Kádek István: Tanulásmódszertan

(Oktatási segédanyag)

1. Tananyag: A tanulás mozzanatai a felsőoktatásban

1.1. Mi a tanulás?

Elgondolkodtál valaha is azon, hogy mi is a tanulás? Talán, ami először eszedbe jut róla, az

hogy egy fárasztó és sokszor unalmas tevékenység. Kötelesség, melynek teljesítését általános-

és középiskolás korodban elvárták; de itt, a főiskolán is csinálni kell (persze, sok minden más

mellett, mert hát azért egy kis bulizásról, kirándulásról, barátkozásról…. te sem akarsz

lemondani). No, de legyünk kicsit tudományosabbak: a tanulás megismerési és cselekvési

folyamat, melynek során ismeretek, készségek, viselkedésformák elsajátítására törekszünk.

Talán nem is mindig olyan nehéz! Talán nem is mindig olyan unalmas! Sőt! Nem is mindig

szándékolt tevékenység!

1.2. A tanulás „síkjai”

Tanulni különböző helyzetekben és módokon lehet. Tanulni lehet iskolában, az órarend által

megszabott beosztás szerint, a 45 perces (vagy itt inkább az egybefüggő, 90 perces)

foglalkozások keretében – valamilyen végzettséget tanúsító „papír”: bizonyítvány, oklevél,

diploma reményében. A tanulásnak ezt a formáját formális tanulásnak nevezzük.

El lehet végezni különböző tanfolyamokat, a munkahelyen részt lehet és kell venni

betanításokon, új termék-ismertetőkön, csapatépítő tréningeken – e foglalkozás-sorozatok

végén sokszor nincs vizsga, nincs végzettséget elismerő papír; ezeknek a szükségessége és a

haszna a napi munkatevékenység során jelentkezik. E tevékenységeket nonformális

tanulásnak nevezzük.

De tanulunk olyan helyzetekben is, amikor ez nem kifejezett célunk. Hiszen érdekes, új

információkhoz juthatunk baráti beszélgetések során, vagy valamilyen TV-műsor

(kifejezetten szórakozási célú) szemlélése közben; vagy akár a nagymama rétes-sütési

tevékenységét megszemlélve is - ilyen esetekben informális tanulásról beszélünk.

1.3. A felsőoktatási tanulás sajátosságai I.

Aki bekerül egy felsőoktatási intézménybe, minimum 12 éves tanulási tapasztalattal

rendelkezik. Bizonyára vannak kialakított tanulási módszerei. Lehet ehhez itt hozzátenni

bármit is?

Igen! Igen, mivel a felsőoktatásban tanulni más módon lehet és kell, mint korábban. Egészen

mások a tanulás körülményei és feltételei, de más jellegűek a tanulmányi feladatok is, mint a

megelőző iskolafokozatokban. Mindenekelőtt, eltérő a tanulnivaló mennyisége. Sokkal több,

és esetenként jóval bonyolultabb is, mint a középiskolában megszokott. Nem „teszik úgy

elénk”, mint ott: sokkal több forrásból (sokkal több helyről) kell azt összeszedni [tanári

előadásokból, tankönyvből, kötelező irodalomként feladott szakmai olvasmányokból, vetített

–és jó esetben letölthető- diasorozatokból, Internetről, lexikonokból, gyakorlatokon, cég-

látogatásokon szerzett tapasztalatokból].

1.4. A felsőoktatási tanulás sajátosságai II.

Ami talán a leglényegesebb különbség, az az önállóság. Nem szoros kontroll alatt, hanem

önálló időbeosztással, saját magadnak kialakított életvezetéssel szervezed mindennapjaidat, és

eközben tanulási tevékenységedet. Nincs közvetlenül mögötted a család [ez, ha kollégista

vagy albérletes vagy, a szó fizikai értelmében is igaz], de az iskolában sem ellenőriznek

naponta. Nincs felelés az órán, nincs röpdolgozat, az első nagyobb megmérettetés október

táján, az első ZH-k (zh = zárthelyi dolgozat) idején következik el. [Néhány tárgy esetén akkor

sem, ezekből majd csak a vizsgaidőszakban (december, január táján) lesz számonkérés.] Jó

ez, de veszélyes is! Ha „elhagyod magad” komoly problémáid keletkezhetnek! Márpedig nem

kis lelki- és fizikai erő kell a nagy tananyagmennyiség szisztematikus áttanulmányozásához.

Ez csak kellő elszántsággal, célratörő felelősségvállalással lehetséges. Lásd a célt! Miért vagy

itt? Milyen karrier építéséhez szolgál alapként mindaz, amit itt elsajátíthatsz? Ezt tudatosítani

kell, csak ez adhat elegendő erőt! A motiváltságnak itt sokkal nagyobb a szerepe, mint

korábban! Ez is különbség.

1.5. A tanulmányi munka mozzanatai

Azok a tanulási helyszínek és alkalmak, amelyekkel itt a főiskolán találkozol, részben

hasonlítanak, részben nagyon is eltérnek a korábbiakban megszokottaktól. Tekintsük át

ezeket, s kezdjük rögtön egy eltérővel:

ELŐADÁS – jellemzően egy nagy, összevont csoport előtt az oktató 90 percen keresztül

(általában megszakítás, szünet nélkül) magyarázza a tananyag valamely részét – a dolgod az,

hogy figyelj, jegyzetelj (erről hamarosan még részletesebben is szólunk);

SZEMINÁRIUM (más szóval: GYAKORLAT) – kis csoportban [17-24 fő] zajló foglalkozás,

többnyire valamilyen művelet begyakorlására vagy adott résztéma megvitatására; leginkább

ez a foglalkozás-típus emlékezetet a középiskolai tanítási órára;

KONZULTÁCIÓ – néhányan (3-4 fő), vagy akár egyedül, felkeresed tanárodat, hogy

valamilyen szakmai-tanulmányi problémát megbeszélj vele, pl.: beszélgettek a megírandó

szakdolgozatról, milyen felmérést fogsz végezni majd, milyen széles körben, milyen

módszerrel, stb.;

SZAKMAI GYAKORLAT – külső helyszínen, cégnél/intézménynél végzett munka, ahol a

majdani munkafeladathoz kapcsolódó, vagy ahhoz közelálló tevékenységeket végeztetnek

veled, személyes segítő, mentor irányításával;

ÖNÁLLÓ TANULÁS – természetesen, itt is, most is kell önállóan tanulnod, sokkal többet,

mint középiskolás korodban. Ez történhet nyomtatott vagy elektronikus szakmai anyagok

tanulmányozása révén, de saját, kézírásos jegyzeteidre támaszkodva is. Nem csak szövegek

átolvasása, és lényegük megjegyzése a feladat; gyakran neked magadnak kell felkutatnod az

aktuális adatokat, értékeléseket; esetleg házidolgozatot vagy kiselőadást kell összeállítanod,

ez utóbbi esetben szinte mindig elvárják, hogy előadásod mondanivalóját valamilyen

prezentációval (általában ppt. diasorozattal) tedd szemléletesebbé, látványosabbá. [E

segédanyag egy későbbi részében a prezentáció-készítéshez kapsz majd tanácsokat.]

1.6. Mire jó az előadás?

Az előbbiekben ígértek szerint, itt most az előadásról kicsit részletesebben is szólunk. Azt

mondtuk már az előbb is: az oktató hosszú, egybefüggő magyarázata ez. De hát szükség van

egyáltalán erre? A tankönyvből, vagy valamilyen megadott kötelező irodalomból is el lehet

olvasni a tananyagot. Ez igaz, de….!

