Hátsó borító - PTE Általános Orvostudományi Kar · Kelj fel a mélybõl, hegyre menj megint. Levenném melledrõl a sziklasúlyt, mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt

2

Felelõs szerkesztõ: Rõth Erzsébet, Barthó Loránd, Buzogány István�

Tördelõszerkesztõ: Babarciné Stettner Lenke. Aszerkesztõség címe: PTE Általános Orvostudományi Kar Sajtóirodája, 7624 Pécs, Szigeti út 12. Tel.: 536-116, 536-000/1214. Fax: 536-115. E-mail: [email protected] � HU ISSN 1586-1031

�

Elektronikus publikáció: Somoskeöy Szabolcs www.aok.pte.hu/hirmondo � HU ISSN 1586-1295�

Nyomtatta a PTE ÁOK Nyomdája. Vezetõ: Ollmann Ágnes

Hátsó borító„Természetfotós Napok Fürstenfeldben”

A Projekt natur & fotografie 5. alkalommal hirdette meg „Glanzlichter 2003” címennemzetközi természetfotós pályázatát 8 kategóriában: 1) tájkép, 2) csodálatos növény-világ, 3) színek, formák, absztrakciók a természetben, 4) madarak, 5) emlõsök, 6) szem-tõl szemben (állatprotrék), 7) „Imagination Blue” kék színre épülõ természetképek, 8)Makrovilág.

Egy szerzõ kategóriánként maximum 3 diaképpel pályázhatott, így 20 ország 599fotósa összesen 9151 diaképet küldött be, s ezek közül választotta ki a zsûri kategórián-ként a kiállításra kerülõ 10-10 képet, és még egyet, mint abszolút gyõztest.

Németországban május 23-25-ig rendezték az „5. Fürstenfeldi Természetfotós Na-pok” c. fesztivált, melynek megnyitóján mutatták be elõször (vándorkiállításként fogjajárni egy évig Németországot) a nemzetközi pályázat 81 díjazott képét. Alegjobb 81 képközé 3 magyar fotós munkája is bekerült, köztük TAKÁCS GÁBOR (PTE ÁOK Szemé-szeti Klinika) egy páfrány részletét ábrázoló makrofotója, amely a „csodálatos növény-világ” kategóriában „Highlight” díjat kapott.

A fesztiválon a képeken kívül világhírû természetfotósok (Art Wolfe USA, FritzPölking Németország, Eric Kuding Ausztria, Winfried Wisnevszky Németország) elõ-adásaiban gyönyörködhetettek a résztvevõk. A szünetekben az összes nagy német cég-nek a termékbemutatóit lehetett megtekinteni, kipróbálni és vásárolni, melyeknek bár-mi köze van a természetfotóhoz (könyvkiadók, utazási irodák, színes laborok, eszköz-gyártók – lessátor, állvány, álcázási eszközök –, film-, objektív- és fényképezõgép-gyár-tók). A kiállítás képei megtekinthetõk a http://www.glanzlichter.com oldalon. A termé-szetfotósok következõ nagy nemzetközi megmérettetése a GDT (GesellschaftDeutscher Tierfotografen e. V.) szervezésében meghirdetett „Az év európai természet-fotósa 2003” c. fotópályázat, melynek beküldési határideje 2003. július 8. Részletek awww.GDT.de honlapon.

Takács Gábor

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

ÁPRILY LAJOS

AZ ÉN CSODÁM

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:Kelj fel a mélybõl, hegyre menj megint.

Levenném melledrõl a sziklasúlyt,mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném,s gyötört szemedbõl megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok,menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felettmaga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sûrû delejétpazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,fejed a Nap felé fordítanám,

fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe – S én visszahullnék ember-életembe.

CSORBA GYÕZÕ

KARÁCSONY 1967

Ki elvenné a világ bûneitvilágraszóló bárány kéne ittA másik az a betlehemi kisdedkétezer éve kisebb egyre kisebb

Fenyõfa csengõ jámbor énekekháromkirályok istálló-melegSistergõ villám-kévék csattogásama ebben volna az ige varázsa

Hogy ne rothadjunk bûnhõdjünk amígaz oszlás le nem szopja csontjainkhanem akinek az rendeltetettégettessék meg ezer fok felett

aki viszont kegyként élhet továbbvághassa föl az égbe homlokát

Képviseletünk a Szenátusban

2003. december 8-án tartották meg karunk képviseletének megválasztását a Szenátus-ba. A választási bizottság elnöke dr. Balogh Zsolt egyetemi tanár volt, és a választói ér-tekezleten 319 választásra jogosult személy jelent meg.A választási bizottság értékelése szerint a leadott 319 szavazólapból 317 volt érvényes,2 pedig érvénytelen. A szavazás eredményeképpen a PTE Szenátusának karunkról megválasztott tagjai: dr.Dóczi Tamás egyetemi tanár (233), dr. Szekeres Júlia egyetemi tanár (216) és dr.Wittmann István egyetemi docens (187). Póttagok dr. Németh Péter egyetemi tanár(164) és dr. Melegh Béla egyetemi tanár (116).

3

2003 NOVEMBER-DECEMBER

2003. november13.

1. Dékánhelyettesi pályázatok véleményezése (elõadó dr. Sümegi Ba-lázs dékán)Határozat: az Általános Orvostudományi Kar Tanácsa dr. Melegh

Béla általános dékánhelyettesi pályázatát 49 igen, 29 nem, 7 tartóz-kodással, dr. Szekeres Júlia tudományos dékánhelyettesi pályáza-tát 50 igen, 28 nem, 7 tartózkodással és dr. Wittmann István oktatá-si dékánhelyettesi pályázatát 74 igen, 4 nem, 4 tartózkodással meg-szavazta.

2. Professor emeritus cím adományozása (elõadó dr. Farkas Lászlóegyetemi tanár)Határozat: az Általános Orvostudományi Kar Tanácsa dr. Götz

Frigyes részére a professor emeritus cím adományozását 76 igen, 4nem, 6 tartózkodással megszavazta.

3. Honoris causa doktori cím adományozása (elõadó dr. Emõdy Leven-te egyetemi tanár)Határozat: az Általános Orvostudományi Kar Tanácsa Jörg

Hacker részére az Honoris causa doktori cím adományozását 82igen, 1 nem, 2 tartózkodással megszavazta.

4. Egyetemi magántanári cím adományozása (elõadó dr. Horváth ÖrsPéter egyetemi tanár)Határozat: a kar tanácsa dr. Oláh Attila részére az egyetemi ma-gántanári cím adományozását 75 igen, 2 nem, 9 tartózkodássalmegszavazta.

5. Tiszteletbeli tanári cím adományozása (elõadó dr. Ember Istvánegyetemi tanár)

Határozat: a kar tanácsa dr. Arany István részére a tiszteletbeli ta-nári cím adományozását 65 igen, 6 nem, 15 tartózkodással meg-szavazta.

6. Tiszteletbeli docensi cím adományozása (elõadó dr. Ember Istvánegyetemi tanár)Határozat: Az Általános Orvostudományi Kar Tanácsa dr. Béres

Judit részére a tiszteletbeli docensi cím adományozását 60 igen, 7nem, 17 tartózkodással megszavazta.

7. APszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinika névváltoztatási kérel-me (elõadó dr. Trixler Mátyás egyetemi tanár)Határozat: Az Általános Orvostudományi Kar Tanácsa 1 tartóz-kodással elfogadta a Pszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinikanévváltoztatási kérelmét, mely a jövõben Pszichiátriai és Pszicho-terápiás Klinika néven fog szerepelni.

8. Akkreditációs kérelmek (elõadó dr. Ertl Tibor egyetemi tanár)A kari tanács részleges és teljes akkreditációs kérelmekrõl döntött.

9. Bejelentések: Dr. Kosztolányi György professzor, az OEC elnökemegköszönte dr. Papp Lajos professzornak és a Szívgyógyászati Kli-nika valamennyi dolgozójának, hogy a klinika beruházásával kapcso-latos kölcsönök törlesztését saját erõbõl meg tudták kezdeni. Ehhez dr.Sümegi Balázs dékán is gratulált, Papp Lajos professzor pedig hozzá-szólásában kiemelte, hogy a klinika összes dolgozóját illeti köszönet,mert az átlag feletti szakmai munka gazdasági hasznot is hozott. Különkiemelte, hogy ez takarítónõnek, mûtõsnõnek, nõvérnek legalább any-nyira köszönhetõ, mint az orvosoknak.

(Buzogány)A tanácsülés jegyzõkönyve a könyvtár olvasótermében mindenkiszámára hozzáférhetõ.

Az Általános Orvostudományi Kar Tanácsának ülése

A PTE ÁOK Tanári Testületének ülése

2003. október28-i ülése

Dr. Sümegi Balázs nyitotta meg az ülést és az 1. napirendi pontként –amint ezt már a testület tagjaihoz elküldött levelében is jelezte – beje-lentette az elnöki tisztségrõl való lemondását, mivel a rektor szeptem-ber 19-én a kar dékánjává nevezte ki. Megköszönte a tanártársakegyüttmûködését, támogatását és kijelentette, hogy dékánként mindenfontos kérdésben támaszkodni fog a testület véleményére. Az ülés le-vezetését átadta a testület titkárának.

Dr. Pár Alajos titkár a testület nevében is köszöntötte az új dékánt,és csatlakozva dr. Sümegi Balázs bejelentéséhez, felajánlotta lemondá-sát a titkári funkcióról, hogy az új elnöknek módja legyen megjelölni,kivel kíván együtt dolgozni. Ezután ismertette az ülésrõl – elõzetes be-jelentés szerinti – távollévõket, majd javaslatot tett az ülésen esedékeskülönbözõ szavazásokkal kapcsolatos Szavazatszámláló Bizottságösszetételére. Elnöknek dr. Szolcsányi János akadémikust, tagoknakdr. Vértes Marietta és dr. Nagy Lajos tanártársakat javasolta, melyet atestület egyhangúlag jóváhagyott.

A 2. napirendi pontban professor emeritus cím adományozása tár-

gyában dr. Farkas László egyetemi tanár, az Urológiai Klinika igazga-tója dr. Götz Frigyes professzor emeritus professori kinevezését kérte,aki 2004. februárjában 70. évének betöltésével nyugállományba vo-nul. Röviden ismertette Götz professzor pályafutását: 1959-ben kerültaz Urológiai Klinikára, ahol az egyetemi ranglétra összes fokát bejár-ta, 1986-tól 99-ig volt a klinika tanszékvezetõ egyetemi tanára. Ezalattaz intézet oktatói és gyógyítói tevékenysége számtalan elismerést ka-pott. 1999-tõl napjainkig a tõle megszokott gondossággal, lelkesedés-sel és aktivitással végzi klinikai munkáját. Oktatói és gyógyító tevé-kenysége példamutató a fiatal generáció számára.

A3. napirendi pontban (dr. Emõdy Levente helyett) dr. Szekeres Jú-lia honoris causa doktori cím adományozását kérte dr. Jörg Hacker ré-szére, aki a Würzburgi Egyetem Molekuláris Infektológiai BiológiaiIntézetének tanszékvezetõ tanára. Számos jelentõs társaságnak tagja,többek közt a Német Természettudományok Leopoldina Akadémiájá-nak, illetve a Humboldt Alapítvány tudományos tanácsának. AMikro-biológiai Intézettel 10 éve van kapcsolatban, sokat tett fiatal kutatók,PhD-hallgatók németországi, würtzburgi tanulmányútjainak támoga-tásában. Egy közös kongresszust szerveztek, egy közös kézikönyv ki-

4


adására került sor és 17 közös közlemény jelezte az együttmûködést.A 4. napirendi pont szerint egyetemi magántanári cím adomá-

nyozását javasolta dr. Horváth Örs Péter, a Sebészeti Klinika igazga-tója dr. Oláh Attila, a gyõri Petz Aladár Megyei Kórház osztályveze-tõ fõorvosa számára. Nevezett egyetemünkön az elmúlt évben habi-litált, a fiatal sebészgeneráció legtehetségesebb tagja, a Magyar Se-bész Társaság fõtitkára, aki rendszeresen részt vesz kreditpontos kur-zusok vezetésében, tantermi elõadások tartásában sebészet tárgykör-bõl. Dr. Pár Alajos hozzászólásában messzemenõen támogatta a ja-vaslatot, gasztroenterológiai posztgraduális továbbképzõ tanfolya-mokon volt módja megismerni a jelölt kimagasló tudását, az oktatás-ban játszott aktív szerepét.

5. Tiszteletbeli tanári és docensi cím adományozására dr. EmberIstván tett javaslatot. Címzetes docensnek javasolta felterjeszteni dr. Bé-res Juditot, aki a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Hu-mángenetikai és Teratológiai Osztályának munkatársa. Egyetemi dok-tori címét 1990-ben nyerte a Semmelweis Orvostudományi Egyete-men, majd 1998-ban humángenetikai szakképesítést szerzett. A popu-lációgenetikai kutatásokban, a szakorvosképzésben értékes együttmû-ködésére lehet számítani a jövõben, hasonlóan az elmúlt két éves kol-laborációhoz.

Címzetes tanárnak dr. Arany Istvánt javasolta, aki Little Rockbana Nephrológiai Centrum Molekuláris Biológiai Laboratóriumát veze-ti, és 1989-tõl él az Amerikai Egyesült Államokban. Kiváló biokémi-kusként a Gerendás emlékérem kitüntetettje, jelenleg herpeszvírus-kutatásokkal és MAP-kinázok területével foglalkozik. Az intézet1995 óta áll kapcsolatban vele, több pécsi munkatárs járt nála tanul-mányúton. Évente elõadásokat tartott medikusoknak, PhD-hallgatók-nak, szakorvosjelölteknek, 8 közös közlemény jelzi az eddigi együtt-mûködést.

A következõ napirend elõtt Szolcsányi János akadémikus, a Sza-vazatszámláló Bizottság elnöke ismertette, hogy a Tanári Testület el-nökére az elõzetes véleményt nyilvánító titkos szavazás kapcsán ösz-szesen 36 jelölés érkezett, közöttük egy volt érvénytelen. A legtöbbszavazatot Bauer Miklós (14), Soltész Gyula (12) és Fischer Emil (3)kapta. Miután a három jelölt vállalta a szavazólistára vételt, ezt a tes-tület megszavazta. Az ülésrõl – halaszthatatlan hivatalos elfoglaltsá-ga miatt – távollévõ dr. Soltész Gyula levélben fordult a testülethez,amit a titkár felolvasott.

A 6. napirendi pontban dr. Sümegi Balázs dékán adott ismertetésta kar gazdasági helyzetérõl. Elmondta, hogy 3 milliárd Ft körüli azadósságállomány, emiatt sürgõsen konszolidációs tervet kell készíte-ni. Ugyanakkor még mindig nehéz átlátni a gazdálkodást, nem lehetáttekinteni a ránk terhelt költségeket. Akar helyzetének pontos felmé-rése lenne az elsõ feladat, majd intenzíven keresni kell a bevételi for-rások növelésének lehetõségeit. Ide tartozik pl. a bérleti díjak feleme-lése, az angol nyelvû képzés felfuttatása és egyéb fizetõs képzési for-mák beindítása. Sajnos megszorító intézkedésekkel is számolni kell,így a 62 év feletti nem professzori létszám csökkentése, intézetek ösz-szevonása is bekövetkezhet. A konszolidációt tovább nehezíti, hogyaz állam további 1 milliárdot von el az egyetemtõl, amibõl 150 mil-lió a karra esõ hányad.

Dr. Kosztolányi György centrumelnök azt hangsúlyozta, hogymindenki – a klinikusok és elméleti intézetek – összefogására vanszükség ebben a nehéz helyzetben, amibõl csak a saját magunk ere-jébõl tudunk kilábalni. Az Akadémia elnökétõl olyan információt ka-pott, hogy egy innovációs alapból 15-20 milliárd Ft támogatást kap-na a kutatás és oktatás, ehhez a pályázatok írását el kell kezdeni. Deaz iparral való kapcsolat intenzívvé tétele is kulcsfontosságú a bevé-teli források növelésében.

Dr. Lénárd Lászó rektor szerint a dékánnak minden segítségetmeg kell adni, hogy a kar meghatározó jelentõségû konszolidációsterve végül is mindenki által elfogadható legyen. Õ maga most érke-zett Kínából, ahonnan az angol nyelvû képzéshez szeretnénk hallga-tókat kapni.

Dr. Bauer Miklós azt kérdezte, mivel indokolja a minisztérium azelvonásokat?

Dr. Sümegi Balázs válasza rövid: „ a költségvetés hiánya…”Dr. Mózsik Gyula is a bevételek növelését tartja fontosnak, még-

pedig az élelmiszeriparral és a gyógyszeriparral való kapcsolat fej-lesztése révén.

Dr. Szabó Gyula a bürokráciára hívta fel a figyelmet és arra, hogyaz ügyviteli apparátus nem nõtt fel a feladatához.

Dr. Jobst Kázmér akadémikus rámutatott, hogy közösen kell kidol-gozni a stratégiát, a „pozitív oldalt” – mert megszorításokkal nem lehetcsatát nyerni. Ki kell lépni az egyetemi szférából, az elméleti intézetekés klinikák közös konszolidációs tervével, össz-egyetemi szinten, fel-használva és felajánlva a rendelkezésünkre álló szellemi kapacitást, anyugati egyetemek mintájára kell szoros kapcsolatot kiépíteni az ipar-ral.

Dr. Sümegi Balázs teljesen egyetértett a bevételnövelés alapvetõfontosságával, az idegen nyelvû és egyéb fizetõs képzések volume-nének növelésével, a pályázatok, vagy az iparral való kapcsolatok ré-vén történõ kiútkereséssel. Ez utóbbival kapcsolatosan azonban meg-jegyezte, hogy sajnos – a nyugati példákkal összehasonlítva – „nincsipar Magyarországon”, nekünk a meglevõ realitásokhoz kell igazod-nunk. Jelenleg az elsõ a rövid távú konkrét gazdasági terv kidolgozá-sa, másfél hónapon belül – ezzel párhuzamosan lehet gondolkodni ajövõrõl. A dékáni vezetés nyitott bármilyen javaslatra.

Dr. Németh Péter is a pályázatokon való részvétel, valamint a kül-sõ intézményekkel való kapcsolat és a régió felé történõ integrálódás,a regionális innovációs stratégia készítésének fontosságát hangsú-lyozta. Csak így lehet a jövõben növelni a bevételeket, a hátrányokatelõnnyé fordítani, az egyetem belsõ szerkezetének átalakításával.

Dr. Sümegi Balázs zárszavában megköszönte a hozzászólásokatés maga is fontosnak tartotta a különbözõ pályázatokat, illetve a dél-dunántúli régió vezetõivel való közös gondolkodást és cselekvést, aregionális fejlesztés lehetõségeinek felkutatását.

A6. napirendet követõen dr. Szolcsányi János akadémikus, a Sza-vazatszámláló Bizottság elnöke ismertette a szavazási eredményeket.

ATanári Testület elnöki tisztségének betöltésére kapott szavazatokdr. Soltész Gyula 27 dr. Bauer Miklós 20 dr. Fischer Emil 17

További szavazásokA számok sorrendje: igen, nem tartózkodásDr. Götz Frigyes emeritus – professori cím 58 2 1Dr. Jörg Hacker – honoris causa cím 60 – 1Dr. Oláh Attila – egyetemi magántanári cím 59 – 2Dr. Arany István – címzetes tanári cím 38 8 15Dr. Béres Judit – címzetes docensi cím 37 7 17

Dr. Sümegi Balázs gratulált a legtöbb szavazatot kapott dr. SoltészGyulának, a Tanári Testület új elnökének, valamint az emeritus pro-fessori szavazás eredményéhez dr. Götz Frigyes professzornak.

dr. Pár Alajosa Tanári Testület titkára

5


Az utóbbi évtizedek során, szakítva az évezredes hagyományok-kal, a gyakorló orvostudományban alapvetõ szemléletváltás tör-ténik. A szemléletváltás két alapvetõ területet érint.

A klasszikus orvoslás során az orvos a gyógyító munkárakoncentrált. A beteg emberrel került kapcsolatba, és a betegséggyógyítását tekintette elsõdleges feladatának. Mára felismertük,hogy a betegségek megelõzése mind gazdasági-társadalmi,mind humanitárius szempontból legalább olyan fontos, mint akialakult betegség gyógyítása. A betegségek megelõzésének fel-adata is az orvosra, mint a betegségek kialakulásának autentikusismerõjére hárul. E felismerés hatására az orvosi tevékenységegyre inkább eltolódik a kialakult betegségek gyógyításáról a be-tegségek kialakulásának megakadályozására, azaz az orvos elsõ-sorban az egészség megõrzõje, és csak szükség esetén válik azegészség helyreállítójává.

A szemléletváltás másik területe a gyógyítási folyamathozkapcsolódik. Sohasem egy szerv, még kevésbé egy biokémiai fo-lyamat, hanem egy ember lesz beteg. Természetesen egy adottkórkép kiváltásában vezetõ szerepet játszanak egyes szervek, bi-ológiai mechanizmusok, de a kóros folyamatok hatása mindig azember egészére terjed ki. A kóros állapot valamennyi más szervmûködésére kihat, gyakran indirekt módon, meg is betegítveazokat. Emiatt önmagában a kiváltó ok, a primer károsodás meg-szüntetésével a betegség nem szûnik meg. Akorszerû orvosi gya-korlatban, az orvos tevékenysége során tehát elsõsorban nem egykórkép kialakításában elsõdleges szerepet játszó szervre, mégkevésbé molekulákra, receptorokra, hanem a betegre, azaz egymegváltozott egészségi állapotú emberre kell koncentrálni, aki-nek pszichéje – klasszikusan megfogalmazva lelke – van, mely-nek megváltozott állapota „a beteg ember”. A beteg lelki mûkö-déseinek mélyreható ismerete nélkül reménytelen vállalkozásbeteget gyógyítani – legfeljebb a betegséget kiváltó okot lehetkezelni.

A szemléletváltás az orvosképzés alapos átstrukturálásátis igényli. A világ vezetõ orvosképzõ helyein jelentõsen elõtérbekerültek a megelõzés és a lelki mûködések, a magatartás tör-vényszerûségeit megismertetõ tantárgyak. Nem képez „piacké-pes” orvosokat az az intézmény, mely oktatása során nem helye-

zi elõtérbe a megelõzõ orvostudomány és a magatartástudo-mány tárgyait. Karunk korábbi vezetõi számos lépést tettek akorszerûsítés irányába e területeken. Az elmúlt évben elsõsorbana magatartástudomány oktatásának korszerûsítésére, az ide tarto-zó tantárgyak konszolidálására, és az e csoportba tartozó tárgyakzömét oktató Magatartástudományi Intézet átstrukturálására tet-tünk lépéseket. Intézkedéseink kiváltották a többi magyar orvosikar vezetõinek számos fórumon hangot adott elismerését, sõtirigykedõ megjegyzéseit. Elõzetes egyeztetéseket hajtottunkvégre a megelõzõ orvostudományok oktatásának fellendítése, ki-szélesítése érdekében is. Jelenleg a változtatás iránya megtörnilátszik, és így félõ, hogy lemaradásunk a megelõzõ orvostudo-mány és a magatartástudományok oktatásának területén stabili-zálódik, sõt tovább romlik.

Észre kell vennünk, hogy 2004-tõl karunk nem a részben ha-sonló cipõben járó 4 hazai orvoskar egyike, hanem egy teljesennyitott „piac” résztvevõjeként, a többségében jóval korszerûbbstruktúrában oktató, mintegy 60 európai orvoskar egyike lesz.Gyors változtatás nélkül korszerûtlen oktatási struktúránk, és eb-bõl eredõen az európai megmérettetésen elbukó orvosaink miattkarunk rendkívül gyorsan „elnéptelenedik”, marginalizálódik,bázisát elvesztve tönkremegy, megszûnik. A változtatásnak nemlehet akadálya rossz anyagi helyzetünk – sõt éppen a hallgatókily módon történõ vonzásával a korszerû szerkezetû orvos-okta-tásra történõ mihamarabbi átállás az egyetlen túlélési esélyünk.

Kérdésem: a jelenlegi dékáni vezetés milyen lépéseket tervezannak érdekében, hogy a megelõzõ orvostudomány és a maga-tartástudományok mihamarabb a korszerû orvos-oktatásban amegkívánt szintre jussanak karunk oktatásában?

Dr. Csernus Valér

Megjegyzés: A fenti levelet a Kari Tanács legutóbbi ülésemeghívójának kézhezvétele napján, 2003. 11. 18-án küldtem elDékán Úrnak, kérve, hogy tegye lehetõvé, hogy a levél tartalmáta tanácsülés „Egyebek” napirendi pontjának témái között meg-tárgyaljuk. Kérésem nem került meghallgatásra, így ez úton sze-retném kérdésemet feltenni. Cs.V.

