S. PERÉMI ÁGOTA

HONFOGLALÁSKORI LELETEK VESZPRÉM MEGYÉBEN

(ELŐZETES JELENTÉS)

BALATONFÜRED - MORVÁI U. 10. SZ. HÁZ

A Balatonfüredhez tartozó balatonarácsi részen, a Péter-hegy déli oldalán, 1982. őszén csatornaásás köz­ben egy honfoglaláskori sír került elő. A telken az előző évben egy kisebb nyaralót kezdtek építeni, de ennek alapozásakor más sír nem került elő. (Telektu­lajdonos: Eördögh Terézia, győri lakos).

A szomszéd telek tulajdonosa, Szabó Miklós nyug­díjas tanár bejelentésére a helyszínre Regénye Judit, a Bakonyi Múzeum régésze szállt ki.1 Rögzítette a sír helyét és behozott a múzeumba egy kerek, aranyo­zott, ezüst, öntött veretet. (6. ábra 12., I. t. 30.) A veret a sír DK-i végében, a szétdúlt lábszárcsontok környékén került elő és minden valószínűség szerint lábbelit díszített.

A sír feltárására és a telek megkutatására 1984. márciusában került sor.2 (1. ábra). Nagyobb kutatá­sokra már nem nyílt lehetőség, mivel a terület jelentős részét beépítették, ill. befásították. A nyolc napig tartó leletmentés során két sírt tártunk fel. (2. ábra).

Az 1. sír a ház ÉNY-i sarkától 60 cm-re É*ra került elő, 127 cm mélyen. (3. ábra). A hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű fiatal női váz ÉNY—DK-i tájolású volt. Karcsontjai a váz mellett szorosan helyezkedtek el. Ujjcsontjai becsúszva", a combcsontok külső oldalán voltak. A csatornaásással a sír DK-i végét 65 cm hosszan teljesen feldúlták, lábszárcsontjait vissza­dobálták. Itt a csontokon kívül mást már nem talál­tunk, de a lábujjcsontokon látható zöld elszíneződés arra utalt, hogy a sírban eredetileg lábbeli is volt. A telektulajdonos helyi képviselője és a szomszéd telek tulajdonosa később átadott még néhány, már korább­ról ismert kerek, valamint két levélalakú veretet. A kerek veretkék középen félgömbszerűen kidudorod­nak, melyet egy vékony, ugyancsak kidudorodó gyű­rű vesz körül. Ezt egy bemélyített, aranyozott rész övezi. Pereme a hátoldal felé kissé behajlik. A lábbe­lihez való rögzítése, két a hátoldalára ráforrasztott nittszeg szolgált, kis négyszögletes bronz alátéttel. Átm.:átl. 1,3 cm. (6. ábra 3-12; 1.1. 25-34.).

A levélalakú díszek egyik középső levele kis él­ben fut össze, míg a két oldalsó lekerekített. Ezek mélyedését aranyozással díszítették. Az alsó tag szív­idomú. (6. ábra 1-2.; I. t. 35-36.). A hátoldalon

4 -4 nittszeg és ugyancsak kis négyszögletes alátét szolgál a felerősítésre. Sírban való elhelyezkedésüket már nem tudtuk megállapítani. H.: 3,1 cm.

Az 1. sír mellékletei:

1. A koponya két oldalán aranyozott ezüst gömb-sorcsüngős fülbevalópár volt. A baloldali fülbevalót törötten, fordítva helyezték a koponya mellé. Az alul kampóban végződő bronz drótszálra öt, két félgömb­ből összeállított, ezüst lemezből préselt gömböt húz­tak. Ezeket vékony drótból feltekercselt szálakkal választották el egymástól. A háromszögalakúra hajlí­tott függesztőre erősítették a csüngős részt és a le­csúszás megakadályozására a függő alsó részére kis gyűrűt forrasztottak. Felső végén kis gombszerű pe­cek látható. Teljes hossza: 10,7 cm, ebből a függesztő hossza 3,7 cm, a gömbök átmérője 0,9 cm. (II. t. 1-2., 1.1. 1-2.).

2. A bordák között 11 db. kisméretű, kerek, ezüst­ből öntött, mélyedéseikben aranyozott ruhadísz került elő. Kivitelük megegyezik a lábbeli véretekkel, azzal az eltéréssel, hogy az anyagra való felvarráshoz a hátoldalon két-két fülecske szolgál. Valószínűleg egy vastagabb anyagra voltak felvarrva, egymás alatt átlagban 2-2 cm-re. A veretkék közül 3 db. (2 db. a bal és 1 db. a jobb oldalon) külön-külön helyezke­dett el. A két baloldali veretről biztosan állíthatjuk, hogy ezek leszakadtak vagy leszakították őket, mivel a hátoldali fülecskék törött állapotban voltak előke­rüléskor. Átm.: átlagban 1,3 cm. (II. t. 3—13; I. t. 3-13.).

3. A gerinccsigolyák két oldalán egészen a meden­cecsontokig szabályos sorrendben 5—5 db. vékony, ezüst lemezből préselt, nagyméretű ruhadísz került elő. A négy egyforma köralakú díszítés közepe fél­gömbszerűen kidudorodik, melyet mélyített rész, vékony gyűrűcske, újabb mélyített rész vesz körül. A ruhadísz közepén félgömbszerű kidudorodás van. E körül csoportosul a négy díszítés. A mélyedések aranyozottak. Szélei a hátlap felé kissé behajlanak. Valószínűleg vékony anyagú, elöl végig nyitott ruhát díszítettek. Felvarrásra a négy oldalon levő, két-két kicsi lyukacska szolgált. (II. t. 14-23; I. t. 14-23.). A veretek egymás alatt átlagban 5—6 cm-re voltak. Átm.: 3,8 cm, vastagság 0,2 cm.

115

1. ábra. Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. Helyszínrajz Abb. 1. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Ortsbeschreibung

A 10 db. ruhadíszen kívül az utolsó, baloldali tö­redékes darab mellett egy ugyancsak ruhadíszhez tar­tozó, töredékes darabka került elő. Ez alapján legalább még két nagy ruhadísznek kellett lenni. (II. t. 24,1.1. 24.).

Az 1. sírtól ÉNY-ra 280 cm-re került elő a 2. sir, melyben 95 cm. mélyen hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű váz volt ÉNY-DK-i tájolásban. (4. ábra). Karcsontjai a váz mellett szorosan helyezkedtek el. Csigolyacsontjai és bordái kb. mellmagasságtól a medencecsontokig teljes összevisszaságban kerültek elő. A lábfejcsontok hiányoztak, de a lábszárcsontok végén levő csontszilánkok alapján feltételezhetjük, hogy ezeket levágták.

Melléklete a koponya két oldalán előkerült sima, vékony huzalból hajlított bronz fülbevalókarika. Átm.: 1,7 cm. (6: ábra 13-14; 5. ábra 1-2.).

A terület beépítettsége miatt, csak kisebb kutató­árkok kijelölésére volt lehetőség, de ezek nem ered­ményeztek újabb sírokat.

Az 1. sírban előkerült ezüst, gömbsorcsüngős fül­bevalópárhoz hasonló darabok ismertek Sóshartyán-ból.3 A leírás alapján, legalábbis ami a fülbevaló csüngős részét illeti, hasonló került elő Szeged-Algyő 72. sírjából.4 Ide sorolható a győri,5, a nagy­tőkéi,6 a Kenézlő 23. sírjából való darabok,7 vala­mint a Nemeskosut 19. sírból,8 a Besenyő 79. sír­ból,9 a Gádoros 2. sírból,1 ° a Besenyszögi sírból11

-N 2. ábra. Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. Helyszínrajz ^Abb. 2. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Ortsbeschreibung

és a Szentes-Derékegyházoldal 1. sírból12 való példányok is.

