-
JEGYZŐKÖNYV.FELVÉTETETT
1808. ÉVI AUGUSZTUS HÓ 20-ÁN DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR
A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KÖZGYÜLÉSI TERMÉBEN MEGTARTOTT\
MAGYAR LAPKIADÓK
ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁRÓL.
-
Magyar Lapkiadók Országos Kongresszusa
felvétetett
1898. évi augusztus hó 20-án délelőtt 11 órakor a Budapest
székes-
főváros közgyülési termében Zilahi Simon elnöklete alatt
megtartott
magyar lapkiadók
országos kongresszusáról.
A kongresszuson megjelentek az alább irt lapok tulajdonosai,
illetve a lapok képviselői:
BUDAPESTIEK :Napilapok:
Bródy Miksa Neues Pester Journal. Hartmann József Budapesti
Napló. Herz Adolf Pester Lloyd.Mandel József Országos Hirlap.
Mauksch Samu Polit. Volksblatt. Mérey Miksa Neues Polit.
Volksblatt.
Molnár Mátyás Esti Ujság.Pap Tamás Hazánk.Szalmás Arnold
Egyetértés.Sümegi Vilmos Magyarország. Torday Armand Budapesti
Hirlap. Wachsmann Henrik Pesti Napló.
Hetilapok:
Ilenkö Jenő Magyar Figaró.Iliró Lajos Vasúti Lapok.Hellén Mór
Magyar Ipar.Gerö Mar Háztulajdonosok Lapja.
-
4
VIDÉKIEK:Balkányi Ernő Délzala.Csanády József Kun-Szt-Márton és
Vidéke Dudás Adolf Gyöngyösi Újság.Engel Lajos Szegedi
Napló.Erdélyi Mihály Erzsébetfalvai Közlöny. Fisclier Lajos
Zala.Ilcgyi Jenő Magyar Tengerpart.
Kőnig Ferenc Hevesvárm. Hirlap. Kutasy Imre Debreceni Hirlap.
Lakatos Vince Balatonvidék.Láng József Nagyvá,rád.Laszky Ármin
Szabadság.Lenkei Zsigmond Baranya.Lévai) Mór Ungvár.Makkay József
Tiszántúl.Mártonffy hűre Újpesti Közlöny.
K ir dinerWerschetzer Gebirgsbote
Nagy Sándor Pécsi Napló.Nobel Adolf Tata-Tóváros.Pogány Mihály
Győri Hirlap.Ráhel László Soproni Napló.Rác János Südungar.
Reform.Révész Lajos Kispest-Szt-Lőrinc.Sallay Gyida Bereg.Szekeres
József Kisújszállás és Vidéke. Sicherman Mór Mármarosi Lapok. Somos
Árpád Debreceni Ellenőr. Spitzer Béla Komáromi Lapok. Stiaszny Pál
Vlast a Svet.Strausz Sándor Muraköz.Sugár József Aradi
Közlöny.Tábori Dezső Buda és Vidéke.Telegdi Ármin Fünfkirchner
Zeitung. Tóth Arthur Székesfehérvári Hirlap. Wajdits József Zalai
Közlöny.
ÍTorontá] Wellisch Béla Szt-Gotthárd.IteZSŐSr. t , , , i t t , n
,
A kongresszus tárgysorozata a következő pontokból állott:1. Az
elnök megnyitója.2. Négy (delnők és négy jegyző választása.3. Az
előkészítő bizottság jelentése.4. A hirlap és falragaszbélyeg
eltörlése érdekében kifejtendő mozgalom.5. A magyar lapkiadók
országos szövetségének megalakítása.6. Indítványok.
A kongresszust Zilahi Simon elnök, a Budapesti Hirlap
Ujságvállalát igazgatója a következő beszéd kíséretében nyitotta
meg:
»Szivem mélyéből üdvözlöm önöket, akik megjelentek itt, hogy
megindítsanak egy üdvös mozgalmat, melynek az a rendeltetése, hogy
korszakalkotó legyen a magyar hirlapkiadás terén.
Korszakalkotónak mondom azért, mert ha sikerül
kezdeményezésünkkel elérnünk azt, hogy az irányadó körök
figyelemmel kisérjék törekvéseinket és ha tárgyalásaink során
sikerülni fog azokat a köröket törekvéseink komolyságáról
meggyőznünk és kivívjuk azoknak az akadályoknak az elhárítását,
melyek még nagyban megbénítják komoly törekvésünket, akkor — azt
hiszem — ez az eredmény korszakalkotó sikere lesz a magyar
újságkiadóknak.