Az előadó többet tud segíteni a tananyag megértésében, mint az előtted megjelenő tankönyvi

szöveg. Mert ha látja, hogy a társaság nem érti, nem tudja követni gondolatmenetét, többször

is, más módon is, újabb példák segítségével is elmagyarázza a tananyagot.

Az előadó kiemeli a lényeget (ez a szakmai szöveg önálló olvasása során nem mindig

sikerül!), megmutatja és elmagyarázza a fontos összefüggéseket. Felhívja a figyelmet olyan

mozzanatokra, amelyek az önálló tanulás során esetleg elsikkadnának. Segít a bonyolult

összefüggések megjegyzésében, tanulás-módszertani tanácsokat is adva.

Az előadó hozzákapcsolja a tananyaghoz a legaktuálisabb adatokat, egészen új elméleteket –

ezeket hiába is keresnéd a tankönyvben, vagy a megadott irodalmakban.

Az előadó tehát nem pusztán elismétli, „felmondja” a tankönyvi anyagot [ha csak ezt tenné,

valóban felesleges lenne ott ülni], hanem hatékony segítséget nyújt a megértéshez, és a

tanulnivaló aktualizálásához!

1.7. Kell egyáltalán jegyzetelni?

Mindenki azt szokta javasolni a „gólyáknak”, hogy jegyzeteljék alaposan az előadó által

mondottakat. Felmerülhet azonban a kérdés: minek? Hiszen az előadás után, a

tankönyvben/kötelező irodalomban is meg lehet nézni az előadás témájának kifejtését. Pláne

feleslegesnek tűnik olyankor a jegyzetelés, amikor az előadó vetített diasorozatot is használ,

hiszen ott össze van foglalva a lényeg (a legtöbb oktató ezt a diasort honlapján elérhetővé és

letölthetővé teszi, akkor pedig….)?!

És mégis: a tanács továbbra is az, hogy készüljön saját, kézírásos jegyzet az előadásról.

Jegyzet, amelyben végigkövetjük az előadó gondolatmenetét, amely tartalmazza a

legfontosabb megállapításokat, lediktált definíciókat, és minden olyan további megjegyzést,

amit a téma, illetve saját tanulásunk szempontjából fontosnak érzünk. A jól elkészített saját

jegyzet nagy segítség a tanuláshoz. [S hogy hogyan készülhet ilyen jó jegyzet? Éppen ehhez

kíván tanácsokat adni a következő lecke!]

1.8. Előadás – elektronikus oktatóanyag – tankönyv – irodalom

Amikor egy-egy témakör anyagát áttekintjük, fontos, hogy a különböző forrásokból származó,

de ugyanahhoz a témához kapcsolódó ismertetek, információk szintézisbe kerüljenek; ezeket

mintegy összekapcsolva lássuk „magunk előtt”. Ezt kell elősegítenünk jegyzetelésünkkel is.

Ha az előadáson ppt(= PowerPoint diasorozat)-t használ az előadó, s ennek nyomtatott

változatát előre kiosztja, könnyű dolgunk van. E lapok szélére, az egyes (nyomtatott)

diaképek mellé írjuk kézírásos kiegészítéseinket. [Általában eleve úgy történik a diaképek

nyomtatása, hogy legyen mellettük hely az egyéni megjegyzéseknek, kiegészítéseknek.]

Ha nincs, vagy csak utólag hozzáférhető az előadáshoz kapcsolódó ppt, akkor a saját

füzetünkbe jegyzetelünk, s utólag pontosítjuk feljegyzéseinket a diasorozat alapján.

Fontos azonban, hogy az előadásokon elhangzottakat a téma nyomtatott (vagy elektronikusan

elérhető) szöveges szakirodalmával is összevessük. Ezért célszerű az előadáson füzetünknek

mindig csak az egyik oldalára jegyzetelni, s a másik oldalra a szakirodalomból származó, oda

kapcsolódó megjegyzéseket felírni. Így olyan komplett jegyzetünk keletkezik, amely az adott

téma több forrásból származó információit szintetizálja. (De bárhogyan készítsük is

jegyzeteinket, az ugyanahhoz a témához kapcsolódó anyagok egymás mellé kerüljenek –

összetűzve, vagy adott irattartóba rendezve.)

Sokan azt is javasolják, hogy érdemes az előadáshoz kapcsolódó szakirodalmi anyagot már az

előadás előtt átolvasni és röviden kijegyzetelni, s így az előadás gondolatkörei már részben

ismerősek lesznek, úgymond eleve tudjuk, mire kell majd figyelnünk. Hogy történik-e ilyen

előzetes felkészülés, ez egyéni tanulási stílus kérdése. De az mindenképpen fontos:

szintetizáljuk az adott témához tartozó, különböző forrásból származó információkat!

1.9. Kimerítő megpróbáltatás vagy élmény?

Az előadó gondolatmenetét követni, az előadóra mindvégig figyelni, komoly összpontosítást

igényel; aktív figyelmet követel tőlünk, s ez megerőltető, fárasztó lehet. De ne rettentsen ez el

bennünket! A jó előadó gondolatait logikusan fűzi, érdekes, esetenként merész ötleteket sző

bele mondanivalójába, melyet többnyire ízléses humorral is fűszerez. Egy jó előadás

meghallgatása nem csak koncentrációt igénylő szellemei erőfeszítés, hanem egyben igazi

intellektuális élmény!

1.10. Összefoglalás

Összefoglalva tehát elmondhatjuk: TE, mint főiskolai hallgató, intézményünkben végezve

tanulmányi munkádat, formális tanulási tevékenységben veszel részt (és informálisan is

tanulsz, persze, amikor barátaiddal beszélgetsz, olvasgatsz a könyvtárban vagy otthon, TV-t

nézel). Itt a főiskolán gyakran jársz előadásokra, ami egy olyan oktatási forma, ami kevésbé

ismert számodra korábbi tanulmányaid alapján. Az előadásokon célszerű saját kézírásos

jegyzeteket készíteni, mert ezek megkönnyíthetik tanulási tevékenységedet. Az előadások

látogatása hasznos, mert segít az anyag áttekintésében, lényegének kiemelésében, aktuális

vonatkozásinak feltárásában. De a jó előadót hallgatni egyben élmény is, nemcsak ismereteket

növelő, hanem személyiséget, látásmódot, intelligenciát formáló, gazdagító esemény.

2. Tananyag: Hogyan készítsünk használható jegyzetet az előadásokon?

2.1. Jegyzetelés – szükséges?

A korábbiakban szó volt róla: az előadás jellegzetesen felsőoktatási foglalkozási forma,

melynek keretében az oktató hosszasan kifejti valamely tudományos vagy gyakorlati jellegű

téma összefüggő részeit, fontos gondolatait. Az előadásokon való részvétel hasznos és fontos,

mert segít az anyag áttekintésében, lényegének kiemelésében és megértésében. Azonban

ahhoz, hogy az előadáson hallott gondolatok tartósan rögzüljenek, később is felidézhetők

legyenek, saját számunkra jól áttekinthető, kézírásos jegyzetet kell készítenünk az előadás

során. Ez bizony nem is olyan egyszerű! A továbbiakban ehhez próbálunk néhány használható

tanácsot adni!

