Upload
others
View
3
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
12 12 12
Tex
til k
oron
gok
(T)
Nég
yszö
glet
es v
ászn
ak
1 re
gisz
tere
s kö
rfel
irat
nél
kül:
……
……
……
……
…..…
..
1 re
gisz
tere
s, k
osfe
jekk
el v
agy
kr
okod
ilfe
jekk
el a
kör
feli
rat h
elyé
n:…
……
……
……
……
……
.
A h
ypok
ephá
l ist
ennő
k vé
delm
ében
: ……
.……
……
……
.……
……
……
……
……
…..…
….
3 re
gisz
tere
s……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
...…
..
4 re
gisz
tere
s……
……
.……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
…...
.
5 re
gisz
tere
s……
……
…...
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
......
....
Par
is, L
ouvr
e, N
440
2
Tor
ino,
ME
, cat
. no
187
0.5
Chr
istc
hurc
h,
Can
terb
ury
Mus
eum
, E
A 1
988.
77
Lon
don,
UC
, 324
38
Lon
don,
BM
, EA
10
269
Wie
n,W
ien,
ÖN
B,
AE
G. 8
355
1 1 1
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
A HYPOKEPHALOK
- a doktori értekezés tézisei -
MEKIS TAMÁS
Történelemtudományi Doktori Iskola A Doktori Iskola vezetője: Dr. Székely Gábor, DSc
Egyiptológiai Program A program vezetője: Dr. habil. Bács Tamás, PhD
Témavezető: Dr. Schreiber Gábor, PhD
Budapest, 2013
2 2 2
1. Bevezetés
A hypokephal késő- illetve Ptolemaiosz-kori óegyiptomi temetkezési melléklet, védelmező és az
elhunyt apoteózisát elősegítő amulett, amit a papok a múmiák feje alá helyeztek. Formája (nap)korongot
mintáz, melynek átmérője 8 – 23 cm között változik, anyaga leggyakrabban kartonázs, stukkós vászon,
lenvászon vagy bronz, kevésbé gyakran fordul elő a papirusz vagy éppen a fa. Alakja lapos, ritkábban
konkáv, ez utóbbi esetben a tárgy úgy oltalmazza a fejet, −Jean-Luis de Cenival megállapítása után,− mint
egy „halotti sapka”.1 A hypokephal használata Felső-Egyiptomban Thébában, Akhmimban, Abüdoszban és
Hermopoliszban; Alsó-Egyiptomban pedig Memphiszben terjedt el.
Története során azonban nem vált minden társadalmi réteg számára elérhető temetkezési mellékletté,
használata csupán a felsőpapság és a templomi magasabb rendű kiszolgálói személyzet családjai körében
mutatható ki. A genealógiai kutatások alapján kijelenthető, hogy Thébában Amon, Akhmimban Min,
Memphiszben pedig Ptah papjai és papnői körében terjedt el.2
Jelenleg mindösszesen 149 példány ismert.
A hypokephal az i.e. IV. században tűnt fel. Létrejöttében az i.e. utolsó évezred thébai teológiai
műhelyének fejlődésében tapasztalható változások állnak. A változások mind az Ozirisz-teológia, mind
pedig az Amon-teológia egyre alaposabb és több rétű megközelítésén alapulnak.
A hypokephalok megjelenésének közvetlen előzményeinek tekinthetők a 3. átmeneti korban először
dokumentált Amon mindenható, transzcendens és univerzális jellegét hangsúlyozó szövegek megjelenése,
amiket a 162-165-ös mondásokként a Halottak Könyve kiegészítő fejezeteiként integráltak.
A IV. század más tekintetben is az Ozirisz- és Amon-teológiák egyfajta kiteljesedésének tekinthető,
ha csak a gyógyító szobrokra, és a Hórusz-sztélékre gondolunk, vagy a III. és II. századtól virágzó újabb
szövegcorpusokra (Lélegzések Könyve, Az Örökkévalóság Átvándorlásának Könyve, stb.), melyeknek
gyökerei, szintén erre az időszakra nyúlnak vissza.
