Thalassa (17) 2006, 2–3: 71–94

71

1 Eredetileg megjelent: „Zum Gefühl der Ohnmacht” címmel az Institut fürSozialforschung megbízásából a Max Horkheimer által szerkesztett Zeitschrift fürSozialforschung VI. évf., 1937, 1. füzet (Paris, Alcan), 95-118.

AA TTEEHHEETTEETTLLEENNSSÉÉGG ÉÉRRZZÉÉSSÉÉRRÕÕLL

Erich Fromm1

A polgár jelleme sajátos meghasonlottságot mutat. Egyfelõl igen aktív,a környezetének tudatos alakítására és megváltoztatására irányulóattitûd jellemzi. A polgár a történelem bármely korábbi korszakánakemberénél több kísérletet tett arra, hogy a társadalom életét racionáliselvek szerint rendezze be, azt a legnagyobb boldogság irányában az em-berek legnagyobb tömegei számára változtassa meg és hogy ebben aváltozásban az egyes egyén aktívan vegyen részt. Ezen kívül eleddignem ismert mértékben hódította meg a természetet. A technika terénnyújtott teljesítményei és mûszaki találmányai közel állnak mindazonálmok megvalósításához, melyekrõl az ember a természetnek és hatal-mának leküzdésével kapcsolatban valaha is álmodott. Az ember eled-dig nem is sejtett gazdagságot teremtett, amely a történelem során elsõízben nyújt lehetõséget arra, hogy minden ember anyagi szükségletétkielégítse. Soha korábban nem volt az ember ennyire ura az anyagivilágnak.

Másfelõl azonban a polgár éppen homlokegyenest ellenkezõjellemvonásokat mutat. A legnagyszerûbb és legcsodálatraméltóbb dol-gok világát hozza létre; de e saját teremtményei idegenül és fenyegetõ-en állnak szemben vele; mihelyt megalkotta õket, már nem az uruknak,

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 71

Tanulmányok

72

hanem a szolgájuknak érzi magát. Az egész anyagi világ egy olyan óriásgép monstrumává válik, amely elõírja számára életének irányát és tem-póját. Kezének mûvébõl, melynek az volna a rendeltetése, hogy õt szol-gálja és tegye boldoggá, egy tõle elidegenedett világ lesz, melynek õ alá-zatosan és tehetetlenül engedelmeskedik. A tehetetlenségnek ugyan-ezzel az érzésével viszonyul a szociális és politikai apparátushoz is.Lehetséges, hogy az utókor történésze majd még rejtélyesebbnek fogjatalálni, mint mi, kortársak, hogy, miközben lassan majdnem mindengyerek tudta, hogy olyan háborúk várnak az emberre, amelyek a gyõztesszámára is a legiszonyúbb szenvedéseket hozzák, a tömegek mégsempróbáltak meg utolsó erõiket összeszedve mindent megtenni akatasztrófa elkerülésének érdekében, hanem teljes nyugalommal hagy-ták, sõt még támogatták is, hogy ezek az elõkészületek fegyverkezéssel,katonai neveléssel stb. megtörténjenek. A majdani történész továbbáazt a kérdést fogja feltenni, mivel magyarázható, hogy az emberekboldogságának és biztonságának az ipari fejlõdés révén elért roppantlehetõségei láttán a nagy többség beérte azzal, hogy nem történiksemmi, és hogy éppoly céltalanul és gyámoltalanul várja a válságokbeálltát, majd elmúlását és a prosperitás azokra következõ rövid idõsza-kait, mint a sors kifürkészhetetlen erõinek mûködését.

E tanulmány tárgya a polgár jellemében megmutatkozó, imént jelzettmeghasonlottság egyik oldala, a tehetetlenség érzése. Ezt a mozzanatota polgár jellemének eddigi ábrázolásaiban és elemzéseiben mindig el-hanyagolták. Ennek az egyik lényeges oka kézenfekvõ: a tehetetlenségérzése a polgárban – a vallásos emberek bizonyos típusával szemben –lényegében nem tudatos és tisztán deskriptív-pszichológiai módszerek-kel alig tapasztalható. Ezért véljük használható eljárásnak, ha azemlített szociálpszichológiai jelenség jobb megértésének érdekébenmegfigyelésekbõl indulunk ki, ahogy azt a pszichoanalízis teszi az egyesegyén esetében. A jelen tanulmányban ábrázolt érzés általános voltá-nak vizsgálata, természetesen további szociálpszichológiai kutatásokravár, azonban ezen az úton az egyik elsõ lépés, hogy a jelenség alapjátképezõ lelki mechanizmust a maga struktúrájában, a maga feltételeibenés az individuumok magatartására tett hatásaiban bemutassuk.

A tehetetlenségérzés szélsõséges eseteit csak neurotikus személyisé-geknél találjuk meg; azonban ugyanezen érzés csíráit korunk egészségesemberénél sem nehéz felfedezni. Az érzés és az annak folytán fellépõjelenségek leírására a könnyebb érthetõség okán persze inkább alkal-masak a neurotikus esetek, és ezért a következõkben többnyire ezekre

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 72

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

73

fogunk hivatkozni. Minthogy a tehetetlenségérzés neurotikus emberek-nél olyan rendszeresen fordul elõ, és azok személyiségszerkezetébenolyan központi szerepet játszik, ezért számos érv szólna amellett, hogy aneurózist éppenséggel ebbõl a tehetetlenségérzésbõl kiindulva definiál-juk. Minden neurózisnak, tüneti- vagy karakterneurózisnak az a lényege,hogy egy ember nem képes gyakorolni bizonyos funkciókat, hogy képte-len valami olyasmit megtenni, amit meg kellene tudnia tenni, és hogy eza képtelenség önnön gyengeségének és tehetetlenségének mély meggyõ-zõdésével jár együtt, legyen bár ez tudatos vagy éppen „tudattalan meg-gyõzõdés”.

A neurotikus esetekben a tehetetlenségérzés tartalmát hozzávetõ-legesen a következõképpen írhatjuk le: Semmit nem tudok befolyásol-ni, semmit nem tudok elindítani, akaratommal nem tudom elérni, hogybármi megváltozzék a külvilágban vagy bennem magamban, nem vesz-nek komolyan, levegõ vagyok a többi ember szemében. Szépen illuszt-rálja a tehetetlenségérzést egy analízisben részt vevõ nõbetegkövetkezõ álma:

Ivott valamit egy drugstore-ban, és egy tízdolláros bankjeggyel fizetett.Amikor megitta az italát, kérte a pincértõl a visszajáró aprópénzt. Az aztfelelte neki, hogy hiszen már régen odaadta, nézze csak meg alaposan atáskájában, meg fogja találni. A nõ átkutatja minden holmiját, és természe-tesen nem találja a pénzt. A pincér hûvös fölénnyel azt mondja neki, nem rátartozik, ha elvesztette a pénzt, õ a továbbiakban nem tud foglalkozni adologgal. A nõ dühösen kirohan az utcára, hogy rendõrt hívjon. Elõször egyrendõrnõt talál, akinek elmeséli a történetet. A rendõrnõ is bemegy a drug-store-ba és tárgyal a pincérrel. Amikor visszatér, fölényes mosollyal mond-ja a nõnek, hogy egyértelmû, hogy megkapta a pénzt, „nézze csak meg ala-posan, meg fogja találni”. A nõ egyre dühösebb lesz, odaszalad egyrendõrhöz, hogy megkérje, járjon el az ügyben. A rendõr alig veszi a fárad-ságot, hogy meghallgassa, és meglehetõsen lekezelõen azt feleli, ilyen dol-gokkal õ nem tud foglalkozni, az volna a legjobb, ha a nõ menne a dolgára.A nõ végül visszamegy a drugstore-ba. Ott ül a pincér egy karosszékben ésvigyorogva azt kérdezi a nõtõl, megnyugodott-e végre. A nõt tehetetlen dühfogja el.

A tehetetlenségérzés nagyon sokféle tárgyra vonatkozhat. Elõször isés mindenekelõtt emberekre vonatkozik. Lényege az a meggyõzõdés,hogy az ember semmilyen módon nem képes befolyásolni más embere-ket; sem ellenõrizni nem tudja õket, sem pedig elérni, hogy azt tegyék,amit õ akar. Az ilyen karakterek gyakran nagyon meglepõdnek, ha azt

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 73

Tanulmányok

74

hallják, hogy valaki más komolyan beszél róluk, vagy akár hivatkozikrájuk vagy a véleményükre. Valóságos képességeiknek ehhez semmiköze nincs. Egy analizált férfipáciens, aki saját tudományos területénrendkívüli elismerésnek örvendett és gyakran idézték, minden egyesalkalommal újra meglepõdött, hogy õt egyáltalán komolyan veszi vala-ki, és hogy bármiféle jelentõséget tulajdonít annak, amit mond. Ezen abeállítottságon még az a tartós tapasztalata is alig változtatott valamit,hogy ez csakugyan így van. Az ilyen emberek azt sem hiszik el, hogy õkbárkit meg tudnak bántani, éppen ezért gyakran rendkívüli mértékbenhajlamosak agresszív megnyilatkozásokra és teljesen meglepi õket,hogy ilyenkor egy másik ember megsértõdik. Ha e meglepetés miben-létét megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ennek éppen az a mély meg-gyõzõdés az oka, hogy õket egyáltalán nem lehet komolyan venni.

