KOMMENT`R KÖZÖSSÉG HAGYOM`NY SZABADS`Gkommentar.info.hu/attachment/0001/422_kommentar0605.pdf · Paksa Rudolf: A törtØnetírÆs mint propaganda. BarÆth Tibor œtja ... volt,

�56 A KORTÁRS EURÓPÁBANBorhi László: Moszkva és Washington között 1956-ban 3

Fejérdy Gergely: A brüsszeli kormány reakciói 10Kecskés D. Gusztáv: A francia közvélemény reakciója 16

Simon Attila: 1956 és a szlovákiai magyarok 24

MÛHELYNáray-Szabó Gábor: Evolúció és konzervativizmus 34

Bárdi Nándor: A szükség mint esély � Lehetséges-e a magyarságpolitikát szakágazatként elgondolni?[I.] 43

MESSZELÁTÓMagyarics Tamás: Vörös és kék

Kongresszusi választások az Egyesült Államokban 60

TOTÁLIS MÚLTPaksa Rudolf: A történetírás mint propaganda. Baráth Tibor útja

a szaktörténetírástól a mítoszgyártásig 69

HONI FIGYELÕBalázs Zoltán: Államreform? 81Pesti Sándor: A kormányzati reform 90

ESSZÉBalázs Zoltán: Holmik 3. 103

RE:CENSORMike Károly: Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!

Az Acton Intézet és a Journal of Markets and Morality 110

KOMMENTÁRK Ö Z Ö S S É G · H A G Y O M Á N Y · S Z A B A D S Á G

TARTALOM 2006|5

SZEMLEÖtvös István: Októberi képeink

(Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáraáltal kiadott 56-os fotógyûjteményrõl) 121

Kósa László: A sorsforduló-metafora(Kovács István könyvérõl) 123

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � T A R T A L O M

KOMMENTÁRkéthavonta megjelenõ közéleti és kulturális folyóirat

Szerkeszti a szerkesztõbizottság:Ablonczy Balázs (fõszerkesztõ), Czibere Károly, Hatos Pál, Ötvös István, L. Simon László

Fõmunkatárs: Pesti Sándor és Benkõ Levente CsongorOlvasószerkesztõ: Csillag István

Kiadja a Kommentár Alapítvány (1085 Budapest, Baross utca 28.) Telefon/fax: (06-1) 411-1348

www.kommentar.info.hu, e-mail: [email protected]õségi titkár: Dömötör Csaba

Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.

Lapterv: ArtinpressTördelés: Syrena Bt.

Nyomdai elõállítás: Kapitális Nyomda, 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 14.A lap megvásárolható a Lapker Rt. elárusítóhelyein.

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága VIII. kerület Budapest, Orczy tér 1. Elõfizethetõ postán, kézbesítõnél, e-mailben: [email protected], faxon: (06-1) 303-3440

ISSN 1787-6974

Számunk illusztrációi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levél-tára 56-os fotógyûjteményébõl származnak. Köszönjük Müller Rudolfsegítségét.

3

Borhi László

MOSZKVA ÉS WASHINGTON KÖZÖTT 1956-BAN

Rövid tanulmányomban igyekszem az 1956-os forradalommal és függetlenségiharccal kapcsolatos szovjet illetve amerikai politika néhány olyan kérdését azono-sítani és elemezni, melyek nézetem szerint a kimenetel szempontjából döntõ sze-repet játszottak.

A szovjet politika kapcsán fel kell tenni a kérdést, hogy mi volt Magyarországhelye a szovjet birodalomban. Röviden: szovjet katonai és gazdasági tér volt. Te-rületét korlátlanul használhatták a szovjet megszálló csapatok, melyeknek még alétszámát sem közölték a magyarokkal. Fenntartási költségeit 1948-ig teljes egészé-ben, ezt követõen pedig 50-70 százalékban a magyar költségvetés fedezte. Moszk-va igényeinek megfelelõen Magyarország mintegy 240 ezer fõs hadsereget állítottki, amely több mint háromszorosa volt a békeszerzõdés által megengedett szám-nak, és teljes egészében magáévá tette a Szovjetunió katonai doktrínáját. A magyaripart pedig javarészt az erõszakos militarizálás szolgálatába állították, ennek kö-szönhetõ tehát az eltorzított gazdasági fejlesztés, az ország emberi és természetierõforrásainak elpazarlása.1 1945 és 1956 között a Szovjetunió hadizsákmány, jó-vátétel, hadseregének fenntartása, elõnytelen kereskedelmi szerzõdések, valaminta magyarországi szovjet vállalatbirodalom tevékenységének köszönhetõen mintegy1-1,5 milliárd dollárt vont ki Magyarországról. Bár ezt a vállalatbirodalmat 1952 és1954 között visszavásároltatták, szükség esetén továbbra is korlátlanul rendelkez-hettek a magyar nyersanyagbázissal, és 1955-ben kizárólagos felvásárlási jogot sze-reztek az újonnan feltárt uránra, melyet elõállítási költség alatt vettek át. Érdeke-inek védelmében Moszkva gyakorolta Magyarországon a belpolitikai szuverenitást,amelyet a kommunista vezetés fenntartás nélkül elfogadott. Vagyis Magyarország aSzovjetunió II. világháborús hadizsákmányaként egy ütközõzóna részét képezte,melynek feladása fontos katonai és gazdasági érdekvesztéshez és a nagyhatalmi stá-tus megkérdõjelezéséhez vezethetett volna.

Felmerül a kérdés, hogy ezeknek az érdekeknek a fenntartása érdekében képesvolt-e a szovjet külpolitika hatékonyan fellépni. Bár megállapítható, hogy 1953-

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � � 5 6 A K O R T Á R S E U R Ó P Á B A N

1 1951 januárjában egy moszkvai titkos tanácskozáson Sztálin felszólította a népi demokráciák vezetõit, hogykészüljenek fel katonailag egy általa 1953-ra várt háborúra a Nyugattal. Ennek érdekében háromszorosárakellett emelni a nehézipar fejlesztésére vonatkozó, már amúgy is teljesíthetetlenül magas tervet.

ban Rákosi részleges félreállításával sikerült stabilizálni a helyzetet, az 1956 nyará-tól kibontakozó válságra a Kreml képtelen volt adekvát választ adni. Ennek oka azvolt, hogy a marxista-leninista eszme látószögén keresztül szemlélve az eseménye-ket a szovjet vezetés képtelen volt felmérni, hogy mögötte nem �az ellenség akna-munkája�, hanem valós társadalmi sérelmek, feszültségek állnak. Katasztrofális té-vedés volt Rákosi utódjaként a hozzá hasonlóan gyûlölt Gerõt kinevezni a szélesebbkörökben népszerû Nagy Imre helyett. Jellemzõ, hogy amikor Vas Zoltán arról be-szélt, hogy a szükséges reformokat csak Nagy tudná végrehajtani, Andropov nagy-követ Vas �szélsõjobboldali nézeteinek� és a jugoszláv modell iránti szimpátiájánaktudta be kijelentéseit. Amikor maga Gerõ beszélt a szovjetellenesség és az elége-detlenség terjedésérõl, a szovjet nagykövet kifejtette, hogy �az értelmiség reakciósrészének agitációja dezorientálja a munkásokat�, és az �objektív politikai és gazda-sági helyzetet� �kielégítõnek� találta.

Miért következett be a végzetes katonai beavatkozás? Tudjuk, hogy október 30-ána szovjet pártvezetés még a csapatkivonásról és a politikai kibontakozásról határo-zott annak ellenére, hogy a helyzet fokozatos romlásáról érkeztek jelentések Buda-pestrõl. Egy napra rá azonban eldöntötték, hogy katonai erõvel vetnek véget a for-radalomnak. Magyarázatra szorul tehát, hogy milyen események késztették Hrus-csovot és a pártelnökséget a pozitív döntés drámai hirtelenséggel történõ visszavo-nására. Röviddel az október 30-i, a csapatkivonási tárgyalások megkezdésére vo-natkozó határozat után Mikojan illetve Szuszlov vészjelzést küldött, hogy romlik ahelyzet, �huligánok� foglalták el a párt helyi központjait, kommunistákat ölnekmeg. Attól lehetett tartani, hogy a magyar egységek átállnak, és csak szovjet fegyve-rek menthetik meg a helyzetet. Ezt követõen értesült a Kreml a Köztársaság térivéres eseményekrõl, a pártház államvédelmis védõinek meglincselésérõl. Az a tény,hogy a magyar hadsereg tankjai is részt vettek az ostromban, tovább erõsítette azaggályokat. Vagyis rövid idõ alatt a belsõ helyzet drasztikusan rosszabbra fordult.Ehhez köthetõ, hogy a kínai vezetés október 30-án intervencióra szólította fel aszovjeteket, bár nem tudható, hogy ez befolyásolta-e Moszkva döntését. Egyesekkiemelik, hogy október 31-én Nagy Imre bejelentette, kezdeményezni fogja Ma-gyarország Varsói Szerzõdéshez kötõdõ kötelezettségeinek a felülvizsgálatát, amikomoly fenyegetést jelenthetett Moszkva biztonsági, katonai érdekeire nézve.Azonban nem tudni, hogy a bejelentés a beavatkozásról szóló döntés elõtt, vagycsak után történt.

Ugyanakkor döntõnek ítélem meg, hogy október 31-én Anglia és Franciaországbombázni kezdte Egyiptomot. Ennek az volt a háttere, hogy 1956 nyarán Nasszeregyiptomi elnök államosította a brit és a francia gazdasági és stratégiai érdeket ké-pezõ szuezi csatornát mûködtetõ társaságot. Válaszul október 24-én brit�fran-

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 – � 5 6 A K O R T Á R S E U R Ó P Á B A N

4

5

cia�izraeli megállapodás született arról, hogy elõzetes forgatókönyv szerint októ-ber 29-én Izrael, majd 31-én Anglia és Franciaország támadást indít a közel-ke-leti arab ország ellen a csatorna birtokba vétele, illetve Nasszer eltávolítása miatt.Bár az október 31-i elnökségi vitáról szóló jegyzõkönyv szûkszavú, a magyarorszá-gi politika megmásítása kapcsán Hruscsov elmondta, �ha kivonulnánk Magyaror-szágról, az felbátorítaná az imperialistákat. Ezt gyengeségnek fognák fel, és táma-dásba lendülnének. Egyiptom mellett odaadnánk nekik Magyarországot is.� Más-nap Bulganyin miniszterelnök igyekezett megmagyarázni a döntést, és elmondta,hogy október 30. óta �megváltozott a nemzetközi környezet�. Nem utalhatott más-ra, csak az egyiptomi beavatkozásra. Még nyilvánvalóbbá teszi az összefüggéstHruscsov beszámolója az SZKP Központi Bizottsága számára, melynek plénumán1957 júniusában kifejtette: �az angol�francia�izraeli agresszió és a magyarországipuccs idején megakadályoztuk egy világháború kitörését�.

Végsõ soron tehát a forradalom sorsát a nemzetközi események pecsételtékmeg, bár a fegyveres leszámolás mindvégig a szovjet politika valószínû opciója volt.

Az utóbbi idõben sok szó esik az Egyesült Államok 1956-os politikájáról. En-nek elemzése rávilágít az ötvenes évek amerikai külpolitikájának motivációira, akorszak nemzetközi politikájára, végsõ soron pedig arra, hogy mi volt Magyaror-szág, 1956 helye, szerepe a nemzetközi politikában.

Sokak szerint az amerikai intervenció azért maradt el, mert Magyarország füg-getlenségi harca a Szovjetunió ellen nem volt eléggé fontos. Ennek ellentmonda-nak a bizonyítékok. Így a Nemzetbiztonsági Tanács 1956 júliusában kelt állásfog-lalása, mely szerint a szovjet jelenlét Kelet-Európában �súlyos fenyegetést jelentNyugat-Európa és az Egyesült Államok számára�, ezért a �csatlósok felszabadításaaz Egyesült Államok alapvetõ érdekét képezi�, elsõsorban azért, mert ettõl az eu-rópai feszültség és a háborús veszély csökkenését lehetett várni. Dulles külügymi-niszter pedig október 26-án már azt mondta, hogy �a magyar felkelés jelenti ezidáig a legnagyobb veszélyt� a Szovjetunió kelet-európai uralmára.

Óvatosságra intett viszont, hogy Washington öngyilkos vállalkozásnak tartotta aSzovjetunió elleni fegyveres felkelést. Dulles október 25-én kifejtette: �szívesenlátjuk, ha egy nemzet lépéseket tesz a nemzeti függetlenség, illetve a szovjet ura-lomtól való megszabadulás irányában. Mindazonáltal nehezen elképzelhetõ, hogyfegyvertelen emberek, bármennyire hõsiesek legyenek is, miként lehetnének ké-pesek arra, hogy legyõzzék a szovjet tankokat. Ilyen körülmények között arra kelltörekednünk, hogy a lehetõ legkisebbre csökkentsük a vérontást.� Október 24-énLengyelország kapcsán Eisenhower elnök arról beszélt, hogy a �felszabadulás nap-ját minden bizonnyal el kell halasztani ott, ahol a fegyveres erõ miatt öngyilkossága tiltakozás�.

B O R H I L Á S Z L Ó : M O S Z K V A É S W A S H I N G T O N K Ö Z Ö T T 1 9 5 6 - B A N


6

Bár végül kudarcot vallott és téves feltevésen alapult, Washingtonnak volt el-képzelése a követendõ politikáról. Ennek célja az idõnyerés volt a politikai rende-zés érdekében, akár kelet-európai keretekbe ágyazva, a semlegesség alapján. Esz-köze pedig Moszkva meggyõzése, hogy a válság ilyen jellegû megoldása az érdeké-ben áll. Harold Stassen elnöki tanácsadó javasolta, hogy a fegyveres leszámolásmegakadályozása érdekében haladéktalanul tudassák Moszkvával: Magyarországfüggetlensége nem veszélyeztetné a szovjet biztonságot. Ennek szellemében aNemzetbiztonsági Tanács október 26-án felhatalmazta Eisenhowert, hogy indít-ványozza a Kremlnek a magyar kérdés rendezését az osztrák modell alapján, amelygarantálta volna Magyarország függetlenségét és a szovjet biztonságot is. Úgy vél-ték, Moszkva biztonsági zónaként foglalta el Kelet-Európát, tehát ha Amerika en-gedményt tesz Moszkva jogos biztonsági igényeinek, elkerülhetõ lenne a szovjetfegyveres leszámolás, és elérhetõvé válhat Magyarország függetlensége. Ennek je-gyében fogant Dulles ismert, október 27-i beszéde, amelyben biztosította a szov-jet vezetést: nem tekinti Magyarországot potenciális szövetségesnek, és hozzátette,hogy Amerika célja a kelet-európai országok függetlenségének és szuverenitásánakhelyreállítása. Vagyis nem az érdektelenség kifejezésérõl volt szó, hanem arról,hogy esélyt akartak adni a békés kibontakozásra. Bohlen nagykövet október 29-énmegismételte az üzenetet a Kreml vezetõi számára, amely másnap a politikai ki-bontakozás mellett foglalt állást, persze nem feltétlenül volt összefüggés a kettõ kö-zött. Tekintve, hogy kedvezõ jelentések érkeztek a budapesti helyzetrõl, a Nemzet-biztonsági Tanács október 31-i elõterjesztése értelmében javasolni kellett a köl-csönös csapatkivonást Európából cserében a csatlós országok semlegességéért.

Felmerül, hogy a felkelés világpolitikai jelentõsége ellenére miért nem kerültsor hathatósabb amerikai beavatkozásra. Egyrészt csõdöt mondott a hírszerzés,nem volt mód elõre felkészülni a válságra. Szerepet játszott a szuezi válság, de en-nek jelentõsége nem abban állt, hogy �elvonta a figyelmet� a kevésbé fontos ma-gyar eseményekrõl. Dulles hangsúlyozta, �nem akarja, hogy a közel-keleti esemé-nyek eltereljék a figyelmet� a magyarországi helyzetrõl és arról, hogy �megtegyük amegfelelõ lépéseket�. Szuez sietette a szovjet beavatkozást, és megnehezítette aszovjet politika nemzetközi megbélyegzését.

Nagy Imrét Gomulkával ellentétben nem tartották kellõen szovjetellenesnek.Rossz volt miniszterelnökségének amerikai megítélése: a budapesti amerikai kö-vetség 1954-ben úgy vélte, �a magyarok ellenszenvvel viseltetnek rendszerévelszemben�, gazdaságpolitikáját katasztrofálisnak minõsítették 1953�1955 közöttikormányfõsége idején. Nagy elmulasztotta, hogy akár szimbolikus lépéssel enyhít-sen a két ország ellenséges viszonyán. A magyar�amerikai viszony miniszterelnök-sége idején is rosszabb volt, mint a bolgár kivételével bármelyik kelet-európai dik-

7

tatúráé, beleértve a szovjetet. Dulles kifejtette, az USA-nak semmi köze a Nagy-kormányhoz, az új amerikai követet pedig utasította, hogy ne adja át megbízóleve-lét. Ezt csak november 3-án másították meg, tekintve, hogy Nagy �elfogadta a népszabadságra és függetlenségre vonatkozó követeléseit�, és semlegességért folyamo-dott. Ekkor már túl késõ volt. Tükrözõdött Lengyelország és Magyarország eltérõfontossága is a régión belül. Az elõbbi tekintetében a vezérkari fõnökök utasítástkaptak, hogy vizsgálják meg a nemzetközi katonai akció lehetõségét, míg Magyar-ország esetében is elutasították a katonai segítségnyújtás minden formáját.

A CIA részérõl felmerült ugyan, hogy atombombát dobjanak a szovjet utánpót-lási vonalakra, de ezt a tervet az elnök lesöpörte azzal, hogy �nem akarja megsem-misíteni azt a népet, amelyet meg kell mentenie�. Az amerikai hírszerzés úgy ér-tesült, hogy Hruscsov minden eszközt bevetne Magyarország megtartására, amimegfelelt annak, amit az SZKP fõtitkára Titónak mondott. A State Departmentelemzése október 30-án leszögezte, hogy minden hathatós segítség a magyaroknak�valószínûleg ellenségeskedéshez vezetne az oroszokkal�. Amikor a spanyolokamerikai segítséget kértek, hogy fegyvert küldhessenek a forradalmároknak, közöl-ték velük, hogy erre nem kerülhet sor, mert fegyveres összecsapáshoz vezetne azoroszokkal. Brentano nyugatnémet külügyminiszter nem véletlenül mondta, le-hetetlen lett volna fegyveres segítséget nyújtani a magyaroknak. Ausztria még a lég-terét sem akarta rendelkezésre bocsátani, sõt még a magyar menekülteket is biz-tonsági kockázatnak tartotta, vagyis egyetlen országon keresztül sem juthattak vol-na mentõseregek Magyarországra.

Washington nem számíthatott szövetségeseire sem. Anglia tartott a forradalomsikerétõl, mert kelet�nyugati háború veszélyét látta benne. Féltek, hogy újjáéled-hetnek a regionális konfliktusok, illetve az ottani német hegemónia. Vagyis, kül-politikai hagyományaihoz híven, Anglia a stabilitást részesítette elõnyben.

Valós volt-e az amerikai vezetés félelme a háború eszkalálódásától, vagy csakürügy a tétlenségre? Sokan visszavetítik a mai Amerikát az akkorira. Amit a maitólzokon vesznek, a tegnapitól számon kérik. De Eisenhower óvatosabb, megfontol-tabb volt Bushnál, és Amerika törekvéseit korlátozta a másik szuperhatalom, aSzovjetunió. Ráadásul tudjuk, hogy csak kevés ország támogatta volna a magyaror-szági amerikai beavatkozást. A világ nem égett a felszabadítás vágyától. Kína a for-radalom leverését támogatta. Nehru indiai miniszterelnök még az ENSZ-ben semállt ki a Szovjetunió ellen. Párizs és London tartott a forradalomtól, és saját bajai-val volt elfoglalva. Bonn sem látott esélyt a segítségnyújtásra, a �testvéri� országokvezetõi saját érdekükben az intervenciót pártolták.

Korabeli amerikai vélekedés szerint kelet�nyugati összecsapásra csak abban azesetben kerülhetett sor, ha a Szovjetunió létfontosságú érdekeit (benne Kelet-Eu-



8

rópát) megtámadta volna a Nyugat. Ebben az esetben még a nukleáris elrettentéssem mûködött volna. 1952-ig az amerikai külpolitikai gondolkodás apokaliptikusvolt, elkerülhetetlennek vélték a szovjet�amerikai leszámolást. Ebben az idõszak-ban gátlástalanabb lépésektõl sem riadtak vissza a vasfüggöny mögött. Trumanazonban a szovjet atomfenyegetés és annak fényében, hogy már nem tûnt elkerül-hetetlennek a háború, elnökségének utolsó évében visszatért a feltartóztatás dokt-rínájához. Bár az új elnök felszabadítást ígért választási kampánya során, valójábanmár 1953-ban visszatért az általa és külügyminisztere által is kárhoztatott trumanipolitikához. Ugyanis az 1953 nyarán lefolytatott Solarium elnevezésû stratégiaigyakorlat eredménye az volt, hogy a vasfüggöny visszaszorítása csak hosszú távon,evolúciós változás eredményeként valósulhat meg.

Eisenhower meggyõzõdése volt, hogy egy hagyományos eszközökkel kirobban-tott katonai összecsapás óhatatlanul nukleáris háborúvá eszkalálódna. Mivel tartotta konvencionális fegyverek terén mutatkozó szovjet fölénytõl, szovjet agresszió ve-szélyének esetére felhatalmazta a NATO fõparancsnokát, hogy megelõzõ csapástmérjen harctéri nukleáris eszközzel. Hadgyakorlatok és tudományos modellekalapján tudták, hogy egy szovjet atomcsapás visszafordíthatatlan károkat okozhat azamerikai civilizáció számára.

Az elnök, akinek gondolkodását a II. világháború tapasztalatai befolyásolták,borúlátóan ítélte meg a helyzetet. �Annak fényében, hogy a Szovjetunió helyzetesúlyosan megromlott a csatlós országokban, nem várható el tõlük, hogy szélsõsé-ges lépésekhez folyamodnak és globális háborút robbantanak ki? Végül is Hitlermár 1945 februárjában tudta, hogy szétverték. Mégis kitartott a végsõkig, és egészEurópát magával rántotta a vereségbe. A szovjetek is kerülhetnek ilyen elkeseredetthangulatba.�

Általában dicsérik Eisenhower mértékletességét annak ellenére, hogy a szabad-ságharcosok, akik a Nyugat és fõleg az Egyesült Államok beavatkozását várták, jog-gal érezték, cserbenhagyták õket. Az elnök felmérte az aktivista külpolitika kocká-zatait, és nem kockáztatta meg a nagyobb katasztrófát, az érintett népek fizikaimegsemmisülését. Végsõ soron már 1953 nyarán lemondott az erõszakos felszaba-dításról. A szovjetek nukleáris ereje elrettentette az atomfölény birtokában levõamerikaiakat. Kelet-Európa a szovjet nukleáris haderõ foglya volt, 1956 bebizo-nyította, hogy csak szovjet szándékból nyerheti vissza függetlenségét. Paradox mó-don 1956 megerõsítette a szovjetek hatalmi helyzetét.

A CIA vizsgálatot kezdeményezett a propagandaháború kapcsán, és arra jutott,hogy bár a Szabad Európa túlment az engedélyezett kereteken, Amerika nem vá-dolható a forradalom kirobbantásával. Ez azonban az igazságnak csak egy része.Felszabadítást nem lehetett ígérni, így az amerikai propaganda nehéz helyzetben

9

volt, ha nem akarta elbátortalanítani a szabadságharcosokat. Ugyanakkor a SZERgátlástalan adásaival nemcsak õket, hanem még a magyar hadsereget is harcra buz-dította �a siker reményében�. A küzdelem radikalizálása pedig a politikai kibonta-kozás ellen hatott. Bár igaz, hogy mindezek szélsõséges munkatársak nevéhez köt-hetõk, ez nem veszi le a felelõsséget Washington válláról. Fontos szempont, hogyaz 1953-as berlini felkelés során a külügy irányítása alatt álló Radio Libertyt uta-sították, hogy ne bátorítsa a keletnémeteket harcra. Eisenhower már ekkor észre-vette, hogy nem vívható ki a felszabadulás az óriási túlerõben levõ oroszok ellen.1956-ban ilyen utasítást nem adtak. Vagyis az önfelszabadítást lehetséges alterna-tívaként kezelték, ha minden más próbálkozás kudarcba fullad. Nem ígértek be-avatkozást, de a SZER adásait így értelmezték � és értelmezhették. A propaganda-háború tehát, amelyet hivatalosan nem bátorítottak ugyan, de szó nélkül hagytak,az amerikai politika gátlástalanabb vetületére utal.


Szimpátiatüntetés október 28-án Londonban(ÁBTL 3.2.4 K-433)


10

Fejérdy Gergely

A BRÜSSZELI KORMÁNY REAKCIÓI AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM KAPCSÁN

Kötelességem, hogy tudassam önnel, hogy a magyarországi események a belgaközvéleményt, minden pártot beleértve, mélyen és fájdalmasan érintette. Annális inkább, mert értesült arról a közleményrõl, amit közösen írtunk alá Moszkvá-ban, és amelyben utalás történt a belügyekbe való be nem avatkozás elvére.

Kormányom és a belga nagy többség nevében kérem önt, vessen véget a ma-gyarországi szovjet intervenciónak és hagyja, hogy a magyarok szabadon választ-hassák meg saját politikai rendszerüket.

Az ön magyarországi beavatkozása megöl minden a nemzetközi enyhülés ér-dekében tett erõfeszítést, és lehetetlenné teszi, hogy a kelet-nyugati kapcsolatokbiztatóan fejlõdjenek.1

Paul-Henri Spaak ezekkel a sorokkal fordult Hruscsovhoz táviratban 1956. no-vember 6-án, miközben Brüsszel utcáin a Szovjetunió belgiumi követsége körüljelentõs diáktüntetésre került sor.

Egy héttel késõbb, november 13-án kedden a belga diplomácia vezetõje, akitöbbek között 1946 és 1949 között az ENSZ közgyûlésének elnöke volt, és külön-leges nemzetközi megbecsülésnek örvendett, éles hangon támadta New Yorkban aKreml magatartását. Kijelentette hogy �a szovjet álláspont a magyar kérdéssel kap-csolatban, furcsa keveréke a cinizmusnak és a kétszínûségnek [�] a Szovjetunióostobának és hitványnak tart bennünket, amikor arra hivatkozik, hogy ez a kérdésMagyarország belügye�.2 Ezért felszólította az ENSZ tagállamait, hogy haladéktala-nul tûzzék a közgyûlés napirendjére a magyar kérdést. Spaak beszéde jelentõsvisszhangra talált. Franciaország állandó képviseletének átmenetileg megbízott ve-zetõje, Vincent Broustra például az ülésrõl szóló jelentésében kiemelte, hogy�Spaak Belgium nevében egy különösen is meggyõzõ és heves hozzászólásban tá-madta a Szovjetunió és a csatlósállamok politikáját, miközben felhívta figyelmet aközgyûlés hatáskörére�.3 A belga külügyminiszter energikus felszólalásának tehát

1 Paul-Henri SPAAK, Combats inachevées. De l�espoir aux déception, Fayard, Paris, 1969, 327–328.2 Michel DUMOULIN, Spaak, Racine, Bruxelles, 1999, 543–544.3 Ministère des Affaires Etrangères Archives Diplomatiques (MAE AD), Paris, NOUI 1945-1959, vol. 243.

11

jelentõs része volt abban, hogy a magyar kérdés másnap, november 14-én az ENSZközgyûlésének napirendjére került.

A brüsszeli kormány személyes sértésnek vette a magyarországi szovjet katonaibeavatkozást. 1956. november 2-án ugyanis Spaak a szovjet külügyminiszterrel kö-zösen ünnepélyes keretek között, írta alá azt a nyilatkozatott, amely többek közöttkijelenti, �hogy az országok közötti kapcsolatokat kölcsönös megbecsülésre, és aterületi sérthetetlenségre, a függetlenségre, a meg nem támadás, a be nem avatko-zás elvére, illetve a békés egymás mellett élés elveire és kölcsönös haszonnal járógazdasági együttmûködésre kell alapozni�.

A NATO-tagállam Belgium hosszú habozás után és illúziók nélkül döntött úgy,hogy az elsõk között tesz lépéseket a kelet�nyugati dialógus személyes kapcsolato-kon nyugvó kiszélesítésére. A belga kormány különleges óvatossággal készült amoszkvai látogatásra. Spaak az ügyben többek között Tito véleményét is kikérte.4

A Jugoszláviában tett látogatás megerõsítette a belga külügyminisztert abban, hogya Szovjetunió politikája minden látszat ellenére kiszámíthatatlan, ezért feltétlenülszükségesnek tartotta, hogy a nyugati szövetségesek, az enyhülési folyamatra hivat-kozva, ne hagyjanak fel a szoros együttmûködéssel. Spaak 1956. május 4-én aNATO tanácsülésén kijelentette, hogy �a pillanat elérkezett, újra kell indítani azAtlanti Szerzõdést [�] a Tanács tagjai nem távozhatnak anélkül, hogy ünnepélye-sen kijelentik, megõrzik a különleges szolidaritást maguk között [�] A szövetség-nek tanúságot kell tennie arról, hogy képes megérteni, ami Oroszországban tör-ténik, és képes elfogadni egy, a szovjet fejlõdést követõ, közös politikát [�]� A bel-ga külügyminiszter ezenkívül fontosnak tartotta aláhúzni, hogy �az oroszok jelen-leg nyilvánosan hirdetik azt, hogy a személyes kapcsolatfelvétel elõnyben részesíté-se a kívánatos, és ebben a kérdésben a szövetség feladata az, hogy kövesse õket�.5

Így került sor végül a belga kormányküldöttség Szovjetunió-beli látogatására,amely 1956. október 23-án, Budapesten kirobbant forradalommal egy napon vet-te kezdetét Moszkvában. A három napig tartó magas szintû tárgyalások során egy-szer sem kerültek szóba a Magyarországon zajló események. A belga külügyminisz-ter, aki egészen november 2-ig belsõ-ázsiai útja miatt a Szovjetunióban maradt,szinte semmilyen információval sem rendelkezett ebben a kérdésben. Spaak visz-szaemlékezése szerint egyedül a belga küldöttséget kísérõ szovjet tisztek gondter-helt arca engedett az események jelentõségére következtetni.6 Így kerülhetett sor

F E J É R D Y G E R G E L Y : A B R Ü S S Z E L I K O R M Á N Y R E A K C I Ó I � 5 6 K A P C S Á N

4 DUMOULIN, I. m., 531.5 NATO Archives (NA), CR (56) 20, 1956. május 4. A párizsi NATO tanácsülésnek jegyzõkönyve:14–16.6 SPAAK, I. m., 326.


12

arra, hogy a brüsszeli diplomácia vezetõje, noha a látogatás eredményeit messze-menõen nem tartotta kielégítõnek, aláírta a Sepilov szovjet külügyminiszter által isellenjegyzett, fent említett zárónyilatkozatot.

Spaak november 3-án hajnalban, Brüsszelbe való visszaérkezésekor a repülõté-ren helyettesétõl, Viktor Larock külkereskedelmi minisztertõl értesült a valódieseményekrõl. Az a tény, hogy megtévesztették, és �hogy az utazás szerény eredmé-nyei is azonnal megsemmisültek�,7 felháborította a belga külügyminisztert, akiezek után élesen bírálta a Kreml álságos politikáját.

A brüsszeli kormány Spaak Szovjetunióból való visszatéréséig elsõsorban nem-zetközi szervezeteken keresztül próbálta nemtetszését kifejezni, és valamilyen ki-utat keresni a válságból. Így többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsának októ-ber 28-án tartott ülésén a belga küldöttség vezetõje, Fernand van Langenhove fel-szólalásában élesen bírálta a Szovjetunió beavatkozását a magyarországi esemé-nyekbe.8 Eközben a belga kormány NATO mellé akkreditált diplomatája, Andréde Staercke olyan javaslattal állt elõ, hogy vagy a Szovjetunióban tartózkodó Spaa-kot kellene felkérni, hogy személyesen közvetítsen Moszkva és Magyarország kö-zött, vagy pedig az úgy nevezett el nem kötelezett és semleges államokat kellene ev-vel a feladattal megbízni.9 Noha ezen utóbbi kezdeményezések közül végül egyiksem valósult meg, Belgium egyértelmûen hangot adott véleményének, és kiállt amagyar forradalom mellett. Számos nyugat-európai államhoz hasonlóan együttér-zését azzal is kifejezésre jutatta, hogy jelentõs mennyiségû humanitárius segély-szállítmányt indított útnak Budapest felé. Noha az adományok nagy része a szovjethadmûveletek miatt nem érkezett meg Magyarországra, Belgium ezzel a gesztussala magyar néppel való együttérzését és szimpátiáját juttatta kifejezésre.

A belga külügyminiszter Szovjetunióból való visszatérésével a brüsszeli kormánymagyarországi eseményekkel kapcsolatos politikája némiképp módosult. Spaak jólismerte a magyarországi események hátterét, hiszen elutazása elõtt a budapesti bel-ga követ jelentései már felhívták a figyelmet arra, hogy �Közép-Európa Szovjetunió-ba történõ beolvasztása lehetetlen. A térség országai ugyanis egyfajta társadalmiszerkezettel, hagyományokkal, és olyan vérmérséklettel rendelkeznek, hogy azelõbb-utóbb valamilyen formában konfliktus fog kirobbantani a Szovjetunióval.�10

7 Uo.8 Archives du Ministère des Affaires Etrangères Belge (AMAEB), Hongrie, 12787-1956, New York,1956. október 28.9 Documents Diplomatiques Belges (DDB), II., De l�indépendence à l�interdépendence, Défense 1941-1960,Académie royale de Belgique, Bruxelles, 1998, 226. sz. dokumentum, 538.10 AMAEB, Hongrie, 12787-1956, dos. 10. 706. sz., 232. sorszám, Budapest, 1956. július 11.

13

A Szovjetunió erkölcsi alapon történõ elítélése mellett a Spaak tehát a sztálinimódszerekhez való nyilvános visszatérésként értékelte a Magyarországon novem-berben lezajlott eseményeket. Az 1956. december 3-án megtartott szûk körûNATO-tanácskozáson elhangzott beszámolójában kijelentette: �Semmi igazi új-donság [�] Bármilyen nemzetközi politikát követ is Oroszország egy adott pilla-natban, az orosz vezetõk meggyõzõdéses marxista ideológiával átitatott kommunis-ták [�]. A szovjet vezetõk határozottan ellenzik a NATO-t, a rajta keresztül meg-valósuló amerikai befolyás miatt. Szintén ellenzik a nyugat által elképzelt európaiegyesítést, mert meg vannak gyõzõdve arról, hogy ez Németország egész konti-nensre kiterjedõ dominanciáját segíti elõ [�]�11 A nemzetközi katonai szervezettanácskozásán elhangzottak mellett a belga kormány úgy vélte, hogy mind a magyarforradalom, mind pedig a közel-keleti válság megerõsíti azokat a korábbi feltevé-seket, miszerint valójában sem Moszkva, sem pedig Washington nem érdekelt a je-len állapotok között a II. világháború után kialakult status quo megváltoz-tatásában.12 Brüsszelben a külpolitika irányítói úgy látták, hogy a békés egymásmellett élés politikája zátonyra futott, és még ha nem is kell tartani egy esetlegesvilágháborútól, Belgium és a kontinens biztonságát meg kell erõsíteni, vissza kelltérni a korábbi külpolitikához. A belga diplomácia tehát még energikusabbanszorgalmazta a NATO-n belüli szoros együttmûködést és az európai integrációsfolyamat felgyorsítását.

A forradalommal párhuzamosan zajló szuezi válság különösen nyugtalaní-totta Spaakot, ezért 1956 novemberétõl Belgium legfontosabb feladatát a nyuga-ti blokk egységének elõmozdításában látta. 1956. december 11-én a NATO zárt-körû ülésén Spaak ezért hangsúlyozta a moszkvai útjáról tartott beszámolójában,hogy �úgy tûnik, megerõsítést nyer az a feltevés, hogy semmi változás sem tör-tént a Szovjetunió alapvetõ politikájában a desztalinizációs folyamattal [�] ez-zel egy idõben soha az atlanti szövetség összetartása sem volt ennyire meglazultés kiüresedett [�]�13 Spaak 1957-ben, mielõtt Lord Lionel Ismayt váltotta vol-na a NATO fõtitkári székében, a Belga Szenátusban elhangzott utolsó beszédé-ben kijelentette:


11 NA, CR (56) 63, a NATO tanácsának jegyzõkönyve az 1956. december 3-i zártkörû párizsi ülésrõl. 12 A belga diplomácia lépéseinek elemzése egyértelmûen alátámasztja a Békés Csaba által megfogalmazotttételt, mely szerint a két világhatalom 1953 után változó intenzitású, de �kényszerû kooperációja� ha-tározta meg a nemzetközi viszonyokat, és ebben az összefüggésben a magyar forradalom csak a hideghá-ború �álválságaként� értelmezhetõ. Lásd BÉKÉS Csaba, Európából Európába. Magyarország konfliktusok kereszttüzében1945–1990, Gondolat, Budapest, 2004, 137–138. 13 NA, CR (56) 70, Párizs, 1956. december 11. A párizsi NATO-tanácsülés jegyzõkönyve, 4–5.


14

[�] a nyugati katonai erõfeszítésekre azonban továbbra is szükség van, ezt be-bizonyította az, ahogyan a Vörös Hadsereg a kiszolgáltatott és elhagyatott Ma-gyarországgal elbánt. Mindazonáltal a katonai erõfeszítés nem minden, mert ahaderõ soha nem más, mint egy adott politika eszköze. A szuezi válság jól meg-mutatta, fontos lenne, hogy az atlanti hatalmak meghatározzanak egy közös po-litikát, mert ellenkezõ esetben szembe kell nézniük szövetségük felbomlásánaka tényével [�]14

A brüsszeli kormány tehát különösen fontosnak tartotta nyugati hatalmak diplo-máciai lépéseinek összehangolását, és maga is szigorúan alkalmazkodott a NATOelfogadott irányelveihez. Szövetségeseihez hasonlóan Brüsszel sem hívta vissza kö-vetét, de a Moszkva által hatalomra jutatott új magyar vezetést sem ismerte el hosz-szú hónapokig hivatalosan.

Belgium a kétoldalú kapcsolatok területén 1956-os forradalom elõtt fennállószint lehetõség szerinti megõrzésére törekedett ugyan, de semmilyen újabb kezde-ményezést nem támogatott. A belga külügyminisztérium, hogy nyomatékot adjona magyar kormánnyal szembeni ellenérzéseinek, úgy döntött, hogy kulturális té-ren minden hivatalos érintkezést beszüntet, és az ország területén csak elõzetesengedélyek alapján enged magyar rendezvényeket.15 Belgium a gazdasági kapcsola-tok vonatkozásában is a már meglévõ megállapodások megtartását tartotta célrave-zetõnek, új kezdeményezéseket nem támogatott.16 Politikai téren megpróbált kor-rekt viszonyra törekedni a magyar hatóságokkal, de kizárólag a protokoll által elõ-írt, szigorú keretek között.

Míg a belga hivatalos körök a Kreml által erõszakkal felállított budapesti kor-mánnyal szemben egészen a 1960-as évekig hideg és kimért magatartást tanúsítot-tak, addig különleges szimpátiával fordultak a magyar nép felé. Ezt jól mutattatöbbek között az a tény, hogy ez a kis nyugat-európai ország több hullámban meg-közelítõleg 5000 magyar menekültet fogadott be a forradalom leverését követõhónapokban.17 Megjegyzendõ ugyanakkor, hogy e mögött a nagylelkû gesztus mö-gött nem csupán az együttérzés, hanem belpolitikai, gazdasági és nemzetközi érde-kek is meghúzódtak.

14 MAE AD, Service de Pactes, vol. 157., Brüsszel, 1957. április 10., 717. sz. jelentés.15 NA, AC (52-D) 231, 1957. március 22. A belga delegáció feljegyzése a kulturális és tájékoztatási bi-zottság részére.16 NA, AC (119-WP) 2. 8., A belga delegáció jelentése 1957. február 13-án.17 Frank CAESTECKER, La migration hongroise d�après-guerre en Belgique: aperçu de l�émigration et de l�implantation, kézirat(másolata e tanulmány szerzõjének tulajdonában).

15

Brüsszeli kormány a menekültek befogadásán kívül élénk figyelemmel kísérte amagyar kérdés útját a nemzetközi szervezetekben, elsõsorban az ENSZ-ben.18

1956. december 3-án New Yorkban a belga követ felhívta figyelmet arra, hogySzovjetunió és a Kádár vezette Magyarország akadályozza, sõt semmibe veszi a szer-vezet határozatait, alapelveit, ezzel egy idõben pedig a tagállamok hallgatásba bur-kolóznak, amivel megkérdõjelezik az ENSZ hatalmát és tekintélyét.19 1957 január-jában Belgium egyike volt annak a huszonnégy országnak, amely egy öttagú bizott-ság felállítását javasolta a közgyûlésnek. Langenhove követ január 9-i felszólalásá-ban többször is hangsúlyozta: a belga diplomácia célja az, hogy �mindenféle indu-lat nélkül [�] fény derüljön lehetõség szerint a magyarországi eseményekre�.20

1957 szeptemberében, csatlakozva a többséghez, az ENSZ közgyûlésén megszavaz-ta az öttagú bizottság jelentését, ami miatt a budapesti külügyminisztérium éleshangon tiltakozott a Magyarországon szolgáló belga követnél.21

A korabeli brüsszeli politikai vezetés a magyarországi eseményekrõl személyesmoszkvai tapasztalatait is segítségül híva megpróbált lehetõség szerint objektív ké-pet alkotni a nemzetközi helyzet valós állapotának tükrében, és az így kialakított vé-leményét szövetségeseivel tudatni. A belga kormánynak tehát jelentõs szerep jutottabban, hogy a Sztálin halála után a Szovjetunióval kapcsolatosan már-már bizako-dóvá váló �szabad világ� figyelmét felhívja a magyar forradalom egyik kiemelkedõnemzetközi jelentõségû tanulságára, a szovjet birodalom változatlan és valódi ter-mészetére.


18 AMAEB, Hongrie, 13075-1957, II., dos. 10. 1175. sz. 324. sorszám, Budapest, 1957. szeptember 14.19 AMAEB, Hongrie, 12787-1956, New York, 1956. december 3. Fernand van Langenhove felszólalásaa közgyûlésen.20 AMAEB, Hongrie, 13075-1957, I., 18. sz. távirat. New York, 1957. január 9.21 AMAEB, Hongrie, 13075-1957, II., dos. 10. 1175. sz. 324. sorszám, Budapest, 1957. szeptember 14.


16

Kecskés D. Gusztáv

A FRANCIA KÖZVÉLEMÉNY REAKCIÓJA1

(1956. október�december)

Az alábbiakban közölt dokumentumok � összhangban más forrásokkal � arról ta-núskodnak, hogy az 1956-os magyar forradalom és annak szovjet csapatok általivérbefojtása különlegesen intenzív hatást gyakorolt a francia lakosságra. A franciaközvélemény reakciója egyrészt a Magyarország és a magyarok iránti szolidaritás,másrészt a Szovjetunió akciója és az azt helyeslõ Francia Kommunista Párt maga-tartása miatti felháborodás kifejezése volt. A magyar nép iránti mély szolidaritás afelkelés kitörésétõl kezdve a magyarországi áldozatoknak nyújtott segítségben �pénz-, ruha- és élelmiszergyûjtésben, valamint különféle szervezetek által irányí-tott véradásban � nyilvánult meg. A november 4-i szovjet katonai beavatkozás utána francia lakosság szimpátiája a menekültek érdekében tett számos kezdeményezés-ben öltött testet. Ruhákat és élelmiszereket gyûjtöttek számukra.

A második reakció a szovjet elnyomás által kiváltott harag volt. A II. világhábo-rú vége óta a Szovjetunió a Vörös Hadseregnek a náci Németország leverésébenjátszott döntõ szerepe okán hatalmas presztízzsel rendelkezett Franciaországban.A magyar felkelés leverése a francia közvéleményben Moszkva számára jelentõs tekin-télyvesztéssel járt. 1956 decemberében a Francia Közvélemény-kutató Intézet(Institut français de l�opinion publique, IFOP) által megkérdezett franciák 65%-ánakrossz vagy nagyon rossz véleménye volt a Szovjetunióról, míg 13%-nak átlagos éscsak 5%-nak jó vagy nagyon jó. Egy évvel korábban ezek az adatok 36%, 27% és 13%voltak (Sondage 1958/1.). A Francia Kommunista Párt, amely közvetve a Szovjet-unió vonzereje, közvetlenül pedig az ellenállási mozgalomban betöltött kiemelke-dõ szerepe miatt jelentõs népszerûségnek örvendett, a német megszállás alóli fel-szabadulás után az ország elsõ pártja lett. Még ha tagjainak létszáma 1945 és 1954

1 E dokumentumközlés alapjául szolgáló franciaországi kutatásaimat a francia kormány, a Sorbonne Pá-rizs III Egyetem, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (a kutatási szerzõdés nyil-vántartási száma: F-030125) ösztöndíjjal támogatták. Az 1956-os magyar forradalom franciaországi vo-natkozásairól lásd KECSKÉS D. Gusztáv: La diplomatie française et la révolution hongroise de 1956. Sous la directionde Sándor Csernus et Paul Gradvohl, Publications de l�Institut hongrois de Paris en collaboration avecÉcole doctorale Espace Européen Contemporain (EEC) de l�Université Paris III Sorbonne Nouvelle(Dissertationes, vol. III), Paris�Budapest�Szeged, 2005. A disszertáció következtetéseit lásd KECSKÉS D.Gusztáv: A francia diplomácia és az 1956-os magyar forradalom, Történelmi Szemle 2002/12., 99�114.

között 800 000-rõl 360 000-re csökkent is, az 1956. januári választásokon mégmindig a legnagyobb szavazóbázissal rendelkezõ pártként a szavazatok 25,9%-átkapta. A magyarországi szovjet politika fenntartás nélküli támogatása azonban nagyfelháborodást keltett a �kivégzettek pártja� iránt Franciaországban. Az újságoknakírt olvasói levelek szerint sok francia szégyellte, hogy tehetetlennek érzi magát amagyar tragédia láttán.

