-
Kiadja
I. évfolyam 4. szám2006. december
•1956 • Karácsonyi népszokások• Egyházak Rákosmentén - kiállítás
az Erdős Renée Házban•
A régi karácsonyokon fényképek
ritkán készültek, mára már a szoká-
sok is többnyire feledésbe mentek.
Egy őségi szokásról azért maradt
emlék, a Schleckmann családnál si-
került képet is találni róla! Ez afféle
népi jóslás volt, amit így meséltek el:
“Karácsony éjjelén hármat ütnek a
zsupptetőre. Ha a nemes mag bőven
hullott a köténybe az azt jelentette,
hogy gazdag lesz a leány férje. Ha
csak néhány szem potyogott ki a
rozsszalmából készült tetőből, akkor
szegény lesz a jövendőbeli. Ha üres
maradt a kötény, jövő karácsonyig
biztosan nem megy férjhez a kötény
viselője és akkor majd megismétel-
heti a próbát.”
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
2
Az Egyházak Rákosmentén című kiál-lítás megnyitóján mutatta be
Fabó Beátalevéltáros, a Budapesti Városvédő Egye-sület
Templomtörténeti Csoportjánakvezetője a csoport által
összeállítottBudapest templomai, Rákosmente címűkiadványt, amely a
Templomtörténetisorozat 5. kötete. A szerzők ismertetik azösszes
jelenleg is álló kerületi templom,történetét, építészeti leírását,
továbbáművészi értékű belső berendezéseiket,kitérve az alkotók
személyére. A ké-pekkel, térképekkel gazdagon illusz-trált,
rendkívül tetszetős formában meg-jelent füzet létehozásához az
ErdősRenée Ház arcív fotóinak rendelkezésrebocsátásával járult
hozzá. Az angol ésnémet nyelvű rezümével megjelentete-tett kötet
1000 Forintos áron kapható azErdős Renée Házban is. ..
Kétszáz éves fennállását ünnepeltenovember 8. és 12. között a
Rákoske-resztúri Evangélikus Egyházközség.Erre az alkalomra
jelentették megparóchus lelkészük, dr. Kósa Pál (1934-1974) A
Rákoskeresztúri EvangélikusEgyházközség története című munkáját.A
korábban csak kéziratban, illetőleg azinterneten olvasható mű
1984-re készültel. A könyv a németek betelepülésétőlkezdődően
mutatja be a rákoskeresztúriev. gyülekezet történetét, de
részletesenkitér a fiókegyházak történetére is. Is-merteti a
templomépítéseket, az ittszolgált lelkészek életrajzát is. A
kiad-ványban, dr. Kósa Pál munkáján túl ben-ne foglaltatnak dr.
Bartók Albert Rákos-keresztúrra vonatkozó helytörténetitanulmányai
és Kósa László lelkésznekaz utolsó időszakra vonatkozó írásai
is.
Az Egyházak Rákosmentén című helytörténeti kiállítás
részlete
H Í R E K
2006. november 25-én Egyházak Rákosmentén címmel időszaki
helytörténeti kiállítás nyílt az Erdős Renée Házban. A tárlaton
arómai katolikus, az evangélikus, a református, a görög katolikus,
a baptista egyházak, gyülekezetek és az izraelita
hitközségtörténetére vonatkozó írásos, képi dokumentáció és
sokszínű tárgyi anyag segítségével illusztrálják a rendezők a
kerületi egyház-történetet, községenkénti bontásban. Bemutatják az
egyes felekezetek templomainak építéstörténetét, több esetben az
eredetitervanyagot is felhasználva, egészen a legutóbbi időkben
felépült épületekig. A kiállításhoz külön kis harangtörténeti rész
iskapcsolódik. A tárlatot Riz Levente polgármester nyitotta meg, a
megnyitót a görög katolikus egyházközség énekesei színesítettéka
világ különböző tájainak egyházi énekeivel. Az előkészítésben
egyesületünk tagsága is aktívan részt vett, amelyet a rendező,Ádám
Ferenc külön kiemelt a megnyitón. A kiállítás 2007. január 14-ig,
hétfő kivételével naponta 14-től 18 óráig tekinthetőmeg az Erdős
Renée Házban.
-
4. rész
November 4-én a priccsemen aludtam aparancsnoki szobában, rádióm
halkanszólt. Kora hajnali félálmomban figyel-mes lettem a
műsorváltozásra. Himnusz- szózat - kétségbeesett
könyörgéssegítségért - himnusz - szózat. Minthaegy vödör hideg
vizet öntöttek volnarám, úgy riadtam fel. Rövidesen tele letta
főhadiszállásunk izgatott emberekkel.Telefonáltam a rákosligeti
kapitányságraeligazításért, de ők is tanácstalanokvoltak, mondták,
hogy majd visszahív-nak. Pár újonnan érkezett, szolgálatonkívüli
nemzetőr rémülten hozta a hírt: azÜllő felől érkező orosz tankok
tömegeVecsésnél jobbra fordulva Ecser feletart, hogy majd
balfordulóval Rákos-kerten keresztül Pestet vegyék irányba.Hirtelen
betoppant egy régi ismerős, akithetedikes elemista koromból
ismertem,mint Ilonka tanítónéni vőlegényét. Aztállította, hogy a
rákosligeti kapitányság-ba tart, ahol mint nemzetőr tisztet
tar-tották számon. Utasított, hogy a vész-helyzetre való
tekintettel, azonnali ha-tállyal átveszi tőlem az őrsünk
irányítá-sát. Kijelentette, stratégiai szempontbólmi vagyunk a
legkedvezőbb helyzetben,hogy a ruszki inváziót Pest
határábanmegállítsuk. Az emberek felhördültek ésPali kimondta,
amitől a többiek is tartot-tak: "Isten őrizz Ernő, hogy amikor
atankok százai ide érnek egy lövést isleadjatok rájuk, mert
eltörlik Rákoskert-et a föld színéről". Az újonnan jött (mostmár
utólag tudjuk, provokátor) gyává-nak nevezte társaságunkat, ami
feltüzel-te a magyaros virtusunkat és vagy féltucatnyian felkaptuk
géppisztolyainkathogy vezetése alatt, mindenre
elszántanmeginduljunk a szovjet hadsereg ellen.Lóhalálában
futottunk le az országúthoz.Percekkel a tankok odaérkezése
előtt,lövésre készen, az árok bokrai közthúzódtunk meg. Még
koromsötét volt.Dermesztő látványban volt részünk: vég
nélküli lámpasort láttuk Vecsés felőlEcser irányába és onnét
Rákoskert feléhaladni. Nagyon lassan, dübörgő motor-zúgással és
lánctalpcsörgéssel az oszlopelején nyomuló 2-3 tank már
előttünkelhaladt, amikor hirtelen leálltak. Azújdonsült parancsnok
halkan kiadta azutolsó utasítását: "Túlerőben vannak!Egyesével
visszakozz!" Szerencsénkrenem miattunk állhattak le, pár
percelteltével indultak tovább Már pirka-dóban volt, de még a
sötétség leple alatt,egyenként sikerült kikerülnünk egyhelyzetből,
ami könnyen halálunkat je-lenthette volna. A jövevényt akkor
láttukutoljára, soha többé nem hallottamfelőle.A reggel beálltával
mindannyian ösz-szegyűltünk. Tallián Palival felváltvapróbáltunk
telefonálni Rákosligetre, denem sikerült kapcsolatot teremteni
akapitánysággalÉn megfogalmaztam és több példánybanlemásoltam egy
körlevelet, melyben atőlem telhető legmagasztosabb hang-nemben
felkértem Rákoskert polgáraitszent hazánk védelmére az ismét
be-özönlő szovjet hordák ellen. Meg-hirdettem a raktárszobában
felhalmozottfegyverek és lőszerek kiosztását. Akörleveleket a
stratégiailag legmegfele-lőbb helyeken tűzték ki a
járőreink.Délután egymás kezébe adták a kilincsetaz emberek. A
karabélyokat, géppisz-tolyokat lőszerrel együtt megkapták
ajelentkező hazafiak, nevüket, címüket afegyver számával együtt
feljegyeztük.Imre bácsi feladata volt a kiosztás és ajegyzőkönyv
vezetése is, mivel ő min-denkit ismert. Ő vigyázott arra, hogy
nekerüljön semmi rossz kézbe.Másnap, november 5-én, délelőtt
kaptukmeg a hírt, hogy az oroszok megszün-tették a rákosligeti és a
többi XVII. kerü-leti nemzetőr parancsnokság működésétés
Rákoscsabán harcokra is sor került.Tudtuk, hogy csak idő kérdése és
ránk issor kerül.
