-
Tizennegyedik év 22. szám. Orosháza, 1896. május 28.
E l ő f i z e t é s dija : Egész évre . . €5 frt. Fél évre . . .
3 „ Negyed évre 1 frt EJO kr.
Egy szám ára kr.
MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.
F e l e l ő s s z e r k e s z t ő é s k i a d ó : '
V E R E S J Ó Z S E F .
Hirdetés d í j a : Egész oldal Fél oldal . . Negyed oldal .
Ennél kisebb .
Bélyeg külön
. « frt • 4 „ • 2 ,
3 0 kr.
Ezredéves ünnepi ének. D a l l a m : Jehova ! csak neked
éneklek.
Uj hont kereső őseinket Egy ezer éve hogy ide hozád, S melyet a
hősök vére hintett, Kies e földön nyertenek hazát. Azért dicsérünk,
óh egek Ura, Neked, neked zeng az Alleluja !
"Népünkön ama hős kor óta Nem szűnt meg itten bölcs
kormányzatod. E mai napig j.obbod ó v.ta Édes hazánkat s
szentegyházadat. Azért dicsérünk, óh egek Ura, Neked, neked zeng az
Alleluja!
Hajdan dicsőség fénye, napja Ragyogta be a magyar koronát.
Pogány sötétség bősz haragja Nem olthatá ki századokon át. Azért
dicsérünk, óh egek Ura, Neked, neked zeng az Alleluja !
S midőn e nemzet szép egére Vészterhes felhő árnyékot vetett,
Mindig te voltál a reménye, És el is űzted a vészfelleget. Azért
dicsérünk, óh egek Ura, Neked, neked zeng az Alleluja !
Hogy áll honunk, és él a nemzet, S fölvirradott ez
emlék-ünnepünk, Melyen a szivünk örvendezhet: Mind-mind kegyelmed
adta azt nekünk. Azért dicsérünk, óh egek Ura, Neked, neked zeng az
Alleluja !
CSEPBEGI GYÖRGY.
Ezredéves hálaadó ünnepi beszéd. Az „Evang. Egyház és Iskola"
pályázatán dicsérettel harma-
dik helyen kitüntetve.
Irta :
M a g y a r i M i k l ó s kapolcsi ev. lelkész.
J e l i g e : „Áldott legyen az Ur, az én kősziklám "
141. Zsolt. 1. v
Ünneplő keresztyén gyülekezet ! Ezer évnek véghatáránál, ezer
évnek kezde-
ténél állunk. A letűnt határánál az emlékezet szár-nyain
visszaszállunk a régmúltba ; az ú j kapujá-nál megállva,
gondolatokba mélyedünk, szivünk elszorul s ajkunkról egy kérdés
lebben el : lesz-e még ezer évünk s lia igen, milyenné teszi azt az
Örökkévaló, ki népek, nemzetek sorsának Ura? Ezer évnek
véghatáránál ünnepet ülünk, emlék-ünnepét annak, hogy őseink a
hármas folyó, hár-mas bérez között maguknak ós nekünk hazát
al-kottak. Hol vannak ők a dicső hősök? Poraik el-vegyültek a haza
földjébe s szentté tőnek minden porszemet ; a porszemek most
megszóllalnak ha-zánk minden egyes pontján, melyhez a történet nagy
tetteknek dicső eseményeit fűzte s tanitanak, egy igét hangoztatnak
: A haza minden előtt ! Ezer évnek véghatáránál állunk s
örömünnepet ülünk. Ruhánk ünnepi, de ünnepi-e vele együtt szivünk
is? Ünnepi ruhánkat majd levetjük, de szivünknek ünnepelni, ez
ünnep emlékének ma-radni kell majd akkor is ! Ha elhagyjuk vonulni
ünnepünk a nélkül, hogy emléket állitunk, az idő hamar kimossa
szivünkből ez ünnep tudatát. Ha-zánk vezérférfiai, hazánknak
honfivérrel áztatott s dicső elődök porával megszentelt földjén,
ennek minden egyes nevezetesebb helyén emlékoszlopot
-
állítanak, hogy mig áll az emlék, éljen a szívben is a dicső
ősök emléke, mely tanítson példájukra L-lkesedni, a hazáért ha kell
mindent, életet ál-dozni. Igen, emlékoszlopok állíttatnak fel ez
évben, dicsőíteni a magyarnak nevét. Ha sok is, mégis kevés lesz
az, mert emlékoszlopot állítani ezer évnek véghatárán, szent
kötelessége mindenkinek, ki magyarnak született. A ki ezt nem
teszi, ke-vésre becsüli önmagát, hálátlan ősei emléke iránt. Milyen
emlékoszlopot állítsunk fel mi? - erről elmélkedjünk a mai szent
órában.
A 1 a p i g e : I. Sám. VII. r. 12. y.
Felolvasott szent igénk szerint, midőn Izrael né-pe a
filiszteusokat megverte, Sámuel megemlékezve Isten csudatévő
hatalmáról, népe iránt való sze-retetéről, —- egy követ vett.
feláilitá azt Mispá-ban s elnevezé : Ebenhaezrnek — mindeddig
se-gítséggel volt nekünk az Úr !
Jer keresztények, magyar hazánk gyermekei, kövessük most mi is e
szép példát.
Állítsunk szivünkben emlékoszlopot, hazánk fennállásának
ezeréves ünnepén !
1. Állítsuk Istennek a hála emlékoszlopát.
2. Állítsuk magunknak a hit emlékoszlopát.
3. Állítsuk hazánknak a szeretet emlékosz-lopát.
I.
„Énekeljetek neki és mondjatok dicséretet ő neki, szóljatok
minden ő csudáiról!" A 105. Zs. 2. v. alapján az első emlékoszlop
szivünkben, mely jelezze ezeréves állami létünk határát, — legyen
Istené ! Más a nép, más az áldozat, de ugyanaz az Isten ! Őseink
midőn elfoglalták e hont, hitük-nek megfelelőn fehér lovat áldoztak
Hadúrnak, — a fehér szin lévén náluk a tisztaság jelképe. Kö-vessük
most őseink példáját : hozzunk annak az Istennek, a kinek ők akkor
áldoztak, mi is tiszta áldozatot, ez áldozat legyen a hálatelt szív
! Zeng-jen most minden ajkon szent zsolozsma ; szálljon a hitnek
égi szárnyain minden ajkról áldó ima ahhoz a Mindenhatóhoz, ki
„előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi, mely elmúlt."
Magasztalja most hatalmát a ki magyar, azt a hatalmat, mely előtt
megsemmisült emberi erő. mely rontott, de a romok, a pusztulás, a
könnyek, a vérnek he-lyén épített u ja t ! Igen. csudái vannak
Istennek,
csudáit mutatják ezer éves történelmünknek lap-ja i ;
gyarlóságunk érzetében boruljunk le a porba, ott van helyünk, ott
áldjuk Istenünk, hogy annyi vér, oly sok viszály között megőrzé e
hont s a föld színéről népét nem törlé el. Állítsuk neki szivünkben
a hála emlékoszlopát s irjuk fel arra Jákobnak, népünkre,
nemzetünkre illő szavait: Kisebbek vagyunk Uram, minden te
jótéteménye-idnél s irgalmasságodnál, melyet velünk cseleked-tél !
Legyen övé a hála, a népek, nemzetek ha-talmas atyjáé ezer éves
multunk véghatárán. Ke-zenyoma dicsőül, a hol fényesek történetünk
lapjai, mint azokon a lapokon, melyek honfi vérrel, honfi könnyel
vannak megírva. Nem egy nép tűnt el a földnek színéről, nem egy él
már csak a történet-lapjain azok közül, kik már hazával birtak,
midőn őseink elfoglalák e hont s íme Isten a minden-ható,
csudakezekkel elvezórlé népünk hosszú szá-zadokon át egy ezredévnek
határához ! Mit akar velünk Isten? Választott népe vagyunk-e,
miként egykor Israel? Folytatja tovább, még meszsze történetünk ;
missiónk, küldetésünk van-e, hogy történetünknek nem egy setét
lapjához még fé-nyesebbeket fűzzön hozzá népek sorsát igazgató
hatalmas keze? Nem isteni jóság tanujele-e az, midőn e honnak fiai,
oly sokszor, annyi belviszály-lyal megbánták a jó édes anyát: az
áldott hazát, hogy azok a belviszályok nem pusztiták el egészen ;
őrködött isteni szeretete felette akkor is, midőn annyi honfi
szivében kialudt a szeretetnek őrtüze e sokat próbált, vészeket
kiállt szegény haza iránt ? Istent illeti azért a hála, óh dobogjon
szivünkben a hála érzete ; szóljon az ajk áldó imát, hogy meg-áldá
Isten őseink fegyverét, midőn hazát szerez-tek s hazát, itt jogot,
igazságot védtenek. Előt-tünk áll a nagy honalkotó, előttünk Árpád
a hős vezér. Tisztelet illeti nevét, önérzet dobogtatja a magyarnak
kebelét, midőn reá gondol, ő reá a bölcsre, ki össze tudta tartani,
egységet tudott te-remteni, őseink népe felett, — mintegy intésül
adva ezt késő századoknak, — mit sokszor ön-vesztükre felejtének, —
intésül adva a jelennek: lásd magyar nép, én példát mutaték, hogy
egy-ségben, összetartásban, egyetértésben rejlik min-den népnek
ereje, hatalma.