Mindazonáltal a reakció tagadhatatlan intenzitása ellenére nem volt sem tartós,sem kizárólagos. 1957 januárjától már a prefektusi jelentések összegzései is arrólszámolnak be, hogy a lakosság figyelme újra a �belsõ és tisztán nemzeti problémák�felé fordult, amin az algériai háború fejleményeit, valamint az ország gazdasági éstársadalmi helyzetével összefüggõ kérdéseket kell érteni.

Mivel magyarázható a nemzetközi kérdések iránt általában csekély fogékonyságotmutató francia közvélemény intenzív reakciója? A nyugati országok közvéleményeáltalában nagy együttérzéssel és aggodalommal követte a magyar felkelõk harcát azóriási túlerõben lévõ szovjet hadsereggel szemben, és nagy felháborodással fogadtaa november 4-i szovjet katonai beavatkozást. A nyugati világ vezetõ hatalma, azEgyesült Államok propagandája ugyanis még 1956-ban is azt a benyomást keltette,hogy a kelet-európai államok sorsa fontos a Nyugatnak, amely, ha alkalom nyílik rá,kész segíteni e térség népeinek, hogy megszabaduljanak a szovjet fennhatóság alól.A magyar forradalom idején a nyugati közvélemény tehetetlen megdöbbenéssel ta-pasztalta, hogy egy vasfüggöny mögötti nép heroikus, tragikus küzdelmet folytat aszabadságért, amely a nyugati világ értékei között a legfontosabb. A nyugati közvé-leménynek fel kellett ismernie, hogy kormányai nem képesek hathatósan beavat-kozni a szabadság megmentésére a szovjet befolyás alatt álló területeken. Továbbá 11évvel a II. világháború befejezése után a francia lakosság többsége közvetlenül is-merte, hogy milyen egy háborús helyzet: a média által közvetített magyarországi há-borús képek megélt tapasztalatokat keltettek életre, tehát a szó erõteljes értelmébenszimpátiát váltottak ki, vagyis közös részvételt a szenvedéseikben. Az ellenállási moz-galom �szent� emlékei szintén szerepet játszhattak a franciák magyar forradalom-mal kapcsolatos rokonszenvének kialakulásában. A francia forradalmi hagyomá-nyok valószínûleg szintén hatottak. Széles körben ismert volt, hogy a magyar felke-lõk gyakran énekelték a Marseillaise-t. Valószínûsíthetõ, hogy Franciaország 1848 ótamegfigyelhetõ kultúrmissziós hagyománya is feléledt a magyar menekültek befoga-dásakor. Végezetül, az újabb irodalom egésze nagy jelentõséget tulajdonít a sajtó-nak a francia közvélemény magyar drámával kapcsolatos mozgósításában.

Az 1956-os magyar forradalom, bár érthetõ módon néhány hét alatt lekerült anapi aktualitás szintjérõl, a �mártír Magyarországnak� nyújtott segítség és a magyarmenekültek befogadása még ma is sok francia tudatában elevenen él.

17

K E C S K É S D . G U S Z T Á V : A F R A N C I A K Ö Z V É L E M É N Y R E A K C I Ó J A


18

A prefektusi jelentéseknek a belügyminisztériumban készített 1956. októberi,novemberi és decemberi, alább közölt összegzései nagy forrásértékû dokumentu-mok. A Franciaország egész területérõl módszeresen gyûjtött és rendszerezett in-formációk elemzései ma is jól hasznosítható megállapításokat tartalmaznak. Aziratok négy fõ részbõl állnak. Az elsõ rész a közvélemény állapotáról számol be azegyes hónapokban. Ezt követõen a politikai pártok tevékenységérõl, majd a gazda-ság helyzetérõl, végül pedig a szakszervezetek aktivitásáról olvashatunk. Csak a köz-véleménnyel foglalkozó elsõ fejezeteket közöljük.

A prefektusok 1956. október hónapról készített havi jelentéseinek összefoglalása(részlet)

I. A közvélemény fõ reakciói

A nemzetközi események erõteljes visszhangot váltottak ki a közvéleményben, ésháttérbe szorították a belsõ problémákat.2

1945 óta nem volt esemény, melyet ennyire heves érdeklõdéssel követtek vol-na.3 Szintén 10 éve nem fordult elõ, hogy újabb általános konfliktus veszélye eny-nyire közelinek tûnt volna.

MagyarországA magyar felkelés brutális leverése a felháborodás hullámát indította el egészFranciaországban, és nagyon élénk reakciókat váltott ki a közvéleményben a szov-

2 1956. októbernovemberben rendkívüli intenzitással követték egymást a Franciaországot érintõ nemzet-közi események: az 1954 óta folyó algériai háborúval összefüggésben, 1956. október 16-án a francia ha-ditengerészet az algériai felkelõknek szánt fegyvereket talált az Egyiptomból indult Athos nevû hajón. Ok-tóber 22-én a francia titkosszolgálat sikeres akciója nyomán elfogták az algériai Nemzeti FelszabadításiFront (FLN) vezetõit szállító repülõgépet. Október 29-én pedig Izrael Egyiptom elleni támadásával kez-detét vette a �szuezi válság�, amelybe másnaptól már Franciaország és Nagy-Britannia is bekapcsolódott.Ezen, a Franciaországot közvetlenül befolyásoló nemzetközi fejlemények okozta feszült légkörben érkez-tek Párizsba a magyar forradalomról és annak szovjetek általi brutális leverésérõl szóló értesülések.3 Bernard Michel francia professzor szerint 1945 óta semmilyen más esemény nem gyakorolt ekkora ha-tást a francia közvéleményre, mint az 1956-os magyar forradalom. Úgy véli, hogy az erkölcsi tudat ebbenaz esetben erõsebb volt, mint az osztály- vagy csoportreflexek. Minden társadalmi osztály érintve volt, azegyetemisták és a széles értelemben vett értelmiségiek éppúgy, mint a szakszervezetek � fõként a kommu-nista irányultságú CGT szakszervezet � által nagymértékben beszervezett munkások. Lásd Bernard MI-CHEL: L�image de l�insurrection hongroise de 1956 dans l�opinion française [Az 1956-os magyar felkelés képe a franciaközvéleményben] = Actes du colloque Les intellectuels et l�opinion publique en France face à la révolution hongroise de 1956 [Az

19

jet vezetõkkel szemben. Ugyanakkor megindította a rokonszenv hatalmas áradásátis a magyarok irányában: az érdekükben szervezett gyûjtések sikere mutatja, hogyügyük mennyire meghatotta a népet.

A KP [a Francia Kommunista Párt] vezetõinek képmutatását szenvedélyesenmegbélyegezték. Vidéken a kommunista vezetõket többnyire kínosan érintette a ma-gyarok irányában megnyilvánuló érzelmi támogatás, és elszigeteltnek érezték magu-kat a közvélemény egyöntetû reakciójával szemben (beleértve sok választójukat is).

SzuezA kormánynak a szuezi beavatkozásra vonatkozó döntése4 széleskörû helyeslésretalált, noha bizonyos aggodalom is igen hamar megjelent a hadmûveletek követ-kezményeit illetõen. [�]

Észak-AfrikaAz észak-afrikai események, bár az utóbbi hetekben hátrább szorultak, továbbra isjelen vannak a közvélemény gondolkodásában.5


értelmiségiek és a közvélemény Franciaországban és az 1956-os magyar forradalom], 17, 18, 19 octobre1996, Institut Français en Hongrie, Csapodi Csaba átírása, 2000 (a budapesti Francia Kulturális Inté-zet Médiathèque elnevezésû könyvtárában elhelyezett kézirat).4 1956. július 26-án Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök bejelentette a Szuezi-csatorna államosítását.A francia kormány a britekkel közösen már néhány nappal késõbb megkezdte a katonai válaszcsapás elõké-szítését. 1956. október 22. és 24. között a franciaországi Sèvres-ben angol�francia�izraeli titkos egyezte-tõ tárgyalásokra került sor, melyeknek során véglegesen rögzítették a szuezi háború forgatókönyvét. Elha-tározták, hogy október 29-én az izraeliek megtámadják Egyiptomot, mire Nagy-Britannia és Franciaor-szág ultimátumban követeli a harcok befejezését, majd a feltételezett egyiptomi elutasítás után � arra hi-vatkozva, hogy biztosítani kívánják a szabad hajózást � katonailag megszállják a Szuezi-csatorna térségét.Minderrõl azonban csak a beavatottak szûk köre tudott. Guy Mollet francia miniszterelnök október 30-án22 óra után ismertette a nemzetgyûlés elõtt a kormány közleményét az elõzõ nap Egyiptom és Izrael közöttkirobbant háborúba történõ francia�brit beavatkozásról. Georgette Elgey elemzése szerint a magyarorszá-gi események, a brit reakcióval ellentétben, megerõsítették a francia lakosság kötõdését a Guy Mollet ve-zette kormányhoz és annak egyiptomi beavatkozási szándékához. Lásd Elgey GEORGETTE � Marie-CarolineBOUSSARD: Histoire de la IVe République. Malentendu et passion. La République des Tourmentes (1954-1959) [A IV. Köztár-saság története. Félreértés és szenvedély (1954�1959). A felfordulások köztársasága], II., Fayard, Paris,1997, 221. Jean-Pierre Rioux árnyaltabb képet fest errõl a Szuezzel kapcsolatos nemzeti egységrõl: az IFOP(Institut Français de l�Opinion Publique) vizsgálataira támaszkodva (Sondage 1956/4.); leszögezi, hogy aSzuezi-csatorna ügyének diplomáciai megoldását a közvélemény erõteljesen és folyamatosan szorgalmazta,és november 3-án a párizsiaknak csak 44%-a � 37% ellenében � helyeselte a hirtelen támadást. Szerintecsak a sajtó izgatásai és az információk kormányzati ellenõrzése miatt lehet az a benyomásunk, hogy nép-szerû volt a háború. Lásd Jean-Pierre RIOUX: La France de la Quatrième République [A Negyedik KöztársaságFranciaországa], II., L�expansion et l�impuissance, 1952-1958 [Terjeszkedés és tehetetlenség, 1952�1958] (Nouvellehistoire de la France contemporaine [A jelenkori Franciaország új története], XVI.), Seuil, Paris, 1983, 114.5 Az 1954 és 1962 között zajló algériai háború a korabeli francia belpolitikai élet egyik legfontosabb té-mája volt.


20

Az algériai lázadás vezetõinek elfogása, legalább is néhány napra, a kormányszámára nagyon kedvezõ reakciókat váltott ki. [�]

A prefektusok 1956. november hónapról készített havi jelentéseinek összefoglalása(részlet)


November hónap folyamán a közvélemény szokatlanul nagy fogékonyságot tanúsí-tott nemzetközi kérdések iránt, melyeknek jelentõsége kétségkívül minden figyel-mét lekötötte. Az algériai ügyek6 és a belsõ problémák így másodrendûvé váltakszámára.

MagyarországA magyarországi események nagy visszhangot váltottak ki a közvéleményben, me-lyet felháborított a szovjet megtorlás brutalitása, és mélyen meghatott a felkelõkreménytelen ellenállása. A lakosság rokonszenve valóban spontán, és tekintélyeseredményeket hozó gyûjtések szervezésében, valamint a menekültek minden irá-nyú megsegítése érdekében tett kezdeményezésekben fejezõdött ki.

Ezek az események, a másik következményként, erõsen megrendítették a kom-munisták és a CGT7 köreit. Egyes kommunista képviselõk nem féltek nyilvánosana párt országos vezetõivel ellenkezõ és a Szovjetunióval élesen ellenséges álláspon-tot kifejteni.

Mindazonáltal a kommunista párt, amely rövid idõre megzavarodott, úgy tû-nik, már összeszedte magát: szinte mindenütt ellentámadásba lendült, és válasz-tóinak köre, mely úgy látszott, néhány napra az események hatása alá került, végsõsoron valószínûleg alig fog csökkenni. Mindenütt óvatos de hatékony kézbevételtészlelünk a kommunista és CGT-vezetõktõl való, az utóbbi hetekben megfigyeltelhidegülés vélhetõen nem lesz tartós.8

6 A Franciaország tengeren túli megyéjének tekintett Algéria ügyét hivatalosan belügynek és nem nem-zetközi kérdésnek tekintették.7 CGT (Confédération Générale du Travail): Általános Munkásszövetség. 1895-ben alapított, kommu-nista befolyás alatt álló francia szakszervezet. 1945-tõl 1995-ig a Szakszervezeti Világszövetség tagja.8 A jelentés megállapítása helytálló. A Szovjetunió és a Francia Kommunista Párt tekintélyvesztése való-ban átmeneti jelenségnek bizonyult. Egy évvel az 1956. októbernovemberi magyar események után a köz-vélemény-kutatások lényegében ugyanazokat a népszerûségi adatokat mutatták a Szovjetunióval kapcsolat-ban (a franciák 39%-ának rossz vagy nagyon rossz véleménye volt, 26%-nak átlagos és 11%-nak jó vagy na-

21

SzuezA közvélemény általában nagyon kedvezõen fogadta a szuezi katonai beavatkozásravonatkozó döntést, és örült a megkezdett akciónak a hadmûveletek váratlan leállí-tása annál nagyobb csalódottságot és keserûséget okozott.9

A közvélemény e balszerencse miatt a felelõsséget nem a kormányra hárította,melynek ritkán rótták fel hibaként, hanem az Egyesült Államokra és az ENSZ-re.

Fõként az amerikai politikát ítélik meg nagyon kritikusan, és igen keserû kom-mentárokat hallani. Az elszigeteltség benyomása, amely ennek nyomán jelent meg,és a bizonytalanság érzése az atlanti szövetség törékenysége láttán, ellenhatáskéntegy erõs Európai Unió felépítését támogató irányzat megjelenését váltotta ki egyestérségekben. [�]

Gazdasági helyzetA szociális légkör10 nyugodt maradt: a CGT-nek, amelyet meglehetõsen megren-dített a magyar ügy, akadt elég tennivalója, hogy helyreállítsa tekintélyét, anélkülis, hogy sztrájkmozgalmakat szervezve újabb kockázatokat vállalt volna. [�]

A prefektusok 1956. december hónapról készített havi jelentéseinek összefoglalása(részlet)


Míg a magyarországi események és Szuez emléke elhalványult a közvéleményben, azalgériai kérdés és a közel-keleti helyzetbõl adódó belsõ természetû nehézségek elõ-térbe kerültek.11


gyon jó), mint az egy évvel a forradalom elõttiek (Sondage 1958/1.). Az FKP továbbra is az ország elsõszámú pártja maradt.9 Hiába kezdõdtek meg 1956. október 31-én az Egyiptom elleni francia�brit légitámadások, és dobtak lea szövetségesek november 5-én ejtõernyõsöket Port Szaidra, majd hajtották végre 6-án a partraszállást,az amerikaiak nyomására még aznap be kellett fejezniük a hadmûveleteket. Kénytelenek voltak elfogadniaz ENSZ által felállított nemzetközi fegyveres erõ Egyiptomba küldését, melynek elsõ kontingensei márnovember 15-én meg is érkeztek. A francia és brit erõk december 22-ig elhagyták Egyiptom területét.10 Az itt szociálisnak fordított social szó ebben az összefüggésben a társadalmi osztályok, így a �tõkések� ésa �munkások� közti kapcsolatokra utal.11 A sajtóanyagokra támaszkodó újabb kutatások szerint �a mártír Magyarország� mintegy tíz nappal no-vember 4. után már eltûnt a közvélemény változásai iránt érzékeny napilapok hasábjairól. A France-Observateur címû francia hetilapban 1956. december 6-án közzétett, a Témoignage Chrétien által vég-zett közvélemény-kutatás adatai szerint a fiatal olvasóikat leginkább foglalkoztató bel- és nemzetközi po-litikai témák a következõképpen alakultak: 34% az észak-afrikai eseményeket tartotta a legfontosabbnak,


22

SzuezA közvélemény aggódik az Egyiptomban elszenvedett erkölcsi vereség miatt: a szu-ezi hadmûveletek leállítása, továbbá a francia�brit csapatok kivonása általában igenérzékenyen érintette a lakosságot, amely nem annyira a kormányt, mint inkább azEgyesült Államokat � melynek magatartását egyöntetûen kritikával illetik � teszi fe-lelõssé ezekért az eseményekért.

A közvéleményt még ennél is jobban irritálja az ENSZ magatartása, melynek te-hetetlensége és részrehajlása mélyen keserû indulatokat váltott ki: a lakosság enneknyomán elvesztette minden bizalmát ebben az intézményben, melynek hatékony-sága már korábban is kétségesnek tûnt a számára.12

De még a lélektani vereségnél is jobban nyugtalanítja a csatorna szabaddá téte-lének késése a lakosságot, mely közvetlenül érdekelt a munkálatok elvégzésében,tekintve, hogy azok kihatnak az ország kõolajtermékekkel való ellátottságára is.13

MagyarországNoha a magyarországi események keltette erõs érzelmi reakció lecsillapult, a fran-ciák rokonszenve a felkelõk iránt számos szolidaritási akcióban továbbra is meg-nyilvánul, és a menekültek általában igen jó fogadtatásban részesültek.

A magyar ügy által a kommunista párt és a CGT soraiban kiváltott lappangó fe-szültség nem tûnt el teljesen: az utóbbi idõben a vállalatoknál végbement szavazá-sok során még megfigyelhettük, hogy a dolgozó tömegekre gyakorolt kommunistabefolyás kisebb mértékben visszaesett, és fõként a CGT a megyék többségében el-szigeteltnek tûnik, annak ellenére, hogy erõfeszítéseket tesz a többi szakszervezet-tel való kapcsolat újrafelvétele érdekében, a bérek felülvizsgálatára vonatkozó,

csak 17% a kelet-európai országokból érkezõ híreket, 13% a közel-keleti fejleményeket és 12% a bér- és la-kásügyeket.12 1956. november 4-én a francia külügyminiszter, Christian Pineau a következõ rádiónyilatkozatot tet-te: �Egész Franciaország, csakúgy, mint a francia kormány, fejet hajt annak a népnek a bátorsága és vér-tanúsága elõtt, amely kész volt vállalni a halált függetlenségéért. Sajnáljuk viszont, hogy az Egyesült Nem-zetek Szervezete és egyes kormányok az utóbbi napokban inkább a többszörös agressziót elkövetõ és szentháborút emlegetõ egyiptomi diktátor megmentésére szentelték a drága idõt ahelyett, hogy támogattak vol-na egy bátor népet, amely csupán a semlegesség és a szabadság iránti vágyát fejezte ki.� (Archives du Mi-nistère des Affaires étrangères, Nations Unies et Organisations Internationales, carton 242. 1956. no-vember 4. 86. számú körlevél, távirat.) Franciaországban a közvélemény túlnyomó többsége is erre az as-pektusra helyezte a hangsúlyt: azt nehezményezték, hogy míg az ENSZ a Magyarországon beavatkozóSzovjetuniót csak szavakban ítélte el, addig Nagy-Britannia és Franciaország szuezi akciója nyománENSZ-haderõ felállítására került sor. Lásd Alfred GROSSER: La IVe République et sa politique extérieure [A IV.Köztársaság és külpolitikája], Armand Colin, Paris, 1972, 373�374.13 A szuezi háború és annak következményei csökkentették a Franciaországba érkezõ kõolaj mennyiségét.A francia kormánynak ezért szabályoznia kellett a folyékony üzemanyagok fogyasztását.

23

egyes vállalatoknál beterjesztett kérelmeket legtöbbször külön nyújtják be az egyesszakszervezetek.

AlgériaA közép- és közel-keleti események által kiváltott érzelmi hatás csökkenésével pár-huzamosan a figyelem újra Algériára összpontosul, ahol a terrorcselekményeknagy lendülettel kiújultak. [�]

Forrás: Archives nationales (Párizs): Synthèses des rapports mensuels des préfets (le Ministère de l�Inté-rieur), F1 C III 1235 : 1956, aout à décembre, mois d�octobre � décembre 1956.


�

A Rapp család kilõtt otthonát elhagyva baráti szállásra megy, Jókai utca, november 8.(ÁBTL 4.3. HV 6/10)


24

Simon Attila

1956 ÉS A SZLOVÁKIAI MAGYAROKTények, adalékok, észrevételek a témához1

Az 1956-os magyar forradalom kétségkívül a 20. század legjelentõsebb eseményeiközé tartozik. Magyarországon nemzeti ünnep, de a romániai és kárpátaljai ma-gyarság is jeles eseményként tartja számon. Érdekes módon a szlovákiai magyarköztudat mintha elfeledkezett volna 56 üzenetérõl, illetve értékrendjében megle-hetõsen háttérbe szorult az 56-os magyar forradalom jelentõsége. Ebben perszenemcsak az játszhatott közre, hogy esetünkben a 68-as prágai tavasz eseményei fe-lülírták az 56-os élményeket, hanem az is, hogy Romániához és Ukrajnához képest56 szlovákiai hatása meglehetõsen szerénynek mondható, s a szlovákiai magyar ki-sebbség is kisebb mértékben reagálta le az eseményeket, mint az erdélyi vagy kár-pátaljai magyarok.

Az 1956-os forradalom szlovákiai illetve a szlovákiai magyarok közötti vissz-hangjával foglalkozó kutatónak elõbb vagy utóbb azzal kell szembesülnie, hogy akommunizmus idõszakának kisebbségtörténete jórészt feltáratlan és megíratlan.Nincsenek feltárva és kiadva a források, nincsenek megírva a kor szlovákiai magyarszemélyiségeinek (apparatcsikjainak) az életútjai, nem tudjuk, hogy a zömmel fa-lusi magyar társadalomban hogyan zajlott és arra hogyan hatott a kollektivizáció.A megfelelõ tudományos kontextus hiányában pedig a jelen téma feldolgozása semlehet más, mint biztosítókötél nélküli szaltó a sötét porond fölött. Kevesen is vál-lalkoztak erre, így az 56-os forradalom szlovákiai magyar visszhangjával kapcsola-tos irodalom rendkívül szegényes. Szesztay Ádámnak az utóbbi években születettmunkáin2 kívül érdemleges írásról nem lehet beszámolni, bár a forradalom szlo-vákiai recepcióját vizsgáló irodalom is tartalmaz ilyen irányú vonatkozásokat.3

1 A jelen írás Az 1956-os forradalom visszhangja a szovjet tömb országaiban címû nemzetközi konferencián, 2006.szeptember 23-án elhangzott elõadás anyagának rövidített változata.2 SZESZTAY Ádám: Nemzetiségi kérdés a Kárpát-medencében 1956�1962, Gondolat Kiadói Kör � MTA Kisebb-ségkutató Intézet, Budapest, 2003, 40�41; UÕ.: Kisebbségi �56: a forradalomhoz kapcsolódó kisebbségi megmozdulásoktipológiája, Valóság 2002/10., 69�99.3 Ezek közül a legfontosabbak Muriel BLAIVE: Promarnìná prílezitost. Ceskoslovensko a rok 1956, Prostor, Praha,2001; Karel KAPLAN: Kronika komunistického Ceskoslovenska. Doba tání 1953�1956, Barrister & Principal, Brno,2005; Juraj MARU�IAK: Mad�arská revolúcia 1956 a Slovensko = �Spoznal som svetlo a uz viac nechcem tmu�� Pocta JozefoviJabloniclému, Veda, Bratislava, 2005, 183�227; Jan PE�EK: Mad�arské udalosti roku 1956 a Slovensko, Historickýcasopis 1993/4., 430�440.

25

Az, hogy a szlovákiai magyarok körében viszonylag kis visszhangot váltott ki aforradalom, egyrészt az általános csehszlovákiai viszonyoknak, másrészt pedig amagyar kisebbség sajátos helyzetének tudható be. Csehszlovákia 1956-ban a szov-jet birodalom talán legstabilabb állama volt, amely gyõztesként került ki a II. világ-háborúból, s ahol Lengyelországhoz vagy Magyarországhoz képest alacsony fokonállt a szovjetellenesség. Az országban a környezõ államokhoz viszonyítva rendkívülmagas volt a párttagok száma, s a párt nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelte átaz SZKP XX. kongresszusa által a szocialista táborban kiváltott hullámverést is. El-maradt a desztalinizáció, sõt Prágában 1955-ben avatták fel a térség legnagyobbSztálin-szobrát. Ehhez pedig viszonylagos gazdasági stabilitás és a környezõ szocia-lista államokhoz képest magasabb életszínvonal is járult, amelyek együtt jó alapo-kat teremtettek ahhoz, hogy Csehszlovákiában ne induljanak el a lengyel és magyareseményekhez hasonló folyamatok.

A szlovákiai magyarok forradalom alatti reakcióit kétségkívül befolyásolták azoka tapasztalatok is, amelyeket a II. világháború utáni években szereztek: az 1945 és1948 közötti jogfosztottság, valamint azok a felemás szándékok és intézkedések,amelyek a CSKP kisebbségpolitikáját 1948 után jellemezték.4

Az októberi események recepciója Dél-Szlovákiában

Az ötvenes évek elején lassú, de fokozatos eltávolodás kezdõdött az anyaország és aszlovákiai magyar kisebbség között. Ennek számtalan oka között a határon való át-jutás nehézségei és ezáltal a rokona kapcsolatok lazulása éppúgy megtalálható, mintaz a hivatalos csehszlovák vélekedés, hogy a magyar kisebbség helyzete kizárólag aCsehszlovák Köztársaság belügyének tekintendõ. Fontos és erõsödõ szálat jelentettviszont a média, a magyarországi sajtó és a rádió. Ekkoriban már a háztartások egy-re nagyobb hányadában volt rádiókészülék, s a szlovákiai magyarok � már csak ami-att is, hogy gyengén vagy egyáltalán nem beszélték a szlovákot � szinte kizárólag abudapesti rádiót hallgatták. A rádiónak és a Magyarországról nagy példányszámbanbehozott lapoknak köszönhetõen a szlovákiai magyarság naprakész volt a magyar-országi eseményekbõl, és a maga módján reagált is azokra. Nem véletlen, hogyNagy Imre 1953-as fellépését követõen Dél-Szlovákiában is szövetkezetek tucatjaiszûntek meg, s az egyik visszaemlékezõ szavai szerint a falusi magyar lakosság köré-

S I M O N A T T I L A : 1 9 5 6 É S A S Z L O V Á K I A I M A G Y A R O K

4 Ebben a tekintetben szükségesnek látom megjegyezni, hogy az a közhely, mely szerint a kommunisták1948. februári hatalomátvételét követõen egyenes út vezetett a magyar kisebbség egyenjogúsításához, kor-rekcióra szorul.


26

ben �Nagy Imrét úgy emlegették, mint Petõfit, Kossuthot, az õ személyében re-ménykedtek, hogy az újra magángazdálkodóvá vált volt szövetkezeti tagok földjeitnem veszik el újra�.5 Az pedig szinte természetes, hogy a felvidéki magyar értelmi-ség különösen nagy figyelemmel kísérte az 1956 nyarán Magyarországon felszínretörõ vitákat, a Petõfi-kör sajtóvitáit és a Rajk László újratemetése kapcsán fellán-goló polémiákat.

A korabeli csehszlovák belügyi jelentések is jól szemléltetik azt a figyelmet,amellyel Dél-Szlovákia a forradalmi események felé fordult:

A falvakban esténként kevesen mennek az utcára, mivel nagy az igény a felkelõkkezében lévõ rádióadások iránt. [Szenci járás]

A lakosság egy része teljesen úgy viselkedik, mintha Magyarországon élne, ésmiután a budapesti rádióban felhívást tettek közzé, hogy tegyék ki az ablakba arádiókészülékeket, az itteni lakosság egy része is hallgatott a felhívásra, s kirak-ta a rádiókészülékeket az ablakokba. [Somorja]6

A jelentések arra is felhívták a figyelmet, hogy a magyar lakosságnak a budapesti ese-mények iránti érdeklõdése sok munkahelyen akadályozza a normális munkavégzést.A dolgozók munkamorálja csökkent, s néhány szövetkezetben illetve üzemben szin-te alig dolgozik valaki, volt, ahol a szövetkezeti elnök fejte meg a teheneket.

A fegyveres harcok � s ebben nem látni különbséget a magyarok és a szlovákokreakciója között � félelmet ébresztettek Dél-Szlovákia lakossága körében. A harcokhangjai pedig � érkezzenek azok bár a rádió hullámain keresztül � sokukban a há-ború emlékeit, az ostrom nehéz napjait idézték fel bennük.7 Sõt a csehszlovákpropaganda erre az érzésre még rá is erõsített, hiszen a szlovákiai sajtó rendszere-sen közölte a harcok és a bosszú áldozatainak elrettentõ képeit.

Félelemmel és ellenérzéssel fogadta a magyar forradalom híreit a szlovákiai ma-gyar kommunisták egy része is, akik nem csupán addigi pozícióikat féltették, deolykor maguk és családjuk biztonságát is. Erre utalnak azok az információk, ame-lyek szerint a forradalom alatt néhány településen a kommunista vezetõk nemmerték az otthonukban tölteni az éjszakákat.8

5 Hogyan élték meg 1956-ot a csehszlovákiai magyarok? Máté László visszaemlékezése, Bibliotheca Hungarica Kéz-irattár, Kmeczkó Mihály hagyatéka.6 KAPLAN: I. m., 482�484; Archív Ministerstva Vnitra, Praha (AMV), H-761-4-7, Mimoriadné udalosti� hlásenie.7 Vö. Hogyan élték meg 1956-ot a csehszlovákiai magyarok? Tarics János visszaemlékezése, Bibliotheca Hungarica,Kézirattár, Kmeczkó Mihály hagyatéka.8 Illés Sándor (Nagytárkány) személyes közlése.

27

A szlovákiai magyarok között azonban a meghatározó érzés az eseményekkel va-ló szimpátia volt. Különös módon ezt elsõsorban nem a gazdasági és ideológiairendszerváltás lehetõsége váltotta ki, hanem a nemzeti érzések fellobbanása. Plasz-tikusan fejezik ezt ki Máté László sorai:

A �suttogó propaganda� nagy-nagy szimpátiával követte az odaáti eseményeket,valahogy azzal a parázs alatt izzó reménységgel, hogy �a magyar név ismét széplesz!� és megmutatja a világnak � Sztálinnal és Rákosival szemben �, hogy nemminden magyar fasiszta. Az izmosabb nemzeti öntudat pedig úgy nyugtázta azeseményeket, legalább a magyarok egyszer megmutatják a ruszkiknak�9

A szlovákiai magyarok azonban nem csupán szimpatizáltak a forradalommal, de sajátsorsukban is változást reméltek a magyarországi eseményektõl. Ezt a belügyminiszté-rium jelentése így fogalmazta meg: �A Dél-Szlovákia falvaiban élõ magyar nemzeti-ségû lakosság körében az általános hangulat nem kielégítõ, mivel az figyelhetõ meg,hogy azt várják, hogy nálunk is valami hasonló történjen, mint Magyarországon.�10

S bár ezeket a reményeket általában nem fogalmazták meg konkrétan, s csak általá-nosságban várták sorsuk jobbra fordulását, a legtöbb forrás arról tanúskodik, hogya szlovákiai magyarok nemzetiségi jogaik kiterjesztését remélték a forradalomtól:

Az emberek titkon lelkesedtek, az asszonyok titkon imádkoztak a forradalom si-keréért, teljes bizalommal volt minden magyar az iránt, hogyha kimennek abolsevista zsandárok, akkor az itteni csehszlovák politika visszazökken egy hu-mánusabb, legalább a két háború közötti republika demokráciájához.11

Mások ennél karakteresebben és radikálisabban fogalmazták meg véleményüket, s1948 után elõször felmerült a lakosságcsere és a jogfosztó intézkedések revíziójá-nak igénye is. Tornalján például, amely város nevét 1948-ban egyetlen tollvonás-sal �afárikovóra változtatták, ezekben a napokban ugyanaz a gondolat is felbuk-kant, amely késõbb, a rendszerváltást követõen is azonnal jelentkezett, hogy a vá-ros kapja vissza eredeti nevét.12 1956-ban ezt a hatalom nacionalista megnyilvánu-lásként értékelte, 1990-ben azonban már megvalósulhatott.


9 Hogyan élték meg 1956-ot a csehszlovákiai magyarok? Máté László visszaemlékezése, Bibliotheca Hungarica, Kéz-irattár, Kmeczkó Mihály hagyatéka.10 AMV Praha, sign. 319-23-1.11 Hogyan élték meg 1956-ot a csehszlovákiai magyarok? Id. Kmeczkó Mihály visszaemlékezése, Bibliotheca Hun-garica, Kézirattár, Kmeczkó Mihály hagyatéka.12 �Tornalja sohasem volt �afárikovó, csak a szlovákok nevezték át, de újra Tornalja lesz. Mi ezt ki fogjukharcolni.� Uo.


28

A forradalom által felfokozott nemzeti érzések egy esetleges határrevízió remé-nyét is felébresztették egyesekben, amire a szlovák hatóságok is felfigyeltek: �A ma-gyar lakosok között, fõleg az intelligencia körében soviniszta megnyilvánulásokvoltak észlelhetõk. Állítólag Dél-Szlovákia mindig magyar volt és Magyarországhozkell tartoznia. Kassán azt beszélték, hogy eljön az idõ, amikor kiüldözik a szlová-kokat. A Magyarországról áttelepültek között olyan hírek terjedtek el, hogy visszakell térniük Magyarországra� � található egy belsõ használatra készült jelentés-ben.13 S hogy ezt a hatóságok komolyan is vették, arról a nemzetvédelmi minisz-ter rendkívüli kollégiumának ülésén, október 29-én elhangzottak tanúskodnak.A megbeszélésen konstatálták, hogy a dél-szlovákiai határ nem eléggé bebiztosí-tott, majd javaslatot tettek arra, hogy az 1. katonai körzetet meggyengítés nélkül,minden szabad eszközt a magyar határok mellé kell mozgósítani, miközben a kö-vetkezõ megjegyzés is a jegyzõkönyvbe került: �megállapítást nyert, hogy a magyarhatárövezetbe küldött tankok az itt 10 év után újra felbukkanó soviniszta irányza-tok megfékezésében is nagy szolgálatot tehetnek�.14

Az, hogy a szlovákiai magyarok között, még ha elvétve is, de felbukkantak ilyenvélemények, érthetõ nyugtalanságot okozott az ott élõ szlovákok, elsõsorban atelepescsaládok körében, akik között olyan híresztelések is lábra kaptak, hogy elkell hagyniuk otthonaikat.

Az ilyen és hasonló tartalmú források ellenére a forradalom hatása alatt kivál-tott nacionalista momentumokat mégis marginális jelenségnek kell tekintenünk.Ebbõl a szempontból Pásztó András sorait tarthatjuk inkább hitelesnek, aki ka-masz fejjel, az esztergomi eseményeket Párkányból figyelve élte át a forradalmat:

[�] többségében azonban azt vártuk, hogy végre nyugodtan átmehessünk Esz-tergomba, találkozhassunk a rokonokkal, ismerõsökkel. Úgy érzem ma is, hogymég a felnõttek is csak így egyszerûen fogalmazták meg a dolgokat, és senki sembeszélt visszacsatolásról, határrevízióról. Olyan esetekrõl sincs tudomásom,hogy a városkánkban élõ szlovákok ellen fordult volna a hangulat, vagy õk ítél-ték volna el a forradalmat. Ez már akkor sem nemzetiség kérdése volt.15

13 SNA, ÚV KSS-taj. David, k. 2253, a. j. 40. Mad�arsko a Polsko.14 VHA Praha, MNO, 1956, SM/KM, 1/10-2.15 Hogyan élték meg 1956-ot a csehszlovákiai magyarok? Pásztó András visszaemlékezése, Bibliotheca Hungarica,Kézirattár, Kmeczkó Mihály hagyatéka.

29

A forradalommal kapcsolatos szlovákiai magyar megnyilvánulások formái

A korabeli viszonyok (a demokratikus megnyilvánulási csatornák teljes hiánya)rendkívül megnehezítették, hogy a szlovákiai magyarok a nyilvánosság felé is meg-fogalmazzák a forradalommal kapcsolatos álláspontjukat. A korabeli nyugati ma-gyar sajtó és fõleg Brogyáni Kálmán egyik tanulmányára alapján Szesztay Ádámrendszerellenes tüntetésekrõl is beszámol.16 Ezt azonban levéltári források nemtámasztják alá, így a kutató leginkább az ellenállás lágyabb formáiról, úgynevezettszimbolikus cselekedetekrõl tud csupán beszámolni. Ilyennek minõsíthetõk ahimnuszéneklések, nemzetiszínû koszorúk elhelyezései, a gyászszalag viselése vagya forradalmat elítélõ nyilatkozatok aláírásának a megtagadása.

Az elsõ csehszlovák köztársaságból örökölt szlovákiai szokásjog nem tûrte (s mais nehezen tolerálja) a magyar nemzeti jelképek viselését illetve a nemzeti himnusznyilvános eléneklését. Így az ilyen esetek forradalom alatti felbukkanását egyértel-mûen a hatalommal való szembeszegülés lehetséges formájaként kell minõsíte-nünk, ami azonban kemény büntetést vont maga után. A nemzeti himnusz nyilvá-nos eléneklésének tradicionális helyszínei a templomokban zajló misék voltak.A forradalom idõszakában a vasárnapi mise után többek között a Nyitra mellettiAlsóbodokon és a Rimaszombati járásba tartozó Gesztetén is elénekelték a magyarhimnuszt.17 Nagyobb visszhangot váltott azonban ki a szintén Nyitrához közeliKolonban történt eset, amikor egy asztaltársaság kezdeményezésére (a visszaemlé-kezõk szerint paradox módon épp egy szlovák nemzetiségû ember kezdte el azéneklést) a kocsma egész közönsége bekapcsolódott a himnusz eléneklésébe.18

Sándor János helytörténésznek köszönhetõen az eset hátterét viszonylag jól ismer-jük, s tudjuk azt is, hogy a faluban másnap megjelenõ hatóságok 5 személyt letar-tóztattak, akiket az aranyosmaróti népbíróság köztársaság-ellenes magatartás vád-jával 1�3 hónapig tartó szabadságvesztésre ítélt.

A csendes tiltakozás sajátos formája volt a korábban elhanyagolt, nyilvánosanmeg nem koszorúzott világháborús emlékmûvek, a háborúban hõsi halált halt(magyar) katonák sírjainak rendbetétele illetve megkoszorúzása. A belügyi szervekjelentései szerint november 1-jén ez történt a szenci és az ipolysági temetõben is.19


16 SZESZTAY: Nemzetiségi kérdés, 40�41.17 SNA, ÚV KSS-taj. David, k. 2253, a. j. 40. Mad�arsko a Polsko.18 SÁNDOR János: 1956 Kolonban, kézirat.19 �Megállapítást nyert, hogy a szenci temetõben 1956. november elsejérõl másodikára virradó éjszakavalakik rendberakták az itt eltemetett magyar katnák sírját.� AMV, sign. 319-23-1. �November elsejénIpolyságon Lámi molnár özvegye egy nagy koszorút vitt a temetõbe 4 m hosszú és 2 cm széles magyar


30

A nemzeti színek helyett a gyászt kifejezõ fekete szalagot raktak ruhájukra a po-zsonyi Magyar Tannyelvû Pedagógiai Iskola diákjai. A napjainkban megszólalta-tott visszaemlékezõk20 ugyan ellentmondásosan nyilatkoznak a történésekrõl,azonban valószínûnek látszik, hogy erre november 4-e után került sor, mégpedigelõször a IV. osztályban, majd pedig a hagyományos november 7-i pozsonyi fel-vonuláson.

A szlovákiai magyarok résztvállalása a forradalommal szembeni csehszlovák intézkedésekben

A csehszlovák párt- és állami szervek egyfajta gyanakvással figyelték a szlovákiai ma-gyarok forradalom alatti viselkedését, s a forradalom napjaiban a mozgósított tar-talékosok közé magyarokat nem is hívtak be. Ennek ellenére a magyarországi ese-mények kapcsán foganatosított csehszlovák intézkedések egy részébe kénytelenekvoltak a magyarokat is bevonni, sõt olykor fõszerepet is osztani rájuk.

Ilyen fõszerepet szántak volna például Fábry Istvánnak,21 a rozsnyói származá-sú magyar kommunistának, akit egy, a CSKP KB október 24-i ülésén felmerültjavaslat szerint a magyarországi ellenforradalmárok ellen verbuválandó önkéntesegységek élére kívántak állítani.22 S bár a javaslatot a szovjetek feltehetõen elvetet-ték (hiszen a továbbiakban nem találni utalást rá), a Magyarországra küldendõharci egységekben feltehetõen fontos szerepet szántak volna a nyelvet beszélõ és jóhelyismerettel rendelkezõ szlovákiai magyar önkénteseknek.

Már október 28-án létrejött viszont a Szlovák Kommunista Párt Központi Bi-zottságának keretén belül egy külön koordinációs központ, amely a Magyarország-ra irányuló �illegális és legális� tevékenységet irányította.23 Ennek élére pedig is-mét csak nem véletlenül egy neves szlovákiai magyar kommunista, a Csemadok ak-kori elnöke és a SZLKP KB tagja, Lõrincz Gyula került.

trikolórral és a temetõ bejáratánál lévõ nagy kereszthez tette. Elkobozva, vizsgálat.� SNA, ÚV KSS-taj.David, k. 2237, a. j. 73. Správy krajských prokuratúr pocas udalosí v Mad�arsku (1956).20 Az 1956-os forradalom visszhangja a Felvidéken. Oral history interjúk, készítette Vajda Barnabás, 2006,Bibliotheca Hungarica, Kézirattár.21 Fábry Józsefnek, a Magyar Néphadsereg alezredesének, a Hadtörténeti Múzeum munkatársának atestvérérõl van szó. Míg Fábry István 1945 után Csehszlovákiában maradt és az 50-es években komolypártkarriert futott be, Fábry József az 1944-tõl Szlovákiában kibontakozó magyarüldözések miatt Ma-gyarországra települt át.22 SUA Praha, ÚV KSC 02/2 � PB ÚV KSC, sv. 19, a. j. 146.23 SNA, ÚV KSS-taj. David, k. 2252, a. j. 39, Zpráva o opatreniach strany na Slovensku v súvislosti sosituáciou v Mad�arsku.

31

A Magyarországra irányuló csehszlovák propaganda fontos elemét képezte aröplapok és a szovjetbarát szemléletet tükrözõ sajtó magyarországi terjesztése.A százezres példányszámot is meghaladó alkalmi röplapok mellett hangsúlyos sze-repet kaptak a dél-szlovákiai magyar sajtótermékek magyarországi terjesztésreszánt különkiadásai, amelyekben a CSKP álláspontját tükrözõ írások révén pró-bálták befolyásolni a magyarországi közvéleményt. Az SZLKP KB fõtitkára, KarolBacílek által 1956. december 12-én a SZLKP KB elé terjesztett beszámoló szerintnovember 12-ig az Új Szó címû napilap 14 rendkívüli kiadását szállították Magyar-országra, átlagosan 50 ezres példányszámban.24 Ezenkívül négy rendkívüli kiadá-sa jelent meg az Új Ifjúság címû hetilapnak, de több járási lap és a Dolgozó Nõ cí-mû lap külön erre a célra nyomtatott kiadásai is nagy számban kerültek át a forra-dalmi Magyarországra. A Komáromban megjelenõ járási földmûves lapnak példá-ul 10 rendkívüli, Magyarországra szánt kiadása jelent meg november végéig.

A napi-, hetilapokat és röplapokat elsõsorban Magyarország északi, határmen-ti megyéibe igyekeztek eljuttatni, s ebbõl a feladatból elsõsorban azok vállaltakrészt, akik megfelelõ helyismerettel rendelkeztek, rokoni és baráti kapcsolataik ré-vén könnyebben tudtak magyarországi segítséget igénybe venni. Tevékenységükazonban így sem volt veszélytelen, hiszen a forradalmi erõk gyorsan felfigyeltek azellenük irányuló agitációra, s igyekeztek akadályokat gördíteni ez elé. Jó példa er-re az a levéltári forrásokkal is dokumentálható eset, amely az államhatár dunai sza-kaszán, Mosonmagyaróvár közelében zajlott le. Október 28-án a szlovákiai somor-jai járási pártszervezet megbízásából két férfi (Juricin Imre és Nagy János) csónak-kal a Dunán átkelve Doborgazsziget közelében kötöttek ki, ahol azonban forradal-márok mintegy 15-20 fõs csoportja vette õket körül. A két szlovákiai magyar férfiutólag tett vallomása szerint a forradalmárok azzal fenyegetõztek, hogy kivégzikõket, végül azonban a dunakiliti laktanyában eltöltött éjszaka után a napilapcsem-pészeket visszaküldték Szlovákiába � igaz, evezõk nélkül kellett visszacsónakázniuka Duna szlovákiai oldalára.25

A szlovákiai magyarok szerepvállalását vizsgálva nem szabad elfeledkezni a for-radalom alatt átküldött ügynökökrõl, s arról a vélhetõleg több tucat pártmunkás-ról sem, akik a forradalom leverését követõen jártak át Magyarországra, s kapcso-lódtak bele az ottani párt újjáépítésébe: ideológiai, cenzori vagy más szerepkörtbetöltve. A témával foglalkozó szakirodalom közlései szerint a kassai kerületi


24 SNA, A ÚV KSS-Pr, f. k. 934, a.j. 153, Zpráva o cinnosti Kommunistickej strany Slovenska a uplat-novanie jej vedúcej úlohy na Slovensku pocas udalostí v Mad�arsku. 7. 12. 1956; SNA, ÚV KSS-pléna;k. 1836, a. j. 30. Zasadanie ÚV KSS konané v dnoch 12-13. decembra 1956.25 SNA, ÚV KSS-taj. David, k. 2252, a. j. 38. Hodnotenie udalostí v Mad�arsku a ich vplyv u nás.


32

pártbizottság naponta 30-40, esetenként akár 80 magyarul beszélõ agitátort kül-dött magyarországi pártmunkára, a losonci járásból pedig 17 személy járt rend-szeresen át.26

Tanulságok

Ha összességében akarjuk értékelni a szlovákiai magyar lakosságnak az 1956-osmagyar forradalomhoz való viszonyát, akkor csak nagyon óvatos megállapításokattehetünk. Az ugyan leszögezhetõ, hogy a magyar nemzetiségû lakosság rendkívülnagy figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket, ám többségük a forrada-lomhoz való viszonyát nem fejezte ki nyilvánosan.

