JOHN GILSTRAP

Nathanfutása

GENERAL PRESS KIADÓ 1998IM.

A m eredeti címe:Natan's Run

Copyright © by John GilstrapHarper Collins Publisher, 1996

Hungarian translation © Janáki István 1998© JANÁKI ISTVÁN és GENERAL PRESS KIADÓ, 1998

A borítótervet GREGOR LÁSZLÓ készítetteSzerkesztette: Zentai Éva

ISSN 1417 8052ISBN 963 9076 28 7

Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓFelel s kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ

Irodalmi és m vészeti vezet : LANTOS KÁLMÁNSzedés, tördelés: Scríptor Bt

Nyomás, kötészet Kaposvári Nyomda Kft – 180413Felel s vezet : Mike Ferenc

Joynak és Chrisnek

Sokaknak tartozom köszönettel:Brie Combsnak, aki már akkor is hitt regényem elkészültében, ami-

kor még senki más nem, s addig ösztönzött, amíg jól meg nem csi-náltam

feleségemnek és legjobb barátomnak, Joynak, aki elvégezte, amitén elhanyagoltam, és minden rögeszmém ellenére szeret engem

fiamnak, Chrisnek, aki a tréfás részeken mindig jóíz en nevetett, sszintén érdekl dött kitalált szerepl im irántapámnak, aki elolvasta az els regény vázlatot és tetszett nekiStephen Hunternak, aki elviselte tolakodó telefonhívásaimat, és

mindvégig segített abban, hogy a valóság talaján maradjaknéhai Avram Davidsonnak nyugodjék békében , aki megadta

nekem, hogy bizonyíthassakChris Lawheadnek, Carol Grogannek, Chris Woodsnak és Perry

Stone-nak, akik közös er vel a hónom alá nyúltak, felráztak tes-pedtségemb l, és lehet vé tették számomra, hogy álmokat kerges-sek

Rick Horgannek, akinek türelme és kiadói tapasztalatai nélkül nemboldogultam volna

SheriHolmannek, aki meglátta, mit rejt a cím, s lehet vé tette szá-momra az els áttörést

s mindenekel tt Molly Friedrichnek, akinek varázsereje csodákattett egy ismeretlen kezd vel.

EZ A REGÉNY A KÉPZELET M VE. A NEVEK, SZEREPL K,ESEMÉNYEK A SZERZ FANTÁZIÁJÁNAK SZÜLÖTTEI. A

VALÓSÁGOS– ÉL VAGY HOLT – SZEMÉLYEKHEZ VALÓ

ESETLEGES HASONLÓSÁG CSAKIS VÉLETLEN EGYBEESÉSLEHET.

1. fejezetA f esemény kezdetét egy távoli ágyú tompa dörrenése jelezte.

Több ezren figyelték a világítórakétát, amint spirálvonalbannéhány száz láb magasra hág az éjszakai égen, majd vörös ésarany színekben sziporkázó csillages vé robban szét. Egy pil-lanattal kés bb jött a robbanás hangja, amit l az elöl ül kegész testükben megremegtek, s üdvrivalgásban törtek ki.

Warren Michaels mosolygott a t zijáték fényében. Márharminchét éve csinálja ezt a nyárnak ezen a napján. A családiboldogsághoz fontosak a tradíciók, gondolta. Kinyújtózott arend rautó motorházán, s magához ölelte feleségét. Lányai akocsi tetején ültek, a villogótesten. Hosszú id óta el szörérezte magát igazán elégedettnek.

– Nos, hölgyeim, mindannyian jól szórakoztak? – kérdeztelük.

– Aha!– De még mennyire!Monique azonban csak morgott valamit, s ett l Warren-

nek nevethetnékje támadt. Felesége utálta a meleget, a rova-rokat meg a zajt. Csak azért tartott vele minden július 4-én,mert szerette.

– Brian is biztos nagyon jól érezte volna magát – mondtahirtelen Kathleen.

Monique megszorította Warren kezét. – Én is azt hiszem,drágám – válaszolta egyetért én.

10 John Gilstrap

Warren magához húzta feleségét, de nem felelt, csakgyengéden megpaskolta Monique combját.

Michaelsék kilenc óta talpon voltak. Az ünnepség reggelazzal kezd dött, hogy a városháza lépcs jén eljátszották aFüggetlenségi Nyilatkozat aláírását, majd tízkor óriási parádékövetkezett.

A három órán át és majdnem ugyanannyi mérföldnyi útonvégighaladó felvonulás, melyet Warrenék lakóhelye, a virgi-niai Brookfield szponzorált, az évek során egyre nagyobb sza-bású lett, s már a közeli Washingtonból is idecsábította a né-

ket Az emberek szemmel láthatóan könnyedén odahagy-ták a f városi csillogást egy kis lokálpatriotizmus kedvéért. Afelvonuláson részt vettek három szövetségi állam t zoltóegy-ségei és nem kevesebb, mint nyolc középiskolai zenekar.

A felvonulás után megkezd dött a Hagyomány rz T z-oltónap. Az egymással verseng t zoltóbrigádok heves küz-delmet vívtak. Tudásukat és erejüket nemcsak a t zoltóau-tó-vezetésben és a locsolótöml k kezelésében mérték össze,hanem abban is, hogy milyen ügyesen tudnak célba találni.Ez utóbbi számért éltek-haltak az ifjabb néz k. Három céltár-gyat kellett a vízsugárral ledönteni, s ez bizony sokkal nehe-zebb feladat volt, mint amilyennek el ször látszott A brigá-dok kezdetben kissé bizonytalanul céloztak, s a töml kb l ki-zúduló, több száz liternyi, nagynyomású víz b rig áztatta azugrabugráló gyerekeket, no meg a szüleiket

Az ez után következ karnevállal párhuzamosan nagysza-bású, szabadtéri ki-mit-f z zajlott. Miközben a körhintán ül kgyomra úgy felkavarodott, hogy evésre gondolni sem mertek,a baseballpályán több száz flekkensüt ben felizzították a fasze-net, s a rokonok, barátok, vendégek, idegenek elvegyültek egy-mással a sütés-f zés lázában. A szül k nemigen tudták, merrecsatangolnak a gyerekeik, de ilyenkor ez nem is nagyon számí-tott, hiszen Brookfieldben sosem történt semmi baj.

Még csak tíz-tizenkét világítórakétát l ttek fel, amikorWarren személyhívója jelzett a tenisznadrágja zsebében. In-

NATHAN FUTÁSA 9

gerülten el halászta a gyufásskatulya méret készüléket – a„pórázát”, ahogy hívta –, hogy leolvassa róla az üzenetet Azölden foszforeszkáló kijelz n a hivatali száma állt, valaminta 91-1-es szám, jelezve, hogy a hívás sürg s. – A fene egye meg – morogta, s elengedte feleségét.

– Mi a baj?– Még nem tudom. Hívást kaptam.– Jaj, ne… – mondta Monique, s panaszos hangját a férje

kánti együttérzés hatotta át. – Éppen ma este.Warren átvetette lábát a lökhárítón, lecsúszott a földre, s

elismer en biccentett az éppen fell tt, sziporkázva szétrob-banó rakéta felé. – Mindenesetre nem sok jót jelent, ha Jed a

zijáték alatt hív.Warren beült a néz közönségt l körülvett jár rkocsi vo-

lánjához, majd a halvány bels világításnál levette a rádiótele-font a m szerfal középen található tölt l, kinyitotta, s be-nyomta a gyorshívó gombját.

A harmadik csengetés után éles n i hang jelentkezett. -Braddock megyei rend rség. Sürg s hívás?

– Hello, Janice, én vagyok az, Michaels. Mi a baj?– Jaj, hadnagy – jött a megkönnyebbült válasz –, hál' Is-

ten, hogy visszahívott! Gyilkosság történt a Fiatalkorúak Ja-vítóintézetében. Hackner rmester mondta, hogy azonnalküldjük magát a helyszínre.

Warren oldalt hajolt, hogy lássa az újabb égi sziporkázást.– Nézze, Janice, ma este nem vagyok szolgálatban. Nincs va-laki más, akire rábízhatnák?

– Nem tudom, uram. Hackner rmester nagyon határo-zott volt. Azt mondta, magát akarja.

Warren mélyet sóhajtott. A jó hangulatnak annyi, gondol-ta. Felkeltették a kíváncsiságát, s most már akkor se tudná él-vezni a t zijátékot, ha maradhatna.

– Rendben, Janice, de ha Jed újra hívja, mondja meg neki,hogy a hadnagya nem örült. És küldjön valakit értem. A ko-

10 John Gilstrap

csimmal itt vagyok a Brookfield Park-i t zijátékon, ahonnanegyáltalán nem lehet kijutni.

Azzal, hogy a megyei rend rség jár rkocsiját családi ki-rándulásra használja, nyilvánvalóan megszegte az el írást,igaz, ennek rá nézve nemigen lehetnek következményei. Máramiatt is neheztelt, hogy egyáltalán jár rkocsit kell vezetnie.A velük szomszédos körzetekben neki, mint a nyomozóirodaels és a rend rség harmadik emberének már rég korlátozásnélkül a rendelkezésére bocsátottak volna egy jelöletlen au-tót, ám a Braddock megyei krajcároskodóknak kisebb gond-juk is nagyobb volt ennél, s Warren úgy döntött, inkább nemfeszegeti a kérdést

– Máris, uram. Hol akarja, hogy felvegye a kolléga?Warren megint sóhajtott. Túl sok döntést kell hoznia ezen

az estén, amikor pedig pihenni szeretett volna. – A Brad-dock-Homer sarkon. De néhány percbe beletelik, míg oda-érek, mert át kell vágnom a tömegen.

– Rendben, uram. Megmondom, hogy várjanak– felelte a, mintha lett volna más lehet ség is. – Óhajtja, hogy a jár-

rkocsiját szolgálaton kívülivé nyilvánítsam? – Janice nyil-ván megértette, hogy az autót Monique-nak kell majd haza-vinnie, ami újabb óriási szabályszegés.

– Igen – dörmögte Warren –, legyen szíves.Aztán visszatette a telefont, majd kiszállt a kocsiból, hogy

közölje a hírt a családjával.

2. fejezet

Warren Michaels évek óta nem járt a Fiatalkorúak Javítóinté-zetében. Ezen a rettent en nyomasztó helyen.

Az épület, amelyet Warren még mindig nevel intézetkéntemlegetett, földszín volt, a nyolcvanas évek els felének jel-legzetes alkotása. A gondozott kertben fák és virágok díszlet-tek, s kerítésnek vagy szögesdrótnak nyoma sem látszott. Ki-

NATHAN FUTÁSA 11

vülr l akár kórháznak vagy kisebb iskolának is lehetett volnanézni. A kívülállónak meg sem fordult volna a fejében, hogyfiatalkorúak töltik benne büntetésüket. A belseje azonban már nagyon is elárulta rendeltetésétNyilván volt id , amikor a frissen festett salakdbeton épület mo-demnek hatott, ám mostanra az egykor fehér falakat megsár-gította a dohányfüst, az id , meg a használat. A falon fél méterSzéles, merész, sötétkék sáv futott végig, néhol szabálytalancikkcakkokban megtörve. Eredetileg a bels tér mozgalmasab-bá tételét szolgálta, de az id k során a legkülönfélébb graffitikfolyamatos képkeretévé alakult át A padlólapok viszonylagtiszták voltak, a megbízhatóbb elítéltek ugyanis rendszeresenviasszal fényesítették, ám a sarkokban, a padló és a fel találko-zásánál az évek alatt észrevétlenül gy lt a kosz..

Ahogy keresztülment az el téren, Warren felt zte arany-szín jelvényét a nadrágja övrészére. Rangjelzése nélkül za-varban érezte volna magát a sportos szerelésében, jóllehetpólója, tenisznadrágja és mezítlábra húzott cip je beosztott-jainak inkább azt súgta, hogy minden idejét a munkájánakszenteli. Két egyenruhás tiszt átkísérte a bels biztonsági aj-tón. A falon lév poszterr l Spencer Tracy mint Flanagan atyanézett le rájuk figyel tekintettel, alatta a felirat: „Nincsenekrossz fiúk”.

Végigmentek egy rövid folyosón, aztán jobbra fordultak,ahol Warren egy csoport egyenruhás n t és férfit pillantottmeg. Izgatottan járkáltak ide-oda, de a legtöbbjük szemláto-mást céltalanul. Különösen a javítóintézet egyenruháját hor-dó személyzet jelenléte látszott fölöslegesnek. A fegy rök abevásárlóközpontok biztonsági embereihez hasonlóan sze-dettek úgy tekinteni magukra, mint a büntetés-végrehajtástevékeny részeseire, s hízelgett nekik, ha együtt emlegettékket az igazi rend rökkel. Warren azonban csak lelkes dilet-

tánsokat látott bennük. Jóllehet véleménye szerint a nyomo-zásban semmi szerepet nem játszanak, belátta, hogy kényte-lenek itt lenni és felügyelni az elítélteket, akik a biztonsági

12 John Gilstrap

szoba vastag üvegablakából jól látható ajtók hosszú soramögé voltak bezárva.

A jelenlév k figyelmének középpontjában a Krízisrészlegfeliratú kisebb ajtó állt Warren nem látott be a helyiségbe, dea vakuk villogása elárulta, hogy ez a b ntény színhelye.

– Elnézést – mondta Michaels, s megérintette az el tteálló egyenruhás rend r vállát.

A fiatal fickó már majdnem méltatlankodni kezdett, derögtön visszakozott, amikor meglátta, ki áll mögötte. -Michaels hadnagy van itt! – mondta a többieknek, mire a so-kaság szétnyílt, hogy utat engedjen neki.

Michaels rámosolygott a rend rre, s leolvasta a nevét azezüst lapocskáról. – Köszönöm, Borsuch.

– Üdvözöljük, uram. – Michaels volt az egyetlen fehérin-ges a rend rségen, aki a közrend rt is emberszámba vette.

Rémes látvány tárult a szeme elé. A kis szoba padlóján, al-vadásnak indult, sötétvörösesen csillogó vértócsa közepénegy harminc év körüli fehér férfi feküdt elnyúlva; az intézetirök egyenruháját viselte. A priccset felborogatták és a sarok-

ba lökték, de a matrac a kerethez képest többé-kevésbé a he-lyén maradt. Minden talpalatnyi felületet vér borított – a fala-kon majdnem a mennyezetig értek a szétfröccsent, elkentvérfoltok. Gyerekméret véres lábnyomok vezettek ki az aj-tón – legalábbis a talppárna meg az öt lábujj nyoma jól láthatóvolt Warren megpróbálta elképzelni, micsoda szörny dula-kodás színhelye lehetett a kis szoba.

Éppen felmérte a terepet, amikor vidám, ismer s hanghallatszott a félhomályból.

– Milyen elegáns vagy ma, hadnagy – szólalt meg mögötteJed Hackner, s megkocogtatta a vállát Hackner és Michaelscsoporttársak voltak a rend rakadémián, s t már a középis-kolába is együtt jártak. Most más beosztásban szolgáltak,nem mintha képességeik különböz ek lettek volna, csakazért, mert a hadnagyi helyek száma véges volt. De a barátsá-gukat ez a legkisebb mértékben sem befolyásolta.

NATHAN FUTÁSA 13

– Na igen… és én még azt hittem, hogy ha nem vagyokszolgálatban, dolgoznom se kell. De az biztos, hogy te majtste is rendkívül elegáns vagy. – Hackner volt a rend rség di-vatbábja, aki nem követte a nyomozók hagyományosanilampos viseletét, hanem a Gentleman's Quarterly legfris-sebb számai szerint öltözködött

– Gyomorforgató helyszín, mi? – hünyorított Hackner,látva Michael undorát.

– Mi a fene történt itt?Hackner bels zsebéb l el vette a noteszát Mindig ez a

notesz, gondolta Michaels magában nevetve. Egyetlen fel-jegyzés sem lehet egy óránál régebbi, Jednek mégis abból kellvisszakeresnie a tudnivalókat

– Eddig annyit sikerült megállapítani, hogy az áldozat ahuszonnyolc éves Richard W. Harris. Négy és fél éve dolgo-zott itt, mint a fiatalkorúak felügyel je.

– Az ugyanaz, mint a fegy r? – vágott közbe Michaels.– Igen – válaszolt Hackner mosolyogva. – De csak az ilyen

pontatlanul fogalmazó vén rókáknak. – A harminchét évesMichaels nyolc hónappal volt id sebb Jed Hacknernél. Jed to-vább olvasott a jegyzeteib l: – Hétkor Mr. Harrisnek valami-lyen összezördülése támadt az egyik elítélttel, bizonyos Na-than Baileyvel, s átküldte ide a krízisrészlegbe.

– Az olyasmi, mint a magánzárka? – vágott közbe megintMichaels.

Hackner szélesen elmosolyodott – Igen. Nagyon hasonló.Innent l azonban csak elképzeléseink vannak arról, mi tör-ténhetett. A lényeg az, hogy szerintünk Nathan Bailey megöl-te Ricky Harrist, aztán meglépett. Jelenleg is szökésben van.A törvényszéki orvos még nem jött meg, de megvizsgáltam aholttestet, és legalább öt szúrt sebet láttam a hason és a mell-kason.

– A lehetséges indítékról mit gondolsz?Hackner vállat vont. – Szerintem mindenáron ki akart in-

nen jutni. És te?

14 John Gilstrap

Michaels a homlokát ráncolta. – Nem hinném, hogy emi-att képes lennék ölni. A gyilkos fegyvert megtaláltatok?

– Hogyne! Még ott van a holttestben. De jó szemed van,hadnagy…

A gyilkos kés barna fanyele kiállt az áldozat mellkasából,épp a ruhájába varrott név alatt, de onnan, ahol Warren állt,nem volt jól látható. – A francba… – morogta.

Warren rámutatott a helyiség távolabbi, bal fels sarkábanlév biztonsági kamerára. – Megnéztétek a kazettát? – kér-dezte. – Lehet, hogy az egészet felvette.

– Meg, de sajnos nincs rajta semmi. A kamerahálózat nemködik.– Persze, miért is m ködne. Honnan van a kés?

– Nem tudom.– Mikor állt be a halál?– Nem tudjuk biztosan. Azt hiszem, két órája.

Michaels elképedve meredt Hacknerre. – Két órája. Te jóég, meddig ültek a hullán, miel tt értesítettek minket?

– A jelek szerint azonnal telefonáltak. Csak egy felvigyázóvan éjszaka. Harrist a váltás találta meg kilenckor. Most kilencóra negyven van.

– És honnan került ide ez a rengeteg ember, ha m sza-konként csak egy felvigyázó van? – Michaels nem is látta beteljesen a helyiséget a sok bámészkodótól.

– Gondolom a hírek gyorsan terjednek. Mindenki itt akarlenni, az események középpontjában.

Michaels csíp re tett kézzel állt, és hitetlenkedve csóváltaa fejét – Szóval a kölyök helyb l két óra el nyhöz jutott, igaz?

Hackner vállat vont. – Azért nem egészen. Már vagy ne-gyed órája a nyomára állítottunk néhány embert.

Michaels szeme haragosban felvillant.– Jó, jó – visszakozott Hackner –, mondjuk, hogy két óra

el nye van. Az öreg Peterst mindenesetre értesítettük, hogyjöjjön ide a kutyáival, és útakadályokat is elhelyeznek a fonto-sabb pontokon. Mindent megteszünk, amit ilyenkor szokás.

NATHAN FUTÁSA 15

Michaels mélyet sóhajtott. – Talán annyi elég is lesz. A fe-nébe is, ha nem tudunk elkapni egy kölyköt, akkor azt hi-szem, komoly problémáink vannak. Egyébként hány éves?

3. fejezet

A tizenkét éves, vékony testalkatú Nathan Bailey igyekezettminél jobban belesüppedni a nedves talajba, miközben lassanközelebb kúszott a ház téglafalához, de csak nem sikerült tel-jesen láthatatlanná válnia.

Bár az éjszaka fülledt volt és fojtogatóan párás, egész testé-ben reszketett. Akár két évvel azel tt – milyen mérhetetlenültávolinak t nt már az az id ! –, amikor fülgyulladása volt ésmagas láza; csakhogy most a hidegrázását nem betegségokozta. Hanem a rettegés.

Mennél jobban er lködött, hogy egybeolvadjon környeze-tével, annál inkább ráébredt, mennyire kirí bel le. Odakintmindenki rövidnadrágban és pólóban járkált a nyári estében, meg rosszul szabott narancssárga kezeslábasában verg -

dött, hátán az intézet kezd bet ivel – „FJI” –, melyeknek a la-pockái közt ív alakban kellett volna feszülnie, ám ehelyett va-lahol a dereka táján lógtak. Ricky már az els nap megmondtaneki, hogy náluk a közepes a legkisebb méret. Persze hazu-dott. Szemét alak volt ez a Ricky.

Nathan elképzelni sem tudta, hol lehet Amint kijutott azintézetb l, elkezdett rohanni, ahogy csak mezítláb bírt. Ele-inte élesen belehasítottak a talpába a szúrós növények és a kö-vek, de amikor a t zijáték elkezd dött, a robbanások és világí-tórakéták hatására már nem érzett mást, csak puszta rette-gést. Ám rohant tovább, anélkül, hogy tudta volna, merretart. Egyetlen dologban volt csak biztos – abban, hogy odatöbbé nem megy vissza.

le jobbra éles robbanások hangja hallatszott.

16 John Gilstrap

Valaki lövéseket ad le rá! Egész testében megremegett, s aszája elé kapta a kezét, nehogy felsikoltson. El ször ösztönö-sen ki akart ugrani búvóhelyér l, de egy mélyr l jöv belshang azt mondta: maradjon veszteg.

Ha rám l ttek volna, már halott lennék, gondolta aztán.Lüktetett a halántéka.

Arcának bal felét még mélyebbre nyomta a földbe, s félszemmel átkukucskált a fedezékéül szolgáló bukszusbokoralatt Nem látott fegyvereseket, csak egy csapat gyereket – ötvele egykorúnak látszó fiút –, akik petárdákat robbantgattakaz utcán. A legmagasabbik éppen újabb petárdaköteget gyúj-tott meg, s hanyagul a járdaszegélyhez hajította, majd a biz-tonság kedvéért mindannyian hátrébb húzódtak néhány lé-pést Megint sorozatos robbanások következtek, s a járdamellett a sötétben szikrák és ég papírfoszlányok jártak vadtáncot.

Nathan agyában lejátszódott az a jelenet, amikor apjával aházuk el tt k is ilyen petárdákat gyújtottak. Olyan tisztánlátta maga el tt, mintha videón nézné. Emlékezett, hogy azapja még biztatta is: – Azért még nem csuknak börtönbe, kis-fiam, mert petárdákkal játszol.

Nem, azért tényleg nem, csak azért, mert megverik azembert.

Hirtelen ezernyi emlék és gondolat rohanta meg. Az életkegyetlen hozzá. Micsoda igazságtalanság, hogy apja amennyországba ment, t meg itt hagyta a pokolban, egyedülMark bácsival… hogy az emberek úgy bántak vele, mint a ga-néjjal, mert nem volt feln tt a közelében, aki segíthetett volnarajta… hogy minden szavát hazugságnak tekintették, csakazért, mert gyerek, és minden hazugságot, amit a feln ttekmondtak, igaznak tartottak, csak azért, mert feln ttek… Mi-csoda igazságtalanság, hogy egy gyerek ölni kénytelen.

Csak most ébredt rá tettének súlyára, mintha egy gát sza-kadt volna át, úgy zúdult rá a felismerés. Volt már nehéz hely-

NATHAN FUTÁSA 17

zetben korábban is, de ennyire még soha. Keresni fogják. Elkell t nnie, de nincs hová mennie.

Megint remegni kezdett, s légzése is felgyorsult, zihálóvávált. Tudta, hogy túl nagy zajt csap, de egyszer en nem tehe-tett ellene semmit.

Jó mély leveg t vett, s lassan kieresztette.Nyugalom, parancsolta magának némán, de a tüdejéb l

kiáradó leveg is remegett, akárcsak egész teste. Úgy lélegzettki, mint egy zgép. Meg kell nyugodnom. Aztán újabb leve-

vétel és újabb kilégzés. Ez már valamivel jobban sikerült.Harmadszorra belejött. Tudta, ha pánikba esik, még valamiostobaságot csinál. Csak akkor menekülhet meg, ha nemveszti el a fejét. Ám a páni félelem alvó szikrája mindvégigVele maradt, s csak egy rossz gondolat, kis zaj, váratlan fordu-lat kellett hozzá, hogy lángra lobbanjon.

Tervet kellett készítenie. De pillanatnyilag ennél is fonto-sabb volt, hogy alhasson. Még sohasem érezte magát ennyirefáradtnak. Már-már elnyomta az álom, s er vel kellett magátvisszaráznia az ébrenlétbe. Nem, mondta, itt nem alhatok el!

Megfelel fedezék és ruha is kell. Meg ennivaló. A látóköré-fce es házak egyt l-egyig pontosan megfeleltek volna igé-nyeinek, de hát azokból ki volt zárva, épp annyira, mint ameghitt és normális életb l, amely valaha neki is a megszo-kott, hétköznapi élete volt.

De várjunk csak. Az ajtók és ablakok ugyan zárva vannak,de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne bejutni. Lassan megfo-galmazódott benne a terv.

Az izzadságtól és harmattól csuromvizes kezeslábasábanNathan egészen lelapult a földre, és könyökén araszolva vé-gigkúszott a sövény és a ház oldala közötti keskeny alagúton,hogy jobb rálátása nyíljon az utcára. Ekkor a füle beleakadtegy ágba, s az ág letörött, és alaposan lenyúzta a b rét. Azéles, hasogató fájdalom könnyeket csalt a szemébe, de mocs-kos kezével letörölte ket. Eltelt néhány perc, míg újra tisztánlátott, s aztán tovább kúszott el re.

18 JohnGilstrap

A fejét elfordítva végigláthatott az utcának ezen a szaka-szán. Szép kertváros volt, hasonló ahhoz, ahol valamikor islakott. Jól karbantartott, kivilágított házak, gondozott gyep.És sok ember. A kertekben beszélgettek. Valahol tollasoztak -a sötétben, hogy mi nem jut eszükbe. Pár házzal lejjebb né-hány gyerek füstölg , izzó vég fadarabokat maga elé tartvaúgy tett, mintha cigizne. Autók is voltak. Rengeteg kocsiment az utcán. Nathan úgy gondolta, hogy a t zijátékról ha-zatér k ülnek bennük.

Az egyik ház azonban kirítt a többi közül. Éppen szembenvolt vele, az utca túloldalán. Nem világították ki úgy, mint atöbbit, s nem is volt annyira jól ápolt Kertjében a f magasra

tt, a virágágyak elgazosodtak. Csak a verandán égett egylámpa. A behajtón tucatnyi újság hevert, hengerbe csavarva,olvasatlanul. A lakók biztos nyaralnak, gondolta Nathan.

Ami azt jelenti, hogy a ház üres, s biztonságban meghú-zódhat benne, legalább ma éjjel.

Ám ahhoz át kellett mennie az utcán, s ha ezzel most pró-bálkozik meg, biztosan elkapják. Azzal nyugtatta magát,hogy ha kell, tud várni.

Visszakúszott a sövény és a ház fala közé, s igyekezettmindenfélére gondolni, csak az alvásra nem.

4. fejezet

Este tíz óra negyven perc volt, s a javítóintézet el tt már nyü-zsögtek a tudósítók és újságírók, akik minél több információtigyekeztek kihúzni az illetékesekb l. Egy csapat riporter máriselállta a bejáratot, s egyre többen érkeztek. A tévések különö-sen agresszívek voltak, minden egyenruhást hangos kérdések-kel zaklattak. Szorongatta ket a könyörtelen határid : el kel-lett készülniük a tizenegyórás híradóig. A gyorsaság a tévéegyetlen aduja a nyomtatott sajtóval szemben, s a tévériporte-rek mindent megtesznek azért, hogy a híradóban els ként szá-

NATHAN FUTÁSA 19

molhassanak be egy-egy fontos eseményr l. Michaels tapasz-talatból tudta, hogy ez azt jelenti: ha a rendelkezésre álló té-nyek nem elég „szaftosak”, a híresztelésekb l és feltevésekb lpótolják ki a részleteket. Kétségbeesésükben a hírügynökségekolykor egyszer en a másoktól átvett félinformációkat, rémhí-reket adják tovább. Fura módja a megélhetésnek, Michaelsmindenesetre respektálta a tényt, hogy a riportereknek is élni-ük kell valamib l, s gondoskodott róla, hogy legalább all óraiél adáshoz szükséges információkat megkapják.

Michaels a HAROLD P. JOHNSTONE F FELÜGYEL névtáblá-val ellátott asztalnál ült A f igazgató – Michaels szóhasznála-tában a parancsnok – szívélyesen átadta irodáját a rend rség-nek, hogy onnan irányíthassák a nyomozást.

Jed Hackner az asztal másik oldalán foglalt helyet, s éppena legutóbbi fejleményekr l számolt be f nökének. A tény-anyag azonban a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb héza-gosnak volt min síthet .

Michaels immár harmadszorra olvasta át a kétoldalas, kéz-atel írott jelentést, igyekezve emlékezetébe vésni az id ponto-kat és a neveket.

– Szóval a srác autótolvaj? – Úgy van.

– Nem éppen egy gyilkos priusza… – t dött Warrenfennhangon, majd lapozott. – Ricky Harris családos?

– Igen, de nem a körzetünkben lakik. Missouriból való.Már felhívtuk az ottani rend rséget, hogy értesítsék a hozzá-tartozókat.

– Aha. – Warren a kapocsnál fogva visszahajtott az els oldal-ra, és újrakezdte az olvasását – Nincs szó a kutyákról! – jegyeztemeg anélkül, hogy felpillantott volna. – Mi a helyzet velük? Jed kínos hallgatására Michaels felnézett. – Jed!

Hackner átvetette egyik lábát a másikon, és megköszörül-te a torkát. – Van némi gond velük, Warren. Még néhány órá-ba beletelik, míg Peters ideér, mert bement Washingtonba azünnepségekre. Úgy húsz perce beszéltem vele mobilon. Tel-

20 JohnGilstrap

jesen beragadt egy dugóba. Azt mondja, jobb napokon másfélóra alatt itt lenne, de most akkora a forgalom, hogy sejtelmesincs, mikorra ér ide.

Michaels szája megrándult. – A fenébe. Mikor akartad vol-na velem megosztani ezt az apró részletet? Nem szeretném,ha a kamerák el tt érne készületlenül a kérdés.

– Nem akartam eltitkolni el led – mondta Jed zavartan. -Csak valahogy nem került bele a jelentésbe.

Warren kézfejével megdörzsölte a szemét, majd az asztalrakönyökölt. Kényszeredetten felnevetett, aztán megrázta a fe-jét – Utálok tárgyalni ezekkel a sajtókesely kkel. Ezek falusi ta-hóknak néznek minket. – Itten van minálunk a legjobb megyeigárda – utánozta a vidéki kiejtést –, de hát pont amiko' kell,akko' eszi be ket a fene a városba parádéznyi. – Most a vidékiakcentus elt nt, s Warren rendes stílusában, hangosabbanfolytatta: – Az ég szerelmére, Jed, a kölyök nyomai nem sokáiglesznek használhatók! Ma éjjelre es t mondanak. Ha pedigesni fog, a kutyákkal semmire se megyünk, akár szélnek isereszthetjük ket Én már most azt tenném velük.

Amikor Warren befejezte mondókáját, Jedre meredt– Akkor most mit csináljak, Warren? Nem az én kutyáim.

Évek óta próbáljuk elérni odafönt, hogy legyenek nyomozó-kutyáink, de hiába. Ez a következménye a garasoskodásnak.

Warren mosolygott, dühe elpárolgott, – Ezt akár ki is le-hetne nyomtatni, Hackner rmester. Idézhetlek majd a ka-merák el tt is?

Jed is elmosolyodott. – Miért is ne? Biztos jót tesz az el -menetelemnek.

Warren ránézett az órájára. Tíz-negyvennyolc. A leeresz-tett reluxa mögött mintha nem is este lett volna, hanem dél-id , olyan er s fényt árasztottak a tévések reflektorai.Michaels felállt – Gyerünk, Jed – mondta. – Itt az ideje, hogymegetessük a madárkákat.

NATHAN FUTÁSA 21

5. fejezet

Bookfieldt l húsz kilométerre, Braddock megye délnyugatiSzögletében Mark Bailey jógiülésben ült viharvert díványán, skukoricawhiskyjének utolsó kortyait szopogatta. Villanytnem gyújtott, csak a tévé és a kályha fénye derengett a ház-ÉL Fontos volt számára, hogy sötétben legyen, hogy senkip ne lássa. Kerülte az ablakokat is, nehogy észrevegyék,ma éjjel legalábbis semmiképp se. Véget akart vetni ennek aNathannal kapcsolatos sötét ügynek, s szerette volna élete|átralev részét nyugalomban tölteni.

Háromnegyed órával korábban a kezében lév üveg mégaz alkoholizmus legy zésének szimbóluma volt számára,égy éve vette, absztinenciájának els évfordulóján. Azótapersze rég visszaesett, de ennek a palacknak a kinyitásáramostanáig nem tudta rászánni magát. Hiszen az a kudarc be-merése lett volna, márpedig Mark Bailey semmiben semkudarcot vallani.

Ezen az éjszakán azonban Mark Bailey szörny dolgottett. Akár sikernek is elkönyvelheti, de büszke nem lehet rá.Három hete tudta már, hogy a mai éjszaka után önbecsüléseegyszer s mindenkorra a múlté.

De a pokolba is, ez csak egy üveg pia. Nem több, nem keve-sebb. És kit érdekel, hogy milyen marhaságot jelképez.Mark tehát nyugalmából fikarcnyit sem zökkent ki, egé-szen addig, amíg Harry Caruthers meg nem jelent a képer-ny n a hírel zetessel. – Gyilkosság történt a brookfieldi Fia-talkorúak Javítóintézetében. Részletek tizenegykor. – Ez azalig öt másodperc alatt elhadart nyolc szó meger sítette Mar-kot abban, hogy a dolog végre véget ért, s hogy új életet kezd-het – igaz, hogy ezért a lelke halhatatlanságával fizetett.

Meglepte, újabban mennyire nyomasztja ez a sok vallásosmarhaság. Állandóan felrémlettek a múltjából az apácák éspapok, amint élénk szavakkal ecsetelik a poklok poklát, a tü-

22 John Gilstrap

zet, a gyötrelmeket, a szenvedést. Az örökkön örökké tartó,minden képzeletet felülmúló testi kínokat.

S ez a gondolat késztette rá, hogy el halássza az alkoholiz-mus legy zésének szimbólumát.

El ször testvére, a halott Steve emlékére ivott. A jó öregSteve emlékére. Steve a tökéletes ifjú, a példamutatóan dol-gos és eredményes Steve. Az ájtatos Steve. A tenyérbe mászóSteve. Sajnálom, bátyám, hogy ennek ilyen véget kellett ér-nie, de nem hagytál nekem sok választási lehet séget

Mark Bailey számára mindig is a túlélés volt a legfonto-sabb szempont. A feln ttek és nevel i már gyerekkorában fel-figyeltek rá, milyen talpraesetten képes magát a felszínen tar-tani. Mindent kibekkelt. Százféle viszontagsággal megbirkó-zott, s mindig készen állt, hogy újabb megpróbáltatásokkalnézzen szembe. Err l szólt az egész élete: alázuhanni, és az-tán megint felkapaszkodni. Amikor a szociális osztály Stevekölykét a nyakába varrta, azt sem értékelte másként, csakhogy életére, erre a nagy rakás szarhalomra újabb lapát ganéjkerült. De aztán ebben is meglátta a lehet séget. A kezében avas is arannyá vált.

Minél id sebb lett, annál nagyobb gyakorlatot szerzett anehézségek leküzdésében. Csak az ár lett egyre magasabb,amit fizetnie kellett érte.

Most, hogy ezzel a Nathan-dologgal végzett, s a szesz jóté-konyan melengetni kezdte, Mark azon kapta magát, hogy tet-te filozófiai vonatkozásait mérlegeli. Végül arra jutott, hogyegy nap nyilván a pokolra jut, de hát ki nem szarja le.

Most már semmit sem tehetsz, öreg haver. Semmi értel-me a múlton rágódni.

Amikor a képerny n megjelentek a 11 órai híradó beveze- képsorai, Mark kihörpintette a palackból a maradék whis-

kyt. Ha az id zítése jó, éppen a Nathanról szóló tudósításután d l majd ki.

Mint mindig, most is Harry Caruthers számolt be els kénta nap f hírér l. – Az illetékesek döbbenten értesültek a

NATHAN FUTÁSA 23

brookfieldi Fiatalkorúak Javítóintézetében történt brutálisgyilkosságról. Az áldozat Richard W. Harris huszonnyolcéves felügyel , akinek holttestét ma este kilenc óra körülegyik munkatársa találta meg. A gyilkossággal egy tizenkétéves fiút gyanúsítanak, aki tette után az intézetb l megszö-kött, és jelenleg is szabadlábon van. A helyszínr l JohnOgilsvy jelentkezik él ben. John, milyen részletekr l tudszbeszámolni a néz knek?

Mark Bailey els gondolata az volt, hogy a whisky az agyá-ra ment. Amit hallani vélt a tévében, egyszer en hihetetlen-nek t nt. Megrázta a fejét, hátha kitisztul, aztán lecsúszott adíványról a padlóra, s közelebb botorkálta tévéhez. Igyekezettminden szót az agyába vésni.

A képen most legombolható nyakú, frissen vasalt ingbenés nyakkend ben a fiatal John Ogilsvy jelent meg. Háttérkénta Fiatalkorúak Javítóintézetének megvilágított homlokzataszolgált.

– Nos, Harry, a részletek egyel re elég homályosak, de talánfölösleges is mondanom, hogy a rend rség és a javítóintézetmunkatársai erejüket megfeszítve próbálják megállapítani a tör-ténteket Ma este valamikor hét és fél kilenc közt Ricky Harris in-tézeti felügyel t több késszúrással megölték, miközben ellen r-

körútját végezte az épületiben. Mr. Harris holttestét kollégájatalálta meg egy Nathan Bailey nev tizenkét éves autótolvaj cel-lájában. – Ekkor a kép bal felén Nathan szemb l és profilból ké-szített fotója, a jobb oldalon pedig a mosolygó Ricky Harris képejelent meg. – Csak annyi bizonyos, hogy a Braddock megyei ille-

ség Bailey megszökött, de bízvást feltehetjük, hogy a gyil-kosság els számú gyanúsítottja. A környék lakói ma éjszakáramindenesetre jól zárják be otthonaikat…

Ez az egész kurvára nem stimmelt – Te nyomorult állat!– sziszegte Mark összeszorított fogai közt – TE ROHADTSEGGFEJ, TE! – s az üres whiskysüveget belevágta a tévéképerny jébe, mire a nappali szoba nyomban teljes sötétség-be borult.

24 John Gilstrap

Hogy történhetett ez? Mark értetlenül ingatta a fejét, s ma-radék józan eszével azt kívánta, bárcsak eltávozna bel le a bé-nító hatású alkohol. Hiszen olyan egyszer volt az egész,mintha csak egy kalitkában ül madárkát kellett volna lepuf-fantani. Hogyan cseszhette így el Ricky?

Mark megpróbált felállni, de már négykézlábról visszad ltaz oldalára, mint egy megsebzett bölény. Ott hevert a padlónlihegve, érthetetlenül szitkozódva.

– Nathan… hagynod kellett volna, hogy kinyírjon… -nyöszörögte. – Most aztán jaj nekünk. -Az agya ekkor vég-képp elborult. – A következ fickó… akit küldenek… nemlesz ilyen gyors…

Miel tt teljes bódulatba esett, utolsó összefügg gondola-ta az volt, hogy az agyafúrt Mark Bailey ezt talán már nemfogja megúszni.

6. fejezet

Nathan arca felett fénysugár húzott el, melyt l fáradtságábólhirtelen teljesen magához tért, de egy hosszú percen át kép-telen volt tájékozódni, összerakni magában az éles fényt, anedvességet, a föld szagát, a félelemérzetet. A közeled autó,melynek reflektora elvakította, megállt el tte a behajtón. Az-tán a garázsajtó nyitásának jellegzetes zaját hallotta, s néhánypillanat múlva a reflektor fénye elt nt a garázs mélyén.

Nathantól alig másfél méterre balra, egy furnír-karosszé-riájú szedán ajtói csapódtak és beszélgetés hallatszott. –Nézd, Chris – mondta egy n i hang –, hát nem édes? Suzieúgy alszik, mint a bunda. Bevinnéd, amíg én kinyitom az aj-tót? – Egy férfihang válaszolt, aztán további mozgás hallat-szott, és újabb ajtócsapódások. – Ssss… Aludj tovább, boga-ram – suttogta a férfihang. – Apu betesz a kiságyadba. Tentebaba tente… – Majd a garázsajtó nagy zörgéssel leereszke-dett.

NATHAN FUTÁSA 25

Nathan tökéletesen mozdulatlanul feküdt, de közbenminden pillanatban számított rá, hogy a gallérjánál fogva ki-rángatják a rejtekhelyér l. Teltek a másodpercek, a percek, s afiú egy id után elengedte magát, hogy izmai ellazuljanak. Haészrevették, biztos történt volna már valami. Átkozta magát,amiért hagyta, hogy elnyomja az álom.

Három perccel kés bb, a garázsajtó feletti lámpa is ki-aludt, s az utca most már egészen másképp nézett ki: a leg-több ház sötét volt, a környék nyugovóra tért. Eljött az id ,hogy cselekedjen.

A könyökére támaszkodva laposkúszásban araszolt el abukszusbokor mögül, rá a f re. Amint kiért az ágas-bogasalagútból és maga alá húzta a lábát, azonnal elkezdtek sajognitalpán a sebek, melyeket a bozótosban szerzett, de szerencsé-re a h vös, nedves f kellemesen enyhítette fájdalmát.

Most tiszta rálátása nyílt az utcára. Kuporogva, akár egymacska, körülkémlelt, s felmérte, mitév legyen. A távolságotközte és az utca túloldalán lév épület körüli leárnyékolt sávközött mintegy ötven méterre becsülte. Ötven méter… Ezena távon legutóbb 7,8 másodperces id t futott, ami az osztály-ban a legjobb volt. Semmiség.

Guggolva számlált magában visszafelé. Vigyázz készrajt!

Az el kerten öt nagy ugrással túl volt, a hatodikkal az utcaaszfaltján termett, de a nyolcadiknál egy alattomosan rejt

ben megbotlott. Arccal el rebukott, rá az utca másik olda-lán lév gyepes területre.

Sajgó jobb lábától és egy kis horzsolástól eltekintve nemesett baja. De mekkora zajt csaphatott, te jó ég!

Ebben a pillanatban er s fénysugár villant a maga mögötthagyott házból: a garázsajtó nagy zajjal ismét megindult.Ahogy lassan felemelkedett, Nathan tisztán láthatta az ott la-kónak el ször a papucsát, aztán a lábát, majd az egész alakját.

Ekkor majdnem pánikba esett. Teljesen kint volt, szaba-don, fedezék nélkül, jó öt-hat méterre a legközelebbi árnyék-

26 John Gilstrap

tól. Mivel nem volt más választása, guggoló helyzetben újramozdulatlanná dermedt a füvön. Olykor a legjobb búvóhely anyílt térség, mondta egyszer az apja.

Nathan egy pillanatra sem vette le a szemét a fickóról, akiegy kukát, majd egy újságokkal teli konténert gördített a jár-daszegélyhez. Szerencsére egyszer sem nézett át az utca túl-oldalára. Semmi jele, hogy észrevette volna. Amint az embervisszament az épületbe és a garázsajtó is újra leereszkedett,Nathan gyors mozdulatokkal bekúszott az éjjeli menedékhe-lyül kiszemelt ház árnyékába.

MacGyvertól kölcsönzött ismereteinek köszönhet en mint-egy tíz másodperc alatt sikerült bejutnia az épületbe. A hátsófronton hatolt be, az üvegezett teraszajtón keresztül. El refintorított, milyen fájdalmat kell újra kiállnia, amikor a kö-nyökével benyomja a zár melletti ablaktáblát, de végül simán,sérülés nélkül boldogult vele. Még zajt se csapott, hála a belüllév vastag sz nyegnek. Nathan benyúlt a kitört üveg helyén,majd elhúzta a reteszt, és elfordította a gömbkilincset.

Az ajtó a sötét társalgóba nyílt, melynek jobb oldalán óriá-si, padlótól mennyezetig ér termésk kandalló volt, balra pe-dig a szórakoztatóelektronikai berendezések egész arzenálja.Köztük különféle bútorok körvonalai sötétlettek a félhomály-ban. Nathan halkan becsukta az teraszajtót. És gondosan be-zárta.

Bár szeme már hozzászokott a sötéthez, óvatosan moz-gott, mert szinte eszel sen félt attól, hogy meztelen lábátmegint beveri valami láthatatlan akadályba.

Milyen hatalmas ház!Balra, a hangfalak mögött volt a tágas konyha, nagy étke-

résszel, a mögött pedig, ahová már nem is látott be a sötét-ben, a nappali, a tulajdonképpeni ebédl , valamint a könyv-társzoba, mind a földszinten.

Egy ilyen házban biztosan van riasztó! De a gondolat márakkor hasított belé, amikor rájött: épp elég ideje bent van ah-

NATHAN FUTÁSA 27

hoz, hogy valaminek már rég történnie kellett volna. így vagyúgy, most már behatolt, s ma éjszaka felesleges tovább ag-gódnia emiatt. De azért jó, hogy eszébe jutott– majd legköze-lebb nem feledkezik meg róla.

El ször is a h höz ment. Majd éhen halt. Kirántotta azajtót, de csalódnia kellett, mert a polcok üresen tátongtak. Sepizza, se maradék, még egy doboz tej se. Csak egy üveg sava-nyúságot talált az egyik rekeszben.

Aztán megdermedt: a h lámpájának halvány fényébenmost el ször pillantotta meg a kezét. Mocskos volt á rászá-radt sártól és f nyomoktól. Meg a vért l. Egy csomó vér ta-padt a kezére. Ricky vére.

Éhségér l rögtön megfeledkezett, s hirtelen mindennélsürget bb szükségét érezte, hogy berohanjon a fürd szobá-ba. Talált is egyet a nagy hallban, a lépcs vel szemben. Éppjókor, mert amint beért, egyetlen hatalmas sugárban min-dent kiokádott a sötét helyiségben.

Amikor megkönnyebbült, magára csukta az ajtót és felkat-tintotta a fali villanykapcsolót. Mivel a helyiségnek nem voltablaka, nyugodtan égethette a lámpát. Megpillantotta magát atükörben, és elborzadt. A fiú, akit látott, hatvanévesnek nézettki. Szeme két sötét gödör, az egyik alaposan meg is duzzadt.Sz ke haja a mocsoktól megsötétedve, ziláltan, csapzottan ta-padt homlokára. Otromba intézeti kezeslábasában, melynekvállrésze félig a könyökére lógott, esetlennek és gyengének lát-ta magát. S ez a ruha ráadásul tiszta vér volt. Valahányszormegmozdult, alvadt vérdarabkák hullottak le róla a padlóra.

A hajtókát mindkét kezével széthúzta, majd feltépte acipzárat. Semmire nem vágyott annyira, mint hogy végre le-vethesse ezt a göncöt. Gyorsan, de esetlenül igyekezett t lemegszabadulni, mintha pókok mászkálnának rajta. Amikor aválla kiszabadult, elengedte a kezeslábas gallérját, hagyva,hogy a fels része lehulljon a földre, s gyors lábmozdulatokkalkibújt a nadrágszárakból is.

28 John Gilstrap

Az alsónadrágja is véres volt. Azt is lerángatta magáról, ésrádobta a ruhahalomra. Aztán elszörnyedve rámeredt a pad-lón hever ' mocskos kupacra. Irtózattal bámulta, mintha va-lami vadállat lenne, s a látványtól a fürd nek a kád mellettlévó' legtávolabbi sarkába menekült. Összegömbölyödve le-kuporodott a padlóra, s azon t dött, hogy menjen el aruhahalom mellett anélkül, hogy hozzáérne.

S még mindig nem szabadult meg tóle! Ricky vére átáztat-ta a ruhát, és a b rét is bemocskolta. Az borét.

Talpra ugrott, egyik kezével félrerántotta a zuhanyfüg-gönyt, a másikkal kinyitotta a forró víz csapját. Meg se várta,amíg a víz bemelegszik, belépett a zuhany alá, és behúzta afüggönyt.

A rázúduló hideg víztói egy pillanatra elakadt a lélegzete, shirtelen kitisztult a feje. Mozdulatlanul állt, míg arcán végig-ömlött a lassan meleged , majd egyre forrósodó víz. Csak ak-kor állította vissza a csapot a normál h mérsékletre, amikormár-már leforrázta magát. Szappant is talált a tartóban, s las-san, módszeresen elkezdte lemosni magáról a rémtett nyo-mait. Behunyt szemmel próbálta örömét lelni a forró fürd -ben, melyt l oly sokáig meg volt fosztva, ám a sötétben csakrémképek törtek el .

Folyton Ricky Harrist látta maga el tt. Újra és újra ugyan-azt a jelenetet. Ahogy meghal. Ahogy , Nathan a tenyerévelbefogja a kés ütötte nyílást Ricky hasán, kétségbeesetten pró-bálva megállítani a sugárban öml , élénkvörös vért, de hiába,mert az ujjai között bugyog tovább. Újra élesen hallotta Rickyborzalmas hörgését is, azt a rettenetes ziháló, fuldokló han-got, ahogy leveg után kapkod, de már hiába. Aztán Rickyszemét látta, dühödt és ijedt pillantását. Érezte, amint Rickyvéres kezével megragadja a nyakát…

Amikor kinyitotta a szemét, a képek elillantak. Ahogy aszennyes lé lecsurgott testér l és elt nt a lefolyóban, Nathanmegmozgatta a lábujjait a szappanhabban és megpróbáltmosolyogni. A mosolygás a legszomorúbb embert is boldo-

NATHAN FUTÁSA 29

gabbá teszi egy kicsit, mondogatta az apja. De vajon érzett-evalaha az apja ilyen mély szomorúságot?

– Istenem, mennyire hiányzol – mondta, de hangja csaksuttogás volt. A mennyezet felé fordította az arcát. -Annyi ba-jom van, papa… Segíts nekem, kérlek! Muszáj, hogy segíts!

Érzelmei, melyeket hosszú id n át nagy nehezen sikerültmagába fojtania, most egyszerre kitörtek bel le. Sírni kez-dett. El ször csak csendesen csorogtak a könnyei, aztán állata mellére ejtve, tenyerét a szemére szorítva hosszan, keserve-sen zokogott.

Kint ezalatt már javában esett. A nyár éji felh szakadás fel-áztatta a földeket, felduzzasztottá a patakok vizét, s örökre el-mosta egy halálosan rémült tizenkét éves gyerek nyomait.

7. fejezet

– Mondd el Jed, mit tudunk eddig – szólalt meg WarrenMichaels, s hátrad lt az íróasztala melletti nyikorgó m -anyagszéken. Ismét reggel volt, július 4-e másnapja.Michaels könny zöldesbarna öltönyt viselt, frissen keményí-tett inget és piros babos sárga nyakkend t. Bár sohasem val-lotta volna be, nyilvánvaló volt, hogy Hackner igényes öltöz-ködése az egész részleg ruházkodására kihatott.

Hackner elmaradhatatlan noteszében lapozgatott, s azutóbbi tizenkét óra kudarcait pipálgatta ki. – A nyomozás és azútlezárások eddig semmi eredményt nem hoztak, viszont ha-talmas dugót okoztak a ma reggeli csúcsforgalomban. A teg-nap éjjeli zivatar minden nyomot elmosott, amit a kutyákhasználhattak volna. Az igazságügyi orvosszakért i intézetbenma reggel azt mondták, hogy mivel Dr. Cooper nyaral, RickyHarris boncolására legkorábban másnap délután kerülhet sor.

– Jut eszembe – toldotta meg Hackner –, nagyra becsültügyészünk, J. Daniel Petrelli ma reggel némi profithoz juttat-ta a kozmetikai piacot, ugyanis minden helyi talk-show-ban

30 John Gilstrap

meginterjúvoltatta magát. Azt mondják, holnap reggel aGood Morning America sorában is nyilatkozni fog.

– A fene – horkant fel Michaels. Mivel éjjel három után ke-rült ágyba, inkább átaludta a reggeli híreket. – Na és mi montdanivalója van Mr. Hollywoodnak a mi kis közösségünk tagjaiszámára?

– A szokásos baromság. A Bailey-gyereket mint feln ttetakarja a vádlottak padjára ültetni, s életfogytiglanra Iecsukat-ni. A riporterek nyaggatására kibökte, hogy a halálbüntetéstsem zárja ki.

– No ez szép! – nevetett Michaels. – És meg is fogja találnia bírót, aki villamosszékbe ültet egy tizenkét éves gyereket.

– Nem ezt mondta -javította ki Hackner kötelességtudó-an. – Csak azt, hogy nem zárja ki.

– Persze, hogy nem zárja ki. Még nem volt módja népsza-vazást tartani. – Michaels nem leplezte, mennyire megvetiPetrellit. Míg a többi karrierista ügyész legalább némileg igye-kezett leplezni politikai ambícióit, Petrelli az utóbbi öt évbenegyáltalán nem titkolta a választók el tt, hogy az amerikaitörvényhozásban akar lenni a következ virginiai szenátor.

Személyesen csak azokban az ügyekben képviselte a vá-dat, melyek biztos gy zelmet ígértek és nagy nyilvánosságotkaptak. J. Daniel Petrelli kizárólag akkor jelent meg a tárgya-lóterem közönsége el tt, ha volt legalább három szemtanúmeg egy videokazetta, mely megörökítette a b ncselek-ményt. Vagy akkor, ha egy-egy nehéz ügyben valamelyik jóembere áldozatos, kitartó munkával összegy jtötte a perdön-

bizonyítékokat. Michaels el tudta képzelni, miket mondha-tott ma reggel az ügyész. Korteshadjáratának szólamaiban aközponti téma a fiatalok erkölcsi romlása volt. A választáso-kig már csak négy hónap volt hátra, s Petrelli nem is találha-tott volna jobb fórumot nagykép szónoklatai számára.

– Gondolom h maradt önmagához és megint ránk, a di-lettáns hekusokra hárította a felel sséget, ha valamin el-csúszna a dolog.

NATHAN FUTÁSA 31 31

– Természetesen.– Természetesen. Esküszöm, Jed, ha valamelyik gyere-

kem nagykorára meghülyül, politikai pályára fogom terelni.Hackner elmosolyodott. – Azt hiszem, a te papád másként

döntött…Michaels dühös pillantást vetett kollégájára, de még ez a

jellegzetes nézése is fáradtságot tükrözött. – Jól felvágták anyelved, Hackner jár r, akarom mondani rmester. Van mégvalami?

– Semmi érdemleges. Minden jár r a fiút keresi. Most márvan róla egy jobb képünk, amivel dolgozhatunk. Az ötödikesévkönyvéb l vettük ki – válaszolta Hackner, és átnyújtott egypéldányt Michaelsnek.

– Nem nézném gyilkosnak -jegyezte meg Michaels.– A jobbak sosem látszanak annak.A fényképr l egy zabpehelyreklámba ill , fesztelenül mo-

solygó, kék szemeit és fehér fogait villogtató kócos, sz kehajú, sportos alkatú gondtalan gyerek nézett vissza. Micsodaellentétben állt ez a fotó az intézeti nyilvántartásban róla r-zött rend rségi képpel!

Michaels felsóhajtott. – Nem, szerintem se. Apropó, kiadta ki a fotót a nyilvánosságnak?

– Hármat találgathatsz.– Petrelli?– Nem tudom bizonyítani, de ki más tette volna? Ma reg-

gel kérd re vontam az egyik talpnyalóját, és nagyon védeke-zett. Nyomta a szöveget, hogy a szökött javítóintézetisek ké-pét bizonyos feltételekkel közzé lehet tenni. szintén szólva amondókája untatott, és a felére oda se figyeltem, de az biztos,hogy egyetlen szóval sem cáfolta Petrelli szerepét a dologban.

Warren megrázta a fejét, és visszaadta a fotót Jednek. – Te-hetnek egy szívességet. Persze az ügyvédek. A csoportveze-

d megérkeztek?– Igen. Készen állnak, és várják az eligazítást.

32 John Gilstrap

Mindketten felálltak, majd az osztagirodán keresztül át-mentek a kis tanácsterembe, ahol már ott volt három másikcsoportvezet '. Michaels a terem elejébe sietett, s rögtön atárgyra tért.

– Köszönöm, hogy máris idefáradtak. Nyilván mindannyi-an értesültek róla, hogy a Fiatalkorúak Javítóintézetében múltéjszaka gyilkosság történt, s a feltételezett elkövet , egy tizen-két éves fiú, szökésben van. – Mialatt Michaels beszélt,Hackner körbeadta az évkönyvb l való fénykép másolatait. -Asajtó máris gúnyolódik a dolgon – folytatta Michaels. – A KISFIÚKUÁTSSZA A REND RSÉGET, írja az egyik lap, vagyis variációkugyanarra a témára: Dávid és Góliát harca. Ezt már mind-annyian jól ismerjük. Ezúttal azonban minden jelenlév nekértésére akarom adni, hogy ezt az ügyet késlekedés nélkül lekell zárni, és Nathan Baileyt még ma el kell fogni. Eddig a nyo-mozás és az útlezárások semmilyen eredményt nem hoztak. Atájékoztató után Hackner rmester értesíti majd az állami egy-ségeket is, de én személy szerint azt szeretném, hogy az ügyhelyi szinten oldódjon meg. Hogy szinte legyek, semmi szük-ségem mindarra, amit akkor kapnánk, ha a kölyöknek sikerül-ne kijátszani bennünket. Minden világos?

A tanácskozóasztal körül ül k bólintottak.– Rendben. Akkor irányítsanak az utcákra mindenkit, aki

érdekelt lehet a fiú elfogásában.Ezzel a tájékoztató véget ért.Michaels az ajtó felé menet meghallotta az egyik csoport-

vezet megjegyzését: – Milyen rokonszenves srác!Michaels megtorpant, és szembefordult a kollégával. Fel-

öltötte jellegzetes, dühös arckifejezését, s el is érte vele a kí-vánt hatást. – Emlékeztetlek rá, Bob, hogy ez a rokonszenvessrác tegnap éjjel kinyírta a büntetés-végrehajtás egyik alkal-mazottját. Igyekezz, és tegyél meg te is mindent, hogy ne le-gyen lehet sége újra ölni.

NATHAN FUTÁSA 33

8. fejezet

Nathan meztelenül aludt egy hatalmas ágy közepén, puha,meleg, steppelt tollpaplan alatt. Az ablakroló lécein keresztülaz arcára vet éles napsugarak ébresztették. Amikor utoljá-ra pillantott az éjjeliszekrényen álló digitális órára, 2.43-atmutatott, most 9.48 volt rajta. Mivel ennyi alvást méltatlanulrövidnek talált, motyogva a másik oldalára fordult, hogy nesüssön a szemébe a nap, s befúrta a fejét két párna közé.

Néhány pillanattal kés bb a rádióval egybeépített ébresz-óra hangszórójából egy lemezlovas harsogott bele a szoba

csendjébe. Aztán valami beszélgetés következett, amelyetNathan igyekezett kirekeszteni a tudatából, hogy meg rizzeaz alvás édes nyugalmát. A társalgásból csak egyes szavak ju-tottak el a tudatáig – egészségügy, adók, ilyesmi. Bármi isvolt az, a beszélget ket a téma felhergelte, kiabáltak egymás-sal. Végül megelégelte a zajt, s az oldalára fordulva rácsapott arádióra, mire az elhallgatott.

A szobába visszatért a csend és a nyugalom, s Nathan újbólbefúrta fejét a párnák közé. Szeretett volna újra elaludni, deelkésett vele. A varázs megtört – most már ébren volt, s agyalázasan dolgozott a menekülési terven.

Elég nehéz lesz kitalálni, ha azt se tudod, hova menj.Bárhogyan is dönt, nagyon alaposan át kell gondolnia

mindent. Megint visszatért a gyomoridegessége, s Rickyrémképe is ott ólálkodott a fejében, egy zárt ajtó mögött, melybármelyik pillanatban kinyílhat Ha nem vigyáz, újra szembekell néznie vele.

Elhessegette a nyomasztó gondolatokat. Azzal biztattamagát, hogy még rengeteg ideje van a tervezgetésre, és – Is-ten a tudója – a nyugtalankodásra. Az óra most pontosan tízetmutatott. Biztos van valami jó rajzfilm a kábelcsatomán,gondolta. Tegnap éjjel – vagy talán már ma hajnalban, nemtudta eldönteni –, amikor a sötétben betévedt a nagy hálószo-

34 JohnGilstrap

bába, els ként egy óriási nagyképerny s tévé ötlött a szemé–be, mely a hatalmas ággyal szemközt, a sarokban állt.

A távirányítót is megtalálta az éjjeliszekrényen, majd be-kapcsolta a készüléket. A jókora képerny pillanatok alattéletre kelt.

Egy hírcsatorna jött be, de nem volt hangja. Nathan a táv-irányítón megpróbálta kideríteni, melyik gombbal lehet fel-hangosítani a készüléket, s amikor újra felnézett, saját magatablóméret , mogorva képmását pillantotta meg a képer-ny n. Ez volt az a fotó, amit els letartóztatásakor készítettekróla. Addig nyomta a hangosító gombját, míg a kommentártisztán érthet vé vált.

– …szabadlábon van. A rend rség egyel re nem hajlandótalálgatásokba bocsátkozni a gyilkosság indítékát illet en, s aBraddock megyei ügyészséghez közel álló források szerint aszökevény életkora nem fogja jelent s mértékben módosítaniaz eljárás menetét.

Aztán váltott a kép, s videobejátszás következett. Egy id -sebb, öltönyös férfi nyilatkozott, aki a Fiatalkorúak Javítóin-tézete el tt állt. Nathannak egyáltalán nem tetszett a fickópillantása. Ugyanaz a lélektelen tekintet, mint az összes ellen-szenves alaké, akikkel a büntetés-végrehajtás különbözszintjein találkozott. A megjelen felirat szerint az illet J.Daniel Petrelli, a virginiai államszövetség f ügyésze volt.

– Nem lehet eléggé hangsúlyozni e b ntény súlyosságát -mondta Petrelli, egyenesen a kamerába nézve. – NathanBaileyt, aki véleményünk szerint megölte Mr. Harrist, ennekmegfelel en teljes er bevetéssel fogjuk üldözni, mint ahogy avádat is maradéktalan szigorral igyekszünk majd érvényesí-teni ellene.

– Mit fognak tenni vele, ha elfogják? – kérdezte a riporter aháttérb l. – Visszaviszik a Fiatalkorúak Javítóintézetébe?

Petrelli nem is mérlegelte a válaszlehet ségeket. – Ha el-fogjuk, és nagyon remélem, hogy ez még a mai napon meg-történik, a fiút mint feln ttet szándékozom a vádlottak padja-

NATHAN FUTÁSA 35

ra ültetni. Ha feln tt módra tud gyilkolni, feln ttként fizes-sen tettéért.

– Csak nem halálbüntetést ért ezalatt? – kérdezte a ripor-ter.

Petrelli h vös elégedettséggel felnevetett, és kezét az arcá-hoz emelte. – Ne vágjunk a dolgok elébe. El ször is az a leg-fontosabb, hogy Mr. Bailey újra rács mögött legyen. Sorsa fe-

l majd akkor döntünk, amikor a tárgyalásra készülünk.– Halálbüntetés… — jajdult fel Nathan. – De hiszen az villa-

mosszéket jelent! – Teljesen a hatása alá került a hallottaknak.Nemhogy az arcképével, a nevével se találkozott soha azel tt atévében. (Igazán találhattak volna róla olyan fotót, amelyikenkevésbé ádáz képet vág…) El ször látja magát a tévében, el -ször hallja benne a nevét, és el ször nevezték gyilkosnak: csu-pa újdonság. Most aztán bebaszott a springfieldi búcsú – idéztea mondást, melyet apjától oly sokszor hallott.

A képerny most a stúdióban ül m sorvezet re váltott. -John Ogilsvy a hír bejelentése óta követi nyomon a fejlemé-nyeket. John, közelebb jutott-e a rend rség Nathan Baileytartózkodási helyének felderítéséhez?

– Nos, Peter – jelentkezett John Ogilsvy –, a Braddock me-gyei rend rség illetékeseit l egész délel tt azt hallhattuk,hogy rendkívüli er feszítéseket tesznek a fiú megtalálásáért,de arról alig mondanak valamit, hogy ezek az er feszítésekmilyen eredménnyel jártak. – A kép megint váltott, s egy el-csigázottnak látszó fickó jelent meg rajta, piros-kék ingben,mikrofonoktól körülvéve. A feliratból kiderült, hogy WarrenMichaels hadnagy, a Braddock megyei rend rségt l.

Továbbra is Ogilsvy hangját lehetett hallani. – WarrenMichaels nyomozóhadnagy az éjszaka folyamán a riporterek-kel a rend rség számára kellemetlen és kedvez tlen híreket kö-zölt. Michaels hadnagy szerint a nyomozás a tettes szökésétkövet en eleve mintegy kétórás késéssel kezd dött, ráadásul amár megindult munkát is számos tényez hátráltatja. Emlí-tette többek közt a közlekedési nehézségeket és az éjszakai fel-

36 John Gilstrap

szakadást, amely miatt a szökevények felkutatására hasz-nált nyomozókutyákat nem lehet igénybe venni. Miel tt ez azügy lezárulna, az eljárással kapcsolatos néhány igen kritikuskérdésre valakinek mindenképpen válaszolnia kell majd. A kü-szöbön álló választások valószín sítik, hogy ez a valaki J.Daniel Petrelli lesz, a kérdést pedig maguk a választópolgárokfogják feltenni. John Ogilsvyt, az Action News tudósítóját hal-lották él ben a brookfieldi Fiatalkorúak Javítóintézetéb l.

A m sorvezet ' ezzel témát váltott, s a Floridába érkezkubai menekültekr l kezdett beszélni. Nathan a távirányítóMUTE gombjával belefojtotta a szót a tudósítóba. Érezte, hogymindattól, amit hallott, félnie kellene – s egy kicsit valóbanmeg is ijedt –, de leginkább büszkeség töltötte el. Most mártöbb mint tizenkét órája szökésben volt, s még mindig nemtudják, hol van.

Vagyis jut ideje a gondolkodásra.A rajzfilmek hirtelen teljességgel érdektelenné váltak szá-

mára. Ruhára és ennivalóra volt szüksége, s ki kellett találnia,hogy tarthatná meg el nyét a rend rökkel szemben. Mostel ször kezdte úgy érezni, hogy talán kijátszhatja ket. A fel-

ttekkel az a baj, hogy mindig feln tt módra gondolkoznak.Ez tulajdonképpen mulatságos dolog. A gyerekek még sosevoltak feln ttek, mégis pontosan ismerik az id sebbek gon-dolkodásmódját, a feln ttek viszont, akik éveken keresztülvoltak gyerekek, képtelenek a gyerekek szemével látni a vilá-got. Az évek során hány és hány feln ttet hallott arról panasz-kodni, hogy nem tudják megérteni, mi járhat a gyerekeik fejé-ben. Pedig milyen egyszer : leszarják a szüleiket.

Nathan kíváncsi volt, vajon a ház lakói közt van-e gyerek,pontosabban egy nagyjából akkora fiú, mint . A bírósági eljá-rás meg a halálbüntetés gondolatát aránylag könnyen elhes-segette magától, hiszen mindez annyira idegen volt t le, a le-het ségt l azonban, hogy esetleg meztelenül kapják el, egye-nesen rettegett.

NATHAN FUTÁSA 37

Az emeleten hatalmas, félkör alakú karzatról lehetett bejut-ni a hálószobákba. Súlyos, mahagóni szín ajtajaik mind csuk-va voltak. A karzat maga akkora volt, hogy akár partit is lehetettvolna rendezni benne számos vendéggel. Jobbkéz fel l íveslépcs feljáró vezetett föl az emeletre, felette pedig impozáns,négyemeletes aranyozott csillár, kismillió kristályfügg vel.Hasonlóan pazar csillárt Nathan eddig csak egyszer látott, egyszálloda társalgójában, de magánházban még soha.

A hallban ugyanolyan puha, vastag sz nyeg volt, mint anagy hálószobában. Látszott, hogy alig használt. Ezek biztossoha nem jönnek be cip ben. Ahogy Nathan kilépett a haliba,hirtelen ráébredt, hogy meztelen, s kezével eltakarta az ágyé-kát. Érdekesen mutatnék így a tévében.

A feln ttek lakrészét l balra az els ajtó egy lány szobájábanyílt, melynek falait rózsaszínre festették, s a polcokon Bar-bie-babák tömege sorakozott.

Rendben, nyugtatta magát, a meztelenségnél már csak egyrosszabb dolog van: ha lányruhában kapnak el. Továbbment.

Amit keresett, a harmadik ajtó mögött találta meg. A szobakisebb volt, mint az el kett , alighanem lakójának a csalá-don belüli rangjából adódóan. A falon egyéb dekorációk mel-lett poszterek is voltak: az egyiken Michael Jordan hazai szí-nekben, vagyis a Bulls mezében, a másikon a Sötétkék An-gyalok szoros alakzatban repkedve, vörös, fehér meg kék füs-töt okádva magukból, további kett n pedig a Tini NindzsaTekn cök– mint rajzfilmfigurák és mint valódi harcosok. Mi-el tt Mark bácsihoz költözött, az hálószobájában is megvoltugyanez a rajzfilmes poszter. Ahogy ott állt, már-már megro-hanták a szomorú emlékek, de gyorsan kiverte ket a fejéb l.

Megkönnyebbülve, hogy a szoba lakója egy magakorabelifiú lehet, kutatni kezdett a nehéz feny fa ruhásszekrényben.Alsónem t, zoknit, egy Chicago Bulls feliratú pólót és egy rö-vid farmernadrágot választott ki. Nagyobbak voltak vagy kétszámmal, de még így is mindjobban állt, mint esetlen intéze-ti kezeslábasa, s f leg eltakarták, amit el kellett takarni. Ko-

38 John Gilstrap

molyabb problémát csak a rövidnadrág jelentett, amelybekétszer belefért volna. – Fogyókúráznia kéne a havernak –morogta Nathan.

– Nézzük, van-e öved, Dagi – mondta. Az els szíj legszoro-sabbra húzva is túl laza volt. Nathankának nincs feneke. Havan is, elég keskenyke, szokta mondani az apja. Végül a legfel-

fiók mélyén talált egy zöld cserkészövet, mely korlátlanulsz kíthet volt. Jó szorosra behúzva a nadrág már majdnemjól állt rajta, bár az anyag több helyen beráncolódott. Majd nem

ri be a pólót, hanem kiengedi, és akkor nem látszik.Cip t a kisebb szoba méret gardróbban keresett, mely-

nek egyik falát végig beépített szekrények, polcok és fiókokfoglalták el. Tele voltak zsúfolva ingekkel, nadrágokkal, puló-verekkel, fehérnem vel. Meg cip kkel – mindenféle méretés fajtájú cip vel. Házipapuccsal, tornacip vel, edz cip vel,utcai cip vel, teniszcip vel. Nathan f leg ez utóbbiakat vetteszemügyre. A számozásból és a lábbelik állapotából ítélve akölyök minden párat megtartott, amit valaha viselt. Az újab-bak egyértelm en nagyok voltak Nathanra.

Dagikámnak a lába is kövér.Nathan hamar kiválasztott egy megfelel méret srégi

Reebokot, mely úgy festett, mintha végigtúrázták volna ben-ne a kontinenst. Az elvásott, több helyen elszakadt f tösszecsomózták, a talpról a mintázat már szinte teljesen el-

nt, s a b r is nagyon lekopott. De szerencsére kényelmes-nek t nt, és számára most ez volt a legfontosabb.

Amikor teljesen felöltözött, visszament a feln tt lakrész-be, és szemügyre vette magát az egészalakos fürd szobai tü-körben. Kissé sápadt volt és sovány, de most már kétségkívüla régi Nathan nézett rá vissza. Vérnyomok nélkül. Haja ismétsz ke volt, selymes és frissen mosott, de némi fésülésre szo-rult. Duzzadt, horzsolt szemhéja is jelent sen lelohadt, a seb-széleken a b r már kezdte visszanyerni eredeti színét. Egé-szében meg volt elégedve a tükörképével.

NATHAN FUTÁSA 39

Nathan önbizalma n ttön n tt. Feltámadt benne a re-mény, újra bízott a jöv jében, ez pedig már egy éve nem for-dult el vele, azóta sem, hogy Mark bácsi lecsukatta.

Azon kapta magát, hogy megint a múlton rágódik. Ennekvéget kell vetnie! A sötét gondolatok és fájdalmas emlékekcsak bátortalanná teszik és megzavarják, s most egyiket semengedhette meg magának.

Járása visszanyerte rugalmasságát, amint bement a fel-tt lakrészbe. Elég soká fogta csak fel, hogy a rádiós ébresz-óra közben életre kelt, s újabb talk-show-t sugároz. További

öt másodpercébe telt, míg arra is rájött, hogy róla van szó – sez els hallásra nagyszer érzés volt. Aztán az is eljutott a tu-datáig, hogy mit mondanak.

9. fejezet

Denise Carpenter, a leányikreit egyedül nevel anya majd-nem öt éve volt már a NewsTalk 990 nev magazinm sor há-zigazdája, s mindenki csak úgy emlegette: a „szuka”. Véletle-nül került a m sorba, de éppen ezzel a véletlennel szinte sors-szer én sikeressé tette a rádióshow-t.

Négy évvel és kilenc hónappal korábban, októberben Denisemég félóránként félperces közlekedési hírekkel jelentkezett. Adélel tti sztárm sorvezet , Boss Johnny egyik reggel a wa-shingtoni börtönb l telefonált, ahol hét különböz vád merültföl ellene, a gyerektartás nem fizetését l egészen az emberölésiszándékkal elkövetett testi sértésig. Átmenetileg ott marasztal-ták az egyik „vendégszobában”. A gyilkossági kísérlet a sokJack Daniel's és a csekély önuralom eredménye volt. Mind-össze húsz perccel a m sor el tt közölték Denise-szel, hogy itta nagy alkalom, és megcsinálhatja a karrierjét az egyik legfon-tosabb kereskedelmi rádióadón. A hírnek elemi er vel kellettvolna hatnia rá, ám Denise akkoriban nem óhajtott lemezlo-vasként a nyilvánosság el tt szerepelni. Teljesen meg volt elé-

40 John Gilstrap

gedve munkájával, mely abból állt, hogy a város forgalmaspontjain elhelyezett rend rségi kamerák továbbította képeketfigyelte a monitorokon, s ha balesetet észlelt, kerül utakat ja-vasolt a dugóban tehetetlenül verg ingázóknak.

Ám Denise elég okos volt ahhoz, hogy meglássa az ajánlat-ban rejl lehet séget. Akkoriban lányai, Laura és Erin mégcsak ötévesek voltak, s az óvoda és a lakbér mellett a betev reis alig futotta. Egy szociális munkás barátn je mondta, hogyjogosult volna élelmiszertámogatásra, de Denise ezt vissza-utasította – nem akarta volt férjének, Bernie-nek megszerez-ni azt az örömöt, hogy lássa, amint könyöradományokbóltartja fenn magukat. , Denise akart válni, követelte sajátmagának a gyerekeket, és hogy végleg megszabaduljon a fér-jét l, – a bíró heves tiltakozása ellenére – még a minimálisgyerektartásra sem tartott igényt. Amikor kijöttek a bíróság-ról, „a rohadék Bernie” utoljára még odaszólt neki; „Nélkü-lem éhen fogtok dögleni.” A következ hat év során úgy gon-dolt ezekre a szavakra, mint amik meghozták a szerencséjét.

Denise magabiztosan ment be a m sorvezet i fülkébe,hogy szembenézzen az életben csak egyszer adódó lehet -séggel. Enrique Zamora, a producer, aki akkor még csak tech-nikai munkatárs volt, utólag bevallotta, hogy aznap húsz dol-lárt vesztett, amikor arra fogadott, hogy Denise sírva fog kiro-hanni a fülkéb l, még miel tt az els reklám lemenne.

Denise, távol attól, hogy könnyekre fakadjon, a szignálután lendületesen szólt bele a mikrofonba:

– Önök ma reggel bizonyára nem az én hangomra számí-tottak – mondta, életében el ször, mint lemezlovas –, de az amásik, jól ismert hang most éppen a börtöndalt tanulja. Úgylátszik, Boss Johnnynak csak a szája volt nagy, a szíve koránt-sem. Pillanatnyilag egy városi börtönben van. Sok mindennelvádolják, például a gyerektartás nem fizetésével. Ha ártatlan,alig várom, hogy széles mosolyával újra itt üljön a m sorve-zet i fülkében. Ha b nös, remélem, a cellájában fog megro-

NATHAN FUTÁSA 41

hadni, s közben a rabtársai megtanítanak neki egyet s mást aszexr l, amit eddig nem ismert.

A következ négy órában Denise kirohanásokat intézettAmerika szociális intézményrendszere ellen, s nem habozottolyan területeket is érinteni, amelyek egyébként tabutémánakszámítottak. Pozícióját mint a n k jogainak élharcosa alapoztameg, támogatva az abortusz választásának jogát, ha azt a kö-rülmények indokolják, de azt javasolva, hogy ha a m veletnekpusztán a születésszabályozás a célja, mindenkit, aki közre-

ködik a végrehajtásában – köztük az apát és az orvost is -emberölés vádjával ítéljék el. Amikor megkérdezték, mivel tá-masztja alá ezt az ellentmondásos álláspontot, azt felelte: -Nem tartozom magyarázattal önöknek. Csak azt mondom,amit érzek. Ha nem tetszik, keressék meg azt a kis gombot akészülékükön, és forgassák addig, amíg el nem némulok.

Az els adás alatt a vonalak égtek a hívásoktól – a telefoná-lók vadul vitatták Denise nézeteit. A dönt pillanat azonbanakkor jött el számára, amikor Barbara a virginiai Arlingtonbólbetelefonált: – Nem sértésnek szánom, Denise, de olyan be-nyomást keltesz a stílusoddal a rádióban, mint egy rosszin-dulatú szuka.

– Teljesen igazad van, Barbara – felelte Denise –, de nem csakúgy egy szuka vagyok, általában, hanem én vagyok a szuka,egész Washingtonban. – Abban az iparágban, ahol a „piacképes”egyéniség a siker kulcsa, Denise megtalálta a szerencséjét.

Egy hétre rá a fizetése már ötszörösére n tt, miután – ad-dig példa nélkül álló módon – három évre kizárólagos szerz -dést kötöttek vele. A „Szuka” mindazt képviselte, amir l álta-lában úgy vélik, hogy a rádióban csak kudarcot vallhat: egynéger n , aki nyíltan és elfogulatlanul beszél mindenr l, a faj-gy lölett l a gyereknevelésig. Politikailag inkább konzervatívvolt, mint liberális, de mindenkit gondolkodás nélkül meg-torpedózott, aki kitáncolt a sorból.

Els adása után három héttel a mind többek által hallga-tott NewsTalk 990 népszer ségi mutatója jó hat százalékkal

42 JohnGilstrap

megugrott. Denise, a Szuka már a két washingtoni napilap-ban is nyilvánosságot kapott, s a kereskedelmi sajtóban is je-lent s szerepre tett szert. Rajongói szerint Denise úgy láttattaaz életet, amilyen az valójában. A legtöbb amerikaihoz hason-lóan tevékenységében t sem vezérelték rejtett politikai cé-lok, politikai ambíciók pedig végképp nem, így amikor ki-mondta, amit gondolt, az igazság szólt bel le, az az igazság,mellyel hallgatósága azonosulni tudott.

Egy évvel és egy hónappal azután, hogy a talk-show házi-gazdája lett, Enrique Zamora behívta az irodájába. A producerúgy festett, mint egy kisfiú, aki rögtön sírva fakad, ha nemmondhatja el az igazságot. – Hallottam, amikor ma reggel a

sorigazgató valakivel beszélt telefonon. Képzeld, kiter-jesztik a m sorszórást!

Bár Denise minden szót hallott, Zamora lelkesedésénekokát egyel re nem fogta fel. – Hm…

– Miért hümmögsz? Hát nem érted? Minden fontos keres-kedelmi rádió leadja majd a m sorainkat! Az egész országhallani fog minket!

Denise egy hosszú percig hitetlenkedve bámult rá, kezét aszájára tapasztva. – Ó, te jó ég, Rick! Komolyan beszélsz?

– Igen halál komolyan! Gondolj csak bele! Milliónyi hall-gató a keleti parttól a nyugati partig! És milliónyi dollár a zse-bedben!

Enrique utolsó mondata végképp elállította.Denise léleg-zetét. Szédelegni kezdett. – Nem! – csattant fel, de inkábbcsakúgy magában. -Ne éljük bele magunkat olyasmibe, amitegyel re csak mások telefonbeszélgetéséb l sejtesz. Ilyesmivelem úgysem eshet meg.

– Sejtésr l szó sincs! – tiltakozott Enrique. – Pontosan tu-dom, mit hallottam. Rólad beszéltek!

– És azt mondták, hogy országszerte fognak minket sugá-rozni?

– Igen.– Hazudsz.

NATHAN FUTÁSA 43

Enrique felnevetett. – Dehogy hazudok! Minden lében ka-nál vagyok, és folyton hallgatózom, az igaz, de nem hazudok!

És valóban: a m sorigazgató még aznap megkereste De-nise-t, és hivatalosan közölte vele a hírt. Az els fázisbanTampától az illinois-i Bloomingtonig tizenkét területre ter-jesztették ki a m sorszórást, s ezzel a Szuka amúgy is szépkeresete megduplázódott, egy éven belül pedig már 34 rádió-adó sugározta a m sort, ami további kétszeres fizetésemeléstjelentett neki.

Amikor Nathan els ízben hallotta t az idegen ház háló-szobájában, Denise már 327 rádióadón jött be, s a keresete ek-kor már b ven hét számjegy volt.

Aznap reggel a Szuka m sorát az amerikai ifjúság erkölcsiromlásának ostorozásával indította, s példaként a helyi wa-shingtoni sztorit idézte arról a tizenkét éves fiúról, aki megöltegy javítóintézeti felügyel t, majd megszökött.

– Az ügyész ebben az esetben azt nyilatkozta, hogy fel-ttként akarja elítélni a fiút, s azt hiszem, ez nagyszer .

Hányszor hallunk olyan csoportos, autós meg rablógyilkos-ságokról, ahol kiderül, hogy a tettesek kiskorú szörnyetegek!12-13-14 éves kölykök, akiknek annyira nincs miért élniük,hogy gondolkodás nélkül elveszik az ember legnagyobb kin-csét: az életét. Ami engem illet, unom már az ilyen híreket.Ami engem illet, kész vagyok nyilvánosan is követelni, hogylegyen az férfi vagy n , kiskorú vagy feln tt, ha szándékosankioltja egy másik ember életét, vonják ki abból a társadalom-ból, amelyben élek. Azt akarom, hogy hátralev éveit rácsmögött töltse, vagy ott legyen, míg el nem éri azt a kort, ami-kor már beszíjazható valamelyik hercig kis villamosszékbe,amelyek mostanában csak porosodnak szerte az országban.Onnan egyenest a pokolra juthat az illet , és az örökkévaló-ságban kedvére t dhet azon, milyen vagány dolog is gyil-kolni.

A telefonok szinte izzottak. Mire Denis befejezte mondó-káját, a hívásjelz lámpák minden készüléken sürget en vil-

44 John Gilstrap

lógtak. Megígérte, hogy amint lehetséges, beszél a várakozótelefonálókkal, de most reklám következik.

– A hívók fele a gyereket akarná felköttetni, a másik fele té-ged – mondta Enrique Denise fejhallgatójába. A Szuka káprá-zatosan mosolygott. Enrique számára minden káprázatosvolt, amit Denise csinált. Mindig csinosan öltözött és mindighasznált sminket is, éles ellentétben a többi m sorvezet vel,aki legfeljebb annyiban adott magára, hogy ebédnél nem azingujjába törölte a száját, hanem szalvétába. Azok a rajongói,akik sokáig csak a hangját ismerték, s aztán találkoztak veleszemélyesen is, mindig megjegyezték, milyen szép, és -négyszemközt – hogy mennyire meglep dtek ezen.

Denise felnézett a jegyzeteib l, s a fülke üvegfalán átEnrique-re emelte onix-fekete szemét. – Rick, légy szívesazokat sz rd ki nekem, akinek az a véleménye, hogy a fiú ár-tatlan!

– Enrique bólintott, s helyesl én feltartotta hüvelykujját. -Olyannal nem óhajtok beszélni, aki azt vetné a szememre,hogy rossz anya vagyok. Kizárólag a gyerekek feln ttként valóelítélése mellett és ellen szóló érveket akarom megvitatni, to-vábbá a fiatalkori b nözés visszaszorítására tett javaslataikat.

– Meglesz, Denise – mondta Enrique. – Húsz másodpercmúlva vége a reklámnak. Az els hallgató Robert a négyes vo-nalon. Azt hiszem, egyetért veled.

Denise színlelt lelkesedéssel bólintott. – Ideális kezdésnekhangzik.

Enrique a kezét feltartva ötr l visszafelé számlált, s aztánintett: – Adás!

– Ismét köszönti önöket a stúdióban a Szuka. Ma délel ttigazán nem panaszkodhatom a hívások csekély száma miatt.– Bekapcsolta a négyes vonal villogó gombját. – Hello, Ro-bert, itt a Szuka. Halljuk, miként vélekedik!

– Hello, Szuka! – Robert hangja érdes és mély volt, mint azer s dohányosoké; negyvenöt év körüli lehetett. – Azért hí-vom, hogy egyetértésemr l biztosítsam, ha hiszi, ha nem.

NATHAN FUTÁSA 45

– Miért ne hinném? Mivel mindig igazam van, el is várom,hogy egyetértsenek velem.

Robert felnevetett, mire er teljes köhögési roham tört rá. – Csakhogy ez a legels eset, hogy osztom a nézetét.

Erre Denise is elnevette magát. – Nos, mondja el, Robert,mivel érdemeltem ki most ezt a megtiszteltetést?

– Az a véleményem, hogy az amerikai fiatalság egyre mé-lyebbre süllyed a pöcegödörbe. A hócip m tele van már azzal,amikor azt mondják, hogy a fiatalkorú b nöz k tetteiért ahátrányos helyzet, a családi háttér meg az etnikai-nemzetisé-gi súrlódások a felel sek. A kölykök maguk a felel sek. Nemtisztelnek senkit és semmit. Mindenkire úgy tekintenek,mint a következ potenciális áldozatukra.

– Kikre gondol pontosan, Robert?– Az utcáinkat ellep fiatalkorú b nöz kre. A bíróságok

félnek határozottan fellépni velük szemben. Ha sittre vágjákket, a Gyermekvéd Liga rögtön azt harsogja, hogy nem

bánnak velük méltányosan, a média pedig a körülmények ál-dozatául esett ártatlan gyerekekr l beszél. Ugyanakkor hanem csukják le ket, minden kezd dik elölr l, és megint ottrandalíroznak az utcán. – Denise megpróbált közbeszólni, deRóbertb l megállíthatatlanul ömlött a szó. – Olvastam né-hány hónapja az újságban egy tizenegy éves chicagói kölyök-ról, aki egy autós lövöldözés során megölt egy lányt. Akkori-ban én is Chicagóban voltam, és csupán annyit hallottunk,hogy nagy er kkel nyomoznak a kölyök után, akinek máregész listára való súlyos b ncselekmény van a rovásán. Aztánkét napra rá holtan találtak rá egy szennyvízelvezet árokban.Valaki golyót eresztett a fejébe. A média persze gyilkost kiál-tott, a hírekben a kölyök mosolygó arcképét mutogatták, ésriport is készült a hozzátartozókkal, akik nem gy zték hang-súlyozni, milyen rendes kissrác volt.

– És ön szerint nem volt az?

46 John Gilstrap

– A frászt. Rohadt gyilkos volt. Nevezzük nevén. Rohadtgyilkos, akkor is, ha még nem n tt nagyra. Az ilyenekneknincs helye az utcán.

