Filozófiai emberképek*
A kurzus során az általánostól tartottunk az egyre konkrétabb, a mindennapi élethez egyre jobban kötd felé.
*
Mi a politika?
A köznapi beszédben a politika (sokszor kifejezetten pejoratív értelemben) jobbára párt-politikát jelent. A politika így az, amit a politikusok tesznek. A mindennapi embernek ehhez nincs sok köze.
A politika kifejezés ugyanakkor az ókori görög városállamok (poliszok) nevébl ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, politizál. A politika jellemzen jelen van számos csoportos interakcióban, többek közt üzleti, oktatási vagy vallási intézmények mködése során.
*
*
A politika meghatározza az életünket. A politikai elit törvényeket hoz, szabályozza, hogy mennyi pénzt tarthatunk meg a keresetünkbl, hogyan részesedhetünk a mások által megkeresett pénzbl; meghatározza, hogy kire ljünk, vagy ki öljön meg minket egy háborúban; befolyásolja a gondolkozásunkat a sajtón keresztül.
*
A jog fogalmát két értelemben használhatjuk:
jelenti egyfell a jogosultságot, az alanyi jogot (facultas agendi), tehát azt, hogy bizonyos személynek cselekvési lehetsége van.
másfell a jog jelenti a jogszabályokat is, a tárgyi jogot (norma agendi).
A természetes jogok (elidegeníthetetlen jogok) nem függnek a szokásoktól, hitektl, törvényektl, vagyis általánosan valamilyen adott kultúrától, társadalomtól.
Pédák az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából:
Minden emberi lény szabadon születik és egyenl méltósága és joga van.
Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948)
http://www.tofk.elte.hu/~paskeriv/egyetemes.htm
Az Amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozata (részlet):
*
*
Mit jelent a szabadság?
Összeegyeztethet a szabadság és a törvényi korlátozás?
*
Miért lennénk egyenlek?
Egyenlség mint valamilyen szempontból vett egyenlség.
pénz egyenl elosztása
egyenl elhelyezkedési esélyek
Az egyenlség elérésének mozgatórugója rendszerint valamilyen erkölcsi megfontolás: alapja lehet az a kersztény meggyzdés, hogy Isten szemében mindennyian egyenlek vagyunk, a minden személynek kijáró egyenl tisztelet ésszerségébe vetett kantiánus hit, vagy az az utilitariánus meggyzdés, hogy az emberek egyenlkként való kezelése a boldogság maximalizálásának a legjobb módja.
Az egalitariánusok érvelése szerint az erkölcsi egyenlség puszta elismerésén túllépve minden kormányzatnak igyekeznie kell gondoskodni arról, hogy a kormányzottak életében érvényesüljön is valamiféle egyenlség.
Hogyan értsük azonban az egyenlséget? Az emberek nyilvánvalóan nem lehetnek minden tekintetben egyenlek. Az egyének különböznek intelligencia, szépség, sportosság, magasság, hajszín, születési hely, az öltözködéshez való érzék szempontjából, és még sok más tekintetben.
*
*
Probléma #1: Gyakorlatiatlan és kérészélet.
Különböz emberek különbözképpen használják fel a pénzüket.
Probléma #2: Az újraelosztás jogtalan.
Újraelosztás a jelenlegi egyenltlen állapot megszüntetésére, és az egyenlség folyamatos fenntartására.
Folyamatos beavatkozás az emberek szabad életébe. A saját tulajdonhoz való ragaszkodás természetes jogát sérti.
A szélsséges egalitariánus amellett érvelhetne, hogy a pénzt minden felntt ember között egyenlen kell elosztani, úgy, hogy mindenki pontosan ugyanazt a jövedelmet kapja.
A pénz a társadalmak többségében elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek meg tudjanak élni; pénz nélkül nem juthatnak élelemhez, szálláshoz és ruházathoz. Az újraelosztás például utilitarista alapon igazolható mint olyan módszer, amely a legnagyobb valószínséggel vezet a boldogság maximalizálásához és a szenvedés minimalizálásához.
Gyakorlatiatlan és kérészélet:
A pénz egyenl elosztása elérhetetlen cél – logisztikailag tnik lehetetlennek (DE: az elektronikus pénzkezelés ezt talán megváltoztatja).
Megoldási javaslat: rögzítünk egy bizonyos jövedelmet, ami minden felnttnek jár.
