GURÁLY ZOLTÁN–GYÕRI PÉTER–MEZEI GYÖRGY–PELLE JÓZSEF

A margó szélénHajléktalan emberek Budapesten a századforduló éveiben

(1999–2000–2001)

„Egy átlagos téli estén – 1999. február 3-án, szerdán délután 5 óraés éjjel 12 óra között, amikor a napi hõmérséklet –5 °C volt – tizenötkérdésbõl álló adatlapot vettünk fel a fõvárosban lévõ hajléktalanszállókigénybevevõi körében. … Ezzel egy idõben (18 óra után) a »téli krí-zis-akció« keretében a pályaudvarokon meleg teát és szendvicset osztószolgálatok is feltették e kérdések egy részét a hozzájuk forduló 360igénybevevõnek. … A kérdezés egyik célja egy világosan áttekinthetõ»pillanatfelvétel« elkészítése volt, a fõvárosi hajléktalan-ellátó szolgá-latokat egy adott idõpontban igénybevevõkrõl, másik célja egy olyan,minden évben megismételhetõ információgyûjtés elindítása volt, amelylehetõvé teszi a szolgáltatások igénybevevõinek idõbeli összehasonlítá-sát, egyes változási tendenciák nyomon követését – az ellátó rendszerfolyamatos értékelése és továbbfejlesztése érdekében.”�

MAGYAR VALÓSÁG

Elhatározásunkhoz híven 1999 óta minden év február 3-ánmegismétlünk egy, a hajléktalanok közt végzett adatfelvételt,

közben néhány kisebb kérdéscsoportot megváltoztatva egy-egybennünket különösen érdeklõ probléma részletesebb megismerése

érdekében. Ebben az írásunkban azt foglaljuk össze, hogy mitmutat a hároméves adatfelvétel a fõvárosban élõ hajléktalanok

összetételére és annak idõbeli változására vonatkozóan. Egyúttalmegpróbálunk a korábbinál differenciáltabb képet adni azotthontalanság – lakástalanság – hajléktalanság – fedélnélküliség

tartalmi és idõbeli összefüggéseirõl, közelebbrõl megvizsgáljuk asegítõ és társas kapcsolatok jelenlétének struktúráját, végül

felvillantjuk, kiket és milyen atrocitások, bántalmazások érnek ahajlék nélküli világban.

30 ����� �����

� ����� ����� � ������ ����������� �� ����� ��� �������� ������� � ��� ���� ������ ���������� ���� �������� ������ ������������ ������������ �����!���� ��"�#�$ %�� ������ ����&������ � ������� '�&������������� � ����� (���) *+++,�� ����� ���� ��� ���&���������� -���.��������� �#�/��0 �#&����� � 1������������ � �� ���������� ��������2���)������� �#�����'��� � 333�#����.������3�' '����.���

Az adatfelvételek ideje (február 3.), helye (fõvárosi hajléktalanszál-lók és utcai szolgálatok által ellátott közterületek), módszere lénye-gében nem változott a három év alatt.� Közterületen igyekeztünkmegkérdezni mindenkit, akit valamilyen módon el tudtunk érni. Vet-tünk fel kérdõíveket a tea-járatoknál� megjelenõk között és az utcaiszolgálatok, valamit a krízisautó által bejárt helyszíneken.

A hajléktalanellátó intézményekben végzett munka során, vagy ép-pen a várost járva óhatatlanul újabb és újabb benyomások érnek ben-nünket, melyekbõl megpróbálunk valamiféle következtetéseket levon-ni arra vonatkozóan is, hogy vajon hogyan változik a hajléktalanokösszetétele. E benyomások alapján például úgy érzékeljük, hogy többfiatal, több nõ, több magatehetetlen, beteg ember kerül ebbe a hely-zetbe, mint korábban. Immár három év összehasonlítható adatai szá-mos ilyen hipotézisünket megdöntötték.

Változás leginkább az egészségi állapot, munkaképesség és munkajöve-delemmel való rendelkezés területén tapasztalható. A szállásokon, köz-területeken élõk közül egyre többen közlik, hogy õk munkaképtele-nek, s talán ezzel (és a segítõk munkájával) függ össze, hogy némilegnõtt a valamiféle tb-ellátásban részesülõk aránya is. Ennek ellentmondviszont, hogy érzékelhetõen nõtt a munkabérbõl élõk aránya az elmúltévekben és csökkent a jövedelemnélküliek, a segélybõl élõk aránya.Eközben némileg átalakult a fõvárosi hajléktalanellátó rendszer belsõstruktúrája is: korábban a megkérdezettek többsége átmeneti szállónlakott, mára jelentõsen megnõtt az éjjeli menedékhelyeken alvók�,megduplázódott a hajléktalan bentlakásos intézményekben (kórház,lábadozó, szociális és rehabilitációs otthonok) tartózkodók aránya.

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 31

* !�# ����4��� 2�� 56 � ���� ����� �#�������� � �"����/����� ����� �"�/�) ����#*+++4��� �� 55+) *++�4��� 7*� � ��� ������� ���� �������� �����'������� ���/��8��� ����� ��� ���'��� ������ �� ����������� �� �#�/�� 9�"�����) �#� "��4

�� ����#� '��� ��� ����'����� ����������� ���2���� �������� -������ � '�������2�� � ����� ����� ��������� �"�"�� ����� ��'��� � ���� �#��������0� : ���#����������� ���� ����� ����� ������� ���'��� ������ �� ��#�&���� #��������) ��� *;++����'��� ���� � '�&�������� � ����� ��������������<������� &��������) '�#� �#� ;+ �� ����� *+++4��� �#�9��) � 1%��#���4�����=

->�.��'��� ?���� !��#�� :��.������ �����&�0 *+++4��� ������ �# 9�"���� �++ ����4'������) ��� ����� 2�� ���'����� /�� ���) *++�4�� ������ � ����� �2�� �����) � �������� @�� '�&�������� ����� ������� ����&���� ����������� ����#���� �����'����: A������ ?��2���� B"�.��� � C���� ����� � 2"��������� � ����'����� ��� ����� ��

���������� : ����� ����� ���� ��� ����� �� ���� ����������� �� �����) ���� �����/���� D����� (#��/���'��) � ��� �������� � ����������� ����������� �� �#�/�� 9�"������: ?������� !���������� E��� %" � �2�� ����� ���� ������ �� ����� ��� ���������� *+++4��� �� ��'����� ����� � �������� � �������7 : ���� ������ �2�� ���� � ������2�� ���� ��������� ���#�������5 (� �������� �� � �������� ����� ��������������) @&�� ���������) ������� �#�4���

������ �� ��������������� ���� ��������� ������ �#����������� �������

A kérdezettek összetételének változása 1999–2001 között (%)

1999 2001

����������� ���� � ��� �� ����������� � �� ������������ � �� ���� !"���#$ �% ��&'� �� � �� �Együtt 100 100(�"��$ �)��� � *� �%+,,$ "�!��- � � �. ��/������0� $���)"�� �� � * ��Együtt 100 100

Lényegében változatlan maradt viszont az elmúlt néhány év alatta fõvárosi szállókon, közterületeken megfordulók korösszetétele, a fér-fiak és nõk aránya, az iskolai végzettség, illetve az ideiglenes és állandólakcím szerinti összetétele. Ez annál is figyelemre méltóbb, mivel nemugyanazokról az emberekrõl van szó: a három felvétel során a megkér-dezettek 85 százaléka kicserélõdött. Korábban (benyomásaink alapján fel-állított pesszimista hipotézisünk alapján) azt gondoltuk, hogy a fõvá-rosi hajléktalansorban élõket – kisebb eltérésekkel – lényegében min-den évben ott fogjuk találni megkérdezettjeink körében. Meglepettbennünket, hogy ez az egyszerûnek tûnõ elõfeltevésünk mennyirenem igazolódott be. A 2001. február 3-án megkérdezett 2522 ember29 százalékával találkoztunk az egy évvel korábbi adatfelvétel soránis, 24 százalékukkal két évvel korábban, 15 százalékukkal mindháromidõpontban. Ez azt mutatja, hogy a fõvárosi szállókon, közterületeken élõkmintegy 1/3-ának „lakhatási” helyzete évek óta nagyjából változatlan, mi-közben több, mint 2/3-uk „ki-be mozog”, nem tölt éveket egyhuzamban haj-léktalan szállókon, közterületen. (Az átmeneti szállókon megkérdezettek1/4-e, az éjjeli menedékhelyeken lakók 1/10-e, a közterületeken fel-leltek 1/20-a került bele mindhárom évben a megkérdezettek körébe.)

Ugyanakkor ez arra is rávilágít, hogy azoknak a száma, akik né-hány év leforgása alatt megfordulnak a szállók és a fedél nélküliekvilágában, többszöröse annak, mint ahány ember éppen egy éjszakánezeken a helyeken alszik.

Fölmerül a kérdés, hogy ha a fõvárosi szállásokon, közterületekenmegkérdezett hajlék nélküli 2522 ember közül csupán 376 fõ tartóz-kodott hasonló helyen egy, illetve két évvel korábban is – miközben1953 megkérdezett válaszolta azt, hogy már több mint két éve hajlék-talan� –, akkor vajon hol van az a két-kétezer ember, akiket a leg-utóbbi, vagy azelõtti adatfelvételkor ezeken a szállásokon, közterüle-teken találtunk, s most nem voltak a megkérdezettek között?

