Fliegauf Gergely

Jogvédelem a börtönben: a CPT-nél végzett négy évig tartó munka

tapasztalatainak rövid összefoglalója

Bevezetés

A börtön célja kettős: egyrészt őrizni kell a fogvatartottat, meghatározott helyen

kell tartani őt annak érdekében, hogy elkülönüljön a társadalomtól (izoláció),

másrészt törekedni kell arra, hogy a fogvatartott mentalitásában és egyéb

kondícióiban valamilyen változás menjen végbe, hogy a társadalom nagyobb

hatákonysággal legyen képes befogadni őt (rehabilitáció).

Ezek az elvek minden euro-atlanti társadalom normái között megfogalmazást

nyertek, és azon a feltevésen alapulnak, hogy a bűncselekményt elkövető

embereket meg lehet változtatni, vagy a lemaradásukat be lehet hozni. A másik,

az izolációs feltevés egyszerűbb: a bűnelkövetők biztosabb helyen vannak, ha el

vannak zárva.

A fenti elvek között ellentmondás feszül, továbbá az elvek maguk is

ellentmondásosak, hiszen a rendkívül nehéz olyan börtönt találni, ahol mellettük a

börtönártalmak ne érvényesülnének.

A börtön rendszerét az ellentmondás és a börtönártalmak axiomatikus jelenléte

nélkül nem lehet megérteni.

A börtönártalmak mögött társadalmi nyomás áll, egyfajta bosszútudat

(retribúció), amely a fogvatartottak ellen irányul. A börtönben dolgozó

személyzet, és néha a fogvatartottak is, magukon hordozzák ezt a társadalmi

küldetést, és érvényesül a retribúció: azaz alapvető emberi jogok sérülnek a

1

börtönben. Ezeket az emberi jogi sérelmeket nagyon nehéz felderíteni, mert a

börtönök implicit szervezetét korporativizmus tartja össze, azaz a baljós

információk nem tartoznak a külvilágra. A börtönből azonban mégis kiszivárognak

a hírek, de szinte soha nem hivatalosan. Így a börtönbeli emberi jogi sérelmek

okozói gyakran büntetlenek maradnak. Ez utóbbit nevezi a nemzetközi

szakirodalom impunitásnak.

Az előzőek alapján a következő együtállásokat határozhatjuk meg:

1. Minél nagyobb egy társadalomban a retribúció érvényesülése, annál nagyobb

az impunitás.

2. A retribúció és az impunitás nem enged teret a jogállamnak.

3. A jogállamiság gyengülése fenyegeti a demokráciát.

A CPT működése

A fenti három tézis miatt megengedhetetlen a börtönökben a kínzás, az

embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés. Hogy mennyire fontos ez,

bizonyítja, hogy a Római egyezmény1 harmadik pontja éppen ezeket tiltja.

Az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottságát (CPT) egy másik egyezmény2 alapján

hozták létre 1987 november 26-án Strasbourgban. A CPT egy nemzetközi

szakértőkből álló bizottság, amely küldöttségek keretében az ET tagországokba

látogat. Azokat a létesítményeket vizsgálja, ahol olyan személyek tartózkodnak,

1 Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről.2CPT: European Convention for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment CPT/Inf/C (2002) 1, 1987/11/26

2

akik meg vannak fosztva a személyes szabadságuktól. Ilyenek jellemzően a

rendőrségi fogdák, a börtönök, az elmegyógyító intézetek, a szociális otthonok, a

menekült táborok vagy a repülőterek egyes vizsgálati helyiségei.

Nemzetközi jogi csemege, hogy egyes tagállamok nem teljes mértékben

ratifikálták az egyezmény szövegét, illetve fenntartásaikat fejezték ki. Grúzia

például Abkházia területén nem tudja biztosítani az egyezmény érvényességét.

Olaszország nem szavatolja a CPT tagok poggyászának érinthetetlenségét.

A következőkben pár olyan fogalmi és működési (anyagi és eljárási) elvet

ismertetek, amelyek számomra nagyon fontosak voltak a CPT-ben végzett

munkám során.

A kínzás alatt az EJEB munkássága alapján a CPT azt érti, hogy az eljárás során a

fogvatartott testi integritása megtörik. Például, ha valakit a karjánál hátrafeszítve

felfüggesztenek, a kihallgatás során fájdalmat okozó módon vallatnak, vagy ha

börtönben az őrök egy rabot kegyetlenül elvernek.