Mi mindannyian, a kik itt jelen vagyunk és évek hosszú során át
az ujságkiadás terén működűnk, mélyen érezzük, hogy a hirdetési
bélyegkötelezettség súlyos akadálya annak, hogy újságjaink,
fejlődés dolgában, még mindig nincsenek ott, a hol szellemi
nívójuknál fogva lehetnének. És ha ma összejöttünk, hogy az ezen a
téren szerzett tapasztalatainkkal fölfegyverkezve, megvitassuk azt,
hogy mi módon volnának ezek az akadályok elháríthatok, akkor abban
a reményben tesszük ezt, hogy fölkelthetjük mindama tényezőknek a
szimpathiáját, a kiktől a magyar ujságkiadás megerősbödése
függ.
Mielőtt a tárgyalást megkezdenék, engedjék meg, hogy elmondjak
egyet-mást az ujságkiadásról: ecseteljem reményeimet és vágyaimat.
Öröm-
-
mel konstatálhatom első sorban, hogy sehol a világon nagyobb
lelkesedést, nagyobb ügybuzgóságot, nagyobb leleményességet nem
észleltem sem az újságírás, sem az ujságkiadás terén, mint minálunk
és sehol a világon nem nyugszanak az újságok becsesebb erkölcsi
alapon, mint éppen minálunk. És viszont — tapasztalásaim szerint —
sehol a világon sem kell nagyobb bátorság. nagyobb áldozatkészség,
nagyobb önfeláldozás ahhoz, hogy az ember újságkiadó legyen, mint
éppen minálunk.
Ez, a mit én most mondottam, látszólag ellent mond a tényleges
viszonyoknak; mert mi mindannyian titkolt fájdalommal nézzük, hogy
hogyan szaporodnak minálunk az újságok és milyen bátorsággal,
áldozatkészséggel és leleményességgel törekszünk arra, hogy
megnehezítsük egymásnak — a megélhetést. És mégis fönn kell
tartanom előbbi állításomat, mert ki tagadná, hogy az érintett
viszonyoknál fogva, van-e ország Magyarországon kívül, a hol a
sikernek minimálisabb kilátásával határozná el magát valaki arra,
hogy újságot alapítson? Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy
a mi jó magyar olvasóközönségünk, melynek minden jóravaló irodalmi
termék iránt kiváló fogékonysága van, hátráltatná sikerünket.
Ellenkezőleg! A magyar olvasóközönség páratlanul karolta fel az
ujságirodalmat, kitartóan támogat bennünket lelkesedéssel és
buzdítással, de a viszonyok minálunk olyanok, hogy az a lelkesedés
és buzdítás csaknem egyedüli forrása manap annak a bátorságnak és
áldozatkészségnek, melylyel az újságkiadó rendelkezik.
Hazánk közgazdasági, kereskedelmi, ipari és kulturális viszonyai
nagy átalakuláson mentek át az utolsó husz-huszonöt év alatt.
Magyarrá kellett lennie első sorban társadalmunknak, hogy
megingathatatlan magyar kultúránk, magyar kereskedelmünk és magyar
iparunk legyen. És ebben a harcban, melyet a magyar társadalom
faktorai, beláthatatlan nyilt és titkos akadályok ellen vívtak,
frontban állott mindig a magyar sajtó. Minden talpalatnyi tér,
melyet az irodalom kitűnő seregei a magyarság számára
meghódítottak, alkalmas talaj volt, hogy azon a magyar kultúra, a
magyar kereskedelem, a magyar ipar fölvirágozzék. Mi volt a magj’ar
újságkiadónak az érdeme ebben a harcban ?
Ugyanaz, a mi minden adófizető polgáré, a mikor megteremti a
pénzalapot, mely a hadsereget harcképes hadsereggé teszi meg.
A magyar újságkiadó áldozatkészsége volt a fundamentuma annak,
hogy újságjaink győzedelmes munkát végezhettek a magyarság
terjesztésére, a magyar újságkiadó buzgalma és leleményessége
alapja annak, hogy a magyar sajtó éber őre lehet mindig a magyarság
érdekének, védelmezője a magyar iparnak, kereskedelemnek és igy
következésképpen a magyar újságkiadó kitartása igen számba vehető
faktora a magyar nemzeti jólétnek.