Déltájban telt volt a ház, amikorKlimcsák néni lélekszakadva
rohant felaz iskoladombon. Az épületbe lépve,rémületében alig tudta
elmondani, hogyaz oroszok a Szövetkezetnél a miirányunkba fordultak
le az országútról."Mindenki tűnjön el!" adtam ki aparancsot.
Pillanatok alatt magamramaradtam Mazán Imre bácsival. "Magamiért
nem megy?" - kérdeztem. "Édesfiam én már leéltem az életemet,
itthagyom veled a fogamat, ha az úgy vanmegírva, száz év múlva
talán még utcátis elneveznek rólunk Rákoskerten." Ek-kor nyílt az
ajtó. Bökfi Feri jött vissza."Ha te maradsz Ernő, akkor én
semmegyek el."Kapkodva, amilyen gyorsan csakerőnkből tellett,
összeszedtük az iratokatés begyömöszöltük az égő
kályhábavalamennyit.Nem kellett sokáig várni, amikor is egytank
becsörtetett az iskolaudvarba,mögötte egy páncélautóval, amit
kétponyvával fedett, legénységgel tömöttteherautó követett. A másik
tank leállt aMargit körúton ágyúcsövét épületünkoldalára irányítva.
A bejárati ajtón és azablakok leengedett redőnyeinek a
réseinkeresztül leselkedtünk, nem tudva, hogyhonnét fogjuk az első
lövést kapni. Túlhosszúnak tűnő percek múlva egyszercsak nagy tömeg
katona ugrált le ajárművekről, lövésre kész fegyvereiketirányunkba
szegezve futottak felénk aziskolaudvaron keresztül. Imre
bácsinakmondtam, hogy kissé nyissa meg azajtót, nehogy betörjék.
Bökfi Feri azajtóval szemben az ágyra ült és mikor abanda
becsörtetett, kezeit égnek emelte.Én az irodámba mentem. Már
előzőlegkivettem tokjából pisztolyomat és azíróasztal elejére
helyeztem el. Gép-pisztolyomat jobbra mögöttem támasz-tottam a
székem melletti sarokba. Éppenhogy csak leültem, amikor ellepték
azaránylag kisméretű irodahelyiséget akatonák, élükön egy barna
bőrkabátos,birgeri-csizmás, magyarul tökéletesenbeszélő, 40 év
körüli, magából kikelveüvöltő egyénnel, akiből ömlött a
szit-kozódás. Mialatt az állandóan rám tar-tott pisztolyával
hadonászott az orromelőtt, az én kikészített pisztolyomatzsebre
vágta. Mögötte - aranysujtásosparolijáról ítélve - egy magas
rangúnakkinéző orosz tiszt állt szótlanul. A bőr-kabátos
utasítására az egyik háttérbenálló közkatona mögém jött felvenni
agéppisztolyomat."Hol vannak a fegyverek?" - kérdezte.Mondtam, hogy
a mellettünk levőszobában az állványon. (Kiosztás utánmaradt pár
karabély és jó néhány
Rakosmenti Muzeumi Estek
3
Szelepcsényi Ernő (1936)rákoskerti nemzetőr
parancsnokvisszaemlékezése az 1956-os eseményekre
Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc alig két hete alatt az
igazi
szabadság szele átsuhant az országon, addig ismeretlen, mámorító
érzést
ébresztve sok-sok emberben. De a tragédia lehetősége
mindvégig
fenyegetően árnyékolta be az eseményeket. A nagy Szovjetunió és
az általa
képviselt eszme megmutatta igazi arcát: a hadserege hatalmas
erővel
csapott le a védtelen magyarságra.
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
4
"dióverő".) A közlegények, mint ahasábfát cipelték ki mindet a
karjukon.Hirtelen ismét kitört a paláver, azthittem, hogy
elérkezett a végórám.Kiderült, hogy valamelyikük felnézett
apadlásra és megtalálta az oda feldobottaknavetőcső tisztító kefét.
Valaki odahajította, hogy ne legyen útban. Valla-tóm úgy vélte,
hogy ha ott a pucoló,akkor biztos ott van az is, amit
azzaltisztítani kell. Felforgattak mindent, depersze semmit nem
találtak.Egy pillanatra magamra maradtam ésegy sötétes bőrű,
mongolféle kiskatonaoroszul kért tőlem véresre kicsere-pesedett
ajkára valami krémet. Íróasz-talom fiókjában tartottam
fegyverzsírt,amit odaadtam neki. Hálásan megkö-szönte. Amikor a
bőrkabátos meg-hallotta a rövid orosz nyelvű társalgást,megint
begerjedt. "Miért titkoltad elhogy tudsz oroszul?! Ki akartál
minkethallgatni?! Tudod te mi jár kémkedé-sért?!" Dokumentumokat
kutattak, ke-restek mindenfelé. Izgatottan reméltem,hogy az összes
kályhába vetett papírelhamvadt, mert köztük volt a
kiosztottfegyverek listája is. Szerencsére
mindenelégett.Elképzelhető meglepetésem, amikor felvoltam készülve
a legrosszabbra, abőrkabátos hozzám fordult és aztmondta, hogy
mivel Rákoskerten rendvolt, más karhatalom hiányában tartsuktovább
a beütemezett járőrprogramot azelkövetkező pár napon keresztül,
hiva-talos leváltásunkig, fegyverzet nélkül.Ezzel otthagytak.
Hamarosan mindenkivisszaszivárgott, akikkel tudattam atörténteket.
Másnap meg is érkezettvalahonnét egy rendőr, aki véglegesenátvette
Palitól és tőlem a közbiztonságbiztosításával járó felelőséget.
Mi szabadságharcosok képtelenek vol-tunk elfogadni azt, hogy a
forradal-munkat vérbe fojtották. A XVII. kerü-letből
néhányadmagammal összejöttünka statárium tombolása alatt, amikor
arádió csak zenét sugárzott és rövididőnként, rendkívüli
bejelentésként azoknevét olvasták fel, akiket fegyvervi-selésért,
vagy államellenes tevékenysé-gért tárgyalás nélkül halálra ítéltek
ésakiken az ítéletet végre is hajtották. Alegnagyobb titokban
találkoztunk vala-kivel, valahol, (akiről úgy tudtuk, hogy asvéd
követségen dolgozott). Az illető azutolsó titkos találkozásunkkor
azt taná-csolta, ha bármilyen kézifegyver is vanbirtokunkban,
adjunk túl rajta, mert ha atervbe vett segítség nyugatról
megérke-zik, akkor olyasmire úgy sem leszszükség.
Rövidesen megindult a munka az orosztankok árnyékában. Bejártam
a Damja-nich utcai munkahelyemre, de az estiiskolai tanítást
bizonytalan időre fel-függesztették. Nem tudtam milyen sorsvár rám,
mikor visznek el, kik, hova,milyen váddal. Anyu kabátujjamba
varrtegy vasvágó fűrészlapot, hátha szükséglesz rá. Megbeszéltük,
hogy ha későeste, amikor hazatértem a kinti lámpaégett akkor
bemehettem, ha nem akkoraz figyelmeztetett volna a bajra. A
szénalól előkerült a Bródy Sándor utcábanszerzett pisztolyom, tele
tárral anagykabátom belső zsebébe tettem ésegy csomó golyó lapult
mindkét oldal-zsebemben. Nem akartam könnyenmegadni magamat, ha
arra került volna asor.
