Erdészeti Lapok 2005. 140 évf. 6. füzetepa.oszk.hu/01100/01192/00310/pdf/00310.pdf · 2009-07-16 · 174 Erdészeti Lapok CXL. évf. 6. szám (2005. június) Erdész az erdôért,

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXL. évfolyam • 2005. június

ALAPÍTVA 1862-BEN

Jeli

Fehér nyírfák hûs tövén,Lágy fenyvesek rejtekén,Virágok színes szirmai,Boglyákba gyûlt csokrai,Ambrózy mester kincsei:Ez Jeli.

Havasi kürt-tirádaA rododendronok világa.Apollinaire szerelmes rímei,Szitáló esõk cseppjei,Bimbót virággá szenteli:Ez Jeli.

Ne siess te vándor,Nézd a szirmokat, tiéd a mámor. Méhek raja buzgón keresiA színeket, potrohán viszi,S keveri, keveri, keveri:Ez Jeli.

Napsugár csókjának ölébenPompázik mind a fényben,A fényt ködpára kergeti,Hajnal és est nevetteti,Az elmúlás sietteti:Ez Jeli.

Bugaci homokpirosító,A szamárkenyér, a kóróBodor Miklóst, a festõt ihleti,Emitt a parkot és megannyiHanga virágát kedveli:Ez Jeli.

Lehajló, szellõágú nyírekGyantaillatú fenyõk, vénekÕrizzétek, mert tiétek MigazziMester nyugvó poraiErdészek munkája élteti:Ez Jeli.

Pápai Gábor

„Bodor Miklós gazdag életmûve eddigmintegy 3000 grafikát és pár száz olaj-festményt, pasztellt foglal magába. Mon-tázs jellegû grafikái kompozícióinakkialakulásában a költészet, a metaforák,a poétikai alakzatok használata ösztö-nözte. A népmesék szürrealisztikus vilá-gára emlékeztetõen a jelentéktelen, delényegessé váló motívumot kiemeli azalapsíkból és kinagyítva az eseményt amindennapi horizont fölé emeli. Koráb-bi vázlatai alapján készíti el grafikaimunkásságának összegzését adó, több

mint 50 rajzból álló sorozatát a „Kékszamárkenyér keservei, örömei”-t.”

Az Alföldrõl 1992-ben Kámba költö-zik, pár kilométerre a Jeli Arborétumtól,melynek varázsa éppúgy megihleti,mint az Alföld világa. Így készült el azarborétumról a vándorgyûlésen is kiállí-tásra került képeinek sokasága.

Kevés nyilvánosságot kapott a mû-vész csipketerve, melyet a koronázásipalást alapján készített és a kész munkátII. János Pál pápa kapta ajándékba Kis-kunhalas városától.

Akit megbûvöltek a rododendronokBodor Miklós festõmûvész 80 éves

A harmadik oldal

A z Országos Erdészeti Egyesület évente ismétlõdõVándorgyûlése szakmánk látványos seregszemléje,a helyi csoportok és erdõgazdaságok életében min-

den esetben fontos állomás.A Vas megyei erdészek immár negyedszer állnak a

szakmai megmérettetés kereszttüzében.1928-ban Trianon után, a Kõszegi-hegy magyar olda-

lán vándorló 106 kiváló erdész jövõbe vetett hite igazidemonstráció volt haza és szakma elõtt.

1969-ben, a II. világháború után a magyar erdészetaranykorában, az 1962-es emlékezetes több százezer m3

fenyõ pusztulását okozó hótörés helyszíne, az Õrség adottotthont. „A táj a szász Svájc ígérete” volt akkori elnökünk,Madas András értékelése. A Közgyûlés hangulatára aszakma 1970-es átszervezési elõkészületei hatottak.

1989-ben, a sárvári Farkaserdõ látványos bemutatójajól mutatta a legmagasabban szervezett faiparral történõ17 éves együttlét vertikális elemeit. Választott jelmonda-tunk, mármint „Korszerû faipar nélkül nincs hatékonyerdõgazdálkodás” elvén a rendszerváltozás – elnagyoltváltozásaival - komoly rést ütött.

2005 is nevezetes évforduló. Hatvan éves a II. világhá-ború után újjászervezõdõ magyar államerdészet. Most isszakmánkat érintõ változások korát éljük. Ez a jeles évfor-duló mindenképpen pillanatnyi megállásra, eredménye-inkkel történõ szembesülésre kötelez bennünket.

A Vándorgyûlésen az eltelt évtizedek, de különösen azújabb önállóságunk közel másfél évtizedes eredményeinekbemutatásával lépünk Önök elé. A változatos öt vasi erdõ-gazdasági táj egy-egy jellegzetes pontján szeretnénk bemu-tatni mit tesz az Erdész az erdõért. A Vándorgyûlés négyútvonalán a Kõszegi-hegyvidék bükkösei, a gyantás ország,az Õrség fenyvesei, a Vas-Zalai-hegyhát gyertyán tölgyeseivallanak tetteinkrõl. Igazolják, hogy a jól kezelt erdõ – védettés nem védett területen egyaránt – betölti mind gazdasági,mind humánökológiai szerepét. Nem lehet más a cél.

Szakmai utunk minden szegletét történelmünk levegõjelengi körül.

A római kor szombathelyi emlékei, a kõszegi Jurisics vár,a középkori jáki templom, a magyar könyvnyomtatás böl-csõje a Nádasdyak fészke, Sárvár, a vasvári béke helyszínemind-mind utunkon kísérnek. A rátóti Aradi vértanúk 13tölgyfáját elültetõ Deák Ferenc, a haza bölcse üzen isnekünk: „Úgy kell szolgálni a jelent, hogy ne kompromittál-juk a jövõt.”

Sikeres szakmai feltöltõdést és erdészetünk jövõjét jólformáló tanácskozást kívánunk az Országos ErdészetiEgyesület Szombathelyi Helyi Csoportja és a SzombathelyiErdészeti Rt. nevében.

Dr. Pethõ József

Tartalom

Akit megbûvöltek a rododendronok......................6/B2

Vándorgyûlés, Szombathely ............174

Terepi bemutatók ..........................175

Baráti találkozó, Jeli ......................182

Küldöttközgyûlés............................184

Bedõ- és Kaán-emlékérmesek ......188

A résztvevõk névsora ....................190

Nagy László:Uradalmi erdõgazdálkodás Vas vármegyében ........192

Illyés Benjamin:A zirci apátság csörötneki erdõgondnoksága..........194

Bölöni János, Bartha Dénes, Stan-dovár Tibor, Ódor Péter, KenderesKata, Aszalós Réka, Bodonczi László,Szmorad Ferenc, Tímár Gábor: A magyarországi erdõk természe-tességének vizsgálata II. ..............198

Szodfridt István:Erdõk és fák a Kiskunságban ........................................202

MEGOSZ-híradó

Tájékoztató a MEGOSZ május 23-i elnökségiülésérõl és közgyûlésérõl ............................203

Zétényi Zoltán:Javaslat az erdészeti sajtómunka javítására....................206

Bidló András, Heil Botond,Kovács Gábor:Az év fája: A közönségesboróka termõhelyigénye ..208

Járási Lõrinc: Faszén vagy kõszén........................................211

Göcsej kincsei, az erdõ és a fa ..............................................212

Pedroni Emma Anna:Faszerkezetû emeletes épület a Dunaparton ......................214

Csiák Gyula: Bársony István életrajza ..................................215

Egyesületi hírek ......................................................................216

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXL. évfolyam 6. szám (június)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. SZIKRA DEZSÔ

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrési Pál, Apatóczky István, dr. Bartha Dénes, Detrich Miklós, Greguss László Géza, dr. Járási Lôrinc, MihályfalvyIstván, dr. Sárvári János, Temesvári Erik, Zétényi Zoltán.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: [email protected]Ó: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: CSERÉP JÁNOS elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2005. június 6.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, fotóért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Jeli. Fotó: Pápai Gábor

174 Erdészeti Lapok CXL. évf. 6. szám (2005. június)

Erdész az erdôért, Erdô az emberért – Mint az utóbbi években, most is izgulhattak a rende-zõk, a vendégek, hogy vajon az idõjárás kegyes lesz-e aVándorgyûléshez. Mert bizony három nappal az ese-mény elõtt az egész országot beterítõ esõfelhõk áztat-ták a magyar erdõket. Vas megyét különösen. Aztán,ahogy közeledtünk a hét végéhez, úgy derült ki, ésmire a vendégek megérkeztek a regisztrációhoz, az esõutáni friss levegõ és tökéletes verõfény fogadta a gyüle-kezõket. Már akkor sejteni lehetett, hogy egy alaposan

elõkészített vándorgyûlésre érkeztünk. Kedves, vado-natúj egyenruhába öltözött kolleginák és kollégákfogadtak és nyújtották át kis hátizsáknyi ajándékukat,melyben a részletes programon kívül a tájegységvörösborát és híres tökmagolaját, valamint az alkalom-ra Jelirõl készült könyvet találhattunk.

Mielõtt részletes ismertetõnkbe fognánk, lapozzukfel Borovszky Samu híres sorozatából a Vas vármegyé-re vonatkozó kötet erdészeti leírását.

Vasvármegye erdészete

Vasvármegyében 265,278 hold, vagyis az összterületnek 28 %-a erdõvel van borítva. E területek fatenyészeti, valamint földrajzi szempontból öt fõcso-portra oszthatók; és pedig:1. Rohoncz, Borostyánkõ és Pinkafõ erdõvidéke. Ez erdõk az Alpesekbõl kiágazó, magas és középhegységeket borítják; a kõszegi és felsõ-eõri járások-

ban terülnek el. Fõ faneme az erdei fenyõ, a bükk, a kocsános, kocsántalan és csertölgy, a lúcz- és jegenyefenyõ. Meglehetõs mennyiségben fordulmég elõ a nyír, nyár, éger és szórványosan a vörösfenyõ, gyertyán, kõris, szil, juhar, akácz és fûz.

2. A kõszegi járás többi része, Léka és Szénégetõ bükkös vidéke, az elõbb tárgyalt vidék észak felé hajló szomszédságában, az Alpesekbõl kiágazó maga-sabb hegyvidéken és a középhegységeken terül el. Uralkodó fanemek a bükk és erdei fenyõ, nagyobb mennyiségben elõfordulnak csoportonkint éselegyesen a kocsános és kocsántalan tölgy, a lúcz-, jegenye- és vörösfenyõ is; szórványosan az éger, szil, kõris, nyír, fûz, juhar és hárs.

3. A vármegye délnyugati részét, a szent-gotthárdi, német-ujvári, muraszombati járásokat egészen, a körmendi járásnak „Õrség” néven ismert vidékétés a szombathelyi járás német ajkú vidékét, a közép- és elõhegységeket borító erdõket „Iváncz” erdõvidékéhez sorozzuk, mely magában foglalja azitt elõsorolt járásoknak „Õrség”, „Tótság” és „Németség” néven ismert erdõvidékeit. Ezen a vidéken az erdei fenyõ már annyira uralkodó, hogy ellehet mondani miszerint az egész országban ezen a vidéken és a vele szomszédos Zalavármegye göcseji részletén, az erdei fenyõ a legnagyobbmennyiségben van elterjedve. Egyébb fanemek, mint a kocsános, kocsántalan és csertölgy, bükk, gyertyán, szil, kõris, éger, nyár, nyír, alárendelten,a lúcz- és vörösfenyõ csak szórványosan fordulnak elõ.

4. A Rába-mente erdõvidéke, mely magában foglalja a körmendi, vasvári, sárvári, szombathelyi és kis-czelli járások tölgyesekkel borított sík vidékeit aRába folyó mentén. A Rába-mentének fõ fanemei a kocsános tölgy és gyertyán, meglehetõs mennyiségben fordulnak elõ a kocsántalan és csertölgy,éger, szil, nyár; szórványosan találhatók még az erdei fenyõ, kõris, juhar, akácz, nyír, fûz és hárs.

5. A Hegyhát és Farkaserdõ vidéke a körmendi, vasvári és sárvári járásokban elterülõ erdõvidék, a Vasvármegye délkeleti részén lévõ dombokat és elõhegy-ségeket borítja. Itt a nyír a század elején uralkodó kocsántalan és csertölgyet és bükköt már majdnem teljesen kiszorította. Ezen fanemeken kívül elõ-fordulnak még meglehetõs mennyiségben az akácz, a gyertyán és szórványosan az erdei és fekete fenyõ, továbbá a nyár, a fûz, szil, juhar és hárs. Az összes erdõterületbõl a kocsános, kocsántalan és csertölgy 64,296 kat. holdat, vagyis 25 %-át borítja az összterületnek; egyéb lombfák, úgymint

bükk, gyertyán, nyír, fûz, nyár, éger, kõris, szil, juhar., akácz és hárs 69,392 kat holdat, az összterület 26 %-át;; az erdei, fekete, lúcz, jegenye és vörös-fenyõ pedig 131,590 kat. holdat, tehát az összterület 49 %-át.

Ezen erdõségekbõl az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17 & szakasza alá tartozó erdõk kiterjedése 64,944 kat. hold, vagyis 24 %; a többi 200,334 kat. hold.tehát az összterület 76 %-a, magántulajdont képez.

Az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17 §-a alá tartozó erdõk a földmívelésügyi minisztérium által jóváhagyott üzemtervek szerint kezeltetnek. A magántulaj-donban lévõ nagyobb erdõbirtokok tulajdonosai erdeiket szintén többnyire rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezeltetik. A fenyõerdõk szálerdõ-ü-zemmódban, a tölgyeseknek 80 %-ka szintén szálerdõ-üzemben kezeltetik; míg a bükk és egyéb lombfaerdõknek csak mintegy 20 %-ával alkalmaztatika szálerdõ-, a többi 80 %-ánál pedig a sarj-erdõ-üzem.

A Vasvármegye területén lévõ erdõkben a gazdálkodás, fennálló viszonyainak kénytelenségébõl kifolyólag, általában külterjes lévén, igen természe-tes, hogy a korábbi idõben csak ennek megfelelõen történt a gazdálkodás; ehez képest aztán az erdõk felujulása többnyire a természetre bízatván legin-kább csak a természetes úton való felújítás alkalmaztatott, úgy hogy a községek és kisebb magánbirtokosok kezén lévõ erdõknél , nem csak hogy telje-sen el lett hanyagolva, de a vágások megengedett nagymérvû legeltetése még a fatenyészetet is megrontotta.

Ujabban azonban Vasvármegye erdei legnagyobb részében a legeltetési elõ- és utótilalmak szigorú betartása útján a természetes felujulás biztosít-va van. A feltétlen erdõtalajon álló és állami felügyelet alatt lévõ erdõkben a belterjesebb erdõgazdálkodás a rendszeres gazdasági üzemtervekben kifej-tett elvek szerint történik és az erdõk rendes felujítása többnyire mesterséges úton eszközöltetik.

A mesterséges erdõsítési módok közül az éghajlati és talajviszonyoknak, továbbá a birtokosok érdekeinek tekintetbe vétele mellett, leggyakrabbana csemete-ültetés és a tölgymakkrakás útján való erdõsítés, továbbá a tölgyeseknek és akáczosoknak arra alkalmas talajon mezõgazdasági használatútján való telepítése alkalmaztatik.

Az országban lévõ 20 királyi erdõfelügyelõség közül egy Vasvármegye székhelyén, Szombathelyen van; ennek ellátását egy kir. erdõfelügyelõ és egykir. alerdõfelügyelõ végzi. Az erdõfelügyelõség hatásköre Sopron, Vas és Zalavármegyékre, továbbá Sopron sz. kir. városra terjed ki.

Vasvármegye állami kezelésbe átvett saját (községi) erdei az ugyancsak állami kezelésbe átvett zalavármegyei községi erdõkkel együtt egy erdõhiva-tal felügyelete alatt állanak. Az erdõhivatal székhelye Zala-Egerszeg, hatásköre alá tartozik és zalavármegyei 4 magy. kir. erdõgondnokságon kívül, aVasvármegyében szervezett 3 magy. kir. erdõgondnokság is, Szombathely, Körmend és Szent-Gotthárd székhelylyel.

Az erdõk kihasználása 1848-ig, illetve az urbéri viszony megszüntéig, igen korlátolt volt, fõleg a legeltetés, makkoltatás és vidékenkint az alomgyûj-tés útján nyerhetõ jövedelemre s kevés kivétellel inkább csak a helyi építkezésekre és a tüzelésre szükséges fa vágatására szorítkozott; csak mikor a vasú-tak építése mind ujabb meg ujabb területeket vont a világpiacz kötelékébe, a birtokosok a nehéz helyzet közt kinálkozó alkalmak szerint törekedtekaz addig értéktelennek tartott erdõkbõl minél több pénzt nyerhetni, nem gondolva arra, hogy késõbbi években is legyen mit eladni. A vásárra dobottfa értékét az erdõbirtokosok legtöbbnyire nem is ismerték, mert szakszerû becslésekrõl szó sem volt és mert nagyobb terjedelmû erdeik után, még a leg-nyomottabb árak mellett is addig nem várt összegeket kaphattak és így óriási mérvû eladásokat eszközöltek.

Erdészeti Lapok CXL. évf. 6. szám (2005. június) 175

A kõszegi városnézés után a következõúti cél a Kõszegi-hegység. A Kõszeghegyvidéki erdõk a város erdõbirtoka-ként a XVI: században voltak a legna-gyobbak.

A város kezdeti erdõkezelési munká-jának nincs nyoma, de már a XII. szá-zadban gondját viselte, erdõszemélyze-tet fogadott fel. A város két stájerorszá-gi erdészt, majd erdõmestert alkalma-zott. Az elsõ gazdasági terv 1857-benkészült. Ekkor a „Felsõerdõ” több mintfelét 40 éves vágásforduló mellett sarj-erdõ üzemben, kisebb részét viszontbükk szálerdõ üzemben kezelték. Avetõvágásos felújítás a bükkösökben

természetes úton általában jól sikerült.A tarvágásos sarjaztatásoknál magfákathagytak. A záródás kiegészítéséretölgymakkrakást, valamint fenyõülte-tést alkalmaztak. Az 1886-87. évbenkészített gazdasági terv szerint átálltak a100 éves vágásfordulójú szálerdõ üzem-módra. A bükk és a kocsánytalan tölgyfõfafajokkal szemben lassan visszaszo-rultak a fenyõk.

Az elsõ világháborút lezáró trianonibékeszerzõdés a „rõti erdõt, mint Bur-genland” egy részét Ausztriának ítélteoda, és csak az 1923. év februárjábankiszállt határmegállapító bizottság csa-tolta vissza ezt az erdõt Magyarország-

hoz, az erdõbirtokos beleegyezésével.A Magyar Királyi Belügyminisztérium83124/1928. IV. sz. rendelete a vissza-csatolt területet „ideiglenesen, közjogihovatartozásának végleges rendezésé-ig” Kõszeg városhoz csatolta. Az álla-mosítás és a nem jelentõs kárpótlásután az állami tulajdonban maradthegyvidéki erdõket a SzombathelyiErdészeti Rt. kezeli.

A Szombathelyi Erdészeti Igazgató-ság közel 12 000 ha-os területébõl aKõszeg-hegyi terület 2982 ha. Az évesátlagos igazgatósági 72-78 000 nettó m3

fakitermelési feladatból erre a területremintegy 18-22 000 m3 termelési feladatjut. Az élõfakészlet a Kõszegi-hegyen 1millió m3 felett van, a hektáronkéntifatömeg meghaladja a 350 m3/ha-t. Azidõs állományok aránya – ami alatt a 80év feletti kort értjük – 40 %.

60 év az államerdészet szolgálatábanMajer Antal: „Olyan eredmények születtek, amelyekrõl az erdészek

minden szakmai tudásuk és lelkesedésük ellenére sem álmodhattak.”

Ezen értékesítések helyenkint csak olyanformán eszközöltettek, hogy a fakereskedõ csak az általa termelt tiszta árú után fizetett s így a legszebb fáks azoknak legjobb részei lettek elsõsorban mindig kiválogatva. Ez okozta aztán, hogy némely vidéknek gyönyörû egyenletes fenyvesei és tölgyesei helyettmost összemarczangolt kinézésû, számos korfokozattal bíró, gyér zárlatú erdei, vagy elkopárosodott silány legelõi vannak csak.

Ujabban azonban többnyire tõármelletti eladás útján történik az értékesítés, de még mindig igen kevés azon erdõbirtokosok száma, kik erdõbirto-kukból az évi fatermést házi kezelés utján, választékok szerint feldolgozva, mint kereskedésre alkalmas kész áruczikket termelné évi fahozamát.

Az állami kezelésben levõ községi, egyházi testületek és személyek, volt urbéres közbirtokossági stb. tulajdonát képezõ erdõk kisebb kiterjedésûeklévén, az évi fahozam, a birtokosok saját szükségleteire használtatik föl. S ezen birtokosok közül csak igen kevés azok száma, kik eladás utján is érté-kesíthetnek valamint évi fatermésükbõl.

Csakis a kisebb magánbirtokosoknál van elterjedve, hogy az erdei fatermésüket választékok szerint feldolgozva hozzák forgalomba, mint az Õrségvidéke erdei fenyõbõl termelt épületfáját. Pinkafõ és Felsõ-Eõr vidéke pedig erdei fenyõ továbbá lucz- és jegenyefenyõbõl termelt fürészáruját.

A favágás leginkább télen, egész a késõ tavasz beálltáig eszközöltetik. Oly vidék, hol a népnek tisztán az erdei famunka lenne kereseti forrása, Vas-vármegyében nincs.

A vármegyében van 37 fürészmû, melyek közül 3 parkett-gyártásra is be van rendezve. Van még 1 gyufagyár, 2 gazdasági eszközöket készítõ mûhely,20 szénégetõ.

Terepi bemutatók„A” program: Erdõgazdálkodás és közjóléti tevékenység a

Kõszegi-hegységben


A fahasználati bemutató után akövetkezõ program a Stájer házak,ahol az Erdészeti Múzeumot, és ErdeiIskolát és szálláshelyét, és az abbanfolyó munkát mutatjuk be. Megemléke-zünk elõdeinkrõl, megkoszorúzzuk akõszegi erdészek emléktábláját.

Az Erdészeti Múzeumnak helyet adóépületegyüttes Stájer-házak névenismert a Kõszegi hegységben. A háza-kat Kõszeg város az 1750-ben – amikoraz itteni erdõk jelentõs része a város

tulajdonába került – két Ausztriából(Stájerországból) származó erdészrészére építette. E festõi környezetbennyitotta meg kapuit Vas megye elsõerdészeti Erdei Iskolája, amelyet 2004tavaszára 28 fõs szálláshellyel bõvítet-tünk ki.

A fejlesztés kapcsán kultúrált, össz-komfortos elhelyezést tudunk biztosítania hozzánk látogatóknak, továbbá aNemzeti Alaptanterv által ajánlott, többnapos programot is tudunk vállalni.

Kõszeg, németül Güns, királyi város Vas vármegyében, Sopron vmegye szélén, a Gyöngyös vize mel-lett két hegy közt igen kies vidéken, Sopronhoz délre 4 mfdnyire. Jelenleg Kõszeg csinos és iparkodóvárosaink jelesebbjei közé sorozható. Népessége 6823 lélek, kik közül polgár 520, vallásukra nézve2/3 részben római katholikusok, 1/3 részben ágostaiak; nyelvet illetõleg többbnyire németek, jóvalkevesebb magyarok. Házak száma 667, nevezetesebb épületei az igen régi kath. paroch. templom, ajesuiták volt szentegyháza és collegiuma, mellyet most a sz. Benedek szerzetesei bírnak; a város végénEszterházy herczeg vára, melly egész uradalomnak ad nevet; az ágostaiak is bírnak egy anyatemplo-mot, mellyben a magyarok számára minden negyedik vasárnap magyar isteni tisztelet tartatik.

Lakosai a városnak a kézmû-ipart szorgalommal ûzik. A mesteremberek száma 426, kik 1847-ben 439 legénynyel és 148 inassal dolgoztak. Találtatik ezek közt 90 posztós is, kik közül azonbancsak 50 dolgozik a maga kezére, a többiek bérben munkálkodnak amazoknál. Van itt még egy rész-vényeken alapuló nagy posztógyár, és egy kisebb kõedény gyár.

Egyébiránt a lakosok a föld- és szõlõmûvelést is nagy terjedelemben ûzik, különösen jeles fejérbort, sok gyümölcsöt, ezek közt híres baraczkot, gesztenyét termesztenek. - Mikor kezdték Kõszegetépíteni,, az bizonytalan, de hogy a magyarok kijövetele után Henrik bán s ennek a fia János nádorszállították meg, az kitetszik I. Károlynak 1328-ban kiadott levelébõl. 1336-ban ugyancsak Károlymegparancsolá a lakosoknak, hogy a várost sánczokkal és árkokkal vegyék körül, s ezért 16 eszten-dõre minden adótól felszabadítá õket, melly kiváltságot I. Lajos is megerõsített 1343-ban, I. Fer-dinánd pedig 1532-ben kitüntetett vitézségeért mind szárazon, mind vízen a vámtól feloldotta.Királyi város lett 1649-ben. - 1445. III. Fridrik megszállván elfoglalta, de Mátyás királytól rohamáltal visszavétetett, melly alakalommal a város sokat szenvedvén, a király öt évre minden adótólfölmentette. De legnagyobb dicsõségére válik a városnak az 1532-ki vitézül kiállott török ostrom.Ugyanis a mondott évben Soliman, mint Zápolya pártfogója, Bécset s evvel együtt Németországotis megakarván hódítani: 300 ezer emberrel, s ugyan annyi száz ágyuval Fejérvárról megindult, sPápán és Sárváron keresztül jul 3-kán Kõszeg falai alá érkezett. Ibrahim nagyvezér a várost mind-járt körülvétetvén, azt feladatni kérte: de a vitéz Jurissich Miklós magát oltalmazni utolsó cseppvérig elszánta. Mellynélfogva Ibrahim mind a várát, mind a várost lövetni kezdetvén, az ejtettrésekbe egyszerre ostromot parancsolt, hanem ez, ámbár több ízben megújíttatott, mindazáltal avitéz magyaroktól mind annyiszor visszaveretett. Így 25 nap alatt 19 véres rohamot állott ki a ret-tenthetetlen Kõszeg. Utóbb is a török saját roppant veszteségén megrémülve, Kõszeg alól véreng-zõ pusztítások közt eltakarodott. Az ostromlottak naplójából, melly a városi levéltárban szemlél-hetõ, világos, hogy az egész városban és várban nem volt több 1000 férfinál, 1800 asszonynál, és2300 gyermeknél. A férfiak közül 418-an estek el. 1621-ben Bethlen hadai ostromolták; 1705-benpedig a kuruczok felgyújtván a külvárosokat, egyszersmind kirablották, a midõn 120 lakos veszettel. 1777-ben nov. 29-kén 200 ház égett le a herczegi várral s gr. Sigraynak 30 000 kötetni könyv-tárával. 1809-ben máj. 30 nov. 20-kig franczia seregek tanyáztak itt.


Elõször az ország egyik legszebb román-kori templomát tekinthettük meg Jákon.A jáki Szt. György templom a legjelentõ-sebb nemzetségi templom Magyarorszá-gon. Ez azt jelenti, hogy a templom nemegyházi, hanem világi alapítású. A JákiMárton nevéhez fûzõdõ 1241-es alapítás

után másfél évtizedig, három szakasz-ban zajlik az építkezés, amelyhez aköveket többek között a szombathelyirómai romokból szerzik be. Az ünnepé-lyes felszentelésre 1256-ban kerül sor. Aközépkori történetrõl keveset tudunk. Atörök harcok idején a templom megron-gálódik, a fõkapu feletti apostolfigurák-nak például leverik a fejét. 1562-benmegszûnik itt a kolostori élet, az elha-gyott épületet pedig szombathelyi pol-gárok felgyújtják.

A Csörötnek 10 E erdõrészletet1997-ben a Szombathelyi Erdészeti Rt.,az akkori Õrségi Tájvédelmi Körzet és aNyugat-Magyarországi Egyetem közöselhatározással PRO SILVA kísérlet szín-helyéül jelölte ki. Célunk a kísérletiterülettel az, hogy tapasztalatokat gyûjt-sünk arra vonatkozóan, hogy a jelenle-gi állomány milyen módon vezethetõ át

a folyamatos erdõborítást biztosítóerdõállapotba, másrészt a herceg Ester-házy magánalapítvány Lékai Erdészeté-nél alkalmazott folyamatos erdõborí-tottság kialakítását szolgáló és a hazaimódszerek összehasonlítása. A beavat-kozások elõtti és utáni állapotok felvé-telét elvégeztük és a változások vizsgá-latát folyamatosan követjük.

Ják, magyar m. v. Vas-megyében, Szombat-helyhez 2 órányira, 1316 kath., 23 zsidó lak.Régi apáti temploma, melly most plébániálisszentegyház, már messzire látható. Közönsé-ges vélemény, hogy ez apátság a 12-ik vagy13-ik században alapíttatott, még pedig abenedekiek részére; de 1532-ben a törökökKõszegrõl visszatérettetvén, elpusztították sakkor a hozzá tartozó Péczõl is tõle elsza-kadt. Most mint jövedelmes apátságot azErdõdy grófi nemzetség ajándékozza el.

Csörötnök, Schreittling, magyar falu Vasvmegyében, a Rába jobb partján, a szent-got-hárdi uradalomban, 550 kath. lak. Sok búzaés dohány, kövér rétek. Van itt az uraságnaka Rába csatornáján 6 kerekû liszt és fûrész-malma. Út. p. Rába-Sz.Mihály.

„B” program: Õrség


A Hegyhátszentmárton 5 J erdõrész-letben – fokozatos felújítóvágást, erdé-szeti gépeket láttunk. A szakmai pro-gramok után a csodálatos környezetbenelhelyezkedõ Ivánci vadászházhozutaztunk. A vadászház történetérõl tud-nunk kell, hogy az valamikor Sigraybirtok része volt. Az 1898-as kastélybõ-vítéssel kezdõdõ építkezések sorozataaz 1930-as évekig tartott. A század ele-

jén, 1910-ben festõi környezetben épí-tette meg csodálatos erdészházát, ami amai napig meghatározó épületegyütte-se a térségnek. Az épületet „fõer-dészlaknak” nevezték, mivel ebben amajorban volt a grófi család kiterjedterdõbirtokának igazgatási központja,valamint a fõerdész lakóhelye. GrófSigray Antal vadászkastélyként is hasz-nálta az épületet.

Iváncz, magyar falu, Vas megyében közel aRábához, Körmöndhez 2 óra: 447 kath., 5evang., 10 ref. lak. kath. paroch. Szentegy-ház. Szép urasági kastély és kert. Határamellyhez a himfai és tótfalusi puszták is tar-toznak, soványacska. Legelõje igen sok; rétjeelég, erdeje nagy szorgalommal ápoltatik sfelette gyönyörû. Feje egy uradalomnak,mellyet a Sigray grófi család bír.


A Sárvári Erdészeti Igazgatóság Vasmegye keleti részén, a vasi hegyhát és aKemeneshát erdõgazdasági tájakon,Sárvár és Celldömölk térségébenhelyezkedik el. A Sárvári Erdészeti Igaz-gatóság az rt. legnagyobb területû (13 384ha) és legmagasabb termelési volumentképviselõ igazgatósága. Erdõállomá-nyait a híres gyertyános-tölgyes (Far-kas-erdõ), cseres-tölgyes társulásokmellet a Kemeneshát „cseri” talajain állócseresek és mesterséges erdei fenyve-sek jellemzik.

