Časopis žiakov Základnej školy v Radzovciach – A Ragyolci Alapiskola diáklapja

„Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted.“

„ Škola znamená prvá láska, škola znamená budúcnosť, škola je plná radosti a šťastia, škola je spomienka na mladosť.“

„Itt az írás, forgassátok ... (Kölcsey)

Dejiny - Múltidéző

Pred 50 rokmi – 50 évvel ezelőtt

Po zlúčení školy – Összevonás után

Šesťdesiate roky – A hatvanas évek

Sedemdesiate roky – A hetvenes évek

Osemdesiate roky – A nyolcvanas évek

Deväťdesiate roky – A kilencvenes évek

Na prahu nového tisícročia –

Az új évezred küszöbén (2000-2009)

Školský rok 2009/2010 – A 2009/2010-es tanév

Škola očami detí – Iskolánk gyerekszemmel

Správy o školskom vyučovaní v „Ragyolci“ pochádzajú už z roku 1760. Budova

prvej školy stála oproti Angyalovmu domu.

Ragyolcon az első iskolai oktatásról szóló feljegyzések az 1760-as évekből

származnak. Az első iskola épülete a régi Angyal –házzal szemben állott.

V 20. rokoch 20. storočia bola postavená prvá modernejšia budova školy. Bola

jednotriedna a zabezpečovala školské vzdelávanie do roku 1959. Teraz je v tejto budove

zriadený Klub dôchodcov.

A 20.század 20-as éveiben épült a már korszerűbb egyosztályos iskola, amely 1959-

ig szolgálta az oktatást. Ma a nyugdíjas otthonnak ad helyet.

Vyučovanie v jazyku slovenskom v rokoch 1921-1924 bolo v dome Drugdovcov a

od roku 1946 do roku 1959 v kaštieli Benyovitsovcov.

A szlovák nyelvű oktatás az 1921-1924-es években a Drugda-féle házban, később a

Benyovits–kastélyban valósult meg.

Dnešná budova školy sa začala stavať v roku 1956 a bola dokončená v roku 1959.

1.septembra 1959 otvorila svoje brány pre žiakov slovenskej i maďarskej národnosti

a vyučovalo sa v nej v oboch jazykoch.

Az új korszerű iskola építése 1956-ban kezdődött és 1959.szeptember 1-jén már

megnyitotta kapuit külön szlovák és magyar tagozattal.

Miesto budúcej školy - Az új iskola területe 1955

Výstavba novej školy - Az új iskola építése 1958

Budova školy - Az iskola épülete 1959

Na obrázku: Prvý riadite ľ školy - Ernest Futó a p .u č. Spodniaková (1960)

A képen : Futó Ernő – az iskola első igazgatója és Spodniakova tan ítón ő

V roku 1961 sa obidve oddelenia zlúčili pod jedno riaditeľstvo, ktoré pretrváva až dodnes.

Iskolánk két részlege 1961-től közös igazgatóság alá tartozik.

Spoločný učite ľský zbor – 1963

Közös tantestület – 1963

Tried .uč. - Oszt. f. : Judita Španielková, Nagy Ilona

Ernest Futó, Július Kovács a „Študentský parlament“ školy (Pionierska organizácia) – 1963

Futó Ernő, Kovács Gyula és a „Diákparlament” (Úttörőszervezet) – 1963

Mladí požiarn ici – Ifjú tűzoltók 1962 Šachový krúžok – Sakk-kör 1962

Spevácky krúžok – Énekkör 1962 Literárny krúžok – Irodalmi kör 1962

Spevokol - Énnekkar 1968 Tane čný krúžok - Tánckör 1968

Spartakiáda 1965 Hádzanárske družstvo - Kézilabdacsapat- 1969

Odhalenie sochy – Szoboravatás 1964 Na výlete - Kiránduláson 1964 Zást.riad.-Ig.hely. Mikuláš Haviar

Jab lko nepadlo ďaleko od stromu - Az alma nem esett messze a fájától 1965

Venček - Próbabál 1967

Recitačná súťaž - Szavalóverseny 1976 Súťaž "Plameň" - "Láng" tűzoltóverseny 1978

Branná súťaž – Honvédelmi vetélkedő 1977 Sľub „Iskier“ – „Szikra“-avatás 1978

9. Máj v obci - Május 9. a községben 1973

"Obchod s báb ikami" - "Bababolt" 1970

"Čarovná flauta" - "Csodafurulya" 1971

"Princezná so z latou hviezdou" - "Az aranycsillagos hercegn ő" - 1976

V roku 1981 pribudla do areálu školy nová telocvičňa.

Az iskola 1981-ben tornateremmel bővült.

