Kasos méhészkedés keretes gyámotokkal. · méhek. A. méhek téli gondo-zása Tulajdonképen annyiból áll, hogy semmi és senki se háborgassa a méhek nyugal-mát ; tehát

Méhészet könyvtára I. s z á m .

Kasos méhészkedés keretes gyámotokkal.

Munkás

Kiadja: Boczonádi méhészete

Újpest, Széchenyi-utca 7. szám.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár


Méhészet könyvtára I. szám.

Kasos méhészkedés keretes gyámolokkal.

Kiadja:

Boczonádi méhészete Újpest, Széchenyi-utca 7. szám.



1.

A legszükségesebb tudnivalók.

Minden családban egész éven át van egy anya és 20—25—100 ezer munkás; vagyis a kis lakásban kevesebb, a nagy lakásban több. Sőt ezeken túl a szaporodás, a rajzás időszakában van 1 — 2 ezer hím (here) is.

Az a n y a egyedüli hivatása a szaporítás, egyébként semmi munkát sem végez, élel-mét is a munkásoktól várja, legtöbbnyire a család tömegének középpontjában tartóz-kodik; félénk, de állására is igen féltékeny, vagyis maga melleit hasonlót nem tűr. Egy-szer, és pedig kint a szabadban, otthonától távol, repülés közben párosodik és egész életére termékenyül; a párosodás és a rajzás esetét kivéve soha sem hagyja el a lakást; ürülékét a munkásméhek takarítják ki.

A m u n k á s m é h e k végeznek minden munkát; nevezetesen: ők gyűjtik a mézet, virágport, ragasztó anyagot és vizet; ők


4

takarítják a lakást, védelmezik a vagyont, hasgyűrűik alatt izzadják a viaszt, ebből építkeznek; ők táplálják, melengetik a Hasí-tást és szabályozzák a lakás hőmérsékletét.

Ezeken fölül a munkások akarata érvé-nyesül mindenben; vagyis ők irányítják az anya petézését, mely a tél végén kis ará-nyokban kezdődik, a rajzási időszakban 2500—3000 pete naponként való letételével eléri a legnagyobb számot, azután fokoza-tosan csökken s az ősz beálltával véget ér.

A hímek szaporítása is a munkások akara-tától függ; hasonlóképen a családi meg-oszlás, a rajzás, vagy ennek ellenkezője, a meddőség is. Ezek szerint tőlük függ, meddig tűrik meg a heréket, vagy mikor kezdik üldözni azokat.

Mondhatjuk tehát, hogy a méhek életében minden jelenség, vagy változás a munkások akaratának van alárendelve.

A hímek-nek egyedüli rendeltetése az anyák termékenyítése; semmi munkát sem végeznek, a gyávaságig félénkek, a külső hőmérséklet iránt igen érzékenyek. Táplá-lékukat— a tápnyálat — a munkásoktól kap-ják, mézet azonban maguk is szürcsölnek a szabadon álló sejtekből. A hím a párzás pillanatában életét veszti, mert hímtagja


5

beleszakad az anya altestébe; amit onnan az anya gyakran csak a párosodás után való hazatérésekor, vagy még később tá-volít el.

A p e t e r a k á s . Pár nappal a termékenyü-lés után megkezdi az anya a petézést. Min-den sejtbe egy petét rak; ismeri a külön-böző sejtek rendeltetését, így a munkás-sejtekbe és az anyabölcsőkbe nőnemű, a heresejtekbe hímnemű petéket rak.

A munkás sejtekből, mivel azok igen kicsinyek: korcsnöstények (munkások) kel-nek; melyek nem párosodhatnak.

Egyébként minden letett pete 3 napig pete,. 6 napig álca mely idő alatt táplálko-zik, azután bebábozza magát, a munkások pedig befedelezik s mint báb, álomba merül és átalakul, úgy, hogy a sejtből már mint szárnyas bogár kel ki.

A b á b á l o m az anyánál 7 8, a munkás-nál 11—12, a herénél pedig 15—16 napig tart.

így az anya 16—17, a munkás 20—21, a liere pedig 24—25 nap alatt kel ki a pete letételétől számítva.

Az a n y a é s a h e r e a kikelés után ivar-érett.

A m u n k á s o k 3—4 napig idősebb test-véreiktől nyerik táplálékukat, ezután meg-


f

kezdik a munkát, legelőbb is a fiasítást ápolják s emellett maradnak 10—12 napos korukig; esetleg, ha a szükség parancsolja, tovább is. 8 napos korukon túl már rep-kedni kezdenek a nap melegebb óráiban, ennek célja az üritkezés és a lakás meg-ismerése s legkivált az, hogy begyakorol-hassák magukat a repülésbe; 16—17 napos korukban kezdik a külső munkát; neveze-tesen: míg meg nem kopik a szőrözetük, addig virágport, mézet vagy ragasztót a szükség szerint, azután már csak mézet gyűjtenek.

A m é h e k é l e t k o r a általában rövidnek mondható. Az anya legtovább: 4 5 évig él; a munkások nyáron a dologidőben 10 12 hétig, a telelőbe, nyugvóra tért munkások 7—8 hónapig is elélnek; a herék rend-szerint a nyár közepéig élnek, de kivétele-sen egy évig is élhetnek; egyébként rend-szerint erőszakos halállal múlnak ki.

Az anya p e t é z é s e 2—3 évig kielégítő ; azontúl már alább hagy s nemcsak keve-sebbet petézik, hanem vegyesen herepetéket is rak a munkássejtekbe ; bizonyos tehát, hogy munkásokat akarna szaporítani, mivel azonban kimerülő-félben van, nem minden petét bir megtermékenyíteni.


7

j Amikor ezt látják a munkások, ha nem volna is rajzási szándékuk, anyabölcsőt — néha többet is — alakítanak, ezeket bepetézi az anya, mire a munkások meg-kezdik a fiatal anyák nevelését s minden igyekezetükkel ezeket ápolják; az öreg

, anyát pedig elhanyagolják — valószínűleg nem táplálják — s ez rendszerint ki is múlik, mire az első fiatal anya elhagyja a bölcsőjét.

Az é p í t k e z é s . Aki megtekinti a méhek építkezését, feltűnik neki, hogy az építmény egy része kisebb, a más része pedig na-gyobb méretű hatszögű sejtekből áll. Sőt ezeken túl — különösen a rajzás idejé-ben — hosszúkás makk-, vayy juhcsecs alakú, lefelé lógó sejteket is lát a lépek alján, vagy szélein.

1. A kisebb hatszögű sejtek a munkás-sejtek; ezek vannak túlnyomó többségben, mert a raj az első évben rendszerint csak ilyeneket épít. Ezekben tavasztól-őszig ne-

- t velődnek a munkás méhek ; azonfelül pedig méz és virágpor beraktározására is hasz-náltatnak.

2. A nagyobb hatszögü sejtek a here sejtek; ezek kisebb mennyiségben vannak és inkább czak a szélső helyet — ilyenek


8

a veselépek — foglalják e l ; meri a raj rendszerint a második évben építi ezeket a kasnak abba a hátsó, alsó részébe, ami az első évben beépíttetlenül maradt. Ezek-ben nevelődnek a hímek a rajzásra való készülődés ide jében; azontúl pedig méz beraktározására használtatnak. A munkás-és heresejtek idővel megbarnulnak.

3. A makk alakú sejtek, az anyasejtek, vagy anyabölcsök; ezek rendszerint régi viaszból épülnek, ezeket teljes kiépülésük előtt petézi be az anya ; ezekben nevelőd-nek a fiatal anyák. Egyszeri használat után ezeket lerombolják a munkás méhek.

Ezeken túl találunk a kasban kötő sejteket, melyekkel a lépek éleit a kas tetejéhez és falaihoz kötik. Ezek a sejtek szabálytalanok.

Végül szintén szabálytalanok az átmeneti sejtek; ezeket a munkás sejtek és a here-sejtek érintkezési vonalán találjuk.

II. A. icasok.

A méhlakás ősalakja a haszontenyész-tésben a faodú, a kivájt fatörzs s ennek nyomában a szalmából, gyékényből, vagy vesszőből fonott köpű, amit közönségesen kas néven ismerünk.


9

Szabad építkezés . A méhek a kas-ban — ha megjelöljük is az építkezés irányát — szabadon építkeznek s az épít-ményeket a lakás menyezetéhez és falaihoz kötik ; így ezek kimozdíthatatlanok a helyük-ből, vagyis sérelem nélkül ki nem vehetők. Ezt a lépépítményt szabad építkezésnek nevezzük.