A hypokephal, mint temetkezési melléklet feltehetően közvetlenül a HK 162-165-ös fejezeteinek
hatására öltött formát.
A HK 162 fejezete írja elő a hypokephal amulettként történő alkalmazását az elhunyt feje alatt, hogy
az Alvilág sötétjében a tárgy megóvja az elhunytat azáltal, hogy fényt és energiát sugároz az elhunyt felé,
aki ezáltal olyan lehet „mint aki a Földön él”. A fényt és energiát a teremtő istenhez intézett invokációk és
mágikus formulák alkalmazása idézi elő. Ez már a 163-165-ös fejezetek témája is, ahol Amon különböző
panikónikus formái jelennek meg a szövegekben, az istenség egy félelmetes mindenek felett álló univerzális
isten képét ölti. Amon a homlokára telepedett uraeusz-kígyója keltette lángnyelvek védelmében,
ellenségeitől óvva teheti meg naponkénti útját. Az uraeusz-kígyó védelme a szövegek tanúsága szerint az
udzsat-szem védelmében történő utazással azonos.
____________ 1 DE CENIVAL 1992, 109; ÉTIENNE 2002, 110. 2 Abüdoszban csupán Dzsed-hor és családja szolgáltatnak információt papi címeket illetően, a hermopoliszi
hypokephalok felirata nem említ címeket, ásatási kontextusuk pedig ismeretlen, így ezeket a központokat
illetően nem vonhatunk le általános következtetéseket.
11 11 11
I. tá
bla
Reg
iszt
er t
ipol
ógia
:
Kla
sszi
kus
koro
ngok
(K
) 4
regi
szte
res
(„sz
tend
erd”
):...
3
regi
szte
res:
……
……
……
……
…..…
……
……
……
2 re
gisz
tere
s: …
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
1 re
gisz
tere
s:…
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
…..…
.
Kon
cent
riku
s: …
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
……
…
Par
is, L
ouvr
e,
N35
26
Par
is, B
ibli
othè
que
Nat
iona
l, E
174
,b
Mye
rs h
ypok
epha
l
Lon
don,
BM
, EA
37
907
Par
is, L
ouvr
e, N
3182
10 10 10
Varga E. 1998b. Les hypocéphales. in: AcArch (B) 50, 29-41.
Varga E. 2002a. Fragments d’ hypocéphale de Thébes (TT 32), in: Festschrift Arne Eggebrecht zum 65.
Geburtstag am 12. März 2000. HÄB 48. Hildesheim, 117-124; Tafel 24-30.
Varga E. 2002b. Les hypocéphales, in: AcArch (B) 53, 61-84.
Wüthrich A. 2010. Eléments de théologie thébaine les chapitres supplémentaires du Livre des Morts. SAT
16. Wiesbaden.
Rövidítés jegyzék:
AcArch (B) = Acta Archaologica. Acad. Scientiar. Hungar. Budapest.
AcOr(B) = Acta Orientalia. Budapest.
Ä&L = Ägypten und Levante. Wien.
AegetPan = Aegyptus et Pannonia. Budapest.
BAR – IS = British Archaeological Reports. International Series. London.
BdE = Bibliothčque d’Étude. Le Caire.
BMHBA = Bulletin du Musée Hongrois de Beaux-Arts. Budapest.
BSAK= Studien zur Altägyptischen Kultur. Beihefte, Hamburg.
CdE = Chronique d’Égypte. Bruxelles.
HÄB = Hildesheimer ägyptologische Beitrage. Hildesheim.
JARCE = Journal of the American Research Center in Egypt. Boston. New York.
JEOL = Jaarbericht van het vooraziat.-egyptisch Genootschap, Ex Oriente Lux. Leiden.
JSSEA = Journal of the Society of the Studies of Egyptian Antiquities. Toronto.