Megjelen most lelkünk előtt a nagynak, a még bölcsebbnek
magasztos alakja, István, ki nagy érdemiért a „szent" nevet nyerte
el! Hajtsuk meg előtte az elismerésnek, bámulatnak,
tiszteletnek
-
zászlaját ; nem kívánja, hogy térdet hajtsunk, ke-zet
összekulcsoljunk előtte, mert mondaná : Istené a dicsőség, nem az
enyém ; Istent imádj, ne en-gemet, én csak eszköz valék végbevinni
azt, mit Isten javára gondolt népemnek. Bölcs volt ő, min-taképe az
uralkodónak, mint kell javát munkálni a népnek, melyek fejéül
állitá Isten ! Istené a hála, hogy elvezette a nagy uralkodót arra
gondolatra, hogy a kereszt : a hit lesz az, mely évezredet
biztositand népének. Istené a hála, hogy e férfiút a magyar
történet lapjain oly intézmények teszik halhatatlanná, melyek
alapkövei lettek a nemzet szabadságának, a nemzet létének. —
Szóljunk-e szt. Lászlóról, kit Európa fejedelmei elsőnek tar-tottak
maguk közt s e dicsőségből háramlott a nemzetre is? Szóljunk-e
Kálmánról, ki gondolko-dásában messze túlhaladta korát s szive
nemes érzületét nem egy törvénybe rakta le? Óh hány van még, kinek
uralkodásához nagy tettek, a ma-gyar név dicsősége van
elszakíthatatlan összeköt-ve ! Ott van Nagy Lajos, kiről ne
mondjunk mást, csak azt, mit a költő mond : ..Nagy volt hajdan a
magyar ; nagy volt hatalma, birtoka ; magyar ten-ger vizében hunyt
el éjszak, kelet, dél hulló csil-laga" s ez édes-fájó érzés
nagvgyá, dicsővé teszi előttünk drága alakját! Ott Mátyás, kinek a
tör-ténet a legszebb jelzőt adta, mi uralkodót népe előtt s
történetben élővé tehet: — ő volt az „igaz-ságos!" Az ujabb korban
nem egy jószivü ural-kodót ismertet a történet, ki felül tudott
emelkedni korának elfogult gondolatkörén. Ott van II. József, ki
nemes szivének pártfogásában részeltette azokat az évszázadokon
keresztül üldözötteket, kik nem úgy imádták, mint ő imádta Istent.
Ott van II. Lipót, ki védbástyát állított fel sokat üldözött
egy-házunknak, védbástyát a magyar alkotmánynak. Vagy — legyünk
igazak, — nem érdemli-e a tisztelet, a honfiúi elismerés adóját
mostani Urunk is, hogy oly nagy tiszteletben tartja országunk,
nemzetünk drága kincsét: alkotmányát, mint ő előtte kevesen
tevék.
De nem csak nagy uralkodókat, egyes hon-íiakat is adott Isten,
kik életükkel mutatták meg, mint kell szeretni hazát, királyt,
nemzetet. Hogy messze ne menjünk, ott van Széclii Dénes, ki ha-lál
torkába került királyával ruhát cserél s ő elvész, de királya
megmenekül. Ott Hunyadi János, ki réme volt hazánk akkori
ellenségének. Ott Dugo-vics Titusz, máskép nem tehetvén, magával
rántja a mélységbe a vár faláról a törököt, ki török zász-
lót akar a vár fokán tűzni fel. Ott a szabadság-hős, a dicső IL
Rákóczi F., ki zászlajára azt irá fel : „hazáért, szabadságért" s
küzdött, bújdosott ezért !
De gondoljunk közelebb ; előttünk az ön-védelmi liarcz, midőn a
szent ügy annyi félistent teremtett, kik midőn hallák a szót, hogy
veszély-ben a hon, hitvest, gyermeket, arát, vagyont, min-dent
elhagytak, csak egyet nem : a hazát ! Oda-adnák ezért életüket is,
boldogan a tudatban hal-va meg : haláluk a haza üdve, a haza
boldogsága! Előttünk áll ezer éves állami létünk határán a nagy
száműzöttnek : Kossuthnak fenséges honfi alakja, kinek porai csak
nemrég vegyültek el a hazának szt. földjében, azok a porok, melyek
a halóföldben is megelevenednek s hirdetik, hogy úgy kell szeretni
hazát, elvet, igazságot, még a legdrágább kincs : az élet árán is,
mint ő szere-tett egykor. Előttünk a haza bölcsének : Deák
Fe-reneznek alakja, ki uralkodónak és nemzetnek ke-zét, békesség
jeléül, egymásba tevé, hogy fátyol boruljon a múltra s
egyengettessék utja so-kat szenvedett hazánk jólétének,
boldogulásának. Istené ezért a hála, óh nyíljanak meg egei s mit
millió ajk ma közel ós távol rebeg, legyen ked-ves előtte a magyar
sziv hálaáldozata ! Legyen Istené ma a hála akkor is, midőn
történetünk ama szomorú lapjaira tekintünk, melyek Isten
meglá-togatásának nehéz napjait tüntetik fel, mikor úgy látszott,
mintha Isten nemzetünket eltörleni akar-ná. Ott van IV. Béla — bús
király kora. Pártvi-szály dúl, magyar magyar ellen tör,
marczangolva a jó édes anyának : a hazának szivét. Isten keze küldi
keletnek vad népét, mely feldúlja a házi tűzhelyt, nincs előtte
semmi szent. Nyomát, merre jár szerte e hazában, —- vérpatak, setét
éjben rémesen égfelé csapó lángok jelzik ; útjában velőtrázó
jajkiáltás, rémes halálhörgés s a pusz-tulásnak setét szárnyú
angyala követi. Puszta lett a hon, megfogytak gyermekei. Pusztaság,
teme-tetlen hullák, százféle ragály, mind azt beszélé: az Isten
kezében a belviszály átka ! Ott a legszo-morúbb történet a mohácsi
vész, mely eliez a csa-páshoz hasonló lőn, mert hasonló volt indoka
; a belviszály, a törvény iránti tiszteletlenség megkí-vánt iámét
nagy áldozatot. Ez áldozatnak súlyát lV'a századig érezte a hon,
érezte népe, midőn a félhold tolta félre a keresztnek égi, isteni
jelvé-nyét s belháborúk dúlták e hont ! Oh midőn most mindezekre s
még hazánk más gyászos korszaká-
-
ra gondolunk, mikor békóba volt zárva a lelkiis-meret
szabadsága, vérbe fojtva a jog, az igazság s önkény akart uralkodni
a felett a jog felett is, melynek uralmát magának tartotta fenn
Isten, — nem kell-e — összekulcsolva kezünket — áldani Istenünk,
hogy csudaképen megőrzé hazánkat, nem-zetünket, annyi balszerencse,
annyi csapás, oly sok viszály között'?! Igen, hálaoszlopot emeljünk
ma szivünkben Istennek s áldjuk nevét, dicsőitsük jó-voltát, melyet
annyiszor dicsőitett ő meg sokat szenvedett hazánk, ennek sokat
küzdött népe felett !
II.
