Ára: 200 FORINT

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA

74. évf. 9. szám 2019. május 15. Ijjár 10. 5779.

Budapest I. kerületében, a ClarkÁdám tér – Lánchíd utca –Friedrich Born rakpart közötti te-rületen névadó ünnepséget szerve-zett Budapest Fôpolgármesteri Hi-vatala és a Mazsihisz.

Tábla mutatja, jelzi az új nevet: Je-ruzsálem park. Az eseménynek kü-lön aktualitást adott az a tény, hogyidén 71 éves Izrael Állam független-sége. Mindennapi imáinkban kérjükaz esôt, de ezen a napon nem gondol-hattuk igazán komolyan, mégis sike-rült. Még egy kis fácska is borzong-va cibálta az ágaira kötött, a két or-szág zászlószíneit ábrázoló szalago-kat.

A szervezôk partisátrakat állítottakfel, vastag szônyegeken lehetettmegközelíteni a helyszín közvetlenkörnyékét, és jutott ülôhely is a meg-hívott vendégeknek.

Az ünnepség az izraeli és a magyarhimnusz hangjaival vette kezdetét.

A programismertetô szerepétSzûcs Somlyó Mária kommunikáci-ós igazgató vállalta magára. Másokmellett köszöntötte Fares Saebet,Izrael Állam Nagykövetségségénekelsôbeosztottját, Takács Szabolcsot,a Miniszterelnökség uniós ügyekértfelelôs államtitkárát, Fónagy Já-nost, a Miniszterelnöki Kormányiro-da nemzeti vagyonnal kapcsolatosparlamenti ügyekért felelôs államtit-kárát, az I. és a IX. kerület Fidesz-KDNP-s polgármestereit: Nagy Gá-bor Tamást és Bácskai Jánost, va-lamint Deutsch Tamást, a Fideszeurópai parlamenti képviselôjét. Üd-vözölte a Bzsh-Mazsihisz elnökeit,továbbá a megjelent vezetô vallási ésvilági tisztségviselôket is. Az EMIHés a Magyarországi AutonómOrthodox Izraelita Hitközség is kép-viseltette magát.

Elsô szónokként Tarlós István fô-polgármester lépett a mikrofonhoz.Igényes, emlékezetes beszédébôlidéznénk:

A Fôvárosi Közgyûlés 2018-i dön-tése értelmében a Clark Ádám tér, aLánchíd utca és a Friedrich Bornrakpart által határolt terület a mainaptól a Jeruzsálem park nevet vise-li. Budapest jelképe, a Lánchíd kö-zelsége szimbolikus jelentôségû, ahely fontosságáról tanúskodik. A ba-ráti közeledés gesztusa az is, hogy amagyar fôváros vezetése éppen Izra-el fennállásának 71. évfordulójárahatározta el, hogy közteret nevez el azsidó állam ôsi fôvárosáról.

Nekünk, magyaroknak és keresz-ténységünknek ezeréves kötôdésünkvan Jeruzsálemhez. Már Szent Istvánkirály menedékházat alapított a vá-rosban. Jeruzsálem kivételes fejlô-déstörténetét annak a százezernyinévtelen magyarnak, köztük buda-pestieknek is köszönheti, akik évszá-zadok alatt a jobb élet reményébenkivándoroltak, és az ismeretlen-is-merôs földön új hazát építettek. Ezeka hétköznapi emberek sok küszködés-sel, akarással csodát tettek. A város-falon túli, egyik elsô lakónegyedetmég ma is magyar negyedként emle-getik.

Cipi Hotoveli izraeli külügymi-niszter-helyettes többek között el-mondta: Idén ünnepeljük a 30 évesévfordulóját az izraeli–magyar kap-csolatok újrafelvételének. Nagyonsok pozitív és jelentôs fejlôdésen va-gyunk túl az izraeli–magyar kapcso-

Felavatták a Jeruzsálem parkot

Heisler András, Cipi Hotoveli és Tarlós István az ünnepségenFotó: Purger Tomi

Heisler András, a Mazsihisz el-nöke levélben fejezte ki együttér-zését a zsinagógai lövöldözéstúlélôinek és az érintett zsinagógarabbijának, Jiszroel Goldsteinnek,valamint Oberlander Baruchnak,az EMIH rabbijának. Az alábbi-akban az elküldött levelet közöl-jük.

Rási szerint amikor a Sínai-hegylábánál álltunk, egyetlen szívkéntdobbant az egész nép szíve. Így ér-zünk most is, kaliforniai testvérünketgyászolva, a szélsôjobboldali gyil-kosság után.

Fél éve, amikor egy konzervatívzsinagógában mészárolt egy neoná-ci, mind megtanultuk újra, hogy bárvan különbség, de nincs szakadék Iz-rael közösségeinek tagjai között.Helyreállt a gyászban és a fájdalom-ban a zsidó világ egysége. Úgy tû-

latokban, különösképpen Netanjahuminiszterelnök 2017. júliusi, a V4-ekcsúcstalálkozója alkalmából tett lá-togatása óta. Ma Magyarország ésIzrael erôs és produktív kétoldalúkapcsolatokat élvezhet, a virágzógazdasági kooperációtól a stratégiaiegyüttmûködésig. Majd szólt arról,hogy a kulturális kifejezôdés, megje-lenés széles és gazdag tárházát nyújt-ja az a számos fesztivál és rendez-vény, melyet Budapesten rendeznekminden évben. Ezek keretében ésezeken túl is számos izraeli mûvészlátogatja meg az önök gyönyörû vá-rosát. Sok izraeli turistának kedveltcélállomása Budapest, akik mindenévben idelátogatnak, és természete-sen annak a sok száz izraeli egyete-mistának is, akik Magyarországontanulnak. Végül hangsúlyozta: Maennek a parknak Jeruzsálemrôl tör-ténô elnevezésével az önök gyönyörûvárosának a szívében még egy köte-lékkel erôsítjük tovább a köztünk lé-vô kapcsolatot és barátságot.

Végezetül a külügyminiszter-he-lyettes megköszönte a magyar kor-mánynak, hogy megvédi Izraelt azEurópai Unióban és más nemzetközifórumokon, és elismeri jogát az ön-védelemhez.

A harmadik szónok a Mazsihiszelnöke, Heisler András volt. Beszé-débôl adunk ízelítôt:

„Száradjon el a jobb kezem és ta-padjon nyelvem ínyemhez, ha én Té-ged, Jeruzsálem, valaha elfeledlek.”A 137. zsoltár költôje a számûzetésföldjérôl vágyakozott Dávid városá-ba, Jeruzsálembe. A honvágy kétezer

éve húz bennünket abba a szent vá-rosba, amely romjaiban is a Megvál-tást idézi – mondotta.

Majd kiemelte: Budapest, a mi Bu-dapestünk Kelet-Közép-Európa utol-só jelentôs lélekszámú zsidó közössé-gének békés otthona. Egy esztendô-vel ezelôtt ennek a vibráló közösség-nek a képviseletében szólhattam egy-szerre Benjámin Netanjahu és OrbánViktor miniszterelnökökhöz, s kértema magyar kormányt, fontolják megJeruzsálemnek Izrael Állam fôváro-saként történô elismerését. Perszetudom, a dolog ennél sokkal bonyo-lultabb, mégis a magyar kormány2019. március 19-én megnyitottadiplomáciai státuszú KülgazdaságiKépviseletét Jeruzsálemben.

A Mazsihisz elnöke hangsúlyozta:Senki ne higgye, hogy egy ilyen név-adás egyszerû feladat. Tarlós Istvánfôpolgármesterrel, Joszi Amraninagykövettel hosszú hónapokon átdolgoztunk azon, hogy Jeruzsálemhezméltó hely viselhesse Budapesten aszent város nevét. Külön köszönet il-leti fôpolgármester urat, aki elkötele-zetten és alázattal képviselte az elkép-zelést. Nemcsak a zsidó közösség ve-zetôjeként, hanem budapesti polgár-ként is köszönöm munkáját.

A szónoklatokat követôen TarlósIstván fôpolgármester néhány pro-minens meghívottnak az emléktáblatárgyi mását ajándékozta. Végül aKökény kvartett (Kökény Eszter,Dósa Csenge, Görbicz Fülöp,Tomasz Máté) egy jeruzsálemi daltadott elô. A nagy nap emlékére kö-zös fotók is készültek.

gjuli

Heisler: A chábád közösség gyásza a mi gyászunk is

Balra Lori Gilbert-Kaye, aki életét áldozta a jobb oldalon látható JiszroelGoldstein rabbiért

nik, hogy az a gyilkosság egy új kor-szak kezdetét jelentette.

Mi személyesen nem ismertük aztaz asszonyt, akit a helyi közösségszeretett és tisztelt, mégis most közö-sen gyászolják ôt szekuláris, prog-resszív, ortodox zsidó emberek szer-te a glóbuszon. Egy nép vagyunk új-ra, egy szív.

Szükségünk lesz egymásra most,amikor a bizonytalanság és a félelemvilágszerte nô. A félelem egyetlenellenszere ez: a tevékeny, áldozat-kész szolidaritás.

Együttérzünk testvéreink fájdal-mával, a chábád közösség gyásza ami gyászunk. Adj békét – könyör-günk fô imádságunk végén és mostis Istenhez.

Gyors és teljes gyógyulást a sérül-teknek, legyen áldott a meggyilkoltLori Gilbert-Kaye emléke.

Újra Heisler András a Mazsihisz elnöke

Horváth József, Heisler András és Goldmann Tamás

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének közgyûlésén a kül-döttek nagy többséggel ismét Heisler Andrást választották elnökké. A kétalelnök Goldmann Tamás és Horváth József lett.

A Mazsihisz Síp utcai székházában tartott közgyûlésének egy napirendipontja volt: a tisztségviselôk – ezen belül az elnök, az alelnökök, az országosvezetôség, a választási bizottság, valamint a számvevô és számvizsgáló bi-zottság tagjainak – megválasztása.

Az elnöki posztra két jelölés érkezett: Heisler Andrásé és Ács Tamásé, azutóbbi azonban nem vállalta a jelölést, így az eddigi elnöknek nem volt kihí-vója.

A szavazás elôtt megtartott beszédében Heisler András kifejtette: akövetkezô ciklusban is szem elôtt kell tartani, hogy a Mazsihisz ernyô-szervezetként mûködô zsidó egyház, ahol belsô békét kell teremteni, s nagytiszteletben kell tartani a vidéki hitközségeket. A szövetség megosztottságá-ról azt mondta: vannak az úgynevezett „introvertáltak”, akik úgy látják, hogya vallás egy, a viharban álló szikla, s ennek következtében zártabban képze-lik el a Mazsihisz jövôjét. Ezzel szemben áll az úgynevezett „extrovertált”irány, amely úgy véli, hogy reagálni kell a körülöttünk gyorsan változó világ-ra, ami nem vallási reformot, hanem nyitott világi közösségszervezést jelent.Heisler András a szövetség elôtt álló feladatokról elmondta: korszerûsítenikell a Mazsihisz belsô szervezetét, a kormánnyal pedig továbbra is konszoli-dálni kell a kapcsolatot, s nem kollaborálni, hanem kooperálni kell vele.

Az elnökválasztás eredményes és érvényes volt: az urnákban 106 voksot regisztráltak, ebbôl Heisler Andrást 74 küldött támogatta, 32 szavazat érvény-telen volt.

A két alelnöki posztra Goldmann Tamást (Pécs) és Horváth Józsefet (Buda-pest) választották meg, további jelöltek voltak: Grósz Andor, Kurucz Ákos ésRóna László.

A Mazsihisz vezetôségébe kilenc tagot választottak: Baneth Péter (Szeged),Büchler András (Sopron), Csillag Barnabás (Karcag), Nádel Tamás (Buda-pest), Siklósi Vilmos (Zalaegerszeg), Szlukovinyi Péter (Miskolc), Tordai Pé-ter (Budapest), Vadász Gáborné (Budapest), Várnai György (Budapest). A vá-lasztási bizottság tagja lett Berman Dávid, Deutsch Miklós, Friedmann Tamás, Kovács Gábor, Nattán László, Neubart István, Pichler György, RaábAndrás és Róth László. A számvevô és számvizsgáló bizottságba bekerültÁcs Tamás, Balogh Pál, Feuerstein Oszkár, Héber Gábor és Moskovits Sándor.

Az ülésen elhangzott: a Mazsihisz ügyvezetô igazgatójának megbízása egyévvel tovább tart, mint az elnöké, így erre a posztra jövôre írnak ki választást.

Kácsor Zsolt / Mazsihisz

ÚJ ÉLET2 2019. MÁJUS 15.

Körzeti kitekintô

Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Szabó György, aMazsök elnöke, Radnóti Zoltán fôrabbi és a programgazdái, Szenthe Antónia és Kósa Judit tartott sajtótájé-koztatót a holokauszt túlélôinek gyerekeit segítô, mostelinduló másodgenerációs projektrôl.

A Mazsihisz és a MAZS Alapítvány konzorciumi partne-rekként nyertek 76,3 milliót a másodgenerációsholokauszttúlélôk segítésére, akiknek zöme mostanábanlépi át az idôskor küszöbét. Ez önmagában is nagyon nehézhelyzet, egy új, kevésbé aktív életszakasz eleje, amelyanyagi, lelki, szociális kihívásokat is jelenthet.

A túlélôk gyerekeinek esetében mindehhez még hozzájá-rulnak a családtörténeti múltból örökölt traumák. Régótaismert mindez, nem utolsósorban magyar kutatásokból,Magyarország mégis az elsôk között van Európában azonországok között, amelyek rendszerszinten próbálják kezel-ni a problémát. A Mazsök 100 millió forint értékben pályá-zatot írt ki a második generáció segítésére, melyen aMAZS-Mazsihisz konzorcium 76,3 millió forintot nyert el.

