Embed Size (px)
Citation preview
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Társadalomtudományi Kar
Olaszország regionális fejlesztéspolitikája
a 2007-2013-as Nemzeti Stratégiai Keretdokumentum alapján
Konzulens:
Szentgyörgyi József
Készítette:
Homonnay László
HOLNABB.ELTE
Nemzetközi tanulmányok szak
2011. november
2
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS.........................................................................................................................4
2. Olaszország általános bemutatása..................................................................................6
2.1. Földrajz ......................................................................................................................... 6
2.2. Társadalom .................................................................................................................... 7
2.3. Nyelv.............................................................................................................................. 8
2.4. Gazdaság ....................................................................................................................... 9
2.5. Államforma és törvényhozás ...................................................................................... 10
2.6. Közigazgatás ................................................................................................................ 11
3. Itália történelmi háttérképe az egységes olasz állam létrejöttéig..................................13
3.1. Észak-Itália történelmi háttérképe .............................................................................. 14
3.2. Dél-Itália történelmi háttérképe ................................................................................. 16
3.3. Az egységes olasz királyság létrejötte ......................................................................... 17
4. Az olaszországi regionális politika története.................................................................19
4.1. Az 1861-es egységes olasz állam létrejöttétől az 1948-as Alkotmánymódosításig ..... 19
4.2. Az 1948-as Alkotmány ................................................................................................. 19
4.3. 1948-1968: a megtorpanás időszaka a regionális politikában .................................... 21
4.4. 1968-1996: a regionalizmus gyakorlati megvalósulásának időszaka .......................... 21
4.5. A ligák megjelenése ..................................................................................................... 22
4.6. A 2001. évi alkotmánymódosítás ................................................................................ 23
5. Az olaszországi regionális különbségek a GDP-ben........................................................24
5.1. Az uniformitás időszaka .............................................................................................. 24
5.2. A távolodás időszaka ................................................................................................... 27
5.3. A közeledés időszaka ................................................................................................... 28
5.3.1. Az olasz gazdasági csoda .................................................................................... 29
5.3.2. Lakásépítési program .......................................................................................... 30
5.3.3. A Déli Alap ........................................................................................................... 30
5.3.4. Az 1950-es földreform ......................................................................................... 31
5.4. Eredmények ................................................................................................................ 32
5.5. Különbségek a vásárlóerő paritáson számolt egy főre jutó GDP-ben 2000 után ....... 33
3
6. A 2007-2013-as időszak regionális és kohéziós politikája...............................................34
6.1. Az EU regionális és kohéziós politikájának finanszírozási számai és
célkitűzései .................................................................................................................. 34
6.2. Olaszország regionális és kohéziós politikájának finanszírozási számai ..................... 35
6.3. A Nemzeti Stratégiai Keretdokumentumok ................................................................ 37
7. A QSN...........................................................................................................................38
7.1. Makro célok ................................................................................................................. 38
7.2. Prioritások és eredmények ......................................................................................... 40
7.2.1 1. prioritás: Humánerőforrás-fejlesztés .............................................................. 41
7.2.2. 2. prioritás: Kutatás-fejlesztés (K+F).................................................................... 42
7.2.3. 3. prioritás: Energia és környezet ........................................................................ 43
7.2.4. 4. prioritás: Társadalmi befogadás, életminőség javítás, térségi vonzerő
növelés ............................................................................................ 45
7.2.5. 5. prioritás: Természeti és kulturális erőforrások fejlesztése .............................. 46
7.2.6. 6. prioritás: Közlekedési hálózat fejlesztés .......................................................... 48
7.2.7. 7. prioritás: Foglalkoztatás és a termelői szektor versenyképességének
javítása............................................................................................49
7.2.8. 8. prioritás: A városok és az urbanizált területek fejlesztése .............................. 51
7.2.9. 9. prioritás: A gazdaság nemzetköziesítése és beruházás vonzás ...................... 52
7.2.10. 10. prioritás: Kormányzati és intézményi kapacitás-fejlesztés............................ 54
7.3. A források lehívásának mértéke félidőben ................................................................ 54
8. Operatív programok.....................................................................................................55
8.1. Közlekedési hálózatok és mobilitás nemzeti operatív program ................................. 55
8.2. Kutatás és versenyképesség nemzeti operatív program ............................................ 56
8.3. Biztonság a fejlődésért nemzeti operatív program ..................................................... 57
8.4. Megújuló energia és energiatakarékosság interregionális operatív program ............ 58
8.5. Az olasz-svájci hátáron átnyúló területi együttműködési operatív program .............. 59
8.6. Piemont regionális operatív programja ...................................................................... 60
9. ÖSSZEFOGLALÁS...........................................................................................................64
10. Ábrák és táblázatok......................................................................................................66
11. Irodalomjegyzék...........................................................................................................70
4
1. BEVEZETÉS
A témaválasztás indoklása:
A szakdolgozati téma kiválasztásakor azért esett a döntésem Olaszország
regionális fejlesztéspolitikájának a bemutatására, mert hét és tizenkétéves korom között
Piemont régiójában, ezen belül pedig Torinóban nevelkedtem, így nagyon erős
kötelékek fűznek ehhez az országhoz. A régió fogalmával, már az általános iskola alsó
tagozatában találkoztam, a regionális különbségekből fakadó társadalmi feszültségeket
pedig saját magam is számtalanszor tapasztaltam, amikor az ország különböző régióiból
érkező osztálytársaim az eltérő szociokulturális hátterük miatt, gyakorta éles vitába
keveredtek egymással a származásukat illetően. Ahogy idősödtem, fokozatosan rájöttem
arra, hogy az olaszországi regionális különbségeknek régre nyúló gyökerei vannak, és
oka sok rétegű. Miután a nemzetközi tanulmányok szakon a regionális fejlesztés
szakirányt választottam, nem volt kérdés számomra, hogy Olaszországról fogok írni
diplomamunkámban. A 2007-2013-as Nemzeti Stratégia Keretdokumentum tárgyát
azért emeltem dolgozatom címének központjába, mert érdeklődéssel töltenek el a
legújabb olaszországi fejlesztéspolitikai célok, és ezek ebben a nemzeti
dokumentumban vannak rögzítve.
A dolgozat felépítése:
A dolgozatot a jelen Olaszország általános bemutatásával kezdem, hogy az
olvasó egy átfogó képet kapjon az ország földrajzáról, társadalmi szerkezetéről, az olasz
nyelv kialakulásáról és sokszínűségéről, a gazdaságáról, az államformáról és
törvényhozásról, illetve a közigazgatási rendszer felépítéséről. Ezt követően,
szükségesnek tartom röviden bemutatni Itália történelmi háttérképét, hogy rámutassak
az északi és déli országrész gyökeresen eltérő történelmi pályájára. A fejezetet az
egységes olasz királyság létrejöttének bemutatásával zárom le.
A történelmi felvezető rész után, az idősík folytonosságának megtartása mellett,
áttérek az olaszországi regionális politika történetének a bemutatására. A folyamatot az
egyesítés és az 1948-as Alkotmány közötti időszakkal kezdem, majd bemutatom az
Alkotmány regionális politikára vonatkozó változtatátásait. Ezután kísérletet teszek az
olasz regionalizációs folyamat zavaros évtizedeinek a felvázolására, hogy elérjek a
5
kilencvenes évekbeli liga mozgalmak megjelenéséig. A fejezetet a 2001. évi
alkotmánymódosítás új elemeinek a vizsgálatával zárom le.
Mivel a regionalizáció folyamatának alakulása elsősorban politikai jellegű
indittatásokon alapul és egy önálló területként is felfogható, célszerűnek tartottam a
gazdasági regionális különbségek vizsgálatát ettől elválasztani. A gazdasági
különbségek mibenlétét, elsősorban a GDP mérőszámának regionális vizsgálatában
ragadtam meg, mert ez a mutató bír a legnagyobb szintetizáló erővel a fejlettségbeli
különbségek összehasonlításában. Ennél a pontnál azonban kénytelen voltam megtörni
az eddig lineárisan haladó idősíkot, mert mint az majd látható lesz, a gazdasági
különbségek mértéke az északi és déli területek között történelmi korok mentén
változtak. Az egyesítés előtt a GDP vonatkozásában például nem igazán voltak jelentős
különbségek regionális szinten. A differenciálódás csak a XX. század első évtizede után
kezdett el kialakulni és a II. Világháborút követően érte el maximumát. Ezt követően a
nagy gazdasági fellendülésnek és a különböző felzárkóztatási intézkedéseknek
köszönhetően, megkezdődött egy lassú konvergencia a gazdasági értelemben elszakadó
régiók között, ami azonban csak az 1970-es évekig tartott, nagyjából az első
olajválságig. A GDP-ben mért regionális különbségek a 2000-es évek elejére is nagy
mértékűek maradtak.
Az általam szükségesnek tartott bevezető rész után bemutatom, az Európai Unió
2007-2013-as költségvetési időszakának általános célkitűzéseit és finanszírozási számait
a regionális és kohéziós politikában, illetve felvázolom azt is, hogy az Olaszország
támogatására szánt EU-s források hogyan oszlanak meg az egyes célkitűzések alá
tartozó régiók között. Ezt követően az olasz Nemzeti Stratégia Keretdokumentum
makro céljait, illetve annak tíz prioritását ismeretetem. A prioritások rövid bemutatása
után, megpróbálom vázolni az EU-s források felhasználásának köszönhető eddig elért
részeredményeket. Mivel a költségvetési időszak még nem zárult le, az eredmények
nem állnak teljeskörűen rendelkezésre. A programok végrehajtásának értékelése előre
rögzített indikátorok mentén történik. Ezek gyakran területspecifikus eredményeket
mutatnak ugyan, és általános érvényű tartalommal ritkán bírnak, azonban jól
megragadható tartalmuk van és kiváló összehasonlítási erővel rendelkeznek. A dolgozat
tartalmi részét egyes operatív programok rövid bemutatásával zárom le. Bemutatom
azok fajtáit, céljait, finanszírozási kereteit és rámutatok arra is, hogy milyen szoros
összhangban állnak a Nemzeti Stratégia Keretdokumentumban összefoglalt
6
célkitűzésekkel. Az operatív programok kiválasztásánál ügyeltem arra, hogy az operatív
programok mind a négy nagyobb kategóriájából kiválasszak legalább egyet.
2. Olaszország általános bemutatása
Az 2-es fejezetben a jelen Olaszországát mutatom be földrajzi, társadalmi,
nyelvi, gazdasági, államforma és törvényhozási, valamint közigazgatási aspektusból.
2.1. Földrajz
Olaszország (301.338 km2) az Appennini-félszigeten helyezkedik el, Európa déli
részén. A félsziget 1300 kilométer hosszan nyúlik be a Földközi-tenger medencéjébe (1.
ábra). Az ország területéhez tartozik még Szicília (a Mediterráneum legnagyobb
szigete) és Szardínia szigete is. A klíma északon kontinentális jellegű, dél fele haladva
viszont egyre inkább érvényesül a mediterrán éghajlat. A tengerpartokat (7.456 km) öt
tenger mossa: az Adriai-, a Jón-, a Tirrén-, a
Ligúr- és a két kisebb, a Szicíliai- és a
Szardíniai-tenger. A félszigeten egyetlen pont
sem fekszik 100 kilométernél messzebb a
tengertől. Az ország 35%-a hegyvidék, 42%-a
dombság és mindössze 23%-a síkság.1 Az
átlagos tengerszinti magasság 337 méter. A két
legfontosabb hegylánc az Alpok és az
Appennini. Míg az Alpok Európa legmagasabb
(Mount Blanc – 4.810 m) hegycsúcsaival
félkörív formában határolják az országot
északról, addig az Appennini, kicsit kevesebb,
mint háromezer méteres csúcsaival (Gran
Sasso – 2.912 m) észak-dél irányban vágja
1 Portale e directory per l’educazione e la didattica, geografia italiana, la geografia fisica dell’italia, 2011.
(Forrás: http://www.dienneti.it/index.htm)
1. Ábra: Olaszország domborzati térképe. (Forrás:
http://olaszorszag.terkepek.net/olaszorszag.jpg)
7
ketté a félszigetet.2 Az északi részen a két hegyvonulat között terül el az ország
legnagyobb egybefüggő síksága, ami az összes síkság háromötödét alkotja: a Pianura
Padana3 (46.000 km
2), amit az ország leghosszabb folyója a Fiume Po
4 (652 km) és
annak nagykiterjedésű (70.000 km2) sűrű mellékfolyó-hálózata fragmentál.
5 Jelentős
folyónak számít még az Adige (410 km) és a Tevere (405 km).
2.2. Társadalom
Olaszország népessége a legfrissebb 2011-es adatok alapján
60.626.442 fő (2. ábra). Ebből 4.570.317 külföldi állampolgárságú.
A népességnövekedés mértéke évi 0,42%, amivel az ország a 156.
helyet foglalja el a világban. A teljes népesség területi
megoszlásának aránya az öt makro régióban a következő képet
adja: 16.120.067 fő Észak-nyugaton, 11.643.194 fő Észak-keleten,
11.950.322 fő Középen, 14.186.373 Délen, 6.726.486 fő pedig a
szigeteken lakik.6 A népesség korcsoportos megoszlás a következő
képet adja: a lakosság 13,8%-a 0-14 év közötti, a 65,9%-a 15-64 év
közötti, a 65 év felettiek aránya pedig 20,3%. Az átlag életkor a
férfiak esetében 42,4 év, a nők esetében 44,7 év. A várható
élettartam átlagosan 81,77 év. Az etnikai kisebbségek német, francia, szlovén, albán és
görög csoportokból állnak. Az egyetlen hivatalos nyelv az olasz, de léteznek olyan
területek, ahol a lakosság nagyobb részben más idegen nyelvet beszél. Ilyen területeket
találni például Trentino-Alto Adige egyes részein (német), Valle d’Aostaban (francia)
vagy Triesztben (szlovén). Az ország lakosságának 90%-a római katolikus
(egyharmaduk gyakorolja is a vallást), a maradék 10% pedig javarészt protestáns és
zsidó vallású, de létezik egy növekvő számú muzulmán vallású kisebbség is. A
népesség 68%-a városban vagy városi agglomerációban él. A legnagyobb városok
Róma (főváros - 3.357 millió fő), Milanó (2.962 millió fő), Nápoly (2.27 millió fő),
Torino (1.662 millió fő), Palermo (872 ezer fő).7
2 Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza, ELTE Eötvös kiadó, 2000, Budapest, 346-348. p.
3 Pó-alföld.
4 Pó-folyó.
5 Il portale del Comune di Jesi, 2011, le pianure italiane.
(Forrás: http://www.comune.jesi.an.it/conti/alunni/2009/QUARTA/ITALIAF/PIANURE/pianure.htm) 6 ISTAT demográfiai becslés. (Forrás: http://demo.istat.it/pop2011/index.html)
7 Central Intelligence Agency (C.I.A.) – The World Factbook, People and Society: Italy, 2011.
(Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/it.html)
2. Ábra: Olaszország
népessége 2000-2011.
(Forrás: datamarket.com)
8
2.3. Nyelv
A mai modern olasz nyelvnek az alapjait a XIV. századbeli toszkán irodalom
adja, olyan jeles irodalmárok művein keresztül, mint Dante Alighieri, Petrarca vagy
Boccaccio. A nyelv szélesebb körökben való elterjedése csak a XIX. század második
felétől kezdve ment végbe, amikor megjelent a televízió. 8
A beszélt és írott nyelvi különbségek gyökerei egészen az egyesítés koráig
(1861) nyúlnak vissza. A XIX. századi európai oktatáspolitikának két nagy irányzata
volt: az egyik iskola azt vallotta, hogy az oktatáson keresztül csökkenteni lehet a
társadalmi egyenlőtlenségeket, és ezáltal jobban elő lehet segíteni a gazdasági
növekedést; a másik tagadta ezt, és azzal érvelt, hogy az amúgy is törékeny gazdasági
egyensúlyt csak úgy lehet fenntartani, ha az emberek nagyjából hasonló képességekkel
bírnak. Míg Észak-Olaszország az előbbi utat választotta, addig Dél-Olaszország
kitartott az utóbbi irányzat mellett. Eme két eltérő felfogás egyidejű adaptációja a két
országrészben, végül oda vezetett, hogy az analfabetizmus szempontjából óriási
különbségek alakultak ki a félszigeten (1. táblázat): 9
A különbségek még 1951-ben is jelentősek voltak (2. táblázat):
A hivatalos olasz nyelven túl több mint 200 dialektust is használnak az
országban. Ezek közül párat már-már önálló újlatin nyelvként tartanak számon. A
rengeteg dialektus következtében gyakorlatilag előfordulhat az a helyzet is, hogy
mondjuk egy valle d’aostai és egy szicíliai ember alig-alig értik meg egymást.
8 Intrage – le nuove etá, i dialetti italiani, 2011.
(Forrás: http://www.intrage.it/rubriche/societaeistituzioni/storia_italia/dialetti_italiani/index.shtml) 9 Centro Culturale e di Studi Storici “Brigantino- Il Portale del Sud” – Napoli e Palermo, 2007.
(Forrás: http://www.ilportaledelsud.org/istruzione.htm)
Szardínia Calabria Szicília Lombardia Piemont
91% 90% 90% 60% 57%
1. Táblázat: Az analfabéták aránya 1861-ben Szardínia, Calabria, Szicília, Lombardia és Piemont régiójában. (Forrás:
Sandra Chistolini: Comparazione e sperimentazione in pedagogia, Franco Angeli, 2001, Milano, 46. p.)
Szardínia Calabria Szicília Lombardia Piemont
22% 32% 24% 2% 3%
2. Táblázat: Az analfabéták aránya 1951-ben Szardínia, Calabria, Szicília, Lombardia és Piemont régiójában. (Forrás:
Roberto Sani: Maestri e istruzione popolare in Italia tra Otoo e Novecento, Vita e Pensiero, 2003, Milano, p. 81-84.)
9
Egy 2006-os, korcsoportok szerint bontott ISTAT felmérés alapján a fiatal vagy
idős olasz emberek aránya, akik kizárólag vagy nagyobbrészt csak olaszul beszélnek a
családjukban, az alábbi módon oszlik meg (3. táblázat):10
2.4. Gazdaság
Olaszország gazdasági szerkezetét, 2010-es becslések
alapján, 72,8%-ban a szolgáltatások szektora, 25,3%-ban az
ipari szektor és 1,9%-ban a mezőgazdasági szektor teszi ki. A
gazdasági térszerkezet alapvetően két részre oszlik: létezik
egy iparilag versenyképes és fejlett északi terület, illetve egy
főleg mezőgazdasági termelésre berendezkedett, kevésbé
iparosított déli terület. Az északi régiók gazdaságának
központi szereplői a magas minőségű fogyasztási termékeket
előállító, általában családi kézben lévő kis- és közepes
vállalkozások, de léteznek olyan ipari gyáróriások is, mint a FIAT csoport. A legfőbb
ipari ágazatok közé tartozik az élelmiszeripar, a gépgyártás, a vegyipar, a textilipar,
autógyártás, a vas és acél ipar, kerámiaipar. A ipar fontos húzóágazata továbbá a
turizmus és a divat világa. A mezőgazdaság elsősorban a gyümölcs, zöldség, szőlő,
cukorrépa, gabona, olíva termesztésére, és a marhatenyésztésre, tejiparra és halászatra
épül. 11
2010-ben az ország GDP-je12
2,055 trillió dollár volt. Vásárlóerő paritáson ez 1,774
trillió dollárt tesz ki. Az egy főre jutó bruttó hazai össztermék értéke 30.500 dollár volt.
A lakosság munkaképes része 24,98 millió fő volt. A munkanélküliség országos szinten
8,4% értéket mutatott, ami 0,6%-os növekedést mutat az előző évhez (2009) képest. A
munkanélküliség mértéke a fiatal korosztályban (15-24 év) 25,44%, ami nagyon
10
Mari D’Agostino: Sociolinguistica dell’Italia contemporanea, il Mulino, 2007, Bologna, p. 58. 11
Central Intelligence Agency (C.I.A.) – The World Factbook, Economy: Italy, 2011.
(Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/it.html) 12
A GDP (bruttó hazai össztermék) az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt
javak összességének értéke. A GDP kiszámításának egyenlete: GDP = fogyasztás + beruházás + export –
import.
3. Táblázat: A fiatalok és idősek aránya korcsoportos bontásban aszerint, hogy a korcsoport hány százaléka beszélt
2006-ban kizárólag vagy nagyobbrészt csak olaszul saját családjában. (Forrás: Mari D’Agostino: Sociolinguistica
dell’Italia contemporanea, il Mulino, 2007, Bologna, 58. p.)
6-10 év közöttiek 11-14 év közöttiek 65-74 év közöttiek 75 év vagy több
68,2% 62,4% 31,9% 28,2%
3. Ábra: Olaszország
államadósságának mértéke a GDP
százalékában. (Forrás:
datamarket.com)
10
magasnak mondható. Ez alapján a mutató alapján Olaszország a 62. helyet foglalja el a
világban.
A központi költségvetés kiadása 2010-ben 1,052 trillió dollár volt, bevétele
azonban csak 957,6 trillió dollár, ami 4,6%-os deficitet eredményezett. A GDP arányos
államadósság mértéke 119% volt (3. ábra), ami a 8. legmagasabb érték a világban. Az
infláció mértéke a közös európai fizetőeszköz (euró) használata miatt viszonylag
alacsony volt, 1,6%.
Olaszország 2010-ben 448,4 trillió dollár értékben exportált. Az export fő
célországai Németország (13,2%), Franciaország (11,7%), Spanyolország (5,9%),
Egyesült Államok (5,8%), Nagy-Britannia (5,4%), Svájc (4,6%). Az export termékeit
elsősorban műszaki, ruházati termékek, termelői gépberendezések, vegyipari és
élelmiszeripari termékek, gépjárművek és más szállítási eszközök adták. Ugyan erre az
évre vonatkoztatva az import 473,1 trillió dollárt tett ki. Ez ugye negatív irányba vitte a
kereskedelmi mérleget.
