Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2019. JANUÁR – TEVET-SVÁT 5779. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVII. REG. ÉVF. 1. SZÁM, 272. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

Apolgári új esz-tendő kezdetént i z e n h e t e d i k

hivatalosan regiszt-rált, összességébenpedig a huszonnegye-dik évfolyamát kezdi aHitközségi Híradó. Azeddig publikált kétszázhetvenegylapszám arra kötelez minket, szer-kesztőket és a lap kiadását gondozó,háttérben tevékenykedő alkotókat,hogy tovább vigyük a hagyományt, amegszokott módon tudósítsunk a kö-zösség és a régió zsidó történéséiről,egyfajta kordokumentumként meg-őrizzük a következő generációknakmindennapjaink mozaik darabjait.Mint minden januárban, idén is hív-juk a lelkes Olvasókat, legyenek tár-saink a lap tartalommal való megtöl-tésében. Írják meg emlékeiket, gon-dolataikat, tudósítsanak a szűkebbkörnyezetükben történő rendezvé-nyekről, indítsanak saját rovatot.Várjuk az ötleteket is, melyek mégszínesebbé és sokoldalúbbá tehetikkiadványunkat. Nyomtatott és elekt-ronikus változatunk a világ számospontjára jut el, Európán kívül Ázsi-ába és Amerikába. Ha van olyan kö-zösségünkhöz kötődő ismerősük,aki még nem ismeri a HitközségiHíradót, bíztassák, hogy vegye felvelünk a kapcsolatot a kile@men-haz.sk e-mail címen. Kezdjünk hátbele ebbe az újabb évfolyamba, jóolvasást, izgalmas írásokat és vidámhíreket 2019-ben! �

Tu Bisvat 5779

� Terméstől roskadozó fák Izraelben, néhány héttel a Tu Bisvat előtt. A hagyományszerint a fák újévekor dől el, melyik fa fog fejlődni, nőni, dús gyümölcsöt hozni,és melyik sorvad, fonnyad el, melyiket tépi ki a vihar.

ENSZ Holokauszt Emléknapés Tu Bisvat

AKomáromi Zsidó Hitközség ezúton hív meg minden érdeklődőt az ENSZ Holo-kauszt Emléknapja és Tu Bisvat (a fák újéve) alkalmából tartandó összejöve-telére, melyre 2019. január 27-én 14:30-kor kerül sor a Menházban.

Program:– Radnóti Miklós – „...kit végül is megölnek...“Összeállította és játssza: Szűcs József, zene: Molnár Árpád. Az előadás Radnóti Miklós éle-tének utolsó hat évét mutatja be művei, levelei, naplóbejegyzései alapján.– Tu Bisvat alkalmából 15 féle gyümölcsöt fogyasztunk– A felnőtteknek kívül gyermekprogrammal is várjuk a kicsiket és nagyobbakat.

Ünnepeljünk együtt! �

PASZTERNÁKANDRÁS

Macesz, maceszlisztés bor rendelhető

Akovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés a szabadságra, szabadu-lásra emlékezteti a zsidóságot. A pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények ésa rabszolgák kenyere, az egyiptomi fogságból menekülőknek sem volt idejük és

módjuk a tésztát megkeleszteni. A közelgő pészach ünnepére maceszliszt és bor megrendeléseiket január 31-ig várjuk

a KZSH titkárságán és a kile@menhaz.sk címen. �

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JANUÁR

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A HH-t, a KZSH-t és a Shalom klubottámogatták: Tamara Zusková (Csehor-szág) és anonimitásukat kérő adomá-nyozók. Köszönjük!

�A közelmúltban távozott az élők sorából

Alžbeta Schicková báni (Bánovce nad Beb-ravou), Juraj Szántó kassai és Palotai Tibortatai olvasónk. Emléküket megőrizzük.

�Január 13-án a Duna Word csatorna

mutatta be Koltay Gábor Egy város kétország című filmjét, melyben a KZSHPasternák Antal is szót kapott.

�A Bethlen Gábor Alaptól pályázati tá-

mogatást nyertünk.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk),Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Vadász Magda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft.,Komárom, a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

� A régi felvételen Krakauer Jakab, a Komáromi Zsidó Hitközség előimádkozója,tanítója, saktere látható családjával a Menház udvarán található otthonukban. Aháború után születettek generációja neki köszönhetően ismerte meg a héber betű-ket, tanult hagyományainkról. A felvétel Izraelbe költözésük (1963) előtt készültfeleségével és három lányukkal. A színes kép a 2000-es évek folyamán városunk-ban tett látogatásuk során, a közösség épületének kultúrtermében került rögzítés-re. A gyermekek édesanyjukkal tértek vissza szülővárosukba..

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

2019. JANUÁR | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

INTERJÚ | OKTATÁS

Pár hónapja vette át az Országos Rabbi-képző - Zsidó Egyetem irányítását. Gratu-lálunk rektori kinevezéséhez! Hogyan ér-tékelné az egyetem jelenlegi helyzetét,milyen rövidtávú célokat fogalmazottmeg az intézmény további fejlesztésénektekintetében?

Az egyetem felzárkóztatási kényszerbenvan. Kettős akkreditációs kihívás előtt áll.2019 folyamán a Doktori Iskolájának,2020-ban pedig az összes többi szakánaka minőségbiztosítási alapú működési en-gedélyét kell újból megszereznie (ha jólszámolom, a Selye akkreditációjával egyidőben: párhuzamos történetek ezek). Ez alegfontosabb, legtöbb erőforrást igénylőfeladat. Ezen kívül komplett arculatváltászajlik, s az egyetem átlép a digitalizációkorába: megújul a honlapja, áttérünk azonline tanulmányi rendszerek használatá-ra. Épp most zajlik az egyetem szabályza-tainak a 2011-ben elfogadott felsőoktatásitörvénnyel való összhangba hozása (eztöbb száz oldalnyi joganyag implementá-lását jelenti). Folyik a szaki kínálat felül-vizsgálata, a szakok struktúrájának mo-dernizációja, a képzések fenntarthatóvátétele. Igyekszünk visszaszerezni a tanáriképesítésnek a kétezres évek elején elve-szített jogát. Újra építjük a nemzetközikapcsolatainkat. Együttműködési megál-lapodásokat kötünk hazai tudományos in-tézményekkel, ill. egyetemekkel, csak ed-dig ratifikáltunk a Szegedi NemzetköziBiblikus Konferenciával és az EvangélikusHittudományi Egyetemmel stratégiaimegállapodást, több hasonló kooperációelőkészítő tárgyalása pedig folyamatbanvan. A szlovákiai olvasókat nyilván érdek-li, hogy fölvettük a kapcsolatot a Selye Já-nos Egyetem hittudományi karával.

Nagyon fontosnak tartjuk ugyanis azt anövekvő tudományos potenciált, amelyetez az egyetem és egyáltalán a cseh és szlo-vák felsőoktatási térség megtestesít.

Hosszútávon miként látja az OR-ZsEperspektíváit a magyarországi, kelet-eu-

rópai egyházi felsőoktatási intézményekközegében?

Az OR-ZSE elsődlegesen a magyar ajkú,neológ (nem ortodox) zsidóság számáraképez rabbikat, előimádkozókat (kántoro-kat) és vallástanárokat. Igyekszünk azon-ban a kört tágítani és közép-európai von-záskörű intézménnyé válni. Jelentősek akultúratudományi és a szociális képzése-ink, ezeket meg kívánjuk erősíteni és kiszeretnénk bővíteni. Partnerintézmények-kel karöltve, közös diplomát kiadva angolés német nyelvű képzéseket is tervezünkindítani. A Doktori Iskola nemzetközi je-lentőségét amerikai és izraeli doktorandu-szok bevonásával igyekszünk növelni. Mi-nőségbiztosítási fogalom- és struktúra-váltást hajtunk végre: alkalmazkodunk ahazai és nemzetközi elvárásszintekhez,tudománymetriai követelményekhez.Nemzetközi kutatási projektekbe kapcso-lódunk be fő-, ill. társmegvalósítóként.