2.2. Aktív figyelem

Ahhoz, hogy az előadó gondolatait követni tudjuk, mindenekelőtt aktív figyelemmel kell

hallgatnunk az oktatót. Mit jelent ez, és hogyan tartható fenn? A figyelem attól aktív, hogy

nem pusztán csak követjük az elhangzottakat, hanem a saját számunkra azonnal

értelmezzük, értékeljük, akár (önmagunkban, persze) még vitatkozunk is az előadóval. Ez

tehát valóban egy aktív állapot; szinte egyfajta gondolatban történő beszélgetés az oktatóval.

Ha ennyire aktívak vagyunk, ez önmagában segít elkerülni az elkalandozást, a figyelem

lankadását, netán teljes elvesztését. A figyelem tartós fenntartásának persze más, egyszerű

előfeltételei is vannak. Mindenekelőtt az, hogy ne extrém módon kimerült állapotban

„essünk be” az előadásra; ne legyünk nagyon éhesek vagy szomjasak, mert ezek a fiziológiás

szükségletek óhatatlanul elvonják a figyelmünket. Ne fázzunk, és ne legyen nagyon

melegünk, mert mindezek, vagyis a diszkomfort-érzés, szintén figyelemelterelő hatású. És itt

is nagyon fontos a motivált állapot: akarjam megérteni az előadó gondolatait; tartsam szem

előtt, hogy ennek a tananyag-résznek az elsajátítása fontos szerepet tölt be abban a

felkészülési folyamatban, ami áhított karriercélom eléréséhez vezet!

2.3. Mit írjunk le? A vázlat rögzítése

Annak, hogy megértsük az előadáson elhangzottakat, a koncentrált figyelem mellett fontos

feltétele, hogy törekedjünk az előadó gondolatmenetének a megragadására. „Lássuk

magunk előtt” az előadás vázlatát! Hiszen, majd erre tudjuk „felfűzni” a részleteket,

kiegészítő gondolatokat.

Az előadók többsége segít nekünk! Sokan azzal kezdik előadásukat, hogy pontokba szedve

felsorolják: miről fognak beszélni az elkövetkező 90 percben. Tehát tételesen megadják a

vázlatot (érdemes ezt gyorsan leírni), s így a mondandó váza máris a hallgatóság előtt van.

2.4. Mit írjunk le? A fontos megállapítások rögzítése

Természetesen, egy másfél órás előadáson szó szerint mindent lejegyezni nem lehet (nem is

kell). Ezt legfeljebb egy hivatásos gyorsíró tudná megtenni. De a definíciókat, legfontosabb

megállapításokat, alapvető tényeket és adatokat le kell rögzíteni. De honnan tudható, hogy

mi az igazán fontos? Mi az, ami nagyon lényeges, s ezért feltétlenül pontos lejegyzése

szükséges?

Az előadó ennek felismerésében is segít! Sokszor ezt direkt módon teszi: kifejezetten

felszólítja a jelenlévőket, hogy a következő megállapítást, meghatározást, stb. feltétlenül írják

le! De ha ilyen közvetlen utasítás nem is hangzik el, érzékelteti, hogy nagyon fontos részhez

érkeztünk: lelassítja a beszédtempót, kicsit hangosabban beszél; esetleg többször elismétli

ugyanazt a (fontos) mondatot.

2.5. Néhány formai megjegyzés 1.

Sok hallgató jön be úgy a főiskolára, hogy csak egy füzetet hoz magával, s aznap mindent

abba jegyzetel. Ez nagyon praktikus megoldásnak tűnik, de valójában nem az.

Összekeverednek a dolgok, nehezen megkereshető egy-egy anyagrész; a zh-ra vagy a vizsgára

való készülésnél megnehezíti a tanulást ez a rendetlenség. Minden tantárgy számára külön

füzetet nyissunk! Aki inkább különálló lapokra szeret jegyzetelni, az tantárgyanként külön-

külön dossziéba rendezze a lapokat!

Jegyzetelésünket meggyorsíthatjuk azzal, ha kialakítunk önmagunk számára egy egyéni

rövidítési rendszert [pl.: társadalom = tsd; gazdaságpolitika = gpol; együttműködés = emü,

stb.]. Ez jól szokott működni. De VIGYÁZAT! Ha esetleg nem voltunk bent egy órán, s

kölcsönkérjük társunk jegyzetét, összezavarodhatunk. Nem fogjuk érteni a leírottakat, hiszen

az ő jelrendszerét nem ismerjük. Furcsa, sőt, nevetséges helyzetek adódhatnak, ha ilyenkor

mechanikusan átmásoljuk az érthetetlen mondatokat! Kérjük meg, segítsen a lerövidített

szöveg értelmezésében! Az a legjobb, ha nem kerülünk ilyen helyzetbe; nem szorulunk rá más

jegyzetére!

2.6. Néhány formai megjegyzés 2.

Az előző leckében is említettük: célszerű a jegyzeteléskor széles margót hagyni, vagy csak a

füzet egyik oldalára jegyzetelni, s a másikat szabadon hagyni. Mire valók ezek az üres

helyek? Többek között arra, hogy a kötelező irodalom olvasásakor (feldolgozásakor) az

előadás gondolatköreihez kapcsolódó dolgokat párhuzamosan, az előadásból származó

megjegyzés mellé írhassuk ki, s így egy helyen legyen minden olyan információ, ami

ugyanarra a dologra vonatkozik.

De az üres helyek későbbi pontosításokra, kiegészítések feljegyzésére is alkalmasak.

Kell a szabad hely arra is, hogy a tanulás során feljegyezhessük azokat a kérdéseinket,

meglátásainkat, társainkkal megbeszélendő, vagy a tanárunktól megkérdezendő

problémáinkat, ami felvetődött bennünk.

Jegyzetünk legyen szellős, áttekinthető; emelkedjen ki a lényeg (aláhúzás, nyomtatott

nagybetűkkel való írás, színes kiemelővel való áthúzás erre mind alkalmas lehet).

2.7. Teendők az előadás után

Az előadás után (még feltétlenül aznap délután vagy este) olvassuk át jegyzetünket. Ez két

szempontból is fontos. Ilyenkor még mód van arra, hogy emlékezetből helyenként

kiegészítsük a leírottakat. Ezt később már nem tudjuk megtenni, hiszen a részletek

óhatatlanul feledésbe merülnek.

De fontos az átolvasás azért is, hogy kiderüljön: értelmesen jegyzeteltünk-e, érthető-e mindaz,

amit leírtunk. Ha találunk zavaros részeket, értelmetlen megállapításokat, ezeket jelöljük

meg, s kérdezzük meg társainktól, ők hogyan értelmezték a szóban forgó részt?! Ha számukra

is homályos volt az adott megállapítás, tanárunkhoz kell fordulni segítségért, a szemináriumi

foglalkozáson, vagy a konzultációs fogadóórán. De semmiképpen ne hagyjuk a dolgot

annyiban! Ne maradjon értelmetlen, zavaros rész jegyzetünkben!

