FORRAI ESZTER

FELHŐSZAKADÁS

Versek, 1998-1999

Dorosz Károly illusztrációival

Széphalom Könyvműhely, 2001

2

TARTALOM

FelhőszakadásMichel

SugárérintésHogy elfelejtselek

MegkereslekTüdőd lombkoszorújából

A skorpió halálaMichel

Clochard a Tisza Kálmán térenHalálod napjaTengertánc

TangóAlvajáróMagányTűz láng

Tűnő lépteidFalak mögött

SzületésBúcsú AliztólMég érzem

Haldoklik a világKezdetben volt a szín

Zörgess rámHajó

Téli fákMegmérettélIndulataink

Fényes fürtjeidbőlKezed

HollandiaÁlmaim hőse

KormánykerékTestkiáltó

Séta a Palais Royal kertjébenFényem, napsugaram

JéghegyekKiírni a fájdalmakat

NapfogyatkozásSzélcsend

Az ősz palettájaBourget-tó

ÁlomNapot, vizetLevél helyett

Utószó

3

Felhőszakadás

Szivárvány fest

A szürke ég vásznáraKörkörös táncot –S hirtelen,FelhőszakadásZuhog az eső;Siratom halottaimKabátom gallérjátMegszaggatom,Sírkőre követ teszekS verssorokbólKoszorút fonok.

4

Michel

Mielőtt lehunyod szemedFehér lapok párnájánHősöm, képeim ihletője,Ha elalszolKioltod sugaraimTávozol –Angyalként zuhanszFelfelé –Már nincs légörvényTüdőd kitágulKereklombú fákTáncolnak körülötted

Nem engedtélBúcsút mondani –Hiszen randevúnk leszOTTÖrökreVársz......

5

Sugárérintés

SugárérintésselMinden sejtem kinyitottad

Elvarázsolt kastélybanŐrizz!

Temess vörös árnyéktakaróra!Temess ősz halántékpárnára!Temess mély hangokra!Temess símogató ujjakra!

SugárérintésselMinden sejtem befutottad.....

6

Hogy elfelejtselek

Hogy elfelejtselek,Struccmadár leszekFöldberejtett fejjel –Kereslek a gyökerekben

Hogy elfelejtselek,Folyómederré válokJeges vizek áramlanak bennemBársony homokból építek utakat –

Hogy elfelejtselek,Hókristállyá válokŐsz hajú koldusokraHópaplant teszek –

Hogy elfelejtselek,Megásom síromatÖrökhűséget esküdveFehér orgonazenében –

Hogy elfelejtselek,Feltámadok,Mint az angyalokÉs belédtemetem életem.....

7

Megkereslek

Megkereslek,Mert vársz valaholTalán megtalállak,Ha te is akarod –Utolsó ölelésSzenvedélyes feledésMúltamSzerelmemÉbresztemSzemedben –

8

Tüdőd lombkoszorújából

Tüdőd lombkoszorújábólFüstkarikák szirmai szállnak,Szavak varázslója GainsbourgMilyen lehet az arcodA koporsófedél alatt?A vigyorgó halálSzivarokból rakott párnát a fejed alá,Cigaretták mozaikkockáiból,Készült paplanodÚj birodalmad már régóta várt –

Árvák lettünk nélküled,A sanzonok várjákHogy a túlvilágból felénkfújjadFüstkarikáid kottafejeitA lét öthúrú párhuzamos vonalán....

9

A skorpió halála

Búcsú nélkül távoztálSzámtalan szerelmes versem hőseSkorpió-október szülötteMost vízvilágod ringatBefelé fordítod tekintetedS én sírköveden ülveVárom, hogy jelezz,Még élsz – tudom,hogy lüktet valaholKönyveim lapjainSZIVED.....

10

Michel

Még temetésed napját sem tudtamCsak lányod jelezteAz üzenetrögzítőn,hogy „meghalt Michel”Távirati stílusbanKattogtak a szavakHalántékomonHideg verejték,Kezed, szép ujjaidMost imára kulcsolva –Bezárt sírkövedreRózsát sem tettemÖröklétben lángolszJÓNÁS-ként elnyelt a túlvilágS birodalmadMár végtelen –Hatalmas vagySzerelmünk pecsétjeSZIVEDEN....

