1

EKEHÍRLEVÉL

KE1994 E

KE1994 E1092 Budapest, Ráday utca 28. XIII. évfolyam 2016/4. sz.

EGYHÁZI KÖNYVTÁRAK EGYESÜLÉSE

Tudjuk, hogy az Ige a Szent Szűztől testet öltött, s a régi emberi ter-

mészetet új módon vette magára. Azt is tudjuk, hogy mint ember ugyanabból az anyagból volt, mint mi, mert ha nem abból lett volna, hiába parancsolta volna, hogy kövessük őt, mint Mesterünket. Ha ugyanis az az ember más valóságú lett volna, miért parancsolhatna hasonló dolgokat nekem, aki gyengének születtem, és ez hogyan is volna jó és igazságos?

Hogy ne valami egészen más lénynek

A TESTTÉ LETT IGE ISTENIVÉ TESZ BENNÜNKETgondoljuk, mint amilyenek mi vagyunk,

vállalta a fáradalmakat, akarta, hogy éhezzék, a szomjúságot nem utasí-

totta el; szüksége volt az éjszakai pihenésre, nem menekült a szen-vedéstől, alávetette magát a halál törvényének, kinyilvánította feltámadását, hogy emberi mi-voltát mindenben elénk állítsa azért, hogy te, szenvedő ember,

ne veszítsd el bátorságodat, ha-nem – ha embernek vallod magadat

– várakozz arra, amit az Isten állított eléd.

Szent Hippolytus

EGYHÁZI, ISKOLAI KISKÖNYVTÁRAK RÉGI/MUZEÁLIS GYŰJTEMÉNYEINEK

ÁLLOMÁNYVÉDELME BESZÁMOLÓ

A 25 éves Pro Bibliotheca Antiqua Baksayana Alapítvány 2016. szeptember 30-án jubile-

umi emlékülést és szakmai konferenciát rendezett Kunszentmiklóson, az Öreggimnázium gyülekeze-ti termében. A konferencián részt vett és felszólalt dr. Hoppál Péter, az EMMI államtitkára.

A jubileumi emlékülést az alapítvány elnöke, dr. Baski Imre nyitotta meg, majd Pintér Gyula lelkész-elnök köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Balogh Mihály, az Országos Pedagógiai

Könyvtár és Múzeum nyugalmazott főigazgató-ja, a kuratórium titkára, a konferencia szellemi atyja, rendezője és levezető elnöke ismertette az alapítvány történetét és bemutatta az ünnepre megjelent könyvtár- és alapítványtörténeti kö-tetet. Baráth Julianna, az alapítvány társelnöke e könyvvel és jubileumi emléklappal köszönte meg az alapítók, kurátorok, segítők munkáját.

Rövid szünet után dr. Hoppál Péter előadásával kezdődött a konferencia. A muzeális könyvtárak,

2

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLés különösen a könyvtári állományvédelem jö-vőjét vázolta fel az EMMI olvasatában, három fő „csapásirányt” kijelölve. Egyik a törvényi szabályozás korszerűsítése: a 2005-ben megje-lent törvénymódosítás (1997. évi CXL. törvény) után 2016-ban további módosítások lépnek ha-tályba a muzeális dokumentumok nyilvántar-tásáról. Második a finanszírozás: a kormány az utóbbi években jelentősen megemelte az egyhá-zi közgyűjtemények támogatásának összegét. A harmadik az OSZK teljes körű megújítása.

Ásványi Ilona, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár helyettes igazgatója, az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének elnöke is beszélt a finanszírozásról Állományvédelmi trendek, fel-adatok és források az egyházi könyvtárakban című, nagyívű előadásában, valamint átfogó ké-pet adott az egyházi könyvtárak rendszerváltás előtti és utáni helyzetéről, az EKE történetéről, az összefogás és érdekképviselet eredménye-iről. 2005-ben egy EKE-felmérés összegzését követően minisztériumi pályázat keretében sok könyvtár juthatott korszerű állományvédelmi eszközökhöz. Az elnökasszony idei megismételt felmérésének eredménye: annak ellenére, hogy 2013 óta az NKA pályázataiból nagyrészt kizár-ták a könyvtárakat, szinte mindenütt mutatkozik fejlődés. Ennek mértéke nemcsak a könyvtár történeti jelentőségétől függ, hanem attól is, mennyire tekintélyes a fenntartó, és mennyi-re agilis a könyvtár vezetője. Ő emlékeztette a jelenlevőket arra is, hogy éppen Szent Jeromos emléknapján gyűltünk össze és a könyvtárosok védőszentjének áldását kérte a konferenciára.

A dr. Fogarasi Zsuzsa igazgató (Ráday Múze-um, Kecskemét) előadásában bemutatott intéz-mény jól példázza az Ásványi Ilona által is emlí-tett egyházi sajátosságot: a könyvtár, levéltár és múzeum hármasságát. A Ráday Gyűjteménynek még külön jellemzője, hogy mindez két helyszí-nen található, Budapesten és Kecskeméten. A Dr. Berecz Ágnes főigazgatóval (Ráday Gyűjtemény, Budapest) együtt írt előadás (Állományvédelmi

feladatok és megoldások a Dunamelléken) könyvtári részéből fontos megjegyezni, hogy a szigorú szolgáltatási és kutatási protokoll is az állományvédelem része, és hogy a műemléki környezetbe beavatkozva (üvegfalat építve a polcok elé) a látogatóktól megvédhető a könyv, ám a megemelkedett hőmérséklet újabb veszély-forrás. A múzeumvezető irigylésre méltó ered-ményekről számolt be. Egy TIOP-pályázatnak köszönhetően saját restaurátor- és ötvösműhely szolgálja a múzeum és az egyházkerület gyü-lekezeteinek műtárgyvédelmét, fenntartói és NKA-támogatással pedig digitális nyilvántartó adatbázis épül, s hamarosan indul az újabb pro-jekt: a Kunszentmiklóssal is közös vallásturisz-tikai pályázat, Reformatour – alföldi református csillagtúra néven.

Dr. Keveházi Katalin főigazgató, a MOKKA Egyesület elnöke (SZTE Klebelsberg Könyvtár) szerint …az állományvédelem a katalógussal kezdődik, tehát „a’ könyveknek ... lajstromo-zása kivántatik”. A téma csak első hallásra ka-kukktojás, valóban az az első, hogy tudjuk, mit kell védeni. A címben idézett Toldy Ferenc óta nem változott a könyvtár feladata – ami nincs feldolgozva, az nem szolgáltatható, tehát nem része a kulturális örökségnek. Ma már nemcsak erkölcsi, hanem törvényi kötelesség a muzeális dokumentumok bejelentése az MKDNy-be. A szabályos leírások támogatója a MOKKA-R, az Eruditio és a Lectio adatbázis, ezen belül a régi magyarországi nyomdahelyek és szerzők adat-bázisa.

Keveházi Katalin azzal zárta előadását: jó olyan helyen beszélni minderről, ahol példaértékű a feldolgozás. (Hozzátenném: is. Az állományvé-delem is. A műemléki környezet megóvása is.)

Mindezekre bizonyság Kisari Ottilia, a Bak-say Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola könyvtárostanára, aki vázolta a könyv-tár történetét, bemutatta a legértékesebb illetve legérdekesebb könyveket, a 25 éve tervszerűen folyó állományvédelmi munka szakaszait, az

3

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLalapítvány jelentőségét. – Kisari Ottilia 30 éve tért vissza iskolájába könyvtárosként dolgozni és matematikát tanítani. Feladatait mindvégig kiemelkedően látta el: matekos tanítványai ver-senyeket nyertek, megújult a diákkönyvtár és a muzeális gyűjtemény, s ami a legfontosabb: a gyerekek szeretik és használják a könyvtárat.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet könyvtárnok (Sze-ged) előadásának nemcsak a címe volt meglepő – Az idős bölcs ráncai szépek – hanem a tar-talma is. Szembeszállva az eddig elhangzottak-kal kijelentette, hogy a restaurált könyv kiváló műremek, nagyszerű kiállítási darab, de csak ennyi. Mert az öreg, használt könyvnek arca van, lelke van. Ha egy könyvnek megvannak a ráncai, nagyobb tiszteletet kelt, mintha botoxoz-nák! Számtalan képpel illusztrálva állítását meg-ismételte az államtitkár úr szavait: a könyvtári gyűjtemény a nemzeti közvagyon része, annak megfelelő bánásmódot érdemel.

Violáné Bakonyi Ibolya könyvtárostanár (Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, Csurgó) két okot talált arra, miért éppen a messzi Somogy délnyu-gati részén levő csurgói gimnázium szerepel a kis egyházi iskolai könyvtárak közül e jeles ünnepen. Kunszentmiklóst és Csurgót összeköti egy püspök (Baksay Sándor, aki csurgói diák volt) és egy láto-gatás. Ha 2003. május elsején nem jelentkeznek be a szentmiklósiak könyvtárlátogatásra, három napig csurog a víz a könyvekre az emeleti csőtörés kö-vetkeztében, így „csak” egy éjszakán át, eláztatva száznál több könyvet, három helyiséget. De „akik Istent szeretik, minden javukra szolgál” (Róma 8,28), hiszen a teljes evakuálás és másfél évi kény-szerlakhelyen szorongás után egy kívül-belül meg-újult, szép és „vízbiztos” helyre költözhetett vissza a könyvtár.

Peller Tamás restaurátor (Állományvédelmi tanácsadás és eredmények egyházi gyűjtemé-nyekben) a preventív állományvédelem fontos-ságát hangsúlyozta. A nagymúltú könyvtárakban gyakran kell műemléki környezethez modern

műszaki-gépészeti megoldásokat alkalmazni, hogy elkerülhető legyen a kár. Az UV-sugárzás (a csendes gyilkos) ellen viszont egyedül a jó öreg spaletta jelenti a tökéletes védelmet.

Fehrentheil Henriette restaurátor (Ars Alba Bt, Szentendre) az alapítvány létrejöttétől dolgozik a kunszentmiklósi könyvek „ránctalanításáért”. (Negyedszázados munkánk a kunszentmiklósi gimnáziumi könyvtár állományvédelméért.) Ké-pein fokozatosan nyomon követhettük a pené-szes, vízfoltos, savas, moly- és egérrágta kötetek átalakulását. Választ kaptunk arra is, miért nem fél a restaurátor a víztől (nem úgy, mint a csurgói könyvtáros). Azért, mert a papír vízben születik és egy fürdő mindig frissítő és tisztító hatással van rá.

Hajdu Zsófia Edit okleveles múzeumi- és köz-gyűjteményi tárgyrestaurátor (Pre-Con Resta-urátor Kft) nem egyedi restaurálásról beszélt, hanem helyszíni folyamatos állományvédelem-ről, melynek legfontosabb elemei: a portalanítás, fertőtlenítés, és a bőrkötések kiszáradás elleni kezelése.

Az utolsó előadást Kelemen Eörstől (Pytheas Könyvmanufaktúra, Budapest) hallhatta a kitartó közönség: Régi könyvek új köntösben. A könyv-digitalizálástól a facsimile kiadásig.

A kiváló minőségű szellemi táplálék mellé ugyanilyen kiváló testi táplálékot kaptunk, meg-koronázva a jubileumi torta ízével és eleganciá-jával. A szép környezet, a tökéletesen felújított könyvtár emlékét kézzelfoghatóvá teszi a tartal-mában is, küllemében is magas színvonalú jubi-leumi kiadvány: Balogh Mihály - Kisari Ottilia: Fejezetek a kunszentmiklósi református gimná-ziumi könyvtár történetéből. A huszonöt éves Pro Bibliotheca Antiqua Baksayana Alapítvány. Magyarországi Református Egyház Zsinati Hi-vatala, 2016.

Violáné Bakonyi Ibolya – Viola ErnőCsokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium,

Általános Iskola és Kollégium Könyvtára

4

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

MAGYAR KATOLIKUS KULTURÁLIS HETEK CÍMŰ ORSZÁGOS RENDEZVÉNYSOROZAT

A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYEI KÖNYVTÁRBAN

A Magyar Katol ikus Egyház művészeti

értékeinek bemutatására, szélesebb körű megismertetésére a Magyar Ka-tolikus Püspöki Konferencia évről évre meg-rendezi a magyar katolikus kultúra ünnepét. 2016-ban a „Szent Márton követői napjainkban” mottó jegyében állítottuk össze a programokat. 2016. október 4-én a Szombathelyi Egyházme-gyei Könyvtárban kiállítás megnyitóval vette kezdetét a kulturális rendezvénysorozat. Az „Egy remekmű születése. A szombathelyi Szent Már-ton-kút szoborkompozíció keletkezéstörténete” című időszaki kiállítást – mely Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmára készült – Császár István szombathelyi egyházmegyei kormányzó nyitotta meg. Balogh Péter építész – a Rumi Rajki Műpártoló Kör elnöke – méltatta a tárlatot, melyet a kiállítás kurátora, Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész mutatott be az érdek-lődő közönségnek.