Denise „Rendben”-t jelzett Enrique-nek az üvegfalon ke-resztül, így él az él adás.

– És mi a tanulság mindebb l Nathan Bailey esetében?Mit kellene tenni vele?

– szinte legyek?– Természetesen. Az én m soromban csakis a teljes igaz-

ságnak van helye. Ez alapszabály.– Hát, szintén szólva, nem bánnám, ha kivégeznék. Hi-

szen megölt egy fegy rt, az isten szerelmére! Ha fiatalkorú-ként ítélik el, legkés bb kilenc év múlva, de inkább el bb, újrakinn van, az r viszont örökre halott marad. Ez szerintem va-lahogy nem igazságos.

Enrique jelezte Denise-nek a fejhallgatón keresztül, hogyideje áttérni a hatos vonalra, ahol egy bizonyos Barb várakozik.

– Köszönöm, Robert, azt kell mondjam, hogy egyetértekönnel. Most pedig Barb következik, aki ugyancsak él adás-ban van a Szukával. Halljuk a véleményét, Barb!

– Halló! – szólalt meg egy félénk, huszonkét év körülilányhang.

– Szia, Barb, él ben beszélgethetsz a Szukával.– Ó, szia. Barb vagyok. Köszönöm, hogy fogadtátok a hí-

vásomat, Szu-– Igen mondd csak ki bátran, Szuka. így hívnak, az is va-

gyok.Barb kuncogott. – Azért kösz, hogy fogadtátok a híváso-

mat…– Na, mondd csak ki, különben máris leteszem. Ki vele,

„Hello, Szuka!”– Á… nem akarom… – vihogott zavartan a lány.– Dehogynem. Csak könnyedén, ahogy én itt beszélgetek

veled a hallgatók millióinak füle hallatára. Szu-ka.– Nem megy.

NATHAN FUTÁSA 47

– Ugyan már! Na, majd segítek. Egészítsd ki a mondatot:Jé, maga egy…

– … szuka. – Barb ezt suttogva, alig hallhatóan mondta ki.– Oké, Barb, kezdetnek nem rossz. Próbáljuk újra, de most

már élénken, felszabadultan! Te rohadt…– … szuka.– Na, ez sokkal jobb volt! Most fussunk neki harmadszorra

is, az aranyért. Mondd: Hello, Szuka!– Hello, Szuka! – mondta Barb nevetve.– Hogy s mint, Szuka?– Hogy s mint, Szuka?– Rohadt szuka! Te, egy igazi rohadt szuka vagy, egy bü-

dös Szuka!Barb most már jóíz en nevetett. – Rohadt szuka! Te, egy

igazi rohadt szuka vagy, büdös Szuka!Denise diadalmasan az asztalra csapott. – Az áldóját, végül

csak sikerült! Nem jobb így?– Dehogynem, egész más.– És még örülhetsz, hogy a rádiós nevem, mondjuk, nem

Vagina.Hahota a vonal túlsó végér l.– De lehetnék akár Herezacskó is. Képzeld csak el: „Hello,

Amerika, ne mulasszák el reggelente meghallgatni a Herezacs-kót.” – Denise maga is röhögni kezdett. – Akkor a pasikat kénebátorítanom, hogy ki vele. Nos, Barb, jót mulattunk, de mostfordítsuk komolyra a szót, és oszd meg velünk a véleményed!

Barb gyorsabban alkalmazkodott, mint Denise remélte: -Szóval, Szuka, valahogy nem tetszik nekem az, hogy a gyere-keket ugyanúgy kezeljék, mint a feln tteket. Egy gyerek, aki

ncselekményt követ el, még megjavítható. A feln ttek vi-szont meg tudják ítélni a tetteiket, és tudatosan cselekszenek.

– Tehát szerinted a tizenkét éves Nathan Bailey nem tud-ta hogy ölni nem szabad?

48 John Gilstrap

– De, szerintem biztosan tudta, csak azt nem hiszem,,,hogy egy gyerek helyes néz pontból képes-e megítélni egyilyen cselekményt.

– Ezt fejtsd ki, Barb! Hogy jön ide a néz pont? Egy államialkalmazott meghalt. Neki és a családjának mostantól nincsmás néz pont, csak ez van.

– Szerintem ez nem ennyire egyszer . Ahhoz, hogy egygyereket feln ttként lehessen elítélni, nem csupán azt kell fi-gyelembe venni, amit tett, hanem azt is, hogy a tettér l mitgondolt.

És honnan veszed, hogy Nathan úgy gondolta, valamimást tesz, amikor megölte azt az embert?

– És te honnan veszed, hogy nem gondolta úgy? – Barbhangjából a „Most megfogtalak!” diadalmas érzése csendült ki.

– Hát ez az, Barb. Nem érdekel. Mert nem számít. Ez a vé-leményem. Én azon az állásponton vagyok, hogy a gyilkosságténye önmagáért beszél.

A Szuka az els szünet el tt még két beszélgetést lebonyo-lított. Mindkét telefonáló úgy gondolta, hogy Nathan semmi-ben sem különbözik a többi gyilkostól. Eljött az id – fogal-mazták meg a hallgatók –, amikor az embereknek felel ssé-get kell vállalniuk jó és rossz tetteikért egyaránt. A bírák túlmesszire mentek a b nöz k jogainak védelmében, s ennek atörvénytisztel többség issza meg a levét.

Denise ezzel a legteljesebb mértékben egyetértett.Nathan húsz percig ült a nagy ágy szélén, s hallgatta a

sok-sok idegen feln ttet, akik ítélkeztek felette.Hogy mondhatnak ilyesmiket? Hiszen ott se voltak! Nem

hallották Ricky Harris fenyegetéseit és nem érezték szorongatókezét a torkukon. Nem tudták – s valószín leg nem is izgattavolna ket –, hogy ha nem öli meg Rickyt, akkor Ricky öli megt. Nem látták eszel s tekintetét, és nem rázódott szét az

agyuk, amikor a szeme közé vágott. És nem látták a vért.Ó, jaj! A vért!

NATHAN FUTÁSA 49

Minél többet hallott Nathan, annál inkább tudatosult ben-ne, hogy az igazság egyre kevésbé számít. Megint hazugságo-kat terjesztenek róla, márpedig tapasztalatból tudta, hogy a ha-zugságok egykett re valóságként rögzülnek az emberek fejé-ben, s ha ez bekövetkezik, akármit megtehetnek vele. t mégcsak meg se hallgatta senki. Amit tudnak, azt a rend rségt l ésaz intézetis seggfejekt l hallották. Az pedig mind hazugság.

De ezen talán képes változtatni, hát nem? Mindössze felkell vennie a telefont, és felhívni a m sort. A számot megje-gyezte, épp elégszer bemondták. Felveszi a kagylót, elmond-ja, mi történt, és tisztára mossa magát. Persze aligha leszilyen egyszer . Nem fognak hinni neki. Ez a n majd gúnytz bel le, lehordja a sárga földig, meg csak felizgatja magát,

visszatérnek a rémképei, s a végén még valami rültséget csi-nál, aztán elkapják. Azt pedig nem engedheti meg magának,hogy elkapják.

Ám azt sem engedheti meg, hogy az emberek elhiggyék asok hazugságot. Elvégre nincs abban semmi, ha telefonál. Habalul sül el, legfeljebb egyszer en leteszi.

A házban vezeték nélküli telefon volt. Az éjjeliszekrényenállt, a rádió mellett. Nathan felemelte, az ON gombbal bekap-csolta, aztán hosszú percekig csak ült, csendben bámulva akészüléket. Végül a szabad vonaljelzés rémes recseg hangraváltott, mire Nathan gyorsan kikapcsolta. Mély lélegzetetvett, majd újra benyomta a gombot, s beütötte a Szuka800-zal kezd számát. Felfigyelt rá, hogy a telefon szám-gombjai „touch-tone” üzemmódban egyformán pityegtek.Az otthoni készüléken gyakran azzal szórakozott, hogy kisdallamokat csiholt ki a különböz gombok nyomogatásával.Aztán a füléhez emelte, de foglaltat jelzett

Nathan megkönnyebbült, feszültsége feloldódott. Leg-alább megpróbálta. Nem sikerült, de a kísérletet megtette, és talán elég is. Vagy mégsem?

Aztán még vagy két percig hallgatta a rádiót, s végül úgydöntött, hogy nem, mégsem elég. Egyáltalán nem!

50 John Gilstrap

Újra tárcsázott. Aztán újra. És megint újra. Mindannyi-szor mással beszélt. Kilencedik próbálkozására, amikor mármajdnem automatikusan újra benyomta a FLASH-t és aREDIAL-t, valami furcsa hangot hallott a készülékben. Ritmi-kus, pulzáló jelzés volt, majd végre becsöngött.

Miután a fiú úgy érezte, hogy vagy százat csengett, valakivégre felvette. – Itt a Szuka-vonal – mondta a hang. – Mir lóhajt beszélni?

– Err l a Nathan Bailey-ügyról – felelte a fiú.– Ön kiskorú? A Szuka gyerekekkel nem beszélget!– Azt hiszem, velem majd akar beszélni. Nathan Bailey va-

gyok.Denise már témát akart váltani. Jó háromnegyed órája kizá-

rólag Nathan Bailey volt m soron, s most már nem fogadtakúj hívásokat. Az egyes és négyes vonalon várakozó hallgatókután reklám következik, majd áttérnek arra, hogy az elnökmiként irányítja a külügyeket.

Éppen egy Gordon nevezet pszichiáter volt a vonalban azarizonai Stockdale-ból. Pszichológiai szakzsargonban el -adást tartott arról, hogy a tizenöt év alatti gyerekek értékrend-szere még nem elég fejlett ahhoz, hogy feln tt módra különb-séget tudjanak tenni a jó és a rossz között. Denise önelégül-ten mosolygott. Amikor a lélekbúvár leveg vételnyi szünetettartott, Denise elhatározta, hogy elevenen felfalja.

Ám alighogy kinyitotta a száját, Enrique izgatott hangjahallatszott a fejhallgatójában. – Mindenképp fogadd a hatosvonalon a hívást! – mondta.

Denise izzó pillantást vetett a producerre; csoda, hogy akettejüket elválasztó üvegfal nem olvadt meg t le. A talk-show-rádió egyik legfontosabb alapszabálya ugyanis az volt,hogy a m sorvezet t soha nem szabad félbeszakítani, amikorbeszél – vagy beszélni készül.

Denise pillantásából Enrique megértette, hogy a karrierjétkockáztatja, ezért magyarázatot adott: – Egy srác az, aki azt

NATHAN FUTÁSA 51

állítja, hogy Nathan Bailey. Az a Nathan Bailey. Szerintemigazat mond.

Denise rövid id re teljesen elvesztette gondolatainak fona-lát. Ha ez igaz, valami égrenget nek lehetnek fültanúi a hallga-tók. Némi szünet után – mely miatt a rádióközelben lév k kö-zül többen azt hitték, hogy megszakadt az adás – Denisevisszanyerte lélekjelenlétét, s gyorsan elbúcsúzott a pszichiá-tert l. – Köszönjük, doktor úr, ennyib l is b ven megértettük,mit akar mondani. Az én gyerekeim bizony Isten mind jóval fi-atalabbak tizenöt évesnél, de pontosan tudják, mi a jó és mi arossz. – Ezzel megszakította a vonalat, és nagy leveg t vett. -Nos, úgy hiszem, egy hírességet köszönthetünk a telefonálókközött, feltéve, ha a producerem igazat mond. – Teátrálisan be-nyomta a hatos vonal gombját. – Nathan Bailey, ott vagy?

– Igen, asszonyom – felelte egy halk, fátyolos, de azért eléger teljes hang a vonal másik végér l, melyb l elszántság hal-latszott. Az évek során Denise büszke lett arra, hogy pusztána hang alapján képes felismerni a telefonálók személyiségét.Ez a hang egy cserkészfiúé volt, egy baseball-serdül liga játé-kosáé, olyasvalakié, akinek a becsületessége fel l nem lehe-tett kétség. Denise nyomban elkezdte felülvizsgálni aNathanról alkotott képét.

Michaels máris tapasztalta a kevés alvás következményeit, s akávétól, amivel fel akarta magát frissíteni, olyan gyomorsavalett, hogy úgy érezte, az üveget is meg tudná emészteni. Bártudatosan szinte fel se fogta, hogy szól a telefon, automatiku-san odanyúlt, és már az els csöngés után felvette a készüléket.

– Michaels hadnagy – szólt bele.– Itt Petrelli – mondta a hang a vonal túlvégén.A francba! Más nem is hiányzott! Jó reggelt, J. Dániel.

Láttam, már korán a kamerák elé állt.A hallhatóan izgatott Petrelli elengedte a füle mellett a gú-

nyosnak szánt megjegyzést, pedig ez nem volt jellemz rá. –Kapcsolja be a Szukát! – vakkantotta.

52 John Gílstrap

– Hogy mondja, kérem?– A rohadt rádiót, kapcsolja be! A Szuka m sorát! A Bailey

fiú éppen vele beszél.– Nem svindli? – Michaelsnek eszébe se volt sietni. Tudta,

hogy nem szalaszt el semmit, hiszen az adást meghallgathat-ja majd magnószalagon, mert valamelyik buzgó beosztottjabiztosan felveszi, és sietve eljuttatja felettesének, ezzel is je-lezve, milyen lelkiismeretesen végzi a munkáját.

– Nem! – reccsent rá Petrelli. – Kapcsolja be, és figyeljen.Ha végeztek, újra hívom.

10. fejezet

Nathan idegessége nyomban elmúlt, ahogy beszélni kezdett.Mondókája közben kényelmesen járkált fel-alá a hálószoba ésa nagy fürd szoba között. Úgy t nt számára, hogy a járkálás agondolataira is serkent ' hatással van.

– Mi van az ártatlanság vélelmével, amíg a b nösségetnem bizonyítják? – kérdezte kihívóan.

– És mi van az emberi élet szentségével? – kérdezett visszaDenise. Bár hangja kellemes volt és megnyugtató, nyers stí-lusa ingerelte Nathant.

– Ezen mit ért?– Azt, hogy gyilkolni b n. Nem úgy gondolod?– Természetesen úgy gondólom. De semmivel se na-

gyobb, mint hagyni, hogy megöljék az embert. Nem emlék-szem, hogy tegnap éjjel ön ott lett volna a Krízisrészlegben.Fogalma sem lehet arról, mi folyt odabent.

– Megölted az rt?Nathan tehetetlenségében szinte felsikoltott. – Meg, de…– Semmi de, Nathan – vágott közbe Denise. – Itt meg is

állhatunk. Megölted az rt. Más nem érdekes. Szökevényvagy, bujkálsz, és veszélyt jelentesz társadalmunkra. Nem

NATHAN FUTÁSA 53

akarom, hogy szabadon járkálj. Azt akarom, hogy felügyeletalatt és rács mögött légy.

– Nincsenek rácsok -javította ki Nathan.– Tessék?– Nincsenek rácsok, csak nehéz ajtók. Benn a javítóban,

úgy értem.– Ne tereld el a szót, Nathan! – pirított rá Denise. – Jobb

volna, ha most rögtön letennéd a kagylót, és értesítenéd arend röket. Add fel magad, miel tt magadnak vagy másnakbajt okoznál!

Nathan leült az ágy sarkára. – Nem mehetek vissza a javí-tóba – felelte tárgyilagosan. – Ha megtenném, megint póruljárnék. Vagy akár meg is ölnének. Ez volt a célja Rickynek is.Nem mehetek vissza! Nem hagyhatom, hogy befejezzék, aminem sikerült nekik.

Egy hosszú pillanatig, amíg Denise végiggondolta a hal-lottakat, csend volt a vonalban. – Ezt tisztázzuk, mert nemértem – válaszolta Denise. – Azt mondod, hogy az r akartmegölni téged!

– Igen, asszonyom.– És miért tette volna?– Honnan a francból tudjam?– Gyereknek nem illik káromkodni a rádióban.– Ezt pont ön mondja? Még a neve is káromkodás.

Denise nevetett. Talpraesett sráccal hozta össze a sors. -Lehet, hogy éppen emiatt nem nagyon hívnak bennünket

gyerekek.Vagy mert a kezel azt mondja, hogy nem beszél gyere-

kekkel. De Nathan ezt csak magában jegyezte meg.– Rendben, Nathan – folytatta Denise –, kezdjük elölr l.

Tehát azt állítod, hogy önvédelemb l ölted meg az rt?– Igen, pontosan ezt. Leszámítva, hogy nem rnek hívják

ket. Felügyel knek. Baj van bel le, ha rt mondunk.– Nos, a legkevésbé sem szeretnék összezördülni a felügye-

kkel. – Denise maga is meglepve tapasztalta, hogy a saját

54 John Gilstrap

hangja megenyhült, melegebbé vált. Volt valami szinténmegnyer ebben a fiúban. – De miért is nem hallgatok el és fi-gyelek… Most pedig mondd el, mi történt valójában múlt éjjel.

Nathan felugrott a nagy ágyra, három párnát a fejtámlánaktámasztva kényelmesen hátrad lt, lábát kinyújtotta és nekifo-gott. – Hol is kezdjem… Sok kínszenvedés árán megtanultam,hogy a többiekkel sose fogok kijönni. Legkedvesebb szórakozá-suk az volt, hogy szarrá vertek és ellopták a holmimat, meg ha-sonló disznóságok. Elcsórták a kajámat, meg ilyesmi. Megpró-báltam leveg nek nézni ket, érti? Ahogy régen a papámmondta… De hát néha enni kell. A végén oda jutottam, hogyaz egész kaját még a sorban állva kellett magamba tömni. Azels hónapban egyszer en nem hagytak békében. Megpróbál-tam harcolni ellenük, de egykett re kicsináltak.

– Miért nem szóltál valakinek? – kérdezte Denise.Nathan keser en felhorkant. – No igen, egyszer megpró-

báltam, az els nap, hogy bekerültem. Nagy hiba volt. Csakúgy mondom, hogy éppen Ricky volt az, akinek szóltam. aza fickó, tudja, akit… szóval aki… – Nathan mélyet sóhajtott,er t gy jtött, és folytatta: – Sajnálom, asszonyom, tudom,nem lett volna szabad megtennem, de hát Ricky nagy parasztvolt. Sajnálom… Szóval ott a sitin van egy olyan nagy terület,ahova mindenkit kiterelnek, és ahol lehet tanulni, kosárlab-dázni, beszélgetni, miegymás. Ott voltam én is, éppen olvas-ni akartam, amikor Ricky odajött hozzám, és azt mondta,hogy vele kell mennem. Tudtam, hogy bajba kerültem, csakazt nem, hogy miért…

A következ tizennyolc percben Nathan több millió ameri-kai füle hallatára el adta az verzióját a történtekr l. Világo-san, érthet en fejezte ki magát, s olyan lendülettel beszélt,ahogy csak gyerekek képesek. Denise mindössze háromszorszakította félbe, akkor is csak azért, hogy tisztázza, mit ismondott; egyébként feszülten figyelt, s miközben a fülke el-len rz táblájára meredt, lelki szemei el tt megelevenedettmindaz, amit a fiú elmondott. Mire Nathan beszámolója vé-

NATHAN FUTÁSA 55

get ért, tizenkét reklám maradt el, de a szponzorok nem ágál-tak. Fantasztikus m sor volt.

Nathan az intézet könyvtárában már rég kiolvasott min-den könyvet, amit érdemes volt kézbe venni. Ellentétben atöbbiekkel akik a képregényeket bújták, inkább a regénye-ket szerette. Aznap, július 4-e lévén, id szer nek t nt újraelolvasni Howard Fasttól az Áprilisi reggelt, amely egy fiúrólszól, akinek életét megváltoztatja a lexingtoni csata.

A Fiatalkorúak Javítóintézetében a társalgónak nevezettnagy hall volt valóságosan és átvitt értelemben is a legmoz-galmasabb hely. A sárga falú, nagyjából hatszöglet terem-ben különféle tevékenységeket lehetett zni, leszámítva azalvást Három, üvegfallal elválasztott helyiség osztályte-remként szolgált; közülük a legnagyobb egyben ebédl isvolt. A zárkák a hatszög átellenes oldalain nyíló két folyosónhelyezkedtek el az egyik oldalon a fiúk folyosója, a mási-kon a lányoké. Reggel hétt l este nyolcig a folyosók ajtajaizárva voltak. Akkor kinyitották, de fél kilenckor, amikorramindenki bent volt a cellájában, újra bezárták ket.

A hatszög hatodik oldalán volt az ellen rz helyiség, féliggipszkartonból, félig betonból. Amikor az elítéltek a társal-góban tartózkodtak, az ellen rz helyiségben mindig ült va-laki. A kétoldalt lév meger sített ajtók mögött volt az admi-nisztrációs osztály, valamint a dühöng , hivatalos nevéna krízisrészleg.

Aznap este hét óra körül Ricky Harris az adminisztratívrészleg fel l jövet belépett a társalgóba, s egyenesenNathanhoz ment. A fiút a fülénél fogva kiemelte a székéb l.

– Gyere, te szarházi! mondta.– Jaj! Mit csináltam? kapálódzott Nathan. Tudod te azt nagyon jól-sziszegte italtól és cigarettától

zl lehelete mögül, s már vonszolta is maga után, keresz-tül a társalgón, az ellen rz helyiség másik oldalán nyíló

56 John Gilstrap

ajtó felé. – Itt a részlegben majd megtanulod, hogy ne firkálja falra.

Nathan mindkét kezével Ricky alsókarjába kapaszkodott,és lábujjhegyen botladozva vonszolta magát az r után, ne-hogy leszakadjon a füle. Eressz el, Ricky! kérlelte. Nemcsináltam semmit! Becs' szó! Esküszöm, nem csináltamsemmit!

De Ricky nem válaszolt, csak még följebb emelte a fülénélfogva. A társalgóban minden mozgás megsz nt, s tucatnyiszempár figyelte némán, amint a mindenki által legretteget-tebb felvigyázó keresztülvonszolja a legkisebb elítéltet a ter-men. Ám amikor Nathan segítséget remélve a társaira né-zett, mindenki elfordult. Jól tudta persze, hogy akkor sem se-gíthetnének, ha szándékukban állna.

A krízisrészlegbe vezet ajtónál megálltak. Eltartott egy da-rabig, amíg Ricky lecsatolta övér l a kulcsokat. Amikor a zár el-fordult, Nathan rémületében elvesztette a fejét. A részleg nemvoltmás, mint egy kis cella, az összes többit l távol, ahol-hiva-talos rendeltetése szerint a kiborult fogoly összeszedhettemagát, és rendezhette gondolatait. A valóságban azonbanbüntet zárka volt, ahol akár az ételt, ruházatot és a világítást ismegvonhatták a foglyoktól mindaddig, amíg Jobb belátásranem tért . Bár csak ritkán használták, az elítéltek közt megle-het sen hírhedtté vált. Nathan halálra rémült.

A zár csikordult, az ajtó kinyílt. Nathan még hangosab-ban jajveszékelt, akár egy kisgyerek, és azt hajtogatta, hogyígéri, ezentúl jól fog viselkedni. Meg akart kapaszkodni azajtófélfában, de rögtön vissza kellett kapnia a kezét, hogymegragadhassa Ricky csuklóját. Ricky, ez fáj! kiabálta.

– Ne rinyálj, szaros. Ha még egyet ordítasz, megtudod,mi fáj istenigazából!

Az ajtó túloldalán az intézetnek arra a részére jutottak,ahol Nathan még sohasem járt. A sz k folyosón az ajtót isépphogy csak ki lehetett tárni. Ricky most a bicepszénél ra-gadta meg a gyereket, s a szemben lév falhoz lökte. Egyik

NATHAN FUTÁSA 57

kezével szorosan tartotta, miközben a másikkal bezárta atársalgóba nyíló ajtót. Balra t lük a folyosó körülbelül két ésfél méternyire kiszélesedett. Odébb, egy rézsútos fordulónálmegpillantotta a rettegett feliratot: KRÍZISRÉSZLEG.

Nathan újból küzdeni kezdett. Megpróbálta kirántani akarját Ricky szorításából, de csak azt érte el, hogy az r a ha-jánál fogva a földre taszította, majd lehajolt mellé. Idefi-gyelj, taknyos! – mordult közvetlen közelr l a fülébe, miköz-ben a nyála a fiú arcára fröcsögött. így vagy úgy, de be-mész abba a cellába, ha össze kell tömöm a csontjaidat, ak-kor is! Megértetted?

Nathan a padlócsempéhez szorult fejével bólintott. Meg-próbált ránézni Rickyre, de a könnyein keresztül nem láttajól.

És hagyd abba a rinyát, te kibaszott szarházi! Rickyfelállt, s a hajánál fogva tovább vonszolta Nathant a rövid fo-lyosón. Amikor a krízisrészleg ajtajához értek, a szabadke-zével kinyitotta a cella zárját, majd félig lökve, félig tolva be-taszította a gyereket a kis helyiségbe.

A zárka meglep en hasonlított Nathan saját körletéhez,bár csak feleakkora volt. Egyik oldalán fémvázas priccs vé-kony matraccal, a másikon vécé és mosdó. Ablaka nem volt;a világításról edzett üveg mögé rejtett, kellemetlenül er s fé-ny mennyezeti neoncsövek gondoskodtak. Nathan cellájá-ban legalább burkolólapok fedték a padlót; itt csak csupaszbeton volt. És hideg, sokkal hidegebb, mint az egyébkéntszintén állandóan h vös lakószárnyban.

Vesd le a cip det, és add ide! utasította Ricky.– Miért? Csináld, öreg, amit mondtam!

Nathan látta, hogy nincs értelme vitatkozni. Anélkül,hogy kikötötte volna, lerúgta a lábáról a fekete, intézeti tor-nacip jét. Egyik kezével Ricky kezébe nyomta ket, a másik-kal sajgó fülét dörzsölgette.

– A zoknidat is.

58 John Gilstrap

– De hát itt hideg van!Ricky mereven bámult rá, és várakozóan tartotta a kezét.

Nathan lehuppant a priccs szélére, és megint b gni kezdettGy lölte magát, hogy nem tud a könnyein uralkodni. Bár-hogyan is próbálkozott, a végén mindig sírva fakadt ezekel tt az emberek el tt. A legjobban az keserítette el, hogy eb-ben még örömük is telt.

Levette a zokniját, el ször az egyik, aztán a másik lábá-ról, s átadta Rickynek, aki ezután rögtön kifordulta cellábólés rázárta az ajtót. Nathan hallotta, ahogy léptei elhalnak afolyosón.

Mit csináltam rosszul? fakadt ki olyan hangosan,hogy a cella beton falairól visszaver hangjától csöngenikezdett a füle.

Fázott, nem értette az egészet, és boldogtalan volt. Fel-húzta a lábát, és fejét a térdére hajtotta. Megpróbálta vissza-nyerni a lelki egyensúlyát. Ingujjával egyszerre törölte mega szemét és az orrát. Már csak tíz hónap, mondta magában.Csak tíz hónap, és kinn leszek innen. Nyolc hónap már le-ment. Feleannyi id kell az egy évhez, aztán annak a fele,hogy kint legyek. Csak kibírom valahogy. Nem olyan nehéz.

A lényeg az, hogy az id a lehet leggyorsabban teljen, aleggyorsabban pedig kétségkívül akkor telt az id , ha aludt.Felhúzott térddel az oldalára d lt, s megpróbálta elrejteni alábát a kezeslábasában, hogy ne fázzon.

– Mekkora barmok ezek! mondta fennhangon.A zár csörgése riasztotta fel álmából. Bár a cellában égett

a lámpa, az ajtó 10 15cm-es kémlel nyílásán átláthatta,hogy a folyosó sötét. Miután a kulcs megfordult a zárban,hosszú ideig semmi sem történt. Felült, és megint felhúzta atérdét. Emlékezett rá, hogy egyszer egy filmben látott ha-sonló jelenetet: az ajtó nyikorogva kinyílt, s aztán némacsend. Ám hirtelen a semmib l el vágódott egy vámpír, ésmindenki sikítozni kezdett.

NATHAN FUTÁSA 59

Nem kell ilyen hülyeségekre gondolnia, korholta magát.Vámpírok nem léteznek, a filmekben amúgy is mindent el -re megrendeznek. Ezeket nevezik filmtrükköknek, s valamihibbant újító elme bizonyára csak azért talált ki ket, hogylegyen mivel rémisztgetni az embereket.

A papája mindig dorgálta a túlságosan élénk fantáziájamiatt: folyton szörnyeket és betör ket vélt látni a sötétben.Amint ott ült a priccs szélén, várva, hogy kinyíljon az ajtó,egyfolytában azt hajtogatta magában, hogy nincs mit l fél-nie, pedig a félelme tagadhatatlanul nagyon is valóságosvolt. A szíve úgy vert, mint egy légkalapács. Zihálni kezdett.Felkeljen, és menjen oda az ajtóhoz? Valaki be akar jönni?Talán mégis van egy barátja az intézetben, aki így akarja tu-domására hozni, hogy nyugodtan kisétálhat?

Nathan felugrott, amikor az ajtó lassan kinyílt. A küszö-bön ott állt Ricky, egyedül. Be volt rúgva, vagy benarkózott-ezt a kifejezéstelen tekintetén rögtön látni lehetett. Mark bá-csi is mindig ezzel a nézéssel meredt rá, miel tt nekifogott,hogy jól elverje. Ricky valamit tartott a kezében, a háta mö-gött, hogy ne láthassa. Nathan újra a szemébe nézett, s apillantását most még üresebbnek találta.

Tudta, hogy itt valami történni fog. Életében el szörérezte, hogy halálos veszélyben van. Szinte automatikusan,anélkül, hogy megmozdult volna az ágyon, testsúlyát a tal-pa elüls harmadára helyezte. Itt verekedés lesz, gondolta.Nem volt éppen nagy bunyós, de Ricky arckifejezése aztsúgta neki, hogy itt most élet-halál harc következik, s a tét azélete lesz.

Ricky, arcán vészjósló vigyorral, lassan benyomult a cel-lába. Te nyomorult seggfej hadarta, félig elnyelve a sza-vakat , igazából sohase tartoztál ide. A többiek el bb-utóbbúgyis kinyírtak volna

Úgyis? Nathan agya kétségbeesetten zakatolni kezdett.Azt mondta: úgyis? Ez azt jelenti, hogy

60 John Gilstrap

Ricky egyetlen lépéssel felére csökkentette a köztük lévtávolságot.

Nathan erre a hátát önkéntelenül a falhoz nyomta. Sa-rokba volt szorítva.

Megpróbálom, hogy ne nagyon fájjon, öcskös mond-ta, s még szélesebben vigyorgott. Pucoltál már halat?

Nathan egy pillanatra se vette le a szemét Ricky hátamögé rejtett jobb kezér l. Persze, sokszor pucolt marhalat.Éles késsel felvágja a hasukat az ember, lentr l egész a fejig,majd kifordítja a belüket a vágódeszkára. Aztán

Nathan kétségbeesetten próbált rájönni, hogyan kerül-hetne Ricky mögé. A részeg embert nem nehéz kicselezni -ez Mark bácsinál többször is bebizonyosodott, jóllehet ké-

bb mindig pokoli árat fizetett érte. Ám itt a cella olyan kicsivolt, Ricky meg olyan nagy, hogy mivel oldalt képtelen lettvolna elslisszolni mellette, sehogy sem lehetett megkerülni.

Aztán megpillantotta a kést. Ha Ricky gyorsabb lett vol-na, és egyb l ráveti magát, el is érte volna a célját. De Rickya hatékonyság helyett a teatralitást választotta, s elkezdett akéssel hadonászni áldozata arca el tt. Na, mit gondolsz,milyen érzés lesz ?

Nathan nem késlekedett. Hátát a falnak feszítve nyílegye-nesen el rerúgott, és sarkával pontosan ellenfele ágyékábatalált. Ricky egy fél lépést odábbtántorodott, majd térdreesett. Nathan megpróbálta átvetni magát Ricky meggör-nyedt válla felett, de amint nekirugaszkodott, a prices el-mozdult, s így félúton elakadt térdével nekivágódott Rickyfejének, amit l mindketten a földre zuhantak. Miel ttNathan talpra ugorhatott volna, egy er s kéz megragadta acsuklóját, s visszarántotta a földre.

Eressz el! ordította Nathan, s megint rúgott. Lába ez-úttal egyenesen Ricky orrát találta el. Hangos reccsenés hal-latszott.

Ricky szorítása gyengült, de továbbra sem engedte el agyerek csuklóját. Nathan ismét rúgni akart, de most teljesen

NATHAN FUTÁSA 61

elvétette, és egyensúlyát vesztve a padlóra zuhant. Ricky or-rából patakzott a vér, s ahogy leveg után kapkodott, vérespermetet fújt ki a leveg be. Levágom azt a kibaszott segg-fejedet, te szarházi! sziszegte a fogai közt.

A kés felülr l, hatalmas, széles ívben lendült Nathan felé.Szabad kezével azonban sikerült eltérítenie a gyilkos szer-számot végzetes pályájáról könyökével fogva fel a lendületerejének nagy részét. Ricky kést tartó keze nyomban újrafelemelkedett, hogy lesújtson, de Nathan megragadta acsuklóját, amit l Ricky elengedte az övét A gyerek mostmindkét kezének erejét Ricky kést tartó jobbjára összponto-sította, fékezve támadója mozgását és megnehezítve számá-ra, hogy döfésre emelhesse a kést

Amikor a kés végül mégis újra a leveg be emelkedett,Nathan a térdére támaszkodott, s fogaival rávetette magátellenfele kést tartó kezére. Teljes erejével beleharapott, sérezte, amint Ricky b re felreped, és a kis csontok recsegveutat engednek metsz fogainak. Vér szivárgott a szájába, derá se hederített

Ricky fájdalmában felüvöltött. – Rohadj meg, te mocsok!Hogy harcolsz azért a kibaszott életedért

Karját vadul rángatva igyekezett lerázni a fogaival rajtacsüng fiút, de csak azt éne el, hogy Nathan még er sebbenharapta. Ricky végül a földre ejtette a kést. – A kurva életbe!– Ám ekkor a fiút egyetlen rántással magához húzta, és du-gattyúszer mozdulattal hatalmas csapást mért a jobb sze-mére.

Nathan úgy érezte, menten szétrobban az agya a szememögött. Ilyen er sen még sohasem ütötték meg. Megtánto-rodott, nekiesett a priccsnek és felborította. Öt teljes másod-percig farkasszemet néztek egymással, s ez a röpke id elégvolt ahhoz, hogy izmaik némileg regenerálódjanak és újraösszeszedjék magukat. Tekintetük szinte egy szene a földönhever késre esett, s rávetették magukat

62 John Gilstrap

Nathan kismilliószor hajtogatta magában: egy részeg fel-tt eszén egy józan gyerek az év bármely napján képes túl-

járni, s ez alól július 4-e sem kivétel Felkapta a kést a beton-padlóról, megperdült, s elkezdett vele vagdalkozni magael tt, hogy Rickyt meghátrálásra kényszerítse.

Ahogy a támadó mozdulatokat lelassítja az alkohol, úgyfékezi a védekezést is. Ricky képtelen volt elég gyorsan rea-gálni ahhoz, hogy megvédhesse magát, így aztán szinte te-hetetlenül nézte végig, amint a kés vízszintes helyzetbe ke-rül, és markolatig beleáll a hasába.

Nathant legalább úgy sokkolta a látvány, mint Rickyt abelédö födött kés. Az r hanyatt zuhant, akár egy zsák: a lábaösszecsuklott a teste súly alatt, s a feje hangos csattanássalén földet.

Ezt nem akartam! – kiáltotta Nathan. – Jaj, Ricky, tény-leg nem!

Ricky nem válaszolt, csak a plafont bámulta. Keze a késnyelét simogatta; olyan volt, mintha ki akarná húzni, denem lenne hozzá elég lelkiereje.

A fiú nem tudta, mitév legyen, azt viszont igen, hogy hanem csinál valamit, Ricky meghal Az relmerülten babrál akés nyelével talán segítenie kéne neki kihúzni a hasábólattól esetleg jobban lesz. Nathan a válla felett az ajtó felé pil-lantott, hátha a segítségére siet valaki a válasszal De nem,nincs ott senki, magának kell megoldania a helyzetet. Bi-zonytalanul a kés fölé hajolt, becsukta a szemét, és kirántot-ta a sebb l.

Amint a kés kint volt, Nathant rögtön lefröcskölte a tátongósebb l sugárban el tör vér. Mintha a filmbeli vámpírok ivó-kútjának vörös vize csapott volna az arcába. Ricky torkábólhörgés szakadt fel, de ez a félig nyöszörgés, félig vonítás márnem is emberi hang volt. A leveg gurgulázott a torkán, mintamikor szívószálon buborékokat fújunk egy pohár vízbe.

Nathan rögtön látta, hogy a kés kihúzása nagy hiba volt.Ösztönösen rányomta a kezét a sebre, hogy megállítsa a su-

NATHAN FUTÁSA 63

gárban öml vért, de hasztalan. Csak folyt, folyt lüktetve,megállíthatatlanul Ricky hasából, s aztán már a szájából is.

– Nem akartam, Ricky, nem akartam hajtogatta,mint valami varázsigét, de kénytelen volt rádöbbenni, hogygyakorlatilag végzett ellenfelével.

Ekkor azonban Ricky keze teljesen váratlanul kivágó-dott, megragadta a gyerek nyakát, és úgy megszorította,hogy nem kapott leveg t. Nathan úgy érezte, azon az éj-szakán már vagy ezredszer elkezdte rángatni Ricky csuk-lóját, hogy letépje a kezét a nyakáról. De mint az egér a saskarmai között, úgy verg dött a másik markában, akár egycsapdában. A feje majd szétrobbant a szorítástól. Ricky vér-szomjas pillantása mindent elárult. Halálán volt, s Nathantis magával akarta rántani.

A kés! Még mindig a földön hevert! Nathan egyik kezét le-vette Ricky csuklójáról, s a kés pengéjét a térdét l néhánycentire el is érte. Ezúttal nem bízta a véletlenre mindenmaradék erejét összeszedve jól irányzott mozdulattal bele-döfte a kést ellenfele mellkasába. Aztán megint. És megint.Összesen ötször. Minden egyes döfést fura, szusszanó hangkísért. A második szúrás után Ricky szorítása némileg alább-hagyott, s így Nathan agya ismét oxigénhez és vérhez jutott.Az ötödik döf és után Ricky keze teljesen elernyedt, s hörögvekilehelte a lelkét.

Nathan most valóban pánikba esett. A krízisrészleg olyanvolt, mint egy vágóhíd. Benne holtan hevert egy felügyel , st fogják felel ssé tenni a történtekért. Holtbiztos, hogy sem-

mi olyasmit nem fog tudni mondani, amit l elhinnék, hogy IRicky kezdte az egészet.

Búcsút mondhat a tíz hónap múlva esedékes szabadulása \nak, annyi szent Egy felügyel meggyilkolásánál súlyosabb

nt már el se követhetett volna. Benn rohadhat meg a sittenhuszonegy éves koráig, ha egyáltalán akkor kiengedik.

Nem! Az kizárt, hogy itt maradjon és viselje a következ-ményeket! Ki kellett jutnia az intézetb l! Menekülnie kell,

64 John Gilstrap

gyorsan, elszántan, késlekedés nélkül. De ehhez szükségevan a kulcsokra. Lábujjhegyen átgázolt a g zölg vértó-csán, lecsatolta a kulcskarikát Ricky övér l, s kirohant a cel-lából, de az ajtót gondosan bezárta maga mögött.

Innent l már könny dolga volt. Minden kulcs a karikánlógott. A folyosó végén balra lév ajtón keresztül az úgyne-vezett átvezet be jutott; az épületnek erre a részére még elsbent töltött éjszakájáról emlékezett. Nathan rövid ideig t -

dött, nekiálljon-e megkeresni a tárolószekrényekben anyolc hónappal azel tt elkobzott ruháit, de aztán úgy dön-tött, hogy minden perc drága, s minél tovább húzza az id taz épületben, annál valószín bb, hogy elkapják. Nesztele-nül, villámgyorsan osont tovább; elhaladt az egykarfás székmellett, melyre bilincset szereltek, majd az asztal el tt, aholaz a hájas segg fej Gonzalez az újonnan érkezetteknek kér-dések végtelen sorát tette föl, pedig mindre tudta a választ.

Az utolsó ajtó menta legsimábban. Nathan els re megta-lálta a megfelel kulcsot. El ször csak résnyire nyitotta, sközben azon fohászkodott, nehogy ott álljon valami hekusvagy felügyel a másik oldalon. De a szerencse ezúttal iskedvezett neki. Kisurrant a résen, kívülr l bezárta az ajtót, akulcsokat pedig behajította a bokrok közé. El tte 15 méter-nyi füves térség volt, a végében egy magas domb, azon túlpedig a szabadság. Futásnak eredt, s a távolságot szemvilla-nás alatt megtette.

A domb tetején egy pillanatra megállt, hogy visszanézzenaz intézetre. Bár föntr l más volt a perspektíva, pontosanugyanaz a látvány fogadta, mint akkor régen, amikor meg-érkezett ide. Milyen barátságos helynek t nt ez a dísztéglá-val és m vel burkolt épület, körülötte a sok virággal ésmutatós cserjével. Belül azonban a brookfieldi FiatalkorúakJavítóintézete a gy lölet kertje volt, ahol az elvetett magvakRicky, Gonzalez és hasonsz cimboráik gondos keze-munkája nyomán szépen szárba szöktek.

MATHAN FUTÁSA 65

A dombról végignézve az épülettömbön Nathan meges-küdött magának: soha többé nem hagyja, hogy bezárják afalai közé.

– … és ekkor elkezdtem futni – fejezte be Nathan. Most ha-son feküdt, a könyökére támaszkodva, ujjával az ágy fejtámlá-ján a fa erezetét követve.

– És nincs semmi bajod? – kérdezte Denise, a hangjábanszinte aggodalommal.

– Azt hiszem, nincs. Fáj egy kicsit a szemem, meg hasogata fülem, de ett l eltekintve rendben vagyok.

– Van bármi elképzelésed arról, hogy a felügyel miértakart megölni? – Bármilyen hihetetlenül is hangzott Nathantörténete, Denise hitt neki.

– Szerintem rült volt. Meg le is itta magát vagy benarkó-zott. A feln ttek mindig ilyenek, ha berúgnak.

– Milyen feln ttekre gondolsz?—firtatta Denise, mert úgysejtette, hogy új részletekkel egészülhet ki a fiú sztorija. -Mint az édesapád?

– Nem! – felelte Nathan meglep határozottsággal. – Azapám jó ember volt. Soha nem ivott, és nem is ütött meg sen-kit. Csuda klassz apa volt.

– És a mamád?Nathan hangja elérzékenyült. – t nem ismertem. Még

csecsem koromban meghalt.Újabb érdekes adalék! Denise emlékeztet ül lefirkantott

néhány szót az el tte lév jegyzettömbre. – Szóval vert mármeg valaki? – kérdezte.

– Err l nem akarok beszélni – felelte Nathan kurtán.– Miért? Lehet, hogy segít, ha az emberek megértik, mi

mindenen mentél keresztül.– Hülyeség! Az emberek azt szeretik hinni, hogy minden-

ki úgy él, mint a tökéletes családok a tévében. Ha mást mon-dok, azt fogják gondolni, hogy hazudok. Ordibálhatnak megveszekedhetnek meg verhetik a gyerekeiket, és nem is törté-

66 John Gilstrap

nik semmi, amíg azok hallgatnak. De ha a gyerek visszaütvagy megpróbál lelépni, megrögzött b nöz ként rács mögédugják.

– Te is így kerültél oda? Visszaütöttél?Nathannak eszébe jutott a sok balhé Mark bácsi házában.

Maga el tt látta mulatságos csetlés-botlását, amikor be voltrúgva, meg a sok könyvet, edényt, s t elektromos készüléket,amint a leveg dben repkednek – nagybátyja ugyanis megpró-bálta ket hozzávágni, de rendszerint méterekkel mellétalált.Aztán visszaemlékezett, milyen ostoba, szájtáti kifejezés ült azarcán, valahányszor leitta magát, s ett l nevethetnékje támadt.De aztán eszébe jutott az er s marhab r szíj is, meg a jellegze-tes hang, amint nagyot csattan a csupasz hátsófelén, s rögtönelszállt a maradék jókedve. Mert Mark bácsi kitartó, szívósmunkával végül szinte teljesen kiölte a vidámságot az életéb l.Nathan azonban mindvégig józanabb maradt annál, mintsemhogy visszaüssön. Ha megpróbálta volna, azt nem éli túl.

Lehet, hogy jobban tenném, ha mindent elmondanék. Elkellene mondania, hogy volt id , amikor normálisan élt, ami-kor apjával laktak kettesben egy szép környéken lév szépházban. El kéne mondania a rádióhallgatók millióinak, hogyalig három nappal apja temetése után Mark bácsi mer hecc-

l bezárta t a nappali alatti pincébe, ahonnan csak úgy sike-rült kijutnia, hogy óriási zajt csapott, mire a szomszédokmind kinéztek az ablakukon, és a seggfej kénytelen volt ki-ereszteni.

A hallgatóságnak biztos tetszene, hogy el ször azért verteel szíjjal, mert segítségért kiabált. El kéne mondania a kényel-mes otthonaikban, irodájukban, autójukban ül rádióhallga-tóknak, milyen gyakran szervezett Mark bácsi partikat narkósés perverz barátainak, akik közül néhány férfi és n rendsze-resen bejárt hozzá a hálószobájába, és olyan helyeken simo-gatták, ahol gyerekeket nem szokás.

Annyi mindent elmondhatna, de inkább mégsem teszi.Semmi olyasmivel nem szolgálhat, amit bíróknak, ügyvédek-

NATHAN FUTÁSA 67

nek és rend röknek már ne mondott volna el. S mire ment ajóhiszem közlékenységével? Csak megszívatták, de jó alapo-san.

– Nem – felelte Nathan nagy sokára –, nem ütöttem visszasenkinek. Autót loptam.

Denise elképedt. – Még csak 12 éves vagy, és már autótloptál?

– Pontosabban 11 voltam, amikor ez történt – válaszoltanémi büszkeséggel a hangjában.

– És miért tetted?– Err l sem szeretnék beszélni.– Miért?– Mert senkinek semmi köze hozzá.– Emiatt kerültél a javítóintézetbe?– Igen. De inkább nevezzük annak, ami – vagyis börtönnek.

Lehetséges, hogy felnézek erre a fiúra? – kérdezte Denisönmagától – Erre a gyilkosra? – Egyenes válaszaiban volt va-lami, ami megérintette. Megvolt a lehet sége, hogy hazud-jon, ha valamir l nem akar beszélni, de inkább azt választot-ta, hogy nem válaszol. Talpraesett, éles esz srác, annyiszent. Az ügy pedig összetettebb, mint el ször gondolta.

– És mi a történet vége? – kérdezte Denise. – Hova mene-kültél? Hol vagy most?

Nathan felsóhajtott. – Nem hinném, hogy taktikus lenne,ha elárulnám. – A feln ttek nem tudják megállni, hogy nepróbáljanak meg rászedni. Hirtelen bénító gondolat hasítottbelé. – Jut eszembe, le tudják nyomozni ezt a hívást? – kér-dezte, s hangja most el ször t nt ijedtnek.

– Nem, dehogy – nyugtatta meg Denise. – Rádióadó va-gyunk, és törvény tiltja, hogy bárki is nyomozzon a hívásainkeredete után.

– Biztos benne?Denise tanácstalanul Enrique-re pillantott, de nem lett

okosabb. – Biztos, persze, hogy biztos – vágta rá a vállát meg-vonva. Ennél jobb választ nem tudott adni, de talán meg-

68 John Gilstrap

nyugtatta a fiút. Gyorsan visszatért a beszélgetés témájára. –Szóval most mihez kezdesz? Örökké nem menekülhetsz…

– Miért ne?Denise már majdnem mondott valamit, de elharapta. se

tudta. – Mert elkapnak – nyögte ki.– Más választásom nincs, csak az, hogy feladom magam.

Az meg ugyanaz, mintha elkapnának, nem?– Nathan, én csak attól tartok, hogy bajod fog esni.– Hát ett l én is tartok. Ezért menekülök tovább.

Elképeszt ez a srác. – Komolyan hülyét csinálsz bel lem ott a vonaltúlvégén, Nathan – mondta Denise minden bántóél nélkül.

– Dehogyis, egészen jól csinálja – nyugtatta meg a fiú. – Demost már látja a történetet az én oldalamról is, ugye? Amikorbenn voltam a sitiben, mindent úgy csináltam, ahogy kellett,mégis szarrá vertek. Odatartottam a másik arcomat is, ahogy el-várják, erre még jobban ellátták a bajomat. A felügyel magán-zárkába csuk, és késsel támad rám. Megvédem magam, és azok,akik ezt a m sort hallgatják, gyilkosnak neveznek, és villamos-székbe akarnak ültetni. Mert senki sem… – Nathan hangja itt el-csuklott, és elnémult Hosszú hallgatás következett.

– … tör dik veled? – segítette ki Denise.Nathan ajka most már remegett, s gy lölte magát, amiért

képtelen uralkodni az érzelmein egy országszerte sugárzottél adásban. A beszélgetés kezdetén még olyan er snek érez-te magát, most azonban váratlanul végtelen szomorúság ke-rítette hatalmába, mintha egy vödör langyos víz zúdult volnaa nyakába. – Igen – suttogta.

Denise szeme a halk hang hallatán váratlanul könnybe lá-badt. – Nagyon félsz, ugye, kisfiam?

– Most mennem kell – mondta Nathan rekedt hangon, ésszétkapcsolt.

Halálos csönd támadt a stúdióban. Denise Enrique-re né-zett, hogy mitév legyen, de a producer is tanácstalanul me-redt rá.

NATHAN FUTÁSA 69

– Nos – szólalt meg Denise egy id után –, ez nem semmi,hogy úgy mondjam. Nathan, ha még hallasz, a lehet legjobbatkívánjuk neked, legyen veled a szerencse, bárhogyan is végz d-jék a történet. A szavaidból úgy érzem, megérdemelnéd, hogy asorsod jobbra forduljon. Most pedig, mivel nekem is össze kellszednem magam, tartsunk néhány perc szünetet. Maradjanakvelünk, kedves hallgatóink, nemsokára folytatjuk a m sort.

11. fejezet

Öt másodperc sem telt el a beszélgetés vége óta, s Petrellimáris a vonalban volt. Nyilván betáplálta a számot a készülé-ke memóriájába, hogy ha kell, egyetlen gomb megnyomásá-val azonnal telefonálhasson.

– Ez a hazug kölyök a közvélemény rokonszenvére ját-szik! – kiabálta a vonal túlvégén Michaelsnek. – Semmi közeaz ügyhöz, hogy jól vagy rosszul bántak vele ott benn. Csak azszámít, hogy megszökött a büntetés-végrehajtási intézetb l,és hogy ezt megtehesse, megölt egy felügyel t! Épp elég okavan rá, hogy meneküljön.

Ez a hisztérikus kirohanás, amelyhez hasonlókat az éveksorán Perelli oly sokszor vágott Michaels fejéhez, szót sem ér-demelt – m balhé volt. Warren tudta, hogy Petrellit cseppetsem izgatja egy fiatalkorú elítélt szökése, s t száz felügyelmeggyilkolása sem érdekelné különösebben. Csupán arrólvolt szó, hogy J. Daniel most alaposan elvetette a sulykot a té-vényilatkozataival. Részinformációk birtokában el re ítélke-zett egy kiskorú felett, még miel tt a bizonyítékokat össze-gy jtötte volna. Ebben a h -de-fontos választási évben a me-gyei f ügyész most könnyen úgy járhat, hogy nem a szigorú-an ítélkez törvényszolgát, hanem éppen a kiskorúak ellensé-gét fogják látni benne. Warren tudta, hogy ez a kirohanás a te-lefonban csak az els felvonása a pózolás és önigazoláshosszú drámájának, melynek egyetlen célja lesz: bemagya-

70 John Gilstrap

rázni a sajtónak, hogy amit alig pár órával korábban minden-ki füle hallatára mondott, az valójában el sem hangzott.

Michaels számára érthetetlen okból Petrellinek fontosvolt, hogy minden b nöz t pszichopatának állítson be, aki-nek a tettei irracionálisak. Nem t rt semmiféle enyhít körül-mény t, mely alkalmasint magyarázatot adhatott volna a b n-cselekmény elkövetésének indítékára. Megszállottan vallotta,hogy a törvényszeg k egyszer en nem emberek, és kemény-vonalas ügyészi stratégiáját minden lehetséges alkalommalsietett megszell ztetni a médiumokban. Bár a karrierjénekkétségkívül használt ez a hozzáállás, Michaels, aki az id k so-rán maga is meglehet sen elfásult lett, olykor-olykor nem tu-dott nem szánakozni némelyik b nöz n.

Nathan Bailey esetében Warren maga sem tudta, mithiggyen. A börtönök, akár feln tteknek, akár fiatalkoruaknaképítették ket, lényegükb l fakadóan az er szak fészkei, aho-vá többségükben er szakos b nöz ket zártak be, és ahol aszemélyzet els dleges feladata az er szak megfékezése volt.Egyáltalán nem esett nehezére elképzelni, hogy az rök közülvalaki maga is gyilkossá váljon. Bár a gyerek története való-szín tlenül hangzott, a tényeket olyan részletesen és szaba-tosan adta el , hogy nem lehetett mer hazugságként kezel-ni. Ha Ricky Harris nem halt volna meg, Michaels alighanemegy második vizsgálatot is indított volna.

De még ha igaz is, amit a fiú mond, és tényleg önvédelem-l gyilkolta meg Ricky Harrist, továbbra is fennáll, hogy a

szökésével törvényt sértett, s menekül az igazságszolgáltatásel l. Mindez szemernyit sem változtatott azon, hogy neki,mint a törvény végrehajtásával megbízott személynek, az akötelessége, hogy a szökevényt letartóztassa. Egyetértett aSzukával abban, hogy a fiú megérdemelné sorsa jobbra for-dulását, neki azonban folytatnia kell a terület alapos átfésülé-sét, mindaddig, amíg Nathan kézre nem kerül. És állandóanfigyelmeztetnie kell a jár reit meg a nyomozóit, hogy egy el-ítélt, aki képes volt embert ölni, újra gyilkolhat.

NATHAN FUTÁSA 71

Michaels számára Nathan legsokatmondóbb és legmeggy -bb szavai azok voltak, amikor megesküdött, hogy sohasem

tér vissza a javítóintézetbe. A kétségbeesés szólt bel le, a két-ségbeesett ember pedig kiszámíthatatlan tettekre ragadtathat-ja magát, még akkor is, ha semmi esélye sincs. Nathant teháttovábbra is igen veszélyes szökevényként kell kezelniük.

A vonal túlsó végén J. Dániel Petrelli sokkal komplikáltabb vi-lágot tákolt össze magának, mint amelyben Warren Michaelsélt. A b nösség és ártatlanság megítélésének alapfeladatántúl az ügyész állandóan árgus szemmel figyelte, hogy egyesügyei milyen visszhangot kapnak a sajtóban, s folytonosanmérlegelte azt is, hogy az egyes ügyek megnyerésének vagyelvesztésének milyen politikai kihatása lehet. Volt id , amikora szolgálatában álló közvélemény-kutatók alig tudtak lépésttartani a napról napra változó nyomozással. A vádlott vélel-mezett b nössége kulcsszerepet játszott annak meghatáro-zásában, hogy mennyire nyíltan és mennyire vehemensentörekedjen a b nössé nyilvánítás elérésére.

Ma reggel ez a Bailey-ügyben még pofonegyszer nek lát-szott. Az embereknek elegük van abból, hogy magukból ki-vetk zött kis suhancok tartják ket rettegésben, s az, hogyegy javítóintézeti felügyel t egy rab szántszándékkal és hi-degvérrel meggyilkol, majd tette után megszökik, több voltannál, mint amit a közvélemény el tudott viselni. Ritkán nyí-lott ilyen jó alkalma a megyei ügyészségnek arra, hogy de-monstrálhassa az igazságszolgáltatás erejét.

Igaz, már a nyomozás kezdetén fény derült Ricky Harrisviselt dolgaira, de Petrelli és csapata jó el re kidolgozták astratégiát: a javítóintézetben történt atrocitásokról kiszivár-gó híreket másodlagos fontosságú ügyként kezelik, és a sz -nyeg alá seprik. Hangsúlyozzák továbbá, hogy egyetlen fiatal-korú elítéltnek sincs joga ahhoz, hogy egy felügyel életéretörjön csak azért, mert állítása szerint az illet ráijesztett.

72 John Gilstrap

De ki az ördög gondolta volna, hogy Nathan Bailey egyene-sen a nyilvánosság elé viszi az ügyét egy országszerte sugárzottrádióm soron keresztül? A kis szarházi fellépése tökéletes volt.S bár egyel re túl korai lett volna szavazatokat számlálni, nemlehetett kétség afel l, mi lesz a végeredmény. Az amerikaiakmindig a gyengébb félnek drukkolnak, még akkor is, ha az törté-netesen egy gyilkos. Nathan Bailey alig húsz perc alatt védekezhelyzetbe kényszerítette a rend rséget és az ügyészséget.

Petrelli számára mindez napnál világosabb volt. A Baileyfiút nagybátyja autójának elkötéséért csukták be, s azért,mert javíthatatlannak nyilvánították. Másfél évet kellett volnalehúznia a Fiatalkorúak Javítóintézetében, de önkényesen el-távozott, s el tte még az egyik felügyel t is megölte. Autó-tolvaj volt, szökevény és gyilkos, s ezzel kiérdemli, hogy a tör-vény teljes szigorával sújtson le rá.

Ám Petrelli jól tudta, miel tt bárki véleményét is megkér-dezték volna az utcán, hogy a közvélemény Nathanban mostmár csupán egy megvert kisfiút lát, akit üldöznek a túler benlév , gonosz zsaruk. Petrellinek eszébe jutott a régi tévéfilmso-rozat, A szökevény. Kezdett l tudta mindenki, hogy RichardKimble az igazságszolgáltatás el l menekül, s hogy Gerardhadnagy csak a munkáját végzi, mégis mindenki t utálta.

A szenátorjelölt közbotránytól tartott, s ezért Michaeist tar-totta felel snek. Ha a rend rség nem késlekedik, a kölyköt méghajnal el tt újra le lehetett volna csukni. Ám így, hogy egész éj-jel szökésben volt és azóta is menekül, felmérhetetlen kárt oko-zott egy kialakulóban lév , szépremény politikai karriernek.

– Most jól figyeljen, Michaels hadnagy, mert csak egyszermondom el. Legkés bb ma délutánig tartóztassa le NathanBaileyt. És semmiféle kifogást nem akarok hallani!

Betelt a pohár. Michaels eddig türelemmel hallgatta Pet-relli kirohanását, s közben az asztalán pepecselt. Ám azügyész most túllépte a határt.

NATHAN FUTÁSA 73

– Jól figyeltem, J. Daniel – felelte Warren kimérten –, s ga-rantálom, nem kell még egyszer elmondania. De most el-mondom, hogy látom én a dolgot. Ma reggel nem bírt magá-val, és mindenképp ki kellett nyitnia azt a nagy száját, hogyteljesen megalapozatlan nyilatkozatokat adjon a sajtónak. Énvagyok a rend r, maga a szócs . Ha kivárta volna, amígösszeszedjük a bizonyítékokat, miel tt a mondókájába bele-fog, most nem nézne ki akkora seggfejnek. Rohadtul vérzik aszívem magáért. Engem személyesen rohadtul nem izgat, kitválasztanak idén szenátornak. Valószín leg el se megyek sza-vazni. Csak a munkám érdekel, maga pedig tartogassa a tirá-dáit a sajtónak. És ne hívogasson!

Ezzel lecsapta a kagylót. A francba, de jólesett.– Jobban vagy?Az ismer s hangra Michaels rémülten kapta fel a fejét. Az

ajtóban Jed Hackner állt. – A szívrohamot hozod rám, Jed…Hackner mosolyogva odahúzott egy egyenes támlájú szé-

ket Michaels asztala elé, és leült. – Fel a fejjel, f nököm!Petrelli haveroddal beszéltél?

– Eltaláltad. Pánikba esett, miután végighallgatta NathanBaileyt a rádión. Te hallottad a m sort?

– Igen, a nagy részét – bólintott Hackner. – Csak az elsnéhány percet nem. Szerintem nagyon meggy en beszélt.Azt hiszem, Petrellinek minden oka megvan a pánikra. te-het róla, hogy úgy állította be a srácot, mintha John Diliinger,Twist Olivér jobb választás lett volna.

Michaels kényszeredetten mosolygott. – Hm… Nem em-lékszem, hogy a kis Olivér egyetlen hatósági személyt is eltettvolna láb alól. – Aztán hirtelen témát váltott. – Nincs semmijó híred, mi?

– Nem tudom, jó-e vagy sem, ami van, mindenesetre ér-dekes.

Michaels felvonta bozontos szemöldökét.– El ször is képtelenek vagyunk érintkezésbe lépni a fiú

nagybátyjával és gyámjával, Mark Baileyvel. Próbáltuk telefo-

74 John Gilstrap

non, egy egységet is odaküldtünk. Ha otthon volt is, nem nyi-tott ajtót.

– Gondolod, hogy segített a szökésében?– Nem valószín . k ketten ugyanis nemigen szívelték

egymást.– Halljuk a részleteket!Hackner el vette a noteszét, és olvasni kezdett. – Mindezt a

javítóintézet aktáiból írtam ki. Potter bíró adta át ma reggel át-olvasásra. Elég lehangoló sztori. Élete els tíz évében Nathantaz apja nevelte, az anyja még csecsem korában meghalt. Apapa ügyvéd volt, tele pénzzel, de ahhoz nem eléggé, hogy va-gyont tudjon felhalmozni. Két évvel ezel tt halálos balesetérte, egy vonattal ütközött össze a kocsija. Mivel apja életébennem gondoskodott gyámról, Nathan a nagybátyjához, Mark-hoz került, aki lenn lakik a Jackson's Corner környékén. A jelekszerint Mark azt hitte, hogy van egy kizárólag a fiú számárafenntartott pénzalap, amib l eltarthatja, de a papa éppen akkorfektetett be több mint kétmilliót az ügyvédi vállalkozásába, sennek fedezetéül a teljes vagyona szolgált. Így mire a hagyatékieljárás lezajlott, semmi sem maradt utána. Talán szükségtelenis mondani – folytatta Hackner –, hogy Mark Bailey nem voltmegelégedve a helyzetével. A nyakába varrták Nathant, de nembírta eltartani, így aztán nem is gondoskodott róla. A segély-szervezetek munkatársai vagy féltucatszor jártak kint nálukabban az évben, amikor Nathan ott lakott. Többnyire a szom-szédok panaszai nyomán mentek ki, de ezeknek a látogatások-nak soha semmi eredménye nem lett. Végül úgy egy éveNathan elkötötte nagybátyja kocsiját, mondván, hogy csak ígytudott elég messzire kerülni attól a szemétládától. Mark perszesiettette a vádemelést. A jegyz könyvb l kiderül, hogy Potterbíró hajlandó lett volna próbára bocsátani a fiút, de Mark halla-ni sem akart róla. A bíróságon azt mondta, idézem, „Egy kisbörtön senkinek nem árt.”

– Kellemes fickó lehet! – horkant fél Michaels.

NATHAN FUTÁSA 75

– Kellemesebbet is el tudok képzelni – mondta Jed komo-lyan. – Mark Bailey tudja, mir l beszél, miután hét évet lehú-zott a Leavenworth-ben, mert felgyújtott egy tiszti klubhelyi-séget Texasban. Az alatt a nyolc év alatt, amióta a megyénk-ben lakik, volt három ittas vezetése, két rendbontása, megegy testi sértése, mely utóbbi vádat azonban elejtették, mertaz áldozat meggondolta magát, és mégsem tett vallomást. Aszámláján van egy csomó kocsmai verekedés is, melyekb lszinte minden alkalommal vesztesen került ki.

Michaels kétkedve nézett föl. – A gyámügy tudott minder-l, amikor rábízták a gyereket?

Hackner vállat vont. – Szerintem igen. Az igazat megvall-va nem sok lehet ség közül választhattak. Vagy , vagy a ne-vel otthon.

Michaels ingatta a fejét, s megpróbálta cinikus rend r-szemléletét félretéve az apa szemével látni a dolgot. – Ke-mény iskola egy kissrácnak.

Jed lapozott a noteszében. – De ez még nem minden. Kétegymástól független pszichiáter, akiket a papa ügyvédbarátaifogadtak fel, beadványt intézett a bírósághoz, melyben kérték,hogy ne vigyék a fiút a javítóintézetbe, mivel az érzelmi stressztúlságosan megviselné. – Hackner felemelt egy sárga papírt. -Itt az áll a jelentésben, hogy a két orvos szerint „a fiú kortársai-hoz képest testileg és szellemileg egyaránt visszamaradott”.De ismered Potter bírót. Együtt érez ugyan a gyerekekkel, akik-nek az ügyét tárgyalja, ám ha megszegték a törvényt, hát fizes-senek, így aztán Nathant, aki épp akkor töltötte be a 12. életév-ét, Brookfieldbe vitette, és berakatta a „köztörvényesek” közé.Egy szerdai napon, délután érkezett az intézetbe. A cellatársakmég aznap éjjel meger szakolták egy sepr nyéllel, mire agyengélked be került, és egy hétig ki se jött onnan.

Michaels elfintorodott, és felemelte a kezét. – Elég. Nemakarok többet hallani. A maradék pletyka, vagy ténylegesenösszefügg az üggyel?

76 John Gilstrap

Jed sért dötten vállat vont. Rend r volt, nem hírmagyará-zó. Pletykákkal nem foglalkozott. Itt minden részletnek közevolt az ügyhöz. De elég hosszú ideje ismerte már Warrent ah-hoz, hogy megértse, mire céloz. Becsukta a noteszét. -Nem,ennyi volt. De más hírem is van.

– Ugyan mi?– Kiderült, hogy mégis van videofelvétel.

– Azt hittem, a kamera nem m ködött.– A krízisrészlegben nem, de a felvezet folyosón lév fel-

vette Bailey mestert, amint épp távozik.– És a többi kamera?– Nem mind üzemelt, például a társalgóban lév sem. De a

többi, úgy látszik, m ködött, de a srác csak egy zónán mentkeresztül. Ja igen, arról is van néhány másodpernyi anyag,amint a hátsó bejáraton távozik. Akarod látni a szalagot? El -készítettem a vetítést a tanácsteremben.

Egyszerre felálltak, majd Michaels Hackner nyomában ki-ment a helyiségb l. A Warren irodájának üvegfala mögöttlév századirodában kétszer annyi asztalt zsúfoltak össze,mint amennyire tervezték, s így nemcsak a Michaels alá be-osztott nyolc nyomozó meg az irodai alkalmazottak foglal-hattak helyet, hanem három intézeti felügyel , egy nevel -tiszt, aki a feltételesen szabadlábra helyezettekkel foglalko-zott, valamint egy kósza tisztvisel a szociális osztályról,ahol, úgy látszik, soha nem tartották fontosnak, hogy helyetszorítsanak neki. A századirodát a polgári védelem negyven-éves épületének harmadik emeletén, egy sarokszobában ren-dezték be; ablakából egyik oldalon a Feln ttkornak Javítóin-tézete látszott, a másikon egy terebélyes magnóliafa.

– Szóval hogy lehet az, hogy éppen azok a kamerák nemködtek, amelyekre szükségünk lenne? – kérdezte

Michaels, miközben átevickéltek az asztalok között.– Ez jól jött a srácnak – vonta meg a vállát Jed.– Szeretném, ha alaposabban utánanéznél, nem segített-e

neki valaki. Kezdd a nagybácsival!

NATHAN FUTÁSA 77

– Thompkinst már ráállítottam – felelte készségesenHackner.

Bementek a Warren irodájával szemben lév terembe, s be-csukták az ajtót. A tévét már bekapcsolták, a szalagot most te-kerték az elejére. Aztán beindították a videomagnót. Amíg aszalag feszesre csévél dött, csak vibráló csíkok voltak láthatók,majd a biztonsági kamerákra jellemz életlen, fekete-fehér ké-pen felt nt az üres helyiség, amelyr l Michaels már tudta,hogy a felvezet folyosó. A képmez jobb fels sarkában egy-szer csak egy fiú jelent meg mulatságosán b kezeslábasban.Ijedtnek látszott, mozdulatai egyszerre voltak gyorsak és této-vák. Mezítláb volt. Ruháját sötét anyag kente össze, amit a fe-kete-fehér képen akár tintának vagy csokoládémaszatnak is le-hetettvolna nézni, de mindenki jól tudta, hogy az áldozat vére.

– Állítsd meg! – szólt Michaels. Jed benyomta a PAUSEgombot, mire a képerny n az éppen el relép fiú megtor-pant; vibráló torzóját egy éles csík szelte ketté. – Bailey a rádi-óban azt mondta, hogy az r, szóval a felügyel , elvette a ci-

jét. Mi oka volt erre? Ez a bevett módszer?Hacker megrázta a fejét. – Nem tudom biztosan, de sze-

rintem nem. Ha hiszünk annak, amit a rádióban mondott, le-het, hogy Harris egyszer en csak szemétkedni akart vele. Madélután találkozom Johnstone-nal, és megpróbálok minden-re választ kapni.

Michaels biccentett. – Menjünk tovább. Indítsd el a szalagot!A fiú a képerny n ismét egybeforrt, s fürgén megindult a

kamera felé, minden lépésnél hátra-hátranézve. Úgy mozgott,mint egy kutya, amely éjjel gyanús árnyékkal kerül szembe, snem tudja, nekiálljon-e hadakozni vele, vagy elszaladjon. Lát-hatóan meghökkent, amikor észrevette a kamerát. Most telje-sen hátrafordult, nyilván azért, hogy lássa, követi-e valaki.

Amikor Nathan újra a kamera felé fordult, Michaels úgyérezte, szívverése egy pillanatra megáll. Ugyanazt a rémületetfedezte fel a fiú szemében, mint amivel egyszer már szembe-sült életében.

78 John Gilstrap

– Állítsd meg!Az utasítás ezúttal hangosabb volt. A fiút a képerny n is-

mét kettévágta egy csík, még groteszkebb módon, mint azel bb, de az arca egyben maradt. Tekintetében félelem és bi-zonytalanság tükröz dött, s összeráncolt homloka id sebb-nek mutatta, mint sima arcvonásai. A vér és a rettegés mö-gött egy segítségért könyörg gyerek arca rejlett.

Hányszor de hányszor látta Michaels annak el tte ugyan-ezt a tekintetet egy másik bizonytalan, magába forduló tizen-két éves fiú szemében, aki egykor hozzá tartozott, de aki az-óta örökre lehunyta a szemét. Agyán most átvillant ennek afiúnak a képe, amint kifejezéstelen arccal, feje alatt egy sza-ténpárnával, szemlátomást kényelmetlenül a szokatlan öl-tönyben, nevetségesen nagy hézaggal az inggallérja körül ottfekszik abban a sz k ládában…

Michaels hirtelen megszédült és esetlen mozdulattal le-ereszkedett egy székre az asztal mellett. Teljesen elsápadt.

– Hé, Warren, jól vagy? – kérdezte Hackner, s megragadtabarátja karját, hogy segítsen neki leülni.

Michaels azt képzelte, hogy megrázta a fejét, pedig meg semoccant. – Nem tudom, Jed. – Képtelen volt levenni a sze-mét a képerny l. Torkában gombóc ült. – Nézd meg az ar-cát, Jed, nézd meg jól! Ugyanaz a pillantás, mint Briané…

Ezt Jed is látta. A hasonlóság felt volt, bár nem annyiraa szemük volt egyforma, mintsem az arckifejezésük. Réme-sen érezte magát, hogy erre nem jött rá id ben, pedigMichaels el tt többször is megnézte a szalagot. Figyelmeztet-hette volna barátját, s t ki is hagyhatta volna ezt a részt. Jedszintén osztozott Michaels fájdalmában.

– Nagyon sajnálom, Warren – mondta. – Kikapcsolom.– Ne, ne! – kiáltott rá Michaels ellentmondást nem t en, s

szerencsére sikerült visszanyernie a lélekjelenlétét, még miel ttigazából elvesztette volna. -A szentségit, Jed, pedig már azt hit-tem, túl vagyok rajta. Nem érzékenyülhetek el ennyire… Mostmár jobban érzem magam. Nézzük végig a szalagot.

NATHAN FUTÁSA 79

Jed fél szemével gondterhelten figyelte a f nökét, miköz-ben újra beindította a szalagot. A kettévágott kép összeolvadt,s a fiú röviddel ezután kilépett a kamera látóteréb l. Hangjel-zés, majd újabb snitt következett; most az épület kijárata váltláthatóvá, kívülr l. Az el térben a kocsibehajtó meg a járdarészlete látszott, a háttérben pedig egy ajtó, mely lassan ki-nyílt, s mögüle el bukkant a kis videodráma h se. Kisurrant,kívülr l bezárta az ajtót, s aztán kirohant a kamera látómeze-jéb l. Egy kis kattanás hallatszott, majd elt nt a kép.

Hosszú ideig egyikük sem szólt egy szót sem. Hackner ki-kapcsolta a készüléket. – Nos, f nök, mi a véleményed?

Michaels az arcát dörzsölgetve nagyot sóhajtott. – Jobblett volna, ha nem nézem meg. Ez a kazetta nagyon meg fog-ja nehezíteni a munkámat. Már a médiumok is megkapták?

– Komolyan kérdezed? Petrelli kopói mind rászálltak,mint legyek a kutyaszarra, és az a gyanúm, hogy már akkoreljuttatták a hírszerkeszt ségekbe, amikor nekünk még nemis volt róla kópiánk. Az ügyész most a házimoziján nézheti avéres gyilkost.

– Nem tudom, Jed, te hogy vagy vele – nevetett halkanMichaels –, de a srác, akit én láttam, sokkal inkább egy halálrarémült kölyöknek nézett ki, mint gyilkosnak. – Maga elé kép-zelte, milyen arcot vághatott Petrelli, amikor el ször meg-nézte a szalagot, s rádöbbent, hogy a talpnyalói a sajtónak és atévének is eljuttatták. Sokért nem adta volna, ha ott lehet.

– J. Dániel ezt még nagyon megszívja.Michaels gyors kézmozdulatot tett, jelezve, hogy vissza kí-

ván térni a tárgyra, vagyis a kölyök elfogására, akit l Petrelli-nek egy perc nyugta sincs. Hirtelen felállt, s visszaterelteHacknert az irodájába. – Szeretném, ha ellen riznél valamit,Jed. Nézz utána, kik telefonáltak be a m sorba. Minden800-zal kezd hívást számítógép rögzít valahol. Kapcso-lódj rá a megfelel komputerre, és keresd ki a számot, hogyhonnan jött. Lenyomozzuk, és visszahozzuk ide a srácot.

80 John Gilstrap

Hackner felhorkant. Csinált már ilyet korábban is, leg-utóbb egy csalási ügyben: rázúdul több száz telefonszám, saztán mindet egyesével kell ellen riznie. Akkor egy kis ta-nácsadó cég ügyében folyt a vizsgálat, de az is egy hetet vettigénybe. A Szukát országszerte hallgatják, s óránként mint-egy ezer hívása lehet. A világon nincs annyi rend r, aki ennyihívást belátható id n belül le tudna nyomozni.

– Ehhez bírósági meghagyás kell – próbált meg kitérniJed. – Nincs esélyünk egy rádióállomással szemben.

– Vedd rá ket, hogy önként szolgáltassák ki az informáci-ót-javasolta Warren, miközben fel-alá járkált. – Legyél meg-gy . Tudod, mit kell mondani… felbecsülhetetlen értékszolgálat a közösségnek, ilyesmi.

– Nem fognak bed lni, Warren.Michaels megtorpant. Jed majdnem beleütközött. – Nézd,

Jed, dolgunk van, és még nem csináltunk semmit. Fogal-munk sincs, hova szökhetett a srác, úgyhogy amíg nem pró-bálkozunk valamivel, ne mondd, hogy nem lehet megtenni,rendben? Ott voltál reggel a tájékoztatón. Azt hiszem, elégegyértelm voltam. Nathan Baileynek ma estére újra rácsmögött kell lennie. Érthet ?

Jed látta, hogy a századirodán a többiek kétségbeesettenigyekeznek úgy tenni, mintha semmit nem hallanának. Sar-kon fordult, és szó nélkül kiment a helyiségb l.

Öt perccel kés bb Michaels is távozott, s a titkárn jénekmeghagyta, hogy mobilon elérhet .

12. fejezet

Az utóbbi öt évben Denise Carpenternek több száz vendégevolt a rádióm sorban, a hírességekt l a hírhedtekig, de be-szélgetései még sohasem váltottak ki olyan visszhangot,mint ez a mostani Nathannal. Az elnök külpolitikájának meg-vitatását el is kellett halasztania másnapra. A vonalak annyira

NATHAN FUTÁSA 81

zsúfoltak voltak, hogy a többi 800-as körzetszámú hívástnem tudták fogadni, s ez hatalmas z rzavart okozott a tele-fontársaságon belül.

Az üvegfal másik oldalán Enrique igyekezett megbirkóznia hívások áradatával. A már több mint egy órája várakozókatbiztatta, hogy legyenek türelemmel, miközben megpróbáltakisz rni az id el tt bekapcsolt telefonálókat. Enrique szá-mára a hívók két jól elkülöníthet csoportot alkottak: voltak akomoly szándékkal telefonálók meg az üt döttek. Az felada-ta volt megállapítani, hogy akik elkezdenek Denise-zel be-szélgetni, józan érvekkel hozakodnak-e el , és képesek-e a té-mánál maradni. Nem volt alkalmas ez a m sor például arra,hogy a f büntetések morális vetületét boncolgassák, amintezt például egy bizonyos Maureen óhajtotta volna Seattle-

l, vagy arra, hogy a Des Moines-i nevel otthonok gyenge-ségeit elemezzék, egy Charlie nev illet szándéka szerint. Agyakorlatban persze lehetetlen volt a telefonálókat teljesen té-mánál tartani, miután elkezdték a mondókájukat, de ez nemis volt baj, amennyiben a beszélgetés eleve a megfelel me-derben folyt.

Aztán ott voltak a beteges lelkivilágúak. Mint példáulWilliam Bakersfieldból, aki arról akart el adást tartani, hogyhogyan lehet késsel a. leghatékonyabban embert ölni, vala-mint Paula [a Maine-beli] Bangorból, aki szerint Nathan nya-kába kötelet kellett volna vetni, és lassan felhúzni, hogy isugyanúgy szenvedjen, mint Ricky.

Enrique feladatai közé tartozott az is, hogy felfedezze a jó-zan gondolkodásnak legalább a nyomát azoknál is, akiknek ezhallhatóan nem volt az er s oldaluk. Amikor erre rátalált, rákellett vennie ket, hogy maradjanak vonalban, amíg Denisemindegyikükkel felváltva beszélget. A legtöbb telefonáló nemjött rá, hogy a talk-show-ban nem érvényesül a „kiszolgálásérkezési sorrendben” elve. Amikor bekapcsolták ket, En-rique az üvegfal felé es oldalán elhelyezett számítógép-ter-minálba betáplálta a nevüket, a várost, ahonnan hívtak, vala-

82 John Gilstrap

mint röviden azt is, hogy mir l kívánnak beszélni, mely ada-tokat Denise az oldalán lév monitorról rögtön le tudta ol-vasni. Aztán döntötte el – gyakran önkényesen –, hogy me-lyik hallgatóval beszél el ször. Enrique maga is tett javaslato-kat, ám Denise az eseteknek legfeljebb a felében hallgatott rá.Nem volt ritka, hogy valakinek négyórás várakoztatás utánazt mondták: „Köszönjük a türelmét, de nem tudjuk bekap-csolni”. Persze ez is Enrique feladata volt.

Enrique akkor ismerte meg a Szukát, amikor az még se-gédszerkeszt volt, s egy darabig valami szerelemfélét is ér-zett iránta. Denise akkoriban vált el, s Enrique széles vállainjólesett zokognia. Ahogy Denise karrierje felívelt, s lelkilegrendbejött, Enrique tucatszor próbálta összeszedni a bátor-ságát és megvallani neki érzelmeit, de végül sose jött ki hanga torkán. Csak barátok voltak – de annak nagyon jók. Minthatestvérek lettek volna.

Denise sztárm sorvezet vé válásával párhuzamosan lettEnrique is sztárproducer, aki nap mint nap gondoskodott ar-ról, hogy a m sorvezet villoghasson. A Szuka m soránakországos szórása azért volt f nyeremény, mert egyrészt De-nise volt a legtehetségesebb m sorvezet , akivel valaha isösszehozta a sors, másrészt pedig mert volt a szakma leg-jobb producere. S ez nem volt hencegés – ez volt az igazság.

De még a szakma legjobbja sem bírt a hívásoknak ekkoratömegével. Az üvegfal Enrique felé es oldala mer tébolydavolt, Denise oldalán viszont csend honolt, melyen csak a sajáthangja hatolt át. Az emberek gyakran kérdezték a producert,nem féltékeny-e, hogy övé a munka oroszlánrésze, Denisepedig learatja a babérokat. erre mindig ugyanazt a teljesenszinte választ adta: a csapatban nincs helye a féltékenység-

nek. S egy olyan szakmában, ahol a siker mértéke az egyéniteljesítmény, az övéké volt az egyetlen igazi csapat.

Egyszer csak kocogtatok Enrique vállán. Megfordult, ésaz egyik nyári munkán lév diák állt mögötte, kezében egy ró-zsaszín telefonüzenettel. Enrique lekapta az egyik fülhallga-

NATHAN FUTÁSA 83

tóját. – Mi a baj, Tim? – kérdezte ingerülten, mert nem szeret-te, ha munka közben zavarják. – Éppen adásban vagyunk!

– Izé… Tom vagyok.Enrique válaszul csak egy dühös pillantást vetett a fiúra, s

ezzel világosan kifejezte: abszolút nem érdekli, hogy hívják. ANewsTalk 990 a nyári munkán lév diákokat messzemen enkizsákmányolta, mert bár napi 12-18 órában dolgoztattaket, fizetni egy centet sem fizetett nekik. A stúdiónak jól jött

az ingyenes munkaer , a diákok pedig azért vállalkoztak rá,mert tudták, hogy százával vannak olyanok, akik bármikor ahelyükre lépnének, vállalva mindezt a rádiós karrier érdeké-ben, ahelyett, hogy pihennének meg szórakoznának a nyáriszünetben.

– Hát… izé… a rend rség az, uram… – dadogta Tom. – Aközvetlen vonalon akarnak önnel beszélni. Azt mondják, na-gyon fontos.

– Ne urazz itt engem, te süket– felelte Enrique. – Nem ha-jón vagyunk. Mondd meg nekik, hogy éppen egy m sor köze-pénél tartunk. Ha vége, majd visszahívom ket. – Már éppenvisszatette volna a fejhallgatóját, amikor észrevette, hogyTom nem moccan. – No, mi van?

Tom egyik lábáról a másikra állt. – Ezt magamtól is meg-próbáltam, de erre az igazságszolgáltatás akadályoztatásánakvádját emlegették.

Enrique megdöbbent. – Az igazságszol… A fenébe! Másnem hiányzott! – sziszegte a fogai közt. – Jól van, lássuk, mitakarnak. – Ezzel hátat fordított Tómnak, s dühösen felkapta atelefont.

Harold Thompkins jár rnek a Braddock megyei rend rségt lmár régi vágya volt, hogy felfigyeljenek rá. Öt évet töltött el jár-rözéssel, közúti ellen rzésekkel és a legkülönfélébb közrend-ri tevékenységekkel, s most már szívesen részt vett volna va-

lamilyen nyomozásban, hogy kipróbálhassa az igazi rend rsé-gi munkát. Már gyerekkorában, a Columbo meg a MacMillan

84 John Gilstrap

és felesége nézése közben tudta, hogy egy nap nyomozó leszbel le. Ezért kész volt szenvedni is és végigjárni a ranglétrát.Eddig sikeresen vette az akadályokat, kriminológiából már aRend rakadémiára való jelentkezés el tt levizsgázott, s törtemagát, hogy a legjobb eredménnyel diplomázzon. A nyomo-zóvizsgát az els adandó alkalommal letette, alig két héttelazután, hogy ötödik éve dolgozott a rend rségnél, s önmagá-hoz h en a legjobbak közt szerepelt. A baj csak az volt, hogyeurópai származása és fiatal kora révén nem járhatott Viet-namban, ami ekkoriban jelent sen hátráltatta karrierjét.

Ám most már nemcsak az iskolapadban, hanem a gyakor-lati munkában is szeretett volna kit nni. Várta a nagy áttö-rést, azt, hogy a megfelel bizonyíték megtalálásával vagy egyfontos szál felgöngyölítésével egy nagyszabású ügy megoldá-sában kulcsszerepet játszhasson. Tanulmányozta, hogyanemelkedtek ki a hozzá hasonló helyzetben lév közrend rök,s tisztán látta, hogy az aranyszín jelvény elnyerésének leg-biztosabb módja, ha az ember szerez maga mellé egy pártfo-gót a befutottak közül. Az utóbbi fél év során Harry mindenmegfelel ügynél önként jelentkezett, minden megfelelkonferencián jelen volt, s minden megfelel embernek be-mutatta magát, hogy megismerjék. Ám a nagy alkalomramég mindig várnia kellett.

Amikor Hackner rmester aznap reggel azzal kereste meg,hogy állapítsa meg Nathan Bailey tartózkodási helyét ä rögzí-tett telefonhívások alapján, Harry Tompkins tudta, hogy itt azalkalom, amire várt. Hackner rendes fickó volt, s jó pártfogó hí-rében állt. Az pedig, hogy Michaels hadnagy a barátja, csak mégkedvez bbé tette a helyzetet. Harry számára a feladat egyértel-

volt. Gyorsan, hatékonyan, legjobb tudása szerint kell elvé-geznie, hogy Hacknernek se legyen szégyenkeznivalója a f nö-ke el tt, s egyúttal maga is kulcsszerepl lehessen egy olyanügyben, amely egyre nagyobb nyilvánosságot kap.

Ahogy az akadémián tanulta, a nyomozást a kézenfekv -vel kezdte – felhívta a telefontársaságot. Miután vagy fél-

NATHAN FUTÁSA 85

tucatszor egyik alkalmazottól a másikhoz kapcsolták, végreeljutott az ügyfélszolgálat helyettes vezet jéhez, aki felvilá-gosította, hogy bírósági meghagyás, illetve az ügyfél hozzájá-rulása nélkül semmilyen információt nem adhat ki a beérke-zett hívásokról. Kioktatóan felhozta az adatvédelmet meg amagánjelleg információk sérthetetlenségét is. Harry meg-kérdezte, tisztában vannak-e azzal, hogy a telefonszám a gyil-kos nyomára vezethet, mire a helyettes vezet csak annyitmondott, hogy rengetegen várnak kapcsolásra.

Harry tudta, hogy egy ilyen bírósági meghagyást elképesz-en hosszú id alatt adnak ki, ráadásul a megszerzése vég-

képp nem az hatásköre. Az ügyvédi meghatalmazást be kellnyújtani, az érveket és ellenérveket meg kell hallgatni. Még ak-kor is, ha sürg sséggel tárgyalják az ügyet, a meghagyás annyitkéshet, hogy addig a Bailey fiú rég továbbállt a jelenlegi rejtek-helyér l. Ha pedig várnak, a szökevénynek nyoma vész. S mégha elkapják is, a megyei ügyészé lenne az érdem, nem az övé.

Nem, Harrynak közvetlenül a hívott félnél kell próbálkoz-nia. Majd valahogy ráveszi a nyilvántartás tulajdonosait – aSzukát és csapatát –, hogy tegyék számára hozzáférhet vé aregisztrált hívásokat. Csak meggy nek kell lennie. Egy da-rabig azt fontolgatta, hogy majd mérsékelt hangnemben adjael magát, a közérdekre hivatkozva, de aztán ezt elvetette,mert attól tartott, hogy így erélytelen és hatástalan lesz. In-kább az er teljes, rámen s megközelítés mellett döntött.Azoknak ott a rádióban fogalmuk sincs a valódi életr l. Haelég keményen megszorongatja ket, s fenyegetésképpenmég az igazságszolgáltatás akadályoztatását is felhozza, en-gedni fognak. Végtére is mi vesztenivalója van a Szukának?Ha segít megoldani egy gyilkossági ügyet, csak a népszer -ségének használ.