A k a s n a g y s á g a . Hogy befogadhasson a lakás egy életképes családot, annak 40—60 köbdeciméter (liter) térfogattal kell birnia. Ez a legkisebb mérték. Lehet nagyobb is ; így nagyobb rajt is várhatunk tőle, de ebben az esetbea — közepes, vagy silány legelőn — többször marad meddőn s ha megoszlik, később bocsátja el a rajt. Mivel pedig a rajzásnak egyik előidézője a túl-népesedés és az ebből eredő tűrhetetlen helyzet : szükséges, hogy a hasbeli méh-család túlnépesedésre vergődjék, meg-rajozzék s ekként anyát újítson; mert ha csak 2—3 évig marad is meddő, már annyira elöregszik az anya, hogy ennek következtében föl sem birja szaporítani a népességet a rajzás lehetőségeig. Hogy pedig rajzás nélkül újítson anyát — bár ez többször megtörténik — erre nem számít-hatunk biztosan; ezek szerint céltalan


10

volna 100-, vagy még ennél is több liter térfogatú kasokat készíteni. Viszont az is nagy hiba volna, ha a másik szélsőségbe esve, annyira elapróznánk a kasokat, hogy a méhek meg nem találhatnák azokban a megélhetés föltételeit. Ugyanis mikor volna alkalmuk gyűjteni, nem tehetnék, mert a kis kasban a sejtek legnagyobb részét fiasítás foglalja e l ; amikor pedig már összébb szorult a fiasítás, vége a jó hor-dásnak.

Végül meg kell jegyeznünk, hogy a kas a megjelölt legcélszerűbb 40- 60 liter tér-fogattal csupán mint fészek jöhet számí-tásba ; vagyis amit ebbe gyűjt a méhcsalád, az az ő tulajdonát képezi ; ebből tehát nem várhatunk mézfölösleget. De illeszthetünk hozzá mézkamrát, hiszen erre önként kínál-kozik a kas alsó, nyitott része ; erről azon-ban külön, a gyámoloskasok cime alatt fogunk megemlékezni.

Ezekben körvonalozva a kas legcélszerűbb nagyságát, fölmerül a kérdés : a méretek-nek milyen összetételéből kerüljön ki ez a nagyság; vagyis milyen legyen a kas alakja?

A k a s a l ak j a . Tudjuk, hogy a raj a kas felső részében kezdi az építkezést; így


11

minél szűkebb a csúcs, annál kevesebb méh vehet részt a munkában az építkezés kezdetén s annál több a téllenül veszteglő bogártömeg, mely bár viaszt termelve elő-készült az építkezésre, semmikép sem fér-kőzhetik ahhoz; a termelt viaszlemezekét tehát visszatarthatatlanul — mint a madár a kifejlődött tojást — lehullatja a talajra. Ez mind kárba veszett. Ez az oka, hogy a keskeny, csúcsos kasnál késedelmes az építkezés. De ha széles, öblös a kas és fölül is teljes szélességű, akkor a bele ütött raj megterül a széles menyezeten és hihetetlen gyorsasággal építi be a kast.

Ha a raj be nem birja építeni a kast a betelepítés évében, akkor a keskeny, csúcsos, alsó kijárós kasnál alul marad a beépittetlen hézag s ez a következő évben nagyobb részben herelépekkel épül be. így kerül a hereépítmény a legrosszabb helyre, a voltaképem fészekrészbe, az alsó kijárónyíláshoz.

S ezzel épen ellenkezőleg a széles, öblös, felső kijárós kasnál hátul marad a beépittetlen hézag; ennél tehát hátul, épen a legjobb helyen keletkezhetik hereépítmény, ahova egyébként a mézet is raktározzák.

Ezek figyelembevételével a kas alakjában


12

és nagyságában úgy érjük el a célszerűség legmagasabb fokát, ha nzt felül egy kissé öblösre, vagy egyenes, henger alakúra készítjük, s az alul nyitott, fölül zárt hen-gernek 36 cm lesz a belső szélességi át-mérője és 40 cm lesz a belső magassága

1. ábra- 2. ábra.

Ilyenek a felső kijárós hengeralakú és a gombatetejii Boczonádi-féle hengerkasok. ( 1 2 . ábra.)

A g o m b a t e t e j ű k a s t e t e j e k ü l ö n d a r a b és így rajbeöntés előtt a tetőt 4 drb 10—12 cm hosszú, ceruza vastagságú fa-cövekkel rátűzzük a kas felső karimájára; közben-közben sodronynyal is oda kötjük s végül a tető és a kas érintkezési vonalát megtapasztjuk jól kimunkált agyagsárral.


15

A Boczonádi-féle gombakast különösen azért szeretik a méhészek, mert 1.) a te-nyésztés és mézelés szempontjából minden más kast fölülmúl; 2.) mert őszszel a fia-sítás megszűnése után a kidobolt kasos család keretes kaptárba való áttelepítésekor, vagy a lépújításkor, a tető óvatos felbon-tása után könnyen kivághatjuk, kiemelhet-jük és kipergethetjük a lépeket. S mivel ezek szabályos négyszögűek, a keretekbe való illesztéskor kevés hulladék marad utánuk. Az ekként beszabott lépeket a ke-retes gyámolokban, vagy a kaptárak méz-kamráiban igen jól használhatjuk.

A Boczonádi-féle kas kijáróját a bené-pesítés előtt agyagsárral harmadára szű-kítsük meg, a tetejébe belül, középen a kijáróra derékszög irányban erősítsünk egy munkás sejtű lépszeletet, vagy egy darabka műlépet. Ezzel mutatunk irányt a méheknek, hogy a lépeket éleikkel a kijárónyílás felé irányítsák. Benépesítés után pedig úgy helyezzük el a kast, hogy a nap bele ne süssön. Amikor azonban az építkezés már meghaladta a kijárónyílást, távolítsuk el belőle az agyagszűkítőt, vagyis bontsuk ki egészen s ezután még telelőre se szűkítsük meg. Sőt ne is óvjuk a napsütéstől. Ugyan-


14

ekkor fűzzünk be középmagasságban két keresztfát az építménynyel keresztirányban.

E te tőny í l á s t is készíthetünk szükség esetében a kas tetején 7—8 cm átmérővel s zárjuk el ezt egy bele illő deszkadugóval.

A k i j á r ó n y í l á s t egészen fölül vágjuk ki ; ennek mérete 3x12 cm.

A m é h e s t m e l l ő z z ü k oly formán, hogy csak három-három kast helyezünk egy-egy kisszerű tető alá ; de ezeket is úgy, hogy a középső kasból előre, a két szélsőből pedig jobb- és balfelé repülhessenek ki a méhek.

A. méhek téli gondo-zása

Tulajdonképen annyiból áll, hogy semmi és senki se háborgassa a méhek nyugal-mát ; tehát erre kell törekednünk s e fölött kell őrködnünk.

Teleltethetjük a kasos méhcsaládokat a nyári helyükön, vagy tökéletesen száraz homoktalajban épült veremben.

Az e l s ő e s e t b e n teljesen szabad legyen a kijárónyílás és mellőzzük a kasok beta-karását. Azzal se törődjünk, ha bélésűt a nap a kijárónyílásba ; ez a nyugodtan telelő


15

méheket nem csalja ki. Sőt még a havat se takarítsuk el a kasok környékéről.

A m á s o d i k e s e t b e n olyan helyet vá-laszszunk a teleltetésre, ahol nincs gyakori járás-kelés; a hőmérséklet +• 4—6 C° között ingadozik s ahonnan teljesen kizár-hatjuk a világosságot. Itt az első fagyok jelentkezése után állványra helyezzük a kasokat, teljesen nyitva hagyjuk a kijáró-nyílásukat s a méhek itt valóban a legtel-jesebb nyugalomban s a legcsekélyebb mézfogyasztással várják meg a tavaszt, amikor visszarakjuk azokat a nyári helyükre.

A kezelésre vonat-kozó szabályok.

1. A tolvaj óvatosságával járjunk körü-löttük ; az éles, csengő hanggal közeledő méheket füstöléssel fékezzük meg.

2. Ne közeledjünk a méhekhez födetlen fővel, fölhevült állapotban, vagy heringgel, sajttal, hagymával való étkezés után, vagy közvetlenül lóistállóból jövet, vagy ittas állapotban.

3. Használjunk világos színű ruhát és kalapot, szemeinket pedig lehetőleg tartsuk árnyékban.


16

4. Akinek kellemetlen a méhszúrás, hasz-náljon fejvédőt, keztyüt; legalább addig, míg megszokja a szervezete a méhek mérgét. (3—4. ábra.)