Hogy ennek okát miben kell keresnünk, az még tisztázandó. Megkockáztathat-juk azonban azt a feltevést, hogy ebben a pártállami terror, a déli járásokba felvo-nuló hadsereg és belügyi szervek fokozott jelenléte éppúgy közrejátszott, mint az abénultság, amely még mindig nem oldódott fel a magyarok körében az 1944�1948közötti idõszak óta. Ebben a helyzetben döntõnek mutatkozott az is, hogy 1945 és1948 között a szlovákiai magyarok nemcsak korábbi országos politikai vezetõiketveszítették el (1945-ben a két háború közötti magyar politikusok legtöbbje börtön-be került, illetve Magyarországra vagy nyugatra távozott), hanem a falusi közössé-gekben természetes autoritással bíró gazdákat, református papokat, tanítókat, aszinte teljes pozsonyi és kassai magyar polgárságot. A helyükbe lépõ új nomenkla-túra pedig nem volt alkalmas arra, hogy a magyar közösség érdekeinek védelmétfelvállalja, sõt ez nem állt szándékában sem. Megfelelõ vezetõk és irányadók, ér-dekvédelmi szervezetek stb. nélkül pedig a magyarság többé-kevésbé engedelmestömegnek bizonyult a párt kezében.

Ugyanilyen fontosnak tartom azonban azt is, hogy a szlovákiai magyarok több-sége a forradalmat olyan eseményként fogta fel, amely által a magyarság kivívta ademokratikus világ elismerését. A II. világháborúban újból a vesztes oldalra kerü-lõ, s igazságtalan módon a kollektív bûnösség vádjával sújtott kisebbségi magyarszámára 1956 így hosszú idõ után az elsõ olyan eseménysort jelentette, amely kap-csán büszke lehetett magyarságára, s ez vélhetõen pozitívan hatott önértékeléséreés nemzettudatára is.

26 PE�EK.: I. m., 439; KAPLAN: I. m., 463.

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5

33

Romos lakóház a Baross és a Mária utca sarkán október végén(ÁBTL 4.3. HV 4/4 � Rácz Lajos felvétele)

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � M Û H E L Y

34

Náray-Szabó Gábor

EVOLÚCIÓ ÉS KONZERVATIVIZMUS

Bevezetés

Érdeklõdéssel olvasom a különbözõ orgánumokban, így e folyóirat hasábjain isfolytatott vitát a konzervativizmus mibenlétérõl.1 Mint jó szándékú és érdeklõdõamatõr azt a következtetést szûrtem le, hogy a konzervatív szemlélet nem foglalha-tó össze egy mondatban úgy, mint például a kereszténység (szeresd felebarátodat,mint tenmagadat) vagy a liberalizmus (mindent szabadon megtehetsz, amivel nemártasz másoknak). Egedy Gergely megfogalmazásával: �nincsenek olyan »vastör-vények«, melyek a természeti törvényekhez hasonlóan mûködnek, így a múltbólkiindulva nem lehet a jövõt prognosztizálni�.2 Sokkal inkább egy gondolkodásmó-dot neveznek konzervativizmusnak, a körültekintõ és megfontolt cselekvést, a ha-gyományok tiszteletét, a türelmet más nézetek képviselõivel szemben, melynekalapját a hagyományok és a szokások alkotják. Érthetõ tehát, hogy a konzervativiz-mus mibenlétére vonatkozó körkérdésre meglehetõsen szerteágazó válaszok szület-tek, volt, aki nem is nevezte magát konzervatívnak,3 más pedig szinte matematikaiprecizitással definiálta a nézeteit.4

Alább egy széles körben elfogadott elmélet, az evolúció elmélete alapján igyek-szem hozzászólni a vitához. Ez a megközelítés újszerûnek tûnik, mert a természet-tudományos szemlélet alapján érvel, mintegy �objektíven�, nem úgy, ahogyan atársadalomtudományokban gyakori, vagyis hogy tekintélyekre, végsõ soron bizo-nyos társadalmi csoportokban elért közmegegyezésre, egyfajta hagyományra hivat-koznak. Például a neokonzervativizmus elkötelezett hívõi között kikezdhetetlendogma az a tétel, hogy a piac mindenható, és ha hagyjuk minden kötöttség nélkülmûködni, minden gazdasági és társadalmi problémát automatikusan megold. Eztkétségbe vonni szinte szentségtörés, és hiába hivatkoznak az eszme bírálói széle-

1 Jobboldal és konzervativizmus, Kommentár 2006/1., 4�44.2 EGEDY Gergely: Konzervativizmus az ezredfordulón, Magyar Szemle Könyvek, Budapest, 2001, 50. Egyébkénta természet �vastörvényei� is csak szûk körben, az ún. lineáris jelenségek (pl. a bolygók mozgása vagy ahang terjedése) esetében teszik lehetõvé a jövõ pontos elõrejelzését. A leggyakrabban bekövetkezõ, ún.kaotikus események kimenetele nem jósolható meg teljes biztonsággal, legfeljebb becsülhetõ.3 BENCE György hozzászólása, Kommentár 2006/1., 8�9.4 SERES László: Libertárius szemmel, Kommentár 2006/1., 32�34.

N Á R A Y - S Z A B Ó G Á B O R : E V O L Ú C I Ó É S K O N Z E R V A T V I Z M U S

35

sebb vagy szûkebb körök tapasztalataira, a válasz mindig az, hogy a bajok oka a pi-ac korlátozásában, hatókörének elégtelen kiterjesztésében keresendõ. Az államiszerep növelésének szószólói ezzel szemben a szolidaritásra hivatkoznak, de nemveszik figyelembe, hogy az ember végsõ soron önzõ. Nehezen alakul, akár lehetet-lenné is válik a párbeszéd, mert kinyilatkoztatások ütköznek, ezeket pedig nem le-het vitatni. Igyekszem elkerülni a csapdát, és alább nem újabb kinyilatkoztatástadok közre, inkább egy új színt vinnék be a diskurzusba.

Az evolúció elmélete

A fajok eredete címû mûvében Darwin azt fejtette ki meggyõzõ erõvel, hogyan fejlõd-hettek ki a Földet benépesítõ állatfajok, miként vált egyre bonyolultabbá, ezáltalversenyképesebbé szervezetük felépítése annak következtében, hogy igazodni kény-szerültek az állandóan változó környezethez. A létért folytatott kíméletlen küzdelemaz erõseknek, az alkalmazkodásra képeseknek kedvezett. Az a faj, amely erre nemvolt képes, zsákutcába került, esetleg ki is halt. Az evolúció elmélete5 az elmúlt 150évben rengeteg vihart kavart, mára azonban egyes marginális, bár sokszor meglepõ-en agresszív csoportokat leszámítva a nyugati civilizációban közmegegyezésnek ör-vend. Erre utal Teilhard de Chardin jezsuita szerzetes munkássága is, aki zseniálismûvében6 össze tudta egyeztetni az eredetileg kifejezetten istentagadónak tûnõ el-méletet a Biblia tanításával, a Teremtés könyvével. Nézeteit számos hívõ keresztényis elfogadja, így az ellentmondás, ha lassan is, de oldódik. Az evolúció elmélete nemnevezhetõ megcáfolhatatlan természeti törvénynek, mint például a gravitáció,melynek következtében a kõ mindig fentrõl lefelé (a Föld középpontja felé) esik, deolyan sok tudományos és mindennapi észlelet támasztja alá, hogy sokan már-márbizonyosság gyanánt kezelik. Lássuk tehát, hogy miben is áll a lényeg.7

Talán éppen Teilhard volt az elsõ, aki kiterjesztette a fajok evolúciójának agondolatát az egész világra, és meggyõzõ érveket sorolt fel amellett, hogy a világ-egyetem az õsrobbanástól kezdve állandó fejlõdésben van, egyre összetettebb lesz.Ennek a fejlõdésnek volt kezdete, és tart is valahová, vagyis van értelme, azonbanez már a hit világába tartozik. Vitatkozhatunk azon, hogy mit nevezünk fejlõdés-

5 Charles DARWIN: The Origin of The Species by Means of Natural Selection or the Preservation of Favored Races in the Strugglefor Life, Murray, London, 1859. (Legújabb magyar fordítása: A fajok eredete, ford. Kampis György, Typotex,Budapest, 1998. � A Szerk.)6 Pierre TEILHARD DE CHARDIN: Az emberi jelenség, ford. Bittei Lajos � Rónay György, Gondolat, Budapest,1973, 19802.7 Részletes összefoglalását lásd NÁRAY-SZABÓ Gábor: Fenntartható a fejlõdés?, Akadémiai, Budapest, 2003.


36

nek, én ezen az összetettség növekedését értem. Az összetettségnek számos definí-ciója ismert, ezek közül itt csak egyet emelek ki, mely a társadalomtudós La Portenevéhez fûzõdik, aki szerint a szervezett szociális rendszerek összetettségének fo-kát az összetevõk száma és kölcsönös függésük foka (integráció), valamint változa-tossága (differenciálódás) határozza meg.8 A definíció szerint a család nyilván egy-szerûbb társadalmi képzõdmény, mint mondjuk New York városa. A meghatáro-zás általánosítható és nemcsak a szociális rendszerekre alkalmazható: egy vasdarabnyilván jóval egyszerûbb, mint a belõle elkészíthetõ precíziós óramû. A világegye-tem története során, mely az õsrobbanással kezdõdött, visszaesésekkel bár, demégis folyamatosan nõtt, ugyanakkor egyre kisebb térrészre koncentrálódott azösszetettség. Elõször kialakultak a legegyszerûbb mikrorészecskék, az elektron, aproton és a neutron, majd ezek atomokká, kristályokká és molekulákká szervezõd-tek. A világegyetemet alkotó hatalmas gázfelhõ bizonyos térrészekben egyre sûrû-södött, létrejöttek a csillagok, egyesek körül bolygórendszer is kialakult. Az egyikbolygón, a Földön kedvezõ környezet alakult ki a molekulák szervezõdéséhez, meg-jelent az egyre összetettebb élet: az egysejtûekbõl többsejtû, egyre magasabbanszervezett élõlények fejlõdtek ki, míg eljutottunk az emberig. Fajtánk mára betöl-ti a Földet, hihetetlenül bonyolult közösségeket alkot, és folyamatosan olyan újtechnológiákat fejleszt ki, melyeknek segítségével alapvetõen megváltoztatja a kör-nyezetét.

Ne tévesszük szem elõl, hogy bármennyire általános érvényû és meggyõzõ is azelmélet, leegyszerûsítése és megalapozatlan általánosítása súlyos veszélyeket rejtmagában, kellõ körültekintés nélkül képtelen következtetésekre juthatunk. Ennekegyik példája a 20. század elején divatos szociáldarwinizmus,9 mely szerint az em-beri társadalomban az erõseké a világ, a gyengéket akár ki is iktathatjuk. Nem szá-mol azonban ez az elgondolás a közösség erejével, amely megtartja a gyengéket, éséppen ezáltal lehet sikeresebb, mint az egymás ellen is harcoló, ezért könnyen el-szigetelõdõ erõs egyéniségek. Az önzõ csatár nehezen rúg gólt.

Megõrizve meghaladni

Ha követjük az evolúció menetét, megfigyelhetõ egy elv következetes érvényesülé-se: az állandóan fejlõdõ, vagyis egyre összetettebb új megoldások kizárólag a jól be-

8 Todd R. LA PORTE: Organized Social Complexity. Challenge to Politics and Policy, Princeton UP, Princeton, 1975.9 Vö. William Graham SUMNER: Folkways. A Study of the Sociological Importance of Usages, Manners, Customs, Mores, andMorals, Ginn and Co., Boston, 1906.


37

vált régire épülnek. Ezt a felismerést Teilhard de Chardin a következõképpen fo-galmazta meg: �A Fejlõdés egymásra következõ (bármennyire kritikus) küszöbeinátlépve semmi sem jelenik meg végsõként a Világban, mint ami elõzõleg homályostartalmú kezdetiségében ne létezett volna.�10 Lássunk erre néhány példát.

Az õsrobbanás után viszonylag hamar alakultak ki a mikrovilág részecskéi, aprotonok, a neutronok és az elektronok, melyek az anyag bonyolultabb egységei-nek, az atomoknak és a molekuláknak az építõkövei. Bár az atomok és a molekulákösszetettebb rendszerek, alkotórészeik jól felismerhetõk bennük, és a modernmûszerekkel közvetve, esetleg közvetlenül is leképezhetõk az emberi elme számára.A mikrorészecskékbõl tehát atomok és molekulák épülnek fel, sok-sok különbözõmolekulából sejtek, a sejtek pedig az élõ szervezetek elemi összetevõi. A bonyolultrendszerek tehát olyan idõtálló egyszerûbb alkotórészekbõl állnak, melyek tulaj-donságai évmilliárdok alatt sem változtak, ugyanakkor a belõlük létrejövõ komplexélettelen és élõ rendszerek minõségileg újak.

Tekintsünk most egy másik példát. Kimutatták, hogy a félelemérzet, a szoron-gás és az agresszió központja az emberi agy már igen régen kifejlõdött részében, ahipotalamuszban helyezkedik el. Ez az õsi szerv már létezett az emlõsök elõtti, õsihüllõk agyában is, és máig fennmaradt, átöröklõdött a fejlettebb fajokra, így azemberre is. Sok százmillió év sem volt elég ahhoz, hogy kitörölje belõlünk a féle-lemérzést, mely nem konkrét információn alapul, hanem ösztönösen mûködik.A felhalmozott ismeretek tárolása ösztönök formájában azért elõnyös, mert lehe-tõvé válik, hogy a külvilág ingereire mérlegelés nélkül, gyorsan tudjunk válaszolni,és azonnali cselekvésre, például menekülésre vagy megelõzõ támadásra szánhatjukel magunkat olyan esetekben, amikor a lassú reagálás halálos veszélyt jelentene.A hipotalamusz tehát ma is szinte ugyanúgy mûködik a hüllõkben és az emlõsök-ben, kutyákban, lovakban, sõt az emberekben is, mint az õsidõkben, azzal a nemcsekély különbséggel, hogy tevékenységét a fejlettebb fajok, közöttük az emberagyának többi része ellenõrzése alatt tartja. Le tudjuk tehát gyõzni a félelmünket,úrrá tudunk lenni gyilkos indulatainkon, mert agyunk általában felülbírálja ahipotalamuszból érkezõ ingereket. Érzelmeink és ösztöneink nagyon hasonlóakazokhoz, amelyek õseinkben már kialakultak és segítették õket a túlélésben, máraazonban megtanultunk uralkodni rajtuk. A fejlett agy megõrizte a hipotalamuszt,ugyanakkor meg is haladta. Ez a szervünk nem tûnt el, de mûködése kiegészült ésfejlettebb régiók ellenõrzése alá került, ugyanakkor nélküle lehetetlenné válna azösztönös reakció, ami nem egyszer életet menthet.

10 TEILHARD DE CHARDIN: I. m., 1980, 92.


38

A korai szervezõdések fennmaradása az emberi társadalomban is pontosan nyo-mon követhetõ. Az emberi társadalom kialakulásának hajnalán õseink néhány tucattagot számláló, közeli rokonságban álló csoportokba, nagycsaládokba, törzsekbeszervezõdve éltek.11 A szülõk együtt maradtak az utódaikkal, mert az anyaméhben el-töltött kilenc hónap alatt az újszülött nem válik még alkalmassá ahhoz, hogy egyedülis meg tudja szerezni a táplálékát és elkerülje a rá leselkedõ veszélyeket. Abban azidõben tehát, amikor a táplálék beszerzése jelentette a legnagyobb feladatot, a túl-élés érdekében szükség volt az anya gondoskodására. Õ ezt a szerepet egyedül nemtudta maradéktalanul betölteni, mert eközben nem maradt ideje a táplálék beszer-zésére: a gyerek önállósodásáig nélkülözhetetlen volt tehát az apa segítsége is. Így jöttlétre a család, amely mind a mai napig fennmaradt és nélkülözhetetlen például azutódok felnevelésében.12 Nemcsak arról van szó, hogy gondozni kell és meg kell ta-nítani bizonyos ismeretekre a felnövekvõ gyermekeket, hanem a szülõk mással nemhelyettesíthetõ szerepet játszanak a különbözõ viselkedési minták átadásában. A csa-lád szerepe a történelem során változott, ki is bõvült. A feudalizmusban például ki-emelkedõ szerepet játszottak az õsi nagycsaládokhoz sokban hasonló nemesi famíli-ák, majd az ipari forradalom kiteljesedésével megjelentek a családi vállalkozások,amelyek ma is fontos szereplõi a gazdaságnak, például Közép-Olaszországban.13

A család helyettesítésére irányuló törekvések, például a hetvenes évek Németorszá-gában terjedõ kommunák nem jártak sikerrel, és bizony a nyugati társadalomban acsalád bomlására utaló egyre több jel nem azt jelenti, hogy az életképtelen régit va-lami újjal helyettesítettük, inkább azt, hogy ez a civilizáció válságban van.

A mai jogrendszer is jelentõs mértékben épít a hagyományokra, különösen az an-golszász országokban, ahol igen gyakran precedensek alapján ítélkeznek. A jog végsõsoron a több ezeréves tízparancsolatra épül, a �ne lopj�, �ne ölj�, �ne hazudj�, �neparáználkodjál� normája az õsidõk óta fellelhetõ a jogszolgáltatásban. A római jogotma is tanítják a felsõoktatásban, például az ügyvéd intézménye elõször itt jelent meg,és azóta is sikeresen tölti be a szerepét a jogszolgáltatásban.

Érdekes folyamatosság tapasztalható a természetrõl szerzett ismereteinket forra-dalmi módon kiterjesztõ, alig százéves relativitáselmélet és a már a régi görögök ál-tal körvonalazott klasszikus mechanika között. A relativitáselmélet lényege az, hogya fizikai világban nincs fix pont, bármely test mozgásának keretét kijelölõ koordi-nátarendszer megfelelõ matematikai mûvelettel átvihetõ egy másikba, amiben

11 Lásd Jared DIAMOND: Háborúk, járványok, technikák, ford. Födõ Sándor, Typotex, Budapest, 2000.12 Vö. RANSCHBURG Jenõ: Szeretet, erkölcs, autonómia, Gondolat, Budapest, 1984.13 Részletesen lásd errõl Francis FUKUYAMA: Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése, ford. SomogyiPál László, Európa, Budapest, 1997.


39

ugyancsak leírhatók a mozgásegyenletek. A klasszikus fizikától eltérõen, a transzfor-máció következtében változik a mozgó test sebessége, tömege és kiterjedése is. Eforradalmi újítás miatt nem kellett azonban eltörölni a klasszikus mechanikát, ezérvényes maradt a relativitáselmélet megalkotása után is. Az emberi érzékszervek ál-tal követhetõ, viszonylag kis sebességeknél ugyanis a relativitáselmélet transzformá-ciós képletei átmennek a klasszikus mechanika képleteibe, a korábban fennálló, lát-szólagos ellentmondás tehát feloldódik. Hasonló a helyzet a kvantummechanikávalis, mely szerint az energia nem folytonosan, hanem kicsiny adagokban változik, ésegy mozgó testnek nem lehet tetszés szerinti pontossággal egyszerre meghatározni ahelyét és a sebességét is. Ez az elmélet alapjaiban forgatta fel a fizikai világképet, atudósok szorgos munkája nyomán azonban elsimultak az ellentétek, mert kiderült,hogy a kvantummechanika következményei csak a mikrovilágban, az ember általközvetlenül nem érzékelhetõ, igen kicsiny részecskék között számottevõk, a nagyobbtömegû testek esetében az energia adagonkénti változása szinte folyamatossá válik,mivel ezek az adagok rendkívül kicsinyek az összes megváltozó energiához képest.

A felvilágosodás elmúlt két évszázadában sokan temették a vallást, mondván,hogy nem képes választ adni a természet és a társadalom alapvetõ kérdéseire, re-ménytelenül elavult, ezért el fog tûnni. Nos, ezt látványosan cáfolja az ortodox val-lás reneszánsza a posztszovjet társadalomban. A bolsevik hatalomátvétel után aSzovjetunióban évtizedekig üldözték az egyházat, lerombolták a templomokat, be-börtönözték, sõt meg is ölték a pópákat, és hátrányosan különböztették meg a hí-võket. Moszkvában a hetvenes években nem lehetett egyházi zenei hanglemezt vá-sárolni, a kiüresített katedrálisokat a materializmus múzeumaiként használták.Mégis, a Szovjetunió összeomlása után, Jelcin idejében két röpke év alatt, szinte asemmibõl éledt újra a vallás és az ortodox egyház. Ma már nem lehet fontosabbtársadalmi eseményt rendezni pópa részvétele, áldása nélkül, az oroszok tömege-sen keresztelkednek meg, a vallás szinte részévé válik a napi életnek.

Több példát láttunk arra, hogy a jól bevált rendszerek, megoldások a folyamatosfejlõdés során nem tûnnek el nyom nélkül, sokkal inkább a megújulás alapjául szol-gálnak. Miért ne tekinthetnénk ezt a felismerést a konzervativizmus természettudo-mányos bázisának? Jogos az idegenkedés az egyes irányzatok a priori eredeztetésétõl,de ez a párhuzam önként adódik. Az alábbiakban néhány, Egedy Gergely konzerva-tivizmusról írt könyvébõl14 vett megállapítást teszek mérlegre állításom fényében, ésarra próbálok rámutatni, hogy a konzervativizmus társadalomtudományi körülírásaszámos ponton érintkezik a �megõrizve meghaladni� teilhard-i gondolatával.

14 EGEDY: I. m.


40

Evolúciós konzervativizmus?

A fentiekben az anyagi és az élõvilág, valamint az emberi társadalom területérõlmutattam be néhány példát arra, hogyan érvényesül Teilhard de Chardin idézettállítása. Lássuk most, hogyan rímel a �megtartva meghaladni� elvre mindaz, ami-vel a konzervativizmust jellemezni lehet. Egedy Gergely a modernizációról követ-kezõt írja: �az válik kulcskérdéssé, hogy az akár önként, akár kényszerbõl megkez-dett modernizációt képesek-e »szervesíteni«, vagyis az endogén tényezõkkel a le-hetõ legteljesebb mértékben összhangba hozni. Ellenkezõ esetben a modernizációszervetlen marad [�].�15 Ha tehát a modernizáció16 során nem sikerül építeni atársadalomban már meglévõ értékekre, képességékre és szándékokra, a siker elma-rad, netán a változások erõltetése visszaüt, és ahelyett, hogy elõre vinné, éppenvisszaveti a folyamatot. Egy példa a kudarcra Reza Pahlavi sah rendszere Iránban,amely erõszakos eszközöktõl sem riadt vissza a nyugati, elsõsorban amerikai társa-dalmi modell erõltetése során. Autokratikus uralmát megdöntötték, és egy másik,széles körben legitimált vezér, Khomeini ajatollah alatt sok minden éppen a visz-szájára fordult, mert befolyásos társadalmi csoportok, elsõsorban a középosztálytképviselõ �bazár� nem fogadták el az erõltetett reformokat. Hiába harsogta a hiva-talos propaganda, hogy jól járnak majd a változásokkal, inkább a saját útjukat kí-vánták járni.

Mannheim Károly szerint a konzervatív gondolkodásmód lényeges jellemzõje a�közvetlenül meglévõben, a konkrétban való megkapaszkodás�.17 Ez a vélemény isösszhangban van a fentiekkel, példáink alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy az uni-verzum 11 milliárd év óta tartó fejlõdése során mindig a meglévõre épített. Fon-tos azonban a megfelelõ mérték eltalálása, ugyanis a túlzott konzervativizmus a fej-lõdés gátja lehet, ami abban nyilvánul meg, hogy a versenytársak elõre törnek. Er-re példa Kína, ahol a kisebb-nagyobb államok és kultúrák politikai egyesítése aCsin dinasztia alatt, Krisztus elõtt 221-ben következett be. Az elsõ Csin császár ariválisok teljes megsemmisítését tûzte ki célul, ezért elrendelte az összes korábbanírt történelmi könyv elégetését, és minden eszközzel kierõszakolta az észak-kínainyelvek elterjesztését Kína egész területén. Ennek az lett a következménye, hogyma is a teljes népesség kétharmad része, 800 millió ember beszéli e nyelvek egyikutódát, a mandarint. Az elsöprõ fölény azonban egy bõ évezred alatt hátránnyá

15 Uo., 21.16 Magyarul: a társadalmi és gazdasági viszonyok hozzáigazítása a viharosan fejlõdõ technológia igényei-hez abból a célból, hogy e technológiát sikeresen alkalmazhassuk, és élvezhessük az elõnyeit.17 Idézi EGEDY: I. m., 52.


41

változott, mert a kínai társadalom megmerevedett, nem értékelte az újításokat ésbefelé fordult. Kína kezdetben vitathatatlan elõnnyel rendelkezett a földközi-ten-geri térséggel szemben, és a középkorban vezetõ szerepet töltött be a világ techno-lógiájában. Politikai hatalom, hajózás és a tengerek feletti uralom tekintetébenszintén a világ élén állt, már a 15. század elején nagy flottákat küldött Afrika kele-ti partjaihoz. A megmerevedett társadalmi rendszer, a kínai udvar két klikkjénekhatalmi harca azonban oda vezetett, hogy leállították a flották indítását, sõt lerom-bolták a hajógyárakat is és betiltották a tengeri hajózást. Nem akadt a hatalmas bi-rodalomban más hatalmi centrum, gazdasági tömörülés, amely ezt a végzetes lé-pést ellensúlyozhatta volna. Európában Kolumbusz négy királyi udvarban hiábakilincselt, csak az ötödik uralkodót tudta meggyõzni fantasztikus expedíciójánakmerész tervérõl, és azért mehetett az egyiktõl a másikhoz, mert a földrész nem voltegységes. Ha akkor Európában csak egy hatalmi központ van, ahol tervét elvetik,Amerikát nem Amerigo Vespucciról nevezték volna el, és a nyugati civilizáció semérte volna el a mostani fejlettségi szintjét. A bezárkózott és fennhéjázó kínai ud-var további katasztrofális döntéseket is hozott, abbahagyták a szövõgép fejlesztését,megsemmisítették a mechanikus órák gyártását. A túl szoros, parancsuralomraalapozott együttmûködés, az egyéni intuíció és a verseny hiánya az 1960-as évek-ben induló kulturális forradalom révén is nagy károkat okozott, például egy-kétvezetõ döntése folytán az ország összes iskoláját 5 évre bezárták.

Érdekes asszociáció kívánkozik a konzervativizmus és a posztmodern ökológiaigondolkodás között. �A társadalom ugyanis, ahogy Burke hangsúlyozta, egy sajátosszövetség a halottak, az élõk és a még megszületendõk között.�18 Ma már mindengondolkodó és tájékozott ember elõtt világos, hogy a Föld megtelt, a természetierõforrásokat, a nyersanyagokat, édesvizet, talajt, tiszta levegõt túlhasználjuk, ezértveszélyeztetjük a jövendõ generációk életfeltételeit. A híres Brundtland-jelentésezért kimondja: �úgy kell kielégítenünk jelenlegi igényeinket, hogy ezzel ne sért-sük a jövõ nemzedék érdekeit�.19 Mi más ez, ha nem szoros szövetség a generáci-ók között? Ez ellen hat a ma sajnos széles körben terjedõ, nem egyszer szélsõségesindividualizmus és rövidlátó szemlélet, melynek alapján az emberek (más kontex-tusban: fogyasztók) nagy hányada csak a jelennek él. Nem kell ahhoz tudományosfejtegetésekbe bocsátkozni, hogy felismerjük: ez az életszemlélet idegen a konzer-vatív gondolkodásmódtól.

18 Uo., 63.19 Gro Harlem BRUNDTLAND: Our Common Future. The World Commission on Environment and Development, OxfordUP, New York, 1987.


42

Árnyaltabban kell értékelnünk az elõítélet fogalmát is, mely �a gondolkodásnakegy olyan sajátos formáját, vagy talán még pontosabban fogalmazva, a tudásnak egyolyan típusát jelenti, amely az évszázadok által megerõsített tapasztalatra épül�.20

A németekrõl például nem véletlenül terjedt el, hogy kiváló és precíz szervezõk,amit az egész világ elõtt újra bizonyított a foci-világbajnokság. Ez az �elõítélet�megteremti a bizalmat a német termékek iránt, és a fogyasztók általában nem csa-latkoznak, persze vannak kivételek, amelyek viszont aláássák a bizalmat. Az embe-rek általában ragaszkodnak a megszokotthoz, kényelmesre taposott cipõjükhöz, afodrászhoz, ugyanakkor okkal tartanak a villámtól, hiszen sokszor fordult már elõ,hogy halálos balesetet vagy tüzet okozott. Az elõítélet elfogadható formája teháthosszú idõ alatt szerzett tapasztalatokra épül, és megkönnyíti a gyors döntést. Nemegyszer azonban a gyors döntés káros következményekre vezet, a gondosabb mér-legelés segített volna meghaladni az elõítéletet.

Ha végiggondoljuk a fentieket, úgy lehet definiálni a konzervativizmust, mintegy olyan nézetrendszert, amely elfogadja a változásokat, és a lehetõ legnagyobbmértékben részt vállal a megvalósításukban, de tudatában van annak, hogy csakolyan változások lesznek maradandók, melyeket befogad a változást hordozó közeg.

20 EGEDY: I. m., 145.


43

Bárdi Nándor

A SZÜKSÉG MINT ESÉLYLehetséges-e a magyarságpolitikát szakágazatként elgondolni? [I.]1

Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy a magyarságpolitika aktuáliskérdéseit egy szakpolitikai ágazat logikája szerint értelmezzem. Ez egyrészt azzaljár, hogy másodlagosnak tekintem a pártpolitikai viszonyokat és a személyi-hatal-mi küzdelmeket.2 Másrészt nem koncepciót vagy stratégiát dolgozok ki, hanemolyan sarokpontokat jelölök ki, amelyek megkerülhetetlenek a szakmai tematizálássorán, jó esetben a koherenciára törekvõ kormányzati munkában. Elõször a jelen-legi helyzet kialakulásával foglalkozom (1). Majd a magyarságpolitika célrendszeré-vel kapcsolatos tévhiteket és elvárásokat rendszerezem (2). A dolgozat legfontosabbrésze a támogatáspolitika átalakításával foglalkozik (3). Végezetül az ágazati reformlehetséges konfliktusait tekintem át (4).

1. A jelenlegi helyzet kialakulása

1.1. Mirõl beszélünk?

A második Gyurcsány-kormány � programja szerint � ágazati reformot kíván vég-rehajtani a határon túli magyarsággal kapcsolatos budapesti politikában (magyar-ságpolitikában) is. Ennek legfontosabb intézkedése a HTMH megszüntetése, illet-ve a támogatáspolitika átszervezése.3 Ezzel együtt felerõsödött egy olyan publicisz-tikai vonulat, amely az eddigi magyarság- és támogatáspolitikát mint nemzeti mese-beszédet,4 terméketlen szimbolikus politizálást leplezi le, és ennek radikális meg-

1 Az írás alapját képezõ elõadás 2006. augusztus 25-én az MSZP Nemzetpolitikai Tagozat támogatáspoli-tikai vitafórumán hangzott el. A kézirat elsõ változata az MTA Kisebbségkutató, Szociológiai Intézete ésa TLA 2006. szeptember 21-i kisebbségpolitikai elemzõi fórumára készült.2 Ez alatt értem a magyarországi viszonyokon túl a közép-európai magyar kisebbségi pártok és regionálisés gazdasági érdekcsoportok küzdelmeit is.3 A kialakult helyzet áttekintését adja HORVÁTH Tamás � RÍZ Ádám: Határon túli magyarok támogatása: belsõkényszerek és külsõ kihívások. Gyorselemzés a határon túli magyarokkal kapcsolatos kormányzati politika megújításának eddig láthatóirányairól, Kommentár 2006/4., 81�95.4 A nemzeti mesebeszéd kifejezést a nemzetpolitikai beszédmódjára mint a nem valós és életszerû geopolitikai,gazdaságpolitikai, pártpolitikai, társadalmi viszonyokkal operáló elvárás-szótárnak az összefoglalására


44

újítását helyezi kilátásba.5 Ezekbõl a publikációkból egyelõre az elvárások fogalma-zódtak meg, a reformok gyakorlati kidolgozása nem várható közíróktól.

Kormányzati oldalról a nyilatkozatokon túl egy 5+2 oldalas koncepció (A meg-újuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere) ment véleményezésre a határon túli pártokvezetõihez, amely hivatalosan nem jutott el a HTMH munkatársaihoz, az MSZPparlamenti képviselõihez. Tehát nem lehet tudni, hogy mennyiben végleges és hi-vatalos koncepcióról van szó. Az általam ismert szövegváltozat6 nyelvezetében azutóbbi évek támogatáspolitikai vitáinak progresszív megfogalmazásait alkalmazza.Az eddigi retorikához képest radikális véleményt fogalmaz meg azzal, hogy ki-mondja: a határon túli magyar társadalmakban lejátszódott változásokra az �elmúlt16 év támogatási politikája érdemi választ adni nem tudott�.7 Határozottan kon-centrál a gazdaságfejlesztésre, valamint a szülõföldön való megmaradás és gyarapo-dás szociális és gazdasági feltételeire. A másik hangsúlyeltolódás abban áll, hogy ahatáron túli magyar politikai elitekkel kapcsolatban jóval tartózkodóbb, mint azelõzõ kormányzatok. Ebben a vonatkozásban a kölcsönös be nem avatkozás elvéthangsúlyozza, illetve a támogatáspolitikai döntésekben közvetettebb szerepet szán-na a határon túli érdekérvényesítõ törekvéseknek. A MÁÉRT megszüntetése utána magyar politikai rendszerbe önálló szereplõként beemelt határon túli pártveze-tõkkel a kormányzat csak kétoldalú kapcsolatokat kíván ápolni.

A koncepció eklektikus és jó néhány önellentmondással bír. Az utóbbi 16 év tá-mogatáspolitikai eredménytelensége akkor igaz, ha mindezt a szülõföldön valómaradás politikai retorikájához mérjük. Csakhogy a kilencvenes évek legfontosabbfolyamata a közép-európai magyar kisebbségek tekintetében az intézményesülésvolt. A szülõföldön való maradás retorikája csak a kilencvenes évek második felé-ben erõsödött fel, addig az autonómia-jövõkép volt a meghatározó toposz. A tá-mogatások egy része � feltételezhetõen, de egyelõre nem mérhetõen � improduk-

használom. Ez a beszédmód a kilencvenes évek elsõ felétõl a magyarországi és a kisebbségi pártok köl-csönös nemzeti elkötelezettségüket igazoló retorikai spiráljában fejlõdött ki.5 TÖRZSÖK Erika összefoglaló tanulmánygyûjteménye: Kisebbségek változó világban, Misztótfalusi Nyomda,Kolozsvár, 2003. Vö. még UÕ.: Színes szõttest, avagy milyen kisebbségpolitikára van ma szükség? www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/645/1/3; Az integráció új nemzetpolitikát tett szükségessé. Interjú, Magyar Szó 2006.szeptember 5.; PARÁSZKA Boróka: Sámánok � Az államfõ és a határon túli magyarok, Magyar Narancs 2006/18.(www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13096); UÕ.: Progresszív nyitott. Az életképesnemzetpolitika esélyei, A Hét 2006. július 13.; BALLA D. Károly: A nemzeti lecsó, www.hhrf.org/ungbereg/epc/06/nemzeti_lecso_i.htm; UÕ.: Csábítósdi szülõföldesdi, www.hhrf.org/ungbereg/epc/06/csabitosdi_szulofoldesdi_i.htm.6 A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere, MEH Külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelõsállamtitkár, 2006. július 23., TLA Könyvtára K- 3091.7 Uo., 1.

B Á R D I N Á N D O R : A S Z Ü K S É G M I N T E S É L Y

45

tív. De közben létrejöttek a határon túli magyarság (kvázi civil társadalmi) intéz-ményes világai. Az állami, önkormányzati, egyházi intézményességgel együtt kb.5000 �magyar� intézményrõl beszélhetünk a térségben.8 Ez részben a másfél évti-zede kialakult magyarországi támogatási rendszernek köszönhetõ. Egy másik el-lentmondás a �nemzetegyesítés cselekvõ megélése� és a �magyar közösségek közöt-ti megállapodások� megfogalmazások használata, nem tisztázva, vajon a nemzet-egyesítõ stratégia vagy a szerzõdéses nemzet elképzelés a domináns-e a szerzõkszámára.9 Kétséges a HTMH után a szakminisztériumok és a MEH fõosztálya köz-ti hatékony együttmûködés megvalósítása, miközben az utóbbi 15 év egyik legna-gyobb tehertételét épp a forráselosztás körüli apparátusharcok jelentették(KÜM�OM�NKÖM�HTMH�közalapítványok�PM). Ennek a központosított tá-mogatáspolitikával kívánják elejét venni, de itt technológia helyett elvárás jelszava-kat olvashattam. A jól hangzó megfogalmazások mögötti járatlanságot tükrözi akormányzati elképzelés 1. sz. melléklete, a normatív támogatásban elgondoltA nemzeti jelentõségû intézmények és programok listája. Itt lényegében a ma is futó nagy prog-ramokat, döntõen a felsõoktatás fejlesztését emelték be. Nincs szó ezek társadalmifunkciójáról és hatékonyságuk vizsgálatáról.10 Közben a támogatáspolitikai viták-ban épp az inkubátor jellegû fejlesztések és a normatív támogatást az akkreditáció-val összekötõ helyi adottságoknak megfelelõ programok szorgalmazása volt a meg-határozó az elmúlt években. Természetesen jól tudom, hogy egy ilyen lista a hatá-ron túli politikai elitek javaslatai alapján áll össze, akik az eddigi (kijárásos alku-rendszer) átalakításában ellenérdekeltek.

A tartalmi átgondolatlanságot jelzi, hogy az identitás megõrzésben az oktatási-nevelési támogatásnak alapvetõ funkciót tulajdonít.11 Miközben tudjuk, hogy Szlo-vákiában ezt a támogatási formát azért támadják, mert az iskolák alapítványai kap-ják póttámogatásként, míg Romániában azért bírálják, mert szociális támogatássáalakult abban a formában, ahogyan a családoknak folyósítják. Közvetlen hatását a3 milliárd forintnak nehéz kimutatni.12

8 Kárpát-medencei kutatási adatbázis: http://gis.geox.hu/nkfp; a kulturális intézményrendszer:www.htmkultura.mtaki.hu; romániai magyar intézményrendszer: http://adatbank.transindex.ro/belso.php?k=15.9 A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere, 2.10 A romániai szórványoktatás esetében a dévai középiskolai projekt felülírja az összes többi programot.A vajdasági média támogatása pedig döntõen a VMSZ médiamonopóliuma. Mindkettõ a politikai érdek-csoportok vállalkozásainak konfliktusát hordozza magában a megcélzott szakterületek (szórványgondozás,média) önálló, belsõ játékszabályaival szemben.11 Uo., 4.12 Ezzel szemben a szlovákiai, több éve sikeres iskolabeíratási programnak komoly hatása van. Az oktatási-nevelési támogatás nem oldhatja meg azt az alapvetõ gondot, hogy a nagyvárosok magyar csoportjaiban


46

A feltételezett szerzõk � Gémesi Ferenc és Törzsök Erika � jó szándékát és szak-mai felkészültségét nem megkérdõjelezve az elképzelés koherenciahiányát közvet-lenül két dologra vezetem vissza. Egyrészt az alapkérdések: �mit és miért támogas-sunk� mélyebb újragondolása nélkül eleve a �hogyan ne� áll a szerzõk gondolko-dásának középpontjában. Másrészt a jelenlegi támogatáspolitikai céltalanságot kí-vánták radikális retorikával megváltoztatni.

Közvetetten az egész magyar kormányzati átalakítás gyengeségei hatnak vissza atervezett koncepcióra: a) A reformokat lefékezõ apparátus ellenállásának elhárítá-sa érdekében az apparátus meggyengítésével és megkerülésével maga az ügykezelésis veszélybe kerül. b) Az eddigi PR-politizálás helyett szükséges szakmai egyezteté-sek és terepismeret hiányából következõ rossz döntések és helyzetek sorozata.c) Harmadrészt az a geopolitikai helyzet nehezíti a reform átgondolását, amelybenmind a határon túli magyar pártok kormányzati pozíciói, mind Magyarország re-gionális súlya meggyengült. S úgy kell ebben a helyzetben válaszokat kidolgozni,hogy a magyar�magyar kapcsolatokban egyre nagyobb a bizalmi válság, és magyar-országi szakapparátus várakozó magatartása tehetetlenséget tükröz.

Ez az anyag ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy a kormányzati elképzelésekkoherenciahiányát csökkenthessük és az eddigi magyarságpolitikai reformtörekvé-seket, a jó példákat ebbe integrálhassuk. Ennek érdekében a következõ háromrészfejezetben a jelenlegi helyzetet a másfél évtized változásaiban értelmezem.

1.2. A magyarságpolitikai stratégiák és a nemzetpolitika fogalmának átalakulása

A budapesti magyarságpolitikában az utóbbi másfél évtizedben több, egymást nemkizáró, domináns stratégia van jelen.

a) A kisebbségi magyarság gazdasági, társadalmi modernizációja a kétoldalú államközi kapcsolatokfejlesztésével, a nemzetközi (kisebbségvédelmi) normákat számonkérõ álláspont,amely a határon túli magyarságot mint a szomszédos országok önálló politikai kö-zösségeit kezeli.

b) A nemzeti reintegrációs program, amely a magyar�magyar intézményi kapcsolat-rendszer mûködtetésébõl és a kisebbségi közösségeknek a magyar állami intéz-

jóval kevesebb a magyar intézményrendszerhez való jutás, mint a hasonló nagyságú, többségben élõ cso-portok esetében. Gondoljuk csak végig: a 35 000 illetve 17 500 magyar lakta Székelyudvarhelyhez ésGyergyószentmiklóshoz képest milyen a magyar intézményesültsége Temesvár (24 000 fõ), Nagybánya(20 000 fõ), Brassó (23 000 fõ) Arad (22 000 fõ) magyarságának. Ezeknek a magyar hálózatoknak az�önszervezõdése� és intézményesítése ma már csak külsõ segítséggel mûködik.


47

ményrendszer védõernyõje alatti fejlõdésébõl indult ki. A határon túli magyarsá-got a magyar nemzet részeként kezeli, így a határon túli magyar pártokat a magyarpolitikai rendszerbe szeretné integrálni, illetve a �határon túli magyar� fogalmátmegfoghatóvá tenni és Magyarországon emancipálni.

c) Az európai regionalizációs fejlesztési programokkal az etnikai törésvonal átlépése loká-lis többség kialakításával. A magyar kisebbségeket mint egy-egy regionális közösségalkotórészét értelmezik. Az uniós csatlakozással létrejövõ új határhelyzettel és fej-lesztéspolitikával látják elérhetõnek a �detrianonizálást�.

d) A határon túli magyar politikai elit körében meghatározó lett a koalícióskormányzati részvétellel magyar kisebbségi alkupozíciók és projektek kialakítása.Maguk a kisebbségi intézmények is a politikai elit által szervezendõ és ellenõri-zendõ projektekké alakultak át. Az adott államon belüli állandó forráselosztópozíció biztosítása magával hozta az önálló érdekeltségû gazdasági és regionáliscsoportok pozíciójának megerõsödését. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes évekelsõ felében manifesztált autonómiatörekvések intézményépítõ stratégiává ala-kultak át.

e) Magyarországi nézõpont a tündérkert-vízió egy olyan Kárpát-medencérõl ésmagyar szupremáciáról, amely sosem létezett. Kiindulópontja a nemzet mintmegfogható és állandó politikai entitás, amelynek minden más párt-, társadalom-,biztonság-, geopolitikai stb. érvelés alárendelendõ.

f) Az utóbbi években � tapasztalataim szerint leginkább terjedõ � nézetrend-szer a határon túli magyarság jövõjét az utóbbi tíz év demográfiai viszonyaiból kiin-dulva demográfiai és migrációs elmúlásként értelmezi.13 Ötven éven belül a Csallóközbenés a Székelyföldön lát magyar csoportokat, amelyek kis létszámukkal már könnyenintegrálhatók lesznek az adott országban, mint ahogy ezt Ausztria, Szlovénia, Hor-vátország példája bizonyítja.

A domináns stratégiákkal párhuzamosan a politikai retorikában a nemzetpolitikakifejezés lett a meghatározó. Ennek a fogalomnak az utóbbi években jelentõsenmegváltozott a tartalma. 1989 után a fogalom a magyarországi kisebbségi törvénykörüli vitákban merült föl (újra). Bíró Gáspár az identitáspolitika megnevezésérehasználta. Bíró szerint �a magyar állam tevékenységét a nemzetpolitika terén alap-vetõen két tényezõ befolyásolja, illetve korlátozza: az egyik a törvények és az államikompetenciák területhez kötött hatályossága, a másik az emberi jogok és az állam-

13 Társadalomkutatóként a társadalomtörténeti folyamatokban nem az ötven év múlva kialakuló helyzetizgat elsõsorban, hanem hogy mi történik azzal a 2,5 milliós népességgel (addig), aki a magyar kultúrarésze, és identitásában kötõdik Magyarországhoz. Hogyan képes a budapesti politika ezzel a folyamattalszembenézni?


48

polgári szabadságok tiszteletben tartása�.14 A magyar (nemzeti) társadalom számá-ra két kulcsfontosságú etnikai kérdést (a Magyarországon élõ nemzeti és etnikai ki-sebbségek ügyét és a határon túli magyarság problémáját) egy alapelv képviseleté-hez, az identitásválasztás szabadságát biztosító nemzeti pluralizmushoz kötötte.

