II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

Tartalomjegyzék

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

Tanulmányok

• Az új Ptk. és a munkajogi szabályozás, különös tekintettel az egyénimunkaszerzõdésekre – Dr. Kiss György / 3

Hírek

• Összefoglaló a Miskolci Egyetemen rendezett magánjogi kodifikációsés jogharmonizációs konferencián elhangzott elõadásokról –Dr. Heinerné dr. Barzó Tímea / 17

• Az öröklési jogi munkacsoport alakulóülésérõl – Dr. Weiss Emilia / 20

• A Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztõbizottság a munkajog és aPolgári Törvénykönyv viszonyáról – Dr. Kisfaludi András / 20

• A dologi jogi munkacsoport üléseirõl – Dr. Sárközy Tamás / 22

Jogi irodalom – könyvismertetés

• Van-e általános része a magyar magánjognak? – Dr. Csehi Zoltán / 23

Külföldi kitekintés

• A BGB reformjáról – Dr. Menyhárd Attila / 25

Polgári Jogi KodifikációISSN 1585-1168

Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 1133 Budapest, Vág utca 13. • Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600E-mail: hvgorac@mail.orac.hu • Internet: http://www.hvgorac.huFelelõs kiadó: a kft. igazgatójaSzerkesztõbizottság: Dr. Vékás Lajos, Dr. Gadó Gábor, Dr. Kisfaludi András, Dr. Lábady Tamás, Dr. Mádl Ferenc, Dr. Petrik Ferenc,Sáriné dr. Simkó Agnes, Dr. Sárközy Tamás, Dr. Weiss Emilia, Dr. Zlinszky János

Megjelenik negyedévente. Példányonkénti ára: 1000 Ft+áfa. Megrendelhetõ és megvásárolható a Kiadónál.

A Polgári Jogi Kodifikáció információinak átvételéhez, az írások bármilyen célú felhasználásához és újraközléséhez, másolásához a kiadóelõzetes engedélye szükséges.Nyomás: ETO-Print Nyomdaipari Kft. • Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

3

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

Tanulmányok

Az új Ptk. és a munkajogi szabályozás, különös tekintettelaz egyéni munkaszerzõdésekre

I.

A PROBLÉMA EXPONÁLÁSA

1. A polgári jog és a munkajog egységeés relatív elkülönülése

a) A polgári államok munkajogi dogmatikájában uralkodónaktekinthetõ álláspont szerint a munka magánjoga (a továbbiak-ban: munkajog) a magánjog része.1 A munkajog ugyanakkorolyan elemekkel is bõvült, amelyek idegen testként mûködtek atradicionális, klasszikus magánjog intézményrendszerében. Nemtúlzás azt állítani, hogy a munkaszerzõdés tartalmában a felekönrendelkezésének korlátozása, továbbá a munkajogviszony tar-talmába történõ külsõ beavatkozás jelentõs mértékben hatott aszerzõdéses liberalizmus ellen.2 Ennek ellenére e jogterület vi-szonylagos önállósága nem jelentette a polgári jogtól elkülönü-lõ, autonóm munkajog megjelenését, habár erre – különösen anémet jogban – figyelemre méltó törekvések ismeretesek.3 Találóugyanakkor az a megállapítás, amely szerint, „a munkajogbannem a magánjogi elvek érvényesülését, hanem egyes területeken azokhiányát kell indokolni”.4

Az a dogmatikai tétel, amelynek értelmében a munkajog a ma-gánjog természetes része, a szabályozás szintjén lényegében meg-rekedt a kezdeteknél,5 s noha voltak változtatási kísérletek, ezekmegmaradtak az ígéretes kísérletek stádiumában.6 Napjainkra oly-bá tûnik, hogy a tradicionális magánjogi gondolkodás tudomásul ve-szi, hogy tárgya kiterjed a munkajogra is, azonban nem követi a mun-kajog struktúrájának minõségi bõvülését, és mintegy ennek reakció-jaként jelennek meg azok a törekvések, amelyek a munkajog önál-lóságát hirdetik. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogynapjainkban a magánjog elvei és intézményei automatikusan nemminden területen alkalmazhatók a munkajogban, ugyanis idõköz-ben kialakult az a sajátos fogalom- és normarendszer, amely lehe-tõvé tette a magánjog egyes részeinek kiiktatását. A munkajog in-tézményrendszere ezeken a területeken a leglabilisabb, ugyanakkor azegységesítési törekvésekkel szemben mégis a legellenállóbb.

A polgári államok munkajogi fejlõdésének egyik megkerülhe-tetlen problémája a polgári jog szabályainak érvényesülése az in-dividuális munkajogban.7 Ennek jogtechnikai vetületét képezi,hogy az egyes országok polgári törvénykönyvei rendelkeznek-e amunkaszerzõdésrõl, illetve a munkajogviszonyról. Másodlagoskérdés, hogy megvalósult-e a munkajog kodifikációja, vagy csu-pán egyes részterületek összefoglalása történt-e meg. Ezek a tü-netek azonban mégis fontosak a polgári jogi intézmények alkal-mazhatósága szempontjából, de szigorú okozati összefüggésmég a legtisztább esetekben sem mutatható ki.8

A polgári jog és a munkajog kapcsolatának megítélését nap-jainkban egyre erõteljesebben befolyásolja a munkajogi szabályozásszociális töltésének intenzitása. Ez a folyamat különösen az Euró-pai Unió munkajogi normáiban követhetõ nyomon. A sokathangoztatott szociális jogállam – amely megjelölés több alkot-mányban is megjelenik9 – az adott állam rendeltetését, célmeg-határozását is jelenti. Ebbõl következõen értelmezési alapelv, hogyamennyiben egy jogi normának több interpretációja lehetséges, min-denkor azt kell elõnyben részesíteni, amely a partnerek közötti szociá-lis kiegyenlítõdést a legjobban szolgálja.10 A polgári jog elveinek ésnormáinak munkajogi alkalmazása során tehát meg kell vizsgál-ni, hogy az adott norma megfelel-e a szociális jogállam általmeghatározott követelményeknek, így kifejezésre juttatják-e azo-kat a munkavállalót védõ elveket, amelyek más kötelmekben nem ta-lálhatók meg.

b) A nyugat-európai országok jogrendjével szemben a szo-cialista munkajogban látszólag fel sem merült a polgári jog sza-bályainak alkalmazhatósága, hiszen a munkajog – alapvetõenideológiai okokból kialakított – önállósága vitán felül állt. En-nek ellenére a jogalkalmazás révén a polgári jog néhány elveegyes jogintézmények esetében mégis bevezetésre került.11

A szocialista munkajog és a polgári jog különállását azonbannem vonták komolyabban kétségbe. Az 1992-ben hatályba lé-pett Munka Törvénykönyve (a továbbiakban Mt.) némileg másmegvilágításba helyezte a munkajog és a polgári jog kapcsola-tát. A munkajog kodifikált kifejezése kétségtelenül e jogág elkü-lönültségét deklarálja, azonban az Mt. új szellemisége azt sejte-ti, hogy a munkajog és a polgári jog kapcsolata minden korábbinálszorosabbá válhat. Megjegyzendõ, hogy a polgári jogi szabályokalkalmazása a hazai jogban egyszerûbb lehetne, mint általában anyugat-európai országok jogrendjeiben. A magyar munkajogiszabályozás ugyanis jószerével megáll az Mt. szintjén, amelyviszont jellege szerint – összehasonlítva több nyugat-európaiország munkajogi tárgyú törvényével, illetve törvényeivel – ke-retszabály.12

Annak ellenére, hogy bizonyos jogintézmények megítélésénélegyre erõteljesebben érvényesül a Ptk. hatása, és a polgári jognormáinak alkalmazása már-már természetesnek számít, a jelen-leg – álláspontom szerint – meglehetõsen liberális Mt. éppen ajogharmonizáció miatt feltehetõen olyan szabályanyaggal fogbõvülni, amely elveiben is eltér a polgári jog normáitól. Ebbenaz egyszerre konvergáló és divergáló folyamatban egyáltalánnem megnyugtató az Mt. és a Ptk. ez irányú szabályozása. AzMt. ugyanis nem utal a Ptk.-ra, míg a Ptk. 1. §-a korántsem tá-masztja alá mindenben a munkajogi jogalkalmazásban egyre egyér-telmûbbé váló magánjogi értelmezési tendenciát.13

2. A vizsgálat tárgya, módszere

E tanulmány keretében arra a kérdésre kell választ találni, hogya munkaszerzõdés rendeltetése, funkciója mennyiben teszi indo-kolttá a polgári jogtól különálló munkajogi szabályozást. A ku-tatás eredményességéhez az alábbi alapvetõ problémák tisztázásamegkerülhetetlen. Mindenekelõtt meg kell határozni a munkajogrendeltetését, és ki kell emelni polgári joggal való azonosságokatés az attól való eltéréseket. Ezt követõen a két jogterület meg-határozó jegyei alapján kell az azonosságot és az eltérést minõ-síteni, amelynek végén választ lehet adni a szabályozás integrált-ságát illetõen. Ez a folyamat a dogmatikai alapok lerakásáhozelegendõ, azonban az így kapott „vegytiszta” képlet gyakorlati– jogalkotási és jogalkalmazási – adoptációjában még korántsemlehetünk bizonyosak. A munkajog fejlõdéstörténete ugyanis aztbizonyítja, hogy ez a jogterület nem volt mentes a politikai erõ-viszonyok alakulásának hatásaitól.14 Míg a polgári jog rendelte-tése viszonylag hamar kikristályosodott, a munkajog szubsztan-ciája állandó átalakuláson ment keresztül. Ennek megfelelõen apolgári jog és a munkajog szabályozását illetõen két azonos meg-oldást nem találunk. Ezért a dogmatikai elemzést követõen a té-ma történeti és összehasonlító vizsgálatát indokolt elvégezni,ugyanis meghatározott nemzeti jogi kultúrák, politikai törekvé-sek, ideológiai áramlatok mind befolyásolták a kialakult ered-ményt. Az elemzés harmadik fázisában a jogalkotás munkájátelõsegítendõ, a hazai szabályozás jelenlegi állapotát tesszük vizsgá-lat tárgyává, az elõzõekben leírt módszerrel kíséreljük meg feltár-ni a polgári jog és a munkajog szabályozásbeli diszkrepanciáját.Végezetül de lege ferenda teszünk javaslatot a továbblépés lehet-séges irányaira.

4

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

II.

A MUNKAJOG FOGALMÁNAK MEGKÖZELÍTÉSE;A MUNKAJOG RENDELTETÉSE

1. A polgári jogi fogalomképzés buktatói a munkajogban;a munkajog tárgya

a) A jogirodalomban egységes felfogás szerint a munkajog tárgyaaz ún. függõ munka, vagy más megfogalmazásban az önállótlanmunka.15 A korai magán-munkajogtudománynak nem csekélyerõfeszítésébe került a függõ munka fogalmának konszolidáció-ja, amely a kezdetekkor egyet jelentett a gazdasági függõséggel ésaz ezzel párosuló kiszolgáltatottsággal. A munkaerejét rendelke-zésre bocsátó személy gazdasági függése nem csupán általában,hanem konkrétan a munkaerejét hasznosítóval szemben fennállókapcsolatában fejezõdött ki. Jóval késõbb – a XIX. század végén, il-letve e század elején – fogalmazódott meg, hogy a gazdasági füg-gõség a munkavállalók döntõ többségénél tipikus ugyan, de afüggõ munka megkülönböztetõ ismérveként nem jelölhetõ meg.Egyre nagyobb lett ugyanis azon munkavállalók tábora, akiknéla munkajogviszony létesítése már nem feltétlenül a gazdaságifüggõségbõl következett. Ez egyben elvezetett a függõ és azönállótlan munkavégzés szinonim használatának megszûnéséhezis. Bizonyos tevékenységek folyamatában a munkáltató és amunkavállaló gazdasági függõsége ugyanis nem mutatható ki, amunkavállaló tevékenységét azonban mégis önállótlan munka-végzésnek kell minõsíteni, mert a munkavállaló a gazdasági, pia-ci forgalomban saját neve alatt nem jelenik meg.16

A munkajog egységes dogmatikai alapjainak megteremtéseérdekében a gazdasági függõség teóriáját felváltandó került elõ-térbe a személyi függõség elmélete. A Sinzheimer és iskolája általképviselt tan17 a polgári joggal való szembenállás premisszájánnyugodott, és tanításuk központi eleme abban állt, hogy a mun-kavállalók teljesítményükhöz személyiségüket is adják, miáltalsajátos függõségi helyzetbe kerülnek. Az elmélet képviselõi egykorábbi nézethez nyúltak vissza, amely szerint a szolgálati szer-zõdés (Dienstvertrag) valójában az ún. õsi státusjog intézményeiközé tartozik, és mint ilyen sajátos személyi-uralmi viszonyt ke-letkeztet a munkaadó és a munkavállaló között. Mindebbõl adó-dóan sajátos „szinallagma” alakul ki a felek között, amelynek kétpillére a munkavállaló hûségkötelessége és a munkaadó gondos-kodási kötelessége. A munkajogviszony ún. „személyiségi-közössé-gi” jellegének elõtérbe kerülése kétségtelenül pozitív lendületetadott a munkajog késõbbi dogmatikai fejlõdésének, azonbananakronisztikus vonásai miatt káros is volt. A késõbbi kritika ta-lálóan mutat rá, hogy „az a tézis, amely szerint a munkajog egysé-ges rendszere csak akkor jöhet létre, ha a munkajog sajátos funda-mentumából, a függõségbõl, és nem `a munkajogtól idegen szabad-ságposztulátumból` indulunk ki – végzetes tévedés volt”.18

b) Mivel a gazdasági függõség teóriája után a személyi függõ-ség elmélete is megbukott a munkajogviszony szerzõdéses bázi-sán, a más részére végzett önállótlan munkavégzés jogi megfelelõjétnem jogon kívüli tényezõkkel kellett a magánjog számára elfogadha-tóvá tenni. Nem kisebb kérdésre kellett magyarázatot adni, mintarra, hogy a más részére végzett munkatevékenységek közülegyesek realizálásához miért szükséges a munkavállaló aláren-deltsége, másokhoz pedig miért nem.19 A munkajogviszonyt ha-gyományosan a vállalkozási és a megbízási típusú jogviszonyok-tól határolták el. A feladat az volt, hogy e két jogviszonytípusközös elemei által lehessen a munkajogviszony megkülönböztetõismérvét meghatározni. Richardi elfogadottnak tekinthetõ teó-riája szerint a szolgáltatás nyújtója mindkét jogviszonyban egyjogügyletileg korlátozott, azaz konkretizált szolgáltatás teljesítésérevállalkozik.20 Hasonló a Polgári Törvénykönyv Magyarázatánakfogalmazása is, amennyiben „mindkét szerzõdésben elõre meg-határozott a szolgáltatás tárgya”.21 Ennek kiemelése azért lénye-ges, mert ebben a helyzetben a szolgáltatás fogadójának nincs ar-

ra lehetõsége, hogy a teljesítés szakaszában – a szolgáltatás reali-zálásának folyamatában – mintegy uralmi helyzetbe kerüljön aszolgáltatást nyújtóval szemben.22

c) Annak ellenére, hogy önmagában nem a gazdasági vagy aszemélyi függõség, hanem a szolgáltatás szerzõdésbeli megha-tározásának módja a más részére végzett önálló és önállótlanmunkavégzés jogi kifejezési formái differenciálásának az alapja,kétségtelen, hogy a munkajog elsõdlegesen „azoknak a joga”, akiknincsenek az önállóság olyan fokának birtokában, hogy ne lenne szük-séges munkaerejüknek más érdekében történõ hasznosítása. Ebbõladódóan a munkajogi szabályozásnak egyidejûleg két követel-ménynek kellett megfelelnie. Egyrészrõl olyan védõintézkedéseket(Schutzbestimmungen) kellett beépíteni a munkajog szabályozásirendszerébe, amelyek más kötelmeknél ismeretlenek voltak.Másrészrõl nem volt szabad megbontani a szociális partnerekközötti kényes egyensúlyt, azaz az egyre inkább kollektív relá-ciókban érvényesülõ magánautonómia fenntartása elsõrendû fel-adattá vált. Ez egyben azt jelentette, hogy a munkaadói jogokrelatív korlátozása nem érinthette a szerzõdéses elv lényegét, ha-nem éppen a felek egyensúlyi állapotát volt hivatva szolgálni.

A leírtakból következõen a munkajog tárgya – a más részérevégzett önállótlan munka – olyan prioritást fejez ki, amely amunkajog rendeltetését alapvetõen meghatározza. Egyáltalánnem tekinthetõ véletlennek, hogy miközben a munkajog és a pol-gári jog organikus egységérõl lehet olvasni az irodalomban, a munka-jog célhozkötöttségét annak védelmi jellegében határozzák meg.23 Evédelmi igény alapvetõ oka abban található, hogy a munkaadói ésa munkavállalói minõség a gazdasági forgalom nem azonos minõsé-gû megjelenési formája; másképpen fogalmazva a munkaszerzõdésalanyai a gazdasági forgalom nem egynemû szereplõi.24 A munka-adói minõség, illetve ezáltal a munkáltatás adott esetben a pri-mer gazdasági folyamatban való részvétel elengedhetetlen felté-tele. A munkavállaló ugyanakkor „saját neve alatt” nem jelenikmeg a gazdasági forgalomban, ebbéli minõségében „nem piacké-pes”. Ezen a ponton viszont némi zavar támad a tradicionálismagánjogi intézményekre kialakított fogalmak munkajogi adop-tációját illetõen. A polgári jog intézményrendszere ugyanisegyenlõ minõségû jogalanyok „minimálisan elvárható objektivi-zált” magatartási szabályait rögzíti,25 míg a munkajog egy felbo-rult egyensúlyt kísérel meg az egyensúlyi állapot olyan szintjérehozni, hogy az megfeleljen a szerzõdéses elv, az önrendelkezéskövetelményeinek. Ezért a témánkat érintõ polgári jogi kötelmektartalma természeténél fogva szinallagmatikus, azaz egyenlõen kétol-dalú, míg a munkajogviszony tartalmát mintegy szinallagmatikussákell tenni. A polgári jog a személyek vagyoni (áru)viszonyait ésegyes személyi viszonyaikat szabályozza, míg a munkajog csakegy bizonyos „adós-hitelezõi” pozíció megjelenítésére képes.

2. A munkajog relatív önállóságaa típusválasztási szabadság és a típuskényszer tükrében

a) A polgári jog egyik alapvetõ elve az ún. szerzõdés elve (Vert-ragsprinzip), amely a magánautonómia megvalósulásának biztosí-téka. A magánautonómia – mint általános társadalmi rendezõ-elv26 – témánk szempontjából azt jelenti, hogy mindenkinek lehe-tõsége nyílik jogi kapcsolatait „az önelhatárolást segítõ szabályo-zás által alapítani és alakítani”.27 Így bárki szabadon választja megtevékenységének jogi kereteit, dönthet arról, hogy munkája révénönállóan jelenik-e meg a gazdasági forgalomban vagy sem. Ez kö-zelebbrõl azt jelenti, hogy munkavégzésre irányuló olyan jogvi-szonyt létesít, amely által – akár a szolgáltatás nyújtójaként, akárfogadójaként – egyenrangú jogviszonybeli partnere-e a másik fél-nek, vagy munkaereje rendelkezésre bocsátásával a másik fél uta-sítása szerint, annak alárendelten, ellenérték fejében végez mun-kát. A szerzõdési szabadság tehát – bizonyos kivételektõl eltekint-ve – jelenti a szerzõdéskötés szabadságát, valamint a szerzõdéstartalmának idegen befolyástól mentes alakítási lehetõségét. Lé-nyeges továbbá, hogy a tradicionális kötelmi jogi szabályok dön-

tõen diszpozitívak, azaz a felek a szerzõdésekre vonatkozó rendel-kezésektõl egyezõ akarattal eltérhetnek, kivéve, ha jogszabály azeltérést kifejezetten nem tiltja.28 Kérdés, hogy a szerzõdéses szabad-ság egyes elemei hogyan érvényesülnek a munkaszerzõdés, illetve jogha-tása, a munkajogviszony esetében.

b) A munkaszerzõdés, illetve a munkajogviszony polgári jogiszabályozását illetõen a nyugat-európai jogrendszerekben azalábbi konstrukciók fejlõdtek ki:

– a munkaszerzõdés és a munkajogviszony általános szabályo-zása megtalálható a polgári jogban – jelesül a polgári törvény-könyvben – azonban a munkajog tárgyát alkotó joganyag kodi-fikált vagy legalábbis kompilált jogszabályban rögzítésre került.

– a polgári jog – a Polgári Törvénykönyvben – szabályozza amunkaszerzõdés, illetve a munkajogviszony intézményét, azon-ban ezen túl külön jogszabály egyéb definíciót nem tartalmaz,vagy azért, mert erre vonatkozó jogi szabályozás minden erõfe-szítés ellenére sem jött létre, vagy a jogalkotó elegendõnek tar-totta a polgári törvénykönyv szabályozását.

– az egységes törvényi szabályozás elmarad, az érintett jogin-tézmények meghatározását részletjogszabályokban fedezhetjükfel, és így a dogmatikai értékû fogalomképzésrõl a jogalkotó le-mond.

Mindhárom megoldásban közös azonban, hogy a munkaszer-zõdés – mint ilyen – a maga valóságában, minõségében nem külön-bözik a polgári jog egyéb szerzõdéseitõl. Vagy azért nem, mert amunkaszerzõdést más – tradicionális (legtöbbször a bérlet) –szerzõdések mögött rejtették el,29 vagy azért, mert a munkaszer-zõdés-szolgálati szerzõdés fogalma valójában definíció helyett ajogviszony minimális tartalmi elemeit tartalmazza.30 A leírtakbólaz alábbi következtetés levonása kínálkozik. Azáltal, hogy a jogal-kotó a munkajogviszonyt keletkeztetõ jogi ténynek, a munkaszerzõ-désnek speciális tartalmi meghatározását nem adja meg, erre aszerzõdésre ugyanazokat a meghatározó elveket tartja fenn, amelyekáltalában a szerzõdésekre, a kötelmekre vonatkoznak. Ami mégis re-latíve elkülöníti az individuális munkajogot a tradicionális polgá-ri jogtól, az a polgári jogon, pontosabban a polgári törvény-könyveken kívül megjelenõ terjedelmes szabályanyag, amelyalapvetõen a munkavállaló védelmét szolgálja. A vázolt konst-rukciók esetében a típuskényszer és a típusválasztási szabadságproblémája a szerzõdések szintjén nem merül fel, hiszen a munka-szerzõdés minõségében nem különbözik a többi szerzõdéstõl,továbbá a munkaszerzõdés tekintetében is érvényesül a felek tar-talomalakító szabadsága, amelynek a munkaadó oldalán az emlí-tett védelmi szabályok jelentenek korlátot.

c) E megoldásoktól lényegesen eltérõ a polgári jogi szerzõdésés munkaszerzõdés kapcsolata a hazai jogban. Az Mt. a típus-választási szabadságát lényegesen korlátozza. A felek ugyanisabban valóban szabadon dönthetnek, hogy munkajogviszonytvagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt kívánnak létesí-teni, de amennyiben akaratuk munkajogviszony létrehozására irá-nyul, olyan megállapodást kell kötniük, amelynek tartalma megfelela szerzõdés Mt. által megállapított szükséges tartalmi elemeinek.A jogalkotó az Mt. 76. § (3) bekezdésében nem a munkajogvi-szony, hanem a munkaszerzõdés tartalmát rögzíti, de ebbõl mégnem tudjuk meg a jogviszony tárgyát, illetve tartalmát.31 Ebbõlkövetkezõen a polgári jog és a munkajog, a polgári jogi szerzõ-dések és kötelmek, valamint a munkaszerzõdés és a munkajogvi-szony összefüggéseinek tisztázása során a fõ feladat korántsem apolgári jogalkotásra hárul, hanem elsõdlegesen a munkajogi jogalko-tás átfogó koncepcióváltására van szükség.

A hazai szabályozásról adott bevezetõ helyzetábrázolás nyo-mán az alábbi következtetés levonása indokolt. A munkajogrelatív önállósága a nyugat-európai munkajogban nem abbóladódik, hogy a munkaszerzõdés minõségében eltérõ lenne amagánjog egyéb szerzõdéseitõl, hanem abból, hogy joghatásá-nak – a munkajogviszonynak – tartalmát a szerzõdésen kívül szá-mos egyéb tényezõ is befolyásolja, s ezek némelyike nem feltét-lenül illeszkedik a klasszikus civiljogi dogmatikába. A jogirodal-

mi vita azonban tisztulni látszik: a munkajog a magánjog talajánnyugvó, de attól relatíve elkülönülõ jogterület.32 Álláspontomszerint e tan nem értelmezi a munkajogot a magánjogtól eltérõ,minõségében elkülönülõ jogágnak. A következõ fejezetekbenmegkísérelem alátámasztani, hogy a jogalkalmazás szintén ezt azálláspontot tette magáévá. A hazai képlet – amelyen ugyan sokatformált a hatályos Mt. alapkoncepciója – ennek mintegy a fordí-tottja. A polgári jog nem rendelkezik a munkaszerzõdésrõl és amunkajogviszonyról, a munkajog kialakította a saját szerzõdési– aktualizált – „dogmatikáját”, és ez a szabályozási struktúra1992 óta csak az állandósult bizonytalanságok fenntartására ele-gendõ.

III.

