Upload
nieve
View
128
Download
0
Embed Size (px)
DESCRIPTION
Keddi beszélgetések életről és halálról. Mitch Albom. A tantárgy. - PowerPoint PPT Presentation
Citation preview
Keddi beszélgetések
életről és halálrólMitch Albom
A tantárgy
Öreg professzorom élete utolsó kurzusát otthonában
tartotta, dolgozószobája ablakánál, ahonnan
megfigyelhette egy kis hibiszkusz piros virágának nyílását-hervadását. Heti egy alkalommal tanított, mindig kedden. Az órák
reggel után kezdődtek. A tantárgy neve az élet
értelme volt.
Tankönyvre nem volt szükség, bár a tantárgy
számos témakört ölelt fel, ilyen volt többek között a
szeretet, a hivatás, a közösség, a család, az
öregség és –végezetül – a halál.
Az utolsó óra rövid volt, alig hangzott el néhány szó. A diplomaosztó ünnepély
szerepét a temetés töltötte be.
A beiratkozás „leckéje”
„Rengeteg ember ténfereg a világban, akiknek céltalan és
értelmetlen az élete. Szakasztott, mintha
alvajárók lennének, még akkor is, amikor olyasmin
buzgólkodnak, amit fontosnak vélnek. Azért van ez így, mert hibás,
téves dolgokat hajkurásznak.
Az életünket csak úgy tölthetjük meg
tartalommal, ha odaadóan szeretjük
embertársainkat, ha a körülöttünk élő
közösségnek szenteljük magunkat, meg annak,
hogy létrehozzunk valamit, aminek célja és
értelme van.”
Lecke arról, mi a legfontosabb a
világon…
Érdekel téged, hogy mi az legfőbb dolog, amire
megtanított ez a betegség?
Hogy nincs az életben fontosabb dolog, mint megtanulni szeretetet
adni és szeretetet elfogadni.
Elfogadni a szeretetet. Mi folyton azt hisszük, hogy
nem szolgálunk rá a szeretetre, azt hisszük, ha
elfogadjuk, túlságosan ellágyulunk.
Pedig… a szeretet az egyetlen racionális
cselekvés.
Lecke a megbánásról
A mi kultúránk nem ösztönöz bennünket
arra, hogy elgondolkozzunk, mi volna, ha a mai nap
lenne az utolsó?
Tetőtől talpig betakarózunk mindenféle öncélú dologgal, teljesen
lefoglal a karrierünk, a
családunk, hogy van-e elég pénzünk a jelzálogkölcsön
visszafizetésére, hogy beszerezzünk-e egy
új kocsit, megjavítsuk-e a bedöglött radiátort…
…milliónyi piszlicsáré tevékenységbe
bonyolódunk csak azért, hogy pörögjön a motor.
Így aztán soha nem szokjuk meg, hogy olykor
magunkba szálljunk, és szemügyre vegyük életünket, mondván: Hát ennyi az egész?
Ez minden, amit akarok? Nem hiányzik belőle
valami?
Szükségünk van valakire, aki ilyen irányba noszogat
minket. Mert ez nem megy csak
úgy magától, automatikusan.
Lecke a halálról
Mindenki tudja, hogy egyszer meg fog halni, de senki sem hiszi el.
Pedig ha elhinnénk, sok mindent másként
csinálnánk… mihelyt megtanulunk
meghalni, megtanulunk élni.
Voltaképpen mért esik olyan nehezünkre
elgondolkozni a halálon?Azért, mert
a legtöbb ember úgy jár-kel a világban,
mint a holdkóros.
Nem tapasztaljuk meg a világot a maga
teljességében, amúgy istenigazából, mert szinte félálomban élünk, csupa
olyasmit művelünk, amiről gépiesen úgy véljük, hogy
az a dolgunk. …Amikor ráeszmélünk, hogy meg fogunk halni, egészen másként látunk
mindent.
Lecke a családról
A család egyre fontosabb…
Tény, hogy manapság egyedül a család jelenti azt a szilárd alapot, a
biztos talajt, amelyen az ember megállhat.
… A szeretet mérhetetlenül fontos.
Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak
vagyunk.