2.5. Államforma és törvényhozás
Olaszország az 1948. január elsején életbe lépett alkotmány alapján
parlamentáris demokratikus köztársaság. A parlament két kamarából áll: a Szenátusból
(630 tagú felsőház) és a Képviselőházból (315 tagú alsóház). A parlamenti képviselők
mandátuma 5 évre szól. A szenátusi tagsághoz rendelt minimum korhatár 40 év, a
képviselőházi tagság esetében pedig 25 év. A választhatóságnak alapfeltétele az olasz
állampolgárság. A választáshoz kötött minimum korhatár 18 év. A törvényhozásban a
törvényt mindkét háznak meg kell szavaznia ahhoz, hogy az törvényerőre
emelkedhessen. A köztársasági elnököt az alsó és a felsőház együttes ülésen választja, a
szavazatok több mint két harmadával. Amennyiben három szavazás után sem sikerült a
köztársasági elnök személyét megválasztani több mint kétharmados aránnyal, elegendő
az egyszerű többség is.13
A legjelentősebb politikai pártok: Popolo della Libertá14
,
Partito Democratico15
, Lega Nord, Unione di Centro, Italia dei Valori.
13
Central Intelligence Agency (C.I.A.) – The World Factbook, Government: Italy, 2011.
(Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/it.html) 14
Kiegészítés: a Silvio Berlusconi által vezetett Popolo della Libertá (a szabadság népe) jobb-közép
tömörülés a következő 12 kisebb pártot foglalja magában: Forza Italia, Alleanza Nazionale, Democrazia
Cristiana per le Autonomie, Nuovo Partito Socialista Italiano, Popolari Liberali, Partito Pensionati,
Azione Sociale, Riformatori Liberali, Italiani nel mondo, Decidere!, Destra Liberale Italiana, Socialisti
Reformisti. 15
Kiegészítés: a Partito Democratico (demokrata párt) egy bal-közép politikai tömörülés.
11
2.6. Közigazgatás
A jelenleg is hatályos olasz alkotmány 114. cikke értelmében:
“A Köztársaságot községek, provinciák, metropoliszok, régiók, és az állam
alkotja. A községek, provinciák, metropoliszok és a régiók önálló területi
egységek, melyek saját alaptörvénnyel, hatalommal és hatáskörrel
rendelkeznek az Alkotmányban meghatározott alapelvek szerint. A
Köztársaság fővárosa Róma. Az államtörvény szabályozza a közigazgatási
státusát.”16
Olaszországot 20 régió alkotja (4. ábra). Ezek a legmagasabb szintű területi
önkormányzati egységek. A régiók nevei tételesen, abc sorrendben: Abruzzo, Basilicata,
Calabria, Campania, Emilia-Romagna, Friuli-Venezia Giulia, Lazio, Liguria,
Lombardia, Marche, Molise, Piemont, Puglia, Szardínia, Szicília, Toscana, Trentino-
Alto Adige, Umbria, Valle d’Aosta, Veneto. A legnépesebb és legsűrűbben lakott
(415,6 fő/km2) régió az északi ipari területek magját adó Lombárdia (9.917.714 fő). A
legnagyobb régió Szicília (25.703 km2).
17
A régiókat két részre oszthatjuk: a 15
általános18
rendtartású és az 5 speciális19
rendtartású régiók csoportjára. A
különbségtétel az autonómia mértékében áll.
Míg az általános rendtartású régiók csak
korlátozott autonómiával és finanszírozási
eszközökkel (iparűzési adó kivetési jog és
ÁFA bevételek)20
bírnak, addig a speciális
rendtartású régiók (Szicília, Valle d’Aosta,
Trentino-Alto Adige, Szardínia, Friuli-Venezia
A tömörülést 6 kisebb párt alkotja: Democratici di Sinistra, Democrazia e Libertá – La Margherita, Italia
di Mezzo, Movimento Repubblicani Europei, Partito Democratico Meridionale, Progetto Sardegna. 16
Brucker Balázs: Regionalizmus és europanizáció Olaszországban, V. fejezet, az olasz Alkotmány 114.
cikkelye, 2004, Pécs, 52. p. (Forrás: http://www.terport.hu/webfm_send/345) 17
Sito ufficiale comuni italiani, regioni italiani, 2011. (Forrás: http://www.comuni-
italiani.it/regioni.html) 18
Olaszul: Regione a Statuto ordinario. 19
Olaszul: Regione autonoma a Statuto speciale. 20
Olaszul: IRAP (Imposta regionale sulle attivitá produttive) és IVA (Imposta sul valore aggiunto).
4. Ábra: Olaszország régiói. (Forrás:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/ae
/Regioni_of_Italy_with_official_names.png)
12
Giulia) nagy autonómiával és jelentős költségvetés felett rendelkeznek. Trentino-Alto
Adige (1.037 millió lakos) 21
például akkora önálló költségvetési forrással rendelkezik,
mint Veneto (4,5 millió lakos).22
A régiók igazgatását három szervezet szolgálja: a
Regionális Tanács, a Regionális Gyűlés és a Regionális Gyűlés elnökségének az
intézménye.23
A régiók az európai közigazgatási egység NUTS 2. szintjei.
NUTS rendszer: az európai regionális fejlesztési politika terület-felosztási
rendszere. Kiépítése abból a célból történt, hogy a különböző méretű és felosztási
elvrendszeren nyugvó európai tagországok régiói egységes statisztikai rendszerbe
álljanak. A rendszer egységeinek lehatárolására a tagállamok javaslatot tesznek, az
Eurostat (Közösség statisztikai hivatala) pedig elfogadja. A NUTS rendszernek öt
szintje van: 24
NUTS I: legnagyobb tartományi, vagy kisebb államok esetében (Szlovénia)
tagországi szint.
NUTS II: a makro régiók szintje (például az olasz regione vagy a francia
région).
NUTS III: a provinciáknak (vagy franciául département) a szintje. 25
NUTS IV: ez a kistérségi szint csak hat tagállam esetében áll fenn.
NUTS V: a legkisebb közigazgatási egység szintje a községi szint.
Olaszországban a régiókat 110 provincia (tartomány) alkotja. Ezek a területi
közigazgatási szint középső elemei. Az Alkotmány 116. cikkelyének értelmében
Trentino-Alto Adige régióját két önálló provincia alkotja: Trento és Bolzano. Ezek a
tartományok a régiókhoz hasonló törvényhozási jogokkal bírnak. A legtöbb provincia
Lombardiában (12 db) és Toscanában (10 db) van. A tartományok az európai
közigazgatási egység NUTS 3. szintjének felelnek meg.
A közigazgatási rendszer legalacsonyabb szintű önkormányzati egységei a
községek, amelyekből 8.092 van. Kimagaslóan a legtöbb Lombárdiában (1.544 db) és
Piemontban (1.206 db) van. A községek az európai közigazgatási egység NUTS 4.
szintjének felel meg.
21
Sito ufficiale comuni italiani, Trentino-Alto Adige, 2011. (Forrás: http://www.comuni-italiani.it) 22
Sive Novi Istituto Agostino Bassi, Andrea Dardi: le regioni.
(Forrás: http://www.bassilo.it/area_alunni/appunti_diritto/regione.htm) 23
Olaszul: Consiglio Regionale, Giunta Regionale, Presidenza della Giunta Regionale. 24
Kende Tamás, Szűcs Tamás: Bevezetés az Európai Unió politikáiba, KJK-KERSZÖV jogi és üzleti
kiadó kft., 2005, Budapest, 451-452. p. 25
EUROSTAT, NUTS-rendszer.
(Forrás: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/nuts_nomenclature/introduction)
13
3. Itália történelmi háttérképe az egységes olasz állam
létrejöttéig
A 2-es fejezetben Olaszország történelmi háttérképét fogom bemutatni röviden,
kiemelvén azokat a történelmi aspektusokat, amik véleményem szerint
nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük az észak és dél közötti különbségek
történelmi eredetű okait.
Bevezetés:
Az Itáliai-félszigetet, a római birodalom széthullásától az egységes olasz állam
kialakulásáig, a politikai megosztottság és széttagoltság jellemezte. Ez a megállapítás
azonban, nem egyformán igaz a déli és az északi területekre (5. és 6. ábra).
Míg az északi régiókat Lorenzo il Magifico26
1492-es halála után, a XIX. század
derekáig, valóban a folyamatos konfliktusok jellemezték, addig Dél-Itáliát
26
Lorenzo il Magnifico az észak-itáliai államok közti egyensúlynak a megteremtője volt. Halála után
kezdetét vette az a történelmi időszak, amit az olasz történelem csak az olasz háborúk időszakának (le
5. Ábra: Olaszország politikai térképe 1494-ben.
(Forrás:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/
2/2b/Map_of_Italy_(1494)-it-2.png)
6. Ábra: Olaszország politikai térképe 1796-ban.
(Forrás:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/th
umb/2/26/Italia_1796.png/320px-Italia_1796.png)
14
évszázadokon keresztül az állandóság politikai klímája övezte. 1505-tól 1714-ig
Szicília, a félsziget déli része és a környező kis szigetek spanyol alkirályok uralma alatt
állt. A spanyol örökösödési háborút (1701-1714) lezáró Utrechi béke (1713) ugyan a
Habsburg-birodalomhoz csatolta Nápoly és Szicília területét 1738-ig, azonban a szintén
spanyol Bourbon dinasztia 1738-ban sikeresen visszaszerezte Dél-Itáliát és 1861-ig a
kezében is tartotta. Az állandóság kitétele igaz a középső országrészre is, ahol a
hatalmat 756-tól 1870-ig27
az Egyházi Állam gyakorolta.
A gyökeresen eltérő történelmi pályák következtében célszerűnek találtam észak
és dél történelmi háttérképét külön bemutatni. Először Észak-Itália, majd Dél-Itália
múltját fogom röviden bemutatni, hogy ezt követően kitérhessek az olasz egység
létrejöttének folyamatára.
3.1. Észak-Itália történelmi háttérképe
Az Észak-Itáliai régió az érett középkortól kezdve a XVI. század végéig Európa
egyik legfejlettebb területének számított. A középkori fellendülés elsősorban annak volt
köszönhető, hogy a velencei és genovai köztársaság sikeresen tudta uralni a levantei
kereskedelmet, ami a távoli Keletet kötötte össze Európával. 28
A szárazföldi közlekedés
kezdetlegességéből adódóan a nagyobb volumenű kereskedelmi forgalom szinte
kizárólag vízi úton zajlott. A kereskedelemben kelet adta a selymet és a fűszereket,
Európa pedig a legkülönbözőbb kézműves termékeket, textileket. Az Itáliai államok
közvetítőkként jártak el a folyamatban. 29
A levantei kereskedelemből befolyt
hasznokból a lepusztult állapotban lévő, de fennmaradt ókori városhálózat újjá tudott
születni. Fellendült a kézművesipar, a városok ismételten benépesültek és egy sűrű
városhálózat jött létre. A városok egyre nagyobb vagyonokra tettek szert, amiknek
segítségével lehetőség nyílt önmaguk felszabadítására és védelmére, a földesurak és
királyok elnyomása alól. A folyamat erős térségi szegmentálódást eredményezett,
guerre d’italia). hív. Észak-Itália kezdetekben francia, majd spanyol és végül habsburg hatalmi törekvések
középpontjába állt, egészen az egység létrejöttéig. 27
Magyar Katolikus Lexikon, az Egyházi Állam.
(Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/E/Egyh%C3%A1zi%20%C3%81llam.html) 28
Kiegészítés: a kereskedelmi vonalak uralma a középkorban, az egyik legnagyobb hatalom volt. Nem
véletlen, hogy Németalföld is a Hanza-kereskedelem egyik központjaként tudott gazdasági hatalommá
válni Európa északi területén. 29
Cantarella Varni Della Peruta: La memoria dell’uomo – Come l’Europa scoprí il mondo (1400-1870),
Eianudi Scuola, 1997, Milano, 54-59 p.
15
aminek egyik eredménye az volt, hogy az ókori poliszdemokráciák és a Római
Köztársaság után Észak-Itáliában jöttek létre újra köztársaságok.
A legkülönbözőbb manufaktúrák30
létrejöttével némileg megváltozott a gazdaság
struktúrája is. A mezőgazdaság szerepe vesztett abszolút egyeduralmi dominanciájából,
az ipari jellegű termelés és a kereskedelem fellendülésének rovására. A nemesek
bekapcsolódása a mezőgazdasági termelésen kívül eső vállalkozói folyamatokba a
bankszektor megélénkülését eredményezte. Megszűntek a jobbágyi kötöttségek, és
átalakult a birtok-szerkezet is. A jobbágyok immáron vagy birtokolták, vagy bérelték
földjeiket. Egy új osztály-rend alakult ki, ami már nem a nemesség-jobbágyság feudális
kettősségén alapult.
A kereskedelmi fellendülésnek köszönhetően elindult egyfajta eredeti
tőkefelhalmozás is, ami lehetővé tette a prekapitalizmus alapjainak lefektetését. A
gazdasági növekedés szintén magával vonta az infrastruktúra, technika, oktatási hálózat
és pénzügyi környezet fejlesztését.
Az Itália városállamok gazdasági hanyatlása az “új világ” 1492-es felfedezése
után kezdődött meg. Az addig Európa perifériáján helyezkedő államok (például
Spanyolország és Portugália) önös fellendülésük érdekében, a gazdasági tér
kiszélesítése mellett kötelezték el magukat, és útra keltek abban a reményben, hogy új
piacokat szerezzenek maguknak. 31
Az amerikai kontinens felfedezése után a levantei
kereskedelmi útvonal fokozatosan elkezdett veszteni súlyából és a gazdasági térség
központja idővel áthelyeződött a Mediterráneumról az Atlanti-térségre. A gazdasági
visszaesést tovább erősítette, hogy a XV. század legvégén felbomlott az Itáliát addig
jellemző status quo és megszűnt a béke. A folyamatos háborúk, idegen nagyhatalmi
törekvések és a XVII. századi nagy pestis járványok végül oda vezettek, hogy az Észak-
Itáliai régió az 1600-as évek végére jelentős elmaradást mutatott mind politikai,
gazdasági és szociális téren, korábbi önmagához képest. Egy szerényebb gazdasági
fellendülés ismételten csak a XVIII. században következett be, amikor az illuminizmus
eszméje francia filozófusokon keresztül, Itáliában is megvetette a lábát. Az igazi
gazdasági áttörést azonban csak a második ipari forradalom hozta el32
, ami Itália
területén először az észak-nyugati térségben, a Savoyai királyságban vert gyökeret.
30
Kézműves technikákon alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkésüzem. 31
Pintér Ádám: a kapitalizmus fogalma, 2009. (Forrás: http://hirbarat.hu/2009/10/22/a-kapitalizmus/) 32
La seconda rivoluzione industriale, 1. p.
(Forrás: http://www.valdonet.it/tesine/secondarivoluzioneindustriale.pdf)
16
3.2. Dél-Itália történelmi háttérképe
Ahhoz, hogy átfogó és pontos képet kapjunk a Dél-Itáliai történelemről,
korábbra kell visszamennünk az időben, mint Észak-Itália esetében. Ennek oka az, hogy
kutatásom során azt találtam, hogy a szakirodalom egy nagyon jelentős része egy
mindig is fejletlen régiónak állítja be a Mezzogiornot.
Először is a második görög kolonizációtól (i.e. 750-600), az arab világ
térhódításáig, ami Szicília területét is érintette (850), Dél-Itália Európa egyik
legfejlettebb területének számított. A muzulmán előrenyomulás a Mediterráneum
térségében azt eredményezte, hogy a keresztény világ központja egyre inkább
áthelyeződött északra, aminek következtében idővel Dél-Itália a periférián találta magát.
Később a XI. században a normannok alakították ki Dél-Itália azon nagyon erősen
feudális szellemiségű társadalmi-gazdasági rendjét, ami mellett kitartott a későbbiekben
az összes egymást követő uralkodóház (Anjou, Aragón, Bourbon) is.33 A feudális
berendezkedés legsúlyosabb hozadéka az volt, hogy nem tudott kialakulni egy erős
polgári réteg, ami elősegíthette volna a történelmi változások elterjedését és adaptációját
a déli térségben. Dél mindvégig megmaradt olyannak, amilyen a középkorban volt. A
déli régió a kevés exportot leszámítva, amit csak Nápoly és térsége, azaz a birodalom
központja bonyolíthatott le, alapvetően az önellátásra volt berendezkedve. A hosszú
időn át gyakorolt protekcionista gazdaságpolitika is azt a célt szorgalmazta, hogy a
társadalom szélesebb rétegei ne tudjanak felemelkedni, és az uralkodó dinasztia
könnyebben tudja egy kézben tartani Dél-Itáliát.
A társadalom struktúrája két pillérből állt: a jobbágyságból és arisztokráciából.
Az előbbi teljes mértékben ki volt szolgáltatva az utóbbinak.34 A kor előrehaladtával
újonnan elérhető technikai vívmányok javarészt érintetlenül hagyták a déli területeket.
Azonban ez nem jelentette azt, hogy a félsziget déli területein egyáltalán ne lettek volna
jelentős vagyonok. Pusztán arról volt szó, hogy a javak koncentráltan, kevesek kezében
összpontosultak. A javakat pedig a kizsigerelt jobbágyság állította elő szakadatlan
kétkezi munkájával. Ez a tény a történelem során számos olyan népfelkeléshez vezetett,
mint amilyen az 1647-1648-as Masaniello halász által kezdeményezett volt.35
33
Filippo Facci: Il divario tra Nord e Sud ci sará sempre. E forse va bene a tutti cosí., Libero-news.it,
2010. (Forrás: http://www.libero-news.it/news/404669/Il-divario-tra-Nord-e-Sud-ci-sar%C3%A0-
sempre-E-forse-va-bene-a-tutti-cos%C3%AC.html) 34
Stefania Maffeo: Il Sud dopo l’unitá d’Italia – Una storia che non fu, Leonardo.it (il portale
quotidiano). (Forrás: http://cronologia.leonardo.it/storia/biografie/garibal5.htm) 35
Pallas Nagylexikon: Szicíliai királyság, http://www.kislexikon.hu/sziciliai_kiralysag.html
17
A déli közvélemény a XIX. században is rendkívül gyenge volt. A népesség
túlnyomó többségét a nyomorgó, tájékozatlan és manipulálható jobbágyi réteg alkotta.
36 Ez a körülmény számos szempontból végül is kedvező feltételeket biztosított az
északi “felszabadítóknak”, hogy maguk mellé állítsák a déli lakosságot a Bourbon
dinasztia megdöntésében.
3.3. Az egységes olasz királyság létrejötte
A XIX. század közepén, az itáliai félszigeten a Habsburgok befolyása volt a
legmeghatározóbb. Lombárdia és Velence kevés autonómiával rendelkező osztrák
tartomány volt. A széttagolt közép-Itáliai tartományok Habsburg-főhercegek kezeiben
voltak. A pápai állam francia megszállás alatt állt, a Nápolyi Királyság pedig a spanyol
Bourbon-dinasztia fennhatósága alá tartozott. 37
Az olasz nemzeti egység létrejötte két síkon mozgott. Az egyik sík főszereplői a
carbonarik voltak, Giuseppe Mazzini és Giuseppe Garibaldi vezetésével. Ők forradalmi
úton kívánták megteremteni az olasz egységet, azonban elképzelésük az 1848-49-es
harcok során kudarcba fulladt. A másik sík főszereplője Camillo Benso Conte di Cavour
volt, akit 1852-ben a szárd királyság miniszterelnökévé emelt az akkori király, Viktor
Emanuel. Cavour az olasz egységet diplomáciai eszközökkel kívánta meg létrehozni.
Végeredményben mindkét síknak fontos szerepe volt az egységes olasz állam
létrejöttében.38
Cavour úgy gondolta, hogy az olasz egység létrejöttében az általa vezetett szárd
királyságnak kell irányítói szerepet vállalnia. Először azonban meg kellett erősítenie
saját országának a gazdaságát, hogy kellően fel tudjon készülni a háborúra. Irányítása
alatt az egyik legfontosabb beruházás, ami megvalósult, az a mezőgazdasági termelés
hatékonyságát növelő komplex csatornahálózat kiépítése volt. Ezen felül utak, vasutak,
kikötők és számos ipari létesítmény is épült.
A gazdasági fejlesztésekkel párhuzamosan a diplomácia területén is megkezdte
az előkészületeket. Célja mindvégig az volt, hogy nagyhatalmi szövetségest szerezzen
maga mellé a Habsburg-birodalom ellen. A krími-háborúba (1853-1856) abban a
36
Liceo Scientifico Statale Ugo Morin, 2011, Venezia, 1-3. p.
(Forrás: http://win.liceomorin.it/file_storia/questione_meridionale.pdf) 37
Az olasz egységfolyamat. (Forrás: http://historia.uw.hu/temak/olasz.html) 38
Aranykönyvek kft. (Forrás: http://aranykonyvek.hu/erettsegi/tortenelem/olasz_egyseg_kialakulasa.htm)
18
reményben küldött 18.000 főből álló csapatokat Anglia és Franciaország támogatására,
hogy később maga mellé fogja tudni állítani III. Napóleont. 39
Az egyezmény Cavour és
III. Napóleon között végül 1858-ban köttetett meg, Plombiéres-ben. A megállapodás
értelmében Franciaország támogatja a szárd-királyságot az Ausztria elleni háborúban, a
nizzai és savoyai területekért cserébe. A sorsdöntő ütközetre 1859. június 4-én
Magentánál és június 24.-én Solferinónál került sor, ami végül a szárdok és franciák
győzelmével zárult. A Villafrancai egyezményt40
és a Zürichi békét41
követően
Piemont megkapta Lombardiát, Franciaország Nizzát és Savoyát. Cavour ezután
folytatta volna még az osztrák-ellenes háborút, de mivel III. Napoleon nem akart egy
erős egységes olasz államot Franciaország közvetlen közelében, kénytelen volt egység
törekvéseit felfüggeszteni egy bizonyos időre.