Ezek az emberek nem hisznek abban, hogy bármit is képesek tenniazért, hogy valaki szeresse vagy kedvelje õket. Sõt még arra sem tesznekerõfeszítéseket, hogy feloldódjanak, hogy tevõlegesen úgy viselked-jenek, ahogy ahhoz kellene, hogy mások szeretetét és rokonszenvételnyerjék. Aztán amikor ez természetesen elmarad, akkor azt a követ-keztetést vonják le, hogy õket senki sem szereti, és nem veszik észre,hogy ez optikai csalódás. Miközben úgy vélik, hogy valamilyen fogya-tékosság vagy holmi szerencsétlen körülmények miatt nincs, akiszeretné õket, az általuk sérelmezett állapot valójában abban gyöke-rezik, hogy képtelenek bármiféle erõfeszítésre mások szereteténekelnyeréséért. Mivel nem hiszik, hogy bármit tehetnének azért, hogyszeressék õket, minden figyelmük a bennük valamikor megvolt, velükszületett tulajdonságokra irányul. Egész valójukat állandóan az a gon-dolat tölti be, vajon elég okosak, szépek, jók-e ahhoz, hogy másokravonzerõt gyakorolhassanak. A kérdés mindig így szól: „Okos, szép stb.vagyok-e, vagy nem?” Ezt kell kideríteniük, hiszen számukra nemlétezik az a lehetõség, hogy tevõlegesen megváltozzanak és a többieketbefolyásolják. Az eredmény aztán szokás szerint mély kisebbrendûségiérzés, melynek az a lényege, hogy éppen azok a kvalitások nincsenekmeg bennük, amelyek ahhoz volnának szükségesek, hogy szeretetre ésrokonszenvre találjanak. Nincs ez másképp az elismerés és megbecsülésiránti vágy esetében sem. Az ilyen emberek kényszeresen azon töpren-genek, vajon vannak-e olyan tehetségesek, hogy mindenki máscsodálatát kivívják. Tehetetlenségérzésük azonban megakadályozzaõket abban, hogy erõfeszítéseket tegyenek, hogy dolgozzanak, tanul-janak, valami olyat produkáljanak, amit a többiek valóban elismernek

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 74

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

75

vagy csodálnak. Az eredmény általában a nagyzoló képzetek és azabszolút értéktelenség érzése között ingadozó önérzékelés.

Az emberekkel szemben megnyilvánuló tehetetlenségérzés egymásik fontos következménye a támadásokkal szembeni védekezésrevaló képtelenség. Ez vonatkozhat fizikai támadásokra, a következ-ménye pedig a testi gyámoltalanság többé vagy kevésbé állandósultérzése. Ez gyakran oda vezet, hogy ezek az emberek veszély esetén nemképesek élni tényleges testi erejükkel, hogy ilyenkor úgyszólván meg-bénulnak és még csak nem is jut az eszükbe, hogy akár védekezhet-nének is. A gyakorlatban a testi fenyegetéssel szembeni védekezésrevaló képtelenségnél jóval lényegesebb a támadások minden más fajtájá-val szemben tanúsított védekezni nem tudás. Ezekben az esetekben azttaláljuk, hogy ezek az emberek egyszerûen elfogadnak minden ellenükirányuló kritikát, jogosulatlant és jogosultat egyként, és nem képesekellenérveket felhozni azokkal szemben. Olykor tudják, hogy a kritikajogosulatlan, de pusztán saját védelmükre semmit nem tudnak felhozni.Gyámoltalanságuk azonban szélsõséges esetekben olyan méreteket ölt,hogy már azt sem képesek érzékelni, hogy jogosulatlan kritika éri õket,és lelkileg minden kritikát vagy minden szemrehányást jogosultkéntfogadnak el. Gyakran ugyanez a védekezésre való képtelenség vonat-kozik a sértések és megalázások minden fajtájára is. Viselkedésükilyenkor is a sértésre adható adekvát reakcióra való képtelenség és asértés engedelmes elfogadása között ingadozik, abban a meggyõzõdés-ben, hogy a másiknak igaza lehet és oka van arra, hogy õket megsértse.Ez sokszor úgy történik, hogy egy szemrehányás igaztalanságának vagyegy sértés szemérmetlenségének ténye csak órákkal vagy napokkalkésõbb tudatosodik bennük. Akkor az érintetteknek általában azeszükbe jut minden olyan érv, amelyet a szemrehányás cáfolatára hasz-nálhattak volna, vagy minden olyan gorombaság, amellyel a sértésrefelelhettek volna. Újra meg újra felidézik magukban a szituációt, fan-táziájukban a legapróbb részletekig kidolgozzák, hogyan kellett volnaeljárniuk, egyre nagyobb dühbe hajszolják magukat, amely olykorinkább a többiek, máskor inkább saját maguk ellen irányul, hogy aztána következõ alkalommal mégis pontosan olyan bénultan és tehetetlenülálljanak egy támadással szemben.

A tehetetlenségérzés nemcsak emberekkel, hanem dolgokkal szem-ben is megjelenik. Ez oda vezet, hogy ezek az emberek teljesen gyá-moltalannak érzik magukat minden olyan helyzetben, amely számukranem megszokott. Például egy idegen városban képtelennek érzik

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 75

Tanulmányok

76

magukat arra, hogy egyedül eligazodjanak, vagy hogy ha kocsijukmeghibásodik, teljesen képtelenek arra, hogy akár csak a legszerényebbkísérletre is vállalkozzanak annak kiderítésére, mi okozhatta a zavart,vagy hogyha éppen kirándulnak, és át kell ugraniuk egy kis patakot, úgyérzik, tökéletesen képtelenek ezt megtenni, vagy hogy képtelenek meg-vetni maguknak az ágyat, vagy fõzni valamit, ha a helyzet úgy kívánja.Az a viselkedés, amelyet különösen gyakorlatiatlannak vagy ügyetlen-nek szokás nevezni, általában a tehetetlenségérzésbõl ered. Aztgyanítjuk, hogy nemritkán a magaslatokon tapasztalt szédülésérzet, atériszony is a tehetetlenségérzésben gyökerezik.

A tehetetlenségérzés az ember saját személyéhez való viszonyában ismegnyilvánul. Sõt talán ebben rejlenek az egyén szempontjából leg-fontosabb következményei. A tehetetlenségérzés egyik megjelenési for-mája ezen a szinten az egyénben magában mûködõ ösztönökkel ésszorongásokkal szembeni tehetetlenség. Ezekbõl az emberekbõl telje-sen hiányzik az a hit, hogy akár kísérletet is tehetnének ösztöneik ésszorongásaik ellenõrzésére. A mottó pedig mindig ez: „Én már csakilyen vagyok, és ezen nem tudok változtatni.” Egyébként is, mi semtûnik lehetetlenebbnek, mint megváltozni. Ezek az emberek képesekazzal tölteni az életüket, hogy ezen siránkoznak és azt panaszolják,milyen szörnyen szenvednek ettõl vagy attól a tulajdonságuktól, még azis elõfordulhat, hogy tudatosan is fölöttébb késznek mutatják magukatarra, hogy megváltozzanak, de ha közelebbrõl megfigyeljük, akkor vilá-gosan látszik, hogy ezért csak még makacsabbul ragaszkodnak ahhoz ameggyõzõdésükhöz, mely szerint õk maguk semmin sem tudnának vál-toztatni. Némely esetekben e tudattalan meggyõzõdés és a tudatoskompenzáló megnyilvánulások közötti diszkrepancia éppenséggelgroteszk. Az, hogy az ilyen emberek egyik orvostól a másikig vagy egyikvallási vagy filozófiai tanítástól a másikig futkosnak, hogy minden hétenúj tervvel állnak elõ arra vonatkozóan, hogyan tudnának megváltozni,vagy hogy minden szerelmi viszonytól a nagy változás bekövetkezésétvárják, mindezek a buzgólkodások és tudatos erõfeszítések azonbancsak azt a védõernyõt jelentik, amely mögött a legmélyebb tehetetlen-ség érzésében bújhatnak meg.

Amint azt már az imént említettem, ezek az emberek nem gondolnakarra, hogy vágyaiknak érvényt szerezhetnének és önállóan elérhet-nének valamit. Az effajta emberek mindig várnak valamire, és mélyenmeg vannak gyõzõdve arról, hogy a siker érdekében semmit sem tehet-nek. Ez az érzés nagyon gyakran odáig fajul, hogy már arról is

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 76

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

77

letesznek, hogy egyáltalán vágyjanak valamire, vagy akarjanak valamit,sõt jóformán már azt sem tudják, tulajdonképpen mire is vágynak.Általában a saját vágyak helyére annak latolgatása lép, hogy mit várnaktõlük a többiek. Döntéseik például a következõképpen öltenek formát:eltöprengenek azon, hogy ha ezt és ezt a lépést megteszik, haragudnifog rájuk a feleségük, ha pedig egy másik lépést tesznek meg, akkor azapjuk lesz mérges. Végül olyan irányba döntenek, ahonnét a legkevés-bé kell tartaniuk valakinek a haragjától, de a kérdés felgöngyölítésére,hogy ugyanis tulajdonképpen mit csinálnának a legszívesebben, egyál-talán nem kerül sor. Ez általában oda vezet, hogy az ilyen emberektudatosan vagy tudattalanul úgy érzik, hogy mások erõszakot tesznekrajtuk, dühösek ezért, és nem is veszik észre, hogy mindenekelõtt õkazok, akik hagyják magukat megerõszakolni.

