Jhering: Küzdelem a jogért

- A jog célja a béke, és az eszköz, amivel ezt el lehet érni, a küzdelem.- A jog szüntelen munka eredménye, amely az állam és az egész nép munkája is egyben.- Jhering szerint a jogbölcselet és a tételes jogtudomány kizárólag tudományos

szempontból vizsgálja a jogot, és a jogot mint rendszert inkább logikai oldalról nézi. Jhering nem ért egyet ezzel, szerinte ez egy hiányosság a jogbölcselet és a tételes jogtudomány részéről.

- A jog szót két módon használjuk:o objektív értelemben vett jog: az államtól foganatosított jogi alapszabályok

összességeo szubjektív értelemben vett jog: az elvont szabály konkrét megnyilvánulása, a

személy konkrét jogosultsága Mindkét irányban ellenállásra talál a jog, vagyis csak küzdelem útján tudja

megszerezni vagy megvédeni a létét.- A Savigny-Puchta-féle elmélet szerint a jogképződés észrevétlenül, rázkódás nélkül

megy vége. Ezt a nyelvfejlődéshez, a nyelvi szabályok kialakulásához hasonlítják, amelynek szintén nincs szüksége küzdelemre. Eszerint a jog egy organikus fejlődés eredménye. Jhering nem ért egyet ezzel a felfogással.

- Minden olyan esetben, amikor a még fennálló jog támasza az érdek, akkor harcra kerül a sor az új törvény és a régi között. A harc akkor a legintenzívebb, amikor az érdekek elnyert jogoknak látszanak. A fejlődött jognak át kell adnia a teret a fejlődő jognak.

- Jhering szerint a küzdelem, amelyre a jognak szükséges van ahhoz, hogy keletkezzen, nem átok, hanem áldás. (A fáradozás nélkül szerzett jog ugyanis olyan, mint a gyermek, akit a gólya hozott; őt a keselyű vagy a róka elviheti, de az olyan gyermeket, akit anya szült, nem hagyja az anyja, hogy elrabolják.)

- A jogért vívott küzdelem a jogosított kötelessége önmagával szemben, és a jog védelme a köz érdekében is kötelesség.

- A szubjektív és az objektív jog viszonya abban áll, hogy csakis ott lehet konkrét jog, ahol megvannak a feltételek, tehát a konkrét jog az absztrakt jogtól függ, viszont ez a függés fordítva is igaz. A jognak a gyakorlati érvényesülés a lényege, az olyan jogszabály pedig, amely nem érvényesül vagy érvényét veszíti, a legkisebb változás nélkül is eltávolítható, ugyanis csak egy béna rugó lesz a jog gépezetében.

- A magánjogban mindenki köteles a törvény védelmére és arra, hogy a saját szférájában érvényesítse a törvényt.

- Jhering szerint a két legfontosabb tétel, hogy : 1. Ne kövess el jogtalanságot!; 2. Ne tűrd el a jogtalanságot! Jhering a második tételt tekinti fontosabbnak. Ugyanis szerinte azt, aki jogtalanságot akar elkövetni, már az a tudat is visszatarthatja az elkövetéstől, hogy a jogosított ellenállásával fog találkozni. Míg a „Ne kövess el jogtalanságot!” csak egy erkölcsi szabály. Ezért a megtámadott konkrét jog védelme a jogosított számára nemcsak önmaga iránt való kötelessége, hanem a közérdek iránt való is. „A jognak a társadalom érdekében mindenki született harcosa.”; A jogosított a törvény képviselője.

- Jhering szerint a jogász véleménye az, hogy a konkrét jogot vitató perrel a törvény nem szenvedett sérelmet, vagyis nem az absztrakt törvény képezi a per tárgyát, hanem annak megtestesülése a konkrét jog alakjában. Jhering azonban egy vonalba állítja a törvényt a konkrét joggal, és azt mondja, hogy ennek következtében a konkrét jog veszélyeztetése során az absztrakt jog is sérelmet szenved. „A sértett jogban maga a törvény is megdől.” Ezt a felfogásmódot Jhering a törvény és a konkrét jog szolidaritásának nevezi.

- Jhering a jogintézmények tökéletlenségét is okolja azért, amiért a jog érvényesülése akadályokba ütközik. És mivel a tökéletlen jogintézmények nem hagyják rendesen

érvényesíteni a jogot, ezért az ember elhagyja a törvény talaját, és maga igyekszik érvényesíteni a jogát. Ekkor viszont a jogküzdelem már jogellenes küzdelem lesz.

- Azt mondja Jhering, hogy az államintézmények és a nép jogérzete nincsenek összhangban. Egyes osztályokban például kötelesség a vérbosszú, és aki azt nem viszi véghez, azt megvetik az adott osztályba tartozó személyek, ha pedig vérbosszút vesz, akkor az igazságszolgáltatás kezébe jut. Ezzel szemben jó példa a régi Róma, ahol az államintézmények és a nemzeti jogérzet teljes összhangban álltak egymással.

- Jhering szerint a magánjog a népek politikai nevelésének az igazi iskolája, és ha meg akarjuk tudni, hogy valamely nép szükség esetén miképpen óvja majd meg a politikai jogait és a nemzetközi helyzetét, akkor azt kell megnézni, hogy miképpen óvják meg a saját jogukat a magánéletben. Jhering ezzel kapcsolatban Svájcot hozza fel példának.

- Jhering szerint az állam erejét és fennmaradásának biztosítékát is a nép erős jogérzete adja, vagyis a nemzeti jogérzet ápolása az államerő ápolása is. Az ápolás pedig nem más, mint az igazság alapelveinek a gyakorlati érvényesítése az élet minden területén. Ehhez többek közt kell az anyagi jog szilárdsága, tisztasága és határozottsága, független bíróságok és a perbeli intézmények tökéletesítése.

- Jhering szerint nem helyes, hogy a pénzérdek átvette a perek szerepét, vagyis az, hogy a kis értékű perekben a bíró legszívesebben szabadulna az ügyétől, és inkább kifizetné a felperest, csak hagyják békén ezzel a konfliktussal. Jhering szerint ez nem jó, ugyanis mindenkinek fel kell lépnie a jogért való küzdelemben, elsősorban a saját jogának érvényesítésében, mert Jhering szerint ez az igazi visszatartó erő, ha a jogellenes magatartást elkövetni készülő tudja, hogy fel fog lépni a jogellenes magatartás miatt a jogosult. Abban az állapotban, amikor a pénz határozza meg a pereket, vagyis amikor a kis értékű pert az ember inkább el sem indítja, a jogsérelem nem kap erkölcsi elégtételt, és Jhering szerint ez a jognélküliség állapota.