Embed Size (px)
Citation preview
KKiiss LLAANNTT az INTERNETEN! www.kislant.hu
LANTKis
IRODALMI FOLYÓIRAT
2006/5 57.szám
Németh Erzsébet
Õ s z 2 0 0 6
Belesimultál halkan
az októberi csendbe.
Milyen is voltál ?
alig jut eszembe.
Egy mosoly árnyéka
ül ki az égre,
hiába, már senki
nem veszi észre.
Melyikünk bûne lett akkora,
hogy elüszkösíti az álmokat?
Kinek a szellemét kéne megidézni,
hogyan lehetne még egy kicsit élni?
Egy mosoly árnyéka ül ki az égre.
Hiába.
Már senki nem veszi észre.
Németh Dezsõ
Csöndsirató
Mit csinálsz itt a széllelfutó bürkök között?
Már fényfakult délután fekszik a tarlón, és nagytalpú árnyék tapossa feketére az
elesett kertek halott növényeit.Madarak zokognak a felhõktenyerén s mint vágyaiba
fulladt asszony, felzokog ajegenyék suhogása, és apró
csillagok hullnak alárezesen, sárgán a hallgató
utak homlokára. Temetõi szél sír benned.Földtestû sírok dombjain
pihen álmatagon a délután.Szívedre akasztott idõ kalimpál.
Idõszív-ingaórád meddig méri még fényvilágod a temetõi csendben?
Leülsz és vársz.Látod a keresztek menését,dõlthátú imbolygásukat fela csillagos égig s a remény
megfakad benned…Halálra termettél. Menekülnimagadtól nem lehet, hiábalúgozod lelkedet imával,
feketeséged elrendeltetettteremtésed perceiben…
Mit siratsz itt?Arcodra fröcsög az emberszennye, beteg holnapok
sírnak a detonátorokban,cafatos halott elmék
féligazságától futó rettenet öl s félelmet teremt.
Van mit siratni?
Az õsz levelei sírnakszemeidben, amikor
átbaktatnak a kerteken a fények.
Hát állj meg, és hallgasdnémaságodat, és hallgasd,
hogyan kötözik fekete koszorúkba halottaidaz elveszített csöndet!
Botozó holdéj fut felhõk távolába
sárga szeles õszre hervadt virág fáradtekintõ messzibe beérik a bánat
sápadt egek nyílnak sápadt vércse szárnnyalszél kullog a kertben halott virágszárral
mindig õszmankóval vénül el a világ:fehérálmú asszony sárga álmot kiáltde az is jó Rózsám de jó az is nagyonõszi ködszememet az arcodon hagyommaradék álmaim madara szép álom
kitört lábú virág sóhaját kiáltom
botozó holdéj fut felhõk távolábalevélálom-fák mennek a nyomába
alvó Rózsám - fárad messze lépõ lábam ne gyere! ne menjek? õszi ég az ágyam
kezed fogom mondom hervad el a kezemfutok a hajaddal szélfutó réteken …
kocsiút-távol Rózsám a szemedfényfáradt-távolt fut tekinteted
messze-éj utakon hajlott háttal a fákbíbor leveleik lábad elé szórják
megint másik emlék megint másik életegy virág halálán más virágok élnekde a Rózsám örök mint az örök álomváltozón átpörög csillag-milliárdon
Kis LANT 2006/5
2
Kis LANT 2006/5
3
Kerekes Tamás
Amerika
Jóllehet elromlott az automata macskajaj-adagolóm, két tenyérrel a föld fölött járok,mert egy irodalmi folyóirat azzal a megjegyzéssel fogadta el írásom, hogy "egyénilátásmódja" van. Azóta vadászom erre az egyéni látásmódra, ami tényleg létezik,méghozzá egy Bryson nevû pályatársnál, aki hosszú, évtizedekig tartó angliai távol-lét után tért vissza amerikai házába. Könnyû neki: húsz év múlva rácsodálkozni avilágra. Ezért a kolléga könnyen veszi észre, hogy az amerikaiak többsége buta.Kétharmaduknak fogalma nincs, hogy mikor volt a gettysburgi beszéd, s hogy azamerikai polgárháború melyik elnök nevéhez fûzõdik. Nagyjából ugyanennyien nemtudták, hogy kicsoda Sztálin, Roosevelt, vagy Charles de Gaulle. Negyvenkét száza-lékuk egyetlen ázsiai országot sem tudott megjegyezni. Ebben az országban tehátelhihetõ Bob Dole alelnök válasza arra a kérdésre, hogy mirõl szól a kampánya: A jövõrõl. Afelé tartunk, mondta a politikus. És tulajdonképpen igaza volt. A helyiuszodában, pletykálja Bryson, huszonkét pontból álló szabályzatot plakátoltak ki,amelyek közt az egyik kedvencem: "Az ugródeszkán fejenként csak egy ugrás engedé-lyezett.". És ezt az amerikaiak be is tartják.Egy amerikai közgazdász, Simon Kusnets, bevezette a GDP-t a gazdasági élet
erõsségének mérésére, ám pl. O. J. Simpson tárgyalása kétszázmillió dollárralnövelte a GDP-t, tudniillik "mindenfajta gazdasági tevékenység" beleszámít,függetlenül attól, hogy pozitív, vagy negatív. Ezért az egyik gazdasági szaklap szerintaz amerikai" nemzetgazdaság hõse egy rákban haldokló páciens, aki egy rendkívülköltséges váláson ment keresztül." Nem is csodálkozhatunk a milwaukee-irendõrkapitány esetén. Helyetteseit kiküldte a reptérre, hogy kutyákkal gyakoroljáka robbanóanyag-keresést. El is dugtak két és fél kilót a reptéren, de aztán egy-szerûen elfelejtették, hogy hová. Ebben az országban fordult elõ, hogy BrookeShields 1997-ben minden szülõi segítség nélkül magyarázta el a riporternek, hogymiért is nem szabad dohányozni: A dohányzás öl. Ha az ember meghal, akkor életeegy nagyon fontos részét veszti el."Azt nem tudom, hogy mindebbõl a megfigyelt gondolatforgácsból hogyan lesz kiér-
lelt látásmód, de azt ígérhetem, hogyha rájövök, akkor ezt ezeken a hasábokon osz-tom meg önökkel.
Brill Bryson: Jegyzetek egy nagy országrólEurópa Kiadó, Budapest,
Magyari Barna
Távszerelem
nézd már október elején is nagy a télma hófehér blúzodból havaz az emlék
s ebben a térdig… derékig … szívig érõhatalmas hóesésben én hozzád mennék
de jelenleg nincs út mely húsodhoz vezeta magányban mégis gyakran nyerek veled
mikor az élet félõn sötétnek tûnikaz agy szürkéjébõl fényed elõmered
a mindenséggel megvetett versdíványon csak nekem édenné dobálod a csípõd
majd pár perc múlva - bár bõ a képzelet - a valóság már minden szóképemet kinõtt
szobámban bódító kékes füstjével a sistergõ hiány folyton téged emleget
bõrödre versem lelkedre lángom rakomnaponta így kártyázom a távszerelmet
Németh Erzsébet
Valami furcsa dal
Harmatos álmok szelíd reggele,
s valami furcsa dal…nem tudom rigó
vagy gerle-e?De szép… szép!
mint templomi kép.Olyan a hang
mint letört csillagdarab, ha szívet ér.
Kis LANT 2006/5
4
A tûz lángjai
Már sokat lázadtam,most nem teszem.Átkoztam õsöket,
öklöztem nemzetet,pereltem istennel,
citáltam ördögöt …míg a láng a tûzbõl
egyszer csak elszökött.
