A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

1

A gyümölcsfák metszése

A metszés fontosságát különböző időkben

eltérően értékelték. Idősebb emberektől

gyakran hallani: annak idején nem met-

szettünk, nem permeteztünk, mégis mindig volt

termés! Ez valóban igaz, de azt nem szabad elfe-

lejteni, hogy a kártevők, kórokozók az ilyen gyü-

mölcsfákon szabadon garázdálkodhattak, a termés

minősége a mai kívánalmaknak feltehetően nem

felelne meg.

Azt bizonyára sokan tapasztalták, hogy egyik

évben sok apró gyü mölcs van a fán, a másik évben

pedig jóval kevesebb, de nagyobb. A szakemberek

ezt a jelenséget nevezik szakaszos terméshozásnak

(alternancia). Ennek egyik fő oka (több más mel-

lett) a rendszeres metszés elmaradása. A rendsze-

res metszéssel tehát:

– kialakíthatjuk a kívánt koronaformát (alakító

metszés);

– megteremtjük és fenntartjuk a termőegyen-

súlyt. Ez alatt azt értjük, hogy minden évben

kellő számban új termőrészek képződnek,

amelyek az egyéb tényezőkön kívül (megpor-

zás, időjá rás, tápanyagellátás stb.) szavatolják

a rendszeres terméshozást;

– a felesleges koronarészek kimetszésével (rit-

kító metszés) lehetővé tesszük a korona meg-

felelő fényellátottságát, szellőzöttségét, ezál-

tal a növényvédelem hatékonyabbá válik. A

metszés során nyugal mi és vegetációs időben

egyaránt jó alkalom nyílik a sérült, beteg, fer-

tőzött részek eltávolítására és megsemmisíté-

sére. Egy-egy fertő zött vessző vagy hajtás mi-

att nem érdemes azonnal a permetezőgéphez

nyúlni, egyszerűbb és olcsóbb azokat met-

széssel eltávolí tani. A „metszőollós növény-

védelem” az integrált és a biotermesz tésben,

valamint a bogyósok esetében kötelező mun-

kafolyamat;

– megifj íthatjuk a termőgallyakat, és ha szüksé-

ges, a koronát is (ifj ító metszés);

– korlátozhatjuk a növény terjedelmét, meg-

tartva célszerű méreteit és arányait. Ez azért

fontos, mert az adott tenyészterületen belül

kell tartanunk a növényeket a gondozás és a

talajápolás érdeké ben. A másik szempont a

felkopaszodás megakadályozása. Az a „hasz-

nos” korona, amelynek vázágai a törzstől a

vázág csúcsáig termőrészekkel vannak bera-

kódva, nem pedig az, amelyik csak a vázágak

végein terem.

A metszés gyakorlatilag két módszerrel való-

sítható meg: visszametszéssel és ritkító metszés-

sel. A két eljárás hatása eltérő. A visszametszés

kihajtásra serkent, mivel az eltávolított csúcsrügy

által termelt kihajtást gátló vegyületek hatása alól

az alsóbb helyzetű rü gyek felszabadulnak. Ennek

következtében sűrűsödik a korona, ami termőkor-

ban rendszerint káros, míg az alakítás során több

esetben is szükséges. Természetesen nem mind-

egy, hogy az adott korona részből mennyit vágunk

vissza. A függőlegesen álló vessző várható kihaj-

tását szemlélteti a visszametszés függvényében az

1. ábra.

A visszametszés nélküli, illetve a gyengén visz-

szametszett vessző kön viszonylag kevés hosszú

hajtás képződik, az alsó hajtások rövi dek, ezekből

termőrészek lesznek. Minél erősebb a metszés, an-

nál erősebb a hajtásképződés (ezért is helytelen az

a gyakorlat, mikor a fa magasságának korlátozása

céljából erősen visszametszik a legfelső vessző-

ket). A vessző csonkra történő visszavágása elvileg

a legerő sebb beavatkozás, mégis kevés és gyenge

hajtás keletkezik, mert az alsó rügyek tartalmaz-

zák a legtöbb kihajtást gátló anyagot, illetve az új

hajtások csak rejtett rügyekből tudnak előtörni.

A gyümölcsfák metszése Mohácsy Mátyás szerint „olyan termesztéstechni kai művelet, amelynek során

a gyümölcstermő növény egyes zöld vagy fás részeit visszavágjuk, illetve tőből eltávolítjuk, valamint a nö-

vényen különböző bemetszéseket, sebzéseket ejtünk a termesztési cél érdekében“.

(Mohácsy és mtsai., 1968).

1. ábra

Különböző mértékben visszametszett,

függőlegesen álló vessző várható kihajtása

(Forrás: Sipos, 2009)

2

A ritkító metszés az adott koronarész tőből tör-

ténő eltávolítását jelenti csonk nélkül vagy csonkra.

Ezt a metszésmódot alapvetően a termőkorú növé-

nyeknél alkalmazzuk. A visszametszéssel ellentét-

ben – mivel a csúcsrügy kihajtást mérséklő hatása

megmarad – nem fokozza a hosszú hajtások képző-

dését, inkább a termőrész-képző dést segíti elő.

A vesszők rügyei kihajtásának erősségét nem-

csak a vessző hossza, az alkalmazott metszésmód,

stb. határozza meg, hanem az is, hogy a vessző a

vízszinteshez viszonyítva milyen szögben áll – ezt

szemlélteti a 2. ábra.

Vázágat vízszintes szögállásban nem ajánlott

nevelni, mert mint az ábra is mutatja, a leendő vá-

zág tövénél erős hajtások (vesszők) képződnek, a

csúcs környékén pedig rövid termőrészek. Emiatt

gya kori, hogy a vázágat nem lehet továbbnevelni.

Ez a szögállás olyan termőgallyak nevelésére alkal-

mas, amelyeket idővel leváltunk alsóbb vesszőkre

vagy csonkra.

A függőleges leívelődés az úgynevezett hosszú,

szálvesszős (csúcs-rügyes) metszésre jellemző. A

vessző a termés súlya alatt leívelődik, az ív környé-

kén erős hajtások képződnek, amelyekre a leter-

mett gally leváltható. Ezen a tulajdonságon alapul

például az őszibarack és a fekete bodza csökkentett

számú szálvesszős metszése, de gya korlatilag így

kell metszeni a félcserjéket is.

A metszési sebek kezelése

A metszés során sebeket ejtünk. A metszési se-

bek behatolást biztosíta nak a sérüléseken keresz-

tül fertőző betegségek számára. Leggyakrab ban a

csonthéjasok – elsősorban a kajszi és őszibarack

– ágelhalását okozó betegségekre, a pszeudomoná-

szos és a leukosztómás ágelhalás-ra kell fi gyelnünk,

de ide kell sorolni az alma (kevésbé a körte) nekt-

riás rákját (Nectria galligena) és a fás részek egyéb

betegségeit is.

A legismertebb és a legnagyobb kárt okozó a

csonthéjasok ágelhalása. Tulajdonképpen két kór-

okozó okozhatja együttesen, vagy valamelyik

egyedül. Az egyik a Pseudomonas syringae pv. sy-

ringae baktérium, a másik a Leucostoma (Cytos-

pora) cincta gomba, de viselkedésük, biológiájuk

és környezeti igényük közel áll egymáshoz. Leg-

inkább a kajszit és az őszibarackot veszélyezteti a

betegség, de más csonthéjast is megtámadhat.

A betegség tünetei először tavasszal, nyár elején

jelentkeznek. Kez detben a levélzet fakózöld, her-

vad, majd gyorsan elszárad. Az egész ág, súlyosabb

esetben az egész fa elhal. Az elhaló részen rákos

sebek jelenhetnek meg, gyakori a mézgakiválás is.

Az elhalt ág alatti részen, a fa pusztulása esetén,

a gyökérnyaki részen hajtások törnek elő. A vas-

tagabb részeken a gomba támadását jelzik a kéreg

felszínén megjelenő dudorok, amelyek alatt a kór-

okozó felszaporodik, szaporítóképleteinek tömege

emeli meg a kérget. A kórokozók az őszi időszak-

ban, a hűvös, csapadékos napokon szaporodnak fel.

A fertőzéshez sérülések szükségesek, amelyet mű-

velőeszközzel, metszéssel okozhatunk, de állatok

rágása, fagyléc is teremthet kedvező feltételeket a

kórokozók behatolásához. Ugyanígy a télen megfa-

gyott, kora tavasszal lepergő virágrügyek (kajszinál

gyakori lehet) is a sebzések forrásai.

Ezt követően egy öngerjesztő folyamat indul el.

A kórokozók el használják a fa szénhidráttartalé-

kait, emiatt a fa érzékenyebb lesz a fagyra, károso-

dik, legyengül. A legyengült fában gyorsan terjed

és megerősödik a betegség károsítása. Elpusztítja

a háncsszövetet és a kambiumot, ezáltal a fa élet-

tevékenysége leáll, ennek következmé nye a gyors

hervadás, az ágpusztulás. A kórokozók elviselik, sőt

ked velik az alacsony hőmérsékletet, fertőzésükhöz

feltétlenül csapadék, illetve nedvesség szükséges. Az

ősztől tavaszig terjedő időszakban a fák nyugalmi ál-

lapotban vannak, védekezőképességük is gyengébb.

A védekezés egyik módja az előbbiekből kö-

vetkezően a metszés időpontjának megválasztása.

A metszést tavasszal, a rügyfakadás tá jékán, akár

a rügyfakadás után, de a virágzás előtt végezzük

el. Saj nos ez az időszak nagyon rövid, ráadásul a

koronában mozogva vagy levágott gallyat, ágat ki-

emelve rengeteg virágrügyet lesodorhatunk. Min-

denképpen végezzük el a metszési felületek lezá-

rását sebkezelő anyaggal. A metszés során a rákos

sebeket is távolítsuk el. A réztar talmú szerekkel

végzett lemosó permetezés levélhullás végén, illet-

ve tavasszal a rügyfakadást megelőző időszakban

lehet hatékony.

Mivel a nyugalmi időszakban végzett metszés

sok hátránnyal jár, növényvédelmi szempontból is

kedvezőbb a nyár végi, kora őszi idő szakban vég-

zett metszés.

METSZÉS IDŐZÍTÉSE

Nyugalmi állapot

A gyümölcsfák metszésénél korábban a nyugal-

mi időszakban végzett fás metszés volt az elfoga-

dott. Ezt lombhullástól rügyfakadásig –5 °C feletti

2. ábra

Különböző szögben áll,

 metszetlen vesszők várható kihajtása

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

3

hőmérsékleten lehetett végezni. A gyümölcsfák

ágainak héjkérge a kéz melegétől felmelegszik és

fagyfolt keletkezhet. Nyugalmi időszakban jól meg

lehet állapítani a hajtásnövekedés mérté két, a ter-

mőrész-berakódást és a korona sűrűségét.