A tehetetlenségérzés tudatosságának foka nem kevésbé ingadozik,mint intenzitásának mértéke. Sok esetben tulajdonképpen ekkénttudatos. Ilyenkor mindazonáltal súlyos neurotikus esetekrõl van szó,amikor az emberek teljesítõképessége és társadalmi mûködése olyany-nyira korlátozott, hogy mentesülnek annak kényszere alól, hogy tehe-tetlenségük érzésével megtévesszék magukat. Aligha becsülhetõ túl alelki szenvedésnek az a mennyisége, amely a tehetetlenségérzés tökéle-tes tudatosságával kapcsolódik össze. Ezekben az esetekben rend-szerint a mély szorongásnak, a saját élet értelmetlenségének érzésedominál. Mindamellett a súlyos neurózisokban a tehetetlenségérzésugyanezen hatásai is megtalálhatók, anélkül, hogy az mint olyan egyál-talán tudatos volna. Gyakran hosszadalmas analitikus munkára vanszükség ahhoz, hogy a tudattalan tehetetlenségérzés a tudatba emelõd-jék, és annak következményes jelenségeivel összekapcsolódhasson. Deamint az analízisben rendszerint megmutatkozik, még amikor tudatosis ez az érzés, ez terjedelmének csak egy kis részére érvényes.Többnyire kiderül, hogy a tehetetlenségérzést kísérõ mély szorongásazt eredményezi, hogy a tehetetlenségérzés csak rendkívül legyengítettformában jut be a tudatba.

Az érzésbõl fakadó gyötrelem legyõzésére irányuló egyik elsõpróbálkozás a tehetetlenségérzést indokolni látszó racionalizálásoksorában rejlik. A számba jöhetõ legfontosabb indokló racionalizálások:a tehetetlenség testi fogyatékosságra való visszavezetése. Az emberekilyen esetekben nem tágítanak attól a gondolattól, hogy testileggyengék, semmilyen erõfeszítést nem viselnek el, ilyen vagy olyan testihibájuk van, „fogyatékosok”. Ezzel a tehetetlenségérzést, amelynek

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 77

Tanulmányok

78

valójában pszichikai gyökerei vannak, sikerül olyan testi hiányossá-gokra visszavezetniük, amelyek nem róhatók fel nekik és amelyekenelvileg sem lehet változtatni. Az indokló racionalizálás egy másik for-mája ezeknél az embereknél az a meggyõzõdés, hogy bizonyos életta-pasztalatok olyannyira megártottak nekik, hogy minden aktivitásuktólés minden bátorságuktól megfosztották õket. Bizonyos gyerekkoriélményeket, boldogtalan szerelmet, anyagi összeomlást, barátokbanvaló csalódásokat tekintenek önnön tehetetlenségük okának. A pszi-choanalitikus elmélet leegyszerûsítõ félreértése némely tekintetbenmég meg is könnyítette ezt a racionalizálást. Némelyeknek ürügyetszolgáltat ahhoz a hiedelmükhöz, hogy tehetetlenségüket annak akörülménynek köszönhetik, hogy három éves korukban egyszer nyak-levest kaptak a mamájuktól vagy hogy öt éves korukban egyik idõsebbfivérük kinevette õket. Gyakran különösen végzetesnek bizonyul azindokló racionalizálás egy másik formája, nevezetesen az a törekvés,hogy az illetõ a fantáziájában vagy a valóságban is egyik nehézséget amásikra halmozza, hogy aztán úgy érezze: a valóságos helyzet kilátásta-lansága magyarázza, ha azzal szemben tehetetlennek érzi magát. Ilyen-kor például a következõ játszódik le: egy hivatalnoknak jelentést kellírnia és e feladattal szemben tehetetlennek érzi magát. Miközben ott ülaz íróasztalnál és észleli gyengeségének érzését, átvillan az agyán, hogyfél attól, hogy elveszti az állását, hogy a felesége beteg, hogy a barátjameg fog rá haragudni, mert olyan régóta nem írt neki, hogy a szobábantúl hideg van, míg a végén olyannyira szomorú és kilátástalan helyzetetsikerül összekotyvasztania a fantáziájában, hogy a tehetetlenség érzésea túlságosan nagy nehézségek elõtti teljesen természetes és adekvátkapitulálásnak tûnik. Még végzetesebb a dolog, ha a helyzet rosszab-bítására való törekvés az illetõnek nemcsak a képzeletére szorítkozik,hanem a valóságos viselkedésére is kiterjed. Akkor hajlamos lesz arra,hogy ténylegesen megbetegedjék, a fõnökét olyannyira provokálja,hogy az tényleg elbocsássa õt, feleségével olyan vitát kezdeményezzen,melynek következtében egész nap békétlenség honol a házban, és hamindezt sikerült elérnie, teljességgel igazolva érzi, hogy tehetetlenségéta külsõ körülmények elviselhetetlenségével indokoltnak tekintse. Azimént bemutatott törekvésnek, hogy ugyanis az ember a képzeletébenvagy a valóságban szenvedést okoz magának, gyengévé és boldogtalan-ná teszi magát, biztosan még más gyökerei is vannak. Ennek kifejtése amazochizmus problémájához vezet el, amelyre most nem tudunk

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 78

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

79

2 Vö. az Autorität und Familie címû könyv (szerk.: M. Horkheimer, Párizs, 1936)pszichologiai részében publikált fejtegetéseinkkel; továbbá Karen Horney munkáját(1937), amelyben e problémát a maga teljes szerteágazó mivoltában tárgyalja.

kitérni.22 A saját tehetetlenségérzés racionalizálása azonban bizonyosanegyike azon tényezõknek, amelyek a saját szenvedés képzelt vagyvalóságos fokozásának hajlamáért felelõsek.

A racionalizálások egy másik csoportja akkor jelenik meg, ha atehetetlenségérzés kevésbé tudatos, mint az imént tárgyalt esetekben.Akkor a racionalizálások nem annyira indokló, mint inkább vigasztalójellegûek, és arra szolgálnak, hogy reményt keltsenek arra nézve, hogya saját tehetetlenség csak ideiglenes. E vigasztaló racionalizálások kétlegfontosabb formája a csodába, illetve az idõbe vetett hit. A csodábavetett hit lényege az az elképzelés, hogy valamely kívülrõl érkezõesemény következtében a tehetetlenség egyszer csak hirtelen eltûnik ésminden sikerre, teljesítményre, hatalomra és boldogságra irányuló vágyteljesülni fog. Ez a hit rendkívül sokféle formában jelenhet meg. Gyak-ran fordul elõ, hogy az ember azt várja, hogy valamilyen külsõ élet-körülményben beálló változás fogja meghozni a fordulatot, legyen azegy új szerelmi viszony, átköltözés egy másik városba vagy egy másiklakás, egy új öltöny, egy új év vagy akár csak egy ív vadonatúj papiros,amelyen majd jobban megy a munka. Vallásos embereknél a csodábavetett hit idõnként olyan formát ölt, hogy Isten majd egyszer csak bea-vatkozik a sorsba. A csodahit egy másik formája az az elvárás, hogybizonyos emberek fogják megváltoztatni az illetõ sorsát. Gyakori (fen-tebb már említett) példáját képviselik ennek azok az emberek, akik azegyik orvostól a másikig futkosnak, és minden alkalommal azt remélik,hogy majd az fog csodát tenni. Mindezen vigasztaló illúziókban mindigaz a közös vonás, hogy az embernek magának semmit nem kell tenniea vágyott sikerért, és ezért egyáltalán nem is tud semmit sem tenni,hanem majd egy rajta kívül álló erõ vagy konstelláció egyik pillanatróla másikra teljesíti a kívánságát.