Szeretnénk szociális téren is pilótapro-jektet megvalósítani. Az ormánsági térségfölzárkóztatásához, értelmiségképzéséhezszeretnénk hozzájárulni a magunk szerényeszközeivel.

Mit tehetnek a vidéki és határontúlikis zsidó közösségek az egyetemért,miben tudnak Önök segíteni ezeknek akehiláknak?

Főleg az utóbbi a fontos irányultság. AzOR-ZSE olyan képzési és tudásközpont,mely a vidéki, komoly emberi erőforrás-problémákkal küzdő közösségeket megtudja erősíteni. Ez főként a halachikus(vallásjogi) státus rendezését, illetve a zsi-dó vallási alapismeretek, alapkészségek(héber nyelvű olvasás, imádkozás, elő-imádkozás) kialakítását jelenti. Az egye-tem főtitkára (Darvas István) egyszer-smind főrabbi is. A budapesti vallási bíró-ság (bét din) tagja. Általa az egyetem azemlített státusproblémák rendezéséhez iskomoly segítséget tud nyújtani. A Biblia-és Talmudtudományi Tanszék mb. tan-székvezetője pedig Róna Tamás, PhD, aki a

dél-alföldi régió vezető rabbijaként a szór-vány közösségek támogatásában szerzettszerteágazó tapasztalatokat. Szeptember-re olyan rugalmas felnőttképzési progra-mot alakítunk ki, mely az informális (szin-te azonnali, de apró eredményt hozó) kép-zéseket összekapcsolja a formális (hos-szabb távú, de zamatosabb gyümölcsöketérlelő) képzési lehetőségekkel. E területenkülönösen nagy a restanciánk. A MAZSI-HISZ hajlamos Budapestre fókuszálni,csőlátásának abszolút középpontjábanleginkább is saját köldöke helyezkedik el.Nagyon fontosnak tarjuk Révkomáromot.A Menház a maga kapcsolati hálózatával,speciális helyzetével összekötő híd a szá-munkra. A magyar ajkú kisebbségi zsidó-ság az egyik oldalon, a szlovákiai magyarkisebbség a másikon. A kapocs pedig a ko-máromi magyar ajkú zsidóság, a körészerveződő emlékezetpolitika. A két ki-sebbség sok szálon szövődik itt össze: pár-huzamosságaik az élet csomójává guban-colódnak. A felvidéki olvasó pontosan tud-ja, hogy a Selye János Egyetem történészeimind szakmai, mind kisebbségpolitikai ésemberi síkon mekkora erőfeszítést tesznekezért, ill. mennyire gyümölcsöző az egye-tem egyes tanszékei és a Menház köztiegyüttműködés.

Éveken át oktatott a komáromi SelyeJános Egyetemen. Mi az amit magával vittvárosunkból az OR-ZsE-ra?

Nagyon hálás vagyok a komáromi éve-kért. Megismerhettem a felvidéki magyar-ságot a maga komplex több vegyértékérté-kű identitásával.

Folytatás az 5. oldalon.

Vezetőváltás történt a Rabbiképző élénInterjú Vajda Károly rektorral

Vajda Károly vagyok, irodalomtudós, germanista. A Bét Jehuda templomkörzettagja, gábáj (kvázi: presbiter). Nem vagyok az újság olvasóinak ismeretlen,hiszen pár éve a Selye János Egyetem oktatójaként már volt szerencsém e la-

pokon bemutatkozni.

4 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JANUÁR

INTERJÚ | KÖZÖSSÉG

Gútay László vagyok. Dunaszerdahelyenszülettem 1951-ben, itt jártam óvodába,iskolába, a mai napig itt élek családommal– szinte a belvárosban. Tanult szakmámszerint népművelő vagyok, képesítésemetkultúra elméletből és kultúra szervezésbőlszereztem. Aki ismer, tudja rólam, hogyszinte egész életemben ezzel foglalkoz-tam. 1973-ban kezdtem dolgozni a duna-szerdahelyi városháza polgári ügyek tes-tületében, majd a Járási Népművelési Köz-pontban népművelőként folytattam mun-kásságomat. Alapító tagja és több éven átaktív táncosa voltam a Szőttes Népművé-szeti Együttesnek. Évekig a Dunaszerda-helyi Városi Művelődési Központ alkalma-zásában dolgoztam, majd 2004-től aNagymegyeri Városi Művelődési Központigazgatói posztját töltöm be. Munkám so-rán mindig arra törekedtem, hogy szülő-földemen mindenekelőtt a magyar anya-nyelvű kulturálódás kapjon lehetőséget,hogy megmaradjon a magyar szó, hogy azitt élők számára mindig elérhetők legye-nek a tudást és művelődést nyújtó színvo-nalas programok.

Nagymegyer élen jár a régióban azegykori zsidó közösség emlékének őrzé-sében. Miért fontos, 75 évvel a Vészkor-szak tragikus eseményei után is, hogy azelhurcolt lakosok emléke ne merüljönfeledésbe?

Nagymegyeren, mint közismert a 18.századtól éltek zsidó származású polgá-rok. Számuk a két világháború között el-érte az akkori város lakosságának 10%-át. Ismertek a Vészkorszak tragikus ese-ményei, amikor 418 egykori nagymegye-ri zsidó polgárt pusztítottak el a némethaláltáborokban.

Ennek kapcsán tudok a kérdésre vála-szolni. Dunaszerdahelyi származású va-gyok. Gyermekkoromban számos zsidó ba-rátom volt. Számomra ismeretlen fogalomvolt az antiszemitizmus. Miután felnőttem,vallottam, hogy szembe kell néznünk atörténelem tanulságaival, hiszen aki nem

törődik a múlttal, az a jelen folyamatai köztsem tud eligazodni. Ezért is tartom ma isfontosnak, hogy a Vészkorszak eseménye-iről 75 év után is beszélni kell, hogy sohatöbbé meg ne ismétlődjenek.

Minden év júniusában az emléktáblá-nál gyűlnek össze a város polgárai, in-tézményeinek vezetői, hogy fejet hajtsa-nak az áldozatok emléke előtt. A kerekévfordulókon kiállításnak is otthontadott a helyi kultúrház. Kik azok, akik-nek fontos szerep jut a szervezésben?

A 2004-es évben emlékeztek a magyarnyelvterületen jószándékú emberek amagyarországi Holokauszt 60. évfordu-lójára. E tragikus eseményt idéző évfor-duló kapcsán kezdeményezte VargaLászló tanár, helytörténész 2004. márci-us 16-án a Nagymegyeri Városi Önkor-mányzat Iskolai és Kulturális Bizottságá-nak ülésén, hogy az évforduló kapcsánegy emléktáblán örökítsük meg az utókorszámára Nagymegyeren 1944. május-jú-niusában történt tragikus eseményeket. Akezdeményezést a bizottság támogatta éselkészült egy háromnyelvű emléktábla.Ismereteim szerint a héber nyelvű szövegelkészítésében segítséget nyújtott a Ko-máromi Zsidó hitközség is.

