Erdészeti Lapok 2016 március

SZÁZÖTVEN ÉV – ARCKÉPCSARNOK

Gróf Hadik János (Pálóc, 1863. nov. 23. · Budapest, 1933. dec. 10.)

A Fõrendiház tagja, valóságos belsõ titkos tanácsos, belügyminisztériumi államtitkár, tárca nélküli miniszter,

kinevezett miniszterelnök, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke 1925·1933 között.

Hadik János középiskolaitanulmányainak elvégzé-se után katonai pályáralépett. A bécsújhelyi ka-tonai akadémián végzett,majd huszárhadnagykéntlépett be a hadseregbe.1893-ban szerelt le fõ-hadnagyként. Ezt követõ-en birtokain gazdálkodottés megkezdõdött rendkí-vül színes politikai pálya-futása is. 1901-ben a Sza-badelvû Párt programjá-val képviselõi mandátu-

mot szerzett az abaújszíni választókerületben. 1906·1910között a Wekerle-kormány belügyminisztériumi államtitkára,majd 1917-tõl az Országos Közélelmezési Hivatal vezetésé-vel és a közélelmezési ügyek vitelével megbízott tárca nélkü-li miniszteri tisztséget töltötte be. 1918-ban rövid ideig, azõszirózsás forradalom kitörése miatt csupán három napig,kinevezett miniszterelnök volt.Hadik János gróf a Tanácsköz-társaság idején két hétig a szé-kesfehérvári börtönben rabos-kodott. Ezt követõen felhagyotta politikai tevékenységgel és fõ-ként a szociális és gazdaságiproblémák felé fordult. Az Or-szágos Közélelmezési Tanács el-nöke, és az Országos MagyarGazdasági Egyesület pénzügyiszakosztályának elnöke lett.1927-ben a Felsõház tagja lett ésa genfi világgazdasági konferen-cián képviselte a magyar kormányt. Ez évtõl több más magasbeosztást is elvállalt: a Kisbirtokosok Országos Földhitelinté-zete, majd az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének, ésa Dohánytermelõk Országos Egyesületének elnöke volt.

Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1925·1933-ig voltelnöke. Ez idõ alatt az Egyesület megerõsödött, érdekérvé-nyesítõ képessége nõtt, visszanyerte korábban elvesztett sú-lyát, lendületét. Jelentõs szerepe volt az 1935-ös erdõtör-vény elõkészítésében. 1933-ban, egy választmányi ülésen,az Országos Fagazdasági Tanács megalakítása körül kiala-kult véleménykülönbség miatt lemondott elnöki tisztérõl.

Gróf Hadik János emlékét õrzi: az 1930-as évekbena Herendi Manufaktúra elnökségi tisztét is betöltötte, erreemlékeztet a róla elnevezett ún. Hadik minta.

Sírhelye: gróf Hadik János síremléke a seregélyesi te-metõben található.

Cím: 8111 Seregélyes, Földrajzi koordináták: É 47-07-0546, K 18-35-4725.

Kép: Wikipedia, Tolnai Világlapja

Báró Waldbott Kelemen (Tolcsva, 1882. jan. 12. · Budapest, 1945. febr. 14.)

Felsõházi tag, a Magyar Nemzeti Bank fõtanácsának tagja,a Máltai Lovagrend és a Vitézi Rend tagja, az Országos

Szõlõ- és Borgazdasági Tanács és a Magyar SzõlõsgazdákOrszágos Egyesületének elnöke, az Országos Erdészeti

Egyesület elnöke 1933·1945 között.

Régi nemesi családból származó földbirtokos. Középiskolaitanulmányai elvégzése után 1900-ban katonai pályára lépett.Elvégezte a katonaiakadémiát, majd1918-ig ténylegeskatonat isz tkéntszolgált az elsõ vi-lágháború frontja-in. Számos katonaikitüntetés tulajdo-nosaként, kétévifrontszolgálatot kö-vetõen mint vezér-kari õrnagy vonultvissza a birtokaira.Az elsõ agrárpoliti-kai vonatkozás azéletútjában, hogy aBorsod-Gömör-He-ves Megyék Erdé-szeti Egyesülete1923-ban elnökévé választotta. Ezt követõen az Országos Er-dészeti Egyesület elõször saját erdõtörvény-elõkészítõ bizott-ságának tagjává, majd 1929-ben az OEE alelnökévé választot-ta. Az 1935-ös erdõtörvény megteremtette az erdõtulajdono-sok, az erdész szakemberek és a közérdek közötti összhangot,amiben Waldbott Kelemennek kiemelt szerepe volt. Az Orszá-gos Erdészeti Egyesület 1933-ban választotta meg elnökévéés ezt a tisztséget a Budapest ostroma során bekövetkezett tra-gikus haláláig viselte. Az Országos Fagazdasági Tanács elnö-

kévé szintén 1933-ban ne-vezték ki. Személye megha-tározó volt az 1936. évi bu-dapesti II. Nemzetközi Erdé-szeti Kongresszus megszer-vezésében és magas színvo-nalú lebonyolításában, illet-ve a Nemzetközi ErdészetiKözpont (CIS) létrehozásá-ban, amelynek 1938-as meg-alakulásától négy évig elsõelnöke is volt.

