(Hont)Fegyvernek / 1303* - 2003 · Web viewRákóczi Ferencz 1704. évi rendeletével szigorúan eltiltja a templomok és paplakok erőszakos elvételét. Ám ezen rende-lettel nem

ING. SZŐLLŐSY JÁNOS :

( HONT )FEGYVERNEK

(1303* - 2003)

Szemelvények(Hont)Fegyvernek (1303*- 2003)

hely- és vidéktörténelméből

Szerző,PC:Szőllősy János,PC:Mészáros Margit

MOTTÓ

„Őseitek parányi fészkeket raktanak? Emlékeik nem maradtanak?Szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő

nagyságnak. Apró harcokat vívtanak? Csináljátok a békesség műveit temérdekekké. Változékonyságban sínlettek? Változzatok ti is, mint a

lepke, nemesbnél nemesb alakokra. Emlékeik nem maradtanak? Mi tilt, hogy emeljetek nékik?"

( Kölcsey Ferenc )

„Egy életen át szüntelenül adósok vagyunk egymásnak és önmagunknak. Adósok elvégzendő feladatokkal, hétköznapi és ünnepi

teendőkkel. A megszerzett tapasztalatok átadásával, az ismeret megosztásával. Az adósságtörlesztés kényszerénél pedig nincsen

súlyosabb teher. Nem feledhetjük, elődeink tevékenységének tanulságai a jelen és a jövő formálásának igen fontos építőkövei

lehetnek. ”

( Kubassek János : Jeles világjárók nyomdokain, 2001 )

„ Vessük le a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit ! ”

( Róm 13 , 12 )

„ A világ azért van, hogy valahol otthon legyünk benne ”

( Tamási Áron )

„ A történelem nem ismétli meg önmagát. Amit egyszer elmulasztottunk,azt helyre többé

nem hozhatjuk. ”

( a szerző, 2004 )

„ Nagyobb boldogság adni, mint kapni. ”

( Ap Csel 20,35 )

1

1


Nyelv- és történelem tudományi lektorálás nélküli – a szerző által átellenőrzött –első számítógépes feldolgozás

Eredeti feldolgozás kizárólagosan csak a szerző személyi szám í tógépén

2

2


1. Bevezető

3

3


1.1. Előszó helyett ... ... a szerző önmagáról és ezen írásáról 1955–ben születtem a Zselíz melletti Szódón és a Fegyvernekkel szomszédos Kispeszeken nevelkedtem. Alapiskoláimat Nemesorosziban kezdtem és Fegyverneken végeztem.Tanulmányai-mat a Zselíz-i Magyar Tannyelvű Gimnázium után a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola (ma Szlovák Műszaki Egyetem) Vegyipari Gyártási Eljárások Tanszékén folytattam. A Garamoroszka-i Cukorgyárban dolgoztam mint műszak- majd laboratórium-vezető. 1984-től fegyverneki lakos vagyok. Ezen évben a helyi EFSz-ben kaptam új munkahelyet. 2000-ben a FSz csődbejutásakor munkanélküli lettem. 2003 óta a Budapest - Kőbánya-i székhelyű Richter Gedeon Gyógyszergyár Rt. dorogi fióktelepén dolgozom. 1998-ban fogant meg bennem a merész és szürke gondolat: hogyha már sorsom ezidáig „ egy röghöz” kötött, próbálkozzam Fegyvernek történelméből írásban megmenteni lehetőségeimhez mérten az általam megmenthetőt. Írásomban a bevezető rész után taglalom két fejezetben Fegyvernek vidék- és helytörténelmét. Sok szálaiban e két fejezet szervesen összefonódik. Ez szerintem így is van rendjén, hiszen egy történelmi visszatekintőben lehetetlen szigorúan szétválasztani a helyi és a vidéki elemeket. A következő „Függelék”- ként címzett fejezet véleményem szerint áttekinthető, hasznos és értékes útmutatót ad a vidéktörténelembeni/vidék-történelmünkbeni eligazodásban. A „Mellékletek” térképanyaga elősegíti a szövegrészbeni könnyebb tájékozódást. Ezen írásom valamennyi címszavában utalok az azok alatt idézett irodalmi és/vagy szájhagyományi forrásokra, tehát leírója vagyok a tárgybeli történelmi eseményeknek. Tudatosítom, hogy sok meghívott/tanácsolt helyre nem jutottam/nem juthattam el. De ennyi telt időmből és erőmből... A szakemberekre és az olvasókra bízom megítélni, miként is sikerült írásom. Köszönetemet fejezem ki a lévai székhelyű Barsi Múzeumnak és Járási Levéltárnak, az esztergomi Prímási Levéltárnak, a zselízi Római-Katolikus Esperesi Kerületnek, az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtárnak, a dorogi Arany János Városi Könyvtárnak, a fegyverneki Alapiskolának, Fegyvernek Községi Hivatalának és vállalkozóinak, községünk és a szomszédos Nemesoroszi valamint Hontfüzesgyarmat lakosainak a nyújtott irodalmi és szájhagyományi forrásanyagért, főtisztelendő Csudai Sándor Úrnak (Párkány) a latin-magyar fordításokért, Mészáros Andrásné szül. Kotasz Margitnak (Fegyvernek) a számítógépes feldolgozásért, a támogatóknak, akik segítsége nélkül nem juthat nyilvánosságra ezen írás; s nem utolsó sorban családomnak a sok-sok türelemért. Külön köszönetemet róvom le az 1922-es születésű boldogult Dolog Ernő bácsinak (Fegyvernek) a nyújtott szájhagyományi és irodalmi forrásanyagért.Fogadja az olvasó írásomat olyan szeretettel, mint amilyen bennem megnyilvánult/ megnyilvánul a szülőföld iránt...

Fegyvernek 2003 január 20. a szerző Dorog2003 július 31. a szerzőFegyvernek2003 december 31. a szerzőFegyvernek2004 július 17. a szerzőFegyvernek2009 január 21. a szerző

4

4


1.1. Fegyvernek hely- és vízrajza 6, 20, 28, 42, 49, 50, 61, 68, 69, 71

Ahol a Nyugati-♥Kárpátok déli peremhegységeinek szorításából szabadultan a ♥Garam eléri a Pannon-medencebeli Duna-menti és a még Kárpátokhoz sorolandó ♥Ipoly-menti hátság lankás vonulatait, a közöttüki negyedkori útkeresésében a folyó mindinkább szélesedő völgykatlant alakított ki, fel-feltöltve azt napjainkig is megfáradt hordalékával. Ezen a tájon – a lévai várrom és ♣Siklós hegyének sasszemeivel elérhető közelségében – található egy kisközség: ♣♣F e g y v e r n e k. A község maga a *Perec közvetlen bal partján terül el. E patakot első ízben 1634-ben szabályozták. Ezáltal Léva környéke földművelhető területté hódította el az addigi mocsárrónaságot. Mára a völgykatlant átszelő számos – részint szabályozott – patakon és műcsatornán épített zsiliprendszer tartja kordában az időnként lefelé hömpölygő vízáradatot. E vízfolyások a falu nyugati külterületében: az enyhén mean-deres **Berekalja vagy ***Kompa, a szabályozott Tellér vagy Egres vize, a műmedrű Szi- kince, a kígyózó Oroszi-csatorna vagy Bosztó és a – az eredeti természetes ****Szikince folyáshelyéni – Perec. A település felé keletről megnyíló ♥♥Pezsernyelápa-i (Kecskés és Pezsernye dűlők közti) völgy a környező dombok mintegy 250 hektárt kitevő vízgyűjtőterüle-téhez kötött. A benne időszakonként felgyülemlő fölös felszíni vizeket egy árokrendszer irányítja a Perecbe. Ennek Pezsernye-Fegyvernek irányú élőága az Újsor-i telkek közt halad. A Drótos - Kulcsárpart-i ág az 1977 - 80-as földművesszövetkezeti szőlőtelepítés révén mára holtárok. Az utóbbi árok – funkcióját elvesztvén – több helyütt betemettetett. A két árok a falu belterületén találkozik, ahonnan Alsó- és Felsőfegyvernek határvonalában *****Bede-árokként torkollik a Perecbe. Az említett árokrendszer kotrásainak és kézi tisztításainak több évre visszamenő elmaradása valamint annak részint betemetett holtárka okozták, hogy pl. ♦ a 2002 májusi felhőszakadás következtében komoly vízáradásból fakadó anyagi károk keletkeztek az árokrendszerrel közvetlenül szomszédos lakótelkeken. Ugyanezen természeti csapás folytán a Lehen déli szélén felgyülemlő víztömeg az alsófegyverneki temetőn átgázolván sújtotta az érintett pataksori háztelkeket. A fentebb említett Csapások és Lehen dűlők fölötti szőlőhegy kelet-nyugati középtengelyében húzódik a Mélyút. Az abban összegyűlő időszakos felszíni vizeket részint nyitott árok, részint földalatti csőcsatorna csapolja le hathatósan a Perecbe. A dombvidékes keleti határ felszíni vizeit két lejtésükben elingoványosodó völgymedence találkozásában a hontfüzesgyarmati Csurgó dűlőjében eredő és már az Ipoly vízgyűjtőterületéhez tartozó Százdi patak fogadja magába. Vizenyőmente-sítés céljából épültek ki fokozatosan a Pezsernyelápa-i, a Schoeller - rét-i valamint a Bosztó és Perec közti földek alagcsőrendszerei. Közülük az utóbb említett létesítmény belvízelvezetés-re és vízárasztásos öntözésre egyaránt szolgált. 1953 és 1955 között itt kilenc hektáron rizst termesztettek és pontyot tenyésztettek. A községet közvetlenül övező 550 hektáros külterüle-ten 1980-ra épült ki egy a Perecből táplált földalatti öntözőcsatornarendszer.

Megjegyzések – az 50. felhasznált irodalmi forrásból merítve:

♣Siklós-hegy /274 m/ a Duna-menti s íkság legnagyobb travertinképződmé-nye; aragonit kőzetéről messze földön híres (a ,,Siklós-i kő” sok fegyverneki ház alapjában tesz jó szolgálatot – a szerző megj.)

– a 49. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

*„1307/XVII: lacus Perecz, 1335: flumen Perech” **„Helynevek: Berch, Cherfa, via de terra Megesparlagh, rubeta Erestwen,

5

5


arbores Teulgh, Magalfa, fluvius Zythniche, gurges Perech, lacus plutosus Hyncha pota-ka, fluvius Kompa (1343), rivulus Compa (Kompa), fossatum Eer, vadus Hozywrew, Zylfa, Thvlfa, pratum Naghreth, rivulus Zythnyche, Juhar, spinatum Megye, predium ♥♥Berek-allia (Berekallya), via Ffegwernek - Gyarmath, via Demyend - Ffegwernek, Bercz, vallis Bexwlge, lacus Thohel (1467), Soosorthowanya (1477), silva Naghwelgh (1509), Arok (1511), aqua Ombol, Miklosfyzee, fl. Zythnycza (1522)” ***„1331: fl. Compa (Tergenye)”

****„A Szikince (< Szitnice, Sitnica) a «Sziten»-ből – ma Szitnya-hegy (1011 m) – ered; 1293: fl. Sythniche (Salló), 1294: aqua Zytnice (Varsány), 1307/XVII : lacus Zathin-ce ~ Zithnice (Gálosi), 1324: Sythnyche, 1327, 1329: Scythnyche (Salló), 1327: Sythinche, 1328: aqua Scythneche (Zsember), 1331: fl. Scizthneche ~ Scyzthnyche ~ Scythnyche ( Ter-genye ), 1335: flumen Zythnycha, 1336: flumen Scythnyce (Gálosi)”

****(Lásd itt a 2.9. címszó alatt)


♣♣„Az óhorvát fejedelemségben 892-ben az első méltóság a zuppanus palatii 'udvarispán' , és ezt követik a sajátos tisztségek …macerarius és armiger 'fegyvernök' …A szláv eredetű -nok képző a magyarban vált sajátosan foglalkozásnév-képzővé (a szlávban e képzővel helyet és eszközt is képeznek hasonlóan a magyar -s, ellátottságot jelző képzőhöz), s így érthető, hogy …a német …fegyver …szóból képzett …fegyvernök szláv nyelvi hatás alatt, de a magyarban keletkezett”


♣♣„Fegyverhordozó: I. mn ritk Tört Ura fegyvereit szolgálatként vivő. II. fn 1. Tört Ilyen csatlós. …Fegyverkovács: fn Rég Vasból, acélból fegyvereket készítő kézműves. Fegyvernök: fn Tört Fegyverhordozó.”


♣♣„ Fegyver: Ismeretlen eredetű. Német jövevényszóként és magyar szár-mazékszóként való magyarázata megfelelő hangtörténeti, szó- és tárgytörténeti fogódzók híján nem meggyőző. …Fedd: Ismeretlen eredetű. A korábbi fegy változatból a fed > fedd hangtani úton alakult (alkalmi depalatalizáció és az így keletkezett forma megszilár-dulása ); nem szükséges a képzőt keresnünk benne. A szó családjának az eredetibb gy - t megőrző tagjai (fegyelem,fegyenc,fegy – névszói előtag) a fedd - től elkülönültek”. «Fegyver 1211: „Hii sunt vimtores: filii Hysou, Feguueres cum filio suo Wehe” sz. szn. (PRT. 10: 504); ♠1215/1550: Fegierunc [∂: Fegiernuc] sz. hn. (Vár Reg. 278.); 1372 u. /1448 k.: „Fferencз …nem ÿvet vÿfelven avagy hadÿ Fegÿvereket” ( Jók K. 147 ); 1880: Fedver (Nyr. 9: 542. J: 1211: ’Gewehr, Waffe # (l. fent) – Sz: …/ ~nök ♠♠1213/ 1550: Fegyuernuch hn. (Györffy 1: 616); 1266: Fegwernuk (OklSz.).”»

Magyarázat a 69. felhasznált irodalmi forrásból idézettekhez: «PRT.: A pan-nonhalmi Szent - Benedek-rend története. Szerk. Erdélyi László, [később] Sörös Pongrác, I-V., VII-XII. Budapest, 1902-1912. VI/1-2. Budapest, 1916. Vár Reg.: Ritva explorandiaeveritatis …Colosvarij, 1550. – Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-iki kiadás hű másával együtt. Karácsonyi János és Borovszky Samu közreműködésével kiadja a váradi káptalan. Budapest, 1903. Jók K.: Jókai-kódex 1372 u./1448 k. Kiadva: Codhung. I.

6

6


Nyr : Magyar Nyelvőr. Folyóirat. Pest, [később] Budapest. I (1872) – OklSz..: Szamota István – Zolnai Gyula: Magyar Oklevél-szótár. Pótlék a Magyar Nyelvtörténeti Szótárhoz. Budapest, 1902-1906. Györffy 1: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Abaújvár…Csongrád megye. Budapest, 1963. sz .: származék, szn.: személynév, hn.: helynév, u.: után, k.: körül, J: jelentés, Sz: származék, I: származékok elválasztó jele, ~: a származék képzője előtti része.»

[a szerző megjegyzései a 69. felhasznált irodalmi forrásból idézetekhez: ♠ma Almásfegyvernek (Fegernic) a romániai Bihar (Bihor) megyében Nagyváradtól (Oradea) északkelet irányában; ♠♠ma Tisza-menti Fegyvernek Szolnoktól keletre a törökszent-miklósi járásban.] ♦[itt említjük meg, hogy a 2004 június 9-én legfőképp Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tetemes anyagi károkat okozó orkán községünk Perec-közeli belterületét is sújtotta – megtizedelve az Alapiskola- és a Halastó-menti nyárfasorokat – a szerző megjegyzése. ]

– a 71. felhasznált irodalmi forrásból idézve: ♣„Ugur pedig szumér nyelven 'kard'. (Így! DSL és LM,417 )²° … ²° Az Ugur szó etimológiájára és magyar nyelvű változatára 'afyar', 'fegyver' itt nem térhetek ki.”


♥„ …az ősi indoeurópai Ipoly (ön-töző ) …; …Garam ( …a kvád g r a n a + a h w a 'fenyő-víz', 'fenyő-folyó' víznévből) …;…Kárpátok (az illír k a r p a 'szikla' szóból) …”


♥„ …Ipoly a görög eredetű Hippolütosz név rövidülése. Fejlődési sora: Ipolit, Ipol, Ipoly. Jelentése: a lovakat kifogó. … ”


♥♥ „ …völgynevek: …lápa …”; ♥♥♥ „ …Berek ’vízparti erdő’ …”

– a 75. felhasznált irodalnmi forrásból idézve:

♣♣„ …4. Germán eredetű nevek …b)A név egyik elemének jelentése ’harc,há-ború’: g e r ’dárda’ …a g i ’fegyver’ …”

1.3. Fegyvernek föld- és talajtana 28

A falu területének földtani szerkezetében harmad- és negyedkori kőzetek lelhetők föl. A harmadkor szarmata időszakának fekürétegeit itt váltakozva szürke tuffitos homokkövek, ka-vicsok és fehér pellites tuffitok üledékes kőzetei alkotják. Ezeken nyugszanak a negyedkori pannon időszak fedőrétegeiként a szürke és zöldesszürke agyagos és márgás homoküledékek, illetőleg a szürkés-zöld agyag és márga üledékei. A Garam árterületét ártéri agyag, homok és homokos kavics borítja. Ezeknek vastagsága helyenként eléri az öt métert is. Az Ipoly-menti hátság felszíni rétege községünk bel- és külterületén eluviális agyagburok. A Lehen dűlőjében 1970-ben végzett 85 méteres mélykútfúrás alkalmával olyan agyag-homok-kavics kőzetmin-

7

7


ta-változatok kerültek felszínre, melyeknek elemzése után az alábbi talajvíz-tartalékos és –u-tánpótlásos szintek térképeztettek föl (az adatok földfelszínalatti méterekben értendők): 5-7 m, 10-15 m, 50-60 m, 70-79 m. Talajtant érintően említtessék a Két víz köze (Szikince-csa-torna és Bosztó köze) utáni Bosztó-menti fekete talaj, a Kompa és Szikince-csatorna által ha-tárolt ártalaj és az azután keleti irányban a Perecig terjedő szikes ártalaj. A szikesedést itt a gyakori víztelítődés és kiszáradás okozzák. A Perecet átlépve a község keleti határában bar-natalajok és azoknak a Százdi patak menti szikesedett változatai vannak 1.4. Közelvidékünk éghajlata 28

Januári átlaghőmérséklet: - 3 CJúliusi átlaghőmérséklet: 20 – 21 CÉvi csapadékmennyiség átlaga: 550 – 600 mmNapsütéses átlagóraszám vegetációs időben: több mint 1500 óraNyári csapadékmennyiség átlaga: 175 – 200 mmTéli csapadékmennyiség átlaga: 100 – 150 mmHócsapadékos napok átlagszáma: 30 – 80 napUralkodó szélirány: északnyugat

8

8


2. Szemelvények Fegyvernek vidéktörténelméből

9

9


2.1. Őskortól az ókori Rómáig 7, 31

Faluhelyünk az őskortól az ókori Rómáig majd folyamatosan lakott terület volt. A jégkorszakbeli ősember ezen a tájon is vadászgatott rénszarvasra és mammutra. Megfordultak itt az őskortól kezdve a barlanglakók is. Kr.e. 4000 körül (neolit) kialakul a kezdetleges földművesség. Erről tanúskodnak a Garam mentén is feltárt régészeti leletek: fa- és kőszer-számok, ekék, ásók, kapák és egyéb kéziszerszámok. A bronzkor kezdete Kr.e. 2000-hez da-tálódik. Ekkortájt épültek ki az első megerősített települések. Európa is a civilizáció első a-ranykorát éli. Erről ismét tanúskodik az archeológia tudománya. Szélesebb régióink és a Föld-közi-tenger vidékeinek leletei szinte egyformák. A népeket összekötötte a kereskedelem, me-lyet fellendített a ló vontatta kocsi feltalálása. A bronzkorban, de főleg a vaskorban már élénk kereskedelmi forgalomról, sőt egy önálló dunai kultúrkör kifejlődéséről számolnak be a ré-gészek. Még javában virágzik itt a vaskori élet, amikor délen már nagy változásokon megy keresztül az emberi fejlődés. Görögország, majd Itália egymás után építi ki állami életét és politikai felvirágzásukkal hatalmi érdekköreiket kiterjesztik erre a vidékre is. A legtartósab-ban Róma hódító légiói alakítják át a pannóniai provinciával szomszédos régiókat – így vi-dékünket is.

2.1.1 Fegyverneken a Csapás –*Lehenek dűlők határvonalán régészeti- leg feltárt kultúrák rövid jellemzése 2.1.1.1. Lineáris (volutáris) keramika kultúrája

A neolit kultúrája. Kerámiájának jellemzői: gömbölyded, félgömbölyded, amfórikus, kétkónuszú, karcolt vonalzatú edények. A karcolt vonalzatok (líneák) a kultúra kései időszakában keskenyebbek, félgömbölyű mélyedésekkel kiegészítettek. Főleg a Tisza mentén elterjedt régészeti kultúrkör – egyben az újkőkorszak legrégibb földművelési kultúrája Közép-Európában. Említésre méltó, hogy az ún. keskenyfalú keramika Kr.e. az 5. évezredben alakult és fejlődött ki. E kultúra Délkelet-Európából vette át a földművelést, építészetét, állat-tenyésztését, kerámiagyártását és a kőfaragást. A kor embere szarvasmarhát, sertést, juhot és kecskét tenyésztett, búzát és kölest termelt, halászattal foglalkozott. A lineáris keramika kultúrája településmaradványát Fegyverneken is feltárták a régészek. A település általá-ban 6-10 nagy házból állt, melyek 20-50 méternyi távolságban voltak egymástól. Egy-egy ház „szabvány”-szélessége 6 m, hosszúsága 6-50 m, tartószerkezete házkeresztmetszetben szá-mítva 1 m-ig terjedő mélységbe süllyesztett öt oszlopból állott. Oldalfalai agyagtapasztásos vesszőfonati kiképzésűek. A vázszerkezet oszlopait tetőtartó összekötő gerendázat fedte. A házak lakó- és raktárhelyiségeket foglaltak magukba. A kultúrkör elterjedése: az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig, a Kárpát-medencében a Duna-mentétől a Zagyva-mentéig, a Morvától az Ipolyig. Nyugat-Szlovákiában és a Közép-Duna mentén az ún. zselízi kultúra váltotta föl.

2.1.1.2. Zselíz-i kultúra

A közép-újkőkorszak újabb időszaka régészeti leletegyüttesének megnevezése. E három fejlődésfokozatú kultúra utolsó időszaka a lengyel kultúra Salló-i csoportjába torkollik. Máso-dik fejlődésfokozatának – az ún. klasszikus időszakának – embere karókból épített házakban lakott. A házfalak sarkai ívelt kiképzésűek voltak. A kor kerámiája gazdagon ékesített karcolt – pirosra, sárgára és fehérre festett – díszítésekkel. Jellegzetes plasztikája állat- ésmberformá-

10

10


zatú ( zoo- és antropomorf). Elterjedési területe: Nyugat-Szlovákia, Dunántúl, Ausztria, Dél- és Kelet-Morvaország. Fegyverneken ekultúrabeli településmaradványokat is feltér-ké-peztek a régészek.

2.1.1.3. Magyarad-i kultúra

A Szántó melletti Magyarad községről elnevezett – a mai Nyugat-Szlovákia területén ha-tott – kultúra a régi bronzkor végén és a közép-bronzkor elején, az Unetice-i kultúrából délke-leti és Földközi-tengeri (pl. Mükéne-i) kultúrhatások révén fejlődött ki. Első dőszakában ke-rámia, kő- és bronzszerszámok jellemzik. A bronzöntés homokkőből készült matricái fejlet-tebb fémöntési technológiáról, a településekbeni gabonamaradványok ezirányú –földműve-lésről tanúskodnak.

2.1.1.4. Velatice-i kultúra

A közép-és újbronzkor határszakában hatott. Nevét a Velaticé-n feltárt hamvasztásos te-metkezésű sírhely leletegyütteséről kapta. A kor jellemző magányos sírja és tipikus síregyüt-tese gazdag leletanyagú. Elterjedési területe: szűkebb Közép-Dunavidék (Vágtól nyugatra). Belőle fejlődött ki a Kr.e. 2. és 1. évezredforduló Podólia-i kultúrája.

2.1.1.5. Kaneles keramika kultúrája

A francia „kanel” szakszó magyarul hornyot, vájatot jelent. Az újkőkor egyik legelter-jedtebb kultúrája. A Kr.e. 1000-től időszámításunk kezdetéig terjedő közép-eneolitot öleli magába. A technikailag jól kivitelezett vájatos díszítésű kerámia mellett e háromfokozatú kultúra középső időszakában sima fejetlen nőalakok plasztikái, hasított és simított kő- vala-mint csont- és szarukészítésű használati tárgyak, ritkán rézedények és -díszítések, kagylóból, apró csontlapocskákból fűzött nyakékek jellemzik. Elterjedési területe: a Kárpát-medence, Morva- és Csehország része, Dél-Lengyelország.

2.1.1.6. Róma-i kor

Novák professzornak a pozsonyi Comenius Egyetem Filozófiai Tanszékéről 1999 már-cius 12-én Fegyvernek községnek címzett leveléből értesülünk arról, hogy községünk ka-tasztere az ókortól kiindulón a Róma-i korig bezáróan majd folyamatosan lakott terület volt. Sem a nagy népvándorlások és Nagy-Morávia idejéből, sem pedig a magyarok honfog-lalásának korából az utókorra nem származnak régészeti vagy írásos emlékek. Csak 1303-ban említi először írásos okirat községünket. Szükségét érezzük annak, hogy a kutatá-sokat tovább kell folytatni (Lásd „Fegyvernek első írásos említései” címszó alatt.).

Megjegyzés – a 65. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„A 13. század talán legfontosabb gazdasági fejleménye a nyugat-európa- i agrárforradalom vívmányainak meghonosodása volt. Német mintá- ra honosodott meg az önálló parasztgazdaság ama típusa, amely a kése- i középkort jellemzi majd. Kezdetben Lehen-nek (Laneus) nevezték, és

szintén Burgenlandból 1214-ből ismerjük róla az első adatot.”

11

11


2.2. Keltáktól az avarokig 7

A Kr e.-i utolsó félévezredig vidékünkön élt népek etnikai hovatartozásának megítélésével még adós a régészet és társtudományai; jóllehet azidőkig fejlett civilizációk virágoztak a Föld-közi-tenger mentén . Számukra a leigázott és leigázandó népek kultúrái barbárnak minősíttet-tek. A barbár névjeggyel megpecsételt néptörzsek között azért akadtak olyanok is, melyek dacolva az akkortájti római légiók tartományszerző törekvéseivel szemben végülis kényes-kénytelen elismertették fejlett kultúrájukat. Így az indogermán eredetű kelta nép is kivívta magának az elismerést Róma előtt, amely Kr. e. 500 körül mozgásba indult a Felső-Duna tájá-ról a Közép-Duna sőt a Balkán irányában. Vidékünkün Kr.e. a 3. században telepedtek le. Ők ún. La Téne kultúrát hoztak magukkal, melynek vívmányaival ámulatba ejtették az akkori ci-vilizált világot. Ennek és kereskedelmi kapcsolataiknak köszönhetően közvetítették sajátjukon túlmenően az etruszk, görög és római kultúrákat. Ismerték a mára is szokványos kézikaszát, sarlót, ekét, csoroszlyát, ásót, kapát, szekercét, vasfűrészt, vasfúrót, kalapácsot, fogót, üllőt, a kétmalomköves kézimalmot és a mérleget. Közvetítésükkel görög mintára jelent meg először tájainkon a forgó fazekaskorong, amiáltal sorozatban gyárthatták ekézműipari termékeiket. Hatásuk alatt váltotta föl a bronzkori ruhatűt az észak-olasz eredetű ruhakapocs. Már az elmondottakból is kitűnik, hogy igazi mesterei voltak a vas edzésének és formálásának. Éksze-reik nemesfémek és féldrágakövek pompázatában csillogtak. Kereskedelmük színvonalának és elfogadottságának mércéje a sajátverésű fizetőeszköz: a római dénármintára készült ezüst tet-radrahma vagy biatec. Pénzérméjükön a latin írás régiónkon túlnövén a mai Szlovákia területén is egyedi jelleggel bír: ez itt a betűvetés megjelenésének első bizonyítéka. Kr.e. az 1. század közepén szélesebb vidékeinken megjelentek a mai Románia vidékeiről a dákok. Ezután idő-számításunkig a kelta-dák kettős kultúra nyomai lelhetők föl régészetünkben. Kr.e. 12 és 9 között Róma Pannónia tartományával gazdagodott, melynek északi peremén a Duna közvetlen balpartján kiépült a határőrtornyokkal tűzdelt „Limes Romanus”. Ekkor mért a mai Délnyugat-Szlovákia területén döntő csapást a keltákra a Majna-Necker vidékéről terjeszkedő marko--mannokkal szövetkezett kvádok germán törzse. Időszámításunk első századában tájainkon megjelentek a szarmata jazigok is . A Kr.u. 2. századnak elején vidékünk forró katlanná vál-tozott, amely a 166-180-as évekhez datált markomann-háborúba torkollott. Felismervén Róma Közép-Duna feletti tartományszerző erőfeszítéseit ekkor a markomannok, kvádok, jazigok és több mint húsz germán – s köztük talán szláv – törzs szövetkezett a császári birodalom ellen. Róma azonban a Caesar-i „Divide et impera” stratégiának méltó tulajdonosa volt. Ennek kö-szönhetően a háború végén maga a császár – Marcus Aurelius – valahol az Alsó-Garam folyá-sa mentén megírhatta utolsó filozofikus művét „Beszélgetések önmagamhoz” címmel. Ben-ne Markomannia és Sarmatia provinciákkal gyarapodó birodalmát látta feltündökleni – míg-nem 180-ban táborhelyén érte a halál. Halálával véget ért a 15 éves háború. A rómaiak 375-ben végleg visszahúzódtak területeinkről. Ugyanazon esztendőben a hunok a Fekete-tenger mentén leigázták a germán gótokat, annak keleti-gót töredékével nyomultak nyugatnak. Pan-nóniában e gót csoport a hunok törzsszövetségébe olvadt. Attila halálát követő évben, 454-ben a gótok fellázadtak a hunok ellen és a Kelet - Róma-i császár alattvalói lettek. Időközben 406-ban az evidéki kvádok nagy része a Pannóniában letelepedett vandálokkal egyetemben nyu-gatra menekült. A létszámában megcsappant kvádok – azok kisebbik termelőrétege – behó-doltak a hunoknak. Attila halálával felbomlott a hun birodalom. Az 5. században az Elba alsó szakaszát elhagyó longobárdok germán törzse özönlötte el tájainkat. 546-ban birtokba vették Pannóniát. Rövid ittlétüknek az avarok vetettek véget, akik 568-ban Pannóniára is kiterjesz-tették Duna-menti birodalmukat. Az avarok hatalmát Nagy Károly törte meg 804-ben.

12

12


2.3. Szlávok és a Nagy-*Morva Birodalom 7

A történelem-tudományok napjainkig sem tudják a nagy valószínűség ellenére egyér-tel-műen bizonyítani, vajon a 4.-5. századben éltek-e szlávok a mai Szlovákia területén. Első biztos említésüket 568-ra teszik, amikoris a Pannóniát uraló avarok őket más törzsekkel együtt szövetségük kötelékébe kényszerítik. 603-ban fellázadtak az avarok ellen. 623-ban Sa-mo frank kereskedőt választják meg uralkodójukká, aki haláláig 35 éven át irányítja sorsukat. 631-ben – lévén amikor az avarok összetűzésbe kerültek az említett szövetséget végülis elha-gyó kutrigurokkal – a frankok elérkezettnek látták az időt, hogy megbosszulják Samo elpártolását. Hadjáratukat azonban nem koronázza siker. Samo halála után egészen a 9. század elejéig írásos emlékek nem említik a szlávokat. Bizonyítékok híján nem tudni, vajon azidők-ben újból avar igába estek-e vagy önállóan alakították sorsukat. Tény, hogy a 7. század folya-mán az avarokon súlyos sebeket ejtettek a függetlenségüket kivívó horvátok, szerbek és bol-gárok. Nagy Károly és fia 791-től 796-ig tartó hadviselésükben alapjaiban megrengették a le-gyengült avar kaganátust. A 9.század elején a szlávok „Sclavi Margenses, Sclavi Mara-menses” jegyzetten tűnnek elő a másfélszázados árnyhomályból. Ekkor lép színre a Mojmír-i

Morva fejedelemség ellenlábasaként Pribina, Nyitra fejedelme. Uralmát a morvák megtörikés helyébe Rastislavot ültetik a nyitrai székbe. Pribina száműzöttségében Lajos kelet-frank király jóvoltából megkereszteltetik. Nyitra helyett Pannóniát kapja kárpótlásul. Mojmír a frankok vazallusaként gyarapíthatta birodalmát Nyitráiglan. Az idők folytán azonban föl kel-lett ismernie népe akaratát és a frankok valós szándékát. Miértis a németek őt megfosztották hatalmától és fondorlattal a Nyitrából visszahívott Rastitslavra ruházták át a nagy-morva feje-delmi címet. Rastislav előző megüresedett székét unokaöccse, Svätopluk örökölte. Az új mor-va fejedelem korában sem hagyott alább a frank- morva viszálykodás. A bolgárok segítsége is kudarcba fulladt. A rákövetkező többévtizedes bajor egyházmisszióban Svätopluk a germán politikai célkitűzések gyakorlatát látta. Ezért Bizánchoz fordult. 862-ben III. Mihály a szláv nyelvet is bíró Konstantint (Cirillt) és Metódot küldte ki Nagy-Moráviába terjeszteni a ke-resztény liturgiát. Ezekután a frankok bosszúja sem váratott sokáig. Rastislavot megva-kíttatták és életfogytiglan kolostorba záratták. Metódot előbb életfogytiglanra ítélték, de őt később a szintúgy börtönbe vettetett Svätoplukkal együtt szabadságára bocsájtani kényszerül-tek. Időközben Slavomír és Kocel nyerték el a morva ill. a nyitrai fejedelmi címet. A szabad-ságát nyert Svätopluk bajor sereggel tessék-lássék indult otthona ellen. Kihasználva a kellő pillanatot legyőzte a bajor kísérősereget. A két egymással szűntelen háborúskodó birodalom között 874-ben született egy rövidéletű békeszerződés. Svätopluk 894-ben bekövetkezett ha-lála után lezárulóban a Nagy-Morva Birodalom élete is. A birodalom létezéséről szóló utolsó írásos emlék 903-904-re datálódik. Életének utolsó évtizedében tőle először a cseh főurak és a luzsicei szorbok szakadtak el, majd elvesztette a Dunántúlt. Sokkal veszélyesebbek voltak azonban a belső ellentétek. Svätopluk legidősebb fia és utódja II. Mojmír fiatalabb fivére (szintén Svätopluk) ellen harcolt a trónért. A testvérek közti ellentéteket a frankok kihasz-nálták. A háromfelőli ( magyarok, frankok, ellenálló főurak ) támadásokat Nagy-Morávia már képtelen volt kivédeni – kisebb részekre szakadt: Kocel dunántúli szlávjait teljesen uralmuk alá veszik a magyarok, valamivel később a cseh Přemysl-ek elhódítják a morva területeket. Az egykori birodalom mai szlovákiai területei a magyar állam részévé válnak.

Megjegyzés – a 73. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„…A Morva szláv közvetítésű germán ´mocsárfolyó´ …”

13

13


2.4. Magyarok honfoglalása vidékünkön és kalandozása Árpád haláláiglan * 7, 9, 46, 56, 57, 58, 61, 63, 64, 65, 67, 68, 71

A honfoglalást vidékünkön Anonymus 1200 körül írt Gesta Hungarorum – ában rész-letesebben így taglalja: „...Szovárd és Kadocsa, Hülek fiai, és velük együtt Huba nagy sereg-gel az Ipoly folyón átkeltek. Másnap a Garam folyón is átmentek, és a Várad nevű földvár mellett a mezőn tábort ütöttek. Váradot elfoglalták, aztán három napig várták Böngér fia Bors érkeztét, mert őt küldte Árpád vezér nagy sereggel segítségül. Negyednapra Bors erős csapat-tal hozzájuk megérkezett. Akkor a föld minden lakóját akkora félelem fogta el, hogy senki kezet rájuk emelni nem merészelt. Akkor ez a négy úr tanácsot tartott, és abban állapodtak meg, hogy a sereg egyharmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-erdőbe megy és ott az or-szág határán kőből és fából nagy erősséget állít, nehogy a csehek vagy a lengyelek az ország-ba bekerüljenek. Ebből a célból Böngér fiát, Borsot küldték ki vitézeivel. Amikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és a hegytetőnek nekivágott. Bors nagy sebesen űzni kezdte, és a hegy tetején több nyíllövéssel megölte. Ezután a hegy te-tejéről körültekintett, és látta, hogy várépítésre ez a legalkalmasabb hely. Sok várnépet összegyűjtött, és a magas hegy tetején erős várat emelt. A várnak tulajdon nevét adta, úgy-hogy Bors várának nevezik...” A krónikás a továbbiakban hírül adja, hogy Szovárd, Kadocsa és Huba seregei Borsétól elválva Nyitra felé vették útjukat, aholis négynapos ádáz harcban elfogták Zobor fejedelmet. Eddig Anonymust idéztük. Árpád Hubának adta Nyitrát. A magyarok honfoglalásuk után 898-ban voltak – a besenyők támadásai által eredőn – újfent hadviselésben. Ebben az évben érték el valószínűleg a Morva folyót is. Kihasználták a megfelelőbb alkalmat, amikor a szerbek, csehek és más szláv népek által támogatott morvák a bitorló bajorok ellen álltak hadban. A magyarok a 899. évi sikeres észak-olaszországi hadáratuk után hazatérőben 900 tavaszán kifosztották a Pribinát és Kocelt követő Braslav Pannóniáját, melyet a következő év nyarán harc nélkül el is foglaltak. Az olaszok ekkor békét vásároltak a hódító magyaroktól, akik 900 után a bajor őrgrófság ellen támadtak több hullám-ban, mígnem a bajoroknak 904-ben első ízben sikerült ellenük a csehekhez folyamodván győzniük. 906-ban a magyarok átlépvén a Morva folyót a csehek, sőt a szászok ellen vonultak. A 907. évi Pozsony melletti csatában elesett Luitpold bajor őrgróf, Ditmar salzburgi érsek és több magasrangú nemes is. A Keleti Frank Birodalom az Emzséig terjedően meg-szűnt létezni. Ugyanazon évben meghalt Árpád.

Utóirat: Szovárd táltos (=sámán, pap) – megálmodta urának Ügyeknek, Emese férjének, hogy fia születik, a neve legyen Álmos

Huba – Kér törzsfő Tas – Jenő törzsfő Töhötöm – Keszi törzsfő Ond – Tarján törzsfő Kende – Kürtgyarmat törzsfő

Előd – Nyék törzsfő Bors – Kabar íjászok törzsfője, apja Böngér – a ma-gyarokhoz Kijevnél csatlakozó maradék kunok vezére

Megjegyzések* – a 46. felhasznált irodalmi forrást idézve:

,,Ma még nem tisztázott, hogy Hontvármegye területét a honfoglalók melyik törzse vette birtokba a déli sík részeken megtelepedve s a folyóvölgyek mentén legel-

14

14


tetve. … Ugyanakkor számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy e helyen egy kabar nemzetség szállt meg, noha ez a nézet sem tekinthető bizonyítottnak. A kabarok közé sorolható Varsány (< Osjan) törzsnek három falunévben maradt emléke.”

– az 56. felhasznált irodalmi forrást idézve:

„A kabar fegyverkovácsok és üstkészítők többsége Altáj hegyvidéke és a Bajkál-tó között készítette a vasat. Az utak melletti síkságokon és az Altáj alatti síkságokon a kabarság legelői terültek el… Mivel a kabarok egy évi fegyverkészítésük után a rákövetkező évben kalandoztak, a tatárok gyilkolták gyermekeiket, asszonyaikat. A fegyverkészítők visz-szamaradtak az Altáj vidékén, míg az állatttenyésztők az Ural alatti síkságra vándoroltak.” „Hun törzsszövetség a Hangun (Sárga) folyótól északra Kr. e. 4100 és 3000 között: jürcsik, mongolok, tatárok, suomák, avarok, baskirok, újgúrok, észtek, vótok, komik, csuvaszok, vep-szék, úzok,mordvinok, kunok, kabarok, bolgárok, manzsúk, széki hunok, törökök, kaza-hunok, jászok, lettek, manysi hantik, marik, ajnók.” [« Az Arvisurák (Igazszólások) a manysi (vogul) fősámánok által rej-tegetett – a hunfajta népek őstörténelmét taglaló – rovásírások. Ezeket ezer évvel ezelőtt Mo.-on őrizték. A pogányságra emlékeztető rovásírások megsemmisítését megcélzó István királyi szigorú rendeletek folytán az Arvisurákat a megvakított Vászoly fiai, Endre, Béla és Levente kimenekítették a baskírokhoz, melyakik ezeket továbbították a manysi fősámánnak. Azóta ez a sok drága emlék fősámánról fősámánra szállt. A 2. világháború vége felé jutottak el az Arvi-surák finnugor ejtőernyős partizánok közvetítésével hosszas rejtegetés után egy ózdi kohász-hoz, Paál Zoltánhoz.» – a szerző általi kivonat az érintett felhasznált irodalmi forrásból]

– az 57. felhasznált irodalmi forrást idézve:

„Az Árpád-házzal nőágon rokonságot tartó Bors-nemzetség két tagja, Iván és Bors ispán maguk támasztottak igényt a trónra, de számításukat elhibázták. A beteg – II. István – király nem várt erővel támadt elle-nük. Ivánt lefejeztette, Borsot száműzte. … 1194-ben Imre király, Béla idősebb fia s már 1182 óta megkoronázott utóda vette át Horvát- és Dalmátország kormányzatát. Mellette Bors-nembeli Domokos viselte a báni tisztet.” – az 58. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„Egy Altáj-vidéki kipusz-tított hun törzsből egy kisfiú, akinek lábát levágták, életben maradt. Egy farkasszuka rábukkant, kotorékába cibálta, s midőn a fiú felcseperedett, a tüzelő szukát vemhessé tette. A dúvad tíz fiút ellett, akik később a Turfán-oázisból (Gocsán) nősültek, elszaporodtak és meg-alapították a „Tíz nyil” nevű türk (thu-kiu) törzsszövetséget. Ezeket a kínai évkönyvek az ázsiai avar zsuanzsuanok (nyüzsgők) kovácsaiként említik, akik Kr. u. 500-tól 1000-ig többször uralták a Csendes-óceántól az Aral-tóig terjedő térségeket. Az első évezred utolsó századaiban a türk Kaganátus kettészakadt, és a talpon maradó nyugati rész északi szárnyát főleg kipcsak (kun, besenyő, alán, volgai bolgár), a délit pedig gazdag oguz (nyilazó) törzsek alkották. A Kaganátus keleti részét elnyelték a kirgiz, ujgur, tatár és kínai népek.”

-- a z 57. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„Ugyane totemisztikus vallási elemek létezését bizonyítja ősmagyar nemzetségeknek totemállatjuk nevét fenntartó neve: … Bors (= párduc), … . A magyar

15

15


uralkodóházban, előkelő családokban és a népnél egyaránt gyakori török személy- és nem-zetségnevek (… Bors …), valamint a X. századi sírokból nagyszámban előkerült mongoloidkoponyák bizonyítják, hogy a magyarság széles rétegei – de főleg az előkelők – származásra is törökök voltak.” – a 61. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„ A II. István uralmával elégedetlen urak… II. István ellenében Bors comest és Ivánt választották királyukká (1128). … Nem tarthatjuk kizártnak, hogy a Ma-gyar Krónika Bors comese mögött a Kijevben nevelkedett Borisz húzódik meg, kinek kapóra jöhetett II. István betegsége, a mind súlyosbodó magyar belpolitikai helyzet, s orosz segít-séggel Magyarországra jött. Orosz támogatóra utalhat Bors comes társának, Ivánnak a neve…” – a 63. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„ A ’kavar’ elnevezés gyűjtőfogalom, a mesterségesen létrehozott kavar egység különböző etnikumokat egyesített, így pl. a török nyelvű bolgárokat (köztük a székelyeket), a kazárokat, az iráni nyelvű kálizokat, az alánokat (varsányokat) stb. Régóta próbálták meghatározni a három kavar törzs nevét, felmerült a Berény, Örs, Varsány, Oszlár, Ladány, Tárkány, ♣Ság megnevezés is. … A kavarok mint határvédő katonai segédnép kör alakban fogták közre a magyar szállásterületet. A kavar fejedelem központja Észak - Magyarországra tehető, ahol utóbb a palócok bukkannak föl.”


♣„ … Ság (erdős hegy) …”


„Kunok – török nyelvű no-mád nép volt, amely a X. század végén in-dult el a Huang-ho (Sárga-folyó) nagy kanyarulatánál fekvő őshazájából nyugatra. … Alánok – ókori iráni nép. (A magyar nyelv iráni jövevényszavai tőlük származnak [az 57. felhasznált irodalmi forrásból merítetten ilyenek pl. a: vért, kard, üveg, vám, híd, asszony = királynő, fizet, gazdag, kert, méreg, tölgy, vásár, vasárnap – a szerző megjegyzése]). A ma-gyarok varsánynak, a szlávok jászoknak (eredeti nevükön ászik – észak-iráni származású, a régi kaukázusi alánhoz közel álló nyelven beszélő nép – lásd „Jászok” címszó alatt) nevez- ték őket. … Kazárok – … A magyaroknak végül feltehetően azért kellett elhagyniuk Levé-dia területét, mert a kazár kagán elleni egyik felkelésben a lázadók oldalára álltak. A lázadó kazárok három törzse (kabarok) követte a magyarokat további vándorlásuk során a Kárpát-medencébe is.”


„Konstantin császár szerint a ’türkök’ vagyis a magyarok népe a hét magyar (hetumoger) törzs és a kavarok (gör. Kabaroi) három törzsének egyesüléséből keletkezett. … Egy bajor évkönyv… 881-ben Cowari elleni harcról is megemlékezik. … Varsány… a jászok saját, iráni nevét (As-yan) őrzi.”


Példák az előkelők török eredetű neveire: Aba, Ákos, Ajtony, Ata, Bács, Bese, Bors, Bars, Bő, Bular, Csaba, Ernye, Ete, Gyulán ~ Gyilán, Kadar, Kaplony, Karcsa,

16

16


Kartal, Kont, Kurd, Kus, Ond, Örsúr, Sártvány (Vecse) nemzetség, Torontál, Zuard, Zovárd (nemzetség), Zongor. … A tót név (amely egyáltalában nem pejoratív, sőt!) tehát a honfoglaláskor itt talált, magyar nyelvű lakosság nevén nevezte a valamikor az avar korban mellette élt, gepidából (akik valószínűleg a thuat nevet viselték) lett szláv csoportot [fogal-mazási hiba – a szerző megjegyzése]. … Orosz szavunk forrása a középalnémet rōder (`e-vezni`) > ósvéd rōþ - man/rōþskarlar (`hajón érkező hódítók ) > finn ruotsi (`svédek`), és ebből orosz rus, arab rús `varégek`. A vikingeknek/varégeknek a terjeszkedése a 8. század közepétől kezdődött, és a szlávok megszervezése közben és után kapcsolatokba kerültek a kazárokkal is. … Árpád vezetésével ismét megszervezte az itt talált ősmagyar nyelvű és más népeket. …Az első szervezők nyelve török, neve onogur volt és a vezetés – uralkodás jogán került át ez a név a vezetettekre: így lettek a késő Avar Ország legnépesebb csoportja a Hungarus-ok, a Hungari. Árpád és népe szintén török nyelvű és szintén onogur volt, és így 895 után a Hungarus népnév megváltoztatására a nyugati forrásokban semmi szükség nem volt, nem is került rá sor mindmáig! Valószínű, hogy Árpád és népe pontosan tudta, hogy nép- és nyelvrokonaik voltak a 7. sz. vége és a 9. sz. eleje között a Kárpát-medence népeit irányító onogurok. … Ma már úgy látjuk, hogy a kettős honfoglalás László Gyula-i elmélete fenntartandó.”

– az 57. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„A kabarok – az Aba-ős Ed és Edömén, Bors és Örösúr népe – az északkeleti részeket vették birtokukba. … A kabarok vezető nemzetségei – az Aba-, Örösur- és Bors- vagy Miskolc-nemek – a Mátraalja s a Tisza-kétparti Hevesújvár és Borsod terüle-tét ülték meg. A többi kabar – Anonymus szerint kún – nemzetségek a Felső-Tisza mellékfo-lyói mentén szálltak meg. A kabarokat Ond törzsétől a Nagykunság pusztasága … választotta el. ”


„Csaba útjáról vissza a masszageta szövetség központjába, ami a Szir-Darja árterületének felel meg, illetve házasságáról Tolsztov így ír (233. o. ) [Sz. P. Tolsztov : Az Ősi Chorezm, Budapest Nyomda, 1950; 1986 New Jersey, G. Gy. eredeti címe: Po szledam drevnye-Chorezmijszkoj civilizacii. A régi Chorezm Kutejba által elégetett évkönyveinek helyreállítására irányuló kísérlet a " Chorezm története " – c. elveszett mű szerzője, al-Bírúní elhunyta 900. évf. alk. a Szovjet Tudományos Akadémia]: 'A kavarok utódai még a XIII. században is őriztek egy homályos mondát, mely chorezmi eredetükre vonatkozott. A XIII. századi magyar krónikákban Aba Sámuel (1041 – 1044) király chorezmi származásáról maradt fenn monda. Aba Sámuel a kabar arisztokrácia egyik leszármazottja volt. Nemzetségét az Ed és Edumer tesvérpárra vezeti vissza. A monda szerint Edumer atyja és anyja nagyszámú nemzetségével együtt visszatér Magyarországra' …A IV. és V. században kr. u. az akatzirok úgy látszik a kazarok elődei voltak. A IV. század végén ez a nép – a hunok szövetségéhez tartozott. Majd 449-ben Attila egyik fiát adta nekik királyul. Attila halála után az akatzirok (462-ben) újabb rokonfajú szövetségesek tagjai lehettek. Az unugurok is föléjük kerekedtek egy ízben; a VII. században azután ők tartoztak viszont a kazar kágán birodalmához.. … A kabarok utódai minden jel szerint a felvidéki palócok.” „ Minden kazar szó szinte kivétel nélkül könnyen és helyreillő értelemmel már a szumér nyelvből értelmezhető. … TUR + UG/3 = 'kis nép', 'fia-nép', 'töredéknép' > turk (türük), türk, "török"… MADA (akkád: matu) + GAR = 'ország' + 'helyez', 'áthelyezett ország, gyarmat' > gyarmat [Atagyarmata a Fegyvernekkel szomszédos Hontfüzesgyarmat

17

17


telepüsnévváltozata a 14. századból – a szerző megjegyzése ; a 49. felhasznált irodalmi forrásból idézve: „… Atagyarmata (1349 DL 26558, Anjoukori V 300); Atagyarmatha(1361: Eszt. kpt. m. lt. 35-1-1 ] …SA + URU + MADA = 'szíve, belseje + város vagy kör +ország', 'belseje a környék (a város) országának'>sauromata (Herodotos-nál)>szarmata … SAG + UD (-DA) vagy SAG + UTU = 'feje napfény', 'fényes ábrázatú' ,′nap felé irányított fej'(szkíták nyelvén) >szaka (perzsák nyelvén)/szkolot (görögül) > szkíta … AD (-DA) vagy AB (- BA ) = 'Atya' > Ata, Aba …UTU/UD + LU = 'nap-ember', 'fény ember' > Atila = 'kis-apa' (gót alattvalói nyelvén) > Attila …SA + BA = 'szív ajándéka' > Csaba”„ Az egyező adatok szerint nem lehet kétséges, hogy Ázsia és Európa peremvidékén, a Kau- kázus táján, az idők folyamán, ivadékaikból sorban a következő népcsaládok és népek ala-kultak :

1. szumér ivadékok és irániak keveredéséből – a szkíták és szarmaták – Kr. e. 1000 táján 2. szkíta és szarmata törzsekből utóbb a kazarok és rokon népei – az óbolgárok, az avarok Kr. u. 150 táján (?)3. kazarokból és finnugor néptöredékek csatlakozásából, valamint török testőrivadé- kokból még utóbb – a magyarok 400 - 500 (?) és 700 (?) táján4. kazar maradékok és keleti törökök (guzok, uzok) keveredéséből legutóbb a kunok

Kr. u. 1050 táján.”


„Árpád … a kabarok urává pedig fiát, a fejedelmi hatalom várományosát tette.”