Szombathelyrõl elindulva elõszörSárvár városban állunk meg, ahol meg-ismerkedhetnek vendégeink a sárvárivárral, és annak történetével. Utunksorán a Farkas-erdõ tölgygazdálkodását

mutatjuk be, amely az Igazgatóság leg-nagyobb összefüggõ erdõtömbje,egyúttal a Dunántúl egyik legnagyobbegybefüggõ gy-t-es erdeje. Az erdõ-tömb szívében lévõ hidegkúti vadász-házban megismerhetjük a Farkas-erdõtlétrehozó nagynevû erdészelõdöket ésbetekintést nyerhetünk az rt. vadgaz-dálkodásába.

A terepi bemutatón lehetõség volt atermészetes újulatból végzett és a mes-terséges erdõsítés összehasonlítására.

Láthattunk fahasználati gépeket éstechnológiákat, valamint az itt rendel-kezésre álló területen az erdõmûvelés-ben használt gépeket, melyeket mûkö-dés közben is megtekinthettünk, bemu-tató jelleggel miniatûr csemetekertet.

Sárvár, magyar m.v., Vas vgyében, a Rába ésGyöngyös vizek mellékén, Szombathelyhez 3¼ óra, evang. lak. kath és evang anyatemplo-mokkal. Van itt nagy urasági várkastély, pos-tahivataa, vendégfogadó, szép birkatenyész-tés. Birtokosa Estei Ferencz fõherczeg, mode-nai uralkodó.

Káld, magyar falu, Vas vármegyében, aKemenesalján, út. P. Kis-Czel. Lakja 1023kath., 214 evang., 30 zsidó lakos. Kath.paroch. Templom. Bora, búzája, fája, legelõ-je elég. Bírja a sárvári uradalom és több köz-birtokos.

„C” program: A Farkas-erdõ tölgygazdálkodásának és az rt.vadászatának bemutatása


A Farkas-erdõ történetével és ottani,nagy erdészelõdeink életével ismerked-hettünk.

A hidegkuti vadászházban trófea-,fegyverbemutatót láthattunk. A Kettnerszervezésében vadászfelszereléseket,vadászathoz szükséges egyéb eszközö-ket és a Blaser, Sauer, Mauser puskáklegújabb típusait próbálgathatták avadászat iránt érdeklõdõk.

Sajnálhatja mindenki, aki nem ezt aprogramot választotta, mert a Farkas-erdõ májusban is gyönyörû.


Vasvár történelmi központjában a„Királyok kútját” és a domonkoskolostort ismerhetik meg a vándor-gyûlés résztvevõi. Ezt követõen avirágzó rododendronok színkavalkád-ja közt egy romantikus, kontinensektájövezeteit is bemutató felfedezõsétára invitáljuk vendégeinket a JeliArborétumba.

A Jeli Arborétumot 1922-benkezdte kialakítani gróf Ambrózy-Mi-gazzi István. Figyelembe vette a talaj-szerkezeten kívül a szubalpin ésmediterrán hatás együttes jelenlétét,amely esetenként az örökzöld lom-blevelûek túlélésének záloga. Apárás, szûrt napfényû környezetkialakításához több tucat fenyõfélét,tuját, tiszafát, babérmeggyet, buxuso-kat, madárbirsek és borbolya-féléktömegét ültette el. A sétautakat páfrá-nyokkal, nárciszokkal, liliomokkalszegélyezte.

Az egy évtizednyi munka, az öthek-tárnyi csoda továbbfejlõdése Ambrózy-Migazzi István 1933-ban bekövetkezetthalálával megszakadt.

Vasvár, (Eisenburg, Castrum ferreum) magyar m.v., Vas megyében, Szombathelytõl dél-keletre 31/2 mfd., saját postahivatal, 356 kath., 15 evang., 55 zsidó lak. Hajdan kir. város, nevezeteserõsség volt, s a vármegye is innen vette nevét, és a mostani szombathelyi káptalan, mellynek felál-lítását sz. István királynak tulajdonítják, szinte itten lakott. 1311-ben I. Károly alatt János, NagyHenrik bán fia, mint Trencséni Máté frigyese, a németeket a káptalan templomába szorítván, aztrájok gyújtatá. Ulászló alatt pedig a Maximilián seregei ostromlák, de a várbeliektõl éjjelmeglepetvén, csaknem mind levagdaltattak. Van itt most egy domonkosi szerzet és szentegyház,mellyet IV. Béla 1238-ban alapított, s mellyet a török pusztítás után 1687-ben Széchenyi Györgyprímás állíta vissza. Határa termékeny, rétje, legelõje elég, bora jó, fája bõséggel van a Farkaserdejébõl. A város most nevet ad gr. Festetics Tasziló egyik uradalmának, azonban itt bírnak méga szombathelyi káptalan, és a domonkos szerzetesek is.

„D” program: Az rt. közjóléti tevékenységének és a szûkebbrégió történelmének bemutatása

Kám, magyar falu, Vas vármegyében, út.P. Szombathelytõl kelet-délre 2 ½ mfld:513 kath., 16 zsidó lak., paroch. Templom-mal. Bírják Bezerédy, Szegedy Ferencz ésScotti.


A gyülekezõket Németh Tamás tárogató-játéka köszöntötte, aki népdalokat ésnépénekeket adott elõ. A leendõ grófAmbrózy Migazzi István emlékház alap-kõ letételének ünnepségéhez Nagy Esz-ter adta meg az alaphangot, aki KáldiJános: „Semper vireo” címû versétmondta el. Ezt követte a Vasi NépdalStúdió, akik moldvai népdalokkal ismer-tették a jelenlévõket. Pontosan ¼ 8-kora mûsorvezetõ felkérte Pethõ Józsefet,hogy mondja el köszöntõjét.

A Szombathelyi Erdészeti Rt. vezéri-gazgatója röviden ismertette a vasierdészek erõfeszítését a közjóléti beru-házásokkal kapcsolatban, egyben saj-nálatát fejezte ki, hogy nem emlékházatavatunk, hanem csak az alapkõletétel-nek örvendhetünk. Mint leköszönõvezérigazgató sok erõt, kitartást kívántutódainak és kifejezte reményét, hogy amostani alapkõletételt rövidesen épít-kezés követi.

Ezután Nagy Krisztina magyar nép-dalokat énekelt, majd Németh Imre,országgyûlési képviselõ, a Hegyhát szü-lötte mondott beszédet, melynek szer-kesztett változatát közöljük.

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim !Tisztelt Vándorgyûlés !A Jeli Arborétumban az elmúlt évek-

ben a Szombathelyi Erdészeti Rt.komoly anyagi ráfordításával, az ÁllamiErdészeti Szolgálat Szombathelyi Igaz-gatóságának segítségével és a Földmû-velésügyi és Vidékfejlesztési Minisztéri-um támogatásával jelentõs infrastruktu-rális fejlesztés valósult meg. A fejleszté-si program keretében az arborétumterületén pihenõházak, kerti bútorok,

az arborétum területén kívül vendéglá-tó erdei pavilon, szociális épület, par-kolók épültek.

A mai napon a csodálatos arboré-tumhoz méltó infrastruktúra-fejlesztésbefejezéseként tesszük le a Jeli Arboré-tum megalapítójának emléket állítóAmbrózy-ház alapkövét.

Ambrózy-Magazzi István grófnak –az „örökké zöldellõ kertek”-nek, a hazaitermészeti adottságaink közötti megva-lósítása volt az életcélja. A sors rendkí-vüli botanikai tudással és szellemmeláldotta meg. Tanulmányozta az örök-zöld fák és cserjék életfeltételeit és azokismeretében úgy társította ezeket anövényeket, hogy kölcsönösen nyújta-ni tudják egymásnak az életben mara-dásukhoz szükséges feltételeket, min-denekelõtt a félárnyékos, párás környe-zetet. Saját írása szerint „… hogy az örök-zöldek lomb- és tûlevelüket megtartsák,az szükséges, hogy a szárító szelektõl ésa téli és a tavaszi napsugártól óvni kellõket.”

A második világháború a birtokviszo-nyokat megváltoztatta. A terület az álla-mi erdészet kezelésébe került. Átmenetitanácstalanság után – lévén a park gaz-daságilag nem hasznosítható terület –

1953-ban védetté nyilvánították a parkirészt és a Hét-forrás környékét.

1959-ben már 70 hektár vált termé-szetvédelmi területté. A 60-as és 70-esévekben erõteljes rhododendron-tele-pítéseinek eredménye az alátelepítetterdeifenyvesek, amelyek a kert szín-pompás látnivalóját kínálják.

Ma 75,1 ha-os arborétum és azAmbrózy-sír környéke, valamint az arbo-rétumot kiszolgáló létesítmények tesz-nek ki összesen 106,6 ha védett területet.

Ma ehhez a csodálatos arborétumhozméltó fejlesztés befejezéseként tesszükle a Jeli Arborétum megalapítójánakemléket állító Ambrózy-ház alapkövét.

Bízom abban, hogy az épület mindfunkcióját, mind megjelenését tekintveméltó emléket fog állítani Jeli zseniálisalapítójának Ambrózy-Migazzi István-nak, továbbá segíti az erdõgazdálkodá-si tevékenység és annak közjóléti szere-pének megértését és ezáltal emelnifogja nemcsak itt, hanem országosan isaz erdõ és az erdõvel foglalkozó szak-emberek megbecsülését.

Baráti Találkozó, Jeli


Az alapkõletételt követõen a megszo-kott mederben folytatódott a baráti est ésvégre, oly hosszú idõ után, elviselhetõhangerõvel szólt a zene, illetve a színpa-di produkciók, melyben fõszerepet a Sit-key Citerazenekar vállalt. A vacsorát avasvári Kármentõ Együttes népzeneikíséretének hangjai alatt fogyaszthattuk.Pethõ József és Ormos Balázs ezután fel-kérte a határon túli magyar erdészeket ésa külföldi meghívottakat, hogy szóljanaka vándorgyûléshez.

A megjelent határon túliak névsora:Bratkovic Vlado, igazgató, erdõfelü-

gyelõség, Szlovénia,Thomas Bashny, Bécsi Élelmiszeri

Minisztérium ésFriedrich Ganster, Osztrák Erdészek

Szövetségének elnöke, AusztriaNemestóthy Miklós erdõmérnök,

fõerdõmester ésLois Berger erdõmérnök, az eisen-

stadti katolikus egyház erdõügyekkelfoglalkozó vezetõje, Burgenland

Lebocky Tibor erdõmérnök, Szlová-kia,

Bakó Csaba erdõmérnök, a Hargitamegyei Erdõigazgatóság mûszaki igaz-gatója,

Bakó Katalin erdõmérnök, a HargitaMegyei Erdõigazgatóság Zetelaki erdé-szetének vezetõje,

Ábrahám István erdõmérnök a Har-gita Megyei Erdõigazgatóság Csíkszere-dai erdészetének vezetõje,

Oláh Zoltán erdõmérnök, a TaxusKft. ügyvezetõ igazgatója és

Orbók Ilona erdõmérnök, az ErdélyiMagyar Mûszaki Társaság Erdészeti Szak-osztály titkára, Erdély

Prof. Dr. Slavkó Mitac, a HorvátErdészeti Egyesület titkára és

Kresimir Zagar Nasice erdõgazdasággazdálkodási igazgató, Horvátország

Roland Migende fõerdõtanácsos, azOEE tiszteletbeli tagja, Németország,

Olaf von Lövis of Mennar erdõmér-nök, a Bajor Termõhelyfeltáró Egyesü-let igazgatója,

Sepp Spann, a Magánerdõ Szövetségalelnöke,

Friedrich Grundner, az altenstadtiBiomassza-erõmû igazgatója,

Franz Kitzing erdõmérnök, Erdésze-ti térképészeti cég tulajdonosa,Bajorország,

Dr. Dobroszláv Lajos ny. vezérigazgató, Horváth Alexandra szervezõ és tol-

mács, CASTANEA környezetvédelmiegyesület Sopron.


Látványos meglepetés volt, hogy aMegyei Mûvelõdési és Ifjúsági Központ-ba induló erdészeket a lépcsõnkétoldalt felsorakozott római légiósokfogadták teljes harci díszben.

A nagyterem elsötétült, majd légió-sok a színpadra vonultak és a hajdanvolt üdvözléssel köszöntötték a megje-lenteket.

Ezután a Csepregi Vegyeskar énekel-te el a himnuszt. Geró Judit, a KossuthRádió helybéli munkatársa felkértePethõ Kincsõ színmûvészt, hogy szaval-ja el József Attila: Tanítások címû vers-részletét.

Ezután Cserép János, az OrszágosErdészeti Egyesület elnöke nyitotta mega közgyûlést.

Ormos Balázs fõtitkár emlékezett mega legutóbbi közgyûlés óta elhunyt tagtár-sainktól a klopacska hangja mellett.

Lakatos Zoltán erdõmérnök, BercellyJenõ erdészeti dolgozó, id. Beck AntalBedõ Albert díjas erdõmérnök, dr. Dal-los József erdõmérnök, Obert Gyulaerdõmérnök, Túrós László Bedõ Albert-díjas erdõmérnök, Tóth József erdész-technikus, Géber Miklós erdésztechni-kus, Grózer László kerületvezetõ, Stá-del Károly Kaán Károly-díjas kerületve-zetõ, Stift László kerületvezetõ, dr. TóthKároly erdõmérnök, Patócs Lászlóerdészeti dolgozó, Deninger Istvánerdészeti dolgozó, Csermely Lászlóerdõmérnök, Rakita István erdészetidolgozó, Édes Sándor fõerdész, Czeg-lédy István erdõmérnök, az erdészetivízgazdálkodásért szakmai kitüntetett-je, Csajkovich Károly erdõfelügyelõ,Katona Jenõ erdõrendezõ, AndrasekÁrpád erdész, Hibbey Albert erdõmér-nök, Kaán Károly-díjas, az Egyesülettiszteletbeli tagja, Besenyei János erdõ-mérnök, Urbán József erdészeti dolgo-zó, Erhardt János erdész, felügyelõ,Vágner László erdõmérnök, dr. KirályLászló professzor, dr. Szendrei Istvánprofesszor, Miglierini Marco erdész-technikus, dr. Bartucz Ferenc erdõmér-nök, Mester József erdõmérnök, BalázsMiklós erdõmérnök, Frey József erdész-technikus, Kiss Ferenc erdõmérnök,Abonyi István erdõmérnök.

Ezt követõen dr. Ipkovich GyörgySzombathely megyei jogú város polgár-mestere szólt az Országos ErdészetiEgyesület közgyûléséhez.

Klemencsics András, az FVM Erdé-szeti Fõosztályának vezetõje rövidenösszefoglalta az ágazat helyzetét, prob-lémáit és tennivalóit.

Jeles alkalmakkor érdemes megállniegy pillanatra és átgondolni szakmánkjelenét és jövõjét.

Az utóbbi évtizedekben az erdõk ésaz erdészet ügye valamennyi kontinen-sen egyre növekvõ mértékben került aközvélemény és a politikaformálókérdeklõdési körébe a felmerült ökoló-giai, gazdasági és társadalmi problémákkövetkeztében. Ezek megoldására újgondolatok merültek fel.

Az 1992. évi riói Környezet és Fejlõ-dés Konferencián „erdészeti alapel-vekrõl szóló ajánlás”-t fogadtak el,2002. évi második Föld-csúcs Johannes-burgban került megrendezésre.

Az európai kontinens erdészete már ariói Föld-csúcsot megelõzõen kormány-zati szinten kezdett el foglalkozni – 1990-ben Strasbourgban – és megoldásokatkeresni a fentiekben vázolt szemlélet- éskorszakváltást igénylõ kihívásokra.

Az Európai Erdõk Védelme Miniszte-ri Konferenciája a következõ idõpon-tokban került megrendezésre: Helsinki1993, Lisszabon 1998, Bécs 2003.

Valamennyi jelentõs nemzetközi szer-vezet napirendjére tûzte az erdõk és azerdészet ügyét: ENSZ Fenntartható Fejlõ-dés Bizottsága, FAO Erdészeti Bizottsága,Egyesült Nemzetek Erdészeti Fóruma

Mik voltak a megjelent új gondolatok ? – Az erdõgazdálkodási szemlélet és

erdészetpolitika átformálása a környe-zetorientált, ökológiai kihívásoknakmegfelelõ gazdálkodás irányába

– A termelésösztönzésrõl a vidékfej-lesztésre helyezõdik a hangsúly

– A XXI. század elejére kialakultszemléletváltozás: az erdõk védelmi,

Küldöttközgyûlés


szociális és kulturális vonatkozású hasz-nai megelõzik az anyagi jellegûeket.

A tavalyi évben elfogadott NemzetiErdõprogramunk a fenti új gondolatokfigyelembevételével és a korábbi tartamos-sági elveket már magában foglaló jogi sza-bályozásra épülve fogalmazott meg alap-elveket és fogadott el stratégiai célokat.

Néhány az alapelvek közül: – A hazai erdõgazdálkodás legfõbb

alapelve és célja az erdõvel mint termé-szeti erõforrással való tartamos és fenn-tartható gazdálkodás, melynek ki kellelégíteni a társadalom erdõkhöz kap-csolódó fogyasztási, környezetvédelmi,szociális, üdülési és kulturális igényeit.

– Az erdõ fontos megújítható erõfor-rásokat és szolgáltatásokat nyújt a társa-dalomnak. Felelõsségteljes gazdálko-dással és gondoskodással az erdõgaz-dálkodás javakat termel, és hosszú idõnát szolgáltatásokat biztosít.

– Az erdõgazdálkodás az ország jólé-tének egyik forrása.

A stratégiai célok közül néhány leg-fontosabb:

– Az erdõt olyan módon és ütembenkell hasznosítani, hogy a gazdálkodásilehetõségek a jövõ nemzedékek számá-ra is fennmaradjanak úgy, hogy az erdõmegõrizze biológiai sokféleségét, ter-mészetközeliségét, termõ-, felújuló, éséletképességét, betöltse védelmi, gaz-

dasági, természet- és környezetvédel-mi, egészségügyi-szociális, kulturális,turisztikai, valamint oktatási és kutatásicélokat szolgáló szerepét.

– Az erdõ és a fa szerepe az új évszá-zadban minden eddiginél nagyobb lehet.A hosszú termelési ciklus miatt idõben felkell készülni, hogy a társadalom igényeimegfelelõ színvonalon biztosíthatóaklegyenek. Az erdõgazdálkodásnak meg-felelõ helyet, az eddigieknél kedvezõbbmegítélést és lehetõséget kell biztosítani.

– Megfogalmazásra kerültek a termé-szetvédelmi célok stratégiai szempont-jai az erdõkben, továbbá, hogy

– sz erdõ társadalom számára nélkü-lözhetetlen anyagi hozamának racionálishasznosításáról sem szabad lemondani.

– Ösztönözni kell a társadalmat afának mint környezetkímélõ nyersa-nyagnak minél szélesebb körben törté-nõ használatára.

– Ökológiai szempontból is alapvetõnemzetgazdasági érdekünk az újrater-melhetõ, környezetbarát faanyag foko-zottabb felhasználása.

Mint ismert a 2004–2006. idõszakravonatkozó Nemzeti VidékfejlesztésiTervben csupán a mezõgazdasági terü-letek erdõsítése jogcím kapott támoga-tást. Az Agrár Vidékfejlesztés OperatívProgram erdõfenntartásra kidolgozottmûködõképes intézkedései forrás-

hiányra való hivatkozással elutasításrakerültek. Akkor ígéretet kapott az erdé-szet, hogy a hiányzó eszközök nemzetiforrásból biztosításra kerülnek. Az idõsajnos az ellenkezõjét bizonyította.

Az erdészet jövõje egyértelmûen csaka II. Nemzeti Fejlesztési Terv Vidékfej-lesztési keretei között képzelhetõ el, amitaz Európai Unió jogszabályaival harmo-nizált, az erdõrõl és az erdõ védelmérõlszóló törvény és az elõbbiekben vázoltNemzeti Erdõprogramunk is támogat.

Ezek alapján a II. Nemzeti FejlesztésiTerv Vidékfejlesztési kereteiben azERDÉSZET-et önálló programként kellszerepeltetni az alábbi célprogramokkal:

– Mezõgazdasági területek erdõsítése.– Nem mezõgazdasági területek

erdõsítése. – Az erdõk ökológiai, gazdasági,

szociális funkcióinak bõvítése. – Természeti katasztrófák hatásának

felszámolása.– Magánerdõ-gazdálkodás és elsõd-

leges faipar mûködõképességénekelõsegítése.

Jelenlegi legfontosabb feladatunk azerdészeti célprogramok a II. NemzetiFejlesztési Terv keretei között történõszerepeltetése.

Ehhez kérem minden tagtársunk segít-ségét, hiszen ennek társadalmi és szakmaiegyeztetése érdemben most kezdõdik.

Szombathely (Sabaria, Stein am Anger), püspöki város, Vas megyében, a Gyöngyös és Perent vizek között, Budához 24, Posonhoz 14 mfd-nyire, egyfelette kies vidéken. E helyen feküdt hajdan a római gyarmat Cladia Savaria nevû városa. Mind ezek után nem csuda, hogy itt különbözõ idõszakok-ban olly sok régiségre akadtak u.m. hamvedrekre, sírkövekre, cserép- és kõedényekre, ezüst-arany s réz-pénzekre, gyûrûkre s.t.b.; de ez az 1819 és 1830-ki években különösen gazdagok voltak illy találmányokban, midõn egész római temetõt fedeztettek fel, s az innen kiásott és összegyûjtött régiségeketnádorispán õ. cs. kir. fõherczegsége, s herceg Batthyányi Fülöp megvásárolván: nagylelkûleg a magyar nemzeti-muzeumnak ajándékozták.

1578-ban a posoni országgyûlésen elhatároztatott: hogy a vasvári káptalan, pecsétjével és jegyzõkönyvével együtt Szombathelyre tétessék át. 1579-ben Draskovics György gyõri püspök papi gyûlést tartván, a tridenti végzéseket kihirdette.

Lakosai kik 3846 katholikusra, 48 ágostaira, 4 reformátusra, 68 zsidóra mennek, nagyobb részt magyarok, kevés németek, s mindnyájan élnek márszázadokkal elõbb nyert szabadságukkal, mint ez világos II. János gyõri püspöknek 1407-ki levelébõl.

Nevezetességei közé tartozik: az igen szép ízlésû, roppant püspöki szentegyház, 2 rézzel födött és 30 öl magas tornyával. Az egész egy keresztet ábrá-zol, s belseje gazdagon márványozott corinthi oszlopokon nyugszik, és olly tágas, hogy 3000 ember benne könnyen elfér. Van itt továbbá kath. fõele-mi s rajz oskola, gymnásium, és lyceum, postahivatal, két gyógyszertár, alapítvány elöregedett hitszónokok számára, polgári kórház és szegény-intézet,rabdolgoztató és kisdedóvó intézetek, s t. b.

Környéke e városnak igen szép, keletre, délre, északra rónaság veszi körül termékeny szántóföldekkel, kövér rétekkel, gyümölcsösökkel; nyugotrapedig szõlõhegye terül el. Lakosai a földmívelést, mesterségeket, kereskedést nagy szorgalommal ûzik; hetivásárjai gabonára nézve felette élénkek.


Az Állami Privatizációs Részvénytár-saság Erdészeti és AgrárgazdaságiVagyonigazgatóság ügyvezetõ igazga-tója, Koleszár István összefoglalójábanbiztosította a jelenlévõket, hogy az álla-mi erdõk területe nem csökken majd.

Ezután dr. Pethõ József lépett a színpa-dra és elérzékenyülten vett búcsút, mintvezérigazgató a közgyûlésen megjelen-tektõl.

Megható volt az a jelenet, amikor avezérigazgató lánya, Pethõ Kincsõ szín-mûvész Berzsenyi Dániel: Búcsú Keme-nesaljától címû versét szavalta.

A szünetben sajtótájékoztatót tartotta szakma, melyen a jelenlévõ újságírók

tehették fel kérdéseiket. Itt adta átRoland Miegende Dégi Zoltánnak, aNagykunsági Erdészeti Rt. SzolnokiErdészet igazgatójának a Waldjugendzászlaját.

Szünet után a Szombathelyi HaladásTáncegyüttes adott elõ fergetegesmûsort a jelenlévõ férfiak legnagyobbörömére.

Ezután Bogdán József, a Díj Bizott-ság elnöke lépett a mikrofonhoz. Ésmegkezdõdött a küldöttközgyûlés fény-pontja, a kitüntetések átadása.Répászky Miklós méltatta a kitüntetettekmunkásságát, majd Cserép János, azOEE elnöke adta át a díjakat.

Évrõl évre tapasztaljuk, hogy szak-mánknak szép számban vannak olyanegyéniségei, akik munkájukat átlagonfelüli színvonalon végzik. Teszik eztérdek nélkül, belsõ meggyõzõdésbõl,hivatástudattól vezérelve. Munkájukkal,emberi tartásukkal mintát adnak, példátmutatnak valamennyiünknek.

Közvetlen környezetük ebbõl a kör-bõl választotta ki azokat, akiket akülönbözõ kitüntetésekre érdemesnektartott. Ez a jelölés már önmagában iselismerést fejez ki. Az elsõ köszöntéstehát a kitüntetésre javasolt valamennyitagtársunkat illeti.

Az Egyesület Díj Bizottsága a beérke-zett javaslatok véleményezésével mun-káját elvégezte. Jelentem a Küldöttköz-gyûlésnek, hogy Bedõ Albert Emléké-rem kitüntetésre 13 fõre érkezett javas-lat, ebbõl 10 került a Küldöttközgyûléselé. A Kaán Károly Emlékéremre bekül-dött 14 javaslatból 13-at tárgyaltak aküldöttek, míg az Elismerõ Oklevélfokozatra érkezett 17 javaslatot változ-tatás nélkül értékelték.

Bemutatásukra, munkájuk és életükméltatására pedig felkérem RépászkyMiklóst, a Díj Bizottság tagját.


Bedõ Albert Emékérmet kapott:Tóth Pál, dr. Marosi György, Szõnyi

János.Kaán Károly Emlékérmet kapott: Bacsa Árpád, Jozwiak Bernard,

Rauch Imre.Elismerõ Oklevélben részesült:Dr. Csapóné Tábori Hajnalka, Sza-

mosi Jánosné, Bakcsa Zoltán, FekecsLajos, Jaksa Ferenc, Kajtor István, KakukPál, Kiss Sándor, Kökény István, KörnyeiJenõ, Majtényi László, Páris István,Rosenberger Ferenc, Szabó Lajos, TakácsImre, Takács János, Toronyi Márton.

Cserép János elnök méltatta a kitün-tetetteket. Elismeréssel szólt a házigaz-dák nagyszerû szervezésérõl.

A búcsúzó vezérigazgatónak kiegyen-súlyozott nyugdíjas éveket kívánt, majd ahagyományok szerint felkérte az Egyesü-let zászlajának átadására. Pethõ József ésBejczy Péter szalagot kötött a vándor-zászlóra, majd átadták az elnöknek. Ezu-tán Cserép János dr. Markó Lászlónénaka Magánerdõtulajdonosok VeszprémMegyei Egyesülete elnökének, HorváthLászlónak, a Bakonyerdõ Rt. vezérigaz-gatójának és Kulcsár Zsoltnak a HMVerga Rt. vezérigazgatójának nyújtotta átmegõrzésre a zászlót.

Az erdészhimnusz hangjaival értvéget a közgyûlés.


SZÕNYI JÁNOSerdõmérnök

Egyesületünknek 1978 óta tagja, kezde-tektõl részt vesz az Erdõmûvelési Szak-osztály munkájában. Annak több ren-dezvényét házigazdaként is szervezte.Így pl: Pro Silva magyarországi kongresz-szusa, 1995. évi OEE Vándorgyûlés.

A Baranya megyei Helyi Csoportnak1990 óta titkára, majd ’98-tól elnöke.1994-tõl négy évig régióképviselõkéntaz OEE elnökségének tagja.

Több helyi csoport és szakosztályBaranya megyei látogatását szervezte.

Egyesületünket határainkon kívültöbb nemzetközi rendezvényen képvi-selte.

2002 óta a MTESZ Baranya megyeiSzervezetének elnöke.

Az erdõgazdálkodás fejlesztése terénvégzett önálló gyakorlati tevékenységeközül kiemelkedõk a számítógépeserdõmûvelési program kialakítása ésalkalmazása, amely a tervezéstõl a vég-rehajtásig erdõrészletenként és mûvele-tenként tartalmaz minden tevékenysé-get és költséget.

10 évig a Kárászi Erdészet vezetõje,2004 szeptemberétõl a Mecseki ErdészetiRt. szakmai vezérigazgató-helyettese.

Az Erdészeti Lapokban több értékelõcikke jelent meg a csemetetermesztésirendszerekrõl, az erdõmûvelési eljárá-sok nyilvántartási rendszerérõl.

Szõnyi János elnöke az Erdészeti Sza-porítóanyag-terméktanácsnak, alelnökea Magyar Szaporítóanyag-termesztõkSzövetségének. Ismert és elismert egyé-nisége Egyesületünknek, szakmánknakés közéletünknek.

Dr. MAROSI GYÖRGYerdõmérnök

Dr. Marosi György 34 éve egyesületünktagja. A Tanúsítási Szakosztály egyikalapítója, jelenleg elnöke.

Az OEE képviseletében tagja azErdei Iskola Program AkkreditációsBizottságának, valamint a NemzetiAgrár- és Vidékfejlesztési KerekasztalSzakbizottságának.

Marosi György erdõmérnöki okleve-lének megszerzése után, 1973-tól aNyírségben dolgozott fafeldolgozóüzemben, ezalatt megszerezte a mér-nök-közgazdász oklevelet.

Pályázat útján került az ERTI SoproniKísérleti Állomására ’79-ben, azóta azÖkonómiai Osztály munkatársa, majdvezetõje. Jelenleg az Állomás Igazgatója.

Fontosabb munkái:Gazdasági szempontból nem ön-

fenntartó, de közérdekbõl kezelt erdõ-területek finanszírozási lehetõségei. Azerdõgazdálkodás normatív lehetõségei-nek meghatározása. Erdõtelepítési éserdõfelújítási támogatások értékeléseköltségelemzéssel. Természetvédelmikorlátozások gazdasági hatásai. Innová-ció és vállalkozás az erdészetben –nemzetközi kutatási program.

Szakmai munkássága elismeréseként2002-ben „Alföldi Erdõkért Emléké-rem”-mel tüntették ki.

További fontos kutatási témái: jöve-delmezõségi számítások, erdõértéke-lés, tanúsítási rendszerek, vállalati átvi-lágítások.

Kutatásai terén szorosan együttmû-ködik az Erdõmérnöki Kar oktatóival.Ez irányú munkáját az Egyetem 2004-ben „címzetes egyetemi tanár”-i címodaítélésével ismerte el.

Több társszervezetnek és az MTAbizottságainak is tagja.

TÓTH PÁLnyugdíjas erdõmérnök

Tóth Pál a felsõfokú erdészeti diplomamegszerzése után Nyugat-Dunántúlonkezdte meg erdészeti munkásságát1951-ben, közel születési helyéhez.

Mint ifjú erdõmérnök bekapcsoló-dott az Erdészeti Egyesület munkájábais, melynek erdõgazdasági szinten titká-ra lett.