Kiváló szõlész-borászszakember és elismert poli-tikus, aki Zemplén várme-

gye országgyûlési képviselõjeként a Parlament felsõházánaktagja és számos fontos országgyûlési bizottság tagja is volt.

Sírhelye: báró Waldbott Kelemen sírhelye a családikripta Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 11. parcel-lájának elsõ sorában, a 34-es sorszám alatt található (aBatthyány Lajos emlékmû lépcsõsorával szemben).

Kép: Erdészeti Lapok, II. Vilmos huszárezred emlékkönyve

A tartalomból:Dr. Mátyás Csaba:Az erdészeti szaporítóanyag megválasztása a klímaváltozás fényében ....................................................78

Nagy László:Végleges vagyonkezelési szerzõdések ......................................82

Nagy Imre, Kámpel József, Berger Péter:Hántáskár, kéregrágás vadkár értékelése magaskõris-állományokban I. ....................................................84

Hajdu Márk, Zétényi Zoltán, Nagy László:Konferencia az erdõtörvény módosításról ..........................87

Bodor László:Fenntartható vagy fenntartó az erdõ és az erdõgazdálkodás? ......89

Dr. Bartha Dénes:Gondolatok az erdészszakma alapfogalmairól ..........................90

Dr. Mátyás Csaba:Az erdészeti fajtaminõsítés jelentõségérõl és a „csodaklónról”......92

Szabó József:Gyógyítja-e az oxyfa a rákot?......................................................93

Virág Máté:Magyarországi árterek természetes és aktuális vegetációjának összehasonlítása ................................................94

Kiss József:Szlovák erdészek jártak hazánkban ....................................96

Balogh Róbert:A szovjet tudomány és az OEE nemzetközi kapcsolatainakjelentõsége ................................................................................99

Csóka György: A pék lánya ......................................................101

Miklós Tamás:A Budakeszi Vadasparkban járt a Közjóért Szakosztály..........101

Szakács László: A „Magyarság fája” Zalában ....................102

Nagy-Khell Melinda:Erdõképek, naprendszer és Illyés Károly munkássága ..........103

Holdampf Gyula: Madridtól Durbanig ....................................104

Ormos Balázs:25 éve szenteltük fel Egyesületünk zászlaját ..........................104

Wágner Tibor:Bemutató Pászthory Lóránt fotóiból ........................................105

Nagy László: „Maorik” a Mecsekben ........................................112

Erd®szeti LapokAz Országos Erdészeti Egyesület

havonta megjelenõ folyóirata

CLI. évfolyam 3. szám (március)

A kézirat lezárva: 2016. március 3.

A címlapon:

„Március idusán...” (Börzsöny)Fotó: Nagy László

FÔSZERKESZTÔ: NAGY LÁSZLÓ

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE:

DR. OROSZI SÁNDOR

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG:

dr. Bartha Dénes, Haraszti Gyula,

Lengyel László, Lomniczi Gergely, Puskás

Lajos, dr. Sárvári János, dr. Schiberna

Endre, Wisnovszky Károly

SZERKESZTÕSÉG:

1021 Budapest, Budakeszi út 91.

Telefon: 06 (1) 201-6293

Mobil: 06 (20) 330-3462

e-mail: [email protected]

www.erdeszetilapok.hu

KIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület,

1021 Budapest, Budakeszi út 91.

Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91.

FELELÕS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Tördelõszerkesztõ: Balog Zoltán

Olvasószerkesztõ: Rimóczi Irén

Nyomdai munkák:

PR Innovation Kft., Budapest

Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Felvilágosítást

a lappal lapcsolatban az Egyesület ad.

A beküldött kéziratokat, fényképeket

nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások

nem feltétlenül azonosok a szerkesztô

véleményével, azok tartalmáért min-

denkor a szerzô felel. Honoráriumot

megegyezéssel csak felkért írásokért,

illetve grafikai munkákért fizetünk.

ISSN 1215-0398

A harmadik oldalKöszöntõmet a nagy múltú Egyesületünkés méltán hírneves hajdani tagjai tiszte-letének ajánlom, a 25. jubileumi évétünneplõ FAGOSZ nevében, átérezve,hogy másfél évszázadra visszatekintenijelentõsen eltér a szokásos emberöltõnyimegemlékezésektõl, hiszen ez az idõtávmár maga a történelem.

Tagtársaink jelentõs része erdészalapvégzettségû, vagy ha nem, igen közel áll az erdõhöz, ah-hoz az élõhelyhez, amely a múlt üzenetét hordozza. Nincs azaz erdõjáró, aki egy idõs erdõ láttán ne gondolna bele, hogymikor és hogyan kezdték el annak faegyedei az életet. Mi er-dészek egy kicsit többre is gondolunk, mert magunk elõtt lát-juk a növekedéssel járó munkát, a sok aggodalmat, gondosko-dást és veszélyt.

Az erdõre jellemzõ, hogy befogad és ad az arra „érdeme-sültnek”, viszont elvárja egy latin mondás érvényesülését: Do

ut des! (Adok, hogy adj!). Leegyszerûsítve talán ez maga afenntartható erdõgazdálkodás lényege.