OLA = Orientalia Loveniensia Analecta. Leuven.
OMRO = Oudheikundige Mededelingen uit het Rijksmuseum van Oudheden, Leiden.
OPEES = Egypt Exploration Society Occasional Publications. London.
P. L. Bat. = Papyrologica Lugduno-Batava. Leiden.
RdE = Revue d’Égyptologie. Paris.
RRÉ = Revue Roumaine d’Égyptologie. Bucureşti.
SAK = Studien zur altägyptischen Kultur. Hamburg.
SAT = Studien zum altägyptischen Totenbuh. Wiesbaden.
StudAeg = Studia Aegyptiaca, Budapest.
YES = Yale Egyptological Studies. New Haven.
3 3 3
Hypokephal, Párizs, Louvre N 4402
Plakett, Párizs, Louvre E 14240
A hypokephal, a korong közepén ábrázolt jelenetek alapján az óegyiptomi felfogás szerint maga az
udzsat-szem pupillájával azonos, amelyben Amon titokzatos és félelmetes formái gondoskodnak arról, hogy
a hypokephal valóban, mint a napkorong sugározhassa életadó és oltalmazó energiáját az elhunyt feje felé.
A fej védelmezésének, már az őskor óta fontos szerepe van az egyiptomi halotti kultuszban. A Piramis- és
Koporsószövegek utalásai pedig egyértelművé teszik, hogy a fejet az egyiptomi papok a Napistennel,
magával Rével azonosították. A fej védelme, az óegyiptomi kultúrában így mindvégig kiemelt helyet kapott,
vitális jellegének megőrzése a halotti kultuszban időről időre változó praktikák révén köszönt vissza.
Ennek az óhajtott védelemnek talán legkiforrottabb manifesztuma a IV. században megjelent hypokephal
formájában öltött testet.
2. A disszertáció célkitűzései
2007-ben szakdolgozati témám volt a hypokephalokat érintő kérdések és problémák ismertetése. A
szakdolgozattal megalapoztam és kijelöltem a disszertációban megvalósítani szándékolt kutatást is.
A hypokephalok az egyiptológia egy kevéssé kutatott témája. Varga Edith 1961 és 1998 között
feldolgozta a korongok előzményeit, melynek során az őskortól kezdve áttekintette a fejet óvó óegyiptomi
hagyományok színes világát. Cikkeinek köszönhetően került be a köztudatba ismét a hypokephal fogalma. A
ma ismert példányok kétharmadát gyűjtötte össze és több cikkében publikálta azokat.3 A Későkorban
megjelent amulett elemzésével és tipologizálásával továbbá az időközben előkerült darabok feldolgozásával
4 4 4
rám hárult a feladat, hogy katalógus formájában közreadjam az amulettek rendszerező tanulmányát.
Már 2007-es szakdolgozatomban rávilágítottam a hypokephalokat körüllengő téves
meghatározásokra, ezek most részletesen is bemutatásra kerülnek. A dolgozat elején lényegesnek tartottam a
tévesen fejalátétnek vélt tárgyak kiigazítását:
A szakkarai előkerülésű terracotta tálkákat tévesen vélték hypokephalnak, régészetileg bizonyítható,
hogy ezek nem a múmiák feje alól kerültek elő, hanem a szarkofág teremben helyezték el azokat a szarkofág
mellett.
Az utóbbi évek fantazmagóriái a „szögletes és háromdimenziós hypokephalok” kategóriái, melyek
részben a koporsó fejrészénél megjelenő, a HK 162 fejezetét idéző panelt, részben a fejezet szövegével
ellátott szobrokat jelöli. Mindezek a hypokephal fogalmának teljes félreértelmezései. Egy tárgy, csak azért
mert a HK 162-es fejezetét írják rá, nem felel meg a hypokephal amulett kategóriájának.