Az emléktáblát Ács Sándor nagyme-gyeri magánvállalkozó készítette el a Vá-rosi Művelődési Központ oldalfalán,amelynek közelében állt az egykori nagy-megyeri zsinagóga. Ünnepélyes leleple-zésére 2004. június 27-én került sor, ezenrészt vett Weisz Jehosua, Izraelben élt,egykori nagymegyeri zsidó polgár veze-tésével egy 14 tagú küldöttség.

Az esemény kapcsán Varga László szer-kesztésében elkészült egy emlékfüzet, il-letve a kultúrház előcsarnokában egy tör-ténelmi emlékkiállítás, amely a nagyme-gyeri zsidó hitközség történelmét mutat-ta be. Azóta eltelt 14 év és ismereteink anagymegyeri zsidóság történetéről to-vább bővültek. 2009-ben jelent meg Var-ga László: Velünk éltek című könyve,

amelyben összefoglalja az egykori nagy-megyeri Gerhát Sándor által gyűjtöttanyagot, illetve saját kutatása alapján anagymegyeri zsidóság történetét. Akönyvet a Komáromi Zsidó Hitközség je-lentette meg.

A 2004. június 27-én tartott első már-tírnapot továbbiak követték. Most márjóleső érzéssel írom le, hogy a megemlé-kezés évente tudatosan bekerült az ön-kormányzat mellett működő szervezetekmunkatervébe. Összefogásunk eredmé-nye, hogy 2018-ban már 14. alkalommalszerveztük meg a megemlékezést a vá-rosban. A rendezvény bekerült a köztu-datba. Ehhez részben hozzájárult a sajtóis. Az első megemlékezésnél még ott vol-tak a Szlovák Televízió munkatársai,akiknek nyilatkozott Weisz Jehosua is.

A későbbiek folyamán a helyi Plusz TVtudósított. E mellett a rendezvényrőlrendszeresen megemlékezett HitközségiHíradó, az Új Szó és a regionális hetilap aCsallóköz is. Az elmúlt években egyeztet-tük a rendezvény állandó időpontja, júni-us második vasárnapja lett.

Paszternák Tamás önzetlen segítségé-nek köszönhetően, minden évben bizto-sítani tudtunk egy-egy jeles személyt(rabbit, kántort, szónokot), akik jelentősmértékben emelték a megemlékezésszínvonalát. Az elmúlt években a megem-lékezések állandó fellépői voltak ZakálGyula és Csémi Andrea versmondók, va-lamint a Bárdos Lajos Vegyeskar.

Folytatás a következő oldalon.

Nagymegyer emlékezeteGútay László Kehila-díjassal beszélgettünk

Jakabovits Dezső, születtem Győrben 72 évvel ezelőtt. Neológ zsidó családbannőttem fel, annak ellenére, hogy a szüleim családjai az ortodox hagyományokatkövették. A háború előtt a kóser konyha vezetése természetes volt. Mindkét szü-

lőm az auschwitzi koncentrációs tábor borzalmait élte át.

2019. JANUÁR | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 5

INTERJÚ | KÖZÖSSÉG

Folytatás a 3. oldalról.Sokat köszönhetek a tanítványaimnak.

Sok mindenre ők nyitották föl a szemem.Megtanultam tisztelni a szlovák admi-nisztrációt a maga csendesen, szinte hét-köznapian bölcs, sallangot kerülő műkö-dési elveiért. A tanító- és

óvodapedagógusi képzés pl. világszín-vonalú és a magyarországi szerkezeti mo-dellnél sokkal átgondoltabb. A Komárom-ban ellesett koncepcionális elemeket be-becsempészek az OR-ZSE minőségbizto-sítási és akkreditációs rendszerébe. Perszea magyar felsőoktatási szabályozásokmegszabta keretek között.

Jut ideje kutatni a szervezetirányításifeladatok mellett? Milyen tudományoskérdésekre keresi a választ mostanában?

Alig van időm. A kutatásaim leginkább agyomorszájon ütött emberhez hasonlato-

sak mostanság. Levegő után, időcafatokután kapkodnak. Főleg a neológia elsőnemzedékének intézmény- és tudomány-története foglalkoztat, ill. a tragikus sorsúPaul Celan, Csernovicból Párizsba elszár-mazott, német ajkú zsidó költő lírájánakhéber, főképpen liturgiai vonatkozásai.Utóbbiról, ha Isten is megsegít német nyel-ven könyv is születik hamarosan. Egy-kétpublikáció azért így is belefért. Ősszel pediga komáromi Német Tanszék meghívására

egy tudományos konferencián is elő tud-tam adni. Nagy öröm volt a számomra amég oly rövid visszatérés is.

Mely képzéseikre hívná fel a Hitközsé-gi Híradó olvasóinak figyelmét?

Elsődlegesen a doktori képzés, a judaisz-tika (BA) és a zsidó kultúrtörténet (MA)másodlagosan a felekezeti szociális munka(BA) szak fejthet ki nagyobb vonzerőt. �

PA, PT

Folytatás az előző oldalról.A Vészkorszak 70. évfordulója kapcsán

2014-ben a Városi Önkormányzat kiegé-szítette az emléktábla környékét négy, azegykori nagymegyeri zsinagóga oszlopá-val, amelyek Dunaszerdahelyen egy csa-ládi házba voltak beépítve. A felújítottemléktáblát, 2014. június 14-én lepleztékle, amelyen Izraelből részt vettek WeiszJehosua családtagjai.

Az Ön által vezetett kultúrház az egy-kori zsinagóga helyén áll, mi az, amitudható az imaházról? Maradt fenn bár-mi is az épületből?

Az információ pontatlan, a mai kultúr-ház a közelébe áll az egykori imaháznak.A város lakói a 19. század elején háromfelekezethez tartozó közösségre osztód-tak: a református, katolikus, illetve a zsi-dó vallású lakosokra. A zsidó lakosságszámának növekedése maga után vonta atelepülésen a zsinagóga felépítését. NagyLajos féle feljegyzés szerint Nagymegye-ren 1828-ban épült fel a zsidó hitközségimaháza, a zsinagóga. Területe 14x10 malapterületű volt, két lépcsővel a nők kar-zatára. Az imaház 1945-ig működött,Varga László kutatásai szerint a 19. szá-zad első felében a nagymegyeri hitközséga dunaszerdahelyi rabbinátus hatásköré-be tartozott. Ebben az időben LőwingerDávid a hitközség vezetője. 1856-ban ala-kul ki az önálló rabbinátus, amelynek el-ső rabbija Joszéf Dov (Ber) Lock rabbi

volt, aki haláláig, 1880-ig töltötte be ezt atisztséget, sírja a nagymegyeri temetőbentalálható.

Joszef Dov (Ber) Lock rabbi utóda Jeho-sua Hesl Weisz rabbi lett 1880-ban. Ebbenaz időben a nagymegyeri hitközség az or-todox irányzathoz csatlakozott a hozzá-tartozó 12 hitközséggel együtt. Az 1. világ-háború után ujjászervezték a Nagymegye-ri Hitközséget, amelynek 1922-ben 450tagja volt. Ezek Nagymegyerről, illetve akörnyező falvak: Balony, Bogya, Csicsó,Ekecs, Füss, Alsó és Felső Gellért, Izsap,Keszi, Medve, Nyárad, Kolozsnéma, Csi-lizradvány, Apácaszakállas és Szilas köz-ségék zsidó polgáraiból kerültek ki. A Hit-község elnöke kezdetben Trébich Jakab,majd Mészáros Lajos szikvízgyáros volt. Aháború után a hitközség rabbija Satin Si-mon volt, aki felügyelt a Talmud Tórára,néha a Jesivát is vezette. Halála után nemvolt több rabbija Nagymegyernek. Veje,Goldberger Pinkász Aser, mint helyettesrabbi működött a városban. Rajta kívül ahitközség még két állandó és két ideiglenesszemélyt alkalmazott. A Hitközség az1938-as évben megosztódott, és közel egyévig belső ellentétek gyengítették.