Idegesített hallani a nyugatról jövőüzeneteket. Én még mindig
fenntartásnélkül bíztam hazám felszabadulásában,de nem akartam,
hogy nevem egyik napa kivégzettek listájára kerüljön.Egy szürke
decemberi napon aDivatcsarnok Rákóczi úti üzletének
romjaival szemben a Keleti pályaudvarfelé mentem, amikor hátam
mögött aKőrút felől lövöldözés hallatszott.Hamarosan utolért pár
orosz páncélautóés katonákat szállító teherautó. Tömvevoltak
ruszkikkal és magyar rendőr-egyenruhás, meg barna
bőrkabátos,fegyverrel hadonászó alakkal. "Oszo-lni!! Takarodjanak
haza!!" Mindenkiszaladt, fedezéket keresve. Én lementem
a járda szélére az Illatszerbolt előtt ésesztelen daccal
bámultam bele egybőrkabátos pisztolycsövébe. Szeren-csémre nem
húzta meg a ravaszt, lassanhaladt a járgánya a Keleti felé. Olyan
félóra múlva benn voltam a váróteremben,amikor láttam, hogy emberek
szaladnaka Baross téri főbejárat felé. Már is lenntaláltam magam a
Thököly úton, közel aNefelejcs utca torkolatánál. Egy
hosszúteherautó ment előre hátra, amíg út-torlaszként ott nem
hagyták. "Ruszkikhaza! Ruszkik haza!" harsogta a
hirtelenösszeverődött tömeg, csak úgy zengettBaross tér. Hirtelen
Zugló felől meg-jelentek a tankok. Nem lőttek, de az elsőnekiment
és félrelökte a rögtönzöttbarikádot. Nehogy kárt tegyenek ben-nünk
amíg forgolódtak, többen felsza-ladtunk a Keleti lépcsőire. Ekkor
ismétmegjelentek a korábban a Rákóczi útonlátott orosz katonai
járművek, tömvekék rendőrruhásokkal. Gumibottal akezükben a
pályaudvar közelébenleugráltak és a pisztollyal
gesztikulálóbőrkabátos főnökük vezetésével agyba-főbe vertek
mindenkit, akit értek. Az
oroszok védelme alatt megbújó haza-áruló, magyarutánzat
csőcselék verte ahonfitársait! A kapun belül álltam. Akitörött üveg
előtti kacskaringós vertvascirádára tettem a mindig nálam
lévőpisztolyom csövét és a lépcső alján üvöl-tő pribéket vettem
célba. Abban a pilla-natban mellém sodródott valaki ésnyitott
nagykabátjával eltakarva le-nyomta pisztolyt tartó kezemet. Nem
A Divatcsarnok rommá lőtt épülete a Rákóczi úton
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
5
egy közeli barát, de jó ismerős volt azillető. "Hülye vagy? Azt
akarod, hogymindannyian megdögöljünk?" Kissélehiggasztott,
kijózanodva igazat adtamneki és odébbálltunk. A bőrkabátos sohanem
tudta meg, hogy milyen közel voltahhoz, hogy Kádár elvtárs
mártírjáváváljon.
December napjai lassan, kegyetlenbizonytalanságban
morzsolódtakszámomra.Néhány nappal karácsony előtt, munkaután a
Keleti pályaudvar várótermébementem be, mikor egy jóbarátom
odajötthozzám. "Jobb lesz, ha eltűnsz. Kétrendőr az előbb keresett
egy szőke,széleskarimájú barna kalapot viselőfiatalembert"- mondta.
Kilopakodtam avonatomhoz, ami hazavitt. Odahazaédesanyám azzal
fogadott, hallotta, hogyTallián Palit elvitték. Bár utólag
meg-tudtam, hogy csak rémhír volt, akkor ezvolt az utolsó csepp a
pohárba.December 22-én hajnalra megszületett afájdalmas döntést.
Édesanyám becsavartkonyharuhába egy tekercs diós és egytekercs
mákos kalácsot, fogkefét, fog-krémet is tett az aktatáskámba.
Felírtamegy Mosonmagyaróvári rokonunk címétés irány a rákoskerti
vasútállomás.Éppen elértem az első Pestre menővonatot. Édesapám a
Ruggyantaárugyárban dolgozott, éjszakai műszakban,kérésemre
kihívták a portára. Könnye-sen mondtunk búcsút egymásnak, nemtudva,
hogy találkozunk e még azéletben.Már kivilágosodott, amikor
azAlsóerdősor utcában bekopogtam jóbarátomhoz, Boross Gabihoz.
Mondtam,hogy indulok kifele, megkértem rejtse elvalahova
revolveremet. Szeretett volnavelem tartani de édesanyját nem
voltképes egyedül hagyni.Még hajnalban egy Mosonmagyaróvárramenő
szerelvényre szálltam és szeren-csésen el is jutottam odáig. Még a
mo-sonmagyaróvári vonat fülkéjében ösz-szemelegedtem a mellettem
ülő aranyosidős bácsival. Kérdezte, hova, merrevisz az utam?
"Rokonlátogatás Magyar-óváron". Csak mosolygott. "Sajnos azutóbbi
időben több ezren mennekrokonlátogatásra nyugat fele. Mennékén is,
ha fiatalabb lennék" Sokat utazott,világot látott ember volt,
doktorátusavolt valamiből. Beszélgetésünk alattgondolom felmérte
karakteremet ésmegtisztelt azzal, hogy nékem adtatestvérének,
Zirczy Lajosnak a címét,aki Kanadában, Montreál városában aDurocher
úton lakott családjával.Köszönettel, tisztelettel váltam el
tőle.
Egy igazi régi magyar úriembert ismer-tem meg benne. Biztos
vagyok benne,találkozásunknak döntő szerepe voltabban, hogy végül
is Kanadábantelepedtem le.Rokonoknál szálltam meg egyéjszakára,
akik bemutattak valakinek,aki idegenvezetőként működött
éséjjelenként útbaigazította az Ausztriábatartó embereket. Egy
kisebb csapathozcsatlakozva én is vele mentem. Közel ahatárhoz
csoportunknak rámutatott atávolban világító utcai lámpákra.
"Arramenjenek. Az ott már Ausztria." Ezzelotthagyott bennünket. Az
oroszokakkorra már lezárták a határt. Embereketlőttek le, vagy
fogtak el és toloncoltakvissza. Gyakran lőttek fel
világítórakétákat, ami annyiból volt előnyünkre,hogy mindig tudtuk,
hogy merre nemszabad menni. Órákon át bukdácsoltunk,vízben-sárban,
a lámpák irányába. Re-csegett-ropogott az átázott és a dermesz-tő
hidegben jéggé fagyott ruha rajtunk.
Pirkadatkor már a végkimerülés környé-kezte kis csoportunkat.
Nem mertünk avilágosban tovább menni. Egy, mégősszel lekaszált föld
közepén voltunk,sok-sok, kúpos csomókban sorakozószénakupac között.
Ki-ki kiszemeltmagának egyet-egyet, amibe befurakod-tunk elbújni és
egyúttal kicsit meleged-ve, megpihenni. Fogalmunk se volt,hogy hol
vagyunk. Teljesen világos volt,amikor szundikálásomból traktor
motor-jának a zaja ébresztett fel. Kikukucs-káltam a kis kazlamból.
A traktor gumi-kerekes lapos utánfutót húzott, amireszalma volt
terítve és pár ember ült rajta."Kommen sie hinaus bitte! Sie sind
inÖsterreich" kiabált a traktoros. Nagy-hírtelen megmozdultak a
kupacok ésszinte mindegyikből férfiak, asszonyok,gyerekek bújtak
elő reménytelimegkönnyebbüléssel arcukon. Ausztriá-ban voltunk,
véget ért a rettegés éskezdetét vette életünknek egy
újkorszaka.