Késõbb Vasvárra kerül, ahol 33 évenkeresztül az Erdészet vezetõjekéntszámtalan egyesületi rendezvény szer-vezõje, elõadója volt.

Az Erdészet által kezelt Jeli Arboré-tumban nagyon sok hazai és külföldicsoport fogadását és tájékoztatását vál-lalta fel. Szakma- és Egyesület „szerete-tére” jellemzõ, hogy mind a mai napigtevékeny résztvevõje a SzombathelyiCsoport rendezvényeinek. Vas megyediákjai körében segíti az erdészhivatásmegismertetését és megszerettetését.

Nagy érdeme, hogy személyes pél-damutatása alapján sokan léptek beegyesületünkbe.

Szakmai munkásságának magas szintûmûvelését bizonyítja 33 éves erdészetvezetõi beosztása. Bár az irányítása alattlévõ erdõterületek termõhelyükbenelmaradnak a vasi erdõk többségétõl,ennek ellenére a korábbi kopárokon, zár-vány és parlag területeken ma középkorúfenyvesek és érett akácosok díszlenek.

Az erdõbirtokossági erdõk szakmaifelügyeletét is ellátva az erdõterületektömbösítésében, a célszerû erdõcserék-ben aktívan részt vett.

Gyakorlati tevékenységével szak-mailag is segítette a ma már Európa-hírû Jeli Arborétum kialakítását.

Számtalan kitüntetésben és közéletielismerésben részesült munkásságasorán.

Bedô Albert emlékérmet kapott


BACSA ÁRPÁDerdésztechnikus

Erdésztechnikusi oklevelét Szegeden1970-ben kapta meg. Rövid erdészetigyakorlat után az erdõtervezõkhözkerült, mint terepi erdõrendezõ.

Képesítését tovább bõvítve megsze-rezte a földmérõ üzemmérnöki okleve-let is. Szorgalmas és magas színvonalúerdõtervezõi és szervezõ munkája elis-meréseként csoportvezetõ, majd a sze-gedi irodaigazgató helyettese, s 1997-tõl az ÁESZ Kecskeméti Igazgatóságigazgatóhelyettese lett.

Töretlenül ívelõ pályafutását az újmódszerek megismerése és alkalma-zása, a rendszerszervezõi újabb képe-sítés megszerzése magas fokra emel-te.

Neki köszönhetõ, hogy az új mód-szereket munkatársai kezdetektõl elsa-játították és gyakorlati munkájuk soránalkalmazzák. Részt vett az új Erdõren-dezési Szabályzat irányelvei megalkotá-sában és fejlesztésében.

Irányításával a szétaprózott és soktulajdonosú alföldi erdõkben kiválóerdõterveket készítenek.

Az OEE helyi csoportjának vezetõsé-gi tagja. Szervezi a csoport programjait,sok szakmai napot tart, fõleg a magán-erdõ-gazdálkodók körében.

JOZWIAK BERNARDerdõmérnök

Kiváló magánerdész. Lengyel szárma-zású kollégánk felesége révén kerültZalába.

Hosszú éveken keresztül a bagoditsz. erdészeti ágazatának vezetõje, majda tsz. elnöke volt.

A rendszerváltást követõen szinténbizonyította kiváló szervezõmunkáját,az erdõ iránti elkötelezettségét. Közel1000 ha erdõterület kezelõje, illetveszakirányítója, Zala megyében a magán-erdõk egyetlen integrátora. Cégét azerdõmûveléstõl a fakereskedelemigminden erdészeti munkával megbízzákaz erdõtulajdonosok.

Jó hírét az erdõtulajdonosok adjáktovább.

Napi munkája mellett jelentõstapasztalatokat szerzett a zalai árboca-kác szaporítóanyagának elõállítása ésállományainak nevelése terén. Ez irá-nyú munkája után külföldi erdõgazdál-kodók is érdeklõdnek már.

Külkereskedelmi tevékenységénekáldásos hatását a hazánkban hiánykéntjelentkezõ fontos szaporítóanyagbeszerzése terén tájegysége tapasztalta.

Egyesületünknek hosszú ideje tagja,meghatározó egyénisége az OEE Magán-erdõ Tanácsának. Az egyesületi rendez-vények lelkes résztvevõje.

Évtizedek óta fáradhatatlanul szerve-zi a lengyel–magyar erdészek baráti ésszakmai találkozóit.

RAUCH IMREerdésztechnikus

Erdészcsaládban született, az erdõ sze-retetét a szülõi házban kiváló elõdjétõl– édesapjától tanulta és örökölte.

Fiatal éveiben az Õrségben és Zalá-ban végzett erdész munkát, végigjárva aranglétra valamennyi lépcsõjét.

Kora fiatalságában kitûnt kiválómunkabírásával, szakmai elhívatottsá-gával és jó szervezõképességével.

A rábízott erdõvagyon gondozását ésõrzését természetes erdész kötelesség-gel kifogástalanul végezte. Szorgalmá-nak, tudásának eredményeképpenfõerdész, majd tervezésvezetõ lett avasvári igazgatóságon.

Munkaterületéhez tartozott a Jeliarborétum, amelynek kialakításában,fenntartásában elismerésre méltó érde-meket szerzett.

Az erdészetben bevezetésre kerülõúj technikákat nála kísérletezték és pró-

bálták ki, mert gyakorlatias tudásárabízvást számíthattak.

Határozott, igazságos vezetõnekbizonyult, amivel erdésztársai közülkiemelkedett. Vezetõi mindig a legne-hezebb feladatokkal bízták meg, sohanem mondott ellent.

Alapos szakmai és terepismereteivelnagyban segítette az erdészeti és azüzemi tervek elkészítését.

Vezetõi, munkatársai és beosztottaiszeretetét és megbecsülését mindezzelérdemelte ki.

Kaán Károlyemlékérmet kapott


Almádi István, Almási Vince, AndorJózsef, André Zoltán, Andrési Pál, And-résiné dr. Ambrus Ildikó, Anna-MariaSpann, Antli István, Apatóczky István,Ábrahám Gábor, Ábrahám István,Ágoston Gyula, Áncsán György, ÁprilyRóbert, Ifj. Áprily Róbert,

Babics István dr. Bach István, dr. BachIstvánné, Bacsa Árpád, Bagaméry Gás-pár, Bajner Attila, Bak Julianna, BakcsaZoltán, Bakon József, Bakó Csaba,Bakó Katalin, Baksa Gábor, BaloghCsaba, Balogh Imre, Barkóczi István,Barna Tamás, Barton Zsolt, BartuczPéter, Bata Zsolt, Battáné Császár Erika,Bálint Sándor, Bán Gábor, Bányai Péter,Bárány István, Beély Miklós, BekõnéPolner Katalin, Benke János, dr. Ber-eczky András, Berényi János, BergerPéter, Bicsák József, Bíró Imre, BodorLászló, Bogács László, Bogdán József,Bognár Gábor, Bognár Tibor, BognárTiborné, Bolla Balázs, Bolla Sándor,Bonczó Kálmán, Borcsa-Bodolay János,dr. Bordács Sándor, Borhidi Gábor,Borka Róbert, Borosán István, BorsfaiPéter, Borzási Béla, Bozó Péter, BódiGéza, Bóna József, Bóna Józsefné,Bögös László, Bönsch István, Bõr Attila,dr. Borovics Attila, dr. Borsos Zoltán,Bõsze Gyula, Brajnás László, BratkovicVlado, Buday Péter, Bukta László, BúsMária, Búzás Zoltán

Czeglédi László, Czigány Gábor, Czim-ber Béla, Czirok István, DI FriedrichPrandl, DI Lois Berger, DI. B.Batthyány,

Csapó József, dr. Csapó Józsefné, CsákóJózsef, Csányi Anita, Cseppely Attila,Cserép János, Cserjés Miklós, CsépányiPéter, Csiha Imre, Csíkos Valéria, Csof-csics László, Csonka Tibor, CsordásNagy László, Csordás Nagy Lászlóné,Csókás Balázs, Csóré László, Csuha Ist-ván,

Dalvári Vince, Dávid József, DemkóAlbert, dr. Dénes Ágnes, DerecskeiCsaba, Detrich Miklós, Dégi Zoltán,Diósi Gyula, Dobos László, Dobos Lász-ló, Dobos Zsolt, Dobó István, dr.Dobroszláv Lajos, Dóró Katalin, DósaGyula, Dózsa László, Dudás Pál, DuflaFerenc, Duska József, Dürgõné SzalayPiroska,

Eckrich Gábor, Ecsegi László, Emmer-ling Gábor, Emmerlingné KöhlerMarietta, Encsi Csaba, Erdélyi Gábor,Esztó Piroska,

Faludi Sándor, dr. Faragó Sándor, Far-kas Attila, Farkas Csaba, Farkas Lajos,Farkas Viktor, Fazekas József, FábiánBéla, Fábián Gábor, Fábián József,Fehér István, Fehér Sándor, Feiszt Ottó,Ifj. Fejes Bertalan, Fejes Dénes, FekecsLajos, Fekete György, Fekete István,Fekete Lajos, Fekets Bálint, FerenczLászló, Ficzere András, Firbás Nándor,Fliszár Aladár, dr. Folcz Tóbiás, ForgácsLászló, Földesi Antal, Fritsch Ottó, FritzGanster, dr. Führer Ernõ, Füsi Balázs,Füzi Péter,

Gaál Ferenc, Gál Imre, Gál László, GálSándor, Gede Lajos, Géczy Béla, Géme-si József, Gombási Károly, GombosGyula, dr. Gólya János, Górász László,dr. Gõbölös Antal, Göde József, Gödör-házi Gábor, Gõsi István, Gregán Zoltán,Greguss László Géza, Gróf András,Gulyás Imre, Guricza Zoltán, GuzsvánZsolt,

Gyarmati Sándor, Gyenes Károly, Gyer-gyák Lajos, Györke Gábor, GyörkösKároly,

Hajdú Enikõ, Hajdú Lajos, Hajnal Imre,Halmai László, Harangozó Bertalan,Haraszti Gyula, Hardi László, HarhaiLászló, Hartdégen Mátyás, HartdégenZoltán, Hegedûs Balázs, Hegyi Norbert,Hegyiné Szabó Krisztina, HendeTamás, Herczeg Miklós, Herczeg Mik-lósné, dr. Herpay Imre, Hilmer Ferenc,Hoffmann András, Holdampf Gyula,Homolya Károly, Honti Zsolt, HoppTamás, Horgosi Zsolt, Horváth Ale-xandra, Horváth Béla, dr. Horváth Béla,Horváth Dezsõ, Horváth Elek, HorváthFerenc, Horváth Imre, Horváth Iván,Horváth Jenõ, Horváth József, HorváthJózsef, Horváth Károly, Horváth Lajos,Horváth László, Horváth Szilárd, Hor-váth Zoltán, Hován István, HõbörÁrpád,

Iberpacker Gábor, Illés Gábor, IllésGábor, Illés György, Illés Péter, dr.Ipkovich György, Ipsits lajos, Isó Lajos,Istvánffy Alexandra, dr. Iváncsics Lajos,Iványi Miklós, Iványi Tamás,

Jakabfy Ferenc, Jaksa Ferenc, JágerFerenc, dr. Jánoska Ferenc, JeszenszkiEde, Jeszenszky András, JeszenszkyAndrásné, Josef Spann, Jozwiak Ber-nard, Jozwiak Bernardné, Józsa László,Juhász Lajos, Juhász Pál, Jung László,

Kaczvinszki Tamás, Kagyerják Pál, Kak-nics Lajos, Kalcsu Zoltán, Kaprinyák

Tibor, Kardos Sándor, Karnis Gábor, dr.Kassai Imre, Katona Ferenc, Kató Sán-dor, Kawelli Tamás, Kaytor István, dr.Káldy János, Káldy József, KálmánJózsef, Kárász Attila, Keresztes György,Keszi László, Keszléri József, dr. KirályPál, Királymezei Viktor, Kiss Csaba,Kiss Éva, Kiss Ferenc, Kiss János, KissLászló, Kissné Szabó Gabriella, Kistele-ki Péter, Kitzing Franz, Kitzing Irene,Klemencsics András, Kliegl Béla, KocsisLászló, Kocsis Mihály, dr. KoleditsFerenc, Koleszár István, Kollerné BitóIrén, Kollwentz Péter, Kolozsvári Ákos,dr. Kondor Antal, Korbonski Bogdán-né, Korbonski Kazimierz, KormosJózsef, Kormos Krisztián, Kovács Attila,Kovács Ferenc, Kovács Gábor, KovácsGyula, Kovács István, Kovács István,Kovács Jenõ, Kovács Jenõné, dr.Kovács Mátyás, Kovács Miklós, KovácsPéter, Kovácsné Schulteisz Margit,Kozma Béláné, Kóródi Sándor, KósaGyula, Kökény István, Köveskúti Zol-tán, Kreiner Roland, Kresimir Zagar,Kriskó András, Kulcsár Zsolt, KupásDeák Zoltán,

Laczkó Bálint, Laczkó Teréz, LakicsLászló, Lakics Rudolf, László Péter, Ing.Leboczky Tibor, Winfried Lemke, dr.Lengyel Attila, dr. Lett Béla, Lévai Lász-ló, Liptai Gábor, Olaf von Loewis ofMenar, Sibylle von Loewis of Menar,Lomniczi Gergely, Lukács István,Lukács Sándor, Lunka Lajos,

Madas Katalin, dr. Magas László, MajorLászló, Majoros Gábor, Majoros Zsolt,Majtényi László, Makár Dezsõné, Ifj. Mal-gai Viktor, Maráz Szilárd, Markó Lászlónédr., Markó Péter, Marth József, dr. Marko-vics Tibor, dr. Marosi György, dr. MarosiGyörgyné, Martos Géza, Matáncsi János,Matyasovszky Albert, Máté Béla, MátéZoltán, dr. Slavko Matic, dr. MátyásCsaba, dr. Mátyás Csabáné, MerkelGábor, Merkel Gáborné, Mesics Bertalan,Mester Gézáné, Mészáros Gyula, dr.Mészáros Károly, Roland Migende, Miha-lics Gyula, Mocz András, Mohácsi Attila,Molnár Gábor, dr. Molnár Sándor, MolnárTamás, Muszka Ferenc, Müller József,

Nagy András, Nagy Frigyes Vince, NagyGyörgy, Nagy Imre, Nagy László, NagySándor, Nagy Zsolt, Nádas József,Nemes Zoltán, Miklós Nemestóthy,Némedy Zoltán, Németh Antal, NémethCsaba, Németh István, Németh József,Németh József, dr. Németh Péter,Németh Sándor, Némethi Kálmán, Nisz-ler József, Novák Tibor, Novák Zoltán,


dr. Orbán Péter, Oláh Tibor, Oláh Zol-tán, Orbók Ilona, Ormos Balázs, Ormo-si Béla, Orosz László, Osváth András,

Pais Józsefné, Palatitcz Ferenc, PalánkiGábor, Palkovics Zoltán, Pallagi László,Papp Csaba, Papp Gyula, Papp Tivadar,Pál Balázs, Pál Balázsné, PálhalmiJános, Pálmai István, Pápai Gábor,Pápai Tamás, Páris István, PerpékArnold, dr. Péterfalvi József, PéterváriGábor, dr. Péti Miklós, Pfeifer Zoltán,Pillér Tibor, Pintér Anikó, Pintér Csaba,Pintér István, Pintér István, Pintér Ottó,Pintér Zoltán, Pirity Csaba, PitonyákJózsef, Ponicsán Tibor, PopovicsMihály, Porzsolt Levente, Posta János,Pott Imre, Puskás Lajos, Puskás Zoltán,

Rajna Zoltán, Raposa Gábor, RauchImre, Rauch Imréné, Reinitz Gábor,Reményfy Rita, Rengert István,Répászky Miklós, Répászky Miklósné,Riedl Gyula, Ripszám István, Ritling Ist-ván, Román József, dr. Rónai Ferenc,Rosenberger Ferenc, Roth Matthaea,Rozmann Hajnalka, Rózsa József, RózsaSzilveszter, dr. Rumpf János, RusznyákPéter,

Salamon Károly, Sarjas András, SáriZsolt, dr. Sárvári János, Schmotzer And-rás, dr. Schmidt Ernõ, Schmotzer And-rásné, Schmuck Melinda, Schrõdl Lász-ló, Schumacher István, Sebestyén Lász-ló, Sebõk Miklós, Sere Ferenc, dr. SíkosLászló, dr. Síkos Lászlóné, SillingerAndrás, Simon György, Simon László,Simon Sándor, Simon Zoltán, SiposPéter, Sipos Sándor, Sipos Sándor, dr. S.Nagy László, Solti Imre, dr. SolymosRezsõ, dr. Solymos Rezsõné, SomaiGergely, Soós Zoltán, Sódor Márton,Sõth Ervin, Spingár Péter, SpongaJózsef, Sponga Józsefné, Stánicz László,Stift László, Strényer Péter, Stróbl Lász-ló, Stubán Zoltán, Sümegi Kálmán,

Szabados Zoltán, Szabó Béla, SzabóFerenc, Szabó Gábor, Szabó János,Szabó Lajos, Szabó Lajos, Szabó Lajos,Szabó László, Szabó László, Szabó Mik-lós, Szabó Péter, dr. Szabó Sándor,Szabó Tibor, Szabó Tibor, Szabó Vendel,Szabó Zoltán, Szabó Zsolt, SzabókiCsaba, Szabóné Losonczi Gizella, Sza-kács István, Szakos György, SzalacsiÁrpád, Szalkay György, SzalkayGyörgyné, Szamonek Zoltán, Szamosfal-vi Károly, Szamosi Jánosné, Szanati Lász-ló, Szaniszló Gábor, Szálinger Ferenc,Szegedy Etelka, Szekán György, Szeke-res Péter, Szekrényes Tamás, dr. Széles

Attila, Szentesi Levente, Szentpéteri Sán-dor, Szerémy Péter, Székely Ferenc, Szi-geti Ferenc, dr. Szikra Dezsõ, SzivósFerenc, Szíjjártó István, Szöõr Levente,Szõnyi János, dr. Szõnyi László, dr. Szõ-nyi Lászlóné, Szuromi László,

Takács János, Takács Péter, Id. TakácsZoltán, Takáts Imre, Tamás Attila,Támba Miklós, Támba Miklósné,Temesvári Erik, Thomas Baschy, Tiha-nyi Gyula, Tímár József, dr. TomkaJózsef, Toronyi Márton, Toronyi Már-ton, Toronyi Mártonné, Tóth Antal,Tóth Árpád, dr. Tóth Csaba, TóthFerenc, Tóth Gábor, Tóth Gábor, TóthIstván, Tóth Károly, Tóth László, TóthPál, Tóth Pálné, Tóth Róbert, TóthZsolt, Tönköl Péter, Török Tibor, Ifj.Tuboly Zoltán, Turóczy Ferenc,

Udvardi József,

Vadas Ferenc, Varga Attila, Varga Béla,Varga György, dr. Varga Szabolcs, VasJános, Vass Sándor, Vass SándornéGalambos Éva, Válint Miklós, Vályi Sza-bolcs, Váracki Mihály, Veres Sándor,Vezse Péter, Végvári Gyula, VidumánszkiIstván, Világhy András, Világhy András-né, Vilmányi Márton, Vincze Lászlóné, Ifj.Virágh Zoltán, Vissi Géza, Vízhányó Lász-ló, Vízvári Ottó, Vódli József, Vörös Attila,

Weibl Elemér, dr. Winkler András, Wis-novszky Károly,

Zagyi László, Zambó Péter, ZarkaGyörgy, Zámbó Gábor, Zétényi Zoltán,Zsivkov Blazsev.Viszontlátásra jövõre a Bakonyban!A helységleírások Fényes Elek Geo-graphiai szótárából valók.A Vándorgyûlés fényképfelvételeit Det-rich Miklós és Pápai Gábor készítették.

Az ERFA-TOURS az alábbi szálláslehetõségeket kínáljarégi és új partnerei számára a

LIGNO NOVUM és WOOD-TECH Szakkiállításra

1. Szálloda: BIO-SPORT LÕVÉR HOTEL (Sopron, Vársi utca 4.) Idõpont: 2005. szeptember 6-10. (4 éj)Megrendelést minimum 2 éjszakára fogadunk el.

Egyágyas szoba reggelivel: 14.000,-Ft/szoba /éj + IFA: 314,- Ft/fõ/éj Kétágyas szoba reggelivel: 17.000,-Ft/szoba/éj + IFA: 314,- Ft/fõ/éjAz árak tartalmazzák a szállást, büfé reggelit, uszoda, szauna,pezsgõfürdõ, fitness terem és aparkoló ingyenes használatát.

2 Szálloda: HOTEL SZIESZTA (Sopron, Lõvér krt.37.) Idõpont: 2005. szeptember 6-10. (4 éj)Megrendelést minimum 2 éjszakára fogadunk el.

Egyágyas szoba reggelivel: 7.500,-Ft/szoba /éj + IFA: 314,- Ft/fõ/éj Kétágyas szoba reggelivel: 10.600,-Ft/szoba/éj + IFA: 314,- Ft/fõ/éjAz árak tartalmazzák a szállást, büfé reggelit, belépõt a Lõvér uszodába és a parkoló ingyenes

használatát.

3. Szálloda: HALLER –VILLA (Sopron, Kossuth L.u.17.)Idõpont: 2005. szeptember 6-10. (4 éj)Megrendelést csak 4 éjszakára fogadunk el.

Kétágyas szoba reggelivel: 9.000,-Ft/szoba/éj + IFA: 314,- Ft/fõ/éjHáromágyas szoba reggelivel: 10.000,-Ft/szoba /éj + IFA: 314,- Ft/fõ/éjNégyágyas szoba reggelivel: 11.000,-Ft/szoba/éj + IFA: 314,- Ft/fõ/éjAz árak tartalmazzák a szállást és a kontinentális reggelit.

Felhívjuk megrendelõink szíves figyelmét, hogy a szállodai szobákat csak alefoglalt kontingens erejéig tudunk biztosítani, ezért kérjük, hogy

megrendelésüket minél elõbb küldjék meg!Kérjük, hogy a megrendelést 2005. augusztus 5-ig szíveskedjenek megküldeni:

ERFA-TOURSTel./fax: 06-1-201-24-53, e-mail: [email protected]

www.erfatours.huHatáridõ utáni jelentkezés és minden módosítás (dátum, létszám) esetén 3.000.-

Ft/fõ/alkalom költséget számítunk fel.


Az Erdõdy-család erdõgazdálkodása

Az Erdõdy családnév – bár erdészettörté-neti kutatásokat csak a család Vas várme-gyei ágával kapcsolatban folytattam – amai Vas megye határain túl sem csengismeretlenül. Bakócz Tamás esztergomiérsek a XVI. század elsõ évtizedeibenhatalmas birtokokat hagyott a maiMagyarország, Horvátország, Szlovákiaés Ausztria területén – unokaöccsére,Péterre, aki késõbb felvette az Erdõdycsaládnevet. A család a magyar grófi ran-got 1565-ben kapta. Az Erdõdy grófok-nak Vas vármegyében három uradalmavolt: a jánosházi, a vépi és a monyoróke-rék - szentpéterfai uradalmak, melyekmindennapi életében mindig is nagy sze-repet töltött be az erdõgazdálkodás. Egy1910-ben kelt erdõterület-összeírásbólmegtudhatjuk, hogy a három uradalomerdeinek összterülete 17 558 magyar hold(kb. 7585 ha), míg 1928-ban összeírtErdõdy birtokok erdõ mûvelési ágú terü-lete 11 265 kataszteri hold 222 nöl (kb.6500 ha) nagyságú volt. Trianon követ-kezményei az Erdõdy-családot is mélyenérintették: csak mintegy 1100 ha erdõte-rület került osztrák fennhatóság alá.

Az uradalmakban erdõhivatalokatmûködtettek, melyek élén erdõmérnöklátta el a szakmai irányítást. Az erdõhiva-talok szakszemélyzete – fõerdészek,erdészek, erdõõrök, erdõvédek, erdõle-gények, vadõrök és körvadászok–végezte és irányította az erdei munkákat.

Az 1880-as évektõl egészen az 1945.évi földreformig kezdetben csak saját,házi használatra készült üzemtervek-bõl, majd az 1935. évi erdõtörvény ren-delkezése nyomán hatóságilag jóváha-gyott üzemtervekbõl, ún. üzemátvizs-gálati munkákból, valamint üzemtervitérképekrõl követhetjük nyomon azegyes uradalmak erdõgazdálkodását. Arövid terjedelem miatt az uradalmakerdeivel kapcsolatban csak néhányérdekességet említek meg.

A jánosházi uradalomA 8-as számú fõútról Jánosházára letér-ve találjuk az egykor szebb napokat ismegélt uradalmi Erdõdy-várkastélyt.Mellette állt a ma is erdészházként szá-mon tartott uradalmi erdõhivatal.

Thökölyi Mihály uradalmi erdõmér-nök 1932. évi jelentése szerint az urada-

lom erdõterülete 6510 kataszteri hold1243 nöl. Grófi erdõbirtok volt a jános-házi alsó és felsõ erdõ, a nemeskeresz-túri Balozsa erdõ, az ódorfai, a tacskán-di, a szajki, a bögötei, az alsósági erdõ,és a Veszprém megyei Nagykamond,Károlyháza, Doba, Somlóvár és Kajetán-háza települések erdei.

Ezen erdõkben a fõfajok a kocsányostölgy és a cser voltak. Mellettük a gyer-tyán, az erdeifenyõ, az akác, szilek, juha-rok, hársak, nyír és az éger fordult elõ azállományokban. A tölgy, cser, erdeifenyõállományokat egyaránt 100 éves vágás-fordulóval szálerdõ üzemmódban kezel-ték. Az erdõsítéseket makkvetéssel, cse-metével, valamint állomány-alátelepítés-sel kombinált felújítással is végezték. Azállománynevelések szakszerû elvégzésé-re nagy figyelmet fordítottak: a gyérítéseksorán a többszöri visszatérés és mértékle-tesség elvét követték. A századfordulótáján még mellék-haszonvételi tevékeny-ségként folytatták a legeltetést, makkolta-tást és a gubacsszedést is.

A vépi uradalomA családi vagyon szétaprózódását meg-akadályozandó, 1873-ban két hitbizo-

mány alapítása történt: gróf ErdõdyFerenc alapította vép-szõllõs-pecöli és agróf Erdõdy Sándor alapította vép-bakó-fai hitbizomány rendelkezései magukbafoglalták a vépi uradalom erdeit is.

A vépi uradalmi erdõhivatal 1930. évierdõterület-kimutatása szerint az uradal-mi erdõk összterülete 1693,2 kataszteriholdat tett ki. Vép, Pecöl, Sorkikápolna,Bögöt, Porpác, Vát községek határábanfekvõ uradalmi erdõkben az elegyesállományok fenntartását tartották szemelõtt: a kocsányos tölgy, a cser és az akácmellett alárendelt szerepet kapott a gyer-tyán, erdeifenyõ, kõris, és a juhar.

Müller Zakariás fõerdész készítetteaz elsõ üzemtervet 1887-ben a vépierdõbirtokról. Már ekkor felhívta afigyelmet az erdei legeltetés okoztakárokra: az állományok a folytonoslegeltetés által leromlottak, és idõskorukra erõteljesen kigyérültek.

A vépi hitbizományi erdõbirtokot kétüzemosztályban kezelték: az „A” üzem-osztályt termõhelytõl függõen 80, ill.100 éves vágásfordulóval szálerdõüzemmódban, míg a „B” üzemosztálytsarjerdõ üzemmódban, kezdetben 20,késõbb –1910-tõl – 40 éves vágásfordu-lóval kezelték.

Erdõnevelési szempontból érdekes-ségként kiemelem a helyi erdészek gyer-tyánnal kapcsolatos nézeteit: állomány-szerkezetileg értékesnek tartották, de afelújítások során rendkívül sokat küzdöt-tek ellene. Véghasználati kor felé köze-ledõ állományokban a tuskóról való sar-jadzást elkerülendõ a gyertyánt körül-gyûrûzték. Ahol lehetett, ezt már a gyer-tyán magtermõ kora elõtt elvégezték,nehogy a felverõdõ gyertyán-újulatkésõbb gondot okozzon.

Erdõvédelmi szempontból a hernyó-rágás ellen szorgalmazták az énekes-madarak védelmét és az õket pusztítóragadozók irtását. Lepkék ellen az éjjelitüzekkel való védekezést is megfelelõ-nek tartották.

A monyorókerék–szentpéterfaiuradalom

A trianoni békeszerzõdés következtébenaz uradalom kettészakadt. A családiõsbirtokot a monyorókeréki várralegyütt Ausztriához csatolták és az ura-dalmi erdõbirtok egy része is hasonlósorsra jutott. 2941 kataszteri hold 292 nöl

Uradalmi erdôgazdálkodás Vas vármegyében

Erdôdy-címer


erdõ maradt magyar oldalon: a szentpé-terfai erdõ Szentpéterfa és Nagykölkedközségek határában, a besfai erdõTaródfa és Vasalja községek határában.A karácsfai és a monyorókeréki erdõketAusztriában kezelték tovább.

Az uradalom erdeiben kocsánytalantölgyes- és erdeifenyõ-állományokatkezeltek 80 éves vágásfordulóval száler-dõ üzemmódban. Az erdeifenyõt tekin-tették fõfafajnak, de az idõ múlásával ele-gyes állományok létesítését egyre inkábbszorgalmazták. Kavicsos termõhelyen acsertölgyet ültették. A lucfenyõnek csakhézagpótló, a gyertyánnak talajjavító sze-repet szántak, faanyagát az elõhasznála-tok során hasznosították. Az akácot nemkedvelték ezen a vidéken, így irtották. Anyírt, nyárakat, fûzeket, egyéb gyomfafa-jokat a tisztítások során igyekeztek minélelõbb eltávolítani az állományból. A vég-használatot követõ felújítást megelõzõenaz erõs gyom- és szeder-konkurenciamiatt egy évig mezõgazdasági elõhaszná-latot, a felújítás befejezéséig – de legfel-jebb három évig – mezõgazdasági közteshasználatot folytattak. Az erdõfelújítástkizárólag mesterséges úton végezték. Atölgymakk- és fenyõmagszükségletetsaját gyûjtéssel oldották meg. A tájra jel-lemzõ kötött talaj nehezen engedte át acsapadékot, ezért a fiatalosokról árok-rendszerrel vezették el a felesleges vizet.A nagyvad károsítása miatt a nevelõvágá-sokat mérsékelt eréllyel végezték. A fiata-losok védelmét vad ellen épített kerítés-sel biztosították.

Mindhárom uradalom fõ célja kez-detben a saját faszükséglet fedezése, azuradalmi mezõgazdaság és a birtoksaját faanyaggal való ellátása volt, majdkésõbb, az uradalmi érdekeltséghez tar-tozó Dunántúli Erdõipari Rt. (Szombat-hely) megalakulását követõen, e társa-ság faigényét is részben az Erdõdy-ura-dalmak erdei elégítették ki.

A nagybirtokrendszer megszünteté-sérõl szóló 600/1945. M.E sz. rendelethatálya alá tartozó erdõbirtokok államitulajdonba kerültek: nem voltak ez alólkivételek az Erdõdy-uradalmak erdeisem. Ma a hajdani grófi uradalmi erdõknagyrészt a Szombathelyi Erdészeti Rt.kezelésében vannak, kis részükönmagánerdõ-tulajdonosok gazdálkod-nak (vagy nem gazdálkodnak).