A Villafrancai egyezmény csalódást okozott az egység híveiben, és újra előtérbe
kerültek a népmozgalmi fellángolások. Közép-Itáliában nemzeti-liberális néplázadások
vetettek véget a Habsburg-főhercegek uralmának, a nápolyi királyságban pedig a
Garibaldi által vezérelt népfelkelések döntötték meg a Bourbonok uralmának. Miután
népszavazáson mindkét országrészben megerősítették a szárd-királysághoz való
csatlakozási szándékot, 1861. március 17-én a torinói parlament kikiáltotta II. Viktor
Emanuelt Olaszország királyának. Az egységfolyamat végül 1870-ben zárult le, miután
1866-ban az olasz királyság megszerezte Velencét, majd 1870-ben Rómát is. (Az
egységes olasz királyság létrejöttét térképpel is ábrázolom a mellékletben: M1 ábra.)
39
Cantarella Varni Della Peruta: La memoria dell’uomo – Come l’Europa scoprí il mondo (1400-1870),
Eianudi Scuola, 1997, Milano, 270-275 p. 40
Az 1859-es osztrák-olasz-francia háború után Franciaország és Ausztria között kötött júliusi
fegyverszüneti egyezmény. 41
Az 1859-es júliusi villafrancai egyezményt az 1859-es novemberi zürichi béke erősítette meg.
19
4. Az olaszországi regionális politika története
Jelen fejezetben az olaszországi regionális politika történetét fogom bemutatni
az 1861-es egyesítésstől a 2001-es alkotmánymódosításig.
4.1. Az 1861-es egységes olasz állam létrejöttétől az 1948-as Alkotmánymódosításig
Miután 1861. március 17-én kikiáltották az egységes olasz alkotmányos
monarchiát, az új állam megszervezése és kézben tartása nagyon erősen centralizált
keretek közt zajlott, mert fennállt a veszélye annak, hogy a törékeny egység hamar
megbomlik, és újra darabokra hullik az ország. Az újonnan bevezetett közigazgatási
rendszer francia mintára épült és erősen központosított jelleggel bírt. Léteztek ugyan
helyhatósági prefektusok, azonban működésük minden esetben alá volt rendelve a
központi kormányzatnak. 42
A központosított hatalomgyakorlás elvének legnagyobb kritikusai közé tartozott
Giuseppe Mazzini, aki szintén fontos szerepet játszott az olasz egyesítési folyamatban.
Ő és számos mások már ideje korán felhívták a figyelmet arra, hogy a központosított
államirányításnak egyrészről nincsen hagyománya Itáliában és teljesen test-idegen az
olasz felfogástól, másrészről pedig ez a hatalomszervezési mód nem tud kellő tekintettel
lenni az új államban de facto létező társadalmi, gazdasági és kulturális különbségekre,
ami végeredményben nem fogja elősegíteni az újonnan megalakult ország
homogenizálását, hanem növelni fogja a belső ellentéteket.43
4.2. Az 1948-as Alkotmány
Miután több mint 80 év alatt a központi kormányzatok alig-alig tudtak feloldani
valamit a regionális ellentétekből, és nem sikerült létrehozni egy közös olasz nemzeti
tudatot, a II. Világháború után megteremtődni látszottak a regionális irányú hatalmi
decentralizációnak a feltételei. A folyamatban közrejátszott, hogy a több mint 20 évnyi
fasiszta uralom, ami az állam totalitásán alapult, a legtöbb emberben a kiábrándultság
42
Traian Stef: Az olasz regionalizmus, 2000, Brassó.
(Forrás: http://www.provincia.ro/cikk_magyar/c000376.html) 43
Brucker Balázs: Regionalizmus és europanizáció Olaszországban, 2004, Pécs, 4. p.
(Forrás: http://www.terport.hu/webfm_send/345)
20
érzetét okozta.44 További tényező volt az is, hogy a II. Világháború után a nemzetközi
színtéren is megindult egy újfajta, integrációs folyamat (például ENSZ és NATO).45
A háború után a Kereszténydemokrata Párt hirdette meg elsőként választási
programjában a decentralizáció elvét. Később ezt a szocialisták és liberálisok is
támogatták. A decentralizáció egyedüli ellentámogatói az akkoriban igen erős
kommunisták voltak, akik attól féltek, hogy a decentralizáció következtében felgyorsuló
gazdaság és társadalmi átalakulás, kedvezőtlen hatással lesz a kommunista ideológia
terjedésére. A decentralizáció elvét végül, a közigazgatási rendszer regionális reformján
keresztül sikerült beépíteni az Alkotmányba 1948-ban. Az Alkotmány értelmében:
“A köztársaság régiókra, provinciákra és községekre oszlik.” (Costituzione 1948:21)
A folyamatban 20 régiót hoztak létre, amik közül négy speciális rendtartást
kapott: Szicília, Szardínia, Trentino-Alto Adige és Valle d’Aosta. A négyek az 1963-as
Alkotmánymódosítás következtében kiegészültek még Friuli-Venezia Giulia-val is. A
speciális rendeltetésű régiók nagyobb kompetenciaterülettel rendelkeztek, mint az
általános rendeltetésű régiók. A régiók kiterjedését alapvetően statisztikai adatok
mentén határozták meg, de figyelembe vettek földrajzi, kulturális és nyelvi
szempontokat is.
A decentralizáció elve tehát 1948-ban ugyan beépült az Alkotmányba, de ez
önmagában nem eredményezett igazán nagy áttörést. A régiókat csak rendkívül
korlátozott törvényhozási jogkörökkel ruházták fel, és a régiók saját törvényeiket
minden esetben csak a központi államhatalommal egyeztetve hozhatták meg. A
törvénykezési területek az általános rendeltetésű régiók esetében nem terjedtek ki az
államigazgatás legfontosabb területeire. Csak a helyi rendőrségek megszervezésére, az
egészségügyi ellátórendszer szabályozására, az urbanizációs kérdésekre, a turizmus és
szállodaipar ágazati kérdéseire, a mezőgazdaságra, halászatra, erdőgazdálkodásra,
valamint a közoktatásra. Így gyakorlatilag a regionalizáció két lépcsőben, két eltérő
sebességű fokozatban indult meg. 46
44
Dr. Temesi István: Regionalizmus és regionalizáció, 2006, Pécs, p. 117-132.
(Forrás: http://doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/Temesi_Istvan_ertekezes.pdf) 45
Dario Alberto Caprio: La crisi del regionalismo italiano, 2008.
(Forrás:
http://www.forumcostituzionale.it/site/images/stories/pdf/documenti_forum/paper/0045_caprio.pdf) 46
Brucker Balázs: Regionalizmus és europanizáció Olaszországban, 2004, Pécs, 4-7. p.
(Forrás: http://www.terport.hu/webfm_send/345)
21
4.3. 1948-1968: a megtorpanás időszaka a regionális politikában
A II. Világháború után kibontakozó új nemzetközi környezet, ami a bipoláris
világ létrejöttét és a kommunizmus előretörését eredményezte, az Olaszországban
hatalmon lévő Kereszténydemokrata Pártot arra kényszerítette, hogy visszavegyen a
regionalizációt elősegítő törekvések tempójából. Attól tartott a párt, hogy a túlságosan is
nagy önállóságot kapó régiókban, a kormánypozícióból kikerült Kommunista Párt
könnyen megerősödhet. Mivel az általános rendeltetésű régiók minden esetben csak a
központi hatalommal egyeztetve hozhattak döntéseket, a regionalizáció folyamata
megakadt. A hatalomnak az új politikai térben az érdekei már mást diktáltak.47
Politikai hatalmi motivációkból kifolyólag tehát, a regionális decentralizáció
folyamata hosszabb időre megtorpant, és az Alkotmányban rögzített, regionális
önkormányzatiságra épülő közigazgatási szervezési modell, csak formális
jogszabályozási rendelkezés maradt. A valós regionalizálódás csak a speciális jogállású
régiókban indult meg. Ennek oka az volt, hogy Valle d’Aostaban, Trentino Alto-
Adigében, illetve (a később csatlakozott) Friuli-Venezia Giuliában a jelentős számú
idegen etnikai kisebbségek miatt mindig is tartani lehetett attól, hogy a megfelelő
autonómia biztosításának hiányában, a helyi kisebbségek szeparatista törekvései
felerősödhetnek.48
4.4. 1968-1996: a regionalizmus gyakorlati megvalósulásának időszaka
A regionalizációt szorgalmazó mozgalmak csak 1968-tól kezdtek ismételten
erősödni. Ennek oka abban állt, hogy egyrészről a helyi regionális politikai elit újra
aktivizálta magát a kérdésben, másrészről a központi kormányzat csak a régiók
segítségén keresztül tudta megvalósítani ország-modernizációs elképzeléseit.
A regionalizációt érintő érdemi párbeszéd és munka, a központi kormányzat és a
regionális hatalmi szervezetek között, 1970-től kezdett érdemben létrejönni. Ettől az
időponttól kezdve váltak csak rendszeressé a kormány és régiók közötti
47
Brucker Balázs: Regionalizmus és europanizáció Olaszországban, 2004, Pécs, 8. p.
(Forrás: http://www.terport.hu/webfm_send/345) 48
Dr. Temesi István: Regionalizmus és regionalizáció, 2006, Pécs, 117-132. p.
(Forrás: http://doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/Temesi_Istvan_ertekezes.pdf)
22
érdekegyeztetést elősegítő nemzeti konferenciák, amik már a tényleges cselekvést is
lehetővé tették.49
4.5. A ligák megjelenése
A hatalmi decentralizációs és a föderalista elképzelések a ’70-es és ’80-as
években végül annyira megerősödtek, hogy átcsaptak egy teljesen új szellemiségű
ideológiába, ami 1990-ben politikai mandátum formátumban is manifesztálódott. Az új
irányzat, ami ekkorra már több liga formájában is testet öltött, mint például a Velencei
Liga vagy a Lombard Liga, végül az Északi Liga pártjában és politikájában egyesült,
Umberto Bossi vezetésével.
A párt, programjában, Olaszország három részre való feldarabolását hirdette
meg: elképzelésük szerint létrejött volna egy északi, egy közép és egy déli önálló állam,
amelyek ugyan szövetségben álltak volna, de közös politikájuk csak a honvédelmi,
igazságügyi, külügyi, pénzügyi és felsőoktatás-ügyi kérdésekre korlátozódott volna. A
drasztikus elképzelés szükségességének okát abban látta a párt, hogy az olasz
közigazgatási rendszerben túlságosan is eluralkodott a déli típusú, korrupcióktól nem
mentes, túlságosan bürokratikus szemlélet, ami hátráltató hatással bírt a törekvő északi
részekre. Ezen túl, érvként hangzott el az is, hogy Olaszország, bőven több mint 100
évvel az egyesítés után is, rendkívül differenciált maradt mind gazdasági, kulturális és
szociális értelemben.
A ’90-es, ’92-es és ’93-as parlamenti választási sikerek után, Berlusconi Forza
Italia nevű pártjának előretörése után, ami a nemzeti egység és nacionalizmus szellemét
hirdette jobboldali formában, a Liga kénytelen volt visszavenni elképzeléseiből.
Egyrészről azért, hogy szélesebb körű támogatottságát sikeresen megőrizze, másrészről
azért, mert nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy kormányerő emelkedjen a Popolo
delle Libertá politikai szövetség keretei között. Az alkalmazkodásnak azonban megvolt
az ára. A szövetségen belüli rendszeres politikai viták végül meggyengítették az Északi
Ligát és már nem volt szüksége Berlusconinak arra, hogy koalícióban maradjon a
párttal.50
49
Brucker Balázs: Regionalizmus és europanizáció Olaszországban, 2004, Pécs, 9. p.
(Forrás: http://www.terport.hu/webfm_send/345) 50
Dr. Temesi István: Regionalizmus és regionalizáció, 2006, Pécs, p. 117-132.
(Forrás: http://doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/Temesi_Istvan_ertekezes.pdf)
23
Az Északi Liga, miután kikerült a kormánykoalícióból visszatért eredeti
gyökereihez, sőt rá is erősített. A párt innentől kezdve már nem egy föderális
rendszerben gondolkozott. A központi cél Észak-Olaszország (Padania) elszakítása lett
az ország többi területétől.
A mozgalom a leglátványosabb politikai akciójára 1996. szeptemberében került
sor, az úgynevezett Pó-tüntetés alkalmával, amelyen Torinóban személy szerint is jelen
voltam. A tüntetés sok-sok ezer ember részvétele mellett végül erőszakba, majd rendőri
feloszlatásba fulladt. Ettől függetlenül az Északi Liga északon a mai napig meghatározó
szerepet játszik a politikában, és jelentős szavazótábort tábort tudhat maga mellett.
4.6. A 2001. évi alkotmánymódosítás
A regionalizmus irányába megtett legnagyobb lépést a 2001. évi
alkotmánymódosítás eredményezte. A módosítás részleteit az akkori balközép kormány,
az Olajág Szövetség dolgozta ki, Massimo D’Alema vezetésével, aki a Miniszterek
Tanácsának az elnöke volt. Bár az alkotmánymódosító tervezetet az olasz törvényhozás
mindkét kamarája többséggel támogatta, a szükséges kétharmad hiányában,
népszavazást írtak ki a kérdésről 2001. október 7-re. A referendum ugyan alacsony
részvétel mellett zajlott (40,71%), de mivel a szavazók 56,91%-a támogatta az
alkotmányreformot, az nem sokkal később (2001. október 18-án) érvénybe is lépett. Az
alkotmánymódosítás a következő fontos változásokat eredményezte:
Az Alkotmány 114. és 116. cikkelyének módosítása után az Alkotmányban már
nem az a szöveg szerepel, hogy “A Köztársaság régiókra, provinciákra és
községekre oszlik”, hanem az, hogy “A Köztársaságot a községek, a provinciák,
a metropliszok, a régiók és az állam alkotja”. Az új megfogalmazás értelmében a
Köztársaság már nem államként definiálható hanem, mint közösség. Az állam
csak egyike azoknak a jogalanyoknak, amik a Köztársaságot alkotják. Az
Alkotmány továbbá kiemeli Róma-főváros különleges státuszát is.
Míg korábban a régiók hatásköreit sorolta fel az Alkotmány, addig az új
szövegben már csak az állam hatásköreit jelöli meg. Az állam hatáskörei csak
olyan területekre terjednek ki, amikről egy állam se mondhat le anélkül, hogy ne
lépnének fel súlyos zavarok működésében. Ilyen területnek számít például a
24
biztonságpolitika, az igazságszolgáltatás, a társadalombiztosítás, a határvédelem,
a kül- és bevándorlási politika vagy a nemzetközi kapcsolatok irányítása. A
szétválasztott törvényhozási jogkörökön kívül azonban maradtak még olyan
területek is, amikről az állam és a régió csak közösen határozhat. Az
együttdöntés a régiók más nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatának
meghatározásában kötelező.
Az Alkotmánymódosítás értelmében a közigazgatási feladatokat a községek
látják el kivéve, ha a feladat természete azt követeli meg, hogy azt egy
magasabb szinten oldják meg a hatékonyság megőrzése érdekében.
A régiók mostantól adókivetési joggal is rendelkeznek. Az adókból befolyt teljes
összeg a régiót illeti meg.
A módosítás értelmében a régiók törvényhozását terhelő állami kontroll
csökken. Az állam, ha úgy ítéli meg, csak alkotmányossági kontrollt kérhet.
A régiók és a két autonóm tartomány (Trento és Bolzano) képviselői részt
vehetnek a kétkamarás parlamenti bizottság régiókat érintő törvényjavaslatainak
kidolgozásában. Előbbiek 2-2, utóbbiak 1-1 képviselővel.51
5. Az olaszországi regionális különbségek a GDP-ben
Jelen fejezetben az olaszországi regionális különbségeket fogom bemutatni a
GDP vonatkozásában az egyesítéstől napjainkig, kitérve a II. Világháborút követő nagy
gazdasági fellendülés idején, a regionális különbségek csökkentésére tett kísérletekre is.
5.1. Az uniformitás időszaka
Általános nézőponttá vált mára, hogy az észak és dél közötti gazdasági szakadék
már a középkortól kezdve meg volt. Az elképzelés szerint a késő középkortól kezdve
jellemző volt a félszigetre a teljesítmény szerinti kettős gazdasági megosztottság, ami az
egység létrejöttére, a GDP vonatkozásában, már nagyjából 10-20%-os különbséget
mutatott.52
51
Brucker Balázs: Regionalizmus és europanizáció Olaszországban, 2004, Pécs, 15-20. p.
(Forrás: http://www.terport.hu/webfm_send/345) 52
ECKAUS R.S. (1960; 1969), ESPOSTO A.G. (1992; 1997).
25
A legújabb, kutatások azonban ezt
nem támasztják alá, sőt az eredmények azt
mutatják, hogy amíg a két országrészt nem
egyesítették, addig az egy főre jutó GDP
vonatkozásában nem is igazán voltak
meghatározó fejlettségbeli különbségek (7.
ábra).53
A különbségek az egyesítéskor
inkább az olyan legfőbb jóléti mutatókban
voltak meg, mint a várható élettartam, a
gyermekhalálozás, az analfabetizmus vagy
az iskolázottság.54
A gazdasági különbségek tehát javarészt az egységes olasz állam létrejötte után
keletkeztek.55
A fő probléma az volt, hogy a déli feudális rendszerben létező országrész
átmenet nélkül lett integrálva egy liberális berendezkedésű, kapitalista jegyekkel bíró
társadalmi-gazdasági világba, aminek egyenes következménye volt az, hogy a déli
országrész alárendelődött, mind gazdasági, mind politikai értelemben Északnak.
Azt, hogy az egy főre jutó GDP vonatkozásában nem voltak releváns
különbségek a két országrész között alátámasztják az 1700 és 1861 közötti ipari (8.
ábra) és mezőgazdasági (9. ábra) átlagkereseteket összevető ábrák is.
A vizsgált időszakban, mind a
mezőgazdaságban, mind az iparban
nagyjából hasonlóak voltak a
reálkeresetek a két térségben, tehát
bérek tekintetében nem volt olyan
radikális eltérés, mint amiről beszélni
szoktak.
53
Daniele, Malanima: Il prodotto delle regioni e il divario Nord-Sud in Italia (1861-2004).
(Forrás: http://www.paolomalanima.it/default_file/Articles/Daniele_%20Malanima.pdf) 54
Emanuele Felice: I divari regionali in Italia sulla base degli indicatori sociali (1871-2001).
(Forrás: http://www.rivistapoliticaeconomica.it/2007/mar-apr/Eman_felice.pdf) 55
Francesco Pappalardo: La Questione del Mezzogiorno, I.D.I.S..
(Forrás: http://www.alleanzacattolica.org/idis_dpf/voci/q_questione_mezzogiorno.htm)
7. Ábra: Az egy főre jutó GDP észak-középen (centro-
nord) és délen (sud), 1860-2004 között. (Forrás:
Malanima-Daniele, 21.p.)
8. Ábra: Az ipari átlagkeresetek 1700-1861 között északon
és délen, 1700=1. (Forrás: Malanima-Daniele, 5.p.)
26
Persze figyelembe kell venni azt
is, hogy régen a fizetések nem úgy
voltak kikalkulálva, mint manapság.
Csak napi bér létezett, tehát nem
tudhatjuk, hogy effektíven mennyit
dolgozott a déli munkás ugyanazért a
bérért, amiért az északi. Mindenesetre
más, kevésbé egzakt forrásokból
biztosan tudni lehet, hogy sokkal
többet. Ez azonban mit sem változtat
azon a tényen, hogy összességben a megtermelt GDP a két országrészben egészen 1900-
ig nagyjából megegyezett.56
Azok a szokásos állítások továbbá, hogy az északi régiók azért is eredendően
fejlettebbek a délieknél, mert kedvezőbbek a földművelést meghatározó földrajzi
adottságok, szintén nem megalapozottak. Azért nem, mert ezek a megállapítások
például csak a megművelhető földterület mennyiségét veszik figyelembe, de azt már
nem, hogy erre a területre hány ember jutott a történelem során.
Az északi régiók az 1300-as évektől kezdve mindig biztosan57
sűrűbben lakottak
voltak, mint a déliek, így az egy négyzetkilométernyi megművelhető földterületre eső
emberek számának tekintetében, már nem annyira biztos, hogy az északi régiókban
kedvezőbbek voltak a feltételek. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk, az északon és
délen az 1 km2 területre jutó átlag népsűrűséget bemutató ábrát kell szemügyre vennünk
(10. ábra).
56
Il Sole 24 ore. (Forrás: http://www.ilsole24ore.com/art/notizie/2011-05-30/nord-anni-economie-
confronto-130630.shtml?uuid=Aazf1obD) 57
Ettől a kortól kezdve állnak ugyanis rendelkezésre olyan demográfiai adatok a térségről, amikből
következtetni lehet a két országrész népsűrűségére.
10. Ábra: Az 1 km2 területre jutó átlag népsűrűség északon és délen, valamint az 1 km2
megművelhető földterületre jutó átlag népesség északon és délen, 1861-ben, 1871-ben
és 1881-ben. (Forrás: Malanima-Daniele, 7.p.)
9. Ábra: A mezőgazdasági átlagkeresetek 1700-1861 között
északon és délen, 1700=1. (Forrás: Malanima-Daneiele, 6.p.)
27
Az ábrából az derül ki, hogy a vizsgált időszakokban délen jóval kevesebb
ember jutott egy négyzetkilométernyi megművelhető földterületre, mint északon. Míg
például 1861-ben 1 km2
megművelhető földre északon 228,9 ember jutott, addig délen
ez az érték csak 172,8 volt. Mivel a mezőgazdasági termelés volt a meghatározó
mindkét térségben egészen a XIX. század végéig, a fenti adatok tükrében nem
következtethetünk arra, hogy a különbségek egyik oka az eltérő földrajzi adottságokban
keresendő.58
A művelhető földterületekre jutó népesség és a mezőgazdasági reálkeresetek
összevetéséből (amik azonosak voltak a két régióban az egyesítéskor) arra
következtethetünk, hogy az északi régiókban a föld termelékenysége ugyan magasabb
volt, mint délen, azonban itt a munka termelékenysége volt a magasabb.
