fejeték tanösvényfejetéki-mocsár természetvédelmi terület

ÁLtaLÁnOs tUDnIvaLÓkkeDves LÁtOGatÓ!

a kiskunsági nemzeti Park Magyarország második nemzeti parkjaként létesült 1975-ben. a nemzeti park működési területének jelentős része a Duna-tisza közén található. a védett területeket tágas horizontú szikesek, hullámzó felszínű homokbuckavidékek, mocsarak, lápok, nedves rétek és a tisza menti vadregényes ártéri erdők és holtágak jellemzik.

a nemzeti park igazgatóság kezelésébe tartozik kilenc különálló nemzeti parki egység, három tájvédelmi körzet, 18 természetvédelmi terület, valamint a törvény erejénél fog-va védett (ex-lege) lápok és szikes tavak, és natura 2000 területek. a védett és natura 2000 területek összkiterjedése 168.000 hektár.

Cím: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.Tel.: 76/482-611 Fax: 76/481-074 E-mail: mailknp@knp.hu Honlap: www.knp.hu

tanösvényeink színes információs táblákkal, rövid leírásokkal és magyarázó ábrákkal se-gítik egy-egy terület természeti és kultúrtörténeti értékeinek felfedezését. Mivel ezek a létesítmények mindegyike természetvédelmi oltalom alatt álló területen található, ezért különösen fontos az itt élő növények és állatok, valamint egyéb természeti képződmé-nyek megóvása. ennek érdekében kérjük, hogy vegye fi gyelembe az alábbiakat!

Csak a kijelölt útvonalakat használja! fokozottan védett területre belépni csak írásos engedéllyel, vagy szakvezetővel lehet. a túra során keletkezett hulladékot vigye magával, és hulladékgyűjtőbe helyezze el. a túrák során ne szedjen virágot, vagy ne szakítson le egyéb növényi részeket! kerülje az állatvilág bárminemű zavarását! tüzet rakni csak a kijelölt helyeken szabad. kutyáját tartsa pórázon, mert ezzel megelőzhető az állatok zavarása, illetve önnek

is több esélye lesz az állatvilág megfi gyelésére.

kellemes időtöltést kívánunk!

fejetékI-MOCsÁR teRMésZetvéDeLMI teRÜLettanösvények, sétaUtak

a mocsarat és különleges élővilágát ternyák jenő lokálpatrióta természetjáró 1983-ban fedezte fel, majd öt évvel később az első leírását is publikálta a Búvár című ismeretter-jesztő magazinban. Áldozatos munkájának és kitartásának köszönhetően a mindössze 25 hektáros terület 1992-ben országos védettséget kapott. az egyre terjeszkedő város elől az utolsó pillanatban menekítették meg a mocsarat, ám a folyamatos vízhiány miatt a helyzet így is aggályos. ternyák jenő korabeli írásaiból és fényképeiből tudjuk, hogy a területen egykor olyan növények éltek, mint a hármaslevelű vidrafű, a mocsári nőszőfű, a posvány kakastaréj vagy a fehérmájvirág. ezek a fajok a leszáradás és a társulásalkotó rekettyefűz elburjánzása miatt napjainkra eltűntek, de a 2014-ben indult élőhely-re-konstrukciós beavatkozásoknak köszönhetően remélhetőleg majd ismét felbukkannak.

a kiskunhalas határában lévő fejetéki-mocsarat és élővilágát mutatja be az európai Uniós forrásból fi nanszírozott élőhelyrekonstrukciós pályázat keretében megvalósult tanösvény.

a mintegy 4 km hosszú tanösvény tíz állomásból áll, melyek mindegyikén érdekes és hasznos információkkal ellátott táblák kerültek kihelyezésre. ezen táblák megtekinté-sével információt nyerhetünk az élőhelyrekonstrukciós beavatkozás okáról és az elvég-zett munkákról, valamint archív fotók segítségével feleleveníthetjük, hogy milyen volt a mocsár élővilága még az 1992-es védetté nyilvánítást megelőzően.

a kis területen fellelhető különböző élőhelyek bemutatásáról, valamint az egykori és mai területhasználatot, gazdálkodást ismertető tevékenységről is külön táblákon ol-vashatunk.

a tanösvények egy részéhez kísérőfüzetek és munkáltató füzetek is vásárolhatók a ter-mészet Házában és a bemutatóhelyeken.a tanösvények látogatása előtt kérjük, tájékozódjon a www.knp.hu honlapon, vagy telefonon a 76/501-596 számon az aktuális természeti állapotokról. a tanösvényeket és a hozzájuk kapcsolódó létesítményeket mindenki saját felelőssé-gére látogathatja.

