Főemlősök

Főemlősök jellegzetességei:

• állandó testhőmérséklet • a petesejt az anya szervezetén belül

termékenyül meg • végtagjaikon öt, mozgatható, sugaras

elrendezésű ujjak találhatók • az egyik ujj szembefordítható

(opponálható) a többivel. • Az ujjak végén köröm van, az

ujjvégeken pedig érzőidegek sokasága lehetővé vált a tárgyak finomabb manipulációja

• szemeik előre néznek, a növényevők szemei általában a fej oldalán helyezkednek el, hogy nagyobb teret lássanak be.

• az arcorruk sokkal rövidebb lett, összefüggésben van a szaglás jelentőségének csökkenésével.

• csökkent a fogak száma. • a testmérethez viszonyított agyméretük

nőtt

Főemlősök kialakulása: Az első főemlősök feltehetően már a kréta korszakban jelen voltak, vagyis a dinoszauruszokkal egy időben éltek. Fejlődésük a dinoszauruszok kréta végén bekövetkezett kihalása után gyorsult fel: a majmok és a félmajmok ága feltehetően a krétát követő paleocénben vált el. E kor primátái csak a fogaik alapján ismertek („dentilis primáták”) Főemlős voltukra fogaik alakjából következtetnek: azok ugyanis már eltértek a rovarevők fogaitól.

Emlősök (Mammalia) osztálya

Theria alosztály

Méhlepényesek (Placentalia) öregrendje

Főemlősök (Primates) rendje

karmosmajmok

csuklyásmajom- félék

lórik

koboldmakik

lemurok: makik

indrik

karmosmaki

Újvilági majmok Óvilági majmok (Platyrrhinii) (Catarrhinii)

Félmajmok (Prosimii) Valódi majmok (Simii / Anthropoidea) alrendje

monkey = valódi majmok – emberszabásúak (apes)

Rend Alrend Nagycsalád Öregcsalád Család Általános név

Primates Főemlősök

Prosimii (Félmajmok) Loris Lemur Tarsier

Anthropoidea Emberszerű/ Valódi majmok

Platyrrhini (Szélesorrú/újvilági majmok) New World Monkeys

Catarrhini Keskenyorrú/ Óvilági majmok

Cercopithecoidea Old World Monkeys

Hominoidea Emberszabású majmok

Hylobatidae Gibbons Simangs

Pongidae Orangutans Gorillas Chimpanzees Bonobos

HominidaeEmberfélék Ember

A főemlősök rendje két alrendre tagolódik

1 . Félmajmok ( Prosimii ) alrendje Ismertebb családjai: - Makifélék - Madagaszkáron élő, fán lakó félmajmok. Pl.: gyűrűsfarkú maki - Lórifélék - Afrika és Ázsia területén élő, éjjel aktív állatok. Pl.: karcsú lóri

2. Majmok (simiae) alrend • Keskenyorrú/óvilági majmok pl. cerkóf,

pávián

• Emberszabású majmok Pl. gibbon, gorilla, orángután, csimpánz, bonobó

Az állatvilág legmagasabb rangú s az emberhez leghasonlóbb csoportját az emberszabású majmok (Pongidae, Anthropomorphae) családja alkotja. Az emberszabású majmok éppoly kevéssé ősei az embernek, mint bármely más ma élő majomalak.

Az emberszabású majmok legfeljebb félig felegyenesedett testtartásának megfelelően, medencéjük is még mindig állatias típusú, azaz keskeny és hosszú, nem pedig a szó valódi értelmében vett tálalakú medence, mint az emberé, melyen a belek rajta pihennek.

A csimpánzok vastag fekete bundájukról és lapos, csupasz pofájukról ismerhetők fel. A kicsiknek fehér farokbojtjuk van, amely felnőttkoruk elején eltűnik. A csimpánzok rendszerint mind a négy vágtagjukon - a talpukon és a kezük ujjain járnak.

Szükség esetén azonban két lábon is tudnak járni, például hogy amikor valamit visznek magukkal a karjukban, lássanak előre. Egy átlagos felnőtt hím csimpánz hozzávetőlegesen 120 cm magas és mintegy 60 kg-ot nyom, a nőstény kisebb, csak 90 cm magas és kb. 40-45 kg.

Egy átlagos újszülött csimpánz körülbelül 900-1800 grammos. A csimpánzok 40-50 évig élnek, de fogságban néha 60 évnél is tovább.

A csimpánzok agyának szerkezete meglepően hasonlít az emberéhez. Viselkedésük, szociális kapcsolataik, érzelmeik kifejezése és annak igénye, intellektuális képességeik több tekintetben hasonlóak az emberéhez.

Különféle mentális jellegeket, amelyeket egykor kizárólag az embereknek tulajdonítottak, már kimutattak a csimpánzoknál is. Ilyenek az értelmes gondolkodás, az absztrakció, az általánosítás vagy az én-tudat. Nem-verbális kommunikációt, úgymint ölelést, csókolást, hátba veregetést, csiklandozást is leírtak náluk. Sok érzelmük, pl. öröm és szomorúság, aggodalom és kétségbeesés, hasonló vagy akár ugyanolyan mint a miénk.

