EURÓPAI TÜKÖR - Government

EEUURRÓÓ PPAA II TTÜÜ KKÖÖRRA K Ü L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M F O LY Ó I R ATA

A TARTALOMBÓL: � „Az Európai Uniónak hosszú távon és stratégiaiszempontból mindenképpen érdeke a bõvítés” – Interjú Sztáray Pé-terrel, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelõs helyettes ál-lamtitkárával, politikai igazgatójával � Huszár János: A nyugat-bal-káni térség perspektívái Budapestrõl nézve � Csejtei István: Európaiszomszédságpolitika: ismét a keleti partnerség lesz a fõ prioritás �

Pandur József: Bosznia csõdben � Kovács Krisztián–Szekrényes Éva:Moldova és az európai integráció: aktualitások és nyugat-balkánipárhuzamok � Ludvig Zsuzsa: Ukrajna – a keleti partnerség kedve-

szegett úttörõje?

XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2011. JÚNIUS

EU

RÓ

PA

I T

ÜK

ÖR

X

VI.

É

VF

. 6

. S

ZÁ

M �

20

11

. J

ÚN

IUS

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR

KKiiaaddjjaa aa MMaaggyyaarr KKöözzttáárrssaassáágg KKüüllüüggyymmiinniisszzttéérriiuummaa..

FFeelleellõõss kkiiaaddóó:: Urkuti György

AA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg eellnnöökkee:: Martonyi JánosAA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg ttaaggjjaaii:: Baranyai Gábor, Becsey Zsolt, Dienes-Oehm Egon, Fóris György,

Gordos Árpád, Gyõri Enikõ, Iván Gábor, Marján Attila, Ódor Bálint

FFõõsszzeerrkkeesszzttõõ:: Trócsányi LászlóFFõõsszzeerrkkeesszzttõõ--hheellyyeetttteess:: Szekeres IldikóSSzzeerrkkeesszzttõõkk:: Fejes Zsuzsanna, Martin József Péter, Szalayné Sándor ErzsébetOOllvvaassóósszzeerrkkeesszzttõõ:: Bulyovszky Csilla

AA sszzeerrkkeesszzttõõsséégg ccíímmee:: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma1027 Budapest, Nagy Imre tér 4.Telefon: 458-1475, 458-1361

TTeerrjjeesszzttééss:: Horváthné Stramszky Márta, [email protected]

Az Európai Integrációs Iroda kiadványai hozzáférhetõk az Országgyûlési Könyvtárban, valamint a Kormányportálon (www.kormany.hu; Dokumentumok menüpont).

A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása.Nyomdai elõkészítés: Gyalog JánosNyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft.

ISSN 1416-6151

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR2011/6.

A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA

TTaarrttaalloomm

Szerkesztõi elõszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3„Az Európai Uniónak hosszú távon és stratégiai szempontból

mindenképpen érdeke a bõvítés” – Interjú SZTÁRAY PÉTERREL, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelõs helyettes államtitkárával, politikai igazgatójával (Fejes Zsuzsanna). . . . . . . . . . . . . 5

NNaaggyyllááttóósszzööggHUSZÁR JÁNOS: A nyugat-balkáni térség perspektívái Budapestrõl nézve . . . . 14CSEJTEI ISTVÁN: Európai szomszédságpolitika: ismét a keleti partnerség

lesz a fõ prioritás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

OOrrsszzáággttaannuullmmáánnyyookk –– NNyyuuggaatt--BBaallkkáánnMOLNÁRI SÁNDOR: Albánia: Elhúzódó átmenet, elhúzódó integráció. . . . . . . . 29PANDUR JÓZSEF: Bosznia csõdben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39BÓLYA BOGLÁRKA: Horvátország és az EU: a csatlakozás jogi keretei. . . . . . . 44BALLA LÓRÁNT–FODOR ATTILA–SIPOS ISTVÁN: Kérdések és dilemmák –

Koszovó függetlenségének három éve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47SZABÓ SÁNDOR: Névvita az integráció útjában. Országtanulmány

Macedóniáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56BAKÓ TAMÁS: Ma is így döntenének – mérleg az önálló Montenegró

létrejöttérõl és fejlõdésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68VARGA LÁSZLÓ: Szerbiai európai integrációs helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . 80KRUZSLICZ PÉTER: Felsõoktatás és határ menti együttmûködés –

egy szerb–magyar pályázat margójára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

OOrrsszzáággttaannuullmmáánnyyookk –– kkeelleettii ppaarrttnneerrssééggVÉGH ZSUZSANNA: Érdekek és értékek ütközése – Azerbajdzsán

a keleti partnerségben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93LUDVIG ZSUZSA: Fehéroroszország – a keleti partnerség „fekete báránya” . . 102KOVÁCS KRISZTIÁN–SZEKRÉNYES ÉVA: Moldova és az európai integráció:

aktualitások és nyugat-balkáni párhuzamok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108RÁCZ ANDRÁS: Örményország és az EU keleti szomszédságpolitikája:

kölcsönösen korlátozott célok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118LUDVIG ZSUZSA: Ukrajna – a keleti partnerség kedveszegett úttörõje? . . . . . 129

Kedves Olvasó!

Az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségi féléve a végéhez közeledik. A félévsorán a magyar elnökség politikai napirendjének prioritásai között kiemelt helyetfoglalt el a nyugat-balkáni térség integrációs perspektívájának elõmozdítása, vala-mint a szomszédságpolitika keleti dimenziójának megerõsítése.

Lapszámunk e két téma átfogó bemutatására törekszik, amelyben kiemelt szere-pet kapnak az egyes országok sajátos helyzetét és az EU-hoz fûzõdõ viszonyát be-mutató országtanulmányok.

A bõvítési folyamatban az EU jelenleg három országot tart számon tagjelöltként aNyugat-Balkán térségének államai közül – Horvátország, Macedónia Volt JugoszlávKöztársaság (FYROM) és Montenegró –, amelyek a csatlakozási folyamat más-más fá-zisában vannak. A legnagyobb figyelem a 2004 óta tagjelölt státusban lévõ Horvátor-szágra irányul, amely 2005 óta folytat csatlakozási tárgyalásokat, és a magyar EU-elnökség idején érkezett el az utolsó szakaszba. A tárgyalások sikeres lezárása törté-nelmi jelenõséggel bírhat, és kézzelfoghatóvá teheti a régió számára az európai integ-rációt, növelheti a nyugat-balkáni térség stabilitását és elkötelezettségét az EU értékeimellett. A többi tagjelölt esetében nehezebb a helyzet, hiszen Montenegró, bár fejlettgazdasági mutatókkal rendelkezik, önálló államisága rövid múltra tekint vissza, mígMacedónia hivatalosan tagjelölt, de a csatlakozási tárgyalások még nem kezdõdtek meg.

Eközben még mindig nem rendezõdtek teljesen a Nyugat-Balkán országai közöt-ti konfliktusok, és érezhetõk érdekellentétek az európai integrációhoz történõ csat-lakozásuk megítélését illetõen is az EU-tagállamok részérõl. A magyar elnökség meg-gyõzõdése, és az unió érdeke egyaránt az, hogy továbbra is nyitott maradjon azoneurópai országok elõtt, amelyek készek az európai értékek, az emberi jogok, a sza-badság és a jogállamiság megszilárdítását szolgáló belsõ reformok véghezvitelére,amennyiben teljesítik a csatlakozási követelményeket.

Elnökségünk másik fõ prioritását, a keleti partnerséget a 2009. május 7-i prá-gai csúcstalálkozón indította útjára az Európai Unió, hangsúlyos szerepet adva azeurópai szomszédságpolitika keleti irányának, mivel a politika addig jobbára a déliszomszédokat tömörítõ euro-mediterrán partnerségre koncentrált. Az európai szom-szédságpolitikában találkozik a déli dimenzió és a keleti partnerség. A szomszédság-politika mindkét irányban politikai társulást, alapos gazdasági integrációt, növekvõmobilitást és erõsödõ emberi kapcsolatokat kínál a 6+10 országnak a közös érté-kek alapján (demokrácia, emberi jogok, jó kormányzás, piacgazdaság). Ugyanakkormegnehezíti mindkét térség egységes kezelését az a tény, hogy az egyes államok el-térõ fejlettségi szinteken állnak, országonként más és más az integrációs ambícióereje, és különbözõ a geopolitikai helyzetük is.

A 2011 elsõ hónapjaiban bekövetkezett, elõször az észak-afrikai régióra, majd akelet-mediterrán térség déli részére is kiterjedõ változások, illetve átalakítási kísér-letek miatt a déli irány elbizonytalanodása teljessé vált, mégis fontos feladat a jövõ-re nézve, hogy a déli dimenzióval kapcsolatban megnövekedett érdeklõdés egyrésztne vonja el a politikai figyelmet a keleti iránytól, másrészt ne csökkentse az anyagiforrásokat.

33

Köztudott, hogy a magyar elnökség programja szerint 2011 májusában, Gödöl-lõn rendezték volna meg a második keleti partnerségi csúcstalálkozót. A soros ma-gyar EU-elnökség és a következõ soros elnökséget adó Lengyelország az EurópaiTanács állandó elnökével folytatott konzultációk után több okból is kezdeményezte,hogy a csúcsot 2011 második felében, Lengyelországban tartsák meg. Magyaror-szág – az unió intézményeivel egyetértésben – kiegészítõ és támogató tevékenység-gel szerepet játszik mind a csúcs elõkészítésében, mind pedig tágabb értelemben, akeleti partnerség továbbfejlesztésében. A magyar soros elnökség arra törekszik, hogya második keleti partnerségi csúcstalálkozón ne csak az eddigi elõrehaladás értéke-lése szülessen meg, hanem koncepcionális síkon és konkrét területeken is sikerüljönelõrelépni.

Az Európai Tükör e száma ezekrõl a folyamatokról, törekvésekrõl és nehézsé-gekrõl igyekszik részletes áttekintést adni.

AA SSZZEERRKKEESSZZTTŐŐKK

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR 22001111//66 · JJÚÚNNIIUUSS44

„Az Európai Uniónak hosszú távon és stratégiai szempontból mindenképpen

érdeke a bővítés”

Interjú dr. Sztáray Péterrel, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért

felelős helyettes államtitkárával, politikai igazgatójával

55

– Elsõként tisztázzuk, hogy mi a nyugat-balkáni térség Európai Unióhoz való csat-lakozásának biztonságpolitikai háttere. Miért fontos az Európai Unió bõvítése a bal-káni térség irányába?

– Az EU bõvítése a Nyugat-Balkán irányába, és ezzel összefüggésben a NATO-bõvítés is komplex, kétirányú megközelítést takar. Egyrészt kifejezi azt, hogy az Eu-rópai Uniónak és a NATO-nak számos területen – politikai, biztonságpolitikai, mig-rációs, energiapolitikai és egyéb szakpolitikai téren – nagyon komoly érdeke fûzõ-dik ahhoz, hogy a térség országaival együttmûködjön, és ezek az államok elõbbrelépjenek az integráció útján. Másrészt pedig a Nyugat-Balkán országai számára egyfejlettebb régióhoz való csatlakozás lehetõségét jelenti az integrációs folyamat. Eh-hez hozzájárul az is, hogy a térségben a kilencvenes években nagyon súlyos hábo-rús konfliktus zajlott, amely mindenkit ráébresztett arra, hogy amíg a Nyugat-Bal-kánon nincs tartós béke és stabilitás, addig az Európai Unió biztonsága sem tekint-hetõ megoldottnak.

Ezekre a szempontokra tekintettel az Európai Unió elhatározta, hogy folytatja abõvítést a Nyugat-Balkán felé. A térségbeli országok pedig mára már lényegébenmindannyian felismerték, hogy a modernizáció és a demokratizálódás egyetlen biz-tos útja az Európai Unióhoz való csatlakozás.

Természetes azonban, hogy vannak eltérések és nézetkülönbségek ezek közöttaz államok között abban a tekintetben, hogy csak az Európai Unióhoz, vagy ezenfelül a NATO-hoz is csatlakozni kívánnak-e.

– A Nyugat-Balkán országainak lakossága miként vélekedik az Európai Unióhoztörténõ közeledésrõl, az esetleges taggá válásról?

– Általában a térség lakossága pozitívan viszonyul az EU-hoz. Úgy tekintenek rá,mint egy fejlettebb régióra, amelytõl azt remélik, hogy a csatlakozással részesülhet-nek mindazokból az elõnyökbõl, amelyek általában az uniós tagállamokat jellemzik.Ugyanakkor az is érzékelhetõ, hogy a bõvítési folyamat elhúzódása adott esetben

Az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségi féléve a végéhez közele-dik. A magyar elnökség politikai napirendjének négy fõ prioritása közöttszerepel a bõvítés és a szomszédságpolitika. Ennek során Magyarországcélul tûzte ki, hogy megkülönböztetett figyelmet fordít a bõvítési folya-mat továbbvitelére és a nyugat-balkáni térség integrációs perspektívájá-nak elõmozdítására, valamint a szomszédságpolitika keleti dimenziójánakmegerõsítésére.

negatív reakciókat vált ki a csatlakozni kívánó társadalmak részérõl. Ezek a támo-gatottsági mutatók idõrõl idõre változnak, attól függõen, hogy az adott ország mi-lyen visszajelzést, biztatást vagy éppen figyelmeztetést kap az Európai Uniótól.

– Hogyan viszonyulnak az egyes EU-tagállamok a nyugat-balkáni bõvítéshez? Van-nak-e érdekellentétek közöttük e tekintetben?

– Az EU tagországainak a bõvítéshez való pozitív hozzáállása általánosnak mond-ható, és ezt korábban több dokumentumban is rögzítették mind a külügyminiszte-rek, mind legmagasabb szinten az állam- és kormányfõk. A probléma abból adódik,hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásnak rendkívül komplex feltételrendszerevan, és csak az az ország csatlakozhat, amelyik ezeket a feltételeket teljesíti. Ezt jólláthatjuk Horvátország példáján, amely már ott van a csatlakozási tárgyalások lezá-rásának a küszöbén, de még az utolsó fázisban is felmerülhetnek olyan körülmények,amelyek kezelése még a legfelkészültebb államok számára sem egyszerû feladat.

Az is természetes, hogy az Európai Unió huszonhét tagállama között sok kérdés-ben adódnak nézeteltérések. Ezek azonban leginkább azzal kapcsolatosak, hogy mi-lyen gyors ütemû legyen a bõvítés a jövõben. Miközben a bõvítés tényével mindenEU-tagállam egyetért, az egyes csatlakozni kívánó országok felkészültségét egyéni-leg kell elbírálni. Minden nyugat-balkáni állam a saját teljesítménye alapján kerül meg-ítélésre, és ettõl függ, hogy mikor csatlakozhat az unióhoz.

Az EU-nak az az érdeke – és ez a magyar elnökség célja is egyben –, hogy a tag-országok konszenzusra jussanak az egyes nyugat-balkáni államok felkészültségénekmegítélésében. Fontosnak tartom hangsúlyozni: abban feltétlen egyetértés van a tag-államok között, hogy az Európai Uniónak hosszú távon és stratégiai szempontbólmindenképpen érdeke a bõvítés, hiszen az uniós csatlakozás stabilitást és prosperi-tást hoz a térségben.

– Még mindig nem rendezõdtek teljesen a Nyugat-Balkán országai közötti konf-liktusok. Ezek mennyiben befolyásolják a felkészülést, lehetnek-e akadályai ezen ál-lamok európai integrációs közeledésének?

– Elvi alapon ez nem jelent akadályt, de fontos tény, hogy az integrációs folya-mat részeként jelenik meg az Európai Unió részérõl az az elvárás, miszerint egycsatlakozó ország igyekezzen rendezni a kétoldalú problémáit a szomszédságával.Ez fontos politikai kritérium, s az utóbbi idõben azt tapasztaljuk, hogy egyre többnyugat-balkáni ország ébred rá ennek a feltételnek a jelentõségére. Konkrét lépése-ket tesznek annak érdekében, hogy rendezzék a szomszédaikkal fennálló nézetkü-lönbségeket, kiegyezzenek a problematikus kérdésekben, illetve erõsítsék a regio-nális együttmûködést. Erre nagyon pozitív példák vannak: Szerbia, Horvátország,Bosznia-Hercegovina, és más országok vezetõi idõrõl idõre találkoznak különbözõformációkban, és megvitatják, hogy melyek azok a területek, ahol többet tudnánaktenni közösen. Ha jól belegondolunk, számtalan ponton összekapcsolódnak ezek azállamok – ilyenek például a gazdasági, infrastrukturális, energiaellátási feladatok –,s láthatjuk, hogy a térség minden országának alapvetõ érdeke fûzõdik a kompro-misszumok megkötéséhez.

Van azonban néhány olyan problematikus ügy a térségben, amelynek rendezésesajnos hosszabb idõt fog igénybe venni. Léteznek konkrét kétoldalú rendezetlen


problémák, államközi és belsõ államszervezési ügyek, amelyek megoldása nem egy-szerû, de úgy érzékeljük, egyre jobban erõsödik az a felismerés, hogy le kell zárniezeket a vitákat.

– Milyen szerepet játszott eddig Magyarország ezeknek a vitatott ügyeknek a ren-dezésében? Tud esetleg pozitív példákat, elõrelépéseket említeni, amelyek a magyarEU-elnökség során már megtörténtek?

– Magyarország a rendelkezésre álló eszközeivel mindig is igyekezett hozzájárul-ni ahhoz, hogy a térség országai békés keretek között tárgyaljanak problematikusügyeikrõl, és konkrét elõrelépés vagy intézkedés is történjen az egyes kérdésekben.Természetesen hazánk csak olyan mértékben tud részt venni ezekben a folyamatok-ban, amennyire az érintett országok erre nyitottak, hiszen nem avatkozhatunk beaz adott államok belügyeibe.

Kétoldalú tárgyalásokon viszont mindig hangsúlyoztuk, hogy a jószomszédi kap-csolatok kialakítása a térség stabilitásának és biztonságának egyik legfontosabb ele-me. Példaként hoztuk fel, hogy a kilencvenes évek eleje óta Magyarország is ilyenszellemben járt el a szomszédaival. Az alapszerzõdések megkötése erre a legjobbpélda. A nyugat-balkáni országok tekintetében is vannak pozitív fejlemények ebbena folyamatban, ilyen például a horvát–szlovén nézeteltérések jogi mederbe terelése,ami nagyon fontos elõrelépés, illetve a horvát–szerb kapcsolatok normalizálása is je-lentõs elõrelépésnek tekinthetõ. Bízunk benne, hogy a Belgrád és Pristina közöttmegindult párbeszéd is eredményes lesz.

– Az EU jelenleg három országot tart számon tagjelöltként a Nyugat-Balkán tér-ségének államai közül – Horvátországot, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot(FYROM) és Montenegrót –, amelyek a csatlakozási folyamat más-más fázisában jár-nak. Kezdjük talán az egyik legérdekesebb kérdéssel: Macedónia hivatalosan tagje-lölt, de a csatlakozási tárgyalások még nem kezdõdtek meg. Mi ennek az oka?

– Macedónia valóban kivételes eset. 2005-ben nyilvánította tagjelölt országgá azEurópai Unió, a NATO pedig a bukaresti csúcstalálkozón elismerte, hogy az országfelkészült a tagságra. Ugyanakkor Macedónia a csatlakozási tárgyalásokat csak ab-ban az esetben kezdheti meg, ha meg tudja oldani a Görögországgal fennálló név-vitát. Ez azonban olyan kérdés, amelyben viszonylag szûk az EU többi tagállamánakbefolyásolási képessége, ezt a problémát a két érintett országnak kell elrendeznie.Mi nagyon bízunk abban, hogy lehetséges a megegyezés ebben a kérdésben, és Ma-cedónia hamarosan megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval ésa NATO-val egyaránt. Mind a térség biztonsága, mind Macedónia stabilitása szem-pontjából ez lenne a legkedvezõbb forgatókönyv.

– A másik tagjelölt ország, Montenegró szintén sajátos helyzetben van, azonbanpozitív példaként említhetõ, hogy fejlett gazdasággal, kiemelkedõ turizmussal ren-delkezik, ugyanakkor önálló államisága új keletû. Lehet-e az ország példája egyfaj-ta sikertörténet a Nyugat-Balkánon?

– Meggyõzõdésem, hogy Montenegró útja valóban sikertörténet: ez az egyik olyanfiatal állam a nyugat-balkáni térségben, amely békés úton, megállapodásos alaponvált függetlenné, és nagyot lépett elõre az integrációs folyamatban. Az ország a2010. decemberi Európai Tanács-ülésen kapott tagjelölti státust, a NATO-val pedig

IINNTTEERRJJÚÚ DDRR.. SSZZTTÁÁRRAAYY PPÉÉTTEERRRREELL 77

már a tagsági akciótervben mûködik együtt. Mindez azt jelenti, hogy további elõre-lépésre is számíthatunk, és mi biztosak vagyunk benne, hogy Montenegró a térségtöbbi állama számára is pozitív példa lesz. „Sikertörténete” annak bizonyítéka, hogynem egy ország nagysága vagy lélekszáma számít elsõsorban, hanem a tényleges tel-jesítmény, a demokratizálódás, a gazdasági reform és azok az intézkedések, ame-lyek biztosítják, hogy az adott ország következetesen haladjon elõre az unió által tá-masztott feltételek teljesítése terén.

– Horvátország 2004 óta rendelkezik tagjelölti státussal, és 2005 óta folynak acsatlakozási tárgyalások, amelyek a magyar EU-elnökség idején az utolsó szakaszbaléptek. Az elnökségünk igazi sikere lehet, ha ezeket a tárgyalásokat júniusra sikerüllezárni. Lát-e erre esélyt a hátralévõ idõszakban?

– A magyar EU-elnökségnek kezdettõl fogva az egyik célja volt, hogy az elnök-ség végére le lehessen zárni a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal. Termé-szetesen a döntéshez minden tagállam egyetértése szükséges. (Legutóbb április 19-én újabb két tárgyalási fejezetet zártak le, ezzel a 35 fejezetbõl már 30 végére pontkerült – a szerk.) Horvátország – a mi elgondolásunk szerint – lényegében már tel-jesítette a feltételeket, most arra van szükség, hogy a még hátralévõ idõben töké-letesítse ezt a teljesítményt. Horvát részrõl nagyon komoly elszántságot látunk a tár-gyalások mielõbbi befejezésére.

Hozzáteszem, ha a tárgyalásokat mégsem sikerülne lezárni a magyar elnökségidején, attól még a folyamat halad elõre, és hamarosan, egy közeli idõpontban erremindenképpen sor kerül.

– Említette, hogy horvát részrõl is komoly az elszántság és az igyekezet. Nemveszélyezteti ezt a folyamatot a horvátok körében nagy visszhangot kiváltó szigorúhágai ítélet a két háborús bûncselekményekkel vádolt horvát tábornok ellen?

– A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûnöket elbíráló hágai nemzetközitörvényszék döntése valóban erõs negatív reakciót váltott ki a horvát társadalomkörében, de – dicséretükre legyen mondva – a horvát politikai elit nagyon kiegyen-súlyozottan kezelte és kezeli ezt a kérdést, jogi mederben tartják a problémát.Ezért azt gondolom, hogy középtávon ennek a döntésnek nem lesz számottevõ ha-tása arra, hogy a horvát társadalom hogyan viszonyul az Európai Unióhoz. Külö-nösen azért sem, mert a törvényszék az EU-tól független szervezet, nem része azunió intézményrendszerének. Ugyanakkor a csatlakozási tárgyalások során jelentõ-sége van annak, hogy Horvátország milyen mértékben mûködik együtt a törvény-székkel.

– A horvát csatlakozási folyamat fényében hogyan látja a másik déli szomszédunk,Szerbia ügyét? Itt milyen jövõkép várható? Hogyan hat a szerb politikára az a tény,hogy közel 2,5 millió szerb lakik Szerbia határain kívül a térség országaiban?

– Szerbia jelentõs lépéseket tett az elmúlt néhány évben az integrációs úton, éshatározottan halad abba az irányba, hogy még az idén megkapja a tagjelölti státust.Magyarország ebben maximálisan támogatja Szerbiát, és megpróbál ehhez mindensegítséget megadni. Szerbia elkötelezettségét mutatja, hogy imponáló módon na-gyon gyorsan válaszolt az Európai Bizottság által eljuttatott kérdõívre, amelynek je-lenleg zajlik a feldolgozása. Az õsz folyamán a Bizottság elkészíti a Szerbia felké-


szültségérõl szóló országjelentését, és azt követõen elvileg az év végi Európai Ta-nács dönthet a csatlakozási tárgyalások megkezdésérõl.

Ami a kisebbségi kérdést illeti: az bizonyos, hogy Szerbia nagy figyelemmel for-dul a határain túl élõ szerb kisebbségek felé. Nagyon hasonló a határon túl élõ ki-sebbségek kezelésére kidolgozott szerb koncepció a magyar koncepcióhoz, tehát õkis elismerik az állampolgárság könnyített módon történõ megadását a határon túliszerbeknek. Magyarország és Szerbia között ebben a kérdésben nagy a nézetazo-nosság. Biztonságpolitikai szempontból a határon túli szerb kisebbségek kérdése aszerb integrációs folyamatra nézve nem jelent veszélyforrást, nem negatív tényezõ.

– Szerbia után nem kerülhetõ meg Koszovó kérdése, amelynek függetlenségétnem minden uniós tagállam ismerte el. Milyen perspektívák vannak e téren?

– Sajnos az Európai Unióban nincsen egyetértés Koszovó megítélését illetõen. A tag-államok túlnyomó többsége – köztük Magyarország is – már elismerte Koszovó füg-getlenségét. Itt a fõ cél az, hogy Koszovó és Szerbia között minél intenzívebb egyez-tetés folyjon a gyakorlati kérdésekrõl. Ennek a folyamatnak már három tárgyalási for-dulója megvalósult az elmúlt hónapokban. Egyelõre nem tapasztalunk jelentõs elõrelé-pést, de maga a tény, hogy a felek tárgyalóasztalhoz ültek, és olyan kérdésekrõl egyez-tetnek, amelyek a koszovói lakosok számára fontosak az életminõségük szempontjából– mint például az energiaellátás –, az elsõ lépés lehet egy hosszú távú konszolidációmegindulása felé. Tavaly az ENSZ is foglalkozott a kérdéssel, és azt követõen kialakultegy olyan helyzet, amely lehetõvé teszi az érdemi tárgyalásokat. Mi magyar szempont-ból mind a szerb, mind a koszovói felet a tárgyalások folytatására ösztönözzük.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Szerbia már egy jó ideje nem teszi függõvé aharmadik országokkal fennálló kétoldalú kapcsolatait attól, hogy az adott ország mi-ként viszonyul Koszovóhoz, elismeri-e, vagy sem. Mindez azt eredményezte, hogySzerbia az elmúlt két évben nagy lépéseket tett a kétoldalú kapcsolatainak kiépíté-sét illetõen azon térségbeli országokkal – köztük Magyarországgal is –, amelyekegyébként már elismerték Koszovót.

– Bosznia-Hercegovina önálló államiságát is sokan megkérdõjelezik. Milyen jövõ-képe van ennek az országnak?

– Bosznia-Hercegovina nagyon különleges körülmények között létrejött államala-kulat, nagyon különleges belsõ struktúrával. Úgy látom, hogy az ország önálló álla-miságát hivatalosan nem kérdõjelezik meg, és ennek a sajátos belsõ államszervezetimegoldásnak nagy szerepe van abban, hogy egy véres háború befejezõdhetett a tér-ségben. Akkoriban ez nagyon fontos lépés volt, amelynek hosszú távú következmé-nyei most mutatkoznak meg. Természetesen ebbõl következõen kérdésként merülfel, hogy valójában mekkora a belsõ kohéziója ennek az országnak, mennyire tudnakjól együttmûködni az egyes entitások, az egyes népcsoportok az államon belül.

Jelenleg az a probléma, hogy több mint fél évvel a választások után még nem si-került megalakítani a szövetségi szintû kormányt. Ezzel lelassul a belsõ fejlõdés, mi-közben az integrációs folyamat sem tud elõrehaladni. A kérdés rendezése érdeké-ben nyilvánvalóan belpolitikai tárgyalásokat kell folytatni. A stabil belsõ állami fejlõ-dés megteremtése nélkül nagyon nehéz lesz érdemi lépéseket tenni az integrációsfolyamatban. Azt szeretnénk, ha ez az állam valóban a fejlõdés útjára lépne, és egy-


részt kifelé egységesebben tudná megjeleníteni a saját elképzeléseit, másrészt belül-rõl rendezettebb lenne az állam mûködése.

Bosznia-Hercegovina biztonságpolitikai szempontból nagyon fontos eleme a nyu-gat-balkáni térségnek, hiszen esetében olyan háború következményeire kell megol-dást találni, amelyben igen komoly sérüléseket szenvedtek el az egyes népcsopor-tok, valamennyi fél olyan negatív élményeket hordoz, amelyek máig nagyon élénkenélnek az érintettekben.

– Magyarország jól ismeri a Nyugat-Balkán történetét, gazdasági pozícióink erõseka térségben. Mennyiben tud a magyar külpolitika hozzájárulni a Balkán stabilitásához?

– Ez a munka két síkon folyik. Az egyik egy politikai szinten zajló folyamat, amelynyilvánosan és határozottan deklarálja az egész térségre vonatkozóan, és mindenegyes relációval kapcsolatban Magyarország támogatását és elkötelezettségét a te-kintetben, hogy ezek az országok mielõbb csatlakozhassanak. A magyar EU-elnökséglegfõbb célja, hogy megteremtse a bõvítési folyamat elõrehaladásához szükséges kon-szenzust a tagállamok között.

A másik, kevésbé látványos folyamat munkája beépül a mindennapokba, jelen vanmind a diplomácia terén, mind a gazdasági együttmûködésben, vagy az infrastruk-turális hálózatok megteremtésében. Magyar részrõl – az EU-s elnökség által bizto-sított lehetõségekhez mérten – intenzíven hozzájárulunk az integrációs folyamat elõ-segítéséhez, amelynek része az is, hogy átadjuk tapasztalatainkat, amit kifejezettenigényelnek is az érintett csatlakozásra váró országok. Fontosnak tartjuk hangsúlyoz-ni, hogy mi átérezzük a problémáikat, ismerjük, hogy milyen egy csatlakozó ország„lelkiállapota”, értjük, hogy milyen folyamatokon mennek keresztül. A visszajelzé-sek alapján ez a típusú támogatás érdemi hozzájárulást jelent partnereink számára.Ezzel párhuzamosan természetesen nem hanyagolható el – és ezt éreztetjük is min-den alkalommal –, hogy valamennyi csatlakozásra váró országtól nagy erõfeszítés-re és teljesítményre van szükség; olyan tettekre, amelyek mérhetõk, kimutathatók,és amelyek õket belülrõl is elõreviszik.

– Térjünk át a keleti partnerség kérdésére. Az Európai Unió a keleti partnersé-get a 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón indította útjára, ezzel az európai szom-szédságpolitika keleti irányát szeretné erõsíteni. Milyen geopolitikai tényezõk hatá-rozzák meg a keleti partnerséget?

– A keleti partnerség abból a felismerésbõl jött létre, hogy az Európai Uniótól ke-letre fekvõ térség olyan dinamikusan fejlõdõ földrajzi régió, amelyben a legtöbb or-szágnak az a szándéka, hogy – legalábbis hosszú távon – csatlakozhasson az Euró-pai Unióhoz. A keleti partnerségben jelenleg hat ország vesz részt: Azerbajdzsán,Belorusszia, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna. Tehát van egy integrációsszempont, és van – ahogy a Balkán esetében is – egy sor egyéb szempont, mint pél-dául a biztonságpolitika vagy az energiaügyek, amelyek kapcsán az Európai Uniónakis érdekében áll szorosabbra fûzni politikai és gazdasági kapcsolatait és együttmû-ködését a térségbeli országokkal.

Ugyanakkor megnehezíti a térség egységes kezelését az a tény, hogy az egyes ál-lamok eltérõ fejlettségi szinteken állnak, országonként más és más az integrációsambíció ereje, és különbözõ a geopolitikai helyzetük is. Ettõl függetlenül nagyon fon-


tosnak tartjuk, hogy idõrõl idõre legyenek magas szintû összejövetelek, amelyek so-rán az érdekelt felek áttekintik a térség és az Európai Unió viszonyát. A közbeesõidõben pedig az EU szomszédságpolitikájának keretében megvalósuló projektek mû-ködjenek, azokba minél több anyagi forrást lehessen beletáplálni, és minél több faj-ta projekt segítse elõ ezeknek az országoknak a fejlõdését.

Nekünk különleges érdekünk fûzõdik a térséghez, mert közvetlenül is érzékeljüka hatásokat, akár például migrációs ügyekrõl van szó, akár környezetbiztonsági kér-désekrõl. Magyarország a térség közvetlen szomszédságában helyezkedik el, hiszenaz egyik érintett állam, Ukrajna a szomszédunk. Tekintettel arra, hogy a magyar-ukrán kapcsolatok mostanában felívelõ szakaszban vannak, és Kárpátalján jelentõsszámú magyar kisebbség él, Ukrajna keleti partnerségben betöltött helyére és sze-repére kiemelt figyelmet fordítunk.

– A Maghreb-események nem veszélyeztetik-e a keleti partnerség projektjeinekanyagi támogatását, miután az Európai Unió figyelme ma sokkal inkább a déli part-nerség irányára fókuszál?

– Az európai szomszédságpolitikában találkozik a déli dimenzió és a keleti part-nerség. Az valóban nagyon fontos szempont, hogy a déli dimenzióval kapcsolatbanmegnövekedett figyelem ne vonja el a politikai figyelmet a keleti iránytól, valamintne csökkentse az anyagi forrásokat. Mi ezt a véleményünket több szinten – politi-kai és szakértõi vonalon is – kifejtettük, és úgy tûnik, hogy nem áll fenn ilyen ve-szély. Ezt bizonyítja az is, hogy az Európai Unió tagországai közül azok is, amelyekjobban vagy közvetlenebbül érintettek a déli változásokban, egyetértenek abban,hogy nem kell, és nem is lehet eltérni a keleti partnerségi vonaltól.

Ugyanakkor a Maghreb-események nagyon fontos kérdéseket vetnek fel. Ez olyanprobléma, amelyre nem készülhettünk tudatosan az elnökségi felkészülés idõszaká-ban, hiszen az észak-afrikai társadalmi változások 2011 elején kezdõdtek el. Sem atérség országai, sem a nagyhatalmak, sem a térség befolyásos államai nem tudtákelõre kiszámítani ezeknek az eseményeknek a következményeit. Ezzel magyarázha-tó az, hogy a nemzetközi közösség reagálása kezdetben meglehetõsen tétova volt.Nem volt egyértelmû, hogy mi a fontosabb: a stabilitás megteremtése, vagy a de-mokratikus értékek, a demokrácia fejlesztése. A dilemma abból adódik, hogy az egyikoldalon a demokrácia és a hozzá kapcsolódó politikai értékek állnak, velük szemben,a másik oldalon pedig a stabilitás van, ami eddig a térség biztonságának egyik na-gyon fontos komponense volt. Ezzel a kérdéssel továbbra is foglalkozni kell, hiszena változások beindultak, és felmerül a kérdés, hogy a demokratizálódási folyamatokvajon milyen hatással lesznek a stabilitásra. Az Európai Unió egyértelmûen amellettfoglalt állást a változások jelentõségének elismerése mellett, hogy be kell tartani akorábbi nemzetközi jogi kötelezettségvállalásokat.

– A soros magyar EU-elnökség prioritásai között szerepelt a keleti partnerségmegerõsítése. Tudjuk, hogy a keleti partnerségi csúcstalálkozóra csak a lengyel EU-elnökség alatt kerül sor. Mégis, milyen eredményeket ért el a magyar elnökség akeleti partnerséget illetõen?

– Nagyon fontos stratégiai döntés volt, hogy ezt a csúcstalálkozót a magyar mi-niszterelnök kezdeményezésére elhalasztottuk. Ennek több oka is említhetõ. Az egyik


alapvetõen szervezési kérdés: több más rendezvényre is ugyanazon a héten kerültsor. Emiatt idõközben már kétszer is megváltoztatták a csúcstalálkozó idõpontját,mert úgy tûnt, hogy nem biztosítható megfelelõen az elõkészítés és a részvétel arendezvényen.

A másik ok tartalmi jellegû, amelyet az azóta eltelt idõ még jobban igazolt. Ar-ról van szó, hogy – egyébként a déli fejleményektõl függetlenül – folyik az európaiszomszédságpolitika háttér-felülvizsgálata. Miután a déli dimenzióban elindultak atársadalmi és a politikai változások, nyilvánvalóvá vált, hogy több idõre lesz szük-ség az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatához. Ugyanis a déli változások so-rán szerzett tapasztalatokat be kell építeni a felülvizsgálat anyagába. Ebbõl a szem-pontból sokkal kedvezõbb, ha nem az elsõ hat hónapban kerül sor a keleti partner-ség csúcstalálkozóra, hiszen õsszel talán már jobban fogjuk látni, hogy pontosan mi-lyen folyamatok zajlottak a déli dimenzióban, és milyen eszközeink vannak arra, hogyhatékonyan kezeljük ezt a kérdést, valamint megfelelõ módon járuljunk hozzá azadott országok fejlõdéséhez.

Még egy fontos szempontot meg kell említeni, nevezetesen azt, hogy a csúcsta-lálkozó elhalasztása a lengyel féllel egyetértésben történt. Ennek a folyamatnak a ré-szeként a magyar és a lengyel miniszterelnök közösen társházigazdái lesznek az ülés-nek, ugyanúgy, ahogy ez Budapesten is lett volna, és Herman van Rompuy, az Eu-rópai Tanács elnöke elnököli majd az ülést.

– Egy utolsó kérdés a bõvítésrõl: hol húzódnak az Európai Unió külsõ határai?Mi lesz Törökország csatlakozásával?

– Mi támogatjuk Törökország csatlakozását, egyrészt azért, mert ma is fontosstratégiai partnere az Európai Uniónak, nagyon jelentõs a regionális „kisugárzása”.Másrészt fontos tényezõ, hogy a NATO-ban szövetségesek vagyunk. Harmadrészt amagyar–török kétoldalú viszonyban komoly hagyományokra tekintünk vissza, és jólkimutathatóan jelen van egy pozitív alapállás, szimpátia mindkét fél részérõl.

Nem mondjuk azt, hogy ez egyszerû folyamat. Törökország nagy ország, nehézkérdésekkel is szembe kell néznie, fõként a társadalmi átalakulás során, illetve aszomszédaival való kapcsolatok rendezésének kérdésében. Annyi azonban biztos,hogy az Európai Uniónak stratégiailag nagy szüksége van arra, hogy erõsödjön akapcsolat Törökországgal. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy Törökország is meg-tegyen mindent, amit a körülmények megengednek, haladjon elõre a csatlakozásifeltételek teljesítésében, amit mi a Tanács elnökeként is támogatunk. A politikai fel-tételek megteremtése a legnehezebb kérdés, amelynek kapcsán olyan komplex ügyekis felmerülnek, mint pl. a ciprusi rendezés kérdése. Ebben az esetben EU-s elnök-ségként nyilvánvalóan korlátozott lehetõségeink vannak a felzárkózási folyamat be-folyásolására, azonban ezek olyan kérdések, amelyek rendezése elõsegíti az összeu-rópai biztonság erõsítését, és így már közvetetten magyar érdek is. Azt is láthatjuk,hogy Törökország az elmúlt években fontos regionális szereplõvé vált, még fonto-sabbá, mint korábban volt. Törökország részérõl rendkívül aktív külpolitikai fellé-pés tanúi lehetünk mind a Közel-Kelet, mind a Kaukázus, illetve a Nyugat-Balkánirányába, ami tovább erõsíti a megnövekedett török hozzájárulást az európai biz-tonságpolitika kérdéséhez.


– Végül mit tekintene a magyar EU-elnökség sikerének? Mikor lenne elégedettelnökségi félévünk teljesítményével?

– Furcsa helyzetben vagyunk, mert a Lisszaboni Szerzõdés óta a kül- és bizton-ságpolitika terén nincsen formálisan elnökség. A kialakuló új struktúrákat támogat-juk, felajánlottuk azt, hogy egyfajta támogató elnökséget viszünk, de az elsõdlegesfelelõsség politikailag és az ügyek intézésében már az EU kül- és biztonságpolitikaifõképviselõje, Catherine Ashton, és az általa vezetett Európai Külügyi Szolgálat ke-zében van. Ebben az egy tanácsi formációban – a Külügyek Tanácsában – Magyar-ország nem elnököl, a többi kilenc tanácsban viszont hagyományos elnökséget vi-szünk. Ezekben sok olyan kérdéssel is foglalkozunk, amelynek hatása van a kül-ügyekre, a bõvítésre és a szomszédságpolitikára egyaránt.

Ilyen szempontból tehát nagyon nehéz volt kalibrálni a magyar elnökség felada-tát, szerepkörét, mégis azt mondhatom, hogy feladatainkat folyamatosan sikeresentudjuk végezni. Részben azért, mert figyelmesen tanulmányoztuk a Lisszaboni Szer-zõdés elõírásait, részben azért, mert nagyon tudatosan törekedtünk arra, hogy azúj struktúrával, az új szereplõkkel, legfõképpen a fõképviselõvel és az õ közvetlenkollégáival szoros és jó kapcsolatot építsünk ki, velük együttmûködésben készüljünkfel a kihívásokra. Ezért válhatott lehetõvé, hogy lényegében súrlódásmentes együtt-mûködés alakuljon ki ezen a területen. Magyarország nem kívánja túljátszani a sze-repét, az Európai Unió pedig értékeli azt, hogy szükség esetén, lehetõségeink sze-rint minden segítséget megadunk. Például külügyminiszteri vagy államtitkári szintentöbb alkalommal helyettesítettük különbözõ EU- és harmadik országok közötti ülé-seken az unió fõképviselõjét, továbbá háttéranyagokat készítettünk, amelyeket el-juttattunk a megfelelõ helyre. Összességében elmondható, hogy minden területen si-kerrel próbáljuk megvalósítani a támogató elnökségi szerepvállalásunkból adódó fel-adatokat.

Az elnökség hagyományos része idõarányosan pedig már több területen ért el si-kereket, itt említeném meg és emelném ki a hatos jogszabálycsomagot, a romain-tegrációs stratégiát, vagy a Duna-stratégiát.

FFEEJJEESS ZZSSUUZZSSAANNNNAA


AA NNyyuuggaatt--BBaallkkáánn:: aa mmaaggyyaarrkküüllppoolliittiikkaa pprriioorriittáássaa

1. A magyar külpolitika a velünk szom-szédos balkáni térségnek mindig külön-leges figyelmet szentelt. Az ott zajló,gyakran viharos eseményeknek az aktu-ális erõviszonyok függvényében voltunkhol szemlélõi, hol formálói, hol pedig el-szenvedõi. Bárhogyan is alakult azonbana helyzet, a történések következményei-vel nekünk is számolnunk kellett, sõtazok nemegyszer meghatározó befo-lyással voltak történelmünk további ala-kulására. A mindenkori odafigyelés tehátérthetõ és szükségszerû.

Magyarország és a Balkán kapcsolatá-ban azonban nemcsak, és talán nem is el-


sõsorban a nagy történelmi sorsfordulókjelentették a legfontosabb érintkezésipontokat. A mai napig mély társadalmi,kulturális, nyelvi, sõt lelki kölcsönhatá-sok szövik át ezt a viszonyrendszert. Min-dig is egymásra voltunk utalva és ítélve.Ennek a sajátos, ellentmondásokkal teliegyütt- és egymás mellett élésnek a való-di jelentõsége azonban – elsõsorban a po-litika hibájából – nemigen él a köztudat-ban. Napjainkban nemcsak az átlagpol-gár, de a politikusok is szinte kizárólag aszembenállás attitûdjét tartják az immárévezredes szomszédság legfõbb jellemzõ-jének. Ez a leegyszerûsítõ megközelítésszámunkra különösen elõnytelen, hiszenaz Európai Unió Balkán-politikájához amagyar hozzáadott értéket éppen a

HHUUSSZZÁÁRR JJÁÁNNOOSS**

A nyugat-balkáni térség perspektíváiBudapestről nézve

Napjainkban a nyugat-balkáni kaleidoszkóp ismét átrendezõdni látszik.Merre tart a régió? Úgy véljük, amennyiben az EU integrációs szándékaés képessége, ezáltal pedig vonzereje is csökken, reális a lehetõség, hogymás tényezõk gravitációs ereje vonzza magához a térség egyes országa-it. Ha az európai orientáció hitelét veszti, bizonyos területeken egyéb ori-entációs pontok felbukkanása és térnyerése szinte biztosra vehetõ. Egynegatív forgatókönyv megvalósulása esetén a Nyugat-Balkán nemzeti,kulturális, orientációs választóvonal mentén, esetleg komolyabb konflik-tusoktól kísérve ketté is szakadhat. A Nyugat-Balkán belátható idõn be-lül történõ integrációja tehát – a fentiekre való tekintettel is – mind atérség, mind pedig az EU tagállamainak hosszú távú érdeke. Az integrá-ciós folyamat további perspektívájáról, az elengedhetetlen „áldozatok”meghozatalának szükségességérõl azonban csak egy egységesen fellépõ,vonzó perspektívát kínáló EU gyõzheti meg az érintett országok elitjeit,illetve a szavazók többségét. Az Európai Unió Balkán-politikájához a ma-gyar hozzáadott értéket a térséggel szomszédos országként szerzett,szembenállásból, együttmûködésbõl és együttélésbõl táplálkozó történel-mi, gazdasági, kulturális tapasztalataink jelenthetik.

NNAAGGYYLLÁÁTTÓÓSSZZÖÖGG

* A szerzõ a Külügyminisztérium Nyugat-balkáni Fõosztályának vezetõje.

NNAAGGYYLLÁÁTTÓÓSSZZÖÖGG 1155

szembenállásból, az együttmûködésbõl ésaz együttélésbõl táplálkozó történelmi-kulturális tapasztalataink jelenthetik. EU-tagállamként ennek birtokában lehetünkegyszerre kompatibilisek mindkét irány-ba, képviselhetjük, közvetíthetjük hitele-sen az egyik oldal érdekeit, értékrendjét,elvárásait a másik felé. Ez a stratégiai ér-tékû tudás és térségismeret tehet ben-nünket képessé arra, hogy – önállóanvagy alkalmi szövetségesekkel – érdemitényezõk lehessünk a balkáni integrációsfolyamatok alakításában, nagyobb résztvállalhassunk a térség stabilitásának meg-teremtésére és megõrzésére, az euro-atlanti struktúrákba történõ integrálásá-ra, illetve az ahhoz szükséges moderni-zációs célok megvalósítására irányulóerõfeszítésekben. Egy ilyen szerepválla-lással a magyar külpolitika jelenleg leg-perspektivikusabb stratégiai irányába bõ-víthetjük mozgásterünket.

Az integrációs folyamat lendületénekfenntartásához és eredményességéhezvaló hozzájárulásunk a fentieken túl iseminens nemzeti érdekünk. Nyilvánvalóugyanis: a régió napjainkban végbemenõátalakulása, mint korábban már annyi-szor, ma is közvetlenül érinti gazdasági,politikai, társadalmi, biztonsági érdeke-inket. Amennyiben tõlünk délre egy ne-gatív forgatókönyv valósulna meg, a ré-gebbi és az újabb keletû konfliktusok is-mét a felszínre törnének, a velünk köz-vetlenül szomszédos térség újból insta-billá válna, és a régió egy része vagy egé-sze lemaradna az egyre intenzívebb mo-dernizációs versenyben – annak negatívkövetkezményeit nekünk is viselnünkkellene.

2. Térségpolitikánk formálása során anyugat-balkáni történéseket célszerû akülönbözõ, egymásnak gyakran ellent-

mondó törekvések rendszerében értel-meznünk. Mindenekelõtt figyelembe kellvennünk az euroatlanti szervezetek sajátregionális politikánkat is meghatározó,ismert alapelveken nyugvó Nyugat-Balkán-politikáját. (Nem minden haszonnélkül való, ha mindeközben tisztábanvagyunk az EU meghatározó tagállamai-nak a régió országaival folytatott bilate-rális alapú, a szóban forgó országokbrüsszeli retorikájától idõnként lényegeseltérést mutató érdekérvényesítési gya-korlatával is.) További fontos szempon-tok a balkáni országok saját, egymástnemegyszer kizáró törekvései, az ott ér-demi szerepet játszó, EU-n kívüli közép-és nagyhatalmak szerteágazó érdekei ésa Délvidéken élõ magyar nemzeti közös-ségek identitásõrzõ stratégiái is. Ez utób-bi több, mint egy szempont a sok közül:a határon túl élõ magyarok a nemzet ré-szei, politikai, jogi, gazdasági emancipá-ciójuk támogatása, szülõföldjükön valóboldogulásuk elõsegítése nemcsak alkot-mányos, de erkölcsi kötelességünk is.

RRééggeebbbbii eerreeddmméénnyyeekk ééss úújjaabbbbkkiihhíívváássookk aa ttéérrssééggbbeenn

1. A Nyugat-Balkánon – mint már koráb-ban annyiszor – ismét változóban van ahelyzet. Ennek fényében kétségbevonha-tatlan eredmény, hogy a kilencvenesévek, illetve az ezredforduló körüli fegy-veres konfliktusokat lezáró, kikénysze-rített, és még több-kevesebb sikerrel mû-ködõ párizsi és kumanovói béke, illetveaz ohridi keretmegállapodás nyomán éshatására a térségben változatlanul feszí-tõ érdekellentétek békés eszközökkel,tárgyalásos, kompromisszumos alkufo-lyamatokkal, bírósági döntésekkel kezel-hetõk maradtak (pl. a szlovén–horvát, a

horvát–montenegrói határvita, a gö-rög–macedón névvita, a szerb–koszovóiellentét). A folyamatok mederben tartá-sát a nemzetközi fegyveres erõk jelenlé-te is garantálja, az EU-hoz való folyama-tos – bár idõnkénti visszaesésekkel tarkí-tott – közeledést a csatlakozás perspek-tívája segíti elõ. Kiépültek a parlamentidemokrácia és a jogállamiság legfõbb in-tézményei, igaz, mûködésük nem feltét-lenül hatékony, vagy éppen csak formá-lis. Gyorsul a piacgazdaság logikájáhozvaló alkalmazkodás üteme is, a Jugoszlá-via dezintegrációja nyomán széthullottregionális gazdasági kapcsolatok egyeselemei fokozatosan újjászületnek. A tér-ség több országa a külföldi mûködõtõke-befektetések terepévé vált. Elmondható,hogy – elsõsorban a nemzetközi közös-ség erõfeszítéseinek köszönhetõen –nemcsak megszûnt egy újabb háborúshelyzet kialakulásának veszélye a Balká-non, hanem formálódnak a demokrati-kus, európai értékeken nyugvó alkotmá-nyos rend és gyakorlat keretei is, és a leg-több térségbeli országban lassan elérke-zik az ideje az új alapokon, az EU kínál-ta struktúrákon nyugvó új integráció fel-építésének. Ugyancsak fontos eredmény-ként könyvelhetõ el, hogy jelenleg a nyu-gat-balkáni országok meghatározó politi-kai erõi között és a közvélemény kisebb-nagyobb része körében konszenzus vanaz EU-integráció kérdésében, és gyakor-latilag most nincs hatalmon integrációel-lenes politikai erõ. Mára a Nyugat-Balkánmajdnem valamennyi országa, igen kü-lönbözõ mértékben ugyan, de részesévévált az EU-integrációs folyamatnak. A ha-talmon levõ politikai elitek többsége szá-mára nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasá-gi, társadalmi élet modernizációja szem-pontjából az európai integrációnak nincsvalós alternatívája.


2. Mindemellett azonban a Nyugat-Bal-kán stabilitása csak viszonylagos. A voltJugoszlávia szétesése nyomán létrejöttutódállamok között továbbra is nyitottegy sor nemzetiségi, kisebbségi, határ-és vagyonjogi kérdés. Biztonságpolitikaikockázatot jelentenek a bosznia-herce-govinai és a koszovói „projekt” megvaló-sításának eddigi, nem kis kudarcai és agörög–macedón névvita mögött meghú-zódó mélyebb érdekellentétek. Az utód-államokban élõ nemzetiségek viszonya azanyaországhoz (elsõsorban a macedóni-ai, a koszovói, a montenegrói, a szerbi-ai albánok, a bosznia-hercegovinai, ahorvátországi, a koszovói és a monte-negrói szerbek, valamint a bosznia-her-cegovinai és a szerbiai horvátok) de jurerendezett, de facto rendezetlen. Az EU-integrációs folyamathoz Bosznia-Herce-govinában anyaországuk révén kapcsoló-dó (horvát, szerb) és – ilyen nem lévén– nem kapcsolódó (bosnyák) nemzetisé-gek eltérõ háttere, érdekeltségi viszonyaiis nem kis feszültségek forrásai. Bizo-nyos, hogy a fenti és a többi, régóta nyi-tott kérdést csak egy elõrehaladott tér-ségbeli EU-integrációs folyamat része-ként lehet kezelni és egyszer majd meg-oldani.

Türelmetlennek lennünk azonbannem szabad. Hibás helyzetértékelés len-ne, ha a térségbeli államok integrációsfolyamatát a rendszerváltás utáni kelet-közép-európai országok csatlakozási fo-lyamatának analógiájára képzelnénk el.Ami azokban az országokban korábbanmûködött, az abban a formában csak ne-hézkesen és korlátozott eredménnyel al-kalmazható a mai Nyugat-Balkánon. Itt atradíciók, a rövid távú érdekek lényege-sen nagyobb szerepet játszanak az integ-rációs folyamathoz szükséges döntésekmeghozatalánál, mint ahogyan ez a ko-


rábbi bõvítési hullámban részt vevõ or-szágoknál tapasztalható volt. Ennek isköszönhetõ, hogy a nyugat-balkáni álla-mokban a mai napig nincs tényleges nem-zeti egyetértés: mekkora „áldozatokat”kell és lehet vállalni a csatlakozás érde-kében. Az „áldozatok” meghozatalánakügye belpolitikai érdekütközések terepeis. Az integráció ugyanis jelentõs helyi ér-deksérelmekkel jár, és nem csak maga azintegráció a tét. Politikai – bár nem csaka politika eszközeivel megvívott – harckérdése, hogy ezt a folyamatot melyikhelyi érdekcsoport, és milyen keretek kö-zött vezényelheti le. Ehhez járul még,hogy az ugrásra kész mindenkori ellen-zék és az európai uniós gazdasági ver-senytõl tartó gazdasági elitek bármikorkészek az integráció fejében meghozottdöntéseket („áldozatokat”) a nemzeti ér-dekek elárulásaként interpretálni. Máskérdés, hogy néhány országban a de-mokratikusabbra hangolt politikai erõk aNyugat felé erre a helyzetre hagyomá-nyosan rá is játszanak, és egy stabilitástfenyegetõ, radikális alternatíva hatalom-ra kerülését vizionálják, amennyiben aNyugat túlzott követelményeket támasz-tana velük szemben. Ebbõl a szempont-ból is fontos lehet a remélhetõleg mie-lõbb bekövetkezõ horvát csatlakozásegyik fõ üzenete: abból a térségbõl, aholalig több mint egy évtizede még fegyve-rekkel kívánták rendezni a konfliktuso-kat, az EU-ba bekerülni csak kompro-misszumkészséggel, bizonyos érdekekrõlnagyobb érdekek reményében való le-mondással lehet.

Egy dolog bizonyos: az integrációs fo-lyamat során elengedhetetlen „áldoza-tok” meghozatalának szükségességérõlcsak egy egységesen fellépõ, vonzó pers-pektívát kínáló EU gyõzheti meg az érin-tett országok elitjeit, illetve a szavazók

többségét. Az EU-integráció elõnyeinekmegjelenítése mellett elengedhetetlenfeladat a balkáni sajátosságok helyes ér-telmezése, és az ennek megfelelõ kom-munikációs, tárgyalási technikák alkal-mazása is. A genius loci bizonyos fokú fi-gyelembevétele ugyanakkor nem jelent-heti azt, hogy az elfogadhatónál nagyobbhalmaz balkáni sajátosságot kívánnánkimportálni az unióba. A tárgyalások meg-kezdésétõl azonban a legtöbb országesetében nem kellene tartani: a fejezet-rõl fejezetre zajló tárgyalási folyamat azérintett országok EU-konformitás felétörténõ terelése kapcsán a leghatéko-nyabb rendelkezésre álló befolyásolásieszköz.

Számolnunk kell azzal is, hogy ha nemlépünk, az EU-ban tapasztalt „bõvítési fá-radtság” mellett a Balkánon jelentkezõ„bõvülési fáradtság” tovább zilálhatjaegyes balkáni országok ma még az EU-konformitás felé hajló intézményeit. Mármost látszik, hogy míg Horvátország,Szerbia és Montenegró továbbra is az in-tegráció jegyében, az EU-ban elvárt nor-mákhoz közelíti intézményi, parlamentiés pártstruktúráit, és többé-kevésbé tö-rekszik a vonatkozó törvények és nor-mák gyakorlati alkalmazására, addig aBalkán más államaiban az EU-perspek-tíva kopásának – szinte már-már eltûné-sének – hatására gyengül az intézmény-rendszer koherenciája, erõsödik a törvé-nyek virtuális kezelésének gyakorlata.Egyes helyeken pedig eluralkodni látsza-nak a törzsi, családi, személyes ellenté-tek (ilyen hely elsõsorban Koszovó, Bosz-nia-Hercegovina, bizonyos szempontbólAlbánia, Macedónia). Ezekben az álla-mokban már rövid vagy középtávon is in-stabilakká válhatnak a belpolitikai viszo-nyok, a kormányzat és az ellenzék szem-benállása, illetve az etnikai megosztott-

ság a demokratikus intézmények mûkö-désképtelenségéhez vezethet. Ha ezek atendenciák felerõsödnek, a Nyugat-Bal-kán az elõbbiekben jelzett nemzeti, kul-turális, orientációs választóvonal men-tén, esetleg komolyabb konfliktusoktólkísérve, kettészakadhat.

3. A vázoltakon túl az integrációs folya-mat elõrehaladását jelentõs mértékbengátolja a térséget meghatározó folyama-tok irányításáért, illetve a gazdasági, apolitikai, a kulturális befolyás megszer-zéséért folytatott harc a nagyhatalmi(amerikai), a középhatalmi (orosz, nyu-gat-európai középhatalmak, egyes közel-és közép-keleti országok) és aszubregionális hatalmi (osztrák, görög,román, szerb, horvát) tényezõk között.Ennek következtében nemcsak a nem-zetközi közösségnek, és mindenekelõttaz EU meghatározó tényezõinek nincsegységes cselekvési terve a térséget érin-tõ néhány fontos kérdést illetõen, hanema helyzet értékelésére és kezelésére vo-natkozó elképzelések kapcsán is nyilván-való megosztottságot tapasztalhatunkközöttük (lásd például Koszovó elismeré-sének vagy a Bosznia-Hercegovinábanzajló folyamatok kezelésének kapcsán ta-pasztalható, egymást kizáró szándéko-kat). Márpedig a nemzetközi közösségvalamilyen formában egyeztetettNyugat-Balkán-politikája nélkül az integ-ráció érdemi továbbvitelére egyre keve-sebb a remény. További nehézségetokoz, hogy az integrációs folyamat fel-gyorsulása ellen hatnak a pénzügyi-gaz-dasági válság egyre nehezebben kezelhe-tõ szociális következményei is. Végül, denem utolsósorban, nem könnyíti meg ahelyzetet, hogy alapvetõ kettõsség jel-lemzi a brüsszeli és a tagállami kommu-nikációt. Míg Brüsszel a bõvítést, az in-


tegrációt kommunikálja, az egyes tagál-lamokból érkezõ üzenetekben egyre do-minánsabbá válnak a bõvítésellenes ér-vek.

Brüsszelnek mindemellett választ kelltudni adnia néhány óhatatlanul felmerü-lõ további kérdésre is. Ilyen például: ho-gyan lehet elkerülni, hogy a térség orszá-gainak vízummentessége, tagjelölti stá-tusának megadása, a tárgyalások meg-kezdése és a majdani csatlakozás idõbenne váljon el túlzottan egymástól. Szem-be kell nézni ennek kapcsán azzal is, hogybár a térség államainak integrációja szük-ségszerûen lassú folyamat, a további las-sítás („Horvátország után legalább tíz évszünet”) már destabilizáló hatással jár-hat. Mielõbbi tisztázásra vár, hogy az Eu-rópai Unió hogyan kívánja a további nyu-gat-balkáni, esetleg radikalizálódó fejle-ményeket menedzselni, mit ért a mene-dzselésen, és milyen tartalommal kíván-ja megtölteni az átmenet egyelõre nembelátható idõtartamú szakaszát. A ma-gyar álláspont világos: az integráció len-dületét a horvát csatlakozást követõen isfenn kell tartani Szerbia, Macedónia,Montenegró, de a többi ország, Bosznia-Hercegovina, Albánia és Koszovó számá-ra is – a feltételesség és az egyéni telje-sítmény elvének szem elõtt tartásával.

