IX. Lajos bibliai királymodellje: Salamon király · Ó- és Újszövetség szoros kapcsolatát feltételezi, és az ószövetségi eseményekben, személyekben vagy dolgokban olyan

VILÁGTÖRTÉNET (2014) 4:579–604

TAN

ULM

ÁN

YOK

FÁBIÁN LAURA

IX. Lajos bibliai királymodellje: Salamon király

Salamon király a kora középkortól kezdve, Bizánctól egészen Nyugat-Európáig ki-emelt jelentőségű bibliai modell volt a középkori uralkodók számára.1 Ám királymo-dellje korántsem jelentett egyértelmű példát, mivel ellentétben apjával, Dávid király-lyal, Salamon személyiségéről az Ószövetség alapján nem kaphatunk teljesen hatá-rozott képet. Megítélése rendkívül ambivalens volt, ami korszakonként, forrásonként és szerzőnként is változott. Salamon királyra egyrészt a négy ószövetségi könyv – Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve, Énekek éneke és a Bölcsesség könyve – szerzőjeként tekintettek, aki azonban élete végén, mivel feleségei és ágyasai hatá-sára bálványimádóvá vált, elfordult Istentől. Az ókortól kezdődő – és a középkor-ban is jelen lévő – hagyomány ugyanakkor úgy tartotta, hogy Salamon király különleges képességeit és tetteit a mágia tudományának segítségével tudta elérni.2 Az ellentmondás miatt a középkori teoretikusok számára lehetetlen volt egyértel-mű képet alkotni a szent könyvek szerzője és a bálványimádó, Istentől elforduló Salamonról.3

Mindezeket szem előtt tartva cseppet sem érdektelen annak vizsgálata, mi-ként és milyen tekintetben válhatott az ószövetségi uralkodó a későbbi királyok példa-képévé. A kérdés megválaszolását a középkor egyik legjelentősebb francia uralkodó-ja, a már saját korában novus Salomonként emlegetett IX. Lajos (1226–1270) környe-zetében fennmaradt szövegek (királytükrök, sermók, egy liturgikus szöveg, illetve koronázási ordók), valamint tárgyi források (üvegablakok és miniatúrák) elemzése te-

1 Klaniczay, 2008. 25–41. A bizánci ószövetségi modellekről lásd Rapp, 2010.2 Ezért az ókori és középkori mágikus szövegek egy részének szerzőségével kapcsolatban kialakult egy olyan

elképzelés is, mely szerint Salamon király (esetleg tanítványa) írta azokat, de legalábbis Salamon tulajdoná-ban lehettek egy ideig a kérdéses művek. Ezekben a munkákban a király feltűnik démonidézőként, asztroló-gusként, ördögűzőként és a titkos isteni tudás birtokosaként is. Vö. Klaniczay, 2008. 37–40.; Torijano, 2002.

3 Mishtooni Bose, aki elsősorban a Salamonról kialakult legendákkal foglalkozott, éppen ezért úgy véli, hogy a középkori Salamon-kép nem csupán ambivalens, de többoldalú és sokrétű volt. Bose, 1996. 188–189. A klerikusok írásai mellett a népnyelvi szövegek (a német Salamon és Markalf története vagy az angol Sala-mon és Szaturn II), a legendák (Salamon király és a Nagy Sándor-legenda, Hitvalló Edvárd legendájának a két zarándokról és Salamon királyról szóló epizódja) és a krónikarészletek (Jean Jouvenal VI. Károlynak írt krónikájának részlete) is arra törekedtek, hogy a Salamon király alakja körüli titokzatosságot megma-gyarázzák, pótolva ezzel a „hiányt”, melyet az ószövetségi könyvek nem tudtak megfelelően kifejteni. Lásd Lindahl, 2000. vol. II. 829.; Cizek, 1982; Bloch, 1925. 355.; Boudet, 2010. 299–309.

580

FÁBIÁN LAURA

VILÁGTÖRTÉNET ● 2014. 4.

szi lehetővé. A 13. századi király és biblikus modellje kapcsolatának értelmezése so-rán alkalom kínálkozik az eltérő műfajú forrásokban megjelenő Salamon-kép külön-bözőségeinek és visszatérő hasonlóságainak vizsgálatára. Jelen írás célja, hogy Sala-mon király és IX. Lajos kapcsolatát a különböző forrásműfajok elemzésével értelmezze. Vagyis IX. Lajost kortársai hogyan hasonlították Salamonhoz, valóban novus Salomon-ként tekintettek-e rá? Vannak-e különbségek és visszatérő hasonlóságok a forrásokban megjelenő Salamon-ábrázolásokban? Nem hagyható fi gyelmen kívül továbbá az sem, hogy Salamon király jelentősége Lajos reprezentációjában – melyben egyébként Dá-vid király,4 Jósiás5 vagy Józsué6 is szerepelt modellként, sőt Jacques Le Goff két példát is említ, amikor Lajost Ábrahámhoz és Mózeshez is hasonlították – különös összetett-séggel bír. 7 Miként a Lajos uralkodásának egyes szakaszaihoz kapcsolódó, eltérő bib-likus példákat és párhuzamokat, úgy az ezekhez kötődő Salamon-kép változását is érdemes nyomon követni. Ezeket a biblikus példákat és párhuzamokat IX. Lajos ural-kodásán belül akár bizonyos periódusokhoz is lehet kötni, és elemzésem során a kü-lönböző időszakokban megjelenő Salamon-képre is kitérek. IX. Lajos mellett írásom-ban más 13–14. századi uralkodó esetében is bemutatom, hogyan hatott önképe ki-alakítására a bölcsességéről elhíresült ószövetségi király példája.

A bibliai tipológia módszere és a bölcsesség (sapientia–prudentia) fogalmának középkori értelmezése

Annak érdekében, hogy a középkori uralkodók – jelen esetben IX. Lajos – bibliai modellhasználata minél érthetőbb legyen, érdemes tisztázni néhány olyan fogalom jelentését, amelyek meghatározóak a téma szempontjából, mivel a középkori szer-zők természetesnek tekintették a bibliai idézetek felhasználását írásaikban.8

A bibliai tipológia az írásmagyarázat (egzegézis) azon módszere, amely Ó- és Újszövetség szoros kapcsolatát feltételezi, és az ószövetségi eseményekben, személyekben vagy dolgokban olyan „előképet” lát, amelyek majd az Újszövetség-ben teljesednek be. Az ószövetségi előkép az úgynevezett típus, amelynek újszö-vetségi beteljesedése az úgynevezett antitípus. A tipológia tágabb értelemben egy

4 A kora középkori uralkodók számára Dávid király volt a legfontosabb biblikus királymodell. Vö. Kanto-rowicz, 1958. 56. Dávid rendszeres szereplője a koronázási ordóknak, a liturgikus szövegeknek, de alakja feltűnik a katedrálisok üvegablakain is. A IX. Lajost keresztes hadjáratára elkísérő Odo de Châteauroux pápai legátus szerint a király olyan volt, mint Dávid, aki a csatában meghalt Izrael fi ait gyászolta. Idézi: Gaposchkin, 2008b. 258.

5 Jósiásról mint példaképről főleg Geoff roi de Beaulieu, a király életrajzírója számol be. A domonkos szerze-tes művében Jósiást állítja az uralkodói minta középpontjába, akihez IX. Lajost azért hasonlít, mert Beau-lieu szerint többek között mindketten gyermekkirályként léptek trónra, s Jósiás uralma során helyreállította a jeruzsálemi templomot és soha nem tért le az igaz hitről (2 Kir 22–23). Le Goff , 1996. 396–401.; Field–Gaposchkin, 2014. 69–129.

6 Gaposchkin, 2008b. 245–274. 7 Le Goff , 1996. 391.8 Smalley, 1952.

IX. LAJOS BIBLIAI KIRÁLYMODELLJE: SALAMON KIRÁLY

581VILÁGTÖRTÉNET ● 2014. 4.

sajátos történelemszemléletet, szimbolikus tudatot, vagyis egy világképet is jelöl, és különösen a Bibliával kapcsolatos művészetekre jellemző.9

A középkori politikai elméletek gyakran támaszkodtak ennek a tipológiá-nak a magyarázó és legitimáló funkciójára.10 A középkori francia történelemben az egzegétikai értelmezések a Karoling-hagyományok folytatásai voltak, de a bibliai tipologizálás módszere és alkalmazása a 13. század elejére megváltozott és fellen-dült. A korábbi szimbolikus értelmezés helyett az 1220-as években inkább a törté-neti jelleg jutott fontosabb szerephez, vagyis a narratív keret vált lényegessé, mivel a Capetingek megkísérelték saját történelmüket az üdvtörténeten belül értelmezni, és hangsúlyossá tenni jelenük és jövőjük kapcsolatát.11 Ez az eljárás például a ke-resztes hadjáratok értelmezésében és propagandájában is felbukkan.12

Salamon király esetében, mivel számos fogalmat és tevékenységet szimbo-lizált, a tipologikus értelmezés különösen összetett, hol igazságos bíróként, hol fel-kent és isteni kiválasztottként, avagy béketeremtőként, illetve a jeruzsálemi temp-lom megépítőjeként jelenítették meg. Mindenekelőtt azonban a bölcsességre tö-rekvő középkori uralkodók modelljének számított.13 Különböző erényei és tettei mellett Salamon nem csupán a tipológiai értelemben vett ószövetségi múlt felidé-zésében játszott fontos szerepet,14 hanem egyenesen Krisztus előképét jelentette. Ezt a tipológiát a következő érvekkel támasztották alá a Biblia-kommentátorok. A Biblia több helyen is utal arra,15 hogy Krisztus származása Dávid királyra vezethető vissza, egészen Jesszéig, így egy kreált genealógiai kapcsolat – az úgynevezett Jesz-sze fája16 – által is kötődik Salamon Krisztushoz. Másrészt Salamonra tettei miatt is Krisztus előképeként tekintettek, mivel Salamon békés uralma Krisztus végtelen bé-kés uralmának ószövetségi előképét (prefi gurációját) is szimbolizálhatta.17

A Salamon királyhoz fűződő legfontosabb erénynek tehát a bölcsességet (sapientia) tartották, amelyre minden uralkodónak törekednie kellett, mivel sapien-tia és prudentia (okosság) nélkül a király nem tudna megfelelően uralkodni.18

9 Fabinyi, 1988. 6–8.10 Spiegel, 1975. 325.11 Erről a változásról írt bővebben Smalley, 1952; Stahl, 1982. 87–89. Idézi: Gaposchkin, 2008b. 246–247.;

Stahl, 2008. 154–167. A bibliai tipológiáról és a középkori francia történetíráson belül kialakult múltfelfo-gásról lásd Spiegel, 1975. 314–325.