A program vezetôi Heisler András, Szabó György és

Radnóti Zoltán szép felvezetô szavait követôen elmondták,hogy háromféle módon igyekeznek majd segíteni a rájukbízott források felhasználásával. A szociális támogatás aprogram kitüntetetten fontos része, de az anyagi segítségcsak a leginkább rászorultak számára válik elérhetôvé, a rászorultság mértékét pedig gondos mérlegelés elôzimajd meg, a segítségnyújtás közvetett természetû lesz,közüzemi számlák terheinek, más kötelezettségeknek azátvállalása révén nyújt a program támogatást.

Ezenkívül mentális, pszichés és egészségügyi segítôprogramokat dolgozott ki konzorciumunk nyertes pályáza-ta, az egészségügyi szolgáltatások elsôsorban közösségiesemények lesznek (például szûrôprogramok elérhetôvététele) Budapesten és vidéken is, ezekre nem kizárólag amásodgenerációt várjuk.

Büszkék vagyunk rá, hogy a Mazsök döntése nyománmegkezdhetjük ezt a fontos, komoly és valódi közösségiigényeket figyelembe vevô munkát, a részletekkel kap-csolatban folyamatosan tájékoztatjuk a nyilvánosságot,Önöket.

KecskemétAz évtizedes hagyományokat kö-

vetve, a zsidó közösség tagjai ésvendégeik ebben az esztendôben isközösen emlékeztek meg az Egyip-tomból való kivonulásról, ezúttal„romantikus” környezetben.

A régi díszterem korábban mindigkicsinek bizonyult, sok jelentkezôt elkellett utasítani, a vállalkozó szelle-mû fiatalok az udvari folyósón vár-ták, hogy talán nekik is jut hely.

Az idén megkezdôdött az új dísz-terem kialakítása. Az elsô fázisban elis készült egy négyszer nagyobb he-lyiség.

A meghívottakat elôre figyelmez-tették, hogy nincs fûtés, világítássem, és bár segítôink mindent meg-tettek az emberi körülmények bizto-sítása érdekében, a nyers betonfelü-letek, a vakolatlan falak, a falakbólkilógó villany- és gázvezetékek, apadlóból kiálló különbözô csövek ateljes takarítást szinte lehetetlennétették.

Az utolsó napokban mégiscsak si-került ideiglenes világítást kialakíta-ni, hogy ne sötétben kelljen a közös-ségnek az ôrködés éjszakáját tölteni.

A széderestét dr. Feldmájer Péter,a Mazsihisz Közép-magyarországiTerületi Csoportjának elnöke nyitot-ta meg. Üdvözölte a jelenlévôket,köztük prof. dr. Grósz Andort, aMazsihisz vezetôségi tagját, a Holo-caust Dokumentációs Központ ésEmlékgyûjtemény Közalapítvány el-nökét.

Megköszönte mindenkinek, hogyeljött, és Magyarország kormányá-nak azt, hogy 6 millió forinttal támo-gatta a felújítást, a Mazsihisznek pe-dig hogy a felújítási alapból 6 millióforintot bocsátott a rendelkezésünk-re.

Elmondta, hogy a Területi Csoportvalamennyi rendelkezésre álló for-rást felhasznált a felújításhoz, de re-ményét fejezte ki, hogy hamarosanmegkezdôdhet a második fázis kivi-telezése, melynek során a terem el-nyeri végleges formáját.

Örömmel jelentette be, hogy a kor-mány úgy döntött, a második fázismunkálatait 7 millió forinttal támo-gatja. Talán a Mazsihisz vezetése is

Múlnak az évek, generációk távoz-nak, újak lépnek a helyükbe, és átvitt ér-telemben sajnos egyre igazabb a Tórá-nak az a mondata: új király állt Egyip-tom élére, aki már nem ismerte Józsefet.

Sokan jártak elôttünk, akiknek ne-vét illene tudnunk, mégis sok közülüka feledés homályába kerül, így van ezaz élet szinte minden területén.

Hogy a magunk zsidó vallási világá-ban maradjunk: nagy rabbik veretesszónoklatai vesznek feledésbe, nagykántorok áhítatot varázsoló énekérenem emlékszik az utókor, hiszen arégiekrôl még hangzóanyag is alig-alig maradt vissza.

Valamikor a vidéki közösségekbenis kiváló, sokszor kiemelkedô kánto-rok szolgáltak, akik gyakran jelentôsvallási felkészültséget, mûvészi szin-tet mutattak fel. Gondoljunk a Kazin-czy három nagy kántorára, Preiszre,Holczerra és Fischre. Mindhárman vi-déki hitközségekbôl kerültek a pestiortodoxia felleg-várába.

Sorolhatnám a többieket, a nagyo-kat, a jelentôseket, de ebben az írásbanegy kántorról kívánok szólni: FelderFrigyes volt kaposvári fôkántorról,akit 50 évvel ezelôtt, 1969. április 24-én szólított magához az Örökkévaló,67 éves korában.

Drámai csengésû, szép tenorhang-ját, szívbôl jövô és szívekhez szólóimádságát a mai fiatalabb generációmár nem hallhatta.

1902-ben született a lengyelországiBaligródban, egy ortodox rabbilegidôsebb fiaként. Szegények voltak,hiszen a kisebb közösségek vallásifunkcionáriusai soha nem a gazdagsá-gukról voltak híresek. Sokkal inkábbodaadó munkájukról.

Feldert édesapja 12 évesen jesivábaküldte. Az elsô világháború viharai dúl-tak akkor, és ô eljutott Prágába. Tudta-e, felismerte-e valaki rajta kívül, hogykitûnô énekhanggal rendelkezik? Kitudja? Mindenesetre ô megérezte önnöntehetségét, és továbbment Bécsbe. Ottegyütt tanult énekelni a késôbb világhí-rûvé vált tenoristával, JosephSchmidttel. Bécsben kezdett kántorsá-got tanulni, és a sok tanulás mellett csu-pán egy dolgot csinált: éhezett, nélkülö-zött. Ez a körülmény hozta vissza 16évesen Budapestre, és egy kóser mé-szárszékben helyezkedett el kifutóként.Közben felkereste Tasliczki zsinagógaikarmestert, aki tanította és felvette a kó-rusába. Hamarosan tagja lett a VárosiSzínház (ma Erkel) kórusának is, kapottkisebb szerepeket is, kezdett jobbra for-dulni a sorsa, amikor szülei (akik addigelég keveset törôdtek vele) közölték,hogy kitagadják, ha folytatja a színpadiszereplést. Búcsút mondott a színház-nak, útja visszavezetett a mészárszékbe,ahol kitanulta a szakmát, és összegyûj-tött kis pénzén kolbászüzemet nyitottDombóváron.

Megnôsült, egy kislánya született.1940-ben munkaszolgálatra vitték,Ukrajnába került. Elsô felesége és kis-lánya az auschwitzi gázkamrában fe-jezte be életét.

1945-ben jutott haza. Újra megnôsült,két gyermeke született, Kati és Laci. Arabbiképzôbe iratkozott be, de mivel az

Tájékoztató a másodgenerációstúlélôk támogatásáról

további forrásokat biztosít majd afelújítási alapból.

Ezt követôen dr. Róna TamásPhD, a Mazsihisz Rabbitestületénekelnöke mondta el a Haggadát, érde-kes történetekkel, kommentárokkalfûszerezve az ôsi szövegeket.

Az esemény fényét nagymérték-ben emelték a fiatal- és gyermekko-rúak, akik aktívan vettek részt abban,hogy minél jobban beleéljék magu-kat a résztvevôk az egyiptomi fog-ságból való szabadulás történetébeés nagyszerûségébe.

Az ifjaknak a közösség ajándékátprof. dr. Grósz Andor hitközségi el-nök adta át.

A széder kezdetekor a nap utolsósugarai még beragyogtak az ablako-kon, és kissé felmelegítették a jéghi-deg falakat, de azután egyre inkábbérzôdött a szigorú téli fagyok marad-ványa, késô estére már a résztvevôklehelete is látszott. Mégis ott maradtmindenki, és ha dideregve is, de vé-gighallgatta az imákat és az érdekestörténeteket.

A nehéz szívvel távozók nemcsakazzal mentek el, hogy „Jövôre Jeru-zsálemben!”, hanem azzal a remény-nyel is, hogy ugyanitt találkoznakjövôre, de már egy teljesen készdíszteremben.

Újpest és RákospalotaA hagyományokhoz híven idén is

két széderestét tartottak a BZSH Új-pesti Szeretetotthonában. Az elsô na-pon Szerdócz Ervin fôrabbi asztalá-nál jelen volt többek között MátéGyörgy hitközségi elnök, HajdúLászló országgyûlési képviselô ésNémeth Angéla, a XV. kerület pol-gármestere is.

A hitközségi tagok és családtagja-ik, a szeretetotthon, valamint a Selaotthon lakói mellett jó néhány ven-dég érkezett a IV. kerületbôl és atemplomkörzethez tartozó Rákospa-lotáról, sokan pedig Pest belvárosá-ból látogattak ki az újpesti Liszt Fe-renc utcába.

A hófehér kitlit viselô SzerdóczErvin házigazdaként személyes han-gon üdvözölte a megjelenteket, majda gyertyagyújtás utáni bevezetôjébenaz ünnep jelentôségérôl beszélt. Atovábbiakban az est a Haggadánakmegfelelôen haladt, s közben afôrabbi egy-egy vendéghez néhányszemélyes gondolatot is intézett. Akötött szövegen túl szólt többek kö-zött a széder legfontosabb történelmielôzményeirôl, a zsidók és a rómaiakkultúra- és egyháztörténeti kapcsola-tairól, portrét rajzolt a Haggadábanmegörökített tudós rabbikról és aszédertálat alkotó ételek szimboliká-ját elemezte.

A kiváló énekhangjáról és finomhumoráról ismert fôrabbi folyamato-san elevenen tartotta a figyelmet.Amikor a római módra történô kö-nyöklésre került a sor, többek közöttbeavatta a hallgatóságot abba a „ti-tokba”, hogy ô maga balkezes lévén,a jobb karjára nehezedik.

Szerdócz Ervin a szöveghez és adalokhoz kötôdve, idôrôl idôre fel-idézte szülôföldjének, Máramaros-szigetnek széderesti hagyományait,valamint többször is utalt LéviJichák berdicsevi chászid rabbi bölcsmondásaira és szokásaira.

Lösáná hábáá birusálájim! –Jövôre Jeruzsálemben! – hangzott ahagyományos zárszó, amely után arabbi köszönetet mondott MátéGyörgy hitközségi elnöknek a szer-vezésért és a konyhai dolgozóknak ameleg vacsora tálalásáért.

Végül bejelentette, hogy a szédermásodik estéjén az újpesti hitközségismét megnyitja kapuját a vendégekelôtt.

R. A.

EGY (MAJDNEM) ELFELEJTETT FÔKÁNTORállamosításkor mindenét elvették, dol-goznia kellett, hogy eltartsa családját.

1957-ben lett kaposvári fôkántor.Érdekes módon az én Apámat követteebben az állásban, aki ekkor került fela fôvárosba.

Felder Frigyes hûséggel szolgáltagyülekezetét. Nem csupán szárnyaló,szép hangját adta, hanem sok-sokmunkával megszerzett zsidó tudásátis. Talmud-tórát oktatott a gyerekek-nek, nemcsak Kaposvárott, hanemNagykanizsán is, mely akkor község-kerületileg oda tartozott. Vállalta a kó-ser vágást, sokszor kilométereket uta-zott, ha akár csak egyetlen zsidó isigényelte a szolgálatát.

Rajongásig szerette családját. Min-denhonnan sietett haza, hogy minéltöbb idôt tölthessen velük. Soha nemjött haza gyerekeihez egy tábla csoko-ládé nélkül.

Sokszor találkoztam Frici bácsival (ôkívánta, hogy így szólítsam, és nefôkántor úrnak, ami pedig nagyon is ki-járt neki). Mindig kedves, mosolygósarcát most is látom magam elôtt. Sohanem gyereknek kezelt, felnôtt módonbeszélt velem. Lehet, megérezte, hogyegyszer majd a kollégája leszek.

Fiától tudom, hogy már ágybanfekvô, súlyos beteg volt, amikor aztkérte, vigyék be a templomba, mert ott

szeretne imádkozni. Utána hamarosanelszólította ôt a Teremtô.

Hozzá fûzôdô utolsó személyes em-lékem 1964 nyaráról való. Izraelbe va-ló kivándorlásom elôtt lementem Ka-posvárra, hogy elköszönjek szülôváro-somtól, az ott élôktôl, akik gyerekkéntismertek. Frici bácsi megkérdezte,akarok-e péntek este a templombanelôimádkozni. Hangsúlyozom, nem énkértem, hanem ô ajánlotta fel, hozzá-téve: állj oda Apád régi helyére! 15éves voltam ekkor, de ezt a gesztustsoha nem felejtettem el.

50 éve ment el. Azóta kevés szó esettróla a családi körön kívül. Szomorú, hi-szen oly sokat adott a közösségnek! Atudását, a tehetségét, az emberségét, aszeretetét. Kegyetlen az elmúlás, a fe-lejtés. Talán most, írásomat olvasva, né-hány kortársamnak eszébe fog jutni, ésleánya, fia mellett ôk is megemlékeznekarról, amit tôle kaptak.

Adjon a Mindenható békés pihenéstFelder Frigyes fôkántornak! Lelje meghelyét az örökkévalóság világában ésimádkozzon az égi zsinagógák egyiké-ben, szárnyaljon ott fel gyönyörûhangja, szíveket melengetô könyörgé-se!

