III.A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUSSZÉKELYFÖLDI KÖVETKEZMÉNYEI

A közép-kelet-európai felvilágosodás hangsúlyozottan nemze-ti jellege közismert, a térség etnikai és geopolitikai viszonyainakszövevényébõl természetszerûen következõ tény. Virágzása etájakon egybeesik a soknemzetiségû Habsburg birodalom népeinemzeti eszmélésének korával, ám a jelenség hátterében bonyo-lult, a társadalmi szférát is érzékenyen érintõ érdekek munkál-tak. A magyar rendek egyfelõl Bécs központosító politikájátigyekeztek ellensúlyozni, miközben egyre komolyabb gondotokozott az ország bizonyos nem magyar népeinek emancipációstörekvése. A szerbek, románok, szlovákok nemzeti identitásánakkikristályosodásában nem volt jelentéktelen az udvar szerepe,mely a balázsfalvi görög katolikus püspökséget és papi szeminá-riumot, a pozsonyi szlovák teológiai intézetet éppen azért hoztalétre, a szerb nyelvû imakönyvek kiadását (az orosz befolyásellensúlyozásán túl) azért támogatta, hogy e népeket szövetsé-gesévé tegye a magyar nemesség függetlenségi igényeivel szem-ben. A magyar rendekkel csaknem azonos elõjogokat élvezõhorvát nemesség, a szintén privilegizált erdélyi szászság viszontellenszenvvel szemlélte és minden lehetséges eszközzel fékezteBécs központosító és modernizációs politikáját, hiszen ezen aponton érdekeik találkoztak a magyar kiváltságos osztály törek-véseivel.

Az érdekek és kényszerû szövetségek eme bonyolult rendszeré-ben a székelység sajátos helyet foglalt el. Feudális eredetû kivált-ságai, területi önkormányzati rendszere – még ha jórészt elméleti

89

síkra is kerültek – zavarták a bécsi udvart tekintélyuralmi politi-kája és központosító elvei érvényesítésében.

Az elõzõ fejezetben számba vettük azokat az apró, de határozottlépéseket, melyekkel a központi hatalom lassan, természetesenkihasználva a székely társadalomban végbemenõ belsõ rétegzõdéstés polarizációt, a minimálisra tudta szûkíteni a székely autonómiagyakorlati jelentõségét. A hajdanvolt jogok és szabadságok viszontújra meg újra felbukkannak a széki közgyûlések résztvevõinek ésaz országgyûlésekre utazó székely követeknek a szónoklataiban. Azudvar politikájával ily módon dacoló székely rendek ellenállása méghevesebbé vált Mária Terézia reformintézkedéseinek hatására.

Mária Terézia reformjai

és a székely rendi hangulat feléledése

„Ha a felvilágosult abszolutizmus jelentkezését az uralkodókfilozófiai ismereteihez kötjük – jegyzi meg Barta János igentalálóan –, Mária Teréziát ki kell hagynunk a XVIII. századfelvilágosult monarcháinak igen tiszteletreméltó sorából.”1 Kétség-telen, Mária Terézia nem részesült abban az elméleti (ön)elõkép-zésben, mely a kezdet kezdetétõl meghatározta II. Frigyes vagy II.József uralkodásának mikéntjét. Ez okozza a történetírói berkek-ben létezõ bizonytalanságot a tereziánus reformkorszak kronológi-ai határait illetõen: egyesek kezdetként a társadalmi kiváltságokatmegnyirbáló Haugvitz-rendeletet (1749) jelölik meg, mások azállamtanács 1761-ben történt felállítását, ismét mások II. Józseftársuralkodóvá való kinevezését (1765). Ehhez kapcsolódva jogoslehet a kérdés: hol az idõbeni határ a királynõ nevével fémjelezhetõreformsorozat és a majdani „kalapos király” által kivitelezettprogram között?

Ami a székely társadalmat gyökereiben megbolygató intézkedé-seket illeti, csaknem egyöntetû a historikusok véleménye: a Szé-kelyföld hagyományos világát ért elsõ jelentõs csapás a határkato-naság felállítása volt. Imreh István szavaival élve, „a Habsburg

90

birodalom [...] a helyi, hagyományos organizmusok egyikébõl akartközponti vezényszóra figyelmezõ organizációt formálni.”3 A határ-védelem takarékos korszerûsítésén túlmenõen tehát – a katonaiszigorral érvényesítendõ központi irányítás révén – a hatalom aszékely autonómia maradványait is tovább akarta csorbítani. Té-vednénk azonban azt állítva, hogy a központi kormányzat kizárólagszékelyellenes jogtipró offenzívájával állunk szemben. Ismét ImrehIstvánt idézzük: „Az, ami a székely székekben történik [...] beilleszt-hetõ abba az újkor eleji üzemies struktúramódosulásba, amely aközépkorias autonómiák megfogyatkozásával együtt jár. A kollek-tív jogok, a hagyomány szentesítette privilégiumok intézményikereteinek, a ‘kicsiny társadalom alakulásoknak’, a ‘szabadság kiskörei sokaságának’ szembe kellett nézniük a hatalmasabb alakulat-nak az õket erõtlenítõ vagy éppen felszámolni akaró törekvései-vel.”4 Ráadásul a székely határkatonaság megszervezése csakrészben tekinthetõ a tereziánus reformsorozat részének, valójábanegy régebbi, a XVI. században, Horvátországban elindított folya-mat végsõ fázisa, melynek során Bécs fõként nem magyar népele-mek (horvátok, szerbek, németek, románok) felhasználásával pró-bált olyan határ menti védõrendszert kialakítani, mely nem csupána külsõ veszély elhárítására, hanem a belsõ centrifugális erõk,elsõsorban a magyar nemesség autonómiaigényeinek megfékezé-sére is alkalmas legyen.5 Az erdélyi határkatonaságot Carl Göllnerszász történész is a Habsburgok centralizációs törekvéseit szolgálóeszköznek tekinti: „Anélkül, hogy lebecsülnénk az erdélyi határõr-ség katonai szerepét [...], egyértelmûen megállapítható a bécsiUdvar azon szándéka, hogy a tereziánus önkényuralmat általukplántálja mélyen az erdélyi földbe. Az új hadi intézmény általmegnövekszik a császári akarat szolgálatában álló generál com-mando tekintélye és szerepköre, csökken a birodalom centrali-zációját gátló nemesi országgyûlés hatalma. A határkatonaságmegszervezésével az udvar serpenyõbe vetette a kardot, mely acsászár és tanácsadói javára billentette az erdélyi erõviszonyokmérlegét.”6

91

A székelyek bekapcsolása a magyar kiváltságosok féken tartását(is) célzó határvédõ láncba nem bizonyult a Habsburg politikaszerencsés húzásának. Akik ezt kitervelték egyfelõl abban tévedtek,hogy kissé túlbecsülték a székelyek és vármegyei magyarok köztikülönbséget, netán összeférhetetlenséget, másrészt azon elképze-lés sem hozta meg a kívánt eredményt, hogy egy szigorúanszervezett katonatársadalom körülményei közt majd mérséklõdneka makacs autonómia-igények.

Az erdélyi végvidék militarizálásának természetesen megvoltaka külpolitikai indokai is. A nyugaton viselt háborúk nyomán a keletihatárok õrzése fellazult, ami fokozta a szomszédos Moldvát folya-matosan rettegésben tartó tatár zsákmányszerzõ portyák kelet-er-délyi veszélyét, az ellenõrizetlen határforgalom pedig a csempész-kereskedelem nem óhajtott virágzásán túl azzal riogatott, hogyújból országos méretû járványként ütheti fel fejét a Kárpátoktólkeletre és délre esõ vidékek állandó vendége, a pestis.

Erdély 1761-ben kinevezett katonai parancsnoka, NicolausAdolf Buccow nyomban hivatalba lépését követõen sikeres tobor-zást folytatott a határközeli román lakosság körében. A románok,fõleg a jobbágyterhektõl való szabadulás ígéretétõl fellelkesülve,nagy számban jelentkeztek a határkatonaság soraiba, ám az ígére-tek beváltásának halogatása helyenként õket is szembefordította aközponti kormányzat akaratával: fõképpen ott, ahol még létezteka „more siculorum”-szerû elvek alapján szervezõdött közösségek (aszályvai zendülés).7

A székely ezredek szervezése, melyet Buccow 1762 nyaránindított el, már sokkal nehezebb feladatnak bizonyult. Hiába idéziSchröder ezredesnek a királynõ nevében kibocsátott körlevele azõsi székely harci erényeket, az elsõként célba vett Gyergyószéklakossága nem engedett a bizottság egyelõre erõszakmentes unszo-lásának. Udvarhelyszéken, ahol Buccow személyes jelenlétévelpróbált nyomatékot adni az akciónak, a toborzás kudarcba fulladt.A tábornok emberei elõbb igyekeztek megfélemlíteni a városbanösszegyûlt tiltakozó tömeget, bántalmaztak néhány hangadót, az-

92

tán Buccow, hogy szelídebb arcát is mutassa, pénzt szórt a székházaelõtt álló parasztok közé, de a szék népe semmiképp sem akartengedelmeskedni. 1762. szeptember 18-án a fõparancsnok jobbnaklátta sebtében elhagyni a forrongó „anyavárost”, ezzel mintegylemondván Udvarhely hadrendbe állításáról, ami a határsáv köz-vetlen közelében fekvõ, stratégiailag jelentõsebb székely székeklakóinak semmi jót nem jelentett: a sorozóbizottság ezt követõenmind erõszakosabban lépett fel Csík-Gyergyó-Kászonban, Három-széken meg Udvarhelyszék Bardóc fiúszékében. Eme utóbbi vidé-keken a sorozást végrehajtók erõszakoskodásához hozzáadódtak atoborzás korábbi szakaszában már katonának állt székelyek, az ún.„limitrophusok” civil falusfeleikkel szembeni mindennemû túlkapásai.

A határkatonaság felállítása elõtt aligha létezett székely, akikételkedett volna az „alkotmányos jogok” erejében, abban, hogy arégmúlt idõkben elnyert kiváltságok törvényes volta felülkerekedika kormányzat történetiségre érzéketlen racionalizmusán. Pedig ahatalom már korábban is számtalan jelét adta annak, hogy aLipót-féle alkotmánylevél ígérteit nem tekinti idõszerûnek. Azillúziók továbbélése 1763 tavaszáig, ha nem is indokolt, de bizonyosfokig érthetõ. A királynõ nevében végrehajtott erõszakos sorozá-soknak viszont már jelzés értékûeknek kellett volna lenniük, aszékely sérelmi politika további esélyeit illetõen. Mégis: a székely-ség sorsáért aggódók nem láttak más kiutat a válságból, mint avérrel szerzett „scithiai nemes prerogativákra” való hivatkozást,melyek perdöntõ erejû hamisítatlan régi bizonyítékai – hitükszerint – elõ kell kerüljenek a székely levéltárak éppen rendezet-lenségükbõl adódóan titokzatos zegzugaiból. Legalábbis erre utalaz udvarhelyi „köznemesek” 1763. június 28-án székük tisztségvi-selõihez intézett kérése: „Alázatosan instáljuk a tekintetes offi-ciolatust, hogy súlyos bajai nem csak székünk, sõt egész székelnemzetünknek keserves ínségünkkel naponként áradnak, melyekmegenyhítésére nékünk megmásolhatatlan szükségeink vadnakminden nátionknak törvényeire, diplomáira, privilégiumaira, con-stitutiójaira, indultumaira, szokásira etc. Minthogy penig mind

93

azok, valamik voltak és lehettek, nemes székünknek, mint elsõ ésanyaszékünknek protoculomában tanáltathatnak: méltóztassék atekintetes officiolatus az egész archiumot [sic!] elsõ levelétõl fogvautolsó levélig felhányattatni, valamik tanáltatnak kikerestetni,mint magunk védelmire való hasznos és szükséges instrumen-tuminkat s azokat kiírattatván, in paribus nékünk kezünkhöz adni.Azonban mint bizonyosabban értjük, azon literale instrumentumokkérettentnek ki a nemes szék archiomából, kérjük mindazonáltalalázatosan a nemes officiolátust, azoknak kiadattatásával ne sies-sen, míg mi meg nem látjuk, s nemes székely nationknak conser-vatiójára azokat meg nem vizsgáljuk. Holott egész székely natiónk-nak, nem más nemzeteknek tulajdoni, hathatós és védelmezõinstrumentumi, egész nemzetünk híre és akaratja nélkül ki nemadattathatnak...”.9

Még ugyanaznap nyújtották be folyamodványukat a királybírák-hoz és a székhez Udvarhelyszék köznemesei, vagy – ahogyanaláírják beadványukat – „nemes Udvarhelyszéknek két filiálisaivalvaló igaz, kiváltképpen való tiszta székelyek”. Ebben felhívják aszék – többnyire elõkelõ nemesi családokból való – elöljáróinakfigyelmét, hogy õket „alább való de nemességben egyenlõ gra-dusban levõket” a megpróbáltatások közepette magukra ne hagy-ják, mert – mint írják – „a mi veszedelmünkbõl természet szerintkell következni a felsõbb gráduson lévõknek is veszedelmének,minthogy nemesi szabadságunk egy fundamentomon épült s egytörvénybõl tartatik ...”.10

Július 12-én Udvarhelyszék ugyanazon „örökös lakossai, széke-lek, kiváltképpen való nemesek” a szék tisztségviselõihez és köz-gyûléséhez fordulnak. Határozott hangnemben figyelmeztetik acímzetteket a szék „közönségével” való közös eredetükre: „egynemzetbõl Hunortól s Magortól egyaránt származtunk Nagyságtok-kal, és azután Schithiából kijövén, egy áron vásárlók meg sovánföldünköt, melyet [...] minthogy méllyen az ellenség torkába he-lyeztetett, nem kevesebb áron egyaránt tartottuk; és minthogy egynemzetbõl való származásunk kitetszik, egyaránt bizonyíttatik

94

szabadságunknak is egyenlõsége...”. Hangsúlyozzák, hogy a „gra-dusban lévõk” a közösség soraiból „emeltettek fel tudományokért,s más lelki ajándékokért”, ezért úgy vélik, õk is kötelesek hallatnihangjukat a határkatonaság szervezése ellen. És mert úgy gondol-ják, hogy a katonaság felállítását célzó „új systema vagy planum[...] meg nem lehetne egész nemes nationknak consensussa, híreés akaratja nélkült”, szükséges „hogy nemes nationknak gyûléseerudeáltassék ott, a hol illik...” .