12 Weiss, 1998; és 1993. 713.13 Weiss, 1992. 14 Bloch, 2005. 104–105.15 Az Ószövetségben Izajás két jövendölése (Iz 11,1 és 7,14) és az Újszövetség két hivatkozása Jézus ge-

nealógiájára (Mt 1,1–17 és Lk 3,23–38).16 A mitikus leszármazástudat kialakításához fűződik egy sajátos ikonográfi ai típus Salamonnal kapcsolatban,

a Jessze fája (radix Iesse). A középkorban kialakuló közismert formája szerint az alvó Jessze testéből egy fa nő ki, és ebből az ágak között megjelennek Jézus ősei – köztük Salamon is –, legfelül Krisztussal. Sei-bert, 1986. 141–142.

17 Ezt a megfeleltetést, ami szerint az uralkodó Salamonon keresztül Krisztushoz hasonló, a középkori poli-tikai gondolkodók igen óvatosan használták, ám a 9. század második felétől növekedő magabiztossággal éltek vele. Kershaw, 2011. 56.

18 Krynen, 1993. 204–224. Az uralkodói erények szempontjából a 12. században a király számára a legfon-tosabbak a misericordia és a iustitia voltak, ez egy harmadik értékkel egészült ki, a bölcsességgel (tudás-sal). Buc, 1994. 177–178.

582

FÁBIÁN LAURA


A bölcsesség az ókortól kezdve változó fogalomnak számított,19 és a középkor fo-lyamán e tekintetben elsősorban Szent Ágoston,20 illetve Aquinói Szent Tamás el-képzeléseit tartották irányadónak. A 12. század végéig különösen Ágoston értelme-zése dominált a bölcsesség fogalmáról, amely magában foglalta az Isten iránti sze-retetet és elfordult a világi dolgoktól, így kerülhetett szembe a keresztény bölcsesség a pogány tudás (scientia) fogalmával.21 Ez Arisztotelész és a skolasztikus teológia hatására kezdett el megváltozni. Míg korábban a bölcsesség szorosan összekapcso-lódott azzal az elképzeléssel, hogy az csak isteni adományként érhető el, addig Arisztotelész hatására és a 13. században meginduló intellektuális fellendülés ered-ményeként a hangsúly elkezdett áthelyeződni a tanulásra és az emberi képességre, vagyis a megszerezhető tudásra.22 Ez a változás eredményezte a tanulható tudást jelentő prudentia – vagyis okosság – fogalom előtérbe kerülését, mivel ezt megelő-zően – a 13. századig – a legfontosabb összetartozó erények az istenfélelem és a bölcsesség maradtak.23 Így a 13. század első felének uralkodóeszményét istenfélel-mével és bölcsességével IX. Lajos testesítette meg, számára a sapientia még egy olyan ideál volt, amely a jámborság és az igazságosság elveiből táplálkozott.24 Összekapcsolva a sapientia erényét Salamon királlyal, látható, hogy Salamon egy-szerre szimbolizálta a kapott és a tanulható bölcsességet. A 14. században Salamon példaértékű volt Nápoly királya, (Bölcs) Róbert (1309–1343) számára is, de IX. Lajos-sal ellentétben ő már a sapientiával szemben a tanulható bölcsességre (prudentiára) helyezte a hangsúlyt.25 További példaként említhető még V. (Bölcs) Károly (1364–1380) francia király, aki szintén művelt uralkodóvá kívánt válni, vagyis a megszerez-hető tudásra törekedett, és ezt reprezentációja is tükrözte.26

Királytükrök IX. Lajos udvarában

Salamon alakja a királyi hatalom elméletíróinak munkáiban is feltűnik, de műfaji sajátosságokból adódóan itt nem találni konkrét hasonlítást IX. Lajoshoz. Ellenben az elrejtett, implicit utalások és az általuk felelevenített salamoni témák segítségével

19 A bölcsesség már az ókortól kezdve változó jelentésű fogalom volt, aminek meghatározása korszaktól, gondolkodóktól függően alakult. Az antikvitás korának pogány sapientia kifejezése az egyházatyák korá-tól kezdve a kereszténység hatására átértelmeződött, és a folyamat a reneszánsz idején tért vissza ismét az antik, szekularizált bölcsességfogalomhoz. Rice, 1958.

20 Rice, 1958. 4. 4. jegyzet.21 Fitzgerald, 2009. 885–887.22 Rice, 1958. 1–29.; Kelly, 2003. 261–262. 23 Krynen, 1993. 217.24 Selmeci, 2004. 86–87.25 Róbert kimondottan a művelt uralkodó ideálját igyekezett megvalósítani, és a bölcs király képének kiala-

kításában ő játszotta az egyik legnagyobb szerepet. Bölcs Róbert igen híres volt sermóiról, valamint teo-lógiai munkákat is írt, így egy gondosan kialakított, bölcs uralkodói imázst mutatott a nyilvánosság számá-ra. Kelly, 2003. 13.; Pryds, 2000. 2., 45.

26 V. Károly követendő példának IX. Lajost tekintette, ugyanakkor Philippe de Mézières 1389-ben Songe du vieil pélerin című munkájában V. Károlyt „bölcs Salamonnak” nevezte, akiből nem hiányzik a sapientia és a prudentia erénye. Sherman, 1971. 83–96.



érzékelhetővé válik, hogyan gondolkodhattak ezek az elméletírók az ószövetségi királyról, illetve hogy mennyiben tekintették modellértékűnek.

IX. Lajos idején a Capeting-udvarban tevékenykedett a ferences Guibert de Tournai, aki 1259-re készítette el De eruditione fi liorum nobilium27 című királytükrét, valamint a domonkos Vincent de Beauvais, aki pár évvel később, 1263 körül fejezte be De moralis principis institutione28 című munkáját.29 Ezekben az elméleti munkák-ban határozottan elkülöníthető a Salamonra történő hivatkozás kettős jellege, vagy-is különválasztható a történelmi Salamon személye a biblikus könyvek szerzőjétől, ez utóbbi a Példabeszédek vagy a Bölcsesség könyvéből vett idézetek útján jelenik meg. Mindkét műre jellemző, hogy Salamon több említésben fordul bennük elő, mint például Dávid király.

Egy-egy általános igazság alátámasztásakor különösen Vincent de Beauvais hivatkozik Salamon bölcsességére, már munkája első fejezetében, egy a Példabe-szédekből vett idézet kapcsán találkozhatunk ezzel.30 A mű tizenegyedik fejezeté-ben arról értekezik, miszerint a király kötelessége, hogy másoknál bölcsebb le-gyen.31 Már a fejezet nyitó mondata is, melyben Vincent de Beauvais a Bölcsesség könyvére és a középkorban igen gyakran idézett gondolatra (a bölcs király a nép támasza)32 hivatkozik, Salamonhoz köthető. A továbbiakban a Példabeszédekből és a Prédikátor könyvéből merít, igyekezve alátámasztani, hogy a bölcsesség elen-gedhetetlen feltétele a kormányzásnak, elvezethet az örök királysághoz, a balga ki-rály ugyanis elveszíti népét.33 A fejezet folytatásában még további négy alkalommal található Salamonra történő hivatkozás.34

Vincent de Beauvais nem csupán követendő, de intő példaként is emlegeti az ószövetségi uralkodót; midőn Salamon35 és Dávid király kapcsán az izraeli király-ság két részre szakadásának kérdéséről ír, hangsúlyozza, hogy Dávid Uriás ellen elkövetett bűne is közrejátszott a kettészakadásban, nem hallgatva ugyanakkor azt sem el, hogy Salamon is megszegte kötelességét (1 Kir 11,9), de fi ának, Roboám-nak a gőgje és oktalansága is hozzájárult a királyság széteséséhez.36

Salamon király Krisztus előképeként való értelmezésére jó példa a hetedik fejezet (Minden földi hatalmat az isteni gondoskodás akarata állít fel kezdetű szaka-sza), ahol Vincent de Beauvais Ágostonra hivatkozva fejti ki, hogy a 72. zsoltárban Isten az egész földkerekség hatalmát megígérte Salamonnak. A szerző a továbbiak-

27 Poorter, 1914.28 Schneider, 1995; Berges, 1938. 185–195., 306–308.29 Krynen, 1993. 167–179., 225–227.30 Schneider, 1995. 9.31 Schneider, 1995. 59–64.32 Bölcs 6,26.33 Uo. 59.34 Uo. 59–64.35 Salamon király öregkorában pogány feleségei hatására bálványimádóvá vált, ezért Isten kettészakította

birodalmát és csak Júda és Benjamin törzsét hagyta meg fi ának, Roboámnak (1 Kir 11).36 Roboám a gyermekkirály archetípusát is szimbolizálta, aki nem volt alkalmas az uralkodásra, mivel kellő

erő és bölcsesség hiányában sem védelmet nem tud nyújtani, s fi atal kora miatt a dinasztia vérvonalát sem tudja biztosítani. Buc, 1984. 692.

584

FÁBIÁN LAURA


ban Ágoston gondolatát idézve úgy fogalmaz, hogy ennek a beteljesüléséről min-den bizonnyal sehol sem lehet olvasni, mivel ez Krisztus számára volt fenntartva, és Salamon csak az előképe volt.37 A folytatás szerint Salamon háza tele volt idegen asszonyokkal, akik hamis isteneket tiszteltek, és az egykoron bölcs királyt is ők csá-bították hamis bálványimádásra, ez mintegy magyarázatul is szolgál arra, Salamon esetében miért nem teljesült be az isteni ígéret.38

Guibert de Tournai az esetek többségében szintén Salamon bölcsességére hivatkozik, egyúttal az ószövetségi könyvek szerzőjeként idéz Salamontól, és pozi-tív példaként szerepelteti. Salamont Caesarral is szembeállítja, s az összevetésből előbbi kerül ki győztesen, mondván, nagy különbség van Salamon és Caesar kö-zött, ugyanis az utóbbi neve többnyire a zsarnoksághoz kötődik. Salamon esetében bölcsessége mellett Guibert de Tournai hangsúlyozza gazdagságát is, amely után Salamon nem sóvárgott, hanem az Úrtól kapta a bölcsességgel együtt.39 A szerző csak a többnejűség tekintetében rója meg az ószövetségi királyt: „nem tarthat több feleséget”.40 Ez a rész nem csupán Salamont emeli ki negatív példaként többnejűsé-ge miatt, de Dávidot sem menti fel elkövetett bűnei alól.41 Le Goff hívta fel a fi gyel-met arra, hogy Guibert de Tournai ugyan nem utal korábbi vagy kortárs eseményre, mégis annak benyomását kelti, hogy megjegyzését a Capeting királyoknak szánta, akik egészen II. Fülöpig (1180–1223) hírhedtek voltak zavaros szerelmi és házassá-gi ügyeikről. Több ízben konfl iktusba keveredtek az egyházzal a válások, ágyasok és vérfertőző kapcsolataik miatt, jelen esetben azonban elsősorban a többnejűség problémája merül fel.42

Vincent de Beauvais művében tizenhárom alkalommal hivatkozik Salamonra, rendszerint a bölcsesség kapcsán, ezzel szemben a ferences Guibert de Tournai ki-lencszer említi, főleg az igazságosságával összefüggésben. Az idézetek, főként bibliai citátumok általában pozitív eseteket mutatnak be, érzékeltetve az uralkodó bölcsessé-gét és gazdagságát, de a bölcsesség kiemelése mellett egy-egy esetben a királytükrök szerzői a saját véleményüket is beleszőve, Salamon feleségeit és ágyasait is felidézték.