5. A kasok felbillentése mindenkor a lépek élei irányában történjék. Az új építményű kasokat pedig, ha épen látni akarjuk

4. ábra.

mennyire haladtak az építkezésben, félre-billentés nélkül emeltessük fel s úgy tekint-sünk alájuk.

6. Munka közben — ha csak lehetséges — az árnyasabb oldalon helyezkedjünk el; mert a méhek a világosság felé töreksze-nek: keveset beszéljünk, ne leheljünk a mé-hekre s nyitott szájjal ne vegyünk lélegzetet.

7. Oszszel a kasok előtti területet hintsük


1T

be szalmával, falevéllel; így a tél folyamán esetleg kirepülő méhek nem a fagyos földre hullanak. Ha hó borítja a földet, hagyjuk azt érintetlenül; minél vastagabb a takaró, annál hamarább elolvad az arra esett hó. Tavasztól őszig azonban tiszta legyen a méhtelep környéke.

8. A telep közelében széltől védett, nap-sütötte helyen állítsuk fel az itatót, s hogy bele ne fúladjanak a méhek, tegyünk abba nádat, gyékényt, vagy cirokszárat.

9. Kora tavaszon az itató közelében lapos ládikában adjunk a méheknek lisztet; de ezt ne hagyjuk kint éjjelre, mert meglepi a harmat; sőt vegyíthetünk hozzá egy kevés paprikát. Nagyon kedvelik a méhek és szor-galmasan hordják addig, mig nem nyújt nekik elég virágport a természet.

10. A zárt helyen telelő méheket, — amint megenyhül az idő — rakjuk a nyári he-lyükre; minden kast a mult évi helyére. Ugyanekkor — a világosság felé fordítva — betekintünk a kasba, megfüstöljük a mé-heket s ha látjuk, hogy 4—5 utcát borít és tömör csomót alkot, felzúdulása rövid ideig taztó: nyugodtak lehetünk, hogy anyás.

11. Ugyanígy vizsgáljuk át a nyári helyű-


18

azok megemelésével, állapítsuk meg azok súlyát hozzávetőlegesen. Mert ha valamelyik közel áll az Ínséghez, azt azonnal etetni kell.

12. Az anyát lanság külső jelei: kora tavaszszal nem hordanak vizet, nem horda-nak lisztet, virágport, járásuk rendetlen, lomha, jobbadán csak a kijárónyílásban ácsorognak, a munkából hazaiérők nem sietnek a lakásba, hanem a kijárónyílás előtt tétováznak, délközi tájolásuk elmarad, járá-suk nem élénkül, hanem fokozatosan gyen-gül, nagyon lehangoltak, türelmesek, a raj-zási időszakon kivül is sok a heréjük s minden észrevehető ok nélkül rájuk törnek a rablók. Ehhez sokban hasonlít

13. Az á lanyás á l lapot; azzal a különb-séggel, hogy itt a munkás méhek közül több vagy kevesebb fölcsap anyának, petézik is, ámbár rendetlenül s ezekből — mivel a munkás méhek képtelenek a párzásra — herék kelnek. Első sorban heresejtekbe — ezek hiányában munkás sejtekbe petéznek; de a here álca kinő a munkássejtből s ez az oka, hogy ezt boltozatosán fedelezik be; ez a púpos fiasítás.

14. A tavaszi e l s ő vizsgálat-nál, ha felső kijárósak a kasok, meggyőződünk, hogy lucsoknak, penésznek semmi nyoma


19

a lépeken, vagy a virágporon; megállapít-hatjuk tehát, hogy a méhek teljes jó egész-ségben érték meg a tavaszt.

A népet füstöléssel beljebb tereljük a mézes lépekre, azután széthajlítjuk a lépe-ket, így hozzávetőlegesen tájékozódunk a fiasítás tömörségére és terjedelmére nézve. Megkönnyíti a vizsgála-tot, ha a nap felé for-dítjuk a kast s a lépek közé behatol a világos-ság. (5. ábra. Füstölő szerszám.)

15. P e n é s z e s lépek. Ha alsó, szűk kijárónyí-lása van valamely kas-nak, akkor a tél folya-mán a lépeinek egy része megpenészesedik. Ez úgy keletkezik, hogy a méhek lehellete sok vízpárát tartalmaz; ez a víz-pára lecsapódik a kas aljában levő üres, hideg lépekre, épen úgy, mint a szobánk üvegablakára. S ez a vízpára lucskossá teszi a lépet; amint pedig tavasz felé meleg-szik az idő, a nyirok és meleg együttes hatása alatt keletkeznek, szaporodnak a penészgombák, melyek tönkreteszik a lépe-

2*

5. ábra.


2 0

ket. Ha a tavaszi vizsgálatnál ilyen lépeket találnánk a kasban, hogy megkímélhessük a méheket a munkától, meleg vízbe mártott

6. ábra. Ketrec a csúcsos kas szállításánál.

éles késsel szeljük le a heresejteket odáig, ameddig penészesek; de a munkássejtek közfalait mint alapot kíméljük meg; mert ha


2 1

kivágnánk azokat, könnyen herelépekkel építenék be a hézagot a méhek.

16. A fenékdeszkát minden vizsgálatnál lesöpörjük, vagy egy tiszta deszkával ki-cseréljük.

7. ábra. A csúcsos kas a szállításnál.

17. Ha kisebbek a kasok 40—60 liternél, ezeket a tavaszi első vizsgálatkor meg kell nagyobbítanunk egy-egy rostakéreggel; sőt ha alsó kijárósak volnának, közvetlenül a nagy hordás előtt vágjunk 3X12 cm nagy-ságú új kijárónyílást középmagasságban, így


22

megnagyobbítva a kasokat, nagyobb rajokat adnak, nagyobb vagyonnal mehetnek telelőbe s mentesek lesznek penésztől, lucsoktól.

18. A fenékdeszkán talált hulladékot, lép-törmeléket összegyűjtjük s nehogy tönkre tegyék a molyok, mielőbb beolvasztjuk azt.

19. A kasok szál l í iása. A csúcsos, vagy kúpos kasnak egy ketrecet készítünk, ebbe állítjuk, csúcsával lefelé ; (6—7. ábra.) a lapos tetejű kas ketrec nélkül is megáll; a kijárónyítását vízbe áztatott mohával betöm-jük, az alsó nyitott részét pedig — rövid útnál — bekötjük valami ritkás zsákszö-vettel. Hosszabb útnál azonban — ha egészen be van építve a kas — domború kötést alkalmazunk, hogy a szállítás közben felindult méhek elhagyhassák a lépeket s ezek fölött gyülekezhessenek.Tehát 2—3 szál erős fűz- vagy mogyoróvesszőt két végén meghegyezve, ívbe hajlítva beletűzünk a kas átellenes széleibe. Az ívbe hajtott vesszők egymást keresztezve domború bol-tozatot képeznek s középen, ahol keresztezik egymást, össze is kötjük azokat. Erre a domború boltozatra sodronyszövetet borí-tunk s ezt lehúzva, szorosan odakötjük a kashoz.

20. Csak úgy várhatunk rendes építkezést


23

a méhektől, ha a kasokat vízszintes alapra állítjuk.

21. Ha valamely család anyátlannak bizonyul, ezt egy közepes népességű, jó anyás családdal egyesítjük és pedig az anyátlan kast alsó, nyilt részével fölfelé fordítjuk, az anyás kast pedig alsó, nyilt részével reá borítjuk.

Ezt megelőzőleg mind a kettőt megfüs-töljük, az egymásra borított két kast körül-kötjük egy ruhával. A munkát alkonyat-tájban intézzük e l ; így az anyátlan család az éj folyamán felhúzódik, egyesül a fölső anyás családdal. Ezt tehát másnap reggel visszateszszük a rendes helyére.

22. Az anyátlan kasban v isszamaradt l épeket — ha csak lehetséges — ment-sük meg a molyoktól; mert ezt a beépült, kast nagyon célszerűen használhatjuk egy raj betelepítésére. Két-három hetenként tehát gyujtsunk alája egy Va drb. kénszalagot; aztán tegyük hűvös, szellős helyre.

23. Különösen, ha kicsiny a kas, nem ritkaság, hogy a tavasz folyamán egy-egy serényen szaporító családnak elfogy az élelme; előbb haldoklik néhány napig, azután kiszenved.