Mire Harry végzett Enrique Zamorával, a producer alig ka-pott leveg t, annyira megzavarodott. Most, hogy a kapcsolásravárt, már meg is bánt egyet-mást abból, amit mondott. A pilla-nat hatása alatt Harry elhitette vele, hogy egykett re lecsukat-

86 John Gilstrap

hatja, ha nem m ködik együtt a rend rséggel. Ezt persze egyál-talán nem tehette volna meg, de úgy gondolta, hogy most eznem számít. Az amerikaiak elképeszt en tájékozatlanok saját jo-gaikat illet en. Ennél még elképeszt bb azonban, hogy már kisráhatásra is milyen könnyen hajlandók lemondani e jogaikról.Amíg tartotta a vonalat, és egy bárgyú autóreklámot hall-gatott, Harry elhatározta, hogy ha kérd re vonják, azt mond-ja majd, hogy a producer valamit félreértett.

A Szuka cukormentes kólát iszogatva ült a m sorvezet i fül-ke üvegfala mögött, s éppen egy újabb telefonálót köszöntött.A monitorján megjelen üzenet szerint a New York-i Joannevéleménye az, hogy Nathan semmi rosszat nem tett.

– Itt a Szuka. Halljuk, Joanne, New Yorkból, mi a vélemé-nye?

A vonal túlsó végér l ízes brooklyni akcentus hallatszott. –Az a véleményem, hogy akinek ilyen kedves hangja van, aznem követhette el azt, amivel a rend rség vádolja. Mintha azén fiam beszélt volna ennyi id s korában.

– Mit ne higgyünk el neki, Joanne? A fiú azt mondja, hogyellopta a kocsit, mire lecsukták, aztán megölt egy rt, vagyisfelügyel t, és megszökött. Bár azt állítja, hogy önvédelemközben történt a baleset, a tényeknek azért hinnünk kell.

Joanne magyarázni kezdte az álláspontját, de ekkor a Szu-ka meghallotta Enrique hangját a fejhallgatójában; a produ-cer azt kérte, hogy adjon be egy reklámot. Denise homlokátráncolva mutatta az óráján, hogy még hat percük van. En-rique erre valami érthetetlent mondott az üvegen keresztül,és feltartotta a telefonkagylót.

Amikor Joanne lélegzetvételnyi szünetet tartott, Denisekihasználta az alkalmat, hogy elbúcsúzzon t le. – Nos, úgyhiszem, mindannyiunknak joga van az önálló véleményalko-táshoz – mondta –, csak az a baj, hogy egyesek gondolkodásnélkül beszélnek. Most rövid reklám következik, utána foly-tatjuk a m sort.

NATHAN FUTÁSA 87

Mihelyt a reklám felhangzott, Denise székén megpördülveEnrique-re nézett. – Mi a baj? Tudod jól, hogy forródrótos hí-vásokat nem fogadok a m sor alatt!

– Csigavér! – felelte Enrique. – Egy zsaru van a vonalban.Hozzá akar férni a hívásregiszterünkhöz, hogy lenyomozzaNathant.

Denise rögtön mérlegelni kezdett. Ha kitudódik, hogy arend rség lenyomozhatja a hívásokat egy rádiós talk-show-nkeresztül – ami ráadásul az showm sora –, az a kényes té-mákat érint beszélgetések végét jelentené. Nem hívnák töb-bet az állami és katonai közalkalmazottak, hogy elpanaszol-ják, milyen rosszul bánik velük a f nökük, mert tartanának

le, hogy elveszítik az állásukat, és az elnökr l se panaszkod-nának többet az emberek, mert félnének, hogy attól fogva le-hallgathatják ket. Évek munkája veszne kárba. pedig a vi-ták, kényes témák és telefonok nélkül visszasüllyedne a kö-zönséges lemezlovasok közé.

– Szó sincs róla! – felelte gyorsan. – Mondd meg neki,hogy a nyilvántartást nem adjuk ki – felelte. – A hívások tit-kosságát törvény biztosítja!

– Már megmondtam neki, legalábbis azt, hogy szó sem le-het róla, mire azzal jött, hogy ha nem m ködünk együtt, azigazságszolgáltatás akadályoztatásáért fel fog jelenteni minket.

Denise nagyot nézett. – Tényleg? Na, akkor lökd át nekema fickót, s adjuk be él ben a reklám után! Hogy hívják?

– Thompkins.A reklám, melyben egy elragadtatott hang azzal lelkesítet-

te a hallgatókat, hogy egy helyi autókereskedésben több ezerdollárt takaríthatnak meg, 15 másodpercig tartott. EkkorEnrique intett, Denise pedig bekapcsolta a mikrofont.

– Ismét itt vagyunk, kedves hallgatóink Amerika-szerte,hogy folytassuk ma délel tti, szokványosnak éppen nemmondható showm sorunkat. A Nathan Baileyvel lezajlott be-szélgetésünk egyre nagyobb hullámokat ver. A vonalban ez-úttal egy virginiai, Braddock megyei rend r van, aki azzal fe-

88 John Gilstrap

nyeget zik, hogy engem és az egész stábot lecsukatja az ügymiatt. Mr. Thompkins, a Szuka ezzel át is adta önnek a szót! -mondta Denise, s máris benyomta a kapcsolótáblán villogógombot.

Egy hosszú pillanatig nem hallatszott semmi a vonaltúlvégéról Aztán egy óvatos hang beszólt: – Hello…

– Mr. Thompkins?– Igen, asszonyom.– Asszonyom? – kacarászott Denise. – Jól értettem, azt

mondta, asszonyom? Bizonyára nem hallgatja gyakran a m -sort, különben nem így szólítana. Úgy hallom, hogy le akarcsukatni. Hogy értsem ezt?

A hang a vonal túlsó végén szánalmas dadogásba fogott.Denise nagyon élvezte. – Most… ez… él bben megy?

– Miszter, ön egy talk-show-t hívott, ami többnyire azt je-lenti, hogy a telefonáló egyenes adásba kerül. Szóval miért isóhajt engem h vösre tenni?

– Sajnálom, de úgy hiszem… ezt csak négyszemközt be-szélhetjük meg. Nem azért hívtam, hogy beadjon a m sorba.

Denise hirtelen minden játékos kedvét elvesztette. – Eztén sem gondoltam. A producerem azt mondja, hogy ön a mihívásregiszterünket akarja felhasználni annak kiderítésére,hogy Nathan Bailey honnan telefonált ma délel tt. így van?

– Nézze, asszonyom, én nem akarom…– Igen vagy nem, biztos úr? Emiatt hívott?– Hát… szóval… úgy valahogy… – Élvezet volt hallani,

ahogy hímez-hámoz.– Aha, úgy valahogy… Ezt akkor úgy veszem, hogy a vála-

sza igen. Én viszont egyértelm leszek: legfeljebb akkor jut-hat hozzá a regiszterhez, ha cigánygyerekek potyognak azégból Vagy ha hoz egy bírósági meghagyást. Ha hozzáférhe-

vé tenném az ön számára a hívásnyilvántartásunkat, azzalmegsérteném a szólásszabadságot. Amit pedig az alkotmányvéd. Hallott már az alkotmányról, ugye?

NATHAN FUTÁSA 89

Thompkins méltatlankodva felelt. – Semmi szükség rá,hogy ilyen…

– … dühös legyek? – vágott közbe Denise. Nem akartThompkinsnak módot adni rá, hogy befejezhesse a mondó-káját. – És ha jól értesültem, azt is mondta a producernek,hogy ha nem hagyjuk önt itt kotorászni, feljelent bennünketaz igazságszolgáltatás akadályoztatása miatt?

Thompkins hangja hirtelen elkedvetlenedett, mintha raj-takapták volna valamin. – Lehet, hogy mondtam ilyesmit…

– Ó, pardon, hogy megint közbevágok, de ezt megintigenl ” válaszként kell értékelnem. Figyeljen rám, Mr.Thompkins. Ön azért akar feljelenteni, mert gyakorlom a tör-vény adta jogaimat. Ésszer lépésnek tartja ezt? De lehet,hogy csak blöfföl, és rám akar ijeszteni, hogy a törvényes útmegkerülésével juthasson hozzá a kívánt információhoz.

No hiszen, Denise-t sem véletlenül hívták Szukának.Thompkins anélkül, hogy egy épkézláb mondatott kinyögöttvolna, nemcsak magából csinált hülyét, hanem az egészrend rségb l. Milliók füle hallatára. Egy perce még úgy t nt,a terve jó, most pedig azt kívánta, bárcsak örökre felszívód-hatna. Két-három magyarázatot is kitalált, amivel tisztázhat-ná magát, de rájött, hogy egyikkel se megy semmire. A karri-erje néhány perc alatt összeomlott. Mivel nem maradt másválasztása, gyorsan lerakta a kagylót.

Denise hallotta a kattanást, és kárörvend en Enrique-remosolygott. – Letette. – Belenevetett a mikrofonba. – Válaszhelyett Mr. Thompkins letette a kagylót. Ennek jelentése, azthiszem, kedves hallgatóim, mindannyiunk számára világos.

13. fejezet

Lyle Pointer szerette magát a legf bb bérgyilkosnak képzelni.Száznyolcvan centiméteres magasságával és nyolcvan kilójá-val azonban a legkevésbé sem volt félelmetes jelenség, egyál-

90 John Gilstrap

talán nem az a brutális külsej , otromba fickó, akik a holly-woodi filmek tipikus csonttör nehézfiúit alakítják. Jóképvolt, gyors felfogású, s még humorérzékkel is megáldotta asors, pedig ez az szakmájában ritkaságszámba ment, deemellett folyamatosan meg kellett küzdenie a munkáját meg-illet elismerésért.

Senki sem szolgálta odaadóbban Mr. Slatert, és senki semhajtotta végre olyan hatékonyan az utasításait, mint Pointer,de testalkata miatt mégis azt hitték róla, hogy könnyedén fél-re lehet tolni az útból. feltételezéssel azonban csak kevesek-nek állt módjában egynél többször élni. A döntéseiben vak-mer ”, látszólag félelmet nem ismer Pointer lassan, de bizto-san kivívta annak az embernek a megbecsülését, aki egyedülszámított. Mindezt nyers brutalitásával érte el.

Annak idején els ként azt a megbízatást kapta Mr. Sla-tertól, hogy tolmácsolja üzenetét annak a nyikhaj drogkeres-ked nek, aki nem megfelel helyen nyitotta meg üzletét. Az afajta üzenet volt ez, amelyet nem lehetett írásban eljuttatni acímzetthez. Pointernek kellett gondoskodnia arról, hogy a fi-atalember örökre elhagyja Washingtont. Az üzenettel egyút-tal esetleges további behatolónak is értésére kellett adni, hogya bandák akkora részt hasíthatnak ki maguknak a városból,amekkorát csak akarnak – mindaddig, amíg nem teszik a lá-bukat Slater területére.

Pointer megoldása még a washingtoni alvilágban is általá-nos riadalmat keltett. A bérgyilkos fegyverével kiterelte adrogkeresked t a boltból, hozzábilincselte egy szemeteskon-ténerhez, majd miután eszméletlenre verte, egy zsilettpengé-vel lemetszette a fels ajkát. Amikor a szerencsétlen fiú ész-hez tért, Pointer leöntötte a nemi szervét benzinnel, s meg-gyújtotta. Fél percig hagyta égni, majd úgy oltotta el a tüzet,hogy a kukából egy lapátravaló szemetet szórt rá.

Pointernek ez a tette nemcsak hírnevet szerzett neki, ha-nem ki is jelölte számára, hogy mit várnak t le a jöv ben. Ki-vívta azt az elismerést, amire mindig vágyott. Miközben

NATHAN FUTÁSA 91

büszke volt rá, hogy pánikot tud kelteni a világ legelszántabbnöz i körében, pontosan látta, hogy a félelemmel együtt

jár a féltékenység is. Minden nap új alkalom volt a számára,hogy bizonyíthasson, és minden feladat alkalom arra, hogyleleményességét próbára tegye. Egyetlen ballépés, s könnyenelveszíthet mindent, amit régóta építgetett és ami fontos volta számára – beleértve az életét is.

Amennyire tudta méltányolni Slater a jól végzett munkát,annyira nem állhatta, ha számításait keresztülhúzzák. Poin-ter gyakran hallotta f nökét l, hogy mindenkinek meg kelladni a második lehet séget, de a harmadikat senkinek sem.

Ezen a napon Lyle Pointer hálás volt a második lehet sé-gért. Szüksége volt rá.

Amint keresztülszáguldott Virginián, hogy a találkozóraodaérjen, alig tudta fékezni dühét, ami egyel re abban nyilvá-nult meg, hogy tövig nyomta a Porsche gázpedálját. Mivel azutolsó lakott helyet már vagy harminc kilométerrel magamögött hagyta, biztosra vette, hogy nem botlik majd rend-rökbe. És ha mégis, nehézkes Chevroletjeikkel és Fordjaik-

kal úgyis állva maradnának az remekbe szabott németsportkocsija mögött. A perzsel h ség és a fullasztóan párásleveg ellenére nyitott tet vel száguldott, még borjúb r dzse-kijét meg a keszty jét sem vette le. A megjelenés sokat szá-mít. S a találkozóra, ahová sietett, éppen ez volt a legalkalma-sabb megjelenés.

Ez az egész ügy Mark Baileyvel meg az unokaöcsévelannyira kicsúszott a kezéb l, hogy dühében ölni tudott vol-na. Bailey tervét nem lett volna szabad végighallgatnia sem,nemhogy jóváhagynia! Pedig milyen egyszer nek t nt azegész! Minden szükséges elem megvolt: falakon belül elin-tézni, nagy fickó, kis fiú, sz k helyiség. Hogy lehetett ezt ígyelcseszni? Mindegy, tíz-tizenöt perc múlva tudni fogja. A m -szerfalon lév óra szerint Bailey már fél órája vár rá. ABaileyhez hasonló alakokkal sokkal könnyebb beszélni, hael bb egy kicsit megvárakoztatják ket. A szarjankó félelmé-

92 John Gilstrap

ben már biztos összecsinálta magát. Vagy ha még nem, a ran-devú végére úgyis össze fogja.

Alig három órával azel tt Pointer maga is kis híján a nad-rágjába csinált. Korábban még sohasem látta ilyennek Slatert– az arca céklavörös volt, s remegett a düht l. Megalázta,igen, ezt mondta. Pointer megalázta. t és az egész szerveze-tét. Azzal még csak meg lehet békélni, ha egy politikus vagydrogkeresked elleni merénylet nem sikerül. De hogy Pointeregy börtöncellába zárt kisfiút nem volt képes megöletni! Haez kiszivárog, az utcai nepperek éveken át rajtuk fognak rö-högni. Ha pedig kiröhögik ket, oda a tekintélyük, s ha nemtisztelik ket tovább, kikezdhetik Slater birodalmát, ami er -szakhoz vezet, az er szak pedig nem tesz jót az üzletnek.

De vajon mióta utálja Slater az er szakot, t dött Poin-ter, miközben az öreg kitöltötte rajta a haragját. Aztán rájött,hogy biztos az a gyáva Sammy Bell beszélte tele a fejét a béke-

rés el nyeir l. Bár ahogy Slater az embereit fegyelmezte, azúj hozzáállásnak nem sok jelét lehetett nála felfedezni.

Slater csak azért adott Pointernek még egy lehet séget,mert h séges volt hozzá, és korábban mindig jól végezte amunkáját.

– Mire ennek vége – mondta Mr. Slater nagyon komolyan–, egyik tök halott lesz, Lyle. Márpedig Mr. Slater sohasemesett túlzásokba.

Pointer tehát saját kezébe vette az ügyet, s még aznap reg-gel nekilátott, hogy elintézze. Találkozójuk után Mark Baileyazt is megbánja majd, hogy megszületett. A gazembernekmeg kell tanulnia, hogy ne tegyen olyan ígéreteket, amiketnem tud megtartani. S még örülhet is, hogy megéri a másna-pot. Tervéhez ennyi is b ven elég lesz. Talán mégsem olyanhülye, mint amilyennek látszik.

Harminc perccel korábban Mark Bailey gondosan beállt ko-csijával a Hillbilly Taverna mellett egy eldugott parkolóhely-re. Más kocsi nem is volt a parkolóban, csak három lestrapált

NATHAN FUTÁSA 93

Harley-Davidson, elöl, a bejárat mellett. Mint három kipány-vázott ló, úgy álltak ott. Bailey délben még mindig túl másna-posnak érezte magát a helyváltoztatáshoz, hát még a vezetés-hez. A feje olyan nehéz volt, hogy alig tudta felemelni. Egynap majd megpróbál végleg leszokni az italról, fogadkozott.

Hosszú ideig csak ült, miután a furgon váltóját parkoló-állásba tette, számítva arra, hogy a kocsi ablakán keresztül bár-melyik pillanatban fejbe l hetik. Alaposan szemügyre vette aterepet. Az orvlövész, ha tényleg itt ólálkodik, jól elrejt zhetett.

Mit izgulsz, Mark biztatta magát –, nem nyírhatnak ki.Egyel re legalábbis nem. Nélküled nem mennének semmire.

Mióta Pointer reggel felhívta, ezt a mondatot ismételgettemagában görcsösen, olykor hangosan, olykor csak magában.Útban idefelé, erre az elhagyatott, baljóslatú helyre annyiszormondogatta, hogy a végén már el is hitte. Ám most, amikorelérte úti célját, úgy t nt számára, hogy tragikusan rossz kö-vetkeztetésre jutott.

Már-már azon volt, hogy rükvercbe kapcsol, és hanyatt-homlok menekül Virginiából – ha kell, az országból is. De tud-ta, hogy ez nem megoldás. Pointert nem abból a fából faragták,akinek az ember csak úgy nemet mondhat. Ráadásul olyankapcsolatokkal rendelkezik, hogy bárhová menekülne, el bb-utóbb utolérné. Szíve mélyén Mark sejtette, hogy életének ez afejezete lesz az utolsó, de azért reménykedett, hogy ha a pénztmegkapják, és ezzel megtartja az ígéretét, Slater meg a béren-cei gyorsan lezárják az ügyet. Hallotta a mendemondákat, mi-lyen kegyetlenül megkínozzák Slater emberei azokat, akik akezükre kerülnek. Valakinek például leégették a heréjét. Marksose tudta elszánni magát, hogy megkérdezze, ki az a szerve-zetb l, aki képes ilyesmire. Úgyis sejtette a választ, de abbankeresett vigasztalást, hogy talán mégsem az, akire gondol.

A Hillbilly Taverna tipikusan az a hely volt, amely csakis avidéki Virginiában létezhetett. Ezernyi kimondhatatlan titokés cselszövés színhelye, ahol, ha az embernek van mersze be-menni, bárkivel bármit megbeszélhet, annak teljes tudata-

94 John Gilstrap

ban, hogy amit ott kimondanak, nem fog még egyszer el-hangzani. Az él városi villanegyedek elegánsabb lebujaivalszemben ide soha nem tért be egyetlen arra haladó rend rjár-r vagy illemhelyet keres eltévedt autós sem. Az épesz tu-

risták el bb csinálták volna össze kocsijuk b rüléseit, sem-hogy önként átlépjék a Hillbilly Taverna küszöbét.

Itt egy ideje már telefon se volt. Egyszer egy verekedésbenösszetörték, s amikor a telefontársaság kiküldte a javítóbrigá-dot, elszedték t lük a pénzüket meg a felszerelésüket. Azótasenki nem tett újabb kísérletet a készülék megjavításra. Azegyik telefonszerel megpróbálta ugyan felvenni a küzdel-met, de utána kénytelen volt kártérítési igényt benyújtani acégénél, s ezzel a vállalat történetének leghosszabb és legkü-lönösebb peres ügyét indította útjára.

Ahogy Mark a taverna ajtaja felé ment, felt nt neki, hogynincsenek rajta ablakok, pontosabban az ablakokat bedesz-kázták, és neonreklámokat eszkábáltak rájuk, melyek a ra-gyogó napsütésben is világítottak. Úgy t nt, hogy a rozogafaépület oldalfalait az egymásra hordott számtalan sötétbar-na festékréteg tartja össze. Mark figyelmét a bejárati verandánfelkeltette egy színes festmény, de amikor közelebb hajolvamegállapította, hogy egy régesrég odaszáradt nagy hányás,sietve elfordult.

Miel tt belépett, hosszú ideig habozott az ajtó el tt. Mégmindig nem kés , hogy meggondolja magát és visszafordul-jon, t dött, bár ahogy a szavak megfogalmazódtak benne,tudta, hogy ez nem igaz. Egyszer s mindenkorra elintéztemagát, amikor Pointerhez fordult segítségért. De hát végtéreis mi van abban, hogy megpróbálkozott a nehéz fiúk bevoná-sával, és vesztett… Más ügyben talán még büszke is lett volnará, hogy rászánta magát. Igaz, más ügyben a törlesztés semjárt volna ekkora vérontással.

Nagy lélegzetet véve az ajtó gömbkilincséhez nyúlt, és be-nyitott a tavernába. A vakító napsütésb l szinte teljes sötét-ségbe lépett, úgyhogy átmenetileg semmit se látott. Az ajtó-

NATHAN FUTÁSA 95

ban állva várta, hogy szeme hozzászokjon a benti fényviszo-nyokhoz.

– Ki a fene vagy te? – mordult rá egy érces hang a homályból.– A nevem Bailey – felelte Mark, el véve a börtön óta nem

használt beszédmodorát, – Ki a franc kérdezi?– Azt hiszem, nem jó helyen jársz – mondta egy másik

hang jobb fel l.– Egy Pointer nev illet vel van itt találkozóm. Ismerik? -

A hallgatásuk elárulta, hogy tudják, kir l van szó.– A rosseb beléd – mordult rá az els hang –, gyere be, vagy

tágulj innen. Nem szeretem, ha az ajtóban állnak.Mark becsukta maga mögött az ajtót, s elindult egy asztal

felé az egyik sarokban. Sört rendelt, abban a meggy dés-ben, hogy a másnaposság kellemetlen tüneteit a leghatéko-nyabban egy újabb ital enyhítheti – kutyaharapást sz rivel. Alebujban átható dohány– és izzadságszag keveredett a kiön-tött italok b zével. Mark biztosra vette, hogy rágcsálók és ro-varok is tanyáznak benn.

A falnak háttal ült, s amint hozzászokott a szeme a sötét-séghez, felmérte a helyiséget. Érces Hang nehézkes léptekkel asöntéshez ment, hogy teljesítse a rendelést A legalább száz-harminc kilós fickó alig fért be a pult és a címke nélküli palac-kokkal zsúfolt söntéspolc közé. Arcát és nyakát teljesen elfedtehatalmas, bozontos szakálla, mely úgy csapkodta Harley-Davidson pólóját, mint egy sz rös partedli. A pofa évek ótanem járhatott fodrásznál – legalább annyi ideje, mint amikorutoljára megnézette, nem vert-e még tanyát a szakállában egérvagy mókus. Annyi azért tellett t le, hogy a sörényét szoros ló-farokba fogta, s így legalább nem lógott bele az italokba, mi-közben kimérte ket, hanem a lapockái közt a hátát verdeste.Mark úgy gondolta, Érces Hang lehet a tulaj, de egyáltalán nemlepte volna meg az sem, ha kiderül, hogy a lebuj eredeti gazdájaegy nagy h szekrényben alussza örök álmát a pincében.

Üvegben hozták ki neki a sört. Ha jól számolt, rajta és acsaposon kívül még hárman tartózkodtak a tavernában.

96 John Gilstrap

Mindr l úgy látszott, mintha nagyon régóta ott ülnének. Tár-salgásuk hol hangosabbá, hol halkabbá vált, hol nyomottvolt, hol meg élénk, s folyamatosan a hegyvidék lakóira jel-lemz elnyújtott hanghordozással beszéltek. Marknak mostegyetlen dolga volt: várni, s közben nem túl felt en bámul-ni ezt a társaságot, amely mintha éppen most lépett volna kiDarwin el szobájából.

Amikor végül Lyle Pointer belépett a tavernába, a csapos és atörzsvendégek felnéztek, de aztán gyorsan el is fordították te-kintetüket. Senki sem szólt egy szót sem. A napfény éles csík-ja épphogy felvillant, majd rögtön el is t nt, amint becsuktamaga mögött az ajtót. A hirtelen fényben Mark jól látta a b r-dzsekit, a nyitott inggallért, a súlyos arany nyakláncot meg avastag aranykarköt t. Itt vagyok kettesben egy rohadtgengszterrel, gondolta keser en.

Pointer vagy el re tudta, hol ül Mark, vagy félelmetesengyorsan alkalmazkodott a sötéthez, mindenesetre egyenesenaz asztalához ment, s mellé ült le, nem vele szemben, ahogyMark számított rá. így a szerelmespárok szoktak ülni, nemazok, akiknek üzleti megbeszélnivalójuk van, gondolta. Ámekkor még nem tudhatta, milyen rafinált eszközei vannak azigazi megfélemlítésnek. Pointer jelenlétében még a kövércsapos is szinte könnyedén járkált, s kérés nélkül italt – csaknem sima vizet hozott az új vendégnek.

Pointer egy hosszú percig csak bámult Markra, akinek két-szer is le kellett kapnia róla a pillantását. – Megszegte az ígére-tét! – szólalt meg végül. Volt valami furcsa a hanghordozásá-ban, egyszerre hallatszott nyugodtnak és dühösnek, s ez Mar-kot egészen megrémítette. – Azt mondta, kézben tudja tarta-ni az ügyet, erre elcseszte az egészet – folytatta.

Mark homlokát kiverte a gyöngyöz veríték, s érezte, hogyhónalja és háta is tiszta víz lesz. Ricky kudarcára mindenfélekifogást és magyarázkodást kiötlött, s ezekkel felszerelkezvejött el erre a találkozóra, de most hirtelen egészen elgyengült,

NATHAN FUTÁSA 97

s képtelennek érezte magát arra, hogy bármit is mondjon.Csak bámulta a második üres sörösüvegét, s lassan forgattaizzadó ujjai között.

– Nézzen rám, Bailey – mondta Pointer halk, de ellent-mondást nem t hangon.

Mark szó nélkül felemelte a fejét.– Ma reggel beszéltem Slaterrel, és nem volt boldog. Tud-

ja, ki miatt?Mark némán megrázta a fejét.Pointer akkorát csapott öklével az asztalra, hogy az üvegek

felrepültek, majdnem Mark feje búbjáig. – Kérdeztem vala-mit, szarházi!

Mark egy pillanatra elfelejtette, mi is volt a kérdés, de aztánkitisztult az agya. – N-nem tudom… Ta-talán miattam…I-igen, b-biztos miattam… – dadogta.

Pointer annyira közel hajolt hozzá, hogy Markot megcsaptaa rágógumija illata. Gyümölcsíz golyórágó. – Téved, Mark,megint téved – felelte, s hangja újra fenyeget en nyugodttávált. – Rám volt kibukva. Mert én állat elhittem magának, hogyegy ilyen pofonegyszer tervet, egy gyerek kinyírását egy kiba-szott betoncellában, végre tudja hajtani! – Az utolsó szavaknálfelemelte a hangját, s az egész lebuj visszhangzott t le. Markidegesen a többi vendégre nézett, de azok lesütött szemmel,mozdulatlanul ültek, pedig nyilván jól hallottak minden szót.Pointert azonban ez egyáltalán nem érdekelte.

– Nézze, Pointer, mindent megmagyarázok! – próbálko-zott Mark.

De az félbeszakította. – Nem érdekel a magyarázata, hi-szen nyilvánvaló, hogy ott se volt. Nézzük csak. Tegnap esteleitta magát, mi?

Mark megint elfordította róla a pillantását.– Nem így volt?!

Mark bólintott.Pointer mély lélegzetet vett, aztán fennhangon kibocsá-

totta magából. – Szóval ez a köszönet, mi? Közbenjárok az ér-

98 John Gilstrap

dekében, megvédem, nehogy elvágják a torkát, magától pe-dig csak arra futja, hogy továbbpasszolja a melót valami alkal-matlan börtön rnek, hogy leihassa magát a sárga földig. Úgygondolja, hogy ez így rendjén van?

– Nem – válaszolta Mark, de amit nem mondott ki, aztmindketten jól tudták. Hogy Pointer közbenjárt az érdeké-ben, annak egyetlen oka volt: megvédeni a kétszázezer dol-lárt, amire az ügyletb l kilátása nyílt, és amir l a dühös Slaternem tudott.

– No látja, Mark, ebben egyetértünk, mert ez szerintemsincs rendjén. De hallgasson ide. Tettem magáért még vala-mit. Mr. Slater el ször azt javasolta, hogy vágjam ki a máját,és dugjam le a torkán.

Marknak felugrott a pulzusa, biztos volt ugyanis benne,hogy Pointer igazat beszél. Most már úgy izzadt, mint egymaratoni futó. A keze is remegett.

– De egyel re sikerült lebeszélnem róla. Megmondtamneki: túl sok pénzr l van szó, hogy megöljük csak úgy, anél-kül, hogy legalább még egy lehet séget ne kapna. És tudja,mit mondott erre?

Mark megint félrenézett, mire Pointer a bal tenyerébe fog-ta az állat, és er teljes mozdulattal maga felé fordította, úgy-hogy csak néhány centi választotta el ket egymástól.

– Azt mondta, nem érdekli a pénz! Azt mondta, hogy mosta neve becsülete és méltósága forog kockán, és csak egy dologszámít: hogy magát kinyújtsuk.

Marknak megint kezdett elködösülni az agya. A gyomraúgy forgott, hogy nagyon úgy érezte, menten leokádja Poin-ter fényes b rdzsekijét.

A gengszter elengedte Mark állat, és hátrad lt székében. – Delebeszéltem róla. Rávettem, hogy kapjon még egy lehet séget.Most itt tartunk, seggfej. Ha az unokaöccse meghal, mi pedigmegkapjuk a dohányt, maga életben marad. Különben vége.

Mark belekapaszkodott ebbe az utolsó reménysugárba. –Szóval van még egy lehet ségem. Akkor jó, Pointer…

NATHAN FUTÁSA 99

– Micsoda, hülyének néz? – vágott a szavába. – Nem elégaz élete garanciának ahhoz, hogy második lehet séget kap-jon. Személyesen én fogom agyonverni a kölyköt! Magánaknincs más dolga, mint várni az ügyvédjét l a papírokat.

Hosszú csönd következett. Mark tudta, hogy most újabbfelvonás jön, de inkább nem kérdezett semmit, csak némánvárt.

– Még egy dolgot meg kell beszélnünk, pontosabban ket-t. El ször is, maga a saját örökségének csak kisebbségi ré-

szese. Mr. Slater részesedése már kétmillióra rúg. Ez az áramanapság annak, ha valaki elcseszik valamit. Plusz erre énmég ráteszek háromszázezret, mert életben hagyom. Ehhezadja még hozzá azt a kétszázezret, amivel már lóg nekem, ésígy a végösszeg két és fél millió dollár. Ami ezen felül marad,az a magáé.

Mark már-már tiltakozni akart, de inkább magába fojtotta.– Ezt még túlélem – nyögte ki, maga is elvigyorodva saját

akaratlan szellemeskedésén.Pointer röhögött. – Naná! Most pedig már csak egy apró-

ság van hátra.Mark, aki elég ostobán azt hitte, hogy túl van a nehezén,

mélyet sóhajtott és el rehajolt.– Tudja, Mark– magyarázta Pointer–, nekem gondolnom

kell a magam jóhírére is. És az a nagy büdös helyzet, hogynem engedhetem el magát innen csakúgy. Leckét kell kapnia

lem. – Lassú, hatásvadász mozdulattal el húzott egy pisz-tolyt a fényesre kopott b rkabátja alól, hüvelykujjával felhúz-ta, s csövét közvetlen közelr l Mark jobb szemére szegezte.Felállt, hátrarúgta a székét, hogy több helye legyen, majd afegyvert áttette a bal kezébe, miközben egy pillanatra semvette el Mark fejét l. – Jobb- vagy balkezes? – kérdezte.

– B-bal – dadogta Mark félelmében szinte sz kölve, amit la gengszter csak még nagyobb undort érzett iránta.

100 JohnGilstrap

Pointer erre el kapott egy tollat meg egy papírfecnit a bel- zsebéb l, s Mark elé tette. – Akarom látni az aláírását -

mondta.Mark válla szemmel láthatóan beesett, amikor rájött, hogy

a fickó átlát rajta. szinte rettegését most már könnyek is kí-sérték. – Sajnálom, Pointer – mondta remeg hangon –, hi-bát követtem el. Jo-jobbkezes vagyok.

– Tegye a jobb kezét az asztalra! – utasította Pointer, s mi-közben beszélt, valami megváltozott a tekintetében. Mark eztmég a taverna sötétjében is jól látta. Hideg, számító pillantásvolt ez. A gonosz pillantása.

Mark homályosan felfogta, hogy éppen összevizelte ma-gát, s ezzel újabb szag társult a lebujban uralkodó visszataszí-tó b zhöz. Szánalmasan megrázta a fejét, de nem dacból, ha-nem hogy Pointer megkönyörüljön rajta.

– Ne kelljen kétszer mondanom – förmedt rá a gengszter.– Ne felejtse el, hogy Mr. Slaterrel semmi szükségünk a pén-zére. Csak azért vesszük el, hogy magának rossz legyen. Éssok szenvedéssel tartozunk magának. A döntés a maga kezé-ben van. Vagy máris a szemébe eresztek egy golyót, vagy azasztalra teszi a kezét, ahogy mondtam.

Mark keze vadul remegett, ahogy eleget tett az utasításnak,és ráhelyezte az asztal lapjára. A világ lesz kült arra a hatalmas,kerek nyílásra, mely a szemének szegez fegyver csöve volt.Az a morbid kérdés motoszkált benne, vajon megpillantja-e atöltény csúcsát közvetlenül azel tt, hogy elhagyná a fegyvercsövét, és a szemén át behatolna a koponyájába…

– Íme a játékszabályok – mondta Pointer. – Ha egyetlenhangot hallok, meghúzom a ravaszt. Akármennyire is fáj, éle-tében egyszer hang nélkül, férfi módjára lesz kénytelen elvi-selni a szenvedést. Megértett?

Mark most már nyíltan zokogott, s ahogy könnyei végig-folytak az arcán, vonásai eltorzultak, akár egy kisgyereké. Dehangot nem hallatott.

NATHAN FUTÁSA 101

Pointer arcán derültség tükröz dött, amint megmarkoltaMark jobbjának mutatóujját, majd hüvelykjét keményen a má-sodik és harmadik ujjizület közé nyomta. Aztán derültségeszéles vigyorrá torzult, ahogy fokozatosan egyre jobban ráne-hezedett a hüvelykujjával, s közben a mutatóujját felfelé emel-te. A másik kezével továbbra is szorosan markolta a pisztolyát.

Mintegy öt másodperc múlva Mark második ujjízületepukkanásszer hang kíséretében – mint amikor a hólyagfóliadudorait kipukkasztja az ember – kificamodott. A szeme el ttfénykarikák táncoltak, s gyomra a torkában volt, de nagy ne-hezen sikerült úrrá lennie önmagán. És f leg némának ma-radnia. Tíz másodperc múlva középs ujjperce is elreccsentPointer hüvelykjének nyomása alatt. Kézfejét l a válláig élesfájdalom hasított belé; felugrott ült helyéb l, s kínjában azalsó ajkát is átharapta.

Amikor Pointer elengedte, Mark ujja, mint valami vaskoszászlórúd, a törés helyén felfelé állt. Büszke volt rá, hogymegállta jajgatás nélkül, és hogy ennek köszönhet en mégmindig él. Aztán megkínzott kezét visszahúzta, és mint egygyerek, bal könyökhajlatába dugva dédelgette. Ekkor vettecsak észre, hogy a pisztoly még mindig rászegez dik.

– Sajnálom, Mark– mondta Pointer, továbbra is vigyorog-va, de még nem vagyunk kész. Az els ujj azért volt, mert el-cseszte a dolgot. Most még egyet kénytelen vagyok eltörni,mert azt hazudta, hogy balkezes. Muszáj megtalálnunk a bi-zalom alapját, melyre kapcsolatunkat építhetjük. No, tegyevissza a kezét az asztalra!

Mark keze máris kétszeresére dagadt, ahogy a megrepedterekb l a szövetek közé folyt a vér. Minden mozdulat gyötrel-mes fájdalommal járt, de f leg a tudat volt már-már elviselhe-tetlen a számára, hogy ezt még egyszer ki kell állnia. Másikkeze-gyengéd támasza nélkül az eltört ujjvég ide-oda fitye-gett, s közben egymáshoz dörzsöl dtek a törött csontvégekis. Mark már csak abban reménykedett, hogy esetleg elájul, sígy megadja Pointernek a lehet séget, hogy addig végezzen

102 JohnGilstrap

vele, amíg nincs tudatánál. De ez természetesen hiú remény-nek bizonyult.

Ezúttal Pointer még annyit sem teketóriázott, megragad-ta Mark kisujját, ahogy az asztalon nyugtatta, majd gyorsmozdulattal hátra– és oldalra rántotta. Majdnem t l kisza-kadt. Mark képtelen volt tovább uralkodni magán – fájdalmá-ban felüvöltött, és székéb l a koszos padlóra csúszott. Poin-ter már-már azon volt, hogy tartja magát a játékszabályhoz,és lepuffantja, de végül jobb belátásra tért. A szarházi már ígyis többet kibírt, mint gondolta. Elengedte a ravaszt, majdvisszadugta a Magnumot a kabátja alá. – Örömömre szolgált,hogy üzletet köthettem önnel, Bailey. írjon, mihelyt tud!Majd hívom, ha szükségünk van önre!

Pointer sietség nélkül, ugyanúgy, ahogy bejött, az ajtóhozment, de miel tt távozott volna, odaszólt a csaposnak: -A ba-rátom fizet. De legyen vele türelmes, mert beletelhet egy kisid be, amíg el halássza a pénzt a zsebéb l.

A csapos válaszképpen udvariasan bólintott, s gondosanügyelt rá, nehogy a pillantásuk találkozzon. A Hillbilly Taver-nában senki nem látott semmit.

14. fejezet

Nathan a pizzaszósz maradékát nyalogatta az ujjáról, és jól-es elégedettséggel süppedt vissza a nappaliban álló nagy,puha b rkanapéba. A kartonpapírtálcán, ahol az el bb még afelmelegített pizza illatozott, már csak morzsák voltak, megegy elárvult pepperoni, amit még utoljára bekapott. Hatalma-sat böfögött, s nagy hahotával nyugtázta a nappali falairólvisszaver hangot.

A Szukával való beszélgetés után még vagy egy óráig hall-gatta a m sort a hálószobában, amint a telefonálók ártatlan,és kedves fiúnak, – ez igen – avagy b nös és gonosz fenegye-reknek titulálják. Úgy t nt, középút nincs. Milyen frankó,

NATHAN FUTÁSA 103

gondolta, hogy a Szuka is a pártját fogta. Minél többet hallotta m sorból, annál biztosabb lett benne, hogy az oldalán áll.

Ám a szeme ekkor már t rhetetlenül kopogott, s amúgy isbeleunt az adásba. Bár még egy órán át hallgathatta volna aSzukát, elzárta a rádiót, és lement a lépcs n, hogy felkutassonés bekebelezzen minden keze ügyébe kerül ennivalót. A spájzugyanúgy kongott az ürességtói, mint el éjjel a frizsider,ám amikor bekukkantott egy kis raktárhelyiségbe, örömmelkonstatálta, hogy az ottani mélyh tele van kedvenc ételei-vel. Mivel a pizza nem fért be a mikroba, fogta, és a dobozonlév utasítást követve a süt ben melegítette meg. Az el írt ne-gyedórás melegítés alatt ugyancsak fagyasztott s rítményb lhatalmas adag narancslét is készített magának, méghozzá egynagy füles fémlábasban, kancsót ugyanis nem talált.

Amikor az ebéddel végzett, leült a nappali közepén a sz -nyegre, a kerek dohányzóasztallal szemben. Megtalálta azegybeépített nagy hifi- és videoapparátus távirányítóját, melykék, zöld, piros és sárga gombjaival úgy nézett ki, mintha aNASA fejlesztése lett volna, majd a gombokat vaktában nyo-mogatva bekapcsolta a jókora képerny s tévét. Mivel éppennem adtak kedvére való rajzfilmet, úgy döntött, hogy az r-szekerek ismétlésénél marad. Olyan bénák voltak benne a fic-kók. Az ember azt képzelte volna, hogy 23. századi utódainkjobb göncökben járnak majd, mint magas sarkú csizmábanmeg testre feszül poliészter ruhában. Kirk kapitányt éppenelagyabugyálták – rajta természetesen nem volt ing, holottmindenki más állig be volt gombolkozva. Nathan mosolyog-va azon t dött, miért vállal el bárki is néhány epizódnyi f -szerepet egy tévésorozatban. Biztosra vehet , hogy havalakiaz állandó színészekkel együtt jelenik meg alkalmi f szerep-

ként, a forgatókönyv szerint a sorsa meg van pecsételve.A következ m sorszünetben megint szembesülhetett

önmagával a képerny n, de most egy elmosódott videofelvé-telr l, amit eddig még nem látott. A kommentár szerint a DéliHírekb l volt el zetes. Kezdte élvezni, hogy híres ember lett.

104 John Gilstrap

Már nem félt, legalábbis nem úgy, ahogy korábban. Nem tud-ta, hogyan törhetett rá telefonálás közben az az érzelmi vihar,de még mindig nem bocsátotta meg magának, amiért kis hí-ján sírva fakadt. Valahol azonban még mindig voltak barátai.Például Jacob Protsky, a legjobb haverja és csapattársa azedzésen, meg David Harrellson, akivel els l kezdve végigegy osztályba jártak. Bizonyára k is nyomon követik az ese-ményeket, s az embernek vigyáznia kell a jó hírére.

Nathannak most Huck Finn jutott eszébe – de nem a re-gényh s, a könyvet ugyanis túl unalmasnak találta ahhoz,hogy végigolvassa, hanem a filmbeli Huck. Amikor a fiú olyanid s volt, mint , mindenkinek túljárt az eszén, és mindig ki-játszotta a törvényt. Közben még a rászorulóknak is segített.És most is ilyesmire készül. Nagy kaland el tt áll, házról ház-ra fog bujdosni, s néha talán majd az erd dben kell aludnia. Akülönbség csak az, hogy Hucknak ott volt Jim, akivel beszél-gethetett, és akit segítségül hívhatott, ha nem tudott egyedülmegoldani valamit. Bár Nathan maga el tt is röstellte beismer-ni, nem tagadhatta, hogy a feln ttek bizonyos dolgokról – ép-pen azokról, amelyekben igazán segítségre lett volna szüksége– többet tudtak. Például biztosan kitaláltak volna valami tervet.Hucknak és Jimnek volt terve. Az éjszaka leple alatt egy tutajonvégighajóztak a folyón, fel a szabad államokba, ahol Jim talál-kozhatott a családjával, Huck pedig új életet kezdhetett.

Mitév legyek?Tudta, a legfontosabb, hogy minél messzebb kerüljön a ja-

vítóintézett l; bár gyakorlatilag fogalma sem volt arról, hollehet, sejtette, hogy két-három kilométernél nem juthatotttávolabb attól a ponttól, ahonnan elindult. Ez a körzet pedigaz, amit a legjobban átfésülnek. A délel tti híradóban kutató-osztagokat és útakadályokat mutattak, s minden jár r t ke-reste. A riporter még azt is elmondta, hogy nincs nyom, ami-nek alapján elindulhatnának felderíteni a tartózkodási helyét.Vagyis csont nélkül lelécelt, ahogy valami filmben mondták,

NATHAN FUTÁSA 105

gondolta elégedetten. Most már csak azt kellett kitalálnia, milegyen a következ lépés.

Huckkal azonban innent l kezdve nem sokra ment. Nekinincs tutaja, de még egy rohadt folyó sincs a közelben. Ráadá-sul Hucknak nem mutogatták a képét a tévében, és így nemkellett attól tartania, hogy bárki felismerheti. Nem kellett ag-gódnia a rend rautók, adó-vev k, faxok, radarok, mobiltelefo-nok és hasonlók miatt sem, amivel a zsaruk manapság csakazért szerelkeznek fel, hogy megkeserítsék az ember életét.

Ugyanakkor persze Hucknak sem állt módjában használniezeket a technikai eszközöket. Nathannak egyetlen óra elégvolt ahhoz, hogy megváltoztassa az emberek róla alkotott vé-leményét, csupán azzal, hogy beszélhetett a rádióban. Haegyetlen hívással ilyen sokat elért, mire mehetne több hívás-sal? Máris minden hírm sor élén szerepelt, de a tévé mégmindig mint rosszfiút állítja be. Valahogyan ezt is meg kellváltoztatnia. valójában egy ártatlan gyerek, aki bajba került.Embert ölt ugyan, de csak önvédelemb l. Ha módja lenne azigazát gyakran hangoztatni, az emberek lassanként neki hin-nének. A tévéreklámokat is ezért nyomatják állandóan, nem?Ha a közönség beveszi azt a sok sódert, az sztorijának min-denképp hitelt kell adniuk, vagy nem? Végül is az igazságotmondja. Tehát csak fel kell hívnia az összes állami rádióállo-mást, és elmondania, mi történt.

De lassan a testtel! A zsaruk lenyomozhatják a hívást!A Szuka ugyan azt mondta, hogy az m során keresztül

nem nyomozhatnak a számok után, de mi van a többi adóál-lomással?

Az is lehet, hogy a Szuka tévedett, és a zsaruk már körül isvették a házat. Talán csak azért nem lepték még meg, mert aszabályzat kimondja, hogy egy ilyen szép ház ajtajait nem le-het csak úgy betörni. De amikor óvatosan kipillantott a nap-pali ablakait fed súlyos függönyök közti résen, semmi külö-nöset nem látott – az üres nyári utca megszokott képe fogad-ta. Még gyerekek se rohangáltak. Egy ilyen környéken biztos

106 John Gilstrap

minden gyerek napközis táborban van, gondolta. Mint annakidején is.

Szóval a Szukának igaza volt – egyel re legalábbis. Hamégis tévedett volna, és a zsaruk már útban vannak hozzá,akkor sem képes most ezen rágódni. Azért a telefonálgatásrólvégül letett. Fölöslegesen nem fog kockáztatni.

Megint szembekerült a távolság problémájával, A gyalog-lás szóba sem jöhet, nemcsak mert túl lassú, hanem mert ahírekben kutyákat is emlegettek, melyek utána szaglásznak.Valami más megoldást kell találnia.

Bárcsak tudnék vezetni!De várjunk csak! Miért is ne tudna? Éppen azzal sodródott

bele a slamasztikába, hogy nekivágott Mark bácsi furgonjá-val. És az se volt olyan régen, amikor nagyapja srégi furgon-ját a gainesville-i farmon vezetgette. A héthektáros területet,melynek közepén egy szegényes kis tanyaház meg egy düle-dez cs r is állt, az öreg még 1979-ben vásárolta bagóért, ab-ból a célból, hogy nyugdíjas éveiben ott farmerkedhessen.Nathan imádott kijárni a birtokra, részben a halakkal zsúfoltkis tavak miatt, no meg a '68-as kiadású öreg Ford-furgonkedvéért, melyet a területen szabadon vezetgethetett, feltéve,hogy a halastavakat meg az épületeket nagy ívben elkerüli. Anagyapa még kivehet fadúcokat is készített neki, hogy elérjea pedálokat.

A nagyapa halála után Nathan megtudta, hogy a birtok egynap majd rászáll, de aztán kiderült, hogy az még odébb van,mert egy New York-i ügyvéd kiadta valakinek, aki bowling-pályát csinált bel le. Nathan utálta a bowlingot.

Egy évvel ezel tt majdnem negyven kilométert vezetettMark bácsi furgonjával, míg egy zsaru le nem állította, pedigez fényes nappal volt, amikor mindenkinek felt nik, ha a vo-lánnál egy gyerekül. Mosolyogva emlékezett vissza, hogy mi-el tt a rend r elkapta volna, Mark bácsi féltett furgonjával ne-kioldalazott az út melletti véd korlátnak, s vagy húsz méte-ren át húzta mellette, majd egy juharfánál kötött ki. Persze

NATHAN FUTÁSA 107

tudta, hogy dacos ellenállásának ez az utolsó megnyilvánulá-sa juttatta a javítóintézetbe, de azért még most is kell en vic-cesnek találta a dolgot.

Ha éjjel tudna autózni, elkerülve a f utakat, ahol útakadá-lyok vannak, és uralma alatt tudná tartani a járm vet, akár azországból is kijuthatna!

Mint minden ebben az átmeneti szállásául szolgáló ház-ban, a garázs is hatalmas volt. A konyhából nyíló ajtóhoz leg-közelebb egy nagy üres hely volt– biztosan az éppen használtkocsi szokott itt állni, gondolta. A betonpadlón sötétl szárazfoltok egy kardánbox régebbi olajfolyásáról árulkodtak. A kö-zéps beállóban egy trélerre er sített, csillogó, üvegszálasmerevítés , dupla Evinrude-motoros verseny csónak pihent.

Huck Finn története sokkal rövidebb lett volna, ha vanegy ilyen járgányuk, gondolta, amint kezét vágyakozva vé-gighúzta az anyagában csillámló, fényes hajótesten. Apjamegígérte neki, hogy megtanítja vízisízni is, akkor régen,amikor még az ígéreteket megtartották.

Amit keresett, a harmadik, utolsó beállóban találta meg,világos olajzöld vászonnal letakarva. A ponyva alatt csak a ke-rekek legalsó íve látszott. Nathan habozás nélkül megragadtaa vásznat és lerántotta a járm l.

– Azannyát! – hüledezett hangosan. A leg szintébb ámu-lat szólt bel le, a vászon alól ugyanis egy vadonatúj, lehajtha-tó tetej , meggypiros BMW bukkant el , a legelegánsabb ko-csi, ami csak létezik. A kézzel írt „BMW”-címkével ellátott kul-csok a vezet oldali ajtó mellett, a falra er sített akasztón lóg-tak, egy CSÓNAK meg egy RANGE ROVER feliratú kulcs társasá-gában. Ez utóbbival biztos nyaralni vannak, gondolta.

Mivel a bal oldali ajtó nem volt bezárva, Nathan csak kinyi-totta és becsusszant a vezet ülésbe. A b rhuzat még apja régiklubfotelénél is puhább volt, nem beszélve Mark öreg furgon-jának lelakott m anyag üléseir l. A szája is tátva maradt agyönyör ségt l, ahogy a b rkárpitot simogatta és a kor-mányt tekergette, lelki szemeivel maga elé képzelve a kanyar-

108 John Gilstrap

gós utat, aminek nemsokára nekivág. Szinte a kezében lévslusszkulcsról is megfeledkezett, de aztán bedugta az önindí-tóba, s félig elfordította, hogy az elektromos rendszer életrekeljen. Kizárásos alapon megkereste az ülésállító gombokat,és addig nyomogatta ket, míg annyira el recsúszott, hogylábával elérhette a pedálokat. Nyújtózkodnia kell majd, de leg-alább eléri mindegyiket.

Hirtelen széles mosoly suhant át az arcán. Ez menni fog.Mennie kell! Ahogy terve kibontakozott a fejében, szinte határ-talanul megn tt az önbizalma is. Kételyek nem gyötörték, vá-ratlan fordulatokkal nem számolt. Eddig leküzdötte a nehézsé-geket, s most már ezentúl is le fogja. Hogy milyen sikerrel, aztmajd a jöv dönti el. A legfontosabb, hogy megvan a terve.

Denise úgy érezte, menten táncra perdül. A m sor befejezéseóta számtalan telefont és faxot kapott mindazoktól, akik ilyenvagy olyan módon ki akarták fejezni véleményüket a napiadással kapcsolatban. A m sorhálózat három reggeli tévéstalk-show-ja él ben közvetítend interjút akart kérni De-nise-t l másnapra, de mivel csak a Jó reggelt, Amerika aján-lotta fel, hogy kocsit is küld érte, az felkérésüket fogadta el.A többiek azt akarták, hogy az otthonából nyilatkozzon nekik,ám Denise, aki még egy rokonlátogatás el tt is mindig a meg-szállottak alaposságával takarította ki a lakását, úgy érezte, 40millió amerikai szórakoztatását hajnalok hajnalán nem tudjavállalni.

Az eksztázisban lév Denise-zel ellentétben Enrique úgyérezte magát, mintha kifacsarták volna. A m sornak már régvége volt, de még mindig özönlöttek a hívások. Denise csakazokkal beszélt, akik Enrique sz jén átjutottak, s maga aproducer már több mint 300 telefonálónál tartott. A haja is zi-lált volt, pedig a frizurájára minden körülmények között kí-nosan ügyelt. A m sor végén titkon megállapodott magával,hogy pontosan négy órakor leteszi a telefont. Úgy is tett, pe-dig egy hallgató még javában mondta a magáét. Enrique ki-

NATHAN FUTÁSA 109

kapcsolta a készülékét, s minden további hívást elektroniku-san a „Szukatelefonra” irányított, erre a sokak által magasz-talt üzenetrögzít s berendezésre, melyet úgy hirdettek, mintamire mindenki szabadon rámondhatja a véleményét, ami-kor az él vonalak túlterheltek.

Enrique végre magára csukhatta az ajtót csendes szobájá-ban, s lábát az asztal sarkán keresztbe fektetve kényelmesenhátrad lt b rfotelében. Tudott róla, hogy Denise másnap reg-gel interjút ad a tévében, ami azt jelenti, hogy egész éjjel nemfog aludni, hanem a jupiterlámpák fényében eltöltend két ésfél percre készül. S tudta azt is, hogy , mint producere,hangmestere és örökös támogatója – tetszik, nem tetszik -szintén nem sok alvásra számíthat.

Ha valamennyit mégis pihenhet, azt csakis az elkövetkeznéhány órában teheti meg, mialatt Denise az újdonsült dics-fényben fürd zik. Önbizalmának súlyos hiánya éjjel kett igvárhatóan nem jelentkezik, s az igazi munkája majd akkorkezd dik el. Sose fogja megérteni, miért m veli ezt Deniseönmagával. Miel tt átadta volna magát az er gy jt szender-gésnek, megnézte az órát. 5.03 volt rajta.

Majdnem hanyatt esett, amikor álmából a telefon csöngé-se felriasztotta. Az óráján ekkor 5.08 volt, s nagyon remélte,hogy csak azért, mert id közben megállt.

– Pedig mintha kikapcsoltalak volna… – dörmögte a ké-szüléknek, de a második csöngésnél rájött, hogy nem is a m -sor közvetlen számát hívják, hanem Denise-t a privát vonalon.Amikor a harmadik csöngésnél nyilvánvalóvá vált, hogyDenise nem fogja felvenni, Enrique felkapta a kagylót. – Szuka– szólt bele a producer. Rendszerint ezzel az egy szóval fogadtaa hallgatók hívását, de most kicsit élénkebben szólt bele.

A vonal túlsó végén hallatszó n i hang egyszerre volt szí-vélyes és határozott. – Mr. Dorfman hívja Ms. Carpentert.

Enrique lekapta a lábát az asztalról, s rögtön kiröppent azálom a szeméb l. – Egy pillanat, máris szólok neki – felelte.Ronald Dorfman volt az elnöke a New York-i székhely Ome-

110 JohnGilstrap

ga Rádiótársaságnak, mely az showm sorukat is sugároztaés fizette okét. Az alatt az öt év alatt, mióta a Szuka vezette a

sort, még sohasem hívta ket személyesen. Enrique egy-el re nem tudta eldönteni, hogy hívása jót vagy rosszat je-lent-e. Ám egy dolog biztos volt: tüstént el keli kerítenie f -nökét.

Ahogy számított rá, Denise-t a kávéf nél találta meg;íppen egy olyan társaság elismerését fogadta, amely ritkánnéltatta figyelemre a munkáját – a hírszerkeszt két.

Denise, a javíthatatlan pesszimista, rögtön bajt szimatolt.Enrique-t l eltér en eddig mindössze kétszer beszélt Dorf-nannel – egyszer amikor aláírta az országos sugárzásra vo-natkozó szerz dést, s másodszor amikor egy telefonálóannyira kihozta a sodrából, hogy is olyan hangot ütött meg,amely enyhén szólva túllépte az alapszabályzatban rögzítettmértéket. Ez az eset három éve történt, s azóta egyáltalánnem hiányzott neki, hogy többször halljon a nagyf nökr l,mint az az évi egy alkalom, amikor karácsonyra üdvözl lapotküldött az összes m sorvezet nek.

Három perccel azután, hogy Enrique benyomta a HOLDgombot, Denise a vonalban volt. – Halló, itt Denise Carpentermondta hivatalos stílusban; hangneme most egészen másvolt, mint ahogy a m sorban szokott beszélni. – Elnézést,hogy megvárakoztattam.

– Szóra sem érdemes, Ms. Carpenter – felelte a titkárn . –Máris kapcsolom Mr. Dorfmant, kérem várjon.

Aha, tehát most várakozhat. Enrique aggodalmas arccalült Denise irodájában, az íróasztalával szemben lév kopottkanapén. A rádiós munka sok el nnyel járt, s a tehetséges

sorvezet ket számtalan módon kényeztették, de a tágasiroda nem tartozott a kedvezmények közé. Denise odúja iscsak akkor volt háromszor három méteresnek nevezhet , haaz ember csalt egy kicsit a centivel. A falakat képek díszítették;többnyire gyerekeket ábrázoltak, vagy gyerekek rajzoltákket. Nem volt kifüggeszteni való diploma, vagy bármi más,

NATHAN FUTÁSA_ 111

amivel – mint az orvosoknál és ügyvédeknél hagyományosanszokás – dicsekedni lehet. Amit Denise felmutathatott, azvolt, hogy önerejéb l felküzdötte magát az egyik élvonalbelitalk-show m sorvezet i székébe. Bárcsak ne tett volna el vi-gyázatlanul semmi olyasmit, amivel most ezt az egészet ve-szélybe sodorná, fohászkodott, miközben Dorfman kapcsolá-sára várt.

– Üdvözlöm, Denise, Ron Dorfman vagyok– mondta egé-szen barátságos hangnemben, amit l a m sorvezet kissémegnyugodott, s felsóhajtott. Látva ezt, Enrique feszültségeis felengedett. – Milyen régóta nem beszéltünk… Hogy smint vannak?

– Köszönöm a kérdését, Ron, kit en. A show nagyonbeindult.

Az elnök hangja továbbra is nyájas maradt. – Igen, én isúgy látom. Ma éppen alkalmam nyílt belehallgatni a m sor-ba. Remélem, nem veszi zokon, de az én munkám melletterre csak ritkán nyílik lehet ségem. – Denise jól hallotta,hogy Dorfman most is az elmaradhatatlan szivarral a szájá-ban beszél.

– Persze, ezt megértem – felelte Denise, s kissé megint fe-szültté vált. Enrique egészen a kanapé szélére húzódott. Va-jon mire megy ki ez az egész?

– Szóval itt ez a fiú, aki megölte a börtön rt. Mondja csak,mi a véleménye?

– Kit adás volt, azt hiszem – vágta rá Denise. Úgy gon-dolta, ezt a választ akarja hallani t le.

– Nem így értem. Mit gondol magáról az ügyr l?Denise ösztöne azt súgta, hogy helyezkedjen védekez ál-

láspontra, s indokolja meg, miért döntött úgy, hogy beszélgetNathannal a m sorban. – Ha azt kérdezi, hogy szerintem afiú igazat mond-e, a válaszom igenl .

– És miért gondolja így? Ebben az országban rengetegember nem ért egyet önnel.

112 JohnGilstrap

– Tiszteletben tartom az véleményüket is, Ron, de velüknem volt alkalmam beszélni, mivel nem telefonáltak.

– Pedig nekem elhiheti, Denise. Ott vannak a civilek, deott vannak azok is, akik jelvényt viselnek. k nem osztják azön véleményét, s ilyen értelm álláspontjukat nagyon világo-san kifejezésre juttatják itt New Yorkban. – Dorfman hangjatovábbra sem árulkodott semmiféle ellenséges érzületr l. -Most pedig, kérem, fejtse ki, miért hisz a fiúnak.

Denise Enrique-re nézett, akinek persze fogalma se volt,mi volt a kérdés. Hogyan felelhet az ember egy ilyen „mi-ért”-re? Hogyan lehet szavakba foglalni az érzéseket, az intuí-ciót úgy, hogy az egy 700 millió dolláros testület vezet ségeszámára is világos és érthet legyen? Egy gyermek ebben ahelyzetben a leg szintébb választ adná: „Csak.” De hát Ronnyilván nem ezt várja t le. Megvonta a vállát, s kissé dadogvakeresgélte a szavakat.

– Nehéz kérdést szegezett nekem, Ron – kezdte, remélve,hogy Dorfman felmenti a válaszadási kötelezettség alól.

– Hogyne, megértem. Nyugodtan szedje csak össze a gon-dolatait, nem kell sietni.

Denise látta: nem fog megszabadulni t le egykönnyen. -Elnézést, ha nem fejezem ki magam elég szakszer en -mondta végül –, de els sorban azért hiszek neki, mert nekemis vannak hasonló korú gyerekeim, s pontosan tudom, mikorhazudnak. Ahogy el adta a történetet, túlságosan is… való-ságosnak hangzott.

Dorfman egy pillanatig hallgatott, hogy átgondolja a vála-szát. – És ha el is fogadjuk, hogy igazat mond, a dolgok rend-jéb l fakadóan mivel jár mindez?

Denise számított erre. – Azzal, hogy Virginia északi részénmost egy csomó rend r kutat a „szökevény” után, akineknem volt más választása, mint hogy elmeneküljön. Nem tu-dom pontosan, mi következik a dolgok rendjéb l, csak azt,hogy kivel szimpatizálok. Senki, még Nathan sem tagadja,hogy megölte a felügyel t, és aztán megszökött. A lényegi

NATHAN FUTÁSA 113

kérdés itt az, hogy ki az igazi gyilkos és ki az áldozat. Ezt nemmindig lehet pusztán abból megállapítani, hogy ki fekszik aföldön és ki áll fölötte.

Mély sóhajtás hallatszott a vonal másik végér l. Dorfmantalán beleszippantott a szivarjába. – Nagyon hatásosan érvel– mondta végül. – Tudja mit? Egyetértek magával. Ugyaneztéreztem én is, de olyan régvoltam utoljára tizenkét éves gye-rekek társaságában, hogy egy második forrásból is meger sí-tést kellett szereznem. Szenzációs interjút készített a fiúval!

Denis már-már megköszönte az elismerést, de érezte,hogy ezzel még nincs vége. Nem is kellett soká várnia.

– Félórája itt volt az irodámban egy rend r New York ál-lamból, s átadott egy idézést, hogy holnap délután kett korjelenjek meg a Braddock megyei bíróságon, akárhol is van az,és foglaljak állást egy rendkívüli indítvánnyal kapcsolatban,amit Daniel J. Petrelli virginiai f ügyész nyújtott be. Úgy lát-szik, hozzá akarnak férni a hívásregiszterünkhöz. Mi a véle-ménye err l?

Denise megint elbizonytalanodott, vajon mi lenne a he-lyes válasz, így aztán újra az szinteség mellett döntött. Ed-dig jól bevált.

– Nagyon b zlik, Ron. – Enrique, aki a kontextusból kira-gadva hallotta ezeket a szavakat, majdnem leszédült a kana-péról. Denise-nek nyilván elment a józan esze, gondolta. – Hajól értem, hallotta a mai m sort. Azt is, amikor a rend rrel be-szélgettem?

Dorfman halkan nevetett. – Igen, hallottam. És nagyon vi-gyázni fogok, hogy a következ néhány évben nehogy egy-szer is gyorshajtáson kapjanak.

– Azt hiszem, elég világosan kifejtettem az álláspontomat.– Kétségtelenül. Néhány dolgot azonban tisztáznunk kell.

Az ügyvédeinkt l megtudtam, hogy az adott törvényhelyrevaló hivatkozásának csak akkor lenne gyakorlati értéke, ha ahatóságoknak kellene kényszeríteniük minket az adatok ki-

114 John Gilstrap

adására. Ha egyszer en belemennénk, az egész hivatkozásvitathatóvá válna. Eddig világos?

– Igen, azt hiszem. De Ron,…– Hallgasson végig – folytatta Dorfman katonás stílusban.– Azt is megtudtam t lük, hogy amennyiben megtagadjuk az

adatokhoz való hozzáférést, és ragaszkodunk a bírósági vég-zéshez, óriási polgári jogi felel sség fog ránk terhel dni, ha agyerekr l mégis kiderül, hogy elvetemült gyilkos, f leg haújra öl. S akkor még nem is számoltunk azzal, hogy ha az ügyilyen irányt venne, a hallgatók tömegesen fordulnának elle-nünk. – Szünetet tartott, hogy Denise felfoghassa a hallotta-kat, majd összegezte a mondandóját: – Tehát így állunk. Egy-részr l kötelességünk a közérdeket szem el tt tartani, vagyissegíteni a rend rség munkáját, hogy megvédhessek társadal-munkat, hogy elkaphassanak és vád alá helyezhessenek egybeismer vallomást tett gyilkost. Másrészr l viszont erkölcsikötelességünk magunk és a szakma iránt, hogy megvédjükízt is, ami a miénk, ha másért nem, hát pusztán elvb l. Alig-lanem magától is kitalálja, mit tanácsol nekem a jogi osztály,ie mivel ön beszélt a fiúval, és ön rántott bele minket ebbe azígészbe, szeretném hallani, hogy ön szerint mit kellene ten-iünk.

Ez még sincs rendjén! Denise nem rádióelnök, sose akartaz lenni. Ó csak egy talk-show házigazdája, nem több és nemkevesebb. Nem azért fizetik, hogy ilyen terhet magára vállal-ón. Miért akarja Dorfman ráhárítani a döntés ódiumát?

Ám a tiltakozással együtt a válasz is megfogalmazódottbenne. F nökét máris kész helyzet elé állította. Olyan vehe-nensen védte érdekeiket annak a Thompkins nev zsarunak atámadásaival szemben, hogy Dorfmannek nem hagyott sem-milyen kibúvási, presztízsment vagy kompromisszumos le-het séget. Ráadásul mindezt hallgatók millióinak füle hallatá-ra. Hirtelen csodálattal nézett fel erre az emberre. Még csak felsem emelte a hangját, hogy a nyilvánosság el tt így sarokba

NATHAN FUTÁSA 115

szorította. De végre mondania kellett valamit, mert Dorfmanvárta a válaszát.

– Azt hiszem, Ron, egy fontos mozzanatot kifelejtett – fe-lelte óvatosan. – Tudom, mit mondanak a jogi osztályon, ésmindaz, amit elmondott, nagyon is érthet , de itt többr l vanszó, mint a mi jogainkról kontra a közösség jogairól. Az egészügy középpontjában egy retteg kisfiú áll. Lehet, hogy az ér-zelmeim kissé jobban elragadtak a kelleténél, de nagyon meg-esett a szívem rajta. Szeretném kézen fogni és kivezetni szo-rult helyzetéb l, de nem tehetem. Semmit se tehetek, amivelsegíthetnék rajta. Azt hiszem… A fenébe is, Ron, a srácnakszinte semmi esélye sincs! Ez a gyerek elszántan küzd egyvesztésre álló csatában, s egyszer en nem lenne tisztességesmegengedni nekik, hogy hozzáférjenek a számítógépes nyil-vántartásunkhoz, amikor már amúgy is minden üt kártya akezükben van. – Kimondta! Bár saját magának úgy hangzottaz egész, mint egy esztelen, érzelmileg túlf tött n tirádája.

Ron elnevette magát. – Megbocsátja nekem, ugye, ha a bí-róság el tt ezt azért nem hozzuk fel érvként… – mondta, sbár szavai kissé leereszked nek hatottak, üzenete egyáltalánnem volt az. Megint nagyot szippantott a szivarjából, s utánahosszan, kimérten eregette a füstöt. – Nos, Denise, holnapakkor a következ t lépjük. Felteszem a munkámat, meg azönét, meg a társaságunk t kéjének jelent s részét arra a felté-telezésre, hogy a fiú igazat mond, és nem lép az országos b -nözés útjára. Majd azt mondjuk a bíróságon, hogy hívásre-giszterünk saját bels használatra van, s hogy senkinek nemvagyunk hajlandók kiadni.

Denise egészen elképedt. Mindenre számított, csak errenem. Mást nem is tudott hirtelen mondani, csak azt rebegte:

– Köszönöm!– Ne hamarkodja el a köszönetet. Lehet, hogy ez bizonyul

majd életem legostobább döntésének.– Mindenesetre a legbátrabb, amit hozhatott – felelte De-

nise, s szavai a szívéb l jöttek.

116 John Gilstrap

Most Dorfman érzékenyült el. – Ó, köszönöm, Denise. Mirádióelnökök nem túl gyakran hallunk ilyesmit. – Megköszö-rülte a torkát. – Ma kit munkát végeztek. Minden elisme-résem. Remélem, ma éjszaka jobban fog aludni, mint én. –Ezzel le is tette a kagylót. Denise csak bámult a készülékre.

Enrique nem bírta tovább. – Na? Mi van?Denise fülig ér szájjal mosolygott. -Azt mondta, kit

munkát végeztünk.

15. fejezet

Harold Johnstone, a Fiatalkorúak Javítóintézetének f fel-ügyel je teljesen kikelt magából, amikor megtudta, hogyHackner rmester elhiszi mindazokat a rágalmakat, amiketaz egyik legh ségesebb és legjobban használható alkalma-zottjáról terjesztenek. – Hallottam, amit ma délel tt az a vé-reskez kjs b nöz összehordott a rádióban, s biztosíthatom,hogy minden szava hazugság. Ricky Harris öt éve dolgozottebben az intézményben, és makulátlan volt az el élete. Nemfogom hagyni, hogy megrágalmazza a…

– Senkit sem rágalmazunk, Mr. Johnstone – szakította fél-be Hackner egy gyors kézmozdulattal. – Csupán kérdéseketteszünk fel. – Hackner többes szám els személyben utaltmagára, ahogy a legtöbb rend r teszi hivatalos ügyekben.

– Akkor tudja meg, hogy a kérdései sért ek – vágott visszaJohnstone. Jól megtermett ember volt, vagy harminc kilósúlyfelesleggel; és láthatóan abban a reményben vette a ruhá-it, hogy egy nap majd kényelmesen elfér bennük. Ingnyakaörökösen nyitva volt, nyakkend jét viszont mindig olyanszorosra kötötte, amennyire csak a nyaka engedte. Az ing-gombjai már annyira megfeszültek, hogy bárki szemben-ül re veszélyt jelentettek. Harcsabajusza teljesen elfedte felsajkát. Hatalmas, lógó állkapocs tette teljessé az állásában akelleténél pár évvel többet eltöltött hivatalnok képét.

NATHAN FUTÁSA 117

Bár újra és újra meg kellett tanulnia, hogy ne a látszat utánítéljen, Hacknernek mégis nehezére esett tiszteletet érezniezzel az emberrel szemben.

– Mr. Johnstone – mondta kimérten, hallhatóan ennek azegésznek a lényegtelenségén bosszankodva –, önnek szívejoga megsért dni, de a feltett kérdéseknek megfelel hang-nemben akár választ is adhat. Engem mindez nem nagyonérdekel. Bárhogyan is tesz, itt megoldásra váró kérdések van-nak, és az én munkám megoldani ket. Az ön feladata azegyüttm ködés. Hacsak nincs valami takargatnivalója. -Hackner nem tudta kihagyni ezt az utolsó t rdöfést. John-stone egyike volt azoknak az alakoknak, akiket egyszer en él-vezet volt felhúzni.

A f felügyel felállt a székéb l, s a karjával segítette meg-emelni súlyának legalább a felét. – Hogy merészeli azt feltéte-lezni, hogy én bármilyen módon vétkes lennék…

Hackner ismét belefojtotta a szót, és már bánta, hogy ilyenmesszire terelte a témától. – Üljön le, üljön le. Elnézést ezért alegutolsó megjegyzésért. Nehéz nap áll mögöttünk.

Johnstone egy hosszú percen át tanulmányozta Hacknerarcát, a másik szinteségét méricskélve. Hackner gyakorlottvolt igazi gondolatainak elfedésében, így Johnstone lecsilla-podott.

– Nehéz, annyi szent – mondta Johnston, és visszaült aszékébe. – Az egész ügy nagyon felkavaró. Nathan Bailey egykiváló felügyel t ölt meg, aki nagyon fog nekem hiányozni.

Hackner szeme összesz kült. – Hát, mi ezt egészen más-képpen képzeljük.

Johnstone felvonta a szemöldökét. – A sok hazugság után,amiket Nathan a rádióban összehordott, nem is csodálom.

Hackner helyzetet változtatott a székében. Érezte, hogy ittmost egy olyan játékot játszanak, aminek a szabályaival csakhomályosan van tisztában. Johnstone minden bizonnyal tu-datában volt annak, hogy Nathan állításai nagy szenzációtkeltenek majd a médiában, és hogy karrierje ívét végs soron

118 JohnGilstrap

az fogja meghatározni, hogy a közvélemény miként ítéli megazt, ahogyan a kis birodalmát vezeti. A világon minden okamegvolt a mellébeszélésre.

– Miért helyezték Nathant tegnap este a krízisrészlegbe?Johnstoné arcán zavar tükröz dött. – Attól tartok, ezt csaktalálgathatjuk. Ricky semmilyen feljegyzést nem hagyott hát-ra, miel tt megölték. – Szóhasználata azt tükrözte, hogy istudta, miként kell a potenciális ellenfelet elterelni. – Vélemé-nyem szerint valamilyen magaviseleti probléma adódhatott.

– A többi gyerek észrevett bármilyen magaviseleti problé-mát?

Johnstone felnevetett, és megrázta a fejét.Na, most jön majd a leereszked szövegével a dagadt sze-métláda, gondolta Hackner.

– Hackner rmester – magyarázta Johnstone –, mi ebbenaz intézményben nagyon gyakran szépít kifejezéseket hasz-nálunk, hogy feladatunkat és rendeltetésünket kevéssé…nos, szóval kevéssé zavarónak mutassuk kifelé, mint amilyenvalójában. Ez tulajdonképpen börtön. A lakóink valójában ra-bok, a lakóhelységeink valójában börtöncellák, és a felügyel -ink valójában rök. Mi tisztában vagyunk ezzel, maga megén, mert a rendszer részei vagyunk. De valahogy jobb érzésseltölt el minket az, ha erre a helyre a hátrányos helyzet gyere-kek bentlakásos táboraként gondolunk. Semmi köze ahhoz.Még a gyerekek se gyerekek abban az értelemben, ahogyan azemberek gondolják odakint. k az emberiség söpredéke, aki-ket a bíróságok azért utalnak ide, mert a társadalomnak nincsrájuk szüksége. Itt a magaviseleti probléma kifejezés értelmenagyon viszonylagossá válik. A maga világában egy verekedésa srácok között az iskolafolyosón magatartási probléma. Itt ezmindennapos dolog. Én nem teszek fel kérdéseket a mi srá-cainknak más srácok viselkedésér l. Nemcsak hogy nemhinnék nekik, de még csak nem is hozom ket olyan helyzet-be, hogy felvilágosítást kelljen adniuk nekem. Ha úgy tennék,

NATHAN FUTÁSA 119

részeseivé tehetném ket egy olyan magatartási problémá-nak, amib l aztán nem tudnának kimászni.

– És mi a maga álláspontja?– Az én álláspontom az, hogy nem adhatunk hitelt annak,

amit a bentlakók mondanak, és hogy az indítékukat keresniteljesen hiábavaló.

Jed nem akarta elhinni, amit hallott. – Szóval így vagy úgy,de a személyzetnek mindig igaza van.

Johnstone egy hosszú percig mérlegelte a hallottakat, mi-el tt belement volna. – Egyszóval: igen.

– Jézusom, Johnstone, ezzel teljesen lezülleszti az intéze-tet! – csattant fel Hackner. – Maga azt mondja, hogy a sze-mélyzet azt tesz, amit akar, és amíg ezt jól leplezik, addig ma-gának sincs semmi kifogása!

Johnstone öklével az asztalra csapott, amivel hullámzástidézett el jókora fels testén. – Ne prédikáljon itt nekem, r-mester! Nyissa ki a szemét! Már így is velejéig romlott azegész rendszer. Úgy teszünk, mintha lenne remény ezekneka kölyköknek a megjavulására, pedig van a fenét! Olyan sza-vakat és kifejezéseket használunk, amivel enyhébbé tehetjüka valóságot, amivel senki se akar szembenézni. Ezek a köly-kök állatok, Hackner. Állatok! És mi meg a szaros állatgondo-zók vagyunk! Szóval hazudnak-e szerintem a rabok? Igen,merthogy hazudnak is. És hogy elfogadom-e igaznak, amit aszemélyzett l hallok? El, mert kénytelen vagyok. Egy ilyenhelyen csak ez a valóság létezik.

Hackner hosszú ideig elképedve meredt a leveg be; arcánhitetlenség és undor egyvelege tükröz dött. Elég sok éven átélt együtt az er szakkal ahhoz, hogy tudja, mire képesek ezeka srácok, de szerinte Johnstone mint az intézet f felügyel jelegalább színleg képviselhetné azt az álláspontot, hogy a cél-juk a rehabilitáció. Ehelyett egészen nyilvánvalóan feladta.Hamis indokokkal veszi fel kéthetente a fizetési csekkét. Másügyben nem számított volna a képmutatás, de ebben az ügy-ben teljesen kikészítette Jedet.

120 John Gilstrap

– Bevett gyakorlat, hogy elveszik a rabtól a cip jét, amikor akrízisrészlegbe csukják? – kérdezte, felgyorsítva a társalgást.

Johnstone megkönnyebbültnek t nt most, hogy újra gya-korlati ügyeket vitathatott meg az elméletiek helyett. – Nemmondanám, hogy gyakran el fordult, de olykor kétségtelenülmegtörtént.

– Mi célból?Johnstone úgy válaszolt, mintha felkészült volna erre a

kérdésre. – Amikor a bentlakók megérkeznek ide, mindenne- tulajdon nélkül teszik azt. Le kell zuhanyozniuk közvetle-

nül a felvételi terület mellett lev helyiségben. Azután min-den személyes holmijukat leadják. Attól kezdve mindenben abels ellátástól függnek. T lünk kapnak alsónem t, ruhát,tisztálkodó felszerelést, szóval mindent. Ha valaki ennyirefügg másoktól – különösen olyanoktól, akiket nem kedvel –,akkor annak súlyos kihatása van az önbecsülésre. Az elsnaptól kezd en megtanulják, hogy a méltóság a rendszertiszteletének eszköze. Például ha jól viselik magukat, ponto-kat szerezhetnek, amikkel vásárolhatnak maguknak olyanszappant vagy sampont, amit szeretnek. Ezekb l aztán stá-tuszszimbólumók lesznek. De ha rosszul viselik magukat, azönbecsülés legelemibb részei válnak sebezhet vé. Így el for-dul, hogy valakit l valami számára fontosat vesznek el, ami-kor bekerül a részlegbe. Súlyos esetekben teljesen meztelenrekell vetk zniük a részlegben töltend id re. Mindez egy ma-gatartásmódosító program része, amivel eddig elég nagy si-kereink voltak.

Hackner a következ kérdését fegyverként szegezte John-stonnak. – A nyilvántartásból kiderül, hogy Nathan Baileyt azels itt töltött éjszakáján egy sepr nyéllel meger szakolták.Ez is a méltóságtól megfosztó program része volt?

Johnstone szeme dühödten felvillant, s ez a pillantás agy löletnél is ádázabb érzelemr l tanúskodott. – Gondoljonrólam és az itteni tevékenységemr l, amit akar, rmester –sziszegte összeszorított fogai közt –, de én sohasem néztem

NATHAN FUTÁSA 121

el egyetlen er szakosságot sem ennek az intézménynek a fa-lai között.

– Ó igen, meg vagyok hatva – felelte Hackner. – De vala-hogy nem tesz túl sokat a megakadályozására sem.

– Én csak élek bele a valóságos világba, rmester. „Istenmegadja nekem a méltóságot mindazon dolgok elviselésé-hez, melyeket nincs módomban megváltoztatni.” Egész jókis életelv ez.

– Aha. Nos én a magam részér l jobban kedvelem ezt.„Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, tiis akképpen cselekedjetek azokkal.”

16. fejezet

Nathan egykedv en üldögélt a nappaliban a kanapén, és az„atommeghajtású” távirányítón váltogatta vég nélkül a csa-tornákat – mind a 153-at. Hogy a fenébe döntik el ezek, hogyvégül mit nézzenek? A csatornák felén régi hülyeségeket ta-lált, amiket már vagy tucatszor látott azel tt; a maradék meggy jteménye volt az inforeklámoknak, idegennyelv szóra-koztató m soroknak, híreknek és „az élet szép” show-knak,olyan házigazdákkal, mint Phil, Oprah, Geraldo, Jenny, Sallyés bárki, aki rá tudott venni egy csoport lököttet arra, hogyszerepeljenek a televízióban. Már a róla szóló hírek is unal-massá váltak számára. Savanyú kép hírolvasók hajtogattákugyanazt újra és újra. Arra azért felfigyelt, megkönnyebbülve,hogy legalább az egyik csatornának sikerült egy jobb fotót be-szerezni róla – azt, amelyik az ötödikes évkönyvében volt.

Részben mert, ahogy apja mondogatta, „volt gyerekszobá-ja”, de f leg azért, hogy elüsse valamivel az id t, a nagy háló-ban lehúzta az ágynem t kimosta és kivasalta. Mégsem illen-

anélkül távozni, hogy az ágyat rendbe rakná. Pláne nem,ha betörted az ablakot, hogy bejuss, mialatt a házigazdáidnyaralnak. Arra is volt gondja, hogy a folyamatban lév nagy

122 John Gilstrap

evészet közben ne morzsázzon szanaszét. Szinte már sajnál-hogy rátalált a fagyasztóban a süteményre és a vaníliásíylaltra is. Tekintve, hogy senki nem volt ott, aki szólt vol-na, hogy elég legyen, elég szépen a fenekére járt mindkét do-boz tartalmának.

Bármennyire szeretett is volna jó vendég (vagy jó betör ?)lenni, az intézeti kezeslábasához képtelen volt hozzányúlni,hogy mindig ott hevert, ahol levetette, a hallból nyíló fürd -szoba padlóján. Legalább addig zárt ajtók mögött marad,míg el nem megy. De azért sajnálta azt, akinek majd fel kelltarítani azt az ocsmányságot.

Hatalmas önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy ne hajt-végre túl korán a tervét. Tudatában volt annak, hogy a si-kerhez hozzájárult a sötétség, de július volt, és csaknem 9-igfenének sem akart besötétedni. De várt, mert türelmetlen-sége visszajutatta volna a javítóintézetbe, vagy talán még an-nál is rosszabb történt volna. Ha ezt mindössze egy kis türe-lemmel el lehetett kerülni, hát elviselte az unalmat.

Ahogy ott ült és közömbösen váltogatta a tévécsatornákat,gondolatai megint szorult helyzetére terel dtek. Kezdte újszemszögb l látni az egészet. Kezdte elfogadni a helyzetét in-kább megváltoztathatatlan tényként, amivel foglalkozni kell;semmint az események sajnálatos meneteként. Jó, jó, megöltegy fickót, és ez rossz, de igazából baleset volt, és igazából ön-védelemb l tette. A szívében Nathan biztosan tudta, hogycsak meghátrálásra akarta kényszeríteni Rickyt. Bele fog ke-leni egy id dbe, mire nem ébred majd fel a véres és zajos rém-iokra, de egy csöpp b ntudatot sem érzett a szívében,amiért megvédte magát.

Azt viszont belátta, hogy ostobaság volt megszökni az in-tézetb l. Ezzel a b nösség látszatát keltette, és most, hogyRicky halott, valószín leg nem kéne attól tartania, hogy vala-meg akarja ölni. De hát akkor miért tette? A legjobb válasz,ami eszébe jutott, egyszer en az igazság volt: mert félt, és f -leg mert az alkalom éppen úgy kínálkozott. Ilyen esetben ki

NATHAN FUTÁSA 123

nem menekült volna el? És most, hogy kint volt, az, hogy kintis maradjon fontosabbnak t nt, mint… hát, mint bármi más.

A legjobban az lepte meg, hogy b nei listája milyen gyor-san n . Az eddigiekhez máris itt egy betörés – úgy gondolta,így hívjak az ilyesmit –, és a következ pár órán belül elköt egykocsit is. Amíg eljut Kanadába, még legalább kétszer be kelltörnie valahová, s még legalább két autóra szüksége lesz. Két-ség nem férhet hozzá, ha elkapják, eléggé benne lesz a sla-masztikában.

Tehát nincs mese, nem kaphatják el.Abbahagyta körútját a csatornákon, hogy belenézzen a

Butch Cassidy és a Sundance kölyök-be, amíg eszébe nemjutott, hogy mi lett a film vége, és aztán újra nekilátott a csa-tornákat váltogatni.

***Michaels hosszú id óta nem hallotta Hacknert ilyen feldúlt-

nak. – Nyugi Jed! Csak a véleményét mondta. Azt akarod,hogy hazudjon a fickó? – A Johnstonnal való beszélgetésJedet rettenetesen felb szítette, és dühét most a f hadna-gyán vezette le a telefonon keresztül.

– Szarok a véleményére, Warren. Ez az alak minden gye-reket veszélyeztet, akit amúgy pedig védenie kéne! Mindenjobban érdekli, mint a gyerekek sorsa!

Ha bárki más pazarolta volna az idejét ilyen lényegtelenmarhaságokkal, Michaels már rég elvesztette volna a türel-mét. De Jed volt az, és Jed nem borult ki olyan könnyen. Biz-tos érzékeny pontján érintette a dolog mondta magábanMichaels. Talán valami gyerekkori emléke támadt fel. Egy fel-

tt, aki el ször ütött, és csak aztán kérdez. Vagy talán egyhaver, akivel elbántak. Ki ismeri a terheket, amiket az embe-rek cipelnek magukkal? Michaels úgy döntött, lecsillapítjamindenesetre az rmesterét.

124 John Gilstrap

– Oké Jed, tegyük fel, hogy tényleg veszélyes a gyerekekre.Mit akarsz, mit tegyek?

– Rúgasd ki a dagadt seggfejet!– Nem tehetem. Nem nekem dolgozik.– Úristen, Warren, nem látod, hogy…– Jed… Jed… – próbált Michaels közbevágni. – Az istenit,

Jed, fogd már be! – Ez megtette a hatását. – Figyelj, megér-tem, hogy Johnstone egy utálatos seggfej, és elismerem,hogy veszélyes az ellen rzése alatt állókra. De az a nagy hely-zet, hogy nyakig pácban vagyunk a kölyök szökése miatt.Semmi, de semmi értékelhet nyomot nem mutattunk fel, ésmostt egyszer en nincs id m a Fiatalkorúak Javítóintézet-ek irányítása miatt aggodalmaskodni. És hozzáteszem, ne-ked sincs.

Hackner nem felelt, és Michaels tudta, hogy érvelése siker-rel járt. – Na hát akkor– folytatta –, van bármi bizonyítékunk,amely alátámaszthatná a Bailey fiú önvédelmi sztoriját?Jed sóhajtott egyet. – Épp most mondtam neked, hogy…

– Igen, tudom, hogy Johnstone egy szar alak – fejezte behelyette Michaels. – Mi a helyzet Ricky Harrisszel, mit mon-dott róla Johnstone?

Hackner nyilvánvalóan nem akart válaszolni. -Azt mond-mintaszer alkalmazott volt. – Jed válasza alig volt többmotyogásnál.

– És a személyzeti dosszié?– Ugyanaz.– Nézz szembe a tényekkel, Jed – mondta Michaels. – To-

vábra is egy gyilkost keresünk. Legalább annyira hinni sze-nek a gyereknek, mint te, de mindkett nknek azt tanítot-ták a zsaruiskolában, hogy a bizonyíték vezérelje a következ-tetéseinket, és ne fordítva. És szintén szólva, most éppeneléggé terhel ek a bizonyítékok Nathan Bailey ellen.

