Horváth, Imre - tankonyvtar.hu · A felszín alatti vizek fontos csoportja a karsztvíz, mely a mészkő és dolomit kőzetek repedéseiben, járataiban található. 3. 1.3. A víz

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Vízellátás és csatornázás

Horváth, Imre

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Vízellátás és csatornázás Horváth, Imre

Publication date 2011 Szerzői jog © 2011 Szent István Egyetem

Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom

1. A víz előfordulása, minősége. A vízhasználat, vízigények ............................................................. 1 1. 1.1. Felszíni víz ..................................................................................................................... 1 2. 1.2. Felszín alatti víz ............................................................................................................. 1 3. 1.3. A víz minősége ............................................................................................................... 1

3.1. 1.3.1. A víz fizikai tulajdonságai .............................................................................. 2 3.2. 1.3.2. A víz kémiai tulajdonságai ............................................................................. 3 3.3. 1.3.3. A víz biológiai tulajdonságai .......................................................................... 3 3.4. 1.3.4. A víz minősítése ............................................................................................. 4 3.5. 1.3.5. Vízigények ...................................................................................................... 7

2. Vízbeszerzési lehetőségek .............................................................................................................. 9 1. 2.1. Felszíni vízkivételi művek ............................................................................................. 9 2. 2.2. Felszín alatti vizek beszerzése ...................................................................................... 11

2.1. 2.2.1. Ásott kút ....................................................................................................... 12 2.2. 2.2.2. Aknakút ........................................................................................................ 13 2.3. 2.2.3. Vert kút ......................................................................................................... 13 2.4. 2.2.4. Csőkút ........................................................................................................... 13 2.5. 2.2.5. Galéria .......................................................................................................... 16 2.6. 2.2.6. Csáposkút ...................................................................................................... 17 2.7. 2.2.7. Akna ............................................................................................................. 19 2.8. 2.2.8. Forrásfoglalás ............................................................................................... 19 2.9. 2.2.9. Mélyfúrású kút .............................................................................................. 21

3. Vízelosztó hálózatok ..................................................................................................................... 24 1. 3.1. A hálózat hidraulikai vizsgálata ................................................................................... 25

1.1. 3.1.1.Tározók vizsgálata ......................................................................................... 25 1.2. 3.1.2. A szivattyú megválasztásának kérdései ........................................................ 29 1.3. 3.1.3. A hálózat jellemző üzemállapotai ................................................................. 29 1.4. 3.1.4. Súrlódási veszteség számítása ...................................................................... 32 1.5. 3.1.5. Az egyes ágak vízszállítása ........................................................................... 32 1.6. 3.1.6. Csőanyagok, csőkötések ............................................................................... 33 1.7. 3.1.7. Csőszerelvények ........................................................................................... 37 1.8. 3.1.8. Csőhálózatok üzemeltetése és fenntartása .................................................... 44 1.9. 3.1.9. Regionális vízellátó rendszerek .................................................................... 45

4. Víztárolók, vízműtelep létesítése .................................................................................................. 47 1. 4.1. Tározómedencék .......................................................................................................... 48 2. 4.2. Víztornyok ................................................................................................................... 54

5. Szennyvíztermelés - csatornahálózatok ........................................................................................ 65 1. 5.1. Csatornázási rendszerek ............................................................................................... 67 2. 5.2. Elvezetendő szennyvízmennyiség ................................................................................ 70 3. 5.3. A csatorna hidraulikai méretezése ................................................................................ 71 4. 5.4. A csatornák helyszínrajzi és mélységi kialakítása ........................................................ 73 5. 5.5. Csatorna keresztszelvények .......................................................................................... 75 6. 5.6. A csatornák anyaga és védelme .................................................................................... 77 7. 5.7. A csatornahálózat műtárgyai ........................................................................................ 80 8. 5.8. Épületek szennyvízcsatornázása ................................................................................... 90

6. Szennyvíztisztító telep létesítése .................................................................................................. 93 1. 6.1. Szennyvíztelep tervezése .............................................................................................. 93 2. 6.2. A csatorna építésénél használt anyagok ....................................................................... 95 3. 6.3. Csatornahálózat építés .................................................................................................. 97 4. 6.4. Szennyvíztisztító telep építése ................................................................................... 104 5. 6.5. Szennyvíztisztító technológia felépítése .................................................................... 108

Felhasznált irodalom ...................................................................................................................... cxvi

1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1. fejezet - A víz előfordulása, minősége. A vízhasználat, vízigények

A vízkincs a földön egyenlőtlenül oszlik meg. Mint ahogy az egész földön, úgy hazánkban is lényeges eltérés

mutatkozik az egyes földrajzi térségek között a vízkészlet és a vízminőség területén. A különféle vizek mind

csapadékból származnak. A föld felszínére jutott csapadék egyik része a felszínen mozog, másik része a talajba

szivárog.

A felszínre hullott csapadék medrekben, vízfolyások formájában mozog, vagy a felszínen különböző állóvizeket

eredményez. Ebben a térben egyenlőtlenül eloszló vízkészlethez társul, hogy időben is jelentős változások

alakulnak ki a csapadékosság változásának megfelelően.

Ezért ha valamely térség vízkészlet-változásával kívánunk foglalkozni, először e térség földrajzi vagy

geometriai határait és az időkeretet kell meghatározni. (pl. egy folyó vízgyűjtőterülete és az idő egy év). Ennek a

kiválasztott vízgazdálkodási egységnek fontos jellemzője a vízkészlet.

Az előzőek szerint a vízgazdálkodási egységnek van egy statikus vízkészlete, mely az adott pillanatban a

területen található összes felszíni és felszín alatti víz. Mivel a vízkészlet folytonos körforgásban van ennek

megfelelően a vízgazdálkodási egységnek van dinamikus vízkészlete, ami az időegység alatti változásokkal

jellemezhető.

1. 1.1. Felszíni víz

A felszínen mozgó vagy álló víz a hidrológiai körfolyamatnak megfelelően helyezkedik el, egyre nagyobb

egységekké alakul, majd a befogadó tengerben talál helyet. Jellemző, hogy eközben a környezetéből különböző

szerves és szervetlen anyagokat vesz fel. Ennek megfelelően minden vízhasználat előtt a víz szennyező,

tápanyag és mikroorganizmus tartalmát elemezni kell, szükség esetén tisztításra szorul.

2. 1.2. Felszín alatti víz

A talajba szivárgó felszíni víz a talajvíz. A talajvízben a talajrétegből felvett különböző szerves és szervetlen

anyagok, mikroorganizmusok találhatók. A nagyobb mélységbe leszivárgó vizek (rétegvíz, artézi víz) már nem

tartalmazzák ezeket, mert a lefeléhatolás közben előbbi anyagok kiszűrődnek. Ezért vízellátási célokra

kedvezőbbek a felszín alatti vizek. A felszín alatti vizek fontos csoportja a karsztvíz, mely a mészkő és dolomit

kőzetek repedéseiben, járataiban található.

3. 1.3. A víz minősége

A vízminőség a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak összessége. Ezek a tulajdonságok alakulhatnak

a víz természeti körforgása során, mely létrehozza a kérdéses vízminőséget. A másik hatás, ami szerepet játszik,

a víz társadalmi körforgása, vagyis az emberi vízhasználat eredménye, mely általában kedvezőtlen minőségi

változást okoz.

A természeti körforgás során a víz minősége állandó változásban van, ami a vízhasználat szempontjából lehet

kedvező és kedvezőtlen. A természetben a rövidtávon kedvezőtlen tulajdonságok is kedvezővé válhatnak hosszú

távon, mely az öntisztulás vagy természetes tisztulás során valósul meg.

A társadalmi körforgás során a víz minősége még inkább veszélyben van a fokozódó vízszennyezés

következtében. A minőség kedvező irányú változása öntisztulás, hígulás vagy a fokozott minőségszabályozási

technológiákkal érhető el. Ez utóbbi egyre fokozódik a természeti környezet pusztulásának felismerésével (1.

ábra).

A víz előfordulása, minősége. A

vízhasználat, vízigények


1. ábra. A víz természeti és társadalmi körfolyamata

A víz minőségét befolyásoló folyamatok közül a fizikai, a kémiai és a biológiai bírnak jelentőséggel, ezek

többnyire együttesen alakítják a folyamatokat.

3.1. 1.3.1. A víz fizikai tulajdonságai

A fizikai tulajdonságok közül elsősorban azokkal foglalkozunk, melyek a vízellátás-csatornázás szempontjából

legfontosabbak, a részletes minőségi ismeretek a kémia ismeretanyagában szerepelnek.

A fizikai tulajdonságok a hőmérséklet, szag, íz, szín, zavarosság, lebegő anyag tartalom.

A hőmérséklet a napenergia hatása alatt áll és erősen ingadozó lehet. Az ingadozás a hidrológiai adottságoktól

és a Felszín alatti elhelyezkedéstől függően változik. A víz hőmérséklettől függően eltérő viszkozitással

rendelkezik, ami a víztermelő művek termelésére van hatással. A felszíni vizekben a hőmérséklet a

mikroorganizmusok tevékenységét erősen befolyásolja. A hőmérsékletváltozás a különböző vízterekben

áramlási jelenségeket eredményez és ez a változás minőségi következményekkel és egyes berendezések

hatásfokának változásával jár.

A szag és íz változások a gázok és oldott sók mennyiségétől függnek. Bizonyos anyagok jelenléte az

érzékszervek útján derül ki és olyan minőségi elváltozásokig alakulhat, hogy a víz részleges vagy teljes

használhatatlanságát eredményezhetik.

A szín hatása a víz élvezeti és használhatósági értékét befolyásolja. A természetes tiszta víz színtelen, nagyobb

vastagságban halványkékes színű. A víz látszólagos színét a benne szuszpendált lebegő anyagoktól kapja. A

tényleges színt a vízben található kolloidális vegyületek okozhatják, melyek a víz használhatatlanságáig

fokozódhatnak.

Lebegőanyag-tartalom a vízben található ülepedő, nem ülepedő, úszó anyagokat jellemzi, melyek szemcsés

vagy pelyhes szerkezetűek lehetnek. Ezek mennyiségét a víz lepárlásával kapott összes szárazanyag-tartalom

fejezi ki. A nagyobb szemcsék ülepítéssel, a finom szemcsék derítéssel távolíthatók el. A víz zavarosságát a

benne található szerves és szervetlen, oldhatatlan és kolloid részecskék összessége okozza.




3.2. 1.3.2. A víz kémiai tulajdonságai

A vízben oldott szerves és szervetlen anyagok a víz minőségét döntően befolyásolják. A kémiai alkotóelemek

közül a legfontosabb jellemzők a következők:

oldott oxigén, oxigéntelítettség, oxigénfogyasztás (kémiai oxigénigény) KOI, biokémiai oxigénigény BOI,

összes oldott só, kolloid ion, szulfid, szulfát ion, kalcium ion, magnézium ion, keménység, ammónia, nitrit,

nitrát ion, vas, mangán ion, szénsav, pH, foszfor és foszfát, mérgező anyagok.

A jellemzők röviden a következők:

• Oldott oxigén (O2) a vízben fontos szerepet játszik, mert a vízben lejátszódó biokémiai folyamatokat (pl. a

folyók öntisztulása, aerob biológiai szennyvíztisztítás) végző mikroorganizmusok számára nélkülözhetetlen.

Szintén fontos, mert a jelenléte a vízzel érintkező fémes anyagok korrózióját gyorsítja.

• Az oxigéntelítettség (%) az adott hőmérséklethez tartozó lehetséges maximális oxigéntartalom és a tényleges

oxigéntartalom viszonya. A vizek általában ennél kisebb oxigéntartalommal rendelkeznek.

• Oxigénfogyasztás, KOI (mg/l) azt az oxigénmennyiséget fejezi ki, amely a vízben levő szerves anyag kémiai

oxidálásához szükséges.

• Biokémiai oxigénigény, BOI (mg/l) azt az oxigénmennyiséget fejezi ki, mely a vízben lévő szerves anyag

aerob baktériumok általi lebontásához szükséges. A teljes lebontás 20 nap alatt történik meg, így a BOI20. A

BOI5=0,8 BOI20, tehát rövidebb idő alatt is lehet az eredményre következtetni.

• A klorid ion (Cl) (mg/l) oldott állapotban van jelen, bizonyos határ felett (250 mg/l) a víz sós ízt kap. Értékét

a víz élvezhetősége szabja meg (ivóvíz 80 mg/l), nagyobb tartalom korróziót okozhat.

• Szulfid (S-), szulfát (SO4--) ion (mg/l). A szulfid ion anaerob baktériumok lebontása révén keletkezik,

minőségrontó. A szolfát ion oxidáció útján vagy szennyvizekkel juthat a vízbe, a víz keménységét okozza.

• Kalcium ion (Ca++) (mg/l) pangó vizekben a Ca tartalom csökkenése révén válik ki a vízből.

• Magnézium ion (Mg++) (mg/l) a vízbe klorid és szulfát alakjában kerül.

• A keménységet a természetes vizekben a kalcium és magnézium ionok okozzák. Attól függően, hogy ezek a

kationok (Ca, Mg) milyen anionokhoz csatlakoznak (HCO3, SO4) beszélhetünk karbonát és nemkarbonát

keménységről.

• Ammónia (NH4), nitrit (NO2), nitrát (NO3-) ion a nitrogén körfolyamatban játszanak szerepet. A lebontási

körfolyamat révén egyes elemeit a növények felveszik, más részei a mélyebb talajrétegekben halmozódnak

fel. A nitrogénháztartás a lebontódási folyamatokról ad tájékoztatást, ami a víz minősítésénél játszik fontos

szerepet.

• Vas ion (Fe++), mangán ion (Mn++) főleg a felszín alatti talaj és rétegvizekben fordul elő. A vízhasználat

során egy határig megengedhető, vastartalom 0,3 mg/l, mangántartalom 0,05 mg/l az ivóvízben.

• A szénsav (CO2) a vízbe különböző módon kerülhet, pl. biokémiai oxidáció, légkörből, szervesanyag

bomlásakor. Ha a vízben szabad szénsavtartalom van, a víz agresszív lesz, leginkább a mésszel, a betonnal, a

vassal szembeni agresszivitás a figyelemreméltó.

• A pH a víz hidrogén ion koncentrációt fejezi ki. Ha a pH < 7, akkor a víz savas, ha pH > 7 akkor lúgos. A pH

értékét figyelemmel kell kísérni a vízlágyításnál, korróziós problémáknál, biológiai szennyvíztisztításnál.

• A foszfor (P) és a foszfát (PO4-) tartalom nagymértékben befolyásolja a vízben az algák szaporodását. A

bőséges tartalom a vízvirágzást, így a vízminőség romlását eredményezi.

• A mérgező anyagok főleg szennyvizekkel kerülnek a befogadóba, pl. ólom, arzén, cink, stb. Az ily módon

bejutott toxikus anyagok a minőséget, használhatóságot nagyon befolyásolják. Ugyancsak káros hatású a

radioaktív szennyezés, mely bányászat, erőmű révén juthat a vizekbe. Tisztítással kell ellene védekezni.

3.3. 1.3.3. A víz biológiai tulajdonságai




A vízkészleteket sokféle növény és állat népesíti be. A víz fizikai és kémiai adottságai életfeltételeket

biztosítanak az élő szervezetek számára. Az élő szervezetek óriási számban vannak jelen és anyagcserét

folytatnak, az anyagcsere termékek és a szervezetek elhalt lebomló anyagai jelentősen alakítják a vizek

minőségét. A vízben növényi és állati szervezetek élnek.

A növényi szervezetek a baktériumok, algák, vírusok. A baktériumok mikroszkópos méretű sejtekből állnak,

általában emberre ártalmatlanok. Az algák (moszatok) egysejtűek vagy többsejtűek, egyedül vagy telepesen

helyezkednek el. Napfény hatására oxigént termelnek, így jelenlétük előnyös. Számos területen azonban káros a

jelenlétük, pl. íz és szagártalom okozó, medencék falára települve, szűrőkben. A vírusok parazita élőlények,

melyek sejtekbe beépülve különböző mérgezéseket okoznak.