A megfelelõ ütemû haladásra annál isinkább szükség lenne, mivel megítélé-sünk szerint az EU mára lépéskényszer-be került. Különösen a Balkántól keletreés délre esõ régiókban zajló, egyelõre alegoptimistább értékelés szerint is mini-mum nyitott kimenetelû átalakulások fé-nyében idõszerû feltennünk a kérdést:azt kívánjuk-e elõsegíteni, hogy a Nyu-gat-Balkán Európa számára hidat képez-zen ezen térségek felé, és integrálásailyen módon elõsegítse az ott történelmiváltozások elõtt álló országok érdekhar-


monizációját az EU-val, vagy pedig vál-laljuk annak a kockázatát, hogy egy nem,illetve csak részben integrált Balkán, haa helyzet éppen úgy alakulna, fordítottirányba mûködjön és esetleg az EU feléirányuló, nem kívánt törekvések ugró-deszkájává válhasson.

Nyilvánvaló tehát, hogy az integrációsfolyamat kritikus pontjához érkezett.Amennyiben nincs a többség számárakézzelfogható, érzékelhetõ eredménye-ket is hozó elõrelépés, nem kizárható,hogy egyes országokban a ma még ki-sebbségben levõ politikai erõk más irá-nyú orientációs programmal hatalmi té-nyezõkké is válhatnak. De más jellegûproblémák is adódhatnak. Csak egy pél-da a bõvítés perspektívájának mássalaligha pótolható szerepére. A macedóni-ai albánokat – Tirana higgadt, a térségstabilitásának kérdését szem elõtt tartópolitizálása mellett – nem utolsósorbanaz tartja a közös állam keretein belül,hogy értékelésük szerint az albánok általbelakott területek közül az euro-atlanticsatlakozás ütemét tekintve jelenleg Ma-cedónia van a legkedvezõbb helyzetben.Könnyen belátható azonban, hogy a ma-cedón csatlakozási folyamat utóbbi idõ-ben tapasztalható megtorpanása aláás-hatja ezt a meggyõzõdést, ami megnehe-zítheti, esetleg ellehetetlenítheti a térségstabilitása szempontjából kulcsfontossá-gú albánkérdés kezelését. Leszögezhet-jük: ha az integrációs folyamat nem foly-tatódik, ha az egyes nemzetközi ténye-zõk partikuláris érdekei egymást kioltvahátráltatják az integrációt, a korábbiakmellett és helyett újabb törésvonalak islétrejöhetnek a régióban. Amennyiben azEU vonzereje, integrációs szándéka ésképessége csökken, más tényezõk gravi-tációs ereje vonzhatja magához a térségegyes országait. Ha az európai orientá-

ció hitelét veszti, bizonyos területekenegyéb orientációs pontok felbukkanásaés térnyerése szinte biztosra vehetõ.Ahogy a magyar miniszterelnök áprilisieurópai parlamenti beszédében fogalma-zott: „Ha az EU nem integrálja ezeket azországokat, majd integrálja más. Jelent-kezõ akad bõven”.

NNééhháánnyy lleehheettssééggeess ééss sszzüükkssééggeess tteeeennddőő

1. Az elmúlt két évtized történései vilá-gossá tették: bárhogyan is szeretnénk,nincs mindenre alkalmas formula a bal-káni stabilitás és modernizáció megte-remtésére. Túl sok tényezõs és szerep-lõs ugyanis a játszma ahhoz, semhogyegyszerû megoldásokkal élhetnénk. Tar-tós eredményt éppen ezért csak elvi po-litizálástól és a „lépésrõl lépésre” straté-gia alkalmazásától várhatunk. Kulcskér-désnek, mint fentebb kifejtettük, azttartjuk, hogy a csatlakozási folyamatpresztízse a helyi elitek és a közvéleménytöbbségének a szemében fennmaradjon.Ez utóbbi érdekében az EU-nak mielõbbegységes álláspontra kell jutnia a bõvítésperspektíváját és a kisebb-nagyobb helyikonfliktusok kezelését illetõen. A nyugat-balkáni országok európai integrációjátõszintén támogató Magyarország számá-ra elnöki minõségében is éppen ezért ko-moly problémát okozott annak megta-pasztalása, hogy a bõvítési folyamat in-tézményes elõrehaladását – függetlenül acsatlakozni kívánó ország valós teljesít-ményétõl – kétoldalú viták és ki nemmondott, belpolitikai indíttatású fenntar-tások is blokkolhatják (pl. korábban Hor-vátország, vagy Macedónia és – bizonyostekintetben – Törökország esetében). Azígy kialakult patthelyzetek feloldását to-

vább nehezíti, hogy EU-tagállami körök-ben az ilyen jellegû problémák kapcsánelfogadottá vált egy pontosabban nemkörvonalazott tartalmú tagállami szolida-ritásra hivatkozni. Lépjünk tovább, éslássuk be: az integrációs folyamat to-vábbvitele az EU-n kívüli hatalmak dön-tõ többsége számára már régóta nemprioritás. Annak egy egységes szándékonnyugvó, sikeres menedzselése Brüsszelszámára maradt csak kulcskérdés, sõtvizsgakérdés is egyben. A bukásért drá-gábban kellene megfizetni, mint azt masokan gondolják. A Nyugat-Balkán és abõvítés további sorsa a maga módjántükrözi majd az EU további sorsát is.

2. Természetesen rengeteg a teendõje atérség országainak is. Lemaradásuk a kö-telezettségek és a vállalt feladatok telje-sítésében – a csatlakozás küszöbéig elju-tott Horvátország kivételével – nem egy-forma mértékben ugyan, de mindenütttetemes. Aki pedig nem akar megbukni,annak a „házi feladatát” el kell készíte-nie. A közismert leckék teljesítési kötele-zettségein túl nem ártana új gondolatokmentén is elkezdeni politizálni. Ilyen öt-let lehet például, hogy képesek-e a tér-ség országai a csatlakozás ügyében haté-konyan kooperálni? Az erre irányuló té-tova kísérletek (pl. a brdoi, a szarajevói,a dubrovniki konferencia) eddig kevéskézzelfogható eredményt hoztak.

MMoozzggáásstteerrüünnkk aa ttéérrssééggbbeenn ––EEUU--eellnnöökkkkéénntt ééss aazztt kköövveettőőeenn

1. A 2011. elsõ félévi EU-elnökségünk fõnyugat-balkáni feladata az volt, hogy abõvítési folyamat lendületét fenntartsuk,az integrációs törekvéseket támogassuk.Bár az elnökségi jogosítványok és pozíci-


ók a külpolitika területén Lisszabon utánmegváltoztak – meggyengültek –, az el-nökségi idõszak így is számos olyan ta-nulsággal szolgált, amely jó kiinduló pon-tot jelenthet egy elnökség utáni intenzí-vebb magyar Balkán-politika kezdetei-hez, a térséghez fûzõdõ nemzeti érdeke-ink újragondolásához, hatékonyabb érvé-nyesítéséhez. Hiteles, kiegyensúlyozott,a tagállami és más uniós intézményi ál-láspontok változásaira rugalmasan rea-gáló, „szolgáltató” elnökségi tevékenysé-get folytattunk, s az ennek nyomán a ré-gió országaiban remélhetõ elismeréseredményeként méltán várjuk ottani po-zícióink erõsödését. Jelképes gesztusvolt ugyan, de fontos politikai üzenete isvolt annak, hogy a magyar államfõ sze-mélyesen találkozott minden térségbelipartnerével az elnökség ideje alatt; a tag-jelölteket (Horvátország, Macedónia,Montenegró) meghívtuk az uniós minisz-teri találkozókra, szorgalmaztuk azEU–Nyugat-Balkán fórum megtartását. Arégió európai jövõje mellett ritkán ta-pasztalható erõteljes kiállással tette le avoksot az Európai Parlament és a ma-gyar Országgyûlés együttes ülésén el-mondott beszédében a magyar Ország-gyûlés elnöke és a miniszterelnök. OrbánViktor EU-elnöki minõségében tervezett,a magyar EU-elnökséget lezáró nyugat-balkáni körútja is természetesen a térségiránti kiemelt figyelmünkrõl tanúskodik.A fentiek alapján remélt presztízsnyere-ségre is támaszkodva eminens érdekünk,hogy a régióban várhatóan kibontakozóúj típusú folyamatokba bekapcsolódhas-sunk.

2. A korábban vázolt helyzetnek megfe-lelõen, annak jegyében át kell gondol-nunk a magyar Balkán-politika hagyomá-nyos és újabban megnyíló lehetõségeit.


Melyek ezek? Itt most csak háromrautalnánk. Stratégiánk korábban az egyesországokkal folytatott bilaterális kapcso-latok fejlesztésén nyugodott. Ezt termé-szetesen minél eredményesebben folytat-nunk kell. Különleges figyelmet érdemelugyanakkor, hogy a volt jugoszláv köz-társaságok közötti sajátos érdekazonos-ságok és érdekkülönbségek labirintusá-ban ne tévedjünk el, és a pillanatnyi hely-zetektõl függetlenül minden közeli és tá-volabbi déli szomszédunkkal tartsuk azegyenlõ közelség elvét. Ennek jegyébenkiegyensúlyozott viszonyra kell töreked-nünk a térség minden, egymással egyéb-ként rivalizáló országával (pl. Horvátor-szág–Szerbia, Horvátország–Szlovénia,Szerbia–Koszovó, Macedónia–Görögor-szág, Törökország–Görögország vagy akülönbözõ boszniai érdekcsoportok). Mamár azonban mindez kevés. A remélhe-tõleg dinamikáját továbbra is megõrzõintegrációs folyamat továbbgondolásávala régiót vagy egyes szeleteit egységkéntkezelõ gazdasági szerepre is vállalkoz-nunk kellene. A volt Jugoszlávia egyesutódállamainak kooperációja, a térség át-fogó, egységes koncepción nyugvó fej-lesztése, a korábbi együttélés továbbvi-hetõ elemeinek újraélesztése ugyanis arégió stabilitásának egyik új eleme lehet.Ennek a koncepciónak a felkarolása nemutolsósorban a pénzügyi-gazdasági vál-ság bennünket is sújtó következményeimiatt is érdekünkben állna. 2009-ben arégióba irányuló, a lehetõségektõl amúgyis elmaradó gazdasági-kereskedelmi te-vékenységünk volumene a korábbihozképest jelentõsen csökkent. Mivel a sta-tus quo ante aligha tér vissza, fel kell is-mernünk az új helyzet kínálta új, regio-nális lehetõségeket is. Mielõbb meg kell

teremtenünk a politikai és a financiálishátteret ahhoz, hogy az elõbb-utóbbmeginduló beruházási hullámban ne csaksaját tõkével, hanem a tõkebefektetésekszervezõjeként is részt tudjunk venni, le-hetõségünk nyíljon beruházások koordi-nálására, a befektetendõ tõke koncentrá-ciójának összehangolására – egyszóvalegy új politikai-gazdasági szerepre. A re-mélhetõleg megnyíló lehetõségek fényé-ben leszögezhetjük: a Balkán a magyargazdaság számára az egyik legjelentõ-sebb tartalékirány.

Nyilvánvaló, hogy a regionális fejlesz-tések (összességében százmilliárd eurónagyságrendû beruházásokról van szó)nem jelentéktelen része – pl. közúti, vas-úti, energetikai infrastruktúra-fejlesztés– csak a külsõ és a belsõ határokon át-nyúló érdemi kooperáció esetén valósul-hat meg. Ennek a szemléletnek a jegyé-ben az EU integrációs politikája új fegy-vertárral gyarapodhat: „a büntetünk,vagy segélyezünk”; „megadjuk, vagy –mint újabban egyre inkább hallani – visz-szavonjuk a vízumliberalizációt”; „enged-jük, vagy megtiltjuk a beutazást az EU-tagországokba” szemléletû alternatívákmellé az „adunk pénzt a fejlesztésre, ha(egymással is) kooperáltok” megközelítésjelentheti az új motivációs tényezõt. Az újhelyzetben esetleg kínálkozó új lehetõsé-gek felismerése a magyar külpolitikaigondolkodás egyik legfontosabb feladatalesz a térségben. Egy új, integrációs gon-dolkodásba illeszkedõ térségfejlesztésikoncepció számunkra is kínál lehetõsége-ket. Egy dolog bizonyos: csak minden ele-mében koherens, egyeztetett, és enneknyomán következetes, átfogó szemléle-ten nyugvó Balkán-politikával lehetünkversenyképesek és sikeresek a régióban.

��

Az EU-nak a szomszédságpolitika terénnagymértékben meg kell növelnie ambí-ció-színvonalát, mert belsõ szolidaritás,kohézió és jövedelemtranszfer hosszú tá-von csak úgy képzelhetõ el, ha az unióegységes egészként, politikai entitáskéntképes fellépni legalább közvetlen szom-szédjai irányába. A politikai unió felé tör-ténõ elõrelépésre a gazdasági integrációjelenlegi, gyors továbbfejlesztése érdeké-ben is, sürgõsen szükség van. A politikaiunió viszont a szomszédokkal való kapcso-latban határozható meg a legvilágosabbanés a leghatékonyabban. A 27-es közösségfenntartása érdekében tehát erõs európaiazonosságtudatra, ehhez pedig jelentõsanyagi eszközöket mozgósító, belsõ kohé-ziót teremtõ szomszédságpolitikára van


szükség. Politikai összetartozás és közösidentitásépítés nélkül ugyanis nincs sembelsõ, sem kifelé irányuló, egységes fellé-pés és áldozatvállalás.

Az EU céltudatos és eredményesszomszédságpolitikájával nem valamiféleszívességet tesz szomszédjainak, nemalamizsnát osztogat, és nem is valamilyenbefolyási övezetet épít, hanem saját ma-gát határozza meg és saját stratégiai kul-túráját hozza létre. Ha a szomszédos ál-lamok elmaradnak a demokratikus be-rendezkedés megszilárdítása és a gazda-sági teljesítmény terén, akkor az uniónakmeg kell kísérelnie, hogy „felépítse”,megsegítse õket, az õ érdekeiknek és tu-lajdonosi felelõsségüknek is megfelelõen.Az EU-nak ugyanis erõs, virágzó és az

CCSSEEJJTTEEII IISSTTVVÁÁNN**

Európai szomszédságpolitika: ismét a keleti partnerség lesz a fő prioritás

Az európai szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy, a to-vábbiakban: ENP) az Európai Bizottság 2004-es dokumentumával jöttlétre1 tíz dél-mediterrán és hat kelet-európai országra vonatkozóan. Fõcélja mindmáig az, hogy megakadályozza az Európai Unió és szomszéd-jai között új választóvonalak2, más szóval valamiféle demokratikus ésgazdasági szakadék kialakulását. Az Európai Unió csak akkor válhat„global payer”-bõl „global player”-ré, azaz csak akkor léphet túl a csekk-füzet-diplomácia és az üres nyilatkozatháborúzás korszakán, ha képeslesz egyszerre mind a keleti, mind pedig a déli, közvetlen és kissé távo-labbi szomszédjainak biztonságpolitikai stabilizálására és gazdasági felvi-rágoztatására. Sikeres szomszédságpolitika nélkül mind a közös külpoli-tika, mind a közös védelmi erõfeszítések, mind pedig a bel- és igazság-ügyi együttmûködés értelmét veszti.3

* A szerzõ nyugalmazott nagykövet, a Magyar Külügyi Társaság elnöke, a Budapesti Gazdasági Fõiskolaoktatója.

1 European Neighbourhood Policy, Strategy Paper, 2004. május 12. COM/2004/373 final.2 European Commission, "The Policy: What is the European Neighbourhood Policy?",

www.ec.europa.eu/world/enp/policy, letöltve: 2011. május 17.3 A Bizottság, valamint a kül- és biztonságpolitikai fõképviselõ közös közleményét az európai szom-

szédságpolitika stratégiai felülvizsgálatának eredményeirõl („A new response to a changing Neigh-bourhood”) – lapzártánk után – 2011. május 25-én tette közzé.


unióval együttmûködõ szomszédokravan szüksége. Sikeres szomszédságpoli-tika nélkül az EU hosszú távon és foko-zatosan dezintegrálódhat, mert nem leszképes arra, hogy megvédelmezze tagál-lamainak, vállalatainak és egyes állampol-gárainak érdekeit.

Az ENP – bár déli irányban jelentõshagyományai vannak – egyelõre, lénye-gében véve, még mindig csak kialakuló-ban van. A történelem úgy hozta, hogyaz ENP – az 1995-ös, déli indítás (bar-celonai folyamat), valamint az azt meg-elõzõ számos déli irányú kötõdés ésegyüttmûködési kísérlet ellenére – jelen-leg sikeresebb a csupán 2009-ben létre-jött, viszonylag új keleti irányban, mint a déliben. A Kelet már bebizonyította,hogy gyorsabban korszerûsíthetõ és„nyugatosítható”, mint a Dél, s hogy po-tenciálisan és fokozatosan a Nyugat fon-tos szövetségesévé válhat (egyelõre Be-lorusszia kivételével). Nem meglepõ,hogy a „volt ellenség” az új EU12-es tér-ségtõl keletre is stabilizáló tényezõvé vál-hat a jövõben a Nyugat számára, beleért-ve az Egyesült Államokat is, hiszen nemnagyok a kulturális és a mentalitásbelikülönbségek.

Az uniós tagállamoknak ezért mármost, az ENP jelenlegi továbbfejlesztésé-nek, s az ezzel együtt járó kísérletezésnekaz idõszakában egyetértésre kell jutniukabban, hogy az EU-térségnek, saját érde-kében, stratégiai jelentõségû, földrajzilagnagy kiterjedésû stabilitási övezettel kellkörülvennie magát mindkét irányban. Eh-hez a szomszédságpolitikai térséghez a jö-võben lépésrõl lépésre nemcsak a keletipartnerség hat államának (Ukrajna, Mol-dova, Belorusszia, Grúzia, Örményország,Azerbajdzsán), hanem Oroszországnak,valamint nem csupán a dél-mediterrán tér-ség tíz országának (Marokkó, Algéria, Tu-

nézia, Líbia, Egyiptom, Izrael, PalesztinHatóság, Jordánia, Libanon, Szíria), ha-nem a szub-szaharai térségnek is hozzákell tartoznia. Az EU szomszédságpolitikaifelelõssége már most Dublintól keletiirányban Vlagyivosztokig, délen pedigCape Townig terjed. Az eredményesség ér-dekében ennek a stabilizálási és felvirágoz-tatási stratégiának kell alárendelni a közöskülpolitika, a közös védelem, valamint aközös bel- és igazságügy egész, kifelé irá-nyuló eszköztárát. „Külsõ akciót” az EU-nak nem elsõsorban pl. Kelet-Timorban,vagy a Falkland-szigeteken kell végrehaj-tania, hanem Európán belül, Európa köz-vetlen közelében és az Európához törté-nelmi, gazdasági, társadalmi téren szoro-san kapcsolódó afrikai kontinensen.

Az ENP eredetileg kétoldalú jellegûvolt, egyfelõl az EU-térség, másfelõl azegyes szomszédságpolitikai partneror-szágok között. Ezt a bilaterális együtt-mûködést 2008 júliusában az Unió a Me-diterráneumért, 2009 márciusában pediga keleti partnerség elnevezésû, többolda-lú kooperációs kezdeményezések egészí-tették ki. Ennek a két, keleti és déli szom-szédságpolitikai iránynak nincs alternatí-vája. Például keleti irányban sem a feke-te-tengeri együttmûködés, sem a Duna-stratégia, sem pedig a balti-tengeri stra-tégia nem helyettesíthetik és nem is vált-hatják ki ezt az átfogó jellegû, s végsõ so-ron Oroszország bevonására is alkalmaskeleti szomszédságpolitikát. Ez utóbbiesetben ugyanis az egész, 27 tagú EU-térség és szintén a két egész, keleti és dé-li szomszédságpolitikai régió viszonyárólvan szó. A vázolt együttmûködési kere-tek dimenziói, érdekeltségi viszonyai éslehetõségei nagyon eltérõek. Ezért is ér-demes tartózkodnunk a különbözõ stra-tégiák „inflációjától”, átfedéseitõl. A leg-fontosabb, legkiterjedtebb és legperspek-

tivikusabb keleti partnerségnek célszerûminden vonatkozásban elsõbbséget biz-tosítanunk a keleti irányban. Külön kate-góriát képez a Nyugat-Balkán és Török-ország, amely – földrajzilag a keleti és adéli szomszédságpolitikai irány között el-helyezkedõ – köztes övezetnek az EUhosszabb távon és a belépési feltételekteljesítése esetén teljes jogú tagságotajánlott fel.

A szomszédságpolitika mindkét irány-ban politikai társulást, alapos gazdaságiintegrációt, növekvõ mobilitást és erõsö-dõ emberi kapcsolatokat kínál a 6+10országnak a közös értékek alapján (de-mokrácia, emberi jogok, jó kormányzás,piacgazdaság). Az ENP nem jelent bõví-tést, de nem is dönti el elõre, hogy az eu-rópai partnerállamok EU-hoz való viszo-nya hogyan alakul majd a jövõben.4 A dé-li partnerországok ilyen teljes jogú pers-pektívával természetesen nem rendel-kezhetnek. Ez stratégiai jelentõségû kü-lönbség a keletiek javára.

A bõvítés és a szomszédságpolitikaegymással való szembeállítása, illetveegymás alá vagy fölé rendelése hibásmegközelítés. Az EU-nak ugyanis jelen-leg mind a bõvítés, mind pedig a szom-szédságpolitika továbbfejlesztése egyfor-mán lényeges érdeke. A bõvítésnek nincselsõbbsége a szomszédságpolitikávalszemben. A szomszédságpolitika azértsem rendelhetõ alá a bõvítésnek, mert abõvítés további perspektívája és ütemetöbb tagjelölt ország esetében ma mégnem látható elõre teljes biztonsággal afelajánlott, teljes jogú tagság ellenéresem. Egyes tagjelöltek a jelek szerint „pá-holyban érzik magukat”, és gyengén tel-jesítenek a csatlakozáshoz szükséges„házi feladatuk” elvégzése terén.


A szomszédságpolitika továbbfejlesz-tése azonban sürgõs és elkerülhetetlenfeladat az EU számára mind keleti, mindpedig déli irányban. Ha ennek a szom-szédságpolitikának az eredményességefelgyorsul, az unió néhány fontos part-nerállama szoros, a teljes jogú tagsághozközel álló kapcsolatba kerülhet az EU-val. Gazdasági dinamizáló és biztonság-politikai stabilizáló szerepük hosszabbtávon nagyon kedvezõ lenne az EU szá-mára, különösen pl. a Franciaországéhozhasonló területû, s Európában földrajziértelemben központi elhelyezkedésû Uk-rajna esetében.

A kétirányú szomszédságpolitikahosszú távú, remélt elõnyei és jelenlegi,nyomasztó kihívásai sokkal jelentõseb-bek, mint a már kilátásba helyezett nyu-gat-balkáni és török viszonylatú bõvíté-sé. Ez egyaránt vonatkozik a stratégiaifontosságra (beleértve a mögöttes térsé-gek, Oroszország és Fekete-Afrika jelen-tõségét is), a potenciális gazdasági súly-ra, a lakosságszámra és a földrajzi kiter-jedésre. Például Koszovó és Ukrajna je-lentõségét az EU egésze szempontjábólnem szabad összetéveszteni. Az EUszempontjából manapság nem az az el-sõdleges kérdés, hogy például Horvátor-szág melyik EU-elnökség alatt válik majdaz unió teljes jogú tagjává, hanem fõkéntaz, hogy az EU milyen gyorsan és milyeneredményesen lesz képes egész szom-szédságpolitikájának megerõsítésére éstovábbfejlesztésére mind a keleti, mindpedig a déli irányban. Az „ExternalAction” ezért egyre inkább a szomszéd-ságpolitikáról szól, az EU egésze pedig akülvilággal való kapcsolatában fokozódómértékben a szomszédságpolitikáraösszpontosítja figyelmét.

4 Uo.


A keleti partnerség kialakulásával, je-lentõségével és finanszírozásával számosmagyar nyelvû elemzés foglalkozik.5 Alegújabb szakértõi összefoglalók egybe-hangzóan azt hangsúlyozzák, hogy a ke-leti partnerség 2009. májusi, prágai el-indítása óta számottevõ elõrehaladást értel, és nagyon perspektivikus. Eközbenazonban a 2008. júliusi indítású, Unió aMediterráneumért elképzelés kezdetbenaz izraeli–palesztin ellentét miatt kerülta bénultság állapotába, késõbb pedig atúlságosan projektorientált, aránytalanula magángazdaságra támaszkodó és nemelég markánsan többoldalú jellege miattjutott válságba. A 2011. elsõ hónapjai-ban bekövetkezett, elõször észak-afrikai,majd a kelet-mediterrán térség déli ré-szére is kiterjedõ változások, illetve át-alakítási kísérletek miatt a déli irány el-bizonytalanodása teljessé vált. Az Unió aMediterráneumért koncepció most ismétteljes megújításra szorul, mint 2008 nya-rán. Míg kezdetben a keleti partnerségmerített a dél-mediterrán együttmûkö-dés eredményeibõl, mostanra a helyzetmegfordult: ma már a déli iránynak vantanulnivalója a csupán kétesztendõs ke-letitõl. Miközben a keleti irány (Belorusz-szia kivételével) megerõsödött, a déliszinte teljesen összeomlott. Ezért külö-nösen fontos, hogy legalább a keleti irányeredményeit megõrizzük, s lehetõségszerint gyorsan tovább is fejlesszük.

Az „arab tavasz” végsõ kimeneteleegyelõre nem látható. A korszerûsítésihullám valóságos tartalma ma még nemteljesen világos, és sajnálatos módon nemterjed ki az egész, szomszédságpolitikaiértelemben vett dél-mediterrán térségre.Ráadásul a nagy területû, centrális föld-

rajzi helyzetû és széthúzó történelmi ha-gyományokkal rendelkezõ Líbiában pol-gárháborús állapothoz vezetett. A de-mokratizálódás és a gyorsabb gazdaságifejlõdés iránti, kezdetben elsöprõnek lát-szó igény a jelek szerint mégsem olyanátütõ erejû, mint amilyenre a 2011-es évelsõ hónapjaiban számítani lehetett. Azátalakulás Algériában és Marokkóbanegyelõre lassúnak ígérkezik, az egyipto-mi és a tunéziai kísérletet pedig a líbiaikonfliktus elszigeteli egymástól. Kérdé-ses, hogy a „történelmi földcsuszamlás-nak” és az évszázad legkiemelkedõbb,stratégiai jelentõségû „forradalmi hullá-mának” nevezett „arab tavasznak” miklesznek a valóságos eredményei, s hogyvalóban bekövetkezik-e egyáltalán az„arab nyár”. Ez év májusában csupán azlátszik, hogy a korszerûsödés elhúzódójellegû, valószínûleg szinte országonkénteltérõ mértékûvé válik a térségben, shogy egyes dél-mediterrán államokban,különösen Líbiában és Szíriában, jelentõserõk mûködnek a visszarendezõdés irá-nyában.

A fentiekbõl nem azt a következtetéstérdemes levonnunk, hogy az EU-nak„szélkakas” módjára, akár a keleti szom-szédságpolitikai irány visszafejlesztéseárán is, most minden erejével és kizáró-lag dél felé kell fordulnia, hanem éppenellenkezõleg: a déli bizonytalanság ésáttekinthetetlenség újabb, helyenkéntijesztõ méretû kiélezõdése miatt az egészEU-térség érdekében meg kell erõsítenia már mûködõképes keleti partnerséget.Menteni kell a menthetõt: keleti együtt-mûködéssel célszerû fokozatosan erõketfelszabadítani a nagyobb kihívást jelentõ,déli irányú stabilizálás érdekében.

5 Dr. Csejtei István: Keleti Partnerség: a magyar uniós elnökség egyik prioritása, Külügyi Szemle, 2010.1. szám, 18–38 oldal.

Az EU-nak most érdemes szorosanegyüttmûködnie és összefognia az Egye-sült Államokkal és Kanadával az északifélteke keleti irányú, a keleti partnerségállamai (Belorusszia kivételével) ésOroszország felé nyitó, nagyszabású ko-operációjának kifejlesztése érdekében,hogy a déli kihívásokkal egyre inkábbegyüttesen nézhessünk szembe. Nem-csak a keleti partnerség megerõsítésérevan szükség, hanem átfogó, nagyarányúkeleti nyitásra is. Az EU–USA és azEU–NATO együttmûködésnek ezen a té-ren nincs alternatívája. Szükség eseténújból ki kell adnunk a hetvenenes évek jólbevált, „Vancouvertõl Vlagyivosztokig”jelszavát, most már szerencsére nem akelet–nyugati enyhülés, hanem a lehetõlegszélesebb, transzatlanti együttmûkö-dés érdekében. Az EU27-eknek az USA-val és Kanadával közösen célszerû meg-fogalmazniuk a Nyugat közös érdekében:Back to the East.

Mivel délen a belsõ fejlemények való-ságos kialakulását még meg kell vár-nunk, azaz idõt kell nyernünk, s mint-hogy a Nyugat nincs abban a helyzetben,hogy társadalmi-gazdasági modelljét adél-mediterrán országokra erõltesse, azEU számára ismét rendkívül fontossá vá-lik a keleti szomszédságpolitikai irány.Ezért is lesz különleges jelentõsége a2011. szeptember 29–30-i varsói keletipartnerségi csúcstalálkozónak a lengyelelnökség idõszakában, amelyhez magyarrészrõl tanácsos megadnunk minden le-hetséges támogatást. Többek között avisegrádi négyekre, a többi érdekelt újbelépõ tagállamra, Németországra ésNagy-Britanniára, valamint a skandinávés a Benelux EU-országokra támaszkod-va lehetõleg el kell kerülnünk, hogy a jö-võben unión belüli részérdekek és hibáshelyzetmegítélések miatt egy már kitû-


zött, keleti partnerségi csúcstalálkozóhalasztást szenvedjen, mert ez azt a be-nyomást kelti, hogy az EU-nak csak dé-len vannak fontos szomszédjai, keletenviszont nincsenek. A budapesti, részünk-rõl kényszerûen elhalasztott, ez év má-jusi „csúcs” elmaradásának rossz az üze-nete nemcsak keleti irányban, mert ez a„szélkakas-politika” létjogosultságánaklátszatát kelti. Az EU ma már olyan erõsblokk, hogy nem szükséges hirtelen vagycsak a dél, vagy csak a kelet felé fordul-nia. Továbbra is fenn kell tartanunk a ke-leti és a déli irány közötti kiegyensúlyo-zott, az egész EU-térség érdekét szolgá-ló, az egy fõre jutó támogatási szint meg-közelítõen egyenlõ eloszlására vonatko-zó, mûködõ EU-kompromisszumot, amitmind a mai napig – a statisztikai adatok-kal való esetenkénti zsonglõrködés elle-nére – lényegében véve sikerült biztosí-tani.

A déli irányú Marshall-terv emlegeté-se a jelenlegi helyzetben teljesen irreális-nak látszik. Nemcsak a „mibõl” kérdésemegválaszolatlan, hanem az is, hogylesz-e elegendõ, valóban együttmûködõés stabilizálandó partner a déli oldalon?Ha például Egyiptom és Tunézia Mars-hall-terv méretû támogatást kapna azEU-tól a jövõben, akkor miért nem kap-hat mondjuk Ukrajna és Moldova is ilyennagyságrendû segélyt? Mit tesz majd le-hetõvé az EU 2014 és 2020 közötti költ-ségvetése ezen a téren? Milyen feltéte-lekhez kell majd kötni a déli, nagyarányútámogatást? Ezeknek a feltételeknek akeleti partnerországok többsége vajonnem fog-e szintén megfelelni? Hol na-gyobb a negatív fordulatnak, az emberijogsértések kiélezõdésének, a vallási za-vargásoknak, vagy a fokozatos vissza-rendezõdésnek a veszélye: Ukrajnábanvagy Egyiptomban, Moldovában vagy


Tunéziában? Kiegyensúlyozott, túlzások-tól mentes, józan, az egész EU stratégi-ai érdekeit szem elõtt tartó, „win-win”típusú megoldásokra van szükség, ami-ben a keleti partnerség továbbfejleszté-sének ismét fontos szerepe lesz.

A keleti partnerség eddigi fõ eredmé-nyeihez tartozik, hogy a koncepció 2009-es elindítása óta az EU négy keleti part-nerségi országgal kezdett tárgyalásokatátfogó jellegû, társulási megállapodásokkötésérõl, és felgyorsította az Ukrajnávalfolyó eszmecseréket errõl a társulásimegállapodásról. E megállapodások kere-tében mélyreható és széles körû szabad-kereskedelmi térségek kialakításáról isszó van az egyes keleti partnerek és azunió között. Ezek jelentõsen megnövelikmajd a keleti partnerországok kereske-delmi lehetõségeit nemcsak az EU irányá-ba, hanem az egymás közti forgalombanis. A társulási megállapodások létrehozá-sához a keleti partnerség mint politikaikoncepció nagy lendületet adott.6

A mobilitás terén az EU 2010 végénakcióterveket alakított ki Ukrajnával ésMoldovával a rövid idõtartamú utazások-ra vonatkozó vízummentesség elérésecéljából. Ez év márciusában vízumköny-nyítési és toloncegyezményeket kötöttGrúziával. Más keleti partnerországokkalis folyamatban van ilyen egyezményektetõ alá hozása, elsõsorban a keleti part-nerség politikai védnökségének köszön-hetõen. Felállították az átfogó intéz-ményfejlesztési kezdeményezés (CIBI) el-nevezésû támogatási keretet öt partner-állam reformkapacitásának növelésére.

Kiteljesedett a keleti partnerség több-oldalú dimenziója a legjobb megoldások

elterjesztése, a tapasztalatcsere és apartnerkapcsolatok kiépítése érdekében,nem csupán kormányszinten, hanem avállalatok, az NGO-k, a kutatók, a diákokés az egyes állampolgárok között is. Akeleti partnerállamok és az EU-országokképviselõibõl álló Civil Társadalmi Fórum2010. novemberi, berlini tanácskozásalökést adott az egész partnerségi térségreformfolyamatának.7 A jövõben a civiltársadalom kiépítésére sokkal nagyobbhangsúlyt kell helyeznünk a partneror-szágokban.

Az ENP folyamatban lévõ, stratégiaifelülvizsgálata elsõsorban a partneror-szágok közötti differenciálás szükséges-ségére hívja majd fel a figyelmet. Né-hány partnerállam ugyanis hajlandó agyakran nehéz és költséges, gazdaságiés politikai reformfolyamat továbbvite-lére, de ehhez az eddiginél nagyobb tá-mogatást igényel az EU-tól. Az unióegyetért a „többet többért” elv érvénye-sítésével, aminek keretében az eddigiek-nél világosabban fogalmazzák majd mega konkrét reformkövetelményeket, s azezek megvalósításáért az EU-tól várha-tó elõnyöket.

Az uniónak ugyanakkor egyértelmûenmeg kell határoznia az európai szom-szédságpolitika és annak továbbfejleszté-se, a keleti partnerség távlati céljait. AzEU-val való szoros kapcsolatok pozitívjövõképét kell felrajzolni a partnerorszá-gok számára, ami elsõsorban a továbbigazdasági integráción alapul, de a közöselvek és értékek megvalósítására is nagyfigyelmet fordít. Az unió igyekszik elke-rülni, hogy ez a teljes jogú tagságraugyan nem kiterjedõ, de valójában igen

6 Stefan Füle: Eastern Partnership, Speech/11/148, Bratislava Global Security Forum, Brussels, 3 March,2011.

7 Uo.

szoros, kvázi-tagállami viszony kiábrán-dultságot, vagy negatív benyomást kelt-sen a partnerállamokban. Az EU tehát je-lenleg a teljes jogú tagságot formálisannem biztosítja, azonban tartalmilag an-nak feltételeit igyekszik kialakítani a har-madik államok irányában.

Több területen tovább kell konkreti-zálni a kapcsolatfejlesztési súlypontokat.Ilyenek lesznek például a mobilitás nö-velése, az EU-programok és az EU-ügynökségek megnyitása a partnerorszá-gok elõtt, az energiaügyi és a közlekedé-si együttmûködés fejlesztése, a civil tár-sadalmi kapcsolatok erõsítése, a keletipartnerségi országok bekapcsolása a vál-ságmegelõzésbe és a válságok rendezé-sébe, a partnerállamok bevonása a közöskül- és biztonságpolitika egyes akcióiba,valamint kiemelt regionális fejlesztésiprogramok elindítása.

A keleti és a déli szomszédságpolitikaiirány folytonos összehasonlítgatása kont-raproduktív és félrevezetõ. Jan Pronk,volt holland fejlesztési segélyezési mi-niszter szavait erre a témakörre alkal-mazva, a két irány között „een wereldvan verschil” (egy világnyi különbözõség)áll fenn, mégpedig a keleti partnerektöbbsége javára. „Otro mundo” (más vi-lág), mondhatjuk még akkor is, ha Belo-russzia megítélése jelenleg joggal rendkí-vül negatív. Keleten ugyanis nincs többezer halottat követelõ polgárháború,mint Líbiában, s nem lövetnek naponta atüntetõk közé, mint manapság Szíriában.A keleti partnerek megítélésében szeren-


csére az utóbbi idõben nem történt olyansúlyos, történelmi tévedés, mint példáula változások elõtti, diktatórikus Tunéziaesetében, amely a térség egyik legke-gyetlenebb és legzártabb rezsimje volt,miközben az arab országok „paradicso-mának” állították be.

A megoldás a még határozottabb dif-ferenciálás, a még szigorúbb feltételek-hez kötés, s ha szükséges, a valódi part-nerországok egyedi kiemelése. Valószí-nûleg végleg el kell búcsúznunk a feltét-lenül országcsoportokban való gondolko-dás gyakran stratégiainak beállított, devalójában opportunista, esetenkéntszubregionális különérdekeket hajhászó,utólag magát megbosszuló, a példák út-ján való, gyorsabb partnerfejlesztéstvisszafogó taktikájától. Belorusszia jogospellengérre állítása nem vonhatja magaután például Ukrajna állandó elmaraszta-lását, Moldova eredményeinek lekicsiny-lését, vagy a három kaukázusi köztársa-ság kollektív elfelejtését.

Ellenkezõleg: az EU-tagállamoknakmost azt a célt érdemes maguk elé tûz-niük, hogy a keleti és a déli partnerségmellé hogyan fejleszthetnének ki még kétújszerû EU-partnerséget – az oroszor-szágit és fekete-afrikait. Ez a négy, egy-mással párhuzamos partnerség új egyen-súlyt és új lendületet hozna létre az eu-rópai szomszédságpolitikában. Az EU-nak most valóban ki kell nyújtania segítõkarját Vlagyivosztokig és Cape Townig.Ha ezt nem teszi meg, mások fogjákmegtenni helyette.

��

2299

11.. AA ttöörrttéénneellmmii öörröökksséégg ééss aa rreennddsszzeerrvváállttááss nneehhéézzssééggeeii

Albánia Európában utolsóként megkez-dett rendszerváltása és a posztkommunis-ta átmenet – a demokratikus jogállamiságés a piacgazdaság intézményrendszerénekkiépülése és megszilárdulása – meglehe-tõsen elhúzódó, ellentmondásos, és egy-elõre befejezetlen folyamat. Míg a több-pártrendszer és a piacgazdaság alapvetõintézményi keretei viszonylag gyorsan ki-épültek a rendszerváltást és az 1992-eselsõ szabad választásokat követõen, amodern jogállam intézményei a jelentõskülföldi támogatás ellenére is csak nehe-zen szilárdulnak meg, és súlyosan terhel-tek különbözõ zavarokkal, megtorpaná-sokkal, sõt átmeneti visszaesésekkel is.Megszilárdulásukat a politikai erõk közöt-ti konszenzus hiányán túl mindenekelõttaz adminisztratív kapacitások gyengesé-ge, a demokratikus tradíciók és intéz-

ményrendszer hiánya, valamint a hagyo-mányos klánrendszerre épülõ viszonyoktovábbélése nehezíti. A további alapvetõokok is szorosan kapcsolódnak a szinteegyedülállóan nehéz történelmi örökség-hez. Gyökerei az elhíresült Enver Hodzsasztálinista személyi diktatúrájába nyúlnakvissza, amely a diktátor halálát követõenis, gyakorlatilag a rendszerváltásig válto-zatlan formában fennmaradt. Az egypártikommunista rezsimekkel ellentétben –amelyek többnyire lehetõvé tették egyfé-le hallgatólagos megállapodás kialakulásáta társadalom és az állam között –, az al-bániai személyi diktatúra körülményei kö-zepette társadalmi szerzõdésrõl, vagybárminemû liberalizmusról beszélni semlehetett. A demokratikus jogállam építé-sét így gyakorlatilag minden elõzménynélkül, szinte a semmibõl kellett megkez-deni a világtól korábban teljesen elszige-telt, alacsony mértékben iparosodott ag-rár karakterû országban.

Albánia a Nyugat-Balkán legelmaradottabb államaként a kilencvenes évekelején választotta a rendszerváltás útját. Történelmi öröksége Európa or-szágai között példátlanul nehéz, ötszázéves ottomán uralom szokásjog-rendszerének továbbélésével terhelve, a megkésett nemzetté válás ellent-mondásaival, és a közel fél évszázados Hodzsa-diktatúra és elszigetelt-ség súlyos hagyatékával. Ez az örökség az elsõdleges oka annak, hogyaz ország modernizálása, demokratikus intézményrendszerének megszi-lárdulása továbbra is lassan és ellentmondásosan halad. Az európai ér-tékrend ismerete és társadalmi elfogadottsága, az euroatlanti integrációkövetelményeinek teljesítése a nyugat-balkáni térségben az egyik legsze-rényebb. A koszovói háborút követõen ugyanakkor Albánia – egyre mar-kánsabban láthatóan is – ütemesen zárkózik fel a térség országaihoz.

MMOOLLNNÁÁRRII SSÁÁNNDDOORR**

Albánia: Elhúzódó átmenet, elhúzódó integráció

OORRSSZZÁÁGGTTAANNUULLMMÁÁNNYYOOKK –– NNYYUUGGAATT--BBAALLKKÁÁNN

* A szerzõ a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának albániai nagykövete, Tirana.

OORRSSZZÁÁGGTTAANNUULLMMÁÁNNYYOOKK –– NNYYUUGGAATT--BBAALLKKÁÁNN

Mindezen tényezõk következtében arendszerváltás kihívása a közép-európaiországok hasonló folyamataihoz képestis nagyobbnak bizonyult. Albánia eseté-ben egy erõsen indoktrinált és gazdasá-gilag eltúlzott mértékben központosítottországban kellett a rezsimmel szembenfellépõ diákmozgalomra ráépülõ, poszt-kommunista rendszerváltó elitnek szem-benéznie a kihívásokkal. S bár az albáni-ai rendszerváltás összességében siker-történet, amit az országnak az elmúlthúsz évben gyökeresen megváltozott ké-pe markánsan jelez, az akkor kitûzött na-pirend teljes körû megvalósítása, minde-nekelõtt hatalomfelfogás, -megosztás és-gyakorlás, valamint a demokratikus jog-államiság és a piacgazdaság intézmény-rendszerének megszilárdulása vonatko-zásában még további erõfeszítéseket igé-nyel. Ezek szükségessége semmiképpensem magyarázható a rendszerváltás so-rán megtorpanásokat, visszaeséseketokozó eseményekkel és kihívásokkal.Ezek között említendõ az állami intéz-ményrendszernek a piramisjáték követ-keztében 1997-ben bekövetkezett szin-te teljes körû összeomlása, az 1999-eskoszovói válság és háború nyomán mint-egy félmillió koszovói albán menekült be-fogadása, a kilencvenes évek hatalmasméretû, országon belüli migrációja és amagasan képzett fiatalok ma is tartó,nagymértékû agyelszívása.

22.. AAzz eellhhúúzzóóddóó ááttmmeenneett

A rendszerváltó politikai elit a rá nehe-zedõ kihívással és a felelõsség terhévelcsak bizonyos mértékig volt képes meg-birkózni. Ennek napjainkra egyre mar-kánsabban megnyilvánuló fõ oka a poli-tikai elit és a megközelítõleg azonos erõt


képviselõ politikai struktúráik – a jelen-legi kormánykoalíció meghatározó ereje,a jobbközép Demokrata Párt (DP) és azellenzéki, balközép Szocialista Párt (SzP)– közötti végletes polarizáltság és politi-kai versengés a hatalomért. A két pártközötti bizalmatlanság rendkívül mély,amely gyakorlatilag folyamatosan fennálla rendszerváltás óta. Általános a párbe-széd hiánya, egymás kezdeményezései-nek blokkolása, lejáratása, a kölcsönösvádaskodások gyakorlata. A közös cél ér-dekében történõ parlamenti együttmû-ködés ritka esetei rendre csak külsõ,nemzetközi közösség nyomására jönneklétre, ahogy ez legutoljára 2008-ban, azAlbánia NATO-csatlakozásához egyfélepolitikai feltételként szabott új választá-si törvény kidolgozása és elfogadása ese-tében történt. Mindkét pártban erõsenkorlátozott a belsõ demokrácia és a párt-fórumok mûködése, ahogy gyakorlatilagátláthatatlanok a pénzügyeik is. A párt-elitek gyakran kláncsoportok leképezõ-dései, amelyekben egyre markánsabbanjelen vannak a gazdasági-üzleti élet kép-viselõi, és a demokratizálódás helyetterõsödik a meritokrácia és a klientizmusgyakorlata is. A társadalom mindenszintjén széles körûen elterjedt korrupci-ót a mindennapok részeként kezelik, ésa pártok szintjén nem lépnek fel ellene.Az átmenet lezárásához szükséges refor-mok szempontjából az egyik legsúlyo-sabb probléma talán mégis a kompro-misszum és konszenzusépítés kultúrájá-nak teljes hiánya, amely az albániai bel-politikát leginkább egy „zéro összegû já-tékhoz” teszi nagyon hasonlóvá. Ebben apolitikai kultúrában minden kompro-misszum vereséggel ér fel, amellyel min-den politikusnak is számolnia kell. A má-sik alapvetõ probléma a hatalomfelfogás,amely a többség korlátlan dominanciája-

OORRSSZZÁÁGGTTAANNUULLMMÁÁNNYYOOKK –– NNYYUUGGAATT--BBAALLKKÁÁNN 3311

ként érvényesül gyakorlatilag a társada-lom minden területén, de mindenekelõttaz igazságszolgáltatásban, a gazdaság-ban és a médiában. Ebben a felfogásban,de legalábbis a napi gyakorlatban min-denképpen, az ellenzék szerepe alapve-tõen félreértett vagy félreértelmezett, ésgyakorlatilag a többség által benyújtotttörvények megszavazására korlátozódik.

A régi, tradicionális struktúrák felvál-tása a demokratikus jogállamiság mûkö-dõképes struktúráival önmagában ismeglehetõsen hosszú folyamat, amelynekönkényes lerövidítése mindenekelõtt a ki-alakuló struktúrák elfogadottságát és ér-demi mûködését veszélyezteti. Albániá-ban ugyanakkor szinte teljes mértékbenhiányoztak is a jogállamiság és a parla-menti demokrácia mûködésének tradíci-ói, beleértve a fentiekben már említettkompromisszum- és konszenzusépítéstradícióit, valamint az eltérõ érdekek ésálláspontok közelítésének technikáit. Ajogállamiság kiépítése viszontagságos ésellentmondásos elõrehaladásának egyikfontos oka az állami, és általában az in-tézményi struktúrák fejletlensége, cselek-võképességük korlátozott volta. Az állama modern jogállami és piacgazdasági szer-vezõ funkciókat tekintve gyakran csakkorlátozottan képes ellenõrzése és irányí-tása alatt tartani a társadalmi-gazdaságifolyamatokat. A jogállamiság határainak,a jogi normák és a törvények érvényrejuttatásának gyakran szabnak határt a ki-emelten fontos kormányzati, gazdasági,politikai, vagy az ilyen köntösben megje-lenõ személyi érdekek. További problémaa független intézmények függetlenségé-nek, politikai befolyástól való mentessé-gének biztosítása, amelynek eléréseugyancsak várat még magára.

A kétségbevonhatatlan elõrelépés elle-nére a jogállamiság érvényesülése még

ma is sok kívánnivalót hagy maga után:az élet szinte valamennyi területére aszabályozatlanság, illetve a meglévõ tör-vények jelentõs mértékû figyelmen kívülhagyása nyomja rá a bélyegét. Ez szabadutat biztosít a klánrendszerre épülõ, sze-mélyes összefonódások dominanciájátbiztosító mechanizmusoknak. A NATO-csatlakozás elõfeltételeként ugyancsakfelvállalt igazságügyi reform rendkívülvontatottan halad: a jogalkalmazás meg-erõsítéséhez, az elengedhetetlen joghar-monizáció végrehajtásához, valamint azérdemi adminisztratív képességek meg-teremtéséhez és az adminisztratív bíró-ság felállításához egyelõre hiányzik a par-lamenti pártok közötti együttmûködés. Avízumliberalizációs követelményrendszerteljesítésével összefüggésben a korrupcióelleni küzdelemben elért eredmények el-lenére a korrupció továbbra is a közigaz-gatás egyik legnagyobb problémája,amely a felsõ vezetõi szinteket és a bíróihatalmi ágat sem hagyja érintetlenül. Sbár történt elmozdulás a kábítószer-csempészet, a pénzmosás és a szervezettbûnözés, mindenekelõtt a terrorizmuselleni küzdelem területén, a megoldandóproblémák továbbra is súlyos gondot je-lentenek. A jogállamiság megszilárdításaés intézményei mûködésének politikaibefolyástól és különféle manipulációktólmentes biztosítása különösen sürgetõ, éstovábbi érdemi erõfeszítéseket igényel.

A demokrácia alapintézménye, a de-mokratikus választások rendszere egy-elõre meglehetõsen nehézkesen, külön-bözõ problémákkal és szabálytalansá-gokkal terhelten mûködik Albániában.Nem sikerült tiszta és általánosan elis-mert parlamenti választásokat rendezni–– az 1992-es legelsõt leszámítva ––, s arendszerváltást követõ húsz évben tar-tott országos voksolások lebonyolítása

rendre elmaradt a nemzetközi normák-tól. A választások elõkészületei és lebo-nyolítása rendszeresen visszatérõ kor-mányzati bizonytalanságot és kiszámít-hatatlanságot (kiélezett politikai szem-benállás, elhúzódó belpolitikai válság) isokozott. Ennek egyik, s talán fõ oka a„gyõztes mindent visz” szemlélet mélytársadalmi beágyazódottsága és gyakor-lata, s következésképpen a központi vagyhelyi adminisztráció szinte teljes cseréjea rivális politikai párt gyõzelme esetén.Bár 2008-ban nemzetközi nyomásra aDP és az SzP megállapodott, és a többikis párt tiltakozása ellenére elfogadta azúj választási törvényt, az továbbra is a bi-zalmatlanságon és – a választási bizott-ságok szintjén is – a két nagy párt egy-más közötti kölcsönös ellenõrzésén ala-pul. A technikai feltételek terén lényegeselõrelépés volt azonban, hogy az EBESZ/ODIHR visszatérõen megfogalmazottajánlásai nyomán a 2009-es választások-ra már mûködött az elektronikus állam-polgári nyilvántartási rendszer, az állam-polgárok többsége pedig már rendelke-zett biometrikus személyi igazolvánnyal.Az elõrelépés ellenére a szavazatszámlá-lás a számlálóközpontok mintegy harma-dában érdemi problémák mellett zajlott,s eredményét az ellenzék végül is nemfogadta el. Valószínûsíthetõen bonyolulthelyzet áll elõ a legutóbbi, 2011. május8-i helyhatósági választásokat követõenis, amelynek lebonyolítása vélhetõen anemzetközi normáknak megfelelõ minõ-sítést kap majd az EBESZ/ODIHR-tól, mi-közben a tiranai fõpolgármesteri hely vo-natkozásában két héttel a választásokatkövetõen sincs eredményhirdetés a Köz-ponti Választási Bizottság (KVB) részé-rõl. Az elhúzódó szavazatszámlálás oka arossz urnákba dobott érvényes szavaza-tok beszámítása a végeredménybe,


amelyrõl azonban a kormánypárti több-séggel rendelkezõ KVB törvényi szabá-lyozás hiányában utólag, az ellenzék je-löltjének minimális, 10 szavazati többsé-gû elõnyének kialakulását követõendöntött…

33.. AA 22000099--eess ppaarrllaammeennttiivváállaasszzttáássookk:: aa ppoolliittiikkaaii vviisszzoonnyyookkkkiiéélleezzőőddééssee

A 2009. június végi parlamenti választássajátos belpolitikai patthelyzet kialakulá-sát eredményezte, amelynek nyomán újlendületet vett a hatalmi harc. Az ellen-zéki Szocialista Párt – egyes választókör-zetek szavazatainak összeszámlálásakortapasztalt szabálytalanságokra, vissza-élésekre hivatkozva – gyakorlatilag nemfogadta el választási vereségét, és a par-lament munkájának különbözõ formák-ban követett bojkottja révén megkérdõ-jelezte az új parlament és a kormány le-gitimitását. Érvelése szerint az EBESZ/ODIHR megfigyelõi jelentése által is elis-mert szabálytalanságok és hiányosságoka szavazatszámlálás folyamatában elér-ték azt a mértéket, amely már megkér-dõjelezi a rendkívül szoros (70-70 kép-viselõi mandátum a jobb- és a baloldalonegyaránt) választási végeredményt. Kü-lönösen három választókörzetben(Berat, Fier és Shkodra) sérelmezték,hogy a jobboldal meghatározó ereje, aDemokrata Párt „lenyúlta” a baloldaliszavazatok egy részét, ezáltal törvényte-lenül szerezte meg a jogot a kormányzásfolytatásához. Az SzP a szavazatok újra-számlálására, a választási folyamat teljesátláthatóságának megteremtésére és ajövõbeni választási csalások kizárásárairányuló követeléseinek tömegdemonst-rációk, majd 2010. április vége óta 22


parlamenti képviselõje és 180 szimpati-zánsa részvételével szervezett éhség-sztrájk, valamint útlezárások réven igye-kezett nyomatékot adni. Az Európai Par-lament (EP) néppárti és szocialista kép-viselõcsoportjainak májusi közvetítésétkövetõen az SzP-képviselõk a „feltételesbojkott” taktikáját követték, és a parla-menti kérdések heti egyórás idõtartamántúl csak azon napirendi pontok vitájábanvettek részt, amelyek szerintük közvet-lenül vagy közvetett módon elõsegítik aszavazóurnák újranyitásának elérését.Különbözõ formájú megnyilvánulások-ban ugyan, de az SzP ezt a taktikát kö-vette egészen a helyhatósági választáso-kig, és egy-egy ritka, a párt szempontjá-ból is fontos törvénytervezet megszava-zásán kívül a törvények elfogadásábannem vett részt.

Az SzP – és a szavazóurnák felnyitá-sát vele együtt követelõ több kis ellenzé-ki párt – álláspontjának gyengesége,hogy a feltételezett választási csalásokranincsen bizonyítékuk, és állításaikat kizá-rólag a vitatott választási körzetek sza-vazóurnáinak felnyitása révén lehetneigazolni. Ezt a kormánykoalíció az alkot-mány és a jogállamiság talaján állva uta-sította el, hangsúlyozva, hogy sem a kor-mány, sem pedig a parlament nem bírál-hatja felül a parlamenti választással ösz-szefüggõ kérdésekben illetékes legfel-sõbb bírói testület, a Választási Kollégi-um döntéseit. Õsztõl az SzP változtatotttaktikáján, és korábbi követeléseit felad-va – gyakorlatilag az EP júniusi határo-zatának platformjára helyezkedve – márnem a szavazatokat, hanem kizárólag aválasztási anyagokat tartalmazó urnákfelnyitását követelte. Bár ebben a kér-désben a kormányzati többség közvetle-nül a 2009. évi választásokat követõenmég mutatott rugalmasságot, a parla-

ment 2010. december végi maratoni ülé-sén a két fél képtelennek bizonyult amegegyezésre.

Az SzP álláspontjának hitelességét akezdetektõl gyengítette az a tény, hogya választási bizottságokba a párt által de-legált tagok nem rögzítettek egyetlencsalást, vagy csalásra utaló körülménytsem a bizottsági jegyzõkönyvekben. Apárt álláspontjának ellentmondásos jelle-ge azonban mindenekelõtt Rama pártel-nök aktuális politikai célkitûzései, külö-nösen a párton belüli hatalmának meg-szilárdítása fényében válik világossá. Aparlamenti választásról ugyanis a pártel-nök mindaddig kedvezõen nyilatkozott,amíg a jelenlegi kormánykoalíciót alkotóközepes méretû baloldali párt, a Szocia-lista Mozgalom az Integrációért (LSI)nem kapott meghívást a kormánykoalíci-óba Berisha DP-elnöktõl, amit Meta párt-elnök azonnal el is fogadott. Rama SzP-elnök ezt követõen kezdte el hangsúlyoz-ni a „szavazatlopást”, amelynek egyik, hanem feltétlenül fõ oka meglehetõsenszubjektív: a párt választási veresége ese-tén ugyanis az alapszabályzat értelmébentávoznia kellett volna pártelnöki tisztsé-gébõl. A választás átláthatósága megte-remtésének, a szavazóurnák felnyitásá-nak követelésével a pártelnöknek nem-csak saját pozícióját sikerült megszilárdí-tania a párton belül, de kihasználva agazdasági válság, valamint a jelentõsenergiaár-emelés miatt a lakosság egyrészének növekvõ elégedetlenségét, gya-korlatilag folyamatosan képes tömegekmozgósítására is. Az SzP, illetve Ramapártelnök célja egyre leplezetlenebbül ahatalom mielõbbi megszerzése, amelyetazonban hangsúlyozottan békés eszkö-zökkel kíván elérni. Ennek némileg el-lentmond az SzP követeléseinek alátá-masztására 2011. január 21-én szerve-

zett tömegdemonstrációja Tiranában,amely azonban véres összecsapásba tor-kollott a rendfenntartó erõkkel, ésamelynek következtében négy ártatlantüntetõ belehalt az utcán kapott lövések-be. Az események kimenetele a társada-lom szinte fele-fele arányú megosztott-sága miatt egyelõre kiszámíthatatlan, denagyobb mértékû erõszakba torkollóvégkifejlet nem igazán valószínûsíthetõ.Az 1997-es összeomlással ellentétben,ma már a társadalom jelentõs részénekvan ugyanis veszítenivalója. Mindkét ol-dal a helyhatósági választásoktól vártmegoldást a holtpontról történõ elmoz-duláshoz, amely azonban az eddigi tör-ténések fényében nem igazán valószínû-síthetõ. Sokkal inkább életszerûnek tû-nik a politikai szembenállás és a „ki kitgyõz le” erõfeszítések folytatódása a2013. évi parlamenti választásokig.

44.. AAllbbáánniiaa eeuurróóppaaii iinntteeggrráácciióóssffeellzzáárrkkóózzáássáánnaakk hheellyyzzeettee

Az Európai Unió – a koppenhágai krité-riumokat meghaladó – stabilitási és tár-sulási folyamatban fogalmazta meg azo-kat a térségspecifikus felvételi követel-ményeket, amelyek a nyugat-balkáni ré-gió stabilizálásán, majd társulásán átve-zetõ folyamat révén a csatlakozás pers-pektíváját kínálják a térség minden álla-ma számára, de határozott idõkereteknélkül. Albániának az Európai Unióhoztörténõ további közelítésében, európaiintegrációjának szükségességében is –legalábbis a retorika szintjén – teljes kö-rû az egyetértés a parlamenti pártok kö-zött, amelyet a társadalom több mint 90százalékos többsége is támogat. Az albánintegrációs elkötelezettség azonban sok-kal inkább érdekfelismerést, mintsem tu-


datos értékválasztást tükröz: Albániaszámottevõ fejlesztési segélyekre, támo-gatásra ugyanis egyre inkább az EU tag-államai részérõl számíthat.

