Isten még nem adta felIsten még nem adta fel

Isten szépnek és értékes-nek lát bennünketnek lát bennünket

Júdás,Júdás,a szent szupersztára szent szupersztár

-

2

az Agapé könyvajánlataaz Agapé könyvajánlata

Kiadványainkmegrendelhetõk

az újvidéki Ferences Rendház címén:

Franjevaèki samostanCara Dušana 4,

PAK 40380121000 Novi Sad

számlaszám:125-1940-02

tel.: 021 / 469-474

e-mail:agape@eunet.rs

Magyarországi,erdélyi

és más országokban élõ vásárlóink

kiadványainkatmegtekinthetik a www.agape.hu

honlapon,

vagy érdeklõdhetnek a+36 62 444-002telefonszámon.

Útmutató Janó Manó sorozat .............180 din / 580 Ft / db.(Húzz el innen, komisz!; Isten a barátom;A tisztelet; Anya és apa válnak;Tűnjön a félelem, itt a védelem;Hogyan légy jó barát; Ha meghal a nagyszülő;Ha rossz dolgok történnek;A megbocsátás)

Hitélet imakönyv .................................... 1060 din / 3100 1860 FtPáduai Szent Antal imakönyv ........................... 250 din / 600 FtJézus hív (Első imakönyvem) ........................... 50 din / 200 FtKatolikus Kincses Kalendárium 2011 ............... 350 dinKatolikus falinaptár (hajtogatós) 2011 .............. 150 din / 400 FtMennyei Atyánk ................................................ 150 din / 780 FtBízd rám sebzett szívedet ................................ 150 din / 890 FtHogyan imádkozzunk? ..................................... 150 din / 910 FtAz öröm virágait neked kell elültetned ............. 200 dinMinden szívnek otthon kell ............................... 250 din / 890 FtA barátság pszichológiája ................................. 100 din / 700 FtA szeretet pszichoanalízise .............................. 200 dinAz élet mint a bennünk rejlő boldogság útja .... 250 din / 1000 Ft

ÚJ!!!ÚJ!!!

ElElElőkőkőkerülültt raktktááár ékékészletütü knk őbőbőEEElEElElőőkőkerülültt raktktááár ékékészlletütü knk őbőbőll((Amíg a készlet tart)((Amíg a készlet tart)

ÉÉletre szólóan szeretni((OMC, Bécs, 1974. 106 oldal) .......................... 50 dinEEsküvőnk (OMC, Bécs, 1974. 64 oldal) ........... 50 dinAA keresztség az istengyermekség szentsége((1990, 24 oldal) ................................................ 20 dinPPáduai Szent Antal kis imakönyve (1966, 100 oldal)...50 dinPPáduai Szent Antal kis imakönyve (1986, 104 oldal)....50 dinLLourdesi kilenced (1983, 64 oldal) ................... 40 dinHHiszek. Ima- és énekfüzet (1983, 152 oldal) .... 100 dinEElsőáldozási emlék...........................................k 50 dinŽŽivot prije rođenja((Stvarnost, Zágráb, 1974. 160 oldal, keményfedelű,illusztrált) .......................................................... 200 din

NNagyobb mennyiség vásárlásakor további NNagyobb mennyiség vásárlásakor továbbikedvezmény!kkedvezmény!HHívja az Agapé Kiadót: (021) 469-474HHívja az Agapé Kiadót: (021) 469-474

ÚJ!!!ÚJ!!!

ÚJ!!!ÚJ!!!

3

katolikus folyóiratSRB ISSN 0353-9253

AAAAAAAAAAAA ttarttalllombbbóóóólllAAAAA fejlődés törvénye . . . . . . . . . . . . 44

BBBBBúcsúfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

KKKKKi a hű és értelmes gondnok? . . . 66

AAAAAz alázatosság gyógyszere . . . . . . 77

TTTTTeréz anya,a szeretet misszionáriusa . . . . . . 88

TTTTTeréz anya a világhálón. . . . . . . . . 88

AAAAA legnehezebb, de leggyümölcsözőbb munka. . . . 100

„„„„„Kovászképző” . . . . . . . . . . . . . . 11

IIIIsten szépnek és értékesnek látbennünket (Balcsák Szilárd) . . 122

AAAAA válasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

MMMMMost nem az iskolacsengőrefigyelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . k 144

AAAAA rohanásban sokszor a leg -fontosabbról feledkezünk meg g 155

AAAAAz irgalmas szamaritánus . . . . . . 166

AAAAA foglalt tükörről . . . . . . . . . . . . 177

JJJJJJúúdás, a szent szupersztár . . . . . . 188

GGGGGondolkodj!. . . . . . . . . . . . . . . . . 200

IIIIsten még nem adta fel . . . . . . . . 21

EEEEEllenállásra szólította fela keresztényeket a denveri érsek2222k

GGGGGitártábor – atomkezdőknek is . 244

ÖÖÖÖÖntudat és büszkeség a maga ter-emtette világban (Nagy László)255

ÁÁÁÁÁdám és Éva naplója (részlet) . . 266

AAAAA halál megtanított élni. . . . . . . . 288

AAAAA lukacsos szívek . . . . . . . . . . . . k 299

GGGGGondűző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300

AAAAAA íícícícímomomoldldldldldld lllalalalononon KKKKaKaKa hhththththyyy LLLLaLaLawrwrwrenenencecece fffff fesesesttmtmtméééénénényeeyeyeye.. Szeptember 8: Kisboldogasszonyy,,

a Szent Szűz születésének ünnepee.A hátoldalon: Széplak. Elblinger Ferenc felvételee.. A Széplakhoz kapcsolódó írásunk a 29. oldalonnn

található. Szeptember 14: a szent kereszzttfelmaggasztalássaa.a..

Izdaje/Kiadja: Agapé, Könyvkiadó, SRB 21000 Novi Sad, PAK 403801, Cara Dušana 4. Tel.: 021/469-474, fax: 021/469-382. E-mail: agape@eunet.rs – Fő- és felelős szerkesztő: dr. Harmath Károly OFM – Szerkesztő és grafikai szerkesztő: Kalacsi János – Segédszerkesztő és nyelvi lektor: Bozsoki Valéria – Egyes példány ára: 140 dinár (1,50 EUR, 320 Ft + postaköltség). A terjesztők ked-vezményben részesülnek. – Megjelenik havonta (július–augusztus dupla szám kétszeres terje delemmel). Folyószámla (Szerbia): Franjevački samostan, Novi Sad, Cara Dušana 4., számlaszám: 125-1940-02. A szerkesztőségbe küldött kéziratokat és fényképeket nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza. – Nyomda: Foto-OKO, Újvidék – CIP –Katalogizacija u publikaciji, Biblioteka Matice srpske, Novi Sad, 272(05).

Címzetes bolhaszállítókA jótékonykodás kérdésével kapcsolatban vegyes érzelmek szoktak eltölteni. Néha

eltűnődöm, máskor meg elmérgelődöm magamban. Egyrészt nagyon nagy örömmel, Isten és ember iránti hálával tölt el, amikor látom, milyen sok jószívű ember van. Sokan megérzik és odaállnak a jó mellé. Sőt azt is minduntalan tapasztalom, hogy a jó jót hoz elő a másik emberből. A jószívű adakozók azok, akik nemcsak magukra néznek, hanem észreveszik, mi történik környezetükben, hogyan élnek mások körülöttük. Érzékenyek mások szükségleteire, és szívből adakoznak különböző jótékonysági célra.

Ezzel szemben igen el szokott szomorítani, amikor azt kell tapasztalnom, hogy Isten szegényeinek a pénzével visszaélnek. Itt elsősorban nem azokra a kirívó esetekre gondo-lok, amikor kiderül, hogy a jótékony célra adott adomány magánszemélyek zsebébenlandol. Ezek az esetek előbb-utóbb nyilvánosságra kerülnek. Inkább arra gondolok,amikor mindez suba alatt és a tekintély védelme mögött történik. Jellegzetesen, amikor az egyik jó célra adott adományt egy másik jó célra fordítanak. Kétségtelen, hogy Egyházon belül (és kívül) is vannak jó szívvel támogatandó ötletek és kezdeményezések. Azt azon-ban meggyőződéssel vallom, hogy nincs jogunk megváltoztatni az adakozó szándékát, még kevésbé, hogy félrevezessük, illetve hazudjunk neki. Hiszen mi másnak nevezhet-jük azt, amikor például a Szent Antal-persely címzettjeinek szánt pénzt templom- vagy plébániaépület tatarozására fordítjuk? Vagy talán Szent Antalt szeretnénk bűnrészesként magunk mellé állítani az emberek félrevezetésében? A kérdés az, hogy kinek van joga megváltoztatni az ajándékozó szándékát? Ha Isten szegényei – mert tapasztaljuk, hogy egyházi intézményeink és templomaink leggyakoribb adományozói olyan személyek,akiknek nem kevés lemondásába kerül az adakozás – Isten szegényeit akarják segíteni, kinek van joga becsapni őket Isten nevében? Ők a holt anyagból készült épület helyett inkább az élő embereket részesítik előnyben, mert megértették, hogy Jézus nem a zsidó templom köveit jött megmenteni, hanem az embert, és nem is (társadalmi vagy vallási) intézményekért halt meg, hanem az emberekért.

Szomorkodásom másik okát az a megfigyelésem képezi, hogy jótékonykodó meg-szállottságunkban nem tiszteljük kellő mértékben a szegény, elesett, hátrányos helyzetben lévő, esetleg kevesebb képességgel megáldott embertársunk méltóságát. Ezt a hibát még a nagyon jó szándékú adakozók is elkövethetik – igaz, rendszerint akaratlanul. Jó példája ennek az, amikor különböző gyűjtési akciókat arra használunk ki, hogy kitakarítsuk a padlást vagy a pincét. Mindkét helyiség a családi emlékek, az egyéni múlt és az érzelmi kötődések tárgyi emlékeinek a tárházai, sőt kincstárai. Sok mindent féltve őrzünk, mert emlékeztet valakire vagy valamire. A cuccok egy részét azért raktározzuk, mert „ki tudja, mikor lesz még rá szükség”, más dolgokat azért rakunk el, mert szép emlék... és még számtalan más okból. Aztán, amikor már minden zug megtelt, a molyok halálra zabálták magukat, a rozsdának meg már a foga is elvásott a sok fémtől, mentő ötletünk támad: ezzel a számtalan cuccal valakit megajándékozhatunk. S magával ragad bennünket„a jót tevés” lelkesítő gondolata. Felbuzdulásunkban aztán az is eszünkbe jut, hogy hát itt van a jótékonysági szervezet meg az egyházközség, amelynek feladata (lenne!) a plébánia szegényeinek a segítése is. Máris hívjuk az illetékeseket. Örömmel jelentjük, hogy jótevők akarunk lenni. Sok mindenünk van, de... Elszállítani már nem tudjuk – mert a családban senki sem ér rá, a kocsi éppen foglalt, nincs, aki berakodjon, mert mindenki elment a hegyekbe rostélyosra. Hát a humanitárius szervezet emberei jöjjenek kocsival, hogy elszál-líthassák nagylelkűségünk gyümölcsét, a segélyt. A nagy jótékonysági akció múltán pedig elégedetten dörzsölhetjük tenyerünket, hiszen nagy jót tettünk: ingyen elszállíttattuk sze-metünket. A többi már nem érdekel bennünket, kivéve a pecsétes köszönőlevél a humani-tárius szervezet részéről, amelyet majd büszkén mutogathatunk.

A szervezet alkalmazottjai meg önkéntesei pedig elégedjenek meg a ranggal, hogy ők „az Úristen címzetes császári és királyi bolha- és tetűszállítói”, mert a nagy ajándékról hamarosan kiderül, hogy olyan hetven évvel ezelőtt vásárolt és húsz évvel ezelőtt utoljára mosott klott alsónemű, amely nem az illatszergyártók legújabb termékeitől illatos. Ha pedig van házi kedvencük is, tartsák távol a ruha szétválogatásának helyszínétől, nehogy a kutya bolhát kapjon.

Vajon Isten szegényei a szemetet érdemlik? Azt, amit mi már nem tudunk használni? És ki a jótevő: aki a fölöslegéből ad, vagy aki a sajátját osztja meg, lemondások árán? A templomi özvegyasszony esetében elhangzott jézusi szavak, mintha nem ilyen jótékony-kodásról szólnának...

Harmath Károly OFM

a főszerkesztő rovataa főszerkesztő rovata

4

értékek hálójábanértékek hálójában

„Aki nem halad, az visszafejlődik.Vagy fejlődsz, vagy leépülsz”

(Andrew Matthews)

Az ember úgy van megte-remtve, hogy a fejlődés mozgatja. Meggyőződésem, hogy az élet értel-mének egyik lába, hogy eljussunk létünk legnagyobb teljességére, hogy kibontakoztassuk lehetőségeinket. Mondhatnám azt is, talentumaink kihasználására (a másik két láb: Isten megismerése és a vele való közösség, valamint a szeretetnek, szépségnek, tisztaságnak, jóságnak és igazságnak a közvetítése mások felé, vagyis az emberszolgálat). Ha nem járunka fejlődés útján, tulajdonképpen meg-tagadjuk az emberlét egyik legmegha-tározóbb szükségletét és egyben köve-telményét is. Mert a fejlődés bizony szükséglet. Ahogy a biológiai fejlődés és növekedés teljesen magától értetődő, ugyanúgy a lelki fejlődés is. Már a fejlő-déslélektan is azt állítja, hogy az ember egy állandóan fejlődésben levő létező, aki mindaddig igyekszik a nagyobb tökéletesség megvalósítására, amíg csak él. Természetesen nem mindig bioló-giai szempontból, hanem lelki-szellemi vonatkozásban. Minden életszakaszban valami új is következik, valami más, nagyobb lehetőség, potenciálisan egy nagyobb teljesség. Persze kesergünk,ha arra gondolunk, hogy mennyi min-den elmúlt és soha nem tér vissza, hogy fogytán az erőnk, a megbecsült-ségünk, a lehetőségeink. De ugyanúgy igaz az is, hogy minden életkorban valamit kapunk.

Akkor van baj, ha a fejlődés megre-ked, ha megtorpanunk az úton, és nem lépünk tovább. Amikor úgy gondoljuk, vége az útnak. Olyan ez, mint amikor már föladjuk az életet, még mielőtt véget érne. Nagyon sajnos, hogy a leg-több ember így van ezzel. Elvégzi az iskoláit, azután már semmit nem tesz fejlődéséért. Lassan leépül, üressé válik.

Orvosként nem azt tartom az élet tragédiájának, ha elveszítjük az egész-séget, hanem sokkal inkább azt, amikor elveszítjük a haladási irányt, magát a haladást. Ekkor valójában embervol-tunkat veszítjük el. Már csak biológiai rendszerek leszünk. Felhagyva a foly-tonos növekedéssel, Krisztushoz sem nőhetünk föl. Márpedig a Szentírás felszólítása egyértelmű: „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk föl minde-nestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” Tehát nemcsak hitben növekedjünk föl, hanem mindenestől, vagyis sze-mélyiségünkben, gondolkodásunkban, tettrekészségünkben, küldetésünk telje-sítésében, embervoltunk megélésében. Nézzük azonban sorjában:

Növekedés a hitbenNem is gondolunk sokszor arra,

hogy a hit is fejlődik. Ha pedig nem, akkor baj van, mert a gyermeki hit szintjén maradunk (sajnos ez gyakori jelenség még gyakorló keresztények körében is). A gyermekkorban megta-nult imák, a gyermeki – pl. szakállas, trónon ülő és büntető – istenkép, a „törvény” által előírt vallásgyakorlat/templombajárás, évi kétszeri gyónás és más jellemzi a hitünket, vagyis való-jában távol maradunk attól az igazi gazdagságtól, amit a megváltás, az isteni szeretet és jóság ad nekünk. A külsődleges formák, ha nem válnak

belső élménnyé és meggyőződéssé, ha nem formálják viselkedésünket, dön-téseinket, akkor bizony megrekedünk a fejlődés útján. A hitismeretek sem fejeződnek be a hitoktatás elvégzésével, a bérmálásban való részesedéssel.A hitismeretekben való fejlődés egy meg nem szűnő folyamat, ahogyan ezt II. János Pál pápa a Cathechesi tradendae kezdetű apostoli buzdításá-ban írja: „A hitnek kell áthatnia min-den földi tevékenységet, amelyeknek elvégzése a felnőttekre van bízva. De hogy a hitoktatás ennyire hatékony lehessen, ahhoz szünet nélkülinek kell lennie. Hiábavalóvá válnék, ha a felnőttkor küszöbére érkező embert magára hagyná, mert – igaz, hogy meg-változott formákban – a felnőtteknek is szükségük van rá.”

Sajnos, a gyermekhitoktatás mellett a felnőtt katekézis igen el van hanya-golva. Sokan úgy vélekednek, hogy a felnőtteknek hitben nem is kell fej-lődniük. Holott az igazi kereszténység a keresztény nagykorúság hite, ami viszont nem egyenlíthető ki a bérmálás szentségével. Növekednünk kell tehát hitben, ha fel akarunk nőni minde-nestől Krisztushoz, akitől származik minden közösség az égben és a földön (Ef 3,15).

A gondolkodásunk fejlődése„Ne hasonuljatok a világhoz,

hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át”.(Róm 12,2a). Ezen fel-szólítás egy folyamatos változást sugall, olyan valamit, ami folyamat és nem befejezett állapot. A változás állandó jelenség. Minden változik. A körül-mények, a kapcsolataink, az egészségi állapotunk, az anyagi helyzetünk, a munkánk, az életkorunk, a kihívások, a megoldandó feladatok. Ez a válto-zás megköveteli, hogy lépést tartsunk, hogy alkalmazkodjunk a helyzetekhez. Ez az alkalmazkodás pedig mindenek-előtt a gondolkodásunknak a rugalmas-ságát jelenti, hogy hajlandóak legyünk új dolgokat megismerni, és azokat beépíteni az életünkbe, fejlesztve ezzel problémamegoldó és alkalmazkodó képességünket. Tanulnunk kell tehát, és megértenünk magunkat, másokat,a dolgok lényegét és értelmét, a kap-csolatok működését stb.

A fejlődés törvénye

Ha megszűntél adni,megszűntél szeretni,

Ha megszűntél szeretni,megszűntél növekedni,

Ha megszűntél növekedni,megszűntél tökéletesedni,

Ha megszűntél tökéletesed-ni, megszűntél kibontakozni

Istenben,Mert szeretni annyi,

mint Isten útjára lépni,vele kapcsolatot találni.

Kapcsolataink fejlődéseA rendezetlenség elve/törvé-

nye kimondja, hogy minden magára hagyott rendszer a szétesés, a rende-zetlenség irányába halad. Vagyis, ha valamibe nem fektetünk folyamatosan energiát, az bizony leépül. Milyen haj-lamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kapcsolataink maguktól működnek és fennmaradnak (és hisszük ezt az egészségünkről, a lelki állapotunk-ról, a képességeinkről is). Ez bizony újabb tévhit, mert a kapcsolataink is olyan rendszerek, amelyeknek állandó fenntartására törekednünk kell. Itt is érvényes az, hogy „vagy fejlődsz, vagy leépülsz.” Meggyőződésem és saját tapasztalatom is, hogy a házasság is és a gyerekekkel való kapcsolat is egy potenciális lehetőség. Hogy mit hozunk ki belőle, rajtunk múlik, azon, hogy mennyit fektetünk bele. És minél töb-bet, annál többet kapunk vissza.

A megtérülés mindig többszörös. Hisz lehet-e valamivel mérni a boldogságot? Márpedig kapcsolataink rendezettsége az egyik legfontosabb feltétele a bol-dogságunknak.

Személyiségünk fejlődéseTalán ez a legizgalmasabb és leg-

érdekesebb kaland, amit el tudok képzelni. Minden bizonnyal azért, mert magam is megtapasztaltam ennek drámai hatását az életemben. Keresztényként azt hihetnénk, hogy „mi dolgom van nekem saját magam-mal”, hisz minden Isten kegyelme. Nem tartom helyesnek a felelősségnek ezt az áthárítását, illetve tagadását. Hogy mit hozunk ki saját magunk-ból, az legalább annyira a saját fele-lősségünk, mint Isten kegyelme. Lehetőséget kaptunk a kibontakozás-ra, képességeink megélésére, hogy a maximumot hozzuk ki az életünkből.

Ha ezt nem valósítjuk meg, akkor úgy száradunk el, mint a bimbóban maradt virág. Sajnos soha sehol nem tanították nekünk azt, hogy a személyes fejlődés lehetőség, felelősség és ugyanakkor az élet egyik lényegi értelme is. Isten tervét megvalósítani az életünkben nem „készétel”, hanem munka, folya-matos törekvés a jobbra, a szebbre, az igazabbra, az értékesebb életre. Kérjük Isten kegyelmét, kérjük erejét, de tegyük meg azt, ami a mi részünk ebben! Tanuljunk, képezzük, eddzük magunkat, alakítsunk ki jó szokáso-kat, sajátítsunk el új készségeket, és keressük folyamatosan azt, ami a mi utunk, a mi küldetésünk és feladatunk. Azt pedig teljesítsük a tőlünk telhető legkiválóbb módon. Nem elég a közép-szerűség, a kiválóságra kell töreked-nünk, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” (Ef 1,4).