Nyílt kérdés az Orvostudományi Kar vezetéséhez

Idén a Tudományos Diákkör október 15-éntartotta meg évértékelõ közgyûlését. A ren-dezvényen szép számban vettek részt okta-tók és diákok egyaránt, ami a TDK sikeresmûködésének egyik bizonyítéka. A gyûlésta TDK elnöke, dr. Miseta Attila docens nyi-totta meg. Röviden köszöntötte a jelenlevõ-ket. Dr. Wittmann István oktatási dékán-helyettes az új dékáni vezetés támogatásáról

biztosította a Tudományos Diákkört. Eztkövetõen dr. Rõth Erzsébet egyetemi tanármestertanári díszelõadását hallgatták meg ajelenlévõk „A reaktív oxigén intermedierekés az oxidatív stressz szerepe a szívizom en-dogén adaptációs válaszában” címmel. Aközgyûlésen a továbbiakban az év fõbb ese-ményeit foglalták össze a TDK-elnökségdiáktagjai. Elõször a konferenciákon való

szerepléseink összefoglalása hangzott el.Az év elsõ eseménye a február 3. és 5.

között megrendezésre került házi TDK-konferencia volt. A kellemetlenül korai idõ-pont kitûzésére az OTDK-ra továbbított je-lentkezések leadási határideje miatt voltszükség. A tudományos megmérettetés aPTE ÁOK fõépületének két elõadótermé-ben zajlott. 86 színvonalas elõadás hangzott

Az ÁOK Tudományos Diákkörének 2003. évi közgyûlésérõl

6


el az OTDT által megjelölt 6 témakörben. A10 bírálóbizottság tagjainak az objektív ér-tékítélet meghozatala volt a feladata. AzOTDK-n egyetemünkrõl résztvett hallgatókszereplése a késõbbiekben bizonyította a bí-rálatok helyességét, ezért ezúton is köszö-netet mondunk a zsûritagoknak a lelkiisme-retes munkájukért. Témakörönként karunk-ról 4-4, az egészségügyi fõiskolai karról pe-dig további 4 hallgató jutott el az országoskonferenciára; Alpár Donát (TTK),Czömpöly Tamás, Dömös Péter, Ezer Kin-ga, Faluhelyi Nándor, Fõdi Eszter, FülöpEszter, Gaszner Balázs, Horváth Aranka,Kengyel András, Kiss Balázs, Kiss Péter,Kovács Andrea, Lábadi Árpád, Laczy Bog-lárka, Lakatos Orsolya, László Kristóf, PapDorottya (EFK, Pécs), Papp Szilárd, PetróKata, Solymos Andor, Szabó Katalin (EFK,Kaposvár), Sztaniszláv Áron, Takács Ildikó,Tamaskó Mónika, Tamás Andrea, Tóth Ildi-kó, Vinis Zsuzsanna (EFK, Zalaegerszeg).

Az Országos Tudományos DiákköriKonferencia orvostudományi szekciója áp-rilis 2-5-ig került megrendezésre Debrecen-ben.

Dr Sziklai Istvánnak és dr. Bíró Tamás-nak, a rendezvény két fõ szervezõjének isköszönhetõen a színvonalasan megszerve-zett programokon a résztvevõk nagyszerû-en érezték magukat. Az elõadások gördülé-kenyen zajlottak. A négy egyetem orvosikarai közül egyetemünk delegációja bizo-nyult a legeredményesebbnek. Az alábbihallgatóink nyertek díjat: Petró Kata I. díj(Pro Scientia 2003) (ÁOK VI. évf. Szív-gyógyászati Klinika, dr. Simor Tamás, dr.Tóth Levente); László Kristóf I. díj (ÁOKIV. évf. Élettani Intézet, Kertes Erika, dr.Lénárd László); Kiss Balázs I. díj (ÁOK III.évf. Biofizikai Intézet, ifj. dr. KellermayerMiklós); Tamás Andrea II. díj (MestyánGyula díj) (ÁOK VI. évf. Humán Anatómi-

ai Intézet, dr. Lengvári István, dr. ReglõdiDóra); Fõdi Eszter II. díj (ÁOK V. évf.Mozgástani Intézet, dr. Mezey Béla); Ta-kács Ildikó III. díj (ÁOK IV. évf. SebészetiKlinika, dr. Wéber György); Szabó KatalinII. díj (EFK, Kaposvár Képzési Központ,Harjánné Brantmüller Éva); Pap DorottyaII. díj (EFK, BM Kór-ház Szülészeti-Nõgyó-gyászati Osztály, dr.Bódis József, dr. HockMárta).

A MarosvásárhelyiEgyetemen a debrece-ni konferenciával egyi-dõben, április 2. és 6.között rendezte meg aMarosvásárhelyi Ma-gyar Diákszövetség azorvostudományi, fog-orvostudományi ésgyógy-szerésztudomá-nyi témaköröket felöle-lõ X. Tudományos Di-ákköri Konferenciáját.Egyetemünkrõl négyfõs – dr. Karádi Zoltán,dr. Lukáts Balázs, Dá-vid Éva (V. évf.), TóthKrisztián (V. évf.) – hi-vatalos küldöttség vettrészt a nem csak az or-vostársadalmat, hanemaz erdélyi magyarságotigen széles körben in-volváló rendezvényen.Megjelentek az erdélyiorvos/fogorvos- ésgyógyszerészképzõ in-tézmények (Marosvá-sárhely, Temesvár, Ko-lozsvár) képviselõi is.A hazai orvosképzési

helyeinket – rajtunk kívül – a budapesti és aszegedi társegyetemek reprezentánsai kép-viselték.

AKorányi Frigyes Szakkollégium VIII.Oszágos Konferenciáján április 24-én 4 ka-tegóriában a következõ 10 hallgatónk vettrészt: Alapkutatás I. (anatómia, patológia,

NYERTES REKTORI PÁLYAMUNKÁK DÍJÁTADÁSA

7


gyógyszertan): Tamás Andrea; Alapkutatás II. (élet-tan, kórélettan, mikrobiológia): Czömpöly Tamás,László Kristóf; Klinikum I. (konzervatív medicina):Petró Kata, Kovács Andrea, Tóth Márton; KlinikumII. (operatív szakmák): Dömös Péter, Cserepes Bar-bara, Horváth Aranka, Czeiter Endre.

Még a tavasz során a szlovákiai Martinba is elju-tott egy konferenciára egyetemünkrõl 2 hallgató:Cserepes Barbara és Gaszner Balázs.

A közgyûlésen még a továbbiak hangzottak el.A 2002/2003-as tanévben indította el a TDK-elnök-ség és a Szent Mór Kollégium Kollégiumi Bizottsá-ga közös erõvel Kollégiumi Esték címû elõadás-so-rozatát, melynek keretében karunk tanárai beszélnekkutatásaikról, munkájukról és tudományos diákkö-rös éveikrõl. Idén öt oktatóval – Ternák Gábor, PappLajos, Reglõdi Dóra, Csutora Péter, Büki András –beszélgethettek azok, akik elmentek a Balassa János,illetve a Szent Mór kollégiumban tartott rendezvé-nyekre.

Ez évben szükségessé vált a TDK mûködési sza-bályzatának átdolgozása is, részben az egyetem nevé-nek és vezetési hierarchiájának megváltozása miatt.Idõszerûvé vált a Demonstrátori Ösztöndíjak pontozá-sának átgondolása és módosítása, valamint összehan-golása a PhD felvételi rendszerrel. Akorábbi évekétõleltérõen idén csak két kategóriában adtunk ki de-monstrátori ösztöndíjakat. Az I. fokozat a korábbi év-hez képest megemelt összegû (7000 Ft) ösztöndíjjaljár. AII. fokozat 3500 Ft összegû ösztöndíjjal jár. Apá-lyázók 2/3-a kapott ösztöndíjat. Saját értékelését min-denki megtekintheti. Kidolgoztunk egy új, igazságo-sabb elbírálási rendszert a Dékáni Pályamunkákhoz.

ATDK gazdasági helyzete jó: bevételeinket szpon-zori támogatások és pályázatok adják. Több mint 1 mil-lió forintot jutalomként osztottunk szét kiváló elõadó-inknak. Sor került egy laptop személyi számítógép be-szerzésére, ami tudományos perzentációk céljára tagja-ink részére rendelkezésre áll. Ugyancsak tervezzük egyhordozható projektor beszerzését. Több demonstrátoriösztöndíjat oszthattunk szét. Ezt elsõsorban a HallgatóiÖnkormányzatnak köszönhetjük. Fedezni tudjuk a ren-dezvényeinkkel kapcsolatos kiadásokat.

Sajnos, a TDK-iroda visszaállításával kapcsolat-ban – ennek a felszerelésére és mûködtetésére szin-tén megszereztük a forrásokat – e kézirat beküldésé-ig érdemi választ nem kaptunk.

Dr. Somoskeöy Szabolcs elkészítette a TDKinternetes oldalának vázlatát, köszönjük, s számí-tunk a további segítségére.

Igen sok segítséget kaptunk a Dékáni Hivatal ésa Tanulmányi Osztály munkatársaitól. Köszönjük!

Jó kapcsolatot tartunk fenn a Hallgatói Önkor-mányzattal és a Magyar Orvostanhallgatók Egyesü-letével. Segítségükre a jövõben is számítunk.

Végül a dékáni és centrumelnöki vezetésnek mon-dunk köszönetet és kérjük további támogatásukat.

Papp OlivérTDK titkár

Fotó: ifj. Vadász István

A Habilitációs Tanács híreiA2003. szeptember 1-jei határidõre négy pályázat érkezett. AHabilitációs Ta-nács szeptember 18-i ülésén értékelte a pályázatokat és mindegyiket alkal-masnak találta arra, hogy szakmai bírálóknak kiadja. A pályázók az alábbiakvoltak: dr. Botz Lajos, 45 éves intézetvezetõ egyetemi docens, a PTE ÁOKfõgyógyszerésze; ifj. dr. Kellermayer Miklós, 39 éves egyetemi docens, PTEÁOK Biofizikai Intézet; dr. Simor Tamás, 52 éves egyetemi docens, PTEÁOK Szívgyógyászati Klinika; dr. Zámbó Katalin, 50 éves egyetemi docens,a PTE ÁOK Központi Klinikai Radioizotop Laboratórium vezetõje.

Abírálatok alapján a Tanács mind a négy pályázatot 100 %-os támogatottság-gal továbbította az Egyetemi Doktori és Habilitációs Bizottsághoz, kérve anyílt eljárás engedélyezését.

Dr. Lázár Gyulaa Habilitációs Tanács elnöke

M int ismeretes, a kormányzat egy „Javaslat a felsõoktatási intézmé-nyek normatív támogatási rendszerére” címû, röviden CSEFT-nek(Csatlakozás az Európai Felsõoktatási Térséghez) becézett doku-

mentumot adott közre 2003. június 6-i dátummal, melyben a felsõoktatás gyöke-res átszervezésérõl alkotott elképzeléseit vázolta. A dokumentum többek közöttaz ún. Bolognai Dekrétumban vázolt kétszintû oktatást próbálja valamennyi ma-gyar felsõoktatási képzésre alkalmazni. Ennek lényege, hogy az eddigi egyetemiképzés elsõ 2-3 évét B. S. fokozatot adó fõiskolai képzéssé minõsítik. A CSEFTezen kívül javasolja a kutatási és infrastrukturális támogatás nem létét „megolda-ni” úgy, hogy a jelenlegi szûkös anyagi támogatás változatlanul hagyásával (sõta többszintû képzésre hivatkozva csökkentve) azt szétosztani, címkézni oktatási,kutatási és infrastrukturális támogatásra, az oktatói létszámot jelentõsen csökken-teni (a fõiskolaivá degradált képzési részekhez egy hallgatóra kevesebb oktatókell) és egy „újszerû” egyetemi igazgatási rendszert bevezetni, ahol a vezetõségegy „felülrõl” kinevezett, politikusokból és üzletemberekbõl álló csoportból(igazgatótanács) állna. Az igazgatótanács irányítaná az egyetem életét mindenszinten. Õk jelölnék ki (!) a rektort, akinek csak formális szerepe lenne az egye-tem irányításában. Így õk határoznák meg például – elsõsorban gazdasági (és po-litikai) szempontok alapján –, hogy milyen tárgyak oktathatók, ki operálhatómeg, milyen gyógyszer adható és milyen tudományos területek mûvelhetõk...

Adokumentumot szétküldték véleményezésre. Afelkértek egyike én voltam.A dokumentum egyetemi körökben természetesen országszerte nagy felháboro-dást váltott ki, és úgy tûnt, hogy a kormányzat ennek hatására visszakozott és adokumentum mintegy „rossz viccként” lekerült a napirendrõl. Sajnos az elmúlthetekben a költségvetési vitákkal kapcsolatosan a dokumentum tartalma ismételõkerült, annak végrehajtását ismét fontolóra vették (ld. jelen folyóirat elõzõ szá-mában megjelent írások). Acél nyilvánvaló: az amúgy is pénzszûke miatt ellehe-tetlenült magyar felsõoktatás pénzügyi támogatásának további nyirbálásávalpénzt keríteni más hiányok csökkentésére. Eközben a kivétel nélkül anyagi csõd-ben lévõ magyar egyetemek karait egymásnak uszítani azzal, hogy a hiányt a má-sik kar „dõzsölése” okozza – elvonva a figyelmet arról, hogy a problémák alap-vetõ oka a méltatlanul alacsony támogatás.

Csatlakozás az Európai Felsõoktatási Térséghez?

8


Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit terveznek a magyarfelsõoktatással, és nem szólalunk fel határozottan érdekeink védel-mében, rövid idõ alatt ellehetetlenülünk, marginalizálódunk, meg-szûnünk. Ennek érdekében látom fontosnak azt, hogy a CSEFT-ben leírtakkal foglalkozzunk, azt megismerjük, és látom célszerû-nek azt, hogy sajnálatos aktualitása miatt közzé tegyem nyáronmegfogalmazott, eddig szûk körben ismert, CSEFT-tel kapcsola-tos véleményemet.

* * *

1. A Bolognai Dekrétumban vázolt kétszintû képzés elsõsorbanhagyományosan jól tagolt, részben egymásra épülõ, több párhuza-mos szakra nyíló, elsõsorban elméleti ismereteket nyújtó, többszak közös elméleti alapismereteit tartalmazó, vagy azokat csakegyeteminél alacsonyabb, fõiskolai szinten igénylõ képzési for-mákra alkalmas, mint a bölcsész, közgazdasági, egyes mûszakiképzések. Ugyanakkor használhatatlan célzott, gyakorlatilag egy-szakos, gyakorlati jellegû képzésekhez. Bevezetése az orvoskép-zésbe vagy a képzés jelentõs megnyúlását és megdrágulását, vagycsõdjét, rövid idõ alatti megszûnését jelentené.

Sehol a világon nem sikerült mûködõképes kétszintûegészségügyi/orvos-képzést kialakítani. Még a hírhedt szovjet fel-cserképzés is párhuzamos képzés volt. ABolognai Dekrétum és azazt elfogadó valamennyi európai egyetem is kivételnek tekinti azorvosképzést. A graduális orvosképzés a világon gyakorlatilagmindenhol 6 éves, egyszakos képzés. A szakosodás itt poszt-graduálisan történik. Agraduális képzés során tanított ismeretekre,készségekre valamennyi posztgraduális szak résztvevõinek egy-aránt szüksége van, ezért a graduális orvosképzés nem oszthatópárhuzamos szakokra. A graduális képzés során az elsõ két év, az„alapozó modul” az egészséges emberi test szerkezetével és mû-ködésével, a harmadik év („preklinikai modul”) a betegségekkeláltalában, míg a 3-6 év („klinikai modul”) az egyes klinikai kórké-pekkel ismerteti meg a hallgatókat. Nem mond ellent ennek azsem, hogy az USA-ban az alapozó és preklinikai modul egy részétkülön intézményben „college”-okban tanulják (4 éven keresztül –elsõsorban a gyakran rendkívül alacsony színvonalú középiskolaiképzés miatti nivellálás érdekében), így ott a graduális orvoskép-zés ténylegesen 8 év. Ott a 4 éves orvosképzés során az elsõ évbencsak az orvos-specifikus alapozó és preklinikai tárgyakat (anató-mia, élettan, patológia) oktatják magas óraszámban.

Agraduális orvosképzésben a legtöbb tanulást igénylõ és leg-költségesebb rész az alapozó modul. Az közismert tény, hogy azorvostudomány az egyik leggyorsabban fejlõdõ tudományág. Azismeretek „felezési ideje” – az az idõ, mely alatt az ismeretek feleelavulttá válik – jelenleg mintegy három év, és elsõsorban az e mo-dulban tanított ismeretekre vonatkozik. Ezt a részt fõiskolai szint-re degradálni lehetetlenné tenné a klinikai képzést, és nemzetköziszinten elfogadhatatlanná a magyar orvosi diplomát. Két szin-tû alapozó modul – pl. egy kis alapvetõ anatómia, élettan az elsõkét évben, majd még egyszer ugyanez késõbb, az orvosképzéshezszükséges szinten, legalább további két évvel megnyújtaná és je-lentõsen megdrágítaná az orvosképzésünket. Akkor már célsze-rûbb, ha orvosi egyetemre felvételi követelmény az egészségügyifõiskola elvégzése lenne... Hasonló lenne ahhoz, ha pl. a középis-kolai történelem ókori és középkori részét meseszerûen, általánosiskolai szinten, majd erre épülve (!) a harmadévtõl a folytatást (új-kor, stb.) gimnáziumi szinten próbálnák tanítani. A gyakorlati, kli-nikai képzést az elméleti elõtt elkezdett, vagy azzal párhuzamos ki-

vitelezésére irányú próbálkozások (pl. „maastrichti módszer”) nemállták ki az idõk próbáját, megbuktak, vagy jelenleg marginalizá-lódnak.

Egyetemi szintû elméleti tárgyak oktatása a tanulmányaikatesetlegesen fõiskolán folytató hallgatók számára elviselhetetlenterhet jelentene, a kis arányú, vizsgákat sikeresen passzálló ilyenhallgatók számára pedig felesleges, nem alkalmazható ismereteketadna. Ugyanakkor ez nem zárja ki azt, hogy szélesíteni kell az át-vételi lehetõségeket az orvosképzés és az egészségügyi fõiskolaiképzés között. Azon orvostanhallgatóknak, akiknek az orvoskép-zés nehéznek bizonyult, lehetõségük legyen – vizsgaeredményeikelfogadásával – fõiskolán folytatni tanulmányaikat. Ki kell dolgoz-ni azt a követelményrendszert is, melynek alapján – az elsõ két év-ben – kiemelkedõ eredményeket felmutató, orvossá válni akaró fõ-iskolai hallgató, megfelelõ különbözeti vizsgák letétele után az or-voskaron folytathassa felvételi vizsga nélkül tanulmányait.

Elvileg elképzelhetõ lenne egy amerikai típusú képzési rend-szer felé történõ elmozdulás, ahol az orvosképzéshez szükséges,ahhoz megkívánt szintû, de nem kizárólag orvosképzésben okta-tott tárgyakat (kémia, biokémia, sejtbiológia, molekuláris biológia,biofizika, általános pszichológia, bio-matematika és statisztika,szociológia, antropológia, elsõsegély, nyelvek stb.) leválasztanák agraduális orvosképzésrõl, és egy „college” rendszerû iskolába he-lyeznék. Az orvosképzésben e tárgyak igazolt, egyetemi szintû el-sajátítása lenne a felvételi követelmény. Középiskolai képzésünkszínvonalának ijesztõ csökkenése ennek sajnálatos aktualitást ad-na. Ugyanakkor ez a képzési forma jelentõsen megnyújtaná ésmegdrágítaná képzésünket, és kialakításán gondolkozni kizárólagaz ország kiemelkedõen jó gazdasági helyzetében lenne értelme.Azt hiszem, könnyen belátható, hogy ez sajnos a közeljövõbennem aktuális.

Mindezek alapján az orvosképzésen belül nem látom lehetsé-gesnek kialakítani az egymásra épülõ kétszintû képzést. Valószí-nûleg hasonló helyzetben vannak más, gyakorlat-orientált (pl. ag-rár) képzések is.

2. A képzési normatíva „címkézése” oktatási, kutatási ésfenntartási feladatokra nemes gondolat. A tervben a fõ problémaa keretösszeggel van: sajnos a dokumentum alkotói nem vették,vagy nem akarták figyelembe venni, hogy a jelenlegi oktatási tá-mogatásunk – amit nem megfejelni, hanem szétdarabolni szándé-koznak – szub-optimális munkaerõ mennyiség mellett is – a fize-tésekre sem elegendõ egyik magyar orvoskaron sem! Hiába fo-gunk kapni fenntartásra és kutatásra címkézett pénzt, két lehetõsé-günk van: vagy a három forrást „összelapátolva” fenntartjuk belõ-le a jelenleg éppen túlélõ, tartalékait felélt struktúrát – ahol az ok-tatás dologi kiadásait már (szabálytalanságra kényszerülve) a „kül-sõ” tudományos kutatási pályázatok, illetve a betegellátás költsé-gei terhére finanszírozzuk –, vagy tömeges elbocsátásokkal gya-korlatilag 1-2 év alatt megszüntetjük a magyar orvosképzést. Holszeretnének Európában olyan orvost alkalmazni, aki 20-30 fõscsoportokban mások háta mögül vet idõnként egy-egy pillantástegy emberi szervre, vagy az orvosi eljárások kivitelezésébe – ahe-lyett, hogy (a külföldi orvosképzéshez hasonlóan) néhány fõs cso-portokban, saját tapasztalatot szerezve boncolna, vagy gyakorolnábe a gyógyászati eljárásokat oktatói felügyelettel?

Összehasonlításul: az amerikai és a vezetõ európai orvoska-rokon a „hallgatói fejkvóta” 8-10 M Ft nagyságrendû (30-40 ezer$, illetve Euro), melynek forrása országtól és egyetemtõl függõarányban állami támogatás, illetve hallgatói tandíj (magánegyete-meknél zömmel ez). Összehasonlítva Magyarországon ez az ösz-

szeg idén 1,26 M Ft, melyet a tervezet 0,7 M Ft-ra tervez csökken-teni arra hivatkozva, hogy az oktatás elsõ fele fõiskolai szintû lesz.Kétségkívül nálunk az oktatók anyagi megbecsülése (?!) a külföl-di töredéke, de a képzés anyagi terhei (hallgatók által használt mû-szerek, vegyszerek, preparátumok, oktatási segédeszközök)ugyanazon forrásból származnak ugyanazon áron! Ezzel a háttér-rel kell(ene) a jövõre európaivá tágult „piacra” versenyképes orvo-sokat képeznünk...

Tehát a képzési normatíva tagolását oktatási, kutatási és fenn-tartási feladatokra csak akkor tekintem elfogadhatónak, ha az ok-tatási normatívát a minimális reális igényekhez közelítik (azaz a je-lenlegi többszörösére emelik) és ehhez adják a másik kettõt.Egyébként látszat-tevékenység – csak elkendõzi annak beismeré-sét, hogy tudományos kutatásra és fenntartásra az egyetemek évekóta gyakorlatilag egy vasat sem kapnak és továbbra sem fognak...

3. Az oktatói létszámot – bár formailag figyelembe vették agyakorlati jellegû képzéseket – elsõsorban „elõadás-orientált” kép-zés szemszögébõl alakították ki, némi „engedménnyel” a gyakor-lati képzés felé. Az összeállítás egyik részében helyesen látják azt,hogy gyakorlat-orientált orvosképzésben az elõadások a foglalko-zások mintegy 20 %-át kell, hogy adják (javasolt 6 óra elõadás és24 óra gyakorlat/hét). Ez kiváló kiindulási alap az oktatói létszám-szükséglet megállapításához. Míg egy óra elõadáshoz az orvosiszakon (kb. 150 fõ/évfolyam) elegendõ egy oktató, ugyanakkor agyakorlatos 20 fõt meghaladó létszám, különösen a klinikai orvos-képzésben használhatatlan! Képzeljék el, hogyan tud egyszerre20-25 ember boncolni egy tetemet, személyesen elvégezni egyélettani állatkísérletet, mit szólna, ha önön betegként egy 20 fõscsoport tagjai egymás után végighallgatnák tüdejét, vagy nõ-gyógyászati, illetve prosztatavizsgálatot végeznének. Mit lát egymûtétbõl egy 20 fõs csoport hátra szorult hallgatója? Mindezek pe-dig szerves részei a graduális orvosképzésnek és – az oktatáspoli-tikusok körében elterjedt közhiedelemmel ellentétben – elsõsorbannem a nyári gyakorlatokon, hanem az évközi foglalkozásokon!Aki ezt nem látja be, gondolkodjon el azon, hogy még a kocsijátsem bízná olyan szerelõre, aki csak könyvben látott motort, nembeszélve arról, hogy milyen érzéssel feküdne egy olyan sebész ké-se alá, aki eddig csak tankönyvben látott operációt, esetleg másokválla fölött átpillantva néhány mozzanatot... Az orvosi tevékeny-ség „selejtje” a megrokkant, esetleg meghalt ember. Mindenki szá-mára nyilvánvaló, hogy ez lényegesen súlyosabban esik latba,mint egy bedöglött autó-motor. Ezen a téren csak a gyakorlati kép-zés tökéletesítésével lehet javítani.

Elvileg az orvostanhallgatók optimális gyakorlatos létszáma 3-4fõ/csoport lenne. Sajnos ezt a világon sehol sem tudják elérni – né-hány szerencsés körülmények között kialakított klinikai gyakorlatkivételével. Ugyanakkor egy 10 fõt nem lényegesen meghaladó cso-portokban történõ gyakorlatos oktatás a világ színvonalasorvosképzõ egyetemein megoldott és alapvetõ követelmény. A sze-mináriumok – ahol a 20 fõ körüli csoportok optimálisak – nem jel-lemzõk, csak kivételesen használják õket az orvosképzésben. Ezekalapján – a magyar gazdasági helyzetet is figyelembe véve – az or-vosképzésben 10-15 fõs gyakorlatos csoportokkal kellene számolni.

Az optimális oktatói létszám kialakításakor az orvosképzésben(és általában a gyakorlat-orientált képzésekben) nem a hallgató/ok-tató, hanem a foglalkozás/oktató arányt kell figyelembe venni, hi-szen az szabja meg az oktató oktatási terheit. Sajnos a tervezet ösz-szeállítói nem vettek figyelembe két másik, az egyetemi oktatókterheit növelõ tényezõt: az oktatásra való felkészülést és a tudo-mányos tevékenységet.