Három évvel késõbb, 1995-ben Duray Miklós már más értelemben, a magyaror-szági kormány és a Magyarországon kívül élõ magyarság intézményes kapcsolatát megteremtõ poli-tika megnevezésére használta a kifejezést.15 Újabb három év múlva Lõrincz Csaba,a Fidesz kisebbségi szakértõje hasonló, de szélesebb értelemben használta, a nem-zeti érdek fogalmának megközelítéséhez vezette be a nemzetpolitika terminusát: �A magyarnemzetpolitika végsõ soron a magyar állam és a magyar nemzet határainak megnem felelésébõl fakadó problémákra keres megoldásokat. Célja a magyar állam ésa magyar nemzet � esetleg eltérõ � érdekeinek összehangolása és ezen együttes ér-dekek képviselése. A nemzetpolitika magában foglalja a) Magyarország és a határontúli magyarok viszonyának alakítását (»magyar�magyar« kapcsolatok); b) a magyarállammal szomszédos államok többségi nemzeteivel fenntartott viszony alakításátazokban a kérdésekben, melyek az államaikban élõ magyar kisebbségi közösségekhelyzetével, sorsával, érdekeivel függnek össze; c) a nemzeti érdek � azaz a MagyarKöztársaság és a határon túli magyarok együttes érdekeinek � képviselését a külpo-litikában, különösen Magyarország euroatlanti csatlakozási folyamata során.A nemzetpolitika fogalma tehát felfogásom szerint az az általános keret, melybenértelmezhetõvé válik a nemzeti érdek anélkül, hogy utóbbi konkrét meghatározá-sára a fogalmi szinten sor kerülne.�16 Ez a szabatos definíció a státustörvény kö-rüli kormányzati munka kiindulópontja. Itt a nemzeti érdek csak külpolitikai kon-textusban jelenik meg. A nemzetpolitika a határon túli magyarok kérdését mint el-sõdlegesen jogi és politikai kérdést kezeli. Ha nincs is kimondva, de egyértelmû,hogy a szomszédsági kapcsolatok nem kisebbségi tárgyú kérdéseivel szemben a kül-magyar problematika prioritást élvez.

Az MSZP és a Fidesz magyarságpolitikai stratégiájában 1995�1996-ban, majd2004-ben alakultak ki éles konfliktusok, amelyeket a pártpolitikai versenyben köz-pontivá tematizáltak. A magyar�ukrán alapszerzõdés ügyében Antall József a sajátpártellenzékével szemben a parlamenti ellenzék segítségével tudta érvényesíteni

14 BÍRÓ Gáspár: A nemzeti pluralizmusról = UÕ.: Az identitásválasztás szabadsága, Osiris�Századvég, Budapest,1995, 126.15 DURAY Miklós: Az egyetlen demokratikus kibontakozási lehetõség az önkormányzatok megerõsödése = Változások küszöbén,Osiris, Budapest, 2000. 189.16 LÕRINCZ Csaba: Nemzeti érdekek érvényesítése Magyarország csatlakozása során az euroatlanti államok közösségéhez = A stá-tustörvény, szerk. Kántor Zoltán, TLA, Budapest, 2002, 186�206. Vö. LÕRINCZ Csaba � NÉMETH Zsolt �ORBÁN Viktor � ROCKENBAUER Zoltán: Nemzetpolitika �88��98, Osiris, Budapest, 1997, 17.


49

akaratát. A magyar�szlovák, illetve a magyar�román alapszerzõdés ügyében azon-ban ez az egyetértés megbomlott. Orbán Viktor az utóbbi parlamenti vitája során,a kérdést történeti-morális dimenzióba emelve � és az alapszerzõdést elutasítva �tudta elõször integrálni a teljes parlamenti jobboldalt.17 Ettõl függetlenül az elsõmagyar�magyar csúcs, majd a MÁÉRT létrehozásában, illetve mûködtetésében apártok együttmûködtek. A kedvezménytörvény megszavazása szintén ezt erõsítette.

Mindez azonban a 2002-es választási harcban a kedvezménytörvény következ-ményei körüli félelmet gerjesztõ toposzokkal, majd 2004-ben a kettõs állampol-gárságról tartott népszavazás MSZP-s kampányával megszûnt.18

Bauer Tamás és Kis János a kedvezménytörvény, majd a kettõsállampolgárság-népszavazás vitája során alakították ki az alapszerzõdések, illetve a kisebbségvéde-lem kontra nemzetegyesítés stratégiai különbségtételt.19 Amely igaz lehetett a Ko-vács László meghatározta 2002�2004 közti magyar külpolitikára, de már nem voltérvényes Gyurcsány Ferenc kormányzati retorikájára. Miközben épp ekkor te-matizálódik újra központi helyen a két párt eltérõ nemzetpolitikai felfogása. En-nek megértéséhez újra vissza kell térni a nemzetpolitika kifejezés értelmezéséhez.

Az MSZP-ben, Tabajdi Csaba és a Nemzetpolitikai Tagozat révén, ha periféri-kusan is, de mindig jelen volt a nemzeti tematika.20 Tabajdi a HTMH-t felügye-lõ államtitkárként mint szakpolitikus; majd a kedvezménytörvény vitájában a párt-ját annak elfogadására bíró pártpolitikusként; illetve jelenleg európai parlamentiképviselõként a nemzeti együttmûködés jegyében mint küldetéstudatos politikuslépett fel. A 2000-ben megfogalmazott, majd 2005-ben újra fogalmazott MagyarOptimum javaslata is a �nemzeti közmegegyezés folyamatos újrateremtését� céloztameg.21 A gazdaság és társadalomszervezés szempontjából központinak tekintettnemzettudat átalakításában központi szerepet szánt az ideológiamentesnek tekin-tett �nemzeti teljesítménynek�. Ennek megítélése szempontjából �nincs más mér-ce, csak az, hogy elõsegíti-e az ország helytállását a világban, növeli-e nemzetköziversenyképességét, szolgálja-e európai beilleszkedését, integrációját, a magyar népfelemelkedését, valamennyi állampolgára boldogulását, szabadságát, emberi jogai-nak és esélyeinek egyenlõségét, a társadalmi és nemzeti szolidaritás erõsítését, az

17 Lásd Európai integráció vagy/és kisebbségpolitika? A román�magyar alapszerzõdés sajtóvitája (tsz.: Csigó Péter) = Dis-kurzusok a vándorlásról, szerk. Sik, Endre, MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 2000, 252�278.18 Lásd BÁRDI Nándor: A �mumusok� és a �kék madár� = Magyar külpolitika az Európai Unióban, szerk.. Haris T. Csa-ba, Manfred Wörner Alapítvány, 2005, 32�58.19 BAUER Tamás: A státustörvény: kisebbségvédelem �helyett nemzetpolitika�, Beszélõ 2002/11., 66�84; KIS János:Nemzetegyesítés vagy kisebbségvédelem? Élet és Irodalom 2004. december 17. 20 Vö. Tézisek a nemzetrõl. Az MSZP Országos választmányának 1993. január 23-i állásfoglalása; TABAJDI

Csaba: A Magyar Optimum = Keletrõl Nyugatra Európa közepén, Codex, Budapest, 2006, 321�333.21 TABAJDI: I. m.


50

egyetemes és a magyar kultúra megismerését, elsajátítását, a nemzeti kultúrafejlesztését�.22 A reálszférák (jól mûködõ szakpolitikák) eredményességén túl, anemzeti jelképek, hagyományok, értékek ápolását, a történeti távlatokhoz való kap-csolódást, illetve az állampolgári otthonosságérzés megteremtését tekinti a nemze-ti teljesítmény részének. Tabajdi a két nagy párttal kapcsolatos kritikája során anemzetpolitika kifejezést a nemzeti integráció, illetve a nemzeti tudat korszerûsí-tésével kapcsolatos tevékenységre általában is kiterjesztette.23

A 2002-es választási gyõzelem � Medgyessy erõtlen és sikertelen nemzeti középútkeresése � után a baloldal nem tudott nemzeti integrátorként fellépni, hiszen akedvezménytörvény módosításokkal történõ nemzetközi elfogadtatása a politikaiközbeszédben nem írta felül azt a negatív kritikát, amelyet a törvény szövegébõl amagyar nemzeti egységre történõ utalás elhagyása kiváltott. Egyben tovább folyta-tódott a kilencvenes évek második felében elindult stigmatizáció. Míg a baloldal-ról a jobboldal szimbolikus, nemzetieskedõ gesztusait, klientúraépítését, a hatá-ron túliak véleményének figyelmen kívül hagyását és a többségi nemzet érzékeny-ségét, kormányzati súlyának negligálását bírálták, addig jobbról az MSZP és azSZDSZ nemzeti érzéketlenségét, szakpolitikai hozzá nem értését, kezdeményezés-képtelenségét, túlzott nemzetközi alkalmazkodását rótták fel. A pártpolitikai ver-senyhelyzeten túl, az ezekbõl az elõzetes ítéletekbõl felépült kölcsönös félelmiszerkezet tette lehetetlenné � még a kezdeményezés idõszakában � a kettõs állam-polgársággal kapcsolatos népszavazás okafogyottá tételét. A kettõs népszavazáskampány során, 2004 õszén, a megújuló MSZP�SZDSZ-kormány pártpolitikaicsapdahelyzetbe került, a Kovács László képviselte védekezõ, államközi kapcsola-tokra épülõ szomszédság- és magyarságpolitika érvrendszere nem volt alkalmas egypártpolitikai csatához.

Ebben a helyzetben Gyurcsány Ferenc társadalompolitikai retorikája új tarta-lommal töltötte meg a már Tabajdi által is a Fidesznél szélesebb értelemben hasz-nált nemzetpolitika fogalmát. Az országgyûlés nemzetpolitikai vitanapján a kor-mány nemzetpolitikáját mint a magyart a magyartól elválasztó szociális, jövedelmihatárok lebontását nevezte meg. A miniszterelnök szerint �a nemzetpolitika nemazonos a nemzetiségi politikával. A nemzetpolitika közös gyarapodásunk, közös jó-létünk megteremtése, az összetartozás megerõsítése. Aki nemzetet akar egyesíteni,akkor jár el helyesen, ha a nemzetegyesítés programját nemcsak a határon túli és ahatáron belül élõ magyarok egyesítéseként fogja fel, hanem akkor, ha szegény és

22 Uo., 2.23 Ennek a kétoldalú kritikának a lényege: �A FIDESZ-nek nem elég nemzetinek látszani, annak is kel-lene lennie. Az MSZP-nek sem elég nemzetinek lennie, annak is kell látszania.� Uo., 5.


51

tehetõs, munkával rendelkezõ és munkanélküli, tudáshavakhoz hozzáférõ és attólelzártak között új hidak építésére törekszik.�24 Ebben a dimenzióban pedig az or-szág egyéb problémáival együtt kell kezelni a külmagyar problematikát is. S ebbõlkövetkezik a kettõs állampolgárság vélt következményeivel kapcsolatos terhek szám-bavétele.25 Ugyanakkor a nemzetpolitika ebben az értelmezésben egyáltalán nemszûkül le identitáspolitikai, külpolitikai vagy magyarságpolitikai jelentéstartalom-ra, hanem ennek része lesz a gazdaságpolitika, a jövedelempolitika és a fejlesztés-politika is.26 Ebben a baloldali nemzetpolitikai retorikában a nemzeti teljesítménymellett új értelemben jelenik meg az egyesítés, illetve az egység fogalma is: �Az egye-sítés nem más, mint a bennünk ott lévõ közösnek a megtalálása, nem pedig vala-melyik rész kisajátítása. Az egyesítés nem megy erõszakkal. Az egyesítés bölcsesség-gel, belátással, sok-sok kompromisszummal, nagyvonalú nyitottsággal megy.A sokféleség elfogadásával és befogadásával, nem fennhéjázó kioktatással.�27 Szin-tén új elem a felelõsség (a nemzeti felelõsség) középpontba állítása és a problémake-zelésnek ebbe a keretbe történõ �cselekvõ� tematizálása.

Bizonyos értelemben 2004�2005-ben hasonló folyamat játszódott le, mint1996-ban a magyar�román alapszerzõdés vitájában, amikor Orbán Viktor egy kül-politikai-magyarságpolitikai kérdést más szintre (történelmi és morális megítélésalá helyezve ki)emelt. Az elmúlt évben ugyanez történt a nemzetpolitika fogalmá-val, amikor Magyarország integrációs és társadalompolitikai kérdései között tem-atizálták. S ugyanúgy a pártpolitikai összezárkózásra használták fel.

Mindez a külügyminisztériumi stratégiában megújuló nemzetpolitikai programkéntjelenik meg. Ennek �központi gondolata a magyar nemzet európai uniós perspek-tívában történõ újraegyesítése, a határon túli magyarság szülõföldjén közösségkéntvaló megmaradásának és gyarapodásának elõsegítése, az integráció adta eszközökhatékony felhasználásával és az együttmûködés (ezen belül is elsõsorban a gazdasá-gi) elõtérbe helyezésével. Ennek érdekében elsõdleges feladat a magyarság számá-ra európai sikereket és versenyképességet kínáló politika megvalósítása és az EUnyújtotta lehetõségekre felkészítõ támogatási rendszer kialakítása.�28

A kettõs állampolgárságról szóló népszavazás után a �nemzetpolitikáról� ki-derült, hogy mindkét oldal választóit megosztja, és igazából nem lehet a pártpo-

24 Parlamenti vita a kettõs állampolgárságról, www.magyarorszag.hu/popup, 2004. november 17.25 Itt most nem kívánjuk a vonatkozó érvelést elemezni. Erre nézve lásd a www.kettosallampolgarsag.mtaki.huhonlapon található elemzéseket, illetve BÁRDI: I. m.26 Négypárti egyeztetést kér a miniszterelnök, www.magyarorszag.hu/popup, 2005. január 16.27 Gyurcsány Ferenc beszéde az MSZP(T)-beszéd címû évindító rendezvényén, 2005. január 16-án,www.mszp.hu/index.28 Megújuló nemzetpolitika, www.kulugyminiszterium.hu/Nemzetpolitikai_ugyek, 1.


52

litikai versenyt ezzel a kérdéssel tematizálni, illetve parlamenti választást nyerni.Ebben a helyzetben a határon túli magyar politikai szereplõk súlya is csökkent.Ráadásul a miniszterelnökkel a kisebbségpolitikusok � a kettõs állampolgárságmelletti választóik igényeinek megfelelõ kiállásuk miatt � nem tudtak hatékonyegyüttmûködést kialakítani. A nemzetpolitika �leértékelõdött�, de úgy is értel-mezhetjük, hogy a szakpolitikák egyikévé vált, elveszítve kiemelt szimbolikus po-litikai súlyát.

1.3. A budapesti kormányzatok 1989 utáni támogatáspolitikája � korszakok

A támogatáspolitika elsõ korszaka 1994-ig tartott: ekkor épültek ki a határon túli tá-mogatáspolitika elsõ intézményei, a HTMH és az Oktatási Minisztérium � ne-vét többször változtató � határon túli ügyekkel foglalkozó (fõ)osztálya. A minisz-terelnökség, illetve a HTMH mellett az Illyés Alapítvány, az Új Kézfogás Alapít-vány, a Teleki László Alapítvány, a Pro Professione Alapítvány, az EgészségügyiMinisztériummal szerzõdéses kapcsolatban a Segítõ Jobb Alapítvány, a MocsáryLajos Alapítvány jött létre magánalapítványi formában a forrás-újraelosztás ér-dekében. Ezt az idõszakot a magyarországi intézményesülésen túl a következõkhatározták meg:

a) A határon túli magyar intézmények rohamos revitalizációja és az intézmény-teremtési robbanás. Az általánosan elfogadott elképzelés ekkor az volt, hogy az in-tézményalapítást segíteni kell, s a kisebbségi társadalom majd (nemzeti autonómiakeretében) fönntartja és mûködteti a kiépült rendszereket.

b) Ebben a munkában a politika (pártok és személyek), valamint a társadalom-építés támogatása teljesen összekapcsolódott és összekeveredett. A döntések, tá-mogatások elsõsorban a személyes ismeretségi és bizalmi viszonyokon alapultak. Ezvezetett ahhoz, hogy ebben az idõszakban keletkeztek a legnagyobb támogatáspoli-tikai botrányok is (Hódi-ügy, Szõcs-ügyek).

1994-tõl � a második korszakban � indult el a támogatáspolitika �társadalmiasítása� azelõkuratóriumok, ösztöndíjtanács, szakmai elõzsûrik létrehozásával. Ez kb.300�350 határon túli értelmiségit vont be a döntésekbe. Mindez egyszerre kívántpolitikai és szakmai legitimitást adni a döntéseknek. Volt, ahol ezek az alkuratóri-umok döntõen szakmai alapon szervezõdtek (Szlovákia), és volt, ahol bizonyosalkuratóriumok politikai, míg mások szakmai alapon jöttek létre (Románia � IKA,illetve ugyanott a Könyves Céh). Ugyanekkor Magyarországon az addigi magánala-pítványokból közalapítványokat hoztak létre, pártdelegáltakból álló kuratóriumok-kal (IKA, Új Kézfogás).


53

1998 után � ez a harmadik korszak � az addigi támogatási források kibõvültek. A ré-gi közalapítványi mechanizmusok fenntartása mellett azonban az új forrásokat ésprojekteket már Budapestrõl kezdeményezték és irányították. Ilyen volt az IKAstratégiai kerete, a határon túli magyar felsõoktatás fejlesztési program, az ApáczaiKözalapítvány létrehozása és a státustörvény révén az ajánló irodák, kedvezményekfinanszírozása.

A 2002-es kormányváltás után a határon túli politikai szervezeteknek megnõtt abeleszólási lehetõségük az ún. stratégiai programokba. Míg az elõzõ két kor-mányzati ciklusban egyértelmû volt, hogy Tabajdi Csaba, illetve Németh Zsolta magyarországi politikai akaratérvényesítés és a forráselosztás kulcsembere,addig az új baloldali kormány idõszakában több hatalmi központ között (Kül-ügyminisztérium, Ifjúsági és Sport Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal) au-tomatikusan megnõtt az elsõ számú határon túli politikai vezetõk, döntõenMarkó Béla befolyása � aki többször és egyértelmûen megfogalmazta, hogy aromániai magyarságra vonatkozó támogatáspolitikai ügyekben az erdélyieknekkell dönteniük.29 Kovács László az addigi partneri viszonyt azzal fejlesztette to-vább, hogy a magyarságpolitikai ügyekben a határon túli vezetõk véleménye úgya támogatáspolitikában, mint a közigazgatás személyi ügyeiben meghatározólett. Ez hamis helyzetet teremtett. A budapesti kormányzat elhitte, hogy az a jómagyarságpolitika, amit a kisebbségpolitikusok csinálnak, és ezzel a felelõsségis az övék. (Miközben az ágazat fejlesztésében nem voltak érdekeltek.) A hatá-ron túli magyar politikusok pedig, miközben döntõen egy másik kormányzati éspolitikai szerkezetben mûködtek, azt érzékelték, hogy a budapesti intézményes-ségnek is részesei, és az a feladatuk, hogy minél több forrást szerezzenek a ma-gyar kormánytól közösségeiknek/projektjeikhez. A források és a döntések azon-ban 2003�2004-re beszûkültek, a magyarságpolitikai kérdések kormányzatisúlya jelentõsen csökkent, épp azért, mert a kormányzatban nem volt erõs sze-mélyiség vagy érdekcsoport, aki/amely magának érezhette volna, így ígérvény-politizálás alakult ki. Ennek lényege a magyarországi politikus áltat itt vagy otttett avagy kicsikart ígéretek magyarországi behajtása. Maga a Szatmári házaspárügye, majd ettõl függetlenül Bálint-Pataki József távozása a HTMH élérõl en-nek a kompetenciaátadásból adódó kijárásos, ígérvénypolitizálásnak a zsákutcá-ját jelentette.

A 2004. decemberi kettõs állampolgárságról szóló népszavazás kampányában meghirdetettnemzeti felelõsség programjának egyik eleme a támogatáspolitikai rendszer átala-

29 A Markó Béla és Kovács László 2002. szeptember 5-i találkozójáról kiadott nyilatkozatok alapján:RMDSZ Tájékoztató, Népújság 2002. szeptember 6.


54

kítása a Szülõföld Alap és a Program révén. Ebben az ötödik korszakban egyrészt aforráselosztást próbálták meg a Szülõföld Alapban újraszabályozni, másrészt egytöbb mint 20 milliárd forintos gazdaságfejlesztési keretben gondolkodtak, amelyüzleti alapon, új forrásokat biztosítva befolyásolhatta volna a magyar lakta régiókbefektetõi világát. A Szülõföld Alap eddigi két döntési fordulójából nem látsza-nak az új prioritások. Inkább a határon túli nagy projektek, illetve az intézmény-mûködtetés szükségletei határozzák meg a pályázati eredményeket. A döntésimódszerek sem változtak: egy-egy régió politikai képviselõinek prioritáslistája ameghatározó.

A kilencvenes évek intézményteremtõi abban gondolkodtak, hogy a magyarkisebbségi intézményhálózatok � amelyek a határon túli magyar társadalmakatmegjelenítik és ezzel az autonómiák, magyar kulturális pillérek alapját képezik �az elindulásban segítõ magyarországi támogatást követõen saját társadalmuk ere-jébõl mûködhetnek. Ez azonban nem így történt. Ma ezt az ún. magyar intézmény-rendszert döntõen magyarországi támogatásokból próbálják mûködtetni. Ebbõl adódóan azévenkénti és esetleges forrásgyûjtés nem teszi lehetõvé hosszú távú mûködésistratégia kialakítását, így ezen intézményektõl nehezen kérhetõ számon a haté-konyság. Egy másik következmény az, hogy a forrásokért, illetve a forráselosztá-sért folytatott harcban a politikai eliteké lett a döntõ szerep. Ezzel a társadalom-építés gyakorlatilag alárendelõdött az érdekvédelmi, politikai munkának. Ígypolitika- és politikusfüggõvé vált, ami a kisebbségi társadalom stabilitását, belsõkontrollmechanizmusait gyöngíti. A kisebbségi társadalmak hosszú távú fejlõdé-se szempontjából a jelenlegi helyzet azt a veszélyt hordozza magában, hogy a po-litika nem rendelkezik megfelelõ társadalmi visszajelzõ rendszerrel, társadalmikontrollal. Így a kisebbségi társadalom csak az elitek politikai konstrukciójamarad(hat), és � miközben rohamosan pauperizálódik � nem válhat szerves tár-sadalomszerkezeti egységgé.

1.4. A támogatáspolitika reformigénye

Törzsök Erika 1994�1995-ben a HTMH-ban a támogatáspolitika reformját meg-alapozó szakértõi bizottságot hozott létre, és egy kormányhatározatot is elõkészí-tett. Ez elsõsorban a támogatások átlátható elosztására és pénzügyi szabályozásáravonatkozott. Az 1999�2002 közti kormányzati támogatáspolitikát Misovicz Tiborrendszerezte, s tette átláthatóvá a HTMH felügyelte pénzek elosztását. Ugyanakkor2000-ben az Illyés Közalapítványnál Veress László, a korabeli irodavezetõ titkárelkészítette az addigi támogatások adatbázisát, amely egy ideig használható volt az


55

alapítvány honlapján keresztül.30 A Fidesz-kormányzat utolsó hónapjaiban szüle-tett meg Gál Kinga kezdeményezésére az a kormányhatározat, amely a határon tú-li magyarságnak szánt támogatások egységes nyilvántartási rendszerét megalapoz-ta.31 Ebbõl az utóbbi években felfejlesztett rendszerbõl az adatszolgáltatók és ele-ve néhány kimaradt forráselosztó hely miatt megint csak részleges képet kapha-tunk. Még a Fidesz-kormányzat alatt született egy kormányhatározat a támogatás-politikai koordinációs tárcaközi bizottság létrehozásáról, 2002. június 1-jei ha-tállyal. Ezt a bizottságot majd a Gyurcsány-kormány 4 évvel késõbb, 2006. febru-ár 22-én hívta elõször össze. Az elnöki teendõket Gémesi Ferenc akkori helyetteskülügyi államtitkár látta el. A tagok az egyes szaktárcák által delegált szakértõk.A bizottság évente legalább négy alkalommal ülésezik, a megbeszélésekre tanácsko-zási joggal meghívást kapnak a támogatások elbírálásában, illetve eljuttatásábanközremûködõk is. A bizottság éves tevékenységérõl jelentést kell készíteni a kor-mány számára.32

A támogatások felhasználását elsõként az oktatás és a tudományos kutatások te-rén, 2001�2002-ben a Berényi Dénes vezette munkacsoport elemezte.33 Kimu-tatták a magyarországi ösztöndíjak több mint 50%-os részesedését, az 1998�1999-ben rohamosan növekvõ támogatási összegeket és a humán-társadalomtu-dományi kutatások meghatározó arányát. Felhívták a figyelmet a folyamatos mon-itorizálás szükségességére és a helyi tapasztalatokra épülõ támogatáspolitikai stra-tégia hiányára.

2003-ban a Magyar Kisebbség kolozsvári folyóirat vitát szervezett a támoga-táspolitikáról. E dolgozat szerzõje írta a vitaindítót.34 A hozzászólások jórészt atámogatáspolitikai elvárásokról és az anomáliákról szóltak. Misovicz Tibor ek-kor megjelent tanulmányában kiemelte a mindenkori miniszterelnök kiemeltszerepét, és az intézményes és koordinációs konfliktusokat állította a közép-pontba.35

30 TLA Kv. CD-10/2002.31 Elõterjesztés a Kormány részére a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló 2001. évi LXII. Tör-vényben meghatározott támogatási feladatok végrehajtásáról. TLA Kv K- 3093/2006.32 2125/2002. (IV. 26.) Kormányhatározat, HTMH Observer 2006. 9.33 Lásd LAMPL Zsuzsa: Ténykép a határon túli felsõoktatási, kutatási és fejlesztési támogatásokról és hasznosulásukról, Fórum2003/3., 101�118; BERÉNYI Dénes � EGYED Albert � KULCSÁR SZABÓ Enikõ: A magyar tudományos utánpótlás aKárpát-medence magyar lakta régióiban, Magyar Kisebbség 2004/3., 195�208; EGYED Albert [témavezetõ]: A ma-gyarországi felsõoktatási és kutatásfejlesztési támogatáspolitika kvantitatív és kvalitatív elemzése, http://adatbank.transindex.ro/dokumentumok/mellek/tanulmany.htm; TÓTH-Pál Péter � BERÉNYI Dénes: Hogyan hasznosultak a magyarorszá-gi támogatások a környezõ országok magyar felsõoktatásában és kutatásában? www.hidvegimiko.hu/szakanyagok/sza3.html.34 BÁRDI Nándor: Látszat és való � a budapesti kormányzatok támogatáspolitikája, Magyar Kisebbség 2003/4., 3�35.35 MISOVICZ Tibor: [email protected], Magyar Kisebbség 2003/4., 56�69.


56

A következõ évben készült el az Európai Összehasonlító KisebbségkutatásokKözalapítvány mûhelyében az a regionális gazdaságfejlesztési program, amely ké-sõbb Szülõföld program címmel jelent meg.36 Ez az anyag a nemzetközi gazdaság-fejlesztési tapasztalatokat, a Kárpát-medencei regionális adottságokat kapcsoljaössze, körvonalazva a kormányzati szándékok szerinti stratégia megvalósításánakmódszereit.

2005-ben az Illyés Közalapítvány kezdeményezett egy ankétot az alkuratóriu-mok, illetve a kedvezményezettek körében a támogatási rendszer problémáiról.Közel 50 válasz érkezett vissza. Legfontosabb pozitívumként a támogatások intéz-ményteremtõ funkcióját értékelték. Ezen túl az IKA decentralizáltságát, egyáltalána támogatások meglétét és a pályázati tanulási folyamatot hangsúlyozták. Jóval dif-ferenciáltabb volt a felvetett problémák rendszere. Legszélesebb körben a politi-kai hatásokat tartották negatívnak. Ez alatt három különbözõ viszonylat értendõ: apolitikai pártok szerepe a forráselosztásban; a személyi, szakmai, politikai átfedé-sek és összeférhetetlenségek; és a budapesti kormányzati stratégia és erõközponthiánya. A másik csoportba a forráselosztás lebonyolításával kapcsolatos anomáliákkerültek. Ezen belül a hosszabb távon elengedhetetlen mûködésfinanszírozás nor-matív támogatásának hiánya volt a legfontosabb. Ehhez kapcsolódott a források el-aprózódásának kérdése és a többéves projekttámogatások hiánya. A harmadik kör-be a támogatási rendszer mûködtetésének gondjai kerültek. Ide tartozik a pályáza-ti kiírások és döntések egyeztetésének elmaradása, a kiírások és a lebonyolításelhúzódása, a megvalósítások monitorizálásának hiánya. A támogatottak oldalánpedig a több helyre való párhuzamos pályázás és elszámolás anomáliái, valamint akülföldrõl érkezõ támogatások utáni adó- és járulékproblémák merültek fel. A ne-gatívumok negyedik körébe az elkényelmesedés jelensége tartozik. Ez alatt érten-dõ, hogy maguknak a civil intézményeknek egy része a magyarországi források le-szívására jött létre. Más részük, mivel sem saját bevétellel, önrésszel, sem állam-országi vagy transznacionális pályázati forrásokkal/képességekkel nem rendelkezik,teljesen kiszolgáltatott a budapesti támogatásoknak.37

Szintén 2005-ben a határon túli magyar támogatások európai uniós normákszerinti átalakítása és a Nemzeti Fejlesztési Tervbe való integrálása érdekében in-

36 CSIZMADIA Sándor � RÉTHI Sándor � RÉTI Tamás � TÖRZSÖK Erika: A határokon túli (Kárpát-medencébenélõ) magyarság gazdasági alapjainak és társadalmi kohéziójának támogatását célzó lépések elõkészítése, valamint ezek lehetséges kap-csolódási pontjainak bemutatása, EÖKIK, Budapest, 2004 (www.eokik.hu/publikaciok/MHT/szulofold.pdf).37 A beérkezett válaszok elemzését az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2005. május 12-ikonferenciáján mutattam be: BÁRDI Nándor: Kritikai és reformnézetek a határon túli magyarok magyarországi támogatá-sáról, www.hidvegimiko.hu/eloadasok/ea2.html. Néhány hozzászólás: www.hidvegimiko.hu/szakanyagok/index.html.


57

dított tematizációs kampányt Horváth Tamás és Ríz Ádám a Hídvégi Mikó Kuta-tóintézet Alapítvány keretében. A 2005 tavaszán készült vitairatuk (Kárpát-medenceimagyarok támogatásának új lehetõségei az Európai Unióban) támogatás helyett fejlesztéspoliti-káról beszél, és lényegében az EU-s módszerek és pályázatok kihasználásában látjaaz intézményépítéshez szükséges forrásbevonás lehetõségét. Kezdeményezték egyHatáron túli magyar nemzeti fejlesztési terv létrehozását. Programjuk tudásbeviteli és szo-cializációs projekt, amelyhez határon túli helyszíneken próbáltak partnereketmegnyerni.38

A legszélesebb visszhangot Csete Örs Javaslat a Magyariskola program kimunkálására cí-mû vitairata váltotta ki.39 Ennek melléklete átfogó kritikáját adja az oktatási támo-gatásoknak, amit az egész szerkezetre érvényesnek tartok. Csete szerint szó sincsrendszerrõl, hanem a hierachizált rögtönzés vált rendszerré. Mindez átpolitizáló-dott, és krónikus forráshiány jellemzi. Tovább nehezítik a helyzetet a jogalkotásiés kompetenciaproblémák, valamint a finanszírozásért folytatott rivalizálás. Hiá-nyoznak a forráselosztó intézményekbõl az egységes pályáztatási és ellenõrzési kö-vetelmények, a középtávú programokban való gondolkodás, a hatásvizsgálat és amagántõkeforrások bevonása. A határokon túl pedig a mûködési bizonytalanság, apénzek elosztásának állandó vitatása, a szakmai egyeztetések hiánya, a felhalmozotttámogatási tõkék ellenõrizetlensége, a helyi források láthatatlansága, a versenykép-telenség a legnagyobb problémák.40

Az eddigi támogatáspolitikai szakirodalom legjobb elemzésének Papp Z. Attilatanulmányát tartom a 2003�2006 közötti oktatási támogatásokról.41 Három je-lenséget tart meghatározónak. A magyarországi szakmai (oktatási) szereplõk hiányát aprogramokban, ami azzal jár, hogy a prioritásokat a magyarországi és a határon tú-li politikai szereplõk határozzák meg. Másik jelenség az infrastrukturális, túlnyomóaningatlanberuházások döntõ súlya szemben a �szoft�, szakmai tudásbeviteli programokkal.A harmadik kiemelt folyamat a pályázati kultúra alulfejlettsége az egydimenziójú magyar-országi politikai alkukhoz kapcsolódó forrásleosztás miatt.

38 HORVÁTH Tamás � RÍZ Ádám: Kárpát-medencei magyarok támogatásának új lehetõségei az Európai Unióban,www.hidvegimiko.hu/vitaforum/vitairat_teljes.html#2. Ugyanitt megtalálható a támogatáspolitika refor-mjának és a határmenti régiófejlesztés legtöbb elemzése: www.hidvegimiko.hu/szakanyagok/index.html.39 CSETE Örs Javaslat a Magyariskola program kimunkálására, Regio 2006/1., 3�18 (www.magyariskola.hu/dokumentumok/dok_01.html). A beérkezett 256 válasz kiértékelése: ERDEI Itala � PAPP Z. Attila: Közöspontok és konfliktusok a magyariskola Program fogadtatásában, Regio 2006/1., 19�43 (www.magyariskola.hu/dokumentumok/dok_01.html).40 A határon túlra irányuló oktatási támogatás magyarországi elosztórendszerének kritikája, Regio 2006/1., 15�18.41 PAPP Z. Attila: Oktatási támogatások a határon túli magyar közösségeknek (2003�2006), Educatio 2006/1.,130�146.


58

A választás évét megelõzõen a Fidesz szakértõi több, egymástól független szak-értõi anyagot gyûjtöttek be a magyarságpolitika és a támogatáspolitika reformjá-hoz. Hasonlóképpen a Sárközy Tamás államreform-anyagához is készült a határontúli magyarok ügyeinek közigazgatási kezelésérõl háttéranyag.42

(A tanulmány második részét a következõ számban közöljük. � A Szerk.)

42 Ezeket az anyagokat csak részben ismerem. Nincs felhatalmazásom részletes taglalásukra.

A Testnevelési fõiskola nemzetõrei járõröznek(ÁBTL 4.1 A-236)

A Sztálin-szobor darabolása az Akácfa utcában október utolsó napjaiban(ÁBTL 4.3. HV 3/6)

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5

59

Magyarics Tamás

VÖRÖS ÉS KÉKKongresszusi választások az Egyesült Államokban

Idén november 7-e az Egyesült Államok politikai életében lesz fontos dátum: ezena napon kerül sor az ún. félidõs választásokra. Ezeknek során teljes egészében újra-választják a Képviselõházat, a Szenátus egyharmadát, valamint az ötven tagállambólharminchatban választanak kormányzót. Jelenleg a Képviselõházban a Republiká-nus Párt 231 hellyel rendelkezik a demokraták 201 mandátumával szemben (egyfüggetlen, valamint két betöltetlen képviselõi hely adja ki a teljes létszámot). A Sze-nátusban a republikánusok 55:44 arányú fölénnyel rendelkeznek a demokratákkalszemben; az egyetlen független szenátor gyakorlatilag a demokraták táborát erõsíti.A harminchat kormányzói posztból jelenleg a republikánusok 22, míg a demokra-ták 14 helyet töltenek be.

A száraz számadatokat tekintve a Demokrata Pártnak jó esélyei vannak arra,hogy 1994 után visszahódítsa a többséget a Kongresszus mindkét házában, és je-lentõsen javítson a kormányzói posztokat tekintve is a helyzetén. (A demokratákmindössze egy rövid ideig voltak nominális többségben a Szenátusban ez alatt azidõszak alatt, amikor egy republikánus szenátor függetlenné nyilvánította magát.)A hagyományokat tekintve a félidõs, különösen egy elnök második hivatali ciklu-sában tartott választások az elnök pártjának a visszaesését hozzák. Figyelembe véveaz aránylag csekély republikánus többséget mind a Képviselõházban, mind a Sze-nátusban, ha a tradíciók érvényesek lesznek idén novemberben, akkor a Republi-kánus Párt kisebbségbe kerülhet a Kongresszusban. Egy ilyen helyzet még inkább�béna kacsává� teheti George W. Busht, aki 2009. január 20-án mindenképpenelhagyja a Fehér Házat: a demokrata párti törvényhozók nyilvánvalóan ott akadá-lyoznák az elnök elképzeléseit, ahol tudják, nem is szólva arról, hogy különbözõvizsgálóbizottságok létrehozásával a republikánus kormányzat által elkövetett min-den vélt vagy valós törvénytelenséget megpróbálnának feltárni, vagy legalábbis anapirenden tartani, hogy a 2008-as elnök- és kongresszusi választásokra minélkedvezõbb erkölcsi helyzetbe kerüljenek.

A számok önmagukban azonban ez esetben sem tárják fel a valós helyzetet. Méga legelkötelezettebb demokrata párti elemzõk sem fûznek túlzottan vérmes remé-nyeket ahhoz, hogy a pártjuknak sikerülne többségbe kerülni a Szenátusban, báraz utóbbi hetek eseményei a korábbinál nagyobb optimizmussal tölthetik el õket.

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � M E S S Z E L Á T Ó

60

A republikánus párti Mark Foley floridai képviselõ pedofíliával határos szexuálisbotránya miatt a Republikánus Párt törzsszavazói közül sok evangelizáló kiábrán-dult a párt képviselõházi vezetõibõl, akik a jelek szerint nem tettek meg mindentazért, hogy az erkölcsileg vétkezõ honatyát idõben megfegyelmezzék. Továbbá, is-mét megkérdõjelezõdött a Bush-adminisztráció szavahihetõsége, amikor a hír-szerzéssel foglalkozó szervezetek által közzétett jelentés a Fehér Hát álláspontjávalellentétben arra a következtetésre jutott, hogy az iraki háború megnövelte terro-risták befolyását Irakban. Végül, egy-két republikánus jelölt által elkövetett hibák(például a virginiai George Allen rasszista jellegû korábbi megnyilatkozásai) miatteddig biztosnak hitt szenátori helyek kerültek elvileg veszélybe. Megalapozottabbreményeket táplálnak azonban a Képviselõházzal kapcsolatban annak ellenére,hogy ott valójában nem 435 helyért folyik küzdelem a két nagy párt között, hanemmindössze 40-50 mandátumért, elsõsorban északkeleten, délnyugaton és aközépnyugaton (így Tennessee, Pennsylvania, Ohio, Montana, Rhode Island,Missouri, Maryland, Minnesota, Arizona és Kalifornia államokban). A látszóla-gos ellentmondás magyarázata a kongresszusi választókörzetek természetében rej-lik: döntõ többségükben a határokat úgy húzták meg, hogy szinte száz százalékosanbiztos demokrata, illetve republikánus körzeteket hoztak létre. A jelenség gerryman-dering néven vált ismertté: egy Elbridge Gerry nevû kormányzó 1812-ben a sajátpártjának kedvezõ furcsa, szalamander alakú választókörzetet alkotott, s ezt a gya-korlatot aztán késõbb minden államban átvették. Újabban ez a fajta manipulációnem csupán pártpreferenciák alapján történik, hanem faji és etnikai alapon is, az-az biztos �fekete�, �hispán� stb. választói körzeteket alakítottak ki azért, hogy ezeka kisebbségek mindenképpen képviselethez jussanak a szövetségi törvényhozásban.Hozzá kell tenni, hogy az ilyen alapon meghúzott határok egyben pártpolitikai elõ-nyöket is rejtenek magukban; a kisebbségek esetében többnyire a Demokrata Párta kedvezményezett.

További jelenségek is óvatosságra inthetik a vérmesebb demokratákat. Igaz, hogya legutóbbi (szeptember közepén végzett) közvélemény-kutatások szerint a megkér-dezetteknek mindössze 26-27 százaléka gondolja azt, hogy az Egyesült Államok jóirányba halad. Sõt az eddigi tapasztalatok szerint amennyiben a Kongresszus elfo-gadottsága 40 százalék alá esik, akkor a kisebbségi pártnak jó esélyei vannak a hata-lomváltásra; márpedig a jelenlegi felmérések 25 százalék alá teszik ezt az adatot.Ugyanakkor a megkérdezettek többsége bár elégedetlen a Kongresszussal általában(78%), ám ha a saját jelenlegi képviselõjérõl és/vagy szenátoráról van szó, az aránymajdnem fordított. Legutóbb 1994-ben került sor jelentõs hatalmi átcsoportosu-lásra, amikor a republikánusok többséget szereztek a törvényhozás mindkét házá-ban, de akkor sokkal nagyobb volt az elégedetlenség a Kongresszusban ülõkkel

61

M A G Y A R I C S T A M Á S : V Ö R Ö S É S K É K � V Á L A S Z T Á S O K A Z U S A - B A N

szemben, mint most. Továbbá, akkor a Republikánus Pártra összességében pozití-van tekintettek az emberek, míg jelenleg a Demokrata Párt negatív indexszel rendel-kezik (37 százaléknak negatív és mindössze 35 százaléknak van pozitív véleménye apártról), és az emberek többsége úgy véli, hogy a republikánusok rendelkeznek vilá-gos elképzelésekkel arról, hogyan lehetne az országot megfelelõen irányítani (47:37százalék). Ráadásul a republikánusok rendelkeznek talán a legjobb (értsd: leggátlás-talanabb) kampánystratégával, Karl Rove-val, aki különleges módszereket fejlesztettki, így például a különbözõ adatbankokra támaszkodó ún. 72 órás mozgósítást a vá-lasztást megelõzõen. A demokraták viszont reményt meríthetnek abból a ténybõl,hogy a félidõs választások jórészt a hatalmon lévõ pártról szólnak; a republikánusokelutasítottsági indexe pedig jelenleg 13 százalékpont (34 százalék pozitív, 47 százaléknegatív vélemény). Mindent egybevéve republikánus veszteség valószínûsíthetõmindkét házban. Általános vélemény szerint ez elegendõ lehet egy demokrata több-séghez a Képviselõházban, de a Szenátusban nem. Ez utóbbiban ugyanis mindösszeegyetlenegy republikánus szenátor vonul vissza (Bill Frist, a testület többségi veze-tõje Tennesseeben), s a tapasztalatok szerint az újraválasztásért induló szenátorok 81százalékának sikerül újfent nyerni. Másodszor, legfeljebb hat vagy hét republikánusszenátori hely van �veszélyben�, s mindegyik esetben legalább 50 százalékosra becsü-lik a republikánus jelöltek esélyét. Más számítások szerint 16 szenátusi hely van, aholegyáltalán valamilyen komolyabb verseny alakulhat ki: ezek közül legalább 14-et, az-az 88 százalékot kellene a demokratáknak nyerni, ami szinte elképzelhetetlen.

A Képviselõházban a Demokrata Párt által megnyerendõ 15 hely elérhetõbbnektûnik, mint egy gyõzelem a Szenátusban. Ám itt is jelentõs elméleti és gyakorlatiakadályok tornyosulnak egy esetleges demokrata gyõzelem elõtt. Egyrészt az utób-bi idõben a hivatalban lévõk újraválasztási esélye 97-99 százalékos. Mindehhez já-rul az, hogy mindössze 16 republikánus szövetségi képviselõ vonul vissza, s az üre-sen maradt helyek közül csak hat tûnik reálisan nézve elérhetõnek a demokratákszámára. Másrészt a nagyjából 45 valóban kétséges helybõl 10-et birtokolnak mosta demokraták és 35-öt a republikánusok. Ha közelebbrõl szemügyre vesszük eze-ket a helyeket, egy demokrata és tíz republikánus helyért folyik valóban kiélezettküzdelem. Illetve Mark Foley botránya miatt két-három, korábban biztos befutó-nak számító republikánus jelölt újraválasztása vált bizonytalanná (New York ésOhio államban). Harmadrészt, a demokratáknak nem minden esetben sikerült alegjobb vagy legalábbis helyileg legismertebb jelölteket kiállítani. Így a Képviselõ-házban egy esetleges hatalomváltás esélyét nagyjából 50 százalékosnál magasabbralehet becsülni.

Nyilvánvaló, hogy a választók nem a statisztikák, hanem a pártprogramok, apártok által képviselt értékrendek, valamint az egyéni szimpátiák és antipátiák


62

alapján döntenek. Nagy általánosságban szólva a Republikánus Párt a helyi ügyek-re igyekszik irányítani a figyelmet, ugyanis a legjelentõsebb országos kérdésekbenmeglehetõsen ellentmondásos, sõt egyes esetekben gyenge a helyzete. Így nemhagyható figyelmen kívül George W. Bush megítélése. Az elnök az egyik legrosz-szabb elfogadottsági mutatóval rendelkezik (40% körül); ennél rosszabbal csakRichard Nixon rendelkezett az utóbbi évtizedekben. 1994-ben, amikor a repub-likánusok elhódították mindkét házban a többséget a demokratáktól, Bill Clintonelnök népszerûségi mutatója pontosan ott állt, ahol most George W. Bushé � amirossz jel lehet az elnök pártjának. Az elnök tevékenysége az Egyesült Államokbanazonban rendszerint kisebb mértékben határozza meg a saját pártbeli szenátorok-nak és képviselõknek a magatartását, mint hasonló helyzetben más államokban.Ennek több oka is van: így, többek közt, a kontinensnyi méretû ország a maga sa-játos regionális jellegzetességeivel vagy a volt demokrata párti házelnök, ThomasO�Neill sokat idézett szavaival: �Minden politika helyi politika.� Mindennek elle-nére nem mindegyik republikánus jelölt törekszik arra, hogy az elnök vagy valame-lyik közeli munkatársa túlságosan látható szerepet játsszon a saját kampányában at-tól tartva, hogy az elnök népszerûtlensége csökkentheti a nyerési esélyeit. A Re-publikánus Párt azonban még országos szinten is rendelkezik néhány �aduval� ademokratákkal szemben.