3. A hypokephal elemzése
3.1 A hypokephal szerkezete (I. tábla)
A fejalátétek felületét gazdagon dekorálták, és látták el különféle szövegekkel. Az elemzés a
dekoráció rendszerbe foglalásával alapozható meg.
A peremre általában egy körkörös feliratot írtak, ez határolja a belső területet, az úgynevezett
képmezőt. A dolgozat tipológiái erre a két területre fokuszálnak.
A képmezőt vízszintes vonalakkal kisebb sávokra, regiszterekre osztották. A korongok rajzolatának
morfológiájában az egymással szembenéző két-két regiszterre osztott hypokephal jelentette a legelső és
legelterjedtebb formát (Thébától Memphiszig). Így a későbbi ikonográfiai elemzésemet is elsődlegesen
ehhez a „sztenderdhez” igazítottam.
A legteljesebb, tehát sztenderd korong négyregiszteres, a három- vagy kettőregiszteres példányok
redukált ikonográfiát mutatnak. Ezeken csak időnként jelenik meg merőben új ábrázolás, ami azonban csak
variációja az eredeti alapgondolatnak.
A regiszter-morfológia alapján el kell különítenünk a sztenderdtől a koncentrikus és textil
hypokephalok körét, melyeknek ikonográfiája számos karakterében eltér a mintától.
_________________ 3 VARGA 1961; VARGA 1962; VARGA 1968; VARGA 1982; VARGA 1989; VARGA 1993; VARGA 1994; VARGA 1998a; VARGA 1998b;
VARGA 2002a; VARGA 2002b.
III
IV
IIb
Ic
IIIa
d-e a-b
IIa IIc
éjszaka
nappal
Ny K
K Ny
9 9 9
Raven M. J. – Demarée R. J. 2005. Ceramic Dishes used in the Preparation of Kyphi. in: JEOL 39, 39-94.
Schreiber G. 1999. Remarks on the Iconography of Wind-Gods. in: RRÉ 2-3, 85-103.
Schreiber G. 2003. Late dynastic and Ptolemaic painted pottery from Thebes (4th-2nd c. BC). Dissertationes
Pannonicae III.6. Budapest.
Schreiber G. 2006a. The Theban Necropolis from the Late New Kingdom to the Early Ptolemaic Period. A
Case Study: The Archeological Material from TT32. Doktori disszertáció. Budapest.
Schreiber G. 2006b. Ptolemaic Cartonnages from Thebes. in: AegetPan 3, Budapest, 227-247.
Schreiber G. 2007. The Final Acts of Embalming. An Archaeological Note on Some Rare Objects in
Theban Elite Burials of the Early Ptolemaic Period. in: ENDREFFY, K. – GULYÁS, A. (eds.), Proceedings of
the Fourth Central European Conference of Young Egyptologists. 31 August – 2 September 2006, Budapest.
StudAeg XVIII. Budapest, 337-356.
Schreiber G. 2011. Early and Middle Ptolemaic Funerary Art at Thebes (ca.306-88 BC). in: HAWAS, Z. et
al.(eds.), Proceedings of the Colloquium on Theban Archaeology at the Supreme Council of Antiquities,
November 5, 2009. Cairo, 105-140.
Schreiber G. in print. Crocodile gods on a late group of hypocephali, document presented at the Tenth
Internatonal Congress of Egyptologists, Rhodes in 2008. (Összefoglalót lásd: KOUSOULIS, P. (ed.), Tenth
International Congress of Egyptologists. Abstracts of Papers. Rhodes. 2008, 220-221).
Schreiber G. - Vasáros Zs. 2005. A Theban Tomb of the Late Third Intermediate Period on El-Koha. in:
AcArch (B) 56, 1-27.
Smith M. 2009. Traversing Eternity. Texts for the Afterlife from Ptolemaic and Roman Egypt, Oxford.
Vallée-Damien B. 2007. Les hypocéphales, in: GOYON J.-Cl. (ed.), Proceedings of the Ninth International
Congress of Egyptologists. OLA 150. Leuven, 1869-1880.
