Középkori oktatástörténet beadandó

Közép- és kora újkori oktatástörténet

Az időszak oktatási formáinak és jelentős

alakjainak áttekintése, különös tekintettel az Edo-kori fejleményekre és a Bakumatsu

korszakra.

Magai Hanna

2012.12.08.


1

Tartalom

Bevezetés................................................................................................................................................. 2

Középkori oktatás .................................................................................................................................... 2

Buddhista templomiskolák .................................................................................................................. 3

Korai keresztény iskolák ...................................................................................................................... 4

Edo-kori oktatás ...................................................................................................................................... 4

Sógunátusi iskolák ............................................................................................................................... 5

Han iskolák .......................................................................................................................................... 6

Terakoya, Gōkō és az iparos műhelyek ............................................................................................... 7

Shijuku ................................................................................................................................................. 9

Edo-kori ideológiai áramlatok és azok jelentős alakjai.......................................................................... 11

Otodox neo-konfucianizmus ............................................................................................................. 11

A shintō és a konfucianizmus konfliktusa.......................................................................................... 12

Kokugaku ........................................................................................................................................... 13

Rangaku és yōgaku ............................................................................................................................ 14

Befejezés ............................................................................................................................................... 15

Forrásjegyzék ......................................................................................................................................... 16

Képek ..................................................................................................................................................... 17


2

Bevezetés

A japán történelemben nem egyszer bekövetkezett, rövid időn belül végrehajtott, rendkívül

sikeres modernizációs és reform törekvéseket vizsgálva elengedhetetlen a japán oktatás, a

japán társadalom műveltségének átfogóbb ismerete. Jelen dolgozat keretein belül célom,

hogy bemutassam a japán oktatás történetének középkori és Edo-kori fejlődését, azon belül

a különböző oktatási formákat, híres tanítókat, tudósokat és fontosabb ideológiai

áramlatokat. Ezáltal világosabb képet kaphatunk, hogy mért zajlott le olyan

„zökkenőmentesen” a Meiji Restauráció, és, hogy honnan voltak az országnak olyan humán

tartalékai, melyek kulcs szerepet játszottak a modernizáció hatékonyságában és

gyorsaságában, valamint egy ütőképes, önálló Japán állam kialakulásában.

Középkori oktatás

Ezt a korszakot hagyományosan a kultúra és műveltség mélypontjaként tartják számon a

japán történelemben, ennek ellenére alaposabban megvizsgálva felfedezhető, hogy a

későbbi konfuciánus ideológiai alapokra helyezett oktatás gyökereit itt kell keresnünk. Ebben

az időszakban a japán társadalom jelentős változásokon ment keresztül. Az új uralkodó

osztály, a bushik (harcosok) felemelkedésével az udvari arisztokrata kultúra, oktatás és

műveltség háttérbe szorult. Az új közigazgatási rendszernek köszönhetően a korábbi

hivatalnokképzési intézmények fölöslegessé váltak, és hamarosan meg is szűntek. Az

elsajátítandó tudás fókuszába a haditudományok, a katonai fegyelem és etika (bushidō)

került, ideológiai háttérként pedig a zen buddhizmus, illetve konfuciánus tanok szolgáltak. A

központi hatalom hanyatlásával nagyobb szerepet kapott az otthoni oktatás az intézményes

jellegűnél, míg az alapszintű oktatás szerepét, mint például a kínai írás oktatása, a buddhista

kolostorok vették át bizonyos mértékben.1

1 KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for Educational

Information, Inc. 1995. p.12-14.


3

A korszak egyetlen igazi felsőoktatási intézményének a Shimotsuke tartományban

létrehozott Ashikaga Gakkō (kép 1-4.) nevezhető. Alapításának körülményei nem

tisztázottak, mindenesetre azt tudjuk, hogy Uesugi Norizane daimyō adományai révén bővült

ki jelentősen a 15. században. Ennek köszönhetően 1550 táján már közel 3000 diákja volt.

Tananyaga a kor elvárásainak megfelelően a konfuciánus ideológiára épült és a hadi

ismeretek elsajátítását helyezte előtérbe. A diákok nagy része zen szerzetes volt, akik a

tartományurak keresett politikai tanácsadóiként szolgáltak később.2

Az oktatás egy másik fontos színterévé a tartományurak által alapított könyvtárak

váltak. Ezeket elsősorban a patronáló nemzetség tagjai, illetve szerzetesek használták. Sajnos

csak egy ilyen gyűjtemény maradt fenn, a Kanezawa könyvtár (Kanezawa Bunkō) (kép 5.),

melyet Hōjō Sanetoki alapított 1275 körül. Ma múzeumként funkcionál.3

Buddhista templomiskolák

Mivel a kínai írás és műveltség tanulmányozásának központjaivá a buddhista kolostorok

(főleg zen) váltak a korszakban, lassanként ezek a központok vállalták magukra a közoktatást

is. A tanulók kezdetben leendő zen szerzetesek voltak, de később közrangúak, majd

szamurájok is igénybe vették ezt az oktatási formát. Ebben a folyamatban nagy jelentősége

volt annak a ténynek, hogy az országban polgárháború dúlt, és a buddhista tanok egyre

népszerűbbé váltak a köznép körében is. A buddhista szekták közeli kapcsolatban álltak a

tömegekkel, és a szamuráj családok pártfogását is élvezhették. Az első nagy oktatási

központok az öt nagy kiotói és az öt nagy kamakurai zen kolostorban alakultak ki, de ezeket

hamarosan követték más templomok is. Különösen azok váltak jelentőssé, melyek egy

nagyobb szamuráj család pártfogását élvezhették.

A 15. századra az oktatás színvonalának növekedésével általánossá vált az ún. terairi,

azaz a szamuráj gyerekek „belépése” a templomi iskolákba. Főleg kínai írást, olvasást és

konfuciánus etikát oktattak nekik. Az ilyen típusú oktatás elterjedése mutatja a növekvő

igényt, egy általános műveltség megszerzésére. Ez nyomon követhető a különböző oktatási

segédanyagként működő művek megjelenésében és népszerűvé válásában is, mint például

az otogizōshi-k (népszerű történetek gyűjteménye), illetve a kyōgen előadások széleskörű

elterjedése. A 14. században megjelentek a praktikus tudást összegző ōraimono-k, melyek

tulajdonképpen olvasást gyakorló könyvként funkcionáltak és a későbbi korokban is fontos

szerepet töltöttek be az oktatásban.4

2 VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó,

Budapest, 2009. p.68.