Am ki tagadhatná, hogy ebbeli viszonyaink még mindig a
kezdetlegesség határán túl nem terjeszkedhettek. A tulajdonképpeni
harc jóformán még csak most kezdődik, most vagyunk csak benne abban
a győzedelemmel kecsegtető tusában, a mikor a magyar érdekek
istápolására, jól fuudált sajtóra égető szükségünk van. És itt
szívesen utalok a külföld példájára, Francia- országra,
Németországra és Angliára; ott semmi olyan kicsinyes kerékkötő sem
akadályozza már régóta az újság anyagi boldogulását, ott bélyeget,
hirdetési bélyeget nem ismernek; ott régóta belátták azt, hogy a
kereskedelem és ipar hatalmas mozgatója a hirdetés és ennek a
megnehezítése egyforma a kereskedelem és ipar megbénításával. Sőt
Ausztriában, közvetetlen szomszédságunkban sem ismernek hirdetési
bélyeget, a mi nem csekély hasznára válik az ottani kereskedelmi
viszonyoknak és éppen most, a mikor komolyan törekszünk arra, hogy
magyar ipart teremtsünk és fejlesszünk, elérkezettnek látom az időt
arra, hogy végre tűnjék el ez az elavult akadály, ■ mely az újság
érintkezését a hirdető felekkel olyannyira megnehezíti.
-
Nem szeretném, ha félreértenének bennünket és törekvésünk a
hirdetési és plakátbélyeg megszüntetése érdekében ugj- tűnnék fel,
mintha a magyar újságkiadók az állampénztár rovására csak anyagi
hasznot keresnének. Annyira nem vagyunk. Az állam — statisztikai
adatok szerint — évenkint körülbelül 170 ezer forintot vesz be ezen
a cimen. Ez oly csekélység, mely úgy az államháztartásra, mint az
újságkiadók közösségére nézve alig jöhet számba. De bizvást
utalhatok arra, hogy tisztán kereskedelmi szempontból véve a
dolgot, az állam, az újságok terjeszkedése által a postakincstár
révén évről évre többet s többet fog bevenni akkor, ha ez az utolsó
akadály is meg fog szűnni, mely az újság prosperálására oly
bénitólag hat. És vájjon akkor, a mikor az állam az ipar
megteremtésére, a kereskedelem meg-könynyebbitésére állami
kedvezményeket, adómentességet, stb. ad és biztosit, nem mond-e le
nagyobb, sokkal nagyobb bevételekről abban a törekvésében, hogy
ipart és kereskedelmet meghonosítson, mint lemondana velünk
szemben! És boldogulhat-e az ipar és kereskedelem a nélkül a
hatalmas közvetítésnélkül, mely az újsághirdetésben rejlik ?
Célirányos dolog volna tehát ahirdetési bélyeget, a plakátbélyeget
föntartani az érintett törekvések mellett! Nem jelentene-e ez
annyit, mint megkötni a könnyen robogó kocsinak akerekét akkor, a
mikor egyenes utón biztosan törekszik célja felé?
Azért remélem, hogy kezdésünk nem fog kárba veszni, és szavunkat
meg fogják hallgatni ott> a hol sérelmeinket könnyen
orvosolhatják.
Remélem, hogy ez irányban sikerülni fog céljainkat elérni és
ebben a reményben örömmel üdvözlöm a magyar újságkiadóknak azt a
törekvését is, hogy országos szövetséget óhajtanak létesíteni.
Magyar lapkiadók országos szövetsége! Nem hiszem, hogy egy
érdekelt ember is volna közöttünk, a ki ennek a szövetségnek a nagy
fontosságát föl ne ismerné.
A viszonyok természetes fejlődését látom ebben a törekvésben. Az
ujságkiadás körül annyi közös érdek istápolása merül föl és úgy a
fővárosban mint a vidéken annyian vagyunk már, —- hála Istennek —
hogy egy Újszövetség létesítése igen alkalmas arra, hogy az
ujságkiadást folyton előbbre vigye és érintkező központja legyen a
kollegáknak. Fővárosi kollegáinknak, noha gyakran van alkalmuk,
hogy egymással érintkezzenek, ez az eszme éppen olyan alkalomszerű
lehet, mint vidéki kollegáinknak, a kiknek a személyes érintkezés
éppenséggel nagy nehézségekkel jár.