Magyar Lóránt

5

értékek hálójábanértékek hálójában

BúcsúfiaÜnnep volt a faluban. Búcsú. Ezen a napon az embe-

rek felveszik ünneplő ruháikat és zsibongó tömeggé áll-nak össze, magától értetődően találkát adva egymásnak. Karok ölelnek, mosolyok cserélődnek. Örömáramlat vonul végig a megszokott poros utca fáradt kövein. Recsegve szól a zene, röpíti a körhintát. Kígyózó színes portékák sora vonzza a tekintetet, csábít, ígér. Vattacukor illata emlékeztet a gyerekkorra. Táskák mélyére kerül az ajándék plüssmaci és piros kisautó, hogy őrizze a nap hangulatát meg a kezet, mely átadta.

Kaptam egy kiscsikót.Rózsaszín álomvilágbeli. Felpattanok a hátára, átöle-

lem a nyakát, arcom belefúrom puha, selymes sörényébe, behunyom a szemem, újra kislány leszek fodros fehér ruhácskában, masnival a hajamban, és már vágtatunk is. Száguldunk vissza az időben, jó erősen kapaszkodva, el ne veszítsük egymást. Érzem testének puha bársonyát.

Örülök, hogy van nekem! Babusgatni való. Még hiány-zik belőle a lovak jelleme. Még nem ismeri a marcona, bősz harcosok vadul ordító vágtáját, ahogy a mének patá-ja eltapossa az avarban remegve megbúvó ibolyákat.

Persze, még kölyöklovacska. Játékra született. Vele ját-szani jó! Bukfencezni, lepkéket kergetni, virágokat szagol-ni, felhőkön hemperegni, nagyokat kacarászni, hangyák lába nyomát követni, csillagokat számolni... Csutakolni nem kell, ő mindig tiszta és illatos. Nem tudom, hogyan csinálja, talán mert a nap sugaraiban fürdik és csak tej-színhabot eszik és eperszörpöt iszik. Sötét gombszemei

derűsen csillognak; a feketét feketének, a fehéret fehérnek látja. Beszélget a bogarakkal, fákkal, megérti a tücskök ciripelését, a folyó meséjét távoli titokzatos tündérlakta világokról. Bejárjuk az Igazság és Béke földjét, tarisznyá-ba gyömöszölünk megannyi kincset. (Csak megmarad-jon!) Pipacsot és akácfavirágot kóstolunk, pitypang bóbi-táját fújjuk a szél hátára.

A távolból idehallik apám ritmikus kalapácsütéseinek ismerős csengése. Kedves hang fülemnek. Biztonságot nyújt. Amíg hallom, tudom, hogy a marcona harcosok messze járnak. És azt is, hogy az ibolyáknak erős a gyö-kerük. Szirmahullottan, de mélységet megismerve, a mének patáinak nyomában összegyűlt harmatcseppekből új virágot hajtanak. Talán szebbet is. Csak legyen, aki lehajol hozzájuk és illatukat magába szívja.

A lovacskám mosolyog. Én is.(tsz)

6

mély vízmély víz

Ki a hű és értelmes gondnok (inté-ző, sáfár, felelős), akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Ki az a meg-bízható szolga, akit ura ebben a mun-kában talál, amikor megérkezik? Mert ha nem könnyelmű és lusta, hanem körültekintő és szorgalmas, akkor minden vagyont rá lehet bízni (vö. Lk 12,42–44).

Kiből lehet felelős főnök, ki tud időben gondoskodni mások szükségle-teiről? Kit lehet megbízható vagyonke-zelővé tenni? Csak a józan-eszű, előre látó és becsületes embert, nem a léhát, üresfe-jűt és naplopót!

De miből tudhatjuk előre, hogy ki a szorgalmas és derék munkás, és ki a lusta, mihaszna?

Ha nekünk kell mun-kába állnunk, miből tudhatjuk, hogy a ránk szabott feladatot képe-sek leszünk-e teljesíteni vagy sem? Ha mást állítunk munkába, milyen előjelek alapján állapíthatjuk meg, hogy az illető véghez tudja vinni a megbízatást vagy nem?

A mérce a 7. parancsolat. Aki isme-ri és megtartja, az értelmes és hűséges szolga, aki nem ismeri és nem tartja meg, az üres eszű és lusta munkás.

A 7. parancsolat azt kéri tőlünk, hogy NE LOPJUNK: ne lopjuk, ne pazaroljuk az időt, ne mulasszuk el kötelességeinket, ne kerüljük a munkát, ne lustálkodjunk, ne akarjunk könnyű, kényelmes, léha életet élni, ne lopással, rablással, csalással, csalárdsággal, uzso-rával akarjunk könnyűszerrel javakat szerezni. Ellenkezőleg: éljük a jelen pil-lanatot, használjuk ki az időt, teljesítsük kötelességeinket, dolgozzunk, legyünk szorgalmasak, alkossunk, teremtsünk, újítsunk, kamatoztassunk!

Aki megtartja a 7. parancsolatot, az építőmunka életszabályát, abban kifej-lődnek az alkotó tevékenység összes

képességei, ezért szorgalmas és derék munkás tud lenni. Aki sem-mibe veszi a munka kötelességét, annak visszafejlődnek a szellemi és fizikai képességei, ezért csak lustán és esztelenül tud valamit tenni.

Milyen az értelmes, megbízható, jó dolgozó?

1. Szorgos: beosztja idejét, fontos dolgokkal foglalkozik, erőfe-szítéseket tesz, töri magát, nem ráérő, hanem mindig elfoglalt.

2. Önellátó: teremt magának,a saját kenyerét eszi, a saját keresetéből él, mindenért megdol-

gozik.3. Találékony:

leleményes, feltalá-ló, újító, fejlesztő,

szervező, programozó.

Ha értelmes és megbízható mun-kás vagy, akkor mindig sikeres leszel a vállalko-zásaidban, min-

dent, amit elkezdesz, befejezel, és maradandó műveket hozol létre.

Ha értelmes és megbízható mun-kást alkalmazol, akkor az jól kihasználja az időt, pontosan és tökéletesen dolgo-zik, gyarapítja szaktudását, eszközöket keres és talál, a nehézségeket megoldja, továbbfejleszti és megújítja a művet. A kevésben hű, ezért sokat lehet ráruház-ni, az egész vagyont rá lehet bízni.

Milyen az esztelen, lusta dolgozó?1. Időpazarló: tékozolja és lopja az

időt, felesleges dolgokkal foglalkozik, munkakerülő, hanyag, puhány, léha életet él.

2. Ingyenélő: potyaleső, másokéból él, más kenyerét eszi, más vagyonát, tudását, eszközeit, javait használja.

3. Maradi: buta, bárgyú, nem újít, nem épít, nem fejleszt, a régihez ragaszkodik.

Ha esztelen és lusta dolgozó vagy, akkor sikertelen leszel a vállalkozása-idban. Abból, amit elkezdesz, semmit sem fejezel be, és csip-csup dolgokra pazarolod az idődet.

Ha esztelen, lusta dolgozót veszel fel, az elfecsérli a drága időt, pontat-lanul, ügyetlenül, a múltbeli felfogás alapján végzi munkáját, sőt elrontja. Visszafejlődik tudásában és képessége-iben. El kell tőle venni mindent, amit rábíztál, őt pedig el kell távolítani, mint kártevőt.

A lusta szolga így gondolkodik: Késik az én uram. Az esztelen verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik. Megjön azonban az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti, és a hűtlenek sorsára juttatja (vö. Lk 12,45–46)!

Pósa László

Ki a hűés értelmes gondnok?

Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem legyen: tiszta és finom, mint a forrás!

Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség!

Segíts, hogy erős szívem legyen: tud-jak áldozatot hozni – és gyengéd szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal!

Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott, és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz kese-rűséget!

Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek: tudjak szeretni önzetlenül, és bol-dog legyek, ha adhatok!

Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ismerjek lanyhulást.

(L. De Grandmaison SJ)

– Fáradjanak csak beljebb, testvére-im! Éppen jókor jöttek! – tessékelte be a gazdagon hímzett ruhás férfi a sze-gény remetéket, akik a Fonte Avellana-i Szent Kereszt remeteségből érkeztek.

– Köszönjük, Péter testvér! – hajol-tak meg a remeték, és igyekeztek lábuk-ról letörölni az út porát. – Hallottuk, hogy nagy tudású tanító mester vagy, aki jártas a világ dolgaiban.

– Ó! Mit sem ér az a tudás! – rázta meg a fejét a házigazda. – Sokkal magasabb rendű tudomány után vágya-kozom! Bárcsak az isteni dolgok tanul-mányozásában is előbbre haladhatnék! – tette hozzá sóhajtva.

– Ne szerénykedj, testvérem! Idefelé több emberrel is beszéltünk, akik áradoztak jóságodról, amellyel a szegényeket istápolod! – mosolyodott el az idősebb remete, miközben a szé-pen megterített asztalhoz ült.

Fiatalabb társa ott feszelgett mellet-te, láthatóan nem szokott efféle gazdag lakomákhoz.

– Bárcsak többet tehetnék! De tele vagyok önzéssel és gőg-gel, higgyék el, testvéreim! – vette át a szót Péter gazda. – A tudományt pedig csakis az én jósá-gos bátyámnak, Damianusnak köszönhetem, aki anyám halála után magához fogadott, és apám helyett apámként szeretett s taníttatatott. Áldott legyen érte az Úristen! Az iránta érzett tisz-teletből vettem fel a Damjáni nevet. Bár sokszor úgy érzem, méltatlan vagyok hozzá, s csak szégyent hozok rá keményszívűségemmel! – tette hozzá, miközben felszelte a puha fehérke-nyeret, és vendégei elé tette. Szeme megakadt a „mindennapin” és könnye-ivel küszködve folytatta. – Nemrégen egy vak koldust láttam vendégül ennél

az asztalnál, s én kevély, meg voltam győződve arról, hogy ezzel minden bizonnyal kiérdemlem Isten dicséretét. S mivel csak egy darab búzakenyér volt a házban, a vendégem elé egy darab kemény, fekete kenyeret tettem. Azt gondoltam: úgysem látja, s különben is hálás lehet, hogy egyáltalán enni adtam neki. De miközben én az ízletes, puha kenyeret ettem, s ő szolga módra a szikkadt feketét, hirtelen félelem hasí-tott a szívembe: hiszen ebben a vak koldusban maga Krisztus látogatott hozzám! Talán alábbvaló az Úr, mint én magam? Hiszen én az ízletes, puha kenyeret eszem, őt meg a silányabbal táplálom! – gondoltam, de szinte lebé-nultam a gondolattól, hogy mit tegyek. Ha kicserélem a kenyeret, észreveszi. Rájön, milyen önző vagyok. Így hát mégis a test aratott győzelmet felettem, és mint az urak, magam kezdtem enni a fehér kenyeret. Ám a falat keserűvé vált a számban, s mintha csak Isten

haragjának ítéletét érezném a fejem fölött, reszketni kezdtem. S ekkor egy halszálka akadt meg a torkomon. Fuldokolva igyekeztem megszabadulni a halcsonttól, de semmiképpen nem sikerült azt lenyomnom a torkomon, sem pedig kiszedni nem tudtam. A fuldoklásnál csak a szorongás volt szörnyűbb. Nem a haláltól féltem, hanem ennek a halálnak a szégyenétől. Lélegzetem elakadt, szemem előtt a pusztulás fekete árnyai táncoltak. Végül

is egy gyors mozdulattal odatoltam a szegény elé a fehér kenyeret, a feketét pedig magamhoz húztam. Abban a pillanatban a szálka azonnal kihullt a torkomból, és én fellélegeztem.

Az idősebb remete megköszörülte a torkát– Látod, testvérem, az ízletes kenyér majdnem nagy bajt hozott rád, míg a kemény darab orvosságoddá vált! Áldott legyen az Úristen, aki végtelen kegyelmével megtanít minket arra, hogy ledobjuk magunkról a kevélysé-get, s magunkhoz vegyük az alázatos-ság gyógyszerét!

– Amen! – válaszolta rá a fiatalabb remete, miközben keresztet vetett.

Az asztali áldás után szótlanul fogtak a vacsorához, majd a házigaz-da arról faggatta a remetéket, hogy a remeteség apátja, akinek életszentség-ének híre messze földre eljutott, vajon fölvenné-e őt is a remeték közé. Ezek igenlő válasza után biztosította őket, hogy hamarosan személyesen felkeresi a remeteséget. Mielőtt a remeték haza-indultak volna, Damjáni Péter egy gaz-dagon cizellált ezüst serleget vett elő, és az öreg remete kezébe nyomta.

– Testvérem, fogadd el ezt ajándékul, s vidd el, kérlek a mélyen tisztelt, szentéletű apát úrnak!

Ám a remete ezekkel a sza-vakkal szabódott:

– Kedves Péter testvérem! Ne vedd, kérlek sértésnek, de nem adhatnál valami mást? Nehéz ez a serleg, s hosszú út áll még előttünk!

Damjáni Péter csodálkozva nézett utánuk:

– Kik ezek, akik bár nyo-morult szegényeknek látszanak, annyira megvetik e világ javait, hogy ezért a csodálatos és drága

serlegért a legkisebb fáradságot sem akarják magukra venni? Vajon nem ezek az igazán szabad és boldog embe-rek? Én is ezen az úton akarok járni! – motyogta, s szívében megszületett az elhatározás, mindenképpen továbblép az Úton, hogy rátaláljon az Igazságra és az Életre. S tudta, Isten segítségével el is éri a célját. Igaza lett.

Katona Marianna

Az alázatosság gyógyszere

7

életképekéletképek

8

évfordulóévforduló

Száz éve született Kalkuttai Boldog Teréz anya. Törékeny alakja méltán vált világszerte ismertté, mert egész lényé-vel, életével, a szegények közötti tevé-kenységével Isten szeretetét hirdette.

Agnes Gonxha Bojaxhiu. Ez Teréz anya albán neve. Arománul pedig Agnesa/Antigona Gongea Boiagi. Az arománok (arumének vagy cincárok) a Balkán-félszigeten élő nép, amely a vlachok legné-pesebb csoportját alkotja.

Boldoggá avatás. II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában Teréz anyát a boldogok sorába iktatta.

Család. Édesapja, Nikollë Bojaxhiu (Nicola Boiagi) sikeres albán építési vállalko-zó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu (Dranafile Boiagi)a háztartást vezette. Ágnesnek még két idősebb testvére volt, nővére Aga, bátyja Lazar.

A szülők Prizrenből, Kosovo déli részéről költöztek Szkopjéba, és az albán többséggel ellen-tétben katolikus vallásúak voltak. Ágnes 9 éves korá-ban édesapja váratlanul meghalt, ettől kezdve az anya kézimunka-üzletük-ből tartotta fenn családját.

Elismerések. Élete során számos rangos kitüntetéssel jutalmazták munkásságát: 1962-ben megkapta a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől és a Nemzetközi megértés díját a Fülöp-szigetek kormányától. A nagy elismerések sorát az 1971-ben VI. Pál pápa által adományozott XIII. János

Teréz anya,a szeretetmisszionáriusa

Teréz anyaéletnagyságú szobra

szülővárosában

Teréz anyaa világhálón

Az interneten több különböző szöveggyűjtemény található Teréz anyáról magyarul és a világnyelveken.

1. Magyarország (www.terezanya.hu)A rendnek ez az egyetlen magyar nyelvű internetes olda-

la. A rend magyarországi működését 2001-ben Paskai László bíboros engedélyezte. A hírekben elolvashatjuk Francita nővér levelét, aki több éven keresztül a budapesti rendháznak volt a vezetője. Tájékozódhatunk a rend nyolc ágáról és küldetésük lelkületéről, aminek a lényege: szolgálni minden embert, főlega legjobban rászorulókat, hogy ezáltal a bajbajutott ember rátaláljon Istenre. A honlapon olvashatunk még Teréz anya életéről, gondolatairól, a boldoggá avatásról, a missziós hét-ről. Érdekes még megemlíteni, hogy a magyarországi szeretet misszionáriusai nővérek imavonalat működtetnek az egyes imaszándékok fogadására. Az egyes tevékenységekbe külső munkatársak is besegítenek. Teréz anya imái mellett szentírási idézetekre is található utalás.

2. Nemzetközi (www.mothertheresa.org)A honlapon angol, spanyol, német, francia, olasz és por-

tugál nyelven olvasható a rendről hang- és képanyaggal kiegé-szítve. 1997-ben Teréz anya halála után Nirmala nővér lett az általános főnöknő, aki szemlélődő rendbe vonult. Jelenlega német származású Mary Prema a felelős ezért a tisztségért. Teréz anya születésének századik évfordulójának alkalmábóla honlap tájékoztat az eseményprogramokról, a Teréz anya tisz-teletére tervezett szentmisékről a világban, a képkiállításokról Új-Delhiben, Szkopjéban, a nemzetközi tudományos tanácsko-zásokról Kalkuttában, Új-Delhiben, Grazban, Párizsban.A Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend családnak nevezhető,

mivel a szemlélődő és a tevékeny rendtagok között vannak még munkatársak, önkéntesek, a Corpus Christi Mozgalom tagjai és a Laikus Szeretet Misszionárius tagja. A rendhez tar-toznak még a következő internetes oldalak:

a) www.motherteresacause.info – Teréz anyag a boldog-gá avatási eljárására vonatkozik, a honlap előkészítési folyamat-ban van.

b) www.mcbrothers.org – A rend tevékeny férfi ága a Szeretet Misszionáriusai Testvérek. Tagjai világiak, körülbelül 400-an működnek a világ különböző részén, 44 rendházban: Indiában, Koreában, Japánban, a Fülöp-szigeteken, Afrikában, Latin-Amerikában és Európában.

c) www.corpuschristimovement.org – II. János Pál pápa áldását adta erre a mozgalomra. Teréz anya szerint ez „egy kis út a szentségre”. E mozgalomnak csak egyházilag felszentelt pap lehet a tagja. A „kis út” lényege a naponta bemutatott szentmise és szentségimádás. A Szűz Máriát mint a papok édesanyját különösen tisztelik. A papok egymást támogatják egyénenként vagy csoportban a testvériség megvalósítása útján. A lelki örökbefogadás azt jelenti, hogy a nővérek – akik nem fontos, hogy a mozgalom tagjai legyenek – imahátteret nyújta-nak a pap feladatainak végzéséhez, hasonlóan, mint Lisieux-i Kis Szent Teréz tette.

d) www.mcpriest.com – vallási közösség, amely Teréz anya lelkületét és a felebaráti szolgálatot gyakorolja.

e) http://laymc.bizland.com – a Római Katolikus Egyház laikus tagjait szeretné segíteni, hogy növekedjeneka szentségi életben, és a szeretet misszionáriusai tagjainak pél-dáját követve válaszoljanak Jézus Krisztus szeretetére.

f) http://webtiscalinet.it/mcbroscontemplative – a szemlélődő imában élő barátok internetes honlapja. Megtalálhatók az olasz fővárosban, Albániában és Indiában. A szentmise mellett legkevesebb két órát töltenek naponta szentségimádással, a zsolozsma reggeli és esti dicséretét mindig énekelik, litániát, rózsafüzért imádkoznak, és napi olvasmányuk van.

luce

pápa békedíj nyitotta meg. Még ebben az évben Teréz anya átvehette a Kennedy-díjat, 1972-ben a Nehru-díjat, 1975-ben az Albert Schweitzer-díjat, 1985-bena Szabadság Érdemérmet és 1995-ben a Kongresszusi aranyérmet. 1996-ban meg-kapta az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárságát. 1979-ben pedig neki ítél-ték oda a Béke Nobel-díjat.

Élelem. Repülős útjai során útitársa-itól összegyűjtötte az el nem fogyasztott élelmet, és elküldte a szegényeknek és éhe-zőknek.

Földrajz. A kalkuttai Szent Mária szer-zetesi iskolában 18 éven keresztül (1930–1948) a hittan mellett földrajzot is tanított.

Hivatás. 1946-ban „hívást kapott a hivatáson belül”. Darjeelingbe utazott a lelkigyakorlatra. A vonaton a harmad-osztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségé-nek kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga arra, hogy a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomo-rognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyjaa kolostort, megossza sorsát a szenvedők-kel, és Jézust követve a szegények között szolgáljon. Az engedélyek megérkezése után 1948-ban elhagyta a kolostort, és Kalkutta nyomornegyedébe költözött.

Idő. „Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!”

Írország. 18 évesen Írországban belé-pett a Loreto Nővérek Rendjébe, amely akkoriban együtt működött a kalkuttai érsekséggel. Néhány hónapos dublini kép-zés után, 1929 januárjában érkezett meg Indiába.