Szelepcsényi Ernőnek az Ascaniára szóló hajójegye
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
6
Frauenkirchenbe, egy svájci jótékony-sági csoport által kezelt
kultúrházbavittek be, ami aznap - december 24-én -ideiglenes
otthonom volt. Forró kakaót,sokfajta szendvicset, sajtot
kaptunk.Végtelenül kedvesek voltak. Szentesténmindenki finom
csokoládékból össze-állított csomagot talált a karácsonyfaalatt egy
telepakolt zipzáras neszesszertasakkal. A padlóra terített
szalmánpokrócok voltak, azon aludtam ki azizgalmas út fáradalmait.
Leírhatatlannyugalom áradt szét bennem. Végreigazán szabadnak
éreztem magamat.Másnap felvették az újonnan érkezettekszemélyi
adatait. Leadtam szüleimmelelőzőleg megbeszélt
rádióüzenetemszövegét "Szabad Európa" és "AmerikaHangja" számára:
"Ernő Püspökirőlszerencsésen megérkezett és soha elnem múló
szeretettel csókol Mindenkit"Estefele hosszú útnak indult velünk
azautóbusz karaván. Megállás nélkül men-tünk fel északra, közel a
csehszlovákhatárhoz, Reid im Innkreist-be. Ahol azelkövetkező két
hónapon keresztül él-veztem az osztrákok vendégszeretetétegy
hatalmas gyűjtőtáborban 3-3.500sorstársammal együtt. Az egész
világszimpatizált ügyünkkel, aminek eredmé-nyeképpen minden ország
segélyszer-vezete képviselve volt és segített, hogy alehetőségekhez
képest kényelmesenéljünk. A körülményekhez képestvalóban kitűnő
ellátásban részesültünk.(Persze, volt pár egyén, aki mindig
csakfintorgott, csomókat keresve a kákán, de
az olyanok az egész életüket elége-detlenkedve élik le.) Egymást
túllici-tálva toboroztak a bevándorlási regiszt-rációs irodák,
hirdetve az országukbanvaló letelepedés előnyeit. Naplószerű
leveleimet Mikes Kelemenirészletességgel írtam és adtam fel
szintenaponta családomnak, biztosítva min-denkit, hogy aggódásra
semmi ok. Arragondoltam, hogy minden levelem egyfejezete lesz majd
egykoron kiadandóéletművemnek, de sajnos arra nemszámítottam, hogy
a használt vékonylevélpapíron a golyóstoll festéke szétszi-várog és
egy idő után teljesen olvas-hatatlanná teszi a lap mindkét
oldalát.Így, a legnagyobb bánatomra, feljegy-zéseim túlnyomó
többsége teljesen hasz-nálhatatlanná vált és az utókor
számáraelveszett.
Hamarosan én is felkerültem arra alistára, amelyen a Kanadába
indulókszerepelte. Néhány hét múlva elindultGenovából az "ASCANIA"
nevű hajó,tömve menekültekkel. 1957. áprilisánakvégén kikötött
velünk Kanadában éskezdetét vette életemnek egy küzdelmesde boldog
szakasza.
Csak a hazám és az otthon maradottakhiányoztak nagyon…
nagyon…nagyon…
Ottawa, Kanada2006
:A fonókban beszélték meg a fiatalok akarácsonyi, újévi
kántálásokat, s hogymelyik családnál tartsák az
énekpróbát.Esténként összejöttek és gyakoroltak.Gyertyafény mellett
könyvből vagykönyv nélkül énekeltek. Az énekpróbákkarácsony utolsó
hetéig folytak. Kará-csony estéjén csoportosan keresték fel
arokonokat és ismerősöket. Nemcsak alegények, leányok, gyermekek,
hanemidősebbek is elmentek egy-egy rokonvagy ismerős ablaka alá
énekelni. Afiatal gyermekek be sem várták az estét,egymást
megelőzve siettek, hogy minéltöbb pénzt, diót, mandulát
kapjanak.Tréfából sok helyütt megkérdeztéktőlük: "Hányan vagytok?"
Ha ezt vála-szolták: "Hárman", azt mondták nekik:"Háromfelé
szaladjatok!"A felnőtteknél már komolyabban vettékaz ablak alatti
kántálást. Szinteszertartásosan ment végbe. 10-11 óra
tájtfelöltözött a férj, feleség, testvérek,rokonok, és elmentek a
szülők ablakaalá énekelni. Az egyik férfi meg-gyújtotta a kezükben
tartott faggyú-gyertyát, az asszonyok kinyitották azénekeskönyvet,
egymás mögé álltak azablak alatt, és csendes, elnyújtott
hangonkezdtek énekelni: "Krisztus. Jézusszületett, örvendezzünk…"
Az énekbefejeztével a háziasszony behívta azéneklőket. Az asszonyok
levetettékvállkendőjüket, a férfiak báránybélésesposztókabátjukat
és körülülték a nagyasztalt. Mákos-, diós kalács, szakajtóbandió,
alma, aszalt szőlő, bögrében főtt-aszaltszilva, egy-egy kupica
mézes-pálinka és egy kancsó bor várta a vendé-geket.
Karácsony a régiRákosmentén
Egy-egy év zárásakor akarácsony megünneplése mindenkeresztény
számára a legfonto-sabb esemény. Ez főbb mozzana-taiban hasonlóan
zajlott mindencsaládnál, de attól függően, hogymelyik nemzetiséghez
tartozónakérezték magukat, a XVII. kerületelődközségeiben is voltak
jellem-ző eltérések. Az alábbiakbólmegtudhatjuk, hogy
mikéntünnepeltek Rákoskeresztúrszlovák és német lakosai.
Az 1920-ban épült 9500 tonnás Ascania gőzhajó, amely
‘56-osmenekültek százait szállította a tengeren túlra
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
7
A rokonok leültek beszélgetni. A nőkalmát ettek, szőlőt
szemeztek. A férfiakinkább ittak és pipáztak. Sokszor
fi-gyelmeztették őket, hogy az asztal alattlevő Jézuska jászlát fel
ne gyújtsák.Nem volt az igazi jászol, csak egyszakajtó,
abbanszalma, egy cső kukorica, egy krumpli,egy .fej hagyma és a
karácsonyi vacsoramaradékai. - A karácsonyesti maradéko-kat
összegyűjtik, és azzal gőzölik a fájósfogakat.A karácsonyestét
mindenki otthon tölti.Már délután megkezdődik a sütés-főzés.Tiszta
függönyök az ablakokon, tisztaágyterítő, ágynemű. Vacsora előtt
fel-söprik a szobát. A szemetet valamelyikleány viszi ki a ház
mögé, vár egykeveset, hallgatózik, hogy nem hall-ekutyaugatást,
mert abból az irányból jönmajd a vőlegénye.A karácsony
asztalterítés nagy gond.Egy egész kenyeret, kalácsot, bort,ostyát,
mézet és ezen kívül tányérokat,kanalakat kell felrakni.A család
tisztálkodik, és tiszta ruhát vált.Mindnyájan körülállják az
asztalt. Azapa elkezd imádkozni, a gyermekekcsendesen utána
mondják. Aztán az anyavesz egy darab ostyát, mézet tesz rá,
ésminden családtagnak odanyújtja. Azapának csak ennyit mond:
"Nesze, apa,edd meg!" A leányának viszont: "Nesze,leányom, edd meg!
Ahogy te szereted amézet, úgy szeressenek téged alegények!"