A folyamodvány megfogalmazóinak hivatkozási alapja a Tri-patitum, az Approbaták, a Compilatae Constitutiones, a Leopol-dinum, az 1744-es, Mária Terézia által jóváhagyott országgyûlésivégzések. Jellemzõ, hogy Mária Terézia az oklevél szövegében mint„felséges Grófi Asszonyunk” szerepel. Befejezésképpen, miután aszékelyek adóztatása ellen is kifogást emelnek, újból figyelmeztetika szék elöljáróit: „Méltóztassanak Nagyságtok e szerént minketmanuteneálni s valamire törvényeink, indultumink utat mutatnaka szerént kormányozni, mert a meghasonlott országnak el kellpusztulni, a mint szomszéd székeink síralmas bizonságaink.”11

A fent idézett iratok szövegének tanúsága szerint az udvarhelyiszabad székelyek – túl a „communitas” sorsa iránt érzett aggodal-mon – egyfajta „nemzetmentõ” pózban tetszelegtek: úgy vélték, õkés csakis õk, az anyaszék kiváltságosai hivatottak és képesek azegész székelységet érintõ bajok, az elõjogok elvesztése és a határ-katonaság szervezése okozta nyomorúságok elhárítására. E meg-gyõzõdést táplálta bennük a határkatonaság terhétõl sújtott székekmagatartása is, melyek támogatást reméltek és kértek a katona-ságtól megszabadult Udvarhelyszék elöljáróitól. Ez azért is megle-põ, mert évszázadokkal korábban, amikor Udvarhelyszék anyaszé-ki státuszának meg volt a jól meghatározott szerepe a székelyterületi önkormányzat rendszerében, éppen a többi szék elöljáróiigyekeztek megkérdõjelezni, vagy legalábbis korlátozni e hegemó-niát. E tekintetben sokatmondó a háromszéki lófõ és a gyalogszékelyeknek Udvarhelyszék „közönségéhez” címzett átirata, me-lyet Udvarhelyszék közgyûlése 1763. július 12-én tárgyalt és foglalt

95

jegyzõkönyvbe. A határkatonaság szervezése okozta nyomorúságo-kat felpanaszoló háromszékiek a székelyek vérségi összetartozásá-ra és közös történetére figyelmeztetnek: „mióta az eleink Schitiábólegyütt a kegyelmetek eleivel és több székben lakó minden székelymágnások [...] ezen földet magok erejekkel és vérekkel szerezték...”.Hivatkoznak a „scithiai nemes prerogativá”-ra, melyet elismert I.Lipót 1691-es diplomája, Károly császár, majd Mária Terézia ismegerõsített. „Mi egy tagja lévén a nemes székely nationak, együttközönségesen is vagyon egy törvényünk s egy szabadságunk, éskövetkezésképpen ha erõszakos idegenektõl a közönséges törvénymellett [...] megbontatik, annakutána erõtlen lészen Nagyságtokraés Kegyelmetekre nézve is [...]... Mi egyik tagja lévén Nagyságtok-nak és Kegyelmeteknek, midõn az idegenektõl megsebzett szabad-ságunkat magunktól meg nem gyógyíthatjuk, [...] Kegyelmetek, sõtaz egész corpus natio szabadságának is el kell veszni, mert a tagbanesett seb magát addig szokta rontani, míg az egész corpust el nemrontja [...] Kérjük azért Nagyságtokat és Kegyelmeteket, mint aszékely nationak fõbb tagjait, méltóztassék [...] a mi nyomorúságosbajainkban és nemesi diplomának, szabadságunknak megtartásá-ban segítséggel lenni...”. Alább Udvarhelyszék közgyûlésének vég-zése olvasható: „Az instans az háromszéki egy-házi nemes, primi-pilus és pixidárius rendbõl álló nemes communitasnak instantiájátlátván, értjük abból panaszokot, és minthogy az nemes székelynatio nevezetes tagjainak ismérjük, keserves szenvedéseket fájlal-juk és nemes hazánk törvénye a mennyiben utat módot mutat,Approbatae Constitutiones, pars 3-tio, titulus 1-mo juxta conditio-nes unionis, a méltóságos királyi gubernium elõtt magunk különösinstantiánk mellett promoveálni kötelességünknek tartjuk.”12

Egy 1763 nyarán, Csíkban terjesztett röpirat a következõkettanácsolta:

„ha különösön kérdeznek, ha akarunk-é katonák lenni vagy nem,különösön ne feleljen senki (hivatkozzon a falura).

Ha egész falukat kérdeznek (a szék híre nélkül), az se feleljen,Ha az egész széket kérdeznék, az se feleljen.

96

Ha az egész székely natiót kérdezik, az se feleljen egyebet,hanem csak azt, hogy legyen diaeta és otthon concludáltassék akatonaság dolga; s írattassék articulusba.”13

Egy másik, ugyancsak Csíkban terjesztett egykorú röpirat márnyílt osztrákellenes hangon szólt a vidék népéhez:

„Nem is akadályoz téged letetthited: mert megcsalattál.Vidd vissza a fegyvert, ne katonáskodjál,tarts Udvarhelyszékkel.Minden szavok csalárd, irigyetek hazug:Ne higgy a németnek...”14

Az anyaszék éledezõ tekintélyének viszont nem volt egyébalapja, mint az, hogy szerencsés módon kimaradt a határkatonaságrendszerébõl. Bár engedetlenségükért a beszállásolások nehézterhével sújtotta a hatalom, az udvarhelyiek egy része – tán Buccowgenerálisnak a székbõl való csúfos menekülésébõl merítve bátorsá-got – pimasz módon ûzött obszcén tréfát a határkatonaság intéz-ménye kapcsán: „lif...lóf... militia” lett a népies átmagyarítás szerinta „Limitropha militia”-ból.15 Némiképp meglepõ az a fölényesmagabiztosság is, amellyel az udvarhelyszéki „coadministrator”,ifjabb báró Daniel István bátorította azokat a csíki székelyeket, akikNagyszebenben, a guberniumnál próbálták elérni a széküket értbajok orvoslását: „A németek nem tudják a székelyek törvényit,csak tartsa kentek magokat, mert megszabadulnak a katonaságtól.Az Isten megsegíti kenteket. Engemet is elégszer akasztottak fel –de csak szóval –, de mégis élek. Udvarhelyszék egy kis baja utánmegszabadult a katonaságtól.”16

Mihelyt azonban a helyzet komolyra fordult, az üldöztetés nemszûnt, és Csíkszék férfinépe az erdõkben volt kénytelen menedéketkeresni, vagy a bujdosás útját választani, csillapodni látszott azanyaszék „nemzetmentõ” buzgalma is. 1763–64 telén a Csíkmadé-falva melletti erdõben, a „bodzas keresztfánál” összesereglett csíkiés háromszéki székely ellenállók, akik õseik példájára a „commu-nitas” erejébõl próbáltak bátorságot meríteni jogaik védelméhez,

97

hiába kérlelték az anyaszékbelieket: küldenének õk is falvankéntkét embert, akik egy korábbi egyezség értelmében Maros- ésAranyosszéket is képviselnék a tiltakozók közösségében. Az udvar-helyiek válasza mindig nemleges: nem hajlandók az ellenállókhozcsatlakozni, mert „õket most senki sem háborgatja”, illetve „õfel-sége nem kívánja, hogy Udvarhely, Marus- és Aranyosszék mostkatonák legyenek, õk a magok dolgokról megfelelnek.”17

A véletlen – vagy tán nem csak az – akképpen alakította azeseményeket, hogy a hatalom szempontjából kedvezõtlen fordulat– Buccow generális megfutamodása az udvarhelyi székvárosból –a körvonalazódó Habsburg-ellenes székely közös front bomlasztómomentumává váljon. Bár kétségesnek tûnik – még akkor is, hafigyelembe vesszük a Habsburg politika kitûnõ érzékét a „divide etimpera” elvének érvényesítésére –, hogy az események hátterébenelõre kitervelt tudatos cselekvés állt volna, az semmiképp semzárható ki, hogy Buccowék menet közben ismerték fel azt abomlasztó erõt, amit a székelység különbözõ csoportjaival szembe-ni differenciált bánásmód rejt magában.

A székely hagyományos társadalom rendjét azonban nem csu-pán a keleti határok védelmének hadászati reformja bolygatta meg:bár nem ütközött ugyanolyan heves ellenállásba, a bíráskodásreformja, azaz a „Folytonos táblák” szervezése érzékenyen érintettea Székelyföld jogi és közigazgatási autonómiáját, és nem utolsósorban azt az évszázados megszokást, amelynek sértetlenségére aszékely rendek mindig oly érzékenyek voltak.

A Székely- és Szászföldön, valamint a vármegyei területenérvényes jogszabályok közti különbségek, egyes települések elavulttörvénykezési kiváltságai – melyek fõleg zûrzavaros idõkben adtaklehetõséget súlyos visszaélésekre – már régen esedékessé tették afejedelemség jogrendjének alapos megreformálását.18 Másfelõl abécsi vezetés, tekintetbe véve Erdély etnikai és felekezeti megosz-tottságát, úgy vélte: a törvénykezés reformja itt sokkal egyszerûb-ben keresztülvihetõ, mint Magyarországon, ahol a vármegyékkõkemény autonómiája útját szegné bármilyen változásnak. Eléggé

98

hosszas habozás után az udvar egy Nemes Ádám gróf által vezetettbizottságot állított fel az erdélyi reform elõkészítésére, melyben aszékelyeket két udvarhelyszéki képviselte: Bándi András és Simén-falvi János.19

1762–63-ban a bizottság azon dolgozott – hiszen tagjainakérdeke is ezt sugallta –, hogy kompromisszumot hozzon létre azerdélyi rendek konzervativizmusa és az udvar újító igyekezeteközött. Az ellenállást – mely korántsem véletlenül épp a Székely-föld „metropolisában” robbant ki – viszont nem tudták elkerülni.Fõ alakja a jelek szerint Udvarhelyszék egyik alkirálybírája, BorsaiNagy István volt, aki 1762-ben – némiképp paradox módon – méga sorozóbizottság munkájának segítõjeként tûnt ki. Borsai csatla-kozott az általa vezetett viceszék (nevezetesen UdvarhelyszékUdvarhely anyaszéke) 1763. február 8-i ülésén jelentõs néptömegjelenlétében született indítványhoz, miszerint az alkirálybírák ésesküdtek esküvel szövetkeztek, hogy megakadályozzák a jogrendtervezett reformjának életbelépését. Miután az eseményen jelenlé-võ besúgók útján az udvar tudomást szerzett az udvarhelyi szer-vezkedésrõl, a királynõ elrendelte Borsai, valamint Váradi IstvánSzékelyudvarhelyen élõ ügyvéd és viceszéki esküdt, meg az atyhaiSimon István letartóztatását. Az utóbbi, midõn elfogása utánSegesvárra kísérték, Szenterzsébeten áthaladva így kiáltott a faluutcáján összesereglett emberekhez: „hazánk miatt fogtak el, mertsoha sem akartam eladni magamat.”20 Borsai tömlöcben halt meg,míg említett sorstársai, illetve az események másik két részeseegytõl tíz évig terjedõ börtönbüntetést kaptak.

A folytonos táblák létrehozása, illetve még hangsúlyozottabbana határkatonaság szervezése felélesztette azt a székely rendi naci-onalizmust, amely azután is tovább pislákolt a hamu alatt, hogy ahatalom a térséget szorosabb ellenõrzés alá vonta. Erre utalegyebek mellett az élénk érdeklõdés, amely ebben az idõben aszékely székek levéltárait övezte. A székelység közéletben érdekeltrétege az itt tárolt iratanyagot továbbra is elsõsorban elõjogaivédelmi eszközének, autonómiája zálogának tekintette, a hatalom

99

ellenében folytatott jogi disputában. 1768. szeptember 29-én Udvar-helyszék elöljárói a guberniumtól külön épületszárny emelésénekengedélyezését kérték, mely a szék és a „székely nemzet” archívu-mának adjon otthont.21 (Az udvarhelyi „praetoriális ház” javításiés bõvítési munkálatai végül a királynõ belegyezésével kezdõdhet-tek meg, és 1772-ig tartottak.)22 Az udvarhelyi széki hatóságfolyamodványában emlegetett „nemzeti archívum” voltaképpen aza „Székely Nemzeti Láda” néven ismert szerény kis iratgyûjtemény,amelyet az anyaszék vezetõi szerettek volna tovább fejleszteni, helyi,illetve más székek levéltáraiból származó eredeti és másolt – a„nemzet” szempontjából fontosnak ítélt – iratokkal gyarapítani, egyolyan központi levéltárrá alakítani, mely biztonságos õrizõje lenne aszékely szabadságok legfontosabb zálogainak.23

A székely privilégiumlevelek és az õrzésükre hivatott levéltárakiránti élénk érdeklõdés viszont nem csupán a székely közösségek,illetve választott vezetõik szintjén jelentkezett. A helyi hatóságok-hoz egyre több kérés érkezett, melyekben magánszemélyek kérteksegítséget a nemességüket bizonyító iratok felkutatásához és ki-adásához, legalább hiteles másolatban. A határkatonaság szervezé-sétõl érintett székekben a jelenség természetes, hiszen a kérvénye-zõk nemesi származásuk bizonyításával próbáltak szabadulni ahadi szolgálattól. Elõfordult viszont, hogy a kérés nagyon messzirõlérkezett, mint Õz György esetében, aki 1768 novemberében akövetkezõket írta az udvarhelyi fõkirálybírónak: „Az Édes Atyám[...] Nemes Udvarhelly Székrõl Szolokmán nevezetû helységbõl [...]Nemes Magyar Országra [...] ki költözvén, Nemességünkrõl valóAttestatumunk, vagy is Armalisunk az Nemes Udvarhelly Archívu-mában benn maradot, melyet mostani bé jövetelemmel a’ NemesSzék Érdemes Notariussa Assistentiájával fel is találtam, s kíván-nám magam el kerülhetetlen szükségeire nézve kezemhez venni.”24

A magyarországi vármegyékbe áttelepedett székely armalistákaz elkövetkezõ évtizedekben is sûrûn fordultak a székek tisztségvi-selõihez, hogy székely nemességük hiteles bizonyítékát megszerez-zék, melyet – a jelek szerint – ott nagyobb becsben tartottak, mint

100

Erdélyben, nemesi rendbélinek tekintve e rang birtokosát. Amagyar vármegyei hatóságok – és egyben a magyarországi nemes-ség – szolidaritása az eszményített székely „nemesi köztársaság-ból” (lásd Kossuth patetikus jellemzését) kivándoroltak iránt (aminemesi státusuk elismerésében mutatkozik) elõjele lehet olyantársadalmi erõk szövetségének, melyeket egyelõre a középkorbólörökölt rendi struktúrák elszigetelnek egymástól: e folyamat vég-terméke a modern magyar nemzet.