3 VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó,

Budapest, 2009. p.68. 4 KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for Educational



4

Korai keresztény iskolák

1549-ben érkezett az országba Xavéri Szent Ferenc, ettől az időponttól beszélhetünk az

európai (először portugál) hittérítők, elsősorban a jezsuita rend munkásságáról Japánban. A

hosszú belháborúktól szenvedő nép körében, és egyes szamuráj családok birtokain is gyorsan

elterjedt az új hit. A missziós munka fontos központjaivá váltak a rendek által alapított alap-

és középfokú iskolák. Ezeket általában európai stílusban építették, és az oktatás anyagát is az

európai műveltség tantárgyai dominálták, mint például a matematika, csillagászat, földrajz,

portugál és latin nyelv, nyugati zene és festészet. Ugyanakkor, hogy népszerűbbé váljanak a

japán fiatalok körében, sokat merítettek a buddhista iskolák hagyományaiból is, így oktattak

japán nyelvet és történelmet is. Ezek a típusú iskolák leginkább Kyūshū szigetén, valamint

Kiotó és Nagoya környékén terjedtek el, 1583-ban körülbelül 200 lehetett belőlük. Említésre

méltó, hogy a misszionáriusok leírásai szerint a japán gyermekek szorgalmasabbnak

bizonyultak, mint európai társaik és a latin nyelvet is gyorsabban sajátították el. A 17.

században az ország bezárkózásával egy időben, a keresztény vallás kitiltásával ezeket az

iskolákat is bezárták.5

Edo-kori oktatás

Az ország újraegyesítését követően, a polgárháború lezárultával, és az ország újabb

bezárkózásával (sakoku) több mint 250 évnyi békés időszak következett a japán

történelemben (1600-1868), mely lehetővé tette sok hagyományosan japán kulturális

jellegzetesség kifejlődését. Az új intézményrendszer és közigazgatás kialakulásával, valamint

a társadalmi rendszer átalakulásával a különböző csoportoknak alkalmazkodniuk kellett az új

körülményekhez. A népességet szigorúan négy csoportra osztó rendszer (shi-nō-kō-shō, azaz

szamurájok, parasztok, kézművesek és kereskedők) jelentős életmódváltásra kötelezte a

társadalom nagy részét. Ez a szamurájok esetében a legszembetűnőbb, akik a harcos

életmódot hivatali szolgálatra voltak kénytelenek váltani, és földjeiktől elszakadva, a

tartományurak, illetve hűbéruruk központjai környékén telepedtek le. A megélhetésüket a

továbbiakban nem följeikről befolyó jövedelmük, hanem a hivatali szolgálataikért kapott

járandóságuk jelentette. Míg a középkor végén nem beszélhetünk általánosan elterjedt

műveltségről, és a szamurájréteg jelentős része írástudatlan maradt, a hivatalnoki életmód

elterjedésével újra igény támadt a szükséges ismeretek megszerzésére alkalmas oktatási

intézményekre. Ugyan a korszak elején még viszonylag kevés erőfeszítést tettek az oktatási

rendszer fejlesztésére, az ötödik shōgunt, Tsunayoshit már a tanulás és a tudományok

pártfogójaként tartják számon. Ő és utódai erőfeszítéseinek köszönhetően a 17. század

végére már nemkívánatos jelenséggé vált a műveletlen szamuráj, bár a legjelentősebb

fejlődés a 18. század második felében vált érezhetővé. A bakufu hivatalos ideológiájává a

neo-konfuciánus tanokat nevezte ki, azon belül is Zhu Xi (1130-1200) gondolatai kerültek

5 KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for Educational



5

előtérbe. Ennek megfelelően a szamuráj hivatalnokképzés törzsanyagát is a neo-konfuciánus

etika fontos művei, illetve a kínai nyelvű írás-olvasás elsajátítása jelentették. Ezzel egy

időben az új elvárások és lehetőségek a társadalom más osztályainak tagjait is önmaguk és

utódaik képzésére sarkallták, például üzleti előnyök reményében. Eképpen a társadalom

széles rétegeinek és különböző csoportjainak igényeihez igazodó, rendkívül változatos

iskolarendszer alakult ki a korszak végére, mely jelentős különbségeket mutatott mind a

fenntartó személyében, finanszírozásban, az oktatók hátterében, mind pedig a diákság

összetételében és az oktatott tananyag jellegében. Így összeségében elmondható, hogy a

Meiji korszak elejéig az iskolázottság meghaladta férfiaknál a 40%-ot, nőknél pedig a 10%-ot6,

de az írástudók arányát sokan ennél jóval többre becsülik (Harangi szerint akár a 80%-ot is

elérhette a férfiak körében7, megint máshol 54%-19%8). Ezzekel az arányokkal Japán előkelő

helyet foglalhat el a korszak műveltségi „világranglistán”.

Sógunátusi iskolák

Mivel a bakufu a hivatalvállalás feltételévé tette a megfelelő oktatás megszerzését a

szamurájok számára, létre hoztak a sógunátus közvetlen irányítása alatt álló akadémiákat. A

korszak végére 27 ilyen intézmény működött.9 Voltak közöttük az általános műveltség

megszerzésére fókuszáló, illetve egy választott tudományterületre specializálódott iskolák is.

Nagy általánosságban 8-15 éves koruk között jártak ide a diákok, kezdetben kínai irást,

olvasást és konfuciánus etikát, majd később erre épülve hadiismereteket tanultak. A kor

szellemiségének megfelelően elvárták egy jó vezetőtől, hogy katonai erényekkel és irodalmi

műveltséggel egyaránt rendelkezzen. A legkiválóbb, illetve a sógunátus által pártfogolt

diákok részére felsőoktatási intézményként működött a Shōheizaka Gakumonjō

(Shōheikō)(kép 6.)(ide 15 éves kor felett jártak a diákok). Ez volt a korszak legjelentősebb

oktatási intézménye, ahol a sógunátus leendő vezetőit, illetve a han iskolák konfuciánus

tudósait képezték. Az elődjét a 8. századi Daigaku-ryō mintájára alapította Hayashi Razan

(1583-1657) 1630-ban, majd az 1690-es években a sógunátus kibővítette és félhivatalos

rangot adományozott neki. Később 1790-ben a Matsudaira Sadanobu által irányított Kansei

reformok keretében az akadémia teljesen a bakufu irányítása alá került és szigorúan

korlátozták a tananyagot az ún. ortodox neo-konfuciánus tanokra (ez főképp Zhu Xi-t

jelentette, és az összes többi sógunátusi iskolára is alkalmazták). Ennek ellenére az egész

korszakban a Hayashi nemzetség birtokolhatta az iskola vezető pozícióit.10

6 JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000.

p.190. 7 HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf., 3-4.

szám 8 KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for Educational

Information, Inc. 1995. p.22. 9 HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf.. 3-4.

szám 10

KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō (1782-1856); SUNY Press, 1996. p.24-25.