Az állati szervezetek a vízben levő növények szerves anyagát használják fel és lebontásukkal kapják

energiájukat. A mikroszkópos méretű állatvilág zöme ragadozó. Az egysejtűek (állati ostorosok, gyökérlábúak,

csillósok) és többsejtűek (szivacsosak, kerekesférgek, csalánzók, ízeltlábúak, puhatestűek) a vízi növényvilágból

táplálkoznak és ezeket pedig a magasabb rendű állatvilág fogyasztja.

3.4. 1.3.4. A víz minősítése

A víz minősítése a felhasználási céltól függően fontos rendszerezést igényel. A vízminőségi osztályozás

sokféleképpen történhet, például lehetséges a sókoncentráció mértéke, a sókoncentráció minősége, a

szennyezettség, a mérgezőanyag tartalom, hidrológiai megfontolás, humán biológiai megfontolás, egyéb

szempontok alapján.

A másik osztályozási lehetőség a gyakorlati cél alapján, például ivóvízellátásra, ipari vízellátásra, öntözésre,

egyéb használatra.

Ivóvízellátás céljára szolgáló minősítés módja lehetséges fizikai, kémiai, bakteriológiai alapon.

Fizikai minősítésnél a vízhőmérséklet 7-14 oC között legyen. Vizsgálandó: színe, szaga, íze.

Kémiai minősítésnél a szennyeződést jelző ionok mennyisége alapján tájékozódhatunk. A minőséget jelző

komponenseket megadott határértékek között kell tartani. Az 1. táblázat a megadott határértékeket tartalmazza.

1. táblázat




Bakteriológiai minősítésnél a vízben található baktériumok jelenlétének és azok mennyiségének megállapítására

irányul a vizsgálat. Mivel a fertőző baktériumok elleni fellépés a cél, ez a Coli-csoport baktériumainak

kimutatását igényli.

A gyakorlati életben gyors, megbízható és általánosságban használható minősítés a cél, ezért nemzetközi

törekvések voltak általános minősítési elvek kidolgozására. Ez az általános minősítés figyelembe veszi a

• mindenkori vízhasználatok igényeit,

• vízgazdálkodási tervezés igényeit,

• szennyezett víz minőségjavításának feltételeit.




A minőségi osztályok a következők:

I. osztály: tiszta víz, elvileg összes használatra alkalmas:

• kommunális vízellátás,

• élelmiszer és egyéb ivóvízigényű ipari vízellátás,

• pisztrángtenyésztés,

• maximális igényű fürdés.

II. osztály: kissé szennyezett víz, bizonyos vízellátásra és egyes ipari célokra megfelelő előkészítés után

használható, előkészítés nélkül az alábbi célokra használható:

• haltenyésztés,

• sport, üdülés,

• állattenyésztés vízellátása.

III. osztály: szennyezett víz, még számos célra használható. A víz előkészítése igény lehet, de felhasználható:

• mezőgazdasági öntözés,

• ipar.

Magyarországon az MSZ 12749 szabvány írja elő az osztályozási és határérték rendszert.

A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet újabb szabályozásokat helyez kilátásba, ezeknek a határértékeit azonban a

következő években teszik közzé, az Európai Uniós követelmények szerint.

IV. osztály: nagyon szennyezett víz, szennyvíz.

Minden használat egyedi vizsgálatot igényel. Az I-III. osztály minőségi előírásait a 2. táblázat tartalmazza (MSz

450/1-1978).

2. táblázat




3.5. 1.3.5. Vízigények

A vízigény az emberi tevékenységhez kapcsolódó különböző vízhasználatot fejezi ki. Van az emberi

létfenntartást közvetlenül szolgáló vízigény, mely a településeken belül különböző formában (háztartás,

közületek, locsolási, tűzoltási stb.) jelenik meg. A másik az ember gazdasági tevékenysége során jelentkezik,

amikor termelés során anyagi javakat állít elő.

A vízigény főbb csoportjai a következők:

• települések,

• ipar, építőipar,

• közlekedés, hírközlés,

• kereskedelem,

• mezőgazdaság,

• egyéb termelő ágazat.

A biztosítandó teljes vízszükségletet l/fő/nap-ban fejezzük ki.

A települések vízigényének alakulását számos tényező befolyásolja (éghajlat, beépítés jellege, csatornázottság,

település szerkezete stb.), melyek a fejlődéssel is változhatnak az időben. Hazai jellemző fajlagos vízigényeket a

3. táblázat mutat. A vízmű tervezéséhez az átlagos napi vízszükségletet (Qn) határozzuk meg, értékét az átlagos

fajlagos vízigény (qn) és a lakosszám (N) szorzata adja.

3. táblázat




Qn = ∑ qn . N (l/nap, m3/nap)

A legnagyobb napi vízigény, az év valamelyik napján jelentkező legnagyobb vízigény:

ahol a vízhasználat jellegére utaló szorzó.

Fontos mutató a vízművek legnagyobb órai vízigénye (Qó m3/ó), ennek értékét számíthatjuk:

képlettel, ahol a βn = 1,1-4,0 a napi vízigényváltozást kifejező tényező.

A gazdasági tevékenység folytatásához felhasznált vízigény széles határok között változik, amely hűtővíz,

kazántápvíz, technológiai víz, öblítő, mosó, oldóvíz, termékbe bedolgozott víz, szállító, osztályozó víz, egyéb

víz formájában jelentkezik. Értékét fajlagosan is meg lehet határozni termékegységre vetítve.

Az ipari vízhasználatra általában jellemző, hogy a gyártási folyamat során a gyártás különböző fázisaiban, adott

esetben többször is felhasználásra kerül, sőt recirkuláció alkalmazásával ismételt felhasználást nyer. Ez a

visszaforgatás lehet hűtéssel, víztisztítással vagy együttesen is alkalmazva, ilyenkor a vízhasználat költségei

jelentősen csökkenthetők.


2. fejezet - Vízbeszerzési lehetőségek

Bármely vízhasználat gyakorlásához elengedhetetlen hogy megfelelő vízkészlet álljon rendelkezésre, ehhez

vízszerzési lehetőségek és víztermelő létesítmények társulnak. Ezek harmonikus összhangját gondos műszaki

tervezéssel biztosíthatjuk.

A vízbeszerzési lehetőségek az alábbiak:

• felszíni víz:

• vízfolyás

• tó

• mesterséges tározó

• természetes tározó (tenger)

• felszín alatti víz:

• o partiszűrésű víz

• o talajvíz

• o mélységi víz

• o forrás

• o karsztvíz.

Törekvés, hogy először a rendelkezésre álló felszín alatti vizeket hasznosítsák minőségi okok miatt. A

vízigények szakaszos növekedésével egyre inkább a felszíni vizek felhasználására kerül sor.

1. 2.1. Felszíni vízkivételi művek

A szívófejes vízkivételt akkor alkalmazzák, ha kellő vízmélység és nagy vízhozam áll rendelkezésre. A

szívófejtől a szívócsövön keresztül jut a víz a szivattyúhoz, amely a tisztítóművekhez továbbítja (2. ábra). A

szívófejen elhelyezett gerebrács a szennyeződés bejutását akadályozza meg, pl. uszadék, jég.

2. ábra. Szivattyús vízkivétel

Az aknás vízkivételt általában erősen változó vízállású, vagy kis mélységű felszíni víz esetén használják. A víz

gerebrácson keresztül, a szívótéren át egy nagyméretű aknába jut, az aknából függőleges tengelyű szivattyúk

emelik a vizet.

Az igényektől függően ez a műszaki kialakítás szinte tetszés szerinti teljesítményre kialakítható (3. ábra). Ennek

legalsó szintjén a víztér, középen a cső és szivattyútér. Felső részen a motor és kezelőtér helyezkedik el.

Vízbeszerzési lehetőségek


3. ábra. Aknás vízkivétel

4. ábra. Vízkivétel zárógát esetén

Természetes, de főleg mesterséges tározók esetében lehet alkalmazni a völgyzárógátas vízkivételt (4. ábra). A

víz megtartását biztosító völgyzárógátba van beépítve a szabályozható vízkivétel és a segédberendezések.

Fontos feltétel, hogy a tározó el legyen látva automatikusan működő árapasztóval és a holttérben igényelt vizet

mindig biztosítani kell.

Ha nem nagy vízmélységű tavakból kell vizet kitermelni, akkor a feliszapolódás, jég, egyéb káros hatások ellen

jó védelmet nyújt a szűrőgátas vízkivétel (5. ábra).

5. ábra. Tóra telepített szűrőgátas vízkivétel



2. 2.2. Felszín alatti vizek beszerzése

A parti szűrésű vizek akkor keletkeznek, amikor a folyóvíz mentén a mederből a part felé szivárgó víz a felszín

alatt nagyobb mennyiségben található. Főleg a kavicsos-törmelékes durva szemcséjű üledékben alakul ki

jelentős mennyiség. A parti szűrésű víz kitermelése rendszerint kutakkal történik. Leginkább alkalmazható

kúttípusok az aknakút, csőkút, csáposkút, galéria. A vízhasználat véglegesítése előtt részletes mennyiségi és

minőségi feltárást kell végezni, majd a kitermelés idején megfigyelőkutakkal kell ellenőrzést végezni az

esetleges változásokról.

A parti szűrésű víz egy lassú szivárgási és tisztulási folyamat eredményeképpen alakul ki, előfordulhat azonban,

hogy ennek ellenére a vízben olyan anyagok fordulhatnak elő, amelyek bizonyos utótisztítást igényelnek.

Ilyenkor arra alkalmas technológia szerint kerül sor a tisztítási folyamatra.

A hidrogeológiai adottságok alapján tervezhető a kutak megcsapoló felülete, azáltal a kitermelhető vízhozam. A

6. ábrán az a) esetben a megcsapoló felület függőleges, ezért ha a vízállás jelentősen csökken, az aktív felület is

lecsökken, így a termelt víz is lecsökken. A b) esetben az aktív felület vízszintesen helyezkedik el, így a

vízszínváltozás nincs olyan hatással, mint előbbi esetben.

A 7. ábra olyan elrendezést mutat, amikor partiszűrésű csőkútakból és parti galériából álló víztermelő telep

üzemel, a csőkutakat önálló szivattyúk szívják meg. A csőkutakról és galériáról később még részletes

ismertetést adunk. A csapadékból beszivárgó víz a felszín alatti talajrétegződés, a geológiai adottságok révén

különböző mélységben és nagyságban fordul elő. A beszivárgás révén a vízben található szennyezőanyagok a

talajban kiszűrődnek, így adott esetben jó minőségű víz is nyerhető, minél mélyebben helyezkedik el, annál jobb

minőség adódik.

A felszín alatti víz kinyerésére alapvető műtárgy a kút és a galéria, ehhez társul a kettő kombinációja a csápos

kút és a tárós akna. Az akna különleges módon épített kútnak tekinthető.

6. ábra. A kút szűrőfelületének kialakítása



7. ábra. Parti szűrésű kutak kialakítása

Létesítés szempontjából a műtárgyak lehetnek:

• sekély mélységű vízbeszerzési műtárgyak,

• mélyfúrású kutak.

A sekély mélységű vízbeszerzési műtárgyak lehetnek:

• ásott kutak,

• süllyesztett kutak,

• vert kutak,

• sekély mélységű fúrott és csőkutak,

• galériák,

• csápos kutak,

• aknák,

• forrásfoglalások.

2.1. 2.2.1. Ásott kút

Az ásott kút kis vízigény kielégítésére alkalmas. A nyerhető vízhozam 0,5-5 m3/d. Palástját előregyártott

betongyűrűk alkotják, a víz általában a kút fenéken keresztül jut a kútba, a fenéken vegyes szemcséjű

kavicsréteg helyezkedik el. A cső belső átmérője 0,8-1,5 m között változik. Általában 12 m mélységű,

vízminőségi okok miatt elsősorban külterületen alkalmazható, ahol a felszíni szennyeződés veszélye kisebb.

Ilyen kutat mutat a 8. és 9. ábra.



8. ábra. Ásott kút

9. ábra. Laza üledékben, löszös homokban épült ásott kút terve

2.2. 2.2.2. Aknakút

Az aknakút akkor indokolt, ha a vízadó réteg nagyobb mennyiségű víz termelését teszi lehetővé, illetve a kútban

nagyobb mennyiségű vizet lehet tárolni. A kút akkor előnyös, ha 12 m mélységig található vízadó réteget lehet

megcsapolni. A kút átmérője 2-5 m között változik, a cső vasbetonból készül, rajta porózus betonból készült

ablakok vannak a víz beszivárgására, másrészt a fenéken szivárog be a víz. A 10. ábra egy aknakutat ábrázol. A

nyerhető vízhozam 300-500 m3/d.

2.3. 2.2.3. Vert kút

A vert kút 3-6 cm átmérőjű cső, mely a végén heggyel van ellátva, a cső fala lyukasztott, ezt a homokos vagy

kavicsrétegbe beverik, kedvező mélység 4-6 m, legfeljebb 15 m-ig használható. A nyerhető vízhozam 20-110

m3/d (11. ábra).

2.4. 2.2.4. Csőkút

A csőkút fúrott kút, azonban sekély mélységhez tartozik, legnagyobb mélysége 30 m, száraz fúrással készül,

főleg homokos kavics, kavicsos homok folyóteraszra kerül telepítésre.

Létesítésnél először leteszik a pár méter hosszú iránycsövet (12. ábra), fenekét becementálják az alsó víz ellen.

Megszilárdulás után a betont megfúrják, majd a talajban továbbfúrnak, a beomlás ellen béléscsövet engednek le

egyidejűleg. A kívánt mélység elérése után a béléscsőbe szűrőcsövet helyeznek el, majd a béléscsövet

visszahúzzák. Létesítés utáni kompresszorozás a tisztítást szolgálja, majd próbaszivattyúzás történik.

A szűrőcső különböző kialakítású lehet, így megkülönböztethetünk perforált vagy hasított (13/a), huzalszövetes

(13/b), huzalborítású, pálcavázas (13/c), hidas (13/d), szűrőcsövet.



10. ábra. Aknakút

11. ábra. Vert kút



12. ábra. A csőkút kiképzése és építése

13. a. ábra. Perforált (a) és hasított (b) szűrőcső



13. b. ábra. Huzalszövetes szűrőcső

13. c. ábra Perforált csőre ill. pálcavázra erősített trapézkeresztmetszetű huzalszűrő

13. d. ábra Hidas szűrőcső

2.5. 2.2.5. Galéria



A galéria olyan vízszintes vagy közel vízszintes, vonalas víznyerő rendszer, amelynek hosszmérete nagy és

kisebb keresztszelvénye is van, így egy kétdimenziós szűrőréteget jelent. Ezt felszíni víz mellé, felszínközeli jó

vízadóképességű rétegbe helyezik el, a rendszer kis eséssel egy gyűjtőaknába torkollik. Kétféle megoldás

lehetséges, a medergaléria és a partigaléria. Medergaléria: amikor a meder alatt úszókotró segítségével

munkaárkot létesítenek, majd ebbe réselt csövet fektetnek (14. ábra). A cső szűrőágyazatban helyezkedik el,

melynek vastagsága 3,5 m, a mederbeli vízmélység legalább 1,5-2,0 m legyen.

14. ábra Medergaléria

A partigaléria (15. ábra) a vízszintes elhelyezésű réselt cső a meder mellé kerül, a cső köré szűrőréteg kerül, a

galéria hossza kb. 150 m lehet.