11

Clochard a Tisza Kálmán téren

Kopaszra nyírt fejedVernéd a falba,Ha lennének falaid –Szobád mennyezetére kötnéd fel magad,Ha lenne szobád –Ruhád megszaggatnádDe nem tudod,Hiszen csupasz testtelViseled bánatod –Késsel vájsz húsodbaHogy véreddé váljanak könnyeid,Bekötöznek, ápolnak a menhelyen,De sebeid gyógyíthatatlanokGyermeked asszonyod gyászolvaRoncs tested vonszolod –Vigyorrá vált arcodon a mosoly,Esténként sírva vigadsz talán –Főszereplő lettél a kínok színpadán,Tisza Kálmán téri Clochard....

12

Halálod napja

(1986. február 25.)

Halálod napja,Gyászom születéseKözeledem hozzádKőkockákra épülEmléked vára –Utam spiráljaLégörvénybenFeléd vezet –Kitárt karral várszCsontvázzá vetkőztetett az időS felöltöztetlekVerssorok szirmaival –Ébreszt a tücsökzeneNapsütötte sivatag felelA Holt tenger sóízű szaváraOmer kicsi temetőjébenGyermekeiről álmodik anyám.Ne zavarjátok ágyúgolyókkal,És géppuskazajjalBékés szendergését...

13

Tengertánc

Egyhangúan mormoljaSólelkű, víztestű beszédétA tenger –Szellőlágy táncba kezd,Haltestű madarakCirógatják tarajos hullámait –Hajóm –, a szigettestű óriásMeghempereg zöld világában –Agyamat ringatjaA hullámtalálkozás.Szerelemben virultHaléletemNémán szólítjaAlgák beszédét,Türelemért fohászkodik a csend,Sós tengerölelős estémNe vidd el éjszaka!Borítsd rám az egetBúvárruhának.....

14

Tangó

Szorítsd, szorítsA tangó ritmusára,Érzem tested,Függőlegesen szállunkNeved sem tudom,Csak szárnyas hajad szőkeségeÉbresztette felRepülni vágyó szárnyaim.Skorpió,Mint Ő volt,Szoríts hogy elfeledjemHalott szerelmem..

15

Alvajáró

Alvajáró,lélektépő,ingaléptű,terhes felhő –kéknézésűAngyalsúlyú –Tarkómonillatod –tómélységű –harap karod –Olló-skorpió....

16

Magány

Akartam,HiányzottA magány.Most súlyaVállamat sújtja.Akartam,S most büntetés a magány.Felettem felhők,Alattam tenger,Sós könnytavak,Közöttük evickélekHOVA?MEDDIG?

17

Tűz láng

Tűz, láng,FelcsapódóDárdanyelveFeleselA parázserkölcsTemetőnyugalmára –Befedi gömbvilágodA család –Polipkarjai közülKilépsz,És elindulsz,A pamacstalpúMacskaszörnyekSzerelme várVulkánerdőkben...

18

Tűnő lépteid

Árnyékod öleltem,Messze sugárzóKülönc lényed –Tűnő lépteid mögöttMegbüntetett angyalaink,Indulatjaink szökőkútja villog.Lányom rózsaszín szobáján árnyékom,Meredek falaimonSzemek kérdőjelei,Homorú páncélodbólLépj elém,Válaszolj...

19

Falak mögött

Falak mögöttArcod árnyéka,Villámok világaFalak mögött –

Eltűnt napsugaramS vele a remény,Holddá vált a földCsillagokon járokS kettőnk tejútjánSzendereg a fény....

20

Születés

Mennyi fényt árasztRejtett születésedTűzből lopottSzendergő parázsLelked izzik,Mint pislogó lámpafényNapról napra hívlak:Jösz-e már,Hívsz-e márKendőzött világod tárd ki!Hatalmas csendedbőlSikolts egyet,Érkezz!Várlak!Bíborvörös fénybenÖrömkönnyes vérbenSzakíts utat magadnak....

