméletét a A párt szervezete és a pártos irodalom (Partyijnaja organyizacija i partynaja

lityeratura) cikkében fejtette ki. A cikk címéből is lehet következetni, hogy nézetei

elsősorban az irodalmi művekre vonatkoznak, de a későbbiekben kiterjeszti valamennyi

művészeti ágra24

.

Elmélete két korszakra bontható, 1920 előttire és utánira. De a „pártosság gondolata az

egész lenini életművön végigvonul. Egyik legfőbb elve II. Internacionálé korára jellemző

hamis alternatívának, a pozitivista haladáshit és a szubjektivista voluntarizmus egymást

kiegészítő rossz végleteinek elutasítása. Mindkettővel a dialektikus és történelmi

materializmust állítja szembe, amely …magába foglalja a pártosságot, amely arra kötelez,

hogy az események minden megítélésében közvetlenül és nyíltan egy bizonyos

maghatározott társadalmi csoport álláspontjára helyezkedjünk. Ez a társadalmi csoport

pedig az a proletariátus, amely biztosítja, hogy a kommunista pártosság egybeessék a

tényleges társadalmi-történelmi objektivitás követelményeivel, hiszen a proletariátus a

kizsákmányolás megszüntetéséért vívott harcának létérdeke a valóság legteljesebb

objektivitásában való feltárása. Ezen a ponton kapcsolódik a lenini pártosság elmélet az

engelsi irányzatosság felfogáshoz.”25

Ez az elmélet szervesen illeszkedik a szocialista kultúrforradalom koncepciójába, amely

azt taglalja, hogy munkás-paraszt proletáriátus rétegnek is joga van a magas

művészetekhez. A művészetet át kell adni a népnek.

„Mindezek alapján a szocialista realista művészet pártossága azt jelenti, hogy ez a

művészet a marxista-leninista világnézet alapján tudatosan, közvetlenül, nyíltan támogatja

a maga speciális művészeti eszközeivel azt a harcot, amelyet a munkásosztály

13

szövetségeseivel együtt a szocialista forradalom győzelméért és a szocialista, illetve

kommunista társadalom felépítéséért folytat.”26

Vagyis minden művésznek a pártot kell

szolgálnia és annak igényeit kielégítenie. Aki ennek nem tesz eleget, azt eltávolítják a

művészvilágból. Ennek egy késői magyar vonatkozású eleme a Kádár korszakban a 3T

szisztéma, vagyis a művészeket és a műalkotásokat három csoportba sorolták. Tiltott, tűrt

és támogatott.

A pártosság, mint követelmény, elsősorban a politikai plakátokra vonatkozik, de egyes

elemei megjelennek a kereskedelemi plakátokon is.

2.2.b A színek szerepe és jelentősége az alkotásokban

A plakát képi tartalmával próbálja meggyőzni a befogadót, ezért nem hagyható figyelmen

kívül a színek szerepe sem, hiszen ezek mindig is nagy jelentőséggel bírtak a különböző

grafikai illetve festészeti alkotásokban. A színtannal a kolorisztika tudományával, elsőként

Goethe foglalkozott. Ő foglalta össze először mindazt a tudást, amely századok óta

passzívan fellelhető volt a (népi) kultúrában. Ennek ellenére neki se volt könnyű dolga,

ugyanis a kor tudós társadalma, az úgynevezett nagy felfedezők, élükön Newtonnal

mereven elutasították a szerintük tudománytalan feltevéseket.

„Amit e században egyedül valóan lényegesként produkáltam, az a szín igazi lényegének

felismerése volt. Ezáltal emeltem magamnak emlékművet”27

– mondta magáról Goethe.

Kutatásai summázatát a Színtan c. műve foglalja össze.

Goethe szerint, „az, hogy a szín információ, abból derül ki, hogy miképpen érzékeljük,

miképpen fogadjuk be. Információként az élő szervezet rendszeresen feldolgozza, az

emlékezet megőrzi, és a külvilágnak adja tovább. Ez sokféleképpen valósulhat meg, a

lényeg az, hogy a kolorisztika pszichofiziológiai alapokon nyugszik. A színérzékelés

hatására megváltoznak a szervezet működésének paraméterei, a test hőmérséklete, a légzés

gyakorisága, a pulzus, a szív ritmusa, stb.

A színekhez való viszonyt a tetszik – nem tetszik skálán mérik, s a kapott eredmények

alapján különféle színérzékelő és magatartástípusok rajzolódnak ki. A szín az emberi

információs rendszer alapja, amiből következik, hogy a szín okozhat betegségeket,

közreműködhet a betegségek diagnosztizálásában, illetve gyógyításában. Ezt számos

kísérlet is igazolja.