Irodalom: Nagy László (2001): Az Erdõdy-család

erdõgazdálkodása a XIX-XX. században.– Diplomaterv. Nyugat-MagyarországiEgyetem, Erdõmérnöki Kar, Sopron

Nagy László

Vasvármegye vadászati viszonyai

„Vadászlap” közleményei és a kir. erdõfelügyelõségek kimutatásai szolgálnak.Azonban mindkettõ nagyon hiányos. Az erdõfelügyelõségek által összegyûjtöttadatok szerint Vasvármegyének 951,091 kat. Holdat kitevõ földterületén lövetett(Forrás: Borovszky Samu: Magyarország városai és vármegyéi):

1885. 1895. Utolsó 10 év átlaga Hasznos vad darab

Szarvas 2 6 5Õz 260 253 253Mezei nyúl 14,126 23,444 18,623Siketfajd 3 6 5Császármadár 1 6 11Fáczán 1,073 2,183 2,064Fogoly 22,824 13,389 19,345Fürj 2,858 3,022 3,758Haris 130 136 147Vadlúd 9 8 13Vadkacsa 593 360 399Túzok – 32 14Erdei szalonka 1,016 847 771Mocsári” 153 110 118Vadgalamb 232 295 293Különféle hasznos 346 691 818Összesen: 43,626 44,788 46,657Kártékony vad:Vaddisznó 1 – –Üregi nyúl – 223 39Borz 61 49 35Vidra 13 17 9Vadmacska 8 31 17Róka 698 510 476Nyest 33 86 36Görény 136 200 161Menyét 895 794 705Különféle emlõs 601 350 319Sas és keselyû 253 130 154Sólyom, kónya, ölyv, vércse 3,652 2,256 2,849Bagoly 219 264 261Varjú, szarka 5,307 7,036 4,690Különféle szárnyas 872 193 528Kóbor eb és macska 1,864 1,329 1,518Összesen 14,613 13,468 11,797Hasznos és kártékonyvad összesen 58,239 58,256 58,454

Teríték Farkaserdôn 2005 májusában. Fotó: Pápai Gábor


Az I. világháború után a hazai erdõgaz-dálkodásunk gócpontjaiban moderni-zációs folyamatok indultak meg. Ennekalapja a selmecbányai és soproni egye-temeink magas színvonalú mérnöki,biológiai és gazdasági képzése volt.Kiváló erdõmérnök elõdeink megsze-rezték az erdõtulajdonosok támogatá-sát a természetes felújításokra, az útépí-tési, a fafeldolgozási, a természetvédel-mi és turisztikai feladatokra is tekintet-tel lévõ, tartamos erdõgazdálkodásbevezetéséhez. E csoportba tartozik azirci apátság erdõgazdálkodása és ezenbelül a csörötnek-szentgotthárdi erdõ-gondnokság tevékenysége is. A kétvilágháború közt édesapám, IllyésKároly vezette a gondnokságot. Azáltalam feldolgozott dokumentumokalapján kísérlem meg e két évtized gaz-dálkodásának jellegzetességeit tömö-ren összefoglalni.

Történelmi elõzményekNAGY DOMOKOS I. (1975) cikke pon-tos történeti áttekintést ad a zirci apátságerdõgazdálkodásáról az I. világhábo-rúig. A ciszterci rendet SzentgotthárdraIII. Béla királyunk telepítette. A történe-lem viharai hatására változtak a területföldbirtokosai és 1734-ben került isméta birtok a Rendhez, nevezetesen a heu-ligenkreutzi ciszter apátsághoz.

Érdekes, hogy 1817-tõl Szentgott-hárdon már teljesen magyarul vezet-ték az uradalmi dokumentációt. I.

Ferenc József rendeletére 1878-ban azirci apátsághoz került a kb. 4700kat. hold erdõterületû szentgotthárdiuradalom. A kiegyezés egyik velejáróintézkedése így zárta le a magyaroso-dási folyamatot.

A zirci apátsághoz ekkor már jelentõserdõterületek tartoztak. A csatlakozás amagyarpolányi, a zirci Erdõgondnoksá-gok és három önálló erdészkerület (Elõ-szállás, Szántó és Pásztó) kb. 7000 kat.holdnyi erdõterületéhez történt (1904).

Levéltári anyagokból kitûnik, hogyaz erdõgazdálkodást magas szintenmûvelték az apátságnál. Müller erdõ-mester hivatalba lépésével 1828-tólmind korszerûbb írásbeli szabályozá-sok határozták meg a vágások módját,az erdõfelújításokat, a maggyûjtést, anevelõvágásokat. E szabályozások tar-talmi változatainak idõbeli nyomonkövetése külön tanulmány tárgya lehet.

Müller utóda Fischl erdõmester lett.Vezetésével az 1879-es erdõtörvényhatására elindultak az üzemtervezésimunkák. E folyamatot Fischl utódaHavas Ágoston (1884) fejezte be. Velekezdõdött az akkor korszerû, térszako-zásra alapozott erdõgazdálkodás az apát-ságnál. Ennek egyik jó példája az 1885-ben jóváhagyott csörötnek-szentgotthár-di üzemterv VaM.L. 441.77.d. Az üzem-terv eredetileg 20 évre szólt, legközelebbazonban csupán 1924-ben ideiglenes,majd 1935-ben készült új üzemterv,addig üzemtervi felülvizsgálatokkal

teremtették meg a gazdálkodás feltéte-leit. 1941-ben az erdõgondnokság veze-tõje Haszák Aladár lett, aki szakmai tel-jesítményével az erdõk államosítása utánnemcsak Vas megyében, hanem orszá-gos szinten is az erdõmûvelés egyikmeghatározó egyénisége lett.

A csörötneki erdõgazdálkodásjellemzõi 1920–1941 között

Illyés Károly munkába állásaIllyés Károlyt dr. Békeffy Remig zirci

apát 1920. október 1-i keltezésû levél-ben nevezte ki a csörötneki és pásztóiapátsági erdõk gondnokának. A minta-szerûen megfogalmazott okiratból egybekezdést legalább célszerû idézni:

„A kitermelésnél a cél, melyet állan-dóan szem elõtt kell tartania az, hogyaz erdõk jövedelmét minél magasabbfokra emelje. A felújításnál pedig arrakell szorgosan ügyelnie, hogy az erdõkértékes fanemekkel és erdészetileg lehe-tõleg tökéletesen újuljanak fel.”

Az erdõgondnokot szakmailag azirci erdõmester, gazdálkodási tevé-kenységét pedig a szentgotthárdierdõfelügyelõ ellenõrzi. Utóbbi aszentgotthárdi uradalom történetétszínvonalas tanulmányban feldolgozóKalász Elek volt, utóda 1937-tõl Hege-dûs Valter lett.

A továbbiakban a különféle levéltári,fõleg üzemtervi adatok és egy pénztár-könyv alapján foglalom össze az idõ-szak jellegzetes vonásait.

DR. ILLYÉS BENJAMIN

A zirci apátság csörötneki erdôgond-noksága erdôgazdálkodása1921–1941 között

Javított földutak az 1930-as évek végén


Az üzemtervi adatokból levonhatókövetkeztetésekAz eddigi gazdálkodás jellegzetességei

Az 1903-ban lejárt üzemtervek pótlá-sára 1923-ban Illyés Károly üzemátvizs-gálást végzett (VaM.L. XI..604.). Ebbõllevonható az a következtetés, hogylényeges túlhasználat nem történt.Viszont egyes erdõrészletekben enge-dély nélküli bontásokat végeztek. Aháború következményeként nevelõvá-gások, erdõsítések és ápolási munkákmaradtak el. A háború alatt 20 000 m3-es kényszerkitermelést kellett végezni,melyhez gõzvasutat is építettek.E fatömeget 20 év alatt kellett megtaka-rítani. Ez az elõírás 10 év alatt teljesült.

A gazdálkodás új koncepcióját az IllyésKároly által összeállított 1924-es ideigle-nes üzemterv részletesebben tükrözi (-VaM.L. IV.441.9.d.). Egyik fõ célkitûzésvolt a vágáskor fokozatos felemelése 10év alatt elõször 90 évre, majd késõbb 100évre. A másik lényeges változás a csopor-tos felújítóvágás fokozatos bevezetése.Példaként szerepeljen egy erdõrészletelõírása: A 12.b. erdõrészlet „Használatbavehetõ. Felújítás csoportos lehet. Völgy-ben lucfenyõvel, déli szélén tölgymakkalalátelepítendõ. Nyiladék mellett egy öregbükk természeti emlékként fenntartan-dó …”. Az erdõrészletben sok 1-5 évesbükk, lucfenyõ és gyertyán újulat volt.

Már ekkor felmerült két erdõrészlet-ben lévõ idõs jegenyefenyõk természe-ti emlékként történõ megõrzése. Ezt ahatóság 1942-ben hagyta jóvá.

Az erdõgazdálkodás jellemzõinekkövetkezõ jelentõs dokumentuma agondnokság 1935-ös üzemterve (IllyésKároly által összeállított anyag kézírásosVaM.L. XI.604.1. és gépelt példányaiVaM.L. IV.441.9.d. is tanulmányozhatók).Az anyag az eltelt közel 70 év után is igenértékes információkat tartalmaz.

A termõhelyi viszonyok áttekintéseután a tölgy és az erdeifenyõ meghatá-rozó szerepe mellett a bükk, lucfenyõés vörösfenyõ jelentõségét hangsúlyoz-za a jövedelmezõség emelése és a ter-mészetes felújítás erõteljesebb alkalma-zása érdekében.

Az eddigi gazdálkodás leírása igenrészletes. 1879 elõtt kisebb tarvágásokatvégeztek és a településekhez közeli erdõ-részletekben szálaltak a helyi szükségle-tek figyelembe vételével. Az elsõ üzem-terv elkészültével a kétütemû a fokozatosfelújítóvágásra tértek át, de a „tervszerûvágásirányról, a szükséges árnyalás fenn-tartásáról, a kellõ idõben végzett felszaba-dításról nem volt szó.” Emiatt gyertyáno-sok, nyír-, nyár- és fûzállományok alakul-tak ki több erdõrészletben (pl. Hosszúfe-nyõs, Öregsásos, Kiserdõ).

A makkvetések nem kapták meg amegfelelõ ápolást. Állandó csemetekertnem volt. A fiatalosok ápolása késett,megvárták míg a kitermelt faanyag elér-te a „számos fa” méretet és gazdaságihasznot hozott.

1920-tól a fiatalosok nagy részét fel-szabadították. A középkorú állomá-nyok egy része kiritkult (pl. Öregsásos,Hangyás, Tilalmas), a vágható idõsebbállományok viszont jó szerfa-kihoza-talú, szép szálas erdõket alkotnak.

A faanyag iránti szükséglet megha-ladja a kitermelési lehetõségeket.Ebben az idõszakban a gondnokságerdeibõl évente kb. 8000 m3 faanyagottermeltek ki és az 1920–31 közötti évek-ben az elért tiszta jövedelem 16 ezer és57 ezer P között ingadozott.

Az erdészet területén 1939-ig 53 kmjól karbantartott erdei utat létesítettek.Ezeket megfelelõ profillal alakították ki, amélyebb kátyúkat folyami kaviccsal töl-tötték fel (Mál, Gyertyános, Tilalmas, Zsi-dai-völgy). Illyés Károly már 1922-ben

kavicsbánya-nyitási engedélyt kért e ter-vei megvalósításához (VaM.L. XI.604.1.).

Egyéb befolyásoló tényezõk köztjelentõs a szentgotthárdi apátságot ter-helõ kegyúri költség, melybõl a környe-zõ plébániák dologi és személyi költsé-geit fedezik. Ennek 75%-át az erdészet-nek kell viselni.

A földek kataszteri tiszta jövedelmeután adófizetési kötelezettség volt. Azüzemterv táblázatos formában közli ekategória adóinak megoszlását. Azaranykorona arányában ebbõl az erdé-szetre 1933-ban 7331 P fizetési kötele-zettség jutott. Iskolaadóként az erdészet-re évenként még 1500-1800 P-t terheltek.

A környéken – különösen a téli idõ-szakban – jók a munkásviszonyok,azonban a dolgozók az új szemléletûerdõgazdálkodás szempontjából nemeléggé képzettek. Télen általában 35-40fuvaros kap munkát. „Tavasszal, amikora zöld takarmány etethetõ kb. 100tehénfogatra lehet számítani.”

A jövõ gazdaságaKét alapvetõ célt szolgált az 1935-

ben jóváhagyott üzemterv:– az egyenletes, tartós hozam jövedel-

mezõ biztosítása a messze jövõben is;– a csoportos felújításra alapozott

erdõkezelés.Fõbb fafajok a bükk, lúcfenyõ, a

tölgy és vörösfenyõ, valamint az „õsho-nos” erdeifenyõ. A gyertyán „hézagtöltõés ágtisztulást segítõ elegyfajként” igenfontos szerepet tölt be. Napos, meleghelyekre a szelídgesztenyét is be kíván-ta hozni.

A vágáscsoportokat az újulat igényeiszerint célszerû kialakítani, de vigyáznikell arra, hogy ezek ne alkossanakösszefüggõ, nagy vágásterületet.

„Az eddigi elõkészítõ és végvágásraépített ernyõs vágást azonban fel kell

Csoportos felújítás a csörötneki szôlôk alatt 1929 tavaszán Illyés Károly 1940-ben egy csoportos felújítóvágásos területen


váltani csoportos felújító vágásokkal. Kikell próbálni annak szegélyes és mégin-kább a vonalas alakját is”.

Az elgyomosodott erdeifenyveseketkényszerûségbõl tarvágással kell kitermel-ni. E területeket erõs, iskolázott csemeték-kel a tarvágást követõ tavasszal be kellültetni. Az alátelepítésnél és pótlásoknál amagvetést is célszerû alkalmazni.

A fiatalosok ápolásánál a sarjak,böhöncök visszaszorítása a cél. A nyila-dékok, utak mellett hagyjuk meg a nyír-fa csoportokat és így „emeljük erdõnkkülsõ képének szépségét”. A nevelõvágásokkal „eljutunk a IV. korosztály-hoz, melybõl megyünk át a fõhasználat-ba. A koronabontó vágások már a felú-jítás érdekeit szolgálják, és az idõ folya-mán fokozatosan eljutunk a természe-tes felújításig”.

„Ahol a csemete még nem volna alá-települve, ott a vonalas szálalást alkal-mazzuk, az irányvonalak elõzetes kije-lölése után alkalmas helyeken az állo-mányt foltonként megritkítva és késõbbfelszabadítva.”

A mai „természetközeli” erdõkezelésikoncepcióhoz hasonló törekvés már az1924-es ideiglenes üzemtervben is meg-fogalmazódott. A megvalósítás folyama-ta pedig visszatükrözõdik az 1935-ösüzemterv erdõleírási részében. 147 erdõ-tag erdõrészleteirõl igen részletes leírásés kezelési elõírás található. Az 1:4000méretarányú térkép pedig a mai elem-zõk számára is lehetõvé teszi a változá-sok tanulmányozását.

Az erdõleírásból általában levonhatóaz a következtetés, hogy Illyés Károly amunkába állásától kezdve a gyakorlat-ban igyekezett megvalósítani az elgon-dolásait. Ezt alátámasztó tények:

– az általa 1920-41 között létesítettfiatalosok túlnyomó része elegyes erdõ;

– az üzemtervben igen sok csoportosfelújításra kijelölt és 1920 után megkez-dett erdõrészlet van. Utóbbiak közöttvegyeskorúság és fafajösszetétel szem-pontjából ideális területek találhatók;

– alátelepítések csemetével, makkalés fenyõmaggal megjelennek a leírás-ban. Az elkerülhetetlen tarvágásokat ígyközelítette a természetes felújításokhoz.

A pénztárkönyvi adatokból levon-ható következtetések

A gazdálkodás gyakorlatáról érdekesinformációk nyerhetõk egy pénztár-könyvbõl VaM.L. XI.604.1/2. Ez a kötet1932-44 között tükrözi vissza az erdõ-gondnokságnál végzett munkákat. Külö-nösen precíz Illyés K. saját kézírásával1937 augusztusáig vezetett nyilvántartás.A konkrét számok alapján a következõ-ket vizsgáltam részletesebben:

– a gazdálkodás általános jellemzõi;– a csemetetermelés és erdõfelújítás;– a fahasználat;– a vadászat;– egyéb tevékenységek.

A gazdálkodás általános jellemzõi.A gondnokságnál 9 fõ kerületvezetõ

erdész és vadász teljesített szolgálatot.Nem magas készpénzfizetésükön kívül(kb. 50 P/hó) jelentõs természetbenijuttatást kaptak (tüzifa, gabona, téli ésnyári egyenruha, bunda). A szociálisellátás színvonalára jellemzõ, hogy azapátság a tanuló gyerekek után nevelte-tési segélyt adott. Az erdészek és csa-ládjuk orvosi ellátásának költségei ismegjelennek a pénztárkönyvben.

Érdekes, hogy a közeli burgenlandi

apátsági erdõk (Magersdorf, Jenners-dorf) kezelésével kapcsolatos bevételekés kiadások is a gondnokságot illették.

Az irattári anyagokból kitûnik, hogyIllyés Károly kezdeményezte Alsórönö-kön egy fûrészüzem létesítését. 1933novemberében indult meg az építke-zés, és 1934 tavaszán már mûködött azüzem. A létesítés és az üzemeltetés költ-ségei, majd bevételei néhány évig agondnokságnál jelentkeztek.

A soproni egyetemmel kiépített kap-csolatra utal pl. a „szilárdsági kísérletek-hez fák kidöntése”, valamint elszállításiköltségeinek megjelenítése 1937 már-ciusában (valószínûleg Pallay Nándorkísérleteihez kellett a faanyag). Késõbbkét alkalommal a soproni diákok tanul-mányútjaival kapcsolatos költségekelszámolása is megtörtént.

A cserkészek táborozásával, szegénygyerekek nyaraltatásával és falukutatóktartózkodásával is merültek fel elszá-molások. A megyei és országos verse-nyeken jó helyezéseket elért csörötnekitûzoltó egyesület támogatását is vállaltaa gondnokság.

Illyés Károly igen jó emberi és szak-mai kapcsolatokat tartott fenn koránakneves botanikusaival. Az erdõgondnok-ság jó bázisa volt a két világháború köztaz erdõterületen folytatott vizsgálatok-nak. Ez az idõszak is hozzájárult ahhoz,hogy a terület botanikai feltárása magasszínvonalú. Ezt alátámasztják a korbotanikai publikációi. Jól esett tapasz-talnom, hogy neves botanikusok hivat-koztak édesapámtól kapott adatokra,GAYER 1932.; HORVÁT A.O. 1942.;PAUER A. (1932). Az erdõgondnokság-nál Csapody Vera, Jávorka Sándor,Vajda László, Soó Rezsõ, Jeanglong

Kalász Elek jószágkormányzó és Illyés Károlyerdôgondnok az 1930-as évek elsô felében

Hegedûs Walter jószágkormányzó és Illyés Károly erdôgondnok a kerületvezetôk tár-saságában. Az 1930-as évek második fele


József fordultak meg a már hivatkozottbotanikusokon kívül.

Az adatokból megállapítható, hogy agondnokság 1920-41 között jelentõsszerepet töltött be a munkaalkalmakteremtésében. A vonzáskörzetbenviszonylag magas színvonalú szociálistámogatást valósítottak meg mind asaját dolgozók, mind a civil szervezetekfelé. Mindezek két pilléren nyugodtak:az erdõgondnokság jövedelmezõségénés az apátság vezetésének és az erdõ-gondnoknak azonos szemléletén.

Csemetetermelés és erdõfelújításAz erdõgazdálkodás új alapokra

helyezésének egyik alapvetõ feltételemegfelelõ számú és minõségû csemeteelõállítása. Emlékeztetni szeretnék arra,hogy a korábbi, részben háborús idõ-szakból erõsen megbontott, gazos terüle-tek elmaradt felújítását és kezelését kel-lett megoldani. A csoportos felújító vá-gásra való áttérés is igényelt szaporítóa-nyagot. A sikeres beavatkozást szükségesetén erõs, 4 éves iskolázott csemeték-kel és magvetésekkel egészítették ki.

A pénztárnapló adatai alátámasztják,hogy jelentõs magbeszerzést valósítottakmeg rendszeresen, a 30-as évek végénHuszász-majorban magpergetést is végez-tek. A magbeszerzések nemcsak a cseme-tekertek szükségletét fedezték, hanemegyes felújítások pótlását is elõsegítették.A pénztárnaplóban nyomon követhetõ,hogy mely évben, melyik erdõrészletek-ben végeztek fenyõ-magvetéseket, vala-mint tölgy- és bükk-makkvetéseket.

1933-ban 5 csemetekertben gondos-kodtak a szükséges csemeték elõállítá-sáról.

A magvetést széles körben alkalmaz-ták. Az üzemterv szöveges részébenvan utalás arra, hogy a kitermelt tuskókvédelmében célszerû a magvetést elvé-gezni (Megj.: A 60-as évekbenKollwentz Ödön javaslatára a Zselicség-ben több hektár erdeifenyvest létesítet-tünk ezzel a módszerrel I.B.). Az elke-rülhetetlen tarvágásokat a következõ évtavaszán beerdõsítették.

FahasználatIgen jelentõs volt az uradalom

faanyagszükséglete. Iparifát a mezõgaz-dasági ágazat, a mûhelyek igényeltek.Tüzifát az apátsági épületek fûtésére (kb.400 ürm), a dolgozók járandóságánakkiadására (kb. 250 ürm) kellett biztosí-tani. A környezõ iskolák, plébániák, aszentgotthárdi óvóda is kapott tüzifát akitermelési és szállítási költségek befi-zetése kötelezettségével.

Iparifát a környéken tevékenykedõiparosok és fûrészüzemek, távolibányák részére értékesítettek.

1934-tól jelentek meg a rönökifürészüzem létesítési és üzemeltetésiköltségei. A saját rönk ellenértéke ismegjelenik az elszámolásokban. A fûré-szüzem részletes elszámolása különadminisztráció szerint történt.

A pénztárnapló visszatükrözi az újerdõkezelési koncepció megvalósítását.Az elszámolásokban erdõrészletenkéntnyomon követhetõk a tisztítási, gyéríté-si és véghasználati munkák. A fogatok-kal kapcsolatos költségek megjelenésepedig azt jelenti, hogy sikerült sajátfuvarozó kapacitás kiépítése is.

A vadászatA vadászat az I. világháború elõtt csak

az uradalom belsõ szükségletének fede-zését szolgálta. Illyés Károly irányításaalatt új alapokra helyezõdött a vadászat.Az idõszak pénztárkönyvében nyomonkövethetõk a cserkelõ utak, magaslesekkiépítésének költségei. Az elhanyagolthuszászi majorból akkori viszonyoknakmegfelelõ korszerû vadászati bázist épí-tettek ki vendégszobával. Az avatás 1936májusában, ünnepi szentmisével történt azirci apát úr személyes megjelenésével.Érdekes, hogy még ebben az évben egykülföldi vadászvendégtõl befizetett lõdíj(2556 P) fedezte a bázis létesítési költsé-geit. 1937-ben svájci vendégektõl 3550 Pbevétel származott.

1938-ban egy vadászház építésére is

sor került. Az elszámolásokban megje-lentek az építési ácsmunkák, a földfel-töltés és a mohagyûjtés költségei.

1936-tõl nyúl, fácán, szarvashús érté-kesítésbõl komoly bevétel származott.A fejlettebb vadászati színvonal ellené-re nem kellett a felújítások védelmérevadkerítést építeni.

Egyéb, erdészeti tevékenységek.Az 53 km-es üzemi úthálózat kialakí-

tásának költségei (útprofil-kialakítás,árokásások, kaviccsal és kõvel történõszakaszos útjavítás) is megjelennek apénztárkönyvben. Az üzemterv leírórészében megtalálható jelentõsebb for-rások kialakításával, karbantartásávalkapcsolatos munkák elszámolása isnyomon követhetõ.

A rétek mûvelését új alapokrahelyezték. Nedves területek árkolása,mohaszaggatás, valamint a két-három-szori kaszálás és betakarítás munkálataijelennek meg a pénztárkönyvben.

ÖsszefoglalásA zirci ciszter apátság szentgotthárdiuradalmában az 1800-as évekre jellem-zõ rendszertelen erdõgazdálkodáshozképest 1883-tõl megindult az üzemtervszerinti erdõkezelés. Ennek fõ jellemzõ-je volt a két beavatkozáshoz kötöttfokozatos felújító vágás és a szükségle-tek szerinti szálalás kombinációja. IllyésKároly tevékenységével megkezdõdötta csoportos felújító vágásra alapozott,többcélú és jövedelmezõ erdõgazdál-kodás kialakítása. Az l924-es ideiglenesés az l935-ben elfogadott 2o évre szólóüzemterv tartalmazza az erre vonatkozócélokat az erdõmûvelés, a fakitermelés,az erdõfeltárás, a vadászat, a rétgazdál-kodás, sõt a fafeldolgozás vonatkozásá-ban is. Az idõszakot átfogó pénztárnap-ló a célok gyakorlati végrehajtásáttükrözi. Az 1920-41-es idõszakban meg-valósított korszerû erdõgazdálkodáseredményeit egyrészt a levéltári adatok,másrészt a területen napjainkban mégfellelhetõ 60-80 éves, többségében ele-gyes, vegyeskorú erdõk igazolják.

A levéltári adatokból számomralevezethetõ fõbb tanulság: az erdõgaz-dálkodásban bármilyen változás csak abiológiai, erdészeti, mûszaki és ökonó-miai ismeretek szintéziseként valósítha-tó meg. Az évtizedeket átfogó folyamata hagyományos és újszerû erdõkezelésieljárások egymás melletti tudatos alkal-mazását teszi szükségessé. Ennekkulcsszereplõje, a természettel és társa-dalommal harmonikusan együttmûkö-dõ erdõmérnök lehet a jövõben is.

Illyés Károly erdélyi 7 gyermekes család-ban született 1889. november 17-én.A selmecbányai Fõiskolán szerzett erdõ-mérnöki oklevelet. 1912. augusztus 1-énerdõrendezõként a kolozsvári Erdõigazga-tóságnál kezdte meg szolgálatát. 1914-1918 között a jósikafalvai erdõgazdaságotvezette. A 36 ezer k. h.-nyi erdõterületenmegteremtette a korszerû erdõgazdálko-dás alapjait (saját kezelésbe vétel, útháló-zat megteremtése, fogatgazdaság szerve-zése, havasi legelõk feljavítása, fûrészü-zem megszervezése stb.).

Az 1920-1941 közötti csörötneki (szent-gotthárdi) tevékenység után 1941–43-ban ismét Kolozsvárott dolgozott azErdõigazgatóságnál. Feladata belsõErdély faellátásának megszervezése.1943 novemberében a pécsi Erdõigazga-tósághoz került. 1945-tõl az erdõk álla-mosításáig a pécsi városi erdõket kezel-te, majd a mecseki erdõgazdaságnálelsõsorban fahasználati és erdõrendezésimunkakörökben tevékenykedett 1956.augusztus 30-án bekövetkezett haláláig.


BevezetésA korábban vázolt célkitûzés (Bartha etal., 1998, 2003) alapján cikksorozatunk-ban a magyarországi erdõk természetes-ségének különbözõ szempontok szerintielemzését mutatjuk be. Az elsõ tanul-mányban a kutatási elõzményeket és amintavételezést vázoltuk, jelen vizsgála-tunk keretében az országos átlagadato-kat, a területi bontás szerinti értékeket ésa különbözõ erdõtársulás-csoportok ter-mészetességét elemezzük. Az erdõter-mészetesség meghatározására alkalma-zott módszer ismertetésére – annak terje-delme és összetettsége miatt – e helyennem kerülhet sor, de a módszertan rész-letes leírását az érdeklõdõk részére ahttp://ramet.elte.hu honlapon hozzáfér-hetõvé tettük.

Az erdõk természetességeországos átlagadatok alapján

Ha a természetességi értékszámot azerdõállományok fafajainak õshonossá-ga és termõhelyhonossága szerint ele-mezzük, akkor a következõ megállapí-tásokat tehetjük. A természetes (õsho-nos és termõhelyhonos) fafajú erdõállo-mányok természetességének átlaga alegmagasabb, értéke 57,6 %, ami meg-felel az elõzetes elvárásainknak. A ter-mõhelyidegen, de õshonos fafajú erdõ-állományok átlaga 51,0 %, ami az orszá-gos átlagot (48,6 %) még mindig meg-haladja. Az idegenhonos fafajú erdõál-lományok átlaga mélyen az országosátlag alatt van, és 38,7 %-os értékkel alegkisebb. A három érték sorrendjételõzetesen is ilyenre becsültük volna,de a sorrenden kívül kiemelendõ azegyes kategóriák közötti különbség. Ezpedig azt mutatja, hogy a termõhelyide-gen fafajú és az idegenhonos fafajúerdõk természetességének különbségejóval nagyobb, csaknem 3-szorosa atermészetes fafajú erdõk és a termõ-helyidegen fafajú erdõk közötti különb-ségnek. Vagyis élesen elválik az õsho-nos (beleértve a termõhelyidegent is)fafajú és az idegenhonos fafajú erdõktermészetessége. A természetes fafajúerdõk természetességi értéke országosátlagban 18,9 %-kal magasabb, mint azidegenhonos fafajúaké. Tehát – azegyes részletes elemzéseket megelõzõ-

en – már most kijelenthetjük, hogy evizsgálatunk eredményei megerõsítikazt az eddig is joggal vélelmezett szak-mai álláspontot, miszerint az erdõktermészetességét nem egyedülimódon, de alapvetõen meghatároz-za a fafajok õshonossága, ill. termõ-helyhonossága.

Az erdõk természetességénekösszehasonlítása erdõgazdaságitájcsoportonként és tájanként

Az erdõállományok természetességénekterületi eloszlását (mintázatát) az erdõ-gazdasági tájbeosztás alapján lehet érzé-keltetni. A durvább mintázatot tájcso-

port, a finomabb mintázatot táj szerintibontásban készítettük el. Az erdõgazda-sági tájcsoportok erdeinek természetes-ségi értékelése (1. táblázat) a természe-tesség országos szintû megoszlásánakdurvaszemcsés mintázatát adja. A faállo-mány-összetétel természetessége és azerdõállomány természetessége közöttigen szoros (r = 0,905) kapcsolat adódik.Különbségük csökken az Alföldi löszvi-dék – Alföldi homokvidék – Alföldi szi-kes vidék – Dél-Dunántúl – Alföldi ártérés lápterület – Kisalföld – Nyugat-Du-nántúl – Dunántúli-középhegység –Északi-középhegység képzeletbeli gra-diens mentén, ami egyben arra is utal,hogy a faállomány-összetétel egyma-gában nem alkalmas az erdõtermé-szetesség becslésére.