A hivatkozott korábbi tanulmányunkban megfogalmazott hipoté-

����� �������

32 ����� �����

F C���� �����9 ������� � ������� � � @#� ����������'��� � .���������#� "� �#������������� �� ���� �����'���

zis szerint a hajléktalanság egy olyan életforma, melynek során azotthontalan – lakástalan – effektív hajléktalan – fedél nélküli élethelyzetekváltják egymást, az egyikbõl a másikba gyakoriak a mozgások, s e„lakhatási” módbeli váltások egyik, de nem egyetlen állomása a haj-léktalanellátó intézményrendszer: a tágabb értelemben vett hajléktalanok(az otthontalanok) köre az ellátórendszert egy adott idõpontban igénybevevõkkörénél jóval szélesebb, miközben az ellátórendszert egy adott idõpontbanigénybevevõk körén belül is egyszerre találjuk ott azokat, akik az említettkülönbözõ helyzetekben voltak korábban, vagy lesznek késõbb egy-egyhosszabb-rövidebb idõszakon keresztül. Részben e hipotézisünk helytálló-ságát próbáltuk megvizsgálni következõ adatfelvételünk során.

Otthontalan idõ

2000. február 3-án azt a kérdést is feltettük: „Az elmúlt egy év soránhány hetet töltött közterületen, hajléktalan szállón, lakásban, BV intézetben,kórházban?” Ennek segítségével egyfajta mikro-idõmérleg készíthetõarról, hogy a megkérdezettek különbözõ csoportjai – fõbb lakhatásitípusok szerint – hol aludtak az év 52 hetében. A megkérdezettekegyüttesen az év 52 hetébõl átlagosan 29 hetet, tehát több mint az évfelét hajléktalanszállón töltötték, átlagosan 8 hetet húztak ki az utcán,közterületen, 7 héten keresztül lakásban laktak, s átlagosan 4 hét teltel kórházban, 1 hét BV intézetben.

Ezek persze olyan idõátlagok, melyekben mindenki benne van, azis, aki egész évben utcán élt, s az is, aki egy napot sem. Megkérde-zettjeink 65 százaléka egyáltalán nem aludt az utcán, 70 százalékanem töltött éjszakát lakásban, 96 százaléka elkerülte a BV intézetekvilágát, 76 százalékuk nem volt kórházban. Az összes megkérdezett23 százaléka egy hetet sem töltött el hajléktalanszállón. Ebbõl esetlegazt is gondolhatnánk, hogy a többség nyilván mindvégig hajléktalan-szállón lakhatott – hiszen ott is kérdeztük meg õket. Azonban errerögtön rácáfol, hogy a megkérdezetteknek csupán 30 százaléka lakott egészévben szállón, 47 százalékuk szállón is lakott az év során, és másholis. Ezt érdemes részletesebben is megvizsgálnunk, most azonban tér-jünk vissza még az egyes csoportok éves mikro-idõmérlegeinek né-hány figyelemre méltóbb mozzanatára.

A fiatalok (a 29 évesnél fiatalabbak) az átlagos idõ dupláját (12–19hetet) töltötték lakásban, a középkorúak a többieknél valamivel többidõt tartózkodtak utcán (10 hetet), az idõsek pedig a többieknél többetvoltak kórházban (10 hét). A nõk átlagosan fele annyi idõt (5 hetet)éjszakáztak közterületen, mint a férfiak (9 hetet), viszont hosszabbidõt töltöttek hajléktalanszállókon. Némileg meglepõ, hogy az iskolaivégzettség szerint is különbségek mutatkoznak, amennyiben a nyolcáltalánossal sem rendelkezõk hosszabb ideig voltak az utcán, vagy(feltehetõen az idõsebbek) kórházban, míg a közép- vagy felsõfokúvégzettséggel bíró otthontalanok náluk kétszer annyi idõt (5 helyett

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 33

9-10 hetet) laktak lakásban az év során. A jövedelemnélküliek a többi-eknél több mint kétszer hosszabb idõt töltenek el az utcán (átlagosan19 hetet), ugyanezt találjuk azok körében, akik csoportban (bandában)élnek, s nem magányosak.

Ami talán a legérdekesebb számunkra, hogy az éjjeli menedékhe-lyeken tartózkodók ugyan átlagosan egy hónappal több idõt (7 hetet)töltöttek közterületeken az átmeneti szállókon lakókhoz képest (3 hét),azonban szintén átlagosan egy hónappal hosszabb ideig laktak lakás-ban is az év során (9 hetet) átmeneti szállókon élõ társaikhoz képest(5 hét).

A „hajléktalan létbe”, de legalább is a hajléktalan ellátásba való„belépés” irányát azonban ennél is markánsabban mutatja, hogy azok,akik azt válaszolták, hogy egy éven belül váltak hajléktalanná, együttesenátlagosan csupán 16 hetet (négy hónapot) töltöttek hajléktalanszállón,a többi idõ kisebbik részét (átlagosan 4 hetet, egy hónapot) közterü-leten töltöttek, míg 24 hetet, vagyis együttesen átlagosan 6 hónapotmég lakásban laktak. Ez alapvetõen eltér a régebb óta hajléktalanok-tól, s arra utal, hogy a hajléktól való megfosztottság csak kisebb részbenvezet a közterületen való alváshoz, sõt talán arra is utal, hogy az intézmé-nyekbe inkább a lakás-szerû lakhatásukat elveszítõk kerülnek, s csak kisebbrészben az utcák lakói. (Lásd errõl korábbi tanulmányunk hipotéziseit.)

Érdemes azonban ennek egy kicsit részletesebben is utánanézni. Amegkérdezettek közel fele kizárólag egyfajta lakhatási formában töl-tötte az elmúlt egy évet. E csoport döntõ többsége, az összes megkér-dezett 1/3-a csak hajléktalan szállón lakott, 1/10-ük csak lakásban, il-letve egyfolytában utcán aludt. A megkérdezettek másik fele több faj-ta lakhatási formában is megfordult az év során. Õk azok, akik utcánés/vagy szállón és/vagy lakásban is laktak. Ugyanannyian laktak azév során utcán és szállón, vagy lakásban és szállón, fele annyian utcánis, szállón is, lakásban is laktak az elmúlt 52 hét alatt, s csupán 3százalékuk lakott csak utcán és lakásban.

átmeneti szálló, menhely���

.�

��� ���

lakás �� utca.� ��

Ez ismét arra utal (immár sokkal kézzel foghatóbb információkkalalátámasztva), hogy az otthontalanok világában a különbözõ lakhatásiformák között – legalább is az otthontalanok egy nem lebecsülendõ

����� �������

34 ����� �����

körében – állandó a mozgás, s nyugodtan mondhatjuk, hogy enneka mozgásnak a gyakorisága (és sajátosan szegényes változatossága)eddig igen kevés figyelmet kapott az ellátásban dolgozók, azt szer-vezõk, szabályozók részérõl.

Minél idõsebb egy hajléktalan ember, annál kisebb a valószínûsége,hogy lakásban is megalhat (20–25 éveseknél 46 százalék, 60–69 évesek-nél 16 százalék), és annál nagyobb a valószínûsége, hogy csak hajlék-talanszállón aludt (20–29 éveseknél 25 százalék, 60–69 éveseknél 44százalék). Közterületen legjellemzõbben a középkorúak aludtak né-hány hetet az év során (40%-uk), az idõsebb-fiatalabb otthontalanok70–75 százaléka egyáltalán nem aludt közterületen.

A megkérdezett férfiak 7 százaléka (149 fõ) egész évben utcán élt,30 százalékuk (657 fõ) esetében pedig elõfordult olyan hét, amikor azutcán lakott az elmúlt évben. 13 nõ, a megkérdezett nõk 3 százalékanyilatkozott úgy, hogy az egész évet az utcán töltötte, 21 százalékuk(106 fõ) pedig lakott néhány hetet az utcán.

Elgondolkodtató, hogy egyértelmû összefüggés mutatkozik a leg-magasabb iskolai végzettség és az utcán alvás között (a 8 ált. alattiak55 százaléka, a felsõfokú végzettségûek 78 százaléka egyáltalán nemaludt közterületen).

Az összes megkérdezett 65 százaléka egyáltalán nem aludt közte-rületen az elmúlt évben, 29 százalékuk (743 fõ) töltött néhány hetetközterületen, 6 százalékuk (154 fõ) végig közterületen lakott. Ha aztvártuk volna, hogy az egy éven belül hajléktalanná váltak inkább azutcán tartózkodtak (még nem tudtak szállóra bekerülni), akkor téved-tünk volna: körükben kisebb arányban találunk olyanokat, akik kény-telenek voltak az utcán aludni. Ezzel szemben inkább a nagyon régóta, több mint tíz év óta hajléktalanok azok, akik inkább kénytelenekvoltak részben, vagy egész évben az utcán lakni.

Az egy éven belül hajléktalanná váltak többsége az év egy részébenmég lakásban lakott (65 százalék, az összes megkérdezettnél ez csu-pán 27 százalék), de a régebb óta, vagy akár már sok év óta hajlék-talanok 1/5-e is aludt az év során lakásban.