A tervezet összeállítói által valószínûleg modellként használtbölcsész-, jogász- és bizonyos szintig a közgazdászképzés anyagabár fejlõdik, de alapjában véve meglehetõsen stabil. Legtöbb eset-ben az egyszer kidolgozott tananyag – idõnkénti csekély módosí-tással – évekig, évtizedekig használható alapvetõ változtatás nél-kül. Sajnos/szerencsére az orvostudomány rohamosan fejlõdik.Mint fentebb leírtam, átlagosan a tananyag mintegy egyhatodaévenként elavul, felújításra szorul. Ha a nemzetközi porondon ishelytálló szakembereket akarunk képezni, az oktatónak évente je-lentõsen fel kell újítania oktatási anyagát, lépést kell tartania a fej-lõdéssel. Ez érvényes még az olyan „konzervatív” tárgyakra is,mint például az anatómia, ahol bár az ismertanyag meglehetõsenstabil, de a gyakorlati orvostudomány egyik legdinamikusabbanfejlõdõ ága, az orvosi képalkotó diagnosztikai eljárások rohamosfejlõdésének igényeihez igazodva a tananyagot és az oktatási mód-szereket alaposan és rendszeresen át kell dolgozni. Így – igen sze-rencsés esetben – foglalkozásonként legalább két óra felkészü-lési idõt kell számítani. Ez legalább olyan fontos oktatási tevé-kenység, mint a foglalkozások megtartása, így figyelembe veendõaz oktatók terhelésénél.

A másik tényezõ a tudományos tevékenység. A tudomány fel-legvárai világszerte hagyományosan az egyetemek. Ha csak pl. aNobel-díjakat vesszük figyelembe, a díjazottak többsége egyetemioktató, és nem kutatóintézetben dolgozik! Amellett, hogy lényege-sen „olcsóbban termelnek” meg egy egységnyi tudományos ered-ményt egyetemi oktatók, mint kutatóintézeti dolgozók (zömmeloktatásra is használt infrastruktúra, oktatói fizetés stb.), az oktatóktudományos munkájának támogatása nem öncél. Nem oktathategyetemi színvonalon, nem tud lépést tartani a tudomány fej-lõdésével, nem tudja átadni a hallgatóknak a tudományos is-meretekkel való folyamatos lépéstartás igényét az az oktató,aki maga nem végez nemzetközi szinten is elismert tudomá-nyos tevékenységet. Így a színvonalas tudományos tevékenységaz egyetemeken nem egy nemes hobbi, hanem az egyetemi szin-tû oktatás alapvetõ feltétele. Mire egy orvostanhallgató végez, azelsõ évben tanult tényanyagok több mint fele elavulttá vált. Ez atény is hangsúlyozza, hogy az oktatás során elsõsorban az új isme-retekkel való lépéstartás igényét kell a hallgatóban elültetni, a tény-anyag oktatása részben csak eszköz a tanulási mechanizmusok el-sajátíttatásához.

Ugyanezen gondolat mentén tartom elfogadhatatlannak azegyetemen az „oktatói állások” és a „kutatói állások” szétvá-lasztását. Az oktatás és kutatás szerves egységet alkotnak egy sze-mélyen belül is. Oktató saját tudományos tevékenység hiányábanoktatni jó esetben középiskolai szinten tud. Nem oktató kutató„elefántcsonttoronyba” izolált, alacsony impaktú egyén, aki ered-ményeit legfeljebb néhány hasonló érdeklõdésû egyénnel osztjameg, de nem használja, nem használhatja ki azt a hatalmas lehetõ-séget, hogy a tudományos ismeretek megszerzésének élményét,annak igényét hallgatók széles rétegeivel megossza, akik bár nemfeltétlenül ismerik meg az oktató tudományos eredményeinekrészleteit, egy olyan szemléletet kapnak, mely egész életükre kihat.Ezt hitelesen nem kutató oktató nem tudja átadni. A szemlélet ki-alakulásához és kialakításához mindegy, hogy mi az oktató tudo-mányos témája, a célnak kiválóan megfelel pl. az a hazai gyakor-lat, hogy az anatómiát oktatók zömmel sejtbiológiai-molekulárisbiológiai területen végeznek színvonalas kutatómunkát.

Afentieket figyelembe véve egy orvoskari oktató optimális le-terheltségét a következõképpen kalkulálom: a heti 40 munkaórafelét tudományos kutatásra és egyetemi közéleti szereplésre (veze-

9


10


tõi tevékenység, bizottsági munka stb.) fordítja. Amásik felét a szi-gorúan vett oktatásra. Ebbõl – az egy óra oktatásra két óra felké-szülési idõt számítva – legfeljebb heti 6-7 óra foglalkozást (elõ-adás, gyakorlat, szeminárium) tart, a többit oktatásra való felkészü-lésre, tananyagformálásra, oktatási segédanyagok készítésére,tesztek készítésére és javítására fordítja. Ha ezt hallgatói létszámraakarjuk vetíteni, akkor 1000 orvostanhallgatóra az ajánlott heti 6elõadás és 24 gyakorlat esetén 277 jól képzett oktató kell mini-málisan (öt évfolyamon összesen heti 30 elõadás és 68 csoport[=1000/15] heti 24 órás gyakorlata azaz 1632 gyakorlat összesen1662 óra foglalkozás/hét. Ez 1662 foglalkozás/heti 6 óra = 277 ok-tatót jelent), szemben a táblázatban szereplõ 119-cel. És ebbe nemszámítottuk be a „szabbattikal” nemzetközileg elfogadott éseredményesnek bizonyult intézményét – minden oktató mindenhetedik munkaévét teljes fizetéssel (!) oktatásmentesen hazai vagykülföldi kutatóintézetben töltheti. Ilyenkor születnek a nagyobbvolumenû, összefoglaló jellegû tudományos munkák, vagy a tudo-mányos elõmenetelhez szükséges disszertációk. Ez további 1/7-del növeli a szükséges oktatói létszámot 316-ra.

4. Az egyetemek vezetésének elválasztása szakmai és gazdasá-gi területekre egyes országokban bevált, hatékonynak bizonyult öt-

let. Sajnos a hazai gyakorlatot ismerve a várható hazai eredménye-ket illetõen szkeptikus vagyok. Nagyon kényes egyensúlyt kell fenn-tartani az egyetemi autonómia, a szakmai fejlõdési igények és a gaz-dasági hatékonyság követelményei között. Agazdasági élettel ellen-tétben a tudomány fejlõdését nem lehet „megtervezni”, sõt még egyadott kutatási irány megtérülését – fõleg annak idõbeli tervezését –is csak igen nagy hibával lehet megjósolni. Ahol a rendszer (kisebbsúrlódásokkal) mûködõképesnek bizonyult, ott több évszázados ha-gyományai vannak a demokráciának. Ott az irányítási, hatalmi és el-lenõrzési funkciók rendkívül kifinomult egyensúlyának rendszere, aszakismeretek határának nem-túllépése, egymás munkájának tiszte-letben tartása szinte reflex-szerûen rögzített módon, megkérdõjelez-hetetlenül, olajozottan mûködik. Erre, attól félek, nálunk jó néhányévtizedet várnunk kell...

Kétségkívül ebbe az irányba kell haladnunk, de igen megfon-toltan, a személyi ellentéteket félretéve, lépésenként, a hatásokatgondosan megfigyelve és korrigálva kell megtenni, egyébként ajelenleg még nemzetközi elismerésnek örvendõ, több évszázadalatt kialakult magyar felsõoktatást egy-két év alatt véglegesentönkre lehet tenni. És egy összeomlott egyetem újbóli felépítésé-hez optimális körülmények között és „pénz nem számít” anyagi tá-

A Baranya megyei Orvosi Kamara szervezésében dr. Éger Ist-ván, a MOK elnöke országjáró körútja alkalmából a Pécsi Tudo-mányegyetem Orvoskarán tett látogatást, hogy személyesen iselmondja a MOK legfõbb döntéshozó testületének, az OrszágosKüldöttgyûlésnek a véleményét az egészségügy helyzetérõl, avárható törvénykezés közeli és távlati következményeirõl.

Az elnök hangsúlyozta, hogy nem célja a hisztériakeltés és a bot-rányokozás, de határozott célja a vezetése alatt álló intézmény-ben töretlen, következetes munka folytatása a jobb betegellátásés az orvosok, valamint az egyre jobban ellehetetlenülõ finanszí-rozás javítása érdekében.

Egyértelmûen rávilágított arra, hogy a közfinanszírozott egész-ségügyben dolgozó orvosok a betegellátás során nem tudják biz-tosítani az állampolgárok alkotmányos jogait, a legmagasabbszintû egészségügyi ellátáshoz való jogot.

A kórháztörvény egyértelmûvé tette, hogy a közfinanszírozottorvosok és egészségügyi dolgozók a mindenkori vezetésnek ki-szolgáltatottjaivá válnak; nemhogy tulajdonhoz nem juthatnak,hanem a mûködtetés joga és felelõssége sem lehet orvosok vagyorvoscsoportok kezében.

Az orvosi munka rendjének és értékének alkuja során nem az or-vos, hanem a menedzsment lesz a mindenkori alkupozícióban.

A jelenleg terítéken lévõ jogállási törvény elfogadása még esélytadhat saját sorsunk irányítására. Ha ez nem valósul meg, az to-vább rontaná az orvosoknak a betegellátás színvonalasabbá téte-lére irányuló törekvéseit.

Dr. Gyenes Géza fõtitkár szerint gátat kell szabnunk további ki-zsigerelésünknek, meg kell szabni az elrendelhetõ túlmunka fel-sõ határát, és az elvégzett túlmunkát szolgálati idõnek kell elis-merni.

Garanciát kell kapni arra, hogy az orvosok szakmai alapon állódöntését sem a kórház tulajdonosa, sem a menedzsment érdekene korlátozza.

Bérhelyzetünk rendezése érdekében el kell fogadnunk a MOKáltal már korábban közzétett díjtáblát, de legalább azt, hogy bér-elvárásaink törvényben garantált ütemezéssel váljanak valóra.

A MOK vezetése úgy gondolta, hogy mindezekrõl általánosság-ban tájékoztatni kell az érintett lakosságot, és ennek érdekébenegy általános tájékoztatót ad közre minden orvosi munkahelyenmegjelenõ betegnek.

A MOK Etikai Kollégiuma a fenti eljárást, a tájékoztató szétosz-tását nem tartja etikátlannak; azt az orvosi tevékenységgel össz-hangban lévõnek véli, amely a betegellátást nem zavarja.

(A tájékoztatót lásd a túloldalon – a Szerk.)

A lehetséges sztrájkról elhangzott: most az a feladat, hogysztrájkbizottságokat kell szervezni és létrehozni, mivel a törvé-nyek szerint ez az a jogi helyzet, amikor a kormány köteles tár-gyalásba bocsátkozni az érdekérvényesítõkkel. Ma Magyaror-szágon minden bejelentett sztrájk sikerrel zárult, valamilyeneredményt elértek a kormánnyal szemben és ez várható az egész-ségügy vonalán is.

Végül megkérdezték a nagyszámú érdeklõdõt, készek-e arra,hogy az érdekérvényesítés legvégsõ fegyverét is bevessék, ami-vel a hallgatóság egyhangúlag egyetértett.

2003. november 13.

Összeállította: dr. Horváth J. Attila

A MOK elnöke Pécsett járt

11

mogatás mellett is több évtized kell. Az „újgazdag”, gyorsan fejlõ-dõ országok (arabok, Norvégia stb.) jól példázzák ezt, akik azegyetemeik építése mellett hallgatóik zömét hatalmas anyagi áldo-zatok árán külföldi „patinás” egyetemekre küldik tanulni, amíg újegyetemeik „be nem járódnak”.

Összefoglalva a tervezet orvosképzésre való alkalmazhatóságát:1. Mint a világon sehol, nálunk sem alakítható ki a kétszintû

képzés. A Bolognai Dekrétum és valamennyi európai ország gya-korlata is kivételnek tekinti az orvosképzést. A bölcsészképzésreoptimalizált rendszer kritikátlan bevezetése az orvosoktatásba amagyar orvosképzés rövid idõ alatti megszûnését jelentené.

2. Az oktatás, kutatás és fenntartás címkézett támogatása a je-lenlegi összegek mellett elfogadhatatlan. A magyar orvosképzésközeli összeomlását csak egy megfelelõ, a jelenlegit jelentõsenmeghaladó oktatási támogatás felett adott kutatási és fenntartásinormatíva akadályozhatja meg.

3. Az oktatói létszámot nem egy elõadás- és egyéni munka(könyvtár)-orientált bölcsészképzés szemszögébõl, hanem egykiscsoportos gyakorlati képzésen, készségfejlesztésen alapulóegyetemi képzést figyelembe véve kell kialakítani. Figyelembe vé-

ve, hogy a foglalkozások mintegy 80 %-a kiscsoportos (verseny-képes képzés esetén 10 fõ alatti) foglalkozásokból áll, az oktatóilétszámot nem oktató/hallgató, hanem oktató/foglalkozás dimenzi-óban kell mérni. Kiemelten figyelembe kell venni azt, hogy hanemzetközi szinten „piacképes” szakembereket akarunk képezni,az oktatónak folyamatosan lépést kell tartani az igen gyorsan fej-lõdõ orvostudománnyal. Ehhez folyamatos felkészülési idõt (leg-alább két óra/foglalkozás) kell számítani és megfelelõ idõt (éspénzt) kell nemzetközi szinten is mérhetõ tudományos munkáhozbiztosítani. Emiatt egy orvos-egyetemi oktatótól nem várható eltöbb, mint 6-7 foglalkozás/hét tartása: 40 órás munkahétbõl 20óra tudományos és közéleti tevékenység, 20 óra oktatás ebbõl 6-7óra foglalkozás, 13-14 óra felkészülés, tananyagformálás, oktatásisegédanyagkészítés.

4. Az egyetemi vezetés szétválasztása szakmai és gazdaságivezetésre elkerülhetetlennek tûnik, de igen óvatosan, lépésen-ként lehet csak véghezvinni. Egy meggondolatlan, elhamarkodott,elsõsorban a napi politikai viszálykodásoknak alávetett lépés rövididõ alatt csak hatalmas áldozatokkal, évtizedek alatt korrigálhatókárt okozhat felsõoktatásunkban.

Csernus Valér

Tájékoztatóa betegellátás kockázatai és mellékhatásai elkerülése érdekében

Kedves Betegünk!

Minden ellenkezõ híreszteléssel szemben, mi kormányoktól és pártoktól függetlenül szeretnénk vizsgálni, gyógyítani, ápolni Önt.Ezért tudatjuk: a Magyar Állam az Ön egészségének megóvására, betegségének gyógyítására ötször kevesebbet költ, mint aho-gyan az átlagosan szokásos az Európai Unióban.

Teszi ezt annak ellenére, hogy:

� Magyarországon az európai átlagnál jóval betegebbek, és 7-10 évvel elõbb halnak meg az emberek.

� A megalázóan alacsony bérek, az embertelenül magas és igazi ellentételezés nélküli túlmunkaterhelés okán egy-re csökken a gyógyító szakma utánpótlása.

� A közel 10-szer magasabb uniós bérek miatt várható szakember-elvándorlás következtében Önnek is számolniakell azzal a veszéllyel, hogy magyarul nem tudó, esetenként bizonytalan szakmai színvonalon álló orvosokra ésszakdolgozókra bízhatják a gyógyítását.

Úgy érezzük, hogy az Ön érdekében sem hallgathatunk tovább!

Elegünk van abból, hogy a méltatlan ellátási körülményekért csak nekünk kelljen felelõsséget vállalnunk!

Elegünk van a beteget és gyógyítóját egyaránt megalázó hálapénz intézményébõl!

Nem tûrhetjük tovább, hogy a megbetegedésekben és a halálozásban élen járó magyar lakosság egészségének megõrzése éshelyreállítása folyamatosan és méltánytalanul háttérbe szorul.

Több mint 10 éve a döntéshozók nem hajlandók a szükséges lépések megtételére, ehelyett az egészségügy munkavállalóit próbáljákegymással szembefordítani, betegeinket ellenünk hangolni. Csak reménykedhetünk abban, hogy a felelõsök végre hajlandóak lesz-nek lépéseket tenni a súlyos helyzet megoldására, és nem kényszerítenek minket munkabeszüntetéssel járó érdekérvényesítésre, Öntpedig az ezzel járó kellemetlenségek elviselésére.

Szeretnénk megnyugtatni, hogy a sztrájk fegyverével csak a legvégsõ esetben kívánunk élni! Ha mégis erre kényszerülnénk, bizto-sítjuk, hogy egészségügyi problémái közül legfeljebb a halasztatóak fognak átmeneti késedelmet szenvedni, míg az egészségét, éle-tét veszélyeztetõ helyzetekben az ügyeletek és a sürgõsségi ellátások helyszínein mindenkor számíthatnak ránk.

Magyarország, 2003. október 30.

Szíves megértésében bízva:

a gyógyításban dolgozó orvosok és szakdolgozók


12


A z alapítvány névadója Grastyán Endre (1924-1988) aka-démikus, a hajdani Pécsi Orvostudományi Egyetem Élet-tani Intézetének igazgató egyetemi tanára, nemzetközi

szaktekintély volt. A professzor két választási ciklusban állt a Pécs-Baranyai TIT társadalmi vezetõségének élén. Munkásságát, szemé-lyiségét mélyen áthatotta a „Homo ludens” – a „játszó ember”,Johan Huizinga híres filozófiai munkájának tartalma. Alkotó tevé-kenységében fontos helyet kapott e mélységesen fontos emberi je-lenség: a játék élettani és lélektani hátterének vizsgálata. Alapvetõkérdése így hangzott: milyen az emberi viselkedés megváltoztatha-tatlan biológiai alapstruktúrája, amelyen belül alakítható (nevelés)avagy alakíthatja magát (szabadság), de amelyen túllépni csak azévmilliók során kialakult adaptációs rendszerek lerombolása, azazellenõrizhetetlen ösztönerõk elszabadítása, a személy vagy a társa-dalom elpusztítása árán lehet. Johan Huizinga híres filozófiai mun-kájának címe több vonatkozásban is jellemzi a tragikusan korán el-hunyt Grastyán Endre egyéniségét és munkásságát. Ajáték iránti el-kötelezettsége – saját bevallása szerint – nem volt újkeletû. Mégegyetemista korában, 1944-ben találkozott elõször a nagy hollandmûvelõdésfilozófus említett könyvével, amely maradandóan meg-határozta elkötelezettségét a pszichikus történések biológiai kérdé-seinek kutatása iránt. Szenvedélye, szerelme, magánéletének kedv-telése volt a tudományra hivatott emberek sajátos „játéka”, a kuta-tás, az elmélyült és sokszor váratlan hipotézisekben megnyilvánulóalkotó töprengés.

Grastyán Endre 1924-ben Õriszentpéteren született. Középisko-lás korában, akárcsak az idegrendszerrel foglalkozó legtöbb szak-embert, õt is fõleg a humán tárgyak vonzották. Amint barátainak,kollégáinak gyakran elmondotta, természetesnek találta, hogy az útaz emberi lény megismeréséhez a szellemtudományokon keresztülvezet. Annyi pályatársához hasonlóan õt is a második világháborúszörnyûségei, szenvedései fordították a medicina felé, hogy aztán fi-atal orvosként mégis visszatérjen – némi kerülõvel – a természet- éstársadalomtudományok határterületére, oda, ahol a fiziológia, a me-dicina, a pszichológia, sõt a filozófiai ismeretelmélet érintkezik, he-lyenként átfedi egymást. Nem véletlen tehát, hogy 1982-ben ún.„interdiszciplináris” jelöltként az Akadémia három osztálya is meg-szavazta levelezõ taggá választását. Az 1983. április 19-én megtar-tott akadémiai székfoglalójának címe A játék neurobiológiája. Adolgozat zárógondolata: „Az igazi játék a tiszta morál szférájábanjátszódik, a legmorálisabb tevékenység, mert az öröm forrása (...)Egy társadalmi méretû játékatmoszféra létrehozása, mely hatásosversenytársa lehet a szorongás elleni védekezés morbid eszközei-nek, mindenekelõtt a játék természetének és funkciójának alapo-sabb megismerését feltételezi.”

Kutatói pályáját Lissák Kálmán intézetében kezdte és mesteremunkatársaként, majd annak tanszéki utódaként mindvégig hûsé-ges maradt a pécsi orvosegyetem Élettani Intézetéhez. A háborúután a pécsi tanszék jelentette az élettan tudományának kontinuitá-sát, dinamizmusát, ahol szinte rögtön a háborús események utánmegindult a színvonalas oktatás és kutatás, ahol az akkori korszak-nak megfelelõ modern tudományos gondolatok és technikák össz-pontosultak, ahol elõször valósult meg az amerikai Cannon-féle és

az orosz Pavlov-féle irányzatok szintézise, ahol ennek folytánLissák Kálmán vonzáskörében tehetséges fiatalok egész sora tûntfel. Már fiatal kutatóként kitûnt originális gondolataival, merész hi-potéziseivel, amelyek magas szintû kísérletszervezési és metodikaikészséggel párosultak. ALissák-iskola hírét, a vonzáskörét a késõb-biekben nem kis mértében az õ tevékenysége is fémjelezte.

Munkásságának bibliográfiája nagy terjedelmû, belõle legalábböt olyan területet lehet kiemelni, amelyben maradandót alkotott.Nem véletlen, hogy néhány fontos tanulmányát az idézettség alap-ján klasszikusnak nyilvánították. Elsõsorban a hippokampusz mû-ködésével foglalkozó úttörõ munkáját kell kiemelni. Elsõként írta lea rejtett agykérgi területnek a tanulásban betöltött szerepét. Részbene felfedezéshez kapcsolódik ugyanennek az agyterületnek a motivá-ciós folyamatok szempontjából történt feltárása, amely számos ké-sõbbi külföldi munkát inspirált. Jelentõsek a feltételes reflex meg-erõsítési mechanizmusait elemzõ közleményei, különös tekintettelaz ún. visszacsapási (rebound) jelenség elsõ leírása. Több színvona-las publikáción kívül akadémiai doktori értekezésben foglalta összea tanulás jelenségének természetét elemzõ kutatásait, ezeknek egye-nes folyatatását jelentette utolsó nagy gondolatköre, a játék-maga-tartásnak a fentiekben már említett, sziporkázóan szellemes, mélyés sokoldalú analízise.

Vallotta: „Nekem nincs jogom, hogy többet mondjak az ember-rõl, mint más tudományok képviselõi – ezt õszintén érzem. De szól-ni, igen, hozzászólni feltételenül jogom van! ... Nem az ember lehe-tõsége végtelen, hanem az ember megismerése az, s ebben csakis azérintett tudományok együttmûködésével, egymás iránti türelmévelés figyelmével lehet elõbbre jutni. ... Ha az embert boldoggá akaromtenni, meg kell ismernem, milyen eredetileg, milyennek született.”

A tudományban az eredmény számít. Ám a tudományos folyó-iratok lapjain csak az éjt nappallá tevõ kísérletezés eredményeitösszefoglaló közlemények olvashatók, és semmi arról a mindenna-pos küzdelemrõl, amit az ország anyagi és szellemi állapota kény-szerített rá. A nagy felvilágosítók útját választotta, tanított szeré-nyen, kitartóan, rendületlenül, minden adandó alkalommal, mindenrendelkezésre álló fórumon.

Grastyán Endre, a nemzetközi hírû kutató és vonzó személyisé-gû oktató egész életén át vallotta, hogy a tudomány, a tudományoseredmények csak akkor teljes értékûek, ha azokat közkinccsé is tud-juk tenni, ha az ismeretet át tudjuk adni úgy, hogy az mindenki szá-mára hozzáférhetõ legyen, és ezzel gazdagítsa az emberi létet.

A több, mint 10 éve létrehozott Grastyán Alapítvány e szellemivezérfonalat követve határozta meg célját és tevékenységi körét. Azalapítvány preambulumának zárszava: „Legyen az õ nevét viselõalapítvány egyik hathatós eszköze az immár elodázhatatlan szelle-mi felemelkedésnek, segítsen eloszlatni azt a sötétséget, amelytõl õannyit szenvedett. Mozgósítson szellemi és anyagi erõket szemé-lyek és közösségek megsegítésére, tevékenységek, mozgalmak tá-mogatására.”

Az alapítvány folyamatosan tenni akar a fiatalok mûvelõdésé-ért, oktatásáért, az idegennyelv-ismeret elmélyítéséért. Felkarolja atehetséges fiatal kutatókat, segítõ kezet nyújt a krízishelyzetbe jutottpályakezdõknek. Segíteni kívánja az ismeretterjesztés történetének

A Pécs-Baranyai TIT GRASTYÁN ALAPÍTVÁNYA„Nagy ember az, aki az emberi szellem bármely területén tevékenykedjék is, a kor alapvetõ kérdéseire keresi a választ.”

A Pécs-Baranyai Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat 1990-ben alapított Grastyán Alapítványának ez a mottó summázata.

13


kutatásait, különbözõ kiadványok megjelentetését, történeti és kul-turális értékeink megóvását. Törõdik az idõs korosztály aktív társa-dalmi kötõdésével, a nyugdíjas korú értelmiségiek alkotó munkájá-nak támogatásával. Foglalkozik a régió hátrányos helyzetû iskolái-nak szakmai- és idegennyelvi képzés-támogatásával, az esély-egyenlõség megteremtésével.

Az alapítvány immár 13 éves mûködése során minden évben ama már rangossá vált Grastyán-díjat adományozza az ismeretter-jesztés, a mûvelõdés és a mûvészeti élet kiemelkedõ személyisége-inek; ösztöndíjjal támogatja a névadó intézetének fiatal kutatóit, Ba-ranya megye alkotó közösségeit.

Az alapítvány alaptõkéjét is biztosító Pécs-Baranyai Tudomá-nyos Ismeretterjesztõ Társulat 1998 májusában – módosítva az ala-pító okiratot – kérte az alapítvány kiemelten közhasznú minõsítését,melyet 1998. május 28-án a Baranya Megyei Bíróság elfogadott.