Zichrono liv’ráchá, emlékébôlfakadjék áldás.

Sándor György kántorIndianapolis, USA

M E G H Í V Ó

ÚJ ÉLET4 1998. MÁJUS 1.ÚJ ÉLET 32019. MÁJUS 15.

Elôzô számunkban megemlékez-tünk a 96 éves korában elhunytMenáhem Mendel Taubról. Azalábbi cikk 1984-ben, a holokauszt40. évfordulója évében jelent megaz Új Életben, amikor a világhírûrabbi elôször járt Budapesten.

Azon a szerda délutánon a MA-LÉV római járata kétórás késéssellandolt Ferihegyen.

Már erôsen szürkült, amikor a be-mondó hangja egykedvûen jelentet-te: a MALÉV 501-es járata Rómafelôl megérkezett.

Amikor az ezüstszínû gép méltó-ságteljesen a fôépület elé gördült, s ahosszúnak tûnô, feszült várakozásután kinyílt az ajtaja, a néhány jelen-lévô olyan jelenetnek volt a tanúja,amely – meggyôzôdésem – felejthe-tetlen élmény marad számára.

Mintha Chagall világa – egy álom-világ – vagy a Hegedûs a háztetônszereplôi, a Jób lázadása hôsei lép-kedtek volna egyenként a lépcsôn le-felé.

Szôrmével borított kalapjukban,hosszú, fekete kabátban, barna, fe-hér, fekete dús szakállal, göndörvagy sima, hosszú, lebegô pajesszal– úgy szálltak be a reájuk várakozóautóbuszba, mintha egy régi-régilengyel népmesegyûjtemény meg-elevenedett zsidócskái jöttek volnael hozzánk – hogy visszavarázsolja-nak minket nagyszüleink korába.

S az álom tovább folytatódott.Mennyien lehettek? Húszan? Hu-

szonöten? A valamikor jobb napokatlátott körúti szálloda hallja pillana-tok alatt megtelt velük. Szerényen éscsendesen sürögtek-forogtak, méltó-an az alkalomhoz.

Jahrzeitra jöttek. A világhírûnagykállói cádik halálozási évfordu-lójára. Vezetôjüket, MenáhemMendel Taubot, a kállói cádikhatodízigleni leszármazottját körül-veszik hívei.

Ott állnak körülötte, pillanatra semtágítanak mellôle, mintha így akar-nák óvni ôt minden bajtól, rossztól.Eljöttek Jeruzsálembôl, Miamiból,New Yorkból, Antwerpenbôl s kitudja még honnan. Mert Nagykállórautazni, ott együtt imádkozni a nagycádik utódjával – nem akármilyendolog.

Szombatbúcsúztató. A Hanna ét-termében minden hely foglalt. A be-járati ajtókban megannyi asszonyszorong, hogy ha csak messzirôl is,de részese legyen az álomnak,amelynek most nem szab határt azidô, és most a levegôben ott vannaka ki nem mondott szavak: talán sohatöbbé nem látok ilyet.

Néhány fiatal édesanya gyermekéta magasba emeli, a kezével elôremutat: elôre az asztalfô felé, ahol aRebbe ül szombati viseletében,ezüstszálakkal hímzett fekete kabát-ban, fehér harisnyában és feketelakkcipôben.

Az asszonyok és a gyermekek ar-cát figyelem. Az arc ezúttal nem akíváncsiságnak, a különlegesség iz-galmának a tükre. Az ünnepélyessé-gé sem. Talán leginkább arra a jele-netre emlékeztet, amikor a Jób láza-dásában a kállói cádik sírjához za-rándokoltak kérnek, könyörögnek:Cádik, hozd vissza a fiamat a front-ról! Cádik, gyógyítsd meg a gyerme-kemet!

Sá! Sá! – hangzik most minden-felôl. S a Rebbe énekelni kezd... Szóla kakas már – hangzik fel ajkáról ajól ismert dal. Miközben énekel, fe-jét felemeli, szemeit lehunyja.

Ez nem az általunk ismert meló-dia, gondoljuk az elsô pillanatokban.Hiszen olyan igazi zsidó dallamokatkanyarít mellé és belôle, hogy mág-nesként tapadnak rá a szemek, s aszerencsések örülnek, hogy oda-csempészhették magnójukat a Rebbeasztalára.

A Kálever tanítványai között Fotó: David Cohen/Flash90

Eleni Korani, az Ernst Galériatárstulajdonosa felkutatta azt anôt, aki naphegyi házukban szüle-tett, és akit Raoul Wallenbergmentett meg annak idején, írja ablikk.hu.

A mûkincskereskedô és családjahárom évvel ezelôtt költözött be egynaphegyi villába, amelynek a törté-nelme egybeforr a magyar zsidósá-géval. Az épületben ugyanis a máso-dik világháborúban az a Raoul Wal-lenberg élt, aki zsidók ezreit mentet-te meg a biztos haláltól. Köztük aVándor családot, akiknek a kislányahetvenöt évvel ezelôtt abban a ház-ban született meg, amelyben mostKoraniék élnek.

A galériatulajdonosok nyomozás-ba kezdtek, hogy megtalálják a nôt,aki 1944-ben a házukban született.Nemrég kiderült: a nô él, és Kanadá-ban mûvészetekkel foglalkozik.

Korani Lévai Jenô újságíró Wal-lenberggel kapcsolatos könyvébenolvasott egy történetet, amelyben azszerepelt, hogy egy zsidó tisztviselôfelesége hogyan adott gyermekénekéletet a házban 1944. november 4-én, reggel 7 órakor, „irtózatos ágyú-tûz közepette”.

Eleni Korani Fotó: RAS-archívum Yvonne Singer

Chászidok között

Ezt az elôadást, ennek a dalnak ahangulatát, az egész est hangulatát –fájdalom – képtelenség írásban érzé-keltetni. Mert az álmot is nehéz.

S amikor odaér: Mikor lesz azmár, de mikor lesz az már? – akkoraz egész terem egy emberként ének-li vele együtt: Jibone bész hamikdosir cijajn tömálé, akkor lesz az már.

A vacsora végeztével óriási sültkuglit tesznek a Rebbe elé. Ô hoz-zányúl, és jelképesen elfogyasztegy darabot belôle. Mintha egyméhkas bolydulna meg, pillanatokalatt óriási csôdület: mindenkiigyekszik a srájimért – legalábbegy pici darabot megszerezni abbóla süteményfélébôl, amit a Rebbehagyott.

Sorra felhangzanak az énekek. ARebbe tapsolni kezd – valamennyienátveszik; énekel, és hozzá ütemesentapsol az egész terem.

Ha tapsol a rabbi... – jut eszembe arégi chászid dal.

Önfeledt, ünnepi hangulat. Mostfeláll a Rebbe, átfogja a körülötteülôk vállát, és táncolni kezd. Min-denki feláll, és – táncot lejt.

Ha táncol a rabbi... – lüktet ben-nem tovább a közismert chászid dalszövege.

Zájin ádári vacsora. Vasárnapeste. Pontban hét órakor egy hatal-mas Ikarus fordul be a Tanács körút-ról a Dob utcába. Félezer kilométertutazott az óriás, s most porosan, sá-rosan kerülgeti a két oldalt parkolóautókat. Az út közepén megáll, de amögötte feltorlódott autók vezetôi –

csoda – most nem villognak, dudál-nak türelmetlenül, mint hasonló ese-tekben szoktak.

A Nagykállóról érkezô kegyelet-tevôk egymás után szállnak le és si-etnek be a Hannába. Ez nem csak aszokásos Fisch-szüde – ez búcsúva-csora is. A Rebbe ma drósét is tart.Visszajött Nagykállóból, s most avallásosságról, a szombattartásról,az áhítatról beszél.

Tegnap már megígérte, hogy ma isénekelni fog. Elôtte ott sorakoznak amagnók, s egyszerre csak felcsendülajkairól a Sírnak-rínak a bárányokcímû dal. Ízes magyar nyelven éne-kel most a Rebbe. Ezután ismét aSzól a kakas már, s amikor óránkrapillantunk, csodálkozással regisztrál-juk, hogy több mint két órája ülünkés hallgatjuk a dalokat, énekelünkvagy tapsolunk, csodálkozunk vagy– imádkozunk.

Bizonyára mindenkivel elôfordultmár, hogy álmodása közepette – tud-ta, hogy álmodik de – úgy szerettevolna minél tovább, minél hosszabbidôre kitolni, elodázni az ébredésidejét.

***Hétfôn reggel egy autóbusz állt

meg a körúti szálloda elôtt. Utasaicsendesen szálltak fel és foglalták elhelyeiket.

Egy óra múlva repülôre ültek, ésamikor a gép befúrta magát a márci-usi reggel sûrû felhôtömegébe, szo-morúan néztünk egymásra.

Elszállt az álom...Kardos Péter

75 év után találtak rá a budapesti Wallenberg-házban rejtegetett kislányra

„Megtudtuk, hogy a kislány neveYvonne Maria Ava. Végül az inter-net segítségével meg is találtuk: To-rontóban él, az ottani egyetemen mû-vészeteket oktat” – tette hozzá Eleni,aki fel is vette a kapcsolatot a nôvel,és meghívta ôt Magyarországra.

Yvonne Vandor egy Wallen-

bergrôl szóló, 1982-ben megjelentkönyvben azt mondta:

– Annyit tudtam, hogy Magyaror-szágon születtem a háború alatt, denem ismertem a gyökereim. A zsidóhitet akkor vettem fel, amikor hozzá-mentem a férjemhez. Késôbb egy ro-kon elmesélte: zsidónak születtem.1979. október 20-án aztán derült

égbôl villámcsapásként egy, a To-ronto Starban megjelent cikkbenszembesültem a nevemmel. A cikkRaoul Wallenbergrôl és a Vandorcsaládról szólt, és egy Yvonne nevûkislány csodálatos születésérôl. Csaksírtam, amikor megláttam a nevemet– idézte fel a ma már Yvonne Singernéven élô nô.

Magyar zsidó sportolókrólnyílt kiállítás New-Yorkban

Büszkék vagyunk azokra a zsidószármazású magyarokra, akik asporton keresztül gazdagabbá tet-ték a magyar sport örökségét– mondta Szijjártó Péter külgaz-dasági és külügyminiszter, amikormegnyitotta a Maccabi VAC Hun-gary Sportegyesület kiállításátNew-Yorkban.

A fôkonzulátuson 15 tablót állítottak ki, amelyek angol nyelven mutatják bea magyar zsidó sportolók életét, a magyar zsidó sportkultúrát, sporttörténetet.

A miniszter az ünnepségen beszélt a magyar–izraeli kapcsolatokról, emlé-keztetett arra, hogy néhány hete megnyithatta a magyar kereskedelmi képvi-seletet Jeruzsálemben, illetve a magyar kulturális évet Tel-Avivban, most pe-dig egy olyan kiállítást nyithat meg, amely „emléket állít és kiemeli a teljesít-ményét azoknak a zsidó sportolóknak, akik gazdagabbá tették a magyar sportörökségét”.

„Ezek a tények világosan jelzik, milyen színes a magyar–izraeli kapcsolat,és hogy mi nemcsak stratégiai szövetségesként, hanem baráti országként ésbaráti nemzetként is tekintünk Izraelre” – fogalmazott.

Kitért rá, hogy a magyar sportszeretô nemzet és büszke arra, hogy a lélek-számhoz viszonyítva a legtöbb olimpiai aranyat nyerte.

„Mi mint olimpiai nemzet nagyon fontosnak tartjuk, hogy az elsô magyarférfi olimpiai bajnok és országunk elsô nôi olimpiai bajnoka is zsidó szárma-zású volt” – utalt Hajós Alfrédra és Elek Ilonára.

A kiállított tablókra rátérve beszélt Guttmann Béláról, aki a Benfica labda-rúgócsapatát BEK-gyôzelemhez segítette, a négyszeres, illetve háromszorosolimpiai bajnok kardvívóról, Fuchs Jenôrôl és Kabos Endrérôl, valamint asakkozó Polgár Juditról.

„Ez mind kivételes teljesítmény, mindannyian kivételes személyiségek, éskivételes a hozzájárulásuk nemzeti büszkeségünkhöz” – hangsúlyozta.

Szijjártó Péter kiemelte: „büszkék vagyunk arra, hogy a legnagyobb közép-európai zsidó közösség Budapesten él”. Beszélt arról is, hogy a zsidó kultú-rának reneszánsza van Magyarországon, hogy Európa legnagyobb zsinagógá-ja és Európa egyik legnagyobb katolikus katedrálisa gyalogos távolságra ta-lálható egymástól, és arról is, hogy amikor a zsidó kulturális fesztivált tartjákBudapesten, „nem lesznek csapatok és katonák az utcákon, mert ezekre egy-szerûen nincs szükség”.

„Végtelenül megtisztelve érezzük magunkat, hogy otthont adhatunk az ideiEurópai Maccabi Játékoknak, ami úgy vélem, a legjobb válasz mindarra a sokbuta hamis hírre, amely arról szól, hogy országunkban növekszik az antisze-mitizmus” – mondta a július 29. és augusztus 7. között sorra kerülô multi-sporteseményre rátérve. Hozzátette: az összes ideérkezô sportoló, kísérô ésújságíró „látni fogja, hogy mi nagyra becsüljük a zsidó közösséget”.

Megemlítette: örömmel vették, hogy Budapest Bázellel szemben elnyerte arendezési jogot, és emlékeztetett rá, hogy kevesebb mint száz nap van a raj-tig, de több mint kilencven év telt el azóta, hogy legutóbb ebben a régióban,Csehországban rendezték ezeket a játékokat.