A csimpánzok társas állatok, a csoporton belül egyértelműen hímdominancia érvényesül, egy vezető, alfa hímmel az élen, de mind a hímekre, mind a nőstényekre jellemző a hierarchikus szerveződés. Ezt a hierarchiát arckifejezések, pózok, érintkezés, kurkászás és hang által történő kommunikációval erősítik. A csimpánzoknak több mint 30 különböző hívójelük van, amelyek akár 3 km messze is elhallatszanak. Közösségeik 20-100 egyedből állnak.

A csimpánzok mindenevők. Bár táplálékukat elsősorban növényi részek, gyümölcsök, levelek, rügyek alkotják, nem elhanyagolható mennyiségben állati eredetű táplálékot (rovarokat, férgeket) is fogyasztanak, sőt alkalmanként vadásznak, és kisemlősök, főként vaddisznók, majmok, valamint antilopok húsát fogyasztják.

Eszközkészítés A csimpánzok sokféle probléma megoldására használnak eszközöket. Például botok és fűszálak segítségével hangyákat, illetve termeszeket „halásznak" vagy faüregeket tágítanak ki velük, méz után kutatva.

Levelekből szivacsot készítenek úgy, hogy megrágják, majd vízbe mártják, s ezután kiszürcsölik belőle a vizet. A túl kemény héjú gyümölcsöket és kagylókat botokkal és kövekkel törik fel. Eszközöket nem csupán táplálkozáshoz használnak; a hím csimpánzok erőfitogtatáshoz előszeretettel használnak botokat, ágakat és köveket.

A gorillák a legnagyobb emberszabású majmok: a keleti hímek elérhetik a 183 cm-s magasságot és a 266 kilogrammot. A nőstények jóval kisebbek, legfeljebb 100kilogrammosak. A hímek nemcsak nagyobbak a nőstényeknél, de a koponyájukon végighúzódó csonttaréj miatt ábrázatuk is jelentősen eltér azokétól.

A gorillák az esőerdőkben, hegyi köderdőkben élnek; akár 4000 m magasságig is felhúzódnak. A talajszinten mozognak, csak a kisebb nőstények és a fiatalok másznak fára. Előszeretettel tartózkodnak az emberi települések és megművelt területek közelében kiirtott esőerdők helyén növő bozótosban, mivel ott a sűrűbb aljnövényzetben több a táplálék.

A nyugati gorillák táplálékában sok a gyümölcs, a keletiek inkább leveleket, rügyeket esznek. Napjuk nagy részét táplálkozással töltik. A csimpánzoktól eltérően nem vadásznak; elsősorban faleveleket, fakérget, rügyeket és gyökereket esznek.

Állati eredetű táplálékként csak időnként (ritkán) egy-egy rovart esznek meg. Mivel nincs vadászterületük, területfoglaló ösztönük sokkal gyengébb, mint a csimpánzoké. Éppen ezért vannak olyan, magányosan vándoroló hímek, akik csak időszakosan csatlakoznak egy-egy csapathoz.

Az újszülött gorilla 1,5–2 kilós és teljesen magatehetetlen, az anyja a karjában hordozza. Néhány hónaposan már anyjuk hátán lovagolnak, és itt is maradnak 3–4 éves korukig. 2–4 éves korukig szopnak, ivaréretté 7 évesen válnak. Egy nőstény élete során 3–6 utódot nevelhet fel.

Kommunikációs képességük fejlett. A Koko nevű nősténynek egy kaliforniai állatkertben 600 ASL (siketnéma jelbeszéd) jelet tanítottak meg, és ezeket Kokó valódi nyelvként használta. Nemcsak érzelmeit tudta kifejezni, de maga is alkotott új jeleket. Mindez és más hasonló kísérletek arra utalnak, hogy az emberszabásúak kommunikációs kapcsolatrendszere fejlett.

Az orangután (Pongo) az emberszabású majmok ázsiai neme. A közelmúltig két alfajt különböztettek meg, a szumátrai orangutánt (Pongo pygmaeus abelii) és a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus pygmaeus). Újabban a két elkülönült populációt külön fajoknak tekintik,

Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is főleg fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.

A kifejlett hím territóriuma nagyobb, mint a nőstényeké, és a területtel jár a párzás joga is A nőstények egyedül vagy egy másik nősténnyel, illetve kölykeikkel élnek, jóval kisebb, átlagosan 0,65 négyzetkilométeres területen. A vezérhímekkel általában csak akkor találkoznak, amikor az párzani akar. A hímek viszonya rendkívül ellenséges; gyakoriak az összecsapások.

A vezérhím több nősténnyel is párosodik. A borneói orangutánok 233–263 nap, a szumátraiak 227–275 nap vemhesség után rendszerint egy, körülbelül 1,5 kg-os kölyköt szülnek, de az ikerszülés sem ritka. A fiatal orangutánok anyjukba kapaszkodva utaznak a fák koronaszintjén.

Az anya körülbelül 42 hónapos korában választja el kicsinyét. A szülői gondoskodásnak köszönhetően a kölykök halandósága alacsony; 91%-uk eléri az egyéves kort. A fiatalok 6–7 éves korukban válnak önállóvá. A nőstények anyjuk közelében maradnak, a hímek azonban messze vándorolnak.