Örömünnep a mostani, öröme a magyarnak, hogy Isten sorsát,
életét elvezette egy ezredévnek határához. Óh, de ez öröm legyen
Istenben való ; keresse a haza minden gyermeke abban örömét, hogy
emlékoszlopot állítson most szivében, biza-lomnak, hitnek
emlékoszlopát. Oly fontos ez, mint a mily szükséges Isten iránt a
hála emlékoszlopa. Fontos, mert áldásaiban messze kiható nemcsak az
egyesre, hanem népre, nemzetre a hitnek isteni ereje ! Hit, bizalom
Istenben, képes átvarázsolni a földi létet a mennynek
előcsarnokává. Ez jeleli meg az utat, melyen megfelelhetünk földi s
meny-nyei hivatásunknak. Ha hit él szivünkben, tudjuk munkálni
magunk és mások javát. Hit által jöhet el a földi országba,
hazánkba Istenünk országa, —• béke, közboldogság, általános
emberszeretet, — melyért buzgó imádság epedez a keresztény-nek
ajakán ! Hitben, vallásban rejlhetik minden népnek hatalma, ereje,
— mert a vallás őran-gyala az erkölcsiségnek s ez a támasz, az a
talpkő, melyen bizton nyughatik minden népnek, minden országnak
jövője. Honnét elszállt a vallás, ez őrangyal, őre az erkölcsnek, —
ott, mint a költő mondja: „Róma ledől s rabigába görnyed!" Nincs
jobb tanitó, mint a mult. Gröröghonnak s Rómának mi biztositá
hatalmát, mi emelte fel őket arra a polczra, melyen tündököltek s
vezérnépei voltak az ókor népeinek? Nem más, mint a vallás, a
hitükhöz való ragaszkodás ; midőn vallásukat önmaguk tették gúny
tárgyaivá s isteneiket letaszi-ták oltáraikról, letasziták önmaguk
arról a hely-ről, melyen nagyok, hatalmasok voltak. Szétsza-kítva a
kötelékeket, melyek által vallásukban iste-neikhez s az erkölcs
oszlopához fűzve valának, az erkölcsi megsemmisülés sikamlós
lejtőjére lép-tek s a mint csúsztak a lejtőn lefelé, úgy
hanyat-lott alá hatalmuk s éltük egész szerencséjük fényes
csillaga s lettek a történeté, ott mintegy intő jelül, hogy
addig áll, addig hatalmas egy nép, mig a vallás hatja át az életet,
a vallás angyala őrzi az erkölcsöt ! Hazánk történetének is nem egy
időszaka bizonyítja, hogy a magyar nép nagysá-gát, hatalmát
vallásához való ragaszkodás terem-tette meg! gyengült hatalma,
gyengült ereje, — midőn vallás, erény megszűntek lenni a határok,
melyeken belül egy nép életének folynia kell. íme, ha hazánk,
nemzetünk életét még folytatni akarj a, a mult, ez igaz tanitó
kivánja tőlünk, hogy állitsuk fel szivünkben a bizalomnak, a hitnek
emlékoszlopát. Bármely nyelven dicsérje népünk Istenét, bármely
oltáron hozzon áldozatot neki, kell hogy a sok út egy útra
vezessen, — az út : Isten hű tisztelete, a valláshoz való szilárd
ra-gaszkodás ! A ki Istenről tudni nem akar s oltárt épit emberi
bölcseségnek, az észrevétlen mind jobban és jobban — habár lassan
is — eltávo-lodik az alaptól, melyen szilárdul állhat vészben,
szilárdul örömben. A hazának hű gyermeke csak az, ki nagyrabecsüli
hitének dolgait, mert ez által nagyrabecsül erényt, jellemet,
becsületet, metynek édes anyja csak a hit, csak a vallás. Erény,
jellem nélkül, hűtlen bárki is ahhoz a tiszthez, melyet hazája, a
maga s mások érdekében szolgálni hivatva van. Mit ér bármely
nemzetnél, a külső fény, a külső máz? A belső, a vallás, az erény a
fő, — a lélek, mely életet adhat a külsőnek. Ha romlott a belső,
csekély értékkel bir akkor a romlatlan, a szeplőtlen jellem,
vallásos hit. Az a külső, sokszor csalékony takaró, sokszor
taka-rója a romlás, enyészet, pusztulás jeleinek. Nem a külső
fényben volt soha egy nemzetnek sem ereje, hatalma ; azt a külső
fényt sors, földi dol-gok változása elhomályosíthatja, értéktelenné
teheti igen sokszor s veszve akkor minden, ha eltűnvén a külső
fény, a romlás szomorú jelei világosságra jönnek. —- Istennél a
jövő, ki tudja, mit végzett ő, hazánk, nemzetünk felől? Bármi
legyen az, — azt a népet, azt a nemzetet Isten soha elhagyni nem
fogja — habár nehéz megpróbáltatásokon viszi is keresztül, — mely
keresi Istenét, hité-ben, vallásában s oltárt épit erénynek,
szeplőtlen jellemnek, becsületnek, — nem a laza erkölcsi-ségnek,
nem a hamis jellemnek. Oh azért most ezer éves állami létünk
véghatárán, állitsuk fel szivünkben, állitsa fel minden magyar a
hitnek oszlopát s tegyen Ígéretet, tegyen a mai nap örömére szent
esküt, hogy hű lesz Istenéhez s
-
törekszik megvalósítani életben, tettben nagy ősök fényes
jellemét; szent lesz előtte az erény szava, drága a becsület!
III. Ez is szent kötelességünk most ezredévünk
alkonyán s — ha Isten úgy akarja — ú j ezred-évünk hajnalán.
Anyánk nekünk a haza s mi mindnyájan gyermeki. Anyánk, ki szült, ki
nevel, ápol s kinek keblén pihenünk meg örökre, ha egykor éltünk
elfogyatkozik. A jó gyermek szereti az édes anyát, kész fáradni
érte s miről tudja, hogy örömet szerez neki, végbeviszi azt még
áldo-zatnak árán is. Tegyen most minden magyar szent fogadást a jó
anya: a haza iránt, hogy szeretni fogja azt élte végső lehelletéig!
Hazánk ez édes anya azt hangoztatja, legyünk hű gyermekei, le-gyünk
jó testvérek. Rosz gyermekek azok, nem szeretik édes anyjukat, kik
czivakodásukkal, egymás iránti gyűlöletükkel keserítik az anyát s
sebet ütnek, annak szivén. Nem igaz magyar az, meg-veti az édes
anyát, ki gyűlöletet táplál szivében hazájának más gyermekei iránt,
talán azért, mert hite más. Felül kell tehát emelkedni a felekezeti
elfogultságon, nem szabad senkit megvetni azért, mert máskép
imádja, — mint te -— Istenét ! Ha vannak valamely vallásnak ily
szolgái, azok habár közel hiszik is magukat Krisztushoz,
legtávolabb állanak ő tőle, mert a legelső nincs meg bennük, mely
nélkül Krisztus megtagad : a szeretet ! Az ilyenek nem Krisztus
szolgái, az ilyenek szavára hallgatók nem Krisztus követői, — nem
egyen-gető! Isten országának, de az utat zárják el, hogy ne
jöhessen el hozzánk, ne szállhasson e földre ! Légy jó keresztény ;
úgy vagy Krisztus követője, ha szereted embertársaid s nem
kérdezed, ki, mely nyelven, mely oltáron áldoz Istennek? Oh, m e r
t n e f e l e d j ü k , h o g y m i d ő n a ma-g y a r h a z á n a
k v a g y u n k g y e r m e k i , e g y k ö z ö s ol tárnál
egyesülni k e l l áldozat-ban, ez o l tá r : a hazaszeretet ol
tára! S ha azt akarjuk, hogy ez oltárnál való áldoza-tunk, ép oly
kedves legyen Isten előtt, mint a hit oltáránálí áldozat, akkor el
kell hagyni, mielőtt ez oltárhoz lépünk, a mások iránti gyűlöletet,
el kell hagyni mindent, mi azt jelentené, hogy meg-bántjuk a
szeretetlenség, a mások iránti türelmet-lenség által jó anyánkat:
édes hazánkat! A gyű-lölet, a testvérek közti viszály, átka volt
minden időben a magyarnak ! Óh óvakodjunk ettől, inkább állítsuk
fel szivünkben hazánk iránt a szeretet emlék-
oszlopát, melyre irjuk fel azoknak az ősöknek példáját, —- kik
hazaszeretet által tették nevüket felejthetlennó a történetben, —
hogy példájuk beszélje nekünk szüntelen, mint kell szeretni a
hazát; hogy nem elég a szeretetet hangoztatni, hanem azt tettben,
áldozatban, életben kell kimu-tatni. Mert a hazaszeretet áldozatot
követel s ki készséggel hozza meg áldozatát a haza oltárára, annak
ajkán, ha nincsenek is hangzatos szavak, mégis a hazaszeretetről
tesz szóló bizonyságot. Áldozat nélkül egy ország, a mi hazánk sem
állhat fenn. Csak az áldozat volt az, rnely ezer év hatá-rához
elvezette. Az ősök példája mondja meg, miben áll az áldozat, —
azoké, kik többre be-csülték a hazát, mint tulajdon életüket, midőn
készek voltak vért ontani, lia a haza veszélyben forgott. Ne adja
Istenünk, kinek ma szent nevét dicsérjük, hogy mostanában a
magyarnak, hazája iránti szeretetét vérnek áldozatával, kelljen
meg-pecsételni. De ha jönne idő, hogy ellenség tá-madná meg e hont
s veszélyben lenne hazánk, családi tűzhelyünk, veszélyben nemzeti
létünk, —-akkor, mint az ősök : mutassuk meg, hogy csak Istentől
félünk, mástól senkitől s drágább hazánk, mint vérünk, életünk !