Vallée-Damien B. 2009. Les hypocéphales. Une glorification lumineuse d’Osiris. in: MARAVELIA, A.-A.
(ed.) En Quête de la Lumière. In Quest of Light. Mélanges in Honorem Ashraf A. Sadek. BAR - IS 1960.
Oxford, 137-142.
Varga E. 1961. Le travaux préliminaires de la monographie sur les hypocéphales. in: AcOr (B) XII, 235-
247.
Varga E. 1962. Podgatovitelnie rabotî dlja monografi o gipokafala. in: Trudy 25. meždunarodnogo
kongressa vostokovedov. Moskova, 166-167.
Varga E. 1968. Le fragment d’un hypocéphale égypien. in: BMHBA 31. Budapest. 3-15; 95-103.
Varga E. 1982. L’apparition du CT 531 sur des masque de cartonage à la Basse Époque. in: L’Égyptogie en
1979. Axes prioritaires de recherch II, Colloque Internacionaux du CNRS, No. 595. Paris. 63-71.
Varga E. 1989. Remarques sur les données généalogiques de la statue-bloc de P(A)-wrm /P(A)-wrm
kockaszobrának genealógiai adataihoz. in: BMHBA 70-71, 7-9; 129-130.
Varga E. 1993. Recherche Généalogique. in: Aegyptus Museis Rediviva- Miscellanea in honorem Hermanni
de Meulenaere. Bruxelles, 185-196.
Varga E. 1994. Ex-votos provenant de Deir el-Bahari. in: Hommages à Jean Leclant. BdE 106/4. Paris,
403-410.
Varga E. 1998a. Napkorong a fej alatt. Apollo könyvtár 18. Budapest.
8 8 8
in: GYŐRY, H. (ed.), „Le Lotus qui sort de terre”: Mélange offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément.
Budapest, 101-112.
Haslauer E. 2001. Hypocephali in Wien und im Asasif. in: GYŐRY, H. (ed.), „Le lotus qui sort de terre”.
Mélanges offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément. Budapest, 173-184.
Hellinckx B. 2001. The symbolic assimilation of head and sun as expressed by headrests. in: SAK 29, 61-95.
Illés O. 2006. Single Spell Book of the Dead Papyri as Amulets. in: BACKES, B. – MUNRO, I. – STÖHR, S.
(Hrsg.) Totenbuch-Forschungen. Gesammelte Beiträge des 2 Internationalen Totenbuch-Symposiums 2005.
SAT 11. Wiesbaden, 121-130, pl. 1-3.
Kákosy L. - Schreiber G. 2003. Use and re-use. An overview of the post-Ramesside Burials in TT 32. in:
KLOTH, N. et al. (ed.), Es werde niedergelegt als Schriftstück: Festschrift für Hartwig Altenmüller zum 65.
Geburstag. BSAK 9. Hamburg, 203-209.
Klotz D. 2006. Adoration of the Ram: Five Hymns to Amun-Re from Hibis Temple. YES 6. New Haven.
Klotz D. 2008. Kneph: The Religion of Roman Thebes. New Haven.
Leemans C. 1885. Hypocéphal Égyptien du Musée Royal Néerlandais d’antiquités à Leide, in: Actes du
Sixième Congrés International des Orientalistes tenu en 1883 à Leide, parte 4. Leiden, 89-128 + Pl.
Liptay É. 2012. The bull coming out of the mountain. The Changing context and connotations of an
iconographic motif. in: KÓTHAY, K. (ed.), Art and Society. Ancient and Modern Contexts of Egyptian Art.
Proceedings of the International Conference held at the Museum of Fine Arts, Budapest, 13–15 May 2010
Budapest. Budapest, 169-184.
Miatello L. 2008. The Hypocephalus of Takerheb in Firenze and the Scheme of the Solar Cycle. in: SAK 37,
277-287.