Az e l é h e z é s tünetei könnyen fölismer-


24

hetők: Egy-két méh ki-kijön a kasból s gyámoltalanul a földre hull; szárnyait rezeg-teti, de már nem bir repülni, vergődik egy ideig, azután kiszenved. így jön a másik, harmadik stb., melyek mind hasonló tüne-tek között pusztulnak el. Ezen rögtönösen kell segíteni. Mézes vizet készítünk; ha nincs méz, szükségből vegyünk cukrot. Ezzel megpermetezzük a felfordított kasban a lépek között levő s a fenékre hullott vonagló méheket; aztán visszateszszük a kast a helyére. A mentés azonban nagyon körültekintő legyen, nehogy rablást idézzünk elő. A megpermetezett méhek, amint meg-tisztogatják egymást, annyira erőre kapnak, hogy a fenékről lassacskán felhúzódnak a lépek közé. Ha elég népes a megmentett család, segítsük etetéssel; ha pedig nép-telen, egyesítsük valamely közepes anyás családdal.

24. A méheknél a halált néhány napi kábulat előzi meg ; a holtnak látszó csalá-dot tehát ne söpörjük ki nagy hirtelenség-gel ; hanem kíséreljük meg a fölélesztést meleg helyiségben. Permetezzük meg a le-hullott méheket langyos mézes vizzel s ha félóra elmúltával sem kelnek életre, akkor valóban lehalt a család, tehát kiseperhetjük;


25

a lépek között fennakadt méheket egy szál görbe sodronynyal kihúzhatjuk s a kast kénezéssel gondozzuk a következő rajzásig.

25. E l ö r e g e d e t t é p í t m é n y a k a s b a n . 8—10 évi használat után megfeketednek, elöregednek a lépek, s alkalmatlanokká válnak a fiasításra. Ki kell tehát vágnunk azokat; de mégis úgy intézzük a dolgot, hogy a lépvágás idejében ne legyen fia-sítás a lépekben. Ilyen időpont tavaszszal, amikor még nem kezdődött meg, vagy öszszel, amikor már megszűnt a fiasítás; ezentúl nyáron az első kirajzás után a 22-ik napon.

26. D o b o l á s alatt értjük azt a méhészeti munkát, amikor a méheket egy-vagy más ok miatt ki kell költöztetnünk a lakásukból. Erre is az az időpont a legalkalmasabb, amikor a családnak nincs fiasítása. Ugyanis az a tapasztalás, hogy ilyenkor könnyen —, máskor meg nehezen —, vagy épen nem válik meg a család a lakástól.

A dobolásra szánt kast nyitott aljával fölfelé fordítjuk; ha csúcsos, ketrecbe állít-juk, hogy szilárdul álljon. Erre borítunk egy üres kast s körülkötjük a kettőt egy lepe-dővel ; azután megkezdjük a dobolást két könnyű pálcikával, előbb lent a kas kúpja


26

tájékán gyenge, de folytonos-, 3—4 percig tartó kopogással. Most egy perc szünet; utána 3—4 percig tartó kopogás; ismét egy perc szünet. A harmadik kopogást már a kas középmagasságában, körül az oldalán végezzük szintén 3—4 percig ; mire rend-szerint megindulnak a méhek.

Az a fő, hogy ne legyünk türelmetlenek; mert idő kell arra, mig teleszívják magukat mézzel a megzavart méhek és elhatározzák, hogy testületileg kivonulnak a kasból. Ha pedig megindultak, abbahagyhatjuk a dobo-lást 1—1 percre, épen úgy, mint a munka kezdetén, mert nincs rá eset, hogy a már tömegesen megindult méhek visszafordul-janak.

Ha halljuk, hogy a család már felvonult az üres kasba, leoldjuk a lepedőt, elválaszt-juk egymástól a két kast; — a felsőt egy asztalra állítjuk s az egyik szélén 2—3 cm vastag fácskával alátámasztjuk. Az alsó kas felső szélén visszamaradt méheket pedig oda söpörjük az asztalra, hogy bevonul-hassanak a többiekhez.

Jó hordás esetében a szabadban végez-hetjük a dobolást ; ellenkező esetben pedig zárt helyiségben kell végeznünk azt.

Ha meleg nyárban végezzük a dobolást,


27

a munka után 24 órára tegyük le hideg pincébe a kidobolt kast, hogy a lépek és a méz kihűljenek; mert így célszerűbb lesz azok kimetszése, kiürítése, vagy keretekbe illesztése.

27. Az anya k e r e s é s e . Ha a dobolás után bármely ok miatt ki kellene keresnünk az anyát, permetezzük meg a méheket az üres kasban, így üssük ki az egész töme-get egy lepedőre s aztán néhány perc múlva, amint hazaszállottak az öreg méhek a megszokott helyükre, a visszamaradt fia-talok között könnyen megtaláljuk az anyát.

28. A méhte lep tisztán tartása. Ha hasznot akarunk húzni a méhek tenyészté-séből, nagy gondunk legyen a tisztaságra. Irtsuk tehát a méhek ellenségeit; ilyenek:

A hangyák, darazsak, pókok, tetvek, fülbe-mászók, molyok; különösen ez utóbbiak sok kárt tesznek a beépített üres kasokban.

29. A herék ü l d ö z é s é t bízzuk a méhekre; amely család rendbe jött, az elpusztítja a heréket; amelyik pedig még a rajzási idő-szak elmúltával is megtűri: ott már baj van ; ha anyátlan, akkor egyesítsük egy közepes családdal; ha pedig álanyás, akkor oszlas-suk fel.

30. A munkák időrendje . A méhek


28

semmi velük végzendő munkánál nem tűr-nek halasztást; aminek elérkezett az ideje, azt tüstént el kell végezni; vagyis a kénye-lemszerető ember ne is fogjon a méhész-kedéshez; mert ez a mesterség nagyon megválogatja a maga emberét; megbünteti a hanyagságát.

A méhek rajzása. A rajok megindulását nem várhatjuk össze-

tett kezekkel. Az első, amit tennünk kell: gondoskodjunk a rajok számára megfelelő mennyiségű lakásról. Az utórajok részére — ha ilyenekre is számítunk — félmagasságú kasokról gondoskodjunk; mert azt már tud-juk, hogy a kis rajnak kis lakás való; de mégis olyan, amit később, mihelyt beépült, megnagyobbíthatunk. A régóta üres kasokat gyenge szalmaláng fölött kipörköljük, hogy a pókoktól, pókhálóktól, fülbemászóktól stb. megszabaduljanak; azután rendes helyükre állítjuk, ahol később is állani fognak. így alkalmat nyujtunk a szálláskereső méheknek, hogy ezekbe vezessék a rajokat s felment-senek bennünket a befogásukkal járó fárad-ságtól. Sőt egyéb

m e g t e l e p e d ő helyek-ről is gondoskod-junk. Legcélszerűbbek erre a törpe gyü-


29

mölcsfák. Ilyeneket ültessünk a méhtelep közelébe. Mert a magas fákról általában sok bajjal jár a rajok befogása-

A rajok b e f o g á s a előtt a kast rnéhfű-vel (Melissa officinalis) bedörzsöljük; ugyan-csak a befogás után a törpe fának azt az ágát is, melyen az első kirepült raj meg-telepedett. így remélhetjük is, hogy a kö-vetkező rajok is oda telepszenek.

Az e l s ő rajok hideg, szeles, esős vagy borús időben ritkán indulnak meg; de azért elég egy negyedórai napsütés, hogy kivo-nuljon a raj.

Az utórajok kevésbbé törődnek az idő-vel ; ezekre tehát jobban ügyeljünk.

Általában pedig legéberebb felügyeletet kívánnak a méhek napfénynyel váltakozó meleg, esős időben; mert ilyenkor — külö-nösen ha előzőleg néhány napig kellemet-len volt az idő — úgyszólván özönlenek a rajok.

A legtöbb raj délelőtt 10-től délután 1 óra között vonul k i ; de kivételesen már reggel 6, vagy este 6 órakor is jöhet 1—1 utóraj; a rajzás időszakában tehát reggeltől estig figyelnünk kell, nehogy megszökje-nek a rajok.

A rajok m e g t e l e p e d é s e . Ha csopor-


30

tosulnak a szállongó méhek s készülnek a megtelepedésre: valószínű, hogy köztük van az anya; ha ellenben szétszóródva, bizony-talanul repkednek, majdnem bizonyos, hogy az anya vagy el sem hagyta a kast, vagy lehullott repülés közben. Az utóbbi esetben eleinte szórványosan, azután tömegesen visszarepül az egész kivonult raj a saját régi lakásába. S amennyiben csakugyan el-veszett az öreg anyja, majd kijön a raj 8—10 nap múlva, de már fiatal anyával.

A rajok e g y e s ü l é s e . Ha esetleg gyors egymásutánban jönnek a rajok; megtörténik, hogy akaratunk ellenére 2—3 is egyesül.

Ebben az esetben tehát mindenesetre a méhek tömegéhez mért megfelelő lakás-ról kell gondoskodnunk.

A rajok b e f o g á s a egyike azoknak a munkáknak, melyeknek jó sikere nagy rész-ben a méhész ügyességétől függ. Az a bi-zonyos, hogy midenkor az adott helyzethez kell alkalmazkodnunk s megfelelő eszközö-ket kell használnunk. Egyébként a könnyű fonott kas legcélszerűbb a rajok befogásá-hoz. A rajcsomót a befogás előtt kissé meg-füstöljük, vízzel megpermetezzük, alája tart-juk a kast, azután megütjük az ágat, melyen csüng a raj, mire belehull a kasba. Egyszer


31

az ákácrőzse kerítésből úgy űztem be a rajt a kasba, hogy egy karszékre fektettem a kast s nyitott részével oda toltam a ke-rítéshez; ezután az ellenkező oldalra kerül-tem s onnan egy-egy szippantás füstöt bo-csátottam a rajra; mire ez a legszebben bevonult a kasba.

Ha már a kasban van a raj, szép csen-desen egy deszkára állítjuk a kast — lehe-tőleg árnyékban — s hogy a kivül mara-dottak könnyebben bele vonulhassanak, alá-támasztjuk egy kis cövekkel. Amikor pedig 5—10 perc múlva azt látjuk, hogy csak gyéren szállingózik néhány méh a kas körül, ezt az alatta levő deszkával együtt szép csen-desen fölemeljük s oda állítjuk a végleges helyére, de semmi esetre sem szabad estig a befogás helyén hagynunk a kast, mert a befogás s a megnyugvás után a raj azon-nal megtájol és munkához lát.

A. rajzás korlátozása. Különösen ha az idő gyakori meleg esők-

kel nagyon kedvező a rajzásra: vége-hossza sincsen annak; és épen nem ritkaság, hogy 1—1 kas 5—6 rajt is ad. No de ebben nincs is köszönet, mert az ilyen 4-ed, 6-od rajok rendszerint olyan csekély népességűek,


5 2

sőt a hosszas rajzás következtében az anya-kasok is annyira legyengülhetnek, hogy meg-maradásuk is kétséges.

Ha tehát a rajzás szertelenségének előjeleit látjuk, vessünk gátat annak következőképen:

Amint megelégeltük valamely család raj-zását, — p. o. az első- vagy a másodraj kijövetele után — a lerajzott családot szép csendesen, ovatosan tegyük más helyre, odább 8—10 lépéssel; a befogott rajt pedig tegyük az anyacsalád helyére. Ez

a h e l y c s e r e megállítja a további rajzást; mert így azok a kijáró méhek, melyek az utórajokkal váltak volna meg az anyacsa-ládtól, most a helycsere által — amint ki-repülnek a külső munkára — megtévesztve, hazatérőben az eredeti helyükre repülnek; vagyis bár akaratlanul, de mégis megválnak az anyacsaládtól s a rajt erősítik; aminek az lesz a következménye, hogy meggyengül az anyacsalád s lemond a további rajzás-ról; a raj pedig megnépesedett, ennek jövője tehát még inkább biztosítva lesz.

Az utórajok, melyek általában csekély népességüek, csak úgy hagyhatók meg ön-álló családokként telelőre, ha a nyárvégi s az őszi kedvező idő jó hordást nyújt; s ezek legalább félig beépíthetik lakásaikat.


I 33

Az őszi etetés.

Minél kisebb a kas, annál gyakoribb eset, hogy a méhek kevés élelmet takaríthatnak meg; mert amikor lett volna mit gyűjteni, nem birták elhelyezni, mivel a kis kasban a sejtek legnagyobb részét fiasítás foglalta el; amikor pedig már összébb zsugorodott a fészek, azért nem gyűjthettek, mert ki-apadtak a mézforrások. így aztán őszszel vagy etetéssel kell őket fölsegíteni, vagy — ami sokkal ajánlatosabb — egyesíteni kell.

Ha az etetésre határozzuk magunkat, ehhez minden esetre tiszta mézet használjunk; lehetőleg fölülről intézzük az etetést, az etető edények bőszájú üvegek, vagy poha-rak legyenek tüllel bekötve. Ezeket este a kas tetején levő nyílásra borítsuk, takarjuk be rongyokkal s reggel szedjük el.

Az etetést szeptember közepéig végez-zük el.

Egy-egy kas élelemkészlete legalább 8—10 klg. legyen ; a kas összes súlya tehát megközeliítse a 15—16 klg-ot.

3


34

Az oszi egyesítés. Ha nem akarunk vesződni az etetéssel,

amint elérkezett szeptember közepe s a gyengébb családok általában beszűntették a fiasítást, intézzük el az egyesítést. De ne menjünk túlzásba. Elég, ha egy közepes családdal egy gyengét egyesítünk.

Evégből a közepes családot alkonyat-tájban elemeljük a helyéről s oda teszszük a gyenge családot, de hogy felfordítva megállhasson a csúcsán, egy vödörbe, vagy dézsába helyezzük, megfüstöljük s így borítjuk rá — szintén megfüstölve — a közepes családot; vagyis épen úgy illesztjük össze a két kast nyitott részével, mint ezt a dobolásnál leírtuk. Az alsó gyenge család kijárónyílását betömjük, a felsőét pedig nyitva hagyjuk.

így marad a két kas összeillesztve néhány napig ; a méhek azonban csak a felső kas kijárónyílásán közlekedhetnek.

Az egyesülést és az egyik anya elpusztí-tását tehát a méhekre bízzuk s ez rend-szerint meg is történik a legsimábban ; ha pedig volt valami csekély mézkészlete a gyenge családnak, — azt pár nap alatt


35

feltakarítják a felső kasba ; úgy, hogy három nap múlva csak az üres lépeket találjuk az alsó kasban.

A kasos családok őszi rendezése.

Ha etetéssel vagy egyesítéssel rendbe hoztuk a gyenge családokat, a többivel már kevés dolgunk akad. Az a fő, hogy vala-mennyi család úgy az építmény-, mint az élelem-, úgy a népesség-, mint az anya-ság tekintetében rendben legyen; vagyis csak azokat a családokat hagyjuk meg teletőre, melyektől a jövő évben hasznot várhatunk.

A kijárónyílást hagyjuk nyitva egész terje-delmében ; mert a tapasztalás és a tudo-mány egyformán igazolja ennek helyes-ségét. A legveszedelmesebb volna a kijárónyílás bedugása, vagy mecszűkítése. Ha épen valahol sok az egér, tegyünk a kijárónyílásra olyan rostélyt, melyen szaba-don járhatnak a méhek, de az egér be nem férhet, s a kas alját ugyanazon okból rakjuk körül bojtorjánnal.

A kasnak be nem épült részeit hagyjuk üresen. A telelő családot ne féltsük a


36

hidegtől. A vadon erdőben csak a jó Isten gondozza a méheket, mégis kitelelnek a legszebben.

Mert tudnunk leli, hogy a méhcsalád nem fűti a lakást, hanem csak az össze-húzódott csomójában tart mindig olyan meleget, amilyen az ő életviszonyainak megfelelő.

így a téli nyugalom idején nem szorul az ember gyámolítására s ha tolvajoktól nem féltjük a méheket, hagyjuk azokat a nyári helyükön.

Ha pedig a közbiztonság hiánya arra az elhatározásra birna bennünket, hogy zárt helyen rakjuk el azokat telelőre ; vegyük figyelembe mindazt, amit erre vonat-kozólag A méhek téli gondozása című feje-zetben elmondottunk.

Végül ha őszszel az adás-vételből ki-folyólag szállítani kellene a méheket, tartsuk szabálynak, hogy

A méhek őszi szállítása mindenkor olyan időben történjék, hogy a méhek a szállítás után, az új állomásukon hamarosan kirepül-hessenek és kitisztulhassanak.


3 7

I I I .

A gyámolos kasok. Maga a kas azzal a 40—60 liter térfogat-

tal — amint azt a kas nagyságánál emlí-tettük — a tulajdonképeni fészek; mint ilyen tehát csupán a rajzás céljait szolgálja, de nem adhat fölösleget. Hogy ezt adhas-son : toldást, azaz mézkamrát illesztünk hozzá; így ha a méhcsalád már a saját évi szükségletét begyűjtötte a kasba és még van gyűjteni való, ezt a rá nézve fölösleget elhelyezheti a toldásban, illetve a keretes mézkamrában, amit közönségesen gyámol-nak nevezünk; mert ezt alája téve, ezzel gyámolitjuk fel a kast.

így a kas a toldással együtt már 100—130, sőt több liter térfogattal is birhat.

Toldásnak szalma vagy gyékényfonatból készült 20—30 cm magas koszorút vagy egy keretes ládikát 10—12 kerettel fölsze-relve használunk.

Ha felső kijárónyílású a kas, önként kí-nálkozik az alkalom, hogy a mézkamrát alul helyezzük el; mert

1. Alul nyitott a kas; így alulra téve a mézkamrát, a két rész között a legtökéle-


38

iesebb s a legterjedelmesebb összeköttetést létesíthetjük.

2. Mivel a kason fölül van a kijárónyílás, ennek irányában fölül alakul ki a fészek; így az anya még anyarács nélkül sem ka-landozik az alsó mézkamrába; különösen nem, ha ennek egyébként zárva volt kijáró-nyílását is megnyitjuk s magát a kast is kissé alátámasztjuk a nagy hordás idejére.

3. Felső kijárónyílás esetében a kas felső részében elől marad a fészek; a hátsó és alsó rész pedig mézzel telik meg. Ha tehát fenékig tele épült a kas, gyámolt teszünk alája, de előbb az alul megvastagílott, be-végzett lépeit élesre vágjuk, hogy tovább épít-hesse azokat a gyámolbeli keretekig.

4. A gyámolból csak úgy várhatunk szép jövedelmet, ha azt egészen tele épült tar-taléklépes keretekkel szereljük fel.

5. A gyámol felső részén 25X25 cm négyszögű nyílás van, hogy a méhek ezen át folytathassák az építkezést a gyámolbeli keretekig.

6. A keretes gyámol aláhelyezésénél még arra legyünk ügyeléssel, hogy a gyámol lépei keresztezzék a kasbelieket, hogy így több felső utca több alsó utcába vezessen.


39

A gyámolbeli keretek kiépíítetése.

A különféle méhészeti rendszerek bár-mennyire eltérők legyenek is egyben-másban: abban megegyeznek, hogy a fészek körze-tén kívül eső mézkamrát tartalék-lépekkel kell fölszerelnünk; mert itt, ha hajlandósá-got mutatnak is a méhek az építkezésre, nagyon vontatott lassú a munka s mintegy annak a látszatával bir, hogy kedvetlenül végzik azt a méhek. Gyakran pedig épen azt tapasztaljuk, hogy a méhek meg sem kezdik a mézkamrában az építkezést, ha-nem inkább kirajzanak ; a saját magunk érde-kében tehát arra kell törekednünk, hogy a mézkamrát kész lépes keretekkel szerel-jük fel.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a méheknek a mézkamrában az építkezéstő való vonakodása nagyon is különböző ahhoz képest, hogy a fészek fölé, mellé, vagy alá helyezzük-e a mézkamrát. Tekintsük külön-külön mind a három esetet :

1. Ha a fészek fölé teszszük a mézkam-rát üres keretekkel, akkor csak úgy kezd-hetnék meg a méhek az építkezést a méz-


40

kamra felső részében, ha egy rajra való bogártömeg elszakadna a fé?zekbeliektől s azoktól egészen külön válva látna a mun-kához. Erre nem vállalkozik a méhcsalád; ritkaságképen megteszi, hogy alulról fölfelé ermészetellenesen kezdi meg az építkezést; de ezt a munkát is hamarosan beszűnteti; mert az alulról fölfelé épített lépek — bár-milyen széles alapokon kezdették is azokat — a saját súlyuk és gyengeségük miatt már 10—12 cm magasságnál jobbra, vagy balra, de bizonyosan elhajlanak. A felső méz-kamrában tehát csak kiépített keretekkel boldogulhatunk.

2. Ha oldalt — a fészek mellett — he-lyezzük el a mézkaiurát, akkor a méhek lépről-lépre, keretről-keretre terjeszkedve» oldal irányban akadálytalanul folytathatják az építkezést; föltéve, hogy be is ölelhetik azt a tömegükkel.

3. Ugyanígy áll a dolog az alsó méz-kamránál ; vagyis ha van elég bogár a ter-mészetes terjeszkedésre és az építmény beölelésére, sejtsorról-sejtsorra halad az lefelé akkor is, ha a fiasítást erre a részre ki nem terjesztették.

Mint látjuk az itt elmondottakból, amint kísérletet sem tehetünk lépkezdéses kere-


41

iekkel a felső mézkamrában való építke-zésre: oldalt,v.vagy alul elhelyezett méz-kamránál ez — bár lassú menetben — akadálytalanul haladhat; föltéve, hogy a család a mézkamrában való építkezés be-ölelésére is elég bogárral bir.

Az ilyen módon beépített mézkamránál azonban nem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy ezek az építmények — mivel azok-ban nem volt fiasítás — kevésbbé lesznek alkalmasak a pergetésre, mint a barna, vagy fekete lépek; nem említve azt a költséges középutat, amikor kétoldali hálózású egész műlépes keretekkel szereljük fel a gyámolt, amely esetben azok pergethetők minden veszély nélkül.

Sőt ezenkívül a gyámolos kasnál — mivel a kasbeli lépek mozdíthatatlanok — a fészek és mézkamra lépeit nem is cserél-hetjük majd ide — majd oda azok cél-szerűsége szerint ; a gyenge szűz lépek tehát mind végig a mézkamrában marad-nak ; ami kétségtelenül a használhatóság rovására esik.

Mint kitűnik az elmondottakból : csak úgy végezünk célszerű munkát, ha a kas alá tett gyámolt már eleve tartalék lépes — legalább is barna lépes — keretekkel


42

szereljük fel. Igen ám ! De erre azt kér-dezi a kasos méhész : Honnan vegyem én ezeket a barna lépes kereteket ? Talán ki-vágjam a kasokból a legszebb lépeket s azokat illeszszem keretekbe ? No ezt már nem teszem !

Erre mi is azt feleljük : Ne tegye! Ne bénítsa meg 5—6 család munkáját egy mézkamra fölszereléseért. Hiszen van ennek sokkal egyszerűbb módja is.

Nézzük csak egy kasos méhész állo-mányát, aki eddig csak a családok egy részének lefojtása által jutott mézjövedelem-hez. Elérkezett a tavasz, virágzanak a gyömölcsfák, a kasokban már megkezdő-dött a herék nevelése ; a családok tehát szemmel láthatólag készülnek a rajzásra. A gazda pedig azon tűnődik, miképen lehetne mézet nyerni a méhektől, ha — amint taná-csolják — egy-egy gyámolt tenne minden kas alá s a méhek azokba hordanák az elvehető fölösleget ?

Úgy, hogy a rajt nem kasba, hanem gyómolba kell telepíteni ; mikor pedig ez beépítette a gyámolt s felnevelt abban 1—2 nemzedéket, kibontjuk, kiszedjük be-lőle a kereteket, megkeressük az anyát, ezt eltávolítjuk s mikor már tudatára ébredt


43

annak, hogy anyátlan, tehát 24- 48 óra múlva az alá a kas alá helyezzük, mely a gyámolbeli rajt adta. Az alátéteinél úgy a kas-, mint a gyámolbeli bogarakat megfüs-löljük, hogy egyszagúak legyenek.

Ebben az esetben tehát a kasbeli idei anya maradt meg, a gyámolbeli öreget pedig elpusztítottuk. De megtörténhetik, hogy a kasbeli idei anya elvesz a párzás-nál, no már így meghagyjuk a gyámolbeli öreg anyát az egyesítés alkalmával.

Akár a kasbeli-, akár a gyámolbeli csa-lád volt is anyás az egyesítésnél ; mind a két esetben a gyámol kijárónyílását zárjuk e l ; így a kason levő kijárónál alakul ki az új fészek ; a gyámolbeli fiasítás kikelése után pedig ez az alsó rész — ha van még begyűjthető istenáldás a nyár folyamán — mézzel telik meg.

Ha a két család, két szaporító anyával nem volt túl népes a két lakásban ; most sem fog szorongani — egy szaporító anyá-val — a kettős nagyságú lakásban.

Az első évben tehát — ha kedvező volt a nyár — már pergethetünk a gyámolból annyit, amennyit az egyik család lefojtva adott volna. Az egyesítés tehát nem csökken-tette az állományt erősebben, mint a leké-


44

nézés csökkentette volna ; sőt az a körül-mény, hogy a lefojtásra szánt nép életben s lépe a kasban maradt: valóságos nyere-séget jelent.

A következő évben, a gyümölcsvirágzás kezdetekor eltávolítjuk a gyámolt a kas alól s akkor teszszük oda vissza, amikor ez megrajzolt. De úgy intézzük a dolgot, hogy a rajt teszszük az anyakas helyére; ezt pedig odább viszszük 8—10 lépéssel és gyámolra helyezzük ; így ez — ha foghat még egy jó hordást, akár tavaszit, akár nyárit; akkor bizonyosan ad annyit, mint amennyit egy lefojtott kas adott volna; halott ebben a második évben már a szaporulata is meg marad mint önálló család.

Amennyiben rajzanak a méheink, úgy helyezzük el a rajokat, hogy az öreg anyás rajok a gyámotokba, a fiatal anyásak pedig a kasokba kerüljenek ; mert így az egyesí-tésnél — kidobva az öreg anyát a gyáméi-ból — fiatal anyával mennek telelőbe. A rendszeres anyaújítás-nak ez a legegy-szerűbb módja.

Ennél a rendszernél — mivel természe-tes rajok végzik az építkezést — mellőz-hetjük


45

a műlép-et.— Mellőzhetjük, mert teljesen megfelel a célnak, ha a kasokba egy-egy —, a gyámolokba pedig minden keretbe egy-egy irányt mutató

l épkezdés - t adunk. Ezeket pedig kivág-hatjuk a legszebben beépült kasok lépeinek alsó széleiből; később pedig, ha lesz barna építmény a keretekben, — akkor ezekből ; mert egy lépkezdésnek egy ujjnyi széles lépszelet untig elegendő. Maga a beragasz-tás pedig úgy történik, hogy felteszünk a tűzhelyre egy nagyobb tepsit, beleöntünk egy ujjnyi vizet s ebbe egy kisebb tepsit helyezünk s a levágott lépszeletet egy pillanatra a belső tepsi meleg lapjához érintjük, innen pedig tüstént a kéznél levő keret felső-belső részére nyomjuk. Oda ragad, mert a viasz megolvad a tűzhelyen, de gyorsan kell végeznünk a munkát, mert hirtelen keményedik. Ha nagyon fekete a lép, vagyis ha sok benne a bábing, akkor nem sikerül a melegítéssel való ragasztás ; ebben az esetben a belső tepsibe felol-vasztott vékony réteg viaszba mártva kell azt felragasztani.


46

A méhek etetése. Bár nem kívánatos, hogy erre szükség

legyen, mégis előfordulhat kivételesen, hogy valamely családot etetnünk kell a tavasz folyamán, vagy az ősz elérkeztével. Az utórajok pedig, ha a hordástalan időben jöttek, egyenesen rá is szorulnak a segít-ségre; de mivel fiatal anyával birnak, mégis megérdemlik ezt. Tudnunk kell tehát, miképen végezzük az etetést a kasoknál és miként a gyámolbeli családoknál.

Ha nincs etetőnyílás a kason, kivágjuk a tetejét 7—8 cm. átmérővel. Erre a nyí-lásra borítjuk a mézzel megtöltött és ritka ruhával bekötött poharat ; azután körül-tapasztjuk a nyílást. Ez az egy pohár méz elég lesz a családnak 2—3 napig. Azután megismételjük ezt mindaddig, míg valamely jó hordás fölöslegessé teszi a tovább való etetést.

A gyámotoknál pedig a födőbe vágjuk a 7—8 cm. átmérőjű nyílást; abba a fö-dőbe, amelyik a gyámol tetején levő 25X25 cm. átmérőjű négyszegletes nyí-lást födi.


47

Tartalék mézkészlet. A nagyapáink úgy vélekedtek, hogy a jó

gazdának mindig legyen avas szalonnája, dohos búzája és ó-bora ; annál inkább kell, hogy legyen a méhésznek tartalék méz-készlete ; mert ez sem nem avasodik, sem nem dohosodik ; legföljebb megjegecesedik, — mind mondják — megikrásodik. De ez semmi nehézséget sem okoz az etetésnél ; mert a mézet nagyon könnyen felolvaszt-hatjuk oly formán, hogy a mézes edényt bele helyezzük egy nagyobb edénybe, melynek aljára 2 drb. lapos lécecskét helyeztünk. Ezekre teszszük a mézes edényt s most a külső, nagy edényben maradt hézagot tele töltjük vízzel ; — ezt föl-hevítjük, mire a jegecesméz megolvad a belső edényben ; anélkül, hogy az értékéből veszített volna. Ezzel a mézzel — ha meg-hűlt — színültig töltve az etető poharat, a kas- vagy a gyámol tetején levő kerek nyílásra borítjuk ; s nehogy idegen méhek kutatására adjon okot, agyagsárral körül-tapasztjuk a poharat.

Azért is elengedhetetlen, hogy minden méhésznek legyen tartalék mézkészlete ;


48

mert jöhet tavaszi fagy, nyári jégverés, vagy olyan szárazság, mely legalább egy-időre teljesen megsemmisíti a méhek lege-lőjét. Ilyenkor tehát nincs idő hosszas tanakodásra, vagy tépelődésre ; mert itt tüstént segíteni kell a méheket, nehogy be-köszöntsön náluk a végszükség, amikor a fiasításukat is felemésztenék, hogy ezzel menthessék meg az életüket, vagy legalább késteltethessék a halálukat.

Ne várjuk be tehát ezt az időpontot; hanem kezdjük meg az etetést azonnal és folytassuk addig, míg meggyőződünk, hogy újból van valamelyes hordás, ami bizto-sítja a méhek további megélhetését.

Ha pedig a jó hordás annyira felszaporí-totta a készleteket, hogy megteltek a méz-kamrák ; sőt a sejtek nagyobb részét már be is fedelezték a méhek : akkor a mézei-szedés és

a pergetés ideje is elérkezett. Ekkor kiszedjük a méz-kamrából az összes keretet s más üreseket rakunk azok helyébe. Ha ez megtörtént, a kivett keretekről egyenként bele rázzuk, bele söpörjük a méheket egy üres kasba ; a lesöprött lépet pedig tüstént bele rejtjük


49

egy üres gyámolba, vagy erre a célra készült mézes ládába.

A lesöprött mézes kereteket beviszszük egy jól elzárható meleg helyiségbe.

S. ábra.

Az üres kasba söprött méheket pedig hagyjuk érintetlenül; majd hazarepülnek. Ha pedig mégis maradna ott vagy egy maroknyi fiatal bogár, ezeket estende vissza-ütjük abba a gyámolba, amelyből el-szakadtak.

4


50

A p e r g e t ő g é p egy közismert szerszám, amit a méznek a lépekből valő kiszórására már régóta használunk.

Rendszerint három lábon áll. Egy kád-, vagy dézsa alakú edény nehezedik erre a három lábra. Ennek az edénynek a közepe felé emelkedő, — a szélek felé lejtős

9. ábra.

10. ábra.

feneke — s az egyik oldal alján egy le-folyó csatornája van.

Ebbe az edénybe van bele illesztve — alsó-felső csapágygyal — egy forgatható kelepce ; mely a mézes kereteket s keret-tartó tokokat befogadja és szíjhajtással, vagy fogas kerekekkel való áttétellel gyors mozgásba, forgásba hozza. (8. ábra.)

Mielőtt beleraknánk a mézes lépekeí a kerettartó tokokba, a mézes sejtek viasz


51

fedeleit fel kell bontani vagy a kétélű késsel, vagy a sejinyító villával. (9—40. ábra.)

Ha ez megtörtént, mozgásba hozzuk, forgatni kezdjük a gépet, — előbb lassú, — majd gyorsabb hajtással; mire a lépek külső feléből kiszóródik a méz a kád belső falaihoz; majd azon leszivárogva, a fenék lejtős szélein gyűlemlik meg s innen le-folyik a csapon át a kád alá tett edénybe.

De meg is kell fordítanunk a kerettartó tokokat, mert csak így szórathatjuk ki a mézet a lépek átellenes oldalából. Tudnunk kell azt is, hogy minél inkább késünk a pergetéssel, annál jobban kihűl és tapadó-sabb lesz a méz, tehát annál kevésbbé szóródik ki a sejtekből. Ezért kell sietnünk a mézeiszedés után a pergetéssel s ezért legyen meleg a helyiség, ahol végezzük a munkát.

A méz eltartása. A méz, mint első rendű táplálék, meg-

érdemli, hogy olyan edényben helyezzük el, melyben korábban semmiféle más folya-dék, vagy szerves ételnemű nem állott.

Legegyszerűbb erre a teljesen új, fazék formájú, horganyozott, vagy fehér bádog edény, vagy a mázos cserép edény.