• aqua Colun tanösvény - kolon-tó, Izsák / hossza: 3,5 kmGPs: 46° 48’ 34,918”; 19° 2’’ 18,572” WGs: 46,80969943; 19,3384922

• Árpád fejedelem tanösvény - szikra és az alpári-rét, tiszaalpár / hossza: 3 kmGPs: 46° 49’ 23,357”; 19° 59’ 26,705” WGs: 46,82315482;19,99075138

• Báránypirosító tanösvény - fülöpházi buckavidék / hossza: 1,5 kmGPs: 46° 52’ 4,961”; 19° 25’ 31,551” WGs: 46,86804458;19,42543087

• Bikatorok tanösvény – Izsáki kolon-tó / hossza: 3 kmGPs: 46° 47’ 46,684”; 19° 20’ 48,445” WGs: 46,796301; 19,34679022

• Bölömbika tanösvény – körös-éri tk nagyszéksós-tó, Mórahalom / hossza: 3 kmGPs: 46° 12’ 44,297”; 19° 57’ 0,329” WGs: 46,2123047; 19,95009145

• Csipak tanösvény- körös-éri tk Csipak-semlyék, Mórahalom / hossza: 3 kmGPs: 46° 11’ 15,732”; 19° 53’ 33,961” WGs: 46,18770344; 19,89276704

• Csodarét tanösvény – körös-éri tk, Ásotthalom / hossza: 4 kmGPs: 46° 11’ 42,390”; 19° 50’ 35,570” WGs: 46,19510839; 19,84321379

• Fejeték tanösvény –Fejetéki-mocsár TT Kiskunhalas / hossza: 4 kmGPs: 46°27’0,276” ;  19°27›40,498»WGs: 46,450077 ;  19,461249

• földvár tanösvény - tiszaalpár / hossza: 2,7 kmGPs: 46° 49’ 29,560” 19° 59’ 28,654” WGs: 46,82487767; 19,99129281

• Garmada tanösvény: fülöpházi buckavidék a tanösvénynek két ága van:1. erdei iskola – fülöpháza falu központ: 4500 méter2. somodi tanya – fülöpháza falu központ: 4000 méterfülöpháza falu központ: GPs: 46° 53’ 33,75” 19° 26’ 38,58” WGs: 19,444861; 46,892879somodi tanya: GPs: 46° 53’ 03,06” 19° 23’ 48,37 WGs: 46,885255 19,398513 

• Gulipán tanösvény- fülöpszállás / hossza: 1,3 kmGPs: 46°48’22,741”n; 19°9’50,593”e WGs: 46,806317; 19,164054 

• kékmoszat tanösvény - szelidi-tó tt, Dunapataj / hossza: 2,4 kmGPs: 46° 37’ 36,751” 19° 2” 38,841” WGs: 46,62687533; 19,0441224

• kontyvirág tanösvény - szikra és az alpári-rét, Lakitelek-tőserdő / hossza: 3,5 kmGPs: 46° 51’ 26,198” 19° 59’ 15,502” WGs: 46,85727735; 19,98763951

• kosbor tanösvény - Peszéradacsi-rétek, kunadacs / hossza: 1,75 kmGPs: 46° 56’ 5,216” 19° 19’ 34,015” WGs: 46,93478226; 19,3261153

• natúra tanösvény, Császártöltési vörös-mocsár tt, kecel / hossza: 1 kmGPs: 46° 30’ 15,425” 19° 11” 36,182” WGs: 46,50428466; 19,19338395

• Pimpó tanösvény - Orgoványi rétek , Orgovány / hossza: 5,8 kmGPs: 46° 46’ 16,304” 19° 27’ 13,226” WGs: 46,77119566; 19,45367396

• Pusztatúra - Bugac / hossza: 6 kmGPs: 46° 40’ 6,905”; 19° 38’ 0,900” WGs: 46,66858477; 19,6335834

• Réce tanösvény - felső-kiskunsági Puszta, apaj / hossza: 1,1 kmGPs: 47° 7’ 5,944” 19° 6’ 39,316” WGs: 47,1183178; 19,11092115

• Rekettye tanösvény - Orgoványi rétek, Ágasegyháza / hossza: 2,3 kmGPs: 46° 48’ 41,239” 19° 28’ 39,134” WGs: 46,81145541; 19,47753709

• sáskajárás sétaút - Bugac / hossza: 1,3 kmGPs 46° 39’ 34,164” 19° 36’ 56,713” WGs: 46,65949013; 19,61575374

• sirály tanösvény - szegedi fehér-tó, szatymaz / hossza: 2 kmGPs: 46° 20’ 1,261” 20° 3’ 56,033” WGs: 46,33368375; 20,06556463

• tartós szegfű tanösvény- kiskunmajsa / hossza: 1 km GPs: 46°32’13,76”n 19°35’23,767”e WGs: 46,537145; 19,589937

• vörös-mocsár tanösvény - Császártöltési vörös-mocsár tt, Császártöltés / hossza: 2,5 kmGPs: 46° 26’ 6,705” 19° 10’ 42,210” WGs: 46,43519581; 19,17839159

• vöcsök tanösvény - Péteri-tavi Madárrezervátum tt / hossza: 3,5 kmGPs: 46° 35’ 42,525” 19° 55’ 15,504” WGs: 46,59514571; 19,92097329