6

A Shōheikō mellett létesültek bizonyos tudományokra szakosodott sógunátusi iskolák

is. Ilyen volt például a kínai orvoslást oktató Igakukan, a kokugaku kutatóközpontja, a

Wagaku Kōdanshō, valamint az oszakai, gazdasággal foglalkozó Kaitokudō.11 A korszak

második felétől egyre több nyugati tudományokra (rangaku és yōgaku) specializálódott

iskola is rendelkezésére állt annak a kiválasztott, szűk rétegnek, akik a bakufu engedélyével

idegen tanulmányokat folytathattak. Ezekben a központokban nyugati orvoslást,

térképészetet, csillagászatot, harcászatot tanulhattak a holland közvetítéssel szerzett

források alapján. A későbbiekben még több intézményt alapított a kormány nyugati

tudományok tanulmányozására, de ezekről az ideológiai áramlatok körében teszek említést

bővebben.

Han iskolák

A sogunátusi iskolák mintájára jöttek létre az uradalmi iskolák (hankō,hangaku) a

tartományi központokban. Mivel minden han köteles volt ilyen intézményt fenntartani, a

korszak végére közel 300 létesült (280 han volt).12 Eredetileg csak szamurájok gyerekei

járhattak ide, de később felhigult a társaság, és már módosabb közrangúak is bekerülhettek.

A sógunátusnak nagy beleszólása volt a működésükbe, bár nem jártak el általában olyan

szigorúan, mint a bakufu iskoláiban. Tanítási módszerükre jellemző volt a szigorú hierarchia,

a magoló jellegő, nem pedig értelmező tanulás, osztályzási és vizsgarendszer alkalmazása. A

tananyag alapjául itt is a neo-konfuciánus etika szolgált, kínai írást, olvasást, történelmet

oktattak, tanulmányozták a négy nagy konfuciánus művet és gyakorolták az öt hagyományos

konfuciánus művészetet.13 Ahogy a diákság kibővült például gazdag kereskedők gyerekeivel,

igény támadt matematika oktatására is, így több helyen ezt is a konfuciánus művészetekhez

sorolva tanították, bár a szamurájok többsége lenézte, mint olyan tudományt, amely a

kereskedők eszköze mások megkárosítására. A 18. század második felétől a tananyag

fokozatosan kibővült orvostudománnyal, nyugati tudományokkal, a kokugaku tudományával,

esetleg holland, majd angol nyelvvel is, attól függően, hogy mi volt a han érdekeltségének

középpontjában. A nyugati tudományok iránti érdeklődés elsősorban a tozama daimyō-k

körében volt népszerű, de ez az érdeklődés fokozatosan kiterjedt az egész országra, bár

indítéka sokféle lehetett. Általában 7-10, esetleg 16 éves korig jártak ide a diákok, a képzés

szintjétől függően (valahol alap- és középfokú oktatás is volt), ezután a tartomány

legkiválóbb tanulóinak esélyük nyílhatott a daimyō vagy a bakufu támogatását megszerezve,

a Shōheikō-n folytatni a tanulmányaikat.14 A Sankin kōtai rendszernek köszönhetően sok

nemzetség alapított akadémiát vagy könyvtárat a fővárosi rezidenciájuk környékén

11

JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000. p.188. 12

VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. p. 72-73. 13

KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō (1782-1856); SUNY Press, 1996. p.26. 14

HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf., 3-4. szám


7

családtagjaik és hivatalnokaik művelése részére. Ezek közül később néhány nagynevű

magániskolává nőtte ki magát.

A leghíresebb han iskolák voltak: Meirinkan Hagiban (kép 7.), Nisshinkan Aizuban (kép

10.), Kōdōkan Mitoban (kép 8-9.), és a Meirindō Nagoyában.

Terakoya, Gōkō és az iparos műhelyek

A középkori templomi iskolák mintájára létrejöttek az új terakoyák (kép 11.), de

előfutáraikkal ellentétben ezek már nem kötődtek a buddhista egyházhoz. A közrangúak

legelterjedtebb oktatási intézménye volt, de olyan szamuráj gyerekek is járhattak ide, akik

még túl fiatalok voltak a han iskolákhoz. Fő szempont az oktatásnál a praktikus ismeretek

elsajátítása volt, úgy mint az írás-olvasás (kana és kanji is), illetve egyre jellemzőbben az

abakusszal történő számolás. Esetenként ez kiegészülhetett földrajzzal, történelemmel és

fogalmazással is. Nagy jelentőséget kapott az erkölcsi nevelés, melynek alapja itt is a

hivatalos neo-konfucianizmus volt, bár a buddhizmus tételeit is tanították. Ez nem csak

annak köszönhető, hogy a tankönyvek nagy részét buddhista szerzetesek írták, hanem fontos

tényező volt, hogy az uralkodó réteg életét szabályozó normák nem minden tekintetben

feleltek meg a közemberek hétköznapi igényeinek.15

A terakoyák működése független volt a sógunátustól és a han vezetéstől is. Általában

módosabb parasztok, kereskedők, illetve helyi elöljárók, vezetők alapítottak ilyen iskolákat,

és a közösség közösen tartotta fenn őket. A tanárok fizetést nem kaptak, de teljes ellátásban

részesültek, sokszor a bentlakó diákok végezték a háztáji feladatokat is, például az iskola

takarítását, étel készítést. Az oktatás helyszíne lehetett egy üresen álló ház, templom épület,

egy tehetősebb polgár magánháza, vagy a tanár háza is. A tanárok összetétele is rendkívül

változatos volt, lehettek gazdátlan szamurájok (rōnin), shintō papok, orvosok, vagy éppen

művelt közemberek is.

Az oktatás célja a helyi vezetők képzése volt. Parasztok, helyi gazdák esetében fontos

volt elsajátítani a jegyzők (shōya) feladataihoz szükséges ismereteket, hogy az adóbeszedést,

és a szomszédsági csoportokat (gōnin-gumi) hatékonyan tudják irányítani és adminisztrálni.

