Kárpátaljai HírmondóI. évfolyam 2. szám, 2005. november

Ajánló* Balatonföldvári találkozó* Hitélet* Irodalom, képzõmûvészet határok nélkül* Barangoló Kárpátalja váraiban* Magyar iskolák a végeken* Mementó: a sztálini lágerek foglyaira emlékezünk* Híres szülötteink* Népszerû tudomány

Kölcsey Ferenc

Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontottOszlopi közt lebegõ rémalak inte felém.És mond: Honfi! mit ér epedõ kebel e romok ormán?Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?Messze jövendõvel komolyan vess öszve jelenkort:Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derûl! Cseke, 1831. december 29.

A huszi református templom

Az ungvári vasútállomás épülete

Kiadja a Kárpátaljai Szövetség1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel/fax: 267-0198.

Felelős kiadó: dr. Katona Tamás,a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Főszerkesztő: Füzesi Magda

Főszerkesztő-helyettes:Benda István

Szerkesztőbizottság:Dupka György,

Nagy Zoltán Mihály,Szöllősy Tibor,

Zubánics László.

Gazdasági felelős: Papp Lászlóné

A szerkesztőség címe:1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel/fax: 267-0198.

HU ISSN: 1787-0445

Kéziratokat nem őrzünk megés nem küldünk vissza. Az aláírt

cikkekért a szerzők viselik afelelősséget. A szerkesztőség

fenntartja az írások szellemét éstartalmát nem érintő rövidítések

jogát.

OTP számlaszámunk:11711034-20834951

Megjelenik 500 példányban.

A folyóiraton nyereség nemképződik.

KÁRPÁTALJAIHírmondó

A tartalomból* Köszönet az 1 százalékért!* A Kárpátaljai Szövetség tagságának

hagyományos szeptemberi találkozóján* Szervezeti élet: Debrecen* Magyar iskolák a végekenLátogatóban a Técsõi Magyar Tannyelvû

Református LíceumbanMagyar tannyelvû általános iskola lesz

Kõrösmezõn* Hitélet* Honismereti tábor Budapesten* Kultúra, közmûvelõdés* Mementó: a sztálini lágerek foglyaira

emlékezünk* Híres szülötteink: Almássy Gábor hegedû-

mûvész* Népszerû tudományA Rákóczi-szabadságharc postájaKözépkori Akadémia Esztergomban* Korkép* Gyökerek: Beszélgetés Györke László

újságíróval* Emlékezzünk régiekrõl* Irodalom* A szerkesztõség postájából* Kopogtató: Mit csinál most Kádas Kati

festõmûvész?* Szemelvények a mûvelõdési és oktatási élet

eseményeibõl

Kárpátaljai Hírmondó2.

I. évfolyam, 2. szám2005. november

Kárpátaljai Hírmondó 3.

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek– valamit mindennap elmulasztunk.Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,– s valamit minden tettben elmulasztunk.Áldozódunk a szerelemben egy életen át,– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,– minden csókból hiányzik valami.Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,– minden szerelemből hiányzik valami.Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,– az életedből hiányzik valami.Hiába vágysz az emberi teljességre,– mert az emberből hiányzik valami.Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,– a Mindenségből hiányzik valami.A Világból hiányzik a mi világunk,– a Világból hiányzik valami.Az égboltról hiányzik egy sugár,– felőlünk hiányzik valami.A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:– „Valahol! Valamikor! Valami!”Hirdették a bölcsek, hitték a hívők,– amióta élünk, e hitetést hallani,De már reánk tört a tudás:– Valami nincs sehol!– s a mi dolgunk ezt bevallani,s keresni azt, amit már nem szabadsenkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,– minden szót újra kimondani.Újra kezdeni minden ölelést,– minden szerelmet újra kibontani.Újra kezdeni minden művet és minden életet,– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon– megteremteni, ami nincs sehol,de itt van mindnyájunkban mégis,belőlünk sürgetve dalol,újra hiteti, hogy eljönvalami, valamikor, valahol…

VÁCI MIHÁLY (Nyíregyháza, 1924.december 25. – Hanoi, 1970. április 16.):költő, műfordító volt. József Attila-díjas(1956, 1962), Kossuth-díjas (1965).

Önemésztő vallomásokban nyilat-kozott alkotói vívódásairól, cselekvésikorlátairól. Érzelmes forradalmisága,utópista jövőtudata népszerűvé tette,számos alkotása vált „pódiumverssé”,publicisztikája pedig kordokumentummá.