Jed nem hagyta annyiban. – Nézd, Warren, van itt valamimás is… valami, ami hiányzik. Semmi bizonyítékunk nincsindítékra vonatkozóan. Amink van, az egy hulla, és egy na-

NATHAN FUTÁSA 125

gyon hihet történet a fiútól. Legalább annyira hiszel neki,mint én. Te magad mondtad ma reggel.

Ez nem vezetett sehová. – Hallgass ide, Jed. Osszuk kétrészre az ügyet. Az egyik: rács mögé kell juttatnunk a fiút. Eztnem befolyásolja gyilkosság indítéka. Amint ez megvan, ten-gernyi id nk lesz, hogy el készítsük a vádat. Majd akkor kite-regetjük Johnstone szennyesét, meg Ricky Harrisét is, hakell. így megfelel ?

Hackner ismét lecsendesedett, mintha nem volna bennebiztos, hogy nyert vagy veszített. – Annak kell lennie. De en-nek a Rickynek egy kicsit alaposabban utánanézek.

Warren elmosolyodott. Jed túl keményfej volt ahhoz,hogy egy egyszer oké-val feleljen. – Most, hogy ezzel megva-gyunk, remélem, a nagybácsi házát megfigyelés alatt tartjuk.

Jed felélénkült. – Igen. Egyiküknek sincs semmi nyoma.– Szerinted együtt léptek meg a városból?– Elképzelhet , de ismerve a történetüket, nem tartom

valószín nek. Nathan éppen t le menekült el, nem emlék-szel?

Michaels se tartotta ezt túl valószín nek, de számításbakellett vennie ezt a lehet séget is. A rend rnyomozói munkalegalapvet bb elve az volt, hogy el bb a bizonyosságot kell ki-zárni, és aztán lehet a homályos dolog után kutatni. És bár-mennyire is valószín tlen volt, hogy Nathan visszatér azutált nagybácsihoz, az mégiscsak egy olyan hely volt, amit is-mert, és ahol voltak gyökerei. Felel tlenség lett volna nemmegfigyelés alatt tartani a házat. – Akkor hova mehetett?

Jed sz kszavúan válaszolt. – Én inkább olyan helyet nemtudok elképzelni, ahová ne mehetett volna.

Michaels belátta, hogy kérdése tényleg nevetséges. Ha anagybácsit kiejtik az egyenletb l, Nathannak senkije sem ma-radt. S bármilyen szomorú is, ez a fiúnak korlátlan lehet sé-geket biztosított. Mivel senkihez nem köt dött, még annyirase, hogy telefonálnia kelljen és bemondania, hogy jól van, azegész világ a búvóhelye volt, melynek bármelyik szögletében

26 John Gilstrap

meghúzódhatott az igazságszolgáltatás el l. Lehet ségeineksak képzelete és agyafúrtsága korlátai szabhattak határt. Hafeln tt lett volna, ezek a körülmények a legnehezebb nyomo-zói munka elé állították volna ket. Mivel azonban csak gye-rek volt, Michaels nem tudta, hogy ez mit jelent. Természeté-ben voltak feln ttek számára elérhet lehet ségek, melyekgyerekek esetében nem jönnek számításba, másrészr l vi-zont a gyerekek valahogy beleolvadnak a tömegbe, és megle-het sen egyformák. Persze nem szó szerint, de az emberi ter-mészet már olyan, hogy az emberek nem nagyon nézik meg agyerekeket. A rend rség még szerencsésnek mondhatta ma-gát, ha az emberek egyáltalán emlékeztek egy gyerek jelenlé-tére a tömegben, hogy az ismertet jegyekr l már ne is be-széljünk. Következésképp, egy menekülésben lév gyereknekolyan lehet ségei voltak, amelyek egy feln ttnek soha nemadattak volna meg. A lényeg: nem volt eszközük a kutatás lesz kítésére.

Dr. Baker napja nyolc órája kezd dött meg, egy bölcs ha-lál-szindrómás babával, akit ment hozott, mint utóbb kide-rült, feleslegesen. A baba valószín leg már órák óta halottvolt; már akkor a kékülés és a hullamerevség jeleit mutatta,amikor a ment autó ágyáról átemelték a sürg sségi osztály

ágyára. Az orvosok is tudták, hogy nincs remény, denem azért fizették ket, hogy ilyen hírt adjanak át a rémült,kétségbeesett fiatal szül knek. Ez Bakernek, az egészségügyiigazgatónak a feladata volt.

Élet és halál hozzá tartozott, és ez nem az els , de nem isaz utolsó olyan eset volt, amikor szipogó feln ttek kezét fog-ta, miközben szigorúan kordában tartotta a saját érzelmeit.de azért elég kemény dolog volt így kezdeni a napot.

Húsz perccel ezel tt azonban, amikor egy szerencsés kis-fiút segített a világra császármetszéssel, a világ visszabillentaz egyensúlyába. Mivel nem tartozott azok közé, akik kimu-tatták érzelmeiket munka közben, igencsak tudatában volt a

NATHAN FUTÁSA 127

szemeiben gy könnyeknek, ahogy a síró csecsem t átadtaa hálás anyának. Valahogy könnyebb volt a jó hírek kapcsánútjukra ereszteni az érzelmeket, mint a rosszakén. Ez volt az,ami miatt Tad Baker már nyolc éve minden nap bejött dol-gozni.

A nap két f eseménye között vég nélkül özönlöttek a tö-rött csontok és zúzott izmok, amelyek mindegyikét a megfe-lel id ben kellett kezelni, aszerint, hogy a sérülés mennyireveszélyeztette a páciens hosszú távú egészségét. Amint Dr.Tad Baker felt zte a röntgenképet az átvilágítóra, szemöldö-két felvonva máris megbánta, hogy hallgatott a n vérre, ésutoljára hagyta ezt az esetet. A sürg sségi ellátás skáláján azujjtörés ugyan jelentéktelen sérülésnek számított, de ez a fic-kó kivétel volt. Az erny n látható, kísérteties fehér kéz nemcsupán el volt törve, hanem össze volt roncsolva. Pokoli fáj-dalmakat állhatott ki, gondolta Tad. Milyen különös, hogyilyen türelmesen ült a váróteremben már vagy – megnézte afelvételi lapot – négy órája! Arra gondolva, hogy egy efféleesetnek miféle következményei lehetnek a kórházára nézve,elhatározta, hogy a szokottnál is lelkiismeretesebben látja el abeteget. Végül is az ember nem szívesen kap utólag panaszosleveleket feltéve, hogy Mr. – újra ránézett a lapra – Bailey kö-tözköd hajlamú.

Legbiztatóbb ábrázatát felöltve Dr. Tad, ahogy kollégáihívták, elhúzta a függönyt, és els ként fordult a négyes szá-mú ágyban fekv beteghez. – Jó napot, Mr. Bailey. – üdvözöl-te Tad a páciensét. – Dr. Baker vagyok Látom a fejlapjáról,hogy megsérült. Kézsérülés, ugye? – Mr. Bailey rettenetesennézett ki. Kimerült és sápadt volt, mint aki sebesen közeledika t réshatára széléhez.

Mark felugrott az orvos hirtelen megjelenésére, s csupánegy halvány mosollyal tudta visszahozni Baker vidám üdvöz-lését. A kezében lév er s lüktetés egész a lapockájáig jutottmár, és a könnyed csevegés nem tartozott immár a repertoár-jába.

128 John Gilstrap

Tad óvatosan Bailey felé nyújtotta a karját. – Láthatnám,térem? – kérdezte, a kéz felé biccentve. A feleletként kapottpillantás azt mondta neki, hogy Mark Bailey nek nem áll szán-dékában bárkit is öt lábon belül engedni sérüléséhez. Tadcsaknem suttogóra fogta a hangját. – ígérem, hogy semmitnem mozdítok meg, rendben? Nagyon, nagyon óvatos le-szek.

Mark Bailey pár pillanatig az orvos arcát fürkészte, aztánodanyújtotta jobb kezét, a baljával óvatosan alátámasztva. –fagyon fáj, doktor úr – mondta.

– Sejtem – felelte Tad együtt érz en. – Most láttam a rönt-genképét. Meglehet sen súlyos sérülést szerzett. Hogyantörtént?

Mikor az adatait felvev n vér el ször tette fel neki ezt akérdést, Markot váratlanul érte, és ügyetlenül dadogta el agyengén felépített hazugságot. Várakozásának óráiban a leg-több részletet kidolgozta, egyszer még hangosan is elpróbáltaa választ, igaz, hogy csak suttogva. – A féket szereltem a ko-csimon, amikor az emel összerogyott – magyarázta. Simánmegy, dicsérte magát.

Tad összerezzent a gondolatra. – Nem volt alátámasztva,ugye?

– Hát, túl hülye voltam ehhez – mondta Mark. – Tudja, si-ettem… Nem voltam elég körültekint . Gondolom, magukitt naponta hallanak ilyesmit.

Tad diplomatikusan elmosolyodott, s rögtön tudta, hogykitaláció az egész. El ször is az ujjak még mindig a kézen vol-tak; meglehet sen különös eredmény a történethez képest.Aztán meg a törések szöge is mind rossz volt Egy súlyos tárgyáltal okozott ütésnek a sérült testrész síkjára többé-kevésbémer legesen kell egyenletes er t kifejtenie. Mark Bailey eseté-ben a csontvégek elmozdulása az els ujjpercek esetében víz-szintes, a negyedik ujjperc esetében pedig függ leges volt.

Hogy páciensei hazudnak neki – és ezt sokan tették –, álta-lában nem nagyon érdekelte Tadet. Gyakran kellett beismer-

NATHAN FUTÁSA 129

nie, hogy a páciensei helyében is megpróbálna kitalálni egytörténetet, annak reményében, hogy így kisebbítheti a meg-aláztatást. Tíz esetb l kilencben adta Mr. Hiszékenyt. Végül isaz embereknek jogukban állt úgy élni az életüket, ahogyanakarták, és nem az feladata volt megzavarni képzelgéseiket,amennyiben azokkal másoknak nem ártottak.

De a kulcs az ártalmatlanság volt. Az orvosi világban, csak-úgy, mint a jogban, a többség érdeke túlsúlyban van az egyénmagánéletével szemben. Ha l tt sebbel, vagy gyerek elleni va-lószín síthet er szakkal találkozott, kötelessége volt a rend-rségnek jelenteni, akár a beteg tiltakozása ellenére is. Ugyan-

ez volt a helyzet a kés által okozott sérülésekkel és a brutalitásmás eseteivel is, de csak akkor, ha világos, cáfolhatatlan bizo-nyíték támasztotta alá a sérülés okát. Míg kevés orvos vitatta atörvény szellemét, a végrehajtás módja nagyon nehéz helyzet-be hozta ket, mert a bizonyítás terhe végül az orvosra hárult.Egy eset eltúlzása és jelentése pusztán a rosszhiszem ség gya-nújára támaszkodva a hippokrátészi eskü megszegését jelent-heti, amennyiben a gyanú alaptalannak bizonyul. Másrészt vi-szont egy b neset jóhiszem semmibe vétele Virginia állambüntet jogi törvényeinek megszegését jelenti. Az orvos m kö-dési engedélye mindkét esetben veszélyben forog.

Szemernyi kétség sem fért ahhoz, hogy Mark Bailey sérü-lését nem az okozta, amit elmondott, hanem valami egészenmás. Tad megítélése szerint ezt a kezet szándékosan roncsol-ta össze valaki, aki gyakorlott volt az effélékben. Eme nézetétnem lehetett bizonyítani, de nem hagyhatta figyelmen kívül agyanúit. Jobban el kellett mélyednie a részletekben – nemazért, mert ezt kívánta t le a törvény, hanem mert ez volt ahelyes cselekedet. Az ujjtörés nem tartozott azon képességekközé, amit nagyra értékelt volna embertársai körében.

– Szóval a kerék rázuhant? – kérdezte, miközben gyengé-den átfordította a kezet a sajátjában, hogy a majdani bizonyí-ték kedvéért megpróbálja azonosítani a sérülést okozó esz-közt a roncsolással.

130 John Gilstrap

– Rá bizony! – felelte Mark, s egész testében megfeszült,hogy visszaránthassa a kezét, ha a doktor, ígéretét megszeg-ve, fájdalmat okozna neki.

Tad észrevette betege feszengését, s biztatóan mosolyog-va óvatosan visszahelyezte Mark sérült kezét a mellkasára. –Engedje el magát! – mondta halkan. – Eszem ágában sincsfájdalmat okozni magának.

Most, hogy ismét egyedüli ura volt fájdalmának, Mark va-lóban el is ernyedt. – Igaza van, doki. – mondta. – Egyáltalánnem okozott fájdalmat. Legalább maga nem…

Érdekes fordulat, gondolta Tad. – Ó, igen? Ezt meg hogyérti?

– Mit hogy értek?– Az imént azt mondta, hogy legalább én nem okozok ma-

iának fájdalmat. Csak kíváncsi vagyok, mire gondolt?Mark kimerült volt mind szellemileg, mind testileg. Nem

emlékezett rá, hogy ezt mondta, de most el kellett valami-vel rukkolnia, hogy leplezze magát. – Ezt mondtam volna? –adta az értetlent.

Tad úgy tett, mintha Mark fejlapja elvonná a figyelmét. –Im-hm… Valaki elintézte, ugye?

Marknak már a puszta gondolatra is nevetnie kellett. – Énlagam intéztem el magamat, doki! Azt hiszem, az orvosokragondolhattam. Tudja, segíteni akarnak, de csak fájdalmatokoznak.

Tad bólintott és elmosolyodott. – Nemigen létezik fájda-lommentes t szúrás, mi? – Befejezte a fejlap kitöltését, és be-csukta. – A következ t fogjuk tenni ezzel a kézzel – magya-rázta. – Enyhén elaltatjuk, és vissza kell majd állítanunk acsontokat. Úgy látszik, ezt már megpróbálta valaki, de eléggéösszekuszálta a dolgokat. – Kérd en tekintett Markra, de aznem reagált.

Na mesélj, gondolta Mark. Újra felfordult a gyomra, ahogyvisszagondolt rá, ahogy ott ül a Hillbilly Taverna mocskospadlóján, és törött csontjait csikorgatva egyengeti az ujjait.

NATHAN FUTÁSA 131

Ez volt az egyetlen módja annak, hogy egyáltalán kijöhessenonnan. A kezdeti kín ellenére fáradozása lecsökkentette ametsz , heves fájdalmat arra a tompa lüktetésre, ami most iskínozta az egész testét.

– Amint ezt befejeztük – folytatta Tad –, puha gipszbe ke-rül pár napra, hogy a duzzanatot ellen rzés alatt tartsuk, az-tán kemény gipszet teszünk fel tíz-tizenkét hétre. Mit szólhozzá?

– Jól hangzik.– Lehet, hogy m tétre is szükség lesz – fejezte be Tad. -A

röntgenképek szerint lehetséges, hogy a kézközepi csontok isérintettek- a csuklótól az ujjakig futó kis csontok a kézfején -és ez ín- vagy köt szövetsérülést is jelenthet, amit nem lehetolyan egyszer en helyrehozni, mint a csontokat. Minden-esetre ezt csak néhány napon belül fogjuk megtudni. Sokatvérzett a kéz, ami kicsit bonyolultabbá teszi a röntgenkép ér-tékelését.

– Szóval, ki kell ütniük? – kérdezte Mark. Hangja remény-l árulkodott.

Tad bólintott. – Altatás nélkül elég nehéz lenne a csonto-kat visszatenni a helyükre. – Itt az id , hogy tovább kérdez s-ködjön. – Miért feltételezi, hogy csak két ujja tört el, és nem azegész keze?

Mark még a fájdalom ködén át is azonnal kiszúrta a törté-nete hiányosságát. A francba! Sejt valamit. De a sejtés nemugyanaz, mint a tudás, különben is már túl kés volt megvál-toztatni a sztoriját. – Fogalmam sincs – válaszolta. – Azt hi-szem, csak szerencsém volt.

– Nem baj, ha nem éri túl sok ilyen szerencse. – viccel -dött Tad, szemével az igazságot kutatván Mark arcán, és egy„kinyalhatod”-ot lelvén válaszként. -Az is érdekes, hogy a tö-rések szöge különböz . Ha nem mondaná, amit mond, meg-esküdnék, hogy szándékosan törték Össze a kezét. – Ez elégátlátszó volt, szidta magát.

132 John Gilstrap

– Hát, maga a doki, Doki. Talán megírhatná az esetemetvalami orvosi újságban, vagy ilyesmi.

– Biztos benne, hogy így tört el a keze? Ráesett az emeló?Maradj csak a gyógyításnál, doki, gondolta Mark. Ez a rend rségimunka valahogy nem megy neked. Emel ? De-hogy! Az egész rohadt kocsi rázuhant! Csak nem hiszi, hogyhazudok magának?

Tad elég hosszú ideig meredt betegére ahhoz, hogy arcaelárulja, mit gondol valójában. – Természetesen nem. Egyet-len épesz ember sem hazudna az orvosának. Az csak agyógyulást hátráltatná.

Menj a francba, gondolta Tad, a te kezed, a te életed. Énmegtettem a magamét. Bepattintotta a golyóstollat, és be-csúsztatta köpenye fels zsebébe.

– Pihenjen még egy darabig, Mr. Bailey. Hamarosan ittlesz az ortopédszakorvos, hogy megnézze. Kés bb még talál-kozunk.

Épp fél nyolc múlt, és Monique Michaels csodálkozva hallottaWarren kocsijának hangját a garázsban. Férje többnyire nemkerült haza hét el tt, és Monique azt gondolta, hogy aBailey-ügy nyomozása sokkal tovább benn tartja majd. Ti-zennégy és fél évi házasság után már férje jár rkocsijának aj-tócsapódásából meg tudta mondani, hogy hitvesének nemvolt épp kellemes napja. De mivel a Szuka nagy részét hallottareggel, csakúgy, mintáz azt követ rendszeres beszámolókatnemcsak a Bailey fiú szökésér l, de a médiában való megjele-nésér l is, nem tudta hibáztatni férjét, ha egy kicsit morcos,azon kívül hosszú ideje volt már annak, hogy Warrennek iga-zi rend rt kellett alakítania, és valószín leg kimerült volt.

Az aznapi ebéd spagetti volt, és a gyerekek majdnem azegészet felfalták, csak egy keveset hagytak bel le. Épp amikorfordult a kilincsgomb, már a mexikói vacsorát húzta el a fa-gyasztóból.

NATHAN FUTÁSA 133

Warren tekintete mindent elárult, ahogy belépett a kony-hába. Természett l fogvájó tartású és rendszerint még este isenergikus lévén, úgy nézett ki, mint aki felöltözve átaludt egyszélvihart. Monique csaknem elnevette magát a látványától. – Kikészít a gyerekvadászat, drágám? – ugratta.

Kényszeredett mosoly jelent meg az arcán. – Ne kezddmég te is. Kezdek túl öreg lenni ehhez a rohadtsághoz.

– Fáradt a kicsikém? – kérdezte Monique kislányos han-gon, ahogy megölelték és megcsókolták egymást. – Csaknem túl keveset aludtunk tegnap éjjel?

A szokásos rituálé részeként, Warren egyenesen a t zhelyfeletti szekrényhez ment, és levett egy szürke zárkódos dobozt,azt a fajtát, amiben a titkárn k szokták a kis pénzecskéjükettartani, és beütötte a kombinációt, Amikor kinyílt, lecsúsztatta,38-as kaliber speciális rend rségi pisztolyát a pisztolytáská-val együtt az övér l, és elhelyezte a dobozban. Még mindigel nyben részesítette az ötlövet rövid csöv t a legtöbb beosz-tottja által választott méretes fegyvereknél. Ezután következetta gyorstölt , amit a kabátja zsebében tartott. Miután újra be-zárta a dobozt, visszahelyezte kijelölt helyére a t zhely fölé. Fi-atal, frissen n sült rend rtisztként, sok éve kellemetlennektartotta a fegyverét l való elszakadás gondolatát. Végül aztántermészetesen Monique gy zött, és az azt követ években sok-kal elégedettebbé tette, hogy gyerekei nem esnek majd áldoza-tul a statisztikának, mint paranoiássá az, hogy nem tud majdegy családja elleni támadást elhárítani.

Kár is lett volna tagadni. Azzá az öreg pacákká vált, akit lmindig is tartott.

– rültek háza volt, édesem – magyarázta, ahogy eltette afegyverét. – Tiszta rültek háza. Az ember azt gondolná, hogymaga Al Capone szökött meg, nem egy gyerek.

– Gondolod, hogy elkapják?– Persze, elkapjuk mi rendesen – mondta Warren. -Azon

nyomban, ahogy kitaláljuk, hogy hol keressük.

134 JohnGilstrap

Monique a nappaliba vezette a férjét és leültette egy szék-re, majd mögé ment, és elkezdte masszírozni a vállát. – Gon-dolom, ez azt jelenti, hogy nincs túl sok nyomotok.

– Sok nyomunk! – horkant fel Warren. – Nem arról vanszó, hogy nincs sok nyomunk. Semennyi nyomunk nincs!

– Mi a helyzet az embereddel, Thompkinsszal? – tréfálko-zott Monique. – elég keménykötés nek t nik ahhoz, hogytaláljon pár nyomot.

Warren színpadiasan a mellére ejtette az állat és megdör-zsölte a homlokát. – Hallottad, mi? Hihetetlen, nem? Megkellett volna szereznie az engedélyüket, nem pedig megadás-ba kergetni ket. Micsoda fafej!

– Hát, Warren, biztos vagyok benne, hogy csak a munká-ját próbálta végezni, és jó benyomást akart kelteni.

Warren ismét felhorkant. – Na igen, csakúgy, mint BarneyFife. Amúgy biztosíthatlak, hogy Thompkins jár r jó csomóemberre tett kitörölhetetlen benyomást. A megyei nagyf nökis felhívott ma, és arra kért, adjam át üdvözletét. Egy találko-zó lett beiktatva holnap délutánra, csak ebb l kifolyólag.

Monique” megölelte hátulról, és megcsókolta a fülét, állaalatt keresztbefonva karjait. – Ne legyél vele túl szigorú! Nemvolt túl rég, hogy magad is csak egy hülye újonc voltál.

– Soha nem voltam ennyire hülye – zsémbelt Warren.– Nem-e? Hogy is volt az, mikor magadra l ttél annak a

nek a házában?Warren feje még lejjebb süllyedt. Felnevetett. Felnyúlt, és

megmasszírozta Monique feje búbját, mivel a homlokát a vál-lain nyugtatta. – Semmit se felejtesz el, igaz? – Ez az eset ti-zenöt évvel ezel tt történt, mikor egy csavargót keresett egy

s asszony házában. Ahogy bevágódott a hálószobába és le-guggolt, egy embert látott leguggolni az ajtó másik oldalán is,aki egy pisztolyt célzott felé. Csak miután leadott három so-sozatot, jött rá, hogy a saját tükörképével áll szemben egyegészalakos tükörben. A n majdnem szívinfarktust kapott,t pedig egy hétre felfüggesztették, amíg nyomozást tartot-

NATHAN FUTÁSA 135

tak. A legrosszabb az egészben a kegyetlen ugratások soroza-ta volt, aminek még évekkel az eset után is áldozatául esett.Tudtán kívül az ugratások a mai napig tovább folytak, csaképpen most már mindig a háta mögött.

– A holnap érdekes lesz – mondta Warren témát váltva. -Úgy tudom, Petrelli bíróság elé viszi a rádióadót egy sürg s-ségi kérvénnyel, hogy a hívásnyilvántartásuk átadására köte-lezze ket.

– Gondolod, hogy bejön neki?– A fenébe is, nem, semmi esélye! Mindenesetre fizetnék

ezer dollárt, ha láthatnám Petrellit, amint ismét hülyét csinálmagából a kamerák el tt. Az egyetlen jó dolog a mai napom-ban az a gondolat volt, hogy neki milyen pocsék napja volt.

Monique játékosan megveregette Warren karját, és újbólfelegyenesedett. – Szörny vagy – szidta. – Mi lesz, ha a bírónemet mond?

– Akkor marad a régi jó rend rmunka. Azt hiszem a gye-rek elrejt zött valahol. El is lehet egy-két napig, de el bb-utóbb odébb kell állnia, és mikor ez megtörténik, új nyomotfog hagyni. Ekkor lesz egy újabb jó lehet ségünk.

Monique megkerülte a széket, és letérdelt férje el tt, fejéttérdein pihentetve. – Szerinted azt az rt vagy felügyel t vagykit, önvédelemb l ölte meg?

Warren vállat vont és becsukta a szemét. – Nem nagyonszámít most. Mindenképpen vissza kell mennie.

– De mit gondolsz?– szintén? A szívem mélyén?

– Igen.– Egyáltalán nem érdekel! Szerintem ez olyasmi, amin

nekem nem érdemes töprengenem. Addig legalábbis semmi-képp, amíg rács mögé nem kerül, és eljárás nem indul ellene afelügyel meggyilkolásáért. A szökés és a gyilkosság két különdolog.

Beszélgetésüknek a lépcs l lezúduló lépések robaja ve-tettvéget. – Apuuuu! – Hétéves Shannon lányuk teljes sebes-

136 John Gilstrap

séggel fordult be a nappali sarkán, és az ölébe vetette magát;két évvel id sebb húga, Kathleen szorosan a nyomában. Öle-lések és csókok sorozata következett, csiklandozásokkal tar-kítva.

– Korán jöttél haza! – kiáltotta Kathleen, miközben a sze-mében szinte öröm csillogott. – Anyu azt mondta, hogycsak kés n jössz.

– Ha ett l jobban érzed magad, valószín leg csak kés nkellene hazajönnöm, de nem tudtam volna elviselni a gondo-latot, hogy nem tehetlek titeket, ti két jómadár, két egymástkövet este az ágyatokba. – Megpuszilta az arcát.

– Kérdezhetek valamit, apu?– Tessék.– Villamosszékbe akarod tenni Nathant?Warren egy pillantást lövellt Monique felé, aki vállrándí-

tással válaszolt. Azon hitetlenkedve, hogy lánya egy gyilkos-ság gyanúsítottját a keresztnevén emlegeti, Michaels hátra-

lt a székben, és finoman úgy ültette id sebb lányát, hogy azegyenesen felé forduljon. – Miféle kérdés ez?

– Benny Parkerrel játszottam ma, és azt mondta, hogy temeg fogod ölni azt a fiút a tévében, úgy, hogy villamosszékbeülteted.

– És te mit mondtál?– Azt, hogy hazudik, és aztán orrbavágtam.Warren nem tudta megállni, és elnevette magát. -

Kathleen! – korholta, miközben szégyellte, hogy büszke picikis lánykájára, amiért az behúzott egyet egy akkora srácnak,mint Benny Parker. – Nem üthetsz meg senkit, csak mert azvalami olyat mond, ami neked nem tetszik.

– De nem igaz, ugye? – Kathleen tekintetét látván Warrenhirtelen már nem tudta ki korhol kit.

– Édesem, gyerekeket nem ültetnek villamosszékbe!– Akkor mi lesz Nathannal?Warren próbálta legy zni a kísértést, hogy hazudjon.

Könnyen lefizethette volna lányát egy mesével, de régóta hit-

NATHAN FUTÁSA 137

te, hogy egyedül az igazságon keresztül rizheti meg gyere-kei el tt a hitelét.

– Ezt nem nekem kell eldöntenem, Kathleen. Erre van abíróság. Az én munkám az, hogy letartóztassam Nathant, ésvisszavigyem a javítóintézetbe. A bíró dönti majd el, mi tör-ténjen vele.

– De Nathan azt mondja, hogy meg akarták ölni abban ajaví… akárhol. Ugyanoda visszaküld d?

Warren segélykér én nézett a feleségére. Monique meg-szólalt.

– Kathleen, édesem, ez a fiú, Nathan, nem olyan, mint afiúk az iskolában. Lopásért volt börtönben, és megölt valakit,hogy kijusson onnan. Ett l rossz fiú, és a rossz fiúk börtön-be kerülnek.

– A többiek szerint semmi rosszat nem csinált! – tiltako-zott Kathleen.

Warren türelme elpárolgott. – Igenis rosszat csinált! – törtki bel le, jóval hangosabban, mint tervezte. – Megölt egy em-bert, és ennél rosszabbat nemigen csinálhat valaki! Az énmunkám, Kathleen, akár tetszik ez neked, akár nem, az, hogya gyilkosokat olyan helyre tegyem, ahol nem bánthatnak má-sokat. Az, hogy gyerek, nem teszi kevésbé veszélyessé!

Mindkét lány elhallgatott, és az öléb l lecsúszva elt ntekaz emeleten. Kathleen úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírjamagát; hogy magáért vagy Nathanért, azt Warren nem tudtaeldönteni. Mikor a gyerekek elt ntek, Monique visszatértWarren vállához, és elkezdte masszírozni.

– Eltúloztam a dolgot? – Kérdezte Michaels.– Mm-hmm – hümmögött Monique, miközben lehajolt,

hogy gyengéden a fülébe harapjon. – Mindig eltúlzod a dolgo-kat, ha elveszted a humorérzékedet. Emlékeztess néhány óramúlva, és fogadom, segíthetek neked megtalálni.

Már majdnem tíz óra volt. Besötétedett kint is, a házban is.Nathan körülményesen megfogalmazott pár sort Nichol-

138 John Gilstrap

sonéknak – a család nevét egy magazinon találta meg –, majda konyhából átsétált a garázsba. Ismét görcs volt a gyomrá-ban, de tudta, hogy most már nincs visszaút. Most már egy-valami számított csak – hogy minél messzebb kerüljön a javí-tóintézett l. Ennek eszköze pedig a garázs másik oldalábanállt. Még délután beállította a BMW ülését és a kormányt, s az-zal is eltöltött vagy egy órát, hogy megjegyezze az összes fon-tosabb kar, kapcsoló és gomb helyét, hogy a sötétben is tudjakezelni a kocsit.

Nehogy véletlenül valami hülyeséget csináljon, mondjukbezárja a kocsiba a kulcsokat, egész délután a zsebében tar-totta azokat. Óvatosan mozgott a sötétben, mintha csak ott-hon lehetne valaki, habár aznap már vagy tucatszor ment beés ki a garázsból. Összerezzent a kinyíló kocsiajtó kattanásá-ra, és megrémült, mikor a belsejében felgyúltak a fények.Mozdulatai felgyorsultak. Jobb, ha senki se látja meg amíg ki-nyitja és bezárja az ajtót. Amint kényelmesen elhelyezkedettaz ülésben, becsatolta a biztonsági övet, visszatartotta a lé-legzetét, majd indított. Alig kellett elfordítania a slusszkul-csot, az er teljes motor életre kelt. Felnyúlt, s a napellenz nlév gomb megnyomásával kinyitotta a garázsajtót. Gyorsandolgozott, mert egyszer látta egy filmben, hogy az embermeghalhat, ha a garázsban járatja a motort.

Az ajtó felnyitódása nagy zajjal és fénnyel járt – éles ellen-tétben az egyébként csendes estével. Nathan biztos volt ben-le, hogy két háztömbnyi körzetben most minden szomszédtelefonhoz rohan bejelenteni a rend rségen: lopják Nichol-onék kocsiját. Amikor a garázsajtó teljesen felnyílt, hátrame-letbe kapcsolt, és megfordult az ülésében, hogy kiman ve-szze az autót a hosszú, meredek felhajtón át az utcára. Demikor hátrafordult, nem látott mást a bor fejtámaszon kívül,hirtelen fékezett, és leállt. A hülye autót nem tizenkét évesek-nek tervezték. Hogyan látja majd, merre megy?

Belekerült egy percbe, mire kifundálta, hogy ha már egy-zer betört valakinek a házába, és ellopta a kocsijukat, baro-

NATHAN FUTÁSA 139

mira nem számít, hogy esetleg rámegy egy kicsit a gyepre.Lecsúszott a fékr l, és tovább gurult hátrafelé, félúton meg-állva, hogy ismét leeressze a garázsajtót. Ideges pillantássalkörbekémlelt, de mindkét oldalán üres volt az utca. Tiszta aterep! Most már komolyan nekivághat. Amikor a kocsi hátsókerekei kis huppanással úttestet értek, a kormányt er telje-sen elfordítva menetirányba hozta a járm vet, és a váltót D ál-lásba téve finoman a gázra lépett. A BMW meglódult az utcavége felé, majd a stoptáblánál hirtelen megállt, minek követ-keztében Nathanon megfeszült a biztonsági öv. El veze-tési kalandjából még emlékezett, hogy maga a vezetés nemolyan nagy ördöngösség. Azt nehéz elérni, hogy az autó si-mán, akadozás nélkül menjen. De már akkor ráérzett, hogyankell csinálni, s biztos volt benne, hogy most is menni fog.

Bár a keszty tartóban talált térképen már korábban gon-dosan bejelölte útvonalát, továbbra sem tudta pontosan, hollehet. Els kényes döntése el tt állt tehát. Mehetett balra vagyjobbra. Széna vagy szalma. Úgy érvelve, hogy a szalma és abalra rímel, végül balra fordult, abban a reményben, hogymegtalálja az utat, ami kivezeti innen.

Mintegy tíz perccel és mindössze egy apróbb kormányzásihibával kés bb a Cannonball Parkway-n találta magát, mely-nek neve a nagybátyjával töltött id l volt számára ismer s.Biztosan tudta, hogy a Cannonball keresztezi a PrinceWilliam Roadot, mégpedig nem messze Mark bácsi házától.Ha onnan egyenesen továbbmegy, kijut a 66-os útra, ami be-lecsatlakozik a 8l-esbe, s aztán észak felé irány Kanada. ABMW digitális irányt je DK-et mutatott, így ismét egy balra-vagy-jobbra döntés el tt állt. Mivel tudta, hogy el bb vagyutóbb nyugat felé kell majd mennie, hogy aztán észak felé in-dulhasson, jobbra fordult. Szerencsére a DK elt nt a kijelz -

l és NY jelent meg rajta. Ragyogott a büszkeségt l.A BMW-t könny volt irányítani, s Nathan egész jól kéz-

ben tartotta a kocsit, eltekintve attól a néhány alkalomtól,amikor pont akkor kanyarodott el élesen az út, mikor egy

140 John Gilstrap

szembe jöv autó reflektora épp szembetalálta. Mintegy ne-gyedórás vezetés után a Cannonball Parkway környéke kez-dett ismer ssé válni számára. A bal oldalon volt az OliverWendell Holmes Középiskola, az az iskola, ahová utoljárajárt, miel tt az állam gyámsága alá került. Tudta, hogy mégmásfél kilométer, és eléri a 71 l-es út keresztez dését meg aMcDonald's-t, ahol le kell fordulni a nagybátyjához. Elég voltcsupán végigmennie ezen az ismer s útvonalon, s az emlé-kek, melyekr l már azt remélte, hogy soha többé nem kellszembesülnie velük, most újra megrohanták.

Részeg disznó, gondolta Nathan. Remélem egy nap bele-fulladsz a saját hányásodba.

A keresztez déshez közeledve a forgalom jelent sen lelas-sult, végül pedig megállt. A távolban riadóautók lámpái vil-ogtak az éjszakában. Nathan el ször ösztönösen meg akartfordulni és az ellenkez irányba elhajtani, de az osztott pályásíttesten sehol sem tudott volna felt nés nélkül visszakanya-rodni. Úgyis csak valami közlekedési baleset történhetett. tsenki sem fogja észrevenni.

Miután a s kocsisorban araszolva újra megtett mintegyfél kilométert, balsejtelmei beigazolódtak. Szó se volt baleset-

l. Ez bizony útakadály volt. Pont, mint amilyenr l a hírek-jen beszéltek. A barna egyenruhás rend rök minden negye-dik-ötödik autót megállítottak, hogy zseblámpájukkal bevilá-gítsanak és kikérdezzék a vezet t.

– Ó, istenem – fohászkodott fennhangon –, ne hagyd,logy megállítsanak!

Nathan, remélve, hogy olyan láthatatlanná válik,amennyire csak lehet, átváltott a bal oldali sávba. Anélkül,hogy fejét oldalra fordította volna, a szeme sarkából átpillan-ott a mellette lév kocsiba. A sof r még így az éjszaka sötétjé-én is teljesen kivehet volt – 23 év körüli, sz ke hajú, baju-zos fickó, homlokának bal oldalán anyajegy.

Ha én látom t, k is látnak engem, gondolta Nathan.Szíwerése felgyorsult, s olyan szorosan markolta a kor-

NATHAN FUTÁSA 141

mányt, hogy ujjai zsibbadni kezdtek. – Csak nyugi! – biztattamagát fennhangon, aznap már vagy századszor. – Olykor alegjobb búvóhely a nyílt térség.

Úgy érezte magát, mintha valóra vált volna egyik visszaté- rémálma, amelyben az iskolában volt teljesen meztelenül,

és mindenki rajta nevetett, és semmit se tehetett, hogy el-rejt zzék. Körülötte mindenhol emberek voltak, akik közülbárkinek csak egy szavába került volna, hogy menekülésénekvéget vessen, de egyel re senki se látta meg. El rébb azok,akiktói a legjobban tartott, arra készültek, hogy zseblámpávalaz arcába világítsanak, és visszavigyék a börtönbe. Egész napgondosan készült erre az éjszakára, de ami itt történt, arranem számított. Mint a betör riasztó és a híváslehallgatás ese-tében is, úgy okoskodott, hogy kár olyasmin aggódnia, aminnem tud változtatni. Bárcsak tudna.

Az sávjában 23 kocsi és két motor választotta el az útaka-dálytól. Hat autót ellen rzés nélkül átengedtek, s így csak 17maradt el tte. Nathan keze er sen izzadt, és a lába annyira re-megett, hogy attól félt, nem fogja tudni irányítani az autót.

– Istenem, kérlek, kérlek –, fohászkodott most már hal-kan, nehogy felhívja magára a figyelmet. – Add meg, hogy si-mán átengedjenek! Ne állíts meg most! ígérem jó leszek. Saj-nálom az összes rosszaságot, amit elkövettem. Kérlek, en-gedj átmennem!

Már-már könnyek szöktek a szemébe, de visszafojtottaket. Bármi is történik majd, gyorsan fog történni, és nem

lesz id az ilyesfajta érzelmekre. A következ menetben a zsa-ru csak három kocsit engedett át, a negyediket átvizsgálta.Aztán ötöt megint áteresztett. Úgy látszott, minden szabály-szer ség nélkül, vaktában meszeli le az autókat. Ha hamaro-san nem érvéget ez az egész, gondolta Nathan, a szíve felrob-ban a mellkasában. Nem rémisztené ez egyszer en halálra arend röket?

Már csak nyolc kocsi maradt el tte. A zsaru hármat áten-gedett. Aztán csak kett t.

142 John Gilstrap

A francba, én vagyok a harmadik!, gondolta Nathan, súgy érezte, menten pánikba esik. A harmadikokat állítjameg! Ó, Istenem, kérlek!

Ekkor rémülten látta, hogy a rend r lestoppolja a követke- kocsit is. Ebben a menetben senki nem jut át. Kétség-

beesetten zakatolt az agya, hogy lépjen le, ha elcsípik. Egyikrend r sincs a kocsijában, gondolta. Ha egymásra néznek, rá-tapos a gázra, és megpróbálkozik a lehetetlennel. Ez volt azegyetlen esélye.

Amikor a rend r végzett az autóval, mosolyogva továbbin-tette – és leállította rögtön a következ t!

– A rohadt életbe! – Ez alkalommal hangosan kimondta,suttogásként. A m szerfalról visszaver zöldes fényben afiú látta, mennyire remeg a jobb lába, amint egyenletesenigyekszik benyomva tartani a fékpedált. Nyelni akart, de úgyérezte, mintha krétát evett volna.

A rend rt szemmel láthatóan különösen érdekelte a Na-than el tti autó; zseblámpájával gondosan körbevilágítvahosszasan vizsgálta a járm hátsó traktusát, s vagy fél percigfaggatta a sof rt. Nathan nem hallotta a szavakat – semmitnem hallott a saját fülének dobogásán kívül –, de azt jól hal-lotta, hogy egyre élesebb szóváltás alakul ki. A zsaru végül ki-nyitotta a vezet ajtaját és intett neki, hogy szálljon ki, mi-közben odaintett a másik sávban dolgozó társának, hogy jöj-jön segíteni. A sof r engedelmesen kiszállt, és kezét a kocsitetejére tette.

Amint a rend r egyik kezével a bilincsért nyúlt, a másikkalintett Nathannak, hogy kerülje meg ket. Röpke pillantást ve-tett a fiúra, és Nathan egy pillanatig azt hitte, vége. Ám, mégha a zsaru fel is vélte ismerni, alighanem az egészr l rögtönmegfeledkezett, a sof r ugyanis, akit kiszállított, dulakodnikezdett, és mindketten a földre estek. Nathan pár másodper-cig figyelte a tükörb l a dulakodást, és közben majdnem bele-szaladt az el tte haladó kocsiba.

NATHAN FUTÁSA 143

Jó néhány kilométeres vezetés után fogta csak fel igazán,hogy sikerült. Az útakadály után a torlódás megsz nt, az au-tók rákapcsoltak. Nathan átváltott a jobboldali sávba. Egy táb-la szerint a 66-os út már csak öt kilométerre volt. Nathan abüszkeségt l és a sikert l szinte megszédült. Megint jobb voltnáluk! Ahogy a BMW a felez vonal szaggatott csíkjait falta,Nathan úgy érezte, egyre közelebb kerül a szabadsághoz ésegyre messzebb attól a rémálomtól, amivé élete Brookfield-ben vált. El tte állt a jöv je, ahol a múltja nem számított. Ta-lán mindent újra kezdhet, s örökre elfelejtheti nagybátyját,Rickyt, a feje felett ítélkez ket és magát a halált, melyek olyanhirtelenül vetettek véget gyerekkorának.

Az ablakok zárva voltak, a rádió harsogott, a légkondicio-nálót maximális fokozatra kapcsolta. Szabad volt, és az isakart maradni. Gy zelmi mámor öntötte el, s öklét a puha te-

kárpitba vágva torkaszakadtából elkurjantotta magát: –Igen!

Amikor Monique Michaels a másik oldalára fordult, hogyösszegömbölyödjön férjével, észrevette, hogy elt nt, és azálom tüstént kiröppent a szeméb l. Az éjjeliszekrényen állódigitális óra 3:21-et mutatott, a sajátja 3:28-at, a szoba túl-végében lev videólejátszó pedig örökös 12:00-át. Könyökéretámaszkodva fülelni kezdett, de a ház csendes volt. AggódottWarren miatt, aki ma este nem volt önmaga. A szeretkezés sevolt az igazi. Megtette a magáét, de a gondolatai másutt jár-tak.

Újra az történik, tudta. Warren kizárja ket az agyából. Va-lami rágja belül a férjét, és ahelyett, hogy ezt megosztaná ve-le, vagy támogatást keresne nála, visszaesik a csendben szen-ved macsó h sködésébe.

Miel tt irányítani tudta volna, újra felszínre tört a mélyb la régi harag. Kilenc hónap telt el azóta, hogy fiuk, Brian új-ságkihordás közben baleset áldozata lett, de csak két hónapjavolt annak, hogy Warren foglalkozni kezdett az üggyel. Eköz-

144 John Gilstrap

ben Monique és a lányok egyedül szenvedtek, látszólagoscsendben magukra hagyva kimondhatatlan gyászukkal.

Monique remélte – imádkozott is érte –, hogy mindeztid vel sikerül majd feldolgozniuk. Warren heves ellenzését lkísérve, tanácsadásra kezdtek járni, ahol Monique végre nyíl-tan kimutathatta gyászát. Felszabadulva a lányok felé muta-tott mondvacsinált er béklyói alól, érzelmei kitörtek bel le,nyersen és keser en. A haragot, fájdalmat és keser séget hét-

l hétre a terapeutára zúdította.De Warren hétr l hétre csak ült sztoikusán, uralkodva ér-

zelmein, láthatóan mélyen aggódva társáért. Fogta feleségekezét, együttérz szavakat mormolt, de egyetlen könnyetsem ejtett a jelenlétében. Mennyire gy lölte ezért!

Végül, ahogy a tanácsadás heti három alkalomról havi ket-re csökkent, dühe is annyira lecsillapodott, hogy szerelme

visszatért. És Warren még mindig ott volt. Még mindig sztoi-kus. Még mindig er s. Még mindig kedves.

Ám a gyász nyílt sebként tovább sajgott.A nagy virágos nyári pongyolába bújt – amit Warren annyi-

ra gy lölt, és amiért mindig cikizte –, kiugrott az ágyból, ésférje keresésére indult. Kifelé menet automatikusan benézetta lányokhoz, akik mélyen aludtak.

Ha Warren nem tudott aludni, rendszerint lement a nap-paliba tévézni, s ott ült, amíg el nem nyomta az álom. Mostazonban nem volt ott. – Warren! – szólongatta visszafojtotthangon. – Hol vagy? – Semmi válasz. Most már komolyan ag-gódott.

Aztán a verandán mozgásra lett figyelmes, s látta, hogy azajtó félig nyitva van.

– Mi baj, szívem? – kérdezte Monique halkan, s nesztele-nül kilopózott férje mellé.

Warren mosolyogva köszöntötte közel tizenöt éve vele élpárját. Az egyik hintaszékben üldögélt pólóban és tréning-nadrágban, a poharában háromujjnyi skót whisky, meztelen

NATHAN FUTÁSA 145

lába a veranda korlátján nyugodott keresztbe téve. – Hello,bébi! – mondta. – A gyerekek rendben vannak?

Monique leült a mellette lév hintaszékbe. – Semmi bajuk.– mondta – Hideg van itt kint. Te vagy az, aki miatt aggódom.– Jól vagyok – biztosította feleségét. – Csak sok minden jár

a fejemben.Hát jól a legkevésbé sem volt, és Monique látta ezt. – Pél-

dául? – próbálkozott.– Munkahelyi dolgok.– Miféle dolgok?– Egyszer en csak dolgok– er sködött, megpróbálva fele-

ségét leállítani. -Tényleg. Semmi olyan, ami miatt aggódnodkéne. Miért nem fekszel vissza? Csak át kell gondolnomegyet-mást.

– Warren, nézz magadra! – Ugyanezzel a hangsúllyalszokta a gyerekeket is korholni. – Soha nem üldögélsz a ve-randán, és nem emlékszem, mikor ittál utoljára egyedül.

– Hát, ha egyedül voltam, nem is igen láthattál, nemde?– Ne válts témát. Azt mondd meg, hogy mi folyik itt benn?– Mutatóujjával a férje homlokára bökött. – Megígérted, hogy

többször nem zársz ki!Warren mélyen és hangosan leveg t vett az orrán át, majd

néma füttyként engedte ki. Nekikezdett a válasznak, de abba-hagyta, és félrenézett. – Én… öö… azt hiszem nemigen tu-dom ezt a Nathan Bailey ügyet objektíven kezelni. – A hangjagyenge és kissé reszketeg volt. Elmondta feleségének a video-felvételt, s Nathan átmeneti hasonlóságát Brianhez.

Szóval ez volt az! Monique átölelte, amennyire ezt a másikszékb l megtehette. – Ó, drágám, sajnálom! – nyugtatta. -Tudom, mennyire hiányzik! De a hozzá hasonló korú fiúknéha mind egyformák.

Warren er ltetetten elnevette magát. – Lehet. De nagyonmegnehezíti a dolgom, hogy lecsukassam.

– Ez a munkád. Magad mondtad, hogy…

146 John Gilstrap

– Tudom, mit mondtam, Monique! – fakadt ki, sokkal er -teljesebben, mint szerette volna. – Nem ismered az egészsztorit. Nem tudod, milyen volt mostanában az élete. Az el-múlt két év folyamán mindent elveszített. Ahogy én is, gon-dolta, de nem mondta ki.

Monique nem törte meg a párás éjszakai leveg dben beálltcsendet. ígéret ide vagy oda, Warren így dolgozta fel a problé-máit. Fájdalmát elrejtette, mint a kártyás a lapjait, ha vesztés-re áll. Amíg nem láttak bele a lapjaiba, akár örökké blöffölhe-tett

Abban a percben, mikor Jed Hackner belépett a házukbaBrian halálhírével, Monique látta, hogy férje belül összeros-kad. Warrennek sok mindenhez volt tehetsége és sok mindenérdekelte, de Brian volt az élete. Ugyanazt a leveg t szívták, ésugyanazok a gondolatok jártak a fejükben. Kívülr l és belül-

l egyaránt hasonlítottak egymásra, ugyanazokon a filme-ken nevettek, és együtt ötölték ki a legképtelenebb ugratáso-kat, amiket csak k tartottak viccesnek. k ketten egy külön-leges világot osztottak meg egymással, melyben lányoknakegyszer en nem jutott hely.

Brian volt az, akiért Warren fiatal maradt. Mindenkinek,akit érdekelt, elmondta, hogy két lánya fontos volt neki – ésvalóban azok is voltak –, de hogy a fia volt az, aki teljesenmegfelelt a „gólyához küldött megrendelésnek”.

Azon az októberi napon, amikor Brian egy részeg tizen-éves miatt holtan maradt egy autó felismerhetetlenné ron-csolódott acél- és alumíniumelemei között, Warren szemérlyisége megváltozott. Az életben sok mindenen keresztül-ment, de akkor valamit végleg elvesztett – olyanná vált, mintegy asztali lámpa 25 wattos izzóval, amibe pedig 60 wattosizzó tartozna. El ször teljesen magába húzódott, csöndesenszenvedett, miközben színpadiasan segített másoknak meg-birkózni a gyásszal.

Aztán jött a harag. A tinédzser tárgyalásának mindkét nap-ján megjelent. Korán érkezett, hogy elöl ülhessen, ahonnan a

NATHAN FUTÁSA 147

vádlottra meredhetett, és ahol jól látható volt az esküdtszékszámára.

Amikor az autó vezet jét mint feln ttet ítélték el szándé-kos emberölésért, és Richmond állam börtönébe küldték,Warren lelkéb l mintha ki zték volna a haragot. Járásábavisszatért a ruganyosság, és újból érdekl dést mutatott a csa-ládja iránt. Egyik éjszaka azt mondta Monique-nak, hogyigazságot tettek, és elkezdheti végre mindezt maga mögötthagyni.

De mindketten tudták, hogy sose lesz többé a régi.Warren pillantása és az, ahogy a hintaszékben ült, Mo-

nique-ban a Brian halálát követ nehéz napokat idézte. Nemtudta, meddig képes még magába fojtani, amit érez, s mikorenged el a benne lév feszültség hatása alatt. Egy nap bekövet-kezik, ebben biztos volt, ahogy id l id re nála is megtörtént aterapeuta rendel jében. Siettetni persze nem fogja. Csak aztkívánta, hogy mellette lehessen, amikor bekövetkezik.

– Egyszer en nem igazságos – mondta Warren nagy so-kára.

Együtt, mint egy pár, de egyedül gondolataikkal, többmint egy órát ültek szótlanul az utca fel li verandán, és hall-gatták az éjszakai rovarok millióinak neszezéséét, ahogy csa-takiáltásukat hallatták, vagy épp szerelmes dalukat dalolták asötétségben. Sok mindenen mentek már át együtt, s közös él-ményeik nagy része csodaszép, némelyike viszont borzalmasvolt. De mindent megfontolva, közelebb kerültek egymáshozmindezeken keresztül. A csillagok és az utcai lámpák tompafényében Monique férje kezét fogta, és lopva nézte, ahogyWarren szemébe könnyek gy lnek, s végigcsorognak boros-tás arcán. A férfi nem szólt semmit, s nem is törölte lekönnyeit.

Monique torkában gombóc ült, s ráébredt, hogy ebben apillanatban jobban szereti kissé esetlen, türelmetlen, de na-gyon is macsó és férfiasan attraktív férjét, mint azon a napon,amikor megkérte a kezét.

148 John Gilstrap

17. fejezet

Hajnali negyed öt tájban Nathan valahol a pennsylvaniaiHarrisburg és Wilkes-Barre között járt, és épp újabb pihen -helyet keresett. A hatórás vezetés alatt nem jutott el olyanmessze, mint remélte. A benzinóra majdnem üres tankot jel-zett, amikor letért a f útról, és egy lakott területnek látszóhely felé vette az irányt.

Ez az egész vezet sdi végül nem is volt olyan érdekes,mint ahogy számított rá. Az egykori otthona melletti útlezá-rás óta baj nélkül átvágott Virginián és Marylanden. A legna-gyobb problémát, mint kiderült, az okozta számára, hogy ajobb lába görcsöt kapott, mert a gázpedál nyomásához lábfej-ét folyamatosan el re feszítve kellett tartania. Az oly régótatartó egyhelyben ülés, miközben a fenekét pár centinél sohanem tudta arrébb mozdítani, szintén kezdte megtenni a ha-tását. Éhes volt. Meg szomjas. És már annyira kellett pisilnie,hogy úgy érezte, menten szétrobban.

A 81-es útról egy újabb négysávos útra jutott, ami tele voltjelz lámpákkal, melyek tökéletes összhangban sárgán villog-tak. Olcsó üzleti negyeden ment keresztül, sötét élelmiszer-es iparcikküzletekkel, gyorséttermekkel és egydolláros mozi-val, ami egyéves filmeket adott a videokölcsönzési díj harma-dáért Az utca túloldalán egy konkurens sátor állt, mely 24órán át nyomatta a háromcsillagos filmeket. A parkolóban -naná! – vagy egy tucat kocsi állt.

Ugyan mind a BMW üzemanyagigénye, mind Nathan pi-henési vágya egyre sürget bbé vált, a fiú eldöntötte, hogy to-vább folytatja útját. Lehet, hogy az el este elkényeztette,de ez nem az a környék volt, ahova beköltözött volna – mégbetöroként sem. Egy tábla azt hirdette, hogy alig tíz kilomé-terrel följebb, Little Rocky Creekben már pár száz dollárért le-het venni családok részére alkalmas kisebb bungalókat.

– Little Rocky Creek lesz az! – jelentette be Nathan a kocsi-nak.

NATHAN FUTÁSA 149

Újonnan épült hely volt, nagyrészt még építés alatt. A há-zak hasonlóak voltak azokhoz, amelyek között feln tt, desokkal kisebbek, és olyan közel egymáshoz, hogy messzir lnéhányuk úgy nézett ki, mintha közvetlenül a szomszéd házmellett állna. F utcáját hogy is hívták volna máshogy, mintLittle Rocky sor, melyb l vagy tíz zsákutca nyílt, s a házaktöbbségét ezek mellett húzták fel. Nathan nekilátott, hogyautóval mindegyik mellékutcát szemügyre vegye.

Az egész kisstíl környéken mindenki kapott reggeli lapot,sokan kett t is. Hogy fogja kiválasztani azt a házat, amelyneka tulajdonosai nyaralnak, ha minden behajtón ott az újságte-kercs? Újabb olyan dolog volt ez, amire nem volt felkészülve.Félt rágondolni, hogy még mi minden üthet ki balul, amiketmég csak számításba sem vett. Amúgy meg ki hallott márolyan újságos fiúról, aki öt óra el tt végigjárja az útvonalát?Amikor réges rég volt újságkihordó, örült, ha hat el tt letet-te a Washington Postokat a kliensek ajtaja elé, és akkor is csakazért, mert az apja kikergette az ágyból.

– Nyugi – mondta magának. – Ki fogsz találni valamit!Befejezte az els teljes kört anélkül, hogy akár egyetlen új-

ság nélküli házat látott volna. De még tartott a július 4-ei ün-nep, és a szívében érezte, hogy a lakók legalább fele nyaralnivan. Mindössze arra kellett rájönnie, hogy melyik fele az, ésbiztosra kellett mennie, hogy nem követ el hibát.

Akkor követtem el az igazi hibát, mikor belerángattammagamat ebbe, gondolta. De most már mindegy.

A tizedik zsákutca végén bekanyarodott, és leállt a járdamellett. A majdnem üres tankot jelz kontrollfény éles sárgafénnyel égett a m szerfalon. Át kellett gondolnia a dolgokat.Vajon mit tenne most McGyver, tanakodott.

Legel ször is pisilne egyet.Lekapcsolta a BMW fényszóróit, és amilyen halkan csak

tudott, kicsúszott a vezet oldalon; a motort járva hagyta. Át-szökellt a gyepen egy somfacsemete árnyékába, közel a házelüls sarkához. Hátat fordított az útnak és nekilátott könnyí-

150 John Gilstrap

teni magán, valami furcsa növényre. Az éjszaka csendjébenakár egy t zoltótöml t is megnyithatott volna, de ha már el-kezdte, nem volt megállás addig, míg be nem fejezte. A kö-zépiskolában az a pletyka járta, hogy ha azel tt hagyja abba azember, miel tt „kiürül”, szétrepeszti a heréit. Egy újabb do-log, ami még annál is rosszabb, hogy elkapják.

Ahogy befejezte, figyelmét három köteg összetekert szó-rólap ragadta meg, mely a kilincs mögé volt dugva.

Ez lenne az?Négy lépést hátrált, ahonnan már látta a szomszéd házak

bejárati ajtaját. Egyik ház ajtaján se voltak szórólapok.Nathan, lángész vagy!, gratulált magának. Hogy gyanúját

meger sítse, lábujjhegyen a garázsajtóhoz lopakodott; azajtó fémfogantyúira állva be tudott nézni a garázs kis osztottablakán. Szerencséjére a sötét helyiségben volt egy üres hely,s aminek még jobban örült, állt bent egy kocsi is – egy Honda.A leveg be csapott öklével. Igen! ünnepelt csendesen.

Megjegyezte a házszámot – 4120 –, majd visszaült az autó-ba, és elhajtott. A legfontosabb most az volt, hogy megszaba-duljon a BMW-t l. Emlékezett rá, hogy éppen ott, ahol lefor-dult az út Little Rocky Creek felé, volt egy templom, amely tö-kéletesen megfelelni látszott a célnak. A településr l kifelé me-net jól megjegyezte az utcaneveket és a környezetet, remélve,hogy így könnyebb dolga lesz, amikor gyalog jön majd vissza.

A távolságot azonban kissé rosszul mérte fel. Az „éppen ott”vagy két kilométerrel lejjebb volt, mint a keresztez dés. MireNathan odaért a templomhoz és beállt a BMW-vel a templomparkolójának legtávolibb részébe, a keleti ég alján vörös csík je-lent meg. Valahogy kifelejtette a számításból, hogy ilyen koránhajnalodik. Ez a napszak nem tartozott azok közé, amiketgyakran átélt. Az el tte tornyosuló akadályok mind terjedelme-sebb listájára most már az id t is fel kellett vennie.

Mire utoljára kiszállt a kocsiból, a kulcsokat a vezet oldalilábsz nyeg alá dugta, bezárta az ajtót, majd amilyen halkan

NATHAN FUTÁSA 151

csak tudta, be is csukta. Remélte, hogy nem is lopás az, ha azember visszaadja a kulcsokat.

El tte ott magasodott a Szt. Sebestyén-templom, melysokkal inkább hasonlított egy becsapódott repül csészealj-hoz, mint az Isten házához. Egy röpke pillanatig Nathanazon t dött, bemenjen-e, és váltson-e néhány szót Isten-nel – és Szent Sebestyénnel, ha már ott volt, feltéve, hogy éppvan kedve t meghallgatni –, de aztán meggondolta magát.Ki fog futni az id l, azon kívül Isten a jelek szerint már ed-dig is meghallgatta.

Körülbelül, mikor Nathan épp a virágokat öntözte, DeniseCarpenter a konyha kövét rótta, a limuzin érkezését várva.Enrique ott ült vele, egy kemény támlás széknek támaszkodva,és minden erejével azt kívánta, bárcsak elcserélhetné f nökétolyasvalakire, aki nincs meghibbanva. Az elmúlt másfél órábanhat különböz ruháról fejtette ki pozitív nézetét, mindez egyórányi frizuraértékelés után! Ha nem mondta el ezerszer, hátegyszer sem, hogy gyönyör n , és hogy mindegy, hogy mitvesz fel, mert mindenben jól nézett ki. Ez elég közel volt azigazsághoz, ahhoz, hogy ne nevezhesse t senki hazugnak.

Sokkal inkább az óra tikktakkolása által szabott id határokmiatt, mint ésszer döntésb l kifolyólag, Denise végül egynagyon szakmai, nem hivalkodó, középzöld ruha mellettdöntött, arany gyöngysorral és hozzátartozó fülbevalókkal.Úgy döntött, hogy kiegyenesített haját hátrafogva, lófarok-ban viseli, ami Enrique-nek nem különösebben tetszett, deleharapta volna a nyelvét, semhogy bármilyen megjegyzésttegyen. A n amúgy se hallgatott egyik divatot illet vélemé-nyére sem, aminek az lett az eredménye, hogy Enrique aztfontolgatta, hogy otthagyja, és jobb munkát keres.

– Talán mégse kellett volna hátrafogni a hajam – siránko-zott Denise.

Enrique a konyhaasztalra ejtette fejét és becsukta a sze-mét. – Uramisten, Denise, miért is nem borotváljuk kopaszra

152 JohnGilstrap

a fejedet, akkor aztán nem kéne többet aggódnod a frizurádmiatt!

A n dühös pillantást lövellt rá, de producere fáradtságánaker terét nem tudta áttörni. – Gyerünk Rick! – mondta. – Ma-radj ébren velem! Tessék, itt van még egy kis kávé. – Újratöltöt-te bögréjét, ezzel éjfél óta a második kanna kávét ürítve ki.

Enrique ismét felült, és szelíden megragadta a n könyö-két. – Hallgass ide, Den – mondta halkan. – Fantasztikusannézel ki! Fantasztikus leszel! Egyedül amiatt kell aggódnod,hogy el ne aludj a rádióm sor alatt. Amerika oda lesz, hogy jóreggeltet mondhat neked.

Denise elmosolyodott, és beletúrt Enrique hajába. – Kösz,Rick– mondta. -Annyira jó barát vagy, hogy kibírsz engem.

A férfi meleg, ám kissé fáradt mosollyal nyugtázta ezt.– A vörös ruha azért jobban állt, nem?Enrique feje hangos puffanás kíséretében esett vissza az

asztalra.Ahogy az éjszaka sötétje oszlani kezdett és az árnyékok kifa-

kultak, megélénkült a forgalom is, s Nathan az út szélér ljobbnak látta beljebb húzódni a fák közé. Újabb tervezési ku-darc. Nem lett volna szabad fényes nappal kint mászkálnia,ahol az emberek megláthatták és felismerhették. De legalábbmár nem vezet, vigasztalta magát.

Nathannak teljes háromnegyed órájába telt, mire vissza-kutyagolt Little Rocky Creekbe. Az összekuszálódott szárazfaágak, indák és vadrózsabokrok mind összeesküdtek ellene,és akadályozták az el rejutásban.

Még nem volt hat óra, de a leveg már megtelt párával, s amérséklet már most harminc fok körüljárt. Ruhája mer

izzadság volt, haja csapzottan tapadt homlokára és nyakára.Menetelése olyan hosszúra nyúlt, hogy ha nem épp az el bbvezetett volna végig az úton, megesküdött volna, hogy rosszirányba fordult.

NATHAN FUTÁSA 153

Végül elérte a helyet, ahol a Little Rocky sor elágazott. Le-fordult az új utcával párhuzamosan, és gondosan a kertekalatt haladt tovább. A reggelnek az az id szaka volt, mikor azemberek kiengedik a kutyáikat. Egyikük, egy németjuhász, akerítés mögül észrevette, és vadul ugatott rá a fogait villogtat-va és a kerítésnek ugrálva, miáltal sikerült elérnie, hogy a kör-nyék összes kutyája rákezdett. Nathan visszaugatott rá, ésmegfricskázta. Csak egy másfél méter magas tölgyfakerítés,és az ember mindjárt milyen bátornak érzi magát!

Törte az utat a fák közt, de a hátsó kertek mintha soha nemakartak volna véget érni. Még a kényelmes kölcsön-Ree-bokban is újra érezni kezdte a talpán a vágásokat és horzsolá-sokat. Nagysokára aztán eljutott a megépült telep végére, azépítési terület szélére, ahol az újabb házakat fogják felhúzni.Itt az erd is véget ért, s feltúrt föld, munkagödrök, építésianyagok halmai váltották fel.

A 4120-as számú ház a Little Rocky sor túloldalán lévmellékutca végében állt. Eredetileg az volt a terve, hogy há-tulról megy majd be a házba, egy nagy kört téve az erd ben,míg oda nem lyukad ki, ahol lennie kellett. Most azonban be-látta, hogy az építkezés ezt lehetetlenné teszi.

Újabb választás el tt állt Ha átmegy az építési területen, biz-tosan meglátja valaki, talán épp egy r, s akkor a játszmánakvége. Ezt a lehet séget el ször elutasította. A másik lehet ség azvolt, hogy az erd ben marad, és az építkezést a szélén megkerül-ve jut el a másik oldalon lév házhoz. Ezzel csak az volt a baj,hogy nem tudta, térben és id ben milyen messze kerül céljától.Onnan ugyanis, ahol állt, nem látta az építési terület túlsó végét.

Nathan úgy döntött, hogy most vakmer nek kell lennie.Kihúzta magát, körmeivel meggereblyézte a haját, s egysze-

en kisétált a fák közül, egészen úgy téve, mintha a települé-sen lakna.

Tödd Briscow a konyhai szemetesbe hajított egy összegy rtpapírtörülköz t, aztán a kezére meredt, mintha azon méláz-

154 John Gilstrap

na, hogy azt hova dobja. Felesége, Patty, a sz nyegtisztítótkereste, míg hatéves fiuk és egyéves labradoruk a szobábanlapult.

– A fenébe is, Peter – átkozódott Todd, miközben a kony-hai mosogatóban megmosta a kezét –, hányszor mondtam,hogy tedd el az ennivalót, ha már nem kell! – A kutya ugyaniséppen most hányta ki azt a nagy üveg eperlekvárt, amit a kisPeter a konyhaasztalon hagyott, miután szendvicset készí-tett magának. És persze, mivel végre megengedhettek ma-guknak egy perzsasz nyeget, amire már régóta spóroltak, akutya pontosan ezt a helyet választotta ki okádásának színhe-lyéül.

Peter inkább bölcsen hallgatott, s „l távolon” kívül ma-radt jelen pillanatban a családból egyedüli barátja gondos ri-zete alatt.

Mikor Patty visszatért az alagsorból a folttisztítóval, dühé-ben szólni se tudott. Todd, aki immár vagy századszor pillan-tott az órájára ezen a reggelen, a lehet legrosszabb kifogássalállt el feleségének – és nem azért, mert így állt szándékában,hanem mert mást nem mondhatott.

– Patty, tényleg el kell mennem. Mindjárt hat óra. AReischmann-el terjesztés nyolckor kezd dik, és addig mégnéhány diagramot ki kell nyomtatnom.

– Hát persze, el kell menned! – válaszolta Patty fagyosan. – Mint mindig, amikor munka adódik a ház körül!

Patty most is bele akart kötni férjébe, hogy újabb fejezetetnyisson a „sohasem segítesz semmit, a piszkos munkát min-dig rámhagyod” témája körül forgó örökös vitában. A vesze-kedésnekvolt is alapja, nem is. Todd mint az egyik telefontár-saság gazdasági igazgatója többnyire éjjel és hétvégeken iskénytelen volt dolgozni, bár tagadhatatlan, hogy a család éle-tében is iparkodott részt venni. Élete legnyomasztóbb részevolt, hogy nem volt ura saját idejének – amit pedig mindennéltöbbre értékelt. Azt a kis idejét, ami munka után megmaradt,a Patty által rábízott feladatok töltötték ki. Persze a nap végén

NATHAN FUTÁSA 155

mindig volt pár szabad órája, de szervezete ezt alvással kíván-ta tölteni.

Úgy döntött, nem kapja be a horgot, inkább úgy tesz,mintha felesége megjegyzését meg se hallotta volna. A nlegalább annyi feszültség alatt állt, mint , és az az átkozottsz nyeg sokat jelentett neki. Amikor lehajolt, hogy megcsó-kolja, a n elfordította a fejét. Mégis megcsókolta a nyakán.

– Igazán sajnálom, Patty, de mennem kell! – mondta. Fel-kapta a táskáját, és elindult a garázs felé, az ajtóban egy pilla-natra megállva. – Remélem, ebb l most tanultál, Peter -mondta fiának, aki csendesen kuporgott a szoba legtávolabbisarkában. – És Patty…

A felesége felnézett, pillantása még mindig szigorú volt.– Kérlek, ne gyilkold le a kutyát! – A harag álarcán keresz-

tül látta, hogy Patty finoman elmosolyodik. Csókot dobottneki, és elment.

A garázs olyan volt, mint egy szauna – a mozdulatlan leve- állandóan izzadságcseppeket csalt Todd homlokára. Még

amikor felgördült a garázsajtó, akkor sem jött enyhülés, nyo-ma sem volt a legkisebb fuvallatnak sem. Ezeken a napokonszokott Todd elt dni, hogyan is tudott feln ni légkondici-onáló nélkül.

Ahogy kocsijával kifarolt a behajtón, elégedett pillantástvetett kertjére, melyet el hétvégén hozott rendbe. Miutánhárom hónapig nézte, ahogy a ház kiemelkedik a portenger-

l és csak négy héttel a jelzálogkölcsön felvétele után, a házvégre kezdett otthonnak kinézni, ahol emberek élnek. Kicsitremélte, hogy Patty és Peter megjelenik az ablakban búcsútinteni, de mikor visszapillantott, szétlibben függönyneknyomát se látta.

Little Rocky Creek klassz helynek látszott, ahol jó leszmajd lakni. A szomszédok mind ismerték egymást, és úgy

nt, életének mindenki ugyanazon szakaszán tart: fiatal pá-lyakezd k, akik létbiztonságuk megalapozásáért küzdenek,és akik minden hónapban úgy kaparják össze a készpénzt,

156 JohnGilstrap

hogy befizessék a jelzálogkölcsönt eme otthonukra. A kör-nyéken sok gyerek volt, említésre méltó b ncselekmény nemfordult el , s az er s közösségi szellem szoros kapocs volt azitt él k között.

Hát ez ki lehet?Egy 12-13 év körüli fiú vágott át éppen az utcán az irá-

nyába. Valahogy ismer snek t nt az arca, bár egyik LittleRocky Creek-i családba se tudta besorolni. De persze azokatTodd nem nagyon ismerte, akik az el ször felhúzott részbenéltek. Jókép srác volt, magas, vékony, torzonborz sz ke haj-jal, de volt a tartásában valami, ami azt súgta Toddnak, hogyrosszban sántikál.

Mire Nathan meglátta a közeled autót, már semmit se tehe-tett. El ször ösztönösen el akart rohanni és elbújni valahol,de ezt anélkül, hogy meglátnák, az alatt az id alatt tehettevolna csak meg, ami arra ment el, hogy mindezt átgondolja.Csupán annyit tehetett, hogy megpróbál beolvadni környe-zetébe. A tempóján sem változtatott, ahogy átkelt az utcán, amenetirányán viszont igen: visszaindult a település felsvége felé. Nem lett volna okos dolog megmutatni ennek a fic-kónak, hogy merre megy.

A Chevrolet mögötte, a bal oldalán bukkant el , s egészenenyhén lassított, ahogy elhaladt mellette. Nathan udvariasanmosolygott, és üdvözlésképpen intett a sof rnek.

Todd visszaintett. Elég normális külsej srác, és elfutni semakar. Csak egy fáradt srác hazafelé menet, bármi is legyen az,ami után egy ilyen korú srác, ebben a reggeli órában hazafelétarthat. Egy dolog biztos, gondolta Todd: Amikor Peter leszilyen korú, rövid pórázon tartják majd.

Ahogy Todd a gázra lépet, gondolatai visszatértek aReischmann-javaslatra és arra, hogy hogyan fogja azt bemu-tatni. Vissza se nézett a tükörben.

NATHAN FUTÁSA 157

Amint a Chevrolet elt nt, Nathan derékszögben lefordult azútról, és egyenesen az erd felé vette az irányt, de futási kény-szerén továbbra is uralkodott. Mihelyt beért az erd jótékony,rejtekadó félhomályába, nekid lt egy fának, és lerogyott aföldre, pár percet adva magának, hogy összeszedje magát.

– Ez nagy baromság volt! – jelentette ki suttogva, és fejét afa törzsébe verte. – Soha nem lett volna szabad kimennem!Mi lesz, ha az a fickó felismert?

Íme még egy dolog, ami miatt fájhat a feje, s amit nem tudbefolyásolni. Gy lölte magát, amiért ilyen sok hibát követ el.Az elmúlt huszonnégy órában csak a szerencse segítette átmindenen. De hamarosan majd a szerencse nem fog rá ígyodafigyelni, és magára kell hagyatkoznia. Az esze azt diktálta,hogy fölösleges olyasmin aggódnia, amit úgysem tud meg-változtatni, csakhogy ezek olyan dolgok voltak, amikt l a sza-badsága, s t talán az élete függött. Erre jók a feln ttek, gon-dolta – segítenek helyesen megítélni az eseményeket. Ezértérezte olyan elhagyatottnak magát nélkülük.

Úgy érezte, ingoványra lépett, mely menten elnyeli. Bár-mit tett, hogy kikerüljön ebb l a z rb l, csak még mélyebbentalálta magát benne. A gyilkolás tilos, a lopás tilos, a betöréstilos, mégis valamennyit megtette.

És hogy tudna megállni? így vagy úgy, de sorsa meg voltpecsételve. Vagy sikeresen kijut az országból, vagy nagyonhosszú id t tölt börtönben azért, amit elkövetett, még akkoris, ha nem volt más választása. Mennyivel rosszabbodhat ahelyzete, ha úgy kapják el, hogy ezeket újra elköveti?

Amint ezek a gondolatok jártak a fejében, lassan egészenkimerült. Alvásra volt szüksége és fényesebb kilátásokra, amita pihenés mindig magával hozott. Hatalmas er feszítésseltalpra állt, és nekivágott hajnali útja utolsó kétszáz méteré-nek.

Tíz perc múlva sikeresen behatolt a 4120-as számú házba,az egyik pinceablakon át. Bement a hálószobába, alsónadrág-ra vetk zött, bezuhant az ágyba, és azonnal elaludt.

158 John Gilstrap

18. fejezet

Enrique legnagyobb megdöbbenését az váltotta ki folyama-tosan, hogyan képes t Denise belerángatni a saját kríziseibe.A ruhapróbák és Denise lelki karbantartásának végtelen óráialatt egész éjjel az a gondolat tartotta életben, hogy alvás lesza jutalma, amint végre megérkezik a limuzin Denise-ért,hogy elvigye a stúdióba.

Aztán valahogy mellette találta magát a limuzinban, ésmost a kulisszák mögött, felvétel el tt, arra várva, hogy meg-kezd djön Denise m holdas interjúja.

Mindezt amúgy a kezébe kellett adnia. Mások jelenlétébenprofiként viselkedett… Higgadt volt és jól érthet , mint aki atelevízió stúdióban született. A valós és színpadi énje köztikülönbség már-már skizofréniás volt. Erre a munkára szüle-tett, ahogy Enrique arra, hogy segítsen neki elérnie, hogyTV-sztár lehessen, aminek lehet sége mindig is ott bujkáltennek az üldözési mániás, elvált anyának a mélyén, aki sohanem tudta átérezni tehetségének igazi mélységeit, és akimindennél jobban félt az állása elvesztését l.

Az ABC munkatársai mindent elkövettek, hogy Denisekellemesen érezze magát, mialatt az interjúra készítették.Mint kiderült, abból állt a feladata, hogy csendesen üljön,amíg kiszolgálják. A sminkelést profi sminkmester végezteegy nagyon kényelmes, bár kissé spártai öltöz szobában,mely az egészségtelen és kalóriadús ételek minden fajtájávalel volt látva. Az ötlött Denise eszébe, hogy a nap h sévé vál-hatna az a doktor, aki be tudná állítani a tévések vércukrát éskoffeinszintjét. Frizurája kérdését egy mesterfodrász oldottameg, aki azt mondta, hogy a fekete n ket keménnyé és el ny-telenné teszi a lófarok. Más körülmények között Denise meg-sért dött volna, de rá kellett jönnie, hogy a kilátás, miszerintis emberek millióival kell majd szembenéznie, rendkívüli mó-don nyitottá tette a javaslatokra. Bármilyen fodrászszalonbanaz általa eddig tapasztaltnál jóval gyorsabban és hatékonyab-

NATHAN FUTÁSA 159

ban változtatták át frizuráját sokkal divatosabb és profibbkonttyá. Enrique megkönnyebbültnek t nt, amikor el szörmeglátta új frizuráját.

Hét perccel azel tt, hogy Joannal vagy talán Charlie-valbeszélnie kellett volna – New Yorkban még mindig gondokvoltak a forgatókönyvvel –, Denise-t egy viseltes, ámde meg-lep en kényelmes székbe ültették, mely mögött olcsó és kö-zönséges plexiüveg oszlopok álltak, melyeken átnézve a né-

nek elvileg a Parlament épületét kellett volna látnia. Közel-l senki se d lt volna be a látványnak, de a képerny n persze

meggy nek t nt. pillanatban egy technikus Denise-t éppegy fülhallgatóval látta el, melynek spirálvezetékét a haja alatthátravezették, s aztán a gallérjára t zték, ahonnan végülcsatlakozott abba a kábelrengetegbe, amely a padlót ellepte.Egy parányi mikrofont er sítettek a hajtókájára, majd a tech-nikus hátrébb lépett, így Denise végre láthatta magát úgy,ahogy majd a képerny n megjelenik. Csöppet sem volt elége-detlen a látottakkal.

– Ms. Carpenter?Az egészen közeli hangtól el ször megijedt, amíg rá nem

jött, hogy a fülhallgatójából jön. – Igen? – kérdezte, minthacsak a szoba túlsó sarkába szólna.

– Üdvözlöm, Ms. Carpenter. Allen vagyok, ennek a beját-szásnak a rendez je. Nem bánja, ugye, ha Denise-nek szólí-tom?

– Nem, dehogy.– Helyes – mondta Allen, mikor még épp beszélt. Egy

másodpercig Denise elgondolkodott, mi történt volna, ha aztfeleli: De igen, bánom. Fantasztikusan néz ki – folytattaAllen. – Pár dolog, miel tt adásba mennénk. El ször is nemkell kiabálnia. Még a motyogását is felveszi a mikrofon. Ha ki-abál, csak nekünk okoz itt fejfájást a vezérl ben.

– Rendben – mondta Denise. – Sajnálom. – Gyakori hibájavolt ez az új rádióbemondóknak is.

160 John Gilstrap

– Semmi baj – nevetett Allen. – Most már visszatehetjük afejhallgatóinkat anélkül, hogy orrvérzés miatt kéne aggód-nunk. Egészen egyszer ügy lesz. Valamilyen ütemezésiprobléma miatt kilencven másodperccel megnövelték az önrészét. Most már négy perce van. Lehet, hogy ez nem t niksok id nek, de higgye el, elég id a sztori elmondására. Rend-ben?

Denise bólintott – Igen – felelte.– Csinált már valaha tévéinterjút?– Nem – mondta, és zavarba jött. – De rengeteget rádió-

zom.– Tudom – felelte Allen. – Hallgatom magát minden nap.

Fantasztikus! De azért emlékezzen, hogy senki se látja, mittesz a rádióban. A tévében oda kell figyelnie, hová néz, ilyes-mi, rendben? Mindig egyenesen a kamerának válaszoljon.

– Jó. – Ez elég könny nek t nt.– Akkor kezdjük! Úgy néz ki, mint aki arra próbál rájönni,

hol is lehetek. Ne aggódjon emiatt. Csak válaszoljon a kame-rának. Úgy beszéljen hozzá, mint egy baráthoz. Aztán majdelfordítjuk magáról a képerny ket, hogy ne zavarodjon össze.

– Meg tudom csinálni – mondta Denise a kamerába. Kicsitkínos érzés volt.

– Helyes. Akkor jöjjenek az alapszabályok! A New York-ihelyszínen van egy fickó, akivel megosztja az adásid t. Vi-gyázzon, nehogy az hozzá, intézett kérdésekre is válaszol-jon, és a magának feltett kérdésekre próbáljon rövid, de teljesválaszokat adni. Eddig stimmel?

– Eddig semmi probléma – mondta Denise tettetett ma-gabiztossággal. Bele a kamerába.

– Akkor térjünk rá az utolsó tanácsra – folytatta Allen, azt abenyomást keltve, mintha papírról olvasná. – És ez magánakfontos, nem nekem. Tudja, csak négy perc, oké? Bármit csi-nálhat négy percig. Egyszer jártam els segély-tanfolyamra,és ott azt mondták, hogy négy percig az agy is kibírja vér nél-kül. Vagyis kibír bármilyen viszketési rohamot, kóbor hajsza-

NATHAN FUTÁSA 161

lat vagy tüsszentési kényszert négy percig. Amint kialszik afény a kamerán, és meghallja a reklámot, t lem aztán nekiáll-hat akár az orrát is túrni. De a saját érdekében, ne tegyen sem-mi zavarót az interjú alatt – még akkor sem, ha éppen nincs aképen.

Denise azonnal vagy tucatnyi helyen kezdett el viszketni. – Nem nagyon hisz a szuggesszió hatalmában, ugye, Allen?

A rendez a fülhallgatójába nevetett. – De igen, hiszek.Egyszer en csak szeretek ugratni embereket. Egy utolsó do-log: ne zavarja, ha mondok valamit a fülébe, mialatt beszél.

– Miféle dolgot fog mondani? – Denise-t már most zavartaa dolog, mikor a rendez még nem is mondott semmit.

– Semmi kisel adás, ígérem – mondta Allen. – Esetleg egyjavaslat, mondjuk „hangosabban” vagy „lassabban” vagy „va-lami lóg az orrából”. Tudja, ilyesmi.

Denise keze az orrához kapott, szívb l jöv kacajt csalva kiezzel a rendez l.

– Csak tréfa volt, Denise. Fantasztikusan néz ki és fantasz-tikus lesz! Három perc húsz másodperc múlva adásban va-gyunk! Kéz és lábtörést!

Ezzel Denise fülhallgatója megsüketült, így magára ma-radt gondolataival és gyomrában a fokozódó bizsergéssel.Ahogy a kulisszák felé pillantott Enrique-re, a férfi egy mo-solyt és az univerzális „minden oké” jelet villantotta rá. Ne-vetnie kellett. Szegény, elég ramatyul festett. De micsoda ba-rát volt, hogy mindezen átsegíti…

A hangján nyugvó sikeres karrier után most hirtelen eszé-be jutott a keze. Természetellenes tartozéknak t nt. Kulcsol-ja össze az ölében, tegye a szék karfájára, vagy csak hagyja atérdén nyugodni, ahol kétség kívül eltüntethetetlen izzad-ságfoltokat hagyna a szoknyája anyagán?

– Harminc másodperc és adásban vagyunk, Denise! -Allen ismer s hangjában most kedvesked mosoly bújt meg:agyongyakorolt hangsúly, (meg volt róla gy dve), arra acélra, hogy megóvja a vendégeket, nehogy az utolsó pillanat-

162 John Gilstrap

ban legyenek rosszul. – És én az ölben összekulcsolt kézreszavazok. Úgy néz ki a legtermészetesebben, habár a képer-ny n úgyse fog látszani.

Amikor Allen befejezte, a fülhallgatójában felcsendült a7óreggelt Amerika szignálja. A hangmin ség nem volt rossz,bár össze se lehetett hasonlítani a fejhallgatóval, amihezszokva volt. Denise mély lélegzetet vett, és lassan kiengedte aleveg t. Eközben nyugalom áradt szét benne. Újra irányí-tott.

– Rendben, Denise! – készítette fel Allen a fülében. – Nemondjon semmit, amíg nem kérdezik. A mikrofonja… mos-tantól él!

Denise mindezt egy apró bólintással vette tudomásul. Ésvárt a kamerán kigyúló fényre.

– Újra itt vagyunk – mondta Joan hangja Amerikának. -Sokat beszéltek és írtak mostanában a gyerekek körében ter-jed er szakról. Az illetékesek országunk sok részén márnemcsak a gyerekek elleni er szak miatt, hanem már a gyere-kek által elkövetett er szak miatt is aggódnak.

– A július 4-ei ünnepek alatt Washington egyik csendesperemvárosában megöltek egy rt az egyik javítóintézmény-ben. Az elkövet , úgy t nik, az egyik elítélt – a tizenkétévesNathan Bailey, aki a gyilkosságot követ en megszökött, ésmég mindig szabadlábon van. Ma reggel itt a New York-i stú-dióban köszönthetjük J. Daniel Petrelli államügyészt, wa-shingtoni stúdiónkban pedig Denise Carpenter rádiós m -sorvezet t, aki tegnap reggeli m sorában beszélt NathanBaileyvel. Köszöntjük mindkettejüket, és köszönjük, hogy el-fogadták a meghívásunkat!

Nevének említésekor a Denise kamerájának alján lév kétlámpa kigyulladt, pedig kedvesen mosolygott halszem tü-körképébe. Senki se mondta, hogy Petrelli is benne lesz! -Köszönöm, Joan – mondta. – Örülök, hogy itt lehetek.

– Mr. Petrelli – mondta Joan –, kezdjünk talán önnel. Mitörtént azon az éjszakán?

NATHAN FUTÁSA 163

Petrellit el éjszaka repítették New Yorkba – persze elsosztályon –, ahol éjszakáját egy luxushotelben töltötte, ésahonnan limuzin vitte az ABC stúdiójába. Joannal szembenült egy cserzett b rkanapén, és azt a szürke öltönyt, kék ingetés csíkos nyakkend t viselte, amit a médiaszakért je válasz-tott. Jó karban volt, még ha egy csöppet talán ernyedt is; ko-pasz fejét be kellett púderezni, hogy ne csillogjon annyira ajupiterlámpák fényében. Amikor megszólalt, hangjában mes-terien keveredett a szakmai érdektelenség és a részvét, srichmondi akcentusa bizonyos fokú kifinomultságot adottmindehhez.

– Július negyedikén, valamikor este hét és kilenc közöttNathan Bailey, ez a roppant zavaros lelkivilága fiatalember,aki kocsilopás és más er szakos b ncselekmény miatt töltöt-te büntetését a brookfieldi Fiatalkorúak Javítóintézetében,megtámadta és megölte az egyik felügyel t, majd megszö-kött. Egyel re szabadlábon van, e pillanatban is keresik.

– Hogyan ölte meg az rt… akarom mondani, a felügye-t? – kérdezte Joan.

Petrelli amolyan „megmondanám én, ha tehetném”-félezavarban volt. – Sajnos nem szolgálhatok részletes adatokkal,mert ez az éppen zajló nyomozás része…

De mindannyian tudjuk, hogy azért mégiscsak szolgál-tatsz pár adatot, gondolta Denise.

– … de annyit mondhatok, hogy brutális módon leszúrtákegy késsel.

Joan adta a kétked t. – Hol tudna egy rab kést szerezni?Petrelli elfojtotta feltör nevetését. Mintha nem tudná

mindenki, hogy a börtöntöltelékek minden kezük ügyébe ke-rül tárgyból szúróeszközt csinálnak. – Tényleg nem szolgál-hatok részletes információkkal. De nagyon aggódunk, hogy aFiatalkorúak Javítóintézetében súlyosan megsértik a bizton-sági el írásokat.

– Biztos vagyok benne, hogy aggódnak – mondta Joantele együttérzéssel. – Nos, Denise – folytatta a stúdióban lév

164 John Gilstrap

képerny felé fordulva –, úgy értesültünk, hogy Nathan teg-nap betelefonált az ön m sorába.

– Így van, Joan – felelte Denise, amilyen finoman csak le-hetett. Bele a kamerába. – De az a történet, amit mi hallot-tunk, jelent s mértékben eltér Mr. Petrelli verziójától. Nathanelmondása szerint önvédelemb l ölte meg a felügyel t. – Aligegy perc alatt Denise röviden ismertette a Nathan által el-mondott történetet. Befejezésképpen hozzátette: – Egy gyil-kosság mindig szörny dolog, és semmiképpen nem nézhet-jük tétlenül, ha valaki megszökik a börtönb l, de meg kellönöknek mondanom, hogy a Nathannal való beszélgetésután nem tudom biztosan, milyen lehet ségei voltak valójá-ban.

– Megmondom én magának, milyen lehet ségei voltak! –csattant fel Petrelli, anélkül, hogy Joan jelzett volna neki. –Megvolt a lehet sége, hogy jelentse az állítólagos eseménye-ket a megfelel szerveknek, és hagyja, hogy mi tegyük meg aszükséges lépéseket.