A 2. világháború után az imaház nemtöltötte be eredeti szerepét. A városbanmár csak néhány zsidó polgár élt, 1955-ben lebontották, amikor a településen aztaz utcarészt rendezték ahol ma a VárosiMűvelődési Központ áll. A lebontása ösz-szefüggött azzal a ténnyel is, Feldmár Ti-

bor (Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközségvezetője) elmondása szerint, hogy azépületet eladta a dunaszerdahelyi hitköz-ség. Talán ezzel is magyarázható, hogyDunaszerdahelyről került elő az egykorinagymegyeri zsinagóga négy tartóoszlo-pa, ami ma a nagymegyeri emléktáblamellett megtekinthető.

A nagymegyeri túlélők, akik a háborúután a világ különböző pontjain teleped-tek le, lassan távoznak közülünk. A má-sodik és harmadik generáció tagjai közülakadnak még látogatók, akik őseik nyo-mait keresik Nagymegyeren?

Varga László helytörténész elmondásaszerint, erre volt már példa. Ő maga többalkalommal vezette, mutatta be, leggyak-rabban Izraelből visszatérő családoknak avárost, illetve a zsidó temetőt. Az ilyenfelkérés, Varga László szerint is az elmúltévtizedben 5-6 esetben volt.

A nyár végén Kehila-díjban részesült akomáromi Menházban? Mit jelent Önnekez az elismerés?

Természetesen az elismerés számom-ra is nagy megtiszteltetés volt. Úgy érez-tem, hogy felfigyeltek munkámra és eznekem is, mint minden embernek jóle-sett. Visszajelzés volt, hogy amit a nagy-megyeri zsidó kultúra emlékeinek meg-őrzése érdekében tettem azt a Kehila-díjadományozói pozitívan értékelték. �

PA, PT

6 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JANUÁR

INTERJÚ | HITÉLET

Csodának köszönhetem az életemet,mivel azon kevesek közé tartozom, akikneka szülei hazakerültek. Az anyai és az apaicsaládom 40 hozzátartozóját vesztette el.

Az élet megjutalmazott egy gyönyörűcsaláddal. Feleségemmel együtt örülünk 2fiúnak és 5 csodás unokának. Aktív nyugdí-jas vagyok, szabadidőm nagyon kevés van,mivel a családi vállalkozást vezetem.

Melyek azok a hagyományok, melyek-re örömmel emlékszik vissza a szülőiházból?

Szüleim azon holocaust túlélők közétartoztak, akik hálálkodtak a Teremtő-nek, hogy haza hozta őket. Nem fordultakel a vallástól, hű követői maradtak. Édes-apám büszke volt arra, hogy a hüpejük azakkori ortodox rabbi előtt volt. Sokszoremlítette, őket a világhíres Snyders Ber-náth adta össze. A fiait a legvallásosabbmohéllal vetette fel Ábrahám szövetségé-be. A szüleimtől örökölt identitástudatvégigkíséri az életemet.

A zsidó neveltetésem nagyon sok emlé-ket adott nekem. Élveztem a zsidó otthonbensőséges hangulatát. Nem lehet elfeled-ni a családi széder estéket, ahogy apám da-venolta a Hagadát. Nincs szebb visszaem-lékezés mint arra gondolni, ahogy szüle-immel és megboldogult testvéremmel ül-tünk a széder vacsorán. Magasztos emlék,ahogy apám mellett ültünk a zsinagógában

az őszi nagyünnepekkor, vagy a péntek es-ténkénti szombatváró istentiszteleten.

Azt sem tudom elfelejteni, ahogy apámmegpuszilta anyámat mielőtt elindult atemplomba erev jom kipperkor. Purimkorvártuk a slakmoneszt, chanukakor egészeste játszottunk a trendelivel. Családomnyíltan vállalta zsidóságát. Ne kezeltük avallást látens módon.

Miként látja a nyugat-magyarországizsidó közösségek helyzetét? Gondolko-dott azon, hogy Budapesten vagy másnagyvárosban könnyebb lenne megélni azsidóságot?

Szakrális értelemben a zsidó élet Nyu-gat-Dunántúlon megszűnt. Vannak hit-községek, amelyeknek csak a zsidó kultúraés hagyomány terjesztésében van szere-pük. Tisztelet azon hittestvéreknek és csa-ládoknak, akik szervezik a programokat. Aza tapasztalatom, hogy nincs igény az ün-nepek megtartására. Nehezen, de egy min-jen összehozható lenne. A megfogyatkozottzsidó közösség nagy része passzív.

Aktív tagja a budapesti Bethlen téri zsi-nagóga közösségének, a Komáromi ZsidóHitközség rendezvényeinek rendszeresrésztvevője feleségével és unokáival. Miértszeret ezekbe a kehilákba járni?

Sabbatkor és az ünnepeken a budapestiBethlen téri zsinagógában vagyok. Vallási

szempontból itt töltődöm fel. Barátságosemberek közössége ez a kile. Szinte mindentagja a hitközségnek barátom. Ez nagyonjó, mivel érzem az összetartozást.

Nagyon szeretem a komárnói kehilát. Azerev Ros Hasanát évek óta a komáromiak-kal ünnepelem. A széder esti vacsorákon isrendszeresen részt veszek. A legtöbb ese-ményre viszem az unokáimat. Nekem na-gyon fontos hogy zsidó közösségben le-gyenek. Amikor csak lehet Budapestre is vi-szem őket a zsinagógába. Ismerjék meg aszakrális zsidó életet.

Ha egy üzenetet kéne megfogalmaznia,amit szívesen továbbadna a következő ge-nerációknak, mi lenne az?

Azon kell dolgozni, hogy a következő ge-neráció vállalja fel a zsidóságát. Ahogy em-lítettem a közösségen belül nagy az ará-nyuk azoknak, akiket nem érdekel a szár-mazásuk. Arra kell őket biztatni, hogyolyan közösségnek a tagjai, amely 5000éves kultúrát, történelmet képvisel.

A bibliánk tartalmazza a Tízparancsola-tot, az emberi erkölcs alapját.

A nyár végén Kehila-díjban részesült akomáromi Menházban? Mit jelent Önnekez az elismerés?

Nagyra becsülöm a komáromi hitközségvezetőségét. Büszke vagyok arra, hogy ba-ráti viszonyban vagyunk. Az ő munkájuk,identitásuk sok mindenben azonos az énéletfelfogásommal. Nekem a Kehila-díj aközös tenniakarás jelképe. �

PA, PT

Győri tradíciók… Beszélgetés a Kehila-díjas Jakabovits Dezsővel

Jakabovits Dezső, születtem Győrben 72 évvel ezelőtt. Neológ zsidó családbannőttem fel, annak ellenére, hogy a szüleim családjai az ortodox hagyományokatkövették. A háború előtt a kóser konyha vezetése természetes volt. Mindkét szü-

lőm az auschwitzi koncentrációs tábor borzalmait élte át.

79. fejezet: Egy éve a Szentföldön

(2012. június 4.)2011. június 4-én este nehezen jött álom

a szememre. Kérdések, gondolatok, félel-mek cikáztak az agyamban. Kevesebb, mint

12 óra és nekivágok a nagy útnak. A döntéstől számítva három héttelt csak el, talán fel sem fogtam még, mire is mondtam igent.