A téli, illetve télvégi metszések az almagyü-

mölcsűeknél rügyfakadásig végezhe tők, legalábbis

akkor, ha a fa minden részét érinti a metszés. A

hasonló mértékű és módszerű késői metszés ese-

tén már kötődéscsökkenésre, illetve nagyobb gyü-

mölcshullásra számíthatunk.

A csonthéjasok kevésbé reagálnak kedvezőtle-

nül a késői metszésre. Egyes fajok esetében (őszi-

és kajszibarack) növény-egészségügyi okok miatt

kívánatos is a rügy fakadás után, a virágzás előtti

állapotig metszeni.

A zöldmetszéshez a vegetációs időszakban al-

kalmazott különböző metszési beavatkozások tar-

toznak. A rügyfakadás utáni metszés, a sziromhul-

lás utáni metszés, a június második felében végzett

zöldválogatás, a hajtások visszacsípése (pincírozá-

sa) és a nyári zöldmetszés, valamint a szüret utáni

metszés a jelentősebb vegetációs idő szakban vég-

zett metszések.

Rügyfakadás utáni metszés

A fi atal fák koronaalakító metszésénél javasolt.

Termő fák esetében olyan évjáratokban lehet ked-

vező hatású, amikor erős téli fagykár sújtotta az

ültetvényeket, amely a kambium részleges elha-

lásához, bámulásához vezet. Ilyenkor a metszés

késedelme almatermésűeknél zöldbimbós fenofá-

zisig, más gyümölcsfajoknál rügyfakadásig, fe hér,

illetve piros bimbós állapotig előnyösen befolyá-

solja a kambium regenerálódá sát, a nagyobb szá-

mú rügy auxinszolgáltató hatása eredményeként.

A teljes virágzás állapotában egyetlen gyü-

mölcsfaj esetében sem javasolható a metszés, mivel

súlyos kötődéscsökkenést eredményezhet.

Sziromhullás utáni metszés

A sziromhullás után 1-3 héttel végzett magasság-

korlátozás (a túlzottan felmagasodott fák esetén),

azaz kettő vagy többéves részekre történő vissza-

vágása, valamint a 3 éves korú ültetvény végleges

magasságra való metszés. Az ebben az időszakban

vég zett metszés eredményezi a legkisebb mértékű

növekedési reakciókat.

Nyári hajtásválogatás

Gyakorlatilag ide tartozik a rügykidörzsölés vagy

-kivakítás is. Ennek során fi atal, alakítás alatt álló

fejlett oltványokon a rügyfakadás után célszerű a

fővezérhajtás (fővezérrügy) alatti 4 rügy kidörzsö-

lése. Ennek minél korábbi elvégzése segíti a tengely

és a fővezérhajtás erőteljesebb növekedését, míg a

kivakított rügyek alatt keletkező hajtások szögállása

közelíti a kedvező vízszintes szögállást.

A hajtásválogatás, a fölösleges hajtások egy ré-

szének eltávolítása, kiválogatása az alakító metszés

részét képezi. A zöldválogatás almatermésűeknél

június második felében javasolható, mivel a meg-

maradó hajtások oldalrügyei generatívabbak, mint-

ha az előtte vagy utána történne.

Kísérletek tapasztalatai szerint almánál a júni-

us 20-a körüli hajtás visszavágással, vagy vissza-

töréssel csökkenthető legeredményesebben a nö-

vekedési erély. Ez a beavatkozás termőfák esetén

a gyümölcs méretét is csökkenti, ezért alkalmazá-

sakor ala pos megfontolás szükséges. A csonthéjas

gyümölcsfajok fáinak hajtásválogatása a hajtások

átlagosan 20-25 cm-es állapotában optimális. E

munka során a vezérhajtá sok alatt az iker- és mel-

lékvezérhajtásokat, illetve a vázágak, vázkarok kö-

zötti sűrűsítő hajtásokat már a hajtásválogatással

el lehet távolítani.

A hajtásvisszacsípés (pincírozás) részben a ked-

vezőtlenül elágazódó fajták elágazódásra kényszerí-

tését eredményezheti, részben pedig almatermé sűek

esetén a késő tavaszi fagykárok esetén a haj tás-

csúcsok növekedésének átmeneti kikapcsolásá val

a júniusi hullás mérséklésében játszhat szerepet. A

hajtásvisszacsípést többször is meg lehet ismételni.

Ez a munkaigényes beavatkozás az intenzív ültet-

vények egyik célsze rűen alkalmazandó munkafo-

lyamatának tekinthető.

A nyári metszés

A leggondosabb alakító és karbantartó metszés

ellenére is gyakran céljainknak nem megfelelő

számú és irányú hajtások képződnek. A periféri-

ális helyzetű hajtások rontják a korona egyenletes

megvilágítását, másrészt akadályozzák a permetlé

kiegyenlí tett fedettségét, vagyis rontják a növény-

védelem hatékonyságát. A nyári metszéssel csök-

kenthetjük e kedvezőtlen hatásokat, ezáltal a gyü-

mölcs minőségét is javíthatjuk.

Olyan évjáratokban célszerű elvégezni alma-,

körte-, őszibarackfák esetén, amikor a fák gyü-

mölcsberakódása a harmonikustól elmarad, illet-

ve egy korai gyümölcsritkítással azt a lombozattal

arányos mértékűre állítottuk be.

A nyári metszés elvégzésének fontos feltétele a

lombozat kiváló egészségi állapota. A túlzott gyü-

mölcsterhelés vagy nyári aszályok által sújtott mér-

sékeltebb növekedé sű és lombozatú, esetleg kárte-

vők által károsított lombfelület metszéssel történő

to vábbi csökkentése viszont mind a gyümölcs mi-

nőségét (méretét), mind a következő évi termést

negatívan befolyásolhatja.

A nyári metszés az esetleg korábban el nem távo-

lított vízhajtások, valamint a függőleges, perifériális

helyzetű hajtások eltávolításán kívül csak az 1-2 éves

vesszők, il letve gallyak visszametszését és ritkítását cé-

lozza. Az ennél idősebb képletek eltávo lítása már ter-

méscsökkentő hatású lehet (3. ábra).

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

4

Minél erősebb növekedésű alanyfajta kombi-

nációjú fákat metszünk, annál jobban vigyázzunk

a hajtásképletek csonkmentes eltávolítására. Az

ilyen fákon a nyári, nyárvégi csonkok – különösen

a vastagabb képletek csonkjai – jelentik a követ-

kező évi felesleges hajtásnövekedés (vízhajtások)

gócait. A hajtásokat csak ritkítsuk, semmi lyen visz-

szametszést ne végezzünk a nyár folyamán.

A nyári metszés optimális időszaka akkor kez-

dődik, amikor a fák hajtásainak zöme csúcsrügyben

záródott. Ez függ a különböző gyümölcsfajok nö-

vekedési erélyétől, illetve csúcsrügyben záródási

hajlamától.

Általánosságban megfogalmazható, hogy a

körtét július közepén, az almát – fajtá tól függően

– július végétől szeptember elejéig-közepéig, a csont-

héjas gyümölcsűeket elsősorban a meggyet és a

cseresznyét, közvetlenül a szüret után, a szilvafaj-

ták erősebb felesleges hajtásait július és augusztus

hónapokban, az őszibarackot pedig júni us végén,

július elején, valamint augusztus hónap folyamán

célszerű megmetszeni.

Az optimális időben, mértékben és módon

végzett nyári metszés az almatermésűek gyümöl-

cseinek és a fa belső részeinek jobb megvilágításá-

val, az érésmenet lassításával:

– javítja a gyümölcs tárolási minőségét (tárol-

hatóságát),

– fokozza a megfelelően színeződött gyümöl-

csök arányát,

– egyes években javítja a virágok funkcióképes-

ségét, így a következő évi gyümölcskötődés

esélyeit, végeredményben fokozza a termés-

biztonságot,

– csökkenti a következő évi hajtásnövekedést,

mivel korábbi a hajtások csúcsrügyben záró-

dása,

– javítja a permetezhetőséget (permetlé-borí-

tottságot).

Meggy- és cseresznyeültetvényekben a szüretet köz-

vetlenül követő időszakban, június elejétől július

közepéig végzett metszés eredményezte kísérletek

szerint a legkedvezőbb eredményeket, amely a vi-

rágrügyek nagyobb számában és a következő évi,

nagyobb termésmennyiségben mutatkozott meg.

Erősen növekedő szilvafajták esetében a téli

metszés során mindenképpen eltávolítandó képle-

tek júliusi, augusztusi levágása javítja a gyümölcs

méretét, színeződését és csökkenti a következő évi

metszés munkaigényét. A kajszi nyári metszésének

elvégzésére július hónap a legmegfelelőbb, amely

a ko rábbi évtizedekben Sitt-metszés néven volt

ismert, viszont az utóbbi években erről teljesen

megfeledkeztünk.

A bogyósgyümölcsűek nyári metszését a gyümölcs-

szüret utáni időszakban minél korábban célszerű el-

végezni.

Almatermésűek szüret utáni metszése

Túl erős növekedésű, elhúzódó vegetációs aktivi-

tású, későn csúcsrügyben záródó al ma- és körte-

fajtákon augusztus második felétől október első

feléig terjedő időszakban teljes téli metszés alkal-

mazható. Ezt az időszakot az ültetvények első 3-4

évéig hasz nosíthatjuk metszésre, hangsúlyozva,

hogy a fő cél a növekedési erély csökkentése.

A négyévesnél idősebb ültetvényekben már

más növekedéscsökkentő beavatkozással is ellen-

súlyozhatjuk a túlzott vegetatív tevékenységet.

A metszés jelentősége, szerepe megváltozott az

új típusú, nagyobb állománysűrűségű, kisebb fa-

méretű intenzív ültetvényekben.

Az új ültetvényekben a metszésnek egyfajta fel-

ügyeleti szerepe van a minden irányú harmónia

megteremtésében. A kisebb méretek lehetővé te-

szik a fák könnyebb áttekinthetőségét.

A METSZÉSSEL KAPCSOLATOS

FONTOSABB ALAPFOGALMAK

Alakfa

Valamilyen mértani idomra (gúla, piramis, hen-

ger stb.) vagy hasz nálati tárgyra (főleg többágú

gyertyatartó) hasonlító koronafor ma. Kialakítá-

suk nagy szakértelmet, türelmet igényelt, ezért is

tekintették annak idején a metszést a gyümölcster-

mesztés művé szetének.

Alakító metszés

A koronaforma kialakítása során az úgynevezett

nem termő időszak ban alkalmazott metszés. Célja

a koronaforma minél gyorsabb létre hozása. Ennek

érdekében általában különböző erősségű vissza-

metszést alkalmazunk.