– Ön feln ttként gondolkodik, Mr. Petrelli – mondta De-nise szemrehányóan. – Nekünk egy gyerekkel van dolgunk,akinek a fantáziája talán kissé szertelen. Vele beszélgetve azvolt a benyomásom, hogy ha ön nem ígérte volna meg, hogyfeln ttként állítja bíróság elé, és nem fenyeget zik kivégzés-sel, talán már fel is adta volna magát.

Petrelli arca a sminkjén keresztül is elvörösödött.– Szóval eldöntötte, hogy Nathant feln ttként állítja bíró-

ság elé? – noszogatta Joan.Petrelli a butácska diáknak magyarázó tanár túlzott türel-

mével megismételte immár sokadszor hangoztatott állás-pontját. – Megállapítottuk, hogy Nathan Bailey az els számúgyanúsítottja egy büntetés-végrehajtási intézet alkalmazott-ja ellen elkövetett gyilkosságnak, és az ilyenkor elvárható ala-possággal törekszünk letartóztatására és a b nvádi eljárásmegindítására. Ahogy tegnap is mondtam, ha elég feln tt ah-

NATHAN FUTÁSA 165

hoz, hogy elkövesse ezt a b nt, úgy gondolom, elvárhatjuk,hogy feln ttként fizessen tettéért.

– Ezek szerint azt feltételezi, hogy Nathan története ha-zugság? – provokálta Joan.

Petrelli megérezte, milyen irányba folyik ez az egész, ésfelállította a véd bástyát. – Ismét csak azt kell mondanom,hogy ezen a ponton nem adhatunk ki részletes információ-kat, de megvan az okom feltételezni, hogy Nathan Bailey tör-ténete kitaláció.

– Hallotta t tegnap a m soromban, Mr. Petrelli? – kérde-zet Denise emelked hanger vel.

– Aligha – hazudta Petrelli. Hangja csöpögött a leereszke-dést l. – A munkám csak nagy ritkán teszi lehet vé, hogy rá-diót hallgassak.

– Akkor hogyan lehetséges, hogy az irodája rögtön beakart pillantani a telefon-nyilvántartásunkba? – Noha egyál-talán nem tervezte a támadást, természetének része volt, ésvolt valami Petrelli képmutató hozzáállásában, ami nagyonfelhúzta.

Joan szervez i láthatóan nem tudtak err l a fejleményr l.Petrellihez fordult magyarázatért. – Mir l van itt szó? – kér-dezte.

Petrelli álkapcsa megfeszült, amit l pofaszakálla fel-lejárt.Kész botrány! A Szuka személyes párviadallá alakítja ezt azegészet, és bármit mondhat, amit csak akar, míg t köti aszakmai etika. – Nos, nem szívesen ismétlem magam, de ezmegint csak olyan terület, amihez nem nagyon szólhatokhozzá – mondta.

– Nos, én viszont bármihez hozzászólhatok – támadottDenise. – A rend rség és a Braddock megyei ügyészség képte-len rájönni, hova is bújhatott Nathan, úgyhogy most a Gesta-po eszközeihez folyamodnak, hogy magukhoz ragadják anyilvántartásunkat. Joan, el tudja képzelni, mi történne, ha arend rség vagy az FBI hozzáférhetne az ABC telefon-nyilván-

166 John Gilstrap

tartásához? Mit gondol, milyen hatása lenne ennek a csator-na hírszerz képességeire?

– Ugyan, menjen már, Ms. Carpenter! – nyögte Petrelli,miközben a szignál megszólalt a háttérben. – Egyáltalán nemértékelem a helyzetr l alkotott…

Joan közbeszólt. – Sajnálom Mr. Petrelli, Ms. Carpenter.Nem hiszem, hogy bármelyikünk számított ilyen nagy mér-

véleménykülönbségre, de sajnos most be kell fejeznünk,lejárt az id nk. Köszönöm mindkettejüknek, hogy befáradtaka stúdióba. – A kamerának még hozzátette: – A Jó reggeltAmerika sorát rövid szünet után folytatjuk.

Denise kameráján kihunytak a fények, de továbbra isülve maradt, amíg Allen nem szólt neki. – Kész vagyunk.Csak így tovább, bajnok! Jól megtáncoltatta a pasast!

Enrique csatlakozott a technikusokhoz, akik beözönlöt-tek, hogy szétszedjék Denise elektromos csatlakozóit. – Na? -kérdezte a n .

– Fantasztikusan néztél ki – mondta, szinte elégedett-séggel.

– És milyen voltam?– Mint egy szuka.

– Köszönöm.Enrique elnevette magát. – Szívesen!19. fejezetAmikor Hackner beállt a Fiatalkorúak Javítóintézete el tti par-

kolóba, Michaels már várt rá. Az el délutáni beszélgetésükután Jed megdöbbent, mikor Warren hajnalban rátelefonált, éskilencre találkozóra hívta ide, a parkolóba. Amikor Jed ennekokát szerette volna tudni, Warren csak annyit mondott, hogybeszélni akar néhány elítélttel. Jed nem kérdezett rá érzelmeimegváltozásának okára. Warrennel kapcsolatban egyszer encsak némán el kellett fogadni az apró gy zelmeket.

NATHAN FUTÁSA 167

– Üdv, f nök – mondta Hackner, ahogy összetalálkoztak aparkolóban. Jed két perce volt még csak távol a légkondicio-nálótól, de már érezte, hogy trikója a hátához tapad. – Meg-volt az áhított jó alvás?

Warren karikás szeme mindent elárult. – Johnstone lejött,és elbeszélgettünk, amíg rád vártam. El készíti nekünk az in-terjút.

– Tudja, hogy én is itt leszek?– Említettem, de a tegnapi eszmecserétekr l nem szólt

semmit.– Képzelheted, milyen volt…Warren figyelmeztet en felemelte mutatóujját. – Fékezd

magad, jó? Nem akarom, hogy szembeszállj vele.– Oké, papa! – ígérte meg Jed ártatlan képet vágva.Ahogy a f bejárathoz értek, fegyverüket kivették tartójuk-

ból, és az ajtó el tti, erre a célra kialakított szekrénykékbenhagyták.

– Az enyém nagyobb, mint a tied – állapította meg Jed, mi-közben újonnan szerzett tizenhétlövet 9 mm-es Glockjátbetette a szekrénybe.

– Olyan vagy mint egy gyerek – korholta Michaels, és be-tette rövidcsöv Smith & Wessonát, majd bezárta az ajtót. -Ha öt lövésre sem találom el a célpontomat, átkozottul nemfogok ott maradni újabb tizenkét lövésre.

Michaels kérésére Johnstone f felügyel összehozott egynégyszemközti találkozót a tizenöt éves, de már háromszo-ros visszaes Tyrone Jeffersonnal – alvilági nevén Krekkel –,akinek b nlajstromán többek közt autós lövöldözés is szere-pelt. Az érintettek szerencséjére az ifjú b nöz célozni éppenannyira nem tudott, mint kijátszani a zsarukat, s így senki sesérült meg. Ha teljes idejét letölti, huszonegy éves kora el ttnem szabadul. Mivel Krekk lakott a Nathan melletti cellában,Michaels remélte, hogy megtudnak valamit arról, hová szök-hetett a fiú, és ki segíthetett neki. Jónéhány nyomozó próbálthasonló információkhoz jutni el nap, de eredménytele-

168 John Gilstrap

nül. Warren azonban személyesen akart szerencsét próbálni.Sok oka volt erre.

Johnstone az irodájában várta ket. A kötelez udvarias-kodások után együtt mentek át a biztonsági zónán.

Amikor beléptek a beszélgetés színhelyéül kijelölt üres te-rembe, Krekk már ott ült egy asztalnál. Hogy megvédjék ttársai kíváncsi tekintetét l, leengedték a rolót.

Johnstone szólalt meg els ként. – Krekk, ez itt Michaelshadnagy és Hackner rmester, mindketten a Braddock me-gyei rend rségt l. Szeretnének neked feltenni néhány kér-dést. – Warren is, Jed is kezet nyújtott a fiatalkorúnak, de azmeg se moccant. Johnstone a sarokban leült egy székre.

– Mr. Johnstone, nem hagyna magunkra? – kérdezteMichaels barátságos hangon, de mindannyian tudták, hogyez korántsem kérés, hanem felszólítás.

Johnstone egy pillanatig dermedten ült, s próbált valamiméltóságteljes végszót találni, de mivel semmi nem jutotteszébe, felállt és kiment. Közben olyan pillantást lövellt Jedfelé, mely egyértelm en jelezte, hogy t tartja felel snekezért a megaláztatásért. Krekknek láthatóan tetszett, hogy a

felügyel ilyen kellemetlen helyzetbe került. Jednek hason-lóképpen.

Michaels Krekkel szemben ült le, megfordítva a székét,hogy a támlájára támaszkodhasson. Az asztal túloldalán ülmogorva, egykedv néger fiú az intézet narancssárga kezes-lábasát viselte. Arcát a mesterkélt közönyösség maszkjamögé rejtette; tekintete arról árulkodott, hogy csak az idejétrabolják. Még csak tizenötéves volt, de máris keményebb fic-kó, mint Warren és Jed valaha is lesz.

– Rögtön a közepébe vágok… Krekk, ugye így hívnak? – Afiú fejének egyszeri parányi mozdulata bólintásnak is beillett.

– Te nem komálsz engem, mert zsaru vagyok, én viszontnem akarom, hogy a lányaimmal randevúzz, oké? De mind-kett nknek van valami problémája. Nathan Bailey megölte azegyik rt, aztán lelépett. Neked idebenn nem lesz nyugtod,

NATHAN FUTÁSA 169

amíg a fiút el nem kapjuk, és vissza nem hozzuk. A jelek sze-rint valaki segített neki megszökni, de a b nrészességet bizo-nyítani kell. Amíg eld l, hogy volt-e cinkosa vagy nem, sokkaltöbbet leszel bezárva a celládba. Szóval szeretném, ha vála-szolnál néhány kérdésre, oké?

Krekk hol Jedre, hol Warrenre nézett. – Most melyiktek ajó hekus és melyik a rossz hekus? Tudni akarom a szereposz-tást, miel tt elkezd dik a m sor.

Warren elmosolyodott, de különben eleresztette a fülemellett a kérdést. – Nathan a melletted lév cellában lakott,ugye?

Krekk kifejezéstelen arccal meredt maga elé, és a körmeitvizsgáígatta.

– Tudod, hogy ki segíthetett neki a szökésben? Hallgatás.

– Mit gondolsz, hová szökhetett? Semmi válasz.

– Nézd, Krekk, tudom, hogy nem hiszed el, de mindeztNathan érdekében teszem. Ha nem hozzuk vissza, meg is öl-hetik.

– Mért? Te kinyírod?– Nem – hárított Michaels. – Ez Hackner rmester felada-

ta. a rossz hekus.Krekk szemöldökének apró mozdulatával könyvelte el a

visszavágást.– Az a helyzet, Krekk, hogy vannak odakinn egy csomóan

fegyverrel felszerelkezve, akik a fiút keresik. Azt hiszik, hideg-vérrel megölte Ricky Harrist. Mi viszont Hackner rmesterrelúgy gondoljuk, hogy nem egészen így áll a helyzet. Ha sikerülmegtalálnunk t a többiek el tt, kevésbé valószín , hogybántódása esik.

– De ha nem mondok semmit – érvelt Krekk –, kevésbé va-lószín , hogy egyáltalán elkapják. Úgy látszik, fene fontosvolt neki, hogy kilógjon innen. Ha megölik, hát megölik, kinem szarja le. De legalább megpróbálta.

170 JohnGilstrap

Michaels hosszasan fürkészte Krekk arcát, de semmit semtudott leolvasni róla. Krekk esetében gy zött a rendszer, mégha Krekk úgy gondolta is, hogy gy zte le azt. Számtalan fel-

ttnél látta már ugyanezt a tekintet, számtalan vizsgálatiszobában. Krekk egész életét úgy alakította, hogy a sittesekközött vezet pozícióba kerüljön. A fiatalkorú b nöz k pira-misának csúcsára jutott, s ott is marad még hat évig, amíg kinem szabadul. Ha a minta helyesnek bizonyul, akkor talánegy évet is az utcán tölt majd miel tt újoncként bekerül egyfeln tt börtönbe. Michaels már fel akart állni, hogy menje-nek, amikor Hackner megszólalt.

– És mi van Rickyvel? – kérdezte. – Tényleg olyan szemétalak volt, mint hallottam?

Krekk tekintete mintha felvillant volna, ahogy Jedre né-zett. A tettetett közömbösséget – talán még enyhe mulatsá-got is – most nyers gy lölet váltotta fel a szemében. Más felál-lásban az átváltozás félelmetes lett volna. Pár pillanat, és azérzelemnek nyoma sem volt, helyét ismét a totális semleges-ség foglalta el. – Legyen elég annyi, hogy remélem, lassú ha-lált halt – felelte Krekk, ördögi mosollyal a szája szegletében.

– Aha, és miért? – élénkült fel Jed.Krekk meg se érezte a csapdaszagot. – Ha azt hallottad

róla, hogy szemét alak, akkor kár kérdezned.– Jól van, maradjunk ennyiben.Most egy hosszú percig néma csendben ültek, s végül

Michaels törte meg a feszült hallgatást.– Köszönjük a türelmedet, Krekk – mondta Warren, és fel-

állt a székéb l. – Nagyon … toleráns voltál. Remélem, simán le-tölt d idebent az id det. – Jed is felállt, s elindultak az ajtó felé.

– Hé, zsaruk! – szólt utánuk Krekk, amikor Warren kezemár a kilincsen volt. Megfordultak. – Harris ki akarta csinálniBailey-t, de nem t'om, mért. Jól tette, hogy lelécelt. Itten ki-nyírták volna.

Warren hálásan bólintott felé. – Hát, köszönjük, Krekk!– Nem mondtam semmit.

NATHAN FUTÁSA 171

20. fejezet

Kendra és Steve Nicholson az utóbbi kétszáz kilométeren nemszólt egymáshoz. Steve ötlete volt, hogy Disneylandból megál-lás nélkül hajtsanak haza, a maratoni autózással ugyanis nem-csak a többnapos visszaút szenvedéseit l szabadulnának meg,hanem a gyerekek örökös nyafogásától is. Tizenhárom év szü-

ként eltöltött év után is meglepte, milyen kibírhatatlanoktudnak lenni a kölykök egy tizennyolc órás út alatt.

Kendra valahol Dél-Karolinában kezdte elveszteni a türel-mét, és megpróbálta rávenni férjét, hogy szálljanak meg éj-szakára. Steve rábeszélte, hogy tegyenek még meg száz kilo-métert, és ha az lement, újabb száz kilométer már nem is

nhetett olyan soknak. Amikor azonban a virginiai Norfolkis elt nt a visszapillantó tükörben, Kendra kiborult, és a to-vábbiakban nem szólt egy szót sem.

Steve tántoríthatatlan volt. És habár tudta, hogy az egészutazásból Kendra az elkövetkez öt évben csak a hazaútra fogemlékezni, eltökélte, hogy megállás nélkül hazamennek, ésIstenre, meg is teszi, ha beledöglenek is. Aztán ahogy a dél-el tt délutánba fordult, és a nyomasztó éjszakai út emlékehalványulni kezdett, Steve érezte, hogy a kettejük közti fe-szültség is oldódik kissé. Most, amikor már csak néhány kilo-méterre voltak otthonuktól, Kendra egészen fel fog engedni.Biztos volt ebben. De legalábbis bízott benne.

– Meg is érkeztünk! – jelentette be ünnepélyesen Steve,amint megpillantotta a házukat. Mindenütt jó, de legjobb ott-hon.

A két gyerek, Jamie és Amy is felvidult és fölegyenesedtekaz ülésen, ahogy meglátták a házat.

Steve játékosan megszorította Kendra térdét. – Na, hátmost nem jobb, hogy nem még mindig valahol Dél-Karoliná-ban vagyunk pár száz kilométerrel el ttünk?

Kendra csak lesújtó pillantást vetett rá. Jó. Szóval kicsiter szakos volt. De Kendra majdcsak megnyugszik.

172 John Gilstrap

Steve felkormányozta a Range Rovert a behajtóra, majdbenyomta a napellenz n a garázsajtót nyitó gombot. Aligemelkedett fel az ajtó a betonról, Steve rögtön észrevette,hogy valami nem stimmel. Furcsa módon, az els dolog,amit észrevett az autóponyva volt. Nem itt hagytam, gondol-ta. Egy pillanattal kés bb már rájött, de Kendra szólalt meghelyette.

– Hol a kocsi?! – kiáltott fel leveg után kapkodva.Harry Thompkins jár r kvarcóráján a másodperceket szá-

molta. Tíz óráig még egy perc volt hátra, s aztán még négyórát kell végigszenvednie a Michaels hadnaggyal való találko-zójáig, amikoris bizton számított rá, hogy szakmai pályafutá-sa, amelyben olyan nagy er feszítéssel próbált jeleskedni,csúfos véget ér. Szakmai életének utolsó 240 percében márcsak az isteni segítségr l nem mondott le, amely valahogyanmajd csak megmenti a munkáját, vagy legalább maradékméltóságát.

Feladata a további utasításig az volt, hogy egy álcázott ko-csiban várjon Mark Bailey háza el tt, hátha megy oda valaki.Harry imádkozott, hogy az a valaki, csodával határos módon,Nathan Bailey legyen, de ilyesmi csak a filmekben történik.Még akkor is szerencsés lenne, ha legalább Mark Bailey-tmegpillanthatná, akit egyébként unokaöccse elt nése ótasenki se látott. Nagyon érdekes, hogy mindkét Bailey ugyan-akkor t nik el, gondolta Harry. Ahogy egyedül és unottan ülta kocsijában, Harry azon kezdett el töprengeni, hogy vajonnem együtt t ntek-e el? Ha még elbocsátása el tt lehet ségenyílik rá, megemlíti majd ezt Michaels hadnagynak.

Harry a kezében tartotta a Mark Bailey ismertet jegyeittartalmazó papírt. Behunyta a szemét, és felsorolta magábana tudnivalókat. Fehér férfi, 80 kiló körüli, haja sz ke, szemekék, bajuszt visel. Egy újabb típusú piros Ford Broncót vezet,melynek rendszáma WLDMAN. Kihallgatás végett körözik.Jelenleg nem gyanúsított. Harry kinyitotta a szemét, hogy

NATHAN FUTÁSA 173

megnézze a papíron, mindenre emlékszik-e. Mosolyogva ál-lapította meg, hogy néhány szót ugyan kihagyott, de a lényegott volt.

Csakúgy, mint Mark. Legalábbis a piros Bronco. Harry fi-gyelte, amint felmegy a behajtón, és orral beáll a parkolóhelyre.Az autóból kiszállt egy fehér, 80 kiló körüli sz ke fickó, hatal-mas kötéssel a kezén. A férfi úgy mozgott, mint aki jelent s fáj-dalommal küzd, minden mozdulata lassú és megfontolt volt.

Harry Thompkins kiugrott a kocsiból és átment az utcatúloldalára. – Elnézést – kiáltotta. – Mr. Bailey!

Mark megfordult a neve hallatán, majd gyors léptekkelmegindult a bejárati ajtó felé. Azonban három lépést sem tett,Harry mellette termett.

– Elnézést, uram – mondta. Hangja ugyan udvarias volt,de a pillantása nem. – Ön Mark Bailey, nemde?

Mark igyekezett unott képet vágni, de közben lázasan jártaz agya, hogy vajon mit tudhatnak a zsaruk. – Az vagyok. Mitakar?

– Néhány kérdést szeretnék feltenni önnek. Miért fut el -lem?

Mark nehézkesen felemelte jobb karját; torz mozdulataolyan volt, mintha pohárköszönt t imitálna. – Úgy nézek ki,mint aki nagyon tud futkosni?

Harry rögtön sejtette, hogy Marknak valami titkolnivalójavan. Talán éppen Nathant bújtatja. -Talán tévedtem – ismer-te el, sokkal inkább az igazi ügyeket kívánva megtárgyalni. -Csakúgy t nt, mintha kerülni akarna. Hol tartózkodott egészéjjel, uram?

– Mit követtem el, biztos úr?– Felelne a kérdésemre, kérem?– Mi ez, kérés vagy felszólítás?Harry egy újabb rend rségi túlzást fontolgatott, de eszébe

jutott, milyen pórul járt a rádióval, és meggondolta magát. -Csupán kérés, uram – válaszolt, és a hazug mosolyok leg-kedvesked bbikét öltötte ábrázatára.

174 JohnGilstrap

Mark visszamosolygott. – Ebben az esetben, biztos úr, akórházban voltam egész éjjel. – És ismét a rend r orra alá tol-ta bepólyált kezét. – Egy kis baleset ért. A kocsi rázuhant a ke-zemre, miközben a féket javítottam.

Harryt abszolút nem érdekelte, hogyan sérült meg Mark,és gyakorlott együttérz . bólintása el is árulta ezt.

– Értesült róla, hogy az unokaöccse tegnapel tt éjszakamegszökött a javítóintézetéb l?

– Mondom, kórházban voltam, nem holmi erdei odúban.Hogyne tudnék róla! -Mark hirtelen ráeszmélt mit feltételezHarry, és ez kellemesebben érintette, mint egy marék fájda-lomcsillapító. – Azt hiszi, hogy Nathan itt van nálam?

– Miért, azt kéne hinnem? – vonta fel Harry a szemöldö-két.

Mark hátraejtette a fejét és szinte der vel, hangosan ne-vetett. – Nem, ha bármit is tud Nathanról és rólam. Nézze,biztos úr, …

– Thompkins – mondta Harry.– Thompkins. Igen, persze. Rá se néztem a kabátján a bilé-

tára. Nézze, biztos úr, az unokaöcsémmel mink rühelljükegymást. Elküldtem innen, s t egyenesen kértem, hogycsukják le, f leg azért, hogy megszabaduljak t le. Ide jönneNathan legutoljára. – Üdít végre a változatosság kedvéért el-mondani a teljes igazságot, gondolta Mark. – És nyugodjonmeg – tette hozzá –, ha Nathan mégis felbukkanna, azt fogjakívánni, bár mégse tette volna.

Ahogy beszélgettek, Harry az ajtó felé araszolt. -Akkor ta-lán nincs kifogása az ellen, hogy körülnézzek odabent egy ki-csit, ugye?

– Ami azt illeti, van – mondta Mark h vösen, miközben aszétvert tévé átvillant az agyán, és isten tudja miket hagyottmég hátra a lakásban. – Nagyon is kifogásolom.

Harry úgy meredt rá, mintha ilyet még soha senki nemmondott volna neki. – De hát miért? – kérdezte. – Azt mond-ta, nincs takargatnivalója…

NATHAN FUTÁSA 175

Mark hosszú ideig tanulmányozta a rend r arcát. – Mind-annyiunknak van takargatnivalója, nem-e? Lefogadom, ma-gának is. Én azt mondtam, hogy senkit se rejtegetek. És biz'Isten, ez az igazság.

– Akkor meg miért nem enged be?– Mert nincs rá felhatalmazása, és mert nem kötelességem

beengedni magát – Mark hangja hirtelen határozottá vált. –Voltam pár évet börtönben. Amíg benn voltam a sitten, el kel-lett viselnem a magafajta seggfejeket, akik szétkutatták a vala-gam is, és bármikor, amikor csak kedvük szottyant rá, éjjelvagy nappal, bárhova benézhettek. De id közben visszatértema világba, és most magának is követnie kell a játékszabályokat.

Harry blöffölésen ért pókerjátékos módjára mosolyodottel. – Jól van, Mr. Bailey – felelte, s elindult vissza a kocsijához.– Ön tisztában van a jogaival. Köszönöm a türelmét. – Ahogyaz úttestre lépett, hallotta, amint kinyílik a bejárati ajtó. Meg-fordult, és odakiáltott. – Mr. Bailey!

Mark visszanézett az ajtónyíláson és az ajtófélfának d lt. -Na mi az?

– Azt mondta, hogy a kocsija rázuhant a kezére. Hol tör-tént ez?

– Pontosan a karom legvégén – felelte Mark, majd elt nt,és bevágta az ajtót.

Harry visszaült a kocsijába, s megpróbálta Mark pimaszválaszát az egész párbeszéd kontextusában értelmezni. AmígNathanról nem kezdett beszélni, rém idegesnek látszott. On-nantól fölényessé vált. Amikor a sérülése került szóba,megint ideges lett.

Harry a ház felé fordult, mely el tt a behajtón ott állt aBronco. Pokolian fájhat, ha egy ekkora járgány ráesik az em-ber kezére.

Várjunk csak! Itt csupán egy kocsi van. Ha lezuhant azemel l, ki helyezte újra üzemkész állapotba, hogy a kór-házba mehessen vele?

176 John Gilstrap

Nem kétséges: Mark Bailey nek valami van a füle mögött. Sbármi is volt az, valahogyan összefüggésben kellett lennie asérülésével.

Harry ismét az órájára pillantott, és megkönnyebbülve lát-ta, hogy pályafutásából még három és fél óra hátra van. Úgydöntött, hogy a maradék idejét a kórházban fogja eltölteni. Ta-lán valamelyik baleseti sebész tud valami hasznosat mondani.

Michaels volt az els nyomozó, aki Nicholsonék házába érke-zett, egy helyi tévéállomás közvetít kocsija mögött.

Szélsebesen jár a hír, gondolta. Szomszédok és minden-féle nézel k – f leg gyerekek az anyjukkal – kezdtek kiscsoportokban összegy lni az utcán. Vagy a szóbeszéd von-zotta ket ide vagy a kordon, melynek paradox módon azegyetlen célja éppen az emberek távoltartása.

A diszpécser szerint a rend röket el ször betörés miatt ri-asztották, de a kiérkez zsaruk aztán visszaszóltak, és „fonto-sabb esemény” miatt er sítést kértek.

Ahogy az ajtó felé ment, még a javítóintézeti éjszakából is-mer s arcot vett észre. – Jó napot, Borsuch zászlós! – mond-ta, ahogy közeledett. – Épp szolgálatban?

Az ajtónál posztoló rend rt büszkeséggel töltötte el, hogyfelismerték. – Amint látja – mondta mosolyogva. – Két m -szakban egyszerre. Kell a pénz. Szeretnék egy kis hajót venni.

Warren vállon veregette. – Hajót? Hát nem hallotta, hogy ahajótulajdonos életében csak két boldog nap van?

– Hogyhogy?– Az a nap, mikor megveszi és az, mikor eladja…Borsuch már vagy százszor halotta ezt, de mégis nevetett,

miközben odébb állt, hogy Warrent beengedje a ház hatalmashalijába, s közben megjegyezte: – Jó kis ház, mi?

– Meghiszem azt – hagyta rá Warren. – No és mib l gon-dolják, hogy a Bailey gyerek volt itt?

– Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy kiváló detektív-munka alapján jöttünk rá, f hadnagy – felelte Borsuch jóin-

NATHAN FUTÁSA 177

dulatúan, amint bevezette Michaelst a hallba –, de rögtönnyilvánvaló volt a dolog. – Ezzel kinyitotta a fürd szoba ajta-ját, ahol véres ruháit Nathan a földre dobálva hagyta.

Warren elnevette magát. – Hát, úgy t nik, többféle szintjevan a deduktív következtetésnek, igaz-e? Elvitt valamit?

– Igen, uram. Elvette az egyik Nicholson-gyerek néhányruháját, teleette magát a h szekrényükkel, aztán elhajtottaBMW-jükkel.

Warren felhúzta szemöldökét. – A BMW-jükkel! Stílusos akölyök! Nem is gondoltam volna, hogy kocsival lép meg…Mit gondol, hogyan juthatott át az útakadályokon? – gondol-kozott fennhangon.

– Van itt még valami, – mondta Borsuch, és egy vonalasjegyzetpapírt nyújtott át. Az írás gyerek kézírása volt.

– Csak nem üzenetet hagyott? – kérdezte Warren hitetlen-kedve. Nem került tizenöt másodpercébe a levél elolvasása. -A rézangyalát! – mondta, mikor befejezte. – Biztos, hogy eznem valami elterel hadm velet? Ellen riztük az adatokat?

Borsuch bólintott. – Amennyire meg tudtuk állapítani,igazat mond. A történelem legudvariasabb betör je.

Warren újra elolvasta a jegyzetpapírt, és megrázta a fejét. -Hol a család? – kérdezte felnézve.

Borsuch a bejárati ajtón keresztül az utca felé mutatott. -Úgy látom, éppen most válnak híressé.

Warren pillantása követte az ujját. A járda melletti cs dü-let id közben sajtókonferenciává alakult át. Warren érkezéseóta még két tévés közvetít kocsi futott be. Adóvev ik az égbenyúlva várták, hogy megkezdjék a jelek továbbítását. A járda-szegély nél négyen álltak – két feln tt és két gyerek –, háttal azépületnek. A sajtó képvisel i velük szemben; fényképez gé-pek, kamerák és kézben tartott mikrofonok csillantak meg anapfényben, mint a f zfa megannyi ága.

– Amilyen nagy dobra verték ez az ügyet a sajtóban -mondta Warren –, Nicholsonéknak alighanem hozzá kellszokniuk a tévészerepléshez.

178 JohnGilstrap

Harry Thompkins rend rautójával beállt a kórház számukrafenntartott parkolójába, és látta, hogy a parkoló viszonylagüres. Ha szerencséje van, így talán rögtön beszélhet valakivel.

Hogy lerövidítse útját, egyenesen a ment autók bejáratánment keresztül, udvariasan a beérkez ' sérülteket sürg sségszerint osztályozó n vérre mosolygott, majd benyitott a bal-eseti osztályra. Igaza volt. Az ágyaknak körülbelül csak a feleyolt foglalt – f ként id sebbek feküdtek bennük, olyan öre-gek, akiknek Harry gyakorlatlan szeme szerint inkább házior-vosra, semmint baleseti szobára volt szükségük.

Megállt a felvételi pultnál, ahol egy ijeszt en fiatal orvosse-géd éppen papírmunkával volt elfoglalva.

– Elnézést – szakította félbe Harry.A fiatalember feltartotta egy ujját, és befejezte a bekezdést,

amit épp írt. Végül felnézett. – Segíthetek?– Igen. Beszélni szeretnék az orvossal, aki tegnap egy

Mark Bailey nev beteget kezelt.– Bajban van? – A segédorvos lelkesedése még fiatalabb-

nak mutatta.– Egyenl re nem tudom. Ezért kell beszélnem a doktorral.

Az orvos a mennyezetre nézve kutatott az emlékezetében.Szinte látni lehetett, amint a rajzfilmbeli villanykörte kigyúl a

feje fölött. – Kézsérülés volt, ugye? Akkor Dr. Baker lesz az.– Tad Baker?– Ismeri?– t mindenki ismeri – vonta meg a vállát Thompkins. -

Tudja, mi zsaruk naponta rengeteg ügyet hozunk maguknak.Ráadásul pár hónapja egymás ellen játszottunk Taddel egy te-niszmeccsen.

– Ki nyert?– Ne kérdezze – mondta Harry, és elfordult a pulttól.

Tad az ambuláns kezel végében tartózkodott, ahol éppen egy sürg sesetet látott el: valakinek a felszakadt fejb rét varrtaössze.

– Hello, Dr. Tad – köszöntötte Harry, felé közeledve.

NATHAN FUTÁSA 179

Tad felnézett a munkájából és elmosolyodott. – Nocsak, aBraddock megyeiek büszkesége! – A beteg (egy úszónadrágossrác) megpróbált felnézni, de Tad keszty s keze szelíden ahelyén tartotta – Sajnálom, Harry. Az összes fánk elfogyott.

Harry leintette.– Mi szél hozott ide a kötöz be? – érdekl dött Tad, vissza-

térve munkájához.– Néhány kérdést szeretnék feltenni.– Hivatalos ügyben?

– Igen.– Rendben, még néhány öltés Mr. Tyleren, s máris jövök.– Nem baj, ha nézem? – kérdezte Harry. Nem ügy, mint

legtöbb kollegája, akik nem bírták a kórházi jeleneteket,Harry-t leny gözték az orvosi procedúrák. Talán itt majd al-kalmaznak, miután Michaels elbocsát ma délután, gondolta.

– Hát ez nem t lem függ – mondta Tad. – A betegem döntiel az ügyet. Tyler, nem bánod, ha a barátom, Harry nézi,ahogy összeraklak?

– ki? – kérdezte Tyler, aki másodszorra már nem próbáltfelnézni.

– Hekus egy jó nagy pisztollyal.– Ha engedem, hogy nézze, megígéri, hogy kiveszi az

ügyiratot az iktatóból, ha legközelebb gyorshajtok vagy átme-gyek a piroson?

Tad elnevette magát. – Harry?Harry is nevetett. – Hol laksz, Tyler?– Fairfieldben.– Oké, nem probléma. – ígérte Harry. Fairfield az terüle-

téhez képest a megye másik végében volt.– Rendben – Mondta Tyler. – Hát csak nézzen!Harry jó közel ment, hogy jól lásson. A fiú tarkóján egy

négyzet alakú területet kopaszra nyírtak, s így láthatóvá váltegy körülbelül tizenkét centis, vigyorgó pofára emlékeztetfelszakadás. Ahogy Harry látta, már félig össze volt varrva.

– Mi történt? – kérdezte a zsaru.

180 John Gilstrap

Tad Tylernek esélyt sem adva válaszolt – Tyler csak pará-nyival csinál jobb hátraszaltókat az ugródeszkáról, mintahogy te teniszezel.

Tíz perc és jó néhány öltés után Tad kész is lett. Azt taná-csolta a fiúnak, hogy szedjen fájdalomcsillapítót, továbbá an-tibiotikumokat, amelyeket felír neki, és hogy maradjon távola vízt l legalább két hétig, amíg gyógyul a seb. Harryval a tra-umatológia orvosi szobájának magányába vonultak vissza.

– Mi történt?– Tegnap kezeltél egy bizonyos Mark Bailey-t? – érdekl -

dött a rend r. – Eltört a keze.– Hát az el – er sítette meg Tad, miközben láthatóan

nyugtalanná vált. – Harry, tudod, hogy nem tálalhatom ki apáciensek dolgait.

– Csak egy kis segítségre van szükségem, ennyi az egész -mondta sietve Harry. – Ez a Bailey azt mondta, hogy akkorsérült meg, amikor az autója alatt összerogyott az emel ?

Tessék, itt volt pontosan az a csapda, amit Tad olyan nagyigyekezettel próbált elkerülni. Bailey a társadalom söpredéke,s ezt mindenki tudta. Bent kellett volna még maradnia egy éj-szakát, de az orvos tanácsa ellenére önhatalmúlag eltávozott.Azok tesznek így, akiknek valami van a füle mögött. És a sérü-lése is olyan emberre vallott, aki nem éppen széplelk alakoktársaságában forog.

A szomorú helyzet azonban az volt, hogy nem Tadnek, ha-nem Harrynek kellett elkapnia és lecsuknia a rossz fiúkat. Lel-kiismeretét félretéve a doktor úgy döntött, hogy nem teszkockára mindent csak azért, hogy egy barátjának segítsen.

– Sajnálom, Harry, nem lehetek a segítségedre. A betegek-kel folytatott beszélgetéseim bizalmasak.

– Tudom, tudom, – mondta Harry kissé lehangoltan. – Delégy szíves, tegyél velem kivételt. A szakmai pályafutásommúlhat rajta. Csak meg akarom osztani veled a véleménye-met. Ha egyetértesz, nem mondasz semmit. Ha nem értesz

NATHAN FUTÁSA 181

egyet, köhintesz. Amikor végeztünk, megesküszünk, hogysemmiféle információt nem adtál át nekem. Rendben?

Tad hosszú ideje ismerte Harryt. Már vagy ezerszer járt abaleseti osztályon, áldozatokat, vagy éppen b nöz ket kísér-ve. Becsületes, keményen dolgozó, etikus fickónak t nt.Amit azonban ajánlott, attól eltekintve, hogy gyerekes volt, azetikusság és szinteség húrját a végs kig feszítette.

Másrészt viszont Harry terve rögtön el is távolította a kép-letb l a rizikót. Ha egyszer szintén tagadhatja, hogy infor-mációt szolgáltatott, nem hozhatnak fel ellene vádat. Ráadá-sul kevésbé volt ez etikus, mint hagyni egy ilyen söpredéketaz utcán kóborolni, csakhogy a saját érdekét védje? Nagyon fi-gyelmesen fogalmazta meg válaszát Harrynek.

– Ebbe sohase mennék bele – válaszolta Tad, de pillantásaegészen másról árulkodott.

Öt másodperc leforgása alatt Harry area, el ször elutasí-tást, majd zavart, végül megértést mutatott. – Hát persze,nyilván nem – mondta és kis szünetet tartott, hogy össze-szedje a gondolatait. – Szerintem Mark Bailey hazudott, ami-kor a sérülését magyarázta.

Tad nem szólt egy szót sem.– Szerintem attól tart, rájövünk, mi történt valójában a ke-

zével.Semmi válasz.– Szerintem úgy törte el a kezét, hogy éppen valami rossz

fát tett a t zre, és fél, hogy ha értesülünk a sérülésr l, értesül-ni fogunk a b ntettr l is.

Tadet heves köhögési roham fogta el.Harry döbbenten nézett rá. Egész elméletét arra a feltéte-

lezésre alapozta, hogy Marknak valahogyan akkor sérült mega keze, amikor Nathannak segített megszökni. Lehet, hogycsak rosszul fejezte ki magát. Újra megpróbálta.

– Azt hiszem, Mark Bailey keze akkor tört el, amikor vala-kinek segített megszökni a börtönb l.

182 John Gilstrap

Bailey! Szóval innen fúj a szél, gondolta Tad. El este ahírekben hallott Nathan Baileyr l, és a munkatársai is egészreggel err l beszéltek, de nem kapcsolta össze magában a kétnevet. Mindenesetre az id sebb Bailey sérülését nem tudtaösszefüggésbe hozni semmilyen esetlegesen általa elkövetettillegális tevékenységgel. Sokkal inkább olyasvalamivel, amitellene követtek el. Újra köhögött.

Harry most már semmit sem értett, de a csomót neki egy-magának kellett kibogoznia. – Nézd, Harry, várnak rám a ren-del ben – mondta Tad bocsánatkér en, s kinyitotta az orvosiszoba ajtaját. – Érdekes elméleteid vannak. Csak oszd megvelem ket bátran bármikor.

Ezzel visszatért a munkájához, Harryt pedig magárahagyta teljes zavarodottságával.

21. fejezetA Little Rocky Trail 4120 alatti ház feleakkora se volt, mint a

Nicholsonéké, de megadta Nathannak élete els lehet ségétegy vízágy kipróbálására, a teli éléskamra pedig teljes mérték-ben kompenzálta a nagyképerny s televízió és a szuperpuhasz nyeg hiányát. Miután fél tizenegy körül kikászálódott azágyból, s újabb hosszú, forró zuhannyal kényeztette magát, adélel tt hátralev részét a kanapén mezítláb heverészve anappaliban töltötte, rajzfilmeket nézett, közben chipset maj-szolta, és üdít t iszogatott.

Délben a jó rajzfilmek véget értek, és már csak „az életszar” show-k, szappanoperák vagy az olyan bénítóan bugyuta

sorok közül választhatott, mint a Barney és barátai. Ki-kapcsolta a tévét. Perceken belül elkezdett unatkozni. Bárkiklaktak is itt, nem voltak gyerekeik, gondolta, mert nem találtsemmit, ami akárcsak emlékeztetett volna is valamilyen já-tékra – még Nintendót sem. Elhatározta, hogy felfedez kör-útra indul a házban.

NATHAN FUTÁSA 183

Mivel úgy gondolta, hogy az emberek a jó cuccokat a háló-szobában tartják, újra felment az emeleti lakosztályba. Miel ttazonban elfelejtené, a legfontosabb illemszabály, hogy kimos-sa az ágynem t. Ez ugyanis nagyban hozzájárult az e miatt azegész betör sdi miatt érzett lelkiismeretfurdalásának enyhíté-séhez. Egy dologban a 4120-as azonban verte Nicholsonék há-zát: itt volt egy emeleti mosókonyha. Nathan felkapta az ágy-nem t, kiment a folyosóra, és a ledobálta ket a mosógép elé.Mindjárt nekilát mosni, de el bb egy kicsit körülnéz.

Az emeleti lakosztály könny feny - és súlyos tölgyfaele-mekb l állt. Minden makulátlanul tiszta volt; annak bizonyí-tékaként, hogy tulajék tör dnek a dolgaikkal. Az ágyat leszá-mítva csak két nagyobb bútordarab volt a szobában. A duplaruhásszekrény zsúfolásig volt tömve n i holmikkal; fehérne-

ka bal oldalon, pulóverek és blúzok a jobb oldalon. Ahogya melltartókkal babrált, Nathan furcsa bizsergésre lett figyel-mes az ágyékában, és gyorsan visszagy rte a ruhákat a fiók-ba, amit aztán visszatolt.

A szoba másik falánál egy magas lábú fiókos ruhásszek-rény állt a tölgyfagarnitúra egyik darabjaként. Az alsó fiókok-ban férfi ruhanem k voltak: zoknik és alsónadrágok az alsókett ben, pólók a következ szinten. Az egyik póló címkéjén44-es méret állt. Ez a ház nem fog hozzájárulni ruhatárának

vítéséhez.Odahúzta a kis öltöz asztal mell l a széket a lábakon álló

ruhásszekrényhez, hogy körülnézhessen a fels fiókokban. Alegfels teljes méret fiókban ingek, nyakkend k, válogatottékszerek, továbbá kézel gombok, nyakkend k és egyébkellékek voltak. Efölött két egymás melletti, kisebb fiókbanmeg találta a lehet legfrankóbb játékszert: a bal oldali fiók-ban egy doboz töltényt, a jobb oldaliban pedig magát a revol-vert. Ez utóbbi nagy volt, kékesfekete és súlyos, akár egy tég-la. Nathan sok százszor látott már ilyen dolgokat a tévébenmeg a moziban, de még soha nem tartott egyet sem a kezé-

184 John Gilstrap

ben. Egyike volt ez is azoknak a dolgoknak, amit apja meg-ígért, hogy majd együtt kipróbálják, ha nagyobb lesz.

A forgótár nyílásain át négy töltényfej kandikált ki. Valaho-gyan biztosan ki lehet nyitni a tárat a fegyver oldalán… Elhatá-rozta, mindenképp rájön, hogyan. Talán vissza kell húzni a ka-kast. Visszanyomta az els kattanásig, de semmi se történt Akövetkez kattanás el idézéséhez nagy er t kellett kifejtenie,de ahogy mozgott a kakas, a tár is elfordult. Eközben az ötödikés hatodik töltény hegye is megjelent. Miel tt teljesen vissza-húzta volna a kakast, ideges lett, és óvatosan visszaengedte.

A pokolba vele, gondolta. Eljátszogathat a fegyverrel, úgyahogy volt, csak arra kell vigyáznia, hogy a ravaszt meg ne húz-za. A következ húsz percet azzal töltötte, hogy a Zsaruk címsorozatban látott módszerrel átkutatta a szobát, a fegyvert ki-nyújtott két karjával maga el tt tartva. Mikor azt játszotta, hogyelteszi a fegyvert, hátul a nadrágja övrészébe tolta, egészen a ra-vaszig, ahogy Mel Gibson csinálta a Halálos fegyverben.

Miután a fels szintet megtisztította a banditáktól, akikközül vagy fél tucatot lel tt, s maga is kapott két golyót –egyet-egyet a két vállába –, tartott annyi szünetet, hogy azágynem t betehesse a mosógépbe, aztán pedig lement a föld-szintre, hogy ott folytassa küzdelmét.

A telefont éppen akkor vette észre, amikor a játék márkezdte untatni. Kíváncsi volt, mir l társaloghat ma a Szuka.Alig egy percnyi hezitálás után felkapta a kagylót, és tárcsá-zott. Ez alkalommal nem mozoghatott annyit, mert mostegy igazi telefonzsinór tartotta köt féken. Csakúgy, mint el -

nap, most is sok próbálkozásába telt, mire végre kicsön-gött, de amikor végre összejött, azonnal adásba került.

Denise egy bizonyos Quinn-nel beszélgetett Milvvaukee-ból.A telefonáló éppen Nathan biztonsága feletti aggodalmánakadott hangot, amikor Denise-nek jelezték, hogy a 14-es vo-nalon ott van a mai m sor sztárvendége.

– Nos, Quinn… – vágott közbe.

NATHAN FUTÁSA 185

– Igen?– A másik vonalon meglepetésem van az ön számára! –

Ezzel lecsapott a 14-es gombjára. – Nathan Bailey, ott vagy?– Igen, asszonyom – felelte a hang. Ezen a délutánon

olyan volt a hangja, mint egy kisfiúnak, mint ahogy az is volt,mentes az el napi terhekt l.

– Ne hívj „asszonyom”-nak, Nathan – mondta Denise. –Tudod, árt a jóhíremnek.

Nathan elnevette magát. – Igen, asszo… Jó.– Üdvözölheted Quinnt, Nathan. Milwaukee-ban lakik, és

úgy gondolja jó fej srác vagy.– Hello – mondta Nathan.– Szia Nathan! – Quinn szinte már kiabált. – Csak azt aka-

rom neked mondani, hogy hiszek neked és remélem, hogy si-kerrel jársz majd. Bárhogyan is legyen, ha egyszer lesz egy ki-csi fiam, remélem lesz olyan jól nevelt, mint te.

– Köszönöm – mondta kicsit szégyenl sen Nathan. Nemtudta pontosan, mir l is beszél a n , a „kicsi fiú” maszlag pe-dig egyáltalán nem tetszett neki, de kedves volt t le, hogy eztmondta.

– Hallgasson ide, Quinn – mondta Denise –, mit szólnahozzá, ha önt l most elköszönnék, és Nathannel beszélget-nék egy kicsit?

– Persze – mondta Quinn egyetért en. – Nagyon klassz asora, Szuka. Csak így tovább! Nathan, te pedig vigyázz

magadra!– Igen asszonyom – mondta a fiú. – Megteszek minden t -

lem telhet t.– Szóval hallgattad a m sort ma délel tt? – kérdezte De-

nise. – Óriási népszer ségnek örvendesz!– Nem, sajnos nem hallgattam – felelte a fiú szinte bo-

csánatkéréssel a hangjában. – Aludtam.– Nos, ezt nem csodálom – nevetett Denise. – Az a sok mo-

sás biztos alaposan kikészít egy gyereket, igaz?

186 JohnGilstrap

Nathant jeges rémület fogta el. – Mi?! – szólalt meg levegután kapkodva. Hangja hideg volt, akár a k . Honnan tudja?Hogy lehet…?!

– A sajtótájékoztatót se láttad?Sajtótájékoztatót? Mi a fenér l beszél? Kétségbeesetten

próbálta magában összerakni a dolgokat, de sehogy sem sike-rült. Nem szólt egy szót sem.

– Á, szóval nem tudsz róla! – jelentette ki Denise. Hallha-tóan mulattatta, hogy közölheti a hírt él adásban. Ez aztána rádiózás! – Múlt éjszakai vendéglátóid, Nicholsonék, mareggel hazaérkeztek, és egy-két dolgot nem találtak a helyén.Például a kocsijukat. Viszont megtalálták az üzenetedet.

Nathan szíve kalapálni kezdett, keze remegett. Rossz iránytvett ez az egész. Egyáltalán nem így tervezte. Nem gondolta,hogy ilyen hamar hazaérnek. És ha megkapták az üzenetét,hogyhogy mindenki tud róla? Külön megkérte ket, hogy…

– A CNN hírtelevízió ma reggel kinevezett téged a világkedvenc betör jének – magyarázta Denise. – Nehéz rosszatgondolni egy olyan gyerekr l, aki kimos maga után…

Nathan még mindig nem értette, mi olyan vicces. Nagy-szer , hogy az emberek szépeket gondoltak róla, de mit szá-mít mindez? Valójában azt jelenti, hogy a rend rség már csakpár óra hátrányban van. Nem telhet sok id be, amíg megta-lálják a BMW-t, f leg ha már keresik is. Még az a szerencse,hogy az emberek nem járnak templomba hétköznap, az útrólpedig nem látszik az autó.

Minden rendben lesz, gondolta, nyugtatgatva magát. Márcsak pár órára van szükségem.

Hirtelen kérdések özöne rohanta meg. Muszáj volt gyor-san megtudnia, amit rajta kívül már mindenki tud! így aztánkérdez sködni kezdett.

Lyle Pointer a nappalijában álló tévén nézte az él sajtótájé-koztatót, s közben lassan, módszeresen összarakta az iméntmegtisztított 357-es Magnumát. Nicholsonék úgy festettek,

NATHAN FUTÁSA 187

mintha most léptek volna ki az A rohadt farm, ahol élünk-l. Steve olyan benyomást keltett, mint egy hajdani egyete-

mi futballsztár, közelebbr l hátvéd, esetleg csatár; Kendrapedig mint a lányok szurkolókórusának ájulásig rajongó ve-zet je, bár Pointer megesküdött volna, hogy a n házasságaóta minimum tizenöt kilót felszedett.

A gyerekek olyanok voltak, mint a legtöbb gyerek: nem éppenjellegzetesek. Mindkett nek sötét haja és szeme volt Jamie, ket-tejük közül az id sebb, körülbelül tizenhárom éves; láthatóanteljesen el volt ragadtatva, hogy szerepelhet a tévében, bár anyjá-hoz hasonlóan is leadhatott volna pár kilót Amy, a húga, ki-lencévesnek t nt, gondolta Pointer, és túlságosan is bátortalan-nak ahhoz, hogy bármit is mondjon a riportereknek

A rá hárult feladatot figyelembe véve Pointernek egyálta-lán nem tetszett az a nagy felhajtás, amit a tömegtájékoztatása Bailey fiú és az ügyes-bajos dolgai körül csapott. Minél na-gyobb figyelem övezi a gyereket, annál nehezebb lesz likvidál-nia, és utána elt nnie. De végzett már nehéz gyilkosságokat,egy-két nap alatt letudja ezt az ügyet is, Slater pedig végre le-száll róla.

A tény, hogy a CNN úgy döntött, él ben közvetíti Ni-cholsonék mondanivalóját, nagyon jól illusztrálta, mennyireelszabadult a média rület. A kérdéseket mind egyszerre kia-bálták be, és mindegyik családtag adott valami összefüggés-telen választ, mely leginkább befejezetlen mondatokból állt.Különösen Jamie igyekezett megragadni minden alkalmat aválaszadásra. Szinte már ragyogott a büszkeségt l, hogyAmerika épp aktuális b nöz je az ruháit vette fel.

Igen, mondták, Nathan a hátsó terasz üvegezett ajtajánkeresztül tört be. Az autót és néhány ruhát leszámítva mást ajelek szerint nem vitt el, igaz hogy megevett három mélyh -tött pizzát. Amennyire meg tudják mondani, Nathan a nagyhálószobában aludt, a nagy fürd szobában zuhanyozott, ésha hiszik, ha nem, kimosta az ágynem t, majd rendbe raktaaz ágyat, miel tt távozott.

188 John Gilstrap

Amikor Jamie elmesélte a földszinten lév véres ruhaku-pacot, záporozni kezdtek az izgatott kérdések, melyek csakarra voltak jók, hogy meger sítsék: a család nem tud semmi-féle részletr l beszámolni.

Aztán Kendra felolvasta a nekik hagyott üzenetet:Kedves Mr. és Mrs. Nicholson! Kedves gyerekek!Remélem jól írtam le a nevüket Ez volt a Time magazinju-

kon. Sajnálom, hogy betörtem a házukba. Próbáltam vi-gyázni, de a hátsó ajtón sajnos betört az üveg. Az üvegcsere-peket összesöpörtem, és ha lesz rá lehet ségem, örömmelmegfizetem a kárt.

Igazán nagyon szép házuk van. Ilyen klassz tévét mégnem láttam! Kérem, mondják meg a fiuknak, hogy néhányruháját elkeltett vinnem. Azt is, hogy köszönet érte, és na-gyon sajnálom. Az ágynem t, amiben éjszaka aludtam,meg néhány szennyest, amit még találtam, kimostam. Nemhasználtam fehérít t, mert nem nagyon értek hozzá, ésnéha az emberek nem is szeretik.

A kocsijukat is el kellett vinnem. Már vezettem régebbenautót, és ígérem, nagyon nagyon fogok vigyázni. Úgyhogyne aggódjanak. Majd kitalálom, hogyan üzenjem meg, holhagytam, ha már nem kell.

Mostanra biztos kitalálták, hogy elég nagy bajban vagyoka rend rség miatt. Elkövettem valamit, de becs szó, hogynem úgy van, ahogy azok gondolják. Kérem, hogy ne érte-sítsék ket egy-két napig vagy egy hétig, miután ezt megta-lálták. Tényleg vigyázni fogok a dolgaikra.

Barátjuk:Nathan BaileyU. I: Sajnálom, hogy a fürd ben olyan nagy rumlit hagy-

tam. Elég undorító.

NATHAN FUTÁSA 189

Amint Kendra felemelte a fejét, hogy jelezze, befejezte azolvasást, a riporterek hada újabb kérdésekkel rohanta meg.Legjobb tudása szerint válaszolt is rájuk, Jamie állandó segít-ségével. Az üzenet a konyhaasztalon volt. Golyóstollal írtákegy egyszer jegyzetfüzet lapjára. Nem, a kezében tartott pél-dány nem az eredeti, és nem tudja, hogy kaphat-e a sajtó má-solatot; a rend rséget kérdezzék. Így ment tovább, egyszerválaszok ostoba kérdésekre, mígnem az egyik helyi lap mun-katársának kérdésére Kendra elnémult.

– Nathan azt kérte önökt l, hogy ne értesítsék a rend rsé-get néhány napig, és mégis rögtön kihívták ket. Most hogyérzik magukat?

Kendra elvörösödött, és Steve-re nézett segítségért, de fér-je épp körmeinek alapos vizsgálatával volt elfoglalva. MégJamie is elhallgatott.

Pointer nyerítve felröhögött. – Na, anyuskám, bennedakadt a szufla, mi? – Aztán visszafordult a fegyveréhez, s mégmindig mosolyogva hat töltényt becsúsztatott a forgótárba,majd bekattintotta a helyére.

Tudta, hamarosan itt a várva várt alkalom, hogy bizonyít-hasson. Ezennel készen állt rá.

Michaels rohanva távozott Nicholsonéktól, hogy id benvisszaérjen az irodájába, és átadhassa Thompkins jár rnek amegyei nagy f nök jókívánságait, meg hogy a sárga földig le-hordja a fiatal tisztet. Thompkins pályafutását az fogja meg-határozni, hogy hogyan állja a fenéken billentést. Ha majdmég neki áll feljebb, vége van.

Amint a kocsijával elindult, riporterek gy ltek köré, kérdé-seket kiáltozva, de úgy tett, mintha nem hallaná ket. Pró-bálták azzal akadályozni haladását, hogy a járm nek nyom-ták magukat. Gyakori taktikájuk volt ez, melyet azon meg-gondolásra alapoztak, hogy áldozatuk úgysem mer senkit el-gázolni.. Nyilvánvalóan nem ismerték jól Warrent. A nyomo-zásnak ebben a szakaszában nagy örömmel lapította volna

190 John Gilstrap

szét bármelyik riportert, bár ez feleslegesnek bizonyult. To-vább hajtott csigatempóban, felhúzott ablakokkal, míg végüla riporterek úgy döntöttek, fontosabb a lábuk, és félreálltak azútjából.

Amint az úton volt, bekapcsolta a rádiót, hogy belehallgas-son a NewsTalk 990-en a Szuka m sorába. Kíváncsi volt, elégpofátlan-e Nathan ahhoz, hogy másodszor is felhívjaDenise-t. Amint a rádió digitális kijelz je beállt a 990-re, már-is meghallotta a fiú hangját. Furcsa elégtétellel nyugtázta,hogy a szabadon töltött egy nap nagymértékben javított a fiúhangulatán. Nathan jókedv en mesélte el, mint jutott át el -

éjjel az útakadályon, de elég óvatos volt ahhoz, hogy ahelyszínt ne adja meg. Okos fiú, gondolta Warren, de ha to-vább beszél, el bb-utóbb mond valami használhatót

És mikor eljön majd ez a perc, ismerte be Warren, nagyonkell majd magát er ltetnie, hogy felhasználja az információt.A sok érzés között, melyek közt Warren múlt éjjel a verandánhánykolódott, volt egy, mellyel racionálisan eddig még nemkellett szembesülnie. Szíve mélyén azt remélte, hogy Na-thannak sikerül megúsznia a dolgot. Ha voltak is kételyei azüggyel kapcsolatban, a Krekkel való beszélgetése ezeket el-oszlatta. S t, két tagadhatatlan tényt is meger sített benne:egyrészt azt, hogy a „javítóintézetekben” a fiatalkorúak nem-hogy nem javulnak meg, hanem végképp b nöz kké válnak,másrészt pedig hogy Nathan nem jelent veszélyt a társada-lomra.

Vitathatatlan, hogy megölt valakit – maga mondta. Denem volt gyilkos.

– Mit fogsz csinálni, ha megúszod? – kérdezte Nadine, a NewJersey-beli Pleasantville-b l.

Nathan, miközben a kérdést fontolgatta, kipiszkált egy kisföldet a lábkörme alól. – Nem tudom – felelte végül, amilyenszintén csak tudta. – Asszem, egyszer en elölr l kezdek

mindent.

NATHAN FUTÁSA 191

– De hogyan? – er sködött Nadine. – Híresség vált bel led.Mindenki tudja, hogy nézel ki. Mindenki téged fog keresni.

Jó érv, gondolta Nathan, de nem engedhette meg magá-nak, hogy ezen sokat elid zzön. – Ha olyan híres vagyok, ésha az emberek segíteni szeretnének, talán félrenéznek egy kisid re.– És nem jártatják a szájukat, mint Nicholsonék, de eztmár nem mondta ki.

– Köszönjük, Nadine! – mondta a Szuka, és új hallgatótkapcsolt be. – Frank a kaliforniai Coronadóból – mondtaDenise. -Adásban van a Szukával és Nathannal, a Kölyökkel.

– Hello, Szuka! Hello, Nathan! – mondta Frank. – Klassz asor!– Köszönjük – mondta Denise.– Tegnap elmondtad, hogy édesanyád még csecsem ko-

rodban meghalt, s hogy a papád nevelt fel, de aztán róla nembeszéltél. Vele mi történt?

Nathan mélyet sóhajtott, miel tt válaszolt volna. Minder-l tegnap sokkal nehezebb lett volna gondolkoznia. Ma nyu-

godtabb volt, jobban össze tudta szedni magát, mondandójaközben nem kell sírva fakadnia. – Meghalt egy autóbaleset-ben, amikor tízéves voltam – válaszolta szabatosan.

– Mi történt?– Úgy érti, az autóbalesetben?– Igen. Nekiment egy fának, összeütközött egy másik ko-

csival, vagy mi?– Frank, szégyellem magam ön helyett – pirított rá De-

nise. – Ennek a gyereknek anélkül is elég baja van, hogy fel-hánytorgatnánk a fájó múltat! – Mindezt azért mondta, mertezt kellett mondania. A szíve mélyen azonban remélte, hogy afiú válaszol.

– Semmi gond – mondta Nathan beleegyez en, beteljesít-ve ezzel Denise kívánságát. – Nem számít. Ma legalábbis. Átakart hajtani egy vasúti keresztez désen, olyanon, ahol nincsjelzés, se lámpa, se sorompó, se semmi, és elkapta a vonat. Azorvos azt mondta nekem, hogy azonnal meghalt.

192 John Gilstrap

– És hogy tudtad meg? – Frank nem tágított. – A rend r-ség mondta el, vagy hogy volt? – A kérdések ilyetén alakulásanyugtalanná tette Denise-t. A megszakítógombon tartotta akezét, ha esetleg gyorsan kell majd Franktól megszabadulnia.

– Nem – magyarázta Nathan. – Éppen a legjobb barátom-nál, Jacob Protskynál voltam aznap este. A közvetlen szom-szédaink voltak. Azt hiszem, a rend rség el ször nekik szólt,és aztán Jacob papája mondta meg nekem. Rémes volt -Mint az agyában filmként él sok kép, ez is fájó elevenséggelélt az emlékezetében. Megvárták, amíg aznap reggel felébred,és csak akkor mondták el neki. Emlékezett, hogy Protskypapa még nála is jobban sírt. Emlékezett, hogy ott maradtProtskyéknál még a temetés után is, egészen addig, amígMark bácsi annyira kijózanodott, hogy érte nem jött, és elnem vitte magához.

Ha bármire szükséged van, csak telefonálj, mondta akkorJacob mamája, miközben öleléssel búcsúzott el t le, és sze-mébe könnyek gy ltek.

Aztán az emlékek egyre keser bbé váltak. Emlékezett,ahogy felhívta Jacob mamáját egy telefonfülkéb l az els nad-rágszíjas verése után, könyörögve neki, hogy vigye vissza,miközben farmernadrágja alatt vér csordogált a combjára.Emlékezett, milyen hideg és határozott volt a n hangja,ahogy közölte vele: ne hívja ket többet. Új életed van már,Nathan, mondta. Mi már nem lehetünk a része.

– Tegnap arra is utaltál, hogy meger szakoltak…– Err l most már nem akarok beszélni – felelte Nathan ha-

tározottan.– Jó – mondta Denise, és szétkapcsolta ket. – Én sem.

Egyesek nem tudják, mikor elég. Szerintem Frank is közülükvaló.

– Apám volt a legjobb ember a világon! – jelentette kiNathan.

NATHAN FUTÁSA 193

– Biztos vagyok benne, kisfiam – felelte Denise megnyug-tatóan. – És azért vagyok benne biztos, mert úgy látom, em-bert nevelt bel led.

– Köszönöm – mondta Nathan melegséggel a hangjában.– Csakhogy túl sokan vannak, akik nem sok jót gondolnak ró-lam.

– Persze, de mit tudják ólt?Nathan elmosolyodott, és kiegyenesítette hátát. – Öö…,

asszonyom. Úgy értem, Szu-Szuka.Denise szívb l nevetett Nathan folyamatos zavarán a ne-

vével kapcsolatban. – Mondok én neked valamit, Nathan -mondta. – Mivel jól összehaverkodtunk, és én azt akarom,hogy olyan kellemesen erezd magad, ahogy csak lehet, meg-engedem, hogy Denise-nek szólíts, rendben?

Nathan hallhatóan felsóhajtott, szintén megkönnyeb-bülve. – Rendben. Köszönöm.

– Ez csak természetes. De figyelmeztetem a többi hallga-tót! Hacsak nem k is kiskorú menekültek, és nincs olyan kel-lemes hangjuk, mint Nathannak, ne próbáljanak az igazi ne-vemen szólítani! Nos, kisfiam, mit tehetek érted?

– Kérdeznék valamit, de megígéri, hogy szintén vála-szol?

Denise Enrique felé pillantott, aki csak a vállát vonogatta,szokása szerint. – Hát persze! – felelte.

– Még akkor is, ha úgy gondolja, hogy az szinte választólelkeseredek?

– Rendben.Nathan újból mély lélegzetet vett. A kérdésére adott válasz

fontos volt számára, bár maga sem tudta, miért. Abban semvolt túl biztos, hogy hallani akarja-e a választ egyáltalán.Mindegy, kétségeit félredobva megszólalt: – Tudom, hogy hacsak egy amolyan tucatgyerek lennék, soha nem tenne adás-ba. De ha már odakerültem, akkor is szeretne, ha nem n ttvolna meg miattam ennyire a m sor hallgatottsága?

194 John Gilstrap

Denise egy pillanatig habozott, miel tt válaszolt volna, az-tán pedig beadott pár reklámot, hogy tovább gondolkozhas-son. Mikor újra adásban voltak, még mindig nem volt kész, deadósa maradt a fiúnak a válasszal.

– Nézd, Nathan, tagadhatatlan, hogy a hívásaid nagyon jóttettek ennek a show-nak. Példának okáért, biztos vagyok ben-ne, hogy soha nem hívnak meg a Jó reggelt, Amerikába, hanem telefonálsz. Ne felejtsd el, hogy a tegnapi hívásod elejénmég egy szavadat sem hittem el. De meg kell, hogy mondjam,a hangodban és a személyiségedben van valami módfelett el-ragadó, a helyzeted pedig tényleg szívszorító. Mint anya, sze-retnék neked segíteni, ahogy a legtöbb hallgatónk is a segítsé-gedre sietne, ha tehetné. Szóval, Nathan, azt hiszem, szin-tén azt válaszolhatom neked, hogy akkor is szeretnélek, ha a

sorom népszer ségét éppenséggel rontottad volna. És hajobban ismernél engem, tudnád, hogy ez azt jelenti: nagyonszeretlek.

Nathan ennek hallatán elmosolyodott, s olyan melegségtöltötte el, amit már nagyon régóta nem érzett. Már két évenem volt senkinek egyetlen kedves szava sem hozzá, két évenem veregették vállon, nem ölelték meg. Élete els tíz évébenmég csak gondolnia sem kellett arra, hogy vagány legyen vagyvakmer , és egy pillanatig se merült fel benne, hogy harcolniakéne puszta létfenntartásáért – ételért és nyugalomért, vagyakár egy helyért, ahol zaklatás nélkül ülhetne. Mióta az a vonatmindent maga alá gy rt, ami Nathan számára jó és szép volt,élete egyetlen folyamatos fizikai küzdelem lett – el ször anagybátyjával, aztán azokkal a sötét alakokkal a javítóintézet-ben, most pedig a rend rök százaival. A tét mindig ugyanazvolt: a puszta túlélés. Vágyódva gondolt vissza azokra az id k-re, amikor a legnagyobb gondja az volt, mit játszik majd a foci-csapatban, vagy hogy hányast kap a matekdolgozatára.

Nathan nem volt hajlandó elfogadni, hogy azoknak azid knek egyszer s mindenkorra vége lett. Ha keményen dol-gozik, az igazat mondja, és a szerencse is mellette marad, új

NATHAN FUTÁSA 195

lehet séget kaphat. Az, hogy egy olyan belevaló n személy,mint a Szuka, valami jót mondott róla, meger sítette hitétönmagában, de talán még fontosabb volt, hogy új er re ka-pott a másokba vetett hite. Nem mindenki volt zsaru, ügyész,vérbíró vagy felügyel . Vannak odakint sokan, akik készek tmeghallgatni. Nem mindenkinek abból állt az élete, hogy azembert hazugnak nevezze, vagy hogy megfélemlítse és likvi-dálja, ha igazat próbál mondani. Ha pedig Denise képes rólajót gondolni és hinni neki, akkor sokan mások is érezhetnekugyanígy. Még ha elkapják is, legalább most talán majd odafi-gyelnek az emberek arra, amit mond.

– Még ott vagy? – kérdezte Denise.– Hogy? Ja, igen! Elnézést. – Nathan most újra szünetet

tartott, mert er t akart gy jteni annak a tervnek a felvázolásá-hoz, amely épp az imént villant át rajta. – Csak gondolkoztam. Jóötletnek tartaná, ha a hallgatókat megkérném, hogymondják meg az ismer seiknek: nem vagyok b nöz ? Éshogy segítségre van szükségem? Talán a híradósok is abba-hagyhatnák végre a fényképeim állandó mutogatását, és eset-leg újra kezdhetném az életemet anélkül, hogy mindenki fel-ismerne.

Denise-b l az anya beszélt: – Azt hiszem, Nathan, ehheztúl kés . Most már benne vagy a hírekben, s úgy látom, ben-nük is maradsz, míg ez az ügy meg nem oldódik. Ami pedigaz embereket illeti, már eldöntötték, mit gondolnak rólad, jótvagy rosszat, de igazából nem is számít, mit gondolnak. Amiviszont mindenkit foglalkoztat, az a biztonságod. Attól füg-getlenül, hogy rossz vagy jó fiúnak tartanak, nem hiszem,hogy bárki is azt kívánná, hogy bajod essen. Engem személyszerint inkább az aggaszt – folytatta Denise, és szavai moster sen hangsúlyosnak t ntek –, hogy kocsit vezetsz, útaka-dályokon slisszolsz át, és egész éjszaka magadra vagy hagyat-va. Komoly veszély fenyeget minden percben, amíg szökés-ben vagy. Néha azt hiszem, a legbiztonságosabb az lenne szá-

196 John Gilstrap

modra, ha feladnád magad, és hagynád, hogy az igazságszol-gáltatás tegye rendbe a dolgaidat.

– Az igazságszolgáltatás hozott ebbe a helyzetbe – hor-kant föl dühösen Nathan.

– De rengeteg ember érdekeit szolgálja.– Csak nem a gyerekekét. F leg nem az enyémet!

– Figyelj, Nathan…– Denise, én oda nem mehetek vissza – szakította félbe a

fiú ellentmondást nem t hangon. – Nem fogok vissza-menni! Hacsak el nem kapnak. Ön nem tudja, milyen egy be-toncellába bezárva lenni! Nem tudja, milyen érzés, amikorodatámasztják az embert egy székhez, és öt nagy tagbasza-kadt állat úgy lefogja, hogy moccanni se bír… aztán az egyiktapló lehúzza az ember alsónadrágját a többiek el tt, fog egysepr nyelet, és jól feldugja a seggébe…

– Ó, istenem – nyögött fel Denise.– … meg az, amikor a f felügyel kineveti az embert, mi-

kor jelenti neki a dolgot, meg hogy a többiek tönkreverik azembert, amiért beköpte ket! – Nathan most már kiabált. –Azért öltem meg Ricky Harrist, mert próbált megölni en-gem. Ha visszamegyek, valaki más megint meg fogja kísérel-ni, ha meg felveszem vele a küzdelmet, és én gy zök, engemfognak gyilkosnak hívni. Így m ködik ez a rendszer, Denise!A feln tteknek mindig igazuk van, a gyerekeknek sohasem,és bármit mond az ember, veszít. Ne mondja nekem, hogyvissza kell mennem, mert úgysem teszem meg!

Nathan lecsapta a telefont, aztán felemelte és újból lecsap-ta. Majd megint, s ezzel az asztal szélén álló lámpát is lelökte aföldre. Ott állt, egy idegen hálószoba közepén, zihálva, reme-

kézzel. Hirtelen magányos lett. És csönd volt. Olyan rette-netes csönd, hogy hallhatta a saját szívverését. Ebben a nagynémaságban haragot, szégyent és bánatot érzett. Készen álltbármire, mert bárki is irányította ezt a játszmát, végig baromirossz lapokat osztott neki. De leginkább szörnyen, szörnyenmagárahagyatottnak érezte magát.

NATHAN FUTÁSA 197

Elkeseredetten vágyott rá, hogy törjön-zúzzon, megron-gáljon valamit, belerúgjon valamibe, a padlóhoz vágjon ésszétverjen ezt-azt De üres volt a keze, mezítláb volt, és nemakart ártani azoknak, akik ennek az idegen háznak a lakói.Kétszer körbejárta a szobát, mint egy ketrecbe zárt vadállat, svégül a szoba közepén holtpontra jutott. Öklét kétoldalt ma-gához szorítva a mennyezet felé fordította arcát, és olyanhangosan kiáltott, hogy belerepedjen a vakolat.

– A rohadt kurva életbe!!Greg Preminger rend r megköszönte Elizabeth n vér segít-

ségét, és felment a templom lépcs jén a szentély felé. Greg lá-nya most sszel fog els be menni, és gondoskodni akart róla,hogy a megfelel katolikus hitoktatásban részesüljön. Mint

sgyökeres jenkinsi lakos, Greg egész életében ide, a Szt Se-bestyén-templomba járt. Nehéz volt elhinni, hogy tíz év teltel, amióta Elizabeth n vér angol irodalmat tanított neki ne-gyedikben az VI. Pálról elnevezett középiskolában.

Mivel Greg még szolgálat közben bonyolította le ezt a ma-gántermészet útját, sietett, hogy visszaérjen az URH-kocsi-hoz, nehogy elmulasszon akár egyetlen hívást is. A diszpécser10-7-et jelzett neki, ami általában mosdószünetet jelentett, de már közel negyed órája távol volt a kocsijától. Nem telik sok

id be, hogy leellen rizzék. Kettesével vette a lépcs fokokat.Ahogy beült a rend rautóba, felfigyelt egy meggypiros, le-

hajtható tetej BMW-re, mely a templom parkolójának legvé-gében állt. Érdekes, de nem látta, amikor idejött. Ahogy ismétavezet ülésen ült, felvette a mikrofont és 10-8-at jelzett– „újraszolgálatban” –, majd keresztülhajtott a parkolón, hogy jobbanmegnézze a kocsit. A reggeli eligazításon senki nem tett emlí-tést lopott BMW-r l, pedig rendes körülmények között egyilyen értékes autót külön megemlít az rmester. De az aznapisürg s teend ket felsoroló lapján se szerepelt semmi.

Úgy döntött, egyel re várakozó álláspontra helyezkedik,de amikor visszaért a f útra, meggondolta magát. Módfelett

198 John Gilstrap

gyanúsan parkolt ez a jó kis sportkocsi! Visszament a BMW-hez, és lekérte a központból a rendszámot. Sose lehessen tud-ni…

Thompkins jár r Warren Michaels irodájában várt f nökére.Amikor Warren megjött, Thompkins már az ajtó nyitódásá-nak hangjára felpattant.

– Üljön le! – utasította Warren, ugyanazzal a hanggal,mint amit egy kutya esetében használt volna.

Harry leült, de úgy, mintha nyársat nyelt volna, feneke aligérintette a széket. Halálra rémült arcot vágott, s Warrennekaz ajkába kellett harapnia, nehogy elnevesse magát. Kívülr lazonban még halvány mosoly sem látszott rajta, csak az amerev nézés, amivel a közrend rök pályafutásuk során kény-telenek néhányszor szembesülni felettesük részér l. Ebben anézésben undor volt és rosszallás. Akik el ször hibáztak, so-hasem tudhatták, hogy ez a nézés els sorban haragot takar,Michaels hadnagyot ugyanis szinte soha senki nem látta dü-hösnek. Egyike volt a „jófiúknak”. Ha pedig Warren csalódottvalakiben, akkor az úgy érezhette, hogy az egész rend rségkiábrándult bel le.

Warren úgy gondolta, hogy a letolások, amelyek révénannyira elhíresült, egyáltalán nem is voltak letolások. Sohanem emelte fel a hangját – pontosabban szinte soha –, ésmindig is pozitív végkicsengéssel szándékozott az ehhez ha-sonló alkalmakat befejezni. Mikor vette magának a fáradtsá-got, hogy beírja ezeket az alkalmakat a naptárába, mindig a„hozzáállást javító megbeszélés” kifejezést használta.

Warren teljesen hátrad lt nyikorgó m anyagszékében,kezét összekulcsolta a mellén, s könyökét a szék karfájánnyugtatta. Ahogy Thompkinsra meredt, amaz bátran állta apillantását vagy öt másodpercen át, de aztán gyorsan elkaptaa tekintetét, s egy pontot kezdett el nézni a f hadnagy aszta-lán. Warren egy egész percig hagyta, hadd puhuljon a csend-ben, miel tt megszólalt volna.

NATHAN FUTÁSA 199

– Szóval maga a mi rádiósztárunk, Thompkins? – kérdez-te nyugodt hangon.

Harry felemelte a fejét és mélyen Warren szemébe nézett.Készen állt rá, hogy férfi módjára nézzen szembe mindazzal,amit a fejére készülnek zúdítani. – Igen, uram – felelte eltö-kélten.

– Magának fontos a pályafutása, nemde, Thompkins? -Warren el rehajolt, és teátrálisan kinyitotta Thompkinsdossziéját.

– Igen, uram.– Látom a dossziéjából, úgy t nik, mindenb l, amit csi-

nál, els ként kerül ki. Ez szép teljesítmény! Büszke lehet ma-gára!

Harry helyet változtatott a székben. A beszélgetés folyásazavarba hozta. Kiabálást várt, nem dicséretet. – Igyekszik azember, uram – mondta.

– Hackner rmester azt mondta nekem néhány hete,hogy az aranyjelvényre pályázik – folytatta Warren. – Az isfontos magának?

Aha, kezdi már, gondolta Harry. – Igen, uram, nagyonfontos! Mondhatjuk azt is, hogy ez a célom.

Michaels egy hosszú percen át fontolgatta a választ, be-szélget partnere szinteségét méricskélve. – Csalt a Rend r-akadémia felvételi vizsgáján?

– Nem, uram! – Harry válasza gyors és világos volt.– És mi a helyzet a többi felméréssel és feladattal, amiben

részt vett, mióta megkapta a jelvényét? Csalt-e azok közülbármelyiken is?

Harry már csak nehezen tudta megfékezni haragját. -Egyiken sem csaltam, Michaels f hadnagy. És az az igazság,uram, hogy nem veszem jó néven, hogy…

– Hallgasson, Thompkins jár r, miel tt olyat mondana,amit megbánna! A dolgokat pedig a munkaidején kívül vegyerossz néven. Köszönöm, hogy felelt a kérdéseimre. Értjükegymást?

200 John Gilstrap

Harry szorosan összezárta az állkapcsát. – Igen, uram –mondta alig hallhatóan.

– Szóval azt várja t lem, hogy azt higgyem, eddigi pálya-futása során úgy érte el az eredményeit, hogy keményen dol-gozott, és követte a szabályokat? – folytatta Michaels. – Sem-mi stikli, semmi kiskapu?

Harry tekintete most egyenesen a f hadnagy homlokánakfúródott. – Nem mondhatom meg önnek, hogy mit higgyen,uram, de az a helyzet, hogy az egészet úgy csináltam, ahogyaz meg van írva.

Warren ismét elcsendesedett és mély lélegzetet vett. – Úgyveszem észre a válaszaiból, hogy maga szerint a csalás helyte-len.

– Igen, uram, úgy van.– Még ha nagy is a jutalom? Még ha az függ is t le, hogy az

ember bekerül-e az Akadémiára, vagy áthullik a rostán?– Engem jól neveltek, Michaels f hadnagy. Mindig azt

mondták, hogy ha a munkámmal nem tudok megszereznivagy elérni valamit, akkor egyáltalán nem is vagyok rá érde-mes. – Szinte hízott a büszkeségt l; ahogy ezt mondta.

– Akkor miért teszi alacsonyabbra a mércét a bizonyítékokgy jtésekor? – Warren szeme összesz kült, ahogy beszélt, ésannyira el rehajolt, míg fels teste az asztalhoz nem ért.

Harry zavartnak t nt egy pillanatra, de aztán megértette.Válla láthatóan megsüllyedt – mintha leeresztett volna.

Warrennek nem volt szüksége szóbeli válaszra, Thomp-kins testbeszéde már elmondta neki, amit hallani akart. –Biztos azt hitte, hogy le fogom hordani, amiért tegnap hülyétcsinált magából a rádióban, ugye?

Harry bólintott. Hirtelen olyanná vált a viselkedése, mintegy diáké az igazgatói szobában.

– Nos, bátorság, Harry! – folytatta Warren. – Ez itt Ameri-ka, vagyis magának elidegeníthetetlen és abszolút állampol-gárijoga, hogy akkor járassa le magát, amikor csak akarja, bárazért legközelebb jobb szeretném, ha a rend rségünket ki-

NATHAN FUTÁSA 201

hagyná bel le. Azért hívattam be erre a kis eszmecserére, jár-r, mert tegnap csalt és lebukott. A bizonyítékok megszerzé-

sének van jó és rossz módja. Azok alapján, ahogy eljárt, úgylátom, pontosan tisztában van azzal, hogy a jó módszer alkal-mazása majdnem mindig több id t vesz igénybe. Látja ezt? –Felemelte a személyes dossziéját.

– Igen, uram – motyogta Harry. – Ez az én aktám.– Úgy van. És az egész pályafutása. Emiatt nem futkos az

utcán állás után. A pályafutása során egészen sok sikert köny-velt el, Harry, de volt egy óriási baklövése is.

Harry összerezzent, amikor a f hadnagy a keresztnevénszólította.

– Rátérek a lényegre. A rend rségnek elég furcsa emléke-zete van. Az a helyzet, hogy egy „menj a francba” kitöröl egypályafutásnyi „nagyszer ”-t. Magának megvolt a menj-a-francba, Harry. Még egy ilyen, és nem tudok többet közben-járni az érdekében, érthet ? – Megszólalt az asztalon a tele-fon.

– Igen, uram – felelte Harry, azon t dve mivé lett a kia-bálás, és hogy miként lehetett elérni nélküle, hogy mégisilyen rosszul érezze magát.

A telefon második csöngetésére Warren rátette a kezét akagylóra. -Legközelebb csak elismerést vagy el léptetését ja-vasló bizottsági ajánlást akarok magáról olvasni, rendben?

– Igen, uram – válaszolta Harry, és megkockáztatott egyhalvány mosolyt, amit Warren viszonzott.

A telefon negyedszerre is megcsörrent. – Most pedig men-jen, és térjen vissza a munkájához. És egy darabig ne kérjense Petrellit l, se a megyei nagyf nökt l semmiféle szívessé-get, ha egy mód van rá!

Harry kiment a helyiségb l, és becsukta maga mögött azajtót. Igazuk volt a többieknek, gondolta. Michaels a jó fiúkközül való. Azon t dött, hogy vajon a „nagy ember” miféleletolásban részesülhetett, miután a saját tükörképére l tt.

202 John Gilstrap

Michaels kettesével szedte a lépcs fokokat, amint lerohant aparkolóba. Mobiltelefonját a válla és a füle közé szorítva tokjá-ba dugta a szolgálati fegyverét. A szíve majd kiugrott. Néhánymásodperc telt el, aztán Jed a harmadik csengetésre jelentke-zett.

– Nicholsonék háza, itt Hackner rmester-nyomozó. – Jed, itt Warren. Megtalálták a kocsit Pennsylvaniában,

Harrisburgtól nem messze északra. Útban vagyok a helyszínre.– Nagyszer ! – felelte Jed. Mulattatta f nöke hanghordo-

zásában a jól hallható izgalom. – Itt én majd mindent biztosí-tok.

22. fejezet

Stephanie Buckman, hogy az id t húzza, fontosnak látszófeladatokat vett el , de már azokból is kifogyott. A bíróságépületének f folyosóján lév nagy óra 3 óra 40 percet muta-tott, vagyis a meghallgatás tervezetett ideje már majdnem kétórával elmúlt. Ám Petrelli nem jelent meg, és Stephanie ta-pasztalatból tudta, hogy távolmaradása azt jelenti: az ügyvesztésre áll. Dühöngve trappolt végig a folyosón, s közbenszámba vette megsokasodott terheit. Harminchárom b n-esettel és számos más függ ben lév üggyel a tarsolyában amaradék türelmét is elvesztette, hogy Petrellivel együtt szél-malomharcot vívjon. S ami még rosszabb, költséges ellenfe-lei az Omega Rádiótársaságtól önelégülten, halk beszélgetés-be mélyedve ültek a folyosó másik oldalán, az idegesség legki-sebb jele nélkül. De hát végül is se lenne túl ideges, ha órán-ként kétszázötven dolcsit zsebelhetne be csak a várakozásért.Végül négy el tt tíz perccel jelezték, hogy Verone bíró készenáll.

Clarence . Veronét 1955-ben nevezték ki bírónak, s elégöregnek t nt ahhoz, hogy akár maga is az Alkotmány erede-ti aláírói közt lehetett volna. Hírhedt volt a késésér l és arról,

FUTÁSA 203

hogy ezen késések okát soha nem volt hajlandó elmondani.Rengeteg teória született, de az igazság az volt, hogy kineve-zése egy életre szólt, és annyira kellett csak pontosnak lennie,amennyire akart. Az, hogy szeszélyessége számtalan ügyvédgondosan beosztott napirendjét borította fel, fikarcnyit semérdekelte. Majd ha saját tárgyalóterme lesz szokta kritizá-lóinak mondogatni –, megengedem, hogy id ben kezdjen.

A nyolcvanadik életéve felé járó Verone halottsápadt, be-esett arca és mélyen ül , sötét szeme, mellyel az évek hosszúsora alatt a tárgyalótermek számos vendégére hozta a frászt,semmi jót nem sugallt. Miközben felmászott a pulpitusra,egy pillanatra meg kellett állnia, hogy köszvényes térdében afájdalom alábbhagyjon. A terem közönsége némán, állva fi-gyelte ezt a küszködést, s mindenki azon t dött, vajonmeddig húzza még az öreg.

A gyarló fizikumú Verone bíró azonban félelmetesen is-merte a törvényt. Szenvedélyesen kiállt az áldozatok mellett,és számos b nöz t küldött a greensville-i villamosszékbe. Aszemélyes felel sség rendíthetetlen védelmez jeként szám-talan felperest látott ügyvédeivel kisomfordálni a tárgyalóte-remb l üres zsebbel és behúzott farokkal. Petrelli felt tá-volmaradásának kétségtelenül az volt az oka, hogy Veronétnevezték ki az Omega Rádiótársaság telefon-nyilvántartásá-hoz való hozzáférést célzó ügyészi indítvány elbírálására.

Amikor a bevezet formaságokon túl voltak, Verone bíróStephanie Buckmanhez fordult.

– Buckman kisasszony, úgy látom, egyedül érkezett – re-csegte. – Arra számítottam, hogy Mr. Petrelli is itt lesz önnel.

Stephanie zavartan elmosolyodott. – Bíró úr, szintén be-vallom, én is. De nélküle is készen állok.

Verone halványan viszonozta a mosolyt, aztán újra felöl-tötte halotti arckifejezését. – Én ebben nem vagyok olyan biz-tos – mondta. – Olvastam az indítványukat, s kész vagyok aztszabálytalannak nyilvánítani, hacsak nem kotornak el vala-milyen kényszerít erej indítékot, mellyel több száz ártatlan

204 John Gilstrap

ember magánéletébe beleavatkozhatnak, csak azért, hogy az-tán a nyomába eredhessenek egyetlen telefonálónak.

Stephanie állva maradt, mialatt a másik fél ügyvédei ké-nyelembe helyezték magukat. Érezte gúnyos mosolyukat,miközben gondolatait összeszedte. Kinyitotta az irattartóját,belepillantott a jegyzeteibe, aztán rákezdte.

– Tisztelt bíróság, egy elítélt b nöz , aki maga is beismer-te, hogy gyilkosságot követett el, szabadlábon van, miutánvéres körülmények között, vakmer én megszökött a brook-fieldi Fiatalkorúak Javítóintézetéb l. Minden eszköz a rendel-kezésünkre állhatna, hogy az illet t rizetbe vegyük. Azzal,ha lehet vé teszik számunkra, hogy betekinthessünk azOmega Rádiótársaság hívásnyilvántartásába, lehet vé ten-nék a fiatalember felkutatását és visszajuttatását oda, ahovávaló. Az indítvány nem akar senkinek a magánéletébe beavat-kozni, tisztelt bíróság, de olykor a közérdek el bbre való.

– Ez minden? – kérdezte Verone.– Nem, bíró úr, van még más is – felelte Stephanie, miköz-

ben el vett egy terjedelmes indítványt a táskájából. – Indítvá-nyunkban jó néhány precedenst említünk, és ezeket öröm-mel nézném át önnel.

Verone feltartotta csontos kezét, hogy félbeszakítsa. -Nem, Buckman kisasszony, erre nem lesz szükség. A látszat-tal ellentétben még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ismerjem abírósághoz benyújtott anyagokat. -Verone a védelem asztalafelé fordította tekintetét. – Mr. Morin – szólította meg a su-gárzó arcú, Brooks Brothers-öltönyös ügyvédet –, ha jól gon-dolom, a védelemnek némiképp eltér a véleménye az üggyelkapcsolatban.

Morin begombolta öltönyét, amint felállt. – Igen, bíró úr,valóban másképp vélekedünk–, kezdte, majd hibátlanul el a-dott, cirkalmas beszédében fejtette ki, milyen jóvátehetetlenkárt okozna az állampolgárok törvény biztosította jogaibanaz, ha a felperes indítványának helyt adnának.

NATHAN FUTÁSA 205

Hárompercnyi, leveg vétel nélküli szónoklat elviseléseután Verone hangosan hatalmasat ásított, mire Morin a mon-dat közepén megállt.

– Van bármi egyéb olyan információja számomra, amelyetírott válaszában nem fejtett volna még ki? – kérdezte Verone,a pillanatnyi csendet kihasználva.