Ha kizárólag a modernizációt és polgári fejlõdést tartjuk szemelõtt, a székely rendiségnek a birodalmi abszolutizmus autonómia-romboló intézkedései ellenében tanúsított defenzív magatartásaakár kedvezõtlen fényben tûntetheti fel e népességet. Akik nemismerték eléggé a birodalom kiváltságos rétegeinek gondolatvilá-gát, hajlottak arra, hogy a székelységet egy végletesen konzervatív,csupán elavult kiváltságainak õrzésével törõdõ csoportként tartsákszámon, mely mereven elzárkózik minden olyan folyamat elõl, amihagyományos társadalmi berendezkedését veszélyezteti, még ak-kor is, ha ezzel akár a gazdasági felzárkózás, az anyagi jólét útjátkeresztezi. A jelenség partikulárisnak tûnik, holott egyáltalán nemaz. Az akkori Magyarország valamennyi kiváltságos csoportjacsaknem azonos módon cselekedett. A jászok még a 15 éves háború(1593–1606) idején mondhatni ostrom alá vették a levéltárakat,kiváltságaik bizonyítékait keresve. Eme igyekezetükben már ekkortámogatta õket a magyar nemesség, mely természetesen maga isérdekelt volt elõjogainak védelmében. A jászkunok érdeklõdésekiváltságaik gyökerei iránt a XVIII. század elején élénkült megigazán, e mozgalom az ún. „Redemptio” aktusában tetõzött.

A „Redemptio” kapcsán viszont ne feledjük feljegyezni: a XVIII.század elsõ felének jászkun kerülete abban különbözött a Székely-földtõl, hogy amott hatalmas átalakulások mentek végbe a lakosságösszetételét illetõen, így nagyon kevesen maradtak, akik az eredetiszabadságokat egykor kieszközlõ jászok meg kunok vér szerintileszármazottjainak mondhatták magukat. 1744-ben a jászkun ke-rületek lakói folyamodvánnyal fordultak az udvarhoz, melyben

101

vállalták úgymond „õseik” szabadságainak pénzzel való megváltá-sát. Cserében elvárják, hogy a nádor legyen újból fõbírájuk, továb-bá, hogy a jövõben senkinek se legyen joga õket elzálogosítani, hogyhárom kerületük egy oszthatatlan közigazgatási egységet képezzen(melyhez a korábban elveszített területeiket visszacsatolják), azigazságszolgáltatást pedig – a nádor felügyelete alatt – a kerületekválasztott kapitányai végezzék, akik bármely – az ország törvénye-ivel nem ellenkezõ jogi esetekben – teljhatalmú bírák legyenek.Miután ellenõriztette a kérelmezõk által vállalt feltételek teljesíté-sét, a királynõ 1745. májusában bocsátotta ki a híres „Redemptio”-t, mely által elismerte a jászkun privilégiumok megváltását.25

Mária Terézia reformjai pánikhangulatot idéztek elõ Magyaror-szág vármegyéiben. Pozsonyban, 1766. január 9-én a vármegyerendjei az ellen tiltakoztak, hogy az udvar kétségbe vonta Magyar-ország intézményeinek pártatlan jellegét, és „külföldön akarjákelintézni az ország ügyeit”. Nyitra vármegye gyûlésén, 1769.szeptember 18-án a rendek kijelentették, hogy „… készek Õfelségé-ért vagyonukat és életüket is áldozni, de mivel az úrbéri szabályo-zás mûvére a vármegyének sem tényleg, sem pedig hozzájárulásarévén befolyása nem volt, […] hanem az egész dologban a királyibiztos rendelkezett, a megtörtént intézkedéseket nem ismerheti elsajátjának és érvényességüket nem erõsítheti meg pecsétjénekrányomásával, minthogy ez intézkedésekben a nemesek õsi szabad-ságának megsértését látja.”26

A történelem – akár a székelyeknél – a vármegyékben is anemesi jogok megtartásának eszközévé vált. A magyar feudálisosztály ugyanazzal a fennkölt büszkeséggel vallotta magát hunivadéknak, mint a Hunort és Magort õseként tisztelõ székelység.Még a tudós magyar jezsuita páterek is, akik kevéssel korábban akatolikus Habsburgok hû szövetségesei voltak – írásaik útján – emítosz terjesztõivé váltak. Jellemzõ e tekintetben Részpeli LászlóHunnias, sive Hunnorum e Sccythis Asiatica egressus címû, 1731-benNagyszombaton megjelent munkája. Részpeli hittel vallja, hogy amagyarok õsei csakis a hunok lehetnek és semmiképpen a Moszk-

102

vának alávetett Jugariában élõ szolgalelkû népek, amint ezt némely„áltudósok” állítják. A hunok – mondja Részpeli – úgy viszonyulnakutódaikhoz, a magyarokhoz, mint a trójaiak a rómaiakhoz: ugyanaza nép, csupán a neve változott.27

A hun–székely–magyar leszármazás mítosza kapcsán említésreméltó a székelyudvarhelyi jezsuita rendház fõnöki tisztét négyízben (1724–1725, 1738–1740, 1742–1743, 1756–1760) betöltõ,1735 és 1738 között pedig Marosvásárhelyen tevékenykedõ GyalogiJános (Gyöngyös, 1686 – Buda, 1761) atya történetírói munkássá-ga.28 Hosszas székelyföldi tartózkodása, a vidék történeti hagyo-mányainak megismerése lényegesen befolyásolta Gyalogi történel-mi kérdésekben vallott felfogását. Fõ mûve az Inclytae et anti-qissimae Siculorum Transilvaniae, magno Atilae Hunnorum duci(1738) címû hõseposz, melyet az udvarhelyszéki fõkirálybírónak,gróf Gyulaffy Lászlónak ajánlott (sokatmondó e dedikáció is!). Amû a székelyek hun leszármazásának apológiája, egyúttal Attilahõs utódaihoz szóló buzdítás a törökök elleni harcra, egyeztetve aszékely eredetmítosz elemeit a Habsburg ház érdekeivel.29 DeGyalogiról azt is el kell mondani, hogy népe megmaradását min-dennél fontosabbnak tartotta. Egy 1754-ben, már magyar nyelvenírt mûvében így vallott: „Sok nemzetek kalán vízbe merültek,nyelvök elváltozott; minket sok változások, szomszédokkal valóháborúk alatt levittél pokolig és visszahoztál, szegényekké tettél ésmeggazdagítottál; a haza nyelve, törvényi és szabadsága fennma-radt.”30 Az utóbbi mondat mintha egy felvilágosult nemes tollábólszületett volna, aki a nemzeti ügy hív elkötelezettje, nem pedig egyoly rend „katonája”, mely nemrég a népi-nemzeti érdekek teljesmellõzésével egyedül az ország újrakatolizálását tekintette céljá-nak, s e törekvésében biztos támasza volt a Habsburgok katolikusdinasztiája.

A történelmi érvelés politikai vitákban történõ bevetése nem afelvilágosult abszolutizmus reformjaival szemben védekezõ rendektalálmánya. Ezzel az érvelési móddal már a középkor századaibantalálkozunk, de az is igaz, hogy a XVIII. században igen sûrûn

103

bukkan fel, például J. J. Rousseau Társadalmi szerzõdésében vagyKözép-Kelet-Európa népeinek irodalmában, történetírásában, poli-tikai retorikájában, de különösképpen a magyar koronának egykoralávetett nem magyar etnikumok – románok, szerbek, szlovákok– nemzeti ébredését fémjelzõ alapokmányokban.

Ha tehát egy tágabb perspektívából próbáljuk szemlélni a korpolitikai trendjeit, a székely kiváltságosok rendi konzervativizmusakorántsem társtalan jelenség, hiszen mindenütt, az egész biroda-lom területén, valamennyi kiváltságos csoport mereven ragaszko-dott a maga külön kis világához. Amit Grünwald Béla a XVIII.század Magyarországáról írt, apró igazításokkal jól ráillik a kora-beli Erdély viszonyaira is: „A nemzet közönyös lesz s lemondássalvonul vissza önmagába s korlátolt helyi életet él. De még ez azönálló élettõl megfosztott ország sem marad meg a legnagyobbegységnek, ez is elaprózódik rendekre, népfajokra, felekezetekreés megyékre. Az országnak nincs középpontja, mely a nemzeti élettipikus kifejezõje s egy helyre vonzza a nemzet erõit, társadalmát,politikáját és kultúráját s oly partikularizmus fejlõdik ki, melyteljesen eltörpíti a szellemeket. Az ellenséges államhatalom mégerõsebben hajtja az embereket a partikularizmus formáiba, mertvédelmi eszközül szolgálnak ellene s a nemzet annyira elveszti anagyság mértékét is, hogy ezt a kisszerû életet, melybe a szükségkényszerítette, azokat a formákat, melyeket egy rendes viszonyokközt élõ, ép, erõs nemzet el sem viselhet, a nemzet géniuszakifolyásának kezdte tartani, dicsõíteni kezdte ezt a nyomorúságots lenézéssel tekintett azokra a nagy és hatalmas nemzetekre,melyek nemzeti életök nagyságának megfelelõ intézményeket al-kottak meg. Az önálló nemzeti lét, a kormányzás föladataival valógyakorlati foglalkozás hiánya s az erõsödõ partikularizmus követ-keztében kivesz a nemzetbõl az állam hivatásának magasabbfölfogása, az állami érzék is.”31

Ennek az igen sikerült történelmi körképnek talán egyetlenszépséghibája van: Grünwald nemzetnek itt az ország egész népes-ségét nevezi, beleértve az összes nem magyar etnikumot, melyek

104

közül egyesek már saját nemzeti fejlõdésük útját járták. Azt viszont,ahogyan a hagyományos társadalom szinte kétségbeesetten próbál-ja önmagát átörökíteni, megbújva a kis helyi autonómiák – megyék,jászkun meg hajdú kerületek, lándzsás nemesek székei stb. –mögött, azt, ahogyan ezek a megkopott intézmények küzdenipróbáltak a „régi Magyarország” megmentéséért, mindezt hitele-sen és érzékletesen mutatja be. E kor Erdélye – vármegyéivel,Szász Egyetemével, székely székeivel, sajátos etnikai arculatával –maga is megpróbál szembeszegülni azzal a folyamattal, melyhagyományos autonómiáinak lassú felõrlését jelenti: a Habsburguralom konszolidációja által. Mindhárom erdélyi rendi „náció”ellenzi a reformokat, de kénytelen együttélni azokkal, csakúgy,mint az úri rendek és a paraszti rétegek ízlésvilágába egyarántbelopakodó osztrák birodalmi barokkal, a mindenható „nájmódi-val”. A hagyományos erdélyi társadalom szüntelenül protestálva,méltatlankodva és fenyegetõzve, de megállíthatatlanul haladt amodernizáció kikerülhetetlen úján.

II. József és a székelyek

Kevés személyiséget ismer a történelem, kit mind a kortársak,mind pedig az utókor különbözõ idõtávlatokból visszatekintõ kép-viselõi oly végletekig ellentmondásosan ítéltek volna meg, mint II.József császárt. „Nagyobb volt egész századánál”, írja róla ifjontilelkesedéssel a költõ-jakobinus Szentjóbi Szabó László,32 míg egymásik, névtelenségbe burkolózó egykorú poéta így szólítja meg azalighogy elhalálozott uralkodót:

„Második Joseff Császárnak,Ausztria elsõ el fajult fiának,Nagy Terézia egy istentelen magzatjának,Az igaz hit zûrzavarójának,Luciper apostolának,Isten tiszteletére szentelt kincsek elragadójának,Templomok s oltárok fosztójának,

105

Iskolák pusztítójának,Vénusz szemtelen imádójának...”33

Túllépve a szélsõségeken, érdemes odafigyelni gróf Teleki Do-mokos emberöltõvel késõbb kelt sommás és igen találó jellemzésé-re, miszerint a magyar gúnyversek kalapos királya voltaképpen egy„szándékában nemes indulatú, nézeteiben elfogult, elhatározásai-ban hirtelen, eszközeiben felületes, akaratában hajthatatlan” sze-mélyiség volt.34 Szellemes és helyénvaló a kortárs II. Frigyes poroszkirály megjegyzése is: „József mindig mindjárt a második lépéstteszi meg, mielõtt az elsõt lépte volna.”35

József valóban egy elõre részleteiben kigondolt reformprogram-mal lépett trónra, melynek szükségességében szent meggyõzõdés-sel hitt, végrehajtásában pedig türelmetlenül és radikálisan járt el,mellõzve mindenféle puhatolózó taktikázást. Ezek után úgy tûnhet,tárt kapukat döngetünk azt kérdezve, miként láthatta õt, a rendikiváltságok esküdt ellenségét, az öröklött elõjogaihoz konokulragaszkodó, közismerten archaikus és zárt székely társadalom.