Albánia európai integrációja az Euró-pai Unió bõvítési stratégiájával és az or-szág integrációs teljesítményével össz-hangban halad. A stabilitási és társulásifolyamat részes államaként 2003 márci-usában kezdte meg a stabilitási és társu-lási megállapodást célzó tárgyalásokat azunióval. A megállapodás aláírására 2006júniusában került sor, s annak tagállamiratifikálásáig Albánia a 2006. december1-jén hatályba lépett ún. interim megál-lapodás alapján folytatta integrációs fel-készülését. A stabilitási és társulási meg-állapodás 2009. április 1-jén lépett ha-tályba, megteremtve a kapcsolatok jogialapját. Ezt követõen az albán kormányegy hónapon belül benyújtotta csatlako-zási kérelmét a cseh EU-elnökségnek,amelyet a kapcsolatok intézményesítésé-nek elõrehaladásával, az integrációs fel-zárkózás lendülete fenntartásának szük-ségességével, valamint a számára kedve-zõnek ítélt 2008. õszi országjelentésselindokolt. Hangsúlyozta azt is, hogy azEU-hoz való közeledés és a majdani csat-lakozás olyan visszafordíthatatlan folya-mat, amely a vízumliberalizáció, majd atagság révén politikai-morális értelem-ben is az európai családba történõ vissza-térés perspektíváját kínálja az országszámára. Tette ezt annak ellenére, hogyaz Európai Bizottság 2006., 2007. és2008. évi õszi országjelentései Albániátszámos elmaradással küszködõ, de a re-formok útjára lépett országként jellem-zik, amelyben az unió által elvárt belsõreformok végrehajtása rendkívül vonta-tottan halad, a reformok továbbviteléhezszükséges döntések pedig – személyivagy csoportérdekeken alapuló ellenállás


miatt – folyamatosan halasztódnak. Akormány szokatlanul gyors lépését, meg-ítélésem szerint, az akkor már javábanzajló 2009. évi választási kampányküz-delem, valamint regionális összefüggés-ben a szomszédoktól történõ esetlegesintegrációs lemaradástól való félelemegyaránt indokolta.

Az Európai Bizottság 2009. decemberközepén átadott kérdõívére adott vála-szok kidolgozását az albán kormányszervezetten és a kitûzött határidõre,2010. március végére elvégezte, majdáprilis közepén átadta a Bizottságnak. Aválaszadás során mindenekelõtt Horvát-ország és Montenegró, kisebb mérték-ben Macedónia tapasztalatait is felhasz-nálták, és mintegy tucatnyi külföldi szak-értõt is bevontak annak elkészítésébe.Bár a kormányzat tisztában volt azzal,hogy a kérdõív jó színvonalú kitöltése ön-magában nem garantálja Albánia számá-ra a kedvezõ bizottsági országvélemény,az avis elkészítését, az ez irányú kor-mányzati optimizmus hónapokon keresz-tül töretlennek tûnt. A hivatalos érvelés-ben 2010. nyár elejétõl egyre gyakrab-ban jelenik meg az SzP álláspontja me-revségének hibáztatása, és kizárólagosfelelõsségének hangsúlyozása a politikaipatthelyzet kialakulásáért. Bár az érve-lésnek kétségtelenül van reális alapja,fontos emlékeztetni arra, hogy a NATO-tagság elnyerésének kommunikációs ki-sajátításáért, a két nagy párt közötti di-alógus hiányáért, annak a csatlakozástkövetõ szinte azonnali megszakításáértmindkét fél, de kormányzati szerepébõladódóan fõleg a DP a felelõs. Ez mond-ható el a politikai patthelyzet feloldásátcélzó dialóguskezdeményezések elmara-dásáról is. Füle bõvítési biztos március19-i tiranai látogatása során, valamint azEU és Albánia közötti különbözõ szintû

üléseken, így az EU–Albánia Társulási Ta-nács május 11-i ülésén az EU már egy-értelmûvé tette: a demokrácia intéz-ményrendszerének mûködõképességerészét képezi a koppenhágai felvételi kri-tériumoknak, és amennyiben nem leszgyors változás a parlament mûködõké-pességének helyreállításában, a bizottsá-gi avis tükrözni fogja azt.

Ebben a helyzetben – más nemzetkö-zi tényezõkhöz hasonlóan – az EU is ki-zárólag azt hangsúlyozta, hogy a kiala-kult patthelyzetre az albán politikai elit-nek kell megoldást találnia. Ennek kép-viselõi azonban képtelennek bizonyultaktúllépni korábbi álláspontjaikon, és érde-mi dialógusba kezdeni a patthelyzet fel-oldásának lehetõségeirõl. Az EP néppár-ti és szocialista frakcióvezetõi 2010 má-jusában, egy strasbourgi munkavacsorakeretében tettek ugyan kísérletet aszembenálló felek álláspontjának közelí-tésére, ez azonban gyakorlatilag csak azSzP álláspontjában hozott némi elmozdu-lást.

Az Európai Bizottság ilyen elõzmé-nyek után – a politikai patthelyzet köze-pette – 2010 novemberében hozta nyil-vánosságra országvéleményét Albániáról.Az avis az éves országjelentésekkel ellen-tétben nem az elmúlt 12 hónap integrá-ciós vonatkozású fejleményeit rögzíti,hanem a kérdõívre adott válaszok, vala-mint a Bizottság kulcsfontosságú politi-kai és szakterületek helyzetét értékelõmisszióinak helyszíni tapasztalatai alap-ján az ország integrációs felkészültségé-rõl ad pillanatképet. Politikai vonatko-zásban kulcsfontosságú megállapítása adokumentumnak, hogy az ország egyelõ-re nem felel meg az 1993-as koppenhá-gai kritériumoknak, így a tagjelölti stá-tus biztosítására sincsen lehetõség Albá-nia számára. Ugyan elismerést érdemlõ

elõrehaladás figyelhetõ meg számos te-rületen, így mindenekelõtt a törvényho-zási munkában, de továbbra is jelentõseka megoldandó feladatok, elsõsorban aparlament megfelelõ mûködése, az igaz-ságszolgáltatási reform, a korrupció és aszervezett bûnözés elleni harc, valaminta tulajdonviszonyok rendezése területén.A Bizottság az elõrelépéshez elengedhe-tetlen feltételként határozta meg az eze-ket a területeket lefedõ 12 fõ prioritás(benchmark) végrehajtását. A prioritásokközül meghatározó jelentõséggel bír apolitikai erõk közötti konstruktív ésfenntartható dialóguson alapuló parla-menti mûködés megteremtése, amelyneknyomán a benchmarkok mintegy fele rö-vid idõ alatt, másik fele pedig a minõsí-tett többségû törvények elfogadásávalteljesíthetõ. A Bizottságnak ez év elsõ ne-gyedévében kifejtett erõfeszítései nyo-mán, ha „fogcsikorgatások” közepette is,de megindult a dialógus az Európai In-tegrációs Minisztérium és a ParlamentEurópai Integrációs Bizottsága között a12 benchmark végrehajtására készítettkormányzati akciótervrõl. Úgy tûnik,hogy az avis ebben a vonatkozásban egy-féle ébresztõként hatott a szembenállófelekre, amelynek kedvezõ hatása azon-ban a helyhatósági választások eredmé-nyeinek nyilvánosságra hozatalát követõ-en sajnálatos módon átmenetinek bizo-nyulhat.

Az albániai politikai elit, mindenek-elõtt a kormányzat képviselõi által a tag-jelölti státus megadásának elmaradásamiatt érzett kiábrándultságot a vízum-mentesség december közepi biztosításagyorsan orvosolta. A kormány számára avízummentesség elérése azért is jelentettstratégiai célkitûzést, mert abban Albá-nia korábbi évtizedes elszigeteltségénekvégleges felszámolását is látta. Mivel Al-


bánia Bosznia-Hercegovinával egyetem-ben kimaradt a nyugat-balkáni államokszámára adott vízummentesség elsõ kö-rébõl, a kérdéssel kapcsolatos fejlemé-nyek gyakran képezték tárgyát éles bel-politikai csatározásoknak is. Az elsõ csat-lakozási lehetõség elhalasztása után azellenzék inkompetensnek minõsítette akormányt, bár a feltételek teljesítésénekelmaradása elsõsorban abból eredt, hogya biometrikus útlevelek elõállítása helyettaz illetékes rendszer akkor még a 2009.júniusi parlamenti választásokhoz szük-séges személyi igazolványok gyártásávalvolt túlterhelve. A kormánykoalíció vi-szont visszatérõen azzal vádolta az ellen-zéket – és személyesen Rama pártelnö-köt –, hogy a parlament bojkottjával aka-dályozza a vízumliberalizáció tervezettidõben történõ megvalósulását. Ezt azSzP minden alkalommal cáfolta, és végülmárcius közepén képviselõi egyhangúlagmegszavazták a vízumliberalizáció mi-elõbbi megvalósulását sürgetõ parlamen-ti határozatot. A vízummentesség meg-adása egyidejûleg azt az üzenetet is hor-dozta Albániának, hogy ha jól teljesít, ak-kor az EU is megfelelõ választ ad az in-tegrációs felzárkózással összefüggõ kér-désekre.

55.. AAzz EEuurróóppaaii UUnniióó eellvváárráássaaiivvaallöösssszzhhaannggbbaann lléévvőő kküüllppoolliittiikkaa

Az elmúlt években Albánia a nyugat-bal-káni térségben a stabilitást erõsítõ ténye-zõként lépett fel, amiben érdemi szere-pet játszott a mindenkori tiranai kormá-nyok kiegyensúlyozottnak minõsíthetõszomszédságpolitikája. A visszafogott-ságra és mértékletességre is épülõ kül-és szomszédságpolitika kiegyensúlyo-zottságának fõ oka, hogy a térségbeli


konfliktusok rendezésének módja ez ide-ig találkozott az albán elképzelésekkel. Epolitika jelentõségét mindenekelõtt azadja, hogy a volt Jugoszlávia felbomlásátkövetõen létrejött utódállamok majdmindegyikében számottevõ albán kisebb-ség él, akik jövõjét Tirana a szülõföldjü-kön történõ boldogulásban, míg a nem-zetegyesítést az Európai Unió kereteibenlátja megvalósíthatónak. Egyebek mellettezért is szorgalmazza a térség országaiközötti együttmûködés elmélyítését,mint az integrációs felzárkózás gyorsítá-sának egyik elõfeltételét. Ennek érdeké-ben kezdeményezõen lépett fel az Albá-nia és Szerbia közötti kapcsolatok rende-zése és aktivizálása érdekében, félretévea Koszovó kérdésében meglévõ nyilván-való nézetkülönbségeket.

Koszovó függetlenségének megvaló-sulásában Albánia a térség békéjének ésstabilitásának biztosítékát látja. Koszovófüggetlenségének kikiáltását jogszerûnektekinti, mivel a kialakult körülményekretekintettel a kormánynak nem volt másválasztása. Az ország függetlenségét ésaz elismerés folyamatát visszafordítha-tatlannak véli, amelyet minden rendelke-zésére álló eszközzel elõ is segít. Ko-szovóval minél szélesebb területeket át-fogó jószomszédi kapcsolatokra, és az al-bán-albán kapcsolatok szerzõdésekbenrögzített szabályozására törekszik. Meg-különböztetett jelentõséget tulajdonít agazdasági-kereskedelmi kapcsolatok el-mélyítésének, a két ország gazdaságaszoros összekapcsolódása megteremté-sének, a regionális méretû albán piac lét-rejöttének. Az albániai infrastrukturálisfejlesztési elképzelésekben megkülön-böztetett jelentõséggel bír a két orszá-got összekötõ Durres–Kukes–Morin au-tópálya további, koszovói területen tör-ténõ építése is, amelyen keresztül Szer-

biával és Közép-Európával is jó minõsé-gû közúti összeköttetés jönne létre.Hangsúlyos fejlesztési terület a Koszovószámára tengeri kijáratot biztosító dur-resi kikötõfejlesztés is, továbbá Shengjinkikötõjét az albán kormány Koszovó ren-delkezésére ajánlotta fel.

Az ez ideig racionális, emóciókat mel-lõzõ megközelítés szellemében Tirana ki-nyilvánította: érdekeltek Macedónia álla-miságának megõrzésében és erõsítésé-ben, az ohridi keretmegállapodásbanfoglaltak következetes végrehajtásában,s ennek szellemében tartanak napi kap-csolatot az ottani albán pártokkal. A tér-ségben is mintaértékûek a Montenegró-val fennálló kapcsolatok, míg az együtt-mûködés fejlesztésére törekednek Szer-biával is. Eredményesen lépnek kiemeltpartneri viszonyba Olaszországgal és Gö-rögországgal, amelyektõl – az EgyesültÁllamok mellett – a legtöbb támogatástis remélik az ország euroatlanti integrá-ciójának megvalósulásához. S bár az ak-tív és kezdeményezõ albán regionális po-litikát érezhetõen motiválja az euro-atlanti integrációs „elvárásoknak” valómegfelelés, az jól szolgálja a jószomszé-di kapcsolatok erõsítését is.

66.. PPoolliittiikkaaii bbiizzoonnyyttaallaannssáágg,, eellhhúúzzóóddóó iinntteeggrráácciióó

Az elmúlt közel két év belpolitikai szem-benállása markánsan mutatja, hogy ameghatározó albániai politikai erõk szá-mára a hatalmi harc logikája ma még erõ-sebb, mint az integráció logikája. Bár ahelyhatósági választások üzenetei mind-két nagy párt vezére számára meglehe-tõsen egyértelmûnek tûnnek, kevés esélyvan azok érvényesítésére és a változásraa pártok napi politikájában. A tiranai fõ-

polgármesteri helyért folytatott elhúzó-dó, és a szavazatszámlálás közben vál-toztatott szabályok mellett folytatottküzdelem tartós, akár a 2013-as parla-menti választásokig is eltartó szemben-állással fenyeget. Egy ilyen helyzetbõl aválasztói akarat markáns, az integrációtelõnyben részesítõ kifejezõdése hozhatelmozdulást, amelyre az integráció társa-dalmi támogatottságának fényében mu-tatkozhat esély. Ezt nehezíti azonban,hogy mindkét pártvezér érzékelhetõenelsõsorban a retorika szintjén elkötele-zett az integrációs elõrehaladás mellett,az általuk képviselt érdekcsoportok lehe-tõségeinek konkrét korlátozásával elkö-telezettségük is csökkenhet.

A nemzetközi közösség megkülön-böztetett albániai szerepét figyelembevéve reális a lehetõsége az elõrehaladás-hoz szükséges feltételek „kikényszeríté-sének”. Erre a nemzetközi közösség,mindenekelõtt az EU ez ideig azért semvállalkozott, mert a politikai patthelyzetmegoldása mindenekelõtt az albán poli-tikai elit feladata. Az Európai Bizottság


kísérlete a 12 pontos akciótervnek az el-lenzék bevonásával történõ véglegesítéseérdekében jól mutatja, hogy elmozdulás-ra csak a szembenálló felek legmagasabbszintû politikai vezetõinek beleegyezésé-vel kerülhet sor. Bárminemû közvetítés-nek Albániában ugyanakkor komoly ve-szélyei is vannak, hiszen a szembenállófelek a nemzetközi szereplõket is meg-próbálják saját igazuk belpolitikai célúigazolására is felhasználni.

Az ország felzárkózásához, a csatla-kozási követelmények teljesítéséhezszükséges belsõ feltételek megteremté-séhez huzamos ideig tartó, tudatos mun-kára van szükség. A kormány ez irányútörekvéseihez szükséges törvényi háttérbiztosításához elengedhetetlen az ellen-zék együttmûködése. Ehhez mindkétnagy párt részérõl érdemi politikai válto-zások kellenek. Az eddigi tapasztalatok,kiélezett belpolitikai viszonyok közepet-te Albánia esetében különösen igaz az is,hogy az EU-hoz történõ közeledés és in-tegráció maradt a fõ ösztönzõ erõ a re-formok végrehajtásához.

��


Bosznia az utóbbi 15 évben nem voltolyan súlyos válságban, mint most –mondta május közepén az ENSZ Bizton-sági Tanácsában Valentin Inzko, a nem-zetközi közösség boszniai fõképviselõje.Az általában visszafogott, szlovén nem-zetiségû osztrák diplomata egyértelmû-en a Bosznia területének 49 százalékárakiterjedõ Szerb Köztársaságot (Re-publika Srpska, RS) tette felelõssé, amelyszerinte nem tesz eleget a daytoni béke-szerzõdésben vállalt kötelezettségeinek,és nyíltan megkérdõjelezi az egykori Ju-goszláviából 1992-ben kivált Bosznia te-rületi egységét.

Inzko dühét az váltotta ki, hogy az RSparlamentje április 13-án támogatásárólbiztosította azt a kezdeményezést, amelyszerint az entitás polgárai június közepénnépszavazáson mondjanak véleményt az1992 és 1995 közötti polgárháborúbanelkövetett háborús bûncselekményeketkivizsgáló boszniai bíróság és ügyészségmunkájáról, illetve nyilatkozzanak arról,hogy támogatják-e a nemzetközi fõkép-viselõ széles jogköreinek megtartását. Aszerbek végül az Európai Unió nyomásá-

ra elálltak szándékuktól, de ha megtar-tották volna a Milorad Dodik RS-miniszterelnök által kezdeményezett re-ferendumot, az eredmény nem lett vol-na kérdéses: a szerb többségû RS polgá-rai a legszívesebben azonnal elszakadná-nak Boszniától, ezért nem fogadják el le-gitimnek a szövetségi szintû intézménye-ket, és habozás nélkül megszüntetnék afõképviselõi hivatalt. Különösen most, hi-szen Inzkót – nem alaptalanul – musz-limpártisággal vádolják a szerbek, szerin-tük a politikus támogatja a központi ha-talom megerõsítését célzó kezdeménye-zéseket.

Végül Catherine Ashton, az EurópaiUnió kül- és biztonságpolitikai fõképvise-lõje elérte a népszavazás lefújását, ami ér-zékletesen mutatja Inzko nehéz helyze-tét, aki az ügyben egyszerûen nem tudottjól dönteni. Amennyiben élt volna a bár-melyik boszniai intézmény döntésénekmegvétózására felhatalmazást adó bonnijogkörökkel, és megsemmisíti a népsza-vazást jóváhagyó parlamenti döntést, aszerbek bojkottot hirdethettek volna azösszes boszniai intézmény ellen, megbé-

Az Európai Uniónak sikerült az, ami a nemzetközi közösség boszniai fõ-képviselõjének nem: Catherine Ashton Banja Lukában tett látogatása utánugyanis Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke el-állt a háborús bûnök kivizsgálására létrehozott szövetségi bíróság fennha-tóságát megkérdõjelezõ referendum megrendezésétõl. Ettõl függetlenülazonban Bosznia helyzete továbbra sem nevezhetõ stabilnak. A polgárhá-borút 1995-ben lezáró daytoni egyezmény fölött eljárt az idõ, és a kétboszniai entitásnak nagy autonómiát szavatoló bonyolult szerzõdés máraakadályozza az állam normális mûködését. A muszlim bosnyákok, a szer-bek és a horvátok viszont nem hajlandóak új kompromisszumot kötni, ígya volt jugoszláv tagköztársaság egyre gyorsabban halad a szétesés felé.

PPAANNDDUURR JJÓÓZZSSEEFF**

Bosznia csődben

* A szerzõ a Political Capital ügyvezetõ igazgatója, délkelet-európai regionális irodájának vezetõje.

nítva az olajozottnak amúgy sem nevez-hetõ államgépezetet. Abban az esetben,ha nem tesz semmit, vérszemet kaphat-tak volna Dodikék, akik már hosszú ide-je provokálják Inzkót és elõdjeit: több-ször közölték már, hogy céljuk a Boszni-ából való békés kiválás, és rendszeresenfelvetik a függetlenségi népszavazásmegrendezésének korábban tabunak szá-mító lehetõségét. Inzko hetekig habozott– többször is kilátásba helyezte a vétót,majd újra és újra „utolsó lehetõséget”adott a szerbeknek döntésük visszavoná-sára –, és ez részben azzal magyarázha-tó, hogy a nagyhatalmaktól sem kapottegyértelmû jelzéseket. Az amerikaiak ésaz EU-tagállamok ugyan elfogadnák a vé-tót, ám a hagyományosan szerbpártiOroszország ellenzi, vagy legalábbis aka-dályozza az RS megbüntetését.

A fõképviselõnek közben a horvátokatis sikerült magára haragítania – és ezzelrögtön két legyet ütött egy csapásra:egységfrontba terelte a másfél évtizedemég egymást gyilkoló szerbeket és hor-vátokat, illetve helyreállította a korábbansúlyos politikai belharcokat vívó horvá-tok belsõ egységét. Inzko megsemmisí-tette ugyanis a másik entitás, amuszlim–horvát föderáció központi vá-lasztási bizottságának azon döntését,amellyel érvénytelenítette a kormány lét-rehozásáról szóló megállapodást. A kor-mányból ugyanis kihagyták a befolyásoshorvát pártokat, a HDZ-t (Hrvatskademokratska zajednica, Horvát Demok-ratikus Közösség), illetve a HDZ 1990-et, és egy marginális befolyással rendel-kezõ nacionalista tömörülés, a HorvátJogpárt (Hrvatska Stranka Prava, HSP)részvételével választották meg minisz-terelnöknek a muszlim Nermin Niksicet,illetve Zivko Budimir HSP-elnököt a fö-deráció államfõjévé. A HDZ és a HDZ


1990 kezdeményezte a Horvát Nemzet-gyûlés létrehozását, amely akár síkra-szállhat az önálló boszniai horvát entitáslétrehozása mellett. A 2010 októberébentartott boszniai választások után fél év-vel létrejött föderációs kormány legitimi-tása így megkérdõjelezhetõ, ám mégmindig jobb a helyzet, mint az össz-boszniai szinten, ahol nyolc hónapja egy-általán nincs kormány.

A muszlimok sem elégedettek. Csend-ben már lemondtak az RS-rõl, és amuszlim–horvát föderációban próbálnakminél több parancsnoki szintet megszáll-ni. Szarajevó egyre inkább tisztánmuszlim várossá válik, és a többi boszni-ai településen is folytatódik az elkülönü-lés, alig maradnak olyan városok, ahol je-lentõs számú kisebbség élne a többség-gel elvegyülve.

A helyzetet tovább rontja, hogy a gaz-daság is nehéz helyzetben van, és Bosz-nia csak az IMF pénzügyi segítségénekköszönhetõen õrizte meg fizetõképessé-gét. A folyó fizetési mérleg hiánya tavalyugyan 6 százalékra csökkent a 2008-as15 százalékról, de a mostani mutató semtartható túl hosszú ideig. A krónikus hi-ány egyik oka, hogy a daytoni berendez-kedés óriásira növelte az államot és a bü-rokráciát: a négymillió lakosú országban13 kormány és parlament mûködik – egyszövetségi, két entitási szintû, illetve tízkantonális a muszlim–horvát föderáció-ban. Bár magas a köztisztségviselõk ará-nya, nyomasztó a munkanélküliség: amunkaképes lakosság 43 százalékánaknincs állása, s miután 2009-ben háromszázalékkal csökkent a hazai össztermék– tavaly már 0,5 százalékos bõvüléstmértek –, még tovább nõtt az álláskere-sõk serege.

A külföldi befektetések terén is vissza-esés tapasztalható: a 2008-as 1,6 milli-


árd dollár után 2009-ben és tavaly egy-egy milliárdnyi külföldi tõke érkezett azországba. Ennek jelentõs része is nem-zeti alapon: az RS-be szerbiai pénzek ér-keztek, míg a horvát többségû hercego-vinai kantonokba – részben külföldi köz-vetítéssel – horvát üzletemberek vittekbe pénzt. Ennek következtében szembe-ötlõ különbségek alakultak ki a két enti-tás között, egyre inkább úgy tûnik, mint-ha a keleti országrész Szerbia része len-ne – a szerbiai központú láncokban szer-biai áruk kaphatók; az egyik mobilháló-zat szerbiai cég, a Telekom Szrbija több-ségi tulajdonában van –, míg a horváttérségekben a Horvátországból ismerthálózatok terjeszkednek.

A három nemzetiségi közösség viszo-nyát mérgezõ bizalmatlanság Inzko2009. márciusi hivatalba lépése óta csakfokozódott, így egyelõre semmi esély ar-ra, hogy a szerbek, a horvátok és amuszlimok megegyezzenek a daytoniegyezmény korszerûsítésérõl, egy mûkö-dõképes állam létrehozásáról. A fõ prob-léma ugyanis nem magával a daytoniszerzõdéssel van, hiszen a polgárháborúután aligha lehetett volna ennél kisebbautonómiát kilátásba helyezõ béketervetlenyomni a horvátok és a szerbek torkán.Már csak azért sincs esély új kompromisz-szumra, mert a relatív többségben lévõmuszlimok unitárius államot akarnak,míg a másik két nemzeti közösség fog-gal-körömmel ragaszkodik magas szintûautonómiájához.

A kompromisszumkészséget mindenbizonnyal tovább csökkenti, hogy a né-pességi arányok – a népszaporulatbelikülönbségek, illetve az elvándorlási szo-kások eltérése miatt – a muszlimok javá-ra változnak. Míg az egykori Jugoszláviaszétesésének idõszakában a muszlimok anépesség 43 százalékát tették ki, 31 szá-

zalék és 17 százalék horvát mellett, füg-getlen források most 49 százalékra becs-lik a muszlimok arányát.

A mûködõképes központi kormányzathiánya, illetve az államrendszer túlbo-nyolítottsága egyre több területen érez-teti hatását. A közös fenntartású intéz-mények évek óta alulfinanszírozottak,mivel a szerbek nem fogadják el az álla-mi támogatás növelésérõl határozó tör-vényeket. A pénzhiány miatt a színházakés a múzeumok állaga romlik, nincs pénza bõvítésre, az alkalmazotti bérek eme-lésére. A csõdhelyzet már a népszerû lab-darúgást is elérte: a nemzetközi labdarú-gó szövetség, a FIFA áprilisban felfüg-gesztette az ország tagságát, mivel anemzeti sportszövetség élén is háromta-gú, három nemzetiségû elnökség áll –csakúgy, mint az ország élén –, és ez el-lentétes a FIFA-szabályaival.

A nemzetközi politikában zajló esemé-nyek sem növelik Bosznia túlélési esélye-it. Koszovó 2008-as függetlenné válása– az albán többségû dél-szerbiai tarto-mány elszakadását Belgrád a mai napigtörvénytelennek tartja –, majd a Grúziá-hoz tartozó Dél-Oszétia és Abházia oroszsegédlettel való függetlenedése követen-dõ példaként szolgál a boszniai szerbekszámára. Európában közben haldoklik amultikultúra: a három – flamand, vallon,illetve német – nemzeti közösség laktaBelgiumban kis túlzással talán már vég-leg letettek egy mûködõképes kormánymegalakításáról. A német, a brit, vala-mint a francia vezetõk pedig azt hangsú-lyozzák, hogy nem sikeresek a több kul-túra egy társadalomba való integrálásátcélzó törekvések. A nemzetközi közös-ség szintén beleunt az eredménytelenboszniai próbálkozásokba: míg 1995-ben és a rákövetkezõ két-három évbendõltek a segélyek a rommá lõtt ország-

ba, az ezredfordulóra elfogyott az ada-kozási kedv, és ma már a legtöbb euró-pai vezetõ Európa közepén éktelenkedõsötét foltként látja Boszniát. Ez jól lát-szik az ország integrációs törekvésein is:Inzko szerint az utóbbi hónapokban tel-jesen leállt Szarajevó európai és észak-atlanti integrációja. Igaz, közben az EU-nak és az Egyesült Államoknak mással isfoglalkoznia kell: a közelben ott van a re-ményteljesnek ugyancsak alig nevezhetõKoszovó, távolabb pedig Afganisztánban,az utóbbi hetekben pedig az arab világ-ban zajló eseményekre kell koncentrálni-uk a nyugati hatalmaknak.

Inzko elõdje, a most uniós színekbenBoszniával foglalkozó szlovák diplomata,Miroslav Lajcak ugyan korábbi interjúi-ban kizárta a volt jugoszláv tagköztársa-ság szétesésének lehetõségét, manapságazonban már egyáltalán nem számítszentségtörésnek Bosznia széthullásánaklehetõségeirõl beszélni. Bár az ország la-kói két évtizeddel ezelõtt nagy árat fizet-tek az egységes önálló állam megterem-téséért – a polgárháborúban több mintszázezren haltak meg, és legalábbkétmillióan kényszerültek otthonuk elha-gyására, a termelés pedig 80 százalékkalzuhant –, ma már egyetlen olyan közöscél sincs, amelyért mindhárom nemzetiközösségnek megérné a „társbérlet”fenntartása. Sokáig az EU-tagság tûntilyen célnak, ám az európai integráció olymértékben lelassult, hogy Bosznia unióstagsága gyakorlatilag lekerült a napi-rendrõl. A boszniai polgárok az egyik leg-fontosabb vívmányt már elérték – felke-rültek a schengeni fehér listára, azaz tu-rista céllal vízum nélkül utazhatnak azEU-ba –, többre pedig legalább egy évti-zedig nem számíthatnak.

Bár a hivatalos nyilatkozatokban egyet-len EU-s politikus sem beszél Bosznia eset-


leges széthullásáról, a kulisszák mögött na-pirenden van a kérdés. A pesszimista véle-mények szerint immár nem Bosznia szét-esése a kérdés, hanem az, hogy az erõlte-tett etnikai megbékélésen alapuló állam mi-kor hullik három darabra.

Ha pedig Bosznia szétesik, akkor alig-ha lehet megakadályozni, hogy a horvátrészek Horvátországhoz, a szerb terüle-tek pedig Szerbiához kerüljenek. Míg Ko-szovó esetében elképzelhetõ, hogy az al-bán többségû egykori szerbiai tartományhosszabb távon sem olvad össze Albáni-ával – mivel a két albán többségû térséghosszú ideje más államokhoz tartozott –,addig a boszniai szerb és horvát terüle-tek 1991-ig ugyanabban a Jugoszláviá-ban voltak, mint Horvátország és Szer-bia, így ezeket a területeket ezernyi szálköti egymáshoz. A széthullás gyorsaságacsak attól függ, hogy az EU, illetve azEgyesült Államok mikor látja be a bosz-niai rendezési erõfeszítések kudarcát.Minél gyorsabb ez a folyamat, annál ki-sebb a veszélye az etnikai összetûzésekkiújulásának. Igaz, az 1990-es évek ele-jén vívott polgárháború nem ismétlõdhetmeg: a nemzeti közösségek valószínûlegtanultak a véres összecsapásokból, a la-kosságnál most kevesebb fegyver van,mint két évtizeddel ezelõtt, és ami a leg-fontosabb, a szakadár szerbek, illetvehorvátok mögött most nem áll ott a füg-getlenedési törekvéseket jóváhagyóanyaország. 1992-ben ugyanis Belgrádés Zágráb is támogatta boszniai nemzet-társait – állítólag fegyvereket is küldtek–, most viszont Horvátország és Szerbiatávol tartja magát a boszniai belviszá-lyoktól.

A szétesési folyamatot csak két ténye-zõ lassíthatja vagy állíthatja meg. Azegyik az a félelem, hogy egy Európa kö-zepén létrejövõ, tisztán muszlim ország


a szélsõséges vallási mozgalmak elõretolthelyõrségévé válhat. Különösen akkor,ha elhúzódik a gazdasági válság, és a la-kosságnak nincs esélye anyagi helyzeté-nek javítására. A radikális iszlám mozgal-mak már a polgárháború idején betettéka lábukat Boszniába, és az azóta végre-hajtott néhány merénylet arra utal, hogya radikalizálódás veszélyét nem lehet tel-jesen leírni. A másik lehetséges fékezõerõ a politikában ritkán számításba vetterkölcsi tényezõ. Ha a nemzetközi kö-zösség hagyja szétesni Boszniát, akkorezzel utólag jóváhagyja a háború idejénvégrehajtott etnikai tisztogató akciókat,vagy legalábbis elismeri azok következ-ményeit: a kelet-boszniai Srebrenica –ahol a boszniai szerb hadsereg 1995-bentöbb mint hétezer muszlim fiút és férfit

gyilkolt le – ma szerb városnak számít,így az csakis Szerbiához kerülhet.

Nagyon rosszul venné ki magát, ha akét fõ etnikai tisztogató, Franjo Tudjmanvolt horvát, illetve Szlobodan Milosevicsszerb, majd jugoszláv államfõ akarata ér-vényesülne. A két politikus ugyanis állí-tólag még a harcok kitörése elõtt, 1991-ben megegyezett Bosznia felosztásáról.Bár az 1999-ben elhunyt Tudjman, és a2006-ban meghalt Milosevics tagadta azegyezség létét, Jugoszlávia utolsó mi-niszterelnöke, a horvát Ante Markovica hágai nemzetközi törvényszék elõttmegerõsítette a horvát–szerb alku lé-tét. „Boszniát fel akarták osztani, amuszlimoknak középen hagytak volnaegy enklávét, ahol békében eléldegélhet-tek volna” – vallotta Markovic.

��

A horvát csatlakozási szerzõdés szövege-zését végzõ ad hoc tanácsi munkacsoport2009 decemberében alakult meg az Ál-talános Ügyek Tanácsa (ÁÜT) következ-tetéseinek megfelelõen. Az érdemi mun-ka 2010 januárjában indult el a trió spa-nyol elnöksége alatt. Hangsúlyozandó,hogy e munkacsoport feladata a csatla-kozási tárgyalások (bõvítési munkacso-port) során elért megállapodások jogiformába öntése, és nem azoknak újratár-gyalása, illetve a már végigtárgyalt felté-telek módosítása.

A szövegezés három fõ „pilléren”nyugszik, amelyek közül az elsõ a csatla-kozási okmány/csatlakozási szerzõdés(Act of Accession/Accession Treaty) meg-szövegezése (alapelvek, intézményi kér-dések, költségvetési vonzatok, elõcsatla-kozási alapok kifutása, védzáradékok). Amásodik pillér a megtárgyalt intézkedések(Negotiated Measures) jogi átültetése,amelyek valójában a csatlakozási tárgya-lások folyamán „kialkudott” átmenetimentességek és derogációk miatti acquis-módosítások. A legnagyobb részt a tech-nikai kiigazítások (Technical Adaptations)végrehajtása teszi ki, amely úgymond az


acquis módosításának „mechanikusan al-kalmazandó” követelménye Horvátországuniós csatlakozása következtében (pl.Horvátország EU-tagállamként való felso-rolása különbözõ jogszabályokban). Ezutóbbi, bár Horvátországgal megtárgyalt,de nem képezi a csatlakozási szerzõdésrészét. A Bizottság ennek érdekében azegész acquis-t áttekinti, és javasolja aszükséges módosításokat.

A megtárgyalt intézkedések munka-csoportbeli elõkészítésének, illetve elfoga-dásuknak elõfeltétele, hogy a csatlakozá-si tárgyalások ideiglenesen lezáruljanak, atechnikai adaptációk ezzel szemben azonnyomban „tárgyalhatók”, amint a Bizott-ság bemutatja ez irányú javaslatait.

A már eddig elfogadott szövegeket ismég egyszer újra át kell tekintenie amunkacsoportnak az idõközben elfoga-dott új jogszabályokhoz való adaptálásszempontjából.

HHeellyyzzeettlleeíírrááss –– „„SSttaattee ooff ppllaayy””

A spanyol elnökség alatt a technikai ki-igazítások nagy részét sikerült ideiglene-

* A szerzõ a horvát csatlakozási szerzõdés szövegezését végzõ munkacsoport jelenlegi elnöke, jogász.

Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozása a magyar elnökséghangsúlyos, politikai tõke szempontjából talán az egyik leglátványosabbcélkitûzése. A csatlakozás politikai feltételeinek tárgyalása a Tanács bõ-vítési munkacsoportjában történik, azonban egy másik tanácsi formációjelentõs, a tárgyalásokkal párhuzamosan zajló és politikai döntéseket imp-lementáló háttérmunkát végez: magát a csatlakozási szerzõdés szövege-zését. A horvát csatlakozási tárgyalások ambiciózus júniusi lezárását fel-tételezi, hogy a szövegezés is gyors ütemben haladjon a magyar elnök-ség féléve alatt a csatlakozási tárgyalások végsõ szakaszába érve.

BBÓÓLLYYAA BBOOGGLLÁÁRRKKAA**

Horvátország és az EU: a csatlakozás jogi keretei


sen lezárni. A megtárgyalt intézkedése-ket addig nem lehet(ett) megtárgyalni,amíg azok nincsenek ideiglenesen lezár-va a bõvítési munkacsoportban. 2010-ben a munka nagy részét tehát a techni-kai kiigazítások, illetve a megtárgyalt in-tézkedések jelentették. A csatlakozásiokmány elsõ részét azonban a Bizottságcsak az év végen mutatta be, aminek kö-vetkeztében a magyar elnökség idejérejelentõs munka halmozódott fel.1

Elnökségünk célja a csatlakozási szer-zõdés véglegesítése. Ez azt jelenti, hogya még fennmaradó technikai kiigazításokmellett a megtárgyalt intézkedések, va-lamint a csatlakozási szerzõdés, okmányszövegére kell fókuszálni. Ez utóbbinaka kidolgozása, illetve munkacsoport álta-li elfogadása természeténél és szimboli-kus jellegénél fogva több idõt vesz igény-be, mint a másik két „pillér”. A szerzõ-dés szövegezése a román és a bolgárcsatlakozási szerzõdésre épül, azonban aLisszaboni Szerzõdés következtében bi-zonyos újdonságokat, illetve módosításo-kat be kell vezetni.

A munkacsoport sikere elsõsorban at-tól is függ, hogy a Bizottság idõben ésrendszeresen el tudja-e látni a munkacso-portot a megfelelõ dokumentumokkal.Az idõközben már elfogadott technikaikiigazításokat is majd még egyszer át kelltekinteni. A Bizottság 2011. március 1-jét szabta meg határidõként (ez az úgy-nevezett „cut-off date”), ami azt jelenti,hogy a felülvizsgált anyagok májusbanérkeznek a munkacsoportba.

A Bizottság jelenleg számunkra kielé-gítõ ütemben halad az egyes fejezetekbemutatásával. A munkacsoportban el-nökségünk elsõ felében több fejezetet(mind technikai kiigazítás, mind megtár-gyalt intézkedés), valamint a csatlako-zási okmány egyes részeit sikerült elfo-gadni.2

A szövegezés folyamatának elõrehala-dása egyaránt politikai és jogtechnikai fe-lelõsség. A csatlakozási tárgyalások júni-us végéig történõ lezárására irányuló el-nökségi törekvésnek politikai és szimbo-likus értéke van. A munkacsoport a zá-rást követõen nem sokkal, júliusban, delegkésõbb szeptemberben, a lengyel el-nökség alatt fejezhetné be munkáját. Atrió elnökség eredményeire építve, annakfolyományaként szeretné a magyar el-nökség az utolsó követ lerakni a horvátcsatlakozás jogi alapjaihoz.

CCééllkkiittűűzzéésseekk ééss kkiillááttáássookk

Elnökségi célkitûzésünk teljesítéséhez akövetkezõ menetrend látszik kivitelezhe-tõnek és egyben követendõnek (amelytermészetesen júniusi tárgyaláslezárástfeltételez).

A szerzõdési munkacsoport legko-rábban 2011 júliusában fejezheti bemunkáját, mivel a júniusban lezárt feje-zeteket is át kell vezetni. Ez az jelenti,hogy a szeptemberi Coreper-ülés napi-rendjén szerepelhetne az angol szöveg(a szerzõdés szövegezése angol nyelven

1 A csatlakozási okmány és szerzõdés összes fejezete; maradék kb. öt-hat technikai kiigazítási fejezet;kb. hét-nyolc megtárgyalt intézkedés, ami természetesen függ a tárgyalás lezárásától; költségvetésivonzatú cikkek; valamint az acquis teljes áttekintése, az összes eddig elfogadott technikai kiigazításfelülvizsgálata.

2 Három fejezet technikai kiigazítás; három fejezet megtárgyalt intézkedés; csatlakozási okmány elsõrészének 6. cikkelye, második része, negyedik és ötödik része, valamint két melléklete – május 12-iállapot szerint.

folyik). Ezek után kezdõdhet meg a szö-veg jogász-nyelvészek általi ellenõrzéseés fordítása, amelynek eredményekéntnovemberre valószínûsíthetõ a konszo-lidált szöveg elkészítése. A szövegetezek után lehet megküldeni a tagálla-moknak, Horvátországnak, az EurópaiParlamentnek és a Bizottságnak. Az Eu-rópai Parlament hozzájárulása és a Ta-nács döntése3 után a csatlakozási szer-zõdés aláírására idén decemberben ke-rülhetne sor. Utolsó lépésként a tagál-lamoknak saját alkotmányos elõírásaik-nak megfelelõen ratifikálniuk kell aszerzõdést. A jelenlegi politikai viszo-nyokra tekintettel nem elképzelhetet-len, hogy a tagállami ratifikációs folya-matok is jobban elhúzódnak, mint amúltbéli csatlakozások során.

A fentiekben leírtak természetesenegy indikatív menetrend lépései, amelyek


elsõsorban a csatlakozási tárgyalások ha-ladásától függnek.

Habár a munkacsoport feladata igazá-ból jogi jellegû, a politikai környezet, il-letve a világpolitikai hangulatváltozásokitt is lecsapódnak. Az Európában jelenlegészlelhetõ „bõvítési fáradtság” lemérhe-tõ, a tárgyalások végsõ szakaszában azegyébként is „óvatosabb” tagállamokegyre körültekintõbb figyelme is jobbanérzékelhetõ. Elnökségünk világossá tetteHorvátország csatlakozásának mind po-litikai, mind történelmi jelentõségét a bõ-vítési folyamat hitelességének szempont-jából. Ennek szellemében fontosnak tart-juk, hogy a tárgyalások lezárása és aszerzõdés véglegesítése ne késsen indo-kolatlanul. A politikai szinttel párhuza-mosan és szimbiózisban a szerzõdés szö-vegezésének elõrehaladása is fontos fe-lelõsség.

3 EUSZ 49.cikk

��


Koszovó, a Nyugat-Balkán földrajzi kö-zepe, a terület problémáinak, kihívásai-nak fókuszpontja, magában hordozza avolt Jugoszlávia felbomlási folyamatánakörökölt, történelmi konfliktusait, ugyan-akkor függetlenségének 2008-as kikiál-tása óta új, részben belsõ, részben külsõokokból származó konfliktusok terepe ésszereplõje.

A terület etnikai és történelmi adott-ságainak kialakulása hosszú, a római idõ-szakból datálódó folyamat, amely míto-szok, legendák sorát hozta létre. Az al-bán közösség kontinuitást hirdet az illírnépcsoporttal, törzsekkel. A szerb kö-zösség számára Koszovó a nemzet böl-csõje, a középkori nagyság és dicsõséghelye, egyben a középkori szerb állampusztulásának terepe is.

Koszovó történetébõl jelen keretekközött a Jugoszlávián belüli autonómtartomány idõszaka érdekes. A mai tár-sadalmi-politikai szerkezet, a független-ségi folyamat és annak politikai vezetõi,a társadalmi elit ezen idõszakból datáló-dik.

Koszovó Autonóm Tartomány 1963-ban jött létre, jogköreit az 1974-es ju-goszláv alkotmány kibõvítette. Bár a tag-köztársasági státust nem nyerte el, Szer-bia autonóm tartományaként a tagköz-társaságokkal de facto azonos jogállástélvezett, képviselõje helyet kapott a szö-vetségi elnökségben, önálló intézmény-rendszere, kormánya, nemzeti bankjavolt, amelyet – az etnikai arányoknakmegfelelõen – az albán többség domi-nált.

Koszovó magában hordozza a napjainkban a Nyugat-Balkánra, történel-mi távlatból pedig az egész Balkánra jellemzõ vonásokat: nyílt vagy szuny-nyadó politikai ellentétek egyes szomszédokkal, elmaradott gazdaságiszerkezet, archaikus társadalom, etnikai konfliktusok, vallási sokszínû-ség. A függetlenség kikiáltása óta eltelt bõ három évben a mélyen gyö-kerezõ gondok jelentõs részére nem sikerült megoldást találni: nem tör-tént elõrelépés a szerb–koszovói kapcsolatokban, alig javult a gazdaságteljesítménye, változatlanul gondot okoz a szervezett bûnözés és a kor-rupció. Eredmény ugyanakkor, hogy a NATO vezette KFOR-misszió ré-vén sikerült a régióban megõrizni a békét és a stabilitást. Az ország meg-jelent a nemzetek közösségében, folyamatosan alakítja ki kapcsolatait vi-lágszerte. A decentralizáció és az egyes etnikai közösségeknek biztosí-tott mintaszerû jogok hosszabb távon megalapozhatják az etnikai békét.Az EU civil missziója (EULEX) pedig fokozatosan járul hozzá a demokra-tikus jogállam megerõsítéséhez. Koszovó célul tûzte ki az országeuroatlanti integrációját, de a cél eléréséhez az EU részérõl határozot-tabb politikai akaratra, míg Pristina részérõl további jelentõs erõfeszíté-sekre lesz szükség.

BBAALLLLAA LLÓÓRRÁÁNNTT––FFOODDOORR AATTTTIILLAA––SSIIPPOOSS IISSTTVVÁÁNN**

Kérdések és dilemmák – Koszovó függetlenségének három éve

* A szerzõk: Balla Lóránt nagykövet (Pristina), dr. Fodor Attila I. o. titkár (Pristina), dr. Sipos Istvántanácsos (Pristina).

BBAALLLLAA LLÓÓRRÁÁNNTT––FFOODDOORR AATTTTIILLAA––SSIIPPOOSS IISSTTVVÁÁNN**

Kérdések és dilemmák – Koszovó függetlenségének három éve

A titói Jugoszlávia támogatta a kül-földi munkavállalást, a vendégmunká-sok nyugat-európai letelepedését. Ez apolitika hozta létre a szervezettségében,anyagi eszközeiben rendkívül jelentõs,jellemzõen Németországban, Franciaor-szágban, Svájcban élõ nyugati albán di-aszpórát, amely hazautalásaival a mainapig a koszovói gazdaság alapját ké-pezi.

Koszovó részesült a hatvanas évektitói Jugoszláviájának gyarapodásából.Fejlõdött, kiépült az alapvetõ infrastruk-túra, az addig mezõgazdasági jellegû te-rület, elsõsorban ásványkincseinek kö-szönhetõen agrár-ipari területté vált, detovábbra is az ország legelmaradottabbrésze maradt. Iparában a bányászat és anyersanyagok elsõdleges feldolgozásadominált. A magasabb hozzáadott érté-ket igénylõ vállalatok elkerülték Koszo-vót, azonban az iparosítás, a vendég-munkások hazautalásai, a Jugoszláviapresztízsébõl adódó elõnyök (vízummen-tes utazás stb.) enyhítették a nemzeti kö-zösségek szembenállását. Ebben az idõ-szakban a nemzetiségi térkép igazi etni-kai mozaik képét mutatta, módot adva abékés egymás mellett élés megvalósulá-sára. A lakossági számarányok azonbanfolyamatosan a lényegesen nagyobb nép-szaporulattal rendelkezõ albánság javáramódosultak.

A gazdasági, majd a politikai helyzetromlásával az etnikai kapcsolatok egyrefeszültebbé váltak. 1981 óta, az elsõ de-monstrációk évétõl az albán közösségegyre inkább a függetlenedés felé orien-tálódott, míg a szerb közösség körébena nacionalizmus, annak is az extrémirányzatai hatalmasodtak el. A tarto-mány autonómiájának 1989-es meg-szüntetésére a kevéssé ismert elsõ ko-szovói függetlenségi nyilatkozat (1991)


válaszolt, amely után a szerb hatóságokmegszüntették az albán intézményeket,kiszorították az albán közösséget Ko-szovó irányításából, míg Ibrahim Rugovavezetésével albán oldalon kialakították apárhuzamos igazgatás szervezeteit. Akoszovói albánok mai harminc feletti ge-nerációi e körülmények között nõttekfel, oktatásuk magánházaknál, szerve-zett keretek között, de értelemszerûenalacsony színvonalon zajlott, középisko-lai, egyetemi képzés nem állt rendelke-zésükre. A koszovói albán politikát eb-ben az idõszakban alapvetõen a Rugovanevéhez köthetõ békés ellenállás jelle-mezte.

A délszláv háborúk során kialakultszerb frusztráció, illetve az albán népes-ség fokozódó radikalizálódása nyomán,szinte öngerjesztõ folyamatként, a ko-rábbi feszült, de kezelhetõ helyzetbõlmindinkább erõszakos, összecsapások-kal teli légkör alakult ki. 1996-ban lét-rejött a Koszovói Felszabadító Hadsereg(albánul: Ushtria Çlirimtare e Kosovës,UCK), amely gerillaakciókat hajtott vég-re. Az UCK megalakulása jelezte, hogy akoszovói albán társadalomban megjelentegy fiatal, türelmetlenebb réteg, amelynem tartja célravezetõnek a passzív el-lenállás eszközeit. A koszovói politikaielit fokozódó megosztottsága „háborús”és „békepártiakra” a kilencvenes évekvégén indult. Az UCK akciói kevés kárttudtak tenni a szerb állami gépezetben,de kiváltották Belgrád erõteljes válaszlé-péseit, amelyek végeredményeként le-zajlott a közismert etnikai tisztogatások-kal, légicsapásokkal kísért, majd a NA-TO-erõk bevonulásával zárult koszovóikonfliktus, s az ENSZ átvette a területigazgatását.

Az ENSZ Koszovói Missziója (UnitedNations Interim Administration Mission in


Kosovo, UNMIK)1 1999 és 2008 közöttki- és újjáépítette az állami, igazgatási in-tézményeket, fokozatosan mind széle-sebb terepet adva át a helyi közösség vá-lasztott képviselõinek. 2000-ben, 2004-ben és 2007-ben az Európai Biztonsági ésEgyüttmûködési Szervezet (EBESZ) De-mokratikus Intézmények és Emberi jogokIrodája (Office for Democratic Institutionsand Human Rights, ODIHR) és az EurópaTanács közremûködése mellett választá-sok zajlottak le, a kezdetben ENSZ-rend-õrökbõl álló rendõrség koszovói szerve-zetté vált, létrejöttek és érdemi tevékeny-séget kezdtek végezni az önkormányza-tok. A terület ugyanakkor (részben azészaki Ibar folyó mentén) két részre sza-kadt: az egyik a déli, albán többségû te-rület, ahol a szerb közösség elkülönülve,enklávékban élt, számukat az idõs közös-ség természetes fogyásán túl a 2004-es,közel húsz halálos áldozatot követelõ et-nikai villongások is drámaian csökkentet-ték. A másik az északi, szerb többségû te-rület, amelyet három oldalról Szerbia ha-tárol, ezzel szemben elfogadta az UNMIKfennhatóságát és rendelkezéseit, a gya-korlatban azonban elvált Koszovótól, defacto Szerbia részét képezte.

Koszovó mai nemzetiségi összetételea fentieknek megfelelõen 2004-re ala-

kult ki. A korábbi etnikai mozaik meg-szûnt, Nyugat- és Közép-Koszovóból aszerb közösség gyakorlatilag eltûnt. Anyugati, szerbül Metohijának nevezettrégióban (albánul Dukagjin) találhatókét, a világörökség részét képezõ szerbortodox kolostor kicsiny szerzetesi kö-zössége kivételével e területen érdemiszerb jelenlét nincs, míg Közép-Koszovó-ban szintén egy kolostor és a környeze-tében található szerb kisváros õriz szerbjelenlétet. A Szerbiával határos Kelet-Ko-szovóban kisebb, egymástól elkülönülõenklávék jellemzõen 100–200 fõs lakos-sága nehéz körülmények között él, szá-muk és arányuk csökken. Ettõl eltérõ ké-pet csak Észak-Koszovó mutatott, aholaz egy tömbben élõ szerb lakosság aknini krajinából érkezett menekültek ré-vén kapott utánpótlást. Mára Koszovó al-bán népességének aránya 90 százalék fe-lett van, a szerb közösség száma 5 szá-zalék körüli szintre csökkent.

Az UNMIK-idõszak kezdetétõl fogva akoszovói terminológia kerüli a kisebbségés a többség kifejezéseket, a nemzeti kö-zösség kifejezést részesíti elõnyben. En-nek megfelelõen az albán és a szerb2

népcsoporton túl nemzeti közösséget al-kot még a goráni, a bosnyák, a roma, azaskáli és az egyiptomi népcsoport is.3

1 Noha jogosítványai, szerepe és lehetõségei leszûkültek, az UNMIK ma is létezik, mivel a szervezetetlétrehozó ENSZ BT 1244-es határozat hatályon kívül helyezésére a mai napig nem került sor. Akorábban több mint 5000 fõs misszió létszáma 400 körülire redukálódott, szerepe teljesen megszûnt,marginalizálódott.

2 A koszovói függetlenséget követõen Montenegró elismerte Koszovót, de a diplomáciai kapcsolatokfeltételéül szabta a montenegrói közösség létének elismerését. A koszovói alkotmány megváltoztatásátszükségessé tevõ lépésre a kormány ígéretet tett, annak megvalósítására azonban jelen tanulmánymegszületéséig nem került sor.

3 A roma, az askáli és az egyiptomi közösségek (összefoglaló néven a három csoportot RAE rövidítésselilletik) helyzete az eleve nehéz koszovói körülmények között is a legnehezebbnek számít. A jellemzõeniskolázatlan, rendkívül rossz szociális körülmények között élõ roma csoportok társadalmi megítélésea koszovói konfliktus óta különösen rossz, helyzetük periférikus, a másik két közösség helyzete ésmegítélése jobb. A csoportok létszámára vonatkozóan pontos becslés nincs, ezek 50 000 és 100 000között szóródnak, egyes értékelések szerint meghaladva a szerb közösség lélekszámát.

A népcsoportok számára, arányáraválaszt adó statisztika egzakt, ideális kö-rülmények között politikától függetlentudomány. Koszovó esetében ez is átpo-litizálódik, saját technikai eszközein és je-lentõségén túlmutató, jelképerejû kér-déssé válik. Az utolsó, 1981-es jugoszlávnépszámlálás óta lezajlott eseményekdrámaian átalakították Koszovó etnikaitérképét, a lakosság számára, összetéte-lére vonatkozóan harminc éven keresztülkizárólag becslések álltak rendelkezésre.2011-ben, hosszas halogatás és elõké-születek után, a nemzetközi közösséggelszorosan együttmûködve4, Koszovó vég-rehajtotta története elsõ önálló népszám-lálását, míg Szerbia az õsz folyamán vé-gez adatgyûjtést.

A népszámlálás technikai kérdéseugyanakkor politikai konfliktus forrása islett. Az északi, szerb többségû, a szerbi-ai választások során, annak szabályai sze-rint létrejött önkormányzatok megta-gadták a részvételt a koszovói népszám-lálás lebonyolításában, azonban résztvesznek az õszi, szerbiai népszámlálásmegszervezésében.

E példa illusztrálja Koszovó alapvetõhelyzetét és a Koszovóval kapcsolatos fõdilemmát: Szerbia saját részének tekintiKoszovót, de területe nagyobbik részefelett nem tudja joghatóságát érvényesí-


teni, Koszovó saját részének tekintiÉszak-Koszovót, ám területe felett jog-hatóságát nem tudja érvényesíteni.

Koszovó 2008. február 17-én kiáltot-ta ki függetlenségét,5 az így létrejött Ko-szovói Köztársaságot 2011. május köze-péig 75 ország ismerte el. E független-ség azonban nem teljes. Koszovó elfo-gadta, hogy egyes, nemzetiségi, vallási,politikai stb. kérdésekben a helyi hatósá-gok és intézmények mellett, azok mun-káját segítve – ha kell, módosítva –- nem-zetközi intézmények kezdjék meg mûkö-désüket Koszovó területén. Ennek meg-felelõen Koszovó esetében a nemzetközijog sajátos, sui generis intézményekéntfelügyelt függetlenségrõl („supervisedindependence”) beszélhetünk.

A koszovói alkotmány rendelkezéseszerint6 az alkotmányt és a többi koszo-vói jogszabályt az Ahtisaari-tervben7 fog-laltakkal összhangban kell értelmezni, anormák kollíziója esetén a belsõ normá-val szemben az Ahtisaari-terv élvez el-sõbbséget.

A koszovói függetlenség kinyilvánítá-sát követõen, Koszovó felhívására 2008.február 28-án, a Koszovó iránt elkötele-zett államok részvételével létrejött aNemzetközi Irányító Csoport (Inter-national Steering Group, ISG).8 A tömö-rülés fõ célja az Ahtisaari-tervben foglal-

4 Az ENSZ Projekttámogatási Hivatala (United Nations Office for Projects Services, UNOPS)közremûködésével 2011. április 1. és 15. között lezajlott adatgyûjtés elsõdleges adatai júniusbanlesznek hozzáférhetõk. A Koszovói Statisztikai Hivatal szakemberei nemzetközi értékelés szerintfelkészülten hajtották végre feladatukat.

5 Magyarország 2008. március 19-én harmincharmadik államként ismerte el, Bulgáriával ésHorvátországgal közösen.

6 Alkotmány 143. szakasz.7 Comprehensive Proposal of the Kosovo Status Settlement www.unosek.org/docref/Comprehensive_

proposal-english.pdf8 Tagjai: Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország,

Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg,Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Szlovénia, Svájc, Svédország, Törökország, Egyesült Királyság,Egyesült Államok.


tak megvalósítása, Koszovó demokrati-kus fejlõdésének elõsegítése. Ennek ér-dekében az ISG létrehozta Koszovóban aNemzetközi Polgári Irodát (InternationalCivilian Office, ICO), amely egyben az ISGtitkársági feladatait is ellátja. Az irodát anemzetközi polgári képviselõ (Inter-national Civilian Representative, ICR) ve-zeti, aki ezzel a koszovói nemzetközi je-lenlét kulcsszereplõje lett.9

Marti Ahtisaari, az ENSZ-fõtitkár kü-lönmegbízottja – aki a Szerbia és Koszo-vó közötti eredménytelen státustárgyalá-sokat is vezette – 2007 folyamán készí-tette el a Koszovó helyzetének rendezé-sét célzó javaslatát, amelyet a fõtitkár2007. március 27-én ugyan az ENSZ BTelé terjesztett, azonban a testület azorosz tiltakozás miatt nem tárgyalta. Aközel egyéves tárgyalássorozat, hosszúegyeztetés után megfogalmazott javasla-tot, illetve az abban foglaltakat a koszo-vói parlament 2008. április 7-én kelt ha-tározatban magára nézve kötelezõnek is-merte el, és felkérte az ISG-t az abbanfoglaltak megvalósításának elõsegítésére.

A javaslatban foglaltak célja a stabil,életképes és multietnikus Koszovó meg-teremtése, amely közeledik az euroat-lanti intézmények felé, és hozzájárul a re-gionális stabilitás megteremtéséhez. Másjogi megoldásokkal összehasonlítvarendkívül széles körû jogokat biztosít anem többségi közösségek számára, köz-tük a különösen szélesen értelmezett ön-kormányzás jogát, a vallási és kulturálisörökség védelmét, valamint a demokra-tikus közélet fejlesztését. Emellett a ko-szovói parlament 120 képviselõi helye

közül 10-10 hely a szerb, illetve a többikisebbségi közösség számára van fenn-tartva.

Az ICO e tennivalók mentén meghatá-rozta, mátrixba foglalta saját teljesíten-dõ feladatait. Érdemi elõrelépés történta decentralizáció megvalósításában: a ko-szovói közigazgatás átalakítása során azetnikai szempontok maximális figyelem-bevétele mellett új önkormányzatokathoztak létre, módot adva az addig albántöbbségû önkormányzatokon belül egyhelyen, relatív kompakt tömböt alkotószerb, illetve egy esetben török közössé-gek önigazgatására. Elõrelépés történt avallási és kulturális emlékek megõrzéseterén is, a két legfontosabb, az UNESCOáltal is nyilvántartott kolostor10 kivételé-vel a helyi rendõri erõk átvették a kultu-rális és vallási emlékek õrzését, védel-mét.

Valamennyi Koszovóban mûködõnemzetközi szervezet, így az ICO számá-ra is gondot okoz, hogy a három északiszerb önkormányzat megtagadja azegyüttmûködést, sõt olykor a párbeszé-det is, ezért mûködése az albán többsé-gû területekre korlátozódik. Ezzel együtta 2010-es helyhatósági választások –amelyeken a függetlenség óta elõször ér-demben a szerb közösség is részt vett –áttörésnek tekinthetõk, mivel az új, azAhtisaari-terv alapján létrejött szerb ön-kormányzatok döntõ lépést jelentenekegyfelõl a szerb közösség integrálódásairányába, másfelõl a többi nemzet mel-lett élõ albán közösség szemszögébõl avalódi multietnikus társadalom megvaló-sítása felé.

9 Az eredeti tervek szerint az ISG tagjai az ún. Quint-államok (Németország, Olaszország, USA, UK,Franciaország) mellett intézményként az EU és a NATO vett volna részt, azonban el nem ismerõtagállamok miatt erre nem kerülhetett sor.

10 Visoki Decani kolostor, Pec/Peja-i Patriárkátus.

Az ICO vezetõje a sajátos módon oly-kor „házon belül” is gondokat okozóhelyzetben azonos volt az Európai Uniókülönleges képviselõjének (EuropeanUnion’s Special Representative, EUSR)személyével, a két pozíció csak 2011 ta-vaszán vált szét. A „két kalap” esetébennehézséget jelentett, hogy míg az ICR-ipozíció egyértelmûen elkötelezett azönálló, független Koszovó iránt, azEUSR, az EU-n belüli megosztottság mi-att szigorúan semleges pozícióban tevé-kenykedik.11

Az EU 27 tagállama közül 22 ország12

ismerte el Koszovót, 5 tagállam (Spa-nyolország, Szlovákia, Románia, Görög-ország, Ciprus) nem. E döntés hatása-ként az EU megvalósult nemzetközi jog-alanyisága ellenére sem tud intézményes,például kereskedelmi kapcsolatokat ki-alakítani Koszovóval.