Jézus jegyese. 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, megfogalmazá-sa szerint „Jézus jegyese” lett az örökké-valóságig, és ekkor vette fel Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti tiszteletből a Teréz anya nevet.

Kalkutta. 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1948-ig tanított a St. Mary Főiskolán. Az indiai mindennapos nyomor és nélkülözés hatására végül engedélyt kért

és kapott tanári tevékenysége feladására, hogy életét a kalkuttai nyomornegyedeknek szentelhesse. 1948-ban bocsátották el rend-jéből, egy évvel később felvette az indiai állampolgárságot. Egy patnai amerikaiiskolában kitanulta az ápolónői munkát,és kezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait.

Lepra. Az egyik legfélelmetesebb és legelterjedtebb betegség. Manapság gyó-gyítható, ha idejében felfedezik. „Egyetlen betegség, még a lepra sem torzíthatja úgy el az emberi arcot, hogy ne ismerhetném fel benne testvéremet, és még inkább a szen-vedő Jézust.”

Magasság. Közösségében a másfél méteres Teréz anya volt az egyik legalacso-nyabb apáca.

Nobel-békedíj. 1979-ben megkap-ta a Nobel-békedíjat. A díj történetében Teréz anya volt a hatodik női kitüntetett. Amikor átvette a díjat, megkérdezték tőle: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza, és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el.

Önéletrajza. 1995 októberében jelent meg életrajzi műve,Az egyszerű út.

Pacemaker. Élete utolsó két évtize dé ben súlyos szívproblémák-kal küszködött. 1983-ban, amikor II. János Pál pápánál járt, szívrohamot kapott. Ennél a rohamnál is veszélyesebb volt második szívinfarktusa 1989-ben. Ekkor pacemakert ültettek szervezetébe, de komoly betegsége sem tántoríthatta el áldozatos tevékenysé-gének folytatásától. Egyszer azt mesélte, hogy álmában a mennyország kapujában állt, ahol Szent Péter azt mondta neki, még menjen vissza a földre, hiszen itt fent nin-csenek nyomornegyedek.

Ruhája. A szári, a sokszor összehajto-gatott és körülcsavart ruhadarab, az indiai nők legelterjedtebb viselete. A klasszikus szári közel hat méter hosszú, és több mint egy méter széles természetes alapú pamut vagy selyem anyagból készül. Teréz anya kék csíkokkal szegélyezett fehér szárija mindössze 1 dollárba került.

Szkopje. Ebben a Vardar folyó partján fekvő városban (ma Macedónia fővárosa) született 1910. augusztus 26-án.

Szeretet Misszionáriusai. 1950-ben Indiában megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmasrendet, és Kalkutta nyomornegyedében telepedett le, hogy Istent szolgálja a szegények leg-szegényebbjei között. Szerzetesként meg-esküdött, hogy misszionáriusként nem dol-gozhat a gazdagokért, és nem fogadhat el fizetséget munkájáért. A szegényeket szol-gálja, a közösség minden anyagi bevétele adományból származik. 1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Hitvallásuk: „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” A rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítot-tak a társadalomból, és mindenki elkerüli őket”. A rend a hatvanas években számos otthont nyitott Indiában, majd pápai enge-déllyel világszerte.

Tiszta Szív. 1952-ben megalapította a Nirmal Hriday (Tiszta Szív) menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülö-zőknek. Hamarosan önkéntes támogatók segítették, a kalkuttai egyházi szervezetek, városi hivatalok pedig anyagilag támo-gatták. Létrehozott egy kórházat a súlyos betegek számára, otthont alapított az elha-gyott, rosszul táplált, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek.

Vég. Kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én visszaadta lel-két Teremtőjének. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 ezer önkéntes ápoló dolgozott.

Szabó Judit

9

évfordulóévforduló

Hajdanában ezen a helyen állt szülőháza

Add meg nekem, irgalom Istene, hogy mindazt, ami tetszésedre van, buzgón óhajtsam, okosan kifürkész-szem, valóban fölismerjem, neved tiszteletére és dicsőségére tökéletesen teljesítsem!

10

papok éve kapcsánpapok éve kapcsán

Arsban nem volt iskola. Télen meg-hívtak egy idegen oktatót, aki rövid tanfolyamot tartott fiúknak, leányok-

nak. Ebből állt a faluban az össz oktatás és nevelés. Ez rendkívüli módon bántotta a fiatal plébánost. Rövidesen elhatározta, hogy legalább a leányok részére nyit bent-lakásos iskolát.

1823 elején kiválasztott két jámbor leányt: Catherine-t és Benoite-t, és elküldte őket képzésre apácákhoz. Ugyanennek az évnek a tavaszán az arsi plébános minden vagyonának feláldozásával egy új házat vett a templom közelében, amelyben húsz növendéket és néhány nevelőnőt tud indu-láskor elhelyezni.

1824 novemberében megnyílt a leányok ingyenes iskolája a szelíd lelkületű, mély hitű Catherine vezetésével. Ő megtanulta plébánosától, hogyan kell zúgolódás nélkül elviselni a nélkülözéseket és miképp kell keményen, kitartóan dolgozni.

János atya valamennyi alkalmazottja – Catherine, Benoite és mások – önzetlenek voltak: az étkezésen kívül semmit sem fogadtak el; örültek, hogy jót tehettek.

Az intézmény teljes egészében az isteni Gondviselésből élt – és a homlokzatán ezt a nevet is viselte: Gondviselés. Amikor 1824-ben, Szent Márton napján megnyílt az iskola, a tanítónők a házban semmit sem találtak, hogy első ebédjüket elkészít-sék. De bízva Isten gondoskodásában, a helyükön maradtak. És íme, dél körül két asszony már hozta is az élelmet.

Az első iskolaévben (1825/26) tizenhat leánykát tudtak elhelyezni. A következőben megnagyobbították a házat. Növendéknek elsősorban elhagyott és árva gyerekeket vettek föl. A plébános minden rászorulót befogadott.

Az árvaház fenntartása sok gondot okozott az alapítónak. A ruházat és az éle-lem biztosítása minden jövedelmét elnyelte. A megoldást abban látta, hogy azokhoz a gazdag jótékonykodókhoz fordul, akik nála gyóntak. Jókedvűen mesélte: ha a pénztár üres volt, a „Gondviselés” vándorbotjá-val megindult körútjára, hogy kellő pénzt szerezzen. „Jóságos kisasszonyom – for-dult egy bárónőhöz –, kérem önt, fogadja könyörületes szeretetébe az én gyermeke-imet; tudom, hogy szíve olyan jóságos a szegények iránt... Előre is köszönöm.”

Egy gróf arra kötelezte magát, hogy évi ötszáz frankot ad neki, az árvaházat ellátja a szükséges fával. Így lehetővé vált nagyobb számú árva felvétele. 1830 óta az intézet mindig zsúfoltnak bizonyult. Volt időszak, amikor hatvan gyermek vagy annál is több lakott az intézetben. János atyának ennyi gyermeket kellett ruháznia és élelmeznie. A szegény árvák nevelőatyjának

állandó nyugtalanságban volt része, s bizo-nyára nem bírta volna a terheket, ha nem bízott volna az isteni jóságban. Mindezt a szenteknek azzal a fölséges nemtörődöm-ségével művelte, amely sohasem hagyja cserben az embert.

Időnként akadtak kritikus percek. De ő a templomban, magányos lakásában és útközben szakadatlanul imádkozott a segítségért. Csodálatos módon maga Isten nyújtotta a kellő segítséget. A hiteles tanúk vallomása a következő:

A plébánia magtárában őrzött gabo-nakészlet 1829-ben néhány marékra zsugorodott. Az aratás abban az évben gyengén sikerült, sem a szegény hívektől, sem a gazdagabb jótékonykodóktól nem lehetett semmit várni. Csak az Isten segít-hetett. János atya csodát kért tőle annak a jó szentnek a közbenjárásával, aki őt is meghallgatta tanulókorában. A magtárban szétszórt gabonaszemeket összeseperte a helyiség közepére. Közben Saint François Régis ereklyéjét a gabona közé rejtette, majd az árvákat felkérte, hogy az imában egyesüljenek vele a mindennapi kenyérért. Majd nyugodtan várakozott.

„Seperje össze a gabonát, ami még megmaradt a magtárban!” – utasította a gondnokot, aki mint az intézet kenyérsü-tője közölte vele, hogy üres a dagasztótek-nő. Váratlan meglepetés! A magtár ajtaja nehezen nyílt, és a keskeny ajtónyíláson szinte ömlött kifelé a búza. A magtár még sohasem volt ennyire tele gabonával. Azon is csodálkoztak, hogy a szúette főgerenda és a deszkák nem szakadtak le ekkora teher alatt. A felhalmozott gabonának kúpfor-mája volt, és eltakarta a magtár egész pad-lózatát.

Később egy másik csoda is történt, amelynek következtében a „Gondviselés” dagasztóteknője vált híressé. Abban az évben a szárazság tönkretette a vetést; a liszt megdrágult. Az intézetben annyi maradt belőle, hogy csak három kenyérre tellett. A plébános utasítására bedagasz-tották a maroknyi lisztet, és a dagasztó úgy megtelt kenyértésztával, mint azokon a napokon amikor egész zsák lisztet hasz-náltak fel. Húsz nagy kenyeret süthettek, amelyek egyenként húsz-húsz fontot nyomtak, s megtöltötték velük a kemencét, nagy ámulatára azoknak, akik jelen voltak. Elmesélték ezt a plébános úrnak, aki csak ennyit mondott: „Az Isten nagyon jó; gondját viseli a szegényeknek!”

Az idegenek a „Gondviselés” meglá-togatása után láthatták, hogy ez az intézet nem olyan, mint a többi. „A Vianney plébános által létesített árvaház fenntar-tása – írta egy lyoni ügyvéd – 1841 körül csodaként hatott ránk. Az intézet ötven-hatvan fiatal leányt tartott el. Ezek külön-böző vidékekről jöttek, és fizetés nélkül határozatlan időt töltöttek ott, majd a külső tanyákon lettek elhelyezve. Megtanulták az Istent megismerni, szeretni és neki szol-gálni. Családias volt az egész közösség; az idősebb árva lányok jó példával jártak elöl. A tanítás szintje nem volt különösebben magas, pótolta azonban a hit, a jámbor-ság és a szorgalom. Az intézet alapítójá-nak szentségét sugározta mindenki felé. Mindennek ő volt a középpontja; a hatása alól senki sem tudta kivonni magát.”

Az arsi plébános szerint a nevelés-nek meg kell előznie az oktatást. Mégis a korabeli tanúvallomások szerint az árva lányok elégséges ismerettel rendelkeztek

A legnehezebb,de leggyümölcsözőbb munka

és a gyakorlati munkára is kellő felkészítésben volt részük. Megtanultak kötni, varrni, mosni és vasalni. Ez nem volt cse-kélység. És ezen felül: a kivételes környezetben erényességük és jámbor-ságuk annyira megszilár-dult, hogy bátran szem-benézhettek az erkölcsi veszélyekkel és megpró-báltatásokkal. Boldog emlékezetű X. Pius pápa ezt az intézetet méltán nevezte el a „népnevelés példaképének”.

A „Gondviselés” János atya szívügye volt. „Szerette ezt a házat – mondta róla Belvey bárónő –, mert a szegény gyermekeknek szentel-ték.”

Az árvák nagyobbik része csak tizenkilenc-húsz éves korában hagyta el az intézetet. Egyesek már korábban is vidéki tanyákra mentek ki szol-gálni, de csak télen. János atya később sem feledke-zett meg róluk: megfelelő munkát keresett részükre, házasság esetén pénzt és hozományt is adott nekik. Imájával és bátorí-tásával különösen a leen-dő apácákat támogatta.

Az arsi „Gondviselés” alapítása nagy jótétemény volt. „Gyakran hallottam – írta Catherine –, hogy a plébános a követke-zőket mondta: csak az ítélet napján láthatjuk meg, mennyi jót terem-tett ez az intézet.” És valóban, ez az alapítás megőrizte sok száz gyer-mek erényességét, akik a menhelyen megtanulták a tisztességes munkát és kenyérkeresetet is. Voltak, akik nem maradtak áll-hatatosak, de legtöbben híven követték János atya tanácsait; jó családanyák vagy tisztességes emberek lettek, többen közülük szerzetesnőnek is bevál-tak.

Pósa László

„Kovászképző”

11

legyen életlegyen élet

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökének levele

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége – amely a legnagyobb keresztény civil szervezet Magyarországon – vezetői 2010. augusztus

5–8-áig élményekben gazdag, tapasztalatokban bővelkedő utat tettek a Délvidéken. Többünket csa-ládi, személyes kötődése sarkallt erre a kirándulásra, melynek kettős célja volt. Egyrészt találkozni sze-rettünk volna családtagjainkkal, és fölvenni a kap-csolatot a Keresztény Értelmiségi Körrel (KÉK); másrészt közös élményekkel erősíteni szeretetkö-zösségünket.

A KÉSZ igazi erejét ugyanis az adja, hogy sze-retetközösség, személyes barátságok, munkatársi kapcsolatok sokasága országszerte elkötelezett, keresztény értelmiségi emberek között. A szeretet azonban szükségszerűen kiárad, nincsenek határai. Különösen nem lehetnek, ha az egy nemzettesthez tartozók közösségéről van szó. Ezért vágyakozva keressük az elcsatolt területek magyar testvéreivel való kapcsolatok lehetőségét. Hálásan köszönjük ezért a kezdeményezést, mely részben Szilágyi Edittől származik, akivel az óbecsei plébániatemp-lomban találkozhattunk.

Megállva egy gondolat erejéig szeretném kife-jezni meggyőződésemet azzal kapcsolatban, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó tragikus és gyalá-zatos december 5-ei, hazai népszavazás földolgozása megkerülhetetlen feladat. Ez pedig a mi részünkről mindenki feladata. Reményeink szerint a második Orbán-kormány és mindannyiunk személyes erőfe-szítései meghozzák a megerősödő nemzeti egység gyümölcsét. Minden esetben az anyaországbeliek-nek bocsánatot kell kérni önöktől a súlyos bűnért, melyet elkövettek az idegenszívűek. Nem ugyan mi, de számos megtévesztett, tudatlan honfitársunk. Ezt

a bocsánatkérést ezúton is megteszem! Fájdalmasan gondoltuk végig beszélgetések közben, hogy meny-nyire igazságtalan a mostani helyzet is, amikor az elcsatolt területek magyarjainak kell igényelniük azt, amit ők soha föl nem adtak, sőt aminek elvétele ellen oly hősiesen küzdöttek. Mégis kérjük, ne ves-sék el azt az igényt, hogy kinyilvánítsák: a magyar nemzet részei jogilag, törvényesen is!

A KÉSZ életének fontos állomásai az évente kétszer megrendezett országos küldöttgyűlések, melyeken hatvan-nyolcvan vezető vesz részt az ország minden részéről. Erre a következő buda-pesti, őszi találkozóra hívtuk meg a KÉK vezetőit, hogy a megismerkedésen túl kidolgozzuk egy hatékony és állandó együttműködés módszertanát, gyakorlatát. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne formális és egyszeri fölbuzdulást jelentő kapcsolat legyen a miénk, hanem testvérekhez illő. Hivatott ez áthidalni azt a fájdalmas megkülönböz-tetést, mely szerint létezünk mi „anyaországbeliek” és ti „határon túliak”. Kell, hogy ez minden magyar szív számára megemészthetetlen és elfogadhatatlan adottság legyen, melyen változtatnunk értelmiségi feladat és kötelesség.

Megrendítően szép élmény volt látni a ven-dégszeretetet, járni a magyar történelem jeles helyszínein, találkozni a közösségek vezetőivel, legyen az püspök, plébános, szerzetes, tájházvezető, helytörténész, önkormányzati képviselő vagy pan-zió-tulajdonos. Hálásan köszönjük Német László nagybecskereki püspök atyának, Szungyi László plébános úrnak, Puskás Tibornak, a temerini Első helyi közösség tanácselnökének, Gergely Gizella magyartanárnak, Szabó Gabriellának, az Újvidéki Rádió munkatársának és Csorba Béla helytörténész-nek az irántunk való jóságát. Ők és mások vezettek minket utunkon. Ha ki kellene emelnünk valamit, akkor az egyik ilyen esemény – minden bizony-nyal – a lelkünkben kitörölhetetlen nyomot hagyó, temerini temetőben Csorba Bélával tett imádságos látogatásunk a magyar áldozatok tömegsírjánál. Ugyancsak felejthetetlenek a temerini és az újvidéki templomokban mondott szentmiséink.

A KÉSZ krisztusi embereket érteni szándékozó személyeket, felelősségtudatot magukban ápolókat, konzervatív gondolkodókat, keresztény erkölcs szerint élőket és magyar szívű embereket fog össze és mozgósít a közjó szolgálatára. Olyan „kovász-képző”, ahol Krisztus Urunk akarata szerint fölké-szülhetünk a magunk küldetésének betöltésére. Ez a küldetés pedig az embertársak üdvének, legmaga-sabb rendű javának munkálása. Köszönjük azt a sok indítást, melyet ehhez utunkon kaptunk, s mellyel megajándékozottakként tértünk haza!

Budapest, 2010. augusztus 14.Dr. Osztie Zoltán

KÉSZ elnök

12

hivatáshivatás

Valóban, Isten szépnek, értékesnek Valóban, Isten szépnek, értékesnek lát bennünket, ahogyan ezt Balcsák lát bennünket, ahogyan ezt Balcsák

Szilárd atya is felismerte lelki formá-Szilárd atya is felismerte lelki formá-lódásának útján. Közel két hónapja lódásának útján. Közel két hónapja

szentelték pappá Szabadkán, és jelenleg szentelték pappá Szabadkán, és jelenleg Topolyán káplán. Életének egy szaka-Topolyán káplán. Életének egy szaka-

sza lezárult. Most Krisztusban újjászü-sza lezárult. Most Krisztusban újjászü-letve papként dolgozik Isten országáért.letve papként dolgozik Isten országáért.

– Mikor döntötted el, hogy pap leszel?– A papi hivatás gondolata gye-

rekkoromtól fogva foglalkoztat. Ministránsként nagyon jól éreztem magam az Úrnál. Értékesnek éreztem már akkor magam, ha vele lehettem. Bár akkor ez még nem volt tudatos. Döntésem akkor erősödött meg, ami-kor megtudtam, hogy Istenünk milyen hatalmas. Amikor megtapasztaltam, hogy ő tényleg jót akar nekem…– Kik segítettek az utadon?

– Most, hogy így visszatekintek, mindig volt valaki. Papok, szerzetesek, mély hitben élők. Nagyon szeretem azokat, akik figyelnek az Istentől szár-mazó mély vágyakra.– Mit jelent számodra az Egyház?

– Sokan úgy látják, hogy minden elveszett. Mint valami vészjelző var-júk ott kárognak az Egyházunk több ezer éves falain. Ezek a személyek csupán az emberi dimenzióját látják az Egyháznak. Nekik el kell mondani, hogy Egyházunkat nem emberek alapí-tották, nem ők akarták először, és nem az ő erejüktől függ a fennmaradása. Isten erejének frissessége folyamatosan megújul. Isten ereje ma is működik, csak mi szabadságunknál fogva vissza-utasíthatjuk. Én ebben az erőben let-

tem pap, és ebben az erőben adtam oda az életem. Úgy látom, hogy semmi sincs elveszve, mert Isten lendülete és irgalma végtelen.– Hol látod magadat az Egyházban, mi a te feladatod?

– Isten gyönyörködik az emberben. Szépnek és értékesnek lát bennün-ket. Mégis nagyon sokan el vannak keseredve, nem tartják magukat érté-kesnek. Szeretném elmondani az embereknek, hogy milyen értéket hordoznak puszta létük-nél fogva. Szócső akarok lenni köztük és Isten között. Isten szemével akarom szemlélni őket. Ezt érzem feladatomnak.– Hogyan lehet a papságra felkészül-ni?

– Istennel. Minél többet be kell fogadni belőle. Együtt kell vele táncolni, figyelni lépéseit, hívogatásait. A vele való mély személyes kapcsolatot kell ápol-ni. A többi mind körítés.– Szerinted mi a legszebb ebben a hivatásban?

– Isten. Mélyből származó frisses-ség. Velőtrázó bizonyosság. Minden kicsinységet szétfeszítő szeretet. Ő az! Isten!

– Hogyan telik a szabadidőd?– A sok lelki munka mellett

szeretem a fizikai próbatételeket. Gyerekkoromban is örökmozgó vol-tam. Kerékpározok minden héten. Futok minden másnap. A fiatalok, akik velem tartanak, ők is belátják, milyen fontos az ilyen kikapcsolódás. Olvasok esténként, sétálok, a csendben is Vele beszélgetek.

– A Mária Rádióban is gyakran hallottunk, és a Hitéletben is olvassuk írásaidat. Hogy kerültél a vajdasági médiába?