A csodában való hit egyik sajátos formája a kauzális befolyásolásnakolyan mágikus cselekvésekkel történõ helyettesítése, amelyek a tudat-ban a saját aktivitás illúzióját tudják kelteni. A mágikus gesztusok tar-talma igen különbözõ lehet. Legyen bár szó arról, hogy az emberalamizsnát ad egy koldusnak, meglátogat egy idõs nénit, a legkorrek-tebb módon teljesíti kötelességét, vagy a munka elkezdése elõtt három-

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 79

Tanulmányok

80

3 Vö. K. Abraham „Kritik des Couéismus” címû (1926) tanulmányával, in: HelmutDahmer (szerk.): Analytische Sozialpsychologie 1. köt. Suhrkamp Verlag, Frankfurt amMain, 1980, 88-112.

szor elszámol harmincig, az elvárás mindig ugyanaz. Ha ezt vagy aztteszem, akkor minden úgy fog megváltozni, ahogy én szeretném. Mintminden mágikus cselekvés esetén, az objektív befolyásolás helyére aszubjektumnak pusztán gondolataiban meglevõ kauzális összefüggéslép. Az illetõ gyakran egyáltalán nem is tudatosítja magában, hogy egybizonyos cselekvést mágikus gesztus jegyében hajt végre, sokszor pedig,kivált kényszerneurotikusoknál, a mágikus gesztus rendkívül gyöt-relmes ceremóniává fajulhat A kényszerneurózis egyik jellegzetességeéppen a tehetetlenségérzésnek és a mágikus gesztusoknak az erejébenmint az elõbbinek sajátos legyõzésében rejlik.33

Az idõbe vetett hit esetében hiányzik a változás váratlanságánakmozzanata. Ehelyett az a várakozás jellemzi, hogy „az idõ” majd úgyismindent elrendez. Azoktól a konfliktusoktól, amelyeknek megoldásáraaz illetõ képtelennek érzi magát, azt reméli, hogy majd az idõ fogjamegoldani õket, anélkül, hogy neki magának vállalnia kellene a döntéskockázatát. Különösen gyakran találjuk meg ezt az idõbe vetett hitet azemberek saját teljesítményeivel összefüggésben. Ezek az emberek, akiknemcsak hogy semmit nem váltanak valóra abból, amit teljesíteni akar-nak, de õk maguk semmilyen elõkészületet sem tesznek rá, azzal vigasz-talják magukat, hogy még sok idejük van, és nincs ok sietségre. Ezt amechanizmust példázza a következõ eset: egy igen tehetséges író, akiolyan könyv írására készült, amelyet õ maga a világirodalom egyik leg-jelentõsebb könyvének szánt, nem tett egyebet, mint hogy egy sor gon-dolatot dédelgetett a fejében arról, amit írni akart, olyan fantáziákbantobzódott, milyen korszakalkotó hatása lenne a könyvének, és bará-tainak azt mesélte, hogy már majdnem kész is. Valójában még egyetlensort sem írt le belõle, noha már hét éve a könyvön „dolgozott”. Való-színûleg mennél idõsebbek lesznek az ilyen emberek, annál görcsöseb-ben kapaszkodnak abba az illúzióba, hogy az idõ majd mindent megold.Sokaknál egy bizonyos kor elérése – ez általában a negyedik évtized ele-jét jelenti – vagy kijózanodást hoz, az illúzió feladásához vezet, és azilletõ esetleg elszánja magát, hogy használja saját erõit, vagy pedigbekövetkezik a neurotikus összeomlás, amely azon alapul, hogy az idõvigasztaló illúziója nélkül elviselhetetlen lesz az élet.

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 80

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

81

Ha a vigasztaló racionalizálások esetében még arról van szó, hogy atehetetlenség érzése homályosan tudatosodik, ám tüskéjét legyõzésé-nek reménye csillapítja, akkor egy harmadik reakció még tovább megya tehetetlenségérzés elnyomásában. Ezt túlkompenzáló viselkedés éselfedõ racionalizálások helyettesítik. Az ilyen túlkompenzálások leg-gyakoribb esete a buzgó tevékenykedés. Azt találjuk, hogy azok azemberek, akik mély tehetetlenségérzést nyomtak el magukban, külö-nösen aktívak és serények, mégpedig olyan fokig, hogy saját maguk ésmások elõtt éppen a tehetetlen emberek ellentétének tûnnek. Az ilyenembereknek mindig muszáj valamit csinálniuk. Ha úgy érzik, veszély-ben a pozíciójuk, akkor nem úgy viselkednek, ahogy azt az imént bemu-tattuk, azaz nem fognak problémát problémára halmozni, így bizonyí-tandó, hogy képtelenek bármibe belevágni, még csak egy bekövetkezõcsoda fantáziáiban sem tobzódnak, hanem Ponciustól Pilátusig kez-denek futkosni, mindenfélét csinálnak és a veszély elhárításában aleglázasabb aktivitás benyomását keltik. Vagy ha egy tudományos dol-gozatot kell megírniuk, nem ülnek álmodozva az íróasztaluknál, hanemkönyvek tucatjait kérik ki a könyvtárból, tárgyalnak minden olyan szóbajöhetõ szakemberrel, akinek a véleménye mérvadó lehet, utazásokattesznek bizonyos problémák tanulmányozása céljából, és mindentelkövetnek annak érdekében, hogy ne kelljen belátniuk: tehetetlennekérzik magukat az elvárt teljesítmény véghezviteléhez. A látszataktivitásegy másik formája olyan dolgokban nyilvánul meg, mint amilyen az„egyesületesdi”, más emberekkel való folyamatos törõdés vagy pusztáncsak a kártyázás vagy hosszas kvaterkázások a törzsasztalnál. Gyakranmeglehetõsen nehéz meghúzni a határt e látszólagos és a valódi aktivi-tás között. Teljes általánosságban azt mondhatjuk, hogy a serénykedésmindig olyan dolgokra terjed ki, amelyek a megoldandó problémaszempontjából mellékesek és másodlagosak, és hogy a serénykedésneknincs köze a megoldandó feladat lényegi mozzanataihoz. A neurotikusember esetében sokkal könnyebb felismerni a valódi aktivitás és a se-rénykedés közötti ellentmondást, mint az egészséges, valósághoz iga-zodó embernél. Ez utóbbinál általában úgy fest a dolog, hogy olyanfeladatokat kell megoldania, amelyeknek elvégzéséhez bizonyos rutin-nál többre lényegében nincs szükség, következésképpen egyáltalán nemigényelnek valódi aktivitást. A polgári társadalomban élõ átlagos emberegy sor olyan feladattal és problémával szembesül, amelyeknekrutinszerû megoldására régtõl fogva trenírozva van, és mivel mást senkinem vár el tõle, tényleges tehetetlenségérzésének tudata soha nem is

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 81

Tanulmányok

82

lesz olyan gyötrõ, hogy azt a serénykedés szélsõséges és nevetségesmértékével legyen kénytelen elfedni. Ami társadalmi mérce szerintaktivitásnak tûnik, az pszichológiai szempontból serénykedésnekfogható fel, és gyakran egyáltalán nincs is megegyezés arról, hogy egyadott viselkedés az egyik vagy a másik kategóriába sorolandó-e.

Még radikálisabb reakcióképzés a tehetetlenségérzéssel szemben azellenõrzésre és vezetésre való törekvés minden helyzetben. Ez a vágysok esetben merõben a fantáziára korlátozódik. Az emberek ilyenkorolyan fantáziákba merülnek, hogy mennyivel jobban tudnának vezetniegy vállalatot vagy egy egyetemet, mint a tényleges vezetõk, vagy egy ál-lam, netán az egész emberiség diktátorának képzelik magukat és ezek-ben a fantáziákban tobzódnak. Elõfordul, hogy az ilyen pszichésenmegmunkált fantáziák nem jutnak el a teljes kialakulásig, a nagyzásiképzelgések homályosak maradnak, és az érintettekben kevéssé válnaktudatossá. Ilyen esetekben gyakran az illetõnek csak az az elvárása lát-szik tudatosnak, hogy fölényt élvezzen minden személlyel szemben,akivel találkozik, vagy, még ha ez az elvárás el is van fojtva, egydühreakció, ha olyan emberekkel akad dolga, akikkel szemben nemtudja érvényesíteni fölényét. Ha ez a dühreakció még is el van fojtva,akkor általában semmi egyéb nem látható, mint egy bizonyos gátoltságés bátortalanság azokkal szemben, akik elsõségre tarthatnak igényt.Mindegy, hogy ilyenkor a nagyzási képzelgések többé vagy kevésbé van-nak-e pszichésen megmunkálva és hogy többé vagy kevésbé tudatosak-e, gyakoriságuk és intenzitásuk, kivált a polgári középrétegek tagjainálés különösen értelmiségieknél, aligha becsülhetõ túl. Mivel az emberekújra meg újra kijózanodva ébrednek fel az efféle álmodozásokból, ezekcsak nagyon tökéletlenül töltik be azt a funkciójukat, hogy a meglevõtehetetlenségérzést kompenzálják. Megint más a helyzet akkor, ha azellenõrzés és hatalom iránti vágy nemcsak fantáziákra korlátozódik,hanem a valóságban tanúsított viselkedésben is kifejezõdik. Ha azembereknek sikerül nagyban létezõ tényleges tehetetlenségüket kicsi-ben tényleges hatalommal helyettesíteni, akkor többnyire helyreáll azaz egyensúly, amely akár egész életükön át is kitarthat. E típus leg-gyakoribb esetei olyan férfiak, amilyeneket fõleg az európai kispol-gárság köreiben találunk, akik társadalmi és gazdasági egzisztenciájuk-ban tökéletesen tehetetlenek, de feleségeikkel, gyerekeikkel és talán akutyájukkal szemben is intenzív vágy él bennük a hatalom és az ellenõr-zés iránt, és azt képesek is megvalósítani és kielégíteni. Neurotikusesetekben általában azt találjuk, hogy az illetõnek nem sikerül a világot

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 82

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

83

felosztania egy olyan szférára, amelyben tehetetlen és egy olyanra,amelyben potens. A neurotikus minden szituációban érzi az ellenõrzésés a hatalom iránti vágyat, még ott is, ahol annak gyakorlása nem lehet-séges. Elviselhetetlen számára, hogy elöljárója legyen, mindig az azérzése, hogy mindent jobban ért és jobban csinál, minden beszélgetés-ben a domináns szerepet akarja játszani, minden társaságban uralkod-ni akar a többieken. Az ellenõrzés és hatalom e fokozott vágyábólkifolyólag még azok a helyzetek is, amelyek egy másik ember számáraegyáltalán nem önnön gyengeségük bizonyítékát jelentik, olyanokkáválnak, amelyeket a neurotikus szégyenletes vereségének érez.Szélsõséges esetekben, melyek azért mégsem olyan gyakoriak, mindenolyan konstelláció, amelyben az illetõ nem vezetõ és ellenõrzõ szerepettölt be, vereséget jelent számára, és tehetetlenségének bizonyítékátlátja benne. Circulus vitiosus jön létre. Az ellenõrzés és hatalom foko-zott vágya egyidejûleg a tehetetlenségérzésre adott reakció, egyszer-smind megerõsödésének gyökere.