Amikor azt kérdi tőlem valaki,
vállaljon-e gyereket vagy ne, soha nem adok
tanácsot. … Egyszerűen azt
mondom: „A gyerekhez fogható
élmény nincs a világon.” Ennyi.
Ezt az élményt nem pótolja, nem helyettesíti
semmi. Nincs az a barát, akitől
megkaphatod. Nincs az a szerető, akitől
megkaphatod.
Ha át akarod élni, mit jelent maradéktalanul
felelősnek lenn egy emberi lényért,
ha meg akarod tanulni, milyen mélységesen
mély tud lenni a kötődés és a szeretet,
akkor legyenek gyerekeid.
Leckeaz érzelmekről
Az elvonatkoztatás nem azt jelenti, hogy az
élményt nem fogadhatjuk be magunkba. Épp
ellenkezőleg, be kell fogadnunk teljes
egészében, mert csak így leszünk képesek
függetlenedni tőle.
Itt vannak például az érzések, vegyük
bármelyiket – legyen az a szerelem, a gyász, vagy… a félelem és
szenvedés. Ha elfojtod az
érzelmeidet, ha megtiltod magadnak, hogy teljesen kiéljed azokat, soha nem sikerül elvonatkoztatni tőlük, mert túlságosan
félsz tőlük.
Félsz a szenvedéstől, félsz a gyásztól.
Rettegsz a szerelemmel együtt járó
sebezhetőségtől. De ha szabadjára engeded
az érzelmedet, beléjük veted magadat, ha elmerülsz bennük, akár a fejed búbjáig is,
teljesen és maradéktalanul megtapasztalod őket.
Akkor tudni fogod, mi a szerelem.
Tudod, mi a szenvedés. Tudod, mi a gyász. Akkor és csak akkor
mondhatod: „Rendben van.
Ezt az érzést megtapasztaltam.
Ezt az érzést már jól ismerem.
Most egy időre el kell szakadnom tőle.”
Fürdőzz meg az érzéseidben. Akkor tudni
fogod, mi a szerelem. Nem fog megártani. Csak
segít rajtad. Ha beengeded magadba a
félelmet, ha úgy öltöd fel, mint egy megszokott
inget, nyugodtan elmondhatod: „Jól van, ez
a félelem. Nem muszáj hagynom, hogy uralkodjon rajtam. Annak látom, ami
valójában.”
Ugyanez érvényes a magányosságra: engedd
szabadjára, engedd kicsurranni a könnyeidet, érezd át teljes egészében
– de végezetül tudd kimondani azt is:
„Rendben van, eddig tartott a
magányosságom.
Nem félek magányosnak érezni magam, de most
félreteszem ezt az érzést, mert tudom, hogy más érzések is léteznek a világon, és azokat is
ugyanígy meg akarom tapasztalni.”
Lecke az öregségtől való
félelemtől
Mitch, én öleléssel fogadom az öregséget.
Nagyon egyszerű dolog. Ahogy cseperedsz, egyre
többet tanulsz. Ha megmaradnál huszonkét évesnek, egész életedre megrekednél ugyanazon
tudatlan szinten.
Ha nem tudnád, az öregség nem csupán
leépülés. Növekedést is jelent. Jóval több annál a negatívumnál, hogy meg
fogsz halni. Elfogadod, hogy meg fogsz halni, és ennek eredményeképpen bölcsebben éled az
életed.
…ha megtalálod az életed értelmét, célját, eszedbe sem jut hátrafelé menni. Akkor csak előre
igyekszel. Még többet akarsz látni,
még többet akarsz tenni. Alig várod már, hogy hatvanöt éves legyél.
Egyetlen fiatalnak sem ártana, ha tisztába lenne azzal, hogy ha folyton-
folyvást az öregedés ellen küzdesz, világéletedben
boldogtalan leszel, mert az öregedés
mindenképpen utolér.
Az a fontos, hogy mindig találd meg az
életkorodban azt, ami jó, ami igaz és
ami gyönyörű. Ha folyton hátratekintesz,
versenyben fogod érezni magad.
Holott az élet nem versengés tárgya.
Az az igazság, hogy bennem minden
életkorból maradt valami. A háromévesből, az
ötévesből, a harminchét évesből az ötvenesből.