IX. Lajos mint novus Salomon a sermókban, a liturgiában és a koronázási ordókban

A királytükrökhöz képest a sermók már konkrétabb összehasonlításra és tipológiai párhuzamokra adnak lehetőséget. Elsősorban a Salamonhoz kötődő azon sermók, valamint prédikációrészletek kiemelésére törekszem, amelyek IX. Lajos kanonizáció-ja alkalmával keletkeztek. Az 1297. évi szentté avatáshoz kapcsolódó liturgikus kul-

37 2 Sám 7, Ágoston, 2009. 52–53.38 Ágoston, 2009. 53.39 A Non habebit rex argenti et auri immensa pondera című fejezetben. Poorter, 1914. 18.40 „Non habebit uxores plurimas.” Poorter, 1914. 17.41 „Sed objectio nascitur de rege David, et ejus fi lio Salomone, quos plures uxores, cum tamen reges fuerint…”

Uo. 17.42 Le Goff , 1996. 411–412.



tuszban a prédikációk mellett az officiumok is kiemelt jelentőséggel bírtak.43 IX. Lajos kanonizációja két szempontból is különlegesnek tekinthető: egyrészt mert a francia monarchiának nem volt ezt megelőzően szent királya – Nagy Károly 1165. évi szentté avatását ugyanis III. Paszkál ellenpápa végezte –, másrészt IX. Lajos volt az utolsó középkorban szentté avatott király.44

A IX. Lajos és Salamon közti párhuzam egyik kiemelkedő példája Lau-sanne-i Jakab sermóiban jelenik meg. Jakab Párizsban tanult domonkos prédikátor volt a párizsi Szent Jakab-rendházban. Termékeny szerzőként számos ó- és újszö-vetségi kommentárt írt, de leginkább prédikációiról vált híressé.45 Jakab öt prédiká-ciót is szentelt IX. Lajos tiszteletére az 1297. augusztus 25-én tartott ünnepség alkal-mával.46 Sermóinak többsége47 – a Lajosnak címezetteket is beleértve – több máso-latban maradt fenn és széles körben elterjedt.48 Ezek közül a Salamon-kép szempontjából két szentbeszéde, a Videte regem Salomonem és a Rex sapiens tart-hat érdeklődésre számot.49

Jakab a Videte regem Salomonem, vagyis Lássátok Salamon királyt kezdetű prédikációjában egyértelműen Salamonhoz hasonlítja IX. Lajost. Jakab a sermóban Salamont kimondottan pozitív példaként állítja be, kiválóságait és erényeit dicséri és a mirabilis jelzővel illeti.50 A skolasztikus sermo formájának megfelelően ebben az esetben a kiinduló passzus az Énekek Éneke (3,11),51 illetve Salamon mindenkit felül-múló gazdagságának és bölcsességének tétele. A továbbiakban Jakab IX. Lajos há-rom erényes tettét emeli ki. Egyrészt azt, hogy Lajos keresztes hadjáratában felvette a harcot az ellenséggel, másrészt, ezzel veszélynek tette ki magát, harmadrészt, hogy az igaz ügyért harcolt. Ezt követően Jakab részletezi IX. Lajosnak e három tettét, majd hozzáfűzi, hogy a király ereje önmagában nem elegendő, sőt a bölcsesség erénye szükségesebb az erőnél. Salamontól idéz tehát, aki szerint a bölcsesség jobb a bátor-ságnál (Préd 9,16). Jakab az erényeket párba állítja és összekapcsolja, mivel az igazi bölcs harcos nem engedi, hogy az ellenség megközelítse, ezért Lajost prudens pug-natornak nevezi, vagyis a bölcs harcosnak.52 A következő szakaszban Lajost ismét Salamonhoz hasonlítja, és innentől kezdve a prédikációnak két különböző szövegvál-

43 Ezekről az offi ciumokról lásd Gaposchkin, 2008a.44 Folz, 1984. 107–115.; Gaposchkin, 2008a. 2–3.; Gaposchkin, 2012. VI.45 Schneyer, 1991. vol. 3. 54–157. 46 Gaposchkin, 2012. 224.47 Lausanne-i Jakabnak van egy további Salamonhoz kötődő prédikációja, a Salomon fi lium meum elegit

Deus. Gaposchkin, 2008a. Appendix 3. 286. A sermo kézirata: Vat. Lat 1259, 167rb.–169rb. A Schneyer- féle repertóriumban szintén található egy Salomon fi lium beszéd Lausanne-i Jakabnál (Salomon fi lium meum elegit Deus (1 Krón 22,5) – Prudens hortolanus habens terram bonam… ), ami két kéziratban ma-radt fent, az egyik a párizsi BNF-ben (lat. 15962 f. 83a) és a másik Avignonban (304 f. 228r.). Schneyer, 1991. vol. 3. 94. Továbbá Jakab még egy Salamonhoz kapcsolódó beszéde: Schneyer, 1991. vol. 3. 154. Statuit Salomon duas columnas (1 Kir 7,21) .

48 Gaposchkin, 2012. 224.49 A két prédikáció szövege megtalálható: Gaposchkin, 2012. 227–247.50 Uo. 248., 223–299. 51 „Jőjjétek ki, és nézzétek, Sionnak leányai, Salamon királyt a koronában, melylyel megkoronázta őt az anyja,

az ő eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára!”52 Gaposchkin, 2012. 284–285.

586

FÁBIÁN LAURA


tozata maradt fent, amelyek a 21. fejezetben határozott különbséget mutatnak.53 Az „A” verzió szerint az Úr bölcsességet adott Salamonnak a lelki és világi ügyek kor-mányzásához, és Lajossal is ekképpen cselekedett. A „B” variáns ezzel szemben úgy kezdődik, hogy az Úr Lajost ajándékozta meg igen nagy bölcsességgel, s a Salamon bölcsességére hivatkozó bibliai idézet csak ezután következik.54 A második szöveg-változat további kiegészítésekkel is szolgál, nevezetesen meghatározza, hogy az isteni dolgok bölcsességet kívánnak meg, míg a világi ügyek irányításához okosságra van szükség. Jakab csodálatra méltónak tartja, hogy valaki egyszerre két dologban is ilyen kiváló legyen, mivel például azok a madarak, amelyek a földön jól tudnak mozogni, nem jeleskednek a repülésben. IX. Lajos mégis mindkét fajta képességet birtokolta isteni ajándék révén. Ez újabb utalás Salamonra, aki szintén isteni ajándékként kapta meg a sapientiát.55 A „B” variáns értekező része is hosszabb, melynek végkövetkezte-tése szerint a sapientiát jobban kell becsülni a prudentiánál.56

Lausanne-i Jakab másik prédikációja a Rex sapiens (Bölcs 6,24)57 a bölcses-ség erényéről általában szól, megemlítve ebben is Salamon tetteit, például amikor Istentől bölcsességet kért, vagy miként megépítette a templomot és békében ural-kodott az emberek felett. Jakab beszámol arról, hogy Salamon később elfordult az igaz hittől, ezért hagyhatta el az isteni bölcsesség, aminek következtében az embe-ri bölcsesség már nem mutatkozott elegendőnek, s alattvalói elnyomójává vált. A szerző ezen a ponton nem mulasztja el hangsúlyozni azt, hogy IX. Lajos ellenben mindvégig igazi, isteni bölcsességgel uralkodott népén.58

A kanonizáció időszakában keletkezett források közül két további prédiká-ciórészletet is érdemes a kérdésben megvizsgálni. A szentté avatás során elhang-zott tipologikus prédikációk közül az egyik legfontosabb, amelyet VIII. Bonifác pápa mondott el 1297. augusztus 11-én Orvietóban. Kiinduló témája az ószövetsé-gi „Magnifi catus est ergo rex Salomon, super omnes reges terrae, divitiis et sapientia” (1 Kir 10,23)59 szakasz volt. Ebben a sermóban a bibliai idézetet VIII. Bonifác úgy alakította át, hogy végeredményben IX. Lajos túltett a bibliai Salamon király nagysá-gán is. A pápa Salamont rex pacifi cusnak nevezi, és ugyanezt a kifejezést alkalmaz-za IX. Lajosra is.60 A prédikációban kiválasztott témának konkrét egyházpolitikai okai is voltak, amiben a Szent Lajos erényeit dicsérő VIII. Bonifác IV. (Szép) Fülöp francia királynak (1285–1314) szánt szemrehányása is érezhető, amiért is ő nagyap-jával ellentétben nem jeleskedett ezekben az erényekben.61 Robert Folz megemlíti

53 Uo. 288–289.54 1 Kir 5,12, „Dedit Dominus sapientiam Salomoni…”55 „Hoc fuit mirabile sic habere sapientiam divinorum et prudenciam terrenorum….” Gaposchkin, 2012.

288–289. és „Istam sapienciam dedit Dominus beato Ludovico. (…) Sed N. [Ludovicus] habuit utrumque speciali dono dei.” Gaposchkin, 2012. 288.

56 Uo. 292. 57 Bölcsesség könyve 6,24: „A bölcsek nagy száma javára van a világnak, s az értelmes király erőssége a nép-

nek.”58 Uo. 240.59 „És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcsességgel a földön való minden királyoknál.”60 Le Goff , 1996. 395–396., 650.61 Klaniczay, 2008. 30.



VIII. Bonifác egy másik sermóját, a Pax sequitur justitiamot, amelynek központi ele-me a béke, és Lajost szintén Salamonhoz hasonlítja (velut alter Salomon).62

A szentté avatáshoz kapcsolódik Jakab mellett egy másik párizsi domon-kos, Guillaume de Sauqueville sermója is, amely a Rex sapiens stabilimentum popu-li − vagyis a bölcs király a nép támasza − ószövetségi idézet köré épül. Guillaume a szentbeszéd egy pontján akként von párhuzamot Lajos és Salamon között, hogy hangsúlyozza, egyikük sem kereste a gazdagságot és a világi örömöket, hanem a bölcsességre vágytak, csak Salamonnal ellentétben Lajos nem változott hátrányára.63

A Ludovicus decus regnantium offi cium64 szintén a kanonizáció idején ke-letkezett liturgikus szövegek körébe tartozik, melynek összeállításával Szép Fülöp valószínűleg Pierre de la Croix-t bízta meg 1298-ban.65 Szövege a domonkosok által megírt Nunc laudare és a Beatus Ludovicus című himnuszokon alapul, és központi témája a királyság, illetve annak szakrális jellege.66 Az offi cium bővelke-dik tipologikus utalásokban, például Dávid és Salamon mellett az antifónában a prófétákat – például Ezékielt – és Jósiást is feleleveníti, mivel ők mind Lajos típu-sai közé tartoznak, és különböző erények (alázat, békesség) megtestesítői. A Lu-dovicus decus regnantium szövegében Salamon a responsoriumban,67 az első lectióban68 és a második vesperában69 szerepel. Az első lectio szövege IX. Lajos szüleit, VIII. Lajost (1223–1226) és Kasztíliai Blankát is dicsőíti, majd Salamon ki-rályhoz hasonlítja IX. Lajost.70 Ugyan az offi cium szövege Salamonnal ellentétben inkább Dávidra helyezi a hangsúlyt, de a liturgia második helyen Salamont említi legtöbbször mint rex pacifi cust. Andrew Hughes kimutatta, a királyi szentek litur-gikus szövegeiben egyáltalán nem volt szokványos Dávid és Salamon szereplése királymodellként.71 Az offi cium szövege főleg Dávid alázatosságát és zenei tehet-ségét72 méltatja, ez az utóbbi sajátosság összefügghet a forrás műfajával is, mivel az offi cium zenei része inkább köthető Dávid királyhoz, aki a Biblia szerint maga is zenélt. Dáviddal ellentétben Salamon királyhoz kétségkívül inkább kapcsolható az építészeti reprezentáció, erről a későbbiekben lesz még szó. Összességében a Ludovicus decus regnantium szövegében fellelhető tipológiai utalások kiváló pél-dái annak, hogy IX. Lajos esetében Salamonon kívül több ószövetségi típust is használtak a középkori teoretikusok.