Álsudár

A sudár visszametszése konkurens hajtásra, vagy

vesszőre. Célja a sudár felkopaszodott részének ki-

hajtásra ösztönzése. Álsudárnak csak meredeken

3. ábra

Nyári metszés

(Forrás: Papp, 2003)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

5

feltörő konkurenst szabad meghagyni, különben a

sudár nem fog egyenesen nőni.

Csonkos (Pillar) metszés

A korona megújítására (lásd ifj ítás), illetve az orsó

koronaformák termőgallyainak váltására szolgáló

metszési eljárás (1. kép).

A 3-4 éves termőgallyakat rendszeresen 4-5

cm-es csonkra met szik vissza. A csonk rejtett rü-

gyeiből előtörő hajtások közül a vízszinteshez kö-

zelebb állót hagyják meg, ez lesz majd az új ter-

mőgally. Csonthéjasok orsóinál a csonk hosszabb

is lehet, akár 30-40 cm.

Csúcsrügy

A hajtás, illetve a vessző csúcsán található legutol-

só rügy, ami lehet vegyesrügy, hajtásrügy, kivételes

esetben (generatív nyárs) virágrügy.

Felkopaszodás (ostorosodás)

A vessző oldalrügyei között alig van vagy nincs

hajtásrügy, emiatt nem képződnek oldalhajtások.

Egyes meggy- és cseresznyefajtákra jellemző.

Gyökérmetszés

Hajtásnövekedést mérséklő eljárás. Azoknál az

intenzív koronafor máknál alkalmazzák, amelyek

erősen nőnek. A metszést nagy átmé rőjű tárcsával

vagy mélylazító késsel végzik, 40-50 cm mélyen, a

fák mindkét oldalán a törzstől 40-60 cm-re.

Hajtáshelyzet megváltoztatása

(lekötözés, súlyozás stb.)

A gyorsabb termőrészberakódás, illetve a vá-

zágak szögállásának megtartása érdekében

gyakran meg kell változtatni a hajtások, a vesz-

szők eredeti szögét. Ennek több módszere ter-

jedt el, ezeket mutatják be az ábrák. A mód-

szerek mindegyikénél vigyázni kell, hogy a

lekötözendő koronarész ne ívesen hajoljon meg.

A műve let a hajtások félfás állapotában végezhe-

tő augusztus közepétől vagy tavasszal (március),

amikor a vesszők már jól hajlíthatok (4. ábra).

Hajtásválogatás

Főleg az alakító metszés idején alkalmazott met-

szési eljárás, amivel gyorsíthatjuk a koronaforma

kialakítását. Termő korban hajtásválo gatással

segíthetjük elő a fény behatolását a koronába. A

hajtásválo gatás során azokat a hajtásokat távolít-

juk el, amelyek nem szüksége sek a koronaforma

kialakításához:

– törzsmagasság alatti hajtások,

– vízhajtások,

– tősarjak (csak a fatermetűeknél),

– sérült, fertőzött (pl. almatermésűek tűzelhalá-

sa) hajtások,

– vázkarokról meredeken feltörő hosszú hajtások,

– konkurensek.

A hajtásválogatás – céljától függően – különböző

időpontokban hajtható végre.

Ha a vázágvesszőkről korán el akarjuk távolí-

tani a nemkívánatos hajtásokat, a felfelé és lefe-

lé néző, valamint konkurens rügyeket, illetve az

1-2 cm hosszú hajtásokat is kidörzsölhetjük. Ez a

munka na gyon gyorsan végezhető. A vesszők ol-

dalán jobbra-balra megmaradó hajtások úgy he-

lyezkednek el, mint a hal gerincén a szálkák, ezért

is nevezzük az ilyen vázágfelépítést halbordás szer-

kezetnek.

A hajtásválogatások ideje részben a hajtá-

sok hosszához, részben időszakokhoz köthető. A

szokásos időszak május-június, arasznyi (20-25

cm) hajtáshossznál. A későbbi hajtásválogatás

1. kép

Csonkból előtört hajtás

(Fotó: Sipos, 2009)

4. ábra

A hajtás helyzetének megváltoztatása

kötözéssel, illetve súlyozással

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

6

(augusztus szeptember) a koronaszerkezet gyor-

sabb kialakítása vagy termő korban a gyümölcs-

színeződés fokozása érdekében történhet. Utóbbi

esetben csak azokat a hosszú hajtásokat távolítjuk

el (vagy metsszük vissza), amelyek árnyékolják a

gyümölcsöket. Ezt a munkát nem sza bad meg-

gondolatlanul végezni, mert káros is lehet. Olyan

években, amikor magas a napfényes órák száma,

gyakoriak a hőségnapok, meg nő az UV-sugárzás

erőssége. A hirtelen fényre kerülő gyümölcsök

felü letén – főleg a téli almafajtákon – perzselés

(napperzselés) keletkezhet. A perzselt felület elő-

ször csontfehér, később bebarnul. Az ilyen almák

friss fogyasztásra alkalmatlanok.

Hajtásvisszacsípés (pincírozás)

Ezzel az eljárással fékezni lehet a hajtásnövekedés

erősségét, illetve a csonkból kitörő hajtások közül

kiválaszthatjuk a számunkra ked vezőt. Általában

az intenzív koronaformák alakító metszésénél al-

kalmazzuk.

A hajtásnövekedés ideiglenes leállításához csak

a hajtás csúcsát (vi torlát) csípjük vissza. Ameny-

nyiben a hajtást az alsó 3-4 levélre csíp jük vagy

metsszük, a meghagyott levelek hónaljrügyeiből új

hajtások törnek elő, melyekből többnyire termőré-

szek lesznek (5. ábra).

Ifj ítás

Idősebb fás koronarész erőteljes visszavágása al-

sóbb elágazásra vagy csonkra, az erőteljesebb haj-

tásképzés érdekében. Változatai:

– termőrészifj ítás: például az alma és a körte

termőbogjainak visszavágása alsóbb helyzetű

kalácsra;

– termőgallyifj ítás: visszavágás vesszőre, gallyra

vagy csonkra (Pillar-módszer);

– részleges koronaifj ítás: a gallyak részleges rit-

kítása, majd a meg maradók visszavágása al-

sóbb elágazásra;

– teljes ifj ítás: a korona váz ágainak megritkítá-

sa, majd a megmaradók visszavágá sa 1-1,5 m

hosszú csonkok ra.

Járulékos gyökér

A nem maggal, hanem más növé nyi résszel (hajtás,

vessző, gyö kér, levél) szaporított növények jelleg-

zetes gyökere. A gyökérzet nek nincs főgyökere,

csak mellékgyökerek.

Konkurens

A vezér alatti meredeken feltörő hajtások vagy

vesszők. A cseresz nyékre jellemző, hogy a vezér

alatt 3-4 konkurens is van (tyúk lábszerű elágazás).

A konkuren seket általában eltávolítjuk, de szükség

szerint új vezér vagy sudár (álsudár) nevelhető be-

lőlük. Ha a konkurens hajtás arasznyi, nem szüksé-

ges eltávolítani, mert visszametszve az alsó 3-4 le-

vélre, a csonkból kitörő hajtások nem kon kurálnak

a vezérrel, rendszerint termőrészek lesznek.

Koronaforma

A gyümölcstermő növény erede ti, vagy mestersé-

gesen alakított alakja. A kialakítható koronafor-

mát több tényező határozza meg:

– az alany és a nemes növeke dési erélye,

– a nemes elágazási típusa,

– a törzs megléte vagy hiánya, hosszúsága,

– a sudár megléte, hiánya,

– a vázágak száma, elrendezé se, szögállása.

Koronába metszés

A suháng visszavágása a kívánt törzsmagasság fö-

lötti 4-6. rügynél, vagy a sudár kimetszése az első

vázágak felett.

Koronás oltvány

Meghatározott számú és elrendezésű gyökérzettel,

valamint legalább három beérett vesszővel rendel-

kező oltvány. Jellemzőit szabványok tartalmazzák.

Könyököltetés (hajlító metszés)

Az eltávolítandó koronarész (hajtás, vessző, gally) alsó,

laposabb szögben álló koronarészre történő visszamet-

szése. Tulajdonképpen a felsőrügyes metszés és a Nagy

Sándor-féle almametszés is ideso rolható.

Metszlap

A visszavágás felületét nevez zük metszlapnak. En-

nek a vég álló rügyhöz vagy a megmaradó elága-

záshoz viszonyított helyze te főleg a korona alakí-

tásakor fontos (6. ábra).

5. ábra

A hajtásvisszacsípés lehetséges mértékei

(Forrás: Sipos, 2009)

6. ábra

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

7

Rügy feletti bemetszések

Egyes esetekben szükség lehet arra, hogy bizonyos

rügyek ki hajtsanak, például szuperorsó alma, kör-

te nevelésekor. A kihajtást bemetszésekkel kény-

szeríthetjük ki, amit a 7. ábra szemléltet.

Sebkezelés

A nagyobb – például ágvágó olló val, fűrésszel ej-

tett vagy tépett – sebek szélei roncsoltak, emiatt

nehezen gyógyulnak. A sebke zelés első lépése a

seb széleinek simára vágása éles metszőollóval, ol-

tókéssel vagy az e célra kialakí tott görbe pengéjű

késsel, a kacorral. Ezután a metszlapot sebkeze lő

anyaggal kell lekenni. Ezek nagy választékban vá-

sárolhatók vagy készíthetők házilag. Az a jó sebke-

zelő anyag, amelyik hidegben is könnyen kenhető,

jól fedi a sebet, megakadályozza a kórokozók és a

kártevők behatolását a sebbe (8. ábra).

Suháng

Egyéves, elágazás nélküli oltvány. Jellemzőit szab-

ványok tartalmazzák.

A rügy feletti bemetszések módja

Termésritkítás

A termést nemcsak metszéssel szabályozhatjuk,

hanem termésritkí tással is, ha a gyümölcsök mé-

retét kívánjuk növelni vagy túl sok termés van a

növényen. Általában a friss fogyasztású nagy gyü-

mölcsű fajoknál végezzük (alma, őszibarack, kör-

te, szilva, kajszi), de több országban a cseresznyét

is ritkítják (pl. Spanyolország, Törökország, Chi-

le). A ritkítás végezhető kézzel, vegyszerekkel, gé-

pekkel vagy ezek kombinálásával.

A ritkítás ideje az úgynevezett természetes gyü-

mölcshullás után van, alma és körte esetében leg-

feljebb 2 cm termésátmérőig. Az őszi barackfákon

addig végezhető eredményesen a ritkítás, amíg a

gyü mölcs tűvel könnyen átszúrható, a csontár még

lágy. A termésritkítást időben kell elvégezni, mert

a késői ritkítás a megmaradó gyümölcsök méreté-

re alig hat.