Morin szerényen elmosolyodott, mintha csak erre az alka-lomra várt volna. – Igen, tisztelt bíróság, van! Az eddig felso-rakoztatott érvek mellé hozzátehetjük azt is, hogy az alperesszerint az egész ügy jogvitássá vált a ma délel tti eseményeknyomán, melyek az indítvány által kért információt más mó-don hozzáférhet vé tették.

Stephanie álla leesett. Reggel kilenc óta nem volt az irodá-jában, és err l senki nem tájékoztatta. Mégis milyen játékotpróbál vele zni Petrelli?

– Fogalmam sincs, mir l beszél az ügyvéd úr – felelteStephanie a bíró fürkész tekintetére válaszul.

Verone pillantása visszatért Morinra. – Kérem, világosít-son fel minket, Mr. Morin.

Morin elmondta, hogy a nyaralásból hazatér Nichol-sonék hogyan találták otthonukat. – Számos kérdés bizonyí-tást nyert, bíró úr – mondta zárásként Morin. – Többek köztaz, hogy a hatékony rend rségi munka nem szükségképpenjár együtt az állampolgári jogok csorbításával, amint az is,hogy Petrelli hivatala az emberek értékes idejét, az én kliense-imnek pedig még az értékes pénzét is pazarolja pusztán azért,hogy a f ügyész néhány szavazatot megkaparintson.

– Ez az utolsó megjegyzés nem helyénvaló, bíró úr– tilta-kozott Stephanie.

– Éppen ellenkez leg, Buckman kisasszony, úgy hiszem,nagyon is releváns – vágott vissza Verone. – Úgy vélem,mindannyian tudjuk, mir l van itt szó. Az ön f nöke vesztés-re áll ebben az ügyben, és mindent el fog követni, hogy meg-nyerje, azt is beleértve, hogy hagyja magát itt kínlódni ezzelaz indítvánnyal. Buckman kisasszony, azt szeretném, ha

206 John Gilstrap

visszamenne az irodájába, és megmondaná Petrellinek, hogyaz alkotmánynak nincs olyan záradéka, mely szerint felfüg-geszthet lenne egy államügyész politikai karrierjének támo-gatása érdekében. Mondja meg neki, hogy ha újra megkísé-relne egy ilyen mutatványt, a bírói intézkedéssel szembeniengedetlenségért le fogom csukatni. Világos?

– Igen, uram – felelte Stephanie mosolyogva. El re láttamagát, amint mindezt elmondja Petrellinek. Mit nem adnaérte, ha ezek után az állása is megmaradna.

– Az indítványt a bíróság elutasította. – A bírói kalapácsúgy koppant, mintha pisztolylövés dördült volna.

A fegyvert l Nathan nagyobb biztonságban érezte magát. Asúlya és ahogy az oldalát nyomta, olyan érzést keltett benne,hogy sokkal biztosabban vághat neki a jöv nek. Ahogy a Szu-ka is mondta, veszélyes egy magakorú srácnak egyedül kó-szálnia éjszaka. Ha valami sötét alak rá fenné a fogát, résenlesz.

Látta egyszer egy westernfilmben, hogyan vált egy pofa hí-res gyilkossá, és hogy hiába próbálta szögre akasztani a fegy-verét, és aztán új életet kezdeni, a rossz fiúk nem hagyták. Azember úgy érzi, kötelessége megvédenie hírnevét. Nathanpedig immár kétségkívül híres gyilkos lett. Elmondta min-denkinek, hogy baleset volt, de nem biztos, hogy hisznekneki. Talán valaki majd még bizonyításra is kényszeríti.

Igen, készen áll majd, az egyszer biztos. Elhatározta, hogymagával viszi a fegyvert. A Nicholsonéktól kölcsönvett ruhák-hoz hasonlóan azt is visszajuttatja majd valahogy, ha végreKanadában lesz.

A garázsban álló Hondával azonban némi probléma adó-dott. Hagyományos sebességváltója volt, s Nathan, aki egy-szer vezette nagyapja srégi furgonját, tudta, mit kell bajlód-ni egy ilyen kocsival. Nagyapját akkor látta a legjobban haho-tázni, amikor els nap beült a vén Ford volánjához, a járgánypedig rángatózott és folyton lefulladt alatta, miközben át

NATHAN FUTÁSA 207

akart jutni vele a mez túloldalára. Nathan er sen fohászko-dott, hogy emlékezzen valamennyire a sebességváltó haszná-latára.

Kész volt a mosással, s már fel is takarított. Hagy majd egylevelet itt is, de azt gyorsan megírja. Sötétedésig még van há-rom órája, s most már csak várnia kell. A várakozás azonbanmeg rjítette. Már két napja benn kellett maradnia, és semmitse tehetett, csak várt és aggódott.

Egy id után kimeríti az embert az unalom, és furcsa dol-gokat m vel a gondolataival. Az unalomtól az ember olyandolgokat lát, amelyek nincsenek ott, és olyan dolgokra gon-dol, amelyek nem helyesek. Az alvás lett volna az egyetlenésszer tevékenység, de Nathan ehhez túlzottan felspannolt-nak érezte magát. Különben is, reggel úgy aludt, mint a bun-da.

A képmagnó digitális órája 6:00-ra váltott, és Nathan be-nyomta a POWER gombot a kis vacak, mindössze hatgombostávirányítón. Az ember fia még csak be se üthette annak a csa-tornának a számát, amit nézni akart, hanem végig kellettmennie az összesen egyenként Hátra akarta magát dobni adíványon, de hirtelen talpra állt, mert a nadrágja övrészébedugott pisztoly a mozdulattól az oldalába fúródott. Kihúzta,aztán visszad lt a fekhelyre, s a fegyvert a mellkasára fektette.

A tévében már megint szerepelt a hírek élén. Újra azt aszemcsés képet mutatták, amelyen a véres kezeslábasábanvolt látható. Aztán, még miel tt felfogta volna, mit mond a

sorvezet , bevágták a BMW képét.– …úgy vélik, hogy megtalálták azt a járm vet, melyet

Nathan Bailey a virginiai Brookfield javítóintézetéb l történtvakmer szökését követ második napon használt. Rend r-ségi források szerint a BMW sportkocsira, mely a leírás alap-ján megegyezik azzal, amelyet Bailey az el éjszakai szál-láshelyér l tulajdonított el, a pennsylvaniai Jenkins járásban,egy templom parkolójában bukkantak rá. A részletekkel rövi-desen jelentkezünk…

208 John Gilstrap

Nathan kikapcsolta a készüléket. Ez nem lehet igaz! Arend rök alig néhány óra alatt behozták kétnapos lemaradá-sukat, el tte meg még több száz kilométer áll! Lázasan gon-dolkozni kezdett, hogyan tehetne szert ismét el nyre.

Gondolkozz, biztatta magát. Biztosan van valami megol-dás! Kell, hogy legyen!

Felült a díványon, s mezítlábát letette a padlóra. Kénytelenlesz alaposabban körülnézni ebben a házban. Mit tudhatnak?Azt, hogy itt lehet a településen vagy annak környékén, de aztnem, hogy pontosan hol. Keresni fogják az erd ben, beszél-nek majd a helybeliekkel, mutogatják a képét. Ebb l baja mégnemigen lesz.

Ó, a fenébe! Az a fickó a kocsiban! A rohadt életbe! Hogyaz a fészkes fekete !! Persze a pillantásuk is találkozott! Hamajd a pofa hallja a hírekben, biztos eszébe jut! Nathan mostnagyon gy lölte magát, amiért meggondolatlanul döntött.Bármit megadott volna még pár perc lelki nyugalomért, demár bottal üthette! Hülye volt! Idióta! Úgy okoskodott, mintegy taknyos hülyegyerek, és most behozták a hátrányukat.Visszaviszik t oda, perbe fogják gyilkosságért, és el fogjákítélni. Élete végéig rács mögött kuksolhat majd, és minderr lsaját maga tehet. A rohadt életbe!

Olyan er vel tört rá a kétségbeesés, hogy elakadt a lélegze-te. Minden gondolkodása és tervezése, minden fohászkodásaés a befektetett munkája ellenére ez az egész végül az ostoba-ságán és a szerencséjén múlott. Rájött, hogy magával a me-nekülés gondolatával is rültség volt foglalkoznia.

És a szerencse. A fenébe is, hiszen évek óta mindig a sze-rencsére támaszkodott. Most el ször látta tisztán, hogy a re-ményt, amelybe apja halála óta ostoba módon kapaszkodott,csak a szerencséje táplálta. A való életnek semmi köze semvolt hozzá. Mindenki és minden elhagyta t. Isten hagyta,hadd legyen pár jó éve, csak hogy tudja, milyen szörny lesz ajöv je. Isten kis tréfája! Hahaha, nevessünk egy jót ezen a bal-fék Nathan fiún! Nézzétek ezt a szerencsétlen hülyét! Azt hi-

NATHAN FUTÁSA 209

szi, létezik olyasmi, hogy jó szerencse! Azt hiszi, semmi rossznem történhet azokkal, akik jók! Hahaha! Jó vicc!

Nem számított, milyen sötétség vette körül, lelke mélyénmindig volt néhány halvány reménysugár. De most hirtelenez is szertefoszlott. Olyan érzése támadt, mintha egy ajtóknélküli sötét helyiségbe lenne bezárva. Annyira egyedül volt.

Az összes szörny, amelyr l azt mondták neki, hogy nemléteznek, most életre kelt, és ómenné rjöngött. Totyogócsöppség korában a szörnyekben még volt annyi illem, hogy aszekrényben maradtak, vagy az ágya alatt, de most, ahogy ajöv je ajtóként záródott rá, az összes szörny el jött a gondo-latait és a lelkét kínozni. A zsaruk hamarosan elkapják, svisszadugják oda rettenetes volt még csak rágondolni is an-nak a szörny helynek a nevére –, és már sehol se tud majdelrejt zni. Majd el jönnek a szörnyek és felemésztik. Aztánbel le is egy olyan vadállat válik, mint azok, akik kilenc hóna-pon át terrorizálták; látszólag élni fog, de belül már rég halottlesz.

Sötét gondolatai a keze ügyében lév pisztolyra irányítot-ták tekintetét. Eddig ismeretlen rémület mart a szívébe,ahogy ráébredt, hogy valójában egyesegyedül rajta múlik, mittesz az életével. Szemmagasságba emelte a fegyvert, majd be-lenézett a csövébe. Ilyen közelr l olyan volt, mintha egy ak-nába bámulna. A töltények óriásinak látszottak.

A halál egyfajta szabadság, vagy nem? Mindenki ezt akarja.Minek pazarolni az áramot valamilyen börtönben, mikor ittelintézhetné az egészet, szemvillanásnál is gyorsabban. Nemlenne több üldözés, nem lenne több egyedüllét, nem lennetöbb verés.

Újra apjával lehetne, s ott élhetnének az angyalok között.Anyjával is találkozhatna. Elmosolyodott a gondolatra, hogyvégre személyesen láthatná t, akit eddig csak fényképr l is-mert és szeretett meg. Szinte érezte, ahogy átöleli, s parfüm-jének mennyei illata betölti a leveg t. Apja újra rámosolyog-

210 John Gilstrap

na, s aztán elindulnának a felh k között, hogy újra egy családlegyenek.

Nathan ajka megremegett, s könny gördült végig az arcán,amint felhúzta a kakast, és a nagy pisztoly csövének nyílását afejéhez emelte, a jobb füle mellé. Csak egy kis kattanás, s végelenne ennek az egésznek. Szabad lesz. Boldog. Egy kett

Greg Preminger repesett a büszkeségt l. A BMW megtalálásaa rend ri munka kiemelked eredménye volt, s máris helyetbiztosított neki az esti híradóban – még a csatornák is névszerint említették. Az ilyen tettek vezettek elismeréshez ésel léptetéshez. Ahogy a településeken házról házra járvaszemtanúkat keresett, abban a kellemes hitben kezdte magátringatni, hogy esetleg a fiút is megtalálja.

Csakhogy egyel re túl korán volt, s a legtöbben még nemértek haza a munkából. Éppen Little Rocky Creek házait jártasorra, ahol az utolsó huszonkét házból csak háromban voltakotthon, de k sem láttak semmit, bár mindegyikük hallott aBailey-ügyr l. Az egyik helyen egy asszony azzal döbbentettemeg, hogy a fejéhez vágta: szégyellheti magát, amiért „annaka szegény kisfiúnak” keseríti az életét.

Az érzelmek mindig túlf töttek voltak az ilyen nagy publi-citást kapott esetekben, de Greget személy szerint sértette,hogy a büntetés-végrehajtás állami alkalmazottjának halálátaz emberek ilyen könnyedén a sz nyeg alá söprik. Az embe-rekben egyfajta eszménykép élt arról, milyennek is kéne len-nie a gyerekkornak, és nehezen fogadták el a mai gyerekek va-lós helyzetét. Zsaruévei során Greg számtalan gyerekb rbebújt gengsztert látott, és amennyire meg tudta ítélni, az illetéletkora egyáltalán nem függött össze a b ntett súlyával. Re-mélte, hogy mikor elkapják ezt a Bailey fiút, örökre h vösreteszik.

Ha Gregnek hagynak bármi beleszólást az ügybe, még ré-szese lehet a pernek. Jóllehet a kollégák többsége szerintNathan nyilván messze menekült a BMW-t l, Greg határo-

NATHAN FUTÁSA 211

zottan úgy érezte, hogy a fiúnak ott kell lennie a közelben. Ajelentések szerint, melyeket eddig módjában állt elolvasni,Bailey az els éjszakát alig egy kilométerre töltötte az intézet-

l. Greg a fiú helyében a lehet leggyorsabban búvóhelyetkeresett volna, ez pedig csak Little Rocky Creeket jelenthette.Eltökélte, hogy nem csügged. Az ilyesmi gyakran hosszúid t vesz igénybe. Ahol nem voltak otthon, hagyott egy név-jegykártyát meg egy sebtében összeállított fényképes sze-mélyleírást a fiúról. Biztos volt benne, hogy ha valaki tud va-lamit, bejelentést fog tenni.

Ahogy a 4120-as számú ház felé közeledett, Greg már el -re készítette névjegykártyáját meg a papírt. Mindenesetre be-kopogott – csak az illend ség kedvéért, már messzir l felis-merte ugyanis, ha egy házban nem tartózkodott otthon sen-ki.

Nathan a kopogás hallatán felugrott, aztán levetette magát aföldre. El ször azt hitte, a fegyver sült el, de a következ pilla-natban már pontosan tudta, mi történik. Az utcára néz ab-lak tüllfüggönyén át meglátta a bejárati ajtó el tt várakozórend r jellegzetes figuráját. Tökéletesen mozdulatlanná vált,lélegezni sem mert.

A zsaru a hóna alatt egy paksaméta papírt szorongatott, s apapírokon Nathan saját sokszorosított arcképét vélte felfe-dezni.

– Úristen! – suttogta Nathan. – Megtaláltak!A zsaru azonban nem úgy festett, mint aki bármit is meg-

talált. Inkább úgy, mint aki keres valamit. Újra kopogtatott,majd kezét a homloka fölé téve belesett az elsötétített nappa-liba, miután a válla fölött hátra-hátrapillantott, nem figyeli-evalaki. Nathan megesküdött volna, hogy egyenesen egymás-ra néznek. Mégse történt semmi. Két nap alatt immár másod-szor került szemt l szembe ellenségeivel, és megint semmikövetkezmény! Mintegy fél perc múlva a zsaru az egyik papírt

212 John Gilstrap

becsúsztatta a bejárati ajtó mellé, majd sarkon fordult, és tá-vozott.

Nathan még hosszú ideig moccanatlan lapult a földön. Ak-kor se tudott volna megmozdulni, ha akar. Ahogy az adrena-lin kiürült a szervezetéb l, szédültnek érezte magát, és telje-sen rosszul volt. El ször feltérdelt, majd felpattant a dívány-ra, s halvány mosolyt eresztett meg. Nem voltak egymástól ötméterre sem, és a zsaru elhibázta! Remélte, hogy egy naponmajd lesz alkalma ezt elmondania nekik.

Egy napon.Lelke sötétjébe most visszakúszott egy kis fénysugár. Né-

hány perce még minden olyan komor volt, kilátástalan és el-viselhetetlen, most azonban újra reménykedni kezdett. Apjamondta egyszer, hogy a remény az ember legnagyobb kincse.Amikor el ször mondta, Nathan nem tudta, hogy érti ezt.Most annál világosabb volt a számára: a remény volt maga aholnap.

Pillantása még egyszer a kezében lév fegyverre esett. Fel-húzott kakassal, lövésre kész állapotban gonosznak t nt,mint egy mérgeskígyó. Olyan egyszer és végleges megol-dást kínált az élet nehézségeire. A gyengül szürkületi fény-ben szégyent érzett amiatt, amit majdnem megtett. Egésztestében megremegett a gondolatra, hogy ujja a ravaszonvolt, és már csak egy apró mozdulat hiányzott.

Hagyta, hogy a fegyver kicsússzon a kezéb l, és a sz nyeg-re essen, aztán kézfejét a szemére szorítva sírva fakadt.

NATHAN FUTÁSA 213

23. fejezet

Jed azt feltételezte, hogy Ricky egyedül élt. A kartotékja sze-rint nem volt n s, és a javítóintézetben sem tudott senki ar-ról, hogy lett volna valakije. Biztos volt benne, hogy kollégáirá is kérdeztek a dologra; rutineljárás volt. Amikor azonbanelkérte Ricky lakásának kulcsát, hogy körülnézhessen benne,a házmester azt mondta, hogy Ricky barátn je még ott van,és majd beengedi. A lányt Mistynek hívták.

A brookfieldi lakóparkot még a hatvanas évek elején építet-ték, hogy kielégítsék az elérhet ' árú lakások iránti egyre nö-vekv igényt, mely f leg olyan családoknál jelentkezett, aholegyik vagy mindkét szül a hadseregnél dolgozott. Id köz-ben azonban a lakópark eredeti tulajdonosai különféle nemteljesen szabályos szerz désekkel kétes egzisztenciáknakadogatták el lakásaikat, úgyhogy most a környék el kel he-lyen állt a rend rségi feketelistán. A riasztásokhoz minimumkét rend rt küldtek mindig a helyszínre.

Küls leg semmi különbség nem volt ezek között a kertvá-rosi apartmanok és Fairfield apartmanjai között, mely utóbbitovábbra is vonzotta a fiatal pályakezd k tömkelegét. Kivévepersze, hogy itt szemét lepte a földet, a hintákon rozsdás volta lánc, és a kerti medencék már vagy tíz éve nem láttak vizet.

Misty. A név már megvan, gondolta Jed, amint felkapta-tott az els emeletre vezet lépcs n. Magában Ricky barátn -jétvalami hamvas csibének képzelte, melírozott hajjal, texasiakcentussal. Valószín leg egzotikus táncosn ként dolgozikegy bárban. Ahogy a kongó ajtón kopogtatott, jelvényét azarca mellé emelte, hogy a kitekint nyíláson át belülr l is lát-ható legyen. Jobb kezét szabadon tartotta, sose lehet tudnialapon, és könyökét oldalához nyomta, hogy ellen rizzeGlockját. Ezen a helyen az ember nem lehet elég óvatos.

Már éppen másodszor is kopogni akart, mikor fordult agömbkilincs, és kinyílt az ajtó. A kinti fojtogató h ségbe h -vös leveg áramlott.

214 John Gilstrap

Jed nagyobbat már nem is tévedhetett volna Ricky élettár-sát illet en. A n ben, aki ajtót nyitott, nem volt több egzoti-kum egy gyászoló háziasszonyénál. Fiatal volt, talán 25 éves,takaros, de olcsó ruhát hordott, vállig ér sötétbarna hajátszoros lófarokba kötötte és fel is t zte. Bizonyos távolságbólszépnek t nt, de szemt l szemben egyetlen jellegzetes voná-sának egy mély, vörös heg látszott, mely átszelte az orrát és abal szeme alatt folytatódott, majdnem egészen a füléig. A sebtúl szándékosnak t nt ahhoz, hogy bármi más lehessen,mint er szakos cselekmény következménye. Jed a félrenézéskényszerével küzdött, miközben a lány tekintetére koncent-rált. Látszott a szemén, hogy sírt.

– Ön Misty? – Kérdezte Jed.– Mitsy – javította ki a n , s Jedr l a jelvényére pillantott,

majd újra Jedre. – Épp ideje volt!– Hogyan?– Azt mondtam, épp ideje volt! A tévéb l kellett megtud-

nom, mi történt Rickyvel. Igazán megtehették volna, hogyszemélyesen értesítenek. – Hangja feszültnek t nt. Hátrábblépett, hogy a rend rt beengedje.

Jed a küszöböt átlépve levette pillantását a n l, és jegy-zetfüzetét kezdte keresgélni. – Tudja, asszonyom, nem vol-tunk tisztában vele, hogy Mr. Harrisnek… szóval hogy vankire gondolnia.

Mitsy mintha felhorkant volna, majd megrázta a fejét,ahogy beljebb került a lakásban. – Jesszus! Maguk aztán nemsemmik! Van kire gondolnia! Nagyon romantikusán fogal-maz. – Elt nt a sarok mögött a konyhában.

– Maradjon itt, kérem – szólt Jed. Nem volt nagy kedvemegismerkedni ezzel a lakással.

Mitsy visszatért a sarok mögül egy félig üres Budweiserrela kezében. – Nyugalom, biztos úr, nincs fegyverem. Lehup-pant a díványra, mire egy adag tollpihe szállt a leveg be. Ez-tán pedig egy valaha jobb napokat látott fotelre mutatott. -Helyezze magát kényelembe!

NATHAN FUTÁSA 215

– Köszönöm, inkább állva maradok – felelte Jed. A hatva-nas évek jellegzetes tömegtárgyaival és giccseivel telezsúfoltlakás elég tiszta volt, és Jed sehol nem látott felgyülemlettport meg elszórt ételmaradványokat, amelyek e lakópark la-kásaira egyébként jellemz ek voltak. – Egyedül van?

Mitsy töprengve bólintott. – Most már igen – felelte, ésmajdnem egy hörpintésre kiitta a sörét. Üres sörösdobozokhevertek szanaszét a földön, közel a nagy kartonrekeszhez,ami kis asztalkaként szolgált. – Szóval elkapják azt a kis sze-métládát, vagy nem?

– Kire gondol?Mitsy Jedre nézett, aztán undorral megrázta a fejét. -Kire

gondol? utánozta. – Ki az öreg ördögre gondolnék? Ki az akis strigó, akit hajkurásznak?

– Nézze, Miss…– Cahil Mitsy Cahill!– Nézze, Miss Cahill! Tudom, hogy nem kellemes, de sze-

retném, ha…– Üljön már le, a rohadt életbe! – szólt rá Mitsy, s szeme

hirtelen könnybe lábadt. – Üljön csak le, és mondja el, mitakar. – Most már patakzottak a könnyei, s ujjaival próbálta le-törölgetni ket, hiába próbálva meg rizni sminkjét. Aztánmély lélegzetet vett, kissé összeszedte magát, és valamelyestmegenyhült arckifejezéssel megint a székre mutatott. – Ké-rem! – mondta sokkal halkabban. – Nagyon magányos, na-gyon nehéz nap volt ez a mai. Teljesen odavagyok, hogy vantársaságom. Kérem.

Jed kényelmetlenül megváltoztatta a pozitúráját, ránézettaz órájára, aztán leült a viharvert bútordarabra. Mintha egykútkáván foglalt volna helyet.

– Szóval – nyögte ki túlzottan er s hangsúllyal Mitsy ezt asemmitmondó szót, azzal a céllal, hogy megtörje a jeget.Megeresztett egy er ltetett mosolyt. – Senki se tud Rickyr lmeg rólam, ugye? Hát azt hiszem, ez azt jelenti, hogy nem

216 John Gilstrap

beszélt rólam túl sokat a barátainak. – A gondolat, úgy t nt,elszomorította.

Jed megrázta a fejét. – Igen, én is azt hiszem. Legalábbisazoknak nem, akikkel mi beszéltünk.

A n sóhajtott, és újra megtörölte a szemét. – Úgy gondol-ta, túl ronda vagyok ahhoz, hogy mutogasson a barátainak.Soha nem mondta, de mindig tudtam, hogy ezt gondolja.

Jed hirtelen úgy érezte, kötelessége azt megcáfolnia, és aztkell mondania, hogy egyáltalán nem csúnya, de érezte, hogyMitsy úgyse hinne neki. Egyszer en csak hagyta a szavakatúszni a leveg tlen egy darabig, mialatt a no' gondolataibanegy messzi helyre látszott utazni. Tíz másodperc múlva nembírta tovább.

– Ön és Mr. Harris házasok voltak? – kérdezte.A kérdés mintha visszahozta volna Mitsyt a valós világba.

Megrázta a fejét, és a földre nézett. – Nem – mondta szelíden.– Beszéltünk róla párszor, de soha nem volt megfelel ' az id .El ször arra vártunk, hogy neki jobb munkája legyen, aztán,miután engem elbocsátottak, arra, hogy én kapjak valami-lyen munkát. Amikor meg végre összejött valami, spórol-nunk kellett. Mostanában meg Ricky ivása miatt… Arra vár-tam, hogy abbahagyja. Mindent egybevéve, már vagy hároméve beszélünk róla. De így utólag visszagondolva, azt hiszem,sohasem komolyan.

Mitsy egy kis szünetet tartott, mintha az összeomlás szé-lén állna. Aztán újra elmosolyodott – mosolya fáradt és ked-vetlen volt, könnyeinek mintegy visszfénye. – Ahogy a n vé-rem is mondta, Ricky talpig férfi, és hajlandó volt engem ma-gához fogadni. Ezzel az arccal… – Elhallgatott. – Mindentegybevéve, jó ember volt.

Jed nem tudta, kettejük közül ki van kevésbé meggy d-ve err l. – Volt Rickynek valami köze az… – félbehagyta a kér-dést Nem lehetett nem durván megfogalmazni.

Mitsy kiszabadította a csapdából. – Az arcomhoz? A fené-ket! Dehogy volt! Egy fiú m velte velem, akit még a középis-

NATHAN FUTÁSA 217

kolában ejtettem. Azt mondta, annyira elcsúfít, hogy sohasenkinek nem kellek majd. -Vállat vont, mintha már elégszerelmondta volna a történetet ahhoz, hogy ne zavarja többé. -így is volt. Amíg nem találkoztam Rickyvel. És most rá kelljöjjek, hogy … Hát, nagyon, nagyon hosszú nap volt ez amai.

Jed megköszörülte a torkát. – Nos, Miss Cahill…– Kérem – vágott közbe a n –, hívjon Mitsynek.Jed elmosolyodott. – Rendben, Mitsy. Nem akarok kíván-

csiskodni ilyen nehéz helyzetben, de fel kell tennem önneknéhány kérdést.

– Rickyvel kapcsolatban?– Igen, vele.– Ugye nem ártatlanul ölték meg?Ez a direkt kérdés felkészületlenül érte Jedet. Fel is kapta a

tekintetét a noteszéb l. – Éppen ez az, amit ki akarunk deríte-ni.

A szoba csendbe borult, ahogy Mitsy a gondolataival küsz-ködött. – Gy lölte azt a helyet – mondta végül. – Mindentgy lölt ott.

– A javítóintézetet?– Ricky dzsungelnek hívta. Mindig arról beszélt, hogy ott-

hagyja, de soha nem tette meg. Már nagyon a határán volt, dejöttek az újabb megélhetési gondok, és úgy döntött, marad.Szörny volt. – Megállt, mintha kifogyott volna a szuszból.

– Említette önnek Ricky valaha is Nathan Bailey nevét? -kérdezte Jed.

Mitsy szemét újra elárasztották a könnyek, miközben el -red lt a díványon. – Tudja, ezt a kérdést ma már vagy ezer-szer feltettem magamnak. Hallottam, hogy állítólag miketmondott a fiú a rádióban, és már kis híján az rületbe kerget-tem magam, ahogy próbáltam visszaemlékezni a nevére, deegyszer en nincs meg. Sajnálom.

– Ezek szerint tudja, hogy Nathan nem éppen hízelg dol-gokat állít Mr. Harrisr l. Err l mit gondol?

218 John Gilstrap

Mitsy hosszú ideig töprengett, miel tt válaszolt volna. Vi-lágosan látszott, hogy van valami mondandója, de nem akarel rukkolni vele. Jed türelmesen üldögélt, megadva a n nek akell id t, amire szüksége volt.

Mikor végre megszólalt, válaszát Jed cip ihez intézte. -Bárcsak azt mondhatnám, hogy abszolút nem Ricky stílusamegölni egy ilyen kis senkiházit, de sajnos nem így van.Annyira gy lölte ket. Mind egy szálig. Soha nem adtak megneki azt a tiszteletet, amit megérdemelt. Ha meg valamelyikkihozta a sodrából… hát akkor bármi megtörténhetett. – Újraelhallgatott, aztán hirtelen felállt, Jed nagy ijedtségére. – Lekell gurítanom még egy sört. Kér?

– Nem, köszönöm – hazudta. Valójában odaadta volna afél karját is bármilyen hideg italért

Mitsy fél perce t nt el, aztán, mint valami szellem, vissza-tért a hever re. Er lködés nélkül lecsavarintotta az üvegr l akupakot, és a lábainál lev kupacba dobta. Egy darabig me-redten bámulta a sörösüveget, mintha a címkét olvasná, denem húzott bel le. Újra elkalandoztak a gondolatai. AhogyJed csendesen nézte, látta, hogy a n ben belül nagy indulatokmunkálnak, melyek a száját is eltorzítják. Mindkét kezévelmegragadta az üveget. Remegett, ahogy szorította.

Amikor újra Jed szemébe nézett, már szinte eszel s volt. -Szerintem hosszú ideje tervezett valamit – mondta. – Sosetudtam összerakni magamban a dolgot, de most már világos.

– Ezt nem értem.– Hát persze, hogy nem. Hogyan is érthetné! Néhány hete

kezd dött. Észrevettem, hogy bizonyos dolgok elt nnek a la-kásból, mind Ricky holmijai. Például mosáskor mindig pár al-sónadrággal kevesebbet kellett összehajtogatni. Kivitt a la-kásból ruhákat, mondván, hogy a mosodába megy velük, desoha nem hozta vissza ket Mikor felajánlottam, hogy elho-zom ket a tisztítóból, nemet mondott. Olyan volt, minthaapránként kiköltözködne innen. El ször azt hittem, egy má-sik n van emögött, de mindig hazajött éjszakára, és mindig

NA FUTÁSA 219

ott volt a javítóban, mikor felhívtam. Végül már nem aggód-tam.

Soha nem mondott semmit neki?Mitsy elmosolyodott. – Az évek során rájöttem, hogy néha

a rejtély kevésbé fájdalmas, mint a válasz. Nem, soha nemmondtam semmit. És se, de újra elkezdett inni. Az elmúlthetekben már nagyon ivott. Részegen jött haza. Szeretnémazt hinni, hogy munka után ivott a cimboráival, de nem tu-dom biztosan. Azt hiszem, munka közben részegedett le. Ezaggasztott a leginkább. Nem akartam megint végigjárni aztaz utat.

Jed összezavarodott. Összevonta a szemöldökét. – Szóval,úgy gondolja, hogy az ivás összefüggésben volt NathanPailey megölésének tervével?

Mitsy szintén összevont szemöldökkel nézett vissza rá. –Nem. Vagyis talán. Az a helyzet, hogy már nem is beszélt ve-lem. Semmi társalgás. Semmi. Visszanézve és összerakvamagamban a dolgokat, az elt ruhákat, a repül jegyet,most már úgy gondolom, hogy valamilyen üzlet állhatott aháttérben…

– Álljunk meg! – szakította félbe Jed, miközben kezével tü-relmetlen mozdulatot tett. – Miféle repül jegyr l beszél?

– Hát éppen ez a legnagyobb rejtély az egészben! Úgy egyhete találtam egy repül jegyet a cip jébe rejtve, a gardrób-ban. Argentínába szólt, egyszeri utazásra, és készpénzzel fi-zette. Kilencszáz dollár! Elképzelni sem tudom, honnan sze-dett össze ennyi pénzt. Valószín leg spórolt, a hitvány… Ittverg dtünk hónapról hónapra, alig tudtuk kifizetni a rezsit, meg utazásra gy jtögetett! Err l se szóltam egy szót se, mertazt mondogattam magamnak, hogy meglepetés-utazást tar-togat kett nknek.

– Magának is volt jegy?Mitsy válasz helyett félrenézett.– Hol az a jegy? – firtatta Jed.

220 John Gilstrap

– G zöm nincs. A cip is, a jegy is feliratkozott az elt ntholmik listájára.

Jed hátrad lt a székben, és keresztbe tette lábát. Térdeiszinte egy magasságban voltak a vállával. – Argentína… John Gilstrapgondolkodott hangosan. – Mikor kellett volna elutaznia?

Mitsy vállat vont. Egyre fáradtabbnak látszott. – Amennyi-re emlékszem, nem volt feltüntetve rajta az utazás dátuma.Azt se tudtam, hogy van útlevele.

– A légitársaság nevére emlékszik?A n megrázta a fejét. – Nem mondhatnám – felelte, sírás-

sal küszködve. Végre húzott egyet a sörb l. – Olyan fura, ide-gen hangzású neve volt… talán spanyol légitársaság lehetett,azt hiszem.

Jed egy teljes percen át jegyzetelt kis füzetébe. Mialatt ottvolt, Mitsy mindjobban eltávolodott. Mikor Jed végre felné-zett, úgy t nt, a n végképp köddé vált. Csak bizonytalan testivalójában volt jelen, úgy meredt az üveg tolóajtón át kifelé, aperzsel délutáni égre. Olyan természetellenes érdekl désselnézett egy távoli pontra, hogy Jed azon kapta magát: is aztnézi, mi lehet olyan érdekes.

Jedet a tehetetlenség érzése kerítette hatalmába. Itt vanegy sor új információ, csak éppen nem tudja, mit kezdjenvele. Az már biztos, hogy Ricky Harris nem lehetett az a min-taszer fegy r, akinek Johnstone f felügyel beállította… dehogyan tovább? Vajon a Bailey fiúnak mi köze ehhez azegészhez?

– Nos, Mitsy? – Jed halkan beszélt, nehogy megzavarja a gondolatait.Mitsy pillantása visszatért rá, és felvillantotta kedvetlen

mosolyát. – Elnézést, kérdezett valamit?– Egyetlen dolgot szeretnék még tisztázni, és aztán befe-

jeztem. Az imént említette, hogy most döbbent rá: Rickyhosszú id óta készül valamire. Mégis mit gondol, mi lehetettez?

NATHAN FUTÁSA 221

Mitsy megrázta a fejét, és tekintete visszakúszott az égre. -Becsület szavamra, nem tudom! Talán hogy megölje azt afiút. De bármi is, biztos elég nagy disznóság, ha miatta elakarta hagyni az országot. Meg engem. – Az utolsó szavakatmár csak suttogva ejtette ki.

A Reischmann-tervezet kifogástalan volt. Todd Briscowmajdnem teljesen biztosra vette, hogy akár egy hónapon be-lül szerz dést köthetnek. és üzleti igazgatója a délután hát-ralev részét a golfpályán töltötték, így ünnepelve küszöbönálló gy zelmüket. A nyolcadik lyuk után azonban túlságosannagy lett a h ség, így aztán a klubházban folytatták az ünnep-lést, ahol a f nöke fizetett. Ahogy a hazafele viv úton kanyar-gott kocsijával, Todd azon gondolkodott, nem ivott-e egy ki-csit túl sokat is? Nem mintha részegnek érezte volna magát -egyszer en csak jobban oda kellett figyelnie, mint máskor,hogy a Chevroletét a sávon belül tartsa.

Todd nem is gondolt a fiúra, akit reggel látott, amíg megnem hallgatta a rádióban a híreket a partiról hazafelé igyekez-vén. Lehetséges lenne, hogy az volt az a srác, akit keresnek? Akora nagyjából stimmelt, és ez meg is magyarázná, hogy mitkeresett az utcán kora reggel, de Toddnak nehezére esett aztképzelnie róla, hogy gyilkos. Mobiltelefonján felhívta a felesé-gét, hogy gyanújáról beszámoljon, s megtudta t le, hogy arend rség hagyott egy képet az ajtajukon a fiúról. Ha hazaér,majd megnézi és eldönti, hogy volt-e az.

Miután beállt a garázsba, pár percet azzal töltött, hogy fel-állítsa a kerti locsolóberendezést. Kezdett besötétedni; Toddmeg volt róla gy dve, hogy makulátlanul szép gyepük titkaaz éjszakai öntözés. Todd még az aktatáskáját se rakhatta le,Patty máris a kezébe nyomta a röplapot Nathan Bailey képé-vel.

– az? – kérdezte aggodalmas hangon. – Nem hiszem,hogy nem láttad a képét a hírekben. Egész nap err l beszél-nek.

222 JohnGilstrap

Van is nekem arra id m, mondta magában Todd. A röpla-pon két fénykép volt Az egyik egy iskolai fotónak t nt – mo-solygó, jól fésült fiút ábrázolt –, a másikat pedig mintha vide-oszalagról másolták volna át. Ami az arcvonásokat illeti, a kétkép közt alig volt hasonlóság, s egyik sem emlékeztetteToddot a ma reggel látott gyerekre. De aztán a szemcsés felvé-telen felfigyelt a fiú szemére – ugyanaz az zöttvad-tekintet!És ugyanaz a haj!

– Igen, az – mondta. – Értesítenünk kell a rend rséget! – Biztos vagy benne? – firtatta Patty. Todd ezúttal nem

tudta megállapítani felesége hangjából, hogy milyen választvár.

– Nem vagyok róla teljesen meggy dve – felelte szin-tén –, de azt hiszem, telefonálnunk kéne.

24. fejezet

Végre besötétedett, s Nathan folytathatta útját. Ezúttal jóvalnehezebb feladatnak bizonyult megtalálni kocsikulcsokat. AHonda kulcsát majdnem egy órán át, szinte eszel sen keres-te, míg végül az egyik toalettszekrény fiókjának legmélyén,egy üveg hamutartóban tárolt halom aprópénz között akadtrá.

Hirtelen ötlett l vezérelve az utolsó fél órát a párás garázs-ban azzal töltötte, hogy szigetel szalaggal átragasztgatta akocsi rendszámának l-eseit 4-esekre.

A Honda szerencsére „pöccre” beindult. Ügyelt rá, hogy asebességváltó üresben legyen, de azért benyomta a kuplun-got. Ha tanult valamit az elmúlt két napban, akkor az az volt,hogy az ember sohasem lehet elég óvatos. Már járt a motor,amikor keresgélni kezdte a garázsajtó nyitógombját, de nemtalálta.

– Basszuskulcs! – mérgel dött, és lekapcsolta a motort. –Valaminek sikerülnie kéne már ma! – Kitapogatta az ülések

NATHAN FUTÁSA 223

alját, a keszty tartóban is kereste a nyitót, de semmit sem ta-lált A falon lév kapcsolót kell hát használnia. Tartott ett l azeshet ségt l, mert így fényárban fog fürödni, miközben telje-sen védtelen és teljesen látható lesz. Miután döntése megszü-letett, odasétált a garázs és a konyha közötti ajtóhoz, de ottsem talált semmilyen kapcsolót

Lehetséges volna?Hát igen, Nathan Baileynek tizenkét év alatt el ször saját

magának kellett felemelnie a garázsajtót Meglep dve tapasz-talta, milyen kis er feszítésébe kerül.

Amikor kijutott a garázsból, behúzta a kéziféket, a váltótújra üresbe tette, kiszállt, és ismét kézi er vel becsukta a ga-rázsajtót. Amikor újra a vezet ülésben ült, bekapcsolta a biz-tonsági övet, legurult az enyhén lejt s felhajtón, egyesbe tet-te a váltót, és óvatosan elindult. A kocsi gyorsulása nem oko-zott éppen katartikus élményt, de egyáltalán nem volt olyanrossz, mint amire számított

A szíve majd kiugrott a helyéb l, ahogy a Little Rocky sorvége felé közeledett Három rend rségi jár rkocsi jött szoro-san egymás mögött, kék lámpáikat villogtatva. Éles kanyarralbefordultak a településre vezet útra, majd felgyorsítottak, selt ntek abban az irányban, ámenr l jött

Nathan arra jutott, hogy a fickó, aki reggel meglátta, végülnyilván értesítette ket.

– Biztos benne, hogy az? – kérdezte Greg. Sürget en ésnyersen beszélt, amit l Todd úgy érezte, mintha valamirosszat követett volna el.

– Mennyire kéne biztosnak lennem benne? – vágott visszaTodd. Most már az hangja is ingerült volt. – Az ajtónkonhagyták a fiú képét, és csak annyit mondhatok, hogy a gyerek,akit kábé öt másodperc erejéig láttam tizenöt órával ezel tt,hasonlított ehhez a képhez. – Todd felesége, fia, meg a kutyamindannyian odagy ltek köré a konyhaasztalhoz, hogy tanúilegyenek a kérdezz-feleleknek.

224 John Gilstrap

Greg mély leveg t vett, majd kieresztette. Nyilvánvalóannagyon felt volt idegessége, és alanya féreértette viselke-dését. Mint a Bailey-ügy eme részének nyomozótisztje, ne-héz döntés el tt állt. Ha jelenti a megyei rend rségnek, hogya fiút látta valaki a Jenkins-telepen, az egész fegyveres testü-let rájuk szállna, talán annak a helynek a kivételével, ahol aBailey fiú valójában van. Legalább olyan biztosan, ahogy a madélutáni felfedezése el léptetéshez vezethet, egy esetlegeshiba arra ítélheti, hogy egész életében közrend r maradjon.

Az elmúlt huszonnégy órában sok százan vélték látniNathant, néhányan még Kaliforniában is. Mindegyik riasztásvaklármának bizonyult. Gregnek több bizonyítékra volt szük-sége, miel tt farkast kiáltott volna. Valahogyan nyilván iga-zolni lehet Mr. Briscow történetét.

– Ismételje el, kérem, milyen ruha volt rajta, mikor meg-látta– kérte Greg, belül feszülten, hogy kívülr l türelmesnekhangozzék.

De a türelem – akár a valós, akár a tettetett – nem volt Todder ssége. – Már egyszer elmondtam, biztos úr, hogy nem em-lékszem. Rövidnadrág volt rajta, azt tudom, meg valamisportcsapat pólója, de hogy melyiké, azt meg nem mondom.

Virginiai jelentések szerint Nathan Bailey Nicholsonék há-zából egy Chicago Bulls feliratú pólót vitt el.

– És merre ment, amikor utoljára látta?– Amikor megláttam, a mi házunk felé jött; éppen átvágott

az utcán.– Melyik irányból?– Mintha Perlmanék háza fel l jött volna.Nem tudván, kik azok a Perlmanék, vagy hogy hol laknak,

ez az információ nem segített túlzottan Gregnek. – Lehetsé-gesnek tartja, hogy a Szt. Sebestyén-templom fel l jött? –kérdezte.

Todd egy percig fontolgatta a kérdést, az irányokat vizsgál-gatva a fejében lév térképen. Végül bólintott. – Igen, ha az

NATHAN FUTÁSA 225

erd n vágott át, akkor körülbelül abból az irányból kellett jön-nie.

Greg összecsapta a tenyerét. – Azt hiszem, ennyi elég isannak megállapításához, hogy ténylegesen a körözött sze-mélyt látta – mondta Greg mosolyogva. A bejárati folyosónösszegy lt többi rend rhöz fordulva pedig így szólt: – Úgy t -nik, megvan, amit kerestünk, fiúk. Gyerünk, menjünk végigházról házra, és kapjuk el.

A rend rségi munka mindig is ilyen. Amit az ember keres,végül ott bukan fel, ahol már kutatták. Greg megköszönteBriscow-ék segítségét, majd felállt a konyhaasztaltól, hogy akutatásban résztvev it segítségére legyen. Már majdnem el-érte a bejárati ajtót, amikor eszébe jutott, hogy a legfontosabbkérdést nem tette föl.

– Mr. Briscow – fordult újra a család felé.– Igen?– Nem tudja véletlenül, hogy itt a településen van-e éppen

nyaraló család?Todd összerezzent, mintha hirtelen fogfájás kezdte volna

el gyötörni. – Hát, biztos úr, fogalmam sincs – mondta. – Mégnem sok embert ismerünk a környéken. Nem régóta lakunkitt.

Greg csalódottsága ellenére bólintott. Gondolta, hogy ezta kört nem ússzak meg. – Semmi probléma, uram. Csak gon-doltam, megkérdezem. Köszönöm a segítségét!

– Sajnálom.– Mondom, én köszönöm. – Újra az ajtó felé fordult.– Várjon csak! – kiáltott fel Todd, miel tt Greg akár egy lé-

pést is tett volna. Todd arca olyan ember kifejezését öltöttemagára, mint aki épp felfedezett valami fontosat. – Grimesék,pár házzal följebb, nyaralnak. Most jutott eszembe, hogyegész héten a szomszéd gyerek szedte össze az újságjaikat.

Greg kérésére Todd elvezette t Grimesék Little RockyTrail 4120. szám alatti otthonához. A rend r számára a házsemmiben sem különbözött a környék többi lakóépületét l,

226 John Gilstrap

hacsak abban nem, hogy emlékezett, ez volt az, amelynek ab-lakán, úgy érezte, be kell néznie, mert mintha valami moz-gást látott – inkább csak észlelt – volna odabent az áttetsztüllfüggönyön keresztül.

A nappali fényben ugyanúgy nézett ki, mint a többi üresház, de most, éjszaka, a fehér falaktól elüt sötét ablakok olya-nok voltak, mint hófehér abroszon a tintafolt. Ahogy el húz-ta fegyverét a tokjából, Greg odaszólt Toddnak, hogy a járda-szegélynél várjon. Toddnak jobb ötlete támadt: fogta magát,és egyenesen hazament.

Ennél a pontnál megkövetelte a szabályzat, hogy segítsé-get hívjon. Egy magányos rend rnek nemcsak rültség éséletveszélyes vállalkozás volna saját szakállára kutatnia egygyilkos után, de már maga a gondolat is áthágása volt mindenáltala ismert szabálynak. Ennél már csak az lenne nagyobbbalgaság, ha a világ összes zsaruját rászabadítja egy olyanházra, ami egész egyszer en üres volt. A rend rök úgy kép-zelték, hogy inkább a halál, mint megszégyenülés. Mindenkülönösebb megfontolás nélkül végre úgy döntött, hogyegyedül hajtja végre a házkutatást. Saját képességeit azértsoha nem tartotta annyira rossznak, hogy valaha is felmerültvolna benne az, hogy ne tudna egy gyerek méltó ellenfele len-ni. Most meglepetten tapasztalta, milyen önbizalmat merítebb l a gondolatból.

Greg ott kezdte a kutatást, ahol legutóbb abbahagyta –zseblámpájával bevilágított az utcára néz ablakon. A hal-vány, pásztázó fényben úgy látta, hogy minden a helyén van.Csak egy elsötétített nappali, amely nem sokban különbözötta sajátjuktól. Aztán az utcafronti verandán át a kert ház mel-letti részébe ment. Nem tudta, mit is keres pontosan, de aztlátta, hogy a f ben nincsenek lábnyomok, és kitört üvegetsem talált. A légkondicionáló kompresszora m ködött, de en-nek nem kell feltétlenül jelent séget tulajdonítania.

A hátsó kert sem hozott újat. A riportban olvasta, hogyNathan Nicholsonék házába a hátsó bejáraton átjutott be, de

NATHAN FUTÁSA 227

ennek a háznak nem volt hátsó bejárata a földszinten. Inkábba félemelet magasságában volt, ahova egy kis teraszt lehetettvolna építeni, de nem építettek. Egy, az ajtó el tt lév fakorlátamúgy is meggátolt bármiféle közvetlen hozzáférést.

A házba betörni a jelek szerint csak a konyhaablakon át le-hetett, amely viszont érintetlennek t nt, vagy esetleg a pincevalamelyik kis ablakán át. Greg arra gondolt, hogy milyendolgos kez lehet, aki itt lakik. A saját otthonában a pinceab-lakokat mindig sárfoltok lepték, de itt az ablak olyan tisztavolt, hogy szinte úgy látszott, mintha nem is lenne benneüveg.

Aztán hirtelen libab rös lett a gondolatra. Lehet egy ablakbármilyen tiszta, a zseblámpa fényének vissza kéne ver dnieróla!

– Hogy az a…! – motyogta Greg. Lehasalt a földre, mintegy céllöv , és zseblámpájával bevilágított a pincébe, szolgá-lati fegyverének támogató segítségével, a ravaszon tartva azujját. Amikor látta, hogy odalent mozgásnak semmi jele, be-nyomakodott az ablakon át a házba.

Kiképz tisztjének szavai csengtek vissza a fülében, misze-rint ilyen szituációban mindenképpen hívjon segítséget, demost ezt semmibe vette. Érezte zsákmánya közelségét, és el-tökélte, hogy ezegyszer egyedül fogja a dolgot befejezni. Ezlenne a tökéletes nap: felfedezi az autót, majd elfogja magát agyereket. Csak azért imádkozott, hogy ne kelljen l nie. Márakkor is kész kálváriát járatnak az egyszer rend rrel, ha egyfeln ttre kell – jogszer en – lövést leadnia. Greg bele se mertgondolni, mivel járhat az, ha valaki egy gyerekre l rá.

Úgy mozgott a házban, mint egy pók. Fegyverét merevenel renyújtott jobb kezében tartotta, míg a markolatát baljávalalulról fogta, s közben az ugyancsak a bal kezében tartottmini Maglite zseblámpájával világított maga elé. Háta merevvolt és egyenes, térdét behajlította, és úgy haladt végig a pin-cén és aztán fel a lépcs n, mint egy vívó: lábai sose keresztez-

228 John Gilstrap

ték egymást. Tökéletesen felkészült volt egy esetleges küzde-lemre.

Az alagsori lépcs tetején lév ajtó csukva volt ugyan, debezárva nem, így csak egy pillanatnyi id veszteséget okozottkutatásában. Ha ott a kölyök, és ha elég okos, akkor mindenbizonnyal az ajtó másik oldalán várakozik, hogy az els moz-dulatra l jön. Ennek tudatában, és az átlagos rossz fiúknálokosabb lévén, Greg szünetet tartott, miel tt továbbhaladtvolna; kicsit körbevilágított a zseblámpájával, hogy hamiscélpontot biztosítson a fiúnak, aki azonban nem volt ott. Az-tán el tört, és bukfencet vetve a konyhában termett, aholprofi módon újra felállt, majd fegyverét vízszintes körív men-tén mozgatva 360 fokos fordulatot tett. Tüzelésre alkalmatadó célpontot azonban a földszinten sem talált.

Alaposan átkutatta az emeleti helyiségeket is, de csak ami-kor újra lement a földszintre, vette észre a konyhaasztalonhagyott üzenetet, Nathan Bailey aláírásával. A jó hír az volt,hogy megtalálta a házat. A rossz viszont az, hogy újra kicsú-szott a kezükb l a fiú. Üzenetében Nathan elnézést kért a be-törésért, s megnyugtatta a ház lakóit, hogy kimosott helyet-tük. Azt is megírta, hogy bár rendkívül kellemetlenül érzi ma-gát miatta, de kénytelen volt elvinni a kocsijukat, és hogyvégre szert tehetett egy fegyverre is.

Greg el vette kis rádió adó-vev jét, és bekapcsolta a mik-rofont.

25. fejezet

Az éjszaka sötétjében New York állam éppen olyannak t nt,mint Pennsylvania. Öt perce egy kocsi rátapadt a Nathan ve-zette Hondára, s nem volt hajlandó odébbállni. A gyerek lelas-sított, hogy a mögötte jöv megel zze, aztán megpróbált fel-gyorsítani, de nem tudta lerázni. A fickó csak jött szorosan anyomában, s a visszapillantó tükörben villogó fényszórói kö-

NATHAN FUTÁSA 229

röket égettek Nathan szemének ideghártyájába. A másik au-tós valamilyen játékot zött vele; néha egészen közel kerültmögé, aztán megint lemaradt. A játék megrémítette.

Mivel látta a Little Rocky Creekbe tartó rend rautó-kon-vojt, Nathan úgy döntött, hogy a f utakat elkerülve, mellék-utakon fog haladni. A térképen úgy t nt, hogy egy iránybahaladnak. Ahogy pedig ráérzett a mechanikus sebességváltófortélyára, ugyanolyan könnyedséggel vezette a kis Hondát akanyarok mentén, mint a BMW-t.

Ám csakúgy, mint az elmúlt néhány napban hozott dönté-seinek többsége, ez is jónak t nt eleinte, de aztán rosszra for-dult. Akkor nem mérte fel, milyen biztonságtudatot adnak azéjszakában a rendszeresen felt benzinkutak és lakott he-lyek. Éjjel fél kett kor már semerre sem látszott fény, jármsem volt rajtuk kívül az úton, s ez Nathan számára azt jelen-tette, hogy sehonnan sem remélhet segítséget, ha a mögöttejöv seggfej megteszi, amire készül. Egy dolog biztos volt:nagyon okosan tette, hogy a fegyvert magával hozta.

***A Chad Steadman seriffhelyettesnek szóló utasítások világo-

sak voltak. Addig nem kell feltartóztatni az autót, amíg az er -sítés meg nem érkezik. A pennsylvaniai fiúk utolsó jelentéseszerint Nathan Bailey-nél l fegyver van, így veszélyesnek mi-

sül, és azt a Hondát vezeti, amit Chad immár húsz kilomé-teren keresztül követ. A jár rkocsi magasan elhelyezked ref-lektorainak fényében a Honda sof rje elég alacsonynak lát-szott ahhoz, hogy akár gyerek is lehessen, a rendszám házila-gos megváltoztatása pedig nála jóval gyakorlatlanabbakatsem tévesztett volna meg.

Amíg arra várt, hogy a másik két Pitcairn megyei szolgála-tos jár r csatlakozzon hozzá, Chad elhatározta, hogy egy kismacska-egér játékot játszik a Hondával – el ször lemaradtnéhány autóhossznyit, aztán a gázra lépett, és újra szorosan

230 John Gilstrap

rátapadt. Ha a gyerek menekül re fogja, minden oka megleszrá, hogy üldözze. A játék kicsit mintha elbátortalanította vol-na a gyereket, de kisebb sávingadozásoktól eltekintve nyu-godt maradt. Steadman nem tudta eldönteni, mit is gondol-jon egy olyan gyerekr l, aki ilyen helyzetben is képes nyugodtmaradni. Valószín , hogy nem lesz könny dolguk vele akkorsem, ha végre elkapják…

Steadman éppen abban a pillanatban látta meg a tükörb la bukkanó tetején mögötte felvillanó fényszórókat, amikor arádiója is recsegve életre kelt. – Charlie Hét Baker Tizenöt-höz.

– Charlie Hét – nyugtázta a diszpécser.Steadman kivette a mikrofont a m szerfalon lév tartójá-

ból, s benyomta az ADÁS gombot. – Charlie Hét, itt Baker Ti-zenöt – üdvözölte az er sítésére érkezett Jerry Schmidttet.

– Charlie Hét, viszlát.– Nagyon valószín , hogy megvan a kölyök – mondta

Steadman az olyan ember monoton hangsúlyával, aki mársok órát töltött el rádió adó-vev vel a kezében. – Kicsit kap-kodva vezet. Talán sejti, hogy zsaru vagyok.

– Most állítsuk le?– Nem talált. Parancsnok Hatos útban van – felelte Stead-

man, részben a minden rádióüzenetet rögzít hangszalag-nak, jelezve, hogy feladatát megfelel en látja el akkor is, ha f -nöke nincs a közelben.

– Baker Tizenöt, itt Parancsnok Hatos – szólalt meg azadó-vev ben Watts rmester, az rszolgálatos parancsnokmély, reszel s hangján.

Steadman elmosolyodott. Megvagy, gondolta. – Itt BakerTizenöt.

– A Halsey Road és a 168-as út keresztez désében vagyok– magyarázta a f nöke. – Mennyire van onnan?

Steadman mosolya csalódott arckifejezésbe torkollt. A vénszivar jóval közelebb volt, mint hitte volna. – Olyan három ki-lométer, Parancsnok Hatos.

NATHAN FUTÁSA 231

– Rendben – határozott Watts, – itt állunk meg. Útaka-dályt emelünk. Kezeljék b nöz feltartóztatásaként az ügyet.

– Baker Tizenöt. Rendben – nyugtázta Steadman.– Charlie Hét, értettem!Steadman élt-halt az ilyen feltartóztatásokért. Ekkor nyílt

alkalmuk leginkább olyannak mutatkozni, mint a Cops rend-rei. Ahogy az útakadály felé közeledtek, Steadman és

Schmidtt felkészült rá, hogy bekapcsolják a villogókat meg aszirénát, s a Hondát hárman közrefogják, mely háromszög-

l nem lesz kiút. Kocsija biztonságos fedezéke mögül a l -fegyverekkel felszerelkezett három jár r utasítja majd a fiút,hogy szálljon ki az autóból és feküdjön a földre, s ebben ahelyzetben egyb l rizetbe is veszik. Ha minden jól megy,senki sem sérül meg. Ha azonban a kölyök valamit kitalálna -különösen ha a kezével manipulál –, egyb l kiterítik.

Nathan szíve összeszorult, amikor a másik autó reflektora isfelt nt a tükörben. Nem afféle éjszakai fenegyerek az az alakott mögötte. Hanem zsaru! Ahogy a második kocsi közele-dett, fényszórója megvilágította a piros-kék villogótestet a te-tején.

Nyugi, fiú, biztatta magát halkan. Még nem állítottakmeg. Talán nem tudják még. Talán csak mennek a dolguk-fa. Tudta, hogy nevetséges gondolat, de az öngyilkossággalvaló találkozás er ltett optimizmusba kényszerítette. Amígvolt remény…

Agya lázasan zakatolt, miképpen rázhatná le ket. Amígcsak követik és megy elöl, addig minden rendben lesz. Ha-marosan azonban valamit lépni fognak, és erre jobb, ha felké-szül. Mindenekel tt el kell kapniuk, s csak aztán dughatjákújra rács mögé.

Csak állj készen mindenre!De nem állt készen.El tte az út mentén az erd ritkulni kezdett, majd sötét

házak és kereskedelmi épületek t ntek fel. Egy sárga tábla fi-

232 John Gilstrap

gyelmeztette egy közeled keresztez désre, ahol gyermekát-kel hely is van, és 40 kilométeres sebességet írt el . Az adottkörülmények között Nathan ezt nem tartotta valami remekötletnek. A lába egyre nehezebb lett. Bármire is készülnek,érezte, hogy már nem kell soká várnia.

És aztán meglátta. Útakadály! Mintegy száz méterre el tterend rautó állta el keresztben az utat, villogójának kék-vörösfénye a környez épületeket is megvilágította. A visszapillan-tó tükörben további két villogó is életre kelt, s szinte k vé der-medt az ugyanebben a pillanatban bekapcsolt szirénák éles,sivító hangjától.

– A rohadt stricik! – köpött egyet, nem is hallva saját sza-vait. Egy szemvillanásnyi id re levette lábát a gázról, de aztánrögtön rájött, hogy csak akkor van reménye, ha továbbhajt. -Csak te meg én, Istenem… – fohászkodott.

Tövig nyomta a gázpedált. A kis gumi lábtartó apró ékkézsugorodott az edz cip je és a padló között.

Steadman nem akart hinni a szemének. Mióta a fékre kellettlépnie, amikor a fiú lelassult, a távolság drámaian megn ttköztük. Szirénájának sivításán át is hallotta, ahogy a Hondamotorja szinte hisztérikusan felpörög, amint elhúz t le.

– Menekül a taknyos! – kiáltott a mikrofonjába.De nem volt hova menni. Watt jár rkocsija teljesen elzárta

az utat, még fél méteres közt se hagyván a lökhárító meg a tízcenti magas útszegély között. Semmi se juthat át ekkora ré-sen.

Steadman újra a mikrofonért nyúlt. – Vigyázz, rmester,beléd fog rohanni!

Amint Nathan közeledett az utat elálló rend rautóhoz, ráéb-redt, hogy fogalma sincs, merre tovább, csak abban volt biz-tos, hogy valamiképpen túl kell jutnia az útakadályon. A tá-volság ijeszt en csökkent, miközben a Honda kilométerórájaátlépte a nyolcvanat.

NATHAN FUTÁSA 233

Inkább ösztönösen, mint tudatos döntés eredményeként,amikor már csak mintegy tíz méter választotta el attól, hogybelerohanjon a rend rkocsiba, berántotta a kormányt és át-emelte a Hondát az útszegélyen. A betonon végigszántó kar-dántengely rettenetes recseg hangot hallatott, a kocsi egypillanatra a leveg be emelkedett, majd négy kerékre huppan-va földet ért a füvön. Nathan kétségbeesett er feszítésseligyekezett irányban tartani a gyepen kipördült autót.

Nem is vette észre a fegyvert, csak amikor már tüzeltek.– Úristen! – üvöltötte Steadman, amikor látta, hogy Watts

közvetlen közelb l tüzet nyit a Hondára. A torkolatt z leg-alább egy méter hosszú volt a sötétben. – Kampec a kis szar-házinak! – jelentette ki, és maga is meglep dött, milyen elé-gedett a hangja.

Nathan a t le balra becsapódó golyótól átmenetileg megsü-ketült, bár torka szakadtából ordított, ahogy a kilenc darab32-es kaliber sörét szétzúzta a hátsó ablakot és a merevít -rudat, kilyuggatta a mellette lev ülést és a fejtámlát, majd aszélvéd egy részét is kivitte. Biztos vadászpuska volt. Ezekaz idióták még mindig meg akarják ölni!

Tájékozódó képességét csak akkor nyerte vissza, amikormegint sima aszfalt volt a kocsi alatt, s az útakadálytól egyretávolabb került. Látta, hogy utánal nek; a fegyver torkolattü-ze mint valami sárga fény vaku villant a tükörben, ami a kö-vetkez pillanatban a szélvéd maradék részével fehér üveg-szilánkfelh formájában szétrobbant. Nathan ismét elüvöl-tötte magát, és még jobban rátaposott a gázpedálra.

A kocsi nem reagált.– Jaj, ne! Most ne! Istenem, ne tedd ezt velem pont most! –

A fiút vakrémület fogta el, el ször azóta, hogy a tükörben ész-revette a kocsikat. A Honda egyre lassult! Próbált lejjebb vál-

234 John Gilstrap

tani, de csak szörny , fémes recsegés jött valahonnan a pad-lólemez alól. A difim tönkrement a padkával való találkozás-kor.

Ahogy Nathan a Mindenhatóhoz fohászkodott, a sebes-ségmér már csak 40 km/h sebességet jelzett, aztán a mutatógyorsan lezuhant nullára.

– A redves picsába! – üvöltötte. Ez volt a legcsúnyább szi-tokszó-összetétel, amit ismert.

Nathan rátaposott a fékre, mire a kocsi nagy nyekkenésselmegállt az út közepén. Ha kell, gyalog menekülök el, jelen-tette ki magában.

Ám miel tt az ajtót kinyithatta volna, Steadman már utol-érte.

– Mutasd a kezed! – ordította mögötte egy feln tt hang. -Mutasd a kezed, vagy szitává lövöm a fejedet!

Nathan egy pillanatig dermedten ült, s érezte, hogy útjavéget ért. Valahol a nagy összevisszaságban talán még min-dig van remény, gondolta, de baromi jól álcázza magát. Las-san a leveg be emelte a kezét, megadva magát nemcsak arend röknek, hanem saját sorsának is.

Füle még mindig csengett a puskalövésekt l, de így is hal-lotta, hogy hátulról futva közelednek a kocsihoz. Hirtelen asemmib l egy fegyver csöve kitörte az oldalablak maradék ré-szét, és fájdalmasan a füléhez nyomódott.

– Kifelé! – kiáltott rá valaki. – Kifelé abból a rohadt kocsi-ból!

– Nem tudok! – tiltakozott Nathan. A puskacs pontosanaz ellenkez irányba nyomta, lehetetlenné téve számára,hogy engedelmeskedjen.

– Azt mondtam, kiszállni!!– Fegyver! – kiáltotta egy másik hang. – Fegyver van az

ülésen! Figyeljetek a kezére.Négy kéz csapott le a fiúra, s kíméletlenül megragadták a

pólóját meg a haját, s ezeknél, mint holmi fogantyúknál fogvarángatták ki a kitört oldalablakon keresztül. – Aú! – kiáltotta

NATHAN FUTÁSA 235

Nathan. – Ez fáj! Mindent megteszek, amit akarnak! – A ma-radék ablaküveg kiálló, legömbölyített szilánkjai fájdalmasanvégighasogatták a karját, lábát, hasát.

Amikor kinn volt a kocsiból, úgy a földre lökték, hogy majdkiköpte a tüdejét, a szeme mögött, valahol az agyában pediglila foltok robbantak. Továbbra is ellentmondó utasításokatkiáltoztak neki, de már nem hallotta, mit mondanak. Egycsizmás láb az arcát az aszfaltra nyomta, miközben valaki ahátába nyomta könyökét. Nathan kegyelemért könyörgött,amint a többi rend r egészen hátracsavarta a karját, hogymegbilincselhesse. Még egy csavarintás, gondolta a fiú, és alapockája menten kiszakad.

– Ki a fenének gondolod magad, hogy nem állsz meg ne-kem, te seggfej? – sziszegte a fülébe az egyik rend r, miköz-ben a bilincset úgy meghúzta a csuklóján, hogy belevágott ahúsába.

– Jaj, ne bántsanak már! – rimánkodott Nathan. – ígérem,hogy mindent megteszek, amit csak akarnak!

– Ezt a lehet ségedet már eljátszottad, szarházi! – felelte azsaru.

A bilincsen lév lánc segítségével el ször térdel helyzetberántották, majd sajgó vállánál megragadva talpra állították.Orrából patakokban folyt a vér. Nem lévén szabad keze, ami-vel elállítsa, a két orrlyukából csurgó vér az alsó ajka alattösszeért, aztán nehéz cseppekben hullott alá a pólójára és acip jére.

Nathan s n pislogott, hogy feltisztuljon a szeme és jólmegnézhesse, kiknek esett áldozatul. Úgy néztek ki, mint avilág összes többi zsaruja: jól fésültek és velejükig rohadtakvoltak. Ám amint ott állt, arccal nekilökve az egyik jár rkocsi-nak, egy harmadik rend r is odajött. Ez az új fickó túltett atöbbin: alattomos kegyetlenség bujkált a szemében. Az egyikmellényzsebe fölött aranyszín jelvényt hordott, nem ezüs-töt, mint a másik kett . A másik mellényzsebe fölött egyaranykártyán a neve volt olvasható: WATTS.

236 John Gilstrap

Watts odament a fiúhoz, s alig egy méterre megállt t le. –Nathan Bailey? – kérdezte.

Nathan bólintott. – Igen, uram – mondta, s véres nyálcsordult ki a száján.

Watts id sebb volt a többieknél, és jókora sörhasa ellenéreborzasztó er snek t nt. Bicepszei feszítették ingujját, a nya-kát pedig nyilván semmiféle gallér nem érte körbe. Wattsnakátható, fenyeget tekintete volt, olyan, mint egy támadni ké-szül farkasnak. Ugyanaz a tekintet volt, mint amit NathanRicky Harris szemében látott.

– Igaz, hogy megöltél egy börtön rt? – kérdezte Watts.Nathan ismét bólintott. – Igen, uram, de…

Miel tt még válaszolhatott volna, Watts egy láthatatlangumibotot nyomott a fiú nemi szervének. Nathan fájdalmá-ban felkiáltott, majd marionettbábuként a földre rogyott. Ke-zével nem tudván megvédeni a lába közét, védekezve felhúz-ta a térdét, miközben leveg ért kapkodott.

– A bíró biztos elenged majd – mondta Watts elégedett vi-gyorral az arcán –, én viszont azt akarom, hogy tudd meg,büntetlenül nem nyírhatsz ki egyetlen rend rt sem! – Majd azalárendteltjeihez fordulva így szólt: – Vigyétek el innen ezt aszarházit!

Steadman szalutált, majd a karjánál fogva megragadta afiút, s úgy tuszkolta be a rend rautó hátsó ülésére, minthaegy zsák sitt lenne.

A mintegy harminc kilométeres út során, amíg a rend r-rsre értek, Nathan meg se moccant. Az oldalára d lve, felhú-

zott térddel feküdt, s várta, hogy visszatérjen a remény.

26. fejezet

A sors útjai kiszámíthatatlanok. Pointer úgy tervezte, hogyJenkins járásban majd elvegyül a zsaruk között. Braddockmegyei rend rnek volt öltözve, aki azért érkezett, hogy az

NATHAN FUTÁSA 237

ügy pennsylvaniai fejleményeit nyomon kövesse. El bb-utóbb majd csak hall valamit, és akkor majd kigondolhat egytervet. Be is jött volna. Egyenruhája és személyi igazolványahiteles volt: mindkett t egy állami hivatalnoktól kapta, akiadósa volt, és mivel jó kapcsolatokkal rendelkezett aBraddock megyei rend rségnél, most így igyekezett részbentörleszteni. Még rend rjelvényének száma is hiteles volt -egy Terry Robertson nev fiktív rend rhöz tartozott a bank-stoni körzeti rend rsr l. Abban a nem túl valószín eset-ben, ha valaki esetleg ellen rizni akarná, csak azt találná,hogy Terryt átmenetileg áthelyezték Houstonba a kábítószerelleni osztályra. Akis trükköt valamikor majd az októberi kifi-zetésekkor leplezik le, de a csíny elkövet jét nem fogják tudnilenyomozni, így aztán az egészet valószín leg egy ismeretlenszámítógépkalóz nyakába varrják.

Legalábbis ez volt az elképzelés. A valóság azonban sokkalegyszer bbnek bizonyult. Amikor bejelentkezett a Spear andMusket Motor Lodge nev motelbe – az egész Jenkins járás-ban csak itt talált egész éjjelre kivehet szobát –, Pointernekfelt nt, hogy a recepciós pultján lév minivizor éppen külön-tudósítást sugároz. „Vajon mi lehet olyan fontos, hogy éjjelháromkor félbeszakítják a mozicsatorna adását?” – t dött.Az elképeszt en kövér recepciósn is élénk figyelemmel kí-sérte az adást.

A n – névkártyája szerint Abigail – elfordult a székkel,hogy felhangosíta a készüléket. Pointer elfojtotta mosolyát,miközben arra gondolt, hogy a recepciósn olyan, mint egyél hóember.

Jókedve azonban nyomban elillant, amikor a képerny nmegjelent Nathan Bailey arcképe, alatta a felirat: „ rizetben”.A diadalittas tudósító elmondta, hogy Pennsylvania még éb-ren lév kedves néz i (vagyis és a recepciósn ) ma éjjel márnyugodtan hajthatják álomra a fejüket, ugyanis Amerikalegelhíresültebb szökevényét elfogták a New York állambeliPitcairn megyében.

238 John Gilstrap

– Nyasgem! – mondta Pointer alig hallhatóan, leginkábbmagának, de Abigail is meghallotta, és együttérz en megráz-ta fejét, mire tripla tokája fejével ellentétes irányba kezdett elhimbálódzni.

– Az a szegény gyerek! – csacsogta a n . – Szerintem egy-szer en csak békén kéne hagyniuk.

Normális körülmények között Pointer nem mondott vol-na semmit, de megadva zsaruöltözetének, ami jár, ellenke-zett egy kicsit. – Az a szegény gyerek megölt egy rend rt! -mondta.

A jelvény és az egyenruha láthatóan hem sokat jelentettAbigailnak. – Csak miután a zsaru t próbálta megölni. Mimást tehetett volna? Nézzen csak rá. Ez a fiú nem gyilkos!

Pointer már nem is figyelt oda erre a kis társalgásra. Az au-tóatlaszból emlékezett rá, hogy Pitcairn megye New York ál-lam legdélibb részén van, jó messze az államot átszel nagyutaktól, melyekhez a kölyök el nap még annyira vonzó-dott. Ha siet, néhány órán belül ott lehet.

Pointer szó nélkül sarkon fordult, és elhagyta a motelt, éppmikor Abigail odaadta volna neki a bejelentkez lapot, hogyírja alá.

– Nem akartam megbántani! – szólt utána a n , ahogy azüvegajtó becsukódott mögötte.

Mire a rend rsre értek, Nathan ágyékában a kín sajgássácsitult, orrvérzése pedig elállt, bár a fémes íz ott maradt a szá-jában. A különféle vágások és horzsolások valahogyan általá-nos testi fájdalommá alakultak át. A bilincsekt l már rég el-zsibbadtak az ujjai.

A végtelennek t út során kicsit belehallgatott a társal-gásba, melyet az elfogásában és letartóztatásában részt vevzsaruk folytattak egymással a rádión. Úgy beszéltek róla,mintha legalábbis Butch Cassidy volna. Már majdnem figyel-meztette a sof rt – a Steadman nev zsarut –, hogy mégcsak tizenkét éves, és hogy hárman támadtak rá. Meg akarta

HATHAN FUTÁSA 239

mondani nekik, amit apjától tanult, hogy nincs annál ocsmá-nyabb dolog, mint ha az er sebb megtámadja a gyengébbet,

leg ha ezt többen együtt teszik. Még sok minden mást isakart mondani, de aztán úgy döntött, hogy a hallgatáshosszabb távon gyümölcsöz bbnek bizonyulhat majd. Steadman rögtön kiszállt, amikor végre megálltak. Egypillanattal kés bb, amint a hátsó ajtó kinyílt, Nathant meg-csapta a párás éjszakai leveg . Aztán újból megragadták, ez-ttal az inggallérjánál és a nadrágja övrészénél, hogy talpra

állítsák. Tudta: szándékosan bánnak vele ilyen durván. Újabbleckét kap, amiért megölt egy idiótát. Azt akarták, rimánkod-jon még nekik égy kicsit, hogy legyen mire jóles en vissza-gondolniuk, mikor hazamennek és befekszenek az ágyukba.De Nathan a könyörgéssel egyszer s mindenkorra felhagyott.Újra benne volt a „gépezetben”, s itt csak egyetlen dolog hasz-nált: a hallgatás. A hallgatás elhitette a hülye zsarukkal, hogygy ztek, számára pedig meg rizte az önbecsülést.

Üthetik-rúghatják, ahogy csak akarják, nem fog sem kö-nyörögni, sem sírni. Eltökélte, hogy csöndben küzd majd el-lenük. Akaratát érvényesíteni fogja velük szemben, lesz, amilesz. Miközben a járgány hátsó ülésén utazott kifeszítve, ahola számtalan részeg és igazi b nöz szaga még mindig ott ér-zett, elhatározta, hogy soha többet nem szenvedi el azokat amegaláztatásokat, amelyekben el ször volt része. Gyilkossá-gért fogják elítélni, a lehet legsúlyosabb b nért. Mit számít,ha végül tényleg elköveti a b nt, amiért amúgy is lakolniakell. Ha legközelebb valaki megpróbálja lehúzni az alsónad-rágját, vagy el akar lopni t le valamit, harcolni fog; és a harc-nak addig nem lesz vége, amíg nem gy z. És ha ez azt jelen-ti, hogy egyiküknek meg kell halnia, akkor is.

A zsaruk és rök részér l az embernek el kellett viselnie bi-zonyos mennyiség pofázást és megaláztatást – ez a rendszertésze volt ez. De volt egy határ, ami az intézményesített pofá-zást elválasztotta a kegyetlenségt l. Ezek a disznók, akik lekap-csolták, átlépték ezt a határt, de hátrakötött kézzel nem sokat

240 John Gilstrap

tehetett volna ellenük. Valami méltóság még annak elviselésé-ben is volt, ha hülyére verik az embert, feltéve, hogy élve kibír-ja. Nathan rimánkodott nekik, és most már halálosan gy löltemagát ezért. Nagy hiba volt, de többé nem követi el.

– Na gyerünk, te fenegyerek! – reccsent rá Steadman, akiúgy t nt, észrevette a fiú viselkedésében beállt változást.

Steadmannek el ször ki kellett nyitnia az rs ajtaját, hogybeléphessenek. Mivel Watts is részt vett az üldözésben, az r-szobán nem maradt senki. A Pitcairn megyei rend rs a szo-kásos amerikai mértékkel mérve igencsak kicsi volt. Az el -térb l, ahol a szolgálati asztal állt, két folyosó nyílt. Az egyikvégében volt egy kisebb szekrényes öltöz a szolgálatos rend-röknek, továbbá egy étkezde, ahol egyben a névsorolvasást

és az értekezleteket is tartották. A másik folyosó végér l nyíltkét zárka, melyek rendszerint egész héten üresek voltak, csakhétvégéken töltötték fel ket dugig részegekkel. New York ál-lam jár rei f leg jó fürd szobája és kávéja miatt látogatták azrsöt.

A két zárka eredeti alapját és falait 1827-ben emelték, ami-kor a foglyok életkörülményeire még sokkal kevesebb gondotfordítottak, mint manapság. Az üvegablak és a fapadlózatszokatlan luxusnak számított; az 1938-as felújításkor ezek-hez még angolvécé és hidegvizes csap is társult.

Els letartóztatásával ellentétben, amikor is fogságánakels három óráját egy székhez láncolva töltötte, Nathan mostegyenesen a fogdába került – Steadman vezette oda. A folyosóészrevehet en lejtett a két súlyos faajtó felé. Ahogy közeled-tek, a h mérséklet vagy tíz fokkal esett vissza, a páratartalompedig minden bizonnyal er sen közelített a maximumhoz.

– Nem nagyon tudom, milyen vendéglátáshoz vagy szok-va, kölyök, de ide nem túl sok éjszakai vendég akar visszatérni– magyarázta Steadman mosolyogva. – Múltkor volt itt egyrészeg alak, aki annyira bekarmolt, hogy a patkányok nyu-godtan kirágták a szemét, anélkül, hogy közben magához tértvolna.

NATHAN FUTÁSA 241

Nathan próbált közömbösnek látszani, de arckifejezésemégis nevetésre késztette Steadmant. A zsaru egy ósdi vas-kulcsot dugott a zárba, s tompa, fémes kattanás kíséretébenkinyitotta a cellát. A 7-8 cm vastag tölgyfaajtó hangtalanul ki-tárult, s Steadman oldalt lépett.

A zárka az intézeti szobájának háromszorosa volt, belsejé-ben mindössze egy csupasz villanykörte égett, mely a háromméter magas mennyezetr l lógott alá. A falat durva, vöröstermésk l rakták, a padló betonból volt, a berendezés pedigcsupán egy vászonnal letakart srégi, katonai fapriccsból ésegy olyan fajta vécéb l állt, amilyet Nathan azel tt sose látott.A vécécsésze teljesen normális volt, de a tetején valami furcsadobozféleséget látott.

– Íme a lakosztálya, Mr. Bailey! – terelte be a fiút Stead-man sunyi vigyorral.

Nathan megpróbálta kihúzni magát, és méltóságteljesenbemenni a cellába, de nem nagyon sikerült neki, mert a bátorálarc mögötti rémült tekintete mindent elárult.

– D lj a falhoz! – parancsolta Steadman.Nathan némán engedelmeskedett, s arcát nekinyomta a

hideg, vörös k nek. Steadman hátra és oldalra rúgta a fiú lá-bait, majd megszabadította Nathant a bilincst l.

– Szép álmokat! – mondta Steadman, miel tt rázárta vol-na az ajtót. – A poloskákat majd söpörd le magadról. – Ezenaztán hangosan és hosszasan röhögött. A zár fémes kattanásatompán visszhangzóit a nedves zárkában.

Szóval itt vagyok, gondolta Nathan. Éppen úgy végz -dött, ahogy kezd dött rács mögött, csak azért, mert meg-próbáltam megvédeni magamat. Újra a könnyeivel küzdött,de aztán visszafojtotta ket. Lesz még ötven-hatvan évem,hogy sírdogáljak. Semmi értelme most elpazarolni akönnyeimet.

Az istenit, de hideg van itt! Óvatosan megfogta a katonaigyapjútakaró egyik csücskét, felemelte a priccsr l, és kirázta,hogy kihulljanak bel le a poloskák. Szerencsére egy sem volt

242 John Gilstrap

benne. Aztán magára terítette a takarót, és leült a prices szélé-re, de az abban a pillanatban össze is rogyott a 38 kilója alatt,az egyik falábát ugyanis csak úgy volt megtámasztva. Ahogylehuppant a betonpadlóra, változatos sérülései mind újra sa-jogni kezdtek.

Most már nem tudta visszatartani a könnyeit Rohadékok!

27. fejezet

Hajnali fél ötre Watts rmester megírta a jelentését Nathanelfogásáról, majd becsúsztatta azt abba a borítékba, amelyenMurphy seriff neve állt, aki egyébként politikai kapcsolatai fel-használásával kibeszélt magának egy helyes kis kandallós sa-rokirodát fenn a megyei adminisztrációs épületben.

Minél többet t dött Watts az furcsa szerencséjén, an-nál rosszkedv bben gondolt az el tte álló napra. Neki és kol-légáinak sikerült az, ami a nagyvárosi fiúknak nem, de mire asajtó megérkezik, hogy elismerésüket fejezhessék ki neki,már nem lesz szolgálatban, és a seriff aratja majd le a babéro-kat A m szakváltás már csak kilencven percnyire volt. Azontöprengett, vajon van-e arra mód, hogy dupla m szakot vál-laljon, és így megadja magának a lehet séget, hogy tanúja le-gyen az rsön hamarosan eluralkodó tébolydának.

Ebben a pillanatban nyílt az el tér ajtaja. Watts meglep -dött, hiszen ilyentájt nemigen akadnak látogatók. Egy rend rlépett be, olyan egyenruhában, amelyet Watts nem ismert fel.

– Jó reggelt! – köszöntötte Pointer vidáman. – Hallom,volt egy kis izgalom az éjjel itt maguknál.

Watts büszkén elmosolyodott, noha valami megmagya-rázhatatlan rossz érzése támadt a fickóval kapcsolatban. -Igen, uram, elkaptuk azt a kölyköt. Miben segíthetek?

– A nevem Robertson – hazudta Pointer. – A Braddockmegyei rend rségt l vagyok. A Bailey gyerek az én körzetem-

l való. Csak azért jöttem, hogy felajánljam a segítségemet,

NATHAN FUTÁSA 243

és esetleg a kiadatás után visszavigyem Virginiába. – Körül-nézett az el térben. – Milyen csendes itt minden.

Volt valami abban, ahogy Robertson ezt az utolsó meg-jegyzést tette, ami miatt Watts elég furán kezdte érezni ma-gát. – Hát, nem is tudom – mondta. – Mindig izgalmas rend-be hozni egy dolgot, amit valaki más elbarmolt. Mi az ördö-gért hord valaki keszty t egy ilyen meleg éjszakán? Gondol-ta, mikor észrevette a látogató b rbe bújtatott kezét.

Pointer elnevette magát. – Hát, pajtás, most megfogtál.Senkit nem akartam egyébként megbántani. Csak olyan üres ez a hely…

Watts megvonta a vállát, majd újra a papírjaival kezdett foglalkozni. – Ha engem meg a kölyköt nem számítjuk, üresfelelte, de rögtön rá is döbbent, hogy nagy ballépést követett el. A baj az volt, hogy Watts túl hosszú ideje ült íróasztal mö- gött, így aztán a reflexei eltompultak.

Mire meglátta, hogy az idegen karja vállmagasságba len-dül, már a golyó is úton volt.

Mi a fene volt ez?!Nathant félálomból riasztotta fel egy különös hang. Puff!

Olyan volt, mint egy távoli légpuska dörrenése, melyet búto-rok zuhanása követett, aztán csönd lett. Senki nem vette fel alehullott tárgyakat. Hát nem furcsa?

Nem értette a dolgot, de azt tapasztalatból tudta, hogy ha abörtönben bármi rendkívüli történik, az jót nem jelenthet. Atakarót ledobva magáról odament az ajtó tetején lév benéz -nyíláshoz, hogy kikukucskáljon. Még lábbujjhegyen állva iscsak a szemközti üres cellát látta.

Valami folyik odakint, az biztos. Az el térb l furcsa moz-golódás és nyöszörgés hallatszott.

Puff!Megint ugyanaz a hang! Csak most nem légpuskáéhoz volt

hasonló, mert annál sokkal jobban visszhangzott. Nathan

244 John Gilstrap

megesküdött volna, hogy már hallotta ezt a hangot, vagy vala-mi hasonlót a tévében, vagy a moziban.

Amikor rájött, mit hall, ereiben megfagyott a vér. Mélyenés gyorsan lélegzett, hogy el ne ájuljon. Nem, ez nem történ-het meg vele! A borzalmak nem akarnak véget érni!

Pointer egy kicsit túl gyorsan l tte ki az els golyót. Így a go-lyó pár centivel följebb és odébb hatolt be, mint szerette vol-na, egyenesen a zsaru mellcsontjába. Ez is halálos lövés voltpersze, de elég mocskos. Ha csak egy pillanattal tovább vár, aleadott gyors sorozat száz kis darabra robbantja szét a fickószívét, ami azonnali halállal és jóval kevesebb vérrel járt vol-na. Ez esetben a golyó a becsapódás hatására összelapult,majd összevissza kószált a rend r mellüregében, miáltal amellkasi szerveket szabályosan tönkrezúzta. Ahogy a zsaru aföldön hevert, lábai összefonódtak a forgószék lábaival, s asebb l sugárban tört el a vér, a szájából és a füléb l pedigrózsazsín hab folydogált.

Mivel szakmája mesterének tekintette magát, Pointermegvetette a piszkos munkát. Csendesen átkozta magát,ahogy a hörg ember oldalához sétált. Amíg ver a szív, a vértovább fröcsköl. Pointer feladata volt kihúzni a dugót.

Pointer második lövésekor a haldokló tekintete inkább le-mondást, mint félelmet tükrözött. Pointer ezt a lövést márgondosan, közvetlen közelr l adta le. A golyó Watts els foga-it porrá zúzta, majd behatolt egészen az agyalapig, ahol atestnek küldött összes idegi parancs útját elvágta.

A cellák hatalmas kulcsai egy rakáson hevertek az aszta-lon, a három biztonsági kamera képét vetít monitor el tt.Pointer elmosolyodott, és megrázta a fejét.

Ezeknek a vidéki tuskóknak fogalmuk sincs, mi is a biz-tonság, gondolta.

Körbepillantott, hogy megbizonyosodjon róla, senkinincs a közelben, majd nézte saját magát a tévé képerny jén,

NATHAN FUTÁSA 245

ahogy Watts teste fölé hajol és egy ujjal felemeli a kulcsokat,ügyelve arra, hogy ne hagyjon ujjlenyomatokat a vérben.Még két perc, és készen is van.

A közeled léptek Nathan legrosszabb balsejtelmeit igazolták.Zihálva szedte a leveg t, mint egy liheg kutya. Szédült is.Miért csinálják ezt velem? Agya eszeveszetten zakatolt, denem jöttek válaszok.

Ez most nem Ricky volt, és nem is Mark bácsi. Bárki is az,nem részeg. Egy hangtompítós fegyverrel felszerelkezettgyilkos, akinek egyetlen célja, hogy megölje t, s ehhez készVolt egy rend rrel is végezni.

Mit követtem el?Gondolkodásra nem volt id , csak cselekvésre. Készen kell

állnia a harcra, bármennyire reménytelen is, hogy nyer.Szüksége van egy fegyverre. Bárcsak az egyik tégla kilazul-na…

– Naaathan! – huhogta egy hang a folyosóról.Ez volt a legrémesebb hang, amit a fiú valaha is hallott.

Fegyver! Fegyvert kell szereznie!– Nathan Baileeeey! Jövök már, kicsikém, hahaha! – kaca-

gott Pointer.A kurva életbe! Az ágyat talán fel tudom emelni, gondolta

Nathan. prices! Az a remek, széttört prices! Két ugrással azágynál termett, s megszabadította a letört lábtól. Nem volt va-lami nagy, de annál nehezebb. Lehet, hogy pont…

Kulcs csörrent a zárka ajtajában.Jaj, ne!Nathan nesztelenül az ajtó mögé surrant, s annak nagy fa-

betétjét használta pajzsként. El ször a fegyvert pillantottameg, mely máris benyomult, s úgy fordult feléje, mintha agyilkos pontosan tudná, hol rejt zik. Nathan ekkor a priccslábát mindkét kezével a feje fölé emelte, s hatalmasat sújtottvele a fegyverre. Ilyen nagyot még életében nem ütött sem-

246 John Gilstrap

mire, és teljesen olyan érzés volt, mintha betonra csapott vol-na. A lökéshullám visszaver dött a karjain át a vállába.