Az EU Koszovó számára a legfonto-sabb kereskedelmi partner és a koszovóidiaszpóra elsõ számú célterülete. Noha akoszovói kereskedelmi mérleg a közgaz-dasági lehetetlent megközelítve deficites(a kivitel alig tizedét teszi ki a behozatal-nak), a lassan kialakuló helyi ipar számá-ra nehézség, hogy a régió országaitól el-térõen Koszovó számára nincs mód ke-reskedelmi kedvezmények biztosítására,


ami versenyhátrányt jelent az egyébkéntis erõsebb versenytársakkal szemben.

A koszovói–EU kapcsolatok másikfontos kérdése – a koszovói polgárokszámára pedig minden politikai ügynélfontosabb – a vízummentesség.

A hatvanas évek már említett jugo-szláv politikájának köszönhetõen a ko-szovói albánok is tömegével érkeztekvendégmunkásként a mai EU-tagálla-mokba és Svájcba, számukat tovább nö-velték a háború után kint maradt mene-kültek. Mára Nyugat-Európa és Észak-Amerika államaiban legalább félmilliósrabecsült koszovói közösség alakult ki.13

Szerepük meghatározó Koszovó életé-ben, az ipar és a mezõgazdaság hiányá-ban a fogyasztásra épülõ gazdaságot ahazautalások tartják életben. A nyugatonélõk számára természetes, hogy szüleik,testvéreik megélhetésének biztosításaérdekében jövedelmük jelentõs részéthazautalják, emellett az EU-ban élõ ko-szovóiak döntõ része Koszovóban is ren-delkezik ingatlannal, ahol a nyári iskola-szüneti idõszakot tölti.

A nyugat-balkáni országok közülegyedül Koszovó lakossága vízumköteles,a régió többi állama (beleértve a jelentõsalbán közösséggel bíró Macedóniát ésmagát Albániát) vízummentes.14 A vízum-

11 Az EUSR személye viszont nem esett egybe a Bizottság Összekötõ Irodája vezetõjének személyével,ami a gyakorlatban nehézkessé, átláthatatlanná és bonyolulttá tette az EU megjelenését, melyhez aLisszaboni Szerzõdés elõtt a soros nemzeti elnökség is csatlakozott. Sajátos módon a nemzeti elnökségintézménye, a tagállamok közötti nézetkülönbség miatt (az öt el nem ismerõ tagállam) a LisszaboniSzerzõdés hatálybalépése után is fennmaradt.

12 Utolsónak 2008. október 7-én Portugália.13 A koszovói diaszpóra nagyságára vonatkozóan csak becslések állnak rendelkezésre. A ma kb. 2 milliósra

becsült koszovói albánság mellett Németországban és Svájcban közel 200 000 koszovói albán élhet,de jelentõs közösségek alakultak ki Franciaországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Svédországbanés az Egyesült Államokban is.

14 A balkáni országokra jellemzõ módon e tény felveti az állampolgársági turizmus kérdését is.Macedóniában, Albániában, sõt Szerbiában is megfelelõ ellenszolgáltatás, de akár szívesség ellenébenis könnyen be lehet szerezni állampolgársági dokumentumokat, amelyekkel már lehet vízummentesenutazni.


kötelezettség megnehezíti a családtagok-kal való kapcsolattartást, de az EU-n be-lüli illegális munkavállalást is. A koszovóigazdaság helyzete miatt felkészült, felsõ-fokú tanulmányokat folytatott emberekszámára is vonzó lehetõség két-háromhónapon keresztül illegálisan alacsonypresztízsû munkát végezni nyugaton, hi-szen az így megszerzett pénzbõl az évhátralevõ részében helyi szinten igen jószínvonalon tudnak élni. A vízumliberali-záció ennek megfelelõen kulcskérdés,azonban jelen körülmények között – atagállamok egységének hiánya, a migrá-ciós nyomás, a korrupció magas szintje ésaz okmánybiztonság problémái miatt –ennek megoldása egyelõre nem várható.

A jogállamiság erõsítése érdekébenjött létre az EU rendõri-igazságszolgálta-tási (EULEX) missziója,15 amelynek fel-adata nevének megfelelõen a jogállami-ság erõsítése és elõsegítése. Egyrészt ta-nácsot és segítséget nyújt a helyi rend-õri, igazságszolgáltatási szerveknek, il-letve ellenõrzi tevékenységüket („men-tor, monitor, advise”), másrészt egyeskiemelt jelentõségû ügyekben saját magajár el (pl. háborús bûnök, egyes korrup-ciós ügyek). Az EULEX 2008 februárjá-ban kezdte meg mûködését, az EU állás-pontjának megfelelõen státussemlege-sen, kizárólag technikai kérdésekre fóku-szálva. Noha a missziónak külön megál-lapodás aláírása óta módja van együtt-mûködni a szerb hatóságokkal, és Szer-bia elfogadja a mûködését, a státussem-legesség megnehezíti a napi munkavég-zést, és az EULEX feladatainak ellátását.A Szerbiával kötött megállapodás dacáraaz EULEX jelenléte az északi területeken

inkább szimbolikus, míg délen sokszor astátussemlegesség határait feszegetik aszervezet munkatársai. Az albán nemze-tiségû háborús bûnösök elleni eljárásokkikezdték az EULEX képét és hitelessé-gét, a szervezet feladatait nehéz körül-mények között végzi.

Az EULEX misszióban való magyarszakértõi részvétel (bírák, ügyészek,közigazgatási szakértõk, rendõrök, vám-tisztek és büntetés-végrehajtási szakér-tõk) ambíciószintjét 58 fõben határoztameg a vonatkozó kormányhatározat.

Az EBESZ máig legnagyobb létszámúmisszióját, az OMiK-et (OSCE Mission inKosovo) 1999-ben hozta létre, a jelenlegtöbb mint 600 fõ három fõ területen –emberi jogok, önkormányzatok/közössé-gek és a demokratizálási folyamat – fej-ti ki aktivitását Koszovó-szerte.

A Koszovóban mûködõ nemzetköziszervezetek közül a NATO KFOR (Koso-vo Force) megítélése a legjobb, elfoga-dottsága a legmagasabb. A NATO veze-tésével létrejött fegyveres erõ létszámamára 5000 fõ körülire csökkent, fõ fel-adata a biztonság megteremtése, garan-tálása, valamint a Kosovo Security Forcelétrehozásának elõsegítése. A MagyarHonvédség jelenleg 255 fõvel vesz részta KFOR-mûveletben.

Valamennyi nemzetközi erõ, szerve-zet célja Koszovó, a koszovói intézmé-nyek segítése, képességeik fejlesztése. Afüggetlenség kikiáltása óta sok területensikerült elõrelépni, de tény, hogy tovább-ra is számos elvárás, elmaradás mutat-ható ki.

A 2007-es választások nyomán létre-jött kormány és parlament vezette le a

15 A misszióban Ciprus kivételével valamennyi EU-tagállam részt vesz, illetve képviselteti magátHorvátország, Törökország, Svájc, Norvégia, Kanada és az USA is. A közel 3000 fõs (1700 nemzetköziés 1250 helyi munkatárs) szervezet Brüsszelen kívül az EU legnagyobb „intézménye”.

függetlenségi folyamatot, majd – szinténaz Ahtisaari-tevben foglaltaknak megfe-lelõen – 2011-re tervezték a következõáltalános választásokat.

A terveket azonban keresztülhúzta ahelyi Alkotmánybíróság döntése,16 amelykimondta, hogy a köztársasági elnöknem lehet egy idõben egy politikai pártelnöke is. Ezzel politikai, majd a köztár-sasági elnök lemondását követõen intéz-ményi válság alakult ki, amelyet elõreho-zott, 2010. decemberi választásokkalakart a parlament feloldani. Koszovó vi-tatott státusából adódóan az EBESZ/ODIHR és az Európa Tanács is elzárkó-zott a választások ellenõrzésétõl, a helyiszervezésben lezajlott voksolási folyamatsorán tapasztalt szabálytalanságok miatttöbb ismétlést követõen végeredménytcsak 2011. január végén lehetett hir-detni.17

A választási eljárást ugyancsak elhú-zódó kormányalakítási procedúra követ-te, így az új kormány csak márciusbanállhatott fel, egyben új köztársasági el-nök választására is sor került. Az Alkot-mánybíróság azonban megállapította azelnökválasztás jogszerûtlenségét18, így a2010 szeptemberében kezdõdött intéz-ményi válság csak 2011 áprilisában ju-tott nyugvópontra.

2011-ben Koszovó elõtt, túl a politi-kai és a nemzetközi kérdéseken, két nagykihívás áll: választ kell találni a dinami-kusan bõvülõ népesség és a stagnáló gaz-daság kihívásaira. Koszovó népességenagyon fiatal, minden második lakos 30


év alatti, családonként az átlagos gyer-mekszám továbbra is meghaladja a né-gyet. Ezzel egy idõben, ipar és mezõgaz-daság hiányában, a gazdaság nem képeseltartani e bõvülõ populációt. A gazdaságfejlõdésének ugyan adottak az alapjai,19

ám ezek kiaknázásához hatalmas beru-házásokra lenne szükség, amit a világ-gazdaság jelen állapotában, illetve a bi-zonytalan nemzetközi jogi helyzetbenmég a legnagyobb cégek sem kockáztat-hatnak meg. A népesség számára ígyegyetlen alternatíva marad: a kivándor-lás, vagy legalábbis az ideiglenes külföldimunkavállalás. A belföldi, hivatalosan 40százalékos, a valóságban 60 százalékosmunkanélküliség és a 200 euró körüli át-lagbér a létfenntartást sem teszi lehe-tõvé.

Tizenkét évvel a koszovói háborút kö-vetõen a harcoknak – leszámítva az em-lékmûveket és természetesen az emléke-ket – nincs már nyoma. Pristina és anagyvárosok utcái élettel vannak tele, aBalkánra jellemzõ módon élénk a kávé-zók, éttermek forgalma. A fiatal népes-ség nyelveket beszél, megfelelõ, egyesterületeken kifejezetten jó oktatásbanrészesül. Három évvel a függetlenségután az állam intézményei létrejöttek, hanéha nehezen is mûködnek.

Koszovóval kapcsolatban a BerliniKongresszus óta rajzottak a kérdések,ezeket sem a világháborúk után, sem Ju-goszlávia szétesését követõen nem sike-rült rendezni. A független Koszovó is di-lemmákkal néz szembe – ma már parla-

16 http://www.gjk-ks.org/repository/docs/ki_47_10_eng_2.pdf17 Egyes szavazókörökben a választásra jogosultak több mint 94%-a jelent meg, ami a külföldön élõk

nagy száma és az általános 40% körüli részvétel mellett nyilvánvaló manipulációt jelzett. www.kqz-ks.org/

18 http://www.gjk-ks.org/repository/docs/ko_29_11_agj_om_ang.pdf19 Koszovó Európa második legnagyobb lignitkészletével rendelkezik, emellett nehéz- és ritkafémek

lelõhelye.


menti párt az önálló Koszovóval szem-ben egyesült Albániát hirdetõ Önrendel-kezés –, de elkötelezett amellett, hogy aproblémákat európai keretek között, eu-rópai módon kell megoldani.

Az ország politikai-gazdasági nehéz-ségeire nem kínál azonnali megoldást a2011 áprilisában az EU közremûködésé-

vel („facilitator”) elindult, hangsúlyozot-tan technikai jellegû dialógus Belgrád ésPristina között. A korábbi ellenségek egyasztalhoz ültetése elvezethet kisebbkompromisszumokhoz, végsõ soron pe-dig megnyithatja az utat Szerbia és Ko-szovó EU-integrációja felé. Ez az út azon-ban hosszú lesz.

��

TTöörrttéénneellmmii vviisssszzaatteekkiinnttééss

Macedónia területén az ókorban trák tör-zsek éltek, akiket Fülöp és Sándor make-dónjai a Kr.e. IV. században északabbraszorítottak, ám a Makedón Birodalombukása után, a Kr.e. III. században visz-szafoglalták eredeti szálláshelyeiket.Kr.e. 148-ban Macedóniát a Római Biro-dalom hódította meg, ezt követõen év-századokon át e birodalom kereteiben lé-tezett. A rómaiak két jelentõs településtalapítottak területén: Sztobit (Szkopjétól80 km-re) és Heracleat (Bitola mellett).Macedóniát a Kr.u. VI–VII. században aBalkánra észak felõl betelepülõ déli szlávtörzsek népesítették be, amelyeket aKr.u. VII. század harmadik évtizedébenegy másik nép, a bolgár–török követetta Balkánon, amely az Al-Dunánál hoztalétre államát. Az ország a Kr.u. IX. szá-zadban került a bolgár állam fennhatósá-ga alá, ám mégsem ez a tény jelentette a


legmeghatározóbb eseményt a területéletében, hanem az, hogy 864-ben Boriszbolgár cár uralkodása alatt a Bolgár Bi-rodalom lakossága felvette a bizánci rítu-sú kereszténységet. Az uralkodó két teo-lógiai akadémia alapítását határozta el,amelyeket Szent Cirill és Szent Metód ta-nítványai, Ohridi Szent Kliment (Kele-men) és Ohridi Szent Neum vezettek,elõbbi nevéhez fûzõdik a cirill ábécé ki-dolgozása. A Kr.u. X. század végén Ohridlett a bolgár birodalom központja, erreaz idõszakra tehetõ az Ohridi Érsekségkialakulása, amely egészen 1767-ig ma-radt fenn.

A Kr.u. XI. században a Bizánci Biro-dalomnak sikerült visszaszereznie elvesz-tett pozícióit Macedóniában, amelyeket aKr.u. XIII. század elejéig meg is õrzött.A terület ezt követõen ismét bolgár, majda XIV. század közepén szerb fennható-ság alá került, az 1389-es elsõ rigóme-zei ütközet után pedig az Oszmán Biro-

A hazánk területének egyharmadát sem elérõ nagyságú, több mint két-milliós népességû (az idei õszön tartanak népszámlálást) ún. jugoszlávutódállam 1991. szeptember 8-án nyerte el függetlenségét. E dátumnemcsak a függetlenség deklarálása miatt jelentõs, hanem azért is, mertaz ország ezt megelõzõen soha nem létezett önálló államként. Napjaink-ban ugyanakkor olvasni lehet eme fiatal állam kapcsán FYROM-ról, azazFormer Yugoslav Republic of Macedonia-ról, esetenként a Macedón Köz-társaságról, a címben pedig a Macedónia elnevezés szerepel. Természe-tesen mindhárom azt az államalakulatot jelöli, amelynek fõvárosa Szkop-je, s amely meglehetõsen sokat szerepel manapság a nyugat-balkáni tér-ségbõl érkezõ hírekben, illetve a régiót illetõ írásokban. A tanulmány vá-laszt ad arra, hogy miért létezik ennyi elnevezési forma a hozzánk föld-rajzi és külpolitikai értelemben vett baráti országról.

SSZZAABBÓÓ SSÁÁNNDDOORR**

Névvita az integráció útjában

Országtanulmány Macedóniáról

* A szerzõ nagykövet, a Külügyminisztérium Nyugat-balkáni Fõosztályának szakmai fõtanácsadója.


dalom része lett: az oszmán csapatok1392-ben foglalták el Szkopjét, amelyetcsak 1912-ben, az elsõ Balkán-háborúidején hagytak el.

Macedónia területének hovatartozásaaz 1878-as Berlini Kongresszusig nemképezte vita tárgyát, ezt követõen azon-ban az újjáalakuló bolgár állam, a függet-lenedõ Szerbia és az önállóvá vált Görög-ország fokozatosan jogot formált rá. Amásodik Balkán-háborút (1913) lezáróbukaresti béke értelmében a történelmiMacedóniát feldarabolták: a legnagyobbrészt, az ún. Égei-Macedóniát (32 ezerkm²) Görögország, Vardar-Macedóniát(26 500 km²) Szerbia, míg Pirin-Mace-dóniát (7 ezer km²) Bulgária kapta.

A második világháború alatt, 1941 és1944 között Vardar-Macedónia bolgár,Égei-Macedónia pedig bolgár és németmegszállás alá került. A Tito vezette ju-goszláv partizánalakulatok 1944 augusz-tusában vonták ellenõrzésük alá Macedó-niát. Az általuk felállított AntifasisztaGyûlés Macedónia Népi Felszabadításáért(Antifašisticvko Sobranie na NarodnotoOsloboduvanje na Makedonija, ASNOM) ajelenlegi macedón történetírás értelme-zése szerint az elsõ független macedónkormánynak tekinthetõ. Az ASNOM for-málisan 1946-ban csatlakozott Jugoszlá-viához

1946 és 1991 között Macedónia a ju-goszláv szövetségi állam részeként léte-zett. E három és fél évtized az országlegvirágzóbb idõszakának tekinthetõ, hi-szen a központi költségvetés számottevõtámogatást nyújtott az elmaradott terü-let fejlesztéséhez. Az ipari és közlekedé-si infrastruktúra jelentõs része is ekkorépült ki.

Míg Szlovénia, Horvátország, Boszniaés Hercegovina vagy késõbb Koszovófegyverrel vívta ki függetlenségét, Mace-

dóniának mindez jószerével az ölébe hul-lott. Az 1991. szeptember 8-án megtar-tott népszavazás ugyan nem a tartós,csupán az átmeneti függetlenségrõlszólt, mégis véglegesnek bizonyult (a re-ferendumon feltett kérdés, amelyrõl amacedónok ma már szeretnek elfeled-kezni, így szólt: „Akarja-e Ön, hogy Ma-cedónia független állam legyen és ké-sõbb, független államként csatlakozzonegy megújult Jugoszláviához?”). Novem-ber 17-én a Nemzetgyûlés elfogadta azország új alkotmányát. A 120 tagú tör-vényhozó testület tagjait négyévente vá-lasztják meg, úgynevezett zárt listán (aválasztók egy 120 fõs listára szavaznak,ám az csak a választást követõen derülki, hogy listán szereplõk közül ki jut par-lamenti mandátumhoz). A legutóbbi vá-lasztás 2008. június 1-jén volt, a követ-kezõt 2011. június 5-én tartják, amely –a 2008-ashoz hasonlóan – ugyancsakelõrehozott lesz. Az ország 85 önkor-mányzati egységre oszlik. A legutóbbihelyhatósági választásokat 2009-bentartották. Ugyanebben az évben válasz-tották meg (közvetlenül) az ország jelen-legi államfõjét, Gjorge Ivanovot.

A fiatal állam helyzete kezdetben nemvolt egyszerû: megszûnt a bõkezû köz-ponti támogatás, északi határai menténpolgárháború dúlt, déli szomszédja pe-dig, nem ismervén el az új államot, em-bargót hirdetett ellene (görög álláspontszerint a volt jugoszláv tagköztársaságnem sajátíthatja ki a Macedónia nevet, hi-szen a történelmi Macedóniának csak egyrésze felett bír fennhatósággal). Szkopjeaz ENSZ-tagság elnyerése érdekébenmódosította alkotmányát, címerét, zász-laját, ám nevének (Macedón Köztársa-ság) megváltoztatására nem volt hajlan-dó. A névvita közvetlen következményeaz lett, hogy a 2008-as bukaresti NATO-

csúcson, a döntéshez szükséges tagálla-mi konszenzus hiányában, az ország nemkapott meghívást a teljes jogú tagok kö-zé, és bár az Európai Bizottság 2009-esés 2010-es országjelentése is a csatlako-zási tárgyalások megkezdésére tett ja-vaslatot, ugyancsak a tagállami egységhiánya, azaz a névvita lezáratlansága mi-att, azok a mai napig nem kezdõdhettekmeg.

A görög–macedón névvita megoldásaszempontjából fontos fejlemény, hogy2011. március 21-én a hágai Nemzetkö-zi Bíróság elõtt megkezdõdött a felekszóbeli meghallgatása abban a perben,amelyet 2008 õszén Macedónia indítottGörögország ellen az 1995-ös interimmegállapodás megsértésének vádjával,miután a bukaresti NATO-csúcson – ma-cedón értelmezés szerint – Athén meg-vétózta Macedónia csatlakozását a Szö-vetséghez. Macedón részrõl a görög ma-gatartás következetesen integrációelle-nes lépéseit törekedtek bemutatni, míg agörög képviselõk az eljárás jogi aspektu-saira koncentrálva (beleértve a Bíróságjoghatóságának megkérdõjelezését azadott ügyben) igyekeztek igazolni állás-pontjukat. A Bíróság döntése szeptem-berre várható.

Az önálló macedón állam fennállásá-nak talán legkritikusabb idõszakát élte át2001-ben, az albán felkelés idõszakában.A macedón kormányerõk és az albán ge-rillák hónapokon át tartó küzdelmét vé-gül a 2001. augusztus 13-án megkötöttohridi keretmegállapodás (OKM) zártale, amely széles körû jogokat biztosította macedóniai kisebbségeknek, mindenek-elõtt az albánoknak, és napjainkra a ma-cedón multietnikus társadalom sarokkö-vévé vált. Olyan nemzetközi értékelésekis napvilágot láttak már e dokumentumkapcsán, hogy annak létezése és funkci-


onálása össz-délkelet-európai kitekintés-ben is példaértékû.

Pillantsunk röviden bele a keretmeg-állapodás alapvetõ rendelkezéseibe és alegfõbb politikai erõk ezzel kapcsolatosvélekedéseibe! Az OKM mindenekelõtt le-zárta a macedóniai kormányerõk és azalbán gerillák között dúló macedóniaipolgárháborút (2001), majd az elmúlt tízév során Macedónia alkotmányos és jog-rendjének szerves részévé vált. Alapvetõtörvényi szabályozása 2005-ig lezárult,jelenleg már e jogszabályok alkalmazásavan napirenden.

A keretmegállapodás, amelynek szö-vege meglehetõsen tág értelmezést teszlehetõvé, alapvetõen négy területre össz-pontosul:� egyenlõ képviselet megteremtése a

közigazgatásban; � önkormányzati decentralizáció; � kisebbségi közösségek nyelvhasznála-

ta;� etnikai közösségek oktatása.A macedón és az albán politikai elit mégma is eltérõen ítéli meg az OKM státu-sát, az abban megfogalmazott célkitûzé-seket, következésképpen a végrehajtásmódját és eddigi mértékét is. A lényege-sebb pozíciók a következõk szerint fog-lalhatók össze:� A macedón kormánypárt, a VMRO-

DPMNE (Belsõ Macedóniai ForradalmiSzervezet – Macedón Nemzeti EgységDemokratikus Pártja – a szerk.) sze-rint az OKM túlságosan széles jogkö-röket biztosít az albánságnak. A ki-sebbségek nagyobb arányú képvisele-tének szorgalmazásával az albánokcélja minél több pozíció megszerzésea közigazgatásban, noha a pusztán et-nikai alapon kiválasztott jelöltek szak-mai felkészültsége többnyire rendkí-vül alacsony, és késõbb sem válnak al-


kalmassá a központi közigazgatásbanvaló munkavégzésre.

� A legnagyobb macedón ellenzéki párt,az SZDSZM (Macedón Szociáldemok-rata Szövetség – a szerk.) szerint anagyobbik kormánypárt mindent el-követ annak érdekében, hogy azOKM-et és annak végrehajtását a hát-térbe szorítsa. A megállapodás szöve-gét rendkívül alaposan tanulmányoz-za minden vonatkozó döntése elõtt(elsõsorban a koalíciós partner, a De-mokratikus Unió az Integrációért(DUI) nevû párt által elõterjesztett kö-vetelések kapcsán), de ami megítélé-se szerint nincs benne az OKM-ben,azt nem hajlandó teljesíteni. Az albá-nok egyoldalú elõnyben részesítésétakár oly módon is akadályozza, hogyezzel macedón érdekeket is sért. Ilyenpéldául az egykori albán gerillák, azONA (Nemzeti Felszabadítási Hadse-reg, az UÇK macedón megfelelõje – aszerk.) volt tagjai helyzetének rende-zése, aminek halogatása miatt a ma-cedón hadsereg veteránjai sem része-sülhetnek támogatásban.

� A VMRO-DPMNE koalíciós partnere,az albán DUI álláspontja szerint nincsszükség sem az OKM felülvizsgála-tára, sem új szerzõdés aláírására, ha-nem mindenkinek a keretmegálla-podás végrehajtásán kellene dolgoz-nia, hiszen éppen az OKM volt az,amely pontot tett egy etnikai konflik-tus végére és megnyitotta az utat Ma-cedónia NATO- és EU-tagsági pers-pektívája elõtt.

� A 2008-as parlamenti választások ótaellenzékben lévõ másik albán párt, aDPA (Albánok Demokratikus Pártja –a szerk.) ezzel szemben elavultnak ne-vezi az OKM-et, és új keretmegálla-podás aláírása mellett érvel. Menduh

Thaqi pártelnök szerint az albánokhelyzete Macedóniában napról napraromlik, semmi remény nincs rá, hogyaz OKM megvalósításra kerüljön, kü-lönösen, hogy ennek határideje 2004volt. A DPA véleménye szerint az al-kotmányban kell rögzíteni, hogy Ma-cedóniában két nemzet van, az OKM-ben megfogalmazott 20 százalékosküszöb már nem elég. Az államigaz-gatásban dolgozó albánok száma neméri el a kitûzött határokat, emellettfolyamatos diszkriminációnak vannakkitéve munkahelyükön. Az önkor-mányzati decentralizáció valós értel-mezése szükséges, az opstinák (köz-ségek – a szerk.) ne a kormánytólkapják a támogatást, hanem önállóanszedhessék be az adókat; ezzel össze-függésben a párt javasolja az opstinahatárok további részleges korrekció-ját is. Szabályozni kell, hogy az albánés a macedón diákok esetében milyennyelven folyjon az oktatás, hiszen azalbánok az általános iskola 3. osztá-lyától kötelezõen tanulják a macedónnyelvet, ugyanakkor a macedónokszámára nem kötelezõ az albán. Aképzetlen albán népesség oktatásábana kormányzatnak nagyobb szerepetkell vállalnia.

� Többnyire hasonló szellemben nyilat-kozik a kisebb albán ellenzéki párt, aDPA-ból kivált politikusok által 2008õszén megalapított Új Demokrácia is,amely az OKM minõségi és mennyisé-gi alkalmazása közötti különbségekrehívja fel a figyelmet. Úgy vélik, a ki-sebbségi közösségek nyelve, kultúrá-ja és szimbólumai használatáról szólójogszabályt a parlamentben akkor fo-gadták el, amikor a DUI kormányzatipozíciója meglehetõsen gyenge volt. Akisebbségek képviselete az államigaz-

gatásban továbbra is jelképes, ez fõ-ként a kormányzati obstrukció és aDUI magatartásának a következmé-nye.

Az Európai Unió elsõsorban a decentra-lizáció és a kisebbségvédelem terén tulaj-donít kiemelt jelentõséget az OKM-nek,illetve végrehajtásának, ebben látva az ál-lam multietnikus jellegét, valamint a sta-bilitás biztosításának legfõbb eszközét.Az Európai Bizottság országjelentéseinem foglalkoznak tételesen az OKM-mel,a megállapodást rendszerint két fejezet-nél, a decentralizációnál és a kisebbség-védelemnél említik és hangsúlyozzák,hogy szükséges az OKM végrehajtásáértfelelõs titkárság kapacitásainak bõvítése.

AA jjeelleennlleeggii bbeellppoolliittiikkaaii hheellyyzzeett

Miért kell immáron második alkalommalelõrehozott parlamenti választásokattartani az országban? A soron követke-zõ voksolásra ugyanis csak 2012-ben ke-rült volna sor (legutoljára 2008-ban tar-tottak), azonban a 2011 januárjában azellenzéki pártok parlamenti bojkottja mi-att kialakult belpolitikai válságból a meg-határozó macedóniai pártok – beleértveaz egyébként stabil parlamenti többség-gel (81 képviselõ a 120 fõs törvényho-zásban) bíró kormánykoalíciót – nem lát-tak más kiutat, mint az elõrehozott vá-lasztások kiírását.

Jelenleg az alábbi politikai pártok ren-delkeznek a legnagyobb eséllyel a sikeresszereplésre: VMRO-DPMNE – elnöke Ni-kola Gruevszki miniszterelnök (macedón,jobbközép); SZDSZM – elnöke BrankoCrvenkovszki volt államfõ és volt minisz-terelnök (macedón, balközép); NSZDP –elnöke Tito Petkovszki (macedón, balkö-zép); LDP – elnöke Jovan Manaszijevszki


(macedón, liberális); Demokratikus Unióaz Integrációért – elnöke Ali Ahmeti (al-bán); DPA – elnöke Menduh Thaqhi (al-bán); és Új Demokrácia – elnöke ImerSelmani (albán).

A választási kampány csak május 15-én vette hivatalosan kezdetét, az indulópártok azonban már azt megelõzõen isgõzerõvel dolgoztak a választók meg-gyõzésén. A két nagy macedón párt, azországot 2006 óta kormányzó VMRO-DPMNE és a balközép SZDSZM nemcsaksaját programjának bemutatására kon-centrál, hanem legalább ekkora energiátfordítanak fõ politikai ellenfelük lejáratá-sára. A kormánypárt a „ne felejts” jelszó-val emlékezteti az állampolgárokat arra,hogy milyen következményei voltak (fõ-leg gazdasági téren) a mostani ellenzék1992 és 1998 közötti kormányzásának,míg az ellenzék a VMRO-DPMNE kor-mányzása kapcsán azokra a területekreösszpontosít, amelyek az EU országje-lentésében kritikákat kaptak (korrupció,reformok lassúsága, médiaszabadság,közpénzek fölhasználása).

A listás választás egyfordulós, egyénikörzetek nincsenek. Parlamenti küszöbugyancsak nincs, a pártlisták zártak. Avégeredmény nagy valószínûséggel ezút-tal is a két nagy párt között dõl el. A má-ig rendelkezésre álló közvélemény-kuta-tások többsége a kormánypárt sikerétvetíti elõre; annak támogatottsága stabil-nak tekinthetõ, folyamatosan 24 száza-lék körül mozog. Az SZDSZM népszerû-sége viszont lassan, de fokozatosan nö-vekszik, mára már 20 százalék körülvan. Az e párthoz közel álló intézet leg-frissebb fölmérése már egyenesen azSZDSZM választási gyõzelmét vizionálja.

A VMRO-DPMNE arra készül, hogy aválasztásokat követõen jelenlegi koalíci-ós partnerével, a legnagyobb albán párt-


tal, a DUI-val folytatja a kormányzást.Ehhez együttesen 61 parlamenti mandá-tummal kell majd rendelkezniük, aminekmegvan a reális esélye, jóllehet a 2008-as együttes teljesítményük megismétlésecsaknem kizárt. Amennyiben e két pártegyüttesen sem lesz képes kormányt ala-kítani, további macedón vagy albán pár-tok bevonása lesz szükséges, amire amostani állapotok szerint lesz jelentkezõ.A DUI azt sem rejti véka alá, hogy ameny-nyiben az SZDSZM gyõz, úgy velük iskész koalícióra lépni.

Az új koalíciós kormány nyári idõszak-ban történõ megalakítását követõen akabinetnek haladéktalanul hozzá kell lát-nia az ország euroatlanti integrációjátakadályozó macedón–görög névvitamegoldásának érdemi elõsegítéséhez, amár elkezdett reformok dinamikus foly-tatásához, valamint a belpolitikai életbenhosszabb idõszak óta hiánycikknek szá-mító politikai párbeszéd helyreállításá-hoz. Fontos, hogy legkésõbb szeptemberközepéig érdemi eredményeket tudjanakfölmutatni azokon a területeken, ame-lyek kapcsán súlyos bírálatokat kaptak alegutóbbi EU-országjelentésben is, hiszencsak ebben az esetben van lehetõség ar-ra, hogy a következõ jelentés is pozitívtartalmú legyen, és legalább megerõsítsea csatlakozási tárgyalások megkezdésérevonatkozó javaslatot. Amenynyiben a kri-tikus területeken nem lesz elõrelépés, atárgyaláskezdésre vonatkozó javaslat el-vesztését kockáztatják.

A 2009-es köztársaságielnök-válasz-táson a VMRO-DPMNE jelöltje (GjorgeIvanov) gyõzött, sõt az ugyanazon évbentartott helyhatósági választásokon a kor-mányzó párt megszerezte a macedóntöbbségû önkormányzatok vezetését is.Ezáltal minden téren vezetõ szerepre tettszert; jelenleg olyan hatalommal rendel-

kezik, amellyel egyetlen politikai szerve-zet sem bírt a független Macedónia1991-es megalakulása óta.

Az albán politikai szervezetek közöttiküzdelmek folyamatosan zajlanak; ez el-sõsorban az ohridi keretmegállapodás al-kalmazásához való viszonyban jut kifeje-zésre. A macedóniai albánság politikaipalettáján a fragmentálódás újabb jele,hogy néhány héttel ezelõtt megalakult anegyedik politikai párt. Feltehetõenújabb erõpróbát hoz majd közöttük azOKM aláírásának idén augusztusban ese-dékes 10. évfordulós megünneplése is.

A macedón–albán viszonyról általá-nosságban megállapítható, hogy az Ma-cedóniában ma sokkal jobb, mint a 2001-es konfliktus idején volt. Természetesenjelenleg is vannak problémák, nézetelté-rések és szórványos feszültségek, olyanszélsõséges konfliktusok azonban, mint2001-ben, ma már nincsenek. Jelzésér-tékû, hogy a macedón és az albán koalí-ciós politikai pártok együttesen készítikelõ az OKM évfordulós ünnepségeit.

Macedóniában a lakosság mintegyharmadát a kisebbségek teszik ki, a leg-népesebb közöttük az albánság, amelyazonban „nem-többségként” (non-ma-jority) definiálja önmagát. Az összlakos-sághoz viszonyított arányuk 25,5 száza-lék. További kisebbségi arányszámok:3,9 százalék török, 2,7 százalék roma,1,8 százalék szerb, 0,85 százalék bos-nyák, 0,5 százalék vlah. Az el nem ismertkisebbségek közé tartoznak a horvátokés a bolgárok. Általánosságban elmond-ható, hogy Macedónia kisebbségpolitiká-ja az elmúlt évtizedben jelentõs fejlõdé-sen ment át, közeledett az európai nor-mákhoz, továbbá maga is példaértékûmegoldásokat szolgáltatott.

A Nemzetgyûlés márciusban jóvá-hagyta a népszámlálásról szóló törvény

módosítását, amelynek értelmében azáprilis elsõ felére tervezett cenzust 2011októberében hajtják végre (legutoljára2002-ben volt).

GGaazzddaassáágg

Jugoszlávia felbomlása után 1991-benMacedóniának, amely a szövetségi államlegszegényebb köztársasága volt, a piac-gazdaságra való átállás és a régióban dú-ló polgárháború miatt óriási gazdaságikihívásokkal kellett megküzdenie. A szét-hullás megfosztotta az országot a leg-fontosabb piacoktól és az egykori köz-ponti kormánytól származó jelentõs jut-tatásoktól. A boszniai háború, a Szerbiaelleni nemzetközi szankciók, a görög em-bargó, valamint az 1999-es koszovói vál-ság a kereskedelemtõl függõ macedóngazdaság számára sorozatos megráz-kódtatást jelentett. A kormány fájdal-mas, de elengedhetetlen szerkezeti re-formjai és a makrogazdasági stabilizáci-ós program segítségével kezelte a továb-bi gazdasági nehézségeket. Macedóniagazdaságát az 1994 februárjában Gö-rögország részérõl bevezetett embargóérintette a legsúlyosabban, amelyre azország elnevezése, a zászlaja és alkotmá-nya miatti vita adott okot, továbbá aSzerbia elleni nemzetközi kereskedelmiszankciók, amelyek a daytoni egyezményaláírása után csak egy hónappal kerültekfeloldásra.

Macedónia kis gazdaság, a bruttó ha-zai termék (GDP) körülbelül 8 milliárdUSD, ami körülbelül 0,01 százaléka a vi-lág teljes gazdasági teljesítményének.Nyitott gazdaság, amely magas szintenintegrálódott a nemzetközi kereskede-lembe. A múltban a két legfontosabbgazdasági ágazat a mezõgazdaság és az


ipar volt, de az utóbbi években egyre je-lentõsebbé vált a szolgáltatási szektor.

Macedónia a piacorientált gazdaságravaló teljes körû áttérés céljából struktu-rális reformokat hajtott végre, ennek el-lenére a gazdasági problémák folyamato-sak. Az átalakulás idõszakában a nagy-részt elavult ipari infrastruktúrába mégnem történt sok beruházás. Egyes mû-szaki és ipari területeken versenyképes,fejlett az oktatás és a szakképzés, de másterületeken nagy a lemaradás. Megfelelõfoglalkoztatási lehetõségek nélkül a leg-jobban képzettek közül sokan külföldönkeresnek munkát. A fõ gazdasági prob-lémák az alacsony életszínvonal, a tartó-san magas, jelenleg mintegy 33 százalé-kos munkanélküliség.

Macedóniában 2003 és 2008 közöttfolyamatos volt a gazdasági növekedés,a pozitív trendet azonban megtörte aglobális gazdasági válság. 2011 elsõ fe-lében úgy tûnik, hogy az ország lassanmaga mögött tudja a válság negatív ha-tásait, a kormány 2011-re már 3 száza-lék feletti növekedéssel számol. Az élet-színvonal ezzel együtt még mindig elma-rad az ország függetlensége elõtti szint-tõl. Az Európai Unió és az Egyesült Álla-mok az elmúlt években jelentõs anyagitámogatást nyújtottak Macedónia de-mokratikus, biztonságos, piacorientálttársadalommá alakulásához.

KKüüllppoolliittiikkaa

Az ország külpolitikájának legfõbb dekla-rált prioritása a mielõbbi euroatlanti in-tegráció. A nyilatkozatok szintjén ezzelmegegyezõ fontosságú a kapcsolatok fej-lesztése a szomszédos országokkal; ameglévõ kétoldalú nyitott kérdések azon-ban egyelõre akadályozzák a kapcsolatok


szélesítését és elmélyítését az egyes relá-ciókban, mindenekelõtt Görögországgal.

Macedónia 2005-ben – a nyugat-bal-káni államok közül másodikként – kapotttagjelölti státust az Európai Uniótól, acsatlakozási tárgyalások azonban mégnem kezdõdtek meg. A 2009-es ország-jelentésben az Európai Bizottság javasla-tot tett erre, amelyre vonatkozóan adöntést az Általános Ügyek Tanácsa(ÁÜT) 2009. decemberi ülésének kellettvolna meghoznia, ám a testület a mace-dón–görög névvita rendezetlensége mi-att nem határozott Macedónia tárgyalás-kezdésérõl, hanem a 2010 elsõ félévispanyol EU-elnökségre ruházta a kér-dést.

A Bizottság 2010. novemberi ország-jelentése nem tartalmazott új elemeket atagjelölt készültségi állapotáról. Miután anévvita megoldásában sem a spanyol,sem az azt követõ belga elnökség idejealatt nem történt elõrelépés, az ÁÜT ta-valy decemberi ülése késõbbi idõszakratolta ki a tárgyaláskezdésrõl szóló dön-tést, az Európai Tanács ugyancsak de-cemberi ülése pedig egyáltalán nem tûz-te napirendjére a kérdést.

2011 elsõ félévében, tehát a magyarEU-elnökség idõszakában, a szkopjei dip-lomácia nagy erõfeszítéseket tesz annakérdekében, hogy az Európai Tanács júni-usi ülése vegye napirendjére a Macedóni-ával folytatandó csatlakozási tárgyalásokkezdési idõpontjának kitûzését. A tagál-lami egyetértés hiánya azonban mindentfölülíró tényezõ e kérdésben.

Az ország integrációs törekvései te-kintetében nagy vívmány, hogy a Bel- ésIgazságügyi Tanács döntése értelmébena macedón állampolgárok 2009. decem-ber 19-ét követõen vízummentesenutazhatnak a schengeni térség országai-ba. Ennek életbeléptetése nagy sikert és

elégtételt jelentett a macedón állampol-gárok döntõ többsége számára. Macedó-nia EU-integrációjának nincs alternatívá-ja, a csatlakozási feltételek többségénekteljesítése alapvetõ macedón érdek, en-nek megfelelõen továbbra is igény van aze folyamatot megkönnyítõ közép-euró-pai, s így a magyar tapasztalatok átvéte-lére.

Macedónia NATO-tagsága kapcsánugyancsak nincs elõrelépés. A 2008-asbukaresti döntés óta a NATO és a tagál-lamok döntéshozói rendszeresen meg-erõsítik: Macedónia teljesítette a tagság-hoz szükséges feltételeket, a taggá válás-hoz viszont szükséges a névvita megol-dása. A bukaresti döntés viszont nem be-folyásolta negatívan az ország nemzet-közi békefenntartó missziókban való je-lenlétét, Macedónia továbbra is aktívanrészt vesz a nemzetközi katonai misszi-ókban (ISAF, ALTHEA, UNFIL). A szkop-jei vezetés e lépéseivel is jelezni kívánja,hogy korrekt és megbízható partner, akimegérdemli a NATO-tagságot.

Macedónia nagy hangsúlyt helyez aszomszédos országokban élõ macedónokkisebbségi jogainak tiszteletben tartásá-ra, illetve új tartalmat akar adni a világkülönbözõ országaiban élõ macedón di-aszpórával fenntartott kapcsolatoknak. Aszomszédos államokban élõ macedónokérdekeinek megfelelõ képviseletét meg-nehezíti, hogy az ehhez szükséges intéz-ményrendszer kialakítása még nem tör-tént meg.

Görögországgal a kapcsolatok az el-múlt hónapokban sem változtak érdem-ben, a Macedónia euroatlanti integráció-ját akadályozó névvita megoldása mégmindig nem került elérhetõ közelségbe.A Papandreu-kormány megalakulásátnagy várakozások elõzték meg macedónrészrõl, konkrét eredmény azonban to-

vábbra sincs. Ugyanakkor pozitívum,hogy a legmagasabb szintû (állam- éskormányfõk) kétoldalú találkozók számaaz utóbbi hónapokban jelentõsen meg-szaporodott, ami a felek kölcsönös véle-ménye szerint növeli az egymás iránti bi-zalmat, s ez növelheti a névvita megol-dásának esélyét.

Matthew Nimetz ENSZ-közvetítõ ta-valy decemberben „fölmelegítette” ko-rábbi javaslatát és ismételten a „Republicof Upper Macedonia” elnevezés haszná-latát kezdeményezte, mindeddig az érin-tett felek érdemi reakciói nélkül. Ugyan-csak eredménytelenül végzõdött a fõtár-gyalók 2011. február 9-i New York-imegbeszélése, amelyen ezúttal is résztvett az ENSZ-közvetítõ.

Macedónia szomszédságpolitikájánbelül Koszovó kiemelt helyen szerepel.Szkopje igyekszik elejét venni annak,hogy Pristina magatartása fenyegetéstjelentsen az ország stabilitására; ennekmegfelelõen fejleszti a kétoldalú kapcso-latokat. Alapvetõ érdeke, hogy Koszovóterületi integritása ne sérüljön, mivel aszerb többségû területek esetleges elsza-kadása feléleszthetné, illetve erõsítené azalbán szeparatista törekvéseket Macedó-niában is. Macedón érdek, hogy a nem-zetközi katonai és polgári jelenlét mind-addig fennmaradjon az országban, amígaz intézményrendszer nem lesz mûködõ-képes, illetve a jogállamiság meg nem szi-lárdul. Koszovó jelentõségét emeli, hogyazon kevés országok közé tartozik,amelynek esetében a macedón kereske-delmi forgalom pozitívumot mutat.

Macedónia Szerbiához fûzõdõ viszo-nyát hosszú évek óta beárnyékolja aszerb és a macedón ortodox egyházakközötti, utóbbi státusáról folytatott vita.A macedón–szerb kapcsolatokat ugyan-akkor meghatározza, hogy Szerbia Ma-


cedónia egyik legfõbb kereskedelmi part-nere, illetve mindkét félnek szüksége vana másikra a 10-es közlekedési folyosó za-vartalan mûködésének biztosítása vé-gett.

Bulgária elsõként ismerte el – alkot-mányos nevén – a Macedón Köztársasá-got, de nemzetpolitikai ügyekben to-vábbra is vannak véleménykülönbségek afelek között. Az euroatlanti integrációsfolyamatban ugyanakkor Bulgária eddigegyértelmûen támogatta Macedóniát.

Albániával – a jelentõs számú macedó-niai albán közösség mellett – a kapcsola-tok egyik legfontosabb közös eleme Ma-cedónia NATO-csatlakozási szándéka, il-letve az ezt támogató tiranai pozíció. Atovábbi együttmûködést segítené, hamegépülhetne az Albániát és BulgáriátMacedónián keresztül összekötõ AMBOkõolajvezeték, illetve, ha befejeznék a 8-as közlekedési folyosó építését. Az érde-mi együttmûködést behatárolják a kétország szerény gazdasági lehetõségei, il-letve valamelyest beárnyékolja az albáni-ai macedón kisebbség helyzete, valaminta két ország határain átívelõ – a mace-dón oldalon fõleg az albán kisebbséghezköthetõ – szervezett bûnözés.

Az Oroszországgal fennálló viszony-rendszert mindenekelõtt a gazdasági ér-dekek határozzák meg, míg az EgyesültÁllamokkal inkább a politikai, ezen belülis a NATO-val kapcsolatos tennivalókmentén fejlõdnek Macedónia kapcsolatai.Moszkva a Szkopjéval szemben fennállóadósságát (60 millió USD) az energetikaiszektor modernizálására, a fõváros kö-rüli gázvezeték kiépítésére kívánja fel-használni, természetesen orosz vállala-tok bevonásával. A macedóniai oroszgazdasági jelenlét elenyészõnek mondha-tó, a befektetések értéke 90 millió eurókörül mozog.


Macedónia tavaly látott el elsõ alka-lommal soros elnöki tisztséget egy euró-pai szervezetben: az Európa Tanács Mi-niszteri Bizottságának 2010. május 11-ikülügyminiszteri értekezletén Svájctólvette át a rotálódó elnökséget, melyet2010 novemberében Törökországnakadott át. Nemzetközi értékelés szerintpolitikai és adminisztratív szempontból ismagas színvonalon látta el e feladatot.

MMaaggyyaarr––mmaacceeddóónn kkaappccssoollaattookk

Partnerünket a velünk közvetlenül szom-szédos nyugat-balkáni térség egyik olyanországaként tartjuk számon, amelynekbelsõ stabilitásában, multietnikus állam-ként való mûködõképességében, moder-nizációjában, euroatlanti integrációjábannemzetbiztonsági, gazdasági és nemzet-politikai érdekeink miatt is érdekeltek va-gyunk.

Kapcsolataink folyamatosan fejlõd-nek, és kölcsönös a szándék a továbblé-pésre. Szkopjéban nagyra értékelik Ma-gyarország támogatását Macedóniaeuroatlanti integrációs törekvéseihez.Több más európai uniós tagállammalegyetemben a kétoldalú kapcsolatokbanaz ország alkotmányos nevét használjuk,míg többoldalú nemzetközi fórumokon aFYROM elnevezést alkalmazzuk.

Az elmúlt években legfelsõbb szintûkapcsolataink rendszeressé váltak.2011. április 10–12-én Gjorge Ivanovköztársasági elnök hivatalos látogatásttett Budapesten. Május 12-én Orbán Vik-tor miniszterelnök tett hivatalos látoga-tást Szkopjéban. Kövér László házelnöka tervek szerint 2011 második felébenutazik oda. Ugyancsak rendszeresek akülügyminiszterek közötti véleménycse-rék is.

Parlamenti kapcsolataink is rendszere-sek. A Magyar Országgyûlés Külügyi Bi-zottságának küldöttsége 2011 márciusá-ban tárgyalt Szkopjéban; az EU-tagálla-mok parlamentjei külügyi bizottsági elnö-keinek soros találkozóját 2011 májusá-ban Budapesten tartották, amelyre meg-hívást kaptak a tagjelölt országok képvi-selõi, így a szkopjei törvényhozók is.

A tárcaközi együttmûködés tekinteté-ben a Külügyminisztérium a legaktívabb:a Macedónia euroatlanti integrációs tö-rekvéseinek támogatását célzó, a magyartapasztalatok átadására irányuló szakmaikonzultációk az elmúlt években rendsze-resek voltak. E találkozók is megerõsí-tették, hogy Macedónia fontos partneré-nek, baráti országnak tartja hazánkat, éstovábbra is számít a magyar integrációstapasztalatok átvételére, illetve a szak-mai tanácsadásra.

Az elmúlt években sikerült lefektetniszerzõdéses kapcsolataink alapjait (kor-mányközi megállapodás a beruházásokvédelmérõl, a kettõs adóztatás elkerülé-sérõl, a katasztrófák esetén történõegyüttmûködésrõl, visszafogadási egyez-mény, oktatási, kulturális és tudományosmegállapodás, nemzetközi fejlesztésiegyüttmûködésrõl szóló megállapodás,tárcaközi együttmûködési megállapodása belügyminisztériumok és a környezet-védelmi minisztériumok között). A mi-niszterelnöki látogatás során aláírtuk agazdasági együttmûködési megállapo-dást, folyamatban van a szociális ésegészségbiztosítási egyezmény, a vám-ügyi egyezmény, illetve a határokon át-nyúló bûnözés megelõzésében és a szer-vezett bûnözés elleni harcban folytatottegyüttmûködésrõl szóló megállapodásszakértõi egyeztetése.

Magyarország – lévén az EU egyik bõ-vítéspárti tagállama – igyekszik elõsegí-

teni a macedón csatlakozási tárgyalásokmielõbbi megkezdését, ám erre – a név-vita megoldatlansága miatt – egyelõrealig látszik esély. Mivel hazánknak to-vábbra is érdeke Macedónia és a Nyugat-Balkán euroatlanti integrációja, ezért ed-digi támogatásunkat fenn kell tartanunk.Magyarország természetesen kiemelt fi-gyelemmel követi a névvita alakulását, afeleket a mielõbbi megegyezésre ösztön-zi, az ENSZ közvetítésével zajló folya-matba azonban nem tud és nem is kívánbeavatkozni. Mindazonáltal biztosítjukszkopjei partnereinket: EU-elnöki minõ-ségünkben és tagállamként is arra törek-szünk, hogy Macedónia európai integrá-ciója elõre haladjon.

Tapasztalataink átadásának egyik jólmûködõ formája a visegrádi együttmû-ködés népszerûsítése, annak propagálá-sa, hogy azonos térségbeli, szomszédosországok, esetleges nézeteltéréseik mel-lett is képesek megtalálni a közös érde-keket. A 2009–2010-es magyar V4-elnökség során több olyan programotszerveztünk, amely lehetõvé tette integ-rációs tapasztalataink átadását. Figyel-met fordítottunk arra is, hogy a mace-dón döntéshozók felé e körben is meg-erõsítsük elkötelezettségünket Macedó-nia euroatlanti integrációja mellett. A ma-cedón vezetõk jelezték, nagyra értékelika V4 helyi aktivitását, és – különös tekin-tettel Magyarország és Lengyelországegymást követõ EU-elnökségére – sze-retnék még szorosabbá tenni az együtt-mûködést országainkkal.

Kétoldalú gazdasági kapcsolatainkbanegyüttmûködésünk – a Magyar Telekom2001. évi, 343 millió euró értékû befek-tetésétõl eltekintve – alapvetõen az áru-csere-forgalomra korlátozódik, amely-nek volumene viszonylag szerény. Ma-gyarország 2008 õszéig folyamatosan


növelni tudta a macedón piacra irányulóexportját, amelynek eredményeképpenaz áruforgalom 2005 és 2008 közöttnégyszeresére nõtt, és 2008-ban 132millió eurót tett ki. A világgazdasági vál-ság hatására 2009-ben exportunk az elõ-zõ évihez képest 20 százalékkal, 106millió euróra mérséklõdött, importunk40 százalékkal csökkent, és mindössze 3millió euró értékû volt.

2010-ben kivitelünk kissé apadt (2százalékkal), és 103 millió euróra rú-gott, az ugyan növekvõ mértékû, de vál-tozatlanul csekély macedóniai import (6millió euró) miatt azonban a magyar ak-tívum továbbra is jelentõsnek mondható.

A Matáv 2001-es befektetésével Ma-gyarország még mindig a harmadik leg-nagyobb külföldi befektetõ Macedóniá-ban. Az elmúlt években bõvültek a kis-és középvállalatok üzleti kapcsolatai, ésrajtuk keresztül konkrét befektetésekvalósultak meg néhány százezer és 1,5millió euró közötti értékben (kisebb ter-melõüzemek, disztribúciós központok).Ebben elsõsorban olyan magyar vállala-tok (pl. Fornetti, Masterplast) járnakélen, amelyeknek már jól mûködõ leány-vállalatai vannak a délszláv térségben, éshelyismeretüket kihasználva a befekteté-seket is alapvetõen rajtuk keresztül va-lósítják meg. A magyar vállalatok számá-ra kedvezõ megjelenési lehetõséget biz-tosítanak a szkopjei kiállítások és vásá-rok. Az elmúlt években a Tehnoma (épí-tõipari), illetve az Agrofood (élelmiszer-ipari) vásárokon vettek részt magyar cé-gek.

Kulturális-oktatási kapcsolataink alap-vetõ keretei adottak, Budapesten mace-dón, Szkopjéban magyar nyelvi lektor te-vékenykedik. Ugyanakkor a szaktárcákprogramszerû együttmûködése mégnem valósult meg.


Fölmerült egyetemi hallgatók jövõbe-ni kölcsönös cseréjének lehetõsége. Ma-cedón részrõl szorgalmazták, s ebbenmagyar fogadókészségre találtak, hogyhazánk vegyen részt az ohridi keretmeg-állapodás aláírásának augusztusban ese-dékes 10. évfordulós rendezvényein

(szakmai konferenciák, szemináriumok,kiállítások).

Magyar részrõl minden bizonnyalõszinte örömmel fogjuk köszönteni azez év szeptemberében 20. évét betöltõmacedón államot, az ott élõ baráti né-peket.

��

MMoonntteenneeggrróórróóll ddiióóhhééjjbbaann

Montenegró mediterrán ország, amelyDélkelet-Európában helyezkedik el azAdriai-tenger partján, és hat országgalhatáros. Tengeren keresztül az egész vi-lág elérhetõ innen, de légi úton, illetveszárazföldön is egész Európa könnyedénmegközelíthetõ. Az ország fõvárosa Pod-gorica, míg a korábbi fõváros Cetinje volt(az elsõ világháború elõtt).

2011. május 16-án hozták nyilvános-ságra az idén áprilisban tartott népszám-lálás fõbb sarokszámait. Ennek alapjánMontenegrónak 625 266 lakosa van, akik194 795 háztartásban élnek. A 2003. évinépszámlálás hivatalos adatai szerint a la-kosság nemzetiségi összetétele a követke-zõ: 43,16 százalék montenegrói, 31,99százalék szerb, 7,77 százalék bosnyák,5,03 százalék albán, 3,97 százalék mu-


zulmán, 1,1 százalék horvát, 0,42 száza-lék roma, 0,3 százalék jugoszláv, 6,26százalék egyéb. A lakosság túlnyomótöbbsége ortodox keresztény, de jelentõsa muzulmán vallású lakosság aránya is, ésszintén megtalálható egy kisebb számúrómai katolikus közösség az országban. A Montenegróban élõ különbözõ népcso-portokra a közelmúltban lezajlott balkániháborúk ellenére is a békés egymás mel-lett élés volt a jellemzõ. Fontos kiemelniaz albán lakosság helyzetét, amely nemhasonlítható a szomszédos államokbanélõ albánsághoz, hiszen történelmi és kul-turális hagyományaik nagyban eltérnek(iskoláikat tekintve mûveltebb, a kor-mánnyal szemben sokkal lojálisabb, szá-mukat és a népszaporulatot tekintve is je-lentéktelenebb szerepet játszanak, illetvea montenegrói kormány munkájábanrészt vesznek, azaz integrálódnak).

Montenegró közelmúltjának történelmével komolyabban sem nemzetkö-zi, sem hazai történészek nem foglalkoztak. Az öt évvel ezelõtti, 2006.május 26-án megrendezett függetlenségi népszavazást követõen idénmerült fel az igény az elsõ közvélemény-kutatásra, amely egy esetlegesma megtartandó népszavazás kimenetelére, illetve a függetlenség politi-kai támogatottságának megoszlására irányult. Ez ideig sem a monteneg-rói kormány, sem független elemzõk részérõl nem készült elemzõ érté-kelés az elmúlt öt év elért társadalmi, gazdasági, euroatlanti integrációseredményeirõl. A tanulmány célja, hogy a Montenegróval kapcsolatos ál-talános ismereteken kívül bemutassa az ország gazdasági helyzetét, gaz-dasági átalakulásának sikereit és kudarcait, amely elvezet a magyar–mon-tenegrói kétoldalú kapcsolatok és Montenegró euroatlanti integrációs fo-lyamatának bemutatásához, illetve az öt éve független ország elért ered-ményeinek rövid értékeléséhez.

BBAAKKÓÓ TTAAMMÁÁSS**

Ma is így döntenének – mérleg az önálló Montenegró létrejöttéről

és fejlődéséről

* A szerzõ külgazdasági szakdiplomata. Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Podgorica, KülgazdaságiIroda.


MMoonntteenneeggrróó ttöörrttéénneellmmee rröövviiddeenn

A montenegrói állam elõdjének tekinthe-tõ a XII. század végén a Nemanja-di-nasztia vezetésével megalakult Zeta ál-lam. A szomszédos szerb állam összeom-lását követõen a Balsics-dinasztia kerültaz ország élére, majd 1499-ben a Balkánfélsziget utolsó királysága is elesett, ésaz Ottomán Birodalom részévé vált. Et-tõl az idõponttól, egészen az ország1878-as függetlenné válásáig a török bi-rodalom részeként, de viszonylagos önál-lóságot élvezett. A Petrovics-dinasztiavezetésével a Berlini Kongresszus dönté-se alapján Montenegró a világ 27. nem-zetközileg elismert önálló állama lett. Eztkövetõen gyors modernizációs folyamatment végbe az országban. 1905-re elké-szült az alkotmánytervezet, és 1910-benaz ország királysággá alakult. Az elsõ vi-lágháborúban Szerbia oldalán azOsztrák–Magyar Monarchia ellenében lé-pett be a háborúba. 1916-ban a Monar-chia elfoglalta Montenegrót, amely1928-ban szabadult fel. 1922-ben Zetaterületként a Szerb–Horvát–Szlovén Ki-rályság részévé vált, majd 1929-ben aJugoszláv Királyság részeként ún. ZetaiBánság név alatt létezett. A második vi-lágháborúban 1941-ben Jugoszlávia te-rületét a központi hatalmak foglalták el.Montenegró mai területét 1944-ben sza-badították fel a partizánok, amely így aJugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár-saság részévé vált. Az ország Jugoszlá-vián belül egyre nagyobb önállóságot ka-pott, majd 1974-ben Montenegrói Szo-cialista Köztársaságként ratifikálta az újalkotmányt. Ez nagy önállóságot biztosí-tott valamennyi tagköztársaságnak (defacto konföderáció), így Montenegrónakis, amely a jugoszláv polgárháború idejénSzerbia szövetségeseként lépett fel, majd

1992-ben az ún. Kis Jugoszláv Szövet-ségi Köztársaság részévé vált.

1996-ban a Milo Djukanovics vezettemontenegrói kormány fokozatosan le-építette kapcsolatait a szerb rezsimmel,amelyet ebben az idõszakban SlobodanMilosevics vezetett. Montenegró sajátgazdaságpolitikát alakított ki, 1999 no-vemberében bevezette hivatalos fizetõ-eszköznek a német márkát. 2002-ben azeuró lett a hivatalos pénznem, bár az or-szág hivatalosan nem része az eurózó-nának. A soron következõ kormányokSzerbiától távolodó, egyre erõsebb füg-getlenségi politikát folytattak. A belgrá-di egyezmény alapján a Jugoszláv Szö-vetségi Köztársaság 2003-ban SzerbMontenegrói államközösségre változtat-ta a nevét, amely két egyenjogú országszövetségévé változtatta kis Jugoszlávi-át. A szerzõdés garantálta, hogy Szerbiaés Montenegró nem válhatnak független-né minimum három évig. A 2006. május21-én tartott népszavazás alkalmával azállampolgárok több mint 55 százaléka afüggetlenségre szavazott, és Monteneg-ró ezzel önálló állammá vált. Az országfüggetlensége gyors gazdasági és de-mokratikus fejlõdést eredményezett, azország rekord gyorsasággal vált a nem-zetközi szervezetek tagjává, létesítettdiplomáciai kapcsolatokat számtalan or-szággal, és megkezdõdött az országeuroatlanti integrációja is.