Ostyaosztás után a házi-asszony leül, s egész vacsora alatt felsem
kel, mert ha felkelne, nem tojnánaka tyúkjai!A vacsorát a leányok
hordják be. Az első
tál tele van mézes-mákos tésztával, anagy cseréptálból közösen
eszik. Amézes-mákos tésztát az evangélikusokzsírozva eszik, a
katolikusok azonbanböjtölnek ilyenkor.Az első villa, vagy kanál
tésztát kiteszikaz asztalra, hogy egész éven át necsípjenek a
bolhák. Vacsora után agyermekek elviszik a haragos ablakába,hogy a
bolhák is oda menjenek.A második fogás savanyúkáposzta-leves. Régi
szokás már ez, hogy előbbesznek tésztát, utána levest. A
levesbenfüstölt kolbász párolog. Kiteszi agazdaasszony a lapos
fatányérra, és agazda elé rakja, az osztja szét acsaládtagok
között. De a levesbőlmindenki annyit mer, amennyit akar.Leves után
csemege: dió, alma, szőlő,mézespálinka, kalács, ostya következik.A
karácsonyi ostyát ezelőtt az is-kolákban sütötték a tanítónők
vezeté-sével. A szükséges lisztet, tejet, tojást agazdák adták
össze. Az ostyákat iskoláslányok hordták ki a családokhoz,
skolbászt, babot, húst, pénzt kaptak érte.Az ajándék a tanítónőt
illette, a pénz azostyahordót.Az éjféli misére a lucaszékgyártók
iselmennek. Luca napjától karácsonyestigkészítik a széket. Egyetlen
szegnek semszabed benne lennie. A lucaszék ké-szítője éjfélkor
bemegy a templomba, akóruson ráül a székre, s rögtön meglátjaa
faluban élő és a templomban táncolóboszorkányokat. De azok is
meglátjákőt! Egyik lucaszékgyártó annyiramegijedt a
boszorkányoktól, hogy aligtudott hazafutni. Futtában a Templomutcát
teleszórta mákkal, hogy míg a
boszorkányok felszedik, egérutat nyer-jen. Izgalmában összeesett
a ház kü-szöbén, a családtagok tették fel az ágyra.Mikor magához
tért, kihúzta az alsó-nadrágjából a gatyamadzagot, lekötöttevele a
kilincset, s madzaggal bedugták akulcslyukakat is, hogy a
boszorkányokbe ne mehessenek. De hiába voltmindez, mégis mindig
rémeket látott!Másnap a felesége elment a paphoz,szentelje fel a
szobájukat, mert a férjesem éjjel, sem nappal nem nyughat. Apap el
is ment, beszentelte a szobát, aférfit összeszidta, minek festi az
ördögöta falra. Ez volt az utolsó lucaszékgyártóKeresztúron.Volt
ezen kívül más karácsonyi szokásis. A leányok Lucanapkor
zsebükbevarrtak egy, almát, s így mentek kará-csonykor az éjféli
misére. Ott meglát-hatták azt a legényt, akit szerettek. Decsak
akkor lehettek egymáséi, ha azalmát úgy tudták meghámozni, hogy
ahéja egyben maradjon, mint a lánc.Luca-napkor minden ház
ajtajárafokhagymából három keresztet húztak,felírták a három király
kezdőbetűit, scsak háromkirályok napján törölték le.Sokhelyütt még
a családtagok homloká-ra is rajzoltak keresztet.Az esztendő utolsó
napján, Szilveszter-kor, ugyanúgy elkészítenek mindent avacsorához,
mint karácsonykor, de már agazdaasszony szolgál fel. Az első
fogásrétes: túrós, mákos, édeskáposztás,savanyúkáposztás, amelyben
kolbász isvan.A rétesek után következik a kolbász-leves, benne
füstölt oldalas. Hakrumplileves volt, abba húst és kolbásztfőzték
bele. Leves után dió, szőlő, szilvakövetkezett. Vacsora után
szétszéledt acsalád. A fiúk, leányok elmentek acimboráikhoz, onnan
indultak vala-melyik rokon vagy barát ablaka aláénekelni. A leányok
kántálás után be-ültek egyik barátnőjük konyhájába ésólmot
öntöttek. Az ólom alakjából igye-keztek kitalálni, ki lesz a
férjük, milyenlesz a mestersége.Egy Szilveszter estén mi is
ólmotöntöttünk. Az én öntvényem patkószegés a patkószegek közt
gémeskút-félevolt. Barátnőim nagy kacagássalállapították meg, hogy
valami patkoló-kovács vagy kútmester lesz a férjem.Nem lett igazuk,
sem egyik, sem amásik, csak hasonló szakmabéli embervett
feleségül.Újév reggelén - mint karácsony más-napján is - mindenütt
korán kelt a család,mivel köszönteni jártak, és járnak ma
ismindenhová. Természetesen a gyerme-kek az elsők, sietnek, hogy
minél több
Az Újlak utcában lévő Gébele vendéglő feldíszített kapuja
1944karácsonya előtt
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
8
almát, diót, mandulát kapjanak. Utánukjöttek a felnőttek. De
csak a férfiak, merta lányoknak nem illő, ha kinőttek
agyerekkorból. A gyermekek csak délig,ebédidőig járhatnak, a
felnőttek mehet-nek délután is. Délután a férfiak felesé-güket is
elviszik magukkal.A köszöntők minden házban bort,pálinkát, rétest,
húst kapnak. Estevalamelyik kocsmában vagy fonóház-ban tánczene
volt. A szobából az ágyakatkihordták a konyhába, az asztalt,
nagy-padot, ládákat, székeket azonban benthagyták a fal mellett. A
legények dudástfogadtak, aki éjfélig fújta a talpalávalót.Ha nem
volt duda, furulya- vagyciteraszóra táncoltak. A beléptidíj
2krajcár volt fejenként. Mindenki süte-ményt (ha csak
krumplispogácsát is)vitt; kettőt a zenészeknek, kettőt a
ko-maasszonynak. A legények még fél literbundapálinkát is vettek a
zenészeknek.Az egyik dudást nagyon felkapták afaluban, minden
helyre, még alakodalmakba is elhívták. Az a hír jártaróla, hogy a
dudáját a mestergerendáraakasztotta, és magától szólt tovább,
adudás meg a duda alatt ropta a táncot atöbbiekkel...Részlet
Sinkovicsné Kalina Julianna:Rákoskeresztúr című
könyvéből(Tanulmányok Budapest néprajzából -Biblotheca kiadó,
Budapest 1958)
A köztünk élő szlovákokkarácsonyi szokásai után lássukAltziebler
Károlynak a németközösségre vonatkozó, a múltszázad
elejére-közepére érvényesvisszaemlékezését:
Itt a rákoskeresztúri Németfaluban abetlehemezés az utolsó
ádventi hétenvolt szokás, ekkor jártak házról házra abetlehemi
jászollal a jelmezes gyerekek
Mint mindenhol, az ünnepek előtt alegnagyobb feladat a
háziasszonyokranehezedett, sütés-főzés, készülődés. Eztpersze
követte az ünnepek utáni meg-bánás és a fogadkozás, hogy "Soha
töb-bé ennyit ne dolgozzunk!" Ez a mondatminden ünnep után
elhangzott, deszerencsére nem tartotta be senki.
Ha egész évben nem is volt, de szentestehalászlevet főztek és a
gyerekeknekmákos gubát készítettek. A karácsonyelső és második
napján felszolgált ételekközött a legelterjedtebbek voltak a
ricsa(káposztaleves), a borleves a töltöttkáposzta és a
csirkepörkölt. A családokasztalára többnyire ezek variációjakerült.
A sütemények közül a bejgli, azserbó és a szalakálés krémes került
azasztalra a tűzhelyek sütőjéből, a lerniből.
A szenteste meghitt, bensőséges családiünnep volt, aznap még a
rokonok semlátogatták egymást. Délután a gyere-keket valahová
elvitték, amíg a fenyőfadíszítése tartott a szobában. Ebbe
ahelyiségbe ezután senki sem mehetett beestig. Sötétedés után
mindenki temp-lomba ment meghallgatni a misét és akarácsonyesti
ünnepi szereplőket. Aleginkább várt produkció a keresztúridalárda
csodálatos éneke volt, amikorGruber F. X.: “Stille Nacht,
heiligeNacht” (Csendes éj, szentséges éj) címűdalát adták elő
Altziebler Pál karnagyvezényletével. A templomba kihunytak afények,
a karácsonyfán kigyulladtak agyertyák. Mindenki néma
meghatott-sággal hallgatta, ahogyan a világhírűdalnak a csendből
fokozatosan erősödőhangjai jelezték: “Jézus megszületett”!Ismertebb
és gyakran előadott énekekvoltak még az “,O, Tannenbaum” vagyaz “O
du fröhliche”, amelyeket abban azidőben németül daloltak. A háború
utánmár csak magyarul énekeltek kará-csonykor.A templom után a
családok hazaérvebementek az addig zárt szobába és ott akarácsonyfa
mellett énekeltek, majd eztkövette az ajándékozás a fa alól.