AKuratórium törekszik arra, hogy az alapítvány egyre gyarapo-dó presztízsét megõrizze. Ennek érdekében szeretné még szélesebbkörben ismertté tenni munkáját, tudományközvetítõ tevékenységét.Nemcsak célkitûzéseiben, hanem munkájának valós gyakorlatábanis nyitottabbá kíván válni.

Grastyán-díjasok (1991-2003)

Antal György – 1993. Ny. fõiskolai tanár, a Liszt Ferenc Zenemû-vészeti Fõiskola pécsi tagozatának nyugalmazott igazgatója,karnagy;

Ádám György – 1997. Akadémikus, orvosprofesszor, fiziológus, aTIT országos elnöke volt 1978-1990 között;

†Balogh Istvánné – 1992. Pszichológus, a TIT Munkácsy MihályNyugdíjas Szabadegyetemének alapítója és vezetõje volt;

Bárdy László – 2003. Sinológus, az Ázsia Központ TudományosTanácsadó Testületének elnöke, a Pécs-Baranyai TIT ügyveze-tõ testületének tagja;

Bécsy Tamás – 2000. Az irodalom- és a színháztudomány pro-fesszora, a PTE díszdoktora, professor emeritus;

Bíró László – 1998. A Központi Papnevelõ Intézet rektora;†Csorba Gyõzõ – 1991. Kossuth- és József Attila-díjas költõ, Pécs

díszpolgára;Diófási Lajos – 1994. A mezõgazdasági tudomány doktora, tiszte-

letbeli akadémikus, a Grastyán Alapítvány Kuratóriumának el-nöke;

†Flerkó Béla – 1996. Akadémikus, kutatóorvos, anatómus;Gergely János – 2001. Ny. fõigazgató, fõiskolai tanár, nyelvész, a

Pécs-Baranyai TIT korábbi elnöke;Hámori József – 1998. Akadémikus, neurobiológus;Horváth A. Olivér – 1993. Botanikus, a biológiatudomány kandi-

dátusa, a Mecsek növényvilágának kutatója;†Karlinger Gy. Tihamér – 1993. Orvosprofesszor, a Baranya me-

gyei TIT korábbi elnöke;Kett Károly – 1999. Sebészprofesszor, a Baranya megyei TIT ko-

rábbi elnökségének tagja;Kircsi László – 2003. Zeneesztéta, oboamûvész, a Pécs-Baranyai

TIT szakmai tudományos tanácsának tagja;Koncz István – 1995. Közlekedés-mérnök, az ÉPFU ny. igazgatója;Lénárd László – 2002. Neurobiológus, a PTE ÁOK Élettani Inté-

zet igazgatója;Márk Bertalan – 1992. A Pécsi Tanárképzõ Fõiskola nyugalma-

zott igazgatója, a Baranya megyei TIT korábbi alelnöke;Méhes Károly – 2001. Akadémikus, gyermekgyógyász, humán-

genetikus;

Pálffy Györgyné – 1997. Fizika szakos általános- és középiskolaitanár;

Péterfia Zoltán – 1992. Nyugalmazott középiskolai tanár;†Polányi Imre – 1999. Történészprofesszor, a PTE professor eme-

ritusa, a Pécs-Baranyai TIT Történelem Szakosztályának elnöke;†Romhányi György – 1991. Akadémikus, kutatóorvos, a Grastyán

Alapítvány Kuratóriumának korábbi elnöke;Soltra Elemér – 1994. Festõmûvész, a Pécsi Tanárképzõ Fõiskola

nyugalmazott tanszékvezetõje;†Szentágothai János – 1994. Akadémikus, orvosprofesszor, agy-

kutató, a TIT Baranya megyei, valamint országos elnöke volt;Szépe György – 2002. Nyelvész;Takács Gyula – 1998. Mûvelõdéspolitikus;†Tigyi András – 1995. Orvos-biológus;Tigyi József – 2003. Biofizikus;Tóth József – 2000. A földrajztudomány professzora, a PTE volt

rektora, a Pécs-Baranyai TIT elnöke, a TIT országos alalenöke;Tóth László – 2000. Csillagász, a Baranya megyei TIT Csillagá-

szati Szakosztályának korábbi elnöke;†Vastagh Zoltán – 1995. A neveléstudomány kandidátusa, a

Grastyán Alapítvány Kuratóriumának korábbi tagja.

Grastyán ösztöndíjasok (1991-2003)

1992. JPTE TTK Diákönkormányzat, OTDKTIT szakosztályi rendezvényének pályázata alapján (7db pá-lyázat)

1994. Horváth Zsolt tudományos kutató (POTE Élettan)Niedetzky Csaba tudományos kutató (POTE Élettan)JPTE BTK Ének-zene Tanszék hallgatói10 éves a Nyugdíjasok Szabadegyeteme

1995. Czopf János tudományos kutató (POTE Élettan)Kellényi Lóránd tudományos kutató (POTE Élettan)JPTE Közgazdaság-tudományi Kar Hallgatói ÖnkormányzatMecsek Fúvósötös

1996. Csutora Péter tudományos kutató (POTE Élettan)Karádi Zoltán tudományos kutató (POTE Élettan)Tillai Aurél karnagy (65 éves)Várnagy Viktor ny. zeneigazgató (90 éves)

1997. Várnai Ferenc népzenekutató (60 éves)1998. Jandó Gábor tudományos kutató (POTE Élettan)

Kertész Attila karnagy (Bartók Leánykar)Pandúr József festõmûvész, a JPTE Mûvészeti Kar oktatójaSoltra Elemér képzõmûvész, ny. fõiskolai tanárBaracs József mezõgazdász (80 éves)

1999. POTE Élettani Intézet PhD-csoportjaGrastyán Endre Szakkollégium

2000. Gálosi Rita tudományos kutató (PTE ÁOK Élettan)PTE BTK Pszichológiai Doktori Iskola hallgatóiSzigetvári Várbaráti Kör

2001. Petykó Zoltán tudományos kutató (PTE ÁOK Élettan)TIT Csillagászati Szakosztály

2002. Fekete Éva tudományos kutató (PTE ÁOK Élettan)Pro Pannonia Kiadói Alapítvány

2003. Bagi Éva Eszter egyetemi tanársegéd (PTE ÁOK Élettan)Csikós Zoltán csillagász

Összeállította: Bagi Éva Esztera Pécs-Baranyai TIT Grastyán Alapítvány és az Élettani Intézet ar-chívuma alapján

14


Demográfiai adatok azt mutatják, hogy az idõsek aránya a magyar lakosságban nagyon magas, valamint azt, hogy ez az arány várhatóan továbbfog növekedni. Ez egybevág a klinikák, kórházi osztályok mindennapi tapasztalatával, és érthetõen indokolja a gerontológiai és geriátriai isme-retek minél szélesebb körû terjesztésének szükségességét.

2003. november 7-én a fenti címmel tudományos konferenciát ren-deztek a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. A konferencia a PTEÁltalános Orvostudományi Kar, a PTE Egészségügyi Fõiskolai Kar ésa Magyar Gerontológiai Társaság közös rendezvénye volt. A gyakorla-ti szervezõmunkát a Gerontológiai Tanszéki csoport részérõl dr. Szé-kely Miklós professzor és dr. Hazafi Klára végezte. A konferencia cél-ja elsõsorban tudományos tanácskozás volt, egy-egy aktuálisnak te-kinthetõ téma viszonylag részletes, kb. 30 perces prezentálásával ésmegvitatásával, de a szakorvosok továbbképzése céljára is alkalmasvolt (10 kreditpontot adott). Fõként a dél-dunántúli régió orvosainakrészvételére számítottak, de jöttek résztvevõk a régión kívüli helysé-gekbõl (Szombathely, Szeged, Verõce stb.) is. Szép számmal voltakolyan érdeklõdõ résztvevõk is, akik az idõsellátásnak nem kifejezettenorvosi aspektusaival foglalkoznak, de a konferencia témáit a magukszámára is hasznosnak ítélték, pl. fõiskolai hallgatók, ápolási szakem-berek. Összesen mintegy 60-an regisztrálták magukat, emellett számosrésztvevõ nem tartotta szükségesnek a regisztrálást (elõadók, illetveakik nem igényelték a kreditet). A konferenciát részvételével megtisz-telte a nemzetközileg is elismert gerontológus, Beregi Edit professzor,aki egyben a hazai gerontológiai kutatások elindításának kiemelkedõszereplõje és korábbi vezetõje, valamint Császár Albert professzor, aMagyar Gerontológiai Társaság és a Geriátriai Szakmai Kollégium el-nöke és Regius Ottó, az ESzCsM fõtanácsosa, akik elõadást is tartottak.

A konferencia illeszkedett a „Magyar Tudomány Napja 2003” al-kalmából szervezett országos programsorozatba is. A Pécsi AkadémiaiBizottság nevében Vereczkei Lajos professzor, a Tudósklub elnökemondott rövid megnyitót. Ezt követõen Szelényi Zoltán egyetemi tanár,a délelõtti szekció elnöke röviden méltatta a gerontológia és geriátriapécsi múltját, kitérve a gerontológiai kutatások helyzetére nemzetköziszinten, valamint az integratív kórélettannal való kapcsolatra.

A programban délelõtt 3 elõadás foglalkozott a kardiovaszkulárisrendszer problémáival (az ateroszklerózis patogenezise: dr. Császár Al-bert, öregkori kardiovaszkuláris betegségek: dr. Czopf László, stroke:dr. Szapáry László) és 2 elõadás a táplálkozási problémákkal (idõsko-rúak táplálkozása: dr. Figler Mária, idõskori anorexia: dr. Székely Mik-lós és dr. Hazafi Klára).Adélutáni szekció elnöke dr. Figler Mária volt.Délután elõször Regius Ottó tartott tájékoztatót az idõsellátás problé-máiról az EU országaiban, összehasonlítva a hazai helyzettel és törek-vésekkel. Ezt követõen nagyon érdekes átfogó elõadások hangzottakel az idõskori fül-orr-gégészeti elváltozásokról (dr. Nagy Györgyi),idõskorra jellemzõ bõrgyógyászati problémákról (dr. Battyáni Zita), il-letve az idõskorban gyakori hosszas immobilizáció szövõdményeirõl(dr. Császár Tamás). Nem kevésbé volt érdekes a Baranya MegyeiKórház Geriátriai Osztályának gyakorlati rehabilitációs törekvéseirõl(dr. Huszár Judit, dr. Józsa Ibolya, dr. Tahin Zsolt), valamint a család-orvosi gyakorlat speciális szempontjairól (dr. Végh Mária és dr. NagyLajos) szóló elõadás.

Többen kérték, hogy a jövõben a gerontológia más témáira vonat-kozóan is rendezzenek hasonló konferenciákat.

A tudományos konferenciát a Magyar Gerontológiai Társaság, aPTE EFK és a Lilly Hungária Kft. szponzorálta.

Dr. Székely MiklósFotó: ifj. Vadász István

Aktuális kérdések a gerontológiában

A kongresszus résztvevõi

Dr. Szelényi Zoltán egyetemi tanár

Dr. Hazafi Klára gerontológus fõorvos

15


XIII. Pilaszanovich Imrevendégprofesszori elõadás

1990-ben halt meg Pilaszanovich Imre egyetemidocens, a pécsi gyermeksebészet megalapítója, aGyermekklinika sebészeti osztályának vezetõje.Tanítványai, emlékének megõrzésére vendég-professzori címet hoztak létre. 1991 óta mindenévben – idén már 13. alkalommal – a világ egyiklegismertebb gyermeksebésze látogat el a klinikasebészeti osztályára. A vendégprofesszor 3-4 na-pot tölt el Pécsett. Részt vesz az osztály munká-jában, viziteken, megbeszéléseken, esetenkéntbemutató mûtéteket végez. A látogatás „fény-pontja” mindig a vendégprofesszori elõadás.

A 2003. évi vendégprofesszor a Kölni Egye-tem Gyermeksebészeti Osztályának vezetõje,Prof. Alexander Holschneider. A vendégprofesz-szor már többször járt Magyarországon és Pécsettis. Holschneider dr. gyermeksebészeti képzését aMüncheni Egyetemen szerezte meg, majd 20 év-vel ezelõtt – már gyermeksebész professzorként –kapta meg a Kölni Gyermeksebészeti Klinika ve-zetését.

Neve és tevékenysége világszerte ismert.Számos nemzetközi társaság tiszteletbeli tagja,több könyv szerzõje. Nemzetközi elismertségeelsõsorban az anorectalis fejlõdési rendellenessé-gek sebészeti kezelése, a mûtéti beavatkozásokutáni széklettartó képesség vizsgálata magasszintû kutatásának eredménye. Már 20 éve aEuropean Journal of Paediatric Surgery folyóiratfõszerkesztõje. Ez évben az U. M. S. gyermekse-bészeti szekciójának elnökévé választották.

Holschneider professzor elõadásának témájá-ul a gyermekkori érdaganatok (haemangioma)modern kezelését választotta. A vendégelõadókitûnõ és igen gazdagon dokumentált elõadásbanmutatta be a gyermekkori érmalformációk igenváltozatos megjelenését. Felhívta a figyelmet,hogy számos betegség, szindróma részjelenségeaz elváltozás. Annak ellenére, hogy a haeman-giomák jelentõs része spontán regressziós hajla-mot mutat, jelentõs részük ma már nem sebészi,hanem különbözõ eljárásokkal (pl. a legkülönbö-zõbb lézertechnikákkal) kezelhetõ.

Az Orvostudományi Kar Tudományos Szak-osztálya üléseinek keretében tartott elõadás (no-vember 10.) meghívott magyar elõadója RennerAntal professzor, az Országos Sürgõsségi és Bal-eseti Intézet professzora, betegsége miatt nemtudta elõadását megtartani.

A XIV. Pilaszanovich Imre vendégprofesz-szori elõadásra 2004 áprilisában kerül sor. A jövõévi vendégprofesszor John Hutson, a Mel-bourne-i Egyetem gyermeksebész professzoralesz.

Dr. Pintér András

Beszámoló a Freiburgban rendezett XIX. Lymphológiai Kongresszusról

2003. szeptember 1. és 6. között Freiburgban rendezték a XIX. NemzetköziLymphológiai Kongresszust, amely egyben a Német nyelvûLymphológusok Társaságának (G. D. L.) és az Európai LymphológiaiTársaság (G. E. L.) kongresszusa is volt. A kongresszus elnöke Etel Földivolt, a kongresszust a freiburgi és a baseli egyetem patronálta.

A kongresszus programjában megtalálhatók voltak a nyirokkeringésfiziológiájával, a kóros nyirokkeringéssel kapcsolatos elõadások ésposzterek, valamint a nyiroködéma kezelésének legújabb módszerei éseredményei.

Az ödéma patomechanizmusának kutatásában elõtérbe kerültek a lymphan-giogenesis szinte már molekuláris szintig történõ vizsgálatai, egyelõre csakállatkísérletes modellekben, de szem elõtt tartva a késõbbi humán alkal-mazás lehetõségét is.

A lymphoedema konzervatív kezelésében ma legelterjedtebb a dr. FöldiMihály által kidolgozott módszer, melyet a primér és szekunder lym-phoedema kezelésében a világ minden részén, helyenként kisebb változ-tatásokkal alkalmaznak. Avilág egyes területein az infect hátterû nyiroködé-ma, Európában és az amerikai földrészen inkább a radikális mûtétek ésonkológiai kezelések utáni ödéma a gyakoribb. Bár számszerû adatokatnem közöltek, de mindenhol problémaként jelezték a betegek és a kezeléstszakszerûen végzõk száma közötti aránytalanságokat. Külön szekciófoglalkozott a krónikus vénás keringési zavar és a nyiroködéma összefüg-géseivel és kezelésével.

Kerekasztal-beszélgetés során tárták fel a lymphológiának, mint tudomány-nak és a kezelések lehetõségeinek problémáját, és tettek ajánlásokat a peri-fériás lymphoedema diagnosztikájára és kezelésére.

A kongresszus ideje alatt kiállító, a lymphoedema kezeléséhezsegédeszközöket gyártó és forgalmazó cégek délutánonként workshopokatszerveztek a legújabb termékek bemutatására és alkalmazására. Arésztvevõknek lehetõségük volt megtekinteni a hinterzarteni klinikát, ahol aFöldi-módszer szerint kezelik a lymphoedemás betegeket, és egyben amódszer legnagyobb oktatási központja is.

A programfüzet szerint 4 magyar szerzõ tartott elõadást, illetve állított kiposztert. Intézetünkbõl 1 elõadás hangzott el, és 1 posztert mutattunk be: K.Kett, K. Szilágyi.: Alteration of the anatomic structure of the axillary lymphdrainage in the breast cancer; Klára Ripp, K. Szilágyi.: Our experienes in thetreatment of lymphoedema of the arm and chest after breast cancer surgery.

A kongresszus szervezése a programfüzetek és a Lymphology-ban megje-lent elõadások sorrendjének eltéréseitõl eltekintve jó volt, a nagy számúelõadás miatt a napi programok reggel 8.30-tól este 7 óráig tartottak. Átfogóképet kaptunk a lymphologia jelenlegi problémáiról, ajánlásokat adott adiagnosztikához és kezelésekhez, melyek remélhetõen elõsegítik a hazailymphologia fejlõdését is.

Dr. Szilágyi Károlyegyetemi docens

PTE OEC ÁOK Sebészeti Tanszék

16


Dr. Herbert Falk és a Falk Foundationmeghívása alapján Freiburgban részt vet-tünk a XII. Falk Liver Week tudományosüléssorozatán, amelyet dr. Hans Poppervilághírû osztrák származású amerikaihepatológus (1903-1988) születésének100. évfordulója tiszteletére rendeztek. Azegyhetes program alatt négy szimpóziu-mon 67 országból több mint ezer regiszt-rált résztvevõ szerepelt (felkért) elõadá-sokkal, referátumokkal, illetve a tudomá-nyos bizottság által zsûrizett poszterekkel.Az ünnepi alkalom kapcsán – ritka lehetõ-ségként – találkozhattunk a világ vezetõhepatológusaival – patológusokkal, klini-kusokkal, virológusokkal, molekuláris bi-ológusokkal –, a „nagy öregekkel”(Thaler, Desmet, Gerok, Meyer zumBüschenfelde, Starzl, Alter) és az „új gene-rációval” – mint pl. a HCV felfedezõi kö-zött ismert Hougthon vagy a hepatitisekinterferon (IFN) kezelését elsõként beve-zetõ Hoofnagle doktorokkal.

Az alábbiakban a májbetegségek terá-piájával és prevenciójával foglalkozó há-romnapos szimpózium anyagából válogat-tunk.

Bruix J. (Barcelona) a hepatocelluláriscarcinomáról (HCC) tartott state-of-the-artelõadásában kiemelte, hogy a HCC (a tü-dõ-, az emlõ-, a colon- és a gyomorrákután) az 5. leggyakoribb malignus daga-nat, a világon évi fél millió új esettel.Cirrhosisos betegekben ez a fõ halálok,ekkor a kumulatív HCC incidencia 15-20%, (évi 4 %). Hepatitis B vírus (HBV)okozta krónikus hepatitisben évi 0,4-0,6%, HBV-cirrhosisban évi 2,6-6 %, hepati-tis C vírus (HCV) eredetû krónikus hepati-tisben évi 0,1%, HCV-cirrhosisban 3-8%/év, haemochromatosisban 5 %/év aHCC incidencia.

Akrónikus hepatitisek antivirális keze-lése megelõzi a cirrhosisba történõ prog-ressziót – és így csökkenti a HCC kocká-zatát.

A cirrhosisos betegek nagy HCC-kockázata indokolja a 6 hónaponkénti ult-rahang (UH) és szérum AFP monitorozást.Ily módon lehetõvé válhat 40-80 %-ban asoliter HCC-gócok felfedezése – bár radi-kálisan csak ezek fele kezelhetõ.

A HCC diagnózisa májbiopszia révénbizonyítható, azonban a kórisme cirrho-sisos májban nem-invazív kritériumok

alapján is felállítható, ha két képalkotó el-járás 2 cm-nél nagyobb hypervascularizáltgócot mutat, vagy egy képalkotó eljárásigazolja a gócot és 400 ng/ml feletti azAFP érték (1 cm-nél kisebb góc estén há-romhavonta UH +AFP kontroll).

A prognózis megítélésénél figyelembeveendõ a tumor stádiuma, a máj funkcio-nális károsodása, a beteg általános állapo-ta és a kezelés hatékonysága.

Radikálisan megoldható a HCC-esetek35 %-a, palliatív terápiára alkalmas 45 %,és csak tüneti kezelés jön szóba 20 %-ban.

A szerzõk stádiumbeosztása 4 kategó-riát különböztet meg:

1. korai stádiumban a betegek tünet-mentesek, egy góc < 5 cm, vagy 3 cm-nélnem nagyobb maximum 3 góc, ekkor a ra-dikális kezelés (resectio, transzplantációvagy percutan ablatio) kuratív lehet, az 5éves túlélés elérheti a 70-75 %-ot.

2. az intermedier stádiumban ha a be-teg tünetmentes, nincs vascularis invasiovagy extrahepatikus terjedés – achemoembolisatio hatásos lehet, 3 évestúlélés 50 %.

3. elõrehaladott stádiumban, amely afizikális állapot romlásával, tünetekkel,vascularis tumor invázióval, vagy extra-hepatikus terjedéssel jár, a 3 éves túlélés10 %.

4. stádium a terminális állapot.

KezelésSebészi resectio a fentiekben vázolt el-

sõ stádiumban, ha nincs portalis hyperten-zió és normális a bilirubin, kuratív lehet,bár az 5 éves recurrescentia 70 %, ez függa vascularis invasio fokától, a satellita tu-morok jelenlététõl és a tumor differenciált-ságától.

Transzplantáció esetén 15 % a recur-rescentia. Probléma a donorhiány, kérdés,hogy az élõ donorból történõ transzplantá-ció mennyiben tud segíteni a jövõben.

A percutan ethanol injekció (PEI) UHvezérlés mellett 3 cm alatti tumorok 70-80%-ában teljes necrosist okozhat, Child-Abetegek 50 %-os 5 éves túlélését eredmé-nyezheti. Child-B stádiumban már kevés-bé egyértelmû a hatás. Könnyen kivitelez-hetõ, nem drága eljárás.

A radiofrekvenciás ablatio nagyobbhatékonyságú, költségesebb, de a mellék-hatások is jelentõsebbek.

Elõrehaladottabb stádiumban (az ese-tek 50%-át ilyen stádiumban fedezik fel!)palliatív kezelés: chemoembolisatio bizo-nyítottan javítja a túlélést. A tamoxifen ha-tása nem igazolt.

Egyéb eljárások: szisztémás kemoterá-pia, octreotid, I-313 belsõ radiatio, protonsugár radiatio, anti-androgenek, IFN ésimmunterápia hatásai nem bizonyítottak.

Újabban kiterjesztett kritériumok: < 7cm, vagy 3 góc < 5 cm, vagy 5 góc < 3 cm.

Exclusio: 7 cm-nél nagyobb, 70 éves-nél idõsebb beteg diffúz infiltratio, vascu-laris invázió.

Paraméter-diagnosztikus és prognosz-tikus értékét vizsgálják multicentrikus eu-rópai tanulmányban. A fibrosis markerenalapuló algoritmus jelentõs lehet a farma-kológiai kezelés antifibrotikus hatásánakmegítélésében.

Alter H. J. (Bethesda) state-of-the-artlecture-ben a hepatitis vírusok történetéttekintette át az Ausztrália antigén felfede-zésétõl a SEN vírusig. Kitért a GBV-C/HGV infekció HIV-ben megfigyelt túl-élésre kifejtett – de újabban meg nem erõ-sített – kedvezõ hatására. Ennek mecha-nizmusa nem tisztázott, direkt vírus inter-ferencia, inhibitoros cytokinek vagy mássuppressor faktorok szerepe vetõdhet fel.

A TTV enterális úton is fertõz, hepa-totrop jelentõsége vitatható, különösen haazt tekintjük, hogy Japán népességének 90%-ában jelen van. A SEN vírust Olaszor-szágban fedezték fel, távoli rokona a cir-coviridae TTV családnak.

Az új „hepatitis-ágensek” száma nõtt –a vírusos májbetegségek elõfordulása, kü-lönösen a transzfúziós hepatitisek számacsökkent.

A donorok HCV-RNS-re történõ szû-rése a transzfúziós C hepatitis kockázatát1:2 000 000-ra csökkentette. Lehetséges,hogy a HCV-vel együtt a jelenlevõ máságenseket is kiszûrik?

A különbözõ új „hepatitis vírusok”nem patogén „normális vírus flórát” kép-viselnek. Benignusak, legfeljebb immun-supprimáltakban okoznak betegséget.

Valószínû, hogy non-ABC vírus hepatiti-sek nem is léteznek, hanem valójában aHBV és HCV cryptogen formáiról van szó.

Marcellin P. (Clichy) a HBV hepatitisújabb terápiás lehetõségeit foglalta össze.Az adefovir 48 hetes kezelést követõen

XII. Falk Liver Week. Freiburg 2003. október 15-21.Májbetegségek: haladás a kezelésben és megelõzésben

17


tartós remissziót okoz, ez még 96 hét utánis fennáll, és igen alacsony (2 %) a vírusrezisztencia elõfordulása. Lamivudin-rezisztens esetekben transzplantáció után,dekompenzált cirrhosisban és HIV co-infekcióban is hatékonynak bizonyult.Adefovir csökkenti a májsejtekben levõcccDNA-t.

A clevudin 76 %-ban okozott HBV-nega-tivitást, 95 %-ban a GPT normalizálódását.

A thymus hormon 1 év után 25 %-os(placebo 11 %), másfél év után 36 %-os(placebo 19 %) HBV negativitást okozott.A jövõben két nucleosid analóg vagypegylált inteferonnal kombinált nucleosidanalóg kezelés tovább javíthatja a terápiáseredményeket.