Csüngő tag nélküliek, de valószínűleg e típusba tartoznak a következő töredékes darabok: Piliny— Sirmányhegy 64. sír,13 Kenézlő 7. sír,14 Mohács-Téglagyár szórvány15 stb. Ezek a fülbevalók átmeneti formát képeznek a gyöngyökből felfűzött és az egy­beöntött csüngő tagos példányok között.16

Ez a fülbevalótípus jól ismert az általában VIII-IX. századra keltezett korai bolgár anyagban, ahol igen nagy számban és igen változatos formákban is­mertek. (Bolse-Tigani,17 • Tankajevka18 stb.), de megtalálhatók más temetők anyagában is.19 Termé­szetesen ez a keleti területeken gyakran viselt függő­típus a honfoglalás idejében már részben átalakult, mint számos más viseleti tárgy is. A párhuzamok alap­ján a X. sz. közepére tehető divatjuk.

Az 1. sír halottját a mellékletek alapján legalább két ruhában temették el.20 Az egyik ruha feltétele­zésem szerint ing volt. A kis kerek veretkék a két fü-lecske segítségével voltak felvarrva az ingnyak szé­lére. Sírbahelyezkéskor valószínűleg a bal váll kör­nyékén az inget talán erőszakosan is elszakították. Erre utal a két csonkafülű veret és az eltört bal fülbevaló is, amelyeket visszahelyeztek a halott mellé.2 x A szakadás következtében az ing lecsúszott és vele együtt a veretek is, melyek kissé rézsútos hely­zetben, de szabályos sorrendben kerültek elő. Az in­get már nem igazították meg, feltehetően azért, mert

116

I. tábla. Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. 1-36. az 1. sír leletei lafell. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Funde aus dem Grab Nr. 1. 1-36.

117

1:2-ARANYOZOTT EZÜST

FÜLBEVALÓ •• -ARANYOZOTT EZÜST

PITYKÉK 11 DB

Ш. -ARANYOZOTT EZÜST

NAGY RUHADlSZEK

10 DB

Sm=- I27cm

10 cm l 1

1r2 . -BRONZ FÜLBEVALÓ­KARIKA

Sm=-95cm

10 cm

3. ábra. Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. 1. sír Abb. 3. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Grab Nr. 1.

4. ábra. Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. 2. sír Abb. 4. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Grab Nr. 2.

118

//. tábla Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. 1-24. az 1. sír leletei Tafel II. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Funde aus dem Grab Nr. 1.1-24.

119

a felső ruha kellően takarta. Az ing valószínűleg vas­tagabb anyagból készült. Az arácsi veretkékhez ha­sonlók ismertek számos honfoglaláskori sírból.22

Megyénkben Felsőörs-Kishegyen került elő 8 db. ilyen veret, melyet lószerszámdíszként határoztak meg.2 3 Szerintem nincs kizárva, hogy ebben az eset­ben is inkább ruhadíszként szolgáltak. A vele együtt előkerült 11 db. aranyozott ezüst, négyszögű veret funkciója is kétes. A bizonytalanságot az okozza, hogy sem a múzeum Törzskönyvében, sem a Szerze­ményi naplóban a leletkörülményekre vonatkozóan nem találunk semmit, egyéb melléklet pedig nem volt. Az 1975-ös leletmentés sem hozott újabb ered­ményeket.2 4

A felső ruha vékonyabb, finomabb anyagú, elöl felhasított, combig érő köntös volt.2 5 A hasíték két szélét ezüst lemezből préselt, mélyedéseiben aranyo­zott díszekkel ékesítették. A négy oldalon levő két-két lyuk segítségével varrták fel a ruhára, szabályos sorrendben, egymástól 5—6 cm-re. A mellkivágás vége mellközépen lehetett, bár temetéskor a ruha kissé balra csúszhatott. A díszek száma 10 db (5—5 egy-egy sorban). Ez a szám megfelelne a combig érő rövid köntösöket díszítő veretek számának.2 6 De fel­jebb már szóltunk arról, hogy a baloldali utolsó veret mellett egy másik törött darabját találtuk meg. Fel­tételezve, hogy ezeket mindig párosával viselték, a felsőruha díszeinek száma legalább 12 db. volt. Fel­tehetően sírbahelyezéskor az alsó két veret leszakadt, és az egyik csonka darabja visszakerült a halott mellé. A nagy ruhadíszeknek egészen pontos párját én nem ismerem. Természetesen a hasonló funkciót betöltő díszítések közel állnak az arácsiakhoz.2 7

öv nyomát nem találtam a sírban, de elképzelhető, hogy az a felsőruha alatt volt. A felső ruhán nem is lehetett öv, mert ebben az esetben a díszek nem lát­szottak volna, sőt elgörbültek vagy leszakadtak vol-na.28

A lábbelit már nem tudjuk pontosan rekonstruál­ni. Valószínűleg bőr, vagy nemez csizmákra voltak felerősítve a veretek. Szinte minden veret esetében megmaradtak a négyszögletes, bronz alátétek. Ezek a lemezek a hátlaptól általában 2 mm-re vannak, egy­úttal megadva a lábbeli anyagának vastagságát is. A veretek kidudorodó részei erősen kopottak. Két veret kissé eltér a többitől, valószínűleg későbbi ki­egészítések. A kerek veretek pontos mása ismert Banáról a 2. sírból (2 db).2 9 Az itt előkerült lócson-tok alapján ezeket lószerszámdíszként határozták meg.30 Hasonló darabok ismertek Székesfehérvár— Rádiótelep 43. sírjából,31 Szeged-Algyő 72. sír­jából,32 Kecskemét—Csongrádi út3 3 stb. A rekonst­rukcióknak megfelelően34 a nagyobb számú, kisebb méretű veretek a lábbeli felső részének szélét, esetleg a csizma szárát is díszítették. Feltehetőleg hasonló lehetett a mi esetünkben is. A levélalakú veretek kö­zépen voltak felerősítve. Ezek közül az egyik darab már törötten került elő. Felületük ugyancsak erő­sen kopott. Az arácsiakhoz teljesen hasonló dara-

5. ábra. Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. 2. sír leletei Abb 5. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Funden aus dem Grab Nr. 2.

11 12 13 14 6. ábra. Balatonfüred - Morvái u. 10. sz. 1-12. 1. sír leletei. 13-14. 2. sír leletei Abb. 6. Balatonfüred, Morvái Str. 10. Funden aus dem Grab Nr. 1. 1-12. Funden aus dem Grab Nr. 2. 13-14.

bokát nem találtam. Formailag kissé hasonlóak a Buj-Gyeptelek 1. sír,35 a Székesfehérvár-Rádió­telep 43. sír36, esetleg a Kenézlő 49. sírjának vére­iéi37 stb.

Mellékletekben igen szegény a 2. sír. A sima, vé­kony bronz drótból hajlított fülbevalókarikák gyako­ri leletek, de korhatározó értékük nem jelentős. An-

120

nál érdekesebb, hogy a csontváz csigolyáinak és bor­dáinak jelentős része teljes összevisszaságban került elő, valamint az, hogy a lábfejeket levágták. A halott­csonkítás szokását már több honfoglaláskori sírban megfigyelték. Ez érintette mint a fej,38 mint a ke­zek,39 ill. a lábak40 levágását.