14

Minden társadalmi-demográfiai csoportnak, a kutatások szerint nem, életkor, nemzetiség és

foglalkozás szerintinek egyaránt más és más színpreferenciái vannak. A nemzeti és vallási

preferenciák a kulturális hagyományokkal, a jellemző foglalkozásokkal, az életvitellel és a

földrajzi környezettel függenek össze. Már Goethe észlelte: a déli népek élénkebb,

mozgalmasabb és világosabb színű öltözetben járnak, mint az északiak. Egy-egy nép

színtörténete sok vonatkozásban kiegészíti, értelmezi a politikatörténetet.”28

Meg kell említeni, hogy „az ún. ipari kolorisztika a tudomány egyik legdinamikusabban

fejlődő szektora. Keletkezése a második világháború előtti évekre tehető, s haszna – a

frontok mindkét oldalán – a háborús években mutatkozott meg igazán.” 29

Ebből következik, hogy a színtan a propaganda egyik legmeghatározóbb részévé vált, s

mivel tudjuk, hogy a propaganda a plakátok útján teljesedik ki, így természetszerűleg a

palátokban is nagy, ha nem a legfontosabb szerepet kapja a színtan.

15

3. Plakátművészet Magyarországon 1918 és 1956 között

3.1 Plakátművészet és propaganda Magyarországon

A plakátművészet elterjedése előtti korokban az volt a jellemző, hogy egy-egy új stílus

vagy művészeti ág lassan, akár több 100 év alatt terjedt el Európa szerte. Gondoljunk csak

a reneszánszra, de számtalan példát fel lehetne még sorolni. A plakátművészet lesz az

egyik első, a korabeli festészeti műfajokkal egyetemben, amely egész Európában és Észak-

Amerikában viszonylag egy időben és homogén módon terjed el. Magyarországon is

ugyanakkor kezdődik el, indul útjára ez a művészeti ág, mint például a művészet

fellegvárában, Párizsban.

A magyarok a plakátművészet korai szakaszában felhalmozott tapasztalatokat olyannyira

jól tudták ötvözni a nemzeti hagyományokkal, hogy Európa-szerte ismertté váltak

alkotásaik. Az első igazán sikeres magyar plakátra sem kellett sokat várni. 1885-ben jelent

meg Benczúr Gyula Ungarische Allgemeie Landesausstellung című plakátja (4. ábra),

amely a kor legmodernebb eljárásával készült. Ettől az időponttól számítjuk a

plakátművészet tényleges megjelenését Magyarországon. A magyar plakátművészet első

fénykorát természetesen az 1910-es illetve az 1920-as években élte. Ez annak volt

köszönhető, hogy ebben az időben dúlt az I. világháború, amely katalizátorként hatott erre

a művészetre.

4. ábra Benczúr Gyula: „Ungarische Allgemeie

Landesausstellung” (1885)

16

5. ábra Nem! Nem! Soha!

(Jeges Jenő) 1918

Az első világháborúban szemben álló országok vezetői felismerték a plakátokban rejlő

mozgósító, kommunikációs illetve propaganda lehetőséget. Természetesen így volt ez

Magyarországon is. A propaganda első szárnyalását az Osztrák-Magyar Monarchia

szétesése és első világháború lezárása között élte. Ezt az időszakot nevezzük a Területvédő

Propaganda korának. A korszak kulcsmondata Nem! Nem! Soha! (5. ábra). E gondolat

képesült formái valósággal elárasztották a Horthy-korszak mindennapjait: megjelent

különféle nyomtatványokon, jelvényeken, ajtóra szerelhető színes plaketteken, iskolai

taneszközökön, szódásüvegeken, hamutartókon, mindenféle dísztárgyakon és az első

világháborús emlékműveken is. Az akkori kultúra részévé vált.

Már a kezdeti időkben is (1918-ban) központi kormányzati irányítás alá került a

propagandatevékenység. Országos Propaganda Bizottság látta el a mindenkori propaganda-

hivatal szerepét, legfőbb tömegkommunikációs eszközük természetesen a plakát volt.

Tevékenysége mindig az aktuális helyzet köré szerveződött. Először az országban élő

nemzetiséget próbálták meggyőzni, hogy ne szakadjanak ki az országból. Magyarország

teljes megszállása után (a békediktátum aláírásig), az Antant hatalmakkal szemben

folytattak propagandatevékenységet. Jeges Jenő többszörösen kitüntetett festő- és grafikus

művész ekkor készítette híres plakátját Nem! Nem! Soha! (5. ábra) címmel. Országos

Propaganda Bizottság mellett több civil kezdeményezésre létrejött egyesület is megkezdte

működését. Közülük a legjelentősebb a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája

volt. Ezeket a szervezeteket mind a társadalom, mind a regnáló politikai erők támogatták.

A magyar társadalom művész közössége is részt vállalt a propagandatevékenységben.

Sorra jelentek meg a különböző művészeti alkotások.