Az ujságkiadás mai állapotában óriási haladást mutat föl; de
tudjuk, hogy éppen úgy, mint a lap maga napról-napra megújul, a mi
dolgaink sem engednek pihenést, hanem szakadatlan munkásságot
követelnek. Résen kell lennünk és mindama dolgokban, melyek
közösek, közös munkát kell végeznünk ; a gyakorlati életből tudjuk,
hogy elég alkalom nyílik a közös érdekek megvédelmezésére. A
fővárosi kollegák — meg vagyok győződve arról — szívesen fogják
ebben támogatni a vidéki kollegákat, mert mindnyájunknak csak egy
óhajtása lehet és ez az, hogy tisztességes, komoly munkával
törekedjünk arra, hogy szilárd alapot teremtsünk a magyar sajtónak
és kölcsönös megbecsüléssel járuljunk ahhoz, hogy komoly kartársi
szellem tartsou össze bennünket.
Isten áldását kérem munkánkra. Megnyitom a magyar lapkiadók
országos kongresszusát.«
Lelkes éljenzés fogadta az elnök beszédét, melyet a folyton
megújuló helyeslések szakítottak meg.
E ln ö k : Mielőtt a kongresszus napirendjére áttérnénk,
engedjék meg, hogy üdvözöljem vendégeinket, az újságírókat,
kollegáinkat a lapcsinálás mesterségében és táviratilag küldjem a
kongresszus üdvözletét Rákosi Jenőnek, az Otthon elnökének,
Mikszáth Kál-
-
2 L ^ V
mánnak, az Újságírók Egyesülete elnökének és Kulinyi
Zsigmondnak, a Vidéki hírlapírók orsz. szövetségének elnökéhez,
tőlük az ügy támogatását kérve.
A kongresszus egyhangúlag hozzájárult az elnök indítványához és
az említett, táviratok nyomban elküldettek.
A tárgysorozat 2. pontja szerint négy alelnök s négy jegyző
választása következett. Zilahi elnök ajánlja alelnökökiil Gellert
Mórt (Budapest), Wolfner Józsefet (Budapest). Lány Józsefet
(Nagyvárad) és Nagy Sándort (Pécs), jegyzőkül Lenkei Zsigmondot
(Budapest), Szalmás Arnoldot (Budapest), Pogámi Mihályt (Győr) és
Somos Árpádot (Debrecen). A kongresszus egyhangú helyesléssel
fogadja el a kandidálást, mire a megválasztott alelnökök az elnöki
emelvényen, a jegyzők pedig a jegyzői emelvényen foglalják el
helyeiket.
Nagy Sándor, a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdái részvénytársaság
igazgatója szólalt most föl, ismertetve előmunkálatainak eddigi
eredményét. Erőt öntött belé — mondja — az a tudat, hogy a mai
kongresszus Magyarország összes lapkiadóinak volt óhajtása.
Százötvenegy Magyarországon megjelenő lap helyeselte a kongresszus
megtartásának eszméjét s megígérte, hogy a kongresszuson
személyesen vesz részt, s hathatósan támogatja a kongresszus
határozatait s terveit. E tekintélyes szám adta meg az impulzust,
hogy a mozgalom csakugyan szükséges s mindannyiunk közös érdeke. Az
előkészitőbizottság a minden oldalról hangoztatott kívánságnak tett
eleget, a mikor felkérte Zilahi Simon urat, a Budapesti Hírlap
vállalat érdemes igazgatóját a kongresszus elnökségének
elfogadására, A kongresszus tudomásul veszi Nagy Sándor
jelentését.
Most felolvasta Nagy Sándor előadó az országgyűlés
KépvisclŐházához s Lukács László m. kir. pénzügyminiszterhez
intézendő memorandumok szövegét a hírlapok hirdetési bélyegének
eltörlése ügyében. A két memorandum szószerinti szövegében a
következő:
7
»Mélyen tisztelt Képviselőház!
A hírlapirodalom, miként minden iparral és kereskedelemmel biró
müveit államban, akként Magyarországban is, erős gyámolitója az
ország- iparának és kereskedelmének. Két karral nyúl a
hírlapirodalom az ipar és kereskedelem hóna alá: egyikkel a
szellemi munkálkodás terén segíti, síkra száll érdekeiért s ebben
jelszava: a magyar ipar és kereskedelem; másik kezét azzal nyújtja
a nemzeti vagyonosodás ez alapvető munkásának, hogy hirdetési
rovatával rendelkezésére áll — valóban az önfeláldozásig menő
lovagiassággal.
A magyar kereskedelem és ipar élne is ezzel a segítséggel, ha
ezt egyenesen illuzóriussá nem tenné az 1SS1. évi XXVI. t.-c., mely
a hírlapi hirdetésekre, valamint a falihirdetésekre képtelen
nagyságú bélyegilletéket ró.