Ezt a jelenséget a visszajáró halottól való félelem megnyilvánulásainak tarthatjuk.41 A halottcsonkítás szokását, melyet a halott visszatérésétől való félelem váltott ki, a megelőző korok temetkezéseinél is nyo­mon lehet követni.42 Mindezek ellenére számomra úgy tűnik, hogy esetünkben inkább erőszakos módon halt meg a 2. sír halottja. A mellékletek alapján az arácsi 1. sír a Szőke B. által meghatározott máso­dik csoportba sorolható.43 Az eltemetett nő minden bizonnyal a középréteghez tartozhatott, míg a má­sodik sír halottja kíséretét képezte és valószínűleg egyidőben temették el őket. A szolga, ha erőszakos módon is, követte gazdáját a túlvilágra.

A párhuzamok alapján, valamint figyelembe véve, hogy 900 táján a letelepülő magyarság már elfoglalta a Dunántúl jelentős részét is4 4 , az arácsi sírok korát a X. század második negyedére tehetjük.

VÁRPALOTA - SEMMELWEIS U. 55. SZ.

Az itt másodikként tárgyalt honfoglaláskori sírok Várpalota külterületén, a 8. sz. műúttól É-ÉNY-ra, a régészeti irodalomban régóta ismert Loncsos nevű

rész környékén kerültek elő. A területen már hosz-szabb ideje családi házak építése folyik, de innen korábban honfoglaláskori leletek nem kerültek elő. A Semmelweis utca páratlan oldalának egyetlen, eddig be nem épített telkén (55. sz.) 1985. szeptem­berében Váradi Károly tulajdonos vízakna ásása köz­ben sírt dúlt fel (7. ábra). A csontokat a mellékletek­kel együtt kidobta, később egy részét összeszedte és átadta a múzeumnak. A 130 x 180 cm-es, 120 cm. mély aknában a helyszínen már nem találtunk sem­mit.45 Ez a mélység lehetett a sír alja is. Az akna falában 105 cm mélyen elszenesedett fanyomokat lehetett megfigyelni (koporsó?). Elmondása szerint a váz NY—K-i tájolású volt. A kidobott földben csont­darabokat és leleteket találtunk. Minden valószínű­ség szerint a mellékletek közül több elveszett, meg­semmisült.

A ház alapjának kiásására 1986. májusában került sor. Ennek során újabb sírokat bolygattak meg. Meg­egyezésünkkel ellentétben csak az alap kiásása után jelentették a múzeumnak a munkálatok megkez­dését. A helyszínen az alap É—ÉNY-i falában 8 m-es szakaszon három sírfolt látszott az agyagos földben. Ettől K-re az agyagos réteg elkeskenyedett és a dolo­mitrétegben már nem voltak sírok. Ehhez hasonlóan a NY-i falban sem találtunk sírfoltokat, így elképzel­hető, hogy az 1 - 4 - 2 - 3 - 5 . sírok alkották a temető legszélső sorát. A telken elhelyezett építési anyag miatt csak egy kisebb kutatóárok kijelölésére volt

7. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. Helyszínrajz Abb. 7. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Ortsbeschreibung

121

///. tábla Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 1-14. az 1. sír leletei Tafel III. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Funde aus dem Grab Nr. 1. 1-14.

mód, az első sortól É-ra, melyben két sírt (6—7.) tártunk fel. Ez adja a temető második sorát, mely minden bizonnyal még tovább folytatódik ÉK-i irányba. A telek teljes megkutatására egyelőre nincs lehetőség. A nagyjából NY—K-i sorok között a távol­ság 1-2 m volt, míg a sírok közti távolság 1,5 m.

Sírleírás

1. sír: tájolása valószínűleg NY-K-i. Sírra és vázra vonatkozó adatok nincsenek. Sírmélység vsz. 120 cm, koporsó nyomai(?) a vízakna falában 105 cm mélyen.

Mellékletek: 1. Vékony ezüst lemezből préselt kerek díszek,

melynek közepén a félgömbös kidudorodást gyöngykeret veszi körbe. Szélén újabb gyöngyke­ret van, pereme kissé behajlik. Egyik oldalán fel­erősítésre szolgáló kis lyukacska van. Az egyik veret esetében megmaradt a vékony lenszálacska is. A kiegészítések és a töredékek alapján 10 veret került elő. Átm.: 2,3 cm. (14. ábra 3-7; Ili. t. 1-9.)

2. Ónozott, bronz gömbsorcsüngős fülbevaló. Az egyrészből öntött gömböket S-sodratú lenszálra

122

IV. tábla. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 1-7 az 1. sír leletei. 8. 3. sír lelete. 9. 6. sír lelete. 10-11. 7. sír leletei Tafel IV. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Funde aus dem Grab Nr. 1.1-7. Funde aus dem Grab Nr. 3. 8. Funde aus dem Grab

Nr. 6. 9. Funde aus dem Grab Nr. 7. 10-11.

fűzték fel, melyeket feltekercselt vékony drót­szálak választanak el egymástól. A csüngőrészt a többszörösen hajlított függőhöz lenszállal erősí­tették hozzá. Hossza 10 cm, a csüngő 6,5 cm, az akasztó 3,5 cm, gömbátmérő 0,4 cm. (V. t. 1; III. t. 10.)

3. Kétrészes ezüst lánc. A hosszabbik láncon 3 ezüst karika van. (Ezeket kisebb láncdarabok kötik össze). A karikákra ónozott bronz lemezből ki­vágott levélalakú díszítések vannak felerősítve. Előlapjukon, középen a levél alakját követő ki-dudorodás látszik. Hátlapjukon poncolt palme t-taminta egy-egy kisebb elvágott részlete látszik. Felerősítésük vékony, téglalapalakúra vágott óno­zott bronz lemezke és egy mindkét oldalán elkala­pált nittszeg segítségével történt. A lánc egyik vé­gét lezáró ezüst karikán hasonló kivitelű levél­díszítés van. A karikán a második láncdarab egy része megmaradt. A lánc másik végét lezáró karikán a leírt levélalakú díszítésnek nem volt nyoma, de itt is megmaradt a második láncdarab egy része. Alsó lánc hossza: 51,4 cm, felső lánc rekonstruált hossza 31—35 cm. Levél hossza: 3,5 cm, szélessége 3 cm, karika átm.: 1,4 cm. (V. t. 2-2a; III. t. 11.)