„A nagyközönség előtt eddig még nem is-mert vázlatrajzok is láthatók a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár új kiállításán,

melyen az egyik leghíre-sebb szombathelyi köztéri alkotás, a Szent Márton

megkereszteli édesanyját kútszobor keletkezés-történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A szo-bor mára Szombathely ikonikus jelképévé vált. Feltűnik meghívókon, képeslapokon, könyvek borítóján. Szinte eggyé vált a várossal, amely ezzel is jelezni kívánja: Szent Márton emléké-nek hű őrzője és egyben példás életének köve-tője akar lenni. A vas megyei Rumban született Rajki István, az akkorra már neves szobrászmű-vész, nyerte el a megbízást. 1938. október 2-án látványos külsőségek között avatták fel a köztéri alkotást. A mű keletkezésének előzményeiről, a munkafázisokról is olvashatók írások korabeli lapokban, ezek is láthatók a tárlókban. Aki sze-retné ezzel kapcsolatban tovább bővíteni isme-reteit, az megvásárolhatja azt a kiállításvezető kiadványt, amelyet a kiállításra készítettek el, és a kútszobor születéséről szól.”

Molnár Pétersajtómunkatárs

MŰHELYTITKOK NYOMÁBAN

A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYE 210 ÉVES TÉRKÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA

A Szombathelyi Egyházmegye alapítása (1777) után eltelt már negyed évszázad

is, mikor elkészült az egyházmegye első egy-házi igazgatási térképe, melyet Kenedics József (1756–1809) geometra, térképész, Vas vármegye mérnöke dolgozott ki gróf Herzan Ferenc szom-bathelyi püspök (1800–1804) megbízásából. Az 1804-ben megjelent, 86x61 cm-es, 1:180000

méretarányú, 14 esperesi kerületet feltüntető, va-lamint statisztikai táblázattal is ellátott térképről – jelen tudomásunk szerint – nagyon kevés le-nyomat készült. Fennmaradt eredeti példányok-ról szinte alig tudunk. Az bizonyos, hogy a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár és Földgömbmúze-um térképgyűjteményében őriznek egy eredeti első példányt. Szomorú azonban, hogy éppen a

5

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLmegrendelőnek, a tulajdonosnak, a szombathelyi püspökségnek nincs egyetlen példánya sem eb-ből az első térképből. A térkép negatívját – azaz a réz-nyomólemezt, melyről a nyomatok készül-tek – Karacs Ferenc (1769–1838) térképmetsző metszette rézbe Pesten 1804-ben.

Herzan Ferenc püspök halála után, meglehe-tősen rövid időn belül elkészült a térkép hason-más kiadása, mivel Herzan utóda, Perlaki So-mogy Lipót püspök (1806–1822) úgy döntött, újra kiadja a Kenedics-féle térképet, felhasznál-va hozzá a Karacs-féle nyomólemezt. Somogy püspök ezen szándékáról 1806. december 15-én kelt körlevelében értesítette papjait. Kiemelte még azt, hogy a térkép kiadása előtt, szándé-kában áll újrarendezni az egyházmegye Szom-bathelyhez közel eső területét a következők szerint: a pinkafői esperesi kerületet elcsatolja a németújvári esperesi kerülettől, így az esperesi kerületek száma 14-ről 15-re emelkedik. Mind-ezekhez megadta a kerületek plébániáinak új beosztását is. Az első kiadással megegyező mé-retű és méretarányú térkép kiadására 1807-ben került sor. A 200 darab finomabb és 400 darab egyszerűbb levonat elkészültéről Nagy József (1753–1810) nagyprépost 1807. november 27-én kelt levelében tett jelentést a főpásztornak, és egyúttal javasolta a Karacs-féle réz nyomólemez megvásárlását is azért, hogy az a későbbiekben is rendelkezésre álljon, ha új lenyomatokat szán-dékoznak készíteni.

Feltételezhető, hogy a Karacs-féle réz nyomó-lemezt, valamint – az arról készült lenyomatot – az 1807-ben kiadott térképet már a megvásár-lása, illetve a kiadása után a Püspöki Palota rep-rezentatív teremsorában kiállították egy másik, szintén Kenedics József által készített nagymé-retű vármegyetérképpel együtt. Ez utóbbi, a Vas vármegyét bemutató térkép jóval korábbi, 1785-ben jelent meg. Így a két Kenedics-munka: az egyházmegyei és a vármegyei térkép, valamint a Karacs-féle réz nyomólemez együttesen lehetett kiállítva, melyek előkelően reprezentálták a vilá-gi és egyházi közigazgatási területek nagyságát, amellett a díszes kidolgozású fa térképtartók – az akkori kevés bútorzat mellett – pompás be-rendezési tárgyakként is szolgáltak.

Idővel aztán, valamilyen oknál fogva – azt nem tudni mikor s hogyan, de – eltűnt a Püspökvárból az egyik térkép, mégpedig az 1807-es kiadású. Az egyházmegyei közgyűjteményekben (kincs-tár, könyvtár, levéltár) sem a maga tárgyi való-jában, sem pedig a gyűjteményeket feltáró jegy-zékekben, leltárakban, katalógusokban nem volt róla található adat, információ. Egyszóval olyan volt, mintha nem is létezett volna. Mígnem 2011-ben, a Szily János 5. szám alatti egyházi épület kapualjának a falán „szemet szúrt” eme becses darab Zágorhidi Czigány Balázs törté-nésznek, aki nemcsak hogy ismerte a dokumen-tum történetét, de tisztában volt annak eszmei értékével is. Felfedezéséről azonnal értesítette az egyházi közgyűjteményekben dolgozókat. Így került végül a Szombathelyi Egyházmegyei Le-véltár térképtárába a nagy értékű 1807-es Kene-dics-térkép. Akkor nem volt anyagi lehetőség az erősen megrongálódott, szakadozott térkép restaurálására. Nemrég azonban, a Püspöki Palota muzeális szárnyának – a közeljövőben tervezett – megnyitása kapcsán került újra a fi-gyelem központjába a 210 éves térkép. Felvető-dött, hogy azt ismét a történeti terekben, a Kene-dics-térképekkel együtt kellene kiállítani, több más, az egyházmegye történetével kapcsolatos

Kenedics József: A Szombathelyi Egyházmegye című tér-képének réz nyomólemeze, 1807. Rézbe metszette: Karacs

Ferenc 1804-ben Pesten. Átdolgozva 1807-ben. M: 8000 bécsi öl = 85 mm, 1:180.000

Kiállítva a Szombathelyi Püspöki Palota dísztermében.

6

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLkellett védeni, nehogy elússzanak a mosás során. A térképlapot egy segédanyaggal vízbe merítet-tük és többszöri vízcserével kimostuk. A vízben a papír rostjai fellazulnak, duzzadnak és a közé beragadt szennyeződések ki tudnak oldódni. A sötét szegély nem lett világosabb, így azokat a részeket fehérítettük, majd megerősítettük a pa-pírt. A javításokat kézi javítással és papíröntéssel készítettük el, mindig hátoldalról, hogy a színol-dalon semmit ne takarjon ki a javítás. Legvégül a hátoldalról még egy vékony japán fátyol papírral teljes felületen megkasíroztuk a térképlapot és óvatosan kipréseltük. A további biztonságos tá-roláshoz savmentes palliumot készítettünk neki.

A térképlapot az ArchivArt Könyvrestaurátor Műhely Kft. dolgozója, Berényi Katalin restau-rálta 2016 nyarán.

H. Simon Katalin – Gy. Molnár KerstinSzombathelyi Egyházmegyei Könyvtár

Források:• Gróf László: 200 éve hunyt el Kenedics József (1756-1809) geometra, az első nyomtatott Vas vármegyei közigazgatási és a szombathelyi egy-házmegyei térképalkotója. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2009. 3. sz.• Gróf László: Kenedics József Vas vármegye térképe. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2000. 3. sz. • Kenedich Ágnes: Josephus Kenedics, Vas vár-megye hites geometrája. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1999. 3. sz. Fényképek: • Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár• ArchivArt Könyvrestaurátor Műhely Kft.

A cikk „Szombathelyi Egyházmegyei Kalendárium 2017” kiadványban is megjelent.

műtárggyal együtt. A palotába tervezett kiállítási koncepcióhoz először is restauráltatnunk kellett a súlyosan sérült térképet, hogy az méltóképpen bemutatható legyen. A Szombathelyi Egyház-megyei Könyvtár a 2016-os évre tervezett ál-lományvédelmi programjában vállalta a térkép restauráltatását, melynek anyagi fedezetét az egyházi közgyűjteményi támogatás biztosította. A restaurált térképről egyúttal nemesmásolat is készült azért, hogy az bármikor rendelkezésére álljon a tudományos munkában tevékenykedők-nek, ugyanakkor nagyon érdekes szemléltető eszköz azok számára, akik akár az iskolai okta-tás keretében vagy más szervezett látogatás so-rán keresik fel gyűjteményeinket. A szakember szemével: a restaurálásáról röviden

A Szombathelyi Egyházmegye első térképé-nek hasonmás kiadását 1807-ben készítették. A nyomtatás után még különböző színekkel átraj-zolták a határokat. Sajnos ezek a színek mára már megfakultak. A térképlap az elmúlt 200 év-ben sok viszontagságot megért.

Valószínűleg sokáig be volt keretezve. Erre utal

körben a barnás elszíneződés, amit lehet, hogy a keretből kioldódó pác vagy festék okozott. Az általános porrétegen kívül látható volt rajta sok légypiszok és egyéb kis, felületre ráragadt szeny-nyeződés. A széleken kisebb beszakadozások, a sarkoknál hiányok keletkeztek. Egy nagyobb szakadás volt még látható a térképlapon. A tér-képlap restaurálása fotódokumentáció készítésé-vel kezdődött, majd a felületről leporszívóztuk a port és különböző radírszivaccsal és radírporral a szennyeződéseket eltávolítottuk. Mivel nagyon elkoszolódott a térképlap, mindenképpen sze-rettük volna kimosni, így a színes festékeket le

A 210 éves egyházi közigazgatási térkép a restaurálás előtt és után

Berényi Katalin restaurátor munka közben

7

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

HÉT REFORMÁTUS GYŰJTEMÉNYFENNTARTÓ KÖZÖS SZÁNDÉKNYILATKOZATÁRÓL

A Békési-, a Hódmezővásárhely–Ótemplomi-, a Kecskeméti-, a Kiskunhalasi-, a

Kunszentmiklósi-, a Mezőtúri Református Egyházközségek és a Somogyi Református Egyházmegye, mint gyűjteményi fenntartók, együttműködési szándéknyilatkozatot írtak alá 2016 májusában. Az együttműködés egy, a Ma-gyar Református Egyház Zsinatának elnökségé-hez benyújtott kérelemmel indult az állami gyűj-teményi támogatás kiterjesztésében, illetve a gyűjteményi tanácsban való képviselet ügyében.

Miről is van szó tulajdonképpen? Korábbra kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy meg-érkezzünk a nyár elején közösen aláírt szándék-nyilatkozathoz.

Még évekkel ezelőtt kezdett foglalkoztatni az a kérdés, hogy a mi gyűjteményünk miért nem kap abból az állami támogatásból, amit az ál-lam az egyházaknak gyűjteményünk gondozá-sára, fenntartására stb. ad, annak ellenére, hogy nyilvános könyvtár? (Az azóta eltelt időben már ráadásul nyilvános magánlevéltár is.) Szép las-san körbejártam, érdeklődtem más felekezetnél, hogy erre a támogatásra ki jogosult, milyen álla-mi és egyházi törvényi rendelkezés van erről, il-letve a saját felekezetem esetében ki az illetékes ennek a megítélésében.