Lévai Wimmer Mária
Csak a szerelmünk…/Férjemnek, Baráti Molnár Lóránt
költõnek /
Csak a szerelmünk maradhat meg,Közös a múltunk és jelenünk,Szerelmünk a fények világa,
Szeretünk, ha végleg elmegyünk…
Egyszer majd kongatnak érettünk,Addig egymást féltve szeretünk,
Szerelmünk a legnagyobb kincsünk;Így lesz teljes a mi életünk…
Minden szerelembõl születik,Szerelmünk a megtartó erõ;
Két trónus, melyeken mi ülünk…
Ha nem leszel, én sem leszek már,Olyan vagy mint a legszebb zsoltár,Mert szerelmünk: ez a mi hitünk…
Schiff Júlia
Patkányfogó
Rainer rejtekúton akarta elhagyni avárost. Az augusztusi éjszaka világtalancella volt. De a szökevény mellé állt, mertbevonta a csillagokat és az utcai lám-pákat. Persze vehette volna motorbicikli-jét vagy akár az ütött-kopott régi biciklit.De Emmára akarta mindenét hagyni.Adjon el apránként mindent, hogy avárakozási idõt áthidalhassa a maga ésRichard számára. A város fölött, az éjjelen túl várt egy
kifacsart nyári nap. De Rainer elzárkó-zott ettõl a naptól már indulása elõtt.Elhidegült a várostól is, amely egykormegkapta, amit nem akart feladni ésaminek feltartózhatatlan elvirulása olyanvolt mint, saját lelkének lassú kialvása. Aházakban alvó emberekkel sokévesközösség kötötte össze. Ugyanakkorérezte, hogy elidegenedett tõlük, a sokmagát megadótól és szolgalélektõl,mintha az utca másik oldalán állna. Amár nem odatartozás érzésével ment aJózsefvároson keresztül és fordult be aSági utcába. Felemelõ érzés volt, mertelsõ ízben sikerült veleszületett elõvi-gyázatosságát - gyávaság, szokta Péteröccse mondani - legyõznie. Az utolsónapok gyötrelmei nem tértek vissza többéfejébe. A megállapodás, amire önmagávaljutott , nyugalommal töltötte el. Most márnem értelmezte szökését se gyávaságnak,se cserbenhagyásnak, hanem a megta-gadás kifejezésének. A Sági út egységes lakótömbjei egybe-
olvadtak az éjszakával. Rainer mégismeglehetõsen biztosan haladt mellettük,mert már rég megszokta, hogy sehol seég egy lámpa se. Az idõ nem adott, csakkövetelt. Alkalmazkodókészséget arosszhoz, a hideghez, a kevéshez, amitmég megengedett és a sokhoz, amit
megvont. A TV adásai egy korlátlan ha-talommal rendelkezõ öreg ember önimá-datát szolgálták. A nyugattól valóelszigetelõdés a Balkán bevonulásávaljárt. Az üzletek polcain régóta nemsorakozott már élelmiszer. De könyvek sevoltak, toilettpapír se, vatta, orvosság,benzin, szög mind, mind hiányzott - egy-szerüen semmit se lehetett kapni. Akereskedõk régóta már a semmi õreivoltak. És mégis, féltükben a mindenüttjelenlevõ öregtõl és hatalmi appará-tusától sokan a visszafejlõdés éveit akommunista éra fényéveinek dícsérték. Rainer magában ismételte, hogy azért
menekült, mert félt, hogy egy szép napon,nem lehet tudni, talán rövidesen elhagyjamajd a világot, vagy azt, ami az életébõlmég megmaradt, egy sötét cellában kelleltöltenie anélkül, hogy valaha isszabadon lélegezhetett volna. Azt isvégiggondolta, hogy ezt Emmáért ésRichárdért tette, de a gondolat nemhozott megnyugvást. A patkányokra kel-lett gondolnia, amik a korzón és aparkokban zavartalanul sétáltak a tujákés a bokrok között, a medrükbõl kilépettkukákban motoztak és egyre szûkebbköröket vontak a házak körül. Azemberek undorodtak tõlük, elzavartákõket búvóhelyeikrõl, fogókat állítottaknekik és agyonütötték õket. Rainer aztbizonygatta magában, hogy most éppenazon volt, hogy megszabaduljon apatkánylétté alacsonyodott élettõl,amiben minden már csak a lelket ésagyat ölõ evés körül forgott. De nemigyekezett vajon saját gyávaságátönámítással szépíteni? Talán õ maga iscsak undorító patkány volt, amelyikcsupán a maga életével törõdött. Talánellopakodása is árulás volt az övéivel és asok ottmaradottal szemben. Az önvádmegint csak gyõzött. A legszívesebbenvisszabújt volna az ágyba Emmához,lányosan karcsú testéhez, keskeny kis ják
Kis LANT 2006/5
5
kezéhez, amelyik az utóbbi idõben olygyakran menedéket keresett a maga nagytenyerében. Egy ideje kezeik találkozásaa támogatás kölcsönös keresése volt.Keresték egymást, mert nem tudták, hogyis menjen tovább. Érintésük nem volt mára vért felforraló érintés. Alig kilenc évevagyunk házasok, gondolta Rainer, és ittállunk segélykiáltássá vált szerelmünk-kel. Én pedig már reggel a pálinka utánnyúlok. A döntés egyaránt távol és közelvan. És az idõ így is, úgy is tovább megy.Ha maradok, mindkettõnk élete látszatlétlesz, és az élet közepén kiégett aggastyá-nokká válunk.Rainer örült most, hogy a Sági út végén
nem kellett az utca mindkét oldalánelterülõ csúf építõtelepeket látnia. Sokáigbukdácsolt a felszakított járda betonlap-jain keresztül. Megpróbálta a vaksötét-ben egyenként felidézni emlékezetébenaz elsöpört kis szatócsboltokat és polgáriházakat. Ezek a házak szülõházáraemlékeztették abban a községben, aminezen az éjjelen keresztülutaznak majd.Felmászott az útfelüljáróhoz és tudta,hogy alatta húzódott az egyformabetonépületek szürke káosza. Nem voltez már az õ városa, egyre kevésbé hason-lított ahhoz, amit magában hordott ésamit közel érzett magához. Sok barátjaévek óta látszatházasságokon, a hegye-ken vagy a Dunán keresztül nyugatratávozott. Mások hónapokon és éveken átvártak összecsomagolt kofferjeikkel azútlevélre. Lakásaik üresen álltak, életükelvesztette értelmét. Rainer együttérzés-sel mondta, hogy mindezt nem tudnámagára vállalni. Nem a megalázásokat,az eltaszítottságot, a bizonytalanságot.Inkább a halált.
A felüljáró után Rainer futni kezdett.Nem tudta elûzni nyugtalan gondolatait,fejében zúgtak, fülébe lihegtek, ismétfelkorbácsolták kétségeit. Mindenkit akicsak marad, megaláznak, behálóznak és
megtörnek, védekezett önmaga elõtt.Apjának még jó dolga volt. Megmarad-hatott becsületes, az egész község általtisztelt kereskedõnek. Tõle viszont mintüzletvezetõtõl, "responsabil"tól szabály-talanságokat követeltek. Egyrészt, hogytámogassa a kormány "táplálkozási pro-grammját", a foglalkozásterápiává váltörökös várakozást a legfontosabbélelmiszerekre. Másrészt hogy kivételez-zen a titkos szolgálat embereivel. Atömeg már az éjjeli órákban sorba állt azélelmiszerüzlet, az "alimentara" hátsóudvarában. Az utca képét ugyanis nemvolt szabad elcsúfítani a várakozóksoraival. Neki viszont szabadott a hátsóraktárhelyiségben vajat vagy kávét,cukrot, lisztet vagy mélyhûtött húst azok-nak osztogatni, akiknek minden kijárt,mert kezükben tartották a hatalom egycsücskét. A csomagocskák gyakranfizetés nélkül tûntek el a bevásárló- vagyaz aktatáskákban. A hiányzó összegeketmindig más bevételekbõl kellett fedeznie.És a rettegés az ellenõrzéstõl, az üresnyeldeklés torkában, a pánik marcan-golása gyomrában nem múlt el többé. Úgyérezte magát, mint egy kötéltáncos amélység fölött. Mit értek az ígéretek,amikkel kliensei dobálóztak? Hogy nemfogják elfelejteni, ha bajba jut? Mit aleereszkedõ vállveregetés, a tréfás,"pópa" elnevezés körszakálla miatt?Rainernek a kéretlen, mindig jókedvûklienseinek zsebében lapuló papírlaprakellett gondolnia, amin nevek, napok ésórák álltak. Meg arra a resicai magyarüzletvezetõre, akit milliókra rúgó sik-kasztás miatt halálra ítéltek és kivégez-tek. Perekrõl tudott, amikbe másokat fog-tak és börtönrõl, ami elnyelte õket. Talánismét keresnek egy áldozatot, amitodadobnak majd az elégedetlenek elé.Talán pont õt szemelték ki rá. Kezdte azembereket mint a nézõtérrõl figyelni.Mindenkitõl elidegenedett. Senkiben se
Kis LANT 2006/5
6
bízott már. Minden arc mögött a sza-kadékot látta. A szemekben a csapdát.És a szakadékig nem látott több korlátotmár. De a bizonytalan várakozási idõre -egyesek három, mások húsz évet vártak- nem akart vállakozni. Nem akart ahatóságok kezében tetszés szerintikártya lenni. Csak az evés és az ivás. Anapok egyformasága. És a lassan cam-mogó élet. Valamikor elhatározta, hogy elfogadja
Péter ajánlatát.De most vigyáznia kellett, nehogy a milí-cia ellenõrzõ posztjának karjaiba szalad-jon az országút bal oldán. Ez az egyetlenfény az egész láthatáron. A mellette levõbenzinkút zárva van, amióta ott benzintcsak bizonyos napokon árusítanak.Akkor nagy fekete limuzinok és kis szol-gálati számú autók suhantak a benzin-pumpákhoz. Rainer betért a kukori-catáblába és egy pillanatra visszaesettgyermekkorába, a fogócskába öccsével,Péterrel, a sorokon keresztül-kasul, azarcukba vágódó leveleken keresztül,amik karjaik és lábaik bõrét felhor-zsolták. A mezei úton, beszédbemerülve, anyja és apja ment, a világrendben volt. A kukoricazászlók fanyarillatát szimatolta most is és valami réghiányolt, a boldogsággal határos érzésfogta el, azután ismét észbe kapott éstovább futott, most mindig déli iránybana sorok között. A föld elnyelte Adidas-sportcipõs lépteit. Most a száraz éskesernyés füst ért hozzá, amit a vil-lanyüzem kéménye ontott, az égõpalafüstje, ami az egész környékre rákény-szerítette mérges leheletét. Még a napotis elfátyolozta és feloldhatatlan szoron-gásként mindent sûrû felhõben ült meg.Amikor úgy vélte, hogy eléggé eltávolo-dott a milícia ellenõrzõposztjától, ismétkeresztirányban futott, idõközönkéntazonban megállt és fülelt, de csak sajátszívdobogását hallotta és a szélfuvallat
Kis LANT 2006/5
7
suttogását a levelek között. Úgy határo-zott, hogy ismét visszatér az autósztrá-dára. Közelében érezte a gyorsforgalmúút, az Európaút négy sávját, amelyikarra hivatott, hogy összekösse RomániátJugoszlávián keresztül Európa nyugatirészével. Egy kísérteties autósztráda voltaz, mert az elszigetelt ország külföldiutakat szinte csak a nagy TIR-eknek, ahúst, gyümölcsöt és egyéb élelmiszertszállító teherautóknak engedélyezett,amikre pedig itt mind oly nagy szükséglett volna. Egy ilyen hatalmas hússzállítófogja Rainert is ezen az éjjelen elnyelni.Az autósztráda annak az országútnak
volt utódja, amit 1941-ben a német Todtszervezet rohamlépésben épített. A régiországút mellett biciklizett õ is évekkelezelõtt vele egykorúak csoportjávalSágra, fürdeni a Temesben. Öreg, odvaseperfák szegélyezték akkor még a liba-sorban haladók országútját. Egyiküket-másikukat talán még az elsõ osztrák kor-mányzó, gróf Mercy megbízásából ültet-ték. A kirándulók mind világos nyáriruhát viseltek és takarókkal, labdákkalés elemózsiás kosarakkal voltak megrak-va. A Temesnél ismerte meg Emmát. Alány, aki fölé hajolt, hogy visszavegyelabdáját, gracilis volt, finom kezekkel éslábakkal, sötét hajjal és annyira csinosarccal, hogy elállt a lélegzete. A labdafelborította kofferrádióját és õ, a takaró-ján kinyújtózott, kissé ritkuló hajú, márnem egészen fiatal, de még markáns pro-filú fiú, visszatartotta a zálogot, hogy alányt - 18 évesnek, legjobb esetbenéppen leérettségizettnek taksálta -közelebbrõl szemügyre vehesse. Igen, éspár év múlva következtek a vasárnapiautózások a kis Richárddal a Temesre.Egyik látogatásánál Péter bátyjánakajádékozta bordószínû Fiatját. Amikorelsõ ízben a kormánykerékhez ült, hason-ló érzés fogta el mint fia születésekor. Aboldogságba szinte belerészegedett.