„A színes nyomtatványokként kiadott grafikák a propaganda különféle érveit a maguk

emocionális töltésével erősítették meg. A grafikák elkészítésére egy 1919 eleji felhívás

17

nyomán elsősorban olyan művészek vállalkoztak, akik jártasak voltak vagy a dekoratív

hatású történeti festészetben, mint például Körösfői Kriesch Aladár, vagy az alkalmazott

grafika különböző ágaiban, mint például Bér Dezső, Gara Arnold és Pólya Tibor, esetleg

mindkettőben, mint Helbing Ferenc. A művészek közül többen kipróbálták már magukat a

politikai propagandában. Biró Mihály a század eleji hazai szociáldemokrácia

harcostársaként készített agitatív erejű plakátokat, majd az első világháború alatt

hadikötvényeket propagáló igényes plakátokat tervezett. Haranghy Jenő szintén a

világháború alatt állította művészetét a hazafias propaganda szolgálatába. A területvédő

propaganda során a közel száz grafikai alkotás elsősorban képeslapokra került, de jó

néhány plakát alakban is elkészült.”30

A trianoni békeszerződés aláírása után a propagandában is változás állt be. Megjelent a

revizionizmus eszméje, továbbá új szlogen került a köztudatba Mindent vissza!. A magyar

propaganda ebben az időben mind külföldön, mind belföldön gőzerővel folyt. A

nemzetközi politikában is ért el kisebb sikereket, de jelentős változást nem tudott előidézni.

Belföldön, a közhangulatnak megfelelő plakátok kezdtek terjedni. Kulcsmondatuk a már

említett Mindent vissza!, és a Hiszek Magyarország feltámadásában! (6. ábra).

6. ábra A korszakra jellemző revizionista plakátok (1920-1940)

Miután Magyarország tevékenyen belépett a háborúba a revizionista plakátokat felváltották

a harcra buzdítók. Megjelent a propaganda elengedhetetlen eleme az ellenségkép. Jelen

esetben a kommunisták vagy akkori szóhasználattal bolsevikok, akik minden esetben

primitív, vérengző, gonosz „barbárként” voltak ábrázolva (7. ábra).

18

7. ábra Tipikus bolsevik ellenes plakát (1943)

A háború elvesztése után természetesen az új politikai vezetés új propagandát is hirdetett.

A szovjet csapatok !1945-ben megszállták Magyarországot, csak idő kérdése volt, hogy

mikor kerül a szovjet érdekeket képviselő vezetés az ország élére. Ennek minél hamarabbi

elérése érdekében minden eszközt bevetettek. Természetesen a propaganda teljes tárházát

alkalmazták. A rádió ugyan egyre nagyobb rész hasított ki a tömegtájékoztatásból (1925-

től van Magyarországon rendszeres rádiós műsorszórás), de még mindig a plakát volt az a

médium, amely által a legnagyobb tömegeket meg lehetett szólítani. Legyen a célközönség

tanult, tanulatlan vagy esetleg analfabéta.

Az 1947-es elcsalt, úgynevezett kék cédulás választás után, kezdett kiteljesedni a

kommunista érdekeket szolgáló politikai propaganda és kommunikáció, amelyet

lényegében a lenini illetve sztálinista elveket követve valósították meg. A totalitárius

hatalmakra jellemzően az élet minden területét szabályozni kívánták.

3.2 Kommunista szimbólumok megjelenítése a plakátokon

Hazánkban az első kommunista hatalomátvétel 1919-ben történt, ekkor kiáltották ki a

Tanácsköztársaságot. A korszak és ezzel együtt a magyar bolsevizmus szimbóluma a Biró

Mihály által 1911-ben készített Vörös kalapácsos figura (8.ábra) című plakát.

A műalkotás jelentőségét már Aradi Nóra a „Szocialista képzőművészet jelképei” című

1974-es könyvében is méltatta. A könyv kezdő mondata is erre a plakátra utal: „A

kalapácsos vörös ember, Biró Mihály plakátja, a proletárforradalmat jelenti.” 31

19

8. ábra Vörös kalapácsos figura

A figura a Népszava egyik 1912-es kereskedelmi plakátján jelent meg először, az akkor

magának jogokat követelő munkásság fő szimbólumaként. Alakját az antik férfiakt

ábrázolások ihlették, elsősorban a Vulcanus és Herkules ábrázolások, továbbá a dolgozók

(munkás) XIX. századra kialakult ábrázolási hagyománya - Bakos Katalint idézve: „az

ellenségeire lesújtó hérosz és az öntudatos munkásosztály ideáljának egyesítése”32

- élt

tovább. Az 1912-es plakát sikerének köszönhetően ez a jelkép számos későbbi plakáton,

tűzfalon, újságban felbukkant, 1919-ben a Tanácsköztársaság és ezzel együtt a magyar

kommunista szimbolika alapelemévé vált.

Ezért a Horthy-kor jobboldali pártjai a követő évtizedekben igyekeztek szalonképtelenné

tenni a figurát, egy negatív az ország szétdarabolásáért felelős (szemitavonásokat mutató)

vörös rém alakját akarták megteremteni. Számos ellen plakátot készíttettek pl.: Manno

Miltiadesz Vörös kalapácsos figura 33

(1920) című plakátja.