A hírlapokban megjelenő minden egyes hirdetés után 80 krajcár
fizetendő. Ez a vidéki hírlapok hirdetési árainak 50, sőt 75
százalékának felel meg. Hasonlóképpen súlyos a falihirdetés bélyege
is, mely a nyomtatvány értékét kétszeresen múlja fölül.
Ez a semmi megokolással nem támogatható, sőt egyenesen
érthetetlen, a rendezett anyagi viszonyok között álló külföldön
ismeretlen bélyegilleték olyan nyűge a magyar kereskedelemnek és
iparnak, olyan zaklató zsarnoka a magyar hírlapvállalatoknak, hogy
mig amannak szabad fejlődését teljesen megakasztja, emezt egyenesen
léteiében támadja meg.
A hirdetési bélyeg okozza, hogy Magyarországon az ipari és
kereskedelmi hirdetések évről-évre fogynak. A folytonos,
rendszeres, tervszerű hirdetés csaknem vagyont emészt föl, a mit
még a nagy befektetéssel meginduló vállalatok is érzékeny
veszteségként írnak föl könyveikbe, a kisebb iparosok és kereskedők
pedig meg sem kísérelhetnek. A mi kereskedőink és iparosaink e
kölönc miatt nem fejthetik ki azt az üzleti tevékenységet, melyet
vállalatuk megkíván, melynek terve szinte forr agyukban és
vérükben; egyesegvedül
-
8
a jó szerencsének tétlen kivárására utalva kénytelenek szót
fogadni a sült galambról szóló mese moráljának.
Ezzel szemben ott áll a velünk közvetlen kereskedelmi
összeköttetésben álló szomszédos államok ipara és kereskedelme,
melynek ilyen tehertől mentes élelmes vállalkozói egész éven át
szinte elárasztják hazánkat képes árjegyzékeikkel, ajánlgatásaikkal
s ezzel megszámlálhatatlan millióknak külföldre vándorlását segitik
elő. Ezt az egyenlőtlen versenyt a mi iparosaink és kereskedőink
kénytelenek megkötözött kézzel eltűrni s nézni, miként csábítják el
a szomszéd államok iparosai és kereskedői az ő pazar kézzel szórt —
mert fölöttébb olcsó — hirdetéseikkel a magyar vevőközönséget.
Magyarországon a közvetítő kereskedelem addig nem fejlődhetik, a
hazai gyártmányoknak addig nem lehet a kívánt keletje, mig a
hirdetési bélyeg megakasztja a minél szélesebb körben megindítandó
s minél állandóbb hirdetését a magyar kereskedők és iparosok
árucikkeinek. Csakis a hirdetés olcsóvá tétele izmosithatja meg a
mi iparunkat és kereskedelmünket. E nélkül lézengés a magyar ipar
és kereskedelem egész élete.
Ezzel összeforrt ikertestvér a magyar hírlapirodalom. A
közművelődésnek eme hatalmas terjesztője, a magyar nemzeti érdekek
előharcosa s a nemzetiségi vidékeken egyetlen őre, a magyar iparnak
és kereskedelemnek erős szellemi támogatója egyenesen reá van
utalva arra, hogy léteiét a hirdetések által biztosítsa. Ez
létalapja különben bármely ország hírlapjainak is. De mig a külföld
hírlapjai a hirdetési bélyegkolonc alól teljesen fölszabadittatva,
olcsóvá tehetik a hirdetések árait s ezzel hirdetéseik számát a
nálunk elérhető legmagasabb szám tízszeresére emelhetik, addig a
magyar lapok a becsülettel megkövetelhető legmagasabb hirdetési dij
50 — 75 százalékát az állampénztárnak kötelesek befizetni, a
maradékkal pedig a nyomdai előállítás költségeit se képesek
fedezni.
A hirlapalapitás terén évente észlelhető lendület ne vezessen
félre senkit. Ez a tüdőbeteg időnként való éledésének,
fölüdülésének látszólagos pírja csak. A hány uj meg uj lap
keletkezik őszkor, az erre szinte predesztináltalak látszó évadban,
kétszer háromszor annyi hullatja el utolsó szirmát is tavaszkor, a
mely időpont ennek a speciális magyar virágnak a bimbóölő
évadja.
A hirdetési bélyegtörvény tehát két fejlődő, egymást kölcsönösen
támogató tényezőjét bénítja meg a magyar nemzet vagyonosodásának.
Elér pedig vele az államháztartásban 200.000 forinton alul eső
bevételt, melyet az állampénztár hírlap- és falihirdetés — valamint
naptárbélyeg jövedelme címén könyvel be. Ezért az összegért nem
gazdaságos dolog: megakasztani a magyar ipar- és kereskedelem
szabad fejlődését és lehetetlenné tenni a magyar hírlapvállalatok
léteiét.