Európai UnióEurópai RegionálisFejlesztési Alap

szöveg: Ronkó erzsébet, faggyas szabolcs, somogyi István Rajz: Batmyagmar Purevjav • Fotók: Faggyas Szabolcs

nyomdai előkészítés és kivitelezés: Generál nyomda kft.felelős kiadó: kiskunsági nemzeti Park Igazgatóság 2015.

készült a keOP-3.1.2/”f/09-11-2013-0040 számú, „A kiskunhalasi Fejetéki-mocsár vízellátásának javítása vízszintszabályozó műtárgy segítségével” című projekt keretében

tudáspróba

a rejtvény helyes megfejtésével megtudhatjuk, hogy a fejetéki-mocsár gazdag és változatos élővilágának megőrzése érdekében mi az egyik legfontosabb természetvédelmi feladat.

1. Rovarokra vadászó madár, a felesleges táplálékot „felnyársalja”. • 2. A zsombékosok közötti semlyékeket tölti ki. • 3. Régen kivágták, kiszárították és ülőkének használták. •4. Karmazsinszín virágocskái fejecskébe tömörülnek. • 5. Barna hátú, erdőlakó kétéltű. •6. Gyógynövényként ismert lápi növény nevének első része. • 7. Sarokgumóival télire és nappalra földbe ássa magát. • 8. Ennyi méter a Fejetéki-mocsár legnagyobb szélessége. •9. Ilyen rétek élnek a magasabb térszíneken. • 10. A védett növény enciánkék virágai ősz-szel nyílnak. • 11. A megporzó rovarokat becsapó lilás virágú orchidea. • 12. Facsoportok jellemző hazai fafaja. • 13. Védett hal, régen kedvelt böjti eledel volt. • 14. „Sisakos” védett rovar. • 15. Vízi bogár, lárvája falánk ragadozó.

1.2.

3.4.5.

6.7.

8.9.

10.11.

12.13.

14.15.

8. állomás: Üde vagy száraz?

Ezen a területen egykor kiszáradó kékperjés láprétek lehettek, melyekből a termőhely kiszáradása miatt először mocsárrétek, majd a további vízszintsüllyedés következtében sztyepprétek jöttek létre. Láprét-mocsárrét eredetükre néhány üde réti sásfaj utal, pl. bókoló sás (Carex melanostachya) és a muharsás (Carex panicea).A magasabb térszíne-ken viszont sztyeppréti fajokat láthatunk,mint pl. a barázdált csenkesz (Festuca ru-picola).A különös elhelyezkedésű élőhelyfolton az üde és száraz gyepekhez kötődő fajokat is megtaláljuk. a termesztett lucerna egyik vadon élő rokona sárkerep lucerna (Medicago falcata), hüvelytermései görbültek, sarló alakúak. a védett sokvirágú habszegfű (Silene mul-tifl ora) a nedves rét egyik leglátványosabb növényfaja, virágai az est beköszöntével nyílnak ki teljesen.az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) a szárazabb élőhelyek cserjéje, virágos hajtásából készített tea nyugtató hatású és jó hatással van szív- és érrendszerünkre. a szúrós, ágtövises galagonyán gyakran megfi gyelhetjük a tövisszúró gébicset (Lanius collurio), amely a fölös prédát tövisekre szurkálja, hogy később, amikor ismét megéhezik a „karóba húzott” fölösleghez fordulhasson. Így kerül a tövisre a tücsök, a kabóca, a csere-bogár, a repülő méh, néha - néha apró termetű gerinces is. szárazabb élőhelyeken díszlik a rovarcsalogató mezei zsálya (Salvia pratensis), az ún. ajakos virágának belsejében a méhek nektárt szívogatnak, miközben a hátukra hajló bibeszál bibéjére ragadnak a má-sik növényről hozott virágporszemek. a szárazabb gyepben gyönyörű kék színfoltot alkot a hegyi len (Linum austriacum) és a védett homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica). Szemtermését burkoló toklászának tollas szálkája 30-40 cm-re is megnő. a magnak ez a repítőkészüléke a májusi szélben hullámozva ringatja a növényt a gyepben.szárazság és megkedvelő a zöld gyík (Lacerta viridis), mely ragaszkodik 20-80 m2-es élőhelyéhez, ahol főleg ízeltlábúakra vadászik. a száraz rétek növényevője a sisakos sáska (Acrida hungarica), melynek hímje repülés közben gyenge kerepelő-csörgő hangot hallat. a gyakori négyes keresztespók (Araneus quadratus) nappal harang alakú lakókamrájában pihen, s ha egy rovar repül hálójába gyorsan előrohan, hálójával befonja, s csak ezután bénítja meg áldozatát.