Áldozatot követel tőlünk a hazaszeretet akkor is, midőn a béke
angyala le-beg hazánk felett s az őrzi hazánk, nemzetünk. Nehéz
ugyan ez áldozat is, de a jó keresztény,
— Krisztus szavára hallgatva : „Adjátok meg Istennek a mi
Istené, a császárnak . . . hazának" — mi az övé -— mint jó hazafi,
készséggel hozza meg filléreit a haza javára ; békességünknek,
nem-zeti boldogulásunknak, a haladásnak, a rendnek, a törvénynek
fenntartására hozzuk az áldozatot. — Hozzuk meg szivesen a szeretet
áldozatát ha-zánkért. Ha magyar vagy, nézd, mily hazaszere-tetre
mutattak neked példát őseid. Ha keresztény vagy, nézd a Krisztust,
ki sirt egykor Jerusalem városa felett ! Azok a szent könnyek, a
hazasze-retetnek beszélő könnyei voltak; szánta hazáját, siratta
annak sorsát, — hogy a te szivedben is éljen a hazaszeretet.
Feküdjék neked is óh ma-gyar, óh keresztény ! sziveden a haza
jóléte, üdve, boldogsága. Ezt kivánja ünnepünk, ezt kivánja
Istenünk !
* *
Igen, állits emlékoszlopot Istennek ezredévünk véghatárán, —
oszlopot a hálának s mond buz-gón : Áldva légy Istenem, hogy
megőrzéd ezer évig e hont, a magyar népet. — Állits szivedben
-
a hitnek emlékoszlopot s fogadd meg, hogy szent lesz előtted
hited, vallásod, szent Istened ós annak parancsa, mely az erkölcs
őre, minden jó támasza. Állíts emlékoszlopot hazád iránti
szeretetnek s mit a szeretet követel, teljesítsd s boldogul hazád,
boldogulsz te, mint gyermeke ! El-e még hazánk, nemzetünk ezer
évet, vagy talán kevesebbet jegy-zett fel számára az élet könyvében
Is tenünk? Bármint lesz a jövő, — adja Isten, hogy a dicső ősök
legyenek póldánykópeink ! Szállj ki sírodból hatalmas vezér,
honalkotó Árpád, ki mégvetéd ezer évünk szilárd alapját. Szállj ki
most, keljen ki sírodból szellemed, já r ja át Kárpátoktól Ádriáig
a haza téréit s öntsön lelkesedést, szeretetet e haza gyermekeibe,
— a törpe jellemek helyett, teremtsen ujakat, nagy, dicső férfiak
minta jelle-mét! Szellemed vezessen egyetértésre, összetar-tásra,
törvény iránti tiszteletre, hogy legyen nagy. hatalmas e hon, mint
a múltban volt. Nyilj meg szent István sirja, s mond meg a magyar
nép-nek, legyen hű Istenéhez, mint te voltál ! Nyílja-tok meg
sírjai, minden nagy magyarnak, — száll-jatok ki ti szabadsághősök,
lelkesítsetek hazát szeretni, királyt, alkotmányt, törvényt
tisztelni, hazáért, ha kell vért, életet áldozni tanítsatok meg s
ne távozzék el szellemetek, hogy — lia Isten úgy akarná — lenne még
oly nagy, hatalmas a haza, mint nagy férfiak tevék azzá egykoron;
lenne oly dicső, oly fennkölt a magyar név, mint volt akkor, midőn
e hon határát 3 tenger mosta !
Te peclig óh Istenünk, — ki maradsz, leszesz akkor is, midőn még
egy ezer év múlva ünnepel magyar vagy más nép itt, — ne hagyd el e
hazát, ne hagyd e nemzetet ! Légy iránta irgal-mas, hozz reá szebb
jövendőt, megbűnhődte már a multat — jövendőt ; adj neki még ezer
évet ! Te vezesd oly úton, hogy legyen neked dicső-séged, a magyar
hazának, a magyar nemzetnek pedig üdve, boldogsága ! Ámen.
Jelentés a millenniumi ünnepi pá-lyamunkákról.
(Folytatás és vége.)
A 11. sz. jó, népies, átlátszó munka, szónoki lendület nélkül.
Előnye még a szép, velős szöveg-nek értékesítése s a meleg vallásos
hang. A 2-ik s 3-ik rész formulázása kissé erőltetett. A 2-ik
részben az imádságra vonatkozó általános rész az ünnepi alkalom
keretén túl esik. A 3-ik részben a „rendületlenség" fogalma alá
helyesen foglalja a munkásság és vallásosság kötelességét, de csak
általános vonásokat emel ki, — azért színtelen. E munka a jobbak
közé tartozik.
A 12. sz. munkában kevés a vallásos, a buz-dító elem, hiányzik a
meleg hang, a hit kenete. Gondolat töredékekből áll,
kaleidoszkopikus keret-ben. í rója szerfelett dicséri a jelent az
1. rész-ben, még a néperkölcsöt is páratlannak mondja, — mig a 2-ik
részben meg rideg moralizáló han-gon emlékszik meg ugyan azon
(jelen) nemzedék laza erkölcsiségéről. Homályos mondatok, nehéz-kes
nyelvezet, szakadozott gondolatmenet érthetet-lenné teszik e beszéd
egyes részleteit.
A 15. sz. beszédet a bírálók egy része vilá-gos, építő,
lendületesnek mondja Ezen előnyeit azonban ellensúlyozza, hogy
irója az alapigót szo-ros kapcsolatba nem hozza eszméivel. Minden
köz-vetítés nélkül azonosítja a textusban foglalt „haj-lók" szót az
„erősség"-gel s veszi a vallásos szel-lem symbolikus kifejezésének.
Az „esztendeink megőrzése" (?) alatt érti az egészséget, erőt,
egyet-értést, szeretetet, — s az ezekre vonatkozó buz-dítások lazán
sorakoznak egymáshoz. A nyelv, hosszú, nehezen mozgó mondatok,
egyes homályos kifejezések miatt, nem kifogásolhatlan.
A 16. sz. Ez inkább értekezés, mint beszM, világos, szabatos
nyelven irott, felolvasásra való értekezés. Szónoki
emelkedettségről, hévről, buzdí-tásról nincs szó. Még az Isten
iránt való háladatos-ságról sem emlékszik meg az iró. A szöveget
ügyesen aknázza ki. E beszédet nem lengi át a vallásos ihlet, —
inkább érvényre jut benne a történelem philosophiája, mint a
vallásos világ-nézet, és inkább a bölcsészeti etliika, mint a
po-sitiv hit alapján.
A 17. sz. beszéd a történeti tényeknek s ver-ses idézeteknek
ízléstelen összehalmozása miatt ha-tástalan. Árpádtól napjainkig
névszerint sorolja fel a jeles fejedelmeket, hősöket, tudósokat,
államfér-fïakit. A német „sulmájszter"-t dicsőíti, az „egy-séges
iskolá"-tól s nem az egyházpolitikai törvé-nyektől várja a haza
üdvét. Ez utóbbiak „homok szemek" mig az „ á l l a m i iskolák a
cyclops kö-vek" (verba ipsissima) a jövő Magyarország hatal-mas
épületén. Helyet szőrit szerző az ő beszédé-ben a szász, a
dákoromán, a memorandumper, a pánszláv kérdésnek, — nem nagy
homilótai tapin-
-
tattal. Az ember itt-ott majdnem azt hiszi, hogy képviselőjelölt
beszédével van dolga.
A 18. sz. beszédben sok szép egyes gondo-lat foglatltatik. —- De
mint egész, alapos kifogás alá esik. A részek nem zárják ki
egymást, — ,.a haza iránti hűség" (3. r . ) fogalma involválja az
„összetartó testvéri érzület"-et (2. r.) Ezt igazolja maga a munka,
melynek 2. része általánosság-ban szól a szeretetről — 3-ik része
az egyetér-tő testvéri indulatról. Hosszú polemikus utalással a
nemzetellenes jelenségekre békejobbot nyújt szerző az ellenfélnek.