Milyen lesz egész nap angolul dolgozni? Sikerül majd megszok-ni a közel-keleti klímát? Lesz-e honvágyam? Mi lesz az itthon ma-radó szeretteimmel? Hiányozni fogok a barátaimnak? – forgolód-tam nyugtalanul.

Amikor visszalapozom az előző 157 blogbejegyzést, teljesen hi-hetetlennek tűnik, hogy ez mind velem történt meg az elmúlt 365napban. Gyakran fog el az érzés, mintha múlt héten érkeztem vol-na csak a Szentföldre. Az nem lehet, hogy már 12 hónapja kopta-tom Ramat Gan utcáit.

Anno a doktori értekezésem írásakor az egyik legnehezebb fel-adat az egyoldalas összefoglalás papírra vetése volt. Hogyan lehet100 oldalt egyetlen egy ívben összegezni, megannyi mérést, vizs-gálatot, eredményt.

Hasonlóan nehéz feladat egy teljes naptári esztendő egy bejegy-zésbe sűrített summázása.

Hogy megtaláltam-e azt, amiért Izraelbe jöttem?Szakmailag sokat fejlődtem, olyan módszereket, eljárásokat ta-

nultam meg, amelyekkel odahaza csak kis valószínűséggel foglal-koztam volna. Kihívás volt, hogy egy idegen nyelvi környezetbenmegállom-e a helyem, megértem-e mit akar a főnök, mit kérdez-nek a diákok. Szinte minden laborban töltött napra jutott egy kisújdonság. Összehaverkodtam a kesztyűs dobozzal, a spin coater-rel, megtanultam mérni annak a cégnek az egyik mikroszkópjával,amelyiket odahaza hat éven át kerülgettem „ráérünk erre még”felkiáltással.

Bejártam az ország számtalan, számomra eddig még ismeretlenzugát. Jóba lettem a 30 évig csak hallomásból számontartott má-sodunkatestvéreimmel. Találkoztam minden elképzelést felülmú-lóan rendes ismeretlen ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal, spersze akadtak olyanok is, akiket nem rázott meg túlzottan jelen-létem a szomszédságukban.

Hogy van-e, amivel elégedetlen vagyok?Sajnos nem tanultam meg héberül, nem találtam meg a NAGY

Ő-t, s otthoni terveimmel ellentétben a vallásos élethez sem ke-rültem közelebb.

Szóval lesz mit behozni az előttem álló, idekint töltendő „rá-adás”-hónapokban. Záruljon hát a Posztdok Napló januárban in-dított, leghosszabb, III. fejezete, s induljon hólnaptól a IV., az ext-ra. Köszönet mindenkinek, aki onnan vagy innen szorított Poszt-dok Pasztinak!

(2012. június 9.) Ideje hát bepótolni az eddig elmaradt dolgokat. A legjobb az,

amikor az ember összekötheti a kellemest a hasznossal, azaz azutazást a munkával. Csütörtök reggel kiderült, a kora délutániórákban el kell zarándokolnom a kampusz legészakibb csücskébentalálható mérnöki karra. Az elmúlt egy évben ennyire mesze mégsosem merészkedtem a nanotechnológia épületétől.

Gyalog tettem meg az odavezető kb. húsz perces utat. Fura érzésvolt látni a füvön üldögélő diákokat, a gitárt pengetők kis csapatát.A szökőkutakkal szegélyezett sétányon, ahogy távolodtam a kémiaismert birodalmától, egyre mosolygósabb emberek jöttek szembe.Mintha nem is azon a Bar-Ilan Egyetemen lennék, ahol eltöltöt-tem az elmúlt tizenkét hónapot. A PR-filmbe illő idilli képek utánkövetkezett a kihalt táj. Az egyetemi tér, egy még be nem népesí-tett szakasza. Elhaladtam a nagy amfiteátrum mellett (eddig ezvolt a legészakibb pont ahol jártam), majd tovább fel az emelkedőnaz 1100-as számozású épületegyüttesig. Az építészet és a kertépí-tők remek munkája láttán egy új világban éreztem magam. Pál-mafák, kis vizes árkok, egészen más, mint a Ramat Gan-i felsőok-tatási intézmény hétköznapi élménnyé vált régiója.

Az épület emberléptékű, szemben a nagyjából egyidős nano-technológiai központ rideg, hatalmas, ELTE TTK-t időző üres te-reivel, folyosóival. Egymás után sorakozó laborok, szobák, jobbrabalra kanyarodó kis folyosók, beugrók, szemben a mi “nagy űr”mellett található néhány funkcionális terével.

Elvileg csak mintákat hoztam volna, végül részletesen megis-merkedhettem a méréssel. A másfél órás vizit után ideje volt ki-próbálni az egyetemi mini-elektromos kisbuszt, amelyre beveze-tése óta szerettem volna felszállni, de eddig erre sem jutott idő.

Az 1-es számú megállónál ültem be a nagyra nőtt golfautóba, avárakozási ponttal szemben a nanotechnológia triplex épülete voltlátható. Percek alatt elértünk a 7-es számú megállóhoz, ténylegpraktikus ez a szolgáltatás.

Mint kiderült számomra, még itt helyben is rengeteg felfede-zésre váró dolog van, s akkor ne is említsük, mennyi lehet az or-szágban. �

FOLYTATJUK

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok

2019. JANUÁR | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 7

8 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JANUÁR

KÓSER KONYHA | HÍREK

Löwinger Manci szakácskönyvébőlTéli ünnepek

Ünnepélyes hangulat volt, mindenki vár-ta a díszvendéget, a filmrendezőt. Nem

tudták, miért késik, mindenki pontos embernek ismerte. Gondol-ták, hogy a viharos idő a késés oka. Néhányan türelmetlenek vol-tak, szeretek volna már enni, inni, az asztali finomságok nagyoncsábítók voltak. A háziasszony megtiltotta, szerinte nem szabad azünnepséget elkezdeni addig, míg a rendező meg nem érkezik.

Próbáltak érdekes témákról beszélni, és főleg nem nézni azasztalra. A rendező telefonon nem volt elérhető, a háziasszonymegengedte, hogy a vendégek egyenek a pattogatott kukoricá-ból, igyanak hideg vagy meleg italt. Aki nagyon figyelt a kinti za-jokra hallotta a vihar tombolását, villámlást és dörgést, hirtelensötétség lett. Valaki sietett a villanyszekrényhez megnézni, hogyrövidzárlat lett-e a lakásban. Ott mindent rendben találtak, a rö-vidzárlatot a vihar okozta. A háziak a mobiltelefon segítségévelvilágítottak és megkeresték a gyertyákat Romantikus hangulatvette körül a vendégeket. Nem szerették a kinti zajokat, a bentibizonytalanságot, nyugtalanul rágcsálták a kukoricát. Volt, akivicceket mesélt, ezzel akarta enyhíteni a feszültséget. Mindenkiismerte egymást, biztonságos helyen voltak és tudták, hogy a vi-har okozta a rövidzárlatot.

Valaki ajánlotta, hogy beszéljenek a legkedvesebb témáról, azasztalon levő süteményekről illetve kóstoljak meg, és mondják ela véleményüket. Percek alatt mindenki az asztal körül volt, azédességeknek sikerült feloldani a kényelmetlenséget. Majdnemminden elfogyott, csak a zselatinos krémnek nem volt nagy sike-re. Kopogás az ajtón, mindenki tudta, hogy ki áll kint. Teljesen vi-zesen a rendező, akinek ez az este nagyon szerencsétlenül sikerült.Az autója elromlott, mikor próbálta megnézni, hogy mi a hiba, amobilja kicsúszott a kezéből a csatornába. Az utcában senki nemvolt, elhatározta, hogy gyalog eljön, ezért ázott el.