Kulturális delegációval járt Viet-namban, ott érte a halál. Kárpátaljáhozszoros szálak fűzték, Drávai Gizellával, aneves beregszászi pedagógussal és tan-könyvszerzővel hosszú évekig levelezett.

Váci Mihály

Valami nincs seholA Kárpátaljai Hírmondó második szá-

mát tartja a kezében a tisztelt olvasó. Aszerkesztőbizottság tagjai ezúton mon-danak köszönetet Önöknek a támogatá-sért, a visszajelzésekért. Egy új lapnaknehéz életteret nyerni a mai információ-áradatban. Mi úgy érezzük, megtaláltukazt az olvasói réteget, amelyhez eleveszólni kívántunk.

Mostani lapszámunkat tematikusnakis mondhatjuk: november van, hat évti-zed óta az a hónap, amely a kárpátaljaimagyarság számára – éljenek bár a szü-lőföldön vagy az anyaországban – a sztá-lini lágerekbe elhurcolt több ezer magyarférfi emlékét eleveníti fel. Szomorú ésnehéz terheket hordunk. Mégis ide kí-vánkozik Kölcsey versének két sora:

“És mond: Honfi! mit ér epedőkebel e romok ormán?

Régi kor árnya felé visszamerengnimit ér?”

Azon túl, hogy emlékezünk, levon-hatjuk a tanulságot: félre kell tenni a gyű-löletet, csak a megbékélés (de nem a fe-ledés!) vihet előre mindnyájunkat. Sok-szor szoktuk hangoztatni: gondolkodjunkglobálisan, cselekedjünk lokálisan. E glo-bális és lokális gondolkodás magában

hordozza a költő intelmét is: “Hass, al-koss, gyarapíts!”

A kárpátaljaiak idei balatonföldvári ta-lálkozóján örömmel tapasztaltuk: nagyonsokan vannak olyanok, akik az anyaor-szágban megtalálták számításaikat. Őkazok, akik adományaikkal tevőlegesensegítik a Kárpátaljai Szövetség jótékony-sági szervező munkáját. Köszönjük!

Tudjuk, vannak olyanok is – hatá-ron innen és túl – , akik soha semmivelnincsenek megelégedve. Nekik, gondo-latébresztő gyanánt a Kádas Kati képző-művésszel készült, a mostani számunk-ban olvasható interjúnk egy mondatátidéznénk: “Ha Kárpátalján örök elégedet-lenségben éltem volna, azt magammalhozom Magyarországra, de akár Ameri-kába is...”

A karácsonyi hangulat lassan belen-gi az országot. Kívánjuk olvasóinknak,hogy a szeretet, az egymás iránti meg-becsülés ne csak néhány napig tartson:mentsünk el ezekből a nemes érzésekbőltavaszra, nyárra, őszre és jövő télre is...

Áldott, boldog karácsonyt kívánunkminden kedves olvasónknak!

A Kárpátaljai Hírmondószerkesztősége

Köszönet az 1 százalékért!A hatályos törvények lehetővé teszik,

hogy az adózó magyar állampolgárok adó-juk 1 százalékával támogassák a civil köz-hasznú szervezetek munkáját. A Kárpát-aljai Szövetség jóleső érzéssel fogadjatagjai felajánlásait, hiszen ez azt bizonyít-ja, hogy az áttelepültek fontosnak tartjákazt a tevékenységet, amelyet a szülőföld-ön maradt kárpátaljai magyarok kulturá-lis, illetve oktatási életének kiteljesedésé-ért, gazdasági helyzetének javításáért foly-tatunk. Erőt ad ez az önkéntes hozzájáru-lás munkánk végzéséhez és még széle-sebb körű fejlesztéséhez. 2004-ben a ka-pott 630 ezer forintot a kárpátaljaiak ha-gyományos balatonföldvári találkozó-jára és kulturális rendezvényeire, valamintgyermekek nyaraltatására fordítottuk.

2005-ben nagyon fontos, a kárpátal-jaiak hazai szervezeti életét befolyásolóesemény történt. Az anyaországban ésKárpátalján élő íróink, költőink, újságíró-ink összefogásával sikerült megjelentet-ni a Kárpátaljai Hírmondót. A lapot eljut-tattuk az ország minden részébe, a fonto-sabb hivatalos szervekhez és külföldi tag-jainkhoz is, hírt adtunk a kárpátaljai ma-gyarság életéről, helyzetéről, nemzettu-datukról.

Nagyon fontos lépés ez a kárpátaljaimagyarság megmaradásáért folytatottharcban, mert nemcsak a hivatalos, szűk

körű utakon, hanem a társadalom széle-sebb rétegeinek informálásán keresztül isszólni tudunk a civil szervezetekhez a 160ezer kárpátaljai magyar problémáinak ál-landó napirenden tartása érdekében.