„Kilencven év elteltével a Maccabi Játékok visszatérnek Európa középsôrészébe. És mi erre lehetôségként tekintünk, nemcsak sport-, hanem kulturá-lis szempontból is” – hangsúlyozta.

A miniszter a kiállítás megnyitóján megjelenteknek ígéretet tett arra, hogya magyarok jó házigazdái lesznek a játékoknak, az elôkészületek megtörtén-tek, az összes szükséges döntést meghozták az infrastruktúra és a költségve-tés tekintetében.

A Maccabi Világszövetség a legnagyobb és a legrégebben mûködô zsidósportszervezet a világon, amely öt kontinensen ível át. Négyévente rendezikmeg Izraelben a Maccabi Világjátékokat. Az Európai Maccabi Szövetség(EMC) a helyi Maccabi tagszervezetek ernyôszervezete. A Maccabi EurópaJátékokat szintén négyévente rendezik meg, két évvel az izraeli Maccabi Vi-lágjátékokat követôen. Az EMC 2015-ös kongresszusán dôlt el, hogy 2019-ben a magyar fôváros lehet a házigazda. Az 1906-ban alakult Maccabi VACHungary Magyarország egyetlen zsidó sportegyesülete.

MTI

ÚJ ÉLET4 1998. MÁJUS 1.1998. MÁJUS 1.ÚJ ÉLET4 2019. MÁJUS 15.

Ismét eltelt egy év. Ezt abból is le-het tudni, hogy Izraelben is elérke-zett a vészkorszak rémségeire, áldo-zataira, hôseire történô emlékezésnapja1.

Számos meg- és visszaemlékezéstlehet hallani-olvasni a történtekrôl.Sajnos egyre kevesebbet a borzal-mak szenvedô alanyaitól, hiszen szá-muk vészes gyorsasággal apad. Ezensorok írásakor Izraelben 212 ezertúlélôt tartanak nyilván, közülük na-ponta 40-re tehetô az elhalálozókszáma.

Nyilvánvaló, hogy hivatalos meg-emlékezésre évi egy alkalommal ke-rül sor, ez azonban nem mentesíti azállamot, hogy a még köztünk élôkmindennapjait folyamatosan nyo-mon kövessék, és megadják nekik aszükséges segítséget. Ezen a térenIzraelnek is van tennivalója.

Más ünnep- és emléknap kapcsánis kifejtettem már azon véleménye-met, hogy évek-évtizedek múltávalképtelenség újat mondani. Éppenezért – és ez alól magam sem vagyokkivétel – minden évben újra és újraelsiratjuk nemcsak a – néha meg semismert – családtagjainkat, de könnyetejtünk a 20. század sötét napjaittúlélô, sokszor testben is, de lélekbenmindenképpen megtört szerettein-kért. Mind a hatmillió testvérünkért.Valahol a lelkünk mélyén magunkat,a háború után született generációt issiratjuk, hiszen génjeinkben hordoz-zuk az ôsök félelmét, melyet felfede-zünk még unokáinkban is.

Nem felejtünk, és nem bocsátunkmeg! Bocsánat egy elmebeteg diktá-tornak és az ideológiáját kiszolgálócsatlósainak nem jár! Felejteni azôsökkel szemben erkölcstelen!

Tegyük fel – ad abszurdum –,hogy több mint hét évtized távolábólfelmerül a megbocsátás. Kinek?Szánjuk talán a matuzsálemi kortmegélt nácit/nyilast, mert utánajár-tak ténykedésének és bíróság elé ál-lították? Sirassuk a kora miatt? Ô ta-lán érzett szánakozást a gázba hur-colt gyerekekért, aggastyánokért?

Fényfestéssel jelent meg Varsóbanaz elpusztított nagyzsinagóga

Az egykori imaház képét a helyén álló modern felhôkarcoló homlokza-tára vetítették két órán át, a teret pedig archív felvételrôl a zsinagóga né-hai fôkántora, Gerszon Sirota éneke töltötte be – írja tudósításában azMTI. Sirota a varsói gettóban halt meg.

A fényfestést Gabi von Seltmann lengyel multimédiamûvész készítetteazért, hogy emlékeztesse Lengyelországot: multikulturális nemzetként egy-kor népes zsidó közösségnek adott otthont. A megemlékezést a Nyitott Köz-társaság nevû, antiszemitizmus ellen harcoló szervezet kezdeményezte.

„A lengyel emlékezet felébresztése számomra az empátia megteremtésérôlszól, mert ahol empátia van, ott nincs többé rettegés” – mondta alkotásáról amûvész. A zsinagógát immár másodszor támasztották fel így. Most a felkelésévfordulójának elôestéjén tartották a fényfestést, hogy a rendezvény ne essenegybe a péntek este kezdôdô sábbáttal és a peszách ünnepével.

Von Seltmann nagyapját Auschwitzban gyilkolták meg a nácik. Férjenagyapja viszont a Lengyelországot megszálló náci SS-tisztek egyike volt.Személyes történetüket is a nemzedékek közti megbékélésként igyekeznekbemutatni.

A varsói nagyzsinagóga a 19. század második felében épült, és átadásakora világ legnagyobb zsidó imaháza volt. Varsó lakóinak akkor mintegy harma-da zsidó volt. A Lengyelországot megszálló nácik a templomot feldúlták,majd 1943-ban, a varsói gettólázadás idején felrobbantották.

Hogyan kerültek a nácik az ünnepi asztalra?

Közvetlenül a második világháborút követô években a peszáchi hag-gadák készítôi párhuzamot vontak az egyiptomi kivonulás története és aholokauszt között. Az egyiptomiak helyén pedig megjelentek a nácikmint a zsidó nép gonosz sanyargatói.

Egy nem mindennapi módon illusztrált haggada jelent meg 1945-ben azEgyesült Államokban. A Gyerekek peszáchi haggadája címet viselô kiad-ványban látható rajzokon ugyanis a megszokottól eltérôen nemcsak egyipto-mi figurák gyötrik Izrael népét, de a zsidókat sanyargató nácik személyébena modern kor rabszolgatartói is megjelennek.

A haggadát egy Siegmund Forst nevû bécsi zsidó mûvész készítette, akiugyan 1939-ben érkezett Amerikába, ám közben nem feledkezett meg az eu-rópai zsidóság sorsáról. Az erôteljes fekete-fehér ábrázolásokon Forst párhu-zamot vont az egyiptomi rabszolgaság és saját korának zsidóüldözése között.

Siegmund Forst 1945-ös haggadája

Kampós orrú, fekete kalaposfigurát égettek egy lengyel

népszokás keretébenEgyes helyeken régebben népszokás volt, hogy húsvétkor elégetnek egy Jú-

dás-figurát, a cseheknél idén szemérmesen csak egy rôzsefigura került a mág-lyára, egy lengyel faluban azonban egy antiszemita zsidóábrázolásokra ha-sonlító figurát vertek gyerekek botokkal, majd gyújtottak fel helyiek a szokáskeretében, írja az Independent.

A holokauszt-emléknap ürügyén avagy... a gáluti zsidóság a damaszkuszi úton

Meggyôzôdésem, hogy az ítéletüzenetet hordoz, és elsôsorban aszellemi örökösöknek szól!

Felejteni – ismét csak feltételesmódot használva – képtelenség. Az,ahogy említettem, az elpusztítottakmegtagadása lenne. De van egy má-sik ok is, ami nem más, mint hogylépten-nyomon – és ahogy az idô te-lik, egyre nagyobb vérszemet kapva– szembejön a kurzus-történészek ál-tali történelemhamisítás, a holo-kauszt relativizálása, és nem ritka azáldozathibáztatás sem.

Mire észbe kaptak, hogy valamittenni kéne ahhoz, hogy a diaszpórazsidósága fennmaradjon, elfogytak ahívek. Hívek nélkül pedig nincs lét-jogosultság. Patthelyzet, amelynekegyelôre nem látszik a megoldása.

És megoldás addig nem is várható,amíg a gáluti zsidóság nem képes,vagy talán nem is akar szembenézniaz idôk változásával. Hosszú ideig anyugati zsidóság kivételes helyzet-ben volt a kelet-európaihoz képest,hiszen vallásgyakorlásában nem kor-látozták, ez a különbség a szocialistatábor összeomlásával megszûnt.

Mi sem szemlélteti jobban a kü-lönbség elmosódását, mint hogy anyugat-európai és amerikai zsidó kö-zösségek tagjait ért támadások mamár napi szinten szerepelnek a hírekközött. Amerika zsidósága pedig en-nek ellenére görcsösen ragaszkodikahhoz, hogy ôk mások, mint európaitársaik. Nemrég a közösségi épüle-tek, templomok védelmével kapcso-latban nyilatkozta egy amerikai rab-bi, hogy „a zsinagóga nemrepülôtér” – ezzel utasítva el annakvédelmét.

A teljes diaszpóra zsidóságának, aközösség minden egyes tagjának óri-ási a felelôssége abban, hogy milyenmódon viszonyul Izraelhez. Alap-vetôen fogalmi szinten kellene ren-det teremteni, mert amire a baloldaliliberális gondolkodást (ami sem nembaloldali, sem nem liberális) magu-kénak vallók azt mondják, hogy „Iz-rael jogos bírálata”, az nem más,mint ami ellen elvben harcolnak.Színtiszta antiszemitizmus – még hafurcsán is veszi ki magát zsidók ese-tében. De erre is volt már példa a tör-ténelem során.

És bár az alábbi esetnek nem Euró-pa adott otthont, Európa is „büszkél-kedhet” néhány hasonló nézeteketvalló „tanítóval”.

Az idei peszách elôestéjénszéderre hívta Chicago Tzedek zsi-nagógája dr. Omar Barghutit, a BDSmozgalom alapítóját. Mivel az illetôpersona non grata az Egyesült Álla-mokban, így a modern technikaigénybevételével, skype-on tartottameg elôadását. Mi másról is szólha-tott beszámolója, mint az izraeli ara-bok, a magukat palesztinnak nevezô„területi” arabok Izrael általi elnyo-másáról...

A Tzedek közösség alapítója,Brant Rosen reformrabbi a követ-kezôket mondta a gyülekezetének: „Apalesztinok mindennapi életét súlyo-san korlátozzák Izraelben és a meg-szállt területeken – ez azonban nemkerül az újságok címlapjára.” Fel-hívta a figyelmet arra, hogy komo-lyan fontolóra kell venni az Izraelbetörténô utazás beszüntetését, ezzelvállalva szolidaritást a palesztinnéppel.

Tényleg, vannak fontolóra veendôdolgok. Elsôsorban is a diaszpórazsidóságának nem ártana magáévátenni azt a bölcs mondást, hogy hasegíteni nem tudsz, legalább ne árts!

Mert elnézve a diaszpóra zsidósá-gának jövôjét – és ismerve Európamúltját –, kétségek merülnek fel a te-kintetben, hogy Izraelen kívül léte-zik-e a Földön másik ország, ame-lyik hazát adna, vagy legalább szál-lást kínálna a rászorulóknak?!

Leharblog

1 Izrael a varsói gettófelkelés, 1943. áp-rilis 16. dátumához (ami az idei évbenmájus 2-ára esik) igazítja az emléke-zést.

2 A félreértések elkerülése végett megkell jegyezni, hogy a felszabadítás té-nyén nincs mit vitatni. A rendszer mû-ködése viszont már az elsô koncepciósperek alkalmával világossá kelletthogy váljon.

Természetesen a jelenség nem újkeletû. Nyugodtan kimondható,hogy egyidôs a háború befejezésé-vel, és felelôsség terhel minden, 45után hatalmon lévô kormányt, ame-lyik képtelen volt szembenézni amúlt bûneivel. Nem kell összeeskü-vés-elméletet gyártani ahhoz, hogy –mai tudásunkkal természetesen – lás-suk, a szembenézés elmaradásanagyrészt tudatos volt.

A vészkorszak alatt szinte teljesegészében megsemmisültek a nagyhírû európai jesivák, tanáraikkal, di-ákjaikkal együtt. A tanítók hiánya, afelszabadulást követô, államilag kó-dolt vallásellenesség és a zsidóságzömének feltétlen lojalitása a fel-szabadítókhoz2 azt eredményezte,hogy a zsinagógák kiürültek. A szo-cialista táboron átfutó rendszerváltásalkalmával azonban a megmaradtrabbik, a zsidó szervezetek nem min-denhol tudták megragadni az alkal-mat az újraszervezôdéshez.

A Zsidó Világkongresszus gyomorforgatónak nevezte az esetet, nemcsak abábu külseje miatt, hanem azért is, mert a második világháború elôtt a Júdás-égetés szokása nem titkoltan antiszemita töltettel rendelkezett. „A zsidókatmélységesen zavarja e hátborzongató feléledése a középkori antiszemitiz-musnak, amely elképzelhetetlen erôszakhoz és szenvedéshez vezetett” – ol-vasható Robert Singer, a ZSVK vezetôje nyilatkozatában.

A Twitter-bejegyzésen alul látható a kifogásolt bábú, fönt pedig ugyanerrôla népszokásról egy kép a 30-as évekbôl. A modern figurán kétségtelenül aztlátni, hogy fekete kalapja és kampós orra van, ahogy az antiszemita karikatú-rákban a zsidókat ábrázolni szokták.

Az Ekspres Jaroslawski címû regionális lap nem tudta kideríteni, ki kezde-ményezte, hogy tíz év után újítsák fel a népszokást, amelyet agresszív anti-szemita színezete miatt 2009-ben a katolikus egyház is betiltott, olvasható azMTI-n.