A POLGÁRI JOGÉS A MUNKAJOG ÖSSZEFONÓDÁSA

NÉHÁNY EURÓPAI ORSZÁG JOGÁBAN

1. A német jogfejlõdés sajátossága:meg-megújuló önállósulási törekvések

a) A polgári jog és a munkajog összetett kapcsolatának kezdeteia BGB megalkotásának idõszakára nyúlnak vissza. Ezt megelõ-zõen ugyanis a munkaszerzõdést, illetve a munkajogviszonytazonosították a locatio conductio intézményével.33 Ennek meg-felelõen a porosz ALR szintén gyûjtõfogalomként használta abérletet, amelynek egyik fajtája volt a munkaerõ bérbeadásáraszolgáló Dienstmiete. Az ALR-ben is kifejezésre jutó társadalmirend ugyan fokozatosan széttöredezett, de még a BGB elsõ ter-vezete sem vett tudomást a munkajogi szabályozásban idõköz-ben bekövetkezõ változásokról. A XIX. század közepétõl számosrendelkezés született a munkavállalók védelme érdekében,34

azonban ez a szerzõdéses dogmatika megváltoztatásáig nemjutott el. Ennek megfelelõen a BGB-ben a Dienstvertrag és aWerkvertrag egy fejezetcímben szerepelt, és csak a BGB DrezdaiTervezete valósított meg differenciáltabb szabályozást. A BGBazonban még ekkor is a bérlet koncepciójából indult ki. A leg-nagyobb kritika azonban azért érte a jogalkotót, mert a legtöb-beket érintõ szerzõdést, illetve jogviszonyt egyáltalán nem sza-bályozta megfelelõ részletességgel, és a munkaszerzõdés (Ar-beitsvertrag) csupán a szolgálati szerzõdés (Dienstvertrag) egyikalfaja volt. Ezzel összefüggésben jegyezte meg Gierke, hogy aBGB eltávolodott attól a korábbi célkitûzéstõl, hogy a modern mun-kaszerzõdési jogot önmaga keretein belül kialakítsa.35 A BGB szabá-lyozása továbbá azért sem volt befejezettnek tekinthetõ, mert amunkajog az I. világháborút megelõzõen különbözõ foglalkozásokra,szakmákra kialakított nem egységes joganyag volt, így a BGB-n kívültöbb jogszabály is rendelkezett a szolgálati szerzõdések egyes típusai-ról. A BGB ugyanakkor rögzítette: „Gegenstand des Dienst-vertrags können Dienste jeder Art sein”.

b) A BGB megalkotását követõen heves vita bontakozott ki amunkajog egységesítését illetõen. A diszkusszió túlmutatott köz-vetlen tárgyán, hiszen az egységes munkajog kialakítása óhatat-lanul felvetette a munkajogi szabályozás és a BGB viszonyát,amellyel összefüggésben két irányzat bontakozott ki. Pothoff éskövetõi nem tartották elképzelhetõnek a munkajog BGB-bõlvaló kiszakítását, hangsúlyozván, hogy az általánosan érvényesmunkajog számára csakis a polgári törvénykönyv szolgálhat kiin-dulópontként.36 A munkajogot azonban a szabályozásban meg-lévõ káosz helyett, minden munkavállalót érintõ, egységes szo-ciális rendelkezésekkel kellett kiegészíteni. A szolgálati szerzõ-désnek a BGB-ben történõ szabályozása azonban nem zárta ki amunkaadó és a munkavállaló közötti magánjogi kapcsolatokrészletes rendezését egy munkatörvénykönyvben, amely olyanmértékben lett volna szociális szempontok alapján vezérelt,amennyiben az általános jogelvek megengedik, és nincs ellentét-ben a gazdasági élet mozgásszabadságával.37

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

5

6

A másik irányzat Gierke tanai nyomán Sinzheimer nevéhez fûzõ-dik, akire döntõ befolyást gyakorolt Gierke munkaszerzõdésrõlkialakított felfogása. Gierke elõször ismerte fel, fogy a munkaszer-zõdés – szemben Windscheid nézetével – nem egyszerûen csere-típusú szerzõdés, hanem a munkaszerzõdés magja személyiségi-közösségi jellegû.38 Sinzheimer nyomatékosítja, hogy a szétapró-zott, egyes munkavállalói kategóriák szerint differenciált „munka-jog” nem más, mint a vállalkozók joga, amelyet a BGB szabályo-zása sem alakított át. A már említett személyiségi elemek kiemelé-se arra a következtetésre juttatta, hogy a munkajog idegen a pol-gári jogtól, mert a polgári jog szabályozása nem a munkavállalóember oldaláról közelít a szerzõdés lényegéhez, mert ez nem is fel-adata. A munkajog egysége végeredményben annak a gondolat-nak az eredménye, amely a munkajogviszony tárgyát nem azonosítjavalamiféle vagyonbevitellel, hanem a személyiség bevitelére építi fel amunkajog szabályozási struktúráját.39 Sinzheimer ebbõl vezette le ajoganyag centralizációját és az „általános munkajog” (AllgemeinesArbeitsrecht) kialakításának igényét. Ezzel kapcsolatban megje-gyezte, hogy nem teljesen új feladatról van szó, hiszen a BGB márszabályozza a szolgálati szerzõdést (Dienstvertrag), azonban amunkajog az általános polgári jog szellemiségétõl idegen, és ezértúj területet kell találni számára, szükséges a munkajog emancipá-ciója.40 Sinzheimert követõen Lotmar fejtette ki nézetét a munka-jognak a polgári jogtól való leválasztásáról. Álláspontja szerint ekét jogterület között a választóvonal a polgári jog áru jellegében(Warenrecht) és a dologi teljesítés szabályozásában, míg a munka-jog személyiségi jellegében és nem dologi teljesítés orientációjábanrejlik.41 Lotmar munkásságával egy idõben Molitor is a munkajogpolgári jogtól történõ leválása mellett foglalt állást.42

c) A munkajog önállóságát hirdetõ nézetek képviselõi állás-pontjuk visszaigazolását láthatták a Weimari Köztársaság jogal-kotásában, illetve reformtörekvéseiben. Az 1918-ban megkötöttStinnes-Liegen szerzõdés,43 amelyet a Weimari Köztársaság mun-kajoga Magna Chartájának is neveztek, elindította az önállómunkajog fejlõdését. A Weimari Alkotmány 157. cikkelye pedigegyenesen az egységes munkajog megalkotását deklarálja.44 Ezjól mutatja, hogy az önálló, egységes munkajog létrehozása már nemcsupán jogirodalmi, dogmatikai vita tárgya volt, hanem az egyik ki-emelkedõ politikai érdek középpontjába került. Ez az idõszak a szo-ciálpolitikai jogalkotás kiépítésének idõszaka volt, és ez mind azindividuális, mind a kollektív munkajog relációjában meghatáro-zó tényezõvé vált.45 Túlzás nélkül állítható, hogy ebben a korszak-ban alakult ki a munkajog mind a mai napig érvényesülõ struktú-rája, amely komplexitásában megkérdõjelezte a polgári joghoz valótartozást.46

d) A II. világháborút követõen mind a kollektív, mind azindividuális munkajog rendkívül intenzív fejlõdésen ment ke-resztül. A munkaszerzõdésre, illetve a munkajogviszonyra vonat-kozó joganyagot több ígéretes kísérlet ellenére azonban nemsikerült kodifikálni. Már 1959-ben felhatalmazta a Bundestag akormányt a munkakódex elõmunkálatainak megkezdésére. An-nak ellenére, hogy a munkajog kodifikációja elmaradt, részered-mények születtek. Ezek közül talán a legjelentõsebb az 1969-bena Herschel vezette kormánybizottság által kidolgozott tervezet.47

Témánk szempontjából kiemelkedõ a tervezet záró rendelkezése,amely rögzíti, hogy a BGB-ben szabályozott szolgálati szerzõdés atervezetben szabályozott munkajogviszonyra nem nyer alkalmazást,kivéve, ha a tervezetbõl, illetve az adott munkajogviszony sajátossá-gaiból más nem következik. A nem hivatalos tervezetek sorábólkiemelkedik a hannoveri Juristentag alkalmával nyilvánosságrahozott dokumentum.48 A tervezet több mint másfél száz szakasz-ban tárgyalja a munkaszerzõdés és a munkajogviszony alapvetõkérdéseit, annak statikáját és dinamikáját. Több ponton eltér ahatályos munkajogi szabályoktól, de a BGB jogintézményeitõlis. Általában elmondható, hogy a tervezet alkotói mintha karak-terisztikusan jelezni óhajtották volna a munkaszerzõdés és amunkajogviszony különállását a BGB-ben szabályozott Dienst-vertragtól. A tervezet azonban nem lépett hatályba.

e) A jelenlegi helyzettel – nevezetesen a BGB-ben történõ sza-bályozással, illetve a széttöredezett munkajogi szabályok rend-szerével – ugyanakkor inkább elégedetlenség, mintsem elége-dettség tapasztalható. Napjainkra világossá vált ugyanis, hogy szá-mos – tipikusan munkajogi – kérdésre a tradicionális BGB nem adválaszt, és ezekre kizárólag sajátos munkajogi megoldás szükséges.49

Általában elmondható, hogy a német jogban a két jogterület„egymásrautaltságát” elismerik. A munkajog a civiljogi dogma-tika számára kiteljesedést jelenthet, amennyiben a civiljog a szo-ciális szempontokat alaposabban tekintetbe veszi.50 Ugyanakkortöbben hangsúlyozzák, hogy a magánjog egészének fejlõdését nemszolgálná, ha a munkajog teljes önállóságát hirdetve, ezt a jogterüle-tet leválasztanák a civiljogról, hanem éppen e két terület közelítésénkell fáradozni, ami azonban nem jelentheti az értékek elértéktelene-dését, sokkal inkább differenciáltabb megjelenését.51 A munkajogszámára a civiljogi dogmatika, mint kiindulási alap tehát elen-gedhetetlen, még akkor is, ha egyes problémák megoldásánál„csak” arra szolgál, hogy megmutassa az eredetitõl való eltéréslehetõségét és esélyét. Richardi álláspontjával egyetértve, megál-lapítható, hogy a modern munkajog létét olyan viszonyoknak kö-szönheti, amelyeket a civiljog – így jelesül a BGB – nem fogott át. Ezazonban önmagában még nem támasztja alá a munkajognak a ci-viljogtól történõ teljes elszakadását. A német jogban a munkajog el-szakadási törekvései – megítélésem szerint – alapvetõen azértnem jártak sikerrel, mert a BGB – szociális bázis nélkül ugyan,de – kialakította a Dienstvertrag szabályozását, azt beillesztette amagánjogi dogmatika rendszerébe. Igaz, ezzel párhuzamosankialakult a civiljogi dogmatikába legalábbis nehezen illeszthetõ– és éppen ezért a BGB-n kívül megalkotott – védelmi-szociálisszabályok rendszere. Nem lebecsülendõ továbbá a kollektívmunkajog szerepe, amelynek ugyan logikusan a munkajog elsza-kadását kellett volna elõsegítenie, azonban falai árnyékában amunkaszerzõdés joga „elbírta” a BGB számára kissé idegen dog-matikáját Mindebbõl következõen a német jogban valóban nema polgári jogi normák alkalmazhatósága jelenti a megoldandóproblémát, hanem az alkalmazás módszere, a két terület közelí-tésén keresztül.

2. Az osztrák jogfejlõdés sajátossága:archaikus civiljogi háttér

a) A korai iparosodás termékei többek között a különféle iparirendtartások voltak, amelyek szép számmal tartalmaztak mai érte-lemben vett munkajogi normákat. Így az osztrák 1859. évi Ge-werbeordnung is, melynek egynémely rendelkezése még napjaink-ban is hatályban van. Az ABGB 1916. évi novellizációja során, a26. fejezet átdolgozásával került sor valamelyest differenciáltabbszabályozásra. A jelenlegi cím – „Von Verträgen über Dienstleis-tungen” – két szerzõdést takar, félig meddig összemosva: a szol-gálati és a vállalkozási szerzõdést („Dienst- und Werkvertrag”).Ezt megelõzõen a viszonylag egységes „Lohnvertrag” – mint tí-pus – szolgált azoknak a szerzõdéseknek a megjelenítésére, ame-lyeket „entgeldliche Verträge über Dienstleistungen” megjelölés-sel illettek.52 Kétségtelen viszont, hogy a novellizációt megelõzõévekben meglehetõsen élénk jogirodalmi aktivitás volt felfedezhe-tõ a munkaszerzõdés és a munkajogviszony kutatását, rendszerbe-li elhelyezését illetõen.53 Többen megjegyzik, hogy a jogalkotó aszolgálati szerzõdésnek jóval több figyelmet szentelt, mint a vállal-kozási szerzõdésnek, mert utóbbiból hiányzott az a szociális töltet,amely a szolgálati szerzõdés alanyai közötti kapcsolatot – a szolgá-lati jogviszonyt (Dienstverhältnis) áthatja.

b) Ez a megállapítás azonban több szempontból is kétséges.Az ABGB tényállása szerint, amennyiben az egyik fél meghatá-rozott idõtartamig valaki számára szolgáltatás nyújtására köteles,úgy Dienstvertrag áll fenn. A „meghatározott idõtartam” nem ahatározott idõre kötött szerzõdést jelenti, hanem arra utal, hogya szolgálati szerzõdés tartam-jogviszonyt keletkeztet.54 Az ABGB1152. §-a értelmében, amennyiben a szerzõdésben ellenérték

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

nem került meghatározásra, és a felek a szolgáltatás ingyenessé-gében sem állapodtak meg, a méltányos/szokásos ellenértéketkell kikötöttnek tekinteni. Lényeges tehát, hogy az ellenérték vé-lelme (Entgeltlichkeitsvermutung) – amely mögött meghúzódik azingyenesség lehetõsége – erre a megállapodásra vonatkozik. Megjegy-zendõ továbbá, hogy míg – általában is – az ABGB szubszi-diárius szabályként alkalmazandó, de csak abban az esetben, haspeciális jogszabály az adott kérdést egyáltalán nem szabályoz-za,55 a szolgáltatás ellentételezésére vonatkozó hivatkozó szabályt né-hány speciális törvény – saját szabályozása által elutasítja.56

Annak ellenére, hogy a munkajogi szabályozás törzsét alkotóspeciális szabályok, illetve kollektív szerzõdések, valamint a kol-lektív munkajogot meghatározó Arbeitsverfassungsgesetz befo-lyása alapján a munkajogviszony tárgyát alkotó szolgáltatás nyil-vánvalóan ellenérték fejében történik, a szabályozás koncepciójamégis jelzésértékû. Kétségtelen, hogy a szolgálati és a vállalkozá-si szerzõdés közös elemeinek szabályozása után a Dienstvertrag-ra vonatkozó speciális szabályozás már részletesen szól a munka-bérrõl, azonban ezek az 1152. § tartalmához képest – bizonyoskogens szabályok általi kivétellel – technikai jellegû rendelkezé-seknek tekinthetõk. Ezt mintegy ellensúlyozza a szolgálatadó(munkaadó) gondoskodási kötelességének viszonylag részletesés meglehetõsen régies szabályozása. Ehhez képest a felmondásáltalános szabálya csekély szociális érzékenységrõl tesz tanúbi-zonyságot, igaz, hogy az ABGB 1159. §-ának vajmi csekély agyakorlati jelentõsége is.57

c) A szolgálati jogviszony egyes részletes szabályai több okbólis az ABGB-n kívül kerültek kialakításra. Ez a megoldás részintkövetkezett abból, hogy az ABGB-nek a szolgálati szerzõdésrevonatkozó joganyaga általában a Dienstvertragot fogja át, és aszabályozás elsõsorban a vállalkozási szerzõdéstõl való elhatáro-lás követelményének kívánt megfelelni. Ezért nem egy esetbenegymáshoz nem kapcsolódó, sõt a polgári törvénykönyv tárgy-köréhez is nehezen illeszthetõ normák kerültek egymás mellé. Azelkülönült szabályozás további oka abban keresendõ, hogy a„szolgálati szerzõdés” tárgyát alkotó viszonyok a század elejénuralkodó állapotokhoz képest jóval differenciáltabbak lettek,amelyek igényelték a fokozottabb állami beavatkozást.

d) Az osztrák munkajog fejlõdéstörténetében is nyomon kö-vethetõk a munkajog kodifikációjának megvalósítására irányulótörekvések. Ennek elsõ kísérletei viszonylag korán – 1913-ban,Hanusch, akkori szociális miniszter révén – megjelentek. A II.világháborút követõ fejlõdés során az Osztrák SzakszervezetiSzövetség (ÖGB) fejtett ki erõteljes tevékenységet, amelynek ha-tására a Szociális Ügyek Minisztériuma elkészítette az individuá-lis és a kollektív munkajog részleges kodifikációjának tervezetét.Miután a szociális partnerek többször lényegileg átdolgozták, akollektív munkajogi joganyag 1974-ben hatályba lépett (Ar-beitsverfassungsgesetz), azonban a Strasser vezette bizottság általkimunkált, és az individuális munkajog valamennyi részterületétérintõ tervezet megjelentetése óta érdemi változás nem történt.58

Az osztrák kodifikációs munkának is megkerülhetetlen terüle-te volt a munkajog és a polgári jog viszonyának elemzése, ame-lyet Bydlinsky átfogó módon végzett el.59 A létezõ álláspontok, il-letve az egyes nézeteken belüli különbségek bemutatása során azta következtetést vonja le, hogy általában a munkajog önállóságá-ról, illetve a polgári jogban történõ szabályozásáról szólni nem lehet,mert a részletek elemzése nélkül – az ún. „átalány” kiindulási pontalapján – nem lehetséges kimutatni azokat az elveket és a nekik meg-felelõ jogtechnikai igényt, amelyek a kérdés egyértelmû megválaszolá-sához vezetnek.60 Számára az egyik eldöntendõ kérdés az volt,hogy a jogtudomány részére a munkajog megjeleníthetõ-e a jog-rendszerben, mint a rendszer egyik önálló tagja. A válasz elsõ meg-közelítésre egyértelmû, hiszen a munkajogi szabályozásnak olyansajátos tárgya van, amely más rendszerekben nem jelenik meg.Ez pedig a már több szempont alapján vizsgált függõ munka.Ezzel szemben megfogalmazza kételyeit is, amennyiben kiemeliazokat a pontokat, amelyek a munkajogot a civiljoghoz, illetve a

közjoghoz kapcsolják. Végkövetkeztetése az, hogy a munkajogönállósága meglehetõsen relatív. Álláspontja szerint képtelenséglenne egy teljesen önálló munkajogi szerzõdéskötési, képviseleti, teljesí-tési, engedményezési stb. tan kidolgozása és szabályozása. A munka-jog önállóságának képlete tehát rendkívül összetett, ugyanis spe-ciális – másutt valóban fel sem merülõ – problémái mellett vagymagától értetõdõen, vagy módosításokkal alkalmazni kell a ma-gánjog általános szabályait.61 Mindebbõl következõen csak olyanjavaslatot támogat, amely nem teremt indokolatlan konkurenciát akét terület között. Így nézete szerint az originális szabályozásnakaz ABGB-ben kell megtörténnie, és erre épülve kell a munkajo-gi – mintegy másodlagos – kodifikációt kialakítani.62 Ezzel az el-képzeléssel lényegében azonos Mayer-Maly megoldása.63 Mint-egy alternatív megoldásként jelenik meg a Floretta által képviseltnézet, amelynek értelmében az ABGB csak körülírná a munka-szerzõdést, és a lényegi, részletes szabályokat a munkakódexrebízná.64

3. A francia jogfejlõdés sajátosságai;látszat kodifikáció, de iure látszat önállósággal

a) A francia munkajog fejlõdésében kétségkívül rendkívül negatívszerepet játszott a Code Civil szabályozása, amely mind a mai napignem tudott túllépni a bérleti teória legalizálásán.65 Az elemzõkmegjegyzik, hogy a CC érzéketlensége, valamint az a tény, hogya magánjog valamennyi reformja során a munkaszerzõdést ebbõl amunkából szinte konzekvensen kizárták, szinte kényszerítette amunkajogot az önállóság irányába.66

Mivel a CC szabályozásából mindennemû korlátozó, védelmirendelkezés hiányzott, és csupán a szolgáltatás meghatározásánála dolgot kellett valamilyen munkavégzéssel helyettesíteni, magá-tól értetõdõen semmilyen szociális megfontolás nem játszhatottszerepet.67 A szerzõdéses liberalizmus talaján álló CC szellemi-ségét a XIX. század közepén kibocsátott néhány védelmi szabálytörte valamelyest meg, majd a Harmadik Köztársaság hozottnéhány, a munkavállalói érdekeket fokozottabban tekintetbe ve-võ jogszabályt. A Népfront Kormány intézkedései ismét csak aCC-n kívüliek voltak, habár kétségtelen, hogy ez a korszak óriá-si lökést adott a munkajog fejlõdésének. A második világháborútkövetõ változások, majd a ’80-as évek átfogó reformja (ld. „loisAuroux”) sem változtatott a CC szabályozásán.68

b) Természetesen érthetõ, ha a munkajogi reformfolyamatoknem változtatnak egy klasszikus polgári törvénykönyv koncep-cióján vagy egyes szabályain, az viszont már nehezebben indokol-ható, hogy miért nem alakítottak a Code du Travail szemléletén. Azidõközben felduzzadt joganyag egybegyûjtését ugyanis 1910-ben határozták el, de ez a folyamat azóta sem fejezõdött be, sõta CT-n kívüli normák száma ismét emelkedett. A munkakódex-nek nevezett – valójában – kompiláció azon túlmenõen, hogytartalmi szerkezete sem egységes elvek alapján épül fel, nem azo-nos szintû normaanyagot tartalmaz, egyaránt magában foglalja atörvényi és az államtanácsi szintû jogszabályokat.

A CT elsõ könyve szabályozza a munkaszerzõdés intézmé-nyét, azonban a kódex sem ad mértékadó definíciót. Ennek hiá-nyában a munkaszerzõdés fogalmi ismérveinek meghatározása ajogtudomány és a jogalkalmazás feladatává lett. Mivel a franciajog is a függõ munkából (subordination) indul ki, a fogalmi ele-mek tisztázása során egyértelmûvé vált, hogy a CC bérleti konst-rukciója nem használható, ugyanakkor a CC rendelkezéseit szubszi-diárius jelleggel alkalmazzák, amennyiben speciális munkajogi ren-delkezés nincs az adott kérdés megítélésére vonatkozóan.

c) Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a francia mun-kajog helyzete és viszonya a polgári joghoz bizonyos tekintetbenegyszerûbb, más aspektusban azonban bonyolultabb a fentiek-ben vázolt német vagy osztrák képletnél. Egyszerûbb annyiban,hogy a CC dogmatikája ebben a kontextusban alkalmatlan amunkaszerzõdés megjelenítésére, és ennélfogva szinte kézenfek-võ a munkajog önálló dogmatikai rendszerének a kimunkálása.

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

7

8

Mivel ez nem történt meg, tapasztalható a magánjog szabályai-nak alkalmazása – speciális munkajogi rendelkezés hiányában – amunkaszerzõdésre, illetve a munkajogviszonyra. A kompilatívCT összeállításán túlmutató, kodifikációs törekvés nem volt a franciamunkajogban.

4. Jellemzõ megoldások néhány egyéb európai országmunkajogában; az egységes modell körvonalai

a) Az alábbiakban a már tárgyaltakon kívül néhány jellemzõmegoldást vázolunk fel, korántsem a teljesség igényével. Elsõ-ként röviden az olasz munkajog és a polgári jog kapcsolata ér-demel figyelmet. A jelenleg hatályos Codice Civile (1942) ha-tálybalépését megelõzõen ugyan voltak elképzelések a szépszámújoganyag kodifikálására, azonban ezek nem valósultak meg.69 ACC V. Könyve („Libro del lavoro”) meglehetõsen eklektikus sza-bályanyagot tartalmaz, amely közül egyesek nehezen illeszthetõka klasszikus magánjogi rendszerbe. Így többek között viszonylagrészletes szabályozást találunk a kollektív megállapodásról és az az-zal egyenértékû munkajogi forrásokról. A CC a vállalkozáson belü-li munkavégzés viszonylatában rendelkezik a vállalkozóról, azegyéni vállalkozóról, valamint a vállalkozó részére munkát vég-zõ személyekrõl. A polgári jog szabályozza a munkaszerzõdés ésa munkajogviszony több fontos elemét, mint pl. a próbaidõt, aszerzõdésszegés következményeit, a felek legfontosabb jogait éskötelességeit. Szól a munkaidõrõl, a túlmunkáról, a pihenõidõ-rõl, a munkabalesetrõl, a munkavégzési kötelesség szünetelésé-nek egyes esetérõl, valamint a munkajogi jogutódlásról (trans-fer), a jogról való lemondásról és az igényérvényesítésrõl, atársadalombiztosítás alapvetõ intézményeirõl, a munkajogvi-szony megszûnésérõl és megszüntetésérõl, a részmunkaidõrõl,az otthon végzett munkáról, a tanulói jogviszonyról stb. Lénye-ges, hogy míg egyes normák automatikusan alkalmazhatók, máso-kat maga a CC külön jogszabályi rendezésre bíz. A CC nem tar-talmazza azonban a munkaszerzõdés definícióját, ugyanakkorközvetetten mégis megtalálhatjuk a munkavállaló fogalmi krité-riumainak meghatározásánál. A közvetett fogalmi meghatározásis az ún. függõ munkából indul ki, és ennek megfelelõen állapít-ja meg a munkavállalói minõség ismérveit.70

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a magánjog tra-dicionális alapelvei érvényesülnek a munkajogban. Többek állás-pontja szerint a nagyszámú speciális munkajogi szabály léte és a ma-gánjog általános elvei, illetve szabályai együtt érvényesülnek, és ez afajta összeolvadás a modern munkajog fejlõdésében nem okozott sem-milyen zavart.71

b) A svájci munkajog dogmatikai alapjait szintén a magánjogiszabályok tartalmazzák. A Schweizerisches Zivilgesetzbuch ötö-dik része – Obligationsrecht – részletesen foglalkozik a munka-szerzõdéssel, önálló fejezetcím alatt. A szabályozás érdekessége,hogy nemcsak az egyéni munkaszerzõdést fogja át (Einzelarbeits-vertrag), hanem foglalkozik a kollektív szerzõdéssel (Gesamtarbeits-vertrag), amely a német és az osztrák jogban külön törvényben kapotthelyet. Az egyéni munkaszerzõdés szabályozása keretében az ORmeghatározza a munkajogviszony fogalmát,72 a munkaszerzõdésalakszerûségi követelményeit, részletesen taglalja a munkajogvi-szony tartalmát, valamint foglalkozik a felelõsségi viszonyokkal,a bérfizetés szabályaival, a munkaidõvel és a szabadidõvel, amunkavállalói találmányokkal, a munkajogviszony megszünteté-sének szabályaival. A munkaszerzõdésre, illetve a munkajogvi-szonyra vonatkozó mintegy általános magánjogi szabályok mel-lett az OR az egyéni munkaszerzõdések egyes speciális eseteirõlis rendelkezik. Így szabályozza a tanulói jogviszonyt, a keres-kedelmi ügynöki jogviszonyt, az otthon végzendõ munkárairányuló jogviszonyt. Az általános és a különös szabályok kap-csolatát is tisztázza a jogalkotó, amennyiben kimondja, hogy azáltalános rendelkezéseket, az utóbbiakra vonatkozó szabályokkalkiegészítve kell alkalmazni.73 A kollektív szerzõdésre vonatkozórendelkezések körében a jogalkotó meghatározza annak alanyait,

tartalmát, idõtartamát, megszûnésének, illetve megszüntetésé-nek tényállásait.74

A polgári törvénykönyv szabályozásának sajátossága, hogykülön rendelkezésben és meglehetõs részletességgel rögzíti az eltéréstnem engedõ szabályok körét (Zwingende Vorschriften). A 361. Arti-kulus értelmében sem egyéni munkaszerzõdésben, sem kollektívszerzõdésben nem lehet eltérni sem a munkáltató, sem pedig amunkavállaló hátrányára a túlmunkát, a munkabér fizetését/vé-delmét, a munka meghatározásának rendjét (munkakör), aszabadidõt, a személyes teljesítést, a munkajogviszony megszün-tetését, a munkajogviszony jogellenes megszüntetése esetén akártérítést, a konkurenciatilalomra vonatkozó egyes jogkövet-kezményeket, az ún. közjogi szabályok érvényesülését szabályo-zó rendelkezésektõl. A 362. Artikulus a munkavállaló hátrányá-ra való eltérést tiltja a munkavállalói kárfelelõsség, az üzleti ered-ményben való részesedés (pl. a kereskedelemben), a próbaidõ, amunkaadó késedelmének jogkövetkezményei, a munkavállalótmegilletõ költségek, a pihenõidõ és a szabadság tartalma, a mun-kaadót terhelõ biztosítási kötelességek, a konkurenciatilalom fel-tételei stb. tekintetében.

A polgári törvénykönyv ismertetett szabályozása nyomán úgytûnik, hogy a svájci jogban fel sem merül a munkajognak a magán-jogtól való bármilyen mértékû, szintû különállása. Némileg bonyolítjaazonban az összképet az 1964-ben megalkotott és 1966-tól hatályosmunkatörvény.75 E törvény – amelynek két végrehajtási rendeletevan – ugyanakkor korántsem igazolja a munkajog valamiféle önálló-ságát. A munkaidõre, a meghatározott munkavállalói kategóriák-ra vonatkozó védelmi rendelkezések, a munkarend egyes tartalmikövetelményeire vonatkozó rendelkezések, továbbá az egyes köz-jogi szabályok azonban nem érintik az OR szabályait.

A svájci munkajogra vonatkozó elemzések arra utalnak, hogyez a konstrukció jó példája a magánjogi általános és a munkajogi spe-ciális szabályok egymásra épülésének. E megoldás többek között azta célt szolgálja, hogy a munka magánjogát érintõ közjogi rendel-kezéseket a polgári törvénykönyvön kívül helyezzék el, és így nezavarja a polgári jog szabályainak egységét.

IV.

A MAGYAR MAGÁNJOGI SZABÁLYOZÁSA MUNKA MAGÁNJOGA TÜKRÉBEN

1. A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezete,valamint Magyarország Magánjogi Törvénykönyve,

és ami rajtuk kívül volt

a) A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének elkészí-tésére Erdélyi Sándor akkori igazságügyminiszter 1895 októberé-ben kapott megbízást. Az e célra létrehozott bizottság 1896 ja-nuárjában kezdte meg mûködését, és a tervezet 1900 júliusábankészült el. A tervezet Negyedik Rész Tizenkettedik Címében„Munkaszerzõdések Díjkitûzés” fejezetcím alatt szabályozta aszolgálati szerzõdést, a vállalkozási szerzõdést, az alkuszi szerzõ-dést és a díjkitûzést. Külön címben – „Ügyvitel” – rendezte a ter-vezet a megbízást, valamint a megbízás nélküli ügyvitelt. Az1900. évi tervezet tartalmán érezhetõ az Optk. hatása, amennyi-ben a szolgálati szerzõdés alapján végzett munka akár ingyenes islehetett, a személyes teljesítés „kétség esetében” volt kötelezõ stb.Megfigyelhetõ ugyanakkor, hogy a jogalkotók „a munkaszerzõdése-ket” karakterisztikusan elhatárolták a bérlettõl, amelyet egyértelmûendologbérletként határoztak meg, és külön címben szabályoztak. A ter-vezet 1600. §-a szerint „a szolgálati szerzõdés által az egyik fél (amunkavállaló) a másiknak háztartásában, gazdaságában vagy üz-lete körében teljesítendõ valamely szolgálatra, a másik fél (a mun-kaadó) a kikötött munkadíj fizetésére kötelezi magát.” A tervezetviszonylagos védelemben részesíti az „állandóan alkalmazott mun-kavállalót”, továbbá rendelkezik a pihenéshez való jogról – a pi-

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

henõidõ mértékének, vagy a munkaidõ hosszának meghatározásanélkül. Utal arra, hogy a munkavállaló meghatározott jogairól ér-vényesen nem mondhat le. Meglehetõsen ellentmondásosan, szá-mos patriarchális vonással szabályozza a szolgálattétel felmondás-sal történõ megszüntetését.