Ez a társadalom a XVIII. század utolsó negyedében már meg-lehetõsen differenciált, ami abból is kitûnik, hogy az anekdotákszintjén – akárcsak Erdély más tájain – a Székelyföldön is találko-zunk az országot járó, a gagymenti székelyekkel vagy a homoród-menti „dullóval” joviálisan társalgó József császár alakjával.36 1783tavaszán a császárt nagy készülõdés közepette várták Gyergyóvidékén, amint ez kiderül Gyergyó fiúszék elöljáróinak 1783. június3-án kelt, az Udvarhelyi Folytonos Táblához címzett levelébõl: „Mainapon vettük mi is mind a Felséges K. Guberniumnak, mind aSupremus Provincialis Commissariusnak Rendeléseit felséges örö-kös fejedelmünk elejibe való készületek aránt, hogy ti. 80 készhámos lovakkal minden órába készen várjuk, de nem írja, merrõlfog jõni, hanem csak hogy Csík Madarasról Szt. Miklóson lenneStatiója, Szt. Miklósról Küküllõ fõig forspontolnók, ottan a fors-pontok változván az urak acceptálnák és Parajdon lenne Statiójaeo Felségének […] melyet addig is, míg bizonyosabbat érthetnénk

106

kivántunk a Tekintetes Nemes Táblának fraterne jelenteni, kérvénAtyafiságosan a Tekintetes Nemes Táblát, ha valami bizonyosabbatérthet, bennünköt is tudósítani ne terheltessék.”37 Azt sem hallgat-hatjuk el, hogy 1783. június 10-én, parajdi tartózkodása során, II.József a „Kamara Ispányi Quártélyon” fogadva az udvarhelyireformátusok küldöttségét, azaz Ardai Sámuel esperest, illetveBackamadarasi Kis Gergely és Csernátoni Pál kollégiumi pro-fesszorokat, a református vallás szabad gyakorlásának és a feleke-zeti oktatás kérdéseink megbeszélése közben, látogatói nem kismeglepetéssel egy rendkívül közvetlen és toleráns embert ismertekmeg benne, aki csaknem egyenrangú vitapartnerként kezelteõket.38. Ám ha ezek alapján netán túl patriarchálisnak tûnne acsászár-székelység viszony, akkor hadd idézzük, miképpen sum-mázta II. József tíz éves regnálását az uralkodó halála utáni elsõudvarhelyi közgyûlés guberniumhoz címzett felirata: „... el áradtvala ugyanis a rossz az egész Magyar Földön, sóhajtoz vala a Pap,sír vala a Fõ és Köz Nemes, nyög vala a Városi lakós, haldoklikvala a Paraszt, minden Rend, Kar majd nem csak a Kétségbeeséssel küszködik vala, oda vala Törvényünk, oda édes nemzetünk,a sok Törvény hírünk nélkül íratik vala, a Köz Tanácstól elTiltattunk, személyeseink nem valának mentek az erõszaktól, a mitulajdon Hazánkban idegenek valánk.”39

Kezdetben, amikor rendeletei még nem érintették súlyosan aszékely elõjogokat, a székek „marchalis” gyûlésein csend honolt.Csupán már az elõzõ évtizedekben megszokottá vált túlérzékenységszült olykor ingerült reakciókat, mint 1782. március 8-án Udvar-helyszék közgyûlésén, amikor az ott lakó „nemesek” felháborodotthangú tiltakozó levélben tették szóvá, hogy úgymond „már néhányEsztendõktõl fogva a Contributionalis Tabellákba RectificatorCommissarius Uraméktól Libertinusi Titulussal írattattunk, minthajdan a Jövevény és országtalan Emberek írattak.” Figyelmeztet-nek, hogy „a Székelek egy nemzetbõl Hunor és Magortól származ-tak Mindnyájon, és annak utána Scithiaból lett ki származásukkalezen Tartományokot biradalmuk alá vevén mind ezideig [...] bírták

107

és ellenség torkába nemcsak oltalmazták, hanem több keresztényországok[nak] és tartományok[nak] mintegy oltalmazó kõfalai lé-vén, azokat is védelmezték.” Következésképpen nyomatékosítják:„Mû Székellyek nem Libertinusok, hanem kiváltképpen való Ne-mesek vagyunk...”, és követelik, hogy az adóösszeírásokban is ígyjelenjenek meg.40

1783 végétõl szinte lavinaszerûen érkeztek egyre-másra a csá-szár azon rendeletei, melyek mindegyike súlyos csapás volt azerdélyi hagyományos világra: 1783. november 26-án Erdélyt alétezõ, és a „három nemzet” önkormányzati rendszerét mintegyszavatoló közigazgatási határok mellõzésével 10 (majd 1784. július3-án 11) vármegyére osztották. A korábbi vármegyékkel és vidé-kekkel ekképpen teljesen (és szándékosan) összekuszált Székely-föld autonómiája elméletileg is megszûnt.41 Marosszéket Küküllõmegyével vonták össze, így hozva létre az új Küküllõ vármegyét,mely hivatalosan 1784. szeptember 20-22-én alakult meg, amikorfeláll új tisztikara is. Az új vármegye összesen 18 járása közül 10Küküllõ vármegyébõl, 8 Marosszékrõl került ki, ezeket háromkerületbe sorolták: az alsó, a felsõ kerület, illetve „Marosszék”.42

Udvarhelyszéket (Bardóc fiúszék nélkül) a Kászonoktól elkülönítettCsíkkal és Gyergyóval egyesítették, ez lett Udvarhely vármegye.Háromszékhez Bardóc és Kászon fiúszékeket ragasztották, illetveBrassó vidéke és Fehér vármegye bizonyos részeit, Háromszékvármegyét eredményezve. Az apró Aranyosszéket Torda vármegyé-hez csatolták, így keletkezett Torda-Aranyos vármegye.43

A vármegyék élén a központi hatalmat képviselõ fõispán(supremus comes) állt, a tulajdonképpeni adminisztráció azonbanaz alispán (vicecomes) feladatköre volt. A kerületek élén egy-egyhelyettes alispán (substitutus vicecomes) teljesített szolgálatot, illet-ve a nemesek peres ügyeiben illetékes judex nobilium. A járásokélén megmaradtak a dullók (dullones). Az adóbehajtás gördülékenylebonyolításáról a fõadószedõnek (generalis perceptor), a vala-mennyi járásban jelenlévõ adószedõnek (perceptor) és pénztárnok-nak kellett gondoskodni.44

108

A József-féle vármegyék 1784 folyamán kezdték meg mûködé-süket. Utólag és higgadtan ítélve, el kell ismerni, hogy az újbeosztásnak megvoltak a maga értékei. Jó száz esztendõ múltánDaniel Gábor, Udvarhelyszék utolsó fõkirálybírája, Udvarhely vár-megye elsõ fõispánja (akinek elõdje ott volt a József-kori rendiellenállók között) az 1876-os közigazgatási átszervezés elõkészítésekapcsán így vélekedett: „A részrehajlatlanok és az Erdély múltjávalés földrajzi fekvésével ösmeretesek a József korabeli felosztástlegjobbnak tartották. Ez nem vett tekintetbe ugyan nemzetiségiérdekeket, csak a földrajzi fekvést és azt, hogy erõs megyéklegyenek. De ki állt volna elé ezen törvénytelen emlékû felosztással.Erdélyben 10 megye! Hány fõispáni állás, hány központnak kellettvolna áldozatul esni!”45

A kihívások sorozata viszont korántsem ért véget: 1784. április13-án a Szent Koronát Pozsonyból Bécsbe szállított, a koronaõrsé-get feloszlatták. Következett május 11-én a nyelvrendelet, mely amegyei és városi hatóságok számára 1785. november 1-étõl kötele-zõvé tette a német nyelvû ügyintézést, az oktatásban pedig hároméves türelmi idõt írt elõ a német nyelvû tanítás bevezetésére. Július16-án a császár népszámlálást rendelt el, amit minden réteg a magamódján értelmezett: a jobbágyok az úrbéri kötelezettségek alóliszabadulás, míg a nemesség tulajdon megadóztatása elõjeleként.Az utóbbiak élénk tiltakozása nyomán méltatlankodó császár akövetkezõket írta öccsének címzett levelében: „A magyar urakkalsok bajom van; esztelenül és arcátlanul ellenkeznek az összeírással.Elõfordulhat, hogy kénytelen leszek olyan példaszerû ütést mérnirájuk, amely véget vet elbizakodottságuknak, de halasztom amíglehetséges.”46

Nem véletlen hát, hogy 1784-tõl kezdõdõen valósággal özön-löttek a panaszlevelek, melyek gyûjteményét az udvarhelyszékilevéltár ún. „Székely Ládájában” találjuk. E körülmény (bizo-nyos elõzmények tekintetbe vételével) megerõsíti ama feltétele-zésünket, hogy Udvarhely, az egykori „capitalis sedes”, miutánhatározott ellenállása nyomán kimentette magát a határkatonaság-

109

ban való részvételtõl, újra bírta a szomszédos székek együttesbizalmát.47

A gyûjtemény a marosszéki rendek 1784 elején írt folyamodvá-nyával kezdõdik, melyet székük Folytonos táblájához címeztek:„Halljuk azt, hogy érkezett volna dicsõségesen uralkodó Fejedel-münk és katolikus Császárunk[nak] oly parancsolatja a FelségesGuberniumhoz, mely szerént Erdély egész országának s háromnemzetének minden Circulussai el bontatván, azokból tíz várme-gyék állíttatnak be és azon osztályban ezen mink Székünk két felészakasztatnék.” Ezt törvénytelennek találják, mert szerintük aszékely „nemzet” a felosztásra kerülõ földet õsei vérével szerezte„s azoktól õs jussal le szállott örökségét úgy bírja, és azt per Tribuset Generationes eleitõl fogva úgy osztotta, hogy abban Jus Regiumse lett légyen...”. Másik sérelmük a tervbe vett népesség-összeírásravonatkozik: „Keservesebb ennél, sõt keservesebb minden történ-teknél az a mit hallunk, [...] miképpen a Mágnások[nak] és Neme-sek[nek] is minden allodiális Földeik Contributio alá fel mérettes-senek...”.48

Ez utóbbi hírre reagált az Udvarhelyszéken lakó nemesek egycsoportja is, a szék Folytonos táblájához intézett folyamodványáta következõ keserû megállapítással indítva: „... kedves emlékezetûeleinktõl sok fáradozással szerzett, keserves vér ontások közöttváltozatlanul fenntartott õs nemesi szabadságunk az új Contri-butionak felállításával egészen felbontatni céloztatnék és Tisztekis a szerént tétetnének. Mely két Dolognak csak meg gondolásaörökös kivetkezhetetlen gyászt önt Szívünkbe.” Majd a hangnemkövetelõzõre vált: „Kérjük és kényszerítjük a Nemes Táblát, mintTörvény szerént vérünk és nemzetünkbõl való Elöljáróinkot, mél-tóztassanak a Nótárius Atyánkfiai õ kegyelmeik[nek] intimalni,hogy ki keresvén a kezek alatt lévõ Archívumból egész SzékelyNemes Nemzetünk eredetirõl, viselt dolgairól költ Diplomákot,Privilégiumokot, Rescriptum és Fejedelmi assidatiokot, ezekbõl ésezek által meg erõsített Törvényeinkbõl készítsenek a felségeskirályi Guberniumhoz nevünkbe és képünkbe alázatos könyörgõ

110

levelet...”, melyet a gubernium a császár elé terjeszthessen. Akeltezés: 1784. február 27.49

A gyûjtemény következõ lapjain két azonos szövegû, ám külön-bözõ személyek nevében szerkesztett, 1784. február 25-én keltezett„instanciát” találunk, melyeknek lényegét az egyik aláíró kézjegyeelé írt megjegyzése összegezi: „Én Gróf Teleki Juliánna, Néhai BáróKemény Sigmond özvegye, ki nemesi szabadságomat életemnéldrágábbnak tartom, könyörgök, minek elõtte az elvétetnék, vétes-sék el életem, azzal nagyobb irgalmasságot vészek.”50

Több támadás érte a nyelvrendeletet is, mégpedig nem csupánmegjelenését követõen, hanem (mivel életbeléptetése bizonyosfokozatossággal történt) végig, míg csak hatályos maradt. Figye-lemre méltóan éretten és meggyõzõen érvelnek e kérdés vitájábanMarosszék rendjei: „Joga van minden hazafinak, ki alkalmas,közhivatalokat viselni s azoktól a német nyelv nem tudása miatt elnem rekesztethetnek. Minden európai tartományok s nemzetek aközigazgatásban azon nyelvvel élnek, mellyel törvényeik írvák.”51

Ez egy új hang a székelyföldi politikai retorika történetében: nemaz õsöktõl örökölt szabadságok, hanem megjelenik a mûvelt világpéldájával történõ érvelés!

Erdély vármegyékre való új felosztása ellen tiltakoztak – immára július 3-i, véglegesnek tekintett változat kihirdetése után – a„Nemes Udvarhely Széki Szabadsággal élõ Székelyek és Nemesek”,1784. augusztus 26-án kelt folyamodványukban.52

A helyi rendek által birodalomszerte szított császárelleneshangulatkeltés, vagy éppen szervezkedés a hatalmat ellenlépésrekényszerítette: 1784. augusztus 30-án József rendeletben tiltottameg, hogy a vármegyék politikai ügyekben levelezzenek egymás-sal. Az egyre forrongóbb rendi hangulatot csak tetézte az 1785.augusztus 22-én kiadott jobbágyrendelet, mely a személyi ésköltözési szabadság biztosításán túlmenõen a jobbágy elnevezéshasználatát is megtiltotta. 1786. január 16-án, a központi ellen-õrzés hatékonyságának fokozása céljából a 11 erdélyi vármegyét

111

háromkerületbe szervezték: a nagyszebeni, kolozsvári és fogarasikerületekbe, melyek élén kinevezett királyi biztosok álltak.

Az évek óta halmozódó elégedetlenség Erdélyben 1787-ben értszervezett rendi tiltakozássá: a magyar és székely rendek részérõlBethlen Pál, a királyi tábla elnöke, Kemény Simon táblai elnök ésDaniel István, korábban Udvarhelyszék fõkirálybírája, nyugalma-zott guberniumi tanácsos; a szászok részérõl Rosenfeld guberniumitanácsos és Michael Conrad von Heydendorf próbáltak összeállíta-ni egy közös beadványt, de végül a „natiok” közti nézetkülönbségekezt nem engedték. Közös memorandummal álltak viszont elõ (s eztöbb mint figyelemreméltó) a magyar és székely rendek, TüriLászlót és Cserei Jánost bízva meg sérelmeik megfogalmazásával.E két kiváltságos kategória ezúttal lépte túl rendi nacionalizmusá-ból eredõ elõítéletét, mely mindaddig megakadályozta õket abban,hogy az „Unio Trium Nationum” keretében vállalt kötelezettsége-ken túlmenõen egy etnikai alapú közös frontot alkossanak. Ekeretbõl – minden bizonnyal nem véletlenül – kimaradt szászokfolyamodványát Rosenfeld, majd Michael Soterius állították össze.A memorandumoknak közvetlen hatása ugyan nem volt, de amagyar-székely beadvány 1790 után programként szolgált a resta-urációs igények megfogalmazásában.