Öntudatosan vezette az autót a városonkeresztül. Még minden jobbra fordulhat,gondolta akkor, még kilábalhat a bajból.Biztos munkahelye volt a városban, nõsvolt, fia volt meg barátai voltak és nemgondolt a holnapra, betegségekre vagybalesetekre, mindig volt ennivalója; az,hogy az autót ajándékba kapta, hogy nemengedhette volna soha meg magának, éshogy az ajándék-autó nem jogosította felbüszkeségre, csak késõbb tudatosultbenne. Olyan volt az mint a mámorbólvaló keserû kijózanodás. Egy idõ múlvasajnálkozás nélkül megvált az autótól,mint valami értékét vesztett tárgytól.
Amióta legtöbb barátja és ismerõseeltávozott, Rainert idegenség vette körülmegszokott környezetében. Olyan érzésevolt, mintha kiesett volna saját életének akeretébõl. Az a gondolat, hogy egy szépnap egyedül maradhat, pánikba ejtette. Aminden évi kitelepültszámok magukértszóltak. Könnyû volt kiszámítania, hogyegy nap, talán már rövidesen, Richárdnem látogathat német tannyelvû iskolát.Azelõtt úgy váltogatta a nyelveket mint azingeit. Emmával, aki félig magyar, féligromán volt, megszokta a román nyelvhasználatát. Idõvel észrevette, hogynyelve saját anyanyelvén nem fordult márhelyesen, hogy emlékezetébõl kiestekszavak, amiket gondtalanul román kife-jezésekkel helyettesített. Egy nap elren-delte, hogy odahaza csak németül beszél-jenek. Emma hosszasan, ijedten nézettférjére. Idegen keménységet látott arcá-ban. Valami elindult benne, amirõl meg-sejtette, hogy nem fog lemondani már. Az õrház fénye nem volt már látható,
amikor Rainer ismét elérte az autó-sztrádát. Valahogy mindig ebbe az irány-ba vezettek élete döntõ lépései, ahonnanévekkel ezelõtt elindult. Egy ideig bakta-tott szüleire gondolva, akik nem is gyaní-tották, hogy ezen az éjjelen a második ésutolsó fiukat is bizonytalan idõre, talán
Kis LANT 2006/5
8
mindigre elveszítik majd. Ki tudja, mikorkapják majd meg Emmával és Richárddala kitelepülésre szóló engedélyt. A családösszehozása miatt talán kissé meggyor-sul az eljárás, de még így is évekigeltarthat. Rainer megállt, fülelt és elõrekémlelt. Megpróbálta a távolságot fel-becsülni. Talán még kissé távolabb van akanyar. Igen, itt van a mérföldkõ. Atalálkozóhely. Aztán észrevette õket.Több alak volt, 10, talán 11. Ültek vagyfeküdtek az útmenti árok bozótjában:mozdulatlan farönkök vagy kõrakások.Rainer is leugrott hozzájuk, leült, sötét-séghez szokott szemei végigtapogatták aközeli arcokat. Dzsekik, farmer-kiskabá-tok, zakók. A megállapodás értelmébenmindenki csomag nélkül. Családapákvoltak, feismerte õket azonos feszült-ségükrõl, ugyanarról a belsõ nyugtalan-ságról. Volt közöttük egy fiatal ember is,16, talán 17 éves. Ránézett és Péter öcs-csét látta benne, a lázadót, aki márifjúként nem akart megalkudni, ésinkább eltávozott. Talán ennyire fiatal-nak kell lenni, gondolta, ahhoz, hogy nekellessen annyit a mérleg egyik tányérjá-ba dobni ahhoz, hogy a mutató köny-nyebben döntsön a másik tányér mellett.Rainer körbekínált egy pakli cigarettát,egy Kentet, mindenki hallgatagon kivettegyet és a zakó zsebébe dugta. Nem voltszabad rágyújtani. Az emberek hallgat-tak. Magukba néztek. Rainer Emmáragoldolt. Az ajtóban búcsúzott el tõle,ölelkezésük kétségbeesett egymásbaka-paszkodás volt. Richárdra is gondolt, akisfiú mosolygott álmában, amikor egycsókot lehelt homlokára. Különösképpenmost minden elmúltnak, távolinak, egymás, korábbi élet részének tûnt. Mostcsak az idegõrlõ várás volt, a férfiak, amaga elé bámulás, és végre egy közeledõautó zaja, igen, a kanyarban megjelent akis személyszállító autó. Egy ember le-ugrott a kocsiról, kinyitotta a hátsó ajtót.
Kis LANT 2006/5
9
- Gyorsan, gyorsan - mondta fojtotthangon.
Az oldalsó padokon összeszorulvalehetett csak ülni. Rainer érezte akörnyezõ testek ugrásra kész feszült-ségét és saját testének megfeszült íját.Gyerekkorunk óta várunk, gondolta,órákon és napokon át. Hónapokat éséveket töltünk el baromi türelemmel.Aztán, ha egyszer elhatároztukmagunkat, sürget az idõ és mintha egyóriás folyam ragadna magával. Nincsvisszaút, nincs kilépés a sorból. Az átszállásig már csak pár kilométer.