Általában elmondható, hogy bizonyos munkavállalói védelmirendelkezések beépülése ellenére, a szolgálati szerzõdés a felekkapcsolatát – különösen a kockázati viszonyokat – teljes egészé-ben a magánjog korabeli szemléletének megfelelõen szabályozta,és ebbõl következõen ebben a korban nyilvánvalóan nem jelent mega magánmunkajog elszakadásának igénye. Két tényezõ azonbanmindenképpen figyelemre méltó. Az egyik a szolgálati szerzõ-désnek a bérlettõl való markáns elkülönülése, amely egyértel-mûen a német hatást tükrözi, a másik a szolgálati szerzõdés vé-delmi szabályai, amelyek által a közös fejezetcím ellenére aszolgálati szerzõdés elkülönül a vállalkozástól és a többi, munka-végzésre irányuló szerzõdéstõl, illetve jogviszonytól. Megfigyel-hetõ azonban az is, hogy – különösen a szolgálati szerzõdésmegszüntetésének szabályozásán keresztül – ez a jogviszony azalárendelt, a függõ munkára irányul, és érzékelhetõ, hogy amunka eme jogviszonya nem egy vonatkozásban magán viseli astátusz-kötöttségeket.

b) Magyarország Magánjogi Törvénykönyve (a továbbiakban:MTT.) 1928-ban került az országgyûlés elé. Az MTT. Harma-dik Rész Tizenegyedik Fejezete „A munka jogviszonyai” alattszintén a már említett négy jogviszonyt szabályozta. A szolgála-ti szerzõdés szabályozásában szembeötlõ, hogy a jogalkotók kü-lön alcímben, meglehetõsen részletesen rendelkeztek a munka-vállaló munkabérre való jogáról, a munkavállaló munkabérénekés személyiségének védelmét biztosító jogokról. Érdemes felvil-lantani a szolgálati szerzõdés rendszerbeli helyét meghatározószabályokat. Az MTT. a korábbiakhoz hasonlóan határozza mega szolgálati szerzõdés, jogviszony fogalmát, ugyanakkor egyér-telmûsíti, hogy tipikusan visszterhes ügyletrõl van szó, amennyi-ben kijelenti, hogy munkabér külön kikötés nélkül is jár, ha a kö-rülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a munkavállaló aszolgálatokra díjtalanul vállalkozott. Lényeges, hogy az a szerzõ-dés, amellyel valaki ellenérték fejében másnemû szolgálatok tel-jesítésére kötelezi magát, csak akkor esik a szolgálati szerzõdésszabályai alá, ha a felek ilyen szándékkal kötötték. E szándékmellett szól a vélelem, ha a munkabért idõ szerint határoztákmeg.76 E rendelkezés azért figyelemre méltó, mert elsõ ízben tet-tek kísérletet a szolgálati szerzõdés és más hasonló szerzõdések (pl.freier Dienstvertrag) elhatárolására. Annak ellenére, hogy a szer-zõdésszegés, a hibás teljesítés vagy a nemteljesítés esetére az ál-talános kötelmi szabályok voltak irányadók, megjelentek külö-nös, csak a szolgálati szerzõdésre jellemzõ rendelkezések. Ezekvégeredményben a munkáltató-hitelezõ mozgásterét korlátoztákegyes esetekben, a munkavállaló szociális helyzetére való tekin-tettel vagy méltányosságból.77 Mindenképpen figyelemre mél-tóak a munkavállaló személyiségének védelmére vonatkozórendelkezések, továbbá azok a szabályok, amelyek olyan több-letkötelességet rónak a munkáltatóra, amelyek egyetlen más kötelem-ben sem szerepelnek.78

c) A magánjogi kodifikációs kísérletek azt mindenképpen el-érték, hogy a munkajogot fémjelzõ szerzõdés és jogviszony amagánjog részévé vált, és „az elsõ tervezet közzététele óta eltelthárom évtized alatt kölcsönhatásba került élõ jogunkkal”.79

A szolgálati jogviszony szabályozása azonban korántsem volt egységes.Külön törvények szabályozták a gazdasági cselédek, a házi cselé-dek, a mezõgazdasági bérmunkásság, a gazdatisztek, a kereske-delmi alkalmazottak/kereskedõsegédek, az iparossegédek, a gyá-ri munkásság, a kereskedelmi vállalatok tisztviselõi, a lapkiadókés szerkesztõségi alkalmazottak, a vasút személyzetének stb.jogviszonyait.80 Jellemzõ a korabeli kommentárirodalom mód-szere, amely – mivel az alkalmazottak által végzendõ egységesszabályozás nem lévén – a munkavállalói kategóriákat a munka-adó jogállása alapján osztályozta.81

Ezen a helyzeten alig változtatott valamit – azonban hatásamégis jelentõs – a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozá-sáról szóló 1937. évi XXI. számú törvénycikk. Az egyes szolgá-lati viszonyokat rendezõ, egymással kapcsolatban nem lévõ tör-vényekbõl, rendeletekbõl ugyanis nem sok következtetést lehetlevonni „a szolgálati jogviszony” és a magánjog kapcsolatát ille-tõen. Az MMT.-ben szabályozott szolgálati szerzõdés és jogviszonysokkal inkább jogalkotói absztrakció volt, mint realitás. Az 1937. éviXXI. törvény bizonyos szociális igényekre való figyelemmel isrendelkezett a munkaidõrõl, a legkisebb munkabérrõl, az éven-kénti fizetett szabadságról, továbbá az egyes ágazati szintû jog-szabályok számára csak a munkavállaló javára történõ eltérésttette lehetõvé. Ennek ellenére a magánjog alapján álló, egységesmunkajogi szabályanyag nem alakult ki, és így a munkajog rela-tív önállósága a szabályozás szintjén nem merült fel. Ezzel össze-függésben azonban érdemes utalni arra, hogy bizonyos egysége-sítési, vagy legalábbis részleges egységesítési törekvések voltak.1929-ben a kereskedelmi minisztérium készített egy törvényter-vezetet a magántisztviselõk és a kereskedõsegédek szolgálati vi-szonyáról, azonban ez nem került parlament elé.82

2. A magánjog tudományának álláspontjaa munka jogviszonyainak rendszerbeli elhelyezésérõl

a) A modern munkajog rendszerbeli helyzete körüli viták össze-függésben állnak a polgári jog szemléletének változásával, és eb-bõl következõen anyagának bõvülésével. Viszonylag hamarmegjelent a magánjogon belül egy új fogalom, az ún. „magánjo-gi szakjogág”, amelyek közé tartozott a munkajog is. E kifejezésmögött az húzódott meg, hogy a magánjog egyes területei a tra-dicionális magánjogi intézményekkel ellentétben sokkal intenzí-vebben tartalmaztak közjogi elemeket, és – többek között –Szladits is arra az új törekvésre hívja fel a figyelmet, hogy a köz-jogi és magánjogi elemek keveredése relatíve új és viszonylagönálló területeket hoz létre.83 A munkajog, mint sajátos magán-jogi szakjogág, azonban a hazai jogtudományban ebben az idõ-szakban nem lehetett nyomon követni a munkajog olyan mérté-kû önállósítását, mint pl. a német jogtudományban. Sõt azok aszerzõk, akik a munka magánjogának új intézményeit – mint pl.a kollektív (munka)szerzõdés – kutatták, szintén a munkajogmagánjogba való tartozása mellett tettek hitet. Jó példa errePerneczky Béla definíciója: „a munka jogviszonyai … olyan ma-gánjogi viszonyok, amelyeknek keretében és szabályai szerintmegy végbe az emberi munkának, mint gazdasági értéknek a for-galomba helyezése és forgalomba jutása.84 Azt azonban márebben a korban is elismerték, hogy a „munkajog” ennél tágabbfogalom, amely „a munkára vonatkozó szabályok összességétfoglalja magában, és nem csak magánjogi, hanem közjogi, külö-nösen közigazgatási jogi szabályokat is”.85

b) A munka jogviszonyai tekintetében viszont különösebbkétség nem merült fel a magánjogba való tartozást illetõen.A munka jogviszonyai közül – témánk szempontjából a legfon-tosabb – a szolgálati jogviszony két részre tagozódott, úm. amunkabéri jogviszonyra és a szûkebb értelemben vett szolgálatijogviszonyra. A differenciálás a munkára vonatkozó jogviszo-nyok rendszerbeli elhelyezkedése szempontjából tanulságos.A munkabéri szerzõdés az a kétoldalú szerzõdés, amellyel azegyik fél – a munkavállaló – szolgálatoknak (munkának) más ré-szére teljesítésére, a másik fél – a munkaadó – pedig meghatáro-zott ellenérték (munkabér) fizetésére kötelezi magát. A szolgála-ti szerzõdés az a kétoldalú szerzõdés, amellyel az egyik fél – azalkalmazott – a szolgálatoknak (munkának) a másik fél – a mun-kaadó – részére teljesítésére ellenérték (munkabér), szolgálati ja-vadalmazás – fejében munkaerejének tartósabb lekötésével és azebbõl származó függõség mellett kötelezi magát.86 Figyelemreméltó azonban, hogy az MMT. a szolgálati jogviszony fogalmá-nál ennél részben szûkebb, részben tágabb megfogalmazással él.Vincenti kiemeli, hogy szûkebb a meghatározás annyiban, hogy

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

9

10

a munkavállaló részérõl nem mindenfajta munkát fogad el a szol-gálati szerzõdés tárgyául, hanem csak a munkaadó háztartása,gazdasága, üzlete, vállalata vagy egyéb keresõ foglalkozása kö-rébe esõ szolgálatoknak a teljesítésére vonatkozó kötelezettség-vállalást. Ennek oka, hogy a szolgálati/munkabéri szerzõdést el-határolják a megbízástól.87 Az MMT. ugyanakkor a munkaerõtartósabb jellegû lekötését és az ebbõl származó függõséget nemteszi a szolgálati szerzõdés fogalmi elemévé, és jellemzõ módonnem tesz megkülönböztetést a munkabéri szerzõdés – mint ge-nus proximum – és a szolgálati szerzõdés között. Vincenti utalazonban arra, hogy a bírói gyakorlat és a jogirodalom egyértel-mûen a függõséget és a munkaerõ tartós lekötését a szolgálatijogviszony nélkülözhetetlen kellékének tekinti.88

Álláspontom szerint az MMT. tartalmának megítélése tekin-tetében Vincenti álláspontja nem teljesen helytálló. Az ugyanigaz, hogy a munkavállaló függõsége, alárendeltsége, illetve amunkáltató utasítási joga az MTT.-ben, a szolgálati szerzõdés fo-galmi elemei körében kifejezetten nem került rögzítésre. Ameny-nyiben azonban a szolgálati szerzõdést összehasonlítjuk akár avállalkozási szerzõdéssel, akár a megbízási szerzõdéssel, a mun-kavállaló függõsége nyilvánvalóvá válik. Az a megfogalmazásugyanis, hogy másnak a háztartása, gazdasága, üzlete vagy egyébvállalata vagy keresõfoglalkozása körében kell a szolgálatokat tel-jesíteni, a kor egyik kedvelt teóriájának a megfelelõje. A Nikischáltal kidolgozott és már említett elmélet – amely a munkavállalóbeilleszkedését a munkaadó közösségébe (Eingliedrungsthetorie),a munkavállaló alárendeltsége egyik ismérvének minõsítette – je-lent meg az MMT. 1550. §-ában. Annyiban azonban mégis jo-gos Vincenti kritikája, hogy az MMT. 1563. §-a a munkáltatóutasítási jogáról csak mint lehetõségrõl szól, azaz de iure elkép-zelhetõ volt kifejezett utasítási jog nélküli teljesítés is. Ez a gya-korlatban azonban szinte kizártnak volt vehetõ. Megjegyzendõtovábbá, hogy a törvényjavaslat a „tartósan alkalmazott munka-vállaló” kategóriáját a munkaadó fokozott gondoskodási köteles-sége körében említette.

3. A szocialista munkajog különbözõ létszakai;a munkajogviszony leválasztása, majd közelítése

a magánjoghoz

a) A magyar munkajog 1945 utáni fejlõdése több szakaszra oszt-ható ugyan, de témánk szempontjából az ígéretes kezdetek elle-nére egészen a ’80-as évek végéig érdemi változást nem lehet ki-mutatni.

A hazai munkajog elsõ szakasza 1945-tõl 1951-ig, az elsõ Mt.hatálybalépéséig datálható. Ez a viszonylag rövid korszak is egy-mástól jól elkülöníthetõ részekbõl áll. A legelsõ idõszakban – jo-gi szabályozás hiányában – óriási szerepük volt a kollektív szer-zõdéseknek, és mellettük több rendelet – amelyek bizonyos terü-leten korlátozták a munkaadó szerzõdéses autonómiáját – azegyéni munkaszerzõdések megkötéséhez is viszonylag reálisegyensúlyi helyzetet teremtett. A pozitív állami beavatkozásazonban csakhamar eltorzult, és mintegy 1948-tól már nemcsaka munkajogviszony tartalmának meghatározása került ki a felekautonómiája körébõl, hanem a jogviszony dinamikájába (kelet-kezés, teljesítés, módosítás, megszûnés) is irreális módon lép beaz állam. A munkajog egyértelmûen „közjogiasult”, a munkaszer-zõdés csak nevében volt szerzõdésnek minõsíthetõ. A feleknekugyanis egyszerûen nem volt miben megállapodni, mert a mun-kajogviszony tartalmának szinte minden részletét kogens szabá-lyok határozták meg. Ezt az állapotot jól tükrözi a korabeli szov-jet jogtudomány egyik reprezentánsának – Alexandrovnak –megállapítása: „…most, amikor az ország gazdasági életét tervirányítja, a munkaügyi törvényhozás a munka díjazására szilárdbiztosítékokat és feltételeket határoz meg. Ellentmondana a szo-cialista tervszerûségnek, ha pl. a munka díjazásának szabályai azegyes gazdasági vezetõk megítélése és az egyes munkásokkal kö-tött megállapodásaik alapján kerülnének rögzítésre.89 Hasonló

gondolatot fejtett ki Weltner Andor is, a munkaszerzõdés és azún. tervszerzõdés összehasonlítása kapcsán. Szerinte a polgári jo-gi tervszerzõdés körében az állam ugyan szerzõdéskötési kötele-zettséget ír elõ, de a szerzõdési szabadság elvének megfelelõen(sic!) – habár számos korláttal – a felekre bízza a szerzõdés, illet-ve a jogviszony tartalmi elemeinek megállapítását. Ezzel ellenté-tes tevékenységet fejt ki a munkajog területén, amennyiben ajogviszony létrehozását rábízza a felekre, de nagyon részletesenmeghatározza a munkajogviszony tartalmát, módosításának ésmegszüntetésének módozatait.90 Ezzel kapcsolatban Farkas Jó-zsef tömören csak annyit jegyzett meg, hogy a szerzõdés min-denhatósága csökkent.91

Az 1951-ben kibocsátott elsõ Mt. tehát már elõkészített kö-rülmények között lépett hatályba. A kodifikált joganyag a mun-kajog önállóságának új lendületet adott, és a szocialista jogbanvégérvényesen meghatározta – a polgári jogtól elkülönült – he-lyét a jogrendszerben: a magyar munkajog a magyar jogrendszeregyik ága. A polgári jogtól való elhatárolás megkérdõjelezhetet-len kritériuma az volt, hogy a munkajogviszony nem áruviszony,míg a polgári jog – beleértve a munkavégzésre irányuló jogviszo-nyokat – áruviszonyokat szabályoz. Ebbõl következõen a mun-kajogban a szolgáltatás–ellenszolgáltatás relációjában nem azegyenértékûség elve érvényesül, továbbá a felek kapcsolatát nema mellérendeltség elve alapján szabályozza a jog, hanem az utasí-tásnak történõ alárendeltség elve dominál.92

A korszakot a munkajogviszony szempontjából összefoglalás-képpen az alábbiakkal lehet minõsíteni:

– az egyéni munkakapcsolatok alakításának szinte valamennyivetülete kikerült a felek autonóm akaratelhatározása körébõl, azössztársadalmi tulajdon és a résztulajdonosi minõség teóriájaalapján az állam mindkét fél érdekeitõl függetlenül alakítja a jog-viszony tartalmát;

– a munkajogviszony tartalmába beépülõ védelmi intézmé-nyek nem a magánjogot átszövõ, és csak a munkajogviszonytjellemzõ közjogi beavatkozásként értékelhetõek – mint a polgáriállamok munkajogában –, hanem az eleve közjogi munkajog ve-lejárói;

– a kollektív munkaügyi kapcsolatok – mint az egyensúlyi ál-lapot fenntartásának magánjogi eszközei – az érdekelt feleknek apolitikai rendszerbe történt integrálása folytán felszámolódtak,vagy erõsen eltorzult formában jelentek meg.

Mivel a kötött munkajogi rendszer a felhalmozás és az elosztásközponti szabályozásának, valamint a közvetett politikai kont-roll93 egyik legfontosabb eszközévé vált, fel sem merült a munka-jogviszony és a polgári jog által szabályozott jogviszonyok köze-lítése, és így a munkajog és a polgári jog csak a merev elhatárolásszintjén került együtt említésre.

b) Utólag bármennyire képtelenségnek tûnik, az 1951. évi 7.számú tvr.-rel konzervált állapot minõségében egészen 1967-igfennmaradt.94 A szabályozás mögött az a megfontolás húzódott,hogy az állami vállalatok – gyakorlatilag a munkaadói szerve-zetek zöme ebben a formában mûködött – piaci önállóságát nö-velve, az állam tulajdonosi és közhatalmi jogainak keveredésétlegalább formailag feloldják. Eörsi a reform elõtti folyamatot oly-ként ábrázolta, hogy a vállalaton belüli munkaviszonyok szemlé-letében olyan elemek is voltak, mintha azok nem munkáltató ésmunkavállaló jogviszonyát tükröznék, hanem maga az állam állnaszemben az állampolgárral. Ebbõl következõen a jogalkotás szint-jén a polgári jog alkalmazása nem merült fel.

c) Az 1967-es Mt. azonban számos, korábban nem tapasztaltproblémát vetett fel a jogalkalmazás számára.95 Az Mt. ugyaniskeretszabálynak volt minõsíthetõ, és egyre több tényállásra nemadott választ. Az LB MK 28. számú állásfoglalásának hatályonkívül helyezése azonban azt jelezte, hogy a munkajog elveivel,illetve szabályaival nem ellentétes polgári jogi szabályokat a mun-kajogban is alkalmazni lehet. A jogalkalmazás által produkált ese-tek azonban részben kívül estek a polgári jog alkalmazási körén– egyszerûen azért, mert a munkajog elvei és szabályai alapján

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

is megoldhatók voltak –, részben azzal a veszéllyel járnak, hogyklasszikus értékek, illetve szabályok torzultak. Ebbõl követke-zõen az 1967. évi II. törvény alapján meglehetõsen nehéz a jogal-kalmazás álláspontját védeni – annak akceptálása mellett sem –,mert az akkori Mt. túlnyomó részben kogens rendelkezései ezt leg-alábbis kétségessé teszik. Ez természetesen független attól, hogy azMt. szabályai alkalmazhatóak vagy már netán alkalmazhatatla-nok voltak.

d) Az 1967. évi II. törvénnyel kialakított struktúra a ’80-asévek elején alapvetõen a szorosabb értelemben vett munkajogiszabályozáson kívüli tényezõk hatására omlott össze. E folyamatelsõ állomása a kisvállalkozások jogi kereteit meghatározó jogiszabályozás volt, amely 1981-ben lépett hatályba. A munkajogugyan hosszú ideig nem reagált rá, de jó néhány intézményét át-értékelte az állami vállalatok irányításának és vezetésének átalakí-tása 1985-ben. A külsõ jogi környezet változásának harmadik ál-lomása 1988-ban a Gt. megalkotása volt, amely megszüntette „avállalat”, mint munkáltató jogi homogenitását. Idõközben apolitikai változások hatására kiépült az érdekképviseleti szervekpluralizmusa, megvalósult a tényleges koalíciós szabadság, és akollektív munkaügyi kapcsolatok teljes átértékelõdése a munka-jogviszonyok szintjén azt eredményezte, hogy a korábbi szintehatósági jellegû alá-fölérendeltség helyett a szerzõdésen alapulóalá-fölérendeltség határozta meg a munkaadó és a munkavállalókapcsolatát. Ennek szabályozására az 1967. évi II. törvény márképtelen volt, az új Mt. még nem lépett hatályba, és ezért kézen-fekvõnek mutatkozott volna a polgári jog szabályait segítségül hívni.Ez azonban nem történt meg, egyrészrõl a munkaerõpiac drasz-tikus átrendezõdése inkább kedvezett a teljes szabályozatlanságállapotának, úm. „a piac törvényei” érvényesülésének, másrészt amunkajogi szabályozás de facto teljes hiányában nem volt mire,illetve mihez képest alkalmazni a polgári jog szabályait.

V.

A MUNKAJOGVISZONY SZABÁLYOZÁSÁTMEGHATÁROZÓ TÉNYEZÕK A POLGÁRI JOG

ELVEINEK ÉS SZABÁLYAINAK TÜKRÉBEN

1. A munkajog elveinek társadalmi-gazdasági háttere:a szociális jogállam

a) A jogfejlõdés folyamatában megfigyelhetõ, hogy az elvek ko-rántsem állandóak, gazdasági, politikai, ideológiai környezetükváltozásait követik. Ez nyomon követhetõ mind a polgári jog,mind a munkajog vonatkozásában. A polgári jog tudományánakálláspontja szerint a jelenlegi Ptk.-ban megfogalmazott elvek ko-rántsem teljesek, egy átmeneti állapotban lévõ polgári jog alap-vetõ értékeit fejezik ki, és ez a körülmény is jelzi a változástörvényszerûségeit.96 Hasonlóképpen képlékenyek a munkajogalapelvei, és legfeljebb az elveket meghatározó háttér kiemelé-sével lehet orientáló jelleggel azokat ez alapvetõ értékeket meg-jeleníteni, amelyek mentén a munkajogi jogalkotás és jogalkal-mazás, s nem utolsósorban a joggyakorlás halad, vagy haladniakellene.

A munkajog legutóbbi idõszakának fejlõdését egyértelmûen amár említett szociális jogállam ideológiája hatja át. A szociális jog-állam alapvetõ követelménye, hogy mindenki számára biztosítsasaját ügyletei alapításának és azok tartalma meghatározásának le-hetõségét, azonos feltételek és szabályozók szerint. Ez azonbanrendkívül kényes egyensúly fenntartását igényli, hiszen egyidejû-leg kell a vállalkozás szabadságát és a munkavállalók egziszten-ciális biztonságát védeni.

b) A legrégibb – alkotmányos alapjogként kifejezésre jutó –elv a foglalkozás és a munkahely szabad megválasztásának követel-ménye. Ez közelebbrõl azt jelenti, hogy senkit nem lehet kénysze-ríteni egy meghatározott munkatevékenység végzésére, illetve

foglalkozás ûzésére. A szerzõdés tekintetében ez az alapjog azt iskifejezi, hogy mindenki szabad akaratából köthet munkaszerzõ-dést, továbbá alakíthatja annak tartalmát. Ez utóbbi vonatkozá-sában – mint ahogyan jeleztük – az állam jóval intenzívebben ha-tározza meg a munkajogviszony tartalmát, mint a tradicionálispolgári jogi jogviszonyok körében, de ez még nem jelent minõsé-gi eltérést a két jogterület viszonylatában. A foglalkozás megválasz-tása egyben feltételezi az önelhatározáson alapuló egzisztenciamegteremtésének lehetõségét is, és e jog érvényesítése átfogja azember személyiségének egészét.97 A munka és a foglalkozás sza-bad megválasztásának joga, tehát szabadságjog és személyiségi jog isegyben.

A következõ – szintén alapjogként megfogalmazott – elv amunkavállaló joga a megfelelõ munkafeltételekhez és szociális véde-lemhez – foglalkozásától, beosztásától és a munkaadói szervezet jelle-gétõl, valamint annak nagyságától függetlenül. A „megfelelõ mun-kafeltételek” kialakítása döntõen közjogi jellegû szabályokbanvalósul meg, és az egyes országok jogalkalmazásában táganértelmezendõ.98 A megfelelõ munkafeltételek biztosítása számosterületen speciális állami szabályozást igényel, amelyet másranem ruházhat át. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jogszabályokáltal megállapított minimális, vagy szükséges munkafeltételektõla felek csak a munkavállaló javára térhetnek el. A munkavállalószociális védelme a munkáltatót terhelõ általános gondoskodásikötelességen túl érinti a munkajogviszony tartalmát is, különöstekintettel a munkajogviszony megszüntetésével együtt járó szo-ciális intézkedésekre. A munkaadó–munkavállaló relációjábanmegjelenõ szociális védelem egy része valóban idegen mindenegyéb kötelmi kapcsolattól. Több vonatkozása azonban a polgárijogban is ismert jogintézmények által realizálódik. Ebben atekintetben az a tendencia figyelhetõ meg, hogy az állam a mun-kaadó–munkavállaló kapcsolatát a piaci viszonyok figyelembevéte-lével, azonban a gazdasági forgalmat közvetlenül kifejezõ más kötel-mektõl eltérõ eszközökkel alakítja.99

A szociális védelemhez kapcsolódik a munkának megfelelõ, igaz-ságos munkabérhez való jog. Ez a szintén alapjogként megfogal-mazott elv azért érdekes témánk szempontjából, mert a mun-kajogviszony tárgyát alkotó szolgáltatás–ellenszolgáltatásegyensúlyát számos olyan tényezõ befolyásolja, amelyek egyébkötelmekben nem jelennek meg. Másképpen fogalmazva amunkabérek alakulását és ekvivalenciáját több piacon kívüli fak-tor is meghatározza. Jellemzõ azonban, hogy az állam éppen amunkabérek alakításánál igyekszik tartózkodni minden adminiszt-ratív beavatkozástól, és amennyire csak lehet, a felek autonómiájárahagyatkozik. Ennek pedig tradicionális eszköze a kollektív ön-rendelkezés kifejezõje, a koalíciók és az általuk kötött kollektívmegállapodások.

c) A vázolt elvek vizsgálatából az alábbi következtetések le-vonása indokolt. A napjaink munkajogában a munkaadó–mun-kavállaló kapcsolatát átható elvek bizonyos tekintetben eltérneka klasszikus polgári jog elveitõl. Ezeknek a munkajogi elveknek arészbeni realizálása ugyanakkor alapvetõen a magánjog intézmé-nyeivel történik. Ebben a tekintetben tehát nincs minõségi eltérésa polgári jogban szabályozott kötelmek és a munkajogviszonyközött. Az állami beavatkozás azonban közjogi szabályok révénis kifejezésre jut, de ezek a munkajogviszony minõsítését állás-pontom szerint alapjaiban nem érintik. Azáltal pl., hogy a jogal-kotó meghatározza a szerzõdõképesség alsó határát, rögzíti amunkaidõ felsõ mértékét, bizonyos munkavállalói kategóriákatkülönös védelemben részesít, hosszabb felmondási idõt állapítmeg, mint általában a polgári jogban stb., a munkajogviszonytárgyának – magának a munkavégzésnek – megfelelõ korlátokat építbe a jogviszony tartalmába. Álláspontom szerint tehát ezekkel akogens szabályokkal összefüggésben nem az a helyes megközelítés, hogymennyiben ellentétesek a klasszikus magánjog, illetve kötelmi jog in-tézményeivel, hanem abból a szempontból kell értékelni azokat, hogymennyiben következnek a munkajogviszony tárgyát alkotó fõ szolgál-tatás sajátosságából.