A szándéknyilatkozatot aláírók esetében a fenntartók az elmúlt évtizedekben igyekeztek bizonyos támogatásokkal életben tartani gyűjte-ményeiket. Ez a támogatás különböző mértékű volt, hiszen van, ahol évek óta nem volt semmi-lyen fejlesztés, ilyen célra egyáltalán nem tudtak semmilyen anyagi forrást biztosítani, máshol viszont megtörtént valamiféle felkapaszkodás, modernizáció. Van közöttünk olyan gyűjtemény, ahol egy terembe van bezárva feldolgozatlanul, gondozatlanul a régebbi állomány. Volt, ahol ki-zárólag részmunkaidőben egy pedagógus vagy

jobb esetben könyvtáros látta el a feladatokat, de a muzeális állománnyal, az értékekkel már nem tudtak foglalkozni. Nem nyilvános könyvtárként szinte minden pályázati lehetőségből eleve ki voltak zárva, tehát infrastruktúra-fejlesztésre esé-lyük sem volt. Azok közé a gyűjtemények közé tartozunk, akiket igazából sehova sem tudnak be-sorolni. A hétből hárman vagyunk nyilvánosak, azonban többségében református kollégiumhoz kapcsolódó – az államosítás ellenére megmaradt – muzeális gyűjteménnyel rendelkező könyvtárak vagyunk. A Zsinat elnökségéhez eljuttatott ké-résünkkel nem az volt a szándékunk, hogy azok támogatását csökkentsük, akik eddig is kaphattak ebből, hanem egyáltalán jelezni kívántuk, hogy mi is vagyunk, létezünk, és szeretnénk megmaradni a továbbiakban is. Egyházunk részéről reményked-tünk legalább erkölcsi-, de bizakodtunk valamifé-le anyagi támogatásban is. Bármiféle megoldásra, párbeszédre nyitottak voltunk, így nem volt köny-nyű elfogadni kérelmünk határozott elutasítását.

A nemleges választ követően egy közös áprilisi kecskeméti találkozón arról döntöttünk, (a jelen-lévők: a saját fenntartóm képviselői közül Varga Nándor elnöklelkész úr és Kuti József igazgatóta-nács elnöke, Kunszentmiklósról kollégánk, Szol-noki Attiláné Anita, valamint a Hódmezővásár-hely-Ótemplom lelkésze, Bán Csaba és magam) hogy továbbra is folytatjuk a közös ügyet. Annak ellenére, hogy volt közöttünk olyan, aki tudomásul vette a Zsinat elnökségének döntését, és nem kí-vánt a továbbiakban ezzel a kérdéssel foglalkozni, mi mégis valamiféle további közös együttműkö-dést kezdtünk tervezgetni. Olyan összefogásban gondolkoztunk, amely egyrészt biztosítja ezeknek a gyűjteményeknek a jövőjét, másrészt magát az állami támogatás ügyét sem hagyja veszni. Meg-bízást kaptam, hogy készítsek el egy szándéknyi-latkozat-tervezetet, amelyet a 2015/2016. tanév

8

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLvégén a hét fenntartó képviselője aláír. Tehát a közös összefogás megmaradt, amit egyrészt ez a szándéknyilatkozat is kifejez, másrészt bizakodtunk további közös projektekben is. A szándéknyilatkozatban foglaltak, amelyeket a honlapunkon hozzáférhetővé is tettünk (www.krekbib.hu), a gyűjtemények további fennma-radása számára egyfajta garanciát is jelentenek. Erre a garanciára nekünk vezetőknek, gyűjte-ményi dolgozóknak nagy szükségünk volt, hi-szen nem láttuk semmilyen módon biztosítva ezeknek a gyűjteményeknek a jövőjét. Ebben a nyilatkozatban kifejeződik, hogy hálás szívvel gondolunk az elődökre, akik korábban tettek azért, hogy ezek a gyűjtemények fennmarad-hassanak, gyarapodhassanak. A fenntartók fel-vállalták, hogy továbbra is feladatuknak tekintik a gyűjtemények körülményeinek javítását, arra törekszenek, hogy legalább így, vagy még jobb, rendezettebb állapotokat próbálnak teremteni, ezáltal az ott dolgozók munkáját is segítik.

Remélhetőleg mind az állami támogatás odaítél-hetőségének kérdésében, illetve a közös gyűjte-ményi együttműködésben is a saját felekezete-men belül változás fog történni a közeljövőben. Mi mindannyian nyitottak vagyunk arra, hogy megoldjuk ezt a kérdést, és ne a kirekesztettsé-get érezzük saját felekezetünk vezetése részéről.

Nagy öröm számunkra, hogy az elutasítás elle-nére van folytatás. Szeptember 16-án hat gyűjte-mény fenntartója egy közös pályázatot adhatott be, amely a REFORMATOUR - Alföldi Refor-mátus Csillagtúra címet viseli. A felhívást a gaz-daságfejlesztési és innovációs operatív program keretén belül „Egyházi kulturális örökség turisz-tikai fejlesztése” címen (GINOP - 7.1.4 – 16) a magyar kormány tette közzé. Erről a közös pro-jektről majd egy későbbi EKE Hírlevélben szá-molok be, főleg ha sikerül.

Bán MagdolnaKecskeméti Református Egyházközség

Könyvtára és Levéltára

A SZEMBENÁLLÁSTÓL A KÖZÖSSÉGIGKonferencia a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán Közös Bizottságának dokumentumáról, Evangélikus Hittudományi Egyetem, 2016. október 12.

A konferenciát azzal a céllal rendezték meg, hogy minél szélesebb körben megismer-

tessék A szembenállástól a közösségig című dokumentumot, amely segíteni szeretné a múlt közös feldolgozását, a párbeszédet, a közösség útjában álló akadályok lebontását és a reformáci-óról való 2017-es közös megemlékezést. Ennek jegyében az evangélikus és a római katolikus résztvevőkön kívül a párbeszédben részt vett a reformátusok, a kisegyházak és a hívők egy-egy képviselője is.

A párbeszéd régóta, mintegy 50 éve folyik az LVSZ és a Vatikán között. Ennek jelentős ál-lomása volt az 1999. október 31-ei augsburgi találkozó (a megigazulás kérdésében val-lott egyetértésről szóló nyilatkozat aláírása)

és a 2016. október 31-ei lundi pápai látogatás.Bábel Balázs (kalocsa-kecskeméti érsek) azt

hangsúlyozta, hogy „A reformáció valójában mindig Krisztushoz való visszatérés, az eredet-hez való újratájékozódás, amelyben a fölösleges rárakódásokat letisztítjuk, a tiszta, eredeti képet előtérbe hozzuk, különben csak modernizálás, amely a megújulásnak akadályává lesz.” De az ökumenizmus tőlünk is nagy erőfeszítést kíván, ahogy Jean Guitton a múlt évezred végén mond-ta: „A századvég ökumenizmusa szükségképpen feszített lesz. Mert itt arról van szó, hogy a szere-tetet összhangba kell hozni az igazsággal. És ez csak egy módon lehetséges: az igazság kölcsö-nös szeretete által.”

Reuss András (EHE professzor emeritusa)

9

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLalapkérdésnek nevezte, hogy az egyházak a ke-resztség, az úrvacsora és az egyházi hivatal felől egyetértsenek. Ezen kívül „az egység kulturális kérdés is. Nemcsak közös szavak szükségesek, hanem hogy azonosan is értsük azokat (ke-resztény – keresztyén, katolikus – egyetemes). … A közösség felé tett lépés a vegyesházasok ökumenikus esketési liturgiájának megalkotása, de megkérdőjelezi a közösséget, ha nem adnak rá engedélyt és ha az egyik felet nem tartják egyenértékűnek.”

Steinbach József (a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke) az öt ökumenikus fel-szólítást református szempontból is megfon-tolandónak tartja. Azt keressük, ami összeköt. Reménység szerint a református egyház is csat-lakozik az evangélikus-katolikus párbeszédhez, hiszen a keresztségben testvérek vagyunk. A különböző református kegyességi irányzatok miatt azonban még dolgozni kell az egységért. A 2017-es jubileumnak a megemlékezést kell hangsúlyoznia, bűnbánatra hívnia. Sürgető fel-adat, hogy Krisztus evangéliumát közösen és

hitelesen jelenítsük meg. Hiszen a magukat ke-resztényeknek valló négy és félmillió magyart sem érik el az egyházak. A 21. században kö-zössé váltak a kihívások, nem egymás ellenében kell magunkat meghatároznunk. Engednünk kell a Szentléleknek és el kell köteleződnünk a látható egységre.

Pataki Albert (Magyar Pünkösdi Egyház elnö-ke) a reformáció teológiai elfogadásának üzenete mellett a szabad liturgia és az életszentség fon-tosságát hangsúlyozta. Hitünk közös megélése, a közös misszió és a humanitárius segítségnyúj-tás területén kell a Szentlélek erejét és munkáját megmutatnunk.

Réthelyi Miklós (SOTE professzor emeritusa, Magyar UNESCO Bizottság elnöke) világi hívő-ként feltette a kérdést: Kíváncsiak vagyunk-e egy-más értékeire? Tudunk-e egymással beszélni val-lási témákról? Tudunk-e úgy vitatkozni, hogy nem legyőzni akarjuk a másikat? UNESCO bizottsági elnökként úgy látja, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósításában a világ morális átalakítá-sára, így a hívő emberekre is szükség van.

Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése, mivel szakmai szervezet, a fentieknél még tágabb egyházi és felekezeti kör párbeszédének adhatott keretet. De nem bízhatjuk el magunkat, hiszen a tag-

könyvtárakban emberek dolgoznak. Folytonosan figyelnünk kell egymás értékeinek a kölcsönös megbecsülésére, törekednünk kell a nyílt párbeszédre. Hitelesen kell közvetítenünk az egyházak és a világ felé szakmai tudásunkat és együtt imádkozni tudó közösségünket.

H. Hubert GabriellaEvangélikus Országos Könyvtár

10

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

ŐSZI SZOMSZÉDOLÁSLÁTOGATÁS AZ ORSZÁGOS IDEGENNYELVŰ KÖNYVTÁRBAN ÉS AZ ORSZÁGOS PEDAGÓGIAI KÖNYVTÁR ÉS MÚZEUMBAN

Szomszédolásunk első állomása a főváros szívében – a Budapesti Katolikus Kör egy-

kori Molnár utcai épületében – az Országos Idegennyelvű Könyvtár és Zeneműtár volt. Az intézmény csodálatos műemléki környezetben 1956-tól orosz nyelvű közművelődési könyvtár-ként, Állami Gorkij Könyvtár néven működött. Később más idegennyelvekkel is bővült állo-mánya, így 1978-tól országos feladatkörű szak-könyvtárrá, majd tudományos kutatóhellyé mi-nősítették. 1989-óta az Országos Idegennyelvű Könyvtár nevet viseli. Országos szakkönyvtár-ként jelenleg két egyedi feladatköre van: eredeti nyelvű, elsősorban kortárs világirodalmi, zenei és nyelvészeti tárgyú dokumentumokat gyűjt, valamint a magyarországi nemzetiségi könyvtá-rak koordinációs központja.

A könyvtárba lépve Osztrozics Katalin, a szol-gáltatási főosztály vezetője, és Horváth István főigazgató-helyettes köszöntött minket. Rövid ismerkedés és intézménytörténeti ismertető után a könyvtár olvasótermében kezdődött a séta.

Az egykori bálterem ma csodálatos olvasótér, ahol közel 400 magyar, illetve külföldi folyóirat, a magyarországi kisebbségek lapjai, valamint a könyvtár értékes kézikönyvei és szótárai kapnak helyet. A galérián Fajszi Károly 12.000 kötetes eszperantó gyűjteménye található. A szép bel-sőhöz vezető út azonban nem kis nehézségekkel járt – mesélte Horváth István – hiszen egy statikai felmérés során kiderült, hogy az épület nem ren-delkezi megfelelő alappal, sőt az egyik oldalfal már omlás közeli állapotban van. A rekonstrukció nagy munkával járt, de egy gyönyörű, esztétikus és praktikus megoldásokkal teli szép olvasóterem jött létre. A könyvtári felújítások azóta is kis lé-pésekben, teremről-teremre haladva folyamatosan zajlanak. Jelenleg az épület 80%-a akadálymentes. Ennek megvalósítása itt sem volt könnyű feladat,

hiszen a gyűjtemény műemléki épületben találha-tó. Sikerült kialakítani azonban több olyan közös-ségi teret, ahol irodalmi és zenei estek, konferenci-ák, kiállítások kaphatnak helyet. Az olvasóteremet és a kölcsönző helyiséget összekötő folyosó szá-mítógép állomássá és fénymásoló hellyé alakult. A számítógépek az olvasók számára szabadon használhatók és az online adatbázisok is innét ku-tathatók. Az OIK-ban elérhető többek között az EBSCO Research Database, LRC-Literaure Re-source Center, MLA International Bibliography, a GROVE MUSIC ONLINE, Tesztre készen – nyelvvizsga-tesztek, a Scriptum Kiadó szakszó-tárai, az Akadémiai Kiadó online folyóiratai, az LLBA-Linguistics and Language Behaviour Ab-stracts, a BDSL- Bibliographie der Deutschen Sp-rach und Litteraturwissenschaft, a GALE-Virtual Reference Library és a NAVA adatbázisai, ezek előfizetése az EISZ-en keresztül történik.