Alázattal kérjük tehát a mélyen tisztelt képviselöházat, hogy az
1881. évi XXVI. t.-cikket törvényhozásilag oda módosítani
méltóztassék, miszerint a hirlaphirdetések és falragaszok 1899.
január hó 1-től kezdődőleg bélyegmentesen jelenhessenek meg.
Mély tisztelettel alázatos szolgái:
............................................. ... . . .«
A pénzügyminiszterhez intézendő memorandum pedig igy
hangzik:
»Nagy méltóságú Lukács László m. kir. pénzügyminiszter urnák,
Budapesten.
A magyar hírlapkiadók 1898. évi augusztus hó 20-án tartott
értekezlete azon alázatos kérelemmel fordul Nagyméltóságodhoz, hogy
a képviselőházhoz a hírlap- és falhirdetés bélyegének eltörlése
céljából benyújtandó kérvényét támogatni és lehetővé tenni
kegyeskedjék, hogy a jelzett illeték a jövő évi költségvetésből
kihagyva, 1899. évi január 1-ével megszűnjék.
-
9
A hírlapok és ezáltal közvetve az ipar és kereskedelem szabad
fejlődését meggátló akadályokat, melyek a hírlapi és falihirdetés
bélyegkötelezettsége által a mi lapjaink életét kérdésessé teszik,
a mi iparunkra és kereskedelmünkre pedig nyomasztólag hatnak,
ellenben épp ennek folytán a velünk közvetlen kereskedelmi
összeköttetésben levő szomszédos államok ipari és kereskedelmi
cikkeinek a mieink fölött föltétien előnyöket biztosítanak:
Nagyméltóságod szives engedőimével ime fölsoroljuk.
A hírlapi hirdetések bélyegkötelezettsége Magyarországon oly
magas, hogy az a vidéki hirdetési árak 50, sőt 75u/0-ára rúg, a
falihirdetmények bélyege pedig a nyomtatvány értékét kétszeresen is
fölülmúlja. Ennek a kolonc-illetéknek az a káros következménye,
hogy mig az egész külföldön mind a hírlapok hirdetési rovata, mind
a falihirdetés óriás mértékben szabadon fejlődvén, egyrészről
határtalanul hozzájárul az illető ország ipari és kereskedelmi
cikkei eladásának megkönnyítéséhez, a forgalom emeléséhez,
másrészről viszont az igy olcsóvá tehető hirdetési árak a
tízszeresen megszaporodott hirdetés által biztosítják az ott
megjelenő lapok léteiét, — addig nálunk, kivált a vidéken, a
hírlapi és falihirdetések évről-évre csökkennek. Ez a megcsökkenése
a hirdetéseknek a nagyobb lapok terjedését megakasztja, a kisebb
lapok életét pedig egyenesen lehetetlenné teszi.
A magyar kereskedő és iparos — bármily áldozatra kész — nem
hirdetheti nagyban, folytonosan és állandóan a cikkeit és
gyártmányait, a mint ezt az üzlet szelleme, az ő saját előrelátása,
tervezése megkívánná. A hirdetési bélyeg egyenesen kedvét szegi.
Ellenben a külföld élelmes kereskedője és iparosa egész éven át
elárasztja Magyarországot képes árjegyzékeivel, ajánlgatásaival,
melyek közvetlen okozói megszámlálhatatlan milliók külföldre való
vándorlásának. A mi kereskedőnk ezt megkötött kézzel kénytelen
nézni, tűrni ezt az egyenlőtlen versenyt s tehetetlenül nézni, mint
zsugorodik össze üzlete, bizony nem a saját hibája miatt. A
bélyegilleték egyenesen lehetetlenné teszi itt azt, hogy a
közvetítő kereskedelem fejlődjék s azt, hogy a nagyközönség a jó
hazai gyártmányról tudomást szerezvén, fogyasztási szükségletét
itthon fedezze s ezáltal ő maga segítse elő a saját hazája iparának
megizmosodását és nemzetének vagyonosodását.