Hasonló elvet követ az az 1946-ban, egy müncheni gyûjtôtáborban megje-lent haggada is, amelyet a tábor egyik zsidó lakója, Yosef Dov Sheinson ké-szített. Az egyiptomi kivonulásból itt a holokausztot követôen Európát töme-gesen elhagyó zsidók története lett. Külön érdekesség, hogy Sheinson egymagyar túlélô, Adler Miklós festô, grafikus fametszeteit használta fel illuszt-ráció gyanánt.

A kiadvány egyik példánya eljutott a Münchenben állomásozó amerikaihadsereg tábori rabbijához, Avraham Klausnerhez is, aki úgy döntött, hogyabban az évben Sheinson haggadáját fogják használni a széderestén. Klausnerrabbi Eisenhower tábornokot a modern idôk Mózesének nevezte, Hitlert pe-dig a fáraóhoz hasonlította.

Kibic

ÚJ ÉLET 51998. MÁJUS 1. ÚJ ÉLET 52019. MÁJUS 15.

IZRAELIIZRAELI SS ZZ ÍÍ NN EE SSÚj technológia segíthet

a vakok tájékozódásábanAz izraeli Tel-Aviv Egyetemen Orly Lahav irányításával készültek el

azok a kutatások, amelyek lehetôvé teszik új, hangadáson és tapintásonalapuló virtuális „térképek” alkalmazását a látássérültek térben való tá-jékozódásának fejlesztésére.

Orly Lahav és munkatársai eredményeit egy tekintélyes tudományos lap, aComputers & Education közölte. Mint a professzor elmagyarázta, a térben va-ló tájékozódás és mozgás a nagy többség számára magától értetôdô, ám a va-koknak a normálistól eltérô kihívásokkal kell megküzdeniük. Ôk nyilvánva-lóan nem képesek arra, hogy mielôtt ellátogatnak egy helyre, elôzetesen meg-nézzék és tanulmányozzák, hogy hová is akarnak menni, így számukra nehézaz információszerzés.

Ultraortodox férfiak és fiúk egycsoportja szitkozódás közepettekövekkel dobált egy izraeli kato-nát, aki keresztülsétált JeruzsálemMea Seárim részén.

A ynet híroldal szerint az egyik kômajdnem eltalált egy férfit, aki 6 hó-napos gyermekét tartotta a kezében.A férfi és felesége egy dühös, ámeredménytelen szóváltásba kevere-dett a csoporttal, majd továbbsétált.

A helyszínre kiérkezô rendôrökfeloszlatták a tömeget, és sértetlenülkimenekítették a katonát.

„Az izraeli rendôrség minden ren-delkezésére álló eszközt be fog vet-ni, hogy azonosítsa és bíróság elé ál-lítsa az egyenruhás emberek elleniverbális vagy fizikai támadásbanrészt vevô személyeket” – nyilatkoz-ta a rendôrség.

Pár nappal késôbb szélsôségesultraortodoxok szintén Mea Seá-rimban izraeli katonát ábrázoló bá-

but akasztottak fel, amit késôbb a ha-tárrendészet tisztjei távolítottak el.

Az ultraortodox zsidók, akik kö-rülbelül 10%-át képezik Izrael né-pességének, a zsidó törvények szigo-rú értelmezése szerint élik életüket.Sokuk a katonai szolgálatot a fiata-lok elcsábításának tekinti, amivel el-hagyják az imádkozás és vallási ta-nulmányok zárt világát.

Évtizedes vita tárgya, hogy vajon afiatal ultraortodox férfiaknak, akikszemináriumokon tanulnak, kötele-zôvé tegyék-e vagy sem a katonaiszolgálatot, mint ahogy az kötelezôaz izraeli zsidó lakosság többi részé-nek.

A 18. életév betöltése után a férfi-aknak két évet és nyolc hónapot kellszolgálniuk a hadseregben, míg anôknek két évet.

2017 szeptemberében a Legfel-sôbb Bíróság eltörölte a vallásos ta-nulmányokat folytató ultraortodox

Tudásmegosztásegy egészségesebb

világértIzrael is megünnepelte az Egész-

ségügyi Világnapot. Idén az általá-nos egészség (#UniversalHealth)volt a téma. Ebbôl az alkalombólösszegyûjtöttük, hogy mit tesz azsidó állam ezen a téren: tudást éstapasztalatot oszt meg; egyeditechnológiát alkalmaz; segít azok-ban az idôkben, amikor szükséges;küzd a halálos járványok ellen; éstréninget tart egészségügyi dolgo-zóknak a világ minden táján.

Izrael a világ egyik legegészsége-sebb országa a Bloomberg HealthiestCountry Index alapján. Ennek nyil-vánvalóan számos oka van, amelyekközül több tényezôt is szívesen meg-oszt más országokkal és szakembe-rekkel.

Tudás és tapasztalat megosztása

Izrael már pár évvel az alapításátkövetôen elkezdte megosztani köz-egészségügyi tudását és tapasztala-tát a fejlôdô országokkal. 1961 ótakörülbelül 100 ország 1000 egész-ségügyi szakembere vett részt álla-milag finanszírozott szakmai ese-ményeken.

TechnológiaAfrikában mûködô izraeli diplo-

máciai missziók víztisztító berende-zéseket és közegészségügyi szolgál-tatásokat mutattak be például Kame-runban és Eritreában.

Tábori kórházakAz Izraeli Védelmi Erôk tábori

kórházait az ENSZ a legjobbaknakminôsítette az egész világon. Ezek akülönleges sürgôsségi központokazonnali segítséget nyújtanak föld-rengés vagy más természeti kataszt-rófa esetén az áldozatoknak. A rend-szer jelesre vizsgázott Nepálban2015-ben, a Fülöp-szigeteken 2013-ban, Kenyában 1998-ban és 2006-ban, valamint Haitin 2010-ben.

Bibliai királyság létezését bizonyíthatja

egy masszív várfalHáromezer éves, masszív várfalat találtak Lakisban, Izrael középsô részén,

ami az ásatásokat vezetô régészprofesszor, Joszef Garfinkel szerint a Bibliá-ban szereplô erôs júdai királyság létét bizonyítja Salamon király fiának ide-jén, az i. e. 10. században – jelentette a Háárec címû újság honlapja.

Az izraeli régészek körében évtizedek óta vita dúl arról, hogy a Bibliában le-írt királyság Dávid király, majd fia, Salamon alatt valóban létezett-e, és ha igen,mekkora volt a területe, jelentôsége. A minimalista tábor szerint a Biblia szöve-ge a legendák világába való, mert mindeddig nem támasztották alá egyértelmûrégészeti bizonyítékok az elsô zsidó királyságot, míg a másik tábor szerint a szö-veg többé-kevésbé valóságos tényeket írt le. Azt ugyanakkor a feltárt régészetimaradványok alapján mind a két tábor elismeri, hogy az i. e. 9. és 8. századbanerôs központi hatalommal, Jeruzsálembôl irányított királyság mûködött a júdaihegyekben és dombságon.

Joszef Garfinkel professzor, a jeruzsálemi Héber Egyetem régészeti intézeté-nek vezetôje szerint az utóbbi hetekben a bibliai Lakis városnál folytatott ásatá-sokon megtalált masszív várfal azt bizonyítja, hogy valóban létezett Dávid, azu-tán Salamon királysága, majd annak halála után a kettévált birodalom déli részé-ben Júda fennhatósága. A masszív, védelmet szolgáló várfal tövében talált mag-vakat ugyanis Oxfordba küldték, ahol korukat a legfejlettebb vizsgálatok alap-ján i. e. 920-ra datálták. Ez egybevág a Biblia szövegével, amely szerint Sala-mon király fia, Roboám városokkal, köztük Lakis várával erôsítette meg király-ságát.

„Roboám Jeruzsálemben lakott, de több várost erôdítménnyé építtetett kiJúdában. Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát, Bét-Cúrt, Szókót ésAdullámot, Gátot, Márésát és Zífet, Adórajimot, Lakist és Azékát, Corát,Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erôdített városok Júdeában és Benjámin-ban” – áll a Krónikák második könyvének 11. fejezetében. Garfinkel profesz-szor szerint a két tábor véleménye közötti különbség áthidalható: DávidHebronban megalapította uralmát, majd onnan kiterjesztette Jeruzsálemre.Késôbb felépítette az onnan egynapi gyalogtávolságra lévô Kajafa várat,Garfinkel egyik korábbi ásatásának színhelyét.

Lakist, a Jeruzsálemtôl már kétnapi gyalogtávolságra lévô várat viszont uno-kája, Salamon fia, Roboám király húzta fel, ezzel kiterjesztve a királyság hatá-

Salamon király az angol Simeon Solomon (1840–1905) festményén Forrás: hvg.hu

A látók dolga egyszerû: mielôtt felülnek egy repülôre, tájékozódnak az ér-kezés helyérôl, megnézik, hogy hol lesz a szállásuk, és így tovább. Habár eza technológia a vakok számára is elérhetô, nekik speciális információszerzés-re van szükségük ahhoz, hogy idegen környezetben elboldoguljanak.

A professzor és munkatársai azon dolgoztak, hogy új szemlélettel és újtechnológiával közelítsenek a problémához. Vagyis nem hagyományos térké-pet kellett készíteniük a vakok számára, hanem arra ösztönözték a kutatásbanrészt vevôket, hogy hangok és tapintási visszajelzések révén virtuális környe-zetben hang- és tapintásalapú „térképet” kreáljanak maguknak. A virtuális tér-ben tett navigáció az eredmények szerint késôbb, a valóságos környezetben ishasznosnak, hatékonynak bizonyult. A kutatás igazolta, hogy a térinformáci-ók elôzetes összegyûjtése nemcsak azoknak a biztonságérzetét növelte, akiklátóként vesztették el a látásukat, hanem azokét is, akik vakon születtek.

A rendôrség menekített kiegy izraeli katonát

Mea Seárimból

férfiakat a katonai szolgálat alólmentesítô jogszabályt, mondván,hogy aláássa a törvény elôtti egyen-lôség elvét.

A döntés felvetette a lehetôségét,hogy rákényszeríthetik ôket a szol-gálatra, ami súlyos politikai és társa-dalmi következményeket vonna ma-ga után. A bíróság azonban egy évrefelfüggesztette határozatát, módotadva a kormánynak egy új törvényelôterjesztésére. A kormány több-ször is halasztást kért, legutóbb a vá-lasztások miatt, így a mostani koalí-ciónak júniusig van ideje, hogy újtervezettel álljon elô.

Az ortodox törvényhozók javasla-ta szerint minden izraeli számára ka-tonai szolgálat alóli mentességet kellnyújtani, aki a tóra tanulmányozásá-ra törekszik. „Ezen záradék célja an-nak tisztázása, hogy a tóratanulmá-nyok nem egy adott szektorhoz tar-toznak, és nem korlátozódnak azultraortodox közösség férfiaira és tó-ratudósaira. Ennek eredményekép-pen ez a törvényjavaslat megkövete-li, hogy a védelmi miniszter biztosít-sa a szolgálat elhalasztását mindenkiszámára, akinek szándékában álljelentôs idôre elkötelezni magát a tó-ra tanulmányozására.”

ujkelet.live

Küzdelem az ebola ellenA 2014-ben kitört nyugat-afrikai

ebolajárvány a vírus azonosítása ótaa legsúlyosabb fertôzés volt úgy amegbetegedések, mint az áldozatokszámát tekintve. Izrael a legtöbbetsegítô államok egyikeként tevékeny-kedett a vírus terjedésének megaka-dályozásában. Sürgôsségi kórháza-kat nyitott, és képzéseket tartott he-lyi orvosok számára.

TréningekIzraeli szakemberek vezetésével

évente átlagosan 12 országban ren-deznek szakmai tréningeket, amelye-ken összesen 250-en vesznek részt.A tréningek célja az egészségügyiinnovációk és tapasztalatok megosz-tása annak érdekében, hogy az or-szág hozzájáruljon egy mindenkiszámára elérhetô, egészségesebbjövôhöz.

Izraeli Nagykövetség

rait. Garfinkel szerint ez az elmélet egyben választ ad arra a kérdésre is, hogy azi. e. 9. és 8. században honnan bukkant fel a már erôs államalakulat, mert bizo-nyítja a központi hatalom megalapozását és fejlôdését.

A szkeptikus minimalisták táborát képviselô Naaman professzor, a Tel-aviviEgyetem vezetô régésze viszont óvatosságra int: úgy véli, az i. e. 10. századbanépült vár még nem bizonyítja, hogy Júda királysága valóban létezett ekkor, mertszerinte Kajafa is lehetett egy kánaánita erôdítmény, melynek semmi köze Jeru-zsálemhez, és Lakist sem feltétlenül Roboám építtette, lehetett akár egy filisz-teus uralkodó is.

Közben a szakemberek Lakisban feltártak egy agyagból készült négyszarvúoltárt is, amely a várfalnál késôbb, a 8. vagy a 7. században készülhetett, és alegrégebbi, Júdában megtalált oltár. Ez egyben tanúsítja, hogy ebben a korbanJúda zsidói nem csak a jeruzsálemi Szentélynél gyakorolták vallási rítusaikat.Az oltár ugyanakkor megfelel Jósaiás júdai király Bibliában is említett vallásireformjának, amely éppen az efféle gyakorlat ellenében született, és kizáróla-gossá tette Jeruzsálem vallási szerepét az áldozatok bemutatásában.