„… Ajtony (arany – törökül) … ; … Bese (kánya – törökül) … ; … Az Edömér kun név … ; … János (Johanan) = Jahve kegyelmes … ; … szkíták (nyíllövő, íjász) … ; … numidok gör. 'legeltető' , e népnévből származik a nomád elnevezés is) … ; … A ka-talán egy újlatin nyelv és nép, de neve két germán törzs, a gót és az alán kapcsolódása …; … Még a honfoglalás előtt ismert a magyarság számos népnevet: a török népek, törzsek közül szoros kapcsolatban volt a kazár néppel. Ennek egy kisebb csoportja, a kabar (kovár ) a honfoglalásban is részt vett …; … Nyitra (kvád: germán n i d 'folyik' + a h w a ~ a h a = 'víz', 'folyó víz' … ; …A honfoglaló magyar törzsek elhelyezkedését a helynevek alapján úgy lehet meghatározni, hogy ott volt a szálláshelyük, ahol nevük nem fordul elő. …”


„… Zoárd III. Béla király Névtelen Jegyzője szerint Árpád fejedelem egyik vezérének neve. Eredete szerint valószínűleg azonos a Szavárd (másképpen szabir) népnévvel. A szavárd egy türk törzsszövetség neve, mely az 5. században Nyugat-Szibériában élt. Ez a népcsoport az Irtis - Tobol vidékén föltehetőleg kapcsolatban állt a magyarok őseivel. A törzsszövetségnek a 6. században elszakadt egyik ágát Konsztantinosz Porphü-rogennetosz bizánci császár a 10. században magyaroknak tartotta … Kadosa Kézai hun története szerint 406-ban a hunok egyik választott kapitánya volt … Huba – Régi magyar személynévből. Legismertebb viselője a hét vezér egyike volt, aki állítólag a Szemere nem-zetség őse. Jelentése bizonytalan. … Böngér – kun eredetű régi magyar személynévből. Vö-rösmarty újította fel a Zalán futása és a Cserhalom című költeményében. … Hunor – való-

18

18


színűleg az onogur népnévből származik. …Oguz – török eredetű régi magyar személynév-ből. Jelentése: nyíl. A fehér kunokat is oguzoknak nevezték, közülük hét törzs 1233-ban hazánkban telepedett le. … Nyék – … Jelentése: gyepű, határvidék, illetve az itt lakó nép-csooport tagja. … Edömér – A magyarokkal Kijevnél egyesülő kun nemzetség egyik vezé-rének neve. …Iván – Két azonos eredetű név újból való találkozása, egybeesése. 1. A régi magyar Ivános rövidülése, ez a Jovános (ma: János) alakváltozata. 2. Az orosz Ivan késői átvétele. Mindkét esetben végsősoron a János névvel egy eredetű. – Becézés: Ivánca, Ivánci, Iváncsa, Ivánka, Ivó(ka). …”


„ … finnugor tövű az Emesü (Eme ’anya, nőstény’ + s képző; Emese alakban újították fel a XIX. században)… Az Eneh mondai női név (Hunor és Magor anyja) azonos szó az ünő-vel, jelentése: szarvastehén.”

– a Kossuth Rádió „Aranyemberek” c ímű sorozatának 2005 január 6-i adásában megszólaló Dr. Vörös Gabriellától, a madarasi szarmata temető régészfeltárójától, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatójától merítetten:

a Kr. u. 1.- 5. századokban a Kö-zép- és Alsó-Tisza vidékén éltek a ja-zigok, roxolánok és alánok szarmata törzsei. – a Kossuth Rádió „Aranyemberek” c ímű sorozatának 2005 június 20-i adásában megszólaló Horváth István régésztől, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igaz-gatójától merítetten :

Vitéz János esztergomi érsek palotájának mennyezetét a szk íta ősöktől Mátyás királyig terjedően több nagyságról alkotott festmények ékesítették 2.5. Nyitrai dukátus l0

Német krónikák szerint Hont és Pázmány német lovagok egy Garam menti táborban ö-vezték fel kardjaikkal Istvánt, mielőtt Koppány ellen indult harcba. Ezeket a lovagokat István személyes testőreivé tette meg. Uralkodása alatt önálló magyar egyháztartomány keletkezett, melynek élén az esztergomi érsek állt. Nyitra már a 9. század elejétől hercegi székhely volt. Az árpádkori nyitrai dukátus megalakulásának körülményei tisztázatlanok. Már Árpád fia, unokája és dédunokája is trónutódló hercegek voltak. Ahogyan István, atyja, Géza nagyfeje-delem uralkodása alatt és István fia, a korán elhunyt Imre is. Nyitra a határmenti hercegség központjává vált, ahol az Árpád-dinasztia fiatalabb tagjai, általában a leendő királyok székel-tek. A dukátus Géza és László hercegek idejében érte el virágzását. A nyitrai hercegi szék-hely megléte összefüggött a nyitrai püspökség felújításával. A püspökség területén kolostorok voltak, amelyek nagy jelentőséggel bírtak a keresztenység és a műveltség terjesztésében . Az első Nagy - Morávia-i kolostor a Nyitra melletti Zobor hegyen állott. A második nagy kolos-tort – a Garamszentbenedek-i apátságit – 1075-ben alapította I. Géza király. A nyitrai dukátus a 12. század elején szűnt meg. Az ország nyugati részén akkorra már nem volt szükség ha-tárvédő hercegségre. Ezért I. László a dukátust Szlavóniába (Horvátország) helyezte át. A 11.-12. században fokozatosan kiépültek a királyi vármegyék. Ez a területi rendezés kötődik ahhoz a várrendszerhez, amely a Nagy-Morávia idején alakult ki (lásd pl. Óbarsot).

19

19


2.6. Zselíz és környéke a Hont-Pázmány nemzetségtől a *Becseiekig 4

1030 és 1347 között Zselízt és környékét a Hont-Pázmány nemzetség bényi ágához tartozó Zselízi család birtokolta (Bény, Kéménd, Garampáld, Vezekény, Zselíz, Mikola, Nyír, Ágó és Érsekkéty). Ezt az összefüggő birtokot 1030-ban I. István által Hont lovag fia, Bény kapta. Mikola Zselíztől önállósult írott történelme 1247-től számítódik. Ekkor a Mezőpilis nembeli Baas mester tulajdonába kerül. Fia Baas ispán 1251 és 1266 között viselte a trencséni főis-páni rangot. 1264-ben a király udvarbírája volt. Birtokainak zöme ezidőtájt még Trencsén vármegyében volt. Azonban fia Péter, a Trencséninek nevezett Csák Máté nádor nyomására birtokait, azaz az Ugróc-i várat és a hozzá tartozó kilenc falut elcserélte. Helyettük Csák Máté neki adta a Bars megyei Tolmács, a két Bars és Mohi falvakat. Csák Máté halála után 1322-ben Becsei Imre tábornagy lett az új lévai várnagy, aki egyúttal Bars megye főispáni rangját is megszerezte. Köznemesi származása ellenére „serviense”- ből az ország egyik legvagyono-sabb mágnása lett. Egyike volt azoknak, akik a Károly Róbertre támadó Zách Felicián nem-zetségen végrehajtották a vérbosszút. Léva környékére is kiterjesztette birtokait. 1325-ben a király neki adta Tergenyét. Halála után fiai Töttös István és Vesszős György 1334-től közösen viselték a lévai várnagy és Bars megye főispánja hivatalát. Néhány évvel később a királyi testőrgárda tagjai, később királyi „főajtónálló mester”-i méltósággal a királyi tanács tagjai lettek 1342-től ill. 1347-től. 1346-1347-re még egy közös hivataluk volt: a királyi székhely, Visegrád várának várnagysága. A Csepel-szigeti Becse és Pereg családi birtokok helyébe megkapták Zselízt, Udalt és Mártondot. 1348-ban birtokuk gyarapodott Nyírrel, 1355-ben Garamvezekénnyel. Mielőtt Zselíz övék lett, 1333-ban bírták Bagyánt. További birtokok-kal rendelkeztek Zsemberen (1342), Egyházasmaróton, Kisgyarmaton (1346). Vesszős György 1351-ben már Nagysallót is megszerezte. A Hont megyei Tótkisfaluért cserébe kapta meg az esztergomi káptalantól Kisölvedet, a bozóki prépostságtól 1354-ben pedig Páldot szerezte meg. Birtokuk volt még Peszek, Kissalló. Bars és Hont megyékben így birtokoltak mintegy 16 többé-kevésbé szomszédos vagy egymáshoz közel fekvő falut, a központ Zselíz lett. I. Vesszős György halála utáni hagyatéki perekből (1388, 1407) veszünk tudomást a szintén birtokolt – eddig nem említett – Apponyról, Kispeszekről, Málasról, Kerekudvardról (ma Zselíz határának része).

Megjegyzés: *-gal jelölten a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… Becse – régi magyar személynévből, mely valószínűleg a Bese alak-változata. Becézés: Becsi, Becske

2.7. A *Prémontre-i Prépostságok és Fegyverneki Ferencz 16, 19, 57,69

A Hont - Pázmány nemzetség tagjai birtokainak egy-egy középpontjában magalapították a **Bozók-i, Bény-i, és Ság-i prépostságokat, amelyek a II. István idején letelepedett (1130) franciaországi Prémontre-i katolikus szerzetesrend befogadására voltak hivatva. A rendet Franciaországban Szent Norbert alapította 1120-ban. Ezek a prépostságok a középkor folya-mán a következő települések birtokait bírták. Bozóki – eredetileg benczés – prépostság ura-dalma: Bozók, Pásztópuszta, Platna, Bény, Kéménd, Páld, (Garam)Vezekény, Kondéj része;

20

20


***Sági prépostság Pecsenicz-i és Ság-i uradalma: Pecsenicz, Egeg, Nádas, Alsó-Almás, Tis-mog (Tesmag), Alsó-Palota, Lipocz, Olvár, két eke föld Parassán (Povsa, Prosa), Ság, Doba, Dalmad, Iva (eredetileg honti várföld a Laguva mentén külső Szolnok vármegyében), Hatzó(Hasságh), Huznócz, Gén (Génye), Slatha (a Kürtös folyó mentén), Nyék-i és Tobold-sziget - i földek, Szent Márton. Fegyverneki Ferenc (1506 és 1534 között sági Prémontre-i pré-post) nevéhez fűzödik prépostságának sok vihart látott épületeinek helyreállítása (1510). Sírköve az ipolysági templom egyik tornyába van falazva. 1552-ben Drégely elfoglalása-kor a török felgyújtotta a Ság-i prépostság monostorát – a szerzetesek nagyobb részét le-gyilkolta. A megmaradottak Garamszentbenedekre menekültek. Mária-Terézia 1772-ben eltörölte a Prémontre-i rendet.

Megjegyzés: *- gal jelölten az 57. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„III. Béla idejében kapott prémontrei lakókat a Hont Pázmány-nem-zetség bozóki kolostora is, hol a bencések nem tudtak gyökeret verni. … A nagy vagyonú, úri renddé fejlődött, világiasan élő bencésekkel szemben az új rendek a szerzetesi egyszerűséget és elvonultságot, az igazi alázatot és áhitatot képviselték. … A prémontrei kanono- kok pedig a lelkesedésben, missziós tevékenységben látták egyik főfeladatukat. A lelkipász-torkodástól elzárt többi szerzetesekkel szemben plébániákat, missziós állomásokat tartottak fenn s a rendalapító Norbert példájára vándorapostolokkéntjárták a világot, a népet oktat-va és a hitet hirdetve. ”

** - gal jelölten a 61. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… a Hont-Pázmányok bencésként alapított bozóki monostora a 13. századra premontrei lett … A bozóki monostort alapító Lampert comes birtokainak egy ré-sze még I. István király adományára megy vissza. E birtokok egyikét, Marótot a 12. század elején is osztatlanul birtokolták az I. István kori megadományozott leszármazottai. A birto-kok másik része a 11.-12. század fordulója Árpád-házi családtagjainak, I. László királynak és Álmos hercegnek az adományából származott. A birtokok újabb részéhez a monostorala-pító Lampert részint vásárlás részint pedig adoptálás (örökbefogadás) révén jutott. …szép számmal tudunk egyhajós templomokról. Ilyen volt a Lampert comes által 1130 táján alapí--tott bozóki bencés, utóbb premontrei monostor temploma… László 1046 táján Lengyelor-szágban született, amikor apja, Béla, ott élt száműzetésben. 1050 körüli hazatérése óta or-szágszerte ismerték. A főurak becsülték uralkodói erényeit, amelyeket már bihari és nyitrai hercegsége idején alkalma volt megmutatni…. … László a hercegi részek szétosztásánál már óvakodott túlzott hatalmat juttatni öccseinek. A nyitrai dukátust… fenntartotta magának, és feltehetően csak a bihari dukátust juttatta rangidős öccsének, Lampertnek.” *** - gal jelölten – az „Új Szó” című szlovákiai napilap 2004. december 21-i számának „Régió”-rovatában Forgács Miklós írása nyomán megjelent „Ipolyságon las-sanként feltárják a város legrégibb épületének titkait” nevezetű újságcikkből merítve:

»Az egykori premontrei rendház alapjaira épült jezsuita monostor te-rületén már 1996 óta folynak szisztematikus ásatási munkálatok. Pálinkás Tibor (Hont Múzeum) régész vezetésével már több éve folyó kutatások során a közelmúltban hat sírban hat csontváz maradványaira bukkantak az egykori monostor területén. Ezidáig a terület 15 %-át kutatták fel. A 15. század második feléből származó falmaradvány alatt egy annál korábbi, minden valószínűség szerint a 15. század első feléből származó vagy még régebbi sírt találtak. A monostor területén szerzetesek vagy donátor azaz adományozó családok

21

21


tagjai temetkez-hettek. Az ásatás jelenlegi fázisának egyik célja, hogy a 15. századi erődből találjanak marad-ványokat«

2.8. Csák Máté és az interregnum 3, 7

A 13. század végétől a 14. század első felének lezártáig a hatalmukban meggyengült kirá-lyi vármegyék fokozatosan nemesi vármegyékké alakultak át. A megyeispánt ezidőtájt is a ki-rály nevezte ki, kinek hatalma azonban a megye irányításában jelentősen megcsappant. A megerősödött földbirtokosi nemesség ugyanis ekkortájt a megye élére a nemesség érdekeit védő – általában négytagú – nemesi bírótestületet választott (Iudices Nobilium). III. Endre, az utolsó Árpád-házi király1295-ben első felesége, Fennena halála után I.(Habsburg) Albert Ág-nes nevű lányát vette nőül. A király felkérte Demetert, Zólyom megyeispánját, hogy a Felvi-déken királypárti haderőket toborozzon, segítve ezáltal apósának a Habsburg császári trón megszerzésére irányuló törekvéseit. Ezek után az 1297-ben palatinusi rangot nyert Csák Máté visszaadta uralkodójának megbízatását és független oligarchává lett. 1301 januárjában III. Endre meghalt. A történelemben azt az időszakot nevezik interregnumnak, amikor az ország-nak nincs törvényes uralkodója. Magyarország történelmében ez az időszak az Árpád-ház kihalásával (1301) kezdődött és 1308-ig tartott – az Anjou-dinasztia trónralépéséig. A Dalmá-ciát, Horvátországot és Boszniát uraló Subics György még 1300-ban Magyarországra hozta a 12 éves Anjou-családbeli Károly Róbertet, II. Károly nápolyi király és felesége, Mária uno-káját. Mária V. István leánygyermeke volt. Gergelyt, Esztergom érsekét VIII. Bonifác pá-pa meggyőzte, hogy az Anjou-érdekeket pártfogolja. Az érsek megkoronázta Károly Róbertet, de a főpapok és főurak e koronázást törvénytelennek minősítették, mivelhogy az nem az Ist-ván-i Szent Koronával történt. Ezért 1301 tavaszán Károly Róbet megkoronázása semmisít-tetett. Trencséni Csák Máté és a Kőszeg-iek által vezetett oligarcha csoport a magyar trónt II. Vencel cseh királynak kínálta fel, aki szintúgy Vencel nevű fiára ruházta át a trónöröklési jo-got. Az ifjabb Vencel, aki még 1295-ben III.Endre lányának, Erzsébetnek jegyese volt, Szé-kesfehérvárott V. Lászlóként ugyanazon évben megkoronáztatott. Más főúri csoportok Károly Róbertet támogatták. II. Vencel, hogy saját szemével győződjön meg a magyarországi erő-viszonyokról, 1304-ben Magyarországra ment. Mikor meglátta fia kilátástalan helyzetét, az ország kormányzását Kőszeg-i Henrikre bízta. Az ifjú királyt pedig hazavitte Prágába. Az ország nélkül maradt király, apja halála után, III. Vencel néven cseh király lett, és 1305-ben lemondott Magyarországra vonatkozó igényéről. Csakhogy a koronát és a koronázási ék-szereket nem Károly Róbertnek adta át, hanem III. Ottó bajor hercegnek, IV. Béla unoká-jának. Ottó kereskedőnek öltözve lopakodott be az országba, közben a szent koronát is el-veszítette. Szerencséra magtalálták azt, így a csanádi és esztergomi püspök 1305-ben Ottót királlyá koronázta. Az ő uralkodása 1307-ig tartott, amikoris Kán László, az erdéyi vaj-da fogságába esett. A vetélytárs nélkül maradt Károly Róbertet Gentile, vatikáni bíboros új díszes koronával 1309-ben megkoronázta. Az erdélyi vajda 1310-ben végülis kiadta az általa elrabolt Szent Koronát, amellyel Károly Róbert harmadszor is megkoronáztatott. Idézzük most tovább Csák Máté életének néhány fontos mérföldkövét. Már említettük, hogy Vencelt legfőképp ő és a Kőszeg-iek segítették hatalomra. Rajtuk kívül a király a szepesi szászok, Kassa városa és az Abá-k pártfogását is élvezhette. Csák Máté segítőkeze sem minősült viszonzatlan, hiszen 1302 február 1-i iratok adják tanúságát, hogy a királytól megszerezhette Trencsén és Nyitra megyéket teljes terjedelmükben, melyeket haláláig uralt. Céljait elérve még V. László uralkodása alatt az Abá-kkal együtt átpártolt Károly Róberthez, akinek 1304 augusztusában sikerült egyezséget kötni Rudolf osztrák fejedelemmel – V.Lászlóval és a Kőszeg-iekkel szemben. 1310 után Károly Róbert legfőbb célkitűzése az erős központi hatalom kiépítése volt. Az oligarchák egy csoportja mégsem volt hajlandó előtte fejet hajtani.

22

22


A király 1312-ben Rozgonynál ütközött meg velük. Megingott Csák Máté ereje is. Igaz nehe-zen, de győzött a király. Uralkodása alatt három palatinust nevezett ki. Közöttük Csák Mátét, akinek hatalma megközelítőleg a mai Szlovákia területére terjedt ki. Az új palatinusok leg-főbb feladata volt a jogtalan tulajdonosoktól elvenni a királyi és egyházi földeket. Csák Máté látszólag bár készséges volt ebbeni megbízatásában, valóságban azonban e földeket a maga számára sajátította ki. Ezért őt uralkodója 1311-ben megfosztotta palatinusi rangjától, Gentile által is kiközösíttetett az egyházból. Ezek után Csák Máté az uralmában levő területeken ül-dözte a király híveit, pusztította és elfoglalta a király és az egyház ingatlanjait. A századfor-dulón Bars megye területének jelentős részét bírta. Székhelyét, Óbarsot 1294-ig, amikoris azt elcserélte Trencsén megyei birtokaiért. A lévai várat haláláig 1321-ig uralta. A körülötte kia-lakult főúri szövetség még halála évében felbomlott. A lévai várnagy meg sem várta a királyi sereg megérkezését – még előtte feladta a várat.

2.9. A lévai uradalmat birtokló Lévai (Sárai, Cseh) (Cheh 1399, 1514, de Saaro 1399, de Leva 1514, de Lewa 1514, Cheh de Lewa 1487, de Sáró 1514, Levai 1685) család és (Alsó-)Fegyvernek 1, 20, 46, 49, 51, 57, 61, 69

Ki Mikor Mi / Miért Hol

I. Géza ******1075 a Garamszentbenedeki-i Apátság ♣ alapítólevele szerint Sá-ró felső részén 4 ekényi földet ♣♣♣ adott a mo- nostornak ( +1075/+124/+217: in Saroufalu a superiori – parte … t-m ad 4 aratra [Knauz: GSzB. 27.]) 49

elődnemzetség 1225 birtokosok Ságh – Zsidód

Péter fia Guge,Ador- 1245 megosztozott az öröklött Sáró, Bálvány és Ság falun, Lász-ján fia László és lónak hagyva v. Sarow-t (D1.282, F.IV/1.376) 49*****Rugas fia♣♣♣♣Egyed

Guge Péternek fia, 1245 a váczi káptalan előtt megjelenvén, Bars és Hont vármegyé- László Adriánnak mart. 19 ben fekvő közös ősi jószágaikban oly rendet és atyafiságos fia és #Egyed Ru- osztályt tettek maguk között, hogy Sáró-t és Bálvány-t gasnak fia – a nagy (mindkettő Barsban) Guge és László két ága, Ság-ot pedigkatastrophát (Hont-ban) Egyed ága veszi osztályrészébe 51

(tatárfutást) túl élt egy számos tagú

nemzetségnekhárom rokon ága Rugaas fia ##Egyed 1254 több rokonokkal megosztotta a Ság-i máskép Saagysidow

( 1245-58 ) nevű birtokot 51

1258 ((a 46. felhasznált irodalmi forrást idézve: „Ságizsidód (Ság 2., Tölgyes): a tatárjárás előtt az egymással szomszé-

- dos Ság 2. és (Ság-)Zsidód falu 1241 u. Ság néven egye- sült...”))

23

23


Bálvány Guge, 1266 birtokelosztásukban úgy rendelkeztek, hogy Sáró a László és ##Egyed Sz.Péter templommal és 2 malommal Guge és László részére jutott; Sáró másik része az esztergomi érseké volt 49 Léva és ♥♥♥Dénes 1270 V. István királytól Fegyverneket kapják 49(„Palásthy család” címszó alatt)

Rugas fia ♣♣Egyed 1258 osztozással nyernek esztergomi keresztesek - és rokonai birtokokat konventje előtt

- unokatestvérei 1245,1266 osztályból nyernek Sáró Gug és László birtokokat

Levas ispán 1271 említtetik [1271: Levas c. de Sarov, offic. … a-ep-i (D1.. 769, W. VIII.352)] 49 Levas ispán – 1272 ki akart válni az esztergomi érsek szolgálatából, de az érseki Sáró-i érsek azon a címen, hogy ő az egyház harcos nemesei tiszt - fiaival közé (nob-es exercituantes eccl-e) tartozik, Sentus pedig és egy társával sajtadó condicionarius, visszaadatta őket a királlyal (királlyal? - a szerző megjegyzése) [1272: conditionarii

Lewas cum f-o suo Dyon-o de Saroy et Sentus de alia Saroy casei dator (Str. I. 603)]

Lévára valamint 1281 szállnak Ivánka fia Albeus jószágai, minthogy Léva fia fiaira: Dénesre Germanust meggyilkolta és Albeus az 5 márkányi és Geregenre bírságot nem tudta megfizetni 49(„Palásthy család”

címszó alatt)

Egyed fia Sági, 1291 Geregen fia Pétertől Pél később Sárai vesz birtokot

Vörös ♥Bede Comes 1291-től Csák Máté tisztje

A garamszentbene- 1292 a kihalt apátsági szakácsok Garam melletti, sárói földjét deki apát Chotov, Mihály és György testvéreknek adta, felvevén őket az egyház harcos nemesi jobbágyai közé (in nob-um iob- um eccl-e nostre exercitualium) 49 Rugas fia Egyed 1305 Sáró-i földeket vásárol (ettől kezdve „Sárói”, de 1305- fia Bede 1306-ban „Sági”-nak is nevezik) 49

((Bedew, Bedey; „dictus ruffus” azaz Vörös Bede, hrussói várnagy, Sági előnévvel (1302-1343) 51 ))

24

24


Sági Egyed fia Bede 1305 a felsárói *******érseki nemes jobbágyoktól 60 széles mester bécsi dénár M-ért megvásárolja azoknak egész sárói ré- szüket [Cap. Strig. 1305: … a pt.Or. … ad fl-m Compa; a pt. … Mer. Ad v-m Bogdam!, p-em eccl-e Strigoniensis; a pl. … Occ. ad rippam, que in vulgo nominatur Nogsar!; et a pl. Sept. cum t. Jo-is f-i Petri et f-rum Dyon-i … (D1.58442!)

Vörös Bede Comes 1311 körül pusztítja az esztergomi Salló, Keszi, Farnad, érsek birtokait, több Szeg, Füzes-Gyarmat, mint ezer márka kárt Szent-György, Szódó, okozva így Ság,Bogdán,Sáró

más Csák Máté 1311 körül pusztítják az esztergomi Páld, Kisgyarmat, hívek érsek birtokait Bajta, Leléd, Börzsöny,

Szalka, Szete, Bernecze

Sárai Vörös 1311-1317 Farkas fia Jakab a Rátót Salló, Sáró Bede nembeli Roland nádor fia Dezső tiszt birtokait elfoglalja

1305 Tamás esztergomi érseknek (1305-1321) 42 márkát ad

az esztergomi székesegyház kijavítására

1305 több birtokot vásárol Sáró az érsek nemesi jobbágyaitól

1307 több telket vásárol egyebütt az érsek nemesi jobbágyaitól

1307 földet vásárol az esztergomi Sáró érsek sallai nemes jobbágyaitól

1311 birtoktulajdonos Bél

1321-1330 Károly Róbert pártjának híve, vár- Hrussó nagy

1330 várnagyságért cserébe birtokot kap Bogdán

Egyed fia Bede 1324 megkapja Fegyvernek egy részét; ő a Lévai Cseh család őse s így lesz Alsófegyvernek Léva várának tartozéka 49

Sági Egyed fia 1324 megvásárolja a sárói nemes jobbágyok Fegyvernek-i Bede mester földjét 49

25

25


Egyed fia Bede 1332 felveszi a „Fegyverneki” nevet, de „Sági”-nak és „Sárói”- nak is nevezi magát 49

Egyed fia Bede 1343 fogott bírák előtt igazolja Fegyvernek-hez való jogát 49

*Pedery Iván fia 1343 fogott bírák alapján Fegyvernek-en birtokosMihály presbiter (D1 72820, Fejér IX 1 153) 49

Bede fia I. (Sági 1343- említtetik 51v. Sárai) Péter -1359

„Fegyverneki”- 1377 Nagy Lajostól birtokára nézve szabad rendelkezési jogot nek nevezett kap 49 László (( I. László, temesi főispán ( élt 1370-1396 ), Sárói utóbb Lévai 51 ))

Sárai Péter 1348.júl.23- vásárjogot nyer Nagy Lajostól Sáró -1367

Sárai Péter fia 1380 ügyvédje Fegyverneki István 49László

fia Sárai László 1387 elnyeri a lévai uradalmat 1388-ban: két városka,

két vámszedőhely és 13 falu; az uradalom fejlődése –1506-ban ♠: 20 falu, 1544-ben: 43 falu és 1554-ben: 31 település

1388 folytonos háborgatások után a Ó-Bars Szt.- Benedek-i apát bérbe adja neki birtokát

1390-1396 főispán Temes vármegye

1392 bán Szlavónia

1392-1394 királyi főajtónálló és királyi királyi udvar főudvarmester

1396 júl. királyi seregek fővezére törökök ellen

1396 ispán Liptó megye

fia Péter 1395 Bézs nembeli Váradiak és Várad, Szecse, Perlep (1395-Lévai Péter) Szecseiek birtokait akarja elfoglalni

26

26


Sárai Péter 1399 erőszakkal visszafoglalja a rövid Szölény, Solymos (Bál- ideig Barsban is birtokos nyitrai vány), Kis-Tolmács (A- káptalan ingatlanjait pátföld), Zengő, Barat- ka, Semlyér, Szántó

1401-1436 főispán Bars vármegye

1404 Báthmonostori Töttös László Zeliz birtokain hatalmaskodik

1408 elnyeri a Sárkány- rendet Zsigmond királytól

L. Péter (Sároi 1412 perben áll Forgách Miklóssal (kinek édesanyja Bede v. Lévai II. Péter, comes leánya fiának – Tamásnak – a leánya volt), aki e erdélyi vajda †1439; réven Ság másként Tölgyes, Fegyvernek, Lissó, Teszér, 1399-től Lévai Cseh; Gyűgy és Litváre birtokát igényli; a választott bírák felesége Nevnai Trötöl döntése szerint a birtokok Péteré maradnak 49Kata 51)

L. Péter 1423 atyja után Zsigmond által megerősíttetik az előzőekben (1412) felsoroltak valamint Dávidréve és Kistur birtoká- ban 49

L. Péter 1427 Zsigmond adományaként – mit a király a következő (†1440) évben megerősít – birtokai: Almás, Bagonya, ♥♥Bát, Bortamásfölde, Csánk, Fegyvernek, Gyekes, Hencháza, Kér, Kisteszér, Kistúr, Lissó, Litvare, Magosfalu,

Pocsuvadló, Teszér, Tótbaka, Vinár 49

1436-1438 vajda Erdély 1427-1431 bán Macsó

1429-1456 a Lévaiak mind gyakrabban pusztítják a Szent-Benedek-i apátság birtokait

Terjényi 1440 Fegyvernek birtokába iktattatott be 49Márk fiaMihály

Országh 1442 között egyesség köttetett, hogy amennyiben egyikük vagy Mihály másikuk utód nélkül halna meg, birtokaikra nézve (1442 után kölcsönös örökösöknek ismerik el egymást 49nádor) és L. László

L. Péter fia 1443 barsi főispán 49László ((II. L.Chehv.VajdafiLászló, barsifőispán (1439)51))

27

27


1446 Terjényi Mihálytól a Bars megyei Ladányért megkapja ennek gyügyi és alsófegyverneki birtokrészeit 49 1443-1453 Ulászló és a Hunyady-ház híve, Rozgonyi Simon egri püspök hadainak vezére – e sereget néha a németpárti bányavárosok zsarolására is kihasznája

1453 főispán Bars vármegye

1453-1455 birtokait elzálogosítja Báth, Ludány Hunyadi Jánosnak Fegyvernek, Nagyod, majd visszaváltja Nagy- és Kisszecse, Csütörtökhely, Várda

1454 Hunyadi Jánostól visszaváltja Bátot és Fegyverneket 49

1462 Szilágyi Mihállyal raboskodó török fogságból Lévai László kiszabadul

1466 Alsófegyvernek egy részét zálogba adja **Radossewich Horváth Gáspárnak (D1 16383-16385), de ugyanezen évben vissza is váltja 49

Terjényi Márkfia Mihály 1446 L. Péterrel pereskedik Fegyvernek birtoka felett 49

*Gyurgy Bodo 1453 V. László király parancsára zálogjogon Fegyverneken Gergely, vezettetett be 49 budai várnagy

Országh 1459 L. János nejévé lesz 49Borbála

Országh 1460 L. Cseh Pétertől zálogba veszi Fegyverneket 49Mihály

L. János 1460 Fegyverneket Országh Mihálynak zálogosítja 49

Országh 1461 Csank, Fegyvernek, Kereskény, Kér, Kispeszek, Mihály Mikola, Pásztó, Perőcsény, Szecse, Olvár, Ludány tizedét 50 forintért megváltja a káptalantól 49

II. L. Cheh 1476- említtetik (1. felesége: Kompolthi Miklós özvegye, Hedvig; László fia -1489 2. felesége: guti Ország Magd.;3. felesége: Pákosi Paksy♥♥♥♥ (Paxy) Anna) 51II. L. János

1489 egyezkedik a Szt. - Benedek-i konvettel

28

28


1489 Szt. - Benedek-i apát egyezséggel Ó-Bars átengedi a Lévaiaknak birtokait

***Valkaynak 1477 jogtalanul elfoglalja *Királyfiay Soos Mihály nevezett György alsófegyverneki földjét 49

Soos Mihály 1477 panaszt emel alsófegyverneki szőlőjén elkövetett hatalmaskodás miatt 49

***Valkaynak 1480 Jánossal együtt, amikoris *Gyantaynak neveziknevezett György magukat, alsófegyverneki birtokosok 49

1480-ban 1481 végrendeletében „Százdi”-nak, másként „Fegyverneki”- *Gyantaynak nek nevezi magát 49 nevezettGyörgy

II. L. János 1497 atyjának valószínűleg ezévi elhalálozását követőn gyermekkorú beiktattatott Ság másként Tölgyes, Alsófegyvernek,fia Zsigmond Teszér, Lissó, Litvare valamint zálogjogon Kispeszek birtokába 49 II. L. János 1499 ekkor már Haraszthy Ferenc felesége, s Haraszthy özvegye Ferenc a kiskorú Zsigmond gyámja 49

Alsófegyver- 1501 tiltakozik, hogy a Kóváryak Százdba akarták magukat nek-i Thew- iktatni 49rewk Demeterfia Albert

L. Zsigmond 1503 Haraszthy Ferencnek elzálogosítja Almást, Bagonyát, Bátot, Csánkot, Fegyverneket, Kért, Lissót, Lontót, Magosfalut, Orsányt, Pásztót, Perőcsényt, Pocsuvadlót, Szakállost, Szokolyát, Teszért, Tóthbakát,Vámos-

mikolát, Vinárt, Zalabát mint Léva tartozékait 49

1504 Perényi Imre nádor által felszólíttatik, hogy nővérét Podmaniczky Jánosnét és ennek fiát Lászlót elégítse ki Lévából, melynek ekkor tartozékai: Almás, Bagonya, Bát, Csánk, Egyházasfegyvernek, Élesfalu, Felsőteszér, Gyekés, Kér, Magosfalu, Lissó, Lontó, Pásztó, Perőcsény, Pocsuvadló, Szakállos, Tótbaka, Vámosmikola, Vinár, Zalaba (Fegyvernek Lévának tartozéka 1505-ben és 1506-ban is ) 49

L. Zsigmond és 1507 közösen birtokosok Fegyverneken és Lissón 49 Haraszthy Ferenc

29

29


1509 együttesen panaszt emelnek alsófegyverneki erdőjük megrohamása miatt 49 1511 tiltakoznak a Fegyvernekyek hatalmaskodása miatt (ez évben említtetik Fegyverneki Jakab is) 49

1512 A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt Mária-Család-i monostort alapítják;

a budai káptalan előtt, Bezegen, Családon és Garam- Mikolán adnak földeket a pálos szerzetnek, melyekbe

ezeket 1518-ban vezettek be 20

L. Zsigmond 1520 pereskedik *Gyurgyi György (budai várnagy)fia Gás- pár fiával, Ferenccel Fegyvernek birtoka miatt (aki

utóbbi az 1453. évi záloglevelet mutatja föl bizonyítékul) 49

1522 apósának, Haraszthy Ferencnek halála után elfoglalja a

zálogban levő birtokokat – köztük Fegyverneket is 49

Haraszthy 1523 említtetik 49FerencÖzvegye

L. Zsigmond visszaváltja atyja elzálogosított birtokait

1503-1530 ispán Bars vármegye

1512 alapítványt tesz a Pálos-rend részére

1526 után János király pártjához tartozik

fia L. Gábor 1530- -1541 Léva ura, l530-tól főispán Bars vármegye

Lévai János 1553 szept. 12-i halálával a Lévai család fiúágon kihal.

Ferdinand Lévai Gábortól elvette Lévát, mivelhogy Szapolyai János pártjához tartozott, majd Anna királynénak adományozta azt. Léva várát Ferdinand Forgách Ferencre bízta. Lévai Gá-bor özvegye Thurzó Anna férjhez ment Balassa Menyhérthez, aki 1543-tól birtokolta Lévát, de Léva várának ura Lévai János volt 1553-ban bekövetkezett haláláig. 1553-ban a vár a koro-nára szállott és királyi kapitányok alá volt rendelve.

♠ Utalás – egy 1506. évi oklevél szerint a lévai uradalomhoz tartozó 20 falu a következő: Kelecsény, Podluzsány, Keszi, Solymos, Bars, Csütörtökhely, Mohi, Győröd, Töhöl, Lök, Várad, Lerk, Kis- és Nagyszecse, Nagyod, Olvár, Sáró, Mikola, Ladány, Pathy. 49 [Egyhá-zasfegyvernek 1503 - ban és 1504 - ben a lévai uradalom tartozéka ; lásd itt a 2. 9. c í mszó alatt – a szerző megjegyzése]

30

30


Megjegyzések : a *-gal jelzett családok nem szerepelnek az 51. számú felhasznált irodalmi forrásban ** horvátországi régi nemesi család, melyből 1486-ban élt Bertalan (Bar- tholomaeus nobilis de generetione Radochevich ) 51

*** Valkó-i származási helyű Tasnádról kiemelkedő család 51

**** Szabolcs vármegyebeni Kis-Várda-i származási helyű család 51

***** „A hagyomány szerint a Palásthy család őse az a Bors, akit 1217-benII. András király a szentföldi hadjárata idején Tábor hegyen Palást birtokával megadomá-nyozott…” 49; „ … Rugast a Palásthy család történet írója a Palásthy család ősének – Borsnak – unokájával Roazzal azonosítja …” 49; „ … a Bars megyei Miskolc-Bés nb. Borstól erednek a Palást 2/3-át és Drénót birtokló Palásthyak … ” 46

****** a 20. felhasznált irodalmi forrást idézve:

,,… Az esztergomi főkáptalan birtokai tán egyidősek az esztergomi érsek birtokaival. Ő is mint az érsek a Sz.-B. Apátságtólfoglalta el a földeket ”

******* a 20. felhasznált irodalmi forrást idézve:

,,Verebély lett az érseki praedialista (egyházi) nemesség székhelye."

♣ az 57. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„ Az egykori törzsválasztó közök lakatlan belterületén és a gyepüelvén alakultak ki a királyi család nagy birtoktestei : a pilisi, bakonyi, zólyomi, bihari, munkácsi, pozsegai és más uradalmak. Ugyanitt jutottak királyi adományból összefüggő nagybirtok-hoz a keresztény királyság államszervező munkájának fő támaszai: az egyház és tisztviselő arisztokrácia. A püspökségek: Esztergom … , a társkáptalanok: … és a Benedek-rendelső monostorai: … Garamszentbenedek, a törzsszállások területének szélén, az addig megszállatlan erdős-hegyes vidéken helyezkedtek el s jó részt itt kapták birtokaikat. Ezen a területen alakultak ki a középkor nagy világi birtoktestei is.”

♣♣ az 57. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„az erdélyi vajdaságra István (V.István, ur.1270 - 1272, fel. Kún Erzsébet) jó híve, Csák Máté … került … míg a tárnokmesterséget Monoszlónembeli Egyed (1273 jún. és 1273 okt. között Macsó-i bán).”

♣♣♣ az 57. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„Két ekeföld – mai mértékben mintegy 330 kataszteri hold (11.-12. szá-zad)…”

♣♣♣♣ a 61. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

31

31


„1217-ben II. Endre…felmentette a bánság szolgálata alól Egyedet, örökös szabadsággal adományozta meg, hogy a királyi szerviensek között vétessék számba, s földjeit leírja.”

# a 69. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„Ed 1395 k.: … Jelentése pedig általában ’gabona, gabonaféleség‘ lehe-tett. Az a feltevés, hogy eredetileg a Káma vidékén ma is termelt kétsoros búzát jelölték e szó-val, nem bizonyítható.”

## a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… Egyed a görögből latinos í tott A g i d i u s rövidült formája régi magyar olvasattal. Jelentése: pajzshordozó. …”

### a 75. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… Az eredeti neveknek ez a fokozatos visszaszorulása már a XIV. században elkezdődött, először a nemesek körében, de a XVI. században már a jobbágyok között is csak elvétve akad néhány eredeti, nem keresztény keresztnév, mint … Egyed …” ♥ a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… Bedő az ismeretlen eredetű régi magyar Bed személynév - ő kicsi-nyítőképzős syármazéka. A Benedek névből való származtatása nem valószínű. –Becézés: Bede, Bedőke, Bedus(ka). …”

♥♥ a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… A Bát név eredete ismeretlen. – Becézés: Báti (ka). …”

♥♥♥ a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… Dénes a görög Diomüsziosz latinos formájának, a Dionysiusnak a rövidüléséből …Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.”

♥♥♥♥ a 76. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… Fegyvernek … birtokosai … az 1400-as években a Kompoltiak. E család kihaltával 1552-től a Guthi-Országh családé. 1570-ben Országh Borbála férjének, enyingi Török Ferencnek, 1606-ban Török Zsuzsanna férjének, Nyáry Pálnak birtokába jut. …”

a Kossuth Rádió „Aranyemberek” című sorozatának 2005 június 22-i adásában szereplő Halász Péter néprajzkutatótól merítetten:

... a moldvai csángók földjén van Nagyegyed település.

2.10. Lévai uradalom a Kamara tulajdonában 19, 20, 59

32

32


Ki Mikor Mi Hol

Telekessi Imre 1553-tól várkapitány Léva

Ferdinand 1553,1554 dorgáló leveleket írt Telekessi Imrének, hogy sanyargatja a vidék lakosait

1554 31 település közt Fegyvernek lévai uradalom Vízkeleti György 1556-1558 várkapitány Léva

Thury György 1558 várkapitány 536 fős helyőrségével Léva Dobó István 1560. várkapitány Léva

szept. 13-tól

1558. főispán Bars vármegye jan. 12-től

1569 előzőleg ellenfelei ráfogták, hogy sógorával, Balassa Jánossal és János Zsigmonddal szövetkezett a király ellen: mivelhogy nem tudott beletö- rődni a Drinápoly-i béke után az or- szágban beállott közviszonyokba. E- zért l569-ben őt Pozsonyban elfogták és börtönbe vetették

1572.ápr.16. visszanyerte szabadságát

1574 két évi betegeskedés után meghalt.

fia Dobó Ferencz 1574-től várkapitány Léva

1598 Lévai uradalom birtokosa Also Tott Baka-n, *Also Feg- verneken, Bagonya-n, Baath-on, Chyank-on, Daras- on, Dersenye-n, Elesfalva-n, Felsö Almas-on, Dykys-en, Keer-en, Lisso-n, Magosfalva-n, Paztho-n, Perochen-en, Pochiovilla-n, Zakallos-on, Zokollia-n, Vamos Micola-n, Zalaba-n

1585-1603 főispán Bars vármegye és a Felső-magyaroszági hadak fővezére

Perényi Zsófia 1588 táján birtokolta Léva

1602 után ismét a koronára szállott Léva

Kolonich Sigfrid 1602 után ténylegesen birtokolta Léva

33

33


(Perényi Zsófia harmadik férje)

Bocskay István 1605 tavasza közeledett Léva felé Kolonich Sigfrid ugyanakkor futárt küldött Mátyás főherceghez segítségért Bécs

Rhédey Ferenc 1605 május a várost felgyújtották, Léva hajdúi eleje de a várat nem tudták bevenni

Mátyás főherceg, 1605 végén békéről tárgyaltak Korpona Forgách Zsigmond, Nagylucsei DóczyAndrás és Bocskay István II.Rudolf 1605 birtokot ad Theodosius Sirmiensis-nek Fegyvernek

II.Rudolf hírt kapván Bocskaynak 1606 dec. 29-i haláláról érvénytelenítette a bécsi béke pontjait.

* Felsö Fegvernek-en ugyanakkor nemesek birtokosok

Megjegyzés: lásd még a „Függelék”-beli „Kamarai tulajdon” címszó alatt.

2.11. Parasztvármegyék és falujelvények 4, 31, 48

Esztergomnak 1544. évi bevétele után az Oszmán-török birodalom még ugyanazon évben Verebély, Alsópél, Garamlök, Léva vonaláig terjesztette ki Zsitva-Garam közi fennhatóságát. 1552-ben a török a Garamot átlépve elfoglalta annak bal partját és igája alá vonta Ságot. Bars vármegye 1543 után elhagyta ősi székhelyét, Óbarsot és Kistapolcsányba költözött. Hasonló-an Hont vármegye közgyűléseit az 1544-1552 - es időszakban Paláston tartotta. A fokozato-san érintett nemesi vármegyék (Nyitra, Bars, Hont, Nógrád) ezáltal az elhódított területeken elvesztették hatalmi szerepüket. A hódító és portyázó törökök és a kóborló zsoldosok erősödő zaklatásait csökkentendő-kivédendő a belső rendfenntartást biztosítandó az érintett területek vármegyehatárokat nem ismerőn szerveződtek önvédelmi és igazgatási település-közösségek-ké – ún. parasztvármegyékké. E helyhatalmi képviseletek kisebb-nagyobb egységekbe tömö-rült falvakból álltak – élükön a hadnaggyal vagy tizedessel. A parasztvármegye legfőbb veze-tője a kapitány volt. 1550 után születtek meg a megyéket címer- és pecséthasználatra köte-lező törvények és rendeletek. A falujelvényeket érintően a korrespondenciát hitelesítő pecsét formai elemeit – a köriratot és a szimbólumot – a feudális igazgatástól vette át, de azok a nép nyelvén fogalmazódtak meg. 1543 és 1593 közé datált az ekevas, csoroszlya és az ekevas-csoroszlya szimbólumok keletkezése és elterjedése a kizárólag parasztvármegyei vagy török hódoltsági területeken. 1561-ben Miksa császárnak sikerült békét kicsikarni a töröktől, ami-koris a határok az 1543-as állapotot tükrözték. Az oszmán portyázások kényszerítő hatására egy 1567. évi törvény elrendelte egy – az eljövendőben reguláris hadsereg magvát alkotandó – állandó lovashad fölállítá sát. Ennek létrejöttére és fönntartására a vármegyei közgyűlések az egyes jobbágytelkekre hozzájárulás címen adókulcsokat szavaztak meg. E reguláris had-

34

34


sereg először 1593-ban lépett színre a törökök ellen – amikor megkezdődött a 15-éves hábo-rú. Az ellenfél megváltozott hadviselése is hozzájárult ahhoz, hogy a szultán a Krim-i tatá-rokhoz fordult segítségért, akik 1599-ben a második pusztító tatárjárás okozói vidékünkön is. Sem a 15-éves háborút lezáró 1606. évi Zsitva-torok-i békekötés, sem annak 1616-bani megerősítése nem jelentette azonban a török hódoltségi határok megállapodását. Az oszmán oldal már 1613-ban felszólítások és fenyegetések útján egyre inkább kiterjesztette hatalmát. A hódoltsági határoknak a Zsitva-torok-i béke után történt kiterjesztése a parasztvármegyei szimbólumok tartalmában is megmutatkozott. Ekkor jelentek meg a falujelvényekben kiegé-szítő szimbólumokként az egy-két-három búzakalász vagy kéve. A kutatás jelenlegi állása alapján a parasztvármegyék kialakulási fázisának végére (1606) kelteződik a kötelékükbetartozó falvak jelvényeiben a vándorló székhelyet jelölő csillagok megjelenése. A zselízi parasztvármegye például fénykorában 14 falura terjesztette ki hatáskörét. Ezek: Ágó, De-ménd, Garamdamásd, Garamkissalló, Garamvezekény, Ipolyvisk, Kispeszek, Lekér, Mezőkis-salló, Mikola, Magymálas, Nagypeszek, Tergenye és Zalaba. A Léva környékét felölelő pa-rasztvármegye 27 településből állt. Ezek javarészt még 1543-ban török iga alá estek. Közülük 1618-ban hódolt be Zsemlér, Kisóvár, Kiskereskény, Garampodluzsány, Marosfalva, Ény. Az utóbb említettek falujelvényeiben ott található a búzakalász vagy kéve. Kiskálna jelvényében föltűnik a három búzakalász – nem tudjuk mikor esett török iga alá. A parasztvármegyék fénykora a 17. század elejétől az 1653-ig terjedő időszakra esik. A királyság területein is föllelhetők parasztvármegye-utánzatok – zápiszok –, melyek azonban a nemesi vármegyék hatáskörébe tartoztak. A parasztvármegyék még a törökök kiűzése (ez Zselízt érintően 1683-ra vagy 1684-re tehető) után is fönnálltak. A nemesi vármegyék csak a Rákóczi-féle szabad-ságharcot lezáró 1711-es szatmári béke után tudták végérvényesen megdönteni ezen öni-gazgatási szervezetek hatalmát. Ezek után említtessék Alsófegyvernek községe, melynek 1772. évből keltező pecsétjén két egymással szemben hátsó lábaikon ágaskodó kétfarkú oroszlán megemelt mancsaikban három búzakalászt tart, míg leeresztett első végtagjaikban szőlőfürt lóg. Az 1801-es keltezésű felsőfegyverneki pecsét szimbólumában a pázsitból kinövő két kalász között egymásra merőleges elhelyezésben csoroszlya és ekevas pihen, azok fölött egy csillag található. Fegyvernek községnek 1999-ben elfogadott és jóváhagyott címere valamint pecsétje magukban hordozzák Alsó- és Felsőfegyvernek fent említett faluszimbólum-jegyeit: zöld mezőben a két fehér oroszlán mancsaiban sárgálló szőlőfürt és három bózakalász, fölöttük sárga csoroszlya-ekevas szimbólum. Fegyvernek jelenlegi faluszimbóluma – azon túlmenően, hogy a heraldikai szabályok szerint alkottatott – egyben magában hordoz preheraldikus jegyeket is a két kétfarkú oroszlán-ábrázolásban és a közöttüki térkitöltésben. Az avar oroszlánok kettős farka annak mozgását, két szélső helyzetét ábrázolja. Az oroszlán árpádházi királyaink jelvényei közt jelenik meg. Községszimbólumunkban a tárgybeli oroszlánok egymáshoz viszonyított helyzetéből eredően a mindenkori világmodell világfájának pozícióján helyezkedik el – a helyi földművesség jegyeiként – a szőlőfürt, a három búzakalász, az ekevas és a csoroszlya. A Szerémségből származó Fegyverneken is földbirtokos Szulyovszkyak családi címerében (lásd "Szulyovszkyak és Fegyvernek" címszó alatt) is föllelhetők preheraldikus jegyek: hármashalom (államcímeren: ország mint terület vagy annak részei, alkotó elemei; három társadalmi rend), hármashalomból kilépő jel (pl. nap: a tulajdonost azonosítja, kereszt = királyi hatalom).

2.12. Szív – pajzs- és kétfarkú oroszlánábrázolások a címertan

35

35


tükrében 55 ,,Mária királynétól is mutat föl Pray egy pecsétet egy 1384. évben kelt okmányról. Itt a kikanyarodott végű s hármas halmon álló kettős kereszt *virágos pajzsban van … ". ,, Zsig-mond több pecsétmintáját illetőleg nyomóját ismerjük. Ugyanis 1389-dik évből ismeretes az első. Virágos pajzsa és keresztje hasonlít Lajos és Mária pecsétjéhez … ". ,,Nagy Lajosnak is két pecsétjét ismerjük Az első 1345-dik évből való, a második 1365. évi okmányról van lemá-solva. Az első rácsozatos s liliomokkal ékesített körben virágos háromszögű pajzsban mutat-ja a keresztet három halomra kitűzve … " (22. oldal),,Pray György Imre király korából származtatja e négy szalagot, minthogy 1202. évi pecsétjénelőször fordul elő. Podhraczky József és Horváth István ezeket folyónak lenni nem hiszik, mi-után azokban 9 oroszlán képét vélik észlelhetni, folyókban pedig oroszlánok nem lakhatnak vagy nem járhatnak. Épen ily pecsétet használ II. Endre 1221-ben hét oroszlánnal azon föltű-nő jelenséggel, hogy az első három folyóban a két-két oroszlán közt egy-egy szív is látható. II. Endre egy más 1233. évben kelt okmányán egy viasz pecséten épenséggel tizenegy ilyen oroszlán számlálható, de szivek nélkül. – Sőt Horváth István állítja, miszerént Imre király egy 1197. évi okmányából bebizonyítható, hogy már III. Béla pecsétjén is ily oroszlánok lettek volna, miből azután azon határozott következtetést vonja, hogy az oroszlán az Árpád-ház családi cimere, jelvénye volt. Ugyanily véleményben van Podhraczky József is, azon lényeges eltéréssel, hogy e szalagokat cimerünkbe Róbert Károly hozta, következőleg nem folyókat jelent, hanem az Anjou-ház ifjabb ágának – a sziciliai királyok szalagait … "(27. -28. oldal)Podhraczky József és Horváth István fent említett állításait Ivánfi Ede megcáfolja – misze-rint az oroszlánokat nem a fehér mezőben, de a vért mezején látjuk futni. ,,Ha tehát a vért mezején vannak az oroszlánok és szivek: ugy nincs ok a folyók iránti hitet és közvéleményt megingatni, mert vörös mezőben oroszlánt több cimerben is találunk, s a szív is épen ugy pajzsot is mutathat, mint a nagy pajzsok az első pecséteken is inkább hasonlítanak szív-hez, mint pajzshoz, főleg a 12-dik századbeliek …". ,,Egyébiránt, hogy az Árpád-ház ma-gáncimere lett volna – az sem minden kétségenkivüli állítás; – miután alig hihető, hogy kirá-lyaink e házból az oroszlánt csak V. István 207. és Kun László 247. s 256. számu pénze-ikre verették volna, mig más állatokat gyakrabban látunk alkalmazva a Bracteaták – lemez-érmék – mintájára." (28.-29. oldal) Ivánfi Ede a továbbiakban megcáfolja Podhraczky József azon állítását is, miszerint az Anjou-ház ifjabb ágának – a sziciliai királyok szalagait Károly Róbert hozta címerünkbe. ,,Őseink szereték a hegyeket nem kevésbé mint a folyókat, me-lyeknél táboroztak s temetkeztek. Elfoglalván t. i. valamely vidéket a fővezér közönsé-gesen elhagyá a tábort s fölméne a hegyre körültekinteni …"

Megjegyzések – * a Fegyverneki ( -y) család c í mere virágzó sz í v (lásd a 31. felhasznált i- rodalmi forrást ) – „ Az Országos Kéktúra, Írott-kőtől Budapest-Hűvösvölgyig, Turistaatlasz és Útikönyv” (1: 40 000, Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával készítette és kiadta a Cartographia Kft., Budapest,, 2001) című forrásból 1. „A Vértes” címszó alattiakból idézve:„A Bánhida-i csata tette lehetővé a Dunántúl elfoglalását. A győztes Előd vezértől leszármazott Csák nemzetség lett a hegység és tágas környezetének birtokosa. Később a Fehérvár ellen törő német sereg vereségének színhelye (1051), eldobott vértjeik adták – a hagyomány szerint – a ma ismert nevét. A nyugati oldalán felépített kis erődök láncolata (Csókakő, Oroszlánkő, Gesztes, Vitányvár, Tata) minden esetre a székhely és az oda vezető utak védelmét is szolgál ták …Csókakő várának fontosságát Károly Róbert is felismerte és csere útján megszerezte a Csákoktól, Gesztes és Vitány várával együtt… Az Oroszlán-kő

36

36


elnevezés nem a vár védelmi erejére, csupán a Csákok címerállatára utal.” 2. A „Gerecse” címszó alattiakból idézve: „900-ban a Tatai-árokban vívták meg honfoglaló eleink a bánhidai csatát a Dunántúl birtoklásáért. Ennek emlékét idézi a tatabányai szirt tetejéni turul. Tarján és Kürt-Gyarmat törzsbeli nemzetségek szállásainak hadi népe biztosította e fontos átjárót, amely a fejedelmi központ, Fehérvár megközelítését tette lehetővé. Géza fejedelem 970 körül Esztergomba helyezte az udvarát.”3. A„Bakony” címszó alatt közöltekből idézetten: „1270-ben V. István Csák Péter bánnak adományozta Városlőd területét.” 4. A„Pilis és a Budai-hegység” címszó alattiakból idézve:„Időszámításunk kezdete előtt kb. 6-700 között keletről lovas népek, a szkíták vándoroltak be, akik eszközeiket vasból készítették.”