Montenegró történelmének kulcsfon-tosságú jellemzõje, hogy 1944-tõl a mainapig tulajdonképpen ugyanaz a politikaipárt, illetve ezen párt utódpártjai vezetikaz országot. Nemcsak Európában, de ta-lán a Balkánon is egyedülálló, hogy hata-lomváltás csak a párton belüli szakadásrévén valósulhatott meg, és nem a kor-mányt adó vezetõ politikai párt leváltá-sán keresztül. Tulajdonképpen az 1988-

as politikai „új hullám” hozta helyzetbe amai napig funkcióban lévõ politikai párt-vezetõket. Ennek eredete és oka a márészlelt és valós, politikailag kezelhetetlenkoszovói válság, és a milosevicsi albánel-lenes retorikán keresztül érzékelhetõszerb nacionalizmus Montenegróban ismegjelenõ albánellenessége. Az új, fiatalkáderek tulajdonképpen a szerb és amontenegrói nép egységét és nacionaliz-musát tûzték zászlajukra. A monteneg-rói kormány segítette és kiszolgáltaMilosevicset (ami a Horvátország elleniháború alatt, illetve a Bosznia elleni élespolitikai retorikában nyilvánult meg), deviszonylagos békében és Szerbia általgazdaságilag támogatva (igaz, gazdaságiés politikai elszigeteltségben) vészelte áta balkáni háborúkat.

1996-ban a párton belül szakadástörtént, és a korábban szerbpárti veze-téssel szemben a 2010. év végéig minisz-terelnök Milo Djukanovics vezetésével180 fokos fordulat történt a párt és akormány vezetésében. A jó taktikus ésegyben karizmatikus vezetõ, Djukanovicsszembekerült Miloseviccsel, és önálló po-litikát érvényesített mind külpolitikai té-ren, mind az országon belül. Milosevicsbukását követõen Szerbiában ZoranDjindjics került hatalomra, aminek ered-ményeképpen kerülhetett sor 2003 ele-jén az ún. belgrádi egyezmény aláírásá-ra. Az egyezmény kitalálója és megvaló-sítója Javier Solana volt, aki a régió sta-bilitását nem tudta elképzelni egy önálló,Szerbiától leszakadó Montenegróval. A2003. március 12-i, Djindjics elleni bru-tális merényletet követõen Djukanovicsfelismerte, hogy a politikailag instabilSzerbiával (elõrehozott parlamenti vá-lasztások eredményeként a VojislavKostunica vezette jobboldal került hata-lomra) nem érdemes hosszú távú szövet-


séget kötni. Ennek eredményeként a füg-getlenségi politika egyre erõsebbé vált.Gazdasági érdekekre hivatkozva (Monte-negró bauxiton és egyéb fémipari termé-keken kívül tulajdonképpen mindenbõlimportra szorul) akadályozta az államkö-zösség mûködését, egyúttal az EU bele-egyezésével önálló integrációs politikátfolytatott. A montenegrói lakosság több-ségével sikerült elhitetni, hogy egy „po-litikailag terhelt” Szerbia nélkül is van lét-jogosultsága/jövõje Montenegrónak. Apolitikai beszédek, üzenetek egyértelmû-en sugallták a Szerbiától történõ elsza-kadás politikájának szükségességét.Djukanovics 2006. május 21-én referen-dumot kezdeményezett az ország füg-getlenségérõl, amelynek eredménye55,5 százalékos többséggel az önállómontenegrói állam lett. Ennek természe-tesen támogatói voltak az országban élõkisebbségek, õket könnyedén maga mel-lé tudta állítani a montenegrói veze-tés/kormány. Djukanovics politikai nagy-ságát jól mutatja, hogy ezt a döntõ nép-szavazást sikerült úgy rendeznie, hogy„megkerülte” a nemzeti identitás kérdé-sének polémiáját (hiszen az 1991. évinépszavazás alkalmával a lakosság több-ségében szerbnek vallotta magát). A po-litikai kampány középpontjába az önállómontenegrói állam sikerességének lehe-tõségét, illetve a gazdasági növekedésipotenciált helyezte, hangsúlyozva az1878 és 1918 között létezõ Monteneg-ró Európa által történõ megbecsülését ésrégióban betöltött szerepét.

MMoonntteenneeggrróó ggaazzddaassáággaa

A Nemzetközi Valutaalap (InternationalMonetary Fund, IMF) adatai szerint Mon-tenegróban 2010-ben 3,9 százalékkal si-


került csökkenteni a költségvetési hiányt,míg az azt megelõzõ évhez képest 5,3százalékkal. A montenegrói gazdaságkedvezõ irányú elmozdulását jelzi az is,hogy az IMF véleménye szerint Monte-negróban 2011-ben a GDP várhatóan 2százalékkal fog növekedni, míg 2010-benezt az adatot csak 1,1 százalékra becsül-te, ugyanakkor felhívta a figyelmet amunkaerõpiac erõsítésének, a fizetési cso-magok kialakításának és az alacsony élet-színvonalon élõk támogatásának szüksé-gességére, illetve a munkavállalói szerzõ-désre fordított fokozott figyelemre.

Az IMF-en kívül több nemzetközi in-tézmény is kitüntetett figyelmet szentelMontenegrónak. Montenegró elkövetke-zõ négyéves stratégiájához a Világbank215 millió dollár értékben szándékozikhitelt nyújtani, amely tartalmazza a pénz-ügyi szektor költségvetési támogatásátis. Az eddig kiemelt területek mellettolyan új stratégiai területeket is megne-veztek, mint például a felsõoktatás és atudomány, valamint a környezetvédelem.

Az országba beáramló nettó közvet-len külföldi beruházás a múlt évben564,4 millió euró volt, amely 38,1 szá-zalékkal maradt el a 2009-es év adatá-tól. Ez relatív magas összegnek számít,fõleg, ha figyelembe vesszük, hogy tavalynem történt nagyobb privatizációs ese-mény, míg a 2009-es mutatóhoz jelen-tõs mértékben hozzájárult a Monteneg-rói Elektromos Mûvek (EPCG) privatizá-ciója. A montenegrói kormány továbbrais nagy reményeket fûz a magánosításbólbefolyt jövedelmekhez, várakozásaikalapján ez 2011-ben eléri majd a 112,28millió eurót. A kormány optimizmusaazonban túlzottnak tûnik, tekintettel ar-ra, hogy a 2010-ben meghirdetett priva-tizációs tenderek eredménytelenül zárul-tak, mivel a tendernyerteseknek nem si-

került teljesíteniük a vállalt kötelezettsé-geiket, vagy nem volt megfelelõ jelentke-zõ (pl. Igalói Rehabilitációs Intézet, Mon-tenegrói Légitársaság stb.).

A 2010. évi idegenforgalomból be-folyt összeg 627 millió eurót tett ki,amelyet a látogatók számának 4,5 szá-zalékos, és a vendégéjszakák számának5,5 százalékos növekedése mellett ért elMontenegró. A legtöbb turista – közel alátogatók fele – az Európai Unió orszá-gaiból érkezett, de sokan jöttek Monte-negróba a volt Szovjetunió utódállamai-ból, pl. Oroszországból, Ukrajnából,Azerbajdzsánból is. Fontos megjegyezni,hogy a turizmus hivatalosan az országGDP-jének kb. 20 százalékát adja,ugyanakkor – az IMF becslése szerint –ez a mutató indirekt módon eléri a 30százalékot is. Montenegrót egy rosszidegenforgalmi szezon tulajdonképpen„ellehetetleníti”. A 2011. évi várakozá-sok némi optimizmusra adnak okot, hi-szen az észak-afrikai turisztikai célpon-tok kiesése joggal vetítheti elõre a turisz-tikai bevételek jelentõs bõvülését Monte-negró esetében, különösen az európai tu-risták körébõl.

Pozitív tendencia tapasztalható a tu-rizmust és az ipari termelést illetõen, kü-lönös tekintettel az elektromosáram-ter-melésre és a bányászatra, amelyek 0,5százalékkal magasabban teljesítettek akorábban tervezettnél. A MontenegróiStatisztikai Hivatal (MONSTAT) adataiszerint Montenegró külkereskedelmi for-galma 2010-ben 1,985 milliárd euróvolt, ami 2,8 százalékkal magasabb a2009-es évi adatnál. A külkereskedelmiforgalomban továbbra is Szerbia a legje-lentõsebb partner. Az export Szerbia te-kintetében 74,9 millió eurót tett ki, mígaz import ennek közel hatszorosát érteel, 432,2 millió euró volt. Montenegró

kivitelében Szerbia mellett kiemelkedõszerepet játszik Görögország és Olaszor-szág, míg a behozatalban Bosznia-Herce-govina és Németország. Külkereskedelmiforgalmában a CEFTA-országok és azEurópai Unió tagállamai a legmeghatáro-zóbbak.

AAzz eellmmúúlltt öött éévv ggaazzddaassáággii eerreeddmméénnyyeeiinneekk éérrttéékkeellééssee

Montenegró elmúlt öt évének gazdaságieredményeit összefoglalva talán úgy tud-nánk jellemezni, hogy a fejlõdés imponá-ló, de lehetett volna még jobb eredmé-nyeket is elérni. A gazdasági mutatókmagukért beszélnek, de a gazdaságproblémái továbbra is változatlanok. Anettó átlagfizetés a 2006. évi 212euróról 484 euróra növekedett, míg anyugdíjak értéke 137 euróról 237,5euróra. Montenegró bruttó hazai termé-ke 2006-ban 2,15 milliárd euró, 2010-


ben pedig 3,023 milliárd, ami több mint40 százalékos növekedést jelent összes-ségében (40,6 százalék). Az infláció ér-téke a 2006-os 2,1 százalékról 2010-ben 0,5 százalékra csökkent. A munka-nélküliségi ráta 17,37 százalékról 12,16százalékra fogyott, ugyanakkor az or-szág GDP-arányos eladósodottsági szint-je 32,63 százalékról 42,3 százalékranõtt. A közvetlen mûködõ tõke összér-téke 2,2 milliárd euróról 3,17 milliárdrabõvült.

AA mmoonntteenneeggrróóii ffüüggggeettlleennsséégg vviisssszzáássssáággaaii

A montenegrói függetlenség az átlagpol-gár esetében az alábbi következtetéseketfogja indukálni: � gyors gazdasági növekedés az elsõ

években;� hatalmas külföldi tõkebefektetés

(FDI) alapvetõen az ingatlanok terüle-tén és az építõiparban;

22000088 22000099 22001100

A GDP értéke folyóáron Mrd EUR 3,085 3,003 3,117

A GDP növekedése változatlan áron % 8 –5,3 0,5

Az egy fõre jutó GDP folyó áron Ezer EUR/fõ 4878 4620 4642

Az infláció % 8,6 3,4 0,6*

Munkanélküliségi ráta % 10,8 15 12,16*

Az export értéke M EUR 467,38 296,28 356,6

Az import értéke M EUR 2549,7 1667,8 1671,2

A szolgáltatásexport értéke M EUR 351,2 295,9 300,6

A szolgáltatásimport értéke M EUR 750,6 680,5 747,0

A folyó fizetési mérleg egyenlege Mrd EUR –1,5602 –0,896,3 –0,7746

Közvetlen mûködõtõke-import (flow) Mrd EUR 0,832 0,9109 0,5644

Közvetlen mûködõtõke-export (flow) Mrd EUR 0,0002 0,0003 –0,00221

A költségvetés egyenlege GDP %-a 0,49 –4,43 –2,8

Államadósság (év végi) GDP %-a 37,3 39,2 42,4**

Forrás: Montenegrói Nemzeti Bank, Montenegrói Statisztikai Hivatal, *Pénzügyminisztériumi becsült adat, **Montenegrói Nemzeti Bank becsült adat.

MMoonntteenneeggrróó ffõõbbbb ggaazzddaassáággii mmuuttaattóóii


� 2008 õszén érkezõ „hideg zuhany”aminek kiváltó oka a világgazdaságiválság, amely a gazdaság teljes egé-szére hatással volt;

� montenegrói neoliberális gazdaságpo-litika buktatóinak súlyos következmé-nyei.

Az ország gazdaságát jól jellemzi az aláb-bi három anomália:� Az ingatlanárak növekedése: 2006-

ban a függetlenséget kivívó Monte-negróban a Belgrádtól történõ „levá-lás” hatalmas optimizmust generált,hiszen az ország szépsége és potenci-álja odavonzotta a külföldi befektetõ-ket, közöttük túlnyomó többségbenismeretlen beruházókat, illetve olyankülföldieket, akik tõkéjének eredetekétséges és spekulatív (a spekulációsés kétes befektetõkrõl a gazdaságiválság kitörését követõen bebizonyo-sodott, hogy nem hosszú távra ter-veztek). Az ingatlanok értékesítéseegy „nem várt sokkot” okozott, hi-szen több, korábban megélhetésiproblémákkal küszködõ, montenegróiviszonylatban is szegény családnakbiztosítottak hirtelen meggazdago-dást. Ez a tõke alapvetõen újabb in-gatlanok vásárlását generálta Monte-negróban, ezen belül Podgoricában, aszomszédos Szerbiában, Belgrádbanés Nišben.

� Nemzetközi ismert befektetõk érdek-lõdése által kiváltott hamis kép: 2006májusát követõen a montenegrói kor-mány kommunikációjából kialakultegy kép, amely az országot egy újabbeurópai Monte Carloként vizionálta.Ezt erõsítették a nemzetközileg is is-mert befektetõi körök montenegróilátogatásai (Abu-Dhabi sejkje, PeterMunk, Rotschild-család). Az új befek-

tetésekhez azonban a kormány nembiztosította a megfelelõ feltétele-ket/környezetet, mint pl. bürokrati-kus akadályok leépítése, építési enge-délyek beszerzési nehézségeinekmegszüntetése, megvalósíthatóságitanulmányok hiánya stb. A nagy be-fektetési tervek közül egyedül a PeterMunk által finanszírozott luxusjacht-kikötõ megépítése realizálódottTivatban (egyedüli ilyen szolgáltatáso-kat biztosító kikötõ az egész Adrián).

� A kereskedelmi bankok hibás politiká-ja: A referendumot követõ eufóriáhozhozzájárultak a Montenegróban – azország méretéhez képest talán túlsá-gosan nagy számban (11) – mûködõkereskedelmi bankok is. A tõkepiac(tõzsde) és a megugró ingatlanárakugyanis arra ösztönözték a pénzinté-zeteket, hogy akár fedezet nélkül isadjanak hiteleket, hiába hívta fel a fi-gyelmet az ország gazdasági túlfû-töttségére a Nemzetközi Valutaalap(ennek sajnos a magyar OTP 100 szá-zalékos tulajdonában lévõ legnagyobbkereskedelmi bank, a CKB is áldoza-tául esett). Az IMF az ún. „soft lan-ding” azaz a lassú „lehûtés politikáját”javasolta a montenegrói kormánynak,amit az nem alkalmazott gazdaságpo-litikájában.

Egy Montenegróval foglalkozó makro-közgazdász, Vasilije Kostic/ szerint anemzetközi válság lehûtötte a kis balká-ni ország gazdaságát, egyúttal visszahe-lyezte a földrajzi fekvésébõl adódó „va-lóságba”. A válság rávilágított Monteneg-ró gazdasági gyengeségeire, a kormánynem létezõ gazdasági stratégiájára. Ezazt jelenti, hogy hiába voltak nemzetkö-zi összehasonlításban is kiváló mutatók,és hiába érkezett az ország méreteihezképest óriási tõke, annak fel nem hasz-

nálása nem engedett teret a valódi gaz-dasági újjáépítésnek (új munkahelyek te-remtése, új hotelek építése és azok mû-ködtetése, új turisztikai központok kiala-kítása, új termelõ üzemek építése, ex-portösztönzés stb.) Tulajdonképpen agazdasági növekedés nem párosult gaz-dasági fejlesztéssel.

MMaaggyyaarr––mmoonntteenneeggrróóii kkééttoollddaallúúkkaappccssoollaattookk

A magyar–montenegrói kapcsolatok ha-gyományosan széles körûek és problé-mamentesek, kölcsönös a rokonszenvországaink között. Hazánk az elsõ szá-mú külföldi befektetõ Crna Gorában. A felsõ szintû találkozók gyakoriságamegfelelõ, legutóbb 2010. december 6-án Milan Roc/en külügyminiszter tettsikeres látogatást Budapesten. Filip Vu-janovic/ köztársasági elnök pedig 2011.április 5–6-án viszonozta Sólyom Lász-ló 2007. októberi, podgoricai látoga-tását.

Ez a pozitív viszonyulás nemcsak a po-litikai vezetõket, hanem az állampolgáro-kat is jellemzi a turizmus révén szerzettkedvezõ, személyes tapasztalatoknak kö-szönhetõen. Magyarországot a baráti országok legszûkebb körébe soroljákPodgoricában, hálásak korábbi – Monte-negró függetlenedését megelõzõ – poli-tikai gesztusainkért, támogatásunkért.Különösen nagyra értékelik üzleti kap-csolatainkat, az erõs magyar befektetõijelenlétet. Jövõbeni együttmûködésünkmeghatározó eleme, hogy Magyarországhosszabb távon meg tudja-e õrizni gaz-dasági pozícióit Montenegróban. Ezt se-


gítené elõ, és egyúttal hosszú távú stra-tégiai gondolkodásról tanúskodna, ha ha-zánknak sikerülne megnyerni a jövendõmontenegrói értelmiséget, kulturális eli-tet is – mindenekelõtt állami ösztöndíjakadományozása és magyarországi poszt-graduális képzési utak felajánlása révén.

Az osztrák kapcsolattartó irodávalközös épületben elhelyezett elsõ monte-negrói hivatalunkat 2005. november 17-én nyitottuk meg.1 Magyarország az el-sõk között, 2006. június 12-én ismerteel az új, független államot. A jegyzékvál-tást követõen, 2006. június 14-én nagy-követi szintû diplomáciai kapcsolatok lé-tesültek államaink között. Hazánk 2003.december 18. óta tiszteletbeli konzulá-tust mûködtet Magyar Csaba tiszteletbe-li konzul vezetésével, a Herceg-Novi vá-ros körzetéhez tartozó Zelenika helység-ben.

2007. július elején Herceg Novibanmegalakult a Magyar–Montenegrói Üzle-ti Tanács a két ország viszonylatában leg-fontosabb magyarországi és monteneg-rói cégek részvételével. 2009 novembe-rében Budapesten megtartotta elsõ ülé-sét a Magyar–Montenegrói GazdaságiVegyes Bizottság, a másodikra 2010. no-vember 17–18-án, Podgoricában kerültsor. 2010. október 24. és 30. között aJoint Venture Szövetség és a podgoricaikülgazdasági szakdiplomata közös szer-vezésében Balkán Expedíció elnevezésûprogram valósult meg, amely kis- és kö-zépvállalkozásaink montenegrói és térsé-gi piaci lehetõségeit mérte fel.

A kétoldalú kapcsolatok alakulásábanfontos szerepet játszott, hogy 2009 el-sõ félévében, a cseh EU-elnökség idõsza-kában podgoricai képviseletünk látta el

1 A magyar és az osztrák közös bérlemény 2010. augusztus 31-én megszûnt. Az osztrák nagykövetség,létszámbõvülésükre tekintettel, másik épületbe költözött.


az unió helyi elnökségi teendõit,2009–2010-ben pedig a NATO CPE(Contact Point Embassy) feladatokat. ACPE feladatkör kiterjedt a NATO-tiszt-ségviselõk montenegrói, illetve monte-negrói szakértõk brüsszeli látogatásai-nak elõkészítésében és lebonyolításábantörténõ közremûködésre; a NATO-valkapcsolatos tájékoztató anyagok terjesz-tésére, kommunikációs tapasztalatainkátadására; jelentéstételre a fogadó or-szág biztonságpolitikájáról a NATO illeté-kes szervei felé. Mindemellett Magyaror-szág szakmailag és anyagilag számos biz-tonságpolitikai vonatkozású rendezvényttámogatott a Külügyminisztérium általjóváhagyott 15 000 eurós keretbõl. A ta-pasztalatátadás fõbb területei a követke-zõk voltak: a NATO-tagság melletti tár-sadalmi támogatottság erõsítése, a NA-TO-joganyag átvétele és a minõsített in-formációk védelme, NATO-kompatibilis-sé tétele.

2010 márciusában Montenegró egyõrzési és védelmi feladatokat ellátó gya-logsági szakasszal csatlakozott a NATOISAF (International Security AssistanceForce, Nemzetközi Biztonsági Közremû-ködõ Erõ – a szerk.) misszióhoz, azonbelül a magyar PRT (a Magyar Honvéd-ség Tartományi Újjáépítési Csoportja Af-ganisztánban – a szerk.) védelmét bizto-sító, magyar õrszázadhoz a Pannóniabázison. Jelenleg Montenegró a harma-dik egységét állomásoztatja Afganisztán-ban. A magyar–montenegrói katonaiegyüttmûködés keretében a HonvédelmiMinisztérium és a montenegrói VédelmiMinisztérium között az elmúlt két évbentöbb, Montenegró NATO-integrációjátcélzó kétoldalú program valósult meg(konzultációk, szakmai tapasztalatcse-rék budapesti, illetve podgoricai hely-színnel).

MMoonntteenneeggrróó eeuurróóppaaii iinntteeggrráácciióósshheellyyzzeettee

Montenegró EU-hoz való közeledése máraz ország függetlenné válását (2006)megelõzõen, a szerb–montenegrói állam-közösségen belül elkezdõdött. A stabili-zációs és társulási megállapodással (Sta-bilisation and Association Agreement,SAA) kapcsolatos tárgyalások 2005 októ-berében – még Szerbia és Montenegró-val, ám az ún. „ikervágányos megközelí-tés” (twin-track approach) elve alapján,hatáskörök szerint, párhuzamosan minda két tagköztársasággal, mind az Állam-közösséggel – indultak meg.

Az SAA-tárgyalások 2006. májusi –Szerbiának a hágai nemzetközi törvény-székkel való együttmûködésének elégte-lensége miatti –, EU általi felfüggesztéseMontenegrót csak kisebb mértékbenérintette, hiszen az idõközben (2006. jú-nius 3-án) függetlenné vált államot az EUhamar elismerte. Az integrációs folyamatennélfogva már külön folytatódhatott. A2006 õszén (szeptember 26-án) a márfüggetlen Montenegróval újraindulóSAA-tárgyalások rövid idõ alatt, az év vé-géig lezajlottak. 2007. március 15-énsor került a megállapodás parafálására.A szükséges tagállami ratifikációk soro-zata után a stabilizációs és társulási meg-állapodás végül 2010. május 1-jén lépetthatályba.

A 2008. december 15-én, a sorosfrancia EU-elnökség idején benyújtottmontenegrói uniós tagfelvételi kérelemez ideig sikeres utat járt be. A francia el-nökséget követõ cseh és svéd elnökségekalatt Montenegró összességében pozitívképet alakított ki magáról az EU tagor-szágainak körében, sikeresen szabadultmeg a nyugat-balkáni térség etnikaikonfliktusainak örökségétõl. A tagfelvé-

teli kérelemmel Montenegró világos üze-netet küldött arról, hogy hosszú távú fej-lõdését az unió szerves és integrált ré-szeként képzeli el. Ez a döntés össztár-sadalmi támogatottságot élvez, és jelen-leg – a gazdasági világválság hatásai mi-atti általános elégedetlenség ellenére –minden számottevõ politikai formációosztja a kormány ezen célkitûzését.2009. április 23-án a Tanács felkérte aBizottságot, hogy terjessze elõ vélemé-nyét Montenegró kérelmével kapcsolat-ban. A bizottsági kérdõívre adott, csak-nem négyezer oldalból álló válaszcsoma-got Montenegró 2009. december 9-énadta át. Mindennek elismeréséül 2009.december 19-én az EU feloldotta a mon-tenegrói állampolgárokkal szembeni ví-zumkötelezettséget. Az unió 2010. szep-tember végéig tizenegy szakértõi tény-feltáró delegációt küldött Montenegróbaaz avis-folyamat részeként, és áprilisbantovábbi 673 kiegészítõ kérdést intézetta montenegrói kormányhoz. 2010. no-vember 10-én Stefan Füle, az EU bõví-tési biztosa Podgoricába érkezett, hogyszemélyesen adja át a kormánynak az or-szág EU-tagfelvételi kérelmérõl készítettbizottsági véleményt, végül a 2010. de-cember 16-i Európai Tanács döntött atagjelölti státus megadásáról. Ugyanak-kor a csatlakozási tárgyalások megkez-dése idõpontjának kitûzése várhatóan to-vábbra is kondicionáló eszköz marad azunió tarsolyában.

Az integrációs folyamat során az el-múlt egy évben számos nyitott kérdést,joghézagot szüntettek meg új, EU-konform törvények megalkotásával. Azúj büntetõeljárási törvény, a diszkriminá-ciót tiltó törvény, az állampolgársági ésidegenrendészeti törvény és számos másjogszabály, kormányrendelet meghoza-talában kulcsszerepet játszottak az or-


szágban diplomáciai képviselettel rendel-kezõ uniós tagállamok, továbbá az EU ésaz EBESZ helyi képviseletei. A törvényal-kotásban elért fejlõdést a Bizottság is el-ismeri. Míg a 2008. évi bizottságiországjelentés számos területen a törvé-nyi háttér hiányából adódó problémákathangsúlyozta, addig a 2009. évi már ameglévõ, új törvények szisztematikus ésmindenkire vonatkozóan egyforma alkal-mazását, és a törvényeket végrehajtóközigazgatás adminisztratív kapacitásai-nak növelését emeli ki jövõbeni fõ fel-adatként.

Felkészültsége alapján Montenegró atérség azon országa, amely a legköze-lebb áll ahhoz, hogy csatlakozási tárgya-lásokat kezdjen az unióval. Az EU általelismert haladás és az ambiciózus tervekmellett ugyanakkor még jelentõs (bár aszomszédos országokhoz képest sokkalszerényebb) kihívások állnak az országelõtt. Több területen van szükség re-formlépések megtételére, illetve azokfelgyorsítására: korrupció, szervezettbûnözés elleni harc – tehát a jogállami-ság erõsítése. A most készülõ bizottságivéleményben emellett valószínûleg bírá-latot kap az immár több éve húzódó újválasztási törvénnyel kapcsolatos parla-menti patthelyzet, az oktatásügy, vala-mint az állampolgársági törvény egyesdiszkriminatív vonatkoztatásai. Ugyan-akkor az EU szisztematikus stratégiávaligyekszik ösztönözni a társadalombanmeglévõ anomáliák kiküszöbölését, kö-zép- és hosszabb távon egyaránt. Az unióáltal követett stratégia a hatalmi ágakegymástól történõ határozott elválasztá-sára összpontosul. Az egymás munkájátnem befolyásoló, ugyanakkor alkotmá-nyos keretek között egymást ellenõrzõés jól mûködõ igazságszolgáltatási, tör-vényhozói és végrehajtói hatalom megte-


remtésével elõbb-utóbb az ország „sajátmagát tisztítja meg”, számol le a korrup-cióval és a remények szerint sikeresenszáll szembe a szervezett bûnözõi körök-kel. E cél elérése érdekében Monteneg-róban számos nemzetközi, illetve bilate-rális alapokon mûködõ fejlesztési ügy-nökség és kezdeményezés2 jelen van,amelyek munkáját megannyi helyi civilszervezet segíti.

Az EU-tagállamok bilaterális fejleszté-si eszközei mellett az unió az ún. elõcsat-lakozási támogatási eszközön (Instru-ment for Pre-accession Assistance, IPA)keresztül évi kb. 30 millió euró értékbennyújt támogatást Montenegrónak, egye-bek között az igazságügy, a természet-védelem, a rendõrségi kapacitások és azadminisztratív struktúrák fejlesztése te-rületén.

Ugyanakkor az integráció jelenlegiütemének fenntartását veszélyeztetik arégió megoldatlan kétoldalú kérdései.Horvát–montenegrói viszonylatban fel-merül a Kotori-öböl bejáratánál találhatóPrevlaka-félsziget határvonalának mind-eddig nemzetközi jogilag rendezetlenkérdése.

Brüsszelnek ugyanakkor azzal a szem-ponttal is számolnia kell, hogy Podgori-ca integrációs törekvéseinek évekig tör-ténõ lassítása – esetleg más régióbeli államok integrációs üteméhez kapcsolá-sa – méltánytalan lépés lenne az unió részérõl, ami az euroatlanti csatlakozásifolyamatban eltökéltnek látszó térség

egésze számára negatív üzenetértékkelbírna.

Az is kérdés, hogy az EU milyen mó-don fogja kezelni a korrupciós ügyeketMontenegró csatlakozása során, hiszen a2007-ben csatlakozott Románia és Bul-gária esetében is ez volt, és továbbra isez marad az egyik „legégetõbb” megol-datlan kérdés. Sajnos ezen a területenkomoly, kézzelfogható elõrelépések egy-elõre csak a törvényalkotás, és nem avégrehajtás szintjén történtek Monte-negróban. Az ország EU-csatlakozása pe-dig alternatíva nélküli, mivel földrajzi el-helyezkedése és kormányzati stratégiájaalapján nincs más fejlõdési út.

MMoonntteenneeggrróó ffüüggggeettlleennnnéé vváálláássáánnaakk eellmmúúlltt öött éévvee

Ha ma tartanának Montenegróban újabb,az ország függetlenségére vonatkozónépszavazást, akkor hasonló eredményszületne, mint öt évvel ezelõtt. A lakos-ság 56 százaléka szavazna a Szerbiátólvaló különválásra, míg 44 százalék adnávoksát a korábban létezõ Szerbia Mon-tenegró Államközösség megmaradásá-ra.3 A felmérést 2011. május 5. és 11.között a DEFACTO közvélemény-kutatóvégezte, s eredményei azt bizonyítják,hogy továbbra is fennáll az ország lakos-ságán belüli megosztottsága ebben a kér-désben, illetve a mai napig éles az ellen-tét ebben az ügyben. A szavazói csopor-

2 Pédául: Austrian Development Agency (ADA) – Osztrák Fejlesztési Ügynökség; Gesellschaft für Tech-nische Zusammenarbeit (GTZ) – Mûszaki Együttmûködés Hivatala (Németország); United NationsDevelopment Program (UNDP) – az ENSZ Fejlesztési Programja; United States Agency for InternationalDevelopment (USAID) – az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége; Capability De-velopment Plan (CDP) – Képességfejlesztési Terv (EU).

3 Az öt évvel ezelõtti referendum alkalmával Montenegró polgárainak 55,5%-a szavazott a független-ségre, míg 44,5% a Szerbiával történõ közös államban való maradás mellett.

tokon belüli némi változás azért megfi-gyelhetõ, hiszen a korábban független-ségre szavazók közül ma 2,9 százalék azállamközösségre adná szavazatát, míg aBelgráddal fenntartott szövetségre vok-solók közül 6,6 százalék ma a független-séget támogatná. A kutatást végzõ cégvezetõje, Miloš Bešic/ szerint az eredmé-nyekbõl az következik, hogy a monte-negrói lakosság továbbra is ugyanazonértékek mentén szavazna, mint 2006-ban, ezek pedig a Montenegróra vonat-kozó történelmi mítoszok és a nemzetiidentitás kérdései. Ebbõl az is követke-zik, hogy a politikai pártoknak e tekin-tetben változatlanul érdeke lesz fenntar-tani a megosztó politikát, hiszen ez ga-rantálja a pártok támogatói bázisánakmegõrzését. A megosztottság rávilágít ajelenlegi hatalmi elit politikájára, hiszenezen kérdés napirenden tartása mégmindig támogatottságot biztosít a veze-tõ politikai pártoknak. A felmérés ered-ményei azt mutatják, hogy az állampol-gárok 46,1 százaléka támogatandó lé-pésnek tartja a függetlenséget, a meg-kérdezettek 31,5 százaléka állítja azt,hogy a Szerbiával közös államra adná avoksát, míg 22,4 százalékuk nem lát kü-lönbséget a két opció között. Bešic/ sze-rint a szavazáson 2006-ban részt mégnem vevõ, a most felnõtt korba lépõ fi-atalok voksolásának eredménye nagyjá-ból megegyezne az átlagszavazókéval,ami alátámasztja az elõzõ állításokat. Azállamba vetett hit gyors növekedését iga-zolja, hogy csak a szavazók 44,4 száza-léka gondolja úgy, hogy az ország meg-felelõ irányban halad, 24,7 százalék azirányt hibásnak tartja, míg 30,8 százalé-kuknak egyáltalán nincs véleménye. Ezencsoportokon belül 17,7 százalék állam-közösség-párti, míg a rossz irányt érzé-kelõk között is van 6,3 százalék függet-


lenségpárti. Az önálló Montenegrónak azelmúlt öt év alatt produkált eredménye-ivel a lakosság 51,8 százaléka elégedett,míg 48,2 százalékuk elégedetlen. Az elé-gedettek 85,4 százaléka függetlenség-párti, de 13,6 százalék azon csoportbatartozik, amelyik a közös államra szava-zott. A montenegrói demokrácia szintjé-vel a lakosok 54,2 százaléka elégedett,míg a maradék 45,8 százalék nem tart-ja azt kielégítõ szintûnek. Az elégedettekcsoportjába 86,1 százalék függetlenség-párti, míg 82,4 százalék az elégedetle-nek csoportjában az unióra szavazók kö-zül került ki. Öt évvel a referendum utána polgárok 52,7 százaléka gondolja úgy,hogy rosszabb a munkavállalók helyzete,mint 2006 májusa elõtt, 17,1 százalé-kuknak meggyõzõdése, hogy jobb, míg30,2 százalék szerint változatlan.

Az emberi jogok tekintetében 37,1százalék véli, hogy jobb a helyzet, míg30,1 százalék szerint romlott. A meg-kérdezettek 34,2 százalék gondolja úgy,hogy a politikailag stabilabb az ország,mint 2006 tavaszán, míg 27,4 százalékszerint instabilabb, de 38,4 százalék ar-ról van meggyõzõdve, hogy semmi semváltozott. Bešic/ szerint Montenegró ál-lampolgárai ma is ugyanazon kritériu-mok alapján döntenének a Szerbiával egyállamközösségben maradás ügyében,mint 2006 tavaszán. Az általa vezetettfelmérés alapján a lakosság 77,6 száza-léka azzal indokolta az önálló állam szük-ségességét, hogy minden nemzetnekfüggetlen hazával kell rendelkeznie. To-vábbra is többségben vannak azok, akikszerint a Szerbiától való különállás bizto-sítja a gyorsabb európai uniós integráci-ót (75,1 százalék, míg 2006-ban ez amutató 71,2 százalék volt).

A népesség 62,6 százaléka gondoljaúgy, hogy jobb az életszínvonal a függet-


len Montenegróban, mint korábban, és62 százalék biztos abban, hogy ez segí-ti a szabadság és a demokrácia megszi-lárdulását. Mégis, a felmérés eredményeiazt mutatják, hogy a történelem és azéletszínvonal alakulása miatt a független-ség ellenzõi ma is a Belgráddal valóegyüttmûködésre szavaznának. A közösállamra voksolók 86,7 százaléka szerinta montenegrói és a szerb ugyanaz a nép,míg 72,4 százalék véli úgy, hogy a Szer-biával együtt fennálló unió jobb életszín-vonalat biztosítana Montenegró állam-polgárainak. 65,7 százalék szavazna azunió mellett a két ország közös történel-mének okán, 61,4 százalék pedig biztosabban, hogy a demokrácia jobban érvé-

nyesülne egy Szerbiával együtt létezõMontenegróban, de a gyorsabb EU-integrációra az államközösségre szava-zók közük csak 47,9 százalék adná biz-tosan a szavazatát.

A felmérés alapján több következtetésis megfogalmazható, de a legfontosabbtalán az, hogy a függetlenségpártiak ésellenzõik érvei szinte teljesen megegyez-nek az öt évvel ezelõtti felméréssel, hi-szen azok változatlanok: történelem, ha-gyomány, nemzeti identitás. Ezek alap-ján meglepõ, hogy a nemzeti öntudat, atörténelmi hagyományok még a XXI. szá-zadban is felülírják az egyén érdekeit agyorsan modernizálódó montenegróiköztudatban.

��

BBeevveezzeettééss

Szerbia európai integrációs folyamata2011-ben (újra) kulcsfontosságú szaka-szához érkezett. A tagjelölti státus meg-szerzése és a stabilizációs és társulásimegállapodás tagállami ratifikációjánakfolytatása reális célnak tekinthetõ az idei esztendõre. Nagy valószínûséggelelõrejelezhetõ, hogy a csatlakozási tár-gyalások idõpontjának kitûzése a 2012tavaszán esedékes parlamenti választá-sok utáni idõszakban válhat megvalósít-ható célkitûzéssé.

A tagjelölti státus elnyerése a csatla-kozási tárgyalások megkezdésének jogielõfeltételét képezi, míg a stabilizációs éstársulási megállapodás hatálybalépésegyakorlati szempontból a tárgyalásokmegkezdésének feltétele. Kétséget kizá-róan megállapítható, hogy e két párhu-zamosan zajló eseménysor sikere vagy si-kertelensége döntõ befolyással lesz a tel-jes jogú uniós tagság elnyeréséhez szük-séges idõintervallum hosszára.


A tanulmány célja, hogy átfogó helyzetképet adjon Szerbia európai integ-rációs erõfeszítéseirõl, kiemelve a folyamat sebességét meghatározó leg-fontosabb politikai és jogalkotási kérdéseket. A figyelem középpontjábana koszovói albánokkal folyó párbeszéd, a hágai nemzetközi törvényszék-kel való együttmûködés, az igazságügyi reform, valamint a kiemelt fi-gyelmet érdemlõ törvényhozási kérdések szerepelnek. Tekintettel arra,hogy a csatlakozási tárgyalások kitûzésének az esélye rövid távon rend-kívül csekély, az értekezés a tagjelölti státus megszerzéséhez nélkülöz-hetetlen kritériumok áttekintésére korlátozódik, érintve az euroatlantiintegrációs folyamatok közvéleménybeli megítélését, továbbá a politikaiélet szereplõinek preferenciáit.

VVAARRGGAA LLÁÁSSZZLLÓÓ**

Szerbiai európai integrációshelyzetkép

* A szerzõ az Európai Integrációs Bizottság elnöke, Szerbia Képviselõháza.

A stabilizációs és társulási megállapo-dás tagállami ratifikációja 2010 júniusá-ban vette kezdetét. Ez ideig Szerbia mel-lett 17 EU-tagállam és az Európai Parla-ment fejezte be a megállapodás becikke-lyezésének folyamatát. A ratifikációsprocedúrát néhány ország (Lengyelor-szág, Litvánia és Románia) esetében azadott állammal fennálló bilaterális viták,más tagállamokban (Hollandia, Írország)a hágai nemzetközi törvényszékkel(International Criminal Tribunal for theformer Yugoslavia, ICTY) folytatottegyüttmûködés megítélése hátráltatja.2011 végéig nem várható a ratifikációsfolyamat befejezése és a megállapodáshatálybalépése.

A tagjelölti státus elnyerésének és acsatlakozási tárgyalások megkezdéséneklegfontosabb kritériumait az Európai Bi-zottság 2010. november 9-én elfogadottországjelentése (Progress Report) tartal-mazza. A Bizottság jelentése alapján aszerb kormány által 2010 decemberébenelfogadott akcióterv definiálja az idei év


végéig teljesítendõ jogalkotási és jogal-kalmazási feladatokat, intézkedéseket. A96 pontból álló dokumentum határidõk-kel és az egyes feladatok teljesítéséért fe-lelõs állami szervek meghatározásávalveszi lajstromba a legsürgetõbb dosszié-kat.

Az Európai Bizottság október 12-énhozza majd nyilvánosságra véleményétSzerbia tagfelvételi kérelmérõl. A tagje-lölti státus megadásáról szóló, konszen-zussal meghozandó tanácsi döntés alap-jául szolgáló dokumentum kidolgozásajúnius közepén veszi kezdetét.

AA ttaaggjjeellööllttii ssttááttuuss eellnnyyeerrééssééhheezztteelljjeessíítteennddőő kkrriittéérriiuummookk

AA BBeellggrráádd––PPrriissttiinnaa ppáárrbbeesszzéédd

Koszovó függetlenségének kikiáltásátkövetõen az ország területi integritásá-ért folytatott diplomáciai és jogi küzde-lem 2010 nyarára a szakadék szélére sodorta Szerbia európai integrációs fo-lyamatát. A hágai Nemzetközi Bíróság(International Court of Justice, ICJ)2010 júliusában nyilvánosságra hozotttanácsadó véleménye a nemzetközi jog-gal összhangban lévõnek minõsítette akoszovói függetlenségi nyilatkozatot. Vá-laszlépésként az ENSZ közgyûléséhezegyoldalúan benyújtott szerb határozatijavaslat egy hosszú távú konfrontáció ve-szélyét hordozta magában a világ számosvezetõ államával. Az egyoldalú benyújtásténye és a tervezet szövege szembeállí-totta Szerbiát az Európai Unió Koszovótelismerõ tagországaival, továbbá veszé-lyeztette az Európai Unió egységes kül-politikájának megteremtéséért tett erõ-

feszítéseket, néhány hónappal a Lissza-boni Szerzõdés hatálybalépését követõ-en. Hosszas egyeztetések után Szerbia,szakítva addigi merev Koszovó-politiká-jával, az eredetileg beterjesztett javaslathelyett egy, az Európai Unió tagállamai-val egyeztetett és támogatott szövegetnyújtott be.

Az ENSZ-közgyûlésen 2010 szeptem-berében közfelkiáltással elfogadott hatá-rozat a Koszovó státusáról szóló tárgya-lások újraindítása helyett az együttmûkö-dés fejlesztését, az európai integrációserõfeszítések felgyorsítását és az embe-rek életfeltételeinek javítását eredménye-zõ párbeszédre ösztönzi a feleket.

A 2011 márciusában megkezdõdöttdialógus elsõ három fordulója során a de-legációk1 a telekommunikációval, a gaz-dasági együttmûködéssel, a légi közleke-déssel, az anyakönyvekkel, a vámhivata-li pecsétekkel, a telekkönyvekkel, a villa-mosenergia-szállítással, a személyek sza-bad mozgásával, a regionális együttmû-ködési fórumokon való koszovói részvé-tellel, a rendszámtáblákkal és az egyete-mi oklevelekkel kapcsolatos álláspontjai-kat ismertették. Az elõzetes várakozá-sokkal ellentétben a május közepén meg-tartott tárgyalási forduló nem hozott át-törést egyetlen kérdésben sem.

A párbeszéddel kapcsolatban leszö-gezhetõ, hogy az Európai Unió és azAmerikai Egyesült Államok is konstruk-tív magatartást vár el Szerbiától, továb-bá kézzelfogható elõrelépést a Koszovó-ban élõ emberek mindennapi életét meg-nehezítõ kérdések megoldásában. Tekin-tettel arra, hogy a dialógus sikertelensé-ge esetén rövid távon elsõsorban Belg-rádnak van veszítenivalója, így engedmé-

1 A szerb tárgyalódelegációt Borislav Stefanovic, a Külügyminisztérium politikai igazgatója vezeti, azalbán felet Edita Tahiri, a koszovói kormány alelnöke képviseli.

nyek megtételére kényszerítõ helyzetbenelsõsorban a szerb fél van. Nehezen kép-zelhetõ el, hogy a tagjelölti státus elnye-réséig ne kerüljön sor legalább néhány,a szuverenitás kérdését – akár csak köz-vetetten – érintõ tárgyalási téma lezárá-sára.

EEggyyüüttttmműűkkööddééss aa hháággaaii nneemmzzeettkköözzii ttöörrvvéénnyysszzéékkkkeell

Az Európai Unió tagállamai 1997-bendöntést hoztak arról, hogy a nyugat-bal-káni országok vonatkozásában kibõvítik akoppenhágai csatlakozási kritériumrend-szert az ICTY intézményével történõ tel-jes körû együttmûködés, valamint a regi-onális megbékélés követelményével.

A hágai nemzetközi törvényszékkelvaló együttmûködés egyike azon kérdé-seknek, amelyeknek a megítélése az in-tegrációs folyamat kezdetétõl fogva dön-tõen befolyásolja Szerbia csatlakozásierõfeszítésének sikerességét. A mai na-pig a 46 szerb nemzetiségû vádlottból 44került kiadatásra. Utolsóként 2008 júli-usában Radovan Karadzvic, a boszniaiSzerb Köztársaság korábbi elnöke ér-kezett meg Hágába. A fennmaradt kétvádlott, Ratko Mladic/ és Goran Hadzvic/

elfogása érdekében tett erõfeszítésekhosszú éveken keresztül nem vezettek si-kerre.

Azzal, hogy a szerbiai hatóságok2011. május 27-én letartóztatták RatkoMladic/ot, a bosznai szerb hadsereg ko-rábbi fõparancsnokát, elhárult a tagjelöl-ti státus megszerzésének legnagyobb po-litikai akadálya. Ezzel együtt a nemzet-közi törvényszékkel való teljes körûegyüttmûködés, különösen Goran Hadzvic/

elfogása, valamit Ratko Mladic bûnpárto-lói hálózatának feltérképezése továbbrais komoly kihívás.


Szerbia tagfelvételi kérelmének az Eu-rópai Bizottsághoz való továbbításárólszóló, 2010 októberében elfogadott taná-csi következtetések értelmében a tagál-lamok egyhangúlag meghozandó dönté-sükkel értékelik majd a hágai törvényszék-kel való együttmûködést. A Tanács állás-pontja szerint a csatlakozási folyamat so-rán további lépések megtételére a hábo-rús bûnöket vizsgáló törvényszékkel tör-ténõ teljes körû együttmûködés fennállá-sa esetén kerülhet sor. A hágai fõügyészegyüttmûködést értékelõ jelentései ezutánis igen nagy, egyes országok esetébendöntõ befolyással bírnak majd a Szerbiá-val kapcsolatos tagállami álláspontokra.

Az elmúlt évek tapasztalata, különö-sen a szomszédos Horvátország példájaazt vetíti elõre, hogy a háborús bûnöketvizsgáló törvényszékkel történõ együtt-mûködés, szélesebb értelemben a múltszázad kilencvenes éveinek szörnyû ese-ményeivel való õszinte szembenézés, vé-gig fogja kísérni Szerbia teljes csatlako-zási folyamatát.

AAzz iiggaazzssáággüüggyyii rreeffoorrmm ffeellüüllvviizzssggáállaattaa

A szerbiai parlament 2008 decemberé-ben fogadta el az igazságügyi reformalapját képezõ törvénycsomagot. Az Eu-rópai Bizottság az uniós normákkal ösz-szeegyeztethetetlennek minõsítette a re-formfolyamat legfontosabb elemét, a bí-rák és az ügyészek újraválasztását, ami-nek következtében közel ezer bíró ésügyész veszítette el tisztségét.

A kormányzat végül arra kényszerült,hogy hozzákezdjen az újraválasztási dön-tések felülvizsgálatához. Elsõ lépésként2010 végén módosult az igazságügyicsomag néhány eleme. Ezt követõen aparlament március végén megválasztot-ta az új összetételû Országos Bírói Taná-


csot és Országos Ügyészi Tanácsot, ame-lyek az elmúlt hetekben az Európai Bi-zottsággal és az Európa Tanács VelenceiBizottságával együttmûködve elkészítet-ték az újraválasztási döntések revíziójá-nak kritériumrendszerét.

Ahhoz, hogy az Európai Bizottság ok-tóber 12-én nyilvánosságra hozandóországvéleménye az igazságügyre vonat-kozó rész tekintetében pozitív lehessen,kézzelfogható számú felülvizsgálati dön-tés megszületését várják el Szerbiától.

TTöörrvvéénnyyaallkkoottáássii kkéérrddéésseekk

A legjelentõsebb törvényalkotási kérdé-sek között a parlamenti választásokrólszóló törvény módosítása, a pártfinanszí-rozási törvény meghozatala, a közva-gyonról szóló, valamint a vagyon-vissza-származtatási (kárpótlási) törvény elfo-gadása szerepel.

A parlamenti választásokról szóló tör-vény módosítása az európai mércékkelösszeegyeztethetetlen mértékû pártbe-folyást lehetõvé tevõ szabályozás és gya-korlat megváltoztatásának igényével ke-rült tagjelöltségi kritériumként megfo-galmazásra.

A jogszabály módosításával olyan egy-értelmû jogi helyzetet kellett Szerbiánakteremtenie, amely lehetetlenné teszi azún. borítékolt lemondó nyilatkozatok al-kalmazását. A korábbi gyakorlat szerinta parlamenti képviselõk a mandátumukmegszerzése elõtt keltezés nélküli le-mondó nyilatkozatokat írtak alá és adtakát az õket jelölõ politikai szervezetnek. Aképviselõi mandátumról való lemondásttartalmazó nyilatkozat útján a párt bár-melyik pillanatban megfoszthatta man-dátumától a képviselõt.

A mandátumkiosztás szabályait isösszhangba kellett hozni az európai gya-

korlattal. Szerbiában a parlamenti képvi-selõket 2000 óta listás-részarányos vá-lasztási rendszerben választják. Az országterülete egyetlen választókerületet alkot.A 250 képviselõi hely elosztásában az 5százalékot elért pártok, pártkoalíciók, to-vábbá az egy mandátum elnyeréséhezszükséges szavazatszámot (az ún. termé-szetes küszöböt) elért kisebbségi politikaiszervezetek vesznek részt. A mandátum-elosztás Európai Unió által bírált szabály-rendszere alapján a képviselõi helyeketszerzett pártok, pártkoalíciók a választá-sok után dönthették el, hogy a választásilistán szereplõ képviselõjelöltjeik közülkik szerzik meg az elnyert mandátumo-kat. A szükséges törvénymódosítást má-jus végén fogadta el Szerbia parlamentje.

A pártok finanszírozásáról szóló új tör-vény a korrupció elleni harc eredményes-ségét hivatott javítani. A jogszabály leg-fontosabb újdonsága a politikai élet pénz-ügyi aspektusainak átláthatóbbá tétele. AVelencei Bizottság és az Európai Bizott-ság észrevételeit maradéktalanul figye-lembe vevõ törvényjavaslat parlamenti el-fogadása június közepére várható.

A csatlakozási kritériumrendszeregyik legfontosabb eleme a jogállamiságelvének maradéktalan alkalmazása. AzEurópai Bizottság országjelentései évek-re visszamenõleg súlyos bírálatokat fo-galmaztak meg ezen a téren. Szerbia2006-ban elfogadott alkotmánya 2008.december 31-ei összehangolási, illetvemegalkotási határidõt irányozott elõ ahatályos, valamint az új alaptörvény alap-ján meghozandó törvények vonatkozásá-ban. A jogharmonizációs kötelezettségetközel háromtucat törvény esetében a mainapig nem sikerült teljesíteni.

A mulasztásos alkotmánysértés legki-rívóbb példája a helyi önkormányzatok ésVajdaság Autonóm Tartomány vagyonát

visszaadni hivatott köztulajdonról szólótörvény. A köztulajdon törvényi szabályo-zása mellett, immár két évtizede váratmagára a vagyon-visszaszármaztatási(kárpótlási) törvény elfogadása is. A kétjogszabály közös vonása, hogy mindkettõvalamilyen múltbeli jogsérelmet hivatottorvosolni. A vagyon-visszaszármaztatásitörvény a második világháborút követõenelkövetett vagyoni jogsérelmek orvoslásá-nak jogi keretét adja majd. A közvagyon-ról szóló törvény az 1995-ben államosí-tott helyi önkormányzati és tartományivagyon visszaállítását tûzte ki célul.

A mûködõ piacgazdaság alapjául szol-gáló jogbiztonság elengedhetetlen elemea tulajdoni viszonyok rendezettsége. AzEurópai Bizottság ezért a tagjelölti státusmegszerzéséhez teljesítendõ követel-ményként határozta meg a köztulajdon-ról szóló törvény és a vagyon-visszaszár-maztatást rendezõ jogszabály megszüle-tését. A kárpótlási modell megválasztásaSzerbia szuverén döntése lesz, ugyanak-kor a tartalmi tekintetben megfogalma-zott elvárás szerint a kárpótlás nem lehetszimbolikus, a törvény alkalmazásánakkezdete pedig nem tehetõ függõvé vala-milyen bizonytalan jövõbeli idõpontbanbekövetkezõ feltételtõl (pl. a bruttó ha-zai össztermék meghatározott szintû nö-vekedésének elérésétõl). Mindkét törvényesetében felállt a törvényelõkészítõ mun-kacsoport, a törvénytervezeteket várha-tóan június végéig bocsátják közvitára.

MMeenneeddéékkkkéérrőőkk

A schengeni rendszer tagállamai 2009 de-cemberében hoztak döntést a Szerbiávalszemben fennállt vízumkényszer meg-szüntetésérõl. A 22 EU-tagállamot, to-vábbá Norvégiát, Svájcot és Izlandot fel-ölelõ vízummentesség elérése az integrá-


ciós folyamatok eddigi legjelentõsebb,kézzelfogható eredménye. A vízumlibera-lizáció lehetõségét kihasználva 2010 ele-jétõl egyre növekvõ számú szerbiai állam-polgár jelent meg néhány EU-tagállamban(elsõsorban Svédországban, Németor-szágban, Belgiumban és az utóbbi hóna-pokban Luxemburgban) azzal a szándék-kal, hogy politikai menedékjogért folya-modjon. A statisztikai adatok szerint amenedékkérõk száma az elmúlt másfélévben meghaladta a 17 500-at.

Az egyre növekvõ migrációs nyomáshatására 2011 májusában Belgium levél-ben fordult az Európai Bizottsághoz,amelyben jelezte, hogy amennyiben Szer-bia nem foganatosít megfelelõ intézkedé-seket, Belgium indítványozni fogja a ví-zummentesség felfüggesztését. A mene-dékkérõk problémája az Európai Bizott-ság tavaly novemberi országjelentésealapján még nem szerepelt kiemelt he-lyen a megoldásra váró kérdések priori-tási listáján. Az elmúlt hónapokban érvé-nyesülõ tendenciák következtében vi-szont elsõrangú kérdéssé lépett elõ.

A vízumkényszer esetleges visszaállí-tása beláthatatlan következményekkeljárna Szerbia európai integrációs folya-matára nézve. Egyrészrõl megerõsödné-nek az integrációt ellenzõ politikai erõk,másrészrõl helyrehozhatatlanul megren-dülne a közvélemény EU-csatlakozásbavetett bizalma. A helyzetet súlyosbítaná,hogy – mivel a menedékkérõk 95 száza-léka a roma, az albán és a bosnyák kö-zösség tagja – rövid idõ alatt konfliktu-sokat kiváltó kisebbségellenes hangulatalakulna ki az országban.

Annak ellenére, hogy a rövid távú kor-mányzati intézkedéseknek, elsõsorban aszigorított határellenõrzésnek köszönhe-tõen csökkeni kezdett a Szerbiából érke-zõ menedékkérõk száma, a kérdés to-


vábbra is a figyelem középpontjában áll.Hosszú távú megoldást kizárólag az or-szág legszegényebb területeinek gazdasá-gi felzárkóztatása jelenthet. Szerbia gaz-dasági konszolidációja, kiváltképpen a 20százalékot meghaladó munkanélküliségjelentõs csökkentése része a koppenhágaicsatlakozási kritériumrendszernek is.

EEggyyéébb kkéérrddéésseekkAAzz eeuurróóppaaii iinntteeggrráácciióóss ffoollyyaammaattookk iirráánnyyííttáássáánnaakk iinnttéézzmméénnyyii ssttrruukkttúúrráájjaa

Az európai integrációs folyamat politikaiirányítását a kormány integrációs kérdé-sekkel megbízott alelnöke végzi. A tárca-közi szakmai koordináció a kormány alárendelt Európai Integrációs Iroda felada-ta. A kormány mellett mûködõ EurópaiIntegrációs Tanács a kabinet szakmai ta-nácsadó testülete. Parlamenti szinten azeurópai uniós csatlakozással összefüggõfeladatokat az Európai Integrációs Bi-zottság látja el.

AA kköözzvvéélleemméénnyy vviisszzoonnyyaa aazz iinntteeggrráácciióóssffoollyyaammaattookkhhoozz

Az integrációs folyamatokkal kapcsolatoslegutóbbi lakossági felmérések eredmé-nyei az európai uniós csatlakozás támo-gatottságának csökkenésérõl tanúskod-nak. A 2003–2004-es idõszakban mért,70 százalék feletti támogatottság tavalydecemberre 57 százalékra apadt. A csök-kenés két alapvetõ okra vezethetõ vissza.Egyrészrõl, a gazdasági-szociális helyzet,az elviselhetetlen mértékû munkanélkü-liség, a romló életszínvonal általános tár-sadalmi csalódottságot vont maga után.Másrészrõl, az integrációs folyamat elhú-zódása és az irreális csatlakozási idõpon-tokat megjelölõ politikusi ígéretek okoz-tak kiábrándultságot.

Az európai uniós csatlakozás tovább-ra is magasnak tekinthetõ lakossági tá-mogatottságával szemben, Szerbia NA-TO-tagságát a megkérdezettek csupán20–25 százaléka támogatja. A katonaiszövetség elleni közhangulat részben az1999-es bombázásra, részben az elmúltévtizedben erõteljesen NATO-ellenes po-litikai közhangulatra vezethetõ vissza.

AA ppoolliittiikkaaii sszzíínnttéérr sszzeerreeppllőőiinneekk iinntteeggrráácciióóhhoozz ffűűzzőőddőő vviisszzoonnyyaa

A szerbiai politikai színtér európai integ-rációt támogató szereplõinek (Szerb Ha-ladó Párt, Demokrata Párt, Szerbiai Szo-cialista Párt, Liberális Demokrata Párt, ÚjSzerbia, G 17 plusz, Vajdasági MagyarSzövetség) közvéleménybeli támogatott-sága a közvélemény-kutatások szerint85 százalék felett mozog. Az EU-tagságot ellenzõ pártok (Szerbiai De-mokrata Párt, Szerb Radikális Párt) tá-mogatottsága országos szinten alig ha-ladja meg pártonként a parlamentbe va-ló bejutást jelentõ 5 százalékot.

A NATO-tagságot is szorgalmazó par-lamenti erõk a szavazatok 15 százaléká-ra számíthatnak. A kormánykoalíció ve-zetõ erejét jelentõ Demokrata Párt hiva-talos álláspontja szerint a békepartnersé-gi program jelen pillanatban megfelelõkeret a NATO-hoz fûzõdõ viszonyok to-vábbfejlesztésére. A legjelentõsebb ellen-zéki politikai párt, a Szerb Haladó Pártis az ország katonai semlegességénekfenntartásáért száll síkra.

Az európai uniós tagság elnyerésétcélzó erõfeszítéseivel párhuzamosan a2000. év után a Jugoszláv SzövetségiKöztársaság (JSZK) hozzákezdett aNATO-hoz fûzõdõ kapcsolatainak meg-erõsítéséhez. Ennek eredményeként aJSZK jogutódjaként Szerbia 2006 de-

cemberében csatlakozott a „Partnerség abékéért” programhoz. Megjegyezendõ,hogy a békepartnerségi programhoz va-ló csatlakozáskor átadott prezentációsdokumentumban Szerbia nem jeleztetagfelvételi szándékát, ami lehetetlennéteszi az ország részvételét a tagsági ak-ciótervben, amely a taggá válásra valófelkészülés elsõdleges eszköze.

Szerbia parlamentje 2007 decembe-rében elfogadott, Koszovóról szóló par-lamenti határozatával döntést hozott azország katonai semlegességének kihirde-tésérõl. Ezzel párhuzamosan 2009-benkidolgozásra került a kétéves egyénipartnerségi program, majd 2011 febru-árjában a szerb kormány határozatot ho-zott az ún. egyéni partnerségi akciótervprezentációs dokumentumának a kidol-gozásáról.

A közvélemény NATO-ellenessége ésaz Orosz Föderációhoz fûzõdõ viszonyfenntartása képezi a katonai szervezet-hez való erõteljesebb közeledés akadá-lyát. Annak ellenére, hogy az európai in-tegrációt elsõdleges prioritásként meg-határozó politikai körökben idõrõl idõrefelbukkannak a NATO-tagságot szorgal-mazó hangok, rövid távon nem várhatóa hivatalos álláspont megváltozása.