Elsõ helyen lehet megemlíteni a nemzetbiztonság kérdését, bár a republikánu-sok a legújabb felmérések szerint elvesztették a nemzetbiztonsággal és a terrorizmuselleni küzdelemben mért korábbi elõnyüket a demokratákkal szemben. 2002-ben akongresszusi és 2004-ben az elnökválasztáson a Republikánus Párt stratégái siker-rel játszották ki ezt a kártyát a demokrata párti jelöltekkel szemben, s most is meg-próbálkoznak ezzel a fogással: George W. Bush kampánybeszédeinek egyik vissza-térõ témája a republikánusok kemény fellépése a terrorizmussal szemben, ellentét-ben a demokraták vélt �puhaságával� ezen a téren. Így Richard Cheney alelnök ésDonald Rumsfeld védelmi miniszter a II. világháború elõtti �megbékítõkhöz� ha-sonlította azokat, akik a kormány iraki politikáját vagy a terroristákkal szembenhasznált, gyakran törvénytelen eszközöket támadták, s a republikánus képviselõházitöbbségi vezetõ, John Boehner kijelentette, hogy a �demokratákat jobban érdekli aterroristák, mint az amerikai nép védelme�. Ennek megfelelõen a republikánusokszinte egy emberként sorakozott fel az iraki beavatkozás és a terroristákkal szembe-ni kormányzati lépések mögött. Ez utóbbi kérdésben, elsõsorban a megfelelõ gen-fi egyezmények megsértése miatt (amelyek tiltják a hadifoglyokkal szembeni ember-telen és megalázó eljárásokat), mindössze néhány, igaz, prominens republikánusszenátor lépett fel: John McCain, John Warner és Lindsay Graham. Közülük hosz-szabb távon McCain fellépése különösen érdekes, hiszen a lehetséges elnökjelöltek


63

között tartják számon az arizonai szenátort. A Republikánus Párt szorult helyzeté-re jellemzõ még, hogy Connecticutban azt a Lincoln Chafeet támogatták egy kon-zervatív kihívóval, John Laffeyvel szemben az elõválasztások során, aki elítéli az ira-ki háborút, az adócsökkentéseket és az abortuszhoz való jog korlátozását � amelykérdések a republikánus program középpontjában állnak. A taktikai támogatás mö-gött egyértelmûen az a meggondolás húzódik meg, hogy jobb egy liberális szemlé-letû republikánus szenátor, mint egy demokrata. Egy másik olvasatban a lépés egye-nesen növelheti a republikánusok táborát, hiszen a Demokrata Párt �kivetette ma-gából� az iraki háborút támogató és társadalmi kérdésektõl a párt tagságának több-ségétõl �jobbra� álló Joseph Lieberman szenátort, amikor a connecticuti elõválasz-táson liberálisabb és háborúellenes kihívóját támogatta, azaz a toleranciát hangoz-tató párt nem tûrte meg a soraiban azt, aki nem állt be a sorba.

A republikánusok ismételten hivatkoznak a belbiztonságra, arra a tényre, hogy2001. szeptember 11-e óta nem ért támadás semmilyen objektumot az Egyesült Ál-lamokban. Továbbá ezzel kapcsolatban megemlítik, hogy több merényletkísérletethárítottak el a különleges szolgálatok, s a hírszerzési és elhárítási szervezetek átala-kítása zökkenõmentesen megtörtént. Természetesen a demokraták vitatják ezt amegállapítást, s felhívják a figyelmet a nemzetbiztonsági �pajzson� tátongó lyukak-ra, így például arra, hogy az Egyesült Államokba érkezõ tíz- és tízmilliónyi konté-nernek csak öt százalékát tudják átvilágítani a kikötõkben, vagy nem szentelnek kel-lõ figyelmet a vegyi üzemek védelmének, s a belbiztonságra fordítandó pénz egyrésze nem a megfelelõ helyre kerül. (Ez az amerikai közbeszédben csak porkkéntemlegetett jelenség a mindenkori amerikai költségvetés egyik rákfenéje: teljesenfelesleges kiadásokat támogat a szövetségi költségvetés azért, mert szinte mindegyikképviselõ és szenátor szavazatát meg kell �venni� valamilyen munkahelyteremtõprojekttel. Így, jelen esetben, például egy pattogatott kukoricát gyártó üzem is fel-került a fokozottan védendõ objektumok listájára.)

A republikánusok pénzügyi téren is jelentõs eredményekre hivatkoznak. 2005-ben az adóbevételek 15 százalékkal nõttek (24 év óta a legmagasabb arányban), s2006-ban is 11 százalék körül mozog ez a szám akkor, amikor a történelmi átlag 7,5százalék. Miközben 2005-ben a költségvetési hiány 318 milliárd dollárra rúgott, ezaz összeg a 2006-os költségvetési évben mindössze 296 milliárd, azaz a bruttóössznemzeti termék (GDP) 2,3 százaléka. Az elõrejelzések szerint 2008-ra a hiány aGDP 1,3 százalékára esik vissza � s mindez az adócsökkentési politikának köszönhe-tõen. A demokraták vitatják ezeket az eredményeket. Az általuk � többek közt � idé-zett számsor szerint a gazdaság 1948�2001 között mindig gyorsabban nõtt a demok-rata elnökök alatt: 4,84 százalékos átlagos munkanélküliség mellett 4,08 százalékkal,míg a republikánus vezetésnél ezek az adatok: 6,35 és 2,86 százalék. Különösen a 20


64

százalék legrosszabbul keresõ jövedelme nõtt drasztikusan jobban a demokratákalatt: négyszer olyan gyorsan, mint republikánus vezetés mellett. Továbbá a de-mokraták azt a következtetést szûrik le az eddigi tapasztalatokból, hogy csökkenõreálbérek vagy az emelkedõ munkanélküliségi ráta a hatalmon lévõk ellen dolgo-zik. Márpedig 2001 óta fokozatosan csökken a bérek vásárlóereje, s az idei év semkivétel ez alól. Végül, �örökzöld� témának számít a két nagy párt vetélkedésében azadók kérdése: itt a republikánusok hagyományos az adócsökkentõk szerepébentûnnek fel, és a demokratákat következetesen adóemelésekkel és költekezéssel vá-dolják. A Demokrata Párt nem is tagadja, hogy növelné a legjobban keresõkre ki-rótt adókat, de a középosztály esetében adócsökkentést helyezett kilátásba a na-gyobb társadalmi igazságosság jegyében.

A Demokrata Párt, általánosságban szólva, az országos ügyeket helyezi az elõ-térbe, s teszi ezt részben a közvélemény-kutatások eredményeire támaszkodva,amelyek országosan 15 százalékponttal magasabb támogatást mutatnak ki a demok-raták javára a bejegyzett választók körében. A párt választási jelszavai tükrözik ezt afelfogást: �Haveri kormányzás�; �Semmittevõ Kongresszus�; �Együtt többre me-gyünk�; �Összefogva Amerika többre megy�; �Hat �06-ban� (minimumbér, ke-reskedelmi deficit, diákkölcsön, egészségügy, energiafüggetlenség, társadalombiz-tosítás) stb. Ahogy a Képviselõház visszahódítására irányuló erõfeszítéseket koor-dináló Rahm Emanuel megjegyezte: �Bushról és a programjáról dönt idén a vá-lasztás.� (Megjegyzendõ, hogy túlzottan rámenõs taktika visszaüthet a demokraták-ra, amennyiben feltüzeli azokat a republikánus szavazókat, akik valamilyen ok mi-att neheztelnek a kormányzatra és esetleg távolmaradásukkal figyelmeztetnék a re-publikánus vezetést.) Ennek megfelelõen megkérdõjelezik a republikánusok ered-ményeit a terrorizmus elleni harcban: egyrészt Oszama bin Laden és a több veze-tõtársa még mindig szabadon tevékenykedik, másrészt elhibázott volt Irak ellenháborút indítani, mert még inkább az Egyesült Államok ellen hangolta a térséget.Továbbá, ahogy Newt Gingrich, az 1994-es republikánus gyõzelem egyik kovácsamegjegyezte, a demokratáknak elég azt kérdezni az emberektõl, hogy �Elegetekvan?� Az iraki háború több mint kétséges eredményei mellett etikai kérdéseket isfelvethetnek a demokraták: így erkölcsi okok miatt kellett távoznia a republikánu-sok egyik korábbi képviselõházi �nagyágyújának�, a texasi Tom DeLaynek, és vizs-gálat folyik egy volt kongresszusi kijáró, Jack Abramoff ellen is, s ebbe az ügybetöbb republikánus politikus is belekeveredhet.

A jelenleg egyik legtöbb vitát kiváltó kérdés a bevándorlás. Itt nem csupán ar-ról van szó, hogy a határokat jobban kell-e õrizni, vagy hogy kinek, mikor és ho-gyan kellene állampolgárságot adni a jelenleg illegálisan az Egyesült Államokbantartózkodó körülbelül 11 millió ember közül. A pártok társadalmi támogatottsága


65

szoros összefüggésben van az ügyben elfoglalt demokrata, illetve republikánus ál-lásponttal. A Demokrata Párt söpri be hagyományosan a kisebbségi etnikai cso-portokhoz tartozók szavazatait, így ennek a pártnak az érdeke ennek a szavazói ré-tegnek a megerõsítése; 2004-ben az etnikai kisebbség szavazatainak egyharmadátkapta meg John F. Kerry, míg George W. Bush mindössze az egytizedét. Nem cso-dálható, hogy a demokrata párti szenátorok 38:4 arányban támogatták azt a tör-vényjavaslatot, amely megkönnyíti az illegálisan az országban tartózkodók állam-polgársághoz jutását; a republikánus szenátoroknak ez az arány 32:23 volt. (Rej-tély, hogy Bush elnök miért támogatja a javaslatot.) A kérdés összefügg a fehér sza-vazók összetételében és pártpreferenciáiban bekövetkezett változásokkal. Rövidenösszefoglalva a helyzetet: a demokrata fehér szavazók száma fokozatosan csökken,többek közt az alacsony gyermekszületési ráta miatt. George W. Bush 2004-ben aházasságban élõ fehér férfiak 66 és fehér nõk 61 százalékának a támogatását elnyer-te, de ez az arány az egyedül élõk között csak 53, illetve 44 százalék volt. Bush a leg-magasabb fehér születési aránnyal rendelkezõ 26 állam közül 25-ben gyõzött. Egypélda: Utah államban a szavazatok 71 százalékát kapta meg, s itt az átlagos születé-si arány 2,45 minden fehér nõnél. Kerry nagy fölénnyel nyert Washington D.C.-ben és Massachusettsben: a számadatok itt: 1,11 és 1,6. Az ún. vörös (azaz repub-likánus párti) államokban a fehér házasságok száma messze meghaladja a kék (de-mokrata) államokban élõ fehérek által kötött házasságok számát.

Mindez persze már a két párt értékválasztására is fényt vet: a republikánusok atársadalmi kérdésekben a konzervatív oldalon állnak (vallás, család stb.), a demok-raták pedig a (sokszor parttalan) liberális oldalon. Gazdasági kérdésekben általábanfordított a helyzet: a republikánusok (neo)liberális elveket vallanak, miközben ademokraták keynesiánusok. A republikánusok, elvileg, a �kis állam� hívei, a de-mokraták pedig a �gondoskodó� államéi, noha az utóbbi idõben a neokonzervatí-vok hajlandók elfogadni a fokozott állami szerepvállalást, ha az � úgymond � jó ügyérdekében történik (például értékek védelme). Végül, az etnikai kérdések fent em-lített szegmensének lezárásaként, a demokratáknak a nehézséget jelenleg az jelenti,hogy a választásokon a fehérek a számarányuknál magasabb mértékben vesznek részt(2004-ben a leadott szavazatok 79 százaléka az országosan 68 százalékot kitevõ fe-hérektõl érkezett). Más szavakkal: a Republikánus Párt jelenleg az �átlagos� � késõnegyvenes éveiben járó, nem hispán fehér � amerikai szavazó pártja. Megint másmegközelítésben: a demokraták a mainstreamtõl balra találhatók. A Demokrata Párt ahelyzeten az etnikai szavazók számának növelésén kívül (például, most elõször, egymuzulmán vallású képviselõjelölt, Keith Ellison indul Minnesotában) többek kö-zött azzal próbál javítani, hogy megpróbálja visszaszerezni az elvesztett keresztényszavazók egy részét. Például korábban a katolikusok többsége demokrata szavazónak


66

számított, de a pártnak az abortusz vagy az egynemûek házasságát érintõ kérdések-ben elfoglalt radikálisan liberális álláspontja sokukat átvitt a republikánusok közé.Még egy jelenségre érdemes felfigyelni az etnikai kérdéseket illetõen. A Demokra-ta Pártnak egyre nehezebb megtartania az etnikai kisebbségek többségének támoga-tását, mert egyre nehezebb összeegyeztetni azok érdekeit; így a zsidó szavazókéit azarab származásúakéival, a feketék érdekeit a hispán érdekekkel, és így tovább.

�Nehéz jósolni, különösen ami a jövõt illeti�, volt Yoga Berra egyik kedvencmondása. Ha mégis megkíséreljük, akkor egy demokrata többségû Képviselõházatés egy republikánus ellenõrzés alatt maradó Szenátust lehet elképzelni úgy, hogy atagállamokban az eddigieknél több demokrata párti kormányzó kerül hatalomra �ha a jelenlegi folyamatok nem változnak meg, azaz marad Bush elnök alacsonynépszerûségi mutatója, és az iraki háború, a terrorizmus elleni küzdelem nem hozvalamilyen fordulatot (például Oszama bin Laden elfogását vagy halált), illetve hamegnõ azoknak a száma, akik úgy vélik, hogy a demokraták programja nem jelentszámottevõ alternatívát a republikánusokéihoz képest.

A valószínûsíthetõ eredmény nyilvánvaló nehézségeket fog okozni George W.Bushnak, ám a Republikánus Párt is profitálhat közvetett módon egy ilyen jellegû ve-reségbõl 2008-at tekintve. Akkor ugyanis még inkább a republikánusokat okolná aválasztók egy része a létezõ problémákért, míg egy demokrata többségû Képviselõházesetén a felelõsség megoszlik; a republikánus szavazótábor esetleg aktívabbá válik; aDemokrata Párton belül ellentétek merülhetnek fel, hiszen a párt programját a re-publikánusok által uralt Szenátus és a Fehér Ház ellenében nem tudják 2006�2008között megvalósítani; s végül a republikánus elnökjelölt az adott esetben házelnökkéelõlépett Nancy Pelosi és liberális képviselõházi bizottsági elnökök és politikájuk el-len léphet fel a konzervatív és �amerikai� értékek védelmében.

(2006. október 18.)


67

Tüntetés a Bem-szobornál október 23-án(ÁBTL 4.1. A-219/3)

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5

68

Paksa Rudolf

A TÖRTÉNETÍRÁS MINT PROPAGANDABaráth Tibor útja a szaktörténetírástól a mítoszgyártásig

Baráth Tibor neve ma már jószerével a történészek körében is csak azok számáramond valamit, akik a két világháború közti magyar történetírás történetével foglal-koznak, vagy a nyugati magyar emigráció köreiben népszerû magyar õstörténetimunkák �klasszikusainak� gyûjtõi. Baráth Tibor annak ellenére került az utóbbi,kétes dicsõséget jelentõ táborba, hogy jövendõ újkori gazdaság- és igazgatástörté-nészként szebb reményekre jogosította fel a beléje bizalmukat helyezõ támogatóit.Baráth Domanovszky Sándor tanítványa volt, s Szekfû Gyula, Szentpétery Imre ésAngyal Dávid támogatását is élvezve elõbb Bécsben, majd Párizsban folytatott ta-nulmányokat a budapesti egyetem elvégzése után. A harmincas években Baráth pá-lyája töretlenül ívelt felfelé: a Párizsban székelõ Nemzetközi Történész Bizottságtitkáraként képviselte a magyar történetírás ügyét Franciaországban. Az inkábbkultúrdiplomáciai szolgálatot és adminisztratív teendõket ellátó Baráth alig har-mincnégy évesen kapott professzori kinevezést a visszatérõ kolozsvári egyetemre.Itt azonban német mintákat követve a nemzetiszocialista ideológia hirdetõje lett, sezzel diszkreditálta személyét a magyar történészek körében. 1945-ben már minta Szálasi-adminisztráció egyetemi ügyekért felelõs minisztériumi osztályvezetõjehagyta el az országot, s emigrált Franciaországba, majd 1952-ben Kanadába, ahol1992-ben bekövetkezett haláláig élt. Az emigrációban elõbb nemzetiszocialista fo-lyóiratot szerkesztett, majd az ötvenes évek közepétõl haláláig az õsmagyar történe-lemmel foglalkozott, melynek nagyívû szintézisét adta, s ezzel Bobula Ida és BadinyJós Ferenc nyomdokaiba lépett. Dolgozatunkban Baráth Tibor életmûvénekelemzésével e fordulatokban gazdag életpályát mutatjuk be.

*

Baráth Tibor 1906. augusztus 16-án született Alsólendván (ma Lendava, Szlové-nia), római katolikus családban. A család egzisztenciáját apja biztosította, akiMÁV-állomásfõnök volt. A család Trianon után a magyar határszélre került,Rédicsre költözött, s a családfenntartó apát kényszernyugdíjazták. Baráth Tiborközépiskolai tanulmányait a kaposvári állami fõgimnáziumban végezte jó, de nemkiemelkedõ eredménnyel, noha érettségi eredménye kitûnõ lett. Említésre méltó

69

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � T O T Á L I S M Ú L T


70

eredményt csak gyorsírásból ért el. A fiatal Baráth elõbb matematika�fizika szakostanár szeretett volna lenni, de végül a közgazdasági karra iratkozott be. Egy évvelkésõbb átjelentkezett a bölcsészkarra, szándékai szerint magyar�történelem szakostanár akart lenni, végül mégis történelem�földrajz szakra iratkozott be. Tanára,Domanovszky Sándor bíztatására és támogatásával � harmadszori nekifutásra � be-került az Eötvös Collegiumba. A kollégiumban a visszahúzódó, szorgalmas, ámnem különösebben tehetségesnek tartott Baráth olyan � késõbb ismertté vált �kollégistákkal élt együtt, mint például Bogyay Tamás, Bulla Béla, Ember Gyõzõ,Gáldi László, Képes Géza, Komoróczy György, Lutter Tibor, Mendöl Tibor, Or-szágh László, Sinkovics István, Szilágyi Loránd. Baráth földrajzot többek közöttCholnoky Jenõtõl és Fodor Ferenctõl, történelmet mások mellett DomanovszkySándortól, Szekfû Gyulától és Szentpétery Imrétõl, magyar irodalmat Horváth Já-nostól tanult.

A Domanovszky pártfogását élvezõ Baráth újkori gazdaság- és igazgatástörté-netbõl írta doktori disszertációját,1 melyben Domanovszky gazdaságtörténeti ér-deklõdése mellett Szekfû Habsburg-lojalitása is érzõdik. A tizenhetedik század el-sõ felének adóigazgatását feldolgozó munka egyik hibája éppen azon egyoldalúsá-ga, hogy a magyar rendeket csak mint az udvar haladó kezdeményezéseinek gátjátmutatta be. A doktorátus megszerzése után � ugyancsak Domanovszky pártfogásá-val � elõbb egy évig Bécsben, majd két évig a Sorbonne-on folytatott újkori gaz-daság- és igazgatástörténeti tanulmányokat. Itt a Párisi Magyar Diákegyesület el-nöki tisztét is ellátta. Domanovszkyhoz írt leveleibõl2 tudjuk, hogy Párizsban fe-dezte fel a történetelméleti problémák fontosságát, s ezzel párhuzamosan az újabbmagyar történetírás történetét. Baráth ekkor azt is hangsúlyozta mentorának írtleveleiben, hogy a francia történetírás van olyan színvonalas, mint a német, sõtsokkal pezsgõbb szellemû.

Sorbonne-i tanulmányai befejeztével továbbra is Párizsban maradt. Részben apárizsi Magyar Tanulmányi Központban, részben a Nemzetközi Történész Bizott-ság fõtitkára mellett végzett tudományszervezõi munkát, s 1936-tól szerkesztõjelett a Nemzetközi Történész Bizottság folyóiratának. (A Nemzetközi Történész Bi-zottság magyar tagja egyébként Baráth mentora, Domanovszky Sándor volt.) Ba-ráth ekkori tevékenységét Louis Eisenmann, a Revue Historique szerkesztõje a�magyar történettudomány párizsi nagykövete� megnevezéssel jellemezte. Baráthhárom feladatot végzett ekkor: egyrészt igyekezett megismertetni a magyar törté-

1 BARÁTH Tibor: A magyar állam adóügye 1605�1648, Századok 1930, 607�655, 697�737.2 Baráth Tibor és Domanovszky Sándor levelezésének jelentõs része fellelhetõ a MTAK Kézirattárában.

71

netírás újabb eredményeit Franciaországban (különös tekintettel a nemzetiségikérdésre és az elszakított magyarság problémájára), másrészt a francia történettu-domány körébõl a magyar történettudomány érdeklõdésére számot tartható kér-déseket ismertette Magyarországon, harmadrészt a magyar�francia történettudo-mányi kapcsolatok ápolásában is közremûködött.

A fentiek jegyében írt francia nyelvû összefoglaló tanulmányokat a magyar saj-tó történetérõl, a magyarországi felvilágosult abszolutizmusról, illetve az újabbmagyar történetírásról. A magyar történettudomány 1867�1935 címû � önálló kötetbenis megjelent � tanulmánya3 nagyívû kísérlet a magyar történetírás utolsó hét évti-zedének rendszerezett tárgyalására. A terjedelmével és újszerû tárgyalásmódjávalszámos elismerést kivívó munka azonban � elsõsorban a magyar történészek részé-rõl � több érdemi bírálatot is kapott: kiemelve, hogy Baráth fogalomhasználataönkényesen eltér a Magyarországon megszokottól, sok esetben a filozófiából vettminõsítések is inkább elfedik, mint árnyalják az egyes mûvek tartalmát és jelentõ-ségét, s ez több esetben aránytalanságokat eredményez az egyes szerzõk és mûveiktörténeti irodalmunkban betöltött súlyának megítélésében.

A magyar történettudományt a francia illetve nemzetközi történettudományifejleményekrõl tájékoztató ismertetéseit és beszámolóit Baráth a Domanovszkyszerkesztésében megjelenõ Századok hasábjain közölte. Baráth figyelme kizárólaga magyar nemzeti érdekeket érintõ történetírói kezdeményezésekre irányult. Ígybeszámolt az 1933-ban Varsóban megrendezett történettudományi kongresszusonlezajlott Kelet-Európa-vitáról, a francia történelemtankönyvek magyarságképé-rõl, a kelet-európai népekrõl és államokról a francia nyelvû történetírásban kiala-kult képrõl és annak változásairól, az új török történetírás veszélyeirõl,4 illetve kö-tetet szerkesztett a franciaországi magyar emigráció életérõl.5 Baráth írásaiban fo-kozatosan megjelent a geopolitikai érvelés � amit e tudományág kritikusai tudo-mányos mezbe bújtatott politizálásnak tekintettek �, a három alapelven nyugvó ésidõtlen magyar hivatástudat illetve a propaganda � pontosabban a tudomány mintpropagandacélokat szolgáló eszköz � fontossága.

Baráth 1933-ban a Debreceni Szemle hasábjain fejtette ki elõször a Szent Ist-ván-i Magyarország feltámasztásának geopolitikai érvekkel �bizonyított� igényét.6

P A K S A R U D O L F : A T Ö R T É N E T Í R Á S M I N T P R O P A G A N D A � B A R Á T H T I B O R

3 BARÁTH Tibor: L�histoire en Hongrie 1867�1935, Revue Historique 1936, CLXXVII., 84�144, 595�644.,CLXXVIII., 25�74.4 Századok 1933, 430�436; Századok 1935, 442�450; Századok 1937, 55�85, 203�230; Századok 1938,192�200.5 A franciaországi magyarság. Egy fejezet a külföldi magyarok életébõl. Emlékkönyv a Párisi Magyar Diákegyesület fenn-állásának tizedik évfordulójára, szerk. Baráth Tibor, Budapest, 1935.6 BARÁTH Tibor: A Duna középsõ medencéjének állameszméje, Debreceni Szemle 1933, 187�197.


72

Baráth geopolitikai doktrínája szerint a Kárpát-medencében csak a kulcsterülete-ket elfoglaló nép alakíthat államot, mivel itt csak egy állam létezhet. Ha azonban amedence kulcsterületei különbözõ népek kezében vannak, akkor a térség instabil-lá válik, s valamely európai hatalom gyámsága alá kerül. Baráth Ottlik László ÚjHungária-koncepciója szerint föderális alapon felépülõ demokratikus állam létre-hozását javasolta. Az így létrejövõ államot Baráth óva inti a német orientációtól,ehelyett a Franciaországhoz való közeledést ajánlja.

A francia történetírás Kelet-Európa-képének alakulásáról megjelent tanul-mányában7 Baráth azt mutatta ki, hogy a francia történészek érdeklõdése és azegyes népek iránti szimpátiáik milyen érzékenyen követték a francia külpolitika ér-dekeit. Baráth e tanulmányában arra a felismerésre jutott, hogy a történetírás ho-gyan tud politikai célok megjelenítõje lenni, s ezért nagy fontosságú a tudományospropaganda.

A Domanovszky-emlékkönyvben Baráth Kelet-Európa fogalmának kialakulását mu-tatta be.8 E tanulmányban rámutatott arra, hogy egy-egy területnek egy-egy régi-óba való besorolása tulajdonképpen politikai célokat szolgál. Így a magyar történe-lemnek létezett egy nyugatos, egy keletes (turános) és egy közép-európai értelme-zése. A nyugatos elmélet hívei vagy Franciaországot, vagy (ritkábban) az egyházattekintették az európaiság mércéjének, s ehhez mérték a magyar fejlõdést. A kele-tes felfogás hívei Magyarország történetét az államalapítástól kezdve hanyatlástör-ténetként értelmezték, melynek során a magyarság kiszakadt Ázsiából. A Közép-Európa-elmélet hívei pedig a keresztény-germán minták átvételét hangsúlyozták,teret nyitva ezzel a német expanziós törekvéseknek. Baráth � támaszkodva a varsóitörténészkongresszus eredményire � a fenti három értelmezési keret helyett egyújabbat: a Kelet-Európa-régió bevezetését javasolta. Eszerint Kelet-Európát anémet és orosz tömb között élõ kis népek alkotják a Baltikumtól a Balkánig, me-lyek más ritmusban fejlõdtek, mint a nyugatiak. E területet Baráth két alrégióraosztotta: a lengyel dominanciájú északi és a magyar hegemónia alá esõ déli terü-letre. Baráth a kelet-európai hivatástudatot három alapelvre bontotta: a kelet-eu-rópai államnak egyrészt védenie kell a nyugattal szemben a függetlenségét, ezzelmegõrizve az európai egyensúlyt, másrészt kelet felé a kereszténység védõbástyájakell legyen, harmadrészt az elõbbi két közös érdeknek kell összetartania a nemze-tiségileg heterogén államalakulatokat.

7 BARÁTH Tibor: A dunai táj a francianyelvû történetírás tükrében, Századok 1937, 55�85, 203�230.8 BARÁTH Tibor: Kelet-Európa fogalma a modern történetírásban = Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik for-dulójának ünnepére, Budapest, 1937, 23�43.


73

Baráth Comte-ról és a magyar pozitivizmusról írt historiográfiai tanulmányá-ban9 rámutatott, hogy mindaz, amit a német történetírás hatása alatt álló Közép-Európában pozitivizmusnak neveztek, az gyökeresen eltért a francia pozitivizmus-tól, s elõbbit helyesebb volna inkább naturalizmusnak nevezni, hiszen tevékenysé-gük nem más, mint adatgyûjtögetés.

Érdemes még néhány szóban megemlíteni, hogy Baráth a magyar érdekeketnemcsak az utódállamok propagandájával szemben érezte védendõnek, hanem fel-hívta a figyelmet az új török történetírás veszélyeire is.10 A kemáli reformok általmegújított Törökország történetírói ugyanis igyekeztek az Oszmán Birodalmat úgybemutatni, hogy nem hódító, barbár idegennek állították be Európa elõtt, hanemolyan terjeszkedõ nagyhatalomként tüntették fel, amely számos értéket is hozott ameghódított területekre. Az egykori török hódítók �európaizálása� azonban Ba-ráth szerint a kelet-európaiság egyik alapvetõ pillérét döntené meg: az itt élõ né-peknek a kereszténység védelmében hozott áldozatát.

Baráth levelezésébõl kiderül, hogy a harmincas évek végén, tíz évnyi párizsiszolgálat után a számára kedves kultúrdiplomáciai szolgálatot szerette volna foly-tatni továbbra is. Ez egyébként a Nemzetközi Történész Bizottság terveivel is egy-bevágott, mivel Baráthot kívánták megbízni a szervezet történetét összefoglaló mûelkészítésével. Ezzel párhuzamosan Baráth szívesen lett volna a Sorbonne-on fel-állítandó magyar történeti tanszékének professzora. Ilyen irányú törekvéseit azon-ban Eckhardt Sándor határozottan ellenezte � részben személyes, részben politi-kai okokból. Baráth Domanovszkyval folytatott levelezésébõl azt is megtudjuk,hogy a magyarországi nemzetiségi kérdés került Baráth érdeklõdésének homlokte-rébe � e témában azonban csak egy rövidebb francia cikket jelentetett meg.

Baráth terveit azonban felülírta a magyar revíziós törekvések sikere. 1940 õszénaz oktatói tapasztalattal nem rendelkezõ s tudományos publikációkkal is csak viszsza-fogottan büszkélkedhetõ Baráthot a visszatért kolozsvári egyetemen az újkori magyartörténelem professzorává nevezték ki. Itt � korábbi munkásságának megfelelõen � afelvilágosult abszolutizmus idõszakát, sajtótörténetet és a nemzetiségi kérdés törté-netét tanította. Emellett azonban az egyetem hallgatóinak kötelezõvé tett átfogó ma-gyar történeti elõadást is tartott, melynek anyagát 1941-ben az egyetem megjelen-tette.11 Alig egy év múlva Baráth történetírói programcikket12 írt a Matolcsy Mátyás

9 BARÁTH Tibor: Comte pozitivizmusa és a magyar pozitivizmus = Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évforduló-jának ünnepére, Budapest, 1938, 5�30.10 BARÁTH Tibor: A török történetírás új útjai, Századok 1938, 192�200.11 BARÁTH Tibor: Magyar történet, Kolozsvár, 1941.12 BARÁTH Tibor: Az új Magyarország történetírása, Új Európa 1942/1., 9�21.


74

szerkesztésében megjelenõ, nemzetiszocialista Új Európa hasábjain, majd 1943-ban, német mintákat követve adott ki nemzetiszocialista szellemû országtörténetet.13

Baráth ezen írásait a szélsõjobboldali orgánumok örömmel és dicsérõ szavakkal fo-gadták, azonban a szakma és a németellenes sajtó kritikával illette és elutasította.

Baráth 1941-ben megjelent Magyar története sem témaválasztását, sem mondani-valóját tekintve nem volt szokatlan: Magyarország történeti jogát igyekezett bebi-zonyítani a Kárpát-medence feletti uralomra. A nép�nemzet�állam hármasságváltozásainak nyomonkövetésével Baráth azt állította, hogy a steppei félnomád ma-gyar nép volt az egyetlen, amely a Kárpát-medence különleges térviszonyai (he-gyekkel határolt alföld) között tartós állam alapítására és fenntartására képes volt.Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy ezen állam feladata mindenkor a nyugat védel-me volt a kelettel szemben. A mûvet illetõ kritikák leginkább Baráth fogalomhasz-nálatát kifogásolták, mivel Baráth a kortárs szakirodalmi munkák legkorszerûbbkifejezéseit vette át, s használta azokat idõtlenített fogalmakként. Így nemcsak nép-talajról és középkori nemzetállamról beszélt, de például az Árpádok tekintély- ésparancsuralmáról is. Különös figyelmet kapott, hogy a mûben a magyar nemzetiébredés mozgalmát a hungarizmus kifejezéssel illette. A kritikákra válaszul Barátha kötet második kiadásához készített függelékében megadta, hogy a kifogásolt kife-jezéseket mely jeles tudósok (többek között Szekfû Gyula, Hóman Bálint, MályuszElemér, Kniezsa István, Váczy Péter, Deér József, Eckhart Ferenc) mûveibõl vet-te. A hírlapi támadásokra Baráth egyébként a nyilas Pesti Újságban válaszolt,14 in-dulatosan téve hitet az �irányított történetírás� mellett. Komoróczy György a Szá-zadok lapjain megjelent bírálatában15 Baráth tárgyi tévedéseit a szerzõ kutatói ta-pasztalatainak hiányos voltával magyarázta, s a mûvet mint a legújabb történeti iro-dalom sokszempontú és tanulságos összefoglalását értékelte. Egyértelmûen eluta-sította viszont a kötet utolsó fejezetét, melyben Baráth az utolsó húsz év történe-tének tárgyalása során nemzetiszocialista agitációt folytatott.

1942-ben Baráth az Új Európa hasábjain adta közre történetírói ars poeti-cáját.16 E programcikkben Baráth rámutatott arra, hogy meglátása szerint a törté-netírás mindenkor az uralkodó koreszme leképezõdése volt, ezért elérkezettneklátja az idõt, hogy a liberális-kapitalista alapokon nyugvó magyar történetírás (úgya szellemtörténet, mint a faktológiai értelmû közép-európai pozitivizmus) helyéta nemzetiszocialista eszméknek megfelelõ történetírás vegye át, melyben olyan ál-

13 BARÁTH Tibor: Az országépítés filozófiája a Kárpátmedencében, Kolozsvár, 1943.14 BARÁTH Tibor: A magyar történetírás válaszúton, Pesti Újság 1941. szeptember 13., 5.15 KOMORÓCZY György: Baráth Tibor: Magyar történet, Századok 1942, 329�331.16 Lásd a 12. jegyzetet.


75

landó tényezõk kapnak fõszerepet, mint a tér (a geopolitika) és a faji alapon defi-niált nemzet. Baráth egyértelmûen fogalmazva a történésztõl azt várta el, hogy vál-laltan az aktuálpolitikai célok ideológiai kiszolgálója legyen. Baráth ideológiai cé-lokat szolgáló tudomány koncepcióját mind a nagyközönség elõtt, mind a szûkebbszakma köreiben éles bírálat érte. Hajnal István mint szerkesztõ a Századokban kö-zölt terjedelmes bírálatában17 élesen elhatárolódott az egyébként jelentéktelennektartott programnyilatkozattól. Hajnal azt tartotta csupán sajnálatosnak, hogy egy,az ifjúságot tanító egyetemi professzor fogalmazott meg a tudomány szellemévelhomlokegyenest ellenkezõ elveket.

Baráthot azonban a kritikák nem riasztották el attól, hogy programadó írásánakszellemében készítsen új szintézist a magyar történelemrõl. Az országépítés filozófiája aKárpátmedencében címû mû18 bevezetõjében kifejtette, hogy munkájával a németsorstudomány mûvelésére vállalkozott, amely saját feladatát a nemzet örök hivatá-sának felismerésében, a nemzeti politika legitimitásának megteremtésében látja.E munka megszületésének fontosságát azzal is alátámasztotta, hogy az új történet-írás nyelvén elmondandó nemzeti mítoszt (Baráth a történeti tudat és a hivatástu-dat együttesét nevezi mítosznak) mielõbb meg kell alkotni, mert Románia lépés-elõnybe került a propagandacélú új történetírás tekintetében. Baráth ezen mun-káját olyan nagyívû esszének tekinthetjük, amely a német nemzetiszocialista törté-netírás fogalmainak felhasználásával igyekszik bizonyítani a Kárpát-medence egé-szét kitöltõ, illetve esetleg innen dél felé terjeszkedõ Magyarország szükségszerû-ségét, kijelölve egyúttal a jelenben helyesnek vélt politika feladatát is: német ori-entációjú külpolitikával és a nemzetiszocialista program megvalósításával. Azutóbbi Baráth számára három problémakör megoldását jelentette: a nemzetiségikérdést, a világnézet kérdését és a szociális kérdést. A nemzetiségi kérdésben Ba-ráth a nemzetiségek asszimilációját, az asszimilálhatatlanok kitelepítését és az el-vándorolt magyarok visszatelepítését javasolta. Világnézeti szempontból elvetette ademokráciát mint a liberális 19. század koreszméjét, mely ellentétes a magyarságérdekeivel � mivel az a Szent István-i Magyarország széteséséhez vezetett. A gazda-sági-szociális kérdések megoldására tett sommás javaslata a parasztság életszínvo-nalának emelését tartotta szükségesnek.

Baráth szintézismûvei azonban korántsem csak önmagukban állva érdekesek. Azegyáltalán nem számított ritkaságnak, hogy akár a legnagyobb történetíróink is össze-foglalják a magyar történelem menetét, ezzel sugallva a trianoni rendezés életképte-

17 HAJNAL István: Baráth Tibor: Az új Magyarország történetírása, Századok 1942, 453�459.18 Lásd a 13. jegyzetet.


76

lenségét és a revízió szükségességét. Ebbõl a �hazafias kötelességbõl� szinte kivételnélkül minden történetírónk kivette a maga részét. Baráth szintézisei azonban nemcsupán a magyar történelem értelmezéséhez nyújtanak nemzeti keretet, hanem egy-értelmû állásfoglalást is tartalmaznak a jelenben általa helyesnek tartott politikáról.Baráth munkássága azonban e tekintetben sem egyedülálló. Baráth írásainak helyétélesebb megvilágításban láthatjuk, ha összehasonlítjuk két másik szerzõ történetimezbe bújtatott politikai állásfoglalásaival. Egyrészt a Baráthhoz hasonlóan magátnemzetiszocialista ideológusnak tekintõ Málnási Ödön, másrészt a németbarátirányzat ellenzékeként fellépõ Joó Tibor munkáira kell felhívjuk a figyelmet.

A Szálasi mozgalmához kötõdõ Málnási 1937-ben jelentette meg A magyar nemzetõszinte története címû munkáját,19 melyben a magyar társadalom és államszervezettörténetét mint a Via Dolorosa stációinak bejárását értelmezte: a patrimoniális ki-rályság jogfosztott társadalmától a magyar feudálkapitalizmus csõdjéig. Az éleshangú elitellenes írás másik alapmotívuma a kettõs eredetû magyarság feltételezetttársadalmi küzdelmének bemutatása, mely szerint az elnyomott ugor faj küzd azelnyomó turáni fajjal � utóbbiba Málnási a nagybirtokos arisztokráciát, a közne-mességet, a fõpapságot és a zsidóságot sorolta, míg az elnyomott ugorokat a nem-zetmegtartó erõnek nevezett parasztsággal azonosította. Jól láthatóan ezen munká-val Málnási is pártpolitikai célokat kívánt szolgálni: a szociális kérdés nemzetiszo-cialisták által javasolt megoldásának történeti-ideológiai megalapozását nyújtva.

Joó Tibor, a magyar szellemtörténet kiemelkedõ képviselõje Baráth Tiborhozhasonlóan a magyarság történeti hivatását igyekezett megfogalmazni az egyre erõ-södõ európai német hegemónia idején � azonban Baráthhoz képest ellenkezõ elõ-jellel. Míg ugyanis Baráth a német vezetésû új Európába való beilleszkedést java-solta, s ehhez adott történeti-ideológiai támpontokat, addig Joó a német hegemó-niával szembeni magyar függetlenség mellett tört lándzsát. A kettejük világnézet-ének különbözõségébõl fakadó politikai ellentét történetírói alapállásukat és mon-danivalójukat is élesen szembefordította egymással. A magyar sorskérdésnek te-kintett nemzetiségi kérdésben Joó a befogadás és a békés megoldások szükségessé-gét hangsúlyozta, míg Baráth � mint láthattuk � az asszimiláció és kitelepítés hívevolt. Szembenállásuk következménye, hogy Joó tendenciózusan összeválogatotttörténeti munkáját20 Baráth a Századok hasábjain támadta,21 míg Baráth �irányí-tott történetírását� Joó a Magyar Nemzet lapjain bírálta.22

19 MÁLNÁSI Ödön: A magyar nemzet õszinte története, Budapest, 1937 (új kiadása: Arcanum, Budapest, 1998).20 JOÓ Tibor: Magyar nacionalizmus, Athenaeum, Budapest, 1941.21 BARÁTH Tibor: Joó Tibor: Magyar nacionalizmus, Századok 1942, 88�93.22 JOÓ Tibor: Philosophia actualis, [I�II.], Magyar Nemzet 1944. február 27., 8; 1944. március 12., 7.


77

Jogosan vethetõ fel a kérdés: a kétségkívül progresszív német történetírás mód-szereinek átvétele szükségszerûen vezetett-e a tudományosságot a napi politika ol-tárán feláldozók illetve a szélsõjobboldal táborába? A Horthy-kori magyar törté-netírás sokszínûségének hála, e kérdésekre egy-egy (ellen)példa segítségével vála-szolhatunk. Egyrészt figyelemreméltó, hogy Szabó István, aki 1941-ben jelentettemeg A magyarság életrajza címû mûvét,23 a német népiségtörténet módszerét adaptál-ta anélkül, hogy napi politikai elkötelezettség hatná át a mûvet. Sõt Szabó munká-ja talán a korszakban születõ történeti összefoglalások között a legvisszafogottabbhangon képviselte a magyar revízió ügyét. Másrészt azonban nem feledkezhetünkel arról sem, hogy a tudományosan elismert Mályusz Elemér is azok közé tartozott,akik a szélsõjobboldalra kerültek, még ha szélsõjobboldalisága nem volt egyenér-tékû a nemzetiszocializmussal.

Baráth Tibor azonban egyértelmûen elkötelezte magát a nemzetiszocializmusmellett. Ennek megfelelõen a Szálasi-adminisztrációban is szerepet vállalt, minta kultuszminisztérium egyetemi ügyek osztályának vezetõje. Baráth 1945-benemigrált Franciaországba, majd 1952-ben Kanadába. Az emigrációban aktív sze-repet vitt a kisebbségi magyar egyesületek szervezésében, s 1949-tõl 1955-ig ma-gyar nyelvû folyóiratot adott ki Nyugati Magyarság címen. A Nyugati Magyarság anemzetiszocialista emigránsok egyik fórumaként mûködött elõbb havonta, deszerény kivitelû lapként, mely a helyi magyar közösség életét meghatározó esemé-nyekrõl tudósított nemzetiszocialista szellemben, majd Baráth Kanadába költö-zése után a lap színvonala jelentõsen emelkedett: a továbbra is nemzetiszocialis-ta szellemû írások a világ legkülönbözõbb pontjain élõ szerzõk tollából, esztéti-kus kiállítású folyóiratként, kéthavonta láttak napvilágot.

Baráth a Nyugati Magyarság hasábjain jelentette meg A dunai táj államszerkezete fran-cia szemléletben címû történeti esszéjét,24 amely a Századokban 1937-ben hasonló cí-men megjelent tanulmányának25 aktualizált és erõsen átdolgozott változata. Mígugyanis az 1937-es tanulmány historiográfiai áttekintés arról, hogy a francia tör-ténetírásban hogyan és kiknek a tolla alól születtek a közép-európai államokkalfoglalkozó történeti írások, addig az 1953-ban megjelent esszé a sorstudományszabályainak megfelelõ vádirat a közép-európai térséget a szovjetnek kiszolgáltatófrancia és kisantant (fõleg cseh) politika és értelmiség ellen.

23 SZABÓ István: A magyarság életrajza, Budapest, 1941.24 BARÁTH Tibor: A dunai táj államszerkezete francia szemléletben 1871�1952, Montreal, 1953.25 Lásd a 7. jegyzetet.


78

Baráth másik jelentõsebb írása � mely 1955-ben önálló füzetként is megjelent� rövid összefoglalás a magyarság európai szerepérõl: a magyar nép és állam szen-vedéstörténeteként elõadva az eseményeket.26

Baráth az ötvenes évek közepén fokozatosan kiszorult az emigráns politikaiszervezetekbõl, s folyóirata is megszûnt, fizetõképes kereslet hiányában. A forrá-soktól és szakirodalomtól elzárt történész, akire az emigránslét terhe mellett azemigráns értelmiségi lét pszichés nyomása is nehezedett, ekkortól kezdett el fog-lalkozni a magyar kisebbség körében népszerû �tudománnyal�, a magyar õstörté-net kérdéseivel. Baráth az 1960-as és 1970-es évek fordulóján háromkötetesmunkát jelentetett meg,27 amelyben bátran összegezte a Bobula Ida nyomán el-indult sumer�magyar kutatások nézeteit egy mindent átfogó nagy elméletté. Ba-ráth saját munkája bevezetõjében az általa írtakat tudományos munkaként, deegyúttal a nemzetvédelem új eszközeként is értelmezte. Baráth tudós kritikusaiszerint legfeljebb az utóbbi értelmezési keret lehet helytálló.28 Baráth kisebb õs-történeti írásai ezután egészen 1992-ben bekövetkezett halálig jelentek meg ki-sebb és hosszabb-rövidebb életû emigráns folyóiratokban illetve önálló füzet for-májában. Ezek közül a leghasznosabbnak tûnõ munkája az 1973-ban megjelentTájékoztató,29 amelyben az emigráns magyar õstörténeti kutatások fõbb irányait is-mertette.

1975-ben A külföldi magyarság ideológiája30 címmel Baráth összegyûjtötte az emigrá-cióban megjelent �történetpolitikai tanulmányait�, melyeket �magyar, szociális és demokratikus�szellemiségük köt össze. E kötet bevezetésébõl látható, hogy Baráth ekkor a tudo-mányt már egyértelmûen azonosította az identitásalkotó illetve -õrzõ és propagan-dacélra használható mítoszalkotással. Tehát az általa továbbra is gyakorolt sorstu-dományt nem a történetírás egyik lehetséges módjának tekintette, hanem az egyet-len helyes történetírásnak. Lényeges kiemelnünk, hogy amikor Baráth tudomá-nyos eszközökkel alkotott mítoszról beszél, akkor nem cinikus hangon teszi ezt,hanem szilárd meggyõzõdését hangsúlyozza, hogy amit csinál, az tudományos igaz-ság. A Dunavidék eszményi államrendje fejezet írásai a sorstudomány tipikus képviselõi: amagyar politikai gondolkodás alapelveit, illetve az erdélyi városoknak a dunai ál-lamrendbe való illeszkedését tárgyaló munkák továbbra is a Kárpát-medencét ura-

26 BARÁTH Tibor: A magyarság szerepe Európa történetében, Montreal, 1955.27 BARÁTH Tibor: A magyar népek õstörténete, I�III., Montreal, 1968�1974. 28 A kérdés elsõ rendszerezett áttekintéséhez lásd KOMORÓCZY Géza: A sumer�magyar nyelvrokonítás. Adalékokegy jelenség természetrajzához, Budapest, 1975; illetve legújabban RÉDEI Károly: Õstörténetünk kérdései. A nyelvészetidilettantizmus kritikája, Balassi, Budapest, 2003.29 BARÁTH Tibor: Tájékoztató az újabb magyar õstörténeti kutatásokról, Montreal, 1973.30 BARÁTH Tibor: A külföldi magyarság ideológiája. Történetpolitikai tanulmányok, Montreal, 1975.