Itt még két fontos fogalom tisztázásra szorul. A börtönökben a kényszerítő

eszközök alkalmáza lehet jogszerű és jogszerűtlen. Az utóbbinak két típusa létezik:

elfogadhatatlan és túllépett. Az elfogadhatatlan használat például az, amikor

valakit hosszú ideig kikötöznek a bilinccsel, míg a túllépett vagy excesszív

alkalmazás az, amikor a bilincset rávágják valakinek a csuklójára. Mindkét példával

számtalanszor találkoztam a munkám során.

Embertelen bánásmód például letartóztatási körülmények rendkívül lealacsonyító

volta. Ilyen lehet az, hogy egy zárkában nincs szellőzés, nincs természetes fény,

nyirkosak a falak, koszos, büdös maga a helyiség.

Megalázó kezelés például az, hogy a fogvatartott nem juthat ki a mellékhelyiségre

hosszabb ideig. Számos országban éjjelente nehézkes kijutni a vécére,

3

leggyakrabban az előzetes intézeteben, más országokban, például Finnországban

a kokainnyelő fogvatartottak elhelyezése ugyan megfelel az ergonómiai

sztenderdeknek, de a rezsim kialakítása megalázó: a fogvatartottnak a kamerák

előtt kell elvégezniük a szükségletüket.

A CPT a közel 21 éves működése során sztenderdeket3 alakított ki. Ebben a

dokumentumban a látogatások során tapasztalt, és később javaslatokban

megfogalmazott elveket rögzítették a CPT tagjai.

A CPT éves jelentéseket is ad ki, amelyeket az évi három alkalommal megtartott

plenáris ülésein fogad el. Az éves jelentéseknek mindig van anyagi része, amiben a

legaktuálisabb elveket határozzák meg. Ilyen volt például a fogvatartottak

egészségügyi ellátása, a kapcsolattartás vagy a menekültekkel kapcsolatos elvek

részletezése az éves jelentésekben. A legutóbbi, frissebben publikált jelentésben4

az elektromos kényszerítő eszközök (pl. taser) alkalmazási elveiről lehet bővebben

olvasni.

A CPT a látogatásai után jelentéseket ír az adott országról. A jelentéseknek

általában egységes szerkezete van. A jelentések egyik lényegi eleme az

együttműködés, azaz, hogy mennyire érvényesült a CPT-ről szóló egyezmény a

látogatás során, azaz az adott ország biztosította-e a korlátlan bejutást az

intézményekbe, a fogvatartottakkal folytatott bizalmas beszélgetést, az

egészségügyi adatokhoz való hozzáférést, és így tovább. Az együttműködés másik

része az, hogy az adott állam milyen mértékben követte a CPT javaslatait,

felhívásait és megállapításait.

A jelentések további fontos eleme az rossz bánásmódra (ill treatment) vonatkozó

állítások (allegációk) ismertetése. Ebben a részben a CPT leírja, hogy mit hallott a

3 CPT: The CPT standards -"Substantive" sections of the CPT's General Reports, CPT/Inf/E (2002) 1 - Rev. 20064 CPT: 20th General Report

4

fogvatartottaktól. Hangsúlyozni kell, hogy ezek az állítások nagyon ritkán

bizonyító erejűek, de ez nem is cél, hiszen a CPT nem nyomozó szerv, hanem

megelőző testület (ezt jelenti a nevében a prevention szó, és a „P” betű).

Előfordul azonban, hogy egyes allegációk konzisztensnek bizonyulnak a CPT orvos-

tagjai számára (pl. friss sebeket lehet látni a fogvatartott testén), ezeket az

eseteket a jelentésben a fogvatartott érdekeit figyelembe véve részletesen közli a

bizottság. Sajnos előfordulhat, hogy ezeket az eseteket nem közöhetik a

jelentésekben, mert a rab esetleges megtorlásra (repercussion) számíthat.

Ezek után a jelentésekben részletesen ismertetik a letartóztatási helyeken (places

of detention) tapasztalt tényeket egyrészt leíró, másrészt javaslati jelleggel.

Leírják a rendőrségi fogdákat, a börtönöket, a szociális intézményeket és a

pszichiátriai kezelő helyeket stb. A jelentések minden része hozzájárul az

egységesen kialakult képhez, de most csak a börtönre vonatkozó részeket vesszük

gorcső alá.

A börtönfejezetek meghatározó része az ország börtönrendszerének leírása, a

fogvatartottak és az intézetek száma, a telítettség, a kihívások, a fejlesztések, a

tervek, és a korábbi CPT látogatások összefoglalója. Ezek után ez a rész is

tartalmazza az allegációkat. A leggyakoribb állítások általában a rugásokra,

ütésekre, továbbá a megalázó beszédstílusra vonatkoznak.

A jelentések részletezik a börtönök körülményeit, külön figyelmet fordítva például

a férőhelyekre. Ha egy fogvatartottra nagyon kevés férőhely jut (pl. 2 m2), akkor

azt megemlítik.

5

Ezek után ismeretetik a rezsimeket, ahol kitérnek a szabad levegőn való

tartózkodásra, a zárkán töltött időre, a fogvatartottak foglalkoztatására, a speciális

rezsimekre, a látogatásra, a fegyelmi eljárásokra és így tovább.

Külön része a börtönökről szóló fejezeteknek az egészségügyi ellátás. A CPT

számos jelentésében azt sugallta, hogy a börtönegészségügynek függetlennek kell

lennie a bv-től, de állami fenntartásban kell működnie. Alapvető emberi jogok

érvényességéhez nélkülözhetetlen ez az elv, és a jelen cikk szerzője szerint a

magyar börtönök egyik legégetőbb problémája az egészségügy börtönrendszertől

való függősége.

Szintén érdekes a börtön személyi állományáról szóló rész. Ez a legnehezebben

feldolgozható rész a börtönőrök számára, ugyanis a CPT célja itt is a rossz kezelés

megelőzése, nem pedig a személyi állomány védelme. Természetesen a kettő

összefügg, azonban érteni kell, hogy mi a CPT számára a prioritás, és hogy ez az

elv hogyan szolgálja a demokráciát és végső soron a szuverenitást, a kohéziót és

az európaiságot.

A CPT eljárási elvei is szerteágazók, és rendkívül fontosak, szinte kevesebb

volumen érződik az anyagi részeken, ahogy ez a brit jogrendszerben sajátos. Ez

talán az angol nyelv domináns használata miatt alakult így, bár ebben az Európa

Tanács története is jelentős szerepet játszik.

A CPT tagjai független szakértők. Ennek a kitételnek kettős jelentése van:

egyrészt azt jelenti, hogy a tagoknak függetlennek kell lenniük az őket delegáló

országok közigazgatásától, különösen az igazságszolgáltatás vagy a pszichiátria

magasabb szegmenseitől. Ez többé kevésbé valósulhat csak meg, hiszen a

tagsághoz elkerülhetetlen valamilyen magas színvonalú szakmai múlt megléte,

6

ami ezt a függetlenséget némileg korlátozza. A szerző például a CPT-be választása

idején a BVOP-n dolgozott, de nem vezetői beosztásban. A függetlenség másik

jelentése az, hogy a tagok a szakértelmükkel járulnak hozzá a CPT munkájához, és

nem a hazájuk érdekeit képviselik. Ennek egyik folyománya, hogy a CPT tagok a

saját hazájukban nem tesznek látogatást. A szakértelem azt jelenti, hogy a tag egy

bizonyos szaterület jó ismerője. A szerző a CPT-ben börtönügyi szakértőként

működött, és itt is a kábítószer-probléma menedzselési szegmensére fókuszált. A

CPT tagjainak többsége jogász, jelentős része orvos, továbbá dolgoznak a CPT-ben

néhányan, akik nem esnek a fenti két kategóriába, például Mauro Palma, a CPT

jelenlegi elnöke matematikus végzettségű, azonban hatalmas szerepet játszik az

olasz börtönügyben.

A CPT tagjai egy évben három alkalommal plenáris ülésre gyűlnek össze, ahol

megvitatják az aktuális kérdéseket. A látogatásokra delegációk alakulnak,

általában négy főből, akiket kiegészítenek a CPT titkárságának tagjai, a CPT által

felkért külső szakértők,továbbá a tolmácsok. A delegációk a bizottság elé terjesztik

a jelentések tervezetét, megvitatják, és ha elfogadják, megküldik az adott ország

kormányzatának. A bizottság néha válaszolási határidőt szab egyes elemekre

vonatkozóan, ez akár egy hónap is lehet, amennyiben a helyzet aggsztónak tűnik.

A tagállamok hozzájárulnak a jelentések nyilvánosságra hozatalához, és választ

írnak a megállapításokra és a javaslatokra. A jelentések átlagos hossza száz oldal

szokott lenni, a válaszok is hasonló terjedelműek, és hozzáférhetők a CPT

weboldalán. A válaszadási hajlandóság, illetve publikációhoz való hozzájárulás is

része az együttműködésnek.

A látogatásoknak három formája van. A periodikus, avagy az ütemezett

látogatások során a delegációk átlagban négy évente keresnek fel egy tagállamot.

7

A vizitek során megvizsgálják a korábbi jelentésekben foglalt megállapításokat,

illetve a még meg nem látogatott letartóztatási helyeket is megtekintenek. Az ad

hoc látogatások során egy hirtelen felmerült, vagy vitatott körülmény miatt

kerülhet sor a látogatásra, ami fókuszált, azaz kirejedhet például egyetlen fogoly

meglátogatására is, mint Abdullah Öcalan5 vagy José Ignacio de Juana Chaos6.

Érzékelhető, hogy ha ad hoc látogatásra kerül sor, az már komolyabb, a nemzeköti

közélet és a média által intenzíven lefedett események vizsgálatáról szól. Ebből a

szempontból a CPT munkássága kiemelkedő. A CPT nem régen járt Grúziában7, a

függetlenséget kikiáltó területeken, vagy Koszovóban8 a UNMIK9 területen. Ezeket

az eseményeket néha követik a magas szintű egyeztetések, azaz a high level talk-

ok.

Ha a tagállam valamilyen szinten nem működik együtt, a CPT úgy dönthet, hogy

elindítja a 10(2)-es eljárást10, az egyezmény alapján. Ekkor a legvégső esetben egy

úgynevezett nyilvános nyilatkozat (public statement) kerül közlésre a tagállam

hozzájárulása nélkül, amiben rögzítik az észlelt körülményeket. Az együttműködés

elveinek súlyos megsértése például, ha a delegáció nem beszélhet a

fogvatartottakkal bizalmas környezetben. Emiatt a CPT nem régen félbeszakította

látogatását11 egy transznisztriai börtönben Tiraszpolban, Moldáviában.

Ki fordulhat a CPT-hez?5 http://www.cpt.coe.int/documents/tur/2008-13-inf-eng.htm6 http://www.cpt.coe.int/documents/esp/2009-10-inf-eng.htm7 http://www.cpt.coe.int/documents/geo/2008-10-03-eng.htm8 http://www.cpt.coe.int/documents/srb/2008-12-15-eng.htm9 http://www.unmikonline.org/UNMIKONLINE2009/head_unmik.htm10 „If the Party fails to co-operate or refuses to improve the situation in the light of the Committee's recommendations, the Committee may decide, after the Party has had an opportunity to make known its views, by a majority of two-thirds of its members to make a public statement on the matter.”11 http://www.cpt.coe.int/documents/mda/2010-07-30-eng.htm

8

A bizottsághoz12 bárki fordulhat, akár civil szervezet is, vagy a fogvatartottak

védője, hozzátartozója. A levélben érdemes leírni minél több részletet és

konkrétumot az allegációval kapcsolatban. Az EJEB-hez írandó keresetekkel

ellentétben itt nem szükséges teljesíteni az exhaustio elvét, azaz nem kell

végigjárni a hazai jogi fórumokat. Itt is hangsúlyozni kell, hogy a CPT elsősorban

preventív szerv, azaz egyes esetekkel nagyon ritkán foglalkozik, és fő célja kínzás

és az embertelen vagy megalázó kezelés vagy büntetés megelőzése. Ezért a CPT

nem foglalkzik egyes bíróságok ítéleteivel és annak igazságosságával.

Az OPCAT hazai aktualitása

A CPT-hez valamelyest kapcsolódik az OPCAT13. Az ENSZ egyezményt hazánk még

nem írta alá, holott eddig 78 állam már megtette14, és ezek többsége ratifikálta is

a kínzást tiltó konvenció opcionális jegyzőkönyvét. Számos országban felállították

a nemzeti megelező szervezetet is (National Prevention Mechanism). Ezzel

kapcsolatban csak a saját véleményemet közölhetem, továbbá jogi és politikai

érveket nem áll módomban felhozni. Mivel az OPCAT-nek is a prevenció a

lényege, nem végezheti a feladatot egy nyomzati munkát is végző szerv. Mivel az

emberi jogok érvényesülésének folyamatos vizsgálatáról van szó, állandó

testületet kellene létrehozni, azaz nem egy civil szervezetet kellene megbízni a

feladat ellátásával. Tény, hogy hasonló feladatokra hazánkban pár civil szervezet

már szakosodott (pl. a Magyar Helsinki Bizottság vagy a Társaság a

12 A CPT címe: Secretariat of the CPT, Council of Europe, F-67075 Strasbourg Cedex, France13 Optional Protocol to the Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment, New York, 18 December 200214 http://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=IV-9-b&chapter=4&lang=en

9

Szabadságjogokért). Ezeknek a szervezeteknek megvan a kellő gyakorlata a munka

végzésében, azonban kapacitásuk nem biztos, hogy elegendő a feladat

elvégzésére.

10