A kölcsönző terem polcain az olvasók nyelvek sze-rint csoportosítva, szerzői betűrendben találhatják meg a magyar és a világirodalom legjavát. Mindez csupán ízelítő, hiszen a könyvtár teljes állománya 148-nyelven, közel 400.000 dokumentumot tartal-maz, ezért a könyvtárosok „mini”- kiállításokkal, és könyvajánlókkal is igyekeznek felhívni a raktárak-ban rejtőző kincsekre a figyelmet. A kölcsönzőben elhelyezett katalógusszámítógépek a teljes állo-mány elérését teszik lehetővé, a gépek között aka-dálymentes gép is van, így a látássérültek számára is biztosított a könyvtárhasználat. A nyelvtanulás, illetve tanítás igényeinek kielégítésére külön Nyelvi Stúdió áll rendelkezése, ahol több mint 80 nyelv el-sajátítását segítő, helyben használható gyűjtemény található: nyelvkönyvek, CD-ROM-ok, multimédi-ás szótárak, kölcsönözhető nyelvkönyv-csomagok, könnyített és kétnyelvű olvasmányok. A stúdió kü-lönlegessége az országosan egyedülálló kínai nyel-vű gyűjtemény a Kínai Sarok.

11

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLA könyvtár félemeletén kap helyet a Zenemű-

tár, amely 1996-óta része az OIK-nak. Korábban a Városligeti fasorban, mint Fasori Zeneműtár, Gorkij Zeneműtár működött. Az állomány ge-rincét kezdetben szovjet zeneszerzők és klasz-szikus nyugati szerzők szovjet kiadású művei alkották, kották és hanglemezek formájában. Idővel a gyűjtemény kibővült: komolyzene, dzsessz, magyar és nemzetiségi népzene, világze-ne írott- és hangzó dokumentumaival. A zenetár egyik fő vonzereje, hogy a teljes állomány sza-badpolcon elérhető. A zenei kézikönyvtár is az

olvasótérbe került, megkönnyítve ezzel a tájé-kozódást, a kutató munkát és a zenei szaktájé-koztatást. Az olvasótérben elektromos zongora is található és mindazon elektronikai berendezé-sek, amelyek a különböző hanghordozók meg-hallgatásához szükségesek a bakelitlemezektől a DVD-ig.

Az OIK-os könyvtári sétánk végül a földszinten található tömörraktár kanyargós termein keresztül vezetett és a könyvtár felújított átriumában végző-dött, ahol dr. Papp Anna Mária főigazgató asszony fogadott minket.

A szakmai nap Budapest egykori „Tisztviselő- telepének” iskolaépületében, annak

„Tündérpalotájában”, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban folytatódott. Dr. Varga Katalin igazgató asszony és Borostyániné Rá-kóczi Mária, a szolgáltatási osztály vezetője in-vitált bennünket a könyvtár előadótermébe egy kötetlen beszélgetésre.

Az OPKM története több mint száz éves múlt-ra tekint vissza. Európában egyedülálló gyűjte-ményként az Országos Tanszermúzeum 1877-ben jött létre. Különlgessége egyetemességében állt, abban, hogy nemcsak a magyarországi, ha-nem a különböző haladó országok taneszközei-nek gyűjtésére vállalkozott. Nem a mai értelem-

ben vett múzeum volt, hiszen nem a múlt tárgyi emlékeit gyűjtötte, hanem az akkor használatos taneszközöket. Feladata volt a taneszközök gyűj-tésén, bemutatásán kívül a taneszközök, tan-könyvek bírálata, iskolák taneszköz felszerelési jegyzékeinek elkészítése, közzététele is. Bár a múzeum már kezdetben jelentős könyvanyaggal (tankönyvekkel, iskolai értesítőkkel, kéziköny-vekkel) rendelkezett, később szükségessé vált egy pedagógiai szakkönyvtár létesítése is, amire 1906-ban került sor. A következő évek fellendü-lést hoztak a könyvtár életében, amelyet a világ-háború kitörése és annak következményei állí-tottak meg. A könyvtár 1933-ban meg is szűnt. A gyűjteményt szétosztották hazai könyvtárak kö-

12

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLzött, a pedagógustársadalom szakkönyv ellátását pedig ezután a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár töltötte be, egészen 1958-ig. Ekkor miniszteri rendelet alapján a Fővárosi Szabó Ervin Könyv-tár Pedagógiai Könyvtárának és a Művelődés-ügyi Minisztérium Pedagógiai Könyvtárának összevonásával – az iskolai könyvtári hálózat központjaként – létrehozták az Országos Peda-gógiai Könyvtárat, mely hármas funkciót töltött be, mint országos szakkönyvtár, dokumentációs és iskolai hálózati és módszertani központ.

Az állományt folyamatosan kiegészítették, korszerűsítették, felhasználva a nemzetközi kap-csolatokat is. Szakreferensi rendszert hoztak lét-re, az intézmény olvasáspedagógiai kísérletek, összehasonlító pedagógiai kutatások katalizáto-rává, műhelyévé vált. Számos nemzetközi szer-vezettel alakítottak ki gyümölcsöző kapcsolatot. 1968-ban a könyvtár feladatköre bővült a muze-ális pedagógiai tárgyi anyagok gyűjtésével, az intézményen belül létrejött a Múzeumi Osztály. Ettől kezdve Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumként működött. 1980–1990 között meg-kezdődött az Országos Pedagógiai Információs Rendszer kiépítése, és ennek támogatására az országban az elsők között bevezették a számí-tógépes feldolgozást, kidolgozták a pedagógiai tárgyszójegyzéket és a tartalmi feltárásban a ma-gyarországi könyvtárak között elsőként alkal-mazták a PRECIS osztályozási rendszert.

A rendszerváltozás után új fejezet kezdődött az intézmény életében. Jelentősen megváltoztak a gazdasági feltételek és átalakult a könyvpiac is. Ez sok változást és újabb kihívásokat hozott: nö-vekvő árak, csökkenő beszerzési keret, csökke-nő személyi állomány. Az átalakulások, átszer-vezések máig folyamatosak. A 90-es években még 70 fővel működő intézményi gárda mára 16 munkatársra csökkent, miközben az állomány nagysága már meghaladja 600.000 dokumen-tumot. Ezen körülmények között tölti be ma is országos feladatkörét, mint ODR szakkönyvtár és a MOKKA adatbázisok résztvevője. Szol-

gáltat olyan hazai és nemzetközi adatbázisokat, mint az ERIC, FIS-Bildung, EBSCO-adatbá-zisok. Emellett folyamatosan építi saját adat-bázisait: a pedagógiai szakirodalmi adatbázist, a tankönyv-adatbázist, a gyermek- és ifjúsági irodalmi adatbázist, a taneszköz-adatbázist és az iskolatörténeti adattárat. Gondozza, bővíti kü-löngyűjteményeit: a közel 65.000 dokumentu-mot tartalmazó Gyermek- és ifjúsági különgyűj-teményt, az Iskolai értesítők különgyűjteményét, és a mintegy 80.000 kötetet számláló Tankönyv gyűjteményt, amely az elmúlt korszakok tan-könyvei mellett a jelenleg használatos tanköny-veket és a digitális tanagyagokat is tartalmazza. Kiadója neveléstörténeti, kultúrtörténeti és ak-tuális pedagógiai kérdésekkel foglalkozó köny-veknek (Mesterek és tanítványok, Tudós tanárok - tanár tudósok) és a Könyvtár és Nevelés című folyóiratnak. Jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériuma illetve annak háttérintézménye, az Oktatáskutatás Fejlesztő Intézet koordinálja az OPKM munkáját.

A szakmai beszélgetés során igazgató asszony őszintén beszélt a nehézségekről is. Sajnos, ahogy „kicsiben”, a közoktatási intézmények könyvtáraiban is érzékelhető a bizonytalanság (finanszírozás, feladatok, fenntartó-könyvtár kapcsolat), úgy „nagyban”, országos szak-könyvtárként is megjelenik ez a faktor. Bár az oktatásügy vélhetően keresi a helyét, feladatát a közoktatás nagy szekrényében az iskolai könyv-táraknak, szakkönyvtárának és intézményi há-lójának, azonban egyelőre úgy tűnik, inkább tanácstalanul toporog a polc előtt. A jelen ne-hézségeiből azonban az intézmény által megfo-galmazott jövőkép az, ami reményre ad okot és további munkára sarkall – mondta Varga Katalin főigazgató. Az OPKM nem a „trendi” értelem-ben használt „közösségi tér” kifejezés mentén képzeli a jövőt, hanem hangsúlyosan hagyomá-nyos szakkönyvtári alapokon, ugyanakkor fel-használó és szolgáltatás központúan. A könyvtár potenciális felhasználóinak, illetve közönségé-

13

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLnek száma nagy, ellenben a tényleges használók száma ehhez viszonyítva alacsony. A megújulás új stratégiájának célja a pedagógustársadalom szélesebb rétegének elérése, segítése. A terv az OPKM- Pedagógusok-Háza, mely egy fiziká-lis és virtuális térben együttesen megvalósuló komplex szolgáltatási rendszer: információs központ, országos tudományos szakkönyvtár, taneszköz-centrum, országos gyűjtőkörű pe-dagógiai múzeum, tartalomszolgáltató, infor-mációt előállító intézmény, szakmai fejlesztési központ, kulturális centrum és továbbképző in-tézmény egyben. A múlt eredményeinek, a jövő feladatainak megismerése után a szomszédolás visszatért a jelenbe, s könyvtári séta keretében bepillanthatunk az olvasói térbe, az intézmény különgyűjteményeibe és külső nagy raktárába. A rendezvény zárásaként ismét időutazásra ke-rült sor, hiszen megtekinthettük Kárpáti Eszter muzeológus vezetésével, az ORBIS PICTUS

– Szemléltetés az iskolában című állandó kiál-lítást, amely szó szerint visszarepített minden résztvevőt az iskolapadba.

„Mivel mindenki a maga módján látja a vi-lágot, a maga módján éli meg nehézségeit és a sikereit” – írja a napjainkban népszerű szerző P. Coelho. Valami ilyesfélét tapasztalunk meg mi is a szomszédolások alkalmával: minden gyűj-temény külön világ, saját kihívásaival, eredmé-nyeivel. Különböző utakat, módszereket látunk, szembesülünk különbségeinkkel, de akaratlanul is keressük a kapcsolódási pontokat, amelyek összekötnek, amelyekből tanulhatunk. Köszönet elsősorban vendéglátóinknak a tapasztalatcse-re lehetőségért, a barátságos fogadtatásért és a szomszédolás minden szervezőjének az érdekes, tanulságos szakmai napért!

Varga-Kohári MáriaVáci Egyházmegyei Könyvtár

14

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

FEJLESZTÉS, FENNTARTHATÓSÁG, ESÉLY AZ EGYHÁZI KÖNYVTÁRAKBAN

GONDOLATOK EGY KONFERENCIA APROPÓJÁN

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete „Fejlesz-tés, fenntarthatóság, esély az IFLA trendek

és a Lyoni deklaráció tükrében” címmel rende-zett kétrészes konferenciát 2016 novemberében.

A programot látva rögtön átsuhant az agyamon, hogy mit adhat nekünk, egyházi könyvtárosok-nak egy olyan szakmai rendezvény, amin az ol-vasásfejlesztés, a digitális írástudás kialakítása, az életminőség javítása és egy sor ehhez hasonló téma a programkínálat. Az előadásokat végig-hallgatva azonban revideálni kellett véleménye-met, hiszen az elhangzottak azon túl, hogy fel-kavarták a gondolatokat, irányt mutattak a jövőt illetően. Fontos kijelentések hangzottak el veze-tő infokommunikációs és könyvtári szakembe-rek szájából, melyek megszívlelendők lehetnek elsősorban az egyházi felsőoktatási bibliotékák számára is. A korreferátumok inkább a köz- és iskolai könyvtárosoknak mutattak be elleshető jó gyakorlatokat és festettek időnként elkeserítő képet a valóságról (pl. a gyerekek mennyire nem tudják értelmesen használni a világhálót).

A konferencia első napján (november 9.) az életünket átszövő új technikákról beszélt Fodor István, az Ericsson Magyarország Kft. korábbi vezérigazgatója. Baranyi Péter egyetemi tanár a Széchényi István Egyetemen megvalósult virtu-ális egyetemi oktatást mutatta be, benne a virtuá-lis könyvtárral. Kroó Norbert akadémikus pedig a tudomány és oktatás helyzetét vázolta fel az információs társadalomban.

A konferencia második napján (november 22.) a digitális írástudásról hallottunk Molnár Szi-lárdtól, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács munkatársától, majd Horváth Zoltánné könyvtári tanácsadó (T-SYSTEMS Magyaror-szág Zrt.) „A digitális hálózat dinamikus tágu-lása – minőségi koncentráció a könyvtárak a

tudományok és a használók kölcsönhatásában” címmel tartott előadást.