Jilg W. (Regensburg) a HBV preventívvakcináció történetét áttekintve említette,hogy 1982-ben vezették be az elsõ – hu-mán plazmából származó HBsAg particu-lumokkal történõ – vakcinációt, 4 évvelkésõbb az elsõ rekombináns vakcinát iselõállították élesztõsejtekben.

A világon 500 millió egyént vakcinál-tak. 1992-ben javasolta a WHO, hogy anemzeti vakcinációs programba iktassák bea HBV vakcinációt 1995-ig a nagy preva-lenciájú országokban és 1997-ig minden or-szágban. Eddig 135 ország járt el így.

A vakcináció hatékony, biztonságos.Taiwanon az univerzális újszülöttkori im-munizáció a gyermekkori májrák szignifi-káns csökkenéséhez vezetett.

Probléma maradt, hogy az egészségesfiatal populáció 3-5 %-a nem reagál, és ezaz arány idõs korban még nagyobb (65 évfelett 80 % reagál); hemodializáltakban isalacsonyabb a válasz, továbbá férfiakban,elhízottakban és dohányosokban.

Megoldás lenne további dózisok (4. il-letve 5. oltás), vagy nagyobb dózis (40 mg),intradermalis inj, interleukinnel, más vakci-nával szimultán. Újraadásra 50 % reagál.

A vakcináció tartóssága: 10-15 év –még ha a HBsAg elleni antitest már nem ismutatható ki – ez a memóriasejtek meglé-tén alapulhat.

Pawlotsky J-M. (Párizs) a hepatitis C ví-rus infekció virológiai diagnózisáról szólt: aHCV markerek (a HCV genotípus, a HCV-RNS, a HCV core antigén, az anti-HCV)kulcsszerepet játszanak a fertõzés megálla-pításában, a terápia indikálásában és a keze-lés hatékonyságának megítélésében.

A vírus genotípus meghatározás a terá-pia megválasztásában fontos: HCV 2,3 ge-notípus esetén 24 hét kezelés, PEG-IFN +napi 800 mg ribavirin (RBV) betegség sú-lyosságtól függetlenül elegendõ (70-80 %-

os hatékonyság várható). HCV 1, 4, 5, 6genotípus esetén ha a biopszia rossz prog-nózist jelez, 48 hetes kezelés PEG-IFN +testsúlytól függõen 1000-1200 mg RBVadandó.

Alberti A. (Padova) a problémás („diffi-cult-to-treat”) HCV betegek terápiáját is-mertette. Ide tartoznak a HCV 1 genotípusú,magas virémiájú, cirrhosisos, elhízott, idõs,non-responder, HBV-coinfekciós, kezeléstrosszul toleráló, „redukált adherenciájú”,rosszul kooperáló (poor compliace), de-pressziós, alkoholista, gyógyszerfüggõ, car-diovascularis vagy autoimmun kórképek-ben szenvedõ betegek.

Az életkort illetõen a 35 év alatti bete-gekben kombinált kezelésre 68%, míg 55év felett csak 35 % javult. A testsúly tekin-tetében 64 kg alatt a betegek 73 %-a, 85 kgfelett 57 %-a és 98 felett 44 %-a jutott tar-tós remisszioba.

Spengler U. (Bonn) a HCV hepatitiskezelés jövõbeni eszközeirõl adott elõ.Ribavirin prodrugok (Viramidin), immun-modulátorok (Levovirin) az endogén IFNtermelés stimulálása, inosin monofoszfátdehydrogenase (IMPDH) gátló szerek(Vx497), az antisense oligonucleotidák(blokkolják az RNS-dependens poly-meraset), a nuclease resistens ribozymek,RNS molekulák szekvencia-specifikus kö-tési helyekkel és enzimaktivitással, illetvepost-translatios gén csendesítés (silencing)kis interferáló kettõsfonalú RNS-sel törté-nõ replikáció gátlás (szintetikus SIRNA),orális IFN, új Peg, természetes IFN, orálisIFN inducerek jönnek szóba.

Az NS3 szerin protese gátlóBILN2061 már a klinikai gyakorlatban isvizsgált szer. Az amantadin triciklikusaminosav + 8,5 %-os javulást eredménye-zett hármas kombinációban, leginkább azvolt a haszna, hogy a mellékhatás (fáradé-konyság) elõfordulását csökkentette.

A terápiás vakcinák kutatása terén apeptid-alapú vakcinák közül az E1 proteinlátszott jelentõsnek, az általa kiváltott anti-E1 immunválasszal párhuzamosan kimu-tatható volt a fibrózis gátlása. AHCV nagymutációs variabilitása nehézzé teszi aHCV specifikus immunválasz módosítá-sát, de az immunmodulánsok és antivirálisterápia kombinációja ígéretesnek tartható.

Houghton M. (Emeryville) a HCV el-leni vakcináció kérdéskörét tárgyalta. AHCV-t felfedezõ munkacsoport vezetõjeazokat a megfigyeléseket ismertette, ame-lyek eredményei alapján optimizmussallehet tekinteni a HCV vakcináció jövõjétilletõen.

Újabban recombináns envelop proteingp E1/ gpE2 vakcinával védelmet tudtakigazolni kísérletes HCV fertõzéssel szem-ben csimpánzokban. „Sterilizáló immuni-tást” váltottak ki, amely korrelált az antigpE1/gp E2 ellenanyag titerrel. Egy másikprogramban ISCOM adjuvánssal – E coli-ból elõállított recombinans – HCV coreantigén elleni specifikus CD8 + cito-toxikus (CTL) és CD4+ helper T választindukáltak rhesus majomban. Ezen kívülNS3, 4,5 core fúziós proteint is használtakimmunizálásra.

Hoofnagle J. H. (Bethesda) hepatitis Cinterferonkezelés tegnap, ma, holnap cím-mel tartott Sheila Sherlock emlékelõadást.

A tegnap: 1983-ban, még a HCV felfe-dezését megelõzõen 10 – parenterálisanakvirált – NANB hepatitises beteget kezel-tek elõször interferonnal, közülük hat eset-ben észlelték a transaminase tartós norma-lizálódását. Késõbb számos tanulmányban24 hetes IFN monoterápiát alkalmaztak,amelyek során 12-25 %-os tartós GPT bio-kémiai remissziót igazoltak. A kezelési idõ12 hónapra való növelésével a relapsusokarányát lehetett csökkenteni, a tartós viro-lógiai válasz 30 % körüli volt, de még ígyis 50 % körüli maradt a relapszus elõfordu-lása. A ribavirin kombináció bevezetésenagy elõrelépést jelentett: a 48 hetes keze-lés 38-43 %-os (HCV-1 genotípusban 28-31 %, míg 2,3 genotípusban 64-69 %-os)tartós remissziót eredményezett. (A rib-avirin növeli az IFN szignált, fokozza azIFN gének expresszióját (PKR és 2.5OAS) valamint TH1 inducer.)

A ma: a fejlõdés harmadik szakaszá-ban a hetente egyszer adható pegyált in-terferonnal kombinált ribavirin terápiávalmár összességében 50-55 %-os (HCV1genotípusban 42-46 %, 2,3 genotípusban76-80 %) tartós virológiai válasz érhetõ el.Emellett 15 % a relapszus arány. A jól vá-laszolók a 2,3 genotípusúak, az alacsonyHCV-RNS szintûek, továbbá akikneknincs fibrosisuk, az alacsony testsúlyúak,és a non-African etnikumok.

(35 év alatt 63-68 %, 55 év felett 35-45%, – 74 kg alatt 55-69 %, 85 kg felett 43-52 %, 98 kg felett 44-45 % a tartós re-misszió aránya.)

Probléma marad, hogy a kezeltek ¼-enehezen tolerálja a mellékhatásoktól nemmentes kombinált terápiát, ami sok eset-ben kontraindikált (cardiovascularis, cere-brovascularis kórképekben, veseelégtelen-ségben, súlyos immundeficienciában, neu-ropsychiatriai betegségben, gyógyszerfüg-gõségben).

18


Tisztázandó még a kombinált keze-lés hatékonysága és biztonságosságagyermekekben, idõsekben, akut hepati-tiszben, vesebetegségben, HIV fertõ-zésben. Végül a kombinált terápia ma-gas költsége is akadálya lehet a HCV-hepatitises egyének széleskörû kezelé-sének. (Az „optimális terápia” tehát mamég nehezen tolerálható, drága és csakválogatott csoportokban – szelektív be-teganyagon – használható.)

A holnap: alapvetõ igény a mellék-hatások csökkentése, a ribavirin effekti-vitás fokozása; további gyógyszerek ki-fejlesztése és az individuális dozírozásjavíthat az eredményeken. A vírus-spe-cifikus enziminhibitorok (protease,helicase, polymerase gátlók), antisensoligonucleotidok, ribozymek kutatásavárhatóan elõrelépést hoz. Az interferonazonban a jövõben is elsõvonalbeli ke-zelés marad.

Dr. Pár GabriellaDr. Pár Alajos

I. Belgyógyászati Klinika

Látogatás Udmurtiában, az izsevszki Orvosi Akadémián

E gyetemünket dr. Lénárd László rektor megbízásából képviseltem a finnugor eredetünk hite szerin-ti Óhazában, Udmurtiában, az izsevszki Állami Orvosi Akadémia fennállásának 70. évfordulóján.

Anemzetközi tudományos rendezvényen dr. Major Lászlóval, az Országos Gyógyintézeti Központhaemodinamikai centrumának adjunktusával vettünk részt.

Meghívásunk elõzményei:� a szentpétervári kollégákkal írt könyvünk oroszországi sikere;� az izsevszki orvostanhallgatók nagyra értékelt pécsi nyári gyakorlatának visszhangja;� az izsevszki Orvosi Akadémia rektorának pécsi látogatása.

A hasznos és tartalmas egyhetes kint tartózkodás alatt szívélyes vendégszeretetben volt részünk.Kitûnõen felszerelt és korszerû intézményeket, elsõsorban szívgyógyászati, szívsebészeti, katéteres

laboratóriumot láttunk.Videofilm kíséretében bemutattam egyetemünket, az orvosi kart és a pécsi szívsebészetet, poszter-

demonstrációban a „Tentaur” intravascularis stent klinikai alkalmazásának lehetõségeitSzentpétervárott. Major dr. az intrakoronáriás beavatkozások alternatív módszereirõl tartott elõadást. Asvéd, német, olasz, svájci és más országok hallgatóinak sikeres nyári udmurtiai gyakorlata-i eredményei okkal kelthetnének fel érdeklõdést hallgatóink és munkatársaink körében Udmurtia iránt.Egyetemeink közötti intenzív kapcsolatteremtésre tartanak igényt. (Részletes beszámolóm a következõszámban következik.)

Dr. Gulácsy István egyetemi adjunktus

Idén õsszel, október 16-18-ig rendezték megPécsett a Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebé-szeti Társaság (MAÁSZT) VII. Kongresszu-sát a Hotel Palatinusban, a szájsebészeti osz-tály szervezésében. A rendezvényre 210 re-gisztrált résztvevõ érkezett. A kongresszusszínvonalát jellemzi, hogy szinte az összesaktív szájsebész megjelent az 54 elõadást ésposztert felvonultató rendezvényen.

Külföldi vendégelõadóként BerndGattinger, a Linzi Klinika professzora vettrészt a konferencián, akit a MAÁSZT tiszte-letbeli tagjává választott.

Az orthogonát szekcióban három külföldivendégprofesszor – Sándor György Torontó-ból, Bob Demouth Portlandból és CharlotteOpitz Berlinbõl – tartott elõadást.

A szájsebészeti osztály munkatársai aszervezés mellett tudományosan is képvisel-tették magukat a rendezvényen, üléselnök-ként (dr. Olasz Lajos) valamint 4 elõadás és 4poszter prezentálásával.

A vendégelõadó professzorok elõadásai:Gattinger B.: Aesthetic and function in themodern maxillofacial surgery; Sándor Gy.:Arc-, száj- és szájpadhasadékos betegek ke-zelése; Demuth B. M.: Palate repair for cleft

palate patients; Opitz Ch.: Diesekundäre osteoplastik alsVoraussetzung für eineortodontisch oder protetischgeschlossene zahnreihe.

A PTE-ÁOK Fogászati ésSzájsebészeti Klinika elõadá-sai: Gelencsér G., Olasz L.,Nyárády Z., Rónai A.: Kom-binált zygomatico-orbitálistörés ellátásának tanulságai –esetismertetés; Kinczel G.,Olasz L., Rónai A., NyárádyZ.: A benzydamid-chlorid(Tantum Verde) lokális alkal-mazása gyermekeknél fogel-távolítás során; Olasz L., Elek L., Rónai A.,Nyárády Z., Gelencsér G.: Klinikai tapaszta-lataink sternocleidomastoideus myocutan le-bennyel; Rónai A., Lucza M.: Gyors hatásúakut fájdalomcsillapító – néhány adat aFortedol filmtablettáról. A klinika által bemu-tatott poszterek: Bán Á., Olasz L., SzentirmaiM., Mukics A., Tóth V.: Típusos lichen oristüneteivel kezdõdõ buccalis planocelluláriscarcinoma esete; Nyárády Z., Mörnstad H.,Olasz L.: Dél-dunántúli gyerekek kormeghatá-

rozása matematikai függvényekkel a módosí-tott Demirjain-módszer alapján; Nyárády Z.,Szentirmai M., Bán Á., Rónai A., Gelencsér G.,Olasz L.: Sugárterápia alatt kialakuló szájszá-razság (xerostomia) tüneteinek enyhítésepilokarpin tartalmú gyógyszerekkel; NémethÁ., Nyárády Z., Kámán A., Ember Á., Faluhe-lyi Zs., Csejtey I., Kvarda A.: Citosztatikus pro-tokollok hatása onkogének korai aktivációjára.

Dr. Benke Beáta

A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság VII. Kongresszusa

Dr. Olasz Lajos egyetemi docens, dr. Kosztolányi György egyetemi tanár, centrumelnök és

dr. Toller László, Pécs város polgármestere

19


2003. október 2-4-ig Visegrádon került meg-rendezésre a Magyar Gyermekfogászati ésFogszabályozási Társaság XVII. Szimpóziu-ma (melyet az idei évtõl kezdve Tóth PálVándorgyûlésnek hívnak). A HotelSilvanusban tartott konferencián klinikánkatdr. Lovász Márta, dr. Kámán Attila, dr.Somoskövi István és dr. Szalai Zsófia képvi-selte.

Akonferencia ünnepélyes megnyitóján dr.Czukor József elnök emlékezett dr. Tóth Pál-ra, aki a társaság megalapítója és 20 éven ke-resztül annak elnöke volt. A nyitó elõadásondr. Vágó Péter az Európai Uniós szabályokhazai fogászati ellátásra gyakorolt hatásait is-mertette. Ezt követõen számos neves hazai éskülföldi elõadót hallgathattunk meg. A gyer-mekfogászati elõadások a gyermekkori pro-tetika, konzerváló fogászat, traumatológia éscaries-prevenció témái köré csoportosultak.Különösen érdekesnek találtuk dr. Rigó Orso-lya elõadását, melyben az idei ORCA-kong-resszuson elhangzott eredmények alapjánmegkérdõjelezte a szisztémás fluorid-profi-laxis jelentõségét, így a jövõben a lokális té-nyezõkre szükséges nagyobb hangsúlyt fek-tetni.

Az orthodontiai programban a kö-vetkezõ témák szerepeltek: implan-tológia a fogszabályozásban, inter-ceptív orthodontia, fejlõdési rendelle-nességek komplex kezelése (team-munka fontossága a hasadékos bete-gek ellátásában) valamint a diagnosz-tikát segítõ eljárások (csontérettségvizsgálata; újonnan kifejlesztett esz-köz jobb minõségû szájfotók készíté-séhez). Ezen elõadások sorát AsbjörnHasund professzor (Hamburgi Egyetem) nyi-totta meg, aki a mai orthodontia kiemelkedõalakja, a róla elnevezett iskolát világszerte ok-tatják. Véleményünk szerint a leglátványo-sabb (és egyben legszórakoztatóbb) prezentá-ciót az Argentínából érkezett dr. Jorge Breuertartotta „Az artikulátorok használata a fogsza-bályozási diagnosztikában” címmel. Az elsõnap programját a társaság közgyûlése zárta.Örömmel tapasztaltuk, hogy sok más konfe-renciától eltérõen Visegrádon nem láthattunküres széksorokat egyik nap sem, és – mint azáró elõadáson elhangzott – ez is jelzi a gyer-mekfogászatban és fogszabályozásban dolgo-zó orvosok fokozott érdeklõdését a szakmaújdonságai iránt.

A tudomány mellett számos lehetõségnyílt a kikapcsolódásra is. A négycsillagosszálloda festõi környezetben, a 352 m magasFekete-hegyen épült, Mátyás király fellegvá-rának romjai mellett. Csodálatos kilátás nyílika Dunakanyarra és a Pilis-hegységre. Azegész napos programtól megfáradt vendége-ket minden igényt kielégítõ wellness-centrumés királyi lakomának is beillõ svédasztalos ét-kezések várták.

A konferencia záróakkordjaként a TóthPál-emlékérem átadására került sor, melyet aszimpózium legjobb elõadójának ítéltek oda arésztvevõk szavazata alapján. Az idei év díja-zottja dr. Gábris Katalin lett.

Dr. Benke Beáta

Beszámoló a Magyar Gyermekfogászati és Fogszabályozási Társaság XVII. Vándorgyûlésérõl

Dr. Tényi Jenõ professzor(1932-2003)

APécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. TényiJenõ nyugalmazott egyetemi tanár elhunyt.

Tényi professzor 1932-ben született Görcsönyben. 1957-ben szerzett orvosdoktori diplomát a PécsiOrvostudományi Egyetemen, majd a Belgyógyászati Klinikán dolgozott és belgyógyász szakvizsgát tett.1962-ben a Közegészségtani Intézeten belül megalakult Egészségügyi Szervezéstani Kutatócsoportot ve-zette. 1968-ban lett kandidátus, értekezését az ormánsági lakosság egészségi állapotának vizsgálatából ír-ta. 1970-tõl egyetemi tanár, igazgatója az Egészségügyi Szervezéstani, majd Társadalomorvostani Intézet-nek 1989-ig. Utána a Közegészségtani Intézet munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig.

1979-ben megalapította az Országos Körzeti Orvosi Intézetet, mely 1989-ben Budapestre történõ áthelyezéséig lerakta az alapjait a hazai há-ziorvosi rendszer átalakításának.

Több hazai és külföldi tudományos társaság alapítója, elnöke és szakmailag elkötelezett tagja volt. Többek között 1987 óta tartó elnökségéhezfûzõdik az International Association of Agricultural Medicine and Rural Health tevékenységének kiteljesedése. Meghatározó szerepe volt az„Együttmûködés a magyar falu egészségéért” Alapítvány sikeres mûködésében.

Mint egész életében, nyugdíjazása után is tevékenyen részt vett az egyetemi hallgatók oktatásában, akiknek igyekezett átadni több évtizedestapasztalatait elsõsorban az epidemiológia, a népegészségügy, az egészségfejlesztés, a vidéki lakosság egészségügyi problémáinak kérdéseibõl.

Dr. Tényi Jenõ professzort a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara saját halottjának tekinti.

Kedves Professzor Úr! Halálod ûrt hagy a magyar tudományban és fájdalmas, ma úgy érezzük, pótolhatatlan veszteség munkatársaid, tanítvá-nyaid és barátaid számára.

Emlékedet megõrizzük!

20


A pécsiek szeretnek azzal büszkélkedni, hogy a StudiumGenerale Quinqueecclesiense, a Nagy Lajos alapítottaközépkori egyetem az elsõk között volt Európában. Pe-

dig még a keresztény Európában is csak a 47. volt. Mielõtt a Nagy Lajos1 király (1) alapította egyetem példáira és

elõzményeire rátérnék, a fentiekhez – per tangentem – négy meg-jegyzést szeretnék fûzni. 1) A keresztény Európát hangsúlyoznikell, hiszen a muszlim Európában több, mint egy tucat egyetemvolt, olyanok, mint pl. a córdobai (a városnak III. Abdúr-Rahmánuralkodása idején, a 900-as évek elején 113 ezer emeletes lakóházavolt a több mint egy millió lakos részére), a város egyetemének (3)könyvtára, a fennmaradt 24 kötetnyi katalógusa szerint, a 900-asévek közepén 400 ezer kötetet számlált, s olyan keresztények tanul-tak itt (mindenekelõtt orvostudományt (4)), mint a francia Gerbertd’Aurillac, aki mint II. Szilveszter (5) pápa, egész tekintélyévelküzdött azért, hogy a keresztény Európa is fogadja el a csak alakiértékkel rendelkezõ római számok helyett az alaki és helyi értékkelrendelkezõ arab számokat. 2) Azért mi magyarok nem vagyunkolyan „elmaradottak”, mint amit az európai 47. hely sugall. Haugyanis elfogadjuk a 3, különféle korabeli dokumentumok igazol-ta, a III. Béla király (6) alapította Studium Generale Vespremiense1170-es évekbeli, a nagy pápa, III. Sándor (7) alatti létét, akkor do-bogós helyünk van a középkori keresztény Európában; az egyetemlétét igazoló bulla 1204-bõl, III. Ince pápa (8) idejébõl származik.3) A középkori magyar tudományosság feltételeinek megteremté-sében nagy érdeme van Szent István (9) királynak – s itt most csakkét dolgot említek: Pécsváradra montecassinói bencés szerzetese-ket telepített és azt, hogy Pécsre Bonipertust nevezte ki püspöknek,aki – elõttem nem kétséges – vidékünkön a magyar tudományos-ság elindítója lett: 1020 táján Chartresból Priscianus-féle (11)nyelvtankönyvet kér, ami akkor nem a középfokú oktatás feltételevolt. 4) Mindennek is köszönhetõ, hogy alig 2 évtizeddel az elsõeurópai, a bolognai fõiskola-egyetemalapítás után, 1181-ben okle-vél emlékezik meg Gilbertusról, aki magister hospitalisQuinqueecclesiensis et canonici Quinqueecclesiensis, s alig több,mint 100 év múlva van a városban egy Péter nevû kanonok, aki azÁrpádházi Szent Erzsébet (12) kórház igazgatója és Pécs apothe-carius-a. Azt is fontosnak tartom, hogy – a két, alább említendõ ma-gyar professzor mellett – ekkor, vagyis az 1300-as évek elején vanmagyar ember, Petrus Transsylvanus, aki orvosi munkát írt, éshogy Esztergomban János honti fõesperes orvostant (artium inmedicinis) tanított, s végül, hogy János, kalocsai kanonok gyógyí-tó orvos (physicus; 1211-tõl ismert orvos szavunk is); vagyis a ko-rabeli magyar jogtudomány mellett az orvostudomány is európaiszínvonalon volt. Úgy gondolom, nem teljesen elhanyagolható té-nyek ezek az 1367 elõtti magyar tudományosságról.

Az alábbiakban azokról a keresztény európai elõzményekrõlszólok, amelyek példaként szolgálhattak egyetemalapító királyunk-

nak. Ismeretes Petrarca (13) szerepe az uralkodó elhatározásában,amint az is, hogy milyen mértékû volt Nagy Lajos vonzódása a tu-dományokhoz, kitüntetetten a medicinához: ezért is tartom elkép-zelhetetlennek, hogy nem lett volna az általa alapított pécsi egyete-men orvosi fakultás, amelynek létét – szerintem – tökéletesen meg-erõsít a pápai levél, amelyben V. Orbán pápa (14) a csodálatos Ró-ma-közeli városból, Viterbóból (15) válaszol a király levelére (ez apápák ún. avignoni (16) fogságának idõszaka): „Mivel Te minap azországod lakóinak javára dicséretre méltóan törekszel Pécs (17)városában…minden fakultással rendelkezõ studium generale-t lé-tesíteni”; vagyis a bulla nyelve szerint: „studium generale in quali-bet licita facultate”. Itt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a viter-bói Palazzo Papale beomló mennyezete temette maga alá a (késõbbemlítendõ) montpellieri orvosprofesszorból lett pápát (+1277).Nagy Lajos itáliai származása, Anjou családja természetesen min-denekelõtt e két ország egyetemeit állította példaként eléje, vagyisSalerno, Bologna, Padova, Montpellier voltak azok a híres egyete-mi városok, amelyek legközvetlenebbül hathattak elképzeléseire.Ugyanakkor az õ egyetemalapítását megelõzõ szomszédok, minde-nekelõtt Prága és Krakkó is befolyásolhatták elhatározását.