További jelentős esemény volt a Kár-pátaljai Írók, Költők Művészek Magyar-országi Közösségének létrehozása. Az al-kotók fő feladata, hogy Magyarországona hazai társadalommal megismertessék akárpátaljai magyarság életét.

E szervezet működtetéséhez is pénz-forrásokra van szükség. Ezért a köszöne-ten túl azzal a kéréssel fordulunk támoga-tóinkhoz, hogy segítsenek céljaink meg-valósításában. Segítsenek abban, hogyújabb támogatók ajánlják fel adójuk 1 szá-zalékát.

A Kárpátaljai Szövetség elnökségemeg van győződve arról, hogy számítha-tunk mindazokra, akik Kárpátalján szület-tek, de Magyarországon találták meg a bol-dogulásukat. Bízunk benne, hogy akik jólismerik a kárpátaljai magyarság helyzetét,ezután sem tagadják meg a rászorulóktól atámogatást. OTP számlaszámunk: 11711034-20834951

Érdeklődjenek a 06-1-267-0198-as te-lefon/faxon

PAPP LÁSZLÓNÉ,a Kárpátaljai Szövetség társelnöke

“Hass, alkoss, gyarapíts...”

„A nemzeti egység, legalább ebben a körben, helyreállt…”Szervezeti élet

Kárpátaljai Hírmondó4.

A Kárpátaljai Szövetség tagságának hagyományos szeptem-beri balatonföldvári találkozója egyik rendezvényén Pomogáts Bélairodalomtörténész mondta ki a címadó mondatot. Ő fogalmaztameg azt az érzést, amely a három napon keresztül fészket rakottminden résztvevő lelkében. Ezért volt az, hogy búcsúzáskor egykicsit emeltebb fővel, vidámabban mondtuk egymásnak: „Jövőreveletek, ugyanitt!”

De ne vágjunk a dolgok elébe, haladjunk sorjában. Hónapok-kal az idei találkozó előtt az egyik elnökségi ülésen vetődött fel azötlet, hogy a Kárpátaljai Szövetségen belül létre kellene hozni aKárpátaljáról elszármazott írók, költők, képzőművészek magyaror-szági egyesületét, oly módon, hogy a szülőföldön maradt alkotó-kat is felkérnénk az együttműködésre. Az elnökségi ülésen csu-pán körvonalazódott a közösség megalakulásának fontossága:hogy a Magyarország különböző településein élő kárpátaljai alko-tók tudjanak egymásról, hogy közös kiállításokat, író-olvasó talál-kozókat tartsanak, segítsenek a befogadó magyarországi társada-lomba való beilleszkedésben, egyszóval, hogy valamilyen módonérezzék, a Kárpátaljai Szövetség számon tartja, támogatja őket.

Az ötletből valóság lett. Katona Tamás elnökünk támogatóbiztatásával létrejött egy előkészítő csoport. Lator László Kos-suth-díjas költő – aki annak idején részt vett az 1989-ben alakultKárpátaljai Kör szervezésében –, Papp Lászlóné, a Kárpátaljai Szö-vetség társelnöke, Benda István elnökségi tag, S. Benedek And-rás Beregszászból elszármazott irodalomtörténész, illetve FüzesiMagda, a Kárpátaljai Hírmondó főszerkesztője részvételével el-kezdődtek a felderítő munkálatok: kit hol lehet utolérni. Ez volt aKatona Tamás által később kedvesen KIKMMAK-nak kereszteltközösség alakuló ülésének előzménye.

Létrejött egy alkotóközösségSzeptember 9-én Balatonföldváron megtartotta alakuló ülését

a Kárpátaljai Írók, Költők, Művészek Magyarországi Alkotó Kö-zössége. Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnökének tájé-koztatója után Benda István elnökségi tag felolvasta a létrehozan-dó szervezet alapszabály-tervezetét, amely többek között kimond-ja: a közösségnek tagja lehet minden Kárpátalján élő, illetve Ma-gyarországra áttelepült magyar író, költő, szakíró, képző-, ipar- éselőadóművész, az egyesület szívesen befogadja a céljaival egyet-értő és azok elérését tevékenyen segítő rokonszenvezőket. Az alap-szabályban szó volt közös rendezvények szervezéséről a szülő-földön, illetve az anyaországban, a Kárpátalján élő alkotókkal valókapcsolatteremtésről és számos más fontos feladat véghezvitelé-ről is.