A vendéglátók bevitték, tiszta, száraz ruhát adta neki, pár percután csatlakozott a többiekhez. Sajnos az asztal majdnem üres volt,

de a rendező boldog volt. Az orvosa ajánlotta neki, hogy ízületi éscsontritkulási akadályai miatt fogyasszon zselatin tartalmú étele-ket, például kocsonyát vagy zselatinos tortákat. Mivel fogyókúráttart, nem is érdekelték volna a sütemények, boldogan megette azselatinos krémet.

A villanyáram is visszajött, a jóllakott baráti körnek kellemes es-téje volt a film vetítésével és a beszélgetéssel. Tudjuk, hogy, ha va-laminek a vége jó, akkor minden jó. Mindenki tanult valamit afilmről. Tudom, hogy a Kedves Olvasóim fiatalok és messze van-nak csontritkulás és porcsorvadási akadályoktól, de megengedemmagamnak egy zselatinos recept közlését, mivel ízletes és jól mu-tat vendéglátáskor.

Tonhal mousseHozzávalók: 3 doboz tonhal konzerv, 1 kis fej hagyma apróra

vágva, 3 kemény tojás, 2 evőkanál majonéz vagy tejföl, kis citrom-lé, só, bors, 1 kávéskanál mustár vagy ketchup, 1 tasak zselatin azutasítások szerint elkészítve.

Elkészítése: A zselatint elkészítjük és félretesszük, a többi hoz-závalót simára keverjük, hozzáadjuk a zselatint és díszes formábavagy hosszúkás tepsibe öntjük. Pár óra hűtés után lehet tálalni.�

Akis baráti kör összejött, mert az egyik közülünk rövid filmeket rendez, és este a televízióban vetí-tették egyik díjas filmjét. Esős, viharos este volt, de az összes meghívott megérkezett. A háziasszonyegésznap készülődött, az asztalon már kétféle sütemény, gyümölcssaláta, zselatinos krém, kávé,

tea és a nagyon kedvelt pattogatott kukorica. DR. ORNAMONDSCHEIN

Hanukai Kaland Háza budapesti Bálint Házban

December 2-án izgalmas programmal várta a kisgyer-mekes családokat a budapesti Bálint Ház. Az egészéven átívelő Kaland Ház sorozat keretében ünnepi te-

matikus állomások, szabadulószoba, a Csodák Palotájastandja és látványos kísérlet bemutatója szórakoztatta amegjelenteket. Volt koncert és közös gyertyagyújtás is dr. Ve-rő Tamás budai rabbival. �

PA

Gyászhír Zürichből

Életének 101. évében Svájcban elhunyt Brandeis-BergMargot (Pasternák Sándor zlc. anyósa), aki számos al-kalommal felkereste és támogatta közösségünket.

2004-et követően hosszú éveken át postázta számunkra azürichi zsidó közösség Tachles című lapját, mely könyvtá-runkban olvasható volt. Hálás szívvel emlékezünk Margotra,komáromi, svájci és izraeli találkozásainkra. A család gyá-szában osztozunk, emlékét megőrizzük! �

A Hitközségi Híradószerkesztői

4 | SPRAVODAJCA | JANUÁR 2019

ROZHOVOR | KOMUNITA

Moderovala som aj školské podujatia,písala básne, ale nikdy mi nenapadlo ísťskúsiť šťastie na žurnalistiku. Napriek to-mu so slovenským jazykom pracujem kaž-dý deň v práci, ako rozhlasová redaktorkamusím veľmi pekne a spisovne rozprávať.Najprv som pracovala v televízii, to bolatiež náhoda, že môj vtedajší priateľ, dnesmanžel stretol v Bratislave na ulici pánaredaktora, ktorý sa volal Janko Mikuš. Hľa-dal moderátorku do jednej relácie, ktorúpripravovalo vtedy Centrum duchovnéhoživota a môj priateľ mu navrhol, aby skúsilmňa. Povedala som si, že to teda vyskúšama nakoniec sa mi práca nielen moderátor-ky, ale neskôr aj redaktorky zapáčila. Ra-da robím rozhovory, spoznávam novýchľudí a prinášam ich príbehy.

Ako sa zrodil nápad dokumentovaťpríbeh Spravodlivých medzi národmi?Aký dlhý je zoznam ocenených na Slo-vensku?

Raz som moderovala reláciu Večernéhorizonty, bolo to niekedy na jeseň 2013.Témou bol vzťah Židov a kresťanov. Vte-dy som nahrávala pred vysielaním viacrozhovorov, napríklad s pánom Mešťa-nom z Múzea židovskej kultúry, ktorýnám hovoril o vojne, holokauste a o Spra-vodlivých medzi národmi. Povedal aj to,že pripravujú v múzeu encyklopédiu o tý-chto ľuďoch a ja som vtedy podotkla, že toby mohla byť zaujímavá rozhlasová relá-cia. Potom som bola za pánom Alexan-drom Bachnárom, ktorý bojoval s parti-zánmi a veľká časť jeho rodiny zahynula v

koncentračných táboroch či v Kremničke.Večer som mala v štúdiu hostí a hovorili otryznách, ktoré sa organizujú po celomSlovensku a ešte sme naživo volali aj pa-ni Valovej do Kežmarku, ktorá rozpráva-la o tom, že bola v brušku svojej mamič-ky, keď jej matka so svojimi rodičmi, kto-rí slúžili u nejakej bohatej kežmarskej ro-diny a bývali v menšom domčeku v zá-hrade, v neďalekej stavbe ukryli viacerýchŽidov, a to bez ohľadu na tehotenstvo anemeckú posádku, ktorá sa ubytovala zaplotom za cestou v neďalekej elektrárni.Musím sa priznať, že tento príbeh, ktorýona rozpovedala, bol pre mňa tou pomy-selnou poslednou kvapkou a najmä pre-svedčením, že ešte môžem nájsť dostatokľudí, ktorí žijú a pamätajú si, aké to bolo unich doma, keď otvorili počas vojny dve-re prenasledovaným židom. Predstavilasom si tú tehotnú ženu a jej nesmiernuodvahu a statočnosť. V hlave mi celú nocvírilo mnoho otázok a vedela som, že pa-ni Valová a ďalší ľudia majú tie odpovede.Ráno som vstala a napísala námet.

Koľko príbehov odznelo v rozhlase do-teraz?

Relácia sa vysiela od marca 2014 a do-dnes som priniesla 106 príbehov. Zaují-mavé bude asi pre čitateľov to, že väčšinaz nich žila len v ich rodinách. Len v 51častiach sme hovorili aj o tom, že zá-chrancovia majú titul Spravodlivý medzinárodmi. V 55 častiach z mojej rozhlaso-vej Encyklopédie spravodlivých titul ne-bol udelený.

Viete o podobných projektoch v inýchkrajinách? S akými inštitúciami spolu-pracujete doma a v zahraničí?

Neviem a ani som ich nehľadala. Nepá-trala som po tom, či sú nejaké ďalšie prí-behy v nejakej mediálne podobe inde...Najprv mi dal pán Mešťan kontakt na pá-na Borzu, ktorý sa venuje osobnosti PetraPavla Gojdiča, na pani Anku Nagyovú,ktorá kedysi pripravila výstavu so zame-raním na osudy Židov a Slovákov, ktorípomáhali v Prešove a v Gelnici. Tí ma za-se posunuli ďalej a súčasne som rozposla-la mail mojim známym. Začali mi chodiťprvé tipy od ľudí a nakontaktovala som saaj na Veľvyslanectvo Štátu Izrael v SR, sktorým spolupracujem dodnes.