A magyar szociáldemokrata párt mindenezek ellenére hű marad a jelképhez, a második

világháború után hagyományos értékek szimbólumaként alkalmazták - az 1945-ös

választásokon, a szavazócédulán is a párt szimbólumaként (ma úgy mondanánk a párt

logójaként) szerepelt. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után a Magyar Dolgozók

Pártja vette át, és tette (párt) állami jelképpé is a figurát.

20

A Horthy érában, mint ahogy azt már említettem, a korai években (1920-1941) a revízióé

volt a főszerep a plakátművészetben is, illetve a Tanácsköztársaság plakátjaira való

reflektálás. Miután az ország belépett a háborúba (1941-1945) fokozatosan megjelentek (a

revizionista plakátok mellett) a háborúra buzdító, illetve az ellenséget negatívan bemutató

plakátok.

Az 1920-as évek elejének uralkodó irányzata a konstruktivizmus lett, de nem tudta

kiszorítani többi irányzatot (pl. szecesszió, avantgarde, akadémizmus, de megjelenik az art

deco is), hiszen erre a korszakra jellemző a stílusirányzatok egymás mellett élése. Mint

ahogy már említettem ezt korszakot tartják a magyar plakát aranykorának.

A háború közeledtével a színvonal is esni kezdett, hiszen már nem voltak fellelhetőek a

művészi ábrázolásmódok, ezek helyét átvették a bizonytalan rajztechnikával készült

plakátok.

A Manno Miltiades által készítet Horthy! plakát (9. ábra) a korszak egyik szecessziós

stílusban készült műalkotása.

A kép központi helyén két izmos kart látunk. Ez a szimbólum először a kommunisták

szimbóluma volt, csak később használja fel a Horthy féle jobboldal. A karok, mint

szimbólumok a Magyarországot megtestesítő hajókormányt markolják, eközben az erek

kidagadnak. Ez a metafora egyértelműen arra utal, hogy az ország csak Horthy

(tengernagy) kezében van biztonságban és tud ellenállni a külső (Antant/Kis-Antant)

illetve belső (kommunisták) ellenséges erőknek. Ezeket az erőket a háttérben látható vörös

9. ábra Horthy! - Manno Miltiades; 1920

21

hullámok jelképezik. A vörös színválasztás tudatos, ez a kommunizmus, illetve jelen

esetben a Tanácsköztársaságra szimbóluma.

A második világháború elvesztése után kommunista vezetés került hatalomra

Magyarországon (1949) és egy több mint 40 éves kommunista uralom következett. Az

ebben az időben uralkodó művészeti stílust nevezzük szocreálnak, avagy „a személyi

kultusz időszakának vagy sematizmusnak. A plakátművészet ebben az időben a

képzőművészettel, az egész kultúrával, társadalommal homogén módon összetartozott.”34

Természetesen a követendő normát a szovjet művészet, a szovjet plakátművészet határozta

meg.

A plakát teljesen elvesztette kereskedelmi szerepét, a politika kiszolgálójává lett. Ezt a

tényt jelentette ki Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes is: „A magyar

plakátművészetnek, mint a magyar képzőművészet egyik ágának fejlődése is része a

magyar kultúrforradalom fejlődésének, és …a kultúrforradalom további kibontakozásának

szolgálnia kell a felemelt ötéves terv megvalósítását, ipari fejlődésünket, valamint a

mezőgazdaság szocialista átalakítását”35

(1952. február 14 - Művészek Háza)

A miniszterhelyettes elvárásait is megfogalmazta a plakátokkal szemben. „Előadásának

kiindulópontja egy 1951. december 10-én készített felmérés: milyen plakátok találhatók

ezen a napon Budapest utcáin? Az eredmény nem megnyugtató. Moziműsorok, színházi,

kiállítás- és sportplakátok, rendőrségi és hatósági hirdetmények, néhány a kapitalista

gazdasági élet reklámplakátjaira emlékeztető kereskedelmi hirdetmény, kevés viszont a

politikai plakát. Elsődleges cél ennek az utcaképnek az átalakítása, amelyhez feltétlenül

példának kell tekinteni a szovjet plakátművészet eredményeit.