A pisztoly nagy zajjal a betonpadlóra zuhant, de nem sültel. Miután els csapása tökéletes volt, a fiú hátrahúzódott,hogy újabb ütést mérjen ellenfelére, ám amikor meglátta,hogy egy rend rrel áll szemben, keze félúton megállt és léleg-zete is elakadt.

MiPointer megérezte a habozást és észrevette a lehet ségét:

a fiú felé lendült.Nathan másodszorra is lesújtott, de ezúttal csak mozgott a

karja – er nélkül. Épp annyira találta el a férfi vállát, hogy ki-billentse kicsit az egyensúlyából. Mindenesetre Nathan ki-használta a lendületét, és ezúttal támadója térdére csapott rá.Pointer felhorkant és elesett, de egy pillanatra se vette le sze-mét Nathanról.

– Ki maga? – kiáltotta Nathan.Pointer nem válaszolt, csak utánanyúlt a földön hever '

pisztolynak.Nathan elordította magát – Ne!!Pointer egy pillanatig se habozott. Támadó kígyót megha-

zudtoló gyorsasággal kapta fel a fegyvert, és már fordította isáldozata felé, hogy hónaljból tüzeljen.

Nathan egy pillanat alatt felmérte, mi következik, s azon-nal cselekedett – baseballjátékosból favágóvá alakult át, és akét kezében tartott, rögtönzött furkósbottal jókorát sújtottPointer tarkójára. A „zsaru” a földre zuhant, de olyan gyorsan,hogy Nathan biztos volt benne: megölte.

Nathan pánikba esett. – Jaj, nem akartam! – kiabálta.Mért tetted ezt, Istenem? Te kényszerítettél! Tényleg nemakartam! – Pontosan ugyanaz történt itt is, mint a javítóban.

A pokolba veled! – ordította, és éles hangja visszhangzott azüres folyosón. Mért tetted ezt?

Amikor Pointer megmoccant, Nathan majdnem elsírtamagát örömében. Hát mégse ölte meg a zsarut! Egy nagyobb

NATHAN FUTÁSA 247

és sokkal fontosabb kérdés azonban megválaszolatlan ma-radt: miért akarja t minden zsaru kinyírni? És miért ölikegymást?

Ki kell jutnia innen. Már megint! És futnia kell. Mármegint!

Mi a fene folyik itt?A folyosó üres volt, minden ajtó tárva-nyitva. Számításba

vette, hogy ez esetleg csapda, de ebben a helyzetben ezt lé-nyegtelennek találta. Nem maradhatott, tehát el kellett t n-nie. Ha csapda, hát elkapják. Akkor pedig itt a vége fuss el véle:és ennyi volt.

Futás közben Reebok cip je nagyokat nyekkent a padló li-nóleumán. Jobbra pillantott a padlón hever véres halomra,és nagyon remélte, hogy az a szemétláda fekszik ott kiterítve,aki a heréit kis híján szétroncsolta. Nekirohant a véd korlát-nak, de utána lendületéb l mit sem veszítve kivágta a bejáratiajtót, s kiszáguldott a sötét éjszakába.

Amikor a javítóintézetb l menekült, félelem és bizonyta-lanság töltötte el. Ezen az éjjelen azonban csak azt érezte,hogy futnia kell, nagyon gyorsan és nagyon kitartóan.

Valahol a sötétségben már várta a jöv .

28. fejezet

– Úristen!A kiáltástól Pointer magához tért. Úgy érezte, mintha híg

kása lenne az agya helyén. Az a rohadék kölyökrmester! Ó, te jó ég! – kiáltott fel Schmidtt, s alig tudta

visszafojtani könnyeit. El húzta fegyverét és teletöltötte a tá-rat. – Steadman! – hívta. – Steadman, itt vagy?

Pointer egy pillanat alatt rendezte gondolatait, és gyorsankiötlött egy tervet. Nem akarta elhinni, hogy ilyen bonyolult-tá vált az ügy.

– Steadman!

248 John GilstrapAz éjszakai el adás új szerepl je hívatlan betolakodó volt,

de Pointer majd csak megbirkózik a helyzettel. Csupán egygolyóval több, ennyi az egész. Valahogyan be kell csalogatniaaz új rend rt a cellába. Sima ügy. Jó hangosan nyöszörögnikezdett – és nem kellett nagyon színészkednie, hogy valódi-nak hasson.

Az a kis szarházi nagy karriert futhatna be mint baseball-játékos, jegyezte meg magában, és próbálta kipislogni sze-méb l a sz nni nem akaró zavarosságot.

Schmidtt egy pillanat alatt végigrohant a folyosón, lépéseicsak a bejárat el tt hallgattak el. Pointer szerint nevetségesenhosszú habozás után Schmidtt végre bevágódott a nyitottcella ajtaja mögé, leguggolt, s fegyverét két kézzel maga el tttartva tüzel állásba helyezkedett.

Arckifejezése mindent elárult. Hát te meg ki a fene vagy?!Pointer a cella végében, a betonpadlón ült, hátát a falnak

vetve, fejét a mellére ejtve. A hatás kedvéért tovább nyöször-gött, és közben nem kerülte el figyelmét a zsaru ingén át ki-dudorodó golyóálló mellény. Fejlövés lesz, döntött Pointer.

Schmidtt idegesen nézett körbe, hol van, aki ezt tette akollégáival. Ha volt is benne bármi gyanakvás az idegennelszemben, ezt pillantása egyáltalán nem árulta el. S t, látható-an teljesen megkönnyebbült, hogy a veszély az feje felólmár elszállt. A feszültség szemmel láthatóan feloldódott ben-ne, ahogy kiegyenesedett, és elindult a kollégája felé.

Abban a pillanatban, hogy Schmidtt visszadugta a fegyve-rét a pisztolytáskába, Pointer el húzta az övét. – Engem kere-sel? – kérdezte, és leadott rá egy jól irányzott lövést.

A golyó Schmidttet fejen találta, pontosabban a szájábahatolt, amit l a cella ajtajában hanyatt vágódott.

– Csodás rend ri munka! – pirongatta Pointer, és a biz-tonság kedvéért fegyverét még néhány másodpercig rajta tar-totta, miel tt eltette volna.

Ilyen baromi egyszer munkát, és mégis: a látszat azt mu-tatta, hogy nem volt jobb, mint az a pali, akit az a tahó Bailey

NATHAN FUTÁSA 249

bérelt fel, hogy kicsinálja a gyereket. Könnyen elslisszolt azátkozott kölyke! És gyors volt, piszok gyors! Pointert meglep-te, milyen nehezére esik lábra állnia. Nem nagyon volt rá le-het sége, hogy megnézze, mit is használt a fiú az ütéshez, decsodálta ügyességét és bátorságát, hogy ilyen jól használta.

Mr. Slater aligha lesz boldog. A másvilágra küldött zsarukkörül mindig nagyobb a felhajtás, mint amit megérdemel-nek; most meg itt van két újabb áldozat. Kérdéseket tesznekmajd fel, és nagyarányú nyomozásba kezdenek; Pointer pe-dig elég jól ismerte f nöke vállalkozását ahhoz, hogy tudja:néha fel kell áldozni pár embert annak érdekében, hogy elke-rüljék a felt nést. Minél lojálisabb és keményebben dolgozóaz áldozati bárány, annál elégedettebbek a megfelel embe-rek. Hacsak nem változtat valahogy a dolgok állásán, lesz akövetkez áldozati bárány.

A második lehet séget mindenki megérdemli; a harmadi-kat senki.

Ahogy a folyosón fekv egyenruhás hullát bámulta, egyterv körvonalai kezdtek megfogalmazódni a fejében. A leg-többen már így is azt hiszik, hogy Nathan rend rgyilkos. Azitteni bizonyítékok alapján is nyilván ugyanerre a következte-tésre jutnak majd, pláne, ha maga is kicsit megkeveri a lapo-kat.

Átlépett Schmidtt lába fölött, hogy hozzáférhessen a pisz-tolytáskájához, és elégedetten látta: jóformán vér nélkül dol-gozott. Tökéletes lövés volt. Elvette a zsarutól a fegyverét, és asaját övébe t zte.

– Rossz fiú voltál, Nathan! – nevetett csúfondárosan Poin-ter, ahogy végigment a folyosón, az el tér irányábam. – Hátsoha nem mondta az anyukád, hogy ne l dözz rend r-bácsikra? – Jót röhögött a saját viccén.

A szolgálati asztalnál groteszkül áthajolt Watts holttestefölött, hogy elérje a videomagnót, amelyre a biztonsági kame-rák rögzítik az eseményeket. Három gomb lenyomására a ké-szülék három kazettát lökött ki magából, amelyeket aztán a

250 John Gilstrap

hóna alá csapott Amikor rápillantott az órára, döbbenten lát-ta, hogy már hajnali öt felé jár az id . Fogta magát, s a bejáratiajtón át sietve távozott.

29. fejezet

Egy egész óra eltelt, amíg Nathan az els szirénákat meghal-lotta, de akkor aztán jöttek cs stül. Bár nem mert kikukucs-kálni, szinte látta maga el tt, ahogy tucatnyi rend rautó szá-guld végig az utcán, és gumijaik hangosan csikorognak,ahogy az éles kanyaroknál kifarolnak. Búvóhelyér l, egy lakó-ház küls lépcs házából látta, amint a rend rautók forgó vil-logóinak fénye olykor vörösre meg kékre festi a felette emel-ked házfalat.

Visszatekintve a történtekre, rájött, hogy ennél a menekü-lésénél óriási stratégiai hibát követett el, és most átkozta ma-gát ezért. Amikor elhagyta a rend rsöt, fel sem ötlött ben-ne, hogy ennyi id áll majd a meneküléshez rendelkezésére.Ha ezt tudja, sokkal messzebb menekült volna, miel tt búvó-helyet keres. így viszont legfeljebb két kilométerre kerülhe-tett a fogdától. Abból, amit az elmúlt napokban tanult a tévéhíradásaiban a rend rségi gyakorlatról, tudta, hogy mostanibúvóhelye éppen beleesik a kezdeti kutatási területbe.

Eltér en a javítóintézett l, mely nem volt szem el tt ésamir l jóformán meg is feledkeztek ott lenn vidéken, ez a vá-rosi rend rs a bíróság melléképületében kapott helyet, a bí-róság pedig a legszembet bb épület volt ebben a kis utcákés üzletportálok uralta belvárosi környezetben. Nathan el-ment egy magas, toronyszer emlékm mellett, mely nyil-ván a f téren állt, de a körülötte lév néhány fa és bokor nemkínált megfelel búvóhelyet számára. A városkában, melyenátvágott, minden ablak sötét volt, senkivel sem találkozott, segyetlen mozgó járm vet sem látott, amit l még felt bb-

NATHAN FUTÁSA 251

nek, még védtelenebbnek érezte magát, lévén az egyetlen, akimegzavarta a párás éjszaka s csendjét.

Attól való félelmében, hogy észreveszik, végül bement afalfirkákkal teli lépcs házba. Mivel a járda szintje alatt és ötbádogkuka mögött lapult, az utcáról nem láthatták, ám nem-sokára kivilágosodik, s akkor védtelen lesz.

Nem tudta, mitév ' legyen. Az, hogy fusson, amerre lát,vagy hogy újból elkössön egy kocsit, már nem volt megvaló-sítható: a nap már elkezdte ragyogó vörösre festeni az ég alját.És persze semmi esetre sem maradhatott ott, ahol volt. Dö-göljön meg az összes zsaru!, kesergett. Ha csak a saját dol-gukkal tör dnének, már rég a határnál lenne, és a kanadairend rök kijátszásával lenne elfoglalva.

Ismét szétáramlott benne a reménytelenség régi érzése,de félrelökte. Semmi kétség, terve már darabokra hullott, demost sokkal életbevágóbb ügyekkel kellett foglalkoznia.

Furcsa, hogy ami nyilvánvaló, azt veszi észre az emberlegutoljára. Ahogy lázasan törte a fejét, a megoldás egy kérdésformájában vet dött fel benne. Ez a lépcs meg hová vezet-het?

Az éjszaka sötétjében a lépcs lejárat feketén tátongott a fe-hér betonfalak között. De ahogy a hajnali szürkülettel a sötét-ség oszlani kezdett, a fiútól balra kirajzolódott egy ajtó, melynyilvánvalóan a pincébe vezetett.

Mihelyt meglátta, rájött, hogy megvan az egyetlen lehet-séges megoldás, de azért nem lépett rögtön a tettek mezejére.A pincékben patkányok meg svábbogarak tanyáznak, mindigsötét és nedvesség honol, nyáron meleg, télen pedig hidegvan. Még gyermekkora szép otthonában is mindig frászt ka-pott a pincét l. Elég volt csak rágondolnia ezekre a – vélt vagyvalós – förtelmes pincelakó teremtményekre, Nathannakmáris a hideg futkosott a hátán.

Ennyi er vel akár a börtönben is lehetne, gondolta kese-en.

252 John Gilstrap

De hát ez nevetséges! Nagy különbség hatalmas különb-ség – van a börtön meg egy pince között. Egy pincéb l akár-mikor elmehet.

Ám amikor újabb sziréna hasított bele a kora hajnalicsendbe, összeszedte a bátorságát, s lenyomta a pinceajtó ki-lincsét. Nagy szerencséjére nyitva volt.

***Warren mélyen aludt, s csak a hatodik telefoncsöngésre riadt

fel. Olyan volt mintha egy mély gödörb l kellene volna ki-másznia; a hang el ször álmába beépítve jelent meg. Nem ér-tette, hogy az a gyönyör ség, aki simogatta éppen, miérthallatt ilyen fülhasogató hangot. A harmadiknál már tudta,hogy a hang a való világból jön, de még két csöngés kellett ah-hoz, hogy ráébredjen: a valóság most épp a Spear and MusketMotor Lodge nev motel szobájának éjszakai sötétsége.A füléhez emelte a hallgatót, s belemormogott: -Michaels.

– Hello, Warren, itt Jed – köszöntötte az ismer s és na-gyon is friss hang.

– Te, Jed… nálad hány óra?– Fél hat felé jár az id . Figyelj! Múlt éjjel fontos dolgok

történtek. Fenn vagy már annyira, hogy felfogd?Warrent teljesen magához térítette Jed izgatott hangja.

Ül helyzetbe tornázta magát az ágyon, és felkapcsolta a lám-pát az éjjeliszekrényen. – Aha, jól vagyok – mondta. – Ki vele,mi van!

– Nathan Bailey-t az éjjel elkapták a New York állambeliPitcairn megyében valamelyik ottani seriff helyettesei.

– Na ne mondd! És hogy kapták el?Jed mindent elmondott, amit az üldözésr l meg a fiú le-

tartóztatásáról tudott, majd a lövöldözéssel zárta beszámoló-ját. – Az ottaniak azt mondják, a kölyök magához ragadta aseriffhelyettesek fegyverét, aztán egyszer en keresztüll tte,aki az útjába került, majd kisétált.

NATHAN FUTÁSA 253

– Uramisten – nyöszörögte Warren. – Mind a két helyettesmeghalt?

– Semmi esélyük nem volt.Warren hosszan hallgatott, hagyta, hogy fáradt agya fel-

dolgozza, mit is jelent mindez.– Ott vagy? – tudakolta Jed.– Mi? Ja, igen, persze. Nagyon szerettem volna, ha ez az

egész másképp végz dik. – Warren felsóhajtott. – Én ténylegelhittem, amit a fiú a rádióban mondott.

Jed meg tudta érteni Warrent. Kemény év állt mögöttük. -Ezzel nem voltál egyedül, Warren. Úgy hiszem, mindannyianneki drukkoltunk. Az olyan korú srácoknak, mint , mindigaz ártatlanságát vélelmezzük…

Warren kikászálódott az ágyból, és az órájára nézett. – Éneddig jutottam el, Jed. Most indulok Pitcairnbe, bárhol a po-kolban is legyen az, és megnézem, hogyan segíthetnénk elNathan miel bbi letartóztatását. Add tovább a hírt mindenki-nek, aki érdekelt.

Úgy lesz, f nök. Sajnálom, hogy felébresztettelek.– Ne sajnáld! – felelte Warren, ügyelve, hogy hangja ne le-

gyen nagyon morózus.Miután letette a kagylót, egy darabig még ült az ágy szélén,

érzelmeivel viaskodva. Tudta, hogy ebben az ügyben nem ké-pes többé tárgyilagosan ítélni. A Bailey fiú problémái vala-hogy összekapcsolódtak benne Brian halálával. Hagyta, hogyhiggyen annak a fiúnak az ártatlanságában, akivel sohasemtalálkozott; hagyta, hogy átérezze a félelmeit és elkeseredett-ségét. Érzelmi szempontból nagy lépés volt, hogy elfogadta: afiú újra ölt. Brian sohasem lett volna képes ölni.

Akkor Nathan Bailey hogyan volt rá képes?Warren tudta, hogy a válasz elég egyszer . Mindenki más-

milyen. Minden gyerek azt az értékrendszert teszi magáévá,amelyben feln , és Warren nem tudhatta, milyen értékek vol-tak fontosak Nathannek és rokonságának. Egyszer en csakolyan átkozottul nehéz volt elhini, hogy ez a fiú a rádióban -

254 John Gilstrap

ugyanaz a kölyök, aki kimosta a szennyest, és aki listát készí-tett a kölcsönvett tárgyakról – képes volt hidegvérrel megölnihárom rend rtisztet. Ricky talán tényleg megfenyegette afiút, ahogy az mondta; de milyen lehetséges mentség lehetkét újabb, teljesen más hatáskör ember meggyilkolására?

A válasz most is egyszer volt: Nathan Bailey gyilkos, ésveszedelmes szökevény. Az feladata pedig az, hogy segítsenaz elfogásában, miel tt további életeket veszélyeztetne. Az-tán majd a bíróság határoz a sorsáról. S bárhogyan is dönte-nek, neki meg kell békélnie az eredménnyel.

Végül is nem apja a fiúnak. Nathan pedig nem a fia.Bertrand Murphy magán kívül volt a haragtól és a fájdalom-

tól. Nemcsak az seriffként eltöltött, négy egymást követszolgálati id szaka alatt, hanem az rs történetében sem voltmég soha ilyen tragikus nap. Valamikor a hajnali órákban ér-kezett a telefonhívás egy hisztérikus helyettest l, aki a m -szakváltásra érkezvén fedezte fel a holttesteket. Alig tíz perc-cel a hívás után Murphy seriff már a helyszínen volt, hogyszemélyesen kísérje figyelemmel a nyomozást, és biztosítsa,hogy az áldozatok holttestét a megfelel tisztelettel kezeljék.

Nem volt felkészülve arra, amit látott. Watts seriffhelyettesszemélyes jóbarátja volt; 1985 óta minden második kedd esteegyütt bridzseztek, s ilyenkor a feleségek is találkoztak. Gye-rekeik együtt n ttek fel, ugyanabba az iskolába jártak, sokatjátszottak, kirándultak együtt. Még egy év, és Adam, a legid -sebb a Watts-csemeték közül, befejezi a f iskolát; minden vá-gya, hogy egy nap saját sportruhaboltot nyithasson.

Schmidtt új volt a rend rségnél. El tavasszal járta ki azújonciskolát, és ilyen formán Murphy még nem nagyon is-merte. A szóbeszéd szerint a felesége az els gyereket várja, ésvárhatóan decemberben fog szülni.

– Milyen vadállat az, aki lel két jóravaló rend rt!? – kér-dezte Murphy Steadman kétségbeeséssel a hangjában a seriff-helyettest l, akinek sápadt arca és mély ráncai elárulták,

NATHAN FUTÁSA 255

mennyire lesújtotta, ami történt. – Szájba tte ket, az iste-nért, szájbal

Fiatal helyettesek egy csoportja fehér ragasztószalaggalgyorsan körbejelölte az áldozatok körvonalát a padlón Mur-phy figyel tekintete alatt. Ez volt az utolsó lépés, miel tt a te-temeket zsákokba helyezik és elszállítják a hullaházba, aholvégs sérelemként boncolás vár rájuk. Murphy rosszul lett agondolattól, hogy barátja testébe hatalmas ipszilont vágnak,majd a kórboncnokok hangfelvev kkel és kamerákkal körül-véve egy tálcára pakolják a bels szerveit.

Ránézett az órájára. Majdnem hat óra volt. A gyilkossághíre gyorsan terjedt, és nekik még közzé kellett tenni a hallot-tak nevét, miután a közvetlen családtagokat értesítik. Ezutóbbi az feladata volt, és itt volt az ideje, hogy túlessen raj-fat. Mellette álló komor helyetteséhez fordult.

– Ismerte ezeket az embereket, igaz, fiam?Steadman könnyes szemmel bólintott. – Igen, uram. Min-

den nap együtt dolgoztunk.– Bosszút akar állni azon a szemétládán, aki ezt tette ve-

lük, ugye?Steadman szembefordult Murphyvel. Pillantása bosszúért

kiáltott. – Igen, uram, jó volna.Murphy bólintott. – Jól van. Azt hiszem, meglesz rá a lehe-

sége. De el ször lenne a maga számára egy feladatom.– Mondja meg mi az, és végrehajtom!– El kell mennem tudatni a hírt ezeknek a derék emberek-

nek a családjával. Körülbelül egy órán belül visszatérek. Sze-retném, ha ezalatt felügyelné a dolgokat. Legyen rá gondja,hogy a barátaival kíméletesen és tisztelettudóan bánjanak. Ésarra is, hogy a holttesteken kívül más semmit, hangsúlyo-zom, semmit ne vigyenek el a helyszínr l, amíg vissza nemérek.

Steadman figyelmesen bólintott. – Rendben, uram, meg-lesz – mondta. – Akarja, hogy útakadályokat is felállítassak?

256 John Gilstrap

– Nem fiam, már az utcán vannak az ezzel megbízott em-bereink.

Még egy percre lenézett barátja véres holttestére, elmon-dott egy rövid, néma imát, aztán elindult, hogy tudassa a hírtJudith Wattsszal.

Amint a hírolvasó szavai eljutottak álmosságtól ködös tuda-táig, Denise felpattant az ágyában. – Nem! – kiáltotta megle-petést l elfúló hangon.

Ám az ébreszt órás rádióból áradó bariton hang egyértel-en fogalmazott.– A rend rségi források nem teszik közzé a meggyilkolt

rend rök nevét, de hivatalosan is meger sítik azokat a jelen-téseket, melyek szerint Amerika úgynevezett kedvenc b nö-

je, akit ebben a csendes New York állambeli kisvárosbantartottak fogva, megszökött a rend rségi zárkából, miutánbrutális kegyetlenséggel szabályosan kivégezte fogvatartóit.Még mindig nem bizonyos, hogy vannak-e tanúi…

Denise úgy érezte, mintha fejbe kólintották volna. Hogyantehetett Nathan ilyet? Tudta, hogy kétségbeesett volt, de erreki gondolt volna? Emlékezetében csengtek a Nathannal valóels beszélgetésük szavai.

Én arra a helyre vissza nem megyek!Lehetséges, hogy azt értette ezen, hogy kész ölni is, csak

szabadlábon maradhasson? Lehetséges, hogy ezzel figyel-meztetett mindenkit, de nem vették észre, olyan nagy hévvelhittek a fiú ártatlanságában?

Emlékezett rá, milyen életh en mesélte el Ricky halálát,melyben , Nathan volt a valódi áldozat. Lehetséges lenne,hogy hazugság az egész? Talán egyike azoknak a gyerekek-nek, akikr l Stephen King egyik regényében lehetett olvasni?Akik annyira pszichotikusak, hogy nem tudják, mit m vel-nek?

Denise megrázta a fejét. Nem, ennek így semmi értelme.Hívják n i ösztönnek, hívják megérzésnek, hívják bárminek,

NATHAN FUTÁSA 257

ebben az egészben valami nagyon nem stimmel. Nathannem utcagyerek, aki híján volna minden erkölcsi értéknek.Persze átélt néhány kemény megpróbáltatást – olyan kemé-nyeket, hogy nem is akart róluk beszélni az adásban –, degyilkosságba kergethet mindez egy gyereket? Háromszor?

Szabályosan kivégezte fogvatartóit.Ezeket a szavakat használta a bemondó. Szabályosan ki-

végezte. De hát mit jelent ez tulajdonképpen? Ez nem vala-miféle jó riporteri improvizálás. Ilyen kifejezést rend rségiforrások használnak. Néha olyankor, mikor-még nem álltmódjukban kitalálni a sajtónak a „jóváhagyott” szöveget.

Denise megpróbálta elképzelni Nathant – akit magában azösszes hasonló korú fiúnál sokkal kisebbnek gondolt–, amintráparancsol két tagbaszakadt rend rre, hogy álljanak a fal-hoz, kezeket fel, majd hidegvérrel, egymás után agyonlöviket, mint két kutyát. Ez olyan abszurdnak t nt számára,

hogy szinte nevetnie kellett.Még ha egyet le is l tt sikeresen, hogyan tudta a másikat

féken tartani? Bilincs? Jó, és hogyan éri el egy gyerek azt,hogy két feln tt férfi elég sokáig üljön nyugton egy helybenahhoz, hogy bilincsbe verhesse ket? Ha már itt tartunk,hogy volt képes egyáltalán a zsaru fegyverét megszerezni?

Valami rettenetesen nem stimmelt itt. Felemelte a tele-fonkagylót és feltárcsázta Enrique-et, aki az els csöngetésrefel is vette.

– Épp most hallottam – mondta.J. Daniel Petrelli másoknál hamarabb értesült a történtekr l -

a Washington Post egyik újságírója rohant ugyanis hozzá ahírrel, hátha elcsíp valami vel s megjegyzést az álmosságtólmég kába f ügyészt l. Most, ahogy éppen észak felé tartottegy rend rségi helikopteren, már nem emlékezett pontosan aválaszára, de a riporter hangjából tudta, hogy csalódást oko-zott: gondosan megválogatta szavait és kifejezéseit. Igazi po-

258 John Gilstrap

litikusként forgatta tökéletes ügyességgel az olyan szavakat,mint „tragikus” és „id el tti”.

A leveg ben nem is titkolta, micsoda öröm számára azügy ilyetén fordulata. Miután két napon keresztül balekot csi-náltak bel le a nyilvánosság el tt, a tömegtájékoztatás mostmajd végre megérti, miért ágált mindeddig. A fiú, aki egyma-ga fenyegette leend szenátori karrierjét, ezzel az elképeszt -en brutális tettével villámgyorsan megfordította a helyzetet, st most a mindenben bölcs filozófus színében tünteti fel.

Bárki volt is ez a bunyák Murphy, rögtön kapott Petrelliajánlatán, hogy segít a nyomozásban. – Mindegy, milyen se-gítséget kínál, mindent elfogadok, hogy azt a sátánfajzatotújra rács mögé dughassuk – mondta Murphy. A vidéki igaz-ságügyiek, ízes nyelvezetükkel és fordulataikkal mindig mu-lattatták Petrellit. A legcélratör bb és leghatékonyabb nyel-ven mondták ki, amit épp gondoltak, nem tör dve azzal,hogy kinek az érzéseibe taposnak bele. S Petrellinek pontosanerre volt szüksége ahhoz, hogy mindenki számára egyértel-

vé tegye: senki nem alkalmasabb nála a szenátori posztra.

30. fejezet

Sammy Bell elfordította a gömbkilincset, hogy ne járjon zaj-jal, ahogy becsukja Mr. Slater irodájának ajtaját. Csendbenmegállt, s várta, hogy észrevegyék. Id vel az öreg fel is nézettpapírjaiból, bár Sammy tudta, hogy egyáltalán nem olvas,csak a gondolatait szedi össze. Mindketten tudták, mi követ-kezik. Slater számára nehéz lesz, de Sammy már rég várt en-nek a pillanatra.

Az öreg már közel negyven éve támaszkodott mindenbenSammyre; rajta állt a szabályok betartatása az utcán. Ha vala-ki kitáncolt a sorból, Sammy észre térítette. Amilyen h he-lyettes volt, még néhány hullát is eltett az útból az id k folya-mán.

NATHAN FUTÁSA 259

Slater már több mint négy évtizede irányította Washing-ton egyik részében a kábítószerkereskedelmet, a védelmi ésuzsoraügyleteket, valamint a prostitúciót. A Schillaci családmegpróbálta kiütni még az ötvenes években, de Slater képesVolt békés megegyezésre jutni az olaszokkal, oly módon,hogy átmenetileg gondnoksága alá vonta Schillaci lányát. Amegegyezés húsz perccel azel tt jött létre, hogy Sammy le-vágta volna a lány egyik fülét, hogy elküldje azt a Don f hadi-szállására.

Sammy a maga részér l nem szívelte az olaszokat. Az át-kozott digók nyálas, szakadt népség volt. De legalább volt be-csületük, amit nagyra tartott. Csakúgy, mint Slater. A kezdetiösszeütközésüket követ években Schillaci és Slater jóné-hányszor egymásba botlottak – megnyitó bálokon és a ha-sonlókon –, és id vel olyan békésen viseltettek egymás iránt,hogy néhányan azt gondolták, valójában barátok lettek.

Sammy mindig szül nek kijáró tisztelettel adózott Sla-ternek, bár alig tíz év volt köztük a korkülönbség. Slater vi-szonzásképpen egy gondoskodó atya stílusában osztogattaneki dicséreteit és szidalmait. Ahogy az üzlet gyarapodott, ésa riválisok jöttek-mentek, egyedül Sammy döntött úgy, hogykizárólag az öregnek dolgozik, és soha még csak meg se for-dult a fejében, hogy eladja magát. A h ség kiment a divatból.Még akkor is, ha halál volt a büntetés.

Mindketten remélték, hogy Pointer beválik majd. Kétség-telenül ígéretesen fejl dött. Kitartott mellettük, és elvégeztea munkát termete és n ies alkata ellenére is – amely tulajdon-ságok miatt Sammy el ször elutasította az ifjoncot. De Poin-ter könyörgött és ígéreteket tett; úgy t nt, menten elsírja ma-gát, ha Sammy nem ad neki lehet séget. Sammy végül meg-adta magát – és a dolgok azon nyomban rosszra fordultak.

Pointer nem érte be azzal, hogy kézbesíti az üzenetet ésbezsebeli a pénzt. Bérgyilkos akart lenni. Igen – szabályosbérgyilkos. Mint valami digó ver ember. Amikor Sammymegmondta neki: ahelyett, hogy mozifilmeket bámulna, in-

260 John Gilstrap

kább végezze a munkáját, Pointer Slater elé járult, és el adtaugyanazt a „csak még egy esélyt kérek” szöveget. Ahogy az-el tt Sammy, most Slater is beadta a derekát.

Aznap, mikor Lyle Pointer megkezdte az adósságok be-gy jtését, lett a Bérgyilkos. Nagy bével. így neveztette ma-gát az utcán, ez lett az alvilági neve is, és Slater ezt imádta.

De Sammy azonnal átlátott a szitán. Ki nem álhatta a ro-hadékot. Pointer úgy öltözött, mint egy strici, mint egy digószépfiú, csupa b rbe-aranyba. Sammy megesküdött volna,hogy olykor n i cip t hord a marhája. De csakis papírvékony-ságút és csakis valami egzotikus hüll b réb l készültet.

Gondoljon, amit akar, Sammy a kutyánál is h ségesebbvolt, és ha Mr. Slater azt akarja, hogy a nyálas bunkó képvisel-je t az utcán Lyle, az isten szerelmére, micsoda név ez, kiaz a megveszekedett barom, aki a gyerekének ezt a nevet adjaa keresztségben –, hát akkor Mr. Slater kapja meg, amit akar.

Sammy legjobban a kegyetlenséget gy lölte. Pointer bete-gesen szadista hajlama – az élvezet, amit a kegyetlenkedésb lmerített – az elmúlt pár év alatt, a Donny Jackson-fiaskó ótateljesen elszabadult. Az a nigger csak egy másik bunkó volt;még nem ismerte a szabályokat. Az ember nem vágja szét egykölyök arcát és nem égeti le a heréit egy kibaszott hiba miatt!Beteges volt ez az állati kegyetlenség. Ijeszt en beteges.

De Slaternek azért tetszett. Azt mondta, felidézi benne arégi szép napokat, amikor az egész város félt le. Mindig istisztelték, de jó érzéssel töltötte el, hogy ismét tartanak t le.Ett l újra fiatalnak érezte magát.

Sammynek a tisztelet épp elég volt. Végül is volt az, akikivívta az öregnek ezt a tiszteletet. De Sammy már öreg voltahhoz, hogy nap mint nap hátratekintgessen a válla fölött.Ráadásul most már unokái voltak, és épp itt volt az ideje,hogy kicsit élvezze élete hátralev részét.

Öreg. Ebben minden benne volt. Az üzlet mindig az er -szakról szólt, de régebben még voltak szabályok. A gyilkolásaz üzlet része volt, de a régi id kben mindig csak a végs

NATHAN FUTÁSA 261

megoldásként jött szóba, és azzal a céllal történt, hogy egy bi-zonyos személynek egy bizonyos üzenetet küldjenek. Ma-napság a gyilkolást sportból zik. Az utcán a niggerek– a po-kolba is, még középiskolás kölykök is – már egy rossz nézé-sért egymásra l nek. Azel tt ez nem így ment.

És ez a megállapodás, hogy kölyköt nyírjanak ki pénzért, ezbaromi rossz tréfa volt. Rossz fényt vet rájuk. Mintha vadál-latok lennének; szerencsétlenked , hozzá nem ért állatok.El bb-utóbb valahogy kiszivárog, hogy Slaternek köze voltehhez az egész Nathan Bailey-szörny séghez. És amikor ezmegtörténik, a tisztelet is oda lesz. Le kell állítaniuk ezt a ro-hadt dolgot. Le kell állítaniuk Pointert.

Mr. Slater felnézett a papírjaiból, és az asztala el tt állóegyik párnázott székre mutatva jelezte Sammynek, hogy ül-jön le. Ahogy elfogadta a helykínálást, és letelepedett egypuha párnára, Sammy elt dött, hogy hány órát – nem,hány évet töltött az életéb l ezen székek valamelyikében.

Egy darabig csendben ültek, míg végül Mr. Slater megszó-lalt. – Nos? – reccsent rá.

– Nos, mi, Mr. Slater? – Habár kiérdemelte a jogot, Sammykínosnak érezte volna, ha rögvest belevág az ugye-meg-mondtam-ba.

– Te kérted a találkozót, Sammy. Feltételezem, hogy me-gint Lyle-ról akarsz beszélni.

Sammy megköszörülte a torkát. A hosszú id ellenére,amióta ismerték egymást, még mindig nehéz volt elmondaniaz öregnek, hogy elcseszte. – Igen, az a helyzet, hogy ezt sze-retném. Meg kell állítanunk t, Mr. Slater.

Mr. Slater bólintott. – Úgy érted, kicsit visszafogni a fiút?Lehetséges volna, hogy nem veszi észre a nyilvánvalót? –

Nem, uram. Úgy értem, annál többet. Most két zsarut öltmeg. Már a börtön r is elég baj volt, de a rend rök! Uramis-ten! Ha valami kiszivárog, minden, amit gondosan felépítet-tünk, ránk fog d lni. Nem éri meg, uram. Pointert fel kell ál-doznunk!

262 John Gilstrap

Slater összeérintette az ujjbegyeit és a szájához emelte. –Tegyük fel, hogy nem szivárog ki! Sok titkunk van, Sammy.Nem szivárog ki minden.

– Soha nem volt még ilyen titkunk, Mr. Slater. Mindezidá-ig csak egy zsarut kellett hidegre tennünk, és t is azért, mertmindkét félnek dolgozott. Szívességet tettünk a rend rök-nek, és ezt még k is tudták. De ez a nagy hordó ganéj mostkikerült az ellen rzésünk alól. A szemétláda mindenkit, aki azútjába kerül, kicsinál! Tisztára begolyózott!

Az öreg megfontolta Sammy szavait. – És mi van a pénz-zel? Csak úgy felejtsük el?

Sammy egy darabig küszködött valami frappánsabb válaszreményében, de aztán feladta és vállat vont. – Ühüm – nyögteki. – A pénzt elfelejtjük, éppen úgy, ahogy a minap mondtaPointernek. Mark Baileyt likvidáljuk, az ötszáz leped t pedigrossz üzletbe fektetett veszteségként leírjuk.

Mr. Slater hangosan beszívta, majd teátrális er feszítésselkifújta a leveg t. A leveg morgó hangot hallatott, ahogygyenge tüdejét elhagyta. – Ötszázezer dollár nagyon sokpénz, Sammy…

– Persze, hogy sok. És azt se felejtsük el, ki ötlötte ki ezt azrült tervet.

– Na igen, Lyle! Ki más!– Meg azt, hogy pénzért megöljenek egy gyereket…

Slater leintette. – Elmondtad a magadét, Sammy.– Igen, uram. – Sammy levette róla pillantását, és a saját

lábára meredt, ahogy az lezseren a másik térdén pihent. Mi-közben Mr. Slater magában a problémával foglalkozott, csaksípoló tüdeje törte meg a csendet.

Végül megszólalt. – Azt tesszük, amit tennünk kell! Denémi tiszteletet megkövetelek Lyle-lal szemben. Derék em-berem, jó szolgálatot tett mindeddig.

– Igen, uram – mondta Sammy egyetért n.– Lyle ma délel tt fog hívni. Én szeretnék vele beszélni.– Igen, uram.

NATHAN FUTÁSA 263

Sammy olvasott a f nöke gondolataiban. Felállt, hogy tá-vozzon. Még egyszer utoljára visszanézett az öregre, hogy el-len rizze hangulatát. Milyen aggastyánnak t nt Slater… sár-gásszürke b rén minden egyes év és döntés otthagyott egyráncot F nöke nem sokáig lesz már az él k sorában, ésnincs, aki átvegye a helyét. A tahó söpredéké lesz majd azutca. Tragikus nap lesz az, gondolta Sammy.

31. fejezet

Mrs. Lippincott negyedikes osztályában Billy Alexander voltaz egyetlen, aki utálta a nyári szünetet. Amennyire tudta, volt a világon az egyetlen, aki jobban szerette a sulit a lógás-nál. Egyszer beszélt az érzéseir l egy id sebb gyereknek, akiaz emelet másik végén lakott, egy fehér gyerk cnek, de a vá-laszreakció meggy zte arról, hogy legjobb, ha az efféle gon-dolatokat megtartja magának.

A suliban mindig akad valami ennivaló, vannak gyerekek,akikkel játszani lehet, meg van légkondicionálás is, ami fel-szárítja az izzadságot. Billyék lakása viszont kész izzasztó-kamra volt az épület szélárnyékos oldalán. Ha a mamája, akiállandóan dolgozott, éppen otthon tartózkodott, bevásároltugyan ezt-azt, s t néha még f zött is neki valami meleget.Ám Billy többnyire arra kényszerült, hogy a konyhaszekrény-ben vagy a spájzban kotorásszon maradékok után. Ezen areggelen f zött magának egy kis makarónit reggelire. Jobblett volna paradicsomos öntettel, vagy esetleg vajjal, dehát bekellett érnie anélkül.

A legnehezebben azonban az egyedüllétet viselte el. A tíz-éves Billynél a házban minden gyerek id sebb volt minimumhat évvel, s volt köztük az egyetlen, aki nem narkózott. Akörnyéken él népek halálra rémisztették. A verekedések éslövöldözések mindennaposak voltak. Billy nem emlékezett

264 John Gilstrap

olyan hétvégére, amikor ne jött volna ki néhány rend r– megment autó.

Billyék két éve laktak a Vista Plains lakótelepen. Ez alatt azid alatt a srácot kétszer majdnem lel tték, ötször megverték,a nála lév pénzt l rendre megfosztották, és egyszer még ahátsó t zlépcs n is lelökték. Ez utóbbi eset után ment vittekórházba, ahol hat öltéssel kellett összevarrni a homlokát.Nyolc hónap telt el azóta, és a mamája már el is felejtette, miaz a forradás a homlokán.

Billy tudta, hogy nagy szívás az élete, és számított rá,hogy a többiekhez hasonlóan el bb-utóbb is alul marad, deaddig is abban a hitben ringatta magát, hogy az sorsa azértmajd máshogy alakul. Ha tényleg megtanulja mindazt azökörséget, amit a suliban nyomatnak, és ha távol tartja magáta környékbeli huligánoktól, akkor talán – persze csak talán – más lehet. Sikerült ez már más feketéknek is. Colin Po-wellnek sikerült. Colin Powell volt az ideálja.

Szóval a nyarat valahogy ki kellett bírnia. Ott voltak neki akönyvei meg a tévéje, és nem halt éppen éhen sem. És ami alegfontosabb, ott volt neki Barney, a legjobb barátja, egyaranysz retrievernek meg egy még a fene se tudja minek akeveréke, akit az egyik folyosón talált, amint a kutya éppenétel után kotorászott egy felborult szemeteskukában. Szere-lem volt ez az els látásra mindkettejük részér l, és már közelhárom hónapja elválaszthatatlanok voltak. Billy érdekl dés-sel tapasztalta, hogy még azok is, akik amúgy nem tisztelik agyerekeket, bizonyos távolságot tartanak t le, ha a nagy ku-tyájával mutatkozik.

Billy éppen a szemetet vitte le – ez volt az a házimunka,amit mindennél jobban utált. A ház pincéje sötét volt, nyirkosés büdös, ahová hajléktalanok jártak aludni, lövöldözni, s tolykor meghalni. maga soha semmi különösképpen ijesz-

t nem látott odalenn, hallani azonban hallott egy s mást.Mint mindig, most is hagyta Barneyt el remenni, hogy el-

riassza a megbúvó sötét alakokat. Az állat kötelességtudóan

NATHAN FUTÁSA 265

lekocogott, aztán lent megpihent és visszapillantott gazdájá-ra. A kutya arcára kiül bugyuta, várakozásteli nézés megne-vetette Billyt.

– Nem jöttél még rá, hogy csali vagy, igaz, fiú? – mondtaBilly, ahogy lekászálódott a lépcs kön. A heves farkcsóváláskibillentette Barney hátsó felét az egyensúlyából, így a kutyamulatságos kis sasszéval tudta csak elkerülni, hogy álltó he-lyében fel ne boruljon.

Billy nem fecsérelte az idejét. Felcsapta a bádogkuka fede-lét, és nagy lendülettel belevágta a három teli szemeteszsá-kot, melyek eredeti rendeltetésük szerint bevásárlózacskókvoltak.

Már épp megfordult volna, hogy felmenjen a lépcs n, ami-kor valami neszt hallott. A sarokban lév kartondobozokmegmozdultak. Barney is hallotta. A kutyának megmereve-dett a lába; leeresztette a fejét, és hátán felállt a sz r, mint asündisznó tüskéi. Az ádáz horkanás, mely a torkából tört el ,olyan furcsa volt, amihez foghatót Billy még sose hallott.

– K-ki van ott? – kiáltott Billy a kazán melletti árnyékba.Barney zavartnak t nt – nem tudta, támadjon-e, vagy inkábbhátramaradva gazdáját védelmezze.

– Akárki vagy, jobb, ha el jössz, miel tt a kutyám széttép-ne! – Gyomoridegessége ellenére Billy hangjában olyasvala-kinek a szilárd meggy dése csengett, aki nem a leveg bebeszél.

El ször csak egy, aztán két, majd egyszerre három karton-doboz és szemeteszsák zuhant a földre a sarokban lév ha-lomból. A lees dobozok, mint a héj mögül el bukkanó ba-nán tették láthatóvá azt a halálra rémült fehér fiút, aki lassantalpra állt, és maga elé nyújtotta kezeit, hogy kivédhesseBarney fenyeget mozdulatait.

Billy látta a reggeli híradót, és öt másodperc alatt összerak-ta magában a dolgot.

– Te vagy Nathan, ugye? – kérdezte.

266 John Gilstrap

Nathan bólintott, és nagyot nyelt, szemét le nem véve aharagos fenevadról. – Én nem bántok senkit – mondta óvato-san.

– Mit keresel itt? – A kutya…

– Tényleg megölted azokat a fickókat?Nathan kétségbeesetten megrázta a fejét, közben egy pilla-

natra sem tévesztve szem el l a vicsorgó kutyát. – Nem! Nemöltem meg ket, becsszó! Nem tudom, mi folyik körülöttem,de nem én voltam az.

– Akkor mit csinálsz itt?Nathan megint nyelt egyet, és el re lépett, mire Barney

felemelte a fejét. – A zsaruk! A nyomomban vannak!Billy a fiú arcát fürkészte. – Én is úgy hallottam – mondta.– Nem tudnád… a kutyát…Billy pár pillanatig habozott, aztán lehajolt, és megvakarta

Bamey fülét. – Kushadj, Barney! Hallgassuk meg, mit tud fel-hozni a srác a védelmében.

– Honnan tudod, ki vagyok? – kérdezte Nathan.Billyb l el tört a vihogás. – Apuskám, te jó mély szarban

vagy, méghozzá nyakig! Mindenki tudja, ki vagy. Tegnap Azéjszaka hullámhosszán is veled volt tele. Abban a m sorbanmár az elnök is szerepelt! Meg ugye Charles Manson, a soro-zatgyilkos.

– Mit mondtak rólam?Billy vállat vont. – A fél világ azt hiszi, hogy gyilkos vagy, a

másik fele meg azt, hogy nemzeti h s.– Nem vagyok h s – rázta a fejét Nathan. – De gyilkos sem

vagyok!Billy, most els ízben, hosszan farkasszemet nézett Na-

thannel. Billynek feln tt tekintete volt, ezt Nathan jól látta.Olyan emberé, akinek már b ven kijutott mindenb l, de f legaz élet árnyoldalát ismerte meg.

NATHAN FUTÁSA 267

– Ma reggelig még hittem volna neked, apuskám. De azoka tegnapi zsaruk nem éppen szívrohamtól kerültek a másvi-lágra. Ezt mivel magyarázod?

– Senkit se öltem meg! – fakadt ki Nathan, s nem is figyeltfel a többesszámra. – Egy zsaru ölte meg azt a zsarut. Aztánmegpróbált engem is megölni. – Pár pere alatt el is adta atörténetet. Úgy t nt, Billy igaznak fogadja el.

– Akkor ki ölte meg a második zsarut? – érdekl dött Billy atörténet végeztével.

– Miféle második zsaru? – kérdezte Nathan rosszat sejtve.Billy elmondta.

Nathan leveg után kapkodott, és lassan a földre ereszke-dett. Egyik kezével beletúrt zsíros hajába. – A szentségit! Hátazt hiszik, hogy mindezt én tettem?

Billy bólintott. – Igen. És azt mondják, hogy a föld alól is,de el kerítenek. – Aztán elnevette magát. – Mintha a virginiaipasas megöléséért csak úgy elengedtek volna! t ténylegmegölted, nem?

– Igen… de, csak mikor is meg akart ölni engem.Billy hirtelen szkeptikussá vált. – Na és az hogy van, hogytéged mindenki ki akar nyírni?

Nathan a magasba lökte a kezét. – Ha én azt tudnám! Deami még ennél is rosszabb, hogy nem akar mindenki kinyír-ni, csak a zsaruk.

– Kit húztál fel?– G zöm nincs! De az biztos, hogy valakit alaposan.Újabb hosszú csend következett. – És most mihez kez-

desz? – kérdezte végül Billy.Nathan fürkész pillantást vetett a fiúra, miel tt felelt vol-

na.– Nem tudom. És mondd csak, te mihez kezdesz?– No, hát én ugyan nem hívom ki a zsarukat, ha erre cél-

zol. Az a helyzet, hogy a szemét disznaiból már így is túl sokkóricál errefelé.

Nathan hosszan gondolkodott, miel tt feltette a követke- kérdését. – Elrejt zhetnék mára nálatok?

268 John Gilstrap

Billy azonnal válaszolt, mintha már számított volna a kér-désre. – Persze, miért ne! – mondta. – Nincs ugyan sok ka-jám, de van egy tévém, meg néhány játékom.

Nathan arca megrándult – Hát, a tévézés nem túl nagymóka nekem mostanában.

Billy újra elnevette magát. – Nem csodálom!– Mennyi lehet az id ? – kérdezte Nathan.Billy vállat vont – Nem tudom pontosan. Kábé negyed ki-

lenc volt, amikor lejöttem. Mért? Csak nincs randevúd?Nathan elmosolyodott és megrázta a fejét. – Nem, de majd

tízkor telefonálnom kell.

32. fejezet

Mire Warren megérkezett a Pitcairn megyei sheriff hivatalá-ba, már riporterek hada nyüzsgött az épület körül, és közvetí-

kocsik parkoltak szorosan egymás mögött a f utca utolsóötszáz méterén. A f bejárat felé közeledtében megpillantottakét tévécsatorna riporterét, akiket már ismert az esti hírm -sorokból. Te jó ég!, gondolta. Rászabadítják a New York ál-lambelieket erre az ügyre!

Aranyszín jelvényének köszönhet en a bámészkodók éstudósítók tömegén át is akadálytalanul bejuthatott az épület-be. Épp amint kinyitotta az egyik üvegajtót, hogy belépjen, azegyik riporter felismerte, és nevén szólította. Warren mégcsak le se lassított

Az els arc, amelyet bent megpillantott, Petrellié volt, akimáris tanácskozást tartott a folyosón, és olyan embereketutasítgatott, akikre nem terjedt ki a hatalma, de akik ennekellenére, úgy t nt, meghallgatják. Warren már pusztán agesztusaiból meg tudta mondani, hogy Petrelli éppen azegyik „gyerünk és kapjuk el” propagandabeszédének köze-pén tart.

NATHAN FUTÁSA 269

Warren tudta, hogy a kevés alvás és a túl sok koffein miattmost képtelen lenne szópárbajt vívni Petrellivel, így aztánmegpróbált észrevétlenül áthatolni a tömegen. Nem sikerült.

– Michaels hadnagy! – szólította meg Petrelli a lehet leg-fontoskodóbb hangján. – Kérem, fáradjon ide egy percre!

Warren megállt, felsóhajtott, majd a rend rök gy jén átodament Petrelli mellé.

– Íme Warren Michaels nyomozóhadnagy – mutatta be acsoportnak Petrelli. – Jóllehet ezt az ügyet kissé nehezen si-kerül kézben tartania, a Braddock megyeiek kiválósága.Azért hívtam ide New York államba, hogy segítsen nekünk el-kapni Nathan Bailey-t.

Warren lesújtó pillantást vetett Petrellire. t nem hívtasenki. Önszántából jött Pitcairn megyébe, s korántsem voltbiztos benne, hogy a f nöke miként reagál, ha értesül róla.

– Sajnálom, hogy elügyetlenkedtem a dolgot – motyogtaWarren, csak annyira hangosan, hogy Petrelli meghallja –, denem lehet mindenki olyan sikeres, mint mostanában ön. – Ezvolt Petrelli csúcsformája: a középpontban, egy nagy nyil-vánosságot kapott ügy prominens figurájaként, kiéhezetthallgatóságtól körülvéve, a tényeket úgy cs rve-csavarva,ahogy a kedve tartja.

Petrelli, aki a szelektív hallás mestere volt, eleresztette afüle mellett a megjegyzést. – Mindannyian tudjuk, mi forogkockán – mondta. – Azt javaslom, hogy mostantól m köd-jünk együtt ennek a gazembernek az elfogásában, miel ttújabb áldozatokat szed.

– Szabad utat kapunk a fiú likvidálásában, ha erre kény-szerülünk? – kérdezte az egyik seriffhelyettes. Húsz éves halehetett. – Úgy értem, még kiskorú. Nem akarom a rend ripályám hátralev részét bírósági tárgyalótermekben tölteni,ha esetleg szembekerülünk egymással, és én gy zök.

A tömegen végigfutó moraj jelezte, hogy sokak nevébentette fel a kérdést.

270 John Gilstrap

Petrelli készen állt. – Én mindvégig azt mondtam, hogyezt a kis szörnyeteget feln ttként kell kezelni. Nyilvánvalóanbrutális er szakra képes. De ennek eldöntése már valóbannem az én hatásköröm, seriffhelyettes. Ebben Murphy seriff-nek kell döntenie.

Most minden szem a Petrelli másik oldalán álló kopasz,tagbaszakadt emberre szegez dött. A férfi egészen mostaná-ig zavartnak t nt, mintha csak máshol járna az esze, mintegy szakaszvezet nek, aki elvesztette a csapatát bevetés köz-ben. A ráterel dött figyelem alatt összeszorította a száját, ésembereihez fordult.

– Két apa, két nagyszer családf halt meg ma hajnalban –mondta halkan. Bár szinte csak suttogott, hangja maga volt amegtestesült er . A folyosó elcsendesült, ahogy beszélt. –Ezek a férfiak a barátaim voltak, önöknek pedig a kollégái.Egy gyilkos hidegvérrel elragadta t lünk ezeket a békés rend-röket, és nem áll szándékomban végignézni, amikor újra

megteszi. A kérdésére, helyettes, a válaszom az, hogy igen, arend reim szabad kezet kapnak. Ha fenyegetve érzik magu-kat, likvidálják a srácot!

Ezt akarták hallani. – A szarosnak tehát annyi – mondtaSteadman seriffhelyettes a tömeg végében.

– Akkor hát, uraim, minden világos! – mondta Petrelli,ügyelve arra, hogy övé legyen az utolsó szó. – Megkapták azutasítást, menjenek, és fogják el azt az állatot.

Warren elborzadt. Ahogy a rend rök csoportja feloszlott,és elindult teljesíteni a parancsot, elképedve fordult Mur-phyhez és Petrellihez. – Petrelli, ön az imént kimondta a halá-los ítéletet a gyerekre.

– Az isten szerelmére, Warren, ne legyen már ilyen szenti-mentális! – mondta Petrelli, és hátat fordított Michaelsnek.

Warren azonban az egyik vállánál megragadta, és vissza-fordította. – Milyen istenverte jogon toboroz maga össze egylincsel tömeget? Térjen észhez! Maga csak egy az igazság-

NATHAN FUTÁSA 271

szolgáltatás állami alkalmazottai közül! Nem adhat utasítástvalakinek a kivégzésére!

Petrelli düht l izzó pillantást vetett Michaelsre. – Vegye lerólam a kezét, hadnagy, vagy letartóztattatom tettlegessé-gért. A nagykép hanghordozását tartsa meg a hozzá nemért beosztottjainak. Mi csupán megpróbáljuk elvégezni azt,amit ön nem volt képes. Ha a gyerek meghal, hát az azért lesz,mert megérdemli. Amikor sor kerül a letartóztatására, na-gyon észnél kell lennie, mit csinál, ennyi az egész.

Warren látta, hogy Petrelli igazi seggfej, akivel nem érde-mes beszélni, így aztán Murphyhez fordult. – Seriff– mond-ta –, kicsit tompíthatna a stílusán. Az emberei most azt hi-szik, hogy felhatalmazta ket egy tizenkét éves fiú meggyil-kolására.

Warren nem tudta mire vélni Murphy pillantását. Nem dü-hös volt, és nem is szomorú. Csak fáradt. Igen, ez az, fáradt-nak t nt.

– Nézze, hadnagy – válaszolta Murphy türelmesen. – Azén fiaim értik a dolgukat. Ha a fiút el lehet fogni élve, hát ak-kor élve fogják el. Ha viszont fenyegeti ket, akkor annyi neki.Ez ilyen egyszer .

– Ez nem ilyen egyszer !– De, ez pontosan ilyen egyszer ! – Csak megjött a hangja.

Most már forrt benne a düh. – Nem maga fogja nekem meg-mondani, Michaels hadnagy, hogyan vezessem az osztályo-mat! Az a rohadék megölte két beosztottamat! Itt vannak aképek – mondta, és odalökött Warren elé egy halom pola-roid-felvételt. – Én úgy látom ezt a dolgot, hogy ha maga nemcseszte volna el, ami a dolga, ma reggel nem kellett volna kétözvegyen maradt asszonyt vigasztalgatnom. Ez most már azén ügyem, és a saját belátásom szerint fogom vezetni – vagyisa szarházit el kell kapni, és meg kell szüntetni a lakosság fe-nyegetettségét. Engem ezért választottak. Ha ez azzal jár,hogy egy fiatal gyilkos nem éri meg, hogy öreg gyilkos váljékbel le, hát majd csak túlteszem magam ezen is valahogy.

272 John Gilstrap

Hosszú perc telt el úgy, hogy Michaels és Murphy villogószemmel méregette egymást. Aztán a harag elt nt Murphyarcáról, és ismét csak fáradtnak látszott. A seriff szó nélkülsarkon fordult, és elindult az irodája felé. Petrelli követte.

Istenverte politikusok, gondolta Warren.Pointernek most minden máshoz jobban f lt a foga, mint

hogy felhívja Slatert. kötelezettség alól azonban nem tudottkibújni. Profi volt, s egy profinak be kell látnia a hibáit.Sammy Bell vette fel a telefont, és rögtön be is kapcsoltaSlaterhez. Azt mondta, már várta a hívását.

– Igaz, amit a hírekben mondanak, Lyle? – kérdezte azöreg rekedtes hangján, mely ötven év filter nélküli Chester-field ékes tanúbizonysága volt. – Igaz, hogy megint hagytadlelépni ezt a Bailey fiút?

– Sajnálom, Mr. Slater– felelte Lyle, maga is meglep dve,hogy remeg a hangja –, de attól tartok, igen.

– Elég, Lyle! – parancsolt rá Slater. – Ne halljam többet amagyarázkodásaidat! Tisztában vagy vele, mekkora szégyenthoztál a fejünkre, hogy így elbarmoltad ezt az ügyet? Még aniggerek is rajtunk fognak nevetni. Tahó népség, Lyle, és raj-tunk fognak röhögni!

– Nem úgy van, ahogy gondolja, Mr. Slater – próbálkozottPointer.

– Csönd legyen! – parancsolt rá immár másodszor azöreg. – Te nem tudod, hogy én mit gondolok, engem pedignem érdekel, hogy te mit gondolsz. Engem a teljesítmény ér-dekel, Lyle, és te piszkosul cserben hagytál. Nos, a következ takarom t led. Hagyd békén azt a kölyköt. Úgy t nik a rend r-ség eltökélten távol akarja tartani t lünk. Azt akarom, hogygyere haza. Van egy-két megbeszélnivalónk.

Pointer leveg után kapkodott, de nem tudott ura marad-ni légzésének. – És mi legyen azzal a szemét Mark Baileyvel?Nem akarja, hogy…

– Majd mi gondoskodunk róla!

NATHAN FUTÁSA 273

– Kérem, Mr. Slater, legalább hagyja, hogy…– Azt mondtam, majd mi elintézzük, Lyle! Utasítalak,

hogy gyere haza! Ma délután ötkor az irodámban akarlak lát-ni!

Pointer behunyta a szemét, és a légzésére koncentrált.Egy pillanatig azt hitte, menten elsírja magát.

– Megértettél, Lyle?– Igen, uram – felelte Pointer síri hangon, mintha máris

halott lenne.–Lyle?– Igen, Mr. Slater?– Ne nehezítsd meg a dolgodat, fiam – utasította az öreg,

hangjában a kedvesség nem várt nyomával. – Ne nekünk kell-jen érted menni…

Képtelen lévén hangot kiadni magából, Pointer óvatosanvisszahelyezte a telefonkagylót. Furcsán tartotta a fejét,ahogy a kezére meredt. Még soha nem látta remegni.

Warren egy üres irodában telepedett le, s immár hatodszornézte végig a polaroidfotókat. Mivel személyesen nem ismer-te a képen látható rend röket, a képek nem voltak számára sejobban, se kevésbé sokkolók, mint egy tucat másik, amiketeddig látott, de a tettben rejl puszta er szak meghaladta azértelmét. A találati pontosság leny göz volt. Három lövéstadtak le, mindhárom halálos volt. Hol tanul meg egy gyerekígy l ni? Ezt a kérdést le is firkantotta egy sárga jegyzetíapra.Egyetlen ilyen lövés még lehet a szerencse m ve. De háromtalálat már gyakorlottságra vall.

Bár a közvetett tárgyi bizonyítékok cáfolhatatlanok voltak,Warren sehogyan sem tudta magában összerakni a dolgot.Hol sajátíthatta el a gyilkolás technikáját ilyen alaposan egynagyon is jól szituált környezetben nevelkedett gyerek? Egytizenkét éves gyerek, akit iskolatársai félénknek ismertek,honnan veszi a bátorságot és a fizikai er t, hogy felülkereked-jen három feln ttön, és megölje ket? Jó, az els részeg volt

274 John Gilstrap

és balszerencsés – legalábbis Nathan ezt mondta. – De mi vana tegnapi kett vel? Hogyan szerez magának fegyvert egy gye-rek egy férfit l úgy, hogy még ahhoz is elég higgadt és rezze-néstelen marad, hogy leadjon három tökéletes lövést?

És ha már itt tartunk, mi az ördögért viseltek l fegyvert arend rök a cellában? Ezzel megszegték a legalapvet bb biz-tonsági rendszabályokat, amelyeket pedig Amerika összesbörtöne követ…

Próbálta az egészet id rendbe szedni a jegyzettömbjén.Feltéve, hogy Nathan egészen a celláig jutott, márpedigSteadman seriffhelyettes szerint ott volt a fiú, mikor utoljáralátta, nyilván Schmidttet ölte meg els nek, különben hon-nan vette volna a fegyvert? Warren felírta a jegyzetlapra: Be-csempészett fegyver?

Nem, a Grimeséktól elvitt revolvert a Hondában megtalál-ták, használatlanul. Persze lehet, hogy volt nála egy másik is,de vajon hová rejthette? A jelentés szerint Nathant nagyonalaposan megmotozták, miel tt becsukták.

Mindegy, így vagy úgy, Nathan elintézte Schmidttet. Acella ajtaja nyitva volt, tehát kisétált a folyosóra. De vajonWatts miért nem reagált? A székében l tték agyon, egy lövéstegész közelr l, egyet messzebbr l adtak le rá. A polaroid-képeken tisztán lehetett látni a száj körüli l pornyomokat, amellkason azonban egyet sem. Ha az ember hallja, hogy a fo-lyosón lövöldöznek, csak nem marad ülve! Valamit tesz. Leg-alább valami kisebb t zharc kellett volna, hogy legyen a folyo-són, de nem így történt. Wattsot a székében l tték agyon. Kétlövéssel.

Michaels felállt, és kiment az rszolgálatos asztalhoz, köz-ben pedig gyors fejszámolást végzett. A helyszínt biztosító fi-atal közrend r oldalt lépett, hogy beengedje. Az rszolgálatosasztal oldalánál állva, a cellákhoz nyíló ajtónál Warren leadottegy pantomimlövést. Kinyújtott karja alig egy méterre kerülta földön lev ragasztószalagos körvonalhoz. A fejlövést innenkellett, hogy leadják. A bekarikázott lyuk a linóleumon még

NATHAN FUTÁSA 275

azt is megmutatta, hol távozott a lövedék Watts fejéb l, és holfúródott a padlóba.

Vagyis Watts már a földön volt, mikor Nathan a feltételezé-sek szerint közvetlen közelr l szájba l tte. A rend rségen el-töltött évek alatt Warren az elkövet k között alig néhányolyan velejéig romlott pszichopatával találkozott, aki nemátallotta áldozatát közvetlen közelr l fejbe l ni.

Miért tenne ilyet Nathan? kérdezte Warren magában.Vigyázva, nehogy belelépjen a vérfoltba, beült az asztal

mögé, hogy eljátssza a történteket. – Na nézzük – mondtahangosan, és elmondta az eset kronológiáját. – Itt ülök, a pa-pírjaimmal vacakolok, és egyszer csak lövést hallok a folyosóvégéb l. Mit teszek?

– Odamegy, és megnézi, mi történt – válaszolta a fiatalrend r, aki láthatóan úgy vélte, neki szól a kérdés.

– Mi? – A közbeszólás kissé megszakította Warren figyel-mét. – Úgy van. Helyes. Pontosan ezt tenném. – Ismét átlé-pett a mocsok fölött, és belépett a folyosóra. – Reagálnék azajra, és a fegyveremet el kapva kirohannék a folyosóra, igaz?Úgy értem, készen állnék a t zharcra, nem?

– Hát még jó! – helyeselt az újonc.Warren bólintott. Kezd összeállni a kép. – Igen. Úgy van,

ahogy mondja. – Újra átnézte a fényképeket. – CsakhogyWatts fegyvere a pisztolytáskában maradt. Vajon miért nemkapta el ?

A zsaru vállat vont. – G zöm sincs.– Mert nekem sincs.– Talán eltette, miután eltalálták.Warren átgondolta a hallottakat. – Vagyis lövést hallok.

Reagálok. A folyosóra megyek, mire eltalál valaki egy piszokjó lövéssel. Mellkason l nek. Persze tudom, hogy haldoklom,azt legalábbis tudom, hogy pokoli fájdalmaim vannak. Errefogom magam, és elteszem a fegyveremet?

A rend r újra vállat vont. – Nem t'om. Még soha nem l t-tek meg.

276 John Gilstrap

Warren felnevetett. Mulattatta a logika. – Szerencsére en-gem se. De ezt egyszer en nem tudom elképzelni. Semmiesetre se fosztanám meg magam a védekezés lehet ségét l.

– Még mi történhetett? – kérdezte a rend r.– Tegyük fel, hogy soha el se vette a fegyverét.– Ugyan már! – vetette ellen az újonc. – Annak sincs sok

értelme.Warren t dve ingatta a fejét. – Nincs, nincs… Tényleg

nincs. Ha a rend r lövést hall, el veszi a fegyverét. Ösztönö-sen. Hacsak…

Tegyük fel, hogy el ször Wattsot lövik le. Az a valaki el -ször szíven lövi, aztán, amikor már a földre zuhant, a fejébeereszt egy golyót. Ez így elmegy. És Schmidtt? Neki kellett amásodiknak lennie. Nem kellett, persze, de így jött ki.

A b ntárs!Vagyis valaki bejön a f bejáraton, lepuffantja Wattsot, az-

tán bemegy a cellákhoz, hogy kiszabadítsa a haverját,Nathant.

Na jó, de hol van most ez a b ntárs? Segít elszökni a kö-lyöknek a javítóból, aztán elt nik, majd megjelenik New Yorkállamban, pont id ben ahhoz, hogy kinyírhasson két hekust.Ez aztán a b ntárs!

És ekkor Warren rádöbbent.Furcsa dolog az agy. Feltevések bizonyos halmazával

programozza az ember, az agy pedig kötelességtudóan levon-ja a tucatnyi konklúziót, amelyek mindegyike teljesen nyil-vánvaló – józan ésszel is belátható – mindaddig, amíg az em-ber nem kérd jelezi meg a feltevések valódiságát. A rend r-nyomozói munka leggyakrabban elfeledett része az, hogynemcsak bizonyítékokat kell gy jteni, hanem folyamatosanmeg kell kérd jelezni azokat a legalapvet bb feltevéseket is,amiken az eset nyugszik.

Ebben az ihletett pillanatban Warren felismerte, hogy aNathan szökésével kapcsolatos bizonyítékok mindegyikétrossz szemszögb l vizsgálták. Még mikor elfogadta Nathan

NATHAN FUTÁSA 277

verzióját arról, hogy mi is történt a javítóintézetben, akkor sent fel neki. Egyáltalán nem a két seriffhelyettes volt a cél-

pont, bárki is végzett velük. k csak útban voltakWarren felugrott a székr l, amikor mindez világossá vált

számára. Nathan sokkal nagyobb bajban van, mint azt addigbármelyikük is gondolta volna.

– Helyettes, menjen, és küldje ide Murphy seriffet mostazonnal! – utasította Warren a közrend rt.

Úgy t nt a fiatalembert megrémítette Michaels hirtelenkeménnyé vált hangja. – Sajnálom, uram, de nem tudom, hollehet…

– Nem kérdeztem, hogy tudja-e, hol van. Azt mondtam,keresse meg! És mutassa meg, hol a telefon.

Jed Hackner majdnem elejtette a telefont, amikor meghallot-ta Michaels elméletét. – Egy bérgyilkos? Warren, komolyanbeszélsz?

– Gondold végig, Jed! – nógatta Warren. – Ha feltesszük,hogy valaki leszerz dik Nathan meggyilkolására, mindenmozzanat érthet vé válik! Ez a fiú nem gyilkos! Csak az életé-ért küzd.

Jed elismerte, hogy van valami a teóriában, de a józan észnem ezt diktálta. A f nöke talán Brian halála miatt vesztette elaz objektivitását. – Minden tiszteletem a tiéd, Warren, de nemtartod enyhe túlzásnak, hogy még mindig jót feltételezel akölyökr l?

– Tudom, mit gondolsz – mondta Warren egyre izgatot-tabb hangon. – Tudom, úgy hangzik, mintha elment volna azeszem, de gondolj bele! Többr l van itt szó, mint a gyilkossá-gokról! Mivel magyarázod például azt, hogy a biztonsági ka-merák nem m ködtek a javítóintézetben? És, megjegyzem,nem az egész rendszer volt üzemen kívül, hanem csak azok akamerák, amelyek Rickyt vették volna fel, amint odamegy,aztán visszajön.

– Meg a repül jegy! – kapcsolt Jed.

278 John Gilstrap

– Miféle repül jegy?Jed elmondta neki a Ricky lakására tett látogatását és be-

szélgetését Mitsyvel.Warren hallhatóan izgalomba jött. – Ez még valószín bbé

teszi a feltevésemet – mondta. – Mi más oka lenne annak,hogy Ricky Harris vállalja mindazt, amivel egy gyerek kinyí-rása jár? Az ember nem teszi tönkre az egész életét csak azért,mert nem szereti valamelyik elítéltet. Ráadásul egyiküketsem szerette. Valaki nyilván pénzt ígért neki ezért.

– Na és ki bérelne fel egy gyerekgyilkost? – kérdezte Jed.– Fogalmam sincs – vallotta be Warren. – Ezt kéne neked

kideríteni. Nekem az ittenieket kell leállítanom. Azt mondtad,alaposabban utánanézel Ricky Harrisnek. Kutass a pénz-ügyeiben. Hátha kiderül, ki a megbízója!

Jed felvonta a szemöldökét. – Már elkezdtük, de eddig nemsokra jutottunk. De várj csak! – Jed meglátott egy barna borí-tékot a beérkez ' levelek tartójában. Amikor legutóbb az iro-dájábanjárt, még nem volt ott. A Braddock Bank és Hitelinté-zet emblémája volt rajta. – Nem a fenét! Itt van a banki kimu-tatása. Éppen most küldhették.

– Nagyszer ! Induljatok ki abból, és hozzatok össze egy jólalátámasztott elgondolást, melyben Nathan a jó fiú, Ricky pe-dig a rossz.

– Meglesz, f nök.– És még valami, Jed!– Igen?– Azt a Thompkins fiút is vonjátok be a nyomozásba. Ami-

lyen hete volt, kijár neki egy kis dicséret.Jed elmosolyodott. – Senki nem szokott dicsérgetni ben-

nünket.Warren nevetett. – Persze, tudom. De ha mégis tévednék

ebben az ügyben, mindegyik tök el tt ott az el léptetés lehe-sége.

NATHAN FUTÁSA 279

33. fejezet

Nathan több mint egy órán át hívta Denise m sorát, de állan-dóan foglalt volt. Billynek felt nt a tárcsáz-letesz, tárcsáz-le-tesz ritmusában beállt változás, és azonnal átirányította fi-gyelmét a tévém sorról Nathanra.

Végül harminc csengés után ismer s hang jelentkezett.– Ön a Szuka vonalát hívta – mondta Enrique. – Mir l

óhajt beszélni?– Hello, én vagyok az – mondta Nathan nemes egyszer -

séggel. – Beszélnem kell Denise-zel.Enrique rögtön megismerte a hangot. – Várj, Nathan, biz-

tosan azonnal bekapcsol. A telefonálók ma nagyon kíméletle-nek veled.

– El tudom képzelni – morogta Nathan. – Elég keménynap volt.

– Elkövettél bármit is abból, amit mondanak? – puhatolód-zott Enrique. Nem az feladata volt feltenni egy ilyen kér-dést, de nem tudott ellenállni. Tudnia kellett

– Nem én öltem meg azokat a zsarukat, ha erre gondol.– Örömmel hallom – felelte Enrique, és komolyan is gon-

dolta. Semmi kétség, hív volt – Akkor most beadlak a m -sorba.

Amíg várakozott, Nathan hallhatta az utolsó beszélgetésvégét Egy hepciás n személy „elfajzott mag”-nak neveztet, bármi lett légyen is az. Denise gyorsan elbúcsúzott t le, és

Nathan onnantól él ben ment.– Nathan Bailey, ott vagy?– Nem én csináltam! – fakadt ki a fiú.Denise érezte a páni félelmet a hangjában, és a könnyeivel

küzdött. – Jól van, kisfiam, én hiszek neked – nyugtatta. –Most pedig mondd el, mi történt.

Nathan elmondta. Amikor végzett, a Szuka már tizenötreklámmal volt elmaradva. Az elmaradások száma pedig jócs-kán n ni fog még, miel tt elkezdene csökkenni.

280 John Gilstrap

Harry Thompkins nem hitt a fülének. – Úgy érti, a hadnagykonkrétan engem nevezett meg? Pedig azt hittem, zabosrám.

Jed elnevette magát. – Fiú, én régóta ismerem Michaelshadnagyot. Higgy nekem, ha az ember képes t le állva tá-

vozni, nem zabos.Thompkinst tisztelet és melegség érzése töltötte el, amit

eddig még soha nem érzett a munkájával kapcsolatban.Michaels akár ki is rúgathatta volna, és senki nem szólt volnaegy szót sem. Ehelyett név szerint kéri az év – frászt, az évti-zed legnagyobb horderej ügyéhez.

Jed ismét felnevetett. – Ugyan, Harry, ne nézz már olyandöbbenten! is volt egyszer kezd . Mellesleg elég kretén voltkezd ként…

Harry elmosolyodott. – A tükör?– Ühüm, a tükör.– Szóval tényleg megtörtént?– Hajaj! Évekbe került, míg többé-kevésbé el tudta feled-

tetni.Harry képtelen volt eloszlatni hitetlenségét. – Azt hiszem,

a lekötelezettje vagyok.Jed vállon veregette a nála jóval fiatalabb rend rt. – Én is

azt hiszem – mondta atyáskodóan. Aztán hirtelen elkomo-lyodott. – Most pedig térjünk a tárgyra. – mondta. A f had-nagy azt akarja, hogy árral szemben ússzunk. Ránk bízta an-nak bebizonyítását, hogy valakit felbéreltek Nathan Baileymeggyilkolására. Ezért akarta Harris is megölni. MegjöttekRicky banki kimutatásai, s ezekben az áll, hogy három hetehúszezer dollárt utaltak a számlájára, aztán azon a reggelen,amikor megölték, az összes pénz elt nt a számlájáról. Aztán,ha ezzel megvagyunk, arra kell bizonyítékokat találni, hogy aNew York állambeli rend röket a bérgyilkos ölte meg, nempedig Nathan. Egyébként mindkett nknek az a meggy dé-se, hogy a cél maga Nathan volt.

– Bérgyilkos?

NATHAN FUTÁSA 281

Jed bólintott. – Elég logikus, ha…– Szentisten! Ez az! – kiáltott fel Harry, a mondat közepén

félbeszakítva ezzel Jedet.– No mi az?Harry válasz helyett felkapta Jed telefonját, és beütötte a

tudakozó számát. – A Braddock kórházat kérem – mondta rö-vid várakozás után. – A baleseti osztályt.

Tad Baker nem sokat gondolt a Bailey-ügyre, mióta utoljárabeszélt Harry Thompkinsszal. Amikor meghallotta, hogy arend r várja t a vonalban, beletelt egy percbe, míg összerak-ta magában a legutóbbi beszélgetésüket.

– Hello, Harry! – üdvözölte vidáman, miután felkapta a te-lefont.

Harry teljesen hivatalos stílusban beszélt. – Tad, emlék-szel a múltkori kis csevegésünkre?

Tad vállat vont. – Igen. Mi van vele?– És emlékszel a szabályainkra? Ha egyetértesz, ne szólj

semmit, ha…– Hogyne emlékeznék – vágott közbe Tad. Nem örült túl-

zottan, hogy nyílt vonalon egyensúlyoz etikai kérdésekben.– Rendben. Nos, van egy újabb elmélet. Szeretném, ha

meghallgatnád. Mondhatom?Tad körülnézett. Senki nem volt hallótávolságban. – Azt

hiszem.Harry mély lélegzetet vett. – Na szóval. Úgy vélem, Mark

Bailey kezét szándékosan roncsolta össze valaki, aki el akartaintézni.

Szünet. Tad hallgatott.– És azt hiszem, hogy az elkövet nek egy beteges hajla-

mú, brutális alaknak kellett lennie.Újabb csend. Még hosszabb hallgatás.– Például bérgyilkosnak.Tad nem szólt semmit.– Ott vagy, doki? – kérdezte végül Harry.

282 John Gilstrap

– Igen, itt vagyok, de most már tényleg mennem kell –mondta Tad sietve.

– Ezer köszönet, Tad! – mondta Harry, a hangjában szin-te szeretettel.

– Rendben, de ezt többet nem csináljuk.A vonal megszakadt, Harry pedig visszatette a kagylót a he-

lyére.Jednek kezdett elege lenni abból, hogy úgy érezze, a har-

madik felvonásnál érkezett a darabra.– Hát ez meg mi a fenevolt?

– Gyere – intett Harry az ajtó felé –, a kocsiban elmondom.Jed gondolkodás nélkül követte. – Szerinted a gyerek nagybátyjacsinálta ezt az egészet?

– Nem. De száz dollárba fogadok, hogy tudja, ki a tettes.

34. fejezet

Lyle Pointer ennél sokkal többet már nem tudott volna elvi-selni Nathan Bailey-bó1. Mindenhol ott volt a képe: az újságcímoldalán, a reggeli hírekben, az esti hírekben, minden ro-hadt helyen. És most a taknyos seggfej megint abban a rohadtrádióban hadovál.

Miközben a fejében újra lejátszotta az el éjszaka baklö-véseit, Pointer szórakozottan forgatta a csuklóját, így próbál-va a fájdalomnak legalább egy részét l megszabadulni. Lük-tet feje és karja aszpirinra szorult volna, de nem volt haj-landó behódolni a fájdalomnak. A tompa sajgás segített nekiarra koncentrálni, hogy mit kell tennie.

Így vagy úgy, de tudta, hogy már halott. Még ha Mr.Slater nem teszi is azonnal hidegre, amiért elügyetlenkedettegy ilyen hihetetlen könny munkát, az öreg hallgatólagosvédelme nélkül számtalan ellensége hosszú tömött sorokban

NATHAN FUTÁSA 283

fog állni, csak hogy bosszút állhasson rajta. Ez volt az átka an-nak, ha valaki mestere ennek a szakmának.

Szembenézve saját halandóságával, nem kis meglepetésé-re úgy találta, hogy megbékélt a dologgal. Mr. Slaternek egyegész vállalkozást kell irányítania, és azok a b nök, amelyeket elkövetett, nagyon megnehezítették az üzlet vezetését. De

ha Mr. Slater azt hiszi, hogy csak úgy egyszer en besétál acsapdájába – elfelejti a kölyköt és öngyilkos módon vissza-megy, egyenest Slater pribékjeinek a markába –, nos, akkornagyot téved. Másként döntött. Feladatot kapott, s ez a feladatpontosan itt vár rá, Pitcairn megyében.

Az évek során Lyle sokat gondolkozott a halálról. Ebb l élt.Ez volt az jöv je. Marhaság, mindenkinek ez a jöv je…

Mindig elképzelte, miként fogja végezni. Fantáziálásaibana vég mindig h sies volt. Például a f nökének szánt golyók ál-tali halál, amivel – igaz, már csak holtában – felküzdhetnémagát a gazfickók különleges társaságába, a h sökébe.

Most aztán nem lesz semmi h siesség, csak szégyen.Szinte hallotta a gúnyos kacajt, amelynek kíséretében riváli-sai levizelik a sírját. Lyle Pointert – a Bérgyilkost – elintézteegy kisfiú.

Nathan Faszkalap Bailey megfosztotta a becsületét l. Az ataknyos kölyök nevetséges balekot csinált bel le. Ki hitte vol-na, hogy mindez lehetséges?

Lyle azonban egyvalamit eltökélt: a gyerek nem fog sokáig: együtt röhögni rajta a többiekkel.

Eddig mindig pénzért gyilkolt. Most viszont már a szemé-lyes bosszúvágy hajtotta. És az akció minden percét ki fogjaélvezni.

Hova szökhet egy ilyen kölyök, ha a zsaruk mindent t vétesznek utána? dött. Az els két éjszakán a szarházi kitudta nézni magának a menedékhelyet, de ma hajnalban errealigha volt ideje. Nem várhatott. A városból gyorsan ki kellettpucolnia, be az erd be. Kocsit szerzett? Lehet, de addig min-dig volt hozzájuk kulcsa. A drótok összeérintgetésével sokkal

284 John Gilstrap

nehezebb elindítani egy autót, mint azt a krimik alapján hi-szik az emberek. Pointer biztosra vette, hogy a fiú ilyesmireképtelen.

Vagyis gyalog kellett mennie. De vajon meddig juthatott elgyalogszerrel? Attól függ, milyen messzire futott. Egy ilyenkis kölyök, hajó a kondija, szinte a végtelenségig is bírhatja afutást. De hát csak nem futhat örökké… A pokolba is, nemhát, hiszen itt van, és most is a rádióban nyomja a sódert.

Pointer büszke volt arra a hatodik érzékére, mellyel mostis ösztönösen megsejtette, hogy a kölyök a közelben rejt z-het. Bárcsak pontosan tudná, hol.

A telefon. A rádió. Ott kell keresgélnie az összefüggést. Mitis olvasott az újságban? Nem az idióta ügyészr l, aki nemkapta meg, amit akart. Valami mást. Valamit arról a pennsyl-vaniai fickóról, aki látta a gyereket. A telefontársaságnál dol-gozik, nem? Igen, jól emlékszik rá. Az a sültbolond azt nyilat-kozta, hogy „rettenetesen” érzi magát, amiért nem kapcsoltel bb. Úgy t nt, a szerencsétlen idióta tényleg nagyon harag-szik magára, amiért elszalasztottá annak lehet ségét, hogymár akkor azonosítsa a fiút, amikor meglátta.

Pointer agyában újabb terv kezdett körvonalazódni. Aszemtanú – Todd Briscow, ott volt benne a neve az újságban– alighanem mindenre hajlandó lesz, csak hogy b ntudatátcsillapíthassa. Pointer halálbiztos volt, hogy amint Toddesélyt kap, hogy jóvátegye hibáját – mondjuk, hogy közrem -ködjön az ügyész nyomozásában – azonnal kap majd az alkal-mon. Ha pedig nem – nos hát, Lyle egész jól megélt abból,hogy meggy tud lenni.

Öt telefonnal nyomára juthat a kérdéses számnak, gondol-ta. De már hárommal célba ért.

Nagy megkönnyebülésére Todd Briscow azt tapasztalta,hogy barátai és munkatársai egyáltalán nem neheztelnek ráannyira, mint ahogy neheztelt saját magára. Ahelyett, hogya fejére koppintottak volna, amiért nem reagált elég gyorsan,

NATHAN FUTÁSA 285

mindenki csak dicsérte, hogy milyen készséges. A „felel s-ségteljes” meg „a környék éber rz je” csak két jellegzetes ki-fejezés volt azok közül, amelyekkel a felettesei illették tettét.

Mire dél lett, arra is rájött, hogy tulajdonképpen az övé akulcsszerep a Nathan Bailey-ügy megoldásában. És hát kigondolta volna, hogy a fiú ilyen messzire ilyen gyorsan eljut?

Amikor a titkárn je bejelentette, hogy a virginiai Braddockmegye ügyészi hivatalából keresik, új szerepéhez ill en fon-toskodó léptekkel vonult be az irodájába. Becsukta az ajtót, ésfelvette a telefont.

– Todd Briscow. Miben segíthetek? – kérdezte nyugodt-nak szánt hangon.

Pointernek azonban inkább olybá t nt, mintha egy lihegkutya lenne a vonal túlsó végén. – Üdvözlöm, Mr. Briscow,Larry Vincent vagyok Mr. Petrelli irodájából – hazudta. -Hogy érzi magát?

– Nagyon jól, köszönöm.– A f ügyész úr nevében tolmácsolni szeretném önnek

szinte köszönetünket a Nathan Bailey-ügy megoldásábannyújtott felbecsülhetetlen érték segítségéért.

Todd úgy vihogott, mint egy iskolás csitri. – Ó, igazánsemmiség volt!

– Egyáltalán nem volt semmiség! – folytatta Pointer híze-legve. – Ha nem lennének olyan emberek, mint ön, soha nemvolnánk képesek megfékezni a b nözést a mi kis körzetünk-ben. – Pointer még vagy két percen át magasztalta Briscow-nak a közösség iránt tanúsított felel sségteljes magatartását.Minél jobban kenegeti, annál készségesebb lesz majd Todd,gondolta.

Most már azonban kezdett kissé kínossá válni a dolog. –Nos hát, Mr. Vincent, igazán örömömre szolgált a telefonja –próbálta Todd lezárni a beszélgetést. – És mondjon köszöne-tet Mr. Petrellinek a nevemben, amiért ilyen figyelmes volt.

– Természetesen – mondta Pointer – Nos, miel tt elbú-csúznánk, megkérhetném egy apró szívességre?

286 John Gilstrap

– Természetesen – mondta Todd –, szívesen megteszem,ami t lem telik.

Pointer magában kuncogott Todd nagylelk , túlzottanszerény ajánlkozásán. – Ahogyan azt be is bizonyította. Mégegyszer utoljára szükségünk lenne a segítségére.

– Csak mondja el, mit kér, és én megteszem.Pointer elmondta.

Todd nem tudta, mit válaszoljon. – Igazán sajnálom, Mr.Vincent, de ez nem lehetséges. Ön is nagyon jól tudja,hogy…

– Ó, nem, Mr. Briscow, azt hiszem, nem látja át a dolgot -vágott közbe Pointer kenetteljes hangon. – Nathan Baileytrács mögé kell juttatnunk, és a fiú megtalálásának kulcsa azön kezében van!

Todd szintén akart segíteni, de ez kizárt dolog volt. – Mr.Vincent, kérem nézze a dolgot az én szemszögemb l. Elbo-csáthatnak. Különben pedig a bíróság már döntött…

– szinte leszek Önnel Mr. Briscow – szakította félbe Po-inter ismételten. – A jelen helyzetben az ön álláspontja szá-momra nem bír fontossággal. Itt most a társadalom érdekétkell szem el tt tartani.

– De ön arra kér, hogy szegjem meg a törvényt!Pointer el vette legleereszked bb hangját, és mély leveg tvett. – Gondolja csak meg, naponta hány törvényt szeg meg,Mr. Briscow. Ott van például a sebességhatár, esetleg egy po-hárkával több a vezetés el tt. Lefogadom, hogy néhány adó-bevallása se egészen olyan, mint amilyennek lennie kéne.

Todd most már mérges volt. Ezek a párhuzamok abszur-dak voltak. – Talán igaza van, Mr. Vincent, de amit ön kér, aznagyságrendekkel…

Pointer ismét megszakította. – Mr. Briscow, gondoljonbele, milyen lenne az élet, ha valahányszor vezet, mindig ottvárná valaki, hogy megbírságolja, amiért néhány kilométerretúllépte a sebességhatárt. Gondoljon bele, mi lenne akkor, haminden egyes adóbevallását átvizsgálnák hét évre visszame-

NATHAN FUTÁSA 287

leg. Tudja, hét év alatt pár dollár is nagy összeggé válhat akamatok és a büntetések miatt…

Todd hirtelen belátta, hogy nincs más választása. Dühös|volt. – Hogyan merészel engem megzsarolni?

Pointer megrándult a kifejezésre. – Mr. Briscow, önneksemmit l se kell tartania, hacsak meg nem szegte a törvényt.Ha pedig egyszer már megszegte a törvényt, mit számít mégegy alkalom?

Az érzelmek egész arzenálja öntötte el Todd agyát egysze-riben, f képp harag, félelem és undor. Ez a nagykép fickó –ráadásul ügyvéd – arra kényszeríti, hogy áthágja a törvényt,azon az alapon, hogy feltehet en már amúgy is áthágta! Egy-szer en nevetséges, de mi más választása van, mint bele-menni? Milyen hihetetlen fordulatot vett ez az ügy!