79

ló egyetlen állam szükségessége mellett érvelõ írások. Történeti tudatunk ápolása cím alákerült a magyar õstörténetet ismertetõ rövid összefoglalása mellett a magyar nem-zeti mítosz egyik szent helyének (Kolozsvár) és egyik hõsének (Rákóczi fejedelem)felmutatása, egyes történeti korszakok (a felvilágosult abszolutizmus) értelmezése,illetve a magyarországi kereszténység ezer évének mérlegét megvonó írás, továbbáaz emigráció helyzetét feltáró cikkek. Társadalmi és gazdasági útkeresésünk címen saját,emigráns magyar nemzetiszocialista álláspontját mutatta be. Találunk itt nemzeti-szocialista apologetikát és baloldalellenes vádiratot, az elburjánzó kereszténységel-lenes újpogánysággal szembeni állásfoglalást, az egyébként szükségesnek tartottmagyar iparosítás szovjet érdekek mentén való fejlesztésének kritikáját, és a mun-kásság érdekeit kifejtõ szövegeket. A Hírünk a világban címû fejezetbe Baráth a ma-gyarellenes külföldi propagandát, a magyarság nyugati megítélését elemzõ, illetvea magyarság kedvezõbb nyugati megítéléséhez szempontokat adó munkák és a pro-pagandacélokra használt történetírás török gyakorlatát ismertetõ írás kerültek.

Baráth tehát 1945 után hû maradt az általa �szegedi gondolat�-nak nevezett, fa-ji alapú, szociális és társadalmi reformokat követelõ nemzeti-keresztény elvekhez.Történetíróként azonban fokozatosan távolodott a klasszikus tudományosságtól, sa propagandacélú történetíráson keresztül a mítoszgyártásig jutott. Fordulatokbangazdag életútja a 20. századi magyar értelmiség kiszolgáltatottságának illetve önki-szolgáltatódásának egyik példája.

A Testnevelési Fõiskola nemzetõrei(ÁBTL 4.1. A-236)

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5

80

A 67-es villamos felborult szerelvénye a Rákóczi úton(ÁBTL 4.3. RL 3/2 � Rácz Lajos felvétele)

Balázs Zoltán

ÁLLAMREFORM?

1. Általában

Hadd kezdjem brutálisan: olyan, hogy államreform, nincs és nem is lehetséges.Ennek végsõ soron igen egyszerû oka van, éspedig az, hogy fogalmunk sincs róla,mi az állam. Természetesen sokféle meghatározást lehet elképzelni, amelyek aztánegy-egy szakma mûvelõit többé-kevésbé jól el is igazíthatják, de ez egyúttal a hát-rányuk is. Amikor ugyanis az �állam�-hoz a �reform� szót illesztjük, azonnal a po-litika zegzugos terepére tévedünk, amelyen a legkülönbözõbb szakmák (jog, köz-gazdaság, szociológia stb.) élesre faragott definícióival és tompavégû politikusibunkósbotokkal egyszerre kell felvennünk a harcot. Egy kicsit hasonló a helyzet,mint a társadalommal; azzal a különbséggel, hogy �társadalomreformot� ez idõszerint Magyarországon komolyabb erõ nem akar csinálni. A dolgot meg lehet ol-dani huszárosan, à la Margaret Thatcher, aki köntörfalazás nélkül bejelentette,hogy olyan mint társadalom nincs is. A magam részérõl óvatosabb vagyok, és meg-elégszem azzal, hogy az államreform létét és lehetségességét vonom kétségbe. Azállam a nehezen megismerhetõ, bonyolult dolgok közé tartozik, számtalan csáppalés nyúlvánnyal, amelyekrõl csak hosszas töprengés, sokszoros mintavétel után le-het eldönteni, hogy odatartoznak-e avagy nem. Már ha egyáltalán. Ilyen különbena �civil társadalom� nevû képzõdmény is: elég, ha arra a kínzó problémára utalok,hogy vajon a pártok odatartoznak-e vagy sem. A �civilek� szerint persze nem; a po-litológus meg a szociológus viszont nem ennyire biztos a dolgában; a jogász megazt mondhatja, hogy ha akarom, igen (önkéntes tagság, szabadon alakított belsõszabályok etc.), ha akarom, nem (bérelt hely az alkotmányban, saját törvény stb.).

De éppen ezek miatt a megfontolások miatt folytathatom kevésbé destruktívan:sok mindent, amit ilyen vagy olyan okból az államhoz kötünk, vagy vélünk tartoz-ni, meg lehet és meg is kell reformálni. Még az sem ésszerûtlen, ha valamilyenrendszer, elképzelés szerint haladunk. Ehhez persze tudni kell, hogy 1. milyenrendszer, elképzelés a helyes; 2. ki is azok a �mi�, akik a reformot meg akarják csi-nálni. Mindkét kérdésre egyszerre kell tudni válaszolni.

A jelenleg közkézen forgó tervezetek meg ötletek igen színes kavalkádot alkot-nak, rendszert nem. (Oakeshott-hívõ konzervatívoknak szóló figyelmeztetés: a�rendszer� szótól nem szabad megijedni, csak annyit jelent, hogy van valami, ami-

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � H O N I F I G Y E L Õ

81

nek elég határozott körvonalai vannak ahhoz, hogy eszmét lehessen róla cserélni.)Nem könnyû követni a fölmerült elképzeléseket. A magam részérõl ezek közül ko-molyabbnak a megye/régióreformot, a bürokrácialeépítési javaslatokat, valamintegyes ágazatok (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer) átalakítását vélem. Mind-ezek közül az új kormány hivatalba lépése óta még semmi sem valósult meg, sõtmég a világos koncepció sem látszik (leginkább talán a régiók ügyében). Ha valamimégis, akkor az a kormányzati struktúra átalakítása, amivel csak az a baj, hogy eztminden új kormány gyakorlatilag automatikusan elvégzi, amikor minisztériumo-kat, tárca nélküli miniszteri apparátusokat, államtitkárságokat megszüntet és lét-rehoz. A rendszerváltás óta ebben az értelemben permanens államreform zajlik:ma már a belügyminisztérium sem létezik (ki hitte volna�), egyetlen biztos pont-nak talán csak Sárközy professzor, minden államreformok atyja tekinthetõ. Poli-tológus legyen a talpán, aki naprakészen képes tanítani a magyar politikai rendszervégrehajtó hatalmi ágának változásait. Minden kormány azzal, hogy megalakul, ál-lamreformot csinál.

S ezzel tulajdonképpen rá is térhetünk a lényegre. Ahelyett, hogy véresre mar-cangolnánk az állam lehetséges definícióit, azt javaslom, fogadjuk el azt a túl ko-molyan nem veendõ, de beváltnak mondható, s fõleg: a lehetõ legtágabb keblûmegközelítést, amely a politikai intézményrendszert tekinti kiindulópontnak.

2. A törvényhozás

A tisztelet és a tradíció egyaránt azt követeli meg (nem is beszélve az alkotmány-ról), hogy a törvényhozást vegyük elsõ helyre. Mármost ahogy mondtam, a rend-szerváltás óta igen sok változás zajlott le a tágan értelmezett politikai rendszerben,tehát a reform maga a valóság, ez alól az egyetlen igazán feltûnõ kivétel éppen atörvényhozói hatalom. Ezt általában nem szokás bajnak tekinteni, sõt. De még re-formjavaslatok sem igen merültek föl, egyetlen kivétellel: ez a választási rendszermegváltoztatása. A változatlanság érthetõ, hiszen idevágó reformot nem csinálhata végrehajtó hatalom (azaz a kormány), csak maga a törvényhozás, amely azonbangyakorlatilag, és a kétharmados törvények miatt elvileg is az egész politikai osztálytreprezentálja. Az ismert okoknál fogva ennek az osztálynak a közös cselekvésére azMDF�SZDSZ-paktum óta nem volt komoly példa, leszámítva azt, hogy egyik részesem kérdõjelezte meg az alapstruktúrákat (legföljebb Torgyán József meg MedgyessyPéter játszott el a gondolattal, hogy másként kéne köztársasági elnököt választani,valamint Dávid Ibolya szokott néha arról beszélni, hogy kéne egy civilekbõl állómásodik kamara). Mármost ez a fajta nem-cselekvés gyakran valódi cselekvés, de


82

ha a változtatás szükségesnek látszik, akkor a változatlanság fenntartása inkább nemszándékolt következmény, semmint tudatos tett. A választási rendszer megváltoz-tatására tett kísérletek kimúlásában a magam részérõl inkább ezt, tehát a döntési-cselekvési képesség hiányát látom, semmint a közös érdeket.

Megítélésem szerint pedig volnának tenni-, változtatnivalók. De nem biztos,hogy a parlament létszámának csökkentésébõl kell kiindulni. Errõl nagyon jóltudjuk, hogy a választási rendszer megváltoztatása nélkül nincs értelme; a választá-si rendszer megváltoztatása pedig alapvetõ politikai elveket érint, ilyen a képvise-let, a többségi-arányossági szempontok egyensúlya, a képviselõi munka jellege, aválasztók döntési-deliberációs kompetenciája (a két forduló közötti politikai tá-borváltás lehetõsége, stratégiai szavazás). Egy új közmegegyezés kialakítása ezekrõlaz alapelvekrõl túlságosan is nehéz feladatnak látszik. Talán könnyebb volna egymásik irányba elindulni.

Meglátásom szerint mindegyik kormány(fõ) beleütközött abba a problémába(csak persze nem föltétlenül tartotta problémának), amit a kormányfõi hatalomkontrollálatlansága és a vele együttjáró irdatlan és kiszámíthatatlan felelõsség je-lent. A rendszerváltók fõgondja a kormányozhatóság, a stabilitás garanciáinakmegteremtése volt, de egyre több jel utal arra, hogy túllõttek a célon: az egyszemé-lyi hatalom nem a stabilitás, hanem a labilitás irányába visz, ami könnyen kvázi-diktatórikus hajlamokat ébreszt az aktuális kormányfõben. Ez elõször Medgyessyosztogatási ámokfutásában érte el paroxizmusát, s az eredeti politikai struktúravoltaképpeni hibáját jelzi, hogy leváltásához gyakorlatilag puccsra volt szükség.Gyurcsány Ferenc konvergenciatanácsának ötlete, illetve reformdiktatúraszerû re-torikája és politikai magatartása ugyanebbõl fakad. Orbán Viktor költségvetésita-nács-javaslata, majd a polgármesterek tanácsának javaslata ennek a problémának aracionális belátását is tükrözheti: a mindenkori kormányfõ egyik fontos érdeke afelelõsség részbeni megosztása. Ez többféleképpen is kivitelezhetõ: ilyen megoldása miniszterek leválthatósága a parlament által, de presztízsokok és a személyi hata-lom súlyos korlátozása miatt nincs sok realitása, ráadásul csak egy-egy személyre,nem pedig a kormányzati hatalom egészére vonatkozó korlát. Úgy vélem, hogy azállandóan elõbukkanó tanácsok és tanács-javaslatok mutatta igénynek jobbanmegfelelne egy felsõház (második kamara). Hangsúlyozottan nem kétes legitimi-tású �civilek�, valamint szakszervezetek, egyházak, szakmai kamarák stb. képvise-lõibõl delegált tanácsról, hanem választások útján elnyert mandátumokkal rendel-kezõ, kis létszámú, a törvényhozás munkájába érdemben beleszólni képes szená-tusról volna szó, amihez hasonlót például Csehországban vagy Hollandiában talál-hatunk. Ez részben tehermentesíthetné az Alkotmánybíróságot a kvázi-felsõházfunkcióitól is: egy-egy komolyabb törvénycsomag elfogadása után tömegével ér-

B A L Á Z S Z O L T Á N : Á L L A M R E F O R M ?

83

keznek a kifogások és indítványok, s az Alkotmánybíróság gyakorlatilag azt csinál-ja, amit egy felsõháznak kéne. Egy ilyen megoldás kiegyenlíthetné a négyéves de-mokratikus árapályt is, ami Magyarországon drámai izgalmakat okoz (�tavasszalminden eldõl�), valamint méltó visszavonulási lehetõséget adna azoknak a politi-kusoknak, akik nem kívánnak nyugdíjba menni, tapasztalataikra valóban szükségvan, de a napi pártharcokban elhasználódtak.

Természetesen a választási törvény további módosításaira is szükség van, illetveelképzelhetõ, hogy egyéb változtatásokat is érdemes megfontolni (például kikü-szöbölni azt az anomáliát, hogy egy parlamenti bizottság elõtt úgy �kötelezõ� meg-jelennie minden állampolgárnak, hogy ha nem teszi, semmiféle szankcióval nemsújtható). De a legfontosabb, hogy egy ilyen reform kivitelezése csakis a politikaiosztály túlnyomó többségének az egyetértésével képzelhetõ el. Amíg ilyenre nincsesély, addig teljesen fölösleges reformokon gondolkodni; illetve amíg nem ilyenalapkérdésekkel kezdjük az �államreformot�, addig minden Államreform Bizott-ság, legyen bár akár maga Draskovics Tibor a felelõse, legföljebb arra jó, hogy nö-velje az állami apparátust.

3. Végrehajtó hatalom

A végrehajtó hatalomhoz tartozó intézmények, szervezetek nagy része állandóanváltozik. Ahogy jeleztem, minden kormányváltás kormányzati struktúraváltás is.Politológusok számára közhely, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek során a legfel-sõbb közigazgatási szint a miniszterelnöki hatalom súlyának megfelelõ szerkezettéalakult, benne a miniszterelnöki hivatallal és annak számtalan magas szintû veze-tõjével. Minisztériumok integrálódtak és dezintegrálódtak, kifejezve ezzel a kor-mányzó erõk politikai hangsúlyait illetve érdekeit, s így alkalomról alkalomra vala-milyen rendszert, elképzelést sugalltak arról, hogy az aktuális reformnak mi is aziránya. Ha nem tették, az a kormányzó politikai erõ hibája, de a következõ kor-mány lehetõsége is. A legfrissebb változtatásokat tekintve például a legkevésbé semvilágos, hogy a kettõs államtitkári rendszer megszüntetése miért is jó, s még nemlátszanak a következményei: mindenesetre tizenhat éves struktúrát dobtak a lom-tárba, anélkül, hogy az Államreform Bizottság ehhez bármit is hozzászólt volna,vagy a koalíciós erõk ezt igazán megindokolták volna.

Az egyes minisztériumok és fõhatóságok, illetve az általuk felügyelt szakterü-letek is jégtáblaként sodródtak a reformok folyamán: hol ide, hol oda, hol híz-tak, hogy fogytak, de végeredményben köszönik, mind megvannak. Nyilván van-nak olyan intézmények is, amelyek jól, s olyanok is, amelyek rosszul mûködnek.


84

Ha az Állami Számvevõszék jelentéseinek megvitatására például több parlamen-ti idõt szánnának, talán elõbbre jutnánk a rosszul mûködõ intézmények kiszû-résében.

Az unióhoz való csatlakozás intézményi-szervezeti körülményeinek változásai-ról sem lehet túl sokat tudni, pedig igen komoly pénzek elosztásáról van szó. Azegyes minisztériumok számára elemi érdek, hogy ezekrõl a forrásokról is õk dönt-hessenek, a magam részérõl nem bánnám azonban, ha láthatóbb és számon-kérhetõbb keretek között lehetne megítélni, hogy a tagság pontosan milyen pénz-ügyi, jogi és szervezeti következményekkel jár.

A közpolitika területén azonban beleütközünk a civil társadalom és az állam ha-tárai tisztázatlanságának és elvi tisztázhatatlanságának problémájába. Az egyes szak-mák által használt definíciók hatóköre és politikai alkalmazhatósága erõsen korláto-zott. Egy közgazdász számára a probléma például úgy kezelhetõ, ha minden intéz-ményt, amely költségvetési támogatásból részesedik, az állam � a végrehajtó hatalom?� részének tekintünk. De valóban minden intézmény az állam része, amelyik államitámogatásból él (vagy fõként abból), illetve közösségi tulajdonban van? Csak azért,mert a források elosztásáról a kormány dönt? Ha ez igaz volna, akkor nemcsak az ál-lami vagy önkormányzati tulajdonban lévõ iskolákat, kórházakat, hanem számosnagyvállalatot, közüzemet is ide kell sorolnunk, sõt az állami alkalmazottakat, a fõlegsegélybõl élõket, családokat is az állam részének kellene tekintenünk. Ez nyilvánva-lóan abszurd következtetés. Ha politológusként közelítjük meg a kérdést, akkor aköltségvetési részesedésen kívül fõ kritériumként azt határozhatnánk meg, hogy az ál-lamnak azok az intézmények, szervezetek a részei, amelyek a végrehajtó hatalom il-letve az azt irányító politikai akarat függvényének tekinthetõk. Egy állami iskola, haabban a tanterv végeredményben politikai döntés következménye � s Magyarorszá-gon ez a helyzet �, megfelelhet ennek a feltételnek, míg egy egyházi iskola, amelyugyan a fejkvótából tartja fönn magát, de tantervét szabadon alakítja � s ez még in-kább igaz az egyetemekre �, nem felel meg neki. Hasonlóan komplikált a biztosítás-alapú egészségügy is, hiszen a társadalombiztosítási pénztár fõ bevétele a közvetlenülerre a célra befizetett járulék, amely fölött a politika nem rendelkezhet szabadon;ugyanakkor mégis része az állami költségvetésnek. Sõt a polgárok több-kevesebb ok-kal úgy vélik, hogy az iskolák, egyetemek, kórházak még akkor sem egyértelmûen azállam vagy a végrehajtó hatalom részei, ha netán mindkét definíció szerint is oda vol-nának sorolhatók. Egy általános iskola szociológiai értelemben a helyi társadalom, ahelyi közösség része is, adott esetben sokkal inkább az, mint bármi egyéb. Mindeze-ket a kérdéseket az önkormányzatok politikai viszonyrendszere tovább bonyolítja.

Ezeket a megfontolásokat igen körültekintõen kell figyelembe venni. A politi-kus vagy a politikai szakértõ könnyen leragad valamelyik tiszta helyzetet kínáló de-


85

finíciónál, s amikor államreformot emleget, a legteljesebb természetességgel so-rolja az iskolát, a kórházat, az egyetemet, a szociális otthont, a közalkalmazottakaten bloc �az állam� címszó alá. Ennek a vegytiszta megközelítésnek immár klasszikusképviselõje Bokros Lajos. A reformszocialista politikai szocializáció minduntalankiütközik rajta, függetlenül attól, hogy technikai értelemben javaslatai �liberális-nak� vagy �piacosítónak� tûnnek. Persze nem az õ személye itt az érdekes, hiszennagyon sok más reformer is van, aki ugyanabból az iskolából jött. Ez az iskola nemveszi tudomásul (vagy észre sem), hogy a rendszerváltás egyik vívmánya éppen azvolt, hogy a körvonalazatlan államot sikerült valamelyest hátrébb szorítani, s helyette apolitikai rendszer kontúrosabb és ellenõrizhetõbb valóságát megteremteni. A reformszocia-listák, akik egykor a paternalista állam politikai koncepciója ellen léptek föl, máraa vegytiszta költségvetési megközelítés híveiként paternalistábbak, mint egykori el-lenfeleik. Nem látják, hogy az államot elsõsorban nem technikai, hanem politikaieszközökkel lehet korlátozni, tehát nem mindig és nem feltétlenül a költségvetésitételek megkurtítása vagy amputálása révén lesz kisebb az állam, hanem a politikaidöntések decentralizálása révén is. Ez azonban számukra vörös posztó, hiszen ál-lamreformjaiknak állandóan gátat emel az a tény, hogy az iskolák, kórházak, egye-temek nem hajlandók a végrehajtó hatalom részeinek képzelni, majd engedelme-sen fölszámolni magukat.

Ebbõl a perspektívából nézve különösen is feltûnõ tévedés az a beállítás, hogy aminisztériumok és fõhatóságok által felügyelt szakterületek mindegyike tizenhatéve változatlan struktúrákkal mûködik. Reménytelenül álságos az a retorika, ame-lyik megkövesedett, változásra képtelen struktúráknak akarja beállítani ezeket azintézményrendszereket (ismét: egy-egy intézmény kivétel lehet). Pontosan azért,mert nem az állam, nem a végrehajtó hatalom részei, többségük világosan érzékel-te, hogy elõre kell menekülnie, s közvetlen kapcsolatot keresett a �piaccal�. Szá-mos állami vagy fõleg állami (illetve közösségi, tehát önkormányzati) tulajdonbanlévõ vállalat vesz részt a piaci versenyben, legföljebb nem mindig a hazai piac a re-leváns környezet. Az oktatási rendszer teljes vertikuma hozzálátott a drámai de-mográfiai változásokhoz való alkalmazkodáshoz. Új szakok, tagozatok, integrált is-kolák, képzési formák, szakmai jellegek, identitások alakultak ki, jóformán a sem-mibõl. Vannak ezek között sikerek és kudarcok is, mi sem természetesebb ennél.Mélyebb ismereteim az egyetemi szférából vannak, de nagyon sok közép- és álta-lános iskolát is fel tudnék hozni példának. Probléma persze van még bõven, de vi-lágra szóló cinizmus azt állítani, hogy az egyetemek mindenekelõtt azért szorulnakalapos reformra, mert nem innováltak, ellenálltak az üdvös reformoknak, pazar-lók és az állami költségvetésen élõsködnek. Valójában csak az elmúlt évtizedbennégy-öt alapvetõ reformot hajtottak végre (kredirendszer, egyetemi integráció,


86

doktori képzés, bolognai reform stb.). Kevés olyan nagyvállalat van, amelyik eny-nyit innoválna ennyi idõ alatt. A diákokért számos területen valódi verseny folyik,hiszen õk hozzák magukkal a pénzt (a fejkvóta formájában). Mivel Magyarországonnincs kvázi-garantált munkahely a diplomások részére, mint Franciaországban, adiákok igenis figyelembe veszik diplomáik várható piaci értékét. Egy ilyen mûveletrendkívül bonyolult, soktényezõs döntés, amely egész életpályákat határozhat meg.Felelõtlenség volna ezekbe az egyéni (piaci!) döntésekbe olyan módon beletenye-relni, amivel az ésszerû alkalmazkodás esélyét is elvesszük az egyénektõl. Ebbõlnem az következik, hogy közpolitikai reformokra nincs szükség. Arra viszont igen,hogy minden egyes lépést alapos modellezés és hatásvizsgálat elõzzön meg.

Föltehetõen tarkább a kép az egészségügyben, noha ezzel kapcsolatban meg kelljegyezni, hogy a tevékenység és a finanszírozás kapcsolatának eltérései eleve nehe-zebbé teszik a változtatások kezdeményezését, de számtalan bizonyíték van arra,hogy az egészségügyi szolgáltatások piaca sem maradt változatlan. Ezért is tökéletesostobaság a jobboldal retorikája (a magam részérõl politikai hasznosságában semhiszek), amely egyrészt azt látszik sugallni, hogy az egészségügyi rendszer lényegé-ben változatlan maradt, másrészt meg azt, hogy ez így is van jól (az alapfeladat amegvédése). Az egészség igenis üzlet, legalábbis mióta az elsõ varázsló az elsõtrepanálásért elfogadta/megkövetelte az elsõ kókuszdiót mintegy tízezer évvel ez-elõtt, a kérdés nem a piac beengedése vagy be nem engedése, hanem szabályozása,jogi eszközökkel. Mondani sem kell, hogy ez sem államreform, hanem állami, he-lyes nevén közpolitikai feladat. Nem szabad tehát minden közpolitikai változtatást,reformot államreformnak keresztelni, jóllehet nagyon is helyénvaló politikai prog-ramokba illeszteni, világos értékpreferenciákhoz igazítva õket.

4. Önkormányzati rendszer

Az igazságszolgáltatás hagyományosan a harmadik hatalmi ágazata a politikai rend-szernek, noha (legalábbis Magyarországon) félreértést okozhat, ha ezt nagyonhangsúlyozzuk. Ennek az az oka, hogy abba az egyébként helyes elvárásba, amelyszerint az igazságszolgáltatásnak politikamentesnek kell lennie, sokan mintha aztaz állítást is beleértenék, hogy az igazságszolgáltatás valahogy nem része a politikaiközösségnek, hanem a jog és a jogi szakértelem produktuma vagy funkciója. Ezazonban most nem tárgyam, csak jelzem, hogy az igazságszolgáltatási rendszer issokat változott, finomodott, új szervezetek és eljárások jöttek létre illetve hono-sodtak meg, s a végrehajtó hatalommal való kapcsolatrendszerben is rengeteg vál-tozás történt. Ez nem jelenti, hogy ne volna értelme el-eltöprengeni például azon,


87

hogy az esküdtszék intézményének újbóli felállítása (bizonyos korlátok között)nem segítené-e az alapvetõ társadalmi normák betartásának illetve szankcionálásá-nak közösségibb megélését és így hatékonyabbá tételét. Egy ilyen vitának azonbanmég a nyomai sem látszanak, ezért fontosabbnak látszik, hogy itt az aktuálisan vi-tatott önkormányzati reformra térjek ki részletesebben.

Elõfordul, hogy az önkormányzatokat a negyedik hatalmi ágnak nevezik: ennekaz lehet az alapja, hogy a polgárok szemszögébõl nézve saját közösségük vezetõiugyanolyan jellegû hatalmat gyakorolnak fölöttük, mint a törvényhozás vagy a kor-mány. Máskor viszont szembeállítják õket az államhatalommal, azon az alapon,hogy az elõbbi elõl nincs menekvés, mivel egységes és azonos jogrendet alkot éstartat be; az utóbbiak elõl azonban van, sokszor elég átköltözni a szomszéd telepü-lésre ahhoz, hogy lényeges politikai változást élhessünk meg saját életünkben.

Az alkotmány IX. fejezete foglalkozik az önkormányzatokkal, elég részletesenahhoz, hogy jelentõs változást alkotmánymódosítás nélkül ne lehessen velük kap-csolatban végrehajtani. Az önkormányzati törvény módosításához pedig kéthar-mados többségre van szükség. Az önkormányzati rendszert tehát igen erõs kettõssánccal védi a jog, s ennek megváltoztatásában egyértelmûen a törvényhozás, nempedig a végrehajtó hatalom a politikai kezdeményezõ fél. Vajmi kevés esély látszikarra, hogy a törvényhozásban a megfelelõ többség kialakuljon: amíg ez az esély hi-ányzik, ugyanolyan fölösleges a reformot erõltetni kormányoldalról, mint amilyenhiábavalóság volna magának a törvényhozó hatalmi ágnak a konkrét reformjárarészletes javaslatokat kidolgozni. Ettõl persze még el lehet tûnõdni amúgy közéle-tileg azon, hogy miképpen lehetne a legfontosabb politikai alapelveket egyáltalánkiválasztani, illetve fontossági sorrendjükben megegyezni, s valamilyen koherenskoncepcióba tömöríteni õket. Föltehetõen fontosnak találnánk a demokratikusönkormányzás elvét (beleszólás a közösségi döntések bizonyos � nem feltétlenülmindenütt azonos � körének meghozatalába), az identitás és a történetiség elvét(tájegységek, hagyományok, együttmûködõ közösségek), az ésszerûség, a hatékony-ság és a szubszidiaritás elvét (milyen feladatot milyen szinten érdemes, célszerû,ésszerû ellátni, milyen erõforrásokból), valamint a politikai rendszer más intéz-ményeivel való kapcsolatok konzisztenciájára vonatkozó elvet (például hogy ne azaktuális kormányzati kapcsolatoktól függjön, hogy az autópálya vagy vasútvonalmerre kanyarodik: az egyik várost kihagyja, a másikat érinti; vagy hogy a polgár-mesteri tisztség összeférhetõ-e a képviselõi tisztséggel). Bizonyosan zsákutca, hakizárólag egyetlen elvre figyelünk, pláne ha az adott elv egyetlen forrás minél ala-posabb megcsapolásának technikáját támasztja alá, mint a regionalizmusról vallottaktuális uniós eszmékhez és belõlük levezetett direktívákhoz igazított reformjavas-latok esetében.


88

5. Összegzés

Államreform tehát nincs és nem is lehetséges; ellenben a politikai rendszer egyesrészleteinek, valamint az állam és a társadalom közös intézményeinek megváltoz-tatásán érdemes elgondolkodni. Az elõbbi területen szigorúan az elmúlt másfélévtized politikai tapasztalataiból kell kiindulni; az utóbbin pedig rigorózus köz-politikai elemzésekre van szükség. Mindenekelõtt abban kéne egyetérteni, hogyhol és mit volna ésszerû és helyes megváltoztatni, azaz hol vannak olyan problé-mák, amelyek minden politikai erõt kellemetlenül érintenek; majd abban kelle-ne megállapodni, hogy egyáltalán kinek kell egyetértenie. Amíg ezek a feltételekhiányoznak, valódi reformnak sem értelme, sem lehetõsége nincs. Az aktuáliskormány, azaz a végrehajtó hatalom politikai feje természetesen megteheti, s po-litikai programja alapján meg is kell tennie, hogy különbözõ közpolitikai célokattûz ki és azokat igyekszik elérni � más kérdés, hogy mennyire megalapozottan. Ezazonban nem államreform. Az államreform retorikája gyakran azt látszik leplez-ni, hogy bár a kormány által kezdeményezett reformlépések imitt-amott a politi-kai rendszer alapjait is érintik (az önkormányzati rendszert, az iskolai autonómi-át, a közigazgatási rendszer egyes kulcselemeit), de neki erre mint az államot�irányító� politikai vezetésnek fölhatalmazása van. Nem véletlen, hogy az ellen-zék minderre védekezõ és élbõl elutasító politikával reagál. Ez persze nem sze-rencsés helyzet, ha a változtatások szükségességét tartjuk szem elõtt; de a politikaifelelõsség mindenképpen azoké, akik a helyzetet megteremtik, s eltorlaszolják azutat a valódi reform elõl.


89

Pesti Sándor

A KORMÁNYZATI REFORM

A választási kampány során nagy hangon beharangozott, fiókban lapuló (?) re-formtervezetek közül ez idáig egyedül a kormányzat mûködési és szervezeti rend-jének valóban jelentõs változásokat hozó reformja látott napvilágot, és realizáló-dott különbözõ jogszabályok formájában. Talán nem számít nagyképûségnek, hakifejezésre juttatom meglepõdésemet és bizonyos fokú örömömet azzal kapcsolat-ban, hogy az eddig elfogadott reformintézkedések mind a fõ csapásirányokat,mind az egyes konkrét intézkedéseket illetõen jelentõs részben megegyeznek az ál-talam készített, és az idei Politikai Évkönyvben megjelentetett kormányzati re-formtervezettel. Az pedig különösen pikáns, hogy a reform gerincét jelentõ jogál-lási törvény parlamenti vitájában a szocialisták vezérszónoka, Wiener György dek-larálta is: �A jelenlegi változtatás azt fejezi ki, hogy határozott, erõteljesebb politi-kai kormányzásra van szükség.� Amely megközelítésmód jóval közelebb áll az álta-lam kidolgozott koncepcióhoz, aki a Polgári Kormányzás 2006 vonatkozó munka-csoportjának vezetõje voltam, mint Sárközy Tamás elgondolásához, aki folyamato-san a kormányzati tevékenység depolitizálását, deprezidencializálását és a szakmaijelleg erõsítését hangsúlyozza.

A kormányzati reform ez idáig elsõsorban a következõ jogszabályokban ésegyéb jogi normákban öltött testet: 2006. évi LIV. Törvény a Magyar Köztársa-ság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról; 2006. évi LVII.Törvény a központi államigazgatási szervekrõl, valamint a Kormány tagjai és azállamtitkárok jogállásáról; 1073/2006. (VII.26.) kormányhatározat a Kormányügyrendjének módosításáról; 1068/2006. (VII,13.) kormányhatározat a Kor-mány kabinetjeirõl; 1069/2006. (VII.13.) kormányhatározat a kormányzati(köz)alapítványok felülvizsgálatáról; 160/2006. (VII.28.) kormányrendelet a Mi-niszterelnöki Hivatalról, valamint a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszterfeladat- és hatáskörérõl; 130/2006. (VI.15.) kormányrendelet a Nemzeti Fej-lesztési Ügynökségrõl; 1062/2006. (VI.15.) kormányhatározat a fejlesztéspoliti-káért felelõs kormánybiztos kinevezésérõl és feladatairól, illetve ennek módosí-tása az 1072/2006. (VII.24.) kormányhatározat által; 3/2006. (VI.22.) minisz-terelnöki rendelet a fejlesztéspolitikáért felelõs kormánybiztos szervezetirányítójogkörérõl, illetve ennek módosítása a 6/2006.(VII.25.) miniszterelnöki rende-let által; 1064/2006. (VI.29.) kormányhatározat a Nemzeti Fejlesztési Tanács


90

létrehozásáról; 1065/2006. (VI.29.) kormányhatározat a fejlesztéspolitika meg-valósításával összefüggõ egyes szervezeti kérdésekrõl; 1061/2006. (VI.l5.) kor-mányhatározat az államreform elõkészítésével és megvalósításával összefüggõegyes szervezeti és személyi kérdésekrõl; 2/2006. (VI.22.) miniszterelnöki ren-delet az államreform elõkészítõ munkáinak operatív irányításáért felelõs kor-mánybiztos szervezetirányító jogkörérõl; 2118/2006. (VI.30.) kormányhatározataz államháztartás hatékony mûködését elõsegítõ szervezeti átalakításokról és azazokat megalapozó intézkedésekrõl; 2131/2006. (VII.26.) kormányhatározat azigazgatási és igazgatás jellegû tevékenységet ellátó központi költségvetési szervek-nél foglalkoztatottak létszámáról.

A reform fõ célkitûzései a kormányzati szervezetrendszer hatékonyabbá, olcsóbbá, centralizál-tabbá, az összkormányzati szempontokat jobban érvényesítõvé tétele, a miniszterelnök hatalmának továb-bi növelésével és � mint láttuk � a kormányzás politikai aspektusának erõsítésével.

*

A legfontosabb, legátfogóbb változtatásokat tartalmazó jogszabály a központi ál-lamigazgatási szervekrõl, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásárólszóló, teljesen új törvény, ami az 1997-es jogállási törvényt váltotta fel. Maga Wie-ner György fogalmaz így: �Noha látszólag csak egy egyszerû, az államigazgatás köz-ponti szervezetével foglalkozó törvényjavaslat fekszik elõttünk, valójában átfogószabályozási anyaggal foglalkozunk, olyan törvényjavaslattal, amely meghatározójelentõségû lesz a következõ évek, netán évtizedek számára is.� Éppen ezért nevez-hetõ példátlannak a magyar parlamentarizmus elmúlt 16 éves történelmében, hogyegy ilyen súlyú, 81 szakaszból álló, és az egész kormányzati szervezetrendszert átfo-góan szabályozó novellát � vagy ahogy a törvényjavaslat indoklása nevezi, kódexet �érdemi vita nélkül fogadjon el az országgyûlés. A törvényjavaslat végsõ változatátmindössze néhány órával a plenáris tárgyalás elõtt kapták meg a képviselõk, így leg-többjük úgy szavazott róla, hogy el sem olvasta, és a téma ellenzéki felelõseinek iscsak a felületes átfutásra volt ideje, így módosító indítványok kidolgozása és be-nyújtása fel sem merülhetett.

A törvényjavaslatot egyébként formailag Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó ésKuncze Gábor nyújtotta be, képviselõi önálló indítványként. A miniszterelnökmondta el az expozét 45 perces idõkeretben, de a felszólalás szinte egyáltalánnem érintette magát a törvényjavaslatot, abból a néhány mondatból pedig, amitpróbált mondani róla, az derült ki, hogy még nagy vonalakban sem ismerte an-nak tartalmát.

A törvény legfontosabb elemei a következõk:

P E S T I S Á N D O R : A K O R M Á N Y Z A T I R E F O R M

91

1. Részletezi és pontosítja a miniszterelnök közjogi státusával kapcsolatos egyeskérdéseket.

Elõször deklaráltatik törvényi szinten, hogy �a miniszterelnök a Kormányprogramjának keretei között meghatározza a Kormány politikájának általános irá-nyát�. (Az indoklás pedig ehhez hozzáteszi, hogy a kormányprogram az Alkotmány33.(3) szakasza alapján a miniszterelnök személyéhez kötõdik.)

A 2004. augusztusi rossz tapasztalatokon okulva, és az Alkotmánybíróság55/2004. (XII.13.) határozatát alapul véve az új törvény pontosítja a miniszterel-nök lemondásának körülményeit. Egyértelmûen rögzíti, hogy a miniszterelnökmegbízatása a lemondás benyújtásával szûnik meg, a lemondás érvényességéhez el-fogadó nyilatkozat nem szükséges. Egyértelmûvé teszi továbbá, hogy ha a minisz-terelnök ellen bizalmatlansági indítványt nyújtanak be, õ az indítvány feletti sza-vazás lezárultáig nem mondhat le (ezáltal a parlamenti többség bizalmát már nemélvezõ miniszterelnök nem hosszabbíthatja meg a hatalmát ügyvezetõ miniszterel-nökként). Rögzíti továbbá a törvény az ügyvezetõ miniszterelnöki megbízatás meg-szûnésének okait, valamint helyettesítésének kérdését.

Ebbe a részbe azonban belekerült egy vitatható, alkotmányosan aggályos bekez-dés is. A törvény szerint ugyanis: �A miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságiindítvány benyújtását bármely országgyûlési képviselõ kezdeményezheti. A kezde-ményezést az Országgyûlés elnökének be kell jelenteni.� Az Alkotmány 39/A. sza-kasz 1. bekezdésében pedig ez áll: �A képviselõk legalább egyötöde a miniszterel-nökkel szemben írásban � a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésé-vel � bizalmatlansági indítványt nyújthat be.� A két bekezdés ugyan nem ugyanar-ra az aktusra vonatkozik (az elsõ csupán az aláírásgyûjtés megkezdésére), de félre-értésekre adhat okot, hogy az egyik aktus csak a jogállási törvényben, míg a másikcsupán az Alkotmányban szerepel. Ráadásul én semmi értelmét nem látom az újszabályozásnak, az indoklásból sem világos számomra, hogy miért kell a kezdemé-nyezést a házelnöknek bejelenteni.

2. Mint az 1997-es jogállási törvényhez képest kibõvített cím is mutatja, a jog-szabály 16 évvel a rendszerváltás után végre törvényi szinten szabályozza a kor-mányzati szervezetrendszer legfontosabb intézményeit (minisztériumok, Minisz-terelnöki Hivatal, kabinetek, kormánybizottságok, kormányhivatalok, központihivatalok).

3. Több területen fontos terminológiai tisztázást hajt végre. Ezek közül a leg-fontosabbak:

� Megalkotja a központi államigazgatási szervek zárt tipológiáját. Ennek kere-tében az eddigi 13 országos hatáskörû szervet 4-re csökkenti � kormányhivatal el-nevezéssel �, a többit tárcafelelõsségi körbe sorolja (központi hivatalok).


92


93

� Részletesen definiálja, és egymástól pontosan elhatárolja az irányítás és a fel-ügyelet fogalmát.

4. A törvény talán legnagyobb vitákat kiváltó eleme a minisztériumok vezetõistruktúrájának átalakítása. Ennek lényege, hogy megszûnik az eddigi politikai állam-titkár � közigazgatási államtitkár dichotómia, és a miniszter teljes jogkörû helyette-sévé a jelzõ nélküli államtitkár válik, akibõl ezentúl minden minisztériumban csakegy lehet (a Miniszterelnöki Hivatalt kivéve, ahol maximum négy). Az eddigi jogsza-bályokban a közigazgatási államtitkárok számára megállapított feladat- és hatáskörö-ket a miniszterhez telepíti (és nem az államtitkárhoz). Az eddigi helyettes államtit-károkat az új törvény szakállamtitkárnak nevezi, és minisztériumonként maximumöt mûködését engedélyezi. Fontos változás, hogy ezentúl a szakállamtitkárok megbí-zatása a többi állami vezetõhöz hasonlóan a kormány megbízatásához kötõdik, jog-állását, megbízatásának keletkezését és megszûnését a törvény az államtitkárral ana-lóg módon szabályozza. Ezzel tehát a jogszabály azt deklarálja, hogy az államtitkárokés a szakállamtitkárok egyaránt politikai kinevezettek, a patronázspozíciók részei.

Szemben sokak véleményével, én az új struktúrát becsületesebbnek és korrek-tebbnek tartom, mint az eddigi álszent szabályozást, amely köszönõ viszonybansem volt az empirikus valósággal. Tetszetõsen hangzik persze, hogy nem a jogsza-bályokat kellett volna a gyakorlathoz igazítani, hanem éppen fordítva, csakhogymeggyõzõdésem szerint ez merõ illúzió.

A Századvégben megjelent, patronázsról szóló tanulmányomban Németország,Franciaország és Anglia példáján részletesen, jogszabályokkal és a politikai gyakor-lat empirikus adataival alátámasztva mutattam be, hogy a nyugati demokráciákra ál-talánosan jellemzõ, hogy a vezetõ kormányzati pozíciókban a politikai lojalitás leg-alább olyan fontos, mint a szakmai rátermettség (a két szempont egyáltalán nemzárja ki egymást), és a minisztériumok vezetõ tisztségviselõi döntõen politikai kine-vezettek, akik a kormányváltást követõen nagy részben kicserélõdnek. És ezek a ten-denciák, a politikai patronázspozíciók köre inkább erõsödik, semmint gyengülne.1

Tegyük mindehhez hozzá, hogy azért a törvény több pontja is hangsúlyozza aszakállamtitkári pozíciónak a többi állami vezetõhöz viszonyított szakmaibb jelle-gét. Így � a miniszterrel és az államtitkárral szemben � nem lehet országgyûlésiképviselõ, kötelezõ elõfeltétel a (jogi, közgazdasági vagy szakirányú) egyetemi vég-zettség, és csak adott szakterületek irányítására nevezhetõ ki, funkcionális (gazdál-kodási, üzemeltetési, humánpolitikai) tevékenységre nem.

1 PESTI Sándor: Politikusok és köztisztviselõk viszonya, politikai patronázs a nyugat-európai demokráciákban, Századvég2004/2., 107�145.


94

Végül jegyezzük meg, hogy eddig is indoklás nélkül lehetett felmenteni a he-lyettes államtitkárokat (sõt még a fõosztályvezetõket is!), és a közigazgatási személy-zet direkt politikai befolyásoltságát a zárt�nyílt közszolgálat dichotómiájában vizs-gálva a szabályozás általában is alapvetõen nyílt rendszerû volt, amely a zárt rend-szernek inkább csak a szimbólumait vette át. Tehát az új szabályozás nem is jelentolyan diametrális változást, mint ahogy egyesek beállítják.2

5. A törvény célul tûzi ki a minisztériumok szervezeti és mûködési rendjének egy-szerûbbé, hatékonyabbá és olcsóbbá tételét. E körben talán a legfontosabb, hogy atörvény egyértelmûen kimondja: �A minisztérium a miniszteri kabinetre, fõosztály-okra és titkárságokra, a fõosztály osztályokra tagozódik.� Az összes többi � jogszabály-okban eddig sem szereplõ � szervezeti forma (fõcsoportfõnökség, fõigazgatóság, hi-vatal, iroda stb.) megszûnik. A titkárság elnevezést is kizárólag az állami vezetõk te-vékenységének ellátását segítõ, adminisztratív egységek viselhetik, és megszûnnek azönálló osztályok is. Ezeknek a rendelkezéseknek azért van nagy jelentõségük, mert azelmúlt években rendkívül heterogénné, szinte átláthatatlanná váltak a minisztériu-mokban a szervezeti szintek és elnevezések. Ez igen komoly zavarokat okozott a mi-nisztériumok közötti együttmûködésben, sokszor nem tudták az egyes minisztériu-mokban, hogy a társminisztériumban ki van velük egy szinten, kinek ki a partnere.

Kiiktatja az új jogszabály az 1997-es jogállási törvény azon passzusát, mely sze-rint: �A Kormány az államigazgatási szervnél kormányzati feladatokat ellátó sze-mélynek államtitkári, a miniszterelnök pedig helyettes államtitkári illetményt, il-letõleg juttatásokat biztosíthat.� Ez tette lehetõvé, hogy a kormányzati szervezet-rendszeren belül a ténylegesen államtitkári, helyettes államtitkári pozíciót betöl-tõk sokszorosa részesült az állami vezetõket megilletõ juttatásokban. A jelenlegitörvény csak a négy kormányhivatal vezetõjének biztosít államtitkári illetményt ésjuttatásokat, illetve a helyetteseik számára szakállamtitkári illetményt, és az összeseddigi, kormányrendeletben, kormányhatározatban, valamint miniszterelnökirendeletben biztosított jogosultságot megszünteti.

Szigorú keretek közé szorítja a törvény a kormánybiztosok és a miniszteri biz-tosok kinevezését és mûködését. Az állami vezetõkön túl maximum három, díja-zásban részesülõ kormánybiztos tevékenykedhet egyszerre a kormányban, legfel-jebb két évig. Miniszteri biztos pedig csak a minisztérium állományába tartozó sze-mély lehet (egyszerre maximum kettõ, legfeljebb hat hónapra), aki azonban tevé-kenységéért külön díjazásban nem részesül.

2 Lásd errõl részletesen GAJDUSCHEK György: Szakértelem és/vagy politika. A magyar közszolgálat jogi és empirikuselemzése, Politikatudományi Szemle 2005/2., 111�135.

Az összes többi, mondvacsinált kormánymegbízotti, kormánymeghatalmazottistb. pozíció végleg megszûnik. Persze azt azért lehetõvé teszi a törvény, hogy a mi-niszterelnök �diplomáciai, személyes tanácsadói feladatok vagy egyéb eseti jellegûfeladat ellátására megbízást adjon�, és e téren semmilyen megkötést nem tartal-maz, sõt az indoklás külön kiemeli, hogy �a juttatási-javadalmazási problémákra apolitikai tanácsadói vagy fõtanácsadói kinevezés adhat megoldást�. Ha ehhez hoz-zátesszük, hogy a kormány deklarált célja a miniszteri kabinetek megerõsítése, ösz-szességében a költségcsökkentés egyáltalán nem garantált. (Sárközy Tamás szakmaikoncepciójában egyébként a minisztériumi apparátusok 2%-ában javasolta maxi-málni a politikai tanácsadók és fõtanácsadók létszámát, ez azonban nem került be-le a törvénybe.)