Lakis városának romjait az utóbbi nyolcvan évben – megtalálása óta – többrégészeti expedíció is kutatta. A várost elôször az egyiptomi Amarna-levelekemlítik, amelyek szerint az i. e. 14. században, a zsidó törzsek megjelenése elôt-ti kánaáni idôszakban jelentôs, erôs városállam lehetett a júdai hegyek tövében,az Egyiptom felé vezetô út mentén. Az i. e. 12. században a várost lerombolták,de Roboám király idején, az i. e. 10. században ismét felbukkant elôbb a Bibli-ában, és most már a régészeti feltárások alapján is.

MTI

ÚJ ÉLET6 1998. MÁJUS 1.ÚJ ÉLET6 2019. MÁJUS 15.

Akik az ötvenhatos októberi napokat felnôtt fejjel át-élték, már alig vannak közöttünk, az idô is sokat torzítaz emlékeken, hát még a történelem idônkénti újraírá-sa. De legtöbben kétségtelenül hazai forrásokból ismer-jük a drámai napokat, meg persze a korról szólófilmekbôl (fôként) és dokumentumfilmekbôl.

Dacia Maraini olasz újságíró-író ôsbemutatóval kerül ahazai könyvpiacra, eddig könyve nem jelent meg magya-rul. Ez lehetne akár érthetetlen is, de végül is sok olyan si-keres szerzô él szinte a szomszédban, aki (még) nem jutottel ide. Maraini tehát egy bejáratott, olasz honban 2008-banpiacra került könyvével mutatkozik be. A Végállomás Bu-dapest száguldás-mozi (vagyis road movie), pedig hôsenem igazán hosszú útvonalat jár be a térben. Olaszország,Ausztria, Lengyelország, majd ugyanez visszafelé, kéret-len megállóval Budapesten, majd megint Ausztria, és vé-gül: irány... a cél kicsit bizonytalan.

Amara nevû fiatal újságíró hôsnôje a háború lezárásaután 11 évvel indul útnak, hogy megtalálja gyerekkori sze-relmének, Emanuelének nyomait – még inkább ôt magát –,aki utoljára 1944-ben adott hírt magáról a lódzi gettóból.Levélüzeneteit olvasva az egy-kori kiskamasz – aki ha él, márfelnôtt ember – jelenik megAmara szeme elôtt, és az olva-só szívesen társul hozzá, megalkalmi, de egyre ragaszko-dóbb útitársaihoz. Hiszenolyasvalakit kellene megtalál-ni, akirôl talán már nyilvántar-tást sem vezettek, csak elhur-colták – és hogy hova juthatottel élve, arról jobbára csak szó-beszédek, közvetett tanúk szá-molnak be.

1956-ban vagyunk, a gya-nakvás, a bizalmatlanság, akémhisztéria éveiben – az útszámos bizonytalanságot hor-doz. És nem elég, hogy éppoktóber derekán érkezik Buda-pestre, ismerôsökhöz, önkén-tes segítôkhöz, de még a felke-lésbe is belecsöppen. Követi,míg forradalommá tornyosul,majd jönnek a „testvéri tan-kok”, hogy „elsimítsák”.Amara mindenrôl friss, köz-vetlen információkat kap bará-tai révén, és ebben alaposankülönbözik a korabeli buda-pesti lakosoktól. Be is számolna lapjának, de akkoribanmég csak telefonon lehetett diktálni, a vonalak pedig...hagyjuk!

A négy országot érintô (a valóságban elég döcögôs) uta-zás mégis eredménnyel jár. Amara révén jórészt nagyszerûembereket ismerünk meg, de a boldog véget beárnyékolja,hogy a megtalált gyerekkori játszópajtás mivé torzult amegsemmisítô tábor dresszúrája és kísérletei nyomán.

A történetbôl fájdalmasan tör elô, hogy milyen kevesettudnak tenni a jók. Fontos elemként két viselkedés magya-rázatát is megkapjuk (ezeket a magyarázatokat persze má-sok, máshol, más mûvekben már megmutatták). Az egyikegy csöndes bécsi asszony hangja, amint azt mondja: „Misokáig semmit sem tudtunk.” Amikor aztán tiszt férjétAuschwitzba vezényelték, és a KZ tábor oldalában, a tiszticsaládok telepén élt, szigorú parancsot kapott tôle, hogymég a függönyt se húzza el. Ne is nézzen a hatalmas, feke-te és zsíros pernyét ontó kémény irányába.

A másik maga Emanuele, a személyiségét elveszítô egy-kori kisfiú, s az évtizeddel késôbbi történések idején: márszörnyeteg. De még ebben az állapotában is képes elmon-dani Amarának, hogyan vált ilyenné.

Sokat vonatoznak ebben a regényben, és a magyar címkicsit félrevezetô. Mert Amara nem tudja, hova akar meg-érkezni. Talán vissza Firenzébe.

Maraini regénye riportmunka, talán kicsit ódon is. Stílu-sában a háború elôtti-utáni, (jó értelemben vett) polgárinakhívott újságíró-iskolát idézi. Ma már megszokottabb a ki-csit kevésbé aprólékos leírás, belefér valamennyi lebegés,amit az olvasó fantáziája tölt ki.

Nagyon nôi szemléletû a regény, de hát milyen legyen.A testiség nélküli, valójában ragaszkodásban megjelenôgyerekszerelem leírása, tükrözése megkapóan szép, és eztLukácsi Margit fordítása egyenértékûen mutatja meg. Aszerzô szövege ugyanis egyszerû, Amara gondolkodás-módjának szépsége a belsô monológszerûségekben, a gon-dolatok megfogalmazásában mutatkozik meg.

Kérdôjelet nem hagyott Maraini az elolvasás után (ha-csak nem Amara további sorsát illetôen), de keserû szájíztigen. Hihetôleg ô maga is végigjárta a nagy utazás állomá-sait, és szinte minden részlet hiteles, a magyar helyszínek-ben is csak egy-egy leheletnyi pontatlanság van, amit csakaz itthoni olvasó vesz észre.

(Jaffa Kiadó, Budapest, 2019. 416 oldal, teljes bolti ár3990 Ft, kedvezményes webshop ár 3192 Ft.)

Bedô J. István

Részlet a mûbôl:

– Odébb menne, kérem? A kisasszonnyal a képben nemtudják fényképezni a romokat. – Egy idegenvezetô közelít,nyomában látogatók egy csoportja. Amara leolvassa az ar-cukról, hogy jelenléte zavaró tényezô. A hármas számúgázkamra romjai között ül. Mégsem tud megmozdulni.

Üres tekintettel mered rájuk. Ismét hallja az idegenvezetôhangját:

– Ez a zuhanyozóhelyiség, valójában a gázkamra. Nácikrobbantani, mielôtt elmentek. De csak egyik része rombo-lódni le. Látják beomlott tetôt? De falak állva maradtak.Ôk várták bent nyugodtan a vizet. Csakhogy víz helyettszemcsés gázt öntöttek fentrôl, és amikor a nedves padló-hoz ért, gáz lett belôle, méreg. Zyklon–B, biztos halál, ta-lán nyolc vagy tíz perc alatt. Biztos halál. És ôk meghaltakmind, mind.

Amara nagy nehezen feláll. Szédül, forog vele a világ.Még mindig azt a valakit keresi, aki az imént beszélt hozzá,azt a valakit, aki Emanuelének mondta magát. De nincs ottsenki az idegenvezetô köré sereglett turistákon kívül, akika magyarázatot hallgatják:

– Negyvenezer olaszt deportáltak, köztük harminckétezerembert politikai okokból vagy mert katona volt, hétezer zsi-dót. Túlélte csak háromezer. Kevesebb mint tíz százalék.

Egy kilométerrôl látszik, hogy olaszok, arról, hogy elkó-szálnak, összevissza téblábolnak, és az idegenvezetô aligtudja ôket együtt tartani, folyamatosan hol egy-egy fiatal

embert, hol valamelyik idô-sebb hölgyet kell figyelmeztet-nie, akik lemaradtak fényké-pezgetni, és nem hallják, mitmondott nekik. Néhány éve en-gedélyezték ezeket az Olaszor-szágból közvetlenül érkezô bu-szos turistautakat.

– Kisasszony, akkor most le-gyen szíves, kövesse a többie-ket!

Azt hiszi, ô is a csoporthoztartozik. Amara gépiesen enge-delmeskedik. A férfinak kelle-mes hangja van, bár nehézkesolasz beszéde mulatságosanhat. A csoport az auschwitzi tá-bor helyszíneit járja végig, és ôvelük tart. Ennek a lengyel fér-finak, a halottak ôrének a testea legvalószerûbb dolog Amaraszámára a táborban, ahol mostlangyos szél fújdogál, és úgysodorja a holtak szellemét,mintha papírfoszlányok rep-kednének a levegôben.– Ez: cigányzóna. Ez: férfifo-

goly-kórház. Ez a „Mexikó”,zsidó nôk átmeneti tábora.Amara a táborról szóló helyi

kiadványt tartja a kezében, amelyben korabeli fényképeknagyított reprodukciói szerepelnek: meztelen nôk menetel-nek, bôrük fehér, mint amikor valakit télen fosztanak mega ruháitól. Ilyen meztelenséget még nem is látott soha. Eza meztelenség a maga végsô, beletörôdô mivoltában köny-nyû, áttetszô és néma. Fejük a válluk közé húzva, fel-sôtestük elôregörnyed, kezük a szeméremtestükön. Mint azelítéltek, akik ellenkezés nélkül mennek a végítélet felé, mi-közben tudják, hogy ártatlanok. Van rajtuk valami bélyeg,amely mártírsorsukhoz köti ôket. Az a bûnük, hogy élnek,hogy ôk maguk, létezôk. Még ha nem hallgattak is a kígyó-ra, ha nem kóstoltak is bele a kísértés almájába, ott van-nak, hogy elszenvedjék az isteni elutasítás megaláztatását.Örökre, ezt sugallják ezek a görnyedt testek, örökre. Demiért?

– Ezek az SS-ek lakóházai – mondja a vezetô, és a házakfelé mutat. Egyszerû házak, mégis némi elegancia irántiigényrôl árulkodnak, ablakukon csipkeszegélyes függöny,kétoldalt bájosan felemelve, így középen két hullámvonalképzôdik. A zsalugáterek kék-fehérre festve. A házak elôttkis kert, amelyben apró margaréták vegetálnak kavicshul-ladék és gyom között.

– Ez a zsidóktól elkobozott holmik raktára, úgy hívták,„Kanada”.

Amara itt látta a cipôhegyeket, a bôröndhalmokat, aszemüvegkazlat, a rengeteg mûvégtagot. Most megint be-megy „Kanadába”: hátha figyelmét elvonta az újdonságérzete, és nem vett észre valamit a sok elhagyatott, beporo-sodott bôrönd között. Vajon felismerte volna Emanuelebôröndjét? Egészen biztosan: épp elégszer látta a szobájá-ban, a szekrény tetején. Bôrbôl készült bôrönd volt, kissémegfakult, rézcsatjai és zárja fényesek, ez utóbbi horogalakú, ezüstözött nyelvvel. A fedelén tûzmarással egy ara-nyozott E és O betû. De alig tett két lépést, a lengyel vezetômáris atyaian rászól:

– Erre, kisasszony. – És ô visszamegy, maga sem tudja,miért.

– Ez a rámpa, itt zajlott szelekció. Fiatal, munkaképes,egyik oldalra; öreg, gyerek, anya gyerekkel a másik oldal-ra, a gázba. Itt égették el halmokban a holttesteket. Amikortúl sok holttest volt már, a krematórium nem bírta. Aztánépítettek újabb krematóriumokat, de késôbb. – És rámutategy képre, amelyen holttesteket dobálnak összevissza egyárokba. Az összegabalyodott testrészekrôl fel sem lehet is-merni, melyik melyik testhez tartozik. Még egy orgián semgabalyodnak így össze a lábak, karok, fejek, medencék.Megdöbbentô, mennyire különböznek a táborlakóktól, akikszellemekként kóvályognak csíkos ruhájukban élelem utánkutatva, vagy oszlopokba rendezve állnak hajnalban azAppelplatzon. A holttestek még teltek, tömör húsuk, kidom-borodó izmaik vannak. Megérkezésük után azonnal elgázo-sították ôket, és az ember nem tudja, hirtelen véget ért éle-tük miatt sirassa-e ôket, vagy inkább örüljön, mert nekiknem kellett végigszenvedniük a táborbeli élet borzalmait.

Kordokumentum jelent megaz erdélyi magyar zsidóságról

Holokauszttúlélôk visszaemlékezéseibôl támasztották fel az erdélyi kó-ser zsidó konyhát. A receptekkel az élet szeretetét is megpróbálták visszahozni.

Az erdélyi magyar zsidósághoz köthetô legalapvetôbb szavak – kóser, tréf-li, sakter – még ismerôsen csengenek ugyan, de jelentésüket egyre keveseb-ben tudják. Eltûnt egy kultúra, a szavak, melyek addig közszájon forogtak; ki-lúgozódott a közösségi tudatból minden, ami az erdélyi magyar zsidóságot je-lentette, óriás hiátus keletkezett.

Vig Emese újságíró ezekkel a szavakkal méltatta azt a kiadványt, melyeteredetileg recepteskönyvnek szánt a szerzô, de végül kordokumentum lettbelôle: az erdélyi magyar zsidóság naplója. A marosvásárhelyi származásúKirály Kinga Júliában 2015-ben merült fel az ötlet, hogy összegyûjtse azokata recepteket, melyek az erdélyi kóser zsidó háztartásokból még fellelhetôk,mesélte a Vallásszabadság Házában tartott kolozsvári könyvbemutatón.