15. ábra Partigaléria

2.6. 2.2.6. Csáposkút

A csáposkút egy partiszűrésű víztermelő berendezés, mely egy függőleges aknából áll, amelyből több szinten is

kihajtott vízszintes szűrőcsövek (csápok) ágaznak ki. Jó vízadóképességű, 4-8 m vastag vízadó rétegre

szükséges telepíteni. Teljesítménye 5000-8000 m3/d lehet. A 16. ábra szerinti kút építése vasbeton vagy vas

anyagú akna lesüllyesztésével kezdődik, az akna belső átmérője 5-6 m, törpe csáposkutaknál 2,2 m. Az aknából

a csápokat hidraulikus nyomás révén nyomják ki (17. ábra) a vízadó rétegbe, a csáp vége kúpos (18. ábra), a

csápok átmérője 159-220 mm között változik, a hosszuk 25-35 m között változik. Mivel a csáposkutak általában

a folyók árterületén vannak, ezért kőrakatból védelmet kapnak. A kút fontos tartozéka a villamos



kapcsolóberendezés, búvárszivattyú, vízszintmérő, mennyiségmérő. A csápokat időnként ellenőrzik a szükséges

tisztítás megállapítása céljából.

16. ábra. Törpe csáposkút

17. ábra. A csápok kihajtására szolgáló berendezések

18. ábra. A szűrőcső (csáp) kúpos feje



2.7. 2.2.7. Akna

Az akna bányászati eljárással készült vízfeltáró létesítmény, ahol kútfúrással nem lehet eredményt elérni. Az

aknákat barlangjáratos mészkőben tárhatják fel, így a karsztvíz kitermelés eszközei. Az aknák átmérője 2-5 m

lehet, biztosításuk acél vagy beton. A karsztaknák mélysége 6-130 m között változik.

A karsztaknába került vizet szivattyúzással lehet kitermelni (19. ábra). Ha karsztkút létesítésére kerül sor, az

általában 20 m-nél sekélyebb mélységből dolgozik.

19. ábra. Karsztaknába települt szivattyúzás

2.8. 2.2.8. Forrásfoglalás

Egyenetlen térszínen a vízszerzés foglalt forrással is megoldható. A foglalás célja, hogy a forrás-vízkészletet

befogadja anélkül, hogy szennyeződne. Az előzetes feltárás során lehet megállapítani, hogy milyen vízkészlet

adottságok vannak. Ha a vízhozam ingadozás a maximum és minimum között 1-3, akkor kitűnő, 20-100 esetén

rossz.

A foglalás szempontjából lehet pontszerű, vonalmenti, alulról vagy oldalról fakadó forrás. A forrásfoglalás

műtárgya többféle is lehet, így kút, medence, akna, galéria.

Kutas forrásfoglalás (20. ábra) esetén 30 m mély kútból történik búvárszivattyúval, a kút az eredeti

forrásfelfakadás mellett mélyül. A medencés forrásfoglalás (21. ábra) esetén a fakadó forrás egy tározó

medencébe torkollik, melynek nagysága a vízhozammal arányos. A víz a medencéből túlfolyó segítségével jut a

szolgálati vezetékbe, majd a felhasználási helyre.

Az aknás forrásfoglalásnál (22. ábra) az aknát úgy kell kialakítani, hogy a forrás természetes kifolyási szintjét

ne emeljük, vagyis duzzasztást ne létesítsünk, mert a víz elszökik. Galériás forrásfoglalás (23. ábra) esetén egy

patak völgyében bekövetkező felfakadásokat hosszanti feltárással foglaltak el, a víz felszín alatti csövekbe jut,

ennek hossza 40-50 m lehet. A csövekhez aknák csatlakoznak, amellyel a szivattyús kitermelés megoldható.



20. ábra. Kutas szivattyús üzemű felszín alatti tározást megvalósító forrásfoglalás metszete a foglalóműveken át

22. ábra. Aknás forrásfoglalás



21. ábra. Koncentráltan fakadó karsztforrás foglalása

23. ábra. Felszín alatti tározást megvalósító galériás forrás

2.9. 2.2.9. Mélyfúrású kút

A mélyfúrású kút (24. ábra) vízzáró réteggel fedett alsóbb vízrétegek kitermelését teszi lehetővé, ha nyugalmi

szint mélyen van, akkor a kitermelés búvárszivattyúval történik. A kút fúrással, több lépcsővel készül a 24. ábra

értelmezése szerint. Először egy iránycsövet mélyítenek, mely 419/409 mm-es, ennek hossza 24,4 m.

Elhelyezése után az alját becementezéssel zárják, hogy a vizet kizárják és az újabb cső megfogását biztosítja.

Ezután ebbe befúrják a 324/314 mm vastag béléscsövet, melynek hossza 73,4 m, majd ebben 279 mm

védőcsövet mélyítenek ideiglenesen 93,0 m mélységig. Ennek a csőnek a védelmében helyezték el a 203/192

mm szűrőcsöveket, majd a 279 mm-es védőcsövet visszahúzzák. A szűrőcsőrakat tulajdonképpen egy szűrőből

(93-113 m) és alatta egy iszapzsákból áll (113-120 m).



A kutaknál használt csövek anyaga acél, azbesztcement, műanyag. Az acél nagyobb, az azbesztcement kisebb

mélység esetén, a műanyag szűrőcsőként kerül felhasználásra.

A szűrő általában perforált cső, melyet hálóval vagy szitaszövettel borítanak (25. ábra). A kutak létesítése alatt,

a fúrás közben különböző ellenőrző méréseket végeznek a fúrás megbízhatósága érdekében.

24. ábra Mélyfúrású kút részeinek jelölései, kútcsövezés, vízhozamgörbe



25. ábra Alátétsodronyos szitaszövetes szűrő


3. fejezet - Vízelosztó hálózatok

A vizet a fogyasztókhoz vezetékhálózat juttatja el, ez a rendszer áll egy víznyerő helyből és hozzácsatlakozó

vízműtelepből, egy tározóból, a két létesítményt egy nagyátmérőjű fővezeték köti össze. A fővezetékből leágazó

különböző átmérőjű csőhálózat teszi teljessé a rendszert. A tervezésnél sokféle szempont érvényesítése

lehetséges, ennek megfelelően a csőhálózatot is sokféleképpen lehet kialakítani. A leginkább alkalmazásra

kerülő hálózattípusok a következők: elágazó rendszernél (25.a. ábra) a fővezetékből leágazó vezetékek csak

egy irányban kapnak vizet, a legrövidebb úton jutnak a fogyasztóhoz és vakon végződnek. Előnye, hogy a

szükséges csőhossz a legkisebb, hátránya, hogy csőtörés esetén az ellátás megszakad, fogyasztás hiánya esetén a

pangó víz minőségi romlást szenved, a fogyasztástól függően, nagy a nyomásváltozás.

Az összekapcsolt rendszernél (25.b ábra) már nincs szakaszvégződő cső, minden szakaszon több irányban is

érkezhet a víz, emiatt nincs üzemkiesés, nyomásingadozás, pangóvíz. A csőszükséglet nagyobb mint az

előzőnél, az előnyök ezt ellensúlyozzák.

A körvezetékes rendszernél (25.c. ábra) a fővezeték egy önmagában visszatérő vonalon (kör) halad, melyhez

csatlakoznak az ugyancsak körvezetékes mellékvezetékek, ennél az elrendezésnél is fokozottan jelentkeznek az

előbbi előnyei. A vegyes rendszernél (25.d. ábra) főleg nagyvárosokban, ahol több vízműtelep és tározó is van,

a körvezetékes és az összekapcsolt rendszer kombinációja alakult ki, jellemezve annak minden előnyével.

25. ábra. Vízelosztó hálózati rendszerek

A hálózat tervezésénél sok előnyt lehet érvényesíteni a vízszintes vonalvezetésnél, mert a különböző átmérőjű

vezetékek nyomvonalának megváltozásával, a magassági vonalvezetésnél pedig a domborzathoz való jó

alkalmazkodással kiegyensúlyozott, jó minőségű mutatókkal rendelkező és gazdaságos üzemeltetést biztosító

megoldás található.

Vízszintes vonalvezetésnél a vízműtelepet a tározóval összekötő fővezeték a rendszer gerince, legnagyobb

átmérőjű vezeték, ha a vízműtelep tározókból kapja a vizet akkor még lehet egy tápvezeték is. A fővezetékről

ágaznak ki a különböző átmérőjű, egyre alacsonyabb rendű vezetékszakaszok aszerint, hogy milyen a

laksűrűségből adódó vízigény. Minden fogyasztót el kell érni valamilyen vezetékkel. A fővezeték a legnagyobb

átmérőjű vezeték (300-500 mm) erre az egyre kisebb vezetékek csatlakoznak csökkenő átmérővel, az utolsó,

legkisebb vezeték, mely a fogyasztó telkére köt be már 80-100 mm átmérőjű lehet, ami 5-10 l/sec vízhozam

szállítására alkalmas. A vonalvezetés tervezésekor az átmérők még nem ismeretesek, itt a legjobb áramlási

viszonyok kialakítására törekszünk, kedvező legyen a fajlagos csőfelhasználás és a szükséges szerelvények

aránya, a méretek a méretezés során dőlnek el. A tervezéshez olyan térképet használunk, amely egyértelműen

mutatja a beépítési viszonyokat, a laksűrűséget. A tervezésnél gondolni kell a későbbi fejlesztési igényekre és

ennek lehetőségét már most kell biztosítani.

Vízelosztó hálózatok


A magassági vonalvezetésnél a csővezetéket lejtésben vagy emelkedésben egyaránt lehet alkalmazni, mert a cső

telt szelvénnyel nyomás alatti áramlással vezeti a vizet. A helyes vonalvezetéssel jól lehet alkalmazkodni a

domborzati viszonyokhoz.

A nyomásviszonyok tervezésénél gondosan ügyelni kell arra, hogy a csövek nyomásbírását figyelembe vegyük,

másrészt a hálózat minden pontja állandóan nyomás alatt legyen.

1. 3.1. A hálózat hidraulikai vizsgálata

Ennél a vizsgálatnál az a cél, hogy a vízszállítás céljára választott csőátmérők a sebesség és a súrlódási

veszteség szempontjából megfelelőek-e. Az átmérőket mindenütt a kérdéses szakaszon a csúcsfogyasztásra kell

választani. Mivel a hálózat minden egyes szakaszon közvetetten a fővezeték üzemétől függ, ezért tudni kell,

hogy a fővezeték milyen módon kapcsolódik a szivattyú és a tározó üzeméhez, annak egységében lehet csak

vizsgálni.

Megállapítható, hogy a szivattyú a hálózat és tározó hidraulikai egységet alkot, ezért a hálózat tervezése során

ezek által meghatározott üzemi állapotot kell figyelembe venni. A hidraulikai egység ellenére azonban bizonyos

vizsgálatok során az egyes egységek önállóan is elemezhetők. Így a következőkben vizsgálat tárgyát képezi a

tározók magassági helyzete, rendeltetése, a vízemelés jellege és elrendezése, valamint a hálózat a vízszállítás,

nyomásviszonyok változása alapján.

1.1. 3.1.1.Tározók vizsgálata

A tározó magassági helyzet szerint lehet mély és magas tározó. A mélytározók általában felszín alatt

helyezkednek el, a víz belőlük szivattyúzással nyerhető. Alkalmazásukra főleg akkor kerül sor, ha a

vízbeszerzés helye és a fogyasztás távol van egymástól, így mintegy fogadómedenceként a fogyasztókhoz közel

kerül elhelyezésre. Ez a tározó a kiegyenlítő szerep mellett biztonsági szerepet is látszik vezeték meghibásodás

esetére.

A magastározónak több feladata is van. Így súlypontos elhelyezése kiegyenlítő hatású, emellett tározó és

nyomás szabályozó hatása van.

Olyan helyen, ahol a víztelep és a fogyasztó között dombos terep van, alkalmas az átfolyásos tározó, ilyenkor a

teljes vízmennyiség átfolyik a tározón és a víz gravitációs erő hatására jut a fogyasztókhoz (26. ábra). Az

ellennyomó tározó (27. ábra) működése a szivattyú és fogyasztó viszonyától függ.

26. ábra. Átfolyásos tározó



27. ábra. Ellennyomó tározó

Ha a szivattyúzás nagyobb, mint a fogyasztás, a különbség a tározóba kerül, ha a fogyasztás a nagyobb, a hiány

a tározóból pótlódik. A súlyponti tározó általában az ellátandó terület középpontjában helyezkedik el,

síkvidéken ahol közel azonosak a nyomás-viszonyok, ott súlypontból uralja a hálózatot (28. ábra), ha azonban

dombos vidéken kerül alkalmazásra, akkor átfolyásos rendszerként működik (29. ábra).

28. ábra. Súlyponti tározó



29. ábra. Súlyponti és átfolyásos tározó

Az oldaltározó (30. ábra) akkor szükséges, ha a domborzati viszonyok ezt kizárólagosan indokolják.

A tározó magassági elhelyezkedését több körülmény befolyásolja. Az átfolyásos tározót (31. ábra) annál

magasabbra kell elhelyezni, minél távolabb helyezkedik el a területtől. Hasonló a helyzet az ellennyomó tározó

esetében is (32. ábra). Ha súlyponti tározó alkalmazására kerül sor, akkor törekedni kell, hogy a tározótól

minden irányban azonos legyen a hálózati nyomás (33. ábra), ugyanis ha a tározót a súlypontból kimozdítjuk,

az új helyén már nagyobb magasság indokolt.

30. ábra. Oldaltározó

31. ábra. Tározó magassági elhelyezése átfolyásos tározó esetén



32. ábra. Tározó magassági elhelyezése ellennyomó tározó esetében

33. ábra. Tározó magassági elhelyezése súlyponti tározó esetében

Nagy szintkülönbséggel rendelkező helyeken, pl. dombvidék, a természetes szintkülönbség miatt nem lehet

egységes a hálózat, mert a csőben a nyomás túllépné a megengedhető 60 m vo nyomást. Ekkor több magassági

övezetet kell kialakítani (34. ábra).

34. ábra. Nyomásövezetek és a tározás kapcsolata

A vízműtelep az alsó magastározóval ellátja az alsó övezetet, majd egy közbenső szivattyútelep a vizet a felső

magastározóba nyomja, mely a felső övezetet látja el. A tározó térfogat nagyságának a megállapítása szintén

tervezői feladat, itt is szerepet játszik a mindenkori vízigény kielégítésének és a gazdaságosságnak a kérdése. A



tározó mindig a fogyasztás és a szivattyúzás közti eltérés kiegyenlítésére szolgál, ezt általában 24 órás üzemelés

alatt szokta megvalósítani.

A fentiek alapján a tározó térfogatát számítással vagy szerkesztéssel lehet meghatározni. A számítással a tározó

összesített vízforgalmát egy integrál menetgörbével lehet kifejezni. Szerkesztésnél pedig a koordináta

rendszerben vízszintes tengelyen az idő, függőleges tengelyen a vízfogyasztás szerepel. Ebben felrakható a

fogyasztási görbe a napi változások szerint, ugyancsak ábrázolható a szakaszos szivattyúzás. A kettő különbsége

a tározó üzemére utal (35. ábra). A kialakult hazai irányelvek szerint a beépített magastározó medence a napi

vízigény 25-30%-át biztosítja, a víztorony 10-20%. Ez az arány fontos az üzemzavar miatti biztonság

szempontjából.

35. ábra. Tározótérfogat megállapítása szerkesztéssel

1.2. 3.1.2. A szivattyú megválasztásának kérdései

A szivattyúzás helyes kialakítása az egyik garanciája a kiegyensúlyozott vízszállítás gyakorlatának. A szivattyúk

teljesítményét befolyásolja, hogy a napi vízszállítási igény hogyan változik, milyen a napi vízszállítási igény

átlaga, legkisebb és legnagyobb értéke, közvetlenül a hálózatra vagy tározóra dolgozik-e. Tehát illeszkedik a

vízellátó rendszer általános megoldásában. A szivattyú teljes (manometrikus) emelőmagassága függ a statikus

emelési magasságtól, vagyis a szintkülönbségtől, a súrlódási veszteségtől és a helyi veszteségektől, melyek a

szerelvények miatt keletkeznek. A manometrikus emelőmagasság a következő:

Hman = hst + hv + h1,

ahol hst = statikus, hv = súrlódási, h1 = helyi veszteségmagasság.