Az IFLA először 2011-ben fogalmazta meg azokat az elképzeléseket, amelyek fontos útmu-tatásokat adnak a könyvtáraknak a jövőre nézve. A szervezet stratégiáját, a Trend Reportját és a Lyoni nyilatkozatot Baráthné dr. Hajdú Ágnes és Eszenyiné dr. Borbély Mária ismertette meg a hallgatósággal.

Első hallásra futurisztikusnak tűnő kijelenté-sekkel szembesültünk a konferencián, de kicsit jobban utánagondolva nem is annyira a jövőbe vittek minket az előadók. Gondoljunk csak arra, hogy ma már a mindennapos ügyintézéseinket átszövi a virtualitás és az informatika. Interne-ten foglalhatunk időpontokat különböző hivata-lokba, mindennapos számunkra az e-bankolás, e-vásárlás vagy e-adóbevallás. A szülők ma már nem ellenőrző füzet lapozgatnak, hanem otthonról bármikor beletekinthetnek a virtuális naplóba. Szenzorok tömegei vesznek bennünket körül, amelyek igyekeznek megkönnyíteni az életünket és kiszolgálni igényeinket – érzékelős villanykapcsolók, távolból irányítható háztartási folyamatok, önvezető autó stb. – és csak a legis-mertebbeket említettem.

Ráadásul az információs társadalmat olyan címszavak jellemzik, mint az információkhoz, tudáshoz való hozzáférés joga, ami nemcsak a demokrácia szempontjából lényeges, hanem a teljesítmény növelésének, fenntartható fejlődés-nek az alapja.

Ez a digitális világ egyeseknek sok könnyebb-séget hozott, de mint Molnár Szilárdtól megtud-tuk, a magyar népesség 60%-a nem használ sem-milyen digitális eszközt. Hogy beszélhetünk az ő esetükben digitális írástudásról? Egyre nő a sza-kadék a különböző nemzedékek között is e kom-

15

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLpetencia terén. Az idősebb korosztály, legyen bármilyen képzett a maga tudományában, anal-fabétának érzi magát az elektronikus „kütyük” világában. Él körülöttünk már olyan generáció – az 1996 után született „Z” generáció – akik oly korban jöttek világra, amikor már általánosan használatos volt az internet. Ők a felsőoktatás mai hallgatói, a könyvtáraink használói. És már itt vannak az α-generáció tagjai, akik néhány év múlva lesznek egyetemi hallgatók. Ennek a nemzedéknek egész más a gondolkodásmódja, agyi működése, mint a korábbi nemzedékeknek.

Ebben a változó világban nem egyszerű a hu-mán tudományok művelőinek. A külső körül-mények azonban kikényszerítik a szemléletmód váltást. Az egyházak is kezdenek haladni a világ-gal, lassan átértékelik, megújítják módszereiket. Gondoljunk csak arra, hogy a Szentatya Twitter üzenetekkel fordul a hívekhez, sok egyházközség

honlapot tart fenn, de létezik olyan blog is (pl. „Napi ige és gondolat”), ami a híveknek napon-ta virtuális igemagyarázatokat küld.

Ez a megújulás elérte az egyházi könyvtára-kat is. Nem egyszerű azonban a helyzet, hiszen ezek a bibliotékák évezredek óta a tudás őrzői voltak, a hagyománytisztelet, a gyűjtemény-hez való ragaszkodás jellemzi legtöbbjüket, állományukat pedig egy szűk kör használta. Nehéz az egyik napról a másikra filozófiát és módszereket váltani. Pedig úgy tűnik elenged-hetetlen, főleg az egyházi felsőoktatási intéz-mények könyvtáraiban, amelyek külső köve-telményeknek (pl. akkreditáció, támogatások) is meg kell feleljenek. De a mindennapok is bizonyítják, hogy egyre jobban kinyílnak az egyházi bibliotékák virtuális és valós ajtói is a használók előtt. Az információkeresésben jártas kutatók ma már központi katalógusok alapján (hisz van erre példa bőven: UNITAS, OSZK, ODR stb.) könnyen kideríthetik, hogy egy uni-kális kiadvány az országban mely könyvtárá-ban található csak meg. Telekommunikációs eszközök segítségével virtuálisan felkereshe-ti az adott könyvtárat, ahonnan a kért cikket, tanulmányt stb. 1-2 órán belül szkennelve meg-kaphatja az internet segítségével.

Ezek azok az első lépések, amelyek azt jelzik, hogy az egyházi könyvtárak is haladnak a kor-ral. És ha nem is követjük vakon a trendeket, meg kell találnunk a helyes 21. századi középu-tat. Ez a konferencia arra mindenképpen jó volt, hogy felkavarja az állóvizet és továbbgondolko-zásra késztessen. Az is biztos, hogy a megismert IFLA trendek jelzés értékűek, de azokat a hazai viszonyokra kell adaptálni. Az egyházi könyv-táraknak pedig azon kell gondolkodniuk, hogy miként lehet ezeknek a kihívásoknak megfelelni úgy, hogy ne adják fel teljesen eredeti, sokszor évszázados hagyományaikat.

Kührner ÉvaSzent Atanáz Görögkatolikus

Hittudományi Főiskola Könyvtára

16

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

KÖNYVTÁRTÖRTÉNET-ÍRÁSUNK A RÁKOSI- KORSZAKRÓL: ÚJABB KUTATÁSI EREDMÉNYEKTudományos rendezvény az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézete és Könyvtártudományi doktori programja, valamint az MKE TTSZ szervezésében

Az ELTE BTK Központi Olvasótermébe várták 2016. november 30-án a szervezők

azokat a könyvtáros kollégát, akik kíváncsiak voltunk arra, hogy a 2015 márciusában elindított „Könyvtártörténet-írásunk az 1945 utáni kor-szakról” projekt milyen eredményeket hozott az elmúlt bő másfél évben.

A tudományos ülést – ahogy azt az előző alka-lommal is – Dr. habil. Kiszl Péter intézetigazga-tó nyitotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta: a jelen könyvtáros képzésében is kiemelkedő sze-repet kap a könyv-, könyvtár- és sajtótörténet. E terület tanulmányozására és feldolgozására a hallgatóknak két évente speciális képzést is hir-detnek, a szélesebb közönséget pedig a „Nyitott napok” előadássorozatra várják.

Az első előadást Gáborjáni Szabó Botondtól (Tiszántúli Református Egyházkerület Nagy-könyvtára, Debrecen) hallhattuk. Az általa pre-zentáltak tucatnyi egyházi könyvtáros kolléga munkájának eredményeként készültek. Fotók-ban, ábrákban, számadatokban bővelkedő be-számolójában a Szarvason már vázolt forráski-advány összeállításának és kiadásának tervét is megerősítette.

Kégli Ferenc (Országos Széchényi Könyvtár, ny. osztályvezető, bibliográfus) a korszakban működő három könyvtári központ egymásba fonódó, egymást követő tevékenységéről tárt fel adatokat. Az Országos Dokumentációs Köz-pontot (1950) időrendben az Országos Könyv-tári Központ (1951-52) „követte”. Feladatai között szerepelt – többek között – a könyvtár-közi kölcsönzés, a nemzetközi kiadványcsere, a kötelespéldányok leadásának megszervezése. A Népkönyvtári Központ végül 1952 és 1954 kö-zött működött. Kégli Ferenc előadása zárásaként

ugyancsak felvetette: a három központ történe-ti bemutatása egy monografikus feldolgozást is megérdemelne.

Pogány György (Kármán József Városi Könyv-tár, ny. könyvtárigazgató, Pilis) Olvasómozgal-mak, olvasói kampányok 1945–1956 között című előadása kitűnően vázolta a korszaknak azokat a törekvéseit, miszerint a szocialista irodalmat ol-vasók számát növelni kell. Az említett években a két világháború közötti irodalom volt a legnép-szerűbb, maguk az olvasók is a korábbi polgári réteg tagjai voltak. A propaganda szerint a köny-vek „Rákosi lámpásai”, amelyek közvetítik és elviszik a kultúrát a munkásosztály, a parasztság felé. Ennek megvalósítása érdekében a korszak természetesen a könyvtáraknak is komoly sze-repet szánt. Az olvasók „nevelésére” Budapes-ten és néhány nagyobb városban is olvasókörök, mozgalmak alakultak, sőt léteztek kifejezetten falusi nőknek hirdetett mozgalmak is. Valójában nem csupán az olvasás népszerűsítése, a mű iro-dalmi értékeinek felkutatása volt a cél, hanem a szovjet irodalom propagálása.

Rövid szünet után Pogányné dr. Rózsa Gabri-ella (Magyar Honvédség Egészségügyi Központ VEIG VELI Tudományos Könyvtár) előadása következett A könyvtárosképzés új paradigmája 1945 és 1956 között címmel. Martin Schrettin-ger (1772-1851) bencés szerzetesre hivatkozva kezdte előadását, aki „Literátor”-nak nevezte a könyvismeretben jártas személyeket, ám azt is vallotta, hogy nem minden literátor művelt-séggel rendelkező bibliofil személyből lehet jó könyvtáros. Ehhez speciális, könyvtártudomá-nyi ismeretek is szükségesek. A konferencián tárgyalt időszakban igencsak megnövekedett az igény a könyvtáros munkára. A II. világháború

17

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

előtt létező könyvtáros szakképzés csak a tudo-mányos könyvtárak szükségleteivel számolt, a „köz” könyvtárakéval nem. A megnövekedett feladatok miatt ki kellett képezni „szakembere-ket” a népkönyvtárak számára is. 2-6 hetes tanfo-lyamok indultak, megyeszékhelyeken hatnapos, bentlakásos kurzusokat hirdettek falusi nép-könyvtárosok számára. 1952-ben elvárás volt, hogy a könyvtárosok rendelkezzenek minimum érettségivel. A tapasztalat azonban ezzel nem egyezett, előfordult, hogy a könyvtárosok egy részé 8 általánossal sem bírt. Fitz József 1945-ben vetette fel az egyetemi képzés megszervezé-sének tervét, erre engedélyt nem kapott. Az elkö-vetkező két év hozott változást: 1948/49. tanév 2. félévétől kezdte meg működését a könyvtár-tanszék. A tanárszakos hallgatók az első két tan-év elvégzése után dönthettek, hogy a tanári vagy a könyvtáros pálya felé orientálódnak. Zárásként arra a helyzetre hívta fel az előadó figyelmünket, hogy valójában – paradox módon – kritikus tör-ténelmi körülmények között, a tomboló diktatú-ra idején épült ki a könyvtárosképzés rendszere.

Dr. Sonnevend Péter ny. könyvtárigazgató és ny. főiskolai tanár Könyvtárpolitikai útvesztők és kényszerpályák a Rákosi-korszakban (1945–1956) című előadása a következő tényekre fó-kuszált: a tárgyalt időszakban a (könyvtár)szak-mának megszűnt az autonómiája, Rákosi és szűk köre irányítása alá került.

Varga Katalin (OPKM, Pécsi Tudományegyetem

Könyvtár- és Információtudományi Tanszék- igazgató és tanszékvezető) Az iskolai és gyer-mekkönyvtári ellátás „fejlődése” (1944–1956) című előadásával állt hallgatósága elé. Talán ez a terület volt az, amely legkevésbé mutatott látvá-nyos „fejlődést”. A tárgyalt korszak első éveinek a feladatait itt is az állományok tisztogatása, a szovjet irodalom beszerzése, terjesztése jelentet-te. A legkisebb falusi iskolák 20-30%-ban volt csak könyvtár, átlagosan 10-15 kötettel, a kis-városi iskolákban már jobb volt az arány: 90-95 százalékukban találhattunk könyvtárat, állomá-nyuk mindössze 40-50 kötetnyi volt. A közép-iskolák azonban rendelkeztek 150-700 kötetes könyvtári gyűjteménnyel. Az állománygyarapí-tás lehetőségének néhány példáját is bemutatta. Tanári beszámolót idézett: az iskolások 20 fillé-reket adnak be annak érdekében, hogy könyve-ket vásárolhassanak, majd kölcsönözhessenek saját könyvtárukból, de arról is tudunk, hogy tanítóképző intézetek 20 forintos magánvizsgá-inak díjából 5 forint az iskolai könyvtár fejlesz-tésére kerül. Az iskolai könyvtárak léte mellett az előadó azt is hangsúlyozat: minden tanárnak fe-lelősségéhez tartozott a diákok olvasóvá nevelése.

A délután a hallgatóság kérdéseivel zárult, az elmúlt másfél év kutatásainak eredménye szám-talan adatot, anyagot hozott. Várjuk a folytatást!