– A Mária Rádióba Dimovity Zoli barátom vitt el. Ott megismerkedtem a műsorvezetőkkel. És megvalósítot-tunk egy álmot: heti rendszerességgel, egy ifjúsági műsort állítottunk össze. Minden héten feldolgoztunk egy lelki témát. A fiatalok mindig előre megkapták a témát. Utána olvastak, átimádkozták, így mentünk be a stúdi-óba. Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett… Amikor elszomorodtak a műsorvezetők, azt mondtam nekik: Ne adjátok fel! Sose tudjátok, hogy ki hall-gatja titokban a műsorunkat. Lelkeket mentünk. Ne féljetek! A Hitéletbe sem tudok másról írni, csak arról,

Istenszépnek és értékesnek

lát bennünket

amit az Isten előtti csendemből hozok magammal. Az embereket az érdekli a legjobban, amiben mindannyian egyek vagyunk.– Miért fontos a keresztény média általában, valamint az, hogy ezt magunkénak is érez-zük, részesei legyünk?

– Olyan nagy szükségünk van az emberi szavakra, és olyan nagy szük-ségünk van az isteniekre. Olyan nagy szükségünk van mások megerősíté-sére. Olyan nagy szükségünk van az átimádkozott életekre. Ezért kell a média. Hogy azok is találkozhassanak Istenünkkel, akik még csak titokban keresik, vagy titokban hisznek benne.– Minden évben megszervezed, és részt veszel a Jézus barát-gyalogtúrán. Honnan ez az indíttatás és a többéves kitartás?

– Isten áldása van ezen a táboron. Egy jó evangelizációs lehetőség-nek tartom. Kamaszoknak és fiataloknak beszélhetünk Isten gondoskodásáról. Ugyanakkor megmozgatjuk az egyetemistákat is, a fiatal papokat is, bevonjuk őket is a szervezésbe. Értékesnek érezhetik magukat, és kézzel fog-hatóan láthatják azt, hogy Isten cselekszik népéért, népe körében.– A túrára sikerült éveken át meghívni testvéredet, Eriket is. Milyen a kapcso-latod az öcséddel, a családoddal. Ők hogyan fogadták, hogy pap lettél?

– Nyáron néhány ifi hitta-nossal és öcsémmel voltunk Jászberényben. Kirándultunk, imádkoztunk, mindennap szent-

misére mentünk. Ott jegyezték meg a fiatalok, hogy milyen jó bennünket látni a testvéremmel, hogy milyen jól meg vagyunk együtt. Mindig nagyon hálás voltam érte, hogy van testvérem, és hogy ilyen testvérem van. A csalá-dom örül, én pedig örülök nekik, hogy hivatásomnál fogva ők is megtapasztal-hattak valamit az élő Istenből.– A fiatal pap könnyebben szólítja meg a fiatalokat. Hogyan látod a vajdasági fiatalok helyzetét?

– Fiataljaink a limonádészerű olcsó elveket már nem fogadják el. Nem is kell nekik. Számukra az igazság a fontos, azt keresik. Minden lázadásuk,

A válasz

13

hivatáshivatás

E gész életünk válaszokból tevődik össze. Válasz volt a fogantatásunk, és válasz lesz az utolsó leheletünk is. Isten olyannak teremtett bennünket,

hogy tudunk neki válaszolni. Szabadságban, szabadnak teremtett. Minden tet-tünk valami módon válasz neki, aki hívogat, szólítgat.

Igen, megdöbbentő bizonyosság. Remegő lábunk akkor tud összhangban táncolni párunkkal, ha megbízunk benne. Akkor tudunk szép válaszokat adni,

ha teljes benne a bizalmunk. Ha életet kaptunk, vagyis ha táncra keltünk, nincs lehetőségünk a tartózkodásra. Ugyanis az is válasz. Ha nehezek is néha a vála-

szok, akkor sem kerülhetjük ki őket. És bár nehezek, a koreográfia attól lesz szép azoknak is, akik nézik, és azoknak is, akik táncolnak.

Szűz Mária, a mi anyánk válaszai közül az egyik legszebb, amikor elfogadta hivatását. Isten egy szédületes táncra hívta. Nem tudta, hogy milyen lesz ez

a tánc. Nem tudta, milyen lesz ez az élet. Egyetlen gyenge válasz volt csupán oldaláról, mégis Isten milyen szép táncra vitte. A mi Anyánk a vértanúság mintája lett. Vértanú lett, mert Fiának minden szenvedését is magára vette

igenjével. Mégis milyen szép maradt, a legszebb. Mert nem önmagát kereste, és nem önmagát hordozták szavai. Az ő vértanúságában az isteni szabadság nyil-vánult meg. Milyen nehéz lehetett, amikor rokonaival kereste Fiát, Jézus pedig ennek hallatára az őt hallgatókat nevezte anyjának és rokonainak. A keresztút szenvedése pedig mintegy csúcsa szenvedéseinek. A tolongó tömeg, a gúnyo-lódó katonák ellenére Fia mellett döntött. Hozzá hasonlóan szenvedő szolga

lett. Minden szenvedése és áldozata szeretetválasz volt Isten irgalmára és gon-doskodására. Élete földbe hullott mag volt. Teljesen megtört, teljesen átadott, romlásnak indult mag. Aminek emberileg nem sok értelme volt. Mégse lehet

azt mondani, hogy vértanúsága és áldozata erőfeszítés eredménye. Nem, a mi Anyánk élete válasz volt a hatalmas Isten hívogatására. Ezért nem emberi erejét

csodáljuk, hanem Isten könnyeket fakasztó gondoskodását. Tehát élete nem erőfeszítésekből állt, hanem folyamatos válaszadásból, folyamatos kommuniká-cióból közte és Isten között. Az, hogy Fia mellett maradt akkor is, amikor nem értette, azt nem emberi erejének köszönheti, hanem az Istenre hangolódásnak.

Ha sebet ütnek rajtunk, ne mondjuk, Isten büntetése, hanem lássuk be, hogy ez lehetőség a vértanúságra. Vagyis hívogatás a még mélyebb hitre és

a krisztusi szeretetre. Bízzunk benne! Mint ahogy a mi Anyánk is bízott, akkor, amikor nem érte meg, amikor csak a szenvedést látta. Válaszunk legyen biza-lomteljes. Vagyis, mondjuk ki: Nem értelek, Uram, de tudom, hogy jót akarsz

nekem. Sebeink nem büntetések, hanem hívogatások az isteni életre.

Ha nem lennének sebek, ha nem lenne fájdalom az életünkben, akkor csak a felszínen mozognánk. És sose érkeznénk meg a mélyre, oda, ahol az igazi

vágyaink vannak. Felszínes szavakat dobnánk az emberek közé, felszíneseket, amik senkit nem érdekelnek. Az igazán mély szavak és gondolatok a szenvedés-

ben születnek. Érthető és értékes lesz mindenkinek, mert nincs olyan ember, aki ne szenvedne. Isten a vértanúságra hív bennünket, nem erőfeszítésre.

Vértanúságra, amelyben az isteni szabadság nyilvánul meg. Ebbena szabadságban részesült Mária, erre a szabadságra hívogat minket is Krisztus,

a vértanúk győzelmi koszorúja. Legyen válaszunk igen, legyen válaszunkodaadás a Hívogatónak.

Balcsák Szilárd(Folytatása a 15. oldalon)

14

tanúim lesztektanúim lesztek

Szeptemberben tanárt és diákot új tanévre hívogatja a csengő hangja.

Vajon a topolyai Major Etelka tanárnőben milyen érzést vált ki szep-tember elseje?

– Mielőtt nyugdíjba mentem volna, már foglalkoztatott a nyugdíjasok élete. Kértem Istent, ne engedje, hogy tét-lenkedjem, hiszen van még bennem erő új feladatok vállalásához. Így most nem az iskolacsengőre figyelek, hanem kis unokáimra, akikre szeretettel fogok vigyázni.– Hogyan lett nyelvtanár?

– Olyan családban nőttem fel, ahol a szeretet, a becsületes, szorgalmas munka és az Istenben vetett mély hit volt a legfontosabb. Engem különösen érdekeltek a nyelvek. Abban az idő-ben a német nyelvet favorizálták. Én a gimnáziumban a nyelvi tagozatra irat-koztam, majd az újvidéki Bölcsészeti Karon folytattam tanulmányaimat, és négy év elteltével sikeresen diplomáz-tam.

A hét egy napján Sztrikovits János atya Bácsföldvárról Újvidékre uta-zott, hogy hittanórát tartson nekünk, magyar ajkú egyetemistáknak, mi pedig ezt a hittanórát a világért sem hagytuk volna ki! 1970-ben a Pax Romana Ausztriában, a Linz melletti Puchbergben szervezett egyhetes kato-likus ifjúsági találkozót. Itt ismerked-tem meg leendő férjemmel, Gáborral,

akivel harmincnyolc éve élünk együtt jóban-rosszban.

Rövid ideig Zentán laktunk, ahol több iskolában is tanítottam, majd átköltöztünk Bácstopolyára. A mező-gazdasági középiskolában, majd az úgynevezett kilenc-tizedik osztályok-ban dolgoztam, aztán gimnáziumban, ahonnan 37 év munkaszolgálattal hat-vanévesen tavaly nyugdíjba vonultam.– Milyen volt az első és az utolsó tanítási órája?

– Némettanárként, egy harminc létszámú fiús osztály osztályfőnöke-ként nem volt számomra egyszerű a kezdet Adán, a Petar Drapšin gépészeti középiskolában, de kezdettől fogva a következetességre törekedtem. A nyelv-tanulásban azt a célt tűztem ki, hogy a tanulók minél többet tanuljanak meg az óráimon. Mivel nem minden szülőnek van pénze különórákra, rá kellett ven-nem a diákot a szorgalmas tanulásra, hogy aztán tudását az élet különböző területén kamatoztathassa. A gimná-ziumban olyan fiatalokat tanítottam, akiket versenyre küldtem, és ott szép helyezést értek el. A környező iskolák-ban, de távolabb is most az én diákjaim tanítanak. Büszke vagyok rájuk!

Az utolsó órát már annak jegyé-ben tartottam meg, hogy életem egy szakaszát zárom le. De annak remé-nyében is, hogy egy másikat kezdek el. Még egy csipet „só” vagy kovász, egy

kicsi világos-ság kívánok lenni ebben a bennünket körülvevő egyre sötétebb világban.– Pedagógusként hogyan terjesztette és szerettette meg másokkal Jézus tanítását?

– Egy szentbeszéd-ben hallottam,

hogy nem elég eljárni a templomba, hanem a hitünket erősítenünk kell. Amikor aktív pedagógusként először részt vettem Tóthfaluban, a peda-gógusok lelkigyakorlatán, minden az újdonság és döbbenet erejével hatott rám. Isten akkor érintette meg igazán a lelkemet.

2002-ben Bogner István és Pistyák Ilonka felkérésére elvállaltam a topolyai Pax Romana csoport vezetését. Amikor pedig Katona Marianna felkért, segít-sek neki felkészíteni elsőgyónásra és elsőáldozásra a kisiskolásokat, nagy örömmel foglalkoztam kicsi gyerekek-kel.– A család kitölti-e a magánéletét?

– Gábor férjemmel, aki faipari mérnök, 1972-ben házasodtunk össze. Boglárka lányunk német nyelvtanár, Becskei Attila orvoskutatóval és három gyermekükkel Zürichben él. Gábor fiunk a közgazdasági egyetemen dip-lomázott, majd a műszaki főiskolán szerzett még egy oklevelet. Melinda menyem klinikai pszichológus. Pesten élnek, két gyermekük van. Mivel mind-annyian távol élnek, rengeteget uta-zunk. Kicsi unokáinkra vigyázunk, ami-kor a szülők hívnak bennünket. Nekik most kellünk. Legidősebb unokánk most indul első osztályba, vele hittano-zok. Érdeklődő és szívesen tanul.

Szinte mindennap olvasom a Bibliát, ezenkívül kedvelem Gyökössy Endre könyveit. Szeretek kézimunkáz-ni. Most éppen keresztelő ruhácskát készítek a négyhetes unokámnak.

Az unokák új fejezetet nyitottak az életemben, velük gazdagodok nap mint nap.

Gergely Gizella

Most nem az iskolacsengőre figyelek

ellenállásuk ebben áll: keresik az igazságot és a szeretetet. Ha a szeretetünk Istenből származik és önzetlen, akkor ezt a fiata-lok érezni fogják. Jézus nevére meghajlik minden térd. Vagyis Jézus szeretete előtt mindenki térdet hajt. Őket is ezzel a sze-retettel kell szeretni, ezzel kell elfogadni. Ha idegesítenek ben-nünket a fiatalok, akkor magun-kat is meg kell vizsgálni, hogy mi Isten szemével szemléljük-e őket, vagy irányítani akarjuk őket…– Szerinted mi a fiatalok legnagyobb problémája? Hogyan lehetne ezen vál-toztatni?

– Ha fiatalokkal foglalko-zunk, a személyes kapcsolat nagyon fontos. Ismerni kell a fiatal életkörülményeit, a gye-rekkorát, minél többet ahhoz, hogy meg tudjuk érteni azt, amit tesznek. A fiatalok arra vágynak, hogy végre valaki őszintén megkérdezze tőlük, hogy vagy, ki vagy, hol élsz? Ha figyelünk üzeneteikre, szavaikra, máris sokat segítettünk. Hát még ha segítünk nekik, hogy maguk megtalálják a nagy vála-szokat…– Papi jelmondatodról röviden: miért pont ezt választottad?

– „Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda…” Eddigi életemben azt tapasztal-tam, hogy mindent elveszítek abból, amihez ragaszkodok. Papszentelésemmel mindent visszaadtam Istenemnek. Mindent visszaadni annak, aki-től mindent kaptam, csak azért, hogy még teljesebben ki tud-jam magam szolgáltatni neki. Szeretném, ha egész életem ebben az önátadásban telne el.

Isten dicsősége ragyogja be Szilárd atya életútját, odaadá-sát, és legyen szolgálata áldás Topolyának és környékének!

Margit Mónika

A rohanásban sokszora legfontosabbrólfeledkezünk meg

15

hírharanghírharang

(Folytatás a 13. oldalról)

A Vajdaságban működő Házas Hétvége lelkiségnek, amely tavaly ünnepelte húsz-éves jubileumát, a nyara is eseményekben gazdagon telt el.

Június 20-án Tóthfaluban a hagyományos évzáró rendezvény mottójául egy szép Söderblom-idézet szolgált: „Uram, légy előttünk, és vezess! / Légy köztünk, és fogj kézen! / Légy fölöttünk, és áldj meg minket!” A találkozón Mikesy Pongi és Jutka magyarországi ven-dégelőadók életükről, örömeikről, küzdelmeikről szóltak. A szentmisén a jelenlevők szinte egyként kérték az Úr áldását házasságukra és paptest-véreik szolgálatára. Tudatosították, hogy kezükben van jövőjük sorsa és a döntés, hogy tudnak-e sziklára építkezni, Istenre hagyatkozni.

Az élő Jézus most is köztünk van, csak észre kell venni, ha kopogtat. A nagy rohanásban sokszor pont a legfontosabbról feledkezünk meg – beengedni szívünkbe, életünkbe, házasságunkba Jézust – pedig kopogtat. Erről a témá-ról folyt a beszélgetés a muzslyai Házas Hétvége közösség havi találkozóján július 18-án, amikor a Vajdasági Tartomány felelősei szép délutánt töltöttek el – dialogizál-va – a plébánián. Ez alkalommal együtt imádkoztak a házas hét-végés betegekért és a többi nem házas hétvégés rászorulóért, vala-mint a szebb és boldogabb házas-ságokért.

A vajdasági Házas Hétvége közösség a húszéves fennállása óta minden évben megtartja a Piknik találkozóját. Hosszú évekig Adorján volt a házigazdája, három éve

Gulyás Péter és Magdolna vezeté-sével a péterrévei házas hétvégések vendégszeretetét élvezi a közös-ség. Az idei piknikre július 24-én közel százötven házaspár jött el a Vajdaság különböző helységeiből, Magyarországról pedig tízen. A szentmisén a huszonöt és ötven-éves házasságukat ünneplő párokra kérték az Úr áldását, és kegyelettel emlékeztek meg elhunyt testvére-ikről. A mise után a természetben szorgos kezek zúzapörkölttel ked-veskedtek az egybegyűlteknek. A

muzslyai csapat és a Sándor lányok (Enikő és Zita) karizmatikus dalokkal szórakoz-tatták a piknikezőket.

Horváth László képriportja

16

tanúim lesztektanúim lesztek

Általában valahová siet, jobban mond-va röpül. Vagy ha idős embert sétáltat, türelemmel hozzá szelídíti fürge lépteit. Édesanya és nagymama. Nyolcvanegy éve-sen mégis másképpen telnek napjai, mint sok korabelijének, aki mindennap csak szeretteire vár.

– Az imént érkeztem haza a Parkinson-kóros ismerősömtől – magyarázza Nagy Erzsébet az ajtóban. – A lánya meglepődve tapasztalta a javulást három hónap „fog-lalkozásom” után. „Csak” beszéltettem – mondtam neki.

Óvatosnak kellett lennieKézimunkájával díszített barátságos

otthonában a forróságban hideg tea mellett elevenítjük fel a múlt egyes eseményeit, hogy megértsük nyugdíjas napjait.

A nagyra becsült pedagógussal még a szocialista önigazgatás éveiben ismerked-tem meg az újvidéki Nikola Tesla iskolá-ban.

– Az igazgató egy nap választás elé állított: vagy a munka vagy a templom. Ezután csak Magyarkanizsán mertem belépni Isten házába, amikor szüleimet meglátogattuk. Férjem szülőhelyén, Nemesmiliticsen volt az egyházi esküvőnk. Az iskolában a gyerekeknek nem mond-tam, hogy keresztény vagyok, anélkül is érezték, szeretem őket, törődöm velük.

A magyarkanizsai zárdában apácának készültem. A plébános szeretett volna Kalocsára küldeni, de munkásszüleim nem tudtak mindent beszerezni, ami egy apáca-jelölt stafírungjához kellett. A polgári iskola elvégzése után anyukámmal együtt taka-rítottam a téglagyárban. Később az irodai munka végzése közben felfigyeltek rám. Egy ügyvéd intézte el nekem és kérésemre még néhány szegény sorsú barátnőmnek az ösztöndíjat, amikor elárultam, tanítónő szeretnék lenni.

Az 1944–45-ös tanévben a szabadkai tanítóképzőben nem voltak tankönyve-

ink. A csoportunkban én jegyzeteltem a leggyorsabban.

Erzsébet hajnali fél ötkor felkelt ren-dezni a jegyzeteit, hogy évfolyamtársai átmásolhassák. Már akkor másokra gon-dolt.

A „pofon” után– Diplomázás után Újvidékre kerültem.

A József Attila iskolában egy negyedik osztályt örököltem a tanítótól, aki katonai behívót kapott. Amikor bemutatott a gye-rekeknek, azok kórusban zengték: „Nem kell nekünk tanító néni!” Azt hittem, men-ten összeesek.

Egy hét alatt azonban sikerült meg-nyernie a kicsiket és a nagyokat. Később is a jó kapcsolat kialakítására törekedett peda-gógus pályafutásában, melyet 1949-től a városi Vöröskeresztben elsősorban az ifjú-ság egészségügyi nevelésével gazdagított. Az iskolában a Vöröskereszt biztosította az ebédet a tanulóknak, akik között sok árva volt. Erzsi tanító néni vállalta, hogy étkezés közben felügyel rájuk.

– Így kezdődött az én humanitárius munkám: a gyerekeket megszoktattam, hogy kezet mosunk, szépen fogjuk a kana-lat, villával eszünk.

1982-ben az egészségügyi nevelést beiktatta a pionírórák terveibe, 84-ben pedig a Vöröskereszt hivatalossá tette a vajdasági iskolákban. Két évvel később az Egészség pioníriskola anyagából könyv lett. A tartomány jelentette meg, hogy a tanítók használják osztályfőnöki órán.

Hatvanegy éve a városi Vöröskeresztben

Humanitárius és pedagógus munkájáért a Vöröskereszt és Újvidék városa számos rangos elis-merésben részesítette Erzsi tanító nénit, aki nyugdíjba vonulása után a nyugdíjasok klubjában többek között a kézimunkacsoportot vezette. Egy időben, illetve valamivel később az Olga Petrov, majd a Július 7-e helyi közösség Vöröskereszt alapszerve-zetében Blažek Máriával és Evica Radmanićtyal együtt a lakosság egészségügyi szint-

jének felemelésén fáradozott, és a szeretet-

szolgálatra összpontosított. Felkérésére dr. Huszka Róka Magda orvosnő az egészség világnapján és a Napsugaras ősz rendez-vény keretében tart(ott) egészségügyi elő-adást. Tavaly prospektust is osztottak az időskori megbetegedések megelőzéséről.