4. Több, rövidebb-hosszabb láncdarabka vagy lánc­szem, mely az elszakadt második lánchoz tartozott. (III. t. 12.)

5. Tömör, füles, ónozott bronz gomb. Hossza 1,2 cm. (IV. t. 1.)

6. Négy darab Kauri kagyló. Kettőn zöld elszíneződés nyomával. (IV. t. 2—5.)

7. Pödrött végű ezüst lemezkarperec. Átm.: 7,2 cm. (IV. t. 6.)

8. Pödrött végű ónozott bronz lemezkarperec, felü­letén bőr lenyomatával. Átm. : 6,3 cm (IV. t. 7.)

9. Töredékek: két vékony ezüst szálból sodort töre­dék. Hossza 1,1 cm. (III. t. 13.); vékony bronz szálacskák darabjai (4 db); vastagabb, behajlított végű bronz huzal darabja, rákötözött lencérna da­rabkával. Hossza 1,6 cm. (III. t. 14.) Külön meg kell említenünk az erősen széttört

koponyát, melyen több, kerekalakú patinanyomot figyelhettünk meg, ezekben pedig bőr vagy nemez nyomait. A kb. 4 cm átmérőjű kerek foltok körben az egész koponyán megmaradtak, kivéve a homlok­csontot. Itt részben a szemgödör, a bal arccsontok és az állkapocscsont bal oldalán találhatók. Enyhe pati­nanyomok az állkapocs jobb oldalán is vannak, de ezek nincsenek összefüggésben a fentiekkel. Az össze­gyűjtött váznak csak a két alkarcsontján figyelhető meg, valamint a medencecsont kis részén patinanyom. 2. sír

ÉNY—DK-i tájolású váz. A sírt a combcsontok középső részéig elpusztították. A hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű váz jobb alkarcsontja a medence­csontra volt hajlítva. Koponyája arcrésszel NY-ra billent. A gerinccsigolyák elmozdultak. Sír mélység: 70 cm. Melléklet nem volt. (8. ábra.) 3. sír

ÉNY-DK-i tájolású, hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű váz 90 cm mélyen. Combcsontokig a vázat elpusztították. A koponya NY-i irányba billent. A jobb alkarcsontok a jobb medencecsontra voltak he­lyezve. Melléklet: a jobb combcsont külső oldalán egyeneshátú, egyélű vas kés. H.: 8,8 cm. V.: 0,4 cm. (9. ábra; IV. t. 8.)

123

42°

X Sm.-70cm

8. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 2. sír Abb. 8. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Grab Nr. 2. 4. sir

ÉNY—DK-i tájolású, hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű váz. Sír mélység a koponyánál 99 cm, a sír végében 102 cm. A váz koponyája arcrésszel NY-ra billent, két alkarcsontja derékszögben behajlítva a vázon volt. A váz felső fele kissé nyugati irányba elmozdult. Melléklet nem volt. (10. ábra). 5. sír

Az ÉNY—DK-i tájolású, a jobb oldalára fektetett, kissé felhúzott lábú váz 60 cm. mélyen került elő. A lábszárcsontokat elpusztították. Koponyája arcrésszel DNY-ra nézett. Bal alkarcsontjai erősen behajlítva a vázon voltak, ujjcsontok a koponya mellett. Jobb al-

1 - VASКÉS

9. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 3. sír Abb. 9. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Grab Nr. 3.

karcsontja a jobb medencecsont alá került. Lábszár-csontjai térdben behajlítva, „felhúzva" kerültek elő. Melléklet nem volt. (11. ábra). 6. sír

NY—K-i tájolású, hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű váz. Sírmélység 80 cm. Koponyája a jobb kulcscsont irányába, K-re billent. Bal alkarcsontjai részben a bal medencecsonton voltak. Bal combcsont­ja törötten került elő. Jobb kézfejét levágták. Az ujjcsontok a jobb felkarcsont mellett kerültek elő. Melléklete: a koponya jobb oldalán bronz huzalból hajlított fülbevalókarika. Egyik vége spirálisan behaj­lított. Átm.: 1,5 cm. (12. ábra; IV. t. 9.)

124

Abb. 10. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Grab Nr. 4. 10. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 4. sír

7. sir NYÉNY-DDK-i tájolású, hanyatt fektetett, nyúj­

tott helyzetű nő(?) váza. Sír mélység a koponyánál 104 cm, sír végében 98 cm. Váz hossza 145 cm. A koponya arcrésszel dél felé nézett. Jobb felkarcsont­ja és kulcscsontja a bordákra csúszott. Alkarcsontjai behajlítva a jobb medencecsonton voltak. Mellékle­tek: a sír bontásakor 35 cm mélyen állatcsont töre­dékei kerültek elő.

A koponya jobb oldalán és a bal oldali borda­csontok között bronz fülbevaló került elő. A karika alul félkörívesre van kikalapálva, melyben 3—3 lyuk van fúrva. A függők teljes felületét poncolás díszíti. Karika átm.: 3,7 cm; teljes átm.: 4,2 cm. (13. ábra; 14. ábra 1-2; IV. t. 10-11.)

A leletek elemzése

A fent leírtak alapján láthattuk, hogy a temető leg­gazdagabb sírját teljes egészében tönkretették, ezért a további következtetéseknél lehetnek némi bizony­talanságok.

Az ezüst lemezből préselt gyöngykeretes díszeket feltehetőleg nemez vagy bőr sapka szélére varrhatták fel lencérna segítségével. Mivel a díszeken csak

10cm t i

37» g 7 Sm:-60cm

11. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 5. sír Abb. 11. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Grab Nr. 5. egy-egy lyuk van, elképzelhető, hogy a sapka vagy szalag legszélére varrták őket és így lógtak le körbe. Ezt a feltevésünket igazolják a koponyán lévő kerek patinanyomok is, melyek méretei megegyeznek a díszekével. Feltehetően a sapka már a sírban foko­zatosan szétmállva lecsúszott a halott jobb oldali orr-, arc- és állkapocscsontjaira, így őrizve meg a hajdani fejdísz nyomait. Rekonstrukciónk szerint a kb. 50 cm kerületű sapkára 1—1 cm-ként varrták a

125

1.2. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 6. sír Abb. 12. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Grab Nr.

13. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 7. sír Abb. 13. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Grab Nr. 7.

126

díszeket. Ezek alapján legalább 16—18 sapkadísznek kellett lenni. Díszeinkhez hasonlók más honfoglalás­kori leletekből is ismertek. PL: Piliny—Sirmányhegy 75. sír,46 Orosháza,47 Hetény 51. sír,48 Szeged-Algyő,49 Szabadkígyós—Pálliget,50 Kecskemét—Laki­hegy В sír5 * stb. Ezeket általában hasonlóan rekonst­ruálják, mint esetünkben.

Sokkal bizonytalanabb a levelekkel díszített lánc rekonstrukciója, valamint a fülbevaló szerepének tisz­tázása.

A várpalotai fülbevaló, akárcsak az arácsi, az át­meneti típusba sorolható, bár ennél jóval egyszerűbb kivitelű.5 2 (Talán későbbi, öntött változata a Sándor­falvi 64. sír darabja53.) E típusba sorolható a Sós-hartyán-Hosszútető 30. sírjának gömbsorcsüngő-nélküli fülbevalópárja is.5 4

Tekintsük át a levélalakú díszítések, láncok néhány analóg darabját.

A kunszentmártoni példány egy levélalakú csüngője egymásba akasztott tömör kis gyűrűkből összeállított láncon lóg. A levéldísz felerősítésére fülecske szolgál. Ugyanitt gömbsorcsüngős fülbevaló is előkerült.55 Mezőzombor—Bálvány domb, ahol aranyozott bronz láncdarabka került elő a 4. sírból a csontváz mellén.5 6 A hetényi teljesen elpusztított 300. sírból két lánc került elő. Az egyik ezüst láncon

három levélalakú dísz van, míg a másikon egy darab. A levélkék kis fül segítségével vannak felerősítve. Fe­lületüket egy vékony kidudorodó vonal díszíti.57

A Szeged-Algyő 105. sírban a gyerekcsontváz mel­lett aranyozott ezüst levéldísz került elő. Hátán elvá­gott palmettaminta látszik. Az ásató megállapítása szerint ebben az esetben a dísz ruhára volt felvarr­va.5 8 A Győr—Téglavető-dűlői női sír már korábban említett gömbsorcsüngős fülbevalója a mi leletünk­höz hasonló láncra erősítve került elő. A láncon itt is megmaradt egy karika, melyen a leírás szerint vala­milyen dísz volt, de ez megsemmisült. A leírásból úgy tűnik, hogy a feltáró szerint pénzutánzatnak meg­határozott kerek, töredékes dísz akár levélalakú csüngő is lehetett.59 Oroszlámoson több levélalakú dísz került elő. A felerősítésre kis fülecskék szol­gáltak. Az egyik hátoldalán palmetta díszítés van. Valószínűleg egy korongból vágták ki. A felerősítés hasonló módon történt, mint esetünkben is.60 Sol­ton két levélalakú dísz került elő. Felerősítésük kis fülecske segítségével történt. Az egyikben megma­radt a karika is.6 * Gödöllőn négy behajló fülű levél­dísz maradt meg.6 2 Nagyrévről egy kisebb láncdarab ismert. A lelet egyik palmettadíszes, erősen töredékes darabja esetleg levéldísz lehetett.63 Sóshartyán— Hosszútető 30. sírjából egy, a mi darabunkkal szinte

14. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 1-2. 7. sír leletei. 3-7. 1. sír leletei Abb. 14. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Funden aus dem Grab Nr. 7. 1-2. Funden aus dem Grab Nr. 1. 3-7.

127

15. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. Az 1. sír rekonstrukciós rajza Abb. 15. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Rekonstruktionszeichnung des Grabes Nr. 1.

teljesen megegyező töredékes lánc és középen kidu­dorodó három levéldísz került elő.64

A már többször említett korai bolgár anyagban nagyon gyakran kerülnek elő levélalakú csüngők és láncok is. A feltárt sírok egy részében a láncoknak több funkciója is volt. Ezekkel díszítették a hajfona-tokat vagy az övről csüngtek le. Több esetben a le­veles csüngőket is erre fűzték fel. Számunkra a leg­fontosabb, hogy a fülbevalók egy részénél megfigyel­ték, hogy ezeket láncokkal kötötték össze, melyek az áll alatt szabadon lógtak.6 5

A felsorolt párhuzamok között fülbevaló és levél­díszes lánc együttes előfordulása elég ritka. Termé­szetesen, mivel a sírok többsége bolygatott volt, nem lehet kizárni, hogy egy-egy sírban ne lett volna meg eredetileg mindkettő. Mindenesetre ez megnehe­zíti a viseletre vonatkoztató következtetések levoná­sát.

A lánccal összekötött fülbevalók kérdésével vi­szonylag részletesen foglalkozott Hampel József is.66 Az általa kiindulópontul szolgáló győri függő alapján próbálta megállapítani viseleti módjukat. Meg­állapította, hogy a gömbsorcsüngős fülbevalókat a függőn levő kis fülecskébe akasztott láncokkal kötöt­ték össze.67 Ezt az akkor ismert minden gömbsor­csüngős fülbevalóra érvényesnek látta, mindazok elle­nére, hogy a sírok többségében nem volt erre utaló nyom.68 Következtetése a győri lelettel kapcsolatban igaz lehet, de a többi függő esetében a szokásos vise­leti módot kell feltételeznünk, akárcsak a korábban tárgyalt arácsi függő esetében is.

Nem egészen meggyőző Kralovánszky Alánnak az a feltételezése, hogy a fémláncot, mely a két fülbe­valót köti össze, a haj leszorítására vagy lekötésére használták volna.69 Számomra nem egészen érthető, hogy ezt milyen módon képzeli el. Szerintem a lánc-

128

V. tábla. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. l-2a. 1. sír leletei Tafel V. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Funde aus dem Grab Nr. 1. l-2a.

129

cal összekapcsolt fülbevalóknak csak díszítő szerepük volt. Az analóg korai bolgár anyag alapján a hajfona­tokban egy különálló láncot fontak be, melynek végére az ün. „csörgős" függő volt ráerősítve.70 Ezt a hagyományt7 ! , igaz némi átalakításokkal tovább őrzik a honfoglaláskorban. Természetesen a lánccal összekapcsolt fülbevalókat csak gazdagabb nők visel­ték és valószínűleg kivételes alkalmakkor, hiszen ez egyébként zavarta volna őket munkájukban.

Rátérve a várpalotai levéldíszes lánc és fülbevaló rekonstrukciójára, felhasználom a korai bolgár anyag alapján elképzelt viseletre vonatkozó következteté­seket. Az ásató szerint a nők nemez vagy bőr sapkát hordtak, melynek két oldalán kis fülecskék szolgál­tak a függők be akasztására. A fejdísz szélét véretek­kel díszítették. A várpalotai lelet esetében némi el­térés mutatkozik a fent leírtakhoz képest, mert míg a korai bolgár anyagban a levéldíszes láncokat csak egyszerűen a nyakba akasztották, addig esetünkben úgy tűnik, hogy a hosszú lánc két végén levő kariká­ba akasztott függesztők segítségével rögzítették volna a láncot a fejdíszhez. Az egyikben ezt a szerepet a fülbevaló játszotta, míg a másikban (a levéldíszes ka­rikában) egy a fülbevaló függesztőjéhez hasonló akasztó lehetett (15. ábra). Elképzelhető, hogy a sír­leírásnál említett visszahajló végű bronz töredék volt a másik akasztó, melyet lencérna segítségével erősí­tettek a karikához. Tehát az általában nyakban vi­selt és a fülbevalókat összekötő láncot összekombi­nálták.

Lehet, hogy hasonló módon viselték a győri dara­bot is, csak itt két fülbevaló szolgált a felfüggesztés­re. Hangsúlyoznom kell, hogy Várpalotán a leletek sírban való helyére vonatkozó adatokkal nem rendel­kezünk, így következtetéseink a hasonló sírok feltá­rásával módosulhatnak.

Acta Arch. Hung. Acta Archaeologica Academiac Scientiarum Hungaricae

Alterthiimer . . . Alterthiimer des Frühen Mittelalters in Ungarn. Braunschweig, 1905. I—III.

A honfoglalási kor . . . A honfoglalási kor hazai emlékei. „A honfoglalási kor történetének kútfői" czímű millenniumi munkából különlenyomat. Budapest 1896.

Arch. Ért. Archaeologiai Értesítő'

A. H. Archaeologia Hungarica

Egri M. É. Az Egri Múzeum Évkönyve

A többi felsorolt analóg lelet viseleti módját még ennyire sem tudjuk rekonstruálni. Minden bizony­nyal a lánccal összekötött fülbevaló, a levéldíszes lánc és a szokásos viseletű függők divatja egymástól füg­getlenül is meg volt. Lehet, hogy az egyik vagy má­sikjelenléte etnikai hovatartozást sugall.

A várpalotai 1. sír halottjának nyakában a levél­díszes láncon kívül kauri kagylókból fűzött nyaklánc is volt. A kagylók hátoldalán látható zöldes elszíne­ződés arra utal, hogy a lánc közelében viselte tulaj­donosuk. Divatjuk a X. század végén szűnik meg.72

A többi melléklet alapján úgy tűnik, hogy a halot­tat bő ujjú ruhában temették el, mely elöl fel volt hasítva. Ezt kapcsolta össze az egy (vagy több) gomb.73 A bőrből készült ruha ujját a lemezkarpere­cekkel szorították le. A lemezkarperec korát a X. sz. utolsó harmadára teszi a kutatás.74

Röviden szeretnék szólni a 7. sír fülbevalópárjáról is. A magyarországi anyagban ehhez hasonlót én nem találtam. A korai bolgár anyagban, bár sokkal dísze­sebb kivitelben, megtalálható ez a típus.75 Itt is né­hány esetben lánccal kötötték össze a függőket. A mi esetünkben valószínűleg már egy módosított vál­tozatával találkozunk.