A természetességi értékszámok termé-szetes fafajú erdõállományokra vonatko-zó vizsgálata során megállapítható, hogylegkedvezõbb átlagértéket a Dunántúli-középhegység (59,6 %) erdei kapták,majd az értékszámok csökkenõ sorrend-jében a Nyugat-Dunántúl (58,9 %), a Dél-Dunántúl (58,7 %) és az Északi-közép-hegység (57,7 %) erdei következnek. AKisalföld (55,3 %), az Alföldi ártér- és láp-vidék (54,7 %) és az Alföldi löszvidék(54,5 %) után a legalacsonyabb értékszá-mok az Alföldi homokvidék (52,5 %) ésszikes vidék (51,0 %) erdeihez köthetõk.Az értékszámok és a kapcsolódó térkép(1. ábra) is jelzik, hogy a természetesfafajú erdõk természetessége a közép-hegységi, valamint a kedvezõbb csapa-

A magyarországi erdôk természetes-ségének vizsgálata II.

Az erdõk természetességének elemzése tájak és erdõtársulások szerint

BÖLÖNI JÁNOS, BARTHA DÉNES, STANDOVÁR TIBOR, ÓDOR PÉTER, KENDERES KATA,

Sor- Megnevezés Erdõterület Erdõ- Faállomány-szám ha állomány összetétel

természetessége, % 1. Nyugat-Dunántúl 218 233,9 52,20 50,07 2. Dél-Dunántúl 323 113,3 49,19 42,04 3. Kisalföld 85 964,3 42,36 37,60 4. Dunántúli-középhegység 292 473,0 54,25 52,51 5. Északi-középhegység 429 862,7 52,14 51,32 6. Alföldi löszvidék 48 290,9 42,46 20,76 7. Alföldi homokvidék 352 660,3 35,90 23,75 8. Alföldi szikes vidék 67 335,1 41,74 34,16 9. Alföldi ártér és lápvidék 89 348,3 44,35 37,25 10. Alföld összesen 557 634,6 39,12 27,06

Mindösszesen 1 907 282,0 48,57 42,76

1. táblázat – Az erdôállományok és a faállomány-összetétel természetessége erdôgazdasá-gi tájcsoportonként

Fotó: Pápai G.


dék-ellátottságú nyugat- és dél-dunántúliterületeken a legnagyobb, a síkvidéki,aridabb klímájú és kifejezetten átalakí-tott, felszabdalt vegetációjú területekenalacsonyabb.

Az idegenhonos fafajú erdõk átlagostermészetességi értékszámai (2. ábra) atermészetes fafajú erdõkhöz hasonló tér-beli eloszlást mutatnak. Legmagasabbértékszámot itt is a Dunántúli-közép-hegység (44,3 %) erdei kapták, majd eztkövetõen az Északi-középhegység (42,7%), a Nyugat-Dunántúl (42,5 %) és a Dél-Dunántúl (41,1 %). A legalacsonyabbátlagértékek szintén a sík vidéki terüle-tekhez köthetõk, de míg az Alföldi löszvi-dék (39,8 %), az Alföldi ártér- és lápvidék(39,0 %) és az Alföldi szikes vidék (38,4%) viszonylag még magasabb értékeket

kapott, addig a Kisalföld (36,6 %) és az Al-földi homokvidék (34,4 %) értékszámamár meglehetõsen alacsony.

A természetes fafajú és az idegenhonosfafajú állományok országos átlagadatai-nak különbségei erdõgazdasági tájcsopor-tok szerint nem adnak olyan tisztán inter-pretálható képet, mint azt várnánk, aztviszont meg lehet jegyezni, hogy a legna-gyobb különbségek a Kisalföld (18,7 %)és az Alföldi homokvidék (18,1 %) tekin-tetében mutatkoznak. Utóbbi két térség-rõl elmondhatjuk, hogy e helyeken a ked-vezõtlen klimatikus és talajviszonyok(zömmel homok alapkõzet), az egykorierdõvegetáció drasztikus felszabdaltságaés átalakítottsága, valamint ezek nyomána megcsappant regenerációs potenciálegyaránt hozzájárultak a természetes

erdõkre jellemzõ indikátorok eltûnésé-hez, s így az idegenhonos fafajú – zömmelmonokultúra-jelleget magukon viselõ –állományok csekély természetességi pont-értékének kialakításához.

Az erdõgazdasági tájak erdõállomá-nyainak természetessége (3. ábra) szoros(r = 0,703) kapcsolatot mutat a tájakerdõsültségével, a faállomány-összetételtermészetessége és az erdõsültség közöttpedig ugyancsak szoros kapcsolat mutat-ható ki (r = 0,795). Mindebbõl követke-zik, hogy minél alacsonyabb erdõsült-ségû egy táj (minél fragmentáltabb azerdõtakaró), annál alacsonyabb leszerdeinek természetessége. E jelenséghátterében nemcsak a jelenlegi erdõgaz-dálkodási gyakorlat, hanem az erdõkhasználatának több évszázados / évezre-des múltja is áll. A fragmentáció a termé-szetességre többek között a lassúbbregeneráció, az elszegényedett potenciá-lis fajkészlet, a táj erõteljesebb feltártsága,a fragmentumokban történõ intenzívebbgazdálkodás stb. miatt hat erõteljesen.

A potenciális természeteserdõtársulás-csoportok termé-

szetességeA hazai erdõállományok természetessé-gi elemzése során vizsgáltuk az érték-számok potenciális természetes erdõ-társulás-csoportok szerinti differenciá-lódását is (a 24 hazai potenciális termé-szetes erdõtársulás összevonásával 9csoportot alakítottunk ki). A legmaga-sabb természetességi értékszámot (4.ábra) a mészkedvelõ erdõk (62,0 %) ésa szikladomborzatú erdõk (59,3 %)kapták. E két csoportot követik a hazaizonális erdõtársulások, a bükkösök(59,7 %), gyertyános-tölgyesek (58,3 %)és cseres-tölgyesek (57,7 %). A mészke-

ASZALÓS RÉKA, BODONCZI LÁSZLÓ, SZMORAD FERENC, TÍMÁR GÁBOR

1. ábra – A természetes fafajú állományok természetessége erdôgaz-dasági tájcsoportonként

2. ábra – Az idegenhonos fafajú állományok természetessége erdô-gazdasági tájcsoportonként

3. ábra – Az erdôállományok természetessége erdôgazdasági tájanként


rülõ erdõk (56,4 %), láperdõk (54,7 %)és ligeterdõk (54,5 %) a középmezõnyalsó felében foglalnak helyet, s a legala-csonyabb értéket az erdõssztyepp-er-dõknél (50,6 %) találjuk.

Az értékszámok jól mutatják azt azelõzetesen is sejthetõ tényt, hogydomb- és hegyvidéki erdeinknélmagasabb, alföldi-sík vidéki termõhe-lyeinken alacsonyabb az állományoktermészetessége. Az erdõgazdálkodásitevékenységgel ma már gyakorlatilagnem érintett, nehezen megközelíthetõ,gyenge fatermési adottságokkal ren-delkezõ, ugyanakkor rendkívül mozai-kos és változatos erdõtársulás-csopor-tok (szikla-, szurdok- és törmeléklejtõ-erdõk, illetve mész- és melegkedvelõtölgyesek, bokorerdõk) adják a legma-gasabb értékeket, amit a természeteserdõkre jellemzõ szerkezeti és összeté-teli elemek kielégítõ megtartásával, akorábbi csekély intenzitású erdõhasz-nálattal indokolhatunk. A sorban ezu-tán következõ zonális erdõtársulásoktermõhelyei az erdõgazdálkodás szem-pontjából kiemelt fontosságúak, itt ahumiditás csökkenésének, illetve amúltbeli erdei haszonvételek intenzitá-sa növekedésének megfelelõ sorrend-ben, a bükkösöktõl a gyertyános-töl-gyeseken át a cseres-tölgyesekig csök-kennek az átlagos értékszámok. [Ugyan-ezt a tendenciát rögzítették az ausztriaierdõk hasonló célú elemzésekor(Grabherr et. al, 1998) is.] A többlet-vízhatástól függõ ligeterdõk és láper-dõk természetessége egymástól nemkülönbözik, átlagos értékük viszont

elmarad az elõzõ zonális erdõkhözképest. A múltban és a jelenben isdrasztikus beavatkozásokkal érintettsík vidéki erdõssztyepp-erdõk igenalacsony természetességi értékeimutatják, hogy a kedvezõtlen klimati-kus adottságok melletti intenzív (ter-mõhelyet és növénytakarót egyarántérintõ) beavatkozások milyen mérték-ben képesek visszavetni az erdõk ter-mészetességi állapotát.

Az átlagos értékszámok potenciálistermészetes erdõtársulások (24 típus)szerinti vizsgálata a fenti interpretációszerinti képet erõsíti, némileg finomabbfelbontásban. A kiugró értékként jelent-kezõ bokorfüzesek (72,5 %), illetve fûz-és nyírlápok (68,7 %) különleges, erdõ-gazdálkodási szempontból irrelevánsélõhelyek adottságait jelenítik meg, decsekély térbeli kiterjedésük miatt csakmérsékelt hatással vannak az érintettpotenciális erdõtársulás-csoportokátlagértékeire.

Összességében megállapítható,hogy a természetességi értékszámokpotenciális erdõtársulás-csoportokszerinti alakulása hûen tükrözi azerdõállományok termõhelyi-klima-tikus adottságoktól, valamint amúltbeli (és a jelenkori) erdõgazdál-kodás intenzitásától függõen válto-zó önfenntartó és önreprodukáló(regenerálódó) képességét.

A kultúrerdõ-típusok termé-szetessége

A kultúrerdõket állományalkotó fafa-juk szerint 6 típusba soroltuk, melybõl

3 (akácos, erdei- és feketefenyves,nemes nyáras) igen nagy területi kiter-jedése miatt különösen jelentõs, míg amásik 3 típus (egyéb fenyves, feketedi-ós, vöröstölgyes) lényegesen kisebbjelentõségû. Az egyes kultúrerdõ-típu-sok természetességi értékeit az 5. ábramutatja, melynek elemzésébõl a követ-kezõket állapíthatjuk meg. A kultúrer-dõk között a következõ sorrend ala-kult ki: 1. erdei- és feketefenyves (40,5%), 2. egyéb fenyves (39,1 %), 3.vöröstölgyes (38,7 %), 4. feketediós(37,5 %), 5. akácos (36,6 %), 6. nemesnyáras (31,1 %). Az országos értékekezen átlagszámok esetében nem köny-nyen értelmezhetõk és magyarázha-tók. Árnyaltabb képet kaphatunk, haaz egyes típusok közötti különbség ös-szetevõit elemezzük. Ezt a két legna-gyobb területû típus, az akácos, ill. azerdei- és feketefenyves esetében (ter-mészetességük különbsége 3,9 %)mutatjuk be, az értékelésnél alkalma-zott 11 kritérium összevetésével. Ezekközül 5 kritérium természetessége azakácosok magasabb értékét mutatta, 6pedig a fenyvesekét. (Egyszerûbbenfogalmazva: nem minden kritériumesetén kapott magasabb értéket az ösz-szességében magasabb természetessé-gû erdei- és feketefenyves). Megálla-pítható, hogy a szerkezeti elemekbenminden esetben az akácosok kaptakmagasabb természetességet, de min-denütt csak kis különbséggel, míg azösszetételi elemekben a fenyvesekértek el magasabb értéket. A két típusközötti, az erdõállományok szintjén

4. ábra – A potenciális természetes erdõtársulás-csoportok természe-tessége (átlag, átlag hibája és szórás) (Jelmagyarázat: B – bükkösök,GY-T – gyertyános-tölgyesek, CS-T – cseres tölgyesek, ACE – mész-kerülô erdôk, BAZE – mészkedvelô erdôk, SZIKLADE – szikladom-borzatú erdôk, ESZTY – erdôssztyeppek, LIGETE – ligeterdôk,LÁPE – láperdôk)

5. ábra – A kultúrerdôk természetessége (átlag, átlag hibája és szó-rás) (Jelmagyarázat: EF-FF – erdei- és feketefenyvesek, EgyébFE –egyéb fenyvesek, A – akácosok, NNY – nemes nyárasok, FD – feke-tediósok, VT – vöröstölgyesek)


értelmezett különbséget az értékelé-sünkben nagy súllyal szereplõ faállo-mány-összetétel és cserjeszint-összeté-tel természetessége közötti igen nagykülönbsége okozta.

Az idegenhonos fafajú állományokközött legnagyobb térfoglalású akáco-sok erdõgazdasági tájcsoportok szerin-ti elemzésébõl a következõ tûnik ki. Alegalacsonyabb természetességi értéketa Kisalföldön és az Alföld homokvidékés szikes vidék tájcsoportjaiban kapták,míg ugyanakkor a legmagasabb értéke-ket a Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben. Ez az értékelés aztmutatja, hogy a leginkább feldaraboló-dott erdõterületû, alacsony erdõsültsé-gû, erõsen átalakított növénytakarójútájcsoportokban az akácosok is alacso-nyabb természetességet vesznek fel,míg a magasabb erdõsültségû, termé-szetes fafajú erdõvel nagy területenborított tájcsoportokban az akácosok isnagyobb természetességet mutatnak.Ha ugyanakkor a – némiképp a tájcso-portokkal analógiát mutató – klímaka-tegóriák szerinti elemzést is megnéz-zük, hasonló eredményt tapasztalunk,

azaz a humiditás növekedésével (azerdõssztyepp klímától a bükkös klímafelé haladva) a kultúrerdõk természe-tessége is nõ. E két elemzésbõl márhatározottan állíthatjuk, hogy a maga-sabb erdõsültségû és humidabb klímá-jú, összességében magasabb természe-tességû tájcsoportokban a kultúrerdõk,és így az akácosok természetessége ismagasabb. Ez köszönhetõ annak is,hogy a humidabb klíma a regenerá-lódóképességet növeli, a szomszé-dos természetes fafajú erdõk – mintszaporítóképlet-források – pedigelõsegítik a kultúrerdõk magasabbtermészetességének kialakulását.Tehát ezeken a területeken a kultú-rerdõk regenerálásának nagyobbaz esélye, a természetes fafajúerdõkké való visszaalakítás kön-nyebben véghezvihetõ.

SummaryEvaluation of the naturalness of theforests broken down by regions and for-est associations

Present study analyzes the natural-

ness of the forests in Hungary brokendown by stand-forming tree species,forest associations and forest regions.Naturalness values of stands consist ofnative species are the highest, stands ofsite-foreign species have lower values,while stands of non-indigenous specieshave the least values. Naturalness valu-es decrease in mountain, hilly area,plain order. The naturalness is the highestin calciferous forests, and the lowest inforest-steppes. Also in beech forest,hornbeam-oak forest, Turkey oak for-est order the values of naturalnessdecreases.

IrodalomBartha D., Szmorad F., Tímár G. (1998): A

magyarországi erdõk természetességénekerdõrészlet szintû értékelési lehetõsége. Erdé-szeti Lapok 133: 74-77.

Bartha D., Bölöni J., Ódor P., Standovár T.,Szmorad F., Tímár G. (2003): A magyarországierdõk természetességének vizsgálata. Erdésze-ti Lapok 138: 73-75.

Grabherr, G.; Koch, G.; Kirchmeir, H. &Reiter, K. (1998): Hemerobie österreichischerWaldöko-Systeme. Veröffentlichungen desÖsterreichischen MaB-Programms, Band 17.Universitätsverlag Wagner, Innsbruck, pp.493.

A 0 %-os és a 100 %-os természetességû bükkös erdõrészletek jellemzõi

1. A 0 % természetességû (bükkös termõhelyû) területA faállomány, a cserjeszint, a gyepszint, a mohaszint és az újulat hiányzik, holtfa semmilyen formában nem található a

területen, melyen másodlagos erózió lépett fel, ennek mértéke > 50 %, az erózió típusa drasztikus, a humuszforma nyers-humusz, a talajtömörítés mértéke > 10 %, van talajréteg-keveredés és talajfelszín-sebzés, a mikroélõhelyek hiányoznak.

2. A 100 % természetességû (bükkös) állományFaállomány-összetétel: Az állományt természetes fafajok alkotják, idegenhonos, termõhelyidegen fafaj és nemesített fajta

nincs az állományban, a bükk, mint állományalkotó fafaj elegyaránya > 50 %, az elegyfák száma 8 vagy ennél több, mely-bõl legalább 4 fafaj elegyaránya 5 % feletti, a többi elegyfa aránya együttesen eléri vagy meghaladja a 10 %-ot.

Faállomány-szerkezet: A faállomány 3 vagy több korosztályból áll, a lombkoronaszint maximális és minimális záródá-sának különbsége 61-90 %, a lombkoronaszint záródásának átlaga 81-90 %, tisztások nincsenek az állományban, a fellazultállományfoltok (50%-os záródás alatti foltok) területaránya ≤ 20 %, a faállományt nagyszámú, eltérõ záródású állományfoltépíti fel, a záródáshiány természetes és nem erdészeti okokra vezethetõ vissza, az állomány 3 vagy több szintbõl áll, a lomb-koronaszint a cserjeszinttel összefolyik, az idõs fák mennyisége meghaladja a 2 db/ha-t, melyek térbeli mintázata kisfoltosvagy nagyfoltos, a szabálytalan törzs- és koronaformájú egyedek aránya > 10 %.

Cserjeszint-összetétel: A cserjeszint hasonlít a potenciális természetes erdõtársuláséhoz, idegenhonos, illetve agresszívcserje- és fafaj(ok) nincsenek a cserjeszintben, a nitrofil cserje- és fafaj(ok) aránya < 10 %.

Cserjeszint-szerkezet: A cserjeszint nem vagy természetes okok miatt hiányzik, a cserjeszint eltávolításának nincs nyoma,a cserjeszint maximális és minimális borításának különbsége 41-100 %, borításának átlaga 6-40 %, a borítás mintázata kis-foltos vagy szórványos.

Gyepszint-összetétel: A gyom- és/vagy nitrofil fajok borításának aránya < 10 %, a kísérõfajok nagy számban vannak meg.Gyepszint-szerkezet: A gyepszint maximális és minimális borításának különbsége 51-100 %, borításának átlaga 11-80 %,

mintázata kisfoltos, nagyfoltos vagy szórványos, a mohaszint borításának átlaga 1-30 %.Újulat-összetétel: Idegenhonos és agresszív fafaj nincs az újulatban.Újulat-szerkezet: Az újulat maximális és minimális borításának különbsége 41-100 %, az õshonos újulat borításának átla-

ga 41-100 %, a több éves, életképes újulat aránya 61-100 %.Holtfa-ellátottság: A lábon álló holtfák, facsonkok (Ø > 5 cm) egyedszám-aránya > 20 %, az álló vastag holtfa, facsonk

mennyisége > 2 db/ha, a földön fekvõ holtfa (Ø > 5 cm) borítása > 5 %, a holtfa-korhadtsága egyenletes, a földön fekvõvastag holtfa mennyisége > 2 db/ha.

Vadhatás: Hántáskár nincs, a cserjeszint és a gyepszint nincs megrágva, az alomszint nincs károsítva, a vad hatása miattnem hiányoznak állományszintek.

Termõhelyi jellemzõk: Másodlagos erózió nincs, a humuszforma mull, talajtömörítés, talajréteg-keveredés, talajfelszín-sebzés nincs, a területen nagyszámú mikroélõhely található.


Szeretek néprajzi munkákat olvasni.Szakmám mûvelését segíthetik a belõ-lük merített ismeretek. Most éppen azEötvös Egyetem néprajzos professzorá-nak, Tálasi Istvánnak a „Kiskunság”címû könyve volt a kezemben. Soraibóla Kiskunság népének századokkalkorábbi szokásait, erdõhasznosításieljárásait ismerhetjük meg.

A török kiûzése után lakatlanná váltterület óriási pusztaság volt, az itt élõ éssokasodó lakosok keserves munkávalpróbáltak megélni rajta. Ebben a küz-delemben különleges szerep jutott afáknak, ligetekké, kisebb erdõkké for-málódó tölgyeknek, nyáraknak.

Érdemes ebbe a folyamatba nekünk,késõi utódoknak is betekintenünk.

A magában álló idõs, terebélyesfákat nagyon megbecsülték A háborús-kodások idején ezek figyelõpontok vol-tak, koronájukban megbújt õrszemekidõben észlelhették a közelgõ ellensé-get. Késõbb a jellegzetes alakú fák apusztai pásztorok járandóságainakátvételéhez szolgáltak tájékozódó pont-ként. Egy Majsa és Orgovány közöttihatárjárási per 1724-bõl említi, hogy„Ott régen volt egy nagy jeles fa, ahol amindenkori terminusok voltak mind agazdának, mind a juhászoknak ésegyéb pásztoroknak. A kenyeret ki köl-lött oda vinni.”

Vagyis a jószágtulajdonos az ilyen fákmegjelölte helyen adta ki fogadott pász-torának természetbeni járandóságait.

Ezeknek a szilaj vagy félszilaj állatte-nyésztéshez kötõdõ fáknak néhánymaradványa ma is fellelhetõ itt-ott aszélesen nyújtózó síkságon. A tölgyekinkább derékban vastag, alacsony tör-zsû fák voltak terebélyes, földig hajlóágas koronájukkal. A nyárak közül afehérnyárak voltak a legtekintélyeseb-bek. 1 m-t közelítõ tõvastagságú egye-deiket még néhány évtizede is láthattuka kerekegyházi, kunpeszéri vagy nyár-lõrinci erdõn. Kikorhadt ágaik helyéntámadt odúkban a madárvilág fészkelt.A feketenyárból is maradt néhány öreghírmondó. Nehéz eldönteni, hogy ezeka természet hátrahagyott egyedei vagy amozgó homok megkötéséhez használtdugványról kelt elõerdõk maradékai.Törzsüket seprõs vendéghajtások borít-ják, inkább tájképi szépségüket csodál-hatjuk, semmint fájukat értékeljük.

Más szerepük volt az erdõknek. Azállattartásra berendezkedõ gazdálko-dásban az erdõk elsõsorban téli mene-

dékhelyet szolgáltattak a csorda számá-ra. Kinn-telelõ pásztorok nagyobbhóban, kisebb fagyban a téli ménesseltörették fel a havat-jeget, erre ment rá amarha. A porhóban a juh is ellegelt, denagyobb éjszakai havazásban a nyájatmozgatni kellett, bele ne fulladjon ahóba. Ha lehetett, éjjelre fészeres akol-ban vagy az erdõben kerestek nekikhelyet. De jó volt az erdõ a szél elleni

védelemben is. Az õrzõknek az enyhe-lyet a vesszõs cserények szolgáltatták,anyaguk a pusztában még gyakran fel-lelhetõ fûzfák ágaiból készült.

Érdemes még idejegyezni a homokhasznosítására vonatkozó vélekedést. A„vadhomok” sok munkával fogható betermelésre – írja Tálasi – a „szelídhomok” viszonylag hamarabb. Ez utób-bit bizonyos növényzet borítja, a „mezõs-homok” rendszerint „gyepjárás”, ritkább-ja birkának, sûrûje marhának való legelõ.De ahol jó a homok, ott „telekesebb”,kineveli az erdõt s ennek levele trágya is.

A talajmívelõ szerszámok is javarésztfából készültek. Az eke is. De a cserjék-tõl megfosztott terület talajában maradtfagyökerek a faekét gyakran „kibuktat-ták”. Jutott szerep a fának a megtermettgabonamag tárolásában is. Erre a célraföldbe ásott gödrök szolgáltak, sarkai-nak, oldalainak szilárdítását akácrudak-kal oldották meg.

Hasonló ismereteket lehet gyûjtenielhunyt kiváló kollégánk, VargaDomokos „Kies Kunság, szeretett Szent-miklós” c. könyvébõl is. Az effajta isme-retek növelik erdõszeretetünket és segí-tik a fák nagyobb megbecsülését.

Erdôk és fák a Kiskunságban

Módszeres dûnefásítás akkor indultDániában, amikor 1815–20 között államidûnefásító szervezet alakult. 1820 és ’30között kis területû fásítási kísérleteketkezdtek, ezek azonban nem adtak meg-felelõ eredményt, ezért a dûnék homok-jának megkötését lehetetlennek ítélték.1853-ban Bjerring professzor javaslatáraújra nekifogtak és ennek nyomán azállami tulajdonú 45 000 ha-nyi dûnete-rületbõl mára már 32 000 ha-t erdõkborítanak. Ez a Jütland-félsziget partirészének mintegy harmadát jelenti.

Az erdõsítésnek több célja volt: 1. Adûnék homokjának hosszú távú megköté-se, 2. A területen élõ emberek ellátásatüzelõvel, 3. Faanyag termesztése mégakkor is, ha a nem-dûnés területeken jóvalmagasabb hozamokat lehet elérni, 4. Szélelleni védelem a tenger felõl fújó Ny-i sze-lektõl és a tengerközeli részeken a ködtõl,5. A szabad munkaerõ foglalkoztatása.

A fásítást eleinte a sós homokmozgásfékezte, ezért fák helyett sótûrõ fûvel

(Annophila arenaria) dolgoztak, fafa-jokkal csak a partvonaltól 1–2 km-elbeljebb próbálkoztak. Közülük a fenyõ-félék (fekete-, erdei-, henyefenyõ) jutottszerephez, lombos fajt nem találtak errea célra. A választott fenyõk közül azerdeivel gyenge eredményt értek el, afeketefenyõt pedig erõs gombakárosításérte, ezért a henyefenyõ jutott fõszerep-hez, fõleg védõsávokban. Jobb termõ-helyeken (agyag vagy iszap aljzatúlepelhomokon) ígéretesnek mutatko-zott a szitkafenyõ és a szürke luc is.

A csemeteszám kezdetben 50 000db/ha volt, ezt késõbb 6000 db/ha-racsökkenthették. Az erdõsítési tapaszta-latok a származások fontosságára hívtákfel a figyelmet honosított fajok esetén.

A dûnefásítások ma már erdõkéntzáródtak és betöltik rendeltetésüket.

Forrás: Poul Thaarup: Plantationsin dune ares (Kézirat)

Az oldalt összeállította: Dr. Szodfridt István

Faültetvények a dániai dûnéshomokokon

Fotó: Pápai G.


Szövetségünk a jelzett nap délelõttjén aMEGOSZ irodában elnökségi ülést, dél-után pedig az Erdészeti InformációsKözpont nagytermében közgyûlést tar-tott. A két eseményrõl a jegyzõkönyvekkivonatos ismertetésével tájékoztatjuktisztelt tagtársainkat és az érdeklõdõket.

Elnökségi ülésBodor Dezsõ Károly ismertette a Felü-gyelõbizottság által végzett ellenõrzé-sek tapasztalatait és az errõl készült fel-jegyzést átadta az elnökségnek. Ennekfõbb megállapításai a következõk: aSzövetség az elmúlt évben megfelelõanyagi hátteret teremtett mûködéséhez,azonban jövõje nagymértékben azévenként benyújtott pályázatok sikeres-ségétõl függ. A pénzforgalom bizonyla-tolása pontos, naprakész, jól áttekinthe-tõ. A testületi ülésekrõl készült jegyzõ-könyvek rendelkezésre állnak, lefolyta-tásukban szabálytalanságot nem talál-tak.

A beszámolót megvitatás után azelnökség egyhangúlag elfogadta.

Dr. Sárvári János beszámolt a közösszlovák-román-francia-magyar magán-erdõs pályázat elõkészítõ munkálatai-ról. Ez ügyben a Francia Erdészeti Fej-lesztési Intézetben (IDF) az intézet igaz-gatójának, a CEPF franciaországi képvi-selõjének és a magánerdõ-tulajdonosokregionális szervezete képviselõjének,valamint a MEGOSZ fõtitkárának rész-vételével megbeszélést tartottak. Enneksorán Sárvári János elõadás keretébenismertette az ott megjelentekkel aromán, szlovák és magyar magánerdõ-gazdálkodás helyzetét valamint azegyüttmûködésben tervezett témákat. Amegjelentek egyetértettek abban, hogyaz INTERREG, vagy a LEADER progra-mok keretében volna legnagyobb esé-

lyünk a sikerre. Pontosították az együtt-mûködési témákat. A közeljövõbentovábbi osztrák és német partnerekkelkiegészülve Budapesten tervezünk 1-2napos megbeszélést az õsz folyamán,ahol az egyes témák felelõsei és a határ-idõk is meghatározásra kerülnek majd.A tervek szerint 2006 tavaszára készíte-nénk el a pályázatot. Az ütemtervet és amagyarországi találkozó tervét azelnökség egyhangúlag elfogadta.

Dr. Sárvári János beszámolt a tavalyiés idei pályázatok helyzetérõl. Elmond-ta, hogy a tavaly benyújtott négy pályá-zatunk sikeres volt, azokra a pályázottösszegeknek mintegy 75 %-át nyertükel. Három pályázatról még 2004 végén,egyrõl pedig 2005 májusában készítet-tünk jelentést és elszámolást a határ-idõk és az elõírások betartásával. Idénaz FVM szakmai szervezetek és érdek-képviseletek számára kiírt, a NemzetiCivil Alap Kuratóriuma által kiírt, vala-mint az FVM Erdészeti Fõosztálya általmegjelentetett pályázatokra nyújtottunkbe anyagokat. Ezek jelenleg elbírálásalatt vannak, döntés július-augusztus-ban várható. A pályázatokkal kapcsola-tos beszámolót az elnökség egyhangú-lag elfogadta.

A vidékfejlesztés erdészeti pozíciói-nak megerõsítése érdekében tett intéz-kedésekkel kapcsolatban dr. SárváriJános elmondta, hogy a Glatz Ferencakadémikus által kezdeményezett prog-ram egyik albizottságában a magáner-dõ-tulajdonosok érdekeit Támba Mik-lós alelnök képviseli. Támba Miklósehhez kapcsolódóan ismertette minda-zon eddigi rendezvényeket, amelyekenjelenlévõ képviselõink hangsúlyoztákaz erdészet fontosságát. Értesüléseinkszerint a megfogalmazásra kerülõ ésjúnius elsõ felében a kormány számára

átadandó Chartában az erdészet és azerdõk több címszó alatt is szerepelnekmajd.

Ugyancsak cikkek, interjúk, hivataloslevelek és valamennyi fórumon valómegjelenéssel próbáljuk a minisztériumioldalról is elérni, hogy a szombathelyiOEE vándorgyûlésen elhangzott öt erdé-szeti jogcím bekerüljön a nemzeti terve-zés folyamatába. Ezek közül az egyikkimondottan a magánerdõ-gazdálkodásfejlesztését hangsúlyozza ki. TemesváriErik vállalta, hogy a jelzett pontokat felvi-szi a MEGOSZ honlapjára is.

Az elnökség megállapította, hogy azErdészeti Lapokban megjelent nyílt fel-hívás ellenére is, a határidõ lejártával,csak Szolnokon és Veszprémben tör-tént meg a regionális küldöttek megvá-lasztása. A következõ elnökségi ülésenezért dönteni kell a további teendõkrõl,vagy az Alapszabály esetleges módosí-tásának elõkészítésérõl.

Az integrátoroktól és erdõtulajdono-soktól kapott jelzések alapján a túlzot-tan csapadékos idõjárás lehetetlennéteszi az erdõtelepítési tervek határidõretörténõ benyújtását. Kérni kell ezért azFVM Erdészeti Fõosztályától, „vismajor” hivatkozással a rendeletben elõ-írt határidõk halasztását.