A kereskedők, kézművesek szempontjából is nagy üzleti előnyt jelenthetett például a

számolás magasfokú elsajátítása. A létszámuk 30-60 fő körül alakult, sokszor 2 tanár, vagy

egy házaspár tanított egyszerre. Jellemzően 7/8-11/12 éves korig jártak iskolába.

Általánosságban véve nem tartották fontosnak a lányok intézményes oktatását a korszakban,

a legfontosabb feladatuk a helyes etikett és háztartásvezetés elsajátítása volt. Ennek ellenére

jöttek létre iskolák direkt lányoknak is, ha a szülő jobb házasság reményében a szamuráj elit

műveltségéhez hasonló képzettséget szeretett volna szerezni utódainak. Iskola hiányában az

15

VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. p.73-74.


8

oktató felesége is foglalkozhatott velük. Legfontosabb tantárgyaik az illemtan, teaszertartás,

ikebana, és tradicionális zene voltak.16

Ami az oktatás menetét illeti, általában napi 4-5 órát tanultak, mely folyamán a tanár

mindenkivel egyenként foglalkozott, mialatt a többiek egyéni feladatokat oldottak meg.

Osztályzás, vagy vizsgáztatás nem volt jellemző. Segédanyagként elterjedt az ún. ōraimono-k

használata, melyek már a középkorban is ismertek voltak, de ebben a korszakban

széleskörűen népszerűvé váltak a társadalom minden rétegében. Témájukat tekintve

foglalkozhattak morális kérdésekkel, földműveléssel, gazdálkodással, kereskedelemmel,

később földrajzzal is. Pl.: „A gazdag termés”, „A jó ruhaárus”, „Falusi olvasókönyv”, stb..

További fontos anyag volt a Senjimon, mely 250 szóból és 1000 írásjegyből (kanji) alkotott

négyszavas versek gyűjteménye, valamint a Sanjikyō, mely egy Wang Yang-ming által

összeállított, három írásjegyű szócsoportokból álló, a konfucianizmus alapjait és a kínai

történelmet összefoglaló tankönyv.17

Az Edo-kor végére több mint 15 000 ilyen iskolát tartottak számon hivatalosan, de

egyesek szerint a valódi érték ennek sokszorosa lehetett18 ( például akár 100 000 is19). Ezek

közül csak Edo városában 1200 létesült. Az iskolák és általános műveltség széleskörű

elterjedésével kialakult egy társadalmi, politikai kérdések iránt fogékony, írástudó réteg,

melynek egyre nagyobb volt az információ igénye, mint azt a növekvő nyomdaipar is mutatja

(nem ritkán tízezres példányszámban jelentek meg könyvek). A terakoya iskolák később

fontos alappilléreivé váltak a közoktatási rendszer kiépítésének.

A gōgaku-k, vagy gōkō-k vidéki iskolák voltak, melyeket általában a daimyō-k, hanok

alapítottak, de a helyi közösség tartott fenn. Tulajdonképpen a han iskolák mintájára

szervezett, alapszintű oktatásért felelős iskolák voltak, melyekben a terakoyákhoz képest egy

fokkal magasabb szinten oktattak írást, olvasást, számolást, erkölcsi és közéleti ismereteket,

fogalmazást. A korszak végére kb. 300 lehetett belőlük. Általában a közrangú, vagyonosabb

népesség tehetségesebb gyermekei, illetve vidéki szamurájok jártak ilyen iskolákba. A

közoktatási rendszer kialakításakor ezek is fontos szerepet játszottak az alapok

megteremtésében.20

16

HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf., 3-4. szám 17

VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. p.74-75. 18

VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. p.74. 19

KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for Educational Information, Inc. 1995. p.22. 20

HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf., 3-4. szám


9

Külön képzési rendszer működött az iparos, kézműves mesterségek elsajátítására is.

Mivel a vállalkozások dinasztikus jellegűek voltak, eleinte csak a család tagjainak nyílt

lehetőség a mesterség művelésére, de, ahogy nőttek az igények és a műhelyek is, lehetőség

nyílt „külsős” diákoknak is a bejutásra. Ebben az ágazatban jól bevált tanonc rendszer

működött, melybe a terakoya elvégzése után, 13 évesen léphetett be a diák. Általában 19-21

éves korig tartott a tanonckodás, mely során a szállást, ellátást és ruhát is biztosították

számukra.

Shijuku

A korábban említett iskolatípusoktól függetlenül működtek magáiskolák (shijuku) is a korban.

Ezek változatosak voltak mind a tananyag tartalmában, a diákok összetételében, számában,

mind a tanár származásában és foglalkozásában is. Ennek legfőbb magyarázata, hogy a

működésükbe se a bakufu, se a hanok nem szóltak bele, így a lehető legnagyobb szabadságot

élvezték (természetesen ésszerű határok között). Az ilyen iskolák alapítói is változatos

háttérrel rendelkeztek: voltak köztük orvosok, shintō és buddhista papok, rōninok,

szamurájok, de akár gazdag kereskedők is. Általában a tanár otthonához közel működtek,

akár a saját házában, a családja birtokán, vagy a rokonság/pártfogó földjén. Létszámban is

előfordult 20-30 fős is (pl. Baien Juku), de akár több ezer fős is. A korszak végén nagyjából

1500 volt belőlük.

Ez volt az első olyan intézményforma, mely valóban nem tett különbséget rangban a

diákok között, kizárólag a tanulmányi előmenetel, teljesítmény alapján értékelt. A tananyag

tanáronként változott, de jellemző volt, hogy nem szűkült le az ortodox tanokra,

előszeretettel foglalkoztak nem hivatalos ideológiákkal is. Egy-egy területre specializálódott

iskolák is létrejöttek, illetve olyanok is, melyek vegyesen tanítottak különböző tanokat. Így

léteztek kokugakura, kangakura (konfuciánus tudományok), nyugati tanulmányokra

(rangaku, yōgaku) specializált iskolák is, valamint ezek különböző keverékei is, kevés nem

hivatalos konfucianizmussal fűszerezve.