A tehetetlenségérzés elfojtása, mint minden más elfojtás, eltávolítjaugyan a tudatból az érzést, azonban létezését és bizonyos hatásait nemakadályozza meg. Noha ennek jellege attól függ, hogy a tehetetlenség-érzés tudatos-e vagy nem, erõssége azonban lényegében csak intenzitá-sától függ.

A tehetetlenségérzés legfontosabb és legáltalánosabb következmé-nye a düh, mégpedig egy olyan düh, amelyet leginkább tehetetlenségejellemez. Szemben a düh egyéb fajtáiéval, célja nem az ellenségtevõleges és céltudatos megsemmisítése, hanem sokkal homályosabb,meghatározatlanabb, de jóval destruktívabban is irányul a külvilág és asaját személye (selbst) ellen. Gyerekeknél ez gyakran fejezõdik ki rug-dosódásban, felnõtteknél sírásban, olykor viszont akár dührohamban is,amelybõl hiányzik minden célirányosság és semmilyen kapcsolatbannincs az akcióval. Mindazonáltal a tehetetlen düh általában nemtudatos. Többnyire dacos és önfejû viselkedés fejezi ki, illetve helyet-tesíti. Ez a dac teljesen tudatos is lehet. Ez olyan embereknél figyelhetõmeg, akik soha nem tudnak engedelmeskedni egy utasításnak, akiknekmindig muszáj ellentmondaniuk, akik soha nincsenek megelégedve ésígy tovább. Lehet tudattalan is, és akkor rendszerint egy általánosgátoltság képe alakul ki. Ezekben az esetekben az érintett emberektudatosan a legjobbat akarják, szeretnének aktívak lenni és azt tenni,amit mások vagy õk maguk elvárnak saját maguktól. De mindenjóakaratuk dacára folyton kelletlenek, kedvetlenek, és nem képesek

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 83

Tanulmányok

84

semmiféle kezdeményezésre. Ha a düh és a dac nemcsak hogy ki vanszorítva a tudatból, hanem a gyökere is hiányzik és átfordul, akkorgyakran találunk olyan reakcióképzõdést, amely túlzott nyájasságban éstúlzott engedelmességben nyilvánul meg.

A düh következménye mindig szorongás. Mennél inkább el van fojt-va a düh, annál nagyobb a szorongás. E helyütt nem tudunk részletesenbelebocsátkozni azokba a bonyolult mechanizmusokba, amelyek ezértfelelõsek. Mint a legfontosabbat, a saját düh másokra való projektálásátemelnénk ki. A saját düh elfojtásának biztosítására alakul ki az az érzés,amely a következõ mottóban fejezõdik ki: „Nem én vagyok dühös má-sokra, hanem mások dühösek rám.” Ennek a következménye az azérzés, hogy a többiek gyûlölik vagy üldözik az embert, és ennek akövetkezménye a szorongás. A düh elfojtásán keresztül vezetõ ezenközvetett út mellett a szorongást közvetlenül is a tehetetlenségérzéstáplálja. Az az érzés, hogy az ember nem tudja megvalósítani céljait ésmindenekelõtt mások támadásaival szemben kiszolgáltatott, szük-ségképpen egyre újabb szorongást gerjeszt. A tehetetlenségérzés szo-rongást kelt, a szorongás pedig megerõsödvén ismét a tehetetlen-ségérzést szilárdítja meg. Ez a körforgás a felelõs azért, hogy az egyszermár kialakult tehetetlenségérzés, ahelyett, hogy lassanként eltûnne, olysok esetben egyre erõsebbé válik, és ezek az emberek úgyszólván min-den lépéssel mélyebbre süllyednek bele a mocsárba.

A tehetetlenségérzésnek és elfedése különbözõ módjainak vagy alegyõzésére tett kísérleteknek megfigyeléséhez különlegesen kedvezõterepet kínál a pszichoanalitikus szituáció. Némelyik ilyen típusúpáciens újra meg újra elmagyarázza az analitikusnak, hogy azért nemtud megváltozni, mert már túl idõs, mert családjában a neurózis örök-letes, mert nincs annyi ideje, hogy elég hosszú ideig járjon analízisbe,vagy bármi mást, ami racionalizálásként csak elképzelhetõ. Atehetetlenség nyílt érzésénél és az analitikus fáradozások kilátástalan-ságánál gyakoribbak az olyan esetek, amelyeknél a tudatban bizonyosoptimizmus és pozitív várakozás dominál. A páciens úgy érzi, hogy megakar változni, és képes is lenne rá, de ha közelebbrõl megvizsgáljuk,felfedezzük, hogy várakozása minden másra kiterjed, csak arra nem,hogy õ maga tehessen valamit ennek érdekében. Alapvetõen azt reméli,hogy az analitikus vagy „az analízis” fogja megtenni érdekében a döntõlépést és hogy õ ezt a procedúrát alapjában véve passzívan tûri el.Tényleges kételkedését bármilyen változásban gyakran az imént bemu-tatott vigasztaló racionalizálások fedik el. Azt várja, hogy bárcsak sike-

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 84

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

85

rülne teljesen váratlanul rátalálni a „gyerekkori traumára”, és ígynyomban be is következik a nagy változás. Vagy pedig több éves idõsza-kokra rendezkedik be, és öt évnyi eredménytelen pszichoanalízis utánaz az érzése, hogy még nem elég régóta analizálják ahhoz, hogy azzalbármiféle változás is elérhetõ lett volna. Az analitikus helyzetben is vi-szontlátjuk az elfedõ és túlkompenzáló serénykedést. Az ilyenpáciensek rendkívül pontosak, minden hozzáférhetõ szakirodalmatelolvasnak, minden barátjuk körében propagálják az analízist, azértválasztják ezt vagy azt a megoldást az életben, mert az „jó az analízis-nek”, és teszik mindezt azért, hogy maguk elõtt elrejtsék, hogy szemé-lyiségük alapvetõ kérdéseiben semmit nem hajlandók, illetve képesekváltoztatni. Szorosan ehhez kapcsolódik a „mágikus gesztusok”jegyében tanúsított viselkedés. Azok a páciensek, akiknél ez nagyszerepet játszik, különösen ügyelnek arra, hogy „mindent jól csinál-janak”. A lehetõ legaggályosabban követik az analitikus rendelkezéseit,és mennél több szabályt és elõírást köt ki az analitikus, annál elégedet-tebbek. Úgy érzik, hogy ha csak az analitikus rituálét híven követik, ezaz engedelmesség mágikus módon személyiségük megváltozását fogjaeredményezni.

E helyütt engedtessék meg egy kis kitérõ az analitikus technika egyikproblémájáról. Ha a bevezetõben rögzített feltételezésünk helytálló,mely szerint a tehetetlenségérzés, még ha csillapított formában is, akultúránkban élõ nagyon sok emberben megvan, akkor csak termé-szetes, ha egy sor pszichoanalitikusban is megtalálható. Ilyen esetekbennemcsak a páciens az, aki alapjában véve meg van gyõzõdve arról, hogynem tud megváltozni, hanem, még ha teljesen tudattalanul is, az anali-tikusnak is ugyanaz a meggyõzõdése, hogy az ember senkit nem tudbefolyásolni. Tudatos, hivatásszerû optimizmusa mögött mély kételke-dés rejlik az emberek megváltoztatására irányuló bármiféle befolyá-solás lehetõségében. Egyenesen visszariad annak bevallásától, hogy azanalitikus terápia az ember befolyásolása volna. Persze abban azértelemben nem is befolyásolás, hogy az embert meghatározott nézetekképviselésére vagy konkrét cselekvésekre venné rá. De megfeled-kezünk arról, hogy minden gyógyítás, mint ahogy minden nevelés is,mindig befolyásolást elõfeltételez, és hogy, ahol ezt fóbiás módon kerü-lik, ott szükségképpen a siker is elmarad. Sajátos szerepet játszik egyesanalitikusoknál saját tehetetlenségérzésük mágikus gesztusokkaltörténõ elfedése. Olybá tûnik, mintha, mint némelyik páciensnek, azanalitikusoknak maguknak is éppúgy az analitikus rituálé korrekt

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 85

Tanulmányok

86

lebonyolítása jelenti az egész procedúra lényegét. Úgy vélik, csak akkortesznek meg mindent, ami csak lehetséges, ha híven követik Freudösszes elõírását, a páciens befolyásolásának képességében megmutat-kozó tényleges tehetetlenségüknek nem szükséges bekerülnie a tuda-tukba. Azt feltételezzük, hogy az a különös fontosság, amellyel az ilyentípusú analitikusok szemében az analitikus ceremónia bír, végered-ményben önnön tehetetlenségérzésükbõl eredeztethetõ. A ceremónia apáciens tényleges befolyásolásának mágikus pótlékává válik.