Mivel egy változó vízigény kielégítése időben és mennyiségben egy szivattyúval nem valósítható meg, ezért

több szivattyú együttes üzemére kerül sor. Abban az esetben, ha szükséges, akkor több szivattyú sorba

kapcsolható, ilyenkor az emelőmagasság összegződik, a vízszállítás azonos, párhuzamos kapcsolásnál az

emelőmagasság azonos és a vízszállítás kapcsolódik össze és növekszik, ezért közel azonos jellemzőjű

szivattyúkat kell alkalmazni.

1.3. 3.1.3. A hálózat jellemző üzemállapotai

Az üzemállapot azt jellemzi, hogy milyenek a hálózat betáplálási és fogyasztási helyzetei, ennek megfelelően az

üzemállapot szempontjából a szivattyúzási betáplálás viszonylag stabil, míg a fogyasztás változása gyakoribb.

Ha a hálózat hidraulikai vizsgálatát végezzük, akkor a jellemző üzemállapot lehet méretezési állapot, ami a

zavartalan üzem feltételeit adja és lehet ellenőrzési állapot, mely valamilyen zavar (csőtörés, szivattyúleállás,

áramkimaradás, stb.) esetén fellépő helyzetet jellemez.



A méretezési állapot esetén a hálózatban az átlagtól erősen eltérő hidraulikai viszonyok vannak, vízigény

ingadozás, nyomásingadozás, ezenkívül, hogy a magastározó milyen üzemű. Egy tározó magassága az alábbi

részekből tevődik össze (36. ábra):

• Hgeod a mértékadó pont és a tározó helye közötti különbség

• Hsz az épületek szintjéből adódó nyomómagasság

• hv a tározótól a mértékadó pontig kialakuló nyomásveszteség

36. ábra Tározó magasságának meghatározása

A maximális nyomásértékek a teljes feltöltődés és a kisfogyasztású időszakban fordulnak elő.

A hálózatot ágak (szakaszok) alkotják, melyek csomópontokban találkoznak (37. ábra). Csomópont általában az

a hely, ahol a vízhozamban változás áll be, függetlenül attól, hogy hány ág találkozik. Körvezetékben vagy

összekapcsolt rendszer esetén szerepel a gyűrű, melyet az összekapcsolódó ágak hoznak létre zárt formában, az

elágazó rendszerű hálózatban nincs gyűrű. Minden ág rendelkezik valamilyen vízszállítással, ami az ág mentén

felhasználásra kerül, vagy továbbmegy egy újabb ágba, a vízszállítás során az ágban súrlódási veszteség

keletkezik, mely előre számítható. Az ágak tervezéséhez meg kell határozni az ágak menti fogyasztást, amely a

kisfogyasztók folyamatosan jelentkező igényéből adódik. Ezt az ágak menti fogyasztást területegységre, vagy

hosszegységre eső fogyasztás alapján határozhatjuk meg.

37. ábra. Vízellátó hálózat ágai és csomópontjai

A tervezéshez szükséges a település részletes helyszínrajza, ennek tartalmaznia kell a jelenlegi és várható

laksűrűséget, beépítési módot, ipartelepet, forgalmi úthálózatot, szabályozási tervet, területfelhasználási tervet,

lehetőleg szintvonalas térkép legyen.

Először bejelöljük a laksűrűségi osztályokat (pl. 100-150 fő/ha, 151-200 fő/ha stb.) azonos jelöléssel, majd

meghatározzuk, hogy az egyes területek ellátottsági foka azonos lesz-e vagy eltérő. Ha eltérő és a külső

övezetekben alacsonyabb ellátottság adódik (pl. félkomfortos), ha mindenütt azonos, akkor nincs

megkülönböztetés. Ezután elkészül a területegységre eső vízszükségleti térkép. A területegységre eső napi

vízszükségletet úgy kapjuk, hogy a laksűrűséget szorozzuk az egy főre eső napi vízigénnyel, így m3/nap vagy

l/s-ban kapjuk az értékeket. Szükség van az óra vízszükségletre, ami hasonlóképpen adódik m3/nap, l/sec

értékben. Ezeket a jellemzőket a térképen is feltüntetjük az adott helyen (38. ábra). Az így kapott vízszükségleti

térképre berajzoljuk a tervezett vezetékszakaszokat, azután szükség van arra, hogy az egyes vezetékszakaszokat

mekkora ellátandó terület terhel, ezért az egyes töréspontokban szögfelezőt szerkesztünk, a szögfelezők pontjait

egyenessel összekötve megkapható a kérdéses csőszakaszhoz tartozó ellátandó terület nagysága. Az előbb



megállapított napi és óra csúcsot területegységre vetítve kapjuk, hogy az ellátandó terület csővezetékét milyen

vízhozamra kell méretezni (39. ábra).

38. ábra. Az egyes lakókörzetek megkülönböztető jelzése

39. ábra. Egyes vezetékszakaszok technológiáit jelölő területrészek

• területegységre eső napi, fajlagos vízszükséglet m3/nap, ha l/s, ha

• területegységre eső óra fajlagos vízszükséglet m3/nap, ha l/sec, ha



Ha a tervezést nem a területegységre, hanem vezetékhosszra végezzük, akkor a menet a következő.

Hasonlóképpen a 93. ábrán látható fajlagos vízszükségleti térképet használjuk, ezen be vannak jelölve a

vezetékek. Most az azonos vízszükségletű területen belül meghatározzuk az összes vezetékhosszat, a szélén

haladót csak félhosszal vesszük figyelembe, így megkapjuk az összes vezetékhosszakat.

Majd minden területen belül a vízszükségletet elosztjuk a csőszakasz hosszával és kapjuk az egységnyi hosszra

eső vízfogyasztást, pl. l/sec, 100 fm. Az adatot kiszámítjuk napi és óracsúcsra is.

1.4. 3.1.4. Súrlódási veszteség számítása

A hálózaton belül két csomópont közötti szakaszon a vízmozgás sebessége változó, mert a fogyasztás miatt a

vízhozam folyamatosan csökken. A vezetékmenti fogyasztást egyenletesen megoszlónak tekintjük. A tervezési

módszernél a változó sebességű vízmozgást állandó sebességűre vezetjük vissza. Egy csőszakasz kezdetén

belépő vízmennyiség két részből tevődik össze: Qs ami a szakaszon felhasználásra kerül és QT ami

továbbadásra kerül, vagyis Q = Qs + QT belépéskor, Q = QT kilépéskor. A változó sebességű mozgás állandó

sebességűre való változtatása azt jelenti, hogy a tervezésnél úgy vesszük, hogy Qs felét a szakasz elején, a másik

felét a szakasz végén koncentráltan adjuk ki, a súrlódási veszteséget pedig az így megállapított vízhozamra

számítjuk ki, az elkövetett hiba a megengedhető határon belül van. A súrlódási veszteség számítására használt

képlet:

ahol v = a vízsebesség m/sec, l = a vezetékszakasz hossza, m, D = a cső átmérője, m, λ = ellenállási tényező.

Összevonással hv = c Q2 l = CQ2 egyenlet alakítható ki.

1.5. 3.1.5. Az egyes ágak vízszállítása

Minden egyes vezetékszakasz vízszállítását meg kell határozni. Ez attól függ, hogy a hálózat milyen rendszerű,

ugyanis ha elágazó a rendszer, akkor a víz a nyomásközponttól a szélek felé halad mindig kisebb és kisebb

átmérővel és így a víz mindig egyirányban áramlik.

A méretezés mindig a vízáramlás irányával szemben halad. A hálózat helyszínrajzán először a széleken levő

pontokból visszafelé haladva a csomópontokon kiadott vízhozamokat összegezzük és haladva a nyomásközpont

felé az egyes vezetékszakaszok szállítandó vízmennyiségét is megkaphatjuk.

A vezeték jellemzőit és a vízhozamot ismerve kiszámítható a szakaszon keletkező súrlódási veszteség. Ezután a

nyomásközpontból kiindulva a kezdő nyomásból levonva az egyes szakaszok nyomásveszteségeit,

csomópontról csomópontra megkapható az így keletkező nyomás. A végéhez érve a végső nyomás eléri a

szükséges nyomásigényt, akkor a hálózat méretei megfelelnek (40. ábra). Ha nem, akkor a végső ponttól

visszafelé haladva a csővezeték átmérőjének változtatásával újra számítjuk a súrlódási veszteséget, egyeztetve a

kívánatos nyomásérték kialakulásáig. A súrlódási veszteséget a korábban megismert képlet segítségével

végezzük.



40. ábra. A csomópontok és az ágak számának összefüggése elágazó rendszer esetében

Abban az esetben azonban, ha a hálózat összekapcsolt vagy körvezetékes, ilyenkor a vezetékszakaszok

összekapcsolódva gyűrűket alkotnak (41. ábra). Az így kialakuló csomópontokba több irányból is érkezik a víz.

Ez azt jelenti, hogy a kiindulási pontból körbejárva a gyűrűt, visszatérve a kezdőpontba a nyomás azonos,

vagyis az összes veszteség nulla Σ hv = 0.

A 41. ábra szerint, ha az 1. pontból körbejárva a gyűrűt visszaérkezünk, akkor a 42. ábra szerinti folytonos

vonalat kapjuk. Ez abban az esetben igaz, ha az ágak vízszállítása és nyomásvesztesége az ábra szerint alakul. A

valóságban – mivel a méretezés közelítéssel történik – első számításkor nem biztos, hogy éppen a megfelelő

átmérőt választjuk, ezért a ténylegesen kapott adat eltérhet a véglegestől, lásd ábra szaggatott vonalát, ahol tehát

az első becsléssel választott átmérő vízhozama nem a kívánatos. A méretezés abban áll, hogy újabb csőátmérőt

választunk, amivel kiszámítva a súrlódási veszteséget valóban a folytonos vonalat kapjuk, ez általában két-

háromszori próbálkozással alakul ki.

41. ábra. A gyűrűket tartalmazó hálózatban kialakuló áramlási viszonyok

42. ábra. A gyűrűben kialakuló nyomásviszonyok alakulása

A célkitűzés, hogy a gyűrűre vonatkozóan Σhv = 0 legyen. A szakaszonként a veszteség Σhv = CQ2 vagyis a

méretezés akkor jó ha ΣCQ2 = 0. Ha azonban az első próbálkozáskor nem ez a helyzet, vagyis ΣCQ2 ≠ 0, így Q

értékét korrigáljuk és javítjuk egy ΔQ mennyiséggel, vagyis ΣC (Q+ΔQ) = 0 legyen.

Ha valóban beáll ez az érték, akkor a gyűrűn belül az ágak és csomópontok értékei a kívánatossal megegyeznek,

ha első javítással nem sikerül, akkor újabb adattal kell elvégezni a számítást, éppen ebben nyilvánul meg a

méretezés közelítő volta.

Az egész hálózat méretezése történhet úgy, hogy az egész hálózatra felvesszük az első közelítő adatokat és

kiszámítjuk, majd a javítást szintén végigvisszük az egész rendszeren. De lehet úgy is, hogy először egy gyűrűt

véglegesítünk és annak véglegesített adatait visszük tovább a szomszédos gyűrűk adataiba, ez utóbbi eljárás

kevesebb számítással elvégezhető. Ez a számítási mód feltételezi azt az állapotot, hogy a teljes hálózatban egy

bizonyos üzemállapot van. A fogyasztás ingadozása miatt azonban a mértékadó üzemállapot más kisfogyasztási,

mint csúcsfogyasztási időszakban ugyanazon a ponton. Ennek megfelelően a hálózat egyes térségeiben ki kell

jelölni a jellemző mértékadó üzemállapotot és arra kell méretezni, pl. a szivattyútelep és tározó környezetében a

csúcsfogyasztás adja a mértékadó üzemállapotot.

1.6. 3.1.6. Csőanyagok, csőkötések



A csővezeték anyagát úgy kell megválasztani, hogy a vezeték a biztonsági igényeket kielégítse, legyen alkalmas

a tervezett terhelések és a váratlan események elviselésére. Mindezeket az építés során próbaterhelésekkel lehet

ellenőrizni. Az ivóvízellátásban általánosan használt csőfajtákat a 4. táblázat mutatja be.

4. táblázat. Csőfajták összeállítása

A csövek különböző anyagból készülnek, eltérő méretben és szilárdságban, a szállítható hosszakat megfelelő

módon össze kell kötni. Így alakultak ki a csövekhez igazodó és biztonságos csőkötés típusok. A 43. ábrán

fémcsövek kötései láthatók, ugyancsak fémcsöveknél alkalmazott nem oldható és oldható csőkötéseket mutat a

44. ábra. Azbesztcement csövek sajátos kötési módját a 45. ábra mutatja, az előfeszített vasbetoncsövek kötési

módjait a 46. ábra, míg a műanyagcsövek kötési módjait a 47. ábra mutatja.



43. ábra. Csőkötések. a) tokos csőkötés; b) karimás csőkötés; c) horganyzott acélcsövek kötései karmantyúval

és csavarzattal (holland)

44. ábra. Nem oldható és oldható cső



45. ábra. Azbesztcement csőkötések. a) Simplex kötés; b) Gibault kötés; c) EFK-kötés; d) „Reka” kötés

46. ábra. Sentab előfeszített vasbeton nyomócső kötései



47. ábra. Műanyagcsövek kötése. a) hegesztéssel; b) rázsugorított, ráragasztott karmantyúval; c) ráragasztással

1.7. 3.1.7. Csőszerelvények

A szerelvények alkalmazására szükség van, hogy a hálózat üzeme zavartalan legyen, a meghibásodásokból

eredő károk elkerülhetők legyenek, a javítások gyorsan elvégezhetőek legyenek. A sokféle szerelvény vizsgálat

tárgyát képezi, mert felületkialakítása miatt, hidraulikai viselkedésük és vízminőséget befolyásoló sajátosságaik

miatt erre szükség van.

A szerelvények lehetnek:

1. záró és szabályozó szerelvények,

2. biztonsági szerkezetek,

3. csapolószerkezetek,

4. mérőszerkezetek,

5. segédanyagok.

A záró és szabályozó szerelvények az átfolyó víz mennyiségét és nyomását szabályozzák, esetleg teljes zárást

biztosítanak. A különböző típusú szerelvényeket a 48. ábra mutatja működési mód szerint. A tolózárra példát a

49. ábra, a pillangózárra az 50. ábra, a gyűrűszárra az 51. ábra, elzáró csapra az 52. ábra, záró-szelepre az 53.

ábra mutat példát.



48. ábra. Zárószerelvények. a) tolózár; b) csap; c) szelep; d) csappantyú

49. ábra. Gumiékes tolózár

50. ábra. Pillangózár



51. ábra. Gyűrűzár

52. ábra. Házi bekötés beépített főelzáró csapja (a ábra); beépítve (b ábra)

53. ábra. Zárószelep

A biztonsági szer-kezetek feladata, hogy bizonyos helyeken az egyirányú vízfolyás biztosított legyen, vagy a

berendezésben káros túlnyomás ne következzen be. Ide tartoznak a visszacsapószelep (54. ábra), a lábszelep

(55. ábra), a csappantyú (56, 57. ábra), a túlfolyásgátló szelep (58. ábra), a légtelenítő szelep (59. ábra) és a

nyomáscsökkentő szelep (60. ábra).