SSzzeerrbbiiaa eeuurróóppaaii iinntteeggrráácciióóss úúttjjáánnaakklleeggffoonnttoossaabbbb eesseemméénnyyeeii

� 2000. november 1. – a volt Jugo-szláv Szövetségi Köztársaság felvé-tele az ENSZ-be;

� 2000. november 10. – a volt JSZKfelvétele az Európai Biztonsági ésEgyüttmûködési szervezetbe;

� 2003. február 4. – Szerbia és Mon-tenegró Államszövetségének (Szer-bia közvetlen jogelõdjének) létre-jötte, a JSZK megszûnése;


� 2003. április 3. – Szerbia és Mon-tenegró Államszövetsége az Euró-pa Tanács tagjává válik;

� 2003. június 21. (Szaloniki) – azEurópai Unió–Nyugat-Balkán csúcsmegerõsíti a nyugat-balkáni orszá-gok csatlakozási perspektíváját;

� 2003. július – az EU és Szerbia ésMontenegró megerõsített állandópárbeszéde (Enhanced PermanentDialogue) váltja fel a konzultatívmunkacsoportot (Consultative TaskForce), mint együttmûködési formát;

� 2004. június – az Európai Unió Ta-nácsának határozata az európaipartnerségrõl Szerbia és Monte-negróval, felülvizsgálva 2006 janu-árjában;

� 2004. október 13. – Szerbia par-lamentje elfogadja az Európai Uni-óhoz való csatlakozásról szóló par-lamenti határozatot;

� 2004. október – az Európai UnióTanácsának következtetései a sta-bilizációs és társulási megállapodásmegkötésére irányuló eljárás elin-dításáról;

� 2005. október – a stabilizációs éstársulási megállapodásról szólótárgyalások kezdete;

� 2006. május 3. – a hágai nemzet-közi törvényszékkel való együtt-mûködés elmaradása miatt meg-szakadnak a tárgyalások;

� 2006. június – Montenegró füg-getlenedése folytán, Szerbia ésMontenegró jogutódjaként Szerbiaönálló állammá válik;

� 2006. október – Szerbia parla-mentje elfogadja az ország új al-kotmányát, amely a népszavazásimegerõsítést követõen, 2006. no-vember 8-án lép hatályba;


� 2007. június 13. – a hágai nemzet-közi törvényszékkel való együtt-mûködés helyreállítása után újrain-dulnak a stabilizációs és társulásimegállapodásról folyó tárgyalások;

� 2007. november 1. – sor kerül astabilizációs és társulási megállapo-dás parafálására;

� 2008. január 1. – hatályba lép a ví-zumkedvezményekrõl szólóEU–Szerbia megállapodás és azEU–Szerbia toloncegyezmény;

� 2008. február 18. – az EurópaiUnió Tanácsának határozata az eu-rópai partnerségrõl Szerbiával;

� 2008. április 29. – a stabilizációsés társulási megállapodás és az át-meneti kereskedelmi megállapodásaláírása;

� 2008. május 7. – az Európai Bi-zottság átadja Szerbiának a vízum-kényszer megszüntetésének felté-telrendszerét tartalmazó útitervet;

� 2008. szeptember 9. – Szerbia par-lamentje ratifikálja a stabilizációs éstársulási megállapodást és az átme-neti kereskedelmi megállapodást;

� 2009. január 1-jétõl – Szerbia egy-oldalúan alkalmazza az átmenetikereskedelmi megállapodást;

� 2009. december 7. – az EurópaiUnió Tanácsának következtetéseiaz átmeneti kereskedelmi megálla-podás alkalmazásáról;

� 2009. december 19. – megszûnika Szerbiával szemben fennállt ví-zumkényszer;

� 2009. december 22. – Szerbia be-nyújtja tagfelvételi kérelmét;

� 2010. február 1. – hatályba lép azátmeneti kereskedelmi megállapo-dás;

� 2010. június 14. – az Európai UnióTanácsának következtetései a sta-bilizációs és társulási megállapodástagállami ratifikációs folyamatánakelindításáról;

� 2010. október 25. – a Tanács to-vábbítja Szerbia tagfelvételi kérel-mét az Európai Bizottsághoz;

� 2010. november 24. – átadásrakerül Szerbiának az Európa Bizott-ság 2483 kérdést tartalmazó kér-dõíve;

� 2011. január 19. – az Európai Par-lament ratifikálja a stabilizációs éstársulási megállapodást;

� 2011. január 31. – Szerbia átadjaaz Európai Bizottság kérdõívéreadott válaszokat;

� 2011. március 29. – átadásra ke-rül Szerbiának az Európai Bizott-ság 629 kérdést tartalmazó pót-kérdõíve.

� 2011. május 27. – Ratko Mladic/, abosznai szerb hadsereg korábbi fõ-parancsnokának letartóztatása.

A határ menti régiók közötti együttmû-ködés nemcsak a szubszidiaritás, de ál-talában az integráció elve kapcsán is alap-vetõ jelentõséggel bír az Európai Unió-ban. Az integráció valódi haszonélvezõiugyanis éppen az országhatárok közvet-len közelében elhelyezkedõ régiók, illet-ve azok szereplõi lehetnek. A határok –nemcsak földrajzi, hanem gazdasági, kul-turális vagy éppen nyelvi értelemben is –mesterséges akadályok egy szélesebb in-tegrációs rendszerben, amelynek céljaéppen a kapcsolatteremtés, továbbá azennek nyomán születõ együttmûködéssegítségével lehetõség biztosítása a gyor-sabb, kedvezõbb fejlõdésre. Az egyes ré-giók, vidékek egyéni nehézségei ugyanisegy szélesebb rendszerben jobban ki-küszöbölhetõk: a kapcsolatok olyan fej-lesztõ tényezõk lehetnek, amelyek gyor-sabb sikerekhez vezetnek.

A határ menti együttmûködés kereté-ben természetesen továbbra is kulcsfon-tosságú, hogy a kooperáció célját, illetve


annak valós tartalmát a határ menti ré-giók szereplõi határozzák meg. Az õ szá-mukra kell ugyanis lehetõvé tenni, hogyolyan tevékenységeket jelöljenek ki, ame-lyek tényleges problémákra, illetve valósfejlõdési irányokra mutatnak megfelelõutakat. A szubszidiaritás tehát nagyonfontos. Ugyanakkor az integráció nyo-mán kialakuló szélesebb rendszerekbenmegjelenõ verseny mellett a szereplõkközötti jobb együttmûködés lehetõségeis meghúzódik. Ez nemcsak tapasztalat-cserét, de az egyes feladatok, rendelke-zésre álló lehetõségek egymás közöttikölcsönös megosztását és így nagyobbhatékonyságot eredményezhet.

A felsõoktatásnak különleges helyzeteés szerepe van az ilyen jellegû együttmû-ködésekben. Egyrészt a földrajzi, a kul-turális, a nyelvi vagy éppen a gazdaságiakadályok leküzdésével egy olyan na-gyobb egységben gondolkozhatnak a fel-sõoktatás szereplõi, amely új lehetõsége-ket és természetesen új kihívásokat tar-

A felsõoktatás hagyományosan ismert széles körû kapcsolatrendszerérõl,nemzetközi elkötelezettségérõl és a kapcsolatok építésében betöltött sze-repérõl. Ugyanakkor ezek a kapcsolatok nem mindig illeszkednek a ha-tár menti együttmûködések számára az Európai Unió által megteremtettkeretek közé, holott azok a felsõoktatás szereplõit az ilyen jellegû együtt-mûködések kiemelt kezdeményezõivé tehetnék. Egy konkrét szerb–ma-gyar projekt bemutatása kapcsán igyekszik a jelen írás az elméleti hát-térbõl kiindulva, a lehetõségek és a nehézségek feltárásán keresztül ál-talános következtetéseket levonni a felsõoktatás határ menti együttmû-ködésben betöltött szerepe és részvételi lehetõségei vonatkozásában.

KKRRUUZZSSLLIICCZZ PPÉÉTTEERR**

Felsőoktatás és határ menti együttműködés – egy szerb–magyar

pályázat margójára

* A szerzõ a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európa-tanulmányok Központjánaktudományos segédmunkatársa.


togat a számukra. Másrészt a nyitottság,az egymás irányában történõ elmozdulá-sok, a párbeszéd e lehetõségek és a mármeglévõ rendszerek jobb kihasználásáraadnak módot. Végezetül a felsõoktatás-nak, különösen az európai integrációhozszorosan kapcsolódó tudományágak mû-velõinek közvetlen szerepe is van: a gya-korlatban kell az általunk tudományosanmegfogalmazott társadalmi folyamatokelõmozdítójává válniuk.

Jelen tanulmány így két oldalról kí-vánja megközelíteni a felsõoktatás és ahatár menti együttmûködés kérdéskörét.Egyrészt elméleti oldalról vizsgálja a fel-sõoktatás helyzetét, szerepét a határmenti együttmûködés kapcsán, illetveezen együttmûködési formában biztosí-tott azon kereteket, amelyek a felsõok-tatás, a kutatás területéhez kapcsolód-nak. Másrészt egy szerb–magyar pályá-zat, illetve az ahhoz kapcsolódó projektgyakorlati tapasztalata alapján igyekszikhétköznapi eredményeket is felmutatni,valamint további következtetéseket le-vonni.

11.. AA ffeellssőőookkttaattááss aa hhaattáárr mmeennttiieeggyyüüttttmműűkkööddééssbbeenn

A felsõoktatás és a kutatás szereplõi márévtizedek óta tevékeny résztvevõi a ha-tár menti együttmûködéseknek. Így ki-alakult egy olyan gyakorlat, amelynek ta-pasztalatai, eredményei jól vizsgálhatók.Továbbá erre a gyakorlatra az uniós sze-replõk is figyelemmel voltak az egyes ha-tár menti együttmûködésre lehetõségetbiztosító tervek, pályázati kiírások elké-szítésekor.

A felsõoktatás európai integrációbanbetöltött szerepének vizsgálatakor meg-kerülhetetlen a bolognai folyamat meg-

említése. Ez a negyvenhat ország rész-vételével kialakított rendszer adja a ke-retet az egyes országok felsõoktatásistruktúráinak becsatornázásához, bizto-sítja az átjárhatóságot a felsõoktatásirendszereken belül, továbbá törekszik aképzési programok meghatározásáraolyan módon, amely közös pontok ki-emelésével teszi lehetõvé a jobb áttekint-hetõséget. E kereten belül dolgozta ki azEurópai Unió a fiatal kutatók és a kuta-tóközpontok közötti együttmûködést se-gítõ Comenius-programot, a felsõoktatá-son belüli mobilitást támogató Erasmus-programot, továbbá az integrációs isme-retek oktatása és kutatása kapcsán aJean Monnet-programot.

A határon átnyúló együttmûködéshezszorosan kapcsolódva is megjelentekolyan célok, illetve területek, amelyekközvetlenül vonatkoznak a felsõoktatásiintézmények közötti oktatási és kutatásiprogramokra. Így a kutatásfejlesztés ésa képzések közötti együttmûködés olyanfõ célkitûzéssé vált, amely a különbözõprogramozási idõszakokhoz kötõdõ pá-lyázatokkal összefüggésben kiemelt he-lyet kapott.

Az eddigi tapasztalatok alapján általá-nosságban elmondható, hogy a felsõok-tatási intézmények és a kutatóközpontokközötti együttmûködés elsõsorban azészaki és a nyugati területeken mûködõeurorégiók vonatkozásában fejlõdött ki-emelten. Ugyanakkor számos felsõokta-tási intézmény rendelkezik regionálisnemzetközi kapcsolatokkal más földrajzirégiókban is, azonban ezek a kapcsola-tok nehézkesen fejlõdnek elsõsorban amegfelelõ, állandó adminisztratív struk-túrák hiánya miatt. További nehézségetokoz a hagyománytiszteletérõl ismertfelsõoktatás területén az országonkénteltérõ rendszerek fenntartása, ami nehe-

zíti az intézmények közötti párbeszédet,a közös keretek kialakítását, és így álta-lában a kooperációt. Végezetül a nyelviés a kulturális különbözõségek is akadá-lyai a hatékonyabb együttmûködésnek.

A felsõoktatási együttmûködés kap-csán tehát elsõdleges cél – és ennek vo-natkozásában az egyes határ menti vidé-kek, illetve az eurorégiók kiemelt jelen-tõséggel bírnak –, hogy olyan rendszere-ket hozzanak létre, amelyek lehetõvé te-szik a nagyobb mobilitást, valamint azegyes intézmények közötti hatékonyabbtapasztalatcserét. Olyan közös kereteketkell felállítani, amelyek megfelelõ tám-pontokat adnak egy egységes rendszerkialakításához úgy a képzési programok,mint az egyes kutatási tevékenységekkapcsán. Ehhez pedig mind uniós, mindnemzeti szinten megfelelõ forrásokatkell biztosítani. Természetesen az így lét-rejövõ képzési és kutatási programoknaktekintettel kell lenniük az egyes regioná-lis igényekre, azaz megfelelõ piacot kellmegcélozniuk, illetve a régió gazdaságaáltal jól hasznosítható eredmények kidol-gozására kell törekedniük.

A felsõoktatási együttmûködés kéz-zelfogható eredménye három területentud közvetlenül megjelenni. A képzésekkapcsán egyrészt olyan struktúrák létre-hozása lehet a cél, amelyek a határ elté-rõ oldalain meglévõ lehetõségeket, azazaz oktatási kapacitásokat és kompetenci-ákat kölcsönösen tudják hasznosítani.Másrészt biztosítani kell (akár idegennyelvû programok indításával) az egyesszereplõk képzési rendszereinek össz-hangját, ezáltal lehetõséget teremtve ahallgatói mobilitásra – meghatározottspecializációk, azaz az érintett területekjobb felosztása és mélyítése révén – olyanképzések között, amelyek a munkaerõ-piacon hasznos tudást adnak.


A kutatás területén az együttmûködésugyancsak az eltérõ tapasztalatok és tu-dások cseréje kapcsán válik szükségessé,sõt elkerülhetetlenné. Az egyes intézmé-nyek kutatási lehetõségei akár a szellemitõke, akár az infrastrukturális kapacitá-sok tekintetében eltérnek egymástól.Ezek jobb kihasználtsága a közös prog-ramokban bizonyítottan biztosítható.

Végezetül az ismeretterjesztés tekin-tetében is látványos programok elindítá-sára biztosít lehetõséget az együttmûkö-dés az egyes tudományterületeken. Ittkülönösen fontos szerepet tölthetnek beaz európai integrációhoz kapcsolódó tu-dományágak. Az ismeretterjesztés ittugyanis éppen az integráció állampolgá-rok általi ismertségét, az uniós rendszercéljainak és mûködésének jobb megérté-sét teszi lehetõvé. Ennek támogatása te-hát kiemelten is megjelenik az uniósprogramokban.

A felsõoktatás és a kutatás olyan te-rület, amely a határ menti együttmûkö-dés középpontjában állhat. A felsõokta-tás e kiemelt helyzetét biztosítják egy-részt azok az uniós programok, amelyekforrást rendelnek az ilyen jellegû tevé-kenységek mellé, másrészt az a tény,hogy a felsõoktatási együttmûködés gaz-dasági és társadalmi eredményei viszony-lag rövid idõn belül és látványosan tud-nak megjelenni. Mindezek tovább növe-lik az e területen zajló projektek jelentõ-ségét.

22.. HHaattáárr mmeennttii eeggyyüüttttmműűkkööddééss aa ffeellssőőookkttaattáássbbaann

A jelenleg zajló szerb–magyar pályázatokjó példát szolgáltatnak a felsõoktatásbanmeglévõ határ menti együttmûködésekvizsgálatához. A Szegedi Tudományegye-


tem Állam- és Jogtudományi Karán mû-ködõ Európa-tanulmányok Központ ésaz újvidéki Gazdasági és Mérnöki Kar(FIMEK) közösen vesznek részt egy ilyenprojektben. A projekt vezetõ partnere aszerb fél, annak célja egy Európa-tanul-mányok mesterképzés indítása a szerbfelsõoktatási intézményben.

A két ország, illetve a régiók felsõok-tatási rendszereinek elõzetes vizsgálatá-nál kiemelendõ, hogy eltérõ folyamatokjátszódtak le a határ két oldalán. Egy-részt, míg Magyarország az EurópaiUnió tagja lett, addig Szerbia egyelõre atagjelölt országok között szerepel,ugyanakkor kiemelt jelentõségû a Nyu-gat-Balkán integrációja kapcsán. Ez azintegrációs folyamat pedig a felsõokta-tásra is kihat. Másrészt, miközben Ma-gyarországon az utóbbi egy évtized elsõ-sorban a felsõoktatás integrációjának je-gyében zajlott, addig Szerbiában éppen afelsõoktatás liberalizációja volt elõtér-ben, amelynek során számtalan új felsõ-oktatási intézmény kezdte meg mûködé-sét.

Ebben a helyzetben különösen aktuá-lissá és jelentõssé vált az új erõtérben ahelyüket keresõ intézmények közöttiegyüttmûködés. A szerb oldalon az egyesintézmények igyekeznek megtalálni azo-kat a kitörési pontokat, amelyek lehetõ-vé teszik számukra a tudományosan ismegalapozott és hosszú távon biztosítottmûködést, a magyar oldalon pedig a sta-bilizálódó rendszer képes megfelelõ tá-mogatást biztosítani ezekhez a törekvé-sekhez. A vizsgálódás tárgyát képezõprojektben a viszonylag fiatal szerb part-nerintézmény igyekszik gyorsan reagálnia változó igényekre, így döntött egy Eu-rópa-tanulmányok mesterképzés létre-hozatala mellett. A magyar fél immár ha-todik éve hirdet ilyen jellegû képzést a

nemzetközi tanulmányok területén, sõtaz idegen nyelvû oktatásban is tapaszta-latokat szerzett, így hasznos ismeretekettud átadni a képzés indítását célul kitûzõvezetõ partner számára.

A projekt tartalmazza azokat az ele-meket, amelyekrõl az elõzõ pontban vá-zolt általános keretek ismertetése kap-csán szó esett. Egyrészt lehetõséget te-remt az elméleti együttmûködésre. En-nek során tanulmány születik a bolognaifolyamat jegyében zajló felsõoktatási re-formról, és az abban rejlõ lehetõségek-rõl és kihívásokról. Másrészt az uniósprojektek általános jelentõsége, azok el-méleti háttere vonatkozásában is folya-matos a tapasztalatcsere. Ez a tevékeny-ség tehát kutatási, elméleti oldalról adhátteret a projekthez.

A képzés, oktatás terén a projekt nyílttanórák és szemináriumok meghirdeté-sével kíván lehetõséget teremteni arra,hogy a szerb hallgatók – és természete-sen oktatóik – már az adott képzés elin-dítását megelõzõen is ismereteket sze-rezhessenek az európai integrációhozkapcsolódó tudományterületekrõl. Aképzéshez kapcsolódó, annak tudomá-nyos alapjait megteremtõ, valamint ad-minisztratív lebonyolítását biztosító fo-lyamatok tervezése és modellezése kap-csán pedig tapasztalatcserére ad módota két felsõoktatási intézmény oktatói ésadminisztratív munkatársai között.

Végezetül a projekt alkalmat teremt azilyen képzésekben részt vevõ oktatók ta-pasztalatcseréjére. Így a képzés hálóter-ve, az oktatott tárgyak tematikája, illetvea szerb akkreditációs eljáráshoz szüksé-ges dokumentumok közös munka ered-ményeként jönnek létre. A magyar okta-tási tapasztalatok, illetve a szerb igényekegyüttesen jelennek meg e munka kap-csán, ez pedig stimulálóan hat mindkét fél

oktatóira. Az eredmény remélhetõleg egyolyan képzés lesz, amely az integrációs is-meretek átadásának korszerûsítésével ki-emelt hatással lehet a térség fejlõdésére,és nem csak a határ menti projektek jö-võje vonatkozásában (bár alkalmas szak-emberek képzésével e téren is).

A projekt tehát magyar oldalról egyfaj-ta tudástranszfer a szerb fél javára. Ugyan-akkor az abban részt vevõ magyar szak-embereknek olyan ismereteket ad, ame-lyek jól hasznosíthatók. A szerb hallgatók-kal zajló közös szemináriumi munka soránlétrejövõ párbeszéd, a szerbiai oktatókkalvaló folyamatos kommunikáció olyan isme-retekkel gazdagítja a magyar oktatókat,amelyek csak a „terepen” szerezhetõkmeg. Emellett a további tevékenységekgyakorlása alkalmával is jól hasznosíthatókapcsolatok születnek a projektben résztvevõ munkatársak között.

Összegzésként elmondható, hogy afelsõoktatás nem csupán elméleti oldal-


ról biztosít megfelelõ hátteret a határmenti együttmûködésben, hanem aktívszereplõje is az ilyen jellegû programok-nak, s a határ menti együttmûködés ma-ga is fontos elemévé vált a felsõoktatás-nak. A vázolt helyzetkép jól mutatja,hogy az eddig elért eredmények melletta már meglévõ folyamatok jó keretet, ahatár menti együttmûködés pedig meg-felelõ projekteket biztosít a felsõoktatá-si és kutatási szereplõk közötti kapcso-lat további erõsítéséhez. A konkrét pro-jekt azt támasztja alá, hogy egy adott –történetesen ráadásul integrációs isme-reteket oktató – képzés meghirdetésetovábbi elõnyökkel is jár. A tapasztalat-csere tudományosan is gazdagítja azegyes intézmények munkatársait, a kép-zés eredményeként pedig nem utolsósor-ban olyan szakemberek kerülnek ki amunkaerõpiacra, akik megszerzett isme-reteiket további együttmûködések meg-teremtésében is hasznosíthatják.

IIrrooddaalloomm

Soós Edit: Integráció és regionalizmus, Bába és Társai Kiadó, Szeged, 1999.James Anderson, Liam O’Dowd, Thomas M. Wilson: New Borders for a Changing

Europe, Cross-border Cooperation and Governance, Frank Cass Publishers,London, 2003.

Frederick Van der Ploeg, Reinhilde Veugelers: Higher Education Reform and theRenewed Lisbon Strategy, Role of Member States and the EuropeanCommission, Working Papers, EUI ECO, 2007/33

Yves Meny: Higher Education in Europe: National Systems, European Programmes,Global Issues. Can They Be Reconciled? in European Political Science, 2008.,324–334. o.

Vértesy László: Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán in Európai Tükör, 2009/9,83–101. o.

www.ehea.info, a bolognai folyamat hivatalos honlapja, amelyen keresztül elérhetõka BFUG-dokumentumok, ld. különös tekintettel a 2011. március 17–18-ánGödöllõn rendezett ülés napirendjét (BFUG HU AD 24)

www.nfu.hu, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapja, ahol megtekinthetõk azegyes pályázatok

9933

A Kaukázus mind népességét, mind terü-letét tekintve legnagyobb állama, a nyers-anyagokban gazdag Azerbajdzsán sajátosfejlõdési utat járt be 1991-es függetlene-dése óta. A kilencvenes években kötöttnemzetközi koncesszióknak köszönhetõenaz ország rendkívül gyors gazdasági fejlõ-désen ment keresztül. A kõolaj- és föld-gázbevételeknek köszönhetõen GDP-je1997-tõl stabil növekedésnek indult,1999 és 2008 között gyakorlatilag meg-tízszerezõdött.1 Földrajzi elhelyezkedésé-bõl adódóan Azerbajdzsán nemcsak mintnyersanyagexportõr, de mint Európa ésÁzsia közötti tranzitország is fontos sze-rephez juthat.. Az energiaforrások logikusmódon meghatározóak az ország külpoli-tikájában is. A kaukázusi állam erre ala-pozva igyekszik megteremteni regionálisvezetõ szerepét, miközben olyan regioná-lis nagyhatalmakkal van ezért versenyben,mint Törökország vagy Irán.

Az energiapolitika az Európai Unióval(EU) való kapcsolataiban is alapvetõ jelen-tõséggel bír, és a pragmatikus, érdekala-pú együttmûködés gyakran felülírja az EUáltal – legalábbis a retorika szintjén – kép-viselt értékalapú partnerséget. Azerbaj-dzsán 2004 óta tagja az európai szom-szédságpolitikának, amelynek egyik sarka-latos eleme a piacgazdaságra való áttéréselõsegítése mellett a demokratikus beren-dezkedés kialakításának támogatása. Báraz EU és Azerbajdzsán között a szomszéd-ságpolitikai együttmûködés alapját a kö-zös értékek képeznék, és Ilham Alijev azerielnök 2004-ben az Európa Tanács Parla-menti Közgyûlése elõtt kijelentette, hogyországa azonosul az európai értékekkel,ez mindmáig csak deklaráció maradt.2 Azország a Freedom House értékelése alap-ján 2003 óta, vagyis Ilham Alijev elnök ha-talomra kerülésétõl kezdve stabilan a„nem szabad” kategóriába sorolódik.3

Jelen elemzés az Európai Unió és Azerbajdzsán közötti kapcsolatok törté-neti bemutatását követõen arra kísérel meg választ adni, hogy a 2009. má-jus 7-én Prágában útjára indított, eredetileg svéd–lengyel közös kezdemé-nyezésre született keleti partnerség (KP) képes-e túllépni a kétoldalú kap-csolatok korábbi nehézségein: megfelelõ-e a keret arra, hogy a korábbanmeglehetõsen energiacentrikus kapcsolatokat diverzifikálja és esetlegesenmég az ország demokratizálódásához is hozzájáruljon. Nyújt-e bármiféle elõ-relépési lehetõséget a hegyi-karabahi konfliktus kezelésében? Milyen hozzá-adott értékkel bír a szomszédságpolitika korábbi keretéhez képest?

VVÉÉGGHH ZZSSUUZZSSAANNNNAA**

Érdekek és értékek ütközése – Azerbajdzsán a keleti partnerségben

* A szerzõ az ELTE Társadalomtudományi Karának végzõs hallgatója, a Magyar Külügyi Intézet gyakornoka.1 Forrás: World Bank, http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD (Letöltés ideje: 2011. május 15.)2 'President Ilham Aliyev spoke in the sitting of spring session of PACE', 2004. április 29.,

http://archive.president.az/articles.php?item_id=20070813045408862&sec_id=11 (Letöltés ideje:2011. május 15.)

3 Freedom House, 'Freedom in the World, Country Ratings and Status', http://www.freedomhouse.org/template.cfm?page=439 (Letöltés ideje: 2011. május 15.)

OORRSSZZÁÁGGTTAANNUULLMMÁÁNNYYOOKK –– KKEELLEETTII PPAARRTTNNEERRSSÉÉGG

Az azeri külpolitika meghatározó ésegyben talán legfontosabb célja a hegyi-karabahi konfliktus mielõbbi megoldása.A mára szinte kizárólag örmények általlakott és de facto államként funkcionálóazerbajdzsáni területen 1988-ban kerültelõször sor fegyveres összecsapásokra azazeriek és az örmények között, amely1991-ben háborúvá eszkalálódott az ak-korra már függetlenné váló Örményor-szág és Azerbajdzsán között. 1994-benugyan fegyverszünetet kötött a két fél,de békét azóta sem. Így gyakorlatilag amai napig háborúban áll egymással a kétország.

Azerbajdzsán a területi integritáshozvaló jogot hangsúlyozva a nemzetköziközösség segítségét kéri a konfliktusmegoldása érdekében. A konfliktuskeze-lésben 1992 óta részt vevõ Minszk Cso-port azonban egyáltalán nem ért el elõ-relépést, a jelenlegi helyzet pedig a befa-gyott konfliktus esetleges újbóli eszkalá-ciójához vezethet. Azerbajdzsán fegyver-kezési kiadásai 2010-re meghaladták Ör-ményország teljes éves költségvetését, ésa retorikában egyre gyakrabban jelenikmeg a konfliktus megoldásának a tárgya-lástól eltérõ „egyéb módja”.4 Az EU sze-repe a konfliktuskezelésben ugyanakkora kaukázusi különmegbízott 2003-as ki-nevezése ellenére is elenyészõ maradt, aszomszédságpolitika pedig egyáltalánnem tartalmaz biztonságpolitikai dimen-ziót, így az sem nyújt megfelelõ módot akonfliktus megoldására.

A keleti partnerség 2009-es elindítá-sa azonban új keretét teremti meg az EUés keleti partnerei közötti kapcsolatok-nak. Kérdés, hogy ez az új lehetõség


Azerbajdzsán számára mit tartogat, mi-ben jelent újat. Megfelelõ-e a keret arra,hogy a korábban meglehetõsen energia-centrikus kapcsolatokat diverzifikálja, ésemellett elõsegítse demokratikus refor-mok meghozatalát? Nyújt-e bármiféleelõrelépési lehetõséget a hegyi-karabahikonfliktus kezelésében? Milyen hozzá-adott értékkel bír a szomszédságpolitikakorábbi irányvonalához képest?

AAzz EEUU ééss AAzzeerrbbaajjddzzssáánn kkaappccssoollaattaaii aazz eeuurróóppaaii sszzoommsszzééddssáággppoolliittiikkaa iinndduulláássááiigg((11999911––22000033))

A Szovjetunió széthullását követõen afrissen függetlenné váló kelet-európai,kaukázusi és közép-ázsiai országok, va-lamint a rendszerváltó közép-európaiakközül az EU figyelme a földrajzi szom-szédság okán is elsõsorban az utóbbiak-ra irányult. A kilencvenes években azunió alacsony szintû partnerségi kapcso-latokat épített ki a poszt-szovjet térségállamaival, amelynek jogi formája a part-nerségi és együttmûködési megállapodásvolt. Ez megalapozta a rendszeres poli-tikai kapcsolatot a két fél között egy mi-niszteri szintû Együttmûködési Tanácsotés egy Parlamenti Együttmûködési Bi-zottságot hozott létre, amelyek fórumotbiztosítottak a rendszeres találkozóknak.A megállapodások célja a demokratikuspolitikai és a piacgazdaságra való áttéréstelõmozdító reformok elõsegítésén túl azEU és az adott ország közötti gazdaságiegyüttmûködés megerõsítése volt. A ki-tûzött célok megvalósítását a TACIS

4 European Dialogue, 'Aliyev: Azerbaijan's defense spending tops Armenia budget', 2010. június 30.http://eurodialogue.org/Aliyev-Azerbaijan-defense-spending-tops-Armenia-budget (Letöltés ideje:2011. május 15.)

OORRSSZZÁÁGGTTAANNUULLMMÁÁNNYYOOKK –– KKEELLEETTII PPAARRTTNNEERRSSÉÉGG 9955

(Technical Assistance to the Common-wealth of Independent States) elnevezé-sû technikai segítségnyújtási és finanszí-rozási eszköz segítette egészen 2006-ig.

Azerbajdzsán és az EU 1996 augusz-tusában írta alá, és 1999 júliusában ra-tifikálta a maga kétoldalú partnerségi ésegyüttmûködési megállapodását, amelyalapján a demokrácia, a nemzetközi ésemberi jogok tiszteletben tartása a part-nerség alapvetõ elemét képezi. Ezen túlaz adott ország függetlenségét, szuvere-nitását és területi integritását a bizton-ság garanciájaként határozza meg.5 Ezekaz elvek minden ilyen kétoldalú megálla-podásban szerepelnek, de a területi in-tegritás hangsúlyozása a hegyi-karabahikonfliktus miatt Azerbajdzsán esetébenkiemelt jelentõséggel bír.

Az ország fontos közlekedési és ke-reskedelmi útvonalak találkozásánál fek-szik Európa és Ázsia határán. A két kon-tinenst összekötõ, a Fekete-tengeren, adél-kaukázusi országokon, a Kaszpi-ten-geren és Közép-Ázsián áthaladó közleke-dési folyosó fejlesztése, a piacok össze-kötése, alternatív útvonalak kiépítése, ésa regionális együttmûködések kialakítá-sa érdekében, valamint azokat támoga-tandó az EU 1993-ban létrehozta aTRACECA (Transport Corridor Europe –Caucasus – Asia) programot, amelynekAzerbajdzsán a kezdetektõl fontos tagja.A közlekedésfejlesztési program mellettAzerbajdzsán 1997-ben kapcsolódott beaz INOGATE (Interstate Oil and GasTransportation to Europe) programba,

amely – ahogy a neve is mutatja – az Eu-rópa felé irányuló kõolaj- és földgáz-szál-lítási útvonalak fejlesztését tûzte ki célul.Az 1994-ben megkötött, az „évszázadszerzõdésének” is nevezett, egy nemzet-közi olajkonzorciumot létrehozó megál-lapodásnak köszönhetõen ekkor márnyugati vállalatok is jelen voltak és vé-geztek feltárásokat Azerbajdzsánban.6

Ettõl kezdve az ország és az EurópaiUnió közötti kapcsolatok alapjává egyér-telmûen a nyersanyagok váltak.

AAzzeerrbbaajjddzzssáánn hheellyyee aazz eeuurróóppaaiisszzoommsszzééddssáággppoolliittiikkáábbaann((22000044––22000099))

Az EU 2004-es eddigi legnagyobb bõví-tési körének közeledtével, és részint alengyel lobbinak köszönhetõen Kelet-Eu-rópa fokozatosan kezdett felértékelõdniaz unió számára, hiszen a bõvítést köve-tõen az addig távoli országok az uniószomszédaivá válnak. Ez új típusú kap-csolatok kialakítását tette szükségessé,amelyek tartalmáról elsõként RomanoProdi, az Európai Bizottság (EB) akkorielnöke beszélt 2002-ben. Erre építveadta ki az EB 2003-ban a „Tágabb Eu-rópa” címet viselõ közleményét, amelybaráti országok körének létrehozásáttûzte ki célul az unió közvetlen szom-szédságában. A közlemény szerint a ba-ráti országok mindenben osztoznakmajd az EU-val, kivéve annak intézmé-nyeit.7

5 'Partnership and Cooperation Agreement', 21999A0917(01)6 Nasser Sagheb & Masoud Javadi, 'Azerbaijan's "Contract of the Century" Finally Signed with Western

Oil Consortium', in: Azerbaijan International, Winter 1994 (2.4) Pages 26-28, 65 http://azer.com/aiweb/categories/magazine/24_folder/24_articles/24_aioc.html (Letöltés ideje: 2011. május 15.)

7 Commission of the European Communities , 'Communication from the Commission to the Council andthe European Parliament, Wider Europe – Neighbourhood; A New Framework for Relations with ourEastern and Southern Neighbours', COM(2003) 104 Final.

Mivel a tervezet csak a közvetlenszomszédokkal foglalkozott, a Kauká-zus, és így Azerbajdzsán is kimaradt a„Tágabb Európa” koncepcióból. Hogy atérség mégis bekerülhetett az európaiszomszédságpolitika keretébe, az a szin-tén 2003-ban elfogadott európai bizton-sági stratégiának köszönhetõ. A straté-gia fõ veszélyforrásként azonosítja a re-gionális konfliktusokat, és kijelenti, hogyaz EU-nak nagyobb figyelmet kell fordí-tania a Dél-Kaukázusra. Erre hivatkozvajavasolta az Európai Bizottság a 2004-ben kiadott, európai szomszédságpoliti-káról szóló stratégiai dokumentumában,hogy a hamarosan létrejövõ szomszéd-ságpolitika a dél-kaukázusi régiót is fog-lalja magába. A javaslat többek között azEU aktív részvételét indítványozta a re-gionális konfliktusok megoldásának elõ-segítésében és a jogállamiság megszilár-dításában.8

A konfliktuskezelésben való uniósrészvétel lehetõségét segíthette volna azugyancsak 2003-ban kinevezett dél-kau-kázusi különmegbízott, akit az EU általadott mandátuma felhatalmazott aMinszk Csoporttal való szoros együttmû-ködésre a hegyi-karabahi konfliktusmegoldása érdekében. Azonban sem aposztot 2003 és 2006 között betöltõHeikki Talvitie, sem az õt követõ PeterSemneby nem tudott érdemi elõrelépéstelérni a Minszk Csoporttal való együtt-mûködésben. Az unió szerepvállalása ele-nyészõ maradt.


A szomszédságpolitikai keret is szere-pet szánt az EU-nak a konfliktus megol-dásában. Az Azerbajdzsánnal 2006-banéletbe lépõ akcióterv, amely öt évre ha-tározta meg az ország által végrehajtan-dó reformokat és a fejlõdés irányait, rög-tön az elsõ stratégiai célként fogalmazzameg a hegyi-karabahi konfliktus békésmegoldásához való hozzájárulást. Ez apont egyébként az örmény akciótervbenis szerepel, bár ott nem ilyen elõkelõ he-lyen. Azonban nehezíti a feladatot, hogyaz EU már itt sem tudott egységes állás-pontot kialakítani a kérdésben. Míg azazeri akcióterv a megoldást az ENSZ ésaz EBESZ vonatkozó döntései alapján, aterületi integritáshoz való jog tisztelet-ben tartása mentén az érintett államok-kal tárgyalva képzeli el, addig az örményakcióterv a népek önrendelkezési jogárahivatkozik, és az érintett felekkel akartárgyalni. Utóbbi tehát Hegyi-Karabahotis partnerként ismeri el a rendezési fo-lyamatban, míg az elõbbi megfogalmazásalapján a de facto állam nem lenne tár-gyaló fél.9

Az unió dél-kaukázusi szerepvállalásátvégigkíséri ez az ellentmondás és a stra-tégiai gondolkodás teljes hiánya. Jól tük-rözi ezt, hogy hét évvel az európai biz-tonsági stratégia elfogadása után, ami na-gyobb regionális szerepvállalást várt azEU-tól, 2010 áprilisában az Európai Par-lament (EP) még mindig egy egységes dél-kaukázusi stratégia kialakításának szük-ségességérõl készít beszámolót.10 Emel-

8 Commission of the European Communities, 'Communication from the Commission, EuropeanNeighbourhood Policy, Strategy Paper', COM(2004) 373 Final.

9 'EU/Azerbaijan Action Plan', http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/action_plans/azerbaijan_enp_ap_final_en.pdf; 'EU/Armenia Action Plan',http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/action_plans/armenia_enp_ap_final_en.pdf (Letöltés ideje: 2011. május 15.)

10 European Parliament, 'Report on the need for an EU Strategy for the South Caucasus', A7-0123/2010,2010. április 23.


lett a szomszédságpolitika sem járt sem-miféle sikerrel a konfliktuskezelés terén.

A szomszédságpolitikai együttmûkö-dés sikeres eleme ugyanakkor egyértel-mûen az energiapolitika területe. Ahogyaz EU számára egyre fontosabbá vált aforrások és a szállítási útvonalak diverzi-fikációja, úgy értékelõdött fel Azerbaj-dzsán szerepe is. 2006-ban az EU általAzerbajdzsánból importált termékek93,3 százaléka ásványi nyersanyag,amelynek értéke 5 082,7 millió euró.2010-re az arány eléri a 99,3 százalékosértéket és a 9 689 millió eurót. Ez ösz-szességében az unióba érkezõ ásványi-nyersanyag-import 2,6 százaléka 2010-ben.11

Az EU és Azerbajdzsán 2006 novem-berében elfogadott egy egyetértési meg-állapodást a köztük lévõ stratégiai part-nerségrõl az energetika területén. Amegállapodás amellett, hogy javítani ésintenzifikálni akarja a kapcsolatokat, cé-lul tûzi ki a jogszabályi környezet euró-pai joghoz való közelítését is. Az útvona-lak diverzifikációja szempontjából megkell említeni a – még mindig csak papí-ron létezõ – Nabucco-projektet, amely-ben Azerbajdzsán mint tranzitország éspotenciális gázszolgáltató is szerepetkaphat.

Miközben az energetikai kapcsolatoktöretlenül fejlõdtek, a szomszédságpoli-

tika nem tudott hozzájárulni Azerbaj-dzsán politikai berendezkedésének de-mokratizálódásához. Sõt, bizonyos te-kintetben a helyzet romlott a szomszéd-ságpolitika indulása óta. A 2009-es nép-szavazás, amely eltörölte a betölthetõ el-nöki ciklusok számára vonatkozó kétsze-ri korlátot, egyes vélemények szerint azttükrözi, hogy Bakut nem érdeklik a de-mokratikus reformok.12 A kormányzatiretorika ezzel szemben mégis az országdemokratikus voltát, az európai értékektiszteletben tartását hangsúlyozza, és sé-relmezi, hogy az EU beleszól az országbelpolitikájába.13 Egyes elemzõk megfi-gyelései szerint a poszt-szovjet országokközül Azerbajdzsánban a legnagyobb akülönbség az állami retorika és a valóspolitikai helyzet között.14

A 2010. novemberi választások nemdemokratikus voltára több választásimegfigyelõ is felhívta a figyelmet, és rá-juk hivatkozva Catherine Ashton, az EUkülügyi és biztonságpolitikai fõképviselõ-je szintén felszólította Azerbajdzsánt,hogy tartsa tiszteletben a demokratikuselveket.15 2011 májusában az EP részé-rõl is született egy az azeri kormányt el-ítélõ nyilatkozat, válaszul arra, hogy a2011-es arab forradalmak ihlette tavasziellenzéki megmozdulásokat a kormányrendre beszüntette, ellenzéki aktivistákatés újságírókat tartóztatott le, miközben

11 European Commission DG Trade, 'Azerbaijan', 2011. március 17. http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113347.pdf (Letöltés ideje: 2011. május 15.)

12 Nona Mikhelidze, 'Eastern Partnership and Conflicts in the South Caucasus: Old Wine in New Skins?',Instituto Affari Internazionali, Documenti IAI 0923, p.6

13 Euronews, 'Persident of Azerbaijan: "Our Patience Has Its Limits"', 2010. február 2.,http://www.euronews.net/2010/02/02/interview-with-ilham-aliyev-president-of-azerbaijan/ (Letöltésideje: 2011. május 15.)

14 Jos Boonstra, 'How serious is the EU about supporting democracy and human rights in Azerbaijan?',ECFR/FRIDE – Democracy Working Papers 02, 2008. május

15 'Statement by EU High Representative Catherine Ashton on the Parliamentary elections in Azerbaijan',A 225/10, 2010. november 8.

korlátozta állampolgárai alapvetõ jo-gait.16 Ilyen és hasonló nyilatkozatokrendre bírálják ugyan Azerbajdzsánt, deaz EU ennél komolyabban eddig nem lé-pett fel a jogtalanságokkal szemben.

MMiibbeenn hhoozzhhaatt úújjaatt aa kkeelleettii ppaarrttnneerrsséégg??

A lengyel–svéd közös kezdeményezéspozitív fogadtatásra talált Azerbaj-dzsánban az állami vezetés és a civilszektor részérõl is. Ennek oka ugyan-akkor meglehetõsen eltérõ volt a kétesetben. Míg a kormányzat a bilateráliskapcsolatok terén megjelenõ új lehetõ-ségeket emelte ki, addig a civilek a mul-tilaterális együttmûködési kereteket ésaz újonnan létrejövõ Civil Society Foru-mot tekintették a program hozzáadottértékének.

Elmar Mammadyarov azeri külügymi-niszter 2009 februárjában három priori-tást jelölt meg Azerbajdzsán számára akeleti partnerségen belül. Ezek a bizton-ság (a hegyi-karabahi konfliktus kezelé-se és a terrorizmus elleni harc), a gazda-ság (energia és azon kívüli együttmûkö-dési területek) és az emberek közöttikapcsolatok (vízumliberalizáció, csere-programok).17 A keleti partnerségugyanakkor nem kínál sem új keretet,sem új eszközt a biztonságpolitikai kihí-vások kezelésére, így nem várható, hogya program hozzá tudna járulni a rende-zéshez. Az uniós szerepvállalás e térenvárható sikertelenségét vetíti elõre az is,


hogy Catherine Ashton a dél-kaukázusikülönmegbízott mandátumának 2011.február 28-i lejártával megszüntette aposztot. Tette mindezt akkor, amikorAzerbajdzsán egyre inkább szorgalmaz-za az unió szerepvállalását a rendezés-ben.

A poszt eltörlésével kapcsolatos leg-nagyobb probléma, hogy a bizottságiképviseletek nem tudják pótolni a külön-megbízottat, aki, szemben az EB képvi-selõivel, nem kötõdött egy országhozsem, így szabadabban utazhatott a régi-óban, egy személyben tudta képviselni azEU-t regionális kérdésekben, és közvet-lenül a fõképviselõnek tartozott felelõs-séggel. Jelenleg még nem világos, hogyaz EU hogyan, milyen kapcsolatokon ke-resztül fog megjelenni a konfliktus meg-oldásának elõsegítésében. A biztonságidimenzióhoz való hozzájárulásra tehátjelen pillanatban sem a keleti partnersé-gen keresztül, sem más formában nemlehet számítani.

BBiillaatteerráálliiss kkeerreett

A keleti partnerség biztosít lehetõséget agazdasági együttmûködés szélesítésére.Részben ezt a célt szolgálja a partnersé-gi és együttmûködési megállapodást fel-váltó társulási megállapodás megkötése,amely szélesebb és mélyebb együttmûkö-dést alapoz meg. Az elõkészítõ tárgyalá-sok 2010 júliusában meg is kezdõdtekAzerbajdzsánnal, és 2011 májusábanmár a hatodik tárgyalási körön van túl azország. A tárgyalások és így az új meg-

16 RFE/RL, 'European Parliament Slams Azerbaijan On Rights', 2011. május 12.http://www.rferl.org/content/european_parliament_azerbaijan_human_rights_press_freedom/24099582.html, (Letöltés ideje: 2011. május 15.)

17 Wojna, Beata & Mateusz Gniazdowski (eds.) (2009), 'Eastern Partnership: The Opening Report',(Warsaw: The Polish Institute of International Affaires), p.60


állapodás tartalmáról azonban nincseneknyilvánosan elérhetõ dokumentumok.

A KP a társulási megállapodás része-ként egy mély és átfogó szabadkereskedel-mi térség (Deep and Comprehensive FreeTrade Area, DCFTA) kialakítását is lehetõ-vé teszi az EU és a partnerország között.A DCFTA több mint egy egyszerû szabad-kereskedelmi megállapodás, ugyanis a vá-mok és a kvóták elengedése mellett har-monizációval is együtt jár. Az EU a DCFTA-tárgyalások megkezdésének feltételéül apartnerország WTO-tagságát szabta, ezértAzerbajdzsán esetében – WTO-tagság hí-ján – ez az együttmûködési forma egyelõ-re nem valósítható meg. Ennek ellenére azazeri kormány érdeklõdését fejezte ki töb-bek között a vámrendszerek területén va-ló együttmûködésben, a kedvezõ vállalko-zói környezet kialakításában és a korrup-ció elleni küzdelemben.18 Az EU-val valógazdasági együttmûködés pedig idõvelhozzásegítheti az országot a WTO-tagságelnyeréséhez.

A harmadik azeri prioritás, az embe-rek közötti kapcsolatok területén a KPszintén rendelkezik hozzáadott értékkel– bár azt meg kell jegyezni, hogy a ví-zumliberalizáció megoldható lett volna az eredeti szomszédságpolitikai keretbenis (ld. Ukrajna). A vízumliberalizációt,amely egyszerûbbé tenné az EU-ba valóutazást az azeri állampolgárok számára,szintén hosszú tárgyalássorozat elõzimeg. Ennek megkezdése egyelõre még

várat magára, de José Manuel Barroso2011. januári bakui látogatása soránmár szóba került, hogy a tárgyalásokathamarosan meg lehet kezdeni.19

Ugyancsak ezen a látogatáson fogad-tak el egy egyetértési memorandumot azátfogó intézményépítési program elindí-tásáról, amelyre 19 millió eurót fordítmajd az EU. E program, mintegy szoci-alizációs eszközként, a partnerországokadminisztratív kapacitásainak fejlesztéséttûzi célul, felhasználva ehhez a korábbana Twinning program keretében szerzetttapasztalatokat is. Ez az eszköz lehetõ-séget biztosíthat demokratikus intézmé-nyi reformok elõmozdítására, ám az el-sõsorban az azeri partner hajlandóságá-tól függ majd. A 2011. januári találko-zón az energetika területén is újabb elõ-relépés történt. A felek elfogadtak egy,a déli gázfolyosó létrehozásáról szóló kö-zös nyilatkozatot.

Ugyan a 19 millió euró relatíve kevés-nek tûnhet, de nem szabad elfelejteni,hogy Azerbajdzsán esetében a szomszéd-ságpolitika keretében nyújtott anyagi tá-mogatás már most sem kerül teljes mér-tékben felhasználásra. A 2010-es ProgressReport alapján az abban az évben felhasz-nálható 26 millió euró helyett mindössze7 millió eurót hívott le az azeri kormány.20

Az Európai Számvevõszék által 2011 janu-árjában készített riport szintén azt mutat-ta, hogy Baku nem érdeklõdik az unió ál-tal nyújtott pénzügyi támogatás iránt.21

18 Ibid.19 'Statement by President Barroso following his meeting with Ilham Aliyev, President of Azerbaijan',

SPEECH/11/14, 2011. január 13.20 Leila Alieva, 'Azerbaijan and Eastern Partnership: partnership through empowerment', 2011. január

25., http://www.easternpartnership.org/publication/2011-01-25/azerbaijan-and-eastern-partnership-partnership-through-empowerment (Letöltés ideje: 2011. május 15.)

21 European Court of Auditors, 'Is the New European Neighbourhood and Partnership InstrumentSuccessfully Launched and Achieving Results in the Southern Caucasus (Armenia, Azerbaijan andGeorgia)?', Special Report No 13, 2010

Így Azerbajdzsán részérõl nem jelentkezikaz a keleti partnerséggel szemben olygyakran megfogalmazott kritika, misze-rint a keret nem biztosít elegendõ anyagiforrást céljai megvalósításához.

AA cciivviill sszzeekkttoorr mmiinntt úújj sszzeerreeppllőő

Az elsõdleges probléma tehát nem az el-érhetõ források mennyisége, hanemazok elosztása. Bár a jelentõs olaj- ésgázbevételeknek köszönhetõen az államszámottevõ uniós forrásokat hagy érin-tetlenül, az így feleslegessé váló támoga-tások átcsoportosítása a máig komoly fi-nanszírozási gondokkal küzdõ civil szek-tor felé nem megoldott a jelenlegi finan-szírozási keretben. Az európai szom-szédsági és partnerségi eszközzel (Euro-pean Neighbourhood and PartnershipInstrument, ENPI) kapcsolatos másik ki-fogás, hogy csak állami jóváhagyássalhasználható fel. Amennyiben tehát a civilszektor támogatása ellenkezik a kor-mány szándékaival, az ENPI-t nem leheterre a célra fordítani.

Azerbajdzsánban a civil szektornakszüksége van külsõ támogatásra, még haúgy is tûnik, hogy arra lenne saját, azeriforrás is. Az „Állami támogatás NGO-krészére” (State Support for NGOs) nevûprogram elkülönített ugyan forrásokataz azeri civilek részére, ezt azonban akormányzathoz közeli civil szervezetei-nek (Government-Organized Non-Go-vernmental Organization, GONGO) pat-ronálására és a civil szektor kontrollálá-sára használja. A KP ugyan nem oldjameg a civil szektor finanszírozási gond-jait, azonban a Civil Society Forum (CSF)


létrehozásával új lehetõség nyílik a civilszektor számára, hogy beleszólhasson apolitika alakításába. A valódi NGO-k te-vékenységét ugyanakkor nehezíti, hogy aCSF-hez tartozó nemzeti civil fórumokona GONGO-kkal kell vetélkedniük.22

A civilek bevonása a konzultációkba,valamint a nem-állami szereplõk részvé-tele a multilaterális platformokon elmé-letileg lehetõvé tenné, hogy az eddig ki-zárólag bilaterális tárgyalási folyamatoktranszparensebbé válhassanak. A gya-korlat ugyanakkor eddig nem ezt mutat-ja: a társulási megállapodás tárgyalásai-nak részletei változatlanul nem nyilváno-sak.

MMuullttiillaatteerráálliiss kkeerreett

A multilaterális keret elõtt álló egyik leg-nagyobb kihívást az okozza, hogy Azer-bajdzsán nem kíván együttmûködni Ör-ményországgal, amíg utóbbi megszálló-ként állomásozik a területén.23 A két or-szág konfliktusa erõsen megnehezíti,hogy valóban ki tudjanak alakulni regio-nális együttmûködések a keleti partner-ségen belül. Ha csak az ország klasszi-kus prioritásaiból és a korábbi együtt-mûködésekbõl indulunk ki, a tematikusplatformok közül Azerbajdzsán alapve-tõen a harmadik, energiabiztonsággalfoglalkozó platform beindításában ésmûködésében lenne igazán érdekelt. Azeredeti tervek szerint két zászlóshajó-projekt indulna a platform felügyeletealatt: a „Regionális energiapiacok ésenergiahatékonyság”, valamint a „Délienergiafolyosó” projekt. Az elõbbi elin-dításáról 2009-ben döntöttek a partne-

22 Alieva, op.cit.23 Tahir Taghizade, Amb., 'The European Union's Eastern Partnership: What Does It Offer Azerbaijan?',

Azerbaijan In The World, ADA Biweekly Newsletter Vol. 2, No. 13, 2009. július 1., p.3


rek, az utóbbi azonban változatlanulcsak terv, nem szerepel a platform2009–2011-es munkatervében sem.24

A 2011 januárjában José ManuelBarroso és Ilham Alijev által aláírt közösnyilatkozat a déli energiafolyosó kialakí-tásáról viszont talán hozzájárulhat azászlóshajó-projekt beindításához is.

A platformok mellett az ország résztvesz a 2011 májusában elindítottEuronest Parlamenti Közgyûlésen is,amely egy konzultatív fórum az öt kele-ti partner parlamentjeinek képviselõi ésaz Európai Parlament képviselõi között.Belorusszia részvétele a közgyûlésen so-káig kérdéses volt, majd a 2010. decem-beri választásokat követõen az EU úgydöntött, hogy Minszk nélkül indítja be aformációt. Noha a választások tisztaságaAzerbajdzsán esetében is rendszeresenvitatott, az azeri képviselõk részvételesoha nem volt kérdéses.

KKoonnkkllúúzziióó

Összegzésül elmondhatjuk, hogy a keletipartnerség ugyan hozott újdonságokatAzerbajdzsán számára, de az ország leg-fontosabb külpolitikai prioritásához, ahegyi-karabahi konfliktus megoldásáhoznem tud hozzátenni, hiába hangsúlyozzaebbéli reményét az azeri kormány. Azegyelõre még befagyott konfliktus kö-vetkeztében a multilaterális platformonlegjobb esetben is csak lassú elõrelépés-re számíthatunk. A keleti partnerségenbelüli EU–azeri kapcsolatok vonatkozá-sában tehát a továbbiakban is a bilaterá-

lis együttmûködési keretekben, és a mármegszokott energiapolitikai területenvárhatunk komolyabb fejlõdést. A gazda-sági kapcsolatok diverzifikációjára Azer-bajdzsán részérõl mutatkozik nyitottság,és az új szomszédsági keret is biztosít er-re lehetõségeket. Az elmúlt két év alap-ján azonban még nem látni eredménye-ket e téren.

A KP által bevezetett átfogó intéz-ményépítési program talán hozzájárulhata demokratikus intézményi reformok-hoz, de az azeri vezetés alapvetõen nemérzi úgy, hogy politikailag az EU elvárá-saihoz kellene idomulnia. Mivel nincsenszüksége az ENPI-n keresztül folyósítotttámogatásra, az EU részérõl ez sem bírösztönzõ erõvel. A civil szektor szerepé-nek növelése viszont, amely egyúttal aKP újdonsága is, esetleg hozzájárulhategy alulról jövõ demokratizálódási folya-mat elindításához. Ehhez azonban min-denképp a szektor közvetlen támogatá-sára lesz szükség, amit a jelenlegi szom-szédságpolitikai keret nem tesz lehetõvé.Amennyiben az EU támogatni akar egyilyen folyamatot, a kormánnyal szembe-ni erélyesebb fellépésre is szükség lenne.Jelen körülmények között azonban Azer-bajdzsán – kezében az energiakártyával– nem kényszeríthetõ demokratikus re-formok bevezetésére, és nem gyõzhetõmeg azok meghozataláról. Azerbajdzsánjó példa arra, hogy a pragmatikus érde-kek hogyan írják felül az EU által a szom-szédságpolitikában propagált értékalapúpartnerséget. Keleti partnerség ide vagyoda, ebben nem várható változás a kö-zeljövõben sem.

24 Eastern Partnership Platform 3 – Energy Security, 'Core objectives and Work Programme 2009–2011'

�

FFeehhéérroorroosszzoorrsszzáágg ééss aazz EEuurróóppaaiiUUnniióó ppoolliittiikkaaii kkaappccssoollaattaaii ééss aazzookk kkeerreetteeii

Az Európai Unió a többi posztszovjet or-szághoz hasonlóan Fehéroroszországszámára is felkínálta a partnerségi ésegyüttmûködési megállapodás lehetõsé-gét, azonban, bár ezt a felek 1996-banaláírták, az unió részérõl azóta sem ra-tifikálták. Az ország, amely Európa utol-só diktatúrájaként él a köztudatban, atöbbi európai posztszovjet államétól me-rõben eltérõ útvonalat, fejlõdési pályátválasztott. Mindez akadályozta az érde-mi kapcsolatok kialakítását az EurópaiUnióval, hiszen a minszki vezetés politi-kája nem törekszik az európai értékek,köztük is elsõ helyen a demokráciára ésaz emberi jogokra vonatkozó normákbetartására. Ennek következtében egy


1997-es tanácsi (General Affairs andExternal Relations Council, GAERC – Ál-talános Ügyek és Külkapcsolatok Taná-csa) döntés értelmében az uniós segít-ségnyújtás kizárólag a humanitárius és aregionális projektekre terjedhet ki, közü-lük is csak azokra, amelyek az ország de-mokratizálódási folyamatát erõsítik. En-nek ellenére Fehéroroszország 1991 és2004 között 221 millió eurónyi támoga-tásban részesült az EU-tól, 2005–2006folyamán pedig további 8 millió euróhozjutott a TACIS-programon keresztül.2004-tõl a támogatás a civil szférára, azoktatási együttmûködésre, valamint acsernobili katasztrófa következményei-nek elhárítására fókuszál. Cél továbbá azemberek közti kapcsolatok építése azunió határain átnyúló formákban (tudo-mányos cserék, ösztöndíjak fiataloknak,kapcsolatépítés a kis- és középvállalko-

LLUUDDVVIIGG ZZSSUUZZSSAA**

Fehéroroszország – a keleti partnerség „fekete báránya”

* A szerzõ az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos fõmunkatársa, az akadémiaköziMagyar–Ukrán Közös Társadalomtudományi Tanács magyar tagozatának koordinátora.

Fehéroroszország a keleti partnerség „fekete báránya” abban az értelem-ben, hogy egyedüli nem teljes értékû résztvevõje a kezdeményezésnek. Azország mégis üdvözölte bekerülését az öt másik európai posztszovjet államalkotta csoportba, hiszen ez egyrészrõl diplomáciai elszigeteltségének egy-fajta oldódását jelenti számára, másrészrõl az uniós kapcsolatok javulásaenyhítheti az ország egyoldalú orosz relációs gazdasági függését is. Az Eu-rópai Unió számára a fehérorosz partnerség nagy kihívás, hiszen nem köny-nyû megtalálni az egyensúlyt a partnerségben az állami vezetéssel való kény-szerû kommunikáció és az Európa utolsó diktatúrája felé sugárzandó nega-tív értékítéletek szükségessége között. A keleti partnerség más oldalról esz-köz lehet az unió számára, hogy az európai értékeket beszivárogtassa azországba, hiszen a civil társadalom a kezdeményezés aktív szereplõje belo-rusz oldalról is. 2011 tavasza végén, az országban kibontakozott valutavál-ság okán egész Európa különös figyelemmel tekint Fehéroroszországra, s aválság következtében elõálló új helyzetbõl fakadó különbözõ jövõképekre.


zókkal stb.) Az Európai Unió azonban ne-hézségekbe ütközik a támogatások NGO-khoz való eljuttatásában, a belorusz kor-mány 2002-es, a nemzetközi támogatá-sokra vonatkozó intézkedései következ-tében. A köztudatban Fehéroroszországés az EU kapcsolatairól leginkább azelõbbi magas rangú vezetõinek unióbólvaló kitiltása él. Ugyanakkor sikeresnekmondható az együttmûködés a határke-zelés, a drog- és embercsempészet terén,valamint a csernobili erõmû-katasztrófakövetkezményeivel kapcsolatos segítség-nyújtásban.1

Az ország ugyan részese az euró-pai szomszédságpolitikának (EuropeanNeighbourhood Policy, ENP), azonbancsak korlátozottan. Az uniós források2007-tõl Fehéroroszország esetébencsakúgy, mint a többi szomszédos államvonatkozásában az ENPI (EuropeanNeighbourhood and Partnership Instru-ment, európai szomszédsági és partner-ségi eszköz) intézményén keresztül ér-keznek. A 2007–2011-es idõszakra vo-natkozóan az ország számára mindössze46,07 millió eurónyi támogatást ítélt azunió, 70 százalékban a szociális és a gaz-dasági fejlõdés, 30 százalékban pedig ademokratikus fejlõdés és a „jó kormány-zás” céljaira. Mindazonáltal Fehérorosz-ország számára potenciálisan mindazrendelkezésre áll, amit a többi európaiposztszovjet országnak kínál az EU,azonban az említett területeken való ér-demi változásokhoz kötötten. Brüsszelezt 2006-ban egy úgynevezett „Non-paper”-ben fogalmazta meg, amely a kö-vetkezõ címet viselte: „Mit hozhat az Eu-rópai Unió Fehéroroszország számára?”Lényegében mindazt, amit az ekkor már

mûködõ európai szomszédságpolitikakeretei között kínált. Az írás elsõdlegescélja a lakosság megszólítása volt, így aztfejtette ki, hogy a fehérorosz emberekéletében milyen pozitív változásokkal jár-na, ha fejlõdnének az ország kapcsolataiaz unióval, és elérnék azt a szintet, ame-lyet a szomszédos államok, például Uk-rajna vagy Moldova. E mellé fektette lemindazon elvárásait, amelyeket a minsz-ki vezetés oldalán szükségesnek ítélt.2

Az EU–fehérorosz kapcsolatok örökdilemmája a hivatalos vezetéssel vagy azellenzékkel történõ kapcsolatépítés.Amennyiben ugyanis az EU a többi kap-csolatrendszeréhez hasonlóan ebben azesetben is a hivatalos vezetést tekintipartnerének, ezzel mintegy legitimálja abelorusz vezetést. Azonban az uniós gya-korlat nem felkészült egy ettõl eltérõkapcsolatrendszer formálására, amit je-len esetben az is nehezít, hogy a beloruszellenzék igen megosztott, többnyire nin-csenek egyértelmû vezéralakjai, s a kö-zülük való választás nyilvánvalóan prob-lematikus. Elméleti lehetõségként kínál-kozik ugyanakkor az EU számára azegyüttmûködés kialakítása általában a ci-vil szférával, ezt azonban a minszki ve-zetés részérõl nehezítik akadályok.