Salerno – Civitas Hippocratica (850)

A dél-itáliai helység mikroklímája és gyógyforrása a legrégebbiidõk óta vonzotta a gyógyulni vágyókat (Máté evangélista földimaradványai2 pedig a vallásos tömegeket). A görög kultúra (19), arómai civilizáció és az arab hatás a korai kereszténység szellemé-vel talán a leglátványosabban éppen itt találkozott: a VII. század-ban keletkezett Benedek-rendi kolostorhoz kórházat is csatoltak an-nak a benedeki regulának a szellemében, hogy „a betegeket úgykell szolgálnunk, mintha Krisztust szolgálnánk”. Nyolcszáz körülorvosait már messze földre királyokhoz és fõpapokhoz hívták, desok fõnemes is utazott ide gyógykezelésre (így – többek közt – azangol trónörökös). A 800-as években a város érseke (maga is kivá-ló orvos), Alphanus virágzó orvosi életrõl emlékezik meg. A 900-as évektõl ismertek olyan könyvek, amelyekbõl a kórház orvosnö-vendékei tanultak. Megemlítendõ, hogy a korai századokban (a900-as évektõl) hallgatónõket (mulieres salernitanae) is oktattak,sõt nõi tanárok is tanítottak az 1050-es évektõl. Több nõorvos isdolgozott és tanított itt: a legnevesebb Trotula, a híres Ruggerionemzetségbõl (a salernói centro istorico-ban ma jószerével csak aTrotula di Ruggerio utca õrzi az egykori egyetem emlékét). Híresprofesszora volt Mathias Platearius, akinek gyógyszerkönyvét ké-sõbb is alapnak tekintették. 1050-ben itt írja a kor egyik leghíresebborvosa, Gariopontus Pessionarius címû mûvét, amely a mai orvositerminológia alapja („latinizálta” a görög kifejezéseket). Kortársavolt az ugyancsak itt tanító arab Constantinus Africanus (+1087),20 arab és szír, valamint több hindi és más nyelvû orvosi könyv la-

Benke József

Példák és elõzményekAközépkori pécsi egyetem mintaképei

1Nagy Lajos jól ismerte Salernót (apjával együtt a „Salerno hercege” címet is birtokolta), Bolognát (többször is járt itt), Padovát (F. Carrara herceg jó barátja), Prá-gát (elsõ apósa IV. Károly császár), Krakkót (nagybátyja Nagy Kázmér; ifjúkorában Zách Klára elcsábítója). Nem ilyen közvetlen kapcsolat Salernóval: KárolyRóbert nádora, Drugeth Vilmos salernói származású, akinek fiát, Miklóst – aki elkísérte Lajos királyt Nápolyba – Salerno parancsnokává teszi a király.2Az apostol teste csak a X. században került a 845-ben emelt (késõbb Szent Máténak nevezett) székesegyházba. Itt található VII. Gergely pápa holtteste is.

21


tinra fordítója, aki a gyógyítás és az oktatás mellett elõször követel-te meg a keresztény Európában a tudományos munkát (20). Hatá-sára alkalmazták itt a XI. század második felében az anatómiai ku-tatásban (sõt a szemléltetésben) a boncolást. Az 1100-as évekbenkeletkezett a Regimen Sanitatis Salernitanum életviteli, gyógyásza-ti szabályok összefoglalója. Messze földön híres patikái (21) vol-tak. II. Roger (22) sziciliai király 1140-ben emelte egyetemi rangraa salernói orvosi iskolát (a normann Roger – arabok készítette – ko-ronázási palástja utal Salerno iskolájának arab alapítására és az arabhatás harmad évezredére is). A középkorban itt keletkezett az egyiklegrégibb írás az uroszkópiáról: Maurus kommentárja 1160 körülkészült (a vizelet színét – 19 árnyalatot különböztet meg –, sûrûsé-gét, mennyiségét, üledékét teszi vizsgálat tárgyává). Salernóban ta-nult Gilles de Corbeil (+1220), aki késõbb Montpellierben lett pro-fesszor (s aki a vizelettel kapcsolatban 352 hexamétert írt; s köny-ve, a Carmina de urinarium fél évezreden át a vizeletvizsgálat ké-zikönyve lett). Késõbb Corbeil alapította meg a párizsi egyetem or-vosi karát. Ekkor a város már civitas hippocratica (Aquinói SzentTamás (24) pedig az orvostudomány városának nevezi). Hartmannvon Aue (25): Der arme Heinrich c. költeményében így ír: „Induldélnek, Salernóba/ Ottan pedig felkeresett/ Mindent tudómestereket/ Salerno legjobb orvosa…” és így tovább (1200 elõtti eza vers). II. Frigyes császár (26) 1221-ben alkotta meg híres medi-kus rendeletét, ami 8 évi tanuláshoz és 1 évi gyakorlathoz kötötte adiplomát; a birodalomban orvosi gyakorlatot csak az folytathatott,aki a salernói professzorok elõtt levizsgázott és akit az egyetemnyilvánosan beiktatott (nem akarom ebben eltúlozni az ekkorra márelhunyt elsõ felesége, Aragóniai Konstancia – a mi Imre királyunközvegyének – hatását, aki apja, de fõleg apósa, III. Béla udvarábólsok minden tudományosságot hozott 11 évvel fiatalabb koldussze-gény férje palermói udvarába, s hozzájárult ahhoz, hogy ez a félvadutcakölyök a történelem egyik legtudósabb császárává váljon).

Nemcsak Európa minden részébõl voltak hallgatói a salernóiegyetemnek, hanem Ázsiából és Afrikából is. Azonban Petrarca az1300-as évek közepén már csak hajdani dicsõségérõl ír. (Magyarvonatkozásai miatt megjegyzendõ: az intranzigens és infallibiliskarizmatikus Szent Sátán, a pápaság univerzalizmusának meghir-detõje, a császárral, IV. Henrikkel Canossa-t járató, e császár és amagyar király, Géza közötti konfliktusban a király mellé álló, az el-sõ magyar szenteket felavató VII. Gergely pápa (27) itt halt meg1085-ben.)

Bologna – az elsõ európai jogi fõiskola

A középkori köztársasági kormányzatú városállam egyházi iskoláivilághírnevének elindítója Irnerius (+1130) professzor volt, aki az1088-ban alakult híres püspöki iskolában az 1100-as évek elejénmegteremtette a (késõbbi jogi kultúrtörténet által) corpus iuriscivilis-nek nevezett tantárgyat. Az iskolát a lombard városok felettgyõztes Barbarossa Frigyes császár (28) 1158-ban jogi fõiskoláváfejlesztette. Itt tanított Gratianus (+1159), aki – ugyancsak a késõb-biekben – corpus iuris canonicinek mondott tárgy oktatását vezettebe (a Szent Félix kolostorban), elválasztva az egyházjogot a teoló-giától (1143: Decretum Gratiani). Magyar vonatkozása is van a ki-alakuló jogi egyetemnek alig fél évszázaddal megalakulása után: azelsõ olyan professzor, aki mindkét jogi tárgyat tanította, PaulusHungarus (+1241) volt. Néhány évtizeddel késõbb itt találjuk az el-

sõ magyar orvosprofesszort, Bertalan kanonokot, akinek bolognai(29) tekintélyére jellemzõ, hogy tanszékét fiának, az ugyancsak or-vosprofesszor Vilmosnak adhatta át. A bolognai egyetemen (30)testületek (corporatio-k) voltak (ultra- és citramontani): az elõbbibetartozott 1265-tõl a natio hungarica, ami azt mutatja, hogy sok ma-gyar hallgatója is volt az egyetemnek (összes hallgatóinak létszámaekkor 10 ezer fõ!). Bolognában (31) nem karról (facultas) beszél-tek, hanem collegium-ról (ennek volt a vezetõje a dékán). A hallga-tóknak nagy szerepük volt a professzorok és a dékánok jelölésébenis (ekkor még állandó épülete nem volt az egyetemnek). 1224-bena Szentszék ellenõrzése alá került, s az egyetem igazgatását ekkora püspök (késõbb a fõesperes) végezte. 1239-ben kapott a pápátólegyetemi rangot (32). A bolognai sebészképzés megalapítója UgoBorgognoni (+1252) volt. Híressé vált a mûtéteknél használt szi-vacs (spongia somnifera). Fia, Teodorico Borgognoni (+1298) – akiugyancsak híres sebészprofesszor volt Bolognában – fõ mûve1266-ban jelent meg Chirurgia címmel, amelyben szembeszáll az-zal a nézettel, hogy a gennyedés szükséges a gyógyuláshoz. Bolo-gna egyik elsõ orvosprofesszora, Rolando Capuletti 1264-ben írtameg sebészeti kézikönyvét (sok „salernitana” idézettel). Guglielmoda Saliceto (+1280) sebészeti tankönyve 1275-ben „jelent meg” (sGuy de Chauliac lelkesen ír Nagy Sebészet-ében Salicetóról), akinagyon jó belgyógyászati könyvet is írt. Saliceto di Bologna (ez azismertebb neve) a kauterizálással szemben a sebek késsel történõkimetszésének híve volt (annak ellenére, hogy a clermonti zsinatmár 1130-ban, majd a toursi zsinat 1163-ban „véglegesen” eltiltja apapokat, a pap-orvosokat a sebészettõl). Bolognában tanultLafranchi (+1306), a nagy párizsi olasz származású sebészprofesz-szor is. A XIII. század közepén az orvostudomány mellett már böl-csészetet (septem artes liberales) is tanítottak, újabb évszázad múl-va (1360-ban) pedig VI. Ince pápa felállította a teológiai kart. Itt ta-nult a középkori pécsi egyetem híres professzora, Galvano di Bolo-gna is. Mondino dei Liucci (+1326) bolognai sebészprofesszorboncolt elõször 1302-ben törvényszéki orvosi céllal (33), s 1316-ban készült el Anathomia Mundini c. könyve (amelyet csaknemminden egyetemi városban kiadtak, azaz lemásoltak). Guy deChauliac (+1368) bolognai hallgató (a késõbbi híres professzor) le-írja, hogy sok boncolást hajtott végre Mondino dei Liucci (s õ,Chauliac ennek alapján honosította meg a boncolástMontpellierben 1340-ben). A fentebb említett híres professzorokmellett itt tanult és tanított a késõbbi III. Sándor pápa; a Császársá-got az Egyház fölé helyezõ nagy jogtudós, a szonettnek, mint a sze-relmi költészet mûfajának a megteremtõje, Cino da Pistoia (+1336;a jogi tanulmányait itt folytató Petrarca segítõje), de itt tanult III. In-ce és IX. Gergely pápa (1227-1241), Dante (34) és sok-sok törté-nelmi híresség.

Padova – sok magyar emlékkel3

A római történetírás atyja, Titus Livius szülõhelye – az ókoriPatavium – a császárság idején Itália második városa volt (de a ké-sõbbi századokban is sok hírességet adott: Szent Antal, Giotto, Do-natello, Mantegna stb.). Itt élt Dante.Az egyetemet 1222-ben alapította a bolognai egyetemrõl eltávozottoktatók és hallgatók egy csoportja (mintegy ezer hallgató; két újabbhullám volt még az 1300-as évek elején). Az elõzõ évszázadtól aszabad város közössége már jó hírû humanista iskolával rendelke-

3Padova ura, Carrara herceg hatalmának megvédését személyesen vezetett hadseregével is segítette Nagy Lajos.

22


zett, amely a legnagyobb mértékben garantálta az egyetemi pri-vilégiumokat és a tanulmányok szabadságát. Az egyetem nemcsászári, pápai vagy vallási alapon szervezõdött, hanem a hallga-tók közösségeként (universitas scholarium). A hallgatók nemze-tek (natio) szerint csoportosultak, s az ún. ultramontani csoport 9nemzete között volt a magyar (ungara, negyedikként felsorolva).Híres volt az orvosi kara, a kar szabályzata elõírta, hogy az okta-tásban csak a Mondino dei Liucci által írt Anathomia Mundinihasználható (mintegy fél évszázaddal késõbb boncoltak itt, mintBolognában). Itt is azon igyekeztek, hogy ne váljon el egymás-tól a medicina elmélete és az orvoslás gyakorlata, mindennek el-lenére azonban még mindig nagy szerepet játszott a skolasztiku-sok elméletektõl agyonterhelt dogmatizmusa, ami a kísérletezést– legalábbis a XIII. században – megbénította (noha hivatalosannem tiltották a boncolást). Pietro d’Abano (+1315), az elsõpadovai orvosprofesszor Konstantinápolyban és Párizsban ta-nult, s miután az inkvizíció vádat emelt ellene, 1306-banPadovában telepedett le, ahol meghonosította és felvirágoztattaaz orvosképzést. Az inkvizíció itt is elérte, de 58 éves korában asírba mentette magát (csak úgy kerülhette el a máglyát, hogy ta-nítványai kilopták a Szent Antal katedrálisból holttestét; így csakjelképesen tudták elégetni. De – in effigie – elégették!). A szintefelsorolhatatlanul sok (36) híresség (pápa, császár, király, orvos-és jogászprofesszor, festõmûvész, szobrász, államférfi stb.) mel-lett itt tanított a középkori pécsi egyetem híres professzora,Galvano di Bologna is. Híres anatómiai tanterme (37), az ún.teatrum valóságos csoda volt. Mint határainkhoz legközelebbesõ egyetemi várost, érthetõ, hogy sok tanulni vágyó magyar fi-atal kereste fel megalapításától kezdve (amint ezt a mellékelt re-likviák – magyar nemesi címerek (38) – képei is mutatják).

Montpellier – az elsõ orvosegyetem

A keresztény Európa elsõ orvosi iskolája VII. Lajos uralkodása(1137-1180) idején létesült a dél-franciaországi Montpellierben(39), 1141-ben a Szent Lélek kórházban. Alig két évtized múlvaa neves jogtudós, Placentius megalapítja a jogásziskolát. A máremlített Hartmann von Aue így ír 1200 elõtt e városról: „HívéHeinrich, hogy gyógyulást/ Montpellier hoz, semmi más,/ Ottvannak a jó doktorok/ Kik megmentik a bajnokot”. III. Honoriuspápa (40) 1220-ban megbízta egyik érsekét az itteni orvosi isko-la ellenõrzésével, ugyanakkor rendelkezett a medicina tanulásá-nak módjáról, ami a keresztény világban az orvosképzés alapjátvetette meg. 1220-ban vezették be az egyetemi jogászképzést (ittkezdte jogi tanulmányait Petrarca). A montpellieri egyetemen ta-nított Alfredus Anglicus, aki 1200-as évek elején De motu cordisc. mûvében leírta a vérkeringést. Itt tanított Gilles de Corbeil(+1220) professzor (a Carmina de urinarium szerzõje), továbbáPedro Juliani (Hispanus; +1277), aki a történelem elsõ olyan pá-pája (XXI. János (41) néven), aki orvosprofesszorként kezdte apályafutását (szegények számára írt egy gyógyszerkönyvet, s õvolt az elsõ a középkorban, aki módszeres áttekintést adott az el-mebetegségekrõl). Montpellierben szerezte diplomáját 1260 tá-

ján a középkor legnagyobb orvosának tartott Arnoldus (42) deVillanova (+1312), a salernói Regimen megjelentetõje (itteniprofesszori mûködése alatt írta „A gyógyítás parabolái” c. köny-vét). Itt is megfogalmazzák azt az ekkor már több, mint 2000éves indiai alapelvet, hogy könnyebb az egészséget megõrizni,mint az elveszett egészséget helyreállítani. Amontpellieri gyógy-szerészek (43), csakúgy, mint az orvosok a XIII. században Eu-rópa-szerte híresek voltak, sõt sokan azt állítják, hogyMontpellier a XIII. és a XIV. században a világ (egyik) legjobbegyeteme volt. Teodorico Borgognoninál tanult (párizsi és mont-pellieri évek után) Henri de Mondeville (+1320), a sebészet úttö-rõje, a Chirurgia szerzõje (a középkor legnagyobb sebészének,Guy de Chauliacnak a mestere), aki 1303-tól Montpellierben azanatómia és a sebészet professzora lett (késõbb párizsi profesz-szor), aki szerint a tisztán kezelt, alkohollal fertõtlenített, össze-varrt seb nem gennyedhet el. Guy de Chauliac (+1368) honosí-totta meg a boncolást a montpellieri egyetemen 1340-ben (fõmûve, a Chirurgia Magna 1350-ben készült el). Innen került apárizsi orvosi karra az 1290-es években Villanova, aki itt, Párizs-ban az elsõ orvosi bibliográfiát állította össze (Villanova pápákés az aragóniai királyi család orvosa is volt). De tanult itt az ex-perimentum jelentõségét hangsúlyozó Albertus (44) Magnus(+1280), a tudományos kísérletezés szabadságát hirdetõ, tenger-alattjárót és repülõgépet tervezõ, a szemüveget (45) felfedezõRoger Bacon (+1292). Amint Salerno szerepét Montpellier, úgyezét fokozatosan a párizsi egyetem (és orvosi kara) vette át (jólmutatja ezt Guy de Chauliac (47) esete: itt tanult és vált híres se-bésszé (48), de 350 éven át használt Chirurgia Magna c. könyvétmár Párizsban írta). A híres sebész, Lafranchi (+1306) fia,Boneto Lafranchi Párizsban tanult medicinát és Montpellierbenlett megbecsült sebészprofesszor a század elején (az 1336-banbekövetkezett haláláig). A város katedrálisát (49) V. Orbán pápaépíttette 1364 és 1367 között (és adományozta a bencés kolostor-nak). Atemplomban ma is látható makettet Orbán pápa Szent Pé-ternek ajánlotta fel.

Prága – a Károly Egyetem

VI. Kelemen4 pápa (50) 1347 januárjában írta alá a prágai egye-tem alapító bulláját, s a következõ év áprilisában IV. Károly5 né-met-római császár (51) és cseh király (I. Károly néven, 1333-1378) létrehozta az 1300-as években emelt gótikus Rotlev-házban a Karolinumot (52), az elsõ közép-európai egyetemet (aCarolinum a világ egyik legrégebbi egyetemi épülete). Az egye-temnek megvolt mind a négy klasszikus fakultása (jóllehet a pá-pák avignoni fogsága befejezéséig megalakult 41 egyetembõlmindössze 9 volt négy karú, teljes egyetem, köztük a prágai,amelynek hallgatói 1357-tõl ezen a hídon közlekedtek; 2/3 évez-red óta az árvizek nem tettek benne kárt!). Az egyetem megnyi-tása után alig egy évtizeddel megnyílt az elsõ prágai (egyetemi)patika. A bölcsészet (facultas artium) elõkészítõje volt a másikháromnak. Ezt követõen a három kar valamelyikének elvégzésé-vel szerezhetett doktori címet (itt el kell mondani, hogy a septem

4Kelemen még párizsi professzor korában tanította Károly herceget, a késõbbi IV. Károly császárt.5A császár 2. felesége, Piast Anna Nagy Lajos rokona volt, és ugyanúgy Nagy Lajos udvarában nevelkedett, mint a császár 3. felesége. IV.Károly császár Zsigmond nevû fiát (a késõbbi magyar királyt és német-római császárt) Nagy Lajos leányával, Máriával házasította össze.

23


61364-ben Krakkóban találkozott Kázmérral IV. Károly császár és Nagy Lajos király.7Szent László magyar király volt mindenekelõtt példaképe. A magyarbarát Filippo di Sangineto lovag, Provence helytartója S. Martinivelmegfesttette Szent László képét (vagy 1343-ban Nápolyban járt Erzsébet királynétól kapta a lovag ajándékba). A lovag a képet a calabriaiAltomonte városka templomának oltárára helyeztette.8A Nápolyi Királysághoz tartozó Provence nyugati határától alig több, mint félszáz km-re van Montpellier.91349. szeptember 17-én meghal pestisben Nagy Lajos felesége, Margit királyné, IV. Károly császár leánya (akit 1345-ben vett feleségül).Lajos is megkapta a „fekete halált”, de erõs szervezete megóvta: ettõl kezdve mindent megtett az orvoslás fejlesztéséért. Egyébként NagyLajos szélsõségesen erõs vallásossága, militáns kereszténységterjesztõ elhivatottsága nemcsak a zsidók magyarországi kiûzésében nyilvánultmeg, hanem abban is, hogy a Balkánon az ortodoxok üldözésével hozzájárult a török európai terjeszkedéséhez.10Nagy Lajos király évi bevétele 240 ezer márka volt, amelybõl az egyetem fenntartására 1500 márkát adott évente Vilmos pécsi püspöknek. A leg-magasabb fizetése Galvano di Bologna professzornak volt, ezt nem számítva, egy átlagos tanár 30 márkát kapott (egy átlagos krakkói professzor évi3 márkát!). Még a pécsi rektornak is 10 márka volt az évi jövedelme (jóllehet ekkor rektor csak hallgató lehetett).

artes liberales (55) eredete a késõi hellenisztikus korban kanoni-zált, az ókori római nevelésben a szabad polgárok képzését szol-gáló tantárgyak összefoglaló elnevezése volt). A Terentius Varro(116-26) összeállította 7 tantárgy népszerûsítését fél ezer év múl-va, az ókor végén Felix Capella (+476) De nuptiis Philologiae etMercurii c. mûve (439) végezte el, míg a középkor végén And-rea da Firenze (+1377) festménye (ami a firenzei Santa MariaNovella ún. spanyol kápolnájában látható). Sok magyar hallga-tója és híres magyar professzora volt a prágai egyetemnek.

Krakkó – a Jagelló Egyetem

Nagy Kázmér6 király (57) alapította 1364-ben. Bár a pápa ismegerõsítette, jogi és orvosi tudományokat oktató világi intéz-mény volt. 1400-ban II. Ulászló (1386-1434; Hedvig királynõférje) a Sorbonne mintájára négy karral rendelkezõ intézménnyéalakította. A tulajdonképpeni Jagelló Egyetem ma meglévõ épü-letét egyetemalapító királyunk leánya, a lengyel trónon apját kö-vetõ Hedvig (Jadwiga) királynõ hozományából (eladott ékszere-inek árából) építtette. A krakkói egyetem gótikus épülete, a maiCollegium Maius azonban már csak halála után, 1401-ben ké-szült el.

A történelmet, benne a nagy történelmi személyiségeket (60)tisztelõ7 Nagy Lajos király fent említett itáliai és francia8 egyete-mei (az itt dióhéjban bemutatott) eredményeikkel, továbbá az otttanított és tanult hírességek (pápák, fõpapok, királyok) olyanvonzerõt gyakoroltak a magyar uralkodóra, hogy olyan egyete-met akart, amely méltó a példaképekhez. Egy valamiben azon-ban messze kiemelkedõen meghaladta mintaképeit: a professzo-rok fizetésében (volt olyan, a pécsi elõtt alapított, máig – folya-matosan – létezõ egyetem, amelynek tanárai a tizedét kapták an-nak, amit a király adta pénzbõl Vilmos püspök fizetett a pécsiprofesszoroknak).

Nagy Lajos király9 egyetemalapításától Hedvig királynõ ha-láláig egyharmad évszázad telt el, de ez a történelmi, sõt emberimércével is rövid idõ bizonyítja a magyar tudományosság lététés erejét határainkon belül és kívül egyaránt. Ezt a harmad évszá-zadot egy olyan harmad évezred elõzte meg, amely idõszak elsõfelének a legfõbb jellemzõje külföldi írástudók hazánkba hozata-

la, második felének pedig magyar fiatalok külföldre küldése éshazai kiképzése volt a III. Béla megfogalmazta nemzeti értelmi-ség megteremtése stratégiai céljának megfelelõen, tehát az a har-mad évezred, ami a montecassinói bencések Pécsváradra, aPriscianus-ok Pécsre érkezésétõl a Studium GeneraleQuinqueecclesiense megalapításáig eltelt, az európai szintû ma-gyar értelmiség megteremtésének eredményekben rendkívülgazdag korszaka. Ezt tetézte be az egyetemalapító nagy király,Lajos, tudva azt, hogy egy szervesült európai jelenléthez nemelegendõ a még oly magas tudományosság sem. Ehhez anyagialapok is kellenek. Ennek is szép példáját adta egyeteme.10

BibliográfiaÁbel J.: Egyetemeink a középkorban. Bp., 1881.La Basilique-Cathédrale Saint-Pierre de Montpellier (1364-1367).

Montpellier, 2002.Benedek István: Hügieia. Bp., 1990.Bertényi Iván: Nagy Lajos. Bp., 1989.Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a középkori… Bp., 1972.J-B. Duroselle: Európa népeinek története. Officina Nova.Félegyházy J.: A középkor egyháza. Bp., 1939.Geréb László: Küküllei János és a… Bp., 1960.Gergely J.: A pápaság története. Bp., 1980., és 1999.Gutheil J.: A veszprémi egyetem. Veszprém, 1979.Histoire de l’université de Montpellier. Montpellier, 2001.Illustrierte Geschichte der Medizin. 1-9. kötet, Andreas,1983.Képes Krónika. I-II. k. Helikon.J. Le Goff: Az értelmiség a középkorban. Bp., 1976.Lukinich I.: II. Szilveszter pápa. Kolozsvár, 1901.A medicina krónikája. Officina Nova.A múlt nagy korszakai. Bp., 1973.Musei di Palazzo Poggi. Editrice Compositori, Bologna, 2001.Névery S.: A középkori egyetemek. Bp., 1885.Szántó K.: A katolikus egyház története. I-III. k., Bp., 1983.Székely Gy.: VII. Gergely. Akadémiai Kiadó, Bp., 1984.Universita degli studi di Padova. Editione, 1997.Le Wawel. Cracovie, 1995.

24


Sajátos morfondírozásom szintjén nem erõlködöm a „fogalmakés terminológia” problémái terén rendet csinálni. Talán nem té-vedek, ha azt gondolom, hogy az itt használt „közismert”, ámdeegyben többé-kevésbé pontos szakkifejezések jelentéstartalmaszámomra és még sokak számára elég jó átfedéssel hasonló, per-sze sohasem azonos. A definíciókat hagyjuk, ha nem is sehova,de biztosan félrevezetnek onnan, ahol használni szándékozom efogalmakat, inkább ki-ki értse úgy a kreativitást, innovációt éshasonlókat, ahogy egójának legkellemesebb.

*Egy ideje hiszek abban, hogy alkatunk szerint vagyunk néhá-

nyan, akiknek majdnem mindegy, milyen formában manifesztá-lódik az a velünk született hajtóerõ, amitõl gyakran álmatlan éj-szakáink vannak, a tettvágy nem hagy pihenni. Átrendezzük a la-boratóriumot – ha feleségünk engedi, a lakást, vagy legalább an-nak egy részét is –, barkácsolunk, vagy fotókat készítünk. Majd-nem mindegy, mit, de csinálunk, úgynevezett rendet csinálni vi-szont nagyon nem szeretünk. Mi vagyunk azok, akik nem visz-szük sokra egy szûk területen, mert sok más is érdekel, témát vál-tunk, metodikát fejlesztünk, utánozunk, alakítunk, mindig min-dent legalább egy kicsit máskép szeretnénk csinálni. Gyakranszakmát váltunk, akár életmódot is, ha kell (vagy lehet). Nembiztos, hogy a szép, nagy, nemes célok, feladatok érdekesebbekszámunkra, mint egy apró ötlet, amivel bíbelõdni lehet, ami sike-rül, és akkor jó – ha nem, akkor miért nem ... és csak azért is…

Ritkán törekszünk hatalomra, a pozícióért helyezkedés nemnekünk való. Akik viszont azt szeretik, minket tûrnek el nehezenkörnyezetükben. Mi viszont más, kreatív alkatú sorstársainkkalegész jól, többnyire békességben elvagyunk. Sõt, velük sokszorjobban megvagyunk, összeférünk, mint másokkal, a se ide, seoda igazán nem tartozó többiekkel. Persze, versengünk is, de adolog nem vérre, hanem inkább belsõ örömre, dicsõségre megy.