2.13. A kunok és Cumania címere 55

,, Magarország régi Cumania nevű tartományának címét királyaink IV. Bélától fog-va, s különösen 1248. óta használják pecsétjeiken, noha csak ideiglenesen sem sikerült Cumania-t Magyarországba beolvasztani vagy magyarok által kormányoztatni. Anony-mus szerint az őseinkkel Kiew falai alatt ellenséges állást foglalt a kunok hét vezére. Ké-sóbb tán a diasdalmaskodó magyar vitézségtől elvarázsolva, a magyarokhoz csatlako-zának s feleségestől gyermekestől Pannóniába indulának. De ugy látszik bejövetkor két-felé váltak. Egyik része Zemplén és Komárom felé követé Árpádot hódító hadjáratában, ki nemcsak Sárospatak vidékét Tolcsváig; hanem Komárom tájékát is ajándékozá ne-kik, s utódaiknak, melyet Kopasz László ideig birtak is. A kunok másik része, ugy lát-szik az Olt mentében telepedett le; a magyarok és a bolgárok által már 906-ik évben meg-veretvén, Oláhország nagy részét az Oltig elfoglalták, s Tuhutum a magyarok egyik fő- vezére lőn Oláhország örökös fejedelmévé megválasztva, mely választás Árpád által helyben-hagyatott s Oláhország Fekete Magyarország név alatt uj országgá alakult. 1003-ban azon országnak egy részén sz. István a krajovai bánságot Mo.-hoz kapcsolá. 1039-ben azonban a Pecsenegeket innen tovább tolák a kunok. A kunok egyik ága Szvetoszlaw csernigovi feje-delem által megveretvén Erdélybe s innen Mo.-ba törvén, kivált a Nyirséget pusztítá s tömér-dek zsákmánnyal Erdélybe s Moldvába visszasietett. Salamon király Gejza és László Doboka földjén érték őket utól, és a Cserhalomnál 1070-ben vívott diadal örökké tanuskodik a ma-gyarok vitézségéről. Megsemmisíté László a Kapolch vezérök alatt portyázó kunokat a Temes vizénél azon évben, midőn Horvátországban lőn királlyá választva. Azután ugy látszik a szlav és dák utódok uralma alá kerültek a kunok, kik 1122-ben Bolgárországban a görögök által megveretvén, II. István magyar királytól Mo.-ban nehány ezer család számára lakhelyet kérének, s miután a görögök elleni harcban Istvánnak jó szolgálatot tevének itten lak-helyet is nyertek. 1222 táján Dzsingiszkhán tatárjai kiszoríták őket Cumania nevű lakhe-lyükből. Eleinte Bolgárországba szorultak, s miután Kuthen fejedelmök a tatárokat megtáma-dá, Bathu khán fölöttük diadalt aratott, 1240-ben Mo.-ban 40,000 fegyveres keresett mene-déket. IV. Béla, ugy mint II. István nemcsak befogadá őket, s lakhelyeket osztogatott nekik a Duna Tisza és Kőrős között: hanem bizonyos föltételek alatt az ország minden jogaiban, sőt kiváltságaiban is részesíti őket, nem is sejtvén, hogy nagylelküsége majd-csak nem végveszélyt vala hozandó az egész hazára. Ily körülmények következtében Moldva és Oláhország vagy is Cumania a tatároknak Ázsiába való visszavonulása után, mely előbb fekete és fehér Kunországnak neveztetett, lakosaitól megfosztván, megürült. IV. Béla természetes jogot tartott hozzá, s azt az adott földek fejében sajátjaként lefoglalá, s 1247-ben átadá azt sz János vitézrendjének s 1248. már egyik okmányában Cumanie Rex-nek irja magát, ekkor nyeré tán a Moldva folyó vidéke a Moldva nevet is. Mások szerint I. Lajos alatt. E drága áron szerzett cimet királyaink azután is megtarták, s majd vajdák, majd vezérek által kormányoztaták, majd külön majd egyesülten Transalpina vagy Havasalföld nevét is

37

37


kapta e tartomány. I. Lajos Mármarosból Bogdán vezérlete alatt oláhokat telepített oda. De midőn a törökök Europa délkeleti részét elfoglalni törekedének: akkor a moldva s oláhországi vajdák is a szerént változtaták hűbéri urukat, a merre a szerencse szele fújt, t. i. majd a magyar királynak, majd a török szultánnak, majd a lengyel, sőt még az erdélyi fejedelmeknek is hó-doltak, ritkán levén az alkalom teljes függetlenséget élvezhetni. Mai napság a török szultán fönhatósága alatt ismét egyesült e két ország Románia név alatt, de hogy mikép fejlődött ide, annak megfejtését ez ország történetírójának tartjuk fön, mi csak cimerét akarjuk e haj-danban magyar tartománynak meghatározni. Révay után a Cerographia szerzője és Pálha szerént vörös koronás ágaskodó oroszlán, mely hasonlít a cseh és belga oroszlánhoz, csakhogy a kék pajzsban fölül vöröses csillag, alul pedig fogyó ezüst holdnegyed látható. Föltűnő azonban, hogy a kir. pecséteken így soha sem fordul elő. Zsigmond 1432. és 1436. évi pecsétjén Mo. nagy pajzsa körül találunk ugyan két oroszlánpajzsot, s pedig egyik jobbra, a másik balra ágaskodik s í gy a jobbra ágaskodó Cumániának volna tulajdon í tható, ha koronás volna, és bal felső szögében a csillag jobbra alul pedig a fogyó hold volna látható . I. Mátyás 1470., 1475. s Ulászló 1511. pecsétjein ugyan látunk koronás oroszlánokat, ezek Csehország jelvényeiként jelennek meg, mig Ulászló 1491. és 1506. pecsétjein ismét korona nélkül észlelhető az oroszlános pajzs, megvallom itt nehéz eligazodni. A csász. nagy pecséten ugy a mint az 1836-ban meg lőn határozva, Cumania cimere a 4-dik negyed első mezejében foglal helyet, vagy is a mostani Magyarország cimerei alatt. Kék mezőben t. i. koronás kétfarkú vörös oroszlán ágaskodik. A mező jobb alsó szögletében ezüst hold, balra fölül pedig ezüst csillag szemlélhető. Igy tehát Révay és Pálha cimere – és a mostani között csekély a különbség. E cimert használják a nagy kunok maiglan is, mint az ifj. Palugyay Imre Mária Teréziának 1746-dik év martius 19-én kelt adományozási okmányát is közölvén – rajzban is közli." (74.-77. oldal) ( Idáig Ivánfi Ede eredeti művéből idéztünk – a szerző megjegyzése )

38

38


2. Szemelvények Fegyvernek helytörténelméből

3.1. Fegyvernek *♣első írásos említései 19, 20, 39, 46, 53, 66

39

39


A 14. század elején Fegyverneket birtokló Fegyvernek-i és más birtokos családok tova--fejlődését vagy hanyatlását nehéz követni. Ez talán annak tudható be, hogy az Anjou-k ural-kodása kezdetén mélyreható vál tozás állt be a vármegyei családok és birtokviszonyaik tekin-tetében. A régi nemzetségek közül többen letűntek vagy elköltöztek, és helyükbe mások tele-pedtek, míg a 13. században szerepelt egyes nemzetségek jelentékenyen kiterjeszkedtek, újabb birtokokat szereztek, királyi adomány, vétel vagy örökség útján. A nehezelmes útkere-sésben azon tény is közrejátszik, hogy számos akorbeli írásos emlék mára már nem maradt fönn. Bars és *****Hont vármegyének a 20. század első éveiben íródott monográfiái is csak – két kivétellel – Fegyverneki Ferenczről, sági prémontre-i prépostról (1506-1530) emlékez-nek meg. A forrásokban való eligazodást silányítja azon körülmény is, hogy a világiak birtok-viszonyainak többhelyütt kusza változása mellett a birtokrendszer – vagy inkább nevezhető rendszertelenségnek – alakulásába vidékünkön és közvetlen szomszédszédságunkban is számos egyházi méltóság és intézmény is jogot formált. Az említettekből eredőn tehát nehéz településünkön egyértelműen behatárolni a kezdeti évszázadok helyi birtokviszonyait. Ami biztos, hogy 1453 és 1455 között Hunyadi János Sárai (Lévai) Lászlótól zálogba vette a fegyverneki birtokot. Ezért hát külön és egyebütt szólunk Hunyadi Jánosról és a Lévai családról. Ugyancsak másutt taglaljuk a hatalmas Lévai család kihalását követően a Koronára szállt – Fegyverneket is magábafoglaló – Lévai uradalmat. Fegyverneket 1605-ben II. Ru-dolf király adományaként a Szerémségből származó Theodosius Sirmiensis nyerte el. (Lásd „Szulyovszkyak és Fegyvernek” címszó alatt és a „Mellékletek”-ben.)A kutatásokat tovább folytatva a következőket lelhetjük. Az alábbi tények kevésbé közért-hetőnek tűnhetnek, de rendkívüli fontosságú mivoltuk késztet bennünket azok részletes köz-lésére.A bozóki monostor meghamis í tott 1135-i oklevele szerint Szent István Platna-t (Pala/t/nya, Fegyvernek-pala/t/nya ) Hontpázmánybeli ***Lampertnek adta ****Maróttal (Morout) együtt, majd unokái Lambert és Ipolit osztatlanul hagyták. A mondatszerkesztés azonban arra mutat, hogy Palatna esetében későbbi beszúrásról lehet szó. 1292 előtt Mortunus fiai, Péter és Dama zálogba adták Hontpázmánynembeli Jako fia Miklós **comesnek, s nem váltották vissza; de Mortunus fiai Bogomeriusnak is zálogba adták; e "Ladányi" Bogomer 1292-ben 10 M-ért eladta Miklós comes-nek, aki mint öröklött bir-tokot is követelte. Az 1304 február 19 előtti és 1304 március 17-i két okiratban a ♣♣kereszteseknek Szent István-ról elnevezett esztergomi vendégháza jelenti-lejegyzi, hogy a György (Georgius) comes fia Exse és Szakal (Zokol) egyházának földjei között elte-rülő Feguernekpalagnia-i öröklött földjüket ♠ Lajos (Leuas) testvére Dénes ( Dyo-nisius) comes és fiai András (Andreas), János (Iohanne) és Mihály (Michaele) zálogba adták Györgynek 100 pensa széles bécsi dénárért, melyet Dénes a maga és fiai nevében az írásban megjelölt időpontban duplán megadott. Fegyvernekpalanya földjét a fegyverneki nemesek és állítólag az esztergomi egyház bírta. V. István 1270-1272 körül adta részét Leos comes-nek, Dénes (1324-ben Sáró-i Dénes) testvérének. 1324-ben Sáró-i Dénes fiai An-drás és Mihály beleegyeztek, hogy Fegyvernekpalanya-i birtokukat Jexe fia György tovább adja Sági Egud fia Bede-nek. 1332-ben Bede eladta sági részét. (Fegyver-nek-)Pala/t/nya Fegyvernekkel észak felé lehetett szomszédos, Báttól dél-délnyugatra. Fegyvernek fönnmaradt első írásos említése 1303 november 18-ára datálódik és (Mo-noszlónembeli) Lodomér (Lodomerius) esztergomi érsek, a megye örökös főispánja nevéhez fűződik. Ezen okirathoz csatolt kritikai megjegyzés szerint 1303-ban Mihály érsek volt színen, Lodomér előbb 1277-től 1298-ig. Knauz történész megjegyzi: "az akta dátuma hamis". Ezen első fegyverneki okiratból megtudjuk, hogy Feguernek-i ♠Lajos (Leuas) testvére Dénes comes egyrészről, Zamla-i Bokxa fiai Gergely (Gregorius) és Péter (Petrus) – a fegyverneki egyház jobbágyai – másrészről, birtokaik elosztásában és a határvonal megjelölésében így rendezkedtek. Az első határ a Compa patak túlsó keleti

40

40


felén terül el a Compa gázlójánál a fentnevezett Péter és Gergely malmánál. Innen tovább haladva kelet felé elérjük a Hynta patak forrását, ahol a földi határ véget ér. Innen kissé to-vább menve a fegyverneki útra jutunk és az út túlsó felén egyenest kelet felé haladva a Perech patakhoz érünk, ahol egy határvonal keletkezett és így itt a birtok befejeződik. Az északi külsőleg megjelölt határvonal Gergely és Péter, a birtok déli határrrésze Feguernek-i Dénes comes jogába és tulajdonába esik.

Megjegyzések: – a 66. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

*„Fegyvernëk, fegyvernök: [armiger; waffenträger, waffenknecht, schildknappe, wappne] BM. 1266: in quadam terra Olwar vocata sita in comitatu Neugradiensi prope aquam Ipul que erat armigerorum nostrorum wlgariter Fegwernuk vocatorum (Múz. Balassa, 1. Wenzel III. 133.) 1505: Franciscum de Fegwernek (Múz.).”

– az 53. felhaszn. irod. forrásból idézve:

**„… ispán (comes) bírói hatalomal rendelkező világi személy címe. A szláv eredetű kifejezés (zupan) megfelelőjeként a magyarországi latinságban a comes szó volt használatos, melyet – főként a régibb történeti irodalomban – helytelenül „gróf ”-ként értel-meztek. Az Árpádkor államában különféle tisztségek viselőit nevezték ispánnak, így például a királyi szolganépek egyes csoportjainak elüljáróit, az etnikai különkormányzatok (pl. be-senyők, székelyek) vezetőit, a vármegyék kormányzóit és másokat. A 13. századi adatok sze-rint a szó használatos volt tisztséget nem viselő személyekkel kapcsolatban is, az ilyen ese-tekben feltehetően a nemesi rokonság fejét illette meg az ispáni cím.”

♠ (Lajos ? – a szerző megjegyzése)

♣ (lásd még itt a 2.9.c í mszóhoz vonatkozó „Megjegyzések: …****** ” alatt )


***„ … Ladomér a szláv eredetű Vladimir régi magyar formája, de lehet a bolgár-török Aldamur bolgár-szláv közvetítésű Ladomer nevéből is. A török név jelenté-se: cselvető. – Becézés: Ládi, Ladó(ka).”

*** „ … Lambert német eredetű. Jelentése: országszerte híres.” **** „ … Marót – Régi magyar személynévből Vörösmarty Mihály újította fel. Szláv eredetű, jelentése: Morava menti, morva.” ***** „… Hont – Német eredetű régimagyar személynévből. Jelentése szabadon fordítva: kutyatartó, kutyabarát.”

♣♣ a „Magyar Demokrata” című magyarországi hetilap 2005 március 3-i számában – Dr. Ferenc Csaba, a Szent István Lovagrend Nagymestere nyilatkozata alapján – megjelent, Somorjai Viktória tollából fakadt, „A kereszt nehezebb volt” nevezetű cikkből merítve:

A „Cruciferi Sancti Stephani Regis” vagyis a „Szent István király Keresztes Lovagjai” név az 1100-as évek közepe óta él, míg a rend léte visszavezet Szent István királyunkhoz. Amikor a 11. században a Szent Földön egy igen fájdalmas keresz-

41

41


tényüldözés a végét érte, a magyarok királya 1017 és 1018 folyamán kórházakként, zarándokok szállás- és pihenőhelyeiként, betegek gyógyulóhelyeiként szolgáló zarándok-házakat, ispotályokat alapított. Itt hitelesítették a mértékegységeket, nyilvántartották a szerződéseket vagy eldöntötték a velük kapcsolatos vitákat. A Szent István-i – vagyis stefanita – ispotályokból indult el a Cruciferi Sancti Stephani Regis. II. Géza erős támoga-tásával III. Sándor pápa fogadja el cruciferiként 1150 és 1160 között az addig ispotályos Stefanita Rendet. Anyaháza két templommal Jeruzsálem volt annak 1187. évi elestéig. A stefaniták II. Orbán pápától kértek új deklarációt. A pápai bulla szerint a rend központja ekkortól Esztergom illetve a közeli szentkirályi ispotály lett.A Muhinál irtózatos vérveszteséget szenvedett rend még talpra tudott állni, ám a 400 éven át a törökkel folytatott harcok során ismét meggyengült. Mária Teréziának nem állt érdekében az egyház, így e rend újjáépítése sem. Így létrehozta az elsősorban német választófejedelmeknek, őrgrófoknak adományozandó Szent István Vitéz Rendje kitüntetést. Száz év elteltével minden egyházi jog megszűnik. Trianon után a Stefanita Rend hogyan is lenne képes például a déli határflottáját üzemeltetni? 1993 augusztus20-án Paskai László bíboros lehetővé tette a stefaniták egyházi magántársulati formájábani működését.

3.1.1. Fegyvernek első fönnmaradt írásos említése 39

248+. 1303 nov. 18

Lodomerius, archiepiscopus Strigoniensis locique eiusdem comes perpetuus significat, quod comes Dyonisius, frater Leuas de Fegyuernek ab una, Gregorius vero et Petrus, filii Bokxa de Zamla, iobagiones ecclesia antedictae parte ab altera super metis et terminibus¹ possessionum ipsorum, Zamla et Fegyuernek vocatarum concordaverunt, possessiones superius nominatas diviserunt ac per cursus metarum sic collocaverunt: prima meta, ut partes retulerunt, est locata aque Compa parte ex altera versus orientem, in loco vadi eiusdem Compa, infra molendinum Gregorii et Petri supradictorum. Abinde agrediens contra orientem directe venit in capud² unius rivuli, Hynta vocate³, ibidem est locata meta terrea; inde paululum procedendo cadit in viam, qua itur versus Fegyuernek, et per superiorem partem eiusdem vie dericte ad orientem currendo cadit in aquam Perech vocatam, ubi posuerunt unam metam terream, et sic finirentur. Sic tamen, ut quidquid a plaga septemtrionali metarum iam designatarum fo-re dinoscitur, in ius et proprietatem Gregorio et Petro de Zamla cessit possidenda, quidquid vero a plaga meridionali esse dinoscitur cursuum predictarum metarum, cessit in ius et proprietatem comiti Dyonisio de Fegyuernek. Datum in octavis b. Martini, a. d. M° CCC° tercio.

248. ¹ Sic in A, recte terminis. ² Sic in A, recte caput. ³ Sic in A, recte vocati.

Litterae, originales instar in pergameno ( 270 x 90 + 10 mm, cum chirographo in margine superiore : ABC ) scriptae, in MOL ( DL – 1656 ) asservantur ( A ). – Sigillum oblongum, de cera suffusca confectum, in area bene conservatum, in filis Sericis latericii viridisque coloris pendet. Circumscriptio : + S. MINVSLODOMER ////// A A / CHIEPISTRIGON. – Copia simplex,saec. XVIII, ex. scripta, in archivo fam. Orczy ( MOL DL – 73461 ) asservatur ( F ). I. Nagy, CDA I, pag. 65, num. 58 ( ex A ). – F. Knauz, MES II, pag. 536, num. 573 ( ex A ).Ad crit. : Illo tempore Michael archiepiscopus munere fungebatur, Lodomerius vero ab a. 1277, ad a. 1298. F. Knauz Commemorat „diploma hoc in dato depravatum esse”. Opinione nostra in litteris nullum vestigium dati conformandi Apparet. Appensio sigilli nullam suspicionem movet. Scriptura litterarum potius scripturae ,

42

42


secundo dimidio saec. XIV. Usitatae similis est. Chirographum, in cancellaria archiepiscopi Strigoniensis inconsuetum, deinde inconsueta depinctio Litterae initialis, tum etiam aspectus litterarum universalis litteras a loco quodam credibili datas esse testantur. Litteras falsas esse putamus ( cf. Etiam Gy. Györffy, Az Árpádkori Magyarország I, pag. 474 ).

3.1.2. Fegyvernek írásos említése 1304 februárjából 39

282*. (1304 febr. 19 ante)

Conventus Cruciferorum domus hospitalis ecclesie sancti regis Stephani de Strigonio notificat, quod comes Dyonisius, frater Leuas, et Andreas, filius eiusdem Dyonisii, et idem Dyonisius pro Iohanne et Mychaele, filiis suis, quandam possessionem ipsorum, Feguernekpalagnia vocatam, in comitatu Hunthensi, inter possessionem comitis Georgii,filii Exse, et inter terram ecclesie Zokol existentem, iure hereditario ipsos contingentem, praedicto comiti Georgio, filio Exse, tamquam commetaneo ipsorum, pro centum pensis latorum viennensium usque ad octavas Cinerum¹ pignori obligassent tali articulo interpositio, quod si ipsis octavis Cinerum¹ advenientibus idem comes Dyonisius, Andreas, Iohannes et Michael, filii sui prenotati, predictam possessionem eorundem cum predictis centum pensis latorum viennensium redimere non curarent, tunc pene duppli subiacerent; et si postmodum in processu temporis sepedictus comes Dyonisius etfilii sui prenominati in octavis medy XL iterato cum supradictis centum pensis latorum viennensium e … dupplo earundem predictam possessionem nequirent, vel non valerent, aut non curarent, sive redimere no… possent, extunc sepedicta possessio predicto comiti Georgio, filio Exse praetextu ipsarum centum pensaru… principalis debiti et dupplo earundem perpe-tuaretur.

282. ¹ 19. febr.

Originale desideratur. – Mentio in litteris eiusdem conventus Cruciferorum de Strigonio, 17. Mart. 1304 datis ( cf. Num. 29…Reperitur ( C ). – Litterae, ut mentio testatur, originaliter in forma literarum privilegialium datae sunt.

3.1.3. Fegyvernek írásos említése 1304 márciusából 39

292. 1304 mart. 17

Conventus Cruciforum domus hospitalis ecclesie sancti regis Stephani de Strigonio notificat, quod sen-sun Litterarum ipsius memorialium comes Dyonisius et Andreas, filius eiusdem, pro se et prefatus Dyo-nisius pro Iohanne et Michaele, filiis suis, terminis in iisdem litteris assignatis advenientibus possessionem suam, Feguernekpalagnia vocatam, centum pensis latorum viennensium et dupplo earundem comiti Georgio, filio Exse, concesserunt. Datum f. tercia proxima post dom. Iudica, a. d. millesimo tre-

centesimo quarto.

Orig. in perg. ( 238 x 215 + 33 mm, cum chirographo in margine superiore : ABC ) scriptum, humore maculatum, in MOL ( DL – 1666 ) assrevatur ( A ). – Sigillum oblongum, de cera fusca confectum, paulum laesum, in filis sericis flavi violaceique coloris pendet. Circumscriptio : + S. CAPI / L’ DOMVS HOSPITAL’S. STEPH RE / S / RIGON. ( cf. Sigilla num. 10 ). – Copia vidimata, 27.dec. 1730 scripta, in MOL ( DL – 1667 ) asservatur ( E ). G. Fejér, Croaciae ac Slavoniae, pag. 156 ( in reg. ). – G. Fejér, CDH VIII, 7, pag. 41, num. 20.

43

43


3.2. Egy Zsigmondkori oklevél Feduernek-ről 23

„1389 ápr. 17. (SAB.a. PASCE) János sági prépost és a konvent előtt Feduernek.i Mykch fia István elismeri, hogy Zazd-i Sarachenus János mester s fiai : Balázs-Miklós, Mihály átad-tak neki a nagyanyja, Feduernek-i Simon leánya: Margit után Zazd birtokból járó és bíróilag megítélt hozomány és nászajándék fejében 50 dénármárkát. (Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. Dl.69.275. Kubinyi cs. Kovári Lt..)”

3.3. Egy Zsigmondkori oklevél Sárói Péterről 23

„1399 július 25. Szécsényi Frank országbíró elhalasztja a Csehország elleni hadba induló Sárói Péter perét. Fejér x 2.734 (Dl.58.769. Forgách cs. Lt.)”

3.4. Hunyadi János és Fegyvernek 16, 19, 20, 27

A Garamszentbenedek-i monostort Albert király ( ur. 1437 –1439 ) halála után követ-kezett trónvillongás idején az Erzsébet királyné fia pártjára állott Körmöciek, Zólyomiak és Újbányaiak elfoglalták és fölégették. Erre Rozgonyi Simon, egri püspök, 1442 május végén Selmec- és Körmöcbányát ostrom alá vette. De midőn hírül vette, hogy Giskra Körmöc segít-ségére siet, felhagyott a vár és a belváros négy hetes szakadatlan ostromával. A benedeki ko-lostor csakhamar fölépült, de a husziták kezére került. Ezidőtájt lép színre vidékünkön Hunya-di János, a nagy törökverő... Méltó, hogy legalább nagyvonalakben fölvázoljuk e kor legna-gyobb hazafiának életpályáját. Zsigmond (ur.1387-1437), különösen pedig Albert halálát kö-vetően trónharcokban, amelyeket a Jagello Ulászlót (ur. 1439-44) támogató köznemesi tábor és a Habsburg-párti, az utószülött V. László védelmében saját hatalmukért föllépő Cillei-Ga-rai liga vívtak egymással, újból elhatalmasodott a feudális anarchia. Az akkori Magyarország északi részét a Habsburgok főkapitánya, Jiskra foglalta el. A törökök az országban dúló fegy-veres harcot kihasználták. 1440-ben már Nándorfehérvárt (a mai Belgrádot) támadták és ál-landóan dúlták a déli részeket. A török háburúban a Hunyadi János vezetésével kivívott győ-zelmek hoztak fordulatot. A délkelet-európai népek összefogásának eredményeként átmene-tileg lehetővé vált a török hódítók visszaszorítása. (1443-as ún. hosszú hadjárat.) A várnai csatavesztés és Ulászló eleste (1444) után a rendek előbb az ország kormányzását hét főkapi-tányra bízták, majd Hunyadi Jánost választották meg az ország kormányzójává (1446). Hu-nyadi 145l-ben Felső-Tótin tartotta főhadiszállását. Ugyanezen évben ő Garamszentbenedeket visszafoglalta a huszitáktól, de az ostromolt Giskra által védett körmöci várat nem sikerült elfoglalnia. Ekkor erősítették meg a benedeki monostort védművekkel és fallal. 1483-ban készült el újra a templom és ekkor szentelték fel másodszor. 1462-ben Mátyás király az elve-szett helyébe új pecsétet adományozott az apátságnak, azonkívül becses ereklyéket – többek között az Üdvözítő ruhadarabját Krisztus vérével (melyet a király II.Pál pápától kapott). Hamár a Garam - Szentbenedek-i apátság történelmébe is nyújtunk csöppnyi betekintést, itt érdemes szólni annak megszűnéséről is. 1528-ban Jakab apát lemond az apátságról Thuróczy Miklós javára. 1536-ban már Ferdinand király adja ki azt a rendeletet, melynek alapján az esztergomi káptalan az apátságot és birtokait magához válthatja. E kis kitérő után térjünk vissza 1453-ba, amikor Hunyadi János ismét ostrom alá veszi Körmöcbányát. Ugyanezen esztendő – 1453 – őt Fegyvernekhez is fűzi... Sárai Péter (macsói bán, Bars vármegye főispánja és erdélyi vajda) fia László (1453-ban barsi főispán) birtokait: Báth, Ludány, Fegyvernek, Nagyod, Nagy- és Kisszecse, Csütörtökhely és Várda helységeket elzálogo-sította Hunyadi Jánosnak, de 1455-ben ismét visszakapta (Hazai Okmt. VII.,475.). 1453 elején Hunyadi az őt fokozatosan ért intrikák, fondorlatok és irigységek következtében önként

44

44


lemondott kormányzói tisztségéről. V. László erre a besztercei örökös grófság címet adomá-nyozta neki koldusjutalomként Konstantinnápolynak 1453 májusi török elfoglalása hatására a király által 1454 januárjában Budára hívott országgyűlés Hunyadit az ország főkapitányává nevezte ki. A török elleni sereg felállításáról azonban a főnemesség nem rendelkezett- A meg-ígért pápai és külföldi segélyseregek sem érkeztek meg. És eljöttek a nándorfehérvári meg-mérettetés napjai. Hunyadi csapataihoz Kapisztrán János keresztje által összeállt parasztság és városi szegénység csatlakozott. Ez a sereg Európa csudájára kivívta az 1456. évi Nándor-fehérvár-i diadalt. Csakhogy a dicső örömöt néhány nap múlva mély gyász váltotta fel. A csatában megsebesült II. Mohamed szultán serege a keleti pestist hozta magával és a magyar táborra átragadt járvány a hetvenedik esztendejéhez közel járó Hunyadit néhány hét leforgása alatt kiszólította az élők sorából. Halálának híre leverő volt a hazára nézve, amely belé he-lyezte minden reményét. Az egész kereszténység nagy szomorúsággal fogadta a gyászhírt. A pápa keservesen megsiratta őt s fényes gyászistentisztelettel adózott a római Szt. Péter székesegyházban a hős emlékének. Sőt maga a szultán is, amikor Hunyadi halálá-ról értesült, nemes megilletődéssel vett tudomást nagy ellensége kimúlásáról. Az augusztus ll-én Zimonyban, gyermekei körében haldokló Hunyadi ekként intézett búcsúzóul néhány szót idősebb fiához, Lászlóhoz és általa a bécsi udvarban tartózkodó másik fiához, Mátyáshoz :„Magozzék föl szívetekben – úgymond – atyátok példája. Az örökség, melyet rátok hagyok, Isten félelme s a haza szeretete. Minden egyéb, ami halálom után rátok jut, hívságos ado-mány, amelyeket a szerencsétől nyertetek, nem tőlem...”

3.5. Egyház-helytörténelmi visszatekintő 6, 11, 12, 17, 18, 19, 20, 42, 47, 49, 54

Kalandozásunkat a múltban a 15. század elejének szomszédos *Füzesgyarmatán kezdjük,amikor és ahol az esztergomi érsek azt a katolikus templomot emeltette, melynek históriája napjainkig terjedőn is szorosan összefonódik Fegyvernek egyháztörténetével. A fent említett Szent Márton védőszentű, gót stílusú – mára műemléknek nyilvánított – templomot 1423-ban Palóczy György esztergomi érsek építtette.Ez volt a legelső templom a Szikince völgyében. A szentély falában egydarab kőből kifaragott régi szentségház van beépítve, melynek alsó ré-szén olvasható az 1423-as évszám. Kő keresztelőkútja is ezen időből való. A templomot ere-detileg földsánc vette körül. Ennek nyomai ma is kivehetőek. Első plébánosa, akiről említés történik: Georgius de Cermut. A török megszállás idején a templom török mecset volt, a re-formáció idején kálvinista imaház. A második világháborúban elveszett ostyasütővas 1519-ben készült. Az iskola és plébánia eredetét és keletkezését a templom építésének időszaka kö-rül kell keresnünk, hiszen a hitoktatók az akkori szokás szerint egyszersmind tanítók is voltak. A 20. századelő „Honti monográfiá”-ja szerint a plébániát az esztergomi érsek 1763-ban léte-sítette. A legrégibb hiteles adatok a „Canonica visitatia”-ban vannak (Egyházlátogatások év-számai: 1697,1713,1730,1754,1761,1767,1779,1802,1812,1940). Alsó- és Felsőfegyvernek, Hontfüzesgyarmat, Kispeszek ebben a Deménd-i római-katolikus egyházközség filiáiként sze-repelnek kb. 1779-ig. Ugyancsak az Egyházlátogatások szerint az iskolaépület a falu közepén feküdt nagy magaslaton. Felsőfegyvernekről szegény iparosok és cselédek gyermekei jártak e-zen iskolába. Ezért a katolikus iskolamestert is a református vallású prímási jobbágyoknak kellett fönntartaniuk. A Mohács-i vész után a község lakossága a kálvinista hitre tért át. A teplomot ők az iskolával együtt a 18. századig használták, azután az a katolikusok kezébe ke-rült. A Csepregen tartott hitvita (1591) után bekövetkezett szakadás szétválasztotta a honti protestáns egyházakat. E szakadás következtében a Szikince-menti és az alsó ipolyvidéki ma-gyar falvak a honti luteránus egyháztól elválván a szomszéd Bars és Nógrád vármegyék terü-letén fekvő s Kálvin tanait követő egyházközségekkel egyetemben két (barsi és drégelypa-

45

45


lánki) esperességgé szervezkedtek. Az 1608-ban már szervezett Bars-i esperességhez a 17. században a következő Hont vármegyei egyházak tartoztak: Varsány, Csank, Füzesgyarmat, Kiskér, Fegyvernek, Peszek, Kissalló. Csank idővel (1693) áttért az evangélikus vallásra ( el-szlovákosodott), Kiskér pedig a későbbiekben katolizálódott. II. Rudolf (ur.1577-1608) korá-ban a protestánsok és a magyar hazafiak zaklatása nagy méreteket öltött. Ezidőtájt már a pro-testáns egyházbeli ágostai és helvét hitvallású evangélikusok is különváltak. Hontban pl. e-gész községek hagyták el az ágostai hitvallást, fölcserélvén azt a helvétivel (Fegyvernek, Fü-zesgyarmat, Kövesd, Bél, Ság, Palánk, Szob, Maros, Varsány, Csank). A Linz-i békekötés (l645) után egy 1647-es törvénycikk értelmében a Báth, Füzesgyarmat, Prencsfalu és Viszoka helységben elfoglalt templomokat visszaadták a protestánskonak. Rákóczi Ferencz 1704. évi rendeletével szigorúan eltiltja a templomok és paplakok erőszakos elvételét. Ám ezen rende-lettel nem tudta megakadályozni, hogy a protestánsok Csal, Viszoka, Kopanicza, Füzesgyar-mat, Méznevelő, Bél, Kormosó helységekben levő templomokat el ne foglalják, melyek 1674 után kerültek a katolikusok birtokába. 1703-ban a reformátusok a szabadságharc kitörésének alkalmával visszafoglalták a füzesgyarmati templomot, melyet 1705-ben meg is kaptak. E mozgalmas időkben Füzesgyarmat Istenháza 1718-ban ismét a katolikusoké lett. 1728-ban a pozsonyi Consilium elrendelte mindkét protestáns felekezet lelkészeinek összeírását. Eszerint a református egyház Barsi esperességéhez tartozott Hont vármegyéből: Kiskér, Bori, Fegy-vernek, Peszek, Kissalló, Kisölved. Az 178l okt. 29-i Türelmi Rendelet elismerte a protes-tánsok szabad vallásgyakorlatát és egy-ben a régi egyházak felújításáról foganatosított. II. Jó-zsef császárnak 1790. évi Edictuma azonban a katolikus és református iskolákat különválasz-totta. Ettől kezdve a füzesgyarmati katolikus iskolának sanyarú sorsa lett, mivel a terheket a szegény katolikus lakosság nem bírta. Az iskolaépület a legrosszabb állapotba került. Leg-többször képesítés nélküli tanítók tanítottak itt. Javulás állt be e téren 1890-ben, amikoris a tagosítás alkalmával a kántortanító 5 kat. hold szántóföldet kapott. 1895-ben Vaszary Kolos esztergomi érsek a tanítói javadalmat évi 63 forintról 120 forintra emelte, az iskola épületét újjáépíttette és szalma helyett zsindellyel födette be, de az iskola a későbbiekben tönkrement, míg végülis az 1923.-24. évben hivatalosan is bezárták. A tanulók ideiglenesen a helybéli református iskolát látogatták. Az új iskola és paplak Stibló Ágoston, helybeli római-katolikus esperes-plébános, Boronkay Mária, egykori földbirtokosnő és a református hívek jelentős hozzájárulásával 1924-ben készült el. A tanulók éves átlagszáma az 1907 - 1927-es időszak-ban 50-70 fő között mozgott. Visszakanyarodván a régebb múltba, Füzesgyarmaton 1784-ben épült fel az 1900-ban átalakított református templom, míg a fegyverneki református hívek e-lőször 1716-ban lehettek részesei saját templomukban tartott istentiszteletnek. Az eredeti fegyverneki templom romjain 1806 után emeltetett a református egyházközség ma is álló – szintúgy műemléknek nyilvánított – Istenháza. Az épület mindkét keskenyebb oldalfőfala vízszinti íves kiképzésű. A hosszú és aránylag keskeny belteret porosz boltívezet fedi. A boltívek közti ívszalagok poligonális (sokszögletű) falpilléreken nyugszanak. Az első és hátsó beltér faanyagú protestáns empórákkal és sima faszádokkal elláttatott. Az 1840-ben Kőszeghy Mihály falubíró (lásd még „Kőszeghy Mihály és az alsófegyverneki református templom” címszó alatt) által építtetett templomtorony előépített, gúlatetős. Az 1805-ből származó szó-szék, a Plachy-padok és a klasszicista empórák egyikének parapetje, az 1891-es vörösmár-vány úrasztala, a keresztelőmedence 1901-ből, a harangok 1900-ból és 1924-ből, az 1738. év-ből eredő ezüst kehely – mind- mind becses műemlékrészletek. Az 1945. évi községi kila-koltatáskor e templom kegytárgyait Tamás Zsigmondné szül. Harangozó Eszter mentette át az utókornak. 1943 október 10-én Pogonyi Tibor hontfüzesgyarmati plébánossága alatt Dr. Drahos János érsek ált. helyt. szentelte föl Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a **Felső-fegyvernek-i római-katolikus kápolnát és iskolát, amelyek Katolikus Házként az egykori Plachy- azután Adler-kúria északi szárnyában kaptak helyet. Az iskola 1943 és 1947 között

46

46


állt fönn és Vörös Margit tanítónő (Léváról) oktatott benne.1943-ig a templombúcsúk kizáró-lag Alsófegyverneken és novemberben, a hontfüzesgyarmati templombúcsúkat követő vasár-napokon tartattak. 1943-tól napjainkig ezen ünnep Fegyverneken október első vasárnapjára esik. A r.k. kápolnai oltárkép egy az előtérben barlangszájból kitekintő s térdelő ókori katonát ábrázol, kinek fején a Szűzanya jobb keze pihen. A Szűzanya megemelt és a barlangból ki-mutató bal keze zöldelő faágat tart. A katona lándzsája, kardja és pajzsa a barlangban pihen. A háttérben kétökrös faekével őszi-szántó parasztember. Említésre méltó még, hogy a kápolna harangját 1907-ben Novotny Antal öntötte Temesvárott Páduai Szent Antal tiszteletére. Ezen harang eredeti helye a Gergely János- és Csábi József-féle porták közti téren emelt faszerke-zetű haranglábban volt. A hontfüzesgyarmati római-katolikus egyházközséghez tartozik még az 1900-ban – Magyarok Nagyasszonya tiszteletére – felszentelt és ***1995-ben majd ****2006-ban újjáépitett Kispeszek-i templom is. A Fegyvernek-i Zsidó Hitközség temploma eredetileg a felsőfegyverneki malom mögött létesült (e földterületet a későbbiekben „Tem-plomkert”-ként ismertek), majd a későbbi Sztranyák István-portán épült újabb templomuk. Ez utóbbi Istenházuk Emeletére (amely a katolikusoknál Kórus, a reformátusoknál Kar) a nők külön oldalsó bejáraton juthattak fel – míg a férfiak a főbejáraton belépve a földszinti teret foglalhatták el. A zsidó iskolában (mely a későbbi Hopka-telken állt) oktatott a rabbi. A Fegyvernek-i református templom újabb – 1924-ből származó – harangjának létrejöttéhez a katolikusok is hozzájárultak. Azóta katolikusok elhalálozásakor megkondulnak a református Istenháza harangjai is…

(Lásd még „Fegyvernek községe létesítéseinek 20. és 21. századi kronológiája” címszó alatt.)

Megjegyzés – * a 49. sz. felhasznált irodalmi forrást idézve:

„… Hont vármegye 1526 előtti 203 lakott településéből így is 83 helység templomáról van adatunk: …, Fegyvernek, …”; „…Füzesgyarmaton 1291-ben templom állott …”; „… Füzesgyarmat egyházashely: Michael presbiter eccl. de Gyormoth (1291), Gregorius pleb. de Germot (1332/37) …”(Lásd még Egyházasfegyvernek településnév-változatot 1504-ből)

– * az 54 .sz. felhasznált irodalmi forrást idézv :

„ i n g a t l a n o k

tanítólak, iskola szántóföld,rét, stb. s egyéb épületek ter. ért. jöved. ért. jöved. Frt. Frt. Kr. h. -öl Frt. Kr. Frt. Kr. 2500 60 – 5 1793 953 50 64 64

e g y é b j ö v e d. c z i m e n

termények tandíj adományok stóla és szolgálmányok államsegély pénzértékben

47

47


pénzértékben és hason rokon cziműek cziműek

Frt. Kr. Frt. Kr. Frt. Kr. Frt. Kr. Frt. Kr.

19 63 52 – 80 – 16 30 – – ”

– *a 18. felhasznált irodalmi forrásból merítve:

- a füzesgyarmati római-katolikus iskola ismert tanítói 1926-ig: Farkas János 1779-1782, Rozovics József 1782-1795, Ivanics János 1795-1800, Buzás Pál 1800-1836, Horváth István 1836-1875, fia Horváth Jázsef 1875-1888, Smeringan Rezső 1888-1892, Csepela Károly 1895-1898, Borsodi Béla 1898-1899, Kánya Lajos 1899-1910 (azután Százdra távozott), Polakovics Péter 1910-1911, Egenhoffer Gyula 1911-1921 (azután Százd-ra költözött), Willant Gizella 1921-1926 (azután Szalatnyára költözött), Faragó József (1926-… )

– *egy 2002. évi vihar által a hontfüzesgyarmati r.-kat. templom tető-szerkezetének cserépelemeiben tett károkat még ugyanazon esztendőben részben ill. teljes-ségében 2004-ben cserépcserével/újcserépfelvitellel helyrehozták

– **az első miseruhákra adományozók:

Mentus István, Palcsovics József, Csábi József, özv. Koháryk István, Balog Antal, Berkes István, Halúsz János, Zsova István,Farkas József, Belányi István, Sztranyák Ernő, Jávorka János és Gergely András

– ***bejárati ajtaja felett a felirat:

DIGNARE ME LAUDARETE VIRGO SACRATADA MIHI VIRTUTEM

CONTRA HOSTES TUOS

ANNO DOMINIMCMXCV

újjáépítési munkák – kültéri főfalon: betonalap-szélesítés és –szi-getelés, alapfölötti műgránitlapos burkolás, vakolatfestés

– tornyon: festés – hajóbeltérben: oltár- és szoborjavítások

létesítés – elektromos vezérlésű harangozás

– ****újjáépítési munkák – hajótetőn: favázszerkezet és cserepezés – hajóbeltérben: villanyvezetékcsere, oldal- és

főfali valamint mennyezeti vakolás, művörösmárvány padlókocka burkolás, padlózat beton-alapozása és alapszigetelése 3.6. Fegyverneki/Fegyverneky család és (Felső-)Fegyvernek 49, 51, 57

48

48


Ki Mikor Mi/Miért

Hont úr dédunokája 1124- Bozókon monostort alapított Sz. István (Hontpázmány nb.) Lampert -1132 k. király tiszteletére 49comes († 1132) nejével,Sophiával – I. László királynővérével – és fiávalMiklóssal

II. Béla király 1135 összeírta a bozóki monostor birtokait: … , Palatnya, … 49

Ladányi Gábor fia 1292 Palatnyáért pereskedik 49Bogomer honti ispán

♠Mohud fia István fia 1292 Palatnyát visszaváltja Bogomér Honti ♣♣Jakó fia Miklós s beleegyezik abba, hogy Olvár a sági („Födémesi család” prépostságé legyen, minthogy birtoka címszó alatt) Olvár szomszédságában volt 49

A Zamla-n (ma Számla 1303 megállapítják a Zamla-i birtokok és psz. Kisóvár és Felső- Fegyvernek közötti határt 49fegyvernek között) lakóesztergomi egyházi [nemes] jobbágyok 1303: Greg. et Pet. f-i♣Bokxa de Zamla, iob-eseccl-e [Strig.], … p. Zamla(A 1.65, vö. Kar: HH 34-5);1322: t. sive p. Zamla,in c-u de Bors (D1. 105 132);1305: … Pet. F. ♣Boxa nob-esde Saroy! Iuxta fl-m Goronin prov. Bors., una cum vicinis… Jo-e f-o Petri … Andrea,Jo-e f-is Dyon-i … nob-busde Saroy! Superiori, iob-busS. eccl-e Strigoniensis … p.Saroy! (D1.58442!, F. VIII/1. 178-9) Leos comes, Dénes comes 1304 Fegyverneket adja Exe fia Györgynek testvére 49

Leos comes, Dénes comes 1304 előtt „jó emlékezetű” István királytól meg- testvére kapja Fegyverneket [lásd Léva és

49

49


Dénes … 1270. és 1281. évek – „ Lévai család” címszó alatt (a szerző meg-

jegyzése ) ] 49

Exe fia György fia Mykch 1326 Károly királytól megkapja az örökös nélkül elhalt Zamla birtokát 49

F. Exe fia György fia Mykch 1343 „Fegyverneki”-ként említtetik 49

F. Mykch fia István 1369 királyi emberként említtetik 49

F. István 1380 Sárói Péter fia László ügyvédje 49

1386 Darázsi birtokjogával kapcsolatban tanúskodik 49

1387 ismét királyi emberként említtetik 49

1389 „Százdi” Szaracén Jánosnak vissza- fizeti a nagyanyja után járó 50 márká- nyi leánynegyedet (nagyanyját jegy- ajándékként megillető 50 márkát) 49

1392 ismét királyi emberként említtetik 49

*Hontpázmány nb. 1394 panaszt emel F. István ellen Palatnya Födémesi Jakó fia István önhatalmú elfoglalása miatt 49

Briganth István leánya 1427 elismeri, hogy testvére Miklós a jegya-Neszte, F. László özvegye jándék tekintetében őt kielégítette 49(„Deméndy család” címszó alatt)

F. László özvegye 1427 említtetik 49

F. István fia Péter 1437 Zsigmond által megerősíttetik Fegyvernek és Palatnya praedium birtokában 49

1438 királyi emberként jelöltetik amikor az esztergomi érseket Drégely várának és

- tartozékainak birtokába iktatják 49

1441 hasonlóképpen király emberként jelöltetik 49

F. Dénes, Miklós, Margit 1459 testvérekként említtetnek 49és Orsolya

50

50


F. Dénes és Miklós 1460 tiltakoznak, hogy Lévai László Fegyverneket elidegeníti 49

F. Dénes 1462 tiltakozik, hogy Lévai László Fegyverneket elidegeníti 49

F. Miklós 1467 kérésére történik Fegyvernek határjárása Szentmihályi (Turóczi) Péter fia János által 49

1480 ellen panaszt emelnek hatalmaskodás

miatt 49

1482 panaszt emel a **** Kisvárdayak valamint a Horváthyak ellen Fegyverneken, Magyaradon és Tompán elkövetett hatalmaskodások miatt 49

* Tompa Péter leánya 1482 panaszt tesz Magyarad és Tompa Anna, Pobor (Elefánti) megrohanása miatt 49István felesége

Fegyvernekyek 1482 vádolják Horváthy László királyi embert, Horváthy Jánost és Hor- váthy Pétert Magyarad és Tompa megrohanása miatt 49

**** Kisvárday 1483 panaszt emel peszeki jobbágyai ellen a Várday Aladár Fegyvernekiek (F. Miklós) által

elkövetett hatalmaskodás miatt 49

F. Ferenc, István és Pál 1500 megegyeznek a Füssyekkel, hogy ezek magvaszakadtával Magyarád és Tompa a Fegyvernekiekre szálljon 49

F. Ferenc 1507-től sági prépost 49

F. Ferenc, István és Pál 1510 az 1500-ban kötött megegyezésre - hivatkozva tiltakoznak, hogy a Füssyek Magyarádon és Tompán Zálogosítsanak 49

Gyarmathy János, 1516 Magyarád-i két jobbágytelkét akit circomspectus-nak elzálogosítja F. Miklós neveznek fiának, Pálnak 49 *Tompa Péter leánya 1516 a Tompa-i és Magyarád-i Anna, Pobor (Elefánti) birtokrészeket elzálogosítja

51

51


István özvegye – fiával, F. Miklós fiának Pálnak 49Gáspárral együtt

F. Ferenc 1517 ama oklevél kiadását kéri, amely Füssy János által Gyarmathy János részére történt Magyarád-i zálogo-

sításról szól 49

F. Pál 1518 Lajos király által megerősíttetik Magyarádon és Tompán a Tompa Lázárról reá szálló portiokban 49

*Tompa Lázár 1518 a Tompa-i birtokrészét F. Pálnak adja (kinek itt ekkor részjószágja volt) 49

Horváth Bálint 1519 hatalmaskodási ügyben jár el a („Bory család” Felsőfegyvernekyek Magyarád-on címszó alatt) elkövetett hatalmaskodása miatt 49 Oroszy Ferenc 1519 panaszt emel F. Ferenc és Pál ellen

Magyarad-jának megrohanása miatt 49

F. Ferenc 1520 a budai káptalan ama okleveleknek kiadását kéri, amelyekben F. Pál birtokait a sági prépostságra hagyta 49

F. Pál 1522 panaszt emel Dersenyei János és *Egyházasdersenyei Peres László ellen jogtalan foglalás miatt 49

Lévai Zsigmond 1522 panaszt emel F. Ferenc és Pál ellen, mivel alsófegyverneki jobbágyait Felsőfegyvernek-re hurcolták (ám Pál is panaszt emel Lévai Zsigmond ellen hasonló hatalmaskodás miatt 49

F. Pál és Ferenc 1523 ismét jogtalanul birtokolnak Magyarád-on és Tompán 49

1523 Lévai Zsigmonddal és Haraszthy Ferenccel való perüket Almás, Bát, Szőllős és mindkét Fegyvernek birtokára nézve fogott bírák elé viszik 49

F. Pál 1524 királyi emberként jelöltetik 49

52

52


Megjegyzések – *-gal és ****-gal jelzetten: lásd a 2.9. címszó alatti ,,Megjegyzések" –ben

– ♣ -vel jelzetten: az 51. számú felhasznált irodalmi forrásból merítve:

A Boxa vagy ♥♥Boksa nemzetségbeli Comes Simon, Michban dictus (1280) gyermekei – Tamás, György, Boxa, Dénes, Detre, Demeter és Simon – a következő családok ősei: Eszeni és Csapy, soovári Soos, Zerdahelyi, Bockay és Agóczy, gálszécsi Széchy, Kövesdy valamint Zrittey

– ♠ -lel jelzetten: az 57. számú felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„István 1002-ben a magyar nemeseket is hadba szólította s vezérükké saját unokafivérét, a Kalocsa és Érsek-Csanád vidékén birtokos Doboka fia Csanádot tette. Csanád hadai … győzelmet arattak Ajtony felett. Ajtonynak … marosvidéki birtokait István elkobozta és Csanádnak adományozta. Csanádnak nemzetsége s az abból származó Telegdy, Makófalvay,Tömpösy, Ladányi családok birtokolták még évszázadok múltán is ősük harci szerzeményét. … István császári szövetségese (III. Baziliosz bizánci császár) támogatására 1003 vagy 1004-ben a Morava földjéről bolgár földre nyomult, az Ajtonyt támogató bolgár kán – Sámuel cár – ellen. Résztvett egy város, valószínűleg Üszküb ostromában s onnét gazdag zsákmánnyal és Szent György ereklyéivel tért haza. Az ereklyéket Csanádon Szent György tiszteletére emelt templomban, a későbbi székesegyházban helyezte el. … A Hont Pázmány nembeli Lampért – Szent László sógora – Bozókon, a Ludány-nem Nyitra-Ludányon (lásd bencés monostor Nyitra-Ludányon), … emelt új hajlékot Szent Benedek fiainak.… Állandóan [Béla, András fia – a szerző megjegyzése] környezetében voltak az 1213. évi lázadáskor [András feleségének Gertrudnak felkoncolása – a szerző megjegyzése] Bélát oltalmazó … Ludány-nembeli Szoboszló fia Bagomér …. …Béla … Bagomért pedig a székelyek ispánjává nevezte ki. …A tatárjárás után Béla által …Ludány-nembeli Bagomér volt székely ispán a trencséni fontos határszéli megyék élére került.”