A kormányzati struktúrát egyszerûbbé, hatékonyabbá és olcsóbbá tévõ intézke-dések közé tartozik még a tárca nélküli miniszterek számának limitálása (maxi-mum a minisztériumot vezetõ miniszterek egyötöde), a minisztériumi háttérin-tézmények számának radikális csökkentése (részben összevonás, részben meg-szüntetés révén), a kormány által létrehozott közalapítványok létjogosultságánakés tevékenységének felülvizsgálata, valamint a területi közigazgatási (dekoncen-trált) szervek redukálása (összevonással, illetve a megyei szint regionálisra emelé-sével).

6. A törvény több intézkedése tükrözi a miniszterelnök súlyának további növe-lésére, a kormányzati centralizációra, az összkormányzati szempontok erõsítéséreirányuló kormányzati szándékot. A már idézett törvényi szakasz a miniszterelnökkormányzati politikát meghatározó iránykijelölési jogáról teremti meg ezen törek-vések elvi alapját. Ezzel összefüggésben törlik az 1997-es jogállási törvény azonpasszusát, mely szerint: �A miniszter a jogszabályban elõírt feladat- és hatáskör-ében önállóan jár el és ezért felelõsséggel tartozik.� A helyébe a következõ megfo-galmazás lép: �A miniszter a Kormány általános politikájának keretei között veze-ti a minisztériumot.� Ezzel tehát lényegében a jogalkotó a miniszteri felelõsség el-vének megszüntetését deklarálja, miközben az Alkotmány vonatkozó passzusát �39(2) � érintetlenül hagyja.

A jogszabály külön alfejezetben tárgyalja a Miniszterelnöki Hivatal feladat- éshatásköreit. Kimondja, hogy a hivatal a miniszterelnök munkaszerve, tevékenysé-gét a miniszterelnök irányítja, és az SZMSZ-ét is õ adja ki. Fõ funkciói: közremû-ködik a kormány társadalmi-gazdasági stratégiájának kialakításában; a kormány ésa miniszterelnök döntéseinek, valamint a kormányprogram célkitûzéseinek meg-felelõen gondoskodik a kormányzati tevékenység stratégiai irányításáról és össz-hangjának biztosításáról, a döntés-elõkészítésben az összkormányzati érdekek ér-vényesítésérõl.


95

Ezen funkciók hatékonyabb érvényesítése érdekében a kormányügyrend módo-sítása elõírja, hogy az egyes minisztériumokban megszületõ elõterjesztéseket, jog-szabálytervezeteket még a tárcakörözés elõtt az elõterjesztõnek meg kell küldenieegy, a Miniszterelnöki Hivatalban létrehozott munkacsoporthoz, amely dönt azelõterjesztés közigazgatási egyeztetésre bocsátásáról. A munkacsoport vezetõje aMeH-Kormányiroda vezetõje, tagjai pedig a kancelláriaminiszter, a miniszterel-nököt helyettesítõ miniszter (jelenleg a szociális és munkaügyi miniszter), az igaz-ságügyi és rendészeti miniszter, valamint a pénzügyminiszter által kijelölt vezetõk.A döntés szempontjai: a kormányprogrammal való összhang, az idõszerûség, vala-mint a jogi, szakmai és pénzügyi feltételek megléte.

Szintén az összkormányzati szempontok erõsítését, és a miniszterelnök hatalmá-nak növelését szolgálja, hogy az új jogállási törvény értelmében minden minisztéri-umi SZMSZ-t jóvá kell hagyatni a kormányfõvel, benne a minisztériumok � szer-vezeti egységekre lebontott � létszámkeretét is. Ugyanez a helyzet a kormányhivata-loknál. A szakállamtitkárokat ezentúl a miniszterelnök nevezi ki (elõdeiket, a he-lyettes államtitkárokat az illetékes miniszter), és ezt a lehetõséget az Alkotmány mó-dosítása az államtitkárok esetében is megteremti a kormányfõ számára (noha a jog-állási törvény egyelõre továbbra is a köztársasági elnök kompetenciájában hagyja).

Túllépve immáron a jogállási törvényen, ugyancsak a fentebb említett célokatszolgálja az új kormányügyrend azon rendelkezése, mely szerint a törvényjavaslat-okhoz benyújtott módosító és kapcsolódó módosító javaslatokkal, valamint a kép-viselõi önálló indítványokkal kapcsolatos kormányzati álláspontról a kormánydönt, és nem az illetékes minisztérium, mint eddig. (Csak mellékesen jegyzemmeg, hogy itt is becsúszott egy súlyos kodifikációs hiba, a �képviselõi önálló indít-ványok� helyett �képviselõi módosító indítványok� szerepel a szövegben.)

Szintén az összkormányzati szempontok erõsítése, a kormányzati centralizációérdekében hozta létre a kormány azokat a testületeket, intézményeket, amelyekéletre hívását külön sajtótájékoztató keretében jelentette be a miniszterelnök má-jus 31-én, és azóta is a média érdeklõdésének középpontjában állnak.

Ilyen testület az Államreform Bizottság. A létrehozásáról és feladatkörérõl ren-delkezõ kormányhatározat szerint a testület javaslattevõ, véleményezõ, döntés-elõ-készítõ szervként funkcionál az állam mûködésében, a közszolgáltatások jelentõsterületein � mindenekelõtt az önkormányzati rendszerben, a közigazgatásban, azegészségügyben, az oktatásban és a nyugdíjrendszerben � végrehajtandó mélyreha-tó reformokat illetõen. A bizottság nem csupán az átfogó stratégiákra tesz javasla-tokat, de konkrét elõterjesztéseket is generálhat, továbbá a kormányhoz történõbenyújtást megelõzõen véleményezi az egyes minisztériumok elõterjesztéseit, sõtaz elfogadott jogszabályok végrehajtásának ellenõrzése is a feladatkörébe tartozik.


96

Gondoskodik továbbá az egyes reformlépések és a kormányzati munka egészénekösszhangjáról, a reformok társadalmi hatásainak felmérésérõl, valamint azok ös-szehangolt kommunikációjáról. Az egyes elõterjesztések, jogszabálytervezetek ko-difikációja azonban megmarad az illetékes minisztériumok kompetenciájában.Némi leegyszerûsítéssel tehát az Orbán-kormány alatt mûködõ STRATEK (Stra-tégiai Elemzõközpont) és a Kormányzati Referatúrák feladatköreit látja el.

Az Államreform Bizottság elnöke a miniszterelnök, alelnöke pedig az államre-form elõkészítõ munkáinak operatív irányítására, a bizottság munkájának szerve-zésére kinevezett kormánybiztos (Draskovics Tibor). A bizottság további tagjai: aminiszterelnököt helyettesítõ miniszter (a szociális és munkaügyi miniszter), akancelláriaminiszter, a pénzügyminiszter, az igazságügyi és rendészeti miniszter, aMiniszterelnöki Hivatal koalíciós koordinációért felelõs államtitkára, valamint aminiszterelnök által felkért személyek (számuk nincs korlátozva).

A kormánybiztos politikai súlyát mutatja, hogy a kormányülések állandó meghí-vottja, meg kell továbbá hívni a Gazdasági Kabinet és a Fejlesztéspolitikai Kabinetülésére a feladatkörét érintõ elõterjesztések megtárgyalásakor. (Ez utóbbit aztán avonatkozó jogszabály Fejlesztéspolitikai Irányító Testületnek hívja, az 1061/2006.[VI.15.] kormányhatározatot azonban elfelejtették ennek megfelelõen módosítani.)

A fejlesztéspolitika területén számos új testület, intézmény jött létre, melyekpontos kompetenciája, egymáshoz való viszonya a kívülálló számára (és talán nemcsak a kívülálló számára) rendkívül nehezen átlátható.

Elõször is a kormány kétéves idõtartamra kinevezett egy kormánybiztost (BajnaiGordon) az országos szintû fejlesztéssel, fejlesztési tervezéssel és programozássalkapcsolatos kormányzati tevékenység irányítására. A kormánybiztos feladatkör-ében elõterjesztéseket készít a kormány részére, elõzetesen véleményezi a minisz-tériumok fejlesztéspolitikai tárgyú elõterjesztéseit, valamint összehangolja a mi-nisztériumok és a központi közigazgatási szervek országos szintû fejlesztéssel, fej-lesztési tervezéssel és programozással kapcsolatos tevékenységét. Állandó meghí-vottja a kormányüléseknek és az Államreform Bizottságnak.

Ezen túlmenõen a kormány rendeletben létrehozta a Nemzeti Fejlesztési Ügy-nökséget (NFÜ) a hosszú- és középtávú fejlesztési és tervezési feladatok ellátására,az EU pénzügyi támogatásainak igénybevételéhez szükséges tervek, operatív prog-ramok elkészítésére, valamint e támogatások felhasználásához szükséges intéz-ményrendszer kialakítására.

Az NFÜ tulajdonképpen a megszüntetett Nemzeti Fejlesztési Hivatal jogutóda,továbbá � az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) kivételével � át-veszi az eddig az egyes minisztériumokhoz tartozó, operatív programokat kidolgo-zó, mûködtetõ irányító hatóságok feladatkörét és személyi állományát. Sajátos


97

megoldás, hogy míg maga az ügynökség a kancelláriaminiszter irányítása alatt mû-ködik, addig az ügynökség elnökének tevékenységét a fejlesztéspolitikai kormány-biztos irányítja.

Az NFÜ feladatkörében egyebek mellett elkészíti az ország átfogó fejlesztési ter-vét és a nemzeti fejlesztési terveket; segíti az országos szintû fejlesztéssel, fejleszté-si tervezéssel és programozással kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolá-sát; elkészíti az operatív programokat, szervezi azok végrehajtását és monitoring-rendszerét, koordinálja a feladathoz kapcsolódó uniós és hazai költségvetési for-rások felhasználását.

Egy másik kormányhatározat ugyanakkor a II. Nemzeti Fejlesztési Terv és azoperatív programokhoz kapcsolódó tervezési, a végrehajtást nyomon követõ és ér-tékelõ tevékenység megalapozására, a minisztériumokban történõ tervezési tevé-kenység összehangolására Tervezési Operatív Bizottságot (TOB) hoz létre, mely-nek elnöke a fejlesztéspolitikai kormánybiztos, tagjai között pedig az NFÜ és azirányító hatóságok vezetõin kívül a minisztériumok ágazati tervezéssel, stratégiaal-kotással foglalkozó szakértõi is megtalálhatók. Ez a TOB aztán az egyes operatívprogramok elkészítésére létrehoz egy-egy albizottságot Operatív Program Terve-zési Koordinációs Bizottság (OPTKB) néven, melynek vezetõje ugyan az NFÜ-höz tartozó irányító hatóság vezetõje, tagjai között azonban szintén ott vannak azadott operatív programban érintett ágazatért felelõs minisztériumok képviselõi, aPénzügyminisztérium és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület által delegált sze-mély mellett (utóbbiról is mindjárt lesz szó).

Az egyes operatív programok mellett aztán monitoringbizottságok mûködnek,melyek elnökei látják el ezek folyamatos szakmai felügyeletét, és ugyanakkor tagjaiaz ugyanezen kormányhatározat által létrehozott, a fejlesztéspolitika területén ho-zandó kormányzati döntések megalapozott elõkészítését szolgáló, javaslattevõ, vé-leményezõ, koordináló szervnek, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületnek (FIT).A FIT elnöke is a miniszterelnök, tagja még az elõbb említett bizottsági elnökökmellett a fejlesztéspolitikai kormánybiztos, és állandó meghívottként részt vesz atestület ülésein az államreformért felelõs kormánybiztos. (Bizottsági elnökkéegyébként csupa volt miniszter lett kinevezve: Magyar Bálint, Németh Imre, Kol-ber István, Baja Ferenc, Burány Sándor.) A FIT többek között megtárgyalja és vé-leményezi az ország fejlesztéspolitikai stratégiáját, a fejlesztéspolitikai tárgyú kor-mányzati elõterjesztéseket, az Államreform Bizottság fejlesztéspolitikát érintõ do-kumentumait, az operatív programokat, az azok végrehajtását szolgáló akcióterve-ket, a kiemelt fejlesztések körét, az operatív programok kiemelt projektjeit, azNFÜ által kialakított pályázati elbírálási szempontokat, pályázati mechanizmuso-kat stb.


98

És még mindig nincs vége. Egy újabb kormányhatározat rendelkezik a Nemze-ti Fejlesztési Tanács létrehozásáról. Ennek is a miniszterelnök az elnöke, alelnö-ke pedig a FIT alelnöke (Magyar Bálint). Tagjai a regionális fejlesztési tanácsokhét képviselõje, a Gazdasági és Szociális Tanács által delegált hét személy, valaminta miniszterelnök által felkért öt tekintélyes fejlesztéspolitikai szakember (DetrekõiÁkos, Láng István, Chikán Attila, Rechnitzer János, Kemény István). Állandómeghívottak a miniszterek és a FIT tagjai. A tanácsadó testület évente legalább há-romszor ülésezik, és értékeli a fejlesztéspolitikai célok megvalósulását, nyomonköveti az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban, valamint a Nemzeti Fejlesz-tési Tervben rögzített célok teljesülését, javaslatot tehet a kormány részére a fej-lesztési tervek módosítására. Némi leegyszerûsítéssel tehát a FIT kontrollálja és vé-leményezi az NFÜ tevékenységét, míg a Nemzeti Fejlesztési Tanács kontrollálja ésvéleményezi a FIT tevékenységét. Hát, valahogy így�

Nyilván a gyakorlat fogja kikristályosítani ennek a hallatlanul bonyolult rend-szernek a mûködését, az újonnan létrehozott szervek kompetenciaviszonyait, és aminisztériumokkal történõ konkrét együttmûködési formáit, hatáskörmegoszlásait.

Ki kell még térni azokra az aggodalmakra, melyek szerint csökkenti a végrehaj-tó hatalom parlamenti kontrolljának lehetõségét, csorbítja a parlamentnek felelõskormány elvét az a tény, hogy a nagyhatalmú kormánybiztosok nem vonhatók po-litikai felelõsségre, nem interpellálhatók, kinevezésük elõtt nem kell õket az ille-tékes bizottságoknak meghallgatni, és mûködésük során nem kötelezhetõk rend-szeres parlamenti beszámolásra.

A kormány ügyelt arra, hogy jogilag támadhatatlan legyen a státusuk. Tevékeny-ségüket a miniszterelnök irányítja (a miniszterekét a kormány!), az ÁllamreformBizottság és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület elnöke szintén a kormányfõ, ésnoha személyesen vagy képviselõik útján részt vesznek a kormányzati döntéshoza-tal összes fontos grémiumában, de csupán tanácskozási jog illeti meg õket, szava-zati jog nélkül.

Politológiai értelemben azonban, tehát a kormányzati döntéshozatalban betöl-tött tényleges súlyukat tekintve valóban jobban megfelelt volna a parlamentáriskormányzás szellemének, ha miniszteri (mondjuk államminiszteri) pozícióban te-vékenykednek. Szerencsés lett volna továbbá, ha a kormánytöbbség elfogadja az el-lenzék fejlesztéspolitikát ellenõrzõ parlamenti eseti bizottság megalakítására vo-natkozó kezdeményezését. (A legújabb hírek szerint elképzelhetõ, hogy a kritikákhatására a kormánybiztosok tárca nélküli miniszteri posztot kapnak.)

A május 31-i miniszterelnöki sajtótájékoztató harmadik témája a minisztériu-mok funkcionális-kiszolgáló tevékenységének centralizálásával foglalkozott. Az ek-kor felvázolt koncepció szerint a minisztériumok ezen részlegei (pénzügy, számvi-


99

tel, kontrolling; humánerõforrás, szervezetfejlesztés; informatika, ügyvitel; va-gyonkezelés, gondnokság) mind megszûnnének, és egy újonnan létrehozott, a Mi-niszterelnöki Hivatalba integrált szervezet végezné õket (Kormányzati SzolgáltatóKözpont).

Amikor azonban rá két hónapra Gyurcsány Ferenc egy újabb sajtótájékoztatókeretében bemutatta az új intézmény vezetõjét (Szetey Gábor), már az derült ki,hogy a szervezet kompetenciája csupán a személyzeti és a közszolgálati szerkezetá-talakító döntésekben való közremûködésre korlátozódik, ennek megfelelõen a ne-ve is átalakul Kormányzati Személyügyi Központra. Fõ feladatai tehát a verseny-szférához hasonlatos teljesítményértékelési rendszer kidolgozása és a központiközigazgatás átalakításában való részvétel (utóbbi, mint említettük, az Államre-form Bizottságnak is a feladatkörébe tartozik).

Egy június végi, a központi költségvetési szervezetrendszer átalakításáról ren-delkezõ kormányhatározat azonban a centralizáció jegyében létrehoz egy újabbszervezetet a Miniszterelnöki Hivatalban a minisztériumok informatikai feladata-inak ellátására (Elektronikus Közszolgáltatások Központja), melybe beolvad az ed-dig különbözõ minisztériumok alá tartozó Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántar-tó és Választási Hivatal, Távközlési Szolgálat, Kormányzati Frekvenciagazdálkodá-si Hivatal és Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet is. Ezen kívüla már eddig is létezõ Központi Szolgáltatási Fõigazgatósághoz kerül a minisztéri-umok ellátási feladatainak nagy része, a rendezvényszervezés-protokoll, az oktatás,és az üdültetés, míg az ingatlanok vagyonkezelése és üzemeltetése a KVI-hez, akönyvelés pedig a Magyar Államkincstárhoz tartozik a jövõben.

Szólnunk kell még azokról a � jobbára a módosított kormányügyrendben sze-replõ � intézkedésekrõl, amelyek a jogalkotás színvonalasabbá tételét hivatottakszolgálni. Ezek körébe tartozik a már említett munkacsoport létrehozása a Minisz-terelnöki Hivatalban. Ezen kívül elõírja az új ügyrend, hogy a tárcakörözés soránaz észrevételezési jogot szakállamtitkári szint alatti személy nem gyakorolhatja, aminisztériumok között fennmaradó nézetkülönbségekrõl pedig az illetékes mi-nisztereknek � vagy államtitkároknak � az államtitkári értekezletet és/vagy a kor-mányülést megelõzõen kötelességük személyes egyeztetést tartani. (Itt is van egykoherenciazavar, mert míg az ügyrend új 32. pontja csak a kormányülés elõtt kö-veteli meg az egyeztetést, az erre hivatkozó 49. pont már az államtitkári értekezletelõtt is.)

Abból következõen, hogy megszûnt a közigazgatási államtitkár pozíciója, érte-lemszerûen megszûnt a közigazgatási egyeztetés eddigi legfontosabb grémiuma, aközigazgatási államtitkári értekezlet is, és helyét az államtitkári értekezlet vette át.Az új testületet a Miniszterelnöki Hivatal kormányzati munka stratégiai irányítását


100


101

ellátó államtitkára hívja össze, szervezi és vezeti. Résztvevõi az államtitkárok, aKormányiroda vezetõje, az államreformért felelõ és a fejlesztéspolitikai kormány-biztos, valamint állandó meghívottként a MeH kijelölt szakállamtitkára és a KSHelnöke.

Ellentmondás, hogy míg az ügyrend szerint az államtitkári értekezlet kezdemé-nyezheti az általa tárgyalt elõterjesztések megvitatását a Gazdasági Kabinet, az Ál-lamreform Bizottság, illetve a FIT által, addig az ezen testületek létrehozásárólszóló kormányhatározatok ezt kötelezõvé teszik számukra. Egyébként sem tisztázottegyértelmûen � legalábbis jogszabályi szinten � az államtitkári értekezlet és a kabi-netek viszonya. Az viszont mindenképpen elõrelépés, hogy az új jogállási törvénynevesíti a kabinetek és a tárcaközi bizottságok fogalmát (utóbbit kormánybizottságnéven), és elõírja, hogy azokat csak kormányhatározattal lehet létrehozni � ez atárcaközi bizottságok esetében eddig teljesen esetleges volt. (Egyébként a kor-mánybizottság elnevezés nem a legszerencsésebb, mert ez a 80-as évek végén tel-jesen mást jelentett.) Rögzíti továbbá a törvény, hogy a kabinetek � törvény eltérõrendelkezése hiányában � ügydöntõ jogkörrel nem rendelkeznek. Ez tehát azt isjelentheti, hogy nem idegen a kormánytól a kabinetek számára feles törvénybenügydöntõ jogkört biztosítani, ami komoly alkotmányos aggályokat vethet fel.

A kormány három kabinetet hozott létre, amelyek � az eddigi gyakorlattal el-lentétben � lefedik az összes minisztériumot (noha erre már az Orbán-kormányidején is volt törekvés): Gazdasági Kabinet (vezetõje a pénzügyminiszter), Nem-zetbiztonsági Kabinet (vezetõje a kancelláriaminiszter) és TársadalompolitikaiKabinet (vezetõje a szociális és munkaügyi miniszter). Megszûnt viszont a Kor-mánykabinet.

Végül, csak a miheztartás végett szögezzük le: nagyon fontosak a szervezeti kér-dések, de még sokkal fontosabb, hogy kik irányítják ezen szervezeteket, és milyencélok, értékek szolgálatában teszik ezt.

A forradalom oldalán harcoló honvéd, a harckocsi tornyán nemzeti zászló és Kossuth-címer(ÁBTL 4.1. A-238)

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5

102

Nemzetõrök igazoltatás közben(ÁBTL 4.3. HV 2/12)

Balázs Zoltán

HOLMIK 3.

Ásó

A házépítés ásással kezdõdik. Mielõtt fölfelé indulhatnánk, mélyre kell hatolnunk.Mélység és magasság nem ellentétei, hanem kiegészítõi egymásnak, egyik sem az,ami, a másik nélkül. A magasabb, a fenségesebb elõtt nem azért hajol meg az em-ber, mert az összetöri, megalázza, megsemmisíti, hanem azért, hogy azt kiegészít-se, teljessé tegye.

Persze amikor ásunk, aligha ötlenek efféle fennkölt gondolatok az eszünkbe. Azásás kemény munka, nemigen hagy idõt ilyesmire. A puha földnek is súlya van, vá-ratlanul fölbukkanó, makacs gyökerek, rejtõzködõ kövek, kezelhetetlen omlások,iromba göröngyök nehezítik a munkát, miközben tûz a nap, fúj a szél, csikorog ajég, vagy éppen esik az esõ.

Minden földmunka alapeszköze az ásó. Vágni, hasítani, lapátolni, egyengetni,törni, zúzni egyaránt lehet vele, persze nem egyforma hatékonysággal. De elsõsor-ban arra való, hogy a földet kimozdítsuk a helyérõl. Ehhez mindig egész emberkell: meghajolt gerinc, nyelet szorosan markoló kéz, és a fémlemezre nehezedõláb. A föld kemény ellenfél: a vele való küzdelemben egész testünkkel meg kell ka-paszkodnunk az eszközben. Az ásó ugyanolyan õsfegyver, mint a dárda. Csak míga dárdával ember és állat ellen küzdünk, addig az ásóval a föld ellen. Mert a földtitkokat rejt és õriz. Nincs szüksége kapuõrre: olyan kapu, amely jól õrzi magát.

Az emberi fajnak egyetlen természetes õsellensége maga a természet. A földmû-velés, amely az ásással kezdõdik, a természettel való harc kezdete. S ma, amikor gé-peink elvégzik ennek a harcnak a nagyobbik felét, az ásóval a természet más dimen-ziói felé fordulunk. Az ásó most a régmúltat bontogatja, és az emberiség mûveltrésze ujjong, ha egy-egy régen kihalt és érdektelen dinoszaurusz-fajtát fordít ki azásó a földbõl: ez fontosabb, mint hogy kikelt-e a vetés. A Holdon és a Marson isásunk. A teleszkópok az univerzum múltjában vájkálnak. Az asztronómia és az ar-cheológia ambíciója ugyanaz: kiásni valamit a múltból, amit a kövek és a föld rejtelõlünk. Az ásó minden titkok kulcsa.

S miközben már a világegyetem kezdetéig leástunk, s egész kontinenseket ter-mõvé tett az ásó, rájöttünk arra is, hogy az ásó nem csak a természettel szembeniõsfegyver. A huszadik század ugyanis más ok miatt kétségkívül az ásó évszázada: ku-

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � E S S Z É

103

bikusok, lágerlakók, sánc- és futóároképítõ-katonák milliói töltötték idejük jó ré-szét földtúrással, sokszor lehetetlen körülmények között. Az a század egyszerreépített soha nem látott magasságokba érõ tornyokat, amelyek iszonyatos mennyi-ségû ásást követeltek meg, és soha nem látott mélységeket elérõ aknákat és furato-kat. Kiaknáztuk magunkat.

De bármilyen magasra érnek is tornyaink és felhõkarcolóink, s bármilyen lát-ványosak is, a modern kor valódi jellegadó építménye a bunker. A fölfelé törekvésnem õszinte. Igazából nem azért ásunk, hogy meghajoljunk, és aztán kiegyenesed-jünk és fölszeghessük a fejünket. A New York-i Szent Patrik katedrális furán el-törpül az õt körbevevõ felhõkarcolók mellett. Ám egyetlen felhõkarcoló sem mér-hetõ össze vele, mihelyst belépünk az épületbe. A felhõkarcolók belülrõl nagyon ki-csik. Nem különböznek a földbe ásott kunyhók léptékeitõl. A századik emeleten ismagunkra zárjuk az ajtót. Elbújunk. Beássuk magunkat.

A középkorban még hegyormokra épültek a várak: a fenyegetés elõl felfelé me-nekültek. Védelem csak fentrõl jöhet. Az ágyúk korától fogva a védelem a földbenvan, sáncok és fedezékek mögött. S minél nagyobb a fenyegetés, annál mélyebbreigyekszünk bújni, akkor is, ha a magasban vagyunk. Kafka utolérhetetlen tömör-ségû megfogalmazásával: �bábeli aknát ásunk�. S a harc is a föld alatt folyik. Fura-tok és ellenfuratok, vájatok és járatok keletkeznek. A gyõzelem titka: áskálódás, alá-ásás, aláaknázás. A föld népe lettünk, jobban, mint valaha. Nem törtünk ki a földfogságából.

Bot

Bot van furkós-, bunkós-, kampós-, szöges-, ásó-, koldus-, pásztor-, marsall-,fehér, séta- és föltehetõen még számos további fajta. A bottal lehet ütni, hado-nászni, lehet rátámaszkodni, vele táncolni vagy a homokba rajzolni. A bot az azeszköz, amely még nem emeli ki az embert az állatvilágból, mégsem szégyelljükhasználni, sõt. Mára kiveszett a bottal való sétálás szokása. A bottal járás mindenbizonnyal a középkorban nemesi kiváltságnak számító kardviselési jogból ered, sannak megszelídített, de rang- vagy elõkelõség-jelzõ szerepét megõrzõ változata.Demokratikus koroktól persze mi sem áll távolabb, mint az arisztokratikus idõkszimbólumainak méltánylása, amelyeket legföljebb különcségként tûr el, de ko-molyan vételére nem ad módot.

Persze egyetlen társadalom, így a demokratikus sem lehet meg társadalmi kü-lönbségek és azok nyilvános érzékeltetése nélkül, s minél erõszakosabban nivellálaz állam és a demokratikus érzület, annál bizarrabb és öncélúbb az elkülönülések

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � E S S Z É

104

tartalma: divat, ízlés, szurkolótábor. De minden erõszakos egyenlõsítés ellenére �hála a demokráciát enyhítõ kapitalizmusnak � legalább néhány vonatkozásbanmegmarad a társadalom logikus és hasznos csoportokba történõ tagozódásának aszabadsága, például gazdagok és szegények között. Ma a vagyon kiváltságait élvezõ ré-teg a leginkább szemmel látható, csak persze társadalmi jelentõségét nem a bottal,hanem a felsõkategóriás autóval való járással jelzi. Ez kétségkívül sokkalalacsonyabbrendû, agresszívebb és számos tekintetben irritálóbb jelkép, mint abot, mégis fontos.

A vagyon arisztokráciájának azért az autó a jelképe, mert azzal a pénz és a va-gyon dinamizmusát remekül ki lehet fejezni. A kapitalista típusú, vagyis a folyto-nos fölhalmozás révén való meggazdagodás lényegéhez tartozik a mozgás, a hala-dás, és a többiek, a többség legyõzése és elhagyása. Az autócsoda társadalmi szim-bólum-értelme a megelõzés és otthagyás.

A bot ezzel szemben nem az otthagyás, hanem a távolságtartás jelképe. A bottalmegérintjük a másikat, kapcsolatot teremtünk vele, de ezzel együtt azt is kifejez-zük, hogy nem kívánjuk ezt a kapcsolatot szorosra fûzni. A bot nem az általános ésmegkülönböztetés nélküli emberszeretet vagy -tisztelet jelképe, de nem is a kö-zömbösségé, a lenézésé, az önzésé.

A bot mint tárgy eredetileg fegyver, s mint ilyen, egyszerre szolgált védelmül � azellenséget távoltartva � és támadó eszközként � az ellenséget elérve és legyõzve.Nem okvetlenül más emberekkel vívott harcra kell gondolni: a bot az állatvilággalszembeni legõsibb fegyver is. A koldus és a pásztor, a természettel talán a legszo-rosabb kapcsolatban élõ, a másik oldalról nézve: a társadalomból félig-meddig ki-vetett, attól segítségre nem számító emberfajta elképzelhetetlen bot nélkül. S ami-kor az emberfia még gyermek, légyen bármilyen társadalmi osztály vagy városi kö-zösség tagja, ösztönei révén még sokkal közelebb van a természet törvényeihez, smég viszonylag távolabb a társadalom szabályaitól. Ezért mihelyt kilép a városbólvagy a faluból, s belép az erdõbe, ösztönösen felfegyverzi magát: botot tör magá-nak. Sosem lehet tudni�

Minden kard, minden buzogány, minden dárda a bot továbbfejlesztése. S ahogyaz emberi társadalom � jól vagy rosszul, tartósan vagy csak rövid idõre � megte-remti a békét, s ezzel legyõzi a természetet, a fegyverbõl jelkép lesz, s a kard ismételveszti az élét, a buzogány a súlyát, a dárda a hegyét. De az embert mindig figyel-meztetni kell arra, hogy a béke, a rend akarat és gyõzelem kérdése, még akkor is,ha az akaratnak nincs szüksége vértezetre, s a gyõzelem fegyverek nélkül is elérhe-tõ. A kardból így lesz sétabot, amely Churchill kezében nagyobb hatalom, mintHitler robbanó csodafegyverei. A buzogányból így lesz jogar, s az Örök Uralom

B A L Á Z S Z O L T Á N : H O L M I K

105

Birtokosa vaspálcával kormányozza majd a nemzeteket. A dárdából pedig így leszzászlórúd, amelyet magasra emelhetünk.

Diadalív

Fura építmény. Kapu, amely nem vezet sehova � vagy éppen valami nagyszerû tér-re, de nem házba �, és örökké nyitva van. A diadalra emlékeztet � de miért így?

Talán célszerû, ha elõbb a diadalív és a diadaloszlop közötti különbséget fon-toljuk meg. Mindkettõ a gyõztest tiszteli. Diadaloszloppal szinte minden kultúrá-ban és korszakban találkozunk. Az oszlop a gyõzelem történelmi pillanatát jelképe-zi, egyfajta fénykép, egy esemény megörökítése. S minél sikeresebben szervezi ma-ga köré egy város vagy egy városnegyed életét, annál jobban betölti feladatát, vagyisa gyõztes dicsõségét korszakokat, népeket, talán kultúrákat is áthidalva hirdeti. Azoszlop mindig a gyõztes dicsõségérõl szól, rá emlékezteti azokat, akik megállnakelõtte és elgondolkoznak rajta. Az igazi diadaloszlopra nem kell szobrot tenni: ezsokkal hivalkodóbbá, s ezért némileg gyanússá teszi a gyõztes dicsõségét. Az oszlopönmagában is mindig megállít, figyelmeztet és int. Az oszlopra föl kell tekinteniés hódolni kell elõtte.

A Város kapui közül az egyik rendszerint díszesebb a többinél, ünnepélyes, li-turgikus szerepet tölt be. A kapu nem megállít, hanem megmozdít. A kapun azember belép vagy bevonul. Ezért a díszkapu is elsõsorban kapu, amelyet a Várossalvaló kapcsolata éltet. Érdekes, hogy az ókori Kelet grandeurjét elsõsorban a kapukfejezik ki, noha ezek a birodalmak sokkal kevésbé voltak urbánusak, mint a görögpoliszok, amelyek azonban mégsem kapukat, hanem oszlopcsarnokokat, piactere-ket és színházakat építettek. Talán azért, mert keleten a Városban az Ég lakik, mígHellászban az Ember. A babiloni Istár-kapu, a maduráji kilenc nagykapu, a pe-kingi Tiltott Város Déli kapuja szinte az Égbe vezet. �Kapuk, nyíljatok meg / Tá-ruljatok föl örök kapuszárnyak / Hadd menjen be a Dicsõség Királya!� � énekli azsoltáros.

A kapu önmagában tehát nem áll meg, nincs értelme. Vagy ha mégis, akkor márnem is kapu, hanem diadalív, ami római találmány. A rómaiak nem oszlopokat,hanem diadalíveket emeltek a gyõztes tiszteletére. A diadalív a Városon belül van,szerepe tehát nem a belépés. A diadalív áthaladásra szólít fel. Az oszlop megállít ésemlékeztet, a diadalív mozgásra ösztönöz és ezáltal szolgálatra hív. A diadalív litur-gikus szolgálatot igényel, s az alatt való áthaladás a gyõztest dicsõítõ cselekmény.

A diadalív alatt elõször maga a gyõztes haladt át, s ezzel mintegy �fölszentelte�azt. Az áthaladás ünnepélyes menetben történt, amelynek szigorú rendje és beosz-

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � E S S Z É

106

tása volt. A diadalmenet a legnagyobb kitüntetés, amely a gyõzelem betetõzése, smint ilyen, magának a gyõzelemnek a része, egy esemény- és cselekvéssor utolsólépése, a dicsõség elnyerése. A menetben helyet kap gyõztes és vesztes, mert a di-adalmenet tulajdonképpen az események lényegének összefoglalása. A diadalív te-hát nem emlékmû, hanem jelképes eszköz, amely használatot és szolgálatot paran-csol: a turista valahogy úgy érzi, hogy �muszáj� átmennie a diadalív alatt, s ezzelakaratlanul is fölidézi, megjeleníti a gyõztes egykori diadalmenetét. Az oszlop em-lékeztet és tûnõdésre késztet; a diadalív cselekvésre utasít és újra-megjelenít.

Az egykori diadalmenet közvetlen résztvevõi a menetben haladók voltak, deközvetve a menetet kísérõ vagy bámuló polgárok is részt vettek benne: a dicsõség azövék is volt, a gyõzelemnek õk is részesei voltak. Ezért áll a diadalív a városfalakonbelül: a siker a közösségé, s gyõztes tulajdonképpen a Városnak köszönheti a dia-dalt, s diadalmenetével legalább annyira megtiszteli a Várost, mint az õt.

Róma örököse, az egyház a hagyományos (román, gótikus, reneszánsz, barokkés klasszicista) templomaiban a szentély és a hajó közé mindig diadalívet építte-tett: a diadalív itt is a falakon belül van, s liturgikus funkciót tölt be. Ünnepélyesalkalmakkor a bevonuló püspök, in persona Christi, diadalmenetet tart, hiszen a harcmár végetért, s a templom voltaképpen semmi más célt nem szolgál, mint a harcújra-megjelenítését. A hívek is részt vesznek a menetben, ha nem is föltétlenülközvetlenül.

A díszes menet mindig is a legvallásosabb jellegû társadalmi-politikai cselek-mény volt, mivel a valódi ünneplés, a hálaadás, a dicsõség és a fölmagasztalás val-lási fogalmaira épült. Nem véletlen, hogy még a legszekularizáltabb diktatórikus éstotalitárius rezsimek is akkora fontosságot tulajdonítanak a fölvonulásoknak: le-gyen az a Robespierre rendezte liturgikus menet a Mars-mezõre, Napóleon koro-názási menete, szocialista május elseje, Vörös téri díszszemle vagy nürnbergi párt-napokat lezáró díszmenet. Minden nyugati birodalom Róma szeretne lenni, észsigereiben érzi, hagyományaiból tudja, hogy az uralkodás mindenekelõtt állandócselekvés, állandó mozgás, dinamikus rend. S bár ezek az ünnepek visszaélések ahagyománnyal, de annak nem meghamisításai. A körmenet, a felvonulás sohasemcsak az uralmat gyakorlók sokszor talmi dicsõségét hirdeti, hanem a közösségét is,amely ebben önmagát, önmaga lényegét szemléli. Szegény és céljavesztett az a civi-lizáció, s ingatag az az uralom, amely nem képes önmaga rendjét és rendezettségétszimbolikusan megjeleníteni.


107

Ecet

Ott szokott lenni a kamrában, rendszerint közvetlenül az olaj mellett, a só és egyébtartósítóanyagok társaságában. Ritkán kell beszerezni, mert lassan fogy, s mivelnem romlik, akár liternyit is vehetünk belõle. Kissé méreg is, kis színesekben for-dul elõ néha, többnyire a �meg is akarok halni meg nem is� típusú kamaszkori ön-gyilkosság-kísérletek fõszerepében. Ettõl eltekintve az ecet soha nem kerül mégcsak újságba se, de az ilyesmi legalább annyira elõnyére válik a tárgyak, mint a hu-mánfajhoz tartozó egyének személyiségének. Az ecet szerény kiegészítõje az ét-rendnek, de van benne valami fenyegetõ is, amiatt a bizonyos méreg-jellege mi-att. A sónak is van ilyen jellege, mert ihatatlanná teszi a tengert, kiszárítja a bõrt,és kínzóeszközként is bevált, de mégsem annyira agresszív, mint az ecet. Belõleegyetlen korty is olyan, mint amikor a lecsap a villám, s hirtelen halálfélelem fog-ja el az embert, már az ijedtség után. Mi lett volna, ha�?

Az ecetben egy kissé a halált kóstoljuk meg, ahogy erre a keresztrefeszítés tör-ténete (és már a 21. zsoltár is) utal. Mivel azonban a halál az élet része is, az ecet-re � ott a második polcon, a második sorban � szükség van, megfelelõ adagolás-ban. Épp e sorok írásakor van az idénye a fejessalátának, amely a legegyszerûbb éslegközönségesebb salátafajta, elkészítéséhez pedig az eceten kívül némi víz, cukorés só kell csupán, de talán ez az egyetlen étel, amelyben az ecet játssza az abszolútfõszerepet. (Az ecetes uborkánál is az ecet a primadonna, de ott más fûszereknek� például a koriandernek, a kapornak � is jelentõs epizódszerepe van.) Miért vanaz, hogy számos gyerek rajong az ecetes fejessalátáért? De figyelemreméltó, hogyaz ecetes uborka szintén képes fõ táplálékként szerepelni, és ismeretes, hogy egyesáldott állapotú kismamák idõrõl idõre szintén olthatatlan vágyat éreznek iránta.Mintha az élet kezdete és a vad savanyúság titokzatos módon össze volna kötve;mintha az õskori, édességeket jobbára nélkülözõ, de savanyúságban bõvelkedõ életidõrõl idõre elõtörne az agyoncukrozott és tejszínhabozott csecsemõ- és kisgyer-mekkor felszíne alól. És ez az élet még naponta találkozott a halállal, útitársa volt,a lehetõ legnyersebb (mondhatni, zöld és egyszerû, amolyan saláta-) formában.A gyerek az élet kezdetén áll, tehát közvetlenebb kapcsolatban a nemléttel, mint afelnõtt. Számára ezért természetesebb a halál is, aminek a születés is � friss élmé-nyük � csupán egyik elõképe, az egyik legnagyobb rizikó, amelyet mindenkinekvállalnia kell, akár akarná, úgy utólag, akár nem. S ha eszünkbe jut, hogy az el-hunyt bor létformája is az ecet, amely a bor egyéniségétõl független sors, az elmú-lás és az ecet kapcsolata még markánsabbnak hat.

A felnõttek többnyire csak szelídebb, gyerekesebb formában tudják elviselni azecetet: kiskanállal. Azt mondják, savat csinál, s gyomorfájást okoz. Igazuk is van: a

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � E S S Z É

108

savanyúság már bennük lakik, minek vennék magukhoz? Az ecet csak emlékeztetõ,a kezdet és a vég íze.

Mert nem szabad az ecetet a halál jelképévé egyszerûsítenünk. Az ecet nemcsaka vég, hanem a tartósság és az újrakezdés titka is. A savanykás íz jobban üdít, mintaz édes, s ha a vízbe nem is ecetet, hanem citromot teszünk, más ételeknek az ecetad élénkséget, természetességet, fiatalságot és életerõt. Kevés különösebb találko-zás van, mint az elhalt borból készült ecet és a frissen szedett paradicsom vegyülé-se a tálban. A napmeleg paradicsom (ne feledjük, hogy a paradicsom ízének lénye-gét veszíti el a hûtõben) maga a természetes harmónia, amelyben a savanykás íz akoncertmester; majd az emberi tudás legjavát sûrítõ bor másként-léte, az esszen-ciális savanyúság együttvéve az alfáról és ómegáról való ismereteink talán legérzék-letesebb megtestesülése. Ez a világ elmúlik ugyan, de úgy, hogy semmi sem vész elbelõle � lehet-e ennél csodálatosabb remény?


109

Forradalmárok a Dózsa György út és Landler Jenõ (ma István) utca sarkán október 30-án(ÁBTL 4.3. HV 2/8)

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � R E : C E N S O R

110

Mike Károly

MINDENT VIZSGÁLJATOK MEG; AMI JÓ, AZT TARTSÁTOK MEG!1

Az Acton Intézet és a Journal of Markets and Morality

Képzeljünk magunk elé egy papot, aki a kapitalizmus visszásságait ostorozza! Ugyenem nehéz? Most képzeljünk el egy másikat, aki szenvedélyesen érvel a magántu-lajdon és a vállalkozás szabadsága, egyszóval a szabad piac mellett! Nos, õ Robert A.Sirico atya, a michigani Grand Rapidsben székelõ Acton Intézet elnöke. Az 1990-benalapított intézet egy olyan �szabad és erényes társadalom� kialakulását kívánja elõ-segíteni, �amely az egyéni szabadságon és a vallási elvek követésén alapul�. A 19.századi angol katolicizmus legendás alakját, a történész Lord Actont követve azthirdeti, hogy a politikai és a gazdasági szabadság összeegyeztethetõ a keresztény hit-tel, sõt a szabad társadalom legmegbízhatóbb alapja éppen az a meggyõzõdés, hogyaz Isten képére teremtett ember képes valóban szabadon érdemi döntéseket hoznia saját életét illetõen.

E gondolatok miatt nemcsak Acton került összetûzésbe a trón és oltár szövetsé-gének gondolatától elszakadni és a vallásszabadsággal megbarátkozni nem tudó ko-rabeli katolikusokkal, de ma is nagy intellektuális ellenszéllel kell megküzdenieannak, aki ezeket képviseli (igaz, fõként az ellenkezõ irányból). Az európai közvé-lemény értetlenségére és gyanakvására talán a legjobb példa éppen annak a RoccoButtiglionénak a közelmúltbeli afférja az Európai Parlamenttel, aki az egyik leg-markánsabb európai képviselõje a klasszikus politikai liberalizmus és a keresztényerkölcs összeegyeztethetõségének, és egyszersmind az Acton Intézet gyakori elõ-adója és kitüntetettje. Amint a legtekintélyesebb magyar napilap publicistája kom-mentálta az olasz filozófus-politikus esetét: �Ha a családokban [�] tekintélyelvûönkény, archaikus szabályok uralkodnak, akkor a társadalomban sem lehet de-mokrácia� És valószínûleg ezért utasították el Buttiglione urat. Feltételezik, hogyõ biztosként inkább követné a patriarkális, mint a demokratikus elveket. Igen, ittellentmondás van a valódi ortodoxia és a mai világ között.�2

1 1 Tessz 5,212 MIKLÓS Gábor, A Buttiglione-ügy, Népszabadság, 2004. október 19. Idézi: Heti Válasz, 2004/52. (decem-ber 23.).

M I K E K Á R O L Y : A C T O N I N T É Z E T � J O U R N A L O F M A R K E T S A N D M O R A L I T Y

111

Noha e mondatokat akár a New York Timesból is idézhettük volna, az ameri-kai értelmiségi közvélemény ma az európainál lényegesen nyitottabbnak tûnikActon és Buttiglione nézeteire. Ennek oka csak részben az a jól ismert tény, hogyaz amerikai társadalom �vallásosabb�, mint az európai. Talán ennél is fontosabb,hogy a liberális konzervativizmus intellektuális megerõsödése az elmúlt egy-más-fél évtizedben magával hozta a radikális szekularizmus (�a vallás magánügy�) elle-ni érvek színvonalának jelentõs javulását a vallás és a közélet kapcsolatáról folyóvitában.3 Ebben kétségkívül az Acton Intézet is szerepet játszott, mint a konzerva-tív mozgalomba tartozó, �klasszikus� független thinktank, vagyis kutató- és ismeret-terjesztõ mûhely. Ambíciói ugyanakkor túlmutatnak azon, hogy az amerikai köz-élet sajátos színfoltja legyen. Ezt jelzi a Rómában fenntartott iroda, az Európábanrendszeresen szervezett tudományos konferenciák,4 a meghívott elõadók és a tá-mogatott kutatók köre, s talán leginkább az intézet félévente megjelenõ tudomá-nyos igényû folyóirata, a Journal of Markets and Morality, amelynek szerkesztõi és szer-zõi gárdája jelentõs részben európai.5

A �szabad és erényes� társadalom megteremtéséhez az intézet elsõsorban a pia-ci közgazdaságtan és a keresztény teológia, illetve tágabban a modern piacgazdasághívei és a keresztény hívõk közötti dialógus elõsegítésével próbál meg hozzájárul-ni. Nincs könnyû dolga, hiszen a hasonló próbálkozásokat általában mindkét ol-dalról erõs fenntartásokkal fogadják � ráadásul ezek a fenntartások gyakran közelsem megalapozatlanok. A Journal of Markets and Morality a teológia, az etika és aközgazdaságtan tudományos autonómiáját és egyenrangúságát elfogadva igyekszikpárbeszédet kialakítani közöttük. Ugyanakkor a szerkesztõk bevallott célja, hogy �a puszta �társalgáson� túllépve � kidolgozzanak egyféle piaci erkölcstant, amely �agazdasági tevékenység erkölcsi vonatkozásait elemzi az emberi személy teológiai ké-pének tükrében�.