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

11

12

2. A polgári jog alapvetõ elvei és szabályaia magánjog rendeltetése alapján

a) A polgári jog rendeltetése az árujellegû vagyoni viszonyok, ésvégeredményben az ezekhez kapcsolódó nem vagyoni termé-szetû, vagy kifejezetten személyi viszonyok szabályozása.100

A polgári jog általános elvei ennek megfelelõen alakultak ki. Ígya vagyoni jogokhoz és a személyhez fûzõdõ jogok védelme, a jo-gok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének elvei, azegyüttmûködés követelménye, a kölcsönös bizalom alapelve va-lamennyi magánjogi jogviszonyra vonatkoznak, illetve a magán-jogi jogviszonyokkal szemben fennálló általános követelmény-ként jelennek meg. Ez alól a munkajog és a munkajogviszonysem kivétel. A Ptk. és az Mt. viszonylatában ugyanakkor bizo-nyos – részben indokolt, részben indokolatlan és ezért értelme-zési nehézségeket okozó – eltérések vannak az általános elveketkifejezõ szabályok tekintetében. Szembeötlõ, hogy a Ptk.-valszemben a jogalkotó nem határozza meg az Mt. célját, nem de-rül ki, hogy valójában milyen jogi viszonyokat szabályoz a mun-kakódex. Ennek meghatározása többek között azért fontos, merta Ptk. alapvetõ elveinek az alkalmazása egyes területeken bizony-talanságot szül. Jó példa erre a jogok gyakorlása és a kötelezett-ségek teljesítése, amely a Ptk. 4. § (1) bekezdésében tömören ésátfogóan jelöli ki a joggyakorlás és a kötelességteljesítés alapvetõértékeit, amelyek mentén felállítja a követelményeket. Ebbõl aszempontból éppen a munkáltató–munkavállaló viszonylatábanlenne kiemelkedõen fontos a jóhiszemûség és a tisztesség követelményé-nek rögzítése, hiszen a munkajogviszony egyben személyiségi ele-mekkel átszõtt, bizalmi jellegû kapcsolatot is jelent. Hasonlómódon fontos lenne a Ptk. 4. § (4) bekezdésének adoptációja is,hiszen a munkajogviszony tipikusan az a jogi kapcsolat, ahol azegyik féllel – a munkáltatóval – szemben elvárható magatartási kö-vetelmény sokkal szigorúbb, mint a munkavállalóval szemben.Hiányérzetet kelt a Ptk. 5. § (3) bekezdése tartalmának hiánya azMt.-ben, amely a joggal való visszaélés meghatározott tényállása ésminõsítése esetén lehetõséget ad a jognyilatkozat bíróság általi pótlá-sára, ha az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Mivel a mun-kaadó és a munkavállaló tényleges helyzete tipikusan nyilvánva-lóan a munkavállaló hatalmát tükrözi, nem lenne felesleges ha-sonló jellegû követelmény megfogalmazása az Mt.-ben sem, éshasonló okok miatt nem tûnik haszontalannak a biztatási kár in-tézményének adoptálása sem.

A Ptk.-ban megfogalmazott általános követelmények – álláspon-tom szerint – olyan tradicionális, általános magánjogi követelménye-ket fejeznek ki, amelyek átvétele, illetve alkalmazhatóságának bizto-sítása mindenképpen indokolt. Mivel manapság ezt a jogalkalmazásnagy részben megvalósítja, a jogalkotásnak kissé leegyszerûsítvea jelenlegi helyzet legalizálását kellene elvégezni.

b) A munkajogviszony, és végsõ soron a munkajog egészeszempontjából kiemelkedõ jelentõsége van a Ptk. kötelmi jog általá-nos részének. Nevezetesen arra a kérdésre kell választ találnunk,hogy az itt megfogalmazott elvek, generális szabályok mennyi-ben alkalmazhatók a munkaszerzõdésre, illetve a munkajogvi-szonyra.

ba) A Ptk. kötelmi általános részébõl valamennyi fejezet ki-emelt figyelmet érdemel. A XVII. fejezet „Általános szabályok”cím alatti rendelkezései körében a szerzõdéskötési szabadság, ésrészben ezzel összefüggésben a típusszabadság, valamint a szol-gáltatás–ellenszolgáltatás feltûnõ aránytalansága, és az uzsorásszerzõdés szabályainak a munkajogviszonyra való alkalmazható-sága indokol részletesebb elemzést.

baa) A szerzõdéskötési szabadság egyrészrõl azt jelenti, hogy afelek kötnek-e szerzõdést, és ha igen, milyen tartalommal.101

A szerzõdéskötési szabadság elsõ szegmense a munkajogban ma-radéktalanul érvényesül, azonban a 200. § (1) bekezdése csak a226. § (1) bekezdésével igaz. Ennek értelmében jogszabály meg-határozhatja a szerzõdés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja,hogy ezek a szerzõdésnek akkor is részei, ha a felek eltérõen ren-

delkeznek. Ezzel összefüggésben utalunk az Mt. 76. § (3) bekez-désére, amennyiben a munkaszerzõdésben meg kell határozni amunkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzéshelyét. Ezek a munkaszerzõdés ún. szükséges tartalmi elemei,amelyeknek meghatározó jelentõsége van a típusszabadság meg-ítélése vonatkozásában (ld. alább). A korábbiakban úgy foglal-tunk állást, hogy az Mt. és a Ptk. kötelem-szabályozásának mód-szerében az a lényegi különbség, hogy míg a Ptk. valójában ajogviszony tartalmát adja meg az egyes kötelmek leírásával, ad-dig az Mt. csak a szerzõdés egyes – a jogalkotó által lényegesnekvélt – tartalmi elemeit rögzíti. Abban az esetben viszont a szer-zõdés szükséges tartalmi elemei más értelmet nyernek, ha a mun-kaszerzõdés alapján létrejött jogviszonyt, mint visszterhes jog-viszonyt határozná meg a jogalkotó, amelyben az egyik fél amásik fél számára történõ rendelkezésre állás mellett, meghatá-rozott munka elvégzésére, meghatározott helyen köteles, míg amásik fél a munkavégzés ellenértékét köteles megfizetni.

A leírtakból ugyanakkor az is következik, hogy amennyiben afelek a jogszabályban megkívánt szükséges tartalmi elemekben meg-állapodnak, más jogviszony nem jöhet létre, csak munkajogviszony,azaz a vegyes, illetve a színlelt szerzõdések, továbbá a nem nevesítettmegállapodások lehetõsége a munkajogviszony mellett vagy alternatí-vájaként kizárt. Ez a képlet levezethetõ abból is, hogy csak amunkajogviszony az a kötelem, amelyhez számos közjogi sza-bály tapad – pl. különös tekintettel a munkaidõre –, és a színleltvagy vegyes stb. szerzõdésekkel éppen a munkavállaló védelmébenkialakított szabályok kijátszására lenne lehetõség. Megjegyzendõ to-vábbá, hogy a munkaszerzõdésre vonatkozó szabályoktól valóeltérés lehetõsége [200. § (1) bekezdés második mondata], szin-tén csak a 226. § (1) bekezdésének tartalmára tekintettel értel-mezhetõ.

bab) A munkajogban különös jelentõsége lehet a szolgálta-tás–ellenszolgáltatás feltûnõ aránytalansága, valamint az uzsorásszerzõdés intézményének. Az elõbbi megállapításának szempont-jaira részletes útmutatást tartalmaz a PK. 267. számú állásfogla-lása, taglalva a mérlegelés rendkívüli nehézségeit. A Ptk. magya-rázata külön utal arra, hogy pl. vállalkozási tevékenység körébenlétrejött szerzõdések ilyen okból történõ megtámadása sem ki-zárt, azonban fokozott gonddal kell vizsgálni a PK. 67. számúállásfoglalásában meghatározott feltételeket és a forgalom biz-tonságához fûzõdõ érdekeket.102 Egyes országok joga a szolgál-tatás–ellenszolgáltatás feltûnõ aránytalanságát a jó erkölcsbe üt-közõ megállapodással egyenértékûnek kezeli.103 Ebbõl követke-zõen ez az objektív tényállás elvileg alkalmazható a munkaszer-zõdés tekintetében is. Annak ellenére, hogy a szolgáltatás–ellenszol-gáltatás arányának megállapítása a felek önrendelkezési joga körébetartozik, a feltûnõ aránytalanság esetében a felek kölcsönös érdekegy-beesése éppen a magánautonómia talaján nem mutatható ki. Mind-ebbõl következõen a hazai munkajogban is elképzelhetõnek tart-juk a 201. § (2) bekezdésére, illetve ennek megfelelõ rendelke-zésre alapított megtámadást.

Az uzsorás szerzõdések esetében az alkalmazhatóság tekinteté-ben viszonylag könnyebb állást foglalni. Mivel az uzsorás szerzõ-dés szubjektív tényállást feltételez, amennyiben a szerzõdõ fél má-sik fél helyzetének kihasználásával feltûnõen elõnyt köt ki. Ebbenaz esetben – álláspontom szerint – a munkaszerzõdés is semmis.

bb) A szerzõdés megkötésére vonatkozó szabályok tekintetébenszükséges elemezni a szerzõdéses akaratra és kifejezésre vonatko-zó rendelkezéseket, a szerzõdéses nyilatkozat értelmezését, azelõszerzõdés intézményét, az általános szerzõdési feltételeket, aképviselet lehetõségét a szerzõdés megkötésénél, valamint a szer-zõdés alakszerûségét.

bba) A szerzõdési akaratra és kifejezésére vonatkozó szabályokáltalában alkalmazhatók a munkaszerzõdésre is, hiszen a munka-szerzõdés is a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifeje-zésével jön létre. A munkajogi és a polgári jogi rendelkezésekegybevetésével alkalmazható a 205. § (2) bekezdése is, amennyi-ben a feleknek az általuk lényegesnek tartott elemekben kell

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

megállapodniuk, és nem kell megállapodniuk olyan kérdések-ben, amelyeket jogszabály rendez. Ez utóbbi kitétel gyakorlati-lag azt jelenti, hogy a munkaszerzõdés alanyainak meg kell álla-podniuk a munkaszerzõdés szükséges tartalmi elemeiben,amennyiben szándékuk munkaszerzõdés létrehozására irányul,azonban nem kell megállapodniuk a munkajogviszony mellõzhetetlentartalmi elemeiben, illetve ezeket nem zárhatják ki.

bbb) A Ptk. szabályai magától értetõdõen alkalmazhatóka szerzõdési nyilatkozat értelmezése tekintetében. Ilyenkor azon-ban különösen a munkajogviszony fogalmi elemeire kell te-kintettel lenni, a színlelt, illetve a vegyes szerzõdések elkerülésemiatt. A munkajog rendeltetésével összhangban állónak tartjuka 207. § (2) bekezdésének megfelelõ adoptációját, nevezetesenkétség esetén a munkaszerzõdés tartalmát a munkavállalóra nézvekedvezõbb értelmezésben kell elfogadni, illetve megállapítani.

bbc) A nyugat-európai munkajogban általánosan elismertnektekinthetõ az elõszerzõdés intézménye. A hazai munkajogbansemmilyen akadályát nem látjuk az elõszerzõdés megfelelõ alkal-mazhatóságának. Meghatározott munkakörök esetében – elsõ-sorban a magasan kvalifikált, összetett feladatot ellátó, piacorien-tált, ún. „kurrens” munkavállalóknál – egyenesen kívánatosennek az intézménynek az elterjedése.

bbd) Az általános szerzõdési feltételeknek a munkajogban sajá-tos jelentõségük van. Tágabb értelemben általános szerzõdésifeltételnek tekinthetjük a kollektív szerzõdés által meghatározottfeltételeket, azonban erre nézve az Mt. kollektív jogi része tartal-maz részletes szabályozást. A tipikusnak tekinthetõ általánosszerzõdési (üzleti) feltétel az egyik fél által egyoldalúan megha-tározott feltételrendszer, amelynek kialakításában a másik félnem mûködhetett közre. Álláspontunk szerint a Ptk. 209. §-a ér-telemszerûen alkalmazható a munkaszerzõdés viszonylatában is.

bbe) A Ptk. 210. §-a egy meglehetõsen bonyolult problémá-ra utal – nevezetesen a szerzõdés érvényességtanára –, amelyet amegfelelõ helyen elemzünk. E helyütt csupán utalunk arra, hogymivel az Mt. a megtámadhatás szabályozását tekintve az Mt. lé-nyegében a Ptk. szabályozását vette át, meggondolandó, hogy aPtk. szabályai – a megfelelõ eltérésekkel – érvényesüljenek-e,vagy indokolt-e egy sajátos munkajogi jognyilatkozati érvényes-ségtan kimunkálása, különös tekintettel pl. a munkáltatói egyol-dalú jogi aktusokra.

bbf) A szerzõdés létrejötte témakörében mindenekelõtt az ajánlat,ajánlati kötöttség intézménye érdemel figyelmet. Annak ellenére,hogy a munkaszerzõdések döntõ többsége szinte elõzetes tárgya-lások nélkül kötõdik meg, nem felesleges a szerzõdési ajánlat és azajánlati kötöttség intézményét a munkajogban is alkalmazni.

bbg) A szerzõdés képviselõ útján történõ megkötése összefüggés-ben van a képviselet összetett problémakörével, ezért tárgyalásátott végezzük el.

bbh) A szerzõdés alakszerûségének problémája a munkajogbansajátosan jelentkezik. A munkaszerzõdés érvényességének azírásbeliséghez való kötése nem annyira dogmatikai megfontolá-sokon, mint az elégtelen infrastruktúra kényszeren alapul. Azegységes munkaügyi és társadalombiztosítási nyilvántartás hiá-nya, illetve az ebbõl eredhetõ visszaélések legalább egy részénekelhárítása késztette a jogalkotót az írásbeliség megtartására az újMt.-ben. Álláspontunk szerint, amennyiben ez a kényszerhelyzetmegszûnik, a Ptk. általános szabályai alkalmazhatók lesznek.

bc) A képviselet intézményével kapcsolatban azt kell megvizsgál-nunk, hogy munkaszerzõdés más személy (képviselõ) útján meg-köthetõ-e, vagy létezik-e olyan sajátosság, amely indokolttá tesziennek jogszabályi kizárását. Ebben a körben mind a munkaadó,mind a munkavállaló képviseletét vizsgálnunk kell. A munkaadóvonatkozásában az Mt. 73. §-a csak annyit mond, hogy munka-adó az lehet, aki jogképes. Ebbõl a megfogalmazásból eleve azkövetkezik, hogy számos esetben a munkáltató képviselõje gya-korolja a munkáltatói jogokat, és mivel a munkaszerzõdés meg-kötése az egyik jelentõs munkáltatói jog – az ún. személyzetijogkör – része, természetesen nem kizárt ebben a körben a kép-

viselet. A munkavállalói képesség, illetve a konkrét munkaválla-lási képesség vonatkozásában az Mt. részletes szabályanyagottartalmaz, amely a Ptk. cselekvõképességre vonatkozó szabályo-zásával együtt természetesen lehetõvé teszi a munkaszerzõdésnekképviselõ útján történõ megkötését, a törvényes korlátozásokkal.Végezetül annak sincs elvi akadálya, hogy a munkavállaló képvi-seleti jogot meghatalmazás alapján létesítsen. Nyilvánvalóan azmás kérdés, hogy – a munkajogviszony bizalmi jellege miatt – eza gyakorlatban mennyire terjedt, illetve terjedhet el.

bd) A szerzõdés tartalmának témánk szempontjából lényeges,és már érintett rendelkezése szerint jogszabály meghatározhatjaa szerzõdés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek aszerzõdésnek akkor is részei, ha a felek eltérõen nem rendel-keznek, illetve – tehetjük hozzá –, amennyiben egyáltalán nemrendelkeznek. A Ptk. 226. §-a a munkajogviszony tartalmaszempontjából kiemelkedõen fontos, hiszen az Mt. 76. § (3)bekezdése meghatározza a munkaszerzõdés szükséges tartalmielemeit.

bda) Kérdés, hogy a feltétel és idõhatározás szabályai alkalmaz-hatók-e a munkaszerzõdésre. Mivel a munkaszerzõdés nemcsakún. „cseretípusú” kötelmet keletkeztet, hanem a munkajog szo-ciális töltése miatt a munkajogviszony egyik rendeltetése a mun-kavállaló egzisztenciális védelmének a biztosítása, nehezenegyeztethetõ össze a munkajogviszony jellegével a munkaszerzõ-dés megkötését bizonytalan jövõbeni eseménytõl függõvé tenni.A munkajogviszony eme sajátossága miatt a modern munkajog-ban kiépült a munkajogviszony megszüntetésének viszonylagszigorú rendszere, és ehhez közvetetten kapcsolódnak a munka-jogviszony idõbeli hatályára vonatkozó szabályok. Általábanmegállapítható, hogy a hazai szabályozás az EU-országokéhozviszonyítva liberális, hiszen a határozott idejû munkajogviszonylétesítéséhez tartalmi feltételt nem, csak idõbeli korlátozást ír elõ.Ennek megfelelõen nem tartjuk lehetségesnek a bontó feltétel al-kalmazását sem a munkajogviszony tekintetében. A feltétellelszemben az idõhatározás mind a szerzõdés megkötése és hatályá-nak megszüntetése tekintetében lehetséges, ennek egyes eseteitaz Mt. is rögzíti.

bdb) Nem tartozik szorosan témánkhoz, ezért csak érintjük aharmadik személy javára szóló szerzõdés munkajogi távoli megfele-lõit, pl. a kirendelés, vagy a munkaerõ-kölcsönzés intézményét.Mindkettõ speciálisan munkajogi kategória, amelyet a munka-vállalók biztonsága érdekében különös szabályokkal kell körülha-tárolni.

be) A Ptk. XXI. fejezete a semmisség és a megtámadhatóság címalatt tulajdonképpen a szerzõdés érvénytelenségével foglalkozik.A megállapodások, illetve tágabb értelemben általában a jognyi-latkozatok érvényességtana nem tárgya jelen tanulmányunknak,azonban a probléma súlyára való tekintettel érintenünk kell ezta kérdéskört. Az érvényesség–érvénytelenség alapvetõen nemjogági, hanem általános jogelméleti kategória. Mindenesetreindokoltabb lenne a jelenlegi felosztás helyett a klasszikus sem-misség – feltétlen érvénytelenség – feltételes érvénytelenségkategorizálást alkalmazni. Egyrészrõl azért, mert egynemû fo-galmakról lenne szó, másrészrõl ez a képlet a munkajogviszonyés a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok tekintetében isjobban segíthetné az elhatárolási problémák megoldását. Ettõlfüggetlenül a Ptk. rendszere alkalmazható a munkaszerzõdésre,azonban a munkajogi jogalkotásnak a megállapodások érvé-nyességtanán túl részletesen ki kell munkálnia általában a mun-kajogi jognyilatkozatok érvényességi szabályait, különös tekin-tettel a munkáltató egyoldalú jogi aktusaira. A Ptk. 239. §-aszabályozza a részleges érvénytelenség intézményét. Ezzel kap-csolatban utalunk arra, hogy mivel az Mt.-ben több helyen ún.tól–ig szabály érvényesül, a részleges érvénytelenség nem min-den jogintézmény vonatkozásában alkalmazható (pl. felmon-dási idõ).

bf) A szerzõdés módosítása tekintetében különösebb kétely nemmerülhet fel a munkaszerzõdést illetõen, a tartozáselismerés

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

13

14

adoptációjának sincs különösebb akadálya, azonban gyakorlatijelentõsége a munkajogban jelenleg rendkívül csekély.

bg) A szerzõdést biztosító mellékkötelezettségek szerepét a mun-kajogban szintén nem lehet kizárni. Jól mutatja ezt, hogy az Mt.legutóbbi – 1999. évi LVI. törvény – meghatározott szerzõdés-szegõ tényállásokra bizonyos kötbér jellegû technikát szabályo-zott.104 Ettõl függetlenül a munkajogviszony tartalmának megfe-lelõen nem elképzelhetetlen meghatározott mellékkötelességekalkalmazása. Így pl. nyilvánvaló, hogy a munkavállaló védelmeelvével ellentétes lenne a jogvesztés kikötése, azonban meghatá-rozott esetekben bevezethetõ lehetne a zálogjog intézménye.105

bh) A teljesítést a munkajogviszony sajátosságai határozzákmeg, különösen annak idejét, helyét és egyéb körülményeit ille-tõen. A korábbiakban kifejtetteknek megfelelõen a felek a mun-kaszerzõdésben a szolgáltatást általánosságban határozzák meg,és a munkáltató konkretizálási joga a teljesítés valamennyi fázi-sában érvényesül. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a pol-gári jog ide vonatkozó általános szabályai ne érvényesülnének.Ezzel szemben viszont – alapvetõen a munkavállaló érdekeinekfokozottabb védelme miatt – a munkajogban általában nem ér-vényesülnek a beszámítás szabályai.

bi) A hazai munkajogban a szerzõdésszegés általános szabályainem kerültek kimunkálásra. Ennek oka elsõsorban az, hogy aszocialista munkajog a szerzõdéses jogviszonyoktól idegen fe-gyelmi felelõsség intézményével rendezte a munkajogviszonybólszármazó kötelességek vétkes megszegésének jogkövetkezmé-nyeit. A vétkes kötelességszegésen túl, általában a szerzõdés za-varait azonban nem, vagy csak részleteiben szabályozta. Az egyesintézmények így csak nyomaiban mutathatók ki a munkajogban.A kötelezett késedelme a legtöbb esetben a munkavégzési köte-lesség megszegését jelenti, amely a korlátozott munkavállalóikárfelelõsséggel, és súlyosabb esetekben a munkajogviszonyrendkívüli felmondással történõ megszüntetésével szankcionál-ható. A jogosult késedelme több áttételen keresztül részben ki-mutatható az ún. állásidõ, illetve az állásidõ díjazásának intézmé-nyében. A munkajogviszonnyal összefüggésben is ismert a hibásteljesítés intézménye, amelyet a korábbi Mt. viszonylag részlete-sen szabályozott. Annak ellenére, hogy a hatályos törvény errevonatkozó rendelkezéseket nem tartalmaz, a hibás teljesítés jog-következményei gyakorlatilag változatlanok. Nyilvánvaló, hogya lehetetlenülés szabályai csak a munkajogviszony sajátosságai-nak megfelelõen érvényesülhetnek, továbbá a teljesítés megtaga-dása is csak a munkajogviszony környezetében érvényesíthetõ.

bj) A munkaszerzõdés megszûnésének szabályozása a munkajogegyik kiemelkedõen fontos területe. Általában megállapítható,hogy a munkajog minden olyan megszûnési, illetve megszünte-tési tényállást ismer, amely a polgári jogban szabályozott, és amunkaszerzõdés, illetve a munkajogviszony természetével össze-egyeztethetõ. Az egyes megszûnési, megszüntetési tényállásokjogi természetét nem változtatja meg az a tény, hogy a munka-jogban elhelyezett részletes szabályok bõvebbek, mint a polgárijog általános rendelkezései. Jó példa erre a munkajogviszony fel-mondásának intézménye, amelynek talán legfontosabb eleme afelmondásvédelem.

bk) Az engedményezés és a tartozásátvállalás esetleges alkalma-zásánál szintén a munkavállaló védelmi igényének prioritásából,illetve a munkajogviszony sajátosságaiból kell kiindulni. A tarto-zásátvállalás intézményének esetleges alkalmazhatóságát jelentõ-sen behatárolja a szolgáltatás személyes teljesítésének kötelessé-ge, amely egyébiránt nem minden ország munkajogában élvezkizárólagosságot.

bl) A több jogosult vagy több kötelezett témaköre összefüggésbenvan a foglalkoztatás rugalmasabb formáinak az elterjedésével, il-letve az atipikus munkaviszonyok formáinak kutatásával. Enneka területnek kapcsolódási pontja van továbbá az ún. csoportosmunkajogviszony (Gruppenarbeitsverhältnis) témakörével, vala-mint a már említett munkaerõ-kölcsönzés intézményével. Állás-pontunk szerint egyik terület sem kerülhetõ meg a hazai munka-

jog számára, és a leendõ szabályozás kialakítása szempontjából apolgári jog szabályai felhasználhatók.

bm) A hazai munkajog egyik kritikus pontja a munkavállalóikárfelelõsség szabályozása. Általában a munkajogi kárfelelõsség sa-játosságát az jelenti, hogy számos intézmény tekintetében látvá-nyosan eltér a polgári jog szerzõdésen kívül okozott kárfelelõs-ségi megoldásaitól, de alaposabb elemzés után nyilvánvalóváválik, hogy a munkajogi kárfelelõsség dogmatikailag nem önálló, az-az lényegét tekintve a magánjogi kárfelelõsség része. Ehhez képesttarthatatlan a cum és pro viribus korlátozás a munkavállalói kár-felelõsség tekintetében.

c) A Ptk. kötelmi általános részének szabályai és a munkajogkapcsolatát illetõen összefoglalásképpen az alábbiak állapíthatókmeg. A munkajogviszony – mint szerzõdéses alapozású jogviszony –nem rendelkezik olyan sajátossággal, amelynek következtében általá-nos érvénnyel arra a következtetésre kellene jutni, hogy a kötelmi joggenerális szabályai a munkajogviszonyra ne lennének alkalmazha-tóak. Másképpen fogalmazva, a munkajogviszony nem idegen test apolgári jog kötelmi jogviszonyaihoz képest. Természetesen ez nemazt jelenti, hogy valamennyi, ebbe a körbe tartozó rendelkezésautomatikusan alkalmazható lenne a munkajogviszony tekinteté-ben. Egyesek alkalmazása kizárt, vagy helyettük megfelelõ, másszabályozás szükséges, és ennek oka a munkajogviszony bizo-nyos vonatkozásokban megnyilvánuló sajátossága.

VI.