Míg a jövedelemnélküliek körében az átlagosnál két–két és félszernagyobb arányban vannak olyanok, akik egyfolytában közterületentartózkodtak (17%), vagy részben itt laktak (44%), addig a különbözõtársadalombiztosítási ellátásokból élõk körében a legnagyobb az ará-nya (77%) azoknak, akik egyáltalán nem aludtak utcán. Meglepõ mó-don hasonló tendenciát találunk, ha a lakásban alvás elõfordulásáttekintjük: az átlagosnál kicsit gyakrabban fordul ez elõ a jövedelem-nélkülieknél, s ritkábban a társadalombiztosítási ellátásokból élõknél.Utóbbiak egyszerûen a többieknél jóval nagyobb arányban (34%) vol-tak kénytelenek az év egy részét kórházban tölteni.

Igen figyelemre méltó, hogy e szerény adatok is milyen markánsanvisszatükrözik azt, hogy mennyire másképpen szervezõdik a magányosés a csoportban, illetve bandában élõ hajléktalanok élete. A csoportban élõkaz átlagosnál (35%) lényegesen gyakrabban alszanak közterületeken

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 35

(57%), de gyakrabban (34 százalék, az átlag 27 százalék) alszanak la-kásban is, miközben sokuk egyáltalán nem veszi igénybe a hajlékta-lanszállókat (36 százalékuk, ez az egyedül élõknél 19 százalék), s kö-zülük nagyon kevesen (alig 15 százalékuk) laknak egész évben szállón(az egyedül élõknél ez az arány 31 százalék).

Persze nem mindegy, hogy valaki éjjeli menedékhelyen, vagy át-meneti szállón kap-e helyet: az elõzõek alig 21 százaléka aludt egészévben hajléktalan szálláson, utóbbiak 46 százaléka viszont minden éj-jelt az átmeneti szállón tölthetett. Ennek a fordítottja is igaz, vagyisaz átmeneti szállókon lakók körében kevesebben vannak olyanok,akik akár közterületen, de akár lakásban aludtak volna az év valame-lyik részében.

Az éjjeli menedékhely tehát úgy „elõszoba”, hogy az itt megfordulók 40százaléka az utcán is lakott az év során, de 37 százalékuk lakásban is aludtnéhány hetet.

Korábbi elemzésünkben részletesen foglalkoztunk azzal a jelenség-gel, hogy miért térhet el egymástól oly jelentõsen a hajléktalanná válásideje és az utolsó lakás elveszítésének az ideje. 2000 februárjában isfeltettük a szokásos kérdést: „Mióta hajléktalan?”, s azt is, hogy „Mikorlakott utoljára lakásban?”. Emellett azt is megkérdeztük, hogy „Mikoraludt elõször hajléktalanszállón?”, mert kíváncsiak voltunk arra, hogyidõben hogyan is kapcsolódnak egymáshoz ezek az események, pél-dául a hajléktalanná válást követõen mennyi idõ telik el, míg valakiegy szállóra eljut vagy bejut.

Ezúttal is azt tapasztaltuk, hogy a kérdezettek válaszai teljesenmegoszlanak a lakás elvesztésének és a hajléktalanná válásnak a sor-rendjét tekintve. A válaszadók fele (49%) elõbb valamikor elveszítettelakását (pontosabban kikerült abból a lakásból, ahol lakhatott), egymásik, nem sokkal kisebb részük viszont (40%) idõben régebbre he-lyezi hajléktalanná válását, bár még ezt követõen is lakik lakásban.(Ez tulajdonképpen – miután módunk volt most részletesebben ismegnézni, hogy ki hol, milyen lakhatási formákban töltötte az elmúltegy évet – már egyáltalán nem meglepõ.) Erre is alapoztuk azt a korábbigondolatmenetünket, hogy meg kell különböztetnünk az otthontalanságot –lakástalanságot – hajléktalanságot – fedél nélküli létet egymástól, mert ezekugyan egymáshoz is kapcsolódó, de mégsem azonos élethelyzetek.�

Egyidejûségrõl – vagyis hogy egyszerre vált valaki hajléktalannáés veszítette el lakhatását, s azóta nem is lakott lakásban – viszonylagigen kevesen számolnak be, a megkérdezettek alig 1/10-e. Ennél na-gyobb azoknak az aránya, akik a hajléktalanná válás és az elsõ haj-léktalan szállón alvás egyidejûségérõl számolnak be (a megkérdezet-tek 17 százaléka).

A fentiekhez képest a fiatalabbak és az idõsebbek, vagy a férfiakés a nõk között nem találunk lényeges különbséget. Némileg ismét

����� �������

36 ����� �����

6 ������ ������������ ������������ �����!���� ��"�#�$ %�� �� ���� ����&������� ������� '�&������������� � ����� (���) *+++,��

meglepõ, hogy az iskolai végzettség szerint megint olyan eltérés lát-ható, hogy a magasabb iskolai végzettségûek körében kétszer akkoraa hajléktalanná válással egyidejûleg szállóra kerülõk aránya (24%),mint a 8 általánossal sem rendelkezõk körében (11%).

Ami azonban ennél jóval elgondolkodtatóbb, az az, hogy minélrégebb óta hajléktalan valaki, annál kevésbé fordul elõ, hogy a haj-léktalanná válás egyben szállóra kerülést is jelentett, vagy fordítva:az elmúlt egy-két évben jelentõsen megnõtt annak a valószínûsége, hogyvalaki hajléktalanná válásával egyidõben bement és bejutott egy hajléktalan-szállóra. Az egy éven belül hajléktalanná váltak 39 százaléka azonnalszállóra került, az 1–2 éve hajléktalanok 19 százaléka, de mondjuk atöbb mint tíz éve hajléktalanoknak csupán 6 százaléka mondta azt,hogy a hajléktalanná válással egyidõben jutott volna el szállóra.

De vajon mennyi idõ telt el – átlagosan – ezek között a forduló-pontok, események között? Megelõlegezzük: nem kevés. A hajlékta-lanná válás és az elsõ szállón lakás között átlagosan 21 hónap telt el.�Az egy éven belül hajléktalanná váltaknál átlagosan 6 hónap telt el alakásvesztés és a hajléktalanná válás között, majd alig több mint egyhónap a szállóra való bekerülésig. Az 1-2 éve hajléktalanoknál 9 hó-nap telik el a lakásvesztés és a hajléktalanság között, majd átlagosan4 hónap múlva kerültek elõször szállóra. Az idõintervallumok ígynõnek egészen addig, amíg például a több mint tíz éve hajléktalanok-nál 27 hónap különbség mutatkozik a lakásvesztés és a hajléktalanságközött és átlagosan 65 hónap, vagyis több mint öt év eltérésrõl szól-nak, míg a hajléktalanná válást követõen elõször szállóra jutottak(hogy ez mennyire az emlékezés torzulásaiból adódik, s mennyiremásból, azt megfejteni most nem tudjuk). Ismét azt találjuk, hogy aziskolázottság a hajléktalanok világában is differenciál: a 8 általánossalsem rendelkezõk közel három évet (34 hónapot) töltöttek el úgy lakásnélkül, hogy még nem tekintették magukat hajléktalannak, majd ahajléktalanságuktól számított másik három év (34 hónap) múlva ju-tottak be egy hajléktalanszállóra, miközben a felsõfokú végzettségûekalig 2 hónapra teszik a lakásvesztésük és hajléktalanná válásuk közöttiidõt, s rá 15 hónappal laknak szállón.

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 37

G C�� � � �"����������� ��#�# � + '���.����) �� �#����&9���� ���9��/�) �� �� ��4��.����� ������� �� ����#������

A hajléktalanná válás és az elsõ szállásra bekerülés között eltelt idõ(átlag, hónap)

Csoportok Eltelt hónapokszáma

1��)� "'���!)�� ��2' � � �# -�,�������� ���� �2' ���� � -�,�������� ���� ����� "$�� �3) � -�,�������� ���� �*� 0�)�� �� � ���� �')��� ��4��50�6 �')����'7� �*4��5$�� ��8�� �*�� !"���#$� �.��������� ��!�)�� ��9�0�0�����:���!���� ��� ��2' !# ��� �%

Mindez pontosította és megerõsítette azon korábbi hipotéziseinketa hajléktalanság mibenlétérõl, melyek szerint ezek a helyszínek (közte-rület, szálló, szívességi lakás stb.) – minden keserû tapasztalat ellenére –nagyon sokszor nem „végállomások”, hanem állandóan váltakozó helyszínei,megállói a tágabb értelemben vett otthontalan élethelyzeten belüli sajátosmozgásoknak. Az, hogy ezek a mozgások e helyszínek között végsõsoron körforgást jelentenek-e a lakhatás margóján belül, miközben mia közterületeken, fapadosokon (éjjeli menedékhelyeken), szállókon emargó szélén lévõket találjuk meg egy-egy idõpillanatban, lehetséges.Áttételesen ezt támaszthatja alá az az írásunk elején említett tény is,hogy az általunk megkérdezettek összetétele egészében milyen nagymértékû állandóságot mutat, miközben 85 százalékuk valójában ki-cserélõdött az elmúlt három év alatt. Talán a tágabb körû otthontala-nok összetétele köszön vissza a szûkebb körben lebonyolított, évesfelvételeink során. Adataink segítségével (effektív hajléktalanok szá-ma, „forgási sebesség”) esetleg az otthontalanok e tágabb körénekszámszerû nagyságrendjét is megbecsülhetnénk – ez azonban inkábbegy következõ, módszertani tanulmány témája.