Mihályfi Ernő hivatkozik az SZKP KB 1948 novemberében hozott határozatára, amely

hangsúlyozza a plakátok rendkívüli fontosságát, mint a politikai agitációnak egyik

legszélesebb, közvetlenül a tömegekre ható formáját. Idézi a szöveget, mely szerint a

plakátnak az aktuális politikai és építő megmozdulásokba kell bekapcsolódnia,

legfontosabb feladata, hogy hazafiasságra, a kommunizmusra, Lenin–Sztálin pártja iránti

odaadásra nevelje a tömegeket, …meg kell mutatnia a bolsevik párt vezető szerepét,

világos és közérthető, a szovjet nép erejéről és hatalmáról beszélő alakokat kell alkotnia,

alakokat, amelyek a haza iránti aktív szeretetre nevelnek. Ezért a plakátokkal szembeni

22

első számú követelmény a pártosság és a megfelelés a szocialista realizmus kritériumainak,

a művészekkel szembeni követelmény pedig a politikai és ideológiai felkészültség.”36

Fontos továbbá a miniszterhelyettes szerint „az ember reális ábrázolása, a megfelelő típus

kialakítása, és végül, de nem utolsósorban a nagy Sztálin, az emberiség vezérének méltó

megjelenítése”.37

A hagyományos plakátműfaj mellett megjelent az új műfaj , a politikai grafika is. „Amíg a

plakátok ugyanis még az első időben megmaradnak a hagyományos plakátműfaj keretei

között: néhány alakkal, rövid, fölszólító jellegű szöveggel jelölve ki mozgósító céljukat

vagy tartalmukat, egy-egy politikai eseményt, addig az új műfajú plakátok már

általánosító, perspektívában gondolkodtatni akaró, rajzos-fényképes egyveleget

tartalmaznak. Egy plakáton egymás mellé állítva találunk falusi traktorosokat, üzemben

dolgozó munkásokat, ragyogó arcú gyermekeket és mindezek fölött az optimista fejlődést

biztosító vezető alakokat. Sőt, tanulságos élettörténeteket, életutak megjelenítését.” 38

Ezek az alkotások a párt és az ország eredményeit, a szocialista gazdasági fejlődést

mutatják be, illetve a hétköznapok általános munkával, szocialista kultúrával kapcsolatos

szabályait fogalmazzák meg. 1953-ra nem is beszélhetünk igazi plakátokról, mivel a plakát

itt már elveszítette műfaji sajátosságait, nincs blickfang (amiről első ránézésre tudni, miről

szól), nincsenek egyszerű formák, figyelemfelkeltő színek. Gyárak, kultúrházak, kirakatok,

iskolák falain megjelenő faliújságok ezek, amiket átjár a propaganda. Ilyenek például: És

Sztálin útmutatásával építi a magyar nép a szocializmust (1949); Előre a szovjet

sztahanovisták példája nyomán, magasabb termelékenységért, ötéves tervünk győzelméért!

(1950); A Szakszervezeti Világszövetség erős fegyver a békéért (1950); Mit nyújt az ötéves

terv? (1950); Ne felejtsd el soha a múltat, ha a jövődet építed! (1951); A Magyar

Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé (1952).

„A feliratok hosszúak, a párt- és állami vezetők beszédeiből idéznek. A rajzok háttérbe

szorulnak, a művészek fényképekkel illusztrálnak, a grafika csak dekoráció marad.

Állandósulnak az eszközök: zászlók, drapériák, emblémák, uralkodóvá válik a piros szín,

barokkosan zsúfoltak a kompozíciók.”39

A plakáton (10. ábra) majd minden a kommunista plakátművészetre jellemző szimbólum

megjelenik. A kép központi helyén látható az úgynevezett Rákosi címer tetején a

23

pentagramma. Ez az a jelkép, amely uralja a Szovjetuniót, rajta keresztül a kommunista

szimbolikát.

„Maga a jelkép a közel-keletről ered. Minden ebből a régióból eredeztethető vallás

felhasználta céljai elérésében. Minden esetben az eretnek gondolatok megtestesítője volt a

pentagramma. Pont e jelentéstartalom miatt kedvelte meg a jelképet Marx és Engels

humanista gondolkodók, a kommunista utópia megálmodói.

A két humanista azért döntött a vörös szín használata mellett, mert ezzel kívánták

jelképezni a küzdelemben hullajtott vért, amely a végső cél, a kommunizmus eléréséhez

vezet. Továbbá azt is jelképezi, hogy minden ember egyenlő, hiszen lehetnek különböző

rasszok, de mindenki vére vörös.

Jelentése a szovjet időkben kitágult. Bár akkori szimbolikája máig nem tisztázott,

…leggyakoribb értelmezése szerint az öt világrészt jelképezi, a Világ proletárjai,

egyesüljetek! jelszavának megfelelően. vagy a munkáskéz öt ujját, esetleg a

proletárforradalomban részt vevő öt alapvető társadalmi csoportot, a proletariátust, a

parasztságot, az értelmiséget, az ifjúságot és a katonákat.”40

A Szovjetunióban a bolsevik hatalom átvételtől kezdve kezdik használni. Az élet minden

színterén megjelenik (közintézményeken, sport klubokon, zászlókon stb.)

Magyarországon a Népköztársaság címerében kapott jelentős szerepet. A lakosság

10. ábra Éljen Augusztus 20.