Lyžiarsky výcvik - Sítan folyam 1981

Iskričky a pionier i - Sz ikrácskák és úttörők 1982 a/és 1986

Kultúrny program - Kultúrműsor 1985

V školskom roku 1992/93 bol založený detský folklórny súbor „Kis Nógrád“.

Az 1992/93-as iskolai évben megalakult a „Kis Nógárd” Gyermek Néptáncegyüttes.

Od 1.7.2002 sú základná škola a materská škola zlúčené do jedného právneho

subjektu pod názvom Základná škola s materskou školou – Alapiskola és Óvoda , zriaďovateľom je Obec Radzovce.

Táto zmena priniesla NOVÉ možnosti a výhody vo výchovno–vyučovacom procese. Vďaka úspešnej účasti v Projekte Infovek sme získali nové počítače. Prostredníctvom ďalších projektov bola zmodernizovaná telocvičňa a v roku 2003 prebehla rekonštrukcia strechy na budove školy.

2002. 7.1-jén a község alapiskolája és óvodája közös jogi alanyiságot kapott, Základná škola s materskou školou – Alapiskola és Óvoda néven, melynek fenntartója Ragyolc község.

Ez az ÚJ változás új lehetőségeket hozott az oktatási-nevelési folyamat terén. A sikeres Infovek projektnek köszönhetően iskolánk új számítógépeket kapott. További pályázatoknak köszönhetően lett felújítva a tornaterem és 2003-ban az iskola tetőszerkezete.

Zriaďovateľ školy – Obec Radzovce – bol v školskom roku 2008/2009 úspešný

v rámci Regionálneho operačného programu Ministerstva výstavby a regionálneho rozvoja

SR. Na realizáciu projektu z fondov EU získal 543 185,65 Eur. Rekonštrukcia ZŠ

prebiehala v rokoch 2009 – 2010.

Az iskola fenntartója, Ragyolc Község, a 2008/2009-es tanévben sikeres pályázatot

nyújtott be a SzK Építésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma által meghirdetett

Regionális fejlesztési programba. A pályázat megvalósítására iskolánk fenntartója az Uniós

Alapból 543 185,65 Eurót kapott. Az iskola felújítása 2009-2010-ben valósult meg.

Dobré ráno škola moja,

som tu zas a som tu znova.

Teším sa na každú chvíľu,

všetci žiaci dúfam prídu.

Pol storočia za sebou už máš,

šiesty krížik práve začínaš.

S tebou budem oslavovať

radovať sa i spomínať.

Raduje sa mladý, starý,

spomínajú tí ostatní.

Učitelia zlatí, drahí,

životom radosť rozdávali.

Rozdávali plným košom,

chlapcom, dievkam i kamošom.

Dali nám lásku, dali vedomosti

sme im vďační za ich obetavosti.

(Peter Melicher, 7.A)

Tak ako každý rok lístie opadá. Tak ako sa strieda deň a noc.

Tak si každý žiak do lavice sadá a zažíva tu tajomnú školskú moc.

Tí vzdelaní učitelia tejto školy veľa rád a múdrosti nám do života dali

spravili pre nás všetko čo mohli a my sme z toho veľkú radosť mali.

No jedného dňa sa skončí aj 9 rokov nádherných.

So slzami v očiach odchádzame. Do sveta tajomstiev veľkých-

-a facky od života dostávame.

(Kristína Kubáňová, Kristína Nagyová, Gabriela Koóšová – 9.A)

Škola je miesto kam chodím asto. Uíme sa tu predmety,

nemá rada klebety.

Nauím sa íta, písa, poíta, Nové veci skúma.

Pod lavicou taška leží, Na vyuovanie pani uiteľka beží.

Na stolike celý de sedíme, Písomky neradi píšeme.

Ke neslušne sa správame, Poznámoky dostávame.

Máme tu všelijaké detiky, Na chodbe visia nástenky.

V šatni ležia topánky, obed nám varia kuchárky.

Do žiackej knižky jednotka letí,

V našom oku rados svieti. Krúžky súaže poznáme,

radi si žartík podáme. (Alexandra Szabóová, 7.A)

aká nás už školská brána, víta deti zavas rána. Deti sa tešia, lebo na svete škola je najmúdrejšia.

Lepšie nám bolo v júli, cítili sme sa ako v úli. Šumelo more, hora, rieka, cestovali sme do aleka.

Usmieva sa slnko premilo, akoby sa s nami lúilo. Hory moje, hory, o to vo vás horí? ože by horelo? To len zvonek zvoní.

(Valentín Bodor, 7.A)

Čo mi dala škola? Veľa. Mal som len 6 rokov a písal sa rok 2001. Nadišiel čas, aby

malý škôlkar nastúpil do prvého ročníka ZŠ. Bojazlivými krokmi a s nesmelými pocitmi

som začal navštevovať prvý ročník - malú triedu v tejto budove... P.uč. Husíková bola

učiteľka, ktorej sa nikto nemusel báť. Smelo nás viedla 4 roky, celým prvým stupňom.