A MUNKAJOGVISZONY SZABÁLYOZÁSÁNAKLEHETSÉGES VÁLTOZATAI – DE LEGE FERENDA

1. A szabályozás kialakítására irányadó szempontok

a) A munkajogviszony rendszerbeli helyének kijelölése kihat amunkajog és a polgári jog kapcsolatának egészére, és ezen keresz-tül minõségében határozza meg a munkajogról, mint jogágról al-kotott felfogásokat. Mivel a munkajogi szabályozás tartalmánakkialakításánál nemcsak jogi-dogmatikai szempontok játszanakszerepet, a munkajogviszony és a polgári jogi kötelmek kapcsola-tának rögzítésénél az alábbi tényezõk vizsgálata indokolt:

– a munkajogviszony – és rajta keresztül a munkajog egészé-nek – jogdogmatikai minõsítése a polgári jog kötelmeihez, és átté-telesen a polgári jog egészéhez;

– a munkajogviszonyra ráépülõ közjogi szabályok befolyásoló szere-pe, illetve súlya a munkajogviszony rendszerbeli meghatározásánál;

– a munkajog rendszerének, a kollektív és az egyéni munkajog kor-relatív kapcsolatának, a munkajog jogágisága és a munkajogvi-szony jogi természete közötti eltérés befolyásoló hatása;

– a munkajog kapcsolódása a politikához, a politikai érdekekhez;– a munkajog kodifikációs hagyományai, a jogi szabályozás

megújulásának kényszere és a tehetetlenségi nyomaték súlyánakegybevetése;

– az átalakítás, vagy a jelenlegi konstrukció megtartásának elõ-nyei, hátrányai.

aa) A munkajogviszony dogmatikájának vizsgálatakor a mun-kajogviszonyt tudatosan kiragadjuk jelenlegi (hazai) környezeté-bõl, és csak azt elemezzük, hogy a munkajogviszony minõségé-ben különbözik-e a többi kötelemtõl. A leírtak alapján – ebben akontextusban – megállapítható, hogy a munkajogviszony, mintszerzõdéses alapozású kötelem szubsztanciájában nem mutat fel olyansajátosságot, amely eleve lehetetlenné tenné kirekesztését a polgári jogkötelmei sorából. Ez a megközelítés azonban csak a vegytiszta jogivázra igaz, amennyiben két fél megállapodását, illetve annak jog-hatását nézzük. Azáltal ugyanis, hogy a felek a szolgáltatás tárgyátáltalánosságban határozzák meg, és a munkáltató konkretizálásijoga számára fölérendelti helyzetet eredményez, továbbá az atény, hogy saját neve alatt csak az egyik fél jelenik meg a gazda-sági forgalomban, árnyaltabb értékítéletet követel. Ennek megfe-

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

lelõen e pont elemzésénél védhetõen legfeljebb csak az állítható, hogya munkajogviszony megfelelõ korrekciók beépítésével akár a polgári jog-ban is elhelyezhetõ, illetve szabályozható. Ez azonban még nem adválaszt a munkajog és a polgári jog kapcsolatára, legfeljebb sejte-ti, hogy a munkajog – mint jogág – nem azonos a munkajogviszony-nyal, annak ellenére, hogy a munkajog e jogviszonyra épül.

ab) A felek egyensúlyi helyzetének szinten tartása érdekében amunkajogviszonyt számos közjogi jellegû rendelkezés veszi körül.Az összehasonlító elemzések azt támasztják alá, hogy a polgárijog karakterének megõrzése érdekében – uralkodó megoldásként – eze-ket a szabályokat a polgári törvénykönyvön kívül helyezik el. Így amunkajogviszony tartalmának szabályozásakor az a sajátos szer-kesztési mód áll elõ, hogy a munkajogviszony szerzõdéssel átfogha-tó része a polgári törvénykönyvekbe kerül, míg a felek – pontosabbanaz egyik fél – szerzõdési autonómiáját korlátozó szabályok ezekenkívül nyernek elhelyezést. Ez egyben azt is sejteti, hogy a munka-jogviszony tartalmára telepedõ közjogi szabályok – a többségi fel-fogás szerint – nem épülhetnek be a polgári jogba, attól idegenek.Látnunk kell azonban azt is, hogy e közjogi, vagy közjogias sza-bályok léte még nem eredményezi a munkajogviszony elõzõpontban érintett dogmatikájának gyökeres átalakulását, és ez akorlátozott hatás a vázolt szabályozás kettõsségén is lemérhetõ.

ac) A modern munkajog napjainkban jóval több, mint csak amunkajogviszony jogága. Kétségtelen, hogy a munkajog egésze,összetett, bonyolult, egymástól karakterében különbözõ részek-bõl álló munkajog a munkajogviszonyra épül, de „a munkajog-viszony, illetve a munkaszerzõdés joga” és a munkajog nem egyés ugyanaz. A munkajogviszony rendszerbeli elhelyezésétõl füg-getlenül, a munkajog a civilisztika részeként relatíve önálló jogág.Ez még akkor is védhetõ álláspont, ha a munkajog egészét szá-mos országban nem lehetett egységesen kodifikálni. Lehetségesazonban egy olyan magyarázat is, hogy éppen az átfogó – azegyéni és a kollektív munkajogot egyaránt magába foglaló – ko-difikáció hiánya jelzi a munkajog önállóságát.

ad) A munkajog „politikus” jogág, „az elõrenyomulások és avisszavonulások” jogága. A politikai érdekek erõteljes hatása jólnyomon követhetõ a II. világháború utáni munkajogi fejlõdésen,de akár napjaink hazai jogalkotásán keresztül is. Aktuálpolitikaihatások mutathatók ki a szocialista munkajog mesterséges integ-ritásán a szocialista munkajogban, de ugyanígy politikai indítta-tású az e hatásokkal szembeni védelem a polgári államok azon meg-oldásaiban, amelyek értelmében a munkajogviszonyt a magánjogkeretein belül szabályozták. Ebbõl a szempontból találó Zielinskygondolata, miszerint a jogviszonyok alakításának a magánauto-nómián alapuló polgári jogi „kötelezõ” technikája, tartós, idõtál-ló értékeket mondhat magáénak.106 Nem túlzás azt állítani, hogya munkajogviszony dogmatikájából adódó szabályozási követel-mény, nevezetesen a civiljog értékrendje, gyakran szolgált fék-ként a politika kilengéseivel szemben.

ae) Bármilyen átalakítás elõkészítése során azt is meg kell vizs-gálni, hogy a változtatást valamilyen szükségszerûség indukálja-e, ésamennyiben a válasz igenlõ, azt is mérlegelni kell, hogy a jelenleg ha-tályos rendszer mennyiben fejt ki ellenhatást, mennyiben érezhetõ ajogalkotás tehetetlenségi nyomatéka. Kétségtelen a polgári jog álta-lános megújulási szándéka, és – álláspontunk szerint – a munka-jogi jogalkotás jelenlegi állapota is több tekintetben tarthatatlan.Amennyiben e kettõ találkozik, úgy kedvezõ alkalom mutatko-zik az átfogó, koncepcionális változtatásra. Megítélésünk szerint,önmagában a munkajogi szabályozórendszer változtatása ma nemprioritást élvezõ feladat, érdekek és ellenérdekek egyenlítik ki egymást,de a leglényegesebb az, hogy a magánjoghoz való tartozása miatt izo-lált átalakítása nem is lehetséges. Meg kell jegyezni ugyanakkor,hogy magán-munkajog gyökeres átalakítása nem teszi megkerül-hetõvé a közszolgálat szintén átfogó reformját.

af) Minden nagyobb átalakítás során elõtérbe kerül az elõnyök ésa hátrányok, és szükségletek (igények) elemzése. Nyomatékosíta-nunk kell, hogy minden alapvetõ változtatás idõlegesen veszé-lyezteti a jogbiztonságot, amennyiben a meglévõt tekintjük hibái

ellenére biztonságosnak, vagy inkább kitaposottnak; számos te-rületen, rövid távon nem biztosítható a kiszámíthatóság; s vége-zetül az átalakítás költséges. Mindezzel szembe kell nézni a„csak” stratégiájában megfogalmazható elõnyök ellenére. Hogymelyek ezek a hátrányok és elõnyök, azt az egyes megoldási le-hetõségek felvázolásakor taglaljuk.

b) Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a munkajogvi-szony és a polgári jog kapcsolatának esetleges átalakítása nemcsupán a jogi-dogmatikai szempontok, illetve követelményekmentén hajtható végre. Felfogásunk szerint mindkét területneksaját maga követelményeinek szem elõtt tartásával, saját hibáikiküszöbölése érdekében kell megtenni a szükséges lépéseket.Ismételten utalunk arra, hogy a munkajog radikális átalakítása– amelyre álláspontunk szerint szükség van – csak a polgári jogkoncepcionális felülvizsgálatával egyidejûleg kerülhet sor. Nap-jainkat mindazonáltal a gyors és több területen drasztikus átalaku-lás, illetve átalakítás idõszakaként is jellemezhetjük. Ilyenkor a jo-gi-dogmatikai megfontolások gyakran nem megfelelõ értékükönkerülnek megítélésre. Ennek a veszélye a munkajog esetében – ajogág politikai karaktere miatt is – fokozottan fennáll. Meggyõzõ-désünk, hogy a gyökértelen pragmatika ezen a területen csak aproblémák más szinten való továbbgörgetését eredményezi.

2. A Ptk. és a munkajogi szabályozáslehetséges kapcsolódási pontjai, különös tekintettel

a munkaszerzõdésre és a munkajogviszonyra

Tanulmányunk végén – immár a címben felvetett problémáraadandó válaszként – felvázoljuk azokat a megoldási lehetõsé-geket, amelyek szakmai meggyõzõdésünk szerint számításba jö-hetnek. Az egyes változatoknál azok elõnyeit és hátrányait is ele-mezzük. Megkísérelünk határozott, de ugyanakkor árnyalt állás-foglalást kialakítani, amennyire ezt a probléma összetettsége és akutatás jelenlegi fázisa lehetõvé teszi. Nézetünk szerint a követ-kezõ variánsokat lehet a jogalkotásnak mérlegelni:

a) a jelenlegi munkajogi szabályozási szerkezet marad, és mind aPtk., mind az Mt. átfogó felülvizsgálata egymástól függetlenül,legfeljebb egymásra tekintettel történik meg;

b) a Ptk. kötelmi különös része meghatározza a munkaszerzõdésfogalmát – utalva ezzel a munkaszerzõdés dogmatikai hovatarto-zására –, azonban a részletes szabályozás továbbra is az Mt.-benmaradna;

c) a Ptk. a többi kötelemhez hasonlóan szabályozza a munkaszer-zõdést, és az egyes – alapvetõen közjogi – rendelkezések különjogszabályban kerülnek elhelyezésre;

d) a Ptk. változatlanul nem szól a munkaszerzõdésrõl, illetve amunkajogviszonyról, és ebben az esetben részletesen ki kell mun-kálni a munkaszerzõdés és a munkajogviszony tanát, ebbõl is kö-vetkezõen az individuális és a kollektív munkajog külön törvény-ben nyer szabályozást.

ad)a A hatályos munkajogi szabályozás önmagában is számosproblémát hordoz. A munkajog egészének kodifikációja megle-hetõsen ritka, ugyanis a kollektív és az egyéni munkajog más-más karakterû szabályanyagot tartalmaz. A jelenlegi Mt. közjogi ésmagánjogi szabályok elegye, és több fejezete egyszerûen nem képezi amunkajogi szabályozás tárgyát (ld. érdekegyeztetés). Ettõl függetle-nül a két törvény – az Mt. és a Ptk. – „elmegy” egymás mellett,és ebbõl következõen rendkívül nagy a bizonytalanság a Ptk.egyes intézményeinek alkalmazhatóságát illetõen. Ez következikabból is, hogy az Mt. az egyéni munkajogviszony szabályozásátilletõen keretjellegû és meglehetõsen hézagos. A jogalkalmazásugyan tett néhány kísérletet, de ezek nagy része nem átgondolt,illetve esetleges. Nézetünk szerint ennek az állapotnak a fenntartá-sa semmilyen elõnnyel nem járhat a jövõben, hátránya viszont jelen-tõs. Így továbbra sem tisztázott a munkajogviszony fogalma, amunkajogviszony jogi természete, elkülönültsége és összetarto-zása a polgári jog viszonylatában stb. Ezért függetlenül attól,hogy a Ptk. felülvizsgálata hosszabb idõt vesz igénybe, és az Mt.

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

15

16

megújulására sürgõsebb a politikai igény, ennek a megoldásnak ajogossága semmivel nem igazolható.

ad)b A második megoldás gyakorlatilag több nyugat-európai or-szág – pl. a német, osztrák – polgári törtvénykönyvének szintjére jut-tatná a szabályozást, annak minden problémájával együtt. Nyoma-tékosítjuk, hogy ebben az esetben sem maradhat a „munkavi-szony” laza szabályozása. Ezzel kapcsolatban el kell oszlatnunkegy tévhitet: a „magánjogias” szabályozás nem azonos az elna-gyolt szabályozással. E megoldásnak kétségkívül elõnye, hogy aPtk. egyértelmûen demonstrálná a munkajogviszony helyét ajogrendszerben. Hátránya viszont, hogy egy másik jogágnak – amunkajognak – kellene szinte tételesen meghatározni, hogymely polgári jogi szabályok alkalmazhatók és melyek nem.

ad)c A Ptk. ugyanolyan részletességgel és szerkezetben szól amunkaszerzõdésrõl és a munkajogviszonyról, mint a kötelmi különösrész többi intézményérõl. Ebben az esetben a munkajogviszony tar-talmát alkotó közjogi rendelkezéseket kellene külön törvényben rész-letesen összefoglalni. Ennek a megoldásnak elõnye az, hogy amunkaszerzõdés és a munkajogviszony a jogalkotó eredeti szán-dékának megfelelõen valóban magánjogi szabályozásban része-sül, a polgári jogi szabályok közül egyesek alkalmazásának eset-leges kizárása egy törvényen belül megvalósítható. A megoldáshátránya, sõt bizonyos szempontból veszélye, hogy a jelenlegimunkajogi kodifikált joganyagot megszüntetheti. Mivel a munka-jogviszony közjogi szabályaihoz nehezen lehetne illeszteni akollektív munkajog szabályait – egyébiránt jelenleg is mesterkéltez a kapcsolat –, a megmaradt munkajogi szabályokat csak többjogszabályban lehetne elrendezni. Egy ilyen megoldás természe-tesen ellentétes az elmúlt idõszak munkajogi jogalkotási tradí-

cióival, s az sem mellékes, hogy a munkavállalók számára vissza-lépésnek is tûnhet. Mindazonáltal álláspontunk szerint ez a szer-kezeti és tartalmi megoldás lehet a leendõ szabályozás egyik támogat-ható változata.

ad)d A negyedikként szóba jöhetõ megoldás a polgári jog és amunkajog összetartozásának korrekt tagadása, amely azonban egyfeltétel meglétét kívánja meg és egy következmény esetlegesbekövetkezésével járhat együtt. Ebben az esetben ugyanis óha-tatlanul rendezni kell a polgári jogi szabályok alkalmazhatósá-gának problematikáját, és ez ebben a szerkezetben nehézkes ésbonyolult. A következmény változatlanul a jelenlegi kényszer-kodifikált Mt. szétesését jelentheti. Ebben az esetben egy, amunkaügyi kapcsolatokat átfogóan rendezõ jogszabály megal-kotása lenne kézenfekvõ – mint pl. az osztrák Arbeitsverfas-sungsgesetz –, amely közjogi és magánjogi szabályokat egyaránttartalmaz. Hasonló karakterû – közjogi és magánjogi – komp-lex szabályanyagot tartalmazna a munkajogviszonyra vonatkozótörvény. E megoldás hátránya a koncepcionális megújulásról valóhosszú távú lemondásban rejlik, amelynek negatív hatása akár na-gyon súlyos is lehet. Elõnye a korrekt és részletes szabályozáskialakításának lehetõsége.

Végkövetkeztetésként rögzítjük, hogy felfogásunkhoz legközelebba harmadik megoldás áll. Alapvetõen azért, mert ebben látjuk amunkajogi jogalkotás koncepcionális megújulásának lehetõségét, amunkajog szerzõdéses alapozású intézményeinek és a közjogi rendelke-zéseknek a következetes szétválasztását, valamint az individuális mun-kajog részletes szabályozását és a kollektív munkajog újragondolását.

Dr. Kiss György

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

JEGYZETEK

11 Ez a nézet történetileg is igazolható, hiszen a munkajog kialakulása soránvisszanyúlt determináns intézményéhez, a locatio-conductio-hoz. Mayer-Maly, Locatio conductio, Berlin, 1982.; uõ: Römische Grundlage dermodernen Arbeitsverträge, RdA, 1974/5.

12 Somló, Állami beavatkozás és individualismus, Budapest, 1907.; Fried-man, Law in a changing Society, London, 1982.; Flume, Rechtsgeschäftund Privatautonomie, Karlsruhe, 1960.

13 Sinzheimer, Möglichkeit eines einheitlichen Arbeitsrechts für Deutsch-land, Leipzig/Berlin, 1914/1974.; Grundzüge des Arbeitsrechts, Jena,1927.; késõbbrõl Gast, Arbeitsrecht als Vertragsrecht, Heidelberg, 1984.;Gamillscheg, Zivilrectliche Denkformen und die Entwicklung desIndividualarbeitsrecht, AcP, 1976/4.

14 MünchArbR/Richardi, § 1 RdNr. 2615 Jellemzõ, hogy a nagyobb polgári törvénykönyvek szabályozása ebben a

tekintetben szinte semmit sem változott hosszú évtizedek óta.16 Különösen a német és az osztrák kísérletek mondhatók rendkívül ala-

posnak.17 Individuális versus kollektív munkajog szétválasztása abból a szempontból

volt vitatott dogmatikailag, hogy a kollektív munkajogra egyáltalán kiter-jedhet-e a polgári jog intézményrendszere.

18 Jó példa erre Franciaország, ahol a Code Civil és a Code du Travail egy-más mellett él, de a munkajog elszakadását mégsem lehet feltételezni.

19 Így a francia, a német, a spanyol alkotmányban.10 MünchArbR/Richardi, § 9 RdNr. 711 Ld. errõl részletesen Radnay, A Ptk. és a munkajog kapcsolata, különös tekin-

tettel a magyar jogra. Polgári Jogi Kodifikáció, Budapest, 1999. évi 1. szám.12 Ez a megállapítás mindenképpen igazolható pl. az angol, a német, a fran-

cia, az osztrák, vagy akár az olasz munkajogi szabályozással való összeha-sonlításban.

13 A szocialista munkajog léte és a polgári joghoz való viszonyának megíté-lése megosztotta a jogtudományt. Egyesek szerint a munkajogviszony jog-dogmatikai intézményrendszere lényegében a polgári jogi szerzõdéses vi-szonyok alapstruktúrájának adoptációja. Ezzel – az egyébként új keletû –nézettel szemben mások változatlanul annak a véleménynek adnak hangot,hogy a munkajog kogens elemeinek léte miatt nem vetõdhet fel az állító-lagos polgári hagyományok átvétele. A jogtudományban alkalmanként fel-erõsödött vita túlzottan nem befolyásolta a jogalkalmazást, amelyben mára hatvanas évektõl nyomon követhetõ annak az elvnek az érvényesítése,hogy amennyiben valamely polgári jogi norma vagy elv nem ellentétes amunkajog elveivel, a bírói gyakorlat által alkalmazást nyer.

14 Camerlynck/Lyon-Caen/Pélissier, Droit du travail, Paris, 1986, 38. old.15 Richardi, Kollektivgewalt und Individualwille bei der Gestaltung des

Arbeitsverhältnisses, München, 1964., Camerlynck/Lyon-Caen/Pélissier,i. m.; Hueck/Nipperdey, Lehrbuch des Arbeitsrechts, Berlin/Frankfurt,1957. stb.

16 Zöllner/Loritz, Arbeitsrecht, München, 1997.17 Sinzheimer, 1914/1976, 47. old.

18 Richardi, Der Arbeitsvertrag im Zivilrechtssystem, ZfA, 1992/3. A sze-mélyi függõség teóriájával összefüggésben hangsúlyoznunk kell, hogy amunkajogviszony személyiségi jellegének megjelenése mellett a függõségmiatti védelmi igény a munkajogban ma is megtalálható. A hivatkozottkritika ezzel szemben azt emelte ki, hogy a munkajog dogmatikai megala-pozásánál nem lehet elhatárolási ismérvnek tekinteni a saját létrõl valógondoskodási képtelenséget.

19 A munkajogviszony és a munkavégzésre irányuló jogviszonyok elhatárolá-sa talán csak a klasszikus munkajogviszony esetében lehetséges kellõ biz-tonsággal. Napjainkban azonban egyre több atipikus munkajogviszony je-lenik meg, amelyekben a korábban hangsúlyozott ismérvek a maguk tisz-taságában nem mutathatók ki. Az atipikus foglalkoztatási formákról ld.Laki (szerk.), Az atipikus foglalkoztatási formák (in: Az ISM kiadványa),Budapest, 1997.

20 Richardi, Der Arbeitsvertrag, 252. old.21 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata, 1992. II. kötet, 1270. old.22 A hazai irodalomban a munkajogviszony e karakterével részletesen foglal-

kozott Román László. Az önállótlan munkát õ „idegen meghatározottságú”munkatevékenységnek minõsítette, és ebbõl vezette le a megrendelõ/meg-bízó és a munkáltató utasítási joga közötti lényegi eltérést. Álláspontjaszerint, míg az elõbbiek utasítása alapvetõen korrekciós jellegû, a munkál-tató utasítása azonban konkretizáló. A megrendelõ/vállalkozó utasításaérdekközvetítõ, míg a munkáltatóé akaratközvetítõ jellegû. Mindez azért le-hetséges, mert – ellentétesen a vállalkozási és a megbízási szerzõdéssel – amunkaszerzõdésben nem fedezhetjük fel a szolgáltatás jellemzett behatáro-lását, hanem a munkavállaló szolgáltatása csak jellegében, mintegy általánosmunkafajta szerint kerül meghatározásra. Román, A munkáltatói utasításijog alapproblémái, Budapest, 1967. 51–58; 338–339. old.

23 Staudinger/Richardi, Vorbem. § 611. Rz 692–699.24 Kiss, A piac és az emberi tényezõ, Budapest, 1995. 145. old.25 Sólyom, A személyiségi jogok elmélete, Budapest, 1983. 306–309. old.26 Richardi, Kollektivgewalt, 32. old.27 Flume, 136. old.28 Ld. Ptk. 200. § (1) bekezdés.29 Tipikusan ilyen a CC megoldása.30 Ld. a német, osztrák szabályozást.31 Némi leegyszerûsítéssel: a hivatkozott rendelkezésbõl teljes bizonyosság-

gal csak az állapítható meg, hogy a munkaszerzõdés nem ingyenes kötel-met keletkeztet. A munkajogviszony tartalma a törvényben meglehetõsenszétszórva, több eklektikus szabály révén állítható csak össze. E rendelke-zések egyrészt magára a teljesítésre, másrészt a tartalomra vonatkoznak, amagánjogi szabályok keverednek a közjogi intézményekkel, s mindezekbetetõzéseként változatlan tartalommal szerepel az Mt.-ben a mára jósze-rével használhatatlan munkavállalói kárfelelõsség.

32 Staudinger/Richardi, Vorbem. § 611. Rz 112.33 Jól tükrözi ezt Windscheid definíciója: Die Miethe, welche den Gebrauch

einer Sache zum Gegenstand hat, heßt Sachmiethe; die Miethe welche

den Gebrauch einer Arbeitskraft zum Gegenstand hat, heißt Dienst-miethe. Windscheid, Lehrbuch des Pandektenrechts, Frankfurt a. M.,1891, 451. old.

34 Ezek közül a leglényegesebbek voltak a napi munkaidõ maximumánakmeghatározása, a felmondási idõ szabályozása, az üzemek biztonságáravonatkozó rendelkezések kiépítése, baleseti ellátás bevezetése stb.

35 Gierke, Deutsches Privatrecht, Berlin, 1917. Bd. III. 600. old.36 Pothoff, Probleme des Arbeitsrechts, Berlin, 1912.37 Uo.38 Sinzheimer, Grundzüge, 291. old.39 Sinzheimer, 1914. 47. old.40 Uo. 49. old.41 Lotmar, Der Arbeitsvertrag, Bd. I. Berlin/Leipzig, 1902.42 Molitor, Das Wesen des Arbeitsrecht, Leipzig/Erlangen, 1925.43 A munkaadói és a munkavállalói delegáció vezetõinek nevérõl kapta elne-

vezését a szerzõdés.44 „Das Reich schafft ein einheitliches Arbeitsrecht”.45 A korszak részletes jellemzését ld. Bohle, Einheitliches Arbeitsrecht in der

Weimarer Republik, Tübingen, 1990.46 Ezen a nemzetiszocialista munkajog sem tudott érdemben változtatni,

annak ellenére, hogy az átvett intézményeket deformált tartalommal mû-ködtette. Ebben a politikai közegben Siebert a munkajogviszonyt mint„personenrechtliches Gliedschaftsverhältnis”-t határozta meg. Lényegesazonban, hogy még ilyen körülmények között is a munkajogviszonyrólszóló törvény tervezete (Entwurf eines Gesetzes über das Arbeitsver-hältnis – 1938) kimondta, hogy a BGB rendelkezései irányadók, ameny-nyiben a törvény másképpen nem rendelkezik, vagy „a munka- illetve azüzemi közösség” (Arbeits- und Betriebsgemeinschaft) lényegébõl másnem következik.

47 „Entwurf eines Arbeitsgesetzbuches – Allgemeines Arbeitsvertragsgesetz”48 NJW 1992/38.49 Uo. 14. old.50 Uo. 16. old.51 Uo. 17. old.52 Rummel/Krejci, ABGB, Kommentar Wien, 1992. 1993. old.53 Ld. többek között Schreiber, Ingwer, Rümelin, Grünberg, Dniestransky

és Adler munkáit.54 Rummel/Krejci, i.m.: 2002. old.55 Uo. 1993. old.56 Pl. a Vertragsbedienstetengesetz rendelkezéseit.57 Marhold/Mayer-Maly, Österreichisches Arbeitsrecht, Wien/New York,

1991. Bd. I. 169. old.58 Marhold/Mayer-Maly, i. m.: 23. old.59 Bydlinsky, Arbeitsrechtskodifikation und allgemeines Zivilrecht, Wien/

New York, 1969.60 Uo. 11. old.s61 Uo. 174–175. old.62 Uo. 176. old.63 Mayer-Maly, Arbeitsrecht und Privatrechtsordnung, JZ, 1961/5.64 Floretta, Zentrale Probleme der Kodifikation des österreichischen

Arbeitsrechts, Wien, 1967.65 Camerlynck, Contract de travail, Paris, 1968. 42. old.66 Brun/Galland, Droit du travail, Paris, 1958. 66. old.67 Az 1804-ben megalkotott CC a dologbérletet mintegy ötven szakaszban,

részletes szabályozásban részesítette, míg a szolgálatok bérletét csupán há-rom elnagyolt szakaszban rendezte. Ennek hamarosan megmutatkozott aszörnyû eredménye, amelyre híres jelentésében Vuillermé hívta fel a figyel-met 1840-ben. Despax/Rojot, Labour Law and Industrial Relations inFrance, Deventer/Boston, 1987. 34. old.

168 Errõl ld. részletesen Javillier, Les réformes du droit du travail depuis le 10mai 1981, Paris, L.G.D.J. 1984.

169 Ld. Sanseverino, Diritto del lavoro, Padova, 1963.170 CC 2094. §171 Treu, Labour Law and Industrial Relations in Italy, Deventer/Boston,

1991.172 OR Art. 319.173 OR Art. 355.174 OR Art. 356–358.175 Ld. Bundesgesetz über die Arbeit in Industrie, Gewerbe und Handel

(Arbeitsgesetz)176 Ld. MTT. 1550. §177 Ld. MTT. 1555, 1556, 1557. §178 Ld. MTT. 1561–1567. §179 Szadits, Magyar magánjog I. köt. Budapest, 1941. 100. old.180 Vincenti, A munka magánjogi szabályai, Budapest, 1942.181 Bernhard/Sövényházy/Bernhard, A magánalkalmazotti jogviszony, Buda-

pest (dátum nélkül) 69. old.; Vincenti, i. m.: 45. old.182 Vincenti, i. m.: 27. old. (Ez volt az ún. Papp Dezsõ-féle tervezet)183 Szadits, i. m.: 20. old.184 Vincenti, i. m.: 2. old. (Idézi Perneczkyt)185 Uo.186 Uo. 29–30. old.187 Uo. 5. old.188 Jellemzõ Bernhard/Sövényházy/Bernhard, i. m.: 21. old.189 Alexandrov, A szovjet munkajog, Budapest, 1953. 131. old.190 Weltner, A szocialista munkaszerzõdés, Budapest, 1965. 179–181. old.191 Farkas, Munkajogunk fejlõdése a felszabadulástól a Munka Törvényköny-

véig, Budapest, 1952. 6. old.192 Weltner, Munkajog, Budapest, 1962., 14. old.193 Ld. errõl részletesen Kornai, A szocialista rendszer, Budapest, 1994.194 Az 1964. évi novella sem hozott érdemi elmozdulást.195 Ld. errõl részletesen Radnay, i. m.196 Kecskés, Polgári jogunk alapelveinek változása MJ, 1993/1.197 Kiss, A piac… i. m.: 74. old.198 Ide tartoznak a szûkebben vett munkavédelmen túl a munkaidõre és a pi-

henõidõre vonatkozó követelmények, a munkavégzés technikai-technoló-giai hátterét biztosító egyre szigorúbb elõírások, valamint a munkaéletta-ni és munkalélektani szempontok figyelembevétele.

199 A szociális védelem „piackörnyezet” felfogását tükrözi, hogy nem okoz-hatja a vállalkozás – más kontextusban a munkaadó – funkcionális zava-rát. Többek véleménye az, hogy a munkaadó gondoskodási kötelessége ál-tal kifejezésre jutó szociális védelem egy része kiváltható financiális intéz-ményekkel. Mások nyomatékosítják, hogy a munkavállaló szociális védel-me nem járhat együtt a munkaadói érdekek elhanyagolásával. Általánosvélemény továbbá, hogy a munkavállalónak csak olyan mértékû védelem-re van joga, amely a munkajogviszony szempontjából releváns. Ld. Kiss,A piac…74–76. old.