1891-ben az olaszországi regionális
különbségek még szerény mértékűek voltak (11.
ábra). Legalább is a klasszikus értelembe vett észak-
dél ellentét az egy főre jutó GDP vonatkozásában
nem volt értelmezhető. Kezdetben mind északon,
mind délen voltak olyan régiók, amik meghaladták
az országos átlagértékeket. Ugyan az ország
legfejlettebb területei közé tartozott már ekkor is az
észak-nyugati térség (Piemont, Lombárdia, Ligúria
és Emilia-Romagna), de délen és középen is léteztek
olyan régiók, amik meghaladták az országos egy
főre jutó bruttó hazai össztermék átlag mértékét (Umbria, Lazio, Campania). Jelentősen
elmaradott régiónak csak a parányi, észak-nyugati Valle d’Aosta59
számított.
5.2. A távolodás időszaka
Az újfajta gazdasági földrajz első körvonalai csak a XX. század első évtizedében
kezdenek el kirajzolódni (12. ábra). Míg az északi ipari háromszögben60
az átlagosan
egy főre jutó GDP értéke tovább nő (Ligúria például már több mint 125%-al meghaladja
58
Malanima: Italian GDP (1300-1913). (Forrás:
http://www.cepr.org/meets/wkcn/1/1714/papers/Malanima.pdf) 59
A régió az átlag országos GDP 50%-át sem érte el. 60
Az olasz ipari háromszög a Torinó, Milánó és Genova által közrezárt területet jelöli.
11. Ábra: Az egy főre jutó GDP regionális
különbségei Olaszországban, 1891-ben,
Olaszország=100. (Forrás: Malanima-
Daniele, 13.p.)
28
az országos átlagot), addig délen és középen ez az
érték lassan csökken (Umbria például már nem éri el
az országos átlagot, Basilicata pedig 50-75% között
teljesít).
A különbségek az idő előrehaladtával csak
nőnek. 1921-re a GDP értelmében az észak-déli
megkülönböztetés már kezdi elnyerni valós
tartalmát és a déli területek már valóban fejletlen
térségeknek tekinthetőek.
1931 és 1951 között a déli régiók
gyakorlatilag kivétel nélkül elszegényednek (13.
ábra). Már nem igazán lehet éles különbségeket
tenni a déli régiók esetében. Míg korábban
Campania kiemelkedett a déli régiók közül, addig
1951-ben a maga 68%-os értékével ez már nem
mondható el. Erre az évre a duális gazdasági
meghatározás teljes mértékben érvényét nyeri. Az
ország két részre osztható: Észak-középre és Délre.
A két országrész közötti legnagyobb különbségek az
1950-es évek elején tapasztalhatóak.61
5.3. A közeledés időszaka
Az 1951-es csúcspont után 1973-ig a regionális különbségek csökkenő
tendenciát mutattak. Ennek oka, az 1950-es évekbeli olaszországi gazdasági
fellendülésben és a különböző regionális különbségek enyhítésére tett programok
végrehajtásában van. A következőkben az olasz gazdasági csodát és a különböző déli
felzárkóztatásra irányuló reformlépéseket fogom bemutatni.
61
Paolo Malanima – Vera Zamagni: 150 years of the Italian economy, 1861-2010, Journal of Modern
Italian Studies, 2010, Bologna (Forrás:
http://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/13545710903465507#preview)
12. Ábra: Az egy főre jutó GDP regionális
különbségei Olaszországban, 1911-ben,
Olaszország=100. (Forrás: Malanima-
Daniele, 14.p.)
13. Ábra: Az egy főre jutó GDP regionális
különbségei Olaszországban, 1951-ben,
Olaszország=100. (Forrás: Malanima-
Daniele, 15.p.)
29
5.3.1. Az olasz gazdasági csoda
A II. Világháború után a nemzetközi gazdaság gyors növekedését az amerikai
gazdaság húzóereje és az alacsony olajár62
határozta meg. Olaszország
versenyképességi előnyeinek köszönhetően az ’50-es években hatszor, a ’60-as években
pedig ötször akkora éves GDP növekedést tudott elérni, mint Franciaország vagy
Németország. Összességében az ország 1950 és 1973 között megháromszorozta a bérek
értékét, sikeresen felfejlesztette iparát, illetve jelentősen megnövelte a beruházások
mértékét.
A fellendülés oka elsősorban abban állt, hogy az ’50-es évek elején Olaszország
képes volt átalakítani addig befelé forduló gazdaságát egy nyitott, a nemzetközi
folyamatokba integrálódni akaró, szabadabb szellemű gazdasággá. A gazdasági
paradigmaváltás következtében az ország sikeresen lebontotta a pénzügyi és
kereskedelmi akadályokat, melyek jelentős gátjai voltak fejlődésének. A nyitás fontos
dimenziója volt továbbá a szabadabb információ-áramoltatás feltételeinek megteremtése
is. A televízión keresztül immáron emberek millióihoz eljuthatott és el is jutott az
amerikai fejlődési modell képe, ami egyrészről radikálisan átalakította az ország
fogyasztói szokásait, másrészről támpontot kínált a fejlesztési irányok és beruházások
megszabásához. 63
Olaszország egyik legnagyobb versenyképességi előnye a munkaerő alacsony
költségeiben rejlett, ami meghatározó fontossággal bírt akkor, amikor a nemzetközi
piacra való termelésnek meg kellett felelnie a nyitott kereskedelemben. A különböző
államilag támogatott iparfejlesztési beruházásoknak köszönhetően az ország számos
területen, mint például a textil-iparban, az élelmiszeriparban, a vegyiparban, a
gépgyártásban vagy az autóiparban viszonylag magas hozzáadott értékű termékeket
tudott előállítani, relatíve alacsony áron.
A háztartási gépek gyártására szakosodott ágazat, jól szemlélteti a gazdasági
teljesítmény fellendülésének mértékét. Míg 1947-ben a Candy mosógépgyár napi egy
mosógépet állított elő, addig 1967-re 15 másodpercenként érte el ugyanezt a
teljesítményt. Ugyanígy, míg 1951-ben az ország éves szinten 18.500 hűtőgépet tudott
előállítani, addig 1967-re ez az érték felment 3.200.000-ra. A fellendülés következtében
62
Egy hordó olaj 2-3 dollár között mozgott. 63
RAITRE: Il grande boom – La societá dei consumi negli anni ’60.
(Forrás: http://video.google.it/videoplay?docid=932775498362242565)
30
a ’60-as évek közepére az ország Európa első helyére emelkedett a háztartási gépek
előállításában.
Az ipari termelés jelentős felfejlődése végeredményben tehát az export
növekedését eredményezte, aminek köszönhetően az ország vissza tudta szerezni
pénzügyi stabilitását, illetve a külkereskedelmi mérleg egyensúlya is helyreállt. A
folyamatban az állami erőfeszítéseken túl jelentős szerepet játszott az ’50-es évektől
kezdve beáramló jelentős mennyiségű amerikai működőtőke is, ami kiegészült
humánerőforrás-menedzsmenti és vállalatirányítási készségek “importjával” is. 64
5.3.2. Lakásépítési program
1949. február 28.-án született meg az első jelentősebb reformterv (Piano INA-
Casa), ami az építőipar fellendítését célozta meg, és amire igencsak nagy szükség volt a
háborús bombázások által sújtott Olaszországban. Az innovatív alapokon nyugvó tervet
kezdetben hét évre határozták meg. Ebben a periódusban összesen 334 milliárd Lírát
használtak fel a célra, aminek köszönhetően 147.000 lakás épült, 735.000 helyiséggel.
A hét éves periódus lejárta után a programot meghosszabbították további hét évvel. A
Piano INA-Casa-nak köszönhetően sikerült csökkenteni a munkanélküliséget és sikerült
jelentős számban ingatlanhoz juttatni az alacsony jövedelmű családokat. A program a
jövő építőipari fejlesztések mintapéldájaként is szolgált.65
5.3.3. A Déli Alap
A Déli Alapot (Cassa per Opere Straordinarie di Pubblico Interesse nell’Italia
Meridionale) 1950-ben hozta létre a központi kormányzat azzal a szándékkal, hogy
elősegítse a déli terület fejlődésének a beindulását. A kezdeti szándék szerint az alap
csak 10 évre szóló ideiglenes érvénnyel bírt volt, azonban az alap működésének idejét
többször is kitolták. Az alapot végül 1984. augusztus 2.-án szüntette meg az akkori
parlament.
64
Valentino Necco: Italia 1950-1963, Leonardo.it (il portale quotidiano).
(Forrás: http://cronologia.leonardo.it/storia/biografie/garibal5.htm) 65
AliceDeGasperi.net.
(Forrás: http://www.degasperi.net/navipage_percorsi.php?id_cat=p1&id_bio=b7&id_bio_sub=9)
31
Kezdetben az alap által biztosított forrásokat mezőgazdasági és infrastrukturális
fejlesztésekre használták fel. Utóbbinak az volt a célja, hogy az újonnan épült út, víz és
elektromos-hálózatok elősegítsék a majdani ipari beruházások létrejöttét és létrejöjjön
egy, az északihoz hasonló sűrűbb és összefüggőbb városhálózat.
1957-től az alap forrásait javarészt a kedvezményes hitelezés feltételeinek
megteremtésére használták fel. Az államilag kamattámogatott hiteleket a déli
vállalkozói réteg vehette igénybe, hogy létrehozzanak a központi kormányzat által
kijelölt területeken, úgynevezett fejlődési pólusokat, amik a remények szerint a
későbbiekben magukkal tudták volna húzni a környező térségeket is. A forrásoknak
köszönhetően pár éven belül létre is jöttek jelentős ipari parkok Taranto, Brindisi,
Cagliari, Gela és Campania egyéb területein.
A probléma viszont abban állt, hogy a beruházások csak nagyvállalatok
létrejöttét eredményezték, a kis és közepes vállalkozási hálózatot nem sikerült kiépíteni,
pedig ez utóbbi tudott volna csak érdemben segíteni a déli gazdaságon és csökkenteni a
munkanélküliséget. Kudarc volt továbbá az is, hogy gyakran olyan ipari központok is
létrejöttek, amik teljesen el voltak vágva a környező településektől. Az olasz
szakirodalomban ezeket a torz beruházásokat «Cattedrali nel deserto» névvel jelölik,
ami annyit tesz, hogy katedrális a sivatagban.66
5.3.4. Az 1950-es földreform
Éhséglázadásoktól tartva, a központi kormányzat 1950-ben három új törvényt
alkotott. A törvények kivették a nagy déli földbirtokosok kezéből azokat a földeket,
amiket nem vontak művelés alá, létrehozván így egy kisbirtokos rendszert. A parasztság
30 éves futamidejű szerződések megkötésével lízingelhette a földeket az államtól, ami
biztosította a kedvező feltételű előtörlesztés lehetőségét is az érintetteknek.67 Az
intézkedés az ország mezőgazdasági és erdészeti területeinek nagyjából a 30%-át
érintette, és összesen 800.000 hektár földterület lett bevonva a programba. A törvények
segítettek ugyan a térségi munkanélküliség enyhítésében, azonban az elaprózott
birtokrendszer végül nem bizonyult versenyképesnek.
66
Giardina Sabbatucci Vidott: La Cassa per il Mezzogiorno, Gius. Laterza Figli, 2010, Roma-Bari.
(Forrás: http://www.laterzalibropiuinternet.it/download/Nuovi_Profili_triennio/NProfili_triennio214.pdf) 67
Enciclopedia Treccani: Riforma F. in Italia. (Forrás: http://www.treccani.it/enciclopedia/riforma-
fondiaria/)
32
5.4. Eredmények
Az 1973-ig tartó gyors ütemű növekedés az ország egész területére kihatott. Sőt,
míg 1948-ban egy átlag délinek a bére az északi átlag bérnek csak a 47%-át tette ki,
addig 1975-ra ez az érték felment 66%-ra.68
A legjelentősebb bérnövekedés 1968 és
1973 között ment végbe,69
amikor a különböző szakszervezeti mozgalmak már nem
tudták tovább elfogadni az alacsony bérezéseket. A bérek drasztikus emelkedése végül
oda vezetett, hogy Olaszország elvesztette addigi legjelentősebbnek számító
versenyképességi előnyét és a gazdasági növekedés visszaesett. A gazdasági
megtorpanást végül az 1973-as olajválság eredményezte. Az olaj ára ebben az
időszakban nominális értéken 3 dollárról 12 dollárra emelkedett.
A magas munkabérek és energiaárak következtében lassuló gazdaságra az akkori
keresztény demokrata kormánynak reagálnia kellett. A kormány a hosszú távú
megoldást nyújtó strukturális reformok helyett, a gazdaságba való közvetlen
beavatkozást választotta. Az újonnan meghozott törvények70
alapján a munkásbéreknek
minden évben a megelőző évi infláció mértékével kellett minimálisan nőnie. Ez
végeredményben kétszámjegyű inflációs növekedést eredményezett az elkövetkező
években, amire a válaszlépés az olasz nemzeti fizetőeszköz (líra) leértékelése volt. Így
átmenetileg sikerült a kormánynak újra növelnie az export és a növekedés mértékét.
Ezzel együtt azonban ismételten új problémák keletkeztek, mivel rengeteg vállalkozás
(főleg kisvállalkozás) így sem bírta a versenyt. A központi kormány kénytelen volt
megemelni a vállalkozásoknak nyújtott költségvetési támogatásokat és kiszélesíteni a
nyugdíjkedvezményezettek körét, ami viszont megdobta a költségvetési hiányt.71
Összességében tehát, a kedvező nemzetközi gazdasági környezet, Olaszország
versenyképességi előnye és a kormányzati erőfeszítés dél felzárkóztatására együttesen
azt eredményezte, hogy az ’50-es évek elejétől a ’60-as évek végéig a regionális
különbségek és az egy főre jutó bruttó hazai össztermékbeli különbségek is, először
1860 óta, csökkenni tudtak az országban (14. ábra).72
68
Daniele, Malanima: Il prodotto delle regioni e il divario Nord-Sud in Italia (1861-2004), 22. p.
(Forrás: http://www.paolomalanima.it/default_file/Articles/Daniele_%20Malanima.pdf) 69
Ebben az időszakban megduplázódtak a bérek. 70
A két törvény olaszul: Statuto dei lavoratori (1970) ; Scala mobile (1975) 71
Fabrizio Balassone, Maura Francese, Angelo Pace: Public Debt and Economic Growth in Italy, Banca
d’Italia, 2011, Rome, 13-17. p.
(Forrás: http://www.bancaditalia.it/pubblicazioni/pubsto/quastoeco/QSE_11/QSEn_11.pdf) 72
Angela Carrabuta: L’Unitá d’Italia ha rovinato il Sud, Quotidiano di Sicilia, 2011.
33
Később, az 1970-es évek elejétől
az 1990-es évek közepéig a regionális
különbségek ismételten növekedtek. Míg
1973-ben délen az egy főre jutó GDP az
északi 66%-a volt, addig 1996-ra ez az
érték visszaesett 56%-ra. Ezt követően
2004-ig újra némi emelkedés következett
be: 56%-ról 59%-ra nőtt a déli bérezés
az északihoz képest.
5.5. Különbségek a vásárlóerő paritáson számolt egy főre jutó GDP-ben 2000 után
Az olaszországi regionális különbségek a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre
jutó bruttó hazai össztermék vonatkozásában, 2003-ban is jelentősek (15. ábra).
Bizonyos olaszországi régiók a leggazdagabbak közé, mások a legszegényebbek közé
tartoznak, ha rangsorba állítjuk őket az összes (268) európai NUTS 2. szintű régióval. A
szórás mind nemzeti szinten, mind EU-s szinten nagy. Míg bizonyos északi régiók
(például Lombárdia, Valle d’Aosta vagy Friuli-Venezia Giulia) bőven az EU15-ök
átlaga felett vannak, addig egyes déli régiók (Calabria, Puglia, Campania) az EU27-ek
átlagát sem érik el.73
(Forrás: http://www.qds.it/2605-l-unita-d-italia-ha-rovinato-il-sud.htm) 73
Quadro Strategico Nazionale, 7.p.
(Forrás: http://www.dps.mef.gov.it/documentazione/QSN/docs/QSN2007-2013_giu_07.pdf)
14. Ábra: Az egy főre jutó déli GDP az északihoz képest
1860 és 2004 között. Észak=1. (Forrás: Malanima-
Daniele, 23. p.)
15. Ábra: A vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP eloszlási aránya az
összes EU27 NUTS 2. szintű régióban. (Forrás:
http://www.dps.mef.gov.it/documentazione/QSN/docs/QSN2007-2013_giu_07.pdf)
34
6. A 2007-2013-as időszak regionális és kohéziós politikája
Jelen fejezetben az Európai Unió és Olaszország regionális, illetve kohéziós
politikájának a finanszírozási számait és célkitűzéseit mutatom be, majd röviden kitérek
a nemzeti stratégiai keretdokumentumok szerepére az uniós politikában.
6.1. Az EU regionális és kohéziós politikájának finanszírozási számai és
célkitűzései
Az Európai Uniós költségvetési időszakok hét évre szólnak. A jelenleg hatályos
költségvetési időszak 2007-ben lépett érvénybe és 2013-ig tart. Ebben az időszakban az
Európai Unió az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális
Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap forrásain keresztül biztosítja a kohéziós és regionális
politika működését az Európai Unióban. A három Alap összesen 308,041 milliárd euró
forrással rendelkezik. A kifizetések éves lebontásban az alábbiképpen néznek ki (4.
táblázat):
A 2007-2013 közötti időszakban a három Alap háromféle célkitűzést támogat
(zárójelben a cél elérésének érdekében igénybe vehető Alapok láthatóak): a
konvergencia erősítését (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap), a regionális versenyképesség
és foglalkoztatás növelését (ERFA, ESZA), valamint az európai területi együttműködés
elősegítését (ERFA).
A konvergencia célkitűzés erősítését az Európai Unió 251,163 milliárd euróval
támogatja, ami a három Alap összforrásának a 81,54%-a. Az ERFA és ESZA
forrásaiból 177 milliárd euró értékben azok a NUTS 2. szintű régiók
részesülhetnek, akik a 2000-2002-es időszakban nem érték el az egy főre eső
GDP uniós átlagának a 75%-át. Ezek az úgynevezett konvergencia régiók. Ezen
felül az úgynevezett ”phasing out” régiók további 15,5 milliárd euróra tehetnek
Év 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Összesen
Forrás 42.863 43.318 43.862 43.860 44.073 44.723 45.342 308.041
4. Táblázat: Az ERFA, az ESZA és a kohéziós alap támogatásai éves lebontásban a 2007-2013-as költségvetési
időszakban. (Forrás: Euvonal, saját szerk.)
35
szert. “Phasing out” térségeknek számítanak azok az európai régiók, ahol a GDP
az EU bővítése következtében épphogy meghaladja a 75%-os küszöbértéket. A
Kohéziós Alap továbbá a fennmaradó 58,663 milliárd euróval azokat a régiókat
támogatja, amik a 2001-2003 időszakban nem érték el az egy főre jutó bruttó
nemzeti jövedelem (GNI) uniós átlagának a 90%-át. A konvergencia program
összesen 17 tagországot és ezen belül 84 régiót és 154 millió embert érint. 74
A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzéshez, a tárgyalt
költségvetési időszakban, az Európai Unió 49,13 milliárd euró forrást rendelt,
ami a teljes összeg 15,95%-a. Azok a régiók kaphatnak ebből a forrásból, amik
nem tartoznak a konvergencia területekhez. Itt, összesen 19 tagország (ezen
belül 168 régió) és 314 millió ember érintett.
Az európai területi együttműködés célkitűzésre 7,75 milliárd euró áll
rendelkezésre, ami az összes támogatás 2,52%-a. Azok a NUTS 3. szintű
térségek vehetik igénybe az ERFA erre a célra szánt forrásait, akik vagy
szárazföldi határok mentén helyezkednek el, vagy rendelkeznek tengeri
határokkal, de legfeljebb 150 km-re vannak egy másik, valamilyen külső
határral rendelkező NUTS 3. szintű térségtől.75
6.2. Olaszország regionális és kohéziós politikájának finanszírozási számai
74
Dossier Europa: La programmazione dei fondi strutturali 2007-2013: gli obbiettivi e i programmi
operativi, Ministero del Lavoro e della Previdenza Sociale. (Forrás:
http://db.formez.it/FontiNor.nsf/8804ae899ac04f07c12569f40030aaca/0673A706CC7A8F71C125730800
30DC2F/$file/Dossier_obiettivi_programmi2007.pdf) 75
EU vonal: Kohéziós és regionális politika 2007-2013.
(Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=140)
Konvergencia célkitűzés
Konvergencia régiók (Calabria, Campania, Puglia, Szicília)
Pahasing-out régió (Basilicata)
Összesen
Forrás
18.819.646.405
386.912.153
19.206.558.558
Versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés
Phasing-in régió (Szardínia)
Regionális és foglalkoztatási versenyképesség (a maradék régiókban
és az autonóm tartományokban)
Összesen
876.697.708
4.749.142.937
5.625.840.645
36
Mint az a fenti táblázatban látható, a 2005. december 15.-16.-ai brüsszeli döntés
alapján Olaszország a 2007-2013 időszakban, a regionális fejlesztést és kohéziót
támogató 308 milliárd eurós forrásból, 25,582 milliárd euróra jogosult (5. táblázat). Ez
az EU-s összforrás 8,30%-a. Az Olaszország számára biztosított indexált76
európai
uniós forrás végösszege 28.811.768.920 euró. A táblázat számaiból is jól kivehető, hogy
az Európai Unió a 2007-2013-as költségvetési időszakban is a legnagyobb hangsúlyt a
konvergencia régiók felzárkóztatására helyezi. Bár Olaszország esetében a
konvergencia célkitűzésre fordított összeg aránya (73,56%) nem éri el az átlagos
európai uniós arányt (81,54%), mégis szignifikánsnak tekinthető.