Akkor felveszi õket a nagy hússzállítóautó és a határig meg se áll már. Haminden jól megy, hajnalban jugoszlávföldön lesznek. Az elsõ faluban Péter várrá. Khakiszínû rövid kabátjában képzelteel öccsét, amit halászásnál is mindigviselt. Széles arcáról bizakodás fog su-gározni, bátyja vállára koppint majd, ésa gyerekkorukból valahogy fennmaradtkedvenc köszöntésüket fogja mondani :"Zdravo,èièio!" Péter le fogja blattolni asofõrnek a 14.000 német márkát. Az maaratni fog: 6.000 márkával többetinkasszál személyenkét mint amennyit anémet kormány a román hatóságoknakfizet minden egyes kitelepülõért. Péterregondolva melegség önti el Rainert.Amikor alig 17 évesen egy éjjel átszökötta határon, majdnem sírba döntöttegyengeszívû anyjukat. Rövidesen munkáttalált Heidelbergben és optimista leve-leket, csomagokat és azt az ígéretetküldte, hogy Rainernek és a szülõkneksegíteni fog a kitelepülésnél. Rainerszívesen megosztott volna valamitPéterrel. Például egy más élet fölöttiörömöt. De õ semmit se tudott arról azéletrõl. Lehet örülni valaminek, amitnem ismer az ember? Talán meg lehetalkudni vele, el lehet fogadni, mint ahogyott, az ismeretlenben, idegenként is elfo-gadják az embert. Bár csak átjutna a
határon! Ha elfogják, legalább 11 évnyifogház vár rá. Akiket szökés közben elfog-nak, azokra illegális határátlépés miattgyors eljárással két évig terjedõ börtön-büntetést mérnek ki. Rainer ismerõseiközött volt olyan, aki a megerõsítetthatárõrség csapdájába esett. Szabadu-lása után ifjúkori barátja, Józsi, meséltRainernek egyet-mást a galaþi-i börtön-életrõl, de csak miután megeskette, hogysenkivel se fog beszélni róla. A nagy közöscelláról beszélt, ahol erõszakos bûnözõkközött találta magát. Meg az örökösszárazbabról, amibõl táplálékuk állt ésami rövidesen kihatott érzékeny gyomráraés hogy kenyerét a cella maffiája sziszte-matikusan elvette tõle, úgy, hogy tehetet-lenül kellett nap mint nap végignéznieteste sorvadását és erejének fogyat-kozását. A túlerõben levõk örökös erõfi-togtatásukban kiverték fogait, meztelentalpai pedig odafagytak a cementpad-lóhoz, amikor anyaszült meztelenül a cel-lalakók libasor-menetében -12°-nál, egyikkézben a törülközõvel, a másikban a szap-pannal a fürdõbe vezették õket. Abban aföldi pokolban sokáig elgondolkozhatottJózsi az államhatalom játékában értékte-len tárggyá vált életén.
Jobban mint valaha gyötörte mostRainert a bizonytalanság. Mi vár rá odaát?Hova megy most? Milyen nyereséggel jármajd számára ez a kaland? Vajon nemelbizonytalanodott hajótörött lesz belõleis az idegen partokon? Mikor láthatjaEmmát viszont? Fog még Richárd akkoremlékezni rá? Hogy fogja Emma a leala-csonyítás és a nélkülözések éveit túlélni?Alighanem lefokozzák majd munkahelyén,és nem szabad többé a gyárban a munká-sok fizetését kiszámítania. Talán takarító-nõként kell majd dolgoznia és az eddigikollégák nagy ívben kikerülik majd, hajönni látják.A kinti fémes fény a holdé, most kibúvót
talált a felhõk között. Rainer látta a
szemközti ablakon, hogy most egy falunhaladtak keresztül, Ságon, most a hídonát, ahonnan õ egy évek elõtti júniusbanfejest ugrott a megáradt folyóba.Ugyanazt az érzést, azt a bizonytalan-ságtól való félelmet érezte mostgyomrában mint akkor, amikor a híd biz-tos talaja és a folyó sodrása fölöttlebegett. De alig egy pillanat múlva márelmerült teste a vízben, úszott és kivágtamagát az örvényekbõl, elérte a partot.Most sokkal tovább tartott a bizonytalan-ság. És el sem tudta képzelni, miveltudná magát odaát a partra menekíteni.Most csökkent az autó sebessége, elka-nyarodott balra, ez lesz a parkolóhely,igen, ott áll a hosszú hússzállító teher-autó, mellette egy férfi, egy lélek se rajtakívül. Csak csomagolóanyag, kísértetieshosszú papírkígyók, amik a fák törzseiköré tekeredtek, és elszórtan karton-dobozok. Ez volt a jugoszláv határ elõtt acsempészáru átcsomagolóhelye. - Gyorsan kiszállni - noszogatta a sofõraz embereket. Egymás után sietve leug-rottak a kis szállítókocsiból, összeszorul-va, mint a karámban, álltak a kékes fény-ben. Mintha féltek volna megmozdulni ésegymástól elválni ezen a bizonytalanbavezetõ úton. Az ember, aki a hússzállítómellett állt, közelebb lépett. Farmernadrágot, pullóvert és fölötte zakót viselt,körszakálla volt és roppant sûrû, bozon-tos szemöldöke. Rainernek nem tetszettaz ember arca. Kemény, zárkózott,kifürkészhetetlen arc volt egy vonással,ami Rainert rejtett szenvedélyre emlé-keztette, olyanra, mint amit õ maga isismert, amitõl sikerült megszabadulnia,amikor Emmát megismerte és ami ismételuralkodott rajta, amikor a dolgokösszeomlással fenyegettek körülötte, ésamitõl hiába próbált szabadulni: azivástól. A menekülés a szenvedélybe,amikor a problémákat nem tudjuk sajáterõnkbõl megoldani. A szakállast bár-
mire képesnek tartotta. Az embermegszámolta a fejeket. - Tizenegy, mondta. Egy hiányzik. Átko-zott szarházi. De most már úgyis mindegy. Zakója belsõ zsebébõl összehajtogatottpapírdarabot vett elõ, kisímította ésodaszólt az embereknek:- Most felszólítom a neveket. Sorbanbebújtok elõl az autó alatti lyukonkeresztül a rejtekhelyre. Mindenkiszámára van hely, de meg se moccanja-tok. Megértettétek? Mindenki tudja, miforog kockán.Az autó nyitott ajtajához lépett és az
ülésrõl zseblámpát vett elõ, megvilágítot-ta vele a papirlapot és felolvasta aneveket. Figyelmetlenül olvasott, eltorzí-totta a neveket, mégis mindenki magáraismert, botorkálva nekifutott, négy kézreereszkedett, az autó alá bújt, kitapogattaa lyukat, átbújt rajta elõbb a fejével, majda vállaival, könyökére támaszkodott,majd felhúzódzkodott a szállítókocsialjára. Rainer a negyedik volt, a fiatalem-ber után kuporodott az autó alá, siettet-ték: "Gyerünk, mozgás, Papa!", patkány-nak érezte magát, undorodott a sötétlyuktól, a dicstelen elbújástól, de aztmondta magában: "Most befejezõdik améltóság nélküli élet", összeharaptafogait, valaki kezét nyújtotta neki,testekbe ütközött, hozzájuk nyomódott,más, hozzásimuló testek érintették, egyhas, ami derekához nyomódott, térdek,amik térde hajlatába fúrták magukat,nyakszirtje mögött lázas lélegzet fújta-tott. A sötét rejtekhelyen Rainer egyrésztéletveszélyben érezte magát, másrészt azvolt az érzése, hogy életét menekíti.Egyre szorosabban álltak, még mindigvoltak beszállók, Rainer másnak képzelteel a rejtekhelyet, dupla padlózatra gon-dolt, megtapogatta a közfalat a hûtõkocsifelé és a másik oldalon a vezetõfülkefalát, 40-50 centiméternyi lehetett a köz.Most már senki se mászott fel, Úristen,
Kis LANT 2006/5
10
lesz-e elég levegõnk, talán megfulladunkmajd mint a patkányok az eldugaszoltlyukban, gondolta, gyûlölet töltötte el azegész világ, az éjszaka, de fõként a sofõriránt, aki az autó alatt káromkodott, foj-tott hangon utasításokat adott és nyilvánnem volt ráutalva a rizikó vállalására, egyláncszem volt az embercsempészek lán-cában, akik zavaros vizekben halásztak,csakhogy meggazdagodjanak a kilátásta-lanokon és kétségbeesetteken. Az embe-rek sok éven át fogják az adósságotrokonaiknak törleszteni. Lehet, hogy újéletkezdésük össze fog roppanni azadósság súlya alatt. Rainer Emmára gon-dolt, oly erõsen gondolt rá, hogy fájdalomöntötte el, érezte, hogy izmai remegnek,szeretett volna elrohanni, a parkolóhe-lyen keresztülfutni, a holdfényben kiérniaz autósztrádára, eltûnni a bokrok közöttés a napraforgótáblában. A lyuk elé alul-ról deszkákat toltak vagy egy csapóajtólehetett az, amit a sofõr huzigált és tolt,aztán becsapódott.