Prišli sme na to, že škola nie je až taká zlá. Nenaplnili sa rečičky zo škôlky, že učitelia

budú prísni, budú nás strašiť a ak sa nebudeme učiť, zavrú nás do pivnice. Naučili sme

sa jednu dôležitú vec: nikdy sa nemôžeme báť nových vecí, všetky prekážky sú

zdolateľné... Školu sme si veľmi obľúbili aj keď na 1. stupni sme ešte okrem p. uč.

Husíkovej veľa učiteľov nepoznali. 4 roky ale rýchlo uleteli a zrazu sme končili prvý

stupeň.

P.uč. Haviarovej, našej novej triednej, sme sa spočiatku báli... Bude neskutočne

prísna? Prasknú nám hlavy z učenia? Nie! Aj ju sme si rovnako obľúbili a naše hlavy

nepraskli... Na tejto škole sú, aj boli skvelí učitelia. Vedia nás správne motivovať do

budúceho života. Škola sa nám stala akýmsi druhým domovom, s ktorým sa budeme

musieť pomaly lúčiť.

(Patrik Bandúr, 9.A)

Prvý deň v škole: všetci sme mali strach, no zároveň sme sa aj tešili.

Pán riaditeľ predniesol nádherný príhovor a povedal: „Vážení pedagógovia, teraz môžete zobrať žiakov do tried“.

Dostali sme veľmi dobrú pani učiteľku Mgr. Oľgu Ďurišovú.

Prvý školský rok prebehol hladko. No ako sme starli, tým boli ťažšie učivá, pribúdali predmety, no aj učitelia. Ako sme sa dostávali na druhý stupeň, menili sa triedy aj učitelia. Na prvom stupni sme šantili. Robili zle cez prestávky. Prosto sme robili to, čo sa v škole nemá. Učiteľky nás za to potrestali. Chodili sme aj na koncoročné výlety za našu celoročnú prácu, drinu.

Zaujímavosťou je, že táto škola je slovensko-maďarská. My to vôbec nepociťujeme, lebo sme kamaráti. Žijeme ruka v ruke, navzájom si pomáhame a máme sa radi. Na druhom stupni sme v šiestom ročníku dostali za triednu učiteľku Mgr. Ingrid Oravecz. Presne ju sme chceli. Ona nás učí anglický jazyk. Je to super predmet, akurát sa treba učiť slovíčka a to už také dobré nie je. Ale aj to sa dá. Pani učiteľka Bozóová musí mať s nami veľkú trpezlivosť, lebo sa v siedmom ročníku učíme o ľudskom tele, o opornej sústave a podobne. Je to ťažká robota. Samozrejme aj ostatní učitelia to s nami majú ťažké. No najťažšie je učiť matematiku, lebo tam musí byť učiteľ v strehu. Stačí jedna chyba a celý príklad je zle. Byť pedagógom je veľmi ťažké. Obdivujem učiteľov, že nás tak vynikajúco učia. Nie je to žiaden špás. No a ešte k tomu sú nové učebné osnovy, takže je to ešte ťažšie a nemáme ani nové knihy. To zďaleka nie je všetko.

Ale učitelia a rodičia nám dali nový obzor. Je dobré, že naša trieda je malá. Celá zásluha, že sa dostaneme na nejakú strednú, ale aj na vysokú školu je zásluha rodičov, pedagógov, riaditeľov a všetkých, čo pracujú v škole. Pri ukončení základnej školy by sme im za to mali od srdca poďakovať.

(Jana Morongová, 7.A)

Ahogy az embereknek, úgy az épületeknek is van kora. Lehet nekik születésnapjuk is. A mi iskolánk most ünnepli az 50. születésnapját.

Mikor az iskolát építik, először csak a falakat húzzák fel. Amikor pedig a gyerekek belépnek a kapuin, élettel telnek meg ezek a falak. Először szürke volt az épület. A nagyszüleink és később a szüleink jártak bele. Most lefestették az iskolát, új ablakokat tettek, vidám képeket festettek a belső falakra. Kapott az iskola új számítógépeket, hogy még könnyebben menjen a tanulás benne. Egyúttal új helységet is kaptunk a számítógépeknek. A felújításokban sort kerítettek az étkezdére és a tornateremre is. Az iskola udvarát szép parkká alakították.

Az iskola a második otthonunk, kívül-belül nagy átalakításon ment keresztül. Szívesebben járunk ebbe a szép környezetbe tanulni.