24

többsége már a kezdetektől ellenszenvvel tekintett rá, a kommunisták által hozott negatív

intézkedések miatt (pl. beszolgáltatás, államosítás) az elnyomás szimbólumává is vált. Az

1956-os forradalom során már az első napokban megkezdték eltávolítását a közterekről.

A kommunista szimbolika alapeleme a sarló és a kalapács, mint a proletárság szimbóluma.

A két eszköz a parasztság és a munkásság egységét fejezi ki. Magyarországon először a

Konecsni György A kenyér itt kezdődik feliratú 1945-ös választási plakátján jelenik meg. A

fenti palkáton (10. ábra) a sarlót búzakalász helyettesíti, de funkcója megeggyezik a

sarlóéval, vagyis az egység kifejző eszköze.

A plakáton (10. ábra) több emberi alak megjelenik, szinte minden társadalmi osztály

fellelhető. De természetesen a dolgozó férfi és a gazdálkodó nő kerül a középpontba, mint

a kommunista ideólógia tartópillérei.

A munkás vagy paraszt férfiak és a dolgozó nők ábrázolása a kommunista ideológiából

fakadóan már a kezdetekben is a szocialista kánon részét képezték, mivel a kommunista

hatalom a dolgozó rétegből ered, és ezért a munkás réteget kell szolgálnia. Mind a női,

mind a férfiábrázolásokra jellemző az idealizálás. Mint ahogy már említettem a Vörös

kalapácsos figura című plakátnál is, ez az idealizált emberábrázolás a tipikus Herkulest

idéző férfialakokban jelenik meg. Sőt, sok esetben a nőket is hasonlóan ábrázolják, azzal a

különbséggel, hogy a nők arcán nem a megrendíthetetlen erő és elszántság, hanem a

boldogság sugárzik. A kommunista beállítottságú plakátalkotók általában lendületes

mozgás – általában munka - közben ábrázolták az alakokat. Az idealizált ábrázolásmódból

következik, hogy fontos szerepet tulajdonítottak az izomzatnak. A hatalmas izmos test a

kor munkás férfi megjelenítésének alapvető attribútuma.

Külön jelentőséget kap némelyik plakáton az izmos kar és a lendülő vagy lecsapó ököl.

Jelen esetben az izmos kar. „A képen látható munkás erős testfelépítése a nehéz fizikai

munka mellett az egykor elnyomott társadalmi csoport erejére is utal.”41

A munkás tipizált

alakjának ábrázolása egyidős a munkaeszközök XX. század eleji a szocialista-baloldali

megjelenítésével, vagy szovjetek alapvető szimbólumával, a vörös csillaggal vagy a XVI.

századra visszanyúló forradalmi jelképpel, a vörös színnel.

25

Meglátásunk szerint, a plakátművészet igazi művészet, mivel megtalálhatóak benne

határozott esztétikai, művészi funkciók, bár a Rákosi rendszerben ez a művészet hanyatlik,

mivel az plakát uniformalizálódik, a hanyatlás olyan mértékű, hogy majdnem megszűnik

művészet lenni.

De az uniformalizálódás idején is voltak olyan művészek, akik képesek voltak esztétikai

értékkel felruházni még a propagandától legjobban átitatott plakátokat is. Nekik

köszönhető, hogy a magyar plakátművészet nem tűnt el.

Ők voltak azok, akik az 1955-ben megrendezett a magyar plakátkiállításon, lezárták a

művészi igényességüket leárnyékoló „szocreál” korszakot, és új vizekre eveztek,

szembeszállva a kultúrpolitikai elvárásokkal. Ettől kezdve a karikatúraszerű elemek, verses

szlogenek kerültek előtérbe pl: Egyen halat, legjobb falat!. Nekik (pl. Révész Antal,

Töreky Ferenc, Csernus Tibor) köszönhető, hogy a magyar plakátművészet a 60’-as évekre

újra a világ élvonalába került.

26

Jegyzetek

1 Vadas József (1996-2000) Alkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet), Magyar

Elektronikus Könyvtár - Magyarország a XX. Században -

(http://mek.niif.hu/02100/02185/html/428.html) 2 100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986; 12.old.

3 100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986; 12.old.

4 Tokaji Zsolt –A kínai mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás; Elektronikus kiadás:

Terebess Ázsia E-Tár (http://www.terebess.hu/keletkultinfo/nyomtat.html)

5 Gombrich, E.H: Bild und Auge. Klett, Stuttgart, 1984., 146. o.

6 Lyman, B., Bernardin, S. & Thomas, S.: Frequency of imagery in emotional espreience.

Pereptual and Motor Skills, 1980., 50, 1159-1162. old.