Mosher Jr. M. 1992. Theban and Memphite Book of the Dead Traditions in the Late Period. in: JARCE 29,
143-172.
Mosher Jr. M. 2001. The Papyrus of Hor (BM EA 10479) with Papyrus MacGregor: the Late Period
Tradition of Akhmim. Catalogue of Books of the Dead in the British Museum 2. London.
Mosher Jr. M. 2002. The Book of the Dead Tradition at Akhmim during the Late Period. in: EGBERTS, A. -
MUHS, B. P. – VLIET, J. van der (eds.), Perspectives on Panopolis. An Egyptian town from Alexander the
Great to the Arab Conquest. Acts from International Symposium Held in Leiden on 16, 17 and 18 December
1998. P. L. Bat. 31. Leiden, 201-209.
Niwiński A. 1993. Excavations in a Late Period priest’s mummy at the National Museum Warsawa (1989).
in: Atti VI Congresso Internationale di Egittologia. vol. II. Torino, 353-361.
Quaegebeur J. 1995. À la recherche du haut clergé thébain à l’époque gréco-romaine. in: VLEEMING, S. P.
(ed.), Hundred-Gated Thebes. P. L. Bat. 27. Leiden, New York, Köln, 139-161.
Quirke S. 1999. Two Books of the Dead of a Ptolemaic Psamtek. in: OMRO 79, 37-66.
Raven M. J. 1980. The 30th dynasty Nespamedu Family. in: OMRO LXI, 19-31; pl. 2-5.
Raven M. J. 1993. Mummies onder het mes. Leiden.
Raven M. J. 1997. Hypocephalus of the priestess of Amun, Tairet. in: SCHNEIDER, H. D. (ed.), Life and
Death under the Pharaohs. Egyptian Art from the National Museum of antiquities in Leiden, The
Netherlands. Perth, 148.
5 5 5
3.2 Az ikonográfia értelmezése
Az ikonográfia elemzése rámutatott a regiszterek és az egyes ábrázolások helyes szekvenciájára is. A
téma, a Napciklus egy későkori megfogalmazása, melybe a két belső regiszter (II. és IV.) ábrázolásai
különleges módon illeszkednek: ábrázolásaik (négy kosfejes Amon-Ré (bA dmD); a két égitest találkozása
(snsn-kA.wj) az életet adó energia és fény létrehozásáért voltak felelősek. A korong képmezője a Nap útjának
ábrázolásával egyfajta mikrokozmoszt teremt az elhunyt feje alatt. A két ellentett hemiszféra a nappal és az
éjszaka szembenállását tükrözi. A kozmikus események körforgását ezen túlmenően, egyrészt már maga a
korongforma, másrészt a körfelirat végtelenséget kifejező jellege is sugallja.
3.3 Körfeliratok
Az ikonográfia elemzését a körfelirat szövegek rendszerezése követi. Felosztásomban hat
szövegtípust különítettem el, de az egyes szövegtípusok között fel-felbukkan néhány átmeneti példány is,
amely magában egyesítheti különböző szövegcsoportok mondásait.
A rendszerezés segítséget nyújt a korongok egy-egy típusát megállapítani, és összefüggést teremt az i.e. IV-
II. század közötti hypokephal hagyomány fejlődésének körvonalazásához.
Körfelirat tipológia:
1. Az „...jnk HkA pwj wab…” incipittel kezdődő korongok és azok variánsai
2. Az „...j +bA.tj…” invokációval kezdődő hypokephalok és variánsai
3. A HK 162-es fejezet szövegét idéző korongok
4.„Oziriánus” szövegek (invokációk a temető isteneihez, áldozati formulák, genealógiák)
5. A „hj pr.w sn-tA aq.w…” incipittel kezdődő körfelirat
6. Egyetlen előfordulású szövegek
4. Eredmények
A szövegek elemzése után elkülönítésre kerültek a különböző műhelytradíciók. Ennek során egyrészt
elhelyeztem a hypokephalt az egyes kultuszközpontok i.e. IV - II. századokra jellemző temetkezési
mellékletei között, másrészt kiemeltem az adott központ hypokephal gyártásának lokális karaktereit:
• minden központra jellemző olyan sajátosság, amely csak a saját műhelyt határozza meg.