3. Tananyag: Az értő olvasás (idegen eredetű szavak, kifejezések a

tanulmányozandó szövegekben)

3.1. Az olvasás, mint az ismeretszerzés egyik módja

A tanulás sokféle tevékenységet jelent (új információk felismerését, megértését, bevésését,

eddig általunk nem használt eljárások, módszerek megfigyelését, begyakorlását, s mindezek

alapján korábbi ismeretrendszerünk bővítését és átstrukturálását). Ezeket a tevékenységeket

igen változatos módokon végezzük: esetenként bemutatnak nekünk valamit, s ezt

megszemléljük; más esetekben „gyakorlunk”: elismétlünk szavakat, mozdulatokat,

műveleteket. A leggyakrabban azonban valamilyen rögzített információt próbálunk értelmezni

és megjegyezni. Ez a rögzített információ lehet nyomtatott vagy elektronikus formában tárolt

szöveg, kép, esetleg hang vagy mozgókép, illetve mindezek speciális kombinációja

(multimédiás anyag). A leggyakrabban azonban szövegek olvasása, értelmezése, lényegi

mondanivalójuk megjegyzése a feladat tudatos tanulási tevékenységünk során. (A tanulás

nem mindig akaratlagos, s ilyen értelemben nem mindig szándékoltan tudatos tevékenység -

erről korábban már volt szó. Itt és a továbbiakban tanuláson szándékolt tanulási tevékenységet

értünk; ebben a részben szövegek olvasása során történő információszerzésről lesz szó.)

3.2. Az olvasás „tudománya”

A tanulásmódszertani segédkönyvek számos tanácsot adnak arra nézve, hogyan lehet aktív

figyelemmel, értő módon olvasni a tanulásunkhoz használt („feladott”) szövegeket. [Lásd

erről többek között Allan Mundsack, James Desse és Ellin K. Desse „Hogyan tanuljunk?” c.

könyvének ötödik fejezetét. Még egy „képletet” is kreáltak, amely a tankönyvből történő

tanulás hatékony módszereit foglalja össze: ÁK3E. Olvasd el a megadott fejezetet, ha

kíváncsi vagy a képlet mondanivalójára!]

Itt a továbbiakban a tankönyvekből (illetve bármely más, megadott kötelező irodalomból)

való tanulás egy sajátos problémájáról lesz szó.

3.3. Idegen kifejezések a szövegekben

Olvasás közben gyakran találkozunk a szövegben idegen eredetű szavakkal, kifejezésekkel.

Szakmai szövegek tanulmányozása esetén ez különösen igaz. Ezek az idegen kifejezések az

esetek legnagyobb részében latin eredetű szavak. Tekintve, hogy évszázadokon keresztül a

latin volt a tudományos érintkezés hivatalos „nemzetközi” nyelve, ezen nem csodálkozhatunk.

Közgazdasági pályára készülők angol szakmai kifejezésekkel is találkozhatnak. Ez sem

véletlen. A modern közgazdasági elmélet alapirodalma angol nyelvű (angol, illetve amerikai

szerzők tollából származik). E szakkifejezéseket nem mindig magyar fordításban használják;

sok esetben megmarad az eredeti angol leírás a magyar szövegbe történő átültetés közben is.

(Van, amikor zárójelben szerepel a magyar megfelelő is, de ez viszonylag ritka.)

3.4. „Átugorható” a nem érthető idegen szó?

Olvasás közben gyakran esünk abba a hibába, hogy átugorjuk az általunk nem érthető

kifejezéseket. Szeretnénk sietni, minél gyorsabban a végére érni a tanulmányozandó

szakirodalmi anyagnak. S eközben azt gondoljuk, az az egy-két (általunk nem értett) idegen

eredetű kifejezés kihagyható, a szöveg tartalma az átugrott szavak nélkül is érthető lesz.

Azonban az esetek többségében ez nem így van. Annál inkább, mivel sokszor az adott

bekezdés kulcskifejezése az idegen eredetű szó (szakkifejezés). Előre haladva így a szöveg

egyre inkább zavarossá válik számunkra, s összességében egy érthetetlen szóhalmazzá válik.

Másfél-két órás olvasás után kell rádöbbennünk, fáradozásunk hiábavaló volt, mert az

„átugrott” kulcskifejezések megértése nélkül a szöveg egészének mondanivalója sem válik

világossá. A sietség megbosszulja magát: mivel nem néztünk utána a meg nem értett

kifejezéseknek, egész délutáni „tanulásunk” kárba veszett!

Szerencsénk van, ha a szerző lábjegyzetben vagy a könyv végén található szószedetben

(szakmai kislexikonban) megadja az illető kifejezés pontos jelentését. Ha nem, nekünk

magunknak kell megkeresnünk az „Idegen szavak és kifejezések szótárá”-ban, illetve

szaklexikonokban az értelmezést.

3.5. Idegen szavak értelmezése

A főszabály tehát az, hogy minden, a szövegben előforduló, számunkra érthetetlen (s ott meg

nem magyarázott) kifejezésnek utána kell nézni. Természetesen, mindent azért nem kell

megnézni, hiszen ezeknek a latin-, esetenként görög eredetű szavaknak, kifejezéseknek egy

részét ismerjük, illetve illene ismernünk. (A tudományban és a művészetben, de a mindennapi

életben is sok latin és jelentős számú görög eredetű szót használunk – ezek tehát

környezetünkből, illetve korábbi tanulmányainkból ismertek lehetnek.) Jó néhány szó

jelentése, értelme kikövetkeztethető más hasonló, közelálló kifejezés jelentéstartalma alapján.

A továbbiakban a latin, illetve görög eredetű kifejezések értelmezéséhez nyújtunk egy kis

segítséget.

3.6. Elöljárók, előtagok

Gyakori a következő latin (illetve görög) elöljárók felbukkanása a szövegekben.

Összekapcsolódva a mögöttük álló szóval, meghatározott módon megváltoztatják annak

jelentését.

anti- (görög): szóösszetételek előtagjaként az utótaggal való ellentétességet, szembenállást

jelöli [példa: antikapitalista]

exter…., extra…. (latin): külsődlegességre, valamin kívüliségre utal [példa: externális hatás]

inter- (latin): szószerkezetekben és szóösszetételekben jelentése közötti, közbeni, kölcsönös

[példa: interdiszciplináris jellegű téma]

mono- (görög): szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak magában való, vagy

egyedi voltát jelöli [példa: monokultúrás gazdaság]

multi- (latin): szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalom sokszorosát jelöli [példa:

multinacionáls nagyvállalat]

pre- vagy prae- (latin): valami előtti, valamit megelőző [példa: prekapitalista társadalmi

formáció]

post- (latin): valami után, utáni [példa: posztindusztriális társadalom]

(Ha a példaként felsorolt kifejezések nem érthetőek, nézz utána a szószedetben!)

3.7. Ismeretlen szó jelentésének kikövetkeztetése

Korábbi ismereteinket mozgósítva, számos esetben ki tudjuk következtetni egy eddig általunk

nem ismert szó/kifejezés jelentését!

Vegyük példaként ezt a szót: marginális. Aki nem tudja, mit jelent, kitalálhatja magyar

megfelelőjét. Hiszen a margóról, a füzet szélét, a füzetbe írható szöveg határát jelző vonalról

mindenki hallott, kisiskolás korunkban ránk szóltak, ha írás közben átléptük a margót. Mit

mutat tehát a margó? A határt! A marginális eszerint annyit jelent: határon levő, szélső.

3.8. Latin szavak helyes kiejtése

Egyes betűk a latinos írásban a magyartól eltérően más hangokat jelölnek, ezért a latin szavak

helyes kiejtéséhez érdemes áttekinteni néhány egyszerű szabályt.