Másfelõl, maga mögött érezve az általános rendi összefogástámaszát, a vármegyék szintjén egyre erõsödõ ellenállás nemcsakhatározottabbá vált, de érvrendszere, elméleti megalapozása istükrözi, hogy országos akció helyi megnyilatkozásairól van szó.Idézzünk például „Nemes Udvarhely, Csík Gyergyó Székekkel megegyesített Vármegyének” 1787. november 22-én kelt közgyûlésijegyzõkönyvébõl, ahol a résztvevõk a császár által a török elleniháború szükségleteire követelt 224 „tyro” (újonc katona) és „natu-rálék” (búza, zab) kérdésében nyilatkoztak. „A kiadott Tyrókszámának ki állításában önként való kedveskedésbõl [...] alázatosanszolgálni és engedelmeskedni készek vagyunk, sõt a midõn aSzükség úgy kívánja, személy szerént is felülni, magunkat a végreTörvényünk tartása szerént gyakorolni, és életünket s vérünket

112

édes Hazánkért s Jó Fejedelmünkért fel áldozni Kötelességünknekismerjük. Melyért nem várunk vagy kérünk egyéb jutalmat eöfelségétõl, hanem hogy õs Törvényeinkben és Szabadságainkban[...] meg tartani, azon Törvényeinknek és Szabadságainknak együdõtõl fogva sok újító Rendelések által lett meg sértõdéseketatyaiképpen megorvosolni, Hazánknak s Nékünk Székely Nemze-tünknek meg romlott hajdani állapottyát helyre állítani, és hogy azõs Szabadságunkkal ellenkezõ Kánton soha közinkbe bé nehozattassék, Nemzetünk a Külsõ Német Országi Rendtartásra neerõltessék, Törvényünk szerént szabad választásunkból való ma-gunk Nemzete Tisztjeink által tulajdon magunk nyelveinken kor-mányoztassunk, Törvényünk ellen közinkbe bé jött jószágtalanTisztek amoveáltassanak, a R. Catholicus Atyánkfiainak meg vál-toztatott Magyar és Deák Oskolái, az el töröltetett Tanuló IfjakHázai Fundatiói vissza állíttassanak, a több Religión lévõ Oskolákmeg hagyattassanak”.53

Két évvel késõbb, 1789. november 4-én, ugyanazon a fórumon,amikor Michael von Bruckenthal királyi kommisszárius jelenlét-ében a császár újabb újoncokat és „naturálékat” követelõ levelekerült felolvasásra (magyarul, hogy mindenki megértse), „N[eme]sCsík és Gyergyó Székkel meg egyesített Udvarhely vármegyeiImmunis és Contribuens Nobilitasnak Gyûlése” terjedelmes memo-randummal válaszolt. A tiltakozó feljegyzés gerince a történelmiérvelés, mely minden fellelhetõ, gondolatmenetébe illeszthetõ dip-lomatikai támpontot felmutat, az 1504-ben, II. Ulászló alatt hozottdiétai végzéstõl egészen az 1754. augusztus 12-én kelt „királyirezolucióig”; és melyben a rendek kifejtik: efféle „Militare quan-tumnak és hadi segítségnek meg határozásában és fel osztásában aFejedelem csak a statusok és ordóknak meg egyezése nélkült, a magatetszése szerént nem procedálhat.” Magyarán: a kért hadi segélytcsak az országgyûlés szavazhatja meg. És természetesen nemszalasztják el az alkalmat a sokféle sérelem között felemlíteni azállandóan ismétlõdõket: „... az alacsonabb rendi embereknél alábbvalókká lettünk, mert azok nyelvekkel, köntösökkel, életek mód-

113

gyával szabadon élni hagyatnak, Mi nékünk pedig nevünk, Nemze-tünk, Szabadságunk és a Nyelvünknek el változtatásával Törvé-nyünk kockára tétetik, mivel a szerént Tiszteinket is más idegennemzetbõl kelletik szemlélnünk, a kikre leveleinket, igazságainkot,Törvényes Processusainkot, mint jószágtalanokra és nem Hazafi-akra miképpen bízhassuk?...”54

A székely rendek elégedetlensége a császár reformjaival szem-ben nem volt sem helyi, sem regionális jelenség. Sokkal inkább,mint Mária Terézia idején, amikor a királynõ rendelkezett aszükséges tapintattal, amivel elejét vehette az általános elégedet-lenség eluralkodásának, képes volt lokalizálni a jelentõsebb konf-liktusgócokat; József rendeleteit az egész királyi Magyarországonugyanazzal a hévvel, ha nem erélyesebben bírálták, mint az újon-nan létrehozott székely vármegyék közgyûlésein. Trencsén ésNyitra vármegyék rendjei például nem voltak hajlandók közremû-ködni a lakosság és a lakóházak összeírásában (1784. augusztus18.), kifejtve, hogy ez nem egyéb, mint kísérlet a nemességmegadóztatására, kényszerítve egyúttal, hogy a pórnéppel azonoskatonai terheket viseljen.55 Ürményi József bihari fõispán, az1783-as Bihar vármegyei tisztújítás alkalmával a megyérõl úgybeszélt, mint a századok viharait szerencsésen átélt intézményrõls elragadtatással írt a nemesség azon „praerogatívájáról”, hogy amegye kormányzását kizárólag õ tartja kezében. Persze mindeznem akadályozta meg abban, hogy a megyerendszer átszervezéseután a Nyitrai kerületben elvállalja a királyi biztosi tisztet.56 Olykoraz állásfoglalások radikalizmusa több mint meghökkentõ, mintRozgonyi Sándor 1784 elején, Zemplén megye gyûlésén tartottdiskurzusa esetében: „Minek nekünk német király, eb a lelke tokosnémetje. Ha eleink azt a rosszat tselekedték, hogy a németnekadták az országot örökös birtokába, most kell azt nekünk vissza-vennünk, mert ha most ezek közt a nagy háborúk közt nem, sohasem lehet többé.”57 Jellemzõnek találjuk, hogy Zemplén vármegye1784. június 22-én kelt kemény hangú tiltakozó jegyzékének máso-latát ott találjuk a Marosvásárhelyen született, Marburgban, Göt-

114

tingában, Stutgartban és Bécsben tanult, 1796-tól pedig Székely-udvarhelyen tanárkodó Szigethi Gyula Mihály jegyzetei közt.Szigethi késõbb sokat foglalkozott a székely kiváltságok történeté-vel, de úgy tûnik e kiváltságok analógiái is érdekelték.58

Jellemzõ még egy 1787-ben, Pesten lejátszódott epizód is. Ajozefinista elveirõl híres Rábi Mátyás (regényes életrajza jól ismertJókai 1879-ben megjelent mûvébõl), aki épp ezen elvei miattkeveredett összetûzésbe a Pest megyei hatóságokkal, renitensmagatartásáért börtönbe került. Amikor a Rábyt kísérõ rendõrbiz-tos – tiltakozva a bebörtönzés ellen – felmutatta a császár menle-velét, Niczky gróf, a helytartótanács elnöke így válaszolt: „a császárparancsoljon Bécsben, Magyarországon én parancsolok; önök pe-dig ha folytatnák tovább is akadékoskodásukat, könnyen abban aszerencsében részesülhetnek, hogy egy helyre kerülnek Rábyval.”59

Az udvar 1787-es újoncállítási követelésére a magyar várme-gyék ugyanúgy válaszoltak, mint a székely székek: újoncokat csakaz országgyûlés határozata értelmében lehet hadba küldeni. Arendek mindaddig ellenszegülnek az újoncállításnak, amíg az or-szággyûlést össze nem hívják.60 Pest megye ugyanazon évbentartott generális ülésén Pongrácz Boldizsár táblabíró így érvelt: „amostani egész manipuláczió mind õ felsége, mind az országinteressére nézve nemcsak nem hasznos, de felette káros elannyi-ra, hogy ha továbbra is megmarad, mind politikum, mind kommi-sszariatikum, mind oekonomikum oly nagy konfúzióba fog jutni,hogy alig lészen aztán többé mód benne, a publikumot rendes lábraismét állítani.”61 1788-ban Forgách Miklós, Nyitra vármegye voltfõispánja az uralkodót a „nemzet” privilégiumainak elrablásávalvádolta, figyelmeztetve, hogy amennyiben ezeket nem hajlandóvisszaadni, akkor csak az õt szükségbõl vagy nagyravágyásbólszolgálókra támaszkodhat. Hogy érvelése meggyõzõbb legyen,Montesquieu-t idézte: „Láttuk, hogyan zaklatta az osztrák kormánya magyar nemességet. Nem ismerte azt a kincset, a mit majd egykorfeltaláland benne. Pénzt keresett nála, holott pénze nem volt; nemlátta meg a férfiakat, kikre támaszkodhatott. Mikor annyi fejede-

115

lem osztozkodni akart tartományain: birodalmának minden részeúgy szólván mozdulatlanul és tehetetlenül összeomlott, csupáncsak ebben a nemességben volt élet, mely mindent elfelejtett, hogyharcba szállhasson s dicsõségének tartotta, hogy meghalni ésmegbocsátani tud.”62 Ez a Montesquieu-passzus talán egy kisarisztokratikus szolidaritást is magában rejt. A nagy francia jogtu-dós – maga is régi nemesi család sarja – tisztelte az alkotmányos-ságot, tisztelte az alkotmányát védõ magyar nemességet és úgyvélte, hogy ebbõl a szempontból nem lényeges, miképpen viszonyulezen alkotmány a kor szelleméhez. Fontosnak véljük azonbanmegjegyezni, hogy akadtak a magyar nemességnek olyan képvise-lõi, akik – akárcsak a marosszéki rendek – a Béccsel folytatottdisputában nem a Corpus Juris untig ismételt passzusait lobogtat-ták tovább, hanem ügyüket ugyanazon európai felvilágosodásszelleme révén próbálták védelmezni, mely felvilágosodás jegyébenérvényesítette II. József a maga reformprogramját.

1790. január 25-én, a császár halálának küszöbén a Gömör-Kis-hont megyei rendek ugyanazokkal az érvekkel támasztották aláfeliratukat, amelyekkel a székely rendek is éltek a hatalommalvívott jogi csatározásaik során már Mária Terézia idején: „Az azalku, melly a fejedelmek és népek között felállott, éleszti bátorsá-gunkat arra, hogy a szövetkezõknek szokásai szerént egész egye-nességgel mondjuk ki ami szívünkön fekszik. [...] Megállapított fõigazságnak állítjuk, hogy amidõn régi vitéz eleink e Magyarorszá-got meghódoltatták, ezáltal a vérrel nyert földnek szabados ésegyenes uraikká lettenek.

Hogy ezen szabad nemzet rendtartás nélkül ne tétovázna, anyert földnek kormányzására vezéreket és kapitányokat választott,eszerént megtartván magánál a felelõsséget, egyedül csak annakgyakorlását – eleintén a fejedelmeknek, idõ jártával pedig SzentIstván királynak – úgy amint magának tetszett, általadta. Eztáltaladván kiszabta azon törvényeket, amellyek szerént az országotkormányoztatni akarta. Így nem juthattak királyok a megegyezésenkívül a királyi székhez, ugyanezért az egyezést-bontók közül né-

116

mellyek megölettek, némellyek a királyi székbül levettettek sat.Szentnek akarta tehát a nemzet tartani a szerzõdést, szentnek akirályaival kötött megegyezést. [...] Látható: [...] Hogy a magyarokfejedelme a szerzõdéseknek természeti szerént is a közakarattalmegállapíttatott feltételeinek megtartására köteles. Látható: Hogyegyedül az tiszteltethetik úgy, mint magyar király, aki a törvényértelme szerént is király, meg is koronáztatik, meg is esküszik ésa maga esküvését meg is tartja. [...]

Ezen szabad választású országot, ha szintén az idõ mostohakörnyülállásai örökséggel cserélték is fel, de mégis csak igaz az,hogy a nemzet ezen örökös igazgatást is a régi, õsi és szokotttörvényeiben kiszabott módok alatt atta által a HabsburgumiOstriai Háznak.

Tartozik következésképpen az Ostriai maradék e törvényeknekmegtartásával, a kötésekhez való engedelmességgel, a hitnek szent-ségével, a koronáztatásnak régi szokásával sat. Mert ezeket javall-ják a törvények, a szerzõdéseket magokban foglaló sarkalatosírások, békességkötések, a szokás és mindenek. [...] A magyaror-szági felség a népnél megmaradván, a királyoknak egyedül csakannak gyakorlása adatott által.

Elõállítjuk itt azt a Magyarországot, amelly volt, amelly márnincs és amellynek kellene lenni! Mivel azt a Magyarországot,amelly most annak neveztetik, magában Magyarországban keres-heted, fel nem találod, mert új az igazgatásnak módja, új a nyelv,újjak az ítélõszékek, a bírák, a törvények sat. Újjak mindenek, harégi nevezeteiket kiveszed.

Mert íme! Kilencz esztendõknek futó forgásaik alatt felfordul-tak mindenek, elannyira, hogy az országban semmi egész, semmiépp, semmi próbálatlan nem maradt...”.63

Ezt követõen a gömör-kishontiak feltárják folyamodványukbanazokat a „sebeket”, amelyeket a reformpolitika okozott a „nemzet-nek”, és melyeket a császár köteles meggyógyítani: a törvényesmegkoronáztatás visszautasítása, a Szent Korona Bécsbe szállítá-sa, a közigazgatásban használt latin nyelv (!) némettel való helyet-

117

tesítése, a házak összeírása, mégpedig „katona segédletével, akiegyéb eránt nem a hazai dolgok intézésére, hanem az ellenséggelvaló szembennállásra tartatik”, a vármegyei fõispánok királyibiztosokra való cserélése, a közrendûek tisztségekbe történõ kine-vezése, a vármegyék régi pecsétnyomóinak bevonása és kicserélé-se, hogy a privilégiumlevelek illetéktelen, idegen kezekbe kerültek,hogy „az ifjúság taníttatására rendeltetett úgynevezett fundátiók ahagyóknak céllyok ellen az oskolai fundus kasszájához vonattattaklégyen; [...] hogy a sinórméretekhez szabott oskolákban a megkós-tolt természeti szabadság maga gyenge idejében megfojtatik, a rabivak szolgálatra elõkészíttetik.” Számunkra valamennyi pont érde-kes, de különösen a 17-ik: „Sebünk az, hogy a királyi városok,jászok, kunok, hajdu-városok, a láncsás szék az országgal majdnemegyidejû jussikbul kivetkeztettek.” Elfogadhatatlan számukra azállapot, miszerint „nem a fejedelem a törvény alá, de a törvénya fejedelem alá vettetendõ lészen”, hiszen ezzel oda lesz azolykor zûrzavaros, sanyarú idõk dacára is biztonságot nyújtóalkotmányos lét. „Hol lesz – kérdezik végül – a menedékhely?Hol a társaságok kötelei? Hogyha sem a szerzõdések, sem azesküvések, sem a királyi szent szavak nem lésznek bátor meg-maradhatást adandók?”64

Az irodalom is a nemzeti konzervativizmus szolgálatába állt. Etekintetben legfõképpen Dugonics András jeleskedett az Etelka, egyigen ritka magyar kisasszony címû, 1788-ban megjelent regényében.Dugonics nem nemes, még csak nem is magyar származású, egydalmát kereskedõ-iparos család gyermekeként látta meg a napvilá-got 1740-ben Szegeden. „Ezen könyvem írásának fõ oka vala – írjakésõbb mûvérõl – Magyarország akkori siralmas állapotja másodikJózsef igazgatása alatt.” A regény cselekménye a honfoglaláskoriPannón síkságon játszódik. Dugonics szándéka szerint az Etelka...kulcsregénynek készült, így az események II. József politikaiténykedéseiben beazonosítható megfelelõit, a szereplõk történetipárjait õ maga fedi fel. Róka, Árpád ármánykodó titkára a császárgonosz tanácsadóit személyesíti meg, a pannonok a magyarokat

118

leigázó osztrák betolakodók, Gyula pedig, aki nem igazi apjaEtelkának, maga a császár. A regény egészében az õsi viselet,szokásrend, a nemzeti nyelv apológiája.65