Pán Mešťan mi navrhol, že ak bude po-trebné, v múzeu sú aj ďalšie materiály adostala som aj kontakty od pani Sepovej,dcéry pani Bandžákovej, tiež Spravodlivejmedzi národmi, ktorá sústreďovala kon-takty na tých, čo tento oficiálny titul zí-skali. Adresy mám prefotené, ale stálesom tento zdroj nevyužila. Najmä potom,čo som získala Krištáľové krídlo, mám napapieri ešte stále asi 30 telefónnych čísiel,mien a adries, na ktoré potrebujem vy-cestovať, aby som nahrala ďalší krásnypríbeh. Ľudia sa ozývajú sami.

Aké sú vaše ďalšie plány v tejto oblasti?S ľuďmi, ktorých navštevujem, nadvä-

zujem blízky kontakt. Mám pocit, že keďod nich odchádzam, sú mojou rodinou.Veľa sa o nich dozviem. V rozhlase niektopríbehy počuje, iný nie, a tak som si po-vedala, že postupne všetky spracujem dotextovej podoby. Založila som si web-stránku www.pribehyspravodlivych.sk aje tam už prvý príbeh rozpracovaný do-podrobna aj s fotkami. Postupne budúpribúdať. Mojím cieľom je priniesť ich aj vangličtine, aby si ich mohli nájsť ľudia ce-losvetovo, keďže mnohí Židia po druhejsvetovej vojne emigrovali a našli svoj do-mov v rôznych kútoch sveta, ale mám po-cit, že by tieto príbehy o ľudskosti mohliľudí zaujať bez ohľadu na náboženskú činárodnostnú príslušnost. Nuž a mojímsnom je vydať knihu. Predsa len, papier jepapier. Nič nenahradí ten pocit, keď simôžeme pohodlne sadnúť do kresla a lis-tovať v stránkach kníh. Dúfam, že sa mi tobudúci rok podarí. �

PT

Encyklopédie spravodlivýchRozhovor s Dagmar Mozolovou

Vyštudovala som slovenský jazyk a literatúru a germanistiku a vždy som chce-la byť učiteľkou. Najskôr v škôlke, ale keď prišiel čas dať si prihlášku na stred-nú školu, zvolila som si gymnázium. Na vysokej škole som sa potom venova-

la slovenčine, mojej láske. Milujem literatúru a odjakživa som recitovala.

Foto: Andrej Lojan

ROZHOVOR | ŽIDOVSTVO

JANUÁR 2019 | SPRAVODAJCA | 3

Na vysokej škole som študoval etnoló-giu a očarila ma ľudová architektúra. No vprvom ročníku ma pozvali na katedru aotvorene sa opýtali, či by som sa radšejnechcel venovať židovskej kultúre. Akovidíte, nepovedal som nie. V začiatkochsom sa venoval hlavne ortodoxným ko-munitám na území Slovenska, až postup-ne som prešiel na holokaust. Musím sapriznať, že blízke mi je aj obdobie rokovpo druhej svetovej vojne a postavenie Ži-dov v tomto období. Buďme úprimní, pre-nasledovanie Židov na území Slovenskaneskončilo spolu s vojnou.

V súčasnosti vediem Múzeum holo-kaustu v Seredi, venujem sa vzdelávaniupedagógov, výskumu s preživšími, tvorbefilmových dokumentov, fotografovaniu amnohým iným aktivitám. Šťastím je, že tovšetko ma zároveň baví a napĺňa.

Mojím najväčším úspechom je všakdcéra Sára, ktorá tento rok oslávi desaťrokov.

Ako by ste zhodnotili činnosť múzea vroku 2018?

Uplynulý rok bol z profesionálnehohľadiska jedným z najzložitejších v mo-jom živote. No postavil som sa výzve aspolu s kolegami sa nám podarilo preko-nať všetky doterajšie maximá. Neustálenám stúpa počet návštevníkov, realizova-ných vzdelávacích programov a taktiež ajkvalita podujatí. Získali sme si mnohýchpriaznivcov z kruhov odbornej a širokejverejnosti, ktorí nám pomáhajú šíriť dob-ré meno múzea.

Skúsim to opísať na príklade. Kým v mi-nulosti sme museli oslovovať umelcov, in-štitúcie a ich predstaviteľov, či by u nás ne-chceli vystavovať, alebo prezentovať svojevýstupy, dnes už oslovujú oni nás. Myslím,že to vychádza z dobrej skúsenosti, kvalityodvedenej práce a mena, ktoré sme nášmumúzeu urobili, či už doma, alebo v zahra-ničí. Ak niekoho zaujímajú podrobnosti,nájdete nás na facebooku.

Taktiež sa rozšírila expozícia, ktorej no-vú časť realizoval nám nadriadený orgán,Slovenské národné múzeum – Múzeumžidovskej kultúry. Ako sa im to podarilo?Najlepšie je presvedčiť sa na vlastné oči,preto vás všetkých srdečne pozývam.

Do akej miery sťažuje vašu prácu sku-točnosť, že v čase vzniku múzea bolomedzi nami už veľmi málo preživších?Domnievate sa, že výstavy či vzdelávacieprogramy by mali iný charakter, kebybolo múzeum v Seredi vzniklo skôr?

Ťažko sa hovorí o tom, čo by bolo keby?Viete, veda sa stále vyvíja a pred dvadsia-timi rokmi sa robili výskumy a ich spra-covanie inak, ako je to dnes. Rovnako je toaj s múzeami, ich činnosť závisí od mno-hých faktorov, často aj od takých, o kto-rých bežný smrteľník ani len netuší. Nazáklade týchto skutočností budem hovo-riť radšej o svojej vlastnej skúsenosti.

Výskumu s preživšími sa profesionálnevenujem už 15 rokov. V minulosti som sarozprával s ľuďmi, ktorí boli v období holo-kaustu dospelí. Pamätám si, že ešte v roku2008 som len výnimočne oslovil tých, kto-rí sa narodili po roku 1933. Prečo? Lebo bo-li mladí. Dospelí ľudia inak vnímajú a hod-notia situáciu ako deti. No postupom časusom bol nútený vekovú hranicu stále zni-žovať. V súčasnosti som si uvedomil dve,pre výskum, dôležité skutočnosti:

- Akútny problém nachádzať nových in-formátorov. Dá sa to, ale väčšina z nich ži-je mimo územia Slovenska a kým získampeniaze na výskum, často býva neskoro.

- Ak robím opakované výskumy naprík-lad po desiatich rokoch, získavam vyššiukvalitu obrazového a zvukového záznamu.Na strane druhej sa mi len výnimočne po-darí získať minimálne takú výpoveď, akomi tí istí ľudia už raz poskytli.

Osobne sa týmto výskumom budem ve-novať až do chvíle, kým to bude možné. Čodokážem, spracujem s tímom profesioná-lov do formy krátkych filmových doku-

mentov. Tie následne slúžia ako základ prevzdelávacie programy, ktoré v múzeu po-núkame. Treba si však úprimne povedať,že čas sa neúprosne kráti. Žiaľ, práve teraz,v tomto momente, ma zastihla smutnáspráva spojená s úmrtím preživšej holo-kaust. Bolí to o to viac, že po rokoch sa me-dzi nami vytvoril priateľský vzťah.

Aká je štruktúra návštevníkov vášhomúzea a aké sú reakcie študentov a pe-dagógov?