- Az „s” általában „sz”-nek hangzik; pl.: summa – szumma

- Két magánhangzó között, vagy pedig az „m” és „n” mellett az „s” „z”-nek hangzik; pl.:

revisio – revízió

- A „c” csak i, e, ae, oe és y előtt hangzik „c”-nek, minden más esetben „k”-nak ejtjük; pl.:

multinacionális (itt marad a „c” a kiejtésben), de: crimen laese maiestatis – krímen lézé

majesztátisz [felségsértés]

- Az „ae” „é”-nek, az „oe” „ö”-nek ejtendő. (Lásd az előző példát ismét.)

- A „ti” szótagot „ci”-nek ejtjük, ha utána magánhangzó következik, de „s” és „x” után

megmarad „ti”-nek; pl.: populatio – populáció; tertium non datur – tercium non dátur

[harmadik lehetőség nincs]; destinatio - desztináció

- A „q” önállóan nem fordul elő, mindig „u”-val kapcsolódik és „kv”-nek kell ejteni;

pl.:quaestor – kvesztor [pénzügyi tisztviselő az ókori Rómában]; qui habet tempus, habet

vitam – kvi habet tempusz, habet vitam [aki időt nyer, életet nyer]

Megkönnyíti dolgunkat, hogy manapság számos latin eredetű szó kiejtés szerinti átírásban

szerepel a szövegekben.

3.9. Alakilag hasonló, de eltérő jelentéstartalmú szavak

Jó logikával és egy kis nyelvérzékkel már ismert kifejezések alapján következtethetünk a

hasonló, újabb (ismeretlen) szavak jelentésére. Erre korábban példát is mutattunk be. Most

azonban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy legyünk óvatosak! Ugyanis esetenként egymáshoz

alakilag nagyon közelálló szavak jelentése lehet egészen eltérő.

Nézzük a következő, latin eredetű, de modern írásmódú három kifejezést:

liktor

lektor

rektor

Valószínűleg mindenki ismeri ezeknek a szavaknak a jelentését. [Ha netán mégsem, nézd meg

az „Idegen szavak és kifejezések szótárá”-ban, vagy ennek a tananyagnak a szószedetében!]

Ezek bizony nagyon eltérő jelentéstartalommal bírnak!

Tehát: ha csak egy kicsi kétségünk is van az illető szó/kifejezés jelentését illetően, inkább

nézzünk utána megfelelő forrásokban!

3.10. Érdekességek 1.

A római kultúra (mely a görög kultúra elemeivel is gazdagodott) az európai művelődés

meghatározó alapjának tekinthető. E rendkívül értékes kultúra egyik fő közvetítője a latin

nyelv volt. A római birodalom bukása után a latin nyelv a tudományos, az állami és az

egyházi életben továbbra is fontos szerepet töltött be. Egészen a XVIII. századig minden

jelentősebb tudományos munkát latin nyelven írtak.

A reneszánsz és a humanizmus új éltre keltette és tartalmában tovább gazdagította a római

kultúrát. Ez a „latinos” műveltség ma is része az európai értelmiség kultúrájának. A

mindennapi életben is találkozunk ezért latin eredetű kifejezésekkel; ókori és középkori

latinul fogalmazott életbölcsességek ma is gyakran felbukkannak írásművekben és a művelt

emberek napi szóhasználatában. De vigyázzunk! Ne váljunk modorossá, kerüljük a latin

kifejezések túlzott használatát! S amitől a leginkább óvakodnunk kell: ne váljunk

nevetségessé azáltal, hogy – hiányos tudásunk következtében - helytelenül használunk latin

eredetű szavakat, kifejezéseket, netán rosszul idézünk latin mondásokat, életbölcsességeket. A

továbbiakban következik majd néhány pozitív és negatív példa.

3.11. Érdekességek 2.

Vitás esetben, amikor ki kell vizsgálni valamit, ma is gyakran mondjuk: ”Audiatur et altera

pars!” – hallgattassék meg a másik fél is, azaz a vitapartner is fejthesse ki ellenvéleményét!

Összefüggések helytelen meglátásával kapcsolatban ma is gyakorta hangzik el a következő,

rosszalló értelemben idézett mondat: „Post hoc, ergo propter hoc” – ez után, tehát emiatt.

Vigyázat! Jelenségek egymásutániságából nem lehet szükségképpen oksági kapcsolatukra

következtetni.

S hozzunk egy példát a magyar történelemből: „Nec marte, nec arte!” – Sem csellel, sem

erővel. Ez a komáromi vár jelmondata.

Végül egy negatív példa. Vajon miért vált nevetségessé az a bájos ifjú hölgy, aki egy

társaságban fennhangon kijelentette: „Azoknak kellene nagyobb óraszámban tanulniuk a

mikro- és makroökonómiát, akiknek nagyobb az atrocitása az elméleti közgazdaságtanhoz!”

[A megfejtést a tisztelt Olvasóra bízzuk!]

3.12. Összefoglalás

Tanulásunk nem lehet eredményes, ha nem törekszünk a tanulmányozandó szöveg értő

átolvasására. Az értő olvasásnak sok összetevője van; ezek egyikét emeltük itt ki: a szövegben

előforduló minden kifejezést meg kell érteni. Nem szabad úgy olvasni a szöveget, hogy az

idegen eredetű, vagy magyar, de szakmai tartalmában meg nem értett szavak vagy kifejezések

felett átsiklunk. Így az olvasott szöveg értelmét veszti; tartalmát nem sikerülhet felfoghatóvá

és áttekinthetővé tenni.

Ha speciális kifejezésekbe ütközünk, próbáljuk felidézni korábbi ismereteinket, régebbi

tanulmányaink emléknyomait. De ha „nem ugrik be” a jelentés, ne legyünk restek utánanézni

a kérdéses szónak, szókapcsolatnak, s csak azután folytassuk az olvasást, ha már teljesen

érthető a most olvasott szövegrész. Ma már többféle segédeszköz is kéznél van, többek között

az internet. De mai, elektronizált korunkban sem árt, ha a polcon ott van az „Idegen szavak és

kifejezések szótára” – egy diáknak és értelmiségi létre készülő fiatalnak bármikor szüksége

lehet rá!

4. Tananyag: Néhány tanács gazdasági tananyagok/szakszövegek

tanulmányozásához

4.1. Gazdasági szakszövegek értelmezésének nehézségei

A korábbiakban szó volt arról, hogy a különböző, szándékolt tanulási tevékenységek közül az

egyik leggyakoribb, a nyomtatott vagy elektronikus szövegek olvasása. Az eredményes tanulást

csak az aktív figyelemmel kísért, értő olvasás segíti elő. A továbbiakban azzal foglalkozunk:

milyen nehézségek adódhatnak, s ezeket hogyan háríthatjuk el, ha gazdasági tartalmú szakmai

szövegek tanulmányozása a feladatunk.

Idegen eredetű szavakkal, kifejezésekkel ezekben a szövegekben is találkozni fogunk, de itt már

nem lesz elegendő az „Idegen szavak és kifejezések szótárá”-nak használata. Előzetes tudásunk

többféle elemének mozgósítására, és különböző segédkönyvek használatára lehet szükségünk.

4.2. Lehetséges problémák I.

A gazdasági szakmai szövegek igen sok angol eredetű szakkifejezést tartalmaznak. A

modern, mikro- és makroökonómiai közgazdasági elmélet, valamint a korszerű üzleti tudományok

szakanyaga zömmel angol és amerikai szerzők tollából származik. Nem fordítanak le minden

szakmai kifejezést; vagy ha létezik is a magyar megfelelő, sok esetben mégis, az angol eredetit

használják.[Pl.: a „cash flow-kimutatás”-t nem szokták magyarítva mondani, de a „kiszorítási

hatás” helyett is inkább az eredeti angol kifejezést használják: „corwding out”.] Mint minden

tudományos jellegű szövegben, ezekben az anyagokban is találkozhatunk latin eredetű

kifejezésekkel is [az angol szavak, kifejezések „mögött” is számos esetben latin szótő van, hiszen

az angol nyelv is számos kifejezést vett át a latinból]. Léteznek olyan közgazdasági szakszótárak,

amelyek angolul és magyarul is közlik a szakkifejezéseket; akár az egyik, akár a másik nyelven

találkozunk a szakszóval, könnyen visszakereshető az odatartozó szócikk.

De vigyázat! Nem csak az idegen eredetű szakkifejezésekkel lehet gondunk! A teljesen

„hétköznapinak” tűnő, magyar kifejezéseknek is a köznapi szóhasználattól eltérő lehet az

értelmezése, ha szakszóként szerepelnek [példa: „a pénztárnál kifizettem a kenyér árát” -

mondja Péter; de közgazdasági értelemben ez nem a pénz ún. fizetési eszköz funkciójának

teljesülése volt, hanem itt forgalmi eszközként funkcionált a pénz, ugyanis a pénzzel kapcsolatos

műveletek értelmezése során a fizetés szónak kissé más az értelmezése, mint a köznapi

beszédben]! Erre figyelni kell, meg kell tanulni a hétköznapi értelmezés és a tudományos

szóhasználat közötti jelentésbeli különbséget!

4.3. Lehetséges problémák II.

Gondot jelenthetnek a szakmai szövegekben előforduló rövidítések. Ezek egy része olyan

betűszó, amely gazdasági intézményeket, szervezeteket jelöl; más részük közgazdasági változók

(ár, bér, makrojövedelem, tőkemennyiség, munkamennyiség, stb.) szokásos jelölése. Ezeket is

meg kell tanulnunk, mert a leggyakrabban előforduló jelöléseket nem szokták megmagyarázni a

szövegben.

Sokszor történik utalás a szövegekben fontos gazdaságtörténeti tényekre, eseményekre, ezen

történések helyszíneire. Ezeket az esetek többségében nem írják körül részletesebben, mert

feltételezik a szakmában jártas olvasóról, hogy általános közgazdasági alapműveltsége révén

ismeri ezeket a fontos tényeket, eseményeket.

Természetesen, gazdasági tartalmú szövegekben számos esetben találunk statisztikai

adatokat, adatsorokat, táblázatokat. Fontos összefüggéseket szemléltetnek, trendeket mutatnak

be ezek, tanulmányozásuk, figyelmes megszemlélésük tehát nem mellőzhető. De értelmezésük

nagy figyelmet, körültekintést, és statisztikai alaptudásunk mozgósítását igényli, hogy az adatok

által „hordozott” tartalmat, tanulságot megértsük, és ne félreértsük!

A továbbiakban ezekről a nehézségekről esik részletesebben szó; és megfogalmazódik néhány

tanács, melyek révén a szakmai szövegek olvasása is értő feldolgozássá válik.

4.4. Szakszavak jelentése más-más előtaggal

Ismert, hogy bizonyos előtagok meghatározott „irányba” módosítják a velük összekapcsolt szó

jelentését. A gazdasági tartalmú szakszövegekben néhány ilyen jelentésmódosító előtag gyakran

felbukkan. Ilyen például a „bruttó-”szócska, amely a vele összekapcsolt fogalom teljes

terjedelmét, teljes értékét jelöli (bruttó bér = levonások nélküli bér; bruttó jövedelem = a „tágan

értelmezett” jövedelem [amit olyan szélesen értelmezünk, hogy még az amortizáció is

beletartozik]). A bruttó ellentétpárja a „nettó-”, ami éppen a „tisztított”, a levonások utáni értéket

mutatja (például a nettó bér az adó- és egyéb levonások utáni, „kézhez kapott” bért jelöli).

Hasonlóképpen gyakori a „nominál”, illetve a „reál” szócskák előfordulása. Az első mindig a

pénzbeli, névleges értékre, az utóbbi viszont a vele jelölt gazdasági mutató valóságos nagyságára,

értéktartalmára utal (a nominálbér a bérként kapott pénzösszeg, mondjuk havi 160 000, - Ft; a

reálbér kategória viszont az előbbi pénzösszeg valódi nagyságára utal, arra az áru- és

szolgáltatástömegre, amit ezen a pénzen az éppen érvényes árak mellett ténylegesen meg lehet

szerezni).

4.5. Kis átalakítás a szóban – nagy változás a jelentésben

Ha ugyanahhoz a szótöredékhez más-más előtag járul, természetesen módosul (esetenként nagyon

jelentősen átalakul!) az adott szó jelentése. Nem biztos tehát, hogy az ismerős „hangzás” alapján

azonnal „meg tudjuk fejteni” a vizsgált fogalom értelmét. Bemutatunk erre most egy példát.

INFLÁCIÓ = ismert fogalom, az árszínvonal tartós emelkedésének folyamata (a modern

gazdaságok gyakori „betegsége”, amely a pénz vásárlóerejének csökkenését idézi elő).

S most nézzük ugyanennek a szónak kissé átalakított változatait:

DEFLÁCIÓ = az infláció ellentettje, vagyis az árszínvonal csökkenésének folyamata;

DEZINFLÁCIÓ = az infláció csökkenésének folyamata [VIGYÁZAT! Most nem az árszínvonal

csökken, hanem az infláció mértéke - vagyis az áremelkedés üteme - lesz évről évre kisebb!];

STAGFLÁCIÓ = ez a kifejezés a gazdaság sajátos állapotát jelöli. Természetesen, ennek a

helyzetnek is van valami köze az inflációhoz, nevezetesen az, hogy a most jelölt helyzetben

nagymértékű inflációs folyamat van a gazdaságban. De e mellett egy másik betegség, a gazdaság

pangó, nem növekvő állapota is sújtja a társadalmat (ami nagymértékű munkanélküliséggel jár

együtt). Tehát, összességében, ez egy igen negatív, nehezen kezelhető állapota a gazdaságnak.

Látjuk tehát, nagyon óvatosnak kell lennünk az értelmezésben: az alakilag egymáshoz közelálló

kifejezések más-más jelentéstartalmat takarnak!

4.6. Rövidítések, betűszavak

Mint korábban jeleztük, a gazdasági szakszövegekben gyakran találkozunk rövidítésekkel,

betűszavakkal. Ezek sokszor gazdasági szervezetek, intézmények nevének rövidítései (példák:

EU, KGST, CEFTA, NAFTA, IMF, IBRD stb.). Esetenként a szóban forgó szervezet angol

nevének kezdőbetűiből állt össze a rövidítés, máskor viszont a magyarra fordított névből

származik a betűszó. (Példa az előbbire: IMF = International Monetary Found [Nemzetközi

Valutaalap]; példa az utóbbira: KGST = Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa [a valamikori

szocialista országok nemzetközi gazdasági együttműködési szervezete, amely 1991-ben szűntette

meg működését]). Ezen szervezetek, intézmények többségével gazdaságtani tanulmányaink során

megismerkedünk, illik megtanulni elnevezéseiket. De ha ismeretlen rövidítésbe, betűszóba

„botlunk”, a szakmai szótárak, lexikonok természetesen segítenek!

Nemcsak szervezeteket, intézményeket jelölnek betűszavakkal. Lásd például a következőt:

GYELV. Ez a marketingterv készítésének egyik fontos vizsgálati módszere, amikor is az illető

cég/szervezet helyzetelemzését végzik el, részletesen vizsgálva az adott egység gyengeségeit és

erősségeit, valamint a külső környezet irányából érkező pozitív és negatív hatásokat, vagyis a

lehetőségeket és a veszélyeket. Szokás ugyanezt a vizsgálati módszert az angol elnevezés alapján

képzett betűszóval illetni, akkor úgy mondjuk: SWOT-analízis.

4.7. Jelölések

A modern elméleti közgazdaságtan matematikai apparátusokat (képleteket, egyenleteket,

függvényeket) használ mondanivalója szemléletessé tételéhez, az összefüggések ábrázolásához. E

matematikai kifejezésekben a közgazdasági változókat jelölni kell. Ez a jelrendszer persze eseti

megállapodás kérdése is lehet, de a jelölések egy része hagyományosan megszokott módon

történik a közgazdasági tananyagokban, illetve szakszövegekben. Éppen ezért célszerű ezeket a

jelöléseket megjegyezni. A rájuk való „visszaemlékezésben” segít, ha tudjuk: egy-egy ilyen jel,

rövidítés szinte mindig az illető közgazdasági változó angol szakmai nevének kezdőbetűje.

Nézzünk itt ismét példákat: a piacok tanulmányozásakor vizsgálnunk kell a kereslet és a kínálat

alakulását. KERESLET angolul DEMAND, a jele tehát a „d”; a KÍNÁLAT angolul SUPPLY, a

jele tehát az „s”! (Ezeket az angol szakkifejezésekből származó jelöléseket tartják meg a magyarra

fordított tananyagokban, szakszövegekben is!)

Még néhány további példa:

adó = tax T

fogyasztás = consumption C

munkabér = wage W

megtakarítás = savings S

kormányzat(i kiadás) = government G

beruházás = investment I

kamatláb = interest rate i

jövedelem (hozam) = yield Y

4.8. Tíz fontos dátum

A gazdasági szövegek olvasása során számos esetben „ütközünk” olyan utalásokba, amikor a

gazdaságtörténet fontos eseményeit, történéseit, ezen események helyszíneit emlegetik. Ezek jó

része történelmi, gazdaságtörténeti tanulmányok alapján minden közgazdász-jelölt számára

ismert. De ha mégsem, utána kell nézni a megfelelő forrásokban. Az időben való tájékozódást

megkönnyíti, ha néhány meghatározó dátum állandóan „előttünk lebeg”. Ilyenek, például:

1776. Ekkor jelent meg Adam Smith fő műve, a „Nemzetek gazdagsága” c. könyv, amit méltán

tartanak a klasszikus közgazdaságtan alapvetésének.

A XIX. sz. utolsó harmada: ekkor léptek színre az ún. neoklasszikus közgazdászok [Walras,

Marshall, Jevons, Menger, stb.], akik a ma is tanított mikroökonómiai elveket megalapozták.

1929/33: az első világháború vérzivatara után, ekkor bontakozott ki a Nagy Gazdasági

Világválság, amely egyértelművé tette, hogy a kapitalista gazdaság nem működhet többé úgy,

mint korábban.

1936: ekkor jelent meg Keynes fő műve, „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete”

c. mű, amely a válság tanulságaira is építve, szorgalmazza az állam gazdasági beavatkozását a

fejlett gazdaságok működésébe.

1944. Bretton Woods: nemzetközi pénzügyi konferencia, ahol kialakították a második

világháború utáni pénzügyi világrendet, s az USD-t emelték a világpénz rangjára.

1957. március 25.: a RÓMAI SZERZŐDÉS aláírása, amely – a Montánunióra támaszkodva -

létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, megteremtve ezzel a későbbi Európai Unió

előzményét.

1973: az első olaj- és nyersanyagár-robbanás, amely alapvetően átrendezte a világpiaci

erőviszonyokat, és hosszú távú világgazdasági kihatásokkal bírt.

1980/90-es évek fordulója: rendszerváltások Közép-Kelet-Európában; megkezdődik a volt

szocialista országok piacgazdasággá való átalakulása.

2002: az Európai Unió országainak egy csoportja közös pénz használatára tért át: (készpénzként

is!) megjelent az €!

2008/09: a pénzügyi szférából kiinduló, de a reálgazdaságra is átterjedő válság, amely komoly

megrázkódtatásokat okozott a világ legtöbb országában és a kormányzatokat különböző

beavatkozásokra, „mentőakciókra” késztette.

4.9. Másik tíz fontos dátum

A magyar gazdaságtörténet „cölöpszámait” is érdemes szem előtt tartani, az időben való

biztonságos tájékozódás végett. Többek között az alábbiakat:

1867: a Kiegyezés – ezt követően indult meg erőteljesebben a kapitalizálódás Magyarországon.

1920: a Trianoni döntés – az első világháborút lezáró béketárgyalások során hozott döntés tette

Magyarországot kicsi, de a világ felé nyitott, rendkívül sebezhető gazdaságú országgá.

1924: létrejött a Magyar Nemzeti Bank.

1946. aug. 1.: a Ft bevezetése (a végletesen elinflálódott és szétzilálódott Pengő-pénzrendszer

helyébe).

1947/48: a II. világháborút követő, belpolitikai hatalmi harcokban a kommunista erők előretörtek,

és megkezdődött a gazdaság „szovjet-típusú” átszervezése.

1956/57: a levert forradalmat követően az első kísérletek a túlzottan központosított

gazdaságirányítási szisztéma módosítására.

1968: gazdasági reformintézkedések bevezetése, melyek következtében az állami vállalatok

túlbürokratizált irányítási rendszere lazul, megjelennek a nyereségérdekeltség elemei

gazdálkodásukban.

1989/90: rendszerváltás, a meginduló privatizációs és reprivatizációs folyamatok és más

intézkedések a piacgazdaság kiépítését alapozzák meg hazánkban.

1994: Magyarország benyújtja kérelmét a teljes jogú EU-tagságra.

2004. május 1.: Magyarország az EU teljes jogú tagjává vált.

4.10. Tanácsok adatok értelmezéséhez

Adatsorok, táblázatok értelmezésénél figyeljünk először is a címre! A cím önmagában

megkönnyíti az adatok értelmezését. A nagyságrendekről a feltüntetett mértékegységek

tájékoztatnak. A helyes értelmezés szempontjából nagyon lényegesek a táblázatban vagy

közvetlenül alatta szereplő értelmező megjegyzések; ezeket mindig olvassuk el, és gondoljuk át!

(Nem mindegy például, hogy a megszemlélt GDP-adatok folyóáras, vagy változatlan áras adatok.

Idézzük fel statisztikai alaptanulmányainkat! Könnyen beláthatjuk, hogy a tényleges mennyiségi

változások kifejezésére csak az utóbbiak alkalmasak!)

Az is nagyon lényeges, hogy abszolút adatokat, vagy változásokat kifejező indexeket szemlélünk-

e? Figyelmünk összpontosítására és statisztikai ismereteink felidézésére egyszerre szükségünk

van, ha el kívánunk igazodni az adatok között.

4.11. Összefoglalás

Ne feledjük: a szöveg teljes, minden részletre kiterjedő megértése nélkül hiábavaló volt a tanulás!

Ami nem volt érthető, vagy nem „ugrott be”, annak nézzünk utána a megfelelő forrásokban.