A jobb oldali térkép értelmében
Olaszországban 4db konvergencia régió (Campania,
Calabria, Puglia, Szicília), 1db phasing-out régió
(Basilicata), 1db phasing-in régió (Szardínia),
valamint 13db régió + 2db autonóm tartomány van
(Valle d’Aosta, Piemont, Lombardia, Ligúria,
Veneto, Friuli-Venezia Giulia, Emilia-Romagna,
Toscana, Marche, Umbria, Lazio, Abruzzo, Molise +
Bolzano, Trento), ami a versenyképesség és
foglalkoztatás célkitűzése alá esik (16. ábra).
A 28.811.768.920 euró indexált EU-s
regionális fejlesztéspolitikai forráshoz párosul még
31.448.378.368 euró indexált nemzeti hozzájárulás
is, így a 2007-2013 időszak közötti olaszországi
regionális fejlesztéspolitikára szánt végösszeg mértéke 60.260.147.288 euró.77
76
Az indexálás egy olyan értékkövetési módszer, amelynek alapján a kifizetési összeg meghatározott
mértékkel automatikusan nő, a szerződés módosítása nélkül változik. Mértéke általában az inflációtól,
vagy más egyéb hivatalos mutatóktól függ. 77
Europai Bizottság: A 2007-2013-as kohéziós politika stratégiáinak és programjainak tárgyalási
eredménye. (Forrás:
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/communic/negociation/country_it_en.pdf)
Európai területi együttműködés célkitűzés
Összesen (az összes régióban)
750.431.038
Összesen 25.582.830.238
5. Táblázat: A 2007-2013 időszak között Olaszország számára biztosított európai uniós költségvetési források
megoszlása a három célkitűzési területen (indexálás nélkül). (Forrás:
http://www.dps.mef.gov.it/documentazione/QSN/docs/QSN2007-2013_giu_07.pdf , 239. p.)
15. Ábra: A különbőző célkitűzések alá
tartozó olasz régiók a 2007-2013-as
költségvetési időszakban. (Forrás:
http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas20
07/italia/index_en.htm)
37
6.3. A Nemzeti Stratégiai Keretdokumentumok
Az Európai Unió regionális politikájának a végrehajtásáért a nemzeti és
regionális önkormányzatok a felelősek. Az EU által felállított közös szabályok és elvek
figyelembevételével, a tagállamok és régiók nemzeti stratégiai keretdokumentumot
(vagy referenciakeret), nemzeti és regionális operatív programokat készítenek, amiben
lefektetik a területükön prioritást élvező célkitűzéseket, amelyek megvalósításához a
különböző uniós alapokból támogatásban részesülnek. A programok kidolgozásában
egyaránt részt vesznek az európai, regionális és helyi szintű hatóságok, illetve a
különböző szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek is.78
A regionális politika
alapelvei, amikkel összhangban kell állniuk a programoknak, négy elemből állnak
össze:
Koncentráció: a koncentráció elve alapján a rendelkezésre álló forrásokat a
hatékonyság növelésének érdekében a pontosan meghatározott célkitűzések
megvalósítására kell összpontosítani. A forrásokat az elmaradott régiók és a
strukturális nehézségekkel küzdő területek támogatására, illetve az emberi
erőforrások fejlesztésére kell felhasználni.
Partnerség: a partnerség elve alapján, a regionális politika végrehajtásában
résztvevő szereplőknek (Európai Bizottság, tagállami központi hatóság és
regionális intézmény, önkormányzat, hely magán- és köztestület) együtt kell
működniük a támogatott programok beazonosításától, egészen a közösségi
finanszírozás felhasználásának az ellenőrzéséig.79
Programozás: a programozás elve alapján a tagállamoknak (együttműködve a
Bizottsággal) pontosan ki kell jelölniük az elérendő célokat és egy részletesen
szabályozott eljárásrend alapján, megfelelő ütemtervet kell készíteniük annak
eléréséhez.
Addicionalitás: az addicionalitás elve alapján a tagállamok nem használhatják
fel az uniós forrásokat a saját fejlesztési forrásaik helyettesítésére, csak
kiegészíthetik velük azokat.80
78
EU vonal: Hogyan működik az Európai Unió regionális politikája?
(Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=1439) 79
Szabó Katinak: Az Európai Unió regionális politikájának érvényesülése Magyarországon, különös
tekintettel a támogatások felhsználására, 2007, Budapest, 23-25. p.
(Forrás: http://elib.kkf.hu/edip/D_13905.pdf) 80
Kende Tamás – Szűcs Tamás: 458-461. p.
38
7. A QSN
Az olasz Nemzeti Stratégiai Keretdokumentumot (Quadro Strategico Nazionale
– továbbiakban: QSN) Olaszország 2005. február 3.-án kezdte el kidolgozni és 2007.
március 2.-án terjesztette be a Bizottságnak.81
A dokumentum az olaszországi
fejlesztéspolitika irányait határozza meg a 2007-2013-as európai uniós költségvetési
időszakban. Jelen fejezetben a QSN makro céljainak bemutatása után a
keretdokumentumban foglalt egyes prioritásokra és azok részeredményeire fogok
kitérni.
7.1. Makro célok
A QSN megállapítja, hogy Olaszország az elmúlt 10 évben jóval potenciálja
alatt fejlődött. Az elhúzódó társadalmi és gazdasági stagnálás kiváltó okait elsősorban
négy jól elkülöníthető problémában látja: abban, hogy az állam képtelen megfelelő
közösségi szolgáltatásokat és esélyegyenlőséget teremteni a versenyszférában; hogy se a
fiatal, se az idős lakosság nem rendelkezik azzal a szaktudással, amit megkívánna a
gazdaság; hogy a vállalatok nem fordítanak kellő hangsúlyt a kutatás-fejlesztésre,
illetve; hogy a tőkepiacok nem támogatják megfelelő forrásokkal a vállalatokat a
kutatás-fejlesztését.
A legproblémásabb területek beazonosítása után a QSN négy makro célt állít fel,
amihez tíz prioritást rendel, annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a társadalmi és
gazdasági problémákat az országban: 82
1. A tudás és képzés fejlesztése;
1.1. Humánerőforrás-fejlesztés;
1.2. Kutatás-fejlesztés (K+F);
2. Az életminőség, a biztonság és a szociális befogadás erősítése;
2.1. Energia és környezet;
2.2. Társadalmi befogadás, az életszínvonal és a térségi vonzerő fejlesztése;
3. A termelői vállalatok, a szolgáltatások és a verseny erősítése;
3.1. Természeti és kulturális erőforrások fejlesztése;
81
Dossier Europa: a QSN. (Excel) 82
QSN: 75-78. p.
39
3.2. Közlekedési hálózat fejlesztés;
3.3. Foglalkoztatás és a termelői szektor versenyképességének javítása;
3.4 A városok és az urbanizált területek fejlesztése;
4. A gazdaság modernizációja és nemzetköziesítése;
4.1. A gazdaság nemzetköziesítése és beruházás vonzás;
4.2. Kormányzati és intézményi kapacitás-fejlesztés;83
A makro célok elérését a
QSN 66 operatív programon
keresztül kívánja meg elérni. Ezek
közül 19 operatív program a
Konvergencia célkitűzésben (10
regionális, 7 nemzeti és 2 nemzeti
interregionális operatív program),
33 operatív program a regionális
versenyképesség és foglalkoztatás
célkitűzésben (32 regionális és 1
nemzeti operatív program), 14 pedig
az európai területi együttműködés
célkitűzésében valósul meg.
A regionális és kohéziós
politikára rendelkezésre álló
28.811.768.920 eurónyi indexált
európai uniós forrás az operatív programokon keresztül kerül kifizetésre. Az összforrás
75%-a a regionális fejlesztési alapból, a 25%-a pedig az európai szociális alapból kerül
kifizetésre. A regionális fejlesztési alapból származó források 29,5%-a a kutatás-
fejlesztést, 18,7%-a a közlekedés-fejlesztést, 11,2%-a a környezetvédelmet támogatja.
Az európai szociális alapból származó források, 34,2%-a munkához jutás növelését és a
fenntarthatóságot, 34%-a a humánerőforrás-fejlsztést, 15,2%-a a vállalatok és
munkavállalók alkalmazkodóképességének növelését támogatja (17. ábra).84
83
Andrea Naldini, Paola Cirilli, Elda Maria Rizzo: Expert evaluation network delivering policy analysis
on the performance of cohesion policy 2007-2013 – Italy, Ismeri Europa, 2010, 10. p. (Forrás:
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/country_reports/italia.pdf) 84
Cohesion Policy 2007-13, Italy. (Forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/fiche/it_en.pdf)
17. Ábra: A 2007 és 2013 közötti időszakban az ERFA-ból és
ESZA-ból finanszírozott prioritások megoszlási aránya
Olaszországban. (Forrás:
http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/fiche/it_en.pdf)
40
7.2. Prioritások és eredmények
Dolgozatom ezen szakaszában megpróbálom bemutatni röviden az egyes
prioritásokat és azok egyes részeredményeit. Az programok végrehajtásának értékelése
az Európai Unióban kulcsfontosságú, mivel csak az összesített statisztikai adatok
alapján lehet kijavítani az esetleges programozás- és végrehajtásbeli hibákat. A QSN a
programok megvalósulásának nyomon követése érdekében nagyjából 170 indikátort
állított fel85
, amik a legfontosabb stratégiai célok mutatószámaiként funkcionálnak. A
különböző adatok időközönkénti frissítésének köszönhetően lehetőség nyílik a
végrehajtás részleges nyomon követésére. Egyes indikátorok meghatározott
célszámokkal is el vannak látva, amiket a költségvetési időszak végére a tervezet szerint
el kell érni.86
A prioritások céljainak rövid ismertetése után minden alkalommal
kiemelek egy pár olyan indikátort87
, ami az eddig elért eredményeket hivatott bemutatni
egy adott területen. Mivel a költségvetési időszak 2013-ban ér véget, ezért az adatok sok
helyen hiányosak. A bemutatandó indikátorok kiválasztásakor két szempont figyelembe
vételére törekedtem: egyrészről arra, hogy az adott indikátor kellően kifejező legyen,
másrészről pedig arra, hogy az indikátor lehetőleg hosszabb idősort mutasson. A
táblázatokba rendezett különböző indikátorok sorai minden esetben 3 elemből állnak:
a) a konvergencia célkitűzés alá tartozó régiók átlagából (jelölése: K);88
b) a versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzésű régiók átlagából (jelölése VF);89
c) az összes olaszországi régió átlagából (jelölése: I);
Az táblázatok oszlopai minden esetben a vizsgált évet mutatják. Az oszlopok
száma a rendelkezésre álló adatok alapján változhat: míg egyes indikátorok esetében
már 2010-es adatok is rendelkezésre állnak, addig más indikátorok esetében csak 2009-
ig vagy 2008-ig állnak rendelkezésre adatok. Amennyiben meghatározásra került a
QSN-ben egy adott indikátor esetében a 2007-2013-as időszak végére elérendő
85
Az indikátorok teljes listája: http://www.istat.it/it/files/2011/03/elenco_indicatori.pdf 86
QSN: 265-268. p. 87
Azokat az indikátorokat próbáltam meg kiemelni, amiket a legfontosabbnak tartottam a cél
eredményességének vizsgálatában. 88
A konvergencia célkitűzés alá tartozó régiók között szerepel Basilicata is. 89
A statisztikai versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés alá tartozó régiók között szerepel Szardínia
is.
41
célszám90
is, azt a táblázat utolsó oszlopában fogom fetüntetni (jelölése: T91
2013). Az
adatok az ISTAT adatbázisából valóak.
7.2.1 1. prioritás: Humánerőforrás-fejlesztés
Cél - hogy a lakosság versenyképes tudással rendelkezzen annak érdekében,
hogy javuljon a gazdasági termelőrendszer versenyképessége, hogy növekedjen a
munkaerőpiacon való elhelyezkedésnek az esélye (kiváltképp a nők esetében) és, hogy
nőjön a társadalmi befogadás mértéke. A célok értelmében a prioritás nagy hangsúlyt
fektet például az egész életen át tartó tanulás92
elterjesztésére, a közipiskolai
diplomázottság emelésére vagy a természettudományokban diplomázott hallgatók a
számának emelésére.93
Eredmények:
2009-es adatok alapján, az egész életen át tartó tanulás mérőszámának
tekintetében, ami a teljes lakosság 25-64 év közöttiek korcsoportját vizsgálja,
Olaszország a 6,0%-os teljesítményével az EU-27-ek átlaga (9,3%) alatt teljesít. (A
listát Dánia vezeti 31,6%-al, és Bulgária zárja
1,4%-al).94
A konvergencia (továbbiakban K) és
a versenyképesség és foglalkoztatás
(továbbiakban VF) célkitűzése alá tartozó régiók
között valamivel több mint 1 százalékpontos
eltérés van az utóbbiak javára. A QSN a
konvergencia régiókban 2013-ra a 7,3%-os
arány elérését tűzte ki célul, azonban a tendencia negatív irányt mutat. Míg 2007-ben a
mutató 5,3%-os értéket mutatott, addig 2009-ben már csak 5,1%-ot (1/a táblázat).
90
2013-as célszámok általában csak a konvergencia régiók esetében vannak megadva, mivel ezekre a
területekre összpontosul a regionális politika forrásainak túlnyomó többsége. 91
T = Target (cél). 92
Angolul: life long learning. 93
Rapporto strategico nazionale, 2009. december, 27-29. p.
(Forrás: http://www.dps.tesoro.it/documentazione/qsn/docs/Rapporto%20strategico.pdf) 94
Eurostat: Life long learning. (Forrás:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=File:Lifelong_learning_(1)_(%25_of
_the_population_aged_25_to_64_participating_in_education_and_training).png&filetimestamp=2010121
0173611)
2/a Táblázat: A 25-64 év közöttiek %-os
aránya, akik vagy valamilyen tanulmányi
kurzusra, vagy valamilyen szakmai
továbbképzésre járnak. (Forrás: ISTAT,
saját szerk.)
2007 2008 2009 T2013
K 5,3 5,5 5,1 7,3
VF 6,6 6,6 6,3
I 6,2 6,3 6,0
42
2010-ben a 20-24 év közöttiek
korcsoportjában az olasz lakosság 75,9%-a
rendelkezett középiskolai érettségivel.95
Míg a K
régiókban 2007 és 2010 között az érettségivel
rendelkezők aránya pozitív tendenciát mutatott és
egy 3 százalékpontos javulás következett be, addig a
VF régiókban egy 1,5 százalékpontos visszaesés ment végbe. Összességében azonban
még mindig létezik egy 5,1 százalékpontos előny utóbbiak javára (1/b táblázat).
A természettudományokban diplomázottak aránya 2008-ban
a VF régiókban mintegy 41,14%-al magasabb volt, mint a K
régiókban: míg előbbiek esetében a 20-29 évesek korcsoportjában
az 1000 főre jutó természettudományokban diplomázott száma 14,1
fő volt, addig utóbbiak esetében ez az érték csak 8,3 fő volt. A két
vizsgált évben, 2007 és 2008-ban azonban, országos szinten egy
nagyon kicsi, 0,2 százalékpontos emelkedés végbe ment (1/c
táblázat).
7.2.2. 2. prioritás: Kutatás-fejlesztés (K+F)
Cél - a vállalati kutatás-fejlesztés megerősítése, hogy versenyképesebb legyen az
egész gazdaság és hosszabb távon nagyobb legyen a gazdasági növekedés. A program
támogatja többek közt, az új innovációs központok96
létrehozását, a kutatás és
fejlesztésben résztvevő emberek számának a növelését, a szélessávú internet
használatának elterjedését (mind a családok, mind a vállalatok esetében), a vállalatközi
információ megosztási hálózatok kiépítését, a környezetkímélő új technológiák
fejlesztését vagy az e-kormányzat kiépítését.97
95
Ez az érték 2009-ben az EU27-ek átlagában 78,6% volt. (Forrás:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/School_enrolment_and_levels_of_educati
on) 96
Techno-polisz. 97
Rapporto strategico nazionale, 29-32. p.
1/b Táblázat: A 20-24 év közöttiek
középiskolai érettségivel rendelkezők %-os
aránya. (Forrás: ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 69,6 71,8 72,0 72,6
VF 79,2 78,3 78,0 77,7
I 75,7 76,0 75,8 75,9
2007 2008
K 8,1 8,3
VF 13,9 14,1
I 11,9 12,1
1/c Táblázat: A 20-29 év
közöttiek
természettudományokba
n diplomázottak száma
1000 főből. (Forrás:
ISTAT, saját szerk.)
43
Eredmények:
Olaszország a 2000-2009-es periódusban a K+F-re fordított GDP arányos
nemzeti kiadást 1,05%-ról csupán 1,27%-ra tudta emelni. Ez évi 2,3%-os emelkedést
jelent a ráfordításban. Ha lineárisan ebben az ütemben emelkedik a GDP arányos K+F
kiadás, akkor 2020-ra ez az érték 1,53% lesz, ami jóval elmarad a 2020-ra kitűzött
átlagos európai 3,0%-os K+F ráfordítási aránytól.98
ISTAT felmérések alapján a VF
régiókban több mint 47%-al nagyobb a kutatás és fejlesztésre fordított kiadások
összege, mint a K régiókban.99
Az internetkapcsolattal rendelkező családok %-os
aránya 2009-ben nemzeti szinten 47,3% volt, ami egy 8,5
százalékpontos javulást mutat a 2007-es 38,8%-hoz képest.
Az érték mind a K mind a VF régiókban javuló tendenciát
mutat, azonban 2009-ben még mindig létezett egy 6,3
százalékpontos különbség a VF régiók javára (2/a táblázat).
Az 1000 lakosra jutó K+F-el foglalkozók száma 2008-ban
országos szinten átlagosan 4,0 fő volt, ami egy 12,5%-os javulás az
előző évhez képest (3,5 fő). Mindazonáltal a VF régiókban több
mint kétszer annyi ember foglalkozik kutatás-fejlesztéssel, mint a K
régiókban. Bár emelkedő tendencia figyelhető meg mindkét
régióban, megállapítható, hogy a növekedés üteme a VF régiókban
kétszer akkora, mint a K régiókban (2/b táblázat).
7.2.3. 3. prioritás: Energia és környezet
Cél - az erőforrások hatékony kihasználásának a növelése és a fenntarthatósági
szempontok figyelembevétele az energiafelhasználásban. A program támogatja többek
közt a környezetvédelemmel kapcsolatos energetikai, vízügyi, és hulladékkezelési
szolgáltatások fejlesztését, a megújuló energiát termelő beruházások megvalósulását, az
98
Innovation Union Compretitiveness report 2011. (Forrás: http://ec.europa.eu/research/innovation-
union/pdf/competitiveness-report/2011/countries/italy.pdf) 99
ISTAT: Prioritá 2, Promozione, valorizzazione e diffusione della ricerca e dell’innovazione.
(Forrás: http://www.istat.it/it/archivio/16777)
2007 2008 2009
K 31,0 33,7 41,0
VF 41,6 45,0 49,6
I 38,8 42,0 47,3
2/a Táblázat: Az
internetkapcsolattal rendelkező
családok %-os aránya. (Forrás:
ISTAT, saját szerk.)
2007 2008
K 1,8 2,1
VF 4,2 4,8
I 3,5 4,0
2/b Táblázat: Az 1000
lakosra jutó K+F-el
foglalkozók száma.
(Forrás: ISTAT, saját
szerk.)
44
üvegházhatású gázok csökkentését, a szelektív hulladékgyűjtést vagy a vállalati és
közintézményi energia megtakarításra irányuló lépéseket.100
Eredmények:
A szelektíven gyűjtött városi hulladék %-os
aránya 2009-ben országos szinten 33,6% volt.
Ugyanebben az évben a K régiókban ez az arány
16,5% volt, a VF régiókban pedig 39,8%, ami
jelentős különbségnek mondható. A QSN 2013-ra
40%-os célt állít fel a K régiókra vonatkozóan, ami
a jelenlegi növekedési ütemet figyelembe véve, nem tűnik tarthatónak (3/a táblázat).
2008-ban a megújuló energiaforrásból származó energia aránya országos szinten
19,0% volt. Míg a K régiókban, ugyanebben az évben ez az érték csupán 8,1% volt,
addig a VF régiókban 23,2% volt. Ez összességében egy majdnem háromszoros
különbséget mutat.101
A kohéziós politikának köszönhetően azonban a megújuló
energiaforrásból származó elektromos áram
arányában nincsenek ekkora különbségek a két
különböző célkitűzés alá tartozó régiók esetében (3/b
táblázat). Míg 2007-ben a vizsgált tárgyra vonatkozó
érték a K régiókban mindösszesen 7,5% volt, addig
2010-re (javarészt az EU-s forrásoknak
köszönhetően) ez az érték felment 19,1%-ra. Ezen
idő alatt ugyan a VF régiókban is jelentősen nőtt a megújuló energiaforrásból származó
elektromos áram értéke (15,4%-ról felment 23,1%-ra), de összességében a különbségek
csökkentek: a kezdeti 51,3%-os különbség lecsökkent 17,32%-ra.
A vízszolgáltatás akadozása miatt panasszal élő családok száma 71,93%-al
magasabb volt 2010-ben a K régiókban, mint a VF
régiókban. Ugyan mindkét régióban javuló tendencia
figyelhető meg a panaszok számát illetően, azonban
a különbségek 2007-hez képest (57,83%)
összességében nőttek (3/c táblázat).
100
Rapporto strategico nazionale, 32-34. p. 101
ISTAT, prioritá 2, energia prodotta da fonti rinnovabili. (Excel)
2007 2008 2009 T2013
K 9,5 12,3 16,5 40,0
VF 34,3 37,3 39,8
I 27,5 30,6 33,6
3/a Táblázat: A szelektíven gyűjtött városi
hulladék %-os aránya. (Forrás: ISTAT, saját
szerk.)