54. ábra. Visszacsapó szelep

55. ábra. Lábszelep

56. ábra. Torlócsappantyú



57. ábra. Végcsappantyú

58. ábra. Túlfolyásgátló szelep. a) beépítés; b) szerkezet

59. ábra. Gömbúszós automata légtelenítő-légszippantó szelep



60. ábra. Nyomáscsökkentő szelep

A csapolószerkezetek feladata, hogy az adott helyen a víz kivételét lehetővé tegyék. A vízkivétel lehet

használatból adódó rendszerességgel, vagy rendkívüli esetekben szükséges okokból. Tűzcsapot mutat a 61., 62.

ábra, közkifolyót a 63. ábra, kifolyószelepet a 64. ábra.

61. ábra. Altalaj-tűzcsap beépítése



62. ábra. Állványos tűzcsap

63. ábra. Ejektoros közkifolyó

64. ábra. Kifolyószelep

A mérőszerkezetek között lehet fogyasztási vízmérő (65. ábra), mely a fogyasztó által vett vízmennyiséget méri

térfogatösszegzéssel.



65. ábra. Vízmérő metszete (a) és számlapja (b)

Míg a fővízmérő a szivattyúból kiinduló fővezetékben méri a pillanatnyi víztérfogat értékét, vele együtt egy

összegzőműszer adja meg egy bizonyos időtartam alatt kiadott összes vízmennyiséget.

Segédanyagok a hálózat szerelésénél használt záró, tömítő, szigetelő anyagok, ilyenek a szálas kender, gumi,

műanyag, bőr, bitumen stb.

1.8. 3.1.8. Csőhálózatok üzemeltetése és fenntartása

A vízellátó rendszer zavartalan üzemének biztosításához, szervezett állandó és szakszerű üzemeltetés és

fenntartás szükséges. E tevékenység alapja a pontos nyilvántartás, ennek alapján lehet a követelmények

betartását ellenőrizni, a rendkívüli beavatkozások szakszerűségét elbírálni. Minél teljesebb a nyilvántartási

rendszer műszaki adattartalma, a beavatkozások vezetésére vonatkozóan, annál gyorsabb és szakszerűbb lehet

az üzemirányítás.

A nyilvántartási rendszer kiterjed a következő területekre:

• Vezetékek és műtárgyak nyilvántartása, itt a vezetékek helyszínrajzi elrendezése a fontos, különböző

méretarányú térképeken. Ebben a vezetékek magassági jellemzői, hossz-szelvényei, a műtárgyak fontosabb

méretei, elhelyezkedése szerepelnek. A műszaki adatok a beavatkozás szükséges módjára adhatnak szakmai

irányítást.

• A szolgálati napló tartalmazza az üzemelés során tett intézkedéseket, amelyeket fontosabb esetekben

alkalmaztak.

• Üzemeltetési és karbantartási utasítások körében találhatók azok az intézkedések napraszólóan, amelyeket

akár az üzemeltetés, akár a karbantartás érdekében alkalmanként el kellett végezni.

• Nyomásviszonyok és csőtörések nyilvántartása során a hálózati nyomás ellenőrző mérések eredményei,

valamint a hibák elhárítása érdekében tett beavatkozások tartalmi és időponti adatai kerülnek megállapításra.

• A beszámoló jelentések tartalmazzák az üzemeltetés során tett intézkedéseket és előrejelzést is a jövőben

esetleg elvégzendő feladatokra vonatkozóan.



A csőhálózatot az év folyamán ellenőrzésnek vetik alá a nyomvonal bejárásával, kiderülhetnek nem kívánatos

elváltozások, közben a műtárgyakat is üzempróbának vetik alá, ellenőrizni kell az esetleges vízveszteségek

okait. Rendszeresen vízminta vétellel és elemzéssel kell meggyőződni a vízminőségi kérdésekről. Az

ellenőrzések során észlelt bármilyen kedvezőtlen elváltozást meg kell szüntetni. Ennek során a hálózat öblítése,

mechanikai tisztítása, karbantartása során hibák javítása szükséges.

Alkalmas szakszolgálatnak kell lennie a rendkívüli üzemzavarok elhárítására, melynek személyi, anyagi,

szállítási stb. igényeit naprakészen biztosítani kell.

Nagyon fontos kérdés, hogy napirenden tartsák a technikai színvonal, az ellátás fejlesztésének, a műszaki

fejlesztésnek a kérdéseit. A berendezések az idők folyamán alkalmatlanná válhatnak az elhasználódás, az

elavulás vagy az újabb, magasabb igények jelentkezése miatt. Ekkor előrelátó, szakszerű beavatkozással lehet

biztosítani, hogy a rendszer a módosítások, korszerűsítések után újabb hosszú időre tudja a feladatát teljesíteni.

1.9. 3.1.9. Regionális vízellátó rendszerek

Egyes térségekben több település közös vízellátó művel rendelkezik, amely gazdaságossági, üzembiztonsági,

vízkészlet korlátozott volta miatt lehet.

A regionális rendszernél (66. ábra) a külön-külön elhelyezkedő településeket távvezeték hálózattal,

készletnövelő tározókkal, készlet tartalékoló berendezésekkel kell ellátni. A rendszer kiépítése és üzeme attól

függ, hogy a rendszeren belül hol van helyi vízbázis és mennyi víz termelhető, szükséges-e a helységek között

vízkészlet átirányítás és mennyi, ennek módja hálózatos vagy átfolyós tározó rendszerű, vannak-e időben

egymástól eltérő fogyasztási csúcsok. Ezenkívül minden olyan nyilvántartás és beavatkozás szükséges, mint a

települési vízműnél, csak fokozottabb figyelemmel kísérést igényel a sokirányú kapcsolódás miatt.

66. ábra. Vízellátási rendszerek. a) térségi közüzemi vízellátó rendszer; b) regionális vízellátó mű; c) regionális

vízellátó rendszer. A kiépítés sorrendje: közel egyidőben 1…8 és 1…4; összekapcsoláskor 8…13

A kapcsolódásnál az alábbi esetek lehetségesek: a) a regionális rendszer a település vízigényét átfolyásos zározóval biztosítja; b) a település vízigényét ellennyomó tározó biztosítja; c) a település egy vagy több helyen közvetlenül vizet vesz le a regionális rendszerről; d) a regionális rendszer munkájához kapcsolódik a helyi rendszer medencéje.



A regionális rendszer és a település kapcsolata különböző lehet: a) a helyi vízbázis közvetlenül a hálózatra dolgozik; b) a helyi vízbázis közvetlenül a hálózatra dolgozik; c) a helyi vízbázis a hálózatra dolgozik úgy, hogy a település magastározója átfolyásos vagy ellennyomó lehet; d) a helyi vízbázis a település tározójára dolgozik; e) a helyi vízbázis a hálózatra dolgozik úgy, hogy nincs tározó.

A fogyasztás esetei lehetnek: a) a regionális rendszer folyamatosan ad vizet, míg a helyi víztermelő telep időszakosan dolgozik; b) a helyi víztermelő folyamatosan üzemel, a regionális rendszerből időszakosan van vízellátás.


4. fejezet - Víztárolók, vízműtelep létesítése

A víztározók, amelyek a fogyasztást szolgálják, elsősorban a vízszállítás és vízfogyasztás következtében

jelentkező többletvíz tárolását és a vízhiány pótlását látják el. A tározók a hálózaton belül elfoglalt helyzetük és

működésük szerint többfélék lehetnek (67. ábra), ezek közül a legkedvezőbb a súlyponti medence, (68. ábra),

legkisebb a súrlódási veszteség, legrövidebb úton jut a víz a fogyasztóhoz, a másik kedvező megoldás az

ellennyomó medence (69. ábra), a hálózat kétoldalról kap vizet, és az üzembiztonság itt a legnagyobb.

67. ábra. Medencék elhelyezése

68. ábra. Súlyponti medence elhelyezése

69. ábra. Ellennyomó medence elhelyezése

A tározók a fogyasztási helyhez viszonyítva magas és mélytárolók. A magas tározók a hálózatban a szükséges

nyomást is tudják biztosítani, míg a mélytározók főleg kiegyenlítésre és tározásra szolgálnak. A magas tározók

síkvidéken víztornyok, domb és hegyvidéken a magas terep oldalába vannak beépítve. A mélytározók a

terepszinten vagy félig süllyesztve kerülnek beépítésre.

A tározó térfogatának megállapítása fontos igény, általában egyszerre több igény kielégítésére szolgál, így a

fogyasztásingadozás miatti térfogat Vf, a tűzoltáshoz szükséges térfogat Vtü és a csőtörés kijavítása idejére (8-10

óra) szóló tározás Vcs, vagyis

Vt = Vf + Vtü + Vcs

A tározó térfogat nagyságát grafikusan is meghatározhatjuk, ha a vízfogyasztási összegző vonalat és a 24 óra

szállítási vonalat egymáshoz viszonyítjuk (70. ábra). A tűzoltási térfogatot rendelet szabályozza. A csőtörés

esetére a tározási igényt különböző üzemállapot egybevetésével választjuk ki és a legkedvezőtlenebb esetre

állapítjuk meg.

Víztárolók, vízműtelep létesítése


70. ábra. A tárolótérfogat meghatározása

1. 4.1. Tározómedencék

A tározómedencének egy sor technológiai követelményt kell kielégítenie, ilyenek:

• a medence legyen vízzáró,

• a medence anyaga ne idézzen elő vízminőségi változást,

• a jó szellőzés legyen biztosítva,

• a víz jó mozgását kell biztosítani, ne legyen pangás,

• a vizet az erős fénytől védeni kell,

• a medence a tisztíthatóság miatt legyen több kamrából álló,

• a medencét védeni kell a káros hőhatástól,

• a csővezetékek legyenek jól zárhatóak, élősködők, vagy gázok elhárítása miatt,

• a medence feleljen meg az előírt biztonsági követelményeknek.

A medence kialakításának fontos kérdése az alaprajz megállapítása. Az áramlási viszonyok kedvező alakítása

miatt többféle elrendezés lehetséges a (71., 72. ábra) kitűzött feladatokhoz való alkalmazkodás érdekében.

A medencék lehetnek a felszínen, félig vagy süllyesztett módon, vagy barlangmedence módon. A medencék

főleg vasbetonból készülnek, gyakran kör alaprajzúak, önállóan vagy iker elrendezésben. A 73. és 74. ábra

köralaprajzú medencéket ábrázol, a födémek alátámasztása gombaoszlopfős kiképzésű oszlopokkal történik. A

75. ábra ugyancsak egy iker kialakítású medencét mutat, míg a 76. ábrán a kezelőhelyiség más elrendezésben

látható. A 77. ábra többrészes medencét ábrázol, ahol a medencék korgyűrűszerűen helyezkednek el.



71. ábra. Jellegzetes medencealaprajzok

72. ábra. Különböző alakú medencék áramlástani sajátosságai



73. ábra. 2000 m3-es ivóvízmedence

74. ábra. 2 x 750 m3-es ivóvízmedence



75. ábra. Iker kialakítású 2 x 200 m3-es víztározó medence

77. ábra. 2500 m3-es vasbetonmedence

A 78. ábrán gazdaságos szerkezetű lencsealakú medence látható, míg a 79. ábra egy hatszög alaprajzú

medencét mutat. Összegezve: a szerkezeti kialakítások végtelen sokasága lehetséges, a mindenkori igényekhez

így jól lehet igazodni.



78. ábra. 2 x 1500 m3-es lencse alakú medence



79. ábra. Hatszögű víztározó medence

A medencék építésére jellemző, hogy a medencék vasbetonból készülnek, a födémek megtámasztására

gerendák, oszlopok szolgálnak, különböző elrendezésben. Fontos követelmény, hogy a kellő szilárdságot

biztosító vasbeton szerkezet megfelelő vízzárósággal rendelkezzen, amelyet különböző vízzáró rétegek

felhordásával biztosítanak. Alkalmazásra kerülhet az építés során feszített szerkezet és előregyártás, ez gondos

összeszerelést tételez fel.

A tároló el van látva különböző célokat szolgáló csővezetékekkel és szerelvényekkel. A csövek lehetnek

bevezető, vízvezető, túlfolyó, ürítő csövek, ezek részben önműködőek vagy távvezérlésűek.

Különös gondot kell fordítani a medence légterének a szellőztetésére. A 80. ábra szerinti szellőztető úgy van

kialakítva, hogy a szennyeződés elkerülhető legyen.



80. ábra. Medenceszellőző. 1) szigetelési védő beton; 2) szigetelés; 3) lejtbeton; 4) sárgaréz huzalszövet; 5)

azbesztcement lefolyócső

A mérő és jelzőberendezések célja, hogy a ki- és befolyó víz mennyiségét és a belső vízállást regisztrálni

lehessen. Ellenőrizni kell az esetleges szivárgásokat. A medencével párhuzamosan együtt vagy külön tűzivíz

tároló teret kell kialakítani. A 81. ábra. egy fémből (alumínium) készült 150 m3-es medencét mutat, amely

áttelepíthető.

81. ábra. 150 m3-es alumínium medence

A barlangmedencék sziklába vágott medencék, vasbeton héjjakkal kombináltan készülnek.

2. 4.2. Víztornyok

A víztornyokkal szemben támasztott követelmények azonosak a medencénél leírtakkal, azonban a medencével

szemben bizonyos előnyökkel rendelkeznek, ilyenek: esetleges szivattyúzási üzemszünet esetén is szolgáltat

vizet, a hálózati nyomás kiegyenlített, egyenletesebb a szivattyúzás. Hátránya, hogy költségesebb, csak a

legszükségesebb térfogatra építik ki a nagyságát.

Építési szempontból monolit vasbeton, előregyártott vasbeton, feszített és csúszózsaluzással készült vasbeton.

Készülnek azonban különböző fémszerkezetekkel is. A 82. ábra egy hengertörzsre szerelt kúpalakú medencét

ábrázol, a 83. ábra hasonló felépítésű, csak más alakú szerkezetet mutat.



82. ábra. Nagytétényi vasbeton víztorony



83. ábra. Kiskunhalasi vasbeton víztorony

A 84. és 85. ábrán kis térfogatú (100-200 m3) víztorony típusokat látunk, ugyancsak kis torony a 86. ábra,

csak hengeres kivitelben, a 87. ábra szintén hengeres, csúszózsaluzással készült tornyot mutat.



84. ábra. Aszódi emeltfejű vasbeton víztorony



85. ábra. Emelt zsaluzatú vasbeton víztorony



86. ábra. Henger alakú vasbeton víztorony



87. ábra. Csúszózsalus építésű víztorony. a) függőleges metszet; b) nézet

A 88. ábrán szintén egy csúszózsaluzásos, de nagy méretű (2000 m3) torony látható, a 89. ábra pedig az

oroszlányi vasbeton víztornyot mutatja.

88. ábra. Szolnoki vasbeton víztorony



89. ábra. Oroszlányi 2000 m3-es vasbeton víztorony

A 90., 91., 92. ábrán különböző alakú és szerkezetű toronytípusokat látunk. A csúszózsalus építési mód építési

fázisait láthatjuk a 93. ábrán, végül egy sajátos szerkezetű víztorony látható a 94. ábrán.

90. ábra. Gyulai vasbeton víztorony



91. ábra. Szegedi vasbeton víztorony

92. ábra. Előregyártott torony, alumínium medencével, 200 m3



93. ábra. Víztorony építési ütemei

94. ábra. Az oroszlányi 2000 m3-es vasbeton víztorony

Sajátos formája a víztoronynak a 95. ábrán látható hidroglóbusz. Acélszerkezetű (50-200 m3) mely vasbeton

alapra gömbcsuklóval csatlakozik, hőszigetelését alumínium burkolat biztosítja. Olyan kialakítás is lehetséges,

amikor a magasház tetején helyezkedik el a víztartály a 96. ábra szerint.