Ugyancsak nem találtam analóg darabot a 6. sír spirálisan behajló végű fülbevalójához. Megjegyzendő, hogy ebben a sírban lehetett megfigyelni a halottcson­kítás szokását.76 Jobb kézfejcsontjai a koponya kör­nyékén kerültek elő.

A temető teljes feltárásáig egyelőre csak keveset mondhatunk az ide temetkező népről. Az eddig fel­tártak alapján úgy tűnik, hogy a szokásaiban még a keleti hagyományokat őrző sírok (1., 6., 7. számú) tájolásban (NY—K-i-hez közeli) némileg eltérnek a melléklet nélküliektől (ÉNY-DK-i).

A temető korát az eddig előkerült leletek alapján a X. század közepére, végére tehetjük.

FA Folia Archaeologica

HOMÉK A Hermann Ottó Múzeum Evkönyve

MFMÉ A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

Rég. Füz. Régészeti Füzetek

SI. Arch. Slovenská Archeológia

Ujabb tanulmányok . . . Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest 1907.

VBM. Veszprémi Bakony Múzeum

CA Советская Археология

JEGYZETEK

Rövidítések -Abkürzungen

130

1. Leletmentési jelentés: VBM. Adattára 18. 366-84. 2. Leletmentési jelentés: VBM. Adattára 18. 392-85 . 3. DIENES István: A honfoglaló magyarok. Hereditas

1978. 44.kép. 4. KÜRTI Béla: Honfoglalás kori magyar temetó' Sze-

ged-Algyó'n. MFMÉ 1978/79.1. köt. 325. o. 5. BÖRZSÖNYI Arnold: Pogány magyar sírokról Győr

város határában. Arch. Ért. 1903. 67 -70 . o. HAM-PEL József: Alterthümer . . . II. 860 -861 . o. Alter-thümer . . . III. 513. t. U. ó\: Ujabb tanulmányok . . • 116. o., 14. t. SZŐKE Béla: Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez. Arch. Ért. 1954. 119— 132.0.

6. CS ÁLLÁN Y Gábor: Régi magyar emlékek a szentesi múzeumban. Arch. Ért. 1905. 37-38 . o., IV. t. HAMPEL J.: Ujabb tanulmányok . . . 209-211 . o., 88. t. 8. FEHÉR G. -ÊRY K.-KRALOVÁNSZKY A.: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II., Budapest 1962. 56. o. 727. szám.

7. JÓSA András: Honfoglaláskori emlékek Szabolcsban. Arch. Ért. 1914. 330. o.. XLVII. t.

8. B. CHROPOVSKY: Vyskum staromad'arského pohre-bist'a v Kosutoch, okr. Galanta. SI. Arch. 1955. 265. о., ábra 266. о.

9. G. NEVIZANSKY: Pohrebisko z konca 9. a z 10. storocia v Bésenove. SI. Arch. 1979. С. 2. 378. о., 391. о. VII. t., 79. sír 5. sz.

10. CSALLÄNY Gábor: Avarkori és IX-XIII. századi magyar leletek a szentesi múzeumban. Csongrád­megyei Könyvtár, Szeged 1934. leírás 19. o., LXIX. t. 18.

11. HAMPEL József: A honfoglalási kor hazai emlékei. Budapest 1896. 70. o. U. ő.: Alterthümer . . . II. 534.0.

12. CSALLÁNY Gábor: Ujabb honfoglaláskori leletek Szentes környékéről. FA III-IV. 182. o., I. t. 1-5.

13. NYÁRY Albert: Temető királyságunk első századá­ból. Arch. Ért. 1902. 236-238. o., LXIV. sír 5. HAMPEL J.: Alterthümer . . . II. 871-887. o. Alter­thümer . . . III. 525. t. U. ő.: Ujabb tanulmányok . . . 183.0., 70. t. 5.

14. JÓSA A.: i. m. 310. o., XV. kép. JÓSA A. szíjszorí-tónak határozza meg.

15. KISS Attila: Baranya megye X-XI . századi sírleletei. Budapest 1983. leírás 241. o., 112. ábra 2.

16. DIENES I.:i. m. 85 .0 . 17. E. A. CHALIKOVA-A. H. CHALIKOV: Altungarn

an der Kama und im Ural (Das Gräberfeld von Bolschie Tigam) Reg. ruz . Ser. 11. No. 21. 1981. 5. sír 14. о., IV. t. 13-15. ; 8. sír 18. о., VII. t. 21.; 10. sír 20. о., IX A. t. 1.; 19. sír 28-30 . о., XVI. t. 5- 6.stb.

18. E. A. KHALIKOVA-E. P. KAZAKOV: Le cimetière de Tankaevka. (Les anciens Hongrois et les ethnies voisines á l'Est. Budapest 1977.) Studia Archaeolo-gica VI. 30. sir II. t. 4., 49. sir II. t. 2., 56. sir V. t. 2., 440. sir XIV. t. 10. stb.

19. Степи Евразии в эпоху средневековья. (Архео­логия СССР; szerkesztő: Е. А. Плетнева) Москва 1981. 3. fejezet: восточноевропейские степи во второй половине V I I I - X . в Салтово-маяцкая культура 62-75 . о. 37. кер 139 sz. а 150. old. U.аг:Южный Урал в I X - начале Х.в. 80 -82 . о.; 56. képősz. 172.0. H. А. Мажитов: Курганы южно­го Урала. VIII —XII. вв. Москва 1981. PI. 12. huszainovoi kurgán 1 temetkezés 49. о., 27. ábra.

20. Több ruhában való eltemetés szokását figyelték meg: LÁSZLÓ Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bu­dapest 1944. 152. o. DIENES István: A honfoglaló magyarok. Orosháza története. Szerk.: Nagy Gy.

Orosháza 1965. BÁLINT Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi-pálligeti táblán. A Békés megyei Múzeumok Közleményei. 1971. 1. 72. o.

21. Az arácsi sír esetében nem gondolhatunk arra a szokás­ra, melyet LÁSZLÓ Gy. ír le. LÁSZLÓ Gy.: i. m. 470-472 . o.

22. KÜRTI В.: i. m. 327. o.; 328. o. I. t. 3. LISZKA Jó­zsef: Ujabb régészeti adatok Érsekújvár környékének koraközépkori településtörténetéhez. Uj Mindenes Gyűjtemény 4. Madách 1985. Szimő-Gúg-puszta 2. sír. A nyak környékén 37 db. került elő. 11. o., 13. kép 4.

23. Magyarország Régészeti Topográfiája 2. kötet Veszp­rémi járás. Szerk. ÉRI István. Budapest 1961. 92. o., 26. t. 1-2.19/14. sz-mú lelőhely.

