KARÁCSONY HAVA

December 6. Szent Miklós napja

Miklós Kis-Ázsiában, Patara városában született ( 270), egy gazdag család gyermekeként.

Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában

nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas

vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett

nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a

papi hivatást választotta.

Szent Miklós a kisázsiai Myrában működött, a keleti egyháznak máig legtiszteltebb szentje. A

nyugati egyházban csodatevő híre akkor terjedt el, amikor ereklyéit 1087-ben a

Délolaszországi Bariba vitték. A 11. századtól kultusza egész Európában elterjedt, alakját

egyre több legenda vette körül. Kultusza hazánkba is korán elkerülhetett mind keleti mind

nyugtai befolyásra (pl. a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászok által). Emlékét

helynevek, templomok, képzőművészeti alkotások őrzik. Egykorú feljegyzések a halászok és

révészek patrónusaként említik; a vízenjáróknak, vízimolnároknak, általában a vízi utaknak is

védőszentje volt, ugyanúgy a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságoknak.

Tisztelete a magyar kalmárok, tőzsérek körében is virágzott (bor- és gabonakereskedelem).

Selmecbánya vidékén a bányászok patrónusaként is tisztelték. Általában a polgári élet,

polgárvárosok védője volt nyugaton, de nálunk is. A kecskeméti Miklós-templom

toronykeresztjén eredetileg városvédő célzattal szélkakas módjára forgott szobra (helyi

neve: Pörgő Miklós, Pörgetős Miklós). Szegedi népszerűségét középkori énekek tanúsítják.

Szent Miklós (ikon, 13. század közepe) Szent Miklós szobra(Bari, Olaszország)

Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték

imáikba foglalni a nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a

tengerészek védőszentjévé vált. A zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia

fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Egy

eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott.

Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket.

Legendája a bizánci egyházban a VI. században bontakozott, átterjedt Itáliára is, majd

ereklyéinek Bari városába való átvitelével (1087) kultusza a nyugati egyházban is

villámgyorsan meghonosodott. A kereszteshadak számos része menet is, jövet is Bari

kikötőjében időzött, ami Miklósnak tiszteletét elősegítette. A keresztényüldözések alatt őt is

elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult,

hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét angyalok vitték végső nyughelyére,

ahol egy tiszta forrás eredt.

Szent Miklós (mozaik, Nikolaikirche, Villach, Ausztria)

Miklós püspök csodáiról, jótékonyságáról legendák szólnak. Abban a tartományban, ahol

Miklós élt, döghalál pusztított. Miklós gazdag szüleit is elragadta. Minden örökségét a

szegények között osztotta szét. Az egyik legenda szerint egy elszegényedett nemes ember

három leányát tisztességtelen életre akarta kényszeríteni. “Megértvén e dolgot Szent Miklós,

....Azokáért sok aranyat kötvén egy keszkenyőbe, éjjel a szegény embernek házához méne.

Látván egy ablakot félig kinyitva.... béveté azért Szent Miklós a keszkenyőbe kötött aranyakat

az ablakon és visszatére a maga házába.”

Fra Angelico A három szűz férjhezadása

Gentile da Fabriano Szent Miklós pénzeszacskót dob be a szegények ablakán

Miklós kolostorba vonult, ahol a szerzetesek elöljárója lett. Alázatosságában azonban a

pusztába kívánkozott. Beméne egy hajóba és midőn megindíták a hajót, az ég szép tiszta, és a

tenger csöndes lévén, mondá a hajósmestereknek: csakhamar nagy szélvész fog támadni, mert

látta a hajóba bémenni az ördögöt...Kevés idő múlva nagy szélvész támada. A hajósmesterek,

nem lévén nékik reménységek a megszabaduláshoz, más módot nem találának, hanem Szent

Miklósnak kezdének esedezni, hogy könyörögne érettek az Istennek. És ő imádkozván,

mindjárt a tengeri háború megcsendesedék. Ugyanazon útjokban egy hajósmester a vitorlákat

igazgatván, a magos helyről leesék és meghala, mely dolog a többi hajósmestereknek nagy

bánatot szerze. Szent Miklós imádkozék érette, és a megholt hajósmester mindjárt feltámada.

Lorenzo Monaco A tengeri vihar lecsendesítése

Egy legendája szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában

(ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen

Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt,

hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város

jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között.