62 Folz, 1971. 41. 70. lábjegyzet.63 Gaposchkin, 2008a. 119–120.64 A szertartás szövege latinul és angol fordításban is megtalálható. Lásd Gaposchkin, 2012. 160–207.;

Epstein, 1978. 283–334.65 Klaniczay, 2000. 246.66 Gaposchkin, 2008a. 118.67 Gaposchkin, 2012. 162–163.68 Uo. 169–171.69 Uo. 202–203.70 Bár Gaposchkin lábjegyzetben megjegyzi, hogy a Salamonhoz (velut alter Salomon) hasonlítás egy betol-

dás. Uo. 170–171.71 Gaposchkin Andrew Hughes-ra hivatkozik (Hughes, 2008). Gaposchkin, 2008a. 112.72 Uo. 106.

588

FÁBIÁN LAURA


Áttérve egy másik forrásműfajra, a koronázási ordók szövegeiben is a többi ószövetségi személy mellett visszatérő szereplő Salamon király, említése ezekben a szövegekben azonban többnyire formulaszerű, és érthető módon erényei mellett főleg királlyá történő felkenésére hivatkoznak. A 10. századi Fulrad (vagy más néven Ratold) ordóban is Salamonhoz a békét és a bölcsességet társítják, de ugyanez is-métlődik egy 1200 körül keletkezett ordóban is.73 Le Goff hívta fel a fi gyelmet arra, hogy a koronázási ordókban Dávid mellett Salamon királyt IX. Lajos idejétől kezdik el hangsúlyosabban emlegetni.74 IX. Lajos 1230 körül keletkezett ordójában (másik nevén Reimsi ordó) Salamon csupán egy helyen fordul elő, a felkenés után közvet-lenül felhangzó antifónában (Inunxerunt regem Salomonem),75 ellenben Dávid vagy más ószövetségi szereplő egyáltalán nincs megemlítve. Egy 1240–1250 körül kelet-kezett ordó szövegében Salamont öt (Dávidot pedig hét) alkalommal említik, főleg bölcsessége kapcsán.76

Kasztíliai Blanka szerepe a királyi reprezentáció kialakításábanés a művészeti források

A királyi udvarhoz kapcsolódó, IX. Lajos idejében keletkezett Salamon-ábrázolások77 közül a legkorábbi a chartres-i katedrális egyik üvegablaka. Az északi oldalon található rózsaablakot (1. kép) és a hozzá tartozó lándzsaablakokat az 1220–1230-as évekre datálják,78 tehát VIII. Lajos és Kasztíliai Blanka idejére, de nagy valószínűséggel Kasztí-liai Blanka, a későbbi régenskirálynő (1226–1235 és 1248–1252) adományának kö-szönhető. Kasztíliai Blanka királynőként a kultúra és a művészetek – építészet, üveg-festészet, díszes kódexek készítése – támogatásával és megrendelésével igyekezett erősíteni saját tekintélyét, valamint növelni a királyi-királynéi reprezentáció fényét.79

A katedrális északi rózsaablaka Kasztíliai Blanka korai megrendelései közé tar-tozhat, középpontjában a trónusán ülő Mária látható a gyermek Jézussal. Körülöttük a tizenkét próféta és a tizenkét izraeli király, a Capetingek hatalmának jelképei, a stili-zált liliomok (fl eur-de-lys), valamint a kasztíliai kastélyok láthatóak, utóbbiak Blanka családját és királynői hatalmát szimbolizálják.80 A rózsaablak alatt lándzsaablakokon szerepelnek az ószövetségi királyok és próféták: a jó próféta sorába tartozik balról haladva Melkizedek (alatta ellenpárja: Nabukodonozor), majd Dávid király szintén

73 A Ratold ordóban: „… et Salomonem sapientiae pacisque ineff abili munere ditasti…” Jackson, 1995. vol. I., 181. Az 1200 körül keletkezett ordóban lásd Jackson, 1995. vol. I., 258.

74 Le Goff , 1996. 395.75 Jackson, 1995. vol. II., 301. A teljes latin nyelvű szöveg: 297–305.; Le Goff , 2001. 241.76 Jackson, 1995. vol. II., 341–366.77 Salamon ikonográfi ájáról lásd Réau, 1956. 286–297.78 Az ablakfestményt Beat Brenk az 1223–1226. évekre teszi, tehát VIII. Lajos király uralkodása idejére.

Brenk, 1991. 71. Továbbá Louis Grodecki is 1223 utánra datálja ezeket az üvegablakokat. Grodecki–Bri-sac, 1984. 61. Françoise Perrot az 1218–1223-as évekre. Perrot, 1989. 128. Lindy Grant ellenben inkább 1227 második felére teszi az ablak keletkezését. Grant, 2010. 112.

79 Kasztíliai Blanka művészeti megrendeléseiről lásd bővebben: Nolan, 2009. 121–159.80 Brenk, 1991. 71–95.; Nolan, 2009; Grant, 2010. 109–114.



pozitív példaként (alatta az öngyilkosságot elkövető Saul), őt követi Salamon (negatív példája bibliai utóda: Jeroboám) és szintén egy próféta, Áron (az ablak alsó részén vele ellentétben: Fáraó), közöttük pedig Szent Anna alakja tűnik fel. Az ószövetségi királyok a világi hatalmat jelképezik, a próféták pedig a szakrális legitimáció szimbólumai.81

Azon túl, hogy ez az ablakegyüttes a Capeting királyideológia korai megjele-nési formája, az üvegfestmény kiváló példa Salamon király ambivalens megítélésére, mivel a IX. Lajos által építtetett párizsi Sainte-Chapelle díszes kápolnájával ellentétben − amelyre később térek ki − itt Salamon kimondottan a követendő királyok és próféták sorában látható.82 Az északi oldal83 ablakát egy időben adományozhatták a déli oldal rózsaablakával, mely a Dreux–Bretagne család, egész pontosan Pierre Mauclerc meg-rendelése volt. Brenk szerint az azonos séma alapján bizonyos, hogy a Capetingek és Pierre Mauclerc egyeztették a kereszthajó témáját.84 Pierre Mauclerc az egyik lándzsa-ablakon látható is (az északi oldal ugyanezen lándzsaablakán Salamon király szerepel).

81 Shadis, 1996. 216. A júdeai királyok ilyen hangsúlyosan a chartres-i katedrálisban csak a nyugati oldalon a bejárat fölött jelennek meg. A Jessze fája képnek a Capeting-dinasztia szempontjából kimondottan politikai üzenete volt a 13. században. Az ablak háttere kék, ami királyi szín és a fa valójában liliomokból áll, a Cape-tingek királyi jelvényéből. Manhes-Deremble, 1993. 239–248.

82 Brenk, 1991. 83.83 A katedrális északi oldalán kifelé a kapuzat ajtószemöldökén Salamon ítélete látható, valamint a kapubél-

leten Sába királynőjének és Salamon királynak a szobrai állnak, és az egyházat szimbolizálják. Salamon király ebben az értelmezésben Krisztust is jelképezi. Jantzen, 1989. 155–156.

84 Brenk, 1991. 78.

1. kép Salamon-ábrázolás a chartres-i katedrálisban.

Az északi kereszthajó rózsaablaka

590

FÁBIÁN LAURA


A donátor, aki VI. Lajos francia király (1108–1137) dédunokája volt, a Capeting királyi családhoz tartozását is igyekezett hangsúlyozni, mivel a déli oldal lándzsaablakai közül egyedül az övét foglalták kék alapon sárga liliomokkal díszített keretbe. Az északi oldal ablakegyüttese Mária és Szent Anna központi szerepe miatt a királyi-anyai hatalmat jeleníti meg, és Miriam Shadis szerint kontrasztban áll a déli oldal rózsaablakával, amely Jézussal a férfi oldalt szimbolizálja.85 A katedrálisra egyfajta „arénaként” tekintet-tek, és a Kasztíliai Blanka által adományozott ablak a maga nemében ideológiai válasz lehetett a déli oldal ablakára, mivel a IX. Lajos trónra kerülése után kitört nemesi láza-dás egyik fontos szereplője éppen Pierre Mauclerc volt.86 Ennek értelmében a bőkezű adományok a hatalmi törekvéseket reprezentálták.87

Az északi ablak adományozását illetően ugyan a szakma megosztott, mivel a régenskirálynő nem szerepel rajta donátorként. A rózsaablak alatt azonban Szent Anna látható Szűz Máriával, lábainál Franciaország címerével, a liliomokkal, s ez az anyaságot és a királynői szerepet szimbolizálhatja, mintegy utalva Kasztíliai Blanká-ra.88 Ebben az értelmezésben tehát Blanka vallási igazolást keresett világi hatalmá-nak alátámasztására. Fia mellett egyébként számára is különös jelentőségű a bibliai tipológia, főleg az Ószövetség női szereplőire és azokra a genealógiai témákra kell gondolni, amelyek a 13. századi Párizsban váltak gyakorivá.89 A királynő kifejezet-ten Judit és Eszter történetét kedvelte (a Sainte-Chapelle üvegablakai kiváló példák az Eszterre és Juditra történő tipologikus utalásokra),90 melyek a királynő áhítatát, az özvegy hősiességét igyekeztek bibliai szerepekkel alátámasztani.91 A királynők, illetve a királyi családhoz tartozó nők számára a katedrálisok ideális helyszínként szolgáltak hatalmuk kifejezésére: ezek az épületek a társadalom minden tagja szá-mára nyitottak voltak, méretük, ablakaik, portáljaik, timpanonjaik és liturgiai kincse-ik több módon sugározták a látogatók számára politikai nagyságukat.92

85 Shadis, 1996. 216.86 Pierre Mauclerc egyike volt a lázongó főuraknak, akik III. Henrik (1216–1272) angol királlyal is szövet-

keztek a fi atalon trónra kerülő IX. Lajos ellen. Pierre Mauclerc a Capeting-dinasztiához tartozott, és 1227-től nyíltan szembefordult Kasztíliai Blanka régenskirálynői uralmával. Le Goff , 1996. 149–150.; Kibler, 1995. 739.; Shadis, 1996. 216.