9. állomás: Odúköltő madarak paradicsoma

Fasorként vagy csoportokba ültetett és a mélyedésekben természetes módon felnö-vekedett honos fák és környékük fajokban gazdag élőlény együttesek. A fákon kívül a száraz gyepek és fák köré spontán betelepült cserjék alkotják ezt az élőhelyet. Érdemes egy kicsit elidőzni, mert az idősebb fák fontos élőhelyi a fában fejlődő rovaroknak, az odú-lakó madaraknak, gombáknak. Aljnövényzetükben honos lágyszárúak telepednek meg. a hazai nyárfajok közül leggyakoribb a jó vízellátottságú helyeket kedvelő fehér nyár (Populus alba) és a szürkenyár (Populus x canescens). szinte mindenütt megtalálható gyógynövényként is ismert fekete bodza (Sambucus nigra) virágából kellemes ízű szörp, terméséből vitaminokban gazdag lekvár készíthető. nedvesebb talajokat kedveli a szúrós hamvas szeder (Rubus caesius) levele és gyümölcse is gyógyító hatású. az aljnövényzet védett orchideája a lilás virágú piros madársisak (Cephalanthera rubra). Rovarporozta növény, bár nektárt nem termel. a beporzást végző rovarokat becsapja, mert megjelenésében az édes nedvekkel tele baracklevelű harangvirágot utánozza. a nyárfa levélsodrót (Bysticus populli) érdemes munka közben meglesni; mikor a nős-tény levélbölcsőt készít. először a levélnyélen ormányával egy apró sebet ejt, amitől a levél legörbül, majd szivar alakúra feltekeri. a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) korhadékevő lárvája pusztuló fák laza kérge alatt fejlődik és a ragadozó életmódot foly-tató kifejlett rovar is a fák kérge alatt telel át.

fejeték tanösvény

Hossza: 4000 mTípusa: tájékoztató táblás. a hozzá tartozó leporelló beszerezhető a kiskunsági nemze-ti Park Igazgatóság természet Házában (6000 kecskemét, Liszt ferenc u. 19.) Nyelve: magyarLátogatásra ajánlott időszak: egész évben, gyalogosan. nyáron a nagy meleg miatt a reggeli, illetve a késő délutáni órákban ajánlott a kirándulás.Megközelíthető: kiskunhalason az 53-as sz. főútról lekanyarodva a Hatöles útonAjánlott felszerelés: távcső, egy palack víz, vízhatlan lábbeli

Állomások:

1. élőhely-rekonstrukció a kiskunhalasi fejetéki-mocsár területén2. a táj egykor és ma3. a lápok titokzatos világa4. Csíkászok és pákászok, a lápok ismerői5. Zsombékról zsombékra6. erdő a lápban7. az orchideák otthona, a kiszáradó láprét8. Üde vagy száraz?9. Odúköltő madarak paradicsoma

Túravezető a Fejeték tanösvényt az 53. számú főútról Kiskunhalason, soltvadkert irányából jobbra, a Hatöles úton érjük el. a természetvédelmi területet bemutató informáci-ós tábla a főúttól 850 m-re van. Innen indul a fejeték tanösvény. az első állomás az információs tábla mellett található. az útvonalat jelző nyilat követve hamarosan elérjük a 2. állomást, ahol a táj történetével ismerkedünk meg. Utunkat egyene-sen folytatjuk, majd 80 m után jobbra fordulunk és elérjük az ény-Dk irányú keskeny mocsarat, ahol a lápok titokzatos világába csöppenünk. Innen visszafordulva a földútra folytatjuk utunkat, majd a nyilat követve elérjük a mocsáron átívelő palló-sort. a mocsáron átkelve a vízi világ hajdani mindennapi életébe pillanthatunk be, a csíkászok, pákászok életformáját tanulmányozhatjuk. Balra tartva egy újabb jel-legzetes élőhely, a zsombékosok maradványa tárul a szemünk elé. sétánkat folytatva az egykori sűrű láperdő megmaradt kis foltjához érkezünk, ahol ritka, védett fajokra lelhetünk. Innen balra fordulva, szélesebb földúton haladunk, ahol hamarosan el-érjük, a kiszáradó láprét értékeit bemutató nagy táblát. Itt tavasszal a különleges életmódú orchideákban gyönyörködhetünk, de nyáron és ősszel is érdemes ellátogatni a ritka, védett növényeknek otthont adó rétre. a széles földúton folytatva utunkat, balra fordulva hamarosan a szárazabb rétek élővilágát tanulmányozhatjuk. egyenesen továbbhaladva egy nyárfaliget mellett találjuk a tanösvény utolsó állomását, ahol az odúköltő madarak mellett különös életmódú rovarok nyomait is megtalálhatjuk. Innen hamarosan visszaérkezünk a kiindulóponthoz.

1. állomás: Élőhely-rekonstrukció a kiskunhalasi Fejetéki-mocsár területén

A talajvízszint süllyedése és a szárazodás miatt a területet érő vízhiány évről évre kedve-zőtlenül érinti a lápi-mocsári élőhelyeket és az ott előforduló fajokat: a vizeket megtartani azonban csak hatékony műszaki megoldással lehet.