A ritkítás mértéke meghatározható a virágsű-

rűség (vázág, termő gally, törzs) alapján. A legegy-

szerűbb megoldás: két termés között akkora hely

marad jon, hogy a gyümölcsök különleges (extra)

vagy első osztályú méret re nőhessenek (9. ábra).

Termőre fordulás

A termőre fordulás évének azt tekintjük, amikor a

növény a teljes termőképességének körülbelül 1/3-

át termi.

Termőre metszés

Az alakító metszést követő metszési eljárás, ami-

kor már a termőré szek, termőgallyak meghagyása

a cél, általában ritkító metszéssel.

Téli metszés

(nyugalmi időszakban végzett, fás metszés)

Lombhullástól rügyfakadásig végzett metszés.

Előnye a metszésre fordítható viszonylag hosszú

időszak, amit viszont az időjárás lénye gesen mó-

dosíthat. Hátrányai:

– mínusz 3-4 °C alatt nem ajánlott, mert a

metsz lapokon fagyási sérülések keletkezhet-

nek, az ágvágó ollók pengéi elpattanhat nak;

7. ábra

A rügy feletti bemetszések módja

8. ábra

Sebkezelt csonkok

(Forrás: Sipos, 2009)

9. ábra

Gyümölcsritkítási módok

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

8

– a pneumatikus metszőgépek gyakran meg-

hibásodnak, ugyanis a kicsapódó pára meg-

fagyhat a légvezetékekben;

– a metszési sebek nehezen gyógyulnak;

– havas, sáros időben megnő a balesetveszély;

– erősebb hajtásképződést okoz, mint a nyári

metszés;

– kezdő metszők gyakran túlterhelik a fákat,

mert „ritkának látják” a koronákat.

Tépéses metszés

Koronaalakítás idején nyugalmi állapotban vagy

termő korban a vege tációban végzett metszési

módszer. Elsősorban a konkurensek, víz hajtások

eltávolítására ajánlott eljárás. Előnye, hogy a haj-

tás (vessző) tövénél lévő rejtett rügyek nagy része

is kiszakad, ezáltal csökken a vízhajtás-képződési

hajlam. Csak ott ajánlható, ahol a növényvéde-

lemre különös gondot fordítanak, mivel a sebeken

keresztül nagy a fertőzésveszély (10 ábra).

Törzsbemetszés, elszorítás, köpülyözés

Az erős növekedésű, vagy későn termőre forduló

fáknál alkalmazott eljárások, a hajtásnövekedés

mérséklésére. A bemetszések gátolják a tápanya-

gok áramlását a gyökerek felé, ennek következ-

tében csök ken a hosszú hajtások képződése. A

törzsbemetszéskor (gyűrűzés) a törzs kérgét fél-

háromnegyed körben lehántjuk 3-4 mm-es csík-

ban. A bemetszéseket több helyen is elvégezhetjük,

a törzs ellentétes oldalain.

Az elszorítás eszköze vastag (2-3 mm) huzal,

időpontja a nedv keringés megindulása előtt (feb-

ruár vége) van. A szorítást időnként fel kell lazíta-

ni, nehogy a huzal a törzsbe bevágjon, benője azt.

A huzalt augusztusban végleg el kell távolítani.

A köpülyözés során éles eszközzel (kés, balta)

a törzs kérgét hosszanti irányba több helyen beha-

sogatjuk.

Ezeknél a módszereknél – az elszorítás kivéte-

lével – komoly seb zéseket okozunk a fák törzsein,

amelyeken keresztül kártevők, kór okozók fertőz-

hetik a fákat, ezért a sebeket sebkezelő anyagokkal

le kell zárni.

Végálló rügy

A metszlap alatti első rügy. Végálló rügynek nevez-

zük a károsodott vesszőcsúcs alatti első rügyet is.

Vízhajtás

A koronában erőteljesen feltörő, a többinél jóval

hosszabb hajtás. Színe rendszerint világosabb,

mint a rövidebbeké, gyakran másod rendű – nyá-

ron képződött – hajtások is találhatók rajta. A

vékonyabb vízhajtások termőgallynak is meg-

hagyhatók, a vastagabbak új váz ágak nevelésére

alkalmasak. Az erőteljes vízhajtásképződés erős

metszésre utal, őszibarackfákon elég gyakori kép-

ződmény. A lomb nélküli megfásodott vízhajtás

neve a következő évben fattyúvesző vagy lovas.

FONTOSABB METSZÉSI

MÓDSZEREK

A gyümölcstermesztés története során több olyan

metszésmód ala kult ki, amelyek szakemberek ne-

véhez (Nagy Sándor, Brunner Ta más, Claus József,

Du Breuil, Lorette, Pillar, Petrov, Gaucher, Zahn,

Sitt és mások) kapcsolódnak. A metszésmódok

zöme a termőkori metszés ben játszik szerepet,

egy részük mára el is avult, ezért csak a jelentő-

sebbekkel foglalkozunk részletesebben.

Nagy Sándor-féle almametszés

Nagy Sándor (1905-1970) Kossuth-díjas szabol-

csi főkertész a ’Jonathan’ fajtára dolgozta ki ezt az

eljárást. A módszer fi gyelembe veszi a fajta fogé-

konyságát a lisztharmatra, valamint a vízszintes

helyzetű vessző előnyét.

A metszési módszer lényege: alsóra, hosszúra!

Ez azt jelenti, hogy a termőgallyat alsóbb helyzetű, a

vízszinteshez közeli vesszőre vágjuk vissza, a vessző

lisztharmattal fertőzött részét lemetsszük. A met-

szés során az összes középhosszú és hosszú vesszőt

visszametszették, függetlenül attól, hogy termőr-

ügyben zárultak vagy fertőzésmente sek voltak.

A módszer annyira elterjedt, hogy szinte min-

den gyümölcsfajt – még sokszor napjainkban is

– így metszettek, azzal a hibával kiegé szítve, hogy

erősen visszavágták a vesszőket, ami rendszerint

nem a legjobb eljárás.

Brunner Tamás felsőrügyes

és szektoriális metszése

(Brunner T. /1990/ nyomán)

Korábban a koronaalakítás idején a vesszőket alsó,

„jó irányban álló” rügyre metszettük vissza, mond-

ván, hogy az innen kitörő hajtás laposabban fog

nőni. Ez a legritkább esetben következett be, mert

10. ábra

Lefestett tépett seb, illetve tépett vessző forradó sebe

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

9

a hajtás a fény felé görbülve, felfelé nőtt, és a követ-

kező év tavaszán vissza kellett vágni a gallyat egy

alsóbb, most már tényleg jó irányba növő vesszőre.

A felsőrügyes metszés azt jelenti, hogy a ferde

irányba nőtt vagy kényszerített vesszőt ne a „jó irány-

ban” álló alsó rügyre vágjuk vissza, hanem az előtte

levő felfelé néző rügyre. Ebből felfelé nő majd a haj-

tás, az alsóból pedig rendszerint a kívánt irányba. A

felfelé törő hajtást augusztus végén félfás állapotban

vagy vesszőként a követke ző év tavaszán metsszük le.

Petrov-féle csökkentett számú szálvesszős metszés

Ez a metszési módszer Bulgáriából terjedt el. A fa

terhelését a teljes értékű szálvesszőkre alapozzuk,

lehetőleg csak ezekből hagyunk meg fánként 40-

100 darabot. A szálvesszők mennyisége több té-

nyezőtől (a fajta tulajdonságai, a fa kora, egészségi

és erőnléti állapota) függ.

A szálvesszőket egymástól 25-30 cm-re hagy-

juk meg visszametszés nélkül. A termés súlya alatt

a vesszők leívelődnek, az ív tetején erőtel jes hajtá-

sok képződnek. Ennél a metszésmódnál a termés-

ritkítás elengedhetetlen, mert például egy 50 cm

hosszú szálvesszőn akár 20 gyü mölcs is kötődhet,

de ezekből csak 5-6 darabot szabad meghagyni!

A következő évben, ha van a letermett gally kö-

zelében rejtett rügyből kihajtott teljes értékű szál-

vessző, akkor a letermettet tőből eltávolítjuk. Ha

nincs elegendő új szálvessző, akkor a letermett gally

alján – annak vastagságától és hosszától függően –

hagyunk meg 1-3 darab teljes értékű szálvesszőt.

Ezzel a metszéssel az őszibarackfák nagyon

gyorsan metszhetők különösebb szakértelem nél-

kül. Ha nincs megfelelő számú szálvessző, akkor

maradhatnak nyársak és nem teljes értékű szál-

vesszők is a fán (11. ábra).

Pillar-metszés

Alma és körte karcsúorsóra kidolgozott termőgally-

váltó metszés. Az említett gyümölcsfajok a legszebb

gyümölcsüket a 2-3 éves termő gallyakon hozzák. A

metszés során a koronában ritkító metszést vég zünk,

a sudáron és a vázágakon lévő 4 éves termőgallyakat

pedig 3-4 cm-es csonkra visszavágjuk. A csonk rejtett

rügyeiből előtörő hajtások közül csak a legfejlettebb,

vízszinteshez közeli helyzetűt hagyjuk meg hajtásvá-

logatáskor. Ebből lesz a következő 3-4 évre az új ter-

mőgally.

A tapasztalatok szerint azért kell 3-4 cm-es

csonkokra visszamet szeni az idős termőgallya-

kat, mert a rövidebbekből nem kapunk megfelelő

erősségű új hajtásokat.

Sitt-féle kajszimetszés

A valamikori Szovjetunió kutatóprofesszora arra lett

fi gyelmes, hogy a kajszifákon – koronában elfog-

lalt helyzetüktől függetlenül – leg korábban a rövid

termőrészeken (nyársak) fakadnak a virágrügyek,

majd a vesszőkön, utoljára pedig a fattyúvesszők

másodrendű vesszőin. Ez a viszonylag kései – a

nyársakhoz képest akár egy héttel későbbi – virágzás

azt jelenti, hogy a tavaszi fagyok már nem tesz nek

jelentős kárt a fattyúvesszők virágaiban. Sitt erősen

metszette a kajszifákat, hogy minél több vízhajtás,

és azokon másodrendű hajtás legyen, a hajtásokat

pedig nyáron középerősen visszavágta, a minél több

másodrendű hajtás képződése érdekében.

A módszer bevált, de nagyon munkaigényes,

bár napjainkban a kontúrmetsző gépekkel gyorsan

és hatékonyan elvégezhető ez a munka.