– Sajnos, egyre fogynak az idős önkén-teseink, akik beszerzik a betegeknek a gyógyszert, sétálnak, beszélgetnek velük, vagy orvoshoz kísérik őket. Rendszerint azt küldjük hozzájuk, aki ismeri őket. Így fel-eleveníthetik közös emlékeiket. A kilencve-nes évek elején Jánosi Mária egészségügyi nővér diákjai kettesével jártak az idősekhez, ők voltak a „napsugaraik”. A gerontológiai intézetben a betegek közül sokan nem lát-nak, és idegileg tönkre mentek. A magyar ajkú védenceimnek szoktam felolvasni a Hitéletből.

„Sok lelki erő kellmások felvidításához”

Erzsi néni vállalt már szélütött idős személy gondozását, mivel ért a masszázs-hoz.

– Magamon kellett kipróbálnom, mert ötször volt csonttörésem. Szerencsére az egészségügyi nővér megmutatta a különféle testrész megmozgatására szolgáló torna-gyakorlatokat. Semmilyen gyógyszert nem szedek, de évek óta ezeket végzem itthon. Reggelente lassan, türelemmel, fél óráig-háromnegyed óráig. Nem esik nehezemre,

Az irgalmas szamaritánus

Egyik védencének 95. születésnapjánaz idősek otthonában

„Munkámhoz a Jóisten ad erőta szentmisén és az imában”

1.A tükör elé állsz, és belenézel. Mire vagy

kkíváncsi? Önmagad tekint vissza rád a tükör-bből. Szemlesütve vagy szembenézve szemléli-ttek egymást, aztán egyiktek hátat fordít,és megy a dolgára.

Szemlesütve. Csalódottan, mert valakimmás tekintett vissza a tükörből, nem az, akireszámítottál. Szemrehányás villogott a tekinte-ttében.

Vagy emelt fővel. „Igen, ő az, ő én vvagyok. Tessék, így kell kinézni egy rendesembernek!” Akkor is, ha nem. Akkor is, hadacból. Csak azért is, mondod összeszorított foggal. Hozzágondolod: fejjel a falnak.

De tegyük fel, hogy tényleg rendes ember nnéz vissza rád a tükörből. Elégedett vagy a látvánnyal. Ő is elégedett azzal, amit lát. EElégedettek vagytok egymással, nem találtok egymásban kivetni valót.

Vagy észrevesztek némi foltot, de bólin-ttatok: „Igen, ez vagyok.” És ő is bólint:„Igen, ez vagyok.” Elfogadjátok egymást, dennemcsak elfogadjátok, hanem megfogadjátok, hhogy lemossátok a foltot, kölcsönösen igye-kkeztek szebbé tenni egymás arcát. Egészen addig, amíg valódi tisztaságban fel nem ragyog ő. Akkor aztán ő rád néz, és te valódi tisztasá-ggodban ragyogsz fel. Nem látod a ragyogásod, nnem is érdekel. Csak mint melegséget érzed,hhogy az ő szemében mosoly szikrája gyúl.AA szemedben mosoly szikrája gyúl.

2.A tükör előtt állsz. Nem akartál a tükör

elé állni, de tükröt tartottak eléd. Vonakodtál, ttiltakoztál is, de nem hallgattak rád, odalöktek a tükör elé, és éles fénnyel megvilágítottak.Felsikoltasz. Úgy érzed, széthasad a fejed. MMinden ráncod egyetlen képbe, egyetlen hhatalmas golyóba tömörülve hatol agyadba,lloccsantja szét agyvelődet.

Ezért nem akartál a tükör elé állni. ÉÉrezted, tudtad, hogy nem nyújtasz kellemes llátványt. Féltél attól, ami be is következett. NNem törődtek félelmeddel, minden tapintatot mmellőzve szembesítettek önmagaddal.AAz igazság nevében. Ennek az igazságnaka nevében loccsantották szét az agyad.AA tiedet és az övét is ott a túloldalon.

3.A tükör elé állnál, de valaki már áll a tükör

előtt. Valaki, akire feltekintesz. Vagy félsz tőle.VValaki, aki olyan hatalmas, hogy az egész tük-rröt elfoglalja. Kitölti. Ő maga, egyedül. Semmi sem látszik, csak ő. Semmit sem lát a tükör, cscscsc akak ő őtt. S Sememmimi m másás n nemem l lététezezikik, ,,, cscsakak ő ő.

Egymást nézik. Ő és a tükörképe.A tükörképe és ő. És nem történik semmi.

Odalépnél, a tükörbe néznél, de nem mersz szólni.

Vársz, hátha átadja a helyet, miután meg-igazította szempilláját, és kipödörte bajszát; vársz, vársz, de bezzeg hiába. Te is tudod, az ilyen úrdáma nem fog felszabadítani egy tal-palatnyi helyet sem maga mellett. Ha tehetné,inkább még jobban széthúzná a keretet, hogyy még nagyobb felületen gyönyörködhessen magában. Észre sem vesz. Csak áll. Mint egy kiselejtezhetetlen, hatalmasra dagadt leltáritárgy.

Megfordulsz, elsomfordálsz anélkül, hogyy láttad volna a tükörben lakó valakit. Anélkül, hogy a tükörben lakó valaki látta volna magátt benned. Elvonul veled. Mit is keresne továbbb a tükörben? Ő sem fér már el benne, nem maradt hely neki sem. Szólni pedig nem mer,,mert mindenkinél jobban tudja, milyen hatal--mas valaki az, aki rendületlenül, kőbe vésett tekintéllyel áll a tükör előtt.

4.A tükör elé állnál, de már áll ott vala-

ki. Észrevesz, amint mellette toporzékolsz, türelmes türelmetlenséggel várva sorodra.Észrevesz, ő, a hatalmas, nagy úrdáma, akit meg se mertél volna szólítani. Lám, felédfordul. Szólásra nyitja ajkát: „Ez a tükör már foglalt” – mondja (mű)bájos mosollyal.

Egyszeriben tudatára ébredsz minden hiányosságodnak, a könyöködön éktelenke-dő foltnak és őszülő hajszálaidnak, a reggelibékés családi perpatvarnak és a gyerek zse-béből kipottyant füves cigarettának – és szé-gyenkezve kotródsz el.

Utoljára még felmerül benned egy kérdés:miért nem tudtad magad bizalomgerjesztőb-ben kicsípni, ha már tükörbe akartál nézni? Persze, a gyereknek ki kellett készíteni a vasallt pólót és megtankolni a kocsit, mielőtt feléb-red. De ez nem mentség. Miért nem igyek-szel rendes ember lenni, valaki lenni, ha már veszed magadnak a bátorságot, hogy létezz?

A tükör pedig csak áll. Egymagában, és várja, hogy valaki belenézzen. Nem lát sem-mit, mert aki előtte áll, mindenkit elzavar a közeléből. Valószínűleg az lenne a megváltás,, ha egy hasonlóan hatalmas valaki érkezne. Akkor kölcsönösen elzavarnák egymást, és végre a tükör is fellélegezhetne, kitekinthetnee az ablakon, és megláthatná magát valaki sze-mében.

Kalacsi Jánosss

A foglalt tükörről

17

a hit paradoxonaa hit paradoxona

mert tanítóként a tornaórákat sose cseréltem fel más órákkal, és nemcsak megmutattam a gyerekeknek, hanem végigtor-náztam velük a gyakorlatokat.

Idős korban is fontos meg-tartani a jó erőnlétet, hogy másoknak is tudjon segíteni.

– Mikor látom, hogy vala-kinek szüksége van rám, akkor én már nem létezem: minden szeretetemet rá irányítom. Nagy boldogság mással megosztani az együttérzést, a biztató szavakat. Olyankor annyira feltöltődök szeretettel, szolgálatkészséggel, hogy az utcán sem bírom ki, hogy a cipekedő idősnek ne ajánljam fel a segítségemet.

Az „idősről” pedig sokszor kiderül, hogy fiatalabb, mint a 81 éves mozgékony örömszer-ző!

Népszerű az idősek körében

A Vöröskereszt újvidéki népkonyhája a nyugdíjasok klubjában (a Futaki út 67. szám alatt) és a Laza Kostić utca 4a-ban működik. Erzsi néni rátermettségével és több mint húszévi tapasztalatával tudja fel-mérni, kik szorulnak legjobban segítségre.

– A kötelező adatlaphoz egy külön oldalt csatolok. Amikor a bizottság elolvassa azt a sok konkrét dolgot, amit felírtam, nem utasítja el kérelmemet. Az idősek ezért hozzám fordulnak.

Tizenkét évvel ezelőtt özve-gyült meg.

– Nagyon szép házasságban, szeretetben éltem Józseffel, támogatása nélkül nem tudtam volna másoknak annyi szerete-tet nyújtani. Elégedett lehetek az életemmel, két fiammal, négy unokámmal.

A csalódásokat, fájdalmakat próbálja keresztény módon fogadni és elviselni.

– Reggel, az imádkozás és a tornagyakorlataim elvégzése után, amikor tudom, másnak szüksége van rám, elfelejtem minden bajomat. Nagy öröm látni, hogy valaki fölépül, vagy valakinek látogatásomkor fölra-gyog az arca.

Bozsoki Valéria

18

tanúim lesztektanúim lesztek

A Jézus Krisztus szupersztárA Jézus Krisztus szupersztárfeledhetetlen főszereplője volt a Virginia feledhetetlen főszereplője volt a Virginia

állambeli, afroamerikai származásúállambeli, afroamerikai származásúCarl Jewison, aki a filmben Júdást alakítot-Carl Jewison, aki a filmben Júdást alakítot-

ta. A Jézus szerepét megformáló Ted Neeley-ta. A Jézus szerepét megformáló Ted Neeley-vel a forgatás során kötött szoros barátságot. vel a forgatás során kötött szoros barátságot.

Barátságuk Carl 2004-ben bekövetkezett Barátságuk Carl 2004-ben bekövetkezett haláláig (leukémia áldozata lett) tartott.haláláig (leukémia áldozata lett) tartott.

Jézus és Júdás jó barátok, az áru-lás és a keresztre feszítés után is azok maradnak. Ez nem egy apokrif evan-gélium meséje, hanem két ember – két énekes és színész – igaz története.Az 1972-ben, Norman Jewison által rendezett Jézus Krisztus Szupersztár főszereplőié: Ted Neeley-é, aki texasi fehér férfiként Jézust alakította és a Júdás szerepét játszó afroamerikaiCarl Andersoné.

Carl 2004 februárjában hunyt el leu-kémiában. Éppen a Szupersztár szín-házi változatával turnézott Amerika-szerte. Ted még ma sem tud belenyu-godni barátja elvesztésébe. Amikor róla beszél, elerednek a könnyei: „Hiányzol, Carl” – suttogja, üresbe révedő tekin-tettel. Visszaemlékezik arra a napra, amikor utoljára látta Júdás szerepé-ben: „Júliusban történt, Carl halála előtt hét hónappal Philadelphiában. Nagyszerűen játszott, vibrált körülöt-te a levegő, mint még soha. Az évek során teljesen beleélte magát a szerepé-be, megértette minden gyötrődését.”

A Jézus Krisztus Szupersztár mind-kettőjük életét megváltoztatta. Ted 28 éves volt, Carl 26. Ted akkor már játszott a Szupersztár színházi változa-tában, de csak kórustagként szerződtet-ték mindaddig, amíg Los Angelesben fel nem fedezték, hogy ideális személy Jézus szerepére. Carl a fekete Ben Vereen színészt és táncost helyettesí-tette a Broadway-en Júdás szerepében. Ben megbetegedett, és így vált lehető-vé, hogy Carl színre lépjen.

Norman Jewison filmrendező Londonba hívta őket. Együtt akarta őket látni, mielőtt szerződést ajánl fel nekik. Repülőre ültek, és az úton mindketten azon tűnődtek, vajon milyen lesz első találkozásuk a rende-zővel? Carl számára a bőrszíne külön problémát jelentett. Mit szólnak majd az emberek? Egy néger Júdás nem fog-e provokációként hatni? Norman

Jewison így emlékezik vissza meg-beszélésükre: „Nagyon fontos volt nekem, hogy Carl vállalja a szerepet. Neki is sokat jelentett ez a kihívás. Nem akartuk, hogy a filmet rasszista alapon támadás érje. Carl azt kérdezte: »Miért engem választottál?« »Azért – mondtam –, mert tehetséges vagy. Nem a bőröd színe miatt.« »Akkor vál-lalom« – felelte.”

Mielőtt első meglepetésükből fel-ocsúdhattak volna, Ted és Carla Szentföldön találták magukat:Beér-sebában, a Negev-sivatagban; Heródes erődítményének romjainál;a Holt-tenger partján, Kumrán vidé-kén; Cezareában, a régi római kapu maradványainál. „Carl volt a legjobb – jegyzi meg Ted. – A filmben Júdást alakítja, aki összefogja a cselekmény szálait, és összefűzi a szereplőket. Amit látunk, azt az ő szemszögéből látjuk. Júdás szupersztárnak gondolja Jézust,s emiatt elveszik a földi sikerhez kötő-dő problémákban, megfeledkezve a valódi üzenetről.”

A rendező arra törekedett, hogya forgatás alatt a stáb megosztva,a klánok közötti lehető legnagyobb ellentétben éljen. Mint ahogy a film cselekményének korában is történt. Volt egy csoport Júdás körül, másik csoportot alkottak az apostolok, és vol-tak a papok… Neeley itt ismerte meg későbbi feleségét, Leeyan Grangert. „Júdás csoportjához tartozó táncosnő volt, ezért nem találkozhattunk egy-mással. A kapcsolatunk csak akkor bontakozhatott ki, amikor véget ért a forgatás. Norman Jewison nem enged-te meg, hogy bárkivel is baráti viszony-ba kerüljek a stábból. Éber szemmel ügyelt rám.”

A sivatagban pokoli hőség ural-kodott. Amikor a nap delelőn járt, a hőmérő higanyszála az 50 fokot is elérte. A fiatalok mégis hihetetlen ener-giával énekeltek és táncoltak a Negev porában, anélkül, hogy egyetlenegyszer is valamilyen kábítószerhez nyúltak

volna. Igazi hippis hangulat uralko-dott, fiatalos, de nem felületes. Ahogy telt-múlt az idő, mindannyiukat meg-érintette az élmény, és arra indította őket, hogy lelkük mélyére tekintsenek. Jewison, a rendező így emlékezik visz-sza: „A stábban voltak keresztények, zsidók, muzulmánok. Mind a három nagy monoteista vallás képviselői jelen voltak, és még két buddhista is. Sok statisztát helyben toboroztunk az átutazók vagy a környékbeli lakosok közül. Volt három olasz gépészünk is, aki emelődarut kezelt, fantasztikus ritmusérzékkel és eleganciával. A stáb éjszakára sem ment haza, nem érintke-zett az ügynökökkel, nem nézett tévét. Zárkózottan éltünk egy idegen földön. Hiszem, hogy ez segített abban, hogy összekovácsolódjunk, hogy ez a film az életünkké váljon, mindannyiunk közös életévé.” Neeley hozzáfűzi: „Mindannyian magunkénak éreztünk mindazt, amit csináltunk. Nomádok voltunk mi is, akárcsak a környékbeli pásztornépek, művészek egy törzse, akik azért vonultak ki a sivatagba, hogy küldetésüket teljesítsék. És baráti tár-sasággá kovácsolódtunk, miként Jézus, Mária Magdolna, az apostolok, Júdás. Olyan személyek, akik együtt élték az életüket, jó vagy rossz döntéseket hozva. Az egyéni döntések mindnyá-junkat érintettek nap mint nap. Ezért működött a Szupersztár.”

Júdás, a szent szupersztár

Ebben a különleges közegben, a remeteség és a kommuna közötti lét-módban született a Jézus – Neeley – és Júdás – Anderson közti barátság. „Carl és én – meséli Ted – a forgatás szüne-teiben Nikos Kazantzakis Jézus Krisztus utolsó megkísértése című könyvét olvastuk újból és újból. Ennek a könyvnek alap-ján forgatta Scorsese 1988-ban azonos című filmjét. Mindketten az Egyesült Államok déli részén nőttünk fel a bap-tista vallásban, és jól ismertük a Bibliát, itt azonban egy új nézőponttal találkoz-tunk, amiben nemcsak a vallási, de az emberi vonások is helyet kaptak.”

Mintha Andersont egész életében minden erre a szerepre készítette volna fel. Édesapja fémmunkás, kohász volt, édesanyja varrónő. Tizenkét gyerme-kük egyikeként született. A Dunbar Középiskolában, ahol érettségizett, saját bőrén tapasztalta meg a faji szegre-gációt. Ha valamit megálmodott, azt töretlen energiával meg is valósította. Beiratkozott a Howard Egyetemre, és a Second Eagle rockegyüttes szólóénekese lett. Amikor egy producer meglátta a tévében az együttes kippjét – a Jézus Krisztus Szupersztár egy, Amerikában addig soha nem hallott dalát énekelték –, szerződtette Andersont. Ez volt élete nagy fordulópontja.

„Az árulás jelenetével köztem és Carl között valami elkezdődött, valami mély, ami a következő harminc évben tartott.” Ted Neeley szavait könnyei szakítják félbe. „Hiányzol Carl – súgja, majd újra megleli az emlékezés fonalát. – Mennyi könnyünk hullott azon az éjszakán az Olajfák kertjében!A forgatás után még sokáig beszél-gettünk mindarról, ami másnap várt ránk. Azokban a napokban nagyon erős érzelmeket éltünk át, s olyan mély kapcsolatba kerültünk egymással, amilyenről az emberek többsége csak álmodik. Jézusnak és az árulójának a története eggyé forrasztott bennün-ket, erőt adott.” Ez az erő segítette át őket a nehézségeken. Így történt ez az akasztási jelenetnél is, Cezareában. A fa egy szakadék szélén állt, s az első fel-vételnél a kötél elszakadt. Carl zuhanni kezdett, és én néztem, annak ellenére, hogy ebben a jelenetben nem szerepel-tem. De át akartam érezni, ezért néző-ként szemléltem. Hála Istennek, hogy

ott voltam! Kinyújtottam a kezem, és Carl zuhanás közben elkapta a kezem. Éppen a kamera mellett álltam.”A forgatáson tehát Jézus megmentette Júdást. Ki tudja, nem így történt-e a valóságban is?

De nemcsak ez az egyetlen elgondolkodtató esemény történt a forgatás során. Ted lassan beszél, fényképet fénykép után mutatva ele-veníti fel azoknak a napoknak az emlékét. „Munka után beültünk a buszba, amely a szállodába vitt ben-nünket. Nyomasztó volt számomra, hogy az a hely mellett kell elhalad-nunk, ahol keresztre fognak feszíteni. Mindig arra gondoltam, ami rám várt. »Bármi történjék is – gondoltam –, itt keresztre feszítenek, mielőtt vége lesz.« A Golgota látványa minden nap baljós sejtelemmel töltött el. Elhatározásomban, a szerepemben szilárdan kitartottam, de a látvány mégis elgondolkodtatott. Maga a hely állandóan az eljövendő eseményre figyelmeztetett. Valószínűleg ugyanígy érezhetett Jézus is.”

А keresztre feszítési jelenet forgatá-sánál az időjárás hirtelen megváltozott. „Izraelnek ezen a részén ki tudja, mióta nem hullott egyetlen csöppnyi csapa-dék sem. Hirtelen erős szél támadt, hatalmas zivatar kerekedett. A rendező utasítására mindenkinek biztos helyre kellett vonulnia, én azonban a keresz-ten függtem. Hallom, amint kiáltja a megafonban: »Szedjétek le! Szedjétek le onnan!« A földre zuhantam. Ez a jele-net lélekben teljesen megváltoztatott.”

Jewison sokkal tartózkodóbb az emlékek felelevenítésében, de neki is volt egy nem mindennapi élménye. A film a naplementével ér véget: a nap a kereszt mögött nyugszik le. „Miközben ezt a jelenetet forgattam, valami egé-szen váratlan dolog történt. Egyszer csak előbukkant, ki tudja honnan, egy ember. Meg kellett volna szakítanom a felvételt, de folytattuk a forgatást. Egy pásztor haladt végig a horizonton, a nyája követte. Olyan volt, mintha szel-lem lett volna a lemenő nappal a hát-térben. Megrendítő látvány. Csak áll-tunk ott mindannyian könnybe lábadt szemmel, szólni sem tudtunk. Csak egy egyszerű naplementét kellett volna filmre vennünk, ezzel szemben...”A kritikusok később úgy vélték, a rendező ezzel a jelenettel azt kívánta kifejezni, hogy Krisztus meghalt ugyan, de az üzenete tovább él. Igen ám, csak-hogy a pásztorról egy szó sincs a forga-tókönyvben. A semmiből lépett elő, és a stábban mindenki jelet látott benne.