Török BeátaSapientia Szerzetesi Hittudományi

Főiskola Könyvtára

18

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

A JOG ÚTVESZTŐJÉBEN – EKE SZAKMAI NAP

Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése 2016. november 21-én a Dr. Szent-Iványi

Sándor Unitárius Gyűjtemény Könyvtárában rendezte meg A jog útvesztőjében, avagy ho-gyan legyünk naprakészek a könyvtárakat érin-tő törvények változásaiban című szakmai nap-ját. A rendezvényen több mint ötven könyvtáros és a témában érdekelt résztvevő jelent meg. A délelőtt során Ásványi Ilona köszöntője, majd dr. Kenyéri Katalin (EMMI Közgyűjteményi Főosztály) előadása hangzott el, délután pedig Gaálné Kalydy Dóra (általános főigazgató-he-lyettes, MTA KIK), dr. Keveházi Katalin (fő-igazgató, SZTE Klebelsberg Könyvtár), Fülöp Ágnes (főigazgató, KSH Könyvtár), valamint dr. Fodor Péter (főigazgató, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) előadását hallgathatták meg a rendezvény résztvevői. A tanácskozást kere-kasztal-beszélgetés zárta, melynek moderátora Baranya Péter volt.

Kenyéri Katalin előadásában elmondta: a jog alkotói arra törekszenek, hogy a szabályozást az érintettek ne útvesztőnek tekintsék, hanem le-hetőség szerint inkább egy útvesztőből kivezető ösvénynek. A könyvtári törvény új szabályai két fő irányt jelöltek ki: digitalizáció és a szolgálta-tások minősége. Előbbi kapcsán megtudhattuk, hogy a könyvtáraknak az általuk digitalizált dokumentumokat el kell küldeniük az OSZK-ba (30/2014 (IV. 10.) EMMI rendelet 11. § (2) b, c), a nemzeti könyvtárnak pedig törvényben rögzített feladata ezen dokumentumok hosz-szú távú archiválásának biztosítása (1997. évi CXL. tv. 61. § (5)) és jogszabályi keretek között történő szolgáltatása. Emellett további felada-ta a digitalizáció koordinálása és a könyvtárak által megküldött elektronikus dokumentumok nyilvántartásának vezetése. Felmerült a nem-zeti könyvtár informatikai infrastruktúrájának kérdése, felkészültsége, ami alapja az elektroni-kus dokumentumok befogadásának. A kérdésre

a következő választ kaptuk: az OSZK helyzete mind anyagilag, mind pedig fizikailag (marad a várban) rendeződni látszik. Az elmondottakat kormányhatározatok is megerősítik. Folyamat-ban van a stratégiai fejlesztési terv elfogadása, döntés a felújításról és archivális raktár építésé-ről, valamint készül az informatikai fejlesztésről a szabályzás. A jövőbeli fejlesztések – remény-ség szerint – lehetőséget adnak arra, hogy a nemzet könyvtára megbízhatóan eleget tegyen ezeknek a törvényi kötelezettségeknek (is). Ez-után érkeztünk el a nap másik, sok kérdést ki-váltó témájához, a könyvtári dokumentumok elektronikus nyilvántartásához. Az új szabályo-zás szerint a könyvtári dokumentumok adatait (elsősorban) elektronikusan vezetett nyilvántar-tásban kell rögzíteni (1997. évi CXL. tv. 60/A. § (2)). Ennek hátteréről azonban egyelőre semmi konkrétumot nem tudni. Még nem ismert, hogy a nyilvántartás központi fejlesztés eredménye lesz-e, vagy az egyes könyvtáraknak maguknak kell megoldani a problémát. Sok helyen a nyil-vántartás finanszírozásának kérdése is felmerül: mennyit és milyen forrásból? A másik nagy té-makör a minőség kérdése volt. Itt kiemelt pont-ként említette Kenyéri Katalin azt a tényt, hogy a nyilvános könyvtár alapfeladatait, szolgáltatá-sait a könyvtári minőségirányítás szempontjait figyelembe véve szervezze. Erre született egy ajánlás „A könyvtári minőségirányítás bevezeté-sére” címmel, melynek fontos pontja az olvasói elégedettség mérése. Fodor Péter megjegyezte, ez utóbbi nagyon szükséges elem, ugyanis a jövő a felhasználó központú szolgáltató könyvtáraké.

Az ebédszünet után a különböző könyvtártí-pusokból érkezett kollégáktól hallhattunk rövid előadásokat, majd az előadókkal kerekasztal beszélgetés formájában folytatódott tovább az eszmecsere. Terítékre került a könyvtáros élet-pálya kérdése – a továbbképzés és a finanszíro-zás fényében. Több könyvtár jelezte, hogy a to-

19

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLvábbképzéseknél nagy gondot jelent a központi forráshiány. Kenyéri Katalin felhívta a figyelmet arra, hogy a 2017-es költségvetési törvényben – beépített elemként – újra szerepel a szakmai to-vábbképzés támogatása. A képzéseknél, képzett-ségnél maradva mást is felemlítettek a kollégák: mindenképp szükséges-e a könyvtárosi végzett-ség a könyvtárossághoz, hiszen számos helyen a jó működéshez más végzettségű szakemberekre is szükség van pl.: informatikusokra, marketin-gesekre, vagy az egyházi könyvtárak világában történészekre, teológusokra. Válaszadásra ismét Kenyéri Katalin jelentkezett, elmondta, hogy maga az intézmény döntheti el, hogy adott fel-adatokhoz, munkakörökhöz milyen végzett-séget követel meg. Bizonyos esetben lehet ez valamely tudományterületen szerzett egyetemi végzettség, esetlegesen könyvtáros asszisztens, segédkönyvtáros képzéssel kiegészítve. A kere-kasztal-beszélgetés másik nagy témája az elekt-ronikus infrastruktúra fejlesztésének kérdése, a MOKKA-ODR helyzete volt, amiről megtudtuk, hogy tervek és pénz van, „csak” az engedélyez-tetés, illetve a közbeszerzési eljárás bonyolítja az ügyet… de prioritás, hogy a MOKKA-t az OSZK-nak be kell fogadnia. A beszélgetés végén

Baranya Péter tette fel a kérdést: „Hol az egyhá-zi könyvtárak helye a törvényi szabályozások-ban?” Mire figyeljenek? Mi vonatkozik rájuk? Közgyűjtemény? Levéltár? Múzeum? Országos szakkönyvtár? Felsőoktatási könyvtár? Nyil-vános könyvtár? A törvényi kötelezettségeket milyen financiális forrásból teljesítsék? Kenyéri Katalin felhívta a figyelmet, hogy a miniszté-rium szakfeladatok ellátására ad támogatást, illetve nyilvános könyvtárak esetén a fenntartó nyilatkozatban vállalja a könyvtár működtetését. A hallgatóság részéről elhangzott, hogy szükség lenne egy átláthatóbb elszámolásra, hogy a ki-osztott források valóban a helyükre kerüljenek, hiszen az egyházaknál sok esetben utolsó helyen szerepel a közgyűjteményi feladatok ellátása.

A kerekasztal-beszélgetés után az érdeklődők Béres-Muszka Ibolya vezetésével megtekint-hették a gyűjtemény könyvtárát, és az unitárius templomot. Összességében elmondható, hogy hasznos és tartalmas eszmecserén vehettünk részt. Köszönet a szervezőknek!

Mészáros NelliEvangélikus Hittudományi

Egyetem Könyvtára

20

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

BESZÁMOLÓA nyilvános könyvtári alapkövetelmények és alapfeladatok teljesítését

és a fenntartói nyilatkozatban vállaltak megvalósítását ellenőrző szakértői (szakfelügyeleti) vizsgálatról – 2016

Az EMMI Könyvtári Osztálya koordinálásá-val 2014-ben elindult a nyilvános könyv-

tárak jegyzékének vezetéséről szóló 120/2014. (IV.8.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtá-ri ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvényben előírt nyilvános könyvtári alapkövetelmények és alapfeladatok teljesítését és a fenntartói nyilatkozatban vállaltak megva-lósítását ellenőrző szakértői vizsgálat.

2014-ben egy egyházi könyvtárat érintett az el-lenőrzés, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Könyv-tárát. Mondhatjuk, hogy „véletlenül”, mert a neve alapján nem gondolták, hogy a könyvtár egyházi fenntartású.

Az EMMI Könyvtári Osztály 2015-ben 15 nyilvános egyházi könyvtár vizsgálatára kérte fel Ásványi Ilona, Baranya Péter, Kövécs Ildikó kollégákat. Ezek a következő könyvtárak voltak: Debreceni Református Hittudományi Egyetem Maróthi György Könyvtára. Tiszántúli Reformá-tus Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár és Teológiai Szakkönyvtár. Egri Főegyházme-gyei Könyvtár. Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár. Esztergomi Hittudományi Főiskola Könyvtára. Váci Egyházmegyei Könyvtár. Apor Vilmos Főiskola Könyvtára, Vác. Ciszterci Nő-vérek Boldogasszony Háza Monostor Könyv-tára, Kismaros. Főszékesegyházi Könyvtár, Kalocsa. Kecskeméti Reformá-tus Egyházközség Könyvtára és Levéltára. Evangélikus Hittudo-mányi Egyetem Könyvtára. Dr. Szent-Iványi Sándor Unitárius Gyűjtemény Könyvtára. Orszá-gos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Könyvtára. Buddhista Misszió Dharma Könyvtára. Evangélikus

Országos Könyvtár. Mivel az Evangélikus Or-szágos Könyvtár székházának felújítása miatt ideiglenes helyen működik, és az intézmény-rendszer is átszervezés alatt áll, kérte a vizs-gálat alóli felmentését, amit a minisztérium elfogadott.

Örömmel jelentjük, hogy a 2015-ben vizsgált mind a 14 könyvtár megtarthatta a nyilvános státuszát. Erről az EMMI levélben tájékoztatta a fenntartókat.

2016-ban a fenti szakértők 6 egyházi könyv-tárban végeznek vizsgálatokat november- decemberben, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban a Veszprémi Érseki Könyvtárban, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Könyv-tárában, a Római Katolikus Egyházi Gyűjte-mény Könyvtárában, Sárospatakon, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűj-teményei Könyvtárában, Pápán, és a Kiskun-halasi Református Egyházközség Thúry József Könyvtárában.

A vizsgálat a nyilvános státusz jogszabályban előírt követelményeire irányul. Azt, hogy az adott könyvtár megfelel-e a nyilvános könyvtári státusz követelményeinek, egy külső bizottság dönti el, részben a benyújtott kérdőív, részben az alapdokumentumok alapján.

Ásványi IlonaFőapátsági Könyvtár

21

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

LUTHERÁNUS MISE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN

(PANNONHALMA, 2016. DECEMBER 2. )

Ötödik alkalommal került sor adventben evangélikus misére a Pannonhalmi Ba-

zilikában. Idén december 2-án este gyűltek össze közelből, s távolból mindazok a hívek, akik fogékonyak vagy érdeklődnek az ősi evangélikus miseliturgia iránt. Ezeket az al-kalmakat – közvetetten – több évtizedes elő-készítő munka előzte meg.

A lutheri reformáció hatására sokan úgy gon-dolták, hogy mindentől meg kell szabadulni, ami az akkori egyház hagyományához kötődik. Luther viszont mindent megtartott, ami Isten kinyilatkoztatásával nem áll szemben. Tanító istentiszteleteit professzori ruhájában, az álta-lunk Luther-kabátnak nevezett talárban végezte. Amikor misézett, akkor viszont élete végéig mi-seruhában volt. 1536-ban (19 évvel a reformáció elindítása után) azt írta róla egy tudósítás, hogy a misén „pápista módon volt öltözve”. Mivel a formálódó evangélikus egyházban elsősorban az igehirdetésre esett a hangsúly, – adiaforon jelle-ge miatt – a lelkészek ruhatára nagyon sokféle lett. Az egységesítés érdekében a porosz császár 1811-ben rendeletben szabta meg a lelkészek ruháját. Mivel Luthert a korabeli ábrázoláso-kon tanítói pózban látta, ezért rendelte el a ma is használt talárt. Néhány évvel korábban, Magyar-országon 1791-ben a pesti zsinat már meglépte ezt, de ott még fontos volt – talán református hatásra – a magyaros jelleget is hangsúlyoz-

ni. Végül is ilyen előzmények alapján lett ránk erőltetve az a lelkészi ruhadarab, ami liturgikus öltözetté vált. Az ellenreformáció éveiben (a re-formátus összefogással) ez nálunk még jobban elmélyült. Illetve az egész világon a porosz és a magyar hátterű gyülekezetekben van jelen.

A skandináv országokban sem császári rende-let nem volt, sem ellenreformáció, így északon külsőségében minden eredetiben maradt, illetve előítélet-mentesebben tudták a liturgiai reformo-kat megvalósítani. A mostani reformáció napi lundi (Lund-Svédország) pápalátogatás alkal-mával csak stólás és albás evangélikus püspö-köket, érsekeket láttunk. (A lundi találkozóról itt olvashatunk: http://www.evangelikus.hu/is-ten-adomanya-az-egyseg)

1998-ban a Magyarországi Evangélikus Egyház-ban megalakult egy Agendaszerkesztő és Liturgiai Bizottság. Azzal a céllal kelt életre ez a grémium, hogy – a püspökök vezetésével – készítsenek el egy új liturgikus könyvet, amely szem előtt tartja a két-ezer éves liturgikus hagyományt, amely az evangé-likus egyháznak is öröksége, benne a lutheri szel-lemben megreformált keresztény istentisztelettel.