Mivel a hírlapi és falihirdetések bélyegéből az állampénztár évi
összes bevételei 170.00(1 forintnál többre nem emelkednek; s mivel
ezen csekély látszólagos haszonért a közművelődést hatalmasan
terjesztő, a nemzet minden érdekét önzetlenül s lelkesedve
szolgáló, a nemzetiségi vidékeken a magyarságot egyedül védelmező,
az iparnak és kereskedelemnek a hóna alá nyúló magyar
hírlapirodalomra és ezzel az országos ipar és kereskedelem
fejlődésére is súlyos koloncokat kötni helytelen, mert
nemzetgazdasági k á r:
azon alázatos kérelemmel járulunk Nagy méltóságod elé,
kegyeskedjék bevezető sorainkban foglalt kérésünket jóindulatú
pártfogásában részesíteni és elősegíteni oly irányú mozgalmunkat,
hogy a tisztelt Képviselőház a hírlap- és falihirdetés bélyegét —-
az erről szóló törvény eltörlésével — megszüntesse.
Nagyméltóságod e kérésünk teljesítése által nemcsak nekünk,
hanem az egész országnak, különösen a kereskedői és iparos
osztálynak tesz soha el nem évülő szolgálatot és kiérdemli hálájuk
legmagasabb fokát.
Mély tisztelettel vagyunk Nagyméltóságodnak alázatos
szolgái............ «
A kongresszus egyhangúlag magáévá tette a memorandumok szövegét
és annak benyújtásának szükségességét.
Szalmás Arnold (Budapest) e kéréssel fölkeresné még a
kereskedelemügyi minisztert, valamint az ország összes kereskedelmi
és iparkamráit. Fölsorolja azt az anomáliát, hogy a külföldi lapok,
(hivatkozván arra, hogy például a Fiigende Blatter s a Neue Freie
Presse egymaga több példányban van elterjedve Magyarországon,
mint
-
10
igen sok magyar lap) minden bélyegköltség megkimélésével
terjeszthetik Magyarországon a külföld hirdetéseit.
WilcllSllliinil Henrik (Budapest) azt fejtegeti, hogy a
hirlapbélyeg mily károsan akadályozza a hirdetésügy s különösen az
apróhirdetések föllendülését. Kívánatos lenne, hogy a memorandumot
egy küldöttség vigye a miniszterhez, a ki ez esetben inkább tenne
valamit.
Iliiből László (Sopron) szintén helyesnek tartja, hogy
kíildöttségileg keressék föl a minisztereket, sőt egyes
képviselőket is.
Engel Lajos (Szeged) hiszi ugyan, hogy a mozgalomnak most több
eredménye lesz, mint tizenkét év előtt, mikor azt a szegedi
országos nyomdászgyülés kezdeményezte, mégis elhagyná a
falragaszbélyeg kérdését (a l-ik pont 2-ik tételét) annál is
inkább, mert ez nem szigorúan a lapkiadók ügye s inkább a
nyomdászok érdeke, mint a laptulajdonosoké.
Zilahi Simon elnök is helyesli ezt a változást. A fölszólalók
többi tanácsait s véleményét pedig a leendő szövetség figyelmébe
fogja venni.
Sümegi Vilmos (Budapest) azt tartaná a legjobbnak, ha a
folyamodásokat az összes fővárosi napilapok kiadói aláírnák. Ez
erkölcsi súlyt adna az akciónak. Sajnálattal látja azonban, hogy
alig nehány fővárosi lap van a kongresszuson képviselve.
Zilahi elnök megjegyzi e felszólalásra, hogy tizenkét napilap
küldött képviselőt és ha tán nincs is véletlenül minden fővárosi
lapnak képviselője jelen azért mégis az összes lapok kívánták a
kongresszus megtartását, s aláírásaikkal előre jelezték, hogy az
ügyet valamennyien magukévá teszik!
Zilahi Simon elnök resummálja az eddig elmondottakat,
elegendőnek tartja, ha a megválasztott tisztikar Írja alá a
memorandumot, s határozatikig kimondja, hogy a kongresszus a
képviselőház elnökéhez, Lukács László dr. pénzügyminiszterhez, s
Bánié/ Ernő báró kereskedelemügyi miniszterhez a hirdetési bélyeg
eltörlése ügyében memorandumot intéz, a falragaszbélyeg ügyében
azonban egyelőre mit sem határoz.
A tárgysorozat 5. pontja szerint most a Magyar Lapkiadók
Országos Szövetségének megalakulásának kérdése került
napirendre.
Beható vita után, melyben Somos Árpád (Debrecen), Láng József
(Nagyvárad), Sichermann Adolf (Ungvár) s Bábel László (Sopron) vett
részt, elnök indítványára a kongresszus kimondja, hogy az országos
szövetség megalakítását üdvösnek tartja.