95. ábra. Acélszerkezetű víztorony (hidroglóbusz)

96. ábra. Magastartály toronyház tetején (1000 m3-es)


5. fejezet - Szennyvíztermelés - csatornahálózatok

A csatornázás célja, hogy valamely település területén vagy környezetében keletkezett szennyvizet összegyűjtse,

elvezesse és elhelyezze oly módon, hogy az a környezetre nézve ártalmat ne jelentsen. Ennek érdekében a

szennyvíztermelőtől a fogadó és tisztító helyig csatornahálózatban történik a szennyvíz összegyűjtése, vezetése,

a hálózatba olyan műtárgyak szükségesek, melyek egyes konkrét feladatot is megoldanak. Majd tisztítás után az

arra alkalmas befogadóba kerül a tisztított szennyvíz.

Ennek megfelelően a szennyvíztermelőtől kiindulva a csatornahálózat a következő részekből áll: a) házicsatorna, mely az ingatlanon belül az épület és telep műveit foglalja össze (97. ábra); b) házi bekötőcsatorna, mely a telekhatártól az utcai közcsatornáig terjed (98. ábra); c) mellék közcsatornák az utcák szennyvizét vezetik le a házibekötéstől a gyűjtő-csatornákba; d) mellékgyűjtő és gyűjtőcsatornák a vízgyűjtő terület (település) egy-egy nagyobb területének szenny-vizét

vezeti a főgyűjtőbe; e) a főgyűjtő az egész vízgyűjtő terület vizét vezeti le a tisztítóműhöz.

97. ábra. Csatornahálózat és házicsatorna részei

Szennyvíztermelés -

csatornahálózatok


98. ábra. Telken belüli csatornázás egyesített rendszerben

A csatornahálózat zavartalan működéséhez olyan műtárgyak szükségesek, amelyek az adott ponton felmerülő

valamilyen akadály elhárítását teszik lehetővé. Ilyenek a víznyelő bekötőcsatorna, zsírfogó, benzin-olajfogó,

bűzelzáró, tisztítóidom, záporkiömlő, vészkiömlő, tartó, visszatartó. Ezek együttesen a zavartalan üzemet

biztosítják, bizonyos esetekben beavatkozás nélkül vagy külső beavatkozás segítségével. A csatornák

gazdaságos kialakítása, kezelhetősége és zavartalan üzeme megkívánja, hogy a térség természeti adottságaihoz

(domborzat, befogadó, úthálózat stb.) jól igazodó, de az igények kielégítését is biztonsággal szolgáló hálózat

kerüljön kialakításra. Ezért a csatornák elrendezésére több változat lehetséges a következők szerint:

• párhuzamos rendszerű (99. ábra) hálózat mintegy zónákra osztja a területet,

99. ábra. Párhuzamos rendszerű csatornahálózat

• merőleges elrendezésnél (100. ábra) a fő- és mellékcsatornák merőlegesen helyezkednek el,


csatornahálózatok


100. ábra. Merőleges rendszerű csatornahálózat

• legyező rendszerűnél (101. ábra) a csatornák egy pont felé, a torkolat felé haladnak,

101. ábra. Legyező rendszerű csatornahálózat

• sugár elrendezésnél (102. ábra) a mellékcsatornák rendjében vannak összetartó vezetékek.

102. ábra. Sugár rendszerű csatornahálózat

1. 5.1. Csatornázási rendszerek

A csatornázási rendszer fő részei: a bekötések a szennyvíz keletkezés helyén, az összegyűjtő és elvezető hálózat

műtárgyaival és létesítményeivel, és a szennyvíztisztító mű. Attól függően, hogy az elvezetésre kerülő

szennyvíz milyen, többféle csatornázási rendszer lehetséges. Van egyesített, elválasztott, vegyes és javított

vegyes rendszer.


csatornahálózatok


Az egyesített rendszerű csatornahálózatnál (103. ábra) a keletkezett szennyvizet és a területre lehullott

csapadékvizet közös csatornákban szállítják. Ennél a rendszernél a szennyvíz és zápor egyidejű mennyisége egy

határértékben van megadva, így a felette álló csapadékmennyiséget a záporkiömlő műtárgyakon közvetlenül a

befogadóba kell vezetni, így tehermentesítve a hálózatot. A rendszer előnyei: a nagyobb szelvény miatt nagyobb

vízvezetési biztonság, egyféle bekötés szükséges, a hálózat nyilvántartása egyszerűbb, kisebb a helyigény,

magassági és vízszintes vonalvezetés egyszerűbb. Hátrányai: a nagyobb vízminőség és mennyiség változás miatt

a szennyvíztisztítási technológiának rugalmasnak kell lennie, zápor miatt a telep túlterhelődhet, a nagyobb

szelvény kisebb esése miatt a feliszapolódási veszély fokozott.

103. ábra Egyesített rendszerű csatornahálózat elvi vázlata. 1 egyesített rendszerű csatorna; 2 közút; 3

vízfolyás; 4 záporkiömlő; 5 vízfolyás alatti átvezetés

Az elválasztott rendszerű csatornahálózatnál (104. ábra) a területen keletkező szennyvizet a

szennyvízcsatornák, a csapadékvizet a csapadékelvezető csatornák gyűjtik össze, a szennyvíz a tisztítótelepre, a

csapadék rögtön a befogadóba kerül. A rendszer előnyei: gazdaságos szelvényméretek alkalmazhatók, a

szennyvíztelep egyenletesebb terhelésű, a nagyobb lejtés miatt a lefolyás kedvezőbb, hátrányai: két hálózat

szükséges, a hálózat helyigénye miatt nehezebb elhelyezésű, nagyobb a költség, nyilvántartáskor nagyobb

ráfordítást igényel.


csatornahálózatok


104. ábra Elválasztott rendszerű csatornahálózat elvi vázlata. 1 csapadékvíz elvezető csatorna; 2 övárok; 3

csapadékcsatorna torkolati mű; 4 szennyvízcsatorna; 5 szennyvíz-nyomócső; 6 közút; 7 vízfolyás

A vegyes rendszerű csatornahálózatnál (105. ábra) a csatornázott területen egyidejűleg van részterületenként

egyesített és elválasztott rendszer is. Ebben az esetben a csatornahálózat teljesítőképességét tározással lehet

növelni. Ez a vegyes rendszer mind az egyesített, mind az elválasztott rendszer előnyeit és hátrányait összegzi.

105. ábra Vegyes rendszerű csatornahálózat elvi vázlata. 1 csapadékvíz elvezető csatorna; 2 szennyvízcsatorna;

3 szennyvíz-nyomócső; 4 egyesített rendszerű csatorna; 5 közút; 6 vízfolyás; 7 záporkiömlő; 8 átemelőtelep; 9

szennyvíztisztító telep; 10 kevert víz tározó medence

A javított vegyes rendszerű csatornahálózatnál (106. ábra) az elválasztott rendszerű hálózat, tehát a

szennyvízhálózat és csapadékvíz elvezető egyidejűleg megépül. A két hálózat párhuzamosan halad egymással,

műtárgyakkal vannak összekötve. A rövid idejű, erősen szennyezett csapadékvíz, vagy a hosszabb idejű eső

kezdeti szennyezettebb víz a szennyvíz főgyűjtőn a tisztítótelepre jut, a kevésbé szennyezett víz a záporkiömlőn

keresztül a befogadóba jut. Így a kevésbé szennyezett víz nem jut a tisztítóműbe, így azt tehermentesíti, míg a

kezdeti szennyezett csapadékvíz nem jut a befogadóba. Előnyük: a szennyezett víz akár szennyvíz, akár

csapadék, a tisztítótelepre jut, a kissé szennyezett csapadék nem jut a tisztítóba, hanem egyenesen a befogadóba,

a helyi adottságokhoz jobban alkalmazkodó műszaki megoldás lehetséges. Hátrányai: a tisztítómű terhelése nem

egyenletes, az érkező vízminőség is erősen eltérő, a beruházási költség nagy.


csatornahálózatok


106. ábra. Javított vegyes rendszerű csatornahálózat elvi vázlata. 1 csapadékvíz elvezető csatorna; 2

csapadékcsatorna torkolati mű; 3 szennyvízcsatorna; 4 szennyvíz-nyomócsépő; 5 közút; 6 vízfolyás; 7

csapadékvíz-tározó medence; 8 átemelő; 9 osztómű; 10 szennyvíztisztító telep

A csatornázási rendszer kiválasztását különböző körülmények befolyásolják:

• alkalmazkodni kell a már meglévő csatornázási rendszerhez,

• a csatornázandó terület nagysága, kis területen az elválasztott előnyös,

• a befogadó állapota fontos tényező,

• a térség vízgazdálkodása hatással van a kiválasztásra,

• a terület rendeltetése és beépítési viszonyai (ipar, lakás, üdülő) döntő tényezők,

• a domborzati és talajadottságok a hálózat vonalvezetését, így a rendszer megválasztását befolyásolják.

2. 5.2. Elvezetendő szennyvízmennyiség

A szennyvízhozam mennyisége függ a csatornázás állapotától, a vízellátás színvonalától, a település jellegétől,

szokásoktól, szennyvízkibocsátók összetételétől.

Elválasztott rendszer esetében a szennyvízhálózatot az órai szennyvízcsúcsra, a csapadékhálózatot a mértékadó

csapadékmennyiségre kell méretezni.

Az egyesített rendszer esetében a hálózatot a mértékadó csapadékmennyiségre kell méretezni, ha van jelentős

ipari vízmennyiség, akkor annak csúcsértékét is hozzá kell adni.

A házi szennyvízmennyiség meghatározásánál a napi átlagos vízfogyasztásból (Qn) indulunk ki. A napi átlagos

vízfogyasztásnál kisebb a napi szennyvíz mennyisége (Q’n):

Q’n = 0,85 Qn

Az óracsúcs a lakosság számától függ

• - ha a lakosszám >3000 fő, akkor 14 órai lefolyást kell venni, így Q’o = Q’n /14

• - ha 1500-3000 fő 12 órai lefolyást kell venni, így Q’o = Q’n /12

• - ha < 1500 fő 10 órai lefolyást kell venni, így Q’o = Q’n /10

A csapadékvíz mennyiségét Qcs = α . i . F (l/sec) képlettel számítjuk ki, ahol α = lefolyási tényező, i =

csapadékintenzitás l/sec.ha, F = vízgyűjtőterület ha.

A csapadékintenzitást a csapadékgyakoriság alapján határozzuk meg (107. ábra) a település nagysága alapján,

Budapest belső területén 4 évi, külső részén 2 évi, kistelepülésen 1 évi gyakoriság tekinthető mértékadónak.


csatornahálózatok


107. ábra Csapadékintenzitás és gyakoriság kapcsolata

Az ábrán a vízszintes tengelyen a T időtartam alatt azt az időt kell érteni, ami alatt a víz a legtávolabbi ponttól a

méretezendő szelvényig ér.

A Q méretezési vízhozam meghatározásához a kétféle értéket az óracsúcsot (Q’o) és csapadékot (Qcs) a

következők szerint vesszük figyelembe.

Elválasztott rendszernél:

• szennyvízcsatorna Q = Q’o

• csapadékcsatorna Q = Qcs

Egyesített rendszernél:

• - ha Q’o < Qcs akkor Q = Qcs

• - ha Q’o > Qcs akkor Q = Q’o + Qcs

3. 5.3. A csatorna hidraulikai méretezése

A korábban megállapított vízmennyiségre akár csapadék, akár szennyvíz, megfelelő keresztmetszeti méretű

csatornaszelvényt kell kiszámítani. A csatornaszelvények nagyon sokfélék lehetnek, de kiindulásul

legegyszerűbb a körszelvény és a szennyvíznél a tojásszelvény (mivel kisebb a leülepedési arány). A szelvény

méretezés alapja

Q = v . F (m3/s), ahol

Chezy képlet alapján

Q = szennyvízhozam (m3/s)

v = középsebesség (m/s)

F = csatorna területe (m2)

R = hidraulikus sugár (m


csatornahálózatok


I = vízszintesés (‰)

b = érdesség 0,35–2,0

a C tényező Kutter szerint

A szelvény méretezésére grafikonok is rendelkezésre állnak, így nagytömegű méretezési adat előállítása nem

okoz nehézséget.

A 108. ábrán a körszelvényű csatorna méretezése végezhető el. Az ábra alján az ismert vízhozam és esés

függvényében egy választott átmérőhöz megkapjuk a sebességet. Ez a vízhozam a teltszelvényhez tartozó érték

(Qtelt), ha az elvezetendő vizet, amit tervezéskor meghatározunk (Q) viszonyítjuk egymáshoz, Q/Qtelt akkor a

szállítási fokot kapjuk. Ezt az arányt a felső ábra vízszintes tengelyén megkeresve, azt felvetítjük a Q görbére, a

függőleges tengelyen leolvasva kapjuk a töltési fokot. Ha ezt a v görbére vetítjük, a metszésponthoz tartozó

vízszintes tengelyen kapott adat v/vtelt arány kapható, ha a vtelt ismert, abból a v tényleges megkapható. A 109.

ábrán ugyanez a méretezés kapható tojásszelvényre.

108. ábra. Körszelvény: a vízhozam és a sebesség diagramja


csatornahálózatok


109. ábra. Tojásszelvény: a vízhozam és a sebesség diagramja

4. 5.4. A csatornák helyszínrajzi és mélységi kialakítása

A csatornák helyszínrajzi vonalvezetésénél azt az elvet kell követni, hogy a főgyűjtő az egész ellátott terület

súlyvonalában, a legsűrűbben lakott területen keresztül, a terep legmélyebb vonulatán haladjon.

A mellékgyűjtők és mellékcsatornák az úthálózatnak és a terep esésének megfelelően haladjanak.

Mivel a csatornahálózat 50-100 éves időtartamra épül, szükséges, hogy a tervezés szoros összhangban legyen a

településrendezési tervekkel, ezzel elkerülhető a vezetékek, műtárgyak idő előtti cseréje. A közcsatorna

általában az úttest tengelyvonalába kerül. Villamosvasút alá csatornát helyezni nem célszerű, széles utaknál

vagy kettős utak mentén a csatornát az úttest két oldalára célszerű helyezni. Elválasztott rendszer esetén is

haladhat a szennyvíz és csapadékcsatorna párhuzamosan, de úgy kell elhelyezni, hogy egymás működését ne

akadályozzák. Ha a nyomvonalon más közművek is haladnak, akkor a zavartalan működést biztosítani kell, ezt

az elhelyezéssel kell megoldani (110. ábra), egyre inkább kerül alkalmazásra a közműalagút (111. ábra), mely

a zavartalan üzemet legjobban szolgálja. A csatornahálózatnál fő törekvés, hogy a szennyvizet gravitációsan

vezessük le, ahol egyes bekötéseknél túl mélyre kellene menni, ez gazdaságtalan megoldást jelentene a nagy

földmunka miatt, itt közbenső átemelőre lehet szükség. Olyan esetben, ha a főcsatorna a hosszú nyomvonal

miatt szintén túlságosan mélyre kerülne, adott esetben 4-5 m mélységre, ugyancsak közbenső átemelőtelep lehet

szükséges. Ilyen esetben a csatorna az átemelés előtt és után lehet gravitációs (112. ábra) vagy az átemelő után

nyomás alatti kialakítású (113. ábra). A gravitációs kialakításnál az átemelés azért szükséges, mert a település


csatornahálózatok


egy része alacsonyabb mint a befogadóhoz közelebbi rész. A másik esetben a közbenső átemelés után már nincs

további becsatlakozás, így lehetséges és célszerű nyomás alatti csatornaszakasz kialakítása.

110. ábra. Közművek elhelyezése az útpályán

111. ábra. Közműalagút

112. ábra. Közbenső átemelő telep gravitációs hálózatnál


csatornahálózatok


113. ábra. Közbenső átemelő telep nyomás alatti csatornaszakasznál

A közbenső átemelés beiktatása mindig megfontolandó, mert ugyan az üzemelési költség nő, de az építési

költség jelentősen csökken, mert nem kell a csatornákat nagyon mélyre helyezni. A közbenső átemelésnél cél a

minél kisebb építmény, főleg térszín alatti elhelyezéssel (114. ábra).