Vacsoraután a fiatalok összeálltak énekkarrá, ésa résztvevők
végigjárva a Németfalut, azablakok alatt énekelték a “Csendes
éj”-t.Minden háznál süteménnyel és borralkínálták őket. Késő estig
járták a falut éséjfélkor a templom tornyába felmenve afagyos
éjszakában messzehangzóan mégegyszer elénekelték ezt a
csodálatosmelódiát.Karácsony első napján azután mármegindult a
rokoni látogatás, ahol afelnőttek megbeszélték az élet dolgait,
agyerekek legfőbb témája pedig az volt,hogy kinek mit hozott a
Jézuska.
A régi karácsonyokon fényképek ritkánkészültek, mára már a
szokások istöbbnyire feledésbe mentek. Egy őségiszokásról azért
maradt emlék, aSchleckmann családnál sikerült képet istalálni róla!
Ez afféle népi jóslás volt,amit így meséltek el: "Karácsony
éjjelénhármat ütnek a zsupptetőre. Ha a nemesmag bőven hullott a
köténybe az aztjelentette, hogy gazdag lesz a leányférje. Ha csak
néhány szem potyogott kia rozsszalmából készült tetőből,
akkorszegény lesz a jövendőbeli. Ha üresmaradt a kötény, jövő
karácsonyigbiztosan nem megy férjhez a kötényviselője és akkor majd
megismételheti apróbát."
Hóeltakarítás a Pesti úton 1940-ben. Háttérben a régievangélikus
templom, előtte a régi trafik épülete
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
9
A 19. század végétől 1944-ig a Rákos-mentén élő zsidó
közösségek, hasonlóana különböző keresztény egyházakhíveihez,
imaházukban közösen vettekrészt az istentiszteleten, majd ki-ki
csa-ládjában, meghitt környezetben folytattaaz ünneplést.Az egyik
legnagyobb és legkedveltebbzsidó örömünnep a nyolc napig
tartóhanuka. A keresztény karácsonyhoz anaptár szerint ez az ünnep
áll legköze-lebb.Hanuka felavatást jelent, amelynek atörténete a
következő:Időszámításunk előtt 167-ben AntiochusEpiphanes
szír-görög uralkodó elfog-lalta Jeruzsálemet és a
Szentélybenfelállíttatta Zeusz szobrát. Néhányhónap elteltével az
erőszakosan terjesz-tett görög vallás ellen felkelés robbantki.
Júda Makkabi a kiváló zsidó had-vezér fényes győzelmet aratott a
görö-gök felett, i.e. 164-ben visszafoglaltaJeruzsálemet és a
Templomot. Ezzel azsidó nép visszanyerte függetlenségét. ASzentélyt
kitisztították, rendbehozták ésújból fölavatták.Az örökmécses
meggyújtásakor csakegy napra elegendő tiszta olajat találtak,de
csoda történt, mivel az nyolc napon átégett. Az olaj csodájának
ünnepévétették ezt a napot. Erre a csodára és atörténelmi múltra
emlékeznek a zsina-gógákban és az otthonokban a családokazzal, hogy
esténként színes hanukagyertyákat gyújtanak.A nyolcágú
gyertyatartót hanukijánaknevezzük, amelynek van még egykülönálló
gyújtólángja. Ezzel aszolgagyertyával (jiddisül - samesz)
gyújtják meg a többi lángot, első napegyet, második nap
kettőt….nyolcadiknapon nyolcat. A gyertyák minden naptövig égnek,
másnap újakkal folytatják agyertyagyújtást mindig jobbról bal
felé.Gyertyagyújtás előtt elhangzik az áldásés eléneklik a Móajz
cur kezdetű hanu-kadalt, amely hat szakaszból áll és a 12.század
végén keletkezett német nyelv-területen.Hanuka szombatján kerül
fölolvasásraZeharja könyvéből az egyik legszebbtanítást: “Nem
seregben, nem hatalom-ban, hanem a szellememben a diadal -így szól
az Úr”A gyertyatartó, a hanukija készülhetettezüstből, bronzból,
rézből, alpakkából,ónból, sőt kerámiából, vagy porcelánbólisA
hanukija eredetileg olajjal működött,majd megjelentek a 19. század
végétőlaz olajjal és gyertyával is használatosak.Ma - az ortodox
hívőkön kívül, akikcsakis olajjal ünnepelnek - gyertyáthasználnak.A
gyertyák fényét nem szabad vilá-gításra használni, hiszen ez egy
elvont,ünnepi fény, nem profán használatravaló. A szolgagyertya
mellett azonbanbármilyen munka végezhető. Szokás ahanukiját az
utcára néző ablakban vagyközelében elhelyezni, jelezve ezzel,hogy
büszkék őseikre, hitükre ésmúltjukra.A hanuka ünnepének nyolc napja
alattsem gyászolni, sem böjtölni nem szabad.Bőséges lakomákat
készítenek és ezekremeghívják a jó barátokat is. A finomsütemények
közül főként fánkot ésbejglifélét készítenek. A fánk azértnépszerű
ekkor, mert olajban sütik, s azolaj jelképezi a hanuka csodáját.A
csodára emlékeztet a legkedveltebb
hanukai játék, a pörgettyű (jiddisül -trenderli), amellyel
hanuka estéin ját-szanak, amíg a gyertyák égnek. A játék-ban diót,
mogyorót, mazsolát és egyébcsemegéket lehet nyerni és veszíteni.
Apörgettyű négy oldalára egy-egy héberbetűt festenek (Nun, Gimel,
Hé, Sin),amelyek a “nész gadol hajá sám” (nagycsoda történt ott)
hanukai szóláskezdőbetűi.A kelet-közép-európai zsidók ezeket
abetűket jiddisül fejtették meg:N= nix=semmi (következő
játékos)G=ganc=egész (megnyert mindent)H=halb=fele (felét nyerte
meg)S=stel-ájn=tegyél be (a játékos betesz abankba)A játékot
világszerte játsszák. AzIzraelben készült pörgettyűknél a Sinbetű
(ott) helyett a Pé betűt festik, ami azitt szó héber megfelelöjének
a kezdő-betűje.Trenderlit készítettek ezüstből, ólomból,ónból,
fából (szépen megfaragva). Mamár készül üvegből és műanyagból
is.Valamikor a hanukát megelőző hetekbena zsidó közösségekben
ólomból öntöttéka játékot. A téli ólomöntés szokása
akeresztényeknél is megszokott volt.Felbecsülhetetlen veszteség,
hogy ma akerületben már jóformán senki semgyakorolja, sőt nem is
ismeri ezt azörömteli és érdekes ünnepet (sem).
Irodalom:Hahn István: Zsidó ünnepek ésnépszokások. Bp. Makkabi,
1999.Raj Tamás-Szelényi Károly: Zsidótárgyak művészete. Bp.
Makkabi, 2002.Jólesz Károly: Miért? (magánkiadás)Deutsch Róbert:
Halljad Izrael. Bp.Alef, 1987.
Hódos MáriaHanuka azörömünnep
A pörgetyű-játék (trenderli) kockái
Valamikor kerületünkelődtelepüléseiben virágzó zsidóközösségek
voltak, de sajnos avészkorszakot követőenolyannyira
megfogyatkoztak,hogy már csak az emlékük él.Érdekes összevetni a
kereszténykarácsony ünnepi szokásait azsidó örömünnep
megtartásánakhagyományaival.
-
Rakosmenti Muzeumi Estek
10
Sándy Gyula Eperjesen született 1868.július 25-én. Apja
festőművész és evan-gélikus gimnáziumi tanár, apai nagy-bátyja
Ferenczy István szobrász volt. Abudai Evangélikus Elemi
Iskolában,majd a II. kerületi Főgimnáziumban ta-nult, azután a
József Műegyetemen szer-zett építész oklevelet. Pályakezdő
épí-tészként professzora, Pecz Samu irodá-jában dolgozott. 1889-99
között műe-gyetemi tanársegéd Pecz KözépítéstaniTanszékén.