Elõdeink a magyar erdõkért tenni akaró szándékkal hatá-rozták el, hogy létrehozzák Egyesületünket. Végigtekintve azelmúlt 150 éven, sorsfordító történelmi események zajlottak.1920. június 4-én aláírták a trianoni békediktátumot, a II. vi-lágháborút pedig teljes átrendezõdés követte. E két utóbbi ese-mény nagy horderejû változásokat hozott a hazai erdõk, erdé-szek számára is: hatalmas léptékû erdõterület elvesztését, ké-sõbb a teljes tulajdonforma átrendezõdését.

Sok-sok veszõdéssel, de a nehézségek után is átvezették elõ-deink a szakmánkat a jelenbe. Idõközben jutott energia a tör-vények megalkotására és csiszolására, az oktatás megszerve-zésére, a kutatások elindítására. Mindezek mögött ott álltEgyesületünk.

Szép örökséggel rendelkezünk, de nagy felelõsséget követel-nek tõlünk korunk eseményei is. Sikert kívánok Egyesületünk-nek, hogy elõdjeink értékrendjét megõrizve teljesüljenek szán-dékaink.

Dr. Jung Lászlóelnök, FAGOSZ

Erdészeti Lapok CLI. évf. 3. szám (2016. március)78

A kutatási eredmények mielõbbi európai megismertetéseérdekében a témavezetõ rövid bulletint állított össze a dön-téshozók tájékoztatására, amelyet a projekt során nemrégpublikáltunk (Mátyás 2016). Az eredmények alapján java-soljuk az erdészeti szaporítóanyag használatára vonatkozórendelkezések módosítását, mivel a klímához való alkal-mazkodás elsõsorban a szaporítóanyag-választásban és afelújítás módjában kíván változásokat. Ezért hazai megis-mertetése is érdeklõdésre tarthat számot. A bulletint ma-gyar fordításban adjuk közre, a hazai szempontokat érintõkisebb módosításokkal.

BevezetésAz erdei fafajok rendkívül hosszú termesztési ciklusa miatt,a várható éghajlatváltozások felelõs és megfontolt döntése-ket követelnek az erdõgazdálkodótól, miközben a jövõbenifeltételekre vonatkozó ismereteink korlátozottak. Eddigi ta-pasztalataink nem elegendõek annak eldöntésére, hogy azerdei ökoszisztémák alkalmazkodását természetközeli mód-szerekkel, vagy aktívabb beavatkozással, például nem õsho-nos szaporítóanyag alkalmazásával tudjuk-e jobban elõsegí-teni. Jelen pillanatban a klimatikus változásokra felkészítõtámogatott migráció (human-assisted transfer) gondolatátEurópában még kevésbé támogatják. A kétségtelen bizony-talanságok mellett ennek elsõsorban az az oka, hogy az ég-hajlatváltozás hatásai, más régiókhoz képest (itt elsõsorbanÉszak-Amerika északnyugati részére gondolunk) Európanagy részén eddig aránylag mérsékelten jelentkeztek.

A klímaváltozás hatását mérséklõ szaporítóanyag megvá-lasztására vonatkozó javaslatok terepi kísérletek és modelle-zések eredményein alapulnak. A cél nem a mindenhol alkal-mazható, legjobb megoldás kiválasztása volt, hanem az erdõ-gazdálkodó döntéseit segítõ, általánosítható kutatási eredmé-nyek bemutatása, amely egyben a természetvédõk és terepiökológusok informálását is szolgálja.

A genetikai adottságok és az erdõmûvelésegyüttesen befolyásolják az alkalmazkodást

A felújított erdõállomány jövõbeni teljesítményét és alkal-mazkodóképességét a felhasznált szaporítóanyag öröklöttadottságai határozzák meg, ezért a megfelelõ döntések meg-hozásához elengedhetetlen a genetikai háttér ismerete. Me-lyek az ezzel kapcsolatos legfontosabb tények?

• Az erdõállomány alkalmazkodóképessége egyrészt anagyfokú fajon belüli diverzitáson (vagyis a genetikaidiverzitáson), és a faji diverzitáson (vagyis az elegyes-ség mértékén) alapszik.

• Az elõrevetített* éghajlati változások a hagyományosannevelt erdõállományokban egyetlen vágásforduló alattkövetkeznek be, vagyis az eltelepített vagy felújított po-pulációban örökölt genetikai változatosság a további al-kalmazkodás keretfeltétele és egyben korlátja is.

• Az erdei fafajok különleges adottsága a nagyfokú és ha-tékony génáramlás. A virágpor nagy távolságokat tehetmeg, és ennek megfelelõen a populáció génkészletétnövelõ, külsõ eredetû megporzás mértéke jelentõs le-het. Ez lehet elõnyös, de hátrány is, amennyiben a gén-áramlás az alkalmazkodóképességet gyengíti.

• A természetes kiválasztódásra hagyatkozás akkor haté-kony, ha a kellõen nagy létszámú utódnemzedék ele-gendõen nagy alkalmazkodóképességgel rendelkezik.