87 Amennyiben az északi ablakra a fentebb említett „ideológiai válaszként” tekintünk, az ablak programjá-nak a datálását illetően is inkább az 1227. év körüli időszak tűnik valószínűnek.

88 Caviness szerint a címerek Kasztíliai Blankára utalhatnak, de lehet, hogy csak a tiszteletére kerültek oda és nem azért, mert a királyné lenne az adományozó. Caviness, 1996. 138. Ezzel szemben Nolan úgy véli, hogy az ablak megrendelője Kasztíliai Blanka volt. Nolan, 2009. 132. A művészettörténeti tanulmányok közül meg kell említeni Claudine Lautier 2012-ben megjelent tanulmányát, ő is amellett foglal állást, hogy Kasztí-liai Blanka mintegy „metaforikus értelemben” van jelen az üvegablakon a heraldikának köszönhetően. Lau-tier, 2012. 244.

89 Hamilton, 2003. 183., 186–188.90 Le Goff , 1996. 579.; Brenk, 1995. 204–205.; Weiss, 1992. 24.; Sadler, 1992. 63. Alyce A. Jordan szerint

annak ellenére, hogy a királynők számára Eszter jelentette az első számú biblikus modellt, Kasztíliai Blan-kát inkább Judittal lehet összekapcsolni, egyrészt mivel mindketten özvegyek voltak, valamint miként Ju-dit megmentette Izrael népét az asszírok pusztításától, úgy lépett fel Kasztíliai Blanka VIII. Lajos halála után a lázadók ellen. Jordan, A. A., 2002. 52–55.

91 Caviness, 1996. 138.92 Kasztíliai Blanka, hogy királynői szerepét erősítse, ideológiai szempontból Mária ikonográfi ájára támasz-

kodott. Shadis, 1996. 214–215.



Stíluselemzési szempontból a chartres-i Salamon-lándzsaablak, valamint a 13. század első feléből fennmaradt toledói Bible Moralisée (1225–1235 k.) egyik miniatúrája között – ez az egyik legközismertebb ábrázolás a Bible Moralisée minia-túráiból − ikonográfi ai hasonlóság érzékelhető. Ez utóbbin IX. Lajost ábrázolták Kasztíliai Blankával.93 Ezeket a díszes miniatúrákkal ékesített könyveket királyi meg-rendelésre készítették, és a bibliai tipológia volt központi témájuk.94 A középkorban IX. Lajost általában fi atal férfi ként ábrázolták és legáltalánosabb ikonográfi ai attribú-tuma szőke haja, liliomos királyi öltözete, koronája és a kezében tartott jogar volt.95 Az ablakon és a miniatúrán látható két király megkomponálása és beállítása feltűnő-en hasonló – hullámos szőke haj, fi atal férfi , szakáll nélkül, a bal kéz jellegzetes gesztusa –, ezért felvetődhet annak lehetősége, hogy ezen az üvegablakon IX. La-jos jelenik meg Salamonként (2–3. kép).96

93 Nolan, 2009. 130–131.94 A két legkorábbi az Österreichische Nationalbibliothekben van Bécsben (MS 2554 és MS 1179), ame-

lyeket Kasztíliai Blanka rendelt meg saját használatra, valószínűleg 1220 körül. A harmadik, az úgyneve-zett toledói Bible Moralisée (egyes részei New Yorkban vannak, MS M. 240) 1226–1234 között készül-hetett. A negyedik Bible Moralisée három részre van osztva Oxford (Bodleian, MS 270), Párizs (BNF, 11560) és London (Brit. Lib. Harleian, 1526 és 1527) között és 1235 körül készülhetett. Parsons, 2011. 253.; Lowden, 2000. vol. I. 1–8., 50–54.

95 Réau, 1957. 817–318. 96 IX. Lajos ikonográfi ájáról bővebben: Auzas, 1970. 3–56. Salamon király ikonográfi ája korszakonként vál-

tozott, de mindig királyi díszben ábrázolták, és koronát viselt. Ruházata néha ókori, de a korszaknak megfelelően többnyire középkori volt. Ezenkívül szakállal hol idősnek, hol fi atalnak festették le. De a IX. Lajos környezetében felbukkanó Salamon-ábrázolásokon fi atal férfi ként, szőke, hullámos és fülig érő

2. kép A chartres-i rózsaablak alatti

Salamon-ablak

592

FÁBIÁN LAURA


A miniatúrán IX. Lajos egy kerek tárgyat tart ujjai között. Első pillantásra nyilvánvaló lenne a királyi hatalom jelképére gondolni, de Lowden szerint ez a tárgy túl kicsi egy (föld)gömbhöz, ezért szerinte királyi pecsétről lehet szó.97 A két portré a jogar tekintetében eltérő. Salamon kezében liliomos jogar van, de a IX. Lajos kezében lévő jogar tetején egy madár látható. Lowden szerint ez egy uta-lás lehet a Dagobert jogaraként ismert sainte-denis-i jogarra. Igen vitatott a IX. Lajos mellett látható személy, vajon anyja, Kasztíliai Blanka vagy felesége, Provence-i Margit lehet? Lowden szerint ennek a kérdésnek eldöntéséhez sem a királynőalak ruhája, sem a miniatúra datálása nem elegendő, sokkal inkább a királynő magyará-zó gesztusa jelentheti a megoldást. Ennek alapján feltételezhető, hogy a képen Kasztíliai Blanka látható, ahogy anyaként az őt fi gyelő fi ának magyaráz, magyarázó gesztusa – Nolan szerint – utal a bölcsességére, a régenskirálynői hatalmára.98

Összességében tehát az egyik leglátványosabb Salamon-portré Kasztíliai Blanka királyné megrendeléséhez fűződik, aki maga is kedvelte az ószövetségi tipológiákat és előszeretettel alkalmazta saját hatalmának kifejezésére is. Ezek alapján az is látható, hogy az egyik legmonumentálisabb Salamon-ábrázolás és az egyik leghíresebb 13. századi miniatúra Kasztíliai Blanka személyén keresztül ösz-szefügg.

hajjal, kék szemmel és szakáll nélkül jelenik meg (chartres-i, reimsi, sainte-chapelle-i üvegablakokon és miniatúrákon).

97 Lowden, 2000. vol. I., 128–132.98 Nolan, 2009. 130.

3. kép A toledói Bible Moralisée IX. Lajos-miniatúrája



A reimsi példa és a miniatúrákban szereplő Salamon király

Salamon király alakját Reimsben, a francia koronázókatedrális üvegablakain is meg-örökítették 1245–1255. körül, vagyis IX. Lajos uralkodása alatt. A Salamonhoz kö-tődő ritka témák egyike az úgynevezett Salamon álma (1 Kir 3,5–15 és Énekek éneke 3,7–8), amely az isteni bölcsességről szól.99 A bibliai történet szerint Sala-mon álmában megjelent Isten, akitől csak bölcsességet kért, hogy jól tudjon ural-kodni és helyes döntéseket hozzon, ezért a kéréséért a bölcsesség mellé a gazdag-ságot is megkapta.

Erre az ikonográfi ai jelenetre a legjobb 13. századi példa a reimsi katedrális főhajójának egyik üvegablaka az északi oldalon, amellyel bővebben Meredith Par-sons foglalkozott, és kimutatta, hogy az ablak kifejezetten IX. Lajosra utal.100 A Sala-mon álma ablakkal szemben a főhajóban egy népszerűbb téma, a Salamon ítélete101 látható. Salamon király a reimsi katedrális képi világában igen hangsúlyosan szere-pel tehát, tekintve hogy a Genezis ablakon feltűnő Ádámot kivéve más ószövetségi személy nem jelenik meg a katedrális üvegablakain, csak a szobrokon. Salamon ezeken az ablakokon főleg a békét és igazságot szimbolizálja, ennek alapján Par-sons – utalva Daniel H. Weiss megjegyzésére, nevezetesen hogy Lajost még életé-ben Ludovicus Justusnak nevezték – osztja azt a vélekedést, mely szerint IX. Lajos törekedett arra, hogy Salamonhoz hasonlóvá váljék.102 A Salamon álma üvegfest-ményen a megkoronázott Salamon király egy ágyon alszik, álmát a körülötte meg-jelenő medalionokban tizenkét fegyveres katona vigyázza. A jelenet különlegessé-gét mutatja, hogy az alkotók az ablak alá a biztonság és a felismerhetőség kedvéért a „Salomon rex” feliratot is elhelyezték, tekintve hogy ezt a témát igen ritkán ábrá-zolták. Meredith Parsons szerint ebben a kontextusban az ágy az egyházat jelképe-zi, a békés álmot őrző fegyveresek pedig a világi hatalommal azonosíthatók, így a több értelmezési lehetőséget kínáló üvegablaknak a legfőbb üzenetét a „béke az erőben” gondolat mentén foglalja össze.103

A 13. századból fennmaradt négy Bible Moralisée közül a Salamon álma jelenet kettőben is megtalálható. Egyrészt a már fentebb említett toledói változat-ban,104 másrészt az Oxford–Párizs–London között megosztott mű párizsi darabján

99 Ez a téma mind a bizánci, mind a nyugati művészetben igen ritkán fordult elő (valószínűleg összefügg az istenség ábrázolásának problémájával), és a 12. század előtt egyáltalán nem volt ismert, majd a 15. század közepével el is tűnt. Parsons, 2011. 251.

100 Parsons, 2005. 764–801.; Parsons, 2011. 251–263.; 257–258.101 1 Kir 1–3, 16–28.102 Parsons, 2005. 778–784.103 Parsons, 2005. 778.; Parsons, 2011. 259. A reimsi Salamon álma mellett a Sainte-Chapelle-ben is

ábrázolták ezt a témát a Királyok könyve üvegablakon. Jordan, A. A., 2002. 25. Az alvó Salamon ábrázolására Angliában is akad példa, ugyanis IX. Lajos kortársa, III. Henrik király is igen nagy művészetpártoló volt, és két hálószobájába is megrendelte ezt a témát. III. Henrik számára a bölcs király példaképe Hitvalló Edvárd volt, az angol „új Salamon”. Hitvalló Edvárd és Salamon azonosítása a 11. századra megy vissza. III. Henrik számára a királyi reprezentáció más részében is fontos volt Salamon, például a királyi trónszék kialakításában. Parsons, 2011. 255.; Binski, 1986; Wormald, 1961. 532–539.