Kolozsvári Tamás Szent Miklós gabonacsodája

- oltárkép részlete, Garamszentbenedek, 1427, Esztergomi Keresztény Múzeum

*

A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a múlt század végén került a

köznyelvbe, akárcsak a Mikulást kísérő krampusz, ördögszerű figura neve, mely a nyelvészek

szerint bajor-osztrák eredetű. Az 1950–es években a télapó, a telet megszemélyesítő alak

elnevezésére vezették be – az orosz “gyed moroz” tükörfordításaként – a Mikulás helyett. Ez

azonban nem azonos Szent Miklós alakjával és a hozzá kapcsolódó szokásokkal. A Miklós

napi ajándékozásnak vannak paraszti hagyományai, főleg a magyar nyelvterület északi részén

és Dunántúlon volt ismert a mikulásjárás.

Képek a hazai népéletből

(Vasárnapi Újság cikkének illusztrációja Mikulás-napi népszokásról, 1865)

Eredetileg középkori diákhagyomány volt az aprószentek napján tartott püspökválasztás, mely

a 13. századtól Szent Miklós napjára került át. A diákság rekordációjához (= ünnepköszöntő

adománykérés) kapcsolódva Európa nagy részén elterjedt: Miklós püspök az ünnep előestéjén

kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja,

imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza, vagy virgáccsal fenyíti őket,

illetve sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti. Az ördög alakja a Szent Miklós–

legendában gyökerezik, mi szerint a püspök számtalanszor megszégyeníti, távozásra

kényszeríti. Az álarcos vagy kormos képű, szarvakat viselő szörnyalak zavart kelt, a

gyerekeket ijesztgeti, el akarja ragadni. Szent Miklós azonban sokszor láncra veri. Innen

származik Dunántúlon a játék láncos Miklós elnevezése. A 20. század második felében is élt

az a szokás, hogy Miklós napján a legények, sőt nős férfiak is bekormozott arccal, kifordított

bundában láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és a nagyobb lányokat. A láncos

Miklósnak nevezett alakoskodók Vépen (Vas vm.) felkeresték a tollfosztót, Szilben (Sopron

vm.) megimádkoztatták a gyerekeket, Csornán (Sopron vm.) a háziaktól ajándékot kaptak.

Beleden (Sopron vm.) az utcán is ijesztgették a gyerekeket, lányokat, de bementek a házakba,

a derekukon láncot csörgettek, a kezükben söprűt vittek azzal zörgettek be.

Mikulás-járás (Jóka, v. Pozsony m.)

A szokás régi voltát igazolja a Csepreg városából, 1785-ből való tiltás: “..Szent Miklós

püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai üdőben némelyek különféle öltözetekben,

álorcákban magukat elrejtvén, házrul–házra járnak... keményen megparancsoltatik, hogy

senkit sem Szent Miklós előtt való estve, sem üdvözétőnknek születése napján, éjszakáján

akár alatta valói, akár gyermekei vagy leányai által az ilyetén színes öltözeteket, avagy

házrul–házra való énekliseket, melyek által az éjszakai csendesség sértődik, megengedni ne

merészeljenek...”

A csallóközi Csákányban az egyik alakoskodó Szent Miklósnak, a másik ördögnek öltözött. A

Miklóst alakító legény hosszú bundát viselt, kenderszakállat ragasztott, derekát lánccal kötötte

körbe, botot vitt a kezében. Az ördög rossz ruhába öltözött, néha szalmából púpot is

készítettek a hátára. Kolompot vitt magával. Az “ördög” vesszőkorbáccsal fenyegette a

gyerekeket, a nagyobb lányokra rá is vert. Egyébként nemcsak Mikuláskor, hanem Borbála-

és Luca-napkor Európa-szerte ismertek az ijesztő, büntető, adományozó alakoskodók.

A Miklós–napi tréfás gyóntatás is feltehetően középkori diákhagyományból ered. A püspököt

megszemélyesítő figura kíséretével együtt kereste fel a házakat, a gyerekeket vizsgáztatta,

megimádkoztatta, büntette és jutalmazta. Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén a

lányokat a fonóban “gyóntatták”. Ipolyszécsénkén a szereplők a következők voltak: a püspök,

a nyakában krumpliból készült olvasóval, a kezében bekormozott fakereszttel; a két

ministránslegény; a harangozó, kezében csengővel és rossz bögrével, amiben parázs volt a

füstöléshez; és két ördög. A püspök kártyából olvasta a “litániát”. Eztán kezdődött a

“gyónás”. A pap különböző tréfás kérdéseket tett fel a gyónónak: Ki a szeretőd? Aludtál–e

vele? stb. Ha nemmel felelt, a ministráns csengetett, és a két ördög bejött, a lányt kivitték az

udvarra és jól összefogdosták. Lányokkal és a fonással kapcsolatos a Miklós-napi fonalvizsga:

kalotaszegi 19. századi leírás szerint „Miklós napján a leányos házakat az ifjú legények

rendre járják, megvizsgálják a darab fonalakat, s azon leányt, ki november első napjától

kezdve minden héten egy darab fonalat nem mutathat, hamuval tömött zacskóval

megütőgetik”