A nyelv gördülékeny — ke-vés kivétellel. A sok jó részlet mellett
van sok kifogás alá eső részlet is, — hiányzik e munká-ban az
egység.
A 19. sz. ügyesen készített, lendületes beszéd. De e g y h á z i
beszéd-e? — Elmondhatná akárki, akárhol. í ró ja az államfenntartó
„erények" közt s megszentelő keresztény hitnek helyet sem szőrit.
Beéri azzal, hogy a „tiszta e rkölcsökéről azt mondja, hogy
vallásosságon alapulnak. A szöveget is csak mottóul, — vagy jobban
mondva, ar ra használja, hogy két sovány idézetet merít belőle. Még
arra sem ter jed ki figyelme, hogy az alapige által fel-tételezett
viszonyra utalna. Szóval a lendületes be-széd ereje a vallásos
melegség rovására érvénye-sül. Egyes nyelvi helytelenségek,
fordulnak elő benne. Idegen szó (régió, internationalismus,
fanatismus) egyházi beszéd keretében alig foglalhat helyet.
Sopron, 1896. április hó 19-én. PO.^ZVÉK SÁNDOR
biráló biz. elnök.
BELFÖLD. S á n t í t ó K á r o l y ünnepi énekéből tiszta tót
és
német gyülekezetek is rendeltek, a mi azt mutatja, hogy a
nevezetes ünnepen magyarul is énekeltek. Körmöczbányán a kath.
karmester ú j dallamot is szerzett hozzá, a zsinagógában is
énekelték. Mun-kácson a ref . magyarok és az ev. tótok együtt
énekelték.
A r . k a t h . h i t t a n á r o k országos gyűlést készül-nek
tartani. Az előkészítő értekezlet a következő tételeket tűzi ki
megvitatás tárgyául : 1.) A vallás-oktatás helye a középiskolában.
2.) A vallástaná-rok képesítése. 3.) A vallástanárok állása ós
anya-gi helyzete. 4.) A középiskolai vallástanítás rend-szere. 5.)
A vallástanítás középiskolai könyvei. 6.) Püspöki utasítások a
középiskolai vallásoktatáshoz és azok ellenőrzése. 7.) Az if júság
vallásgyakor-
latai és a Mária-eongregatiok. 8.) A hitoktatók és 'hit tanárok
országos egyesülete.
A l é v a i ág. h. ev. anyaegyház évkönyvét szer-kesztette B á n
d y Endre lelkész. Az egyházat ér-deklő ügyekről, gyűlésekről,
adományokról rész-letes tájékozást nyújt. A begyűlt adományok
főösz-szege 459 frt 23 kr. Ezenkívül a L e i d e n f r o s t család
a lelkész 12 holdnyi földjét ez évben is gondjai alá vette ós
műveltette, a lelkész június végéig ebéd és vacsorán L e i d e n f
r o s t Gyula egyháztanácsosnál, a tanitó pedig ebéden egész éven
át L e i d e n f i o s t Tivadar felügyelő aszta-lánál étkezett.
Aggodalmat keltő adat az évkönyv-ben az, hogy a tanítóképezde
növendékei a bibliai ismertetést tanulván, mind csak „elégséges"
osztály-zatot tudtak kiérdemelni, holott a gynmasiumiak közül 10
kapott jelest, 8 kapott jót, 1 kapott elégségest. Hogyan tanítják
majd azok a tanitók a vallástant értelemmel és lelkesedéssel?! Az
egyház bevétele 2093 frt 72 kr., kiadása 2017 frt 14 kr. ; vagyona:
cselekvő 22,604 frt 05 kr., melynek évi jövedelme 726 frt 52 kr
A heves-nagykunsági ev. ref. egyházmegye ta-vaszi közgyűlése
elrendelte, hogy az egyházköz-ségek júl. l - re gondoskodjanak a
stóla-ügynek törvényszerű s egyedül helyes elintézéséről, a tiz évi
átlag szerinti megváltásról. A gyámintézet ügyét igy rendezte az
egyházmegye : Fenntart ja az egyházmegyei gyámintézetet továbbra
is, annak minden lelkész tagja köteles lenni ; hiszen kisebb terhet
fog hordozni, lia mindkét gyámintézetnek tagja lesz, mintha csupán
az egyetemesnek volna. Az egyházmegyei ugyanis az egyetemessel
szem-ben az összes mostani s későbbi lelkészek helyett maga
teljesít minden kötelezettséget, vagyis annak pénztárába úgy a
10'/O-os belépési, m i n t a 21/Ü9/O-OS évenkénti járulékokat ő
fizeti mindenik tagért. Eazel szemben a lelkészek az eddigi évi 10
frt tagsági díj helyett mindössze az évi 21/íí százalé-kok
háromnegyed részét fogják beléje állandóan fizetni, mig a belépési
10° 0 fizetése alól ügy a mostani lelkészek, kik 100 frt
részvénytőkével járultak az alaphoz, mint a későbbiek, ugyancsak az
összeg kifizetésének kötelezettsége mellett, egy-iránt fel lettek
mentve. Az egyházközségek viszont minden egyes lelkészi állomás
után az eddigi 5 frt helyett 15 írttal fognak a .gyámintézet
tőkéjé-hez évenkint járulni.
A b é k é s m e g y e i tanítóegyesület azért folyamo-dott a
képviselőházhoz, hogy tanitók részére, kik elaggott koruknál fogva
a nyugdíjtörvény rendel-kezései alá nem esnek, az ezredév
alkalmából külön nyugdijalap létesíttessék, vagy a tanitói
nyugdijalapból nyugdíjban részesittessenek. A kér-vényt máj. 15-i
gyűlésében tárgyalta a képviselő-ház, a mikor W l a s s i c s Gyula
közoktatásügyi miniszter kijelentette, hogy a kérelmet
méltányos-nak találja, s megígérte, hogy módot fog keresni
-
arra, hogy az elaggott tanitók valamely formában segélyben
részesüljenek.
Í télet Müdrony Pál ellen, A bányai evangelikus egyházi kerület
törvényszéke M u d r o n y Pál tu-róczszentmártoni ügyvédet az egy
házmegyében vi-selt felügyelői hivatalától megfosztotta ós a jövőre
nézve egyházi és iskolai hivatal viselésére meg nem bizhatónak
jelentette ki. A dolog eredete az, hogy M u d r o n y 1893-iki
zsinat határozatának, midőn a turóczi esperesség a dunáninneni
egyház-kerületből kiszakittatott, engedelmeskedni vona-kodott, a
zsinati törvényt elismerni nem akarta és a kerületi gyűlésen
határozattá emelte, hogy az ellen a királyhoz folyamodnak. M u d r
o n y ellen ezért fegyelmi vizsgálatot indítottak, melynek
vég-eredménye a fenti Ítélet.
KÜLFÖLD. Norvégiában f. év jun. elsején ú j pálinkatör-
vény lépett életbe. Előállitását a Norvégiában el-terjedt és
befolyásos mértékletességi egjdeteknek köszöni, melyeknek tagjai
sem sört, sem szeszes italokat nem élveznek, nem dohányoznak, és
czélja a pálinka élvezetét korlátolni, a mit az eddig ho-zott
határozatok nem tehettek kielégithető módon. Igen jelentékeny az ú
j törvényben az a parancs, mely szerint minden község lakosainak, a
25 évet betöltött férfiaknak ós nőknek, szavazniok kell a fölött,
vájjon szabad-e városuk határain belül pá-linkatársaságot
alakitani? A pálinkakereskedést és kimérést illető határozatok
nagyon meg vannak szi-gorítva. A nagykereskedőnek, a ki csak 250
liter-nyi vagy ennél nagyobb mennyiséget adhat el, ezen
mennyiségeket csak egy edényben és csak egy személynek szabad
eladni.
Poroszországban minden 10,000 evangélikusra esik egy gymnasiumi
ev. tanuló, minden 10,000 r. kath. lakosra 19 r. kath. tanuló, de
minden 10,000 zsidóra 200 zsidó tanuló !
A kötelező polgári házasság, A birodalmi gyűlés által a polgári
törvénykönyv tárgyalására kiküldött parlamenti bizottság az 1300.