Naše múzeum v roku 2018 navštívilo 16877 žiakov a študentov z celého územiaSlovenska a 15 102 žiakov a študentov ab-solvovalo minimálne jeden z našichvzdelávacích programov. Nezanedbateľ-ná časť z nich mala len strohé, alebo veľ-mi skreslené vedomosti o tom, čo sa dia-lo na území Slovenska počas druhej sve-tovej vojny a rovnako to bolo aj s vedo-mosťami o holokauste samotnom.

Pedagógovia vedomosti povedzme ma-jú, ale na druhej strane nie všetci vedia,aké metódy a techniky je dobré použiť privýučbe tejto témy. Preto už roky zastáva-me filozofiu, že treba pracovať s peda-gógmi. Práve oni sú kľúčom k zvyšovaniuvzdelanosti a kvalite poznatkov a vedo-mostí študentov. V spolupráci s našimipartnermi pre nich pripravujeme domácei zahraničné semináre v takom množstve,nakoľko nám to len okolnosti dovolia.Motivuje ma aj fakt, že samotné Minis-terstvo školstva, vedy, výskumu a športuSlovenskej republiky sa k výučbe tejto té-my stavia pozitívne a pevne verím, že tobude tak aj v budúcnosti. �

Pokračovanie v budúcom čísle.

Cena Kehila 2018Rozhovor s Martinom Korčokom

Narodil som sa v Košiciach, podľa môjho skromného úsudku najkrajšommeste na Slovensku, do rodiny, kde sme sa doma rozprávali po maďarsky.Vzdelanie na všetkých úrovniach som už získal v jazyku slovenskom. Spo-

lu to bolo neuveriteľných 24 rokov štúdia na rôznych úrovniach, samozrejme užaj popri zamestnaní.

MOZAIKA | SPRÁVY

2 | SPRAVODAJCA | JANUÁR 2019

Vydávanie Spravodajcu, ŽNO v Ko-márne a Klub Šalom podporili: TamaraZusková (Česko) a anonymní darcovia.Ďakujeme!

�V uplynulých dňoch nás navždy opus-

tili naši čitatelia Alžbeta Schicková z Bá-noviec nad Bebravou, Juraj Szántó z Ko-šíc a Tibor Palotai (Tata). Ich pamiatkusi zachováme.

�Dňa 13. januára odvysielal kanál Duna

Word film Gábora Koltayho Jedno mesto,dva štáty, v ktorom účinkoval aj AntonPasternák, predseda ŽNO v Komárne.

�Získali sme finančnú dotáciu z Fondu

Gábora Bethlena.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

� Zimná modlitebňa v Útulku (foto: 1960-70?, dnes: sála Zoltána Wallenstei-na). Židovská náboženská obec v Komárne je už bezmála 228 rokov dejiskomspoločenského, náboženského a kultúrneho života židovských občanov žijúcichv meste a regióne. Pospolitosť otvorila opäť svoje brány súvercom z regiónu vroku 2001 v rámci programu CHALON – OKNO. Naše programy, podujatia súvšak otvorené aj pre záujemcov iných náboženstiev a kultúr.

Komunitná mozaika - fotografie z minulosti našej obce -

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák (tamas.paszternak@menhaz.sk),András Paszternák (andras.paszternak@menhaz.sk), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Magda Vadász (Budapesť), Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft.,Komárno, adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

Smutnáspráva

z Zürichu

Vo veku 101 rokov zomrelaMargot Brandeis-Berg (svok-ra Sándora Pasternáka zlc.) zo

Švajčiarska, ktorá mnohokrát navští-vila a podporila našu komunitu. Poroku 2004 nám dlhé roky zasielalajednotlivé čísla periodika Tachles,vydávaného židovskou náboženskouobcou v Zürichu, ktoré si potom našičitatelia mohli preštudovať v knižni-ci. Na Margot spomíname s vďačnýmsrdcom, na naše stretnutia v Komár-ne, vo Švajčiarsku či v Izraeli. Rodinevyslovujeme našu sústrasť, jej pami-atku si zachováme! �

RedaktoriSpravodajcu

h́ ́ b

JANUÁR 2019 – TEVET-ŠVAT 5779. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVII. ROČNÍK 1. REG. ČÍSLO, 272. ČÍSLO

SPRAVODAJCATu BiŠvat 5779

Medzinárodný deň pamiatkyobetí holokaustu a Tu BiŠvat

Židovská náboženská obec v Komárne touto cestou pozýva každého záujemcu nastretnutie pri príležitosti Medzinárodného dňa pamiatky obetí holokaustu aNového roka stromov Tu BiŠvat, ktoré sa uskutoční dňa 27. januára 2019 o

14.30 hodine v Útulku.

Program:– Miklós Radnóti „...koho nakoniec zabijú...“Zostavil a účinkuje: József Szűcs, hudba: Árpád Molnár. Inscenácia prezentuje poslednýchšesť rokov života básnika Miklósa Radnótiho, prostredníctvom jeho diel, korešpondencie adenníka.

– Pri príležitosti Tu BiŠvat konzumujeme 15 druhov ovocia.– Okrem dospelých srdečne očakávame aj malých návštevníkov, pre ktorých sme pri-pravili zaujímavý program.

Oslavujme spolu! �PA

Myšlienkyredaktora

Na začiatku ob-čianskeho no-vého roka za-

čína sedemnásty ofi-ciálne registrovaný acelkovo dvadsiatyprvý ročník vydáva-nia nášho Spravodaj-cu. Doposiaľ publikovaných dvestosedemdesiatjeden čísiel nás, redak-torov i ostatných autorov pôsobia-cich v ústraní, zaväzuje k tomu, abysme pokračovali v tejto tradícii, na-ďalej podávali správy o židovskýchudalostiach komunity a regiónu aformou akéhosi dobového doku-mentu zachovali kúsky mozaiky na-šich všedných dní pre budúce gene-rácie. Tak, ako vždy v januári, aj te-raz voláme oduševnených čitateľov,aby boli našimi spolutvorcami a po-mohli nám naše periodikum napĺňaťobsahom. Píšte nám o svojich spo-mienkach, myšlienkach, dajte vedi-eť o podujatiach vo vašom okolí, za-ložte si vlastnú rubriku. Očakávamevaše nápady, vďaka ktorým môžebyť naše periodikum ešte pestrejšiea všestrannejšie. Tlačená a elektro-nická verzia nášho časopisu sa dos-táva do mnohých krajín celého sve-ta – okrem Európy aj do Ázie aAmeriky. Ak máte známeho, ktorýmá vzťah k našej komunite, ale eštenepozná náš časopis, pobádajte ho,aby sa s nami skontaktoval na e-mailovej adrese kile@menhaz.sk.Začnime teda tento nový ročník,dobré čítanie, vzrušujúce príspevkya veselé správy do roku 2019! �

ANDRÁSPASZTERNÁK

� Tu BiŠvat („Nový rok stromov”) sa slávi 15. deň mesiaca švat. K sviatku sa viaženiekoľko tradícii, je zvykom na tento deň sadiť nové stromy, ale aj jesť nové ovocie.Tento deň, izraelská pôda obnovuje svoju silu a plodnosť, aby rodila „olej a med“.Foto: Trh Machane Jehuda, jedna z hlavných tržníc v Jeruzaleme.

Možnosť objednania macesov,macesovej múky a vína

Vaše objednávky na macesovú múku a víno k blížiacemu sa sviatku Pesach očaká-vame do 31. januára na sekretariáte ŽNO v Komárne a na adrese kile@menhaz.sk. �