21

Búcsú Aliztól

Megszólaltál,Hangod megérintett,Álmodtam,Vagy valóbanElrepültélEgy messze birodalomba –Festőállvány előttedKezedben ecset,FeléminteszRámszórod a csillagokatGyerekkorunk kockáibólÉpíted várad,Telihold, szivárvány mögötted,Lebegésben fekszelÖledben barnafejű fehértestű kutyád „Stefi”Simogatja fáradtLégszomjtól megtört tested – Szólj egy szót!.....Unokád,Boldizsár, elindult, egy éves dülöngélő herceg...Elkeseredetten... Nagymamát keres....

22

Még érzem

Még érzem karod körzőinekRajzait bőrömönVirágszirmokká csókolt szájamonNémán lüktet a vérSátradban meginognak a tartóoszlopokSzemünk fény csóvájábanSzunnyadó állatainkBeborítanak az algákLótuszok nyújtózkodnak a hajód előttBokrok tükörképe a tóbanÉbred az erdőRólunk álmodik a tájA Márna völgyébenVadkacsák, sirályok hattyúk játékaKormánykeréken szunnyad fekete fehér macskádHűséggel őrzi játszótársát Charly, a kutyádNoé bárkája lett a hajódS benne egy létra az égig vezet.

Chateau Thierry, 1998. aug.

23

Haldoklik a világ

Naponta temetnek,Temetetlen tetemekKoporsóvá vált múzeumfalakKilátó toronybólSzögesdrótok sugárútjaTestvér testvért ölÖklendező anyákNézik gyermekeikErőszak szülötte mindFák kicsavart törzse kiáltÖrök álomra születtekA nyitottszemű galambtetemekA világ haldoklik,MegsimogatnámDe a félelem lefogja kezem

Szarajevó, 1994.

24

Kezdetben volt a szín

A hajón élsz,Szoba, festőállvány, műteremS benne te magad –Ecsetvonások szavaidS a zene ritmusára billennekNövényeid metronóm ágaiLépkedünk majd futunkSzalagtépés iramunkKezdetben volt a színS aztán az igeMegvetetlen ágyadbanTegnapi ölelések nyomaS a kerek ablakon átsütő holdsugárAz Eiffel torony szétvetett lábai közöttVilágítja ezt a kezdődő szerelmet...

25

Zörgess rám

Zörgess rámMindenmagaddal,Fejts ki ködömbőlCsépelj szépeddé,Faragj,Faragj,Magunk bálványává –

26

Hajó

Rajzolod, fested, színezedÉletem fehér lapjaitFény árnyékHullámhegyHullámvölgyHajód – úszó műteremS már elindulunkA Szajna téli álmát alusszaAz Eiffel-torony csúcsátKödvatták öltöztetikHoldlampion, mint karácsonyfa díszeLeng fejünk fölöttS megszólal asztalunkon a teáskancsóA csészék csilingelnekA poharak csúszkálnakAhogy meginog a hajóÁgyunk követi a bódító ringatástTe rajzolod s én íromA részeg hajó történetét...

27

Téli fák

Sugaras ujjaiddalKapaszkodj jégcsapok oszlopáraHajtsd le fejed hóbuckákraŐsz palettájábólVérző színek szivárognakÁgkarjaid remegnek kiáltoznakMeleg sorokkal takarlak –Mozdul az égHópehelypaplan zuhanA karcsú törzsreŐsz fürtös fejedHajtsd le csupasz testemreCsókot lehel a tavasz a télbe –

28

Megmérettél

MegmérettélTested színes virágok mézébőlS szirmok ötvözetébőlTömény ízt ad –Angyalkórus körülöttedS holland tulipánokbólÉszak fénye száll.Megint szárnyal a hajódZöld, vörös bársony tengerre viszelMegmérettél,Belém, velem,ÁltalamEgyüttVégzetesenHozzámillőnekTaláltalak.......

29

Indulataink

Indulataink hullámzó tengerébenVédtelen bárka – csak lebegekFölfelé szállok, ha hívszLefelé zuhanok, ha hallgatszBánatom, mint fekete palást beborítNincs mentőövem e szerelem ellenCsak az elemek: tűz, víz s a levegőElégnék egy éjjel, fulladnék nappalS a víz siratna el végtelen könnyeivel –Mindent kifejez kettőnk ozmózisa:Versek, képek születnek,Tanú vagy, olvasóm,Cinkostársam, nézőm

30

Fényes fürtjeidből

Fényes fürtjeidbőlHullajtsd rám szirmaidÁgkarjaidból rügyek pattannak bennemS tavaszra virág leszekCsak szélvihar ne jöjjönMert törékenyen váromA hervadást a haláltÓvj szép szemeddelTakarj bársony estéinkenVédjVédjSzemverés ellenSzikrázik a hókristály ablakunkonS kicsi kályhánkbólZenél a tűzJanuár van, zimankós hideg...