§-t tárgyalta a „Házasság kötésről" B a c h e m és H i m b u r g -M
a i t z a n javaslataival együtt. Az indítványozók megokoló
beszédei után N i e b e r d l i n g államtit-kár kijelentette, hogy
a kormányok egyetértenek abban, hogy az 1875. évi házasságkötési
jogot minden körülmények közt fenntartsák. Ha a plé-num a
módositványok bármelyikét elfogadná, az egész törvénynek létrejötte
komolyan kérdesessé válnék. Bajorország, Würtemberg ós Baden
szö-vetségtanácsi képviselői kinyilatkoztatták, hogy kormányaik a
kötelező polgári házasság elvéhez ragaszkodnak. A vita vége az
lett, hogy a bizott-ság a konzervativek javaslatát 12 szavazattal
9
szavazat ellenében elvetette. Mellette szavaztak: a centrum, a
lengyelek ós a konzervativek közül 2-en. Ellene pedig a nemzeti
szabadelvűek, a sza-badelvűek, az antiszemiták, a szoczialisták, a
bi-rodalmi párt és a konzervativek részéről B u c h k a. A centrum
javaslata 14 szavazattal 7 ellenében elvettetett. Mellette
szavaztak a lengyelek és a centrum. A két javaslat a kötelező
polgári házas-ság megszüntetését kívánta.
IRODALOM. „ H á z i kinGStár," Dr. L u t h e r Márton
vasárnapi
és ünnepi egyházi beszédei minden rendű és rangú családok lelki
épülésére. Evangyéliomi egyházi beszédek. Németből fordította Z á b
r á k Dénes sop-roni evang lelkész. Kiadja S t o t t m e i s t e r
L . ós t á r s a műintézete ós vallásos iratok kiadóhivatala.
Braunschweig és Pozsony." Nagy örömmel jelezzük e mű megjelenését.
A kiadás díszes lesz, erről a mutatvány-ív is tanúskodik, melyet az
elárusító magával hord. Az ajánlás, mely dr. L u t h e r M. életét
is ismerteti, többek között igy szól : „Ámbár az evangyéliomi
igazság és hitszabadság e láng-lelkű apostolának szelleme magyar
hazánkban is immár közel 400 óv óta él és áldásosán működik, az ő
világtörténeti fontosságú iratai zengzetes ma-gyar nyelvünkön
mindez ideig nem szóllaltak meg s igy a magyar protestáns közönség
nagy több-ségére nézve hét pecséttel elzárt könyvet képeztek. E
nagy és alig menthető mulasztást igyekszünk mi legalább részben
pótolni, most, midőn L u t h e r egyházi beszédeit díszes
kiállításban a magyar protestáns családok kezébe szolgáltatjuk,
hogy ez által az újkort mozgató nagy eszmék eme rendit-hetetlen
bajnokának kunyhóban ugy, mint palotában a hivek lelki épülésére s
a hithűségben való meg-szilárdulására, — Isten dicsőségére s
anyaszent-egyházunk felvirágzására — maradandó emléket állítsunk.
De a legszebb s rothaclatlan emléket Luther maga állította magának
az egyház reformá-lása, iratai és énekei által, melyekből Istenben
veiett rendithetetlen hit áradoz. Különösen házi postillái képezik
azt a gazdag kincstárt, melyben az igaz és mély vallásosságnak,
Isten és a Jézus Krisztus irántunk való szeretetének, a
hitbuzgóság-nak s keresztyén erényeknek drága köveit
feltalál-hatjuk. L u t h e r egyházi beszédei képezik a hit-javítás
magasztos és szent művének épületköveit, ezekben vannak lerakva
azon nagy eszmék, melyek által e páratlan szellemóriás az újkort, a
hit- és lelkiismereti szabadság, az igazság és felvilágosult-ság
dicső korszakát megalkotta. S hogy mit kö-szönhet L u t h e r n e k
ós az általa diadalra juttatott reformácziónak a mi hőn szeretett
magyar hazánk, hogy hazánk függetlenségének megőrzésében, nem-
-
•zeti életünk fejlesztésében s Árpád népének a nyugoti
kultur-államok sorába emelésénél minő szerep jutott épen a
protestantizmusnak, arról, fennhangon beszélnek az elmúlt századok,
azt ércz-lapjaira véste a történet. És midőn mi éppen a jelen év
folyamán ünnepeljük szent öröm és lelke-sedés között hazánk
alkotmányos fennállásának ezredéves ünnepét, megfeledkezhetnénk-e L
u t h e r -r ő l ? ne sietnénk-e vele iratainak, jelesül egyházi
beszédeinek áhitatos olvasgatása által közelebbről is
megismerkedni?! E czélból kivántunk magyar protestáns családaink
házi szentelyének mi a mil-lennium örökké nevezetes esztendejének D
o k t o r L u t h e r M á r t o n n a k a jelen „Házi kincstár"
diszes illusztrált kiadása által maradandó emléket állitani. —- A
mű S t o t t m e i s t e r és t á r s a braun-schweigi és pozsonyi
műintézetének kiadásában, Záb-r á k Dénes soproni lelkész, ismert
nevű egyházi iró gondos fordításában jelenik meg s magában foglalja
Luther egy egész évre szóló vasárnapi és ünnepi evangyéliomi
egyházi beszédeit, minden rendű és rangú családok vallásos
épülésére. Nagy és magyar protestáns irodalmi viszonyaink szomorú
állapotát tekintve, merész vállalatba bocsátkoztunk. De bizunk
Istenben, bizunk az áldozatkész magyar protestáns egyháztagok
hagyományos hitbuzgósá-gában s hisszük, hogy megszégyenülni nem
fogunk ! Magyarhoni ev. egyházunkat e mű kiadásával még az által is
szolgálni kívánjuk, hogy a tiszta jöve-delem egy részét szives
örömmel készek vagyunk a hazai ev. egyetemes gyámintézet nemes
czéljai-ra forditani.
A l k o t m á n y , Az ezeréves magyar nemzet ós a katholicismus
viszonyát világította meg a budapesti kath. körben egy felolvasó.
Felfogása szerint a magyar nemzet mindent a kath. egyháznak kössön.
„Tekintsük végig a magyar nemzet évezredes tör-ténetét, találunk-e
egyetlen politikai és közművelő-dési —- vagy egyáltalán —
kultúrintézményt, mely-nek kezdeményezője és kiépitője nem a magyar
katholicismus lett volna? Magában az aranybul-lában, az ősmagyar
alkotmány e hatalmas kivált-ságlevelében kidomborodó elvek nem a
magyar főpapságnak a vívmányai ? É s a B o c s k a y , B e t h -l e
n , R á k ó c z y felkeléseknek a politikai szabadság érdekében
közzétett kiáltványai nem-e a kiváltság-levélben gyökereznek?" — De
ha ez igy van, e felke-léseket miért nem támogatták a püspökök
akkor, vívmányaikat miért tagadták meg később, dicső-ségöket miért
kárhoztatják most a r. k. történet-í rók?! A r. kath. klérus
hazafiságát csak akkor látjuk valódi színében feltűnni, mikor a
király és a pápa, nemzet és egyház között kell választania. Akkor
pedig nem állja meg a próbát, nem érdemli ki a magasztalást. Első
sorban római és kath. és csak ha ezzel össze tudja egyeztetni:
magyar és hazafi. Erre lehet ám sok példát felhozni a magyar nemzet
történetéből ! Ugyanezen kör gyűlésén E s-
t e r h á z y Miklós Móricz gróf tartotta az elnöki beszédet,
melyben szokás szerint benne vannak a katholikusok téves, de
szándékos kifejezései ; nekik keresztény annyi mint r. kath.