Szegeden a Miklós napi hagyományok változatát Varga János 1867-ben jegyezte le, mely

feltehetően a német eredetű céhes polgárság nyomán, iskolamesteri közvetítéssel honosodott

meg: Szép azt a Mikulást látni, hosszú fehér ruhában, széles szürke szakállal, fehér hajjal,

lánccal, elöl–hátul lelógó, misemondó aranyos ruhában. A nyelve egy röfnyire kilóg. Aki ettől

meg nem ijed, megijedhet attól a sok nyírfavirgácstól, amit az ölében hord.... Bent a szobában

a Mikulás mozgatja hosszú nyelvét és megcsörgeti a láncot:

Rontom, bontom, csontom,

Csörgő, börgő lánccal jöttem.

Van–e rossz gyerek a háznál?

Van–e jó gyerek a háznál?

A jónak kaláccsal,

A rossznak virgáccsal.

Azután megint csörgeti a láncot. A gazda megköszöni a látogatást és megszeppent gyerekei

nevében ő mondja, hogy jó gyerekek: tudnak imádkozni, keveset tanulnak, sokat esznek. A

csizmájuk a konyhában szépen kitisztítva és a Mikulástól ajándékot várnak bele. Ez meg is

történik. A csizma sok helyen éjszakára az ablakba kerül és reggelre ott telik meg

ajándékkal.”

Falvainkban a Mikulás napi ajándékozás szokása általában a 20. század első évtizedeiben,

városi hatásra terjedt el. Az Ipoly menti falvakban az 1930-as években a gyerekek ablakba

helyezett csizmáiba, cipőibe krumplit vagy cukorkát tettek. Az ajándékozás szokása

napjainkig él, jelmezes Mikulás keresi fel azokat a házakat, ahol kisgyerekek vannak. Néhol

ördög vagy krampusz is kíséri. Szavaltatja, énekelteti, kikérdezi a gyerekeket. Ha szükséges,

virgácsot is ad, amit a szülők jól látható helyre tesznek, hogy alkalomadtán figyelmeztessék

a gyerekeket a Mikulásnak tett ígéretére.

Mikulást járó asszony (Boldog, Pest Pilis Solt Kiskun vm.)

Gönyei Sándor felvétele, 1936

Az időjárással kapcsolatban a bukovinai magyarok úgy tartják, hogy ilyenkor már jön a

havazás: “Miklós megrázta a szakállát” Baranyában hasonlóan vélekednek, de azt is tartják,

hogy a Miklós–napi időjárás mutatja meg a karácsonyit.

*

A német területeken Mikulás megfelelője a Nikolaus. Nem összetévesztendő a karácsonykor a

Jézuska (Christkind) helyett ajándékot hozó Weihnachtsmannal. A protestáns (evangélikus)

gyerekek nem december 6-án várják Nikolaust, hanem saját „Pelzetmärtel” néven ismert

ajándékozójukat Szent Márton napján, azaz november 11-én.

Angolszász területeken (főleg az Amerikai Egyesült Államokban) Santa

Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-

sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal.

A globalizált (Mikulás/Télapó/Karácsony apó) Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által

vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett

zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és

süteménnyel várják.

Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját.

A finn Mikulást Joulupukkinak hívják. A 20. században a Szovjetunióban Gyed Moroz, azaz

Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét. Gyed

Moroz újév napján hozott ajándékokat.

dr. Karácsony-Molnár Erika

Források:

Bálint Sándor

Ünnepi Kalendárium I-II. Budapest, Szent István Társulat, 1977.

ISBN: 963-360-044-8

Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika

Jeles napok, ünnepi szokások Budapest 1997. ISBN: 9789632865812

Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-

es-nepszokasok/nevnapok-es-nepszokasok-1/miklos-napja-december-6

Képmelléklet

Saint Nicholas, Mikulás ábrázolás 1810-ből

Mikulás alakja egy német gyermekkönyvben a 19. század elejéről

Szent Miklós-járás Stájerországban a 20. század elején

Máig élő cseh hagyomány a Mikulás-ünnep krampuszokkal Prága utcáin, 2010

Tradicionális bajor Mikulás Berchtesgaden környékén

A holland Sinterklaas és segédje, Zwarte Piet

Az újvilág amerikai Mikulásának egyik első portréja, „Merry Old Santa Claus”

(Thomas Nast illusztrációja Clement C. Moore verséhez a Harper’s Magazin számára, 1881)

A globalizált Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával

Santa Claus Parade Toronto 2009