• A felnövekvõ állományban a változó termõhelyi (klí-ma) feltételekhez alkalmazkodás folyamatát gyakori,mérsékelt gyérítésekkel segíthetjük elõ legjobban. Ezál-tal a populáció génkészletét fokozatosan igazítjuk a fel-tételekhez.

Az említett elvek alapján megállapítható, hogy a felújítás-ról hozott döntés és az ahhoz felhasznált szaporítóanyag a to-vábbiakban meghatározza az erdõállomány alkalmazkodó-képességét, vitalitását és hozamát is.

A klímaváltozás hatásainak kivédését sokan kizárólag új,„klímatoleráns” (nem klímarezisztens!) fafajok behozatalarévén gondolják megoldhatónak. Mivel ez a jelenlegi társu-lási viszonyok, az ökológiai feltételek gyökeres megváltozta-tásával jár, csak végsõ esetben javasolható. Ha lehetséges, ameglévõ fafaj(ok) alkalmazkodóképességét kell megerõsíte-ni, ha kell, génkészletük feljavításával. Erre a célra olyan ter-mészetes populációk áttelepítését javasoljuk, amelyek ere-deti termõhelyükön szélsõségesebb éghajlathoz alkalmaz-kodtak, vagyis nincs szükség nemesítési munkafolyamatközbeiktatására.

Lehetséges-e a szaporítóanyag kiválasztásáhozEurópa-szerte egységes alapelveket

megfogalmazni? A klímaváltozás trendje és az erdõkre gyakorolt hatása Eu-rópában nem egységes. A mediterrán délen és a kontinen-tális Délkelet-Európában, a szárazsági (xerikus) határ köze-lében, a további melegedés és nyári aszályosság a fafajok

SZAKMAI FÓKUSZ – ERDÉSZETI GENETIKA

Az erdészeti szaporítóanyag megválasztásaa klímaváltozás fényében

Javaslatok a FORGER projekt eredményei alapján

Prof. dr. Mátyás Csaba – akadémikus

2016 februárjában zárult a FORGER · Erdészeti genetikaierõforrások fenntartható hasznosítása címû EU-s projekt,amelynek egyik témája volt a genetikai erõforrások hasz-nosításának kutatása a klímaváltozásra való felkészülésszempontjából. Ennek a munkafeladatnak a szerzõ volt akoordinátora. Négy modell fafaj származási kísérleteibenvizsgálták a populációk klimatikus áttelepítésének követ-kezményeit, a tapasztalt válaszreakciókat és az abból le-vezethetõ következtetéseket a klímaváltozáshoz alkal-mazkodó erdõmûvelés szempontjából.

* A jövõbeni klíma meghatározása összetett geofizikai modellek alap-ján történik, ellentétben az idõjárás-elõrejelzéssel, ezért használjuk az„elõrevetítés” kifejezést.

növekedésének a visszaesésével és rovarkárok, betegségekfokozódásával jár. A szárazságtolerancia genetikailag meg-határozott határait elérve, az öngyérülés (mortalitás) mérté-ke fokozódik és akár a faj helyi kihalásához is vezethet.Ezért az alkalmazkodó gazdálkodás bevezetése elkerülhe-tetlen.

Nyugat- és Észak-Európában is emelkedik (sõt: jobbanemelkedhet) a hõmérséklet, ami a vegetációs idõ hosszabbo-dását és a növedék gyorsulását eredményezheti – de csak ad-dig, amíg a csapadék mennyisége a növekvõ párologtatásiigényt fedezni tudja. A fafajok elterjedésének felsõ, azaz hõ-mérsékleti (termikus) határán a termõhelyi feltételek javulásaspontán kolonizációhoz és az elterjedési terület kibõvülésé-hez vezethet. Az alkalmazkodó beavatkozások szükségessé-ge ezért ott kevésbé sürgetõ.

Mindezek alapján megállapítható, hogy sem a klímaválto-zás várható hatása, sem a beavatkozások szükségessége nemegységes Európában. A Kárpát-medence alacsony fekvésû te-rületeire szorult Magyarország szinte teljes egészében (a ma-gasabb hegyvidékeket leszámítva) ökológiailag a klímafüggõfafajok elterjedési határára esik, ezzel a változásoknak erõ-sebben kitett, mint az optimumhoz közeli zónák, pl. Hollan-dia, vagy Bajorország. Ezért a hazai alapelvek részben eltér-hetnek a környezõ országokétól.

A helyi alkalmazkodottság szerepe a jövõbenA szaporítóanyag-falhasználás eddigi szabályainak az alapja a„helyi származás a legjobb” elve volt. A terepi kísérletekbenazonban gyakorta megfigyelhetõ, hogy a helyi eredetû szárma-zások nem szükségszerûen jobbak, mint a más feltételekhezadaptálódott populációk. A szélsõségesebb környezetbõl kisséhûvösebb, csapadékosabb klímába került populációk növe-déke gyakran meghaladja a helyiekét (1. ábra). Genetikai vo-natkozásban a jelenség magyarázata az, hogy az alkalmazko-dást segítõ természetes szelekció mellett más folyamatok is be-folyásolják a génkészletet, köztük a génáramlás, a beltenyész-tettség, vagy a populációk jégkorszak utáni vándorlásának ha-tása. Emellett az évszázados emberi beavatkozás is gyakorolha-tott elõnyös és kedvezõtlen hatásokat egyaránt.