Ezért a mocsár megmentésére – közel tízéves előkészítő munka után, európai uniós támo-gatással – egy olyan föld alatti vízzáró résfal készült, amely megakadályozza, illetve jelentősen lassítja a felszín alatti vizek elszivárgását. A felszíni vizek lefolyását egy, a mocsár környezetének gazdálkodását is figyelembe vevő vízszintre beállított bukózsilip szabályozza.A beállított bukószint alatti vizek így a területen maradnak, míg az afeletti vízmennyiség elfolyik. A vízszint változásának nyomon követésére egy vízmérce létesült, amelyen a fel-színi víz szintjének időszakos változásait figyelhetjük meg.Egyes fajok eltűnéséért nemcsak a leszáradás, hanem a társulásalkotó rekettyefűz (Salix cinerea) elburjánzása, illetve a fokozódó árnyékhatás is felelős, ezért a növényzet egy ré-szének gyérítése is a projekt része volt. A felnyíló területeken több védett faj – például a hármaslevelű vidrafű (Menyanthes trifoliata), a posványkakastaréj (Pedicularis palustris) vagy a széleslevelű gyapjúsás (Eriophorium latifolium) – újbóli felbukkanására is számí-tani lehet.az 1992-ben 25 hektár kiterjedésben védetté nyilvánított, ma közel 34 hektárra bő-vült fejetéki-mocsár a többi hátsági vizenyős területhez hasonlóan a csapadékból és a talajban szivárgó vizekből táplálkozik. az elmúlt időszak térségi szintű talajvízszint csökkenése és az egymást követő csapadékhiányos évek következtében a terület foko-zatos kiszáradásnak indult. ezt sikerült megállítani a vízmegőrzési projekt segítségével, amely az eredeti életfeltételek rekonstrukciójával a biológiai sokféleség megóvását, ezzel ennek a ritka maradvány-életközösségnek a fennmaradását biztosítja. a terület fő jellegét az adja meg, hogy az elhalt növények anyaga az állandó vízborítású terüle-tek oxigénszegény körülményei között nem tudott teljesen lebomlani, így megindult annak felhalmozódása, tőzeggé alakulása.a tőzeges talaj jelenlétét bizonyítja a terület növényzete is. a legmélyebb részeken viszonylag fajszegény, rekettyefűz bokrokkal tarkított mocsári nádasokat találunk, ezek szegélyeiben a terület legértékesebb társulásai, a zsombék- és magassásosok húzódnak meg. a területet bemutató tanösvényen végigsétálva megismerkedhetünk az itt élő különleges növény- és állatvilággal.

2. állomás: A táj egykor és ma

Az 1700-as évek végén a Fejetéki-mocsarat délnyugatról szinte végig szőlőskertek határolták, az 1800-as években azonban a mocsár keskeny délnyugati sávja már közvetlenül szántókkal érintkezett. a 19. század végére csak egy ötven–száz méter széles mocsaras sáv maradt meg, amelynek mindkét oldalán közvetlenül szántóföl-dek és kiskertek sorakoztak. Az 1990-es évektől megnövekedett a környék beépítettsége: délkelet felől a város egyre jobban terjeszkedő külterületi lakóövezete – amely falusias te-lepülésszerkezetével felváltotta az egykori kiskertek és tanyák hálózatát – elérte a védett területet.Itt megfigyelhetjük a ház körüli kertekhez, az útszéli facsoportokhoz kötődő madarakat.

kiskunhalas város közelsége miatt a fejetéki-mocsár közvetlen környéke kultúrtáj jel-legű volt már az 1700-as évek végén is. a lápot övező területek egy részét legeltették, a legelőket földutak szelték át. 1861-re a fejetéki-mocsár végleg beszorult a művelt te-rületek közé. a mai védett területen a XIX. század közepén a mocsaras-lápos növényzet megszakítatlanul húzódott mintegy másfél kilométeren keresztül. a természetközeli élőhelyek legjobban a fejetéki-mocsár déli negyedében zsugorodtak össze, itt 50-100 m széles mocsaras sáv maradt meg. a védett terület északi negyedén egy földút halad keresztül. a földúttól északra alkotják a legszélesebb zónát a természetközeli állapotú, eredetinek tekinthető, legértékesebb élőhelyek. sétánk során ezen a földúton érjük majd el a 7. állomást, az orchideáknak is otthont adó kiszáradó lápréteket.