Az Országos Közgyűlés ezt elfogadta, így 2005 adventjétől hivatalos istentiszteleti renddé vált, lehetővé téve, hogy a lelkészek stólát, illet-ve albát is hordhatnak az istentiszteleteken.

Az Evangélikus Egyházban a liturgiai reform tulajdonképpen már az 1930-as években meg-

22

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLindult. A második világháború után újabb len-dületet vett, de a diktatúrának az egyház életére gyakorolt hatása miatt végül is félbeszakadt. E megújulási mozgalom célkitűzéseihez tértek vissza most az újnak nevezett liturgia összeál-lítói, ami valójában a régi, ősi evangélikus is-tentisztelet.

Az új liturgikus könyv bevezető soraiban így fogalmaznak a szerkesztők: A tárgyilagos kuta-tások egyértelműen bizonyítják, hogy egyházunk istentiszteleti élete a külső hatások következté-ben az évszázadok folyamán elszakadt a refor-mátori örökségtől. Az ellenreformáció, majd a felvilágosodás és a racionalizmus felgyorsította ezt a folyamatot. A hosszú évekig tartó előkészítő munkálatok folyamán ezért tudatosan töreked-tünk arra, hogy istentiszteleti rendünket meg-szabadítsuk azoktól az elemektől, melyek nem következnek reformátori – közelebbről a lutheri – teológiai örökségünkből. Itt ezek közül csak egyet említünk: azt, hogy az úrvacsora szervesen be-épült a vasárnapi istentiszteleti rendbe.

Mint általában a reformtörekvéseket, úgy ezt

is nehéz keresztülvinni a gyülekezetekben. Leg-alább egy nemzedéknyi idő kell a bevezetésé-hez. Öt évvel ezelőtt egy kis közösség – akik fontosnak tartják a liturgiai megújulás eddig elért eredményeit megtartani, és ápolni, – arra vállalkozott, hogy adventben és böjtben egy-egy alkalommal a közelgő Krisztus-ünnepre hango-lódva a megújult (ami az ősi) liturgia alapján gyűljenek össze istentiszteletre. A böjti alkalmak a Dunántúl valamelyik evangélikus templomai-ban tartatnak meg, az adventi alkalmak helyszí-ne pedig a Pannonhalmi Főapátság Bazilikája. A bencés testvérek közösséget vállalnak velünk, szeretettel fogadnak bennünket, méltó helyszínt adva, az istentiszteletnek.

Reménységünk, hogy jövőre is együtt ünnepel-hetjük Pannonhalmán a misztériumot! Néha az az érzésem, hogy a világegyház Pannonhalma után kullog…

Menyes Gyulaevangélikus lelkész

a Pannonhalmi Apátság munkatársa

MEGJELENTErnst-kódex (OSZK, Cod. lat. 431) Hasonmás kötetErnst-kódex (OSZK, Cod. lat. 431) Tanulmánykötet

Budapest – Pannonhalma, OSZK – Pannonhalmi Főapátság, 2016.Nyomdai előkészítés és kivitelezés Pytheas Könyvmanufaktúra

Tartalom:• Madas Edit: Az Ernst-kódex leírása• Dejcsics Konrád: Az Ernst-kódex hagi-ográfiai írásai Szent Márton életéről• Thoroczkay Gábor: Szent István legen-dái a 19-20. századi tudományos kutatások fényében• Déri Balázs: Az Ernst-kódex Szent Már-tonról szóló írásainak latin szövege• Szovák Kornél: A kódex szövegének helye az István-legendák hagyományozó-dás-történetében

Részlet a tanulmánykötet előszavából:Szent Márton, a pannóniai Sabariából

származó szerzetespüspök születésé-nek ezerhétszázadik évében egyedülálló együttműködés valósult meg hazánk há-rom kiemelkedő és nagy múlttal rendel-kező intézménye között. A Pannonhalmi Főapátság, az Országos Széchényi Könyv-tár és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara felelős vezetői felkarolták Szovák Kornél középkorku-tatónak, az MTA-ELTE-PPKE Ókortu-

23

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

Saint Martin and Pannonia: Christianity on the frontiers of the roman world : Exhibition catalogus : Abbey Museum, Pannonhalma, 3 june - 18 september 2016 :

Iseum Savariense, Szombathely, 3 june - 13 november 2016 / ed. by Endre Tóth, Tivadar Vida, Imre Takács,

Pannonhalma – Szombathely, Pannonhalmi Főapátság – Savaria Múzeum, 2016.

Az angol nyelvű katalógus és tanulmány-kötet tartalmát tekintve megegyezik a

magyar változattal. Tartalom:• Várszegi Asztrik: ElőszóTanulmányok:• Adamik Tamás: Tours-i Szent Márton élete Sulpicius Severus műveinek tükré-ben• Mráv Zsolt: Az alexandriai istenek• Sosztarits Ottó: Az Iseum Savariense és a po-gányság végnapjai Savariaban• Tóth Anna Judit: Népi vallásosság a késő ókorban• Tóth Endre: Keresztények a római Pannoniában• Perendy László: Az arianizmus rövid története• Visy Zsolt: Sopianae későrómai temetői• Nagy Levente: Sopianae északi temetőjének ókeresztény sírkamrái és falfestményei• Ivana Popovič: Sirmium a 4. században: a mártírok városától a keresztény kaput Illyriciig• Hrvoje Vulič: Kamenica – ókeresztény császári központ Vinkovciban• Vida Tivadar: Kereszténység a Kárpát-meden-cében s népvándorlás korában (Kr.u. 5-8. sz.)• Rodica Oantä-Marghitu: Fejedelmi aranytár-gyak Apahidáról és Kolozsvár-Szamosfalváról• Bollók Ádám: A keresztények temetkezé-

sei és a keresztény temető a késő ókor és a kora középkor évszázadaiban• H. Tamáska Orsolya: Templomok és keresztény közösségek Észak-Illyricum (Pannonia és Noricum) területén a római kontinuitás tükrében (Kr. u. 5-7. sz.)• Marina Šimek Lonja: Egy kora keresztény templom Északnyugat-Horvátországban• H. Tamáska Orsolya: Temetkezések

Keszthely-Fenékpusztán és környékén (4-9. sz.)• Perémi Ágota: A lesencetomaji temető• Somogyi Péter: Keresztény jelképek 5-7. szá-zadi bizánci érmeken• Csiky Gergely: A sztyeppei nomádok hitvilága• Kiss P. Attila: Germán hiedelemvilág nyomai a Kárpát-medencébenKatalógus: • A katalógus a kiállítás részeit követve hat té-makörben ad leírást és ismertetést a kiállított tár-gyakról:• Savaria Szent Márton korában • Pannónia a kereszténység előtt • A kereszténység megjelenése Pannóniában• Templom és liturgia az ókeresztény Pannóniában • A kereszténység továbbélése a népvándorlás korában • A barbár elit és a keresztény világ

dományi Kutatócsoportja vezetőjének, egykori pannonhalmi diáknak javaslatát, és támogatták, hogy megjelenjen az Ernst-kódex (OSZK Cod. Lat. 431) első teljes hasonmás-kiadása a jelen kí-sérőkötettel együtt. Közösségvállalásukkal hoz-

zájárultak egyrészt ahhoz, hogy az emlékévben fontos és maradandó mozzanattal gyarapodjék a hazai kultúra és tudományosság, másrészt ah-hoz, hogy előbbre haladjunk saját kulturális és spirituális múltunk megértésének útján.

Az Ernst-kódex hasonmás- és kísérőkötetét, valamint a Szent Márton és Pannonia című szombathelyi -pannonhalmi kiállítás angol nyelvű katalógusát a Szent Márton-év záróünnepségén mutatták be.

Sajtóhír: http://www.magyarkurir.hu/hazai/hogy-barany-beboritsa-halando-testet-halhatatlansag-gyapjaval-unnepelyesen-lezart

24

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOM –

INSULA LUTHERANA – EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM

EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM

A reformáció jubileumi emlékévének nyitánya

(2016. november 11.) egy-beesett az Insula Lutherana Kulturális és Lelkiségi Köz-pont ünnepélyes felavatásával. Gáncs Péter elnök-püspök igei köszöntésében hangsúlyozta, hogy jelképes üzenetet hordoz ez a kettős esemény. „A sziget [insula] képe szem-léletesen fejezi ki a Magyarországi Evangélikus Egyház létformáját és küldetését hazánkban, öt-száz évvel a reformáció indulása után is. Szór-ványhelyzetben, kicsiny szigetekként élnek gyü-lekezeteink és intézményeink a Kárpát-medence olykor békés, máskor nyugtalan tengerében…”

Az Insulán belül újra megnyílt a felújított Evan-

gélikus Országos Múzeum is. Monok Istvánnak, az MTA KIK főigazgatójának az evangélikus közgyűjteményeknek a magyar művelődésben betöltött szere-péről szóló nagy ívű előadása

vezette be a múzeum Luther öröksége című új, állandó kiállítását. (A kiállítást Harmati Béla László, Zászkaliczky Zsuzsanna és Kertész Bo-tond rendezte.)

A különféle kulturális tevékenységek és terek (templom, múzeum, könyvesbolt, a pincében előadótér) összehangolásával lehetőség nyílik arra, hogy olyan kulturális hely jöjjön létre, ahol az evangélikus egyház a világ felé nyitottan és korszerűen bemutathatja az értékeit.

A magyar tudomány ünne-pén A semper reformari

elve a reformáció-értelmezés-ben címmel rendeztek konfe-renciát november 16–17-én. Ez alkalommal az Evangélikus Hittudományi Egyetem a Verbum Dei manet in aeternum-jegyében megnyitotta a reformációi emlékévet is. A kolozsvári és a magyarországi kutatók a „hosszú” reformáció kutatásának kü-lönböző irányait mutatták be.

Hallhattunk az erdélyi református egyház 18. századi tévtanítóiról, a Kálvin-kötetek erdélyi recepciójáról, a felekezetképződés és az iskolá-zottság, a peregrináció összefüggéseiről, a szer-zetességen belüli reformokról. Újabban a tör-

ténészek tágabb időszakban és összefüggésben vizsgálják a reformációt, s úgy látják, hogy a középkoron és a kora újkoron átívelő hosszú folya-matok egy kiemelkedő fázisa-

ként kell a reformációra tekinteni.A konferencián jelentették be, hogy megala-

kult az egyetemen az Egyháztörténeti Kuta-tócsoport, amely főként az elmúlt 150-200 év történéseit kutatja. A Refo500 elnevezésű hol-land tudományos egyesület pedig befogadta az egyetem tudományos pályázatát: az evangéli-kus lelkészek magyarországi adattárának az elkészítését.

25

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

GYÜLEKEZETI ÉS MISSZIÓI OSZTÁLY

REFORMÁCIÓI EMLÉKBIZOTTSÁG Luther Márton élete című animációs film

Rendezte: Richly Zsolt, szöveg: Lackfi János

A Gyülekezeti és Missziói Osztály a reformáció

500. évére kültéri installáci-ót tervezett, mely bemutatja a reformáció múltját és jelenét. A „könyv” havonta vándorol. A helyszínekről és az időpon-tokról lásd: http://gyulmisz.lutheran.hu/cikk/evangelikus-kepeskonyv-utja

A rajzfilm-sorozat 12 rész-ből áll, az egyes epizódok

13 percesek. A sorozat első öt része hamarosan kapható lesz a Luther Kiadó könyvesbolt-jában. Középiskolás és felnőtt korosztálynak szánják a fil-met. A hitoktatók és a gyüle-kezetek számára interaktív segédanyag készül, amely segíti az egyes epizódok megértését és feldolgozását.

A híreket összeállította:H. Hubert Gabriella

Evangélikus Országos KönyvtárTovábbi hírek: http://reformacio2017.hu

ÚJDONSÁGKodácsy-Simon Eszter (szerk.)

Értelmes szívvel : Etikai témák az evangélikus oktatásban

Faggyas Sándor (szerk.)

Protestáns hősök : félszáz portré az elmúlt fél évezred magyar történelméből

Luther, Budapest, 2016.Press Pannonica-Media, AmfipressZ, Debrecen, 2016.