És kik tudnának errôl leghitelesebben mesélni, ha nem a holokauszt-túlélôk, az a maroknyi idôs ember, aki megjárta a poklok poklát és utánamégis visszajött? Az újrakezdés receptjei címû kiadványban tíz, Erdélykülönbözô városaiban élt zsidó ember életútja elevenedik meg legkedvesebbreceptjeik mentén, a boldog békeidôktôl a koncentrációs táborokon át a csep-pet sem egyszerû újrakezdésig.

„Nem tudtam, mekkora szellemet szabadítok ki a palackból” – vallotta behallgatóságának a szerzô, nem tagadva, hogy többször is megtorpant a mun-kában.

„Volt, amikor megálltam, és megkérdeztem magamtól: szabad-e nekemezeknek az idôs embereknek az emlékeit felszakítani?” – utalt a morálisdilemmákra. Hiszen a régi ízvilág felidézésével a család elvesztése miatti fáj-dalom, szomorúság is elôjött – az íz- és illatemlékezet az agy ugyanazon te-rületén tárolódik, mint a kötôdéseink.

A többéves interjúzásból 300 órányi nyersanyag született, melyhez újabb120 óra háttéranyagot is készített különbözô hitközségek vezetôivel az erdé-lyi magyar zsidóságról, annak szokásairól. A hatalmas mennyiségû anyaggalnem is tudott mit kezdeni, vallotta be.

Történészeket, holokausztkutatókat keresett meg, és bár nem akart doku-mentumokat feldolgozni, úgy érezte, ki kell egészítenie a 41 receptet és a kö-réjük fonódó élettörténeteket. Mindegyik mellett megjelenik a dokumentum,ami kertezi a történetet, vagy egy-egy szépirodalmi szöveg, mely mélységé-ben erôsíti azt.

A könyv az emberi életút mentén tagolódik a békeidôk gyerekkorától aholokauszt traumájáig, majd a csöppet sem egyszerû visszatérésig. Amikorkonstatálni kellett, hogy nincs hova hazajönni: mások laknak a lakásod-ban, másoknál a fényképeid, az edényeid, a párnád...

És a koncentrációs táborok éhezése után a kommunizmus sem kecsegtetettsok földi jóval. Állandó volt a sóvárgás az olyan ízek, ételek után, melyeknem jöttek, nem jöhettek vissza. Mégis akadt, aki a végsôkig kitartott hite ésa közösség szokásai mellett, például a Nagykároly mellett élô Lea néni, akitíz évig nem evett húst amiatt, mert a régióban nem lehetett kóser hústtalálni – nem volt sakter, aki a zsidó elôírásoknak megfelelôen vágta volna leaz állatot. A szerzô felajánlotta, hogy Pestrôl hoz neki kóser húst – így indulta beszélgetés.

A különbözô élethelyzetek az ételhez való viszonyulást is átalakítják. „Nemkellett volna korábban annyira utálni a tejet” – idézte fel a koncentrációs tá-borban, éhezés közben vissza-visszatérô gondolatot Lea néni. Az ilyen be-szélgetések erôsítették meg abban, hogy „mégsem csak magam miatt kezdtemel piszkálódni”, vallotta be Király Kinga Júlia.

Aki az interjúalanyok közötti ingázás miatt a zsidó kóser receptek „hordo-zójává vált”, a Lea nénitôl eltanult geringli elkészítési módjáról Pesten érdek-lôdtek tôle, a közösségi élményt pedig erôsítette, hogy együtt készítették el, a beszélgetéseket többnyire közös fôzés követte.

„A receptek felidézése visszahozott picit az életbôl, az élet szeretetébôl is,ezt szerettem volna továbbadni.” A személyes élettörténeteken túl külön ér-

Vig Emese, Király Kinga Júlia és Laczkó Vass Róbert a kolozsvári könyvbemutatón

A nagy-nagy utazásDacia Maraini: Végállomás Budapest

dekesség, ahogy a zsidó konyhamûvészet alkalmazkodott a különbözô térsé-gek, népességek kultúrájához, szokásaihoz.

A máramarosszigeti Salamon Olga a kóser szokástól eltérôen tejföllel ettea húsgombóclevest, mivel Máramarosban savanyúan eszik a levest, a csorbát.A Bukarestbe költözött váradi interjúalany balkáni hatásra paradicsommal,babérlevéllel készítette a szombati zsidó étket, a csólent.

A libahússal, gerslivel készített margittai töltött káposzta receptje a szege-di gettóba is eljutott, innen tanulták el a szabolcsi cigányok is, derült ki, ami-kor egy közös fôzés alkalmával a szerzô egy szabolcsi cigánylányt próbáltmegtanítani rá. „Ilyen szinten fuzionáltak a konyhák.”

Az erdélyi cigány muzsikusok is ôriznek zsidó motívumokat, fedezte felgyûjtései során a Muzsikás együttes. Erre már Laczkó Vass Róbert színmû-vész hívta fel a figyelmet, aki jiddis dalokkal fokozta az est hangulatát.

A gasztronómia és a zene az utolsó két végvár, Kányádi Sándor is azzala motivációval fordította le ezeket a dalokat, hogy ha nem is tanulhatók újra,közkinccsé téve meg lehet ôrizni a hagyatékot.

A zsidó kultúrát már azáltal is életben tartjuk, hogy beszélünk róla, mond-ta zárszóként Vig Emese. Király Kinga Júlia pedig nemcsak beszélt róla, ha-nem tett is érte. A közkedvelt zsidó süteménnyel, a Hámán-táskával kedves-kedett vendégeinek (többen másodjára is visszasomfordáltak a süteményes-tálhoz).

Elhangzott: az újrakezdés rajtunk is múlik, azon, hogy elkészítünk egy-egyreceptet.

Pap Melinda/foter.ro

71998. MÁJUS 1. ÚJ ÉLETÚJ ÉLET 72019. MÁJUS 15.

a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének lapja

1075 Budapest, Síp u. 12.Telefon/fax: 322-2829

E-mail: ujelet@bzsh.t-online.huFôszerkesztô:Kardos Péter

Olvasószerkesztô:Gábor Zsuzsa

Kiadótulajdonos:Mazsihisz

Elôfizetési díjak:Belföldön: 1 évre 4800 Ft

Külföldre 6800 Ft/évUSA és Izrael: 7500 Ft/év

Az összeg valutában is befizethetôaz aktuális árfolyamon.OTP bankszámlaszám:

11707024-22118480OTP SWIFT kód:

(BIC) OTPVHUHBIBAN:

HU66 1170 7024 2026 2095 0000 0000Terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap

Üzletág, elôfizethetô a kiadónál.Postacsekk: 11707024-22118480

Terjesztéssel kapcsolatos reklamációkintézése a 06-(1)-767-8262-es számon.

Szedés, tördelés: WolfPress Nyomdaipari Kft.

Nyomdai munkák:

mondAt Kft., www.mondat.huFelelôs vezetô: Nagy László

ISSSN 0133-1353

VEGYESÜzemorvosi, háziorvosi rendelés

Zuglóban, Vezér u. 156. VITA-PHARM. Hétfô–szerda 15–16-ig. Dr.Szigeti Miklós, tel.: 220-0230.

Mûfogsorrögzítés miniimplantá-tumokkal. Bp., Szt. István krt. 4. III. 1.320-4778. www.drviragdental.hu éswww.mini-implantatum.hu

Közös képviselet, társasházkeze-lés, ingatlanközvetítés, ingatlankezelésBudapesten. Dr. Bíró Anna, 06-70-505-9394, 06-70-383-5004, info@drbiroanna.hu

Színes és fekete-fehér nyomtatás,másolás, plakátnyomtatás, névjegyké-szítés, diplomakötés, könyvnyomtatása Mammut III. em. 312-es üzletben ésa Balogvár u. 1. alatt. Messinger Mik-lós, +36-20-934-9523, rcontact@t-online.hu

Régiség, festmény, ékszer, hagya-ték vétele a legmagasabb áron,azonnali készpénzfizetéssel. KáraiGaléria, 1077 Budapest, Wesselényiu. 9., a Dohány-zsinagóga mögött.06-1-344-2728, 06-20-924-5370,karaigaleria@karaigaleria.hu, 25 éve a magyar mûkereskedelem-ben.

Sar-El program! Gyere velünk ön-kéntesnek Izraelbe! Indulási dátumok:május 19., június 16. Információ és je-lentkezés: janos.deutsch76@free-mail.hu, +36-20-233-8454, vagy az Iz-raeli Kulturális Intézetben (VI. ker.,Paulay Ede u. 1.) minden kedden,16–17 óra között.

Órajavítás, faliórák felújítása ga-ranciával. Jung Péter, VII., Garay u. 45.06-70-505-5620, www.jungoras.hu

A Magyarországi Autonóm Orto-dox Izraelita Hitközség Dob utcaiközpontjába gyakorlattal rendel-kezô számviteli munkatársat és boltieladót keres kedvezô perspektívával.Jelentkezés írásban: info@maoih.hu

APRÓ-HIRDETÉS

N A P T Á RMájus 17. péntek Ijjár 12. Gyertyagyújtás: 7.58

Május 18. szombat Ijjár 13. Szombat kimenetele: 9.14

Május 23. csütörtök Ijjár 18. Lág báomer

Május 24. péntek Ijjár 19. Gyertyagyújtás: 8.06

Május 25. szombat Ijjár 20. Szombat kimenetele: 9.24

Péntek Szombat Péntek SzombatTemplomok este reggel este reggel

Máj. 17. Máj. 18. Máj. 24. Máj. 25.

Dohány 18.00 9.30 18.00 9.30 Frankel L. út 49. 18.30 10.00 18.30 10.00Hegedûs Gy. u. 3. 18.30 9.30 18.30 9.30Thököly út 83. 18.00 9.30 18.00 9.30Hunyadi tér 3. 19.00 10.00 19.00 10.00Bethlen tér 2. 19.00 9.30 19.00 9.30Nagyfuvaros u. 4. 19.00 8.00 19.00 8.00Scheiber S. u. 2. 18.00 9.00 18.00 9.00Kazinczy u. 27. 20.10 8.00 20.20 8.00Kórház(Amerikai u. 53.) 17.30 7.30 17.30 7.30Páva u. 39. 19.00 9.30 19.00 9.30Dózsa Gy. út 55. 18.00 9.00 18.00 9.00Berzeviczy u. 8. 18.00 9.00 18.00 9.00Károli G. tér 5. 18.30 9.00 18.30 9.00Visegrádi u. 3. 9.00 9.00Dessewffy u. 23. 19.50 9.00 20.00 9.00Teleki tér 22. (szefárd) 9.30 9.30Pesterzsébet (Vörösmarty u. 8.) 18.00 18.00

VidékenVác (Eötvös u. 3.) 18.00 18.00Kecskemét (Nagykôrösi út 5.) 18.00 18.00Székesfehérvár (Várkörút 19.) 18.10 18.10Gyôr (Kossuth L. u. 5.) 18.00 18.00Szeged (Gutenberg u. 20.) 18.00 9.00 18.00 9.00Debrecen (Pásti u. 4.) 19.50 8.00 19.50 8.00Nyíregyháza (Mártírok tere 6.) 19.50 8.00 19.50 8.00Miskolc (Kazinczy u. 7.) 18.00 8.00 18.00 8.00Pécs (Fürdô u. 1.) 18.30 8.30 18.30 8.30Kiskunhalas (Petôfi u. 1.) 18.00 18.00Szombathely 18.00 18.30Kaposvár (Berzsenyi u. 14.) 18.00 18.00Hódmezôvásárhely (Szt. István tér 2.) 18.00 18.00

Hírek, eseményekröviden

1%A Veszprémi Zsidó Örökségi

Alapítvány köszönetet mond mind-

azoknak, akik a 2018. évi személyi

jövedelemadójuk 1%-át az alapít-

vány részére felajánlották. Az így

kapott 110.686 Ft-ot a veszprémi

zsidóság történetérôl szóló könyv

nyomdai költségeire fordítjuk pályá-

zat önrészeként, a kuratórium dönté-

se alapján. Reméljük, hogy a 2019.

évrôl beadott bevallásukban még

többen fogják 1%-os felajánlásukat

alapítványunk részére megtenni,

amit elôre is köszönünk. Adószá-

munk: 18927467-1-19.

***

Kérjük, segítse személyi jövede-

lemadója 1%-ával a már igen idôs

(85 év feletti) Jad Vasem-kitüntetet-

teket, akik 1944-ben életük kockáz-

tatásával mentették a zsidó üldözöt-

teket. Köszönjük támogatását. Igaz

Emberekért Alapítvány. Adószá-

munk: 18040094-1-42.

* * *

Zuglói Talmud-Tóra Alapít-

vány, 1146 Budapest, Thököly út

83. Adószám: 18170696-1-42.

Adója 1%-ával támogassa a zuglói

templomkörzet közösségét! Kö-

szönjük, hogy adója 1%-ának fel-

ajánlásakor munkánk segítésére

gondolt.