Az emberek azonban különbözképpen használnák fel a pénzüket: az okosak, a csalók és az ersek megkaparintanák a gyengék, a könnyelmek és a tudatlanok pénzét.
Az anyagi egyenlség FENNTARTÁSÁRA (kérdés, hogy ez cél-e) a felülrl jöv beavatkozás lenne az egyetlen mód.
Ez pedig az emberek életébe való kellemetlen beavatkozással járna, korlátozná azt a szabadságukat, hogy azt tegyék, amit akarnak.
Az egyenlség folyamatos fenntartása (akárcsak a mostani egyenltlen állapot megszüntetése) újraelosztással oldható meg.
Ez azonban megszegné az egyének azon jogát, hogy ragaszkodhassanak saját tulajdonukhoz.
*
*
pénz mint „jutalom” — pénz mint „ösztönzés”.
Probléma #4: Különböz emberek szükségletei különbözek.
Bizonyos embereknek több kell a megélhetéshez, mint másoknak.
Pl.: állandó gyógykezeléssel élk.
A különböz emberek különböz pénzbeli ellenszolgáltatást érdemelnek az általuk végzett munkáért és a társadalom boldogulásához való hozzájárulásukért.
Pl.: ipari vezetk érve – k jobban hozzájárulnak a nemzet gazdagságához (lehetvé teszik, hogy mások dolgozzanak, növelik az egész ország jólétét), ezért érdemelnek nagyobb fizetést.
A pénz ugyanakkor ösztönz is a munka hatékony elvégzésére. Bizonyos munkák elvégzését jobban kell ösztönözni, mint másokét.
Pl.: veszélyes hulladékokat kezel mérnökök kiemelt bérezése.
Egyes embereknek több pénzre van szükségük a megélhetéshez, mint másoknak – a fontos esetek azok, amikor az egyénnek rajta kívül álló okok miatt van szüksége több pénzre.
Pl.: Az aki csak drága gyógykezelés mellett maradhat tartósan életben, aligha élhetne sokáig egy olyan társadalomban, amelyben minden egyénnek csak a társadalom teljes vagyonából ráosztott egyenl rész jutna – hacsak nem lenne az a társadalom különösen gazdag.
*
*
Akinek megvannak a megfelel készségei és képességei, azoknak legyen biztosítva a lehetség.
A meglév diszkriminációs arányok helyre billentése: fordított diszkrimináció
Egyenlség az esélyek terén.
Az elhelyezkedési esélyek egyenlsége nem azt jelenti, hogy képességeire való tekintet nélkül mindenkit kedve szerinti munkalehetséghez kell juttatni.
Az esélyegyenlség azt jelenti, hogy mindazoknak, akiknek megvannak az adott munka elvégzéséhez fontos készségei és képességei, megadjuk a lehetséget, hogy ilyen munkakörben dolgozzanak.
DE: bizonyos emberek szerencsésebbek másoknál, és kedvezbb genetikai adottságokkal születnek, vagy jobb oktatásban részesültek, és így eleve elnyösebb helyzetbl indulnak.
Ezért az oktatási lehetségekhez való hozzájutás fokozott egyenlségét is célba kell venni.
Bizonyos foglalkozásokban igen elterjedt faji (rasszok közötti) és nemi diszkrimináció figyelhet meg.
Az állások megpályázásakor egyenlen kellene számba venni mindenkit, aki rendelkezik a szükséges képzettséggel.
A faji és nemi hovatartozás csak akkor számíthat, ha ez a munka elvégzése szempontjából lényeges tulajdonság – pl. egy n nem lehet spermadonor.
A fennálló aránytalanságok megváltoztatására: fordított diszkrimináció – bizonyos állások betöltésekor kifejezetten hátrányos helyzet rétegekbl vagy csoportokból származó pályázókat keresnek.
Szándékosan egyenltlenül kezelik a pályázókat. Cél: felgyorsítani a társadalmi egyenlség kialakulását.
*
*
Lényegtelen tulajdonságok alapján válogat.
DE: cél a példakép állítás is, és ebbl a szempontból a fordított diszkrimináció alapjául szolgáló tulajdonság lényegessé válik.
A fordított diszkrimináció mögött álló elv az egyenlség.
Mégis, maga a módszer ehhez az elvhez méltatlan.
El kell kerülni a munka szempontjából lényegtelen tulajdonságok alapján való diszkriminációt – márpedig a negatív diszkrimináció is ilyen.
Ellenérv:
*
*
Pl.: Azonos képesség jelentkezk esetén a kedvezményezett csoportba tartozó kapja meg a munkát.