3. állomás: A lápok titokzatos világa

A védett terület déli részén legjellemzőbb élőhelyek a rekettyefűzlápok. Vize egész évben állandó, így nemcsak a vízhez kötődő növényeket figyelhetjük meg, hanem a vízben fejlő-dő, táplálkozó állatokat is. Uralkodó faj a rekettyefűz (Salix cinerea), amely többnyire sűrű, áthatolhatatlan. Szegé-lyében tűnik fel helyenként a fehér fűz (Salix alba). A fűzfa hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fontak. A fűzbokrok között nádasok húzódnak. Régebben a nádból készült szövetet és pallót az építkezéseknél használták.

a rekettyefűzlápok a fejetéki lápteknő legalsó, közelítőleg 126 m magasan helyezkednek el. vize egész évben állandó, lefolyástalan, esetleg lassan szivárgó. Uralkodó faj a rekettyefűz (Salix cinerea), amely többnyire sűrű, áthatolhatatlan ál-lományokat képez. a rekettyésben a nád (Phragmites australis) 5-10 m széles foltokat, kanyargós sávokat alkot. a rekettyefüzes szélén gyakran telepített fákat, főleg a nyár különböző fajait találjuk, a fehér (Populus alba), a fekete ( P. nigra), és a szürke nyár ( P. x canescens) egyedeit. szintén a füzes szegélyében tűnik fel helyenként a fehér fűz (Salix alba) és a varjútövis (Rhamnus catharticus), míg a nyílt vizű foltokban az apró békalencse (Lemna minor) él. a terület jellemző lágyszárú fajai közül említhető a dár-dás nádtippan (Calamagrostis canescens), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a mocsári sás (Carex acutiformis), a széleslevelű gyékény (Typha latifolia), valamint a lila virágú, piros termésű, mérgező ebszőlőcsucsor (Solanum dulcamara. a vízhez kötődő növények mellett vízben fejlődő, táplálkozó állatokat is megfigyelhetünk sétánk során. a vízben vadászik a vízisikló (Natrix natrix) és a mocsári teknős (Emys orbicu-laris). a szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) a víz felszínén szaladgál, sőt a víz alá is lemerül, ahol ebihalakat, apró halakat zsákmányol, amelyeket méreganyagával másodpercek alatt megöl. a tüdős csigák közé tartozó nagy tányércsiga (Planorbarius corneus) háza akár a 3 cm nagyságot is elérheti, algát és szerves törmeléket fogyaszt.a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) éjszaka vadászik csigákra, ízeltlábúakra. a hátsó lábán található sarokgumó segítségével ássa magát a földbe, ahol a nappalokat tölti és a telet is átvészeli. a vízben fejlődő ebihalak a legnagyobbak a hazai békák lárvái között. Vöröshasú unkával (Bombina bombina) a legkisebb pocsolyákban, keréknyomokban is találkozhatunk. Állandóan a vízben, vagy vízközelben tartózkodik, és vízi gerincte-lenekkel táplálkozik. vészhelyzetben, ha nem tud már elmenekülni a ragadozó elől, akkor egy hirtelen mozdulattal a végtagjait a teste fölé fordítja, így felvillantja torka és hasa narancsszínű, veszélyre figyelmeztető foltjait. a fűzfák ágait érdemes jól meg-vizsgálnunk, mert ide szövi lelógó zacskóra emlékeztető fészkét a függőcinege (Remiz pendulinus). a nádbugából, gyékénybuzogány pelyheiből, fűzfabarkából elkészült fé-szeknek tetején csőszerű bejárat van. sűrű bokrosokat kedvelő apró énekesmadarunk a barátposzáta (Sylvia atricapilla), nevét sötét színű sapkájáról kapta. Dallamos énekét március közepétől a fák tetejéről is hallatja. Májusban érkezik afrikából a legszebben éneklő madarunk, a rejtett életű, rovarokra vadászó fülemüle (Luscinia megarhy-nchos). az udvarló fülemüle hímek hangja májusi éjszakákon is bezengi a környéket.

4. állomás: Csíkászok és pákászok, a lápok ismerői

A csíkász a „rétes emberek” közé sorolt halász, aki a lápos, mocsaras élőhelyek adta megélhetési lehetőségek kihasználásával tartotta fenn magát és családját. Legfőbb zsákmánya a réti csík (Misgurnus fossilis) nevű halacska volt, mivel az abból készült böj-ti ételt régen széles körben kedvelték. A csíkász nádból és zsombékból a hal útját elzáró csíkgátat épített, majd a gátacska átjáróiba csíkvarsát helyezett; a lápszéli padmaly alá

bújt példányokat egy villás ágra kötött lapos kosárral, a csíkszedővel fogta ki. A befogott halakat vagy szekerezve, vagy háton a csíkkasban vitte a piacra. A pákász a nádas, lá-pos, mocsaras réteken szigonnyal, varsákkal vagy kisebb vejszékkel halászott. Csapdával, hurokkal vízimadarakra, apróbb emlősökre vadászott. Ehető és gyógyító növényeket, va-lamint tojásokat, tollat, csigát, kagylót, piócát és teknőst gyűjtött, melyeket a felesége a piacon lisztért, sóért, ruháért stb. cserélt el.