A IV. századra datált (thébai, abüdoszi és akhmimi) első korongok valamennyi esetben
négyregiszteresek voltak (sztenderd hypokephal) és feltehetően az első szövegcsoportba tartozó mondást
írták a korongok peremére. Önmagában ez a megállapítás azonban egy-egy példány datálásában nem
feltétlenül segít, ehhez kizárólag a korongokon feltűntetett genealógiák nyújthatnak egyértelmű választ.
A III. századra nem csak a regiszterek számában és szerkezetében, de a szövegek terén is nagy változatosság
mutatkozik.4 A második (Thébában és Hermopoliszban) és a harmadik szövegtípus (Thébában) a III. század
első felében jelent meg. A negyedik szövegtípus (Thébában, Akhmimban és Memphiszben) feltehetően II.
Ptolemaiosz uralkodása után vált általánossá.
A negyedik szövegtípus alkalmazása együtt járt a hypokephal-regiszterek szemszögében
6 6 6
bekövetkezett változásokkal is: a korongok regiszterei egyre többször egy irányba fordulnak, a sztenderd
elrendezéstől mind gyakrabban térnek el és tévesztik össze a regiszterek sorrendjét is.
Memphiszben ezzel szemben egy egyéni fejlődési vonal mutatkozik, innen eleddig csupán textil
hypokephalok ismertek, melyek ikonográfiájukat inkább a HK 134-es fejezetéből merítették. Ennek tartalma
szintén az elhunyt védelmében és apoteózisában jelentkezik. Ez a felső-egyiptomitól eltérő fejlődési vonal
érthető, ha a Halottak Könyve memphiszi fejlődésére gondolunk. Itt az Amon-központú kiegészítő fejezetek
(a HK 163-165) nem kaptak akkora népszerűséget, mint Thébában vagy Akhmimban, sőt Memphiszben ki is
hagyták a Halottak Könyvéből, csupán a 162-es fejezet maradt része az itteni hagyománynak.
A memphiszi vásznak szemben a felső-egyiptomi darabokkal jórészt a III. század végéről, a II. század
idejéből maradtak fenn. Feltételezhetjük, hogy a III. század végén, a II. század elején kitört thébai lázadások
és az országot sújtó nehéz gazdasági helyzet a temetkezések színvonalának tekintetében még az elitet is
mértékletességre szorította, a hypokephalok használata Thébában már csak sporadikusan fordul elő, míg az
északi városban a hagyomány úgy tűnik zavartalanul folytatódott és a hypokephal egyedi interpretációban
virágkorát élte.
A doktori képzés idején és a dolgozat megírása során is mindvégig a korongokon feltűnő
genealógiák felkutatása és a proszopográfiai adatok bővítése fontos részét képezte munkámnak, ennek
köszönhetően, sok esetben, az ásatási kontextusukból kiszakított múzeumi példányok elhelyezhetővé váltak
egy-egy családfa-rendszerben, emellett a genealógiák tisztázása biztos támpontot jelentett az egyes
korongok datálása terén is, a rekonstruált családfák pedig segítettek a hypokephal hagyomány fejlődésének
körvonalazásában.
5. A katalógus
A dolgozatot katalógus zárja, melyben az egyes példányokról kinyomozott részletes információk,
genealógiai rekonstrukciók, indexek és a tárgyak fényképe és/vagy rajza található.
___________________ 4 Már Varga Edith is rámutatott, hogy a III. században bekövetkezik a regiszterek számának fogyatkozása és az ikonográfia
elszegényedése, ez a folyamat pedig együtt járt az egyszerűsödő szövegek használatával is (VARGA 1968, 96).
7 7 7
A témához fűződő saját publikációk jegyzéke:
Mekis T. 2008. Données nouvelles sur les hypocéphales. in: Kút VII/2, Budapest, 34-80.
Mekis T. 2008. Adalékok a hypokephálok tipológiai rendszerezéséhez. in: Egyiptomi Füzetek 8/1, Budapest.
Mekis T. 2011. L’équipement funéraire de la prętresse thébaine Nestaneteretten. in: Chronique d’Égypte
LXXXVI, Bruxelles, 41-81.
Mekis T. – Sayed T. – Abdalla K. 2011c. The ensemble of Djed-hor in the Egyptian Museum of Cairo. in:
Revue d’Égyptologie 62, Paris, 89-104; coulor pl. 7-9.
Mekis T. 2012. Two hypocephali and some other Ptolemaic finds from Theban Tomb (Kampp) -43-. in:
Journal of the Society for the Study of Egyptian Antiquities 37, Toronto, 9-37.
Budka J. – Mekis T. – Bruwier M.-C. in print. Re-use of Saite temple tombs in the Asasif during the early
Ptolemaic time – the tomb group of Mw.t-Mnw from TT 414. in: Ägypten & Levante 22, Wien, hamarosan
Mekis T. in print. The Cartonnage of Nestanetjeretten (Louvre AF 12859; MG E 1082) and its Enigma. in:
Bulletin de l’Institut Français d’Archéologie Orientale 112, Le Caire, forthcoming.
A munka témájához szorosan kapcsolódó publikációk jegyzéke:
Clarysse W. 1998. Hypocephalus from the Ptolemaic Memphis in Vienna. in: CLARYSSE W. et al. (eds.),
Egyptian Religion. The Last Thousand Years: Studies Dedicated to the Memory of Jan Quaegebeur. OLA
84. Leuven, 321-327.
De Cenival J.-L. 1990. Disque funéraire d’Ousirour, fils d’Horemheb, Disque funéraire de Iahmes, fils
d’Isetrechet. in: Hommage de l'Europe àChampollion. Mémoires d'Égypte Notice descriptives des objets
présentés (Exposition, Strasbourg, église Saint-Paul — Paris, Bibliothèque Nationale — Berlin, Musée
d'égyptologie). Strasbourg, 59, H37-H38.
De Meulenaere H. 1989. Notes de prosopographie thébaine. in: CdE LXIV, 55-73.
De Meulenaere H. 1994. Recherches sur un PA-wrm Thébain. in: CHRISTOPHER, E.- ANTHONY, L. –
MONTAGNO, L. (eds.), The Unbroken Reed. Studies in the Culture and Heritage of Ancient Egypt in Honour
of A. F. Shore. OPEES. London, 216-220.
Depauw M. 2002. The Late Funerary Material from Akhmim. in: EGBERTS, A. - MUHS, B. P. – VLIET, J.
van der (eds.), Perspectives on Panopolis. An Egyptian town from Alexander the Great to the Arab
Conquest. Acts from International Symposium Held in Leiden on 16, 17 and 18 December 1998. P. L. Bat.
31. Leuven, 71-81.
Étienne M. 2002. Hypocéphale. in: CHARRON, A. (ed.), La mort n’est pas une fin. Pratiques funéraires en
Égypte d’Alexandre à Cléopâtre. Arles, 110, no 47.
Gee J. 2001. Towards an Interpretation of Hypocephali. in: GYŐRY, H. (ed.) „Le Lotus qui sort de terre”:
Mélange offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément. Budapest, 325-334.
Gee J. 2006. Non round hypocephali. in: GYŐRY, H. (ed.), Acta Symposii Anno 2004. AegetPan 3.
Budapest, 99-117.
Gestermann L. 2001. „Gegrüßest seiest Du, Schöngesichtiger” - Zur Bonner Mumienmaske des Imhotep,