A tehetetlenségérzés keletkezésével kapcsolatban ugyanebbe anehézségbe ütközünk, amely mindig jelen van, ha egy lelki mechaniz-mus keletkezésének feltételeit akarjuk rögzíteni. Soha nem egyetlenegyszerû feltétel adott, amelyet a kérdéses mechanizmus „okaként”megnevezhetnénk. Ahhoz, hogy az egyes lelki mechanizmusok kelet-kezésének feltételeit teljesen megértsük, mindig azoknak a külsõ körül-ményeknek a teljes konstellációját kell ismernünk, amelyek között azadott ember él, és ismernünk kell karakterstruktúrájának bonyolultdinamikáját, amelyet a külvilágra adott reakcióként alakul ki. A tehe-tetlenségérzés keletkezési feltételeinek elvi ábrázolásával megpróbál-koznunk, különös tekintettel a mazochizmus alapvetõ szerepének vizs-gálatára, messze meghaladná e dolgozat kereteit. Módszertanilag teljesáltalánosságban is igazoltnak tartjuk, ha egy tudattalan mechanizmusleírására és e mechanizmus különbözõ következményeinek a racional-izálások, reakcióképzések stb. értelmében történõ vizsgálatára anélkülvállalkozunk, hogy egyúttal mindezeket a tudattalan törekvéseket ered-ményezõ tényezõket elemeznénk is. Amikor a következõkben mégisbelebocsátkoznánk ebbe, csakis azokra a körülményekre összpon-tosítunk, amelyek a tehetetlenségérzést közvetlenül okozzák, illetve amár meglévõt felerõsítik. A keletkezési feltételeket azonban még ezenmegszorításokkal is csak vázlatosan és körvonalaiban írjuk le.

A tehetetlenségérzés és az abból származó következmények leírá-sakor figyelmünket azért fordítottuk túlnyomórészt a neurotikus meg-jelenési formákra, mert azok a bemutatandó jelenség világosabb képétadják, mint a „normálisak”. A keletkezési feltételek leírásában célsze-rûbb, ha azokat, a polgári társadalomban általánosan meglevõ feltétele-ket tartjuk szem elõtt, amelyeknek egyre nyomatékosabb érvényesülésebizonyos esetekben a tehetetlenségérzés fent ábrázolt neurotikus meg-jelenésformáihoz vezet és amelyeknek átlagos elõfordulását a polgári

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 86

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

87

karakterben megmutatkozó normális tehetetlenségérzés feltételekéntvalószínûsíthetünk.

Azt várnánk, hogy egy ilyen mély és intenzív érzés, mint a tehetetlen-ségé, nemcsak a késõbbi életévekben jelenik meg, hanem hogy keletke-zéséért a gyerekkor legkorábbi szakaszában szerzett élmények tehetõkfelelõssé. Ez a várakozás azonnal igazolódik, ha a polgári családban élõgyerek helyzetét jelenlegi vizsgálódásunk aspektusai szempontjábólvesszük szemügyre. A felnõttnek a gyerekkel való viselkedése úgy jelle-mezhetõ, hogy a gyereket végsõ soron nem veszik komolyan. Ez a tény-állás nyilvánvaló azokban az esetekben, amikor a gyerekeket elhanya-golják és kimondottan rosszul bánnak velük. Ezzel kapcsolatban a szü-lõknek az a teljesen tudatos véleménye, hogy a gyerek egyáltalán nemszámít, el akarják nyomni a saját akaratát és saját személyiségét, a gye-rek számukra önkényük akaratnélküli eszköze, és szóba sem jöhet, hogylabdába rúgjon. Szélsõséges esetekben már az is ok lehet a gyerek meg-büntetésére, ha csak arra vetemedik, hogy valamely kívánságát ki merinyilvánítani; de az, hogy õ maga kezdeményezzen valamit, a szülõketelhatározásaikban befolyásolja, bármit önállóan elérhessen, ebben akonstellációban már pusztán gondolatbeli lehetõségként is teljességgelkizárt. Nehezebben átlátható, de nem kevésbé súlyos következmények-kel jár a gyerek komolyan nem vételének az a fajtája, amely ajnározás éskényeztetés mögé bújik. Az ilyen gyerekek bizonyára védelmet és oltal-mat kapnak, ám többé vagy kevésbé teljesen megbénítják saját erõiknek,illetve annak az érzésnek a kibontakozását, hogy nekik is vannak erõik.Bõséggel megkapnak mindent, amire szükségük van, kívánhatnak ismindent maguknak, mondhatnak mindent, amit akarnak. Helyzetükazonban lényegében egy fogságban tartott hercegéhez hasonlít. Emez isdúskál az élvezetekben, és sok szolgáló áll a rendelkezésére, akiknekparancsokat adhat. És mégis mindez valószerûtlen és kísérteties, mert aparancsainak csak addig van érvénye, amíg börtönének kereteit szétnem feszítik. Minden hatalma illúzió, melyet akkor tud a leginkább fen-ntartani, ha nem gondol többé arra, hogy fogoly, és már egyáltalán nemvágyik szabadságra. Alárendeltjeinek megparancsolhatja ugyan, hogy alehetõ leggondosabban szolgálják õt; ha viszont azt követelné tõlük,nyissák ki az õt fogva tartó kastély kapuját, akkor azok úgy viselked-nének, mintha egyáltalán nem is mondott volna semmit. Mármost az,hogy az elkényeztetés rendkívül szélsõséges esetérõl vagy a „szeretet-

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 87

Tanulmányok

88

teljes” bánásmódban részesülõ gyerek átlagos esetérõl van-e szó,csupán fokozati különbséget jelent a komolyan nem vételben. Közösvonása mindegyik esetnek, hogy saját jogán a gyerek semmit nem tudkezdeményezni, semmit nem tud megvalósítani, semmit nem tud befo-lyásolni, semmit nem tud megváltoztatni. Abból, amit akar, sok min-dent megkaphat, ha kedves és szófogadó, de nem kaphat meg semmit,amit nem adnak meg neki, és nem érhet el semmit a felnõtt bekapcso-lódása nélkül.

Ez a komolyan nem vétel általában soha nem drámai, illetve az elsõpillantásra szembeszökõ formákban fejezõdik ki. A felnõttek visel-kedésének fölöttébb szubtilis sajátosságait kell felderíteni ahhoz, hogyaz említett befolyást megértsük. A könnyed és alig észlelhetõmosolygás, ha a gyerek valami önálló dolgot mond vagy tesz, éppolyanlesújtó hatású lehet, mint az akaratának letörésére irányuló legdurvábbpróbálkozások. Sõt, gyakran úgy áll a helyzet, hogy amikor a szülõkellenségesnek mutatkoznak, a gyerek hasonlóképpen ellenállást fejt ki,amely megengedi neki, hogy leváljon a szülõkrõl és önálló életet kezd-jen, míg a szülõk barátságos viselkedése minden elvi ellenállás kibon-takoztatásában megakadályozza a gyereket és csak még gyámoltala-nabbá és tehetetlenebbé teszi. Analízisben nemritkán tapasztaljuk,hogy a páciens arra emlékszik, gyerekként milyen tehetetlen düh fogtael, amikor a szükséges idõn túl elkísérték az iskolába, segítettek neki azöltözködésben, amikor nem volt módja beleszólni, hogy milyen ruhátadjanak rá, hogy mikor öltözzön fel melegebben vagy könnyebben. Agyerek komolyan nem vétele még egy sor más tipikus viselkedésmód-ban is kifejezõdik A gyereknek tett ígéreteket nem tartják be, bizonyoskérdéseiket nem veszik komolyan vagy õszintétlenül válaszolnak rájuk.Anélkül adnak utasításokat, hogy a gyereknek megmondanák az okát.Mindez történhet a legbarátságosabb módon, a gyerekben azonban azaz érzés marad meg, hogy vele nem számolnak, és hogy alapjában vévevele szemben mindent megengedhetnek maguknak. A gyerekben mégakkor is ez a benyomás alakul ki a felnõttekrõl, ha betartják az ígéretü-ket, és válaszolnak neki, vagy amikor a felnõttek úgy érzik, hogy visel-kedésük különlegesen barátságos és különleges elõzékenységrõl tanús-kodik. A gyerek csak akkor érzi úgy, hogy komolyan veszik, ha a felnõttmagára nézve éppúgy kötelezõnek érzi, hogy vele szemben õszinte ésmegbízható legyen, mint amilyen más felnõttekkel szemben, akiket tisz-tel. Mint a gyerek imént vázolt helyzetének egyik szimbóluma, mindigmély benyomást tett ránk egy bizonyos játékszer, nevezetesen a játék-

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 88

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

89

4 A modern pedagógiai elméletben és gyakorlatban vannak olyan kezdeményezések,hogy egy sor intézkedéssel a komolyan vétel érzését keltsék a gyerekben. Ezeknek azintézkedéseknek a hatékonyságát itt nem kívánjuk tárgyalni.