– ♥-vel jelzetten: a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„… Bars a régi magyar Bors személynév alakváltozata, ez pedig a bors köznévből. –Becézés: Barcsi, Barkó, Barsi. …”

– ♥♥-vel jelzetten: a 75. felhasznált irodalmi forrást idézve:

„… Bak, Baka, Bakó, Bakos, Bakóc, Baksa …” [lásd még itt a 3.8.2. c í mszó alatt is – a szerző megjegyzése]

– ♣♣-vel jelzetten: a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„Jakab → Jakó, Jákó”

53

53


3.6.1. FEGYVERNEKI FERENC 41

A 16.század elejétől közel harminc évig (1506-1535) teljesített préposti szolgálatot az Ipolyság-i Boldogságos Szűz Máriához címzett premontrei monostorban Fegyverneki Ferenc, az európai hírű, humanista műveltségű tudós főpap, a reformtörekvések híve. A prépost há-rom nemesi birtokát adományozta a premontreieknek, követve ezzel a rend alapítójának, Szent Norbertnek és a monostoralapító Márton bánnak szép példáját. Birtokát azzal a kikötés-sel adta a konventnek, hogy a belőlük befolyó kilencedet a szegények támogatására kell for-dítani. Fegyverneki idejében a monostor környékén lakó szegények ingyen élelmezésben ré-szesültek, ezenkívül csütörtöki napokon egy obulust, télen pedig egy ruhára való pozsonyi szövetet kaptak. A tudós prépost szemináriumot –papnevelő intézetet – is szervezett itt, s nyilván ebben kell látnunk Ipolyság legrégibb oktatási intézményét. A prépost a szerzetesek képzésére is nagy gondot fordított. 1510-től Fegyverneki egyben a magyarországi premon-treiek vizitátora (felügyelője) is volt. Ilyen minőségben a szabad prépostválasztást szorgal-mazta. (Csáky, 1985.33.-34.1.). A Magyar Életrajzi Lexikon (Budapest, 1967) nem tünteti fel Fegyverneki halálozási helyét, pedig az ipolysági plébániatemplom falába épített sírkő szöve-ge azt is világossá teszi. A latin szöveg fordításban így hangzik:

„Fegyvernek szült, ám Ság engem az égbe emelt föl,Jártam elül soknak, nem tudom,hogy mi leszek.

Immár paptársaim látom most járni fölöttem,S méltán, én ki valék érdemimre kisebb,

Szerzék társakat és számos bástyákat emeltem:Kérlek utód, te csupán tarsd föl e tetteimet.”

(Pongrácz, l894.75.1)

A prépostról eddig Oszvald Arisztid készítette a legalaposabb tanulmányt (Oszvald, 1934). Ebben olvashatunk az említett sírkőről is. Szerinte az erre írt vers Fegyverneki „földi tevé-kenységének a legvázlatosabbb összefoglalója”. A magyar változatot ő egy Magyar Sion-beli írás alapján közli, így hangzik:

„Fegyverneken születtem, Ságon ért utol a halál.Sokak élén állottam, de nem tudom, milyen leszek.

Most azok taposnak rajtam, akiknek vezetője voltam,És méltán, mert magam hitványabb voltam.

Sok testvért gyűjtöttem össze, sok falat emeltem.Te, aki utódom vagy, őrizd meg kérlek, mindezt!"

Fegyverneki Ferenc Hont megyei nemes családból származott. Abban az időben indult, ami-kor Magyarországot már egyre inkább veszélyeztette a török. A kettős királyválasztás miatt az ország is két pártra szakadt. Ugyanebben az időben a „laza szerzetesi élet még jobban a lejtőre jut”, s a magyarországi premontreiek ezt látván megindítják a renden belül a reformot. Ez a reform éppen Fegyverneki préposttá választásával indul meg, amire 1506. augustus 5-én kerül sor. Amint azt az erről szóló írásban olvassuk: „a választás a legteljesebb kánoni előírás szerint, érett megfontolás után, a szentlélek Isten kegyelmének előzetes leesdésével a Capitu-lumban ment végbe. Préposttá választották az alázatos lelkű, példás életű szerzetes testvért, Fegyverneki Ferencet.” (Oszvald,1934.54.1). A sági szabad választás az első és egyetlen volt a 16. század elején az összes premontrei prépostságok között. Ebbe nem szólt már bele sem a

54

54


király, sem más főpap vagy világi méltóság, s csak a rend igazi tagja volt választható a rend-társak által. 1510-ben Fegyverneki a királytól arra kért engedélyt, hogy Franciaországba me-hessen „az egész rend forrásához és fejéhez, hogy attól és a rend egyetemes káptalanjától né-hány határozatot és cikkelyt eszközölhessen ki a rend üdvös megreformálása céljából....” (Oszvald, 1934.60.1.). Tehát a reform mozgatója volt, s Magyarországon a reformmozgalom Ságról indult ki. A prépost 1510-től egyben a magyarországi premontreiek rendi főfelügyelője is lett. Oszvald szerint a ránk maradt emlékekből Fegyvernekit ilyen minőségben „mint egy sohasem pihenő, sohasem csüggedő, a nehézségekkel bátran szembenéző, de másrészt megér-tő, a viszonyokhoz alkalmazkodó embert ismerjük meg” (Oszvald, 1934.64.1). A főpap sokat tett azért, hogy a rend az elkobzott régi birtokait visszaszerezhesse. Így került újra a premont-reiekhez 1510-ben az apácák Somlyóvásárhely-i kolostora. Mikor a királytól az ehhez tartozó összes birtokot megkapták, az ott élő jobbágyok számára olyan urbáriumot állított össze 1511-ben, mely gazdasági és művelődési szempontból „a legnagyobb jelentőségű em-lékünk”(Oszvald, 1934.67.1). Az urbáriumból következtethetünk a prépost nagyvonalú em-berségére, mély humanizmusára. Akkor ugyanis, amikor még a jobbágyot igencsak kizsákmá-mányolták, ez az urbárium „a jobbágyszolgáltatások terén nagy méltányosságot, a jogvédelem terén pedig nagy szociális érzéket és emberiességet tanusít, amiből az alkotó lelkületére és földesúri eljárásmódjára is következtethetünk”. A Somlyóvásárhely-i apácák urbáriuma egy-ben becses nyelvemlékünk is, melyet Fegyverneki minden valószínűség szerint Ipolyságon szerkesztett. (Tímár 1924.33-35.1) Az apácák mellé Fegyverneki rendtársakat is rendelt, akik-nek feladata volt többek között, hogy magyar nyelvű ordináriumot (szertartáskönyvet) és más fontos könyvet szerkesszenek, írjanak. Tehát tudósemberei voltak a prépostnak, akiket a meg-felelő helyekre is ki tudott küldeni. S „akár a saját régi monostorából választotta ki Fegyver-neki ezeket az író és másoló rendtársakat, akár a közelebb eső mórochidaiak közül, az érdem mindig az övé marad, hogy ezen rendeletei folytán a magyar kódex-irodalom gazdagodott és hogy ebben jelentékeny szerep jutott a premontreieknek” (Oszvald, 1934.68.1) . Fegyverneki nagy tekintéllyel bíró rendfőnök volt, „ a hatalommal szemben az igazságot kereső jogi sze-mély", aki megpróbált jólétet teremteni anélkül, hogy a népet kizsákmányolta volna. Mohács után az emberi értékek még inkább megromlottak Magyarországon, nagy volt a széthúzás, so-kan önzővé váltak. Az egyik pápai követ mondta, hogy ha Magyarországot néhány forinton meg lehetne menteni, nem akadna ember, aki ezt a néhány forintot önzetlenül felajánlaná. Éppen ezért meglepő, hogy ennek ellenkezőjével is találkozhatunk. Pedig erre is akadpélda. Amint Oszvald írja: „Ennek az önző kornak, ennek a vallás iránt közönyös kornak igen nemesen gondolkodó, igaz benső vallásossággal megáldott példáit látjuk Ság körül azon ne-gyedszázadben, amikor Fegyverneki Ferenc és rendtársai önmaguk megreformálásával világí-tó fáklyái lettek az Isten után áhítozóknak" (Oszvald, 1934.95-96.1.). Az ő idejében számtalan adományt kapott a monostor és nem véletlenül.„ Ha a sági monostor nem lett volna az igazi szerzetesi élet melegágya, ha az emberek nem látták volna, hogy a szerzetesek cselekedetei megfelelnek a beléjük vetett bizalomnak, a 16. század elején semmi esetre sem nyertek volna ily értékes alapítványokat, amelyek majdnem kivétel nélkül erkölcsi ellenszolgáltatással vol-tak egybekötve" (Oszvald, 1934.98.1 ). A legnagyobb adományt természetesen a préposttól kapta a monostor. Pál testvérével együtt családi birtokait: Fegyverneket teljes egészében, a Tompa-i és a Magyarad-i részbirtokokat, a Magyarad-i malomrészt a monostorra hagyta. A feltételek kettős jellegűek voltak: vallásosak és társadalmiak. A rendfőnök az adományokat is mindig csak a feltételekkel együtt fogadta el, mert „monostorát a szó legszorosabb értelmében Isten és az emberek közti közbenjárónak tekintette". A prépost idejében a sági monostorban sokirányú tevékenységet végeztek: istentiszteleti cselekményeket, hiteles helyi teendőket, vi-zitátori munkát, gazdasági irányítást, iskolaügyi teendőket, stb. Fegyverneki az okiratírás megkönnyítésére olyan formuláris könyvet is szerkesztett Ságon, amely „ regiszterével és világos beosztásával az összes oklevélformulákat magába foglalta”. Ez művelődéstörténeti

55

55


szempontból is említésre méltó példa. Harminc évig állt az itteni monostor élén földink. A legnehezebb országos viszonyok között, mégis „Ság ezen idő alatt nagyobb békének örven-dett, mint akár Mátyás alatt”. S amint Oszvald Arisztid írja: „ha harmincévi munkásságára visszatekintünk, neki valóban nem lehetett más a szíve kívánsága, mint amit fölirata mond: utódom, őrizd meg ezen alkotásaimat, ez az én egyetlen kérésem!". Fegyverneki Ferencről Ipolyságon utcát neveztek el, a tudós prépost nevét pedig felvette az 1992-ben indult Ipoly-ság-i MagyarTannyelvű Egyházi Alapiskola s az 1995-ben létesült nyolcosztályos gimná-zium.

3.7. Szulyovszkyak és Fegyvernek 6, 16, 19, 22, 24, 51

Több településünk rövid történelmét (is) taglaló enciklopedikus írásos forrás Fegyverne-ket érintően idézi az 1605-ös évszámot (néhol tévesen-elírtan az 1650.esztendőt), amikor II. Rudolf császár vitézének, egy bizonyos Theodosius Sirmiensis-nek adományozta településün-ket. Ki is ő valójában? Latinul csengő nevének mi is ad értelmet? Hogy némileg kielégítő vá-laszt kapjon e kérdésre az utókor, vissza kell térnünk még a római birodalom egy tartományá-ba, annak Syrmium nevű helységébe. Ez az akkori város a Szávának a Dunába ömlő torkolata közelében épült – Dél-Pannónia püspöki székhelyeként említi a történelem. Ezen tartomány egyházi szíve dobbant akkor is, amikor egyik ütőere Pannóniába terjesztette a kereszténysé-get. A közép- és újkor történelme Szerém, Szerémség neveken ismeri a mai Vajdasághoz tartozó historikus vidéket, ahol a Duna–Száva ölelésében egykor európai hírű szőlő- és bortermő dombság kontúrjai elmelkednek. Ezen a tájon élt *Bornemissza Abstemius Sebes-tyén, aki 1555-ben elnyerte uralkodójától a Szulyó-i, Hradna-i és Rohács-i javakat. Az érintett család egyes tagjai a Szerémségből való származás emlékére a Syrmiensis, mások meg az adományba kapott birtok után a Kátói és Szúlói neveket vették fel. A nemzetség a 18. század első felében telepedett le Hont vármegyében, ahol Felső-Fegyvernek, Alsó-Zsember és Gyűgy településeket bírta. A 16. században (is) török fennhatósági időket élt Szerémség. Ezidőtájt – a 16. század első évtizedeitől kiindulón – sok elsősorban szőlőműveléshez értő horvát települt el innét (is) Pozsony környékére. Mikor Bornemissza Abstemius Sebestyén fia Theodosius Sirmiensis tettei elismeréséül Fegyverneket kapta adományba, itt sokban az elei szülöföldjé-hez hasonló táj tárult szemei elé – a Garam folyáskatlanából kiemelkedő Ipoly-mentihátság helyi dombjai... Idézzük föl most a Szulyovszky-ak családi címerét. Kékben hármas természetes szikla középsője előtt vörös rózsa, felette két hatágú arany csillag közt tizenhatsu-garú nap látható. A sisakdíszben pajzsbeli nap. Takarók: kékarany, veresezüst. Ennek kap-csán egy nagy ugrással érkezzünk el a 19. századba és a 20. század első évtizedeibe. A közsé-günk-közepi Szulyovszky-kúriából messzebb tekintve kelet irányában talán elsőként kerül a szemek világába a Kulcsárpart-Drótos-Nagypezsernye találkozásában településünk legmeredekebben felívelő dombja, melynek majdlegtetején pihent az utolszor tizenkét családi sírkövet számláló Drótos-i Szulyovszky-temető. Külön fejezetben teszünk említést a Szulyov-szkyaknak telekjegyzőkönyvek alapján kivehető 19. századvégi és 20. századelői Felső-Fegyvernek-i birtokviszonyairól. Szulyó-i Szulyovszky Aurél a Felső-Fegyverneken földbirtokos Szulyovszkyak utolsó sarja a családi temető melletti földterületet Koncz Andrásnak, Várad község polgárának ajándékozza oda azegyedüli kikötéssel, hogy a végső nyughely körül májusok végén akácillat terjenghessen... A szó elszállt, de írás nem maradt. Az utókor elfelejtkezett a Szulyovszkyakról. A családi temető a Csapások-fölötti szövetkezeti szőlőtelepítéskor „megszűntetett”. Jelenleg több hányavetett ilyem sírkő van kitéve az enyészetnek a Nagypezsernye-i szőlődűlő felső végében... Pedig érdemes sétát tenni a Kecskés-Bónékút találkozásában fekvő Szulyovszky-hegytetőre, ahonnan a Pezsernye-Kecskés völgykatlan ölelésén át festői kilátás nyílik falunkra és a messzebb tájakra...

56

56


Megjegyzés – az 51. felhasznált irodalmi forrást idézve:

*„ … Bornemissza Sebestyén Lippánál harcol Nádasdy Tamás alatt 1551-ben ³) … ” ; „ … ³) Pethő Gergely Krónikája 114. lap … ” 3.7.1. Felsőfegyvernek-i Szulyovszky- gazdaság 19

Szulyovszky Aurél tulajdona 800 hold. Ezenkívül Bars vármegyében belterjes gazdaság. Főképp búza-, rozs-, árpa- és zab-, továbbá tengeri- és takarmányrépa-termelés. A cukorrépát az Oroszka-i cukorgyárban értékesítik. Siementhali szarvasmarhatenyésztés. A tej a füzes-gyarmati tejszövetkezet útján kerül eladásra. Juhtenyésztés: angol keresztezés. Mangalica sertéstenyésztés. Gazdasági gépek közül említendők egy 8 lóerejű Clayton és Shuttleworth-féle cséplőgarnitúra, vető- és szecskavágó, továbbá kaszálógépek. A munkaerő beszerzése csak részben történik helyben. Napszámbérek: férfiaknál 80 fillér - 3 korona, nőknél 60 fillér - 2 korona 40 fillér. Az átlagos földhaszonbér 20 - 24 korona.

3.8. Kis- és Nagyfegyvernek az 1664. és 1675. éveki török adóösz- szeírások tükrében 25, ( 38 ), 49

3.8.1. Az ejálettől az adóösszeírásokig

Máshol már idéztünk Blaskovics Józsefnek Pozsonyban 1993-ban kiadott könyvéből. Ez a mű nem csak az Érsekújvár-i Ejáletnek török adóösszeírásaiba nyújt hiteles betekintőt. Azon túlnövőn nagyértékű továbbtanulmányozásra és -értékelésre hivatott történelmi anyag. Ezen deftereknek – csakúgy mint az Esztergom-i Szandzsák 1553., 1556., 1570. és 1585. éveki a-dóösszeírásainak – hitelessége mellett szól azon tény, hogy azok egy saját anyagi érdekeit vé-dő és képviselő idegen oszmán hatóság által íródtak. A másfélszázados török uralom spontán tudatosítása ellenére mindmáiglan bizonytalannak térképezhetők az akorbeli evidéki – folyton változó – államhatárok kontúrjai. Ezeken általánosságban túlnőttek a törökfelőli adóhatárok. Tény, hogy településünk az eddig feldolgozott 1570., 1664. és 1675. éveki defterekben em-líttetik. Blaskovics Józsefet, a prágai Károly Egyetem turkulógus (töröktankutató) profesz-szorát idézve tekintsünk most be a török birodalom világi, egyházi és katonai szervezeteibe.A vilájet (szinonímája: ejálet) a provincia, tartomány megnevezése – a birodalom legnagyobb adminisztratív egysége. Ennek élén állt a válf, a kormányzó – a legfőbb állami hivatalnok és katonai főparancsnok. A vilájet szultáni helytartója a beglerbég – a pasa. Az ejálet kisebb közigazgatási egységekre oszlott – úgymind szandzsakokra és általában egy-három vármegye területét magába foglaló náhijékre. Községünk az Esztergom-i Szandzsakon belül Hond (értsd:Hont) náhijéhez tartozott. Az Érsekújvár-i Vilájet egy kazát (bírósági körzetet) tett ki, melynek élén a kádi, mohamedán egyházi bíró állott, aki a 'ser (egyházi törvények összes-sége) és a Kánun szerint hozott bírósági határozatokat. A mohamedán jog értelmében minden föld az államot megszemélyesítő szultánt illette. Az állam földbirtokait az alattvalóknak utalta ki a neki tett szolgálatok fejében javadalombirtok gyanánt haszonélvezetre. A legkisebb adó-jövedelmű feudális földbirtokot tímárként jelölték. Ennek évi adóbevétele 2000 és 19999 akcsa (török pénznem) között mozgott. Kis- és Nagyfegyvernek ilyen földingatlanjai ( bene-fíciumai) is ilyen kategóriába tartoztak. A tímárlí szipáhí azaz a tímártulajdonos (földesúr) szolgálatáért tímárt (néha zeámetet – a tímártól nagyobb adóbevételű földbirtokot) kapott. Személyesen szolgált a hadseregben. A nagyobb adójövedelmű tímárral rendelkező szipáhík

57

57


további lovast vagy lovasokat (szüvarikat) voltak kötelesek felszerelni és ellátni (dzsebelü). Az idősebb janicsárokat várőrnek, várvédő katonának (müsztahviz) nevezték ki. Ezen szol-gálatuk ellenértékében szintén tímárbirtokokat kaptak. Itt érdemes megjegyezni, hogy a várő-rökön kívül az oszmán hadseregben tüzérek (topcsi, topf), önkéntesek (gönüllü), gyalogság (janicsárok, azabok, martaloszok), a lovassághoz tartozó feudális szipáhík valamint zsoldos lovaskatonaság (fáriszán) is hadban álltak Egy 1675-ben keltezett szultáni „Kegyes Nagydi-csőségű Parancs” másolata szerint Kis- és Nagyfegyvernekről a részesedési járadékok (lásd még a későbbiekben taglalt DI-ként címjelzett adóösszeírást) az Alsó Visegrádi Vár legény-sége (várőrkatonái – böllükjei, müsztahfizjai) és szerbölükje – mint tímárbirtokosok, továbbá a vár tüzéreinek agája – mint tímártulajdonos, valamint ezen vár egy tüzértímárlija részére jut-tattak el. Az adóösszeírások rendesen a helyszínen történtek. A provinciális pénzügyi hivatal (defterdárlik) megbízottakat (emíneket) küldött szét az egyes falvakba, hogy a szükséges rész-adatokat írják össze. A távoli vagy határszéli falvakból a bírókat és esküdteket idézték be és azok bemondásai alapján írták össze a részletes adatokat. Ezeket aztán az írnokok (kátibok, szidzsillík) össze-fogó lajstromba foglalták egybe. A ráják (családok-) tizedbeszolgáltatási, adófizetési és robotolási kötelezettségeit a tekálif írta elő. Ezek ellenértékeként az állam szul-táni védelmet (zimmetet) biztosított.

3.8.2. Kis és Nagy Fegyvernek adóösszeírásai az 1664. évi 115=698 sz. török Részletes Defter szerint

3.8.2.1. Kis Fegyvernik

Falu, esztergomi tímár, tartozik Hondba.

Bence András, Budaji Gici, Csákó Miska, Tót Mihál, Hidek András, Váró János, fia Istók legény, Siska István, fia Miklós legény, fia András legény, Peti István, Gasó István, Imre János, Szabó János, fia Gici legény, fia István legény, Kovács Gici, Miklós Gergöl, testvére Jancsi, testvére Istók legény, Szabó Benedik, Rác Istó, Szabó István, testvére Gergöl, Vince Gici, Szabó János, Mokula Istó, Mónár István, fia Istók legény, Gasó János, Tót Márton.

32 fejadófizető személy.

Adóbevétel: 23 háztartás, egyenként 50, összege 1150

búza tized, 172 kila, összege 3440kétszeres tized, 68 kila, összege 680méhkas tized, összege 125lencse és borsó tized, összege 300fa- és szénaadó, összege 1355csőszdíj és legeltetési adó, összege 350Mahmúd lovas, zaím malma, egykerekű, adója 60sertésadó, összege 176

bírságok és földhasználati adó, összege 150menyasszony- és hordóadó, összege 350összesen 8136

Megj egyzés – a 49. felhasznált irodalmi forrást idézve:

58

58


„Fegyverneki jobbágynevek: Andreas Koros, Valentinus Thot (1477), Gallus Aratho, Martinus Bako, Martinus Bereczk, Paulus Berkes, Ladislaus Cocus, Johannes Dachko, Petrus et Stephanus Danchar, Stephanus David, Antonius Gal, Johannes Garay, Gregorius Hayagh, Andreas Isthok, Johannes et Sebastianus Kalmar, Thomas Kathach, Assa Kethy, Jacobus et Ladislaus Magnus, Petrus Malas, Valentinus Mayko, Matheus Molnar, Johannes Mykws, Martinus Obloza (Obleza), Albertus Olach, Martinus Parwus, Blasius Sebesthien, Gallus Thar, Johannes Thoth, Johannes, Blasius et Thomas Thoth, Johannes Wayda, Thomas Wysky (1480), Johannes Cheh, Sandrinus, Stephanus, Petrus Danchar, Stephanus Dauid, Thomas Erdews, Petrus Ewsthak, Lucas Fabian, Johannes Garay, Valentinus Hasko, Gregorius Hoyagh, Sebastianus Kalmar, Thomas Kothas, Johannes Laczko, Martinus Lwz, Benedictus Jacobi Lwz, Albertus et Ladislaus Magnus, Petrus Mara-sy, Paulus Martha, Vlentinus Mayko, Ambrosius et Matheus Molnar, Benedictus, Thomas et Johannes Mykes, Martinus Obles,Alberus Olah, Blasius Sebastianus, Lws Ersek Tharko (!), Blasius Thoth, Johannes Wayda, Thomas Wisky, Ladislaus Zakach, Hoygnye (1482), Albertus f. Demetrii Thewrewk (1501), Paulus Bene, Johannes Berthok, Gaspar Erdews, Sigismun-dus Faber, Johannes Hallo, Antonius Kardus, Johannes, Mathias et Thomas Kowath,Benedic-tus Kwther, Stephanus Rostas, Paulus Zabo, Josa et Stephanus filii eius (1507), Ambrosius Chythyr, Antonius et 2 Johannes David, Michael Halaz, Benedictus et Petrus Hanyal (Hay--nal), Mathias Kalmar, Johannes Kowach, Blasius Marthon, Stephanus Mathyd, Blasius Molnar, Georgius Myhal, Benedictus et Blasius Mykes, Blasius Nagh, Gregorius Olah, Demetrius et Emericus Rosthas, Johannes Saboky, Mathias Symon (1511), Sebastian Agos-thon, Benedictus Apalyn, Lucas Barthy, Stephanus Bessedes, Paulus et Thomas Bone, Oswal-dus Bwko, Augustinus Chazar, Albertus Czee, Andreas et 2 Johannes Czygan, Ladislaus Dwbra, Paulus Fekethe, Benedictus Feyes, Johannes Fodor, … Hasas, Thomas Hollo, Am-brosius, Gregorius et Stephanus Josa, Michael Kechkes, Benedictus Koroos, Thomas Ko-thacz, Gallus Kotthas, Jacobus Kozoros, Benedictsu Kwlchar, Thomas et Vrbanus Lwkach, Stephanus Lwstha, Matheus Mykes, Andreas Balthasar, 2 Johannes et Simon Nagh, Nicolaus Pap, Nicolaus Reghkes, Johannes Somoghy, Johannes Thewrek, Johannes Thoth-gal, Geor-gius Wyhely, Benedictus, Paulus et Petrus Zabo, Gaspar, Johannes, Ladislaus, Stephanus(1522).” – a 73. felhasznált irodalmi forrást idézve:

„ … Tőke (favágó), … Nyírő (borbély, birkanyíró), … csiszár ~ csi-szér (fegyverkovács)” [lásd e szerzői írásban a 3.12.1. és 3.12.5. címszók alatt is – a szerző megjegyzése]


„ … Mikes – Valószínűleg a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből”


„ … Gáspár → Gazsó … Briccius → Bereck ~ Böröck ~ Berec … Bonifác > Bóni, Bóna, Bónis, Bonó”

3.8.2.2. Nagy Fegyvernik

59

59


Falu, esztergomi tímár, tartozik Hondba.

Vince István, Juhász Gergöl, Vince Mihál, fia Jancsi, testvére Miklós legény, Szabó János, Balog János, Kutas István, fia Gergöl, fia Jankó legény, Cigán András, Márt Istók, Ferkó Jakab, Kónya István, fia Miska legény, Sánda István, Kónya Alberd, Tót Istók, Sánda János, Kutas János, Barsi István, Bíró Dávid, fia András legény, Gyarmadi Genci, Bíró István, fia Gergöl, fia János legény, fia Istók legény, Csapó István, fia Jancsi legény, fia Istók legény, Farkas István, Vince András, Kutas András, Vince Mihál, Cigán János, Tormás János, fia János legény, Szabó Jancsi, testvére Máté legény, Ferenc Dávid, Bíró Gadzsi, Szabó András, Kúcsár Mihál, testvére Jancsi legény, Kúcsár István, Kósa András, Tót András

48 fejadófizető személy.

Adóbevétel: 35 háztartás, egyenként 50, összege 1750búza tized, 310 kila, összege 6200árpa tized, 175 kila, összege 1750kétszeres tized, 45 kila, összege 450méhkas tized, összege 525must tized, 450 pint, összege 2250lencse tized, 3 kila, összege 60fa- és szénaadó, összege 1500kincstári malom, egykerekű, adója 60menyasszony- és hordóadó, összege 150sertésadó, összege 120len és kender tized, összege 50bírságok és földhasználati adó, összege 250csőszdíj és legeltetési adó, összege 525összesen 15640

Az Érsekújvár-i Ejáletben 5200 kila árpát termeltek, ebből Nagy Fegyverneken 1750 kilát.

3.8.3. A Kegyes Nagydicsőségű Parancs Másolata (íratott az 1086. év szaferhónapjának középső dekádján azaz 1675 május 7-16)

/ Részlet /

… az Alsó Visegrádi Vár legénységének testülete …… az Alsó Visegrádi Vár legénysége …

Ali ben Bajrám, szerbölük, részesedés 1750 Íbráhím Musztafa, részesedés 1400Oszmán Abdullah " " " Hüszejn Hurrem " "Haszan Hurrem " " " Hüszejn Urudzs " "Musztafa Arslan " " " Íbráhím Ali " "Haszan Memi " 1400 Szülejmán Abdullah " "Habib Ahmed ″ ″ Mahmúd Szefer ″ ″ Musztafa Zülfikár ″ " Ahmed Kadrí " "Haszan Memüszli (?) ″ " Urudzs Hüszejn " "Redzseb Szefer,részesedés 1400 Ahmed Íbráhím,részesedés 1400Oszmán Hüszejn " " Ahmed Oszmán " "

60

60


Ahmed Abdi ″ ″ Halíl Ahmed ″ ″Ali Hüszejn " " Ömer Hüszejn " "Hüszejn Dzsáfer " " Musztafa Szefer " "Mehmed Rámazán " " Mehmed Urudzs " "Aléi Arslán " " Haszan Ömer " "Szülejmán Hüszejn ″ ″ Ahmed Iszlám ″ ″Musztafa Mümin " " Ahmed Boszna " ″ Ali Muszli " "Haszan Dervis " "Mahmún Abdullah " "

Legénység a szerbölükökkel együtt összesen 37

Az említett legénység tímárja az esztergomi livában:

Falu: Nagy Fegyvernek, tart. Hondhoz 15640Falu: Kis Fegyvernek, tart. Hondhoz 8136, részesedés 2200.....összesen 53200≠53201

… A Visegrádi Vár tüzéreinek testülete

Mahmúd ben Mehmednek, a Visegrádi Vár tüzérei agájának tímárja:

Falu: Kis Fegyvernek, tart. Hondhoz 8136, részesedés 4200

Mehmed ben Mahmúdnak, az említett vár tüzérének tímárja

Falu: Kis Fegyvernek, tart. Hondhoz 8136, részesedés 1736

3.8.4. Útmutatás a Részletes Defterhez (DM)

3.8.4.1. Fejadó (Dzsizje)

Fejadófizető minden munkaköteles férfi. Munkakötelesnek számított minden 15 éven felüli férfi, aki az akkori törvények szerint nagykorúnak számított. A családfők igyekeztek beíratni a defterekbe nős és nőtlen fiaikat vagy testvéreiket, akikkel egy háztartásban éltek, hogy örö-kösödési jogaikat biztosítsák és védve legyenek a munkához és helybenlakáshoz való jogaik. A DM-ben feltüntetett „ legény ” nőtlen férfit jelent. A nőtlenek és azok a családtagok és szol-gák, akik a családfővel egy háztartásban éltek, nem fizettek házadót (háne) csak állami feja-dót. A fejadó 50 akcsát tett ki. Ezt az állami pénzügyőröknek (emín) ill. adószedőknek (mül-ázim) fizették – és a kincstári jövedelem fő forrása volt.

3.8.4.2. Ház(tartás)adó (Háne-adó), földesúri adó (Iszpendzse)

61

61


A háztartásban lakó családok (ráják) után fizettetett. Értéke 50 akcsa. Az akcsa kis ezüst-érme, az Oszmán Birodalom alapvető pénzegysége. Az első akcsákat 1328-ban kezdték verni 90%-os fémjelzés-sel (ponccal) és 1,154 g (g = kirat) ezüsttartalommal. Az akcsa minősége azonban fokozatosan romlott. A 16. században 85%-os ponccal csak 3,4 kirat ezüstöt tartal-mazott. I. Ahmed szultán idejében 80%-os ponccal 1,5 kiratot és 1655-ben 50%-os ponccal már csak egy kirat ezüstöt. Az akcsa árfolyama a 17. század közepén: 66 akcsa = 1 florén (forint). Az Újvár-i Ejálet minden egyes rája-családjától (háne) 50 akcsa földesúri adót kellett fizetni (Iszpendzse) – felét Kászim napján (okt. 26.), a másik felét Hizir napján (ápr. 24.).

3.8.4.3. Tized, dézsma (Ösr, Ösür)

Természetbeni adó a következő termények/termékek után:– búza (hinta) (1 kila = 20 akcsa) (1 kila = 10 okka, 1 okka = 1,283 kg = 1,563 liter)– kétszeres (kevert gabona – búza : rozs = 1 : 2 /mahiút/ ) (1 kila = 10 akcsa)– árpa (saír) (1 kila = 10 akcsa)– lencse (merdzsimek) (1 kila = 20 akcsa)– borsó (girah) (1 kila = 20 akcsa)– len (keten)– kender (kendir)– méhkas (kevare, kovan) (1 pint méz = 50 akcsa); a méhkasadó a következőképpen téríttetett: 1. minden tíz méhkas tizedének természetbeni szedése, 2. kevesebb méhkas esetén kasonként 4 akcsa, 3. müszlimek méhkasonként 2 akcsa adót fizettek– must (sira); kétféleképpen fizettetett: 1. egy pint = 1,5 vokijje = 5 akcsa , 2. az összpint tizedénekszedése.

A mezőgazdasági termények tizedeinek az árát is feltüntették, mert az oszmán földesurak a dézsmát rendesen pénzben számolták el. Noha az elszámolás akcsa-alapon történt, bármilyen más pénzzel fizethettek – rendesen forinttal, tallérral, dénárral esetleg polturával. A tizedeket a ráják maguk voltak kötelesek beszállítani a jól őrzött újvári erődbe és beszolgáltatni földes-uruk (szipáhí) magtárába. Nem volt szabad a szegény rájákat arra kényszeríteni és azzal zak-latni, hogy terményeiket messzebb szállítsák mint a legközelebbi piac (bazár).

3.8.4.4. Tüzifa- és szénaadó (Reszm-i Híme ve Gijáh)

Minden család (háne) adott Kászim napján (visszamenőleg az elmúlt évre) egy kocsi tüzifát. A szénaadót a rájáktól kaszálás idején szedték szénatizedben vagy pénzben (12 akcsa ráján-ként).

3.8.4.5. Juhadó (Ádet-i Agnám)

Két juh után egy akcsa.

3.8.4.6. Sertésadó (Bidát-i Hanázir)

Egy – egyévesnél idősebb – disznó után 2 akcsa.

3.8.4.7. Makkoltatási adó (Reszm-i Bellút)

62

62


Minden sertés után, melyet más faluból hajtanak ide makkoltatni darabonként legeltetési díj címén egy akcsát kellett szedni. Nagypeszeken a makkoltatási adó 150 akcsa volt.

3.8.4.8. Csősz- és legeltetési díj (Ádet-i Destbání ve Reszm-i Otlak)

Háztartásonként fél pint vaj ára (1 pint vaj = 30-33 akcsa, 1 pint = 1,5 vokije / vakije /)

3.8.4.9. Menyasszony- és hordóadó (Arúszáne ve Ficsi)

Lányok után 40, özvegyasszonyok után 20 akcsa. Amelyik faluból a menyasszony eltávozott, attól a falutól szedte be ezt a földesura.

3.8.4.10. Malomadó (Reszm-i Ászijáb)

Kisebb folyók mentén egész évi üzemeltetés mellett 36, fél évi üzemeltetés mellett 18 akcsa volt. Kis és Nagy Fegyverneken a malomadó 60-60 akcsát tett ki, tehát ugyanannyit mint a Tuna (Duna), Vága (Vág) és Nitra (Nyitra) tolyókon levő malmok után. A állomkincstárt (Mírí gyarapította.

3.8.4.11. Földhasználati adó (Tapu-ji Zemín)

A földesúrnak fizették, aki ennek fejében megengedte, hogy javadalma birtokán lakjanak és művelhessék a földet. Évi átalányösszegben fizettetett, mégpedig a bírságpénzekkel (Bádi-hava) egy adótételben, ami személyenként átlag 4 akcsát tett ki.

3.8.4.12. Dönüm-adó

A kincstári jövedelem része, melyet a müszlimek fizettek be a nekik juttatott földterületért. Ennek összege: 4 akcsa…1 dönüm = 40x40 arsin-négyzet (1 arsin = 76 cm, arsin magyarul könyök, 1 dönüm = 9,44 ár).

3.9. Fegyvernek településnév – változatai 11, 13, 23, 25, 37, ( 38 ), 39, 46, 49, 59, 66, 69

* Predium Platna, ****1135 *** (1113/1566: DI 5775, Fejér II 82, VII 598) 46

* Palatnya ~ Platnya, 1292 (1292: DI 60957, HO VI 378) 46

Fegyuernek, 1303 november 18 (Str. II. 536, vö. RDES I. 130) 39

* Feguernekpalagnia, 1304 február 19 előtt (D. I. 1666!, F. VIII/7.41-2) 39

* Fegurnekpalagnia, 1304 49 * Feguernekpalagnia, 1304 március 17 39

Feguernuk, 1324 (D. I. 66076, Str. III. 46) 46

Feguernuk, 1324,1343,1392,1423 49

63

63


Fegurnek, 1332 (D. I. 2735!, F. VIII/3. 668) 46

Feguernek, 1332,1369,1387,1412,1461 49 Feguernek, 1343 42

Feduernek, 1377 13 Feduernek, 1380,1389 49 Ffegywerd, 1387 49 Ffegvernek, 1387 49 Fegwernek, 1386, 1394,1427,1440,1453,1462, 1467,1481,1483,1503,1506,1510, 1518,1523,1524 49

Feduernek, 1389 23 * Palathna, 1394

(1394: DI 28115) 46 * Palathna , 1395

(1395: DI 28119, 28120) 46 Ffegwernek, 1412,1428,1467,1480,1482 49 Villa Feguernek, 1424 49

* Pred. Palathnya, 1437 (1437: DI 72900) 46

Feghwernek, 1437,1482,1505,1511,1517, 1519,1520 49

Fegvernek, 15. század 42 Feghwerneg, 1438 49

Fedwernek, 1441 49Fegywernek, 1453,1500,1516,1518,1522 49

* Plathyna, 1467 (1467: DI 72912) 46

Eghazasfeghwernek, 1504 49 Fedwernyk, 1511 49Feghwernek(y), 1520 49Feghuernek, 1522 49utriusque Feghwernek, 1523 49

Felswfeguernek, 1461 11, 49 Alsofegwernek, 1446,1462,1477 11, 25 Felsewfegwernek, 1480,1507 Alsofeguernek, 1466,1480,1507 49 1511,1522 49 Also Fegwernek, 1497 49Fewlsewfeghwernek, 1511,1522 49 Alsofeghwernek, 1501,1507,1509,Felsewfeghwernek, 1511 49 1511,1522 49 Felsewfegywernek, 1519 49 Alsofegywernek, 1501,1522 49Fedwernek maior, 1503 11 Fedwernek minor, 1503 11 Nagy Fegyvernek, 1570 11, (38) Kis Fegyvernek, 1570 11, (38)Felsö Fegvernek, 1598 59 Also Fegvernek, 1598 59Nagy Fegyvernek, 1664,1675 25 Kis Fegyvernek, 1664,1675 25

Fevernek , 1709 37F.-Fegyvernek, 1806 37 A.- Fegyvernek, 1806 37 Horný Feďvernek, 1920-1938 25 Dolný Feďvernek,1920-1938 25

Hontfegyvernek, 1938-1944(lásd pl. a helyi római-katolikus kápolnában elhelyezett alapító-emléktáblát)

Kétfegyvernek, 1938-1944 46Horný Feďvernek, 1945 13 Dolný Feďvernek, 1945 13

64

64


Zbrojníky, 1946-tól napjainkig 13Zbrojníky és Fegyvernek, **1994-től napjainkig

A község külterületi lakott helyei: Berekpuszta és Perzenypuszta 42*Fegyvernek és Százd középvonalában a Mohács előtti időkben Palatnya 44

Megjegyzés: * - gal jelölten – Fegyvernekkel egykoron szomszédos település

** - gal jelölten – a 191/ 1994 sz. szlovák Tvt.-i törvény értelmében

*** - gal jelölten – a 61. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„ praedium … a 12. században a feudális tulajdonviszonyok mindhárom – királyi, egyházi és világi magán – kategóriája számára a földesúri mezőgazda-sági munkaszervezet a jellemző. Ezt a latin nyelvű oklevelek praedium szóval jelölték, magyar neve udvar, illetve lak lehetett. A praedium általában a teljes gazdaságot jelentette földjével és felszerelésével együtt.”

**** - gal jelölten –- a 49. felhasznált irodalmi forrásból idézve:

„Füzesgyarmat. (Hontfüzesgyarmat …) … – Dűlőnév: pratum Zlatna (1135).”

3.10. A 17.-20. századokban Fegyverneken is földbirtokos nemesi családok

3.10.1. Eszterházy nemzetség 1,20 Valószínűleg az Illésházyakkal közös az eredetük. Az Illésháza melletti – azóta meg-szűnt – Eszterháza településnek nevéből ered vezetéknevük. A 16. század második felétől és főleg a 17. századtól a Habsburgoknak nyújtott szolgálataik elismeréseképp azidőtájt jelentős állami, egyházi és katonai rangokat nyertek. Az Eszterházy nemzetség három ágra osztódott, úgymint: l. Fraknóira (ma Forchtenstien, Burgenland) 2. Csesznekire, valamint 3. Zólyomira. A Fraknói ág Pál (1635–1712) és Ferenc (1641–1685) által idősebb fejedelmi valamint fiata-labb grófi oldalágakra oszlott. Pál palatínus 1675-ben megszerezte a lévai várat és annak ura-dalmát, melyet leszármazottjai 1868-ban adtak el a Schoeller-éknek. E Pál nevéhez fűződik Zselíz megvásárlása is 1637-ben, melyet az Eszterházyak 1809-ig tudtak magukénak. A 20. századelő „Bars monográfiája“-ból idézzük az alábbiakat.Eszterházy (galántai gróf és herceg). A Salamon nemzetségből származik. Őse Mocud (1186), III. Béla király pristaldusa. Az Esz-terházy nevet először Benedek használja (1553). Fia Ferenc (1579) Pozsony vármegye alis-pánja, aki anyja, galántai Bessenyey Ilona után a galántai uradalmat örökölte. A család fényét Miklós (sz.1583, +1645) vette meg. Miklós 1613-ban bárói, 1626-ban mint nádor grófi rang-ra emeltetett. Ezen ágból Pál (1635–1712) 1681-ben nádorrá lesz, 1687-ben hercegi rangra emeltetik, mely 1712-ben az egész fiúágra kiterjesztetett. II. József 1783 július 11-én birodal-mi hercegi rangot Miklós József herceg összes fi- és női ivadékaira kiterjesztette. Az idő-sebb, vagyis a fraknói ágból Pál herceg, a nádor, a lévai uradalmat szerezte meg, mely egész 1861-ig maradt a hercegi ág birtokában. Tagjai közül: Tamás báró, lévai várkapitány 1652 au-

65

65


gustus 26- án vívott Vezekény-i ütközetben esett el. Kívüle a családnak még három tagja ma-radt halva a csatasíkon: Ferenc báró, Balassagyarmat-i kapitány, László gróf (Miklós nádor fia), Sopron-i főispán és Gáspár báró, aranysarkantyús vitéz. A grófi ágból a zólyomi ágazat, melyet Pál (sz.1587) alapított, jelenleg is birtokos a vármegyében. Ezen ágazatból István báró fiai: Antal, István,Sándor és János 1715-ben emeltettek grófi rangra. Kázmér Miklós gróf (sz. 1805, +1870) az 1839. évi országgyűlésen a főrendi ellenzék vezérférfia. Fia: Dániel(sz. 1843) Nagymálas-i birtokos.

3.10.1. Az Eszterházy nemzetség Zselíz környékén 4

A 18.–19. századfordulón az Eszterházyak zólyomi ágának tagjai már Zselíznek csaknem kizálólagos haszonélvezői voltak, mely település 1805-ben egészen övék lett. Eszterházy Já-nos Károly gróf (1777–1834) és felesége, Festetich Rozina grófnő (1782–1854) közösen irá-nyították az uradalmat. Ekkor épültek a Rozina, Karolina, Albert majorok, amelyek a család tagjainak nevét viselik. János Károly a kultúra nagy támogatója volt. Önkéntes adományokkal segítette a Nemzeti Múzeum, az Ipolyság-i Vármegyeháza és a Magyar Tudományos Akadé-mia létrehozatalát. Bécsi udvari kamarásként az anyagi gondokkal küzdő Franz Peter *Schu-bert zeneszerzővel 1818-ban találkozott. Ugyanabban az évben járt Schubert először Zselízen. Sokak szerint a „Die schöne müllerin" („A szép molnárlány“) című zeneművének ihlete a Tergenye-i malomban fogant meg a művészben. János Károly fia, Albert halálával (1845 dec. 27., Párizs) kihalt az Eszterházy nemzetség zólyomi ága Zselízen és környékén. Zselíz 1840-ben ismét mezőváros lett, de később 1871-ben ismét községgé nyilvánították. János Ká-roly betegsége miatt 1833-ban feleségéra ruházta a zselízi birtokot. Megjegyzés –* a zselízi Schubert Parkban a főbejárati kapuval szembeni táblán olvasható: „Területe: 83828 m². Eredeti területe: 135678 m². Zselíz a 17. század elejénaz Eszterházyak tulajdonába kerül. 1790 körül itt kastélyt építtetnek késő barokk stílusban. Angol parkot létesíttetnek. Ma védettek: a tulipánfa (Liriodendron tulipifera), mocsári ciprus (Taxodium distichum), páfrányfenyő (Gingo biloba); tölgyek; platánfák. Gróf Eszterházy János-Károly (1777 –1834) a zselízi uradalom birtokosa. Franz Schubert 1818 – 1824 közöttegy-egy évadra az ő meghívására tartózkodott itt. Az ún. bagolyvárban lakott.”

3.10.2. Hodossy nemzetség 20

Pozsony vármegye legrégibb családjainak egyike. Ősei pozsonyi várjobbágyok voltak, mely alól felmentvén 1279-ben a királyi szolgák sorába emelkedtek. Idővel árszármaztak Nyi-trába is. Barsban a 18. század elején találkozunk velük. II. Pál fel van véve a vármegye 1732. évi összeírásában, özvegye pedig az 1754.–1755. éveki országos nemes összeírásban. Nyitra vármegyében e család a 16. század elején tűnik fel. Ilyen nevű család Nógrád és Nyitra vár-megyében is birtokos volt, mely 1651-ben szerzett címeres nemeslevelet. Bernát, Albert, Pál és Imre 1504-ben egyességre léptek a Szokolyiakkal. József 1754-ben anyai részbirtokait, me-lyek Karva és Sárkány helységben feküdtek, elzálogosította Cserey Sándor Nyitra-i alispán-nak.

3.10.3. Hunyady (kéthelyi) grófi nemzetség 20

Első ismert őse a Hunyad vármegyéből származó Nagy András, aki 1607-ben nyert címe-res nemeslevelet. Családja átszármazott Nyitra és Bars vármegyékbe. Fiai közül László Bars-ban telepedett le – tőle származik a nemesi ág, míg az 1653 táján Somogyba költözött Ferenc-

66

66


től a grófi ág. II.Antal és fia János 1745-ben a Kéthelyi előnevet nyerték. János 1755-ben bá-rói, fia János 1792-ben magyar, 1797-ben római szentbirodalmi grófi rangra emeltetett. Tagjai közül: László a királyi udvari kancellária titkára (1690), András 1688-ban Bars vármegye fő-jegyzője, utóbb (1694) barsi alispán, alországbíró s alnádor (+ 1719) – Cserenyén volt birto-kos, melyet a Majthényiaktól szerzett meg. Neje Majthényi Farkas özvegye volt. István(+ 1743) nyitrai alispán, Ferenc (+ 1882) fiai: Imre (sz. 1827, + 1902) cs. kir. alezredes, Lász-ló (sz.1826, + 1898) 1848-ban a Somogyi zászlóalj parancsnoka, később Moson vármegye fő-ispánja, Kálmán (sz.1830) főszertartásmester. A család Nagy-Kálnán, Alsó-Pélen, Becsén, Marosfalván bírt földesúri joggal. László gróf Alsó-Pélen volt birtokos. Kálmán gróf örökösei Fakó-Vezekényt, Kis-Kálnát és Nagy-Sárót bírták a 19.–20. sz. fordulóján. Címer: négyelt pajzs szívpajzzsal, ebben aranyban, levágott természetes fatörzsön ülő holló, csőrében arany-ékköves gyűrűvel. 1.4. ezüstben, zöld alapon ágaskodó természetes medve, előlábaiban nád-szálat tart. 2.3. kékben, jobbra fordult, könyöklő páncélos kar, három keresztbe fektetett arany nyilat markol. Két sisak: I. két aranyrúdról csüngő kétcsúcsos veres zászló közt két nyitott fe-kete- és aranyszárny. Takaró: feketearany, II. kékkel és arannyal váltakozva vágott szarv közt a pajzsbeli kar. Takarók: kékezüst.

3.10.3.1. Hunyady Kálmán gróf örököseinek uradalma Nagysárón a 19.-20. századfordulón 20 Ide tartozik Kis-Sáró és Szódó is. Összterület 2960 magyar hold, mely néhány hold kivé-telével szántóföld. A bérlő váltógazdaságot folytat. Cukorrépa-, burgonyatermelés 250-250 holdon.Marhatenyésztés: nyugati faj, állomány 80-100 borjú, ezenkívül rendes hizlalás 400 db-bal. Gazdasági ipar: szeszgyár 7 hl napi termeléssel. A munkaerőt helyben és a felső vidé-ken szerzi. Napszámárak férfiaknál 80-200 fillér, nőknél 70-110 fillér.

3.10.4. Ivánka nemzetség 19

Ivánka (Draskóczi és Jordánföldi). A család Túrócz vármegyéből származik és a 13.században tűnik fel. 1251-ben a Madách-család ősei, IV. Béla király beleegyezésével el-adták Kopasz Ivánkának a Cutera nevű – ma ismeretlen fekvésű – földjüket. E Kopasz Iván-ka, túróczi nemes, 1262-ben A Jordán patak menti Jordán nevű földjéből két ekényit kapott IV. Béla királytól adományul. Ivánka utóda volt Bertalan, kinek fiai Balázs és Bálint, a család jelenleg virágzó két főágának megalapítói. Balázs utóda, Imre, gróf Forgách Miklós nyitrai főispán (1777–98) jószágainak igazgatója volt és neje Gedey Zsuzsánna révén Hont, Nógrád és Pest vármegyékben szerzett birtokokat. Fia László (1782–1819) volt, kinek fiai közül Imre (1818–1896) a főrendház élethossziglan kinevezett tagja, valóságos titkos tanácsos, 1848–49-ben honvéd ezredes volt. Zsigmond (1817–1902) Korpona város követe volt, 1847–48-ban, majd később is több ízben országgyűlési képviselő és a vármegyei ellenzék vezérférfia. Fiai: Oszkár (sz. 1852) cs. és kir. kamarás, orsz. gy. képviselő, László (sz. 1854) volt orsz..gy. képviselő, ezidőszerint kiváló gazdász és nagybirtokos. A fenti László (sz. 1782, + 1819) testvérétől, Imrétől származik a nógrádmegyei – másként zellői – vonal, mely jelenleg Nógrád és Pest vármegyékben virágzik. Bálint ágából az egyik vonal szintén Hont vármegyében, Pa-láston, birtokos, a másik a túróczmegyei Draskóczon. A palásti vonalból Imre (+ 1886) fiai közül István (sz. 1855) jelenleg Paláston birtokos és ismert költő. Pál (sz. 1859) a váci járás főszolgabírája. Balázs ága a 19. század első felében Alsó-Szemeréden, Felső-Szemeréden, Tompán, Százdon és Horvátiban bírt földesúri joggal, ahol jelenleg is birtokos. Címer: kékben, hullámzó folyótól hasított zöld alapon, szemközt álló páncélos, vörös strucctollas sisakos és vörös páncélinges vitéz jobbjában egyenes kardot, baljában pedig aranykeresztes

67

67


országalmát tart. A kardon átütött török fő vérzik. Sisakdísz: pajzsbeli vitéz növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.(Megjegyzés: ezen írás mellékleti térképanyagából Hont vármegye térképén jól kivehetőek a települések külterületeinek határvanalai. A 221 m magas Ivánka-domb a 20. századelőn Százd községhez tartozott. Mára e magaslat és az azt ölelő Ivánka-dűlő Alsófegyvernek kataszterében fekszik. A 20. századelőn Százdhoz tartoztak Galagonyás, Kakasdomb, Paula és Szellővár puszták is. Ugyanakkor Szellővár-major, Kis- és Nagyirtvány puszták Deménd külterületében feküdtek. Azidőtájt Százdon Ivánka László birt földesúri joggal.). 3.10.5. Kazy (Garamveszelei) nemzetség 19,20

Első ismert őse György a 14. században. A család levéltára – mely a lévai várban volt elelyezve – a 17. század elején a lángok martaléka lett, így a család birtokában csak az 1664-ben élt Jánostól kezdődően vannak meg a családi oklevelek. Az 1664-ben élt János a lévai várban a Koháry-huszárok kapitánya volt és akit 1664 augustus 16-án a törökök felkoncoltak. Fia János 1681-ben megerősítő címeres nemeslevelet kapott. Királyi adományként a család Alsó-Veszele, Kis-Salló, Kis-Sári, Alsó-Várad és Baracska helységekben levő birtokokat nyert. Mint Bars vármegye alispánja Nemes-Oroszit nyerte királyi adományul. Fia, László, barsi alispán. 1721-ben Felső-Garam-Veszelét nyerte adományul. Másik fia János (+1759) történetíró, harmadik fia Ferenc (szül. Léván 1695, + 1760) jezsuita, a Pazmaneum igazgatója és történetíró. László fia József (+ 1768) Bars vármegye követe. Fia László (+1817), inzur-gens, ennek fia István 1848-ban a barsi lovas nemzetőrök kapitánya (+ 1865). Fiai: László, jelenleg Nemes-Orosziban birtokos, Lázár volt tengerésztiszt, János Garam-Veszelén birto-kos, cs. és kir. kamarás (1888), Bars vármegye főispánja (1889), a Lipót-rend lovagja (1899). Ez utóbbi János 1853-ban született Nemes-Orosziban. 1877-ben Győrött végezte tanulmánya-it és már a következő esztendőben Bars vármegye Újbánya-i kerületének országgyűlési képvi-selője lett. A Házban mint korjegyző és mint a gazdasági bizottság előadója kezdte tevékeny-ségét, később mint az igazságügyi bizottság tagja szerepelt. Munkái a Jogtudományi Közlöny-ben és gazdasági lapokban jelentek meg. János testvére, József, cs. és kir. kamarás, a Vas-ko-rona-rend és a Legion D’Honneur tisztje, min. oszt. tan., a hegyvidéki kirendeltség kormány-biztosa, 1901-ben tart. honvédhuszárkapitány. A családból Lázár, volt tengerészapród, jelen-leg Ipolybalogon birtokos. Címer: vörösben, zöld mezőn kardot tartó leopárd és szintén kardot tartó oroszlán egymással szemközt küzd, a jobb felső sarokban félhold, a balban hatágú arany csillag. Sisak-dísz: jobbról egy-egy ezüst félholddal ellátott két zöld, balról egy-egy hatágú csillaggal ellátott vörös zászló közt kiemelkedő páncélos, sisakos, vörös ruhás magyar vitéz, jobbjában kardot tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.