A KORONAFORMÁKAT

MEGHATÁROZÓ TULAJDONSÁGOK

Minden gyümölcsfajra jellemző egy bizonyos

természetes növekedés, formálódás, azaz koro-

naforma. A természetes koronaformák csak a

legritkább esetben felelnek meg a termelő igé-

nyeinek. Részben nagy területet foglalnak el,

gyorsan felkopaszodnak, nehezen kezelhetők.

Ezeket a kedvezőtlen tulajdonságokat változ-

tatjuk meg a koronaforma mesterséges kiala-

kításával. A friss fogyasztásra szánt minőségi

gyü mölcs megtermeléséhez az alacsony, „em-

berközeli” koronaformák a megfelelők. Ezeken

lehet hatékonyan elvégezni azokat a kézi fito-

technikai munkákat – termésszabályozás, gyü-

mölcsritkítás stb. –, amelyekkel növelni lehet a

kiváló minőségű gyü mölcs arányát.

A korona formáját meghatározza a fajta és az

alany növekedési erélye, a vázágak száma és el-

helyezkedése, a törzs magassága, valamint a fa

magassága.

A gyümölcsfajok különböző koronaformáinál

leggyakrabban alkalmazott törzsmagasságok a kö-

vetkezők:

Alacsony törzs: 40-60 cm:

– alma, körte birsalanyon, őszibarack.

Középmagas törzs: 80-100 cm:

– cseresznye, meggy, kajszi, szilva, ringló, körte

vadalanyon, törzses bogyósok.

11. ábra

Szálvesszős metszés

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

10

Magas törzs: 120 cm és felette:

– dió, gesztenye, fekete bodza és a gépi betaka-

rítású koronaformák.

Végső soron mindegyik koronaformát ki lehet nevel-

ni a célnak megfelelő törzsmagassággal, pl.: ha váza

koronaformát akarunk rázógépes betakarításra kiala-

kítani szil vánál, akkor a törzsmagasság 100-120 cm,

de kézi szüret esetén elégséges a 60 cm törzsmagasság.

A táblázatban feltüntetett sor- és tőtávolságok nagy-

mértékben változhatnak a talajtípustól, a termesztés-

technológia színvonalától, a fajtától és az alanytól.

A vázágak, illetve vázágemeletek közti távol-

ság a termőre fordult koronaformá kon legalább

60-80, diónál 100-120 cm.

Az alany elsősorban a nemes növekedésére

hat, de befolyásolja a termőre fordulás, sőt az érés

idejét is. A fa növekedését oltványok esetében el-

sősorban az alany határozza meg, de növekedés-

korlátozó tényező a szemzés magassága, a talajtí-

pus, az ültetés mélysége, stb.

Kör alapvetületű koronaformák

Kombinált korona. Almafákat napjainkban már csak

rit kán nevelik erre a koronaformára, más gyümölcsfa-

joknál viszont még eléggé elterjedt. Elsősorban az erő-

sebb alanyra szemzett fajok és fajták (cseresznye, meggy,

kajszi, szilva, körte) koronafor mája. Törzsmagassága

80-120 cm, a fa magassága eléri, vagy meghaladja az 5-6

mé tert is. Tenyészterület-igénye 60-70 m2 fánként.

Kombinált koronának azért nevezzük, mert su-

daras koronaként indítjuk, de az utolsó vázág vagy

vázágcsoport felett a sudarat eltávolítjuk, mintegy

kikatlanozzuk a fát. Két típusát különböztetjük meg:

Az ágcsoportos kombinált koronára az jellemző,

hogy a vázágak emeleteket alkotnak, az emeletek

közti távolság 60-80 cm (12. ábra).

A szórtállású kombinált korona vázágai a központi

tengelyen csigavonalban helyezkednek el, az egymás

feletti vázágak közti távolság ugyancsak 60-70 cm.

Gömb korona. A természetes koronaformák

egyik formája, a dió- és a gesztenyefákra jellemző. E

fajok fáit bármilyen formára is alakítjuk fi atal koruk-

ban, koronájuk az idő múltával gömbszerűvé válik.

Katlan korona. Elsősorban az őszibarack koro-

naformája. Törzsmagassága 40-60 cm, a fa magas-

sága 2-3 m. Tenyészterület-igénye 15-24 m2/fa. Su-

dara nincs, 3-4 db, egyszer vagy kétszer elágaztatott

vázágakból álló egyszintes nyitott koronaforma. A

vázágak szögállása 35-40° (13. ábra).

Váza (tölcsér) korona. Gyakorlatilag minden

törzses gyümölcsfa kialakítható erre a koronafor-

mára. Különösen a fényigényes fajok számára ked-

vező, de a rázógépes gyümölcsbetakarításra is az

egyik leggyakrabban alkalmazott faalak.

A katlan koronától abban különbözik, hogy a

vázágak meredekebb szögben állnak (60-70°), raj-

tuk úgynevezett gallérágakat alakítunk ki és nem

ágaztatjuk el a vázágakat többszörösen. Törzsma-

gassága kézi gyümölcsszedésnél 40-60 cm, rázógé-

pes be takarításnál 100-120 cm (14. ábra).

12. ábra

Vadalanyra oltott almafa kombinált koronaformával

(Forrás: Papp, 2003)

13. ábra

Katlan koronaforma

(Forrás: Papp, 2003)

14. ábra

Váza koronaforma

(Forrás: Papp, 2003)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

11

Termőkaros orsó. Mifelénk Fejes Sándor által

elterjesztett koronaforma. Alma fáknál elsősorban

középerős növekedésű alanyokon nevelhető. Kör-

ténél és egyes csonthéjas gyümölcsfajoknál is al-

kalmazható. Törzsmagassága 50-60 cm, a fa teljes

magassága 3,0-3,5 m. Tenyészterület-igénye 25-30

m2/fa. A vázkarok a sudár mentén szórtan vagy

csoportosan helyezkednek el, szögállásu kat fajtól

és fajtától függően 20-30° között változik. A suda-

rat az utolsó vázkar felett lekötik vagy eltávolítják.

Szabadorsó. Az előző koronaformától abban

különbözik, hogy nevelésekor a vázkarok szögál-

lását elsősorban nem kötözéssel vagy súlyozással

biztosítják, hanem metszéssel. Almán kívül kajszi-

nál, meggynél, szilvánál és körténél is alkalmazha-

tó koronaforma.

Karcsúorsó. Korszerű, könnyen ápolható koro-

naforma. Almánál hazánkban is elterjedt, körténél

kevésbé. Csonthéjasoknál is alkalmazható. Törzs-

magassága 50-60 cm, a fa 2-2,5 m magas. Tám-

rendszeres koronaforma, egyedi karós, vagy huza-

los megoldással. Tenyészterület-igénye 4-8 m2/fa.

A karcsúorsó koronaforma jellegzetessége, hogy

csak a korona alapjánál van erősebb 3-4 vázága, a

korona többi részét különböző korú termőgallyak

alkotják (15. ábra).

A KORONAALAKÍTÓ METSZÉS

ALAPVETŐ SZABÁLYAI

1. Azokról a koronás oltványokról, amelyeken a

vesszők túl ala csonyan vagy túl magasan vannak,

a vesszőket távolítsuk el, az oltványt suhángként

kezeljük. Ellenkező esetben a törzs nagyon rö-

vid, vagy ami rosszabb, nagyon hosszú lesz.

2. A leghosszabb hajtások mindig a felső rügyek-

ből törnek elő, ezért a vezérvesszőt mindig

ott kell – 4-6 rügy ráhagyással – visszavág ni,

ahol a következő ágat vagy ágemeletet kíván-

juk kialakítani. Ez a szabály érvényes a törzs-

magasság meghatározására is, amit koronába

metszésnek nevezünk.

3. Vázágak kineveléséhez a gyenge, 20-30 cm

hosszú vesszőket 3-5 rügyre vágjuk vissza, az

erőseket (40-50 cm) csak mérsékelten, vagy

egyáltalán nem szükséges visszametszeni.

Utóbbi esetben csúcsrügyből történő vázág-

nevelésről beszélünk.

4. Ha csonthéjas gyümölcsfa koronáját neveljük

csúcsrügyből, akkor a vesszőkről a virágokat

el kell majd távolitanunk, nehogy a képződő

termés lehúzza a vesszőket, és ezzel megvál-

tozzon a leendő vázágak szögállása.

5. A koronaalakítás során tartsuk be az azonos-

ság elvét: ha az oldal vesszőket visszametszet-

tük, akkor a sudarat is vissza kell vágni és for-

dítva. A vegyes metszés aránytalan kihajtást

fog eredmé nyezni.

6. Az oldalvezérvesszők visszametszését az úgy-

nevezett felsőrügyes metszéssel végezzük,

amivel hajlító hatást érünk el, az új vezér-

vessző a vízszinteshez közelebbi szögben fog

elhelyezked ni.

7. Ha a fővezérvesszőt (suháng, sudár csúcsvessze-

je) kell vissza metszeni, akkor a végálló rügy (a

metszlap alatti első rügy) az uralkodó széljárás-

sal szemben legyen, ellenkező esetben a szél az

új vezérhajtást könnyen letörheti.

8. A sudáron vázágnak egy vesszőt soha sem sza-

bad meghagyni, mert ez vagy átveszi a vezér

szerepét, vagy féloldalas lesz a ko rona. Kettőt

már meg lehet hagyni, ha azok közel egyforma

erő sek.

9. Ágcsoport kineveléséhez mindig közel egyfor-

ma erősségű (vas tag és hosszú) vesszőket vá-

lasszunk ki.

10. Ágcsoportos koronaformáknál (katlan, váza,

kombinált stb.) az ágcsoportot nem szabad

egy pontból indítani, mert a fák vázágai ké-

sőbb könnyen lehasadhatnak. A vázághasa-

dásra érzékeny fa jok és fajták vázágait nem

célszerű csúcsrügyből nevelni, ezek nél biz-

tonságosabb a visszametszéses módszer (Bu-

dapest kajszi, Érdi bőtermő meggy, öntermé-

keny szilvák, ringló stb.).

11. Ágcsoportos koronaformáknál egy ágcsoport-

ban 3-4 vesszőnél többet nem célszerű meg-

hagyni. A meghagyott vesszők térben arányo-

san álljanak, és ha lehet, a felsőbb ágcsoport

vesszői ne az alsók felett legyenek, hanem

közöljék azokat a jobb fényhaszno sítás végett.

Ezt a szempontot a sövényeknél nem lehet

betartani, csak a kör alapvetületű koronafor-

máknál.