A rendező és a producerek nagyon féltek attól, hogy a Szupersztár esetleg éles vitákat válthat ki. Ha másért nem, hát azért, mert ez volt az első alkalom, amikor a néző a filmvásznon éneklő Jézussal találkozhatott.Ki tudja, talán egyes vallásos embe-rek rossz szemmel nézik majd, hogy a film „emberközelibb” képet fest az eseményekről. Norman Jewisonhoz a Vatikán is küldött követeket: egy püspököt és az Osservatore romano vati-káni újság egy munkatársát. Mielőtt a filmet a nagyközönség láthatta volna, a Pinewood Stúdióban a vatikáni követek is részt vehettek az előzetes vetítésen. „Lélegzetvisszafojtva lestem a reakcióikat. Amikor azonban kiléptek a moziteremből, meg sem tudtak szó-lalni, annyira magával ragadta őket a film. Megkértek, küldjek egy másolatot, hogy levetíthessék VI. Pál pápának is.” Úgy tűnik, a Vatikánban a színészek játékától is el voltak ragadtatva. Ted Neeley meséli: „Valaki azt mondta Rómában: »A Jézust játszó srácot szentté kellene avatni.« Ma azt felel-ném erre: ha valakit szentté kell avatni, akkor az Carl.” Vagyis Júdás.

Enzo RomeoFordította: Kalacsi János

19

tanúim lesztektanúim lesztek

20

családcsalád

Anyu, anyu, ezt a sampont vedd meg, ettől lesz gyönyörű csillogó a hajam! – szólongat a kislányom a nappaliból, ahol az előbb még mesét nézett, de úgy látszik, már vége, és reklámok mennek a tévében, vagy már a rajzfilmeket is félbe vágják, hogy minél több termékre fel tudják hívni a fogyasztó figyelmét.

Több választási lehetőségem is van: az egyik talán az, végzem a dolgom tovább, a kislány addig is nyugton marad, amíg a tévé előtt ül. Rövidtávon ez tűnik a legegyszerűbbnek.

Fel is háborodhatok, hogyan kép-zelik már a kisgyermekek fejét tömni azzal, hogy mit kell vásárolni, és mérgemben kikapcsolom a tévét. A problémát így egy időre megoldhatom, de akkor a gyerek nem érti, miért őt büntetem, ha semmi rosszat nem tett, és már az utcára kilépve úgyis óriás plakátokkal fogja szembetalálni magát, ahol szintén ugyanaz a sampon reklám fogja csábítani.

Választhatom azt a lehetőséget is, hogy odaülök én is a kislány mellé, és megbeszéljük a dolgot. Együtt nézzük a reklámokat, és felhívom a figyelmét arra, hogy öt perc alatt legalább háromféle samponról ígérik nekünk azt, hogy ettől és csakis ettől lesz gyönyörű csillogó a hajunk. Talán még azt is elmesélhetem neki, hogy a dédmamának is nagyon szép fényes hajkoronája volt, pedig csak egyszerű szappannal mosta annak idején.

A szülő nevelői feladata nagyon sokrétű, az élet minden területére kiter-jed. A napi gondoskodás mellett az életre is szépen lassan felkészítjük gyer-mekeinket. Hiszen csak kölcsön kaptuk őket, és előbb vagy utóbb szárnyra kel-nek. Felelősséggel tartozunk Isten előtt értük és azért, hogy sikeresen tudják venni az akadályokat, ne torpanjanak meg a nehézségek előtt, és becsülettel vegyenek részt Isten országának építé-sében.

Ebben a felkészítési folyamatban nélkülözhetetlen a gondolkodásra való nevelés. Nem elég csak kész dolgokra megtanítani a gyermekein-ket. Attól, hogy a betűket felismeri, még olvasni nem fog tudni, és attól, hogy le tudja írni a számjegyeket, még

nem tanul meg összeadni és kivonni. Természetesen betűismeret nélkül az olvasás sem megy. Ezért szükséges az alap tudnivalók továbbadása, de az is nagyon fontos, hogy az elsajátított tudást tovább fejleszthetik, gondolkod-hatnak róla, véleményük lehet.

KreativitásAz emberi kreativitás és gondol-

kodás határtalan lehet, ha fejlesztik és hagyják kibontakozni. Már egész kisgyermek korban el lehet kezdeni a gondolkodásra való ösztönzést. Mi sem egyszerűbb ennél, mint ha épí-tőkockákat adunk a gyermek kezébe. Hamar megtanulja egymáshoz illeszteni a kisebb-nagyobb építőelemeket, és nagyon boldog, amikor sikerül valamit alkotnia. Sírásra is számíthatunk, ha a vár éppen összedől, ilyenkor néhány vigasztaló szóval megnyugtathatjuk, a bátorítást semmiképp se hagyjuk ki, de ne építsük újra az egészet helyette. Miután megnyugszik, újra próbálkozik, és a kudarcon hamar túlteszi magát, az alkotás boldoggá teszi. Ha a szülő helyette rakja össze a csodálatos várat, az már nem az ő sikerélménye lesz.

A gondolkodás fejlődésében fontos szerepet játszik a „Miért?”-korszak,

amikor a gyermek mindenre rákér-dez, hogy miért van ez. Fárasztónak tűnhet a gyermek minden kérdésére választ adni, és megeshet az is, hogy nem tudunk válaszolni, ha azonban készségesek vagyunk, és igyekszünk kíváncsiságát kielégíteni, ösztönözzük arra, hogy érdeklődjön, hogy merjen kérdezni és utánanézni dolgoknak. A felnőttek sem tudhatnak mindent, ha olyan kérdéssel állunk szemben, amely-re nincs válaszunk. Ne rázzuk le a gye-reket egy téves magyarázattal, inkább bátran valljuk be, mi sem tudhatunk mindent, de utána nézhetünk, sőt ha lehetőség van rá, együtt keressünk választ a kérdésére.

Összefüggések és következteté-sek

A jó alapok után a későbbiekben már komolyabb összefüggések keresé-sére ösztönözhetjük. Hagyjuk, ő maga vonja le a következtetéseket egy-egy esetből. Történhet mindez mesék vagy történetek továbbadása által, mások megtapasztalt élményeit is felhasznál-hatjuk, de az általunk átélt események késztethetik leginkább önálló gondol-kodásra.

Problémák megoldásaA problémák megoldásában, a

döntéshozataloknál nélkülözhetetlen, hogy tudjon utánanézni a kialakult helyzetnek, hogy megértse, miért tör-ténik mindez, hogy kellőképpen tudjon mérlegelni és döntéséhez mérten cse-lekedni.

Apró-cseprő hétköznapi dolgok mindezek, mégis nagyban elősegítik gyermekeink fejlődését, gondolkodás-módját, önálló felnőtté való válását. Hiszen mi mellettünk sem álltak foly-ton a szüleink, hogy megmondják, most éppen mit kell tenni, vagy melyik irányba kell menni, és nem fogunk mi sem folyton gyermekeink mellett állni. Az életútjukon nekik kell végigmen-niük, mi csak a felkészítjük őket erre. Ha megtanítjuk önálló gondolkodásra, bízhatunk abban, hogy nem dőlnek be mindenféle csalfa reklámígéretnek, és Isten segítségével megállják helyüket a világban.

Kőműves Larisza

Gondolkodj!

Azonkívül, hogy szeptember 20-án a gyermekvilágnapot ünnepeljük, vala-hogy „magától értetődő”, hogy az isko-lakezdés miatt szeptemberben és Jézus születése alkalmából decemberben töb-bet beszélünk/írunk a gyermekekről, mint különben.

A „Nem akarok gyermeket – ezért el kell, hogy ítéljenek?” cím felhívta a figyelmemet az egyik napilapban. Az angolok találták ki az ún. „childfree” kifejezést, hogy megkülönböztessék a tudatosan gyermeket nem vállalókat azoktól, akik szeretnének gyereket, de valamilyen okból nem lehet. Rájuk a „childless” szót használják.

Manapság, amikor a munkanélkü-liek száma naponta növekedik, amikor senki sem dicsekedhet, hogy biztos állása van, folyton drágul valamilyen termék, és a legalapvetőbb élelmiszerek vásárlásakor is jól meggondol-juk, mit és mennyit vásárol-junk, a családalapítás – állítják a childfree-tagok – nem számít bölcs dolognak. Nyíltan meg kell mondani, a gyermek (még a legszerényebb is) „sokba kerül”. A szülői hivatás a sza-badidő beosztásán kívül még sok más lemondással, köteles-séggel jár. Ha pedig valamely családban beteg gyermek szü-letik, az még (az állandó szo-rongáson kívül) külön kiadást, lemondást jelent a család számára.

Egyesek egyszerűen úgy érzik, nem tudnák felelősségteljesen végezni szülői feladatukat, mások családalapí-tás előtt szakmai sikerüket szeretnék megalapozni, és mire elérik céljukat, úgy vélik, kiöregedtek a családalapí-tásból. Mások megint az anyagi ala-pokat szeretnék megteremteni, tulaj-don lakást, házat szeretnének, akkor megint vannak olyanok, akik szeretnék kiszórakozni magukat, hogy ne érez-zék, bármiről lemaradnak a gyermek miatt. Becsületesebbnek tartják, hogy tudatosan vállalják a gyermektelenség életformáját, mint hogy világra hozzák

gyermeküket, és aztán lelkiismeret fur-dalás nélkül elhagyják, elhanyagolják. Legtöbbjüket idegesíti a gyermekzsivaj, és szabadon akarnak arról dönteni, „reprodukálják-e” magukat.

Egyes nők attól félnek, nem sikerül majd összeegyeztetni az anyaságot a háztartás vezetésével és a munkával, és beosztani az idejüket, vagy egyszerűen lelkileg és egzisztenciálisan felkészület-lennek érzik magukat.

Gyakran a társadalom elvárásai is elriasztják az embereket a saját dön-téseiktől. Vannak, akik azért vállalják a családalapítást, mert aztán „késő lesz”, holott koruk ellenére, még nem „készültek fel” eléggé. Pedig az egye-düli fontos dolog a belső hangra való figyelés! Ezért egyes nők tudatosan vállalják a rizikót, és idősebb korban vállalják az anyaszerepet. Tisztában

vannak azzal, hogy a gyermekeknél növekszik az örökletes kromoszóma-rendellenesség kialakulásának rizikója, de úgy érzik, hogy több élettapasztalat-tal, érettebben talán jobb szülők lesz-nek, és koruk ellenére, nem futottak ki az időből.

Meg kell említeni azokat is, akik valóságos vagyont költenek arra, hogy szülőkké válhassanak, boldogan vállal-nák az álmatlan éjszakákat, birkózná-nak a nehezen nevelhető gyermekkel,

harcolnának a nincstelenséggel, és lemondanának minden kényelemről.

Néhány évvel ezelőtt a Magyar Szó napilap egy kamrában élő idős házas-pár megrázó történetéről számolt be. A szülők keményen dolgoztak, hogy nyolc gyermekük semmiben sem szen-vedjen hiányt, sőt szerény vagyont kapartak össze. Amikor a gyermekek megnőttek, ahelyett, hogy segítették volna őket, mindegyik a maga módján kifosztotta, majd magára hagyta a két öreget. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a szülőnek a sok gyermeke sem biztosí-ték a gondtalan öregségére.

Oprah Winfrey, a világ legismertebb beszélgetős műsorának vezetője nem szült, mégis sok gyermekóvó intézet-nek és iskolának az alapítója és tagja.

Az Oscar-díjas Hellen Mirren színésznő miután egy dokumentum-filmben végignézett egy szülést, úgy döntött, ő nem vállalja ezeket a boldog kínokat.

Renee Zellweger színésznő a szülői feladatot valódi rabságnak véli, és nem

akarja, hogy kis diktátorok ren-dezzék az életét.

A gyönyörű szép Eva Mendes, aki nagyon szeret aludni, kijelentette, hogy túlsá-gosan aggódó természete miatt nem vonzza az anyaság.

Katharine Hepburnről, az ötvenes évek hollywoodi csilla-gáról az ifjabb generáció nem hallott. A színésznő valóságos botrányt váltott ki, amikor őszintén beszélt arról, hogy karrierjéről nem mond le az anyaszerep miatt.

George Clooney köztudottan nem rajong a gyermekekért, de ha éppen megkívánja társaságukat, vendégségbe hívja Brad Pittet és Angelina Jolie-t.

Slađana Milošević életét teljesen a zenének, festészetnek ás az írásnak szentelte.

– Nem vágyódom biológiai utódok után, mert ugyanolyan fontosnak tar-tom az ideológiaiakat is.

Mel Gibson, Bono Vox és a már említett Pitt–Jolie színészpár, bár hiva-tásuk miatt ritkán lehetnek gyermeke-ikkel, hét-hét gyermekkel gazdagították életüket.

Esperanca

Isten még nem adta fel

21

korképkorkép

„Minden gyermek azt az üzenetet hozza magával, hogy Isten még nem adta fel az emberiséget”

22

hírharanghírharang

Az apostoliszolgálatbannincs megállás

A hitoktatók nyári tovább-képzésen vettek részt augusztus 1-jétől 3-áig a Szabadkai Püspökség udvarában épült egyetemen, az Augustinianumban. Az előadók, a magyarországi nővérek, a Szociális Testvérek Társaságának tagjai elsősorban olyan lelkigyakorlatos elemekre összpontosítottak, mint amilyenek az ima, ének, szentség-imádás és az elcsendesedés. Ezek segítettek rádöbbenteni a katekétákat arra, hogy a gyerekek és a szülők mellett mennyire fontos önmagukkal is foglalkozni, istenkapcsolatukat ápolni és megtalálni önmagukat a hivatásukban.

A műhelymunkák során a hitok-tatók egymás között értékes tapasz-talatokat osztottak meg a gyerekek-kel és a szülőkkel kialakult kapcso-latukról, tevékenységeikről. Számos játékot, éneket is megtanulhattak. Értékes ismeretségek szövődtek. Külön öröm volt, hogy a bánátiak és a bácskaiak is együtt lehettek. Pénzes János főpásztor kifejezte reményét, hogy a továbbképzések szervezésé-vel sikerül megerősíteni a hitoktató-kat apostoli szolgálatukban. A részt-vevők is szeretnék, ha a jövőben sok ilyen alkalom lenne a találkozásra, lelki épülésre és tanulásra.

Margit Mónika

Minden szerzetesközösséget az a karizma hozza létre és alakítja tovább, amit Isten annak idején elültetett az аlapítók lel-kébe. Az egymást követő nemzedékek azután ugyanezt a kariz-mát testesítik meg a maguk korában, és így adják tovább az utánuk következőknek. A Szociális Testvérek Társasága modern katolikus szerzetesközösség, 1923-ban a kor szociális és lelki szükségleteire adott válaszként szü-letett. Alapítója Slachta Margit karizmatikus sze-mélyiség. A társaság lelkiségét jellemzi a Szentlélek tisztelete, a szociális érzékenység és szeretet, a bencés gyökerekre való építkezés és a modernség.

A szociális testvérek a kornak megfelelő esz-közökkel építik Isten országát, a mindenkori imában élve, ott, ahová Isten állította őket. Szentlélekkel töltekezve, az ősi szerzetesi fogadalmakkal adják át magunkat az Úrnak. Nem vonulnak zárdába, hanem a társadalomban kívánják szolgálni az embert, ahogyan Jézus is tette. Szent Benedek szellemében azonban így is közösséget alkotnak. Mélyen eltölti őket az

imaélet vágya, a közös istentiszteleten pedig a liturgia szeretete. Egymással való kapcsolatukban törekszenek a családiasságra, és hogy eltöltse őket a béke és öröm lelkülete. Alapításuk kezde-

te óta munkájuk arra irányult, hogy ne csupán enyhítsék a szenvedést, hanem lehetőleg meg is előzzék a bajokat,

ismerjék fel az igazságtalanságokat, hogy így érvény-re juthasson az Igazság.

Apostoli szolgálatot végeznek, evangelizálnak az intézményes egyházban és a mozgalmakban. Ezenkívül művészettel, tudományos munkával fog-

lalkoznak, és a médiában dolgoznak. A közéletben jogi és közgazdasági munkatársak, az egészségügyben

orvosok és ápolók, a szociális munka terén a gyermek-, nő- és családvédelemre összpontosítanak. Nevelnek, oktatnak, hittant is tanítanak. Részt vesznek az imaszolgálatban, lelki kísé-résben, plébániai munkában stb. A Szentlélek erejében szociális

szeretettel vannak a világban a világért.Bővebben a www.szocialistestverek.hu

oldalon lehet róluk olvasni.

„Senki sem szeret jobban, mint az,aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)

A keresztények elleni háború is szóba kerülta Rimini Meetingen

A keresztények elleni háborúról jelentetett meg köny-vet Mario Mauro, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keresztények és más vallások tagjai elleni intoleranciával és diszkriminációval foglalkozó képviselője, amelyről a szerző személyesen is beszélt a Rimini Meetingen. Mint elmondta: sok keresztény még ma is nehéz helyzetben van, mert szociális kirekesztés és tömeges üldözés áldozatai szerte a világon.

Аz augusztus 21. és 27. között rendezett, sorrendben 31. Rimini Meeting témája a népek közti barátság volt. Az idei ren-dezvényen több mint 800 ezer látogató vett részt; mintegy 29 országból érkeztek előadók, illetve vendégek. (MK)

Ellenállásra szólította fel a keresztényeketa denveri érsek

Az állam által támogatott ateizmus elutasítására szólította fel a keresztényeket Charles Chaput denveri érsek. Mint az érsek fogalmazott, a keresztényeknek ma meg kell védeniük az egyház és minden ember jogait a relativizmus „civil vallásától”. Akárcsak a kommunizmus, a mai szekuláris társadalom egy Istentől távoli társadalmat képzel el, ahol az emberek nem ismernek felsőbb alapelvet, és csak vágyaik határozzák meg tetteiket.

Amerikai és európai bírósági határozatokat elemezve az érsek rámutatott, hogy a vallássza-badságot ténylegesen biztosító törvénykezéstől és kormányzástól egyre inkább elmozdulnak a nyugati országok a vallásellenes kormányzás és törvénykezés irányába, a tolerancia jegyében. Általános támadás indult a vallásosság, főleg a kereszténység ellen, emögött pedig agresszív szekuláris politikai célok és a fogyasztói gazdasági modell áll, melynek végső célja, hogy Istent és az egyházat a technológiával és a társadalommérnökséggel váltsa fel.

Erre az agresszív vallásellenességre volt példa az, amikor a brüsszeli érseki palotába hatolt be a rendőrség a belga püspöki kar ülése közben. A püspököket estig nem engedték ki az épületből, és a katedrálisban felnyitották két elhunyt bíboros sírját. Az egyház vallásszabadsá-gát úgy támadják ma, ahogy arra a nácizmus és kommunizmus óta nem volt példa – véleke-dett az érsek.

A keresztény és katolikus válasznak azzal kell indulnia, hogy személyesen Krisztusban bízunk – mutatott rá Charles Chaput. Az „ellenállás katolicizmusának” azzal kell kezdődnie, hogy hiszünk Krisztus szavaiban: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” (MK)

A Szociális Testvérek Társasága

Vakáció a LurkóházbanA hajdújárási Lurkóház egész nyáron nyitva állt kis-

diákjai előtt. A szünidő alatt minimálisra csökkentettük a tanulást. Egy kis olvasás, írásgyakorlat és matekozás mellett inkább a kézművességnek, játéknak és sportnak szenteltünk több figyelmet.

A gyerekekkel együtt rendbe tettük a kertet, és felta-karítottuk a Lurkóházat is. A közös munka után jól esett a megérdemelt pihenés és a finomság, amivel a szakács néni kedveskedett a gyerekeknek. Közösen különféle plakátokat készítettünk, amelyeket kiragasztottuk a tantermek és az ebédlő falára, hogy hangulatosabbá és szebbé tegyük kör-nyezetünket.

A nyár folyamán egy kisebb kirándulásra is eljutottunk. A helyi látogatóközpont munkatársának vezetésével sétál-tunk egyet a Kőrös mentén, és megnéztük a Ludasi-tavat.A kirándulás során sok mindent megtudhattunk lakóhe-lyünk nevezetességeiről és a környezetvédelemről. A gye-rekeknek nagyon tetszett a csősz munkája, aki bemutatta, hogyan ellenőrzi a horgászokat, van-e megfelelő engedé-lyük. Beszélt a védett állatokról és a védett növényekről, és arról, milyen volt valamikor a tó környéke. Szinte mindenkit lenyűgözött a madarászok munkája. Ők bemutatták, hogyan fogják be a madarakat, és mely tulajdonságaikat vizsgálják. A gyerekek szabadon engedhették őket. Közben gyakorol-tuk azt is, hogy nem szemetelünk. A kapott cukorkák papír-ját nem hagytuk szanaszét, hanem összegyűjtöttük.A kirándulás után megkértem a gyerekeket, írjanak egy-egy rövid fogalmazást élményeikről. Meglepődtem, hogy szinte mindent megjegyeztek abból, amit a csősz bácsi mesélt, és amit útközben láttunk és hallottunk. Reméljük, a továbbiak-ban is tudunk szervezni hasonló sétákat.

A hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskola és a Német Vöröskereszt közös szervezésében a Lurkóház két diákja több mint két hetet tölthetett Németországban.A Vöröskereszt munkatársait május hónapban láttuk vendé-gül a Lurkóházban. Nekik köszönhetően felújítottuk a ház bútorzatát. Székeket, asztalokat kaptunk, háztartási gépeket, emellett tisztálkodó szereket, élelmiszereket, ruhaneműt.

Szeptember 1-jén minden diákunk új táskával indul iskolá-ba.

A németországi nyaralás felejthetetlen élményt jelenta lurkók észére. Az indulásra július 21-én került sor. Az utazás előtt nagy volt az izgalom, hiszen egyikük sem járt

még külföldön, főképpen nem ilyen messze. A gyerekek együtt utaztak az iskola más diákjaival és a kísérő tanítókkal. A München melletti Pupling természetvédelmi területen szálltak meg. Az ott töltött idő alatt hegyet másztak, múze-umban és cseppkőbarlangban jártak, meglátogatták az olim-piai várost, az állatkertet és az arborétumot. Megtekintették a tűzoltóállomást és II. Lajos egyik várát, sőt ellátogattak egy BMW kiállításra is, és természetesen a fürdést-úszást sem hagyták ki. A gyerekeknek nagyon tetszett minden, és nagyon hálásak azért, hogy erre a szép nyaralásra eljuthat-tak.

Kőműves Larisza

23

hírharanghírharang

Magdi néni lurkófazék-praktikái

Rakott tök

Hozzávalók (4 személyre): 1 közepes nagyságú tök, kapor, 2 dl tejföl, 4 tojás, 30 dkg szalámi, kevés étolaj és ételízesítő.

Egy közepes nagyságú tepsibe belerakjuk a kockára vágott tököt és a felkockázott szalámit. Ráöntjük az étolajat, és a sütőben addig sütjük, amíg megpirul.A tejfölt és a tojást kaporral kikeverjük, ételízesítőt szó-runk bele, majd ráöntjük a tökre. Visszatesszük a sütő-be, és készre sütjük.

24

(örök) fiataloknak(örök) fiataloknak

Az idei év nyári szünidejében sem unatkozott a Kékifi szervezői csapata, ugyanis nagy lendülettel szervezték meg immáron harmadik alkalommal a Keresztény Ifjúsági Gitártábort. A rendezvénynek a horgosi Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos Ház adott otthont július 27-e és augusz-tus 1-je között. A táborozni vágyó fiatalok egész Vajdaság területéről és Magyarországról érkeztek. A résztve-vőket igen gazdag, egész napot kitöltő színes program várta minden egyes napon.

A zeneszóra történő reggeli ébresz-tőt követően rövid reggeli torna következett, majd a kápolnában közös imádság. A reggeli után kezdődtek a gitárórák. A zenészpalántákat az oktatók három csoportra osztották: atomkezdőkre, kezdőkre, haladókra.

A csoportokban különböző szinten folyt az oktatás. A délelőtti tanulás és gyakorlás után elfogyasztottuk az ebédet, majd egy rövid pihenő után kezdődhettek a délutáni programok. Be lehetett kapcsolódni különböző szak-körökbe. Ismerekedtünk a zongorával, hegedűvel, mandolinnal, ukulelével,

basszusgitárral, dobbal és más hangsze-rekkel. Az érdeklődők taizés dalokat is tanulhattak. Megszervezték a kézműves foglalkozásokat, egyes bőrmunkákat

készítettek, mások nemezel-tek... Lehetett meteort is készí-teni és forgatni. Mindenki nagy örömére kétszer métabajnokság is volt. A délutáni programok

és az uzson-naszünet után érdekes előadások következtek az egyházzenéről, a szentmise zenei részeiről, Taizéről és a taizéi zenéről, a gitáros dicsőítésről és a klasz-szikus gitárzenéről.

A tábor ideje alatt az egyik este taizés szentségimádás, egy másikon gitáros dicsőítő imaóra, és két alkalommal gitá-ros szentmise volt. A szombat esti záró szentmisén minden résztvevő gitáro-zott. Nagy élmény volt ez mindenki számára, különösen az atomkezdők-nek, hiszen ők egyáltalán nem tudtak

gitározni, a tábor végére viszont ők is megtanultak két egyszerűbb dalt.

Esténként tábortűz is volt. Játszottunk, énekeltünk és örültünk egymásnak. A zenés jó hangulat álta-lában este későig elhúzódott. A tábor végén közösen elültettünk egy fát a tó partjára, hogy bármikor arra járunk, eszünkbe jussanak a régi szép emlékek.

A tábor lelkileg is nagy felüdülést jelentett. A Kékifis szervezők örültek, hogy a Jóisten az idei évben is gazda-gon megáldotta a rendezvényt. Sok fiatal megtapasztalta, milyen jó együtt lenni keresztény testvéri közösség-ben, reggeltől estig Isten jelenlétében

tanulni, zenélni, szórakozni, és ami a legfontosabb, együtt imádkozni, barátkozni egymás-sal és Istennel.A táborban készült képek megtekint-hetők a Kékifi honlapján: www.kekifi.kek.org.rs

Balogh Zsuzsanna

Gitártábor – atomkezdőknek is

Gördeszkával is lehet evangelizálni! A 45 éves Lendvai Zoltán gyermek-kora óta szenvedélyes gördeszkás. A magyarországi Rédics plébánosa a gördeszka segítségével szeretne minél több fiatalt vonzani Istenhez.

Međugorjéban augusztus 1-től 6-ig került sora 21. Mladifestre,a fiatalok nemzetközi fesztiváljára. A rendez-vényen közel ötvenezer zarándok vett részt. Vajdaságból is indult egy autóbusz Međugorjéba.(Fruzsa Anikó)

Az állandó beteg Nagy László versvilá-gát az örök mozgás, a küzdelem, a változ-tatni akarás jellemzi. A remény útján járt a maga profetikus elhivatottságával és a tár-sadalom romlottsága elleni dühével, amely hozzájárult költői nyelvének sajátszerű, ám (visszatekintve) nem egyedi alakulásához. Általában akkor ragadta el az indulatiság, ha az értékek valamiféle romlását vélte felfedezni. „Korán, a küzdelem ágyútüzes szakaszában szakadt meg a szíved, László, miközben már lovas századaid fölött is szemlét tartottál; iszonyatos a veszteség, ha elgondoljuk: micsoda rohamok orkán-ereje feszült a szándékaidban, hűséged-ben, megalkuvásra képtelen, forradalmas konokságodban. Ami a hosszú élet lehe-tősége volt benned, ami immár némaság marad, annak üres helyét is betöltik örök szolgálatra képes műveid, a lehetetlen-be kapaszkodók a jövőnek sziklafalain” (Sütő András: A költő szívet hasogató Gondja, gyászbeszéd Nagy László halálára). Az a bizonyos orkánerő, amelyről Sütő András beszél, Nagy László egész költészetét és életét fémjelezi. Versmondatai, költői képei leggyakrabban erős „valamit akarásba” tor-kollnak. Költészetének lényege olyanfajta erkölcsi tanításra emlékeztet, amely Jézus hegyi beszédében hangzott el. Nem vélet-len az sem, hogy Nagy László írt is egy hosszú verset Hegyi beszéd címmel. „Műveld a csodát, ne magyarázd / sehová kacsázik minden út” – olvashatjuk a vers bevezető gondolatát, amely mindjárt az értelmezések széles skáláját nyitja meg. Teljes költészetét figyelembe véve, ez utalhat a társadalmi regulák igazságtalanságára. A költő ebből a gondolatból kiindulva olyan törvénysze-rűségekre figyelmeztet, amelyekre Jézus annak idején már kitért. Ennek korszerű és némileg átköltött változatát tükrözi Nagy László verse. Szembetűnő jelenség a vers és a jézusi beszéd boldogságokra vonatko-zó részének a kapcsolata. A „boldogság-mondás” már az ószövetségi hagyomány

szerves része volt, de Jézus hegyi beszédé-ben némileg más formában jelenik meg, és nem az adott állapotra vonatkozik, hanem a jövőre, Isten eljövendő országára vonat-kozóan tesz megállapításokat. Nagy László ezt részint ötvözve jeleníti meg, habár szó szerint nem jelenik meg a „boldogságmon-dás” gesztusa. Ő a köznapi ember nyelvén szól köznapi dolgokra hivatkozva: „s ne félj a sorstól, ne félj a rongytól / gúnyánkat megtermi ránk a fény / jussunk a szegények leleménye / s lesz a babáknak télre cipő” (Hegyi beszéd). Ugyanez a Bibliában: „Boldogok a lélekben szegé-nyek, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szo-morúak, mert majd megvigasz-talják őket. Boldogok a szelí-dek, mert övék lesz a föld” (Mt 5,3–5). Mindemellett summázza a „boldogságmondások” rejtett gesztusát, hogy reményeink mindent megváltoztathatnak, mert „mélyek a mi kútjaink s mennyi / ér tölti fel újra, a vil-lám / állhat beléjük s nem lesz aszály / csodában élünk”.

Költészetében megteremtette az erkölcs és az esztétikum harmonikus egységét. „Költői személyiségét nem önmagáért növesztette fenségessé, olykor szinte emberméretűnél nagyobbra, hanem hogy tágabb dimenziókban, evidensen képviselje a mostoha körülmények között létküz-delmüket vívó emberi ügyeket: a világban lehetőségként meglévő és megvalósításra, óvásra, figyelemre váró nemesebb szel-lemi és erkölcsi minőségeket. Ennek az eszményibb emberségnek az értékóvó, értékeket megmutató küzdelme Nagy László költészete” (Görömbei András: Nagy László költészete).

Nagy László felfogásban a költőszerep a kudarcra döbbenést, a létezést alapvetően

tragikumként való megélését ismerteti fel. A Verseim verse című költemény program-szerűen fogalmazza meg a költő értékeket megőrző lírai önarcképét:

Nagy László nyilvánvalóan azok közé a költők közé tartozik, akik-nek istenképe a vallás és a köznapi impressziók határán rajzolódik ki. Számtalan bibliai vonatkozást, szó szerinti utalást Istenre, jézusi igazsá-gok átköltését stb. fedezhetünk fel verseiben, ám mindig a köznapi élet momentumaihoz kötve. Hitt abban, hogy létezik egy végső igazság, hogy érdemes harcolni, hogy az embere-ket rá kell téríteni a helyes ösvényre, elkerülhetetlen motívummá hatalma-sodott költészetében. Profetikus elhi-

vatottsága, némi fenntartással: működése, nem a Szentírás prófétáinak működéséhez hasonlatos a szó szoros értelmében, azok-kal csak az elhivatottságát tekintve roko-nítható. Rónay László szavaival élve: „A prófétai magatartás egyik alapeleme, hogy a megfáradtaknak közvetíti Isten igéjét, nem törődve a szitkokkal és az ellenségeskedés-sel. (...) Ez a rezzenés nélküli, nyíltság, az igazság megmutatásának belsejéből fakadó parancsa jellemezte Nagy Lászlót.” Utolsó gondolat jogán, ismételten a „boldogság-mondás” gesztusához visszatérve, annyit mondhatunk: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltel-nek vele” (Mt 5,6).

Sági Varga Kinga

NAGY LÁSZLÓ (1925–1978)

25

írók és istenképekírók és istenképek

Öntudatés büszkeséga magateremtettetisztaságban

„ez a mi csatánk,békesség vagyunk, az újrateremtés indulata,

a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen” (Menyegző)

SzklenárAndrás:

NagyLászló

KÍVÁNCSISÁG VAGYOK ÉN AKARATEMBERT LEIGÉZEK A FÁRÓL JÁRJONSZÁLEGYENEST ÁLLJON DE A VIRÁGNAKLETÉRDEPELJEN A TÖRVÉNY VAGYOKANYA-ODUJÁBÓL NAGYOBB CSALÁDNAKTÜZÉHEZ IDÉZEM CSILLAG KÖRÉTÜZEIT ZÁSZLAIT FÚVOM VALAÉN HADASÍTOM A FÉNY VAGYOK ÉNA FEGYVEREIN IS MÉGSE RAGYOGHIÁNY VAGYOK ÉN MERT ÚJRA MEG ÚJRAFÉNYT HALMOZOK CSILLAGOT ÚJ SZERSZÁMOTHALMOZVA HALMOZOK HALMAZOKATHALMOZÁS VAGYOK Ő MÉGSE RAGYOGTÉVEDÉS VAGYOK? VAGY KÉRDÉS VAGYOK?VÉTEK VAGYOK ÉN ÉS MINDEN MAGOMVÉTEK HA MEGÖLTÖK ÜNNEP LESZ AZMERT NEM RAGYOG SOHASE RAGYOG

26

olvasónaplóolvasónapló

PÉNTEKÉppen most tértem vissza egy hosszú és unalmas vadászki-

rándulásról. Nekem nem volt szerencsém. Ellenben ez az Éva! Hihetetlen, mit ért el távollétem alatt! Anélkül hogy birtokun-kat elhagyta volna, egy második példányt fogott be! Micsoda szerencséje van! Én akár száz évig is kóborolhattam volna az erdőben anélkül, hogy egy második példányra bukkanjak. Éva, amikor a részletek felől faggattam, megint elpirult, és nem felelt semmit, csak titokzatosan mosolygott.

VASÁRNAPÖsszehasonlítottam az új példányt a régivel. Semmi kétség,

hogy ugyanahhoz a fajtához tartoznak. Az egyiket a kettő közül szívesen kitömném, hogy gyűjteményembe sorozzam, de Éva valamilyén okból hevesen ellenzi. Ezt a tervemet tehát fel kell adnom, amit tudományos szempontból igen sajnálatosnak tar-tok.

Borzasztó veszteség lenne, ha ez a faj kihalna, és nyoma sem maradna az utókor számára, nem igaz?

Az idősebbik teremtmény sokat szelídült az utóbbi időben. Tud már nevetni, és fecseg, mint egy papagáj. Miután több papagájunk van, kétségtelen, hogy szavait azoktól tanulta, hiszen az utánzás képessége feltűnően ki van fejlődve benne.

Arra is gondoltam, hogy ez talán egy újfajta papagáj, aztán úgy láttam, hogy ez nem lehet, bár ennél az állatnál semmi sem lepne meg. Már sok mindenre gondoltam az első naptól kezdve, amikor még halnak tartottam. Ez az új állatka éppen olyan csúnya, mint az idősebb volt eleinte. Sárgásvörös a bőre, ugyanolyan csúf kis feje van, de egyelőre nem akar rajta prém képződni. Éva Ábelnek nevezi.

Tíz évvel később

A mi fajtánk! Ezt már régebben sejtettük. Kicsiny, fejletlen alakjuk tévesztett meg sokáig.

Szinte hihetetlen. Most már megszoktuk a gondolatot. Azóta egypár kislány is beállított.

Ábel jó kisfiú, de Káinnak rossz a természete. VASÁRNAP Az elmúlt évek hosszú sora után be kell vallanom, hogy ele-

inte alaposan félreismertem Évát. Jobb vele élni a Parkon kívül, mint a Parkban őnélküle tengődni. Eleinte mindig arra gondol-tam, hogy túl sokat beszél. De most mégis sajnálnám, ha ez a hang elnémulna, és soha életemben többé nem hallhatnám.

Most már bizonyos hálával gondolok arra az almába hara-pásra, amely bennünket összehozott, és megtanított rá, hogyan kell az ő jó szívét és kedves egyéniségét megérteni.

(Itt végződik Ádám naplójának első része)

SZOMBATEleinte hiába törtem a fejem, sehogy sem tudtam megál-

lapítani, tulajdonképpen mi végett teremtettek. Most már úgy hiszem, tudom: azért teremtettek, hogy ennek a gyönyörű világnak felfedezzem a titkait, hogy boldog legyek, és hogy mindezt megköszönjem az összes javak alkotójának, aki ezeket kigondolta. Feltételezem, hogy van még sok felfedeznivaló, legalábbis remélem. S ha nem hamarkodom el a dolgot, hanem szépen beosztom a munkámat, ezek a felfedezések még hete-

kig is eltarthatnak. Ha az ember feldob egy tollat a levegőbe, az elvitorlázik és eltűnik a szemünk elől. De ha egy göröngyöt dobunk fel, annak eszébe sem jut elvitorlázni és eltűnni, hanem visszaesik a földre. Sokszor megismételtem ezt a kísérletet, és az eredmény mindig ugyanaz maradt. Szeretném tudni: miért? Bizonyos vagyok benne, hogy valójában le sem esik, csak úgy látszik. És miért látszik úgy? Valószínűleg optikai csalódás. Úgy vélem, hogy vagy az egyiknek, vagy a másiknak optikai csalódásnak kell lennie, de melyik az a kettő közül? Talán a toll vitorlázása, de lehet, hogy a göröngy esése. Nem tudom bebizo-nyítani. Csak egyet állíthatok biztosan, hogy a kettő közül vala-melyik csalás, és mindenki válassza ki magának, hogy melyiket tartja annak.

Figyelmes vizsgálattal megállapítottam, hogy a csillagok nem állandóak. Elolvadnak. Saját szememmel láttam, hogy éppen a legszebbek közül egyik-másik elolvadt, és lefutott az égről. Ám ha az egyik elolvadt, akkor ez bármelyikkel megtörténhet. Ha viszont mindegyik olvadékony, akkor egyszer megeshet, hogy valamennyi elolvad egyszerre; ugyanazon az éjszakán. Ez a sze-rencsétlenség - érzem - be fog következni. Ezért minden éjjel virrasztani szeretnék, hogy nézzem és őrizzem, amíg csak ébren tudok maradni. Így legalább emlékezetembe vésem a ragyogó égi mezőt. Ha majd egyszer eltűnnek, akkor legalább gondolat-ban vissza tudom képzelni az égre a pompás csillagok miriádja-it, újra felragyogtatom és könnyeim káprázatában duplán látom őket.

(Itt végződik Éva naplójának második része)

A BŰNBEESÉS UTÁN

VASÁRNAPHa visszagondolok rá, úgy tűnik fel a Park, mint egy álom.

Nagyon szép volt, leírhatatlanul szép, varázslatos. És most vége. Nem láthatom többé soha.

A Park elveszett ugyan, mégis elégedett vagyok, mert így találtam meg Őt. Szeret engem, amennyire ért hozzá, és én szenvedélyes szívem egész tüzével szeretem Őt. Azt hiszem, ezt fiatalságom és nemem teljesen érthetővé teszi. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is szeretem, akkor veszem észre, hogy nem tudom, és valójában nem is akarom tudni. Ebből következik, hogy a szeretetnek ez a fajtája nem az ésszerű meggondolás eredménye, mint az a szeretet, amit a többi állat és kétéltű iránt érzek. Azt hiszem, a dolog a következőképpen áll: egyik-másik madarat a csicsergéséért ked-velem, de Ádámot nem az énekéért szeretem. Nem, nem! Minél többet énekel, annál nehezebben tudom megszokni. Mégis gyakran kérem, hogy énekeljen, mert meg akarom tanulni, hogy mindent szeressek, ami Őt érdekli. Biztos vagyok benne, hogy meg is fogom tanulni, mert eleinte nem bírtam elviselni az éne-két, most pedig már kibírom valahogy. Bár olyan hangja van, hogy a tej is megsavanyodik tőle, de nem baj! Meg lehet szokni a savanyú tejet is.

Talán az intelligenciája? Azért szeretem? Nem, nem. Ámbár nem lehet neheztelni rá, hogy az intelligenciája csak olyan,

Ádám és Éva naplója(részletek)

amilyen, mert hiszen nem tehet róla. Isten teremtette ilyennek. De különben is, gondolkodása mélyén bizonyos bölcsesség lap-pang. Idővel majd kifejlődik, bár nem hiszem, hogy az ilyesmi gyorsan mehetne végbe. Különben sem sürgős. Nekem jó úgy is, ahogy van. Nem a jó modoráért, finom tapintatosságáért sze-retem. Ezen a téren is messze van a tökéletestől, de nekem így is megfelel, és el kell ismernem, hogy bizonyos fejlődést, elő-rehaladást mutat. Nem is a szorgalmáért szeretem. Úgy érzem, hogy ebben a tekintetben szándékosan visszatartja magát, csak azt nem értem, hogy miért. Ezt titokban tartja előttem, és ez az egyetlen bánatom. Minden más dologban kíméletlenül őszinte. Biztos vagyok benne, hogy eltekintve ettől az egy dologtól, semmit sem titkol előttem. Elszomorít, hogy titka van, ez sok-szor álmomban is kísért, de gondolni sem akarok rá. Nem is a műveltsége miatt szeretem. Nem, nem! Ő ugyanis autodidakta, és így tudása elég figyelemreméltó, bár hemzseg a tévedésektől. Nem is a lovagias lényét szeretem. Ó, nem! Rosszat gondolt rólam, de azért sem szidom. Gondolom, ez a nemével jár, a tulajdonságai közé tartozik, amiért nem lehet felelőssé tenni. Persze erről nem szóltam neki, inkább a nyelvemet harapnám le. Ez viszont női tulajdonság, és nem is büszkélkedem vele, mert nem én alkottam magamat.