Kiket szolgálnak a jelenlegi hajléktalanszállások?

A hajléktalanszállások két alaptípusát az ún. éjjeli menedékhelyek, illet-ve az ún. átmeneti szállások adják. Ezek egymástól merõben eltérõ cél-lal, ebbõl következõen különbözõ ellátási elõírások, mindennapi sza-bályok szerint szervezõdnek (bejutás rendje, az igénybevétel hossza,a bent tartózkodás napirendje, ingyenes-e vagy fizetni kell stb.). En-nek megfelelõen nyilván érdeklõdésre számottartó, fontos kérdés,hogy vajon a kétféle intézménytípus használói között is fellelhetõ-evalamiféle – a szabályozásukkor elõfeltételezett – különbözõség. Az

����� �������

38 ����� �����

elsõ adatfelvétel során meglepõen kis eltérést találtunk a különbözõintézménytípusok használói között. Immár három adatfelvétel men-tén érdemes közelebbrõl is megvizsgálni, hogy miben mutatkozik ma-kacsul kis különbség a kétféle intézménytípust használók között, holláthatunk állandósult eltérést, illetve hogy az elmúlt három év eset-leges változásaiból lehet-e valamilyen tendenciákra következtetni.

Elsõként arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy az éjjeli me-nedékhelyeket igénybe vevõk demográfiai szempontból mások-e, mintaz átmeneti szállások lakói. Ezt követõen arra keressük a választ, hogymennyiben vannak más élethelyzetben, mennyiben más az életmódjuka két szállástípus lakóinak. Majd azt a kérdést próbáljuk megválaszol-ni, hogy ha a fenti két válaszcsoport nem magyarázza kellõen az adottszállástípus igénybevételét, akkor az milyen egyéb tényezõkkel hozhatómég összefüggésbe. Szerintünk a hajléktalanügyi szabályozás, ellátás-szervezés szempontjából is, de a hajléktalan világ jobb megértéseszempontjából is fontosak lehetnek az e kérdésekre adható válaszok.

Nézzük elõször azokat a tényezõket, melyek lényegében függetle-nek a kérdezett cselekvéseitõl, számára objektív körülményként jelen-nek meg, illetve a hajléktalan lét elõtörténetéhez tartoznak. Ilyen azéletkor, nem, iskolai végzettség, de a társadalombiztosítási ellátásmegléte is (melyet itt egy végleges állapot jellemzõjének tekintünk),valamint a hajléktalanná válás óta eltelt idõ és a hajléktalanná válás oka.

(Életkor) Az elmúlt három év során a két szállástípusban ellentétesirányú változások zajlottak le: egyre fiatalabbak kerültek be az átme-neti szállásokra, ezzel egyidejûleg viszont növekedett az éjjeli mene-dékhelyeken az 50 év felettiek aránya. Miközben az átmeneti szállá-sokon lakók átlagos életkora folyamatosan csökken, aközben az éjjelimenedékhelyeken élõk átlagos életkora erõteljesen növekszik. Az át-lagos életkort tekintve tehát jelentõs kiegyenlítõdés következett be akét intézménytípus között.

(Iskolai végzettség) Fokozatosan kiegyenlítõdött – az életkorral nyil-vánvalóan szoros összefüggésben – az iskolai végzettség szerinti kü-lönbség is. Korábban az átmeneti szállásokon jóval többen éltek olya-nok, akik legfeljebb 8 általánossal rendelkeztek, mára arányuk lénye-gében akkora, mint az éjjeli menedékhelyeken élõk körében; ennekláthatóan az elmúlt idõszakban bekerülõk alacsonyabb életkora, ma-gasabb iskolázottsága az oka. Ezzel párhuzamosan megnõtt a szak-munkások aránya az átmeneti szállásokon (23-ról 37 százalékra), amiazért is érdemel figyelmet, mert ezzel a végzettséggel lehet a leg-könnyebben alkalmi munkát vállalni, és abból a megélhetéshez mini-málisan szükséges jövedelmet elõteremteni.

(Nem) Nem változott a két szállástípusban a nemek szerinti meg-oszlás, ez azonban – mint azt már az 1999-es felméréskor megállapí-tottuk – elsõsorban a férõhelyek nemek szerinti megoszlásával függössze: a vizsgált idõszakban a nõi férõhelyek száma az éjjeli mene-dékhelyeken növekedett, az átmeneti szállásokon kis mértékben csök-

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 39

kent. Csak megjegyezzük, hogy a nõi férõhelyek aránya az átmenetiszállásokon (24%) mindvégig magasabb, mint a nõk részaránya a fe-dél nélküliek körében (16%).

(Társadalombiztosítási ellátás) A tb-ellátásban részesülõk aránya –nyilvánvalóan ismét szoros összefüggésben áll az életkorral – szinténerõteljes kiegyenlítõdést mutat: az átmeneti szállókon csökkent, mi-közben az éjjeli menedékhelyeken erõteljesen nõtt a valamilyen tár-sadalombiztosítási jövedelembõl élõk aránya.

(Hajléktalanná válás óta eltelt idõ) Miközben a hajléktalanná válásóta eltelt átlagos idõ mindkét szállástípusban élõk körében enyhénnövekszik, aközben e mögött merõben ellentétes irányú változásokfigyelhetõk meg. Korábban a két intézménytípus közül az éjjeli me-nedékhelyeken aludtak nagyobb arányban azok, akik egy éven belülváltak hajléktalanná (s ezt az intézmény funkciója szerint természe-tesnek találtuk), mára ez meglepõ módon megfordult: az átmenetiszállókon nagyobb az egy éven belül (sõt a két-három éven belül is)hajléktalanná váltak aránya. 2001-ben az egy éven belül hajléktalannáváltak 36 százaléka alszik éjjeli menedékhelyen, 38 százaléka átmenetiszálláson, vagyis a hajléktalanná válást követõen gyakorlatilag azonoseséllyel lehet bejutni a két szállástípus valamelyikébe.

Jelenleg még csak találgatni tudjuk ennek okát, de erre a kérdésreösszefoglaló megállapításainknál még visszatérünk.

Az éjjeli Az átmenetimenedékhelyeken szállásokon

megkérdezettek megkérdezettek%-ában %-ában

1999 2000 2001 1999 2000 2001

��;* ��;� ��;� (��'0� ���0� �� � �*;� �*;� ��;��� �� �. *% � ��� $!���� �. �. �.� � � 8� �� �� ���� �� �� <��0�$ �')����' '5,�� � �����0� *� *� ���� �� �� =�� �����!�0"�$)�0�3���$ ,� !" �� �� ���� �� .. �$��� -�,������> �-����0� �)�"�� *� �� �.�� �* �� ?'5,�� ' � -�,������ � �� �*�� �� �� ?'5,�� ��� � -�,������ �� �� ���� �. �� ?'5,�� -��0" � -�,������ �� �� ��*� *� �� @�� -����,� ��0�� ��0,��� �������> �% �� �.

�-����0� �)�"��.� �� �� &)"� $ 0�0� "$��� �� -�,�������� �� �% �%�. �� �� A�)!���'$ 0�0� "$��� �� -�,�������� �� �% ���� �* �% 2' !# � .� �� ..�� �� �% =�� $!��$ ���!� ��B3" ����- � �� �� ��� � � =�� $!��$ $!$'�� ��B3" �����C - � � � �.� �� �* ��������� �� *� *%�* �� �% 8$�B� ��!�)�� ,� !" �. �� ��� �� �� =�� "����,� !" �� �. *�

����� �������

40 ����� �����

(A hajléktalanná válás oka) A hajléktalanná válás okait tekintve gya-korlatilag szintén eltûnt a különbség a két szállástípuson élõk között.Az átmeneti szállásokon élõknek három év óta stabilan 2/3-a valami-lyen személyi konfliktust jelöl meg hajléktalanná válása okaként, 1/3-avalamilyen egzisztenciális, gazdasági okot. Az éjjeli menedékhelyekenélõk körében korábban ennél érzékelhetõen alacsonyabb volt a gaz-dasági okokat említõk aránya, azonban mára ez a különbség lénye-gében megszûnt.

A következõkben azokat a tényezõket tekintjük át, amelyek inkábba hajléktalanok életmódjáról, a két szállástípus használatának módjá-ról szólnak: hogyan jutnak jövedelemhez, mennyi pénz áll napontarendelkezésükre, milyenek az együttélési és társas kapcsolati viszo-nyaik, milyen segítséget, védelmet nyújtanak számukra a különbözõszállások.

(Munkavégzés – rendszeres jövedelemszerzés) A hajléktalanságban élõkegészségi állapota gyorsan romló tendenciát mutat, és ezt a közvetlentapasztalat is megerõsíti. Mindkét szállástípusban élõk körében erõ-teljesen növekedett a jövedelemszerzést akadályozó betegségbenszenvedõk aránya. Az átmeneti szállásokon élõk egészségi állapotszerinti összetétele nagyobb mértékben romlott az elmúlt idõszakban.Azonban ezzel együtt is csökkent a rendszeres jövedelemmel nemrendelkezõk aránya, csökkent a tb-ellátásban részesülõk súlya, viszontmegnõtt a munkajövedelembõl élõk részaránya. Az éjjeli menedékhe-lyek lakói közül szintén egyre kevesebben nyilatkoznak úgy, hogynincs rendszeres jövedelmük: e csoportban is határozottan növekedetta munkajövedelemmel rendelkezõk aránya, körükben megnõtt a tb-ellátásban részesülõk aránya is. A munkajövedelemmel rendelkezõkarányának emelkedõ tendenciája – de különösen a két intézménytípusközötti meglepõen kis különbsége – azért is érdemel figyelmet, merthiszen a két szállástípus a rendszeres munkába járáshoz alapvetõeneltérõ lakhatási-szolgáltatási hátteret nyújt. Óhatatlanul adódik a kér-dés, hogy vajon nem kellene már reagálni e jelenségre az egyes szál-lástípusok szolgáltatási tartalmának meghatározásával, az ezekre vo-natkozó elõírásokkal?

(Anyagi helyzet – napi pénzköltés) A hasonló jövedelemszerzési po-zíciót igazolja – a válaszok hitelességének minden módszertani prob-lémájával együtt – az átlagos napi pénzköltés mértékének alakulása,mely az éjjeli menedékhelyeken élõk körében 777–733–1085 Ft/napvolt 1999–2000–2001-ben, szemben az átmeneti szállásokon kérdezet-tek 615–558–901 Ft/nap átlagos értékével.

Három év alatt átlagosan mintegy 30 százalékkal nõtt az a pénz-mennyiség, amelyet a szálláshelyeken és közterületen kérdezettekegy-egy nap alatt felhasználhattak, vagyis az elkölthetõ összegek vá-sárlóereje (az átlagos inflációt figyelembe véve) nagyjából stagnál il-letve csökken. A fiatalok az átlaghoz képest naponta több pénzt köl-

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 41

tenek, a növekedés aránya is nagyobb, az idõseknél jóval kisebb mér-tékû a növekedés, sõt a 70 év felettieknek gyakorlatilag ugyanakkorraátlagos összegbõl kellett naponta kijönniük, mint két évvel ezelõtt(470 Ft).

Viszonylag legtöbb pénzzel a vidéki városokból származók cso-portja rendelkezik, s a csoportban vagy bandában élõk is napi 1087Ft-tal megelõzték a magányosan élõket. Ez talán visszaigazolja azt anapi tapasztalatunkat is, hogy a városban újrainduló építkezési kon-junktúra városi napszámosai – a hajdani Teleki téri, talicskával ácsor-gó emberek utódai – bandákba (brigádokba) szervezõdve rendszere-sen helyet kérnek maguknak a fõváros ingyenes vagy olcsó hajlékta-lanszállóin. Részben ez is szerepet játszhat abban, hogy továbbra isaz éjjeli menedékhelyek lakói rendelkeznek átlagosan a legtöbb pénz-zel, miközben a közterületen megkérdezettek voltak leginkább pénz-szûkében. A felhasználható összegek növekedési dinamikáját tekintveaz önkormányzati szálláshelyek lakói állnak az elsõ helyen, ami fel-tételezésünk szerint annak is köszönhetõ, hogy egyes szálláshelyekenúgy döntöttek: ezután az életerõs fiatal embereket nem sorolják hátraa várakozólistákon, megvárva, amíg õk is kellõképpen elesettek lesz-nek.

Az ingyenes–olcsó intézmény–szívességi lakhatási mód versus biz-tonság–bizonytalanság versus pénzköltés–fogyasztás lehetséges átvál-tási stratégiáira még visszatérünk.

(Kapcsolatok) E kérdéssel külön is foglalkozunk tanulmányunk követ-kezõ részében. Itt továbbra is csak a két szállást nyújtó intézménytí-pusban élõk közötti azonosságokat, illetve különbözõségeket próbál-juk meg számba venni.

Az éjjeli Az átmenetimenedékhelyeken szállásokon

megkérdezettek %-ában

2' !# � �% ..9�0�0�����:���!���� � �� .9���!��''� � � ��

D�!�)�� ��������0�0�$ ���B�0��� �� *� �./����$ ���B�0���� ��!�)$� *� *�&)E��$� ���B�0��� �� �� ��

&)0B$�$� "������� ���0�� �'3���'� �% .�&)���- � �'3���' ���# ��#� � �� �������������� �" ���0�� �'3���'� �. ���� !"�)�)��-) �" ���0�� �'3���'� �� ��

/7�B��"�� ������, 0� �� �*

Mindkét szállástípusban – részben az érintett intézmények szerve-zõdési módja miatt is – a lakók 4/5-e egyedül él. Miközben azonbana csoportban-bandában élõk aránya az átmeneti szállásokon lecsök-

����� �������

42 ����� �����

kent az elmúlt két év alatt, az éjjeli menedékhelyeken súlyuk meg-duplázódott. A többség rendelkezik valamilyen rendszeres személyes,rokoni kapcsolattal, ez az éjjeli menedékhelyeken élõknél lényegébenaz ún. baráti kapcsolatokra korlátozódik, az átmeneti szállások lakó-inak egy részénél pedig rokoni kapcsolatokkal is kiegészül.

A „Ki segített Önnek?” kezdetû kérdésekre a válaszolók 2/3-a a szo-ciális munkásokat említette, az éjjeli menedékhelyeken kicsit keveseb-ben, az átmeneti szállásokon többen, de mindkét helyen messze meg-elõzve a személyes-baráti-rokoni kapcsolatok gyakoriságát. (A nyúj-tott szolgáltatások szempontjából elgondolkodtató, hogy a közterüle-ten élõk szinte ugyanolyan arányban számoltak be arról, hogy szoci-ális munkás segítségét vették igénybe (59%), mint éjjeli menedékhe-lyeken megforduló társaik.)

A segítség a megkérdezettek értékelése szerint elsõsorban a szál-láshelyre kerülés megkönnyítésében nyilvánul meg, sokkal kevésbé amunkakeresésben vagy a jövedelemszerzésben.

A sérelmükre valahol, valamikor elkövetett bûncselekményekgyakrabban fordultak elõ az éjjeli menedékhelyeken megfordulók kö-zött (csaknem minden második megkérdezett esetében), mint az át-meneti szállásokon lakók körében (1/3-uk számolt be ilyen esetrõl).Talán ez is motiválhatja, hogy mintegy „önvédelembõl” az éjjeli me-nedékhelyeken megfordulók gyakrabban szervezõdnek csoportba-bandába. Bár éppen a csoportban-bandában élõk alszanak gyakrab-ban közterületeken, s így nagyobb valószínûséggel válnak áldozattá.

Következtetések – egy újraértelmezési kísérlet

Összefoglalásképpen, immár nagy biztonsággal megállapíthatjuk,hogy a két jellemzõ intézményes szállástípus használói a demográfiai össze-tételüket tekintve azonosak, a (korábbi) különbségek alapvetõen az élet-korral hozhatók összefüggésbe. A mára lezajlott kiegyenlítõdés elõ-idézõje nyilvánvalóan az, hogy az átmeneti szállásokon megjelenteka fiatalabb, viszonylag rövid idõn belül hajléktalanná vált emberek,az éjjeli menedékhelyeken pedig feltûntek az átmeneti szállásról kü-lönbözõ okok (pl. intézményi jogviszony lejárta, vagy tartós elhelye-zés elutasítása) miatt kikerülõ, évek óta valamelyik szálláson lakó idõ-sebb hajléktalanok. (A két szállástípus népességének homogenizáló-dásában véleményünk szerint – az FSZKI meghatározó részarányamiatt – szerepe van az átmeneti szállásokra való bejutás, a beutalásirendszer, a beutalási prioritások, valamint az intézményi jogviszony-hosszabbítás irányelvei 1999-tõl történõ megváltozásának is.)

Az életmódra jellemzõ mutatók összehasonlító elemzése alapjánmegalapozottan állítható, hogy az ellátórendszer egymásra épülõ elemeinekszakmai-szabályozási logikája az éjjeli menedékhelyek és az átmeneti szállásokhasználatában nem érvényesül. Óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogyvissza-visszatérõ „meglepõdésünk” a nagyon is kétféle intézménytí-

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 43

pus használóinak hasonlóságán-azonosságán vajon nem abból adó-dik-e, hogy még mindig az ellátórendszer kiépítésekor kialakult elõ-feltevésekbõl próbálunk meg kiindulni, keresve a fedél nélküliek szá-mára rendelt közterületi ellátások, a hajléktalanságon „átutazók”, krí-zishelyzetben lévõk ellátására hivatott éjjeli menedékhelyek, majd amind tartósabb lakástalan élethelyzetek kezelésére létrehozott átmenetiés tartós bentlakásos intézmények idõben is egymást követõ rendsze-rének használói közötti különbségeket. Makacsul kísért a gondolat:vajon nem csupán csalóka látszat-e az ún. egymásra épülve mûködõhajléktalanellátó-rendszer? Vajon nem arról van-e szó, hogy a mára ki-alakult hajléktalanellátó rendszer inkább az azt létrehívó döntéshozók hajlék-talanokról alkotott elõfeltevéseinek tükre, s kevésbé szól az intézményrend-szert használók életének tényleges szervezõdési módjáról? Ebben az esetbennem kellene-e új alapokon végiggondolni, hogy kiknek, mire, s milyensegítségnyújtási formákat lenne indokolt mûködtetni?

A hajléktalanságot többnyire az alapvetõ életfeltételek, ezen belülis kiemelten a lakhatási feltételek terén fennálló hiányállapotként szo-kás leírni. Ez a megközelítés – mint elsõrendûen fontos tényezõ – alakhatási feltételek pótlása illetve biztosítása irányába tereli a hajlék-talanügyi problémakezelés logikáját. Ez egy olyan, alapvetõen nemhelytelen, csak éppen némileg egyoldalú, leszûkített megközelítés,amely a különbözõ szintû lakhatási feltételeket nyújtó intézményeket ahajléktalanellátás központi strukturáló elemévé emelte.

Vizsgálatunk azonban immár visszatérõen azt mutatja, hogy az in-tézményrendszer használóit nem az ellátórendszer azon pontján ta-láljuk, ahol valamely jellemzõjük – koruk, munkaképességük, jöve-delmük, hajléktalanná válásuk ideje stb. – alapján várnánk (pontosab-ban: nem ott vannak, ahol az ellátásokat meghatározó szabályozókelõfeltevései szerint „a helyük” lenne). Ez is azt jelzi a közvetlen napitapasztalattal is megerõsítve, hogy a különbözõ hajéktalanellátó intézmé-nyekkel kapcsolatba kerülõk élete nem, illetve nem kizárólag a szállások hasz-nálata köré szervezõdik. A jelenleginél sokkal inkább figyelembe kellene ven-nünk, hogy az otthontalanok is folyamatosan törekednek mindennapi életvi-telük szervezõdése során a lakhatás valamifajta megoldása mellett egyéb szük-ségleteik kielégítésére is. Tapasztalataink szerint a lakhatás mellett elsõren-dûen ilyen a biztonságra, a társas- és a társadalmi magány oldására valótörekvés, a napi fogyasztás, létfenntartás megszervezése, az ehhez minimá-lisan szükséges jószágok (ennivaló, innivaló, ruha, gyógyszer stb.) megszer-zése.

Azzal a feltételezéssel élünk, hogy hajlék nélküli embertársainkéletvezetési döntéseinek megvannak a maguk racionalitásai (vagy ép-pen irracionalitásai), akárcsak mások döntései esetében. Létezõ erõ-forrásaik felhasználása során másokhoz hasonlóan „nyereségeik” ma-ximalizálására, veszteségeik minimalizálására törekednek. A lakhatásifeltételek, a fogyasztásra fordítható szabad jövedelmek, a társas kap-csolatok fenntartása, az ezekkel együtt járó biztonság–biztonsághiánybizonyos korlátok között átválthatók egymásra. A jobb minõségû, tar-

����� �������

44 ����� �����

tósabb, esetleg biztonságosabb lakhatási feltételek (pl. egy ún. „fize-tõs” hajléktalanszálláson) ára a szabadon felhasználható forrásokösszeszûkülése. Ennek ellentettje, ha az átmeneti szálláson lakó a ke-véske pénzét „szabadon” elköltve, vagy munkáját megszakítva fize-tési kötelezettségét nem teljesíti, s ennek „ára”, hogy kevésbé kom-fortos éjjeli menedékhelyre kell mennie. Hasonló átváltás történik ak-kor, amikor a hajléktalan személy a szabad jövedelmébõl inkább a„bandában élés” közös költségeire áldoz, és cserében élvezi a csoportáltal nyújtott védettséget, s ennek oltárán feláldozza intézményes lak-hatási lehetõségét. Ebben az esetben a lakhatási feltételek társas kap-csolati erõforrásra válthatók, szállását, búvóhelyét megosztja mások-kal, illetve pl. szívességi lakáshasználóként befogadják. Ez természe-tesen mindig jelentõs alkalmazkodási kényszert jelent. Ellenkezõ eset-ben viszont, ha összes szabad jövedelmét maga fogyasztja el, nem adkölcsön, átmeneti szállóra kíván bekerülni, esetleg elõtakarékosságbakezd, ennek „ára” sokszor csoportkapcsolatainak a meggyengülése.

Szeretni – enni – lakni – ha nem adatik meg, hogy az emberi léteme alapvetõ szükségleteit akár csak részlegesen is kielégítse valaki,akkor naponta választania (helyettesítenie) kell: még kevesebbet fo-gyaszt-e, hogy jobb, biztonságosabb körülmények között, pénz elle-nében lakjon, lemondva párkapcsolatról, redukálva társas kapcsola-tait, a szociális munkások intézményes segítségére támaszkodva, vagya biztonságosabb és talán kényelmesebb olcsó szállás helyett az in-gyenes fapadost „választja”, a maga kockázataival. Ez utóbbi esetbentalán több jut fogyasztásra, és fenntarthatóak azok a kapcsolatai (havannak), melyek révén akár máshol is megalhat egy ideig, olykor köz-területen, vagy éppen valamilyen szívességi lakáshasználóként. Akényszerek nap mint nap felvetik ezeket az alternatívákat, és kemé-nyen behatárolják az átváltásokhoz kötõdõ döntési helyzetek szabad-ságfokát.

De milyen következtetések vonhatóak le mindebbõl? Azt gondol-juk, hogy többek között e megközelítés segítségével közelebb kerül-hetünk annak megértéséhez, hogy miért nem azok és nem úgy hasz-nálják a hajléktalanok ellátására létrehozott és alapvetõen a lakhatásraszolgáló intézményeket, akiknek azt a rendszer kiépítésekor szánták,és ahogyan azt a szabályozás konzervativizmusa miatt máig is élõelõfeltevések alapján várnánk. Ezeknek az embereknek az élete semkizárólag a lakhatás hiányáról szól (még ha még oly elementáris isez a hiány), hanem a biztonságról, a társas kapcsolatokról, a napiboldogulásról. Életmódjuk épp úgy egy sokdimenziós erõtérben szer-vezõdik, mint másoké, ráadásul az otthontalan – lakástalan – hajlék-talan – fedél nélküli lét egymástól különbözõ formáiban.

De vegyünk csak egy nagyon egyszerû, gyakorlatias példát: tör-vény írja elõ, hogy hogyan kell mûködnie egy nappali melegedõnek,vagy egy éjjeli menedékhelynek, hol, mit, hogyan, mennyiért kell biz-tosítani ezeken a helyeken a hajléktalanoknak. A nappali melegedõrevonatkozó szabályok abból indulnak ki, hogy ugyan éjjel minden haj-

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 45

léktalan valahol kipihente magát, de nappal is igénybe vehessen bi-zonyos szolgáltatásokat. Az éjjeli menedékhelyekre vonatkozó szabá-lyok azt feltételezik, hogy a hajléktalanok mozgásképesek, reggel szé-pen felkelnek, elmennek dolgozni, gyûjtögetni, „elvannak” valahol,azután visszatérnek megpihenni. Ezzel szemben nap mint nap talál-kozhatunk a nappali melegedõkben az éjszakai munka után asztalnálülve pihenõ, alvó hajléktalanokkal, vagy este, éjszaka a nyilvános he-lyekrõl közterületre kiszorított, ott pusztán „tartózkodó” emberekkel.Mindezek alapján okkal gondolhatunk arra, hogy jobban megfelelneaz igényeknek ha – jelzõk nélkül – egyszerûen eseti alvásra szolgálómenedékhelyeink és pihenésre szolgáló melegedõink lennének, ter-mészetesen mindkettõ éjjel–nappali nyitva tartással. Egy másik példa:a tényleges intézményhasználók összetételének vizsgálata azt is mu-tatja, hogy meg kellene fontolni az ingyenes átmeneti szállás, illetvea „fizetõs” menedékhely iránt nyilvánvalóan meglévõ kereslet kielé-gítését is. A biztonságos otthonból, vagy a stabil hivatalból nézve a hajlék-talanlét lehet sematikus, esetleg borzalmas (vagy éppen elborzasztó), valójá-ban azonban nagyon is sokféle, s ezen a szinten is sokféle igény, szükséglet,stratégia szervezi a túlélés lehetséges módozatait, melyekhez a mainál sokkaljobban alkalmazkodó támogatási formák kialakítására lenne szükség.

Megerõsítõ és kirekesztõ kapcsolatok hálójában

Általános a közhiedelem, hogy a – gyakran mások segítségére szoruló– hajléktalanok magányosak, nem rendelkeznek kapcsolatokkal.Amellett, hogy ez sokukra nézve valóban érvényes, a margón élõkmagányossága, vagy éppen társas kapcsolataik differenciált megérté-se egy külön tanulmányt is megérne.

(Család – gyerekek) A fõvárosi hajléktalan emberek többségénekvan(nak) testvére(i), sõt, az átlagosnál gyakrabban származnak sok-gyerekes családokból (családtöredékekbõl). A testvéri kapcsolatokazonban csak kisebb mértékben élõ kapcsolatok: a megkérdezetteknekalig negyede találkozik rendszeresen testvérével. Minél több testvérevan valakinek, annál inkább mûködik még ez a kapcsolat: a három,vagy több testvérrel rendelkezõk 35 százaléka szokott rendszeresentalálkozni a testvérével, s számukra ez nagyon is fontos támaszt je-lenthet.� Igen izgalmas további kutatási kérdés lenne, hogy hogyanalakult az ugyanabból a családból jött testvérek sorsa, miért éppen aza gyerek lett hajléktalan, akivel mi találkoztunk.

A hajléktalanságba sodródottak körében ugyan megszakad e sok-gyerekes lánc, de nem teljesen. Többségüknek van gyermeke, de kö-zülük csak minden második tartja folyamatosan a kapcsolatot. Az

����� �������

46 ����� �����

; ?�� -'��� ��� � �"��0 ������� ������ � ������4�"��.���@����� -*+�5+ �����0 ���-5+H0) �� ����������� �� ������ &���� �� -*;H0�

egykék több mint a felének (56%) nincs gyermeke, viszont akiknekhárom, vagy több testvérük van, azok körében igen magas (48%) ahárom, vagy annál több gyermekesek aránya. A hajléktalan nõknekátlagosan több gyerekük van, mint férfi sorstársaiknak, a három- vagytöbbgyermekesek több mint fele (58%) elvált, s az egyedülállók 29százalékának van gyereke.

A megkérdezettek döntõ többsége tartja a kapcsolatot valamelyikhozzátartozójával, elsõsorban valamelyik testvérével vagy a gyereké-vel, esetleg szüleivel. Ennél jóval kisebb mértékben a volt házastársá-val.

(Pár- és társas kapcsolatok) A hajléktalan ember egyedül, tömegben ismagányosan él. Többségükre ez bevallásuk szerint is érvényes. Töb-ben vannak közöttük azok, akiknek korábban volt már saját családjuk,párjuk (elvált, özvegy, vagy jelenleg is házas), mint azok, akikneksoha nem volt ilyen kapcsolatuk.

A hajléktalan nõk körében csaknem kétszer annyi a házas és há-romszor annyi az özvegy, mint a férfiaknál, s harmad annyi a haja-don, az elvált, mint a férfiak körében.

A kérdezettekszázalékában

=�� ��� �� ..@��"�� �' ����� ����� ��� ��� *%

8$�B� ' �� �%2' ' �� �� ��F��� ' �� �� ��@��0" �' ���� ' �� �� ��

&)0�0�� ����0)�$G ��� ��� ��G ' ��� ��G �)#$ �.G 0� -�)������� � ��G ' �� �0�0��� �8" �)0�0�� ����0)�$ -0))�����0)�,� � ��

8���; -�,�!0� �.2 �� ��1) ' �@�)�� ��

A hajléktalan nõk 32 százaléka jelenleg is élettársával, saját család-tagjával él együtt, miközben a férfiaknál ez az arány csupán 10 szá-zalék. A különbözõ „lakhatási” helyzetben lévõ, hajléktalan emberekközül a közterületen élõk körében a legmagasabb (25%) az élettárssal,

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 47

� : ���.��� ������� ��.��# �"����� �� ���6� ��� !����2��� ������ ������ �6H)"���#� FH) '��� 6�H) '�&����,������ �+H�

családtaggal együtt élõk aránya – köztudott, hogy a jelenlegi intéz-ményi viszonyok között itt, az intézményeken kívül (a közterületen,parkban, utcán, kapualjban) van egyáltalán bármiféle lehetõség azegyüttlétre, a kapcsolat fenntartására.

(Baráti, haveri kapcsolatok) A megkérdezett hajléktalan emberek kö-zül elmondásuk szerint minden másodiknak van barátja: leggyakrab-ban a közterületen élõknek (mint láttuk, körükben a leggyakoribb apárkapcsolat, a csoportban élés is), õket követik az éjjeli menedékhe-lyen éjszakázók, s éppen a sokszemélyes bentlakásos intézményekbenélõk a leginkább magányosak. Az életkor elõrehaladtával csökken azemlített barátok száma: a legkisebb létszámban van barátjuk az özve-gyeknek, míg a házastárssal is bíróknak vannak a leggyakrabban ba-rátaik is.

(Szexuális kapcsolat) A megkérdezett hajléktalan emberek egyhar-mada említette, hogy van ilyen természetû kapcsolata: ez az arány anõknél magasabb: közöttük majdnem minden másodiknak van part-nere. A jelenleg házas családi állású hajléktalanok felének (51%) el-mondása szerint nincs valóságos szexuális kapcsolata, ez a kapcsolatis az özvegyek körében a legalacsonyabb (29%).

(Ünnep) Aki tehette, szerettei, barátai, ismerõsei körében köszön-tötte az új évezredet. Az általunk 2000. február 3-án megkérdezettektöbbsége (55%) szállón lakó sorstársai körében szilveszterezett, 28 szá-zalékuk egyéb társaságot talált, minden hatodik fõvárosi hajléktalanember magányosan „ünnepelt”. A közterületen tartózkodók között alegmagányosabbak ezen az éjjen az idõsebb, rokon és családtag nél-küliek voltak.

(Segítõ kapcsolatok) Az „Amióta hajléktalan, ki segített Önnek abban,hogy szállása, ennivalója, pénze, munkája legyen, ügyei elintézésében, pénz-kölcsönzésben?” kérdésekre adott válaszok azt mutatják, hogy a haj-léktalan létben a legfõbb segítséget a szociális munkások, a barátok,rokonok jelentik, s csak kisebb mértékben lehet számítani egyéb hi-vatalos személyekre, a hajléktalan társakra. A szociális munkásokügyintézésben, szálláshely- és ennivalószerzésben segítenek a legtöb-bet, míg a barátokra, rokonokra elsõsorban élelmiszerszerzésben, va-lamint a pénzkölcsönzés terén lehet számítani. Jellemzõ, hogy legke-vésbé éppen a munkakeresésben tudnak segítséget nyújtani, akár aszociális munkások, akár a barátok, rokonok. A szociális munkásoksegítségnyújtása gyakorlatilag független attól, hogy ki milyen baráti,rokoni kapcsolattal rendelkezik.

A hajléktalan lét során a rokoni, a szexuális kapcsolatok többnyiremeglazulnak, leginkább a baráti kapcsolatok (és a szociális munkások

����� �������

48 ����� �����

tevékenységei) azok, amelyek segíthetnek a hajléktalan lét viszontag-ságait túlélni.�

Sérelmek – atrocitások

Korábban olykor magunk is hajlamosak voltunk a sokdimenziós meg-fosztottságot jelképezõ hajléktalanságot úgy értelmezni, mint amelyautomatikusan együtt jár a „társadalmi magány” helyzetével. Felmé-réseink és tapasztalataink alapján ma már úgy látjuk, hogy hangsú-lyosabban különbséget kell tennünk a „társadalmi magány”, a kirekesztettségés a személyes kapcsolatok hiánya illetve megléte között. A hajléktalan em-berek egy része személyesen is magányos, társtalan, egy részüknél ekapcsolatokat részben, nagyon is töredékesen pótolni tudják az intéz-ményes kapcsolatok a szociális munkásokkal – nem elhanyagolhatórészüknél viszont az életben maradás elemi feltétele, életszervezõdé-sük igen fontos összetevõje, hogy rendelkezzenek valamifajta társas,személyes kapcsolatokkal.��

(A hajléktalan emberek sérelmei) Éretlen fiatal felnõttek egyre gyak-rabban és élvezetesebben számolnak be történetekrõl, melyek kárval-lottjai a „csövik”. A „csövizés” a szóbeszéd szintjén talán veszélytelen,bár tendenciáját tekintve hiba lenne alábecsülni a jelentõségét. Tény,hogy nagyon sok személyes beszámolót hallunk közterületen éjsza-kázó hajléktalan emberektõl arról, hogy éjjelente a hazafelé tartók csakúgy kedvtelésbõl megverik õket. Mivel a hajléktalanokkal szemben abûncselekmények elkövetése nem járhat különösebben nagy haszon-nal, nagyon valószínû, hogy a bántalmazások gyakoriságának oka az,hogy az elkövetõk büntetlenül maradnak.

E gyakorlati tapasztalatok indítottak arra bennünket, hogy 2001.február 3-án arról is megkérdezzük a Budapesten élõ hajléktalan em-bereket, hogy milyen sérelmek, bántalmazások érték õket azóta, ami-óta nem lakásban laknak. Utcai bántalmazások, hajléktalanszállón le-zajló verések és rendõri atrocitások után érdeklõdtünk. Külön kérdé-seket tettünk fel a bûncselekményre vonatkozóan, valamint a hajlék-talanszállón tapasztaltakkal és a munkahelyi diszkriminációval kap-csolatban.

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 49

�+ : ���� ��.2������ ���#����� ���.&�� '��� 2�.��� '������ �"�������� ��&����������� :� �#��� 2�.����� � ������ ��������) ��#��� 2������� ��� ���� �����&��) ���� ����4���&�� � ������ ��#��� ������$ '�&���������#� �������) �� ��#����'�� '�������) ��"�4��� �&�� 12������= ���.������) �#��� ������� '�����42����� ��.2��������: ��� 2�.��� �� �#���� 2�.���&�) ���� ���� � #������� �#�9������) �,��#�

��/�� ����� ���� ���/���� �2���� I� �" ���� 2�������.��� ������� ������ '�&�������4����: '�� ���� 2�.��� ��#&�� �������# &�� 9�"��) �. 2��������� ���/���� ��) � 2����

1������ �����������= ���/���� �� �2������ : ��.2������ ����/��) 1 �#���� '�&��������= �����&�� .�����&� ��������� ������ ������������� ���! �� ������� � ��� -J& !����� ) *++�0 2� �"���� �) ������ �����4���� �������&� �#��� 2�� �#� �/�"� ���� ��� ���#�� ������� ��#����

A két és félezer válaszadó kétharmada számolt be valamilyen sé-relemrõl, legtöbben bûncselekményeket említettek: minden másodikkérdezettel szemben követtek már el valamilyen bûncselekményt ami-óta hajléktalan. Minden tizedik megkérdezett igennel válaszolt arra akérdésünkre, hogy „Verték-e meg valamikor hajléktalanszállón?”, mindenhatodik személy tett említést rendõröktõl (vagy biztonsági emberek-tõl) elszenvedett bántalmazásokról.

Kiket fenyeget leginkább az áldozattá válás, a bántalmazások ve-szélye? A válaszok azt mutatják, hogy minél régebb óta hajléktalanvalaki, vagy minél több idõt tölt az utcán, annál gyakrabban érik õtsérelmek. Bár a közterületen megkérdezettek több mint kétharmadaszámolt be valamilyen sérelemrõl, és 60 százalékuk ellen követtek elbûncselekményt, a válaszok azt mutatják, hogy a rég óta hajléktalannávált, éjjeli menedékhelyeken alvók sincsenek sokkal kevésbé veszé-lyeztetett helyzetben. Mint látni fogjuk, ez utóbbi esetben a szállókonbelül nem, de azokon kívül õket is gyakran érik bántalmazások. Va-gyis a szállók léte önmagában nem tud védelmet nyújtani az azokonkívül történõ atrocitások ellen, a sértetté válás önmagában a hajlék-talan lét egyes formáival együtt járó megfosztottság velejárója.

A bántalmazottak aránya (%)

A hajléktalanná Közterületen Éjjeli Átmenetiválás óta eltelt menedékhelyen szállón

hónapok száma alvók körében

%H�� �� �� �%��H�� .� �� *��*H�� �� �. ���.H�� �� .� *���H�% –�� �� *.��H.� .� �� ��

Az áldozattá válás veszélye azonban lényeges különbséget mutata különbözõ helyzetben lévõ hajléktalanok között. Igen kevés példáula bántalmazottak aránya a hetven év felettiek között (mindössze 5százalék), de a nõk csoportjában még ennél is kevesebb��. Csak eset-leges feltételezéseink lehetnek arra vonatkozóan, hogy az öregek ésnõk védettsége talán a segítõ intézményeken keresztül is érvényesül.

Persze az sem egyértelmû, hogy ki milyen történéseket nevez, tartsérelmesnek. A közép- vagy felsõfokú végzettségûek jóval (10%-kal)magasabb arányban említettek velük szemben elkövetett bûncselek-ményeket, mint a kevesebb iskolával rendelkezõk. Úgy tûnik, hogy asérelmek érzékelés-küszöbének nagy eltéréseivel is számolnunk kell.

����� �������

50 ����� �����

�* K� �� ������ ����� ��7 : ��� �������) � �����'����� �"����� ������ �����������) '�� ������ ���2������� ���� �� -������ ����� � � �9�2���� �����0 � ������

A kimutatható (érzékelt) sérelmeken túl valószínûleg nagy számbanakadnak olyan esetek, amelyeket a sértett nem realizált.

Emberi méltóság és diszkrimináció

A kérdezettek legritkábban a hajléktalan-szálláshelyeken belül (egy-mástól, vagy az ott dolgozóktól) elszenvedett sérelmeket említették(„mindössze” a válaszadók 10 százaléka számolt be ilyen esetrõl).��Mint láttuk, a közterületen megkérdezettek több mint kétharmadaszámolt be valamilyen sérelemrõl, ezért számunkra legalább is kér-déses, hogy vajon ténylegesen az atrocitásoktól való félelem tartja-etávol a szállóktól a közterületeken éjszakázó hajléktalanok egy szá-mottevõ részét. Külön megkérdeztük azt is, hogy „Elõfordult-e olyaneset, hogy a hajléktalanszállón dolgozók nem vették emberszámba?”. Átla-gosan a megkérdezettek 14 százaléka válaszolt erre a kérdésünkreigennel. (Nem meglepõ, hogy a magasabb iskolai végzettségûek ilyentípusú sérelmekrõl is gyakrabban (30%) számoltak be.)

Munkánk során nagyon sok olyan panasszal találkozunk, melymunkahelyi sérelmekre, diszkriminációra utal. Ezért megkérdeztükazt is: „Elõfordult-e Önnel, hogy egy munkáltató nem alkalmazta, elbocsá-totta, vagy kevesebbet fizetett, mert hajléktalan?”. A megkérdezettek egy-harmada válaszolt igennel erre a kérdésre. A bérfizetés megtagadásaa hajléktalan emberek esetében önmagában is nagyon súlyos helyzetetjelent. A munkabér kifizetésének elmaradása mellett az alkalmazássalkapcsolatos diszkriminációnak egy másik „legális” formája az, amikorvalakit lakcím hiányára hivatkozva nem alkalmaznak, vagy mondva-csinált okokból elbocsátanak.

A hajléktalan emberekkel szembeni atrocitások olyan események,amelyek hátrányosan érintenek már egyébként is hátrányos helyzetûembereket. Nem tudjuk, hogy a lakás nélkülivé válásban milyen részevan azoknak a bántalmazásoknak, sérelmeknek, amelyekrõl a márhajléktalan emberek nekünk beszámoltak. Egyes vélemények szerinta korábban elszenvedett sérelmek és a késõbbi hajléktalanná válásközött lényegesnek tekinthetõ összefüggés mutatható ki. Ha igaz az,hogy a sértett, akivel szemben igazságtalanság történt, mindaddig kí-vül van az „egyenlõk” körén, amíg elégtételt nem szolgáltatnak neki,akkor a sérelmek ugyanazzal a következménnyel járnak az egyénszempontjából, mint a hajléktalanok közé tartozás: kirekesztõdéssel.

A kirekesztett helyzet a bántalmazások szemszögébõl egyfajta tör-vényen kívüli állapot rémképét is felveti. Természetesen senki nemakarja azt állítani, hogy egy hajléktalan embernek nincs lehetõségejogorvoslatra. Észre kell vennünk azonban, hogy a mozgástér alulné-

���������������� ����� � ����� ������

����� ����� 51

�5 : �"��������������� ������� ������� ���� ������$ � ����������� � �����'����������#��� ��2���� ����� ������ ����

zetbõl egészen más.�� Ha az ember belekerül abba világba, ahol szinteminden sorsszerûnek tûnik, akkor az egyéni érdekérvényesítés majd-hogynem értelmetlen dolognak látszik.

Adataink és a Hajléktalanok Jogvédõ Fórumának�� eddigi tapasz-talatai alapján azt látjuk, hogy a törvényes rend csak a szociális biz-tonság bizonyos szintje felett képes védelmet biztosítani. A hajlékta-lanság – otthontalanság nem csupán szimbolikusan jelenti a védelemés biztonság hiányát, hanem a mindennapok szintjén is konkrét véd-telenséggel, kiszolgáltatottsággal párosul. Úgy látjuk, hogy a szükség-letek minimális szintû kielégítésére irányuló segítségnyújtási eszkö-zök (szálláshely, élelem biztosítása) önmagukban nem alkalmasak ar-ra, hogy ezt a fajta társadalmi kirekesztõdést megakadályozzák.

Sokaknak talán furcsa, de mi ma már azt gondoljuk, hogy „a haj-léktalan” megjelölés maga is mára már stigmatizáló, kirekesztõ, azegyes ember bonyolult és csak saját élethelyzetétõl elõítéletekkel meg-terhelve elvonatkoztató, negatívan általánosító kifejezéssé vált. Úgylátjuk, hogy ezt a különbözõ élethelyzetben lévõ otthontalan, lakás-talan, fedél nélküli emberek pontosan érzékelik. A megfosztottság éskirekesztettség egy pontján túl, valahol a margó szélén belátják, s vall-ják, hogy õk „hajléktalanok” (de nem „csövik” – tõlük még a hajléktalanemberek egy része is elhatárolja magát), a margó szélére sodródáselõtt azonban még nem hajléktalanok, akkor sem, ha lakásuk nincsen.

����� �������

52 ����� �����

�F ����#� D�3��� "#���������� $������ � %&��&����� 2� �� �� ��# �#���� � �#4&����� ��#������� �� ��� �&�� �� ����� ���.&�� ����������� ��&� ��) '�#� � ����/�"�������#���� � ���� �� ���..�� ����������� ���� � ������#����� ���� ���������) � �4������ �� ���������� .��2��� .��2�� ������ �������/������6 : 8�&���������� ��#���� A�� �� � !��'��� :��.������ ��������� *+++ ��.�� ������� 9�"����&/� � B/�� �2�� L#�������#����� ����� �������