Bodor Dezsõ Károly beszámolt aMEGOSZ országos nagyrendezvényé-nek eddigi elõkészületeirõl és a lebo-nyolítással kapcsolatos javaslatokról. Azelnökség megvitatás után az alábbiakathatározta: a rendezvény egynaposlegyen (délelõtt tanácskozás, délutánterepi- és gépbemutató, este baráti talál-kozó), ügyelni kell, hogy a 2006. évivándorgyûlés helyszíneivel és témájávalne ütközzön, idõpontja: 2005. szeptem-ber 16. (péntek), a tervezett résztvevõkszáma mintegy 100-150 fõ. A következõ

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÔÔ BB EE NN

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY

1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299

e-mail: [email protected]

Tájékoztató a MEGOSZ május 23-ielnökségi ülésérôl és közgyûlésérôl


elnökségi ülésen konkretizálni kell atémát, a programokat, a meghívottakkörét és a további részleteket.

A rendezvény elõkészítéséért és ameghívók augusztus elején történõpostázásáért felelõsek: Bodor DezsõKároly és dr. Sárvári János.

Felvetések alapján az elnökség úgyhatározott, hogy az erdészeti integrátoritámogatások országosan egységes kifi-zetése érdekében dr. Ódor József alel-nök veszi fel a kapcsolatot az ÁESZ ille-tékeseivel.

Luzsi József elmondta, hogy a termé-szetvédelmi hatóságok sorban utasítjákvissza a természetvédelmi korlátozásokmiatt benyújtott jogi igényeket. Indok-lásuk szerint az erdõben jogi szempont-ból „tényleges kár” nem keletkezhetebben az esetben, legfeljebb kiesõhaszon. Ez az elfogadhatatlan álláspontmár-már alkotmányossági kérdéseketvet fel. Ennek minden fórumon hangotkell adnunk.

Támba Miklós hozzáfûzte nem mind-egy, hogy a tulajdonos eleve természet-védelmi korlátozásokkal vette megerdejét, vagy utóbb terhelték rá. A tulaj-donlási folyamat ugyanis már 1991-92-ben indult, míg a TermészetvédelmiTörvény 1996-ban jelent meg és írta elõa korlátozásokat. Ezért nagy valószínû-séggel sok jogos igény van és ezeketösszegyûjtve perközösségeket kellszerveznünk az egységes és hatékonyérdekvédelem megvalósításához.

Az elnökség ezzel a javaslattal egy-hangúlag egyetértett és Luzsi Józsefelnököt bízta meg az ügy további szer-vezésével.

Az elnökség egyhangú határozattal atovábbiakban Temesvári Eriket bíztameg a MEGOSZ honlapjával kapcsola-tos teendõk ellátásával.

Dr. Sárvári Jánosjegyzõkönyvvezetõ

Virágh Jánosjegyzõkönyv hitelesítõ

KözgyûlésLuzsi József köszöntötte a megjelente-ket. Javasolta jegyzõkönyv-vezetõnekdr. Sárvári Jánost, hitelesítõknekpedig: dr. Ódor Józsefet és Támba Mik-lóst. A közgyûlés 3 tartózkodás mellettelfogadta a javaslatot.

Luzsi József ismertette a meghívóbanrögzített témákat. Jelezte, hogy kétújabb napirendi pontra vonatkozó írá-sos javaslat érkezett és azokkal kiegé-szítjük az eredeti napirendet. Ezzel aközgyûlés 1 tartózkodással egyetértett.

Luzsi József megtartotta elnökségibeszámolóját a 2004. évrõl. A beszámo-lót az alábbiakban közöljük:

„Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Tisztelt Tag-társak! Kedves meghívott Vendégeink!

Ismét eltelt egy év, és a MEGOSZelnöksége újra elkészítette beszámolójátaz elmúlt. év történéseirõl s nekemjutott az a megtisztelõ feladat, hogy azta közgyûlés elé terjesszem.

Mozgalmas, eseményekben dús, ésmondhatom eredményes évet tudha-tunk magunk mögött.

2003. szeptember 30-án elsõdlegescélként határozta meg a közgyûlés aMagán Erdõtulajdonosok és Gazdálko-dók Szövetségének (MEGOSZ) szélestársadalmi megismertetését, illetve elis-mertetését.

Ezúton közlöm a közgyûléssel, hogyaz eltelt több mint másfél év alatt ezencélkitûzésnek sikerült eleget tenni, amitezen beszámolómmal is kívánok alátá-masztani.

Elõször a szervezeti változásokról,illetve változtatásokról néhány szót.

Tovább mûködtettük két regionálisirodánkat Szolnokon és Zalaegersze-gen. Örömmel értesítem Önöket, újabbiroda megnyitása is folyamatban vanKecskeméten.

Elhatároztuk, hogy szervezett tagsá-gunk létszámát növeljük. Ennek érde-kében tagtársainkat, az integrátorokatfelkértük, hogy a magánerdõ-tulajdo-nosokat, a gazdálkodókat érvényesalapszabállyal lássák el, és gyõzzékmeg õket, hogy szervezett keretek közöttmûködve egyre jelentõsebb eredménye-ket sikerül elérnünk.

Mindezek eredményeképpen a MEG-OSZ tagsága megduplázódott, és ez anövekedési folyamat jelenleg is tart.

Megítélésünk szerint rövid idõnbelül taglétszámunknál, a tagjainkáltal mûködtetett erdõterületek nagysá-gánál fogva, egyre jelentõsebb tényezõlesz a MEGOSZ a magyar erdõgazdál-kodás, a magánerdõ-gazdálkodásérdekérvényesítése terén.

Ezen folyamat továbbviteléhez ésmég eredményesebb mûködéséhez ezú-ton is kérem a jelenlévõ MEGOSZ-tagoksegítségét.

Kapcsolattartás hazai társszer-vezetekkel

A tavalyi évben megkötött hosszútávú együttmûködési szerzõdések alap-ján végeztük munkánkat az OrszágosErdészeti Egyesülettel, a FagazdaságokOrszágos Szövetségével, valamint azAgrárkamarával.

Ezen együttmûködéseink mindentéren hasznosnak bizonyultak, mertközös érdekegyesítõ képességünk révénjelentõs eredményeket sikerült elérnünk,melyek a magyar erdõk, benne a magán-erdõk érdekeit is szolgálják.

Újabb együttmûködési szerzõdésekmegkötésére is sor került.

Így a Nyugat-magyarországi ErdészetiEgyetemmel, az Alföldi Erdõkért Egyesü-lettel, a WWF Magyarországgal foglaltukírásba, hogy milyen területeken és milyenmódon tudjuk együttesen képviselni amagyar erdõk, magánerdõk érdekeit.

A magánerdõvel kapcsolatos aktuá-lis kérdésekrõl, eseményekrõl az Erdé-szeti Lapok MEGOSZ Híradó rovatábantájékoztattuk tagjainkat.

Kapcsolattartás minisztériu-mokkal, hatóságokkal és egyébszervezetekkel

Szinte havi rendszerességgel megbe-széléseket, egyeztetéseket folytattunk azFVM Erdészeti Fõosztályának vezetésévelaz erdészeti problémákról, azoknakmielõbbi megoldása érdekében. Itt szeret-ném megemlíteni, hogy az ígérteknekmegfelelõen a 2005. évi agrártámogatá-sok erdészeti egységárai visszaálltak aMEGOSZ és az FVM vezetése között létre-jött egyezségnek megfelelõen.

A magánerdõ támogatására szántpénzösszeg az idei évben sem csorbult.Pedig a költségvetés szinte valamennyiterén megszorításokat lehetett tapasztalni.

Az EU-s társfinanszírozású mezõgaz-dasági területek erdõsítésére, az ideiévben 15 000 ha keret áll az erdõtelepítõkrendelkezésére. Kérek minden magán-erdõ-gazdálkodót, erdõtelepítõt ezenlehetõség maximális kihasználására.

A Nemzeti Földalap Birtokhasznosí-tási Bizottságaiban tagjaink továbbfolytatták a tevékenységüket.

Véleményt formáltunk a Natura2000 területek kijelölésével, illetve a aközel 10 éves késéssel megjelent 1996.évi Természetvédelmi Törvény végrehaj-tási utasításával kapcsolatban is.

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy aTVT végrehajtási utasítása semmilyenproblémát nem oldott meg, sõt a megol-datlan kérdések köre bõvült.

Elsõdleges célként határoztuk meg2005. év elején az elsõ elnökségi ülésen,hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervmásodik ciklusában, 2007-2013 közöttaz erdõ a mezõgazdaság egyik fontoselemeként, minden támogatott helyenott szerepeljen. Jelen pillanatban ezenis dolgozik az elnökség. Szeretnénktovábbá elérni, hogy a vidékfejlesztési


források is szorosan kapcsolódjanak amagánerdõ-tulajdonosokhoz, illetvegazdálkodókhoz.

Az Állami Erdészeti Szolgálattal isfolyamatos kapcsolatban voltunk, illet-ve vagyunk, közösen próbálunk amagánerdõ-gazdálkodók és tulajdono-sok részére hasznos és használhatóinformációkat eljuttatni.

A Magyar Tudományos AkadémiaErdészeti Bizottságának üléseire min-denkor meghívást kaptunk, ahol ismer-tethettük a magánerdõ-gazdálkodásjelenlegi helyzetét, és ahonnan folya-matos információkkal láttak el ben-nünket az erdõgazdálkodás helyzeté-vel, jövõjével kapcsolatosan.

Tovább mûködött az erdészeti tesztü-zem-hálózat, amelynek felméréseihez aMEGOSZ tagok adatokat szolgáltattak.Ezen adatok nagyban segítették a magá-nerdészeket további munkájuk során.

A MEGOSZ részt vett és jelenleg isrészt vesz a FAO-IUCN-PRO SILVA pro-jekt lebonyolításában, melynek célja atermészetszerû erdõgazdálkodás meg-ismertetése a tulajdonosokkal.

A MEGOSZ képviselõi mindenkorjelen voltak a parlament Mezõgazdasá-gi és Környezetvédelmi Bizottságánakülésein, az aktuális témakörökben véle-ményt nyilvánítottak, képviselték tagja-ink érdekeit.

Mindezeken túl az erdõvel, az erdõ-gazdálkodással, a magánerdõ-gazdál-kodással kapcsolatos fórumokon meg-próbáltuk aktív részvételünkkel azerdõgazdálkodás, a magánerdõ-gaz-dálkodás ügyét elõremozdítani.

MédiakapcsolatokFolyamatosan álltunk a sajtó, a TV,

a rádió rendelkezésére, a pontos és kor-rekt tömegtájékoztatás elõsegítése céljá-ból.

Megítélésünk szerint minél szélesebbkörben sikerül elismertetni az erdõössztársadalmi érdekét (hasznát),annál nagyobb költségvetési támoga-tásban fogják azt részesíteni.

Kérek minden MEGOSZ-tagot, akövetkezõkben e szerint is munkálkod-jon.

Tovább mûködött a MEGOSZ hon-lapja, amely a www.megosz.orgcímen érhetõ el. Honlapunkon keresz-tül is próbálunk a jövõben aktuálisinformációkat eljuttatni tagjainkhoz.

Hálózati elérhetõséggel rendelkezõintegrátoraink hozzáférési lehetõségetkapnak a MePAR azonosító rendszer-hez, melyrõl Temesvári Erik tagtársunkfog tájékoztatni mindenkit.

RendezvényekKezdeném az elmúlt évben megren-

dezésre kerülõ 10 éves jubileumi ülé-sünkkel. Pilisen, az ERDÕSZÖV Rt. szék-helyén került megrendezésre, ahol amagánerdõ-gazdálkodókon és a magán-erdõ-tulajdonosok táborán túl a nemzet-közi társszervezetek meghívottjai is jelenvoltak. Ezen rendezvény keretén belülsor került az Erdõk Hete országos ren-dezvénysorozat megnyitójára. Az erdõ-gazdálkodás és a magánerdõ-gazdálko-dás aktuális kérdéseinek megvitatására,melyet kompetens személyek tolmácsol-tak az érdeklõdõk felé.

A MEGOSZ által alapított Rimler Pál-ról elnevezett díjat elsõ ízben RépászkyMiklós tagtársunk vehette át. A rendez-vényt erdészeti gépbemutatók és terepibemutatók tették színessé. Itt szeretnémmegköszönni Mihályfalvy István vezé-rigazgató úrnak és az ERDÕSZÖV Rt.valamennyi dolgozójának lelkiismeretes,pontos munkáját, mely tovább emelte arendezvény színvonalát.

Részt vettünk a soproni WOOD-TECH kiállításon, ahol a magánerdõnépszerûsítése és a MEGOSZ megismer-tetése volt a célunk.

A magánerdõvel kapcsolatban azországban több helyen tartott rendez-vényen képviseltettük magunkat, illetvemûködtünk közre ezen rendezvényeklebonyolításában.

Nemzetközi kapcsolatok2004 õszén Budapesten került lebo-

nyolításra a CEPF (Európai MagánErdõtulajdonosok Szövetsége) sorosközgyûlése. Három napon keresztül miláttuk vendégül Európa 60 %-át képvi-selõ magánerdõ-tulajdonosok képvise-lõit. Szakmai napon ismertettük meghazánk magánerdõ-gazdálkodásávala hozzánk látogatókat, a ParlamentMezõgazdasági Bizottsága elõtt tud-tunk egyeztetni a magyar és az európaimagánerdõ-gazdálkodás jelenérõl, ésvárható jövõjérõl. Bizton állíthatom, a3 napos rendezvény a magyar magánerdõtulajdonosok munkájának elisme-rését vívta ki a résztvevõk körében.

Köszönöm Molnár László alelnökúrnak, és a POPLAR Kft. valamennyidolgozójának, Répászky Miklóselnök úrnak, és a kiskörei erdõbirtoko-soknak, hogy munkájukkal elõsegítet-ték az Európai Szövetségi Ülés magasszínvonalú megrendezését.

Tájékoztatom a közgyûlést, hogyjelen pillanatban is folyik egy nemzet-közi project elõkészítése francia, szlo-vák, román és magyar részvétellel.

Tanulmányúton vettünk résztBajorországban, Franciaországban,Erdélyben, Finnországban, Szlovákiá-ban és Lettországban.

A MEGOSZ gazdálkodásaÖrömmel mondom el a közgyûlés-

nek, hogy a MEGOSZ gazdálkodásátsikerült megfelelõ alapokra helyezni.Bevételi oldalon a 2003. évhez viszo-nyítva megnövekedtek lehetõségeink.Köszönhetõ ez több elnyert, sikerespályázatunknak és a takarékos, racio-nális gazdálkodásunknak.

Általános költségeink is növekedtekazonban függetlenített fõtitkárunk mun-kába állásával, illetve az Önök által ismegkapott több kiadványunk megjelente-tésével. Ezen kiadványok azonban amagánerdõ-gazdálkodást, a magánerdõ-gazdálkodókat segítették, népszerûsítették.

Jubileumi rendezvényünk, illetve azeurópai szövetség közgyûlésének meg-rendezése is plusz kiadásokkal járt.

Mindezek forrását azonban sikerültpályázatok útján elõteremtenünk.

Tájékoztatom a közgyûlést, hogy2005. évben is már több beadott pályá-zatunk elbírálása van folyamatban,melynek eredményei nagyban befolyá-solják majd ez évi lehetõségeinket.

Felhívnám a tagszervezetek, a tag-társak figyelmét a tagdíjak idõbeni ren-dezésére, amellyel munkánkat tudjákmegkönnyíteni.

Reméljük racionális, takarékos gaz-dálkodással, sikeres pályázatokkaltovább tudjuk forrásainkat növelni ésegyre jobban, egyre többet tudunk tennia magyar magánerdõkért, tagjainkért.

Köszönöm dr. Sárvári János fõtit-kárnak, és Henter Mónika titkárnõ-nek, lelkiismeretes munkáját. Végezetülköszönetet mondok az elnökség vala-mennyi tagjának, akik mindenféleanyagi juttatás nélkül végezték felada-taikat, és nekik is köszönhetõ az, hogyebben a beszámolóban szinte mindentéren elõrelépésrõl, eredményekrõltudom Önöket tájékoztatni.

Tisztelt Közgyûlés!A fentieket kívántam az Önök tudo-

mására hozni, kérem beszámolómmegvitatását, annak elfogadását.

Luzsi JózsefMEGOSZ elnök”

* * *Bodor Dezsõ Károly ismertette a

Felügyelõbizottság által végzett ellenõr-zések tapasztalatait (lásd elnökségi ülésjegyzõkönyvét).

Luzsi József ismertette a 2004. évimérlegbeszámolót. Az elhangzottak


megvitatása után a közgyûlés külön-kü-lön szavazott az elõzõ pontokbanelhangzottakról az alábbiak szerint:

Egyhangúlag elfogadta az elnök-ségi beszámolót.

1 tartózkodással elfogadta a Felü-gyelõbizottság beszámolóját.

Egyhangúlag elfogadta a mérleg-beszámolót.

Dr. Sárvári János bemutatta a 2005.évi költségvetési tervet. Elmondta,hogy mintegy 25 %-kal tervezték túl atavalyi keretszámokat. Ennek magvaló-sulására akkor van remény, ha a pályá-zataink sikeresek lesznek és ha a tagsá-gi díjak befizetése közel maradéktala-nul megtörténik. A közgyûlés egyhan-gúlag elfogadta a 2005. évi költségveté-si tervet.

Nemcsák László javaslatára megvita-tására került a tagdíjak ügye. Elmondta,hogy véleménye szerint a kisebb terüle-ten gazdálkodó erdõbirtokosságok ésgazdasági társaságok tagdíjbeli megkü-lönböztetése szerinte nem indokolt,továbbá jelezte, hogy magasnak tartja

az erdészeti integrátorok tagdíját. A fel-vetéshez többen hozzászóltak, majd azelnök szavazásra tette fel a kérdést. Aközgyûlés a tagdíj módosítására tettjavaslatot elvetette 2 támogató szavazatellenében és 3 tartózkodás mellett.

Dr. Ódor József a MEGOSZ nemzet-közi kapcsolatairól adott rövid tájékoz-tatást. Beszámolt a finnországi, lettor-szági és brüsszeli kiküldetések témájá-ról és azok eredményeirõl.

Temesvári Erik a MePAR böngészõintegrátorok által történõ elérésérõlbeszélt. Elmondta, hogy valamennyi aböngészõ pontra bejelentett és kóddalrendelkezõ erdészeti integrátornak meg-küldi a rendszer hozzáférésével kapcso-latos szükséges ismereteket e-mail-ben.

Dr. Lengyel Attila elmondta, hogy azunió a következõ költségvetési ciklusban atársfinanszírozott erdõtelepítések támoga-tásának jelentõs megkurtítását, egyáltalánazok mértékének jóval a tényleges költsé-gek alatti maximalizálását, és a 100 %-ratörténõ nemzeti kiegészítés lehetõségénekmegtagadását tervezi. Ez ellen már tiltako-

zott az ír és az angol delegáció. Javasolta,hogy csatlakozzunk ehhez a két kezdemé-nyezéshez támogató levéllel és vegyük felez ügyben a kapcsolatot az FVM ErdészetiFõosztályának illetékesével is.

A közgyûlés a javaslattal egyetértettés dr. Sárvári Jánost bízta meg annakvégrehajtásával.

Dr. Erdõs László elmondta, hogyvéleménye szerint a túlzottan szigorúerdészeti szakhatósági elõírásokonoldani kellene.

Matécsa Attilának a föld felszínealatti javak tulajdonlásával kapcsolatosfelvetése nyomán az a javaslat született,hogy felvetést tevõ tagtársunk felderítiaz erre vonatkozó jelenlegi uniós törvé-nyi szabályozást, amihez dr. LengyelAttila is felajánlotta segítségét. Ez ígymegszerzett ismeretek alapján újratár-gyaljuk a kérdést.

Dr. Sárvári Jánosjegyzõkönyvvezetõ

Dr. Ódor JózsefTámba Miklós

jegyzõkönyv hitelesítõ

Az üzenetekAz elõbbiekkel szoros összefüggésbenaz üzenetek két típusát kell megkülön-böztetnünk. Az egyik az általános, amásik a szakmai.

Ez utóbbival kezdve: a szakmai üze-neteket az erdõgazdálkodóknak, erdõ-tulajdonosoknak szánjuk, akik közvet-len és szoros kapcsolatban állnak a szak-igazgatással és a tágabb szakmával.

Az erdészet egésze szempontjábólnagyobb terület az általános kommuni-káció, amelynek egyaránt magába kellfoglalnia az erdõrõl és az erdészeti tevé-kenységrõl szóló közléseket. Ennek afeladata lehet az erdõvel kapcsolatosismeretek közérthetõ formában történõterítése és a szakmáról alkotott kép ala-kítása.

Az erdõrõl szóló ismeretek, informá-ciók több csatornán jutnak el a közön-séghez. Elsõsorban iskoláskorúakatérnek el olyan üzenetek (tananyag,sulinet, nem erdészeti erdei iskolák),amiket nem tudunk befolyásolni. Atapasztalat az, hogy az oktatási anyago-kat, tanterveket az erdészeti ismeretek-tõl érintetlen szakemberek állítjákössze, és nem csapán az erdõ biológiai,élõhelyi ismeretanyagát tolmácsolják,

hanem értékmomentumokat is közöl-nek az erdõgazdálkodással, az erdé-szettel kapcsolatban.

Az egyik feladat tehát, hogy ezeketaz, alkalmasint féloldalas, üzeneteketkiegészítsük.

Az erdészeti erdei iskolák ebben nagyszerepet vállalnak, és reményeink szerinta jövõben még többet fognak vállalni. Eza képzési forma ugyanis szinte egyedüli-ként teremt alkalmat arra, hogy mind akét üzenet – az erdõrõl és az erdészetrõlszóló – elérje a célját.

Az információk döntõ többsége –ráépülve az iskolában tanultakra vagyéppenséggel hiányt pótolva – a tömeg-kommunikáció csatornáin keresztül jutel a népességhez. E téren kell és lehet alegtöbbet tennünk.

Az erdészet üzeneteit az újjászüle-tés, a megújulás fogalmak, hívószavakköré kellene fölépíteni. (Ennek képimegjelenítése például az erdészcsillagalapját adó tölgy-csíracsemete többfázisú bemutatásával képzelhetõ el.)

Valamennyi médiumban arra kelltörekedni, hogy a fiatal, fejlõdésbenlévõ élõ szervezetet mutassuk be,amely védelemre, oltalomra szorul.Ez az ábrázolás arra készteti a befoga-

dót, hogy azonosuljon a közléssel, illet-ve ezen keresztül a közlõ intézménnyel.

Az erdõvel kapcsolatos közlések fõbbhangsúlyai a következõk lehetnek:

– az erdészetben bekövetkezett para-digmaváltásnak megfelelõen az erdõhármas funkcióját kell hangsúlyozni;

– ugyanakkor kellõ eréllyel kell kép-viselni az erdõ gazdasági szerepét,különös tekintettel az EU ide vonatkozóálláspontjára;

– különbséget kell tenni az esõerdõövezetben meglévõ szabályozatlan álla-potok miatti erdõirtás és az európai terve-zett, ellenõrzött erdõgazdálkodás között;

– tudatosítani kell, hogy hazánkban(Európában) nem csökken az erdõterü-let;

– hazai erdeinkben évente több faképzõdik, mint amennyit kivágnak;

– az erdõgazdálkodás fel tudja olda-ni a természetes erdõk, õshonos fafajokés az idegen fajokkal folytatott (ültet-vényszerû) gazdálkodás ellentmondá-sait;

– az energiagazdálkodás új frontotnyitott a biomassza felhasználásával, ésennek a kihívásnak az erdõgazdálkodáseleget tud tenni;

– a felsorolás folytatható…

Nyitni kékJavaslat az erdészeti PR- és sajtómunka javítására


Elég nehéz határt húzni azerdõvel és az erdészettel kap-csolatos közlések között, ezértezeket nem is tárgyalom külön,de felsorolok néhány olyantémakört, amelyek nem szoro-san véve az erdõrõl, hanem aszakmáról szólnak.

Ilyen például az erdészeti(selmeci) hagyományok gazdagtárháza. Ehhez kapcsolódnak azoktatási intézmények, a teljesképzési vertikum.

Kellõen ki nem aknázott lehetõségetrejtenek azok az erdészeti vagy egyébemlékhelyek, múzeumok, amelyekerdõben találhatóak vagy az erdõhözkapcsolódnak.

Az ezekhez kapcsolódó/kapcsolhatórendezvények kommunikálására tervet,eseménynaptárt kell készíteni.

Ezen a ponton kell megemlíteni a költ-ségvetésnek azon pontjait, amelyek azerdõk közjóléti funkcióinak teljesítéséthivatottak biztosítani. Kellõ eréllyel kellérvelni mellettük, mert e területek kom-munikálhatóak a legjobban. Véghasznála-tot elég nehéz sikeresen közölni, de bizo-nyára e téren is van még feltáratlan lehetõ-ség. (Ahogy tévés kollégám szokta mon-dani: mindenki beszél a szálaló vágásról,de ember nincs, aki már látott volna ilyet.)

A fenti témakörbe tartoznak az erdeivasutak. Kitûnõen kommunikálhatótéma, ennek ellenére alig kamatoztatjuk.

Végül, de nem utolsó sorban azerdei iskolák és a tanösvények nyújta-nak kellõen ki nem használt kommuni-kációs lehetõséget.

A kommunikátorokLegalább a felsorolás erejéig meg kellemlíteni azokat a szereplõket, akik afentiekben felsorolt témákat közlésrebocsátják.

E kommunikációs mezõ hírforrásaita követezõképpen csoportosíthatjuk:

– államigazgatás (FVM ErdészetiFõosztály, NFA, OMMI),

– szakigazgatás (ÁESz központ ésigazgatóságok) ,

– oktatás (közép- és felsõfokú),– kutatás (MTA, ERTI),– állami gazdasági szereplõk (ÁPV

Rt. társaságok, HM),– magán gazdasági szereplõk (magá-

nerdõ tulajdonosok, integrátorok),– társadalmi szervezetek (OEE,

MEGOSZ, Magyar Erdõgazda Szövet-ség, EFDSz),

– egyéb (OMKDK, MMgM, katasztró-favédelem).

Közülük hiteles hírforrásként az

állam- és a szakigazgatás intézményeitételezhetõek, hiszen a legkevésbévezéreltek partikuláris érdekek által.

A felsoroltak közül az állam és szaki-gazgatás, az állami gazdasági szerep-lõk, valamint a társadalmi szereplõk(elsõsorban az Országos ErdészetiEgyesület) vállalhatnak oroszlánrészt akommunikációban. (Reményeink sze-rint növelhetõ az oktatási-kutatási szfé-ra, valamint a magánerdõ-gazdálkodókszerepvállalása.)

Mindez két dolgot jelent: anyagitehervállalást és közszereplést.

Az anyagi teherviselést meg kell osz-tani a szakmai kommunikációs mezõszereplõi között, pontosabban egyesí-teni és össze kell hangolni a meglévõforrásokat és a mondanivalót.

Ehhez egy operatív grémiumot kellösszehívni, amely ritkán ülésezik, de tag-jai napi kapcsolatban vannak egymással.

A következõ lépés az anyagi forrá-sok megteremtése.

A közös tehervállalás indokoltságakönnyen belátható, hiszen például egyjól kommunikálható erdei emlékhelyfölavatása elsõsorban a területgazdatársaság arculatát fényesíti, de a támo-gatás az állam- és szakigazgatás közre-mûködésével realizálódik.

A gyapjaslepke kártétele hasonlóanjól érzékelteti az egyes szereplõk – gaz-dálkodók, szolgálat, kutatás – közöttikapcsolatot.

A források felhasználásaTekintettel arra, hogy saját rádiója, televí-ziója, napi– vagy hetilapja a közeli és távo-li jövõben sem lesz a szakmának, gondos-kodnunk kell az „idegen pályán” valórendszeres megjelenésrõl. Ehhez offenzívsajtómunka és mûsoridõ, felület kell.

Az elõbbi 2001-ben az ÁESZ-nélelkezdõdött és látványos sikerekethozott: a közlemények és szereplésekszáma látványosan emelkedett. Napja-inkban a szakma az akkor megalapo-zott sajtómunkából él.

A rendszeres megjelenéshez mûsori-

dõt és felületet kell vásárolni. Jóprogrammal és ügyes szerkesz-tõvel érdekes, tanulságos, hasz-nos és nem reklám ízû anyago-kat lehet összeállítani.

Meg kell teremteni egy sajáttévéstáb anyagi és szakmai felté-teleit, amely a legfontosabb ese-ményeket rögzíti és az adók,mûsorok rendelkezésére bocsát-ja. Ehhez mobilizálni kell az Erdé-szeti Hivatal forrásából beszerzettdigitális kamerát (vágóberende-

zést, számítógépet), amely a Pilisi Parker-dõ Rt. leltári állományában van. Ennek afinanszírozása jóval olcsóbb, minthamûsoridõt vásárolnánk.

Létre kell hozni egy videó- és fotótá-rat a szakmában eddig elkészült mûso-rokból, felvételekbõl, hogy szükségesetén – a saját érdekünkben – kiszol-gálhassunk különbözõ mûsorokat,lapokat vágóképekkel, illusztrációval.

A társadalom felé való nyitáshoz biz-tosítani kell az Erdészeti Lapok kocká-zatmentes megjelenését, a médiumok-hoz, szakújságírókhoz való eljutását, ésaz utcai terjesztést.

Meg kell oldani az e sorok írója által2002-ben létrehozott internetes hírpor-tál, a ForestPress finanszírozását. Aszakma nemzetközi ismertsége és elis-mertsége érdekében a német nyelvûváltozatot is be kell indítani.

Életre kell kelteni, és össze kell han-golni, kapcsolni a szakmai honlapokat.Erre jó példa az ÁESZ és az OEE együtt-mûködése a ForestPress-szel.

Rendszeresen (alkalmi) kiadványok-kal kell kilépni a nyilvánosság elé (szó-rólap, füzet, leporelló, plakát és egyébreklámhordozók). E téren már vannakjó kezdeményezések (rt-k, OEE, ÁESz).

A szakmai (egyesületi) rendezvénye-ket nyitottakká kell tenni. (Hogy példát ismondjak: a vándorgyûlések ne legyenekcsupán szûk szakmai összejövetelek,hanem váljanak egy-egy régió látványos-ságaivá, és az erdésznõk találkozója islegyen nyitott a helyi társadalom felé.)

Mindezeknek fontos feltétele, hogy aszakmán belüli kommunikáció, hírcse-re megvalósuljon. Ezt a feladatot egy-részt a fentebb említett erdészeti kom-munikációs grémium töltené be, más-részt, pedig az OEE Közönségkapcsola-ti Szakosztálya szakmai támogatást ad.(A szakmai mûhelymunka fontos részétkell képezze, hogy a PR munkatársakfelismerjék egy-egy esemény hírérté-két!) A hírcsere kimenetét pedig – egye-bek mellett – a ForestPress biztosítaná.

(folytatjuk)

Fotó: ForestPress

A közönséges boróka nagy elterjedésiterülete magyarázatul szolgálhat igenszéles ökológiai spektrumára, misze-rint a szélsõséges termõhelyi viszo-nyok között találjuk. Igen jól alkal-mazkodott számos olyan éghajlati éstalajadottsághoz, amelyre más fafajnem volt képes. A klimatikus szélsõsé-geket is jól bírja.

A Föld északi félteke erdõs területeinmindenütt elõfordul (Bartha, 2005).Megtalálható a Földközi tenger partvidé-kének délkeleti és északi száraz területe-itõl kezdve Skandinávia északi részéig.Hasonlóan széles a vertikális megjelené-se is. A tengerpartoktól kezdve több ezerméteres magasságig elõfordul.