A sógunátusi és han iskolák konzervativizmusa miatt egyre nagyobb igény volt

alternatív oktatási lehetőségekre, ezért a korszak végére rendkívül sokszínű és kiterjedt

magániskolahálózat jött létre. Ezek az iskolák általában élen jártak a nyugati tudományok és

nyelvek kutatásában, mint például a Nagasakiban, Dejima szigetén Phillip Franz Balthazar

von Siebold (1796-1866) német orvos által alapított iskola (Narutaki Juku), ahol nyugati

orvoslást és tudományokat oktatott, mialatt ő maga Japánt tanulmányozta.21 Vagy ilyen

központ volt még Ogata Kōan (1810-1863) Tekijuku iskolája Oszakában (kép 12-13.), ahova

olyat nem is vett fel, aki még nem ismerte a kínai nyelvet, mivel direkt holland nyelvre és

tudományokra specializálódott, és fontos tárgyai közé tartoztak a hadászati ismeretek,

21

KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō (1782-1856); SUNY Press, 1996. p.32.


10

kertészet, kémia is. Később ebben az iskolában tanult Fukuzawa Yukichi is.22 A nem ortodox

ideológiák közül előszeretettel tanulmányozták Mencius (Meng Zi) műveit is, melyek a

bakufu számára a dinasztiák megdöntését bizonyos eesetekben jogosnak tartó elméletei

miatt meglehetősen kellemetlenek voltak. Yoshida Shōin például előszeretettel adott elő

Menciusról Shōka Sonjuku (kép 14-15.) nevű iskolájában, Hagiban (Chōshū tartomány),

annak eredeti mondanivalóját némileg eltorzítva, mivel szerinte a kínai modell Japánra

annak különlegessége miatt nem alkalmazható. Ugyanakkor nagy hatással voltak rá a

Mitogaku iskola elméletei is, a kokutai fogalma rendszeresen megjelenik nála, és

legfobtosabbnak a bushidō etika követését tartotta. 23 De ezekről az ideológiákról a

továbbiakban részletesebben is lesz szó.

A tanítás módszerében is jelentős eltérés volt a magániskolák között. Az iskolák nagy

részében jellemző volt valamiféle osztályzási, értékelési rendszer. Hirose Tansō (1782-1856)

Kangien iskolájában (kép 16-17.) és Ogata Kōan (1810-1863) Tekijuku-jában például képesség

szerint szintekre voltak osztva a diákok, melyekből vizsgák teljesítésével tudtak továbblépni.

Maga az oktatás viszont a sógunátusi iskolákénál jóval interaktívabb módon zajlott, az önálló

véleményalkotásnak és közös problémamegoldásnak nagyobb szerep jutott. 24 Ezzel

ellentétben Yoshida Shōin iskolája mellőzött mindenféle kötöttséget: nem volt se felvételi, se

osztályzás, se vizsgák, de még kötött tananyag és órarend sem. Az órák anyagát egy általa

összeállított olvasmánylista adta, melyről a diákok nekik tetsző sorrendben válogathattak, és

egyesével foglalkozott velük. Rendezett csoportos vitákat is, melyek gyakran egész éjszakán

át tartottak. Az oktatás akkor folyt, amikor a diákok odavetődtek, legyen az akár, reggel, akár

este.25 Iskolájának rövid élete alatt is olyan nagy gondolkodókat és reformereket nevelt ki,

mint Itō Hirobumi és Yamagata Aritomo későbbi miniszterelnökök, Takasugi Shinsaku, a

Kiheitai alapítója, Kido Takayoshi, és más későbbi miniszterek, a Meiji restauráció

élharcosai.26 A fentiekkel ellentétben, Yamazaki Ansai (1618-1682) a kiotói magániskolájában

az előadásos, egyoldalú oktatásformát preferálta a szövegtanulmányozás, illetve a

vitabeszélgetések helyett.27

22

KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō (1782-1856); SUNY Press, 1996. p.33. 23

WAI-MING, Benjamin Ng: The Mencius and the Meiji Restoration: A Study of Yoshida Shōin's Kō-Mō Yōwa, in:

Sino-Japanese Studies, Santa Barbara, US, 2001, Vol. 13, No.2, pp. 45-63. p.45-46.

24

KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō (1782-1856); SUNY Press, 1996. p.32-33. 25

UMIHARA Toru (Kyoto University): Yoshida Shoin and Shouka Sonjuku: The True Spirit of Education, Indiana University, Translation Series, 1999. p.8-10. 26

UMIHARA Toru (Kyoto University): Yoshida Shoin and Shouka Sonjuku: The True Spirit of Education, Indiana University, Translation Series, 1999. p.2. 27

UMIHARA Toru (Kyoto University): Yoshida Shoin and Shouka Sonjuku: The True Spirit of Education, Indiana University, Translation Series, 1999. p.16.


11

Edo-kori ideológiai áramlatok és azok jelentős alakjai

Csak úgy mint az oktatás a korszakban, a műveltség, az ideológiai áramlatok rendkívül

sokszínűek, összetettek voltak. A továbbiakban a négy legjellemzőbb irányzatot fogom

áttekinteni, megemlítve a legfontosabb élharcosok munkásságát is.

Otodox neo-konfucianizmus

Mint ahogy arról már korábban szó volt, a Tokugawa bakufu hivatalos ideológiája leginkább

Zhu Xi (1130-1200) tanain alapult (bár néha fordultak Wang Yang-Ming-hez is). Ezek már

egyfajta ötvözetei voltak a hagyományos konfucianizmusnak és a taoista, buddhista

metafizikának. Menciusszal ellentétben nála nem volt szó olyasmiről, hogy az uralkodó

dinasztia, ha nem teljesíti az Ég által rárótt kötelességét, akkor megdönthető. Ezek a tanok

alkalmasak volt a sógunátusnak arra, hogy mind az uralkodó réteg, mind az uralt réteg

pozícióját kőbe véssék és alapjaiban megerősítsék az új kormányzatot.

