A BARLANG ŐSEMBERE 99

Ezekutón feleslegesnek tartom, hogy az egyes csontokra vonatkozólag nyert eredményeket még egyszer ismételjem. Végül még csak azt említem itt meg, hogy a Homo primigenius orrának ez a most már több lelet s gyermekkoponyákkal is bizonyított erőteljes fejlettsége a Homo primigenius filogenetikai helyzetét is új megvilágításba helyezi. Л neandervölgyi emberrassznak távolról sem volt olyan primitív, majomias orra, mint régebben képzelték, a Homo primigenius tehát nem primitív, hanem progresszív rasszalak ; a mai emberfajtáknak s általában a Homo sapiensnek nem közvetlen őse, hanem az emberi törzs-* fának több jelleg tekintetében egyoldalúan differenciált oldalhajtása.

D r . B a r t u c z L a j o s .

2. a z Á l l k a p o c s é s a f o g a k a n a t ó m i a i é s r ö n t g e n o l ó g i a i v i z s g á l a t a .írta : S z a b ó J .

I. A Z Á L L K A P O C S R É S Z L E T L E ÍR Á SA .

A talált állkapocs sajnálatosan hiányos. Az állkapocsnak megvan a középrészlete (symphisistájék), mellyel egy kis darabon a jobb állkapocsfél margói részlete függ össze (a jobb állkapocsfél egészében hiányzik), megvan ezenkívül és a középső résszel jól összeilleszthető bal állkapocsfél egész vízszintes ága és a felhágó ág íövi részlete, de erről a részről is hiányzik az angulus tája, a proc. condyloideus és proc. coronoideus, valamint az incisura semilunarist alkotó csontrészek. Szakszerű vizsgálatra az áll* kapocs meglevő részei két darabban kerültek : külön a középső rész (lásd : I. tábla, 1 6 ábra és II. tábla, 16 ábra) és külön a bal állkapocsrész (lásd: I. tábla, la ábra és II. tábla, la ábra), melyről kitűnt, hogy e rész is előzetesen két részből illeszfefeít össze : az összeillesztés vonala a II. nagyőrlő disztális felületéről indul el és merőleges vonalban halad az állkapocs margójáig, mint azt a röntgenfelvétel külö* nősen jól mutatja (lásd: V. tábla, la ábra). Az oldalsó állkapocsrészben a II. kisorlőtől a III. nagy* őrlőig, az állkapocs középdarabjában a 6 frontfog (szemfogtól—szemfogig) és a jobb I. kisőrlő foglalnak helyet. Hiányzik állkapocsrészleteinkből tehát a bal I. kisőrlő és a jobb II. kisőrlő. A lelőhelyről külön előkerült 3 nagyőrlőfog kétségtelenül ugyanebből az állkapocsból származó jobboldali nagyőrlők (lásd :III. tábla, 1 . és 2 . ábrát), melyekhez tartozó állkapocsrészletek elpusztultak, esetleg napvilágra hozataluk alkalmával tönkrementek.

Az állkapocsrészlctekef — gondosan összeállítva és a 3 különálló nagyőrlőf a sorba beillesztve — tettük legelsősorban vizsgálat tárgyává (lásd: Ш. tábla, 3—6. és IV . tábla, 1 —2 . ábrát).

A legfeltűnőbb ezen az állkapcson is, éppen úgy, mint a hasonló geológiai időszakból napvilágra került állkapocsleleteken (Heidelberg, Krapina, Bariolas stb.) az állcsúcs teljes hiánya. A symphisis*íáj faciális felszínén a középvonalban a récens európai állkapocs kiemelkedő, háromszögletű, erősen előreugró területe (protuberantia mentalis) helyén (lásd : I. tábla, 26 ábra) leletünkön szintén háromszögletes, de csak alig kiemelkedő terület a feltűnő, melynek magassága a középvonalban kb. 12 mm, legnagyobb széles* sége a háromszög alapján kb. 2 0 mm. Ha oldalnézetben figyeljük meg az állkapocs testét oly helyzet* ben, amikor az alveolus szélét a vízszintes síkban tartjuk, úgy az első pillanatra feltűnő, hogy a symphisis tájéka, illetve a symphysis vonala előrefelé irányuló kifejezett domborulatával lefelé és hátrafelé mutat. (Lásd:IV. tábla, 5. ábra.) Ebbe az ívbe helyeződnek el az alsó frontfogak is, éppen úgy, mint a heidelbergi