24. Leletmentési jelentés: VBM. Adattára 15.584, 15.587-15.809.17.074-17.079.

25. Hasonló viseletet figyelt meg BÁLINT Cs.: i. m. 6 7 -72. o. Más jellegű nagy ruhadíszek, de hasonló elren­dezés: KÜRTI В.: i. m. 49. sír díszei 331. о. FODOR István: Honfoglaláskori temető Sándorfalván. Acta Antiqua et Archaeologica. Supp. V. Szeged 1985. 19. sír 25. о., 93. sír 25, 30. о. Rekonstrukciók: DIENES I.: A honfoglaló magyarok. 1978. 11. kép. DIENES I. megfigyelései szerint a kaftánok térdig értek. Esetünkben is elképzelhető, hogy a felső ruha hosszabb volt. DIENES István: Opponensi vélemények Bálint Csanád: Dél-Magyarország a X. században с kandidátusi értekezéséről. Arch. Ért. 105. (1978) 112. o. LÁSZLÓ Gyula: Hunor és Magyar nyomá­ban. Budapest 1967. 105. o.

26. BÁLINT Cs.: i. m. 71. o. és 36. sz. jegyzet a 83. oldalon.

27. FODOR I.: i. m. 25, 30. o. BÁLINT Cs.: i. m. 6 7 - 7 0 . o . ,VII . t .

28. övrekonstrukció: LÁSZLÓ Gy.: A honfoglaló magyar nép élete. 1944. 152-154. o.

29. A. KISS-A. BARTHA: Graves from the age of the Hungarian conquest at Bana. Acta Arch. Hung. XXII. (1970). 219-220. o., 225. o. 5. kép 10, XXVI. t. 7 - 8 .

30. U.az: 233.о . 31. MAROSI Arnold: A székesfehérvári rádió telepi ása­

tás. Arch. Ért. 1923-26. 43. sír 253. o., 85 ábra. 2, 3, 4. D. CSALLÁNY: Weiblicher Haarflecnte-schmuck und Stiefelbeschlage aus der Ungarischen Landnahmezeit im Karpatenbecken. Acta Arch. Hung. XXII. (1970). 287. о., 22. ábra.

32 KÜRTI В.: i. m. IL t. 9. 329. o. es 337 o. 33. D. CSALLÁNY:i. m. 285-287. o., 20. ábr. 34. U. az: 2 8 4 - 2 9 9 . 0 . 35. U .az :294-299 .o .XLXII . t . 1. 36. Lásd a 31. jegyzetet 37. D. CSALLÁNY: i. m. 285. o., 17 es 18. ábr. 38. В. CHROPOVSKY: i. m. 267. o. (11 es 22. sírok),

Nemeskosut 12. jegyzet: 3, 17, 18. sírok Piliny-Sir-mányhegyen stb.

39. В. CHROPOVSKY: i. m. 267. o. Itt sok esetben fi­gyelték meg az egyes testrészek hiányát, de legin­kább a kezekét, jobb kéz: 6 , 7 , 1 1 , 26, sírok, két eset­ben a bal kéz: 22, 24. sírok stb.

40. B. CHROPOVSKY: i. m. 267. о. A 6. sír esetében mind a két láb, a 24. és 29. síroknál a bal láb hiány­zott. FETTICH Nándor: A honfoglaló magyarság fém­művessége. AH 21. Budapest 1935. Hencida 5. sír 96. o. BÁLINT Cs.: i. m. 7 3 - 7 5 . o. 13. sír.

41 . Területi elterjedéséről: Bálint Cs.: i. m. 75. o. Részle­tesebben a temetkezési szokásokról: Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn. Egri M. É. II., Eger 1964. 119-129. o. Még: BOBKOV Viktor: A honfoglaló magyarság temetkezési szokásai a Kárpát-medencében. (Kandidátusi értekezés tézisei)

131

III. fejezet, 11 -12 . о. LÁSZLÓ Gyula: A temetők jelképvilága (1982) „Számadás népünkről" с könyv­ben. Budapest 1986. 4 4 - 5 4 . o.

42. TÖRÖK Gyula: Halottcsonkítás egy dunavarsányi avar sírban. FA. XXIII. 1972. Budapest. 188-192. o.

43 . SZŐKE Béla: A honfoglaló és kora-Árpád-kori magyar­ság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok I. Bu­dapest 1962. 22 -24 , 26 -27 . o.

44. DIENES István: A magyar honfoglalás kora. „A ma­gyar régészet regénye" с könyvben. 181. o. Budapest 1976, 3. kiadás

45. Leletmentési jelentés: VBM. Adattára 46. NYÁRY A.: i. m. 240-241 . o., LXXV. t. 6 - 7 . HAM-

PEL J.: Alterthümer . . . III. 526. t. 6 - 7 . U. ő.: Ujabb tanulmányok . . . 184. o., 71. t. 6 - 7 .

47. DIENES I.: A honfoglaló magyarok. 1978. 56. kép., l l . á b r .

48. M. DUSEK: Kostrové pohrebi&te z X. a XI. storoéia v Chotíne na Slovensku. SI. Arch. 1955. 250. о., I. t. 1-6.

49. KÜRTI В.: i. m. 334. о. II. t. 6 - 7 . (itt ruhadíszek) 50. BÁLINT Cs.: i. m. 18. kép 2. a 68. o. (itt ruhadísz) 51. SZABÓ Kálmán: Honfoglaláskori párták. FA VII

(1955) XXX. t. 17-20 . a 124. o. és 22. ábr. 1 és 4 db.

52. Lásd a 3 -15 . jegyzetet. 53. FODOR I.: i. m. 64. sír 25. o., 6. kép 2 - 3 . 54. FODOR István: Honfoglaláskori művészetünk iránti

kapcsolatainak kérdéséhez. Arch. Ért. 100. (1973) 30. sír 34. o., 3. kép 3 - 4 .

55. DIENES I.:i. m. 54. kép 56. MEGAY Géza: A mezőzombor-bálványdombi

honfoglaláskori magyar temető. HOMÉK III (1963) 42. o., VIII. t. és 41 .0 . rajz

57. M. DUSEK: i. m. 300. sír, 253. o., IV. t. 70, 71. sz. 58. KÜRTIB.: i .m. 327.0., I . t . 18. 59. Lásd az 5. jegyzetet 60. REIZNER János: Oroszlámosi magyar pogánykori

sírlelet. Arch. Ért. 1898. 190-192. o. HAMPEL J.: Ujabb tanulmányok . . . 125. o., 21. t. 8. U. ő.: Alter­thümer . . . III. 430. t. 1 -3 . TÖMÖRKÉNY István: Arch. Ért. 1904. 264-270. o. BÁLINT Csanád: Hunok, avarok, magyarok. Vezető a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti kiállításához. Szeged é. n. 21 . kép.

61 . HAMPEL J.: Ujabb tanulmányok . . . 137-138. o., 27. t. 2 , 3 .

62. HAMPEL J.: A honfoglalási . . . 5 0 - 5 1 . o., XVI. t. 6 - 9 . U. ő.: Alterthümer . . . II. 488-489 . o. Alter­thümer . . . III. 349. t. 6 - 9 .

63. HAMPEL J.: A honfoglalási . . . 143. o., XLIX. t. 2, 5. U. ő.: Alterthümer . . . II. 604-605. Alterthümer . . . III. 407. t. 5 ,2 .

64. FODOR I.:i. m. 34. o., 3. kép 6. 65. E. A. CHALIKOVA-A. H. CHALIKOV: i. m. I. t.

3., IV. t. 1, 9., VI. t. 3-3a., 18., 19., 29. stb. J. A. HALIKOVA: Volgai Bulgária és a X. századi Magyar­ország etnikai rokonságának kérdéséhez. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve, 1973. Női viseletről: 29-30 . o. U. ő.: ősmagyar temető a Káma mentén. Arch. Ért. 103. 56 -64 . o., 5., 7., 8., 10. képek E. А. Халикова: Больше - Тиганский могильник. CA 1976 (2) 158-178. о. U.Ő.: Ранневенгерские памятники Нижнего Прикамья и Приуралья. CA 1976 (3) 141-158. о.