31

Kezed

Favágó,Kötélhúzó matróz,Kormánykerekeket forgató kapitány,Ecsetjével viaskodó festő a vászon előttVarázslóKezed –Karmester,Összehangoló,Felhőtsimogató,Kemény mell után nyúlóSelyemharisnyát letépőFiadat vállonveregetőKezed –NézemBoldogÚszó hajódNapranyílóFüggönyön keresztül.

32

Hollandia

Még nem tudommilyen a tulipántenger,Sem a szélmalomsuhogás,csak képzeletemben él a táj –s benne „bolygó kapitány”Festőm, ki beborítsz fényeiddelNem hagysz más után nézni –A tenger talán elfelejteti velemHajód zöldjét s benned, veled ringatást,Messze szállok, új zenéres színekre hangolom verseim –

33

Álmaim hőse

Szerelmet gyártottam Érintés, vágy és csók-lépcsőkből A szenvedély várára zászlót tettem S az érzékiség talajára állítottam Hősömet, favágómat, – Sudár törzséből Hajladozó ágkarjaiból Csináltam bűvös gépet Ölelt, ha akartam,Suttogott szellőlágyan,Sosem volt forró, lángolóCsak tükör-tó szeme –Melyben megfürödtem s hajókáztam messze vizekre,Bach zenéjére. Bé-mollban;majd szaxofon szellő húzott el mellettünk,S ő kormányozta vitorlánkatEzüst fürtjei falevélként vibráltak fejem felettNéma ajkáról lágy mosoly fakadt,S a hold világította márvány fehér homlokát.....

34

Kormánykerék

Hajódon, vagy autódon száguldszKépeidből árad a szivárványos hajnalVeled ébredek reggelenteFémek feltöltődnek, ha hozzájuk érinted kezedSzivek, szemek belőled táplálkoznak –

Talán megégettem szárnyaimMikor megismertelekS ha madár lehetnék, messze szállnékS csak távolról sütkéreznék sugaraidban.

35

Testkiáltó

Megint beszéltettélTestkiáltó, lélektépőHallgató falak közöttVillogó profiloddalGyógyítottad fájó izmaimKét karod vaspáncéljábanvallattálMeddig vállalomezt a bársonyízűlátomástalálkozást –

Hogy kitépjelek magambólMegtagadtalakS letöröltem nyakamrólVérrózsa csókjaid

36

Séta a Palais Royal kertjében

Mint a rabok,falra vésem a jeleket,A napok számát,A viszontlátásig –Aztán ha megnyílik a kapuAmely hozzád vezetMegtapintom tested,Hogy nemcsak álom jelenléted –Aztán elmégyés újra visszatérekmagányom cellájábaSzárnyaid suhognakMikor elrepülszTalán papírlapok ezekS fehér-fényekKitekintek a kertreAblakom előtt árnyék,Szendergő kutyámS ketyegő percek,Hallom szívverésem....

37

Fényem, napsugaram

Fényem, napsugaram,szeretőm karjábanHold leszek,Kicsire zsugorodom,S lángkoronát nézek teste körülHalottak lesznek a tárgyakÁrnyékábanCsókszilánkok a bolygók,Hulló csillagok,Meteoritok,Szikráznak felettünk –Két test egy lélekké válikEklipszet élünk egymásba oldódva...

38

Jéghegyek

Jéghegyek hűvöseHangod fjordokat idézMegérintenélekHogy felolvasszam lelkedMárványcsendjét –Visszafojtott láva,Elnémított visszhangFegyelmed, mint béklyóKínozza görcsberándult testedNincs esőSzárazvillámok dőlnek belőledVirágaim szélnek eresztemKoszorúvá csak álmomban válnakHalott szerelmünk sírjára feküsznek.....