3.10.5.1. Kazy János főispán birtoka Garamveszele pusztán a 19.– 20. századfordulón 20

Összterület 840 magyar hold, mely 16 hold kivételével szántóföld. A vető üzemrendszer négyes forgó. Kereskedelmi kertészet 12 holdon. Cukorrépatermelés 150 holdon. Kisebb ará-nyú angol félvérló-tenyesztés. Szarvasmarha tenyésztés: 12 anyaállat, Siemmenthal-i keverék. Gazdasági ipar: vízimalom két kőre. Munkaerő: a környékről és a felső vidékről. Napszámá- rak: férfiaknál 90-170 fillér, nőknél 80-140 fillér.

68

68


3.10.5.2. Kazy László birtoka Nemesorosziban a 19.–20. századfordulón 20

Összterület 1500 magyar hold. 40 hold kert és beltelek, 944 hold szántó, 236 hold kaszáló, 80 hold legelő, 200 hold erdő. A tulajdonos a külső dűlőkben váltó-, a belsőkben szabad gaz-daságot folytat. Magtermelés: bükköny 50 holdon. Lótenyésztés kicsiben – angol félvérek. Marhaállomány 80-90 db, Siemmenthal-i keresztezés. Ezenkívül 40-60 db vonóökör és évente hizlalásra 30-40 db. Az erdészeti termékek: tüzi- és szerszámfa. Rendszeres fácántenyésztés. Gazdasági ipar: vízimalom egy hengerre és egy kőre. Munkaerő: helyben és a felső vidékről. Napszámárak: férfiaknál 70-200 fillér, nőknél 50-140 fillér.

3.10.6. Lipthay ( Kisfaludi ) nemzetség 19, 20

Liptó vármegyéből származik. Ősi fészke Lubelle helység. Első ismert őse Myloth (1263–1299), ki Likva helységet bírta. Ezt fiai elcserélték Lubelle helységért (Fülöp, 1355), melyre 1341-ben adományt nyertek. Ettől fogva magukat Lubelleieknek írták. Myloth fia Zsád volt, ennek fia Fülöp és ennek unokája (+ 1435 előtt) a Lár nevet viselte. Ennek fiai II Miklós és Péter hadi érdemeik jutalmául Borsod és Heves vármegyékben nyertek birtokokat. Ők szerzik meg a Nógrád vármegyei Kisfaludot is, honnan a család előnevét vette. A család legnevezetesebb tagja Imre (+ 1633-ban) előbb Hont majd Bars vármegyék alispánja, s 1619-ben törökországi követ. Fiai közül IV.György 1649-ben Léván várkapitány, II.Bálint 1494-ben Palocsa várkapitánya, György országos adórovó (1557–84), János (1715) kanonok, Antal altábornagy – aki 1780-ban bárói rangra emeltetett, IV. Sándor (+ 1828) Hont vármegye alis-pánja, Ágost 1848–49-ben huszárkapitány, Kornél ugyanekkor honvédaltiszt majd kir. Tábla-bíró, István miniszt. tanácsos, Gyula (+ 1899) Komárom vármegye főispáni helytartója.A csa-lád 1593-ban Nagy-Endrődön, 1700 és 1750 közt Garam-Újfaluban bírt földesúri joggal. Á-gost a 19. században Füssön volt birtokos. Címer: veressel és kékkel hasítva. Elöl zöld alapon ülő s zöld száron három fehér rózsát tartó természetes fekete medve, hátul zöld alapon arany-szegélyes veresruhában álló magyar vitéz, fején prémes lobogó süveggel, könyökben elvágott jobb karjával fanyelű, vashegyű fehér zászlót szorít magához, baljában arany-markolatú ki-vont görbe kardot tart. Sisakdísz: hiányzik a bárói címernél.

3.10.7. Litassy nemzetség 20

Az 1755. évi nemesi összeírásban Pál és György árvái, továbbá István, valamint Imre örö-kösei szerepelnek. Az utóbbiak (1732–73) Pereszlényben voltak birtokosok.

3.10.8. Majthényi (Kesselőkeői, bárói és nemes) nemzetség 19, 20

A nemzetség a Divékiekből származik. János (az első ismert ős) → fia, László (1380) → → Benedek (1424-ben királyi ember) → → Gergely (híres hadvezér, trencséni követ, 1434-ben nyerte Kesselőkő várát és annak uradalmát, Zavar és Zuka birtokok tulajdonosa) → fia, János (a csejtei vár várnagya) → → unokája Gergely de Maithen (1483-ban a Nyitra melletti Czygel megvételétől fiaival, Zoránddal – túróczi préposttal, Mihállyal, Jánossal és Rafaellel egyetem-ben a szentbenedeki konvent előtt eltiltatott) – fiai:

Zoránd Mihály János♥ # Rafael* # Zsigmond

69

69


* (Mátyás korában a csehek ellen, Szabács ostrománál IV. Frigyes elleni harcban tűnt ki – bajmóczi várnagy lett 1491-ig)# ezen ág kihalt ♥ ( simontornyai kapitány /1501–1507/, Hunyady János péterváradi kapitánnyá nevezte ki ) – fiai:

Imre Uriel Bertalan Márton**(fia, Uriel, Léva ostro- (thúróczi prépostmánál /1549/ csapatve- /1535-1539/)zér, neje Thurzó Kata,Bessei Farkas Ferenc özvegye)

** fiai:

Ákos (fiai Bernát és ♥♥János) ##Kristóf ## ezen ág negyedízben kihalt♥♥ fiai Ferencz és Albert; tőlük bárói és pestmegyei vonalak származnak – közülük:

– Antal (esztergomi nagyprépost /szül. 1780/)– Flórián (1844-ben Nyitra vármegye tisztviselője → leánya Flóra /szül. 1837/, költőnő)– Márton (neje Ebeczky Éva, 1725-ben új adomány címen Deménd részein birtokos, továb-bá Leszenyébe, Apáti vagy Gyarmat-Ujfaluba és Alsócseri részeibe lőn beiktatva, 1729-től Bars vármegye alispánja) – fiai:

Károly Péter → → László♥♥♥(1760-ban országbírói ítélőmester, ♥♥♥(barsi főispán, honti főjegyző, első alispán,1770-ben hétszemélynök és a Szent- a helytartó tanács elnöke) – fiai: **** István-Rend vitéze)***

*** unokája Imre, cs. és kir. kamarás

****András László Antal (1850-ben vértes kapitány) (cs. és kir. kamarás (cs.és kir. kamarás, 1834-től báró, barsi főispáni 1837-től báró, 1839-ben

helytartó /1839-1845/, liptói alispán, val. b. t. barsi főispán) tanácsos) *****

***** fia László : szül. 1820-ban, 1837-től báró, honti első alispán /1845-1848/, honti főis-pán /1848-1853/, 1849 után barsi megyefőnök, honti főispán /1860-1861/, 1865-től honti főis-pán és a Főrendiház jegyzője, 1879-ben Hont vármegye és Bélabánya m. kir. város főispánja, 1879-től Nyitra vármegye főispánja 1882. évi lemondásáig, nyugalomba vonulásakor a Szent-István-rend középkeresztjének nyertese, 1890-ben két főispánságról lemondott, 1891-ben a Vaskorona-rend nagykeresztjének nyertese, birtokai Hont vármegye 24 községének határai-ban terültek el, lukanényei kastélyában s a téli hónapokban Budapesten élt élete alkonyán.

70

70


3.10.8.1. Majthényiak címere 19, 20

Bárói címer: vágott – felül hasított – pajzs, abban elől vörösben koronás fekete sas, kiter-jesztett szárnyakkal. Hátul aranyban koronás, fekete, ágaskodó oroszlán. Alul kékben, zöld alapon, jobbról befelé fordult arany félhold és balról hatágú arany csillagtól kisért – zöld lom-bos tölgyfa alatt haladó – barna medve. Két sisak. Sisakdísz: I. pajzsbeli sas. Takarók: fekete-arany. II. pajzsbeli oroszlán. Takarók: vöröskék.címer (más változatban): az ősi címer fölött – sisakdísz: három (veres, kék, fehér) strucctoll. Takarók: kékarany, vörösezüst.

3.10.9. Nyáry (Nyáregyházi, bárói) nemzetség 19

Régi Pestvármegye-i család, mely már 1411-ben birtokos volt Nyáregyházán. Lajos, aki Albert király hű szolgája volt, 1438-ban újabb adományt nyert Nyáregyházára. A család jelen-leg élő nemzedéke az 1716 előtt Zsigmondtól hozható le, kinek fia, Mihály, Nagykőrösre sza-kadt és a jelenleg virágzó nemesi ágat alapította. Zsigmond másik fia, Péter a bárói ág őse. Pé-ter Bars vármegyében volt birtokos, de utódai Hont-ba költöztek, mely vármegyének nemesi sorába az 1754.-1755. éveki összeírás alkalmával vétettek fel. Antal és gyermekei 1836 de-cember 9-én emeltettek bárói rangra. A továbbiakban kicsit részletesebban említjük a Hont-i bárói ág 19. században élt tagjainak rövid életrajzát.

3.10.9.1. Nyáry Adolf (Nyáregyházi báró) 19

Altábornagy, cs. és kir. kamarás és val. b. t. tan., József főherceg főudvarmestere. Szül. a Bát és Bakabánya közti Bagonyán, Hont vármegyében, 1832 okt. 25-én. Kiváló hajlamot mutatván a katonai pályához, 1848-ban a jogi tanfolyamról önkéntes hadapródként a cs. kir. 3. számú vértesezredbe állott és még ugyanaz év szeptember havában hadnagyként osztatott be a Miklós-huszárokhoz, rövid idő múlva azonban visszahelyezték ezredéhez. Ezzel és később a 8. huszárezreddel részt vett eleinte az 1848-as szabadságharcban, utóbb pedig az 1848 - 49-es olasz hadjáratben, ahol több vezénylő tábornok oldalán segédként, majd a szász királyi udva-rnál parancsőrtisztként nyert alkalmazást. 1849-ben főhadnagy lett, 1856-ban kapitány és ek-kor nyerte el a kamarási méltóságot is. 1859-ben saját kérélmére, őrnagyi ranggal, rendelke-zési állományban tétetett át és atyja egyik birtokán, Bagonyán telepedett le. A vármegyében közkedveltté tevén magát, 1865-ben s utóbb 1867-ben főszolgabíróvá választatott, amely ál-lásból már 1869-ben a másodalispánságra emeltetett. E polgári állásban találta őt a legfelsőbb elhatározás, mely szerint 1869 július 26-án a m. kir. Honvédséghez őrnaggyá kineveztetvén, egyszersmind a Pest - Hont-i 62. sz. Honvédzászlóalj parancsnokságával bízatott meg. Ezután gyorsan emelkedett. Ezredesként gróf Vay László után József főherceg, honvédségi főpa-rancsnok főudvarmestere lett. Majd tábornokká és 1884-ben altábornaggyá lépett elő. Kiváló érdemeiért a valóságos belső titkos tanácsossággal is kitüntette a királyi elismerés. Meghalt 1891-ben. Egyik főérdeme, hogy József főherceg kiterjedt gazdaságait, amelyek abban az idő-ben el voltak hanyagolva, kitűnő rendbe hozta.

3.10.9.2. Nyáry Albert (báró) 16, 19

Jogász, történeti és heraldikai író. Szül. Bagonyán 1828-ban, meghalt 1886-ban. A „Már-ciusi Ifjak" egyike, honvéd főhadnagy. Kossuth hadsegédeként részt vett az 1848 - 49-es al-kotmányos harcban és ennek leverése után emigráltan az 1859-es olasz szadságharcban a ma-gyar légió soraiban. Olaszországban tartózkodása alatt fordította figyelmét a levéltárakban le-

71

71


vő magyar vonatkozású okmányok gyűjtésére. 1867-ben hazajött és kiváló tevékenységet fej-tett ki, különösen a magyar történet segédtudományainak művelésében. A Magyar Történelmi Társulat 1867-ben, a Magyar Tud. Akadémia 1877-ben választotta tagjává. Önálló nagyobb művét, melyet az Akadémia Történeti Bizottságának felszólítására írt "A Heraldika alapvo-nalai“ címen, halála után testvére Jenő 1888-ban rendezte sajtó alá. Másik műve: Posthumus István és az Estei örökség (Modena,1863). Ez az első magyar nyelven írt czímertani kézi-könyv. Nagy Ivánnal közösen szerkesztette a „Diplomatai emlékek Mátyás király korából. 1458-90. (1.-4. Kötet)" című írást. Több éven át társszerkesztője volt az „ Archeologiai Ér-tesítő"-nek és a „ Turul“-nak.

3.10.9.3. Nyáry Antal 24

Jogász, vármegyei tisztviselő, nagybirtokos.1803 dec. 21-én született, meghalt 1877 szept. 3-án Varsányban. Apja Nyáry Ignác (1769-1834), táblabíró, Hont vármegye alispánja. Anyja sz. Tihanyi Rozália (1781-1818). Egy fiú- és két nőtestvére volt. Nyáry Antal felesége sz. Kubinyi Jozefa (1806-1856) egy lány és hét fiúgyermeknek (köztük Adolf, Albert, Béla, Jenő) adott életet. Nyáry Antal a Selmecbánya-i Gimnázium után filozófiát Pesten, jogot Sá-rospatakon tanult. 1823-ban aljegyző, 1824-ben szolgabíró, 1830-ban főszolgabíró, 1835-ben Hont vármegye alispánja, 1837-ben királyi kamarás, 1845-ben királyi táblabíró, 1863-ben ki-rályi koronaőr. Politikailag konzervatívnak minősült. 1848 után a közéletből visszavonult. Széchenyi István nemzetgazdasági elveinek híve. A magyar középnemesség soraiból egyik elsőként kezdte alkalmazni birtokain az akkortájt időszerű nyugat-európai mezőgazdasági is-mereteket. Ő vezette be a piros-tarka Bern-i szarvasmarha- és a spanyol juhfajta tenyésztését. Egész Magyarországon ismert volt arab és angol lovairól. Fegyverneken nagyobb bivaly-csordát nevelt. A pásztorkodó állattartásról is írt. Valóságos belső titkos tanácsos. Érdemei elismeréséül megkapta a Szent István-rend középkeresztjét, a bárói címet 1836-tól viselte.

3.10.9.4. Nyáry Béla (báró) 19

Nagybirtokos, országgyűlési képviselő, Antal báró legifjabb fia. Szül. Pesten 1846-ban. Egyetemi hallgatóként a harmadik huszárezredbe lépett, részt vett az olaszországi hadjárat-ban, hol a Custozza-i ütközetben kitüntette magát és tiszti érdemkeresztet nyert. A hadjárat után főhadnagyként hagyta el a katonaságot. 1877-ben cs. kir. kamarási címmel tűntették ki 1879-ben Bagonya-i birtokán telepedett le, hol a kolera alkalmával saját költségén gyógyít-tatta és maga is ápolta a betegeket. Nagy népszerűségre tett szert. Előbb az ipolysági majd a korponai kerület válaszotta országgyűlési képviselőjévé.

3.10.9.5. Nyáry Gyula (Nyáregyházi, báró) 19

Birtokos, Nyáry Antal koronaőr és Kubinyi Jozefa fia. Szül. Bagonyán 1827-ben. A bölcseletet és jogot a Pesti Egyetemen végezte. Azután pestmegyei törvényszéki ülnök, majd pedig az alkotmány helyreállítása után kilenc éven át a főrendiház jegyzője és a legfőbb fegyelmi bíróság tagja volt. Szépirodalmi, juridikai, gazdasági és zenészeti cikkeket írt. Mun-kái: Büntetőtörvény magyarázata, Pest, 1855. - Magyar aristocratia. U.o. 1856. - Az ó-kon-servativok. U.o. 1856. - Mult-jelen, vagy hogy kell a financzián segíteni. U.o. 1856. Továb-bá szerkesztette és kiadta a "Kertészgazdászati Évköny Képes Naptárá“-t 1863-ban.

72

72


3.10.9.6. Nyáry Jenő (Nyáregyházi, báró) 19

Cs. és kir. kamarás, miniszteri osztálytanácsos, a főrendiház háznagya, a Magyar Tudo-mányos Akadémia tiszteletbeli tagja, előbbinek testvéröccse, szül. Bagonyán, 1836-ban. A bölcseletet és jogot a Pesti Egyetemen hallgatta , és már fiatal korában sejttette kiváló tehetségét a régészeti tudományokban, melyekbe nagybátyja, Kubinyi Ferencz, vezette be. Nógrád megyei, pilinyi, birtokán nagyterjedelmű és gazdag őstemetőt fedezett fel. Megba-rátkozva Rómer Flórissal, azzal együtt folytatta kutatásait, beutazván Felső-Magyaroszágot és több helyütt ásatásokat eszközölt. 1861 óta a főrendiház tagja, 1874-től jegyzője lett, 1885 óta pedig élethossziglan beválasztott tagja volt.1864-ben kir. kamarássá, 1867-ben a koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé avatták. Tagja volt a koronát átvivő országos küldöttségnek és a leg-főbb fegyelmi bíróságnak. 1874-ben a földművelésügyi miniszté-riumban tiszteletbei titkárrá és 1880-ban osztálytanácsossá nevezték ki. Kiváló érdemeiért számos külföldi rendjellel tüntették ki, 1870 óta a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi tagja, 1874 óta a Felsőmagyarországi Múzeumegyesület stb tagja. A Békésmegyei Régészeti és Embertani Társulat elnöke, az Orsz. Heraldikai és Genealogiai Társaságnak, továbbá a Gömörmegyei Múzeum-egyesületnek választmányi és a Magyar Földintézet felügyelő-bizottságának tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1883 május 17-én levelező-tagjává választotta. A „ Századok“-ban, az „ Archeologiai Értesítő “-ben és a párizsi „Compte Rendue“ hasábjain jelentek meg kiváló tudományos, régészeti közle-ményei. Munkái: Az aggteleki barlang, mint őskori temető. Budapest, 1881. – Pulszky Fe-rencz ötvenéves írói működése jubileumára 1834-1884. Az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat megbízásából. U.o.1884. (többekkel együtt). Kéziratos hagyatéka: Gömör vármegyei leletek a bronzkorból – Magyarország selyemtenyésztésének története.

3.10.9.7. Nyáry (Nyáregyházi, báró) nemzetség címere 19

Czímer: egymás alatt álló három liliommal megrakott, zöld balharánti gerendától osztott pajzs. Felül kékben, balra fordult ezüst félhold, alul vörösben zöld alapon nyugvó arany fekvő oroszlán (feltartott fejjel, egy farokkal). Három sisak.Sisakdíszek: I. (Középső) kinövő, pán-élos vitéz, fején vörös bokrétás sisakkal, fölemelt jobbjában pedig kardot tart, balját a csípőjére teszi. II. Vörös-kékkel vágott zárt szárny, a pajzsbeli gerendával jobb haránt meg-rakva. III. Kék-vörössel vágott szárny, ugyanazzal a gerendával balharánt megrakva. Taka-rók: vörösezüst, kékarany. Pajzstakarók: jobbról kifelé néző, kitárt szárnyú fekete sas, balról kifelé néző griff.

3.10.10. Plachy (Nemesvarbóki) nemzetség 19

E családból Mátyás, János, Péter és Jakab testvérek 1699 november 1-én nyertek czíme-res levelet, melyet 1700 január 5-én hirdettek ki Hont vármegyében. Nemességét a család az 1730. évi vizsgálat alkalmával igazolta. Az 1754-1755. éveki összeírásban László, Márton, Mátyás, György, Mihály, Tamás és András vannak Hont vármegye nemesei sorába fölvéve. A család időközben átszármazott Nógrád, Zólyom, Heves és Pest megyékbe. A család tagjai a Nemesvarbóki előnevet használják. Czímer: kékben, hármas zöld halmon vöröscsőrű és lábú fehér galamb, csőrében olajággal. Sisakdísz: Pajzsbeli galamb. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

73

73


3.10.10.1 Plachy András (pszeud. A. P. Honoribus) 24

Egyházi író, szervező, kiadó, hírlapíró. Született 1755 január 18-án a Hont vármegyebeni Nemesvarbókon. Meghalt 1810 október 7-én a Nyitra vármegyebeni Vágújhelyen. Édesapja Tamás –földbirtokos, édesanyja sz. Rozsnyai Anna, testvére Mátyás, felesége sz. Gloss Zsu-zsanna. A Hont vármegyebeni Ipolykesziben és Ipolyharasztiban szüleinél tanult. Alapiskolai éveit Öcsödön (Zólyom vármegye) és Alsózellőn (Nógrád vármegye) töltötte. A Rimaszom-bat-i Református Gimnázium diákja lett. 1771 és 1777 között a Pozsony-i Evangélikus Líce-umon teológiát tanult. 1777-1779-ben a Lipcse-i Egyetemen folytatta tanul-mányait. 1782-ben pappá szentelték. 1779-ben a felsőszemerédi Hellenbach J. báró, 1780-ban pedig a fegyver-neki Hodossi A. családjában nevelő. 1781-1782-ben a Selmecbánya-i Evangélikus Líceum konrektora, majd 1782 és 1784 között papi hivatást tölt be Egyházmaróton. 1784-től 1804-ig senior-i közjegyző és túróci senior Túrócszentmárton-ban. 1804 és 1810 között evangélikus pap Vágújhelyen. 1785-ben társalapítója az „ Erudita Societas Slavica“-nak, a felvilágosodó polgárságot képviselő Jozefiánus protestáns írókat tö-mörítő társaságnak.

3.10.10.2. Plachy (Nemesvarbóki) nemzetség leszármazási ága Plachy Géza irányában 51

János 1699 (Kutik Kata) → Mihály (Palásthy Ilona) → László (Veres Bora) → Ferencz → → Mihály Fegyverneken → Gejza

3.10.10.3. Plachy (Nemesvarbóki) nemzetség leszármazási ága Plachy András irányában 51

Jakab 1699 (Martinkin Erzse) → András → András vág-ujhelyi lelkész 1790. synod. jegyző (Ilós Zsuzsa) → János táblabíró s Eszterházy főügyésze 1822. † 1834. (1. Tornyos Erzse. 2.Trajtler Zsuzsa) → 1-től Luiza (Plachy Zsigm.) 2-től Tamás lak. Mohorán (Rutkay Mária) → Gyula szül. 1850

3.10.11. Schoeller nemzetség 1, 20

Német-osztrák vállalkozói nemzetség. A 13. században székhelyük még a Rajna-menti Düsseldorfban volt. A 16. században vasipari vállalkozók Düren, Gmünd, Heimbach, Schlei-den környékén. Később Szilézia, Ausztria, Poroszország, Csehország és Svájc irányában ter-jeszkedtekk. Sándor (1805-1886) Bécsben nagykereskedést nyitott. Társalapítója lett a Bern-dorf-i Krupp-üzemnek. Csehországban szerzett birtokain a cukorgyártást kedte el fejleszteni. 1863-ban osztrák lovaggá ütötték. A Schoeller-ék bankszférája főleg német és osztrák terüle-teket hálózott be. Cukorgyári konszernjük hatalma mindenekelőtt a monarchia-beli Csehor-szágba terjedt ki. Sándor 1868-ban az Eszterházy-aktól megvásárolta a lévai uradalmat, a-melyhez az I. világháború előtt 11590 ha földterület tartozott. Ez az ingatlantulajdon a földre-formi szétparcellázások, valamint kisebb részt eladások révén 1937-re 6200 ha-nyi terjede-lemre csökkent. Az uradalom kötelékébe tartozott 7 szeszfőzde, 2 szeszfinomító (Gényén és Kálnán), gőzmalom (Léván), a Nixbrod-i téglagyár (Léván), kőfejtő, csikótelep is. Cukorré-patermelése és hízóökörtenyésztése (1910-ben 1410 db.) magas színvonalat ütött meg. Az 1910-es esztendőt 11,6 millió koronás nyereséggel zárta. A Schoeller-féle cukorgyári társaság 1897-ben üzembe helyezte a Garamoroszka-i Cukorgyárat, amelyhez saját és bérbe vett me-zőgazdasági földterület, gabona- és paprikamalom valamint 2 szeszfőző üzem is tartozott.

74

74


Visszatérünk a lévai uradalom taglalásához. Ide tartozott Óbars, Újbars, Alsógyőröd, Kele-csény, Garamkeszi, Nagykálna, Ladány, Lök, Mohi, Nagyod, Néved, Óvár, Dobóberekalja, Solymos, Kis-Szecse, és Töhöl – összesen 12472 hold (Hontban 6468 hold) összterület. Ebből beltelek 128.791, kert 43.925, szántó 6434.536, rét 768.508, legelő 806.1143, szőlő 11.1393, erdő 10 745.1323 kat. hold. A birtokon rendszeres alagcsövezés folyt a 19.-20. századfordu-ón (2300 kat. hold). Vízöntözésre alkalmas földterület kb. 400 kat. hold. Az uradalomnak 5 km hosszú keskenyvágányú mezei vasútja volt, és Lászlóművén egy 3 km hosszú répavasút húzódott. Ló- és marhatenyésztése messze földön híres volt. Cukorrépát a Schoeller-ék 1700 kat holdon, burgonyát 300 holdon termeltek. Az uradalom egyike volt a legmintaszerűbben kezelt gazdaságoknak. A Schoeller-ék fegyverneki birtokait egy másik fejezetben ismertetjük.

3.10.12. Tersztyánszky (Nádasi) nemzetség 19

Trencsén vármegye régi birtokos családjainak egyike. Őse Fekete András, aki 1330-ban csereadományba kapta Nádast, vagyis Tersztyét, s ezen adományt Lajos király 1372-ben meg-erősíti. Hontban 1772-ben hirdette ki nemességét. A 19. század első felében Ipolyfödémes, Szécsénke, Magyarad, Nagyfalu és Házasnénye helységekben bírt földesúri joggal. Andor jelenleg Ipolykesziben birtokos. Czímer: zöld alapon arany csillagtól kisért természtes színű galamb, csőrében olajággal. Sisakdísz: pajzsbeli galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.

3.10.13. A 17.-20. századokban Fegyverneken is földbirtokos nemesi családok birtokai vidékünkön 19, 20, 45

nemesi család hol mikor (század)

Eszterházyak Alsó- és Felsőszecse 18. Alsószemeréd 19. Csank 19. Garamsalló Ipolypásztó 18.-19. Ipolyszakállos 19.-ig Ipolyvisk 17.-től később Kispeszek 19. Léva 18. Mikola 18. Nagypeszek 19. Nyitrasárfő 16. Óvár 18.-19. Pereszlény 19. Töhöl 18. Zalaba 19.Hodossyak Derzsenice 18.Hunyadyak Barsendréd 17. Felsőpél 18. Nagykálna 18.Ivánka család Horváti 19. Kistúr 20. Százd 19.

75

75


Tompa 19.Kazyak Alsó- és Felsőveszele 1516-tól később Felsővárad Nemesoroszi Lipthayak Alsóterény 18. Bagonya 18. Füss 19. Garamújfalu 18. Ipolybél 18. Ipolyfödémes 18.-19. Ipolyszécsénke 19. Nagyfalu 18.Litassyak Barsendréd 18. Derezslény 17. Fajkürt 16. Felsővárad Kisvezekény 18. Nemesoroszi Nyitrasárfő 16.Majthényiak Alsó- és Felsődacsólam 18. Felsőfehérkut (azelőtt Felső-Pribel) l8. Felsővárad Gyürki 19.-20. Haraszti 19.. Horváti 19.-20. Ipolybél 19. Ipolynyék 18.-19. Ipolyvecse 19. Kiskálna 19. Leszenye (kastély) 18. Lontó 18.-19. Lukanénye(kastély) 20. Nagycsalomia 20. Nyitragerencsér 18. Tompa 18.-20.Nyáryak Ágó 16. Kerekudvar 16. Magyarad 19.-20. Mindszenth 16. Varsány 19.-20.Plachyak Alsó- és Felsőszelény 19. Kiskereskény 19.Schoeller-ék Alsóbaka ( erdő) 20 Csank 19. Élesfalu 20. Felsőalmás 20. Felsőbaka (jószág) 20. Nagykálna (szeszfőzde) 19. Töhöl 19.

76

76


Szulyovszkyak Felsőzsember 18. Gyűgy 18. Deménd 45 20.Tersztyánszkyak Házasnénye 18.-19. Ipolyfödémes 18.-19. Ipolykeszi 19. Magyarad 18. Nagyfalu 19.

Megjegyzés – egyéb itt nem taglalt birtokokat lásd még az érintett nemesi családok részle-tesebb jellemzésénél.

3.10.14. Néhány a 17.-20. századokban Fegyverneken is földbirtokos nemesi család tagjainak közéleti szereplése (kivonat) 19

ki mikor mi hol

Bedegi 1535-1547 főispán Bars vármegyeNyáry Ferencz

báró 1544 szept. 9 a Nagysurány-i és más SzalkaNyáry Ferencz vidéki helyőrségekkel(honti főispán) levágta az Esztergom-i

törökök 500 lovasát ésközel 400 gyalogosát

Nyáry Lőrincz 1547-1553 főispán Bars vármegye(Bedegi NyáryFerencz öccsé-nek, Péternekfia)

Nyáry István 1576-1582 főispán Bars vármegye

Kesselőkeöi 1796 képviseli Hont vármegyét Országgyűlés Majthényi (elrendelte a Napóleon László (királyi elleni felkelést és tetemes

tanácsos) segélyt szavazott meg)

1802 képviseli Hont vármegyét Országgyűlés (újabb se-

gélyt szavazott

meg)

1807 képviseli Hont vármegyét; Országgyűlésfelszólalt a hadisegélyeken

túlmenően a Nemzeti Múzeum,a Magyar Tudóstársaság

77

77


létesítése és a magyar nyelv művelése érdekében – ered-

ménytelenül

1808 képviseli Hont vármegyét; Országgyűlés ő 4000, Tersztyánszky Mihály (a nemesi fel-

1000 forintot adományozott kelésről, a Ludo- a Ludovika Akadémia javára vika Akadémia

alapításáról)

Tersztyánszky 1809 tavasza a Simonyi Ferencz ezredes a közeledő Ádám (alhad- vezetése alatt álló felkelő nemes Napóleon-i

nagy – lovassá- sereg katonái hadak ellengi tiszt),Plachy Sámuel,SzulyovszkyJános

1809 jún. 14 az említett sereg sikertelenül Győr-Kismegyer-i megütközött Napóleon hadaival; csata sebesültjeit az egykori pálos kolostorban ápolták Márianosztrán

Plachy Ferenc 1811-től az önkormányzat élén Hont vármegyeés KisfaludiLipthay Sándor

Plachy Ferenc 1827-1830 honti alispánsága alatt megkez- (1) Ságon az I-(királyi taná- dődött a Megyeház (1) építése poly balpartjáncsos) és falu vagy külváros telepíté- (2) Ságújhely

se (2) vagy Új-Ság

Majthényi Antal 1830 mint alispánutód a Helytartó Hont-Ipolyság, Tanácsnál kieszközölte a Megye- mezőváros

ház építésének új helyét (az é- pítkezést 1857-ben fejezték be)

Majthényi 1848 március 20. mint a vármegye 1. alispánja Hont vármegye László elnökölt közgyűlése

1848 május 4 a közgyűlés határozott a Nemzet- Hont vármegye őrség kiállításáról és begyakorlá- közgyűlése sáról is

Plachy Lajos 1848 után polgármester Korpona(nemzetőriszázados)

Plachy Gyula 1898 polgármester Korpona

78

78


3.11. Fegyvernek a nép- és házszámlálások tükrében 11, 12, 25, 35, 43, 59, 60

Év Alsófegyvernek Fegyvernek Felsőfegyvernek

1554 31 település közt Fegyvernek a lévai uradalomhoz tartozik 1218 jobbágytelek és 23 zsellértelek a lévai uradalom elsőurbáriuma szerint 11

1598 38 ház 59 11 ház 59 1664 32 fejadófizető, 48 fejadófizető,

23 háztartás, 35 háztartás,egykerekű malom 25 kincstári egykerekű

malom 251715 malom és 13 háztartás 11 kúria és

4 háztartás 111828 74 ház és 446 lakos 11 54 ház és

325 lakos 111850 hiányzó adat hiányzó adat1857 hiányzó adat hiányzó adat1869 396 lakos 11 353 lakos 11

/ a t o v á b b i a k b a n i s l a k o s /1880 409 11 334 111890 397 11 347 111900 418 11 375 11

*1910 434 11 407 111921 366 11 501 111930 **396 11 494 111940 789 111950 858 351961 854 35

1970 830 351980 686 351991 582 35 (ebből 221 magyar

nemzetiségű) 2001 514 43 (ebből 165 magyar

nemzetiségű )

*-gal jelzetten: a 60. felhasznált irodalmi forrásból merítetten:

Alsófegyvernek – ebből 431 magyar nemzetiségű, 37 római-katolikus, 390 református, 5 izraelita; Felsőfegyvernek – ebből 399 magyar nemzetiségű, 6 szlovák nemzetiségű, 261 római-katolikus, 122 református, 18 izraelita.

**-gal jelzetten: az 1922-es születésű boldogult Dolog Ernő még ismerte a Nyitrabányáról ide letelepedett svábok utolsó ivadékát

79

79


3.12. Alsó- és Felsőfegyvernek nemesi, kuriális, zsellérségi, egy- házközségi s községi földingatlanainak alakulása a nagybir- toköröklések és -adásvételek függvényében a 19. század utol- só és a 20. század első évtizedeiben 26

3.12.1. Nagybirtoköröklések és -adásvételek

Érintett földingatlanok: felsőfegyverneki kataszter, nemesi birtok, telekjegyzőkönyvi parcellaszámok - 3,9,10,30,49,59,63,74,81,92,104,106,124,296,458-461 - NY illetőleg 7,53,55,75,76,82,99,103,188,189,457 - L

NY: báró Nyáry Antal in Pilis L: Liptay Leontin

/1878 ö/ báró Nyáry Matild férj. Schulpe Emilné Liptay István, Anna

/1904 ö/ /1896 v/

Schulpe György /Pozsony, Kisfaludi u. 21//1904 v/ Schulpe Alfonz /Pozsony/ /1908 v/

Weisz Benő és Kálmán (továbbiakban ♥ - vel jelzetten: vételi vonal)

♥/1919 v/ ♥/1919 v/ ♥/1919 v/ Pezsernye-i szlovák Neumann Adolf Dr. Csanky Aladár telepesek* 3,9,10,30,49,59,63, 74,81,92, p. sz. 457-461 p. sz. 104,106,124,296 p. sz.

. ♥ /1919 v,osztályszerződés/

Neumann Adolf Dr. Csanky Aladár7,18,53,55,89,103 p. sz. 75,76,82 p. sz.

Megjegyzések: * Detva, Kováčová, Tŕňa, Budička, Železná Breznica falvak lakosai a zólyomi járásból. Ők: Ryboš Ján, Ryboš Karol, Ryboš Ignác, Horniak Pavel, Horniak Melicher, Kuchárik Ján, Kuchárik Jozef, Kuchárik Ondrej, Kuchárik Juraj, Janák Jozef, Janák Ján, Macák Ján, Macák Pavel, Buda Juraj, Pastierovič Štefan, Ľupták Peter, Krajčí Ján, Farbiak Jozef, Pažítka Ján. Szántóföld - 236 ha, legelő - 12 ha, erdő - 6 ha, rét - 4 ha, beépített terület - 0,30 ha ; összesen - 258,30 ha.

.

80

80


Érintett földingatlanok: felsőfegyverneki kataszter, kuriális birtok, telekjegyzőkönyvi parcellaszámok - 50,58,65,77,83,85a,105,107,108,294,295,401,402,456 - SZ

SZ: Hodossy Ferenc ↓ /1867 ö/özv. Hodossyné szül. Gilcha Erzsébetkk. Hodossy Erzsébetkk. Hodossy Ferenckk. Hodossy Emma

/1867 v/Szulyovszky Kálmán**

/1885 ö/ /1885 ö/

kk. Szulyovszky Judit Szulyovszky Aurél** /1887 v/

/1922 ö/ ↓ ↓

←Szulyovszkyné szül. Litassy Ilona♥ ♥Vecsey Ákosné szül. Szulyovszky Judit**/1929 ö/ [♥házhelyek: 105/2-13 p. sz. ↓ /1926 v/

/1924 v/] Dr. Kmoskó Béláné szül. Honec Jolán**Dr. Balog Sándor**

/1929 ö/↓ ↓ ↓

Jokelné szül. Rosenbahm RozáliaReisner EmilReisnerné szül. Jokel Aranka

↓/1935 v/→*Adler Gyula Dr. Kürth Richard, Kürthné Jokel Izidor ↓/1937 v/ sz. Schlesinger René →*Frank Zsigmond ↓ ↓

/1929 v/ /1929 v/ →*Adler Gyuláné sz. Neumann Adolf Frischer Sára Neumanné sz. Schultz Ilona

↓*

Megjegyzések: - ** 64. p. sz. öröklési és adásvételi vonala

- a többi p. sz. öröklési és adásvételi vonala

- a 107,108 és 294 p. sz. szőlők a Szulyovszkyak után nem kerültek nagy-birtokosok tulajdonába

81

81


- * /1938 elosztási szerződés/

- a 45. felhasznált irodalmi forrás szerint:

a Deménd-i Szélmajor-t (más néven Szélvár-at) a Szulyovszky-család bir-tokolta; ugyancsak Deménden 1911-ben 468 kataszteri holdon Szulyovszky Dezső (bérlő Bozók Maximilián felesége) ill. 146 kataszteri holdon Szulyovszky Aurél (bérlő Kuffler Dionysis) voltak földbirtokosok

Érintett földingatlanok: felsőfegyverneki kataszter, kuriális birtok, telekjegyzőkönyvi par-cellaszámok - 48,60,77,79,297,396-399,403,454 - P ill. 100 - H - H ill. 101 - P - H ill. 61, 80,85b,102 - H - A ill. 52 - P - B Megjegyzés: * az /1902 csereszerződés/ utáni vonal

H - H: Hodossy /…/ P - H: Plachy /…/ 100 p. sz. 101 p. sz.

↓ ↓ ifj. Harangozó Sándor /1902 csereszerződés/ *↓

P: P l a c h y G é z a ↓ ↓

/1867 ö/ /1867 ö/ Plachy Ede kk. Plachy Géza ↓ ↓/1884 v/ ↓ Rosenber Jónás /1881 v/ ↓/1881 v/ Adler Jakab Adler Jakabné szül. Fränkl Ernesztin*← ↓/1927 ö/ ↓ /1929 ö/ ↓ ∟→ /1927 ö/ Adler Gyula* ↓

↑/1938 v/ /1929 ö/Pápa Zsigmondné szül. Adler Gizella*

H - A: Hodossy Adler Jakab Adler Gyula /…/ 85b /1927 ö/

P - B: Plachyné Hodossy Júlia XXX Belányi József és /1912 v/ felesége szül. Kiss

Rozália

Érintett földingatlan: felsőfegyverneki kataszter, szőlő és pince, telekjegyzőkönyvi parcella-szám - 394 - K

82

82


K : özv. Kazy Istvánné szül. Báró Jeszenszky Anna ↓/1888 ö/

←*Somogyi Lászlóné szül. Kazy Irén kk. Kazy László → gm. Kazy László és Lívia→*

kk. Kazy János → /1913 ö/ gv. Kazy Helén, Margit és János→* kk. Kazy József

↓ ↓/1913 v/*Horn Herman ↓/1913 v, 1917 v/

Nyírő Gergely és fel. szül. Jakab Zsófia

Megjegyzés: * /1913 v/

Érintett földingatlanok: alsófegyverneki kataszter, nemesi birtok, telekjegyzőkönyvi par-cellaszám - 715 - HU ill. felsőfegyverneki kataszter, telekjegyzőkönyvi parcellaszám - 72 - HU

HU: gróf Hunyady Kálmán /715 p. sz. - 1896 tényleges birtoklás ill. 72 p. sz. - 1897 v/↓/1902 ö/

gróf Boos Waldeck Hugóné szül. Hunyady Júlia↓/1903 v/

Fränkl Ede↓/1930 ö/

Fränkl József

Érintett földingatlanok: alsófegyverneki kataszter, nemesi birtok, telekjegyzőkönyvi pa-cellaszámok: 24,39,62,63,547-551 - E

E: herceg Eszterházy Miklós /1869 tényleges birtokos/↓/1870 v/

Schoeller Sándor lovag, Schoeller Pál lovag és bécsi gyártulajdonos↓/1886 bírósági határozat alapján/

Schoeller et Co. - bécsi kereskedelmi cég

Rövidítések: p. sz. - telekjegyzőkönyvi parcellaszámv - adásvétel évszámaö - öröklés évszámaNY …………E - öröklési, adásvételi, stb. vonalak rövidített megjelölése/ … / ill. XXX - telekjegyzőkönyvekből kivehetetlen adatokkk. - kiskorúgv. - garamveszeleigm. - garammikolai

3.12.2. Nagybirtokok, zsellérségi, községi és egyházközségi földingatlanok részletesebb jellemzése

83

83


a/ telekjegyzőkönyvi parcellaszámb/ művelt földterület az 1886. évi tagosítási állapotbanc/ birtokjelleg

d/ tulajdonviszony alakulása

F e l s ő f e g y v e r n e k i k a t a s z t e r A l s ó f e g y v e r n e k i

k a t a s z t e r

a/ b/ c/ d/ a/ b/ c/ d/ a/ b/ c/ d/

48 r + P 91 l — KB 156 sz EB RTJ49 r + NY 92 sz + NY 157 sz EB RL50 r + SZ 97 a K — 158 sz EB RE51 r K — 98 d K — 537 sz — AGY52 r + P-B 99 sz n L 542 sz — AGY53 r,l n L 100 sz + H-H 547 sz n E54 l ZS — 101 sz + P-H 548 sz n E55 sz n L 102 sz,l + H-A 549 sz n E56 sz K — 103 sz n L 550 sz n E57 sz K — 104 sz n NY 551 sz a E58 sz + SZ 105 sz + SZ 555 — K —59 r,sz n NY 106 sz n NY 556 — K —60 r,sz + P 107 $ — SZ 557 — K —61 r + H-A 108 $ — SZ 558/8 sz K —62 r + P-SZ-A 120 sz K — 559/20 ú K —63 r,l n NY 121 út K — 559/33 p K —64 l + H 122 sz K FKJ 559/40 sz K —65 sz + SZ 123 rt K — 559/48 ú K —67 sz ZS — 124 sz n NY 560 sz EB RL69 sz,l ZS — 188 $ — L 610 r — AGY71 l ZS — 189 $ — L 615 r — AGY73 sz,l + P 294 $ — SZ 625/1 r — AGY74 sz,l + NY 295 sz + SZ 644 r EB OKE75 sz,l n L 296 sz n NY 645 r EB RSZ76 sz,l n L 297 sz + P 646 r EB OKE77 sz,l + SZ 396 sz + P 656 r — AGY79 sz,l + P 397 sz + P 661 r — AGY80 sz,l + H-A 398 sz + P 663 r — AGY81 sz + NY 399 sz,l + P 666 r — AGY82 sz n L 401 e + SZ 670 r — AGY83 sz + SZ 402 e + SZ 672 r — AGY84 sz KE KTJ /402/2 K 1937-től / 673 r — AGY85a sz + SZ 403 e + P 710 r — AGY85b sz + H-A 454 e + P 712 r — AGY86 sz K KI 455 e ZS — 713 r — AGY87 sz EB KL 456 m,sz,l,e + SZ 714 r — AGY

84

84


457 sz,l,e n L 716 r — AGY 458 sz,l n NY 743 r EB RL

459 m,e n NY 744 r EB RL 460 sz,l,e n NY 745 r EB RL 461 sz,l,e n NY 746 r K AKJ

Rövidítések: b/ r - rét d/ RE - af. ref. egyházközségi birtok l - legelő KE - ff. kat. egyházközségi birtok sz - szántó KL - ff. kat. lelkészi javadalom e - erdő RL - af. ref. lelkészi javadalom m - major OKE - n.oroszi kat. egyházközségi birtok ú - út AKJ - af. községjegyzői birtok p - patak RTJ - af. ref. tanítói javadalom a - agyagoshely FKJ - ff. községjegyzői javadalom d - dögtér KTJ - ff. kat. tanítói javadalom $ - szőlő KI - ff. községi iskolai javadalom út - újtemető KB - ff. közbirtokossági birtok rt - régitemető RSZ - af. ref. egyházszolgai javadalom

c/ + - kuriális birtok AGY - Adler Gyula birtoka n - nemesi birtok ZS - zsellérbirtok K - községi birtok EB - egyházközségi birtok

3.12.3. Alsó- és Felsőfegyvernek nemesi, kuriális, egyházközségi és községi belterületi földingatlanjainak részletesebb jellemzése

a/ telekjegyzőkönyvi pacellaszám b/ földterület és a ráépített ingatlanok állapota az 1886. évi tagosításkor c/ birtokjelleg d/ tulajdonviszony alakulása

A l s ó f e g y v e r n e k : F e l s ő f e g y v e r n e k :

a/ b/ c/ d/ a/ b/ c/ d/11 rt EB RE 3 + NY 24 el,u,k n E 4 h,u,k,pi +38 aá K — 5 h,ko,ü,pi + 39 p,szé n E 6 h,u,k,ra + 40 rte EB RE 7 2xh,u,k,szék + L41 fi K* — 8 h,u,k,ma +62 ma,k n E 9 + NY63 ml,u,k n E 10 h,u,k + NY

11 h,u,k 16 3xh,u,k +

23 tsz K30 2xh,u,k + NY

85

85


* -gal jelölve: a 20. századelőn itt voltak a község hímállatainak /bikáknak, kanoknak és kosoknak/istállói. A községi állatok itatására szolgáló községi kút ekkor az alsófegyverneki malom mellett /a mai útkereszteződésben/ működött.

Rövidítések: b/ rt - református templom el - erdészlak u - udvar k - kert p - pajta szé - szérű aá - agyagásó rte - református temető fi - faiskola ma - malom ml - molnárlak h - ház 2xh - két ház 3xh - három ház pi - pince ko - kocsma ü - üzlet ra - raktár szék - szérűskert tsz - tűzoltószertár

c/ és d/ alatt - lásd a 3.12.2. jelzésű címszó alatti rövidítésekben.

3.12.4. Alsó- és Felsőfegyvernek dűlőnévjegyzéke az 1886. évi tagosítás előtt

A l s ó f e g y v e r n e k :

Alsó Csapások /u/ Ivánka /k,u,r,g/ Mesterrét mező és TokosAlsóhegy /b/ Káposztás /k,u,c,g/ Nagyrétek /u,c,r,g/Alsó partföld /r/ Kenderföldek /k,u,c,g/ Nyilasok /c,g/Andorrétek /r/ Két útra dűlő /u,r/ Perecz /u/Bede /g/ Kompa szőllők alja /u/ Peszeki erdő allja /u/Bertaföldek /k,u,c/ Kotaszrét /u,g/ Polgárság /u,g/Bungyi alatt /u,c/ Kövecses /u/ Rozsföldek /u,g/Dohányos /u,k/ Középhegy /c,b/ Szélhegy /r/Egeres alatt /u/ Kútlapos /k,u,c,r,g/ Szilvás földek /r,u,k/Farkasirtvány /u/ Lapos Ürgés /u,k/ Tekenyős /u,r/Felső Csapások /k,u,c/ Lehenek /u,g/ Tormás /k,u,c,r,g/Füzesalja /u,c/ Lesenye allja Erdőntúl /u,r/ Tőkés előtt /u,g/Hosszúk /u,k/ Magyalas /u,r/ Ürgés /u,r/Hosszúk az erdő alatt /u/ Mélyút felett /u/ Vágott erdőnél

Völgyi dűlő /u,k/

Rövidítések: b - bergzinsgründe c - kirchen besitz

g - gemeinde besitzk - kleinhausr - rottgründeu - ganze urbarial

F e l s ő f e g y v e r n e k :

Berek /P,NY/ Külső mező /P,NY/ Pezsernye alatt /P,NY/Bone Mogyorós és Kenderföldek /P,NY/ Pezsernye erdő /NY/Ketskes Nagy Öreghegy /P/ Száraz és nedves rétek /P,NY/Kecskés alatt temetőig /P/ Nagy Öreghegy alatt /P,NY/ Szikinczéig gyarmati

86

86


Kis Öreghegy alatt /NY/ Pezsernye /P/ út mellett /P,NY/

Rövidítések: P - Plachy Géza tulajdonbirtoka NY - báró Nyáry Antal in Pilis tulajdonbirtoka

Megjegyzé : Az 1886. évi tagosítás előtti alsó- és felsőfegyverneki dűlőnévjegyzékek nem teljes terjedelműek,mindazonáltal értékes információkat hordoznak.

3.12.5. Alsó- és Felsőfegyvernek dűlőnévjegyzéke az 1886. évi tagosítás után

A l s ó f e g y v e r n e k :

I. Beltelek 1-96 (benne 808) Szélhegyoldal 551II. Lehen 97-131 Szélhegy 552III. Csapások 132-159 Százdi pataknál 553… Alsóhegy 160-260 Nagyerdő 554… Alsó Partföld 261-275 [547-554/x (benne 786- -791)] … Középhegy 276-382 XIX. …….. 555*… Felső Partföld 383-394 …….. 556*… Vágott erdő 395 …….. 557*X. Pezsernye alja 396-413 XX. Kenderföld 558XI. Mélyút fölött 414-425 XXI. Polgárság 559XII. Ivánka 426-447 XXII. Tormás 560-598XIII. Ürgés-Isten útra dűlő 448-461 (benne 802-805/453) XXIII. Tőke előtti rét 599-621XIV. Nyárjas oldal 462-478 (benne 806-807/475) XXIV. Andorrét 622-642 vagy 643XV. **Magyalasi Miklós földek 479-493 XXV. Nagyrét 643 vagy 644-684XVI. Kútlapos 494-502 XXVI. Prisko 685-708 (benne 794-797/706)XVII. Miklósföldek 503-546 XXVII. Sándorréti legelő 709-745XVIII. Farkasirtvány 547 XXVIII. Kotaszrét 746-766 Peszeki erdő alja 548 (benne 792-793/754) Vékonyas 549 XXIX. Bede 767-785 Delelő 550

Megjegyzés: – a dűlőnevek után a telekjegyzőkönyvi parcellaszámok ill. azoknak dűlőkbeli terjedelme szerepelnek

– a 798-801 - es terjedelmű parcellaszámok elhelyezése és megnevezése a telek- jegyzőkönyvekből kivehetetlen * - gal jelölve: az 555-557 - es telekjegyzőkönyvi parcellaszámok alatti községi

birtokok elhelyezése és megnevezése a telekjegyzőkönyvekből kivehetetlen ** - gal jelölve – „Magyar Szókincstár, Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára, főszerkesztő Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, Budapest 1999” c. forrásbólmerítve: magyal – téli bogyó (táj), krisztustövis (táj)

F e l s ő f e g y v e r n e k :

I. Beltelek 1-47 VI. Bereken túl 78-91 XI. Kecskések 214-296

87

87


II. Belső rétek 48-54 VII. Kompán túl 92-96 XII. Pezsernye 297-401 III. Mogyorós 55-65 VIII. Füzesalja 97-102 XIII. Bónékút 402-455 IV. Malomnál 66-71 IX. Öreghegy alatt 103-124 XIV. Erdőntúl 456-459 V. Berek úton innen 72-77 X. Nagy Öreghegy 125-213 XV. Szénégető 460 XVI. Százdi pataknál 461

3.13. Fegyverneki születésű hírneves emberek a 19. században

3.13.1. Evva Lajos 19

A budapesti Népszínház igazgatója. Született Fegyverneken 1851 augusztus 17-én. Atyja földbirtoskos volt, aki a szabadságharc után másfél évig várfogságot szenvedett Ol-mützben. Iskoláit Szatmárott fejezte be és 1870-ben Budapesten tanári oklevelet szerzett. 1871-ben a Nemzeti Múzeum könyvtári osztályában nyert alkalmazást és ott három évig működött.Ez idő alatt sok tanulságos és feltűnést keltő közleménye jelent meg a régi magyar zenéről és zenészetről. 1875-ben a Rákosi Jenő igazgatása alatt megnyílt budapesti Népszín-házhoz került napidíjasnak.Itt egymásután írnok, gazda, ellenőr, titkár, rendező és drámabíráló lett. 1881-ben ő vette át az igazgatást. 1889-ben nőül vette Rákosi Jenő hugát, Mártát. A nép-színművek mellett a zene minden ágának széles tért nyitott a színházban és nem egyszer ver-senyre kelt nagy művészek, világhírű énekesek, sőt egész operák színrehozatalával és operai társulatok felléptetésével, mind a Nemzeti Színházzal, mind pedig később az Operaházzal. Az operettek szövegeinek átdolgozásával és fordításával is sok munkásságot fejtett ki. Munká i: A csodálatos orvosság. regény (fordítás), Bpest 1872. - Carlo Broschi. regény (fordítás), U.o 1874, három kötet. -.A francziák Milánóban vagy Az ezreddobos leánya. Operettek zenéje Offenbachtól. Dura Alfréd és Chivot Henri után fordítás. U.o. 1880. (Fái I. Bélával együtt)

3.13.1. Evva Lajos 41

Színházigazgató, író és műfordító Fegyvernek szülötte. Apja Bars megye főügyésze volt, s valószínű,hogy Lontón is bérelt földbirtokot. Iskoláit Ungvárott és Szatmáron végezte. Pes-ten bölcsészhallgatóként került kapcsolatba a kiváló tanárral és irodalomtörténésszel, Toldy Ferenccel. 1871-ben részt vett a Nemzeti Múzeum könyvtárának rendezésében, miközben adatokat gyűjtött a magyar zenéről és művészetről. A Reform című lapban írásai jeletek meg Bihari Jánosról, Czinka Pannáról, Rózsavölgyi Márkról, Tinódiról s kuruc nótákról. 1875-ben a Rákosi Jenő igazgatása alatt megnyílt Népszínházhoz került, ahol kezdetben írnok és ellenőr, később pedig titkár és rendező lett 1881-től 1897-ig a színház igazgatójaként műkö-dött. Az intézet „az ő vezetése alatt érte el virágkorát.“(Magyar Színházművészeti Lexikon, 1994). Olyan művészek dolgoztak itt mint Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Szirmai Imre és még sokan mások. Evva Lajos igazgatása alatt a színház több Zola-bemutatót tartott (Nana, A pálinka), s több híres operettet tűzött műsorára (Offenbach: Szép Heléna, Millöcker: Kol-dusdiák). A Népszínház számára az igazgató-dramaturg mintegy ötvenhárom darabot fordí-tott, pl. a már említett Offenbachtól és Millöckertől, de magyarra ültette J. Strauss A denevér című művét is. Scribe A csodálatos orvosság című regényét ugyancsak ő fordította magyarra. Evva Lajos kezdeményezésére vezették be a színház délutáni előadásit, s vezetése alatt felé-pült az intézmény műhelyháza. A színházügyi szakembernek sok egyéb érdeme is volt. Pl. A Magyar Színház alapításához “ő hozta a szükséges tőkét“ (Magyar Életrajzi Lexikon, 1967.456.1). Egy ideig bérelte a Vígszínházat is. Közben a Pesti Hírlapnak és a Budapesti

88

88


Hírlapnak számtalan cikket írt névtelenül a Népszínház-i darabokról és szerzőik-ről. 1912-ben halt meg Budapesten. Emlékét Hont megyében, sajnos, semmi sem őrzi.

Megjegyzés – a 62. felhasznált irodalmi forrásból merítetten: a Szentiványiak (Szentiványi Annának Majthényi Rudolffali házassága révén a Majthényiak) kastélya mellett egy elhagya-tott kúria áll. A helyi lontói lakosság elbeszélése nyomán ez „Talián bárónő kastélya”, mely később Beck földbirtokos tulajdonába került; azután egy Evva nevű úr bérelte ki azt. Valószínű, hogy ez az úr Evva Ferenc földbirtokos, Bars megye főügyésze volt, a fenntiekbenitt említett fegyverneki születésű Evva Lajos apja.

3.13.2. Farkas Róbert 19

Földművelésügyi miniszteri fogalmazó, a Székelyfővárosi Kir. Adófelügyelőség pénzü-gyi titkára. Született Fegyverneken 1858-ban. Munkái: A M. Kir. Földtani Intézet,Bpest 1881. – A M.Kir.Földtani Intézet Könyv- és Térképtárának czímjegyzéke. – Az 1885. évi Bpesti Országos Kiállítás bányászati csoportjának részletes katalógusa. U.o. 1885. - Mezőgazdasági statisztikai intézményeink érdekében. U.o.1891. – Agrárius reformkísérletek M.o.-on és Ausz-triában, Bpest 1901. - Az egyenes adók reformjáról. Bpest 1902. – Államhitel- és adóreform-ügyünk az utolsó 10 évben. Bpest 1905. - Románia és a zsidók. Bpest 1904. – Ezeken kívül számos közgazdasági és politikai cikket és értékelést írt.

3.13.2. Farkas Róbert 41

Farkas Róbert miniszteri tisztviselő, könytáros és szakíró Fegyverneken született 1856 október 7-én. Apja, Farkas Károly földbirtokos volt a Hont megyei faluban. Középiskolai és jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1876-ban került a a Földtani Intézetbe, s lett annak kitűnő könyvtárosa. „Törekvésére és buzgalmára jellemző, hogy önként vállalkozott arra, hogy az intézet alapításának tizedik évfordulója alkalmából megírja az Intézet tíz esztende-jének történetét...“(Kaplayné, 1969.245.1.). Munkája „A Magyar Királyi Földtani Intézet vázlatos esmertetése“ címmel jelent meg 1881-ben Budapesten. Az is az ő érdeme, hogy há-rom év múlva, 1884-ben kinyomtatták “Magyar Kir. Földtani Intézet Könyv- és Térképtárá-nak czímjegyzéké"-t. Farkas Róbert nem csak a Földtani Intézetben végzett alapos feltáró és rendszerező munkát, hanem a Földművelésügyi Minisztériumnál is. Két évig rendezte és gon-dozta ennek könyvtárát. Több szakszerű katalógust állított össze. Pl. “Az 1885. évi Budapes-ti Országos Kiállítás Bányászati Csoportjának katalógusá"-t. 1890-ben tanulmányt jelentetett meg az alábbi címmel: „Mezőgazdasági statisztikai intézményünk és anna fejlesztése“. U-gyancsak Budapesten adta ki 1891-ben „ A vármegyék statisztikai monográfiái érdekében“ című munkáját. Számos szakcikket publikált az országos lapokban, a Pesti Naplóban, a Ma-gyarország és a Nagyvilágban, a Magyarországban és a Földtani Közlönyben. Foglalkozott társadalmi diagnosztikával, iskolaügyi kérdésekkel, kereskedelmi és iparügyi problémákkal, stb. Néhány gazdaságpolitikai cikket, kiállítási ismertetést is írt. 1883-bam egy regényfor-dítása is napvilágot látott az Ország-Világ-ban. Dumas „ Az élet húszéves korban“ című művét ültette át magyarra. Életrajzi adataival Szinnyei József Lexikonában (Budapest, 1894. III. kötet) és Gulyás Pál művében („ Magyar írók élete és munkái VIII. Budapest, 1992) találkozhatunk. Az utóbbiban olvassuk, hogy 1921-ben „állítólag még Budapesten élt“. Azóta semmit sem tudni róla, s mára emlékét is csaknem elfelejtettük.

3.14. Kőszeghy Mihály és az Alsófegyvernek-i református templom 6, 36, 52

89

89


Az egykori közjegyzői hivataloknak 1819-től 1944-ig terjedő összesített levéltárából mára sajnos nem maradt fönn a hontfüzesgyarmati *Körzeti Közjegyzői Hivatal ezidőbeli iratanya-ga (az a II. világháború alatt elveszett). Ebből kifolyólag keveset tudunk e Hontfüzesgyarma-tot, Fegyverneket és Nemesoroszit felölelő körzet érintett múltjából. Kőszeghy Mihályról is csupán szájhagyomány útján értesülhetünk. Az 1922-es születésű Dolog Ernőtől – kinek Ha-rangozó János volt a dédapja – hallottuk az alábbiakat. Harangozó János nagybátyja, Kőszeghy Mihály, 28 éves korától (1818-tól) 56 éves koráig – haláláiglan − református lel-készként egyben a községbírói tisztséget is viselte. Tizenötévesen bizonyára láthatta, hogy az 1716-ben épült református Istenháza restauráltatott. Átélte az 1806. évi tűzvészt is, melyben a falu teljesen leégett. **1840-ben ő építtette a református templom ma is álló tornyát. Erről ad hírt a templom bejárati ajtaja fölé elhelyezett emléktábla. Kőszeghy Mihály sírhelye a nagypeszeki temetőben van. Hamár ezen időszak szegényes memoárja kapcsán az alsófegyverneki református templomot érintjük itt írásunkban, ehelyütt említjük meg, hogy e templom kegytárgyait az 1945. évi községi evakuációkor Tamás Zsigmondné sz. Harangozó Eszter mentette át az utókornak.

Megjegyzés – az 52. felhasznált irodalmi forrást idézve: *„ … 16. Füzes-Gyarmati körjegyző: Hegedűs Károly, községek: Füzesgyar-mat, Fegyvernek F., Fegyvernek A. … ”

– **a bejárati ajtó feletti felirat hirdeti: HAEC SACRATA DEO

SACRATAQUE TURIS ET AEDESREGIBUS HUNIACIS

ET PRINCIPIBUS DE GALANTHA1840

3.15. Felsőfegyvernek-i hegyközség 6, 8

A falunkból kiemelkedő szőlődombok könnyezve idézik az elfelejtett múltat, amikor még az október közepéig tartó szigorú szőlőhegyi csöndre a hegyközség szőlőpásztora felügyelt. A kisbíró dobszavára ekkor mint kaptárból a méhraj csattant elő a színpompás szüreti hang-verseny, Megzörrentek a lópatkók, szekérkerekek hányták víg bukfenceiket. A szívekben rejlő bú-öröm cigánymuzsika-kísérte nótázássá és vidám csevegessé fejlődött. A hívogató szín- és hangkavalkád bezáratta az iskola kapuit is . Itt-ott felsírt a sárai tárogatós cigány mélabús fúvóséneke. A szüreti zsenge libasült, a kemencében sült foszlányos kalács és az éredező há-zipálinka élénkítő illata vegyült ilyenkor a lankák bágyadó levegőjébe. És a szőlőpásztori „Bő szüretet!”-i áldásra a szőlőfürtök virgonc tánclejtéseikben hulldostak puttonyaikba. Minekután is megédesülten a hegyi nedű pincék rejtekén megpihent...Ízelítőül csak ennyit a letűnt hegyközségi szüretek hangulatvilágából. De mégse! Időzzünk még a szőlődombok múltjában.Többvidéken – így nálunk is – „Öreghegy”-ként tisztelték a többszázéves szőlőtermő dombokat. Ugyanígy nem csak Fegyverneken húzódtak szilvások a szőlőműveltvények aljában s szegélyezték a szőlődűlőket líceummal (mifelénk „liciom”), akácossal védett gyepüárkok. Hamár a pincés hajlokokat említjük – azok alapjai s a pincebolt-ívezetek kőből készültek, a hajlokok sárfalakból emeltettek. Csak érintőlegesen és érdekes-ségképpen említünk egyet a szőlőmunkák közül. 20. századi eleink a szekerek kifuvarozta trágyát általában háromféle módon terítették kis zsombékokba a szőlőtőkék alá: l. nyakon át-vetett szíj két végére erősített kampóiba akasztott vederből, 2. két személy hordta saraglya-

90

90


szerű targoncából, 3. az utóbbinak kerékoldali ütközővel ellátott kerekes változatából. E mun-kák alatt a gazdák lovai a hajlokistállókban pihentek. A felsőfegyverneki hegyközség az 1950-es évekig működött. A három éves szolgálati idejű hegybírókat felváltva Garamsáró ésGaramszentgyörgy adták, míg Fegyvernek az albírókat és szőlőpásztorokat szol-gáltatta. Az „Öreghegy”, „ Kecskés”, „Bónékút” dűlőkben három szőlőpásztor felügyelt a hegyközségi rendre. Noha Alsófegyverneken hegyközség nem alakult, itt is szőlőpásztorok őrizték a gazdák külterületi szőlőingatlanjait.

3.16. A 20. század fegyverneki mementói 6, 13

3.16.1. Az I. világháborúban elesett fegyverneki lakosok

Bárány Géza Karafa Sándor Mentus János Berecz Lajos Koncz Jónás Oravecz József Bokros Jónás Kotasz Lajos Otrekal József Deák János Kovács Lajos Palkó Szabó József Dodok János Kulcsár Lajos Szabó Zsigmond Drahos József Kulcsár Szabó András Tóth István Harangozó Kálmán Koleda József Török KárolyJuhász Lajos Lovász János Túró István

„ Ez legyen a fejfájuk. Emlékeztessen rájuk. És hirdesse hős erényük, El nem múló dicsősségük.“ (felirat az obeliszkemlékműn) Az 1. világháborúban résztvett és hazatért lakosai Kereskény, Magyarad ésFegyvernek községeknek (valamennyien az 1. világháború után fegyverneki lakosok) 6

Mokos János olaszországi hadszíntér kereskényi lakosSuba János orosz hadifogoly magyaradi lakosSvelián János orosz hadifogoly fegyverneki lakos Tamás András olaszországi hadszíntér fegyverneki lakos

Összeállította a szerző az 1922-es születésű Tóth András, fegyverneki lakos elmondása alapján.

3.16.2. A spanyol polgárháborúban (1936-1939) részt vett önkéntes fegyverneki lakos 6

Kakurda István

3.16.3. A II. világháború fegyverneki hadszíntere és a béke első éve 13

A szovjet csapatok a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon előrenyomulva 1944 december 28-án befejzték Budapest körülzárását. A német egységek egy részét a magyar fővárostól elzárva a Dunakanyarban bekerítették és azon év december 30-ig megsemmisítették. Buda-pestet 1945 febr. 13-án foglalták el. Ezidőben Európa nyugati háborús frontján 1944 dec. 16-

91

91


án megkezdődött az angoloknak és az amerikaiaknak súlyos veszteségeket okozó Ardennes-i csata. Churchill Sztálinhoz intézett üzenetében kérte a szovjet hadsereg támadásának mielőbbi megindítását, ami 1945 jan. 12-én a Baltikumtól a Kárpátokig kiterjedő fronton meg is történt. Az említettekből eredő hadsereg-átcsoportosítások révén négy hónapig állandósult vidékün-kön a garami frontvonal. Malinovskij marsall, a 2. ukrán front parancsnoka, a Léva melletti Siklós-hegyi főhadiszállásából kémlelte és irányította az evidéki háborús eseményeket. Fegy-verneken a Nyilaspárt helyi illetősége töltötte be a katonai csendőrség szerepét. Általa a faluban egy lakos sem volt üldöztetve vagy zaklatva. A párttagok egyenruháikat egy szőlőpincében rejtették el. 1944 dec.12-én a községbe megérkezett a német és magyar hadse-reg. A lakosság menedéket nyújtott a bujdosó helybéli magyar katonáknak: Kaszala Gyu-lának, Lovász Jánosnak, Pomozi Lajosnak, Gergely Istvánnak, Otrekal Józsefnek, és Sztra-nyák Ernőnek. A „kommandó“ által munkacsoportokba osztott felnőtt és ifjú lakosok egyen-ként szökve tértek vissza családjaikhoz. A szovjet hadsereg 1944 dec. 19-én 18 óra tájt lépte át Fegyvernek határát.A németek harc nélkül föladták a községet, későbbiekben a németek néhány sikertelen előrenyomulási kísérlet után visszatértek a Garam nyugati partjára. 1944. dec. 24-én a szovjetek szintúgy harc nélkül foglalták el Pezsernyét és még aznap nagy harcok árán megerősítették berekmajori állásaikat.A tél folyamán időszakos repülések, bombázások, tüzérségi és aknavetői támadások az épületekben sok kárt okoztak. A szovjet hadsereg bevo-nulásakor alakult meg a polgári rendfönntartást szolgáló helyi nemzetőrség (milícia). 1945 március 6-án a faluban általános kilakoltatást rendeltek el ♠Túr, ♠♠Deménd, Gyerk és más Ság környéki falvakba. Azon év április 6-án a szovjet hadsereg átlépte a Garamot és nyugat felé vonult. Ugyanaznap hazaérkeztek a Fegyvernekről kilakoltatottak. A háborús károkat szenvedett község nehéz körülmények közt fogott a tavaszi földművelési munkákhoz, A magyar hadsereg még 1943-ban rekvirálta a falu lovait. Ekkor itt csupán kb. 10 ló maradt, melyeket a szovjetek kiselejteztek. Így az 1945-ös tavaszi igavonó munkák elvégzése a háborúban erősen megcsappant létszámú fejőstehenekre hárult. Az első békeévben itt is virágzott a csehországi lovak, autók, motorkerékpárok, üzemanyag feketepiaca. 1946 márciusában húsz – a háborúban elesett – szovjet katona holttestét exhumálták Fegyverneken, melyeket a Párkányban létesített közös sírban helyeztek el.

Megjegyzés: - ♠ - lel jelzetten – a 75. felhasznált irodalmi forrásból idézve: „… Túr (…az őstulok szláv nevéből)”

♠♠ - lel jelzetten – a 74. felhasznált irodalmi forrásból idézve: „… Demény a Demjén régi magyar alakváltozatából ön-állósult. … Rokon nevek: Damján, Damos, Demjén.”

3.16.4. A II. világháborúban Fegyverneken elesett fegyverneki lakosok 13

Havéta László – A Garam menti erősítési munkákban megsebesült és a kórházban meghalt.Otrekal József – Saját házát ért bombatámadás áldozata lett.Szabó Eszter – Férjezett lányától hazafelé jövet érte a gyilkos lövés (nem értette egy szovjet katona felszólítását).

3.16.5. II. világháború különböző frontjain elesett fegyverneki lakosok 13

Bencsik Béla Koháryk András Kulcsár Szabó József Göre Lajos Kotasz Lajos Magda GézaKakurda István Kotasz Zsigmond Nagy János

92

92


Kassai Kálmán Kucharik András Szabó AndrásTóth Lajos Vidra Vilmos Zelina Mihály

3.16.6. A II. világháborúban - szovjet hadifogságba esett fegyverneki lakosok 6

Aulich Nándor Torma IstvánBartos János ifj. Tóth András (a 9/l. utászzászlóaljból Budapesten)Dolog Ernő Varga JózsefMagda Géza Zsova JánosSuba Jenő Zsova Sándor

- amerikai hadifogságba esett fegyverneki lakosok 6

Dolog Ernő – (azután szovjet hadifogoly) Torma József

3.16.7. * Alsófegyvernekről a Magyar – Csehszlovák lakosságcsere-egyez-mény alapján 1947-1948 években Magyarországra áttelepítettcsaládok névsora

Ne feledkezz meg az ősi földről, az otthonról !

1947. április 30. napján Zselíz berakodó állomásról indult az első szerelvény Mohácsra

A. Dunaszekcsőre telepíttettek: l. Szabó Dezső, felesége, édesanyja, Zoltán és Sándor gyermekeik 5 személy 2. Budai András, felesége, édesanyja, Szabó Gyula, veje, felesége, Gyula és Zoltán gyermekeik 7 személy 3. Perizs József, Zsigmond fia, felesége, feleség nagyanyja, Eszter, Gizella, Irénke, gyerm. 7 személy 4. Szabó Ferenc és felesége, Béla fia és felesége, Varga Géza veje, felesége és Katalin gyermekük 7 személy 5. Dolog Jánosné 1 személy 6. Molnár Eszter, édesanyja és nagyanyja 3 személy 7. Berecz Zsigmond, felesége Taliga Dezső veje és felesége 4 személy Összesen 7 családban 34 személy

B. Somberekre telepítettek: l. Kulcsár Szabó Gyula és felesége, Ibolya és Vilma gyeremekeik 4 személy 2. Felső Szabó Lajos, felesége, és testvére 3 személy 3. Harangozó Lajos, felesége és felesége testvére 3 személy ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– Összesen 3 családban 10 személy

93

93


C. Palotabozsokra telepítettek: l. Kovávs Sándor és felesége (visszatelepültek) 2 személy 2. Molnár Lajos és felesége 2 személy Összesen 2 családban 4 személy

A szerelvénnyel 12 családban 48 személy települt át.

II. 1. / 1947 május 1. napján Zselíz állomásról...

A. Véméndre telepítettek: 1. Szabó Lajos és felesége, Kulcsár Szabó Eszter, fia: Szabó Gyula és felesége: Szabó Eszter 4 személy

II. 2. / 1947 május l. napján Zselíz berakodó állomásról indult a második szerelvény Mohács kirakodó állomásra A. Véméndre telepítettek: 1. Nyírő Lajos, felesége és édesanyja, Árpád és Lajos gyermekek 5 személy 2. Nyírő Gergely és felesége Géza fia, felesége, Etelka és Géza gyerekeik 6 személy 3. Harangozó Géza, felesége, édesanyja és Aranka gyermekük 4 személy 4. Harangozó Zsigmond, felesége és Géza gyermekük Kovács László veje, felesége és Irén, Margit gyermekeik 7 személy 5. Szabó Lajos, felesége és édesanyja Fia Sándor és felesége 5 személy 6. Tamás Lajos, felesége és feleség anyósa 3 személy 7. Tamás Zsigmond és felesége 2 személy 8. Horváth János és felesége 2 személy 9. Taliga Dezső és felesége 2 személy 10. Tóth József és felesége Fia József és felesége, Gizella és Géza gyermekeik 6 személy __________________________________________________________________________ A szerelvénnyel 10 családban 42 személy települt át.

III. 1947 május 2. napján Zselíz berekodó állomásról indult a harmadik szerelvény Villány kirakodó állomásra

A. Villánykövesdre telepítettek: 1. Kulcsár Szabó Károly , felesége, édesanyja, Árpád gyermekük 4 személy 2. Török András, felesége, Imre gyermekük András fia, felesége és fiuk Nándor 6 személy 3. Nyírő Zsigmond és felesége fiuk Sándor és felesége 4 személy 4. Nyírő János, Ernő fia és annak felesége 3 személy 5. Tőke Zsigmond, felesége, anyósa és Zsigmond fiuk 4 személy 6. Kiss Dezső l személy 7. Gazda János, felesége, édesanyja, anyósa, nagynénje és Gizella lányuk 6 személy

94

94


8. Karafa Sándorné l személy 9. Hatéta Vilmos l személy 10. Jancsó László l személy 11. Juhász László, felesége és fiuk Béla 3 személy _________________________________________________________________________ Összesen 11 családban 34 személy

B. Németpalkonyára telepítettek : 1. Kácsor János és felesége Varga Géza veje, felesége és gyermekük Lenke 5 személy 2. Juhász Ede és felesége 2 személy 3. Piskó András l személy __________________________________________________________________________ Összesen 3 családban 8 személy

C. Vókányba telepítettek : 1. Nyírő Kálmán, Gyula fia, felesége, lányuk Lenke 4 személy D.Virágosra telepítettek : 1. Kovács András, felesége és Kulcsár ( néma ) Sándor Nyírő Zsigmond veje, felesége, lányaik Margit és Eszter 7 személy 2. Nagy István ( ref. lelkész ), felesége, gyermekeik Éva, Csaba 4 személy____________________________________________________________________________ Összesen 2 családban 11 személy


IV. 1948 november 15. napján Zselíz berakodó állomásról indult a negyedik szerelvény Mohács kirakodó állomásra

A. Majsra telepítettek: 1. Kulcsár Szabó Zsigmond, felesége, gyermekeik Lenke és Ernő 4 személy 2. Harangozó Dezsőné, anyósa, Árpád és Eszter gyermekeik 4 személy 3. Szabó Gyula és felesége, édesapja 3 személy____________________________________________________________________________ Összesen 3 családban 11 személy B. Szederkénybe telepítettek: 1. Aulich Nándor és felesége Fiuk Nándor és felesége 4 személy 2. Gergely András és felesége Fia András és felesége, fiuk Endre 5 személy 3. Lovász János és felesége 2 személy Összesen 3 családban 11 személy

C. Baracra telepítettek: 1. Dolog Kálmán, felesége, anyósa fia Kálmán, felesége, és fiuk Ernő 6 személy

95

95


___________________________________________________________________________ Összesen 1 családban 6 személy


Áttelepítésre került 47 családban 179 személy. Az adatokat Szabó Gyula feljegyzései alapján rendszerezte és összeállította Dr. Nyírő Géza. Megjegyzés – * a 70. felhasznált irodalmi forrásból idézve: „A moszkvai tárgyalások befejezése ('45március 31.) után a csehszlovák e-migráció vezérkara "egyenesen" a volt csehszlovák köztársaság területére lépett, ahol már a keleti részek – Kassával együtt – a szovjet csapatok kezére kerültek. A moszkvai megegyezés értelmében még út közben megalakították az új kormányt – élén a szociáldemokrata Fier-lingerrel –, és mint a cseh, valamint a szlovák nemzeti front kormányaként a hivatalos elnöki (Bene-i) dekrétummal jelképesen átvették a hatalmat Kassán 1945 április 4-én. És már más-nap, április 5-én Csehszlovákia akkori fővárosában kihirdették a 16 fejezetből álló kor-mányprogramot. Ebből főleg a VIII., a XI. és a XV. fejezet tárgyalta a magyarok jövendő jogállását. … A diszkrimináció egyes tételeit teljességében számba vevő egyik beszámoló joggal jegyzi meg, hogy csupán két intézkedés hiányzott a Tiso-féle szlovák kormány 1941-es "zsidó kódexéhez képest": a vonaton való utazás tilalma, és a megkülönböztető jel, va-lamiféle magyar "sárga csillag" viselése. … Miután a nagyhatalmak nem akadályozták meg a magyar lakosság csehországi deportálását, valójában ez a körülmény kényszerítette a ma-gyar kormányt arra, hogy elfogadja a csehszlovák kormány ajánlatát a lakosságcseréről szó-ló tárgyalásokra. Budapest eredetileg ahhoz a feltételhez szerette volna kötni az egyezmény megkötését, hogy a visszamaradó magyarok kisebbségi jogokat kapjanak. Csehszlovák részről azonban ezt nem fogadták el. Végül is Gyöngyösi János külügyminiszter1946 február 27-én minden feltétel nélkül volt kénytelen a magyar – csehszlovák lakosságcsere egyezményt aláír-ni. A csehszlovák kormány – annak érdekében, hogy a magyarság létszámát minél kisebbre csökkentse és a népcserén túl megmaradó magyarokat egyoldalúan áttelepíthesse Magyaror-szágra – 1946 július 17-én kiadta az ún. reszlovakizációra vonatkozó hirdetményt. … A reszlovakizációs bizottságok tevékenysége 1946 június 17-én kezdődött és július 1-én ért vé-get. Végül is a családtagokkal együtt a bizottságok 326679 főt nyilvánítottak reszlova-kizáltnak. Közben a csehszlovák kormány 1946 augusztus 16-án a pozsonyi magyar megha-talmazott útján átadta az áttelepítésre kijelölt mintegy 106398 személy névjegyzékét. Ehhez járult volna a nagy (19564 – családtagjaikkal 73187 fő) és kis (1927 fő) háborús bűnösök jegyzékében szereplő mintegy 75000 személy családtagjaikkal együtt. A magyar kormány azonban nem fogadta el a háborús bűnösök névjegyzékét, és átvételük feltételéül az 1946 má-jus 15-ig hozott jogerős ítéletet szabta, valamint közölte még, hogy a 16. sz. véghatározat a-lapján nem tudja megkezdeni a népcserét, és ragaszkodott annak semmissé nyilvánításához. Erre válaszul a csehszlovák fél elrendelte a szlovákiai magyar lakosság egy részének cseh- és morvaországi deportálását.… A szlovák Településügyi Hivatal 1946 november 4-én 12 771 –1 – 1946. szám alatt bizalmas rendelkezést adott ki "a szlovákiai magyarok átcsoportosítá-sáról", áttelepítésükről jelenlegi lakóhelyükről Csehország területére. A rendelkezés szerintfegyveres kényszerrel a szudétanémet vidékre telepítik át a 23 szlovákiai magyar járásbólmindazokat a magyarokat, akik nem kerülnek át Magyarországra a Magyarország és Cseh-szlovákia között létrejött lakosságcsere egyezmény alapján. … A fentieknek megfelelően a kényszeráttelepítés 1946 november 17-én megkezdődött. A Településügyi Hivatal előre meg-

96

96


állapított térbeli és időbeli deportálási rendje szerint a szlovák katonaság és csendőrség zárta le a Duna menti magyar községeket, és azokban a Telepítési Hivatal által kijelölt családfők-nek közmunkáról szóló határozatot kézbesítettek, amely szerint a magyar családfőt behívják mezőgazdasági munkára – béresnek vagy cselédnek – valamelyik cseh nagybirtokoshoz vagy nagygazdához. A lakosság, míg a kényszertranszport meg nem történt, a helységet nem hagy-hatta el, és rövid időalatt – nem egy esetben néhány óra alatt – kellett felkészülnie az eltávozásra. … Szerencsére a csehszlovák kormánynak a nemzetközi fórumokon nem sikerült minden kitervelt szörnyűséghez hozzájárulást kapnia. Így nagyon fontos volt, hogy a párizsi békeértekezlet 1946 október 6-án nem hagyta jóvá a csehszlovákiai kérelmet, hogy 200 ezer magyart egyoldalúan áttelepítsenek Magyarországra, és úgy döntöttek, hogy a felek köz-vetlen tárgyalásokon rendezzék a szlovákiai magyar kisebbség sorsát. Ennek ellenére a kény-szerkiköltözések gyors ütemben folytak, hogy ily módon a magyar kormányt rákényszerítsék a lakosságcsere megkezdésére. Végül is a csehszlovál fél 1947 február 23-án beszüntette a magyar családok deportálását, és hajlandó volt arra is, hogy az ingóságok elvitelének az ügyét a magyar – csehszlovák vegyes bizottsággal újra tárgyaltassa. Így is mintegy 60 ezerre becsülhető a Cseh- és Morvaországba deportáltak száma. Ilyen előzmények után kezdődött meg 1947 április 12-én a magyar – csehszlovák lakosságcsere. …A csehszlovák fél még 1946 augusztus 26-án átadott névjegyzékben szereplők közül kijelölte azokat a családokat, amelye-ket a Magyarországból áttelepülő szlovák családok ellenében akart kicserélni. Közben folytak a kormánydelegációk tárgyalásai, amelyek a pőstyéni jegyzőkönyvvel zárultak. …Itt – egye-bek közt – megállapodtak a társadalmi rétegződésben is. E szerint a kijelöltek 67,6 %-a legyen földműves, 14,5 %-a iparos, 3,4 %-a kereskedő, 3,9 %-a értelmiségi és 10,6 %-a egyéb foglalkozású. A háborús bűnösök kérdésében viszont nem tudtak megegyezni, ezért ebben döntőbírónak az ENSZ főtitkárát gondolták felkérni, amiből azonban nem lett semmi. Közben naponta gördültek át a magyar határon a magyarokat és áruikat szállító szerelvények, és a Szlovák Áttelepítési Hivatal magkezdte – egyoldalúan – a háborús bűnösök áttelepítését is. … Végül is erélyes tiltakozásra az akciót szlovák részről lefújták. … A magyar – csehszlovák vegyes bizottság pozsonyi ülésén 1948 februárjában megállapítást nyert, hogy a csehszlovák fél több megállapodást nem tartott be. Így pl. átlépte a vagyoni kvótát, aminek lényege, hogy a magyarországi – általában a szegény paraszti rétegekhez tartozó – szlovákokkal szemben fő-leg a gazdag paraszti rétegekből jelölték ki a szlovákiai magyar áttelepülőket. Ennek ellenére 1948 március 1-én – a téli szünet után – tovább folytatódott a lakosságcsere, de a diszparitást nem sikerült eltüntetni, eliminálni, mert az áttelepülésre jelentkezett szlovákok közül egyre többen vonták vissza áttelepülési szándékukat, ugyanis közben 1948 tavaszára Magyarorszá-gon a gazdasági konszolidáció komoly jelei mutatkoztak. Hogy ne növeljék tovább a diszpa-ritást, a magyar áttelepítési kormánybiztos igyekezett letiltani a szlovákiai magyar áttelepülők indítását, majd a külügyminiszterrel egyetértésben 1948 június 12-én felfüggesztette a lakos-ságcsere további folytatását. Miután állami vonalon nem jött létre megegyezés, a két kommu-nista párt vette kezébe az ügyet, és 1948 augusztusában (5.-7.) megegyezés született arról, hogy a lakosságcserét 1948 végéig befejezik.… Magyarországra áttelepült 76616 magyar, míg Szlovákiába került 60257 szlovák. Ezen kívül több mint 10000 volt azoknak a száma, akik már a deportálások idején menekültek át Magyarországra. Az ún. háborús bűnösök száma is a magyar létszámot terhelte. Ami a lakosságcsere gazdasági és társadalmi arculatát illeti, érdemes megjegyezni, hogy a magya-rok hátrahagytak Szlovákiában 160000 kat. hold földet, szemben a szlovák áttelepülők 15000 kat. holdjával. Magyar részről 15700 ház maradt Szlovákiában, ezzel szemben a szlovák áttelepülők mindössze 4400 házat hagytak maguk után Magyarországon. A pozsonyi Pravda 1948 novemberében közölte Július Ďuriš földművelésügyi miniszter és Eugen Erben, népjóléti miniszter felhívását azokhoz a magyar nemzetiségű polgárokhoz, akik annak idején "mezőgazdasági munkára lettek behíva" a cseh területre:"… Azok a mezőgazdasági dolgo-

97

97


zók és ipari munkások, akik nem szádékoznak tartósan letelepedni cseh területeken, 1949 január 1-től 1949 április 30-ig visszatérhetnek Szlovákiába … ."Végül is a deportáltaknak legalább 25 %-a nem tért vissza Szlovákiába… . … A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága csak 1954 április 8-ai ülésén mondta ki, hogy véget kell vetni a reszlovakizáci-ónak … .” [a 70. felhasznált irodalmi forrás írója a Magyar Külügyminisztérium Pest megyei összekötője volt a lakosságcserét felügyelő csehszlovák bizottságnál – a szerző megjegyzése.] 3.16.8. 1947 január 13-án Csehországba deportált fegyverneki magyar családok

Bencsík János Koncz LajosId. Bencsík Lajos Kotasz LajosnéIfj. Bencsík Lajos Kotasz ZsigmondnéCzibula Kálmán Magda GézánéCsábi János Makány JózsefDeák Gyula Mikes JózsefDolog Lajos Nagy IstvánGálos János Szabó JenőHutura Károly Id. Tóth AndrásJavorka Lajos Torma JózsefChrenko János Varga JánosChrenko József Varga JózsefJuhász LászlóÖzv. Kakurda IstvánnéKakurda Istvánné sz. Kotasz Lenke

1945 október végén – november elején csakis helybéli magyar férfiakat deportáltak. Ezek pontos névsora nincs e sorok összeállítójának birtokában. Mindkét említett dátumú deportálást a Csehszlovák hadsereg segédletével hajtották végre a lévai gyűjtőállomás irányában. Összeállította özv. Kakurda Istvánné szül. Kotasz Lenke 2002 december 18-án.

Megjegyzés: A Magyarországról Fegyvernekre áttelepült kb. 40 család tagjainak névjegyzéke az érintettek néhányának elmondása szerint "elveszett".

3.17. Fegyvernek „A visszatért Felvidék" című kiadvány tükrében 42

név szül. év foglalkozás felesége gyerme- ke(i)

A l s ó f e g y v e r n e k:

Berecz Géza 1905 magángazda 20 holdon Harangozó Eszter -

Harangozó Lajos 1879 magángazda 12 holdon Kovács Agnes -

98

98


Kulcsár Szabó Károly 1898 magángazda 20 holdon Nyírő Marg ÁrpádMolnár Lajos 1899 kocsma és trafik 1922-től - - Nyírő Géza 1902 magángazda 26 holdon Horváth Zsófia Géza és Etel Szabó András 1880 magángazda 30 hold Kuksár Eszter 3 Szabó Béla 1896 apósával magángazda Szabó Eszter Irén

27 holdonVarga József 1912 1934-től szövetkezeti(Alsószeli) üzletvezető

F e l s ő f e g y v e r n e k:

Adler Gyula 1875 földbirtokos 480 holdon Frischer Sarolta -(Hontfüzesgyarmat)Kalapos József 1895 molnár Márton Gizella Ibolya és Gizella (Oroszka) 1932-től Neumann Adolf 1879 1918-tól Fegyverneken Schuki Mária Ibolya(Csank) földbirtokos 236 holdonPrikrél József 1886 malombérlő 1935-től Simkó Margit Mária(Bacs)Varga Géza 1900 magángazda apjával Berecz Eszter Géza és

47 holdon EszterVarga Jónás 1873 1892-től magángazda Gazsó Mária Géza

47 holdon, 1912-től 1938-ig községi bíró

H o n t f ü z e s g y a r m a t - i K ö r z e t i K ö z j e g y z ő i H i v a t a l:

Csellér Kornél 1892 vezetőjegyző Szobon, Szikszay Romola -(Zólyomlipcse) Ipolyszakálloson,

Hontfüzesgyarmaton (1912-1918), Tergenyén (1918-tól)

Kristóf János 1895 segédjegyző Kónya Mária Melinda Hontfüzesgyamaton(Tergenye)

3.18. Fegyverneki földesúri kúriák 6.26

A rendeki felkelés után elrendelt 1715.évi házszámlálás szerint Felsőfegyverneken egy kúria volt. A feltárt források azonban nem említik ennek földesurát. Szájhagyomány azono-sítja a 19. századi Plachy-kúriát a későbbi Adler-lakhellyel, majd Katolikus Házzal. Ezen feltevés mellett szól azon tény, hogy az Adlerék a Plachyaktól vásárolták meg fegyverneki földingatlanjaikat. A 18. században Fegyverneken földbirtokos Hodossy család szoros kap-csolatban állt a 18.–19. századokban a Plachyakkal. (lásd a 19.–20.századok fegyverneki földbirtokos rendszerét tárgyaló fejezetet és a „Plachy nemzetség” címszó alatt). Ezekből eredően valószínűsíthetjük, hogy a Hodossy-, aztán Plachy-. később Adler-földesúri lakhely azonos azon épülettel, ahol a 20. század derekán Katolikus Ház született és ma Római–katolikus kápolna működik. Sőt egyes szájhagyományi források az említett épületetet a török

99

99


időkig „tudják" vissza. Ezértis feltételezzük, hogy községünk legrégibb egykori földesúri kúriáját taglaltuk az előzőkben. A 19. században a Szulyovszkyaknak is volt lakhelyük Felsőfegyverneken, amelyet Varga Géza, a későbbi tulajdonos átépíttetett. Mindkét épület te-hát fönnmaradt az utókornak. A 20. századhoz érkeztünk el. A Berek-majori ún. Csanky-kastélyt és a jelenlegi Községi Hivatalt magába foglaló ún. Neumann-kastélyt Weisz Benő és Kálmán édesapja építette. A két testvér 1919-ben összes ingatlanját eladja javarészt a Dr.Csanky Aladár - Neumann Adolf testvérpárnak (Neumann Aladár felvette a Csanky veze-téknevet, valójában felesége és két lánya lakták a Berek-i kastélyt), kiknek szülei Csankon voltak vendéglősök. A Weisz testvérek édesapja ugyanis azon később bebizonyosodott tévhit áldozata lett, hogy az I. világháború után a föld értéke kisebb lesz, ezért pénzzé tette összes fegyverneki vagyonát, minekután öngyilkos lett. 3.19. Földbirtokosok és nagygazdák Fegyverneken 1944-ben 13

F e l s ő f e g y v e r n e k:

Adler Gyula 400 ha Varga Géza traktor- és teherautó tulajdonos 30 haDr. Csanky Aladár 138 ha Fehér Dezső 15 ha Neumann Adolf 120 ha

A l s ó f e g y v e r n e k: Dolog Kálmán Harangozó Géza 17 ha traktor- és cséplőgéptulaj. 50 ha Harangozó Lajos 17 haNyírő Gergely 25 ha Szabó Károly 17 haNyírő Lajos 25 ha Tamás Zsiga 16 haSzabó Ernő 22 ha Berecz Sándor 15 haSzabó Géza 22 ha Cserepes Gyula 15 haSzajkó Szabó Lajos 22 ha Dolog János 15 ha Szabó Béla 20 ha Dolog József 15 ha Szabó Dezső 20 ha Juhász László 15 ha Tóth József 20 ha Harangozó András 15 ha Török András 20 ha Kovács András 15 ha Ifj. Varga Géza 20 ha Szabó Lajos 15 ha Berecz Géza 18 ha Gazda János 13 ha Varga András 18 ha Tamás Lajos 13 ha

3.20. Üzletesek, vendéglősök és iparosok Fegyverneken 1944- -1945-ben 13 -

1944. esztendő:özv. Singerné sz. Kohn Margit rőfösüzlet Felsőfegyvernek Kovácsik Sándor fűszerüzlet Felsőfegyvernek Koháry János vegyesüzlet FelsőfegyvernekMolnár Lajos vendéglő AlsófegyvernekPrikril József molnár FelsőfegyvernekBenkovics Pál molnár AlsőfegyveernekHopka János bognár AlsófegyvernekBalla Gusztáv kovács Felsőfegyvernek

100

100


Kulcsár Szabó Béla kovács az úrbéri műhelyben AlsófegyvernekKulcsár Szabó Géza asztalos AlsófegyvernekAulich Nándor szíjgyártó AlsófegyvernekMikusík János kovács Felsőfegyvernek

1945. esztendő:Kovácsik Sándor fűszerüzlet FelsőfegyvernekMacák János vendéglő FelsőfegyvernekKoháry János vendéglő FelsőfegyvernekMolnár Lajos – bérlő községi vendéglő Alsófegyvernek

3.21. Fegyvernek községe létesítéseinek 20. és 21. századi kronológiája 13 (A Községi Krónika vezetésének megszűnte utáni adatok az érintett fizikai és jogi személyektől származnak)

Év Létesítések

1927 Pezsernye-i Katolikus Egyházi Iskola (magánlakásban)1929 Pezsernye-i Katolikus Egyházi Iskola – önálló épület1944 Nyilaspárt, Helyi Nemzetőrség (Milícia), Alsó- és Felsőfegyvernek egy-egy kor- rmánybiztosának kinevezése; Katolikus Egyházi Iskola (Kőnig Béla) és az Alsó- fegyvernek-i Református Egyházi Iskola (Rácz Sándor) fennállása1945 Nagybirtokok államosítása a következőképpen:

1. Neumann-birtok (50 ha kivételével, melyen Neumann Ibolya gazdálko- dott) 2. Adler-birtok (130 ha-t az Adler családtól bérelte Danielovics tábornok, 270 ha a helyi intézőbizottság által kiméretettett a község lakosai számá- ra) 3. Berek dűlője, a Csanky- kastély és 5 gazdasági épület szétosztatott a falu lakosai részére

Államosítás alá nem estek a községi földek (18 ha), valamint az alsófegy- verneki úrbéri termőföldek, erdők és legelők (18 ha)

Pezsernye-i Katolikus Egyházi Iskola államosítása, Alsófegyvernek-i Református Egyházi Iskola letiltása1945-48 Demokrata Párt1945-48 Szlovák Kommunista Párt (azután Csehszlovák Kommunista Párt /1948-89/)1945-52 Garamszentgyörgy-i Állami Birtok1946 Községegyesítés, egy községi kormánykomisszár kinevezése,

Fegyvernek-i valamint Pezsernye-i Szlovák Állami Népiskola létesítése1946-50 Vegyesáru üzlet a volt Singer-üzlet épületében (Macák János)1947 Magánautóbusz közlekedése Fegyvernek-Léva útvonalon,

Két önkéntes tűzoltótestület1947-50 Gazdasági Gépszövetkezet1948 Nagytőre-i Egységes Földműves Szövetkezet a „Berek”-ben,

Nemzeti Front (1989-ig)

101

101


1949 Szlovák Nőszövetség,Csehszlovák-Szovjet Barátság SzövetségeHelyi Intéző Bizottság létesülése az áttelepültek részére – ez az áttelepülteknek 10

ha mezőgazdasági földterületet és 10 ár szőlőtalajt osztott ki a Zselíz-i Járási Inté- ző Bizottság által jóváhagyottan (kimérő határozatok a tulajdonról és a juttatott házról) 1950 Csemadok,

Magyar Tannyelvű Állami Népiskola a Református Egyházközség épületében,Élelmiszerüzlet szövetkezetesítése (Macák János – üzletvezető)

1950-58 Fegyvernek-i Traktor- és Gépállomás1951 Önkéntes Tűzoltótestület átnevesítése Csehszlovák Tűzvédelemmé1951-62 Fegyvernek-i Egységes Földműves Szövetkezet1952 Pezsernye-i Egységes Földműves Szövetkezet Fegyvernek-i Egységes Földműves Szövetkezetbe társult1953 Fegyvernek-i Állami Birtok, Fegyvernek-i Egységes Földműves Szövetkezet a Nagytőre-i EFSz-től kapott Berek majorral gyarapodott,

Kultúrhelyiség a volt Neumann-kúriában,Pénzcsere, jegyrendszer megszűntetése

1954 Szlovák Nőszövetség átnevesítése Nőtanáccsá Csehszlovák Vöröskereszt tagságának kiszélesítése1955 Kultúrház a volt Adler-kúriában,

Tűzoltószertár,Két fahíd a Perecen

1956 Hidak a Bosztón,Fegyvernek-i EFSz villanyáram-fejlesztője és -vezetéke ♣ ,Fegyvernek-i EFSz szőlőtelepítése 1 ha-on

1957 Faluszépítés,Község villamosítása (Pezsernyén kívül)

1958 Pezsernye-i Szlovák Tannyelvű Alapiskola átépítése,Csemadok-könytár,Pezsernye-i Traktor- és Gépállomás (ugyanezen évben meg is szűnt)

1959 Fegyvernek-i Traktor- és Gépállomás megszűnése,Létező Szövetség a Hadsereggel,Deménd-Kissáró állami közútvonal kövesítése,Helyi Nemzeti Bizottság Gazdasága,Fegyvernek községi (26 hangszórós) rádióhálózata

1960 Villanyvezeték Pezsernyére1961 Nagypeszek-Hontfüzesgyarmat állami pormentesített közútvonal1962 Fegyvernek-i és Pezsernye-i EFSz egyesülése,

Zselíz-Nagypeszek állami pormentesített közútvonal, Szlovák és Magyar Tannyelvű Alapiskola1963 Létező Közbiztonságot Segítő Őrszolgálat,

Polgárvédelem, Vadászszövetség19641965 Borbély és fodrászat1966 Alapiskola játszótere,

Fő- és mellékutak aszfaltozása1967 Járdák és mellettük virágültetvények,

102

102


Testnevelési Sportegyesület,Kisállattenyésztők Szövetsége

1968 Matica Slovenská,Nőtanács átnevesítése Szlovák Nőszövetséggé

19691970 Járdák,

Az Alapiskola két igazgatósága (szlovák és magyar)1971 Csehszlovák Ifjúsági Szövetség átnevesítése Szlovák Ifjúsági Szövetséggé,

Szövetség a Hadsereggel,Faluszépítés,Jednota-üzlet előtti park

1972 Faluszépítés197319741975 Fegyvernek, Hontfüzesgyarmat és Nemesoroszi egyesített Egységes Földműves Szövetkezete (fennállott 1991-ig)1976 Kultúrház

Faluszépítés1977 Közvilágítás megújítása1978 Község lakóházainak és épületeinek átszámozása,

Halottasház a felsőfegyverneki községi temetőben (miáltal megszűntetett a temetőn áthaladó időszakos vízárok) 19791980 Közélelmezési Központ1981 Textilüzlet,

Árokmódosítások 1600 m hosszúságban1982198319841985 Árokjavítások1986 Református templom javítása (Külső vakolás)1987 Körzeti Egészségügyi Központ198819891990 Együttélés-Politikai Mozgalom1991 Gyorsfrissítő a „Hársfák alatt” (Tóth Zsuzsanna),

Gabriel-üzlet (Sluka Erika),Attis - szabadiparú kis- és nagykereskedés, valamint magángazdálkodó földműves(Tőke Tibor),Moravszky János - magángazdálkodó földműves,

Földműves Szövetkezet - Fegyvernek1992 Jednota-üzlet (Macák János üzletvezetői munkájának vége )1993 PM vágóhíd (Paksi Marian)1994 Kristina-butik (Mikusík Erzsébet)1995 Presszó (Adami József),

Fogorvosi Rendelő (MUDr. Gergely Éva)1995-2003 Községi ABC (Antal Valéria üzletvezető),1996 Magyar Tannyelvű Kilncéves Alapiskola megszűnése1997 Római-Katolikus Kápolna külső vakolatának javítása, esőcsatorna cseréje, Megemlékezés a kitelepítés 50. évfordulójáról

103

103


1998 Fogorvosi Rendelő (MUDr. Gergely Dániel)Magyar Koalíció Pártja

1999 Község gázosítása, Község alapítótagként belép az Ipolymenti Eurorégióba, Község faluszimbólumai (címer és pecsét)

2000 Fegyvernek-i Földműves Szövetkezet csődje,Jednota-üzlet,Óvodában villanyfűtés, WC, szeptik,Község társulttagként belép a Közép- és Dél-Ipolyvidék (Nagypeszek, Terge-

nye, Nemesoroszi, Fegyvernek, Hontfüzesgyarmat, Ipolypásztó, Ipolybél, Ipolyszakállos, Szete, Százd, Deménd, Szántó, Alsó- és Felsőszemeréd) mikroeurorégiójába2001 Római Katolikus Kápolna sekrestyéjének és folyosójának mennyezetjavítása,

Földingatlanok Felújított Nyilvántartásának Regisztere (szlovák nyelvű rövidí- téssel: ROEP): a/ ROEP-javaslás vitás esetekben – Fegyvernek Községi Hivatala

mellett ideiglenesen működő ROEP Javaslatkidolgozó Bizottságáltal,

b/ ROEP-kidolgozás – pozsonyi székhelyű GEOFO, Kft. által,Moravszky Tibor - magángazdálkodó földműves

2002 Református templom javítása (ablakok cseréje, tetőfedélfestés, gázosítás, járdaépítés, faültetés),

Ároktisztítások, a Pezsernyelápa végétől a felsőfegyverneki községi temető végéiglen, Római Katolikus Kápolna tetőszerkezet-javítása és cserépfedése, toronyépíté- se, díszbokrok ültetése a kápolna előtt,

Községi Hivatal és Kultúrház gázosítása,Községi Hivatalnak, Körzeti Egészségügyi Központnak valamint FC-PM

Rekondíciós és Rehabilitációs Központnak vízellátását biztosító létező vízállo- más javítása,

Kultúrház javítása (tetőfedélcsere, ablakok festése, WC-javítások),Községi Hivatalt és az Egészségügyi Központot befogadó épület homlokzatá-

ból kilépő rizalitjának a javítása (ablakok és ajtó beültetése, padló- és faljavítá- sok),

Alapiskola hátsó külső vakolatának javítása, szükséges műanyagpadló-csere az osztályhelyiségekben,

Óvoda épülete a Református Egyházközség tulajdonába került vissza.2003 Közkonyha (Adami Anikó),

FC-PM Rekondíciós és Rehabilitációs Központ – létesítés előtt (2004. évre tervezett létesítés) (Paksi Marian),

Gazdabolt (Molnár Erzsébet), Élelmiszer - Mánya (Antal Valéria, üzletvezető),

Halastó – létesítés előtt (2004. évre tervezett létesítés),augusztus 30. – A község ezidáig feltárt első oklevélírásos említésének 700.

évfordulóünnepsége, Fegyvernek-i Kultúrcsoport (alapítója Haluz Tibor- né szül. Molnár Márta)2004 március 9. – Magyarországi Fegyvernek képviselő-küldöttségének első Hivatalos látogatása községünkben május 1./28. – Magyarországi Fegyvernek és (Hont)Fegyvernek polgár- mesterei által magyarországi Fegyverneken / (Hont) Fegyverneken aláí-

104

104


ratott a kölcsönös kapcsolatokat rögzítő Testvértelepülési Egyezmény (szlovákul „Dohoda o spolupráci”)

június 26.-27. – Fegyvernek-i Kultúrcsoport szereplése a másodízben – a Tisza-menti 7400 lakosú Fegyvernek nagyközségben – megrendezett Virágzó Tisza Napja ünnepségen augusztus 28.-29. – I. Fegyverneki Falunapok keretében: Lévai Csabának, a Tisza-menti Fegyvernek festőművészének s (Hont)Fegyvernek festőte- hetségeinek festmény- és rajztárlata, (Hont)Fegyvernek-i Kultúrcsoport fellépése, mezőségi, borsodi nép- valamint világháborús dalokat előadó – ifjú-lány kategóriájában országos aranyérmes – Tisza-menti Fegyvernek-i Pacsirta citerazenekar, másfélévszázados sváb tánchagyományt ápoló Fegyvernek-Annaháza-i Ifjúsági Tánccsoport szereplése, I. Fegyverneki Ökumenikus (kálvinista-református, evangélikus és római-katolikus) Istentisztelet és Szentmise az alsófegyverneki református templomban,

két Fegyvernek és Zselíz labdarúgó-mérkőzései. A rendezvényt tizennyolc (hont) fegyverneki , lévai és zselízi alanyi és jogi személy támogatta - fővédnöke a falu Önkormányzata volt.

Megjegyzés – ♣ az 1923-as születésű Csomor Sándor elmondása szerint annak apósa, Varga Géza egyharmados tulajdonrészese volt a felsőfegyverneki Prikril-malom mellett a 2. világháború előtt működő a Perec vize által táplált villanyáramfejlesztő dinamónak. A vil-lanyáram-vezeték ekkor Varga Géza portájának (az egykori Szulyovszky-portának) istál-lóiban végződött [a szerző megjegyzése]

3.22. Fegyvernek az előző harminc év hivatalos statisztikái tükrében 35

Év lakosok száma Terület lakosok korosztálya - ebből nők (ha) férfiak nők férfiak nők 14 15-59 15-54 60-on felül 55-ön felül

1970 830 435 1636 79 227 148 74 1261980 686 hiányzó adat 1636 124 213 176 56 1171991 582 318 1636 98 176 224 46 1142001 514 hiányzó adat 1636 h i á n y z ó a d a t o k

Év lakosok nemzetisége lakosok felekezeti hovatrartozása szlovák cseh magyar róm.-kat. evangélikus egyéb

1970 h i á n y z ó a d a t o k 1980 h i á n y z ó a d a t o k 1991 360 1 221 276 177 792001 348 1* 165 280 131** 103***

Év G a z d a s á g i l a g t e v é k e n y l a k o s o k Összesen ebből nők lakóhelyükön kívül munkások alkalmazottak

1970 337 108 75 74 321980 350 148 124 117 54

105

105


1991 298 129 136 78 682001 h i á n y z ó a d a t o k

Év G a z d a s á g i l a g t e v é k e n y l a k o s o k földműves szövetkezeti mező- és erdő- iparban építő- egyebütt tagok gazdaságban iparban

1970 228 240 11 (szolgáltatásokban 86)1980 178 208 55 51 361991 147 152 47 23 762001 h i á n y z ó a d a t o k

Év állandóan lakott házak száma

1970 2191980 2161991 1982001 166

* Meghatározatlan nemzetiségű lakos ** Ebből – Metodista 4*** Ebből – Református 79 – Jehova tanúi 5 – Felekezeten kívüliek 18 – Meghatározatlan 1

3. 23. Fegyverneki temetők csöndjéből beszélő múlt

3. 23. 1. Felsőfegyvernek Szulyovszky-temető: A temető mára már megszűnt...(lásd „Szulyovszkyak és Fegyvernek” címszó alatt). A hányavetett sírkövek közül egy még kiolvasható: „Cséfalvay Erzsébet szül. 1834 megh. 1872 Emlékére Szulyovszky Kálmán„ Zsidótemető: „Schwarz Beáta 1900-1917..." „Kohn Adolf..." „Kohn Sándor ..."6 [A héber írás mellett ennyi a kivehető latin betű...Ők valamennyien, Heller Adolffal egyetemben (kinek szintúgy itt van/volt? sírköve), Nemesorosziban éltek, ahol nem létesült zsidótemető. Itt jegyezzük meg, hogy a Fegyverneken élt Singer Alfréd felesége a nemes-oroszi származású Kohn Margit volt, gyermekeik: József és Sándor]. Zsidótemető előtt a régi temető: egyetlen fönnmaradt sírkő és felirata: „Hodossi Hodossy Ferencz

106

106


nyugdíjazot(t) s(z)ázados szül. 1800 ápr.7 + 1855 nov. 12 Béke hamvaira! "

3. 23. 2. Alsófegyvernek

Református egyházközségi temető: Az újtemető fölötti régi temetőben a legtöbb sírkőfelirat már olvashatatlan. Alsófegy-vernek nevesebb személyeinek/személységeinek síremlékeit kutatva bukkanhatunk a Fegyvernek-Kispeszek irányú közút mellett a régi temetőben a következő még kivehető sírkőfeliratra: „Teleki Geöbel Gerzson Ref. Lelkész 1813-1903 és neje csajági Csajághy Ágnes 1827 – 1903” 40 (Telek /románul: Teleac/ település az erdélyi Bihar megyében fekszik).6 (A község régebbi temetőhelyének nyomait vélik föllelni a mai Kovács Árpád-, Kovács Gyula- és Zoller Ernő-portákon).

3. 24. Fegyverneki legendák

3. 24. 1 Alagútrendszer – legenda vagy valóság ?

Több szájhagyományi forrást összegezve/elemezve ekként térképezhető fel a közelvidék Szikince-menti alagútrendszere. Az 1423-ra felépült hontfüzesgyarmati római-katolikus templom szentélyfelőli jobboldali padsorának végén Szent Mihály szobra előtt 1937-39 táján betonnal elzárt bejárat nyílik a tárgybeli földalatti járatokba : Kelet felé az Eresztvény szőlők irányában, északra a Kákás-i ún. Selmeczi körtefa felé, valamint délre az ún. Balázs-pince irá-nyában. Fegyverneken az 1962-ben létesült Kilencéves Alapiskola mögötti Duba-portán vélik észlelni egy alagút nyomait. Innen délre kb. 150 méternyire található községünk legrégibb é-pülete – az 1715-ben hivatalosan említett egyetlen felsőfegyverneki kúria (a későbbi Hodos-sy-, Plachy- majd Adler-kúria, Katolikus Ház, ma egy részében Római-katolikus kápolna) – , mely egyes szájhagyományi források szerint a „török idők”-ben is állott. Ezen egykori földes-úri ház pinceablakából régebben bejárat nyílott egy alagútba. A továbbiakban is a déli irányt tartva említtessenek a következő lehetséges nyompontok: A jelenlegi Jednota-üzlet raktárhe-lyisége, a Fehér- majd Medo-telkek, Hritz-pince. Fegyverneken a nyomok itt véget érnek. Ám Kispeszeken újból felbukkannak: a templom előtti régebbi Brecska-telek kútjának mélyéből ajtón át egy égetett agyagú boltívformájú földalatti folyosó nyílik ugyancsak dél felé a Ken-derföld közvetlen fölötti dombok irányában. Alagút (rendszer) vagy vermek tucatjai? Reméljük a tudomány megadja a kielégítő választ...

Megjegyzések: 1. Az alsófegyverneki református paplak és az egykori Kovács Lajos–féle porta lakóháza mögött is alagút nyomait véli a szájhagyomány.

107

107


2. Az Alsó- és Felsőfegyvernek határvonala melletti Kulcsárpart ( ma a Lehenek dűlőhöz tartozik) lejtőjének végében a 2001. évi tavaszi talajelőkészítő munkák végzésekor „beszakadt a föld”. E hír hallatára a szerző unokaöccse egy társával barlangász-felszerelésük segítsé-gével aláereszkedett az említett helyszínen kelet irányában. Áthaladva egy kőboltozat alatt és egy faajtó (vagy kapu) áttörése után észleltek egy a továbbiakban agyagba vájt boltívezetet. A kb. négy méter magas alagút padlószintje enyhén és folyamatosan lejtősödik keleti irányban. Nagyhatótávolságú kézilámpájuk fénycsóvája szertefoszlott a távoli sötétben....

3.24.2. Adler – legenda I. 6

Egy alkalommal egy Deménd határbeli Szellővár-i juhász a juhok által összetűzésbe került Adler Gyulával. Az ellendősdi odáig fajult, hogy egy az éj leple alatt lopódzó egyén hivatlan „látogatást tett” a felsőfegyverneki kúrián. Az ablakon berepített kézigránát jó célzá-sában épp a földbirtokos ágya alá gurult, mely azonban az érintettek szerencséjére mégsem robbant föl. Az eset után láttattak el az Adler-i lakhely ablakai a máig is részben fönnmaradt rácsozattal.

3.24.3 Adler – legenda II. 6 Az 1940-es évek elejére éltes Adler Gyula eleinte még bízott a kúriáját „ideiglenesen bérlő” helyi német katonai parancsnokság „ jóhiszeműségében ”. Elvetette magától egy bizal-masa óvaintéseit is. Csak a lévai előkészítő gettóban eszmélt föl a világ akkori folyására. A legmegfelelőbb alkalmat ellopván rögvest üzent egy földije által bizalmasának, de az üzenet már késve érkezett címzettjéhez...

3.24.4. Nyáry – legenda I. 29

Dr. Varsányi Pál, „A falu orvosa”, egyszer így emlékezett vissza Fegyverneken töltött gyermekéveire: »Nagyapám mindig magával vitt, ha a majorokat járta. Nagyon megtetszett nekem a legszebb hárrom csikó. Minden nap leszöktem hozzájuk egy-egy karéj kenyérrel. Egy alkalommal éppen a lóistállóban voltam, amikor bejött nagyapám parádéskocsisa. Incsel-kedni akart velem, ezért ráütött az egyik csikóra. Én mint a hörcsög ugrottam neki: „Hogy meri megütni az én csikómat? ”, mire ő: „Én a Nyáry báró úrét ütöttem meg, nem az ifiúrét.” Sírva futottam be nagyapámhoz. Ő egyre csak nyugtatott: „Nem kisfiam, ez a birtok a Nyáry báró úré, én a kasznára vagyok. De most jöjj velem a Berk-i juhászokhoz, megnézzük a bá-rányokat.” Ez volt az első csalódásom és akkor még csak ötéves voltam. A nyár végén, mie-lőtt a szüleimhez haza mentem, nagyapám egy kisbáránnyal lepett meg, még csengő is volt a nyakában.«

3.24.5. Nyáry – legenda II. 6

A Neumannéknál cselédeskedők úgy hallották, hogy Nyáry Antal báró sikeres kártyajá-tékos hírében is állott. Egyik kártyapartiján „ csöndes társként ” a játékpartner unokája is sze-repelt.A nyiván hosszúra nyúlt kártyavetést megelégelvén eképp próbált a „kis apród” pontot tenni az i-re: „Apa, ki nyert?”. A többször ismétlődő zaklatást szintúgy megelégelő nagyapa így fakadt ki: „Hát ki bizony, csakis a báró úr nyert!” . Mire a gyerek: „ Apa kinyeret, mer’ má’ nagyon íhezek! ”. Állítólag Nyáry báró egy alkalommal elkártyázta a feleségét is hintajastul…

108

108


3.24.6. Schoeller – legenda I. 6

A 99 Dominumon vállalkozó nőtlen Schoeller olyannyira megszerette szolgálólányát, hogy neki annak eljövendő mennyegzője alkalmából nagyobb pénzösszeget adott staférung-ként. Amikor a hajadon e pénz birtokában sorra kirakatta egy kereskedés sokszínű kelméjét, az üzletvezetőnek szöget ütött a fejébe egy általa vélt turpisság. Rögvest hívatta a csendőrö-ket. A csendőrségi helyszíni zaklatás révén igencsak elkeseredett szegénylány távolba tekint-vén megpillantotta nagyságos ura négylovas hintaját. Kényszerpihenőjében Schoeller szivart ragadott és nagycímletű bankót húzott elő. A megszégyenült csendőrök tüzet csiholtak bankó-jára és az uraság kéjesen szipákolni kezdett. Minekután a lány válogatott kelméjével elhagy-hatta az üzletet és később Schoelleréktől „László műve” birtokát tudhatta magáénak.

3.24.7. Schoeller – legenda II. 6

A négylófogatú hintó egyszer gazdáját röpítette annak aznapi teendői felé. A hosszú úton egyszercsak zavart érezvén méltóságteljesen hátrapillantott Schoeller. A porfelhő homá-lyából kétszamárvontatta fogat kontúrjai tűntek elő. Nemsokkal később – márcsak kíváncsi-ságból is – újfent hintaja mögé szegezte tekintetét. Igencsak elcsodálkozott azon, hogy a sza-márpaták verte porköd már hintaját faldossa. Hogy méltóságán csorba ne essék, előrántotta és csőre húzta pisztolyát. A két szamárpára kilehelte lelkét... A sopánkodó szlovák károsultat az uraság gazdagon megtérítette. 3.24.8. Legenda egy fegyverneki templombúcsúról 6

Az egyik küszöbön álló búcsú alkalmával a háziak kényes-kénytelen készülödtek a hívott-hívatlan rokonok megvendégelésére is. És elérkezett az ünnep napja vendégeket ott-honmarasztaló viharosan szakadó esővel... Megkönnyebbülten érezte hát így magát a búcsúi ház népe: „Csak nem hozza el iket a nehessíg ebbe’ a rossz időbe’!”. A házmelegi békés családi együttlétet egyszercsak idegen szekérrobogás zaja verte föl. A portának elsőként föl-eszmélő apraja rögvest hozta a lesújtó hírt: „Idesanyám! Idesanyám! Mígiscsak elhozta iket a nehessíg!”

3.24.9. Csapás a törökre... 6

A török időkből számos legenda szállt apáról fiúra. Az egyik szerint a Fegyverneket Kis-peszekkel összekötő út balpartján elterülő Csapás dűlőjében vert a török tábort, melyre a kelet felől emelkedő dombok irányából váratlan és súlyos csapást mért az ellenség. A pihenőjében felriasztott majd megfutamodott török lovasság színe-java a szemközti – ma Schoeller-rétnek nevezett – akkortájt mocsaras ingoványban lelte halálát.

3.24.10. Török sírhely Bungyi vagy Feloroszi dűlőjében 6

A mai betonozott trágyatelep helyén vagy közvetlen közelében egy szájhagyományi forrás szerrint egykor török sírdomb emelkedett. A 19. században errefelé rétek és legelők terültek el.

3.24.11. Törökölés 21

109

109


A 16.–17. század krónikáinak leírása szerint 1544-ben egy éjszaka Lévát ostromolta a tö-rök. Az álmában megzavart Balassa Menyhért ingben és hajadonfőtt riasztotta az őrséget. A török megfutamodott – túszaival és zsákmányával: összekötözött asszonyokkal, gyerekekkel valamint szarvasmarhával, juhokkal és lovakkal. De az azóta is Törökölés-nek nevezett akkor-tájt nádas-füves ingovány átjárhatatlan és kiismerhetetlen akadályként megálljt parancsolt menekülésének. Még az éj leple alatt a sági Thury György hontfüzesgyarmati huszárjaival itt rajtuk ütött. A zűrzavarban a túszok és a zsákmány szétszéledtek. Ráutána még vagy hét évig kerülte a jószág e véráztatta és kiszáradt földet... Törökölés Fegyverneknek Füzesalja dűlőjé-vel határos földterület Hontfüzesgyarmat kataszterében.

110

110


4. F ü g g e l é k

111

111


4. 1. Bosnyák vándorkereskedők vidékünkön 1938 és 1944 között 6

Idősebbjeink még jól emlékeznek arra, hogy ekkortájt bosnyák kereskedők kínálgatták tájainkon is az Európaszerte jóhírű „ Solingen” cég borotváit, a finomélű Sarajevo-i bicsako-kat, továbbá gyűrűket és egyéb portékáikat.

4. 2. Dézsmaszőlők l

Olyan feudalizmus-korabeli földterületek, melyeken az alattvalók földesuraik beleegye-zésével szőlőilleték – az ún. dézsma – ellenértékében szőlőt telepíthettek és haszonélvezhet-ték. A földesúr engedélye nélkül telepített szőlőterület kertként minősült. A dézsmaszőlők a következő kategóriákba osztódtak: 1. alattvalói szessziós földterületeken és közös legelőkön ill. más úrbéri és rokon földingatlanokon telepítettek, 2. földesúri dominikális, majorsági, megműveletlen, stb. földingatlanokon létesítettek. Ezeket a szőlőket az alattvalók haszonbér- vagy zálogszerződés értelmében határozott vagy határozaltan ideig művelhették és haszonélvezhették. A szőlőhasználati díj (lat. Ius montanorum) dézsmaként, hegyvámként könyveltetett. Ennek értéke a szőlő- vagy must-, bortermés egytized-egytizenketted részét tette ki. A vincellérilletményt a terméstől független állandó értékben szabták meg. Ez természetben vagy készpénzben téríttetett. A nem szesz-sziós szőlők használati jogát elidegeníthették. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően is még ér-vényben maradt a nem szessziós szőlőterületek után járó illetmény-beszolgáltatási kötelezettség. Ek-kor ugyanis csak a szesszióba eső földingatlanok kerültek jobbágyi tulajdonba. A nem szessziós szőlőterületek csak egy 1868. évi törvény értelmében jutottak vétel után használóik tulajdonába. A vételár az éves illetmény húszszorosát tette ki, mely az állam javára általában huszonkétéves lefutási időben köteleztetett befizetni. Az ún. intabulált adósság a megvett tulajdon terhét képezte. A megvásá-rolt tulajdonjog a telekkönyvekbe is bevezettetett.

4.3. Dominikális tulajdon 1

A feudaliznusban a földesúr önszükségleteit ellátni hivatott földtulajdonok. A Tripartitum értelmében ezek: udvar, használatlan föld, rét, legelő, erdő, szőlő, vízfolyás, halastó, közös er-dő- és legelőbeni (komposszeszorátusi) résztulajdonok. E földtulajdonokhoz társultak a vadá-szati, halászati,ital- és húskimérési, kocsma-, üzlet- és iparosműhely-bérbevételi, alomépítési és -bérbevételi,vámszedési, szeszfőzdei illetményszedési, téglagyártási, mészégetési, kőfejté-si, agyag- és homokkitermelési jogok is. A 16. századtól – a gyakori háborúk következtében – megnőtt a gabona- és vágóállatkereslet. A földesurak ekkor majorságaikat erdőirtás, a haszná-latlan földek termővététele valamint a jobbágyszessziók el-tulajdonítása révén gyarapították. A dominikális földingatlanok alá nem estek az alattvalók által használt rusztikális (lásd ott) földterületek, melyek haszna után a földesúr cenzuszt és robotot követelhetett ellenszolgál-tatásul. A cenzusz (más néven terragium) értéke a Tripartitum értelmében évente egy nős em-ber után egy arany volt. A Tereziánu Urbánium szerint a cenzuszt minden házzal bíró jobbágy és zsellér fizette. Ennek értéke szintén egy arany volt.

4.4. Donáció 1

112

112


Az Árpád-háziak uralkodása alatt zömében csak a király donálhatott (adományozhatott) tulajdont. Nagyritkán az ispán is. Ezzel a birtokkal 1351-ig a nemesség szabadon rendelkez-hetett, még ha kihaltak is a férfiági utódok. 1351 után az ilyen ingatlanok ismét a királyé let-tek, aki azokat érdemeket szerzett híveinek újfent donálhatta. E lépésre az uralkodó márcsak azért is rákényszerült, mert II. Endre trónolása után igencsak megcsappant a felségi földek terjedelme. A donációs rendszer tetőfokát a 14.–15. században érte el és a Verbőczy-féle 1514-es Tripartitumban pertifikálódott. A 15. század végétől – mikoris kialakult a rendeki állam – törvényesen korlátozott donációs joggal a palatínus is rendelkezett. Ő egyazon sze-mélynek csak egy alkalommal és legfeljebb 32 szessziót adományozhatott. Neki azonban nem állt jogában nem nemeseket ily módon nobilizálni. A donáció tárgyaként a földtulajdon vagy jogok (pl. a vámadó alól való felszabadítás, bírósági automómiajog) szerepeltek. 4.5. Drótosok 1

A köznéven „drótostótok” a 18. század közepétől a 20. század derekáig a Vág-mentéről, Kiszuca vidékéről, a Szepességből vándorló-házaló kézművesek voltak. Foltozó-javító anyag-készletük a 19. század közepétől: bőr- és fakészítésű zsebben – az ún. klomfában – vagy háton viselt farosnyában hordott különböző drót- és pléhfajták, szalmiák, ón, sósav, sokféle fogó, olló, kalapács, nitt, kenyéersikérragasz, ónozási eszközök. Nemcsak konyhaedényeket, faze-kasárut javítottak. Készítettek akasztót, fogast, szemétlapátot, madárkalitkát, kosarat, virágtar-tó edényt, tálcát, lapátot, reszelőt, tepsit, vedret, szekrényt és egyéb közszükséglati cikket egyaránt. A drótosok Európa számos országában megjelentek – leggyakrabban Lengyelor-szágban, Oroszországban, a Balkánon, sőt Kis-Ázsiába és az Amerikai Egyesült Államokba is eljutottak. Módosabbjaik a 19. század második felétől a külföldi államokban műhelyeket nyi-tottak. A 20. század első felében a szlovák drótosművészeti értékek kiváló külföldi elismeré-seket is szerztek.

4.6. Ellenreformáció 1

A protestáns reformáció továbbterjedésének megállítására irányuló 16.–17. századoki egyházpolitikai mozgalom Nyugat- és Küzép-Európában, amely a születő protestantizmust az Appennin- és a Pireneus-i félszigeten megszűntette, néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve rekatolizálta Franciaországot, Lengyelországot, Ausztriát és túlnyomó mértékben újrakatoli-zálta Csehországot és Magyarországot. Kisebb sikereket könyvelhetett el Németországban, Svájcban és Hollandiában. A Habsburg abszolutista centralizmus megszilárdítása érdekében kifejtett kozmopolita katolicizmus ellen fellépő cseh (az 1618-1648-as harmincéves háború) és magyar (Bocskay /1604-1606/, Bethlen /1619-1626/, I. Rákóczi György felkelés, II. Rákóczi Ferencz katolikus mágnás vezette felkelés /1703-1711/) rendeki szabadságmoz-galmak hatására az ellenreformáció többszöri engedmények és békekötések tételére kénysze-rült. Mindezek ellenére a protestantizmust érő támadások III. Károly (1711-1740) sőt még Mária Terézia (1740-1780) korában sem hagytak alább. Az 1715-től 1721-ig terjedő idő-szakban 140 templomot koboztak el a protestánsoktól. Mária Terézia korában újabb 200 templom elvesztése révén 203-ra csökkent a református egyházközségek száma. Az llenrefor-máció hatalma csak a jezsuita rend 1773. évi beszüntetése után kezdett mérséklődni, mígnem II. József ediktuma leállította azt. Ennek eredményeképp a mai Szlovákia területén a 18. század hetvenes éveiban a katolikus és protestáns hívek aránya 4:1 értékben állapodott meg.

4.7. Fafelhasználás 2

113

113


Elődeink a fa helyes célra való felhasználásának is mesterei voltak, mint ahogy ezt a kö-vetkező táblázat is mutatja:

Fa FelhasználásaEper Kerék, faragott tárgyak, szerszámKosárfonó fűz KosarakNemes fűz Kosarak, kerti bútorok, kerítésBíbor fűz Finomabb kosarakRezgő nyár Madárfészekodu, kefékJegenyenyár TeknőKanadai nyár Gyufa, papír, faragott tárgyakHárs Faragott tárgyak, bútorok, rajztáblák, vasöntő modelekKrisztustövis Szerszám(Gleditschia) Akác Kerékküllö, szerszám, szekéroldal, talpfa, oszlopfa, épületfaNyír Kocsirúd, seprűKorai juhar Szerszám, járom, bútorokHegyi szil Faragott tárgyak, kerékagyMagas és Szerszám, vasúti és más kocsikAmerikai kőris Repülőgépváz, bútorokKocsányos tölgy BőrcserzésGyertyán Szerszám, járom

4.8. Falusi ház 5, 6, 7, 8

A falusi házak építőanyagai és építésmódjai a múltban mindig hűen tükrözték a helyi adottságokat és hagyományokat. Ekként vidékünkön évszázadokon át hasznosították a fát, sarat, agyagot, nádat és a szalmát. A régészek a szomszédos Garammsáró területén tártak föl kvád és kelta házmaradványokat. A leletek alapján a következőképpen rekonstruálták az akkori emberi hajlékokat. Az egyszobás lakás alapterülete 3m x 4m volt. A részben földbe-süllyesztett házfalak kétfelől agyagtapasztásos vesszőfonatból készültek. A tetőtartó és falme-revítő szerkezet gerendákból állt. Tetőfedő anyagul valószínűleg nádat használtak. Sövényfalú házakat emeltek az avarok, szlávok és a magyarok is. A vaskohászatukról messzeföldön híres kelták a faajtókat már vaspántokkal és vaszárakkal látták el. Egyszobás lakásuk volt a 10.-11. század vidéki magyarjainak is. A parasztgazdálkodás fellendülésével a lakás bővült a kamrá-val, istállóval és a gazdasági eszközök tárolására szolgáló fészerrel.A telek hátsó részén talált helyet a csűr vagy szérű és a pajta. A későbbi korok megváltozott igényei szerint épültek a pitvarral elválasztott első- és hátsóházas (-szobás) lakások. A nyitott pitvar szerepét fokozato-san a zárt konyha vette át. A sövényfalat fölváltó sárfal építésének két módozata terjedt el: az ún. vert- valamint a fecskerakásos fal emelése.Az előző esetben deszkák közt folyamatosan döngölték és húzták föl a falakat. A fecskerakásos falépítés titkaiba érdemes közelebbről is betekinteni. A fal itt általában ún. háromrakodású. Az egyes rakodások között egy hétig pi-hentették a már kész újabb szintet. A frissen elkészült falszintet másnap locsolgatás közben lepucolták, ásókkal egyenesítették, vakolásra villás harántkarcolással előkészítették. A szal-más sárépítőanyagot a következőképpen készítették. A sárga agyagot 15-20 cm magasságú rétegben elterítették, vízzel megeresztették, búza-vagy rozsszalmával hintették. Egy éjszakai pihentetés után az így nyert alapanyagot lovakkal meggyúratták. A kész falanyagot kapasze-rűen hajlított kétvillafogú csáklyákkal szabdalták, locsolták és vasvillákkal adogatták a falra-kó mester elé. Ő először a faloldalakat emelte, majd a fal közepét rakta be. Az első szintet 130-140 cm, a következőt 210 cm magasságigi, végül a harmadikat a kívánt falmagasságig

114

114


húzták föl. A falszélesség lakóházak esetében 60-70 cm, gazdasági épületeknél ennél véko-nyabb volt. A 20. századi beton alapú épületek falvastagsága 35-50 cm. Az így elkészült házfalakat tapasztották, vakolták. A sárfal szerepét a 19. század közepétől fokozatosan a vá-lyog- és a még későbbi téglafal vette át. A 20. század elején Felsőfegyvernek vályogvetési és -szárítási helyszínnek a jelenlegi Vágóhíd és a Perec közti területet jelölte ki.. Itt az Agyagossal szomszédos községi réten száradtak ekkor az árpatörekes sáranyagú vályog-piramisok. Alsófegyvernek a 20. század előtti időkben az építkezési agyagot az 1990-es években megszűntetett Községi Szeméttelep helyéni Községi Agyagosból nyerte. A 20. század alsófegyverneki gazdái vályogvetőt működtettek úrbéri disznó- és liba-legelőjükön – a mai futballpálya területén (Egyébiránt Felsőfegyvernek úrbéri libalege-lője a 20. században a Kis- és Nagypezsernye szőlőhegyek között terült el. Ennek aljában Községi Dögtemető volt ekkor. Ma itt Pezsernye irányában aszfaltút vezet.). A már em-lített kétszobás-egykonyhás házak első- vagy tisztaházát (szobáját) a gazdasszony a vendé-geknek tartotta fönn. Belőle általában két ablak nyílott az utcára. Mifelénk főként a palóc ab-laktípusok terjedtek el, ezekben az utcára, udvarra és a szobába két-két alakszárny nyílt. A külső és belső ablakszárnyak között egyes- vagy kettőskereszt alakú rácsozat volt. Módosabb gazdáknál felfelé nyitódó ablakszárnyakkal látták el az ablakokat. Az említett fűtött elsőház egyik oldalán két ágy, a szemközti fal mentén a falszegletben a téka vagy szeglettéka valamint az asztal, szekrény és a láda voltak. A konyha pitvari elülső részében a gémes vagy kerekes kútban meghúzott kannák ideiglens nyughelye – a vizespad – talált helyet. Az egyszárnyú belső konyhaajtó felső fele üvegezett kivitelben készült. A majd falszélességnyi küszöb ud-varfelőli részén a kétszárnyas tömör külsőajtó védte a bentlakókat az időjárás viszontagságai-tól, valamint jelezte a háziak otthon- vagy távollétét. Bent a konyhában a tűzhely és a kemen-ce a fölfelé szűkülő nyitott kéménybe árasztotta azt a fölös füstmeleget, amelyben időszakon-ként az eltennivaló hús, szalonna és kolbász füstölődött. A hátsóház berendezése lényegében nem különbözött az elsőházétól. A kamrában hombárokban tárolták a gabonát, a szuszékban (mifelénk szuszák) a lisztet. Régebben a szérűben csépelték a gabonát és raktározták a szal-mát. Bizonyos fokig a pajta is elvesztette eredeti szerepét a szérü határba történt kihelyezésé-vel. Ott ahol a gabonát a határban csépelték el, a pajtában csak a takarmányt és a gazdasági gépeket tartották esős időben.

4.9. Falukerítés a középkorban 5

A korai középkorban a falvakat az ellenség támadásait kivédendő kapukkal ellátott – vesz-szővel és karókkal erősített – földsánc (az ún. palánk) vette körül. Ezt vizesárok övezte,me-lyen át hidak biztosították a bennlakók kapcsolatát a külterületekkel és a külvilággal.

4.10. Falukrónikák 1

Egy 1920. évi törvény írta elő a falukrónikák kötelező érvényű vezetését. Ennek folytán csak egy tizenkét évvel későbbi kormányrendelet írta elő, hogy legkésőbb 1933-tól kezdődően vezettessenek azok. Egy 1950. évi belügyi körlevél arról rendelkezett, hogy az addig íródott krónikák megszűntessenek és 1945-től „új alapokon” indulón újrafogalmazódjanak. Községünk krónikájának írott oldalai az 1987. esztendővel záródnak.

4.11. Falu településrendszerének megállapodása és a mezővárossá való alakulás alapfeltételei a korai középkorban 5

115

115


I. László király törvényei arra kötelezték a falvakat, hogy ne költözzenek messze a tem-plomoktól. A 13. század végén a községek településrendszere megállapodott. Az ekkor kelet-kezett községnevek vagy az alapító család vagy az első földbirtokos nevét őrzik. 1400 körül a templom és a földesúr székhelye a falu fejlődésének biztosítéka volt. Az első vásárok a tem-plomos falvakban indultak meg. A vasárnapi vásárok a különféle tilalmak ellenére Nagy La-jos uralkodása végén és Zsigmond király korában ismét felelevenedtek. Azon vásáros-tem-plomos falvakból, melyek egyben földesúri székhelyként szerepeltek, nagy eséllyel fejlőd-hettek ki mezővárosok. Példaként említjük Zselízt. Báthmonostori I. Töttös László báró, a királyi tanács tagja uradalmainak hosszú sorában 1404-ben Zselízt is birtokolta. Országos viszonylatban éppen az ő zselízi nagybirtokossága alatt zajlott le a királyi falvak, mezőváro-sok, városok jogi helyzetének szabályozása. Az üggyel, amiről az 1405. évi második dekré-tumból értesülhetünk, a királyi nagytanács foglalkozott – miután a városok és községek kép-viselőivel azok kívánságait részletesen megtárgyalták. A városok jogállásának rendezése az adótörvény kiadásával csak 1411-ben fejeződött be. Zselíz is 1411 körül lett kontraktuálismezőváros − azaz Oppidum.

4.12. Faluújjáépítés a török fennhatóság után 5

A török háború után újjáépült falvakat rendszerint már mérnökök tervezték. A 18. szá-zadtól kezdtek kialakulni a mértanilag szabályos településformák. A hosszú és egyenes utak a faluközpont terébe futottak össze, ahol az új templomok, községházák és iskolák létesültek.

4.13. Faszénégetés 1

Az uraság és a kereskedelem részére a faszenet az alattvalók égették – eleinte hengerfor-májú gödrökben, majd ún. milierekben az erdőben gazdag vidékeken a 20. századig.

4.14. Földbirtokos nemesség 1

Kialakulása – főleg a komitátusi (vármegyei) várak katonai szolgálatában álló szabad job-bagiónok egy részéből, – a 13. századtól nobilitációt (nemesi rangra emelést) kiérdemeltekből, – a későbbi korokban érdemeik elismeréséül városi polgárokból, alattvalók-ból.A nemesség földbirtokokhoz királyi donáció (adományozás) által jutott. Eleinte a megyék i-gazgatásában és a bíróságokon érvényesültek. Később soraikból lettek a Királyi Tanács tagjai és a nagyobb nemesi rangúak (1222. évi Aranybulla). A 13.-14. századok folyamán sokan közülük a hatalmasabb nemesi nemzetségek familiarista függőségébe kerültek. A 15. század-ban ingatlan tulajdonaik nagysága szerint két osztályba soroltattak – úgy mint: – a vagyonosabbak (Possessionati), – kisebb vagyonnal rendelkező kurialisták (Nobiles unius sessionis) és – adózó nemesek (Nobiles taxati).1526 után a Habsburg-háznak nyújtott katonai érdemek elismeréseként nagyobb nemesi ran-gokat nyertek az Eszterházyak, Pálffyak, Illésházyak. A vagyonukat vesztett nemesség az ar-malistták táborát gyarapították. A 16.-17. századoki kurialisták és armalisták (pl. a Csáky, Széchy, Nádasdy, Nyáry, Koháry, Andrássy, stb. családok ) katonai osztagok parancsnokai-ként, várak és határmenti erődítmények kapitányaiként vették ki részüket a török elleni hábo-rúkban. A földbirtokos nemesség nagy része a reformációhoz hajlott. Egy 1608. évi törvényen

116

116


a Magyar Országyűlés magasabb tábláját alkotó mágnások valamint az alacsonyabb táblájú kisebb földbirtokos nemesség említtetnek.

4.15. Hont vármegye 1

A 11. században jött létre, amikoris azt Hont székhellyel Nógrád vármegyéből kivették. A 13. század végén vagy a 14. század elején hozzácsatolták – a később Kis-Hont néven ismert – Rima felső folyásának vidékét. 1579-ben a nógrádi Szandzsákbég hatalma Selmecbánya kö-nyékéig terjedt. A 17. század közepén a török adóhatár a Bakabánya-Hontnémeti vonalban húzódott. Érsekújvárnak 1685. évi felszabadítása után megszűnt e vármegyében a török ura-lom. A megye nyugati, déli és keleti határai a 14. század elejétől lényegesen nem változtak, míg az északi határ csak a 19.század második felében – Korpona és Hontkirályfalva becsa-tolásával – állapodott meg. A megyeszékhely a 18. század végétől Ipolyság lett. 1773-ban 161 település – közülük három város: Selmec-, Béla-, Bakabánya, valamint hat kiváltságos kisvá-ros volt területén. A vármegye legrégibb és legfontosabb középkori vára Hont volt. Csábrág, Bozók és Szitnya várai a törökellenes hadviselésben nyertek jelentőséget. A 19. század végén a vármegye területe 2634 négyzetkilométer, összterületének 40,22%-a szántóföld, 32,10%-a erdőség. Hont vármegye 1923-ban megszűnt − területe ezután Zólyom és Nyitra megyékhez tartozott. 1928 és 1938 között az egykori vármegye területén a párkányi, zselízi, lévai, sel-mecbányai, korponai és kékkői járások osztoztak, míg 1949-1960-as időszakban Nyitra-i és Besztercebánya-i kerületek. 1960 óta területén húzódó járások:az Érsekújvár-i, Léva-i, Ga-ramszentbenedek-i, Zólyom-i és a Nagykürtös-i.

Hont vármegye lakosságának alakulása 34

Összlakosság E b b ő l

Év szám Szlovákok % Magyarok %

1777 88 436* 1900 114 359 39,5 54,5 1910 117 256 36,8 57,1

Megjegyzés: *-gal jelölve:az 1. számú felhasznált irodalmi forrásból merítetten

4.16. Jégvermek 6

A hűtők és mélyhűtők kora előtt eleink megtanulták a tél hidegének akár a tikkasztó nyári napokig való természetes „konzerválásának" módját. Álljanak erre példaként a 20. század fegyverneki vendéglőseinek jégvermei. Amikor már tekintélyesebb jégpáncél fedte vízfo-lyásainkat, a vendéglősök elérkezettnek látták az időt arra, hogy 2-3 m mélységű szobanagy-ságú vermeiket feltölthessék a szekerekfuvarozta jégkockákkal. A jégvermeket rozsszalmake-verékkel vagy náddal fedték. A fedélen át egy kisajtó nyílott a verembe. A zúzott jékockákat vödrökbe szórták, s a bennük lehűtött borral, pálinkával és sörrel enyhítette szomját a megfá-radt vendég.

4.17. Jobbágyadók 1

117

117


A feudális járadék (renta) természetbeni része. I. István dekrétumaiban törvényerőre emel-te az ún. egyházi tized vagy dézsma szedését. 1351-ben a világi földbirtokosok is kieszközöl-ték királyuknál a nekik járó kilenced kötelező beszolgáltatását. Egy 1514. évi törvényerejű rendelet szerint minden földműves kötelezve volt földesurának évente beadni 12 tyúkot, 2 li-bát, ezenfelül az uraság 1 hízósertést is kapott. Ezekhez járultak még a különböző kötelező ajándékozások és kisegítő munkák szolgáltatása. A kilenced és a tized kötelező beszedését csak az 1848-as jobbágyfelszabadítás szűntette meg.

4.18. Jobbágyság felszabadítása 1848-ban 4

A jobbágyfelszabadítás a gyakorlatban két előírást tett szükségessé: 1 Az egykori job-bágytelkekhez tartozó szántók legelők, kaszálók átadását a régi jobbágyoknak, az új gazdák-nak (elkülönítés, tagosítás stb.) 2. Az „úrbéri” tartozások, azaz a robot és egyéb szolgáltatások állam által történő megtérítését. Minden jobbágyot, aki egy egész telekkel bírt, a következő úrbéri tartozások terhelték: kézi és igás robot, a telek utáni adó, fonás, füstpénz, őszi és tava-szi vetésmunkák, búza-,rozs-,árpa-, zab- és kukorica-beszolgáltatás. Mindezek értékét az 1836 - 47- es időszak átlagos munkadíjazása alapján szabták meg. A zselízi uradalomhoz (Zselíz, Ágó, Garamvezekény, Garamkissalló, Tergenye, Peszek, Kiskér, Pereszlény, Pócsme-gyer) tartozó Tergenyén és Peszeken e tízéves átlagérték 4413,25 Pf, egy telek megváltási ára itt 85,13 Pf volt. Az egykori jobbágyok a jobbágytelkek kizárólagos bitokosaivá váltak és gazdákká lettek. A jobbágyság mellett ugyan a zsellérség is megszűnt, de a volt zsellérek – földnélküliek révén – továbbra is az egykori uradalomnak, az új nagybirtokoknak alkalmazot-tai maradtak.

4.19. Jobbágyság kialakulása 1

A jobbágyság még a 10.-13. századokban kezdődött kifejlődni. Teljes kifejlődése a 14. század első felére datálódik. E földművelő réteg szabad földművesekből, királyi és vári job-bágyokból, udvarnokokból, felszabadítottakból alakult ki. A világi és egyházi feudálisok a 13. század közepétől igyekeztek minden jobbágynak szessziót (lásd ott kiosztani. A 14. század egy írásos forrása szerint megkülönböztettek: 1. szessziós jobbágyokat (jobagiones sessiona-ti), 2. zselléreket (inquilini), 3. alzselléreket (subinquilini . 1514 után a jobbágyok szabad köl-tözködési joga nyíltan megtiltatott, amit csak az 1785. évi Jozefiánus Dekrétum oldott fel. Az 1848-as jobbágyfelszabadításig sorsukból csak nobilitáció (nemesi rangra emelés) vagy papi hivatás elnyerése és városbeli letelepedés útján szabadultak. 4.20. Kamarai tulajdon 1

A Magyar Kamara igazgatása alá eső errári tulajdont a következők képezték: 1. a királyi Majesztátus ellen elkövetett árulás vagy hűtlenség folytán konfiskált vagyon, 2. a vagyon ún. devolúciója (ha a nemzetségek törvényes örökösei kihaltak) révén vagy egyéb okokból a Ka-mara ideiglenes igazgatásába kerülő tulajdon – pl. a/ a szediszvakancia alatt a Kamara átvette és igazgatta a püspöki és érseki tulajdont, b/ a határmenti tulajdonoknak a Kamara általi átvé-tele és igazgatása azon régiókban, ahol a török invázió elleni védelem megszerveződött, stb. A kamarai tulajdon ideiglenes érvényű volt. Egy idő után a Kamara zálogba adta vagy adomá-nyozta azt dinasztiahű nemzetségeknek ill. a Habsburg-ellenes felkelésekbeni részvétel után konfiskálódott tulajdont a megkötött békeszerződésben foglalt feltételek betartása mellett a

118

118


Kamara visszaszolgáltatta az érintett vagyont eredeti birtokosainak. Kamarai tulajdonok vol-tak továbbá a bánya- és ipari erráris üzemek körzetében is. A 16.-17. századfordulón, a tizen-ötéves háború idején – amikoris a török a Felvidék déli területeiről kiűzettetett – az érintett többéves kamarai tulajdon fokozatosan megszűnőben volt: azaz az idegen és hazai nemesek-nek valamint a várak és erődítnények egykori katonai kapitányainak kiosztatott (Komárom, Újvár, Léva, Fülek, Kékkő, Szitnó, Murány, stb.).

4.21. Kataszterek 1

A kataszterek főként adócélokra szolgáló személyi és tárgyi ingatlan összeírások. A föld-katasz terek bevezetésére tett első érdemleges – de sikertelen – kísérletek voltak: 1. a tereziánus és jozefiánus rendelkezések a 18. században, 2. a 1849. év októberéből eredő császári dekrétum (ami alapján 1856-tól számítóan kezdődtek meg a földkataszterek megállapítását megcélzó földmérések).Definitív földkataszterek fölállítását csak egy 1875. évi törvényes rendelkezés biztosította. 1883-ban törvénybe iktatták a földkataszter állandó vezetésének kötelességét. 1885-től meg-alakultak az ezirányú kataszteri hivatalok, míg 1886-tól datálódik a telekkönyvi betétek pon-tos katasztrális térképek alapján történő vezetésének szükségessége. 1897-ben a földkatasz-terben az ölszámolású mértékegységeket a metrikus mértékrendszer váltotta fel. A kataszterek kezelése 1949-től a Járási Nemzeti Bizottság Földmérő Osztályának, 1954-től a Járási Föld-mérő Központok és 1960-tól a Geodéziai Központok jogkörébe tartozott. A telekkönyvvitelt egy 1964 április elsejei hatályú törvény szűntette meg.

4.22. A kereszténység megjelenése a mai Szlovákia területén 30

A mai Szlovákia területén megjelent első keresztények a „Legio Fulminat” – ként fémjel-zett 12. római légió katonái voltak. Marcus Aurelius császár uralkodott ekkor a Római Biro-dalom felett. A szlávok (szlovienek) Pannóniában a szlovének őseivel voltak szomszédság-ban, azokkal akik Rómától vették föl a kereszténységet. Nagy Károly az avarok leverése után a Frank Birodalomhoz csatolta Pannóniát, a későbbi Nagy.Morávia területét és nagy erőfeszí-téseket tett azirányba, hogy az új provinciákban is elterjedjen a kereszténység. A birodalom német területeire azt előzőleg ír és skót misszionáriusok közvetítették. Nagy Károly 798-ban utasította a Salzburg-i érseket, hogy a Dunamenti szlávok soraiban is töltse be missziós külde-tését. 861-62- ben Rastislav előzőleg Rómához, majd sikeresen Bizánchoz fordult azzal a ké-relemmel, hogy országába szláv nyelven bíró misszionáriusokat küldjenek. A fenntebb körvo-nalazott történelmi háttér is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Cirill és Metód a Nagy-Morva Birodalomban nyugati liturgiát használtak.Ők állították össze az első ABC-t – az ún. Glagoli-kát –, amelyből a későbbiekben a cirillikus írásmód kialakult.

4.23. Komasszáció 1

A községek külterületében szétszóródott földingatlanok egységesítése azon célból, hogy a földek gazdasásosabban legyenek megművelve, kihasználva . Az ezenirányú első erőfeszítések a Tereziánus Urbáriumtól kiindulón és a 19. századdal bezáródón nyilvánultak meg. Az érintett ingatlanok főleg avodiális (nagybirtoki) földek voltak, melyeket a rusztikális (úrbéri) földektől elválasztottak. Az 1853. évi Úrbéri Pátens és egy 1871-ben született törvény

119

119


a földbirtokosokat arra kötelezte, hogy egy éven belül nyújtsák be elbírálásra komasszációs és szegregációs kérvé-nyeiket.

4.24. Komposszeszorátus 1

A vagyoni társulás egyik formája. A feudalizmus korában donáció azaz adományozás által juttatva közös földtulajdonként jelenik meg, mely vérszerinti rokonság alapján öröklődik. Formái: 1. Kisebb földesúri családok egy településenbelüli komposszeszorátusa, amelyet egy-egy nemzetségi tag és választott direktor igazgatott,2. Nagyobb nemesi családok közös földtulajdona – urdalmak, melyet bizonyos nemzetségnek adományoztak (női ágon is), ezáltal az uradalmak komposszeszorjaivá több nemzetség egyénei is válhattak (ezeket az uradalmakat a komposszeszorok által választott direktrorok és alájuk rendelt hivatalnoki apparátu irányította).

4.25. Konfiskáció 1

Az állam javára térítésmentesen – adminisztratív vagy bírósági úton – elkobzott vagyon. Ezek a következők:1. Konfiskáció a rendeki felkelések korában, 2. Zsidóbirtokok elkobzása a klérofasiszta szlovák állam javára,3. Az 1944. évi Szlovák Nemzeti Tanács-i döntés és az 1945. évi Kassai Kormányprogram (későbbiekben Köztársasági Elnöki Dekrétum, Kormány- és SzNT-határozatok) alapján a né-metektől, magyaroktól, hazaárulóktól és arizátoroktól konfiskált üzemek, 4. 1945 augusztusáig Csehszlovákiában 300 földtulajdonostól kobozta el az állam földingatlan-ját,5. 1947-ig Szlovákiában 268 992 ha mezőgazdasági földet és 300 998 ha erdőt kobozott el az állam. Ezen ingatlanok a prágai és pozsonyi illetőségű Telepítési Hivatalokban bejegyzett Nemzeti Felújítási Alapot valamint a Cseh és Szlovák Állami Földalapot gyarapították. Az érintett földingatlanok részint állami tulajdonban maradtak, részint szövetkezeti használatba ill. földreform által új tulajdonosoknak szétosztatott. Csak az 1991-ben kihirdetett mezőgazdasági transzformáció alapján született törvények szavatolhatták a konfiskált vagyon visszaadását az eredeti tulajdonosoknak ill. azok örököseinek. A Holokauszt és az elsősorban magyarokat és németeket érintő kitelepítés folytán értelemszerűnek könyveltetik, hogy a tárgybeli transzfor-máció lefutási ideje után az érintett ingatlanok nevesítetlen állapotukból eredően továbbra is a Szlovák Állami Földalap vagyonát duzzasztották/duzzasztják. Az állam ezen ingatlanokat bérbe adta/adja elsősorban vállalkozó jogi személyeknek.

4.6. Kontingens 1

Az állam javára előre meghatározott áron és mennyiségben juttatandó kötelező természet-beni (naturális) adomány (lat. contingens = magy. valamit érintő . Ezek a következők:1. Az 1715-ben megalakult Állandó Hadsereg fenntartására előírt juttatatások,2. A háborús és háborúutáni időszakban kivettetett kötelezettségek,3. A mezőgazdasági termények és termékek kereset-kínálat elve alapján lezajló adás-vétele a termelők és a felvásárlók között az 1939-ig fönnálló első Csehszlovák Köztársaságban,4. Szlovákiában 1942 után a mezőgazdasági termelő köteleztetett az állam javára eladni teljes termelését a köztestermények (vetőmag, ültetőanyag, takarmány) valamint az előírásokban meghatározott legszükségesebb öntartalékok kivételével. Ekkortájt Szlovákiában csak cséplő-

120

120


gépen csépeltetett az érintett gabona (a cséplőgép-tulajdonos a Növénygazdasági Központ által kiállított engedéllyel rendelkezett). A „Slovpol”-nak és a Tejüzemek Szövetségének hatáskörébe tartozott a kiválasztott községekben meghatározni a városok és a német hadsereg ellátására juttatandó vágóállat- és tejkontingenst.5. Kontigensrendszer állt fönn az 1945 - 48-as időszakban is. Ekkor a Járási Tartalékolási Bizottságok állapították meg a várható termés alapján az egyes községekre kimérendő felvá-sárlási kontigenst. Ezen juttatások a Helyi Nemzeti Bizottságoknak a Szlovák Földművesek Egységes Szervezetével megkötött szerződései alapján osztódtak az egyes termelők irányá-ban.6. Az 1948 - 49-es kontigensrendszer egy hektárra számítóan állapította meg a kötelező jutta-tásokat (szarvasmarhánál 24-59 kg, sertésnél 16-34 kg , stb. értékben). Az egyéves öntartalé-kot személyenkénti 170-260 kg gabonában valamint személyenkénti és naponkénti háromne-gyed liter tejben határozták meg. 4.27. Kontribúciók azaz föld- és személyi adók 1

1. Károly Róbert által meghatároztatott a porta (lásd ott) és a fejadó (Lucrum camerae), 2. Nagy Lajos korában 1351-ben bevezették a régebbi egyházi tized mellett a földesúrnak kijáró alattvalói kilenced beszolgáltatását, 3. A temesvári országgyűlés 1397. évi rendelete alapján kivetették a minden szesszióra (lásd ott) megállapított portális adót egy dukát értékben, továbbá a nemesség köteleztetett minden húsz szesszió után egy hadkötelest előállítani, 4. Az 1435. évi pozsonyi országgyűlés rendelkezett a 33 portából eredő egy hadköteles elő-állításáról, 5. 1467-ben Korvin Mátyás a fejadót a „Tributum fisci regii”-ként jelzett földadóval helyet-tesítette. E földadót a nemesség és az egyház kivételével mindenkire kirótták, értéke 20 ezüst dínár volt háztartásonként ill. kéményenként, 6. 1474-ben a török elleni hadviselés pénzügyi fedezése címén kivetették az egy aranyban minden porta után járó külön államadót, 7. Az 1514. évi Országgyűlés rendelkezése alapján az alattvalókra és zsellérekre nézve köte-leztetett egyéb adók és ajándékok mellett az egy aranyban megállapított minimális évi cen-zus, 8. Az 1715-ben megalakult Állandó Hadsereg létfenntartására adóbefizetés mellett előirá-nyozták a természetbeni adományok, élelem, takarmány, széna, istálló, fűtés, világítás szol-gáltatását is, 9. 867 után került csak sor az adórendszer korszerű alapokon nyugvó egységesítésére.

4.28. Kúria 1

A kis- és középnemesség vidéki székhelye (lat. Curia). Egyszintes ház, mely leggyakrab-ban a község földrajzilag kiemelkedő helyén vagy a patak mellett foglalt helyet. Rendszerint azt a gazdasági udvar, kert vagy kispatak vette körül. A legtöbb kúria a 16.-17. századból származik. Gerendázott padlás egyszerű keresztbolthajtásokon nyugodott. Az ablakok gyak-ran reneszánsz kőkeretben foglaltattak és vasrácsozattal ellátottak. A barokk építészeti stílus rendszerint csak a helyiségek számát növelte meg, a kúriának téglalakú alapzatot adott és a homlokzat közepéből enyhén kilépő rizalittal ékesítette e házakat. A helyiségekben barokk, cseh és porosz boltozat volt a jellemző. A 19. század klasszicista kúriái 4-6 lakóhelyiséget tartalmaztak. Ezidőtájt a homlokzat timpanonban végződő rizalitja oszlopos portikuszba fejlődött.

121

121


4.29. Kuriális községek 1

Azon feudalizmus-korabeli falvak elnevezése, melyeknek egész lakossága vagy a lakos-ság zöme formálisan-jogilag a nemességhez tartozott. Rajtuk kívül zsellérek, alzsellérek, rit-kán kolonisták is lakták e településeket. Nem rendelkeztek önkormányzattal (bíró, esködtek). A Tereziánus Urbárium szerinti rendezés után e falvak nagy része nagybirtokosok kezébe került és portális (alattvalói) községekké változtak. 1848-ban szűntek meg létezni.

4.30. Kurialisták 1

Az alacsonyabbrangú nemességhez tartozó, kúriával rendelkező földesurak, kiknek szár-mazása a 13.-14. században várszolgálatot ellátó jobagion-okból ered. Az uralkodó rendsze-rint ez utóbbiaknak katonai szolgálatuk elismeréséből eredőn kisebb földvagyont ajándéko-zott. Kuriális falvakban laktak. Általában csak a kúriát és a hozzátartozó néhány kataszterű örökletes földet tulajdonították. Az örökösök rendszerint csak egy szessziót birtokoltak ( No-biles unius sessionis). Résztvevői voltak a megyei nemesség összejöveteleinek – az ún. Kon-gregációknak –, ahol alacsony minősítésű szerepeket vállalhattak. Egy 1507. évi törvényes rendelkezés és a Tripartitum értelmében katonai és földadói (Lucrum camerae) kötelezettség alá estek (Nobiles taxati). Nemesi kiváltságaiknak egy 1848. évi márciusi törvény vetett véget.

4.31. Lovagok és fegyvernökök 14, 15, 16

A lovagság kialakulásának eredeti gyökereit még az ókori Rómában kell keresnünk, ahol a lovagok a társadalmi ranglétrán a szenátorok alatti fokon álltak. A birodalom széthullása után később csak a 11.-15. század hozta meg újfent fel- és elvirágzásukat Nyugat-Európában. Ők a gyengék és elesettek pátfogásán túl szolgálták a mindenkori fejedelmeket és királyokat azok hadviselésében. Az ókor számára talán legemlékezetesebb tettekben – a keresztes hadjáratok-ban – sikereket és kudarcokat egyaránt viselvén védték a kereszténység bölcsőjét. Magyaror-szági megjelenésük az Anjou-k itteni uralkodásához fűződik. A lovagvilágban számos lovag-rend létesült. Szűkebb vidékünket érintően álljon például a Sáró-i származású Cseh-nemzetségbeli Péter, a Sárkányrend tagja. Az eleinte az uralkodó által földbirtokkal a-dományozott lovagi kiváltság a későbbiekben örökölhetővé vált. Az örökös fiú gyermek 14 éves koráig apródként, 14-21 éves korában mint fegyvernök, fegyverhordozó tett szolgálatot valamelyik feudális méltóságnál, aki azután betöltve a 21. életévét elnyerte a lovagi címet. Az apródnak egy főúr várában kellett szolgálnia. Szolgálatára állt a hölgyek-nek, lovagolni, vadászni, harcolni tanult. Az ifjú ezután egy lovag fegyverhordozója lett – gondozta a lovag páncélját, tanulta urától a fegyverforgatást karddal és lándzsával. A lovag fejét védő sisak sisakfürtdíszének színe alapján lehetett azonosítani, kit rejt a súlyos páncél. Az arcot védő sisakrostély feltolható volt. A mellet védő fémpáncél sima felületéről lecsúsz-tak a nyilak és a kardcsapások. A testpáncél alatt fémszemekből összeállított inget hordott viselője. A ló fejét és nyakát sörénydíszes páncél védte a csatákban. A lovag fegyverzete kardból, lándzsából, fejszéből és alabárdból állott.