12. Ha a vázágakat csúcsrügyből neveljük, akkor a

15. ábra

Alma karcsú orsó koronaforma

egyedi karós támberendezéssel

(Forrás: Papp, 2003)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

12

vegyesrügyes gyümölcsfajok (alma, körte, dió

stb.) vezérvesszőinek végéről a csúcsrügyet le

kell metszeni vagy kihajtás után a virágot ki

kell csípni. Ezt azért kell elvégezni, mert ha ter-

mést hoznak, akkor a termés lefogja a növeke-

dést, illetve súlya megváltoztatja a vessző szö-

gállását. Az oltványdióra különösen érvényes

ez a szabály. Ha a koronaalakítás időszakában

a dió vezérvesszőinek végéről nem metsszük

le a vegyesrügyeket, akkor a termések erősen

vissza fogják a növekedést, a fa „ülve marad”.

13. A diócsemete törzsét ültetés után tavasszal

erősen (a talajtól 40-60 cm-re) vissza kell

metszeni. A csonkból kitörő hajtások közül a

legerősebbet meghagyjuk, a többit május vé-

gén eltávolítjuk. A meghagyott hajtás nagyon

erősen fog nőni – sokkal jobban, mint ha nem

metsszük vissza ilyen „durván” a törzset –,

ezért karóhoz kell kötni, nehogy a szél letörje.

14. A koronaszerkezet gyors kialakítása végett a

hajtásválogatást mindig el kell végezni. Ekkor

eltávolítjuk a meredeken felfelé törő hosszú,

a konkurens, valamint a törzsből kitört haj-

tásokat is, hacsak nem akarunk törzserősítő-

ket hagyni. Az első hajtásvá logatást meg lehet

kezdeni már 1-2 cm hajtáshossznál, de min-

denképpen el kell végezni, ha a hajtások 20-25

cm hosszúak.

15. A vázágakat a koronaformának megfelelő szö-

gállásban kell kine velni. A vesszők vagy haj-

tások kívánt szögállását általában lekötözéssel

rögzítjük. Ennek ideje rügypattanáskor vagy

félfás állapot ban, augusztus végén van. Kötés-

nél nem szabad a kötözőanyagot a vesszőre

szorítani, mert bevághat a vesszőbe, az ilyen

vesszőt a szél könnyen letöri.

16. A központi tengely (és a fa) magasságát a su-

dárvessző eltávolítá sával vagy lekötözésével

korlátozzuk.

17. Ha a bogyósokat bokorformára akarjuk ne-

velni, akkor ültetés után erősen vágjuk vissza

vesszőiket a jobb bokrosodás érdeké ben. A

ribiszkeféléket és a köszmétét 3-4 rügyre, míg

a málnát és a szedret 5-10 cm-re a talaj felett

metsszük vissza. Ellenkező esetben a vesszők

termést hoznak, a föld alól nem törnek élő

megfelelő számban és erősségben a felújulást,

bokrosodást biz tosító tősarjak.

18. A koronaszerkezet kialakításakor tartsuk be a

Zahn-féle szabá lyokat.

KORONAFORMÁK

ALAKÍTÓ METSZÉSE

Kombinált korona

Szórt állású vagy ágcsoportos kombinált koro-

naformára az erős alany ra szemzett fatermetű

gyümölcsfajokat nevelhetjük. Korábban ezt a ko-

ronaformát erős visszametszésekkel alakították

– mondván, hogy teherbíró vázágak kellenek –,

aminek az lett a következménye, hogy a termőre

fordulás csak 8-10 év múlva következett be.

Az elültetett suhángot a törzsmagasságnak

megfelelően visszametsszük. A csemetén előtö-

rő hajtások közül nyár elején csak azokat (su dár,

oldalvezérek) hagyjuk meg, amelyek a koronane-

veléshez szük ségesek. Augusztusban ismét végez-

hetünk hajtásválogatást, ekkor a másodrendű haj-

tások közül ritkítunk.

A második év tavaszán a sudárvesszőt a kö-

vetkező ágemelet ma gasságában, az oldalvezére-

ket pedig hosszuktól függően vágjuk vissza vagy

hagyjuk metszetlenül. Ha az oldalvezérek nem a

megkívánt irányban és szögben nőnek, akkor le-

kötözéssel segíthetünk a bajon.

Nyár elején és végén – ugyanúgy, mint az első

évben – hajtásválo gatást végzünk. A rövid, csúcs-

rügyben záródott hajtásokat ne távolít suk el, mert

ezekből nagy valószínűséggel termőrészek kép-

ződnek.

A sudáron a két emelet között kitört, elvileg fe-

lesleges hajtások kö zül néhányat ideiglenes térki-

töltőnek meghagyhatunk. Ezeket vízszin tesre vagy

függőlegesre leívelve gyorsabb termőre fordulást

érhetünk el. Egy-két termőév után ezeket a térki-

töltőket majd tőből eltávolítjuk.

Ha telepítéskor koronás oltványokat ültettünk,

akkor a koronavesszők közül válasszuk ki a vázág-

nak valókat, a többit – a sudár kivé telével – eltá-

volítjuk.

A harmadik évi metszés igényli a legnagyobb

fi gyelmet és hozzá értést, mivel az első koronaszin-

ten gyümölcsfajtól függően több-ke vesebb ter-

mésre is számíthatunk.

Tavasszal a sudarat és a felső koronaszintet ko-

ruknak megfelelő en kezeljük. Az alsó ágakon a

metszés erősségét csökkenteni kell, a vezérvessző-

ket csak indokolt esetben vágjuk vissza. A lehajlás-

ra, hasadásra érzékeny fajok és fajták (Cigány- és

Pándy-meggy, kajszi, szilva, ringló, valamint egyes

cseresznye-, alma- és körtefajták) hosszú vesszeit

indokolt mérsékelten visszametszeni.

Mindig távolítsuk el a konkurens, a meredeken

felfelé törő hosszú vesszőket, de a termőrészeket

ne bántsuk. Ha az előző évben elvé geztük a két-

szeri hajtásválogatást, akkor hosszú vesszők alig

akad nak tavasszal a koronában.

A hajtásválogatást a korábban leírt szempontok

szerint végezzük el ebben az évben is.

A negyedik évben – kedvező esetben – a kom-

binált koronaalakító metszése befejeződhet, mivel

9-nél több vázágat nem célszerű kine velni.

A felső koronarészek alakító metszése még 2-3

évig folytatódik, hiszen azok a fa 4. életévében még

csak 1-2 évesek.

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

13

A tél végi metszés során a sudarat az utol-

só emelet magasságában vágjuk vissza, a kü-

lönböző ágszinteket koruknak megfelelően

metsszük meg.

A legalsó vázágakon a másod- és harmad-

rendű elágazásokat a nö vekedési erély és a fel-

kopaszodás szerint metsszük vissza. A nyári

hajtásválogatást az egész koronán végezzük

el. E munka során a sudárhajtást eltávolítva

vagy lekötve alakíthatjuk ki a fa végleges ma-

gasságát.

A kombinált korona alakításának

különleges esetei

A fi atalon erős növekedésű, sűrű korona képzé-

sére hajlamos fajták erőteljes metszését kerülni

kell (pl. Besztercei szilva). Megtehetjük, hogy az

első években csak a sudarat metsszük tavasszal,

és rendsze res hajtásválogatást végzünk. A korona

végleges szerkezetét a 3-4. évben alakítjuk ki.

A sudárvessző nem elég hosszú ahhoz, hogy

a következő korona szint magasságában metsszük

vissza. Ilyen esetben az ágszint kiala kítását egy év-

vel el kell halasztanunk.

A kajsziból rendkívül nehéz szabályos ko-

ronaformát kinevelni, mivel a hajtás vitorlája

lehullik, a hajtás (és a vessző) végálló rügyben,

nem pedig csúcsrügyben végződik. Tavasszal

rendszerint nem a végálló rügyből keletkezik

a legerősebb hajtás, hanem valamelyik alatta

levőből. A kajszi eme jellegzetessége miatt a

koronaalakítás so rán a hajtásválogatásnak kü-

lönös jelentősége van (16. ábra).

Termőkaros orsó

A termőkaros orsó nevelésénél a termőkarokat

(vázágakat) a lehető legkevesebb metszéssel kell

alakítani. A termőkarok megfelelő szög állását le-

kötözéssel, vagy súlyozással érjük el. Ennek mérté-

ke a fajta növekedési erélyétől függ.

Minél erősebb növekedésű a fajta, annál lapo-

sabb szögbe kössük le a termőkarvesszőket, de 20

fok alá ne menjünk. Egy-egy évben 3-4 termőkar-

nál többet nem célszerű kinevelni.

Az első évben suháng telepítése esetén törzs-

magasságig metsszük vissza, nyáron végezzük el a

hajtásválogatást. A meghagyott hajtáso kat augusz-

tusban kössük le.

Ha koronás oltványt ültettünk, akkor a törzs-

magasság alatti vesszőket távolítsuk el, a megma-

radók közül válasszunk ki a térben arányosan álló

3-4 erőteljes, lehetőleg egyforma fejlettségű vesz-

szőt, a többit – a sudár kivételével – távolítsuk el.

A nyári hajtásválogatást most sem nélkülözhetjük.

Ha a koronavesszők satnyák, de megfelelő

számút és helyzetűt válogathatunk közülük, akkor

ezeket metsszük vissza rövidre. A tavasszal vissza-

metszett vesszőkből előtörő hajtásokat augusztus-

ban kössük le.

A második évben a tél végi metszéskor azokat a

vesszőket, ame lyek túl hosszúra nőttek és lehajla-

nak, gyengén metsszük vissza vagy kössük fel. A

központi tengelyen levő vesszőket a nedvkeringés

meg indulása után rögzítsük a kívánt szögállásba.

A nyári hajtásválogatást az ismert időpontokban

végezzük el.

Amennyiben augusztusban is megválogatjuk

a hajtásokat, célsze rű a lekötözést is azonnal elvé-

gezni.

A harmadik és negyedik évben a termőkaros

orsó alakítása az elő ző éviekhez hasonlóan foly-

tatódik. Különös gonddal kell kezelni az alsó ter-

mőkarokat, mert ezeken már a harmadik évben

számottevő termés képződhet.

A lehajlásra, felkopaszodásra hajlamos fajták

másod- és harmad rendű elágazásait szükség sze-

rint metsszük vissza. A kevésbé elágazódó fajták

vesszőit erősebben kell kurtítani (Bosc kobak kör-

te, Glosteralma) (17. ábra).

16. ábra

Kombinált korona alakítása az 1-4. évben

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

14

Szabadorsó

Ez a koronaforma abban különbözik a termőka-

ros orsótól, hogy a vázkarok szögállását nem le-

kötözéssel vagy súlyozással, hanem met széssel

szabályozzuk. A termőkaros orsóra alakítható

gyümölcsfajok szabadorsóra is nevelhetők, bár a

meredeken feltörő habitusú fajták nál ez kicsit ne-

hezebb.