39

Kiírni a fájdalmakat

Ki (s)írni a fájdalmakatAmit érzek e percbenSajgó seb szívembenLángocskaMi éltetett,Mi közelebb hozott feléd;Szakadék szélén álltam megSzerelmünk zátonyra futottMég szivárvány,Még délibáb,Még hittem, hogy feléledDe szavaid sziklájára léptemS nem lesz többé édes szélcsendRingató álmodozás....

40

Napfogyatkozás

(1999. augusztus 11.)

Valami feszültség, az egek a felhők a szellő s a fény árnyék bűvös játéka, valami különöskeresés, valami hívó közeg, felfelé nézek, szállni vágyom, hangom hallom, üzeneted, a tébolykering körülöttem, elveszek, már csak öt óra s karodban leszek, előtte még megfürdöm, az égjátékait nézem, fekete szemüvegem ma nem rózsaszín, ébredezem, veled, vagy nélküled foly-tatni a szárnyalást, megmenekülni tüzeidtől, vagy megperzselni szárnyaim, fény nélkül márfázom nélküled, mindjárt felsírnak a kutyák, farkasként üvöltenek, mikor egy percre eltűnik anapfény, fáznak a lelkek, félnek, hogy örökre sötétség borul rájuk. Zenét, Bach fugát lehelnekfelém a vibráló falevelek, még egy perc és eltűnök karod fémgyűrűiben.......

41

Szélcsend

Mint a fulladásA víz, gáz s a fojtogatás áldozataki levegő után kapkodÚgy nyúlok felédTelefonhívásod még azt suttogjaHogy élsz,Még reménykedemHogy nem mondod kia búcsúszótKávéskancsód,Aladin csodalámpájalehet hogy elvarázsolS újra „kapitány” leszelKormánykerék kezedbenMellyel irányítod életem.

42

Az ősz palettája

(Új kötetem születésére)

„Szerelemgyerek”Apád festőAnyád költőA kettő ozmózisából lettél –„Az ősz palettája” nevet viseledTroyes-ban születtélDaguet szülőorvossal, kiadómmal,S elindítlakApa nélkül nevellekHiszen mint a legszebb gyerekKilenc hónap helyett,Négy évig hordtalakS most felmutatlak,Mint vérző testembőlKitépett kisdedet,Elindulsza többi könyvtestvéred vár,Azokat is apa nélkülEgyedül neveltemKöltői virágoskertemben....

43

Bourget-tó

Visszatérek hozzád,Mint hű szerelmes,Ki legtöbbet,Lelkem békéjét adtad –Hattyúvá varázsolt hercegSzárnyával int,Követem némánBármerre vezet –Naplemente utánA sziklaóriás mély torkábólÁsít, szellőt fúj felém –Vitorlás csónakok karjaiEvezőlapátok –Tapsikolnak a szürkés víztakarón,Éhes sirályok nevetése sírássá válikSárguló levelek szőttesébőlMár kikandikál a Mont BlancVillogó fehér válla....

44

Álom

CombalkottaVályúbanReggelig fürdetlek –Fonom,Könyököm,Karom,Fészekké –BelebújszCsibeszagúBarna fejeddel –Pislogsz hajnalban,S én vályúbanFürdöm már,Annyira akarlak...

45

Napot, vizet

Napot, vizet fényt és melegetEgyedül csak négy elemetKívánok befogadni,Tóvilágra száműzöttenMagam....Jönnek a levelekHangod helyett –Beszélnek a sorok,Nem pótolják kezed,Megmerevedik bennemA szerelem –Aix les Bains fürdeti a tóbanVersre született életem....

46

Levél helyett

„Holtan fekszik a léleks könnyei peregnek

dideregve, ó mily boldogság isesős időkben aludni.”

Füst Milán

Egyszerű vagy és igénytelen,Nem bolygatod köreimetÖrök féltékenységgel –Minden, amit adhatok, nyugalmad színezi,Minden amit adsz, nyugalmadból áradKörülöttünk csodálkozó kérdőjelarcok,S mi, felkiáltójelek válaszolunk –

Virágszirmot fújunk leA virágsátrú fákról –Meglessük a begyes madarakat,Kik szeplős tojásaikon fészkelődnek;Naptalan esőelőttiHaldokló őszbenA JÁTÉK vagyok

Nézd, hogy szállokÉveim súlytalanságában.......