100 SZABÓ

állkapcson. Bizonyos különbség azonban mégis mutatkozik a heidelbergi lelet és a mi leletünk között e részleten is, mert a leletünkön közvetlenül a metszők alatt egy csekély behorpadás mutatkozik, hason* lóan a récens európai emberen e területen mutatkozó előrefelé konkáv felülethez (lásd IV. tábla, 3., 4.,5 . ábrát és az alábbi diagrammot).

1. ábra. Az állkapocs p ro filp ro jekc ió ja . (a—ap az alveolaris szél vízszintesben)— récens európai. ................... heidelbergi. ---------------- lelelünk.

Ha az egész középterületet egyes anatómiai adottságban tekintjük és egyrészt a heidelbergi, más* részt a krapinai leletekkel, valamint a récens állapotokkal összehasonlítjuk, úgy kétségtelen a különbség külö* nősen a récens állapotokhoz viszonyítva, de bizonyos különbség mutatkozik a heidelbergi és a krapinai leletekkel szemben is. Az a benyomásunk, mintha az anatómiai megjelenés bizonyos lépést jelentene az áll* csúcsképződés felé, úgy ahogy azt H rdlicka1 is felteszi.

A z állkapocs margója lefutásának részleteire nem térhetek ki és nem hasonlíthatom össze sem az eddigi hasonló geológiai korból származó leletekkel és az idevonatkozó récens viszonyokkal, mert lele* tünkön a margó igen hiányos és rekonstrukciójára alap nincs. A foramen mentale a bal állkapocs víz* szintes ágán jól kivehető : egyetlen tátongó, tölcsérszerű nyílás a csontfelszínen, amely hátra és felfelé menedékesen kifutó, meziálisan és aláfelé éles csontfallal határolódik el (lásd: I. tábla, la ábra). E töl* csérszerű nyílás az I. állandó nagyőrlő meziális gyökere alatt helyezkedik el, tehát lényegesen hátrább, mint a récens európainál (lásd I. tábla, 2a ábra), ahol az I. és II. kisőrlő gyökércsúcsai alatt, vagy esetleg a II. kisőrlő gyökércsúcsa alatt van és valamelyest hátrább, mint pl. a heidelbergi állkapcson, ahol a II. kisőrlő és az I. nagyőrlőt elválasztó sövény vonalában található. A foramen mentale tölcsérszerű

1 A les H r d liík a : The Skeletal Remains oí Early Man 1930. Smithsonian Miscellaneous Collections. Vol. 83., p. 267.

ANATÓMIAI ÉS RÖNTGENVIZSGÁLATOK 101

vízszintesen elliptikus nyílásának felső széle az I. nagyőrlő zománccement határától 17 mm-nyire, alsó széle 22'5 mm-nyire van. A z alveolus széltől a tölcsér felső széle 14'5, alsó széle 2 0 mm-nyire esik; a nyílás átmérője a merőlegesben 5'5 mm, hossza a vízszintesben 8'5 mm. A foramen távolsága az állkapocs margójától meg nem határozható, mivel e helyen ez az állkapocsrészlet hiányzik. A foramen mentale leletünkön is fel- és a disztál felé nyitott, ami kétségtelenül hominid jelleg.

Az állkapocs magassága és vastagsága egyes pontokon, ott, ahol azt leletünkön mcghatározn módunkban volt, a következő :

Ms mögöttC és Prm,

köztjobboldalt

A középső incisivusok

közt a középvonalban

heid

elb.

lele

tünk

rece

ns

heid

elb.

lele

tünk

réce

ns

heid

elb.

lele

tünk

rece

ns

3 J2 í magassaga . . . .p. 3 1 о rS < и ТЭ »c l

'S g V vastagsága . .