telefon. Ez úgy néz ki, mint egy igazi telefon, a gyerek felemelheti akagylót és tárcsázhat, csak éppen a telefonon senkivel nem kapcsoljaössze. A gyerek senkit nem tud elérni, és noha ugyanazt teszi, mint atelefonáló felnõtt, cselekvése minden hatás és minden befolyás nélkülmarad.44

Még ha a gyerek komolyan nem vételének szélsõséges esetei vissza-vezethetõk is egyéni körülményekre, a bemutatott magatartás gyökeremégis az egész társadalmi konstellációban és az az által meghatározottlelki konstellációban keresendõ. Az elsõ olyan tényezõ, amelyet ittmegemlítenénk, a gyerek hirtelen elválasztása az élet realitásától,amely a munkás- és parasztgyerekekre mindazonáltal csekélyebb mér-tékben érvényes. A polgári gyereket kimondottan óvják attól, hogyérintkezésbe kerüljön a valósággal; világa ezért szükségképpen illuzi-onisztikus, sõt kísérteties jelleget ölt. A gyereket a szerénység, igényte-lenség, felebaráti szeretet erényének kifejlesztésére tanítják. Az embe-rek nagy többségének szüksége van arra, hogy engedelmeskedhessék,hogy igényeit saját boldogságára redukálja és bizonyos fokig ténylege-sen megtestesítse ezeket az erényeket. De azoknak a kis csoportjára,akikbõl az ügyes üzletemberek vagy bármi más módon sikeres embereklesznek, ezek a szabályok nem lehetnek érvényesek. Nekik nagyigényû-eknek és kíméletleneknek kell lenniük, ha sikert akarnak elérni. Az„elit” fiai azonban már idõben felfedezik azt a titkot, amely ennek asikernek az eléréséhez szükséges, hogy ugyanis mindazt elfelejtsék,amit a gyerekeknek prédikálnak. A nagy tömegeknek nem sikerülhet eza felfedezés, ezért a legtöbben egész életükön át zavarodottak marad-nak és egyáltalán nem értik, hogy tulajdonképpen mi folyik a társadal-mi életben. Sokuknál a siker iránti vágy és a gyerekkorukban nekiktanított eszmények beteljesülése iránti vágy közötti ellentét neurotikusbetegségekhez vezet. A felnõtteknek a gyerekkel való viselkedését szo-kás szerint az határozza meg, hogy a gyereket egyáltalán nem lehetkomolyan venni, mert hiszen még buta, vagyis semmit sem tud annak azéletnek a játékszabályairól, amelyben a felnõttek élnek.

A gyereket – minden ezzel ellentétes ideológia dacára – éppolykevéssé veszik komolyan, mint a betegeket és öregeket. A polgári tár-sadalomban az ember értéke gazdasági teljesítõképességén alapul. Az

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 89

Tanulmányok

90

irányában tanúsított megbecsülés mértéke gazdasági kapacitásánaknagyságától függ. Azok az emberek, akik gazdaságilag semmilyenpotenciált nem képviselnek, végsõ soron emberileg sem érdemelnekfigyelmet. Ha valamelyest közelebbrõl megfigyeljük, hogyan viselked-nek idõs emberekkel vagy hogyan bánnak a kórházakban a betegekkel,akkor a magatartásmódoknak ugyanazt a skáláját ismerjük fel, amelyeta gyerekkel szemben is érvényesítenek. Ebben a brutális oda nemfigyeléstõl a túlságosan negédes segítõkészségig az érzelmi skála min-den fokozata megtalálható.

A gyerek komolyan nem vételét annak biológiai gyámoltalanságávalindokolják. Biztos, hogy a gyerek viszonylag sokáig gyámoltalan és afelnõttekre van utalva. Ez a gyámoltalanság azonban a felnõttekbencsak részben ébreszti fel a lovagiasság vagy az anyáskodás hajlamát,sokkal inkább olyan késztetéseknek ad tápot, hogy a gyereket éppen egyámoltalansága miatt tudatosan vagy tudattalanul megvessék és mega-lázzák. Ezek a hajlamok, melyeket tágabb értelemben szadistának lehetnevezni, a maguk részérõl a felnõttnek a társadalmi folyamatban betöl-tött szerepébõl fakad. Ha a felnõtt olyan erõknek van kiszolgáltatva,melyekkel szemben semmilyen kontrollja nincs, akkor e tehetetlenségkompenzációjaképpen fejleszti ki azt a hajlamot, hogy erõsnek és fölé-nyesnek érezze magát azokkal szemben, akik nála gyengébbek. Az ese-tek nagy többségében a szadizmus mint olyan teljesen tudattalan éscsak a gyerek biológiai gyámoltalanságát túlhangsúlyozó hajlamban ésa gyereknek itt tárgyalt komolyan nem vételében nyilatkozik meg.

A gyerek tehetetlenségérzésének feltételei magasabb szinten a fel-nõtt életében megismétlõdnek. Ezek közül biztosan hiányzik. a nyilván-való komolyan nem vétel mozzanata. Ellenkezõleg, a felnõttnek aztmondják, hogy mindent elérhet, amit csak akar, de csak ha igazán akar-ja, és igyekszik, és a sikeréért éppúgy õ maga a felelõs, mint a kudarc-ért. Az életet úgy állítják be neki, mint egy nagy játékot, amelyben elsõ-sorban nem a véletlen, hanem az ember rátermettsége, szorgalma ésenergiája dönti el a dolgokat. Ezeknek az ideológiáknak homlokegye-nest ellentmondanak a tényleges viszonyok A társadalmunkban élõátlagos felnõtt ténylegesen roppant tehetetlen, és ez a tehetetlenségcsak annál nyomasztóbban hat, amikor elhitetik vele, hogy tulaj-donképpen egészen másképp kellene lennie, és az õ bûne, ha ennyiregyenge. Egyáltalán nincs hatalma ahhoz, hogy saját sorsát meghatároz-za. Már születésének véletlenje megszabja, hogy mely képességeit tudjakibontakoztatni; azt, hogy egyáltalán kap-e munkát, hogy milyen

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 90

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

91

foglalkozást választhat, lényegében olyan tényezõk határozzák meg,amelyek akaratától és erõfeszítésétõl függetlenek. Még szerelmi part-nere kiválasztásának szabadságában is szûk gazdasági és társadalmikorlátok közé van szorítva. Érzéseket, véleményeket, ízlést sulykolnakbele, és minden eltérésért fokozott elszigetelõdéssel lakol. A statisztikamutathatja meg neki, hogy azoknak, akik azzal az illúzióval indulnak,hogy a világ nyitva áll elõttük, milyen kis százaléka ér el akár csak egybizonyos fokú függetlenséget és gazdasági biztonságot. A tömegesmunkanélküliség és a háborús veszély – legalábbis Európában – azutóbbi években még tovább növelte az egyes egyén tényleges tehetet-lenségét. Hálásnak lehet minden olyan napért, amikor még van munká-ja és amely még elválasztja egy új háború borzalmától. A gazdasági éspolitikai viszonyok kialakításában teljesen tehetetlen. Autoritáriusállamokban tudatos elvvé van emelve a befolyás nélküliség. De ademokráciákban is rendkívüli diszkrepancia áll fenn azon ideologikuselképzelés, mely szerint a társadalom egyes tagja mint az egész részemeghatározná annak sorsát, és azon distancia között, amely valójábanaz egyént elválasztja a politikai és gazdasági hatalom centrumaitól.

Annak a körülménynek, hogy a polgárnak nincs tudomása a viselke-dését meghatározó lelki ösztönzõkrõl, az a megfelelõje, hogy nemismeri a gazdasági fejlõdést meghatározó erõket a piac szabályozta gaz-daságban, és számára azok a sors átláthatatlan erõinek tûnnek. Másgazdasági rendszerekkel szemben a jelenlegi társadalomban a benneélõnek szüksége van a politikai gazdaságtan különleges tudományára,hogy megértse, hogyan mûködik Teljesen adekvát módon szüksége vana pszichoanalízisre, hogy az individuális személyiség mûködését, vagyisönmagát megértse. A tehetetlenségérzést rendkívüli módon felerõsíti,hogy mind a bonyolult gazdasági és politikai folyamatok, mind pedig alelki folyamatok átláthatatlanok. Még ha tudni véli is az ember, mi tör-ténik, ez az illúzió mégsem változtat azon, hogy szinte teljesen nélkülözia tájékozódást a társadalomban és a benne magában mûködõ alapvetõerõkrõl. Lát száz részletet, tartja magát egyikhez vagy másikhoz és meg-próbálja egy alapján az egészet megérteni, hogy aztán minduntalanújabb részletek lepjék meg és zavarják össze. Minthogy az aktív cse-lekvés és a saját maga valamint a társadalom sorsa befolyásolásánakelsõ feltétele, hogy az embernek igazi betekintése legyen a lényegeserõkbe és konstellációkba, ezért az ismeretek és a betekintés hiányatehetetlenné teszi az individuumot, és ezt a tehetetlenséget belsõleg isregisztrálja, még ha minden lehetséges illúziójával kétségbeesetten

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 91

Tanulmányok

92

védekezik is az ellen, hogy regisztrálja. Nem rendelkezni alkalmas tár-sadalmi és – amennyire az individuum számításba jön – pszichológiaielmélettel: a tehetetlenségérzés egyik lényeges forrása. A cselekvésfeltétele az elmélet. Azonban az, hogy létezik elmélet és hogy könnyûhozzáférni, még mindig nem minden további nélkül teszi képessé azembert aktív cselekvésre. Az európai helyzet éppenséggel nagyon hatá-sosan szemlélteti, hogy az emberek milyen megadóan törõdnek bele asorsukba, jóllehet közülük millióknak áll rendelkezésére elvileg alkal-mas teória a társadalmi folyamatokról. Ugyanez a folyamat mutatkozikmeg újra meg újra, amikor azt látjuk, hogy a pszichológiai történésekelméleti ismerete oly kevéssé segít azok megváltoztatásában. Azoknakaz embereknek, akikben megvan a tehetetlenségérzés, alapjában vévevitálisan nem érdekeltek az elméletben. Minthogy nem remélik, hogybármit is meg tudnának változtatni, így aztán erõtlen és irreleváns szá-mukra az a gondolatmenet is, amely azt írja le, hogyan tudna az embermegváltoztatni valamit. Még ha birtokában van is az illetõ ilyen tudás-nak, az elvont ismeret marad számára, olyan mûveltségelem, mint a tör-ténelmi dátumok vagy az iskolában tanult versek, vagy – a világnézet.