Hazánkban találkozhatunk egyedei-vel a legszárazabb alföldi területeken, aDunántúl cseres-kocsányos tölgyesei-ben és a Bükk-fennsík hideg platóján is.Tûrõképességének megfelelõen a fagyés az aszály nem károsítja, kimondottanszárazságtûrõ fafajnak számít (Kereszte-si, 1971). Általában azokon a területekenjelenik meg, ahol a többi fafaj a termõ-hely szélsõségessége vagy emberibeavatkozás hatására már eltûnik. Fényi-gényes, leggyakrabban nyílt területekenfordul elõ, ha az állomány záródik, soká-ig sínylõdik, majd a zárt állományokbólkiszorul. Más vélemények szerint azárnyalást jól tûri (Haracsi, 1956).

Széles klímatûrõ képessége mutatja,hogy a talajból származó többletvizetnem igényli. Ennek ellenére elviseli afelszín közelében található talajvizet,így megtalálhatjuk a változó vízellátott-ságú termõhelyeinken is. Haracsi(1956) megemlíti a nedves láptalajokonés az égeres mocsarakban található kül-földi elõfordulásait is. Az ártéri termõ-helyeket kerüli.

A klíma és a vízigényéhez hasonló-an, nem igényes a talajokkal szembensem. Általában a váz- és kõzethatásútalajokon, valamint az erõsen lerom-lott, erodált felszíneken találkozhatunkvele. Leggyakrabban laza talajúhomokvidékek lakója. A német, a len-gyel és az orosz homokos síkságonnagy területen fordul elõ a boróka az

erdeifenyõ, a nyír, valamint a tenger-parti tölgy- – gyertyán- – nyírállomá-nyokban (Rubner, 1953). Ezen terüle-tek jellegzetes homokján podzoltala-jok alakultak ki. A durva szemcséjûhomokszemcsék között létrejött mak-ropórusokon keresztül a csapadékvízgyorsan lefelé szivárog. A keletkezett,erõsen savanyú humuszvegyületekvízoldhatók, erõsen savas karakterûek,oxidáló hatásúak. Ennek következté-ben a kis mennyiségben jelenlevõagyagásványok elmozdulása mellett,annak intenzív szétesése (podzoloso-dás) is végbemegy. A savanyú nyerstõ-zeg feltalaj alatt egy igen fakó színû,erõsen savanyú, kolloidokban és tápa-nyagban igen szegény, gyenge víztar-tó képességû, ún. podzolszint jönlétre. Ilyen feltételek mellett már igé-nyesebb fafajok nem találják meg élet-feltételeiket, ezért ezeken a területe-ken hódíthat a boróka.

Ezekben a podzoltalajokban rend-kívül alacsony a kémhatás. A vizes pH-értékei a nyerstõzegben 3,7-4,0, míg azásványi talajban 3,7-4,8 közöttiek. Azorganikus feltalaj sóoldatban (CaCl2)mért pH-értékei pedig már pH 3 alatti-ak. Figyelemre méltó a bázistelítettség(V%) alacsony volta az ásványi talajok-ban. A feltalajban 25 % alatti, míg a B-

szintben 1-3 %, ami már az erõs degra-dációt mutatja. A kedvezõtlen lebontá-si feltételek miatt igen nagy a szervesanyag felhalmozódása a feltalajban, itteléri az 500 mg/g-ot a szerves szénmennyisége. Az elégtelen mineralizá-ciót mutatja a 25-34-es C/N arány is. Atalaj fizikai félesége homok, meghatá-rozó a 79-98 % homokfrakció és csu-pán 1-4 % agyagfrakció. A térfogattö-meg átlagos talajnak felel meg, ugyan-akkor a differenciál porozitás a makro-pórusok igen nagy mennyiségét mutat-ja.

A hazai elõfordulások nagy része ishomokterületekhez kötõdik. Ezek közülaz egyik legtipikusabb a meszes homok-talajokon álló borókások (Magyar,1961), melyek egy része a Duna-Tiszaközi nyílt homokpuszta gyepeken talál-ható. A bugaci õsborókás, mint a borókatipikus elõfordulási termõhelyére a több-letvízhatástól független hidrológiaiadottság jellemzõ igen sekély termõré-teggel és karbonátos futóhomok talajtí-pussal. Ezekre a talajokra jellemzõ (2.kép), hogy a szelvényen belül szintekrealig különül el. A szelvény végig lúgos,az egyes szintek kémhatásában és mész-tartalmában kicsi a különbség. A szem-cseösszetételre hasonló mondható el,mint a savanyú podzoltalajnál, a nagy-


DR. BIDLÓ ANDRÁS – DR. HEIL BOTOND – DR. KOVÁCS GÁBOR*Az év fája

A közönséges boróka (Juniperuscommunis L.) termôhelyigénye

* NyME - Termõhelyismerettani Intézeti Tan-szék

1. kép – Vas-humusz podzoltalaj 2. kép Futóhomok a bugaci ôsborókásban


méretû szemcsék a meghatározóak és akolloidok csupán 1-2 %-ban vannakjelen a talajban. Ezért igen kicsi ezekneka talajoknak a hasznosítható vízkapacitá-suk és minimális az adszorpciós képes-ségük (T-érték). A talajnak végig igenkicsi a humusztartalma (szinte nem ismérhetõ) és a tápelemtartalma.

A jobb termõképességû, humuszoshomoktalajokon, ahol a humuszos szintvastagsága meghaladja a 10 cm-t, ill. ahumusztartalom a 0,5 %-ot, onnan aboróka folyamatosan kiszorul a többifafaj térhódítása nyomán, ezért a boró-ka már csak elvétve fordul elõ.

Közönséges borókával nemcsak aDuna-Tisza közi meszes homokontalálkozhatunk, hanem a fenyõfõi és aBarcs környéki homoki termõhelyeken,ill. az itt található állományok szegélyé-ben. Ez azt mutatja, hogy hazánkbannemcsak a meszes, hanem a savanyúhomoktalajokon is megjelenik. A Nyír-ség homokterületein már nem találkoz-hatunk vele, mivel a Tisza vonalát nemigen lépi át.

A boróka másik tipikus elfordulásahazánk északnyugati részén, a Kemene-salján és a Kemenesháton található kavi-csos váztalajokhoz és cseri talajokhozkötõdik. E típusra – amelyet 2001-tõlvezettek be önálló talajtípusként a hazaierdészeti termõhely osztályozásába – jel-lemzõ az igen sekély termõréteg (gyak-ran 10-20 cm), amely egy erõsen cemen-tált, savanyú kémhatású, folyami erede-tû kavicsüledék felett található. A termõ-réteg lehet homok vagy homokosvályog fizikai féleségû is, de igen sekélyvolta miatt a növények számára elegen-dõ vizet, ill. tápanyagot nem képes szol-gáltatni. A cementálódott kavicsréteg avizet nehezen engedi át, ennek eredmé-nye a szélsõséges vízgazdálkodás, ta-vasszal a talaj túl nedves, a nyári csapa-dékmentes idõszakban pedig túlságosan

száraz. Az erõsen savanyú, porossá válótalajfelszín, a sekély termõréteg és a szél-sõséges vízgazdálkodás csak azon fafa-jok megjelenését eredményezi, ame-lyek – mint a boróka is – tág tûrõképes-ségûek.

A homok- és cseri talajokon kívülmegtalálható a boróka a hegyvidékekmészkövén és dolomitján kialakuló, 10cm-es humuszos feltalajt meg nem hala-dó köves-sziklás váztalajain és a kissémélyebb, 10-20 cm-es humuszos felta-lajjal rendelkezõ rendzinákon is.

Domb- és hegyvidéki területeken,zárt erdõk övében, tízezer hektár-számra találhatunk olyan degradálttermõhelyeket (pl. a Hevesi-dombvi-dék, Borsodi-dombvidék, Bakonyaljastb.), ahol az évszázados erdõirtásokhatására az évezredeken keresztülkialakult erdõtalajok gyakran az alap-kõzetig erodálódtak a szántás ésegyéb más mezõgazdasági tevékeny-

ség hatására. Így jöttek létre a földesváztalajok vagy földes kopárok karbo-nátos, ill. nem karbonátos altípussal.Az erózió hatására fokozatosan csök-kenõ termõréteg-vastagság és ennekkövetkezményeként a termõképességcsökkenése azt eredményezte, hogygyakran termõtalaj nélküli, 20-50 %szénsavas meszet tartalmazó alapkõ-zet (márga, iszap, agyag egyéb tenge-ri üledék stb.) került a felszínre, lehe-tetlenné téve az egykori erdõk ismé-telt térhódítását. A mezõgazdaságimûvelés állami támogatásának meg-vonásával ezeket a gyenge termõké-pességû, erõsen erodált szántókatkezdetben legelõként kezelték, majdaz állatállomány jelentõs csökkenésé-vel párhuzamosan parlagon hagyták.Ezeken a földes váztalajokon azutánmegint csak a boróka az elsõ fafajokegyike, amely a cserjékkel, mint pl. agalagonya, a vadrózsa vagy a kökénybirtokba veszi a területet. A földesváztalajok lassú szukcessziója ered-ményezi majd a kedvezõbb termõhe-lyi adottságok kialakulását, ez azon-ban évezredekig is eltarthat.

A talajok közül tehát csak a szikesekazok, amelyeket a boróka elkerül. Akönnyen oldható magas sótartalmat(0,1 %-nál magasabb összes só %) márnem képes elviselni (Haracsi, 1956).

A közönséges boróka tehát igen jólalkalmazkodott az igen gyenge termõ-képességû talajokhoz jól fejlett, mélyrehatoló gyökérrendszerével, amely lehe-tõvé teszi a talajok víz- és tápanyag-készletének minél teljesebb kihasználá-sát. Erõs gyökérzetével a sziklás vagy akötött talajokon is boldogul.

Bármely termõhelyén vizsgáljuk aborókát, megállapíthatjuk, hogy elsõ-sorban akkor találkozhatunk vele, ha atermõhelyi szélsõségek a magasabbranõni képes fák záródását nem teszik5. kép Cseri talaj Iván község határából

3. kép – Karbonátos futóhomoktalaj (Bugaci ôsborókás) 4. kép – Karbonátos futóhomoktalaj (Bugaci ôsborókás)


lehetõvé, így a boróka elegendõ fény-hez jut. Gyakran a természetes növény-takaró nagy része legeltetés miatt visz-szaszorul, ami a boróka elterjedésétsegíti elõ. Egyrészt a boróka tûlombo-zatát nem kedveli a vad, így a legeltetés,ill. a legelés kevésbé károsítja, másrészta legeltetéssel az állatok betapossák amagokat a talajba, ami kedvez szaporo-dásuknak.

A közönséges boróka igen szélesökológiai spektruma, így az erõsensavanyú talajtól a nagy mésztartalmútalajig, a laza homoktól a kötött agya-gig vagy a tömör kõzetig, a szintehumusz nélküli feltalajig, a szélsõségesvíz- és tápanyag-gazdálkodáson átlehetõvé teszi annak széles körû elter-jedését. Elsõsorban futóhomokon, föl-des kopárokon, csonka erdõtalajokon,kavicsos váztalajokon, köves-sziklásváztalajokon találjuk, ahol elsõdlegesszerepe a szukcesszió kezdeti fázisáraesik. Igen nagy jelentõsége van a boró-kának a talaj- és a feljövõ állományvédelme szempontjából is (Köstler,1955). A boróka erõs gyökérzetével ésa nyers talajfelszín fedésével csökkentia deflációs és vízeróziós károkat. Tûle-velével növeli a talaj szervesanyag-tar-talmát és ezzel, ha kis mértékben is, dejavítja a víz- és levegõgazdálkodást.Ezzel elõkészíti a termõhelyet az igé-nyesebb tû- és lomblevelû növényekmegjelenéséhez.

A felhasznált irodalmat a szerzõk szí-vesen bocsátják az érdeklõdök rendel-kezésére.

6. kép – Erôsen erodált felszínû, karbonátosföldes váztalaj (Borsodi-dombvidék)

A vízgyûjtõ területre két óra alatt hullott100 milliméter csapadék 3 millió köb-méternyi vízmennyiségnek felel meg.Az Állami Erdészeti Szolgálat szakem-berei erdészeti szempontból is megvizs-gálták az árvíz körülményeit: a falu fö-lött elterülõ vízgyûjtõ területen azerdõsültség 87 %-os, 2600 hektár erdõttesz ki. Az elmúlt öt évben csupán azerdõk 2 százalékában volt fakitermeléss ez a mérték nem befolyásolhatta az ár-hullám levonulását. A hatalmas víztö-meget az erdõk már csak azért sem tud-

ták elnyelni, mert az idei tél végi – mint-egy 80 centiméteres! – hótakaró olvadá-sa miatt a talaj vízbefogadó képességeeleve minimális volt, a rügyfakadáselõtt lévõ fák lombozata, illetve a mégföldben „hallgató” aljnövényzet semlassította a csapadék lefutását. S azt semszabad elfeledni, hogy a Mátra vulkani-kus eredetû hegység, s itt – a Bükkkarsztjával ellentétben – nincsenekvíznyelõk, így a csapadék java része afelszínen fut le a völgyekbe.

(Élet és Tudomány, 2005/18)

Radnóti Miklós:

NaptárJúnius

Nézz csak körül, most dél vanÉs csodát látsz,Az ég derûs, nincs homlokán redõ,utak mentén virágzik mind az ákác,a csermelynek arany taréja nõs a fényes levegõbe villogójeleket ír egy lustán hõsködõgyémántos testû nagy szitakötõ.

ÖtziA nürnbergi Simon házaspár 1991-ben, adél-tiroli Ötz-völgyben, az út mellett egymélyedésben, jégbefagyott hullát talált.Tévesen elsõ világháborús katonának hit-ték, de az osztrák régészek kiderítették,hogy a holttest 5300 éves. Bõr ágyékkötõt,prémsávokból varrott kabátot, prémesbõrbõl készült harisnyát, bõrbõl varrottcipõt viselt. Felszerelései között megtalál-hatók: tegez, hátikosár, bõrtarsoly, nyíl-vesszõk, rézbalta és pattintott kõkés. Aruházatában megtalált pollenek arramutatnak, hogy északkeletrõl érkezett adél-tiroli Ötz-völgybe. Errõl a helyrõlkapta nevét. Sokáig folyt a vita az olaszokés osztrákok között, hogy Ötzi melyikterületén élt. Késõbb kiderítették, hogy azolaszországi Schnals-völgyben nõtt fel. A160 cm magas 40 kg, 45 éves sötétbarnahajú ember belében talált izomrostok arrautalnak, hogy utolsó vacsorája õz, vagykecskehús lehetett. Ötzi hajának magasréz- és arzéntartalma arra engednekkövetkeztetni, hogy rézolvasztással foglal-kozott. Övé a ma látható legrégibb és leg-komolyabb konzervált emberi test a vilá-

gon. Ötzi halálának oka kezdetben nemvolt egyértelmû. Korábbi álláspont szerintbaleset áldozata lett, egy hóvihar elsodor-ta s megfagyott, vagy pedig a hideg és azéhség végzett vele. 2001-ben felfedeztek abal vállánál egy 2,5 cm-es nyílhegyet, aztgondolták miután azt megkapta lassankivérzett és megfagyott a hóban. Késõbbolasz kutatók feltételezték, hogy Ötzihalálának oka nem a nyílvesszõ, hanemheves közelharcban vesztette életét. Úgygondolták a nyílvesszõ halála elõtt párórával érte. Tom Loy, ausztrál molekulárisbiológus ezt nyilatkozta: „Úgy gondolomfeltételezhetjük azt, hogy Ötzi két embertlelõtt, majd visszavette nyilait, azután újralõtt, de elvétette a célpontot.”

Ruháin, fegyverzetein, négy embervérnyomát találták, csuklóin, kezén ésbordáin vágásnyomokra leltek. Ez aközelharcot bizonyítja. A harc oka azlehetett, hogy Ötzi egy másik nép terü-letére hatolt be. Ötzi halálának körül-ményeit és okát folyamatosan elemzik akutatók, s az öt évezredes krimi egyreújabb részleteit tárják fel.

Kertai Eszter, 7.g.(Forrás: Dráva Völgye,

2004. december 13.)

A lapot Magyarország legnagyobbmédiafigyelôje, az

OBSERVER BUDAPESTMÉDIAFIGYELÔ KFT.

1084 Budapest, Auróra u. 11.Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

» OBSERVER «

Mátrakeresztesi özönvíz – „bûnbak” nélkül


DDIIÓÓSSGGYYÕÕRRII ÉÉVVFFOORRDDUULLÓÓKK 66 ..

Mária Terézia 1766. évi rendeletepénzjutalmat tûzött ki a kõszénleletekbejelentõinek. 1767 õszén a szomolno-ki bányafelügyelõség segédtisztje szer-zett jogosítványt a Diósgyõr felett féló-ra járásra lévõ kõszénre. 1769-benFazola Henrik is bejelentett Tardona,Parasznya, Mályinka határában háromkõszéntelepet, de a bányászat nemkezdõdött el, hiszen csak 45 év múlvakezdett mûködni az újmassai nagyol-vasztó, ami kevés kõszenet is felhasz-nálhatott.

A parasznyai kõszénre a Helytartóta-nács is felfigyelt, tájékoztatást kért és azuradalom 1787. évi jelentése szerint„Parasznya falu területén, egy völgy-ben, amelyet rengeteg erdõk vesznekkörül, három helyen is találni nagymennyiségben ilyen köveket ... csak aminõség ... és a fuvarozás kérdésejönne még számításba ... a továbbikegyelmes rendelkezésig az ilyesfajtakövek kiásásának folytatásától elál-lunk.”

II. József 1788. évi rendelkezése aföldbirtok tartozékának nyilvánította akõszenet. A „faszükség pótlására” térí-tés ellenében mindenütt engedélyeztéka szénbányászatot, de Diósgyõrbennem jutottak „bérfizetési egyezségre”.Az uradalom, mint a rengeteg erdõ”megelégedett a szénfa ölenkénti 18krajcáros árával, nem kellett törõdnie afaszénégetéssel és 2-3 ezer forint bevé-tele így is volt évente.

A 19. század elején Nyugat-Európá-ban a drága faszenet már kokszra cse-rélték, de Fazola Frigyes még csak akõszénnel történõ cementacél gyártásikísérleteit kezdte el Ómassán. Kérteegy szénbánya bérbeadását, „azt azon-ban a tisztség el nem fogadván abbamaradt”. Jellemzi az uradalom maga-tartását, hogy Fazolával nem tudtak/a-kartak megállapodni, de „a kinek fogtettszeni egy 4 marhás jól-megrakottszekérrel 12 krajcárért készek lesznekadni.”

Így alakult ki, hogy a kõszén kiter-melése és forgalmazása „népi” foglalko-zás lett, amelyet a fuvarosok, parasztokvégeztek. Megkeresték a szénkibúváso-kat, suvadásokat és a néhány méteresvágatokból kiásva ökrös szekéren szál-lították ki a szenet. Az erdõõr igazoltaés minden szekeret 15 mázsával és 1krajcár egységárral számolva a számve-võ beszedte a szén árát.

1810-ben Fazola kérte a kamarától,hogy mázsánként 1/4 krajcárért szenetbányászhasson. Az engedélyt megkap-ta, de az uradalmi „erdõ-számtartó”csak ott engedélyezte, „ahol azt a faesetleges hiánya következtében alkal-mazni kell.”

1812-ben Borsod vármegye fõszol-gabírája is jelentette: „a’ diósgyõrierdõkben a’ kõszenek két helyen talál-tatnak, úgymint a’ Csanyík völgyön és a’Bikkes völgyön”. A bányászatotelkezdhették, mert 1813-ban a „vasgyá-riak által elkövetett erdei kihágások éskártételek” miatt levelezett az uradaloma kamarával.

Üzembe helyezték Újmassát és asikeres kísérletek alapján Fazola 1816-ban újra javasolta, hogy a szénbányákatadják át a vasgyárnak, de terve nemsikerült. 1817-ben ismét kérte a szénbá-nyák bérbevételét, de válaszul aZólyom megyei Rhónicra helyezték.

1815-ben véget értek a napóleoniháborúk, megszûnt a konjunktúra, abécsi kamara nem engedhette meg,hogy a diósgyõri vas és acél rontsa a„steyer vas” piacát. Az 1818-as kamaraiutasítás is elõírta az erdõmesternek,hogy a kõfejtõket, az agyag-, kavics- éskõszénbányákat „árverésen és szerzõ-déssel, a magasabb jóváhagyás betartá-sával kell használatba adni”. Bérbe isadták az egyik bányát a diósgyõri ková-csoknak, 1822-ben pedig felhagyták atardonai bányát, mert „az erdõk sokasá-ga’ s a fa temérdeksége miatt hasznosangazdálkodni nem lehetett.”

A kamara azt is elõírta, hogy a vas-gyárnak átadott szénfa mellett az erdõ-mester igyekezzen minél több faszenetis eladni, mert az ölfa kiszállítása nehézés drága, a „szenet viszont kis súlyamiatt el lehet szállítani”. Elõírták, hogy1 öl 5 lábnyi szénfából 10 „maass” (25pozsonyi mérõ = 15 hektoliter) faszéntermelendõ.

Mindkét kamarának érdeke volt,hogy a faszenes technológia fenntartá-sával akadályozzák a diósgyõri acél-gyártás fejlesztését. Jól jellemzi ezt afaszén és a kõszén termelésében foglal-koztatottak létszáma; pl. 1848. október21-én 7 favágó, 36 szénégetõ, 14 fuva-ros, 9 ács, 16 bányász volt a vasgyárállományában.

1861-ben 19 247 mázsa faszenethasznált fel a vasgyár és ugyanakkorösszesen 40 460 mázsa kõszenet

bányásztak az uradalom erdeiben. ASzomolnoki Bányafelügyelõség ismétkérte, hogy milyen feltételek mellettveheti igénybe az uradalom szénbányá-inak egy részét? Az egri pénzügyi felü-gyelõség válasza: „tegyen erre nézve isrészletes javaslatot”. Kiemelték azon-ban, hogy az „uradalom érdeke ...a vas-gyár továbbra is fennálljon, sõt a kohó-üzemnél abban a mértékben fogyas-szon több faszenet, amilyen mértékben... a barnaszén tüzelés mellett kibõvül”.

Az erdõhivatal 1864. évi jelentéseszomorú képet festett a szénbányászat-ról, 2105 tonnára csökkent a termelés,nincs elég fuvaros, javasolták a termelésnövelését, vasútépítést. A termelésazonban nem bõvülhetett, mert 1866.június 14-én a szénkamra porig égett ésnem engedték többet befûteni anagyolvasztót.

A kiegyezés utáni iparfejlesztéshelyének kiválasztásánál is mérlegel-ték; faszénégetésre alkalmas erdõterü-let áll rendelkezésre.

Az 1870-ben üzembe helyezett újvasgyár feladata az évi 11 200 tonnavasúti sín és a kapcsolószerek gyártásavolt. Többszörösére növekedett a vas-termelés, de a faszénigény nem válto-zott és Divald utasítása szerint házilagvégezték a szenítést. 1878-ban arrólvitáztak eleink, hogy a kohászatbanszokásos 10 köblábas ferde oldalú,vagy a „szabályrendeletileg elõírt” 2hektoliteres derékszögû ládával mérjéka faszenet. A kísérlet a kohászokat iga-zolta, a derékszögû edénybe 6,6 %-kalkevesebb faszén fért, ezért a 300 literes,ferdeszögû láda lett a mérõeszköz.

Bedõ Albert adatai szerint 1880 és1884 között évente 50 000 hl faszén,1500 m3 bányafa, 1500 m3 épület- ésszerszámfa volt a vasgyár fogyasztása.A feljegyzések szerint a 20. század ele-jén „mivel a mûfa 10 %, a szenítésreszánt vágásokat rendszeresen, mintszénfát termeljük ki és rakásoltatjukûrméterekbe.”

Az 1887. évi diósgyõri üzemtervbenaz 1461,4 kat. holdas „B” gazdasági osz-tályt középerdõ üzemosztálynak jelöl-ték ki, ahol a felfa 100 éves szálerdõ, azaljfa sarjerdõ üzemmódban és 60 évesvágásfordulóval a bányafa-ellátást szol-gálta volna. A rohamosan fejlõdõ szén-bányászat faigényét azonban nem lehe-tett 840 ha erdõbõl biztosítani, ezért az1901-es új üzemtervben felhagytak aközéperdõ üzemmóddal és a vasgyárott vásárolta a bányafát és a faszenet,ahonnan a kedvezõbb ajánlatot kapta.

Járási Lõrinc

Faszén vagy kôszén

A fenti címmel állandó kiállítás nyílt Len-tiben. A látványos ünnepségen FeisztOttó, a Zalaerdõ Rt. Vezérigazgatójaköszöntötte a megjelenteket.

„Részvénytársaságunk a múltban ésa jelenben is fontosnak tartotta az erdõkgazdasági és környezetvédelmi funk-ciója mellett a zalai erdõk közjóléti –turisztikai szerepének hangsúlyozását,ezen belül pedig az erdei vasút megõr-zésének fontosságát.

Az emberiség életében oly fontoserdõk jelentõségének kiemelése mel-lett, lényegesnek tartjuk az erdõkbendolgozó emberek munkájának megbe-csülését, az itt alkotó és tevékenykedõerdészek, faiparosok, mérnökök, tech-nikusok, és munkások emlékének meg-õrzését. Ez a szándék vezérelt bennün-ket, az erdei vasutak fejlesztésében, avégállomási és kiállítási épület létreho-zásában, a nosztalgiaszerelvény össze-állításában. Célunk az, hogy az erdeivasutakon utazó közönség, a gyönyörûzalai táj mellett, képet kapjon az erdõkfennmaradásáért, az erdõk kincseinekfelhasználásáért és megõrzéséért küsz-ködõ emberek áldozatos munkájáról is.

Ez alkalomból köszönetet mondok

mindazoknak, akik e kiállítás létrehozá-sában segítettek bennünket: elsõsorbanaz FVM Erdészeti Fõosztályának, azÁllami Erdészeti Szolgálat zalai munka-társainak, Horváth Ferenc termelésiigazgatónak, dr. Baráth László nyugal-mazott osztályvezetõnek, Bánkuti Albiniparmûvésznek, Szakács László kerület-vezetõ erdésznek és még sokaknak,akik a kiállítás anyagának összegyûjté-sében közremûködtek.”

Ünnepi beszédet Klemencsics And-rás FVM Erdészeti fõosztályvezetõ mon-dott, és egyben megnyitotta a kiállítást.

„Hazánkban az állami tulajdonú erdé-szeti társaságokra kiemelt szerep hárul azerdõk közjóléti szerepének mûködteté-sében és ezen belül a múlt emlékeineknagyközönség számára történõ bemuta-tásában. Így a Zalai Erdészeti és FaipariRészvénytáraság is egyike azon erdészetitársaságoknak, amelyek fennállásuk ótamegkülönböztetett figyelmet fordítanakgazdag erdészeti, vadászati és fûrészüze-mi múltunk emlékeinek felkutatására,megõrzésére és ezek bemutatására.

Valljuk, hogy múltunk megismeréséreés megbecsülésére szüksége van nemze-tünknek. Erre a legnagyobb magyar, gróf

Széchenyi István örökérvényû szavaiköteleznek bennünket: „Csak a múltmegbecsülésén épülhet föl a jövõ!”

E nemes gondolat jegyében a zalaierdészeti részvénytársaság, több mint tízéves mûködése során számos hagyomá-nyõrzõ szellemi értéket hozott létre,vagy segédkezett azok születésénél.

Ezek az alkotások, szobrok, köny-vek, kiadványok, vagy éppen a millen-niumi Zala megyei vadászati almanach,az erdész- és vadásztársadalom széleskörû elismerését váltották ki.

A millenniumi idõszakot megelõzõévekben a ’90-es évtized derekén szüle-tett meg az az elhatározás, amely aZalaerdõ Rt. életében minden addigiközjóléti, vagy szakmai, szellemi, kultu-rális értéket is hordozó vállalkozásnálnagyobb horderejû döntést, s azt meg-alapozó kellõ mértékû anyagi és erköl-csi támogatást igényelt.

Mirõl is van szó? A Zala megyét köze-lebbrõl ismerõk körében általábantudott dolog, hogy a hangulatos. Dim-bes-dombos göcseji tájon már az elsõvilágháború végétõl mûködik a keskenynyomtávú erdei vasút, amelynek üzemiléptékû kialakítása, és európaszerte is

Göcsej kincsei, az erdô és a fa



elismerést kiváltó fejlesztése, a hercegEszterházy hitbizomány zalai erdõbirto-kának két világháború közötti, magasszintû gazdálkodásához fûzõdik.

Az erdei vasút két egymástól függet-len vasútként – összeköttetés nélkül –mûködött hosszú évtizedeken át Lentiés Csömödér térségében, s a környezõgöcseji erdõk kiváló minõségû faanya-gát szállította a két településen mûködõfûrészüzemekbe.

A két önálló erdei vasút összekötésé-nek gondolatát egy 6 km-es szakasszalmár 1947-ben megálmodta a Zalaeger-szegi Állami Erdõigazgatóságnálmûszaki osztályvezetõként dolgozó,tehetséges fiatal erdõmérnök, MadasAndrás, a késõbbi miniszterhelyettes ésneves erdészetpolitikus, aki még a tervköltségvetését is elkészítette.

Érdekeségként is megemlítem, hogyaz általa figyelembe vett mûszaki para-méterek alapján, az 1 km vasúthosszraesõ költség 1946-os, új forintban 145ezer forintot tett ki. Az összekötésakkor még nem valósulhatott meg.

Több, mint fél évszázadnak kelletteltelni ahhoz, hogy az egykori gondolatvalóra válhasson a Zalai Erdészeti ésFaipari Részvénytársaság áldozatosmunkájával, az Állami Erdészeti Szolgá-lat Zalaegerszegi Igazgatósága segítsé-gével és a Földmûvelésügyi Minisztéri-um Erdészeti Fõosztályának anyagi éserkölcsi támogatásával.

A fejlesztéssel nemcsak az évtize-dekkel ezelõtt megálmodott vasúti ös-szekötés valósulhatott meg, hanemfelépülhetett itt, Lentiben ez a kedveskis épületegyüttes is, amely stílusábanés hangulatában a herceg Eszterházyhitbizomány 1945 elõtti, egykori uradal-mi épületeit idézi.

Az épület a göcseji erdei vasút végál-

lomása mellett, kiállító termeivel ott-hont ad a „Göcsej kincsei, az erdõ és afa” állandó jellegû erdészeti, fûrészipa-ri- és vasúttörténeti kiállításnak.

A kiállítás látványos és szép anyagá-val újabb szép példáját adja az erdészetés ezen belül is a Zalai Erdészeti és Fai-pari Részvénytársaság elkötelezett tevé-kenységének, szakmatörténeti múltunkfellelt és megõrzésre érdemesített emlé-keinek bemutatásban.

Zala megy erdõkben gazdag göcsejividékén, a történelem során mindigkülönösen szoros és meghatározó voltaz emberek kapcsolata az erdõvel, s avele összefüggõ szinte valamennyitevékenységgel. A kiállítás erre a lét-fontosságú kapcsolatrendszerre épít-kezve vezet el bennünket a XX. Századkét világháború közötti idõszakához,amikor a kiváló minõségû göcseji bük-kösök és erdeifenyvesek zömét birtok-ló herceg Eszterházy hitbizomány máigneves egykori szakemberei, Lámfa-lussy Sándor, Barlai Ervin, Páll Miklósés további jeles kollégáik olyan kor-szerû és színvonalas erdõgazdálkodástalakítottak ki és valósítottak meg,amelynek gyakorlati elveit ma is büsz-kén vallhatják magukénak a kései zalaierdészutódok.