Az irányzat egyik első úttörője Fujiwara Seika (1561-1619) volt. Zen buddhista

nevelésben részesült és Kang Hang koreai tudóssal való való találkozása után kezdett el

egyre jobban érdeklődni a neo-konfucianizmus és azon belül is Zhu Xi iránt. Elsőként ő írt

kommentárt a Daxue-hez („Nagy Tanítás”), mely a neo-konfuciánus négy nagy mű közül Zhu

Xi szerint a legfontosabb volt.28

Fujiwara Seika tanítványa volt Hayashi Razan (1583-1657), aki szintén buddhistaként

kezdte, és az első Tokugawa sógunok tanítójaként és tanácsadójaként lefektette a Tokugawa

bakufu szilárd alapjait képező neo-konfuciánus ideológiai rendszert Japánban. Tanaiba shintō

elemek is vegyültek. Egyik elsőként hangsúlyozta a szamurájok felé az önmaguk

művelésének, oktatásának fontosságát. 1630-ban alapította meg iskoláját, a Shōheikō-t,

melyről korábban már esett szó a sógunátusi iskoláknál.29

Yamazaki Ansai (1618-1682) szintén buddhista kolostorokban tanult, majd Tosa

tartományban találkozott először a neo-konfuciánus tanokkal, később Kiotóban nyitott saját

iskolát. Munkásságának nagy részét a shintō és a konfucianizmus tanainak egybeolvasztására

tett törekvései alkották, mely során olyan következtetésekre jutott, mint például az ősi Japán

felsőbbrendűsége. Nála jelent meg először a Suika Shintō fogalma is. Őt nevezhetjük az első

28

BOWRING, Richard: Fujiwara Seika and the „Great Learning”, in: Monumenta Nipponica, Vol.61, No.4, Winter, 2006. pp. 437-457. p.443-444. 29

JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000. p.192-193.


12

szikrának, amely elindította az ősi japán hagyományok kutatásának feléledését (később

kokugaku).30

Kaibara Ekken (1630-1714) szamuráj felmenőkkel rendelkezett, apja orvos volt, és ő

is ezt a pályát követte később, ám utazásai és különböző szolgálatai alatt megismerkedett

Zhu Xi tanaival, amiért elhagyta korábbi buddhista gyökereit. Zhu Xi egyik legortodoxabb

követőjeként sok morális tartalmú művet szerzett, mint például az Onna Daigaku-t mely a

női viselkedés, a női lét szabályait, etikettjét írja le. Emellett rengeteg tudományos művet írt

gyógynövényekkel, botanikával kapcsolatban, valamint földrajzzal, utazással, helytörténettel

foglalkozókat is. A természeti kutatások terén olyan híres lett Japánban, mint Charles

Darwin.31

Ogyū Sorai (1666-1728) egy orvos második fiaként született. A sógunátus fontos

tanácsadójaként szolgál sokáig. Legnagyobb szenvedélye a filológia tudomyánya volt, de

alkotott műveket joggal, történelemmel, harcászattal, és zenével kapcsolatban is.

Lelkesedett mindenért, ami kínai, a kínai műveltség volt számára a legmagasabb színtű,

követendő példa. Konfuciánus ideológiája szerint minden rész a világban az egyetemes

igazság leképeződése, így a részletek vizsgálatával is megismerhető az egész valóság.

Munkásságának fontos eleme volt a régi és új kínai szövegek filológiai elemzése és azok

összevetése az elavult japán kanbun szövegekkel. Kutatásával kapcsolatban szótárakat,

szószedeteket írt, melyek érthető nyelven magyarázták a régi fogalmakat. Sorai volt az első

jelentős alak az ősi kínai műveltség tanulmányozásának hagyományában, mely a 18.

században nagy népszerűségnek örvendett. Sosem nyert szamuráj rangot.32

A shintō és a konfucianizmus konfliktusa

Már Hayashi Razan-nál is felmerült egy igény a shintō, japán hagyományok és a

konfucianizmus ötvözésére, de ezek a törekvések hamarosan rámutattak a kínai és japán

világ különbségeire. Az egyik első fontos konklúzió volt, amit levontak, hogy a korabeli,

legyengült, félgyarmati sorba süllyedt Kína csak árnyéka az ősi nagy birodalomnak, és már

aligha érdemes a „világ közepe” elnevezésre. Még a „Kína imádó” Ogyū Sorai is fontosnak

tartotta megkülönböztetni a japán feudalizmust a kínai centralizmustól, mely szerinte

alulmarad a japán rendszer mellett.33

30

JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000. p.195-196. 31





13

Yamaga Sokō (1622-1685) is ötvözni próbálta a konfuciánus tanokat először a

taoizmussal, majd a buddhizmussal, de végül a shintō és a konfucianizmus egyesítése mellett

döntött. Befolyásos tanár volt, követőinek tartják a 47 rōnint is. Szerinte a magasrangú

szamuráj morál, erkölcs teszi jogossá az uralmukat, mely nem jellemző semelyik másik

társadalmi csoportra sem. Tulajdonképpen ő standardizálta a bushidō fogalmat is.34

A Mitogaku iskola keretei között Tokugawa Mitsukuni daimyō kezdte összeállítani a

Dai Nihonshi-t, a „Japán Nagy Történetét”, mely központjában a császárság hagyományai és

a tradicionális japán értékek állnak, nem pedig a konfuciánus bakufu, ami azért kifejezetten

érdekes, mert Mito tartomány vezetése a shinpan daimyōk közé tartozott.

Aizawa Seishisai (1781-1863) 1825-ös Shinron című művében már Japánt nevezi a

középső országnak, ahol a Nap felkel, ami a Napistennő (Amaterasu) birodalma. Japán

különlegességét már nem a szamuráj nemességgel, hanem a nemzeti hagyománnyal,

mitológiával, vallással magyarázza. Ő használja először széleskörűen a jōi és kokutai

(nemzeti egység) fogalmakat, melyek később a sonnō jōi mozgalom alapját fogják képezni.

Itt érdemes még megjegyezni, hogy a jōi eredetileg nem volt kifejezetten bakufu ellenes

mozgalom, a sikertelen külpolitika, és az egyenlőtlen szerződések hatására vált azzá. 35

Kokugaku

Az ősi kínai műveltség tanulmányozására létesült vizsgálódások ellenmozgalmaként is

tekinthetünk a kokugaku-ra (azaz „Nemzeti tanulás”), mely az ősi japán hagyományok,

irodalom tanulmányozását tartotta fontosabbnak, a Mitogaku munkásságán elindulva.

Az egyik első ilyen kísérlet volt Kada no Azumamaro (1669-1736) shintō pap

munkássága, aki a Manyōshū tanulmányozásának szentelte az életét. Az ősi verselést

tartotta a japán szellem legőszintébb, legtisztább kifejeződésének.

Egyik legjelentősebb tanítványa, Kamo no Mabuchi (1697-1769) vitte tovább

munkásságát, aki maga is shintō pap gyermeke volt. A császárság intézményét és az ősi

Japánt tanulmányozta, majd utazásai során felkereste többek között az Ise-i szetélyt, ahol

találkozott Motoori Norinagával is, későbbi tanítványával.