Az egyesület a Kárpátaljai Szövetség társszervezeteként mű-ködik, vezetőik tárgyalási joggal részt vesznek egymás vezetőségiülésein.

Több hozzászólást követően, némi módosítással a jelenlévőkelfogadták a dokumentumot.

Ezután az egybegyűltek Lator László Kossuth-díjas költő sze-mélyében elnököt választottak. Társelnökként az írók és költőkérdekeit S. Benedek András költő, irodalomtörténész, az alkotó-művészekét Kutlán András festőművész képviseli majd. Az alko-tóközösség titkára Benda István nyugalmazott újságíró, a Kárpát-aljai Szövetség elnökségi tagja.

Az egyesület székhelye a Magyarok Házában működő Kár-pátaljai Szövetség irodája (1052, Budapest, Semmelweis u. 1-3.,tel./fax: 267-0198).

A Kárpátaljai Írók, Költők, Művészek Magyarországi AlkotóKözössége nyitott, tagja lehet bárki, aki egyetért a közösség célja-ival és képzőművészeti, illetve irodalmi vagy publicisztikai alkotá-sainak színvonala (képzőművészeti kiállítások, publikációk) errefeljogosítja.

A tisztségviselőkön kívül az egyesület tagja lett Kádas Kata-lin, Koszták István, Cserniga Gyula, Prófusz Marianna, DupkaGyörgy, Horváth Sándor, Füzesi Magda, Barzsó Tibor, BornemisszaEszter, Nagy Zoltán Mihály, Bundovics Judit, Györke László,Schober Ottó, Weinrauch Katalin, Szöllősy Tibor, Csanádi György,

Kudla György, Lengyel János, Bakos KissKároly. Függetlenül attól, hogy most éppenhol élnek, mindannyian kárpátaljai magyarok.Különböző műfajokban alkotnak, de abbanegyetértenek, hogy szükség van az alkotóegye-sületre, merthogy a határok „légiesítése” iga-zából csak egy virtuális szellemi hazában kép-zelhető el. A rendezvényen részt vett és felszólaltGulyás Róbert, a Magyar Köztársaság Minisz-terelnöki Hivatalának kárpátaljai referense is.

Kiállítások Kiállításokat is rendeztek a találkozó ke-retében. Sepa János, a Beregvidéki Múzeumigazgatója (aki „100 képben százféleképpen”sorozatával több ízben kápráztatta már el a do-kumentumfotók iránt érdeklődőket) ezúttal„Tűzrőlpattant legények – régen és most,

1938–2005” címmel a tűzoltókról készített fényképekkel lepte megaz egybegyűlteket. Kuriózumszámba menő fotókat láttunk a kö-zelmúltban tűzkárt szenvedett beregszászi Arany Páva étterem (azegykori Beregmegyei Úri Kaszinó) épületének oltásáról is.

Örvendetes volt látni a kárpátaljai és a Magyarországra átte-lepült alkotók közös seregszemléjét. Kádas Katalin és KosztákIstván beregszászi gyökerű festőművészek, illetve Pókos Szvetlananéhány szép festménnyel mutatkoztak be a különböző régiókbólérkezett műpártolóknak, Prófusz Marianna, a népművészet meste-re, a Beregszász székhelyű Bereg Alkotóegyesület elnöke pedig asaját, az alkotóegyesület népművész tagjai, illetve tanítványai, aNagyberegi Középiskola diákjai kézimunkáit hozta el a találkozóra.

Katona Tamás, S. Benedek András, Lator László, Benda Istvánés Papp Lászlóné az elõkészítõ csoport tagjai

Kut

lán

And

rás a

KIK

MM

AK

társ

elnö

ke és

Pró

fusz

Mar

iann

a,a n

épm

ûvés

zet m

este

re

Szervezeti élet

„A nemzeti egység, legalább ebben a körben, helyreállt…”

Kárpátaljai Hírmondó 5.

„Tanuljunk meg távlatokban gondolkodni!”Szeptember 10-

én, szombaton dél-előtt 11 órától kerültsor a Kárpátaljai Szö-vetség tagsága talál-kozójának központirendezvényére, aholmérlegre került az ideiesztendőben végzetttevékenység. KatonaTamás elnök bemutat-ta a vendégeket. Kö-szönetet mondottBenza György elnök-ségi tagnak azért,hogy három napra aKárpátaljai Szövetség rendelkezésére bocsátotta a tulajdonát képezőbalatonföldvári Riviéra szállót.