7 Buda Béla - A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei –

(http://mek.niif.hu/02000/02009/02009.htm)

8 Bereczkei, Tamás - Evolúciós stratégiák, kognitív mechanizmusok (2008)

(http://real.mtak.hu/1582/)

9 Bereczkei, Tamás - Evolúciós stratégiák, kognitív mechanizmusok (2008)


10 Dr. Szabó István - Pszihológia (Általános és személyiség-lélektani ismeretek) ; UNIÓ

Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. – 65.old


Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. - 70.old


Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. – 70.old

27


Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. – 70. old

14 Gyenge Zsolt –Alkotás ; Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia;

(http://ktnye.akti.hu/index.php/Alkot%C3%A1s)

15 Beke László – Műalkotások elemzése; Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. (2002) – 9.old

16 Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció ; Az Eötvös József Fő iskola Pedagógiai

Fakultása képzési kínálatának bővítése, fejlesztése (HEFOP-3.3.1-P.-2004-06-0047/1.0 ) ;

(http://www.ejf.hu/hefop/jegyzetek/politikai_kommunikacio.pdf) 4. old.

17 „Wolton a politikai kommunikáció és a nyilvánosság területének összefonódását emeli ki. Nagy figyelmet kap nála a

tömegkommunikációs eszközök szerepe illetve a közvélemény kutatás. Wolton szerint a politikai kommunikáció az a tér,

ahol az a három szereplő cseréli ki egymásnak ellentmondó nézeteit, amelyek törvényesen és nyilvánosan fejezhetik ki

véleményüket a politikával kapcsolatban, ezek pedig a politikusok, az újságírók és a közvélemény-kutatások révén a

közvélemény… Nimmo és Swanson arról beszélnek, hogy kicsi a valószínűsége egy átfogó definíció megalkotásának.

Közös nevezőjüket a fogalom magyarázatában az alábbiakban foglalhatjuk össze: „politikai dimenziójában a

kommunikáció a konszenzus és a konfliktus egyik ereje; liberális demokráciákban a választási kampányok a stabilitást és a

változást is jelentik egyszerre;… a politikai kommunikáció egyszerre forrása a hatalomnak és a kívülállásnak, az

állampolgárok teremtik és fogyasztják, olyan szereplők, akik többé-kevésbé függetlenek, tájékozottak, eltökéltek és

kreatívak, s akikre ugyanakkor hatalmi struktúrák is befolyással vannak… Gerstlé definíciója pedig a következő: „a

kommunikáció olyannyira átalakítja az egész politikai magatartást, hogy majdnem mindegyik politikai viselkedés a

kommunikáció valamelyik formájához való visszatérést jelenti. A francia politológus szerint a politikai kommunikáció

három fő dimenzióját kell figyelembe venni, amelyek a következők: pragmatika, szimbolika, struktúra. A pragmatika a

kommunikátor és az interpretátor közötti kapcsolatot írja le, amelynek jellegzetes megnyilvánulása például a rábeszélés , a

tájékoztatás, az irányítás, az „uralkodás”. A szimbolikus dimenzióban megismerhetjük a az egyetértés és a konfliktus

rítusait. A strukturális dimenzióban pedig a politikai kommunikáció intézményes világával (parlament, pártok, média,

közigazgatás stb.) találkozhatunk… McNair egy olyan megközelítést ismertet, amely szerint minden kommunikációnak

célja van, ennek megfelelően a politikai kommunikáció fogalmát, a kommunikatív folyamatot alakító három elem köré

építi fel. Ezek a következők: a kibocsátók (például a politikusok, közéletben résztvevő személyek-csoportok) akik céljaik

elérése érdekében kommunikációt folytatnak. A befogadók (például a választók, az újságírók) akik az előbbiekkel

kívánnak kommunikálni (reagálni vagy javaslatokkal élni) és az üzenet (a szereplőkről és a tevékenységükről szóló

tartalmak).” - Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció; 19 – 20.old.

18

Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció; 19.old.

19 Például Magyarországon a Rákosi rendszerben a legjelentősebb médiaeszközök a rádió, az újság és a plakát. Ezeken a

28

médiumukon gyakorolták az agitátorok művészetüket a propaganda művészetet.

20 Médiakutató (folyóirat) - Kiss Balázs Missziótól marketingig; 2006 – tavasz

(http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_01_tavasz/01_missziotol_marketingig)

21 Moskovici, 1976, apud uo.138. old

22 Leonard W. Doob - Public Opinion and Propaganda; Shoe String Pr Inc;1966

23 Michal Szulczewski - A politikai propaganda (Az elméleti problémák leírása);

(Fordította: Pálos Tamás); Kossuth Könyvkiadó - Budapest 1974; 53. old.

24 A pártosság elmélet is megjelent már korábban a történelemben, csak máshogy nevezték, az ókorban például

tendenciózusságnak vagy irányzatosságnak. Először Arisztophanész használja a fogalmat. Ő úgy vélekedik, hogy minden

művésznek az a feladata, hogy „városának hasznosat akarjon mondani” vagyis irányzatos legyen.

Engels volt az, aki felsorolta mindazokat, akik szerinte irányzatosak voltak. Aiszkülosz, Dante, Cervantes és mindazon

művészek, akik a kánon részét képezik. Engels szerint az irányzatosság a mű eszmei mondanivalójában fejeződik ki.