104 A toledói kézirat 77. fólióján (MS Toledo II. fol. 77.).

594

FÁBIÁN LAURA


(fol. 77.). Mindkét munkáról tudjuk, hogy azokat 1252 körül Kasztíliai Blanka ren-delte meg valószínűleg fi a számára.105 A toledói verzióban a Salamon álma jelene-ten a királyt kilenc katona őrzi, így Parsons szerint ebben az ikonográfi ai típusban Salamon álma Krisztus típusát jelenti.106

A salamoni miniatúrák ábrázolásai közül fontos kiemelni a nagy valószínű-séggel IX. Lajos számára készült, úgynevezett Arsenal Ószövetséget.107 Feltehetően ez az egyetlen fennmaradt művészeti megrendelés, amelyet a keresztes hadjárata alatt készítettek, Akra városában. A miniatúrákat sajátos francia–bizánci stílus jel-lemzi, és a Példabeszédek illusztrálására három egész oldalas Salamon-portré is készült, ezek mindegyikén Salamon tanít egy mellette feltűnő fi úalakot. Az első ábrázolás a leginkább francia stílusú, melynek tetején Krisztus és Mária is szerepel (4. kép). Daniel H. Weiss egy részletes kulturális és stíluselemzés után arra a megállapí-tásra jutott, hogy a portrék IX. Lajosra utalnak.108

105 Érdemes megemlíteni, hogy a toledói Bible Moralisée IX. Lajoshoz és feleségéhez, Provence-i Margithoz került, majd 1255-ben X. Alfonz kasztíliai királyhoz, aki szintén új Salamonként tekintett magára. Lowden, 2000. vol. I. 132–134.

106 Parsons, 2011. 253–254.107 Weiss, 1992. 15–36.; Weiss, 1998. 115–210. 108 Szerinte a három Salamon-portré mindegyike más-más kultúrával hozható összefüggésbe: az első

ábrázolás a francia művészeti hagyománnyal mutat kapcsolatot, a másodikon a Salamon előtt ülő fi ú

4. kép Salamon-ábrázolás az Arsenal Ószövetségben



A Salamon álma jelenet értelmezése kontextustól függően jelentheti a bölcsességet és a békét is, a felsorolt esetek − részben a fegyveres katonák hang-súlyos szerepe miatt is – mindenesetre azt sugallják, hogy a francia királyok szá-mára különösen fontos lehetett egyházvédelmező szerepük, mely összefügghe-tett a keresztes hadjáratok szellemiségével is, ami Lajos számára kiemelkedő je-lentőséggel bírt.

Salamon király a Sainte-Chapelle-ben

A párizsi Sainte-Chapelle a Capeting-ideológia egyik leglátványosabb művészeti helyszíne. Az első, balul sikerült keresztes hadjárata utáni időszak vízválasztó volt IX. Lajos uralkodásában, ugyanis a király bűnbánattól hajtva 1254-ben számos új rendelkezést (Grande ordonnance) vezetett be, és addigi fényűző életmódján is változtatott: ettől kezdve az aszkézist és az egyszerű életformát kívánta szem előtt tartani.109 Változása addigi biblikus modelljeire is hatást gyakorolt.110

Donna Sadler, William-Chester Jordanra utalva kiemeli, hogy IX. Lajos ke-resztes hadjárata alatt az addigi Dáviddal és Salamonnal kialakult személyes köte-lék helyébe József és Egyiptom témája lépett, amellyel a francia uralkodó köny-nyen tudott azonosulni.111 Ehhez a megállapításhoz kiegészítésül szolgál Ga-poschkin tanulmánya IX. Lajos egyik modelljéről, Józsuéról, aki szintén a keresztes hadjáratok alatt vált fontossá.112 IX. Lajos új életfelfogása szempontjából tehát a gazdagságot és pompát jelképező Salamon nem volt a továbbiakban vállalható példa, amely változás a sainte-chapelle-i üvegablakokon is megragadható. Lajos a hadjáratok sikertelensége után nehezen tudott volna a harcias szakralitás dicsfé-nyében tündökölni, hiszen első egyiptomi vállalkozása (1248–1254) vereséggel és fogsággal végződött.113

keresztezett kezei a bizánci hagyományt tükrözik, és a kéztartás az uralkodó iránti tisztelet jelképe, végül a harmadikon a fi ú keresztezett lábai a muszlim kultúrából ismert gesztust jelenítenek meg. Weiss úgy gondolja, hogy ezeken az ábrázolásokon Lajos jelenik meg Salamonként, mint a Szentföld többnyelvű közösségének Isten által támogatott vezetője. Weiss, 1998. 180–188. A szakmai vitákra utalva megemlíthető, hogy Daniel H. Weiss Art and Crusade in the Age of Saint Louis című munkáját egy 2001. évi recenzióban Caroline Bruzelius kritikával illette, szerinte ugyanis nem hozható IX. Lajos ilyen határozott összefüggésbe a Salamon-portrékkal, egyrészt mert az Arsenal Ószövetség datálása nem pontos, így nem is biztos, hogy Lajos rendelte meg. Valamint Bruzelius szerint Weiss azt sugallja, hogy maga IX. Lajos formálta volna a salamoni modellt, ami szerinte nem valószínű. Bruzelius, 2001. 813–815.

109 Joinville szerint a királyt visszatérte után az ájtatosság és a jámborság hatotta át, többet nem viselt szőrmét, és nem használt aranyból készült lószerszámokat, étkezése is szerényebb lett. Le Goff , 1996. 215.

110 A keresztes hadjárat Lajosra gyakorolt hatásairól Jordan és Le Goff is értekezett. Le Goff , 1996. 400.; Jordan, W. C., 1979.

111 Sadler, 1992. 65. 43. lábjegyzet.112 Gaposchkin, 2008b.113 „A megpróbáltatásaiban végül is Krisztushoz hasonlóvá váló »szenvedő« király e keresztes hadjárataival

tehát inkább a kora középkori mártír szent királyok modelljéhez kanyarodott vissza a harcias lovag–szent király 12. századi fi gurájától.” Klaniczay, 2000. 241.

596

FÁBIÁN LAURA


A Sainte-Chapelle üvegablakai a Genezistől kezdve vázolják fel az Ószövet-séget a Királyok könyvéig úgy, hogy a kompozíció végébe a Capetingek történetét is belefoglalták: az egyik üvegablakon látható, amint IX. Lajos Párizsba viszi a passió-ereklyéket. Ahogy korábban hangsúlyoztam, ez a felfogás a Capetingek azon törek-vését fejezte ki, hogy saját történelmüket, aminek igen látványos eseménye volt az ereklyék áthelyezése, az üdvtörténet keretén belül értelmezzék. IX. Lajos 1239-ben II. Balduin konstantinápolyi császártól (1228–1261) vásárolta meg a passióereklyé-ket, és ezek párizsi elhelyezésére építtette fel a Sainte-Chapelle-t.114 Weiss szerint a kápolna felállításakor IX. Lajos Salamon király bibliai történetét, a jeruzsálemi temp-lom felépítését tartotta szem előtt.115 Alyce Jordan is utal rá, hogy Lajost igazságos-sága mellett templomépítési tevékenysége miatt is összekapcsolták Salamonnal.116 E felfogás szerint IX. Lajos szinte felül akarta múlni Salamon jeruzsálemi templomát a párizsi kápolna felépítésekor.117 Sőt ebben az értelmezésben egy új locus sanctust teremtve Párizs új Jeruzsálemmé vált, a francia földre hozatott ereklyék pedig a frigyládát szimbolizálják.118 Weiss is a Lajos és Salamon közötti feltűnő hasonlóság mellett érvel, és több 13. századi példát emel ki, amelyekből kiderül, hogy Lajosra novus Salomonként is tekintettek.119 Eszerint IX. Lajos úgy helyezte el a passióerek-lyéket a Sainte-Chapelle-ben, ahogy Salamon az általa felépített jeruzsálemi temp-lomba vitte a frigyládát.

A Sainte-Chapelle-ben a Királyok könyve üvegablakán Salamon hét jelenet-ben szerepel, az egyiken a frigyláda előtt imádkozik. A téma azért különleges, mert a frigyládát a salamoni ikonográfi ában inkább Dávidhoz szokták társítani. Ezt a jele-netet Alyce Jordan a kerubok jelenléte miatt a jeruzsálemi templom felavatásához köti, ami így ismét utal Salamon templomépítésére (1 Kir 8,6–7).120 A kápolnában a Salamont ábrázoló jelenetek többsége (Isten megjelenik Salamon álmában, Dávid ráruházza a királyságot, Salamon és feltehetően Betsabé jelenete) ugyan pozitív, de Jordan azonosítását követve Salamon két jeleneten is bálványimádóként szerepel,

114 Le Goff , 1996. 140–148.115 Szerinte IX. Lajos számára az „új Salamon” azonosítás nem pusztán egy hízelgő jelző volt, hanem egy

körültekintően kialakított identitás. Weiss, 1998. 55. 116 Jordan, A. A., 2002. 140. 108. lábjegyzet.117 Ehhez hasonló példa Bizáncban is akad, amikor a Diegesis, a Hagia Sophia felépítésének történetét leíró

kora középkori művek egyike, a következő szavakat adja Justinianus szájába: „Dicsőség Istennek, aki méltónak tekintett engem erre a feladatra! Ó, Salamon! Túltettem rajtad!” Klaniczay, 2008. 26.

118 Köztudomású, hogy a francia uralkodók számára az új Jeruzsálem teremtése már korábban is fontos volt, Nagy Károly például Aachent kívánta új Jeruzsálemmé alakítani. Weiss, 1998. 53. A passióereklyék frigyládaként való értelmezésének fontosságát hangsúlyozza Brenk is. Brenk, 1996. 208. A Sainte-Chapelle struktúrája Weiss szerint kimondottan Salamon trónjának szimbolikus reprezentációja. Weiss, 1995. 310., 315.; Weiss, 1998. 56–74.

119 Ezek közül kiemeli IX. Lajos egyik kortársát is, Sens püspökét, Gauthier Cornut, aki megjegyezte Lajosról: „Kétségtelenül egy igazi Salamon, a békehozó második megtestesüléséről van szó.” Weiss, 1995. 317. Lajos békés uralkodását a kortársak közül más is Salamonnal jellemezte, például Guillaume de Nangis bencés történetíró, aki Gesta című munkájában hosszú bekezdést szentelt a béketeremtő képességnek, mely a király sajátja volt, és Salamont emeli ki példaként („Salamon a békeszerető király”). Le Goff , 1996. 649.