Gvadányi József Egy falusi nótárius budai utazása címû szatírája1787-88-ban íródott, de csak 1790-ben, József halála után jelentmeg. Egy vidéki nótárius Budára indul, hogy fõvárosban tanulófiát meglátogassa, megrökönyödve szemléli az ott dívó idegenviseletet, szokásokat, hallgatja az elnémetesedõ beszédet.66 A mûiróniája, a feltárulkozó ismeretlen világtól sokkolt vidéki jámboregyügyûsége önkéntelenül eszünkbe juttatja a háromszéki székelynemes, báró Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae címû írását.Apor 1736-ban, amikor a kalapos király még meg sem született,keserû gúnnyal beszélt a kor mindenható „nájmódijáról”, amelyetaz ország új urai importáltak, könyörtelenül ostorozva és átkozvamindazt, amit a Bécsbõl kisugárzó osztrák birodalmi barokk ízlésmagával hozott – a nyelvet rontó német divatszavakat, az öltözetet,az idegen konyhakultúrát – egyszóval azt, ami a varázslatos régiidõk szép Erdélyét megfertõzte. A sors iróniája csak az, hogy aBécs-központú kultúra és szubkultúra e bõsz ellenfele a politikamezején a Habsburgok támogatója volt.67

Érdekes volt az erdélyi szászok álláspontja. Az elsõ csalódásukataz oktatást állami hatáskörbe utaló császári rendelet váltotta ki,ami mögött joggal sejtették az õsi szász iskolák belsõ rendjébe valóbeavatkozás eszközét. A „concivilitás” kihirdetése a királyföldön aszászok „kerített” városainak évszázados kirekesztõ rendtartásátrúgta fel és váltott ki heves tiltakozást. Egyik szószólójuk így érvelt:„Tiszteljük, becsüljük és szeretjük hazánk fiait, a magyarokat, mintnemes, harcias, hõsies és nagyszerû nemzetet. Hat évszázadon átközös terheket viseltünk, együtt védelmeztük a közös hazát. Köve-telhet-e a haza szorosabb egységet? Miért alkosson most a magyar-ság egy nemzetet a szászsággal, mikor társadalmi berendezkedésüklényegében eltér egymástól. A magyarok nemesek vagy jobbágyok;szabad földmûvesbõl vagy iparûzõ polgárból álló középosztállyalnáluk alig találkozunk. A szászok viszont szinte egyetlen családot

119

alkotnak, egyetlen középosztályt, mely egyformán távol áll a másikkét rendtõl.”68

De sértette a szász önérzetet a katolikussá átvedlett „konverti-ta” Cloos von Cronenthal kinevezése is szász comessé 1781-ben.1782-ben az általános felháborodást az ún. „Márton napi adó”befizetésének a követelése váltotta ki, mely során a „kancellisták”rátartian és neveletlenül viselkedtek, amikor a szebeni városházán„kalapjaikat meg irataikat a jegyzõ asztalára rakták”, sõt, „valakia tornácon még ostort is pattogtatott”. A dolog fölöttébb kellemet-len oldala az volt, hogy az 1705 óta nem fizetett adót visszamenõlegakarták beszedni (385.000 Ft értékben), és a hátralékot csakhosszas huzavona után engedték el.69

1783-as erdélyi útja küszöbén József a következõképpen róttameg a szászokat: „Semmiféle kérdésben nem fognak munkához,csak üres szóbeszéddel tartanak vagy jelentéktelen nehézségekrehivatkoznak. [...] Nem kutatom, hogy ez azért történik-e így, mertragaszkodnak a régi zûrzavarhoz, vagy pedig azért, mert irtóznaka munkától.”70

1784-ben Erdély megannyi hagyományos intézménye szûntmeg hatalmi szóra, köztük a nagy múltú Szász Univerzitás, a szászszékek – csakúgy, mint a székelyek – beolvadtak a vármegyékbe,a gubernium székhelyét Szebenbõl Kolozsvárra költöztették. Afelgyülemlett elégedetlenség minden várakozást felülmúlt még:Bruckenthal báró is felszólalt a nyelvrendelet ellen, hangsúlyozva,„hogy a magyarokra sem a német, sem más nyelvet nem lehetrákényszeríteni.” Hogy mi késztette e kijelentésre ezt a köztiszte-letnek örvendõ szász férfiút, arra a valószínû választ egy másikszász szerzõ adja meg: „Ez idõtõl fogva lett a magyar nyelvmûvelése hazafias és ellenzéki ügy, ettõlfogva újból gyûlölettelfordultak a német nyelv ellen, melyet hívatlan vendégnek, alkot-mányellenes újítások eszközének éreztek”.

Az országszerte egyre izzó elégedetlenség dacára a császáregészen halálos ágyán bekövetkezett megtöréséig hitt abban, hogyrendeletei egyedül a közjót szolgálják. Több ízben szinte csodálkoz-

120

va vette tudomásul, hogy alattvalóinak jelentõs hányada nem értinemes szándékát. Az 1783-as erdélyi útja során, Cloos von Cro-nenthal szász ispánnal beszélgetve fejtette ki: „Tûrhetetlen, ha azthallom, hogy ebben az országban szász lány magyar férfival,magyar lány oláhval nem házasodik össze. Szeretetet meg egyet-értést kívánok teremteni.”72

A nyelvrendeletet, mely jogállásától függetlenül azonos tiltako-zó táborba állította az egész magyarságot, naplójában így magya-rázza: „Mily sok elõny biztosítja az általános jót, ha csak egy nyelvhasználatos az egész monarchiában, az érvényesül az érintkezés-ben, foglalkozásokban, ha minden része a monarchiának szorosab-ban összefûzetik és a lakosok a testvéri szeretet legerõsebb kötelékeáltal egyesíttetnek – azt mindenki beláthatja és Franciaország,Anglia, Oroszország példájából arról elegendõképpen meg is gyõ-zõdhetünk.”73

A magyarországi megyei önkormányzat teljes megszûntetésérevonatkozó rendeletben (válaszképpen a kancellária 3808/1786 sz.elõterjesztésére) II. József kifejti a helyi közigazgatásról alkotottvéleményét: „A megye egy kis része a királyságnak. Nem azértnevezem kicsinek, mert jelentéktelen lenne, hanem azért, mert akirályság körülbelül 43 hasonló részre oszlik. Ez a rész azonban azirányítást kizárólag csak az egésztõl kaphatja. Szörnyû alkotmánylenne az (és a magyar mind ez ideig részben ilyen vonatkozásbantûnt ki), amely valamennyi ilyen részt külön provinciának tekinte-ne, és megengedné, hogy az általános törvényhozáson, valamintalkotmányon alapuló és a részlegekhez vagy megyékhez eljuttatottrendeletekkel kapcsolatban véleményt formáljon, megfontolások-kal éljen, elõterjesztéseket, tiltakozásokat tegyen, és a halogatásmiatt a végrehajtás késedelmet szenvedjen akkor, amikor csak azengedelmesség és a végrehajtás a kötelességük.”74 Ugyanaz arendelet a királyi biztosokról így szól: „A tíz királyi biztost én olyanemberként állítottam funkcióba, akik ismerik elképzeléseimet ésalapelveimet, és ezeket mindenkivel meg akarják ismertetni ésvégre akarják hajtatni. Õk tehát egy középfórumot képeznek a

121

tanács és a megyék között mindaddig, amíg a felvilágosodás jobbanel nem terjed, a jóról való meggyõzõdés általánossá nem válik, amíga tanács el nem éri azt, hogy csak kevés papírral fog irányítani, ésmíg minden igazgatási feladat, nevezetesen az általános igazgatási,kamarai, adó- és kereskedelmi ügyek nem lesznek pontosan ésegyszerûen összekapcsolva.”75

Kíméletlen racionalizmusán alapuló központosító törekvéseit ta-lán a Szent Korona Bécsbe vitelekor támadt vita kapcsán fejtette kia legfrappánsabban: „Bécset úgy tekintem, mint Magyarországot, ésamíg a monarchia minden lakója be nem látja, hogy minden résznek,minden nemzetnek és minden vallásnak egyesítésében áll az erõ, arendelkezések nem érik el az állam és a haza valódi hasznát, melyetszívembõl kívánok és melyre fáradhatatlanul törekszem.”76

A jószándék aligha vitatható, ám ne feledjük: József végzetesenelrugaszkodott kora és birodalma realitásainak talajától, így nemcsoda, hogy – Perry Andersont idézve – „uralkodásának a végekiábrándulás és kudarc lett.” Lassan mindenki ellene fordult: azarisztokráciával (különösképpen a magyar rendekkel) kialakult,már-már szakítással fenyegetõ viszonya közismert, a városi polgár-ságot ellenben a rohamos infláció fojtogatta. A jobbító igyekezetkiválasztottja, a parasztság is a háborús adók és sorozások szorí-tásában egyre csalódottabb lett: csalatkozott az agrárreformkorlátai miatt és sokkolta a császár antiklerikalizmusa. Bebizonyo-sodott: „az uralkodó akarata semmit sem ér, ha keresztezi amaosztály kollektív érdekeit, amelynek védelme az abszolutizmustörténelmi küldetése lett volna.”77

A dekrétumok visszavonása nyomán, majd a császár halálhírérealattvalóinak hatalmas tömege tört ki örömujjongásban: a horvá-tok, a német ajkú, ám rendi méltóságukban sértett szászok, dekülönösképpen Erdély és Magyarország magyarul beszélõ lakossá-ga. „Sok együgyû parasztok tudakozták ekkor – emlékezik visszaBihar megye közgyûlésének egy résztvevõje –, vajon miért örülnekmost az urak? Melyre a másik így felelt: azért, hogy megholt akirály.”78

122

1790. január 21-én Budán a hazatért Szent Korona tisztele-tére rendeztek ünnepséget, eközben érkezett a császár halálhíre,amit a vígasságra való tekintettel csak másnap hirdettek ki. Anemzet ereklyéjét köszöntõ örömódák kórusában megszólal arégi erdõvidéki székely családban született, tanulmányai egyrészét az udvarhelyi jezsuiták iskolájában végzõ Baróti SzabóDávid is:

„Megtért szent koronánk! (Hívetlen õrizõk,Hát így kelle hazánk kincsit eladnotok?)Megjött szent koronánk, és vele visszajöttA volt régi szokás, nyelv s ruha. VisszajöttA régen kiveszett víg öröm; a rabiLáncoktól szabados lábra bocsátattunk.Ispányink nem-igaz kézbe szoríttatottSzékek visszaveszik. Látom az utakatNéppel töltve; kivont karddal elõre megyLejtõzõ lovakon a nemes; hajdaniNyelvét hallom: örül öltözetén szemem.”79

Ez egy sokatmondó gesztus, csakúgy, mint az a tény, hogy aklasszikus költõi triász másik tagjának, Révai Miklósnak a verse,melyben a Szent Korona hazahozatalát és az élet hagyományoskerékvágásba való visszatérését ünnepli, teljes terjedelmében sze-repel Szigethi Gyula Mihály udvarhelyi professzor egykorú emlék-könyvében.80

Késõbb a Korona megérkezett a magyar országgyûlés színhe-lyére, ahol korábban is õrizték. A Nagyszebenben megjelenõ ErdélyiMagyar Hír-vivõ 1790. november 15-i száma tudatja olvasóival: „A’Szent Korona a’ több ahoz tartozó drága készületekkel együttOctober 30-ikán dél utánni 3 órakor Po’sonban szerentsésenmeg-érkezett. Ezen alkalmatossággal a’ különb helyekre kirakottÁgyúk tüzet adtanak, a’ Harangok megszólaltanak, és mind addigszóllottanak, míg a’ Sz. Korona a’ Katedrálé nagy Templombabé-helyeztetett.”81

123

A régi magyar viselet új divatja már József császár uralkodásaéveiben feléledt – válaszképpen a kormányzat németesítõ törekvé-seire –, az erõszakosan kiprovokált gesztusok elengedhetetlentúlzásaival együtt. E jelenséget többek között Keresztesy Józsefreformátus tiszteletes rögzítette a XIX. század kezdetén kelt vissza-emlékezéseiben: „Legelsõbben is a nemzeti magyar ruhának felvé-telén kezdett éledni a patriotizmus, mely annál szebb és csodála-tosabb volt, hogy már alig lehetett magyar öltözetben látni valakit,mindenütt, mint az árvíz, a német öltözet eláradott. Ekkor pedighirtelen a legigazabb magyar köntösök támadtak fel. Majd mindenvármegyék külön uniformist választottak. Akin német ruha talál-tatott, magyar lévén, róla leszaggatták; compániákban, bálokbanmagyaron kívül más ruhát nem szenvedtek. Az asszonyi rend isfartoldó abroncsait, bouffanáit, filegoriás fõkötõit, pókháló recefi-céit és ezer módi csúfos, majmos öltözeteit elhányta és magyarbaöltözött, akik pedig ezt nem akarták cselekedni, közönséges helyenis fejeikrõl letépték és összetapodták s minden csúfságot rajtokelkövettek.”82

1790. június 2-án, Déván megtartott közgyûlésükön Hunyadvármegye rendjei a következõ határozatot hozták: „Mivelhogy mindnemes Magyarországon, mind pedig Erdélynek részeiben, neveze-tesen azon célból, hogy a veszedelmes pompázásnak és a köntösbelipazarlásnak vége lehessen, és hogy a nemesség magát, valamintszintén belsõ magaviselésének, úgy külsõképpen is másrendûemberektõl megkülönböztesse: az egyforma köntösnek nemét felál-lították ezen vármegye karai és rendei egyenlõ végzésbõl. Megha-tározták, hogy minden nemes embernek mentéje, dolmánya (zeké-je) és nadrágja (magyar nadrága), a szegényebb rendûeknek dol-mány helyett kék lajblija legyen; az öregebbek hosszabb mentét isviselhetnek, az ifjabbak rövidet sárga gombokkal és pikkelyekkel;a kiknek tetszik, arany zsinórral; a hosszabb menték kék készület-tel, a prém fekete legyen, akár báránybõr, akár vidra, fejtett nyestvagy görény. A kinek dolmányhoz öve lenne, legyen veres, a csákófekete; a kinek tetszeni fog, arannyal megékesítve; a tarsalynak

124

mezeje veres, rajta a vármegye címere, a fekete holló, orrában levõsárga gyûrûjével; csizma, fekete.”83

Mint ahogyan a József uralkodása idején kialakult ellenségeshangulat sem kimondottan csak a magyar rendeket, vagy, hogyegészen pontosan fogalmazzunk, a magyar ajkú kiváltságosokatjellemezte, úgy a császár akaratának megtörését, illetve halálhírétkövetõ örömmámorból a reformok más károsultjai is kivettékrészüket.