47

Utószó

Forrai Eszter költészetével virágkorában ismerkedhetett meg csak a magyar olvasó. Sajátoséletútja, nyelvi kötődései a magyar nyelv ügye mellé állították már fiatalon, ám a korabeliirodalompolitika nem kedvezett a fiatal, szép lány szerelmes hangú, lírizáló, a magánéletgondjait feltáró versei megjelentetésének.

Az irodalmat választotta. Egyetemi évei után Franciaországba, Párizsba költözött. Évtizedek-nek kellett eltelnie, míg végre költőként jöhetett haza magyar írók első világtalálkozójára.

Franciaországban ekkor már ismert, verseskötetek jelölik útját, merre jár. Nincs könnyű élete.Dolgozik, ha kell, nyomorog, mégis vállalja magyarnyelvűségét, a költészetet. Verseit ismagyarul írja, noha jól beszél már franciául is.

Kétnyelvű kötetei a legsikeresebbek.

Barátja, fordítója, a magyarul nem tudó Sylvie Reymond-Lépine, aki maga is anya, egyedül él,és átérzi, megérti, belülről is feldolgozza a másik, az idegenben élő magyar nő költészetét,sorsát.

A Felhőszakadás Forrai Eszter nyolcadik kötete. Felmerül a kérdés: Kell-e hozzá utószó?

Úgy vélem, az utószó ezúttal csak háttér, felvillanó útjelző, mely a költőnő témaválasztásánakújszerűségére, stílusának másságára hívja fel a figyelmet.

Hol van már a fiatal, szerelmes lány, aki szélben, hullámtörésben, országokon át igyekszikszerelméhez, keresi önmagát.

Mi történt a munkából kislányához siető anyával, aki maga helyett termoszt hagy Annácskájamellett, mert kell a pénz, kell a megélhetés, kell az idő munkára, kenyérkeresésre.

Rokonai Izraelben. Édesanyja, nővére oda várná, de nem megy, párizsi, szabad, asszonyi-ságában is kihívóan önálló.

Férfiak. Szüksége lenne erejükre, segítségükre, vágyódik is utánuk, de nem megy, nem tudháziasszony, feleség lenni. Nem tud megnyugodni.

Keresi tehát önmagát, az önkifejezés különböző módjait. Verset, prózát, regényt ír, tudósí-tásokat küld nemzetközi lapoknak, utazik, de főként víz mellett, enyhe szélzúgásban, szerelmekarjában érzi jól magát.

A Szajna partján ülve a Dunára gondolhat, de odaképzelheti magát akár Izraelbe is. Mélyek asebek, újra és újra feltépődnek, gyógyír kell, hát írja, írja verseit, költeményeit.

Kiállításokra jár, képzőművészekkel találkozik. Őket is megihletik szavai, írásai. Szerelmeslesz egy holland festőbe. Nagy találkozás, egymás művészetét erősítve közös kiállításokat,felolvasóesteket szerveznek, de nem élnek együtt.

Itt kell keresnünk a titkot, Forrai öntörvényűségének titkát... Hiszen annyi mindent elvesztettmár. A holocaust megölte családtagjait, férje elhagyta, barátai távol vannak tőle. Nem kötődik,nem akar kötődni semmihez és senkihez, szabadon szárnyal, mint a szél vagy a felhők.

Felhőszakadásban is halottait siratja, verscsokorból fon sírjukra koszorút.

48

„Akartam,HiányzottA magány.Most súlyaVállamat sújtja.Akartam,S most büntetés a magány.Felettem felhők,

Alattam tenger,Sós könnytavakKözöttük evickélekHOVA?MEDDIG?”

Magány című verséhez nem kell magyarázat, ám Forrai Eszter túlélő típus, összeszedve magátúj kalandra indul.

Új kalandra, mint a mesében a legkisebb fiú, aki távol kerülve otthonától is feltalálja magát,bizonyít.

Forrai Eszter az évek során már bizonyította tehetségét, hűségét anyanyelvéhez, szerelmeihez,önmagához.