120 Jordan, A. A., 2002. 121.; Grodecki–Aubert, 1959. 292–293.



ami hangsúlyossá teszi legnagyobb bűnét. Salamon és Lajos kapcsolatára a Kirá-lyok könyve és a passióereklyék üvegablakainak elrendezése is kiváló példa, mivel a két király ablaka egymás mellett van a déli oldalon elhelyezve. A IX. Lajost ábrázo-ló jeleneten a király Robert d’Artois-val viszi az ereklyéket, haja szőke, vállig érő, hullámos, palástja kék színű (5. kép). Átvitt értelemben tehát a bálványimádó Sala-mont szembeállítják az ereklyékről gondoskodó Lajossal. Weiss szerint ezért a két kép nem csupán kiegészíti egymást elrendezésben, de tematikáját tekintve össze is kapcsolódik: amíg Salamon megszegte Istennek tett ígéretét és bálványimádó lett, addig Lajos az igaz ereklyéket, Krisztus ereklyéit tiszteli. A Salamon uralmát ábrázo-ló történet célja tehát nem más, mint rámutatni arra, hogy a királyság elvész, ha az uralkodó elhagyja Isten törvényeit. Ezzel szemben a legkeresztényibb uralkodó,121 azaz Lajos rendíthetetlen hite által biztosította dinasztiája továbbélését.122 Ebben az esetben a dinasztikus folytonosság és a megszakadt öröklődés szembeállításáról van szó, melyek közül az utóbbi egy monarchia számára a legnagyobb büntetés.123

121 Beaune, 1985. 207–233.122 Weiss, 1995. 317. Egy ferences szerzetes, Bertrand de Tours is hasonlóan emelte ki egyik sermójában

Salamon királyt. Ebben a prédikációban (Dico vobis, quod nec Salomon in omni gloria sua) Lajost szintén Salamonhoz hasonlítja, de IX. Lajos még Salamonnál is nagyobb uralkodóként tűnik fel, aki nem volt bálványimádó és megvetette a világi dicsőséget. Vagyis Bertrand-nál – a Sainte-Chapelle Salamon-ablakaihoz hasonlóan – Salamon Lajos számára csupán olyan példakép volt, akin erényeinél és hatalmánál fogva túltett. Schneyer, 1991. Vol. 1. 558. A beszéd: S62 vel Ludovici regis. Dico vobis, quod nec Salomon in omni gloria sua (Mt 6,29) és Gaposchkin, 2008a. Appendix 3. 285–286.

123 Jordan, A. A., 2002. 25.

5. kép IX. Lajos és Robert d’Artois

viszik a töviskoszorú-ereklyét

598

FÁBIÁN LAURA


A mágikus Salamon-kép és X. (Bölcs) Alfonz

A 13. században az európai királyi udvarokban látványosan megnőtt az érdeklődés Salamon személye iránt, ezért nem csupán IX. Lajos környezetében lehet találkozni az ószövetségi uralkodóra vonatkozó utalásokkal. Például a már korábban, Pierre Mauclerc kapcsán emlegetett III. Henrik angol király vagy a spanyol területekről X. Alfonz kasztíliai király (1252–1284). Erre az időszakra tehető továbbá a Salamon iránti érdeklődés speciális területének, a mágiának a felfedezése, amely teljességé-ben a reneszánsz időszakában bontakozik ki. A IX. Lajos reprezentációjában Sala-mon királynak tulajdonított mágikus képességek említésére nem akad példa, annak ellenére sem, hogy uralkodása alatt élt a kor kiemelkedő teológusa, Párizs püspöke, Guillaume d’Auvergne, akinek a tevékenysége nyomán értesülhetünk többek kö-zött a Salamonnak tulajdonított mágikus könyvekről.124 A párizsi püspök fiatalkorában arab forrású mágikus szövegekkel foglalkozott, s ezek hatása a De legibus (A törvé-nyekről, 1228–1230) és a De universo (A világegyetemről, 1231–1236) című művei-ben is érződik. Munkáiban nem állít kevesebbet, mint hogy tágabb értelemben a természetes mágia (magia naturalis) a természettudományok része, és ennek kap-csán kimondottan foglalkoztatta a bálványimádás kérdése.125

IX. Lajossal ellentétben kortársa, X. (Bölcs) Alfonz kultúrpolitikájában és uralkodói reprezentációjában is komoly érdeklődést mutatott Salamon „mágikus aurája” iránt.126 Az általa lemásoltatott mágikus jellegű kódexek közül az egyik leg-híresebbnek, a Salamonnak tulajdonított Liber Razielnek (1259 k.) prológusában Salamon uralkodói erényei között említik a különféle tudományokban való jártassá-gát és a természet titkainak széles körű ismeretét, azt sugallva X. Alfonz számára, hogy az isteni tudás elengedhetetlenül fontos a helyes kormányzáshoz.127

*

Végezetül már csak annak megválaszolása maradt hátra, vajon ezek az ószövetségi témák miért bukkannak fel olyan gyakran különböző forrásműfajokban IX. Lajos időszakában. Magyarázatul Marc Bloch a király felkenése kapcsán tett megállapítá-sa szolgálhat: Dávid és Salamon példája lehetővé tette a királyok szakrális jellegének

124 Klaniczay, 2008. 39.125 Morenzoni, 2008. 255–283.126 A kasztíliai király reprezentációját Jean-Patrice Boudet vizsgálta meg a tekintetben, hogy mennyiben

lehet X. Alfonzra is novus Salomonként tekinteni. Szerinte teljesen egyértelmű azonosításról nem lehet szó, csak helyenként találunk utalásokat. Ilyen többek között a Cantigas de Santa Maria kódex ikonográfi ája, ahol Boudet szerint Alfonzot kimondottan salamoni királyként ábrázolták. Boudet, 2008. 547.

127 „Prout dicit Salomon in Libro Sapiencie… (…) Sed quando placuit Deo quod iste liber ita sanctus presentaretur regi Salomoni, fi lio regis David, qui fuit ita nobilis et perfectus rex in sapiencia quod vocatur Sapiens in Sancta Scriptura (…) Et iste est dominus Alfonsus, Dei gracia illustris rex Castelle, qui semper laboravit ut posset sustinere justiciam et exaltare, illuminare et perfi cere seu adimplere maximum defectum et ignorantiam illorum qui dixerunt sapientes et prophete que nunc eveniant in nostro tempore.” Idézi: Boudet, 2008. 549. 17. lábjegyzet.



keresztény megújítását.128 Vagyis az ószövetségi minta szakrális alapot nyújtott ah-hoz, és egyszersmind ki is egészítette a Francia Királyság azon törekvését, hogy a legkeresztényibb színben tűnjön fel. S ha kifejezetten IX. Lajos esetére gondolunk, mindenképp figyelembe kell venni a kérdés megválaszolásánál, hogy trónra kerülé-sekor Lajos csupán tizenkét éves volt, és gyermekkirályra a Capeting-dinasztia tör-ténetében korábban csak egyszer találunk példát.129 Amíg Lajos a nagykorúságát el nem érte, régensként anyja, Kasztíliai Blanka gyakorolta a hatalmat, és felnőtt király hiánya miatt ragaszkodhatott a királyné az uralkodói hatalom biblikus legitimációel-méletének hangsúlyozásához. Anyja és tanácsadói szinte „programozták” az ifjút, hogy az ideális keresztény király megtestesítője legyen,130 így a meglehetősen el-lentmondásos Salamon-kép túlnyomórészt pozitív értékelést kapva IX. Lajos uralko-dói reprezentációjának elengedhetetlenül fontos részévé vált.

Forrás- és irodalomjegyzék

1. Kiadott forrásokÁgoston2009, Szent Ágoston: Isten városáról. IV. köt. Bp., 2009.Field–Gaposchkin2014 Field, Larry F.–Gaposchkin, M. Cecilia: The Sanctity of Louis IX. Ithaca (N. Y.)–London, 2014.Jackson1995 Ordines Coronationis Franciae, Vol. I–II. Ed.: Jackson, Richard. University of Philadelphia, 1995.Poorter1914 Le Traité „Eruditio regum et principum” de Guibert de Tournai. Ét.: Poorter, A. de. Lou-vain, 1914. (Les Philosophes belges, vol. IX.) Schneider1995 Vincentius Belvacensis: De morali principis institutione. Ed.: Schneider, Robert. J. Turn-hout, 1995. Schneyer1991 Schneyer, J. B.: Repertorium der lateinischen Sermones des Mittelalters für die Zeit von 1150–1350. Vol. 1. és 3. 3. Auflage, Münster, 1991.

128 Bloch, 2005. 105.129 Két évszázaddal korábban, I. Fülöpöt (1060–1108) hétévesen koronázták meg. Vö.: Jordan, A. A.,

2002. 52.130 Le Goff , 1996. 708–718.

600

FÁBIÁN LAURA


2. SzakirodalomAuzas1970 Auzas, Pierre-Marie: Essai d’un répertoire iconographique de Saint Louis. Rép. 3–56. In: Septième centenaire de la mort de Saint Louis. Actes des Colloques de Royaumont et de Paris (21–27 mai 1970). Ed.: Carolus-Barré, Louis. Paris, 1976. 3–56. Beaune1985 Beaune, Colette: Naissance de la nation France. Paris, 1985.Berges1938 Berges, Wilhelm: Die Fürstenspiegel des hohen und späten Mittelalters. Leipzig, 1938. (Monumenta Germaniae Schriften des Reichsinstituts für ältere deutsche Geschichtskunde 1, 2 Historica.)Binski1986 Binski, Paul: The Painted Chamber at Westminster. London, 1986.Bloch1925 Bloch, March: La vie d’outre-tombe du roi Salomon. In: Revue belge de Philologie et d’Histoire, 4. (1925) 2–3. sz. 349–377. (Reprint: Uő: Mélanges historiques. Paris, 1963. 920–938.)2005 Bloch, Marc: Gyógyító királyok. Bp., 2005. Bose1996 Bose, Mishtooni: From Exegesis to Appropriation: The Medieval Solomon. In: Medium Aevum, 65. (1996) 187–210.Boudet2008 Boudet, Jean-Patrice: Le modèle du roi sage aux XIIIe et XIVe siècles. In: Revue Histo-rique, 2008. 3. sz. (n° 647.) 545–566.2010 Boudet, Jean-Patrice: La chronique attribuée à Jean Juvénal des Ursins, la folie de Charles VI et la légende noire du roi Salomon. In: Une histoire pour un royaume, XIIe–XVe siècle. Ed.: Allirot, Anne-Hélène. Paris, 2010. 299–309.Brenk1991 Brenk, Beat: Bildprogrammatik und Geschichtsverständnis der Kapetinger im Quer-haus der Kathedrale von Chartres. In: Arte Medievale, 5. (1991) 2. sz. 71–95.1995 Brenk, Beat: The Sainte-Chapelle as a Capetian Political Program. In: Artistic Integra-tion in Gothic Buildings. Ed.: Raguin, Virginia Chieffo. Toronto, 1995. 195–214.Bruzelius2001 Bruzelius, Caroline: Daniel H. Weiss, Art and Crusade in the Age of Saint Louis. In: Speculum, 76. (2001) 3. sz. 813–815.Buc1984 Buc, Philippe: Pouvoir royal et commentaires de la Bible (1150–1350). In: Annales E.S.C., 44. (1984) 691–713.1994 Buc, Philippe: L’ambiguïté du livre: prince, pouvoir, et peuple dans les commentaires de la Bible au moyen âge. Paris, 1994.Caviness1996 Caviness, Madeline H.: Anchoress, Abbess, and Queen: Donors and Patrons or Inter-cessors and Matrons? In: The Cultural Patronage of Medieval Women. Ed.: McCash, June Hall. Athens, 1996. 105–155.