66. HAMPEL J.: Ujabb tanulmányok . . . 64 -66 . о. 67. U. az. 68. U. az. 69. KRALOVÁNSZKY Alán: Adatok az ún. S-végű haj­

karika kialakulásának és időrendjének kérdéséhez. Arch. Ért. 84. (1957). 178-180. o.

70. Lásd a 65. jegyzetet 71 . A mint egy 100 évig tartó szoros kapcsolat a korai

bolgárokkal különösen a viseletben mutatkozik meg. „Az onogurok és a levédiai magyarok ezek szerint külső megjelenésükben szinte teljesen azonosak vol­tak. (. . .) Ezért is egy népnek vélhették őket a külső szemlélők." FODOR István: Verecke híres útján . . . Budapest 1980. 184. o. A sok közös vonás ellenére még számos kérdés merül fel a két nép múltjára, hagyatékára vonatkozóan. Erről: В. Ф. Генинг: IV. Международный Конгресс Финно-угроведов в Бу­дапеште 1975 г. Проблема происхождения венгров CA 1977 (1) 319-321 . о. V. F. GENING: Magna Hungária és a régészeti emlék­anyag (Megjegyzések E. A. Halikova elgondolásához). Arch. Ért. 105. (1978) 260-263. o.

72. SZÖKEB.: i .m. 5 4 - 5 5 . o. 73. U. ő.:i. m. 79 .0 . 74. U .ő . : i . m. 72 .0 . 75. Lásd a 4 1 . jegyzetet.

ÁGOTA S. PEREMI

FUNDEN AUS DER ZEIT DER LANDNAHME IM KOMITAT VESZPRÉM

Die Studie gibt zwei unlängst freigelegte Friedhöfe aus der Zeit -der Landnahme bekannt. Beide kamen bei Fund­rettungsaktionen zum Vorschein. -

Einer davon wurde im Hof eines Hauses in Balatonfüred, Morvái Strasse 10, bei der Ausgrabung der Kanalisation ent­deckt. Dabei wurden die Beinknochen des Skeletts und auch die dorf gefundenen Schuhe stark beschädigt. In das Eigen­tum des Museums gelangten einige Schuhbeschläge: 10 Stück runde und 2 Stück blattförmige vergoldete Silberbeschläge. An der hinteren Seite der Beschläge sind Niete und Unterla­gen angebracht, die zur Befestigung dienten. In dem Grab 1. wurde in NW-S О Richtung, 127 cm tief eine junge Frau begraben. Es kamen hier folgende Stücke zum Vorschein: vergoldte Silberohrgehänge mit hängenden Kugelreihen (das

eine Stück wurde gebrochen ins Grab gelegt), runde wulsti­ge, in den Aushöhlungen vergoldete Silberbeschläge (11 Stück), ebenfalls aus Silberplatten geprägte, vergoldete grös­sere Kleiderverzierungen (10 Stück), sowohl ein kleines Fragment eines ähnlichen Kleiderschmuckes. Diese wurden mit Hilfe der je zwei kleinen Löcher am Rande, die anderen mit Hilfe der kleinen Henkel an der Rückseite auf das Kleid genäht. Die hier augefundenen Ohrgehänge-type sind aus mehreren ungarischen Fundorten bekannt, aber es befinden sich solche auch in einer früheren bulgarischen Fundensamm­lung. Sie waren Mitte des X-ten Jahrhunderts modisch.

Gut bekannt aus dem heimischen Material sind auch die das Kleid schmückenden Beschläge. Die runden Zierbesch­läge waren wahrscheinlich am Halsausschnitt des Hamdes

132

angenäht gewesen, aber dieses ist bei der Begrabung zerris­sen und das abgerissene Hemdstück samt den Beschlägen rutschte ein bischen nach unten. Die abgerissenen 3 Beschläge, und das - vermutlich dabei - beschädigte Ohrgehänge legte man zurück neben den Toten. Die grösseren Kleiderschmücke haben die zwei Säume eines Umhangs geziert, der knielang, vorne geschlitzt und aus feinem Stoff war. Auch das kleine Fragment wird bei der Begrabung vom Kleide abgerissen sein. Am Rande der Filzoder Lederschuhe waren - vermutlich -die runden, am oberen Teil jedoch die blattförmigen Be­schläge angebracht.

Im Grab 2. lag in NW-SO Richtung 95 cm tief ein Skelett mit armen Beilagebefunden. Die Wirbelsäule und ein Teil der Rippen waren gebrochen, die Füsse amputiert. Neben dem Skelett lagen Ohrgehänge, die aus zwei Bronzedraht­stücken gemacht wurden. Unserer Meinung nach handelt es sich hier nicht um eine Leichenschändung. Die Tote des zweiten Grabes war wahrscheinlich eine Dienstmagd der reicheren, zum Mittelsstand gehörenden Frau, die ihrer Herrin - wenn auch in gewaltiger Weise - inst Jenseits folgte. Die Gräber können aufs zweite Quartal des X. Jh-s datiert werden.

Der als zweite erwähnte Friedhof wurde in Várpalota, Semmelweis Str. 55. gefunden. Die meisten der Gräber wur­den bei Bautätigkeiten schon beschädigt. Bisher ist es gelun­gen zwei Grabreihen zu finden. Die Mehrheit der Gräber

liegen in Richtung NW-SO und enthielten keine Beilagen. Am bedeutsamten ist von diesem Gesichtspunkt aus das völ­lig zerstörte Grab Nr. 1. Es wurden hier folgende Stücke ge­funden: ein aus Silberplatte gepresster Kopfschmuck mit Perlen (z. 10 St.), ein Paar verzinkte Bronzeohrgehänge mit hängenden Kugelreihen, eine zweiteilige Silberkette. An der längeren Kette hängt ein an einen kleinen Ring angebrachter verzinkter blattförmiger Bronzeschmuckstück, dessen Rück­seite mit Palmettenmuster verziert ist. Das eine Ende ist durch einen anderen Ring abgeschlossen, an dem ein ähn­licher Blattschmuck und ein Stück der kürzeren Kette hängt. Am anderen Ende ist ein einfacher Ring, mit einem Stück der kürzeren Kette zu sehen. Ausserdem wurden hier noch Muscheln, Bronze- und Silberplattenarmringe mit ged­rehten Enden, kompakte Bronzeknöpfe mit Öhlen und noch mehrere kleine Befundfragmente ausgegraben. Aufgrund der Parallelen (vor Allem durch Verwendung des frühen bulga­rischen Materials aus den VIII-IX. Jahrhunderten) und der Korrosionsspuren am Schädel, wurde die Kleidung der Frauenleiche aus dem Grab Nr. 1. rekonstruiert.

In dem Friedhof können - auf Grund der Fundstücke -die Gräber ausgeschieden werden, die östliche Traditionen bewahrten (1., 6., 7.) und auch in ihrer W-O Richtung von denen abweichen, wo keine Beilagen gefunden waren. Die Richtung der letzten war NW-SO. Der Friedhof kann auf Mitte, bzw. Ende des X-ten Jahrhunderts datiert werden.

133