AAzz EEUU––ffeehhéérroorroosszz ggaazzddaassáággiikkaappccssoollaattookk

Habár a politikai kapcsolatok meglehe-tõsen visszafogottak és súlyos problé-mákkal terheltek, a gazdasági kapcsola-tok természetesen élnek, mûködnek akét partner között. Fehéroroszországgazdasági súlya az EU számára marginá-

1 Country Strategy Paper 2007-2013 (Belarus)2 Non-paper (2006)

lis,3 fordítva azonban már más a hely-zet, Oroszország után az unió Belorusz-szia második legjelentõsebb kereskedel-mi partnere. 2009-ben az EU volt az or-szág legjelentõsebb külsõ piaca közel 44százalékos részaránnyal, miközbenOroszország súlya csak 31,5 százalékotért el. Az adott évben a keleti partnerekközül csak Moldovában volt ennél maga-sabb részarányú az unióba irányuló kivi-tel. Ugyanekkor az Európai Unióra esetta belorusz behozatal mintegy 23 száza-léka. Importoldalon – leginkább az ener-giaszámlával magyarázhatóan – tovább-ra is Oroszország dominál, 2009-benközel 60 százalékos súllyal. Az EU-bólelsõsorban gépek, berendezések és köz-lekedési eszközök érkeznek az ország-ba, míg Fehéroroszország – többnyireorosz importon alapuló – energiahordo-zókat, vas- és acélárut, mezõgazdaságitermékeket, valamint vegyipari termé-keket szállít legnagyobb arányban azuniós piacokra.4 Emellett az európai uni-ós cégek tõkebefektetései sem elhanya-golhatók az országban, például a gép-iparban.

Az utóbbi években egyre jobban tet-ten érhetõ az a minszki szándék, amelyigyekszik enyhíteni az orosz függést,több lábra helyezni a gazdaságot, s mé-lyíteni a kapcsolatokat például Kínával,Venezuelával, Iránnal, vagy akár az Eu-rópai Unióval és az Amerikai Egyesült Ál-lamokkal. A kapcsolatépítés az elõbbi há-rom országgal elsõsorban politikai indít-tatású, de van gazdasági eleme is. Vene-zuela és Irán fegyvervásárlók, Belorusz-sziának pedig olajtermékek kellenek.(Ezeket Odesszából vonattal tudják szál-


lítani.) Kína olcsó árut és hitelt, de poli-tikai támogatást is ad. Jelenleg azonbanleginkább az EU, sõt az USA felé orien-tálódnának. Asztanában Hillary Clintonés a belorusz külügyminiszter közös dek-larációt írt alá, amely az emberi jogok-ról, az urániumról, a nukleáris erõmûveképítéséhez nyújtott amerikai segítségrõlszólt.5

FFeehhéérroorroosszzoorrsszzáágg ééss aa kkeelleettii ppaarrttnneerrsséégg

Belorusszia ugyan elméletileg részesevolt az ENP-kezdeményezésnek, azon-ban a visszafogott uniós kapcsolatrend-szerrel magyarázhatóan rá nézve nemkészült akcióterv, ami behatárolja az or-szág uniós támogatásának nagyságát ésterületeit is. A keleti partnerségi prog-ramba való beemelése ezen a helyzetenmindenképpen javított, hiszen bár rész-vétele nem teljes értékû, legalábbis amultilaterális projektekbe bekapcsolód-hat. A keleti partnerség, meglepõ mó-don, de mégis egy csoportba sorolta azországot olyan, az uniós kapcsolatrend-szerben élen járó államokkal, mint Ukraj-na, Grúzia vagy Moldova. Sokak szerintéppen ezért a keleti partnerség legfõbbnyertese meghirdetésekor Belorussziavolt.

A keleti partnerség program, s általá-ban az uniós kapcsolatrendszer holtpont-ról történõ kimozdulása ugyanakkorgazdasági okok miatt is igen jól jött aminszki vezetésnek. Az ország már évekóta erõs orosz gazdasági expanziós nyo-más alatt állt, s ennek tudható be, hogy

3 2010-ben 41. partnerként mindössze 0,3%-os részarány jutott rá a teljes uniós külsõ áruforgalomból.4 Eurostat5 Melyantsou (2011)


a gazdasági válság körülményei közöttmég inkább felerõsödtek az egyoldalúorosz függés elkerülését célzó törekvé-sei. Át(fel)értékelõdött a külföldi – nemorosz eredetû – befektetések és hitelek,segélyek jelentõsége.6 Az EU–beloruszkapcsolatok 2008 õszén lényeges javulá-son mentek át, a felek kölcsönös enged-ményekkel tették lehetõvé ezt a közele-dést. Mindezzel összefüggésben a rezsim2008 októbere és decembere közötttöbbet tett a demokratikus és emberi jo-gok érvényre jutásáért, mint a korábbiévek alatt összesen,7 azonban mint utóbbkiderült, egyrészt csak ideiglenesen,másrészt pedig korántsem a korábbiirányvonal megváltoztatásának komo-lyabb szándékával, sokkal inkább rövidtávú érdekbõl. Ez azonban segíthette Be-lorusszia beemelkedését abba a körbe,amelybe az EU-val való intézményes kap-csolatrendszer kelet-európai éllovasaitartoznak. Belorusszia elsõsorban a gazdasági együttmûködés intenzifikáló-dását,8 a gazdasági és a környezeti szab-ványok uniós segítség melletti javulását,technikai (konzultációs) segítséget, má-sodsorban pedig vízumliberalizációs esé-lyeket várt az új programtól. Konkrétankifejezte érdeklõdését a kereskedelem,az energetika, a közlekedés, a határmenti bûnözés elleni harc, a környezetiés az agrárkérdésekben való együttmû-ködés iránt is. S mindemellett természe-tesen azt remélte, hogy az ország rész-vétele kifelé is demonstrálja, hogy az EUelfogadta partnerként, s ezzel kikerült a

korábbi diplomáciai elszigeteltségbõl.9 Akormányzat, a hivatalos Minszk egyfajtalegitimitást kapott. A szankciók visszavo-nása, és az uniós tisztségviselõk látoga-tása a 2010-es választás elõtt igen jól jötta rezsimnek. Az EU-val való szorosabbegyüttmûködés azért is fontos, mert ál-tala az ország vezetése azt reméli, hogyközelebb kerülhet az Európai Újjáépítésiés Fejlesztési Bank vagy az Európai Be-fektetési Bank forrásaihoz is.

Az ország vezetése a kapcsolatrend-szerben az egyenlõ alapon való együtt-mûködés szükségességét hangsúlyozza.Fontosnak tartja a keleti partnerség re-gionális – vagy multilaterális – dimenzi-óját, s már a kezdetekkor közös infra-strukturális projekttervekkel (pl. autópá-lya-építések, kikötõfejlesztések, energe-tikai együttmûködés) fordultak az ukránelnökhöz.10 Több konkrét projektelkép-zelést benyújtottak Brüsszelnek, ezekreazonban mind ez ideig nem kaptak vá-laszt. Ezt Fehéroroszországban egyéb-ként az unión belüli transzparencia hiá-nyának minõsítik.11

Az ország számára igen fontos, hogyaz unió az emberek közötti kapcsolatoképítésének szolgálata jegyében ígéretettett: Belorussziával is elkezdi a vízum-könnyítési tárgyalásokat, ebben az eset-ben is a visszafogadási egyezmény aláírá-sához kötötten. Az ország technikailagegyébként kész is erre a változásra.

Belorusszia civil szervezetei egyikei alegaktívabbaknak a keleti partnerségprogram által elindított civil fórumban. E

6 Az ország az IMF-fel való tárgyalásokra is rákényszerült, mivel innen is hitelt kért.7 Rácz (2009)8 Ez belorusz elemzõi körök szerint elsõsorban és leginkább anyagi forrásokat jelent. Lásd pl. Melyantsou

(2011)9 Wojna-Gniazdowski (2009)

10 Wojna-Gniazdowski (2009)11 Melyantsou (2011)

téren – egy-egy kiemelt esemény helyett– folyamatos párbeszéd kialakítására tö-rekednének.

Azonban az autoriter vezetés ténye ésaz EU–belorusz együttmûködés relatívintenzifikálódása között feszülõ ellent-mondást mi sem tükrözi jobban, mint aza tény, hogy az egyébként az államoklegfelsõbb vezetõinek jelenlétét megcél-zó prágai keleti partnerségi csúcsonLukasenko elnök mégis nemkívánatosszemély volt, s õ, értve a jelbeszédbõl,nem is vett részt az ünnepélyes ceremó-nián.12 Nem véletlen az sem, hogy a be-lorusz ellenzék nem fogadta osztatlan lel-kesedéssel az ország beemelését az újkezdeményezésbe, mondván, Brüsszelezáltal legitimálja az autoriter vezetést.A civil szféra azonban, úgy tûnik, támo-gatja országa részvételét az uniós prog-ramokban, s nemcsak a vezetés, de a la-kosság is kedvezõen fogadta a keletipartnerség programba való bekerülést.Érdekesség, de korántsem véletlen, hogya lakosság széles körû tájékoztatást ka-pott a keleti partnerségrõl, s annak vél-hetõen nagyobb az ismertsége a polgá-rok körében, mint például Ukrajnában. Aminszki vezetés ugyanis ezzel kívánta de-monstrálni az orosz ellensúly megalkotá-sát, általában az ország korábbi elszige-teltségének lazulását, és tudatosan töre-kedett a keleti partnerség médiában va-ló megjelenítésére.

KKéérrddéésseekk aazz EEUU––ffeehhéérroorroosszzkkaappccssoollaattookk jjöövvőőjjee kköörrüüll

2011 tavaszán, alig valamivel a világgaz-dasági válság hatásainak erõteljes jelent-kezését követõ szerény kilábalás után,


Fehéroroszországban újabb komoly gaz-dasági krízis jelei mutatkoztak. A rend-kívül súlyos valutaválság néhány, nempusztán gazdasági kérdést is felvet. Aválságból való kilábaláshoz a legkézen-fekvõbb segítséget ugyanis az az Orosz-ország nyújthatja, amelyiktõl való egyol-dalú függése csökkentésén a minszki ve-zetés az elmúlt években következetesendolgozott. Kérdéses, hogy mit tehet eb-ben a helyzetben az Európai Unió, amelymaga is belsõ gazdasági nehézségeivelvan elfoglalva? Amennyiben azonban azorosz segítség megérkezik, ez hosszabbtávon eldöntheti Belorusszia orientálódá-sának kérdését. Fehéroroszország máregyébként is tagja egy Oroszország kö-rül szervezõdõ integrációs magnak,amely legújabb fejleményként 2010-benvámunióvá fejlõdött, s a 2011. tavaszitovábbi orosz irányú elkötelezõdés min-den bizonnyal erõsítheti majd az Orosz-országgal formálódó gazdasági-politikaiszövetséget, s gyengítheti az EurópaiUnió mozgásterét. Ráadásul, bár Fe-héroroszországban nagy becsben tartjáka keleti partnerség országainak körébevaló bekerülést, annak konkrét eredmé-nyeivel már elégedetlenek. Lassúnak, ne-hézkesnek vélik a folyamatokat, nem lát-ják a konkrét perspektívát, szeretnénekbekerülni a bilaterális együttmûködésiformába is, nemcsak a multilaterális ko-operációban részt kapni. Idõnként azt isfelvetik, hogy az EU nem egyenlõ mér-cével mér, hiszen a szintén autoriter ve-zetésû Azerbajdzsánnal például maga-sabb szinten és jóval szélesebb frontonformálja kapcsolatait. Az unió oldalárólviszont az jelenthet nehézséget a Belo-russziával való kapcsolatépítés során,hogy esetében – egyelõre – a tagsági

12 Ludvig (2009)


perspektíva igénye nem jelent húzóerõt,motivációs eszközt. Folyamatos problé-ma az autoriter vezetés kezelése is. Azuniónak következetesebbnek kellene len-

nie, hiszen idõnként indokolatlanul nagyengedményeket tesz a belorusz rezsim-nek, amit a vezetés az EU gyengeségé-nek tekint.

IIrrooddaalloomm

Country Strategy Paper (2007–2013) and National Indicative Program(2007–2011), Belarus

Ludvig Zsuzsa (2009): A világgazdasági válság hatása az európai szomszédságpoli-tikára. Kézirat. MTA Világgazdasági Kutatóintézet

Non-paper. What the European Union could bring to Belarus? EuropeanCommission, Brussels (2006)

Melyantsou, Dzianis (2011): Eastern Partnership: Belarus’s Experience andExpectations. Megjelenés alatt, in: East European Studies No.3. Budapest,MTA Világgazdasági Kutatóintézet

Rácz András (2009): Az EU Belarusz-politikája – ahogyan Minszkbõl látják. In: Orosz-ország, az Európai Unió és a közös szomszédság. Kelet-Európa TanulmányokV. szám, Budapest, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 89–116. o.

Wojna, Beata–Gniazdowski, Mateusz, szerk. (2009): Eastern Partnership: TheOpening Report. The Polish Institute of International Affairs

http://europa.euhttp://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113351.pdf

11.. AA mmoollddoovvaaii bbeellppoolliittiikkaa ééss aa kküüllppoolliittiikkaaii oorriieennttáácciióó öösssszzeeffüüggggéésseeii

A Moldovai Köztársaság mérete, lakos-ságszáma, illetve gazdasági potenciáljaellenére az ország bel- és külpolitikájaszámos érdekes elemmel szolgál. A bo-nyolultnak látszó mozaik külkapcsolativetületében tradicionálisan szerepel aRomániával való kapcsolat, az euroatlantiorientáció, az Oroszországgal, illetve Uk-rajnával való viszony, míg – ezek mint-


egy leképezõdésével – a belpolitikában amoldovai identitás elfogadása, a románés az orosz–ukrán történelmi közösség,az egyedülállónak számító gagauz auto-nómia, illetve az újraegyesítés, ismertebbnevén a Dnyeszter-mellék térségének ke-zelése mentén lehet felvázolni az egyespártpolitikai törésvonalakat.

Az elmúlt években az alkotmányos be-rendezkedés, valamint az ellentétes poli-tikai oldalak kompromisszumképtelensé-ge folytán parlamenti választások soroza-tát megélõ országban azonban kisebb

Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapok észak-afrikai eseményei, az „arabtavasz” elvonta a figyelmet a keleti partnerségben részt vevõ országokeurópai uniós törekvéseirõl, érdemes egy pillanatra elidõzni az uniósszomszédságpolitika keleti dimenziójában egy olyan ország aktuális hely-zeténél, amely, ha nem is gazdasági potenciálja vagy lakossága révén, depolitikai helyzete miatt mindenképpen kifinomult diplomáciai érzéket igé-nyel. Moldovát és integrációs törekvéseit, mint a keleti partnerség egyikkisebb országának fejlõdési lehetõségeit, a legtöbben sokáig csak „ukránszemüvegen” keresztül értelmezték. Az elmúlt évek, a „minden unióbatörekvõ országot érdeme szerint kell vizsgálni” elv tényleges érvényesü-lése azonban megmutatták, hogy Moldova akár önállóan is képes lehetaz elõrehaladásra – igaz, uniós tagországok, például Románia, Lengyel-ország és Magyarország tényleges és politikai támogatásával. A 2009–2010-es belpolitikai csatározások idején a külföldi anyagi források meg-nyíltak az ország képességeinek fejlesztése elõtt, ám kérdés, hogy a Mol-dovai Köztársaság mennyiben képes élni a lehetõségekkel. Pártok és vá-lasztóik mindenesetre nagy várakozással tekintenek a június 5-ei helyha-tósági választások elé, amelynek eredményei fontos fokmérõi lehetnek amásodik Filat-kormány és a mögötte mûködõ kormánykoalíció munkájá-nak. A tanulmány a moldovai bel- és külpolitikai összefüggések felvázo-lása után áttekintést kíván nyújtani a Moldovába érkezõ uniós források-ról, azok felhasználásáról, valamint felvázolja a keleti partnerség parla-menti vetületének szárnypróbálgatásait, végül pedig a moldovai viszo-nyok és az európai integrációs folyamatban elõrébb járó Nyugat-Balkánországainak fejlõdését hasonlítja össze.

KKOOVVÁÁCCSS KKRRIISSZZTTIIÁÁNN––SSZZEEKKRRÉÉNNYYEESS ÉÉVVAA**

Moldova és az európai integráció: aktualitások és nyugat-balkáni párhuzamok

* A szerzõk a Magyar Országgyûlés Külügyi Hivatala EU Fõosztályának munkatársai.


vagy nagyobb intenzitással, de mindegyikkormányzóképes politikai erõ támogatjaaz Európai Unió felé való törekvést. Eb-ben a tekintetben az elsõ és a második Fi-lat-kormány eddigi tevékenysége minden-képpen pozitívan értékelhetõ az elmúltközel két évben. A politikai és gazdaságiértelemben vett, illetve általánosságban aparlamenti plurális demokrácia építése ésmûködése finomhangolása tükrében vizs-gált fejlemények mögött azonban számoskérdés vár még megoldásra.

11..11.. AAzz aallkkoottmmáánnyyooss pprroobblléémmaa ééss kköövveettkkeezzmméénnyyeeii

A fordulópontot a 2009. április 5-ei par-lamenti választások után kialakult politi-kai válság jelentette. Az akkori választá-sokon (a pártokról és a mandátumokrólaz 1. táblázat tájékoztat részletesen) aközel tíz éve már kormányzó Kommunis-ta Párt (KP) gyõzött, ám a választásieredmények megkérdõjelezését követõ-en április 7-én utcai tüntetésekre kerültsor, amelyek a parlament, valamint aköztársasági elnöki épület részbeli fel-gyújtásával és kifosztásával értek véget.Tekintettel arra, hogy a köztársasági el-nöki pozíciót betöltõ kommunista pártielnök, Vladimir Voronin mandátuma2009. áprilisban lejárt, és mivel már nemlehetett újraválasztani, az összeülõ mol-dovai parlament elsõ dolga a köztársasá-gi elnök megválasztása volt. A moldovaialkotmányos berendezkedés kudarcát vi-szont éppen a köztársasági elnök parla-menti megválasztására vonatkozó szabá-lyozás jelenti, mert ahhoz a választásminden fordulójában a 101 parlamentiképviselõ kétharmadának, vagyis 61

képviselõnek a szavazata szükséges. A60 fõs kommunista párti frakció nemtudta megszerezni az egy fõs külsõ tá-mogatást, így a jogszabályok szerint aparlamentet fel kellett oszlatni.1 A politi-kai erõviszonyok közben némileg átren-dezõdtek: Marian Lupu, a KP által koráb-ban támogatott parlamenti elnök nyíltanszakított a kommunistákkal, és a De-mokrata Párt (DP) élére állt. Ugyan azezt követõ választást ismételten meg-nyerte a Kommunista Párt 48 mandá-tummal, ám a parlamentbe jutó többipárt koalíciót alkotva megszerezte a kormányzáshoz szükséges többséget. Anégypárti, „Szövetség az európai integ-rációért” névre elkeresztelt koalícióban amegegyezés szerint Vlad Filat liberálisdemokrata párti (LDP) elnök a miniszter-elnöki, Mihai Ghimpu liberális párti (LP)elnök pedig a parlamenti elnöki (és ezzelügyvezetõ köztársasági elnöki) közjogiméltóságot kapta meg. A parlamentitöbbség azonban ismételten nem voltelég a köztársasági elnök megválasztásá-hoz, így a 2009. november 10-én és de-cember 7-én a parlamentben megtartottköztársaságielnök-választáson Marian Lu-pu köztársaságielnök-jelölt nem kaptameg a szükséges többséget. Mivel a mol-dovai alkotmányos szabályok szerint egyévben csak egyszer lehet feloszlatni aparlamentet, illetve azon egyértelmû sza-bály hiányában, hogy sikertelen államfõ-választási kísérlet után mennyi idõ múl-va kell feloszlatni a parlamentet,2 a tör-vényhozás feloszlatására 2010. másodikfelében került ismét sor.

A pártok egymásra mutogatása foly-tán kialakult patthelyzetben a kormány-zó koalíció törekedett volna átalakítani a

1 A moldáv alkotmány 78. szakaszának (4) és (5) bekezdése szerint.2 A moldáv alkotmány 85. szakaszának (3) bekezdése szerint.

köztársaságielnök-választás szabályait,és azt közvetlenül a választókra bízva afél-prezidenciális demokratikus beren-dezkedést prezidenciális köztársasággáalakítani, ám ez nem vezetett eredmény-re. Mivel az alkotmányos szabály módo-sításához még nagyobb, háromötödöstöbbségre lett volna szükség, az alkot-mány megváltoztatását az erre szolgálóeredményes és érvényes népszavazás ke-retében lehetett volna elérni. Ugyan amoldovai parlament 2010. július 7-én ál-dását adta arra, hogy tartsanak népsza-vazást a köztársasági elnök lakosság ál-tal történõ közvetlen megválasztásáról,ám a 2010. szeptember 5-ei szavazás ér-vénytelen és eredménytelen volt.3 Érte-lemszerûen a „már ismert” forgatókönyvkövetkezett: a parlament feloszlatása ésúj parlamenti választások megtartása.

A 2010. november 28-ai választásokonismét a Kommunista Párt szerezte meg a


legtöbb mandátumot, ám annak ellenére,hogy – amint az az 1. táblázatból is látha-tó – tovább csökkent a támogatottsága, a4 százalékos parlamenti küszöböt túlszár-nyalt és a parlamentbe bejutott másik há-rom párt még mindig nem rendelkezik azállamfõválasztáshoz szükséges kétharma-dos többséggel. Ugyan a Demokrata Párta politikai spektrum mindkét oldalával, aKP-val és az LDP–LP-vel is folytatott tár-gyalásokat egy balközép vagy jobbközépkoalíció létrehozásáról, ám a DP végül azelõzõ kormánykoalíció folytatása mellettdöntött. Vlad Filat kormányfõ vezetésévelígy megalakult a második Filat-kormány,míg a parlament 2010. december 30-ánMarian Luput, a DP elnökét választottameg elnökévé, aki egyben ellátja az ügyve-zetõ köztársasági elnöki teendõket is.

Az alkotmányos problémára így to-vábbra sincs megoldás.4 A köztársasági-elnök-választás idõpontjának kitûzését

3 A szavazásra jogosultak csupán 29,5%-a járult az urnákhoz, ami nem érte el az egyébként a vá-lasztások és a népszavazás rendjérõl szóló törvény megváltoztatásával egyharmadra, vagyis 33,3%-ra mérsékelt küszöböt.

4 Igor Botan: "Constitutional Court Decision: Yes for opportunities, No for solutions", dated 14 February2011, the Association for Participatory Democracy, www.e-democracy.md

AA ppaarrllaammeennttii vváállaasszzttáássookkoonn

PPáárrtt (vezetõje)*mmeeggsszzeerrzzeetttt mmaannddááttuummookk sszzáámmaa

(a választás idõpontja szerint)

22000099.. áápprr.. 55.. 22000099.. jjúúll.. 2299.. 22001100.. nnoovv.. 2288..

Kommunista Párt (KP) (Vladimir Voronin) 60 48 42

Liberális Demokrata Párt (LDP) (Vlad Filat) 15 18 32

Demokrata Párt (DP) (Marian Lupu) – 13 15

Liberális Párt (LP) (Mihai Ghimpu) 15 15 12

Mi Moldovánk Szövetsége (MMSz)(Serafim Uracheanu)

11 7 –

Kormányzó párt(ok) többsége 60 53 59

Államfõválasztáshoz szükséges mandátum-szám (2/3)

61

Összes mandátum 101

11.. ttáábblláázzaatt.. AA vváállaasszzttáássii eerreeddmméénnyyeekk ééss aa ppoolliittiikkaaii ááttrreennddeezzõõddééss ffoollyyaammaattaaii

Forrás: saját gyûjtés.* A pártok sorrendje a legutóbbi választásokon megszerzett mandátumok számát követi.


szabályozó alkotmányos rendelkezés5 ér-telmezésérõl a moldovai Alkotmánybíró-ság 2011. február 8-én hozott döntést,amelyben kimondta: a Parlament joga el-dönteni, hogy mikorra írja ki a köztársa-ságielnök-választást. Az alkotmányosválság így nem oldódott meg, a koalícióspártok több egyeztetõ fórumot is tartot-tak az elmúlt hónapokban, és az egyéb-ként rendkívül jól képzett civil szféra isaktív a kérdésben, ám egyelõre a hárompartner csak egy jogászokból álló, közösszakértõi csoport felállításában tudottmegegyezni, amelytõl javaslatok kidolgo-zását várja. Azt az Európa Tanács Parla-menti Közgyûlésének 2011. április 14-én jegyzett jelentése is megállapítja, hogya politikai pártok továbbra is megosztot-tak, és nem lesz egyszerû megegyezésttalálni az alkotmányos problémára.6

Az alkotmányozási kérdõjelek ellené-re a politikai porond átrendezõdése nemállt meg. A KP mandátumainak csökke-nésével nõ az LDP támogatottsága, amittovább erõsíthet a Mi Moldovánk Szövet-ségével (MMSz) kapcsolatos legutóbbifejlemény. A legutóbbi választásokon le-morzsolódott MMSz ugyanis beolvadt azLDP-be, így a liberális demokraták a he-lyi szinten ismert, korábbi chisinaui fõ-polgármester, Serafim Urechean vezetteerõkkel megtámogatva várhatóan erõ-sebb pozíciókat érnek el a 2011. június5-re kitûzött helyhatósági választásokon.

11..22.. KKüüllssőő kkaappccssoollaattookk

Kérdés persze, hogy a belpolitikai esemé-nyek hogyan hatnak a Moldovai Köztársa-

ság külkapcsolataira. Az Oroszországgalhagyományosan jobb kapcsolatokat ápolóKP részleges térvesztése ellenére a pro-orosz gondolkodás jelen van a moldovaitársadalomban, hasonlóan az elmúlt évek-ben érezhetõen megerõsödött pro-romántrendhez, amelyet kevésbé erõteljesen azLDP, míg nyíltabban az LP képvisel. A DPés az MMSz által képviselt moldovai iden-titás egy semleges Moldovát támogatna in-kább, ami az egyébként mindenki által tá-mogatott euroatlanti integráció NATO-csatlakozással kapcsolatos vetületével mu-tat ellentétet. Az Oroszországgal meglévõtörékeny viszony miatti kényes kérdésbena kormánykoalíció persze igyekszik egysé-gesen a semleges státus fenntartásánakszükségességét kommunikálni. A Románi-ával való kapcsolatokban javulást hozott aSzövetség az európai integrációért koalíciókormányzása, ami a vízumkényszer eltör-lésében, a Románia és Moldova közötti kis-határforgalmi egyezmény megkötésében,és Románia részérõl a kettõs állampolgár-ság intézményének kiterjesztésében ölt tes-tet. A moldovai állami berendezkedésnekezeken kívül két különlegessége van, ame-lyek hatással vannak a külpolitikára is. Egy-részt a Dnyeszter-mellék reintegrációja po-litikai prioritás, noha nem sok konkrétumtörtént az elmúlt idõszakban. Tekintettel adnyeszter-melléki, ukrán, orosz, európaiuniós és amerikai érdekekre, középtávonnehéz is megoldást találni. Másrészt külön-leges hellyel bír az inkább orosz nyelvet be-szélõ, ortodox keresztény, ám török nép-csoportnak számító gagauz közösség auto-nómiája, amely saját elnökkel, parlament-tel és törvénykönyvvel rendelkezik. A mol-

5 A moldáv alkotmány 90. szakasza.6 Committee on the Honouring of Obligations and Commitments by Member States of the Council of

Europe (Monitoring Committee), Honouring of obligations and commitments by Moldova, Informationnote by the co-rapporteurs on their fact-finding visit to Chisinau and Comrat (21-24 March 2011),AS/Mon(2011)13 rev., 14 April 211

dovai parlamentben több gagauz szárma-zású képviselõ is tevékenykedik. Az etnika-ilag sokszínû, szoros ukrán–lengyel, oroszés román családi kapcsolatokkal és törté-nelmi múlttal rendelkezõ Moldovában lát-hatóan nehéz kizárólag egyik vagy másik,nyugati vagy keleti orientációjú politikátfolytatni, így mindenképpen az egyensúlymegtartása lehet a követendõ a politikai elitszámára.

Az egyensúly szem elõtt tartásával azEurópai Unió felé törekvést ugyanakkornagyban segíti Magyarország is, amirõlnem csupán a számos magas szintû kölcsö-nös látogatás, hanem konkrét projektek istanúskodnak. Erre szolgáltat kimagaslóanjó példát a Magyar Köztársaság nagykö-vetsége által mûködtetett Közös Vízumké-relem-átvevõ Központ,7 amely a moldovaiállampolgárok vízumhoz jutását segítiazon tagállamokba való belépéshez, ame-lyek csatlakoztak a központhoz. Ezek szá-ma ma már 15, és az adatok szerint a köz-pont 2010-ben mintegy 17 ezer vízumotadott ki. Emellett több, Moldova és az Eu-rópai Unió szempontjából fontos tisztségetmagyar szakértõk töltöttek be az elmúltidõszakban, így az EU különleges megbí-zottja, a moldovai ukrán határtámogatómisszió (European Union Border Assis-tance Mission, EUBAM) vezetõje, a moldo-vai kormányfõ külpolitikai tanácsadójatisztségét. Az Európai Unió elsõ twinningtípusú asszisztenciáját francia–magyarparlamenti konzorcium valósította meg amoldovai parlament kapacitásainak fejlesz-tésére.8 A magyar külpolitika pénzügyi esz-közökkel is támogatja a Moldovai Köztár-


saságot a Nemzetközi Fejlesztési Együtt-mûködési Segélyprogramja keretében, il-letve az Európai Unióval megtárgyalandómély és átfogó szabadkereskedelmi térségkialakítására szolgáló megállapodás (Deepand Comprehensive Free Trade Area,DCFTA) moldovai tárgyalóit is magyarszakértõk készítik fel. A DCFTA-val kap-csolatos tárgyalások mielõbbi megkezdé-sét szorgalmazta Magyarország a 2011.április 12-én Luxemburgban megtartott„Moldova barátai” találkozón is.

11..33.. MMoollddoovvaa ééss aa kkeelleettii ppaarrttnneerrsséégg9

A 2009. májusi prágai csúcstalálkozóval út-jára indított keleti partnerségben Moldovamegítélése kedvezõ: a többi öt országgalösszevetve egyrészt ezt mutatja, hogy azEU–Moldova társulási megállapodás kidol-gozásának 2010. januárban megkezdõdötttárgyalásai jobb ütemben haladnak, más-részt a végsõ célként megfogalmazott ví-zumliberalizációs tárgyalásokon is jobbakMoldova pozíciói. Utóbbi tekintetébenCecilia Malmström, az Európai Bizottságbelügyi biztosa még idén januárban átadtaVlad Filat kormányfõnek a vízummentességelnyeréséhez szükséges technikai feltétele-ket tartalmazó akciótervet.10 Ez olyankulcsterületekre összpontosít, mint az uta-zási dokumentumok biztonsága, a határ- ésmigrációellenõrzés, a közrend és a közbiz-tonság fenntartása, ebben különös tekin-tettel a szervezett bûnözés elleni küzde-lemre és az emberkereskedelemre. A mol-dovai állampolgárok jelenleg a 2008. janu-ár 1-jén hatályba lépett uniós vízumkönnyí-

7 Honlapja elérhetõ: http://www.cac.md/ 8 A projekt weboldala elérhetõ: http://www.support-md-eu.md/tw_moldova.html 9 A keleti partnerségben részt vevõ országok Kelet-Európa és a Dél-Kaukázus régióihoz tartoznak:

Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Moldova, Ukrajna, Belorusszia.10 Az Európai Bizottság sajtóközleménye: IP/11/59, Brussels, 24 January 2011, Commissioner

Malmström presents Action Plan on visa liberalisation with the Republic of Moldova.


tési megállapodás alapján utazhatnak be azEurópai Unióba, miközben Moldova 2007.január 1-je óta biztosít vízummentes beuta-zást az uniós tagországok állampolgárai-nak. A távlati célként megfogalmazott ví-zumliberalizáció feltételeinek kialakításárólmég 2009. december 21-én döntött azEU–Moldova Együttmûködési Tanács, ésennek nyomán 2010. június 15-én az Eu-rópai Bizottság megkezdte a vízummentesutazásról szóló dialógust a Moldovai Köz-társasággal.

A keleti partnerség összességébenazonban mostanáig nem számít nagyobbsikertörténetnek. Az európai szomszéd-ságpolitika (ESZP) keleti ágával több ne-hézség is felmerül: érdekellentétek az ab-ban részt vevõ országok között, a fejlett-ség különbözõ foka, az Európai Unióvalkapcsolatos eltérõ megítélés és túlzott el-várások, a célok és a források közötti el-lentmondás említhetõk ezek között. Ezen-kívül, összevetve akár az ESZP déli dimen-ziójában részt vevõ észak-afrikai orszá-gokkal, akár a Nyugat-Balkán országaival,az uniós tagországok sem azonos módonviszonyulnak ehhez az országcsoporthoz.A Tanács hivatalban lévõs soros magyarelnöksége többször hangoztatta annakfontosságát, hogy az ESZP keleti és délidimenziója között fenn kell tartani azegyensúlyt. „Magyarország elkötelezett azegyensúly iránt, és abban érdekelt, hogy akét dimenzió között ne alakulhasson kiversengés” – hangsúlyozta Németh Zsolt,a Külügyminisztérium parlamenti államtit-kára az európai nemzeti parlamentek kül-ügyi bizottságai elnökeinek május 6-i kon-ferenciáján az Országházban.11

A várakozások szerint az EU Tanácsá-nak elnökségét júliustól betöltõ Lengyel-ország hivatali idejére az észak-afrikaihelyzet már kevésbé lesz reflektorfény-ben, így nagyobb hangsúly fog helyezõd-ni a keleti partnerségre. Ebben Magyar-országnak is lehet szerepe, hiszen a má-jus 24–25-rõl idõpont-egyeztetési nehéz-ségek következtében a lengyel elnökségidejére halasztott második keleti partner-ségi csúcstalálkozónak Lengyelország ésMagyarország társházigazdái lesznek.Ugyancsak kedvezõen hathat a keletipartnerség folyamataira a partnerorszá-gok szemszögébõl, hogy a közelmúltbanvégre sikerült elindítani az együttmûkö-dés parlamenti dimenzióját is.

11..44.. EEuurrooNNeesstt –– aa kkeelleettii ppaarrttnneerrsséégg ppaarrllaammeennttii ddiimmeennzziióójjaa

Az EuroNest Parlamenti Közgyûlés2011. május 3-án tartotta alakuló ülésétBrüsszelben, az Európai Parlamentben.12

A keleti partnerség kezdeményezés par-lamenti dimenziójának kialakítására ed-dig is történtek próbálkozások, éppen amoldovai parlament külügyi és európaiintegrációs bizottságának elnöke, a de-mokrata párti Igor Corman tett több nyi-latkozatot ez ügyben, ám konkrétumoknélkül – egészen mostanáig. A közgyûlésbrüsszeli alakuló ülésén Jerzy Buzek, azEurópai Parlament (EP) elnöke mondottköszöntõ beszédet, ezt követõen pedig arésztvevõk elfogadták a szervezet alap-okmányát és eljárási szabályzatát, illetvemegválasztották tisztségviselõit és kiala-kították a bizottsági struktúrát. E szerint

11 A Magyar Országgyûlés az európai uniós gyakorlatnak megfelelõen, a nemzeti parlamentek közöttiegyüttmûködés jegyében rendezte meg az Országgyûlés Felsõházi termében 2011. május 6-án azuniós tagországok, valamint a tagjelölt országok külügyi bizottsági elnökeinek találkozóját (COFACC).Részletesebben a Magyar Országgyûlés EU-elnökségi honlapján: http://parlament-eu2011.hu/hu

12 A közgyûlés honlapja elérhetõ: http://www.euronest.europarl.europa.eu/euronest/

a közgyûlés a keleti partnerség országa-inak 10-10 parlamenti képviselõjébõl és60 európai parlamenti képviselõbõl áll.Az EP-delegációban tagként Gyürk And-rás és Herczog Edit vesz részt (póttagmagyar EP-képviselõk: Deutsch Tamás,Gál Kinga, Glattfelder Béla és Gurmai Zi-ta). Az EuroNest Közgyûlés társelnökei-vé az Európai Parlament részérõlKristian Vigenin (S&D13) bolgár képvise-lõt, valamint Borisz Taraszjuk ukrán par-lamenti képviselõt választotta, akiketmunkájukban nyolc alelnök (négy euró-pai parlamenti és négy partnerországbe-li képviselõ) segít. Az alelnökök a követ-kezõk: Vahan Hovhannesyan (Örményor-szág), Elkhan Suleymanov (Azerbaj-dzsán), David Darchiashvili (Grúzia), IgorCorman (Moldova), Traian Ungurenau(EPP14, Románia), Ryszard Czarnecki(ECR15, Lengyelország), Gerben-Jan Ger-brandy (ALDE, Hollandia) és Jacek Sa-ryusz-Wolski (EPP, Lengyelország). Azalakuló ülésen két munkacsoport jött lét-re a belorusz helyzet, valamint a közgyû-lés eljárási szabályzata ügyében, illetve akövetkezõ négy bizottság állt fel:� politikai ügyek, emberi jogok és de-

mokrácia;� gazdasági integrációs, jogközelítési,

és az EU-politikáknak való megfelelés;� energiabiztonság;� kultúra, szociális ügyek, oktatás és ci-

vil társadalom.Az EuroNest megalakulásának szépséghi-bája, hogy a keleti partnerségben résztvevõ Belorusszia képviselõi nem voltakjelen. Nagy vita elõzte meg ugyanis Be-lorusszia meghívását az alakuló ülésre,


hiszen a képviselõk részvétele Alek-szander Lukasenko rezsimjének legitimá-lását jelentette volna.

22.. AA kkeelleettii ppaarrttnneerrsséégg ééss aa NNyyuuggaatt--BBaallkkáánn oorrsszzáággaaiinnaakk iinntteeggrráácciióóss ttöörreekkvvéésseeii

Annak ellenére, hogy mind a keleti part-nerségben részt vevõ országok, mind azEurópai Unió szomszédságában földraj-zilag és történelmileg is Európához kö-tõdõ Nyugat-Balkán országai között szá-mos eltérés van, érdemes egy pillantástvetni utóbbi államok integrációs törekvé-seinek helyzetére.

A keleti partnerség országai és az Eu-rópai Unió közötti kapcsolatokat a jelen-leg hatályos partnerségi és együttmûkö-dési megállapodások szabályozzák, ame-lyek felváltására elkezdõdtek a társulásimegállapodások kidolgozását célzó tár-gyalások. Utóbbi magában foglalná azemlített DCFTA létrejöttét, és a megfele-lõ feltételek teljesítésével, távlati célkénta vízummentesség elérését is. Ezzelszemben a Nyugat-Balkán országai tekin-tetében a következõkben részletezettstabilizációs és társulási megállapodásokadják az EU-val való szerzõdéses viszonykeretét.

Az Európai Unió az elmúlt évekbenszámos alkalommal megfogalmazta, hogya Nyugat-Balkán helye Európában van. AzEurópai Unió tagállamainak kormányai azEurópai Tanács keretében megállapodtakarról, hogy az uniós perspektívát kiter-jesztik a délkelet-európai, ún. nyugat-bal-

13 S&D: Socialists and Democrats, az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták képviselõcsoportja.14 EPP: European People's Party (Christian Democrats), az Európai Parlament Európai Néppárt (Ke-

reszténydemokraták) képviselõcsoportja.15 ECR: European Conservatives and Reformists, az Európai Parlament Európai Konzervatívok és Re-

formerek képviselõcsoportja.


káni államokra, nevezetesen: Horvátor-szágra, Macedónia Volt Jugoszláv Köztár-saságra,16 Albániára, Bosznia-Hercegovi-nára, Montenegróra, Szerbiára és a né-hány európai uniós állam17 által mind ezideig el nem ismert Koszovóra. Az Euró-pai Unió a csatlakozási perspektíváért arégió országaitól számos csatlakozási fel-tétel teljesítése mellett a térségben külö-nös jelentõséggel bíró regionális együtt-mûködést kér(t).

22..11.. NNyyuuggaatt--BBaallkkáánn:: aazz iinntteeggrráácciióó ffeelléé vveezzeettőő úúttoonn

Az Európai Unió 1999-ben – szorosankövetve és támogatva a Délkelet-EurópaiStabilizációs Paktum létrejöttét – felaján-lotta öt nyugat-balkáni országnak a sta-bilizációs és társulási folyamatot (Sta-bilisation and Accession Process, SAP).18

Ez kialakította a nyugat-balkáni orszá-gok EU-val fenntartott kapcsolatainakstratégiai keretét, amely egy új szerzõ-déses viszonyt (stabilizációs és társulásimegállapodás, Stabilization and Asso-

ciation Agreement, SAA) és egy támoga-tási programot (Community Assistancefor Reconstruction, Development andStabilisation, CARDS) kapcsolt össze. AzSAP kétoldalú és regionális szinten is mû-ködik, és ezzel erõs kapcsolatot teremtaz egyes államok és az EU között, továb-bá ösztönzi az együttmûködést magukaz országok és a szomszédos államok kö-zött a térségben. Az SAA-szerzõdésekaláírásának lehetõsége minden nyugat-balkáni ország számára adott, amennyi-ben teljesítik a feltételeket.

2003-ban a thesszaloniki napirendegy sor új eszközt vezetett be a Nyugat-Balkán államaiban zajló reformfolyamattámogatására, illetve abból a célból, hogyközelebb hozza õket az Európai Unióhoz.Ezen új eszközök közül az európai part-nerségek a legnagyobb jelentõségûek,amelyeket a csatlakozási partnerségekinspiráltak. A rövid és középtávú priori-tások meghatározásával az európai part-nerségek segítik a Nyugat-Balkán orszá-gait a reformok megvalósításában és ajövõbeli tagságra történõ felkészülés-

16 A továbbiakban az ország nevét Macedóniaként használjuk.17 Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia. Koszovó függetlenségét Moldova sem is-

merte még el.18 A továbbiakban az angol elnevezés alapján az SAP rövidítést használjuk.

CCssaattllaakkoozzáássii HHiivvaattaallooss CCssaattllaakkoozzáássii OOrrsszzáágg SSAAAA mmeeggkkööttééssee kkéérreelleemm ttaaggjjeellööllttttéé ttáárrggyyaalláássookk

bbeennyyúújjttáássaa nnyyiillvváánnííttááss mmeeggkkeezzddééssee

Albánia 2006 2009

Bosznia-Hercegovina 2008

Horvátország 2001 2003 2004 2005

Koszovó

Macedónia 2001 2004 2005

Montenegró 2007 2008 2010

Szerbia 2008 2008

22.. ttáábblláázzaatt.. AAzz eeggyyeess nnyyuuggaatt--bbaallkkáánnii oorrsszzáággookk eellhheellyyeezzkkeeddééssee aazz eeuurróóppaaii iinntteeggrráácciióó „„llééppccssõõjjéénn””

Forrás: saját gyûjtés, Európai Bizottság.

ben.19 2008 júniusában, a szlovén elnök-ség ideje alatt megerõsítették a nyugat-balkáni államok a thesszaloniki cselekvé-si programban és a salzburgi nyilatkozat-ban meghatározott európai perspektívá-ira irányuló teljes körû támogatását.

22..22.. VVíízzuummlliibbeerraalliizzáácciióó

A thesszaloniki cselekvési programbanvázolt, a nyugat-balkáni országok állam-polgárainak vízummentes utazása felévezetõ út elsõ lépéseként 2008. január1-jétõl az Európai Közösség és öt ország– Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedó-nia, Montenegró és Szerbia – között ví-zumkönnyítési megállapodások léptekhatályba. Ezt követõen az Európai Bi-zottság 2008 elsõ félévében öt nyugat-balkáni országgal – Szerbiával, Monte-negróval, Macedóniával, Bosznia-Herce-govinával és Albániával – ún. vízumlibe-ralizációs tárgyalásokat kezdett, és avégsõ célként megfogalmazott vízum-mentesség eléréséhez minden ország„személyre szabott” útitervet (road map)kapott a teljesítendõ feladatokról. A Bel-és Igazságügyi Tanács 2009. novemberiülésén úgy határozott, hogy Macedónia,Montenegró es Szerbia állampolgáraiszámára vízummentességet biztosít (ki-lencven napra) a schengeni térségbe tör-ténõ beutazáshoz és az azon belüli uta-záshoz. A vízummentesség 2009. de-cember 19-tõl érvényes, és csak abiometrikus útlevéllel rendelkezõ szemé-lyekre vonatkozik.20 Az albán és a bosz-nia-hercegovinai állampolgárok vízum-mentes utazási lehetõségérõl a 2010. no-


vemberi bel- és igazságügyi tanácsülésenszületett pozitív döntés. A két országravonatkozó vízummentesség 2010. de-cember 15-én lépett életbe.

Az Európai Bizottság többször hang-súlyozta, hogy a nyugat-balkáni államok-nak a vízumliberalizáció után is folytatni-uk kell a szükséges reformokat, fõkéntaz igazságügy területén.

Az Európai Bizottság 2011 januárjá-ban az öt nyugat-balkáni országra vonat-kozóan egy utólagos ellenõrzési rend-szert vezetett be. Ez új elem a vízum-mentesség kialakításának folyamatában.Az albán és a boszniai döntés mellé abrüsszeli grémium egy nyilatkozatotmellékelt, amely lehetõvé teszi, hogynyomon kövesse a nyugat-balkáni álla-mok útiterveiben rögzített elvárásokat. Avízumliberalizációs döntéseket követõenis fontos biztosítani az egyensúlyt a jóhi-szemû utazók mobilitása és az illegálismigrációval járó kockázatok között. Azelmúlt idõszakban számos uniós tagál-lamban tapasztalták a Nyugat-Balkánról– elsõsorban Szerbiából és Macedóniából– érkezõ menedékkérõk számának indo-kolatlan növekedését. Egyes tagállamokgaranciákat sürgettek arra nézve, hogy avízumliberalizáció további kiterjesztésemiatt ne szenvedjenek el hátrányokat.

Koszovót illetõen fontos megjegyez-nünk, hogy a vázolt problémák és nehéz-ségek ellenére indokolt fenntartani szá-mára a vízumliberalizációs perspektívát.Vízumliberalizációs törekvéseit nehezítiazonban, hogy az országot el nem isme-rõ uniós tagállamok a vízumliberalizációtsem támogatják.

19 Forrás. Európai Bizottság bõvítési honlapja: http://ec.europa.eu/enlargement/index_hu.htm 20 Az Európai Parlament és a Tanács 1091/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a külsõ határok

átlépésekor vízumkötelezettség alá esõ, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeliállampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról,Közzétéve: Hivatalos Lap, 53. évf. L 239/1, 2010. 12. 14.


22..33.. EEuurróóppaaii uunniióóss ttáámmooggaattáássookk

Fontos különbséget tenni a Moldova ren-delkezésére álló források és azok admi-nisztrációja, illetve a csatlakozási és elõ-csatlakozási alapokból származó forrá-sok között. Az európai szomszédságpo-litika és benne a keleti partnerségbenrészt vevõ országok blokkja számára azeurópai szomszédsági és partnerségi tá-mogatási eszköz (European Neighbour-hood and Partnership Instrument, ENPI)biztosítja a pénzügyi forrást,21 míg anyugat-balkáni államok számára az elõ-csatlakozási támogatási eszköz (Instru-ment for Pre-Accession, IPA) adja meg apénzügyi kereteket.22

Az ESZP déli dimenzióját és a keletipartnerségben részt vevõ, keleti dimenzi-óhoz tartozó országokat, valamint Orosz-országot együttesen tekintve az ENPI ke-retében a 2007–2013-as költségvetésiidõszakban közel 12 milliárd euró áll ren-delkezésre különféle programokban. A ke-leti partnerségben részt vevõ államok szá-

mára az EU a 2008-ban allokált 450 mil-lió euróról fokozatosan növeli támogatása-it 785 millió euróra. Ebbõl Moldova azESZP-akciótervnek megfelelõen úgy része-sedik, hogy az unió a támogatást az évi 70millió euróról 2013-ra évi 100 millióeuróra tervezi növelni.

2007-ben az Európai Unió mindencsatlakozási és elõcsatlakozási támoga-tást egy alapba, az IPA-alapba vont ösz-sze. Az IPA öt elembõl tevõdik össze: át-meneti támogatás és intézményfejlesz-tés, határokon átnyúló együttmûködés,területfejlesztés, humánerõforrás-fej-lesztés, vidékfejlesztés. Az utóbbi háromelem azonban a potenciális tagjelöltekszámára nem hozzáférhetõ.

A 2007–2013-as költségvetési perió-dusban 11,47 milliárd euró áll az IPA ren-delkezésére. 2007 és 2010 között a Bi-zottság a Nyugat-Balkánon hozzávetõleg430 millió euró támogatást juttatott regi-onális együttmûködést támogató projek-teknek, illetve a közös regionális szükség-letek kielégítését célzó tevékenységeknek.

21 Ennek jogalapja az európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszköz létrehozására vonatkozóáltalános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parla-menti és tanácsi rendelet.

22 Az elõcsatlakozási támogatás jogalapja a 2006. július 17-i 1085/2006/EK tanácsi rendelet, a végre-hajtás részletes szabályait pedig a 2007. június 12-i, 718/2007/EK bizottsági rendelet tartalmazza.

OOrrsszzáágg 22000077 22000088 22000099 22001100 22001111 22001122

Horvátország 141,2 146,0 151,2 154,2 157,2 160,4

Macedónia 58,5 70,2 81,8 92,3 98,7 105,8

Montenegró 31,4 32,6 33,3 34,0 34,7 35,4

Albánia 61,0 70,7 81,2 93,2 95,0 96,9

Bosznia és Hercegovina 62,1 74,8 89,1 106,0 108,1 110,2

Szerbia 189,7 190,9 194,8 198,7 202,7 206,8

Koszovó 68,33 124,7 66,1 67,3 68,7 70,0

NNyyuuggaatt--BBaallkkáánn öösssszzeesseenn 555511,,22 33770099,,99 669977,,55 774455,,77 776655,,11 778855,,55

Keleti partnerség – – – 85,0 110,0 175,0

33.. ttáábblláázzaatt.. AAzz eeggyyeess oorrsszzáággookk sszzáámmáárraa eellõõiirráánnyyzzootttt ttáámmooggaattááss ((mmiilllliióó eeuurróóbbaann))

Forrás: saját gyûjtés, Európai Bizottság.

��

RRöövviidd ttöörrttéénneettii ééss ppoolliittiikkaaii áátttteekkiinnttééss

A mai Örményország, hivatalos nevén azÖrmény Köztársaság 1991-ben jött lét-re, a Szovjetunió szétesésével párhuza-mosan. Az ország függetlenségét 1990.augusztus 23-án deklarálta, ám a függet-lenség nemzetközi elismerésére csak egyévvel késõbb, 1991. szeptember 21-énkerült sor. Ekkor már harmadik éve tar-tott a háború a szomszédos Azerbaj-dzsánnal a hegyi-karabahi területekért.Hegyi-Karabah1 az Azerbajdzsáni SzovjetSzocialista Köztársaságnak volt egy olyanterülete, ahol többségben éltek az ör-mény nemzetiségû lakosok. Karabah aszovjet idõszak végén autonóm oblasztystátusú terület volt, azaz rendelkezett bi-zonyos önállósággal a bakui tagköztársa-sági vezetéshez képest.

A Karabahért folytatott háborúbólÖrményország került ki gyõztesen. AHegyi-Karabah néven ismert terület az


1994. május 16-án aláírt fegyverszünetóta örmény ellenõrzés alatt áll. AKarabahot körülvevõ hét azeri megye –köztük azok is, amelyek a térséget Ör-ményországtól elválasztották – teljesenelnéptelenedett, és ezeket is a karabahihaderõ ellenõrzi. Örményország ésKarabah között a szárazföldi összeköt-tetést a Lachin járáson keresztül futóautóút biztosítja, a területet lachini kor-ridornak is szokták nevezni. A fegyver-szünet megkötése óta a rendezési tár-gyalások az EBESZ Minszki Csoportjá-nak (Minsk Group) keretében folynak.A Minszki Csoport három társelnök ál-lam vezetésével mûködik, ezek az Egye-sült Államok, Franciaország és Oroszor-szág.

A karabahi harcokkal párhuzamosannagyléptékû népmozgásokra, ki- és át-telepítésekre is sor került. Az utolsó,1989-ben tartott szovjet népszámlálásmég 93,3 százaléknyi örmény mellettkimutatott 2,5 százalék azerbajdzsá-

Jelen cikk arra igyekszik választ találni, hogy Örményország külpolitiká-jában milyen szerepet tölt be az Európai Unióval való kapcsolat. A vizs-gálat az uniós dokumentumok sokszor és sokak által elvégzett áttekin-tése helyett elsõsorban az örmény perspektíva feltárását és bemutatásáttûzte ki célul. Ennek megfelelõen a felhasznált irodalomban felülrepre-zentáltak az örmény elsõdleges és másodlagos források.

RRÁÁCCZZ AANNDDRRÁÁSS**

Örményország és az EU keletiszomszédságpolitikája: kölcsönösen

korlátozott célok

* A szerzõ a Magyar Külügyi Intézet tudományos fõmunkatársa. A cikkben leírtak kizárólag a szerzõsaját véleményét tükrözik, és nem tekinthetõk sem a Külügyminisztérium, sem a Magyar Külügyi In-tézet hivatalos álláspontjának.

1 A cikkben található örmény neveket angol átírás szerint használom annak érdekében, hogy megköny-nyítsem a visszakereshetõségüket és így az olvasó további tájékozódását. A szövegben elõfordulókarabahi helységneveket örmény elnevezésük szerint használom, azonban ez is csak a visszakereshe-tõséget hivatott segíteni, és semmiféle politikai állásfoglalást nem jelent.


ni,2 1,6 százalék jezidi és kurd,3 1,5 szá-zalék orosz, 0,2 százalék ukrán és mint-egy 0,5 százaléknyi egyéb népcsoportot.Ám a háború során az azerbajdzsáni és akurd nemzetiségû lakosságot nemcsakKarabahból és az azzal szomszédos hétkerületbõl ûzték el, de magából Örmény-országból is. Ennek eredményeképpenÖrményország mára lényegében homo-gén nemzetállam, a lakosság több mint97 százaléka magát örmény nemzetisé-gûnek vallja. Jelenleg a meghatározó ör-mény többség mellett körülbelül 1,3 szá-zalékban vannak jelen jezidik, és mintegy0,5 százalék a magukat orosznak vallókaránya. Kis számban élnek még az or-

szágban grúzok, ukránok, lengyelek,oszétok és beloruszok is.

Az ország politikai berendezkedése hi-vatalosan többpárti demokrácia, állam-formáját tekintve köztársaság, valójábanazonban inkább elnöki rendszerként le-het leírni. A független Örményország el-sõ elnöke, az orientalista végzettségû Le-von Ter-Petrosyan 1991 és 1998 közöttállt az ország élén. Hatalmáról azt köve-tõen kényszerült lemondani, hogy el kí-vánt fogadni egy, a nemzetközi közvetí-tõk által kidolgozott tervet a karabahirendezésrõl (ez lett volna az úgynevezetttöbbfázisú rendezés terve), amely azon-ban még saját támogatói között sem volt

Forrás: RFE/RLAA hheeggyyii--kkaarraabbaahhii tteerrüülleett eellhheellyyeezzkkeeddééssee

2 Всесоюзная перепись населения 1989 года. Национальный состав населения по республикамСССР. Elérhetõ: http://demoscope.ru/weekly/ssp/sng_nac_89.php?reg=13 Letöltés ideje: 2011.május 22.

3 A jezidiket és a kurdokat az 1989-es szovjet népszámlálás együtt kezelte, pedig bár mindkét népcso-port a kurd nyelvet vagy annak valamely dialektusát beszéli, a kurdok szunnita muszlimok, a jezidiknekviszont saját, a szúfizmusra visszavezethetõ, de attól markánsan különbözõ saját vallásuk van.

népszerû, és országszerte nagy felhábo-rodást keltett. Úgy tûnt ugyanis, hogyTer-Petrosyan ezzel az örmény nemzet-biztonság alapjait sodorná veszélybe.Utóda saját volt külügyminisztere, Ro-bert Kocharyan lett.

A Karabah fõvárosában, Sztyepana-kertben született Kocharyan tíz eszten-deig állt Örményország élén, miután1994 és 1997 között õ volt Hegyi-Karabah elnöke, majd egy évig Örmény-ország miniszterelnöke. Elnöksége idejénaz örmény politikai és gazdasági elitmeghatározó pozícióiba, különösen az ál-lami erõszakszervezetek élére számosolyan vezetõt nevezett ki, akik maguk iskarabahi származásúak voltak. A Koc-haryan-féle vezetés kötõdései okán el-utasított mindenféle érdemi kompro-misszumot Karabah státusa kapcsán, ígyaz 1998 és 2008 közötti idõszak a ren-dezés szempontjából szemlélve, a tárgya-lások ellenére is szinte teljes „befagyás-ként” írható le.

A 2008. február 19-én tartott elnök-választáson Kocharyan már nem indulha-tott, így a hozzá kötõdõ elitet a minisz-terelnök, Serzh Sargsyan képviselte.Sargysan meg is nyerte az elnökválasz-tást, azonban a széles körû választásicsalások ellen a demokratikus ellenzékpártjai – amelyek ernyõszervezete az Ör-mény Nemzeti Kongresszus, örménynyelven rövidítve: a HAK – kiterjedt til-takozást szerveztek. Az ellenzéki erõkvezetõje, a néhány év hallgatás és tudo-


mányos kutatómunka után a politikábavisszatért Levon Ter-Petrosyan volt.Több ezer ellenzéki aktivista február 20.és március 10. között folyamatosan tün-tetett a jereváni Szabadság téren. A de-monstrációnak végül az örmény roham-rendõrség és a hadsereg vetett véget, azösszecsapásokban legalább tízen meghal-tak és több száz volt a sebesültek száma.Az elnök ezután húsz napig tartó szük-ségállapotot vezetett be, lehetetlenné té-ve ezzel minden további tiltakozó meg-mozdulást. Ter-Petrosyan házi õrizetbekerült, száznál is több ellenzékit pedighosszabb-rövidebb idõre bebörtönöz-tek.4 Noha a szükségállapotot feloldot-ták, a nagyobb megmozdulások tilalmade facto továbbra is érvényben maradt,egészen ez év tavaszáig.

Az arab világ forradalmi hullámát kö-vetve az örmény demokratikus ellenzékis utcai megmozdulásokat szervezett,amelyeknek ismét a HAK volt a vezetõereje. Örmény viszonylatban nagy, 8–10ezer fõs tüntetések zajlottak március 1-jén, 17-én és április 8-án is. A tüntetõklegfontosabb követelései között volt apolitikai foglyok szabadon bocsátása éselõrehozott választások tartása.5 Ör-ményországban a következõ parlamentiválasztásra 2012-ben, elnökválasztásrapedig 2013-ban kerülne sor. Bár HrayrTovmasyan igazságügy-miniszter az elõ-rehozott választásokat egy 2011. május20-i nyilatkozatában kizárta,6 a feszült-ségek csökkentése érdekében a jereváni

4 Az események részletes leírásáért lásd: Armenia: Picking up the Pieces. International Crisis Group,Europe Briefing No. 48. 2008. április 8. Elérhetõ: http://www.crisisgroup.org/en/regions/europe/caucasus/armenia/b048-armenia-picking-up-the-pieces.aspx Letöltés ideje: 2011. május 21.

5 Ter-Petrosyan Sets New Deadline for Armenian Leadership. RFE/RL 2011.04.08. Elérhetõ:http://www.rferl.org/content/armenian_opposition_rally_demands_elections/3551595.html Letöltésideje: 2011. május 21.

6 Armenian Official Rules Out Early Elections. RFE/RL 2011.05.20 Elérhetõ: http://www.rferl.org/content/armenian_official_rules_out_early_elections/24181550.html Letöltés ideje: 2011. május 21.


vezetés hajlandónak mutatkozik a politi-kai foglyok szabadon bocsátására7 és bi-zonyos liberális intézkedések meghoza-talára.