29-9 28-0 25T 3 f3 33 6 340 33-5 35 3 364

23-5 154 15-4 — — — 17-5 13-0 14-4

Ezekből az adatokból is kiderül, hogy az állkapocs teste lényegesen kisebb, mint a heidelbergié és közelebb áll a récens európaihoz. Feltűnő és különösképen értékelendő az a differencia, mely leletünkkel a récens viszonyokat összehasonlítva jelentkezik az állkapocs középső darabjának margóját illetően, ha azt alulnézetben vizsgáljuk. (Lásd: III. tábla, 5. ábra.) A récens csonton e terület tulajdonképen él képében jelenik meg (lásd: III. tábla, 4. ábra), mely azután ugyanilyen formában folytatódik a vízszintes ág margójában. Ez az él tulajdonképen az állkapocs bukkális és linguális felületének találkozása. Leletünkön ez széles terület, melyet pontosan a középvonalban egy csontprotuberancia két részre oszt: egy jobb- és baloldalira. A fenni említett terület szélessége a középvonalban 10 ' 9 mm és fokozatosan szűkül a jobboldali I. nagyőrlő tájáig, ahol kiemelkedő vaskos tarajjá változik. Az egész terület felfelé, az alveoláris szél felé valamelyest domború. Ez a körülmény okozza, hogy az állkapcsot vízszintes síkra helyezve, — amikor az állkapocs a nagyőrlő fáján már valóságos éllé szűkülő margó területen és a középe vonali protuberancián nyugszik, — a vízszintes sík és az állkapocs bazális része között hézag marad, mely a szemfog fáján a legnagyobb (körülbelül 5 mm) és azt a benyomást kelti, mintha itt egy darab ki volna vágva.

A symphisis táj linguális felülete legnagyobb részében hiányzik, úgyhogy annak leírását nem adhatjuk. A állkapocs felhágó ágaira nézve is nagyon kevés a közölni valónk. Leletünkön a jobboldali felhágó ág teljesen hiányzik (lásd III. tábla, 6 ábra), a baloldalon is csupán csak egy részlete van meg (lásd: IV. tábla, 1— 2 . ábrát). Jól kifejezett c területen a trigonum postmolare ( K l a a t s c h ), az a terület, melyet némelyek fovea retromolarisnak neveznek s melyet a III. nagyőrlő fogmeder szélétől orálisan és faciálisan elinduló és a felhágó ágra folytatódó két csonfléc fog közre s mely csonflécek azután a felhágó ágra folytatódva, a III. nagyőrlő mögött kb. 1 cm-nyire hegyes szögben futnak össze. A felhágó ág

102 SZABÓ

belső oldalán jól kivehető az előrefelé erős lingulával határolt canalis mandibularis felső nyílása (lásd : II. tábla, la ábra).

Feltűnő e területen az, hogy a szöglet, melyet a felhágó ág elülső széle az alveolus szél síkjával alkot, sokkal tompább, mint a heidelbcrgi állkapcson, vagy akár mint esetleg a récens európai emberen (lásd: II. tábla, 2a ábra). A felhágó ágnak ez a tompább ütközése a vízszintes ág alveolus szélével, oka már most annak, hogy a foramen mandibulare hátrább esik a fogsor diszíális végétől (esetünkben a jobbIII. moláris disztális felületétől). Ez a távolság réccns emberen kb. 16—18 mm, leletünkön 30'2 mm (lásd: 2 — 3 ábra).

2. ábra. A foram en m andibulare helyzete récens állkapcson. 3. ábra. A foram en m andibulare helyzete le letünkön.

Az a benyomásunk, hogy ez a körülmény is amellett szól, hogy leletünk morfológiai tulajdonságaival inkább a krapinai leletekhez áll közelebb, mint a hcidclbergihez. Ha igaz az, — amint azt S c h o e t t e n s a c k 1 állítja, — hogy a heidelbcrgi lelet az emberi csontváz morfogenézisében a legtávolabb eső, akkor a mi leletünk kétségkívül ennél sokkalta fiatalabb; más oldalról semmi esetre sem vélném azt, hogy a heidelbergi lelettel képviselt fajtasághoz (race) tartoznék.

II. A Z Á L L K A P O C S FO G A I.

À bal I. kisőrlő és a jobb II. kisőrlő hiányzik, a szabadon talált jobb nagyőrlők kétségen* kívül leletünk állkapcsához tartoznak.