3/b Táblázat: A megújuló energiaforrásból
származó elektromos áram %-os aránya.
(Forrás: ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 23,0 21,4 21,0 19,7
VF 9,7 8,2 8,0 7,5
I 13,2 11,7 11,5 10,8
2007 2008 2009 2010
K 7,5 9,1 14,5 19,1
VF 15,4 18,7 22,2 23,1
I 13,7 16,6 20,5 22,2
3/c Táblázat: A vízszolgáltatás akadozása
miatt panaszt benyújtó családok %-os
aránya. (Forrás: ISTAT, saját szerk.)
45
7.2.4. 4. prioritás: Társadalmi befogadás, életminőség javítás, térségi vonzerő növelés
Cél - a társadalmi befogadás és biztonságérzet növelése, a kollektív
szolgáltatások fejlesztése és a bűnözés visszaszorítása. A program minden olyan
erőfeszítést aktívan támogat, ami a társadalmon vagy a munka világán belüli
különbségek csökkentésére irányul. Támogatja például az esélyegyenlőség
megteremtését a közösségi szolgáltatások hozzáférhetőségében, a szegénységi küszöb
alatt élők számának a csökkentését, a munkanélküliség méretének visszaszorítását, az
olyan információ-technológiai rendszerek kiépítését, mint az e-inclusion és az e-health,
a bűnözés visszaszorítását elősegítő rendőrségi felszerelések beszerzését vagy a nemek
közti egyenlőtlenségek csökkentését.102
Eredmények:
2010-ben a munkanélküliségi ráta értéke 8,4% volt Olaszországban, amivel az
európai középmezőnybe tartozott. A legmagasabb munkanélküliségi ráta az EU27-
ekben Spanyolországban volt (20,1%), a legalacsonyabb pedig Ausztriában (4,4%).103
Az európai viszonylatban közepesnek mondható
munkanélküliségi rátához azonban egy nagy tartósan
aktív munkanélküli104
réteg párosul. 2010-ben az
olaszországi összes aktív munkanélküli ember
48,5%-a már legalább egy éve kiesett a munka
világából. A K régiókban ez az arány 2007 óta az
55% környékén stagnál, a VF régiókban 2007 és
2010 között egy 3,6 százalékpontos emelkedés ment végbe (4/a táblázat).
Olaszországban 2009-ben az 1 főre jutó szociális védelmi költség értéke 6.101
euró volt, ami az EU27-ek rangsorában a 12. helyet jelentette. A lista élén Luxembourg
állt 14.465 euróval, a végén pedig Románia 331 euróval.105
102
Rapporto strategico nazionale, 34-36. p. 103
Eurostat: unemployment rates.
(Forrás:http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=File:Table_unemployment_r
ates.PNG&filetimestamp=20110504123450) 104
Tartósan aktív munkanélküli az az ember, aki már legalább 12 hónapja keres munkát, de mégsem tud
elhelyezkedni a munkaerőpiacon. 105
Eurostat: Total expenditure on social protection per head of population. (Forrás:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/graph.do?tab=graph&plugin=1&pcode=tps00099&language=en&too
lbox=data)
4/a Táblázat: A több mint 12 hónapja aktív
munkanélküliek az összes aktív munkanélküli
%-os arányában. (Forrás: ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 56,1 55,2 55,3 56,4
VF 39,9 38,1 37,6 43,5
I 47,4 45,7 44,4 48,5
46
2010-ben durván 2.734.000.000 család (az
összes család 11%-a), ezen belül pedig
8.272.000.000 ember élt (a teljes lakosság 13,8%-a)
Olaszországban a szegénységi küszöb106
alatt.107
A
szegénységi küszöb alatt élők száma mind a K, mind
a VF régiókban 2007 óta nő. 2010-ben a K régiók
lakosságának 28,6%-a, a VF régiók lakosságának
pedig a 7,7%-a élt a szegénységi küszöb alatt. Ez azt jelenti, hogy egy konvergencia
célkitűzés alá eső régióban lakó embernek 3,71-szer akkora esélye van arra, hogy a
szegénységi küszöb alatt éljen, mint egy foglalkoztatás és versenyképesség célkitűzés
alá eső régió lakosának (4/b táblázat).
A rendőrségi adatok alapján 2007-ben,
Olaszországban durván 2.933.000 bűnügyi eset
került regisztrálásra.108
A lakókörzetükben bűnözést
észlelő családok %-os aránya 2007 és 2010 között
mind a K, mind a VF régiókban csökkent. Előbbiek
esetében 36,5%-ról 28,7%-ra, utóbbiak esetében
33,9%-ról 26,6%-ra (4/c táblázat).
7.2.5. 5. prioritás: Természeti és kulturális erőforrások fejlesztése
Cél - a természeti és kulturális értékek állapotának a javítása, hogy egy
fenntarthatóbb és még nagyobb turisztikai vonzerővel bíró gazdaság jöjjön létre. A
program támogatja például a kulturális eseményeken való nagyobb számú részvételt, az
üdülési és rekreációs programok finanszírozását, a turisztikai szolgáltatások fejlesztését,
a kulturális örökség védelmét, a kulturális intézmények fejlesztését, a könyvtári
látogatások számának növelését vagy az üdüléssel eltöltött napok számának
növelését.109
106
2010-ben a szegénységi küszöb értéke egy kéttagú család esetében havi 992,46 euró bevétel volt, ami
nagyjából 9 euróval több, mint az előző évben. 107
L’Italia nelle cifre dell’Istat.
(Forrás: http://www.parlandosparlando.com/view.php/id_596/lingua_0/whoisit_1) 108
Eurostat: Crimes recorded by the police. (Forrás:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=File:Crimes_recorded_by_the_police
_(1_000).png&filetimestamp=20101210170751) 109
Rapporto strategico nazionale, 36-37.
4/b Táblázat: A szegénységi küszöb alatt élők
%-os aránya. (Forrás: ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 26,1 28,0 27,2 28,6
VF 7,3 7,6 7,0 7,7
I 12,8 13,6 13,1 13,8
4/c Táblázat: A lakókörzetükben bűnözést
észlelő családok %-os aránya. (Forrás:
ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 36,5 37,7 31,6 28,7
VF 33,9 36,5 29,0 26,6
I 34,6 36,8 29,7 27,1
47
Eredmények:
Egy 2007-es eurostat felmérés alapján az olasz
férfiak kevesebb, mint 40%-a olvasott el éves szinten
legalább egy könyvet. Ez az egyik legrosszabb érték az
Európai Unióban.110
Hasonlóan rossz a kulturális
szektorban foglalkoztatottak aránya: 2009-ben az összes
foglalkoztatottnak mindösszesen csak az 1,1%-a dolgozott valamilyen kultúrával
kapcsolatos munkakörben. Az EU27-ek átlaga ebben a mutatóban 1,7% volt.111
A 100
lakosra jutó eladott koncert- és színházjegyek száma 2009-ben országos szinten 56,9 db
volt, ami egy 6%-os visszaesés a 2007-es 60,5 darabhoz képest (5/a táblázat). A
csökkenő tendencia egyaránt jellemző volt a K és a VF régiókban, azonban a VF
régiókban 2009-ben még mindig majdnem dupla annyi volt az eladott koncert- és
színházjegyek száma (66,4 db / 100 fő), mint a K régiókban (33,8 db / 100 fő).
2009-ben Olaszországban, az egy főre jutó turisztikai
fogadóhelyen eltöltött napok száma egész évben 6,2 éjszaka
volt. Ugyanebben az évben a VF régiókban ez az érték 7,4, a
K régiókban 3,1 volt. A különbség tehát valamivel több
mint 58% volt, a fejlettebb régiók javára (5/b táblázat). A
2007-2009 közötti időszakban mindkét térség esetében egy
lassú csökkenés figyelhető meg. Amennyiben leszámítjuk a nyári hónapokat a
különbségek a K és a VF régiók között még nyilvánvalóbbak: a különbség 2009-ben
háromszoros volt, ami az Alpok menti térség téli
turisztikai vonzóképességével magyarázható. A
QSN a konvergencia régiók vonatkozásában 2013-
ra az 1,3 éjszaka elérését tűzte ki célul. Ha
figyelembe vesszük, hogy a 2007-2009 közötti
időszakban a K régiókban végig állandó volt az
110
Eurostat: Percentage of persons who have read az least one book in the last 12 months by gender,
2007.
(Forrás:http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/culture/documents/Persons%20having%20read
%20at%20least%20one%20book%20in%20the%20last%2012%20mon.pdf) 111
Eurostat: employment in cultural sectors as a share of total employment, 2009.
(Forrás:http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/culture/documents/Employment%20in%20cult
ural%20sectors%20as%20a%20share%20of%20total%20emplo.pdf)
2007 2008 2009
K 35,3 33,7 33,8
VF 71,0 66,9 66,4
I 60,5 57,1 56,9
5/a Táblázat: A 100 lakosra jutó
eladott koncert- és szinházjegyek
száma. (Forrás: ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009
K 3,2 3,2 3,1
VF 7,6 7,5 7,4
I 6,3 6,2 6,2
5/b Táblázat: Az egy főre jutó
turisztikai fogadóhelyen eltöltött
éjszakák száma egész évben.
(Forrás: ISTAT, saját szerk.)
5/c Táblázat: Az egy főre jutó turisztikai
fogadóhelyen eltöltött éjszakák száma, a nyári
hónapok kivételével. (Forrás: ISTAT, saját
szerk.)
2007 2008 2009 T 2013
K 1,0 1,0 1,0 1,3
VF 3,1 3,1 3,0
I 2,5 2,5 2,4
48
1,0 éjszaka / fő átlag érték, akkor az 1,3-as célkitűzés megvalósulása kétséges (5/c
táblázat).
7.2.6. 6. prioritás: Közlekedési hálózat fejlesztés
Cél - egy olyan hatékony, integrált, rugalmas, biztonságos és fenntartható
közlekedési hálózat kiépítése, ami figyelembe veszi egyaránt a területi igényeket és a
környezeti szempontokat. A fejlesztéseknek három dimenziója van: az első a
közlekedési terminálok és logisztikai központok nemzeti szintű fejlesztése, a második a
városi közlekedés fejlesztése, a harmadik a nemzeti közlekedési hálózat fejlesztése és
annak integrálása a nemzetközi közlekedési hálózatokba (TEN-hálózat).112
Eredmények:
Olaszországban a személyi közlekedés és teherszállítás több mint 90%-ban
közúton valósul meg. A vasúton szállított áruk tonnában mért %-os aránya 2007-ben
nemzeti szinten mindösszesen 1,9% volt a többi lehetséges szállítási mód viszonyában
(6/a táblázat). Ugyanez a mutató, szintén 2007-ben, a tengeri szállítás estében 5,6% volt
nemzeti szinten (6/b táblázat). Ellentétben a vasúti
teherszállítással, ahol gyakorlatilag azonosak az adatok, a
tengeri teherszállítás estében jelentős különbségek vannak a
K és a VF régiók között. Míg a K régiókban az áruszállítás
19,2%-ban ment végbe tengeri úton, addig a VF régiókban
csak 3,5%-ban. Ennek az az oka, hogy a kikötőhálózat
legnagyobb arányban a déli területeken koncentrálódik.
2009-ben a teljes közúthálózat hossza 183.705 km
volt. Az autópályák hossza 6.629 km volt. A nemzeti közlekedés gerincét az A1-es
(Milánó-Nápoly), az A14-es (Bologna-Taranto), az A4-es (Torino-Trieszt), az A24-es
(Róma-Pescara) és az A16-os (Nápoly-Canosa) autópálya-hálózat adja. A közúti hálózat
a Pó-alföldön a legsűrűbb, mivel itt helyezkedi el az olasz gazdasági tér központja.113
112
Rapporto strategico nazionale, 37-39. p. 113
Rapporto sullo stato delle infrastrutture in Italia: criticitá di oggi, prioritá di domani, 10-16. p. (Forrás:
http://www.uniontrasporti.it/writable/news/pdf/Uniontrasporti_I%20Rapporto%20sulle%20infrastrutture_
Testo.pdf)
2007
K 1,9
VF 1,8
I 1,9
6/a Táblázat: A
vasúton szállított
áruk (tonna) %-
os aránya.
(Forrás: ISTAT,
saját szerk.)
6/b Táblázat: A
hajón szállított
áruk (tonna) %-
os aránya.
(Forrás: ISTAT,
saját szerk.)
2007
K 19,2
VF 3,5
I 5,6
49
Olaszország vasúti hálózata kettős képet mutat. Hossza 2009-ben 16.686 km
volt. Ez az érték területnagyság arányosan a Magyarországi vasúti hossznak (7390 km)
durván a 75%-a.114
A hossz szempontjából tehát viszonylag alulfejlett a vasúti hálózat.
A minőség szempontjából viszont jónak tekinthető. A nemzetközi vasúti hálózatba
kapcsolódó és a nagyvárosokat összekötő vasúti vonalak minőségben megállják a
versenyt más nyugat-európai országgal összehasonlítva. Ez igaz mind a szerelvények,
mind a vasúti terminálok vonatkozásában. A térségi vasúti hálózat viszont sok fehér
foltot mutat.
A kikötőhálózat 534 kereskedelmi és turisztikai kikötőből áll, amihez hozzájön
még nagyjából 270 privát vagy vészhelyzet esetére fenntartott állami tulajdonban lévő
kikötő. A kikötői hálózat infrastruktúrája legnagyobb részben a Tirrén-tenger
partszakaszára koncentrálódik (350 létesítménnyel). Ha észak, közép és dél
összehasonlítást végzünk, akkor megállapítható, hogy az olaszországi a kikötők 53%-a
délen, 15%-a középen, 32%-a pedig északon helyezkedik el.115
7.2.7. 7. prioritás: Foglalkoztatás és a termelői szektor versenyképességének javítása
Cél - a helyi termelői rendszerek versenyképességének és innovációs
képességének a megerősítése a fenntarthatóság jegyében, hogy nőjön a foglalkoztatás, a
humán tőke, illetve a piaci versenyképesség mértéke. A program támogatja többek közt
a munkahelyi biztonság növelésére tett erőfeszítéseket, a munkahelyek szabályossági
ellenőrzését, a kereslet és kínálat közti egyensúly megteremtését, a fiatalok integrálását
a munka világába, az idősek munkához jutását, a munkahelyi mobilitás elősegítését
vagy a banki hitelezés erősítését.116
Eredmények:
Olaszországban 2007 és 2009 között összesen 6,5 százalékponttal nőtt a GDP
arányos banki hitelezés mértéke, ami 2009-ben országos szinten így a GDP arányában
114
Eurostat: Total lenght of railway lines (Forrás:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=ttr00003&plugin=
1) 115
Rapporto sullo stato delle infrastrutture in Italia, 51. p. 116
Rapporto strategico nazionale, 39-41. p.
50
62,0% volt. A hitelkihelyezések növekedése azonban
erőteljesebb volt a VF régiókban, ahol a növekmény 7,4
százalékpont volt, mint a K régiókban, ahol a növekmény
csak 2,8 százalékpontot ért el. A különbségek a két fajta
célkitűzés alá tartozó régiókban azonban nem csak a
növekedés mértékében foghatóak meg, hanem a kihelyezett
hitelek GDP arányos abszolút étékében is. 2009-ben a VF
régiókban valamivel több, mint kétszer akkora volt a GDP arányos hitelezés mértéke,
mint a K régiókban. Előbbiekben ez az arány 68,7%, utóbbiakban 34,3% volt (7/a
táblázat).
2010-ben a foglalkoztatási ráta mértéke Olaszországban a 15-64 év közöttiek
közt 56,9% volt, ami alatta maradt az EU 27-ek 64,1%-os átlagának (7/b táblázat).
Ugyanebben az évben a legmagasabb foglalkoztatási
rátával az Európai Unióban Hollandia bírt 74,7%-al,
a legalacsonyabbal pedig Magyarország, 55,4%-al.117
Olaszországban 2007 és 2010 között a
foglalkoztatottsági ráta mértéke folyamatosan
csökkent. Ezen idő alatt mintegy 1,8 százalépontos
visszaesés következett be. A csökkenés mind a VF,
mind a K régiókat érintette, azonban míg előbbiek a csökkenés ellenére is bőven az EU
27-ek átlaga fölött tudtak maradni 68,7%-al 2010-ben, addig utóbbiakban a
foglalkoztatási ráta értéke a drámaian alacsony, 42,2%-os szintre süllyedt.
A szabálytalan munkahelyek az összes munkahely
arányában 2009-ben, országos szinten 12,1% volt. Ezen
érték 0,2 százalékponttal magasabb, mint a 2007-ben
regisztrált. A K és a VF régiók közötti különbség
mindhárom vizsgált évben durván 9-10% volt. Előbbiek
esetében az értékek 19% körül, utóbbiak esetében 10% körül
mozgott (7/c táblázat).
117
Eurostat: employment rate, age group 15-64. (Forrás:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tsiem010&tableSelection=
1&footnotes=yes&labeling=labels&plugin=1)
2007 2008 2009
K 31,5 33,2 34,3
VF 61,3 66,1 68,7
I 55,5 59,7 62,0
7/a Táblázat: Az éves átlag banki
hitelezés a GDP %-ában.
(Forrás: ISTAT, saját szerk.)
7/b Táblázat: A 15-64 év közöttiek
foglalkoztatottsági arány (%). (Forrás:
ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 45,0 44,3 43,1 42,2
VF 64,5 64,8 63,6 63,1
I 58,7 58,7 57,5 56,9
2007 2008 2009
K 19,1 18,8 19,3
VF 9,8 9,8 10,1
I 11,9 11,8 12,1
7/c Táblázat: A szabálytalan
munkahelyek %-os aránya.
(Forrás: ISTAT, saját szerk.)
51
7.2.8. 8. prioritás: A városok és az urbanizált területek fejlesztése
Cél - a városok működését meghatározó alrendszerek újradefiniálása az
innováció és fenntarthatóság jegyében, hogy emelkedjen ezáltal a városban élők
életminősége. A célt szolgáló különböző beavatkozásokat három kategóriába lehet
besorolni: az első a beruházásokon keresztüli közösségi szolgáltatások színvonalának
emelése, a második a városi identitás érzetének a növelése, a helyi örökségek
újraértékelésén és a kritikus környezeti és szociális elemek eltüntetésén keresztül, a
harmadik a különböző városi hálózatok fejlesztése. A program egyaránt támogatja a
szolgáltatói beruházásokat (mint például a know-how programot, a vállalati tanácsadást
vagy a kimagasló értékkel bíró városi termelői hálózatok fejlesztését) és az
infrastrukturális beruházásokat.118
Eredmények:
A városi életminőség színvonalát az “Urban ecosystem” módszertana alapján 25
indikátorral mérik. Az indikátorok kiterjednek többek közt a városi levegő és víz
minőségére, a megtermelt hulladék mennyiségére és annak kezelésére, a közlekedési-
rendszerekre, a zöld területek méretére vagy a városi energiaigényre.119
A felsoroltakon
kívül léteznek azonban másfajta mérőszámok is, mint amiket például az “Urban audit
perception survey” használ: munkalehetőség, megélhetési és lakásvásárlási költség,
biztonság, városi tisztaság, bevándorlók integráltsági szintje vagy a városi
életminőséggel való megelégedettségi szint.
A 31 európai nagyvárost összehasonlító ‘Urban audit perception survey’ 2004-es
kimutatása alapján, a három vizsgált olasz nagyváros (Róma, Torino, Nápoly) szinte
minden mérőszámban a lista második felében vagy utolsó kétharmadában szerepel.120
Az olasz városok élhetősége általában rossz. Tipikusan jellemző faktor például a magas
légszennyezettségi mérték, elsősorban a PM10121
és az NO2122
magas koncentrációjának
118
Rapporto strategico nazionale, 41-42. p. 119
Gli indicatori di Ecosistema Urbano:
(Forrás: http://risorse.legambiente.it/docs/Metodologia_tabelle_commenti_EUXVII.0000001790.pdf) 120
Urban audit perception survey. (Forrás: http://www.urbanaudit.org/UAPS%20leaflet.pdf) 121
A PM10 egy levegőben lebegő szilárd és folyékony részecskékből álló, legalább 10 mikrométer
átmérőjű légköri aeroszol, másnéven szálló por.
(Forrás: http://legszennyezes.hu/legszennyezok/37-legszennyezk/47-szallo-por-pm10) 122
Az NO2 (más néven nitrogén-dioxid) egy mérgező indirekt üvegházhatású gáz. Elsősorban a járművek
üzemanyagának égéstermékeiből, valamint az energia-termelésből és fűtésből származik.
(Forrás: http://fetilev.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=59:nitrogen-dioxid-
no2&catid=45:legszennyez-anyagok&Itemid=75)
52
következtében, ami jelentős részben a városi tömegközlekedés hiányosságainak
köszönhető. Milanóban például az emberek 32%-a, Genovában 29%-a, Torinóban 23%-
a, Rómában pedig csupán 22%-a használja munkába járáskor a városi
tömegközlekedést, szembe a Berlini vagy Madridi 60%-al.123
A kohéziós politika eredményességét értékelő
adatok a 8. prioritásban rendkívül hiányosak. Az
egyetlen rendelkezésre álló adatsor a közösségi
közlekedés használatáról szól (8/a táblázat). Ennek
értelmében a munkába vagy iskolába járás céljából
az olasz lakosság
2007 és 20010
között nemzeti szinten kevesebb, mint 20%-os
aránybanhasználta a tömegközlekedést. Az értékek a
vizsgált években lényegében stagnáltak. A K és VF
régiók között, ebben a mutatóban, nincsenek
releváns különbségek. A különbség sokkal inkább a
nemek közti összehasonlításban fogható meg (8/b és
8/c táblázat). Az adatokból az derül ki, hogy a női
lakosság nagyjából 9-10 százalékponttal használja
többet munkába vagy iskolába járás céljából a
különböző tömegközlekedési módozatokat, mint a
férfiak.