100 A polgári törvénykönyv magyarázata, Budapest, 1998. I. kötet, 24. old.101 Uo. 544. old.102 Uo. 563. old.103 MünchArbR/Richardi, § 14.RdNr. 59.104 Ld. a munkajogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit

az Mt. 1999. évi módosítása nyomán.105 Pl. a munkavállaló részére, saját használatra átadott szolgálati gépkocsi

esetében merült fel ez a lehetõség, amelyre természetesen a hatályos sza-bályok nem adnak lehetõséget.

106 Zielinsky, Idea zbiorovego prawa w socjalistycznym porzadku prawnym.PiP, 1980/1.

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

17

Hírek

Összefoglaló a Miskolci Egyetemen rendezett magánjogikodifikációs és jogharmonizációs konferencián elhangzott

elõadásokrólA Civilisztikai Tudományok Intézete, a Polgári Jogi Tanszék ésa Kereskedelmi Jogi Tanszék, a Novotni Alapítvány és a BAZMegyei Ügyvédi Kamara támogatásával tavaly a Miskolci Egye-tem fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnep-ségsorozat keretében kétnapos rendezvényt tartott.

A találkozó témája jogharmonizációs törekvések bemutatásavolt, középpontba helyezve az új Ptk. megalkotásának folyama-tát.

A vitaindító elõadást Vékás Lajos akadémikus, egyetemi ta-nár, a Polgári Jogi Kodifikációs Bizottság elnöke tartotta, aki akövetkezõket hangsúlyozta ki.

1. Mindenképpen egy új Polgári Törvénykönyv megalkotásá-ra van szükség, melynél fel kell használni a jelenleg hatályos Ptk.-ban jól bevált megoldásokat. Ez két formában történhet: részbena jelenlegi szöveg változatlan átvételével, részben a bírói gyakor-lattal dúsított új szöveganyag beépítésével.

2. Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásánál tisztázni kell,hogy milyen az a társadalmi modell, amelynek meg kíván felelniaz új kódex. S bár a mai fejlett nyugat-európai társadalmi mintátszeretné követni a jogalkotás, ennek realitását nemcsak aKodifikációs Fõbizottság, de még maga a Kormány sem tudjajelenleg garantálni.

18

3. A jogi modell keresése kapcsán Vékás professzor kihang-súlyozta, hogy az a tény, hogy egy magánjogi kódex nemzeti ke-retek között készül, nem menti fel egy, a mi helyzetünkben lévõállam jogalkotását sem az európai egységes jog átvételére vonat-kozó, sem a további európai jogegységesítési folyamatokbanvaló részvétel kötelezettsége alól.

4. Az új törvénykönyv terjedelme tekintetében problémaként ve-tette fel az elõadó annak eldöntését, hogy a családjog, a társaságijog és a szellemi alkotások joga kapjon-e helyet, és ha igen, milyenformában és mértékben a polgári kódex keretei között. Abban akérdésben, hogy szükség van-e külön kereskedelmi magánjogra,vagy a gazdasági élet polgári jog által szabályozott kérdéseit egyegységes Ptk.-val lehet-e rendezni, a Kodifikációs Fõbizottságbana monista szabályozás elve nyert elsõbbséget. Ez utóbbi, a gazda-sági életet középpontba állító, a Ptk.-hoz kapcsolódó megoldástermészetesen nem zárja ki a kereskedelmi jog számos területénekviszonylagosan önálló szabályozását.

5. Bár a Kormány meghatározott részhatáridõket tûzött a kó-dex elkészítésére, ki kell emelni, hogy egy új polgári törvény-könyv megalkotásához – annak elkerülése érdekében, hogy a kö-vetkezõ évezred elsõ évtizedeiben azt állandóan módosítani kell-jen – szükség van egy megfelelõ idejû elõkészítõ munkára, egykellõ „kihordási idõ”-re.

6. A kodifikáció módszerének ismertetése körében Vékás pro-fesszor elõadta, hogy a kodifikációs munka elsõ mozzanata az el-méleti elõkészítés, melynek körében elkészült tanulmányok aPtk. alapvetõ kereteinek meghúzásához szükségesek. Ennek aszakasznak a feladata a problémák felismerése, melyhez alkalma-zandó különbözõ módszerek közül ki kell emelni a jogfejlesztõbírói gyakorlat felhasználását. Ezt követné egy konkrét szöveg-tervezet elkészítése, melynek elõzetes tervek szerint 2002-re kel-lene befejezõdnie.

7. A professzor úr végül az új Polgári Törvénykönyv megal-kotásának szervezeti hátterérõl beszélt. Létezik egy KodifikációsFõbizottság, melynek tagjai a Legfelsõbb Bíróság elnöke, a leg-fõbb ügyész, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, az OrszágosKözjegyzõi Kamara elnöke is. A testület a szerkesztõbizottság ál-tal kidolgozott kérdésekben ad elvi állásfoglalást. Felállításra ke-rül hét munkabizottság különbözõ létszámú taggal, mely fóru-mok az egyes részterületeket gondoznák. A munkabizottságokvezetõibõl áll az a szakmai szerkesztõbizottság, melynek alapvetõfeladata a különbözõ munkabizottságokban, illetve a munkabi-zottságok közötti fórumokon lezajló viták összehangolása lesz.

A vitaindító elõadást számos hozzászólás követte.Prugberger Tamás egyetemi tanár szükségesnek tartja, hogy a

nyugat-európai jogrendszerekhez hasonlóan a munkaszerzõdés,a közszolgálati szerzõdés, illetve a kollektív szerzõdés – ha keret-jellegûen is, de – kerüljön be a Ptk. mint a munkajog anyajogágakeretei közé. Ugyanezt javasolta a szellemi alkotásokkal kapcso-latos szerzõdések tekintetében is.

Szalay László docens kiemelte, hogy mihamarabb el kellenekészíteni a koncepcionális modellt vagy tézist, melyet elõzetesenjóvá kellene hagyatni az Országgyûléssel. Ezt követõen, a már el-fogadtatott tézisek alapján kezdõdne meg a részletes szakmaimunka. Ezzel a technikai lépéssel meg lehetne elõzni azt, hogy amár elkészült tervezetet az akkor már újraválasztott Országgyû-lés visszadobja vagy teljesen átdolgoztassa.

Harmathy Attila akadémikus, egyetemi tanár, alkotmánybíróalapproblémának tartotta hozzászólásában annak eldöntését,hogy milyen gazdasági, társadalmi jelenségek alakítója kíván len-ni az új Ptk., hiszen ennek megfelelõen kell majd kidolgozni akonkrét polgári jogszabályanyagot. Ezen túlmenõen Harmathyprofesszor a jogi személyek szabályozását érzi különösen fontos-nak a polgári jogi kodifikáción belül, mivel véleménye szerint atársasági jogászok nem gondolnak másfajta jogi személyre a tár-saságokon túl, míg a közjogi jogi személyekben gondolkodóknem gondolkodnak polgári jogi személyekben. Kérdés, hogy aszabályozásnak milyen közös elvei, tételei alakíthatók ki.

Jobbágyi Gábor egyetemi tanár felszólalásában kihangsúlyozta,hogy a jelenlegi Ptk. személyi jogi része teljesen idejétmúlt.A nyugat-európai példához hasonlóan a családjogot a PolgáriTörvénykönyv keretei között kell szabályozni ugyanúgy, mint agyámság és gondnokság kérdéskörét is. Kiemelte még, hogy ajogi személyek részben nincsenek szabályozva alapvetõ jogi sze-mélyek – mint a helyi önkormányzatok, az egyházak vagy a po-litikai pártok –, míg benne vannak gyakorlatilag már nem létezõjogi személyek. A professzor hangsúlyt fektetne a jogi személyekszemélyiségvédelmére is, mely jelenleg hiányzó terület a Ptk.-ban. Felhívta a figyelmet az orvosi jogra, mely véleménye szerintmár önálló jogággá nõtte ki magát. Végül kiemelte, hogy véle-ménye szerint az új Ptk. megalkotásakor a jogalkotóknak nem el-sõsorban gazdasági alkotmányban kellene gondolkodni, hanemszemélyi jogi és családjogi alkotmányban.

Ezt követte Lévainé Fazekas Judit egyetemi docens elõadásaA Ptk. kodifikáció és a fogyasztóvédelmi jogharmonizáció kap-csolódási pontjai címmel.

Az elõadó elõadásában megállapította, hogy bár a ’90-es évek-tõl mind a fogyasztóvédelmi szabályok tekintetében, mind pediga polgári jogi kodifikáció során elindult egy modernizációs fo-lyamat, ennek összhangja nem igazán érvényesült. A törekvésekeredményei inkább, mint a párhuzamos vonalak, elfutottak, illet-ve elfutnak egymás mellett. Ugyanakkor a polgári jogi szabá-lyozás egységességének megtartása érdekében szükséges lenne,hogy a legfontosabb kapcsolódási pontokon a két szabályozásösszhangja megvalósuljon. Ilyen kapcsolódási pontok az elõadószerint az általános szerzõdési feltételek, a tisztességtelen szerzõ-dési feltételek és a fogyasztói szerzõdések köre, a szavatosság,jótállás területe, az elállás jogintézménye, a termékfelelõsség, va-lamint a sajátos fogyasztói szerzõdések köre.

Miskolczi Bodnár Péter egyetemi tanár elõadásában a kereske-delmi jog viszonylagos önállóságáról, illetve a magánjogi kodi-fikációban betöltött helyérõl beszélt.

Az elõadás egyik legfontosabb pontja annak a kérdésnek amegválaszolása volt, hogy van-e szükség egy önálló kereskedel-mi törvénykönyvre, vagy az ehhez a területhez tartozó joganyagaz új Polgári Törvénykönyv részeként kerüljön szabályozásra. Azegy önálló Kereskedelmi Törvény mellett felsorakoztatható érve-ket nem tartja elégségesnek ahhoz, hogy ma Magyarországonszakmailag védhetõen alátámasszák egy ilyen új kódex megal-kotását. Ezek az érvek azonban elegendõek arra, hogy megala-pozzák a kereskedelmi jog korszerûsítését célzó mihamarabbi ésegységes munkálatokat, mellyel elkerülhetõ lenne az ehhez a te-rülethez tartozó joganyag mozaikszerûen és idõben egymástólelcsúszó, különbözõ szempontok szerinti szabályozása.

Az elõadás második gondolati egységében a szerzõ arról be-szélt, hogy a jelenlegi Polgári Törvénykönyv polgári és keres-kedelmi jogi normák sajátos elegye, azaz számos olyan sza-bályanyagot tartalmaz, amely a kereskedelmi jog témakörébetartozik. Ennek ellenére a Ptk.-ban jelenleg rögzített joganyagkorrekt megosztása igen nehezen lenne kivitelezhetõ, mivel alegtöbb rendelkezés mindkét területen érvényesül. Elképzelhetõ-nek tartja viszont az elõadó a ma még nem szabályozott szerzõ-déstípusok Ptk.-n kívüli jogi szabályozását.

Összegzésként hangsúlyozta, hogy harmonizáció szükségesmind a Ptk. és a kereskedelmi jog egésze, mind pedig a kereske-delmi jogba tartozó egyes területek egymás közötti viszonyában.Ehhez azonban nem feltétlenül önálló kereskedelmi törvényrevan szükség, hanem a kereskedelmi jog egyidejû tartalmi meg-újítását és korszerûsítését jelentõ kodifikációra. Véleménye sze-rint ne a forma, hanem a tartalom legyen az elsõdleges az elõt-tünk álló kodifikáció során.

Bíró György egyetemi tanár elõadása zárta a napot, melyben agyakorlatnak és az egyetemi mûhelyeknek a magánjogi kodifiká-cióban betöltött szerepérõl és jelentõségérõl beszélt. Kiemelte,hogy az egyes jogi karokon kiemelkedõ polgári jogászok oktat-nak, akik fontos tapasztalatokkal rendelkeznek. Az egyetemi mû-

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

helyekben folyó kutatómunka szintén forrása kell hogy legyen akodifikációs munkának, különösen a kodifikáció elsõ szakaszá-ban, amikor is a kódex elméleti megalapozása, szerkezetének fel-építése és elõkészítése a cél. Az elõadó kihangsúlyozta, hogyezért a fiatal oktatók, kutatók és doktoranduszok tudományosvezetését célirányosan kell ellátni, elõsegítve ezzel a készülõ tör-vénykönyv elméleti megalapozását. A Miskolci Egyetemen folyómûhelymunka elismerését jelenti, hogy az itt oktatók máris öttanulmány elkészítésére kaptak felkérést a Kodifikációs Fõbizott-ság elnökétõl.

Az elõadó az egyes jogintézmények kidolgozása, újraformálá-sa és összehangolása körében adna nagyobb szerepet nemcsak aLegfelsõbb Bíróság, hanem az ügyvédi kamarák és megyei bí-róságok összegzõ munkájának. Utalt arra, hogy az igazság-szolgáltató szervezetek szakmai kollégiumai jelenleg lényegébenlezárultak a jogi képviseletet ellátók elõtt, ennek feloldására kivá-ló apropót kínál a kodifikációs szakmai viták sora.

A rendezvény második napján Barzó Tímea egyetemi adjunk-tus a Ptk. kodifikáció és a családjogi szabályozás kapcsolódásipontjairól tartotta elõadását. Véleménye szerint az új PolgáriTörvénykönyv megalkotása során igen fontos lenne, hogy a csa-ládjog, illetve annak egyes kiemelkedõ jogintézményei a polgárijog részeként kerüljenek szabályozásra. A családjog mint különösjogterület számos specifikumot tartalmaz, mégis megállapítható,hogy alapintézményei a polgári joghoz kötõdnek. Elõadásában afõ kapcsolódási pontokat mutatta be, jelezve az ebbõl fakadókodifikációs lehetõségeket és feladatokat is. Ilyen kapcsolódásipontként jelölte a szerzõ számos alapelv kölcsönös alkalmazha-tóságát, a személyek jogának néhány családjogi fogalommalvaló kitöltését, a gyermekek pozitív diszkriminációját a személyi-ségvédelemben, a házastársi vagyonközösségre és annak megosz-tására irányuló szabályanyagot, a házastársi lakáshasználat, vala-mint a házastársak szerzõdéses vagyoni viszonyait rendezõ sza-bályanyagot. A szerzõ összegzésként kiemelte, hogy a családjo-got nem elhatárolni kell a polgári jogtól, hanem abban részbenhelyet kell biztosítani számára. Ez nem jelentheti azt, hogy a csa-ládjog által átfogott valamennyi jogintézmény az új Polgári Tör-vénykönyvben kerüljön szabályozásra, azonban fontos lenne,hogy a családjogi természetû, de kifejezetten polgári jogi jellegûjogintézmények fogalmi meghatározása, érintése ne maradjon kiteljesen belõle.

A kelet-közép-európai jogharmonizációs törekvések bemuta-tását is célzó konferencia témájában három külföldi elõadó ka-pott helyet. A jugoszláviai események miatt személyesen nem,csak elõadásával tudott részt venni a konferencián Szalma József,az újvidéki és Svetislav Taborosi, a belgrádi egyetem professzo-ra. A kodifikációban is jól hasznosítható elõadást tartott VaszilijGeorgievics Fazekas, az ungvári egyetem professzora, aki az új uk-rán Polgári Törvénykönyv tervezetét mutatta be. Eszerint az újukrán Ptk. nyolc könyvbõl állna, melybõl az elsõ, „Az Általánosrész”, az általános tanokon túl a személyekkel, a polgári jogvi-szonyok tárgyaival, a jogügyletekkel, a képviselettel és az elévü-léssel foglalkozik. A jogalkotók egy külön könyvet szenteltek aszemélyiségvédelemnek „A természetes személyek nem vagyonijogai címmel”. A harmadik könyv a „Dologi jog”, a tulajdonjog,a birtoklás és az egyéb dologi jogok témakörét öleli fel, míg a ne-gyedik, „A szellemi alkotások joga” végigveszi a szerzõi jogok,az iparjogvédelem és a védjegyjog kérdéseit. Az ötödik könyv,„A kötelmi jog” foglalkozik a kötelmek, a szerzõdések általánosszabályaival, majd a „Szerzõdésbõl eredõ kötelmek” elnevezésselismerteti az egyes szerzõdéseket. Ezt követõen a szerzõdésen kí-vüli kötelmekre (díjkitûzés, megbízás nélküli ügyvitel, jogalapnélküli gazdagodás, károkozás) tér át a tervezet. A hatodikkönyv a „Családjog”, mely a házasság, a család és rokonság, va-lamint a gyámság és gondnokság szabályanyagát foglalja össze.A hetedik könyvet alkotó „Öröklési jog” bemutatását követõenaz ukrán Ptk. tervezet a nyolcadik könyvvel zárul, mely „A nem-zetközi magánjog” cím alatt a kollíziós jogi és a nemzetközi pol-

gári eljárásjogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az uk-rán professzor elõadása végén reményét fejezte ki arra, hogy azismertetett új Ptk. tervezet mihamarabb a jogalkalmazás fontosrészévé válik.

Kisfaludy András egyetemi docens, a Kodifikációs Fõbizottságtitkára, a modern kori „minták” oldaláról a nemrég hatályba lé-pett holland Polgári Törvénykönyv tartalmi és szerkezeti sajátos-ságait mutatta be elõadásában. Elmondható – az elõadó a világ-hírû holland polgári jogász Hartkamp professzor szavait idézte–, hogy a holland Ptk. felöleli csaknem az egész magánjogot: apolgári jogot, kereskedelmi jogot (benne a társasági jogot, biz-tosítási jogot, valamennyi fuvarozási módra kiterjedõ fuvarjogotstb.), a fogyasztóvédelmi jogot és a munkajogot is. A magánjogfontos része, ami még nincs beépítve a Ptk.-ba, a szerzõi jog ésaz iparjogvédelem, azaz magyar terminológiával a szellemi alko-tások joga. Ezenkívül – néhány kivételtõl eltekintve – nincs nem-zetközi magánjogi szabályozás sem a kódexben.

E hatalmas szabálytömeget átvizsgálva a szerzõ megállapítot-ta, hogy ténylegesen egységes jogszabályról van szó, és nemcsakformailag jelenik meg egyetlen jogszabályban ez a tetemesmennyiségû szabályanyag. A magyar polgári jogi kodifikációravonatkoztatva összefoglalóan az alábbi következtetéseket vontale az elõadó:

1. Indokolt lehet a monista rendszerû Ptk. kodifikációja azzal,hogy az egységes szabályokon belül gondoskodni kell a kereske-delmi viszonyok sajátosságaiból eredõ, így például a fogyasztó-védelmi szempontok érvényesítésérõl.

2. Egy egységes törvénykönyv a magánjog szinte teljes terüle-tét képes lehet magába olvasztani, beleértve a családi jogi, mun-kajogi szabályokat, s késõbb esetleg a szellemi alkotások jogának,illetve a nemzetközi magánjognak a szabályozását is.

3. Egy széles tematikájú polgári törvénykönyv egysége is biz-tosítható megfelelõ jogalkotási módszerekkel.

4. A magyar polgári jogi kodifikációban nem látszik szüksé-ges és lehetséges megoldásnak az új Polgári Törvénykönyv egyesrészeinek fokozatos, idõben eltérõ hatálybaléptetése. Ehelyett azegységesen kidolgozott, rendszerszemléletû jogszabály egy dön-téssel való elfogadása és hatálybaléptetése tûnik inkább kívána-tosnak.

A kétnapos rendezvény utolsó elõadását Csécsy György egyete-mi docens tartotta „A védjegyjogi jogharmonizáció és eredmé-nyei az egyes európai országokban” címmel.

Az univerzális jogegységesítés, jogközelítés esélyei a védjegy-jog területén nagyobbak, mint az iparjogvédelem más területein– hangsúlyozta az elõadó. Ennek oka az, hogy a Párizsi UniósEgyezmény a védjegyekre a legnagyobb részletességgel tartalmazrendelkezéseket. Ezen túlmenõen a jogegységesítés irányát jelen-tõsen befolyásolja az utóbbi idõben mind több területen – így anemzetközi védjegyjog területén is – a fogyasztóvédelmi érdekekelõtérbe kerülése. Ennek eredményeként a fogyasztóvédelem fó-kuszán keresztül kerültek megalkotásra azok az egységes véd-jegyjogi normák, ahol az egységes szabályozás az oltalmi feltéte-lek, az oltalom tartalma, valamint a minõségi garanciát nyújtóvédjegyek vonatkozásában figyelhetõ meg.

Elõadásának második felében Csécsy György kiemelte, hogynapjainkban teljes lendülettel, egymással párhuzamosan folynaka védjegyjogi normák harmonizációjára vonatkozó munkálatokegyrészt a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete), másrésztaz EGK (Európai Gazdasági Közösség) keretében. Ezek ered-ményei az egyes európai országokban más idõpontokban és sa-játos kodifikációs megoldásokban jelentkeztek. Franciaország-ban és Oroszországban 1991-ben született új védjegytörvény,melynek sajátosságait az elõadó részletesen elemezte. Az elõadómondanivalóját a magyar védjegyjog 1997-es reformjával és an-nak részletes bemutatásával zárta.

Az elõadások között több hozzászólás is elhangzott, melyek-bõl ki kell emelni Luszcz Viktort, aki a lengyel és a magyar Pol-gári Törvénykönyv összevetésének tapasztalatairól számolt be

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

19

20

részletesen, hasznosítható információkat adva a magyar kodi-fikáció elméleti elõkészítéséhez, szerkezeti felépítéséhez.

Összegzésként elmondható, hogy e kétnapos rendezvénynagymértékben elõsegítette, hogy a gyakorló ügyvédek és bírók,valamint a kutatók kicseréljék gondolataikat, megvitassák állás-pontjukat. Ezen rendezvény is bizonyította, hogy maga a kodi-

fikáció ugyan sajátos szakértelmet igényel, ám a gyakorló jogá-szok kritikai észrevételeinek, a joghatékonyságot minõsítõ ked-vezõtlen vagy kedvezõ bírálataik közlésének mind több megfele-lõ szakmai fórumot kell biztosítani.

Dr. Heinerné dr. Barzó Tímea

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

Az öröklési jogi munkacsoport alakulóülésérõl1999. október 19-én tartotta alakulóülését a Polgári JogiKodifikációs Szerkesztõbizottságnak a többi munkacsoportnálkésõbb megalakult öröklési jogi munkacsoportja.

A munkacsoport vezetõje dr. Weiss Emilia egyetemi tanár (EL-TE), a munkacsoport tagjai: dr. Besenyei Lajos egyetemi tanár(JATE), dr. Bókai Judit közjegyzõ, az Országos Közjegyzõi Ka-mara tiszteletbeli elnöke, dr. Gaál Sándor, a Csongrád Megyei Bí-róság kollégiumvezetõ bírója, dr. Mecsér Györgyi fõvárosi bírósá-gi tanácselnök, dr. Sõth Lászlóné legfelsõbb bírósági tanácselnökés dr. Szabó Péter közjegyzõ, Tatabányáról. Az alakulóülésen amunkacsoport tagjain kívül részt vett dr. Kisfaludi András egyete-mi docens, a Polgári Jogi Kodifikációs Fõbizottság titkára is.

A munkacsoport alakulóülésén a munkacsoport vezetõje is-mertette a polgári jogi kodifikáció szervezeti kérdéseit és a mun-kacsoport tagjaként azt a felkértek tekintetében követett szem-pontot, hogy figyelemmel az öröklési jog sajátosságaira, a mun-kacsoport munkájában a gyakorlati szakemberek körébõl bírókés közjegyzõk is vegyenek részt, valamint hogy a munkacsoport-ban a fõváros és a vidék szakemberei is képviselve legyenek.

A munkacsoport elõtt álló, az alakulóülésen megbeszélt fel-adatokat az öröklési jogi szabályoknak az a sajátossága is megha-tározza, hogy igaz ugyan, hogy a Ptk. öröklési jogi része az,amelyben a Ptk. 1977. évi, az öröklési jogot is érintõ módosítá-sát is ideértve, a Ptk. megalkotása óta a legkevesebb változtatástörtént, a gyakorlat mégis arról tanúskodik, hogy ez a változat-lanság azzal is jár, hogy az öröklési jog mûvelõi nap mint napszembekerülnek olyan kérdésekkel, amelyek méltánytalanságát,adott esetben nyilvánvaló helytelenségét, ha egyáltalán, akkor iscsak jelentõs nehézségekkel, vitatható jogértelmezéssel tudják ki-küszöbölni, amelyek ennélfogva mind az elmélet, mind a gya-korlat álláspontja szerint egy új Ptk. megalkotása során újraát-gondolásra érettek.

Emellett szó esett a magyar öröklési jognak arról a sajátos-ságáról is, hogy az, több jogintézményét tekintve is – alapve-

tõen korábbi hagyományokat követve – jelentõs eltérést mutatmás európai országok öröklési jogának fejlõdésvonalától. Így akodifikáció számára az a kérdés is figyelmet érdemelhet, vajonél-e még az igény, és ha igen, milyen körben ezeknek a hagyo-mányoknak a további megõrzésére, fenntartására.

Egyes öröklési jogi szabályok újraátgondolását a már említet-tek mellett a családi viszonyokban a Ptk. megalkotása óta bekö-vetkezett nem jelentéktelen változások is indokolttá tehetik.

A munkacsoport tagjai az elmondottakra figyelemmel számosolyan kérdést felvetettek, amelyek tanulmányban való feldolgozásaa Ptk. elõkészítõ munkálatait gazdagítaná, és több témakör ilyencélú feldolgozását vállalták is. Felmerült emellett, hogy további té-mák feldolgozására más, a munkába bevonandó szakemberek kap-janak felkérést, úgy hogy a felkérendõk személyére vonatkozóan amunkacsoport tagjai részérõl javaslatok is elhangzottak.

A munkacsoport tagjai a végrendelkezési jog, az öröklési szer-zõdés, az ági öröklés, az élettársi kapcsolat öröklési jogi kérdései,valamint a hagyatéki tartozásokért való felelõsség kérdései köré-bõl vállalták tanulmány írását. Mindenképpen szükséges volnaezeken kívül a házastársi öröklés és a kötelesrész kérdéseinek ta-nulmányszintû feldolgozása, és felmerült még a kérdés, vajonvan-e igény az utóöröklés intézményének újbóli elismerésére, éshogy van-e szükség a közös balesetben, „közös veszélyben” nemfeltétlenül egyszerre elhaltak utáni öröklésnek az öröklés általá-nos szabályaitól eltérõ szabályozására.1

Igény merült fel végül arra, hogy a munkacsoport vitassonmeg néhány az öröklési jog témakörében a közelmúltban elké-szült tanulmányt. Ezeket a tanulmányokat, amelyek részbenmegjelenés alatt állnak, a munkacsoport vezetõje el fogja juttat-ni a munkacsoport tagjainak.

A munkacsoport vezetõje javaslatot fog tenni mind a már elvál-lalt, mind a remélhetõen még elvállalandó témakörökben tanul-mányok megírására szóló megbízás adására.

Dr. Weiss Emilia

JEGYZET

1 A munkacsoport alakulóülését követõen két kérdéskörben, nevezetesen aházastársi öröklés témakörében és az utóöröklés kérdéseirõl készséggel vál-

laltak tanulmányírást az öröklési jognak a munkacsoport tagjain kívüli ne-ves mûvelõi.

A Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztõbizottsága munkajog és a Polgári Törvénykönyv viszonyáról

Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának igen lényeges ele-me annak meghatározása, hogy milyen tartalmi keretek közöttmozogjon a kódex: milyen viszonyokat vonjon szabályozási kö-rébe, s melyeket hagyjon ki, akár jellegüknél, az igényelt szabá-lyozási módszernél fogva, akár pedig azért, mert technikai meg-fontolásokból nem férnek bele a törvénykönyvbe. Ennek a kér-déskörnek a tárgyalása kezdõdött meg a polgári jog és a kereske-delmi jog viszonyáról lefolytatott vitával, amelyben az a döntésszületett, hogy a Kodifikációs Bizottság egységes Polgári Tör-vénykönyv tervezetét fogja kidolgozni. Ezzel azonban a kódex

határainak kijelölése korántsem fejezõdött be. Egy sor olyan to-vábbi kapcsolódási pontot kell megvizsgálni, ahol hasonlókép-pen felmerülhet a polgári jogias szabályozás lehetõsége, s ennekfolyományaként a Polgári Törvénykönyvben való szabályozás,de alternatívaként szóba jöhet az elkülönült szabályozás is. Kü-lönösen azokon a jogterületeken elkerülhetetlen ez a vizsgálódás,ahol történetileg is kimutatható, hogy korábban a polgári jogiszabályok között megjelenõ, onnan kiszakadt, önállósodott, deazért az anyajogággal még mindig viszonylag szoros kapcsolatottartó joganyagról van szó. Ezeken a területeken szinte természet-

szerûleg vetõdik fel a kérdés, hogy azok a társadalmi, gazdasági,esetleg jogi, jogrendszertani okok, amelyek a viszonylagos önál-lósodáshoz vezettek, még a mai napig is változatlanul fennáll-nak-e, esetleg megerõsödtek-e oly mértékig, hogy a kiszakadtjoganyag további elkülönült szabályozása, esetleg éppenséggel azelkülönülés erõsítése indokolt, vagy éppen ellenkezõleg, a polgá-ri jogi szabályozáshoz való közelítésük, bizonyos fokú reintegrá-ciójuk kívánatos.

E gondolat jegyében a Kodifikációs Szerkesztõbizottság1999. december 14-i ülésén foglalkozott azzal a kérdéssel, hogya polgári jogi kodifikáció hogyan kezelje a munkajogi viszonyo-kat. A vita alapját három kodifikációs tanulmány képezte: dr.Radnay József „A Ptk. és a munkajog kapcsolata, különös tekin-tettel a magyar jogra” címû, a Polgári Jogi Kodifikáció I. évfo-lyamának 1. számában megjelent tanulmány, továbbá dr. KissGyörgynek és dr. Prugberger Tamásnak azonos címmel írt ta-nulmányai: „Az új Ptk. és a munkajogi szabályozás, különös te-kintettel az egyéni munkaszerzõdésekre”. (Dr. Kiss György ta-nulmánya lapunk e számában, dr. Prugberger Tamás írása egykésõbbi számban jelenik meg.) A szerkesztõbizottság ülésén abizottság tagjain kívül részt vettek a megvitatott tanulmányokszerzõi és dr. Pál Lajos, a Munka Törvénykönyvének (Mt.) felül-vizsgálatáért felelõs Szociális és Családügyi Minisztérium helyet-tes államtitkára is.

A vita három nagy kérdés körül bontakozott ki:1. A munkajogi szabályozás jelenlegi tárgyát képezõ viszo-

nyok besorolhatók-e a magánjogi vagy polgári jogi szabályozástárgykörébe, s a polgári jogi szabályozással javítható-e a jogi sza-bályozás hatékonysága?

2. Ha a polgári jogi szabályozás indokolt, akkor annak a Pol-gári Törvénykönyvben kell-e történnie, vagy a polgári jogi elvekalapján, de a kódexen kívül helyezendõk el a szabályok?

3. A munkaviszonyoknak a Ptk.-ban való szabályozása eseténszükség van-e az általános polgári jogi szabályoktól eltérõ szabá-lyozásra, s ha igen, akkor ennek milyen területre kell kiterjednie,s milyen tartalommal?

Ad 1. A tanulmányok szerzõi és a vita résztvevõi is abból aténybõl indultak ki, hogy jelenleg a munkajogi szabályozás nemegynemû viszonyokra terjed ki: keverednek benne az egyéni éskollektív munkaviszonyok, a magánjogi és a közjogi elemek.Kérdéses lehet egyik oldalról, hogy egy ilyen vegyes tartalmú ésmódszerû szabályozást teljes egészében magába olvaszthat-e aPtk., másik oldalról viszont az a kérdés sem kerülhetõ meg, hogya jelenleg egységes munkajogi szabályozás elemeire bontható-eanélkül, hogy a szabályozás koherenciája és hatékonysága sérel-met szenvedne.

Szinte egyöntetû vélemény volt az, hogy a modern piacgaz-dasági viszonyok mellett a munkaszerzõdésen alapuló egyénimunkaviszonyok szabályozását közelíteni kell a polgári jogi sza-bályozáshoz, vagyis az egymás mellé rendelt, egyenjogú felekáruviszonyainak megfelelõ elvek szerint kell meghatározni azalapvetõ szabályokat. A munkaviszony sajátosságainak megfele-lõ eltérõ szabályokat, amelyek garanciális korlátozásokat, tilal-makat jelentenének, szintén a polgári jog keretében lehet rögzí-teni, hiszen a speciális helyzetben lévõ, adott esetben gyengébbfél jogi eszközökkel való védelme nem idegen a polgári jog rend-szerétõl és módszereitõl.

Nem vonható azonban a polgári jogi szabályozás alá a mun-kajognak az a része, ami éppen nem a magánautonómia körébetartozó viszonyokat, hanem kollektív munkajogi viszonyokatszabályoz, illetve a munkajog közjogi jellegû szabályozása, ezekugyanis sem tematikailag, a szabályozott társadalmi viszonyokkörét illetõen, sem pedig a jogi szabályozás módszerét illetõennem illeszthetõek a polgári jogi szabályozáshoz. Ezzel kapcsolat-ban egyébként dr. Prugberger Tamás utalt arra, hogy a svájcimintát alapul véve még az sem lenne kizárt, hogy a kollektívmunkaszerzõdések jogát az egyéni munkaszerzõdésre vonatkozójoganyaggal együtt a Polgári Törvénykönyv tartalmazza.

Ad 2. A vita résztvevõi közötti összhang már korántsem voltegyértelmû, amikor a fenti elvi jellegû kérdésen túllépve annakkodifikációs leképezésérõl volt szó. Dr. Petrik Ferenc, a Legfel-sõbb Bíróság kollégiumvezetõje szerint a lényeg valójában az,hogy erõsíteni kell a polgári jogi eszmék érvényesülését a munka-viszonyok szabályozásában, s minden további kérdést technikaijellegûnek kell tekintenünk. Ezzel a nézettel csengett össze dr.Radnay József véleménye, aki szerint az igazi elõrelépést az jelen-tené, ha az egyéni munkaszerzõdés a Ptk. általános szerzõdési sza-bályainak hatálya alá kerülne, s ehhez képest közömbös, hogy arészletes szabályok, vagyis a munkaszerzõdésre vonatkozó külö-nös szabályok a Ptk.-ban vagy az Mt.-ben kerülnek leírásra.

Ezzel szemben többen utaltak arra, hogy itt nem csupán kodi-fikációs technikáról van szó, hanem sokkal többrõl. Dr. GadóGábor igazságügyi minisztériumi helyettes államtitkár vélemé-nye szerint az egyéni munkaszerzõdésen alapuló munkaviszony-nak a Munka Törvénykönyvében történõ szabályozása – még haez a polgári jogi elvek figyelembevételével történne is – nem le-het azonos a Ptk.-beli szabályozással. A szabály elhelyezéseugyanis már önmagában is állásfoglalást jelenthet abban a kér-désben, hogy mit tekintünk a jogviszony lényegének. Dr. VékásLajos utalt arra, hogy az nagy eredmény lenne, ha a Ptk. egészáltalános szabályrendszerével a munkaszerzõdés mögé állna, ámez nem csak technikai kérdés, hiszen ha a részletszabályok különjogszabályban kerülnek megfogalmazásra, akkor az általános el-vek érvényesülése kevésbé biztosítható a munkaszerzõdésekkelkapcsolatban. Utalt még arra is, hogy a Ptk.-beli szabályozás ese-tén az egyéni munkaviszony szabályozása kevesebb szeszélynek,esetlegességnek lenne kitéve, hiszen a polgári jogi viszonyok ösz-szességét szabályozó kódex változtatásával szemben – éppen azegész kódexet átfogó és vezérlõ elvek hatása miatt – nagyobbvisszatartó erõ érvényesülhet.

A jogforrási elhelyezés kérdésének megoldását némileg bo-nyolítja, hogy az elvi szempontokon túl gyakorlati szemponto-kat is figyelembe kell venni. Amint dr. Pál Lajos helyettes állam-titkár tájékoztatta a szerkesztõbizottság tagjait, folyamatban vana Munka Törvénykönyvének átfogó revíziója, ami nagy valószí-nûséggel korábban fog befejezõdni, mint ahogy az új Ptk. elké-szülne. Ebbõl az következik, hogy az új Mt.-nek az egyéni mun-kaviszonnyal kapcsolatos állásfoglalása, szabályozása nem hagy-ható figyelmen kívül a Ptk. tartalmának meghatározásakor sem.Dr. Zlinszky János egyetemi tanár ezzel kapcsolatban annak azaggodalmának adott hangot, hogy nem sikerülhet megteremte-ni a polgári jog „anyajog” jellegét, ha a polgári jog anyagából bi-zonyos részeket – a Ptk.-kodifikációt megelõzõ kodifikációval –kivonnak a lehetséges egységes szabályozás körébõl. Dr. KissGyörgy is arra utalt, hogy az elméleti lehetõség megvan ugyanarra, hogy az új Mt. után elkészülõ Ptk. az érdemi, elvi szem-pontok alapján saját rendszerében (újra)szabályozza az egyénimunkaviszonyokat, erre azonban igen kicsi a gyakorlati esély, hi-szen a Mt. mint magas szintû jogalkotási termék olyan „tehe-tetlenségi erõvel” rendelkezik majd, ami szinte lehetetlenné teszi,hogy viszonylag rövid idõn belül a szabályozás struktúráját meg-bontsák.

A kétféle szélsõ megoldás közötti variációként felmerült, hogya Ptk.-ban el lehetne helyezni a munkaszerzõdésre vonatkozószabályt anélkül, hogy annak részletes szabályai is ott kerülnénekkibontásra. Ez a feladat valamilyen különálló jogszabályra ma-radna, ami lehetne akár az Mt., akár valamilyen más, önálló jog-szabály. E megoldás elõnyeként említették a vitában megszóla-lók, hogy így egyértelmûvé válna ugyan az egyéni munkaviszonypolgári jogi meghatározottsága, de maradéktalanul érvényesül-hetnének a szabályozás tárgyából eredõ sajátosságok is úgy,hogy nem bontanák meg sem a Ptk., sem a munkajogi szabályo-zás egységét. Ez utóbbi álláspontot dr. Prugberger Tamás úgyfoglalta össze, hogy szerinte az Mt. a Ptk.-nak a munkaszerzõ-désre vonatkozó, részletszabályokba nem bonyolódó szabályá-hoz kapcsolódó végrehajtási jogszabálya lehetne, s ekként az

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

21

22

egyéni és kollektív munkaviszonyok egységes szabályozása meg-oldható lenne az Mt.-ben.

Dr. Pál Lajos lehetõséget látott arra, hogy a Mt. átfogó re-víziója során – a Ptk. módosításával – a munkaszerzõdést egy-elõre egy definíciós szabállyal mint speciális szerzõdéstípustmegjelenítsék a Ptk.-ban – megteremtve ezzel annak az elvilehetõségét, hogy az új Ptk. már a részletes szabályokat is ma-gába foglalja majd a kódexszerû szabályozás által indokoltmértékben.

Ezzel a kompromisszumos megoldási javaslattal szemben töb-ben fejtették ki azt az ellenvéleményüket, hogy tartalmatlan, for-mális megoldás lenne csupán, s éppen ezért elvi alapokon alighatámogatható, hogy a Ptk. csak megnevezzen, esetleg definiáljonegy szerzõdéstípust, aminek minden lényeges különös szabályavalamely más jogszabályban jelenik meg. Ebbõl a vita egyesrésztvevõi azt a következtetést vonták le, hogy ezért nem is sza-bad a Ptk.-ban megjeleníteni a munkaszerzõdést, hiszen tartalmimondanivalója úgysem lehet ezzel kapcsolatban a polgári jogikódexnek (ezen a véleményen volt pl. dr. Radnay József), másokviszont (például dr. Lábady Tamás és dr. Vékás Lajos) úgy vél-ték, hogy a megoldást éppen a részletszabályoknak a Ptk.-ba va-ló beépítésével lehet megtalálni. Ezzel összefüggésben dr. KissGyörgy az óvatos elõrehaladás fontosságát hangsúlyozta: az egy-értelmûen magánjogi elemekbõl is csak a polgári jog fogalom-rendszerében jól leírható mozzanatokat kellene elsõ lépésben aPtk.-ban szabályozni, mint például az általánosnál hosszabb fel-mondási idõ vagy a felmondási korlátok.

Dr. Mádl Ferenc elmondta, hogy a magánjog területét érintõnemzetközi jogi instrumentumokból nem olvasható ki egyértel-mû elvárás a Ptk. és a munkajog összefüggéseit illetõen, az euró-pai polgári jogi kódexek azonban mindenhol szabályozzák amunkaszerzõdést, s a formálódó európai közös civiljog is magá-tól értetõdõen vonja szabályozási tárgyának körébe az egyénimunkaviszonyokat. E szabályozási koncepciónak az az elméletialapja, hogy a polgárok szerzõdéseit a Ptk.-nak kell szabályozni,egyértelmû tehát, hogy a munkaszerzõdés sem hagyható ki a kó-dexbõl. Természetesen a polgári jogi szabályozás szükségszerûenátalakítja az Mt. szabályozási koncepcióját is.

Ad 3. A vita harmadik síkján a bizottság tagjai és a meghívot-tak a munkaviszonyok polgári jogi szabályozásának szükségsze-rû sajátosságait érintették. Fölmerült például, hogy a munkaszer-zõdések érvénytelenségét nem lehet teljes egészében az egyébpolgári jogi szerzõdések érvénytelenségére vonatkozó szabályokszerint megítélni, hiszen – ahogy dr. Weiss Emilia kifejtette – ezadott esetben éppen a dolgozónak mint gyengébb szerzõdõ fél-nek az érdeksérelmével járna. Ehhez kapcsolódóan dr. Prugber-ger Tamás kifejtette, hogy valóban szükséges lehet az érvényte-lenség intézményének sajátos szabályozása, ez azonban még nemfeszítené szét a Ptk. kereteit, a kódex elviselne ilyen speciális

szabályokat. Nem törné meg például az érvénytelenség jogkövet-kezményeinek rendszerét, ha a munkaszerzõdések érvénytelensé-ge esetén maga a törvény a jogkövetkezmények ex nunc hatályúérvényesülésével számolna – ellentétben azzal, hogy a fõszabályváltozatlanul a szerzõdés megkötésére visszamenõ, ex tunc ha-tállyal alkalmazná az érvénytelenség jogkövetkezményeit – figye-lemmel arra a sajátosságra, hogy a munkaszerzõdés alapján a dol-gozó által teljesített szolgáltatás szükségszerûen irreverzibilis.Szintén a munkaszerzõdés szabályai körében érvényesülõ sajátos-ság lehetne az, hogy a szerzõdés megtámadásának határidejét – azáltalános szabályoktól eltérõen – a munkaviszony megszûnésétõlkezdõdõen kellene számítani, hiszen a kiszolgáltatott munkavál-laló számára a megtámadási jog a munkaviszony fennállása alattcsak elméleti lehetõség lenne.

További tartalmi kérdésként vetõdött fel a polgári jogi és amunkajogi kártérítési felelõsség szabályainak közelítése. Dr.Lábady Tamás szerint abban az esetben, ha elismerjük az egyedimunkaszerzõdésen alapuló jogviszony polgári jogi jellegét, s en-nek megfelelõen a szabályozás részben vagy egészben a Ptk.-bakerül, akkor a kártérítési szabályok egységesebb kialakítása isszóba kerülhet. Ennek a lehetõségnek a megfontolását dr. PálLajos is lehetségesnek és szükségesnek ítélte.

Vita bontakozott ki a Ptk.-beli szabályozás módszerérõl is.Azt mindenki elismerte, hogy a munkaviszony szabályozása ke-retében valószínûleg az egyéb szerzõdésekhez képest szélesebbkörben kell garanciális szabályokat beépíteni. Abban azonbannem volt teljes egység, hogy ezeket alapvetõen eltérést nem en-gedõ, kogens normák formájában kell-e megfogalmazni, vagy ekörben is bátrabban lehet alkalmazni a szerzõdési jogra egyéb-ként jellemzõ diszpozitív szabályozási módszert – meghagyva afeleknek az érdekeiknek leginkább megfelelõ szerzõdési szabá-lyok kidolgozásának lehetõségét.

A vita eredményeit dr. Vékás Lajos, a Polgári Jogi Kodifiká-ciós Fõbizottság és a Szerkesztõbizottság elnöke a következõ-képpen foglalta össze:

a) Az egyedi munkaszerzõdés szabályozását a szociális piac-gazdaság követelményeinek megfelelõen közelíteni kell a polgá-ri jogi szabályozáshoz.

b) A munkaszerzõdés alapvetõ szabályainak a Ptk. szabályai-hoz kell igazodniuk; e normák (így mindenekelõtt a szerzõdésekáltalános szabályai) kell hogy képezzék a munkaszerzõdés sajátosjogszabályainak természetes hátterét.

c) Amennyiben az Mt. kodifikációja idõben megelõzi az újPtk. megalkotását, akkor a munkajogi jogalkotás teheti meg aközelítéshez szükséges lépéseket – akár a Ptk.-ba illesztés formá-jában, annak módosításával, akár az Mt.-ben elhelyezett utalószabályokkal. E két lehetséges megoldás nem egyenértékû, aPtk.-beli szabályozás adekvátabbnak tekinthetõ.

Dr. Kisfaludi András

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

A dologi jogi munkacsoport üléseirõl1999. november 24-i ülésén a dologi jogi munkacsoport meg-tárgyalta a következõ tanulmányokat:

• Hídvéginé dr. Adorján Lívia: A hagyatéki vagyon változásá-nak és az özvegyi jog érvényesülésének gyakorlati problémái;

• dr. Fenesi Enikõ: A tulajdonjog tárgyának szabályozása az újPtk.-ban;

• dr. Kampis György: A kisajátítás jogi rendezése az új Ptk.-ban;•.dr. Kozma Ákos: A tulajdonjogból eredõ alkotmányos jo-

gok és korlátozások.A tanulmányokat a vitaülés résztvevõi az új Ptk. elõkészítése

szempontjából hasznosként elfogadták.A dologi jogi munkacsoport 1999. december 21-i ülésén

megvitatásra került

• dr. Török Gábor: Csõdjogi vizsgálódások a tulajdon szem-pontjából címû tanulmánya, valamint

• az Igazságügyi Minisztérium tézise a zálogjogi szabályozásfejlesztésének koncepciójáról.

Dr. Török Gábor tanulmányát az ülés résztvevõi az új Ptk.szempontjából hasznosnak találták. Élénk vitát váltott ki a zá-logjogi szabályozás koncepciója. Elsõsorban dr. Gárdos Istvánés dr. Hanák András vitatták a fennálló szabályozást. Az ülésenaz a megállapodás született, hogy februárra dr. Gárdos Istvánkészít egy tematikát, amelyben felvázolja a megoldásra váró újproblémákat.

Dr. Sárközy Tamás

Nem a véletlen és nem a gonosz erõk cselszövése, hogy évtize-dek óta nem született érdemes munka a magyar magánjog álta-lános részérõl. (Asztalos László könyvére most nem térünk ki.)1

Mi tartozik a magyar magánjog általános részébe? Mi határozzameg annak tárgyát, stílusát és mélységét?

Lábady Tamás rendkívül színvonalas könyvében – A magyarmagánjog (polgári jog) általános része (Budapest–Pécs 1997,Dialog Campus) – nem teszi fel ezt a kérdést, mielõtt még mon-danivalójának részletes taglalásába kezdene. Vannak olyan néze-tek – egyelõre még csak szóban hangzottak el –, miszerint nincsis szükség általános részre, különösen nincs az egyetemi oktatás-ban, vagy némiként ezt módosítva, hát ha nagyon kell, akkor azegyetemi stúdiumok végén2, hiszen a diákok nagy része ezt úgy-sem érti már, meg különben is unja.

Végül is mi tartozik a magánjog általános részébe? Lábadyprofesszor úr könyvét követve talán a magánjogtörténet? (Lába-dy idézett mûvének II., III. és némiként a IV. fejezete), vagyesetleg a jogszabálytan? (VIII. fejezet); esetleg a jogalkalmazástudománya (IX. fejezet) – ezek a kérdések azok, amelyeket aszerzõnek idézett mûve bevezetõjében indokolnia kellett volna.Ehelyett a mû különféle részein találunk utalásokat arra vonatko-zóan, hogy az adott terület miért is fontos és elidegeníthetetlenrésze a magyar magánjognak (ideértve például a genezist jelentõeurópai fejlõdéstörténetet is).

Ennek következtében a Lábady-féle magyar magánjog általá-nos része a következõ tartalmi elemekbõl tevõdik össze: 1. Beve-zetõ a polgári jogba (ide soroljuk az I., V., VI., VII. és XI. feje-zeteket); 2. Európai és magyar magánjog-, illetve tudománytör-ténet (némiként tudóséletrajzok) (II., III., IV. fejezetek); 3. jogialaptan (dogmatika) és „Methodenlehre” – V., VII., VIII., IX.,X., XI. fejezetek.

Kérdés, hogy valóban ez a három terület alkotja-e a magyarmagánjog általános részét. Kézenfekvõ ebbõl a szempontból fi-gyelembe venni Bíró György és Lenkovics Barnabás hasonlótémájú munkáját.3 Ez utóbbinál azonban a szerzõk már a címvá-lasztással is óvatosan bántak, és a fejezetek címeiben arányos tag-lalást sejtetnek: I. fejezet: A polgári jog fogalma, rendszere; II.fejezet: A polgári jog alapelvei; III. fejezet: Jogszabálytan; IV.fejezet: A polgári jogviszony statikája és V. fejezet: A jogi tények(a jogviszony dinamikája).

Mindenekelõtt azt a közismert tényt kell leszögeznünk, hogya magánjog tudományos megközelítése eltért a Polgári Törvény-könyv felépítésétõl. Másként fogalmazva, a magánjog „tudomá-nyos általános része” nem feltétlenül esik egybe a kodifikált tár-gyi jog „általános részével.”

A kodifikált „általános rész” szellemi elõfutáraként értékelhe-tõ a Code civil VIII. évi tervezetének bevezetõ része. A „livrepréliminaire” a „Du droit et des lois” címet viselte és hat cím-bõl állt. A hat cím összesen 39 törvényi rendelkezést tartalma-zott. A tervezetbõl végül összesen 6 szakasz maradt meg és ke-rült a Code civil végleges szövegébe. Mirõl szóltak a kimaradtrészek? Lényegében természetjogi gondolatokat tartalmaztak,például arról az egyetemes és elidegeníthetetlen jogról, amelyminden pozitív jog forrása, amely nem más, mint a természetesésszerûség („raison naturelle”). A természetjog elveivel kapcso-latban Andrieux bíró a következõ kritikát fogalmazta meg: „cesont des axiomes de moral ou de jurispundence” – vagyis ezeka szabályok az erkölcs és a jogtudomány elvei, tehát semmi ke-resnivalójuk egy polgári törvénykönyvben.4

A Code civilhez hasonlóan nincs általános része az osztrákABGB-nek sem, jóllehet az ABGB harmadik része, „Von dengemeinschaftlichen Bestimmungen der Personen- und Sachen-rechte” §§ 1342–1502 – mely egyes kötelmi és dologi szabályo-

kat egyaránt tartalmaz, mint például engedményezés, tartozás-átvállalás, illetve az elévülés és az elbirtoklás szabályait is –, bi-zonyos értelemben történetileg az általános rész csírájának tekint-hetõ. Ugyanakkor az osztrák polgári jognak van egy olyan „álta-lános része”, amelyet a jogtudomány dolgozott ki, természetesena pandektisztika hatására. Koziol–Welser rendkívül jól sikerültmunkáját, a Grundriß des bürgerlichen Rechts elsõ részét az álta-lános rész és a kötelmi jog alkotja.5 Az általános részén belül tár-gyalják a jog objektív és szubjektív kérdését. A második fejezet ajogalanyok (személyek), a személyiségi jog és a jogi tárgyak (ezenbelül dolgok), a harmadik fejezet a jogügylet fogalmát tárgyalja,végül negyedikként az idõ kategóriáját. Koziol és Welser mindezt181 oldalon, pontosan, szabatosan és kiforrott nyelvezettel fog-lalja össze. Segítségül szolgálhat ez a kiforrott munka a magyarmagánjog általános részének meghatározásához, de például azosztrák megközelítésbõl hiányzik a kodifikáció, a jogintézmény-és tudománytörténet, bár természetesen magának az ABGB-neka keletkezését részletesen tárgyalják a szerzõk.

A BGB 1–240. §§-a kifejezetten az általános rész címet viseli,amely joganyagnak a taglalása és bemutatása elõtt a német szer-zõk könyveikbe még egy-egy bevezetõt is illesztenek.6 De azért nevezessen minket félre az „általános rész” megjelölés, hiszen a BGBelsõ 240. §-ából az 1–89. §§-ok a személyekre vonatkoznak, a90–103. §§-ok a dolgokra, a 104–185. §§ lényegében a jogügy-leti tan, amely a „valóságos” általános részt jelenti. Továbbá lehetazon vitatkozni, hogy a 186–193. §§-ok az idõhatározásokról,valamint a 194–225. §§ az elévülésre vonatkozóan az általánosrészhez tartoznak-e vagy sem, végül az utolsó 226–231. §§ a jo-gok gyakorlásáról és a 232–240. §§ biztosítékokról szól. Az álta-lános rész valójában a jogügyleti tanra szûkül.7

A magyar magánjognak, szemben például a fent említettnémet BGB-vel, nincs tárgyi jogként definiálható általános része.A magyar jogtudományban az általános rész elõször WenczelGusztáv tankönyvében (1863)8 jelentkezik, majd kidolgozottformában Zlinszky Imre: A magyar magánjog mai érvényben,Általános rész, Budapest, 1880 címû munkájában érhetõ tettena német (osztrák) pandekta tudomány hatásaként. Zlinszkymunkáját négy részre osztotta. Az elsõ rész az „Általános rész”,a második „A vagyonjog”, a harmadik a „Családi jog” és negye-dik „Az öröklési jog”. A magyar magánjog tudományábanelõször Zlinszky mûvében találkozunk általános résszel.9 A kö-vetkezõ témaköröket tárgyalja mûvében Zlinszky az általánosrész alatt egy-egy különálló, összesen hét fejezetben: A magyarmagánjog fogalma, A magyar magánjog forrásai, A személyek-rõl, A dolgokról, A jogokról, A jogi tények, A jogok védelme.

Tökéletesen követi a pandekta rendszert Herczegh Miklósrendkívül élvezetesen megírt, jól felépített „A magyar magánjogmai érvényben. Általános rész” Budapest, 1880 (Eggenberger-féle könyvkereskedés kiadása – Hoffmann és Molnár) címûmunkája. Herczegh a következõ témákat tárgyalja a könyvénekelsõ részét alkotó általános részében: Bevezetés utáni elsõ cím:A magyar magánjog forrásai (I. fej. Közönséges források, II. fej.Különös források), második cím: Személyek (I. fej. Természetiszemélyek, II. fej. Jogi személyek), harmadik cím: Dolgok, Ne-gyedik cím: A cselekvények (I. fej. A jogügyletek, II. fej. Tiltottcselekvények), ötödik cím: A jogok.

Jóllehet a pandekta tudomány hatása kétségtelenül domináns-nak nevezhetõ a századfordulón, sõt, a két világháború közöttimagyar jogtudományban10, a polgári törvénykönyv 1900-as elsõtervezete, majdan a magánjogi törvénykönyv 1928-as tervezetesem tartalmazott általános részt! Az 1900-as tervezet hivatalosindokolása szerint „elméleti tantételek nem valók a törvény-könyvbe.”11 Az általános részi szabályok csak akkor igazolhatók

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

23

Jogi irodalom – könyvismertetés

Van-e általános része a magyar magánjognak?

24

– szól a hivatalos indokolás –, ha az egyes szabályok nem helyez-hetõk és fogalmazhatók meg úgy és ott pontosan, ahova az adott„sedes materiae” tartozik. Ha ezen túlmenõen még szükséges,akkor lehet rendelkezni ennek a szabálynak más téren való alkal-mazhatóságáról is. Ekképpen elkerülhetõ, hogy a szabályok túl-ságosan is általánosan, tehát nehezen érthetõen kerüljenek meg-fogalmazásra, és eltávolodjanak a leginkább vonatkoztathatóterülettõl, amelynek tárgyával az illetõ szabály a legszorosabbösszefüggésben áll.12 Az 1900-as tervezet meggondolásait minda mai napig érvényesnek és megfontolandónak tartjuk, jóllehet ajogtudomány és a törvénykönyv általános részének egybemosá-sát a korabeli kodifikátoroktól sem fogadhatjuk el.