John Paul II meets Hayek

Milyen legyen ez a piaci erkölcstan? A folyóirat programadó cikkében (The Need forEconomic Personalism, 1998. õsz) Gregory Gronbacher amellett érvel, hogy a közgazdaság-

3 Lásd mindenekelõtt Richard John Neuhaus, George Weigel és Michael Novak munkásságát, valamint aFirst Things folyóiratot.4 Köztük az európai fiataloknak minden év szeptemberében a bécsi Europa Instituttal közösen szervezettsonntagsbergi konferencia.5 A folyóirat összes száma elérhetõ az intézet honlapján: www.acton.org.


112

tan és az erkölcsi teológia középpontjában egyaránt az emberi személy áll, és a kéttudomány metszetét az emberi cselekvés szisztematikus elemzése jelenti. Ennek meg-felelõen egyfajta �gazdasági perszonalizmusra� van szükség, amely a tudományos vizsgá-lódás megkerülhetetlen tényének tartja, hogy az ember személyként létezik, aki ké-pes saját természetét megismerni. E természet állandó, és a róla megszerezhetõ tu-dás végsõ soron isteni eredetû. A szerzõ e megközelítés fõ ihletõjeként II. JánosPált (mindenekelõtt az emberi cselekvés és munka teológiájáról írott mûveit és aCentesimus Annus kezdetû enciklikáját) jelöli meg, de elõfutárai között említi a 20.század eleji holland kálvinista gondolkodót és államférfit, Abraham Kuypert (�alegnagyobb kálvinistát Kálvin óta�), továbbá a kortársak közül a teológus MichaelNovakot és a már emlegetett filozófus Buttiglionét.

Mint imago Dei, az ember önálló tudattal és szabad akarattal rendelkezik. Képesmegismerni az önmagán kívül ténylegesen létezõ világot, ugyanakkor a róla meg-szerezhetõ tudása mindig szubjektív, amennyiben az egyéni (nem pedig valamifé-le kollektív) tudat hordozza. Az emberi személy autonóm is abban az értelemben,hogy a maga ura, amennyiben mindenki másnál jobban tud reagálni a saját szük-ségleteire. Az ember nem pusztán szellemi lény, hanem �hús és vér� is � anyagi ésevilági gondokkal. Továbbá minden ember egyszeri, megismételhetetlen, és ön-magáért értékes. Ezekbõl a tulajdonságokból (ha tetszik, �feltevésekbõl�) messze-menõ következmények adódnak mind a társadalom kívánatos rendjére, mind a társa-dalmi vizsgálódás követelményeire nézve. Elõször is, ha minden ember önmagértértékes, akkor kötelességünk, hogy tisztelettel közelítsünk mások értékfelfogásá-hoz. Másodszor, mivel az emberi természetünk másokéval azonos és megismerhe-tõ, a belõle fakadó erkölcsi szabályok értelmes vita tárgyát képezhetik. Harmad-szor, ha az ember értelmes, szabad akarattal bír, és leginkább önmaga képes javí-tani saját sorsán, akkor a társadalomnak cselekvési szabadságot kell biztosítania aszámára. És mivel teste is van, �a szabadság, amelynek természeténél fogva mindenember birtokában van, megnyilvánulás lehetõséget követel magának a gazdaságiéletben is�.

Ami a társadalom vizsgálatát illeti, egyetlen magyarázat sem kerülheti meg aszabad emberi cselekvést, mivel �az összes társadalmi intézmény alapja, létoka ésvégcélja szükségszerû módon az egyén�.6 Tévútra vezet, ha abból indulunk ki, hogylétezik egy olyan objektív valóság, amely egyformán hat minden egyénre. Minthogy azember képes megismerni magát és a világot, továbbá képes (és leginkább õ képes)saját sorsán jobbítani, akkor is vétünk a realizmus követelménye ellen, ha azt fel-

6 Mater et Magistra, 219.


113

tételezzük, hogy az emberek képtelenek szabadulni �hamis tudatuktól�, és a társa-dalmi �elnyomás� miatt képtelenek arra, hogy a helyzetükön változtassanak. A mar-xizmus mint tudományos és társadalmi program kétségkívül nem tesz eleget a fen-ti feltételeknek. Amint II. János Pál írja: �a »szocializmus« alapvetõ tévedése ant-ropológiai jellegû. A szocializmus ugyanis az egyént egyszerû elemnek tekinti, atársadalmi organizmus részecskéjének, oly módon, hogy az egyén java teljes mér-tékben alá van rendelve a gazdasági és társadalmi mechanizmus mûködésének.�7

Noha a keresztény antropológiából nem következik sem konkrét társadalmirend, sem tudományos módszer, bizonyos intézmények és tudományos iskolákjobban összhangban állnak vele, mint mások. A �gazdasági perszonalizmus� azemberi szabadság gazdasági feltételeit kutatja, s a magántulajdon tiszteletében és aszerzõdés szabadságában véli leginkább megtalálni õket. A társadalomtudományokközül Gronbacher szerint a �szabadpiaci� közgazdaságtan jutott legközelebb a gaz-dasági szabadságot elõsegítõ társadalmi rend megértéséhez. A közgazdászok közülis a legtöbbet talán Adam Smith és Friedrich A. Hayek tette azért, hogy azonosít-sa a szabadon cselekvõ emberek békés és gyümölcsözõ együttélését lehetõvé tévõgazdasági rend feltételeit. A szerzõ a chicagói, az osztrák és a virginiai (public choice)iskolákkal javasol párbeszédet, amelyek módszertani individualizmusa összhang-ban van az egyén ontológiai elsõbbségével a kollektívummal szemben.

A piac és a szív dolgai

A javaslatait ért kritikákra8 reagálva Gronbacher az 1999. õszi számban több pon-ton tisztázza a közgazdaságtan és a keresztény teológia viszonyát, és igyekszik választadni arra a kérdésre, hogy pontosan hogyan is profitálhat a két tudomány az egy-mással folytatott párbeszédbõl (The Humane Economy. Neither Right Nor Left).

Miért érdemes a közgazdászoknak a teológusokra figyelniük? Elõször is a köz-gazdászok piac melletti érveit gyengíti, hogy nem tudnak sikerrel szembeszállniazokkal, akik a kapitalizmust erkölcstelen rendszernek tartják. Legfeljebb azt tud-ják ugyanis igazolni (ami persze szintén nem kevés), hogy a piac a szegénység eny-hítésének és az általános jövedelemszint emelésének legsikeresebb eszköze. Nemtudnak azonban mit kezdeni azzal az alapvetõbb ellenvetéssel, hogy ezt az ered-ményt a piac erkölcstelen úton éri el. Figyelmen kívül hagyják ugyanis, hogy a ka-

7 Centesimus Annus, 13.8 Daniel Rush FINN: The Economic Personalism of John Paul II. Neither Right Nor Left, Journal of Markets and Mo-rality, 1999. tavasz.

pitalizmus értékelésében a kedvezõ következményeknél fontosabb a gazdasági sza-badság pozitív erkölcsi tartalma. Ennek belátása természetesen nem a közgazdaság-tan feladata, de a szabadpiaci közgazdászok a kapitalizmust árnyaltan megítélõ er-kölcstan nélkül nem lesznek képesek megtörni a modern gazdaság (különbözõ ál-ruhákban megjelenõ) marxista erkölcsi értelmezésének dominanciáját.

Jó példa erre a �fogyasztói társadalom� témája: ez a kapitalizmus elleni szelle-mi front egyik legfontosabb mai terepe, ám a közgazdászoknak gyakorlatilag sem-mi érdemi mondanivalójuk nincs róla. A keresztény antropológia nagyban hozzá-járulhat a piac és a fogyasztói kultúra kapcsolatának tisztázásához. E szerint a fo-gyasztásközpontúság nem más, mint az anyagi javak bálványozása, ennélfogva a�szív dolga�. Erkölcsi hiba, nem pedig a piac kudarca, így nem is lehet jogi úton,állami beavatkozással korlátozni. A fogyasztásközpontúság különösen súlyos prob-lémája az anyagi jólétben élõ társadalmaknak, ez azonban nem jelenti azt, hogy azoka az anyagi gazdagság lenne. Egyrészt korántsem csak a gazdagok esnek áldozatá-ul: �egy sárkunyhó éppúgy lehet irigykedés és imádat tárgya, mint egy tengerpartiluxusnyaraló�. Másrészt, a piac önmagában mindössze létrehozza azokat a helyze-teket, amelyekben az emberek választhatnak az erkölcsös és az erkölcstelen viselke-dés között; nem okozhatja közvetlenül az egyiket vagy a másikat. Az ellenkezõjét ál-lítani olyan lenne, mintha �az alkoholt hibáztatnánk az alkoholista helyett, a tele-víziót a tévéadókat üzemeltetõk erkölcstelensége helyett, vagy az emberi test szép-ségét a kéjsóvár személy helyett�.

Általánosságban, a keresztény gyökerû antropológia éppen abban erõsíthetimeg a közgazdaságtant, amire a mûvelõi a legbüszkébbek: a realizmusában. Ár-nyaltabbá teheti a közgazdaságtan emberképét, megnyitva ezzel a közgazdászokelõtt az utat a szûkebben vett gazdaság és annak morális, kulturális közege közöttiviszony tárgyalásához. Segíthet tisztázni az olyan rutinszerûen használt fogalmakerkölcsi tartalmát, mint az önérdek, a választás, a fogyasztás, a munka vagy a gaz-dasági érték.

De miért érdemes a teológusoknak és általában a keresztényeknek tanulmá-nyozniuk a közgazdaságtant? �Evezz a mélyre!� � szólítja fel Jézus Simont agenezáreti tavon (Lk 5,4): a keresztényeknek kötelességük a világ sûrûjébe elvinniaz evangélium üzenetét. Ennek legcélravezetõbb módja, ha elõször megpróbáljákmegérteni a különféle emberi tevékenységek dinamikáját, és felmutatni bennükazt, ami jó és értékes. Ehhez segíthet hozzá a közgazdaságtan. Ezt a gondolatotRobert Sirico viszi tovább a vállalkozói hivatásról szóló cikkében � lelkipásztori ta-pasztalataira is reflektálva (The Entrepreneurial Vocation, 2000. tavasz).


114

A vállalkozás mint hivatás

Az elõítéletek elleni harc fokozódása idején nem egyszer úgy tûnik, hogy a közvé-lekedés csupán egyetlen csoportot minõsít szabad prédának: a kapitalista vállalko-zókat, akikre sokan úgy tekintenek, mintha foglalkozásuknál fogva másoknál na-gyobb bûn terhét cipelnék. Ez az elõítélet Sirico szerint nemcsak megalapozatlan,de rendkívül káros is. Megalapozatlan, mivel a vállalkozás erényekben gazdag tevé-kenység lehet, sõt � helyesen megélve � megszentelt hivatás. Káros, mivel az üzle-ti életben rejlõ magasabb értékek tagadása a benne tevékenykedõk horizontját azolyan alacsonyabb rendû célokra (valójában eszközökre) korlátozza, mint az ügyes-ség, a hasznosság és az anyagi nyereség.

A vállalkozót � ha jó úton jár � egyfajta kiválóság keresése hajtja. Kereszténynézõpontból pedig �a kiválóság keresése Isten keresésének kezdete [�] a transz-cendencia utáni emberi vágy készteti az embert arra, hogy a kiválóságot keresse,akár elismeri, akár nem�. Miben áll a vállalkozói kiválóság? A vállalkozó személyeskockázatot vállalva munkát ad másoknak, enyhíti az emberek szenvedését, új gyógy-módokat fedez fel, enni ad az éhezõknek, és segít megvalósítani mások álmait.Ilyen módon egyrészt teljesíti Istennek a �föld megmûvelésére� vonatkozó paran-csát, amelyet Ádámnak és Évának adott. Másrészt eleget tesz annak a morális köte-lességének, hogy hasznosítsa a képességeit, és a bizonytalansággal vállalkozó mó-don szálljon szembe. A talentumokról szóló példabeszédben (Mt 25,14�30) a gaz-da megdicséri a rájuk bízott talentumukat kamatoztató szolgákat, míg a talentumátelásó és az ésszerû kockázatvállalástól is ódzkodó szolgát leszidja és elcsapja. �A [vi-lágot jellemzõ] bizonytalanság ugyanis nem pusztán veszély, amelyet ki kell véde-nünk, hanem lehetõség is arra, hogy Istent dicsõítsük bölcsen felhasználva az ado-mányait� � magyarázza Sirico.

A vállalkozókat a közvélekedés önzõnek tartja. Bizonyos szempontból helyénva-lóbb lenne õket altruistaként jellemezni. A vállalkozó ugyanis mások szükségleteit,vágyait tárja fel és elégíti ki. Piaci körülmények között csak akkor lehet sikeres, hatevékenységével �a másik felé fordul�, ahelyett, hogy önzõ módon a saját igényei-vel foglalatoskodna. A kapitalisták persze nem angyalok: épp annyi bûnöst találunkközöttük, mint más társadalmi csoportokban � sem többet, sem kevesebbet.

� a dolgot õt magát nézzük�

A kapitalizmus erkölcsi sokszínûségét az 1999. tavaszi számban publikáló Todd R.Flanders szerint gyakran azért tévesztjük szem elõl, mert �rendszerként� tekintünk


115

rá, amely azonos egyik vagy másik róla szóló teóriával (Liberty and the Virtue of Prudence).Amikor így teszünk, valójában az akadémiai élet azon kísértésének engedünk, hogya gyakorlatot az elmélet származékának tekintsük. Közelebb kerülhetünk az igaz-sághoz, ha az emberek személyesen megélt tapasztalataiból indulunk ki. A szerzõTocqueville-t állítja a társadalomtudósok elé példaképül, aki �Ellentétben példá-ul Marxszal [�] nem elégedett meg azzal, hogy egy könyvtárban elmélkedjen a sza-badságról; elment, hogy mûködése közben személyesen vegye szemügyre azt�.A megélt tapasztalatok elemzése révén olyan pozitív (és negatív) erkölcsi mozzana-tokat fedezhetünk fel, amelyek nem vezethetõk le semmiféle elméletbõl. A mo-dern gazdasághoz mint az emberi természet sajátos megnyilvánulásához kell viszo-nyulnunk. Így jár el a szerzõ szerint II. János Pál a Centesimus Annusban, és a nevesamerikai író, Philip Roth az Amerikai pasztorál címû regényében, amelynek kesztyû-gyáros hõsét apja a családi tradíciót átörökítve arra tanítja, hogy a kiváló, jól elké-szített kesztyû egy kiváló világ tükörképe, amelynek elérésére törekedni kell. Flan-ders szerint mindkét szerzõ az állandó emberit keresi kora sajátos viszonyaiban,ellentétben sok társadalomtudóssal és íróval, akik � gyakran ki nem mondva � ra-dikális törést látnak a múlt és a jelen között.

Az idõ provincializmusa ellen

A közgazdaságtan és a kereszténység közötti eszmecsere beindításának egyik mód-ja, hogy megkeressük mindkét részrõl a �párbeszédképes� szerzõket, iskolákat. Kí-nálkozik azonban egy másik lehetõség is, amellyel az Acton Intézet és folyóirataszintén élni próbál. Ez a lehetõség az eszmetörténet mûvelése, különösképpenazon szerzõk mûveinek felelevenítése, elõásása, akik számára az emberrõl valógondolkodás különbözõ formái (így a teológia, a morálfilozófia és a gazdasági életvizsgálata) elválaszthatatlanok voltak egymástól. A folyóirat kitüntetett figyelmetszentel a késõ skolasztika gondolkodóinak, akiknek fontosabb írásait sorra jelentetimeg � elsõ ízben angolul. Noha ma már (és még?) szinte ismeretlenek, a késõ sko-lasztikusok korántsem játszanak mellékes szerepet a közgazdaságtan eszmetörténe-tében. Amint Joseph Schumpeter, a témában kétségkívül jártas szerzõ írja, �az er-kölcsi teológia és jog általuk kidolgozott rendszereiben jelent meg elõször ha nemis önálló, de határozott formában a közgazdaságtan, és minden más csoportnáljobban rászolgálnak arra, hogy a tudományos közgazdaságtan »alapítóinak« te-kintsük õket�.

Kézenfekvõ lett volna, hogy a katolikus társadalmi tanítás kidolgozói merítse-nek e szerzõk (például Martín de Azpilcueta, Luis de Molina vagy Bresciai Alber-


116

tanus) munkáiból, mégsem így történt. Ugyanakkor Sirico egy 1998. õszi írásábana mellett érvel, hogy a késõ skolasztikusok gondolatai mégis visszaköszönnek azutóbbi évtizedek pápai megnyilatkozásaiban (The Late Scholastic and Austrian Link to Mo-dern Catholic Economic Thought). Egy érdekes tézissel áll elõ: a késõ skolasztika és a mo-dern katolikus közgazdasági gondolkodás között a szekuláris osztrák közgazdaság-tani iskola jelenti az összekötõ kapcsot.

A skolasztikusok legjelentõsebb újítása az ókori görög filozófiához képest azvolt, hogy a gazdaságot nem a �dolgokból�, hanem az emberi cselekvésbõl és azemberi természetbõl kiindulva próbálták megérteni. Ez a nézõpont tette lehetõvészámukra, hogy elsõként belássák: a gazdasági javak értéke nem az objektív tulaj-donságaiktól függ, hanem attól, hogy az emberek milyen célokra akarják használ-ni õket. A gazdasági értéknek ezt a �szubjektív�, vagyis az egyéni értékelésen és cse-lekvésen alapuló jelentését �fedezte fel újra� és fejlesztette tovább a 19�20. századfordulóján Bécsben Franz Brentano, a skolasztikusokat tanulmányozó filozófus éskatolikus pap, valamint Carl Menger, az osztrák iskola megalapítója. A szubjektívérték elmélete egyértelmûen a szabad és értelmes döntésekre képes szubjektumotállítja a közgazdasági vizsgálódás középpontjába. Így az a modern katolikus tanítástmotiváló kérdés, hogy milyen gazdasági intézmények vannak leginkább összhang-ban az emberi személy méltóságával és a társadalom közös javával, lényegét tekint-ve a skolasztikusok kérdése, egyszersmind olyan kérdés, amelyet az osztrák iskola akezdetektõl vizsgált. A �skolasztikus kapcsolat� arra is rávilágít, hogy a homo oeco-nomicus és az imago Dei összekapcsolása nemcsak megvalósításra váró program, hanemegyúttal eszmetörténeti valóság is.

A természet és az emberi természet

A keresztény értelmiségiek egy része nem csak nálunk véli úgy, hogy megkülönböz-tetett figyelmet illõ tanúsítania a természeti környezet iránt. Ez az érdeklõdés ál-talában a (vérmérsékletnek megfelelõ árnyalatú) zöld mozgalmak támogatásával ésa �neoklasszikus közgazdaságtannal� szembeni heves ellenszenvvel párosul. A fon-tosabb amerikai keresztény felekezeteknek a témában tett hivatalos megnyilatkozá-sait elemzi a folyóirat 2003. õszi számában William L. Anderson és Timothy D. Terell(Stewardship without Prices and Private Property?). A szerzõk vitriolosan megjegyzik, hogy avizsgált dokumentumok nagyrészt az �ökológiai gazdaságtan� gondolatait csoma-golják be olyan bibliai, illetve teológiai nyelvezetbe, amely elfogadhatóbba tesziõket a keresztény hívek számára. Aligha vitatható, hogy e gondolatok erõsen anti-kapitalista színezetûek. Az egyik legfõbb vád a piac ellen, hogy az emberek szubjek-


117

tív értékelése alapján ítéli meg a természetet. A közgazdaságtan pedig csak adja alovat az emberek alá azzal, hogy az értékek szubjektivitását hangoztatja. A helyes el-járás ezzel szemben az ökológiai gazdaságtan szerint az lenne, ha figyelembe ven-nénk a természet �objektíve� magasabb értékét, amely abból fakad, hogy a termé-szet �önmagáért is értékes�.

A közgazdaságtannal szembeni kritika forrása egy alapvetõ félreértés. Aligha ta-gadná egyetlen épeszû közgazdász is, hogy egy Rembrandt-kép nagyobb esztétikaiértékkel bír egy óvodás rajzánál, hogy a házastársi szeretet erkölcsileg értékesebb aprostitúciónál, vagy hogy egy tölgyerdõben egészségesebb sétálni, mint egy külszí-ni fejtésen. A (gazdasági) probléma ott kezdõdik, hogy számos jó cél van, amelyetnem tudunk egyidejûleg megvalósítani. Minthogy szûkös az idõnk, a testi és szel-lemi energiánk, és szûkösek az anyagi erõforrásaink, választanunk kell. El kell dönte-nünk, hogy fákat ültetünk az iskola köré, vagy bõvítjük az épületet, esetleg tovább-képzésre küldjük a tanárokat. El kell tehát döntenünk, hogy mit vagyunk hajlan-dók feláldozni a faültetés kedvéért. A fák gazdasági értéke annál nagyobb, minéltöbb más kívánatos célról vagyunk hajlandók lemondani a kedvükért. Ez az értékazért szubjektív, mert az érintettek személyes döntésébõl fakad. A közgazdászt pe-dig éppenséggel ez érdekli, nem a fák esztétikai értéke vagy mondjuk a faültetés er-kölcsi értéke. A szubjektív érték fogalmának használatáért hibáztatni a közgazdásztolyan, mint ha az embereket azért vádolnánk, mert döntéseket hoznak, vagy a vi-lágot azért hibáztatnánk, mert az erõforrásai szûkösek. A közgazdaságtan elítélésemögött ezért valójában annak a kényelmetlen igazságnak az elutasítása húzódikmeg, hogy sok jó emberi cél van, amelyek között folyamatosan választanunk kell.

Az emberek persze rossz döntéseket is hozhatnak � ostobaság lenne ezt tagad-ni. Egy �objektív� értékelõ (feltehetõen egy �szakértõ�) sem tehet azonban mást,mint hogy összeveti a különbözõ értékes célokat, és �szubjektív� döntést hoz arról,hogy mennyi erõforrást áldozzunk a természet védelmére. Még ha el is fogadjukazt az igen kétséges állítást, hogy a természet önmagáért értékes, ebbõl még nemtudjuk eldönteni, hogy mennyit áldozzunk rá. További fogós kérdés, hogy mikép-pen tehet szert valaki megfelelõ szakértelemre. A természet értékelésére vonatko-zó folyamatos isteni kinyilatkoztatás hiányában a szakértõ ugyanazzal a feladattalszembesül, mint egy gazdasági tervhivatal: össze kell gyûjtenie és fel kell dolgozniaa rengetegféle erõforrásra és a számos legitim célra vonatkozó információkat. Ke-vesen vitatják manapság, hogy a szocialista kalkulációról szóló vitát azok a közgaz-dászok nyerték meg, akik azt megvalósíthatatlannak tartották.

Ha a központi tervezés helyett az emberek felvilágosító �nevelésére� szorítko-zunk, megint csak korlátokba ütközünk. Nem elég ugyanis megkérni az embereketarra, hogy �jobb gazdái� legyenek a Földnek: az életmód megváltoztatására vonat-


118

kozó felhívások egyszerûen nem adnak elég információt ahhoz, hogy pontosanmin is változtassunk. A közgazdászok szerint a piaci árak éppen abban lehetnek asegítségünkre, hogy felmérjük döntéseink �társadalmi költségét�, és erõforrásain-kat arra használjuk fel, amit a társadalom a legtöbbre értékel. A piacnak természe-tesen számos hibája van, de ezek egyike sem az, amivel az ökológiai gazdaságtan hí-vei vádolják.

Építeni csak sziklára�

Noha a folyóirat meghatározó témája a gazdasági szabadság kérdése, az actoni ha-gyományokat ápolva idõrõl idõre a politikai szabadság és a kereszténység viszonyais terítékre kerül. A 2004. õszi számban a katolikus egyház kimagasló tekintélye,George Pell bíboros, Sydney érseke tesz javaslatot a �demokratikus perszonalizmus-ra�, pontosabban a demokrácia perszonalista elméletének és gyakorlatának kidol-gozására (Is There Only Secular Democracy? Imagining Other Possibilities for the Third Millenium).A szerzõ úgy látja, hogy a liberális demokrácia az utóbbi évtizedekben sajátos iránytvett: sorra dönti le az erkölcsi elõítéleteket és a társadalmi tabukat annak érdeké-ben, hogy az egyén abszolút autonómiáját valósítsa meg. Ahogy e fejlemények nagyapologétája, Richard Rorty fogalmaz: a demokrácia �a Szabadság végtelen, burján-zó megvalósítása�. Ebben a közegben az erkölcsi igazság létezésébe vetett hit, sõtmár a közös erkölcsi alapok keresése is gyanússá válik, és az önmegvalósítás akadá-lyaként tûnik fel. Amint Pell rámutat, ha elfogadjuk ezt a nézetet, valójában egyrendkívül hiányos és torz emberképet fogadunk el: hallgatólagosan azt feltételez-zük ugyanis, hogy az ember egyedüli fontos jellemzõje, hogy akarattal bír. Mindegy,hogy mit, de valamit akarunk, és a politikai közösség feladata, hogy mind több vá-gyunk megvalósítását lehetõvé tegye. Ez ellentmond az emberi természetre vonat-kozó személyes tapasztalatainknak, hiszen az akaratunk érvényesülése aligha tesziérdemessé az életet arra, hogy leéljük. A szeretettel, a családdal, a barátsággal, azegyházzal, a felelõsségvállalással és a halállal kapcsolatos tapasztalataink adnak ne-ki értelmet. A keresztény emberkép összhangban van ezekkel a tapasztalatokkal, ésmélyebb értelmet ad nekik, amikor úgy tekint az emberre, mint az értelem, a jó-ság és a dicsõség isteni tulajdonságaiban részesedõ, azokat tükrözõ teremtményre.

A perszonalizmus célja, hogy a demokrácia alapkövévé �az emberi természettranszcendens méltóságát� tegye. Ebbõl közvetlenül következik a politikai szabad-ság tisztelete, az erények törvényi úton való terjesztésének elvetése, és � praktiku-san � a többségi döntési szabályok betartása. De következik a demokratikus társa-dalom jellegének megváltozása is. A radikális egyéni autonómia hajszolása az ön-


119


120

érvényesítés erõszakos formáihoz vezet. Ez leginkább a személyes kapcsolatokbanérezhetõ, amint mindenki igyekszik elkerülni, hogy gyengének és sérülékenynek,vagy � éppen ellenkezõleg � elõzékenynek és odaadónak mutatkozzék. Hiszen azautonóm egyének világában, ha valakinek szüksége van ránk, vagy mi függünk va-lakitõl, kiszolgáltatjuk magunkat mások hatalmának � és minél közelebb áll a má-sik hozzánk, annál nagyobb a kiszolgáltatottságunk. Pell úgy véli, hogy a demokrá-ciákat ma átható félelemnek ez a legmélyebb forrása, nem a terrorizmus avagy másvalós vagy vizionált veszélyek. E félelem egyetlen alternatívája a remény. A reménylegbiztosabb forrása pedig az a tudás � nem vágyálom, hanem megszerezhetõ tu-dás �, hogy az emberi életnek önmagán túlmutató célja van. A családok és közös-ségek tartós és örömmel teli békéje csak azon a felismerésen alapulhat, hogy szük-ségünk van másokra, és még inkább szükségünk van arra, hogy magunkat mások-nak ajándékozzuk. Mindehhez nincsen szükség a politikai intézmények reformjá-ra, a kultúránk megújítására viszont annál inkább.

A Sztálin-szobor feje a Blaha Lujza téren(ÁBTL 4.3. HV 1/5)

Ötvös István

OKTÓBERI KÉPEINK

Fényképek 1956. Írta és összeállította Müller Rolf és Sümegi György, Állambiztonsági Szol-gálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2006, 152 oldal, 3500 Ft

Az �56-os forradalom és szabadságharc kapcsán született könyvek között különöshelyet foglalnak el az albumok. Ahogy kultúránk, úgy történelmünk is szép lassanképpé válik � hogy mennyire jó ez nekünk, arról talán máskor �, tehát ahol felku-tatható, ott a képek veszik át az �örökítõ közeg� szerepét.

Októberünk ebbõl a szempontból is történelmünk fordulópontja. Hiszen hi-ába, hogy a II. világháborúban is haditudósítók hada készített felvételeket a fron-tokon, de amatõr képírók tömege nem lephette el a Történelmet. És ezzel a tör-ténelem is megváltozott, hiszen arcokat és mozdulatokat kaptunk tõle, mely utób-biakról Kundera óta azt is tudjuk, hogy idõtlenek.

A kötetben szereplõ képek részben abból a �gyûjteménybõl� származnak, ame-lyet a megtorlás során szedtek össze a belügyi szervek, részben magánszemélyek ké-sõbbi adományaiból kerültek a levéltár birtokába. A szerkesztõk tudatosan kerül-ték az ismert és elhíresült, nyugati folyóiratokból származó képeket � a levéltárbanebbõl is akad jócskán, hiszen az �apparátus� azokat is felhasználta a forradalmárokazonosításához �, és ezzel egy valóban érdekes könyvet adtak közre. Kilõtt tankotmár láttunk, a szétlõtt Kilián laktanya sem újdonság. De ezek az �amatõr� felvéte-lek minden mesterkélt beállítást nélkülöznek, ugyanakkor nagyon is �profik�. Ki-váló beállítások és nagyon hatásos spontán kompozíciók is láthatók a gyûjtemény-ben, amelyek a hétköznapokról szólnak, például a harcok szünetében újságot ol-vasó forradalmárokról, vagy ilyen a közvécébe borult tank esete.

A magyar Október idején azonban már profi és amatõr fotósok hada kattogtat-ta gépét, hogy dokumentálja a 20. század egyik legjelentõsebb politikatörténetieseményét. És ez egy sajátos bájt kölcsönöz a képeknek, hiszen nem csupán az lát-szik rajtuk, amit egy hideg fejjel számító fotóriporter meg akar mutatni a maga-zinjának. Némelyik fénykép ezért lesz olyan egyszerû, mint a szög, ezzel pedigolyan hótiszta, hogy az már egyenesen csodaszámba megy. És ezzel eljutottunk má-sodik történetünkig: a forradalom, ahogyan a fényképkészítõink lencséjén át meg-mutatkozik. Mit akartak meglátni és legfõképpen rögzíteni azokból a napokból?Persze elsõsorban arcokat � akkor még nem sejtették, milyen eszközt adnak a meg-

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5 � S Z E M L E

121


122

torlás kezébe ezzel �, de a forradalmárok mögött ott van a város is, többnyire azo-nosítható helyeivel; és hirtelen rácsodálkozhatunk a macskaköves körútra, ahogyanmár többen nem ismerhettük meg � természetesen parkoló autók nélkül. A város-ból ezen túl romokat látni, szétlõtt lakásokkal és macijával költözködõ kisfiúval.Csak hogy megértsünk valamit a forradalom hétköznapjaiból� A kötet szép íve iserõsíti ezt; a szegedi egyetemisták forradalmi gyûléstermétõl Budapest távlati ké-péig, amelyen egy füstoszlop utal a háborús állapotokra, melyek 1956 késõ õszénbeburkolták a forradalom fõvárosát.

Fényképek elõször a párizsi kommün idején készültek ilyen eseményrõl. Az ak-kori hatalom � nem meglepõ, a Hatalom már csak ilyen szokott lenni � pontosanugyanarra használta azokat, mint 1957-tõl Kádárék: a felkelõk azonosítására. Ez akötet harmadik különlegessége. Az itt közölt képek többségének sajátos funkciójukvolt: nyomozati dokumentumok voltak az elnyomók kezében. A közölt fényképekjelentõs részét kifejezetten azzal a szándékkal gyûjtögették össze, hogy a kádárimegtorlás gépezete felhasználhassa azokat. Nem csupán a résztvevõket azonosítot-ták ezek segítségével, hanem az áldozatokról készült felvételek segítségével az õri-zeteseket is presszionálták� Tehát a képek arról is szólnak, milyennek akarták lát-ni a világot azok, akik számára ez nem egy szent és felemelõ forradalom volt � szá-mukra ugyanezek a képek csak azonosítandó tettesek és elkövetõk lehettek.

De a kötet nem áll meg november 4-én. Végre nem csak 12 napból áll a forra-dalom, minthogy nem is csak annyiból állt, november és december nem utóvéd-harc volt, csak egy más eszközökkel vívott csata.

Nyilvános illemhely lejáratába csúszott harckocsi a Boráros téren(ÁBTL 4.3. NGyné 2/15 � Nagy Györgyné felvétele)

Kósa László

A SORSFORDULÓ-METAFORA

Kovács István: Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél. A XX. századi lengyel történelem sorsfordulói,Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, 648 oldal, 3800 Ft

A békétlen nacionalizmusok Európájában ritka az olyan tartós történelmi rokon-szenv, mint a magyar�lengyel baráti érzelem. Éppen ezért különleges érték nem-csak a magyarság környezetében, hanem egész földrészünket tekintve. Gyökerei aközépkorba nyúlnak vissza. Utóbb minden században újabb impulzusokat kapott,ezért válhatott a rendi nemesi hagyomány polgárivá, sõt 1956-ban újabb jelentõstartalommal bõvült. A magyarországi baloldal � politikai és szellemi egyaránt � ál-talában ellenségesen viszonyult hozzá, a maga nézõpontjából egyébként teljesenérthetõen, mert pozitív nemzeti érzés testesült meg benne, utóbb pedig szovjetel-lenességet is kifejezett. Nem tudták ráhúzni a �népek barátsága� doktrína kény-szerzubbonyát. Amikor pedig a szocialista rendszer gazdasági romlásának mélyü-lése nyomán Magyarországra nagyobb számban érkezett Lengyelországból csem-pészáru és vele megélénkült a zugkereskedelem, a hivatalos és a �suttogó� propa-ganda alattomos módon, idegengyûlöletre számítva, nem átallott lengyelellenessé-get szítani, ami a Jaruzelski-puccs idején tetõzött. Nem mondható, hogy nem ár-tott, ám erõs történelmi kötöttségének köszönhetõen túlélte.

Mindezt nem azért idéztük föl, mert a Kovács István könyve a magyar�lengyelkapcsolatok vagy a kölcsönös szimpátia történetét dolgozza föl, hanem annakhangsúlyozására, hogy a lengyelekrõl szóló könyvek általában nagyobb vagy megkü-lönböztetettebb figyelmet érdemelnek, mint a szomszédságunkban élõ más népek-rõl szóló, hasonló tárgyú mûvek. Miért került a kötet címébe metafora? A Visztu-la melletti csoda a Pilsudski vezette lengyel haderõ 1920. évi, Varsó melletti csata-nyerését jelenti. A Vörös Hadseregnek történelme során alighanem ez volt azegyetlen háborúja, amely számára hátrányos békekötéssel zárult. A Szolidaritásmozgalom történetét azért nevezi a szerzõ Balti-tenger melletti csodának, mert akommunista rendszerrel az általa dicsõített munkásság független szakszervezetetlétre hozva szegült szembe, siettetve annak bukását. Mindkét esemény világtörté-nelmi jelentõségû volt, sokak számára a lehetetlenség legyõzését testesítette meg.

A 20. századi lengyel történelem persze nem csodák sorozata. Bemutatásátszerzõnk sajátos módszerrel vállalja, ami a lebilincselõen érdekes cselekmény da-


123

cára gondokat is okoz az olvasónak. A könyv többé-kevésbé összefüggõ esszétanul-mányokból áll. Az író elsõsorban elbeszél, nem mindig él az oknyomozás és azelemzés lehetõségével. Az egyes fejezetek nem illeszkednek pontosan az elõttük lé-võhöz, sõt többnyire a nézõpontok és a témák is változnak. Az elsõ és leghosszabbterjedelmû fejezet Pilsudski életét követve tekinti át a lengyel történelmet. A má-sodik fejezetben Lengyelországról döntenek, de nem a lengyelek a szereplõi, merta Harmadik Birodalom és a Szovjetunió osztozkodásáról szól. A harmadik fejezet-ben már harcoló lengyelekrõl olvashatunk, csakhogy szülõföldjüktõl távol, azAnders-hadsereg kötelékében küzdõkrõl. A negyedik fejezetben visszatérünk amegszállt országba, de nem a fegyveres, hanem a szellemi ellenálláshoz, melyneklegfontosabb intézményei a földalatti iskolák voltak. Az ötödik fejezet részben ez-zel felesel, hiszen Krakkó megszállásának ezerkilenszázhatvanegy napja alatt a kor-mányzó �szeszélye� következtében a lengyel lakosságot nem föltétlenül zárták el aszórakozástól, egy ideig bizonyos kulturális igényeit kielégíthette. Mindemellett abetelepülõ németek javára városfejlesztés is történt. A következõ két fejezetbenazonban a fegyveres ellenállásé a szó, varsói gettófelkelésé (1943) és a Honi Had-sereg által kirobbantott varsói felkelésé (1944). A maga nemében mindkettõ a leg-nagyobb szabású volt a II. világháború történetében. A szerzõ nézõpontválasztásaezúttal is sajátos. Az egyik arra összpontosít, vajon hogyan és milyen mértékben se-gítették a lengyelek a zsidóságot, a másik Sztálin személyes katonai döntéseinek abukásra gyakorolt súlyos következményeit tárja elénk.

Csaknem minden további tanulmányt hasonló módon lehetne ismertetni,ezért ettõl itt eltekintünk. Ellenben szóvá tesszük, hogy szerzõnk nem magyarázzameg minden esetben, miért éppen az adott eseményeknek szentel külön tanul-mányt. Aki az átlagnál kissé részletesebben ismeri a történelmet, joggal megkér-dezheti, miért nem más történések vagy mások is fontosak neki. Több okból még-sem föltétlenül érdemes vitába bocsátkozni. Ha ugyanis belevágunk, hogy szerin-tünk mi mindent lehetne még besorolni a sorsfordulók közé, könnyen eljutha-tunk oda, hogy egészen más jellegû munkát kérünk számon a szerzõn, mint ami-lyet szándékában állt írni. Ha viszont a manapság oly divatos fogalommal élve,�sorsforduló-kánon�-nak tekintjük a könyvet, elképzelhetõ egy másik �kánon� is,azaz ugyanezzel a válogató technikával több vagy kevesebb eltéréssel, néhol mássúlypontokkal, néhol részletesebb kidolgozással egy másik 20. századi lengyel tör-ténet készíthetõ el.

Nemcsak a fejezetek tárgya és nézõpontja, hanem a terjedelem, sõt a �mûfaj� isváltakozik. Krakkó háborús hétköznapjaival például egy nagyszabású könyvismer-tetés szembesít. A Pilsudski-életrajzot azért nem tudjuk �klasszikus� politikus-portrénak nevezni, mert az önálló lengyel állam megteremtéséért folyatott tevé-


124

kenység eseményei mellett a személyiség belsõ történéseirõl ritkán értesülünk. Rá-adásul nemcsak nagyon nehéz eligazodni a fejlemények, szervezkedések, pártok,mozgalmak halmazában, hanem olykor talány marad, vajon ezek melyik korabelieurópai politikai csoportosuláshoz sorolhatók, vagy eszmetörténetileg hogyan ér-telmezhetõk. A könyv erényeként értékelve rögtön hozzáfûzzük, ami az eddig el-mondottakból következik, hogy Kovács István a politikatörténeti háttér elõtt hol ahadtörténet, hol a társadalom- vagy a mûvelõdéstörténet területére kalauzolja azolvasót.

Az olvasás a vázolt sokféleség miatt óhatatlanul többször zökken. A folytonos-ságot a kötet végén található nagy terjedelmû idõrendi áttekintés igyekszik áthidal-ni. Tudjuk, nincs tökéletes történeti kronológia. Összefogja azonban a tanul-mánysort a szerzõ mindvégig érzõdõ fölényes tudása, ami természetesen feltétele-zi a tárgyával való mélységes azonosulást. Az utóbbi ellenére a könyv nagy részébentávolságtartó történetírói megközelítés és tárgyilagos hangnem érvényesül, nemhiányoznak a kritikai észrevételek, Kovács István nem kerüli ki az árnyékokat sem.Például Pilsudski sokat vitatott alakját úgy láttatja, hogy nem vált ugyan diktátorrá,de olyan autoriter politikus volt, aki a cári önkényuralom alatt nem válogatott aharci eszközökben, a polgári köztársaságban pedig a hadseregre támaszkodva nemmindig vette figyelembe a demokrácia szabályait. Így töltötte be a modern lengyelállam megteremtõjének történelmi szerepét.

Bár a szerzõ érdeklõdése elsõsorban nem e kérdésre irányul, izgalmas és érde-mes figyelni, hogy a század elsõ négy évtizedének társadalmi feszültségei között mi-ként alakul a modern lengyel azonosságtudat. A rendi állam fölosztását követõmásfél százados széttagoltság ugyanis éppen a polgárosulás kibontakozásának ide-jére esett. Ezért a nagy múltú nemzeti hagyomány és a közös nyelv ernyõje alatt ahárom birodalomból �származó� országrészek nehezen illeszkedtek össze. Súlyosellentmondás, hogy döntõen a II. világháború � óriási vérveszteségek és anyagipusztulás árán � erõsítette meg az összetartozást.

1956-tól a korábbi elbeszéléshez képest mindinkább sûrûsödnek a könyvben azesemények, melyeket egészen 1990. december 22-ig követhetünk, amikor a Lon-donból hazatérõ emigráns köztársasági elnök átadta az 1939-ben elmenekített el-nöki jelvényeket Lech Walesának, a törvényesen választott új köztársasági elnöknek.

A kötet végén �utószó�-ként két rövid írás különül el. Ha fentebb esszétanulmá-nyokról beszéltünk, ezeket méltán nevezhetjük �igazi� irodalmi esszéknek. KovácsIstván, az író vallomásos alkotásai lengyelség-élményérõl, egy néprõl, amely gyak-ran sokfelé húzott, de nemzeti érdekeit sosem adta föl, és ragaszkodott államiságá-hoz, hihetetlen bátorsággal és önfeláldozással szállt szembe a diktatúrákkal és azidegen megszállással. A történész tárgyilagosságát fölváltja a lelkesültség. A kötet

K Ó S A L Á S Z L Ó : A S O R S F O R D U L Ó - M E T A F O R A

125


126

egészét tekintve kétségtelen a stiláris és tematikus törés. Talán szerencsésebb lettvolna ezeket az írásokat hasonlókkal együtt külön könyvben megjelentetni. Másfe-lõl igaz, hogy nélkülük a mostani mû szegényebb lenne. Az egyik írás WaclawFelczak történészprofesszorra, a szerzõ atyai barátjára és erkölcsi példaképére, a há-ború alatti titkos futárszolgálat legendás alakjára emlékezik. A másik a labdarúgás ésa tolmácsolás egyedi összefüggéseit idézi föl.

Kovács István gyakran utal történeti monográfiákra vagy cikkekre, memoárok-ra és dokumentum-kiadványokra, nemegyszer szöveg szerint idéz belõlük. Az esz-szétanulmány nem feltétlenül igényli a szakirodalmi hivatkozásokat, itt pedig nyel-vi akadályok is fölmerülhetnek. Ennek ellenére szívesen láttunk volna a kötet vé-gén a forrásul fölhasznált legfontosabb lengyel mûvek rövid, esetleg annotációvalkísért jegyzékét. Nem azért, hogy még jobban megbizonyosodjunk a szerzõ tudo-mányban jártasságáról, arról a kötet olvasása hitelesen meggyõz, hanem hogy az ol-vasó bepillanthasson a sokoldalú lengyel történetkutatás világába. A kétoldalnyi,ajánlott magyar olvasmánylista azért kelt hiányérzetet, mert kevés, hézagos, és jónéhány olyan mûvet tartalmaz, amelynek tematikája és szellemisége eltér a köny-vétõl.

Noha mint említettük, nem a magyar�lengyel kapcsolatokról szól a könyv, le-hetetlen anélkül olvasni, hogy idõrõl idõre ne gondoljunk a párhuzamokra, az el-térésekre és természetesen a kapcsolódási pontokra. Nem utolsósorban példázza,hogy történelmi rokonszenv akkor is lehetséges, ha két nép és ország sorsa jelen-tõsen különbözik. Sok más között a 20. században szembetûnõ lengyel oldalon kétnyertes, a magyaron két vesztes világháború, a lengyel állam újjászületése, nálunka trianoni és a párizsi béke.

Kovács István ma a legkiválóbb polonistánk, aki nemcsak történészként, esszé-íróként és mûfordítóként, hanem diplomataként, mindenekelõtt kultúrdiplo-mataként is igen sokat tett a lengyel történelem és mûvelõdés magyar megismerte-téséért. Teljesítményét a lengyel fél kitüntetésekkel ismerte el. Mostani könyvénekfontosságát még inkább kiemeli, hogy a magyar polonisztika figyelemre méltóeredményei ellenére nem kényeztet el bennünket annyi újabb mûvel és alkotással,amennyi � úgy gondoljuk � a történelmi és társadalmi kapcsolatok nagy múltjáhozés súlyához képest méltán várható lenne.

Számunk szerzõi

BALÁZS ZOLTÁN (1966, Sopron) politológus, közgazdász, a PPKE Bölcsészet-tudományi Karának oktatója

BÁRDI NÁNDOR (1962, Baktalórántháza) történész, a Teleki László Intézet munkatársa

BORHI LÁSZLÓ (1961, Budapest) történész, az MTA Történettudományi Intézeténekmunkatársa

FEJÉRDY GERGELY (1975, Budapest) történész doktorandusz, Université Paris IV �Pázmány Péter Katolikus Egyetem

KECSKÉS D. GUSZTÁV (1967, Budapest) történész, az MTA Történettudományi Inté-zetének munkatársa

KÓSA LÁSZLÓ (1942, Cegléd) néprajzkutató, mûvelõdéstörténész, az ELTE profesz-szora, az MTA tagja

MAGYARICS TAMÁS (1953, Budapest) történész, a Teleki László Intézet munkatársa

MIKE KÁROLY (1977, Mosonmagyaróvár) közgazdász

NÁRAY-SZABÓ GÁBOR (1943, Budapest) kémikus, az ELTE professzora, az MTA tagja

ÖTVÖS ISTVÁN (1972, Budapest) történész, a PPKE Bölcsészettudományi Karánakoktatója

PAKSA RUDOLF (1981, Ajka) történész, az ELTE doktorandusza

PESTI SÁNDOR (1966, Mezõtúr) politológus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kará-nak oktatója

SIMON ATTILA (1966, Rimaszombat) a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, akomáromi Selye János Egyetem oktatója

K O M M E N T Á R � 2 0 0 6 | 5

127