1899-1914 között a FelsőÉpítőipariskola tanára, majd
1914-től1939-ig, nyugállományba vonulásáig aMűegyetem II.
Épületszerkezettan Tan-székének nyilvános rendes tanára.Sándy az
Evangélikus Egyházegyetemfőépítésze, a nagytarcsai
evangélikusgyülekezet felügyelője. Sokat publikált,részt vett az
első hivatalos építési sza-bályzat létrehozásában. Néhány
műem-lékfelújítási feladat után rengeteget ter-vezett: iskolát,
kórházat, postát, kultúr-palotát, raktár- és műhelyépületet,
bor-pincét, bérházat, köztéri szobrok és sír-emlékek építészeti
részleteit. Mégis el-sősorban (evangélikus) templomépí-tőként
maradt meg a köztudatban. Min-tegy hatvan evangélikus
templom-tervé-ből közel harminc meg is épült. Tanács-adással,
tanulmányok megjelentetésé-vel is segítette az evangélikus
templom-építészetet. Külön súlyt fektetett az épí-tészeti és
belsőépítészeti tervek össze-hangolására, a liturgiának
legmegfele-lőbb elrendezésre. (Azt csak az érdekes-ség kedvéért
említem meg, hogy elsőtemplomtervét 1891-ben, még
egyetemihallgatóként “értékesítette”. Az Ugocsa-megyei
Nagykomjátban felépült görögkatolikus templom terveiért kapott
10Ft-ot évfolyamtársaival elitták.2 Utolsótemplomát pedig már jóval
halála után,1963-ban fejezték be a csengődi
evangé-likusok.)..................................................
Sándy-templomok Rákosmentén
Budapest XVII. kerületének (Rákos-mentének) mind a négy
elődközségébenSándy Gyula tervezte az evangélikustemplomokat: a
rákosligetit (felszentelé-se 1932. november 20-án volt), a
rákos-hegyit (1939. május 18.), a rákoscsabait(1939. június 11.) és
az 1800-ban épülthelyett az új rákoskeresztúrit (1943.november
14.).Az említett települések közül a legnépe-sebb evangélikus
gyülekezet, a XVIII.századi német és szlovák
telepítéseknekköszönhetően Rákoskeresztúron volt.Első templomát
báró Bojanovszky Sán-dorné Podmaniczky Erzsébet építtette,1800-ban.
A gyülekezet 1806 óta anya-egyház, templomuk hamarosan kicsi
lettszámukra, 1877-től kétszer is gyűjtöttekúj építésére.
Harmadszor, 1939-ben fog-tak bele a gyűj-tésbe, ennek
eredmé-nyeként készíthette el az új templom ter-veit Sándy Gyula.
Még állt az ótem-plom, amikor 1941. október 12-én,Zászkaliczky Pál
esperes szolgálatával,az új alapkőletételét ünnepelték.3 A ma
isálló templomot Túróczy Zoltán püspök1943. november 14-én
szentelte fel.A templom háromhajós, álbazilika rend-szerű.
Homlokzata is hármas tagolódá-sú, a középső, négyzetes alapú,
rizalit-szerűen előugró, nyúlánk sisakban vég-ződő harangtorony
mellett kétoldalt kis,lépcsőházat rejtő kis, köralapú
tornyokcsatlakoznak az épület frontjához. Ahomlokzaton és az egész
toronyorom-zaton a felvidéki reneszánsz építészetetidéző,
pártázatos díszek futnak végig. Atemplom betonalapozásra készült,
ter-méskő lábazattal, téglafalazattal. A kapufölötti rozettás ablak
közepén Luther-rózsa látható. A tágas belső, a berende-zés minden
része ma is eredeti, ahogyanazt Sándy Gyula megtervezte.
Mennye-
zetét beton tám-pillérek tartják. A kie-melkedő középső hajó
áthidaló boltíveinparkettásan rakott, sík famennyezetnyugszik. Az
építészre oly jellemző ma-gyaros, pártázatos díszítések
megje-lennek a padok és szószék fafaragásainis. A keresztelő-asztal
és az oltár is Sán-dy munkája.4
Rákoshegyen 1929-ben alakult meg arákoskeresztúri evangélikus
egyház fi-ókegyháza. A Templomépítő Bizott-ságot 1935-ben hozták
létre. Ekkor kö-rülbelül 250 evangélikus család élt aközségben.
Felajánlásaik és a községmás vallású lakosainak adományai
tettéklehetővé templomuk felépítését. SándyGyula 28. templomának
alapkövét1938-ban tették le és 1939. május 18-ánszentelte fel
Raffay Sándor püspök. Azépület nyerstéglából, terméskő lábazat-tal
készült. A támpillérek és párkányza-tok anyaga vasbeton. Első
sarkaináltámpillérekkel is megtámasztott, sokab-lakos tornya a kapu
fölött, középenemelkedik, toronysisakja négy sarkát aszékely
templomokra jellemző fiator-nyokkal díszítette az építész. A
téglalap-alaprajzhoz kétoldalt, a homlokzati ré-szen külön
fedélszékű, kiugró, félköra-lapú terek csatlakoznak. Oldalfalait
tám-pillérek erősítik.
1880-ig a 63 rákoscsabai evangélikuslakos Keresztúrra járt
templomba. Ekkoralapították meg saját gyülekezetüket,
arákoskeresztúri egyházközség fiókegy-házává váltak. A
rákoskeresztúri lelkészkésőbb, esetenként a rákoscsabai refor-mátus
templomban tarthatott számukraistentiszteletet. 1929-től elválnak
Rá-koskeresztúrtól és a Pécelen ekkor létre-hozott gyülekezethez
csatlakoztak. Már1910-ben gyűjtés indult templom épí-tésére, de a
pénzt elvitte a háború. Az1935-ben megalakult Templomépítő
Bi-zottság és a Nőegylet segítségével kezd-tek újból gyűjteni.
Sándy Gyula általtervezett templomukat 1939. június 11-én szentelte
fel Raffay Sándor püspök.Az épület Rákosmente legkisebb
evan-gélikus temploma. A téglalap alakú ha-jóhoz baloldalt simul
hozzá az egyszerű,négyzetes alapú torony. Díszítésként agúla alakú
toronysisak négy sarkában,arányaikban egészen kicsi, magyaroshatású
fiatornyos megoldást alkalmazottaz építész. További dekorációt
mind-össze a kapubéllet ívei és a homlokzatonvégigvonuló egyszerű
mértani alakzatokjelentenek. A sima falakat négy, állótéglalap
formájú ablak tagolja. Hátsóoldalához gyülekezeti terem
csatlakozik.
Ádám FerencSándy Gyula rákosmenti evangélikustemplomai
Sándy Gyulát a magyar építészet konzervatívabb mesterei közé
szokássorolni. Kétségtelen, hogy az általa tervezett templomok
külső megje-lenései a hagyományos formát tükrözik. Az életművét
bemutató kiállításegyik szervezője, Zászkaliczky Zsuzsanna1 írta:
”Nem tudta levetkőzniaz egyetemi évei alatt még markánsan ható
historizmus formanyelvét.”ugyanakkor “.....épületeinek szerkezete,
födémrendszere, szerelvényezé-se a legkorszerűbbek közé
tartozott.”
-
Rákosmentének az időben legkorábbanelkészült, de nem csak e
miatt, hanemépítészeti értékeit tekintve is a legidőt-állóbb
evangélikus temploma a rákosli-geti.A rákosligeti, (akkor még
Munkásotthontelepi) evangélikusok első istentisztele-tüket 1900.
szentestéjén tartották a helyiiskola tantermében, 1906-ban
pedigszerződést kötöttek a rákoskeresztúrievangélikus egyházzal és
megalakult ahelyi fiókegyház. A pénzügyi alapokrészleges
megteremtése után az 1931.december 5-én tartott presbiteri
ülésenmegbízták Sándy Gyulát a templom épí-tésével.5 Az ekkor
bemutatott tervekmég csak vázlatok voltak. Anyagi ne-hézségek miatt
később ezeket az elkép-zeléseket is egyszerűsíteni kellett. Ígylett
például az eredeti vöröstéglás falakhelyett tari kő (terméskő)
falazat. Sándynem csak a tervezést, hanem a műveze-tést is
vállalta. Vállalta, hogy hetente kétnapot tölt kint az építkezésen.