114. ábra. Közbenső átemelő

5. 5.5. Csatorna keresztszelvények

A csatorna szelvényét hidraulikai és gazdasági szempontok szerint kell megválasztani, így a már meglévő

szelvényhez való alkalmazkodás, rendelkezésre álló hely, talaj, talajvízviszonyok, terheléssel kapcsolatos

statikai szempontok. Ennek alapján igen változatos a választható szelvényalak és méret (115. ábra), hidraulikai

szempontból cél, hogy a kis vízmennyiség esetén sem legyen hordalék-lerakódás.


csatornahálózatok


115. ábra. Különböző zárt csatornaszelvények

A csatornának van egy minimális mérete tisztítási, fenntartási és vizsgálati okokból, ezek a következők:

• házi bekötésnél:

• 4 emeletnél alacsonyabb ház d > 150 mm

• 4 emeletnél nagyobb ház d > 200 mm

• elválasztó rendszernél d > 200 mm


csatornahálózatok


• egyesített rendszernél d > 300 mm

6. 5.6. A csatornák anyaga és védelme

A csatornáknál követelmény, hogy legalább 50 évig zavartalanul üzemeltethető legyen, jellemző, hogy mint föld

alatti létesítmény, az állapot állandó vizsgálatára nincs mód, javítások a felette lévő burkolat felbontása miatt

igen költségesek. Ma már van lehetőség kamerával történő eseti ellenőrzésre. Újabban ismeretesek bontás

nélküli javítási technológiák, mint pl. plasztikus, a csatornába behúzható, utószilárduló műanyag csővel. A

csatornával szemben támasztott követelmények:

• a csőanyag az élettartama alatt ne változtassa meg fizikai, kémiai, mechanikai tulajdonságait,

• legyen vízzáró,

• külső és belső korróziós hatásoknak ellenálló legyen,

• hőmérséklethatásnak (45 oC) ellenálljon,

• a csatornaépítés egyszerű, gyors, gazdaságos legyen,

• kedvező súrlódási tulajdonságokkal rendelkezzen,

• a csőanyag kopásálló legyen,

• az esetleges javítások gyorsan elvégezhetők legyenek.

Csatornatípusok:

• beton cső, talpas vagy talp nélküli (116. ábra);

• vasbeton cső és kötése (117. ábra);

• műanyag cső és kötése (118. ábra)

• azbesztcement cső és kötése (119. ábra)


csatornahálózatok


116. ábra. Betoncsövek és kötések. a) HCS kötése tömör gumigyűrűvel; b) TO tokos, kötése cementhabarccsal;

c) TOG kötése habgumi gyűrűvel; d) HCS 0/125 kötése tömör gumigyűrűvel; e) tömör gumigyűrűs csőkötés; f)

habgumi gyűrűs csőkötés; g) körszelvényű talpas betoncső kötése cementhabarccsal; 1 külső csapperem; 2 belső

csapperem; 3 külső horony; 4) belső horony; h) tojásszelvényű talpas betoncső kötése cementhabarccsal; 1 külső

csapperem, 2 külső horony; 3 belső csapperem; 4 belső horony


csatornahálózatok


117. ábra. Vasbeton ill. feszítettbeton csövek és kötésük

118. ábra. Vasbeton csövek és kötésük


csatornahálózatok


119. ábra. Azbesztcement nyomócső és csőkötések

7. 5.7. A csatornahálózat műtárgyai

A csatornahálózat a hosszú üzemelés alatt sokféle támadó hatásnak van kitéve, még a legellenállóbb rendszernél

is jelentkeznek kisebb-nagyobb elváltozások, hibák, javítási igények. A csatornák üzemének ellenőrzéséhez, a

hibák feltárásához a hálózatban szerkezeti elemek, műtárgyak, tartozékok szükségesek. A műtárgyak és a

berendezések az alábbi főbb csoportokba sorolhatók:

• sokcélú és igen sok esetben kerülnek sorra a különféle aknák,

• kitorkollás, csatlakozás elemei,

• keresztezés műtárgyai,

• épületcsatornázás eszközei.

A tisztító akna a hálózat tisztítását, ellenőrzését és javítását segíti elő, ezen keresztül lehet bejutni a csatornába,

mérete olyan, hogy vagy csak dolgozó bejutása lehetséges, de lehet gépek, szerszámok részére is alkalmas

méret. Az aknák minden töréspontnál, ezenkívül az egyenes szakaszokon 25, 50 m-ként fordulnak elő. Az akna

lehet mászható (120. ábra) és nem mászható (121. ábra).

120. ábra. Mászható csatorna tisztítóvíz aknája metszetben, nézetben és előregyártott idomokból összeállítva


csatornahálózatok


121. ábra. Nem mászható csőcsatorna tisztítóaknája metszetben

A méretektől függően lehet lent a tisztítási teendőket ellátni (iszap kiemelés, javítóanyag leadás), ezek az aknák

általában előregyártott vagy helyszíni betonozással készült műtárgyak, lehet azonban táglafalazatú aknát is

kialakítani (122. ábra).

122. ábra. Téglafalazatú tisztítóakna

Nagyobb méretű csatornában az oldalfalba épül, így a bemenet könnyebb (123. ábra), főgyűjtő csatornáknál a

lejáró aknát egy folyosó köti össze (124. ábra) a csatornával, ezek a lejárók hirdető-oszlopokkal fedve rejtetté

teszik az aknát és ezen keresztül az akna szellőzése is biztosított. Elválasztó rendszerű csatornánál a két vezeték

(szennyvíz és csapadékvíz) különböző szinten van, így az aknakiképzés ennek megfelelően alakul (125. ábra).

A fogyasztási bekötéseknél a házi bekötőcsatornák vakaknaként kerülnek kialakításra (126. ábra)


csatornahálózatok


123. ábra. Oldalakna nagyméretű csatornához

124. ábra. Lépcsős lejáratú akna

125. ábra. Elválasztó rendszerű hálózat tisztítóaknája


csatornahálózatok


126. ábra. Házibekötés vakaknája csőcsatornához, bekötés tojásszelvényű csatornába

A bukóakna nagyesésű terepen vezetett csatornában fordul elő, amikor csak nagy fektetési mélység és nagy

csatornaeséssel lehetne a vezetést megoldani. Az aknában viszont az esés koncentráltan keletkezik és egy

alacsonyabb szinten távozik a víz mint ahogy érkezett (127. ábra), hasonló szerkezetű mint a tisztítóakna.

127. ábra. Bukóakna

Ha az akna egyesített rendszernél 1 m-nél nagyobb ejtést igényel, akkor alkalmazható az ejtőcsöves akna, itt a

kisebb mennyiségű szennyvíz egy kisebb méretű ejtőcsövön keresztül folyik le, míg a csapadék közvetlenül az

aknába (128. ábra). Nagyszelvényű csatornáknál a surrantóakna is alkalmazható a bukó helyett (129. ábra).


csatornahálózatok


128. ábra. Lejtős bukóakna

129. ábra. Surrantóakna

Nagyobb városokban igény lehet arra, hogy a havat télen szállítás helyett a csatornába szórják aknán keresztül

(130. ábra), költségtakarékos és biztosítja a folyamatos elvezetést. Ez a rendszer csak egyesített rendszernél,

nagyobb méretű csatornáknál alkalmazható. Ezt nevezik hóledobó aknának.


csatornahálózatok


130. ábra. Hóledobó akna

Az öblítőakna a csatornatisztítás egyik eszköze, amikor is az aknát megtöltik vízzel, majd az elzáró szerkezet

hirtelen megnyitásával a nagyobb sebességgel örvénylő víz a leülepedett iszapot elsodorja (131. ábra). Az akna

olyan méretű, hogy legalább 2 m3 vizet be tudjon fogadni.

131. ábra. Öblítőakna, gumigyűrűs elzáró

A víznyelőakna az utakra eső csapadékvizet összegyűjti és a csatornába vezeti (132. ábra), egyúttal a csatorna

szellőzését is segíti. Az akna készülhet függőleges (felső ábra) és oldalbeömléssel (alsó ábra), az akna teteje

ráccsal fedett.


csatornahálózatok


132. ábra. Víznyelők elhelyezése felül és oldalbekötéssel, oldalbeömlésű fedlap

Az akna kialakítható vedres megoldással, ilyenkor az aknában kiszedhető szűrő van (133. ábra), amivel a

nemkívánatos szemét a csatornából távoltartható.

A hágcsó az aknák falába mélyített ∅ 20 köracélból készített kapaszkodó, amely lehetővé teszi az aknába a

bemenetet, így a tisztítással járó munkák végzését (134. ábra).

133. ábra. Vedres víznyelőakna felső beömléssel


csatornahálózatok


134. ábra. Hágcsó köracélból

A fedlap a különböző aknák fedésére szolgál úgy, hogy süllyesztve a közlekedést nem zavarja, avatatlanok

számára nehéz legyen felnyitni, de a szakember számára gyorsan nyitható legyen (135. ábra). Általában

öntöttvasból készül, alakja négyzet vagy kör. Víznyelő aknák esetében a lefedés ráccsal történik (136. ábra), a

rácslap csuklósan felnyitható.

135. ábra. Négyzet alakú és kör alakú öntöttvas fedlap

136. ábra. Víznyelőrácsok. 32 x 32-es rács; Kozáky rács, rácsbeépítés

A zsilipakna feladata a csatornahálózat egyes szakaszainak a lezárása, ez lehetővé teszi egyes szakaszokon a

lefolyás szabályozását. Az aknában zsilipes tolózárat használnak (137. ábra), amelynél a zsilipet egy csavaros

fogasléces emelőszerkezet mozgatja.

A záporkiömlő az egyesített rendszerű csatornahálózat fontos műtárgya, nagyobb esők alkalmával a csatornák

megtelnek, sőt túlterhelés is bekövetkezhet, ha akkor nem alkalmazható valamilyen tehermentesítés, a kiömlő

víz károkat okoz. A záporkiömlő olyan berendezés, ami a megemelkedett vizet átbukással megcsapolja és rövid

úton a befogadóba vezeti. Ilyen berendezést a hálózat szerkezetéhez igazodva több helyen is beépítenek. Mivel a

zápor a szennyvíz többszöröse, így ez nagyfokú szennyvízhígítást eredményez, ami 5-10-szeres is lehet, így a

befogadóba bevezethető közvetlenül. A záporkiömlő lehet bukógátas (138. ábra) kialakítású, vagy

szeleptányéros (139. ábra) rendszerű. A szelep úgy állítható be, hogy csak bizonyos vízállásnál nyíljon ki és az

akkor a csatornában az előírt hígítás következik be.

A vészkiömlő olyan műtárgy, amely csak veszély esetén lép működésbe, ha a hálózat valamilyen zavar miatt

(áramszünet, dugulás) nem képes a zavartalan üzemre és nem tudja befogadni az állandóan érkező szennyvizet,

ekkor ez a műtárgy a tisztítatlan szennyvizet közvetlenül a befogadóba vezeti, vállalva ezzel bizonyos

szennyezés lehetőségét. Általában ott lehet zavartalanul számítani rá, ahol a befogadónak közel azonos, állandó

magas vízállása van.


csatornahálózatok


137. ábra Fogasléces emelőszerkezet

138. ábra Bukógátas záporkiömlő, kitorkolással


csatornahálózatok


139. ábra Szeleptányéros záporkiömlő

A kitorkollás a szennyvíznek vagy csapadékvíznek a befogadóba való vezetését végzi. A kitorkollás lehet nyílt,

betonból, vasbetonból, oldalfallal védett, vagy zárt cső formájában, a visszaduzzasztás ellen védeni kell, így

különböző zsilipes szerkezet alkalmas erre, mely a bekövetkező vízállásváltozásokhoz tud igazodni. A mederbe

fektetett nyomócsövet általában a sodorvonalig vezetik.

A keresztező műtárgyaknak a célja az, hogy a csatornahálózat nyomvonalában keletkező szintbeli akadályt

elhárítsa, ha felszínalatti akadály adódik (vezeték, alagút, vasút) a leggyakrabban alkalmazott műtárgy a bujtató,

amelynél a szennyvízcsatornát az akadály alatt vezetik át, majd megemelve az eredeti szinten halad tovább. Az

ábrán bujtató (140. ábra) elrendezése látható, de megállapítható, hogy az akadály jellegétől függően többféle

műszaki kialakítás is lehetséges; úgy kell a műtárgyat kialakítani, hogy a bujtató szelvénye teljes töltéssel,

túlnyomással működik. A megkívánt sebességet a felső és alsó vízzáró különbségével lehet befolyásolni.

140. ábra Bujtató metszetrajza, bujtató típusok

A csatlakozások műszaki kialakítására akkor kerül sor, amikor több csatorna csatlakozik egymáshoz, a

csatornaszelvények különböző méretűek, ezért különös gonddal kell eljárni, nagy sebességcsökkenés nem

következhet be, ne legyen visszaduzzasztás. Az összetorkolás szerkezetét a 141. ábra mutatja.


csatornahálózatok


141. ábra Összetorkolás (trombita), a szelvényalakokkal

8. 5.8. Épületek szennyvízcsatornázása

Az épületekben, különösen többszintes épületnél külön jellegzetes műtárgyak fordulnak elő. Attól függően,

hogy egyesített vagy elválasztó rendszer van, a házi bekötőcsatornát mutatja a 142. ábra. Épületen belül

különböző berendezések végzik a szennyvíz összegyűjtését. A 143. ábrán látható, hogy a kifolyás az

ágvezetéken keresztül kerül az ejtővezetékbe, majd alul a belső alapcsatornába. A leeső víz lemozdulás közben

légritkítást idézne elő, ezért ennek elhárítására szellőzőcsőre van szükség.

142. ábra. Épület alapcsatorna egyesített és elválasztó rendszerben


csatornahálózatok


143. ábra. Épületcsatorna

Az épületcsatorna szerelvényei a következők:

• víznyelő berendezés, amibe a víz elsődlegesen kerül, mosdó, mosogató, WC, falikút,

• a bűzelzáró feladata, hogy a benne levő folyadékzárral a csatornában keletkező bűzös gázok kiáramlását

megakadályozza és darabos tárgyakat visszatartson. A 144. ábrán láthatók különböző bűzelzárók, a vízgát

magassága átlagosan 60 mm, a bűzelzárót időközönként tisztítani kell, hosszabb használat nélkül pedig vízzel

kell feltölteni,

• a tisztítóidomok feladata, hogy a csatornák tisztíthatók legyenek, ezek épületen belül hasonló feladatot látnak

el mint a hálózatban a tisztítóaknák. A 145. ábrán látható idomokon a nyílásokat kengyeles leszorítócsavar

zárja.

144. ábra. Bűzelzárók. a) ólom S szifon; b) bursszifon; c) Szuezszifon; d) Lamansszifon; e) WC; f) WC


csatornahálózatok


145. ábra. Tisztítóidom. a) tisztító csővég; b) kengyeles tisztítóidom; c) eternit tisztítóidom

Egyesített rendszerű csatornáknál vagy záporok idején a hálózat megtelik és a közcsatornából a felduzzadt

szennyvíz a házi bekötőcsatornán keresztül, visszafolyna az épületbe. Ezt akadályozza meg a visszatoló szelep

(146. ábra), mely a felduzzadt víz hatására lezáródik, az iszap esetleges eltömő hatása ellen biztonságból kézi

torló is beépítésre kerülhet (147. ábra).

146. ábra. Visszatolószelep elzáró-tolattyúval

147. ábra. Torlók házi elzárókkal


6. fejezet - Szennyvíztisztító telep létesítése

1. 6.1. Szennyvíztelep tervezése

A tervezési munka kiindulási pontja, hogy a szennyvízhozam milyen nagyságrendű. Ennek alapján kerül sor a

technológiai megoldások kialakítására, e közben kell meghatározni, hogy mely eljárások vonhatók össze egy

egységben, egy műtárgyban és melyek nem, a tisztítási lépések sorrendje hogyan alakul. Gondoskodni kell a

tervezés során a járulékos létesítmények kialakításáról (pl. út, kerítés, világítás, kezelőépület, stb.).