A helyi (õshonos) származások jelentõségével kapcsolatosvitákat némileg leértékeli a klímaváltozás, amely a termõhelyifeltételeket eleve jelentõs mértékben, sokszor igen gyorsan,módosítja – a folyamat hatása máris érzékelhetõ (4. ábra).

Támogatott migráció: pro és kontraA szélsõségesebb feltételekhez alkalmazkodott, nem õsho-nos származások vagy fafajok behozatala jelenleg vitatottkérdés; az erdészek zöme az alkalmazkodóképesség megõr-zése szempontjából a természetközeli, változatos összetételû

79


Erdészeti Lapok CLI. évf. 3. szám (2016. március)

Két francia kocsánytalan tölgy származás parcellái 28 éves korban, egy mérsékelten atlanti klímájú származási kísérletben (Petite Charnie, Normandia, júl. átl. T: 18,6 °C, évi csap.: 738 mm). (Mátyás Cs. fotói)

1. ábra. Fontainebleau-i származás egy magtermelõ állomány-ból, mérsékelt-kontinentális helyszínrõl (évi átlag T: 10,5 °C, évescsap.: 657 mm). A populáció ΔEQ-ban kifejezett klímaváltozása–3,8; ami enyhe lehûlést és csapadéknövekedést jelent (magya-rázat a 3. ábrán). A kismértékû, elõnyös irányú klímaváltozás ésa gondos erdõnevelés meglátszik az utódok kiváló növekedésén,és igen jó, 98%-os megmaradásán.

2. ábra. Mées-i származás az elterjedés meleg-csapadékos, at-lanti peremérõl (évi átlag T: 13,7 °C, évi csap.: 1132 mm). Agyenge növekedést és megmaradást, valamint a gombás megbe-tegedést (anthracnózis) az áttelepítéssel járó erõteljes szárazo-dás (ΔEQ: +8,5), és feltehetõleg a szélsõséges származási hely-szín is magyarázza.


erdõállományok fenntartását elegendõnek tartja. Ez a felfo-gás helytálló egészen addig, amíg a hõmérsékleti és csapadék-viszonyok lehetõvé teszik a helyi populációk megfelelõ nö-vekedését és vitalitását.

A terepi kísérletek eredményei azt mutatják, hogy az erdeifafajok alkalmazkodóképessége valóban nagymértékû, külö-nösen az elterjedési terület középsõ részén.Kimutattuk például, hogy bükk és tölgypopulációk az évi átlaghõmérsékletakár +2 °C feletti emelkedését is tolerál-ják, amennyiben a csapadékviszonyokezt lehetõvé teszik. Másrészt, a terepiadatok azt is mutatják, hogy az éghajlat-változás mértéke meghaladhatja a helyi popu-láció alkalmazkodóképességét, a szárazsági határ kö-zelében a fafajét is. Drasztikusabb szélsõségek fellépése ese-tén szükségessé válhat az aktív beavatkozás a természeti fo-lyamatokba. A támogatott migrációt, ahogy azt a fenti szöveg-doboz példája bemutatja, egyelõre korlátozottan alkalmazzákEurópában, részben az információ szûkössége és a módszervitatott szerepe miatt.

A megfelelõ szaporítóanyag kiválasztásaA döntés alapja elsõsorban a körzetre elõrevetített klimatikusváltozások ismerete. Ha jelentõs változások várhatók a vágás-forduló idõtartamán belül, más származások, esetleg más fa-fajok figyelembevételére lehet szükség. Egy adott faj klímaér-zékenységérõl az erdõmûvelési tapasztalatok és hosszú lejá-ratú kísérletek eredményei szolgáltathatnak adatokat.

A tudományosan megalapozott döntéshez terepi tapasz-talatok alapján meghatározott klimatikus küszöbértékekrevolna szükség. A klímaérzékenység és az alkalmazkodó er-dõmûvelés legcélszerûbb módjának megválasztásához elsõ-sorban a származási kísérletek eredményei szolgálhatnakalapul. Sajnos ilyen információk egyelõre csak korlátozot-tan hozzáférhetõk, és alig néhány fontosabb fafajra és na-gyon kevés megfelelõen kiértékelt kísérletre támaszkodha-tunk. Ezért az erdõgazdálkodó fontos feladata a helyi klíma-károk és az érintett termõhelyek figyelemmel kísérése, hogygyakorlatot szerezzen a lehetséges veszélyek felismerésé-ben (növedék-visszaesés, antagonista szervezetek által oko-zott károk, szukcessziós változások stb.). Az észlelt károkataz extrém idõjárási jelenségekkel, elsõsorban az extrém, is-métlõdõ aszályokkal összefüggésben kell értékelni. Ez

szükségessé teszi a közelmúlt és az aktuális idõjárási viszo-nyok követését – helyi klímaállomások felállítása fontos se-gítséget nyújthat.

A jövõben várható éghajlati változások elõrebecslésérerészletes, ún. leskálázott klímatérképek szükségesek. A ma-gyar viszonyokra jelenleg fejlesztés alatt áll egy erdészetidöntéstámogató rendszer, amely ezeket az információkathelyi viszonylatban hamarosan szolgáltatni fogja (a cikk vé-gén erre visszatérünk). A szaporítóanyag-forrás kiválasztá-sához elõször egy jövõbeni referencia-idõszakot kell meg-határozni. Az elõrevetítés bizonytalanságait figyelembe vé-ve javasoljuk egy olyan 30 éves periódus kiválasztását,amelynek mediánja a tervezett vágásforduló egyharmadá-nál legyen. A 2. szövegdoboz az elõalkalmazkodott szárma-zás kiválasztására mutat be egy virtuális példát, amely hazaiterepi vizsgálatokon (Horváth-Mátyás 2014) alapul. A klí-maváltozás mértékének és a fafaj klímatoleranciájának is-meretében a megfelelõ alkalmazkodási megoldás kiválaszt-ható. A klímaérzékenység küszöbértékei természetesen fa-fajonként változnak.

A jövõben feltételezett klímát jobban toleráló, ún. „elõalkal-mazkodott” (preadaptált) származás választásakor olyan sza-porítóanyag-forrást kell keresni, ahol a jelenlegi feltételek ha-sonlóak a telepítési helyszínre elõrevetített éghajlathoz (3.ábra). Hazánkban erre legtöbbször határon túli területek jö-

hetnek számításba. Ehhez az európai klímatérképe-ken kívül szükség van a faj pontos elterjedé-

sének ismeretére is. Valamennyi fonto-sabb európai fafaj részletes elterjedési tér-

képe elérhetõ az EUFORGEN (Európai Erdé-szeti Génmegõrzõ Hálózat) EUFGIS por-

tálján (http://www:euforgen.org/distribu-tion-maps). Ugyanott rövidesen hozzá-

férhetõ lesz az Európában nyilvántartott szaporítóanyag-források (magtermelõ állományok) koordinátákkal rögzítettdigitális listája is. A kiválasztásnál a tengerszint feletti magassá-got nem szabad figyelmen kívül hagyni: a „déli” származásnem feltétlen melegebb-szárazabb klímához alkalmazkodott,ha magasabb fekvésben tenyészik.

A terepi tapasztalatok alapján a túlságosan távoli szaporí-tóanyag-források választása csak a fiatalkori növekedés alap-ján kockázatos döntés. Emellett figyelembe kell venni más


A szaporítóanyag és felújítási mód választásának lehetõségei változó feltételek függvényében

• A helyi alkalmazkodottságra támaszkodó, természetesfelújítás: ha a helyi származás alkalmazkodóképességeelegendõ a változások követésére.

• Korlátozott beavatkozás: amennyiben a helyi populációvárható alkalmazkodóképessége, stabilitása kétséges,ajánlott az elegyítés preadaptált szaporítóanyaggal.

• Támogatott génáramlás alkalmazása: ha a helyi popu-láció klímatoleranciája nem kielégítõ, preadaptált szár-mazással helyettesíthetõ, amennyiben elérhetõ megfe-lelõ szaporítóanyag-forrás.

• Támogatott fajvándorlás (migráció) alkalmazása, ele-gyítés: ha az elõrevetített referenciaklíma szignifikánsankívül esik a fafaj toleranciahatárán, a felújításhoz másklímatoleráns faj(ok) felhasználása, vagy legalábbis ele-gyítése szükséges.

Virtuális példa: jövõbeni klímához preadaptáltbükk származás választása

A szelekció alapja a bükk állományok aszálykitettsége,amelyet az Ellenberg indexszel (EQ) adtunk meg. A figye-lembe vett jövõbeni referenciaklíma a vágásforduló 1/3-a,vagy 40 év. Amennyiben az elõrevetített klíma változása(ΔEQ) a következõ értékek szerint alakul:• 6 ΔEQ alatt: az állomány alkalmazkodóképessége álta-

lában elegendõ a változásokhoz alkalmazkodásra;• 6–12 ΔEQ között: az alkalmazkodottság preadaptált

szaporítóanyag elegyítésével javítható (3. ábra);• 13–17 ΔEQ között: a jelentõs (>25%) növedékcsökke-

nés és károsításkockázat ellensúlyozására a szükségesfelújításhoz preadaptált szaporítóanyag alkalmazása ja-vasolt;

• 17 ΔEQ felett: a felújításhoz magasabb klímatoleranciá-val rendelkezõ faj(ok) javasolt (elsõsorban kocsányta-lan tölgy).

Erdészeti Lapok CLI. évf. 3. szám (2016. március) 81

szempontokat is, elsõsorban az extrém idõjárási eredmé-nyekkel és károsítókkal kapcsolatos toleranciát. Ez azt is je-lenti, hogy például a teljesítmény értékelésekor érdemesmegvizsgálni, hogy a kiválasztott populáció eddigi élete so-rán milyen szélsõséges eseményeknek volt kitéve.

Extrém, izolált elõfordulásból származó szaporítóanyagok kockázata

Az elterjedési terület déli peremén, ahol csak elszórtan van-nak a faj számára alkalmas termõhelyek, az elõfordulásokszigetszerûek, a populációk létszáma lecsökken és általá-ban elegyes állományban fordulnak elõ. Ezen származásokkiválasztása több kockázatot hordoz, mert szélsõséges kli-matikus hatásoknak, és sokszor erõs emberi beavatkozás-nak (sarjaztatás, válogató erdõhasználat, legeltetés stb.) vol-tak kitéve. Génkészletük értékes, klímatoleranciát segítõgénváltozatokat nagyobb gyakoriságban tartalmazhat,ugyanakkor az extrém szelekció miatt beszûkült is lehet,épp ezért az eltérõ feltételekhez való alkalmazkodóképes-ségük korlátozottabb lehet (2. ábra). A szaporítóanyag-for-rás minõségérõl ezért lehetõség szerint információt célszerûszerezni. Csökkenti a kockázatot, ha ilyen esetben eltérõhelyszínek (magtermelõ állományok) szaporítóanyagát ve-gyesen használjuk.

Ha nincs a jövõbeni klímához elõalkalmazkodottszaporítóanyag-forrás

Amennyiben a felújítandó állományok a fafaj szárazsági hatá-ra közelében helyezkednek el, elõfordulhat, hogy az elõbbi-ekben leírt kiválasztási módszerrel nem lehet alkalmasabb(elõalkalmazkodott) szaporítóanyag-forrást találni, mert a jö-võbeni éghajlati feltételek a faj genetikai alkalmazkodóké-pessége határán kívül esnek. Bár nem kizárt, hogy a jelenko-ri elterjedési területek alapján meghatározott, ún. klímaterek(klimaniche-ek) nem fedik le megfelelõen a faj tényleges tû-rõképessége határait, a fafaj – fõleg elegyetlen – felújításánaka kockázata nemcsak a bizonytalan növekedés és fatermés,hanem a jövõben várható, ismeretlen mértékû egészségi prob-lémák miatt nagyon nagy. Ilyen esetben, az elérhetõ õshonoselegyfajok mellett, alkalmasint meg kell fontolni alternatív,

nem õshonos klímatoleráns fafajok be-vonását is, természetesen az ökológiai-természetvédelmi szempontok lehetsé-ges mérvû figyelembevételével. Nemõshonos faj alkalmazása esetén ilyenpéldául az azonos nemzetségbe tartozófaj preferálása (pl. balkáni tölgyek),vagy az invazív minõsítésû fajok kerülé-se.

További javaslatokA szaporítóanyag lehetõleg minõsített,nyilvántartott forrásból (pl. magtermelõállományból) származzon és eredetét azüzemtervben rögzíteni kell. A felhasznál-ni tervezett származások fontos figyelem-be vett tulajdonsága kellene, hogy legyena stabilitás (fenotípusos plaszticitás)amely széles termõhely-toleranciát és

megbízható teljesítményt jelent, és ezért csökkentheti a klíma-változásra készülés bizonytalanságát. Az eddigi vizsgálatokalapján a stabilitás mértéke származási körzetenként változólehet, ennek meghatározására a jövõben nagyobb figyelmetkellene fordítani. Bizonyos származási körzetek esetében akedvezõ stabilitás már feltárt, például a lucfenyõ esetébenilyen körzet a Keleti-Kárpátok.


3. ábra. Klímatoleráns bükk származások azonosítása támogatott adaptációhozA virtuális klímatérben az éghajlati grádienst az Ellenberg aszályindexszel1 (EQ) szem-léltetjük. A bükk elerjedése a tájban (zöld vonal) csak a klímatolerancia határáig, 30 EQ-ig terjed. A következõ 40 év aszályindex növekedését (ΔEQ) 12-nek feltételezve, a felújí-tásra tervezett állomány (piros négyzet) helyszínén a jelenlegi 14-es aszályindex 14+12= 26-ra fog emelkedni. Ehhez elõalkalmazkodott populációkat 25-27,5 EQ-értékkel (zöl-den vonalkázva) az elterjedés alsó peremén lehet azonosítani (terv: Mátyás - Rasztovits).

1 Az Ellenberg aszályindex (EQ) a legmelegebb hónap átlaghõmérsék-lete és az éves csapadék ezredrészének hányadosa. Az alacsony érté-kek hûvös-nedves, a magasak száraz-meleg klímát jellemeznek.

4. ábra: A fenyõfõi, meszes homoktalajhoz és kontinentális klí-mához alkalmazkodott „pannon” erdeifenyõ a 2014. évi aszá-lyos nyár után elérte klímatoleranciája határait. A természetvé-delem alatt álló társulás fennmaradása a termõhely gyenge víz-tartó képessége miatt több mint kérdéses (fotó: Bidló A.)


Tekintettel arra, hogy a felújításhoz felhasználandó szaporító-anyagról feltételeznünk kell a helyi klímához való alkalmazko-dottságot, a klímaadatok alapján választott, preadaptált populá-ciónak õshonosnak kell lennie a származási helyén; természete-sen származhat õshonos anyaggal telepített magtermesztõ ültet-vénybõl is. A felújítások alkalmazkodóképességének növeléseérdekében megengedett a preadaptált származás szaporító-anyagának elegyítése helyi eredetûvel, vagy eltérõ származásokmozaikszerû telepítése is. A kockázat csökkentését szolgálja –különösen szélsõséges helyszínen – a fajszám növelése is.

A leírtak megerõsítik, hogy a szaporítóanyag és a felújításlegalkalmasabb módjának a kiválasztására nincs és nem is le-het egységesen érvényes szabály. A döntést helyileg kellmeghozni, a helyi tapasztalatok és a kockázatokat fokozó té-nyezõk (pl. alacsony víztartó-képességû, sekély talaj) ismere-

tében. A klímaváltozás kockázatai az erdõgazdálkodásbanigen nagyok, mert sem a várható szélsõségek mértékét, semaz erdei ökoszisztémák pontos válaszát nem ismerjük meg-bízható pontossággal. A hatásokra való felkészülés mindenlehetõségének a megfontolása mellett, kitett termõhelyekenaz erdõgazdálkodónak számolnia kell a hozamok és a vitali-tás csökkenésével, esetleges fajcserékkel és szélsõ esetben agazdálkodás felhagyásával is.

Záró megjegyzés és köszönetnyilvánításA közreadott javaslat döntõen magyarországi eredményekenés tapasztalatokon alapszik, de EU-s alkalmazásra készült,ezért nem tartalmaz további, konkrét napi felhasználásraalkalmas adatokat. A 2014-ben elindult „Agrárklíma 2” klí-maváltozási projekt keretében elõirányoztuk egy, a szakpoli-tika módosítását és a helyi gazdálkodást segítõ döntéstámo-gató rendszer kialakítását. Részeredmények, információkmár most is hozzáférhetõk a NAIK-ERTI geoportálján(www.ertigis.hu). Nyolc projektpartner, de elsõsorban aNyME Erdõmérnöki Kara és a NAIK-ERTI együttmûködésé-ben, várhatóan ez év végére elkészül a tervezett döntéstámo-gató rendszer elsõ, egyszerûsített verziója, amelyben a felújí-tás, a fafaj- és szaporítóanyag-választás problémáira részle-tesebb adatok és információk fognak rendelkezésre állni.

*The paper is a translated version of the cited Guidelines

(Mátyás 2016), based on the results of the FORGER project.The support of the financing body (EU Commission under the7th Framework Programme) as well as of the cooperatingpartners (coordination: K.Kramer, Alterra, NL) and of Biodi-versity International (Rome) is gratefully acknowledged.

Hivatkozott és további irodalomHorváth A., Mátyás Cs. 2014: Növedékcsökkenés elõrevetítése egy

bükk származási kísérlet alapján. Erd. Tud. Közl. 4: 2, 91-99Mátyás Cs. 2015. Az alkalmazkodó erdõmûvelés támogatása. Az Ag-

rárklíma projekt döntéstámogató rendszere. Erdészeti Lapok, CL:4, 102-104

Mátyás, Cs. 2016. Guidelines for the choice of forest reproductivematerial in the face of climate change. FORGER Guidelines, 2016,Biodiversity International, Rome 8 p.


5. ábra. Rosszul megválasztott származás telepítésének követ-kezményei: a francia Jura fennsíkról, atlanti hegyvidéki környe-zetbõl Szlovéniába, a Mura menti, kontinentális dombvidékreáttelepített bükk populáció 100%-os hótörést szenvedett egy2013-as, kora õszi erõs hóesés után, míg az összes többi parcel-la érintetlen maradt. A kár oka a fenológiai különbség volt: alombhullás túl késõn kezdõdött (fotó: Mátyás Cs.)

Február 15-én a Földmûvelésügyi Miniszté-riumban Fazekas Sándor földmûvelésügyiminiszter, Bitay Márton Örs állami földe-kért felelõs államtitkár és a 22 állami erdõ-gazdasági részvénytársaság vezérigazgatói,a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet megje-lent képviselõi körében, aláírták az államierdõterületek kezelésére vonatkozó végle-ges vagyonkezelési szerzõdéseket. Így aszakmatörténeti jelentõségû eseményenmegszûnt a több mint két évtizeden át tartófüggõ jogi helyzet.

Az aláírások elõtt Fazekas Sándor mi-niszter köszöntötte a megjelent vezérigaz-gatókat és az NFA vezetõit. Mint elmondta,éppen idõszerû volt az eddigi ideiglenesállapotok felszámolása és a folyamatos

meghosszabbítások lezárása. Kiemelte,hogy az eddigi jogi helyzettõl függetlenülaz állami erdõgazdaságok európai színvo-nalon végezték és végzik ma is a szakmaifeladataikat.

Bitay Márton Örs államtitkár jelkép ere-jûnek nevezte, hogy éppen 2016-ban, azOrszágos Erdészeti Egyesület alapításának150. jubileumi évében, és a 2009-es erdõ-törvény módosításának idõszakában kerül-nek aláírásra a dokumentumok. Mint el-mondta, a véglegesített szerzõdések azt bi-zonyítják, hogy a minisztérium szerint azállami erdõk kezelése a hazai erdész szak-emberek kezében van a legjobb helyen.

Szöveg és kép: Nagy László

Végleges vagyonkezelési szerzõdések

Documents

Erdészeti Lapok 2016 március