4*


52

A pergetett mézet a pergetés után 8—10 nap múlva lefölözzük, amikorra már felvetette a habját ; azután lekötjük szoro-san — mint a befőttes üveget — perga-mentpapirral s többé semmi gondunk ne legyen arra. Ha nagyobb részben fedettek voltak a sejtek, tudjuk, hogy érett a méz s hibátlanul eltartható időtlen-időkig. Mégis gondunk legyen rá, hogy erre a száraz és középmérsékletü helyiség a legalkal-masabb.

Viaszolvasztás. Tudjuk, hogy a méhek a lépeket viasz-

ból építik. A lépek a hosszas használat és a sokszoros fiasítás következtében meg-barnulnak, majd megfeketednek.

Ha a lépeket kivágjuk a kasból, keretek-ből, vagy régi lépeket illesztünk be ú j keretekbe, mindig gyűlik össze több-keve-sebb léptörmelék; ezt közönségesen sonkoly-nak nevezzük ; ebből olvasztás utján nyerjük a viaszt. Ami sok mindenre — a méhészet-ben műlépek készítésére — használható és igen értékes.

Ha a léptörmeléket ritka szövetű zsákba teszszük s ezt lehetőleg szorosan bekötjük,


53

kevés munkával kiolvaszthatjuk belőle a viaszt a következő módon :

Egy nagy fazék fenekére 2—3 cm. vas-tagságban tisztára mosott kavicsot helye-zünk ; erre teszszük a lépiörmelékkel meg-töltött zsákot és 3—4 ujjnyi híjával tele töltjük a fazékat eső- vagy patak-vízzel. Ezt a tűzhelyre téve hevítjük.

Amint forrásnak indul a víz, a megolvadt viasz — mivel könnyebb mint a víz — ennek felszínére emelkedik ; de a zsák is folytonosan a felszínen úszik; ezt tehát egy sima bunkós fával szünet nélkül gyömö-szöljük a víz alá. Fél órai csendes pezsgés után lenyomjuk a zsákot a bunkós fával s balkézzel ebben a helyzetben tartva, a jobb kézzel apránként annyi kavicsot rakunk a fazékba, hogy 3—4 ujjnyi vastagságban borítsa a zsákot. Ezután annyi forró vizel öntünk a fazékba, hogy színültig legyen. Most még egy kissé hevítve megvárjuk, amint pezsegni kezd. Ekkor egy tiszta edénybe lekanalazzuk a felszínre vetődött olvadt viaszt.

Ha ismételve tele töltjük a fazékat forró vízzel s ezt pezsgésig hevítjük, az utolsó csepp viasz is felszínre tör s ezt is lefölöz-hetjük.


54

Ezután kiürítjük a zsákot és megszárítjuk. Az így kipréselt törköly megszárítva igen

jó tüzelő anyag, mely a méhek kezelésénél a füstölőbe is használható.

eszközök <és szerszám mok.

Fi i s tö íőgép a mé-hek lecsenclesítésére, megfékezésére,

se j tkúpoló kés , vagy sej inyító villa a sejtfedelek felbon-tására,

méztarfó edények, (11. ábra)

p e r g e í ő g é p , keztyü é s fe jvédő

a méhszúrás elleni vé-dekezésre,

rajfogó kas, ez , .. , . , . 11. abra. kozepnagysagu es könnyű legyen, kijárónyílás nélkül s végül

kas é s gyámol legyen kellő számmal tartalékban a rajok részére.


55

Keret fogó az oldalkezelésű gyámolok kereteinek kezelésére. (12. ábra).

A a r a é l r a e l c t s e S e p s é p e í »

Ezek legismertebbje a H a s m e n é s . Tulajdonképen nem is beteg-

ség, csak egy kellemetlen állapot, mely abból származik, hogy ha a méhek bármely ok miatt nyugtalanul telelnek, akkor sok élelmet fogyasztanak s ennek következtében nem tarthatják vissza ürülékeiket a tavaszi kirepülésig, hanem a lakásban teszik le azt. S ezzel nemcsak a lakás falait és az építményeket, hanem egymást is beszeny-nyezik ; ennek következtében tömegesen elhullanak s tavaszra kelve nagyon meg-fogyatkoznak népességükben.

Ha azonban akár télközben, akár a tavasz kezdetén, kint a szabadban, rendesen ki-tisztulhatnak, akkor maguktól is rendbe jönnek.

r


56

A kórság -ban szenvedő méhek leszé-dülve hullanak alá a tömegből s vagy a lakásban, vagy abból kijutva, kint a lakás előtt rövid vergődés után kimúlnak.

A baj többnyire április végén, vagy május elején szokott jelentkezni s minden-kor a fiatal méheket támadja meg. Leg-valószínűbb, hogy a bajt a megromlott virágporban képződött penészgombák okoz-zák. Abból következtetik ezt a méhész-mesterek, hogy a baj azonnal megszűnik, mihelyt friss virágport gyűjthetnek a méhek.

A májusi v é s z épen ellenkezőleg az idősebb méheket támadja meg, melyek kirepülve, néhány méternyi távolságban lehullanak s elbágyadva mászkálnak a föl-dön, míg görcsös vonaglások között meg-halnak.

A baj azoknál a családoknál jelentkezik, melyek késő őszszel etetve, sok fedetlen mézzel teleltek. Ez a híg méz megromlott, megsavanyodott a sejtekben, melynek fo-gyasztásától — míg volt jó mézük — tar-tózkodtak a méhek ; de május elejére el-fogyván a jó méz, a megromlottra is rászorultak, melyben iszonyú mennyiségű erjesztő gombák tenyésznek.

A kel tésrothadás . Ez a legveszedel-


57

mesebb betegsége a méheknek, mely nem ritkán egy-egy község összes méheit el-pusztítja. Az ellene való védekezésre gon-dolni sem lehet; épen azért rendeli a tör-vény a keltésrothadásban szenvedő méhek, lépek és méhlakások azonnal való meg-semmisítését.

A bajt abból ismerhetjük fel, hogy az ebben szenvedő családok a tavasz folyamán nem népesednek, nem gyarapodnak, nem készülnek rajzásra ; ha pedig megvizsgáljuk a beteg családoi, kellemetlen bűz üti meg az orrunkat; ha kivágunk egy darab lépet a kasból, melyben fiasítás mutatkozik : ez a fiasítás szórványos, nem sűrűn tömött, hanem közbe-közbe sok az üres sejt. Ezek-ben már ott van az elhalt álcák beszáradt bűzös maradványa. Más födött sejtek kö-zepén egy parányi lyukat látunk, ha ezt felbontjuk s egy szál vesszővel kikotorjuk : bűzös, nyúlós, barna, rothadt anyagot talá-lunk abban. Ez az álca elhalt, megrothadt a sejtben.

Megtörténik, hogy egy-egy család, amint látja, hogy nem bir megküzdeni a beteg-séggel : kiköltözik, kiszökik a lakásból.

Keletkezését a tudósok többféleképen magyarázzák. így keletkezhetik abból, hogy


58

valamely kasnak a kellemetlen idő miatt sok munkása elvesz a mezőn s a meg-maradottak nem birván eléggé ápolni., me-lengetni a fiasítást, ennek egy része elhal a sejtekben s ott megrothad. De keletkez-hetik fertőzés által más méhtelepről való áthurcolással i s ; épen ezért minden gazda — a saját jól felfogott érdekében — szi-gorúan őrködjek s figyelje a méheket s ha megállapította a bajt : azonnal semmisítse meg, földelje el ió mélyen a beteg csalá-dokat ; sőt puhatolódjék a közel méhtele-peken is és ne tágítson, míg ott is meg nem győződött a beteg törzsek teljes meg-semmisítéséről.


Keretes gyámol a kassal.


TARTALOM.

Lap

A legszükségesebb tudnivalók 3

II.

A kasok 8 A méhek téli gondozása 14 A kezelésre vonatkozó szabályok 15 A méhek rajzása 28 A rajzás korlátozása 31 Az őszi etetés 33 Az őszi egyesítés 34 A kasos családok őszi rendezése 35

III.

A gyámolos kasok 37 A gyámolbeli keretek kiépíttetése 39 A méhek etetése 46 Tartalék mézkészlet . 4 7 A pergetés . . 48 A méz eltartása 51 Viaszolvaszlás 52 A legszükségesebb eszközük és szerszámok . 54 A méhek betegségei 55


JEGYZET.


Documents

Kasos méhészkedés keretes gyámotokkal. · méhek. A. méhek téli gondo-zása Tulajdonképen annyiból áll, hogy semmi és senki se háborgassa a méhek nyugal-mát ; tehát