4.32. Mágnások 1

Lat. Domini, Barones, Magnates, Proceres. A nagyobb nemesség tagjai: Barones regni ex officio (palatinusok, országbírók, Horvátország, Szlovénia és Dalmácia bánjai), erdélyi feje-

122

122


delmek, király és királyné pohárnokai, királyi ajtónállók, tálnokok és lovászok, Temesvár és Pozsony ispánjai. A 15.-16. században a bárói cím örökletes volt (Barones solo nomine). A grófi méltóság címet eleinte azon nemességi tagok használhatták, akiknek kijárt az egyes megyék örökletes ispáni széke. Később a dinasztiának és az országnak tett különleges érde-mek elismeréséül adatott, mely egyúttal a bárói rang elnyerését is jelentette. A hercegek ele-inte csak a királyi nemzetség tagjai voltak. Azután néhány gróf is kiérdemelte e legnagyobb mágnási rangot. Az országgyűlés ún. mágnási táblája még az 1848. évi márciusi törvények után is fönnállt. Az alsóháztól eltérően nem választott képviseletként működött. A felsőházi mágnási tábla az 1849–1860-as valamint az abszolutizmusi időszek kivételével 1918-ig állt fönn.

4. 33. Magyar haderő 1918-ig 1

1. A 11.-12. században a királyi udvarban, püspöki és főúri székhelyeken szabad haderő-egységek működtek. 2. A korai feudalizmus korában (a 13. század végéig) kialakult egy olyan királyi haderő, mely a királyi vármegyerendszeren belül szerveződött - élén az uralkodó által kinevezett vár-ispánnal. Az érintett várakban várbeli jobbagionok és királyi szerviensek (lásd ott) látták el szolgálatukat. 3. A 13. század végétől az előbbiekhez csatlakozott az uralkodótól donáció (lásd ott) által örökletes földtulajdonhoz jutott kis- és középnemesség. A nyújtott királyi priviliégiumból (lásd ott) általános hadkötelezettség vállalása eredt, ha a haza védelme ezt megkívánta. 4. Az Anjou-korszak idején épült ki teljesen az a bandériumi haderő, melyet szükség esetén a bárók és más mágnások voltak kötelezettek kiállítani. 5. Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt a szabad városok, 1397-től az alattvalók is köte-leztettek katonai szolgálatot nyújtani. Az utóbbiak minden 25 szesszió (lásd ott) után állítottak elő egy hadkötelest. 6. A 13. ill. a 15. század végétől a haderő ún. inszurrekció alapján szerveződött, vagyis az egyházi és világi méltóságok ekkor saját katonaságot tartottak fönn. Ez az érintett méltóságok familiaristáiból vagy predialistáiból szerveződött. 7. Korvin Mátyás a bandériumokat megszűntette és saját állandó zsoldoshadsereget állított föl, aminek fenntartására pénzbeli támogatást eszközöltetett ki. Halála után ismét bandéri-umok léptek színre. A nemesség Mátyás uralkodása idején is szabotálta a törökellenes keresz-tes hadjáratot. 8. 1556-ban megalakult a bécsi Katonai Udvari Tanács és a haderő bandériumokban vala-mint zsoldos hadseregben állítattott színre. 9. 1715-ben a sikertelen Spanyol Örökösödési Háborúból és az 1703-1711-es II. Rákóczi Ferenc-i felkelésből okultan megalakult az állandó hadsereg. Ezidőtájt a megyék és városok lettek megbízottai az életfogytiglani hadkötelezettséget vállalók verbuválására. Mellettük a Napóleon-i háborúk végezetéig a bandériumok is katonai szolgálatot nyútottak. 10. Mária Terézia megszűntette a verbuválást. Általa a regrutálás lépett érvénybe. A titkosan majd sorsolás által meghatározott hadköteleseket éjjel hurcolták el. Hadkötelest pótolni sőt kiváltani is lehetett. 11. 1802-ben 10-12 évre csökkentették a katonai szolgálat idejét.12. 1848 júliusában a 200 000-es magyar hadsereg Tiszti Karát a császár nevezte ki. 13. 1848 szeptemberében a Kossuth Lajos vezette Országos Honvédelmi Bizottság irányítása alatt megszerveződött a Magyar Szabadságharc.14. A kudarcba fulladt szabadságharcot követően az 1867-es kiegyezésig fokozatosan lerom-boltatott a magyar haderő.

123

123


15. 1867 és 1918 között az Osztrák-Magyar Hadseregen belül működhetett a Magyar Királyi Honvédség.

4.34. Magyar paraszt gazdasági naptára a korai Árpád-korban 3

December-február szarvasmarha, ló, juh a karámban Jan. vége-febr. eleje nádvágás sarlóvalMárcius eleje szántás és talajművelés ökörrelMárcius ásás, kézihintéses búza-, árpa- és kendervetésÁprilis 24.-Szent György napja állatok kihajtása a legelőkreJún.vége-júl. eleje érett kalászosok (búza és árpa) aratása sarlóvalJúl. vége tavaszi kalászosok utáni szántás ökörrelJúl.vége- aug.eleje kézihintéses kölesvetésAug.vége-szept. gabonacséplés lovakkal, kézi kétmalomköves gabonaőrlésSzept. 29.-Szent Mihály napja Okt. 25.-Szent Katalin napja állatok behajtása a legelőkrőlOkt. 26.-Szent Dömötör napjaOkt. közepe köles sarlózásaSzept.-okt.eleje kenderáztatás Dec. második fele halászat

4. 35. Mezőgazdaság fejlődésének rövid áttekintése a 20. század közepéig 1 Időszak termény, termék, szerszám, gép, módszer és egyéb megjelenése

Kr.e.5.-4.évezred búza, árpa, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, ló, gabonagödrök, zab, rozs, ló, bab, borsó, lencse, tyúkHalstatt időszak liba, kacsaKr.u.8.-9. század kettős vetésforgó (gabona, ugar)11.század belterjes állattenyésztés (főleg az egyházi földeken)13.-14. század hármas vetésforgó (ősziek és tavasziak – köztük hüvelyesek – vetése, ugar)16. század kukorica (kertekben)17. század dohány, dinnye18. század kukorica (földeken)18. század herefélék, krumpli, cukorrépa, váltóvetéses gazdálkodás ( hármas ve-második fele tésforgó az 1870-es évekig állt fönn főként a nagybirtokokon)19.század eleje hengerlés (cukorrépánál)19.század eleje vaseke, vetőgép1895 gőzeke1900-1941 villany- és robbanómotoros gépek1920-as évek villamosítás, melioráció,

gőz- és motorcséplőgép, aratógép, műtrágya

4.36. Palócok 5

A palócok a Nógrád megye-i Cserhát községeiben, az Ipoly völgyében, valamint a Mátra nyugati és északi lejtőin laknak. A „palóc” szó – eredetiben „polovec” vagy „palovec” – vala-mely szláv nyelven kun esetleg más hasonló öltözetű és beszédű török-tatár embert jelent. Az

124

124


első ezidáig fel nem kutatott falvak feltehetően kun lakosságát a közelben lakó szlávok nevez-ték palócoknak. A kunok egykori szállásterületének emlékét őrzi a Kis-és Nagy-Kunság. Az utolsó török háború idején északra húzódtak. Mindenkor szívesen költöztek be a parasztok a kun várokosba, mert a kunoknak IV. Béla jelentős kiváltságokat nyújtott. A királynak adóztak csupán, nem kellett földesúri robotot végezniük. Hitszegő módon 1702-ben a Habsburg ural-kodó eladta a kun területeket a távoli Balti-tenger mellékét lakó Német Lovagrendnek. A kunok negyven esztendő alatt óriási erőfeszítések árán visszavásárolták szabadságukat. A kunokhoz hasonló eredetű lakosság lakja a Hajdúságot is. Őseik a háborúk nyomán földönfutóvá vált job-bágyok és nemesemberek a 16.század második felében kezdtek katonai csapatokba verődni. Harcaikban pusztították a magyar lakosságot. Garázda életmódjuknak Bocskai István, a későb-bi erdélyi fejedelem vetett véget 1604-ben. Katonáivá fogadta őket, és a győztes háború után kilencezer hajdú vitéznek adományozta a mai Hajdúság területén a városok helyén fekvő pusz-tát. A hajdúk később hűséges támaszai voltak az erdélyi fejedelmek és Rákóczi Ferenc függet-lenségi harcainak.

4.37. Pásztorélet 5

A pásztor által felügyelt legelőjószág – régebbi nyelvhasználatban – a nyájakban legelé--szett. A későbbiekben alakultak ki a pásztor - nyáj ilyenti szókapcsolatai: juhász - nyáj, csikós - ménes, gulyás - gulya, kondás vagy kanász - kond, csordás - csorda, csürhés - csürhe. A le-gelő állatok foltokba, falkákba, seregekbe, csapatokba verődtek. A pásztorbot legmegfelelőbb nyersanyagai a som, galagonya, tölgy és a vadalmafa sudarai lettek. A pásztorok feje a száma-dó volt, akit munkájában a bojtárok segítettek. Rangban utána az öregbojtár következett, akit a többi bojtár kor szerint követett. A számadó számot adott a jószágról – felelt a jószágért. A kisbojtár a legkisebb pásztor volt, aki nagy nyájak mellett nem legeltethetett. Az ő dolga volt a pásztorkunyhó és környékének rendbentartása. Az állatok egész évi szilaj tartása a honfog-lalás után általános jelenség. A 18.-19. században hódít tért a tavasztól őszig terjedő félszilaj állattartás, amikoris az állatok erejére és hasznára nagyobb gondot fordítanak. Ezek mellett a 19. században legelterjedtebb a kezes vagy istállós tartás. A pásztorélet már letűnőben van. A pásztorok mesterségéből tudjuk, hogy a marha nyelvével „lekanyarítja” a füvet, a birka sza-gát más állat nem szereti, más állat által hagyott növénymaradványokat a juh tövig „leborot-válja”. A juhnyájak inkább a rövid füvű szikeseken legelésztek. A disznó a pocsolyában é-rezte jól magát. A legkülönb legelő az igásökröknek és a hízómarháknak jutott ki. A szűz-gulya és -ménes a három-négyéves tenyésztésbe nem bevont jószág. A ciframénesben és -gu-lyában a legmutatósabb jószág legelt. Ezek mellett vegyesménesbe és -gulyába tömörült a le-gelőállat. Külön legelőt tartottak fönn a beteg állatoknak. A pásztort munkájában a terelőku-tyák segítették. „Eb” szavunk még a Volga-Káma menti őshaza nyelvezetében tűnt föl. Mesz-szeföldön híres terelőebeink a puli és a pumi 200-250 évvel ezelőtt lettek gazdáik hű kísérői. Az előző korokban a fehér komondorok és a kuvaszok terelték a pásztorok nyájait.

4.38. P o r t a 1

Alapadóegység a feudális Magyarországon. Először Károly Róbert 1342. évi dekrétumá-ban lelhető föl, amely minden portára előírta a 18 dínáros ún. Lucrum camerae szedését (lásd „kontribúciók” címszó alatt). Porta alatt az egész középkor folyamán alattvalói udvar értendő, melyben több család is lakott (ill. olyan kapu, melyen egy rakománnyal teli szekér áthaladha-tott). A 17. században egy portát négy jobbágytelek vagy tizenkét zsellérháztartás alkotta. A késői feudalizmus korából ismertek a porta maior valamint a porta minor meghatározások. Az utóbbi a megállapított egész portaadó értékének felét szolgáltatta be. A 18. század folyamán a

125

125


porta az ún. dika alapján előírt egyes falvakat érintő adóegységet képviselt. A portális adó be-hajtásáról íródtak a 15. század második felétől a portális összeírások. Ezek állami ill. megyei szervek nyilvántartási céljaira szolgáltak.

4.39. Portális falvak 1

A portális adókötelezettség alá eső olyan feudalimus-korabeli települések Magyarorszá-gon, melyekben kolonisták telepedtek le az ún. rusztikális földingatlanokon vagy úrbéri föld-területeken. A falvak portális és kuriális kategóriákba való osztása a 15.-16. századoktól kiin-dulón érvényesült, amikoris megnőtt az állami adókötelezettség alól mentesült dominikális földeken gazdálkodó nemmesek létszáma.

4.40. Privilégiumok 1

Olyan oklevelek, amelyek jogilag biztosították az uralkodó által adományozott (ajándé-kozott) vagyont vagy jogot. Konkrét tartalmuk szerint ezek donációs v. adományozó, nobili-tációs v. nemesítési, immunitárius v. védettségi, városi, vám- és egyéb privilégiumok. Az álta-lános tartalmú privilégiumot Chartának nevezték. Arany pecséttel látták el a Bullát. A 11.-12. századfordulóig kiállított privilégiumokat viaszpecséttel hitelesítették. A régebbi időkben (pá-pai kancelláriákban részint a 11. század közepéig) papiruszra, a későbbiekben kizárólag per-gamenre íródtak. A 12. század folyamán a kiadott privilégiumok száma fokozatosan megnőtt. A 13. század elejétől számítóan magyar királyi privilégiumok címzetteivé nemesek és városok lettek. A 13. században keltezett ilyen oklevelek formai elemei alapvető változások nélkül év-századokon át öröklődtek a későbbi korok ezirányú okirataiba. A 13. század közepéig a ma-gyar királyi kancellária által íródott okiratok túlnyomó többsége privilégiumnak minősíttetett, ellentétben a későbbi korokban keltezett oklevelekkel. A priviliégiumok létjogosultsága ná-lunk csak a Habsburg monarchia szétesésekor szűnt meg.

4.41. Protestantizmus 1

A katolicizmus és pravoszlavizmus után a kereszténységnek a reformáció után kialakult harmadik variánsa. A „protestáns” ill. „protestant” szó eredete a német lutheránusoknak 1529. évi V. Károly császárhoz intézett ellenvetéseihez fűződik. A császár ugyanis semmissé akarta nyilvánítani azt az 1526. évi Speyer-i birodalmi határozatot, amely érvényre juttatta a földes-uraknak a „Cuius regio eius religio” („Akié a hatalom, azé a vallás”) alapjáni döntésjogát. E-szerint a földesurak szabadon dönthettek alattvalóik keresztény hitvallása terén. A reformáció idején keletkeztek a protestantizmus kezdeti formái: Lutheránusság, Anglikán egyház. A Zwinglianizmust befogadó Kálvinizmus egyebek közt reformátussággá alakult át. A 20. szá-zad huszas éveiben a protestantizmusban gyökerezik az Ökumenikus mozgalom, mely céljául tűzte ki a keresztény egyház egyesítését.

4.42. Robotok 1

Olyan kényszermunkák, amelyeket az alattvalók földhasználatukból és egyéb úrbéri ha-szonélvezetükből kifolyólag földesuraiknak szolgáltattak. Elsősorban a korai feudalizmusra

126

126


(10.-12. század) és a második röghözkötöttség korára (16.-18. század) jellemzőek, bár a pénz- és természetbeli juttatások mellett az egész feudalizmusi korban érvényesültek. A 10.-12. szá-zadban ezek voltak pl. az urasági alódiumokon végzett mezőgazdasági munkák, a vár- és tele-pülésmunkák, fuvarozások, halászat és vadászat, stb. Egy 1514. évi törvényes rendelkezés egységesen szabta meg a robotok mértékét. Ennek értelmében az egy szesszióval rendelkező alattvaló heti egy napot köteleztetett gyalogvagy igásrobotolni. Egy 1548. évi törvény rendel-kezése szerint robotot képességeik szerint már a zsellérek is szolgáltattak. A majoros gazdál-kodás kialakulásával e kényszermunkák terjedelme többszörösen is meghaladta a törvényes kereteket. Kiszélesedett e munkaszolgáltatások hatásköre is: földművelés, terménykaszálás, és -betakarítás, szénakaszálás, szőlőművelés, erdei, udvari, épület- és sörgyári munkák, hosszú-fuvarozás vagy furmanolás; az asszonyok szőttek, kerteket műveltek, gyümölcsöt szárítottak, tollat fosztottak, stb. Egy napi robotelmulasztás eleinte 12 botütéssel, később egy-két arany-befizetéssel büntettetett. A robotot 1848-ban törvényesen megszűntették. Az úrbéri földekhasználóik tulajdonába kerültek. De továbbra is fönnállt mint az olyan kuriális földek utáni bérletdíji kötelezettség, melyeket a zsellérek és cselédek béreltek.

4.43. Romák múltjából 1

Nyelvük az újindiai nyelvek régebb ágában gyökerezik. Őseik Elő-Indiában éltek, ahonnan a Kr.u. 8.-11. századokban kezdtek szétszóródni világunk minden földrészére. Nyelvük termé-szetesen az új környezetben változásokon ment át. A nemrég mifelénk is cigányként ismert et-nikum magát Európában romának vallja. A roma szó jelentése nyelvükben: ember, férfi, férj, – a szanszkritban: ház. A görögök atinganoi-, atsinganos-ként említik őket. A 14. századból már erednek írásos emlékek első felvidéki (Szepesség, Zemplén) megjelenésükről. A 15. szá-zad elején 100 - 300-as csoportokban újabb hullámban érkeztek a Balkán felől Közép-Euró-pába. Úgy állították, hogy a szaracénok támadásai miatt hagyták oda Kis-Egyiptomot és bün-tetésből hét évig kell vándorolniuk. 1417-ben Pesten, Szatmáron, Kassán, Léván át Pozsonyig vezetett az útjuk, ahonnét több irányban Nyugat-Európába széledtek szét. Magyarországon Gara Miklós palatinus menlevelével igazolták magukat. A Felvidéken elsőízben a Szepesség-en kezdtek letelepedni. A letelepültek és a vándorlók egy része segédmunkákban kereste ke-nyerét. A romák legnagyobb társadalmi és anyagi megbecsülésüket a nemesség szolgálatában álló zenészekként érték el. Más részük apáról fiúra öröklődő mesterségekben tűnt ki mint kovács, katlanos, harangöntő, teknős, kanalas, kosaras, kefés, seprős, vályogos, toll-, zöldség-, hulladék-kereskedő, jósnő, stb. Asszonyaik batyukkal járták a gazdák portáit – bennükösszegyűlt az alamizsna, használtruha, döglött szárnyas. 1958-ban törvényileg megszűntették vándorló életmódjukat – társadalmi beilleszkedésük is javult. A statisztika tükrében pl. a 179 ezres lélekszámú szlovákiai romaságból a férfiak 91%-a munkaviszonyt vállalt és a családok 75%-ában megoldódott a lakáshelyzet.

4.44. Rovás 1

Néhány centiméter hosszúságú pálcikák vagy akár egy métert is meghaladó botok, melye-ken ősidőktől a 20. századig a rajtuki vésetekben nyilvántartották az eseményeket, kérvénye-ket, metrikus és súlyadatokat, robotot, adóságot, stb. A feudalizmusban a kétpéldányú pálci-ka- vagy botrovás egyike pl. a földesúrnál volt, míg a másodpéldányt az alattvalója őrizte. Így bármikor ellenőrizhető volt az adósság mindenkori nagysága.

4.45. Rusztikális földingatlanok 1

127

127


Azon nemesi donációs földterületek (lat. Rusticus: vidéki, telepes), melyeket feudális jára-dék befizetése ellenében az alattvalók használtak. Állami (lásd "kontribúciók..." címszó alatt) és egyházi (tized) adókötelezettség alá estek. Ezértis kontribúciós ill. portális földekként jelöl-tettek. A 15. század végétől – az urbárium bevezetésétől számítóan – volt használatos az úrbé-ri földekkénti megjelölésük.

4.46. Szerviensek 1

Lat. Servientes: szolgálók. A feudalista Magyarország közvetlen királyi szolgálói, akik a-lattvalókkal egyetemben elidegeníthető földingatlanokat tulajdonítottak. A korai feudalizmus-ban háborús időkben alattvalóikkal együtt a király hadseregében katonai szolgálatot is teljesí-tettek. Velük ellentétben a kisebb társadalmi és katonai rangúak mint pl. a várak jobbagionjai komitátusi (királyi vármegyei) vagy várispáni irányítás alá estek. A 12. század végétől az u-ralkodók szerviensi rangra emelhettek vári jobbagionokat s azok fiait is, miáltal ők s az álta-luk használt földingatlanok is kivétettek a komitátusi fennhatóság hatásköréből. A szervien-sek kisebb vétségeikben az általuk választott szolgabírók révén ítéltettek, nagyobb bűncselek-mények elkövetése esetén fölöttük a király mondott ítéletet. Szerviensi rangot képviseltek a Hont-Pázmány nemzetség tagjai is. I. László korában majd a 14.-18. századokban tovább bővült a szerviensi címet nyerhető alattvalói kör.

4.47. Szesszió 1

A települések mezőgazdasági bel- és külterületi földingatlanainak régebbi alapegysége (lásd még „úrbéri vagy szessziós földterületek” és „Tereziánus Urbárium” címszavak alatt).

4.48. Szlovák kolonizáció a 17.-19. századokban 1

Időszak Új telephelyek

A 17. sz. második felétől – szezonmunkások Hont és Nógrád vármegyékben (köztük itta 18. sz. elejéig letelepedettek is)

– Hont és Nógrád vármegyéken keresztül Nógrád déli részén, Pest vármegye északi részén letelepedettek (a 17.-18. szd.fordulóra a szlovák-magyar etnikumi határvonal Nyitra, Bars, Komárom és Esztergom vármegyékben délebbre toló- dott)

– A Hernád folyásvidékéről Aba megye déli részén letelepedettek1711-1740 – Nógrád, Pest, Somogy, Tolna és Békés megyékben1740-1790 – Bácska, Bánát és Szerém megyékben19. sz. közepe – Arad, Temes, Bihar megyékben19. sz. és a 20. sz. eleje – Kolonizáció számos fentebb említett új telephelyekre.

Az új telephelyek földesurai eleinte szabadon befogadták a kolonistákat. Később impopu-látoraik segítségével maguk is szervezték a letelepedést. Szabályozottabban és szervezetteb-ben kolonizálták a Pest megyei Grassalkovich- és a Békés megyei Harrucker-féle, valamint a nagykiterjedésű – Csanád és Arad megyékbeli – királyi kamarai birtokokat. A szlovákság

128

128


gyakran magyarokkal, németekkel, szerbekkel, románokkal egyetemben telepedett le számos vidéken.

4.49. Szlovák vándornapszámosok 1

Főleg a 19. század harmincas éveitől vidékünkön is megjelenő, mezőgazdasági munkát és télen gabonacséplést vállaló – élelemért, természetbeni juttatásokért és bérért dolgozó – mun-kások. Bérüket naponta vagy hetente vették föl. A szlovák vándornapszámosok még 1848 e-lőtt részt vettek a Duna és a Tisza szabályozásában, az erdészeti munkákban, vas- és rézgyá-rak számára szükséges faszén égetésében, az ipari üzemeknek szolgáló fuvarozásokban, vasú-ti rakodó-, építészeti és más munkákban.

4.50. Szőlőtermesztés 32, 33

Máshelyütt már említettük, hogy a kelták a vas nemesítésének és formálásának igazi mes-terei voltak. Egyébiránt a földműves szakértelmük is hagyott maradandót az utókornak. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a Kárpát-medencében is őshonos ligeti szőlőből fogyasztásra alkal-mas kerti szőlőt nemesítettek ki. Az utánuk tájainkon megtelepedő valamennyi nép elsajátítot-ta és magáévá tette a szőlőtermesztés fortélyait, a szőlő szeretetét és megbecsülését. Nagy va-lószínűséggel a magyarok hozták magukkal a Krim-félsziget-i Muskotályos és Furmint szőlő-fajtákat. A középkorban csakúgy mint az azt megelőző korokban a cukor szerepét a méz mel-lett az aszalt szőlő töltötte be. A 18. század elején a kukorica és a dohány mellett jobbminősé-gű szőlőfajtákat kezdtek termeszteni vidékünkön is. A 19. század közepére a hagyományosan termesztett magyar fajtákon (Kadarka, Hárslevelű, Furmint, Juhfarok, Kéknyelű, Ezerjó, Kék-frankos, Olasz rizling, Sárga muskotály, Kék Oportó) kívül meghonosodtak olyan elismert vi-lágfajták mint a Zöld Veltelíni, Rizling Szilváni, Tramini, Rajnai Rizling, Sauvignon. 1871-ben Magyarországon is megjelent az Amerikából behurcolt szőlőgyökértetű – más néven Fi-loxéra –, amely a szőlővidékek nagy részét csaknem egészen elpusztította. A szőlőtermesztés felújításának egyedüli – végülis sikeres – útja és eszköze az európai fajták amerikai alanyokba történő oltásában rejlett. Ezután nemesítették ki pl. az Irsai Olivért, Csaba gyöngyét, Pannónia kincsét, Zala gyöngyét, Egri csillagokat, Pozsonyi és Peszeki leánykát. Az eddigiekben említett – mára nagyobbrészt evidéken is termesztett – szőlőfajták még a 20. század derekának gazdálkodója számára is ismeretlenek, elérhetetlenek voltak. Direkt termő szőlők sete-suta dűlői cikáztak akkortájt (is) szőlőhegyeinket. Közöttük: Izabella, Nova (Ba-tyucska vagy Jakhec), Amerika kincse, Concordia, Delaware, de főleg Zöld, Sárga és Fekete Otelló.

4.51. Tereziánus urbárium 1

Mária Tereziának 1767-ben kiadott rendelete, amely meghatározta az úrbéri szessziók nagyságát és az abból eredő adó- és munkaszolgáltatási kötelezettségeket. Eszerint a falvak a következő adóosztályokba soroltattak:

– 16 hold szántó l szesszió – 18 hold szántó l szesszió – 20 hold szántó l szesszió – 22 hold szántó l szesszió – 6 hold rét l szesszió

129

129


– 8 hold rét l szesszió

Az egy szesszióra eső adó- és munkaszolgáltatási kötelezettség:– 52 nap igás robot – 104 nap gyalogrobot (zselléreknél 18 nap, alzselléreknél 12 nap)– ún. hosszúfuvarozás vagy furmanolás– vadászatokon való részvétel– favágás és -behordás– kilenced szolgáltatása és egyéb– 2 tyúk– 2 kappan– 12 tojás– vajHarminc szesszió után beszolgáltatott egy borjú.

A szessziókat más kötelezettségek is terhelték, úgymint:– egyéb területi és időszakos beszolgáltatási kötelezettségek– házadó– útjavítás– hídjavítás stb.

4.52. Tűzvédelem múltjából 1

Az első tűzoltófecskendőt az ókori görögök készítették. Az első ismert tűzvédelmi rende-let az antik Rómában fogant meg. Traianus császár nevéhez fűződik a legrégibb tűzvédelmi alakulatok létrehozása. Magyarországon a tűzmegelőzés elsőízbeni rendeleti szabályozását Korvin Mátyásnak tulajdonítják. A kéményseprők a 17. században léptek színre, amikoris az addigi fakéményeket falazottak váltották fel. A tűzoltófecskendők teljesítménye csak a 18. század folyamán érte el a megfelelő értékeket. II. József kísérlete, hgy a falvakat is érintőn alakuljanak tűzvédelmi szervezetek, kudarcba fulladt. Azok csak a 19. század folyamán léte-sültek első ízben.

4.53. U r b á r i u m 1

Lat. Urbarium – városi telekkönyv (eredetileg). A jobbágyok telekingatlanjainak és köte-lezettségeinek összeírása. A 16. századtól az úrbéri földeket – a kuriális földektől eltérően – adó- és más közterhek terhelték. A feudalizmusban az úrbéri földek a községek határának alapját – az ún. rusztikált alkották.

4.54. Úrbéri vagy szessziós földek 1

A feudalizmusban a korona, nemesség, egyház, városok, stb. tulajdonában álló intra- és extraviláni szántó-, rét- és szőlőingatlanok, melyeknek örökletes használói a jobbágyok vol-tak. 1853-tól a földesúri birtokokból eredő legelő, erdő és kavicsbánya is kivétethetett úrbéri használatra. Az úrbéri szesszió – mint adóegység – nagyságába nyújt betekintést egy 1836. évi írásos forrás, miszerint az:

–16-40 hold szántó és 6-12 hold rét (ezek értéke bonitástól vagyis földértéktől függően válto-zott)

130

130


–1 hold intravilán vagyis községi belterület. Az úrbéri szesszió nagyságának 1/4-e, 1/8-a zsel-léri úrbéri adóegységként szerepelt. Ennél nagyobb nagyságú földterület paraszti úrbéri föld-ingatlannak nyilváníttatott. 1871-ben az úrbéri erdők törvényes alapon úrbéri társaságok közös tulajdonává váltak. A későbbi földreformok által ezen erdők területe jelentősen megnőtt.

4.55. Vásárok világa 5

A síkságok és hegyvidékek találkozásainak közelében fekvő városok mind híresek voltak országos vásáraikról. Így tett országos hírnévre szert a Márton-napi lévai vásár is. Egyetlen címszó alatt leírhatatlan egy ilyen vásár színezete és hangulatvilága. Ezért csak majdkizáróla-gosan a vásári árusok és portékáik egyszerű felsorolásába bocsátkozunk. A gyorsfényképész, képárus, nótaáruló, kalendáriumos és históriás közül talán az utóbb említett kereskedő kínála-táról érdemes egy kicsit bővebben szólni. Ebben a kalendáriumon, nóta-, álmoskönyvön, száz-esztendős jövendőmondón túlmenően szerepeltek a históriák, melyekben a „ponyvafüzet”, „ponyvaregény” kifejezések fogantatnak. A komédiások vagy mutatványosok (légtornász, csodatörpe, csontvázember, gépember, tűznyelő, stb.) mellett mára is legismertebb a forgós-komédia vagy ringlispil, más szóval bolondmalom. Annak tengelyét kamaszok, legények tol-ták hűségesen, hogy négy-öt menet után maguk is egyszer pöröghessenek Az erőmérő, hajó-hinta és céllövölde bejárta után jólesett a laci- vagy cigánypecsenye és a mellé kínálkozó üdítő, bor vagy sör. Odébb a város külterületén gazdát cserélt az igavonó jószág, Illő volt vá-sárfiát is hozni az otthoniaknak. A bazáros és mézeskalácsos is csalogatta magához a látoga-tókat. Amott szűcsök kínálták subájukat, kisbundájukat, bekecsüket, bőrkesztyűjüket éstarisznyájukat (szűrüket). Kék- vagy kelmefestők kínálatában válogatott az éhes női szem, Az esernyősök, üvegesek tárlatán túljutva választani kellett a rövidárusok bő készletéből is (cér-na, zsineg, pántlika, varró-, kötő- és hajtű, csont-, fém- és kaucsukgomb, stb.) . Arrébb a rőfös méregette ingre, alsóneműre a vásznat, kínálta finom batisztjét, selymét és egyéb méteráruját. A posztós férfiruhára való posztójával és gyapjúszöveteivel díszelgett. Az ócskás használt holmijára, csakúgy mint a gombkötő termékeire (vitézkötés, sujtás, paszomány, zsinóros nad-rágra és kabátra való selyem- vagy cérnabevonatú fa- vagy csontgombok) is akadt vevő. A csizmadia szakmájából idézzünk egy kicsit. A csizma csak az 1848-as jobbágyfelszabadítás után lett parasztviselet. A vidéki polgárság a 19. század végéig hordta azt, a mesteremberek és iparosok a későbbiekben is. A csizma nyersanyaga marha-, csikó-, borjú- disznó- vagy éppen bivalybőr volt egykor. Fekete vagy piros, keményszárú, magas- vagy alacsonyszárú kikép-zésben az alkalomhoz és időhöz megfelelően nyújtott védelmet és sarmot a lábnak. Némely csizma sarkára a kovács keskeny karikán végződő rézlemezes csörgőkkel ellátott patkót pat-kolt, sőt azok talpára bőrből készített csikorgó is került. A vásári forgatagban a szíjgyártókról, nyergesekről, tímárokról, paplanosról, szűrszabóról, papucsosról, késesről, cipészről, kovács-ról, kötélverőről, füvesemberről se feledkezzünk meg. A vásár szélén pihenő szekerekről le-kínálkozott a villa, lapát, gereblye, vizesdézsa, tejesedény, vajköpülő, fejősajtár, túrósbödön, véka, szuszék, szerszámfa, itatóvályú, sütőteknő, famozsár és egyéb hasznos cikk. A háziipa-rosok sem hiányozhattak éves termékeikkel – fa- és drótkészítésű munkáikkal, gyékénnyel, kasokkal, kosarakkal, szalmakalapokkal és tömérdek más áruikkal. A szénégetőknél pl. a va-salóba való faszén volt kapható. Érdemes itt megemlíteni a Zemplén és Gömör megyei son-kolyos szlovákokat, akik sót, kova-, kaszakövet, olvasztatlan méhviaszt – ún. sonkolyt – hoz-tak le cserébe pl. szekérkerekek fatengelyeinek kenésére szolgáló disznóhájért. S ha már a szlovákok ilyenirányú kereskedelmét érintettük, ne hagyjuk ki a sorból a drótostótokat és a tutajosokat sem. Az utóbbiak épület- és tüzifát úsztattak délibb vidékekre.

131

131


Ízelítőleg csak ennyit az évenként megújhodó vásári kavalkádból....

4.56. Zsidóság múltjából 1

Európában a zsidók az ókori Róma-i Birodalom korában is éltek. Felvidéki megjelenésük első írásos bizonyítéka a 10. századból ered, amikoris kereskedőkként járták a királyi városo-kat. A későbbi korokban csak a várak, városok, püspöki székhelyek alatti gettókban élhettek. 1840-től letelepedési (egész Felvidéken, kivéve a bányavárosokat) és iparengedélyt kaphattak, gyártulajdonosok lehettek, keresztény iskolákat látogathattak; polgári neveket kellett fölven-niük és saját anyakönyvet vezettetniük. 1860-tól saját ingatlantulajdonnal rendelkezhettek.

132

132


5. Felhasznált irodalmi forrásanyag

1. Encyklopédia Slovenska, Zväzky I.-VI., Veda, Vydavateľstvo SAV, Bratislava, 1977-1982 ( Alapiskola, Fegyvernek )2. Gazdaságtan, Pátria Rt. Budapest, 1940 ( magánkönyv )3. Csicsay Alajos: Királyok, fejedelmek, kormányzók, Lilium Aurum, Dunaszerdahely,1996( magánköny )4. Dr. Püspöki Nagy Péter: Zselíz város címere, Madách Könyvkiadó, Pozsony, 1976( Községi Hivatal, Fegyvernek)5. Kósa – Szemerkényi: Apáról fiúra, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1979( magánkönyv )6. Szájhagyományi források7. Slovensko - Dejiny, Obzor, Bratislava, 1971 ( Alapiskola, Fegyvernek )8. Gál Sándor: Mesét mondok, valóságot; Madách, Pozsony, 1980 ( magánkönyv )9. Lengyel Dénes: Régi magyar mondák, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Rt., Budapest, 1995 ( magánkönyv )10. Szlovákia a középkorban ( tankönyv ), Orbis Pictsr Istropolitana, Pozsony, 1995 ( Alapiskola, Zselíz )11. Vlastivedný slovník obcí na Slovensku, Zväzok III, Veda, Vydavateľstvo SAV, Bratislava, 1978 ( Alapiskola, Fegyvernek )12. Súpis pamiatok na Slovensku, SÚ Pamiatkovej starostlivosti a ochrany prírody, Obzor, Bratislava, 1969 ( Barsi Múzeum, Léva ) 13. Fegyvernek Községi Krónikája, 1944-1989 ( Községi Hivatal, Fegyvernek )14. Historické Revue 9/96, Vydavateľstvo Kleio, Bratislava ( Barsi Múzeum, Léva )15. Hogyan, hol, mikor, miért; Magyar Könyvklub, Budapest, 1998 ( magánkönyv )16. Új Magyar Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest, 1960 ( magánkönyv )17. Alsó- és Felsőfegyvernek községek földrajzi leírása a nagyzsupa földrajzának összeállítása céljából – címezve a lévai székhelyű Barsi Tanfelügyelőségnek; összeállította Rácz Sándor, az Alsófegyveneki Református Elemi Népiskola tanítója, 1926. aug. 24-én( Barsi Múzeum, Léva )18. A hontfüzesgyarmati Római Katholikus Iskola története, Római Katholikus Népiskola, Füzesgyarmat - címezve a lévai székhelyű Bars Tanfelügyelőségnek ( keltezés nélkül az1920-as évek második felében /a szerző megjegyzése/ ) ( Barsi Múzeum, Léva )19. Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monográfiája, Hont vármegye és Selmecbánya cz. kir. város, Országos Monográfia Társaság, v., MTA-épület, Budapest, 1906 ( Barsi Múzeum, Léva )20. Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monográfiája, Bars vármegye, Országos Monográfia Társaság, v., MTA-épület, Budapest, 1903 ( Barsi Múzeum, Léva )21. Hontianske povesti, Jozef Melicher, Matica Slovenská, Martin, 1998 ( Alapiskola, Fegyvernek )22. Dejiny Bratislavy, Obzor, Archív hl.mesta SSR, Bratislava, 1978 ( Alapiskola, Fegyvernek )23. Zsigmondkori oklevéltár I. ( 1387-1399 ) ( Járási Levéltár , Léva )

133

133


24. Slovenský biografický slovník, IV. Zväzok, Matica Slovenská, Martin, 1990 ( Járási Levéltár, Léva )25. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai, Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával, Pozsony, 1993 ( magánkönyv )26. Alsó- és Felsőfegyvernek katasztereinek telekjegyzőkönyvei ( Földművesszövetkezetilevéltár, Fegyvernek )27. Karriérek – Nagy katonák, Karriérek Kiadóhivatala, Budapest, 1912 ( magánkönyv )28. Kataszteri térképek, földtan és talajtan, vízrajz Fegyvernekről ( Földművesszövetkezeti levéltár, Fegyvernek )29. Dr. Borsa Pál István: A falu orvosa, Novák Rudolf és társa tudományos könyvkiadóvál-lalat és orvosi szakkönyvkereskedés, Budapest, 1939 ( magánkönyv )30. Kristus žije v dejinách cirkvi II., Autor: Pavol Janáč, II.vydanie, Spolok Sv. Vojtecha-Trnava, Príroda a.s., Bratislava, 1993 ( magánkönyv )31. A Szlovák Belügyminisztérium Heraldikai Bizottsága alelnökének ( Prof. PhDr. Jozef Novák, DrSc.) 1999. március 12-i keltezésű a fegyverneki Községi Hivatalhoz címzett nyílt levele, Comenius Egyetem - Filozófiai Kar, Pozsony ( Községi Hivatal, Fegyvernek )32. Jó Gazda - folyóirat, A szőlőtermesztés évezredei c. cikksorozat Makrai Miklós tollából ( magán folyóirat )33. Pavol Kohút: Želiezovce kedysi a dnes. Vydavateľské stredisko ZsKNV Bratislava, 1967 ( Községi Hivatal, Fegyvernek )34. Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés − Magyar nemzetiségi politika, 1867-1918, Kaligram Könyvkiadó, A Magyar Köztársaság Kultúrális Intézete, Pozsony 1995, 1999 ( magánkönyv )35. Sčítanie ľudu, domov a bytov −okres Levice, 1970, 1980, 1991, Okresné oddelenie Slovenského štatistického úradu, Levice 1973, 1982, 1992 ( Községi Hivatal, Fegyvernek )36. Inventár k fondom bývalých notárskych úradov, 1819-1944, Okresný archív v Želiezovciach, Želiezovce, 1961 ( z tohto sumarizovaného inventára inventár k fondu Hontiasko-Vrbického Obvodného notárskeho úradu – stratený počas 2. svetovej vojny ) ( Járási Levéltár, Léva )37. Mapa Slovenskej Socialistickej Republiky, Veda, Vydavateľstvo Slovenskej Akadémie vied, Bratislava, 1982 ( magántérkép )E kötetben: ad 1. Magyarország Müller-i térképe 1709-ből ad 2. Mappa Generalis Regni Hungariae 1806-ból, kidolgozta Lipszky János, Vágszállás ( Trencsén vármegye ), térképmérték – 1: 469472 ( Magyarország első nagyon pontos és aprólékos tudományos térképe ); ennek kidolgozásánál felhasznált források és térképelaborátumok: ad 1. Andreas von Neu-nak Magyarország első katonai térképezéséből kidolgozott térképe ad 2. Magyar Királyi Helytartó Tanács vármegyetérképei ad 3. Magyar Kamara Levéltárából származó uradalmi térkép ad 4. Görög Demeter készülendő magyarországi térképének karteográfiai anyaga ad 5. Lipszky János saját csillagászati mérései és számításai38. ( Idézett, de nem felhasznált forrásanyag ) Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása, Budapest, 194339. Regesta Diplomatica nec non Epistolaria Slovaciae, Zväzok 1., Vydavateľstvo: Academia Sc, Editor: Vincent Sedlák ( Járási Levéltár, Léva)40. Magyar neve, Határokon túli magyar helységnévszótár, Arany Lapok, Zrínyi Nyomda, Budapest, 1990 ( magánkönyv )

134

134


41. Csáky Károly: Honti arcképcsarnok, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1998 ( magánkönyv )42. A visszatért Felvidék 1918-1938, Mahr Ottó és tsa „Rákóczi“ Könyvkiadó vállalata, Budapest, 1939 ( magánkönyv )43. Národnostné zloženie obyvateľstva, náboženské vyznanie obyvateľstva, domový a bytový fond ( Zbrojníky, 2001 ) – List Krajskej správy Štatistického úradu SR v Nitre adresovaný Obecnému Úradu v Zbrojníkoch ( Községi Hivatal, Fegyvernek )44. Csáky Károly: Honti barangolások, Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., Bratislava, 1985( magánkönyv )45. Demandice – Pozoruhodnosti, Malá vlastivedná knižnica 192. číslo, Vydavateľstvo KT, s.r.o., Komárno, z poverenia samosprávy v Demandiciach, 2001 ( magánkönyv )46. Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza III., Akadémiai Kiadó,Budapest, 1987 ( Prímási Palota, Prímási Levéltár - Archivum primatiale, H-2500 Esztergom,Mindszenty tér 2 )47. Hegedűs András - Tóth Krisztina: Egyházlátogatás, Jegyzőkönyvek Katalógusa 9., Esztergomi Főegyházmegye I. A-K, Prímási Levéltár, Esztergom, 2000 ( Prímási Palota, Prímási Levéltár - Archivum primatiale, H-2500 Esztergom, Mindszenty tér 2 )48, Varga Géza: A magyarság jelképei, Irástörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1999( magánkönyv )49. Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt, Akadémia Kiadó, Budapest, 1971 ( Prímási Palota, Prímási Levéltár - Archivum primatiale, H-2500 Esztergom, Mindszenty tér 2 )50. Peter Holba a kolektív: Dudince – Santovka, Šport, Slovenské telovýchovné vydavateľstvo, Bratislava, 1986 ( magánkönyv )51. „Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, I.-XII. és pótkötet, Ráth Mór kiadása, Budapest, 1857-1868” c. kiadvány reprintje, Kossuth Nyomda, Helikon Kiadó, Budapest, 1987 ( Babits Mihály Városi Könyvtár, Esztergom )52. Gyürky Antal: Ötvennégy év Hontvármegye történetéből 1820-1874, I.- II. rész, Vácz, 1874, 1882 ( Babits Mihály Városi Könyvtár, Esztergom )53. Magyar Kódex, Az Árpádok világa, 1 Magyar művelődéstörténet a kezdetektől 1301-ig, Kossuth Kiadó, Enciklopédia Humana Egyesület, Budapest, 1999 ( Babits Mihály Városi Könyvtár, Esztergom ) 54. Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története, Báthi Járás, Báthi Alesperesi Kerület, Hivatalos adatok alapján szerkesztette: Dr. Komlóssy Ferencz egyházme-gyei főtanfelügyelő, Esztergom, Neumayer Ede Könyvnyomdája, Budapest, 1896 ( Prímási Palota, Prímási Levéltár – Archivum primatiale, H-2500 Esztergom, Mindszenty tér 2 ) 55. „Ivánfi ( Jancsik ) Ede: A Magyar Birodalom vagy Magyarország s Részeinek cimerei, Pest, 1869” című kiadványnak függelékes reprintje, Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelem Segédtudományai Tanszéke, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1989( magánkönyv )56. Paál Zoltán: Arvisura, Budapest, 2000 ( magánkönyv )57. Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet, Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest ( magánkönyv )58. Generál Tibor: Kelet pompadourjai, Nőuralom az Oszmán Birodalomban, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2000 ( magánkönyv )59. Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás, Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, Budapest, 2001 ( Községi Hivatal, Fegyvernek ) 60. A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914, 2. kiadás, Talma kiadó, Pécs, 2003 ( Községi Hivatal, Fegyvernek )

135

135


61. Magyarország története, I / 1.-2. kötet, Előzmények és magyar történet 1242-ig, MTA Történelemtudományi Intézete, Akadémia Kiadó, Budapest, 1984 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )62. Lontov – Pozoruhodnosti, Malá vlastivedná knižnica 44. číslo, Komárňanské tlačiarne a vydavateľstvo s r. o., Komárno, z poverenia samosprávy v Lontove, 1996 ( magánkönyv ) 63. Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301, Osiris Kiadó, Budapest, 2003 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )64. Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak, Diák Kislexikon, Junior, Budapest, 1996 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )65. Engel Pál: Szent István birodalma, A középkori Magyarország története, História könyvtár, Monográfiák, 17. história. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2001 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog ) 66. „Magyar Oklevél - Szótár, Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye, Pótlék a Magyar Nyelvtörténeti Szótárhoz, MTA megbízásából szótárrá szerkesztette Zolnai Gyula, Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest, 1902” c. kiadvány reprintje, Állami Könyvterjesztő Vállalat reprintsorozata, Kossuth Nyomda, 1984 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )67. Makkay János: A magyarság keltezése; szerző, Budapest, 1993 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )68. Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémia Kiadó Budapest, 1972 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )69. A Magyar Nyelv Történeti-etimológiai Szótára, Első Kötet, A – GY, Akadémia Kiadó, Budapest, 1967 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )70. Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa, Népek hazája sorozat, Sorozatszerkesztő: Kovács J. Béla ( magánkönyv )71. Prof. Dr. Blaskovics József, CSc.: A magyaruk története – Tárih-i Üngürüsz, Madzsar Tárihi, Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség, A Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával, Léva, 1996 ( magánkönyv )72. Magyarország hadtörténete, I.-II., Hadtörténeti Intézet és Múzeum, főszerkesztő: Liptai Ervin, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )73. Kálmán Béla: A nevek világa, IV. átdolgozott kiadás, Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen, 1989 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )74. Ladó János: Magyar utónévkönyv, Kulturtrade Kiadó Kft.; az I. kiadás 1971-ben, az MTA Nyelvtudományi Intézetében készült; VIII. Kiadás, Budapest, 1996 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )75. Kálmán Béla: A nevek világa, III. kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1973 ( Arany János Városi Könyvtár, Dorog )76. Szemelvények Fegyvernek múltjából, Fegyvernek településtörténete „Adatok Szolnok megye történetéből” című kiadvány alapján – Fegyverneki Hírmondó, 1999. április ( Polgármesteri Hivatal, Fegyvernek )

136

136


6. T a r t a l o m

1. B e v e z e t ő 3

1.1. Előszó helyett… …a szerző önmagáról és ezen írásáról 41.2. Fegyvernek hely- és vízrajza 51.3. Fegyvernek föld- és talajtana 7

5 1.4. Közelvidékünk éghajlata 7 2. S z e m e l v é n y e k F e g y v e r n e k v i d é k t ö r t é n e l m é b ő l 8

2.1. Őskortól az Ókor-i Rómáig 92.2. Keltáktól az Avarokig 112.3. Szlávok és a Nagy-Morva Birodalom 122.4. Magyarok honfoglalása vidékünkön és kalandozása Árpád haláláiglan 132.5. Nyitra-i Dukátus 182.6. Zselíz és környéke a Hont-Pázmány nemzetségtől a Becseiekig 192.7. A Prémontre-i prépostságok és Fegyverneki Ferencz 192.8. Csák Máté és az Interregnum 212.9. A lévai uradalmat birtokló Lévai (Sárai, Cseh, de Leva) család 222.10. Lévai uradalom a Kamara tulajdonában 322.11. Parasztvármegyék és falujelvények 332.12. Szív – pajzs- és kétfarkú oroszlánábrázolások a címertan tükrében 352.13. A kunok és Cumania címere 36

3. S z e m e l v é n y e k F e g y v e r n e k h e l y t ö r t é n e l m é b ő l 38 3.1. Fegyvernek első írásos említései 393.2. Egy Zsigmondkori oklevél Feduernek-ről 433.3. Egy Zsigmondkori oklevél Sárói Péterről 433.4. Hunyadi János és Fegyvernek 433.5. Egyház-helytörténelmi visszatekintő 443.6. Fegyverneki/Fegyverneky család és (Felső-)Fegyvernek 483.7. Szulyovszkyak és Fegyvernek 553.8. Kis- és Nagyfegyvernek az 1664-es és 1675-ös török adóösszeírások tükrében 563.9. Fegyvernek településnév-változatai 62

137

137


3.10. A 17.–20. századokban Fegyverneken is földbirtokos nemesi családok 643.11. Fegyvernek a nép- és házszámlálások tükrében 783.12. Alsó- és Felsőfegyvernek nemesi, kuriális, zsellérségi, egyházközségi és községi földingatlanainak alakulása a nagybirtoköröklések és -adásvételek függvényében a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben 793.13. Fegyverneki születésű hírneves emberek a 19. században 873.14. Kőszegi Mihály és az alsófegyverneki református templom 883.15. Felsőfegyverneki hegyközség 893.16. A 20. század fegyverneki mementói 903.17. Fegyvernek „A visszatért Felvidék” című kiadvány tükrében 973.18. Fegyverneki földesúri kúriák 983.19. Földbirtokosok és nagygazdák Fegyverneken 1944-ben 993.20. Üzletesek, vendéglősök és iparosok Fegyverneken 1944 - 1945-ben 993.21. Fegyvernek községe létesítéseinek 20. és 21. századi kronológiája 1003.22. Fegyvernek az előző harminc év hivatalos statisztikái tükrében 1043.23. Fegyverneki temetők csöndjéből beszélő múlt 1053.24. Fegyverneki legendák 1064. F ü g g e l é k 110 5. F e l h a s z n á l t i r o d a l m i f o r r á s a n y a g 1326. T a r t a l o m 137 7. T é r k é p j e g y z é k 1418. R e s u m é … h e l y e t t

138

138


7. T é r k é p j e g y z é k

1. Hont vármegye Mohács előtt – a 44. felhasznált irodalmi forrásból merítetten2. Magyarország Müller-i térképe 1709-ből – a 37. felhasznált irodalmi forrásból merí- tetten3. Mappa Generalis Regni Hungariae 1806-ból, kidolgozta Lipszky János, Vágszállás ( Trencsén vármegye ), 1 : 469472 – a 37. felhasznált irodalmi forrásból merítetten4. Fegyvernek ( Zbrojníky ) vidéke egy mai szlovákiai autótérképen5. Alsó- és Felsőfegyvernek dűlőnév- és parcellaszámjegyzéke ( 1886 – 1964 ), 1 : 28000 – a szerző által készített térkép6. Štátna mapa 1 : 5000-odvodená, I. vydanie, Geodetický ústav, Bratislava, 1951 – a 28. felhasznált irodalmi forrásból merítetten7. Štátna geodetická mapa, 1 : 10000, Štátny geodetický ústav, Bratislava, 1962 – a 28. felhasznált irodalmi forrásból merítetten8. Alsó- és Felsőfegyvernek dűlőnévjegyzéke, hely- és vízrajza ( 2000 ), 1 : 28000 – a szerző által készített térkép

139

139


8. R e s u m é ... h e l y e t t

Ing. Szőllősy János: Fegyvernek 2004

A történelem homokórája peregEngedd közelíteni szívedhezVállald őseid jó- és balsorsátCsak így tárulhat ki neked is a világ

Légy büszke nagyjaidra:A kabari fegyverkovácsságraA berkeidben is sarjadzó LévaiakraS az itthonszülött Fegyverneki családra

Történeted hű szeglete a honénakMert akik itt megfordulánakGyermekidnek sorsot formáltakAkarva-akaratlan jelent a mának

Tatárvész olybá' rajtad is fogant Hunyadi téged is szolgált Balassától a török mindhiá' lovalt De a balsorsot te is osztályul kaptad

Nemesek felvirágozának – elhalának Szabadsághősök emlékképedben maradnak Mementóit az elmúlt századnak Vésd lapjaidba a mának s holnapnak

Európa újra nyílik: mutasd meg magad Engedd hogy kitárulkozhass Légy hű aki vagy Egyedül csak így maradhatsz

140

140


141

141

Documents

(Hont)Fegyvernek / 1303* - 2003 · Web viewRákóczi Ferencz 1704. évi rendeletével szigorúan eltiltja a templomok és paplakok erőszakos elvételét. Ám ezen rende-lettel nem