„alkotmányunkba mélyen be van rejtve, hogy Magyarország
alkot-mánya, népe keresztyén ; keresztyén az alkotmány, keresztyén
a nép, katholikus a nemzet, (Igaz ! Úgy van!)." Pedig nincs úgy,
csak azon dolgoznak, hogy úgy legyen. Hiszen máskor ők maguk is
mindun-talan azt panaszolják, hogy a protestáns és a zsidó befolyás
üldözi, irtja, tönkre teszi a kath. egyházat. „De Buda felé azért
is tekinthetünk, mert ott szé-kel Magyarország főpásztora,
Magyarország her-czegprimása. " Az is csak r. katholikusok
főpásztora, a mi nagy különbség ! E gyűlésről szóló tudósí-tását a
lap e megjegyzéssel kiséri: ..Mi szándé-kosan kerüljük a
protestantismus megbáritását és azért annak magyarországi
szereplése a mi fejlő-désünkre gyakorolt hatása felett, úgy, mint a
ka-tholicizmus felett a múltban, nem szólunk. De igenis, szívesen
emlékszünk meg ama időről, midőn váll-vetve működtünk közre az
alkotmány helyreállítá-sára és arra, hogy ujabban az elkeresztelési
ren-delet nem vetette közénk az egyenetlenkedés üsz-két. És azért
111a már nemcsak reméljük, de bi-zunk is benne, hogy az alkotmányos
szabadság, a választási szabadság tiszteletbentartása és minde-nik
egyház jogkörének és szabadságának érdeké-ben ismét vállvetve
fogunk k ü z d e n i . " — F u r c s a be-szód ez, válaszoljunk rá
őszintén. Szándékosan ke-rüli a protestantismus m e g b á n t á s á
t és a z é r t nem szól annak hatásáról ; vagyis nem jót, hanem
rosszat tudna csak róla mondani; ez már maga megbántás ! „Szívesen
emlékszik meg ama időről, midőn v á l l v e t v e működtünk közre
az alkotmány helyreállítására ; " csakhogy vállvetve úgy működ-tünk
közre, hogy a r. klérus élvezte a concorda-tum előnyeit, s titokban
örült annak, ha győzni találna a protestáns egyház, melynek vezetői
sza-badságukat koczkáztatták a nehéz, de nyilt küzde-lemben. Az
elkeresztelési rendelet is a r. kath, lel-készek törvénytelen
reversalis-szedóse miatt vált szükségessé ; a reversalisok szedése,
a rozsnyói püspök rendelete pedig sem a törvény iránti l ö -teles
engedelmesség, sem a protestáns egyház iránti méltányosság
szempontjából nem olyan, hogy arról a r. kath. papság sajtója
örömest szólhatna. Az egyenetlenkedés üszkét kettőnk közé nem az a
rendelet, hanem a r. kath. papság magatartása ve-tette, nem is
most, hanem eleitől fogva, mióta pro-testáns egyház van. Az a
rendelet az egyenetlen-ség üszkét az állam és a r. kath. papság
közé ve-tette ; ez utóbbi nem nyugodhatott bele, hogy az állam a
törvényt meg akarja tartatni még a pro-testánsok javára is, a r.
kath. papság túlkapásai korlátozásával is. „Az alkotmányos
szabadság" tiszteletben tartását odaát addig szokták csak
em-legetni, mig a r. kath. egyháznak érdekében áll
-
s ezen czim alatt a más vallásuakkal is a maguk < relékét
szolgáltatják; „mindenik egyház jogköré-nek és szabadságának
érdekéről" pedig hiában beszél az a párt, mely a prímás és a
püspökök jelenlétében tartott kath. nagy gyűlésen jelszó gyanánt
adta ki, hogy mindenütt katholikusra kell szavazni, az a párt, mely
kath. alapon, kath. ér-dek szolgálatára szervez politikai pártot, s
ha az a,párt még „a választási szabadság tiszteletbentar-tását" is
emlegeti, mely reversalisokat szedett a képviselőktől pártja
javára, templomban megesketi a választókat akkor vagy a
protestánsokat tartja oly együgyűeknek, hogy szép szóért mindent
fe-ledve, ellenségök szekerét készek lesznek tolni, vagy maga oly
egyűgyű, hogy nem látja be aján-lata elfogadhatatlan voltát.
M a g y a r Á l l s m . Az ezer éves magyar államról ir s igy
okoskodik István király politikájáról : „A megalapított kath.
államban természetesen az állam elismerte az egyház felsőbbségót.
Ez minden józan elméjű ember előtt természetesnek is fog látszani.
Természetes dolog, hogy az állami tekintetek min-dig alá vannak
rendelve az egyházi tekinteteknek, az állami czélok alá vannak
rendelve az egyházi és a vallási czéloknak. Az állam függ az
egyház-tól. Mert az állam fundamentoma, sőt létoka : a vallás. A
vallás tehát kell, hogy legyen minden nemzet ós minden állam döntő
szellemi hatalma." Bizonyságul idézi szt. Tamást : „A pápa felsőbb
értelemben helytartója Krisztusnak a azért sokkal magasabban áll,
mint a király vagy császár. " — Igy már értjük. A pápai uralomra
való SZÍVÓS törekvés nem halt ki ma sem a papságból. Neki vallás
annyi, mint egyház, egyház annyi, mint r. kath. egyház, ez pedig
annyi, mint római pápa, ez pedig annyi, mint Krisztus ; tehát a
pápának engedelmeskedni a legfőbb kötelesség. A czikk hosszas
példákkal magyarázza azután, hogy a r. kath. vallás mennyire
szilárddá teszi az államokat. Csakhogy a történe-lem azt tanítja,
liogv éppen a r. kath. népek ál-lamaiban van a legtöbb baj és
forradalom, Fran-cziaország, Spanyolország, Olaszország, Belgium a
példák erre. Ezt miért nem magyarázzák meg? !
E v a n g . G l o c k e n . Beyschlag támadása ellen védi a
magyar evang. egyházat ; különösnek találja, hogy épen a szászok
fakadnak ki, holott a magyar állam jótéteményeit ők nagyobb
mértékben élvezik, mint magok a magyarok. A német gyülekezetek,
melyek itt Magyarországban oly szép hazát találtak, mindig hálásak
voltak azért s törhetlen hűséggel ragaszkodnak a magyar államhoz,
tartózkodtak minden széthúzó törekvéstől, s a magyarsággal ke-zet
fogva igyekeztek a haza jólétét előmozditani, a mi bizony nem
megróni, hanem dicsérni való. Az is természetes, hogy a magyart,
mint az állam nyelvét, tisztelik, tanulják a németek. A német
gyülekezetek erőszakos magyarosításáról szó sem lehet. Nem annyira
a. magyarság, mint inkább a
tótság szorítja vissza a németséget. Beyschlag f e -nyegetése,
hogy a Gusztáv-Adolf egyletnél mozgal-mat indít a magyar evang
egyház ellen, német szempontból lehet jó, evang. szempontból
azonban nem jó. Ha megtörténik, s az egylet nyelvre vo-natkozó
feltételeket köt ki a segély megadásánál, akkor gyülekezeteink nem
folyamodnak, s a kormány bizonyosan minden segély elfogadását
egyszerűen eltiltja.
A SelmeGZbányai ág. hitv. ev. kerületi lyceum története. B r e z
n y i k Jánosnak „A selnieczbányai ág. hitv. ev. egyház és lyceum
története" czimű műve alapján kivonatosan összeállították és 1889
—1896 . évig kiegészítették H l a v a t s e k András és K i r á l y
Ernő lyceumi tanárok.
W e b e r S . szepes-bélai ev. lelkésznek a városi
képviselőtestületben tartott ezredévi ünnepi beszéde német nyelven
megjelent a testület határozatából.
Kérdések és válaszok. 1. „Köteles-e az egyház katona
elszállásolási
adót fizetni ? Hát a lelkész vagy tanitó ?" -— Igen, az 1879.
XXXVII. t. cz. 5. §. alapján: „Ezen pótadó kulcsául, az általános
jövedelmi pótadó és fény-űzési adó kivételével, a rendszeresen
kivetett egyenes államadók szolgálnak. Az arányt minden
törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg."
2. ,.Ki határozza meg a községi jegyző által szedhető dijakat, s
nem kell-e azoknak az irodá-ban kifüggesztve lenniök?" — A jegyzői
munkadija-kat a község képviselőtestülete szabályrendeletben
ha-tározza meg a törvényhatóság jóváhagyása mellett, s a dijak az
irodában kifüggesztendők.
Ü Z E N E T E K . Z . D . S - n . S i k e r t k í v á n o k a s
z é p v á l l a l a t h o z !
— E . J . F - i . K ö s z ö n ö m a j ó s z á n d é k o t ; m a
j d l e v e -le t í rok ez ü g y b e n . — R . S . 3 - c s - L e v
é l m e n t . R e m é l e m , k e d v e z ő v á l a s z t k a p o k
! — H . J . E - s . M e n t ü l e l ő b b ! Most m á r m e g j e l
e n v é n a p á l y á z ó b e -s z é d e k , t ö b b t e r ü n k l
e s z ! — M . E . E - s . H i á b a ! m i n d e n r e r á é r , a k
i ö r ö m m e l d o l g o z i k . K ü l d ö m ! — B . J . N - a . M
i h e l y t k é s z e n lesz n é h á n y k é p : k é r e m . A l ap
b e r e n d e z é s e m i a t t ke l l n á l a m lenn i n é h á n y
-n a k . — J . K . I - a . R e n d b e n v a n . A m á s i k do-l o
g b a n k é s ő b b l e v é l ú t j á n . — J . L . R - m . A h a r
-m a d i k s z á m e l f o g y o t t , azza l n e m s z o l g á l h
a t o k . — K . E . B - Ó . A 2 l - d i k s z á m b i z o n y s á g
, h o g y gon-d o l t a m a l e l k é s z e k r e . Mint k é p v i
s e l ő , é p p e n az e g y -ház , l e l k é s z e k , t a n i t ó
k é r d e k é t k i s é r e m e l ső s o r b a n figyelemmel. A j ó
v é l e m é n y t k ö s z ö n ö m . I g y e k e z e m e z u t á n
is m e g é r d e m e l n i !