Karcsúorsó

A karcsúorsó az egyik legelterjedtebb intenzív

koronaforma, csak nem minden gyümölcsfaj szá-

mára megfelel (18. ábra). Először gyenge alanyú

almafákat neveltek erre a formára Hollandiában és

Angliában, de napjainkban a sűrű térállású ültet-

vényekben sem ritka koronaforma.

Több változata ismeretes (Pillar-, francia tenge-

lyes, X-tengelyes, Vogel-orsó, Zahn-orsó, Solax- stb.)

A legegyszerűbb az eredeti, egy vázágemeletes kar-

csúorsó, amit suhángból könnyebb kinevelni, bár

a megfelelően elágazódott koronás oltvány jobban

megfelelne a célnak.

Az első évi metszés a koronába metszésre kor-

látozódik. A nyár fo lyamán elengedhetetlen a haj-

tásválogatás és a lekötözés.

A zöldválogatás során a törzsmagasság felett

3-4, a térben arányo san álló, lehetőleg egyforma

erősségű hajtást válasszunk ki. Ezek lesznek a fa

majdani vázágai. A vázágak lekötési szöge 30-35

fok. Nyáron kísérjük fi gyelemmel a sudár növeke-

dését, és ha kell, több ször is kössük lazán a csemete

melletti támberendezéshez, ami egyedi karó vagy

huzalos támasz is lehet.

Gyakran előfordul, hogy a sudár végálló rügye

vegyesrügy, és kivi rágzik. Ezeket a virágzatokat

már zöldbimbós állapotban el kell távo lítani, mert

lefogják a sudár növekedését, ráadásul a termőka-

lácsból kitörő hajtás nem nő függőlegesen!

A második év tavaszán, ha szükséges, a vázág-

vesszőket felsőrügyes metszéssel kurtítsuk meg.

A hajtásválogatás során a konkurenshajtásokat,

valamint a vázkarokról meredeken feltörő hosszú

hajtá sokat tőből távolítsuk el.

Vezérhajtásnak mindig azokat hagyjuk meg,

amelyek a legjobban „irányba” állnak. A sudáron

képződött oldalhajtásokat kössük víz szintesre.

Ezek nem lesznek vázágak, hanem „csak” termő-

gallyak, amiket 3-4 éves korukban csonkos met-

széssel leváltunk.

A karcsúorsó koronaforma nevelésének köz-

ponti kérdése a sudár kezelése és a piramisforma

megtartása, ami azt jelenti, hogy a fa magasságá-

nak és a korona átmérőjének aránya 2:1. A sudár

nevelé sére több módszer ismeretes, ezek közül

csak azokkal foglalkozunk, amelyek a gyakorlat-

ban már beváltak.

18. ábra

A karcsúorsó kialakításának lépései

(Forrás: Sipos, 2009)

17. ábra

Termőkaros orsó koronaforma kialakítása

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

15

Sudárvisszametszés tavasszal

A sudarat – növekedési erélyétől függően – felé-

re-kétharmadára met szik vissza. Az így metszett

sudárból a felső részen erőteljes hajtások fognak

kitörni, lejjebb rövidebbek, az alsó rész pedig

rendszerint fel kopaszodik.

Sudárvisszametszés virágzás után

A tavaszi metszés során a sudarat nem metszik,

csak az elvirágzás után. Előnye, hogy a metszés

időpontjában látszik, hogy a sudáron alul hány

rügy nem hajtott ki, milyen mértékű a felkopaszo-

dás. A su darat olyan mértékben kell visszavágni,

amekkora a felkopaszodás.

Álsudarazás tavasszal

Nem a sudárvesszőt metszik vissza rügyre, hanem

az egész sudarat egy lejjebb levő vesszőre, az álsu-

darazás szabályait betartva. Ezt a módszert akkor

lehet alkalmazni, ha nyáron nem végeztük el a haj-

tásválogatást, és álsudárnak alkalmas vesszők van-

nak a sudáron.

Álsudarazás zölden

A tavasszal metszetlenül hagyott sudarat akkor

metszik vissza álsudárra, amikor a hajtások 20-30

cm hosszúak.

Hajlítgatásos sudárnevelés

A sudarat egyáltalán nem metszik, hanem leívelés-

sel nevelik a követ kező módon (19. ábra):

Tavasszal, amikor a nedvkeringés megindult és

a vesszők jól haj líthatok, a fák sudarát vagy egy-

máshoz, vagy pedig a másik fa támberendezéséhez

kötik közel vízszintesen. Addig hagyják így a suda-

rat, amíg a rajta kitört hajtások csúcsrügyben nem

záródnak (rendszerint június közepe). Ezután a

sudarat az előző módon, de a másik irányba haj-

lítják át azért, hogy az alsó rész is termőrészekkel

rakódjon be. Így hagyják augusztus elejéig, majd

függőleges helyzet be rögzítik. Ezt a hajlítgatást

mindaddig folytatják, amíg a fa el nem éri a vég-

leges magasságát.

Az alma karcsúorsónál – függetlenül a sudár-

nevelés módjától – a meredeken felfelé törő hosz-

szú hajtásokat minden esetben le kell köt ni közel

vízszintesre!

A harmadik év alakító metszése az előző évivel

többé-kevésbé azonos.

A vázágak oldal- és vezérvesszőit – ha túl hosz-

szúak – gyengén vágjuk vissza, a sudarat a kivá-

lasztott nevelési módszerrel alakítsuk. A zöldmun-

kákat ne hanyagoljuk el, a karcsúorsó nevelésénél

ezek szinte nélkülözhetetlenek.

Jó esetben a koronaforma alakítása ekkor be is

fejeződik, a fa el érheti a 2-2,5 m magasságot. Eb-

ben az esetben a sudárvesszőt vagy lekötjük, vagy

egy laposan növő elágazásra vágjuk vissza, vagy

ma gasabbra neveljük.

A további években viszonylag egyszerű és sema-

tikus a karcsúorsó metszése. Tavasszal a központi

tengelyről és a vázágakról 3-4 „letermett” galy-

lyat 3-4 cm-es csonk meghagyásával eltávolítunk.

Ugyan ennyi hajtást viszont a zöldmunkák idején

lekötözünk. A csonkokból előtörő hajtások közül

mindig csak egyet hagyjunk meg, lehetőleg azt,

amelyik a vízszinteshez közel áll.

Váza

Főleg fényigényes gyümölcsfajokat (kajszi, ősziba-

rack, dió, mandu la) ajánlatos erre a formára alakí-

tani, de bármelyik törzses gyümölcs fa kinevelhető

vázának. Ehhez suhángot vagy a koronaformának

megfelelő koronás oltványt telepítsünk.

A váza kialakításánál gyakran elkövetik azt

a hibát, hogy a fa sudarát korán kimetszik, a fát

kikatlanozzák. Ezzel azt érik el, hogy a vázágak

középre záródnak, a fa nem lesz a formának meg-

felelően nyitott. A váza koronaforma sudarát csak

akkor szabad kivágni, ha a vázágak már megerő-

södve tartják a szögállásukat, ami lehet, hogy csak

az ültetést követő negyedik-ötödik évben követke-

zik be! Azt is meg lehet valósítani, hogy a sudarat

alsóbb, jó állású gallyra metsszük vissza, és ez lesz

a fa negyedik vázága.

Az első évi metszés tavasszal a koronába met-

széssel kezdődik. A suhángot a törzsmagasság fe-

lett 6-8 rügy ráhagyással metsszük vissza. A nyári

hajtásválogatás idején úgy válogassuk ki a hajtáso-

kat, mintha koronás oltványt telepítettünk volna.

Koronás oltvány esetén a törzsmagasság felett

válasszunk ki 3 darab, a térben arányosan elhe-

lyezkedő, egyforma erősségű, lehetőleg nem kö-

zeli rügyekből eredő vesszőt és a sudarat, a többit

távolítsuk el. A sudárvesszőt ne metsszük vissza!

A vázágaknak kiszemelt vesszőket (hajtásokat) 60-

70 fokos szögben rögzítsük. A szép koronaforma

19. ábra

A karcsúorsó hajlítgatásos

sudárnevelésének folyamata

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

16

kinevelése érdekében érdemes egy 2-2,5 m hosszú

támkarót a fa mellé leverni. Ehhez fogjuk kikötni a

törzset és a sudarat.

A második év tavaszán a vázágvesszőket erőssé-

güktől függő en felsőrügyes metszéssel vágjuk visz-

sza. Ha szükséges, a sudarat a vázágvezérvesszők

síkja fölött legalább 20-30 cm-rel metsszük vissza!

A sudár nevelésénél tartsuk be a 2/3-os szabályt!

Hajtásváloga táskor vezérnek mindig azokat hagy-

juk meg, amelyek a legjobban tartják a dőlési szö-

get. A korona belseje felé törő hajtásokat ne távo-

lítsuk el, inkább csípjük vissza levélkoszorúra.

A további években a koronanevelés célja a vá-

zágak kinevelése és elágaztatása. Ez az úgyneve-

zett gallérágak kinevelésére, valamint a vázágak

egyszeri elágaztatására vonatkozik. Az első gallé-

rágakat a vázágakon 150-160 cm magasságban ne-

veljük ki, a vázágelágaztatást pedig 2 m körül kell

végrehajtani. A sudarat az utolsó vázág felett a 4-5.

évben távolítsuk el!

A váza koronaforma nevelése során néhány na-

gyon fontos tudni valóra hívjuk fel a fi gyelmet:

– A vázágakat nem szabad közel egy pontból

elágaztatni, mert ké sőbb a fa a termés súlya

alatt, szélnyomásra széthasadhat. Termő kor-

ban a hasadást úgy akadályozhatjuk meg,

hogy a vázágakat erős kötözőanyaggal (mű-

anyag pánt, vastagabb kábel vagy kö tél) ösz-

szekötjük.

– A hasadásra érzékeny fajok vagy fajták vázág-

vesszőit erőtelje sebb visszametszéssel kell ala-

kítani, csökkentve ezzel a lehasadás veszélyét.

– Az erős növekedésű fajok vagy fajták vezér-

vesszőit csak nagyon gyengén, vagy egyáltalán

nem kell visszavágni, mert a korona hamar el-

sűrűsödik (pl. Besztercei szilva) (20. ábra).

A TERMŐKORI METSZÉS

FŐBB SZABÁLYAI,

GYAKRAN ELKÖVETETT HIBÁK

A termőkorú fák metszéséhez a koronaalakító

metszéssel szemben nem nagyon lehet írásbeli

útmutatást adni, mert ebben az időszak ban már a

termőképesség minél hosszabb fenntartása a cél,

és nem a koronaszerkezet kialakítása. Amennyi-

ben ismerjük a fajok termőré szeit, képződésük sa-

játosságait, valamint a metszés következménye it,

nem fogunk alapvető metszési hibákat elkövetni.