25

Csirba István/Szerdahelyi István - Esztétikai alapfogalmak; Tankönyvkiadó, Budapest,

1975; 161-162. o.

26 Csirba István/Szerdahelyi István - Esztétikai alapfogalmak; Tankönyvkiadó, Budapest,

1975; 162. o.

27 Tudományos és Műszaki Tájékoztatás Könyvtár -és információtudományi szakfolyóirat

- Kolorisztika avagy a színek informatikája (Eredeti cim:VOROB'EV, G. G.: Informatika cveta.); Fordította:

Futala Tibor; 47. évfolyam (2000) 9-10. szám;

(http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1491&issue_id=27)


- Kolorisztika avagy a színek informatikája


- Kolorisztika avagy a színek informatikája

http://www.mediakutato.hu/szerzok.html#Kiss Bal?zs

29

30

Rubicon (1997/1.) - Horthy-rendszer; Pallós Lajos - Nem! Nem! Soha! Területvédő

propaganda az első világháború után;

31 HVG Online Kiadvány (2010. április 12.); Választási plakátok egykor - Katona Anikó


33 „Az ő vörös kalapácsos embere kalapácsát leengedve kétségbeesetten nézi tettének következményét, a széttört

országcímert. Manno a győztes ellenforradalom részvevőinek és szimpatizánsainak azt a vádját önti képi formába, amely

szerint egyértelműen a forradalmak felelőssége az erdélyi, felvidéki és délvidéki területnek a békediktátumok nyomán

bekövetkező elvesztése. Manno vörös kalapácsos emberi alakjából a politikai retorika közvetlen képébe fordításéval a

vörös rém alakját teremtette meg.” -10x10 év az utcán – A magyar plakátművészet története 1890-

1990 - Bakos Katalin; Corvina Kiadó 2007; 62.old

34 100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986; 122.old.

35 História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas

Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15)









40 Jelképtár - Hoppál Mihály; Helikon Kiadó - Budapest 2000


30

Irodalomjegyzék

100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986

Tokaji Zsolt –A kínai mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás; Elektronikus kiadás:

Terebess Ázsia E-Tár (http://www.terebess.hu/keletkultinfo/nyomtat.html)

Buda Béla - A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei –

(http://mek.niif.hu/02000/02009/02009.htm)

Bereczkei, Tamás - Evolúciós stratégiák, kognitív mechanizmusok (2008)


Dr. Szabó István - Pszihológia (Általános és személyiség-lélektani ismeretek) ; UNIÓ

Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002

Beke László – Műalkotások elemzése; Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. (2002)

Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció ; Az Eötvös József Fő iskola Pedagógiai

Fakultása képzési kínálatának bővítése, fejlesztése (HEFOP-3.3.1-P.-2004-06-0047/1.0 ) ;

(http://www.ejf.hu/hefop/jegyzetek/politikai_kommunikacio.pdf)

Médiakutató (folyóirat) - Kiss Balázs Missziótól marketingig; 2006 – tavasz

(http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_01_tavasz/01_missziotol_marketingig)

Csirba István/Szerdahelyi István - Esztétikai alapfogalmak; Tankönyvkiadó, Budapest,

1975;

Tudományos és Műszaki Tájékoztatás Könyvtár -és információtudományi szakfolyóirat -

Kolorisztika avagy a színek informatikája (Eredeti cim:VOROB'EV, G. G.: Informatika cveta.); Fordította:

Futala Tibor; 47. évfolyam (2000) 9-10. szám;

(http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1491&issue_id=27)

Rubicon (1997/1.) - Horthy-rendszer; Pallós Lajos - Nem! Nem! Soha! Területvédő

propaganda az első világháború után;

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/nyomtat.html

http://mek.niif.hu/02000/02009/02009.htm

http://www.ejf.hu/hefop/jegyzetek/politikai_kommunikacio.pdf

http://www.mediakutato.hu/szerzok.html#Kiss Bal?zs

http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_01_tavasz/01_missziotol_marketingig

http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1491&issue_id=27

31

HVG Online Kiadvány (2010. április 12.); Választási plakátok egykor - Katona Anikó

História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas

Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-

081013-15)

Jelképtár - Hoppál Mihály; Helikon Kiadó - Budapest 2000

10x10 év az utcán – A magyar plakátművészet története 1890-1990; Bakos Katalin;

Corvina Kiadó Kft. – Budapest 2007

Vadas József (1996-2000) Alkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet), Magyar

Elektronikus Könyvtár (MEK) Magyarország a XX. Században

(http://mek.niif.hu/02100/02185/html/428.html)

Magyarországi és egyetemes zsinatok története - Tősér Gergő; Pázmány Péter Katolikus

Egyetem

(http://histor.btk.ppke.hu/down/propa.pdf)

http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15

http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15

Documents

Ember és plakát - a kommunista ideológia a