26

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

KITEKINTŐA KÖNYVTÁRI INTÉZET SZOLGÁLTATÁSAI

A Könyvtári Intézet a 6/2000. (III. 24.) NKÖM rendelet alapján 2000-ben, a

Könyvtártudományi és Módszertani Központ jogutódjaként kezdte meg működését, kül-detésnyilatkozata szerint a könyvtáraknak és a könyvtári rendszernek nyújt szakmai szol-gáltatásokat. Az Intézet a nemzeti könyvtár egyik igazgatóságaként biztosítja a könyvtárak – a tudásalapú társadalom meghatározó ala-pintézményeinek – fejlesztését, a működés és a szolgáltatások valós igényekhez alakítását, a könyvtárak társadalomban elfoglalt helyé-nek megerősítését, valamint a szakmapolitikai támogatást. Feladatait az 1997. évi CXL. tör-vény 60. § (3) bekezdése és a 30/2014. (IV. 10.) EMMI rendelet 8. § (3) bekezdése határozza meg. Szervezetét – az Igazgatóság mellett – jelenleg három osztály alkotja: a Kutatási és Szervezetfejlesztési osztály, az Oktatási és Hu-mánerőforrás-fejlesztési osztály és a Könyvtár-tudományi Szakkönyvtár.

Az Intézet kutatásokat végez a könyvtárak működése, használata, története, a könyvtári rendszer működése, az országos szakkönyv-tári feladatok, valamint az olvasási kultúra fejlesztése vonatkozásában; közreműködik a könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek, normatívák kidolgozásában, módszertani tevé-kenységet folytat, könyvtári jó gyakorlatokat tesz közzé (http://ki.oszk.hu/category/let-lt-sek/do-kumentumok/k-nyvt-ri-j-gyakorlat). Összesítjük, elemezzük és szolgáltatjuk az országos könyv-tári statisztikai adatokat (http://ki.oszk.hu/cont-ent/statisztika) – ebben feltétlenül számítunk az egyházi könyvtárak együttműködésére. Az Intézet keretei között szeptember óta működik az a projektszervezet, amely a Cselekvő közös-ségek – aktív közösségi szerepvállalás (EFOP-

1.3.1-15-2016-00001) elnevezésű európai uni-ós program (részletesen ld. http://mokk.skanzen.hu/cselekvo-kozossegek2016.html) megvalósí-tásában vesz részt, képviselve a konzorciumi tagságot vállaló nemzeti könyvtárat. A projekt a fejlesztésbe bevont településeken hozzájárul az állampolgárok társadalmi aktivitásának nö-veléséhez, a közösségi szerepvállalás erősödé-séhez, a települések önkormányzatai, kulturá-lis intézményei és lakosai közötti kapcsolatok erősítéséhez, az együttműködés kultúrájának magasabb szintre emeléséhez. Mivel a projekt célcsoportjai között egyházi szervezetek is sze-repelnek, lehetőséget látunk a továbbiakban az egyházi könyvtárak bekapcsolódására.

Az ágazati minisztérium irányítása mellett működtetjük a nyilvános könyvtárak jegyzékét (http://ki.oszk.hu/nyilvanos-konyvtarak-jegyzeke) és a Magyarországi Könyvtárak Adatbázisát (http://ki.oszk.hu/magyarorszagi-konyvtarak-adat-bazisa). Utóbbi esetében a könyvtárakról tárolt adatok aktualizálásához, javításához külön adminisztrációs felületet tettünk elérhetővé a könyvtárak számára, ahol a könyvtárak köz-vetlenül, illetve bizonyos adatok esetén a Könyvtári Intézet jóváhagyásával saját maguk biztosíthatják adataik frissességét az adatbázis-ban – egyházi könyvtári körben is érdemes az adatok frissítéséről gondoskodni. A fölöspél-dányok jegyzéken való kiajánlását lehetővé tevő szolgáltatásunk (http://ki.oszk.hu/content/folospeldanyjegyzekek) a könyvtárakban folyó állományapasztási, selejtezési, valamint gyűjte-ményépítési munkát támogatja.

A hagyományos szakkönyvtári (http://ki.oszk.hu/konyvtar/) szolgáltatások – köl-csönzés, helyben használat, tájékoztatás, iro-dalomkutatás, témafigyelés – mellett távolról

27

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉL

ÖRÖKZÖLD

elérhető az online szakkönyvtári katalógus (http://nektar1.oszk.hu/librivision_hun.html), a könyvtörténeti és könyvtártudományi cikkek adatbázisai (MANCI: http://w3.oszk.hu/manci.htm, HUMANUS: http://www.oszk.hu/humanus), kezdeményezhető könyvtárközi és e-doku-mentumszolgáltatás (kszk@oszk.hu). Könyvtári eseményfigyelő, rendezvénykereső szolgálta-tást is működtetünk (http://ki.oszk.hu/konyvtar/ e-konyvtar/esemenyek-az-orszag-konyvtaraiban).

A könyvtárosképzés területén az Intézet szer-vez mind OKJ-s szakképzést, mind akkreditált továbbképzéseket. Az OKJ-s segédkönyvtáros képzés (http://ki.oszk.hu/content/segedkonyvta-ros_kepzes) a 2013-ban elfogadott új felnőtt-képzési jogszabályok alapján felső középfokú végzettséget ad a képzésben résztvevők szá-mára: az európai és a magyar képesítési keret-rendszerben a középfokú oktatás felső szintje és a felsőoktatás közötti sávot tölti ki (ISCED szint: 4B), azaz a szakképesítés megszerzé-se közvetlenül a munkaerőpiacra történő be-lépést biztosítja. A 150/1992. (XI. 20.) kor-mányrendelet 6/K § (1) bekezdése alapján a segédkönyvtáros megnevezésű szakképesítés megszerzését igazoló bizonyítvány könyvtári alkalmazás esetén jogszabályban előírt fel-sőfokú szakirányú munkaköri szakvizsgával

egyenértékű, a képzés elvégzése tehát nem szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező kollégák számára biztosítja a szakirányú felső-fokú végzettségnek megfelelő besorolást. Az utóbbi években a kulturális törvény előírásai (94. § (4) bek.) szerint ugyan nem kötelező a hétéves továbbképzési kötelezettség, akkredi-tált továbbképzéseink (http://ki.oszk.hu/content/akkreditaltkepzesek) mégis lehetőséget biztosí-tanak arra, hogy könyvtáros kollégáink – így az egyházi könyvtárosok is – az egész életen át tartó tanulás jegyében frissíthessék, továbbfej-leszthessék alaptudásukat. Az Intézet pályázati és minisztériumi támogatásokat felhasználva rendszeresen szervez a határon túli magyar könyvtárosok számára anyanyelvű szakmai to-vábbképzéseket, ebben számítunk az egyházi könyvtárak határontúli kapcsolataira.

Az Intézet folyóiratai – a Könyvtári Figye-lő (http://ki.oszk.hu/kf/), a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros (http://ki.oszk.hu/3k/) – és szerkesz-tőgárdája szakmai információival továbbra is a könyvtáros társadalom rendelkezésére áll, így az egyházi könyvtárosok számára is szívesen biztosít nem csak tájékozódási, de publikálási lehetőséget is.

Hangodi ÁgnesKönyvtári Intézet

A TUDOMÁNYOS KÖNYVTÁRAK OLVASÓSZOLGÁLATÁNAKNÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL

A könyvtár és az olvasó az olvasószolgálaton ke-resztül találkozik egymással. A könyvtár egész

munkáját az olvasószolgálat tevékenységén mérik le. Az olvasószolgálat tapasztalatai, ha nem is ha-tározzák meg, de befolyásolhatják és kell is, hogy befolyásolják az egész könyvtár tevékenységét. Az olvasók nemcsak munkát, de szárnyakat is adhatnak egy könyvtárnak. Ha a könyvtár jellegének megfe-lelő az olvasótábor, akkor ez egyre újabb és újabb feladatokat állít a könyvtárosok elé s kikényszeríti fejlődésüket. Az élet tehát a fejlődés, a haladás felé

viszi a könyvtárakat is. [...] A tudományos könyvtárak olvasószolgálatá-

nak feladatait, a feladatok ellátásának körülmé-nyeit, a belőlük folyó tennivalókat vizsgáljuk meg két szempontból. Nézzük meg egyrészt, hogy milyen közművelődési feladatok ellátása tartozik a tudományos könyvtárakra, másrészt, hogy a tudományos kutatás fokozott támogatá-sának előmozdítása érdekében milyen felada-tok állnak tudományos könyvtáraink előtt. [...]

28

A kiadvány változatlan formában és tartalommal szabadon terjeszthető, felhasználható, nyomtatható, sokszorosítható és korlátozás nélkül közzétehető!

Lezárva: 2016. december 6.Felelős kiadó: az Egyházi Könyvtárak Egyesülése elnöke

Kiadó: Egyházi Könyvtárak EgyesüléseFelelős szerkesztő: Török Beáta Tördelte: Tegzes Béla

Az Egyesülés székhelye: 1092 Budapest, Ráday utca 28.A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: biblio@sapientia.hu Telefon: 1-486-4421Nyomtatott kiadás: ISSN 2064-9290

Online kiadás: ISSN 2416-0229

XIII. évfolyam 2016/4. sz.EKE HÍRLEVÉLKözművelődési feladatok

A szocialista könyvtárak Lenin által meghatá-rozott feladata ,,a tömeg, a nép, az utca számára is” hozzáférhetővé tenni a könyvtárakat. Ebből a kultúrforradalom szempontjából igen fontos fel-adatból következett, hogy a fordulat éve után tu-dományos könyvtáraink szélesre tárták kapuikat a tömegek előtt, hogy minél több dolgozó olvasási szomját elégíthessék ki. Fokozottan szükségessé tette ezt a kapunyitást az a körülmény is, hogy a dolgozók érdeklődése gyorsabban nőtt, mint ahogy a tömegkönyvtári lehetőségek szaporod-hattak. A szükséglet ezen a téren is előtte járt a le-hetőségeknek. Fokozta a tudományos könyvtárak megterhelését az a helytelen könyvtári politika is, amely egy ideig a szépirodalomnak a kelleténél kisebb helyet biztosított a tömegkönyvtárakban, függetlenül attól, hogy az olvasók, különösen a kezdő olvasók érdeklődése teljesen indokoltan ez irányban nagyobb. Fokozta a nehézségeket az a téves kiadói politika is, amely jó ideig nem bizto-sított kellő mennyiségű papírt a szépirodalom szá-mára. Egy időben – a megnövekedett igényekhez képest – kevés magyar és világirodalmi klasszikus jelent meg. Kevés érdekes, izgalmas, „szerelmes” könyvet tudtak adni a tömeg-könyvtárak; ezekért is a tudományos könyvtárakat keresték fel az ér-dekes, izgalmas, „szerelmes” olvasmányokhoz makacsul ragaszkodó olvasók.[…] Felmerül hát a kérdés, mennyiben feladatuk a tudományos könyvtáraknak közművelődési funkciók ellátása? Ez a kérdés nem egyszerűen szervezeti kérdés, hanem politikai, mélységesen elvi probléma. Ma már nincs hazánkban olyan tudományos könyvtá-

ri dolgozó, aki sommásan intézné el ezt a kérdést, mondván, hogy a tömegek számára ott vannak a tömegkönyvtárak, a tudományos könyvtárak pe-dig a kutatóké. [...]Tudományos feladatok [...]

Nem véletlen tehát, hogy tudományos könyv-táraink tájékoztató bibliográfiai szolgálatukat a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő folyamán fejlesztették ki. A könyvek ajánlása, az olvasószol-gálatnak a mindenkori felsőoktatási programhoz, az aktuális, megoldandó feladatokhoz, tudomá-nyos tervekhez való alkalmazkodása új tartalmat adott a könyvtári munkának. Nem vitás, hogy tudományos könyvtáraink – az újak és a régiek egyaránt – nagyjában és egészében ki tudták elé-gíteni a felsőoktatás, a szakmai továbbképzés és a tudományos kutatás részéről velük szemben támasztott igényeket. [...] Nagy tu-dományos könyvtáraink katalógus- hálózata a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt hatalmas fejlődésről tanúskodik. A tájékoztatás munkáját megkönnyítő katalógusok egész sora áll ma a nagykönyvtárak olvasóinak rendelkezésére. [...] Ezek a katalógusok, melyeknek létrejöttében az olvasók megváltozott, megnövekedett igé-nyeinek van elsősorban szerepe, a tájékoztatási munka komoly segédeszközei. A katalóguson kí-vül a tájékoztatás elengedhetetlen segédeszköze a bibliográfia, mégpedig annak minden formája. [...] Ma már az a helyzet, hogy a legszükségesebb segédkönyvek, bibliográfiák, mutatók, referáló fo-lyóiratok minden nagykönyvtárban a tájékoztató szolgálat rendelkezésére állanak.

Forrás: Szentmihályi János – Török Bálint: A tudományos könyvtárak olvasószolgálatának néhány kérdéséről in Magyar Könyvszemle 71 (1955/1-2) 1-19.