7.2.9. 9. prioritás: A gazdaság nemzetköziesítése és beruházás vonzás
Cél - a gazdaság nemzetközi környezetbe való integrálása és a külföldi
beruházások nagyobb mértékű bevonása a nemzetgazdasági folyamatokba. A program
támogatja a vállalatok minden olyan törekvését, ami a nemzetközi versenyképesség
növelését célozza meg és elősegíti az export növekedését. A külföldi működőtőke
123
Ecosistema urbano Europa: Sintesi del Rapporto 2007 – „Le grandi cittá italiane a confronto con
quelle europee.” (Forrás: http://www.ftsnet.it/documenti/184/499172_ECOURB-UE07-SUMMARY-
IT.pdf)
2007 2008 2009 2010
K 20,8 20,4 20,1 18,9
VF 19,1 18,8 18,8 19,6
I 19,5 19,2 19,1 19,4
8/a Táblázat: A közösségi közlekedés
használatának %-os aránya munkába vagy
iskolába járás céljából.
(Forrás: ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 16,4 16,7 16,2 15,0
VF 15,4 14,3 14,9 16,0
I 15,6 14,9 15,2 15,8
8/b Táblázat: A közösségi közlekedés
használatának %-os aránya munkába vagy
iskolába járás céljából a férfiak körében.
(Forrás: ISTAT, saját szerk.)
2007 2008 2009 2010
K 28,1 26,4 26,2 25,4
VF 24,1 24,8 24,0 24,2
I 25,0 25,2 24,5 24,4
8/c Táblázat: A közösségi közlekedés
használatának %-os aránya munkába vagy
iskolába járás céljából a nők körében.
(Forrás: ISTAT, saját szerk.)
53
vonzása ugyan fontos szempont, de mivel az ország belső megtakarítása jelentősnek
mondható ennél fontosabb az olyan új külföldi termelői és vállalatirányítási technikák
bevonása a gazdaságba, amik nagyobb mértékben hozzájárulhatnak a gazdasági
növekedéshez és a gazdasági szerkezet fejlesztéséhez.124
Eredmények:
Az olaszországi high-tech szektor által importált javak aránya a világ össz high-
tech szektor javainak importjából 2007-ben 2,3% volt, ami egy 0,4 százalékpontos
visszaesés a 2001-2004 között kitartott 2,7%-os értékhez képest. 2007-ben a világ high-
tech importjából a legnagyobb részesedéssel az Egyesült Államok és Kína bírt,
mindketten 14,7%-al.
Szintén 2007-ben, az olaszországi high-tech szektor által exportált javak aránya
a világ össz high-tech szektor javainak exportjából 1,7% volt. Talán meglepő, mégis
tény, hogy ugyanebben az évben a világ high-tech exportjából a legnagyobb szeletet
Kína birtokolta, 15,0%-al, ami 2,5 százalékponttal több, mint az Egyesült Államokbeli
12,5%-os érték.
A két adatból az következik, hogy 2007-ben Olaszország relatív high-tech
kereskedelmi mérlege125
negatív előjellel bírt, ami azt jelenti, hogy nettó high-tech
importőr volt. A kereskedelmi mérleg értéke -16,8% volt.126
A beáramló külföldi működőtőke mértéke Olaszországban 2007-ben 40,043
milliárd dollár volt. Ezt követően a gazdasági válság hatására 2008-ban egy nagyon
jelentős tőkekivonást szenvedett el az ország, aminek értéke elérte a -9,489 milliárd
dollárt. A 2009-es évben már-már újra pozitív volt a tőkebeáramlás iránya, de a 2009-es
16,579 milliárd dolláros külföldi befektetés 2010-re újra lecsökkent 9,59 milliárd
dollárra.127
124
QSN, 153-157. p. 125
A relatív high-tech kereskedelmi mérleg kiszámítási módja: high-tech kereskedelmi mérleg (high-tech
export – high-tech import) osztva high-tech kereskedelmi mennyiség (high-tech export + high-tech
import). 126
Alexander Loschky: High-technology trade indicators, 2009, 7-12. p.
(Forrás: http://easu.jrc.ec.europa.eu/eas/downloads/pdf/JRC55698.pdf) 127
Public data explorer, foreign direct investment to Italy.
54
7.2.10. 10. prioritás: Kormányzati és intézményi kapacitás-fejlesztés128
Cél - az intézményi kapacitás és a technikai adminisztráció megerősítése,
valamint a közbeszerzési rendszerek átláthatóságának és legalitásának a növelése. A
program támogatja például a kormányzati tájékoztatás és kommunikáció fejlesztését, a
többszintű statisztikai adatgyűjtés elősegítését, a különböző tanulmányok, felmérések és
kutatások elkészítését, a külső szakemberek integrálását a döntések előkészítésébe, a
szakmai tapasztalatok nemzetközi cseréjét, a területi együttműködés elősegítését, a
technikai operatív segítségnyújtást vagy a szervezési készségek fejlesztését.129
7.3. A források lehívásának mértéke félidőben
A Bizottság egy félidős felülvizsgálati elemzést adott ki 2010. március 31.-én a
források lehívásának mértékéről. Ebben a Bizottság azt vizsgálta, hogy az egyes
tagállamok mennyire sikeresek a kohéziós pénzek felhasználásában. Az elemzés
értelmében a tagországok félidőben átlagosan a források 27%-át rendelték hozzá
valamilyen projekthez. Az EU27-ek közül Belgium teljesített a legjobban (61,1%), a 12
új tagállam közül pedig Észtország (52,3%). Olaszország a félidőben a rendelkezésre
álló források 38%-át tudta hozzácsatolni valamilyen projekthez. A források lehívásának
üteme természetszerűen nem lineáris folyamat a hét éves ciklusokban. Gyakran
előfordul, hogy az előkészületekben, a pályáztatásokban vagy a projektek
kivitelezésében csúszások lépnek fel, amik a kifizetések lebonyolítását is eltolják
időben.130
A források lehívásának mértékében nem csak tagországi szinten vannak
különbségek, de például a QSN-en belüli prioritások vonatkozásában is. A 6.
prioritáshoz rendelt forrásoknak például már a 71%-át sikerült lehívni félidőben, a 8.
prioritásnak az 50%-át, a 2. prioritásnak pedig valamivel kevesebb, mint 40%-át. A
legszerényebb mértékű forráslehívások a 3., 4. és 5. prioritások mentén voltak
tapasztalhatóak.131
128
A kormányzati és intézményi kapacitási fejlesztés eredményeiről többekközt, se az ISTAT, se az
Eurostat se a QSN nem ad tájékoztatást. 129
Rapporto strategico nazionale, 42-44. p. 130
Az Unió regionális politikája: félidős értékelés
(Forrás: http://www.euractiv.hu/regionalispolitika/linkdossziek/az-unio-regionalis-politikaja-felids-
ertekeles-000110) 131
Rapporto strategico nazionale, 2009, 88. p.
55
8. Operatív programok
Az operatív programok olyan alacsonyabb szintű stratégiai dokumentumok,
amik meghatározzák egy adott területen belül a fejlesztésre szoruló célterületek és
meghatározzák a projektek előkészítését, értékelését, végrehajtását. Az operatív
programoknak négy szintjük van Olaszországban: van 21 darab regionális, 8 darab
nemzeti, 2 darab interregionális és 14 darab, különböző szintű területi együttműködési
operatív program. Ezek finanszírozási számai a mellékletben található táblázatokban
láthatóak. A konvergencia régiók felzárkóztatását a QSN, a nyolc nemzeti operatív, a
két interregionális, és a régiók saját regionális operatív programjain keresztül kívánja
megvalósítani is.132
Jelen fejezetben egyes operatív programok céljait és finanszírozási
számait fogom bemutatni.
8.1. Közlekedési hálózatok és mobilitás nemzeti operatív program
A közlekedési hálózatok és a mobilitás fejlesztését célul kitűző nemzeti operatív
program (továbbiakban: HM NOP) célja a közlekedési hálózat és a logisztikai
csomópontok fejlesztése a konvergencia régiókban, annak érdekében, hogy a déli
területek sikeresebben tudjanak bekapcsolódni a nemzeti és nemzetközi kereskedelmi
folyamatokba. Az infrastrukturális fejlesztések egyaránt kiterjednek a közúthálózatra, a
vasúthálózatra, a kikötőhálózatra, a repülő terekre, az áruátrakó központokra, valamint a
telekommunikációs és info-technológiai hálózatokra. Cél az árutorlódások és a
közlekedési dugók mérséklése a versenyképesség és a környezetvédelem
szempontjainak eleget téve, az intermodális közlekedés feltételeinek megteremtése
különös hangsúlyt fektetve a repülésre, a déli kikötők bővítése és fejlesztése, hogy ezek
metszőpontjai legyenek a világ kereskedelmi útvonalainak és a biztonság, pontosság,
gyorsaság növelése a technológiai beruházásokon keresztül.
132
QSN: 215-230. p.
56
A HM NOP-ra összesen 2.749.457.782 eurónyi
forrás áll rendelkezésre, amiből 1.347.728.891 euró
európai uniós forrás. (18. ábra). A beruházásokhoz
hozzárendelt és már elfogadott költségek összege egy
2011. augusztus 31-i monitoring alapján 2.490.293.256
euró volt, ami az összes rendelkezésre álló forrás
90,57%-a.133
8.2. Kutatás és versenyképesség nemzeti operatív program
A kutatás és versenyképesség nemzeti operatív program (továbbiakban: KV
NOP) célja, hogy a vállalati világ és a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégek a
konvergencia régiókban olyan új eljárási technikákat és termelési eszközöket
fejlesszenek ki a kohéziós politika támogatásainak segítségével, amik segíthetik növelni
a gazdasági versenyképességet, és javítani a társadalmi körülményeket.
A program támogatja például az info-kommunikációs technolólógiák
fejlesztését, az új fajta intelligens anyagok kifejlesztését, a megújuló energiaforrások
kutatását, a gyógyszerészeti és bio-technológiai kutatásokat, az agrárélelmiszeripari
fejlesztéseket, a repülésügyi kutatásokat, a kulturális örökség védelmét szolgáló
technikai eljárások fejlesztését vagy a logisztikai technológiák javítását.134
A KV NOP céljainak tengelyei:
o 1. tengely: A strukturális átalakulás elősegítése és a technológiai potenciál
megerősítése a tudás alapú társadalomra való átállás érdekében.
o 2. tengely: Az innovációt elősegítő környezeti struktúra kiépítése a
versenyképesség növelésének érdekében.
o 3. tengely: Technikai segítségnyújtás és komplex asszisztencia a programban
érintettek számára.
133
Programma operativo nazionale 2007-2013, reti e mobiltá. (Forrás: http://www.mit.gov.it/ponreti/) 134
ASSE I: Sostegno ai mutamenti strutturali. (Forrás:
http://www.unime.it/ricerca/pon200720013/Scheda%20Programma%20Operativo%20Nazionale%2024g
en2010.pdf)
18. Ábra: A 2007-2013 költségvetési
időszakban rendelkezésre álló
források lehívottsága régiók szerint.
(Forrás: PON reti e mobiltá)
57
A KV NOP célkitűzéseire rendelkezésre álló
forrás összege durván 6.205.000.000 euró, amiből
3.102.000.000 eurót az európai kohéziós politika, ezen
belül pedig az európai regionális fejlesztési alap
biztosít. A források 68,6%-át az 1. tengely, a 27,7%-át
a 2. tengely, a 3,7%-át pedig a 3. tengely céljaira
fordítják (19. ábra).135
8.3. Biztonság a fejlődésért nemzeti operatív program
A biztonság a fejlődésért nemzeti operatív program (továbbiakban: BF NOP)
célja, hogy a konvergencia régiók vállalatai és polgárai a nagyobb biztonságot
élvezzenek azokkal a déli bűnözői hálózatokkal szemben, amik jelentős gátjait képezik
a kiegyensúlyozott fejlődésnek.
A cél elérése érdekében megerősítésre kerülnek az igazságszolgáltatási és
végrehatói hatalmi ágak, mind technikai és anyagi, mind humánerőforrás értelemben. A
BF NOP program végrehajtásáért felelős szerv, a belügy-minisztérium közbiztonsági
alosztálya, ami szoros együttműködésben áll az állami rendőrséggel, a fegyveres
csendőrségi testülettel, a pénzügyőrséggel, a büntetés-végrehajtási szervekkel és az
erdei őrséggel. A BF NOP projektjei karakterüket illetően két részre bonthatóak:
rendszer-jellegű projektekre, amik régiókon átívelnek a hatékonysági szempontok
figyelembevétele és a problémák összetettsége következtében, illetve területi-jellegű
projektekre, amik a program célkitűzéseibe illeszkedő helyi igények és szükségletek
kielégítésére szolgálnak.136
A BF NOP céljainak tengelyei:
o 1. tengely: A vállalati és gazdasági biztonság és szabadság megteremtése.
o 2. tengely: A legalitás (vagy törvénytisztelet) elterjesztése.
o 3. tengely: Technikai segítségnyújtás.
135
Programma operativo nazionale 2007-2013, ricerca e competitivitá. (Forrás: http://www.ponrec.it/) 136
Programma operativo nazionale 2007-2013, sicurezza per lo sviluppo. (Forrás:
http://www.sicurezzasud.it/)
68%
28% 4%
1. tengely 2. tengely
3. tengely
19. Ábra: A 2007-2013 költségvetési
időszakban rendelkezésre álló források
megoszlási aránya a 3 tengely mentén.
(Forrás: PON ricerca e competitivitá,
saját szerk.)
58
A BF NOP végrehajtására durván
1.158.000.000 euró áll rendelkezésre, aminek az
50%-át az európai regionális fejlesztési alap adja. A
forrás igénybevételének 20%-ára Calabria, 22%-ára
Puglia, 28%-ára Campania, 30%-ára pedig Szicília
régiója jogosult (20. ábra). A program 2011. május
18-ai végrehajtási felülvizsgálatakor megállapításra
került, hogy a források 67%-a volt hozzárendelve a
meghirdetett 189 projekthez.137
8.4. Megújuló energia és energiatakarékosság interregionális operatív program
A megújuló energia és energiatakarékosság interregionális operatív program
(továbbiakban: MEE IOP) célja a megújuló energiaforrásból származó energia
arányának növelése és az energiafelhasználás hatékonyságának javítása a konvergencia
régiókban. A program a két fő cél érdekében támogatja többek közt:
o A megújuló energia előállításával vagy az alternatív energiaforrások kutatás-
fejlesztésével foglalkozó vállalatokat;
o A lakóépületek és közintézmények üzemeltetésének átállását megújuló
energiaforrásokra;
o A geotermikus energia alkalmazását;
o A kisebb méretű, megújuló energiát termelő objektumok elterjedését és
installációját a természet-védelmi területeken és a kisebb szigeteken;
o A közlekedési hálózatok energiaigényeinek csökkentését szolgáló
beruházásokat;
o A hőszolgáltató hálózatok korszerűsítését;138
A MEE IOP-ot a gazdasági minisztérium, a környezetvédelmi minisztérium, a
konvergencia régiók regionális testületei és más gazdasági és társadalmi szervezetek
közösen alakították ki. A program megvalósítására nagyjából 1.607.000.000 euró áll
137
Il sud merita sicurezza: comitato di sorveglianza. (Forrás:
http://www.sicurezzasud.it/media/STATO_ATTUAZIONE/STATO_DI_ATTUAZIONE_AL_20_APRIL
E_2011.pdf) 138
Programma operativo interregionale 2007-2013, energie rinnovabili e risparmio energetico.
(Forrás: http://www.poienergia.it/)
20%
22% 28%
30%
Calabria Puglia Campania Szicília
20. Ábra: A 2007-2013 költségvetési időszakban
rendelkezésre álló források megoszlási aránya
régiónként. (Forrás: PON sicurezza per lo sviluppo,
saját szerk.)
59
rendelkezésre, aminek 50%-át az európai regionális fejlesztési alap biztosítja.139
A
2011. február 28-ai végrehajtási felülvizsgálat alapján 1.060.000.000 eurónyi forrás
került lehívásra, ami az összes forrás 65,96%-a.140
8.5. Az olasz-svájci hátáron átnyúló területi együttműködési operatív program
Az olasz-svájci határon átnyúló területi
együttműködési operatív program három svájci
kantont (Valais, Ticino, Graubünden), három
olasz régiót (Valle d’Aosta, Piemont,
Lombárdia), egy olasz autonóm tartományt
(Bolzano) és ezen belül pedig nagyjából
4.200.000 lakost érint. A program által
szorosan érintett terület nagysága 38.000 km2,
azonban a programba bekapcsolódhatnak más,
úgynevezett ‘flexibilis’ területek is, amik
szintén közel vannak a határhoz (21. ábra).
Utóbbi területek azonban csak maximum 20%-os EU-s támogatást igényelhetnek a
programok kivitelezésére.
Az érintett lakosság 80%-ban olasz területeken él, 45,56%-ban Lombardiában.
Az együttműködési programot 2007. december 20-án fogadta el az Európai Bizottság.
Célja az életminőség javítása, a versenyképesség növelése és a környezeti és területi
örökség épségének megőrzése.141
A program támogatja többek közt a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos határon
átívelő együttműködést, a kommunikációs hálózatok fejlesztését, a vasúti, közúti,
hajózási és biciklis hálózatok összeköttetésének javítását, a megújuló energiák
alkalmazásának elterjedését, a különböző környezeti szennyezések felszámolását, a két
ország közti turizmus erősítését vagy a területi kulturális sokszínűség megőrzését.
139
Programma operativo interregionale, energie rinnovabili e risparmio energetico, 152-154. p. (Forrás:
http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/In%20adozione/POIN_Energia_FESR_SFC2007
.pdf) 140
Stato di avanzamento del POI energie rinnovabili e risparmio energetico 2007-2013.
(Forrás: http://www.poienergia.it/images/stories/Scheda_SAL_ADG_28febbraio2011.pdf) 141
Programma di cooperazione transfrontaliera Italia-Svizzera 2007-2013.
(Forrás: http://www.interreg-italiasvizzera.it/interreg/index.php?id=39)
21. Ábra: Az együttműködésben résztvevő
területek. (Forrás: POI Italia-Svizzera, saját szerk.)
60
Az operatív program projektjeihez az Európai Unió a regionális fejlesztési
alapon keresztül 68.811.858 eurót biztosít (a források 75%-át), amihez hozzájön még
22.937.286 eurónyi olasz nemzeti hozzájárulás. Svájc a területi együttműködési
programban nagyjából 8.000.000 euróval vesz részt.142 A 2010 december 31-ei
végrehajtási felülvizsgálat alapján a rendelkezésre álló források 83%-a került lehívásra,
9,6%-a pedig kifizetésre.143
8.6. Piemont regionális operatív programja
Piemont Olaszország második
legnagyobb régiója, lakosainak száma
nagyjából 4.450.000 fő, székhelye
Torino. Nyugaton Franciaországgal,
észak-nyugaton Valle d’Aosta-val,
északon Svájccal, nyugaton
Lombárdiával, dél-keleten Emili-
Romagna-val, délen pedig Ligúriával
szomszédos (22. ábra).
Piemont Olaszország egyik
legfejlettebb területe. A régió GDP-je
2010-ben 125.070.000.000 euró volt, a
vásárlóerő-paritáson számolt egy főre
jutó GDP–je pedig 28.600 euró. A
gazdaság szerkezetét hozzávetőlegesen 1%-ban a mezőgazdaság, 22%-ban az ipar,
77%-ban pedig a szolgáltatói szektor adja. A 15-64 év közöttiek foglalkoztatottsági
rátája 63,5%. A munkanélküliség 7,6%.144
A régiót súlytó legnagyobb gazdasági és
társadalmi problémák a régió operatív programja alapján az alábbiakban foghatóak
meg:
142
INTERREG Italia-Svizzera, 76-77. p., 134-135. p.
(Forrás:http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/In%20adozione/PO_ItaliaSvizzera_FES
R_SFC2007.pdf) 143
Rapporto annuale di esecuzione, 31 dicembre 2010, 83. p., (RAE 2010).
(Forrás: http://www.interreg-italiasvizzera.it/interreg/index.php?id=229) 144
Piemonte in cifre. (Forrás: http://www.piemonteincifre.it/set_i.html)
22. Ábra: Piemont térképe. (Forrás:
http://www.maestroantonio.org/regioni/piemonte.html)
61
o A fiatalok, a nők és az idősek nehézkes elhelyezkedése a munkaerő-piacon;
o A nők szegregációja;
o A szabálytalan munkahelyek gyarapodó száma;
o A demográfiai folyamatok kedvezőtlen alakulása;
o Az egész életen át tartó tanulás programban résztvevők alacsony száma;
o A munkanélküliek alacsony hajlandóság a munkába állásra;
o A fiatalok eltékozlása az iskolai rendszerből;
o A külföldi bevándorlók alacsony fokú integrációja a többségi társadalomba;
o Alacsony kompetenciakészségek a különböző társadalmi korcsoportokban;
o Az innovációs eredmények alacsony szintű transzfere a gazdasági rendszerbe.145
o Az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolt bérek csökkenő tendenciájú
növekedése;
o A termelői ágazat fejlődési dinamikájának a csökkenése;
o Néhány jelentős szereppel bíró termelői vállalat gazdasági krízise;
o A vállalkozói réteg alacsony szintű kooperációs készsége;
o A humánerőforrás romló színvonala;
o Az info-technológiai hálózatok alacsony színvonala;
o A turisztikai vonzerő romlása.146
Az Európai Unió a foglalkoztatás és versenyképesség célkitűzés jegyében mind
az ERFA-ból, mind az ESZA-ból biztosít támogatási forrásokat a régió számára.
Piemont az ERFA-ból 426.119.322 eurónyi, az ESZA-ból pedig 397.283.869 eurónyi
támogatásban részesülhet. A problémák kezelésére irányuló megoldási javaslatoknak
minden esetben összhangban kell állniuk a QSN-ben foglalt prioritásokkal.147
Az
alábbiakban a QSN-ben meghatározott egyes indikátorok mentén fogom bemutatni
tematikusan, a régiós eredményeket.