Cizek1982 Cizek, Alexandre: La rencontre de deux ’sages’: Salomon le ’Pacifique’ et Alexandre le Grand dans la légende hellénistique et médiévale. In: Images et signes de l’Orient dans l’Oc-cident médiévale (littérature et civilisation). Marseille, 1982. 75–99. Epstein1978 Epstein, Marcy J.: Ludovicus Decus Regnantium: Perspectives on the Rhymed Office. In: Speculum, 53. (1978) 283–334.Fabinyi1988 Ikonológia és műértelmezés. 4. A tipológiai szimbolizmus. Szerk.: Fabinyi Tibor. Sze-ged, 1988.

Fitzgerald2009 Fitzgerald, Allan: Augustine Through the Ages. An Encyclopedia. Michigan, 2009.Folz1971 Folz, Robert: La sainteté de Louis IX d’après les textes liturgiques de sa fête. In: Revue d’histoire de l’Église de France, 57. (1971) 158. sz. 31–45.1984 Folz, Robert: Les saints rois du Moyen Âge en Occident (VIe – XIIIe siècles). Bruxelles, 1984.Gaposchkin2008a Gaposchkin, M. Cecilia: The Making of Saint Louis. Ithaca, 2008.2008b Gaposchkin, M. Cecilia: Louis IX, crusade and the promise of Joshua in the Holy Land. In: Journal of Medieval History, 34. (2008) 245–274.2012 Gaposchkin, M. Cecilia: Blessed Louis, the Most Glorious of Kings. Notre Dame, Indiana, 2012.Grant2010 Grant, Lindy: Representing Dynasty: The Transept Windows at Chartres Cathedral. In: Representing History, 900–1300: Art, Music, History. Ed.: Maxwell, Robert A. University Park, Pa., 2010. 109–114.Grodecki–Aubert1959 Grodecki, Louis–Aubert, Marcel: Les Vitraux de Notre-Dame et de la Sainte-Chapelle de Paris. Paris, 1959.Grodecki–Brisac1984 Grodecki, Louis–Brisac, Catherine: Le Vitrail gothique au XIIIe siècle. Paris, 1984. Hamilton2003 Hamilton, Tracy Chapman: Queenship and Kingship in the French Bible Moralisée: The Example of Blanche of Castile and Vienna ÖNB 2554. In: Capetian Woman. Ed.: Nolan, Kathleen. New York, Palgrave Macmillan, 2003.Hughes2008 Hughes, Andrew: „Rex sub deo et lege: Sanctus sub ecclesia.” In: Political Plainchant? Music, Text and Historical Context of Medieval Saints’ Offices. Ed.: Hankeln, Roman. Ottawa, 2008. 107–154.Jantzen1989 Jantzen, Hans: Francia gótikus székesegyházak. Bp., 1989.Jordan, A. A.2002 Jordan, Alyce A.: Visualizing Kingship in the Windows of the Sainte-Chapelle. Brepols, 2002.

602

FÁBIÁN LAURA


Jordan, W. C.1979 Jordan, William Chester: Louis IX and the Challenge of the Crusade. Princeton, 1979.

Kantorowicz1958 Kantorowicz, Ernst H.: Laudes Regiae. A Study in Liturgical Acclamation and Medieval Ruler Worship. Berkeley, Calif., 1958.Kelly2003 Kelly, Samantha: The New Solomon. Robert of Naples (1309–1334) and Four teenth-Century Kingship. Leiden–Boston, 2003.Kershaw2011 Kershaw, Paul J. E.: Peaceful Kings: Peace, Power, and the Early Medieval Political Imagin-ation. Oxford–New York, 2011.Kibler1995 Kibler, William W.: Medieval France. New York–Garland, 1995.Klaniczay2000 Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp., 2000.2008 Klaniczay Gábor: A királyi bölcsesség ellentmondásos mintaképe – Salamon. In: Aetas, 23. (2008) 1. sz. 25–41.Krynen1993 Krynen, Jacques: L’Empire du roi. Idées et croyances politiques en France. XIIIe–XVIe siècle. Paris, 1993.Láng2007 Láng Benedek: Mágia a középkorban. Bp., 2007.Lautier2012 Lautier, Claudine: La royauté française dans le décor de la cathédrale de Chartres. In: Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, 66. (2012) 236–247.Le Goff1996 Le Goff, Jacques: Saint Louis. Paris, 1996.2001 Le Goff, Jacques: Le sacre royal à l’époque de Saint-Louis. D’après le manuscrit latin 1246 de la BNF. Paris, 2001.Lindahl2000 Medieval Folklore. Vol. II. Ed.: Lindahl, Carl, McNamara, John. Santa Barbara, Calif., 2000.Lowden2000 Lowden, John: The Making of the Bibles Moralisées. I. The Manuscripts. II. The Book of Ruth. University Park, Pa., 2000.Manhes-Deremble1993 Manhes-Deremble, Colette: Les vitraux narratifs de la cathédrale de Chartres. Étude iconographique. Paris, 993.Morenzoni2008 Morenzoni, Franco: Les explications liturgiques dans les sermons de Guillaume d’Au-vergne. In: Bériou, Nicole–Morenzoni, Franco: Prédication et liturgie au Moyen Âge. Bre-pols, 2008. 255–283.Nolan2009 Nolan, Kathleen: Queens in Stone and Silver. The Creation of a Visual Imagery of Queenship in Capetian France. New York, 2009.



Parsons2005 Parsons, Meredith Lillich: King Solomon in Bed, Archbishop Hincmar, the „Ordo” of 1250, and the Stained-Glass Program of the Nave of Reims Cathedral. In: Speculum, 80. (2005) 764–801.2011 Parsons, Meredith Lillich: The Gothic Stained Glass of Reims Cathedral. University Park, Pa., 2011. Perrot1989 Perrot, Françoise: Le vitrail, la croisade et la Champagne: réflexion sur les fenêtres hautes du choeur à la cathédrale de Chartres, dans Les Champenois et la croisade. In: Actes des quatrièmes journées rémoises, 27–28 novembre 1987. Ed.: Bellenger, Yvonne–Quéruel, Danielle. Paris, 1989. 109–128.Pryds2000 Pryds, Darleen N.: The King Embodies the World. Robert d’Anjou and the Politics of Preaching. Leiden, 2000. Rapp2010 Rapp, Claudia: Old Testament Models for Emperors in Early Byzantium. In: The Old Testament in Byzantium. Eds.: Magdalino, Paul–Nelson, Robert S. Washington, D. C., 2010. 175–198.Réau1956 Réau, Louis: Iconographie de l’art chrétien. Tome II. Iconographie de la Bible, I. Ancien Testament. Paris, 1956.1957 Réau, Louis: Iconographie de l’art chrétien. Tome II. Iconographie de la Bible, II. Nou-veau Testament. Paris, 1957.Rice1958 Rice, Eugene F.: The Renaissance Idea of Wisdom. Cambridge, Ma., 1958.Sadler1992 Sadler, Donna L.: The King as Subject, the King as Author: Art and Politics of Louis IX. In: European Monarchy: Its Evolution and Practice from Roman Antiquity to Modern Times. Ed.: Duchhardt, Heinz. Stuttgart, 1992. 53–67. Seibert1986 A keresztény művészet lexikona. Szerk.: Seibert, Jutta. Bp., 1986. Selmeci2004 Selmeci Mónika: A tanulás szeretete az okos uralkodó életében – Aegidius Romanus királytükre IV. Fülöphöz. In: Az Élet tanítómestere: Ünnepi tanulmányok Gyapay Gábor 80. születésnapjára. Szerk.: Nagy Balázs–Szende Katalin–Szalka Zsuzsanna. Bp., 2004. 83–91. Shadis1996 Shadis, Miriam: Piety, Politics, and Power: The Patronage of Leonor of England and Her Daughters Berenguela of Léon and Blanche of Castile. In: The Cultural Patronage of Medieval Women. Ed.: McCash, June Hall. Athens, 1996. 202–228.Sherman1971 Sherman, Claire Richter: Representations of Charles V of France (1338–1380) as a Wise Ruler. In: Medievalia et Humanistica, 2. (1971) 83–96.Smalley1952 Smalley, Beryl: The Study of the Bible in the Middle Ages. Oxford, 1952.

604

FÁBIÁN LAURA


Spiegel1975 Spiegel, Gabrielle: Political Utility in Medieval Historiography: a Sketch. In: History and Theory, 14. (1975) 314–325.Stahl1982 Stahl, Harvey: Old Testament Illustration During the Reign of St. Louis: the Morgan Picture Book and the New Biblical Cycles. In: Il Medio Oriente e l’Occidente nell’arte del XIII secolo. Ed.: Belting, Hans. Bologna, 1982. 79–93.2008 Stahl, Harvey: Picturing Kingship. History and Painting in the Psalter of Saint Louis. Uni-versity Park, Pa., 2008.Torijano 2002 Torijano, Pablo A.: Solomon the Esoteric King. From King to Magus, Development of a Tradition. Leiden–Boston, 2002.Weiss1992 Weiss, Daniel H.: The Three Solomon Portraits in the Arsenal Old Testament and the Construction of Meaning in Crusader Painting. In: Arte Medievale, 6. (1992) 2. sz. 15–36.1993 Weiss, Daniel H.: Biblical History and Medieval Historiography: Rationalizing Strate-gies in Crusader Art. In: Modern Language Notes, 108. (1993) 710–737.1995 Weiss, Daniel H.: Architectural Symbolism and the Decoration of the Ste.-Chapelle. In: The Art Bulletin, 77. (1995) 2. sz. 308–320.1998 Weiss, Daniel H.: Art and Crusade in the Age of Saint Louis. Cambridge, 1998.Wormald1961 Wormald, Francis: The Throne of Solomon and St. Edward’s Chair. In: Essays in Honour of Erwin Panofsky. De Artibus opuscula, XL. Ed.: Meiss, Millard. New York, 1961. 532–539.

LAURA FÁBIÁNTHE BIBLICAL MODEL OF LOUIS IX: KING SOLOMON

The paper aims at describing the biblical model for kingship of Louis IX, the role of King Solomon in his representation. King Solomon became the symbol of wisdom and royal justice, but he was an ambivalent fi gure of the Bible. The present author reviews the Solomonic image in the written sources such as ’mirrors of princes’, sermons, ordines for the coronation, liturgy (offi ce text) and of course in the fi ne arts where he was prominently presented during the reign of Louis IX. The analysis of the rose glass window in the cathedral of Chartres shows the main role of Blanche of Castile in the Solomonic image in the public discourse of King Louis. He had several biblical models next to Solomon, like King David, Josiah, Josue but Solomon was one of the main models for him, and his courtly surroundings called him novus Salomon.This model was mostly signifi cant during the fi rst half of his reign (before 1254) and at the time of his canonization in the hagiographic portrait of Louis IX. The concluding part of the analysis points out the importance of Solomon in the self–perception of King Louis, which was generally a positive image for him (except of for exemple some scenes of the stained glasses in the Sainte-Chapelle and certain parts of the sermons of Jacob of Lausanne).

Documents

IX. Lajos bibliai királymodellje: Salamon király · Ó- és Újszövetség szoros kapcsolatát feltételezi, és az ószövetségi eseményekben, személyekben vagy dolgokban olyan