( Brada C., Buday D., Hegyi N., Kaločai Á., Kaločai E., Tóth B., Tóth B. – VI.B)

Az iskolám 1960-ban épült. Most ünnepli az 50. születésnapját. Van benne sok

osztály, van étkező, tornaterem és télen még jégpálya is. Ha reggel jövök ide,

jönnek a barátaim is.

Iskolánkat a napjainkban újították fel. Az ablakokat kicserélték, a

tornatermet és az étkezőt lefestették, új tetőt is kaptak. Nagyon szép az

udvaron a kis kert, amelyben egy kis vár áll. Az udvaron van még egy szobor is,

amelyet egy volt diáktól,egy híres szobrásztól kapott az iskolánk. A szobor

kislányt ábrázol, táskával a hátán és könyvvel a kezében. A belseje is szép és

nagy az iskolának. Szeretek ide járni. Szeretem a tanító néniket és bácsikat meg

az igazgató nénit is.

Ennek az iskolának köszönhetem a tudásom. (Balázs Dóra, VI. B)

A mi iskolánk most ünnepli az 50. születésnapját. Ebben az iskolában tanultunk

meg írni és olvasni, számolni, itt tanultuk meg az ábécét. Amit megtanultunk, a tanító bácsiknak és néniknek köszönhetjük. Ők sokat dolgoznak.

A mi iskolánk körül sok minden található: kert, tornaterem, udvar, focipálya. Sok újítás történt itt. Minden osztályt kifestettek, kicserélték a padokat, az ablakokat , új számítógépes termet rendeztek be. A folyosókon csodálatos művek vannak festve.

Én az iskolát nagyon szeretem, lehet itt új barátokat szerezni, új tantárgyakkal ismerkedni.

( Baranyi Liana, VI.B )

„Az én anyukám régimódi iskolába járt. Régi padokban ültek, még számítógépek sem voltak.

... De mégis örömmel jártak iskolába.“ (Puporka Nikolas, 4.B)

„Valamikor az iskolának ne volt tornaterme, mint most. A gyerekek se jártak külön osztályba.

A mostani iskolánk nagyon szép.“ (Bencsik Ádám, 4.B)

„A nagymamám azt mondta, hogy amikor ő iskolába járt nem volt ilyen szép az iskola. De nem az

számított, hogy milyen volt, hanem hogy mit tanultak benne. Azért a sok jóért amit kaptak,

köszönettel tartoznak a tanáraiknak.“ (Balázs Fernandó, 4.B) Egy hónapja járok ide és nagyon megtetszett ez az iskola. Amikor először

végigjártam a folyosókat, láttam a szép díszeket, felfedeztem, mennyi csodálatos dolog van itt. Már az első tanítási napon észrevettem, hogy a tanító bácsik és nénik milyen sokat ki tudnak hozni belőlem, és máris úgy éreztem, növekedett a tudásom.

Az iskolának boldog 50. születésnapot kívánok! ( Oláh Pál, V.B )

Már 5 éve járok ebbe az iskolába. Most az egész épület megújult.Kívülről a színe sárga, magas, háromszintes épület. 20 osztálya van, most újjáalakultak. A padok, a berendezés, az ablakok – minden új. Még a tornaterem és az étkező is más lett. Most olyan az iskolánk, mint egy kis kastély. Az udvaron virágok nyílnak, a fák között van egy kis vár, az iskola is hasonlít hozzá. Új számítógépeink is lettek. Ezt mindet az igazgató néninek is köszönhetjük.

Nekem jó itt. ( Kalocsai Katalin, V.B )

MESE AZ ISKOLÁRÓL

Hol volt, hol nem volt, volt egy iskola, amely 1960-ban készült. Az iskola még ma is áll és működik egy szép faluban, Ragyolcon.

Ez a mi iskolánk. Csodálatos, a napfénytől csak úgy ragyognak az ablakai. Nagy termei tiszták és világosak. A csodaszép épületet egy gyönyörű rét veszi körül, melyen nyáron tarka lepkék játszadoznak. A kertünk közepén áll egy szobor, mely mellett megnyugszik az ember. Van egy vár is, egy sziklakert is, melyben temérdek tarka virág nyílik. Az iskola másik oldalán nagy fenyők lombosodnak. Elsőben azt hittük, hogy nehéz lesz, majd beléptünk a betűk és számok birodalmába. Teltek, múltak az évek, eljutottunk a 6. osztályba. Itt már nagyobb a tét, de a tanító nénik és bácsik mint jó tündérek biztatnak és segítenek minket.

Igen. Ebbe az iskolába járunk mi is, innen indulunk a célunk, a jövőnk felé. Felnőtté válva pedig jó szívvel fogunk rá gondolni vissza.

( Baláž Mercédesz, VI.B )