Munka világa:
A munkanélküliségi ráta a régióban 2007-óta folyamatosan növekszik. A 2007-
es 4,2%-os munkanélküliségi ráta 2010-re 7,6%-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a
145
Programma operativo regione Piemonte, Fondo Sociale Europeo, 15-18. p..
(Forrás: http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/POR_Piemonte_FSE_SFC2007.pdf) 146
Programma operativo regionale Piemonte, Fondo Europeo di Sviluppo Regionale, 14-17. p..
(Forrás: http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/POR_Piemonte_FESR_SFC2007.pdf) 147
Ministero dello sviluppo economico, regione piemonte.
62
tartósan munkanélküliek aránya megduplázódott. A 2007-es 1,8%-ról 2010-re felment
3,6%-ra. A nők foglalkoztatási rátája európai viszonylatban legjobb esetben is csak
átlagosnak mondható: 2010-ben 55,8% volt, szemben az 1995-ös 44,3%-al. Javulás
ment viszont végbe az 55-64 év közöttiek foglalkoztatottsági rátájában. Míg 2007-ben
ezen korcsoport 29,4%-a volt csupán foglalkoztatva, addig 2010-re ez az érték feljavult
34,5%-ra.
Kutatás-fejlesztés:
Az 1000 főre jutó kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak száma 2008-ban 6,2 fő
volt, ami durván 65%-al magasabb érték, mint az országos átlag. Az 1 millió lakosra
jutó szabadalmak száma 2007-ben 99,6 darab volt, szemben az országos 55,8 darabos
átlaggal, azonban ez így is egy 28%-os visszaesés a 2006-os évhez képest. A családi
internet felhasználás viszont 8,8 százalékponttal nőtt 2007 és 2009 között, így utóbbi
évben már a családok 46,2%-a rendelkezett otthonában internetkapcsolattal. Ez az érték
azonban még mindig alatta marad 1,1 százalékponttal az amúgy is alacsony olasz
átlagnak.
Energia:
A megújuló energiaforrásból származó elektromos energia aránya viszonylag
jelentős mértékben, 8 százalékponttal nőtt 2007 és 2010 között amikor is 26% volt,
azonban ha általánosságban nézzük a megújuló energiaforrásokból származó energia
felhasználási arányát a régióban, akkor egy 1,4 százalékpontos visszaesés következett
be 2007 és 2008 között, amikor is ez az arány 24,6% volt. Ez az érték viszont még
mindig jobb, mint a 2008-as nemzeti szintű 19,0%-os átlag. Csak összehasonlításként,
ugyanebben az évben, ugyanebben a mérőszámban a legrosszabbul teljesítő régió
Ligúria volt 2,5%-al, a legjobban teljesítő pedig Valle d’Aosta 100%-os aránnyal.
Mindkét régió szomszédos Piemonttal, így a szórás ebben a témában észak-nyugat
Olaszországban nagyon nagy. 2007-ben a teljes energia felehasználás 39,4%-át az ipar,
25,2%-át a közlekedés, 21%-át a lakosság, 12,6%-át a szolgáltatások szektora, 1,7%-át
pedig a mezőgazdasági szektor emésztette fel.
63
Szelektív hulladékgyűjtés:
A szelektíven gyűjtött városi hulladék aránya Piemontban 2009-ben 49,8% volt,
ami egy 5,1 százalékpontos javulás a 2007-es értékhez képest. Ezzel az értékkel a régió
bőven a nemzeti 33,6%-os átlag felett volt.
Life-long learning program:
A life long learning programban résztvevő 25-64 év közöttiek aránya a 2007-es
5,7%-os arányról 2009-re 5,3%-ra esett vissza.148
A piemonti operatív program eddigi eredményei, csakúgy mint az egész
olaszországi regionális fejlesztési politika eredményei, nem egyértelműek. Ennek oka
elsősorban az, hogy a 2008-as pénzügyi világválság hatásai természetesen
Olaszországba is begyűrűztek.
148
ISTAT internetes adatbázis.
64
9. ÖSSZEFOGLALÁS
Szakdolgozatomban rámutattam arra, hogy az olaszországi regionális
különbségek az egyesítés előtt nem a megtermelt bruttó hazai össztermék, hanem az
eltérő társadalmi, politikai és kulturális berendezkedések vonatkozásában voltak
relevánsak. A gazdasági különbségek csak a XX. század első évtizedének környékén
kezdtek el kirajzolódni. Ennek oka abban áll, hogy a déli területek átmenet nélkül voltak
kénytelen beilleszkedni egy olyan új gazdasági és államberendezkedési modellbe, ami
tőlük teljes mértékben idegen volt. Az északi liberál-kapitalista modellel, a feudális
viszonyokra építő déli társadalmi berendezkedés, képtelen volt felvenni a versenyt.
Ennek következménye az lett, hogy a II. Világháború után az északi és déli bérek
viszonyában mintegy kétszeres különbség alakult ki, előbbiek javára.
A gazdasági különbségek enyhítését szolgáló első komolyabb intézkedési
folyamatok csak az ’50-es évektől kezdtek érvénybe lépni. A kormányzati
beavatkozásoknak és a kedvező nemzetközi, illetve belföldi környezetnek
köszönhetően, az első oljaválságig egy viszonylag gyors ütemű gazdasági
homogenizációs folyamaton ment keresztül az ország. Mivel az igazán mélyreható
gazdasági strukturális átalakítások elmaradtak, a ’70-es évek második felétől kezdve
újra nőni kezdtek a regionális különbségek.
Ezzel párhuzamosan a közigazgatási rendszer strukturális reformjai is sokáig
elmaradtak. A kezdeti 1948-as decentralizációs elképzelések végeredményben csak
akkor jutottak érvényre, amikor az uralkodó politikai osztály a ’60-as évek legvégén
kényszerből rászorult a helyi szintű érdekképviseletek bevonására, hogy megvalósítsa
gazdaság-modernizációs elképzeléseit. Miután végbe ment a közigazgatási rendszer
reformja a gyakorlatban is, az akkorra már jelentősnek mondható gazdasági
különbségek következtében, egyre inkább felerősödtek a további decentralizációt
szorgalmazó, ligákba tömörülő politikai mozgalmak, amik azonban már inkább egy
szeparatista jellegű törekvést testesítettek meg. A ligák erősödésének lendületét végül
Berlusconi Forza Italia pártja, majd a később általa szervezett és vezetett Popolo della
Libertá pártszövetség törte meg.
Az olaszországi regionális különbségek újbóli csökkenésére érdemben csak az
Európai Unió regionális politikájának megszületése és az integráció elmélyülése után
kerülhetett ismételten sor. A 2007-2013-as Nemzeti Stratégia Keretdomkumentum által
65
meghírdetett program, például egy fontos mérföldköve az északi és déli területek közti
konvergenciának. Vizsgálódásom során arra jutottam, hogy összességében a
Keretdokumentum nagyon jól megfogja az olaszországi gazdasági problémák gyökerét,
és ezzel párhuzamosan, a felállított prioritás-rendszer megoldási javaslattal is szolgál a
gazdasági növekedés esetleges beindítására. A humánerőforrás-fejlesztés, a megújuló-
energiaforrások alkalmazásának növelése, a foglalkoztatottság növelése, az
infrastruktúra fejlesztése vagy a kutatás-fejlesztés erősítése, mind olyan intézkedés, ami
elősegítheti a gazdaság megerősödését, a termelékenység, illetve a versenyképesség
növekedését. Ráadásul mivel a támogatási források döntő része a legkevésbé fejlett
régiók felzárkóztatását szolgálja, a beruházások multiplikátor hatással is bírhatnak a
gazdaságban. Mindehhez azonban elengedhetetlen lenne, hogy Olaszország a lehető
legjobban kihasználja az Európai Unió kohéziós politikájában rejlő lehetőségeket, és a
rendelkezésre álló forrásokat a lehető legnagyobb hatékonysággal használja fel.
A félidőben az ország a források 38%-át tudta már valamilyen projekthez
csatolni. Ez az európai trendek figyelembevételével átlagon felülinek mondható. Ez a
mérőszám önmagában azonban nem fejezi azt, hogy a regionális különbségek milyen
mértékben tudtak csökkenni a fejlesztések célkitűzései alá tartozó területeken, mivel a
forrásokat természetszerűen rosszul is fel lehet használni. Ha a dolgozatban elemzés alá
vont indikátorok mentén akarok tényszerű megállapítást tenni a regionális különbségek
jelenlegi irányáról, akkor azt mondhatom, hogy a regionális különbségek nem nőttek a
vizsgált periódusban, sőt egyes mutatókban jelentős javulás következett be, viszont sok
területen stagnálás áll fenn. Ennek oka azonban nem feltétlenül a Keretdokumentum
szerkezetében, vagy a kivitelezés módjában áll. A konvergencia mértékére nagy hatást
gyakorol például, a pénzügyi világválság hatása is, ami alapjaiban rengette meg magát
az Európai Uniót, Olaszországról nem is beszélve.
A gazdasági különbségeken túl, léteznek azonban más természetű különbségek
is az országban, amikre a program, és általában az olasz politika képtelen megfelelő
válaszokat adni. A regionális különbségek jelentős mértékben szociokulturális és
intézményi eredetűek. Ezen problémák, összetettségükből és méretükből fakadóan,
gondos tervezést, majd konzekvens kivitelezést igényelnének, ami adott esetben
évtitedekig is eltarthatna. Ehhez azonban politikai konszenzusra lenne szükség az
olaszországi pártok között, amire nincs túl sok esély, ha abból indulunk ki, hogy a II.
Világháború óta egyetlen egy kormány tudta csak kitölteni négyéves mandátumát, és
jelenleg is politikai válságban szenved Olaszország.
66
MELLÉKLET
10. Ábrák és táblázatok
M1 Ábra: Olaszország 1860-tól. (Forrás: Hermann Kinder – Werner Hilgemann – Manfred Hergt: Atlasz
Világtörténelem, Athenaeum 2000, Budapest, 2006, 350. p., scannelt anyag)
67
Regionális operatív programok (foglalkoztatás
és versenyképesség célkitűzés)
Régió ERFA ESZA
Abruzzo 139.760.495 680.671.765
Bolzano (aut. tart.) 26.021.981 60.745.159
Emilia-Romagna 128.107.883 295.929.210
Friuli-Venezia Giulia 74.069.674 120.355.589
Lazio 371.756.338 368.038.775
Ligúria 168.145.488 147.619.048
Lombardia 210.887.281 338.017.613
Marche 112.906.728 111.554.330
Molise 70.765.241 37.665.371
Piemont 426.119.322 397.283.869
Szardínia 680.671.765 291.716.470
Toscana 338.466.574 313.045.574
Trento (aut. tart.) 19.286.428 61.198.969
Umbria 149.975.890 98.984.087
Valle d’Aosta 19.524.245 32.911.544
Veneto 207.939.920 349.019.589
Regionális operatív programok
(konvergencia célkitűzés)
Régiók ERFA ESZA
Basilicata 300.874.549 128.946.235
Calabria 1.499.120.026 430.249.377
Campania 3.432.397.599 559.000.000
Puglia 2.619.021.978 639.600.000
Szicília 3.269.802.550 1.049.619.576
M1 Táblazat: A foglalkoztatás és versenyképesség célkitűzés alá
tartozó régiók operatív programjainak a finanszírozási számai.
(Forrás: DPS, saját szerk.)
M2 Táblazat: A konvergencia célkitűzés alá tartozó régiók
operatív programjainak a finanszírozási számai. (Forrás:
DPS, saját szerk.)
68
Nemzeti opratív programok (konvergencia célkítűzés)
Operatív program neve ERFA ESZA
Biztonság a fejlődésért 579.040.437 -
Környezet a tudáselsajátításért 247.654.915 -
Kompetenciafejlesztés - 742.964.746
Kutatás és versenyképesség 3.102.696.821 -
Közlekedési hálózatok és mobilitás 1.374.728.891 -
Kormányzat és technikai asszisztencia 138.095.405 -
Kormányzat és rendszerszintű cselekvés - 207.143.108
Nemzeti operatív program (foglalkoztatás és
versenyképesség célkitűzés)
Operatív program neve ERFA ESZA
Rendszerszintű cselekvés - 28.680.066
Interregionális operatív programok (konvergencia célkitűzés)
Operatív program neve ERFA ESZA
Megújuló energia és energiatakarékosság 803.893.176 -
Kulturális, természeti és turisztikai attraktivitás 515.575.907 -
M3 Táblazat: A konvergencia célkitűzés alá tartozó nemzeti operatív programok finanszírozási
számai. (Forrás: DPS, saját szerk.)
M5 Táblazat: A konvergencia célkitűzés alá tartozó interregionális operatív programok
finanszírozási számai. (Forrás: DPS, saját szerk.)
M4 Táblazat: A foglalkoztatás és versenyképesség célkitűzés alá
tartozó nemzeti operatív program finanszírozási száma. (Forrás:
DPS, saját szerk.)
69
Határon átnyúló területi együttműködési operatív programok
Operatív program neve ERFA ESZA ENPI IPA
Olaszország-Franciaország (Alpok) 149.687.345 - - -
Olaszország-Franciaország (tengeri határ) 121.482.265 - - -
Olaszország-Svájc 68.811.858 - - -
Olaszország-Ausztria 60.074.668 - - -
Olaszország-Görögország (*) - - -
Olaszország-Málta n.b. - - -
Olaszország-Szlovénia 116.206.931 - - -
Olaszország-Tunézia (ENPI-CBC) n.b. - n.b. -
Mediterrán medence (ENPI-CBC) n.b. - n.b. -
Adriai tenger (IPA-CBC) n.b. - - n.b.
Alpok térsége (*) - - -
Közép-Európa (*) - - -
Dél-kelet Európa (*) - - -
Mediterráneum (*) - - -
M6 Táblazat: A határon átnyúló együttműködési operatív programok finanszírozási számai. (*) = Az adott
operatív program nem az olasz hatóság hatáskörébe tartozik. n.b. = nem bejelentett. (Forrás: DPS, saját szerk.)
70
11. Irodalomjegyzék
Bibliográfiai források:
Cantarella Varni Della Peruta: La memoria dell’uomo – Come l’Europa scoprí il mondo
(1400-1870), Eianudi Scuola, 1997, Milano, 54-59, 270-275 p.
Hermann Kinder – Werner Hilgemann – Manfred Hergt: Atlasz Világtörténelem,
Athenaeum 2000, Budapest, 2006, 350. p.
Kende Tamás, Szűcs Tamás: Bevezetés az Európai Unió politikáiba, KJK-KERSZÖV
jogi és üzleti kiadó kft., 2005, Budapest, 451-461. p.
Mari D’Agostino: Sociolinguistica dell’Italia contemporanea, il Mulino, 2007, Bologna,
p. 58.
Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza, ELTE Eötvös kiadó, 2000, Budapest, 346-
348. p.
Internetes források:
Andrea Naldini, Paola Cirilli, Elda Maria Rizzo: Expert evaluation network delivering
policy analysis on the performance of cohesion policy 2007-2013 – Italy, Ismeri
Europa, 2010, 10. p.,
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/country_r
eports/italia.pdf
Aranykönyvek kft., az olasz egység kialakulása,
http://aranykonyvek.hu/erettsegi/tortenelem/olasz_egyseg_kialakulasa.htm
Az olasz egységfolyamat,
http://historia.uw.hu/temak/olasz.html
Brucker Balázs: Regionalizmus és europanizáció Olaszországban, 2004, Pécs, 4-52. p.,
http://www.terport.hu/webfm_send/345
Central Intelligence Agency (C.I.A.) – The World Factbook: Italy, 2011,
https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/it.html
Centro Culturale e di Studi Storici “Brigantino- Il Portale del Sud” – Napoli e Palermo,
2007, http://www.ilportaledelsud.org/istruzione.htm
Cohesion Policy 2007-13, Italy,
http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/fiche/it_en.pdf
Daniele, Malanima: Il prodotto delle regioni e il divario Nord-Sud in Italia (1861-2004),
22. p., http://www.paolomalanima.it/default_file/Articles/Daniele_%20Malanima.pdf
71
Dario Alberto Caprio: La crisi del regionalismo italiano, 2008,
http://www.forumcostituzionale.it/site/images/stories/pdf/documenti_forum/paper/0045
_caprio.pdf
Dr. Temesi István: Regionalizmus és regionalizáció, 2006, Pécs, 117-132. p.,
http://doktori-
iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/Temesi_Istvan_ertekezes.pdf
Ecosistema Urbano,
http://risorse.legambiente.it/docs/Metodologia_tabelle_commenti_EUXVII.0000001790
Enciclopedia Treccani: Riforma F. in Italia,
http://www.treccani.it/enciclopedia/riforma-fondiaria/
EU vonal: Hogyan működik az Európai Unió regionális politikája?
http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=1439
EUROSTAT internetes adatbázis,
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/themes
Fabrizio Balassone, Maura Francese, Angelo Pace: Public Debt and Economic Growth
in Italy, Banca d’Italia, 2011, Rome, 13-17. p.,
http://www.bancaditalia.it/pubblicazioni/pubsto/quastoeco/QSE_11/QSEn_11.pdf
Filippo Facci: Il divario tra Nord e Sud ci sará sempre. E forse va bene a tutti cosí.,
Libero-news.it, 2010, http://www.libero-news.it/news/404669/Il-divario-tra-Nord-e-
Sud-ci-sar%C3%A0-sempre-E-forse-va-bene-a-tutti-cos%C3%AC.html
Giardina Sabbatucci Vidott: La Cassa per il Mezzogiorno, Gius. Laterza Figli, 2010,
Roma-Bari,
http://www.laterzalibropiuinternet.it/download/Nuovi_Profili_triennio/NProfili_triennio
214.pdf
Il portale del Comune di Jesi, 2011, le pianure italiane,
http://www.comune.jesi.an.it/conti/alunni/2009/QUARTA/ITALIAF/PIANURE/pianur
e.htm
Il sud merita sicurezza: comitato di sorveglianza,
http://www.sicurezzasud.it/media/STATO_ATTUAZIONE/STATO_DI_ATTUAZION
E_AL_20_APRILE_2011.pdf
Innovation Union Compretitiveness report 2011,
http://ec.europa.eu/research/innovation-union/pdf/competitiveness-
report/2011/countries/italy.pdf
INTERREG Italia-Svizzera, 76-77. p., 134-135. p.,
http://www.interreg-italiasvizzera.it/interreg/index.php?id=39
72
Intrage – le nuove etá, i dialetti italiani, 2011,
http://www.intrage.it/rubriche/societaeistituzioni/storia_italia/dialetti_italiani/index.sht
ml
ISTAT internetes adatbázis,
http://www.istat.it/
La seconda rivoluzione industriale, 1-5. p.,
http://www.valdonet.it/tesine/secondarivoluzioneindustriale.pdf
Liceo Scientifico Statale Ugo Morin, 2011, Venezia, 1-3. p.,
http://win.liceomorin.it/file_storia/questione_meridionale.pdf
Magyar Katolikus Lexikon, az Egyházi Állam,
http://lexikon.katolikus.hu/E/Egyh%C3%A1zi%20%C3%81llam.html
Pallas Nagylexikon: Szicíliai királyság,
http://www.kislexikon.hu/sziciliai_kiralysag.html
Piemonte in cifre,
http://www.piemonteincifre.it/set_i.html
Pintér Ádám: a kapitalizmus fogalma, 2009,
http://hirbarat.hu/2009/10/22/a-kapitalizmus/
Portale e directory per l’educazione e la didattica, geografia italiana, la geografia fisica
dell’italia, 2011, http://www.dienneti.it/index.htm
Programma di cooperazione transfrontaliera Italia-Svizzera 2007-2013,
http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/In%20adozione/PO_ItaliaSvizz
era_FESR_SFC2007.pdf
Programma operativo interregionale 2007-2013, energie rinnovabili e risparmio
energetico, http://www.poienergia.it/
Programma operativo interregionale, energie rinnovabili e risparmio energetico, 152-
154. p.,
http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/In%20adozione/POIN_Energia
_FESR_SFC2007.pdf
Programma operativo nazionale 2007-2013, sicurezza per lo sviluppo,
http://www.sicurezzasud.it/
Programma operativo regionale Piemonte, Fondo Europeo di Sviluppo Regionale, 14-
17. p.,
http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/POR_Piemonte_FESR_SFC20
07.pdf
73
Programma operativo regione Piemonte, Fondo Sociale Europeo, 15-18. p.,
http://www.dps.tesoro.it/documentazione/QSN/docs/PO/POR_Piemonte_FSE_SFC200
7.pdf
Quadro Strategico Nazionale 2007-2013,
http://www.innovazionepa.gov.it/media/264712/qsn_2007-2013_giugno_07.pdf
Rapporto annuale di esecuzione, 31 dicembre 2010, 83. p., (RAE 2010),
http://www.interreg-italiasvizzera.it/interreg/index.php?id=229
Rapporto strategico nazionale, 2009. december, 27-32., 41-42. p.,
http://www.dps.tesoro.it/documentazione/qsn/docs/Rapporto%20strategico.pdf
Sito ufficiale comuni italiani, regioni italiani, 2011,
http://www.comuni-italiani.it/regioni.html
Sive Novi Istituto Agostino Bassi, Andrea Dardi: le regioni,
http://www.bassilo.it/area_alunni/appunti_diritto/regione.htm
Stato di avanzamento del POI energie rinnovabili e risparmio energetico 2007-2013,
http://www.poienergia.it/images/stories/Scheda_SAL_ADG_28febbraio2011.pdf
Stefania Maffeo: Il Sud dopo l’unitá d’Italia – Una storia che non fu, Leonardo.it (il
portale quotidiano), http://cronologia.leonardo.it/storia/biografie/garibal5.htm
Szabó Katinak: Az Európai Unió regionális politikájának érvényesülése
Magyarországon, különös tekintettel a támogatások felhsználására, 2007, Budapest, 23-
25. p., http://elib.kkf.hu/edip/D_13905.pdf
Traian Stef: Az olasz regionalizmus, 2000, Brassó,
http://www.provincia.ro/cikk_magyar/c000376.html