A helyszínrajzi elrendezésnél a következő fontossági sorrendet kell figyelembe venni:

• egyszerűség,

• tartalék egységek szükségesek,

• tömör műtárgycsoportosítás,

• áttekinthetőség,

• összekötő vezeték hossza a legkisebb legyen.

Nagyon fontos tervezési szempont, hogy a tisztítótelep a jövőben bővíthető legyen ez lehet:

• belső-átalakítással,

• sorba kapcsolással,

• párhuzamos kapcsolással.

Gondoskodni kell, hogy biztonsággal megoldható legyen az energiaellátás, az irányítástechnika és

hírközléstechnika, és a telep megközelítése.

Közepes telep tervezése esetén a lakosságlétszám 50-10 000 fő között alakul. A tervezés során meg kell tervezni

a mechanikai tisztítás technológiai sorrendjét, mint a rács, homokfogó, átemelő, ülepítő, bevezetés a

befogadóba, iszapszikkasztó, iszaprothasztó, csapadékvíz elvezetés (148. ábra).

Szennyvíztisztító telep létesítése


148. ábra. Szennyvíztisztítás technológiai sorrendje

A biológiai tisztítás sorrendjét tervezve kapjuk rács, homokfogó, kétszintes előülepítő, átemelő, nagyterhelésű

csepegtető-test, utóülepítő, iszapszikkasztó, rothasztó medence (149. ábra).




Nagy telep tervezése esetén, ahol a létszám 10000 fő feletti, a tervezés során a mechanikai és a biológiai tisztítás

műtárgyait kell kialakítani a következők szerint: rács, homokfogó, átemelő, előülepítő, eleveniszapos medencék,

utóülepítő, rothasztók, iszapszikkasztó ágy, iszapszivattyúzás (150. ábra).


2. 6.2. A csatorna építésénél használt anyagok

A csatornahálózattal szemben különböző követelményeket támasztunk: a hosszú élettartam, a hibátlanság, a

tisztántartás, zavarmentes üzem és egyéb, a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő elvárások.

A követelmények a következők:

• vízszállító képesség,

• erőtani biztonság,

• vízzáróság,

• koptatási ellenállás,

• korrózió elleni védelem, élettartam,

• tisztíthatóság,

• javíthatóság.

A hálózat építésénél felhasznált anyagok lehetnek:

• előregyártott elemek

• helyszínen készült

• részben helyszínen készült, részben előregyártott.

Az előregyártott csövek lehetnek:

• kőagyag,

• beton,

• azbesztcement,



• acél,

• műanyag.

A kőagyagcső mészmentes agyagból, kétszeres égetéssel, kisebb átmérővel készül (kisebb mint 60 cm) tokos

kivitelben, 1 m hosszban.

A sokféle betoncső lehet kör vagy tojás szelvényű, körgyűrű vagy talpas kivitelben (151. ábra), a csőkötés

céljára tokos és hosszított tokos csövek készülnek, átmérő 20-100 cm-ig terjed. A nagyobb átmérő és szilárdság

érdekében a vasbeton alkalmas (152. ábra).

151. ábra. Betoncső típusok

152. ábra. Tojásszelvényű vasbetoncső

Az azbesztcement ritkábban használt csőanyag, a csöveket gumigyűrűs kötéssel látják el.

Különböző műanyag csövek egyre gyakrabban kerülnek alkalmazásra, különösen kisebb átmérők esetében.

Hőre lágyuló és hőre keményedő műanyag ismertek, anyaguk korrózióálló. A csőkötés gumigyűrű, tokos vagy

hegesztett lehet. Minden hazai csőtípusra nagyon széles választási lehetőség van. Szabványjegyzékekben,

gyártási kiadványokban részletes, adatokkal ellátott tájékoztató található.

A tartozékok, műtárgyak kialakítása

Ezek: bekötések, aknák, víznyelők, csatlakozások és elágazások, zsírfogók, olajfogók, benzinfogók.

A bekötés az épület és cső, vagy a cső és műtárgy közötti kapcsolatot biztosítja.

Az akna lehet kezelő (ellenőrzés, tisztítás, javítás), szerkezeti (szerelvények elhelyezésére) mint zsilip, tolózár,

öblítő akna, különleges akna mint a túlfolyó, vakakna, bukóakna, surrantó, hordalékfogó stb. Leginkább

előregyártott elemekből.

Elágazás, csatlakozás a szelvény alakjától, méretétől függően különböző lehet (153. ábra).



153. ábra. Csatornázási műtárgyak

A zsír, olaj, benzinfogó célja, hogy házi bekötéseknél ezek az anyagok ne juthassanak a hálózatba, így

keletkezésük helyén felfogják őket.

3. 6.3. Csatornahálózat építés

A csatornahálózat építésénél először a kitűzéseket kell elvégezni vízszintes és magassági értelemben, majd ezt

követi a földmunka. Mivel nagymennyiségű vonalas létesítmény (csatorna) van, munkaárok nyitása a feladat.

A munkaárok lehet rézsűs kivitelben, főleg kisebb mélység esetén, vagy függőleges falú kivitelben, kisebb

mélységnél is kell dúcolás, ha a talaj nem állé-kony (154. ábra), de különösen kell ha a munkaárok nagy

mélységű (155. ábra).

154. ábra. Munkaárkok méretei előregyártott csövek fektetésénél talajvizes altalaj esetén

A dúcolás lehet vízszintes pallózású (156. ábra) és függőleges pallózású (157. ábra). Nagyobb méretek esetén,

különböző aknáknál a dúcolás alapvető fontosságú (158. ábra). Laza, omlékony talajban, vagy talajvizes helyen

a dúcolás helyett a szádfal nyújt kellő védelmet. A szádpallót cölöpként leverik a talajba úgy, hogy megfelelő

illesztéssel csatlakozzanak és egy falat alakítanak ki, szükség esetén kihorgonyozható (159. ábra).



155. ábra. Munkaárok méretei helyszínen készített csatornánál állékony, de talajvizes altalajban

156. ábra. Vízszintes pallójú dúcolás



157. ábra. Keretes függőleges pallójú dúcolás

158. ábra. Akna földmunkája és dúcolása



159. ábra. Acélpallók

Bizonyos esetekben szükség lehet a magas talajvíz süllyesztésére mind-addig, amíg a munka folyik. Ekkor

megfelelő rendszer szerint vákuum kutakat mélyítenek a talajba, majd ezekből vákuumos módszerrel

szivattyúzzák a vizet, így a talajvízszint lesüllyeszthető (160. ábra).

160. ábra. Szűrőkút és talajvízszint süllyesztés

A munkaárokba történik a csövek lefektetése és összekötése. A munka-árokban a megfelelő esés biztosításával

alakítják ki a fenékmélységet, erre helyezik a csöveket. A csövek különböző kötési módszerekkel kapcsolhatók

egymáshoz. A tokos cső illesztését a 161. ábra mutatja. A kötés történhet cementhabarccsal (162. ábra)

rugalmas kötéssel (163. ábra) vagy gumigyűrűs illesztéssel (164. ábra). Kőagyagcső illesztése látható a 165.

ábrán.



161. ábra. Tokos betoncsövek cementhabarcs tömítése fejgödör kiképzése, cementhabarcs tömítés

162. ábra. Betoncső csőkötése

163. ábra. Rugalmas illesztés betoncső illesztés előtt, a betoncső illesztése bitumenes kiöntés



164. ábra. Gumigyűrűs csőillesztés; gördülőgumigyűrű illesztése előtt, a cső tokja felnagyítva illesztés előtt,

gumigyűrű végállásban

165. ábra. Köpenycsövek illesztése; tömítőkötél elhelyezése illesztés előtt, tömítőkötél beverve, bitumenes

kiöntés, elkészített rugalmas illesztés

A műtárgyak részére megfelelő munkagödröt kell kiemelni, ebbe dúcolás után kerül beépítésre az akna fala, a

tartozékok mind az akna jellegének megfelelően.

A 166. ábra egy bukóakna szerkezetét ábrázolja, a 167. ábra egy öblítő aknát, a 168. ábra egy víznyelőaknát

mutat. A szerelési munka befejezése után földvisszatöltéssel zárul a csatornaépítési munka. Visszatöltés alatt

vízzárósági próbát kell végezni a csővezetékben és az aknákon is úgy, hogy 2-3 aknaközt lezárnak. A vezetéket

feltöltik vízzel és ellenőrzik, hogy nem szivárog-e a víz a csatornából, vagy az aknából. Csak ezután lehet

visszatölteni.



166. ábra. Szennyvízakna betorkolással

167. ábra. Öblítőakna



168. ábra. Víznyelőakna bekötése

4. 6.4. Szennyvíztisztító telep építése

Az építési munka a kitűzéstől kezdve az üzembe helyezésig különböző, egymást követő munkafázisokból

állnak.

A munkafázisok a következők:

• a terület lehatárolása, felvonulás;

• munkaterület csapadéktól való védelme;

• műtárgyak kitűzése;

• munkagödör kiemelés, alapozás, dúcolás;

• műtárgyépítés különböző építőanyagokból;

• szigetelések, dilatációk kialakítása;

• magasépítmények elkészítése, benne a szerelvényekkel;

• gépi berendezések beszerelése;

• komplex kipróbálás;

• műszaki átadás-átvétel;

• próbaüzemeltetés.

A létesítmények megfelelő alapozása fontos követelmény, ezek készülhetnek síkalapozással, kút vagy

szekrényalapozással.

Síkalapozásnál a műtárgy alatt vízszintes, egyenletes felszínt alakítanak ki, csak megfelelő teherbírású talaj

esetén alkalmazható.

Kútalapozásnál a műtárgy súlyát a megfelelően kialakított, főleg kör-szelvényű köpenyfal és benne a kitöltő

anyag adja át a mélyebb teherbíró talajrétegnek (169. ábra), a vágóél kiképzése fontos szerkezeti rész (170.

ábra). Nagyobb építmény alapozásánál a szekrényalapozás alkalmazható, mely követi az építmény alakját (171.

ábra).

A különböző műtárgyakat az alapozás után az alakjuknak megfelelő zsaluzat között betonozzák, szigetelést

elvégzik, rászerelik a tartozékokat, így a homokfogónál (172. ábra, bukóaknánál (173. ábra),

ülepítőmedencénél (174. ábra), ülepítő-medencénél (175. ábra) ülepítőmedencénél (176. ábra).



169. ábra. Kutak alakja különböző altalajokon

170. ábra. Vágóél kiképzések

171. ábra. Szekrénysüllyesztés száraz talajban kézi munkafolyamat ábrája



172. ábra. Homokfogó hosszmetszet, alaprajz, keresztmetszet



173. ábra. Szennyvíztisztító akna kivitelezési rajza

174. ábra. Kétszintes ülepítő talajvízben építve



Zsaluzati terv

175. ábra. Zárt biológiai csepegtetőtest előregyártott elemekből

176. ábra. Eleveniszapos felületi szellőztető berendezés

5. 6.5. Szennyvíztisztító technológia felépítése

A szennyvíztisztító telep tervezése során kell eldönteni a belső létesítmények tech-nológiai sorrendjét. A

technológia nagymértékben függ a lakos-egyenérték szá-mától. A technológia zavartalanságát a kiszolgáló

létesítményekkel is biztosítani kell, mint az úthálózat, energiaellátás, víz-ellátás, segédépületek, raktár, iroda,

egészségügyi létesítmény, park, erdő elhelyezését, hírközlő berendezéseket.

A különböző technológiai felépítést mutatja be a következő ábrasor (177.-187. ábrák).



177. ábra. Gravitációs kisterhelésű biológiai tisztító telep

178. ábra. Átemeléses kisterhelésű biológiai tisztító telep



179. ábra. Részbiológiai tisztító és szikkasztó berendezés

180. ábra. Nagyterhelésű biológiai tisztító telep



181. ábra. Eleveniszapos biológiai tisztító telep

182. ábra. Eleveniszapos biológiai szennyvíztisztító telep



183. ábra. Eleveniszapos biológiai tisztító, iszaprothasztó

184. ábra. Tömlős elrendezésű eleveniszapos telep. 1 rács és átemelő gépház; 2 homokfogó; 3 előlevegőztető; 4

ülepítő medencék; 5 eleveniszapos medencék; 6 utóülepítő medencék; 7 iszapgépház; 8 iszapsűrítők; 9

iszaprothasztók; 10 gáztartó; 11 kazán-, gépgenerátor- és fúvógépház; 12 kezelő- és szociális épület; 13 iroda és

laboratórium; 14 rácsszemét égető; 15 iszapvíztelenítő; 16 készenléti lakások

185. ábra Tömlős elrendezésű szennyvíztisztító telep közbenső átemeléssel iszapégetésre való továbbítással. 1 a

durva és finom rács; 2 homokfogók; 3 homokmosó; 4 előülepítők; 5 átemelő telepek; 6 eleveniszapos

medencék; 7 utóülepítők; 8 iszapürítők és iszapnyomó gépház; 9 üzemi épület



186. ábra. Oxidációs árkos tisztító telep

A szennyvíztisztító telep kedvezőbb üzemeltetése és fenntartása érdekében szennyvíztisztítási minta

technológiákat dolgoztak ki.

Az 5. táblázat szennyvíztisztítási és iszapkezelési mintatechnológiát, a 187. ábra a hozzátartozó

folyamatábrákat tartalmazza.

5. táblázat. Szennyvíztisztítási és iszapkezelési mintatechnológiák





187. ábra. Mintatechnológiák (MI-10263 alapján)

cxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Felhasznált irodalom

1. Dr. Benedek Pál: Víztisztítás-szennyvíztisztítás Zsebkönyv. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1990.

2. Bozóky Szeszich Károly – Kovács Kné – Illés I.: Vízellátás-csatornázás. Tervezési segédlet, Tankönyvkiadó,

Budapest, 1974.

3. György István: Vízügyi létesítmények kézikönyve. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974.

4. Horváth Imre: Mechanikai szennyvíztisztítás. Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda, Budapest, 1973.

5. W. Husmann: Szennyvíztisztítás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1973.

6. Dr. Illés István: Ipari és Mezőgazdasági Szennyvizek kezelése és elhelyezése. Budapest, 1993.

7. Koltai Pál: Víz- és szennyvíztisztítás Gépészeti Berendezései. Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda.

Budapest, 1975.

8. Markó Iván: Települések Csatornázási és Vízrendezési Zsebkönyve. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1989.

9. Nagy L. Dénes: Szennyvíztisztítás. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1975.

10. Dr. Öllős Géza: Vízellátás K+F eredmények, Budapest, 1987.

11. Dr. Öllős Géza: Kis és közepes szennyvíztisztító telepek. Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda.

Budapest, 1990.

12. Dr. Öllős Géza: Szennyvíztisztítás I-II. Budapest, 1992.

13. Dr. Öllős Géza: Szennyvíztisztító telepek üzemeltetése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.

14. Dr. Öllős Géza: Csatornázás-szennyvíztisztítás I-II. K+F eredmények, Budapest, 1991.

15. Dr. Öllős Géza – Dr. Borsos József: Vízellátás és csatornázás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975.

16. Dr. Palotás László: Mérnöki kézikönyv III. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985.

17. Dr. Pásztó Péter: Vízminőségvédelem, minőségszabályozás. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém,

1988.

18. Szablya Ferenc: Vízellátás-csatornázás II. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982.

19. Szablya Ferenc – Szokvány Jenő – Dr. Wisnovszky Iván: Vízellátás, csatornázás III. Műszaki

Könyvkiadó, Budapest, 1985.

Documents

Horváth, Imre - tankonyvtar.hu · A felszín alatti vizek fontos csoportja a karsztvíz, mely a mészkő és dolomit kőzetek repedéseiben, járataiban található. 3. 1.3. A víz