Briscow hallgatását Pointer beleegyezésként értelmezte. – Jól van – mondta. – Harminc percet kap, hogy megsze-rezze az információt, amit kértem, aztán visszahívom. Rend-ben van?

– Nem, nincs rendben!– Azért csak tegye meg. – mondta Pointer határozott, el-

lentmondást nem t hangon. – Pontosan harminc percmúlva visszahívom. Ja, és még valami, Mr. Briscow.

– Na?– Ne feledje, hogy az id roppant fontos szerepet játszik

ebben az ügyben. Ne akarja megtudni, milyen az, amikor el-szabadulnak az indulataim.

Mark Bailey már csak annyit akart, hogy a kínszenvedésénekvége szakadjon, mind lelki, mind pedig testi gyötrelmeit értveez alatt. Hallotta Nathant a rádióban, s úgy érezte, mentenmegháborodik. Jól mentek a kis fickó dolgai. Szerencséjevan. Mintha ír sei fognák a kezét.

Amikor látta a híradást a tévében, azonnal tudta, mi tör-tént. S bár egy rövid percig felmentve érezte magát annak lát-tán, hogy a „profi” gyilkos sem boldogult a feladattal, amiért

288 John Gilstrap

jóval azel tt – lehetséges lenne, hogy mindössze három hetetörtént? – Rickyt lefizette, Mark tudta, mi a múlt éjjel történ-tek sarkalatos pontja. Pointer nem az a fickó, aki hajlandóegymaga elvinni a balhét. Nem, a dics séget meg akarja osz-tani egy barátjával. Még a ködön át is, melyet egy üveg olcsówhisky ápolt a fejében, a karja végén lév óriási kötés emlé-keztette t arra, milyen adakozó tud lenni Pointer, ha éppenolyan kedvében van.

Mihelyt az újabb üveg whisky utolsó cseppjét is kihörpin-tette, Mark megállapodott magával: legalább annyira kijóza-nodik, hogy tervet készíthessen. Ha a tapasztalatnak hinni le-het, néhány órán belül már újra képes lesz összefügg en gon-dolkodni. Addig is, gondolta, egy kis önelemzéssel foglalja elmagát.

Istenem, gondolta, mi lett bel lem?Amilyen tapasztalt túlél volt, ezt a kérdést nem engedte

meg magának gyakran. Harminchárom éven át ügyeskedé-sekkel volt kénytelen fenntartani magát egyik napról a másik-ra, tökéletes bátyja, Steve árnyékában vegetálva. Egy éve,amikor a Nathan elleni vádemelést sürgette, kárörvend envigyorgott a gondolatra, vajon mit szólna Mr. Tökéletes Ügy-véd, Üzletember, Társasági elnök úr, ha látná, hogy ágyéká-nak gyümölcse ugyanolyan tiszteletlen bánásmódban része-sül, mint amihez t, Markot hozzászoktatták.

Amilyen képet vágott a kis vakarcs, amikor átkísérték a tár-gyalóteremb l a börtönbe, önmagáért beszélt. Miért éppenén? kérdezte a szemével. Mert én azt akarom! mosolygottvissza rá Mark. A bíró arckifejezése teljesen más ügy volt. Apuszta megvetésr l tanúskodó tekintet Markot furcsa módonfeltöltötte, elégedetté tette. Steve bátyó sztár volt a képmuta-tó seggfejek között, akik irodájuknak hívták a bíróságot. Ésmost ott állt mind, tehetetlenül, miközben Mark, a Túlél ,sittre küldte Tökéletes Steve fiát. A bosszú édes volt és tökéle-tes.

NATHAN FUTÁSA 289

Akkor minden olyan egyszer nek látszott. Ki gondoltavolna, hogy így összekuszálódnak a dolgok?

Persze semmi sem az hibájából történt. Ha drága jó ap-juk ugyanolyan bánásmódban részesítette volna t is, mint atökéletes Steve-et, sose kellett volna azon törnie a fejét, ho-gyan jusson minél gyorsabban készpénzhez. Amikor az öregazt mondta neki, hogy az örökrésze attól függ, elvégzi-e azegyetemet, Mark egy pillanatig sem gondolta, hogy komo-lyan beszél. Bármennyire is rosszindulatú vénember volt azapja, Mark soha nem hitte volna, hogy olyan piti dolog miattlesz az örökségéb l kizárva, mint egy darab papír, amit vala-mely „tudomány várának” dísztermében kap meg hosszúévek után az ember. Pedig, mint kiderült, tényleg komolyangondolta. Halálosan komolyan.

Amikor az apjuk meghalt, végrendelete szent volt és sért-hetetlen. Steve örökölt mindent Mark semmit. Még Nathan-nak is jókora rész jutott, nem úgy, mint Marknak. De nemám, csak lábtörl volt, és ugyan ki hagyna pénzt egy lábtör-

re?De persze mindig is Steve volt a tehetséges közülük. Senki

nem tudott úgy nyalizni az öregnek, mint a jó öreg Stevie.Egy húron pendültek mindhalálig.

Igen, én atyám-uram. Örömmel teszek Mark fejére, óha-jodszerént.

Hogyan, atyám-uram? Mark bukdácsol az iskolában,jóatyám? Ó, ez borzalom! Nézze hát az én makulátlan el -menetelemet, atyám-uram!

Szóval Steve és a fattya kapta meg az összes pénzt, Markpedig kinyalhatta. De akkor erre már titkon számított.

Egyszer, mikor kemény id k jártak rá, Mark is megpróbál-ta behízelegni magát az uraságnál, de a kedves, gazdagbátyótól csupán egy leckét kapott arról, hogy hogyan kéne va-lami „célt” találnia az életében. A seggfej!

Ahelyett, hogy osztozott volna vele, Steve mindent ingat-lanba és az ügyvédi karrierjébe fektetett. Két hónappal azután

290 John Gilstrap

pedig, hogy az ingatlanpiac összeomlott, Steve-ból darált húslett a vasúti síneken.

Amikor valaki túlél vé válik, kialakul az a képessége, hogyfelfedezi a lehet ségeket, még ha azok egy sorscsapás álruhá-ját öltik is magukra. Most, hogy eggyel több árva lett a vilá-gon, Mark természetesen azt gondolta, hogy lesz mib l felne-velni. Apuci pénzéb l. A sorsnak ez az iróniája gyönyör ség-gel töltötte el.

Csak éppen nem volt pénz. Steve vagyona az ingatlanpiacösszeomlásával elpárolgott, Nathan örökrésze pedig egy ér-dekszövetkezetben volt lekötve, amit egy jól men ügyvéd ve-zetett New Yorkban. Még Nathan se férhetett hozzá a pénz-hez tizennyolc éves kora el tt. A gyerek úgy n tt, mint a bo-londgomba, s megállás nélkül evett. Ez pedig pénzbe került.Sok pénzbe. Steve bátyó jobban tette volna, ha a jöv helyettinkább a jelenre koncentrál. Egy biztosítási kötvény példáuljól jött volna. Jó-jó, volt ugyan egy negyedmilliós kötvény, deaz gyorsan elment. Ez még Mark stricikorszakában történt.Rohadt egy dolog a kurvák futtatása. S aki korpa közé kevere-dik, megeszik a disznók. Ha agyonütik, se tudja megmonda-·ni, hova t nhetett az a sok pénz.

Felfedezte, hogy a nagy pénz az importban van. Egy-kétbarátja jóvoltából összejött néhány emberrel, akik ismertektovábbi embereket. Ha ki tudott volna köhögni magából öt-százezer dolcsit, és el tud jutni Kolumbiába, az ötszázezerb lötmillió lehetett volna, s egy életre megszabadul mindenanyagi gondtól. A szegény alkoholisták csavargók voltak, áma gazdag alkoholistákat különcnek tekintették. csak tiszte-letet akart.

Itt lépett be a képbe Lyle Pointer és Slater. Mark utcai for-rásokból hallott a „bankjukról”. Minden keresked i képessé-gét be kellett vetnie, hogy megszerezze a készpénzt-amit vé-gül egyhónapos lejáratú kölcsön formájában kapott meg t -lük, húsz százalékos kamatra. De mi százezer dollár, amikoraz ember milliónak néz elébe?

NATHAN FUTÁSA 291

Május 27-én egy felbérelt pilóta felszállt egy bérelt géppel,hogy megkösse az üzletet, mely gazdaggá tette volna Markot.Amikor aztán a rohadék csak nem akart visszatérni, Marknyakig volt a pácban. Egyesek szerint a gép váratlanul viharbakerült a Mexikói-öböl felett, s lezuhant, de Mark már sejtette,mi a dörgés. Tudta, hogy valahol, valaki már költi a millió dol-lárját, anélkül, hogy egyetlen centet is befektetett volna.

Órára pontosan harminc nappal azután, hogy felvette akölcsönt, Pointer megjelent nála, és követelte a pénzt. ígyvisszatekintve Mark már tudta, hogy rögtön meg kellett volnamondania az igazat, de valahogy nem olyan volt a természe-te. Haladékot kért. Némi probléma adódott az üzlet lebonyo-lítása körül, magyarázta Mark sima modorban, mire Pointeradott neki egy nap haladékot. Még Mark maga is elhitte, hogyigazat mond.

Ám az óra tovább ketyegett. Mark úgy tervezte, hogy kive-szi a biztosítási kötvénye maradékát – húszezer dollárt –, ésfelajánlja el legként.

A harmincegyedik napon azonban Pointer rájött a hazug-ságra, és amikor Mark felajánlotta a húsz leped t, csak röhö-gött, mintha ez lenne a legjobb vicc, amit valaha is hallott.Nem, ez így nem fog menni, mondta. A Bérgyilkost hirtelennem érdekelte tovább, miért nem tudja Mark visszafizetni akölcsönt. Ehelyett a jó el re kidolgozott tervet vette el , s be-vezette Markot a testi kínok számára addig ismeretlen rejtel-meibe. Veséi különösen kedvelt célpontok voltak, bár Pointerlegalább annyira tehetséges volt a gyomrozásban is. Mikorpedig azt a csontos térdét megmártotta az ember heréiben,nos, az volt aztán csak az igazán különleges élmény.

Az alapos verés jó fél órán át tartott, s Pointer csak utánaszólalt meg érdemben.

– Tudja, Mark – mondta, miközben lustán elnyúlt a dívá-nyon, s lassú, ráér s mozdulatokkal kicsomagolt egy rágógu-mit –, kicsit utánanéztem magának. Pénz van maga mögött.Attól pöccentem be, hogy a családban ott az a több millió dol-

292 John Gilstrap

lár, és mégis azzal próbálja megetetni Mr. Slatert, hogy nemtudja azt a nyomorult hatszáz leped t leperkálni. De hoppá,hiszen máma csütörtök van, nem-e? Akkor az hatszázhu-szonöt! Most pedig, miel tt elnyiszálom a torkát, ki vele, mi-ért titkolózik elöltünk!

Bár azóta már egy hónap eltelt, Mark még mindig érezteannak a délutánnak a fájdalmait; azt ahogyan új fájdalomhul-lámok öntötték el különböz megtépázott szerveit anélkül,hogy Pointer akár egy újjal is hozzányúlt volna. Élénken em-lékezett rá, amint a bérgyilkos megjátszott türelemmel hall-gatja végig, hogyan semmizte ki a családja. Amikor a történetvégére ért, Pointer szintén csalódottnak látszott, hogy nincsmás választása, el kell vágnia Mark torkát.

A nyeles borotva látványa tette, hogy Mark el hozakodjona lehetetlennel.

Van egy megoldás, kiáltotta sietve, miközben Pointer a kistétre készül dött. Eszébe jutott ugyanis apja végrende-

letének egy záradéka, ami már évekkel ezel tt, mikor el szörlátta, szemet szúrt neki. A jó öreg apuci létrehozott egy pénz-alapot az unokák számára, akiknek egyetlen képvisel je Na-than volt.

A valamivel több mint hárommilió dollára becsült pénz-alap célja az unokák fels fokú tanulmányainak biztosítása,valamint a pályakezdés nehézségein való átsegítése volt. Amhagyott egy kiskaput. Ott, a földön fekve, a sz nyeg porátnyeldesve, kristálytisztán fel tudta idézni a záradékot. Vissza-tekintve szégyenkezett emiatt.

„Amennyiben bármelyik unoka meghalna 30. életévénekbetöltése el tt, illetve azt megel en, hogy a fenti 8(A)(c)(ii)paragrafusban meghatározott fels fokú tanulmányait befe-jezné, a ráhagyományozott összeg a gyermek apjára száll, il-letve ha ez bármilyen okból nem lehetséges, a nevezett része-sedés az ket túlél legközelebbi egyenesági leszármazotta-mat illeti.”

NATHAN FUTÁSA 293

Mikor Markban el ször ötlött fel a lehetetlen gondolat,még az ügyvédi irodában, már látta a megbúvó lehet séget,de az istenért, ehhez az egész családot ki kéne irtania…Ennyire senkinek nem volt szüksége pénzre.

Addig legalábbis semmiképp, amíg az ember el nem töltegy kis id t egy szakavatott modernkori inkvizítorral. Egek,az a borotva aztán éles volt!

Mint kiderült, Lyle is túlél típus, aki élénk figyelemmel kí-séri a saját betétkönyvét. A záradék meghallgatása után egyperc sem telt el, máris készen állt a fejében a terv. Markot mégegy darabig életben hagyja, de csak azért, hogy unokaöccsétmegölje, és hozzájusson az örökrészéhez. Közben Pointerkétszázezer dollár védelmi pénz fejében megóvja Markot Mr.Slater haragjától.

A bérgyilkos a részletek kidolgozását Markra bízta, de aztvilágosan az értésére adta, hogy tiszta munkát akar. S miveltudta, hogy ezek a részletek költségesek lehetnek, még az el -legnek szánt húszezer dollárt is visszaadta.

A többi már meglep en egyszer volt. Mark úgy találtRickyre, hogy követte a m szakváltáskor a Fiatalkorúak Javí-tóintézetéb l távozó röket, akik néhány italra a Vadsz hözcímzett kocsmában gy ltek össze. Nem volt éppen vidám tár-saság, állandóan a munkájukról panaszkodtak. Az rök közülegy Ricky Harris nev fiatal, vékonydongájú fickó volt a leg-hangosabb.

– Bármit megtennék, csakhogy kikerülhessek arról a sza-ros helyr l – szögezte le.

Mark meghívta egy italra. Az este folyamán aztán még jósokra. Már majdnem éjfél volt, amikor Mark végre a tárgyratért. Csak az a dolga, magyarázta Rickynek, hogy kinyírja asrácot, aztán elt njön az országból. Van egypár ország a vilá-gon, ahol húszezer dollárral sokra viheti. A szerencse úgyhozta, hogy húsz leped t Ricky Harris még sosem látottegyütt, és az sem zavarta különösebben, hogy ezért ki kellnyírnia az egyik rábízott haszontalan szarházit. Amikor rá-

294 John Gilstrap

adásul azt is megtudta, hogy az áldozat a beszari Bailey lesz,egészen izgalomba jött.

Így indult a dolog.Mark most egyedül ült fülledt otthonában, melyet nemso-

kára eladnak a feje fölül, s azon álmélkodott, mennyire elrom-lott minden. Az asztal tetején hever hivatalos papírok halmaelcseszett életének újabb mementójaként szolgált. Biztos lé-vén hamarosan bekövetkez halálában, egyre jobban rette-gett a pokollal való találkozástól. S valahol a lelke mélyén, azönsajnálat legeslegalján még némi megbánás is mocorgottbenne, mindazért, amit Nathannek miatta kellett kiállnia.

Merengéséb l váratlan hang riasztotta fel: a bejárati ajtónkopogtattak. El ször megrémült, de aztán rájött, hogy Poin-ter nem térhetett vissza ilyen rövid id alatt. Felötlött benneegy percre, hogy talán valami hekus az. Pillanatnyi kábulatá-ban nem tudta eldönteni, hogy ez jó vagy rossz lenne-e szá-mára.

Mire kibotorkált, a látogató elvesztette türelmét, és az ök-lével verte az ajtót.

Mark szélesre tárta a bejáratot. Odakint egy jól megtermettalak állt, akinek a t napfényben csak fenyeget sziluettjelátszott.

– Mit akar? – förmedt rá Mark.A fickó az invitálást meg sem várva belépett a házba. – Be-

szélnem kell önnel, Mark – mondta. – Mr. Slater üdvözletétküldi.

35. fejezet

A kocsiban Jed és Harry a Szukát hallgatta a rádióban, amintéppen Nathannel beszélget. Warrennek igaza volt, ismerte elJed. Ha az ember figyelemmel kísérte a történet Nathan-féleverzióját, és igaznak fogadta el, akkor Warren bérgyilkos-el-mélete mindenre magyarázatot ad.

NATHAN FUTÁSA 295

Jed hirtelen szörny b ntudatot érzett. Annyira belemé-lyedt a fiú szökésébe és az azt körülvev eseményekbe, hogynem volt ideje észrevenni a nyilvánvalót. A szívében mindigúgy hitte, hogy Ricky Harris valószín leg megérdemelte ahalált; hogy valami aljasságon érték, netán szexuális becste-lenségen. De amíg nem beszélt Mitsyvel, nem hitte, hogyRicky egyetlen célja a fiú meggyilkolása lett volna.. Értelmetpersze akkor se nyert volna a dolog.

Hogy valamiképpen megbirkózzon az elméletük gyenge-ségével, Jed az ilyen részleteket mellékesként könyvelte el. Ésezt tette az egész rend rség. Csak az számított, hogy elkapjáka fiút. Mindannyian úgy okoskodtak, hogy bármi oka volt isNathannak a felügyel megölésére, az a fiúra, az ügyészremeg az esküdtekre tartozik.

Jed magát és a kollégáit korholta, amikor ráébredt, hogykollektív rövidlátásuk csaknem egy fiatal srác életébe került. Arend rségnek éppen a gyerek védelmezése lett volna a felada-ta, ehelyett megkönnyítette a bérgyilkos dolgát. Amikor erregondolt – meg azokra a szerencsétlen New York állambelizsarukra –, szinte rosszul lett. De hamarosan majd egyenesbehozzák a dolgokat.

Az els dolog, ami Jednek Mark Bailey ramaty kis házánfelt nt, az volt, hogy a függönyök el vannak húzva. Az épületkísértetiesnek és elhagyatottnak t nt.

– Nem hinném, hogy itthon van – t dött Jed fennhan-gon.

Valahogy nem stimmeltek a dolgok a ház körül. A behaj-tón egy Ford Bronco állt, mely a t naptól felforrósodottaszfalton szinte vibrálni látszott. Semmi mozgás, leszámítvaa h mér higanyszálát, mely lassan, de biztosan kúszott fel-felé. Épphogy dél volt, és a h mérséklet máris harminchét fokkörüljárt. A meteorológus azt mondta a rádióban, hogy negy-ven fokos rekordh mérsékletre számítanak. Jed vágyakozvagondolt az szre.

– Ez a kocsija – mondta Harry. – Ugyanott áll, ahol tegnap.

296 John Gilstrap

– Neked nem t nik különösnek a hely? – kérdezte Jed.Harry egy percig tanulmányozta a ház utca felöli oldalát.

– Nem – mondta. – Úgy néz ki, mint bármelyik gondozatlanház. Mért, sejtesz valamit?

– Nem tudom – t dött Jed. – Nem tetszik ez nekem.Mintha senki se lenne itthon. A red nyök is mind le vannakeresztve.

– Nos, a kocsija még mindig a behajtón áll – emlékeztetteHarry –, úgyhogy szerintem csak h söl odabent.

Jed nem mondott többet. Kiszállt a rend rautóból, s hal-kan felment az el kert lejt s pázsitján az utcai verandához.Harry három lépés távolságból követte. A fiatalabb rend rmeghökkent, amikor Jed a sportkabátja alatti pisztolytáská-ból el húzta nagy, 9 mm-es Glockját.

– Na, mi az? – kérdezte Harry, s is el vette a saját fegyve-rét.

– Nem is tudom – felelte Jed, most már suttogva. – De bal-sejtelmeim vannak,

Jed az ajtófélfa mögé állt, nehogy eltalálják, ha valakinekeszébe jutna odabentr l kil ni, és olyan hangosan kopogta-tott, hogy még a túloldali szomszéd is odapillantott. Semmiválasz. Harry is ugyanúgy helyezkedett el, mint Jed, csak azajtó kilincs fel li oldalán. A fegyvereket látva a szomszédgyorsan bement a házába, ötévesforma kislányát a karján ci-pelve.

Jed még hangosabban dörömbölt. – Mark Bailey! – kiáltot-ta. – Rend rség! Nyissa ki az ajtót! – A csendes környék párásleveg jében hangja visszhangzóit a házak közt. A zaj ellenéretovábbra sem hallatszott mozgás Mark Bailey házának belse-jéb l.

Jed rápillantott a gömbkilincsre, majd bólintással jelzettHarrynak, aki odanyúlt, és megpróbálta elfordítani. Mivelnem mozdult, visszapillantott Jedre, és megrázta a fejét.

Jed kiperdült védekez állásából, és fegyverét két kézzel azajtóra szegezve lövésre kész testhelyzetet vett fel. Harry ekkor

NATHAN FUTÁSA 297

a kilincs fölé célozva berúgta az acélajtót, mely nagy robajjalkinyílt, mintha dinamittal robbantották volna be, aztánvisszacsapódott, éppen amikor Harry odaugrott, hogy avállá-val betámassza. Harry kényelmetlen helyzetéb l fedezni tud-ta a t le jobbra lév el szobát, Jed pedig három ugrással benttermett, hogy fedezze a bal oldalt.

– Mark Bailey! – kiáltott újra Jed. – Itt a rend rség! – Harryegészen összekuporodott, és ugrásra készen várt. De semmisem mozdult.

– Te ellen rizd a földszintet – utasította Jed –, én fölme-gyek az emeletre.

Kettéváltak, és Jed már elválásukkor tudta, mit találnakmajd. Van a halálnak egy jellegzetes illata, egyfajta tapadós,édeskés szag. Az évek folyamán Jednek kifejl dött az a képes-sége, hogy ha a legparányibb mértékben volt is jelen ez a szag,rögtön felismerte. Mark Bailey háza pedig b zlött t le. Jed ép-pen felért a lépcs n, amikor Harry utánakiáltott a nappaliból.

– A rohadt életbe! – kiáltott Harry, hallhatóan elbátortala-nodva. – Nagy ég, rmester, megtaláltam! Itt van a nappali-ban. Halott.

Tudtam, gondolta Jed, miközben lefelé tartott.Harry éppen végzett a földszint els , rohamszer átfésülé-

sével, amikor Jed beért a nappaliba, eltéve fegyverét. – Meg-halt a rossz fiú? – kérdezte magában, s magába elég komikus-nak találta a fiatalabb kollégája arcán tükröz rémületet.

Harry bólintott. – Aha – mondta. – Tisztának látszik a hely.De nézz rá! Undorító!

– Igen. – nyugtázta Jed, miközben megvizsgálta a holttes-tet, ösztönösen kis jegyzetfüzete után nyúlva. – Frankón azagyára ment valakinek.

Mark Baileyt szorosan bekötözték egy székbe. Feje hátra-hanyatlott, szája tátva volt, s a sötétl szájüreg körül elkentvérnyomok látszottak. szül sz ke haja csapzottan, véresenlógott a homlokába. A koponyája tetején lév összeroncsoltlukból egy hosszú, ujjszer agyvel darabka türemkedett el ,

298 John Gilstrap

kackiás lófarok gyanánt egészítve ki az összképet. Bailey karjabénán lógott le a két oldalán. Harry vette észre el ször, hogyMark jobb karjáról eltávolították a gipszet, és lilás, dagadt ujjaiborzalmasan ki voltak csavarodva.

Jed a dívány melletti asztalkán álló telefonhoz ment, zseb-kend vel felemelte a kagylót és egy ceruzával tárcsázott, hogyértesítse a gyilkossági csoportot, és kihívja a halottkémet. Mi-alatt a kapcsolásra várt, végigmérte a kis ház belsejét, különösfigyelmet szentelve az összetört tévékészüléknek, amelybena képcs helyén egy üres palack hevert. A dívány mellett azutóbbi három nap újságjai hevertek, mindegyik egy-egyNathanr l szóló riportnál kinyitva. Jedben felrémlett, hogy azeligazításon milyen részleteidbe avatták be Nathan javítóinté-zetbe kerülésének körülményeir l, és elt dött, hogy vajona fiú Mark bácsikája mit gondolhatott az elmúlt három napeseményeir l. B nbánatot érzett? Kellemes izgalom járta át?Mulatott a dolgon?

– Mi lesz már! – Jed türelmetlenül várta, hogy a halottkémirodájában felvegyék a telefont. A kagylót kezéb l felhúzottvállához csúsztatta. Pillantása egy halom papírra esett – aszámozott vonalakról és a túlságosan behúzott bekezdések-

l rögtön látta, hogy okiratok. A címlapról kiderült, hogy egyWilliam Steven Bailey nev személy végrendelete. Mivel másdolga épp nem akadt, belelapozott a kapoccsal összefogottdokumentumba.

A végrendelet 14. oldalán, egy aláhúzott részen megakadta szeme, és agya átfutó üzemmódból olvasásba kapcsolt át. Amásodik paragrafus felénél kiegyenesedett, s leült a díványszélére.

– Azt a mindenit! – mondta hangosan.– Mit találtál? – kérdezte Harry, s örült, hogy a holttesten

kívül végre mást is megvizsgálhat.– Megtaláltam az indítékot – felelte Jed határozottan.– Orvosszakért i hivatal. Itt Julie – szólalt meg végre vala-

ki a vonalban. Jed megkérte, hogy egy percet várjon.

NATHAN FUTÁSA 299

36. fejezet

– Akkor tehát tisztázzuk– mondta Murphy seriff, miután vé-gighallgatta Warren el adását. – Azt akarja, hogy álljak ki aszavazók elé, és közöljem velük, hogy egy virginiai rend r ta-nácsára hagyatkozva figyelmen kívül hagyjuk az eddig össze-gy lt bizonyítékokat, többek között a fiú beismer vallomá-sát, és er inket egy fantom bérgyilkos kézrekerítésére össz-pontosítjuk? Jól értettem a szavait, Michaels f hadnagy?

Warren a seriff és Petrelli arcát fürkészte. A f ügyész úgypöffeszkedett politikai elvbarátja mellett, mintegy felfuvalko-dott béka. Warrent kizárólag az igazságszolgáltatásba vetettmély és megingathatatlan hite tartotta vissza attól, hogymindkettejüket fölképelje. Sokra nem megy velük, ezt világo-san látta. Ennek a két alaknak a rend ri munka csupán szava-zatokat jelent. Semmi többet.

Mivel Warren nem válaszolt, Petrelli törte meg a csendet. -Warren, aggódom maga miatt – mondta fejét ingatva, nyálas,leereszked modorban. – Mindannyian tudjuk, milyen súlyo-san érintette tavaly a fia halála, s úgy látom, nem tud elfogu-latlanul ítélni ebben az ügyben. Jobban tenné, ha önként tá-vozna posztjáról, mert így nem kellene Sherwood rend rf -nökhöz fordulnom, hogy elmozdítsa magát.

Petrelli szavai villámcsapásként érték Warrent. Puff.Warren már útban a találkozó felé is tudta, hogy érvei nemelég megalapozottak, s t a legtöbb tárgyi bizonyítéknak el-lent is mondanak. Tudta, hogy alapjaiban kell megváltoztat-nia a tényékhez való hozzáállásukat, és az a helyzet, hogy éle-tének legjobb ügynöki munkáját végezte most el.

Érvei bárki mást meggy ztek volna, de alábecsülte annaka politikai ambíciónak a nagyságát, amelyet ebbe a pirinyóirodába bepréselt. Azzal, hogy visszautasították, hülyét csi-náltak bel le. Petrelli már évek óta várt erre az alkalomra, ésmost végre itt volt. Keresd meg ellenfeled legsebezhet bbpontját, és irányítsd minden er det arra a pontra. Pontosan

300 John Gilstrap

olyan megbízható szabály volt ez a politikában, mint a csata-téren.

A legrosszabb, hogy a f ügyésznek ráadásul igaza volt.Tényleg jobb, ha a továbbiakban távol tartja magát ett l azügyt l. Tudta ezt azóta, hogy látta a javítóintézet videofelvé-telén azt a kimerevített képet. A szíve legalább annyira vezetteebben az ügyben, mint az esze, de azért úgy gondolta, hogyketté tudja választani a kett t, és ha kell, képes lesz tárgyila-gosan, szakmai elfogulatlansággal ítélni.

Ám itt voltaképp már nem a tárgyilagosságról volt szó. Aza helyzet, hogy neki van igaza! És ezek a seggfejek tudják ezt!De Petrellinek jóval fontosabb az igazságnál az, hogy végre le-járathatja örök ellenfelét. Ha Warrent, a nyomozás vezetésé-vel megbízott rend rt lejáratják, legalább részben megtérül-het Petrelli politikai kára, amit Nathan elhíresülése okozottneki.

– Nos, mi a véleménye, Warren? – nógatta Petrelli. – Miértnem köszön le?

Warren udvariasan elmosolyodott. – Miért nem nyalja ki aseggem, J.? – Tudta, mikor áll vesztésre. Azt is tudta, hogyegyetlen ember van a világon, aki nála is jobban gy löliPetrellit, s ez Sherwood rend rf nök. Petrelli fenyegetéseipedig egy gerinctelen figura üres szólamai csupán.

– Na, ebb l elég! – lépett közbe Murphy seriff. – Michaelshadnagy, a megbeszélésnek vége.

Warren most Murphyhez fordult. – Nézze, seriff, csakannyit kérek önt l, mondja meg az embereinek, hogy ne sies-sék el a dolgot. k egy Nathan nev gyilkost keresnek, nempedig egy Nathan nev áldozatot. Ez óriási különbség, ami-kor az elfogására kerül sor. Az isten szerelmére, zöld utatadott a fegyvereseinek!

– Kíséretet rendeljek maga mellé, hogy végre távozzon,hadnagy? – kérdezte Murphy. Ekkor megszólalt a telefon. –Mert elintézhetem, ha óhajtja.

NATHAN FUTÁSA 301

Warren még egy percig állt egy helyben. Nem maradt másválasztása. Elindult, Murphy pedig felvette a telefont, de az-tán rögtön átadta Petrellinek.

– Mi az ördögr l beszél? – csattant fel a f ügyész. – Semmiilyesmit nem csináltam!

Warren az ajtóban rövid ideig megállt, hogy hallgatózzon.Mindig bearanyozta a napját, ha láthatta, amint Petrelli el-veszti a nyugalmát. A szenátorjelölt legalább olyan zavaro-dottnak látszott, mint amilyen dühös volt.

– Nézze, Stephanie – harsogta, miután hosszasan hallgat-ta a n t –, mondom, hogy nem én voltam, aki telefonált. Mitgondol, elment a józan eszem? Verone bíró még ma lecsukat-na!

Warren kezdett rájönni, mir l van szó. Stephanie nyilvánaz a Stephanie Buckman, aki Petrelli képvisel jeként a f -ügyész nevetséges indítványát két nappal korábban Veronebíró elé terjesztette. Amikor összeállt a fejében a kép, Warrenszívverése felgyorsult. Valaki megpróbálja lenyomozniNathan hívását!

Bármennyire is szerette volna, hogy Petrelli végre valamitörvénybe ütköz t kövessen el, Warren jól tudta: ez a szemét-láda el bb hagyná meglincselni a saját anyját, mintsem hogymegkockáztassa a rossz sajtót, ami a törvény megszegéséveljárna. Egy pillanat alatt ráébredt, hogy Nathan leend gyilko-sa a következ lépésére készül.

Warren visszasietett a telefonhoz az irodán át, kikapta akagylót Petrelli kezéb l, Petrellit pedig egyszer en arrébblökte. J. Daniel megdöbbent a f hadnagy energikus fellépéseláttán.

– Stephanie, itt Warren Michaels – hadarta. – Ha jól értem,valaki megpróbálja lenyomozni Nathan hívását.

Stephanie igen meglepetten válaszolt, nem számítottugyanis semmiféle – f leg nem ilyen – személycserére a vo-nal végén.

– I-igen – dadogta.

302 John Gilstrap

– Megkapta a számot? – I-igen. De miért…

– Mennyi ideje? – szakította félbe Warren. Hangja nyers éssürget volt.

– Nézze, f hadnagy…– Az istenit, mennyi ideje, Stephanie? – Warren most már

kiabált.– N-nem tudom biztosan. Talán húsz perce. – Stephanie

habozni látszott, hogy beavassa-e a részletekbe.Warren az órájára pillantott, anélkül, hogy felfogta volna,

mit mutat. – A fenébe! Mi az a szám, mondja! – kérdezte.– F hadnagy, mi történt Mr. Petrellivel? – hebegte.– Senki se tud biztosat mondani – mondta Warren rezze-

néstelenül. – Úgy hisszük, hogy már eleve ilyen seggfejnekszületett. – Egyenesen Petrellire nézett, hogy a kétség legki-sebb szikráját is eloszlassa. – Nézze, Stephanie, szükségemvan arra a számra. A fickó, aki kérte, az általunk körözött gyil-kos. Nagyon kérem, árulja el nekem.

Petrelli tett egy mozdulatot, hogy visszaszerezze a tele-fonkagylót, de Warren fenyeget pillantására azonnal meg-hátrált.

– Azt tudja, ugye, hogy ha felhasználja, semmilyen bizo-nyíték nem lesz figyelembe vehet ? – figyelmeztette Ste-phanie. Hangjában széles mosoly bujkált Warrennek a felet-tesére tett megjegyzése miatt.

– Nem érdekel – ígérte Warren. – Szükségem van a szám-ra!

Stephanie még habozott egy darabig, aztán megadta.Amint a hetedik számjegyet is kimondta, Warren lecsapta akagylót.

Szó nélkül sarkon fordult, s amint kiment Murphy irodájá-ból, máris beütötte a számot a mobiltelefonján.

Denise csodálkozott, hogy a délutáni telefonálók közül mi-lyen sokan álltak Nathan mellé. A fiú eleinte szörnyen rémült

NATHAN FUTÁSA 303

volt, de most már sokkal nyugodtabbnak t nt bár így is csakárnyéka volt tegnapi vidám önmagának. A beszélgetés soránnem sokat árult el az elfogása és a menekülése körüli részle-tekr l. Már két órája beszélt Nathannel, de még mindig csakannyit tudott biztosan, hogy a fiú szerint rend rségi összees-küvés áldozata, meg akarják ölni, és az el éjszakai rend r-gyilkosságokhoz semmi köze.

Amikor Denise megjegyezte, milyen különös, hogy a bün-tetés-végrehajtásban dolgozók úgy hullanak Nathan körül,mint a legyek, a fiúnak nem volt el regyártott válasza. Csakmegismételte, hogy a többiekhez hasonlóan is áldozat –vagy legalábbis áldozatjelölt. Ha pedig a zsaruk meg akarjákölni, erre jobb hely egy börtönnél nemigen kínálkozik.

Bármennyire is nehezére esett Denise-nek beismernie, de aNathannal való mai telefonbeszélgetése kezdett unalmassá vál-ni. Hamarosan le kell majd kevernie a gyereket, és áttérni másdolgokra, témákra. Ám ez nagyon nyomta a szívét Úgy t nt, asrácnak ma szüksége van rá, hogy beszélhessen a rádióban.

Éppen Carter volt a vonalban Tuscaloosából, és arról fag-gatta Nathant, hogy milyen volt az élete Mark bácsikájával,amikor egy idegen csatlakozott hozzájuk.

– Elnézést – mondta a hang –, a telefonkezel vagyok, éssürg sségi hívást kell beadnom Michaels f hadnagytól, arend rség részér l. Beszélhet, uram!

Kattanás hallatszott, aztán Warren kapcsolódott be a tár-salgásba. – Nathan, itt Michaels hadnagy a Braddock megyeirend rségt l – mondta határozottan.

– Egy pillanat, hadnagy úr! – vágott közbe Denise. – Ho-gyan tört be? Ha esetleg nem hallotta volna, tegnap megnyer-tük a pert.

– Igen, asszonyom, megnyerték – felelte Warren. – Ké-bb mindent készséggel elmagyarázok, de pillanatnyilag

Nathant súlyos veszély fenyegeti. Fiú, t nj el onnan, aholvagy! Azonnal. A fickó, aki tegnap éjjel meg akart ölni, megintle akar csapni rád. Már úton van odafelé.

304 John Gilstrap

Nathan elsápadt, mire Billy közelebb húzódott a kagylóhoz,hogy ó is hallja a beszélgetést. Barney követte. Fel se merültbenne, hogy esetleg bekapcsolhatná a rádiót.

A rend rség lenyomozta a hívást! Ezt nem tehették! Hal-lotta a ma reggeli hírekben, hogy egy bíró azt mondta nekik:nem tehetik. Most pedig egy zsaru azt mondja neki, hogy me-neküljön, pedig zsaruk akarták kinyírni.

– Ho-honnan tudjam, hogy nem így akarnak t rbe csalni?– kérdezte síri hangon.

– Nem tudhatod – válaszolta Warren tömören. – Bíznodkell bennem.

Denise felcsattant. – Bízni! Beavatkozik egy magánbeszél-getésbe, hadd tegyem hozzá sietve, bírósági határozat ellené-re, és maga beszél a bizalomról? Nekem úgy t nik…

Warren félbeszakította. – Csönd legyen, Szuka! – Hopp, eztalán egy kicsit meredek volt, na mindegy. Nathanneknincs más választása, mint hogy bízzon bennem, mert hanem ezt teszi, megölik, én pedig semmit se tehetek érte. Hahiszed, ha nem, én a jó fiúk közé tartozom, Nathan. Most pe-dig rohanj!

– De hová? – kérdezte Nathan, s kezdett elhatalmasodnirajta a kétségbeesés.

A rohadt életbe!, fakadt ki magában Warren. Erre a kérdés-re nem készült fel. Hirtelenében csak egyetlen jellegzetes he-lyet tudott megnevezni, a város kell s közepén: az obeliszket.

– Ki tudna minket kapcsolni egy percre az adásból? — kér-lelte Warren udvarias hangon a m sorvezet t.

Denise megérezte a rend r szavaiban a gyerek irántiszinte aggodalmat. Semmit se kellett megtennie, amit a

rend r kért t le, de úgy döntött, rosszul teszi, ha ebbe nemmegy bele.

– Rendben – mondta –, de én a vonalban leszek.– Muszáj? – kérdezte Warren.– Különben mást nem hallana, csak tárcsahangot – vilá-

gosította fel Denise.

NATHAN FUTÁSA 305

– Esetleg levehetné a fejhallgatóját.Denise hangosan belesóhajtott a mikrofonba. – Hát jó -

egyezett bele –, kap harminc másodperc holt adástEnrique pillantása azt sugallta, hogy ez már több a soknál,

mindenesetre is eleget tett a kérésnek, és levette a saját fej-hallgatóját. Rádiós évei alatt ez lesz az els fél perc, amikoradás közben nincs a fülén a készülék. Szinte fázott nélküle.

– Rajta, fiúk! – mondta Denise. – Megy az óra. Addig adj bereklámot, Rick!

Miközben Nathan hallgatott, úgy érezte, hogy a világ egészenkicsire összesz kül, melyben csak maga van, meg ez aWarren Michaels nev zsaru. Kétszer is próbált ellenkezni, deMichaels nem hagyta. A monológ els tíz másodpercéb lmegtudta, hogy összeesküvést sz ttek ellene, de a rend rség-nek ehhez nincs köze. A következ tíz másodperc alatt kide-rült számára, hogy a jár röz zsaruk többsége t tartja arend rsön történt múlt éjszakai gyilkosság tettesének, shogy szabad kezet kaptak a lelövésére, ha elfogásakor ellenáll-na. Végül rá kellett jönnie, hogy ez a Michaels hadnagy azegyetlen a földkerekségen, akiben szintén megbízhat, és alegfontosabb, amit tehet, az az, hogy hagyja, hadd vigye beMichaels az rsre.

– A menekülésnek vége, Nathan – fejezte be Michaels. -Nem futhatsz örökké. Valakiben meg kell bíznod, és rajtamkívül már senkire sem támaszkodhatsz. Tudod, hol aLewis-Clark emlékm a f téren?

– Az a magas, toronyszer ? – kérdezte. – Tudom.– Gyere oda, és ott már megtaláljuk egymást. Barna zakó

lesz rajtam, kék ing és csíkos nyakkend . Nem fogsz eltévesz-teni. Olyan hekusküls m van.

Nathan a veszély ellenére is elmosolyodott. – Az én küls -met, gondolom, ismeri.

– Azt, barátom, már az egész világ ismeri. Na nyomás!Nincs vesztegetni való id d!

306 John Gilstrap

Nathan letette, és Billyre nézett.– Na, megbízol benne? – kérdezte Billy.Nathan egy pillanatig habozott, aztán rávágta: – Igen. – A

válasz mindkettejüket meglepte.A reklámok teljes öt percen át futottak, így még plusz 270 má-

sodpercet kaptak a magánbeszélgetésre. Nem mintha De-nise-t megnyerte volna magának a hekus, de a n nagyon ag-gódott Nathan biztonságáért. Mikor vége lett a reklámoknak,Denise és Enrique visszatért az elektromos zaj világába, éssemmi mást nem hallottak, mint a letett telefon kattogását.

– Nos, kedves hallgatóink – jelentette be a rádiózó milliók-nak–, most úgy t nik, teljesen magunkra maradtunk…

Billy rövid, pontos útbaigazítást adott az obeliszkhez. A távamelyet meg kell tennie, egyezik azzal amelyet meneküléseéjszakáján végigfutott. Leny gözte a táv, amelyet akkor futvamegtett: több mint három kilométer, most tudta meg Billyt l.

Nathan sietve megkötötte a cip jét, és az ajtóhozment, ahol Billy és Barney már várt rá, hogy elbúcsúzzanak

le.Nathan szomorúan elmosolyodott és bólintott. – Köszö-

nöm, Billy – mondta. – Nem volt kötelességed, hogy segítsnekem. Hálás vagyok érte.

Billy a padlót nézte. – Még szép, hogy segítettem – viccel -dött bátortalanul. – Te gyilkos vagy. Akár meg is ölhettél vol-na. A nadrágzsebébe nyúlt, s átnyújtott Nathannak egy Kük-lopszot ábrázoló, mozgatható m anyagfigurát. – Fogd -mondta –, nekem mindig szerencsét hozott.

Nathan meg volt hatva. Hálásan átvette a figurát, s begyö-möszölte szakadt farmersortja elüls zsebébe. – Kösz –mondta. Hirtelen mindketten közeled szirénák hangjára let-tek figyelmesek. – Mennem kell! – mondta Nathan, és márment is.

NATHAN FUTÁSA 307

Azt tervezte, hogy a hátsó lépcs t használja, s úgy távozik,ahogy jött, a pincén keresztül. Ez valahogy logikusabbnak

nt számára, mint a f bejáraton át elhagyni az épületet.Mindössze három lépést tett a lépcs ház folyosóján, amikormeghallotta, hogy valaki futva közeledik.

– Hé, Nathan! – kiáltotta egy hang.A fiú izmai el bb reagáltak a hangra, mint ahogy agya fel-

fogta volna, milyen irányból jön. Arccal el re levágódott a fo-lyosó mocskos sz nyegére, pontosan abban a pillanatban,amikor ismer s puffanás hallatszott, s a nyomában kis vako-latfelh csapott ki a falból. A vállán átlendült a bal oldalára, séppen jókor – egy második golyó is becsapódott, ezúttal asz nyegbe, ott, ahol az imént hasalt.

Négykézláb odamászott, ahol a folyosó derékszögben be-fordult, majd az utolsó egy métert átugrotta, hogy a fal mö-gött fedezékbe kerüljön. Újabb lövés dörrent, mely a fejét cé-lozta, de megint a falat találta el. A kicsapódó vakolatpor mar-ta a szemét Miel tt az utolsó lövés is eldördült, Nathan egypillanatra meglátta támadóját. Rend regyenruhában volt.

Nathan nem állt meg. Vállán megpördülve talpra ugrott, sfutásnak eredt a második folyosón, nem tör dve a zsarubólel tör keser káromkodással. Már csak 15-20 méter, s eléria lépcs ház ajtaját, ahol már csak egyetlen ég maradt a fel-irat mögött, amely valaha azt hirdette: KIJÁRAT. Már csak ötméter volt hátra, de ekkor a saját lábdobbanásai mögött meg-hallotta az álzsaru súlyos futólépteit, amint kölcsönvettedz cip inek gyors staccatóit mély basszusokkal ellensú-lyozza. Okosabb volt, mintsem hogy hátranézzen.

Pointer hirtelen abbahagyta a futást, s Nathan ebb l tudta,hogy bajban van. Az utolsó három métert ösztönösen cik-cakkban tette meg a kijáratig. Tompa lövés dördült, s ugyan-abban a pillanatban a jobb oldalán jókora ütést érzett, az el t-te néhány centire lév fémajtóban pedig szabályos, kerek lyuktámadt. Az ütés hatására tüdejét uff hang hagyta el, pedigbotladozva átzuhant a vészkijáraton.

308 John Gilstrap

Nathan nem lerohant a lépcs n, hanem leszáguldott rajta,úgy, hogy az acélkorlátokon átlendülve villámgyorsan vette afordulókat, szinte egy lépcs fokot se érintve az úton.

Amikor leért, megkockáztatott egy pillantást hátra, a lép-cs házba: Pointer két szinttel följebb volt, de rohamosan kö-zeledett.

Nathan kipördült a bels lépcs házból és áthúzott a pin-cén, útban a napfény felé. A dobozok és egyéb lomok most tel-jesen ártatlannak látszottak. A kijárat melletti sarokban egy ré-szeg kecmergett talpra, talán hogy megfossza Nathant egy-két dollártól, de amikor egy pillanatra meglátta a fiú t zbenég szemét, elállt szándékától.

A félelemt l hajtva Nathan úgy száguldott keresztül a ka-pun, mintha az ott se lenne, és olyan er sen vágta neki a fal-nak, hogy letört a gömbkilincs. Tizenhárom lépés, s máris anyílt utcán rohant, egy iskolaudvar felé. A szirénák már ret-tent közelr l hallatszottak.

A részeg megijesztette Pointert, ahogy áldozatát üldözte apincén át, s ezzel ki is érdemelt magának egy szívlövést.

Mire a Bérgyilkos lerohant a lépcs n, és leért a földszintre,az utca végén megjelentek az els rend rautók, a gyerek pe-dig kezdett beleolvadni az utca túloldalán lév iskolaudvarkörnyezetébe. Ám miel tt elt nt volna az iskolaépület túlsóvégén, a fiú megállt, és középs ujját feltartva üzent neki.

Pointer ezen jót mulatott. Jól begyakorolt, olajozott moz-dulattal lecsavarta a hangtompítót a fegyverér l, a Mag-numot pedig lopva becsúsztatta a pisztolytáskába. Udvaria-san bólintott az érkez rend rségi kocsiknak, s hanyagul át-sétált az utca másik oldalára, majd az iskolaudvar felé vette azirányt.

NATHAN FUTÁSA 309

37. fejezet

Petrelli visszahívta Stephanie-t, s pár perc alatt kiderítették atelefonszámhoz tartozó címet. És mivel a szám egy harmadikfélt l származott, Petrelli nem vétett Verone bíró döntése el-len. A letartóztatás teljesen törvényes lesz.

Úgyhogy nyald ki te, Michaels, gondolta Petrelli moso-lyogva.

Murphy seriff Nathan Bailey rizetbe vételéhez mindenrendelkezésre álló egységet – vagyis tizenhárom rend rségijárm vet – a Vista Plains lakótelepre küldött. Ahogy az éjjelirovarokat a fény, úgy Vonzották a rend rautók szirénái is a té-vés tudósítókat és újságírókat a helyszínre. Akik a rend rségiforrásokat kísérték figyelemmel, úgy értesültek, hogy mostkészülnek a fiú elfogására, akik pedig Denise Carpentert hall-gatták, tudták, hogy mire a zsaruk a helyszínre érnek, Na-thannak már csak h lt helyét találják. Arról viszont fogalmase volt senkinek, hogy a srác hová megy.

Az épülethez érkez els rend ri er k minden kijáratot le-zártak, és fegyverüket a kocsik tetején megtámasztva fenye-get en vártak, az acél lökhárítók és a motorházak fedezéké-ben meghúzódva. A lakók kés bb jót mulattak ezen. A sze-mükben ugyanis félelem bujkált, amint egy kisfiúra várnak,aki már ott sincs.

Most, hogy a kijáratok lezárták, bármeddig várhatták vol-na, hogy a Pitcairn megyei kommandó a helyszínre érkezzen.Ezek egyenként érkeztek meg, mindegyik a saját kocsiján.Steadman seriffhelyettes, a csapat f mesterlövésze, az utol-sók között futott be, mivel a város Hartford utcai végéb l ér-kezett. Abban a pillanatban, ahogy kocsija leállt, Steadmankivágta az ajtót, és a csomagtartó mögé vetette magát. Mint acsapat mesterlövésze, felmérte a helyzetet, és úgy döntött,hogy 16-os karabélya jobban megfelel a célnak, mint Re-mington lövészpuskája. Egyik kezével megragadta a fegyvert,

310 John Gilstrap

a másikkal pedig el vette szolgálati mellényét, levágta a cso-magtartó fedelét, és odaügetett a parancsnoki álláshoz.

A kommandósok parancsnoka a rohamszer , gyors és ha-tékony támadás mellett döntött: betörik az ajtót, majd ma-gyarázkodás nélkül magukkal viszik a fiút. Emlékeztette em-bereit, hogy többrendbeli rend rgyilkossal van dolguk, akirendkívül jól céloz, s felhívta a figyelmüket, hogy fölöslegesenne kockáztassanak. Ha a fiú támadólag lép fel, likvidálják.

A héttagú csapat egyenesen felrohanta f lépcs n, egy em-ber fedezte a többieket, amint egyik állásból a másikba ugrál-tak. A hatodik emeleten gyorsan, anélkül, hogy zajt csaptakvolna, felsorakoztak a 612. számú lakás ajtaja el tt. TommyCoyle berúgta az ajtót, majd lehajolva a bal oldalra állt, miköz-ben Gale Purvis teljes terjedelmével a jobb oldalt biztosította.Kett ig számoltak, majd a csapat többi tagja is benyomult alakásba, lövésre készen.

– Rend rség! Senki ne mozduljon!Velük szemben, a nappali díványán egy tíz év körüli néger

fiú heverészett. Amikor beléptek hozzá, Billy felült, és a fegy-verek láttán szintén elképedve rájuk vigyorgott.

– Hello, fiúk! – üdvözölte ket vidáman. – Éppen mostvagytok a tévében!

Amikor senki nem volt a közelében, Nathan rohant, ahogycsak a lába bírta, de amikor úgy gondolta, hogy láthatják,gyors gyaloglásra váltott, hátha így nem t nik fel. Ám leg-alább kétszer így is biztosan felismerték – látta az emberekpillantásán.

El ször egy id sebb asszony nézett rá zavarodottan,mintha próbálná behelyezni valami általa ismert családba.Másodszorra azonban ténylegesen felismerték. Egy fiatalanya két gyermekével el ször kíváncsian, majd ijedten me-redt rá, ahogy helyre tette Nathan arcát, és besietett egy üzlet-be. A fene az emberekbe, Nathan úgy döntött, tovább fut, leg-alább még egy háztömböt.

NATHAN FUTÁSA 311

Üldöz je egyszer sem t nt fel mögötte, amikor hátra-hát-ranézett. Talán sikerült leráznia, gondolta, de azért nem éltebele magát.

Minden megváltozott. Most már nem az volt a célja, hogyne kapják el. Már nem érdekelte, miért tette Ricky, amit tett.Mindez most már nem számított. Most már egyedül az szá-mított, hogy a rend rök ne öljék meg. Tudják, hogy kinyírtaRicky t, és azt hiszik, hogy annak a két hekusnak a halála is az lelkén szárad. S most arra készülnek, hogy végre t is elte-

gyék láb alól.Már a futásának sem az volt a célja, mint korábban. Eddig

a szabadlábon maradásért küzdött– most már az életben ma-radás volt a tét. íme itt rohan, egyenesen egy zsaru kezeiközé, aki megbízhatónak mondta magát, csak azért, hogy el-kaphassa és visszavihesse a javítóintézetbe, ahol ez az egészelkezd dött. És ha egyszer megint ott lesz a javítóban – haegyáltalán oda küldik majd –, az a szemét Petrelli és a fajtájamajd gondoskodik róla, hogy az állam elintézze azt, amit an-nak az rült fegyveres zsarunak nem sikerült. Az emberekszörnyen nevetséges világot építettek fel. Hogy ne adja fel,Nathan arra kényszerítette magát, hogy higgyen benne: egynap talán majd valahogy megváltoztathatja ezt a rossz vilá-got.

Futott tovább, kerülgetve az embereket, az egyik sarkonbe, a másikon ki, az egyik utcából a másikba, az izzadságtólcsuromvizesen, bordái mögött ég fájdalommal. Amikorvégre biztonságosnak találta, behúzódott egy nagy szemetes-konténer mögé, és leült egy tejesládára.

A száján át zihálva kapkodta a leveg t, s most merte el -ször megnézni az oldalát, melyb l vér szivárgott a pólóján ke-resztül. A golyónak volt be- és kimeneteli nyílása is a ruhada-rabon. Halálos lövés lett volna, ha a póló nem nagyobb egyszámmal. Óvatosan kibújt az ingéb l, és az ölébe terítette.Jobb karját a feje fölé emelve alaposan meg tudta vizsgálni asérülését.

312 John Gilstrap

Rémesen nézett ki – valamivel a hóna alatt, az oldalán jó-kora, szederjeslila duzzanat egy születésnapi gyertya hosszú-ságú, vagy fél centi széles és mély seb körül.

– Te jó ég, eltalált! – mondta hangosan, majd a konténer-nek d lt. A fém égette meztelen hátát.

Nem fájt jobban, mint egy mélyebb horzsolás, de képtelenvolt rá, hogy megérintse.

Nathan eddig azt hitte, hogy sokkal megrázóbb élmény,ha lövést kap az ember. Ma azonban úgy érezte, hogy mind-össze egy újabb fájdalom, amit egy újabb támadás során egyújabb feln tt okozott neki.

Ideje volt továbbfutnia. Felállt, magára rántotta a pólóját,mely mocskos volt, vérfoltos és számos helyen elszakadt, agolyó ütötte lukakat nem is számítva.

Bocs, Dagi, gondolta Nathan, visszaemlékezve Nichol-sonék hatalmas ruhásszekrényére és vastag sz nyegeire, va-lószín leg úgyse akarnád visszakapni. Ett l elmosolyodott,miközben karját átdugta a póló ujján.

– Hé, te ott! – kiáltotta valaki egy étterem hátsó bejáratá-ból. Nathan azonnal reagált: lóhalálában rohant kifelé a sz kutcából, s hátra se fordult, hogy megnézze az ordítozó fickót.

– Hé! Te vagy az a kölyök! Te vagy Nathan Bailey! Gyerecsak vissza, fiú! – A férfi olyan ötvenes lehetett, és túl sok sö-rön meg pizzán volt már túl ahhoz, hogy komolyan foglal-kozzon a fiú elfogásának gondolatával, mindazonáltal mégisegészen a járdáig üldözte Nathant.

– Állítsák meg! – kiáltotta a férfi csak úgy a leveg nek. – Ál-lítsák meg azt a fiút! Nathan Bailey az, a kölyök, aki kinyírta azsarukat!

Egy fél háztömbbel arrébb Pointer is meghallotta a kiálto-zást, amely úgy vonzotta, mint a hím rovart a szexcsapda.Tudta, hogy a fiú közelében van, de amíg meg nem látta megaz izgatottan az utca vége felé mutogató szakácsot, nem gon-dolta, hogy ilyen kicsi köztük a távolság.

NATHAN FUTÁSA 313

Körülbelül ugyanakkor, amikor Murphy seriffet a komman-dósok parancsnoka értesítette, hogy a fiú lelépett a VistaPlains lakóházból, özönleni kezdtek a Nathannal kapcsolatosbejelentések a Pitcairn megyei operatív központba, méghoz-zá gyorsabban, mint ahogyan a telefonkezel fogadni tudta ahívásokat. Mindegyik észlelés helyét szétküldték a rend rségihálózaton, megbízhatóan közvetítve ily módon a fiú útvona-lát. A seriff dolga az volt, hogy a parancsnoki furgonban lévtérképen bejelölje, hol látták a fiút, s megpróbálja kidolgozni,hogyan kerülhetnének elébe. Kezdetben Murphy azt hitte,hogy rossz sorrendben, kapja az észlelési helyeket, mert úgygondolta, hogy Nathan utoljára menne vissza a városköz-pontba, oda, ahol legutóbbi b ncselekményét elkövette.Most azonban minden jel arra mutatott, hogy a fiú mégis arratart.

– Mit akar tenni? – t dött Murphy hangosan. Végül rá-ébredt a válaszra. – Michaels, te utolsó gazember!

Az összes hírcsatorna figyelte a rend rségi rádiósávokat, és avárosban körös-körül a riporterek ugyanúgy jelölgette a tér-képeiken, mint Murphy. Közvetít kocsik csatlakoztak a flot-tányi rend rautóhoz, amint megpróbálták bekeríteni a me-nekül gyereket, a leveg l pedig a buffalói és syracuse-i té-véállomások híradós-kamerás helikopterei igyekeztek követ-ni az eseményeket. Ariporterek és az operat rök a földre kon-centráltak, a pilóták pedig arra, hogy elkerüljék az összeütkö-zést.

Az összes csatornát értesítették, hogy álljanak arra a kü-lönleges tudósításra, mikor forróvá válik majd a helyzet. ACNN máris él ben közvetített, habár jónéhány portyázórend rautónál egyebet egyel re nemigen lehetett látni.

Washingtonban a NewsTalk 990, vagyis a Szuka stúdiójá-ba bevittek egy minivizort, hogy Denise azon kísérhesse fi-gyelemmel a fejleményeket. Felkészült rá, hogy hallgatóinakegyenes adásban, minden részletre kiterjed en beszámoljon

314 JohnGilstrap

a Pitcairn megyei eseményekr l. Egy reklámszünet alatt ki-szólt Enrique-nek, hogy csak azokat a telefonálókat adja behozzá, akik Nathan pártján állnak.

– Nem kell több olaj a t zre! – mondta neki.Enrique biztosította, hogy a telefonálók kétharmada

amúgy is Nathan pártját fogja.Amint megpillantotta áldozatát, Pointer torpedóként furako-

dott el re a járókel k tömegében. Nem futott, de így is villám-gyorsan haladt, folyamatosan csökkentve a fiú és a közte lévtávolságot Már csak alig ötven méter választotta el Nathan-tól, de annyian voltak közöttük, hogy Pointer nem l hetettrá.

Nathan csak ment toronyiránt, nyilvánvalóan el akarvánkerülni a felt nést, és nem sejtve, hogy Pointer a sarkábanvan. A Bérgyilkos elhatározta, hogy a fiú elfogását letartózta-tásnak fogja álcázni, nem pedig csak úgy egyszer en lepuf-fantja az utcán. Megbilincseli áldozatát, aztán „ rizetbe” ve-szi. Amikor végre maguk lesznek, és nem látja senki, végezvele.

A fiú azonban szedte a lábát. Pointernek várnia kell, amígegészen a közelébe ér, hogy lecsaphasson rá. Úgy számított,hogy még három perc, és elkapja.

Ám az események újabb váratlan fordulatot vettek.

38. fejezet

Nathan közeledett. Már megpillantotta a távolban az obelisz-ket, amint a járókel k és a környez házak fölé magasodik.Úgy sétált köztük, mintha odatartozna, nem nézett rájuk, ésmás se nézett rá.

Az a fickó az étteremnél az ordítozásával jól felidegesítette.Ha a gyilkos zsaru százméteres körzetben volt, biztosan meg-

NATHAN FUTÁSA 315

hallotta, amikor az a buzgómócsing a nevét kiabálta. Miértnem tör dik mindenki a maga dolgával?

Ekkor valaki hátulról szorosan megragadta, úgy, hogy akarja az oldalához szorult, és maga kissé felemelkedett aföldr l. – Na most vége, fiú! Megvagy! – Nathan nem látottmást, csak a mellkasára fonódó két izmos kart. A férfi szorítá-sától Nathan könyöke egyenesen a sebébe nyomódott. A szo-rítás és a fájdalom miatt képtelen volt leveg t venni.

– Eresszen! – kiabált Nathan. – Segítség! Szedjék le rólamezt az embert! – Vadul rugdalózott és tekergett ide-oda. A fic-kó szorítása ekkor egy kissé engedett, a fiú pedig megpróbáltkisiklani a kezei közül. A férfi felmordult és megtántorodott,ahogy Nathan a rúgkapálódzó sarkával eltalálta a térde kalá-csát. Amikor aztán a fejét er teljesen hátralökve orrba is vágtaaz illet t, az teljesen eleresztette és hátratántorodott. Nathanlehuppant a földre, s félig lekuporodott, hogy megvédje ma-gát a következ támadótól.

Egy hosszú pillanatig senki se mozdult a tömegben,ahogy világosság támadt a fejükben. Nathan hallotta, amint aneve végigfutott tömegen, valahogy úgy, mint amikor a stadi-on néz közönsége „él hullámot” csinál.

– Nem én öltem meg azokat a zsarukat! – mondta olyanhalk hangon, hogy csak a körülötte álló négy-öt ember hallot-ta. – A zsaruk akarnak megölni engem. Kérem, hagyjanak bé-kén!

A nagydarab fickó a földön hangosan felnyögött, és a fiútátkozta. – Fogják meg! – kiáltotta.

– Ne! – kiáltott Nathan. – Kérem, ne! Nem én kezdtem.…

– Maradjon veszteg, Mr. Bailey – szólalt meg ekkor valaki aháta mögött.

Pointer hangjára Nathan úgy pattant fel, mintha áramütésérte volna. Megperdült, s a gyilkos ott állt vele szemben, mégmindig a rend regyenruhájában, fegyverét egyenesen a mel-

316 John Gilstrap

lének szegezve. Mindketten tudták, hogy ebb l a távolságbóla golyó már aligha fog célt téveszteni.

Az Action News helikopterének operat re figyelt fel el ször azalant folyó eseményekre, a tért l olyan másfél tömbnyire.Úgy t nt, éppen valami verekedés zajlik. Amikor nagy teleob-jektíves kamerájával ráközelített a helyre, hogy élesebb képetkapjon, látta, hogy éppen egy letartóztatás van folyamatban.

– Elkapták a fiút, Paul! – kiáltotta az operat r a mikrofon-jába. – Elkapták a fiút! Épp a letartóztatást veszem!

Paul Petersen, az adásban lév riporter a képerny höz ug-rott, hogy meger sítse operat re jelentését, aztán berádió-zott a tévéállomásra.

– Épp most zajlik! – rikoltotta a híradós asztalnak. -Mondják meg a csatornának, hogy él anyagunk van a letar-tóztatásról!

Egy jár rkocsiból észrevették az obeliszk tövében várakozóMichaeist.

Murphy seriff terve egyszer volt: megtalálni WarrenMichaelst, szemmel tartani, s akkor el bb-utóbb NathanBailey is kézre kerül. Abból, ahogy a hadnagy viselkedett,egyetlen dologra lehetett következtetni: Nathannal találkozótbeszéltek meg. S miután Petrelli elmondta, mi történt Mi-chaels fiával, ez az er s védelmi reakció is érthet vé vált. Nyil-vánvaló, hogy a hadnagy nem képes elfogulatlanul ítélni eb-ben az ügyben.

Legalábbis Steadman seriffhelyettessel ezt közölték. Azakcióban Mesterlövész Egy fed névre hallgató Steadmant aLewis-Clark emlékm vel szemben lév hivatal harmadikemeletének egyik sarokirodájába irányították, ahonnan re-mek rálátása nyílt az obeliszk környékére. Az utóbbi tíz perc-ben, mialatt Steadman megfigyel helyén tartózkodott, Mi-chaels nem csinált mást, csak fel-alá járkált és az óráját nézte.Mesterlövész Egy Remington puskájának távcsövén át fi-

NATHAN FUTÁSA 317

gyelve a hadnagyot igencsak zaklatottnak látta, számára ékesjeleként annak, hogy a fiú késik.

Steadman magában már vagy ezerszer elpróbálta ezt a je-lenetet és tucatnyi hasonlót. Már három éve volt a komman-dósok mesterlövésze, és eddig csak egyszer hívták ki, hogyadjon le egy lövést, de a rosszfiú akkor is ellenállás nélkülmegadta magát. Mindazonáltal tudta, hogy mind fizikailag,mind lelkileg, mind technikailag készen áll. Mindent elolva-sott a témában, ami csak fellelhet volt, sok sikeres mesterlö-vésszel beszélt, és lövések ezreit adta már le mindenféle cél-pontra – mozgóra, állóra, és részben takartra. Tudta, hogymindennel megbirkózik, bármivel is kerüljön szembe.

A gondolat, hogy megbosszulhatja barátai halálát, sokkalkönnyebbé is tette feladatát. Steadman él ben látta, mikéntreagált Nathan, mikor sarokba szorították. Steadman látta afegyvert a fiú mellett az ülésen, s látta a golyó ütötte lyukakatkollégái homlokán.

Steadmant nem tévesztette meg Nathan életkora. Tudta,mire képes egy ilyen b nöz fenegyerek. Egykett re letartóz-tatják, és ha a rend rgyilkosban akár csak a gondolata is fel-merülne az ellenszegülésnek, Steadman rögtön küld egy-kétgolyót a fejébe.

A mesterlövész tüzel állása körülbelül két méternyire volta nyitott ablaktól. Két telefonkönyv és egy könyvelési kézi-könyv volt a drága íróasztal tetejére halmozva, hogy továbbialátétül szolgáljanak puskájának. Steadman kényelmesen ültegy magas háttámlájú b rszék szélén, amelyet az íróasztal elégurított. Kétszer is ellen rizte, hogy a biztonsági pöcök a he-lyén van-e, és ügyelt rá, hogy az ujja ne legyen a ravaszvédkengyel közelében, miel tt a célkeresztet Michaels fejére irá-nyítaná.

A távolság hetven-hetvenöt méter volt, elég közeli ahhoz,hogy Steadman egy sorozatot beletaláljon egy pénzérme kö-zepébe. Habár Michaels feje betöltötte a képmez t, Mesterlö-vész Egy a szemöldöke feletti pontra koncentrált, oda, ahol a

318 John Gilstrap

célkereszt volt. Mély leveg t vett, a felét kiengedte és megtar-totta. Megfeszítette ujját a ravaszvéd kengyelen.

– Bumm! – suttogta, és szimulálta a fegyver visszarugá-sát. Pofonegyszer lesz.

***

– az, nem én! – kiabálta Nathan, miközben a körben állókfelé hátrált. – Az az ember ölte meg a rend röket!

Pointer érezte, hogy elvörösödik. Nem volt hozzászokva,hogy szakmáját néz közönség el tt zze. Ellenállt a készte-tésnek, hogy körbepillantson a bámészkodókon, mert attóltartott, ez nem illene egy rend rhöz.

– A földre, fiú! – parancsolt rá, fegyverével hadonászva.Nathan kétségbeesetten rázta a fejét, és megpróbált át-

slisszolni a bámészkodók szoros gy jén. Nem engedték át.– Nem csináltam semmit! – kiáltotta, s könyörg en nézett

az emberekre. – Ne hagyják, hogy ez az alak elkapjon! az,akir l a rádióban beszéltem! ölte meg a rend röket! – Desenki nem mutatott hajlandóságot, hogy segítsen. – Hinniükkell nekem!

Ekkor egy magas, öltönyös férfi lépett el a tömegb l, s be-állt a fiú meg Pointer közé, mindkett jükt l karnyújtásnyira,ügyelve rá, hogy kimaradjon a t zvonalból. Dús sz hajáthátrasimítva hordta, és büszkén viselte szépen nyírt bajuszát.Nathan kedvességet fedezett fel a pillantásában.

– A nevem Albert Kassabian – szólalt meg. – Ügyvéd va-gyok. Ajánlanék egy megoldást a problémára.

– Én is! – sziszegte vissza Pointer. – Azt, hogy takarodjonaz útból, és ne hátráltassa a munkámat! – Miközben beszélt,szemét egyszer sem vette le Nathantól.

– Biztos úr, az egyenruhája nem ismer s nekem – felelteKassabian a legnagyobb nyugalommal. – Honnan jött?

Pointer érezte, hogy kezdi elveszíteni önuralmát. Ezek aseggfejek már megint elszúrják itt neki. Most kéne lel nie a

NATHAN FUTÁSA 319

kölyköt, aztán gyorsan elt nne, de ez ostobaság lenne. Ha atömeg lerohanja, nem tudna mindegyik jükkel szembeszáll-ni. De úgy döntött, még nem adja fel a játszmát.

– A virginiai Braddock megyéb l – magyarázta –, ahol ezta fiatalembert gyilkosság miatt körözik.

Kassabian t dve bólintott, mintha elfogadná Pointerválaszát. – Tudja mit? – kérdezte az ügyvéd barátságos han-gon. – Várjuk meg itt mindannyian, amíg az egyik helybéliseriffhelyettes meg nem érkezik, s majd letartóztatja a fiút.Ily módon elkerülhetnénk mindenféle igazságszolgáltatásitévedést.

Nathan tudta, hogy a végén Pointer úgyis eléri, amit akar,és tudta, hogy ez a legalkalmasabb pillanat a kitörésre. Leha-jolva hirtelen balra fordult, s villámgyorsan átfúrta magát atömegen.

Pointer szeme láttára t nt el. Még utánal tt, de a golyócélt tévesztett, s egy ott álló asszony térdét roncsolta szét. ABérgyilkos keser en káromkodott, majd Kassabian felé for-dult, és leadott egy sorozatot a hasára. Célja nem a gyilkolásvolt, hanem a legnagyobb fájdalom kiváltása. Az öreg ügyvédkétrét görnyedt, majd elvágódott, és vért köpött meg hányt afehér betonjárdára.

Pointer meglengette fegyverét, mire a tömeg szétnyílt, saz emberek ijedtükben a földre vetették magukat, minthamindenki kapott volna egy lövést. Nathan alig tíz másodpercel nyre tett szert, de ezalatt jó ötven méter egérutat nyert.Pointer utánaeredt.

Az üldözés folytatódott.– Ó, Istenem! – jajdult bele Denise a mikrofonba. – A rend r

éppen most l tt le két embert! Nathan rohan az utcán, meg-próbál elmenekülni. Szegénykém tényleg igazat beszélt! –Denise sírva fakadt, ami még soha nem fordult el vele a rádi-óban.

320 John Gilstrap

– Rohanj, kisfiam! – biztatta remeg hangon. – De hát hola fenében vannak az igazi rend rök?!

A segélykér vonalak a diszpécserközpontban hirtelen izzanikezdtek. Rémült hangok jelentették, hogy emberekre l ttek aFischer m szaki bolt el tt. A telefonálók több mint fele vette afáradtságot, hogy elmondja: Nathan Bailey ott volt, de nem adta le a lövéseket.

A parancsnoki furgonban Petrelli Murphy válla fölé gör-nyedve figyelte a seriffel együtt a televízió képerny jén kibon-takozó drámát. A seriff el ször örült a közelg letartóztatásnak,de aztán meglátta a furcsa egyenruhát, meg a két potenciálisszavazót, amint golyótól találva a földre zuhannak, s ebben apillanatban rádöbbent, hogy Michaelsnek végig igaza volt.Tudta, hogy minden embere rossz helyen van, a Lewis-Clarkemlékm nél, ahol csapdát állítanak a Bailey fiúnak.

Most utasította a diszpécsert, hogy minden egységet irá-nyítson át a lövöldözés színhelyére, de aztán egy perc múlva,amikor látta, hogy Nathan és üldöz je már a f tér felé tart, le-fújta az intézkedést.

Michaelsben már az els lövés hallatán felmerült, hogy a go-lyó talán célt tévesztett, a másodiknál pedig csaknem biztosvolt benne. El húzta mulatságosan rövid csöv Smith &Wessonját.

Csak akkor vette észre hogy két helikoptert alacsonyan kö-röz egy háztömbbel maga el tt, mikor megpillantotta a z r-zavart az utcán. Némi bajlódással felt zte aranyszín jelvé-nyét a felölt je zsebére, s futásnak eredt a tett színhelye felé.

Micsoda forró percek voltak ezek!Steadman dühös volt. Úgy t nt, senki nem tudja, mi törté-

nik. El ször azt mondták neki, helyezkedjen tüzel állásba,

NATHAN FUTÁSA 321

aztán azt, hogy ne, aztán meg hogy mégis. Lövéseket adtakle, de senki sem hagyhatta el az állását. Murphy ragaszkodotthozzá, hogy adja az utasításokat, de egyetlen átkozott dön-tést sem tudott meghozni.

Onnan, ahol állt, Steadman nem tudta megállapítani,hová l ttek, úgyhogy puskája távcsövén keresztül követteMichaeist, s hogy szemmel tarthassa, a nagy, utcai ablaktól azoldalsó ablakhoz kellett mennie. Megváltozott a távolság, ésígy nem tudta a távcsövön keresztül fókuszban tartani a tere-pet, ezért kinézett, hogy puszta szemmel mérje fel a helyze-tet.

Steadmannek hirtelen a szívverése is elállt egy pillanatra,amikor látómezejébe berohant egy koszlott, toprongyos fiú,aki megfelelt Nathan Bailey leírásának. Mögötte pár lépésre anyomában volt egy Steadman számára ismeretlen egyenru-hás rend r.

A seriffhelyettes habozás nélkül l állásba helyezkedett, ésbeállította fegyverét az új távolságra.

Nathan megpróbált rákapcsolni, de már nem bírta tovább.Azt akarta, hogy a lába gyorsabban vigye, és pár lépés erejéigképes is volt rá, de aztán szinte már csak vonszolta magát.Háromszor is majdnem felbukott, de végül meg rizte egyen-súlyát, ám tudta, hogy közben veszít értékes el nyéb l. Üldö-

jének súlyos léptei, melyeket már az emeletes házban ishallhatott, egyre közelebbr l hallatszottak, és nem tehetettellene semmit.

Az emberek mind felismerték, amint szétugráltak az útjá-ból, nehogy összeütközzenek. Annyira kifulladt, hogy mársegítségért sem tudott kiáltani, nem mintha bárki is segítettvolna.

– Az a fiú szökött b nöz ! – ordította Pointer a torka sza-kadtából a háta mögött. – Fogják meg!

Egy hatalmas termet , futballtrikós középiskolás így istett – Nathan elé lépett, s bal karjának egyetlen mozdulatával

322 John Gilstrap

megállította. Sokkal könnyebb, mint a hátvédek megállítása,gondolta.

Nathannak szemernyi ereje sem maradt, hogy felvegye aküzdelmet az izomagyúval. Amikor Pointer odaért, és a gal-lérjánál fogva megragadta, tudta, hogy vége. Öklével vadulcsapkodott, amint a bérgyilkos maga felé fordította, de abba-hagyta a vagdalózást, amikor visszakézb l egy hatalmas po-font kapott. Roppanást hallott, amint eltört az orra, könnyeés vére pedig elhomályosította a látását.

Az Action News vette az egészet, teljesen ráközelítve. BillyAlexander, aki egyedül figyelte az eseményeket a tévéjén, elta-karta a szemét, és sírva fakadt.

Denise Carpenter azt kívánta, bárcsak már ne kéne adás-ban lennie. – Ó, Istenem, ne! – könyörgött. – Nem végz dhetígy! Valakinek segítenie kell a szegény gyereknek!

Warren lelassított, amikor megpillantotta a tömegen át felétörtet Nathant, s bár megkönnyebbült, hogy életben van, afiú rémült szeméb l megértette: halálos veszély fenyegeti, sez a veszély ott van a sarkában. Emlékezett, hogy Nathan aztmondta neki, a gyilkos egy rend r volt, és tényleg. Méghozzá!Braddock megyei egyenruhában!

Az izomagyú középiskolás a semmib l került el , és alapo-san elcseszett mindent. Miel tt Warren léphetett volna, Poin-ter Nathan torka köré fonta karját, és elkezdte magával von-szolni.

Warren még el rerohant vagy tíz métert, s aztán rákiáltottaz álzsarura.

– Rend r, ne mozduljon! – ordította; de a hangja megtörtaz er feszítést l.

Pointer azonnal reagált. Felemelte a fiút az állánál fogva,és tekerg testét pajzsként maga el tt tartotta. A fiú táma-dója karjához emelte kezét, és megkapaszkodott benne, hogymeg ne fulladjon.

NATHAN FUTÁSA 323

– T nés, apuskám, mert itt lövöm agyon ezt a szarházit! –ordította vissza, s a Magnum csövét a fiú homlokához nyom-ta. Fenyegetését alig lehetett hallani a fejük fölött köröz heli-kopterek zajában.

– Nem megyek sehova – jelentette ki Michaels. – Engedjeel a fiút, és életben marad. Ez az egyetlen esélye. Ha bármimást tesz, meghal! – Lövésre kész testhelyzetében a hadnagymegpróbált fenyeget en hatni, de látta, hogy PointertNathan testi épségének veszélyeztetése nélkül képtelen leszlel ni.

A helyzet holtpontjához érkezett. Amíg Pointer a fiútpajzsként maga el tt tartja, egyikük sem l het, márpedigNathan maradt az egyetlen tárgyalási alap, amit a bérgyilkoshagyott. Miközben blöffölt, Warren homályosan észlelte,amint rend rök raja érkezik.

A parancsnoki furgonban Murphy öklével a konzolra csapott.– Hát ezt kibaszottul nem hiszem el! – jelentette a központ-nak. – Itt egy gyilkos, akit túszul ejt egy rend rnek álcázottemberrabló! Hol a pokolban vannak a jó fiúk?

Kikapta a mikrofont a diszpécser kezéb l. – Parancsnok akommandó vezet jének! Adjon jelentést!

– Elég rossz a helyzet – recsegte egy fémes hang a hang-szóróból. – Semmit nem tehetünk, amíg nem történik vala-mi. Úgy gondolom, nem lenne szerencsés ennél közelebbmenni.

A pokolba! Parancsnok Mesterlövész Egynek. Milyen aállása?

A l távolság mintegy száz méterre n tt, és Steadman atávcs ben most hol a fiú, hol a zsaru felét látta, amint ide-odacikáznak.

– Pocsék – felelte. – De tulajdonképp kire kell l nöm? Arend rre, vagy a gyerekre? – Elég nyilvánvaló, gondolta, de azember nem l szét egy másik hekust, amíg nem teljesen biz-tos a dolgában.

324 John Gilstrap

Murphy némi habozás után válaszolt: – Úgy t nik, hogyaz els dleges célpont a zsaru, hacsak a kölyök nem fenyegetvalakit. Ne felejtse el, még mindig gyilkos.

Nathan nem kapott leveg t. Lába a leveg ben lógott, s mostmár karjával sem bírta magát tovább megtartani. Ahogy elen-gedte magát, Pointer karja belemélyedt a nyakába, és nem ka-pott leveg t. Úgy érezte, menten szétrobban a feje, a növekvnyomástól pedig egyre b vebben folyt az orrából a vér. Ahogya Magnum csöve a füléhez ért, Nathan a nadrágjába vizeit.

A fájdalom ködén át elhomályosuló szemmel látott magael tt egy barna zakót, kék inget és csíkos nyakkend t viselférfit, áki valamit kiabált, de nem hallotta, hogy mit. A férfi-nek meleg tekintete volt, de szomorúnak látszott. Úgy nézettki, mint egy jó fiú.

– Mesterlövész Egy a Parancsnoknak! Tüzet nyithatok, hatiszta a terep?

– Kommandóparancsnok?Jellegzetes politikus, gondolta Steadman. Murphy saját

maga nem hoz döntést. Ehelyett áthárítja azt az igazi, utcaivezet re.

– Kritikus a helyzet, seriff. Azt mondom, l jön, ahogy tud.– A válaszom igen, Mesterlövész Egy, tüzet nyithat, ha

tiszta a terep.Steadman elmosolyodott. Végül csak eljött a pillanat,

amelyre várt. Ám a legjobb esetben is szörnyen rossz 10-helyzettel kell számolnia. Ebb l a távolságból egy kis szell –a cél legkisebb bemozdulása – is tragikussá változtathatja abiztosnak látszó lövést. A závárzatba betöltötte a 30-as kalibe-

töltényeket, rátette a puskatust az ablakpárkányra, s vára-kozó állásba helyezkedett. Sokat nem adott volna els l állásakényelméért, de ahhoz kell alkalmazkodnia, ami van.

Aztán megtörtént. Pointer pontosan ránézett.

NATHAN FUTÁSA 325

Nathan úgy érezte, mintha már egy órája nem vett volna leve-t. Tudta, hogy közeledik a halál, de ennyi félelemre és fájda-

lomra nem volt felkészülve. Körülötte zajok és eseményekkavarogtak. Egyiknek se volt se alakja, se jelentése, egészenaddig, amíg Pointer egy kicsivel feljebb nem emelte, hogy fü-lébe dörmögjön, elég közelr l ahhoz, hogy Nathan érezte azarcán a másik forró leheletét.

– Köszönj szépen el, kis szarházi.Nathan becsukta a szemét.Steadman tudta, hogy azonnal vége, amint Pointer észreve-

szi. A célpont magasabbra emelte túszát, még jobban lekicsi-nyítve a l felületet, és súgott valamit a fiú fülébe. Beteges,rült mosoly jelent meg a célpont száján, és Steadman látta,

hogy karjának izmai megmozdulnak. A Magnum csöve el-kezdett forogni.

Mesterlövész Egynek semmi ideje maradt a lövés megterve-zésére. A távcs fonalkeresztjével kissé a fickó jobb szemöldö-ke fölé – a reflexmentes zónára – célzott, és meghúzta a ra-vaszt.

Halálpontos találat volt. Tévénéz k milliói láthatták egye-nes adásban, amint Lyle Pointer feje undorító rózsaszín köd-dé robban szét, majd a bérgyilkos holtan terül el, mintha hir-telen az összes csontja elfolyósodott volna..

Nathan minden porcikája belerázkódott, amikor meghallottaa súlyos, nedves durranást, melyet éles robbanás követett.Felordított és a földre zuhant, arra gondolván, hogy eltalál-ták. Mindenhol vér volt, de fájdalmat még nem érzett.

Ekkor, mintha az agyában felkattintottak volna egy kap-csolót, egyszerre egész sereg fegyverest vett észre maga kö-rül. Mindegyikük rend regyenruhában volt, s feléje rohan-tak.

326 John Gilstrap

Jaj, ne!, gondolta kétségbeesve. Ezt még egyszer nemélem túl!

Hirtelen utánakapott Pointer Magnumának, mely ott he-vert, ahová zuhant, a járda szélén, s mindkét kezével megra-gadva maga elé emelte. – Ne érjenek hozzám! – kiáltotta. – Hahozzám nyúlnak, lövök!

Az egyenruhások kék sorfala erre megtorpant, s fegyvereikmegcsörrentek, amint a tizenöt rend r leállásba helyezke-dett.

Az utca másik oldalán Steadman a Remington fonalke-resztjét most Nathanra emelte. – Mesterlövész Egy a pa-rancsnoknak. A fiút célba vettem. Várom az utasítást –mondta az adó-vev jébe.

– Maradjon készenlétben! – recsegte vissza a készülék.Warren kilépett a többiek elé, s fegyverét drámai mozdulattal

eltévé kezét el renyújtotta, hogy Nathan láthassa.– Én vagyok az, Nathan – mondta halk, barátságos han-

gon –, Michaels hadnagy. Én beszéltem veled a telefonon. Ba-rátok vagyunk, Nathan!

A fiú szeme olyan volt, mint az zött vadé. Warren hangjá-ra kissé felemelte a fejét, mint egy kiskutya, aki valami szokat-lant próbál beilleszteni a világképébe.

– Nathan, vége a futásnak, fiam. Tudom, mi történt. Tu-dom, hogy soha senkit nem akartál bántani. Már nem vagybajban, úgyhogy tedd le a fegyvert, hadd hozzuk rendbe a dol-gokat.

Nathan ismerte ezt. Hallgatott az ígéreteikre, meg arra,hogy kezeskednek érte. Hitt a jó fiúkban, a bizalomban, meg areményben, de mindig kiderült, hogy hazugság az egész. Azemberek csak bántani akarták, pedig csak azt akarta, hogyhagyják békén.

– Nem! Ez csapda! – vágta vissza. – Meg fognak ölni! Min-denki meg akar ölni!

Felhúzta a Magnumot.

NATHAN FUTÁSA 327

– Figyelj, Nathan – felelte Michaels gyengéd hangon, a táton-gó csöv fegyvert tartó fiú szemébe nézve. – Nézz rám! A vilá-gért sem bántanálak! – Egy lépést tett el re. – Vége van,Nathan! Túl sok gyilkolást láttál már. Vessünk ennek végetmost! – Még három lépés, és már csak két méter választotta elket egymástól.

– Meg kell bíznod valakiben, Nathan. Kezdd velem!Megbízni! Hányszor hallotta ezt! Bízzon Mark bácsiban.

Bízzon a szociális munkásban. Bízzon a bíróban. Bízzon afelügyel ben. És most bízzon egy rend rben!

Csakhogy ennek a hekusnak rokonszenves nézése van. Ésmegnyer ' a mosolya is. Emlékezett az arcára a tévéb l – volt az, aki teniszpólót viselt.

A nehéz pisztolyon túlnézve Nathan kétségbeesetten l niakart; azt akarta, hogy lel jék; hogy vége legyen ennek azegésznek. De miközben ujja már a ravaszra feszült, tudta,hogy úgysem teszi meg. Talán ha Michaels egyike lenne ategnapi rossz fiúknak, de t inkább nem. A barátságos tekin-tet zsarut nem.

– Legyünk barátok! – javasolta Warren, s újabb lépést tettel re.

Kész. Ez megtette. Nathan remeg szájjal leeresztette afegyvert, s hagyta, hogy a kezéb l a földre csússzon.

– Nekem nincs egy barátom se – mondta szánalmasan, stérdre ereszkedett. Válla beesett, szemét könnyek futották el.

– Én ezt nem bírom tovább – tette hozzá, s arca vadsága egyszomorú, elesett, támaszra szoruló kisfiú arcvonásaivá szelí-dült. Ahogy ott zokogott a járdán, szeméhez nyomott kezeimögött próbálva elrejt zni, egész teste beleremegett a nagyer lködésbe. Mozgás támadt a rend rök soraiban, de senkinem tudta, mit tegyen.

Warren egy percig esetlenül nézte, aztán lassan, olyasvalaki-nek az eleganciájával, akinek ebben gyakorlata van, odamenta fiúhoz, s leült mellé a járdaszegélyre. El ször zavarban volt,

328 John Gilstrap

de aztán egy gyászoló apa melegségével és gyengédségévelmagához ölelte Nathant, s a keze elt nt csapzott, mocskoshajában.

Nathant a vér és mocsok közepette megcsapta az izzad-sággal kevered arcszesz enyhe illata-az er illata. Behunytaa szemét, s hagyta, hogy a régi, szebb napok emlékei maguk-kal ragadják.

– Most már vége van, fiam – szólalt meg Warren elcsuklóhangon. – Most már senki se bánthat. – Még közelebb húztamagához Nathant, s gyengéden ringatta. – Nincs semmi baj –suttogta.

Hosszú-hosszú ideig ültek ott ketten, a járdaszélen, és sír-tak kisgyerekek módjára, a nemzeti televízió egyenes adásá-ban.

39. fejezet

Denise egyedül ült a csendes stúdióban, s ujjait ajkára ta-pasztva, némán figyelte a képerny t. Szempillafestékét márrég elmosták a könnyei. Enrique mondott valamit a fejhallga-tójába a holt adásid l, de egyszer en képtelen volt megszó-lalni. Ahogy a kamerák ráközelítettek Nathanra meg a civil ru-hás hadnagyra, könnyes arca mosolyra derült. Végre befeje-

dött.– Jól van, Nathan – mondta a mikrofonba, miközben

kóláspoharát a tévé felé emelte. – Igyunk arra, hogy mostan-tól ismét gyerek lehetsz!