Pl.: Fix keretszámot vesznek fel a kedvezményezett csoportból a nem kedvezményezettek rovására (hogy tartsák a társadalmi arányokat).
Az utóbbi esetben jobb képességeket is elutasíthatnak rosszabb képességek elnyére.
A hátrányos helyzet rétegekkel szembeni további diszkrimináció okává válhat.
*
*
A társadalom tagjai – szavazáson keresztül – részt vehetnek az állam kormányzásában.
Közvetlen (ókori Athén)
Képviseleti (modern Nyugat) - de vannak jelents különbségek, pl. Anglia vs. Svájc vs. Németország
Demokrácia: ez az a módszer, amivel minden állampolgár számára egyenl rész biztosítható a politikai döntéshozatalban.
Egyetlen demokratikus állam sem engedi meg szó szerint mindenkinek, aki a fennhatósága alatt él, hogy szavazzon: pl. gyerekek, szellemi fogyatékosok.
Közvetlen demokrácia: a szavazásra jogosultak maguk vitatják meg a kérdéseket.
Csak akkor valósítható meg, ha viszonylag kevesen vesznek részt benne, vagy az eldöntend kérdések száma nem túl magas.
Ráadásul a szavazóknak pontos fogalmuk kéne, hogy legyen a kérdésekrl, amelyekrl szavazniuk kéne.
Képviseleti demokrácia:
A választások során a választók képviselket választanak, akik aztán részt vesznek a napi döntési folyamatokban.
*
*
Probléma: A lelkiismeret és a többségi döntés között konfliktus adódhat.
A többségi döntést meg kell valósítani.
Az egyén egy adott kérdésben egyéni meggyzdése alapján szavazva kerülhet a kisebbség közé.
Konfliktusba kerül az egyéni meggyzdés és a többségi döntés.
A demokratikus elvek elkötelezettje úgy tartja, hogy a többségi akaratot meg kell valósítani.
Ugyanakkor elfordulhat, hogy a többségi akarat ellentétes at egyén személyes meggyzdésével.
Pl.: Bizonyos országokban a többség megszavazta a halálbntetést, de ez szöges ellentétben áll számos állampolgár egyéni meggyzdésével.
Úgy tnik, hogy ilyenkor az egyén két ellentétes, egymást kizáró meggyzdés elkötelezettje: a halálbüntetést be kell vezetni (a többségi döntés elve alapján), a halálbüntetést nem szabad bevezetni (az egyéni meggyzdés alapján).
A demokratikus elvek elkötelezettje bármikor válhat ilyen paradoxon foglyává, ha egy bizonyos kérdésben a kisebbségben találja magát.
*
*
Szabadság valamitl, pl. kötöttségektl, kényszerektl.
Amikor senki sem kényszerít semmire.
Az akadályozástól, korlátozástól való mentesség.
John Stuart Mill: Mindenki addig élhessen korlátozás nélkül, amíg nem okoz másoknak kárt.
Problémák
Isaiah Berlin (1909-1997): “A szabadság két fogalma”
Kényszerítés az, amikor más emberek az erszak valamilyen formájával rábírnak valakit arra, hogy bizonyos módon viselkedjen, vagy hogy bizonyos viselkedéssel felhagyjon.
Amikor senki sem kényszerít, akkor szabadok vagyunk a szabadság ezen negatív értelmében.
*
*
Pozitív szabadság
Szabadság valamire.
Én magam irányíthatom az életemet, a cselekedeteimet, a magam ura vagyok, ha ténylegesen ellenrzést gyakorolhatunk saját életünk felett.
Pl.: kényszermentes alkoholista nem szabad ebben az értelemben.
Bizonyos esetekben a kényszerítés növelheti a saját szabadságot.
Pozitív szabadság:
Akkor nem vagyunk szabadok pozitív értelemben, ha nem tudunk ellenrzést gyakorolni a saját életünk felett.
Ez akkor is igaz lehet, ha semmilyen módon nem vagyunk korlátozva.
Pl.: alkoholista józan pillanataiban maga is bánja az italozásokat – az ital rabja.
Az ilyen ember mindaddig nem igazán szabad, amíg rá nem ébred saját képességeire, és felül nem kerekedik önhatalmú hajlamain.
Ezt pedig esetleg el lehet segíteni kényszerítéssel.
*
*
Szabadság — Rabszolgaság.
Szabadnak lenni annyit tesz, mint részt venni a város kormányzásában a döntések, törvények meghozatalában.
A szabad ember olyan törvényeknek engedelmeskedik, amelyket hozott meg a maga számára.
A törvényeket az teszi érvényessé számára, hogy részt vett a megalkotásukban.
A város törvénykezése ugyan korlátozza az egyén függetlenségét és autonómiáját, de ez valójában önkorlátozás.
A görögök szabadságfogalma így sokkal inkább pozitív szabadságnak értelmezhet, szabadság valamire.
A politikai értelemben vett szabadságot a polisz összefüggésében értelmezik, és a szabadságot a rabszolgasággal, illetve a többi polisszal, valamint a barbárokkal állítják szembe.
A politikai szabadság az egyén számára az, hogy nem rabszolga, azaz
részt vehet a város kormányzásában
nem függ urától, azaz maga rendelkezik életével.
Ez utóbbi értelemben az egyéni szabadság függetlenség (eleutheria) és autonómia, az egyéni önrendelkezés joga.
Ez idealizált összhangot feltételez közösség és az egyén között. A szabadság feltétele így az egyéni és a közösségi akarat harmóniája. Ha ez a harmónia fennáll, akkor valóban nincs szükség a magánélet védelmére a közösséggel szemben.
A szabad ember nem olyan törvényeknek kell hogy engedelmeskedjen, amelyet mások hoztak számára, hanem olyannak, amit hozott meg a maga számára. (Szemben a rabszolgával, aki nem vesz részt.)
E felfogás alapján a törvények és a közösségi ellenrzés jogosan hatol be az élet minden területére. Az ember nem rendelkezik a magánélet szabadságával. Elvileg mindenkinek egyenlen felelnie kell a közösség eltt minden tettéért.
Az egyéni autonómia és a város autonómiája, amelyik az egyéni élet minden területére kiterjed törvénykezésben és ellenrzésben fejezdik ki, ellentétesnek tnik. De nem az. A város törvénykezése ugyan korlátozza az egyén függetlenségét és autonómiáját, de ez valójában önkorlátozás. Az egyén autonóm döntésének eredménye, amennyiben az egyén szabadon részt vett a saját magánéletét is korlátozó városi törvények meghozatalában.
*
*
A modernek, vagyis a modern, újkori ember szabadságfogalma ezzel ellentétesen határozódik meg, inkább szabadság valamitl, tehát negatív szabadságfogalom.
Kulcsfogalmai: a magántulajdon és a magánélet.
Lemondok arról a közvetlen jogomról, hogy a közösség aktív politikai szereplje legyek, cserében viszont korlátlanul élvezni akarom a jogaim adta lehetségeket, valamint és elssorban az általam birtokolt magánjavakat.
Ugyanakkor mégis alávetem magam különböz kényszereknek:
Társadalmi kényszerek.
Többségi döntésbl származó kényszerek.
Lemondok arról a közvetlen jogomról, hogy a közösség aktív politikai szereplje legyek (képvisel képviseli az érdekeimet a parlamentben, a közéletben és újabban a pártok), cserében viszont korlátlanul élvezni akarom azt a polgári szabadságot, amelyet ez a rendszer biztosít a számomra, tehát a jogaim adta lehetségeket, valamint és elssorban az általam birtokolt magánjavakat. Mindennapi tevékenységem erre fókuszál, a magánéletre, a karrierre, a gazdasági vállalkozásomra, tanulmányaimra, a javak további felhalmozására, stb.
*
Politikai kényszerek: Jogi, gazdasági, elosztási, viselkedési szabályok — a politikai uralkodó elit* gyakorolja.
Kulturális, erkölcsi, szokásjogi kényszerek: a véleményformáló elit gyakorolja az uralkodó eszmék, értékek, normák, elvárások meghatározásával (Elfogadott viselkedési/vélekedési szabályok.)
A szabályozás eszköze az általános értelemben vett szokás: ezt szoktuk gondolni, így szoktuk csinálni stb.
A szabályokat (jogi, gazdasági, kulturális erkölcsi stb.) egy kisebbség „hozza létre”, az uralkodó (politikai és/vagy véleményformáló) elit határozza meg.
Az elit szó (lásd késbb is) itt csak a konvencionális elnevezés, mert a közvélemény lényegileg középszer, és nem valami „elit”. Ez a közvélemény választja ki a politikusokat, a véleményformálókat, de még a gazdasági elitet is a piacon keresztül. Vagyis az kerül be az elitbe, aki megfelel a tömegek (a közvélemény) elvárásainak. Tehát ha a közvélemény középszer, akkor a az elit is legfeljebb csak egy kicsit lehet jobb.
A szabályoknak általában nincs értelmes indoka/alapja -- azon kívül, hogy ez tetszik az elitnek, ezt állítják be normaként.
*
Filozófia
A „nép” ami uralkodik, nem azonos azzal, aki felett uralkodik. Az „önkormányzat” (politikai autonómia) nem azt jelenti, hogy mindenki önmagát kormányozza.
A népakarat a politikailag legaktívabb és többségi rész akaratát jelenti. Mindig csak egy részakarat nyilvánul meg.
Az önkormányzat azt jelenti, hogy minden egyén alá van vetve az összes többi kormányzásának, senki sem autonóm.
Következésképpen lehetséges, hogy a demokráciában megnyilvánuló integrált népakarat szemben áll egyének vagy csoportok akaratával. A nép összessége elnyomja a nép egy részét. A többség zsarnoksága a kissebség / az egyén felett.
A többségi döntés problémája
*
John Stuart Mill problémája
Polgári vagy társadalmi szabadság*: mekkora az a hatalom, amit a társadalom, illetve az állam jogosan (azaz indokoltan) gyakorolhat az egyén felett, és hol vannak ennek a korlátai?
Szabadság a zsarnoksággal (uralkodóéval/államéval/többségével) szemben: korlátozásokra van szükség.
Szabadságjogok az egyéni sérthetetlenség biztosítékaiként.
Csak mások sérelmének megakadályozása esetén jogos a kényszer, az egyén saját fizikai vagy erkölcsi jóléte alapján nem. Másképpen: az egyén saját céljai és hajlamai megvalósításához korlátlan szabadsággal kell hogy rendelkezzen mindaddig, amíg ez mások hasonló szabadságát nem korlátozza.**
*Angolul civil, social (esetleg political ) liberty szemben a free will (freedom of will), az akaratszabadság problémájával.
Demokráciában idszakosan a nép közül választott leváltható képviselk gyakorolják a hatalmat. A naív felfogás szerint: a demokráciában az uralkodó képviselk hatalma nem más, mint a nemzet összpontosított és felhasználható formába öntött hatalma. És senki sem lehet önmaga zsarnoka, ezért a demokráciában a népnek nem kell korlátozni az önmaga feletti hatalmát, azaz az uralkodó hatalmát. Ez tévedés.
**A liberalizmus alapelve: „Az önvédelem az egyetlen olyan cél, melynek érdekében az emberiségnek – kollektívan vagy egyénileg – joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába.” (Mill: A szabadságról, 54.o.)
Az alapelv meghatározza a társadalom és az egyén viszonyát, illetve ezen keresztül az egyénnek a többiekhez fzd viszonyát. Ezen belül meghatározza, hogy milyen hatalmat gyakorolhat a társadalom az egyén felett. De nem csak a hatalmi viszonyokról szól, hanem erkölcsrl, normákról, szokásról stb. is!
Nem politikai, hanem általános társadalomfilozófiai v. politikafilozófiai álláspont!
*
Az egyéni szabadság tartománya
Szabadon kell hogy rendelkezzen az egyén életének és magatartásának azon elemeivel, ami csak rá hat, vagy amennyiben másokra is hat, akkor csak azok szabad, önkéntes és józan beleegyezésével hat rájuk. Ezek a következk:
A lelkiismeret, a gondolkodás, a vélemény és az érzések szabadsága.
A vélemény kinyilvánításának/hirdetésének szabadsága.
*
Az egyén számára:
Elssorban az egyén érdekeit érintik. messze jobban érdekelt, mint bárki más vagy a társadalom kollektíven. rendelkezik a legtöbb / a szükséges információval, hogy dönteni tudjon bennük.
A társadalom számára:
Ez a sokszínség ad lehetséget új és jobb szokások, életformák és politikai megoldások kikísérletezésére és kipróbálására. Ez a fejldés forrása (gyakorlati szint). Ez a felfedezés, az alkotás, a kultúra megújításának forrása (elméleti szint).
Mindenki érdekelt a többiek szabadságának biztosításában:
Az ember önmagában nem képes kultúrát teremteni. A többiek által elállított sokszínség az a készlete , amibl válogathat, hogy saját adottságainak, hajlamainak megfelel életformát kialakítson.
Az egyéni szabadság fontossága
Ami mások érdekeit sérti.
Meg kell különböztetni magukat a cselekedeteket, amelyek másoknak nem okoznak kárt, és azok esetleges káros következményeit.*
Kétes esetekben a meghatározása utilitariánus megfontolások alapján történ mérlegeléssel. Mi a hasznosabb korlátozni, vagy engedni?
*
*
Bels ellentmondások
A szabadság több fogalmi összetevt tartalmaz. A kívánatos és számunkra értékes emberi szabadság különböz tényezkbl áll össze.
Ezek az összetevk azonban gyakran ellentmondásban vannak. Az egyik fajta szabadság megvalósulása egyben korlátozza egy másik, az adott összefüggésben fontos szabadság megvalósulását.
Két példa:
Tanulásra van szükség ahhoz, hogy lehetségekkel rendelkezzünk, hogy választani tudjuk, valamint hogy ismerjük önmagunkat, és képesek legyünk újat alkotni. Vagyis tanulásra van szükség a választási szabadság, valamint a kezdeményezés szabadsága megvalósulásához. Ezt legintenzívebben rendszeres oktatás segítségével lehet elérni.
A tanítás befolyásolás, tehát kényszer, azaz a negatív szabadság a kényszerektl való mentesség sérül.
*
*
A fogyasztó társadalomban a piac szabadsága annyi, mint bizonyos (állami stb.) beavatkozástól, befolyástól való mentesség. A fogyasztás szabadságának alapja pedig az, hogy szabadon élvezhessük, mind azt, ami élvezetes, kellemes, kényelmes.
De hogy mi jó nekem, hogy mit fogyaszthatok arról a piac informál meglehetsen manipulatív módon, leginkább reklámok segítségével. Így a fogyasztói társadalomban a piac határozza meg, hogy mit kívánjak, és amennyiben a piacot nem én határozom meg, úgy sérül az autonómiám, az, hogy olyan életet alakítsak ki, amit én szabok magamnak. Az életemet részben mások határozzák meg nekem.
Éppen ezért fontos a fogyasztóvédelem, a piaci szabadság demokratikus állami kontrolja.
Fogyasztói társadalom
Másik probléma: a lehetségek egy halmazából egynek kiválasztása egyben -- legalább idlegesen -- a többi elutasítását jelenti.
A piac által adott intenzív és folyamatos tájékoztatás a feltétele a választás szabadságának, egyben folyamatosan arra ösztönöz, hogy a még nem választottakat válasszam – hátha az a jó nekem. (Ez a választás szabadságának átfogalmazására épít: szabadon választottam, ha választhattam volna mást is, vagyis vehettem volna mást is, mint amit vettem.)
Ez magával hozza a fogyasztás fölgyorsulását. Ez a dinamika pedig lehetetlenné teszi, hogy megszokjam, megszeressem és élvezzem, amit választottam. Mert amikor élvezhetném, akkor már ott van a még nem választott kívánatossága, és a választásának a problémája.
Összegezve: A fogyasztás szabadságát a fogyasztott javak élvezetének szabadsága indokolja, alapozza meg, miközben a fogyasztás szabadságának megvalósulása éppen ezt az élvezetet korlátozza, vagy egyenesen lehetetlenné is teszi azt. Vagyis amikor a javak élvezetének szabadsága a fogyasztás szabadságán keresztül valósul meg, akkor éppen a javak élvezetét korlátozza.
Arisztotelész szerint a megoldás a mértékletesség. Azért nem tudjuk élvezni az élvezeteket és a javakat, mert nem tartunk mértéket. (Azaz nem szabunk mértéket és nem tartjuk meg azt.) Csak mértékletesen lehet élvezni az élvezeteket. A mértékletesség erkölcsi erény, amely lehetvé teszi a helyes cselekvést.
De a mérték egyben korlátozza az ember számára jó dolgok élvezésének a szabadságát. Tehát úgy tnik, ebben az esetben az élvezetek szabadságának korlátja (azaz a mérték) egyben e szabadság megvalósulásának lehetségfeltétele is!
Kiút: A mérték szabása és megtartása az autonómiánk gyakorlása. Vagyis amennyiben a piaccal szemben (második probléma) helyreállítjuk az autonómiánkat, ezzel korlátozzuk az élvezetek szabadságát, de ugyanakkor lehetvé is tesszük annak megvalósulását. Vagyis e korlátozással megoldódik a fenti három ellentmondás.
Filozófiai és Tudománytörténet Tanszék