A kiállítás anyagát a rendezõk háromkiállítási teremben mutatják be.

Az elsõ terem, amely a lenti erdeivasútnak egyben végállomása, vasútipénztára és váróhelyisége is, vasúttörté-neti bemutatónak ad helyet.

Megismerteti a látogatót a göcsejierdei vasút közel egy évszázados törté-netével, létrejöttének gazdasági szük-ségszerûségével, bõvítésének, fejleszté-sének egyes fontosabb fontosabb állo-másaival. A terem érzékletesen bemu-tatja, hogy a Zalaerdõ Rt. és jogelõdei-nek szakemberei megõrizték az erdeimegõrizték az erdei vasút értékesmûszaki berendezéseit és hagyomá-nyait.

A ma munkálkodó erdészgenerációeltökélten fáradozik, hogy továbbra ishûségesen és eredményesen szolgálja anagy múltú zalai erdõgazdálkodást, azitt élõ emberek boldogulását és nemutolsó sorban a Göcsejbe látogató, ter-mészetszeretõ hazai és külföldi vendé-gek igényes, kultúrált pihenését, kikap-csolódását.

A kiállítás második terme bepillantástenged az országosan is ismert híresgöcseji bükkösök és erdeifenyvesek szí-nes világába, az értük dolgozó zalaierdészek nehéz, de szép és önzetlenmunkájába, a világhírû zalai gímszarvas

gazdálkodás kiemelkedõ göcseji ered-ményeibe, s a mindezeket keretbe fogla-ló, magas szintû zalai erdõgazdálkodáskialakulásának történeti folyamatába.

A rendezõk külön is hangsúlyoznikívánták, hogy az erdõ életébe beavat-kozni csak nagy hozzáértéssel és fele-lõsséggel szabad.

Bízunk abban, hogy az érdeklõdõkolyan tartalmas ismeretanyaghoz jut-nak, amely segíti az erdõgazdálkodásitevékenység megértését és ezáltalemelni fogja nemcsak Göcsejben,hanem országosan is az erdõ és az erdeimunka megbecsülését, elismertségét.

A kiállítás harmadik terme a magyarfûrészipar XIX. század végi kialakulásá-ba és fejlõdésébe ágyazva mutatja be azegykor nagy hírû lenti fûrészüzem létre-jöttének történelmi és gazdasági szük-ségszerûségét, a göcseji erdõkbõl kiter-melt országhatáron túl is híres faanyagfeldolgozásának folyamatát, a ’70-esévtized derekától jegyzett, mindenaddiginál jelentõsebb fûrészipari kor-szerûsítést, amely az ország egyik leg-nagyobb és legmodernebb fûrészüze-mei közé emelte a lenti üzemet.

A terem látnivalóit külön is emléke-zetessé teszik a ma már egyedülállóipartörténeti kuriózumnak és értékûnekszámító 1922-ben gyártott gõzgép, vala-mint az 1923-ban gyártott két gõzkazánhomlokfalának korhû kiállítása, ame-lyek méltóan mutatják be a korabeligyártóik magas fokú mûszaki igényes-ségét, gondosságát.

Kérem tekintsék meg ezt az értékeskiállítást és örüljünk együtt a Zalai Erdé-szeti és Faipari Részvénytársaság általlétrehozott újabb értékeknek.

A mai napon megint gazdagabbaklettünk.”

Fotó: Pápai Gábor


Az evezõsversenyek lebonyolítására aMargitsziget és a lágymányosi dunaiszakasz volt a legalkalmasabb. Az óbu-dai, a csepeli-hajógyári és a fõvárosiegyetemek ifjúsága rendezte is sorozat-ban a látványos evezõsversenyeket. ALágymányos zsombékos, vízimadarak-kal, vadnyúllal bõvelkedõ holt-dunairészen éltek a bolgárkertészek. Munká-jukhoz elmés szerkezetû fából vízilapá-toló kereket készítettek az öntözéshez.Kedvenc témájává vált ez a különlegesszerkezet a festõknek, fényképészek-nek, míg az evezõsöknek igen jó kikö-tõül szolgált.

A budai Lágymányoson azonban

gyönyörû egyetemi paloták épültek, ésa „budai Mûegyetem-város” 1909-benmegnyitotta kapuit a mûszaki tudomá-nyok oktatása számára. Az épületekenkívül dél felé, a Bertalan utcán túl pedigkugli-, futball-, teniszpályákat alakítot-tak ki a szorgos fiatal hallgatók. Az eve-zõsök sem tétlenkedtek, engedélyt kér-tek az egyetemi tanácstól, hogy egyfaszerkezetû csónakházat építsenek.Azzal a távolabbi gondolattal, hogy aszemrevaló, erkélyes faépület minta-ként (reklámként) szolgálhat a Balaton-parti megrendeléshez. Számításuk be isvált, mivel a dunai evezõsök és a bala-toni vitorlások mindig jó barátságban

voltak. Közben az evezõsök megalkot-ták jelvényüket is, MEC, azaz Mûegye-temi Evezõs-Club elnevezéssel. A zász-ló pajzs rajzolatára „M” jelzés került.Mivel 1910-ben ezeken a sportterülete-ken vízhálózat nem volt, a víz hordásá-ra vízhordó csacsit tartott az egyetem. Akis állat ugyancsak közszeretetnekörvendett, még a rektori tanácsülésjegyzõkönyvébe is beírták, hogy a„lekaszált fû a vízhordó csacsinak tarta-tik fenn”!

A II. világháború után a Holt-Dunafokozatos feltöltésével új egyetemi épü-letek épültek („R”, „T”, „H” jelûekkéntismert), így a korai idõ szép emeletesfacsónakház Divald Károly híres foto-gráfus felvételén látható napjainkban. Acsónakház helyére pedig 10 emeletes „Z”jelû épület épült a Mûegyetem rkp. és aBertalan u. sarokházként.

Pedroni Emma Annamûvészettörténész

Fotók: a szerzõ gyûjteményébõl* * *

A vízikerekek a bolgárkertészeteköntözését szolgálták. Jól láthatók a gabo-naõrlõ vízimalmokkal ellentétben, hogya hatalmas fakerekeken lapátok helyettvödrök vannak felerõsítve, melyek megfe-lelõ vízszintnél nemcsak a kerék forgásátbiztosították, hanem értelemszerûen akiemelt vizet a képen felül látható vályu-ba öntötték. Külön érdekesség, hogy avízszint csökkenését a lazán (láncszerû-en) felhelyezett vödör-elemek növeléséveltudták követni. Sajnálatos, hogy ezekbõlaz ipartörténeti remekekbõl nem maradtfenn az utókor számára.

(A Szerk.)

Faszerkezetû emeletes, teraszos lágy-mányosi MEC ház a Dunaparton

MEC clubház a Duna mellett, kikötôstéggelAz emeletes teraszos faház a Bertalan utcában (modell, megrendelésre számítva). Helyére azegyetem legmagasabb háza a tízemeletes „Z” épület épült 1983-ban. 1910-ben Divald Károlylevelezôlapot készített a klubházról.

Lágymányosi területen „bolgárkerék”, háttérben a pesti Vámház-épület. Rauscher Lajos mûegyetemi tanár rajza 1910-ben (Mûvészetfolyóirat). Lágymányosi „bolgárkerék”, 1910.


Egy kis dunántúli faluban, Sárkeresztesenszületett 1855. november 15-én a Károlyi-kúriában. Édesapja Bársony János, a grófgazdatisztje volt, természetszeretõ, igazmagyar. Édesanyja Fásy Lujza irodalom-kedvelõ, Jókai és Tompa mûveit forgattaszívesen.

István a nagykárolyi és a szatmárnéme-ti iskola padjait koptatta, elemi iskolai ésaz alsó gimnáziumi években Nagykároly,egy rövid idõre Pozsony, majd az érettsé-gi idején már Szatmárnémeti a helyszín.

Szatmárban érték elsõ meghatározóélményei. Így ír : „ Az elsõ legszebb, legé-desebb, bátran mondhatom: gyönyörûbenyomások és képek, amiket a világrólkaptam és amelyek emlékét dédelgetveõrzöm a lelkemben, mind onnan valók;abból a szép vármegyébõl, amelynek asíkságain hozzászoktam, hogy imádjamaz Alföldet; lankás dombvidékén sokatés boldogan andalogtam; erdõs, hallga-tag hegyei között pedig néma csodálat-tal, templomi áhítattal élveztem azt azemelkedettséget, ami a zajos világtóltávolodó embert mindjobban megtölti azIsten közellétének sejtésével… Gondola-taim távlatában ott látom Nagykárolyt, azén idõmben még ugyancsak porosutczáival, terpeszkedõ vármegyeházával,piarista gimnáziumával, pohos templo-mával, sivatag nagy piacával, grófi kas-télyával, és parkjával…aztán a mi eperfás,papsajtos udvarunkkal, diófás nagy ker-tünkkel,; a város alatt terülõ postaréttel,amelyen túl látszik a kaplonyiferenczrendi zárda kéttornyú temploma.Mindezen túl következik a láp, … amitsima rónasággal vesz körül a szatmárme-gyei alföld, az én gyönyörûségeim bûbá-jos forrása…”

Budapestre ment jogot tanulni, de szí-vesebben töltötte az idejét a budaihegyekben. Itt ismerkedett meg BorsosJózsef festõmûvész lányával, Vilmával.

Vilma elsõ férje fotomûtermet mûköd-tetett apósával együtt, amikor feleségebeleszeretett az íróba. Ez idõ tájt BorsosJózsef tulajdona a Szép Juhászné vendég-lõ, mely helyileg az Úttörõvasút hasonlónevû megállója közelében van. (A legen-da szerint itt találkozgatott valaha Mátyáskirály a szép juhásznéval, míg a feleségerajta nem kapta.) Borsos József soha nembocsátotta meg a leányának ezt a lépését.Vilma könyörgött neki és magyarázni pró-bálta:

– De ha Janit már nem szeretem! Pistanélkül pedig nem tudok élni!… Ezt apának,aki mûvész, meg kell érteni !

Az apa ellenben csak a fejét rázta.– Az én leányom és a te anyád leánya

csak egyszer szerethet életében!…”A Bársony szülõk sem lelkesedtek a

házasságért, s amikor kiderült, hogy báraz egyetemet elvégezte, de a jogi pályátólis elfordult István, az apa megszüntette azanyagi támogatást.

Újságíró lett, elsõ munkahelye az Egyet-értés szerkesztõsége, ezt a Hazánk, majd aMagyar Hírlap követte. Nem maradt megaz egyszerû újságcikkeknél, s novellákkalis próbálkozott, ezt más újságok is szíve-sen fogadták.

Az irodalmi áttörés éve 1886. AzOrszág-Világ pályázatán elsõ díjat nyertProletárok címû elbeszélésével, mely amagyar táj élõvilágának téli életét festielénk. Legjelentõsebb mûvének az 1894-ben megjelent Erdõn, mezõn címû köny-vét tartom, mely egy teljes esztendõ leírá-sa, a természet változásainak szeretettel-jes végigkísérése. A könyv másodikrésze érdekes alakokat mutat be, avadorzót, a halkirályt, a vándormada-rászt, az erdészt, a kerülõt, a lápon élõ„vadember”-t. Egyszerûsített változata ismegjelent az Erdõn, mezõn-nek az ifjú-ság számára. Érdemes volna ezt a köny-vet felfrissíteni - írásmódját a mai nyelvta-ni szabályokhoz igazítva kiadni –, mertgondolatai örökérvényûek.

Természetírásai azért is különlegesek,mert õ ritkán kalandozik el, a témánálmarad. A tavaszi szellõ például elsõ sorá-tól az utolsóig a cím feldolgozása, szem-ben azokkal az írókkal, akik a természetleírását csak bevezetésnek, hangulatfes-tésnek tekintik, majd valamilyen cselek-ményre kapcsolnak át.

Hitvallását õ maga így fogalmazta meg:„ A természet szeretetére a magyar földtanított meg.” Sokféle a táj, amire kitér: „ anáddal susogó lápra, a pacsirtát nevelõmezõségre és az árnyékot szülõ erdõkhomályára.” A természet nála a növény-és állatvilág mellett az embert is jelenti, akifelfedezi, érti és szereti az õt körülvevõvilágot. „ A korhadt tölgy, melynek félol-dalát bénává hasogatta a viharok villáma,barátom volt, biztos útmutatóm…akakukkmadár, rigó, vörösbegy, mind azén kísérõim, soha unalmassá nem válódalnokaim voltak, akik megszerettettékvelem ezt a világot.”

Bársony István írói nagyságát jólmutatja Az õszirózsa elégiája címû írása is,mely a tavaszi szellõhöz hasonlóan lehet-ne jelentéktelen téma, de tolla nyomántisztul a lélek, élmény születik.

A nép barátja egy rövid írása, melybena szocialista agitátor elmegy falura, de ajózan gondolkodású gazdák elkergetik. AVirágos Peti címû novellájában állást fog-lal a szabadság és demokrácia, a magyaridentitás mellett, elítéli az elsõ világégésutáni változásokat. „Ha százszor ezer évetél is meg ez a porig alázott , minden nem-zeti gyalázatot elszenvedett ország, akkoris ott fog égni az arcán a vörös szégyen-folt… Az „uj világrend „ pedig mindenneka megsemmisítését jelentette, ami becsü-let, erkölcs, emberi tisztesség és fõképpenami nemzetien magyar...”

Ma nagyon kevesen ismerik a Bár-sony irodalmat. Hála a vadásztársada-lomnak, emléke mégis valamennyirefennmaradt, de „…Bársony Istvánt vadász-írónak, afféle írogató vadászembernekkönyvelni el majdnem akkora igazságta-lanság lenne, mint Csehovot a „Vadászemlékei „miatt” (Ijjas Antal, 1944. Élet-rajz az Egy rab megszökött c. novella-gyûjteménybõl). Méltó helyére kell hogykerüljön, s ha az irodalomban is lezajlika rendszerváltás, ismét vissza kell hogykerüljenek könyvei a fiatal és a felnõttolvasók kezébe is .

A novellacímeket összegyûjtve, számí-tógépes nyilvántartásom szerint 675 írásá-ról tudok, mely a különbözõ kötetekbennapvilágot látott. További több mint 300írása jelent meg a korabeli lapokban,melyek válogatása, kötetbe gyûjtése éskiadása jövõbeni feladatom.

Hetvenedik születésnapján, 1925-benszülõfaluja, Sárkeresztes, díszpolgárráfogadta. A jubileumi évben szinte mindenújság megemlékezett a „legmagyarabbmagyarról”, az irodalom „ Szinyei-MersePáljáról”.

Irodalmi munkássága mellett jelentõs avadászati szakirodalomban betöltött sze-repe is. Szépirodalmi mûvein vadászge-nerációk nõttek fel, hiszen ezek az írásoksem nélkülözik a szakszerûséget, de szak-cikkeivel is elismerést aratott a vadásztár-sadalomban. (A vad értelme és szíve, Vad-tenyésztés, A vadászat, Ész-e, vagy vakösztön stb.)

Amikor csak tehette, puskával a vállánaz erdõt és a rónát járta. Kedvenc vadász-területe a Kiskunság lápos, mocsaras vidé-ke és a Börzsöny rengetege volt. Itt a fákközött található a Tûzköves-forrás mellettemléktáblája, illetve egy kõvel, felirattalmegjelölve a Bársony-állás, kedvenc sza-lonkázó helye.

A nagy író 1928. március 12-én hunytel Budapesten, díszsírhelye a Kerepesi útitemetõben található

Dr. Csiák GyulaBársony-kutató

Bársony István író életrajza

A kárpótlási intézkedések,valamint a földkiadási folya-mat révén hazánkban jelen-tõs erdõterületek kerültekmagánszemélyek tulajdoná-ba. Ezen területek egy részénújra megindult a magánerdõ-gazdálkodás. A legkorábban(az 1995-96-os években)megalakult erdõ-gazdálkodószervezetek már egy évtize-des múltra tekinthetnek vis-sza.

Az eltelt idõszakban számos, azerdõtulajdonosokat érintõ új jogszabályjelent meg, ugyanakkor nem kis mér-tékben módosult a korábbi keletû sza-bályozás is. A normák mennyisége egy-aránt megnehezíti az erdõtulajdonosokés a jogalkalmazók dolgát, különösen,ha figyelembe vesszük, hogy azerdõterületekre illetve tulajdonosaikranézve számtalan elõírást találunk azolyan kapcsolódó jogterületeken, mintpl.: természetvédelem, vadászati jog,építésügyi szabályok stb.

Felvetõdött, hogy szükség lenne amagánerdõ-birtokosok érdekképvise-lete körében megteremteni a jogi segít-ségnyújtás fórumát. Ennek érdekébenaz Országos Erdészeti Egyesület elnök-

sége márciusi ülésénhatározott arról, hogy2005. június 1-jévelmegindítja a magán-erdõ-gazdálkodói jogse-gélyszolgálatot.

A szolgálat segítségetnyújt az erdõtulaj-donosok részére azerdõterületet érintõcsaknem bármilyen jel-legû jogi kérdésben.

Közelebbrõl nézve igénybe vehetõpéldául az alábbi kérdéskörökben:

– társult erdõgazdálkodási formák(megbízásos jogviszony, erdõbir-tokossági társulat stb.) alapítása, mûkö-dése, megszûntetése.

– erdõterületek használata, forgalma,megosztása

– erdészeti igazgatás és ingatlan-nyil-vántartási kérdések

– erdõterületekhez kapcsolódó egyébszakágazatok szabályai pl.:

• természetvédelmi elõírások• vadászati szabályok A szolgálat alapvetõen jogi természe-

tû problémákkal foglalkozik, a kérdé-sek megválaszolása során azonban –szükség esetén – figyelembe veszi azerdészeti szakma szempontjait is.

E körben elismert szakemberek véle-ményére támaszkodik a konkrét kérdé-sekben.

Néhány terület, amire viszont nemterjed ki a jogsegély szolgálat:

– adózási és számviteli kérdések– jogerõsen lezárult közigazgatás is

bírósági ügyek A szolgálat nem lát el közvetlenül jo-

gi képviseletet, igény esetén azonbantanácsot tud adni arra nézve, hogy melyügyekben kötelezõ illetve ajánlott a jo-gi képviselet.

Abban a kérdésben is segítségettud nyújtani, hogy javasolható-e bíró-sági vagy közigazgatási eljárás megin-dítása

A szolgálat az általánosítható tapasz-talatok levonására alkalmas jogeseteketszereplõk és név nélkül közzéteszi aszaksajtóban és internetes portálon.

A jogsegélyszolgálathoz kizárólagírásban lehet fordulni az OEE magán-erdõs alelnökének címezve az alábbi cí-meken:

Postai úton: OEE (Jogsegélyszol-gálat) 1027 Budapest 5., Pf.: 433

dr. Péti Miklós OEE (Jogsegélyszol-gálat) 8200 Veszprém, Jutasi u. 10.

e-mailon: [email protected]@aesz.huVárjuk a tisztelt tagtársak és magán-

erdõgazdálkodók, erdõtulajdonosok,fenti tárgykörökre vonatkozó kérdéseit.

Dr. Derzsenyi Tiborügyvéd

jogsegélyszolgálat vezetõje


Egyesületi hírekROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZS

Jogsegélyszolgálaterdôgazdálkodók részére

2005. március 18-án az OEE Erdõmû-velési Szakosztálya évkezdõ rendezvé-nyét tartotta. Elõször szakosztályi hírek,és más tudnivalók megtárgyalásárakerült sor: az éves program ismertetése,új tagok bemutatása, díjjavaslatok meg-beszélése, néhány szó esett az Erdõrezer-vátum Bizottság tevékenységérõl, felhív-tuk a figyelmet Anton Kerner „A Dunamenti országok növényvilága” címûkönyvére (fordította dr. Madas László).Elõterjesztésre a szak-osztály tagjai meg-szavazták a 2002. évben az év fájáról, amolyhos tölgyrõl készült kiadvány kiadá-sának támogatását az elõzõ évi külföldikirándulások megmaradt keretébõl.

A nap programja három elõadás körészervezõdött. Az elõadások fontos és jókitekintést adtak azokra a tudományoshatárterületekre, melyekkel az erdõmû-velésnek állandó kapcsolata van.

Botta-Dukat Zoltán ökológus (MTA-ÖBKI, Vácrátót) „Növényi inváziókMagyarországon és a nagyvilágban” címalatt az özönnövények (invazív fajok)terjedésének okairól és a védekezéslehetõségeirõl beszélt. Különösenaktuális volt a téma, mert ezekben anapokban jelent meg a parlagfû-rende-let. Az elõadást végighallgatva kiderültszámunkra, hogy meglehetõsen meddõés kis esélyû a jogszabállyal megerõsí-

tett küzdelem az agresszív gyommalszemben. Legjobban úgy õrizhetjükmeg és javíthatjuk a környezetünk álla-potát és a körülményeinket, ha tudato-san, felelõsen élünk (nem hurcoljuk ide-oda a növényeket, törekszünk a termé-szet eredeti állapotának minél kisebbbolygatására). A legközismertebb gyo-mok mellett (parlagfû, süntök, japánkeserûfû, selyemkóró, alkörmös,nenyúljhozzám és aranyvesszõ egyesfajai) termesztett fa- és cserjefajok is tar-toznak az invazív fajok közé (zöld juhar,amerikai kõris, ostorfa, bálványfa, késeimeggy, akác, gyalogakác, feketefenyõ).Az Európából kivadult Hyeracium pilo-sella az új-zélandi legelõket teszi tönkre.Bár az invazív fajok sok kárt és gondotokoznak, vigaszunkra létezik egy ún.

Szakosztályi hírek

tizes-szabály: a szándékosan betelepí-tett fajoknak csak 10 %-a vadul ki, sezeknek is csak 10 %-a honosodik meg,közülük csupán 10 % (1 ezrelék) okozgondot. A behurcolás korlátozása álla-milag összeállított és felügyelt listákkal(fekete, fehér, szürke), karantén vizsgá-latokkal lehetséges. Nálunk még ilyenlisták nincsenek.

Kelemen Csaba (HM Veszprémi Erdõ-gazdaság Rt.) kollégánk gyakorló erdõ-mérnökként ismertette az invazív fajokvisszaszorításának módjait és lehetõsége-it. Elõször a legjobb védekezésre, a meg-elõzésre hívta fel a figyelmet. Ez fõlegúgy érhetõ el, ha nem keletkeznek azökoszisztémában rések. Kiemeltenveszélyesek ilyen szempontból az erdõ-telepítés elsõ kivitelek, a felújítások túl-bontása, az elsietett végvágások. Ha márnem tudtunk megelõzni, marad a vissza-szorítás drága és fáradságos feladata.Ebbe a kategóriába tartozik a mechanikaiápolás is. Közismert, hogy a talajmûve-léssel további inváziót lehet elõidézni. Atovábbiakban bemutatta a VERGA Rt.vegyszeres védekezési gyakorlatát a par-lagfû, a siskanád és a földi szeder ellen.

Dr. Barna Tamás, a KEFAG Rt. mag-központjának vezetõje a mikorrhiza szere-pérõl és lehetõségeirõl beszélt az erdõgaz-dálkodásban. A magasabb rendû növé-nyek döntõ többsége valamilyen más élõ-lénnyel kapcsolatban áll. Szó esett amikorrhizák fajtáiról (sejten belüli és sejtenkívüli), jelentõségérõl és hasznáról. Amikorrhizák szerepe a kezelt növényekintenzívebb fejlõdésében, fokozott ellenál-ló képességében, az integrált növényvéde-lemben (például csökkenti a talajfertõtlení-tés szükségességét) értékelhetõ. A bemu-tatott példák meggyõzõen bizonyították amikorrhizált erdei facsemeték és gyü-mölcsfák fejlõdési, életképességi többletét.

Az elõadásokat követõ vita soránUrbán Pál a vadászati jog és a közérdekösszefüggésére és lehetséges változására,ebben az OEE felelõsségére hívta fel afigyelmet. A hozzászólók egy része azakác és a feketefenyõ jelentõsége mellettérvelt. Mikor már túl sötéten láttuk azinvazív fafajok okozta gondokat, Botta-Dukát Zoltán felhívta a figyelmünket,hogy az összes termesztett mezõgazdasá-gi növényünk nem õshonos növény,mégse fertõzik el a flórát. Példaként hoztafel, hogy a mediterrán területekrõl behur-colt gabonagyomok (például a konkolyis) úgy viselkednek, mint az õshonosok.Ugyanígy beilleszkedett a betyárkóró ahomokon. Elég hosszú idõszakot vizsgál-va az inváziós növények is elfáradhatnak.

Bús Mária

Lakatos Zoltán erdõmérnök1930–2005

A Zala megyei Oltárconszületett, szülei háromhold földön gazdálkodószegényparasztok voltak.A család anyagi helyzetenehezen tudta volna biz-tosítani a taníttatását, ámtehetsége révén mégissikerült diplomát szerez-

nie. Hat elemi elvégzése után – egy tehetségku-tató versenyt megnyerve – ösztöndíjasként fel-vételt nyert a nagykanizsai Piarista Gimnázium-ba. Érettségi után jelentkezett a soproni Erdõ-mérnöki Fõiskolába, melyet – mint állami ösz-töndíjas – egy év betegség miatti kihagyás után,1955-ben végzett el.

Diplomatervét a Közép-somogyi Erdõgaz-daság Szentbalázsi Erdészeténél készítette, sfriss diplomásként is itt helyezkedett el 1956január 1-tõl, mint mûszaki vezetõ. Másfél évután a gazdaság központjába helyezték erdõ-mûvelési, majd fásítási elõadónak. 1959-benismét Szentbalázsra került – már erdészetveze-tõnek. Ezt a beosztást tizenkét éven keresztültöltötte be.

1971-ben egy erdei baleset során szememegsérült, látása meggyengült, meg is kellettoperálni. Ennek is következménye, hogy beke-rült a – már átszervezett gazdaság – a SEFAG –központjába. A ’70-es években erdõgazdálko-dási felügyelõ, tájtervezõ mérnök, tájrendezésiés fásítási elõadó, munkavédelmi felügyelõvolt. 1980-ban munkavédelmi osztályvezetõ-nek nevezték ki, mely beosztását 1990-benbekövetkezett nyugdíjazásáig töltötte be.

A SEFAG folyóirata, a Fagazdasági Híradómunkájában, annak megalakulásától kezdverendszeresen részt vállalt. Több éven keresz-tül a szerkesztõbizottság vezetõje is volt. Alapszerkesztést, mint egyéb feladatait is, meg-bízhatóan, szorgalmasan, csendes derûvelvégezte. Az általa irányított idõszakban – többkorábbi idõszakkal szemben – rendszeres volta lap megjelenése, változatos, színes volt a tar-talma.

Lelkiismeretes, szorgalmas munkáját háromalkalommal „Kiváló Dolgozó” vállalati kitünte-téssel, két alkalommal pedig „Kiváló Munkáért”miniszteri kitüntetéssel ismerték el.

Emlékedet megõrizzük, nyugodj békében!Detrich Miklós

Vágner László1947–2005

Tragikus hirtelenséggelelhunyt kollégánktólbúcsúztunk 2005. január13-án a felnémeti temetõ-ben.

Vágner László okleve-les erõmérnök 1947-benszületett a Heves megyeiAldebrõn.

Középiskolai tanulmányait az Egri Dobó Ist-ván Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskolá-ban folytatta.

Sopronban 1970. évben erdõmérnöki okle-velet és diplomát szerzett. 1970 és 1972 közötta Kecskeméti Építõipari Vállalatnál dolgozott.

1972-ben került a Mátra – NyugatbükkiErdõ-és Fafeldolgozó Gazdasághoz (mai Eger-

erdõ Rt.) építési elõadói munkakörbe, a köz-pontba.

1977–1981-ig az Egri Erdészet mûszakivezetõjeként végzett sikeres szakmai munkát.

1981-ben kapott megbízást az Egri Erdészetvezetésére.

1994-ben a Felsõtárkányi Erdészet vezetõjé-vé nevezték ki, és ebben a beosztásban dolgo-zott 2005. január 7-ig, tragikus haláláig.

A szakmát igen jól értõ és ezért szorgalma-san, fegyelmezetten dolgozó erdész–vadászkolléga távozott közülünk.

Munkásságának jegyeit szerencsére megõr-zik az általa és kollégái által létrehozott, neveltés kezelt egri és felsõtárkányi erdõk.

Hiányát ma is érezzük. Nagyon sok erdész, vadász, barát, ismerõs

és a család búcsúzott nyitott sírjánál.

Tóth Imre ravazdi erdészköltõ pár sorávalbúcsúztunk a gyászolókkal együtt.

„Szolgálunk a magyar erdõkértSok ifjú és õsz kolléga itt van,Aki virágot és koszorútTesz majd a Te sírhalmodra

Szolgálunk a magyar erdõkértA koporsódnál fejet hajtva,Megfogadjuk, amit te is tettélSzolgálunk, amíg erdész szív dobban.”

Ha kicsit megkésve is, emlékezzünk tiszte-lettel, szeretettel és jó szívvel erdõmérnök kol-légánkra.

Nyugodjon békében. Kovács Gyuláné

Deninger István1922–2005

Hosszú betegeskedés után 2005. január 11-én,életének 83. évében hunyt el Deninger István aBorsodi Erdõ és Fafeldolgozó Gazdaságnyugdíjasa.

Deninger Istvánt az erdészeti ágazat átszer-vezésének kezdetén, 1948-ban alkalmazta aMALLERD Miskolci Erdõigazgatóság. A Mûsza-ki Osztály feladatába tartozó magasépítésimunkák tervezése és kivitelezésének irányításaképezték kötelességét.

A csendes, de határozott, az építési szak-mát jól ismerõ, munkatársait megbecsülõvezetõ pályafutása során markánsanmegörökítette nevét az erdészeti magasépítéstörténelmében.

A Borsodi Erdõ- és Fafeldolgozó Gazdaságterületén számtalan épület tanúskodik hoz-záértésérõl, esztétikai érzékérõl. Ezt bizonyítjáka felépült erdészlakások, a nevezetesmunkásszállások (Lillafüred, Rejtek, Kurtabérc,Fónagyság, Szelcepuszta stb.). Az erdõbenvégzett munka hõsi halottainak tiszteletére állí-tott – Beély Miklós által tervezett – emlékmûmûvészi megformálása is az õ gondosirányítását dicséri.

A rokonság, barátai, a volt kollégák 2005.január 21-én búcsúztak el hamvaitól Miskolcona Szentpéteri kapui temetõben.

Legyen ez a pár sor hálám és szeretetemkifejezése az eltávozott barátnak, akitõl a nagytávolság miatt személyesen elbúcsúzni semtudtam.

Isten Veled kedves Pista! Pihenj békében!Schalkház Lipót

Documents

Erdészeti Lapok 2005. 140 évf. 6. füzetepa.oszk.hu/01100/01192/00310/pdf/00310.pdf · 2009-07-16 · 174 Erdészeti Lapok CXL. évf. 6. szám (2005. június) Erdész az erdôért,