A tem-
plom végleges terveinek keltezése:1932. május 5. Az alapkövet
1932. júni-us 5-én tették le, s már az év november20-án fel is
szentelhette. Raffay Sándorpüspök.A magyarországi templomok
külön-leges, egyedi építészeti megoldásokatfelvonultató - s talán
hozzátehetjük: má-ig kellően nem értékelt - építménye arákosligeti
evangélikusoké. Sándy buda-pesti templomai között is
egyedülálló,hiszen a többire a reneszánszos stílus-jegyek, az
erdélyi és felvidéki temp-lomok hangulatát idéző látvány a
jellem-ző.6 A ligeti esetében más a forma, másaz anyaghasználat.
Terméskőből épült,tornya kissé kiugrik a homlokzat sík-jából, a
kapucsarnok pedig még annál iselőbbre jön. Oromzata, tetőzete íves
ki-képzésű. A torony első és hátsó orom-zata lépcsőzetesen zárul, e
lépcsők kö-zött nyeregtető fedi. Izgalmas a fémtetőkereszt
felhelyezésének módja is atorony homlokzati síkjára. Az oldal-
falakat öt-öt, lefelé szélesedő támpillértámasztja. A téglalap
alaprajzú templomészaki feléhez kosáríves apszis csatla-kozik,
ebben kapott helyet, az oltár mö-gött a sekrestye. Ennek és a
toronynakaz ablakai félkörívesek, az oldalablakokegyenes
záródásúak. Boltozata ún. ojkosdeszkafedélszék.7 A toronnyal
átellenesoldalon téglalap alaprajzú oltártérrelzáródik. Hajójának
hossza 16, széles-sége 7,8 méter. Belső berendezését isSándy Gyula
tervezte. Fafaragású oltár-át, padjait, énektábláját és
mennyezetétnépies virágmotívumokkal díszítették.Oltárképe a vakot
meggyógyító Jézustábrázolja. A bejárat felett konzolos kő-karzat
emelkedik, amely szegmensívesívsorral csatlakozik a
tetőboltozathoz.Keresztelő medencéje, szószéke egy-mással
harmonizáló, letisztult for-mákból áll.
“Építkezéseim legnagyobb részénél olyfeladatok elé lettem
állítva, melyek meg-valósításakor csak nagyon szerény éskorlátolt
anyagi eszközök állottak ren-delkezésemre, de ezek a feladatok
ösz-tönöztek arra, hogy a szolidaritás és azépítészeti tisztesség
szem előtt tartásamellett tanulmány tárgyává tegyek min-den újabb
építési anyagot és szerkezetet,és magam is törekedjek új,
különlegesépítési szerkezeti megoldásokra… Épü-leteimnél a tégla és
kőarchitektúrát al-kalmaztam előszeretettel, a magyaror-szági
műemlékeken tanulmányozott mo-tívumok felhasználásával és
továbbfej-lesztésével.” - fogalmazza meg építésziars poetica-ját
Sándy.A rákosligeti templom vitába száll Zász-kaliczky Zsuzsanna
bevezetőben emlí-tett kitételével, mely szerint: “Miközbenmindent
tudott az anyagok és erőktörvényszerűségeiről, nem vállaltaezeknek
önmagukban rejlő esztétikai le-hetőségeit.”8 Hogy az építész
zsenia-litása, kísérletező kedve, a “szerény éskorlátolt anyagi
eszközök” vagy ezekösszeadódásai voltak a fő meghatározóelvek a
tervezésnél, azt ma már nehézeldönteni. Sándy ligeti temploma már
akésőbbi modern építészet formai jellem-zőit is magán viseli,
ugyanakkor anyag-választásának “melegsége”, a hagyo-mányos
díszítőelemek korlátozott alkal-mazása oldja annak ridegségét.“A
rákosligeti templom finom művészimunka, mert tervezője művésze
azépítőmesterségnek és mestere az építő-művészetnek. Csak az ilyen
alapos szak-tudású és művészlelkű ember tudja aszerkezeteket úgy
megválogatni, az
Rakosmenti Muzeumi Estek
11
A rákoshegyi evangélikus temlom látványterve képeslapon
-
anyagokat olyan művészi összhangbanfelhasználni, mint az e
kicsiny templom-on látható. Nincsen a legcsekélyebbrészlet sem
rajta, amely ne alapos meg-fontolás után került volna oda: az
oltár,a gyertyatartók, a padok díszítése, ahálós deszka-ív közeinek
ornamentikájamind a tervező építész gondos munkájátdí-cséri
egységes összhatást keltve aszem-lélőben.” - értékeli 1934-ben
aSándy életmű e kivételes alkotását aMagyar Építő Művészet.
1 Zászkalicky Zsuzsanna: Az evangélikustemplomépítészet és Sándy
Gyula. Új Em-ber LXII. évf. 3. (2006. 01.15.) A Sándy Gyula
emlékkiállítás, 2004. ápri-lis 2-25. Örökség Galéria, Budapest
Kurá-tor: Zászkalicky Zsuzsanna, Hadik András2 Sándy Gyula: Hogyan
lettem és hogyanvoltam én templom-építő, -tervező és mű-vezető
építész? Lapis angularis VI. Ma-gyar Építészeti Múzeum, Budapest
2005.17-18. o.3 Dr. Kósa Pál: A Rákoskeresztúri Evan-gélikus
Egyházközség története, Rákos-
keresztúri Evangélikus Egyházközség,Budapest 2006., 87-89. o. 4
Egyedül az üvegablakokat nem ő tervez-te. Ezek Palka József
aranykoszorús üveg-festő mester munkái 1943-ból. 5 A presbiteri
jegyzőkönyvek tanúságaszerint Sándy neve az október 18-i gyű-lésen
merült fel, december 5-én már azelőzetes tervrajzok birtokában
döntöttekmellette.6 Hozzá hasonló kivétel csak az 1932-37között
felépült pestújhelyi ev. templom.7 ojkos (oikosz) deszkafedélszék:
A fedélhéjazatának tartására szolgáló, gerendákhelyett egymást
keresztező, rombusz alakúrácsozatot kiadó, élükre állított
deszkákbólálló szerkezet. Látványos, anyagtakarékosmegoldás. kissé
a későgótikus hálóbol-tozatra emlékeztet. 8 Zászkaliczky Zsuzsanna
megállapításatermészetesen jogos: Az építész életmű-vében kivétel a
rákosligeti templom.
A fenti írás egy hosszabb dolgozat rövidítettváltozata.Az
épületek leírásánál részbenfelhasználtam a Városvédő Egyesület
Tem-plomtörténeti Csoportjának kiadványát. (ld.a kiadvány 2.
oldalán)
Kiadja a RÁKOSMENTIMÚZEUMBARÁT EGYESÜLET
Szerkesztőbizottság: Ádám Ferenc, Gyöngyössy Márton,Szelepcsényi
Sándor, Tóth Péter
Szerkeszti: Szelepcsényi Sándor
Szerkesztőség: 1174 Budapest, Báthory u. 31.Tel.: 36-1-258
4693e-mail: [email protected]
Lapterv: Novák Fanni
Ingyenes terjesztésű lapunk megtalálhatóaz Erdős Renée Házban
illetőlegBudapest XVII. kerületének kulturálisintézményeiben.
E szám kiadását támogatta Budapest Főváros XVII.
KerületÖnkormányzatának Művelődési és Tájékoztatási Bizottsága.
I. évfolyamunk 4. számának címlapján arákoskeresztúri németek
“zsuppverő”szokásáról készült korabeli fénykép,a keresztúri
evangélikus ótemplomot isábrázoló képeslap és a Pesti út
(1940)látható.
A rákosligeti evangélikus templom perspektivikus képe a
terven