A horvátok, pontosabban a horvát nemesek már az 1760-asévekben a magyar rendek szövetségesei voltak. Amikor Józsefelrendelte a Szent Korona visszahozatalát, a horvátok a magyarnemesekkel karöltve ünnepeltek. Ezt bizonyítja az a szolidaritásinyilatkozat is, amelyet Zágráb megye 1790. március 2-i feliratarögzített: „Ha a hazaszeretet nem fantazma, ha nekünk, kik õseinkvérébõl születtünk és táplálkoztunk, illik meghalnunk érette, ha aszíveinkbe vésett jogok igaz törvények és jogok, akkor a magyarnemzet örömét és a miénket, bár mértéktelen, mégis méltánkicsinynek tartjuk a dolgok most tapasztalt kedves fordulatáhozképest.”84

A erdélyi szászok – ismerve viselt dolgaikat még József császáruralkodása idejébõl – a tõlük várható módon reagáltak. A kor egyikkrónikása, Fridrich Teuch errõl a következõképpen tanúskodik:„Valóságos mámor fogta el a lelkeket; nemesek meg tisztviselõk,magyarok meg szászok együtt ettek és ittak, együtt kerekedtektáncra világos nappal az utcán és az országúton egyaránt. [...]Mintha Rhea és Saturnus kora köszöntött volna ránk. Újra élünk!Újra nép a szász! Népünk minden tagjának megdobban a szíve,szemébõl örömkönny csordul... A szászok ismét különálló nemzet-testet, s mint ilyen, az ország egyik rendjét alkotják. Õsi alkotmá-nyunkat és igazságszolgáltatásunkat helyreállították...”.85 1790 má-jusában a lefoglalt, és ideiglenesen a Frankenstein-házba elhelye-zett szász nemzeti levéltárat visszaköltöztették a nagyszebenivárosházára. Az esemény pompázó barokk ünnepség keretébentörtént, melyet Heydendorf örökített meg: „A polgárság teljes

125

díszben, városaik zászlóival, vezetõikkel, dobosaikkal meg kürtöse-ikkel gyönyörû sorfalat alkotott a városházától a Frankenstein-há-zig, melyet közben fenyõgallyakkal ékesítettek. A privilégiumokattartalmazó oklevelekért száztagú küldöttség indult. Az ünnepimenetben Bruckenthal báró hat pompás lova vonta a hintót, melyszõnyegekkel borított ládában az okleveleket hozta. Méltóságteljeslassúsággal haladt a menet, s mikor a kocsi befordult a városház-ára, az erkélyen megperdültek a dobok, felharsantak a kürtök, aprivilégiumokat hat díszbe öltözött férfi emelte le a kocsiról és vittea levéltárba. Aztán az egész gyülekezet a nagytemplomba tódult;szónoklatok hangzottak el, zene szólt és örömkönnyek között újnépdalokat énekeltek.”86

A székelyek maguk is ünnepeltek – akár a többi kiváltságoskategória. A hagyomány szerint a nyelvrendelet megjelenése utánUdvarhelyre egy német ábécéskönyvekkel megrakott szekér érke-zett, amelynek rakományát a széki királybíró „az õsi székház egyiksötét kamrájába rakatta be, oda, hol egy asztalon a láncos buzogánymellett egy hosszú, rozsdás, német gyártású egyenes kard vagyinkább pallos állott.” A történet – Balásy Dénes 1930-ban megjelenthelytörténeti tárcája szerint – dr. Török Alberttõl, Udvarhelyvármegye XX. század eleji fõispánjától származik. A fõszereplõ afõispán nagyapja volt, bizonyos kadicsfalvi Török Antal, „egy felvilágosult, magas, fekete, kemény nyakú székely-magyar”, akiJózsef császár idején széki királybíróságot viselt. „... Mikor 1790-ben lassan késõn híre jött ide József császár halálának – meséltedr. Török Albert – , nagyapám a német könyvecskéket szekérenkivitette a Kuvarra [egy Székelyudvarhely déli szegletében emelke-dõ szirtes dombocskára, ahol abban az idõben a vesztõhely is volt– HGM]. A szekeret hajdúk kísérték. A kék ruhás, szûk nadrágúszéki hajdúk oda, a Kuvar hegyoldalra, mentökben fenyõfa szurkotvittek fel magukkal, ott a Der, die, dast megszurkolták, a németábécés könyvecskéket máglyába rakták, meggyújtották és eléget-ték.”87 Az anekdota valóságmagva után kutatva megállapítottuk,hogy a József kori Udvarhely vármegye tisztségviselõi között Török

126

Antal nem szerepel. 1784. április 16-án bizonyos Török Páltválasztottak alkirálybírává, majd 1790-ben, a visszaállított széktisztikarába többek között bekerültek Török Ferenc alkirálybíró,Török Pál aljegyzõ és Török Elek asessor, valószínûleg valamennyi-en a kadicsfalvi Török nemzetségbõl. Függetlenül attól, hogypróbált-e valamelyikük szembeszegülni a császár németesítõ aka-ratával, vagy egészében költött anekdotával van dolgunk, annyitmegállapíthatunk, hogy József császár nem kizárólag jóságos, azegyszerû emberek gondjai iránt fogékony uralkodóként élt a szé-kelység emlékezetében. Ennek pedig legáltalánosabb oka a hírhedtnyelvrendelet volt.

A kor hiteles forrásainak tanúsága összecseng azzal, amit amásfél századdal késõbb lejegyzett hagyomány rögzített. „1790-dikEsztendõben, Böjtmás Havának 22-dik napján öszve sereglett,Nemes Csík és Gyergyó Székekkel még eddig egyesült NemesUdvarhely Szék Rendjei és Közönséges Gyûlése” alkalmából egy-mást követik a jegyzõkönyvbe foglalt ünnepélyes kinyilatkoztatá-sok: „... mert a Haza mindnyájunknak valóságos édes Anyja, aSystema pedig csak mostoha, a kinek követése eddig is Kést tettTorkunkra, magunknak, maradékunknak és Nemzetünknek.” Fon-tosnak tartják, hogy az újjászervezendõ székek élére megfelelõszemélyek kerüljenek: „... nincsen már egyéb hátra, hanem minde-nek elõtte [...] tegyünk õsi Törvényeink szerént Fõ- és Altiszteket,oltalmazókot és Atyákot, még pedig olyanokot, kikbe légyenHazánkhoz és Nemzetünkhöz való buzgó igaz Szeretet, mert aHaza minket szült, tartott és táplált. Tégyünk Elõbb járókot, nemzûrzavarban vezetõket, Atyákot, nem mostohákot, igaz haza-fiakot, nem pediglen maga testét gyötrõ és szaggató Pelikántermészetû idegen származásúkot, valóságos tiszteket, nem pe-dig nagyravágyásból és csak éppen nyereségen való kapásértszolgáló Béreseket, Hazánk el nyomattatása ellen bátor szívvelszólókat, nem pedig nemzetünket alattomban el árulókot, Ha-zánk halálával magoknak életet, Méltóságot, nyereséget keresõviperákot...”.88

127

Hasonló hangulatban zajlott „az Nemes Küküllõ Vármegye ésNemes Maros Szék öszvegyülekezett fõ Úri és Nemesi RendeinekKözönséges Gyülekezete” is 1790. március 22-én. Eldöntöttéktöbbek között Marosszék és Küküllõ vármegye újbóli különválását,a Medgyes és Segesvár szász székekbõl átcsatolt falvak visszacsa-tolását székeikhez már májustól kezdõdõen. Leszögezték, hogymájus 1-jétõl érvénytelennek tekintik az 1780 utáni törvénytelenrendeleteket, de figyelmük kiterjedt az 1691-tõl kezdõdõen hozottvalamennyi alkotmányellenes hatalmi intézkedésre, melyek „azközelebb tartandó Ország Gyûlésen orvosoltassanak.” Országgyû-léshez terjesztendõ javaslat készült arról is, hogy „az Nemes Sónakki-adása és az Sóos Kutaknak szabados élése törvény szerént visszaállíttassék.” A földmérésrõl megállapítják, hogy az „veszedelmesmunka”, mely a nemesi szabadságnak „legnagyobb veszedelmére”,a köznépnek „ereje felett való megterheltetésére és végsõ pusztu-lására” vezet, ezért „minden arról készült levelek és iratok végkép-pen és úgy el töröltessenek errõl a világról, hogy azoknak semminyoma se ne maradgyon, és következendõ maradékainkra nézvemég emlékezete is elvesszen. [...] Hasonló romlására lévén éstzélozván az Nemesi Szabadságnak az lelkek fel számlálása azházoknak is, és helységeknek meg számolása, ez iránt is végezte-tett, hogy az jövõ Girás Székig minden ember azt nem tsak a magaházánál, szolgáló embereinek házánál a számot le törölni köteleslégyen, az N[eme]S. Szolgabírák pedig az hellységeknél lévõ köny-veket és az Normativa Ordinatiokról készült protocollumait ésmelly faluknál az földmérésrõl való tisztában nem vett írásoktanáltatnának, mind azokat szedgyék ki és szállítsák oda, az hovaaz földmérésrõl való levelek rendeltettenek, az helységek végénlévõ táblákat pedig telljességgel rontassák le és végképp töröljékel; mind ezek pedig articularis büntetések alatt.” Szóvá teszik aLeopoldinum ötödik cikkelyének megsértését is, miszerint „semminémû hivatalokra más az Erdélyieken, az Magyarokon tudni illikSzékellyeken és szászokon kívül fel ne vétessék”, mert azt látják,hogy „az jobb hivatalokat az mellyek az arany, ezüst és só Bányák-

128

nál és harminczadoknál, Exactoratuson, Fiscalitásoknál és másszámtalan alkalmatosságokban az idegen és nem Törvényes Nem-zetbõl valók viselik...”. Az unitáriusok azt kifogásolták, hogy õk amás vallású magyaroknál is mellõzöttebbek a hivatalok elosztásá-nál. Javasolták az országgyûlésnek a katolikus iskolákat, „funda-tiokat” és „klastromokat” ért sérelmek orvoslását. Biztosokat ne-veztek ki Küküllõ vármegye és Marosszék egyesített levéltárainakkülönválasztására. Nem feledkeztek meg az alkotmányos rend helyiszimbólumainak visszaállításáról sem: „az régi pecsétnek ki hozá-sára küldendõ Követek az jövõ Girás széken fogak ki neveztetni.”

Marosszék és Küküllõ vármegye kényszerûen egyesített tör-vényhatóságainak 1790. március 22-én tartott közös gyûlését vi-szont nem csupán az elkeseredett restaurációs igyekezet uralta. Ajegyzõkönyv tisztán és igényesen – úgy tûnik, nem a restaurációtsürgetõ személyek által – megfogalmazott gondolatokat is tartal-maz, melyek a magyar nyelv a hétköznapi élet legkülönbözõbbterületein való használatának törvényesítését követelik, és amelyekegy új, a rendi nacionalizmusok értelmezéseitõl lényegesen eltérõnemzetfogalom születését vetítik elõre: „Mely nagy romlására,kisebbségére és megalacsonittására szolgált légyen a ditsõ MagyarNemzetnek az, hogy a maga nyelvétõl el-tiltatott és mindennemûhivatalbéli dolgok az idegen Német nyelven folyni parantsoltatta-nak, tsak a nem érzi, az kiben Nemzetinek és hazájának szeretetesoha fel nem tanáltatott, avagy akármely eöket alacsonittó tekintetáltal annak utolsó szikrája is eö bennek kioltatott. Hogy tehát ezennevezetes sérelmünknek orvosságát találjuk, végeztetett; hogy mántúl teljességgel semmi némû, akár felsõbbekhez intézendõ, akár azalatta valókhoz küldendõ Levelezésekben, rendelésekben, végzé-sekben, Protocollátiokban, Resolutiokban, vagy akár mi névvelnevezendõ írásokban az V[árme]gye Tisztei Német vagy Deáknyelvel élni ne merészeljenek, hanem mindeneket csak Magyarulfolytassanak [...] Ezen végzésnek illendõ jelentése mellett kéret-tesék egyszersmind és kényszeríttessék a F[elsé]ges kK[irályi] FõKormányzó Tanáts is, hogy az maga alatta valóihoz téendõ rende-

129

léseit ne más, hanem Magyar nyelven vinni méltóztassék. Hogypedig ezen Német nyelvel való vissza élés mi közöttünk annyivalinkább meg gátoltassék, végeztetett; hogy úgy nevezett NormálisOskolák mántul meg szûnnyenek, és az gyermekek többé németnyelv tanulásra ne erõltessenek, hanem fordíttsák idejeket az Deákés Magyar nyelveknek tanulására, fen hagyattatik mindazonáltalaz atyáknak az szabadság, hogy gyermekeiket akár melly nyelvenis taníttathassák...”.89

A József-féle reformpolitika, a székelyek magyarságtudata fej-lõdését tekintve, egy fordítókorong szerepét töltötte be. A császáruralkodásának kezdetén a székelyeket egy makacs rendi konzerva-tivizmus védõsáncai mögött találjuk, felvértezve egyfajta magyarnépi tudattal, ám ezt erõteljesen beárnyékolja az a rendi naciona-lizmus, mely ekkori csoporttudatuk legalapvetõbb meghatározója.A székelyek azonosságtudatának ezt a fejlõdési szakaszát ImrehIstván igen találóan jellemezte: „A natio [...] még élõ, ismertfogalom. A szabad székely számára jelentése ugyanaz, mint száza-dokon át volt. (A kápolnai unió, ‘fraternam unionem’, valójábankonfliktusoldó, szolidaritásnövelõ szövetkezés. A kialakuló rendi-ségben a ‘jogállás azonossága’ révén összetartozó emberek háromcsoportja. Nem elsõdlegesen a nyelvi együvétartozás jegecesíti kitehát a natiókat, hanem a jogok és kötelezettségek sajátos jellege,egynemûsége, a közösen jussolt privilégiumok, a szokásrend külön-bözõsége, amely azután a ‘csoport’ színeivel festi például Erdélybenmagyarrá, székellyé, szásszá a territoriumokat, a ‘földeket’.)”90

Ezt a tényállást alapjaiban megrengették II. József radikálisintézkedései, amelyek a székely társadalmat legérzékenyebb pont-jain sújtották: a már elõzõleg megritkított rendi kiváltságok terü-letén, valamint azon nyelv státuszát illetõen, amellyel a székelyeknemcsak mindennapi életük során éltek, hanem közigazgatási ésbíráskodási ügyeiket – írásban is! – már századok óta ezen anyelven intézték. A Szekfü Gyulával vitázó Németh László arra int,óvakodjunk attól, hogy III. Károly meg Mária Terézia (és – tegyükhozzá – II. József) „államrezonból történõ intézkedéseibe nemzeti