Klasszikus stílusú lírája, József Attilára, Weöres Sándorra emlékeztet, nem véletlenül voltegyik mestere, atyai jóbarátja Füst Milán.

A Felhőszakadás, újabb költeményeinek gyűjteménye a régi út folytatása, mégis más, érettebbhangú és hangulatú. Az útkeresés véget ért. Az értékek közül kiemelkedően fontos a költészet,az átélt élmények megéneklése maradt.

Dorosz Károly illusztrációi csak erősítik ezt az érzést, hiszen rajzai jól tükrözik a versekmondanivalójának érzésvilágát, további gondolkozásra, önmagunkban való elmélyülésreinspirálnak.

Sallai Éva

49

„Lírai költészete szinte izzik a papíron. Három fejezetre osztott versei életutat tükröznek,amely a szerelem végeláthatatlan ösvényén halad, a beteljesülés és a meghiúsulás közöttvergődve, hogy végül is feloldódjék a világra jött gyermekben. Nagyon kevés költő foglalhattaígy versbe a szülői érzéseket úgy, amint azt Forrai Eszter teszi. Képépítkezése tudatos is, ösz-tönös is, nemegyszer lepi meg az olvasót telitalálataival. Stilizál, színbe öltöztet, elmélyültenkeresi a hasonlatot. Költészete a szerelem mesterségesen fogant és táplált tenyészetéből nő ki,zsigerek és idegvégződések buja ütemére lüktet. Néhány szóban a női psziché ritkán látottrejtelmeit tudja felszínre varázsolni. Csendes költő, egyszerű, szűkszavú. Ebben rejlik ereje.Boldoggá teszi a látás. Hírül kell adnia.”

Tűz Tamás

„Forrai Eszter csiszolt, átgondolt, természetes líraisággal fakadó költeményeinek tárgya a megéltpillanatok visszahozhatatlansága: legyenek ezek gyötrő vagy szépségükben emlékezetes pillana-tok. Számára a szerelem, a barátság, az együttlét és a színes benyomások szerzésének pillanatai aszépek, a társtalanság, az elválás, hűtlenség és a nagyvárosi elesettség a legelviselhetetleneb-bek. A szép pillanatait őrizni akarja foggal-körömmel is. A képek gyakorta Salvador Daliszürrealista képeire emlékeztetnek, de lírája nem olyan grandiózus és hideg, mint Dali világa,hanem mindenkor intim és a szép pillanatokra emlékezően nagyon is életigenlő.”

Sárközi Mátyás

„Kétségtelen, hogy az új nemzedék egyik legjelentősebb s legtöbbet ígérő költője a magasesztétikai tudású, tökéletes zenei ritmusú, a látás és megelevenítés erejében, a technikaitudásban páratlan Forrai Eszter.”

Megyery Sári

„Forrai Eszter különös alkatú lírikus. Költészete örökké változó végpontok közt pulzál. Emozgás hajtóereje az örök vágy, a végtelen érzékenység, akár az univerzum, akár egy porszemgigantikus vagy éppen „halandó” számára észlelhetetlen sóhajtásaira figyel. Forrai Eszterversei lírai életrajzok. Sorsának jogán nevét az asszonyköltők sorában Hervay Gizella, BeneyZsuzsa neve mellett említhetjük, akik a lelkükre mért tragédiákat költeményekké oldották, sígy szenvedéseik gyökeréből kínzóan gyönyörű költészet növekedett.”

Gülch Csaba

„Forrai Eszter nem gondolatot fogalmaz meg, hanem érzést, de szigorú logikával. Ha a líra logi-ka, akkor Forrai Eszter versei tételhez illő klasszikus példák. Az ő költészete igen magas szín-vonalú; nem közérthető, de érthető, érezhető líra. A tájak, tárgyak rendje szigorúan logikus,csak költészetében a táj, a tárgy nem naturalistán jelenik meg, nem is szimbolikusan, hanem akonkrétumot hangulatban kifejező képalkotás formájában. Legjobb versei a gyerekkor komorélményeiből táplálkoznak. E versekből látszik, hogy az élmény impresszióját milyen tökéle-tesen alakítja át lelkivilágában remekművű expressziókká.”

Máté Imre