Hiszen mindegyiket megéltem, és pontosan tudom, milyen érzést
jelent.
Gyönyörűséget lelek a gyereklétben, amikor az helyénvaló, hogy gyerek legyek. Gyönyörűséget
lelek a bölcs aggastyánlétben, amikor
az a helyénvaló, hogy bölcs aggastyán legyek.
Gondold csak el, hány életkor között válogathatok?
Hiszen mindegyikből van bennem valami, a saját
jelenlegi koromat s beleértve.
- Hogy is lehetnék hát irigy a te életkorodra – amikor én is voltam már ennyi
idős?
Lecke a pénzről
Tárgyak még véletlenül sem helyettesíthetik a
szeretetet vagy gyengédséget, az
együttérzést vagy a bajtársiasságot.
A pénz nem pótolja a törődő gondoskodást, a hatalom sem pótolhatja
soha.
Attól, hogy adni tudok másoknak, élőnek érzem
magam. Ebben nincs szerepe se a kocsimnak, sem a házamnak. Sem annak, hogy milyennek
látszom a tükörben.
Amikor megajándékozok valakit az időmmel,
amikor mosolygásra bírok valakit, aki bánatos volt,
csaknem olyan egészségesnek érzem magam, mint valaha.
Mindig azt tedd, ami a szívedből fakad.
Ha így élsz, nem leszel elégedetlen, nem fogsz irigykedni,
nem áhítozol arra, ami a másoké.
Sőt, talán még sokallod is majd, amit cserében
kapsz.
Lecke a házasságról
Ebben a ma világban annál
is fontosabb volna szoros, szerető kapcsolatot
létesítenünk valakivel, mivel a mi kultúránk
többnyire éppen ezt nem nyújtja nekünk.
A mai szerencsétlen kölykök azonban vagy túl
önzők egy valódi kapcsolat kialakításához,
vagy vaktában fejest ugranak a házasságba, hogy aztán fél év múlva
elváljanak. A baj az, hogy hogy nem tudják,
voltaképpen mit akarnak a társuktól.
Hiszen még arról sincs fogalmuk, kicsodák ők maguk… akkor meg
honnan sejthetnék, ki az, akivel összeházasodtak?
Mindazonáltal felsorolhatok néhány szabályt, amely
kétségtelenül érvényes a szerelemre,
meg a házasságra. Ha nem tiszteled-becsülöd
a társad, biztos, hogy csomó bajotok lesz.
Ha nem tudsz kompromisszumot kötni,
biztos, hogy csomó bajotok lesz.
Ha nem vagy képes nyíltan beszélni arról, ami
közöttetek van, biztos, hogy csomó bajotok lesz.
És ha nincsenek közös értékeitek az életben,
biztos, hogy csomó bajotok lesz. Nagyon
fontos, hogy az értékrendetek hasonló legyen.
Lecke a kultúráról
Valójában mindannyian egyformák vagyunk, de szentül hisszük, hogy
különbözünk egymástól. Fehérek és feketék,
katolikusok és protestánsok, férfiak és
nők.
Ha felfedeznénk egymásban az
azonosságot, alighanem sokkal derekasabban
igyekeznénk összefogni, létrehozni az emberiség
közös nagy családját, amelynek ugyanúgy
viselnénk gondját, mint a saját családunknak.
Mindnyájan egyformán kezdjük - a születéssel,
és mindnyájan egyformán végezzük – a
halállal. Akkor hát miféle
különbség létezhet közöttünk?
Fektesd be mindenedet az emberiség családjába. Fektesd be mindenedet
az emberekbe. Építs egy kis közösséget azokból, akiket szeretsz, és akik téged szeretnek.
Az élet kezdetén, csecsemőkorunkban
mások segítségére van szükségünk, hogy életbe
maradjunk, igaz? És az élet végén… ismét mások segítségére van
szükségünk, hogy életben maradjunk, igaz?
De elárulom neked a nagy titkot: a kettő között is mindvégig szükségünk
van egymásra.
„A pedagógus
– és Morrie az öreg szociológia-
professzor az volt –
az örökkévalóságnak dolgozik;
soha nem tudhatja, hol ér véget a hatása.”
Henry Adams