-
P á l y á z a t . A bányai ág. hitv. evang. egyházkerü-
let a s z ó d i l e á n y n e v e l ö i n t é z e t é n é l a
jövő 1 8 9 6 — 9 7 - Î k i s k o l a i év kezdetével elfogla-landó
k é t p o l g . i s k o l a i é s e g y r a j z - , t o r n a -t a
n i t ó i állomásra pályázatot hirdetünk.
A megválasztottak kötelesek lesznek a megállapított
tantárgy-esoportositás sze-rint heti 24 órát tanítani és a
megszabott sorrend szerint váltakozva a bennlakó nö-vendékekre
felügyelni.
J a v a d a l m a z á s : Évi 500 o. é. forint fizetés, a
törvényes korpótlék s nyugdíjigény és teljes ellátás u. in.
élelmezés, külön szoba, fűlés, világítás, takarítás és mosás.
Pályázhatnak prot. vallású polg. isk. képesítéssel biró
tanítónők, megjegyezve azonban, hogy kezdő tanítónők egyelőre
csakis ideiglenes minőségben fognak al-kalmaztatni.
Pályázók, a keresztlevéllel, oklevéllel, egészségi
bizonyítvánnyal és eddigi neta-láni alkalmazásukról szóló
okmányokkal kellően felszerelt folyamodványukat f. é. jÚ l íüS hó l
- é i g alulírott czimére küldjék be.
Kelt Budapesten, 1896. május 20. Fal vay A si i a 3
35. I . mint a kerül, intézet bizottsági jegyzője. Budapest,
Deák-tér 4. sz. II. emelet ö. sz.
HÖNIG F R I G Y E S g ő z ü z e m r e b e r e n d e z e t t h a
r a 11 - é s » é r c z ö n t ö d é j e
Arad, Rákóczy utcza II- 2S. sz.
A l ë t t a t o t t 1840. — 1890. a l u p a o M állami éremmel
ffiitetïe. Ajánlja több évi jótál lás és kedvező feltételek mellett
a hangoknak előre való meghatározásával saját találmányú, a
legfinomabb harangérczbő! készült cs. és kir. szabadalmazott
harangjait, melyeknek előnye a más szerkezetű harangokkal szemben
az, hogy 2 0 ' o súly és ármegtakarítás mellett is erösebb és
kellemesebb zengésű hang-juk van. — Forgatható vas-harang
felszereléseit és tűzmentes vas-harang ál l -ványait, melyeknek
alkalmazásával a harangok a megrepe-déstől megóvatnak, s a
legnagyobb harangok is könnyen
lódíthatok, a nélkül, hogy a tornyot megingatnák. Régi
harangoknak forgatható vas-szereiésre való átalakítását, repedt
harangok-
nak Újra Öntését, vagy új harangokkal való becserélését a
legolcsóbb árak és legked-vezőbb fizetési feltételek mellett.
öltsépelesek és l m árlapk k ívánatra öérmeatFe k l l f l e i a
e i 34 12—1
B u d a p e s t e n lakó családapa gym- gg násiuin 1.—IV.
osztályaiba járó négy gg fia mellé
-m
keres, a ki azoknak oktatását és gondos, lelkiismeretes
nevelését 1896. év s z e p t , hó 1 - t ó l elvállalni
hajlandó.
Javadalmazás: tökéletes ellátás (u. m. élelmezés, külön kis
szoba, fűtés, világítás, takarítás, mosás) évi hat-száz o. ért.
forint fizetés.
Ez állásban való sikeres műkö-désnek legalább két esztendőre
kell terjedni. Kívánatos, hogy pályázó végzett theologus
legyen.
Bővebb felvilágosítással szolgál e lap s z e r k e s z t ő j e
,
23. 3—2.
nwî ? M-t fît t MM Mt t MT MM mmtt 11 f
SE Up ÜE
S t > Sâ
ü hH • Fjr|- •
t&I • tsB HE
-
A s o p r o n i á g . h i t v . e v a n g . e y y h á z -k e r ü
l e t i l y c e u m á l l a m i l a g s e g é l y e -z e t t f ö g
y m n a s i u m á h o z a következő állásokra p á l y á z a t
hirdettetik:
1. E g y r e n d e s t a n s z é k r e , mely-lyel a magyar
nyelv és irodalom s a latin nyelv,
2. e g y r e n d e s t a n s z é k r e , meiy-lyel a görög nyelv
és irodalom s a latin nyelv,
3. e g y r e n d e s t a n s z é k r e , mely-lyel a latin nyelv
és irodalom s tör-ténelem,
4 e g y r e n d e s t a n s z é k r e , m d y -lyel a
mennyiségtan és természettan tanítása van egybekötve.
5. Esetleg egy h e l y e t t e s t a n á r i á l l á s r a ,
melylyel a görögpótló iro-dalmi részének tanitása van egybe-kötve s
melyre magyar-latin, vagy görög-latin képesítettséggel biró
ta-nárok vagy tanárjelöllek pályáz-hatnak.
Az 1—4 a la t t f e l eml í t e t t á l l á -s o k k a l j á r ó
r e n d e s t a n á r i f i ze té s : 1 2 0 0 f r t t ö r z s f i z
e t é s , 2 5 0 f r t l a k á s -p é n z és öt izben öt szolgálati
év után 1 0 0 f r t o s ö t ö d é v e s p ó t l é k . A törzs
fizetés idővel 1400 és 1600 frtra emel-kedhetik.
Az 5 alatt felemlített helyettes tanár rendszeresített fizetése:
9 0 0 f r t és 2 0 0 f r t l a k á s p é n z .
Ha az 1—4 alatt felsorolt tan-székekre vagy ezek valamelyikére
tanári oklevéllel nem biró tanárje-lölt választatnék meg helyettes
ta-nárul, annak fizetése 8 0 0 f r t s csak a próbaév leteltével a
tanári okle-vél megszerzése után soroztatik be
a rendes tanárokát megillető fizetési osztályba. Ha ellenben a
megjelölt j tanszékek egyikére a tanári pályán j már hosszabb ideig
működött s a fentartó testület tudomása szerint ki-válóbb érdemeket
szerzett tanár pá-lyáznék, illetőleg választatnék meg, az
megválasztatásával egyidejűleg a magasabb fizetési osztályba is
elő-léptethető.
Az 1, 2, 4, alatt megjelölt tan-székekre, a fentartó testület
ajánla-tára a nagyméltóságú vallás-és köz-oktatásügyi miniszter
nevez ki; a 3
O x j 7
s 5 alatt megjelölt állások betölté-sének joga ellenben a
fentartó tes-tületet illeti meg, miért is az első helyen említett
tanszékekre szóló, kellőleg felszerelt folyamodványok a n a g y m é
l t ó s á g ú v a l l á s - é s k ö z o k t a -t á s ü g y i m i n
i s z t e r ú r h o z czimezve, — a második helyen említett
tanszé-kekre szóló kellőleg felszerelt folya-modványok ellenben a d
u n á n t ú l i ág. h i t v . e v a n g . e g y h á z k e r ü l e t
f ő i s k o l a i n a g y b i z o t t s á g á h o z czimezve a s o
p -r o n i á g . h i t v . e v a n g . f ó g y m n a s i u m i g a
z -g a t ÓS á g á h o z küldendők be.
A pályázatban csak ág. h. ev. j tanárok vagy tanárjelöltek
vehet-nek részt.
A p á l y á z a t l e j á r t á n a k h a t á r i d e -j e j ú n
i u s h ó 2 0 .
A megválasztottak az országos tanári nyugdíjintézetnek
jogosított és kötelezett tagjai; á l l á s u k a t ÍO iyó é v i s z
e p t e m b e r hó 1-én tartoznak el-foglalni.
Sopron, 1896. május 20. • • - «.« -- I
T a k á f s Weites 33. 2—1 föiákolai í'elüg5Telö.
Orosházán, nyomatott Veres Lajos gyorssajtóján.