A fogak lerágottak: a metszőéit, illetve a szemfogak csücskeit alkotó zománc eltűnt és felszínre került a dentin szövete. Az őrlőkön erősen lerágottak a bukkális csücskök, kevésbbé a linguális csücskök (lásd: III. tábla 6 , és IV. tábla 2 . ábrát).

Ha a réccns ember korának meghatározásáról volna szó, úgy azt a fogak abráziós felületeire való tekintettel 30—40 év közé kellene helyeznünk. A fogak clhelycződése a sorban miben sem külön* bözik a récens európai viszonyoktól; a fogív alakja pontosan meg nem határozható, mert a tört részek összeállítására alap nincs. Legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy a középdarabban erősen prognáf* állású frontfogak elhelyezkedésének íve a réccns állapottól el nem tér, továbbá, hogy a hátsó állkapocs*

S choettensack : Der Unterkiefer des Homo Heidclbergensis, Leipzig : Verlag W . Engelmann.

ANATÓMIÁI ÉS RÖNTGENVIZSGÁLATOK 103

részben a nagyőrlők éppen nem a parabola széttérő ívét határozzák meg, hanem úgyláfszik inkább összetérő ívrészletben helyezkednek el.

A fentiek folyományakép a fogívekef meghatározó adatokat sem állapíthattuk meg, mert erre irányuló kísérleteink azt mutatták, hogy ezek teljesen a tört darabok összeillesztésének módjától függenek.

A fogakról általánosságban ki kell emelnünk, hogy azokon sehol sincs nyoma a szuvasodásnak (éppen úgy, mint nincs hasonló geológiai leleteken sem), valamint nyoma sincs a paradentosisoknak (pyorrhoea) és egyenesen feltűnő az, — legalább a récens állapotokkal szemben — hogy a fogak közt csontsövények magasan a fogak nyakáig: a zománedentin határig terjednek.

A fogak az emberi fog karakterisztikumait viselik magukon, ezért azok részletes leírása feleslegesnek látszik. Méreteikre nézve a szokásos és elterjedt méréseket különböző részleteiben a lehetőség szerint elvégeztük és ezeket az eredményeket összehasonlítva, az elfogadottan legrégibb állapotot képviselő, heidelbergi lelet adataival és a récens állapotokkal ( L e n h o s s é k adatai) a mellékelt táblázatban közlöm.

Legyen szabad itt azon meggyőződésünknek adni kifejezést, hogy e mércsikélések értéke felette problematikus ; összehasonlításokra is — mint ahogy H r d l ic k a megállapítja — alig használható, mert nincsen gyakorlatilag pontosan értékesíthető biztos és közös alapjuk, de meg e mérések tág teret nyújtanak az egyéni megítéléseknek. Többen megkíséreltük pl. e méréseket elvégezni s a nyert eredmények összehasonlításainál kiderült, hogy azok a hibaforrások határait túlhaladták. Ezek az adatok aligha jogosítanak általános érvényű tanulságokra, törvényszerűségekre és nagy fenntartással kell fogadnunk HRDLiCKA-nak megállapításait is, aki pedig a régi mérések pontosságát tagadásba veszi.

H r d l ic k a új mérési módszert dolgozott ki és legalább a nagyőrlőkre nézve azt igyekszik bizonyítani, hogy a fogkorona hossza (mezioapproximo-disíoapproximális átmérő) az idők folyamán csökkent, szélessége (bucco-linguális átmérő) ugyanakkor nem változott. Szerinte bizonyos, hogy a tőle fele állított ú. n. korona index /szélesség X 100\ a régi időtől mostanáig csökkenést mutat.

hosszúság /H r d l ic k a megállapításai általában legalább is a nagyőrlőkre vonatkozóan a következők :1 . Abszolút és relatív méretben általános viszony állapítható meg: a kor nagyságával nő a fog

relatív hossza.2 . A szélesség sokkal kevesebb változást mutat, mint a hosszúság.3. Az ember őseinek alsó nagyőrlőire vonatkozólag megállapítható, hogy fajfejlődésileg alacsonyabb*

rendű a fog, ha relatíve hosszabb, mint széles : vagyis kicsi a koronaindex. A hosszcsökkenés a fogon elsődleges, az állkapcson másodlagos. A régibb leleteken az őrlő fogak hátrafelé nagyobbodnak (az M 2 nagyobb, mint a M 1( a M 3 nagyobb, mint a M2) újabbakon (modern ember) a viszony fordított.