Legyen a kezünk ügyében közgazdasági szakszótár, közgazdasági lexikon, és szerencsés, ha

összefoglaló gazdaságtörténeti művekre is támaszkodhatunk. Az interneten az ellenőrzött, biztos

forrásokhoz „nyúljunk”. [Például: pénzügyi kérdésekben sok segítséget találunk az MNB

honlapján (www.mnb.hu); adatokért „látogassunk el” a KSH oldalára (www.ksh.hu); gazdasági

elemzések, prognózisok a Gazdaságkutató Intézet honlapján olvashatók (www.gki.hu); stb.]. Az

alapos, értő olvasás minden bizonnyal több időt igényel, mint a szöveg gyors átfutása. De

megértjük, a háttérinformációk segítségével alaposabban feldolgozzuk a szöveget, és jobban

tudjuk kötni már meglévő ismereteinkhez az új információkat! Megéri, és még érdekes is!

GYAKRAN HASZNÁLT IDEGEN EREDETŰ

SZAVAK, KIFEJEZÉSEK

KIFEJEZÉS MAGYAR ÉRTELMEZÉS1

affinitás hajlandóság, hasonlóság, megfelelés

anti- szóösszetételek előtagjaként az utótaggal való ellentétességet,

szembenállást jelöli

antikapitalista kapitalizmus-ellenes (pl.: elmélet, törekvés, mozgalom)

apológia valamilyen tan dicsőítése (a tárgyilagos bírálat helyett)

aspektus nézőpont

atrocitás erőszakoskodás, kegyetlenkedés

attitűd beállítódás, viselkedési mód

attraktív vonzó

attribútum lényegi tulajdonság (ez teszi a dolgot azzá, ami)

degresszív fokozatosan csökkenő

destinatio cél, rendeltetés

endogén belső eredetű

eufemisztikus szépítő, enyhítő (megfogalmazás)

ex ante előzetesen, eleve (a folyamat lezajlása előtt)

ex post utólagosan (a folyamat lezajlása után)

exogén külső eredetű, külső hatásra bekövetkező

exter- külsődlegességre, valamin kívüliségre utal

facilitáció segítés, előmozdítás

fix állandó, változatlan, merev

1 Az adott kifejezés leggyakrabban használt értelmezését (illetve értelmezéseit) adtuk meg. Vesszővel

választottuk el a rokon értelmezéseket. Pontosvesszővel különítettük el a jelentősen eltérőeket. A zárójeles

megjegyzések az értelmezést könnyítő magyarázatok.

integráció összekapcsolódás, egységesülés, egyes részek egyesülése egy

egésszé

inter- szószerkezetekben és szóösszetételekben jelentése: közötti,

közbeni, kölcsönös

interveniál beavatkozik

interdiszciplináris tudományközi (több tudományterületet is érintő téma)

kauzalitás okság (az egyik jelenség, az ok kiváltja a másikat, az okozatot)

kognitív megismerő, a megismerésre vonatkozó

kompetens hozzáértő, szakértő, jogosult

konkáv homorú

konvex domború

kooperáció együttműködés

krónikus tartós, huzamos, idült

legitim törvényes

lektor kéziratok bírálója, véleményezője

liktor az ókori Rómában a legfőbb állami tisztviselők és főpapok

díszkíséretét alkotó személy(ek)

lineáris egyenes

memória emlékezet

mono- szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak

magában való, vagy egyedi voltát jelöli

multi- szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalom

sokszorosát jelöli

multilaterális sokoldalú

populatio népesség, lakosság

post- valami után, utáni

pre- valami előtti, valamit megelőző

prekapitalista a kapitalizmus előtti

progresszív fokozatosan emelkedő; haladó, élenjáró

referencia ajánlás; viszonyítási alap

rektor felsőoktatási intézmény vezetője

specifikus sajátos, csak rá jellemző

stabil biztos egyensúlyú; állandó, szilárd, tarós

summa összeg; rövid tartalom

szimpla egyszerű, átlagos

szuverén független, cselekvőképességében nem korlátozott

tripartit három-oldalú

SZAKKIFEJEZÉSSÉ VÁLT SZAVAK2

KIFEJEZÉS MAGYAR ÉRTELMEZÉS

aggregál összevon, csoportosít

bruttó teljes érték (levonások nélküli)

defláció az árszínvonal csökkenésének folyamata

dezinfláció az infláció csökkenésének folyamata (az áremelkedés üteme

mérséklődik)

elaszticitás rugalmasság

etatizmus a központi állami hatalom kiterjesztésére irányuló törekvés,

illetve az ezt szorgalmazó álláspont

2 Itt gazdasági jellegű szakkifejezések következnek. E rövid szószedettel a gazdasági tanulmányokat folytató

hallgatóknak kívánunk segítséget nyújtani.

extenzív terjeszkedő [a gazdasági növekedés típusaként: olyan

növekedés, amely a termelési tényezők egyre nagyobb

mennyiségének mozgósításán alapul]

externális gazdasági folyamat külső szereplőre gyakorolt olyan nem

szándékolt hatása, amelynek pénzügyi következményeit

előidézője nem viseli (illetve nem élvezi)

fiskális az állami költségvetéssel kapcsolatos

infláció az árszínvonal növekedésének folyamata, a pénz vásárlóerejének

folyamatos csökkenése

intenzív belterjes; alapos [a gazdasági növekedés típusaként: olyan

növekedés, amely a termelési tényezők hatékonyabb

működtetésén alapul]

interdependencia kölcsönös függőség

kompetitív versengő

konjunktúra a ciklikusan ingadozó gazdasági tevékenység egy szakasza

(általában a kedvező üzletmenetet felmutató szakaszok

elnevezésére alkalmazzák)

marginális határon levő

monetáris pénzügyi

monokultúrás egyetlen terményféleség előállítására specializálódott gazdaság

(mezőgazdasági tevékenység)

monopol egyeduralmi pozícióban lévő

monopszónia egyeduralmi (diktáló) pozíció a vevői (felvásárlói) oldalon

multinacionális soknemzetiségű

nettó „tisztított” mutató: a levonások utáni értéket mutatja

parciális részleges

posztindusztriális az iparosodás kora utáni

primer szektor elsődleges ágazatok: a kitermelő iparok, és a mezőgazdaság

privatizáció magánosítás (magántulajdonba adás)

seigniorage a pénzteremtő műveletek következtében, a jegybanknál

keletkező nyereségből származó állami bevétel

stagfláció speciális gazdasági helyzet, melyet jelentős mértékű infláció és a

gazdasági pangás állapota egyidejűleg jellemez

szekunder szektor másodlagos ágazatok: a feldolgozó iparok és az energiatermelés

tercier szektor harmadlagos szektor: a szolgáltató szféra

transznacionális tevékenységét az országhatáron túlnyúló módon folytató (cég)

[tehát olyan vállalat, melynek számos leányvállalata, lerakata,

érdekeltsége van más országokban is – tulajdonosai azonban egy

adott országhoz kötődnek]

Megjegyzés: a fenti anyag 2010-ben íródott, eredetileg egy interaktív

elektronikus tananyag részeként. Az elektronikus oktatóanyag –

a szerzőtől független okokból – nem készült el. A szerző most e

korábbi anyag önálló szövegként használhatónak ítélt részét

közreadja hallgatóinak, a TANULÁS- ÉS

KUTATÁSMÓDSZERTAN, PREZENTÁCIÓ c. tantárgy

tanulásához alkalmazható segédletként.