Ezen túlmenõen a jogtudomány részérõl Szászy-SchwarzGusztáv a mai napig jogosnak nevezhetõ kritikai észrevételeketis megfogalmazott már a század elején, miszerint a pandekta-rendszer alapjául szolgáló felosztás semmiféle logikát nem követ:„Ezért pl. az a rendszer, mely az embereket szõkékre és barnákra oszt-ja, nem lesz antropológia célszerû rendszere, mert felosztási alapul azemberek olyan tulajdonságát választja, melynek jelentõsége igen cse-kély. Logikailag helyessége ellen azonban még az ilyen felosztásnaksem lehet kivetés. Logikailag helytelenné lesz azonban a felosztás, haaz embereket így osztályozná: 1. szõkék, 2. barnák, 3. férfiak, 4. gaz-dagok, mert a felosztásban háromféle felosztási alapot használtamegymás mellett. Pedig ilyen a magánjog ma közkeletû rendszere.Mert ha a dologi és kötelmi jogok – vagy jogviszonyok – mellé mintharmadikat a családi jogokat sorolják, amelyek legnagyobb részben is-mét vagy dologiak vagy kötelmiek, és mint negyediket az örökjogot,amely ismét nem más mint dologi és kötelmi jogokban való jogutódlásmódja, akkor egyetlen hibával sem maradtunk adósak, amit a tudo-mányos felosztásban csak el lehet követni. A dologi és a kötelmi részenbelül nem kevésbé illogikus a rendszerezés. A dologi jogon belülugyanis az egyes jogokat az õ tartalmuk szerint különböztetjük: a tu-lajdonjognak más a tartalma, mint az idegen dolgon való jogoknakés ezek az utóbbiak mindegyikének más-más a tartalmuk. A kötelmijogon belül az egyes kötelmeket nem tartalmuk szerint csoportosítjuk,hanem keletkezési tényalapjuk szerint: ügyleti, vétségi és quasi-vétsé-gi kötelmekrõl szólunk.”13

Szászy-Schwarz Gusztáv fenti gondolatmenetével azért nemértünk egyet, mert a jogrendszertõl matematikai logikai rend-szert kér számon, és ezzel feledtetni véli a jog történetiségét, va-lamint egyéb rendszerbeli sajátosságait, például azt, hogy konk-rét társadalmi viszonyok szabályozását jelenti, értékítéletre épül,és értékeket hordoz.

Szladits Károly a pandektarendszer korrektúráját a fõszer-kesztésében elkészült nagy összefoglalóban végezte el. A „Nagy-Szladits”-ban a személyi jog elvált az általános résztõl, ezzel istisztítva és egységesebbé kovácsolva az általános részt14. Az álta-lános részt Szladits hat címre osztotta: „A magánjog fogalma,fejlõdése és tudománya”, „Jogszabálytan”, „Magánjogi helyze-tek”, „A magánjogi tényállások”, „Magyar nemzetközi magán-jog” és „Magyar idõközi magánjog”. Így a teljes általános rész502 oldalt tesz ki a kézikönyv jellegébõl adódóan, jóllehet eb-bõl kb. 100 oldal a magyar nemzetközi magánjog témakörébetartozik.

Villányi László: A magyar magánjog rövid tankönyve (Buda-pest: 1941, Grill) elsõ részében foglalkozik az általános részproblematikájával. Az egyes fejezetekbe csoportosítva a követke-zõ kérdéseket dolgozta ki Villányi, mint általános részi témákat:jogszabálytan, jogi helyzetek és tényállások, jogügyletek, jogügy-leten kívüli tényállások és magánjogi jogváltozások. A korábbikönyvekkel ellentétben, melyeknél az általános rész tulajdonkép-pen „Bevezetés a magánjogba” címet is viselhetne, Szladits ésVillányi mûvei dolgozták ki a magyar magánjognak a tudomá-nyosnak nevezhetõ általános részét.

Az egyik legtanulságosabb, de elvetélt próbálkozást, a jogsza-bályok egységes logikán felépített osztályozásának lehetetlensé-gét pontosan Szászy kísérlete igazolja. A Szászy által konstruáltegységes logikai felosztás semmiféle korábbi hagyományt nem

követ, és ezzel a magánjog legfontosabb gerincét, az évszázadokalatt kijegecesedett gondolati kapcsolatokat törte ketté.15 Ebbõlis látszik, hogy a jog nem pusztán a formális logika és a megal-kotott szabályok matematikai rendbe sorolt halmaza.16

Igényes elméleti megközelítéssel legutoljára Világhy Miklósfoglalkozott részletesen az általános rész problematikájával,mindezt erõs ideológiai köntösbe bújtatva. Az általános részszükségességét „absztrakt-idealista” világnézete miatt utasítottael.17 Jóllehet Világhy is elismerte, hogy a legnehezebb kérdést„kétségkívül” az általános rész jelenti a polgári törvénykönyvmegalkotásánál, ráadásul mind a szovjet, mind a csehszlovákpolgári törvénykönyv egyaránt tartalmazott általános részt. Ide-ológiai indokolása szerint a természetjog szülte általános részmellõzendõ az új polgári törvénykönyvbõl, ugyanakkor ezt a ko-rábbi magyar hagyományok is igazolják. Harmadrészt Világhyszerint a polgári törvénykönyv felépítésétõl és rendszerezésétõlélesen megkülönböztetendõ a polgári jog tudománya és annakrendszerezése. A tudományos rendszerezés a „jogágazat alapjáulszolgáló társadalmi viszonyok jogi szabályozásának általános elveit,sajátosságait, a polgári jogviszony egészét veszi vizsgálat alá. Evvelszemben nincs szükség ilyen fõ részre magában a polgári törvény-könyvben, amelynek nem a tudományos elemzés, hanem a társadalmiviszonyok szabályozása a feladata.”18

Világhy meggyõzõnek tûnõ okfejtésében logikai hibát vélünkfelfedezni ott, amikor a polgári törvénykönyv általános részét tartal-milag azonosítja a polgári jog tudományának általános részével. Vé-leményünk szerint ez a kettõ eltér egymástól, sõt még azokbanaz országokban is különbözik, ahol a tárgyi jog (az adott polgá-ri törvénykönyv) általános részt tartalmaz. Jóllehet Világhy ezzellátszólag megoldotta a kérdést a Ptk. kodifikáció során, de pol-gári törvénykönyvünk újragondolásakor ez a megoldás és ma-gyarázat már nem kielégítõ.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar magánjog-ban kizárólag a jogtudomány dolgozott ki általános részt, amelynagyobb részben a korábbi történeti gyökerekhez tapad és abbóltáplálkozik, semmint egy új tudományos megközelítésnek lenneaz eredménye. Sajnálatos, de tény, hogy ebben a tekintetbenmindannyian Savigny köpenyébõl bújtunk ki, és csak egy újSavigny lesz képes egy másfajta gondolatrendszer megalkotásá-ra. Az általános rész klasszikusnak nevezhetõ szabályai közül aszemélyek és a jogvédelemre vonatkozó részek (personae ésactiones) római jogi eredetûek, a szubjektív jogok (alanyi jogok)és a jogügyleti tan pedig a természetjogban fogantak, e kettõösszekovácsolása a pandektatudomány eredménye.19 Ebbõl kiin-dulva kell továbblépni.

A fentiekbõl még nem vonhatunk le semmilyen egyértelmûállásfoglalást, vajon szükség van-e általános részre az új polgáritörvénykönyvünkben. A jelenlegi Ptk. bevezetõ rendelkezései-nek kuszaságát és esetlegességét különösebben nem kell bemu-tatnunk.20 A bevezetõ rendelkezések körüli legfontosabb „általá-nos részi” kérdés az, vajon hány alapelve van a Ptk.-nak21, illet-ve a 6. § kötelemfakasztó tényállás vagy pedig generálklauzu-la?22 De mit tartalmazna az általános rész? Amint röviden láttuk,a BGB-ben is valójában csak a jogügyleti tan nevezhetõ „általá-nos résznek”. De szükség van-e önálló jogügyleti tanra a ma-gyar magánjogban, amely mind a dologi, mind a kötelmi, depéldául örökjogi jogügyletekre vonatkozó szabályokat egyarántmagába foglalná, pontosabban fogalmazva mindezeknek a hát-terét képezné? Ebben az esetben a szabályozás szintje újabb,meglehetõsen absztrakt normákkal bõvülne, ahol a helyes mér-téket és arányt még – az évtizedes elõmunkálatok ellenére – anémeteknek sem sikerült mindig megtalálniuk. Vagy maradjonmeg jelenlegi szabályozásunk nem túl elegáns, de mindenesetrepraktikus megoldása, miszerint a szerzõdésekre vonatkozó álta-lános szabályokat alkalmazzuk kiterjesztés útján egyes dologi,örökjogi és egyéb esetekre. Véleményünk szerint egy a mainálegyértelmûbb és követhetõbb szabályozás célul tûzendõ ki, akáraz önálló jogügyleti tan kidolgozásában, akár a szerzõdésekre

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

vonatkozó általános szabályok pontosításában és cizellálásában.A kódex szerkezetének megalkotásánál fontos a szabályozásegységessége és koherenciája, hogy ne engedjen csábítás és ér-dekek pillanatnyi vonzásainak, az egyes alacsonyabb szintû vagyközjogi normák tévelygéseinek, továbbá határozatlan lelkületû

jogalkalmazók felületességének. De ne feledjük, például egyesváltójogi kérdésektõl kezdve társasági határozat érvényességé-nek problematikájáig a legmeggyõzõbb megoldást végsõ sorona jogügyleti tan nyújtja.

Dr. Csehi Zoltán

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

25

JEGYZETEK1 Asztalos László: Polgári jogi alaptan. Budapest: Akadémia, 1987.2 ELTE ÁJTK Polgári jogi tanszéki vita 1998. június 19-én.3 Bíró György–Lenkovics Barnabás: Általános tanok. Ideiglenes egyetemi

jegyzet. Miskolc: 1996, Novotny Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért.4 Lásd Ewald, Francois (sous la dir.): Naissance du Code civil, Paris, 1989,

Flammarion, 91. és 99. o., valamint Fenet, P. A.: Recueil complet destravaux preparatoires du Code civil. 1827. Tom II, újra kiadva Osnabrück1968, Otto Zeller.

5 Helmut Koziol–Rudolf Welser: Grundriß des bürgerlichen Rechts. BandI. Allgemeiner Teil und Schuldrecht 8. Aufl. Wien, 1987, Mazsche.

6 Lásd ehhez részletesen Csehi Zoltán: Polgári jogi tankönyvek Németor-szágban (BGB Általános rész – Schwab, Brox, Medicus, Larenz) in: ActaFacultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis deRolando Eötvös Nominatae, Tom XXXII (1990) 219–244. o., valamintCsehi Zoltán: A francia magánjog elméleti alapjai, in: JOGÁLLAM1996/3–4, 177–185. o.

7 Franz Wieacker: Privatrechtsgeschichte der Neuzeit unter besonderenBerücksichtigung der deutschen Entwicklung. 2. neuarb. Aufl. Göttingen,1967, Vandenhoeck & Ruprecht, 487. o.

8 Szászy István: A magyar magánjog általános része különös tekintettel akülföldi magánjogi rendszerekre. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1947,12. o. Wenczel Gusztáv által terjedt el, valamint az õ mintája nyomán fo-gadták el a magánjog pandektista ötös felosztását: általános rész, dologijog, kötelmi jog, családi jog, öröklési jog.

9 Zlinszky Imre: A magyar magánjog mai érvényben különös tekintettel agyakorlat igényeire. 2. kiadás. Budapest: 1883, Franklin.

10 Elemér Pólay: Abschaffung des Pandektemsystems in der Rechtswis-senschaft und Gesetzgebung in Ungarn in den letzten drei Jahrzehnten(Rechtshistorische Konferenz, Prag, 1975, kézirat).

11 Indokolás a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Elsõkötet. Budapest: 1901, Grill, XII. o.

12 Indokolás uo. (11. lj.)

13 Schwarz Gusztáv: Új irányok a magánjogban. Budapest: Athenaeum,1911, 206–207. o.

14 Magyar Magánjog. Elsõ kötet. Általános rész. Személyi jog. Budapest:1941, Grill.

15 Szászy István: A magyar magánjog általános része különös tekintettel akülföldi magánjogi rendszerekre. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1947, a12–15. oldalakon olvasható a Szászy-féle rendszerezés.

16 A jog rendszerjellegû megközelítéséhez alapvetõ Claus-Wilhelm Canariskét kiadásban is megjelent habilitációs írására a Systemdenken undSystembegriff in der Jurisprudenz entwickelt am Beispiel des deutschenPrivatrechts (2. übart. Aufl. Berlin, 1983, Duncker & Humblot), szellemielõfutára Karl Larenz: Methodenlehre der Rechtswissenschaft (6. neubearb. Aufl. Berlin–New York: 1991, Springer) 6. fejezet (437. és sk. o.),de találunk eltérõ felfogást is, mint például az óriási vitát kiváltó TheodorViehweg „Topik und Jurisprudenz” címû munkáját (5. Aufl., 1974, Mün-chen, C. H. Beck’ she) rendkívül szellemes megközelítéssel.

17 Világhy Miklós: A Magyar Népköztársaság polgári törvénykönyvénekrendszerérõl, in X. (új évf.) Jogtudományi Közlöny 457–487. (1955)

18 Világhy i. m. (17. lj.) 482. o.19 Elemér Pólay: Abschaffung des Pandektemsystems in der Rechtswis-

senschaft und Gesetzgebung in Ungarn in den letzten drei Jahrzehnten(Rechtshistorische Konferenz, Prag, 1975) 2. o.

20 Lábady i. m. 139–148. o.21 Kecskés László: Polgári jogunk alapelveinek változásairól, 40 Magyar

Jog, 1–8. o. (1993), az alapelvek a következok: 1. Az alanyi jogok sza-bad gyakorlása; 2. A tulajdon védelme; 3. A jóhiszemuség és a tisztesség(kölcsönös bizalom) elve; 4. A kölcsönös együttmûködés kívánalma;5. A felróhatósághoz kötött felelõsség elve; 6. Joggal való visszaélés ti-lalma; 7. A kármegelõzés követelménye; 8. Értelmezési alapelv. Ettõleltér Lábady i. m. említ „vezérmotívumot”, valamint „generálklauzulát”,valamint Bíró–Lenkovics kilenc alapelvet sorol fel i.m. (3. lj.) 55–72. o.

22 Bíró–Lenkovics i.m. (3. lj.) 73. o. szerint generálklauzula.

Külföldi kitekintés

A BGB reformjáról2000. január 21-én az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tar-tott elôadást a BGB reformján dolgozó kodifikációs bizottság tagja,Hein Kötz egyetemi tanár a hamburgi Max Planck Intézetbõl. Azelôadás témája a BGB reformja volt. Az alábbiakban ezt az elôadástfoglaljuk össze.

A BGB szövege, ami annak szerzõdési és kártérítési jogra vo-natkozó részeit illeti, megalkotása óta – kivéve a bérleti jogvi-szony szabályait – gyakorlatilag nem változott. A BGB hatályba-lépése óta eltelt idõ önmagában is felveti a reform szükségessé-gét. Bizonyos speciális területekre – például az általános szerzõ-dési feltételek alapján kötött szerzõdések, a fogyasztói hitelek ésa házaló kereskedelem – külön jogszabályokat alkottak. Vanolyan elképzelés, amely szerint ezeket a szerzõdési jogra vonat-kozó külön jogszabályokat is inkorporálni kellene a kódexbe.A BGB hatálybalépése óta eltelt idõ alatt a bírói gyakorlat adap-tálta a törvényi rendelkezéseket a változó gazdasági és társadalmikörülményekhez. Ebbõl adódóan a mai jogalkalmazás számáraelsõrendûvé vált a kommentárok szerepe. Maga a törvényszövegmásodlagos lett, a jog megismerésének forrása a kommentáriro-dalom. Jogpolitikai céllá vált olyan kódex létrehozása, amelybenaz átlagos állampolgár is megtalálja az egyes jogviszonyokra vo-natkozó szabályokat.

A BGB reformjára vonatkozó törekvések 1978-ban váltak iga-zán konkréttá. Az ezt követõ tevékenység eredménye egy 24 el-méleti és gyakorlati jogász által elkészített anyag lett, amely a„Vélemények és javaslatok a kötelmi jog átdolgozásához” címetkapta, s amelyet három kötetben, 1981 és 1983-ban meg isjelentettek. A kodifikációs munka a német igazságügy-miniszté-

rium kezdeményezésére indult meg és célja eleve korlátozottvolt: nem a BGB teljes reformjára, csupán a kötelmi jog átdol-gozására terjedt ki. A kormányváltással 1993-tól a reform háromterületre szûkült: a szerzõdésszegésért való felelõsség általánosszabályaira, a szavatosságra és a szavatossági igények érvényesí-tésére nyitva álló határidõk szabályozására. Az elõadó hangsú-lyozta, hogy a bizottság módosítási javaslatai éppen ezért erõsenkötõdnek a BGB rendszeréhez, a BGB sajátosságaihoz. A mun-ka során a bizottság jog-összehasonlító módszert alkalmazott.A bizottság indítványának részletes szövegét 1992-ben kiadták(Abslußbericht der Kommission zur Überarbeitung des Schuld-rechts). A BGB e részeinek reformját sürgeti az is, hogy Német-országnak implementálnia kell az Európai Unió jótállási irány-elvét is, ami csak a BGB vonatkozó rendelkezéseinek módosítá-sával lehetséges.

Összehasonlító szemléletben vizsgálva a BGB szerzõdéssze-gésre vonatkozó rendelkezéseit, kiderül, hogy például a németjog és a common law közötti különbségek – annak ellenére,hogy az elvi kiindulópontok jelentõsen eltérnek – nem olyan mé-lyek, mint amilyennek az elsõ pillantásra tûnnek. A német jogszerint a szerzõdésszegéssel okozott kár megtérítésének alapja aszerzõdésszegõ fél vétkessége, azaz vétkesség hiányában nem fe-lel a szerzõdésszegõ fél a szerzõdésszegéssel okozott károkért.A common law ezzel szemben nem követeli meg a vétkesség bi-zonyítását, a felelõsség ilyen szempontból jótállás jellegû.Ugyanakkor a német és az angol bírói gyakorlat egyezõen nemtekinti a vétkesség hiánya alapján kimenthetõnek a vételár meg-fizetéséért való felelõsséget s egyezõen nem tekinti az eredmény

26

elmaradását kimenthetetlen felelõsségnek meghatározott (orvo-si, ügyvédi) tevékenységre irányuló jogviszonyok esetén (azeredmény elmaradásáért felelhet ugyanakkor az orvos példáulbizonyos plasztikai mûtéteknél). Az angol jog a némethez ha-sonlóan nem teszi felelõssé az eladót abban az esetben, ha azadásvételi szerzõdés lehetetlenülése során õt gondatlanság semterheli (s.7. Sale of Goods Act). A német jog számára sem ide-gen az angol jogban kiindulóelvként elfogadott szigorú felelõs-ség, amelyet a BGB fajlagos szolgáltatás esetén ír elõ (BGB279.). A vétkességi alapú német felfogás kivételei és a commonlaw által tükrözött helytállási jellegû alapelv alóli kivételek aztmutatják, hogy a két rendszer a konkrét helyzetek megítélésébenés a gyakorlatban kevésbé különbözik egymástól, mint azt a ki-induló elvek sugallják.

A német szerzõdési jog további jellemzõje, hogy nincs egysé-ges szerzõdésszegés-fogalom. A BGB maga kétféle szerzõdéssze-gést ismer: a teljesítés lehetetlenné válását és a késedelmet. Ez aszerzõdésszegésért való kártérítési felelõsség szempontjából je-lentõs hézagot eredményez – nem terjed ki például arra a hely-zetre, amikor az eladó elmulasztja az áruhoz a megfelelõ haszná-lati utasítást megadni, s a kár ennek a következménye. Ennek ahézagnak a kitöltésére a bírói gyakorlat a szerzõdésszegésért va-ló felelõsség további tényállásait fejlesztette ki (positive Vert-ragsverletzung).

Az elõadó véleménye szerint a szerzõdésszegésért való felelõs-ség elvi alapjának – vétkességi vagy jótállási (garancia) jelleg –meghatározása során az angol megoldást kellene preferálni. Ezazt jeleni, hogy nem fogadjuk el kimentésnek pusztán azt atényt, hogy a hibátlan teljesítés érdekében a kötelezett mindentõle telhetõt megtett. Azaz a kötelezett nem azt ígéri, hogy min-den tõle telhetõt megtesz a szerzõdés teljesítése érdekében, ha-nem a szerzõdés teljesítéséért fõszabályként jótállási jellegû fele-lõsséggel tartozik. A helyes kiindulópont tehát a jótállási elv.

Ez összhangban van mind az Egyesült Nemzeteknek az áruknemzetközi adásvételérõl szóló bécsi egyezménye (a továbbiak-ban: Bécsi Vételi Egyezmény), mind az UNIDROIT által meg-alkotott Nemzetközi Kereskedelmi Szerzõdési Alapelvek (a to-vábbiakban: Alapelvek) által alkalmazott megoldással.

Az Alapelvek 7.1.1. cikkelye a szerzõdés nem teljesítésénekminõsíti bármely szerzõdéses kötelezettség megsértését, ideértvea hibás teljesítést és a késedelmet is, ami azt jelenti, hogy azAlapelvek is egységes szerzõdésszegés-fogalom koncepcióraépülnek. Az Alapelvek 7.4.1. és 7.1.7. cikkelyeinek egybevetésé-bõl megállapítható továbbá az is, hogy a szerzõdésszegéssel oko-

zott kár megtérítéséért való felelõsséghez nem szükséges a szer-zõdésszegõ fél vétkessége. A felelõsség alól csak akkor mentesül,ha bizonyítja, hogy a nemteljesítés olyan akadály következmé-nye, amely ellenõrzésén kívül esett és arra a szerzõdés megköté-sének idõpontjában ésszerûen nem lehetett számítani.

A Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikkelye értelmében a szerzõ-désszegõ fél csak akkor mentesül a szerzõdésszegéssel okozottkár megtérítéséért való felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy köte-lezettségének elmulasztását olyan akadály okozta, amelyet elnem háríthatott, s ésszerûen nem is volt elvárható tõle, hogy aszerzõdéskötés idején ezzel az akadállyal számoljon, azt elhárítsavagy következményeinek elejét vegye. Egyébként a Bécsi VételiEgyezmény is egységes szerzõdésszegés-fogalmat használ: a 61.cikkelyben foglalt rendelkezéssel annak minõsíti a szerzõdésbenvagy az egyezményben meghatározott bármely kötelezettség tel-jesítésének elmulasztását.

A bizottság többsége a Bécsi Vételi Egyezmény konstrukció-ját fogadta el, ami egységes szerzõdésszegés-fogalom alkalma-zását és a vétkességen alapuló felelõsség elvetését jelenti, a kár-térítés mértékét pedig arra a veszteségre korlátozza, amelyet aszerzõdésszegõ fél a károkozó magatartás idõpontjában elõre lát-hatott. Ezt a megoldást elsõsorban az a kritika érte, hogy a nem-zetközi kereskedelemben jól alkalmazható elvek nem feltétlenüladekvátak nem kereskedõk ügyleteire is. Ezért a bizottság végülkompromisszumos megoldást javasol, amikor megtartja a vét-kességi elvet, de a bizonyítási terhet a szerzõdésszegõ félre helye-zi s ugyanakkor a bíróságokra bízza annak eldöntését, hogyadott esetben a jótállási felelõsség szerzõdéses vállalása megálla-pítható-e: ha igen, a szerzõdés alapján a kötelezettet terhelõ fe-lelõsség az irányadó, s vétlenségét bizonyítva sem mentesülhet.

A reform harmadik területe a szerzõdésszegésbõl eredõ igé-nyek érvényesítésére nyitva álló határidõk szabályozása. A bi-zottság mindenképpen szükségesnek látta a jelenleg irányadó,jelentõsen eltérõ határidõk egységesítését. Eszerint a határidõazonos lenne mindenfajta szerzõdésszegésbõl eredõ igény érvé-nyesítésére, függetlenül a szerzõdésszegés és az igény természe-tétõl. A bizottság ezt a határidõt három évben látja célszerûnekmeghatározni, amelyet szerzõdéssel legfeljebb egy évre lehetleszállítani, azaz a határidõ semmi esetre sem lehet egy évnél rö-videbb. Az elõadó szerint továbbra is probléma marad az igény-érvényesítési határidõ kezdõ idõpontjának eltérése a szerzõ-désszegésbõl eredõ igények és a deliktuális kártérítési igényekesetén.

Dr. Menyhárd Attila

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

MEGRENDELÕ

Megrendelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . címû kötetet . . . . . . . . . . . példányban.A kiadvány árát átvételkor átutalással vagy utánvéttel (postaköltség felszámolásával) fizetem.

Megrendelõ neve, telefonszáma: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Pontos cím, irányítószámmal: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ügyintézõ neve, telefonszáma: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Polgári eljárásjogKommentár a gyakorlat számára

2. kiadás

A kommentár az élõ joganyagot mutatja be, a polgári peres eljárás szabályainak az elmúltévekben jelentõs változásaival a Legfelsõbb Bíróság számos új, illetõleg módosított kollégiumiállásfoglalásával és iránymutató eseti döntésével, jogegységi határozataival.

A munka célja elsõsorban a jogalkalmazók munkájának segítése, ezért nem csupán a Polgáriperrendtartás magyarázatát tartalmazza, hanem – a hatályos jogszabályszöveget is közölve –foglalkozik a választottbírósági eljárással, a cégeljárással, a csõd és felszámolási eljárással, a ha-gyatéki eljárással, az iparjogvédelmi eljárásokkal és minden jelentõs peren kívüli eljárással.

A kötet szerzõi a Legfelsõbb Bíróság bírái, az egyetemek legkiválóbb oktatói.

Szerkesztõ: Dr. Petrik Ferenc

Ára: 15 000 Ft + áfa (alapkötet + 2 pótlap) • Pótlapár: 20 Ft/old. + áfa

Polgári jog I–II.Kommentár a gyakorlat számára

1997. év közepén jelent meg a „Polgári jog” kommentárjának alapkötete. A kiadvány a Polgá-ri Törvénykönyv korszerû magyarázatát tartalmazza, és több ezer bírósági döntés segítségévelbemutatja az irányadó bírósági gyakorlatot. Részletesen tárgyalja a jogi személyekre, a tulajdon-jogra, kártérítésre, a kötelmi jogra vonatkozó rendelkezéseket, az öröklési jog szabályait. Meg-találhatják benne a valamennyi szerzõdésre vonatkozó joganyagot. Emellett – a pótlapokkalkiegészítve – a Ptk.-hoz kapcsolódó jogszabályok rendelkezéseit is feldolgozza, így – többekközött – közli a gazdasági társaságokra, az egyesületekre, a társasházakra vonatkozó új törvé-nyeket, részletesen bemutatja és magyarázza a szerzõi jog, a szabadalmi- és védjegyjog szabá-lyait, a váltóra vonatkozó rendeletet.

A kapcsos szerkezetû sorozat bevált hagyományait követve foglalkozik azokkal a szakirodal-mi nézetekkel, amelyek a törvény értelmezését elõsegítik.

A kötet szerzõi a polgári jog tudományának legkiválóbb mûvelõi, egyetemi oktatók, valaminta joggyakorlat formálói, a Legfelsõbb Bíróság tanácselnökei és bírái.

Szerkesztõ: Dr. Petrik Ferenc

Ára: 20 000 Ft + áfa (alapkötet + 4 pótlap) • Pótlapár: 20 Ft/old. + áfa

Megrendelésüket a következõ címre szíveskedjenek küldeni: HVG-ORAC 1384 Bp., Pf. 797Telefon: 340-2305 • Fax: 349-7600

Keresse weboldalunkat! • Internet: www.hvgorac.hu • Rendeljen e-mailen! • E-mail: hvgorac@mail.orac.hu