Jelenleg az látszik valószínûnek, hogya Sargsyan-féle vezetés ki tudja tölteniteljes mandátumát, és a jövõre tartandóparlamenti választásoknak is meghatáro-zó szereplõje lesz. Az ellenzék ugyaniskorántsem egységes, a HAK-nak nincsolyan jellegû integráló ereje, mint példá-ul Juscsenkó „narancsos” irányvonalánakvolt. A hatalomnak van egy erõs, nemze-ti radikális ellenzéke is, a döntõen az örmény diaszpóra által támogatott Ör-mény Forradalmi Szövetség, a Dashnak-tsutyun, amely azonban nem mûködikegyütt a HAK-kal – nem kis részbenegyébként a vezetõ, Hrayr Karapetyan ésTer-Petrosyan közötti személyes konflik-tusok miatt.

AAzz öörrmméénnyy kküüll-- ééss bbiizzttoonnssáágg--ppoolliittiikkaa ffőőbbbb jjeelllleemmzzőőii ééss ccéélljjaaii

Örményország kül- és biztonságpolitikájátalapvetõen meghatározza a szomszédosállamokhoz fûzõdõ, korántsem probléma-mentes viszonya. Az örmény–török vi-szony az elsõ világháború idején lezajlottörmény népirtás miatt máig feszültségek-kel terhes, a két ország közötti diplo-máciai kapcsolatok a 2008-as „futball-diplomáciai“ sikerek ellenére sem álltakhelyre. Az örmény–török határ máig levan zárva, sem kereskedelmi, sem sze-mélyforgalom nem zajlik ott. A török–ör-mény kapcsolatok azonban a történelmisérelmek ellenére sem fenyegetnek kato-

nai jellegû eszkalációval, a feleknek egy-mással szemben területi követelése nincs.

Nem mondható el ugyanez az aze-ri–örmény viszonyról, amely számoselemzõ szerint egyre inkább háborúvalfenyeget. Azerbajdzsán ugyanis az óriásiolaj- és gázbevételekre alapozva széleskörû haderõfejlesztési programot foly-tat, amellyel Örményország egyre kevés-bé tud lépést tartani. Örmény szempont-ból tehát a nemzeti kül-, biztonság- ésvédelempolitika legfontosabb feladata azország függetlenségének és területi in-tegritásának garantálása, amelybe bele-tartozik Hegyi-Karabah „önállóságának”megvédése is.

Ennek érdekében Örményország igenszoros politikai, gazdasági és katonaikapcsolatokat tart fenn az Orosz Föde-rációval. Jereván nemcsak a FüggetlenÁllamok Közösségének, de az orosz ve-zetésû Kollektív Biztonsági SzerzõdésSzervezetének (KBSzSz) is tagja. AKBSzSz alapokmánya értelmében Ör-ményország teljes területére vonatkozika szervezet által nyújtott kollektív védel-mi garancia. Emellett az ország északirészén, Gyumri városában mûködik egyorosz katonai támaszpont is, ahol a ki-lencvenes évektõl mintegy háromezerorosz katona állomásozott, döntõenharckocsizó, gépesített lövész, rakétatü-zér, légvédelmi és légierõ csapatok. Azitteni katonák egy 1996-os kétoldalúmegállapodás értelmében részt vesznekaz örmény–iráni és az örmény–török ha-tár védelmében, ezzel is erõsítve Ör-ményország biztonságát.

Dmitrij Medvegyev elnök 2010. au-gusztusi jereváni látogatásán aláírtak egy

7 Armenian Leader Initiates General Amnesty. RFE/RL 2011.05.20 Elérhetõ http://www.rferl.org/content/armenian_leader_initiates_another_general_assembly/24181135.html Letöltés ideje: 2011.május 21.

olyan orosz–örmény megállapodást,amelynek értelmében a gyumri orosz bá-zis az eredetileg tervezett 25 év helyett49 évig, azaz 2044-ig mûködhet Ör-ményország területén. Emellett Oroszor-szág további katonai-technikai segítségetis nyújt Jerevánnak kiképzésben és mo-dern fegyverrendszerek átadásában. Ezutóbbira egyébként már a KBSzSz kere-tében is lehetõség volt, a szervezet tag-jai ugyanis kedvezményes áron vásárol-hatnak fegyvert egymástól. Az augusztu-si megállapodás további kedvezményekadását tette lehetõvé. Megnövelték emel-lett a bázison állomásozó katonák létszá-mát is: jelenleg körülbelül 4700 katonadolgozik itt, a négy orosz határõr-alaku-latból pedig három a török, egy pedig aziráni határt ellenõrzi.8 A megállapodásegyébként az örmény pártok körébensem aratott osztatlan sikert, több ellen-zéki és független képviselõ is azzal ér-velt, hogy a túl szoros örmény–orosz ka-tonai együttmûködés csökkenti az or-szág szuverenitását, korlátozza külpoliti-káját és akadályozza a szükséges refor-mok véghezvitelét.9

A katonai együttmûködés mellettmeghatározó az orosz befolyás Örmény-ország energiaszektorában is. Az örménygázellátást a többségi orosz tulajdonúArmrosgazprom vállalat irányítja, õk im-portálják a gázt Oroszországból, és a cég


kezében van a lakossági gázellátás is. Azorosz befolyás arra is kiterjedt, hogy azIrán és Örményország között 2007-benmegnyitott gázvezeték átmérõjét még azépítés idején 700 mm-ben korlátozták,ami túlságosan kicsi ahhoz, hogy Jerevánérdemi diverzifikációs lépéseket alapoz-hasson az iráni gázimportra. Némi moz-gástér csak az olajimport területén van:2011 elején aláírták a megállapodást egyIrán–Örményország olajvezeték létesíté-sérõl. A tervek szerint még ebben az év-ben meg is indul az építkezés.10

AAzz EEuurróóppaaii UUnniióó hheellyyee aazz öörrmméénnyy kküüllppoolliittiikkáábbaann

Ilyen általános kül- és biztonságpolitikaikörülmények között az Európai Uniónakaz örmény külpolitikában a hangzatosnyilatkozatok ellenére valójában igen cse-kély szerep jut. Ez annak ellenére is igaz,hogy az örmény parlamentnek van egyeurópai integrációval foglalkozó állandóbizottsága11 – ez ugyanis alapvetõen csaktechnikai jogalkotási kérdésekkel foglal-kozik.

A hivatalos dokumentumok szintjétvizsgálva, az örmény külügyminisztériumweboldalán elérhetõ, 2007-ben készültnemzeti biztonsági stratégia12 úgy tekintaz Európai Unióra, mint amely a regio-

8 Armenia-Russia: President Medvedev to ratify the agreement on military base in Gyumri. 2011.03.31.Elérhetõ: http://www.armenianow.com/news/28680/russian_military_base_gyumri_armenia Letöltésideje: 2011. május 19.

9 Russian military base in Armenia: A security guarantee or limitation of independence? 2011.04.13.Elérhetõ: http://www.armenianow.com/news/28963/russian_military_base_gyumri Letöltés ideje:2011. május 19.

10 Pipeline Plans: Minister says Iran-Armenia project to begin this year. 2011.02.16. Elérhetõ:http://www.armenianow.com/economy/27703/iran_armenia_oil_pipeline Letöltés ideje: 2011. május 19.

11 Standing Committee on European Integration. Elérhetõ: http://www.parliament.am/committees.php?do=members&ID=111150&month=all&year=2011&lang=eng Letöltés ideje: 2011. május 21.

12 Republic of Armenia: National Security Strategy. 26 January, 2007. Elérhetõ: http://www.mfa.am/u_files/file/doctrine/Doctrineeng.pdf Letöltés ideje: 2011. május 20.


nális szállítási projektek, konkrétan aTRACEA és az INOGATE révén segíthetcsökkenteni Örményország regionális el-szigeteltségét.13 A meglehetõsen gyen-gén szerkesztett, de legalább angol nyel-vû dokumentum késõbb külpolitikai pri-oritásnak nevezi az EU-val való együtt-mûködést. A szöveg úgy fogalmaz, hogyaz EU-val való kapcsolatok hozzájárulnaka demokrácia és a jogállamiság erõsíté-séhez, az emberi jogok és alapvetõ sza-badságok védelméhez. Emellett az EU-val való kereskedelem segíti Örményor-szág gazdasági fejlõdését. Az EU az eu-rópai szomszédságpolitika révén támo-gatja a kaukázusi térség stabilitásánakerõsítését, és Örményország bekerülésea programba „jelentõs lépés az európaiintegráció felé”. Ezzel együtt a dokumen-tum célként nem az EU-csatlakozást, ha-nem csak a „közeli kapcsolatokat” hatá-rozza meg hosszú távú örmény érdek-ként.14

Jóval részletesebben fogalmaz egyugyancsak örmény külügyi, orosz nyelvûdokumentum, amely Örményországnakaz egyes nemzetközi szervezetekkel va-ló együttmûködését mutatja be.15 Ez azanyag az EU-t – összhangban a bizton-sági stratégiában megfogalmazottakkal –olyan szervezetként határozza meg,amellyel az együttmûködés a politikai ésa gazdasági kapcsolatok elmélyítésétszolgálja. A dokumentum külön is említi,hogy 2004-ben Örményország bekerültaz EU szomszédságpolitikájába, 2006novemberében pedig aláírták az ötéves

EU–Örményország akciótervet. Az akció-terv nyolc fõ területet jelölt meg azegyüttmûködésre: jogbiztonság, emberijogok, gazdaság, a befektetési környezetjavítása, közigazgatási reformok, a jog-alkotás közelítése az EU-hoz, energia-szektor, regionális együttmûködés és ahegyi-karabahi konfliktus rendezése.

Ha összevetjük az akciótervnek a mi-nisztérium honlapján szereplõ leírásátmagával az akciótervvel,16 akkor rögtönnyilvánvalóvá válik, hogy az ismertetés-bõl minden olyan kérdés kimaradt, ame-lyet az akcióterv ugyan specifikusan em-lít, ám örmény szempontból valamiértérzékeny, esetleg kínos kérdés lehetne.Ilyen például, hogy az akcióterv konkré-tan is kitér a medzamori atomerõmû le-szerelésére, vagy épp az emberi jogokra.Ez utóbbi kapcsán a külügyminisztériumileírás szemérmesen hallgat arról, hogy azuniós akcióterv elõírná a média függet-lenségének biztosítását, a gyülekezési jogés a tulajdonjog védelmét, a tömegmeg-mozdulások kezelésének javítását, arendõrség reformját és a korrupció elle-ni harcot stb. A „gazdasági együttmûkö-désként” jellemzett prioritás pedig azunió szándékai szerint magában foglalnáa fenntartható fejlõdést és a szociális fe-szültségek csökkentését is.17

Serzh Sargysan elnök 2008. novem-beri brüsszeli látogatásán megállapodásszületett egy EU tanácsadó szakértõi cso-port felállításáról (EU Advisory ExpertsGroup). Ezt követõen Eduard Nalbandiankülügyminiszter és Benita Ferrero-Wald-

13 ibid. pp. 4. 14 ibid. pp. 12.15 Международные организации. Европейский Союз. Elérhetõ: http://www.mfa.am/ru/

international-organisations/EU/ Letöltés ideje: 2011. május 20. 16 EU-Armenia Action Plan. Elérhetõ: http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/action_plans/armenia_enp_ap_

final_en.pdf Letöltés ideje: 2011. május 20. 17 ibid. pp. 5-6.

ner megegyezett a csoport mûködésénekfõ területeirõl is: korrupció elleni straté-gia kidolgozása, jó kormányzás (goodgovernance), adminisztratív reformok,ezen belül is az örmény vámadminisztrá-ció hatékonyságának növelése, valamintaz emberi jogok. Szerepelt a tervek kö-zött egy új diplomáciai akadémia felállí-tása is.18 Fél évvel annak létrehozásaután Benita Ferrero-Waldner úgy méltat-ta az EU szakértõi csoport létrejöttét,mint Örményország reformok iránti el-kötelezettségének bizonyítékát.19 A cso-port 2010 júniusában elkészített jelenté-se már kevésbé volt optimista, a beszá-molóból ugyanis az derült ki, hogy érde-mi elõrelépést elsõsorban adminisztratívterületeken sikerült elérni, illetve moder-nizálták az örmény parlament mûködé-sét is.20

Feltûnõ lehet, hogy a szakértõi cso-port felállítására alig fél évvel azután ke-rült sor, hogy az örmény rezsim márci-usban vérbe fojtotta az ellenzéki tiltako-zásokat. Nem szabad azonban elfelejte-ni, hogy idõközben lezajlott az augusztu-si grúz–orosz háború, amely alapjaibanalakította át, tette intenzívebbé az EU ke-leti szomszédságpolitikáját. Ennek tud-ható be az is, hogy az EU jelentõsen nö-velte az Örményországnak nyújtott segé-lyek és támogatások összegét: a 2007 és


2010 közti idõszakra szánt 98,4 millióeuró helyett 2011–2013-ra már 157millió euró az elõirányzat.21

AAzz EEUU hheellyyee aazz öörrmméénnyy kküüllkkeerreesskkeeddeelleemmbbeenn

Örményország legnagyobb külkereskedel-mi partnere az Európai Unió, az EU27-ekmind export, mind import tekintetébenmegelõzik a második legnagyobb partnert,Oroszországot.22 Országonkénti bontásbanszemlélve azonban már egyértelmû Moszk-va vezetõ szerepe, legalábbis ami az Ör-ményországba irányuló orosz exportot ille-ti. Az örmény export legfontosabb felvevõállama azonban 2009 óta már nem Orosz-ország, hanem Németország, ugyanis Ber-lin ekkor vette át a vezetõ helyet Moszk-vától.23 Jereván az Európai Unió országai-ból elsõsorban gépeket és jármûipari ter-mékeket importál, ezek teszik ki a behoza-tal több mint 30 százalékát.24

Örményország legfontosabb exportcik-kei az EU-ba vas- és acéláruból, valamintdrágakövekbõl (elsõsorban gyémántból éssmaragdból) állnak, az uniós statisztikábanez a „Fuel and mining products” címszóvaljelenik meg. Ez utóbbi teszi ki az EU-ba irá-nyuló örmény export mintegy 33 százalé-kát, 2010-es adatok szerint 85,5 millió

18 Международные организации. Европейский Союз. Elérhetõ: http://www.mfa.am/ru/international-organisations/EU/ Letöltés ideje: 2011. május 20.

19 Neighbourhood Policy – ARMENIA. Elérhetõ: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/09/182&type=HTML Letöltés ideje: 2011. május 20.

20 EU Advisory Group presented a progress report. 11 June 2011. Elérhetõ: http://www.a1plus.am/en/politics/2010/06/11/eu-experts Letöltés ideje: 2011. május 20.

21 Armenia. Elérhetõ: http://eeas.europa.eu/armenia/index_en.htm Letöltés ideje: 2011. május 20. 22 Armenia. Elérhetõ: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113345.pdf Letöl-

tés ideje: 2011. május 20. 23 Statistical Yearbook of Armenia 2010. External Economic Activity. Elérhetõ: http://www.armstat.am/

file/doc/99461633.pdf pp. 485. Letöltés ideje: 2011. május 20. 24 Armenia. Elérhetõ: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113345.pdf pp. 7.

Letöltés ideje: 2011. május 20.


euró értékben.25 A drágakõ-kereskedelemmagyarázza Belgium kiemelt pozícióját alegfontosabb örmény külkereskedelmipartnerek között: 2009-ben az ország Je-reván hetedik legfontosabb exportcél-országa volt, ám a válság elõtt Belgiumévekig õrizte negyedik helyét olyan államokmögött, mint Oroszország, Németországés az USA.26

Az örmény külkereskedelmi mérlegerõs negatívumot mutat mind az EU,mind Oroszország felé, amit az országföldrajzi elzártsága, gazdaságának fejlet-lensége és feszült szomszédsági viszonyaiindokolnak. Az azeri–örmény viszonyrajellemzõ, hogy a két ország között a szólegszorosabb értelmében véve semmifélekereskedelmi forgalom sincs mintegyhúsz éve. Összehasonlításképpen a szin-tén problémáktól terhelt örmény–törökviszony ellenére a kétoldalú gazdaságikapcsolatok igen intenzívek, Törökországnegyedik helyen áll Örményország im-portforrásai között.27 Jereván elsõsorbanélelmiszert és mezõgazdasági termékekethoz be déli szomszédjától, a lezárt határmiatt Grúzián keresztül.

ÖÖrrmméénnyyoorrsszzáágg ééss aa kkeelleettiippaarrttnneerrsséégg

A keleti partnerség (KP) elindítását Ör-ményország kifejezetten örömmel fo-gadta, Jereván ugyanis úgy tekintett a

projektre, mint amelynek révén erõsíthe-ti a gazdasági és a politikai kapcsolataitaz Európai Unióval. A jereváni vezetésszámára a keleti partnerség célkitûzéseiközül a legfontosabb a vízumliberalizációés a kétoldalú kereskedelem fejlesztése.Konkrét örmény stratégiai cél a Deep andComprehensive Free Trade (DCFT –mélyreható és átfogó szabadkereskede-lem) megállapodás aláírása.

Eduard Nalbandian és Stefan Füle EU-biztos 2011. április 29-i jereváni találko-zóján is legfõképpen ezek a kérdések ke-rültek szóba. A karabahi rendezés kap-csán az EU-politikus és örmény partnerecsak abban tudtak egyetérteni, hogy anemzetközi jogon alapuló békés és tár-gyalásos rendezésnek nem lehet alterna-tívája.28 A tárgyalás után kibocsátott kö-zös nyilatkozatból konkrét eredménykéntcsak azt lehet leszûrni, hogy jól haladnaka társulási megállapodásról szóló tárgya-lások, és a DCFT eléréséhez az örménykormánynak még további lépéseket kelltennie. A szöveg a vízumliberalizációkapcsán nem említ konkrétumot.29

ÖÖrrmméénnyyoorrsszzáágg ééss aa CCiivviill SSoocciieettyy FFoorruumm::eerrőőss bbeellssőő mmeeggoosszzttoottttssáágg

A keleti partnerség programjában ki-emelt helyen szerepel a helyi civil társa-dalom erõsítése, és az KP-országok civilszervezetei közötti együttmûködés erõ-sítése. Ez utóbbi célt szolgálja többek kö-

25 Ibid. pp. 8. 26 Statistical Yearbook of Armenia 2010. External Economic Activity. Elérhetõ: http://www.armstat.am/

file/doc/99461633.pdf pp. 486. Letöltés ideje: 2011. május 20.27 Ibid. pp. 487.28 The Armenian Foreign Affairs Minister Edward Nalbandian had a meeting with Stefan Fule, the EU Commis-

sioner for Enlargement and European Neighborhood Policy. 2011.04.29. Elérhetõ: http://www.armeniaforeignministry.am/en/press-releases/item/2011/04/29/fule/ Letöltés ideje: 2011. május 21.

29 Joint Declaration Between the Government of the Republic of Armenia and the European Commission.29 April 2011. Elérhetõ: http://www.mfa.am/u_files/file/docs/declaration_eng.pdf Letöltés ideje:2011. május 21.

zött a Civil Society Forum (CSF – CivilTársadalmi Fórum) nevû együttmûködésis, amelynek keretében a térség civilszervezetei évente rendeznek egy-egynagy konferenciát, ahol áttekintik az ed-digi eredményeket, meghatározzák a kö-vetkezõ évre vonatkozó teendõket stb.Az elsõ fórumot 2009. november16–17-én tartották Brüsszelben, a má-sodikra pedig Berlinben került sor,2010. november 17–18-án. A harmadikilyen találkozó a lengyel EU-elnökség ide-je alatt, Poznanban lesz, 2011. novem-ber 28–30-án. A CSF-eknél értelemsze-rûen jóval gyakrabban ülnek össze amunkacsoportok és a CSF irányító bi-zottsága (Steering Committee) is.

Az egyes keleti partnerségbeli orszá-gok azon civil szervezeteit, amelyek résztkívánnak venni az KP programjában, azúgynevezett nemzeti platformok (Na-tional Platform) fogják össze. Minden or-szágban van egy nemzeti koordinátor(National Coordinator), aki irányítja anemzeti platform tevékenységét. Ör-ményország esetében a nemzeti platformmûködése közel sem nevezhetõ zökke-nõmentesnek, a szervezet mély megosz-tottsága miatt.

Az örmény nemzeti platform létreho-zása 2009 decemberében kezdõdött, abrüsszeli elsõ CSF-találkozóról hazatértaktivisták által megalakított InitiativeGroup keretében. Ennek vezetõje BorisNavasardian, a Yerevan Press Club elnö-ke volt, és ugyancsak õ volt az örménynemzeti koordinátor is. Navasardian rop-pant aktívan kezdte szervezni az örménycivil társadalmat. 2010 elejétõl a YerevanPress Club rendszeres elektronikus hír-levelet bocsát ki a keleti partnerség és a


CSF fejleményeirõl, márciusban gyûjte-ményes kötetben jelentették meg abrüsszeli CSF dokumentumait, és többtudományos szemináriumot is tartottakmind Jerevánban, mind más vidéki váro-sokban. Ugyanezen év áprilisában felhí-vást tettek közzé az örmény civil szerve-zetek körében, hogy csatlakozzanak aszületõben lévõ örmény nemzeti plat-formhoz. A CSF örmény nemzeti plat-formja végül 2010. június 7-én alakultmeg 138 civil szervezet részvételével.Gyakorlati vezetését a koordinációs ta-nács látja el, amelynek elnöke BorisNavasardian lett.

A második, berlini CSF-en való rész-vételre 2010 júliusában kezdték meg azérdeklõdõ civil szervezetek kiválogatá-sát, végül 63 jelentkezõ közül 25-öt vá-lasztott ki a CSF irányító bizottsága. Azörmény nemzeti platform koordinációstanácsának néhány tagja azonban kriti-zálta a kiválasztás folyamatát, hogy mi-ért épp ezek a szervezetek kaptak meg-hívást,30 és miért maradt ki több jelen-tõs civil szervezet is. A kritikákra vála-szul Boris Navasardian augusztus 13-ánlemondott a koordinációs tanácsban be-töltött elnöki tisztségérõl. Még augusz-tusban további tíz politikus jelentette belemondását a koordinációs tanácson be-lüli konfliktusok miatt. A lemondások kö-vetkeztében a tanács lényegében mûkö-désképtelenné vált.

Szeptember elején Navasardian tar-tott egy sajtótájékoztatót, ahol bár meg-erõsítette a koordinációs tanácsból valókilépését, bejelentette, hogy meg kíván-ja tartani nemzeti koordinátori posztját,és folytatni kívánja részvételét a CSF irá-nyító bizottságában is. Egyidejûleg ismét

30 A teljes lista itt érhetõ el: http://eeas.europa.eu/eastern/civil_society/forum2010/docs/organisations_en.pdf Letöltés ideje: 2011. május 20.


erõsen kritizálta a berlini CSF-en résztvevõ szervezetek kiválasztását. Erre vá-laszul szeptember 16-án az örménynemzeti platform koordinációs tanácsá-nak megmaradt tagjai összehívtak egyrendkívüli közgyûlést, ahol bizalmatlan-sági indítvánnyal leváltották a nemzetikoordinátori posztról. Navasardian nemismerte el legitimnek sem az ülést, semaz ott meghozott határozatokat. Elmoz-dítását határozatban ítélte el a legna-gyobb, parlamenten kívüli örmény ellen-zéki tömörülés, az Örmény NemzetiKongresszus is.31 November 4-én a nem-zeti platform 24 civil szervezete is elítél-te Navasardian leváltását.32

A konfliktus ezután is tovább folyta-tódott. A feszültségeket élezi az is, hogya CSF négy munkacsoportjának vezeté-sében jelen lévõ két örmény képviselõ el-lentétes „pártba” tartozik: Boris Nava-sardian vezeti az elsõ munkacsoportot, anegyediket pedig Tevan Poghosyan,33 akiNavasardian legfõbb kritikusa. A két ci-vil szervezeti aktivista kölcsönösen egy-mást vádolja azzal, hogy a másik valójá-ban nem a civil társadalmat képviseli, ha-nem a kormánynak dolgozik.

Örmény szakértõkkel készített formá-lis interjúk és informális konzultációkalapján a fenti problémák fõ oka, hogy azörmény kormány felismerte: a független,politikailag aktív civil szervezetek veszélytjelenthetnek a hatalomra, kikezdhetik an-nak stabilitását és belsõ legitimitását. Azta belsõ legitimitást, amelyen a 2008. már-

ciusi események egyébként is komoly se-bet ejtettek. Így – részben a poszt-szov-jet térség „színes forradalmaiból” tanulva,részben az orosz gyakorlatot átvéve – el-kezdtek kialakítani egy olyan civil szerve-zeti hálózatot, amely csak nevében füg-getlen, valójában azonban a kormány irá-nyítása, illetve befolyása alatt áll. A szak-nyelv ezeket a szervezeteket neveziGONGO-nak, azaz „governmental NGO”,magyarul „kormányzati civil szervezet-nek”. Az örmény nemzeti platformon be-lüli nézeteltérések is döntõen annak tud-hatók be, hogy a kormányzat nem érde-kelt egy erõs, egységes örmény civil tár-sadalom létrejöttében, így a GONGO-konkeresztül bomlasztják, illetve hátráltatjáka nemzeti platform mûködését.

ÖÖsssszzeeffooggllaallááss

Örményország helyzetét és az örménykülpolitikát alapvetõen meghatározza,hogy a török–örmény határ le van zár-va, Azerbajdzsán felõl pedig háborús ve-szély fenyegeti a hegyi-karabahi terüle-tek miatt. Ráadásul az országnak nincstengeri kijárata sem, így egyetlen valódiszövetségesével, Oroszországgal sincsközvetlen kapcsolata. ÖrményországbanMoszkva meghatározó pozíciókkal ren-delkezik az ország katonai védelménekbiztosításában és gazdaságában is.

Ilyen körülmények között Jerevánszámára az Európai Unióval való együtt-

31 HAK Concerned over Developments in Eastern Partnership’s Armenian National Platform. 2010.09.30.Elérhetõ: http://www.epress.am/en/2010/09/30/hak-concerned-over-developments-in-eastern-partnerships-armenian-national-platform/ Letöltés ideje: 2011. május 20.

32 Armenian National Platform Members Voice Disagreement in Eastern Partnership Decisions.2010.11.06. Elérhetõ: http://www.epress.am/en/2010/11/06/armenian-national-platform-members-voice-disagreement-in-eastern-partnership-decisions/ Letöltés ideje: 2011. május 20.

33 Eastern Partnership Civil Society Forum Working Group Coordinators. Elérhetõ: http://www.eap-csf.eu/en/contact/steering-committee/working-group-coordinators/ Letöltés ideje: 2011. május 20.

mûködés, bár természetesen lényegeskérdés, kül- és biztonságpolitikai érte-lemben másodlagos fontosságú. Az EUnem képes és nem is szándékozik érde-mi garanciát nyújtani Jereván számáraaz ország védelmére, pedig az örményvezetés számára ez elsõdleges fontossá-gú kérdés. Az unió tagsági perspektívátsem ajánl, és ilyesmire az örmény veze-tés sem törekszik. Az EU külkereskedel-mi jelentõsége az egyetlen, ami valóbanfontos partnerré teszi Örményországszámára.

Emellett az EU által megkövetelt de-mokratikus és emberi jogi reformokalapvetõen ellentétben állnak az örménypolitikai rendszer autoriter jellegével. Akontraszt jól megfigyelhetõ volt a 2008.februári–márciusi események idején – ésannak kapcsán is, hogy az EU semmilyenérdemi reakciót nem adott ezekre. Azuniós elvárások és az örmény politikai va-lóság közti ellentét a közeli jövõben vár-hatóan annak ellenére sem fog változni,hogy a Kocharyan-rezsim most tesz bi-zonyos engedményeket az ellenzéknek.Részben ehhez kapcsolódik az a szándékis, hogy az EU segítségével igyekeznekmodernizálni az örmény kormányzat ésállamigazgatás mind több területét, anél-kül azonban, hogy a modernizálás egy-ben demokratizálódást is jelentene. Eb-ben a megközelítésben az EU is partner-


nek tekinthetõ: az Örményországgal va-ló, elsõsorban technikai és adminisztra-tív kérdésekre fókuszáló együttmûködéskifejezetten hatékony, a rezsim nyilván-való emberi jogi hiányosságai ellenére is.

A keleti partnerséget az örmény veze-tés alapvetõen pragmatikusan szemléli,számukra a legfontosabb elérendõ céloka vízumliberalizáció és a ComprehensiveDeep Free Trade, illetve az ehhez vezetõtársulási megállapodás aláírása. A keletipartnerség demokratikus, emberi jogi éscivil társadalmi vonulatának erõsítéseazonban nem célja a jereváni politikának.Ennek megfelelõen a rezsim mindentmeg is tesz az örmény civil társadalomés a demokratikus ellenzék gyengítése,szétzilálása érdekében.

Összességében tehát az EU és Ör-ményország kapcsolatát úgy lehet jelle-mezni, hogy az együttmûködés kapcsánmindkét oldalon igen korlátozottak a ki-tûzött célok és az ajánlatok is. Mivel ezeka célok jelentõs részben átfednek, példá-ul az örmény államigazgatás, a jogrend-szer és a gazdaság modernizációja kap-csán, az együttmûködés ezeken a terüle-teken hatékony. A politikailag érzékenykérdéseket pedig az Európai Unió látha-tóan nem bolygatja. Kérdés, lesz-e ebbena megközelítésben változás a 2012-benesedékes parlamenti és a 2013-as elnök-választások kapcsán.

�


AAzz uukkrráánn––EEUU kkaappccssoollaattookk ttöörrttéénneettee ddiióóhhééjjbbaann –– kkoorraaii ééss ttaarrttóóss uukkrráánn aammbbíícciióókk

Az ukrán–EU kapcsolatrendszer fejlõdé-sének állomásait számos fontos doku-mentum jelzi. 1994-ben a posztszovjettérségben elsõként írták alá, s 1998-bana hasonló orosz megállapodás után lépettérvénybe a partnerségi és együttmûkö-dési megállapodás (Partnership andCooperation Agreement, PCA), amelymind a mai napig alapdokumentumnakszámít a felek között. Ez az eredetilegtízéves idõtávra kötött megállapodás te-remtette meg a kétoldalú kapcsolatokalapvetõ intézményes kereteit és fóru-mait (az évente megrendezésre kerülõEU–Ukrajna csúcsot, a miniszteri szintûEgyüttmûködési Tanácsot, a szakértõijellegû Együttmûködési Bizottságot an-nak albizottságaival, valamint a Parla-menti Együttmûködési Bizottságot).Igaz, homályos megfogalmazásban, demár ez a dokumentum is utalt egy jövõ-

beli szabadkereskedelmi övezet kialakítá-sának lehetõségére az Európai Unióval.Ennek egyik fontos elõfeltételeként jelöl-te meg a 2008-ban megvalósult ukránWTO-tagságot.

Az EU 1999-es Ukrajnára vonatkozóközös stratégiája a PCA-n alapulva azegyüttmûködés fõ területeit és gyakorla-ti tennivalóit fogalmazta meg. Ez a do-kumentum már egyértelmûen foglalko-zik az ukrán tagsági ambíciókkal, azon-ban mindössze annyit mond ezzel kap-csolatban, hogy „Az Európai Unió elisme-ri Ukrajna európai aspirációit és üdvözliEurópa melletti döntését...”. Az Ukrajnaszámára oly fontos tagsági-tagjelölti kér-désben azóta sincsen elmozdulás, azon-ban az együttmûködés ennek ellenéreszámos területen felgyorsult és konkréteredményeket tudott felmutatni.

A 2004-ben útjára indított európaiszomszédságpolitikának (European Neigh-bourhood Policy, ENP) Ukrajna fontoscélországa volt, s ennek keretében kez-dõdött meg az ország Európai Unióhoz

Ukrajna egyértelmûen a keleti partnerség program úttörõ állama, amelymár a kilencvenes évek folyamán megjelölte az eurointegrációs célt, s1998-ban hivatalosan is jelezte csatlakozási szándékát az Európai Unió-hoz. Bár azóta az ország több viharos belpolitikai fordulatot élt meg, azeurointegrációs célkitûzés mindvégig a prioritások között maradt. Nemvéletlen tehát, hogy ukrán viszonylatban kerültek elsõként kidolgozásraazok az elemek, amelyek késõbb a keleti partnerség programban a töb-bi érintett ország vonatkozásában is megjelentek. Ukrajna ezen túl a hatállam közül Magyarország számára is a legjelentõsebb „keleti partner”szomszédos fekvésénél, politikai jelentõségénél és a kétoldalú gazdaságikapcsolatok súlyánál fogva egyaránt.

LLUUDDVVIIGG ZZSSUUZZSSAA**

Ukrajna – a keleti partnerség kedveszegett úttörője?

* A szerzõ az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos fõmunkatársa, az akadémiaköziMagyar–Ukrán Közös Társadalomtudományi Tanács magyar tagozatának koordinátora.

való közeledésének kidolgozása, vala-mint ennek a programnak a megvalósí-tása.1 Ukrajna súlyát jelzi, hogy az ENPáltal lefedett hat posztszovjet államnakegyüttesen szánt uniós forrásokból a2007–2010-es idõszakban az ország kö-zel 50 százalékkal, mintegy 494 millióeuróval részesedhetett.

Az ország WTO-csatlakozását követõ-en megnyílt a lehetõség a tárgyalások el-indítására az úgynevezett „mély és átfo-gó szabadkereskedelmi megállapodásról”,amely lényegében Ukrajnára vonatkozóelgondolásként született meg, s messzetúlmutat a klasszikus szabadkereskedel-men. Az elgondolás lényege, hogy a ke-reskedelmi akadályok lebontásán kívülegyfajta jogharmonizációs folyamat is el-indul, azaz Ukrajna szabályozási gyakor-lata közelít az uniós joganyaghoz, ezzel iselõsegítve az ukrán gazdaság integrálódá-sát az egységes uniós piachoz. 2008 szep-temberében a párizsi csúcson nyilvánítot-ta ki az Európai Unió, hogy társulási meg-állapodást kínál Ukrajnának, elsõként aposztszovjet térségben. Ez az ajánlat apolitikai társulás mellett a már korábbanmegfogalmazott gazdasági integrációscélkitûzést is magában foglalja. Ez utóbbimagját képzi a „mély és átfogó szabadke-reskedelmi megállapodás”.

2009 õszén született meg az EU–Ukrajna Társulási Agenda, amely felvált-ja a korábbi, még az ENP-hez kapcsoló-dó akciótervet, s jelenleg az együttmû-ködés gyakorlati kérdéseinek és lépései-nek listáját tartalmazza. Az érintett terü-letek igen széles palettát ölelnek fel,kezdve a politikai együttmûködéstõl és akorrupcióellenes harctól a kül- és bizton-ságpolitikán, vagy a belügyi együttmûkö-


désen keresztül a konkrét kereskedelmiés más gazdasági kérdésekig, beleértve akiemelt jelentõségû energetikai párbe-szédet.

A 2009 májusában meghirdetett ke-leti partnerség programba természete-sen mindazon kérdések bekerültek, ame-lyek az EU–ukrán kétoldalú kapcsolat-rendszerben korábban is napirenden vol-tak, azonban az együttmûködés multila-terális dimenzióval egészült ki.

AAzz EEUU––uukkrráánn ggaazzddaassáággii kkaappccssoollaattookk

Ukrajna számára az Európai Unió kiemeltfontosságú gazdasági partner. Az uniószerepe mint az ukrán termékek fontospiaca és mint modernizációs inputok for-rása egyaránt hangsúlyozandó. Az ukránkülkereskedelemben azonban nem jel-lemzõ az EU-dominancia, ellentétben aközép-kelet-európai új tagállamok csat-lakozás elõtti helyzetével. Az ukrán kül-kereskedelem földrajzilag differenciál-tabb, „több lábon áll”. Így Ukrajna legje-lentõsebb külkereskedelmi partnerei kö-zött természetesen megtaláljuk a nagyuniós tagállamokat, valamint az új tagál-lamok közül Lengyelországot és Magyar-országot, azonban az ország legfonto-sabb partnere továbbra is Oroszország.Az EU27-ek súlya az ukrán kivitelben2010-ben 25 százalék körül, míg im-portoldalon valamivel 31 százalék fölöttalakult. A kép a korábbi években is ha-sonló volt, bár az orosz részarány némi-képp növekedett.

Az ukrán gazdaság kettõs kötõdéséta tõkebefektetési adatok is alátámaszt-

1 A konkrét együttmûködési területeket az Ukrajnára vonatkozó, 2005-ben elfogadott akcióterv fogal-mazta meg.


ják, ugyanakkor ezen a területen az uniósúlya meghatározóbb, s egyértelmûennagyobb az orosznál. Ha a round-tripping (körbeszámlázás – a szerk.) je-lenségrõl közismert Ciprust kivesszük aközvetlen külföldi tõkebefektetõ orszá-gok listájából, akkor – 2011. január 1-jei adatok szerint – az uniós cégekre esika teljes ukrán FDI-állomány mintegy 70százaléka, s Oroszországra mindösszeközel 10 százaléka. Kiegyenlítettebb ké-pet kapunk, ha az Ukrajnából származóközvetlen tõkebefektetések állományátnézzük, ugyanekkor megközelítõleg azo-

nos volt a nagysága az uniós tagállamo-kat és az Oroszországot célzó ukrán köz-vetlen befektetéseknek.

Mindezen kérdéseknek és részará-nyoknak azért van különös súlyuk, mertaz uniós „mély és átfogó szabadkereske-delmi” ajánlat az további gazdasági kötö-dést indukál az EU-hoz, miközben egy-elõre az ukrán gazdaság számára az unióés Oroszország egyaránt igen fontosgazdasági partner, s orosz részrõl ismegfogalmazódnak igények az Ukrajná-val való szorosabb, integrációs formákatcélzó együttmûködésre.

11.. áábbrraa.. AAzz uukkrráánn eexxppoorrtt lleeggjjeelleennttõõsseebbbb ccéélloorrsszzáággaaii,, 22001100 ((sszzáázzaalléékkooss rréésszzaarráánnyy))

22.. áábbrraa.. AAzz uukkrráánn iimmppoorrtt lleeggjjeelleennttõõsseebbbb ffoorrrráássoorrsszzáággaaii,, 22001100 ((sszzáázzaalléékkooss rréésszzaarráánnyy))


MMiilllliióó ddoolllláárr SSzzáázzaalléékkooss rréésszzaarráánnyy

EU27 6523,9 94,9

Ciprus 6342,5 92,3

Lettország 87,9 1,3

Lengyelország 49,1 0,7

Németország 9,2

Ausztria 4,7

Brit Virgin-szigetek 25,8 0,4

OOrroosszzoorrsszzáágg 119944,,33 22,,88

Grúzia 31,1 0,5

Kazahsztán 25,2 0,4

Egyéb 70,8

Összesen 6871,1 100,0

Ciprus nélkül

EEUU2266 118811,,44 3344,,33

Oroszország 194,3 37,0

11.. ttáábblláázzaatt.. KKöözzvveettlleenn ttõõkkeebbeeffeekktteettéésseekk áálllloommáánnyyaa UUkkrraajjnnáábbaann,, 22001111.. jjaannuuáárr 11--jjéénn

MMiilllliióó ddoolllláárr SSzzáázzaalléékkooss rréésszzaarráánnyy SSoorrrreenndd

EEUU2277 3355222255,,22 7788,,88

Ciprus 9914,6 22,2 1.

Németország 7076,2 15,8 2.

Hollandia 4807,8 10,5 3.

Ausztria 2658,2 5,9 5.

Franciaország 2298,8 5,1 6.

Egyesült Királyság 2367,1 5,3 7.

Svédország 1729,9 3,9 8.

Olaszország 982,4 2,2 11.

Lengyelország 935,8 2,1 12.

Magyarország 723,6 1,6 14.

fenti 10 EU-tag együtt 33494,4 74,6Brit Virgin-szigetek 1460,8 3,3 9.

Svájc 859,4 1,9 13.

Oroszország 3402,8 7,6 4.

USA 1192,4 2,7 10.

Egyéb 4298,2 5,7

Összesen 44708 100,0Ciprus nélkülEEUU2266 2255331100,,66 7722,,77

Oroszország 3402,8 9,8

Összesen 34793,4 100,0

Forrás: Ukrán Statisztikai Hivatal

22.. ttáábblláázzaatt.. KKöözzvveettlleenn ttõõkkeebbeeffeekktteettéésseekk áálllloommáánnyyaa UUkkrraajjnnáábbóóll kküüllffööllddrree,, 22001111.. jjaannuuáárr 11--jjéénn

Forrás: Ukrán Statisztikai Hivatal


AA kkeelleettii ppaarrttnneerrsséégg UUkkrraajjnnáábbóóllnnéézzvvee

A keleti partnerség program megszüle-tése Ukrajna számára egyszerre volt ked-vezõ és kedvezõtlen hír az európai szom-szédságpolitika vonatkozásában. Üdvö-zölték, hogy az Európai Unió az új kez-deményezésben végre különválasztotta adéli szomszédok – azaz olyan államok,amelyek számára a tagság lényegébenszóba sem jön – kérdésének ügyét az eu-rópai, s akár uniós tagságra is aspirálószomszédok ügyétõl. Csalódottan fogad-ták ugyanakkor, hogy Brüsszel a többipartnerségi körbe vont posztszovjet ál-lamra is2 kiterjesztette – legalábbis po-tenciálisan – mindazon ígéreteket, ame-lyeket korábban Ukrajna a maga számá-ra vívott ki komoly tárgyalások eredmé-nyeként. Ilyen például a társulási megál-lapodás, a „mély és átfogó szabadkeres-kedelmi megállapodás”, vagy a vízumli-beralizációt hosszú távon a közös ügyekzászlajára tûzõ ígéret. Gyakran hallhatóukrán vélemény, hogy a keleti partner-ség semmi lényegi újat nem hozott azukrán–EU párbeszédbe.

Ráadásul Ukrajnában idõközben kétlényeges változás is bekövetkezett,amely befolyásolhatja az uniós kapcsolat-rendszer jövõjét, de legalábbis az országEU-hoz való közeledésének dinamikáját.Egyfelõl Ukrajna a világgazdasági válságáltal egyik legerõteljesebben sújtott eu-rópai ország, ami határokat szab az uk-rán gazdasági vállalásoknak az unió felé.Másfelõl a 2010-ben megválasztott újukrán vezetés, habár nem kérdõjeleztemeg a kilencvenes évek végétõl egyértel-mûen az ukrán külpolitika prioritásaként

kezelt eurointegrációs célkitûzést, mégisúj hangsúlyokat hozott az Oroszország-gal formálódó politikai és gazdasági kap-csolatrendszerbe. Az ukrán belpolitikaiváltozások nyomán a nemzeti érdekeketis másban látják már.

Az elõbbi két októl nyilvánvalóan nemfüggetlenül, az Ukrajnával folytatott tár-gyalásokon észlelhetõ a szabad kereske-delemmel kapcsolatos korábbi ukrán lel-kesedés csökkenése. A tárgyalások lelas-sultak, aminek hátterében erõteljes uk-rán lobbitevékenység is meghúzódik.

Ukrajna csalódott a keleti partnerségprogram keretében a vízumkérdést ille-tõen mutatott óvatosság miatt is. A vég-sõ formájába öntött, s 2009 májusábanmeghirdetett program ugyanis a vízum-liberalizációs kérdéskörben visszalépettaz eredeti javaslattól, s csak hosszú távúliberalizációs célkitûzést fogalmazottmeg, nélkülözve minden konkrétumot.

A keleti partnerség ukrán mérlegétmegvonva tehát látható, hogy Ukrajnaszámára kulcskérdésekben nem hoztameg a régóta várt áttörést, ugyanakkornem zárta ki ennek késõbbi bekövetkez-tét sem. Mindenesetre az idõtávok vég-telen hosszúságba nyúlónak tûnnek, amiukrán részrõl kiábrándultsághoz, csaló-dottsághoz vezetett. Még igen hosszútávra sem kapta meg az ország tovább-ra sem az uniós tagsági ígéretet.

A 46 millió lakosú Ukrajna, bár nemTörökország súlyú probléma az EU szá-mára, mégis túl nagy és túlzottan prob-lematikus ország ahhoz, hogy uniósrészrõl, ráadásul a válság körülményeiközött, elhamarkodott döntést hozza-nak sorsáról. Egyszerûbb volt egy do-bozba tenni néhány más, látszólag ha-

2 Ez alól kivételt képez Fehéroroszország, amely ugyan a keleti partnerség célállama, azonban csak an-nak multilaterális dimenziójában vehet részt.

sonló, számos tekintetben azonban még-is igen különbözõ posztszovjet ország-gal, s egyúttal jegelni a válaszadási fo-lyamatokat.

AA kkeelleettii ppaarrttnneerrsséégg ffoonnttoossaabbbbeeggyyüüttttmműűkkööddééssii tteerrüülleetteeii

Amint az elõzõekben már említettük, akeleti partnerségen belüli ukrán–EUegyüttmûködési területek igen széles pa-lettán mozognak. Az alábbiakban közü-lük három, Ukrajna számára meghatáro-zó jelentõségû, de a kapcsolatrendszerjövõje szempontjából is kulcsfontosságúkérdéskört tárgyalunk.

AA mmééllyy ééss ááttffooggóó sszzaabbaaddkkeerreesskkeeddeellmmiimmeeggáállllaappooddááss

Úgy tûnik, a társulási megállapodás köz-ponti elemeként jelentkezik a szabadke-reskedelmi megállapodás, s ez egyúttala társulási folyamat pillanatnyilag legki-dolgozottabb, legrégebb óta tárgyalteleme is.

A megállapodással kapcsolatos ukrángondok lényege abban keresendõ, hogyaz uniós piacon éppen azon ukrán termé-kekkel szemben jelentkeznek piacra jutá-si akadályok, amelyek az ukrán kivitel je-lentõs tételeit adják, adhatnák. Korábbanide tartoztak a vas- és acél-, valamint atextiltermékek, amelyekre az unió beho-zatali kvótákat állapított meg, amely kor-látozások azonban Ukrajna WTO-csat-lakozásával megszûntek. Jelenleg a leg-kritikusabb kérdéskört a mezõgazdasági


termékek alkotják. Ukrán szakértõk egy-értelmûen úgy látják, hogy amennyibenaz új kereskedelmi megállapodás nemfog kiterjedni az agrártermékekre, akkoraz nem hozhat igazi elõnyöket az országszámára. Emellett az ipar számos terü-letén sem készek az uniós versenyre. Amegállapodás azonban rövid távon in-kább uniós érdek, mint partnerállami, azutóbbiakban várható súlyos gazdasági éstársadalmi hatások miatt. Hosszú távona megállapodástól strukturális, azaz po-zitív gazdaságszerkezeti hatások várha-tók a partnerországok gazdaságaiban,ehhez azonban fájdalmas út vezet. A vi-lággazdasági válság ráadásul kiélezte azukrán külkereskedelmi liberalizációs kér-déskört is. Az ukrán gazdaság égetõproblémájaként jelentkezik a külkereske-delmi hiány kérdése, s ennek továbbiromlását kockáztató lépésektõl szeretné-nek óvakodni.

Ukrajnában azt is nehezményezik,hogy az EU nem veszi figyelembe aposztszovjet térségen belüli gazdaságiegyüttmûködéseket, ami többek közöttbonyolítja az ország helyzetét is, hiszenkettõs gazdasági kötõdése okán ezekbenis érdekelt lehet. Ráadásul orosz részrõlerõs nyomás nehezedik az országra aposztszovjet integrációs formulákban va-ló aktívabb és mélyebb részvétel érdeké-ben. 2011 tavaszán például konkrétanfelvetették Ukrajna csatlakozásának kér-dését a nemrégiben megalakult orosz–kazah–belorusz vámunióhoz, amit vi-szont az Európai Unió nem tekint meg-valósíthatónak az ukrán WTO-tagságadott feltételei mellett.3

3 Sidenko (2011). Ukrajna ugyanis 2003-ban aláírta az Egységes Gazdasági Térség megteremtését cél-zó alapdokumentumot, amely a négy legnagyobb posztszovjet gazdaság, Oroszország, Kazahsztán,Belorusszia és Ukrajna integrálására hivatott, azonban az ország a narancsos fordulatot követõen ki-hátrált a kezdeményezésbõl, s így a további lépések már az Eurázsiai Gazdasági Közösségen belül, azemlített három ország között folytatódtak, s vezettek el 2010-ben a vámunió kimondásához.


Mindezeket figyelembe véve, a sza-badkereskedelmi megállapodásról folyótárgyalások lelassulása fékezi magát atársulási folyamatot is, hiszen az elõbbialáírása nélkül az átfogó társulási megál-lapodás sem köthetõ meg. Az uniós sza-badkereskedelmi ajánlat végsõ formábaöntésénél ezt a tényt is figyelembe kellvenni. Amennyiben az unió valóban sze-retné ezzel a megállapodással szorosabb-ra fûzni kapcsolatait Ukrajnával, érdemesmegkötni néhány, az ország érdekeit isszem elõtt tartó kompromisszumot. Sbár a lengyel elnökség szeretné még2011-ben tetõ alá hozni az EU–ukrántársulási megállapodást, ennek megvaló-sulása jelenleg minden bizonnyal az uk-rán oldalon fog múlni.

AA vvíízzuummkkéérrddééss

Ukrajnát az EU mint potenciális veszély-forrást kezeli migrációs vonatkozásban.Másik oldalról Ukrajna számára viszont avízumliberalizáció kulcsfontosságú, már-már az uniós szándékok komolyságánaktesztkérdése. Az ország a kétezres évekelejétõl kezdõdõen, de a narancsos for-dulatot követõen különösen frusztrált avízumkérdés igen lassú elõrehaladása mi-att. A vízumügy a tagsági kérdéskörtközvetlenül követõ súlyú, s presztízse ishasonló, az unió általános fogadókészsé-gét és Ukrajna felé való nyitottságát mé-

rik rajta keresztül. Ebbõl a nézõpontból(is) nehezen emésztették meg, hogy aNyugat-Balkán egyes országai miért lép-hettek elõbbre náluk ebben a kérdés-ben.4

Természetesen a vízumliberalizációsfolyamat elindult, azonban még a kezde-tek kezdeténél tart. Fontos lépés volt avízumkönnyítési megállapodással egyidõben aláírt visszatoloncolási megállapo-dás létrejötte, amely 2008 januárjábanlépett életbe Ukrajnában. 2008 óta ví-zumdialógus folyik Ukrajna és az EU kö-zött. Ez hivatott kialakítani azon feltéte-leket, amelyek teljesítése ukrán részrõlelvezethet elõször a rövid, majd a hosz-szú távú vízummentességhez. Az utolsóEU–ukrán csúcson fogadták el a vízum-liberalizációs akciótervet, amely tartal-mazza mindazon lépéseket és reformo-kat, amelyeket Brüsszel szigorú feltétel-ként támaszt Ukrajnával szemben. A„balkáni útként” felfogható folyamatbanukrán szakértõk – a jelenlegi helyzetbõlkiindulva – 3–5 évre teszik ezek teljesít-hetõségét,5 ami azonban rendkívül hosz-szú idõ a konkrét eredményekre oly rég-óta áhítozó ukrán lakosság számára.6

Az igen kemény uniós elõírások hát-terében az eltérõ tagállami álláspontokhúzódnak meg. Egyes uniós országok,tartva a potenciális migrációs áradattól,különösen hevesen ellenzik az ukrán ví-zummentességet, s emiatt kevéssé érvé-

4 A rövid távú vízummentességet nemrégiben kapta meg Albánia és Bosznia-Hercegovina.5 Lásd például az egyik legismertebb ukrán témabeli szakértõ, Alekszandr Susko véleményét a kérdésben

http://www.irf.ua/index.php?option=com_content&view=article&id=29888:visa-dialogue-ukraine-eu-an-issue-that-concerns-millions-of-ukrainians&catid=82:news-euro-en&Itemid=57 és Sidenko (2011).

6 A vízumkényszer problémája azonban már a közeljövõben komoly nehézségeket okozhat, ugyanis a2012-es labdarúgó Európa-bajnokságot Lengyelország és Ukrajna közösen rendezi, azaz a két országközötti átjárhatóság megoldása szükségessé válik a bajnokság néhány hetére legalább. Ezzel kapcso-latban az a döntés született, hogy a rendezvény ideje alatt ideiglenes jelleggel felfüggesztik a vízum-kényszert. Minden bizonnyal ennek a próbaidõnek tekinthetõ néhány hétnek a tapasztalatai is kihat-nak majd a vízumdialógus további menetére és tempójára. (http://www.euractiv.hu)

nyesülhetnek az Ukrajnát a kérdésben tá-mogató nézõpontok. A rövid távú vízum-mentesség azonban ettõl a kérdéskörtõlelválasztva kezelhetõ. Látnunk kell egy-részrõl azt, hogy az Ukrajnából történõelvándorlások fõ céliránya Oroszország,ahová ma már szintén elsõsorban mun-kavállalási céllal érkeznek az ukrán állam-polgárok; másrészrõl azt is, hogy az uk-rán elvándorlás mértéke lényegesencsökkent a kilencvenes évekhez képest,az akkori éves értékek mintegy negyedé-re. Igaz ugyanakkor az is, hogy az Uk-rajnából az Európai Unióba vándorlókhosszabb ideig, átlagosan 10–12 évigtartózkodnak kint. Az elvándorlás ráadá-sul komoly gondot jelent az ukrán gaz-daság számára is, hiszen a képzettebb ésaktív munkaképes korú lakosságot érin-ti leginkább.7

Egyes ukrán szakértõi véleményekszerint a rövid távú vízumkérdés ügyenem választható el a gazdasági integrá-ciós kérdésektõl sem, s a szabadkereske-delmi tárgyalások részeként kezelendõ,hiszen többek között az üzleti szféra sza-bad mozgását érintõ problémáról vanszó, s amennyiben a vízumkényszer azukrán üzletemberek számára fennma-rad, az az uniós vállalkozókkal szemben,akik vízummentesen közlekedhetnek Uk-rajnában, diszkriminatív jellegû.

EEnneerrggeettiikkaaii eeggyyüüttttmműűkkööddééss

Az energetikai együttmûködés mindkétfél számára kiemelkedõ jelentõségû, leg-inkább az ukrán tranzitszerepnek kö-szönhetõen, azonban más területeken is.Az energetikai kérdéseknek már a 2005-


ös akcióterv is különös figyelmet szen-telt. E témáról külön dokumentum isszületett 2005 decemberében (Memo-randum of Understanding on Coopera-tion in the Field of Energy between theEU and Ukraine, röviden: MoU), amely-nek tematikája a jelenlegi EU–Ukrán Tár-sulási Agendának is fontos részét képe-zi.

A közös stratégiaként felfogható MoUlényegében négy területre osztotta azegyüttmûködést, s mindegyikre egy-egyútitervet (road map) is készített. Azegyik fontos terület a villamosenergia- ésgázpiaci integráció, amelyben a közel-múltban igen jelentõs elõrelépés történt:2011 februárjától Ukrajna az EurópaiEnergiaközösség tagja, Moldova utánmásodikként a posztszovjet térségbõl.Ezzel Ukrajna vállalta, hogy az energeti-ka terén átveszi az uniós joganyagot,ugyanakkor részévé válik az integráltuniós energiapiacoknak.

Az Európai Unió gázfogyasztásának 20százaléka az ukrán tranzitvezetékekenkeresztül érkezik az EU-ba, ez a teljes Eu-rópát célzó orosz gázexport mintegy 80százaléka. A második energetikai együtt-mûködési terület és a vonatkozó roadmap ennek megfelelõen az energiaszállí-tások biztonságával és a szénhidrogénektranzitjával foglalkozik. Az elmúlt évekgázszállítási problémái különösen elõtér-be helyezték ezt a kérdéskört. 2009 már-ciusában az ukrán gáztranzithálózat fej-lesztését és modernizálását célzó úgyne-vezett donorkonferenciára is sor került,amelynek szervezésében az Európai Uniókiemelt szerepet játszott.8 A cél az ukrántranzithálózat fenntartható, megbízható,

7 Libanova (2010)8 Az EU-n és Ukrajnán kívül az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európai Beruházási Bank, va-

lamint a Világbank képviseltette magát a konferencián.


hatékony és átlátható mûködtetése. En-nek érdekében Ukrajna egy 2010–2011-re vonatkozó, a gázszektor reformját cél-zó program elkészítését vállalta a nemzet-közi pénzügyi szervezetekkel együttmû-ködve, mégpedig az uniós joganyaggalösszhangban, míg Ukrajna partnerei en-nek technikai kidolgozásához, majd meg-valósításához nyújtanak segítséget ésanyagi forrásokat.9

A harmadik útiterv a nukleáris bizton-ságra,10 a negyedik pedig a szénszektor-ra vonatkozik. Idõközben a felek kialakí-tottak egy fontos ötödik együttmûködésikérdéskört is, mégpedig az energiahaté-konyság és a megújuló energiaforrásoktémájában. Az energetikai kooperációnyilvánvalóan a jövõben is az egyik ki-emelt gazdasági együttmûködési területmarad, amely azonban már eddig is érzé-kelhetõ eredményeket hozott. Mindazo-náltal számos energetikai kérdés jövõjemég nyitott, többek között a déli gázkor-ridor sorsa, amely korántsem közömbösUkrajna számára, amellett, hogy a márelõrehaladott Északi Áramlat projekt isvárhatóan rontja majd alkupozícióit.

AAzz EEUU––uukkrráánn kkaappccssoollaattookkjjöövvőőjjee ééss ddiilleemmmmááii

Ukrajna nagy várakozással tekintett éstekint az egymást követõ magyar és len-

gyel európai uniós elnökségekre, s ahozzájuk kapcsolódó 2011-es keletipartnerségi csúcsra, hiszen mindkét ál-lam Ukrajna eurointegrációs céljai támo-gatójaként, s az ország lényegi problé-máit ismerõ partnerként lép fel az Eu-rópai Unióban. Az Ukrajna számárakulcsfontosságú kérdésekben azonbannem egyszerû feladat érdemi eredmé-nyeket elérni. Nemcsak a brüsszeli ne-hézkességgel kell ugyanis megküzdeni,hanem a vitatott kérdésekben fennállóigen eltérõ tagállami álláspontok har-monizálásának nehézségeivel is. Az idõmúlásával azonban az ukrán csalódott-ság kritikus mértéket érhet el. Mindenbizonnyal itt az idõ Ukrajna számárakézzelfogható eredmények felmutatá-sára a legkülönbözõbb együttmûködésiterületeken (a tudományos-kutatóiegyüttmûködéstõl kezdve a közös inf-rastrukturális beruházásokig), ugyanisnemcsak a politikai elit (egy része) csa-lódott az európai szomszédságpolitikakeretei között eddig elért eredmények-ben, hanem az ukrán közvélemény is.Az orosz faktor szerepét sem szabad le-becsülni. Mindezeket figyelembe véve,ahhoz, hogy az Európai Unió valóbanvonzó modell és hiteles partner marad-jon Ukrajna és állampolgárai szemében,az eddigieknél több konkrét eredmény-re és gyorsabb elõrehaladásra lenneszükség.

9 Joint Declaration (2009)10 A nukleáris biztonsággal kapcsolatos friss fejlemény az a donorkonferencia, amelyet az Európai Unió

Ukrajnával közösen szervezett 2011 áprilisában a csernobili atomerõmû védõszarkofágja megújításaérdekében. Ezen az EU korábbi felajánlásait mintegy 110 millió eurónyi összeggel egészítette ki.(http://www.eubusiness.com/news-eu/nuclear-security.9ma)

IIrrooddaalloomm

Joint Declaration. Joint EU–Ukraine International Investment Conference on theModernisation of Ukraine’s Gas Transit System (http://europa.eu)

Libanova, Ella (2010): Migratory process transformation under conditions of a globalcrisis. In: Economic crisis and political turmoil in Ukraine (eds.: FótiGábor–Ludvig Zsuzsa). East European Studies No. 2. 139–151. o. Budapest,MTA Világgazdasági Kutatóintézet

Ludvig Zsuzsa (2008): Integrációs és dezintegrációs folyamatok a FÁK-térségben –gazdasági megközelítésben. In: Sikerek és kudarcok: a FÁK-térség energeti-kai és integrációs dilemmái (szerk.: Novák Tamás), Kelet-Európa tanulmányokIII. szám, 27–89. o. MTA Világgazdasági Kutatóintézet

Sidenko, Volodymyr (2011): The customs union and common economic space ofBelarus, Kazakhstan and Russia as a new reality for the European Union andthe Eastern Partners. elõadás a „Russia between two world. Achievements,failures of 20 years and prospects” c. nemzetközi workshopon, 2011. április7–8. Budapest, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

HHoonnllaappookk Eurostathttp://europa.euhttp://www.ukrstat.gov.uahttp://www.irf.uahttp://www.energy-community.orghttp://www.eubusiness.com/europe/ukraine/free-trade-area


Documents

EURÓPAI TÜKÖR - Government