- Most benne vagyunk a zárkában- mondta egy hátrébb álló férfi ésRaineren hirtelen nagy félelem uralkodottel, a tizenkettedik utasra gondolt, akitalán már el is árulta õket a rendõrségen,nem akart ebben a lyukban, amelyikcsapdájukká válhat, patkányként meghal-ni, nem akart börtönbe jutni, most tudta,hogy nem élhetné túl, ha elválasztanákEmmától, hogy az egész szabadság nemér semmit, ha nem oszthatja meg vele. Aszökés utáni vágytól idegének mindenrostja reszketett. A reszketés nem akartabbamaradni, leküzdhetetlen volt, akár-csak az utóbbi idõben a flaskó utánkinyújtott kezének reszketése. Annyiraerõsen összeszorította fogait, hogyhalántékai és fül- meg nyakizmai fájtak,azután megérezte a könnyeket, amikarcán, ajkain és nyakán lefutottak. Akiáltás csukló zokogással, a beteg állatszakadatlan, elnyújtott vonításával és
bõgésével szakadt fel torkából, felszakí-totta száját, gyerekkora óta nem sírt már,de most nem szégyellte könnyeit, hagytaõket folyni, észrevette, hogy a beszél-getés elnémult körülötte és valamikor - asofõr még mindig tolt valamit lábaik alatt- öklei elkezdték a kocsi falát döngetni,ritmikusan, behatón, a robaj visszhang-zott, a sofõr foglalatossága hirtelenabbamaradt. A többiek, az elõtte megmögötte állók füleltek, csend lett, csak alélegzetvételek váltak lihegõbbé, fúj-tatóbbá, sietõsebbé, Rainer dobolásaerõsebb, egyre gyorsabb, kiáltása sür-getõ:- Kinyitni! - Akkor meghallotta a többidoboló öklöt, a szûkölõ, hörgõ hangokegész kórusát:- Ki - nyit - ni!A sofõr kinyitotta a csapóajtót egy résre:- Mi az, megbolondultatok mind? - kiáltot-ta fojtottan és be akarta tolni az ajtót, delábak zárták el a nyílást, feszültek nekiaz ajtónak, ki kellett nyitnia, az elsõk márleugrottak, most Rainer volt soron, térdreesett és feltámaszkodott, valaki a hátáraugrott, legurult róla, majd õ is felemel-kedett és elfutott, amilyen gyorsan csaktudott. Nem érdekelte, hányan követik. Azautósztrádára futott, könnyei nem akar-tak elapadni, örömkönnyek, a megköny-nyebbülés, a menekülés könnyei voltak.Most már nem történhetett semmi baj.Könnyûnek, madárkönnyûnek és felsza-badultnak érezte magát minthahalálveszedelembõl menekült volna.Mintha szárnyai nõttek volna, úgyigyekezett a város felé, és valamikor egyeléje vetõdõ fényszóró fényére lettfigyelmes, hallotta, hogy egy kocsi lassítmellette, majd egy hang kérdezte:- A városba akar menni? Vigyem el?Amikor Rainer másnap reggel munkábaindult, nem gondolt már a másik ország-ra. Az elmúlt éjszaka arcbõrénekgyûrõdéseibe bújt. Könnyû léptekkel
Kis LANT 2006/5
11
Kis LANT 2006/5
12
ment ki az utcára. Úgy érezte magát,mint hosszú betegség után: legyöngülve,de belsõleg szilárdan. Majd csak akadmég egy továbbvezetõ út. Minden nap fogvalamit tenni a holnapért. Azért, hogy neváljon se tettessé, se áldozattá.Másként is alakulhatott volna. De alighavolt véletlen, hogy a kerítésnél kétbõrdzsekis férfi várta és egy autóbatuszkolta. A kocsiajtó becsapódottmögötte.Mintha patkányfogó kattant volna.
Rudnai Gábor
Koncert
A kórusból kiválik egy hang,megbicsaklik a harmónia.
Mindig magányosan szárnyal a lélek,de csak hamisan szabad szólnia.
A többiek? Csak tátogó halak.Ma este megtörtént a csoda.
Fülkagylókban visszhangzik a tenger,szirénsziget a csillár korallzátonya.
Tóparton
Szél borzolja a vizet,a sás zizeg,
borzong a hínár, megbolydult ideg.
Aztán a nádszál sípol.Hullámhegy, örvény: görcsbe ránt a téboly.
Jön a vihar, és leszakad az égbolt.
Lelkes Miklós
János V i tézke Taknyosokat tankoknak heccelt.Mi az, mit halálukkal megnyert?Az ünneplés? A csengõ érem?Sejtette, hogy kiknek kezébenvolt játékszer? No és a nemzet
sem érez bûnöst mikor nemzett?
János Vitézt, ha olykor játssztok,óriás csak, - a balgaságtok.
Kirõl e vers, - most ki nem mondom:bõgne a Nagy Szent Tehénotthon!Csak azt mondom: János Vitézke!Ezt akartad?! Vagy talán mégse?
Ali Baba fent. S ki a padlón?S ki az, ki túltett negyven rablón?
Van, aki orráig sem lát ma, -de egyre jár a szájacskája!
*Csillag Tamás
Törvény és i l lúz ió
Kapucnit varr az idõre a csend,Minden öltés egy-egy örökkévaló.
Új világot épít a rend,A törvény és az illúzió.
Új hazát álmodik a koldus,Otthont a hontalan,
Menedéket képzel a vad, A vadász vajon merre van?
Álmainkban csörren a forint,A valóságban nõ az adóalap,
És jól jegyezd meg, csalni nem szabad,Mert jön a vadász, a hatalmas ellenõr,
S ha potyázol, filctollával megjelöl, És ha a határidõ lejár,
Behajtja a tartozást a könyörtelen halál…
Nagy L. Éva
Episzto laFaludy Györgyhöz
A Parnasszus hegyén babérkoszorúkat nyertél.és Te így a kortársköltõk
nagy királya lettél.Szelíd szavakkaltereled a lelket,
pedig nem vagy Te megváltó, sem felkent.
Szavad selyemmint víztükör,
simogató, kedves.Villonnak világa is általad lett teljes.
Égõ fároszkéntvilágítasz a vak homályban,
hogy a hajótöröttek bizton' partot érjenek.
Te azt teszed.,mit mások csak szeretnének,
mit mások még nem is remélnek.Nem tûrsz el megadón
béklyót, s bilincset,birtoklod a szellem szabadságát,
a legnagyobb kincset!
Kis LANT 2006/5
13
Pej Erika
Úgy tudnálak szeretn i…
Úgy tudnálak szeretni,ha engednéd feledniazt, hogy az életemegy merõ véletlen,
s nem más, mint egy végtelenFájdalom. És küzdelem.
Úgy tudnálak szeretni,ha engednéd benned keresni
másik felem,ha egyáltalán van ilyen,mert már azt is kétlem,
Hogy létezem. Egyáltalán.
Úgy tudnálak szeretni,ha engednéd, átölelni
téged szorosan, hogy érezdahogy szívem érted vérez,
hisz a tied, nem lehet, soha,mert az élet mostoha
Hozzám. Nagyon.
*Sárközi Árpád
Nehéz lecke
Nehéz lecke a mi leckénk:Angyalt és Istent is
tisztára mosni!
Megrázkódnak. . .
Megrázkódnak az utcakövek,ha rájuk embervér folyik!
Az ember a kõnél is kövültebb?!
Kis LANT 2006/5
14
Kovács István József
Barna töltényhüvely
Vitrinemben hever egy barnult
töltényhüvely.elmúltak az évek
- mindig, ha ránézek -a múltba visszatérek.Felsajdul a lelkem,arcom rándulását
tenyerembe rejtem.'56-nak õszét
soha nem felejtem.
Könnyekkel áztatottfehér krizantémok,
vérfröcskölte szirmú, õszi szép virágok,hõsök sírján díszlõ harmatcsillogások.
Tiszták vagytok, szentek,tündöklõ kristályok.
Sok ember elhullott õszi levelekkel,októberi széllel,viharfellegekkel.
Szárnyaszegett országunk,szabadság leverve,orosz tankok általsárba leteperve,
könnyünkkel, vérünkkelBúcsúzom tõleteksárgult levelekkel.
Barátom halálát,apám kínlódását,
szenvedést és haláltróttam kopjafára ,
csak egyetlen számot:
(56. X. 27.)véstem rézfalába
a töltényhüvelynek, örök bizonyságul
embernek, sebhelynek.Porba hullt a zászló,
könnyünkkel, vérünkkelbúcsúzom tõletek,sárgult levelekkel.
Kulimár János
Búcsúzás
Ránk tör a vadul tomboló északi szél,
lépteink üteme durva köveken ropog.
A réteken nincs már vadvirág,és a zárt ablakok mögött
haragvó tüzeklángja lobog.
Végtelen kopárság mindenütt:amit átleng a búcsú csendje,
és bábeli tornyok dõlnek halomra.Még együtt járjuk a régi helyeket,
de Te már nem felelsz,csak a nyüszítõ szél felel hangomra.
Kis LANT 2006/5
15
N. László Endre
Az elnémított harangok
ÉRSEKLÉL Nagykeszihez tartozó pusztaKomárom vármegye csallóközi járásában(1900) 99 lakossal, régi katolikus templom-mal, róla neveztetett el a papi nemesi szék,mely az esztergomi érsektõl függött, s mely-hez rajta kívül Õrs, Szilas, még öt falu éspuszta tartozott - olvashatjuk Révai NagyLexikonának VI. kötetében. A helység onnankapta a nevét, hogy a Lél (Lehel) nemzetségbirtokához tartozott a honfoglalás után.Lakosai beszélték, hogy a történelembõlismert Mányoki-család kapta kárpótlásul aDunántúlon a török által megszállt birtokáért.
A népes, szép pusztát nekünkgyerekeknek nem öreg temploma tettekedvessé és nevezetessé, hanem a mel-lette kanyargó Öreg-Duna, s fõként a lélisziget: a sziget õsvadona és néhány 800-1000 esztendõs mocsári tölgyfája…
1941-tõl egyik legjobb barátom és"indián testvérem" Almássy Béla volt, akomáromi Majláth Iskola igazgatójánakegyik fia (a sok közül). Szép gyümöl-csösük és megdézsmálható méhesük voltÉrseklélen, s éltek ott rokonaik is.Minden nyáron innét indultunk el "indián"táborunkba, a léli szigetre, ahol azonnalfelvettük indián ruháinkat, tollko-ronánkat, s levedlettük magunkról a civi-lizációt, hogy teljes két hónapig"rézbõrûek" lehessünk. Érseklélre csakvasárnap jöttünk be, a misére. Utánapedig a rokonok felpakoltak bennünketmindenféle falusi finomságokkal.Csodálatos nyarak voltak ezek, életem
legszebb vakációi. Csodálatosak voltakmég akkor is, amikor megkezdõdtek már
a bombázások, mert ott csend és nyuga-lom volt: hallottuk néha az õsi templomharangjainak szavát…
A "második Trianon" újra államhatártcsinált a mi kedves Dunánkból,Csehszlovákiához csatolta a színmagyarlakosságú Csallóközt. A határövezetbenez idõ szerint nem lett volna szabad"indiánkodnunk", de mi csak azért ismegtettük, vigyázva arra, hogy mégvéletlenül se akadjunk össze "a kegyetlenidegen sápadtarcokkal", azaz a zordhatárõrökkel. Az indián törzs feloszlott,mert több tagját áttelepítették, sokanelköltöztek, s lassan felnövekedtünk - egyidegen hazug világban. Közben eljött akomoly tanulás, majd a munka és ahelytállás ideje, de én azért fájó szívvelgyakorta meglátogattam a régi, kedveshelyeket a Duna mellett és a szigeten.Aztán jött az 1965-ös nagy árvíz. Érsek-
lél lakosait elmenekítették. A házakatösszedöntötte az árvíz, s végül már nemvolt, aki felépítse õket, mert hát "veszé-lyes helyen" feküdt ez a kis színmagyartelepülés, amelyet végtére is le lehet"radírozni" a térképrõl. Az áradat csak azõsi templomot kímélte meg.
Én közben megjártam a börtönt, akényszermunkatábort, múltak az évek éscsak késõbb tudtam meg mi is történt ott.Ugyanis feleségemnek, fiamnak beszél-tem a léli nyaralásokról, a szigetitáborozásokról, indián kalandjainkról, sígy õk is kíváncsiak lettek rá.Egy szép tavaszi vasárnapon aztán oda
kirándultunk.Inkább ne tettük volna! … Sírni lett volnakedvem…Az áradat megkímélte ugyan a templo-
mot, de nem így tették az emberek!…Rossz idõ járt akkor a templomokra, a
papokra, a vallásos emberekre… S akegyetlenül mostoha idõt mutatta azelhagyott templomocska állapota!
A háború elõtt és közvetlenül utánamindig megtelt hívekkel a szép kis temp-lom. Búgott az orgona, szállt a tömjénfüstje és a hívek éneke, akik eljártak ideNagykeszirõl is, mert ott nem volt kato-likus templom.
Most azt kellett látnom, hogy itt valamiborzalmas dolog történt! A templomotfeltörték, a kincseit elrabolták,darabokra zúzták a kis orgonát, aszószéket, a gyóntatószéket, az oltárt, asekrestye bútorzatát, rárondítottak arégi anyakönyvekre, és egyházikönyvekre, papi ruhákra, zászlókra,összeszaggatták a képeket, s közbentüzet gyújtottak belõlük. S mivel azépületet sem tartotta karban senki, beá-zott a tetõ, korhadoztak a gerendák...Ugyanez volt a sorsa a közeli kis kato-
likus temetõnek. A szomszédságban lévõtanyát egy pozsonyi szlovák vásároltameg. Annak egyetemista fia nyarantaelhozta ide barátait és azokkal együtt -vandál módon - még a sírköveket is kifor-gatták a helyükbõl…
Néhány évvel késõbb - néprajz éshelytörténeti kutatás közben - össze-barátkoztam az aranyosi tanácselnökkel,aki maga és a felesége is a néprajzelkötelezettje volt. (CsallóközaranyosÉrseklél és Komárom között fekszik).Akkor már ismertem az érsekléli temp-lom állapotát, és azt is tudtam, hogyközben legkisebb harangját, a lélekha-rangot is ellopták tornyából.Megemlítettem ezt a tanácselnöknek, saz javasoltam neki, hogy amíg nem késõ,el kellene hozni a megmaradt kétharangot, hiszen azok egykori komáromi
harangöntõ munkái…Aranyoson faragnánk neki szép
haranglábat, aztán - ünnepeken -megszólaltatnánk az évtizedekre elnémí-tott harangokat… Azt is elmondtam neki,hogy elõzõleg már szinte könyörögtem aKomáromi Plébánia Hivatalban, majd aterületi múzeumban, hogy mentsük meglegalább a harangokat, ám mindkéthelyen megijedtek javaslatomtól. Atanácselnök kicsit elgondolkodott, majd akezét nyújtotta:- Tetszik a dolog, elhozzuk a harangokat!
Mi mást is mondhatott volna, hiszenszívvel-lélekkel igaz magyar ember volt.Kerített egy pótkocsis traktort, néhányizmos embert, és már mentünk is aharangokért. Nem írom le, hogyéletünkkel játszottunk: az egyik harangkis híján rázuhant a tanácselnökre, meghogyan töredeztek ki lábunk alól akorhadt létrafokok. Végre megálltunk atanácsház elõtt, s az ott álló szlovákcsendõr szeme láttára, levittük aharangokat a pincébe.- Sikerült, pajtás! - kulcsolódott összekezünk és pillantásunk. Aztán nyugalomvolt - egy hétig! …Egy hét múlva a nagyszombati fõvikáriuslevelét hozta a posta, s talán nem iscsodálkozhatunk azon, hogy egy sovénvilágban sovénné lett az egyház is. Afõvikárius dörgedelmes levelében számonkérte, hogyan merészeltük elrabolni atemplom harangjait, amikor azok az egy-ház tulajdonát képezték. És azonnal írjukmeg neki, hogy ki adott nekünk parancsotarra, hogy a harangokat leszereljük ésAranyosra szállítsuk? Azonnali választkért, hogy megtehesse a szükségeslépéseket és a harangok visszakerüljenekaz eredeti helyükre!…
Kis LANT 2006/5
16
Összenéztünk:- Én megírom a kemény választ magyarul!- mondtam.- Én meg keményen lefordítom szlovákra!- válaszolta a tanácselnök.1982. július 21-én kaptuk meg a vikáriuslevelét, de a közbejött ügyek miatt csakjúlius 7-én ment a következõ válasz - ter-mészetesen szlovákul:
"Aranyos nagyközség tanácselnökeértesíti Önöket, hogy a teljesen sorsárahagyott és tönkretett érsekléli templomharangjai közül kettõ - megõrzés céljából- a tanács épületében lett elhelyezve. Aharmadik harang körülbelül egy évvelezelõtt tûnt el a templomból, ahová afeljutás életveszélyes már. Mivel a járásiszervek és az egyház szerint az érseklélitemplomot nem nyilvánították mûem-lékké, a fenntartása és megvédése -abban a környezetben - nincs szándékuk-ban. Ezt tudjuk az illetékesektõl, hiszenmár évekkel ezelõtt jelentettük a temp-lomban uralkodó szégyenletes állapototnekik csakúgy, mint a komáromiplébániának és a területi múzeumnak is.
A szocialista és az egyházi tulajdonmegõrzése igen fontos feladat, ha nem ismindig és mindenki tulajdonít ennekfontosságot. Mivel sem a hivatalosszervek, sem az egyház nem törõdött atemplommal, legalább az utolsó bennelévõ értéket megmentettük, mielõtt azvalakinek a magángyûjteményébe vagy aszínesfém-begyûjtõbe került volna. Enéhány (8db) fénykép minden igazság-keresésnél, utólagos panaszkodásnál éskapkodó fejetlenségnél jobban bizonyítjaszavaim és döntésem igazát. A kivertkutyát bárki befogadhatja… Hogy aveszett fejszével nem veszett el a nyele,nem az illetékeseknek, nem az egyház-
nak, hanem néhány lelkiismeretes, be-csületes embernek köszönhetõ.
Eddig a templomot feltörték, meg-gyalázták, a harangok becsületét mi visz-szaadjuk. Községünk legszebb helyénharanglábat készíttetünk nekik. Így azokmindenkié lesznek, s mindenki gyönyör-ködhet az utolsó komáromi harangöntõkmunkájában. A harangokat járásunkbankészítették, mi megmentettük és rendbehozatjuk, hogy az egész járás közöskincse legyen ezután.Gondolom - a történtek után - ez így a
leghelyesebb, hiszen idõ kérdése voltcsupán, mikor lopják el a két utolsóértéket is a sokak által már évek ótamegcsúfolt templomból, melyet mindenkisorsára hagyott, még a közeli Nagykeszinélõ katolikus hívek is, akik a sajátházukra néha a kelletténél is nagyobbgondot fordítanak, Isten háza azonbancsak most kezdi érdekelni õket, amikormár csak egy kifosztott hombár és nemsokára romhalmaz. Most már ne fájjon afejük a harangok miatt. Olyan helyrekerültek, ahol nagyobb megbecsülésbenlesz részük.Senkinek nem fájt a misekönyvek és papiruhák megcsúfolása, a kegyszerek szét-rablása, a képek széthasogatása, a szo-brok széttörése, az orgona megsem-misítése és az oltár meg a padok lerom-bolása. Évek óta tudnak errõl már sokan,de senki nem mozdította meg még a kis-ujját sem… Aki eddig hallgatott, az hall-gasson továbbra is, a harang viszontszóljon ezután azokhoz, akik ragaszkod-nak hozzá!A harangok eddig voltak rossz helyen.
Most végre jó helyen vannak. Kérjüktehát Önöket, hogy bízzák ránk gondozá-sukat, mert eddig bizonytalan jövõjû
Kis LANT 2006/5
17
árvák voltak!Bízunk megértésükben. Tisztelettel:
Hegedüs Sándor tanácselnök"
Ez volt hát a levél eredeti magyarszövege. A vikárius levelének olvastaután azonnal megírtam, így kissé nyersresikeredett, és ezen senkinek sem kellcsodálkoznia. Birtokomban van a szlovák levél aláírt,
lepecsételt másolata is. A levél olvasásaközben a gutaütés bizonyára kerülgette afõvikárius urat, nem annyira saját vallásimeggyõzõdése, mint inkább sovén voltamiatt. Nem is hagyta ennyiben a dolgot,nehogy folt essen "becsületén" és féltveõrzött tekintélyén, amit a párttólkapott… Fogta magát és következõ le-veleit már a Komáromi JárásiPártbizottságra és a Járási EgyháziHivatalba küldte. S ezek a levelek alehetõ "legjobb" kezekbe kerültek.
A pártbizottságon az ideológiai titkármagyarnak született ugyan, egyszerpedig népes hallgatóság elõtt kijelen-tette, hogy õ a felesége révén éppen úgyszlovák, mint magyar.Az egyházi hivatal vezetõje egy évig volt
a Bencés Gimnázium diákja, de ez semsegített rajta, mert vígan felcsapott csil-lagos vitéznek. A járás összes egyháziszemélye az õ keze alá tartozott, s õ élt isa hatalmával. Gyakorta látogatta õket ésmindent megtett, hogy a miseborbólminél többet leönthessen a torkán.Jellegzetes alakja volt a komáromi utcá-nak, mert ferde nyakkal született, s fel-nõtt korában aztán kiderült róla, hogygerince a nyakánál is ferdébb…Aztán mivel a mi tanácselnökünk párttag
Kis LANT 2006/5
18
volt, õt az ideológiai titkár idézte be,engem pedig a ferdenyakú kisisten. Atanácselnököt kemény megrovásbanrészesítették, megfenyegették. Engemmeg a ferde nyakú leckéztetett:- Neked nem volt elég ötvenhat, a börtön,s ami utána következett? Nem volt elég,hogy aránylag simán megúsztad hatvan-nyolcas "ténykedésed"? (Csupánszerkesztõi állásomat veszítettem el!)Most is olyan dologba ütötted bele azorrodat, amihez semmi közöd. Tudod-e,hogy ez egyházi propagandának minõsít-hetõ, s hogy annak milyen következ-ményei lehetnek? - Egyet tudok, te elvtárs - mondtam neki.- Mégpedig azt, hogy te sokkal szarabbvagy a nagy átlagnál! - s ezzel faképnél ishagytam. Mondhattam ezt így, mert isko-latársak voltunk. Õ néhány osztállyalalattam járt a Bencés gimnáziumban.Nyíltan nem tett ellenem semmit, azutcán továbbra is elõre köszönt, deéreztem, miként fagy meg köröttem alevegõ, s írásaimat ezután már a járásilap sem közölte... A történet vége?A két harangot senki sem merészelte
újra felvinni a toronyba, hogy ott szabadprédája legyen a tolvajoknak, azokattehát "felsõbb parancsra" átszállítottákNagykeszire, a tanácsházára. Bízomabban, hogy még jelenleg is ott vannak, segyszer majd õket megilletõ helyre, egymagyar templom tornyába kerülnek!Onnét máshova elvinni talán nem mertékõket, mert jóvoltunkból igencsak nagypor verõdött fel körülöttük… Bár nemsokkal a történtek után hallottam (arádióban vagy a tv-ben), hogy valakinekSzlovákiában több mint száz darabosharanggyûjteménye van!…Vajon tudott
errõl a fõvikárius úr?… Vagy azok aharangok nem képeztek egyházi tulaj-dont? Csak sejtem, hogy többségük ilyenmeggyalázott, sorsára hagyott magyartemplomból került a "gyûjteménybe"!…S hogy miért írtam ezt le tizenegy évvel atörténtek után? Nem azért készítettékõket a hívek adományaiból kiválómesterek, hogy valahol egy raktárban(vagy valakinek a gyûjteményében) he-verjenek. Azért születtek, hogy az ég felémutató tornyokban zengõ, szép szóvalhirdessék, azoknak, kik értenek anyelvükön:
Ne féljetek, emberek, él az Isten! Csakgyertek el az õ házába és bízzatok benne!
Jegyzet1. Az írásomban szereplõ helységek jelenlegineve: Érseklél - Arcibiskupsky Lel, Nagykeszi- Vel'ké Kosihy, Csallóközaranyos - Zlatná naOstrove, Nagyszombat - Trnava. 2. Nemkívánom az írásomban szereplõ személyeknevének közlését, ám írásom hitelességevégett megtalálhatóak a szerkesztõségben. 3.Néhány ebbõl a templomból elvitt "apróságot"vodkáért vásároltam meg. A még használhatótemplomi zászlókat és egy gyertyatartót bevit-tem titokban az egyik komáromi kápolnába. Asekrestyében talált és még használhatókönyveket a Csallóközi Múzeumnak(Dunaszerdahely - Dunajská Streda) adtamát. 4. Az ésekléli templomban uralkodóborzalmas állapotokról akkor egy - a kilététóvatosságból fel nem fedõ - fényképész na-gyon jó képsorozatot készített. Sajnos, ezek aképek nincsenek a birtokomban. Tudtommalelküldték vagy eljuttatták azokatEsztergomba, az egyházi illetékeseknek. 5.Hasonló sorsra jutott a komáromi katona-templom és két más kápolna is.
Puskás Zsolt
Eretnek istenekrészlet
Atyám!
Szépen berendezett világ ez!Megteremtvén az ember,
álmodott bele magának Istent,szült magának poklot, mennyországot,
bûnt, erényt, ármányt, átkot, vétketszív jóságát, igazat és szépet.
Fohászkodni is megtanult,és hiszi, egyre csak hiszi,
hogy ezt Te látod,hogy ezt Te érzed
(…)
Atyám!
Ha szabad vagyok,nem sújthat sors,nem tesz szolgává
álmodott Istenek hatalma,nem szül délibábot bennemIsteneid kereke: - a karma.
Szabadságom súlya alattcsupán önmagamban,
ön-ön szívem és színedelõtt zuhanhatok térdre.- azt is mondhatnánk,
no, végre!
(…)
Atyám!
Ha elmegyek Indiába
Kis LANT 2006/5
19
és hindi Isteneikben hívõgyermekeid megköveznek engem- megbocsátok nékik, s néked.
Ha Arábiában járvanem zarándokolok Mekkába
s a bõsz tömeg kibelez- nem perlekedek veled.
Ha Himalája bérceinbuddhista hittérítõn nevetve
letaszítanak ifjaid kõgörgetegbe- nem csodálkozok, nem kérdezek.
Ha Sion hegyén,prófétáiddal veszekedve
keresztre feszít maga az Isten- én el lennék veled itten.
De, ugyan mondd!Magyarnak miért teremtettél?
Magyarnak, ahol keresztény testvéreimvédik Krisztus gyermekeitõl a hont.
(…)
Vajha szenvedett-e Isten,mikor megszülettem?
(…)
A Szent Szellem feláldozta magát,
hogy megjelenjen óceánodegy cseppben?
A Szentlélek odaadtamagát,
hogy fényesedjen egylélekben?
Az Anyag volt mind
Kis LANT 2006/5
20
közül a legáldozatkészebb,mikor odavetette magát
e Világnak,
hogy világíthasson: - fényed?
(…)
Anyag? Lélek? Szellem?Lehet-e áldozatkész, odaadó,
elesettekhez forduló?Mit áldozhatott fel magából
a szellem, amikor megszülettem?Hová tûnt az odaadó
lelki fény, amikor megszülettem én?
Néha félek, oly gyakran önmagamtól szenvedek,
néha jéggé dermedbennem a remény,
amikor megláthatom,hogy mindhárom közül,
ha másért nem,
hát születésem okán: -a legáldozatkészebb,
a legodaadóbb voltam Én.
(…)
Lehet-e az Isten,csak úgy,
önmagában, önvalójábanegyüttérzõ, odaforduló?
Ha nincs számárahely szívemben,
megnyilvánulhat-eönmagában, önvalójában
a Szellem?
Kis LANT 2006/5
21
Dr. Domonkos János
A Lillafüredi Palotaszálló legújabb nevezetessége:Supka Géza emléktábla a szálloda park felõli oldalfalán
1929-ben azt ajánlotta: kapjon évente egyszer kiemelt figyelmet a minõségi, elsõsor-ban a magyar irodalom. Supka Géza /1883-1956/ író, régész, mûvészettörténész. Anagymûveltségû, ismert újságíró, publicista folyóiratát, a Literatúrát /1926-1938./azzal a szándékkal indította és szerkesztette, hogy a mûvelõdést, a könyvet, azolvasást népszerûsítse benne.Javaslata hátterében ott állt az irodalom és az irodalmi élet korabeli fellendülése, a
magyar könyv népszerûsítése érdekében évenként könyvnapokat kell rendezni. Supkaa Literatúrában kidolgozott, megfontolt, minden részletre kiterjedõ tervezettel álltelõ. "Az évnek egyik napján… az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozvaegymással - az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék -, hogyezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás mûvészete is kimenjenaz utcára, és pedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.Nem véletlen, hogy 2004-ben nemes veretû emléktábla került a szépséges lillafüre-
di Palotaszálló oldalfalára a következõ kõbevésett szöveggel: "… Könyvnap ren-deztessék … " - A 75. Ünnepi Könyvhét alkalmából a javaslattevõ Supka Gézaemlékére állíttatta a Magyar Könykiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése és MiskolcMegyei jogú Önkormányzata. Hogy miért kell a könyvnap, arról így írt tervezetében: " Az olvasók megfogyatkozott
száma mellett a kiadók csak bevált magyar és külföldi írókkal mernek rendszerint aközönség elé lépni: új írók bevezetésének rizikója és költsége, a legjobb esetben isvárható kis példányszám mellett nemigen fizeti ki magát."A 75. könyvhét immár széleskörû, politikától mentes összefogás: a magyar irodalom,az értelmiség, az olvasóközönség, a nyilvánosság együttmûködése.Móra Ferenc 1931-ben így ír róla: "Nekem Supka Géza nagyon ritkán látott barátom,de olyan jótevõm, amilyent nekem nemigen adott az élet. Ha tíz évvel ezelõtt nem fogkaron az õ páratlanul szeretetreméltó zsarnokságával, sohasem kerülök a szegedikörtöltés mögül a világ elé."Supka teremtette meg az irodalomtudományi riport ötletes típusát, mely fel tudta
kelteni a nagyközönség érdeklõdését népszerûsítõ, de ugyanakkor megbízható ada-tokat tartalmazó munkái iránt.Az IGE /Írók Gazdasági Egyesülete) 1932-44-ig mûködött az írók érdekvédelmi,
jogvédõ, segélyezõ szervezeteként. Felhívta a figyelmet az írók nehéz szociáliskörülményeire, s ennek javítása érdekében egy ideig az egyesület fõtitkára volt.1933. júniusában az IGE a lillafüredi Palotaszállóban tartotta összejövetelét. A jelen-tõs irodalmi rendezvény - Supka aktív közremûködésével - szervezõje KodolányiJános volt, aki a kormány támogatásával kedvezményes áron biztosította itt az írók
elszállásolását és a szálloda nagytermét, ahol a vitaüléseket tartották. Ezért vanSupka Géza emléktáblája legújabban a Palotaszálló falán.A résztvevõk között voltak többek között: Kosztolányi, Várnai Zseni, József Atilla. A
köszöntõt Pakots József tartotta, aki az általa is szervezett lillafüredi írótalálkozóközben /1933.jun. 12. / halt meg. Supka Géza rögtön segített a találkozó tovább-vitelében. A kongresszusi megnyitó beszédet Móricz Zsigmond tartotta. Az író-találkozó napjaiban írta József Atilla egyik legszebb szerelmes versét az Ódát:"Nézem a hegyek sörényét / - homlokod fényét / villantja minden levél… / Ezek aszavak a Palotaszálló környékének leírása, lírai kifejezése.Az Írók Gazdasági Egyesülete /IGE/ , az 1932-ben alakult érdekvédelmi szervezet
egyik legrangosabb rendezvénye volt /kétszáz író részvételével / a lillafürediPalotaszállóban 1933-ban, amely méltán hozzájárult, hogy a magyar írókat egymás-sal és az olvasóközönséggel megismertesse. A négy emeletes szálló méltó keretetadott: északi fõhomlokzata a Hámori tóra, míg a déli a Szinva lillafüredi völgyére néz/ahol a most felavatott emléktábla is díszlik /. Lillafüred napjainkban is az országegyik legszebb természeti adottságokkal rendelkezik a Bükk hegység keleti szélén,350 méter tszf. magasságban.
(Telefon: 06 46 331 411)
Rudnai Gábor
A kõszõnyeg madara
/Nemzeti Múzeum, római kõtár /
Kis félkörben a nagy félkör közepén, római mozaik diadalíve alatt,
kis félkörben, az ég nyílásán,
gyümölcsfa ágán sétál egy madár.
Kõszõnyeg termését, fanyarpiros meggyet szemelget.
Ülj le a márványlépcsõre, és hagyd, hogy a válladra szálljon!
Kis LANT 2006/5
22
Kis LANT 2006/5
23
Baráti Molnár Lóránt
Korje lentés
November felpárázó délutánja kézen fogva visszavezetaz idõben már nem mérhetõ kor hajnalaihoz a hallgatásba(kint néhány gyerekhang vagy olykor egy vonat csattogása)
a fotel karfáján ernyedten hever egy kéz a kezemfehér falak hideg ablaküveg egy tükör a szemközti falon
a tükör üres marad ha eléje állokszavaim nem érnek el sehová hevernek lábaim elõtt
számadásom senki nem hallgatja meg nincs kinek mondania papírlapon önkényesen csoportosulnak a versnek szánt betûk
valaki néha kinéz az ablakon elmosódott archa jobban megnézem rájövök én vagyok s ha jobban
meggondolom rájövökbárki lehetne -
a személyek nevek adatok lassan elveszítik jelentõségüketfelbomlik mindenféle ragozás az évszakok sem következetesek
arcomra zuhan az alkonyat és üvegtornyokspirálisan felfelé csavarodva a szétmálló levegõben
ütemesen lélegzik a szoba négy fala körülöttemkilátok mindenfelé alattam mozdul valami
leheletemtõl tágul a tér imbolyogva úszom fölfelé az esti ködben
hiába nézek körül szerteszét megszûntek immár a dimenziók is(eltûnt a Föld vissza sem találnék)
Litánia Feleségemnek, Riának
Itt múlt el minden; bennem és velem, -Lassan megöregszem, nem ellenkezem…
Csak szó voltam, csak táj voltam, amitEgy láthatatlan eke holnap kettéhasít…
Csak föld voltam és újra föld leszek;Nem lennél velem Te sem ékesebb…
Megállsz majd velem a dombok felett;Mint aki fájára felszegeztetett…
Mûkedvelõ írók, költõk jelentkezését is várjuk! Az elfogadott írásokat közöljük!
kis LANTIRODALMI FOLYÓIRAT
Fõszerkesztõ: Németh DezsõIrodalmi szerkesztõ:Németh Erzsébet
Szerkesztõség címe: Németh Dezsõ
Lant 1211 Budapest
Ady Endre út 5. 3/10.
Telefon:277 7196Mobil: 06 30 431 7837
Kiadja a Lant Irodalmi KlubMagánkiadás
ISSN 0865-8633
A LLaanntt Irodalmi Folyóirat elõfizetési díja egy évre:1500,-Ft.
A LLaanntt IIrrooddaallmmii KKlluubbtagsági díja egy évre: 500,-Ft. Ez magába foglalja a mûvek
gondozását és közlését.Elõfizetni postautalványon lehet a
szerkesztõség címére. A lap éventehat alkalommal jelenik meg.
Ára: 250,- Ft.
Németh Erzsébet
Vázlat
Remények vadliba raja,kétségek visszhangos jaja…
Csak el ne mozduljon,össze ne törjön a pillanat!
Bayer Béla
Györöki képeslapelõterében Bertha Bulcsuval
A Garga-hegyi Olümposzona Heszperidák kertje fölött,
míg Bertha lábnyomát vizslatom, asszony ölként nyílik meg Györök.
Mialatt a Szigligeti öböllátványával szemeimhez szédül,
latolgatom: így láthatta õ is,a vén Csereze tetejérõl?
Vagy, vonatablak optikán át,a keszthelyi gimibe útban?Gyámolította-e Széchenyitopográfiája, a múltban?
Mindez csak merõ találgatás,de a paphegyi rizling valódi,akár egy Eötvös-i vallomásvagy Bulcsu intermezzoi,
amik a fürdõ platánsorántolultak tolla hegyére,
miképpen Takáts strófáihoza Bece-hegyi tõkék vére.
E kaptatón, itt, jelzõtûzkéntlobbannak egymásba a lelkek,az elmúlással "Kutyu Gellért"
bordalai feleselnek.
Térültemben még beédesget Fáró Gyuri poharazója,
símogató selymével a rizling. Andalítón hallgató a nóta.
Majd lassan a Nap is elaranylik,nem érzékelhetõ belõle más
mint a Balatonba rejtett arcán: egy "opálkék, szelíd ragyogás".
Balatongyörök, 2006