Motoori Norinagát (1730-1801) tartják a kokugaku legismertebb alakjának.

Kereskedő családba született, és az ősi japán szövegek tanulmányozása volt a szenvedélye.

Többekközött 30 évig behatóan tanulmányozta a Kojiki-t, melyhez jelentős kommentárokat

és fordítást készített, valamint a Genji Monogatari-t is. Rendkívül tapasztalt filológus volt, a

Kojiki mitológiáját ennek ellenére mégis történelmileg autentikusnak gondolta. Jellemzőek

34

JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000. p.203. 35

JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000. p.204.


14

nála a mono no aware (az elmúlás szomorú érzése), illetve a yamatogokoro (tiszta japán szív)

fogalmak használata. Halálakor több mint 500 tanítványa volt.

Hirata Atsutane (1776-1843) Norinaga követője volt ugyan, de nála jelent meg

először az a sokkal inkább vallási és politikai fanatizmusnak nevezhető elem az ideológiában,

mely később sok paradox, szélsőséges gondolatnak engedett utat, Japán mindenhatóságát

hangsúlyozva.36

Rangaku és yōgaku

Az ország bezárkózása után kapcsolatfelvételre külföldiekkel (Hollandokkal) egyedül

Nagasakiban, Dejima szigetén volt lehetőség, de ott is csak a kiváltságosaknak. 1720-ban, a

kereskedelem élénkítése érdekében tett engedmények következményeként megindulhatott

nagyobb mennyiségben tudományos és szellemi termékek behozatala is, ami fellendülést

jelentett a rangaku tudományok területén. A legelső kutatott tudomány a nyugati orvoslás

lett, mely lassanként átalakította a klasszikus kínai orvoslás gyakorlatát. Új könyvekhez

hozzájutni, és azokat értelmezni is rendkívül nehéz volt, mivel se megfelelő szótárak, se az

ananyelvben a megfelelő szókincs sem léteztek. A 18. század második felére kezdett egyre

népszerűbbé válni a rangaku, a sógunátus is támogatta egy szűk réteg ilyen irányú oktatását

a még kezdetleges fordító intézetekben. Kezdetben két kutatócsoportról beszélhetünk: a

fordító iskolákról Nagasakiban, akik közvetlenül jutottak hozzá a beérkező tudáshoz (kb. 140

diák), illetve az Edo-i orvosok egy kis csoportjáról, akik a fordítók segítsége nélkül kezdtek

neki jelentős anatómiai táblázatok, orvosi könyvek lefordításához. Ezen a területen

áttörésnek könyvelhető el az az 1771-es boncolás, melyet már anatómiai térkép segítségével

hajtottak végre, és melynek következményeképpen fény derült a kínai orvoslási gyakorlat

több elemi hibájára is. Ezután jelentős forditó munkálatokba kezdtek, mely elindítójának

Sugita Genpaku (1733-1817) tekinthető. Halálakor már 104 tanítványa volt, és ezután még

nagyobb ütemben terjedt országszerte a rangaku műveltség (főleg az orvoslás terén

egyenlőre).37

Jelentős hajtóerő volt a modern tudományok és a világ más országainak

megismerésében a 18. század második felétől Japán partjai közelében folyamatosan feltűnő

idegen hajók, melyek az ország megnyitását, kereskedelmi jogokat, vagy kikötési engedélyt

kértek. Az legelső ilyen tapasztalatok az oroszokhoz fűződtek. Risztóak voltak a Kínai Ópium-

háborúkról érkező hírek is, melyek rádöbbentették Japánt a technológiai elmaradottságára.

Ettől az időszaktól kezdve egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a tengerészet, nemzetvédelem,

csillagászat, fizika, földrajz és más praktikus tudományok elsajátítására. A sógunátus újabb

intézményeket hozott létre a nyugati tudományok (már nem csak rangaku) kutatására.

Elsőként a Tenmongata (mely eredetileg kalendáriumok készítésével foglalkozott, majd ezt

36




15

kibővítették csillagászattal, térképészettel, és nyugati nyelvekről való fordítással) funkcionált

a nyugati tudományok központjakétnt, majd 1856-ban megalakul a „Barbár könyveket

kutató intézet”, a Bansho Shirabesho. A nyugattal kapcsolatos gyors szemléletváltást

mutatja, hogy az intézményt 1862-ben Yōsho Shirabesho-ra („ A nyugati könyveket kutató

intézet”), 1863-ban pedig Kaiseijo-ra („A fejlődés intézete”) nevezték át. Nagasakiban 1858-

ban nyílt meg az Eigo Denshūjo (Angol Nyelvi Intézet), majd 1863-ban a Gogakujō (Nyelvi

Intézet), ahol már angol, francia, holland, orosz és kínai nyelvet is oktattak.

Általánosságban 3 módon volt lehetőség nyugati tanulmányokat folytatni a 19.

században. Egyrészt a sógunátus által alapított intézetekben, másrészt a független magán

akadémiákon (mint például a Tekijuku), harmadrészt pedig a sógunátus által finanszírozott

külföldi tanulmányutakon, melyek inkább a korszak végén voltak jellemzőek. Egy példát

említve: Fukuzawa Yukichi (1835-1901) tanulmányait rangakuval kezdte (a kínai műveltség

elsajátítása után) a Tekijuku magániskolában, ahol fizikát, kémiát, fiziológiát is tanult. Később

Yokohamába látogatva tapasztalta, hogy az „idegenek” nem beszélnek hollandul, így rögtön

angol tanulmányokra váltott, és lelkesen vállalkozott egy sógunátus által indított külföldi

expedícióra, ahonnan hazatérve a sógunátus külügyi részlegénél vették igénybe fordítási

képességeit, és természetesen későbbi pályafutása is fényesen alakult. Az ő példáján az is

belátható, hogy a rangaku és a yōgaku önmagában nem voltak bakufu ellenesek, a nyugati

tudományokat főleg az ország védelmezésére, a külföldi nyomás elhárítására tartották

alkalmasnak. Mindazonáltal a „fekete hajók” megérkezése előtt is felfedezhető volt egy

Japánt, a világot uraló, hódító hatalomként vizualizáló irányzat is.38

Befejezés

Az oktatási rendszer fenti áttekintése során megfigyelhető, hogy olyan jelentős társadalmi

folyamatok mentek végbe a korszakban, melyek átlépték a szigorú hierarchikus gátakat.