A le le tü n k re v o n a tk o z ó la g te tt m é ré s e k H r d l ic k a m e g á lla p ítá sa it ú g y lá ts z ik ig az o ljá k , a m in t a z t

a tú lo ld a lt k ö zö lt táblázat m u ta tja .A fogak gyökérviszonyaira nézve, a fogbélürre, a gyökércsatornákra nézve bizonyos áttekintést

nyújtanak a felvett röntgenképek (lásd: V. és VI. tábla). Benyomásunk az, hogy 1., — amint azt S choettensack a heidelbergi leletre is kimutattta és összehasonlító számadatokkal is igazolta, — a fog* bélürök viszonylagosan az indivídium korához túlságosan tágak, különösen az őrlőkre vonatkozóan (lásd: V . tábla, la ábra és VI. tábla, la ábra) 2 ., feltűnőek a bal harmadik nagyőrlő gyökérviszonyai, amelyek igen hasonlítanak a krapinai állkapocs rönfgenképéhez. Megállapítható, hogy a fogak gyökerei is, ami azok számait, alaktani sajátságait illeti, lényeges eltérést nem mutatnak a réccns viszonyokkal összehasonlítva.

heidelbergi ; R =

recens ember ; L =

leletünk.

104 ANATÓMIAI ÉS RÖNTGENVIZSGÁLATOK

A fognyak átm

érői

B artucz : Ösemberleleíek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeonf. 14., Tab. I.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

I. T Á B L A .

1 . A subalyuki állkapocs álli része (pars mentalis) jobboldalról.2 . U. a. baloldalról.3. U. a. alulról (facies basilaris).4. U. a. felülről (facies verticalis).5. U. a. élűiről (facies facialis).6 . U. a. belülről (facies lingualis).

BARTUCZ: Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. I.

Phot,: T. Dömök et Inst. Anthrop. M. kir. Térképészeti Intézet. 34.-938 W

B artucz : Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. II.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

II. T Á B L A .

1 . A subalyuki állkapocs baloldali darabja kívülről (facies facialis).2. U. a. belülről (facies lingualis).3. U. a. felülről (facies verticalis).4. U. a. alulról (facies basilaris).

BARTUCZ: Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. II.

Phot. : T. Döntők et Inst. Anthrop.

B artucz : Ösemberlelefek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeonf. 14., Tab. III.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

III. T Á B L A .

1 .

2.3.4.5.

6— T. 8 - 9 .

a, b. A subalyuki atlas két darabja felülről. a, b. A subalyuki atlas két darabja alulról. Hátcsigolyatöredék a subalyuki felnőtt csontvázból. Hátcsigolya a subalyuki felnőtt csontvázból.Egyik hátcsigolya tövisnyulványrészlete alulról. Manubrium sterni élűiről és hátulról.Patella élűiről és hátulról.

BARTUCZ : Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. III.

Phot.: Inst. Anthrop.

B artucz : Ösemberleletek. Gcologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. IV.

T À B L A M A G Y À R Â Z À T .

IV. T Á B L A .

1. A subalyuki kereszfcsont élűiről.2 . U. a. hátulról.

3—4. A subalyuki bal metacarpus II. felülről és alulról.

BARTUCZ: Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. IV.

Phot. : T. Döntők et Inst. Anthrop.

B artucz : Ôsemberlelefek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. V.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

V. T Á B L A .

1 . A subalyuki keresztcsont felülről.2 . U. a. alulról.

3—4. A subalyuki bal hüvelyk proximalis phalanxa.

Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. V.BARTUCZ: Ősemberleletek.

Phot. : Inst. Anthrop.

B artucz : Ösemberleleíek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. VI.

T Á B L A M À G Y A R Á Z A T .

VI. T Á B L A .

1. a, b. A subalyuki bal metatarsus IV. oldalról.2. a, b. A subalyuki jobb metatarsus II. oldalról.3. a, b. A subalyuki jobb metatarsus IV. oldalról.4. A subalyuki egyik lábujj proximalis phalanxa.5. a, b. A subalyuki gyermekorrcsont szemben és oldalról.

BARTUCZ: Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. Tab. VI.