Innen nézve a „mûvészi” (nem szeretem ezt a fennkölt meg-jelölést, melyet egy nagyon kellemes tevékenységforma csakegyes részeire akarnak kényszeríteni rendszerint azok, akik nemmûvelik) és a „tudományos” (hasonlóképpen nem szeretem) te-vékenység – sokkal inkább molyolás, mint „alkotómunka” – ke-véssé különbözik egymástól. Ezért, vagy sem, vannak Leonardoda Vinci-alkatú mûvész-tudósok és vagyunk sokan, akik „fõál-lásban kutatunk”, de sok idõt szentelünk – helyesen engedünk,engednénk, engednek – arra, hogy egyéb formában is ápoljuk,kibontsuk kreatív hajlamunkat.

*Az elsõ követ egyetemista koromban faragtam át. Nem ne-

veztem szobornak, inkább a menhir, a totem, a szimbólum vilá-gába tartozott, ennek megfelelõen nagy, durva homokkõ volt, ot-romba, elnagyolt és nehéz. Ennélfogva a „panel-lakást” hamarkinõtte, ma már nem is tudom, hol kallódik. Az elsõ fenyõfa da-rabot 1965-ben, lányom születése boldog és a belgyógyászat szi-gorlatra készülõdés kevéssé boldog idõszakában alakítottam át„dombormûnek”. Ma is itt függ elõttem a falon, és figyelmeztet,emlékeztet. Aztán jött az elsõ darab cseresznyefa, amit – mostmár sajnos néhai – Bocz Gyula barátomtól kaptam, mint „fara-gásra alkalmasabb, nemesebb anyagot”. Márványhoz 1981-benjutottam, ahogy ma is gyakran, építkezési hulladékból szedtemfel egy tenyérbe való darabot. Akkoriban Marseille egyik labora-tóriumában igyekeztem rájönni, hogyan lehetne gõte gerincvelõi

motoneuronokat rábeszélni, hogy tûrjék jobban és fõleg hosszab-ban a mikroelektródára nyársalást. A napi frusztrációt a tenger-parti naplementék feledhetetlen látványa oldotta – a nézelõdéssemmittevését pedig a márványdarab dörzsölgetése. Semmiféleszerszámom nem volt, csak csiszolópapír meg idõ.

Ma már többféle eszközzel könnyítem a nagyolás, elõfaragáskeserves idõszakait – és keserítem porral, zajjal a környezetembenélõk nyugalmát. A végsõ idõszak, amikor már csak kézimunka,szemlélõdés, pepecselés marad, keveseket zavar és talán még többörömet okoz. Vége soha nincs, többnyire abbahagyom, mintsembefejezem – illetve hagyom a dolgot egy másik kreatív tevékeny-ségbe átalakulni, melyet környezetem átalakításának lehetne találó-an nevezni. A faragott, formált fa, kõ, vagyis a forma rendezi a te-ret, és a fényben érvényesül. A fényben él, alakul át napról napra –néha ciklikusan, néha csak egyszer és soha többé. Lehet, persze,hogy lehet, nem is a „szobor” (ezt a szót se szeretem), hanem énváltozom, aki nézem, aki csináltam a magam örömére és emóciói-mat, frusztrációmat vetítem rá, csakúgy mint a világra, úgy általá-ban. Mindegy. Mindenképpen kellemes és ártalmatlan idõtöltés.

*Vannak páran, akik rég tudnak errõl a tevékenységemrõl, sõt

olyanok is, akiknek effajta ajándékkal kedveskedtem. Biztattak –kérettem magam sokáig –, hogy „lépjek a nyilvánosság elé”, sõtigyekezzem eladni. Elõbbi és utóbbi egyaránt furcsa függeléke,hovatovább értékmérõje lett – szerintem sajnos – a magunk örö-mére folytatott kreatív tevékenység termékeinek. Barátaim, köz-tük „profi mûvészek” véleménye sokkal fontosabb, mint a „kö-zönségsiker” vagy „elismerés”, mely szinte sosem érdekelt. In-kább a magam bírája szeretek lenni, ha nekem tetszik jó, ha ne-tán ugyanaz másnak nem, akkor többnyire a lelkemnek mégjobb. Legalább ebben se vagyok ugyanolyan, mint mások. A kö-zelmúltban azonban egy szerencsésen elnyert „ösztöndíj” kap-csán (pénzt nem, csak „paripát és fegyvert”, azaz helyet, eszközt,anyagot, lakást és ennivalót kaptam) megpróbáltam valamit, va-lami nagyon mást. Na nem olyan nagyon merészet, hiszen szo-kásos életmódomat nem mertem megváltoztatni, sem a hidat fel-égetni. A nagyon más lényege, hogy megpróbáljuk (azokkal ésmiattuk, akik az ösztöndíjhoz segítettek) eladni faragványaimat.Ez utóbbi megköveteli, hogy mutassam be, mit kínálok, mibõllehet választani – avagy milyen az, amit magamnak, barátaim-nak, szeretteimnek csináltam és éppen ezért sosem lesz eladó.

Így fogadtam el végre Barthó Loránd barátom ismételt biz-tatását, hogy egyetemi lapunkban mutassam meg faragványai-mat azoknak, akiket érdekel, és azoknak is, akik csak átlapozzák,de észreveszik és netán érveket kovácsolnak, mondván: „a kuta-tómunkától elvont energiát pocsékolom ilyesmire”. Megnyugta-tom õket jó elõre, ezt a vádat(?), véleményt(?) több mint húsz éveismerem és ignorálom. Nekik is való az a másik „megállapítás”,miszerint az egyetemi hierarchiában érlelõdõ frusztrációt szubli-málom ilyenformán.

*Csendes örömmel szoktam nézegetni e fórumon az elmúlt

pár évben megjelent szebbnél szebb fotókat. Talán azzal, hogy amagam részérõl másfajta kreativitás termékeit mutogatom, báto-rítani remélem azokat, akik festenek, faragnak, szõnek, kerámi-áznak vagy kertet építenek, formálnak, íme egy fórum, ahol ne-künk kedves, nekünk szép dolgainkat megmutathatjuk.

*

Kreativitás, innováció

25


Szoborról képet csinálni nehéz, sok fotós szerint önálló kre-atív tevékenység. Mindenesetre sokat elárul arról az intim kap-csolatról, ami egy térben, fényben létezõ forma, és egy látni, be-fogadni képes agy között létrejön. Magam is megpróbáltam, demunkáim dokumentálásánál egyik-másik, számomra kedves né-zõpont kiemelésénél tovább még nem jutottam. Az itt bemutatottképek egytõl egyig Bánvölgyi Ágnes alkotásai. Kérem, fogadjáktanúságomat arról, hogy ezek Ágnes szemével választódtak a„környezet ingerei közül” , tõle kaptak sajátos hátteret, társultaképpen így egymással, és figyelemre méltó kreatív munkája ered-ményeként született a látvány. Az az összkép, amit elõször meg-pillantva kicsúszott belõlem az õszinte elismerés: „Ágnes, ezekszebbek, mint a faragványaim”. Valóban szebbek, és általa, tõle,miatta, kreativitása kapcsán lettek ilyenek. Gyakorlott szemneknyilván feltûnik a digitális képalkotás terén való jártassága, ez amunka során elõny, de az eredménynek sincsen a „metodikából”kára. Vele egyetértve most már ketten együtt, egyenrangú alko-tóként köszönjük, hogy megnézik munkánk gyümölcsét, kelle-mes, nyugalmas perceket kívánunk hozzá a Karácsonyhoz mél-tó napokban.

*A „látvány” megszületett, önmagában él már, de a morfondí-

rozgatás sem szûnt meg. Élénken foglalkoztat például a kreativi-tás és innováció, bonyolult viszonya egymáshoz. Hagyjuk ezutóbbi fogalmat is kinek-kinek ízlése szerint érteni, szeretni, tûr-ni, vagy éppen megvetni. Csalóka, szoros összefüggése a tudo-mánnyal, kutatással még inkább magáról értetõdõen kívánatos-nak tûnik. Vagy vélhetõ legalább. Valljuk meg azonban, hogy bi-zonyos életkor és tapasztalat birtokában sokan, ha ugyan nem va-lamennyien, teljesen bizonytalanok lettünk: egyfelõl az innová-ció az „új, az újítás, az eredetiség” csábítása aligha vitatható,ugyanakkor csapdáit is látjuk. Könnyû túlozni és azt állítani, ta-nácsolni, sõt számon kérni, hogy az új, az eredeti valóban jobb,értékesebb. A nagy kérdés az, hogy mihez képest? Lehet ma –amikor például valószínûleg halványan sejtjük még csak a hu-mán genom-program sikereit és jövõbeli jelentõségét – lebecsül-ni a tényfeltáró analitikus munkát a biológiában, illetve az orvos-tudományban? Azt a munkát, amibõl a genom-térkép megszüle-tett! Lehet valamely tudás egy villanás, egy ragyogó pillanat,melynek újdonsága azonnal megragad, de alighanem ugyanany-nyi példa volna a keserves, lassú, analitikus munka gyümölcse-ként létrejött meghatározó, iránymutató tudásra is. Meggyõzõdé-sem, ha tetszik egysejt-elektrofiziológiai kutatómunkám sajátoskövetkezményeként, hogy az analitikus tényfeltáró munkaugyanolyan jelentõs ma és a jövõben. Termékeit és mûvelõit asok ráfordított idõ és az elképzelések fokozatos érlelõdése miattritkán, vagy sohasem illették véleményformáló fórumok az „in-novatív” jelzõvel. Ugyanakkor aligha volna nehéz olyan példá-kat találni a természettudományban, melyek megkapták ugyanaz elõkelõ innovatív felismerés minõsítést, ámde sehova, vagyegyelõre csak rövid zsákutcába vezetõnek bizonyultak. Nem vé-letlen az sem, hogy az „innovatív” jelzõ sokszor utólag, retro-spektive társul az ismerethez.

Csakúgy mint a mûvészetben. Vannak, akik a romantika illu-zórikus túlzásai közé sorolják az „eredetiségre, innovációra,megújulásra, megújításra” való törekvést, ide sorolva a kérész-életû „izmusok” nagy részét: a tartósabbnak bizonyult stilárismozgalmak viszont az olyan, aligha homogén törekvések, minta szürrealizmus vagy az absztrakt, a nonfiguratív. Ezek nyomai

más mozgalmakban is észlelhetõk, és saját holdudvarukba szá-mos, hol harsányabb, hol megengedõbb tónusban „változat, altí-pus, közeli iskola” minõsítéssel megtûrt „mozgalmak” vagy al-kotók tartoznak. Más szóval: az innovatív eredetiség minõsítésnagyon is viszonylagos. Vannak, akik az eredetiségre törekvõ ro-mantikus túlzás rovására írják a „képzõmûvészet elsorvadásáról”kialakult közkeletû illúziót. Ez is elvakultság, hiszen be kellenelátni, hogy mindössze az erõltetett innovációra törekvés jutott(idõlegesen?) zsákutcába, de sem az alkotószellem, sem pedig aképzõmûvészet termékei iránti igény nem csökkent (csak a fize-tõképes kereslet!). Ne arányokkal számoljunk, statisztikákra ésfelmérésekre hivatkozva, mondván, hogy például a sokat nézettTV a vizuális képzõmûvészet, a jól eladható sajtótermékek pedigaz irodalom iránti érdeklõdést „szívják el”. A kommersz termé-kek fogyasztói tömege mögött alighanem ma sokkal több (nempedig kevesebb) olyan embertársunk rejtõzik, él és örül a mûvé-szetnek, mint pár száz évvel korábban, a romantika elõtt, amikora mûvészet sorvadásáról még nem volt divat értekezni.

*Lezárhatatlan vitát provokálnak a fenti szavak, állítások, tu-

dom. Nem is célom bárkire erõltetni véleményemet. Engemmeggyõz a galériákban, folyóiratokban, könyv- és zenemûbol-tokban, a TV és rádió kultúrára szakosodott mûsoraiban megje-lenõ mennyiség és minõség. Kétségtelenül létezik és erõteljes az„innovatívnak nem, vagy alig mondható” képzõmûvészet és iro-dalom is. Talán vannak, akiknek vizuális adatbázisában – vagykedvenc könyvei között – elõfordulnak a saját munkámat inspi-ráló, meghatározó faragványok, és mérlegelni is van kedvük, mi-ért emlegetem az innovációt, miközben saját munkáimból muta-tunk néhányat. Nemcsak megtûrten, hanem sikeresen él tehát asokak szerint már korszerûtlen, nem innovatív stílus a képzõmû-vészetben. Ma, és minden bizonnyal holnap is. Az innováció éseredetiség számonkérése pedig helyére kerül, mint a kultúrtörté-net egy fejezetére jellemzõ törekvés.

*Nem véletlenül említem a számonkérést, és nem véletlenül

kerülöm a „szubjektív vélemény” gumicsont-témáját, hiszentöbbnyire van, volt, lesz valaki, aki joggal vagy önhitten minõsí-ti, mások, vagy ugyanõk pedig számon kérik az amúgy termé-szetesen vitatható (mértékû??) eredetiséget mûvészetben, gyó-gyító eljárásban, kutatási tervezetben és tudományos minõsítés-ben (talán nem egyaránt, de biztosan hasonlóan). A számonkérésa baj gyökere és a kreativitást fékezõ faktor mind a tudomány-ban, mind pedig a mûvészetben (szerintem). Valószínûleg keve-sebben menekülnének alkohol- és/vagy drogmámorba, vagysüllyednének elõbb csak tétlen, majd tehetetlen depresszióba, hakreatív hajlamaik, illetve létrehozott alkotásaik nem buknának elaz innováció-eredetiség illuzórikus mércéje miatt. Valószínûlegnagyon sokan, akik a kézmûves vásárokon, saját környezetükigényesre munkálásában bizonyítják töretlen alkotó kedvüket,nem óhajtanak beállni az innovatív eredetiséget, mint felfújtszappanbuborékot kergetõk táborába.

Nem véletlenül hagyom kibontatlanul az innováció számon-kérésének problematikáját a tudományban. Egyetemi lapunkbanszóljanak errõl nálam illetékesebbek – ha van megfogalmazhatómondanivalójuk.

*Node hova jutna a világ, hova kerülne a számonkéréskor

alulmaradó tömeg, ha a hangadók feladnák tetszetõs szólamaikatés e témában vélt autoritásukat? Kinek, kiknek származna ebbõl

26


elsõsorban és közvetlenül kára? Ugye nem kell féltenünk az em-beriség mint olyan kultúráját, sõt még a civilizációt is alig. Vanegy másik (ugyancsak nem eredeti) tényezõ is, amit szintén nefeledjünk. Ha nincs „hangadó”, ki segít dönteni a választásban, aminõsítésben? Kire támaszkodjon a bizonytalan, saját ízlésérehagyatkozni gyáva, amikor netán zsebébe kell nyúlnia, hogy az„áhított” mûalkotás (vagy a jó befektetés) birtokosának érezzemagát?

Visszaértem egy lassan 40 éves, még diákkoromban megszü-letett gondolatomhoz. Nem volt pénzem megvenni – és tartásomgátolt barátaimtól egyszerûen ajándékként elfogadni –, ezért

megpróbáltam magam megcsinálni. Hamar rájöttem az ízére ésarra, hogy mekkora különbség az utánozás, másolás helyett lét-rehozni valamit. Eredeti vagy utánérzés? Stílusgyakorlat vagy el-lenkezõleg, ügyetlen dilettantizmus? Szenvedtem ezektõl a ka-pott-hallott vagy magamban megfogalmazott minõsítésektõl,amíg másodlagosságuk felismerése felváltotta a bizonytalansá-got. Csinálni kell, próbálkozni kell – legfeljebb (nem)sikerül, deaz öröm, a kreativitás öröme megmarad. Elvehetetlenül. Azenyém, a miénk, akik megpróbáltuk és a tiétek, akiknek öröm-mel megmutatjuk.

Kellemes Karácsonyt kíván hozzá: Czéh Gábor

9/2003. sz. Gazdasági Fõigazgatói utasítása PTE Szenátusának 669/2003. (2003.10.30.) sz. határozatának végrehajtásáról

1. A Szenátus 669/2003. (2003. 10. 30.) sz. határozatának (továbbiakban: Határozat) pontos végrehajtása érekében az alábbi gaz-dasági fõigazgatói utasítást adom ki:

2. A Határozat alapján 2003. október 30-tól 2003. november 27-ig az ÁOK minden témaszáma felett a kötelezettségvállalás ellen-jegyzési jogot és a korábbi kötelezettségvállalások kifizetésének ügyvitelében alkalmazott kötelezettségvállalás ellenjegyzési jogotvisszavonom.

3. A kötelezettségvállalás ellenjegyzésének ügyvitele az alábbiak szerint módosul:

a) A kötelezettségvállalás dokumentumát szignálja az a közalkalmazott, aki a Határozat hatályba lépését megelõzõen akötelezettségvállalás ellenjegyzési jogot gyakorolta (továbbiakban – ezen utasításban – korábbi ellenjegyzõ). A szignálás nemminõsül ellenjegyzésnek, így a gazdasági fõigazgató ellenjegyzése nélkül a kötelezettségvállalás érvénytelen.

b) Szignálás után a kötelezettségvállalás dokumentumát és a kapcsolódó iratokat a korábbi ellenjegyzõ megküldi a gazdaságifõigazgatónak. A megküldött dokumentumoknak tartalmazniuk kell minden, az ellenjegyzéssel kapcsolatos döntésmeghozatalához szükséges információt, így különösen a kifizetés forrásául szolgáló témaszámo(ka)t, ezen témaszámokkötelezettségvállalóinak aláírását, a kifizetés ütemezését várható összeg és dátum szerint.

c) A gazdasági fõigazgató ellenjegyzés után, vagy annak megtagadása után a korábbi kötelezettségvállalónak visszaküldi azanyagot.

d) Azon kötelezettségvállalások esetében, amelyeket a korábbi ellenjegyzõ – mivel nem volt tudomása a Határozatról – ellenje-gyzett, az ellenjegyzést semmisnek kell tekinteni, és a 3. a)-c) pontoknak megfelelõen az ügyviteli elõírásoknak megfelelõen agazdasági fõigazgató ellenjegyzését kell kérni.

e) Szóbeli kötelezettségvállalás legfeljebb 10 000 Ft egyedi összegig vállalható, de nem irányulhat reprezentációs célra.

4. Nem teljesíthetõ kifizetés, amely a gazdasági fõigazgató ellenjegyzése nélküli kötelezettségvállaláshoz kapcsolódik.

5. A kifizetésekhez kapcsolódó ellenjegyzések ügyvitele az alábbiakban módosul:

a) A kifizetés alapjául szolgáló dokumentumot, vagy a szokásos ügyrend szerint ahhoz kapcsolt dokumentumot szignálja a koráb-bi ellenjegyzõ. A szignálás nem minõsül ellenjegyzésnek, így a gazdasági fõigazgató ellenjegyzése nélkül a kifizetés nem tel-jesíthetõ.

b) Szignálás után a kifizetés alapjául szolgáló dokumentumot és a kapcsolódó iratokat, nyomtatványokat a korábbi ellenjegyzõmegküldi a gazdasági fõigazgatónak. A megküldött dokumentumoknak tartalmazniuk kell minden, az ellenjegyzéssel kapcso-latos döntés meghozatalához szükséges információt, így különösen a kifizetés forrásául szolgáló témaszámo(ka)t, ezentémaszámok kötelezettségvállalóinak aláírását.

c) A gazdasági fõigazgató ellenjegyzés után a gazdasági fõigazgatóság megfelelõ osztályára, vagy annak megtagadása után akorábbi kötelezettségvállalónak küldi az anyagot.

6. A gazdasági fõigazgató fenti ellenjegyzési jogának gyakorlásával – írásban – helyettesét megbízhatja.

7. Az utasítás a Határozatnak megfelelõen hatályos.

Tájékoztatásul a 669/2003. (10.30.) sz. határozat szövege:

„A Szenátus nyílt szavazással 31 igen, 0 nem, 6 tartózkodás mellett felhatalmazta a gazdasági fõigazgatót, hogy a Szenátus november27-i üléséig gyakorolja a teljes körû ellenjegyzési jogot az ÁOK kötelezettségvállalásai és kifizetései felett. Egyben elfogadták, hogya Szenátus következõ ülésén terjesszék elõ, milyen konkrét lépéseket tett novemberben pénzügyi helyzete rendezésére az ÁOK,milyen további lépéseket tervez a kar, valamint elfogadták, hogy rendszeresen történjen tájékoztatás a kar pénzügyi helyzetérõl.”

Pécs, 2003. november 3.Kisbánné Karis Ilona gazdasági fõigazgató

A szobrokról készült összeállítást lásd a középsõ színes oldalakon.

27


AGazdasági Igazgatóság tájékoztatója a Központi Raktárt (Honvéd u.) érintõ intézkedésekrõl

A Honvéd utcai Központi Raktár jelenlegi anyagellátó tevékenységét áttekintve a centrumelnökség egyetértésével több területet érintõváltoztatásról döntöttem, melyekkel támogatni szeretnénk az önállóan gazdálkodó szervezeti egységek vezetõinek munkáját.A most meghozott döntések egy folyamat elsõ lépései, melyeket – a változások hatásait figyelembe véve – újabbak fognak követni.A konkrét intézkedések a következõk

1. A raktárban évek óta használt „Raktári igénylõ könyv” mind formájában,mind tartalmában elavult. A havi rendszeres igénylések és az eseti raktá-ri igények elkészítéséhez új formában fogunk támpontot biztosítani: az újigénylési rendszer elõkészítése folyamatban van.

2. A raktári forgalom átvilágítását követõen néhány termék esetében a kész-leten tartás szüneteltetésérõl döntöttem. A döntés hátterében kisebb rész-ben az egyetemi szintû összforgalom alacsony volumene szerepel indí-tékként. Súlyosabb ok azonban, hogy a termékek többsége indokolatla-nul, vagy nagyobb mennyiségben kerül ki egy-egy szervezeti egységhez.Ezért a felsorolt cikkekhez való hozzáférést „nehezítve” próbáljuk segí-teni az egyes szervezeti egységek vezetõit a gazdálkodás hatékonyabbátételében. Ez a gyakorlatban a következõket fogja jelenteni:� a listában szereplõ termékekre vonatkozó igény felmerülésekor be-

szerzési igényt kell benyújtani a Beszerzési Osztályra raktári igényhelyett, és a megrendelés jogossága esetén a beszerzés közvetlenülfog történni az adott szervezeti egység igénye alapján;

� a listában szereplõ termékek közül a kézi és gépi mosásra használatoscikkek igénylését a Textilgazdálkodási Osztály vezetõjének,Szmolenszkyné Czinege Andreának kell benyújtani, aki szakmailag el-bírálja, hogy indokolt-e és megfelelõ higiéniát biztosít-e az adott szer-vezeti egység által végzett tevékenység, és ennek függvényében en-gedélyezi a közvetlen beszerzést, melyet a Beszerzési Osztály ügyin-tézõje bonyolít;

3. A raktári igénylések aláírási rendjét érintõ változás, hogy 2003. novem-ber 1-jétõl megszüntetem azt a lehetõséget, hogy a szervezeti egység ré-szérõl a vezetõ által erre felhatalmazott személyek írják alá a raktáriigényt. Ez a döntés a gazdálkodási jogkör gyakorlójának nagyobb rálátástbiztosít a raktári termékek felhasználására, igénylésére, illetve illeszkedika keretgazdálkodásra kialakított pénzügyi rendszerbe.

Pécs, 2003. október 29. Ferenci JózsefOEC gazdasági igazgató

Aközponti raktárban az alábbi termékek további raktározása visszavonásig szünetel

Cikkszám Cikk neve18010-00300-0 Chemotox super 200 ml18014-00300-0 Gyertya18021-00200-0 Súrolókefe nyeles18029-00400-0 Lapát hótoló18031-00100-0 Lábtörlõ kókusz18031-00200-0 Lábtörlõ gumi18035-00100-0 Mosdótál mûanyag nagy18035-00200-0 Mosdótál mûanyag kicsi18039-00100-0 Ultra krém18043-00100-0 Padlóápoló18046-01000-0 Partvis nyeles18050-00100-0 Shampon18059-00100-0 Vödör mûanyag18060-00300-0 Vállfa18102-00100-0 Biopon18104-00100-0 Patyolat18106-00300-0 Öblítõ18036-00100-0 Mosószerek Biopon18036-00400-0 Mosószerek Tomi18036-00500-0 Mosószerek Trisó

AGazdasági Fõigazgatóság tájékoztatója a Pécsi Tudományegyetemen a kiküldetésekhez kapcsolódó valutaellátmány kifizetése és elszámolása rendjének változásáról2003. november 15-tõl a MKB Rt. a valuta kifizetések rendjét megváltoztatta, nem szolgáltat ki valutát hitelkeret terhére, csak kész-pénzért, az arra jogosított személynek, az egyetem esetében a kiküldöttnek.