Miért szeretem hát? Úgy látom, csak azért, mert férfi. Azért szeretem, mert alapjában jó! De máskülönben is szeretném. Ha szidna és megverne, akkor is szeretném. Valószínűleg ez is női tulajdonság bennem. Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék.

Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szere-tem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá.

És azért van az, amit már az előbb is említettem: a szeretet-nek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az

ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Ez az én felfogásom. De én csak egy asszony vagyok, még-hozzá az első asszony, aki ezeket a kérdéseket vizsgálni kezdte. Kiderülhet, hogy tapasztalatlanságomban és tudatlanságomban tévedtem.

Negyven évvel később

VASÁRNAPFélve írok le egy gondolatot, amely az utóbbi időben egyre

inkább foglalkoztat. Leányaim - ha egyszer kezükbe kerül ez a napló - gondolatomat nagyon szentimentálisnak fogják tartani. Remélem, hogy Ádámmal együtt halok meg. Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen forrón, ilyen sóvárogva kívántam volna valamit. A gondolat, hogy Ádám előttem hal meg, elviselhetet-len számomra. Ha nem lehetséges, hogy együtt vegyünk búcsút az élettől, akkor Isten először engem szólítson el. Mert Ádám erős, és én gyenge vagyok. Neki nincs az én erőmre olyan nagy szüksége, mint nekem az övére...

Különös, hogy ezekben a sorokban felismerem a szenti-mentális gondolatokat és égő esküket, amelyek olyanok, mint szerelmünk első napjaiban voltak. Úgy látszik, hogy a szerelem lényege keveset változik, és nem csodálkoznék, ha a lányaim éppen ilyen változatlanul élnék át, és a többi asszony is, akik utánuk következnek...

Ádám ezt írta Éva sírjára: AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!

Mark Twain

27

olvasónaplóolvasónapló

TTTUDJA-E, HOGY...

....az imádkozó sáska nem egy ájtatos manó?Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) a fogólábúak

((Mantodea) rendjébe tartozó rovarfaj. Magyar elnevezésével ellentétben való-jában nem sáska, tudományos nevében a „mantis” szó ugyanis jóst jelent. Az áállathoz több babona is fűződött, pl., hogy veszedelmet hoz a többi állatra, hha rátekint vagy, hogy megmutatja a hazafelé vezető utat az eltévedt gyerek-nnek. Az arab kultúrában azt tartják, hogy az imádkozó sáska testével mindig MMekka felé fordul. Kínában a sáskákkal gyakran harci játékokat rendeztek,aahol a két harcias nőstény rövid időn belül szétmarcangolta egymást.

Az imádkozó sáska első fogólábainak jellegzetes tartásáról könnyen fel----ismerhető. Tüskés, fogókészüléket formáló lábait úgy helyezi egymás melléé,, mintha imádkozna, így sokáig mozdulatlanságba tud merevedni. Amikor kellőőőő közelségbe kerül a kiszemelt áldozat, mellső lábát hirtelen, fölösleges moz----dulatok nélkül ki tudja csapni, s így azonnal megragadhatja a táplálékot. Azzzz imádkozó sáska ragadózó ösztönei nem ismernek határokat, saját faját is meg----támadhatja, sőt mi több, az erőteljes nőstény a nála sokkal gyengébb hímet isss megöli és felfalja. Ha az ember az ujját közelíti hozzá, hirtelen támadóállásbaaaa helyezkedik: elülső lábait felemelve szétterpeszti azokat, szárnyait kinyitjaa,, hátulsó lábaira emelkedik, potrohát felkunkorítja, s abból levegőt présel kii,, sziszegő hangot hallatva.

szjjj.

28

missziómisszió

Szeptember. A tanulás kezdete. Óvodától az egyetemig. Azoknak, akik tanulnak, azoknak is, akik velük foglal-koznak. A szerteágazó tananyag majd-nem elfeledteti velük az egyik legfonto-sabb tantárgyat: tanuljunk meg élni!élni!

Az Úr Jézus vallomása: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10b).

Az élet nem lehet akármilyen. Jézus akarata: „Aki hisz bennem, annak örök élete van”van” (Jn 6,47b).

Ez az élet a szeretet élete: „Szeressétek egymást, amint én szeret-telek benneteket. Senki sem szeret job-ban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12–13).

Mit követel tőlünk ez az élet? „Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas vol-tam és adtatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglá-togattatok” – mert: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek” (Mt 24,35–36.40).

Szent Pál így buzdít az igazi életre: „Kérünk benneteket, testvérek… báto-rítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet… Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket” (1Tesz 5,14–20).

Most egy betegápoló nővér beszá-molóját közlöm. Neve: Maria Mauritz.

Az egészségügyi középiskolát 2005 szeptemberében fejeztem be. Nővér let-tem. Alkalmam adódott, hogy mint önkén-tes, egy félévet Kalkuttában, a „haldoklók házában” töltsek. Ezt a házat a Szeretet Misszionáriusai nővérek (Boldog Teréz anya szerzete) vezetik. Sohasem vonzottak a nagyvárosok. Ebben a városban pedig 20 millió ember él, aki egy időben akar működni. Emiatt tolongás az utcákon, túlzsúfolt buszok, mindenütt félmeztelen, szutykos gyerekek; kutyák és patkányok, rengeteg a szemét és azok száma, akik ételmaradékot turkálnak. Mindez olyan hatással volt rám, hogy három napig nem mertem a szobámból kimozdulni. Nem is jelentkeztem a haldoklók házában. Féltem. Kellőképpen felkészültem erre? – kérdez-tem magamtól.

Végül rászántam magam. Elindultam. Beléptem. Fertőtlenítőszer és édes tea illata fogadott. Minden tiszta. Semmi bűz. Az önkéntesek és a nővérek a betegekkel törődtek, akik csontvázként feküdtek az ágyukon. Ha felnevettek, foguk óriásinak tűnt. Nem a szenvedés látványa döbben-tett meg, hanem az emberek nyitottsága, a szeretet, amellyel közeledtek felém. Nincs bennük érintkezési félelem. A nyelvi nehéz-ségeket gyengéd simogatás és mosoly, nevetés oldja fel.

A fizikai munka egyszerűnek tűnt. Segíteni kell az embereknek az étkezésnél, a tisztálkodásnál. Gyógyszereket kell osz-tani. Ki kell mosni a ruhájukat. Főzni kell. Kötéseket cserélni, infúziót adni, remegő kezüket kezemben tartani, simogatni, meg-nyugtatni. Az érzelmi, lelki munka sokkal nehezebb. Ettől szerettem volna menekül-ni! El kellett fogadnom saját tehetetlen-ségemet, korlátoltságomat. Nem tudom megoldani mások gondját, megszüntetni mások baját. Sokszor tudomásul kellett vennem, hogy magam képte-len vagyok bármire is. Ez a tapasz-talat emberségesebbé tett. Eszembe jutott sokszor a régi mondás: „Tedd azt, ami tőled telik, a többit bízd Istenre!” Soha nem tapasztal-tam meg annyira Isten közelségét és irgalmát, mint itt.

A legtöbb beteg tüdővészben, maláriában, AIDS-ben vagy rákban szenved. Sokukat, mielőtt ideke-rültek, hangyák vagy patkányok rágták. Különbözőek a sebek, a

betegségek, de egy közös minden betegnél: senki sem akarja őket. Még a családjuk is kiközösítette. A testi szenvedés végtelennek tűnik, de a lelki szenvedés még nagyobb.

Amikor tudatosodott bennem, hogy ez a ház nem kórház, és nemcsak az a fel-adata, hogy az emberek fizikai szenvedését enyhítse, hanem otthont és biztonságot nyújtson, láttam, hogy Teréz anya és nővé-rei az egyszerűség és szegénység szépsége által szolgálják Jézust az emberekben. A tervezett három hónapból másfél év lett. Itt találkoztam először tudatosan Jézussal. A halál megtapasztalása megtanított élni.

Imádkozzunk, hogy a szenvedők és haldok-lók szerte a világon megtalálják az otthont és biztonságot a szerető gondoskodásban; és könyö-rögjünk a gondozóikért is, hogy legyen bennük elegendő szeretet, kedvesség, türelem.

Suhajda Lajos SVD

A halál megtanított élni

Alig egy hete kezdődött az iskola, de a dicsőségtábla bal fele máris megtelt fekete pontokkal. Azon az oldalon sorakoztak ugyanis a negyedikes fiúk nevei: Körmös, Malackó, Koppancs, Paprika. Szegény Méz tanító néni hiába beszélt a lelkükre, hiába figyelmeztette őket szép szóval, korholás-sal, a szünetek folyton veszekedéssel, vere-kedéssel teltek. Hol az egyik, hol a másik emelte fel a hangját haragosan, s a vitát gyakran tettlegesség is követte.

– Tanító néni! Tessék gyorsan jönni! Koppancsék megint veszekszenek! – sza-ladt Bogárka gyorsan Méz kisasszony után, és már vissza is húzódott a kicsik mellé a sarokba, nehogy őt is elagyabugyálják.

A tanító néni komor arcát látva a fiúk elcsendesedtek. Méz néni egy szót sem szólt, de tekintete minden szónál beszé-desebb volt, miközben kiosztotta a négy gyereknek a nagy rajzlapokat.

– Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a tarthatatlan viselkedésnek – bólin-tott, és kiadta a feladatot. – A többiek még játszhatnak az udvaron, ti négyen pedig…

A gyerekek üdvrivalgás kíséretében kivágtattak játszani, a négy rosszcsont pedig lógó fejjel ült le az asztalához.

– …Ti pedig – folytatta a tanító néni – rajzoljatok egy jó nagy szívet, és vág-játok ki. Utána felragasztjuk a pannóra. Valahányszor, ha elvesztitek a türelmeteket és összevesztek, kaptok tőlem egy ilyen fekete fejű rajzszöget, amit bele kell majd tűznötök a saját papírszívetekbe. Mert bizony a veszekedés és mások megbántása a mi szívünknek is kárt okoz! Meglátjuk, négyetek közül ki ismeri fel ezt leghama-rabb, kinek lesz a legkevesebb rajzszöge a

tábláján! – adta ki az utasítást Méz kisasz-szony.

A napok teltek-múltak, s lássatok cso-dát: míg kezdetben naponta három rajz-szög is felkerült a papírokra, később egyre ritkábban. Míg végre eljött az idő, hogy egy egész hétig egyetlen rajzszöget sem kellett feltűzni a pannóra.

– Ez igen! – dicsérte meg a büszkeség-től dagadó keblű csemetéket Méz tanító néni. – Mától kezdve minden egyes nap, amikor sikerül legyőznötök a rosszaságot, a türelmetlenséget vagy haragot, kihúzhattok egy fekete rajzszöget a papírotokból, és visszaadjátok nekem! Ez sem lesz piskóta! – kacsintott Méz kisasszony az értetlenül forgolódó gyerekekre. S valóban nem is volt könnyű feladat!

– Malackó csalt! – visította Körmös. – Szándékosan lelökte a ceruzáimat!

– Nem is igaz! Véletlen volt! Hazudós! – vágta rá Malackó indulatosan, de mind-járt el is szégyellte magát.

– A harag és a vádaskodás a türelmet-lenség gyümölcsei. Ma te sem vehetsz ki rajzszöget, Körmös és te sem, Malackó!

– brummogta szomorúan Méz tanító néni.

Erre azonban Paprika és Koppancs kárörvendően felvihogott.

– Szegény Paprika! Szegény Koppancs! Most ti is elrontottátok a jóságot! – bökte ki Bogárka együtt érző fejcsóválással.

– Bizony! Amíg annak örülsz, hogy a társad bajba került, nem vagy igazán jószí-vű! A kárörvendés haragot szül. A harag veszekedéshez vezet! – tette hozzá a tanító néni.

Így aztán, ahogyan teltek a napok, az is kiderült, hogy a rosszaság elkerülésénél még sokkal nehezebb jónak lenni.

De Еrdőfalva kis nebulói számára ez sem volt leküzdhetetlen feladat, hiszen az egész osztály nekik szurkolt. S hamarosan Méz tanító néni örömmel állapíthatta meg: Végre egyetlen rosszaságrajzszög sem maradt a pannón.

– Most levehetitek a falról, és ki színez-hetitek. Tanítás után pedig hazaviszitek, és elmesélitek az egész családnak, mit bizonyít ez a kis színes szív.

A négy fiú hatalmas lelkesedéssel és büszkeségtől feszülő kebellel látott hozzá a festéshez. Ám akármilyen ügyesen szí-neztek, a rajzszögek helyeit nem tudták eltüntetni.

– De tanító néni! Így mégsem olyan szép, mert a lukak mindig ki fognak látsza-ni! – méltatlankodott Paprika.

– Bizony ez igaz. Ám így is van jól! – mosolyodott el Méz tanító néni, és a csemeték legnagyobb megrökönyödésére így folytatta: – Minden sértés, haragos, türelmetlen szó vagy tett, amellyel máso-kat megbántunk, olyan, mintha tüskékkel sebeznénk meg a másik lelkét, és egyben a miénket is. A bocsánatkéréssel, megbo-csátással ugyan ki lehet húzni őket, de a nyomuk örökké megmarad. Valahányszor ránéztek erre a papírszívre, jusson eszetek-be: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” (Mt 7,12).

Katona Marianna

A lukacsos szívek

29

gyermeksarokgyermeksarok

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek,

ti is tegyétek velük.” (Mt 7,12)ti is tegyétek velük.” (Mt 7,12)

A középkori Széplak város, amely a magyarországi Cikó község és Bonyhád között terült el, majdnem nyomtalanul tűnt el a török hódítók módszeres pusztítása nyomán, ma csak egy középkori templom romja emlékeztet rá.

Az Árpád-kori, román stílusban épült templom eredetéről keveset tudunk. A XIX. században folytatott ásatások eredményei szerint két homlokzati tornyos és talán háromhajós épület lehetett a templom. Újabban többen, Kozák Károly régész (1920–1989) kutatási eredményei alapján, a jeru-zsálemi Szent János-lovagrend (johanniták) egykori templomát látják benne. Mivel az ásatások során a templomhoz tartozó kolostorépület nyomait nem találták meg, Kozák szerint a templom „emeletes” lehetett, és a lovagok a felső szinten laktak, a templomtest felett. Ilyen jellegű templomokat Európában több helyen is ismertek.

A középkori templom megmaradt szentélyét a XVIII. század óta kegyhelyként tisztelik, különösen a bonyhádiak és a cikóiak, de Kisboldogasszony napján távoli vidékekről is felkeresik a kegyhelyet. Különösen a nyomorékok és a betegek bíznak a gyógyulásban.

szj.

A HÁTLAPON LEVŐ KÉPHEZ

A széplaki bús rom...

„De te nevezve maradsz kedvemben, búmban egyenlőnLegkésőbb napomig, s mely tájadon őrzi regéit,Állni fog emlékeim közepett a széplaki bús rom. Elfárad, mig az erdőket megjárja morogvaA rontó zivatar, s halmán, mint fülmilefészek,Csendesen áll Széplak, vésztől nem bántva, közöttük.”Vörösmarty Mihály: Széplak

Fotó

: Elb

linge

r Fe

renc

30

gondűzőgondűző

Úgy szeretnék meghalni, mint a nagy-apám: álmában, csendesen, gondtalanul, nem pedig ordítva, sikoltozva, pánikban, mint az utasai.

– Drágám! szeretnél egy több száz lóerős autót, amit sofőr vezet?

– Persze!– Akkor szállj fel a buszra!

Lány és fiú beszélgetnek:– Van kocsid?– Van.– Milyen szinü?– Kék.– Az szép! Hány lóerős?– 300.– Ne mondd! Hány köbcentis?– 6000.– Hűha, és milyen márkájú?– IFA.

– Hogy hívják a kopasz teherautót?– Tarifa.

– Hogy hívják a kommunista légitársa-ságot?

– ProletAIR.

– Hogy hívják a messziről jött hajlék-talant?

– Távcsöves.

– Hogy hívják az okos kisfiú nagyszü-lőjét?

– Agymama.

– Hogy hívják az elefántok társadalmi krízisét?

– Ormányválság.

– Miért kiabál ennyire a Kovács?– Mert Salgótarjánnal beszél.– Az rendben van de miért nem hasz-

nálja akkor a telefont?

A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkér-dezi, milyen hőstettet hajtott végre.

– Én levágtam egy ember lábát! – húzza ki magát egy vézna kiskatona.

– Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágta volna le! – válaszolja az ezredes.

Mire a vézna kis katona:– Feje már nem volt szegénynek.

A székely, az angol és a francia bizony-gatja egymásnak, hogy a saját nyelvük a legbonyolultabb.

Az angol azt mondja: „A mi nyelvünk a legbonyolultabb, mert úgy írjuk, hogy Shakespeare, és úgy mondjuk, hogy Sekszpír.”

A francia azt mondja: „A mi nyelvünk a legbonyolultabb, mert úgy írjuk, hogy Bordeaux, és úgy mondjuk, hogy Bordó.”

A székely azt mondja: „A mi nyel-vünk a legbonyolultabb, mert úgy írják, hogy Gara, és úgy mondjuk, hogy Vasútállomás.”

A gyerekek tízig tanulnak számolni az iskolában. Peti hazamegy:

– Anya, tudok tízigszámolni!

– Mondjad, kisfiam! – báto-rítja édesanyja.

– Kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!

– Ügyes vagy, kisfiam, de hol az egyes?

– Hát...A naplóban.

Diákok egymás közt:– Te elhiszed, hogy lehet az írásból

jósolni?– Persze. Amikor például anyám bele-

nézett az ellenőrzőmbe, pontosan meg-mondta, mi történik, ha apám is meglátja.

Két férfi beszélget:– Az én feleségem olyan beszédes,

hogy bármilyen témáról képes órák hosszat beszélni!

– Az semmi – legyint a másik –, az én feleségemnek ehhez még téma sem kell.

A pap sírfelírata: Elmentem vizsgázni!

– Mi törtenik, ha meghúzod a zsiráf fülét? – Kirúgja alólad a létrát.

Beogradski put 5224000 SuboticaTel.: 024 / 554-895E-mail: zvonik@tippnet.rs

E havi mottónk

Minden elme egyszer-smind elmebaj.

(Ady Endre)

31

könyvajánlatunkkönyvajánlatunk

KEDVEZMÉNYES HITÉLET-előfizetés

Ön év közben is előfizethet egyetlen délvidéki katolikus folyóiratunkra, minimum három hónapos előfizetés esetében 10 százalékos kedvezménnyel az aktuális szabadeladási árból.

2010. május 1-jétől ez konkrétan a következőket jelenti:

a lap ára szabad eladásban 140 dinár, aki azon-ban előfizeti, annak egy szám csak 126 dinárjá-ba kerül.

A Hitélet előfizethető az újvidéki Agapé kiadóban(21000 Novi Sad, Cara Dušana 4),illetve megrendelhető a (021) 469-474-es telefon-számon vagy e-mailben az agape@eunet.rs címen.

Nagy akció!Ilyen még nem volt, éljen a lehetőséggel!A Biblia és története sorozat két kötete

Az Ószövetség és Az Újszövetség

most55 %-os kedvezménnyel kapható

Egységes elbeszélés, amely rámutat a Biblia történeti, irodalmi és vallási hátterére.Két izgalmas könyv, nélkülözhetetelen eszköz a civilizáció és a vallásgyökereinek megértéséhez.Értékes ajándék is lehet:– ministránsoknak– plébániai munkatársaknak– házasságkötéskor– ifjúsági találkozókra– gyerekeknek– fiataloknak– felnőtteknek– mindenkinek– ...

Ha Szegeden kívánjabeszerezni

az Ószövetségés az Újszövetség

címűAKCIÓS könyveinket,

a két kötet ára most

5765 Ft(teljes ár: 12 810 Ft)

H-6725 Szeged, Mátyás tér 26tel.: ++36 62 444-002

e-mail: agape123@t-online.hu www.agape.hu

Újvidéki rendelés esetén a két könyv

2000 dinárba kerül(teljes ár: 4500 din)

Hívja a 021 / 469-474-es újvidéki telefonszámotSzámlaszám (csak újvidéki kiadványokra):

125-1940-02

Használja ki ezt az egyedülálló lehetőséget!

Használja ki ezt az egyedülálló lehetőséget!

AkcióAkció

AkcióAkció

-55 %-55 %

AkcióAkció

NNémet László:

AA teremtett világ igézetében

8800 din

BBelföldi (szerbiai) reendelés esetén 200 din postaaköltséget

szszszszsss ámámámololo unununkk.k.

Széplak (Fotó: Elblinger Ferenc)Széplak (Fotó: Elblinger Ferenc)Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait,Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait,úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.

A pogányok közt ezt mondogatták:A pogányok közt ezt mondogatták:„Az Úr nagy dolgot művelt velük!”„Az Úr nagy dolgot művelt velük!”

(Zsolt 126,1.2b)(Zsolt 126,1.2b)