Zilahi Simon elnök most tiz percre felfüggeszti a tanácskozást,
s Rabéi László elnöklete alatt kandidáló-bizottságot küld ki egy
nagybizottság összeállítása céljából. E bizottság a szünet alatt a
jelen volt, avagy a szervezést pártoló lapkiadók s képviselők
köréből összeállította a nagy előkészítő-bizottságot.
Tiz perc szünet után Zilahi elnök ismét megnyitottnak jelenti a
kongresszust s kéri Bábel Lászlót a kandidáltak névsorának
előterjesztésére.
Kábel László fölolvassa a kandidáló névsort. Budapestiek: Zilahi
Simon, Bródy •József, Dubszky Farkas, Fáik Zsigmond dr., Gelléri
Mór, Hartmann József, Lenkei Zsig- mond, Nagel Ignác, Sümegi
Vilmos, Székely Sámuel, Szalmás Arnold, Wolfner József és Wachsmann
Henrik. Vidékiek: Láng József, Laszky Ármin, Roboz István, Engel
Lajos, Kutassy Imre, Dudás Adolf, Mayer Rezső, Wajdits József,
Spitzer Béla, Nagy Sándor. Taizs József, Kirchner Ernő, Hegyi Jenő,
Bábel László, Kaffehr Béla, Somos Árpád, Nauer Henrik, Tiszti
Lajos, Lévai Mór, Száváig Gyula, Heim Nándor, Dévay Ferenc, Sugár
József, Betegh Bál, Endrényi Imre, Angermayer Károly, Forster
Rezső, Makkay Lajos, Mártonffy Imre és Nobel Lajos. A kongresszus a
kandidációt egyhangúlag tudomásul vette és a kandidáltakat
egyhangúlag a szövetséget létesítő végrehajtó bizottság tagjaivá
megválasztja.
A (). pont (Indítványok) tárgyalása került ezek után napirendre.
Nagy Sándor előadó jelenti, hogy indítványok érkeztek be a
kongresszushoz Somos Árpádtól, Betegh Páltól, Hegyi Jenőtől, a
Besztercebánya és Vidéke kiadójától, a Südungarische Reform
kiadójától, Sichermann Mórtól, végül a Budapesti Hirlapszedök
Körétől.
Zilahi Simon elnök célszerűnek tartja ez indítványokat a
kongresszuson belül nem tárgyalni, hanem a végrehajtó bizottsághoz
utasítani s ott aztán beható megvitatás tárgyává tenni. A
kongresszus eképp határoz.
-
11
Elnök jelenti továbbá, hogy Nágd Ignác a Magyar Vas- és Gépujság
kiadója 50 forintot, Török Jenő Endre a Biztosítási és Közgazdasági
Lapok szerkesztője 20 forintot ajánl föl a kongresszus céljaira,
Köszönettel vétetik tudomásul.
A kongresszus során egész sereg üdvözlő irat érkezett, melyeket
Zilahi elnök fölolvasott. Üdvözlő iratok érkeztek Rákosi .Jenőtől,
Aidinger János kir. tanácsos, országgyűlési képviselőtől, az Egri l
’jság-tó\, Augermager Károly tói, a Zólyomvármegyei Hírlap-tóL
ffoffmann és Kranovitz lapkiadóktól Debrecen, a Mezőföldi
Hírlap-tói és a Csíki Lapoktól.
Elnök indítványára Nagy Sándornak a mozgalom megindításáért s
szervezéséért a kongresszus köszönetét szavaz, s Halmos János kir.
tanácsos, polgármesterhez a közgyűlési terem átengedéséért köszönő
iratot intéz.
Végül Dudás Adolf indítványa, hogy Zilahi Simonnak, a
kongresszus elnökének, i tanácskozás példás vezetéséért s buzgó
munkálkodásáért köszönet szavaztassák, zugó éljenzéssel
elfogadtatott.
Zilalii Simon elnök meghatottan mond köszönetét s ezzel a
kongresszust bezárta.Ivmf.
A kongresszus tisztikara:
Z ila h i S im o n s. A-.,e ln ö k .
Gél féri M ór s. A., W o lfn er J ó zse f s. A..a le ln ö k . a
le ln ö k .
U n a j J ó zse f s. A., N a g y S á n d o r s. k.,a le ln ö k .
a le ln ö k .
L en kei Z s ig m o n d s. k.,je g y z ő .
Som os Á r p á d s. A.,jegyző .
S za lm á s A r n o ld s. A.,je g y z i) .
P o g á n y M ih á ly $. A..jegyző.
-
'