Ezek közül az alábbiakra hívjuk fel a fi gyelmet:

A vesszőket nem szabad

erőteljesen visszametszeni

Az egyik leggyakoribb metszési hiba, hogy fajra való

tekintet nélkül, egyformán metszik például az almát,

az őszibarackot és a szőlőt! A hiba oka valószínűleg ab-

ból adódik, hogy mind a szőlőt, mind az őszibarackot

dombvidéken régebben jóformán a váltócsapos és az

egyvesszős metszési módszerekkel metszették. Ezzel

nem is lenne baj. A gondok akkor kezdenek előjönni,

amikor a többi gyümölcsfaj fáit is ezzel a módszerrel

metszik. Almatermésűeknél ez nagyon erő teljes haj-

tásnövekedéssel és egyben jelentős termésveszteséggel

jár, a minőségi romlásról nem is beszélve.

A hosszú vesszőkön ezeknél a fajoknál kevés a

termőrügy (lásd az almatermésűek termőrészei),

majd a vesszők oldalrügyeiből kép ződő rövid ter-

mőrészeken keletkeznek, ha nem metszettük visz-

sza erősen a vesszőket (lásd a metszés hatása).

A fák magasságát

nem az alakítás éveiben kell korlátozni

A fák magasságát, növekedési erélyét mindenek-

20. ábra

A váza koronaalakítás első három éve

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

17

előtt az alany hatá rozza meg. Amennyiben növé-

nyünk túl erőteljesen fejlődik, akkor csak a leg-

szükségesebb mértékben metsszük, lehetőleg nyár

végén.

A fa magasságát ráérünk 8-10 év múlva beállí-

tani, a sudár vagy vas tagabb gallyak eltávolításával.

Függőlegesen álló vesszőt is meg lehet hagyni

Sokan a függőlegesen álló vesszőket szinte auto-

matikusan kivágják a koronából. Miért? Mert azt

olvastam, hogy azokat nem szabad meg hagyni. Ez

a válasz nagyon gyakori, és rendszerint azok kö-

vetik el ezt a hibát, akik nem ismerik a termőré-

szeket.

Csonthéjasokon minden további nélkül meg-

hagyhatok a függőle gesen álló vesszők is, mert

azok egyben a termővesszők. A termés majd le-

húzza a vesszőt, ki fog hajolni a koronából. Ha na-

gyon nincs rá szükség, majd eltávolítjuk a követke-

ző évben, mint letermett gallyat (21. ábra).

Almatermésűeken is meghagyhatok a függő-

legesen álló vesszők, ha azok csúcsán vegyesrügy

van, mert azok termővesszők! Általában az erő-

teljesen növő, függőlegesen feltörő vízhajtásokat,

fattyúvesszőket kell kimetszeni a koronából, ha az

mindenképpen indokolt! A gyengébbeket – ha van

helyük – egy-két évig meghagyhatjuk, majd eltá-

volítjuk, ha már letermettek.

A vázágakat nem szabad felkopaszítani

Arról a fáról lehet leszedni a legtöbb termést,

amelynek vázágai szin te a törzstől a vázág csúcsáig

termőgallyakkal vannak berakódva. Ezt úgy lehet

elérni, hogy a metszést nem a vázág csúcsán kezd-

jük, hanem a tövénél, és gallyról gallyra haladva

végezzük a metszést, ügyelve arra, hogy legalább

30-40 centiméterenként hagyjunk gallyat, azokon

ugyanilyen távolságban termővesszőket. Nagyon

elszomorítóan néz ki az a fa, amelyik nyelével föld-

beütött söprűre hason lít. Alul kopasz, csak a ko-

rona tetején vannak termőgallyak, termő vesszők.

A METSZÉS ESZKÖZEI

A közismert mondás, miszerint jó munkához jó

szerszám kell, a metszési munkáknál nagyon is

igaz, hiszen sebeket ejtünk velük a növényeken. A

metszéshez használt eszközök az idők folyamán

fokozatosan fejlődtek, az egyszerű késtől az önjáró

metszőkocsiig, kontúrmetszőgépekig. Az eszközö-

ket feloszthatjuk kézi, kézzel működtetett gépi és

erőgépről hajtott metszőgépekre.

Kézi metszőeszközök

Egykezes metszőollók

A leggyakrabban használt kézi metszőeszköz, en-

nek megfelelően nagyon sok típusa van. A metsző-

ollók részeit a 22. ábra mutatja. Milyen a jó met-

szőolló?

– viszonylag könnyű,

– nyelei illeszkednek a kéz formájához (jobbos-

balos),

– pengéje eltartó,

– alkatrészei (vágópenge, támasztópenge, nye-

lek) cserélhetők,

– biztonságosan és gyorsan nyitható-zárható

egy kézzel,

– a nyelek bevonata nehezen kopó, csúszásmen-

tes műanyag,

– megerőltetés nélkül lehet vele legfeljebb 1,5-2

cm átmérőjű vesszőket, gallyakat átvágni.

Az már megszokás dolga, hogy a külső nyél forog-

e vagy sem. Van, aki a forgó nyelűt kedveli, van, aki

a merev nyelűt. A forgó nyelűvel könnyebb vágni,

a merev nyelűvel vastagabb részeket le het átvágni.

A korszerű metszés elengedhetetlen része a

metszőeszközök időnkénti fertőtlenítése, a kór-

okozók nagy részét ugyanis nagyon jól lehet ter-

jeszteni metszéskor. Ebből a szempontból talán

legveszélye sebb az almatermésűeket pusztító tűz-

elhalás (Erwinia amylovora). A fertőtlenítés tör-

ténhet klórtartalmú vegyszerekkel, benzinnel, de

a perzselés sem ismeretlen (például metszés köz-

ben öngyújtó láng jával). A rozsdamentes pengék

jobban ellenállnak a vegyszereknek, könnyeb-

ben is tisztíthatók, viszont kevésbé eltartók. A

21. ábra

A meredeken feltörő vesszőket

nem szabad visszavágni

(Forrás: Sipos, 2009)22. ábra

A metszőolló részei

(Forrás: Sipos, 2009)

A g

yüm

ölcs

fák

met

szés

e

18

rozsdamen tes bevonatok közül pedig az olcsóbbak

(pl. tefl on) nem kellően ko pásállók.

Az ollók a működési elvük alapján többfélék le-

hetnek, nálunk a legelterjedtebb a mellévágó olló.

Gyakori kérdés, hogy mekkora legyen a met-

szőolló? A metszőol lók méretét a teljes hosszukkal

jellemzik. A legtöbbet használt ollók hossza 18-

22 cm között változik, persze vannak kisebbek és

nagyob bak is.

A személyre szabott ollóméret viszonylag köny-

nyen meghatározha tó. A teljesen kinyitott ollót te-

nyerünkbe fektetjük úgy, hogy az olló belső nyele

legfeljebb 1-2 cm-rel lógjon ki tenyerünkből. Ha a

mutatóujjunk behajlított első ujjpercével be tudjuk

fogni a külső nyelet, akkor jó a méret (23. ábra).

Kétkezes (ágvágó) metszőollók

A vastagabb, 2-4 cm átmérőjű fás részek levágásá-

ra alkalmas esz közök (24. ábra). A vágás megköny-

nyítésére különböző műszaki megoldásokat alkal-

maznak. A pengék mellévágó (nyíró) vagy rávágó

rendszerben működnek, a rávágok jobban elter-

jedtek. Szárhosszuk 60-100 cm között változik, de

vannak teleszkópos kivitelűek is.

Az ágvágó ollók nagy igénybevételnek vannak

kitéve, ezért nem mindegy, hogy hány évig szol-

gálják gazdájukat. Vannak nagyon rö vid életűek és

szinte életre szólóak, ami természetesen az áruk-

ban is kifejezésre jut.

Milyen tulajdonságok szerint döntsük el, hogy

melyik ágvágó ollót vásároljuk meg? Néhány

szempont:

– lehetőleg minél könnyebb legyen,

– hosszabb ollóval könnyebb a vastagabb részek

levágása,

– kis nyélnyílásnál nagy legyen a pengék közti

távolság,

– cserélhető legyen mindkét penge.

Nagyon kellemetlen és fájdalmas, ha vágáskor a nye-

lek annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy ökleink

összeverődnek. Emiatt ajánlott vásárláskor kipróbál-

ni a nyelek rugalmasságát, szilárdságát. Teljes erőből

nyomjuk össze a nyeleket, és ha ökleink nagyon kö-

zel kerülnek egymáshoz vagy összeérnek, inkább

vegyük meg a drágáb bat (van olyan nagyjából 1 kg

tömegű, alumíniumnyelű ágvágó olló, aminek nye-

leit nagyon erős férfi ak sem tudják összenyomni).

Fűrészek

A régebbi, metszéssel foglalkozó szakírások több

fűrésztípust leírtak – pengeforma, nyél, fogazat

szerint. Mára már kialakultak a metszés hez leg-

jobban igazodó típusok, ennek ellenére több olyan

is forga lomban van, amelyek fűrészelésre igen, de

metszéshez nem igazán használhatók. A fejlődés a

pengék minőségében, fogazásában és éle zésében

mutatkozik meg leginkább.

Kiválasztási szempontok:

– keret nélküli, úgynevezett kardpengést,

– jó pengeminőségű, húzásra vágó típust,

– a penge ne legyen hosszabb 25-30 cm-nél,

– a nyél kézbe illő, lehetőleg csúszásmentes

legyen.

Nagyon hasznos, ha a fűrész összecsukható vagy

tokkal rendelke zik. Az ilyeneket nem kell a földre

letenni, a tokosok övön viselhetők, az összecsuk-

hatók zsebben is hordozhatók, de akár tokban is

tartha tók (25. ábra).

A fűrész legfontosabb része a penge. A jó mi-

nőségű fűrészek pengé jén nyíl jelzi a vágás irányát.

Ez azért fontos, mert az oda-vissza vágók pengéi

vastagabbak, merevebbek, mint az egy irányba

(húzásra) vágó ké. A fogak úgy vannak kialakítva,

hogy a fűrészpor könnyen eltávoz zon közülük,

végső élezésük rendszerint lézersugárral történik.

Megvétel előtt végezzük el a pengehajlítás próbá-

ját. Csak azt érdemes megvenni, aminek meghaj-

lított pengéje elengedéskor villámgyorsan eredeti

állapotába pattan vissza. Az, amelyik meghajlítva

marad, gyen ge, nem érdemes megvenni.

23. ábra

A kéz nagyságához kiválasztott metszőolló mérete

(Forrás: Sipos, 2009)

24. ábra

Ágvágó olló

25. ábra

Övre fűzhető tokos fűrész