a pákász a családjával a mocsárban töltötte életét, nádból és fából épített kunyhóban kb. a 19. század közepéig. a nagyobb zsákmány reményében évente többször is költö-zött. a „libogós” lápon a csíkász gyékényből font talpalló segítségével járt, és hármas ágban végződő bottal tapogatta ki maga előtt a biztonságos utat. Ízletes böjti ele-delt, a csíkos káposztát a réti csíkból (Misgurnus fossilis) készítették, ma a láp védett hala. nappal az iszapban pihen, éjjel pedig vízi rovarokra, férgekre vadászik.Herman Ottó a következőket írja a réti csíkról és a csíkászatról:„Nemcsak túrja, hanem tartózkadásul is választja az iszapot. Kemény életű lévén, meg-marad olyan vízben is, amelyben már a kárász sem élhet meg, s hogy a holt vízen kifog-jon, koronkint felszáll a színére, levegőt szippont. A nagyja 30 centiméternyi hosszúságú. Húsa lágy, iszapízű; de jófajta káposztában főzve oz úri népnek is eledele…Igen elterjedt volta csíkászat. Iváskor használták a halászati törvény által tiltott háromágú sziganyt, de vasvillával is helyettesítették. Nyáron a leapadt vízben a csíkszedőt használták... télen a nádvágás utána csík kikaparja a jeget, levegőzni akar. a csíkász itt léket vág, a helyet gyalászkával kitisztítja, 3-4 csíkvarsát egy másnak szembeállít, s hagyja a léket befagyni. A csík betéved a fogdába” az óriáscsíbort (Hydrophilus piceus) hínárral benőtt vizekben, leshetjük meg, ahol a növényekre kapaszkodik. a bogár növényevő, míg vízben fejlődő lárvája élénk ragadozó. az éjszaka gémje a bakcsó (Nycticorax nycticorax), tavasztól őszig esténként jellegzetes „kvak, kvak” hangjáról könnyen felismerhetjük. Hangja után vakvarjúnak is nevezik.

5. állomás: Zsombékról zsombékra

A védett terület legértékesebb társulása a zsombéksásos, mely hajdan a Duna-Tisza közén nagy területeket borított. Vízzel borított, tápanyagban szegény, tőzegesedő, jelleg-zetes megjelenésű élőhelyek. A zsombékok olykor 1 m-t is elérő sáscsomók. A zsombékok közötti részek a vízzel borított semlyékek. a semlyékek adnak otthont különös vízi ge-rinctelenek és a ma már igen ritka védett növénynek. Az 1 m-re is megnövő sás- és kákafa-jokban, vízigényes nem zsombékoló fűfélékben gazdag magassásrétek kisebb-nagyobb foltjait is megfigyelhetjük sétánk során. A víz visszatartásával, a nád térhódításának egyensúlyban tartásával valamint a vízbe szivárgó anyagok (műtrágya, szennyvíz) beszi-várgásának megakadályozásával biztosíthatjuk az élőhelyfolt fennmaradását.

a zsombékost a gyakran 1-1,5 méterre is kiemelkedő oszlopszerű tövekről ismerhet-jük fel. a védett terület legértékesebb, nagyon ritka társulása a rostostövű sásos. A társulás nevét adó rostostövű sás (Carex appropinquata), amely kb. 70 cm ma-gas, ritkásan álló zsombékokat képez. jellemző zsombékoló faj még a zsombéksás (Carex elata) és a szintén szép fejlődésű mocsársás (Carex acutiformis). Régen a zsom-békot kivágták, megszárították és ülőkének használták. a zsombékok között vannak a semlyékeknek nevezett nyílt vízfelületek (kb. 15-25%-ban), ahol sok más növényfaj is él, mint a fehér gólyák érkezését hirdető mocsári gólyahír (Caltha palustris), vagy a zsombéksás mára eltűnt növénye a hármaslevelű vidrafű (Menyanthes trifoliata). a ma már védett vidrafüvet régen tömegesen, mázsaszámra gyűjtötték, mivel leveleiből készült teája, illetve alkoholos kivonata gyomorerősítő, lázcsillapító, gyulladás gátló. a lápi békabuzogány (Sparganium natans) újbóli megjelenése esetén a Duna-tisza

köze legritkább lápi növénye lehet. a vízi menta (Mentha aquatica) lilás virágait júli-ustól őszig bontja. Hajtását megdörzsölve mentol illatot áraszt. teája jótékony hatással van a tápcsatornánk működésére, külsőleg a reumás fájdalmakat enyhíti. a tüdőscsigák közé tartozó nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis) a szerves üledéktől, illetve az ál-lati tetemektől szabadítja meg a vízi életközösséget. az orvosi pióca rokona a lónadály (Haemopis sanguisuga), amely más piócákkal szemben nem vérszívó, hanem falánk ragadozó, a zsákmányolt rovarlárvákat, csigákat, férgeket egészben nyeli le. a vilá-gosbarna hátú erdei béka (Rana dalmatina) március végén párzik. Petéit (600-1500) nagy csomókba rakja le. a semlyékekben fejlődő ebihalak augusztusra már teljesen átalakulnak.