Phot. : Inst. Anthrop.

B artucz : ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. VII.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

VII. T Á B L A .

1. A subalyuki gyermek koponyája oldalról.2 . U. a. felülről.3. A subalyuki gyermek felső állcsontja alulról.

BARTUCZ : Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. VII

Phot. : Inst. Anthrop.

B artucz : ösemberlelefek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeoní. 14., Tab. V ili.

T Â B L À M À G Y À R À Z Â T .

VIII. T Á B L A .

1. A subalyuki gyermek koponyája hátulról.2 . U. a. alulról.3. A subalyuki gyermek arckoponyája élűiről.

BARTUCZ : Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. VIII

Phot.: Inst. Anthrop.

S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. I.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

I. T Á B L A .

A Z Á L L K A P O C S L E L E T Ê S R E C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C S Ö S S Z E H A S O N L ÍT V A K ÍV Ü L R Ő L .

1 . ábra. Az állkapocslelet két részlete, amint szakvizsgálat elé került, a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

2 . ábra. Megközelítően ugyanilyen korú récens európai állkapocs, ugyanilyen részekre bontva. a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. I.

Phot : T. Döntök. M. kir. Térképészeti Intézet. 34.-938 W

S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. II.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

II. T Á B L A .

A Z Á L L K A P O C S R É S Z L E T É S R É C E N S E U R Ó P Á I Á L L K A P O C S Ö S S Z E H A S O N L ÍT V A B E L Ü L R Ő L .

1 . ábra. Az állkapocslelet két részlete, amint szakvizsgálat elé került, a) oldalsó részlet, b) középső részlet.2 . ábra. Megközelítően ugyanilyen korú récens európai állkapocs, ugyanilyen részekre bontva.

a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

SZABÓ : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. II.

Phot. : T. Dömök.

S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. III.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

III. T Â B L À .

A S Z A B A D O N T A L Á L T N A G VŐ R L Ő K E G Y M Á S M E LLÉ H E L Y E Z V E .

1. ábra. Felülnézetben.2 . ábra. Oldalnézetben.

Z Z Á L L K A P O C S R É S Z L E T Ö S S Z E IL L E S Z T V E K Ü L Ö N B Ö Z Ő N É Z E T B E N .

3. ábra. Előlnézetben.4. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú recens, európai állkapocsrészlet alulnézetben.5. ábra. Az állkapocslelet összeillesztve alulnézetben.6 . ábra. Az állkapocslelef összeillesztve felülnézetben.

SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. III.

Phot. : T. Döntők.

% >

S zabó : Ánatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. IV.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

IV. T Á B L A .

A Z Á L L K A P O C S L E L E T Ö S S Z E H A S O N L ÍT V A A H E ID E L B E R G ! E S A R É C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C C S A L .

1. ábra. Az állkapocslelet összeillesztve oldalnézetben.2. ábra. Az állkapocslelet összeillesztve felülnézetbcn, a jobboldali nagyőrlők helyükre illesztve.3. ábra. A heidelbergi állkapocs harántmetszete profilban.4. ábra. Recens európai állkapocs harántmetszete profilban.5. ábra. A subalyuki állkapocs harántmetszete profilban.

■vV'

SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. IV.

Phot. : T. Dömök.

S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. V.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

V. T Á B L A .

A Z Á L L K A P O C S L E L E T É S R É C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C S R Ö N T G E N F E L V É T E L E K ÍV Ü L R Ő L .

1. ábra. Az állkapocslelet röntgenfelvétele kívülről (bukko-linguális irányban) a) oldalsó részlet,b) középső részlet.

2. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú, récens európai állkapocs röntgenfelvétele kívülről, a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. V.

1/a

T. Döntők.

S zabo : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. VI.

T Á B L A M A G Y A R Á Z A T .

VI. T Á B L A .

Ä Z Á L L K A P O C S L E L E T É S P É C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C S R Ö N T G E N F E L V É T E L E B E L Ü L R Ő L .

1. ábra. Az állkapocsieíet röntgenfelvétele belülről (linguobukkális irányban), a) oldalsó részlet,b) középső részlet.

2. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú récens, európai állkapocs röntgenfelvétele belülről, a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14, Tab. VI.

1/a

2 la

Phot. : T. Dömök.