Mivel a valutaváltást az egyetem már nem tudja lebonyolítani, ezért a valutaellátmány forint ellenértékét a kiküldetési rendelvényenmeghatározott mértékig az Ön bankszámlájára átutaljuk, annak valutára váltásáról szükség esetén Önnek kell gondoskodni. A valuta-váltásnál kapott bizonylata alapján határozzuk meg az elszámolás árfolyamát, ha nem történik valutaváltás, akkor a hatályos SzJA tör-vény elõírásai alapján állapítjuk meg az árfolyamot.

Kérem, hogy az ellátmány (egy részének) valutára váltásának idõigényét a kiküldetés indításakor vegye figyelembe.

A fentiek alapján kérem, hogy

� a kiküldetési rendelvényre a bank nevét és az Ön bankszámlaszámát feltüntetni,� a valutaváltásról szóló bizonylatot megõrizni és elszámoláskor az anyaghoz csatolni szíveskedjék.

Az elszámolás továbbra is a Pénzügyi Osztályon történik, hazaérkezés után két héten belül.További kérdéseit az alábbi telefonszámon várjuk: Kiss Lászlóné deviza ügyintézõ, 72/501-500/2212.

Légrádi Zsoltgazdasági fõigazgató-helyettes

28


Aházipénztári kifizetések rendjének változásáról

APécsi Tudományegyetem OEC pénzügyi helyzetére tekintettel 2003. november 11-tõl a házipénztá-ri kifizetéseket felfüggesztem.Az éves ellátmánnyal kérem, hogy november 30-ig szíveskedjenek elszámolni. December hónapbanelõleget nem tudunk folyósítani. Rendkívüli esetben egyedi elbírálás alapján teljesítünk készpénzes ki-fizetést. Éves ellátmány felvételi idõpontja január, melynek felsõ határa 10-20 ezer Ft lehet.Kérem, hogy a 2004. évi igényüket ennek megfelelõen összeállítani, és december 15-ig a GazdaságiIgazgatóságra (Honvéd utca 5.) részemre megküldeni szíveskedjenek.Pécs, 2003. november 10.

Ferenci JózsefOEC gazdasági igazgató

A2004. évi munkaszüneti napok körüli munkarend-változások

január 2., péntek – pihenõnapjanuár 10., szombat – munkanapdecember 18., szombat – munkanapdecember 24., péntek – pihenõnap

AII. sz. Belgyógyászati Klinikaés Nephrologiai Centrumból

� 2003. október 11-én klinikánk szervezésé-ben zajlott a 7. Pécsi DiabetesesNephropathias Nap. APTE Természettudomá-nyi Kar Ifjúság úti konferenciatermében zajlóeseményre az ország minden részérõl érkeztekelõadók illetve hallgatók. Klinikánk az alábbielõadásokkal szerepelt: Nagy Judit: A vese-biopszia jelentõsége a diabeteszes proteinuriaelkülönítõ diagnosztikájában; Degrell Péter:Primér glomerulopathiak és ischaemiás vese-betegségek gyakorisága a diabeteszes betegekproteinuriájának hátterében; Wittmann Istvánés mtsai: Az arteria carotis intima-media vas-tagság (IMT) rizikófaktorai 2-es típusú dia-betes mellitusban; Wagner László és mtsai:Erythropoietin-rezisztencia 2-es típusú dia-betes mellitusban és azotaemiában; WagnerZoltán és mtsai: A glomerularis haematuriadifferenciál diagnosztikai jelentõsége diabetesmellitusban; Molnár Gergõ és mtsai: Azangiotensin-konvertáló enzim gén inzerci-ós/deléciós polymorfizmusa egyaránt befolyá-solja a szénhidrát anyagcserét, az oxidatívstresszt és a célszerv károsodást 2-es típusúdiabetes mellitusban.� A Magyar Nephrológiai Társaság XX. Ju-bileumi Nagygyûlésén 2003. november 6-8.között Siófokon a klinika az alábbi elõadások-kal, illetve poszterekkel szerepelt: Nagy Judit:A nephrosis syndroma klinikopatológiája,Nephrosis syndroma IgA nephropathiában,Korai anaemia korrekció diabeteszes veseká-rosodásban; Wittmann István: A vesefunkciókárosodásának kockázata diabeteses, hyper-toniás betegeknél, Az albuminuria, a szérumLDH-és g-GT-szint összefügg az ace-gén po-

limorfizmussal és a vesefunkcióval 2-es típusúdiabetesben; Degrell Péter és mtsai: A fib-rinogén-fibrin pontos lokalizálása lézer pász-tázó konfokális mikroszkóppal IgA nephropa-thiában és más vesebetegségekben; WagnerLászló és mtsai: A dohányzás akut hatása azendothelialis nitrogén monoxid szintáz (e NOS)enzimre; Csiky Botond és mtsai: Hypertonia éshyperhydratio hemodializált betegekben –bioimpedancia analízis; Wagner Zoltán ésmtsai: Glomerularis haematuriára jellemzõvörösvértest morfológia kialakulása in vitrokarbonil stressz hatására; Vas Tibor és mtsai:Dializált betegek tápláltsági állapotának meg-határozása bioimpedancia analízis, antro-pometria és hagyományos laboratóriumi para-méterek segítségével; Molnár Gergõ és mtsai:A vas (III)-hidrogén peroxid rendszerben szu-peroxid gyök képzõdése kell a fenilalaninhidroxilációjához. A vas (III)-komplex szere-pe; Pintér István és mtsai: Analgetikumnephropathiában szenvedõk pszichés vizsgá-lata; Laczy Boglárka és mtsai: A diabetes mel-litus és az azotaemia is erythropoietin rezisz-tenciát okozhat.

ABõr- Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinikáról

� 2003. október 14-18. között került megren-dezésre Barcelonában a „XII. Congress of theEuropean Academy of Dermatology andVenerology”, melyen klinikánkat dr. FarkasBeatrix professzor asszony, valamint dr.Hodosi Balázs képviselte. A „MedicalMycology Board” ülésen a diabetes mellitus-ban szenvedõ betegek új antimikotikus terápi-ás protokolljának a kidolgozásában vállalt te-vékeny részt. A Board következõ ülésére

2003. november 12-13. között Genfben kerültsor.

Az Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézetbõl

� A Profex 2003. novemberi vizsgaidõsza-kára az ország 7 vizsgahelyén összesen 557vizsgázó jelentkezett. 275 fõ Pécsett, a vizsga-központban tette le vizsgáját. Országosan a je-lentkezõk 70 %-a angol nyelvbõl vizsgázott, anémetbõl vizsgázók a jelentkezõk 30 %-át tet-ték ki. Ez a szám a tavalyihoz viszonyítva 10%-os növekedést jelent.

Az Egyetemi Gyógyszertárból

� Dobogókõn november 14-15-én zajlott le akétévente megrendezésre kerülõ kórházigyógyszerészi szimpózium. A szakmai prog-ram a bizonyítékokon alapuló orvoslás jegyé-ben telt, egyik kiemelt témakörként a kis mo-lekulatömegû heparinkészítmények alkalma-zása szerepelt. A PTE OEC-t több kolléga isképviselte, a jelzett témakörben végzett közösmunka eredményét dr. Botz Lajos fõgyógysze-rész elõadás formájában ismertette. Ugyan-csak kiemelt témakör volt a lipidcsökkentõk.A hivatalos programban helyet kapott egy, akórházi gyógyszerészet aktuális problémáivalfoglalkozó szakmapolitikai fórum is.

Az ElektronmikroszkóposLaboratóriumból

� Dr. Ábrahám Hajnalka 2003. augusztus16-20-ig részt vett a Finnországban, a KuopioEgyetem Orvostudományi Karán tartott PhD-kurzuson, melynek címe: A sztereológiának az

INTÉZETI, KLINIKAI HÍREK

29


idegtudományokban való alkalmazása(Stereology and its application in neuro-science).� Dr. Ábrahám Hajnalka 2003. szeptember20. és október 4. között részt vett azInternational Brain Research Organization ésa Federation of European NeuroscienceSocietes által szervezett nyári iskoláján Azemberi agykéreg fejlõdése és plaszticitása(Development and plasticity of the humancerebral cortex) címmel Dubrovnikban ésZágrábban. A részvételi költségeket a FENSfedezte.� Dr. Ábrahám Hajnalka 2003. október 20-án sikeresen (100 %) megvédte „Korai,microglia aktiváció ischaemia, hypoxia és kü-lönbözõ farmakológiai beavatkozások hatásá-ra” címmel írott PhD-értekezését. Az érteke-zés opponensei voltak: dr. Hajós Ferencegyetemi tanár és dr. Mihály András egyetemitanár.

Az Élettani Intézetbõl

� 2003. november 5-én rendezték meg aGrastyán Alapítvány díjátadási ünnepségét,amely alkalomból Bagi Éva Eszter egyetemitanársegéd, az Élettani Intézet kutatójaGrastyán Ösztöndíjban részesült.

AFarmakológiai és Farmakoterápiai Intézetbõl

� A Toxikológiai Tanszék munkatársai résztvettek a Magyar Toxikológiai Társaság kon-ferenciáján (Zalakaros, 2003. november 6-8.),ahol a következõ elõadásokat tartották:Gregus Z.: Transzport és transzporterek ma-dártávlatból; Csanaky I., Németi B., GregusZ.: Fenobarbitál elõkezelés hatása az arzenát(AsV) és Arzenit (AsIII) metabolizmusára éskiválasztására patkányból; Németi B.,Csanaky I., Gregus Z.: Az arzenát redukciójaemberi vörösvértestekben és patkányban – apurin nukleozid foszforiláz szerepe.� A Gyógyszertani Tanszékrõl SzolcsányiJános és Varga Angelika részt vett a Societyof Neuroscience Annual Meeting-en (NewOrleans, 2003. november 8-12.), ahol a kö-vetkezõ posztert mutatták be: J. Szolcsányi, L.Seress, A. Varga, Z. Balla, Z. Sándor, G. Czéh:Changes of mitochondrial membrane poten-tial associated with rise of cytosolic free cal-cium in capsaicin-sensitive sensory neurons.

AFül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyak Sebészeti Klinikáról

� Dr. Gerlinger Imre docens elõadással sze-repelt az október 8. és 11. között Pozsonyban

megrendezett 4th International Conference onMalformations and Rare Tumors in Head andNeck címû rendezvényen. Elõadásának címe:Management of intestinal type nasal adeno-carcinoma involving the scull base.� Dr. Gerlinger Imre docens elõadással sze-repelt a Magyar Állcsont- és SzájsebészetiTársaság 7. kongresszusán, melyet október17. és 20. között Pécsett rendeztek meg. Elõ-adásának címe: További tapasztalatok a sza-bad radiális alkarlebennyel szájüregi tumorokesetében.� Dr. Gerlinger Imre docens október 22-23-án részt vett Amszterdamban az EuropeanAcademy of Facial Plastic Surgeons kétnaposnemzetközi kongresszusán, majd ugyanott azoktóber 24-26-ig megrendezett 17. Nemzet-közi Orrplasztikai Kurzuson.

AGyermekklinikáról

� Dr. Soltész Gyula egyetemi tanár Korszerûantidiabetikus therápia címmel referáló elõ-adást tartott a Magyar Diabetes Társaság szer-vezésében rendezett (Ráckeve, 2003. novem-ber 8.) multidiszciplináris konszenzus-konfe-rencián.� A klinika munkatársai 3 elõadással szere-peltek a Magyar Gyermekorvosok Társaságaés a Magyar Gasztroenterológiai TársaságGyermekgasztroenterológiai szekciójánakXX. Tudományos ülésén Szolnokon, 2003.október 10-11-én: Decsi T.: Gyermekekre vo-natkozó táplálási ajánlások Európában: egybrüsszeli bizottságban szerzett tapasztalatok;Marosvölgyi T., Funke S., Kovács A., Burus I.,Decsi T.: Az anyatej zsírsavösszetétele kora-szülöttet és érett újszülöttet szült anyákban;Tárnok A., Vincze Á., Fülöp Sz.: Oesophagusvarixok endoscopos ligatúrája gyermekkor-ban – korai tapasztalatok. Dr. Tárnok Andrásegyetemi tanársegéd elõadásával elnyerte aHenri Nestlé-díj II. fokozatát, ami egy hazaikongresszuson való részvétel teljes körû tá-mogatását jelenti.� Dr. Decsi Tamás docens részt vett az EU6keretprogramra benyújtani tervezett EarlyNutrition – Long Term Efficay and SafetyTrials pályázat konzorciumának megbeszélé-sén Münchenben, 2003. október 21-én.� Dr. Horváth Magdolna egyetemi adjunk-tus A leggyakoribb csecsemõ- és gyermekko-ri malabsorptios kórképek címmel, dr. DecsiTamás egyetemi docens A csecsemõtáplálásaktuális kérdései és problémái címmel tartottelõadást a Mohácsi Kórház Gyermekosztályaáltal szervezett orvos-továbbképzõ fórumon,Mohácson, 2003. október 30-án.� Dr. Kozári Adrienne egyetemi adjunktusInfectio és diabetes, dr. Hermann Róbert

egyetemi tanársegéd Az 1-es típusú diabetesprediktív genetikai szûrése a magyar populá-cióban, dr. Erhardt Éva egyetemi tanársegédA beta3-adrenoreceptor gén, Trp64Arg poli-morfizmus elõfordulása és kapcsolata azinsulin rezisztenciával kövér és normál gyer-mekekben címû elõadással szerepelt 2003.október 17-18-án, a Magyar Diabetes Társa-ság Gyermekdiabetes Szekciójának Szegedenrendezett tudományos ülésén.

AHumán Anatómiai Intézetbõl

� A Magyar Tudományos Akadémia és azAkadémiai Kiadó dr. Rúzsás Csilla és dr.Mess Béla „Maturation and aging of neuroen-docrine functions” címû, az Akadémiai Ki-adónál 2002-ben megjelent monográfiáját2003-ban Nívódíj-ban részesítette. A díjat2003. november 6-án a Tudomány Napja al-kalmából Budapesten, az MTA elnöki tanács-termében nyújtották át. Ezt a rangos elisme-rést az MTA minden osztálya részérõl évente1-1 mû nyeri el.� Dr. Józsa Rita Brno-ban részt vett aMEFA-kongresszuson, ahol dr. BohumilFisher, a Cseh Köztársaság leköszönt egész-ségügyi miniszterének 60. születésnapja al-kalmából „Chronobiological analysis inpathophysiology of cardiovascular system”címmel rendezett szimpóziumon felkért elõ-adást tartott R. Józsa, T. Hollósy, D. Reglõdi,G. Sétáló jr., V. Csernus: Daily rhythms andexpression of clock protein and PACAP underdifferent lighting conditions címmel.� Dr. Reglõdi Dóra részt vett a NewOrleans-ban rendezett 4th Neurobiology ofAging címmel rendezett konferencián, aholposztert mutatott be: Reglõdi D., Tamás A.,Lubics A., Szalontay L., Lengvári I.: Effects ofpituitary adenylate cyclase activatingpolypeptide (PACAP) in a model ofParkinson disease in aging rats.

AHumán Közegészségtani Intézetbõl

� A Magyar Onkológusok TársaságánakXXV. Kongresszusán (Szeged, 2003. novem-ber 12-15.) az alábbi elõadások hangzottak el:Ember I., Pajor L., Varjas T., Varga Cs.:Transz-hexenal, egy új potenciális környezetikarcinogén vizsgálata; Sándor J., Kiss I., Em-ber I.: daganatos halálozás cigányok között. Aposzterszekcióban bemutatásra került FehérK., Merényiné Dombi Zs., Ettore M. S.: Bõr-rák-megelõzõ program iskolás gyermekekkörében címû munkája.� 2003. november 20-22-én került megren-dezésre Rómában a 11th Annual EUPHAConference, melyen intézetünk orvosai a kö-

30


vetkezõ elõadással szerepeltek: Ember I., KissI., Sándor J., Nádasi E., Varjas T., Gyöngyi Z.,Nowrasteh G., Varga Cs.: Present and futureof molecular epidemiology.

AMagatartástudományi Intézetbõl

� Csathó Árpád 2003 októberében elõ-adást tartott a Trieste Smposium onPerception and cognition címû konferenci-án.

Az Ortopédiai Klinikáról

� A Fiatal Ortopédek KongresszusánSzékesfehérváron elõadást tartott: dr. Bá-lint Lehel, dr. Bárdos Tamás (díjazott), dr.Halmai Vilmos, dr. Horváth Gábor, dr.Szabó István, dr. Konthrorh Tivadar.� Az Alpok-Adria-Pannonia-Tátra Egye-sület éves ülését Ankaranban (Szlovénia)rendezték meg, ahol elõadást tartott dr. Lo-vász György, dr. Kustos Tamás és dr. BálintLehel.� A Magyar Orvosi Rehabilitáció és Fizi-kális Medicina Társaság Sopronban tartottvándorgyûlésén részt vett és elõadást tar-tott dr. Szabó István.� A Magyar Reumatológusok Egyesületevándorgyûlésén, Szegeden elõadást tartottdr. Szabó István.� Dr. Szabó István egyhetes tanulmány-úton volt Lyonban, a Clinique Sainte-Anne Lumiere-ben.� A SECEC (Európai Váll- és Könyökse-bészeti Társaság) éves ülésén, Heidel-bergben részt vett dr. Bálint Lehel, referá-tumot tartott dr. Szabó István „Factors ofglenoid loosening in total shoulder arthro-plasty” címmel.

ARadiológiai Klinikáról

� Október 11-én Székesfehérváron „Ahepatológia aktuális kérdései” címû tudo-mányos ülésen dr. Battyány István vettrészt.� A horvátországi Koprivnica adott ott-hont az V. Magyar-Horvát-Szlovén Radio-lógus Találkozónak, melyen klinikánkatdr. Battyány István, dr. Horváth László ésdr. Rostás Tamás képviselte. Rostás dr.elõadást is tartott.� Dr. Hegedüs Krisztina a Francia Radio-lógus Társaság ösztöndíjával vett részt ok-tóber 17-23. között Párizsban, a FranciaRadiológus Napokon.� Október 18-án Pécsett konferenciát tar-tottak az Onkológiai prevenció helyzetecímmel, melyen dr. Szalai Gábor volt je-

len klinikánkról.� Dr. Battyány István október 27. és 29.között a franciaországi Toulouse-ban inter-venciós radiológiai szakmai továbbképzésrészese volt.� November 8-án klinikánk Területi Ra-diológus Továbbképzést rendezett, melyena régióból kb. 40 kolléga jelent meg.

ASebészeti Klinikáról

� Október 12. és 15. között Bécsben szer-vezték meg az Európai Szív- ésMellkassebészeti Társaság (EACTS) és azEurópai Mellkassebészek Társasága (ESTS)Második Közös Kongresszusát. A ThoracicBreakfast Session témája a mellkasi trauma-tológia volt, az üléselnök dr. Molnár F. Ta-más docens. S Halezeroglu Isztambulból(Szúrt sebek) és M. deGroot Fokvárosból(Lõtt mellkassérülés) voltak a meghívott elõ-adók. A Sebészeti Klinikán már ismertetettelõadások teljes anyagára épülve, december-ben multidiszciplináris kerekasztalt terve-zünk a Trauma Centrumban.� Október közepén három orvosunk részvett a Fiatal Sebészek angol nyelvû Fóru-mán, Budapesten. Mind a hárman angolnyelvû esetismertetést tartottak a követke-zõ témákban: dr. Fekecs Tamás: GERinduced achalasia; dr. Szántó Zalán:Primary reconstruction of the eosophagusand trachea after traumatic injury; dr.Fischer Tamás: Closure of bronchopleuralfistula using a bone plumb.

ASebészeti Tanszékrõl

� Kasza Gábor adjunktus sikeresen védtemeg PhD-értekezését.� A Szegeden, október elsõ hétvégéjénmegrendezett angiológiai kongresszusonKollár Lajos profeszor felkért referátumottartott az endovascularis érsebészet témá-ban, elõadással és poszterrel szerepeltMenyhei Gábor, Kasza Gábor, Arató End-re, Füzi Árpád, Forgács Sándor. A kong-resszus idején megtartott vezetõségválasz-táson ismét a vezetõség tagja lett – a társa-ság fõtitkára – Kollár Lajos professzor ésMenyhei Gábor fõorvos.� A Budapesten, október 10-11-én a Ma-gyar Sebkezelõ Társaság által rendezettkongresszuson Rozsos István elõadást tar-tott A kombinált sebkezelési eljárásokról.� Az ugyanekkor megtartott plasztikaisebészeti kongresszuson Kelemen Ottó kételõadással szerepelt az abdominalis com-partment szindróma és a hypertrófiás he-gek témakörrel.

� Az október 16-án Tatabányán megtar-tott SEBINKO kongresszuson elõadásttartott Kelemen Ottó és Rozsos István. Ke-lemen Ottó elõadását kiemelkedõ színvo-naláért díjazták.� A Budapesten november 7-én megren-dezett Fiatal Sebészek angol nyelvû Kazu-isztikai Fórumán ifj. Papp Gábor szerepeltelõadással.� A november közepén Siófokon meg-rendezett Mûtõsnõi Kongresszuson MerseAnita elõadásával második díjat nyert.

ATraumatológiai Központ Balesetsebészeti és Kézsebészeti

Klinikáról

� 2003. november 7-én a Comesa Buda-pest Kft. szervezésében klinikánkon szim-pózium zajlott a Nex Gen térdprotézisrevizókról. Két komplikált eset mûtétjétTV-láncon keresztül nézhette meg az ér-deklõdõ közönség, majd a bemutató mûté-tek operatõre, Prof. Siegfried Hoffmann –a muraui Stolz Alpe Kórház térdsebészetiosztályának vezetõje – tartott elõadást.� A Magyar TraumatológusTársaság2003. évi kongresszusát november 9-11-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kór-ház Traumatológiai Osztályának szervezé-sében Lillafüreden, illetve Miskolcon ren-dezték meg. November 9-én Lillafüredena Palotaszálló dísztermében a Fiatalok Fó-ruma elõadásai hangzottak el, melyenszínvonalas orvosi és gyógytornász elõ-adások hangzottak el két szekcióban. Aha-gyományokhoz híven a fiatalok elõadásaitdíjazták, 2 elõadást tartottak kiemelkedõ-nek, ezek egyikét dr. Fodor Barnabás tar-totta klinikánkról. A két szekció végénegy-egy szenior oktató rendkívül hasznos– a fiatal traumatológusok számára meg-szívlelendõ – elõadása hangzott el. Dr.Simonka János Aurél professzor beszélt azorvosi publikációkról, azok szerepérõl éslehetõségeirõl a szakmai továbbképzés-ben, dr. Rõth Erzsébet professzor asszonypedig a kísérletes sebészetnek a fiatal trau-matológusok képzésében és tudományosmunkásságában betöltött szerepérõl és le-hetõségeirõl tartott elõadást. November10-11-én a Miskolci Egyetem nagy elõa-dótermében került sor a TraumatológusKongresszus elõadásaira. Fõ téma a nyílttörések kezelése és eredményei voltak, eh-hez szabad témák, érdekes esetek bemuta-tása és poszterszekció csatlakozott. Klini-kánkról az alábbi elõadások szerepeltek:Fodor Barnabás, Vámhidy László:Kapandji tûzéssel kezelt betegeink ered-

31


ményeinek összehasonlító vizsgálata (Fia-

talok fóruma – díjnyertes elõadás); Naumov

István, Nyárády József, Farkas Gábor,

Vámhidy László: Nyílt medencetörések;

Naumov István, Nyárády József, Wiegand

Norbert: Nyílt törések késõi szövõdménye-

ként kialakuló velõûr phlegmone; Wiegand

Norbert, Naumov István: Mennyibe kerül a

nyílt szövõdményes lábszártörés gyó-

gyítása?; Vámhidy László, Nyárády József,

Farkas Gábor, Naumov István: Samo rend-

szerû revíziós protézis használata femur tö-

réssel szövõdött protéziscsere során;

Vámhidy László, Naumov István, Nyárády

József, Farkas Gábor: C 3.3 distalis radius

törések kezelése külsõ rögzítõvel és azon-

nali ízfelszín helyreállítással. A nagyszámú

szponzoráló és kiállító cég egyike, a

Stryker-Howmedica szimpózium keretében

mutatta be legkorszerûbb traumatológiai

eszközeit. A bemutatón felkért elõadóként

Nyárády József professzor a mûtéti navigá-

cióról és a gammaszegezésrõl tartott egy-

egy bemutató elõadást, Naumov István pe-

dig a gammaszegezés indikációiról és ered-

ményeirõl számolt be a klinika ezernél több

mûtéte kapcsán.

Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj

Az Alapítvány a Magyar Felsõoktatásért és Kutatásért pályázatot ír ki Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjra.

Az ösztöndíjra pályázhatnak az 1999. január elseje óta kiemelkedõ eredménnyel PhD-, vagy a jogszabály szerint azzal egyenértékû tudományos fokozatot szer-

zett oktatók és kutatók, akik 2004. december 31-éig nem töltik be a 40. életévüket.

Az ösztöndíj folyósításának kezdete: 2004. szeptember 1.

Az ösztöndíj nettó összege: 220 000 Ft/hó.

Az ösztöndíjhoz az elsõ évre max. 800 000 Ft, hosszabbítás esetén további 200 000 Ft kutatási támogatás igényelhetõ.

A pályázatot négy (egy eredeti és három másolati) példányban kell beadni – az e célra készült formanyomtatvány kitöltésével és a szükséges mellékletekkel ki-

egészítve – az alábbi címre: Kurátor Alap- és Alapítványkezelõ Kft. 1052 Budapest, Váci u. 16/a.

Beküldési határidõ: 2004. január 30.

A pályázatok elfogadásáról a Kuratórium 2004. május 28-ig dönt.

Documents

Hátsó borító - PTE Általános Orvostudományi Kar · Kelj fel a mélybõl, hegyre menj megint. Levenném melledrõl a sziklasúlyt, mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt