Embed Size (px)
Citation preview
Bosn
yák
Vikt
ória
– G
özde
Biti
r Sın
dırg
ı : M
anty
usok
– K
i van
a z
seb
emb
en?
Ki van a zsebemben?
Bosnyák Viktória – Gözde Bitir Sındırgı
Vajon miért dugdos Fanni rántott húst a dzsekije zsebébe? Erre kíváncsiak az osztálytársai is.
De hiába kukucskálnak be a kislány kabátzsebébe, nem látnak ott semmi különöset.
Pedig valóban van ott valaki. Manka, a mantyus, aki barátokat akar szerezni a magányos Fanninak.
Hogy hogyan, azt csak ő tudja.
Szakmai garancia!A Tanítók Egyesülete ajánlja.
Cop
yrig
ht ©
Göz
de B
itir S
ındı
rgı
Hurrá, tudok olvasni!
OLV
ASNI JÓ!
6
OLV
ASNI JÓ!
6
2
ISBN 978 963 245 508 21 799 Ft
Hatéves kortól ajánljuk!
Könyv moly kép ző Ki adó
32
Bosnyák Viktória
KönyvmolyképzőKiadó,2011
Illusztrálta: Gözde Bitir Sındırgı
MantyusokKi van
a zsebemben?
54
Írta: Bosnyák ViktóriaA mű címe: Mantyusok – Ki van a zsebemben?
Illusztrálta: Gözde Bitir Sındırgı
Copyright © Gözde Bitir Sındırgı
ISBN 978 963 245 508 2
Hatéves kortól ajánljuk
© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2011-benCím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139E-mail: [email protected]
www.konyvmolykepzo.huFelelős kiadó: A. Katona Ildikó
Műszaki szerkesztő: Gerencsér GáborKorrektorok: Ohnmacht Magdolna, Schmidt ZsuzsaNyomta és kötötte: Alföldi Nyom da Zrt., Deb re cen
Fe le lős ve ze tő: György Géza vezérigaz ga tó
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában –
akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.
A legnagyobb és a legkisebb kutyának:
Miklósnak és Manónak.
Néha beszélhetnétek egy kicsit többet!
76
Mantyusok Fontosabbszereplők:
Fanni, akinek nincsenek barátai
Vera néni, a mantyusok tanító nénije
Manka
Panni
Matyi
98
1.fejezet
– Mikor tanulunk meg kutyává változni? – kér-dezte Manka a tanító nénitől.
A tanító néni nem csodálkozott. A tanító nénit Vera néninek hívták, és mantyus volt. Manka is mantyus volt. És az osztálytársai is mind mantyusok voltak.
– Még ma elkezdjük – felelt Vera néni.
– Hurrá! – kiáltoztak a kismantyusok izga-tottan.
– De előbb ismételjük el, amit ük-ük-ük-ük-nagymamánk, Dzseki tanított a gyermekeinek!
1110
– Tartsátok nyitva a fületeket és a szemeteket! – olvasták a mantyuskák. – De legjobban a szí-veteket tartsátok nyitva! Ha szomorú gyereket láttok, vidítsátok fel! A beteg gyereket gyógyít-sátok meg! És mindig kutyává változzatok! Az emberek a kutyában bíznak a legjobban. A kutya az ember legjobb barátja. De a gyerek legjobb barátja a mantyus.
– Vera néni! – jelentkezett Manka. – Én tudom a varázsigét.
– Halljuk!
– Négy láb, egy farok, most ugatni akarok!
Nem történt semmi.
– Nem jól mondtam? Miért nem változtam ku-tyává? – esett kétségbe a kismantyus.
– Jól mondtad – felelt a tanító néni. – Csakhogy a varázsige nem elég.
– Mi kell még?
– A szíved, Manka. Te nyitva tartottad a fü-ledet és a szemedet, ahogy Dzseki ük-ük-ük-
– A mantyusok dolga, hogy segítsenek a gye-rekeknek… – kezdte az osztály kórusban, de folytatni nem tudták.
– Semmi baj – mondta a tanító néni. – Nyissá-tok ki a tankönyvet! Olvassuk fel Dzseki taní-tását!
1312
üknagymamád kérte. De a szívedről megfeled-keztél.
– A szívemet nem tudom kinyitni, Vera néni!
– Dehogynem tudod – mosolygott a tanító néni. – Miért is akarsz kutyává változni?
– Tudni szeretném, milyen kutya lesz belőlem.
– Vagyis kíváncsiságból. Igaz? – csóválta a fe-jét a tanító néni. – Ezért nem sikerült.
– Gyerekek, most jól figyeljetek! – fordult Vera néni az osztályhoz. – Ne arra gondoljatok, hogy sikerül-e kutyává változnotok! És arra sem, hogy kicsi kutyák lesztek, vagy erős ház-őrzők! A szívetekben ne legyen más, csak a gyerekek! Gondolja-tok egy olyan gyerekre, akinek segíteni tudtok! Akkor mondjátok ki a varázsigét, ha a szíve-tekben ott az a gyerek!
– De Vera néni! – szólalt meg újra Manka. – Én nem ismerek egyetlen gyereket sem.
– Én sem! Én sem! – kiáltoztak a többiek.
– Tudom, hogy nem láttátok még közelről az embergyerekeket – mondta a mantyus tanító néni.
– Akkor hogyan változzunk kutyává? – kérdez-te Panni, aki Manka legjobb barátnője volt ovis koruk óta.
– Ma még sehogy – felelte Vera néni.
– De meg tetszett ígérni, hogy átváltozunk – morgott Matyi, a szeplős mantyusfiú.
1514
2.fejezet
– Az utcán olyan kicsik leszünk, mint egy mák-szem, nehogy az emberek meglássanak ben-nünket – mondta a tanító néni. – Próbáljuk ki! Azt mondjuk:
Icuri-picuri, öttöm-pöttöm, putty.
Amint kimondta, aprócska lett, mint egy szem mák.
A gyerekek nehezen tanulták meg a varázsigét, de végül mindenkinek sikerült.
– Azt mondtam, hogy ma elkezdjük. Ez azt je-lenti, hogy kimegyünk a játszótérre.
– Mi abban a nagy dolog? Mindennap ott ját-szunk.
– Ki mondta, hogy a mantyusjátszótérre me-gyünk? – kérdezte a tanító néni.
A kismantyusoknak még a lélegzete is elállt a csodálkozástól.
– Nem a mi játszóterünkre? – néztek össze.
– Nem. Olyan játszótérre megyünk, ami tele van gyerekekkel.
– De az veszélyes! – mondta ijedten a kék sze-mű Kiki.
– Veszélyes bizony – bólintott Vera néni.
1716
– Jól van! – bólintott a tanító néni. – Most le-gyünk megint akkorák, mint eddig. Mint egy tojás! Hallgassátok meg a varázsigét:
Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska.
Először csak a tanító néni változott tojás nagy-ságúvá, azután a kismantyusok is.
– Most menjetek, és vegyétek fel a kapucnis, zöld köpönyegeteket! Anélkül nem megyünk sehová. Amikor az rajtunk van, úgy nézünk ki, mint egy kis falevél. Így nem vesz észre senki. Ha felvettétek, álljatok sorba, párosával! Indu-lunk.
– Icuri-picuri, öttöm-pöttöm, putty – mondták az erdő szélén, és mákszemnyivé változtak.
– Messze van még a játszótér? – kérdezte Matyi.
– Messze – felelt Vera néni. – De nem gyalog megyünk.
– Buszra szállunk? – kérdezte Tuti.
– Megvárunk egy babakocsis anyukát – mond-ta a tanító néni. – Felmászunk az ülés alatti
kosárba, ami mindig tele van. Biztosan lesz ott
homokozójáték és cumisüveg.
De a babapiskótára nehogy rámásszatok!
Ha az anyuka azt hiszi, hangyák vagytok,
bedobja a piskótát a kukába, veletek együtt.
1918
– Vera néni! Honnan tetszik tudni, hogy a baba-
kocsi elvisz a játszótérre? – kér-
dezte Manka.
– Délelőtt fél tizenegy
van. Nem esik az
eső. Ilyenkor minden kisgyereket oda visz-nek az anyukák.
Nem kellett sokáig várniuk. Hamarosan arra jött egy babakocsis anyuka, és megállt a piros lámpánál.
– Figyelem! – szólt Vera néni. – Vigyázz, kész, rajt!
Az apró mantyusok felkapaszkodtak a kereke-ken, és megbújtak a babakocsi csomagtartójá-ban.
– Nézzétek! Itt egy óriási babapiskóta – nyalta meg a szája szélét Matyi.
– Mássz le róla azonnal! Nem megmondtam, hogy nem szabad? – szólt rá Vera néni.
A zöld köpönyeges, kapucnis mantyusok izga-tottan kucorogtak a babakocsi aljában.
– Vera néni! – szólt Manka. – Milyen varázsigé-vel tudunk visszaváltozni kutyából mantyussá?
– Azt még nem kell tudnod, Manka!
– De úgy szeretném hallani!
2120
– Na jó. Elárulom neked, te kis kíváncsi.
Kéz, láb, nincs farok, most mantyus vagyok.
– Kéz, láb, nincs farok, most mantyus vagyok – ismételte Manka.
– Megérkeztünk, kiszállás! – mondta a tanító néni, amikor a babakocsi megállt. – Mindenki siessen a bokorhoz, és legyen akkora, mint egy levél! Másszatok fel az ágakra! Onnan figyeljé-tek a gyerekeket!
A mantyusok a bokor alatt ki-mondták a növesztő va-rázsigét:
– Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska.
A játszótéren so-kan voltak. Anyu-kák, nagymamák, akik a gyerekekre vigyáztak.
Gyerek pedig még több.
– Vera néni! Apukáknak tilos belépniük a ját-szótérre? – kérdezte Manka.
– Dehogy tilos – nevetett a tanító néni. – De az apukák ilyenkor dolgoznak.
– Tanító néni! – kiáltott oda Matyi.
– Halkabban, mert még meghallja egy ember!
– Tanító néni! – mondta halkabban Matyi. – Tetszett látni azt az óriási csúszdát? Felmász-
hatok rá?
– Szó sem lehet róla. Veszélyes. Különben
sem játszani jöttünk. Inkább
tartsd nyitva a szemedet,
és figyeld a gyerekeket!
2322
3.fejezet
Ekkor egy egész osztály érkezett a játszótérre. Ősz hajú tanító néni kísérte őket.
– Ők is másodikosok, úgy, mint ti – mondta Vera néni.
– Honnan tetszik tudni? – kérdezte Panni.
– Sokszor láttam már őket.
– Vera néni! – szólt halkan Manka. – Mekkora gyereket válasszak? Kisbabát vagy iskolást?
– Amekkorát akarsz. Csak az a fontos, hogy se-gíteni akarj rajta.
Minden mantyus a játszóteret nézte. Figyelték, ahogy a gyerekek homokoznak, hintáznak, rol-lereznek. Az iskolások bújócskáztak. A lányok ugróiskoláztak. A nagyfiúk fociztak.
Manka úgy látta, a piciknek nem kell segítség. Anyukájuk figyel rájuk.
Aztán meglátott egy lányt, aki egyedül ült a pa-don. Az iskolásokkal jött, de az osztálytársai nem játszottak vele. Nem beszélgettek vele. Manka látta, hogy a lány nagyon szomorú.
– Nézd azt a lányt, Panni! – szólt a barátnőjé-nek. – Rossz lehet neki egyedül!
– Szerencse, hogy mi itt vagyunk egymásnak – mondta Panni. – El sem tudom képzelni az életet nélküled. Vajon miért nincs barát- nője?
– Én szívesen játszanék vele – mondta Manka.
– Én is – bólintott Panni. – De tudod, hogy nem szabad. Baj lesz, ha észrevesznek bennünket az emberek.
2524
Manka ezután le sem vette a szemét a padon ülő lányról. Egészen tele lett vele a szíve. Ezzel meg is volt a feladat, ahogy a tanító néni kérte. Nem volt más dolga.
– Hogy is van a kutyává változtató varázsige? Elfelejtettem – kérdezte Panni.
– Négy láb, egy farok, most ugatni akarok – fe-lelt Manka, és akarata ellenére kutyává válto-zott. A helyén egy kiskutya ült a bokor ágán, akkora, mint egy falevél. A füle hosszú, barna színű, a szőre fehér és rövid. A hátán fekete folt. S a fekete folt közepén egy manó alakú fehér folt. Éppen olyan, mint egy kapucnis, kö-pönyeges mantyus.
– Odanézzenek! – kiáltott egy anyuka. – Kutya van a játszótéren!
– De hogy került a bokorra?
A nagyobb gyerekek nevettek, a kicsik sírtak ijedtükben.
– Kié ez az eb? – kérdezte egy nagymama.
Manka kétségbeesetten kalimpált négy lábá-val. Le is pottyant a földre. Lehullottak pinduri, zöld ruhás osztálytársai is, mint ősszel a leve-lek.
– Manka, azonnal változz vissza! – kiabált két-ségbeesetten Vera néni.
De Manka nem tudta, hogyan kell visszavál-tozni. Ijedtében elfelejtett minden varázsigét.
Azt is, amivel mákszemnyivé lehet, és azt is, amivel újra manóvá változhat.
A homokozó körül futkározott ijedten.
– Rendőrt! Hívjanak rendőrt! – kiabált valaki.
Manka szeretett volna elmenekülni, de a ját-szóteret kerítés vette körül.
– De cuki vagy! – mondta neki ekkor valaki. Amikor odanézett, látta, hogy a padon búsuló iskoláslány volt az. – Gyere ide! Ne félj!
2726
28
A lógó fülű Manka egy kicsit megnyugodott, s farkát csóválva, kíváncsian ment oda hozzá.
Ekkor szigorú rendőr lépett be a játszótér ka-puján.
– Ott van! Nézze! – mutogattak az anyukák. – Meg fog harapni valakit!
Manka tudta, hogy nagy bajban van, ha nem sikerül eltűnnie. Ekkor egy varázsige mégis eszébe jutott. Ki is próbálta:
– Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska.
De jaj! Ez rossz varázsige volt! Ettől nagyobb kutya lett. Kétségbeesetten próbálta újra ugyanazt:
– Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska.
Most már olyan hatalmas volt, hogy még az iskolások is sikítva futottak oda a tanító nénijükhöz. Soha nem láttak ekkora kutyát.
A rendőr pedig kimenekült a kapun ijedté- ben.
– Központ! Erősítést kérek! A játszótéren elsza-badult egy vérengző fenevad – szólt bele az adó-vevő készülékébe.
29
Bosn
yák
Vikt
ória
– G
özde
Biti
r Sın
dırg
ı : M
anty
usok
– K
i van
a z
seb
emb
en?
Ki van a zsebemben?
Bosnyák Viktória – Gözde Bitir Sındırgı
Vajon miért dugdos Fanni rántott húst a dzsekije zsebébe? Erre kíváncsiak az osztálytársai is.
De hiába kukucskálnak be a kislány kabátzsebébe, nem látnak ott semmi különöset.
Pedig valóban van ott valaki. Manka, a mantyus, aki barátokat akar szerezni a magányos Fanninak.
Hogy hogyan, azt csak ő tudja.
Szakmai garancia!A Tanítók Egyesülete ajánlja.
Cop
yrig
ht ©
Göz
de B
itir S
ındı
rgı
Hurrá, tudok olvasni!
OLV
ASNI JÓ!
6
OLV
ASNI JÓ!
6
2
ISBN 978 963 245 508 21 799 Ft
Hatéves kortól ajánljuk!
Könyv moly kép ző Ki adó