A széles tömegeknek és vezérüknek pszichikai beállítottságában,kivált az utolsó háborúban vereséget szenvedett országokban, az iméntábrázolt kompenzációs mechanizmusok érvényesülésének majdnemidõbeli egymásutánját fedezhetjük fel. A békekötés utáni elsõ éveketrendkívüli politikai és társadalmi aktivitás jellemezte. Új alkotmá-nyokat, új szimbólumokat, új törvényeket hoztak létre. Mindenekelõtta vezetõ politikusok keltették rendkívüli aktivitás benyomását. Megma-gyarázták, hogy õk azok, akik a tényleges gyakorlati munkát végzik,akik nem álmokat kergetnek, hanem a valóságot változtatják meg, akikvégül „megfogják a munka végét”. Sok minden történt, de semmi olyas-mi, ami az alapokat érintette volna, következésképpen semmi olyasmi,ami valódi változásoknak akár csak a kezdetét jelentette volna. Avezetõk „nekibuzdulása” és serény igyekezete (amenynyire egyáltalánõszinte volt, nem pedig puszta kibúvó és trükk) és bizonyos fokig atömegek aktivitása is üres buzgólkodásnak bizonyult, amely mögött avalódi változásokra irányuló igazi aktivitás hiánya és a tehetetlenségérzése rejlett. A fáradozások eredménytelensége hamarosan „az idõbevetett hit”-hez vezetett. Az emberek úgy érezték, erõfeszítéseik sik-ertelensége azzal magyarázható, hogy túl rövid az idõ ahhoz, hogysikerben reménykedhetnének, és azzal vigasztalták magukat, hogy anagy változások csak akkor következnek be, ha türelmesek és semmit

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 92

Erich Fromm: A tehetetlenség érzésérõl

93

5 Ebben a tekintetben fölöttébb jellemzõ egy 1918-ban Németországban elterjedtjelszó, amely minden másnál hangsúlyosabban jelent meg a sajtóban és a plakátokon:“Készül a szocializmus”. Ez a megfogalmazás az embereket mint a politikai történésaktív és cselekvõ tárgyait eliminálja, “a” szocializmus válik alannyá és arról jelenti ki,hogy “készül”; ebben a folyamat beláthatatlanságának árnyalata fejezõdik ki.

nem kapkodnak el. A türelem fétissé a türelmetlenség pedig súlyosváddá vált. Lassanként azonban be kellett látni, hogy a vágyott iránybavaló fejlõdés nemcsak hogy elmaradt, de az ellenkezõje következett be.Amit a nekibuzdulás elsõ rohamában sikerült elérni, az lassan, de biz-tosan eltûnt. Az embereknek már el kellett fojtaniuk a ténylegestörténésekrõl való tudásukat, hogy az idõbe vetett hitbe belekapasz-kodhassanak. Ekkor mindinkább a csodába vetett hit lépett a helyébe.Az emberek kételkedtek abban, hogy az emberi erõfeszítés képes lehetegyáltalán bármit is megváltoztatni, és mindent „különleges tehetséggelmegáldott” vezérektõl és a körülményekben bekövetkezõ „akármilyenváltozástól” várt. Az emberek lemondtak arról, hogy tudják, mit akar-nak megváltoztatni és hogy azt miképpen tudnák megváltoztatni, ezzelszemben abban hittek, hogy bármilyen fordulat, még ha azt tartalmáttekintve egyáltalán nem is helyeslik, jobb volna, mint a semmi, éslegalább a lehetõségét magában hordozza annak, hogy véghez viszi azt,amiben saját erõfeszítése kudarcot vallott. Ez a – bármilyen természetû– fordulatba vetett remény volt az autoritárius állam gyõzelméhezvezetõ ideológiák megszaporodásának táptalaja.

A most felvázolt idõbeli sorrend biztosan nem maradéktalanulérvényesül és csak arra a hangsúlyra vonatkozik, amely mindig megvolta kompenzáló mechanizmusok különbözõ formáiban. Bizonyos fokigmindig mindegyik mechanizmus egyidejûleg is érvényesült. Az idõbevetett hit már az összeomlás utáni elsõ szakaszban megfigyelhetõ55, éssokan, fõleg a legyõzött vezérek nem adták fel még az autoritárius ide-ológia gyõzelme után sem. Másfelõl a csodába vetett hit már kezdettõlfogva megvolt, azonban lényegében egy meghatározott társadalmi ré-tegben, a kispolgárságban. Egy sor körülmény, elsõsorban a kispol-gárság gazdasági hatalomtól való fokozódó megfosztása okán a tehetet-lenségérzés ebben a rétegben volt a legerõsebb. A háború utáni elsõévekben a csodát a monarchia és a régi zászlók visszatérésétõl remél-ték, utána a „vezérektõl” és „valami” átalakulástól. A népesség bizo-nyos rétegeiben biztosan igazi aktivitás uralkodott és nem a csodábanés az idõben való hit. Ez érvényes volt mind a munkásság haladó

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 93

Tanulmányok

94

részére, mind pedig egy másik, korlátozott értelemben a legnagyobbhatalmúakra, gazdasági értelemben pedig a vállalkozók leghaladóbbrészeire, még ha céljaik ellentétesek voltak is.

Ha a háború utáni idõszakot a tehetetlenségérzés növekedéséveljellemezzük, egy ellenvetés merül fel: Vajon az autoritárius ideológiákképviselõi nem tanúsítottak-e rendkívüli mértékû aktivitást, nem hatot-ta-e át õket eléggé a hatalom érzete, vajon nem alakították-e át nagyszívóssággal és energiával a politikai és emberi viszonyokat? Felülete-sen szemlélve ez az ellenvetés meggyõzõnek látszik, és ahhoz a követ-keztetéshez vezet, hogy azok az osztályok és egyének, amelyek, illetveakik a gyõztes mozgalmak hordozói voltak, tehát mindenekelõtt a kis-polgárság, legyõzték a bennük meglevõ tehetetlenségérzést. Ha azon-ban tüzetesebben szemügyre vesszük, akkor kiderül, hogy a részükrõlma kibontakoztatott aktivitás igencsak korlátozott. A háborút, a szen-vedést és a szegénységet az emberi együttélés adott és megváltoztatha-tatlan tényezõinek tekintik és minden olyan kísérletet, amely ezeknekaz alapoknak a megváltoztatására irányul, ostobaságnak vagy hazugság-nak tartanak. Az alapvetõ politikai és társadalmi tényezõkkel szembentanúsított magatartásuk elválaszthatatlanul összekapcsolódik a teljesfüggõség érzésével. Hiába lehet a sorsnak ezeket az erõit realistafelfogásban „természeti törvényekként” vagy „a tények kényszereként”,filozófiai értelemben „a népi (völkisch) múlt hatalmaként”, vallási meg-közelítésben „Isten akarataként” erkölcsi szempontból pedig „köte-lességként” racionalizálni, mindig megmarad az ember hatókörén kívülesõ magasabb erõnek, amellyel szemben minden egyéni aktivitáskapitulál és csak vak behódolás lehetséges. Az individuum gyámolta-lansága az autoritárius filozófia alaptémája.

Schulcz Katalin fordítása

IIRROODDAALLOOMM

FFRROOMMMM,, EERRIICCHH (1936): Sozialpsychologischer Teil (der Studien über Autorität undFamilie. Paris 1936). In: Horkheimer, M. (szerk.) 1936, 77-135.

HHOORRKKHHEEIIMMEERR,, MMAAXX (1936): Studien über Autorität und Familie. Forschungsberichteaus dem Institut für Sozialforschun. Alcan, Paris.

DDAAHHMMEERR,, HHEELLMMUUTT (szerk.) (1980): Analiytische Sozialpsychologie. Suhrkapm Verlag,Frankfurt am Main.

HHOORRNNEEYY,, KKAARREENN (1937): Der neurotische Mensch unserer Zeit. München, 1964.Magyarul: A neurotikus személyiség napjainkban. Ursus Libris, Bp. 2005.

05_Fromm.qxd 2006.10.07. 11:13 Page 94