6. állomás: Erdő a lápban

A védett területnek déli részén kőrises láperdő kisebb foltjait láthatjuk. A mélyedés szé-lén fennmaradt láperdő foltok ma már ültetett nyárfajokkal elegyednek. A legszebb részek fennmaradását az állandó vízborítás biztosította. A láperdő maradvány uralkodó fafaja a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica). Ma már jellemző a fehér nyár (Populus alba) és a fehér fűz (Salix alba) is. A mélyebb részeken a rekettyefűz (Salix cinerea), a magasabb térszíneken a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) szegélyezi. A dús növényzet gazdag állatvilágnak ad otthont.

a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és az enyves éger (Alnus gluti-nosa) kis foltja idézik fel a hajdani nagy kiterjedésű láperdők világát. a tavasszal virágzik a sárga virágú mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) gyökeréből hashajtót, vas-szulfát-tal keverve pedig fekete festéket készítettek. az orchideák közé tartozó hússzínű uj-jaskosbort (Dactylorhiza incarnata) május-júniusban feltűnő lilás-rózsaszín virágáról ismerhetjük fel. sűrű erdőket kedvelő apró énekesmadarunk a nevét sötét sapkájáról szerző barát-poszáta (Sylvia atricapilla), dallamos énekét március közepétől a fák tetejéről is hal-latja. Cserjések madara a lágy énekű vörösbegy (Erithacus rubecula), kemény teleken a házak mellé húzódik. nagyon nehéz megpillantani a kora nyárig még az éjszaka sötétjében is éneklő fülemülét (Luscinia megarhynchos). Rábukkanhatunk a növényi nedveket szívogató1 cm-es vérfoltos kabóca (Cercopis vulnerata) bölcsőjére, ugyanis lárvája az ún. kakukknyálban fejlődik, mely nem más, mint a kilégzéskor távozó levegő-vel felhabosított ürülék. a keresztespókok közé tartozó darázspókot (Argiope bruen-nichi) sárga, fekete potrohcsíkjairól, kerek fogóhálóját, pedig a benne látható fehér „Z” alakú mintázatról könnyen felismerhetjük.

7. állomás: Orchideák otthona a kiszáradó láprétek

A védett terület fontos értékét képviselik a kaszálóként használt kiszáradó kékperjés láp-rétek. Típusos állományai kis kiterjedésűek, mozaikszerűen jelennek meg, mert az elmúlt évtizedekben a terület erőteljesen kiszáradt. A jobb vízellátottságú helyeket zsombékosok uralják. A talaj májusban még tocsogós, de júniusra már kiszáradt, a víz visszatartásával kedvező feltételeket tudunk teremteni a kékperjés lápréteknek is. A rét uralkodó faja a kék-perje (Molinia arundinacea) mellett jellemző a közepes rezgőfű (Briza media). A réten tavasztól őszig színes virágú növények pompáznak. Fontos, hogy a kaszálás időbeli korlátozásával, a kaszálatlan területek fenntartásával és a taposás szabályozásával biztosítsuk a ritka, védett fajok terméshozását, magér-lelését.

Májustól nyílnak a szemet gyönyörködtető orchideák, azonban a rét virágpompájá-ban nyáron, sőt ősszel is érdemes gyönyörködnünk. a vitézkosbor (Orchis militaris) virágzatában minden egyes virág alakja egy-egy kis emberkére hasonlít. jobb vízel-látottságú években május végén jelenhet meg a poloskaszagú sisakoskosbor (Or-chis coriophora), júniustól pedig a mocsári nőszőfüvet (Epipactis palustris) láthatjuk teljes pompájában. a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) a láp ritka, védett orchideája. nemzetségnevét gyökérgumója ujjszerűen osztott alakjáról kap-ta. a kúszó gyöktörzsével telepet alkotó szibériai nőszirom (Iris sibirica) nemzetség nevét sziromszerű bibéiről kapta. az akár 90 cm-re is megnövő buglyos szegfű (Di-anthus superbus) sallangos virágait júniustól augusztusig csodálhatjuk. a tárnicsfélék rokonsági körébe tartozó, egyéves kései gyíkpohár (Blackstonia acuminata) július-augusztusban virágzik. a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nyár közepétől szeptemberig hozza enciánkék virágait. Az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) apró karmazsinvörös virágai a hosszú vékony szár végén fejecskébe tömörülnek. egyúttal a vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) tápnövénye. a többi hangyaboglárkához hasonlóan életmódja nem csupán az őszi vérfűhöz, hanem a hangyák jelenlétéhez is kötődik. Lárváját hangyagazdák a bolyba szállítják és nevelik fel. Cserébe a fejlődő hernyó cukros váladékkal látja el őket. az átalakult lepkék repülési időszaka júliustól augusztusig tart. a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) két nemzedékét is megfigyelhet-jük, május-júniusban és július-augusztusban. Hernyója a nedves, mocsaras területek lórom (sóska) fajain táplálkozik. a mocsár lakója rézsikló (Coronella austriaca) is. Hátán kettős, sötétbarna foltsor húzódik végig, ami néha cikkcakk vonalban fut, ezért gyakran összetévesztik a rákosi viperával, mely ezen a területen nem fordul elő. a felnőtt egyedek főleg gyíkokra, a fiatalok ízeltlábúakra vadásznak.