Feltűntek például a kizárólag eredmény centrikus oktatási intézmények, ahol nem

különböztették meg a diákokat származásuk szerint. A feudális közigazdatási rendszerből

már kikívánkozott a mind gazdaságilag, mind társadalmilag annál fejlettebb Japán nemzet. A

fejlett kereskedelem és infrastruktúra eredményeként a japán gazdaság inkább egy piaci

jellegű országra kezdett hasonlítani. A Tokugawa-korban kialakult továbbá egy széles

rétegeket átölelő közös műveltség, mely jó alapot szolgáltatott a későbbi oktatási

reformoknak, és egy iparosodott, modern állam megteremtésének. Könnyű belátni, hogy a

művelt, új lehetőségekre nyitott társadalmi tartalékok nem jöhettek volna létre a széleskörű

és változatos Tokugawa oktatás nélkül.

38

JANSEN, Marius B.: Rangaku and Westernization, in: Modern Asian Studies, Vol. 18, No. 4, Special Issue: Edo Culture and Its Modern Legacy, 1984. pp. 541-553. p.547, 551-553.


16

Forrásjegyzék

BOWRING, Richard: Fujiwara Seika and the „Great Learning”, in: Monumenta Nipponica,

Vol.61, No.4, Winter, 2006. pp. 437-457.

HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf.. 3-4. szám JANSEN, Marius B.: Rangaku and Westernization, in: Modern Asian Studies, Vol. 18, No. 4, Special Issue: Edo Culture and Its Modern Legacy, 1984. pp. 541-553. JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000. KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō (1782-1856); SUNY Press, 1996. KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for

Educational Information, Inc. 1995.

MITANI Hiroshi: Escape from Impasse: The Decision to Open Japan; International House of Japan, 2006 UMIHARA Toru (Kyoto University): Yoshida Shoin and Shouka Sonjuku: The True Spirit of Education, Indiana University, Translation Series, 1999. VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt!

Eötvös Kiadó, 2009.

WAI-MING, Benjamin Ng: The Mencius and the Meiji Restoration: A Study of Yoshida Shōin's Kō-Mō Yōwa, in: Sino-Japanese Studies, Santa Barbara, US, 2001, Vol. 13, No.2, pp. 45-63.


17

Képek

Ashikaga Gakkō

1.kép

forrás: http://www.jref.com/gallery/data/603/medium/ashikaga_gakko03.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

2.kép

forrás: http://www.jref.com/gallery/data/603/medium/ashikaga_gakko06.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://www.jref.com/gallery/data/603/medium/ashikaga_gakko03.jpg

http://www.jref.com/gallery/data/603/medium/ashikaga_gakko06.jpg


18

3.kép

forrás: http://ashleys.jp/blog/wp-content/uploads/2010/09/100829_154826-

e1284361016276.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

4.kép

forrás: http://farm1.static.flickr.com/126/367954688_84e1a9108b.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://ashleys.jp/blog/wp-content/uploads/2010/09/100829_154826-e1284361016276.jpg

http://ashleys.jp/blog/wp-content/uploads/2010/09/100829_154826-e1284361016276.jpg

http://farm1.static.flickr.com/126/367954688_84e1a9108b.jpg


19

Kanazawa Bunkō

5.kép

forrás: http://www.shift.jp.org/guide/wp-content/uploads/2012/02/kanazawabunko-

468x350.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

Shōheikō

6.kép

forrás: http://bhoffert.faculty.noctrl.edu/hst263/HayashiRazan.Shoheiko.png

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://www.shift.jp.org/guide/wp-content/uploads/2012/02/kanazawabunko-468x350.jpg

http://www.shift.jp.org/guide/wp-content/uploads/2012/02/kanazawabunko-468x350.jpg

http://bhoffert.faculty.noctrl.edu/hst263/HayashiRazan.Shoheiko.png


20

Meirinkan, Chōshū

7.kép

forrás: http://www.sanyo-syokuhin.co.jp/meirinkan.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

Kōdōkan, Mito

8.kép

forrás:

http://www.gojapango.com/japan_picture/albums/upload/mito/normal_kodokan_3837.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://www.sanyo-syokuhin.co.jp/meirinkan.jpg

http://www.gojapango.com/japan_picture/albums/upload/mito/normal_kodokan_3837.jpg


21

9.kép

forrás: http://qjphotos.files.wordpress.com/2009/05/koudouinyard.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

Nisshinkan, Aizu

10.kép

forrás: http://files.myopera.com/gdare/blog/Nisshinkan_caligraphy%20class.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://qjphotos.files.wordpress.com/2009/05/koudouinyard.jpg

http://files.myopera.com/gdare/blog/Nisshinkan_caligraphy%20class.jpg


22

Terakoya

11.kép

forrás: http://www.hokudai.ac.jp/en/news/image/201051_02.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

Tekijuku, Osaka

12.kép

forrás: http://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/02/34/18/34/caption.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://www.hokudai.ac.jp/en/news/image/201051_02.jpg

http://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/02/34/18/34/caption.jpg


23

13.kép

forrás: http://www.flickr.com/photos/nakashi/7358370550/sizes/l/in/photostream/

dátum: 2012.12.08. 22:30

Shōka Sonjuku, Hagi, Chōshū

14.kép

forrás: http://www.visit-jy.com/spot/files/98_0.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://www.flickr.com/photos/nakashi/7358370550/sizes/l/in/photostream/

http://www.visit-jy.com/spot/files/98_0.jpg


24

15.kép

forrás: http://blogc.fujitv.co.jp/simg/profile/8b915/101181694/242697_pcl.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

Kangien, Hita, Oita

16.kép

forrás: http://www.travel-around-japan.com/pht-k95-07-06-1.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://blogc.fujitv.co.jp/simg/profile/8b915/101181694/242697_pcl.jpg

http://www.travel-around-japan.com/pht-k95-07-06-1.jpg


25

17.kép

forrás: http://www.arch.oita-u.ac.jp/a-kou/moku/mokuzoukentikuDB/kensaku/seibu-

area/hita/kangien/003.jpg

dátum: 2012.12.08. 22:30

http://www.arch.oita-u.ac.jp/a-kou/moku/mokuzoukentikuDB/kensaku/seibu-area/hita/kangien/003.jpg

http://www.arch.oita-u.ac.jp/a-kou/moku/mokuzoukentikuDB/kensaku/seibu-area/hita/kangien/003.jpg

Documents

Középkori oktatástörténet beadandó