Mártír-istentiszteletek 2019Május 26.Nagykanizsa 10.30 zsinagógaBaja 11.00 Ady E. könyvtárPásztó 11.00 temetô

Június 2.Barcs 10.00 temetôDevecser 11.00 temetôKispest 11.00 temetôKiskunhalas 11.00 zsinagógaKecskemét 15.00 temetôNagykáta 17.00 temetôMosonmagyaróvár 15.00 temetôSzentes 11.00 temetôZalaegerszeg 14.00 zsinagóga, temetô

Június 4.Csenger 10.00 temetôPorcsalma 13.00 temetôMátészalka 15.00 temetô

Június 5.Vác 10.00 temetô

Június 16.Gyöngyös 10.00 temetôRévkomárom 10.30 temetôSzékesfehérvár 11.00 temetôSalgótarján 11.00 temetôBalassagyarmat 11.00 temetôNyíregyháza 11.30 temetôSátoraljaújhely 14.00 temetôKápolnásnyék 15.00 temetôEger 15.00 temetôEsztergom 11.00 volt zsinagóga,

utána temetôNagymegyer 17.00 temetô

Június 23.Tata 10.00 temetôSzécsény 11.00 temetôMiskolc 11.00 temetôTatabánya 13.00 temetôSzolnok 14.00 temetô

Június 28. Csongrád 10.00 temetô

Június 30.Cegléd 9.00 temetôVeszprém 10.00 emlékmûEncs 11.00 táblaavatásNagykôrös 11.00 temetôGyôr 11.00 temetôDombóvár 14.00 temetôBékéscsaba 15.00 zsinagógaSárbogárd 16.00 temetô Hódmezôvásárhely 17.00 temetôGyula 12.00 temetôKaposvár 10.00 temetôSzeged 10.00 holokauszt-emlékmû

11.00 zsinagóga14.00 konferencia

Július 7.Szombathely 10.00 zsinagógaSzekszárd 10.30 Mûvészetek Háza Jászberény 11.00 temetôSopron 11.00 temetôPápa 15.00 zsinagóga Tapolca 13.00 gettó, temetôPécs 10.30 temetô, zsinagógaKarcag 11.00 temetô

Július 14.Soroksár 9.30 temetôErzsébet 10.00 temetôCsepel 11.00 temetôDebrecen 10.00 temetô

Július 21.Rákospalota, Újpest 18.00 zsinagóga

A további idôpontokat folyamatosan közöljük. Kérjük olvasóinkat,hogy az idôpontokat, helyszíneket rendszeresen kísérjék figyelemmel,mert változás lehetséges.

– Sámesz kerestetik. A Hegedûs-körzet felvételt hirdet a zsinagógasámeszi munkakörének betöltésére.Jelentkezés a körzeti irodában ked-den és csütörtökön 14.00 és 17.00között, vagy a következô e-mail-címen: hegedus@bzsh.hu

MRI-vizsgálatok támogatásaVáltozatlanul érvényes korábbi tá-

jékoztatásunk, miszerint szociálisanrászoruló betegek részére támogatásigényelhetô újonnan szükségessévált, átlagosnál drágább gyógyszerekbeszerzéséhez.

Szeretnénk azonban bôvíteni ezt atámogatási kört azzal, hogy anyagilehetôségünkhöz mérten hozzájáru-lunk a magánjellegû mágnesesrezo-nancia-vizsgálatok díjához is. OlyanMRI-vizsgálatokra gondolunk, ame-lyek rosszindulatú daganatok gyanú-

jának tisztázására szolgálnak, deamelyeket az állami egészségbiztosí-tás csak túl késôi idôpontra tud vál-lalni.

Az MRI-támogatást is levélben le-het igényelni egy adatlap kiállításá-val, mellékelve hozzá orvosi igazo-lást és igazolást a havi jövedelemrôl.

Részletesebb tájékoztatás és adat-lap a következô telefonszámonkérhetô: Vértes István, 06-1-321-3497, lehetôleg az esti órákban.

8 ÚJ ÉLET8 2019. MÁJUS 15.

Húsvét utánÖNINTERJÚ

...és ideje van a nevetésnek

SPÁNN GÁBOR

NosztalgiaMinden hét szerdája minálunk otthontakarítási nap. Ez azt jelenti, hogyilyenkor feleségemmel elmegyünk „shoppingolni”. Na ez csak olyannyugdíjas shopping, annyiból áll, hogy a lakásunkhoz legközelebbi bevá-sárlóközpont külföldi tulajdonú nagy élelmiszer-áruházában megvesz-szük az egy hétre való alapanyagokat, na meg az elmaradhatatlan többkarton ásványvizet. Nemrégiben történt, hogy az esedékes szerdán azélelmiszer-áruházban döbbenetes kép fogadott. A jó 10 méter hosszú fel-vágottas- és hidegkonyháspult, valamint az összes mélyhûtô láda üresentátongott, és mintegy „vásárlópukkasztóként” ott árválkodtak a kemény-papírra kiírt, de nem létezô áruk árai. Elsô ijedtemben ránéztem a fele-ségemre, és azt kérdeztem tôle: mondd, lehet, hogy visszajöttek a kom-munisták fehér lovon, csak mi nem tudunk róla? Mert ez igazi tervgaz-dálkodású árukínálat.

A feleségem realistább, azt felelte, ne hülyéskedjek, inkább kérdezzekmeg egy eladót, hogy az egyébként árubôségérôl híres boltban mi történt.Elkaptam végre egy egyenköpenyes hölgyet, akinek mellén keresztnevé-vel együtt az áruház logója volt kitûzve és vadul telefonált. Megkérdez-tem, minek köszönhetô ez a háborús áruhiány. Kényszeredett mosollyalfelelte: ne tessék haragudni, elôzô éjjel tönkrement valamennyi hûtôpul-tunk, amit lehetett, kimentettünk egy nagy hûtô-teherautóba, ami a házelôtt parkol, és lassan visszapakolunk a most megjavított pultokba, dél-utánra tessék visszajönni, és megkapnak mindent.

És tessék mondani – kérdeztem –, Hitler-szalonnát árulnak?A nô üveges szemekkel nézett rám, és láttam rajta, hogy fogalma sincs,

mi az a Hitler-szalonna (újszülöttek számára: így neveztük 1944-ben agettóban azt a négyszögletû tömblekvárt, amibôl egy átlátszó vékonysá-gú szelet volt a napi fejadagunk). Tetéztem az ijedtségét még azzal is,hogy hozzátettem: nekem ismerôseim azt mondták, hogy önöknél mégPokémont is árulnak. Ez volt az a pillanat, amikor a hölgy szinte sikolt-va mondta: engem várnak a raktárban.

Én csak magamban tettem hozzá: plusz még az idôközben kiolvadt éte-leken lakmározó szalmonellát is. És ekkor dézsávü érzésem támadt. Be-hunytam a szemem, és visszarepültem gondolatban az 1970-es évek végé-re. Akkor a Magyar Televízió Híradójának munkatársaként éppen Var-sóban forgattunk a Lengyel Egyesült Munkáspárt esedékes kongresszu-sáról, amin Kádár János vezetésével magyar delegáció is részt vett.Könnyû dolgunk volt. A számunkra kiürített hatalmas szálloda ellátottmindennel, mi szem-szájnak ingere, csak arra kellett vigyáznunk, hogy aTudomány és Kultúra Palotájában tartott kongresszuson csupán az éb-ren levô küldötteket filmezzük, ami embert próbáló feladat volt. Én esteleléptem a stábtól, és péntek lévén, megkerestem az egyetlen mûködô zsi-nagógát, ahol nagy szeretettel fogadtak, és ima után meghívtak egybôséges kidusra is. Rabbijuk, aki jól beszélt németül, elmondta, hogy ahét egyetlen napján, csütörtökön kinyit a városban található kóser bolt,és kizárólag a kis létszámú zsidó közösség számára biztosítja a kidushozszükséges falatokat.

Mi hamar Pestre küldtük az anyagot, és elkezdtünk csavarogni Varsó-ban. Kollégámmal, Moldoványi Ákossal (akkoriban ô volt a Magyar Te-levízió igazi sztárriportere) sétánk közben útba esett egy hentesbolt. Szépnagy üzlet volt, gyönyörû tiszta kirakattal, amiben csupán kínai betûskonzervek és egy tömb disznózsír díszelgett. Kíváncsiságból be is lép-tünk. Hasonló kép fogadott bennünket, mint 50 évvel késôbb a szuper-marketben. Üres pult, amiben ott árválkodott néhány hasított pata, amilehetett disznóláb is, csak ennivaló nem. Ezenkívül még láttunk egy da-rab négyszögletes, löncshúshoz hasonló képzôdményt, ami élô korábanéppúgy ugathatott, mint szavalhatta Puskint oroszul.

Viszont a kövér munkanélküli hentes feje fölött ott virított hatalmasplaketten a kiterített szárnyú sas, Lengyelország címere.

Megböktem Moldoványit: azt mondják, a sas is ehetô, de szerintem ro-hadt kemény lehet a húsa.

Ô meg szarkasztikusan megjegyezte: és biztos nem is kóser!A tervgazdálkodás végtermékeként kialakult húshiány látomásának

úgy vetettem véget, hogy megráztam magam, kinyitottam a szemem, ésfurcsa volt újra, hogy a jó nevû bevásárlóközpont pultja sem kínál mást2019-ben, és még sas sem kapható. Odafordultam a volt menyasszonyom-hoz, és azt mondtam neki: ide hallgass, asszony! Bennünket itt nem sze-retnek. Tudod mit? Menjünk innen a nemrég megnyílt kóser boltba, otttalán még Pokémon is kapható...

Ocsmány antiszemita karikatúrát közölt a New York TimesA lap nemzetközi kiadása olyan

rajzot közölt, amelyen DonaldTrumpot kipában, BenjáminNetanjahu izraeli kormányfôt pedigegy Dávid-csillaggal díszített pórá-zon vezetett kutyaként ábrázolták.

A náci lapokat idézô antiszemitakarikatúra nemzetközi felháborodástkeltett, a New York Times szerkesz-tôsége a Twitteren kért bocsánatot arajz közléséért, egyben elismerték akarikatúra antiszemita jellegét – szá-mol be róla a Times of Israel nyo-mán az atv.hu.

New York város illetékeseiegészségügyi szükségállapototrendeltek el a terjedô kanyarójár-vány miatt, Brooklyn egyes része-in pedig büntetés terhe mellettkötelezôvé tették a kanyaró ellenioltást – számol be az MTI.

A metropoliszban elôször fordultelô, hogy kötelezôvé tettek oltást, ésezúttal nem csupán a kanyaró, ha-nem a bárányhimlô és a mumpsz el-leni védôoltást is elrendelték. A ren-delkezés elsôsorban Brooklyn orto-dox zsidók lakta negyedét érinti, ta-valy ôsz óta ugyanis e negyedbennôtt meg ugrásszerûen a kanyarósmegbetegedések száma.

A város egészségügyi hatóságaiközölték: szokatlan lépésük egybenválasz az élénk oltásellenes kam-pányra is. Az elmúlt hónapokbanugyanis – elsôsorban Brooklynban– egymást érték az ortodox közössé-get célba vevô reklámok, telefonoskampányok, rendezvények, ame-lyek mindegyike az oltás káros vol-tát hangsúlyozta. „Szándékos félre-informálás folyik” – hangoztatta új-ságíróknak Herminia Palacio, a vá-ros egészségügyért felelôs alpolgár-mestere. Palacio fontosnak tartottahangsúlyozni, hogy az oltáselleneskampányban kifejezetten hamis, azorvosok által már számtalanszormegcáfolt információkat sulykol-nak.

A városi önkormányzat adataiszerint azokban a negyedekben,ahol most elrendelték a kötelezô ol-tásokat, mintegy 1800 gyermeknincs beoltva. Az egészségügyi ha-tóságok feltérképezik és listázzák

A New York-i Kehilath Jakov jesiva

– Talán peszáchot akart mondani, rabbi úr!– Nem! A legkonfliktusosabb ünnepre gondoltam! Pláne ha egybeesik a

kettô, mint az idén!– Csak nem a lengyelországi „zsidóverést” nevezi annak?– Elôször is: nem zsidót vertek, hanem Júdást, igaz, pajesszel, szakállal,

görbe orral ábrázolva a bábut!– De miért ôt választották a zsidó apostolok közül?– Mert csókjával elárulta Jézust!– És miért öltöztették be chászidnak?– Erre nem merek válaszolni, mert a lengyel törvények nagyon szigorúak!

Aki pl. Auschwitzot, Treblinkát stb. lengyel táboroknak nevezi – megbünte-tik! Óvatosnak kell lenni, mert nagyon érzékenyek!

– És a „zsidóverôket” nem büntetik meg?– Arra mi vagyunk érzékenyek! Ôket egy ejnye-bejnyével intézték el!– És má nistáná, mi volt a különbség konfliktus-témában az idén?– Az idén alaposan megfordult a kocka!– Hogyan?– Eddig évszázadokon keresztül ilyenkor bennünket ostromoltak, jeleket

mázoltak zsinagógáinkra, vérváddal vádoltak satöbbi!– És most?– Most keresztény templomokat robbantanak, a keresztényeket üldözik! Ez

hihetetlen fordulat az újkori történelemben!– És mi most hol állunk?– Gyûjtünk a Notre-Dame újjáépítésére, segítjük a Sri Lanka-i károsultakat!– Apropó, ha már égô templomokról van szó, mi van Zuglóban?– Az egyetlen jó hír: május eleje óta ismét ott vagyunk, mert elkészült a zsi-

nagóga!– Na, legalább jó hírrel zárjuk az interjúnkat!

Kardos Péter

Küzdelem a kanyaróval Brooklynban

azokat a felnôtteket és gyermeke-ket, akik kapcsolatba kerültek diag-nosztizált kanyarós betegekkel.Ezerdolláros büntetést kaphatnakazok, akiknek nincs oltásuk, ésvisszautasítják a vakcinát.

Sajtótájékoztatójukon a város il-letékesei közölték: tavaly októberóta 285 kanyarós esetet diagnoszti-záltak, közülük 246 páciens gyer-

mek. A betegek között akadt hat hó-naposnál fiatalabb csecsemô is.Oxiris Barbot, New York egészség-ügyi fôtanácsnoka szerint csaknemvalamennyi eset az ortodox zsidóközösségben fordult elô. „Nem en-gedhetjük meg, hogy ez a veszélyesbetegség visszatérjen New Yorkba”– fogalmazott Bill de Blasio, a várospolgármestere.