130

elfogultságot magyarázzunk”.91 És helyénvaló Fejtõ Ferenc megál-lapítása is: „Amikor II. József a tolerancia fejében azt kérte azsidóktól, hogy vegyenek fel német családi nevet, senki nemláthatott ebben szándékos németesítési törekvést, mivel a németnacionalizmus akkor még nem létezett, és II. József, aki csakúgy,mint II. Frigyes, franciául levelezett, a nyelvi problémát egyébkéntis kizárólag adminisztratív szemszögbõl vizsgálta.”92 József nacio-nalizmusa – ha ugyan annak nevezhetõ – birodalmi nacionalizmus,mely lényegesen különbözik a modern nemzetek önkultuszától.Magán viseli – akárcsak a közép-európai éppen születõ nemzetesz-mék – a felvilágosodás bélyegét, csakhogy egészen másképp. Magavallja: „Tévedés azt hinni, hogy el akarom nyomni a magyarnyelvet. Rendeletem nem irányul sem a magyar nyelv, sem aMagyarországon beszélt többi nyelv ellen. Csupán az a célom, hogyfelszámoljam a latint, ezt a holt nyelvet, melyet csakis a tudósokhasználnak. Nem azt kívánom, hogy emberek milliói nyelvet vált-sanak, csupán azt, hogy akik a közügyeknek szentelik magukat, anémetet használják a latin helyett, s hogy az ifjúság elsajátítsa ezta nyelvet is. […] Rendelkezésemet ebben a szellemben kell végre-hajtani, s ne veszítsék szem elõl, hogy azt a magyar nemzet, amagyar közösség javára és tiszteletére hoztam. Semmiképp semszándékom az anyanyelv kiirtása, sem saját kényelmem szolgálata,mivel latinul is igen jól ki tudom fejezni magam.”93

Bármi is volt azonban a szándék, az eredmény nyilvánvaló. Azelõzõ században a székelyek elviselték privilégiumaik fokozatosvisszavonását, a nyelvrendelet viszont, bár a népszerûtlen intézke-désáradatnak csupán egyik momentuma volt, sokkhatással bírt,mert az élet oly területét érintette, amelyet a székelyek évszázadokóta biztonságban tudtak, és soha nem gondoltak arra, hogy valahais védelmezniük kell. A székely székek jegyzõi már a XVI. század-ban – természetesen a nélkülözhetetlen latin kölcsönszavakkal, jogiformulákkal – csaknem teljes adminisztrációs tevékenységüket anép nyelvén fejtették ki, e nyelven tanítottak a népiskolák igenkiterjedt hálózatában, sõt, részben a protestánsok közép- és felsõ-

131

fokú iskoláiban is. És mindez akkor, amikor a királyi Magyaror-szágon kevés jegyzõnek juthatott egyáltalán eszébe, hogy e számáraoly kedves nyelven verseken, komédiákon, széphistóriákon, króni-kákon, protestáns imakönyveken, netán szerelmes leveleken kívülegyebet is lehetne írni, például hivatalának valamennyi dokumen-tumát. A nép nyelvének kitiltása a közigazgatásból és oktatásbólazokat is felébresztette, akik mindaddig csak hétköznapi érintke-zéseik során, meg legfeljebb a mûvelõdésben használták (lásd errevonatkozóan a magyar országgyûlés 1790/XVI. cikkelyét), a széke-lyeket ért sokkhatás viszont erõsebb volt: elvezetett a rendi nacionaliz-musuk által mindaddig beárnyékolt magyar népi identitásuk tudatosfelismeréséhez, nyilvános vállalásához.94

Makkai László e jelenség következményeként értelmezi a szé-kelységnek a Horea-lázadás idején tanúsított magatartását, amikor„teljesen a nemességgel azonosította magát”. Idézi egy „együgyû,de jószívû székely katona” kijelentését, aki meglátva az elsõ románfelkelõt, így szólt a kolozsi fõispánhoz: „No, Nagyságos Uram, hamind ilyenek, hogy sokáig itt ne mulassunk, adja ki Nagyságodszokmánnyában, melyik katona közülünk hányat vágjon le, hogy aszerint hamar vágjuk le és menjünk haza véle!” Ugyancsak Makkaifigyelmeztet arra, hogy e vészhelyzetben „az aranyosszéki széke-lyek tömegesen keltek fel a nemesek segélykérésére, s a nemességmindenütt fellélegzett, ahol a székely katonaság megérkezett.”95

A Makkai által regisztráltakat akár úgy is értelmezhetnénk,mint az „Unio Trium Nationum” kései megnyilatkozását. Ez vi-szont aligha mondható el a székelyföldi József-kori vármegyékben,a megyegyûléseken elhangzottakra. E gyûlések protokollumainakfigyelmes tanulmányozása arról gyõzhet meg, hogy a résztvevõkszámára a haza már nem (csak) Siculiát, az elõjogok képzeltbástyájába begubózott Székelyországot jelenti, a „Nemzet” pedignem csupán a székely rendi natiót, hanem olykor a magyar nyelvenszólók közösségét is. A nyelvrendelet mellett a székelység ésmagyar nemesség közti rendi szolidaritást – amint ezt a Maros-székkel egyesített Küküllõ vármegye közgyûlési jegyzõkönyve is

132

bizonyítja – a területi közigazgatás reformja is elõsegítette. Aztörtént ugyanis, hogy a székek és nemesi vármegyék összevonásanyomán, azáltal, hogy a nemesek és székelyek követei együtttanácskoztak a közgyûléseken, a magyar nemesi nacionalizmusakadálytalanul terjedhetett a székelyek körében. A császári rende-letek hatásainak és visszahatásainak a mechanizmusa pedig azteredményezte, hogy a kiváltságos rendi méltóságában és immárnépi tudatában is megsértett székelység szoros érdekközösségbekerült a magyar nemességgel, sõt, általában a magyar nyelvenszólókkal, mert a nyelvrendelet ugyanúgy sújtott nemest és „nem-telent”. „A rendi és nemzeti érdekek találkozása – írja MakkaiLászló – kitûnõ alkalom volt a nemesség számára, hogy osztálypri-vilégiumait nemzeti szabadságként védelmezhesse.”96

Megszületik tehát egy olyan érdekközösség, amelynek összetar-tó tényezõi mindenekelõtt a tagjai által beszélt nyelv, de az alkotócsoportok közösségi hagyományai is, amelyek ugyanabban a múlt-ban gyökereznek. Ez az új közösség elkezdi felépíteni saját nemzetiideológiáját, mely helyenként egyezik, máshol viszont lényegesenkülönbözik a rendi nacionalizmusok kinyilatkoztatásaitól. Ez azérdekközösség válik az itt még kibontakozó fázisában vázolt folya-mat végére polgári magyar nemzetté.

Jegyzetek

1. Ifj. Barta János: Mária Terézia. Bp., 1988. 174.2. Uo. 175.

3. Imreh, 1994. 7.

4. Uo.

5. Uo. 9�13.; Imreh István: A rendtartó székely falu. Buc., 1973. 10�13.6. Carol Göllner: Regimentele grãnicereºti din Transilvania, 1764�1851. B.,

1973. 25�26.

7. Valeriu ªotropa: Districtul grãniceresc Nãsãudean ºi locul sãu în lupta pentruprogres social ºi libertate naþionalã a românilor din Transilvania. Cluj-Napoca, 1975. 75.

8. Jakab�Szádeczky, 486.

133

9. Szádeczky, 1908. 403�404.

10. Uo. 405.

11. Uo. 418�422.

12. Uo. 414�418.

13. Imreh, 1994. 63.

14. Uo. 62.

15. Szeles János: Székelyudvarhely története (közl. Szádeczky Lajos). ErdélyiMúzeum. 1898. (XV). 578.

16. Imreh, 1994. 186.

17. Uo. 139., 167.

18. Hajdu Lajos: Az állandó táblák (tabulae continuae) létrehozása Erdélymegyéiben és a székely székekben. In Jogtörténeti tanulmányok. Bp., 1986.

119.

19. Uo. 119�120.

20. Uo. 125�126; Jakab�Szádeczky, 504�509.

21. Föglein Antal: A vármegyei levéltárak Mária Terézia korában. LevéltáriKözlemények, 1935. (XIII). 162�163.

22. Daniel, 1894. 557.

23. Hermann Gusztáv Mihály: A �Székely Nemzeti Láda�. Egy mítosz kelet-

kezése és utóélete. Limes, 1998. 4. sz. 301�306.24. USzLT 1768-béli regisztrálatlan iratok. 29. sz.

25. Bellon Tibor: Nagykunság. Bp., 1979. 52.26. Szabó Dezsõ: A megyék ellenállása Mária Terézia úrbéri rendeleteivel

szemben. In: Értekezések a Történeti Tudományok körébõl. XXV. 3. sz. Bp.,1934. 1�41.

27. Szörényi László: Hunok és jezsuiták. Fejezetek a magyarországi hõsepika

történetébõl. Bp., 1993. 94�105.

28. Szinnyei, 2.

29. Sz.U.M.T. 39.

30. Velics László: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. Harmadik zárófüzet

(1690�1773). Bp., 1914. 75�77.

31. Grünwald Béla: A régi Magyarország. 1711�1825. Bp., 1888. 12.32. Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei. Bp., 1987. 133.33. Hajdu 1982. 479.

34. Teleki Domokos: A Hóra-lázadás története. Pest, 1865. 5.35. Hajnal István: Az újkor története. Bp., 1936. 544.36. Dózsa Dániel: Versei. I. Kolozsvár, 1859. 228�231; Jánosfalvi Sándor István:

Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. Kolozsvár, 1942. II. 47.37. Magyari András (közzétette és jegyzetekkel ellátta): A Horea vezette 1784.

évi parasztfelkelés a források tükrében. B., 1984. 321.38. Jaklovszky Dénes: Az udvarhelyi reformátusok II. József császárnál.

Székely Közélet, X (1927). 51., 53.

134

39. USzLT Közgyûlési jegyzõkönyvek. I/9.

40. USzLT Közgyûlési jegyzõkönyvek. I/2.

41. Istoria României. III. (a fejezet szerzõje: D. Prodan) B., 1964. 735.

42. Pál�Antal, 140.

43. Jakab�Szádeczky, 539�540; Îndrumãtor în Arhivele Statului. Judeþul Cluj. B.,1979. 268; Îndrumãtor în Arhivele Statului. Judeþul Harghita. B., 1988. 17.

44. Pál�Antal. 140.

45. Daniel Gábor: Udvarhelyszéki események II. 1898. Kézirat a Székely-

udvarhelyi Haáz Rezsõ Múzeum dokumentumtárában.

46. Berlász Jenõ: Az 1784-i erdélyi parasztfelkelés és II. József jobbágypolitikája.

In Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. 1711�1790. Bp.,1952. 424.

47. Hermann Gusztáv Mihály: Udvarhelyszék anyaszéki státusának XVIII.

századi újjáéledése és a kései székely rendi nacionalizmus. Székelyföld, I.(1997). 2. sz. 109�118.

48. USzLT. Székely Láda. 25.

49. Uo.

50. Uo.

51. Rugonfalvi, II. 139. (a fejezet szerzõje: Bözödi György)

52. USzLT. Székely Láda. 25.

53. USzLT. Közgyûlési jegyzõkönyvek. I/7.

54. USzLT. Közgyûlési jegyzõkönyvek. I/8.

55. Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bp., 1888. 218.56. Uo. 221�225.

57. Benda Kálmán: Emberbarát vagy hazafi? � Tanulmányok a felvilágosodás

korának magyarországi történetébõl. Bp., 1978.

58. Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár Kéziratgyûjteménye, 05319.

jelzet.

59. Ballagi Géza, i. m. 233.

60. Uo. 255.

61. Uo. 256.

62. Uo. 257�258.

63. Hajdu, 1982. 471�477.

64. Uo.

65. Pándi Pál (szerk.): A magyar irodalom története. III. Bp., 1965. 114�118;Ballagi Géza, i. m. 251�252.

66. Pándi Pál, i. m. 107�108.

67. Apor Péter: Methamorphosis Transylvaniae, azaz Erdélynek változása. Bp.,1972.

68. Pukánszky Béla: Erdélyi szászok és magyarok. Pécs, 1943. 94.69. Uo. 96.

70. Uo. 97�98.

135

71. Uo. 99.

72. Uo. 97.

73. Joó Tibor: A magyar nemzeteszme. Bp., 1939. 104.74. Hajdu, 1982. 451�452.

75. Uo. 453.

76. Ember Gyõzõ�Heckenast Gusztáv (szerk.):Magyarország története. 1686�1790. II. Bp., 1989. 1063.

77. Perry Anderson: L�État abolutiste. Ses origines et ses voies. Traduit de

l�anglais par Dominique Niemetz. II. L�Europe de l�Est. Paris, 1978.

142�145.

78. Keresztesi József: Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletébõl aXVIII. század végén. Pest, 1868. 214.

79. Ballagi Géza, i. m. 294.

80. Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár Kéziratgyûjteménye 05301.

jelzet. �Az Hazatért Magyar Koronának Öröm Innepére készített versek�

cím alatt két alkalmi verset tartalmaz: azt, amelyre utaltunk, illetve egy

latin nyelvû �Epitaphium�-ot, amelynek hangvételét már elsõ sorai elárul-

ják: �Siste Viator / Hic iacet Imperator / Princeps non armatus / Rex

non coronatus / Josephus Secundus /Raro jucundus�

81. Erdélyi Magyar Hír-vivõ 1790. 53. sz.

82. Keresztesi József, i. m.

83. Sz. V.: A nemzeti öltözet ügyében. Hazánk, 1884. (II). 391-392.84. Arató Endre: A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája. Bp., 1983.

11.

85. Pukánszky Béla, i. m. 102.

86. Uo.

87. Balásy Dénes: A Kuvar és a német nyelv. Székely Közélet, 1931. (XIV). 14. sz.88. USzLT. Közgyûlési jegyzõkönyvek I/9.

89. Marosvásárhelyi Állami Levéltár, Fond Scaunul Mureº. Seria: Organe

reprezentative. Nr. 22.

90. Imreh, 1994. 63.

91. Németh László: Szegfû Gyula. Bp., 1940. 84�85.92. Fejtõ Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria-Magyarország

szétbomlása. Bp., 1990. 113�114.

93. Fejtõ Ferenc: II. József. Bp., 1997. 311�312.

94. Hermann Gusztáv Mihály: II. József és a székelyek. Korunk, 1999. 3.110�116.

95. Makkai László: Román�magyar közös múlt. Bp., 1989. 187.96. Uo. 191.

136