Ezután az elnök beszámolót tartott a 2005. évi eseményekről.Kihangsúlyozta: jól sikerült az idei honismereti tábor, ahol számoskárpátaljai diák mélyítette el az összmagyarsággal kapcsolatos isme-reteit. Még az ukrajnai vámtörvény-szigorítás előtt 5 kamionnyi iroda-bútort szállítottak ki Kárpátaljára magyar intézmények megsegítésére.A Kárpátaljai Szövetség továbbra is fontosnak tartja magyar óvodákpatronálását, különösen azért, mivel a Szülőföld-program már nemterjed ki a gyermekintézményekre. Az elnök úr tájékoztatta az egybe-gyűlteket a Kárpátaljai Írók, Költők, Művészek Magyarországi Alko-tó Közössége megalakulásáról, illetve bemutatta a Kárpátaljai Hír-mondó, a Kárpátaljai Szövetség lapjának első számát. A beszámolólegfontosabb gondolata talán az volt, hogy „az ostoba határok elle-nére se engedje el egymás kezét a két régió”, tanuljunk meg távlatok-ban gondolkodni, de azért cselekedjünk lokálisan, azaz, Weöres Sán-

dort idézve: „Minden virág-szál említésre vár,/ Mindenmarék por megjegyzésreméltó”. Pomogáts Béla iroda-lomtörténész (aki más tiszt-ségei mellett elnöke az IllyésKözalapítványnak, és a Ma-gyar Nyelv és Kultúra Nem-zetközi Társaságának is)szólt arról: fontosnak tartjaa Kárpátaljai Szövetség lap-ja megjelenésének támoga-tását. Sok sikert kívánt azok-nak a kárpátaljaiaknak, akikértelmiségiként vagy alko-tó emberként Magyaror-szágra áttelepedve szellemivérfrissítéssel gazdagítják amegroppant nemzeti identi-tású anyaországot.

Galajda József, a „Beregszász 900 éves” Városvédő, -szépítő ésMűvelődési Alapítvány elnöke a fennállásának most egy évtizedétméltató közösség tevékenységéről szólt. Elmondta: a közelmúltbanaz Arany Páva, illetve a járási nyomda patinás épületében keletkezetttűzkár valószínűleg sajnos sokáig rontja még a városképet, mivel ahelyreállítási munkálatok igen sokba kerülnek. Köszönetét fejezte kiBudapest Főváros Önkormányzatának, amely 3 millió forint segélytajánlott fel e célra. A pénzből Magyarországon szereznek majd betetőfedő cserepet.

Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségé-nek elnöke is az összefogásra buzdította az egybegyűlteket. Példa-

ként hozta fel a kárpátaljai Kisszelmenc és a felvidéki Nagyszelmenc,az országhatárral elválasztott, de egykor egy testet képező településesetét, amelyet, ha csak határátkelő formájában is, végre egyszékelykapu egyesített.

Hozzászólásaikkal tartalmasab-bá tették a közgyűlést SzegedinéKosztur Ilona, Szomor Kornélné,Szutor László, Géczy Tihamértagtársak, akik a Kárpátaljai Szö-vetség különböző tagszerveze-teit képviselték és megszívlelen-dő javaslatokkal éltek.

A beregszászi Borbély Ibolyatanárnő a Kárpátaljai Magyar Pe-dagógusszövetség képviselője-ként vett részt a rendezvényen.Felszólalásában a fiatalok neve-lésének fontosságát hangsú-

lyozta, de szólt a hagyományőrzés,illetve az identitástudat elmélyíté-sének módjairól is.

Horkay Sámuel, a KárpátaljaiMagyar Kulturális Szövetség be-regszászi járási szervezeténekegyik alelnöke az általa képviseltszövetség tevékenységét vázolta.Többek között megjegyezte: a 2004.december 5-i ügydöntő népszava-zás kapcsán sokféle vélemény ala-kult ki a kisebbségbe szakadt ma-gyarság körében, de ne bántsuk anemmel szavazókat: ki tudja, hason-ló esetben a kárpátaljai magyarságtöbbsége hogyan döntött volna…Hangsúlyozta, hogy a KMKSZ következetes és kiszámítható politikátfolytat, megvannak a koncepciói: önálló magyar tankerület, Tisza-mel-léki járás, az elhurcoltak rehabilitálása, a vízumkényszer rendezése.

Itt szeretném megjegyezni: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szö-vetség, illetve a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség évek ótaelőször képviseltette magát a Kárpátaljai Szövetség tagságának ha-gyományos őszi találkozóján. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szö-vetség Dupka György személyében alelnökét, Pirigyi Béla személyé-ben a beregszászi városi szervezetének elnökét delegálta. Ez a közele-dés talán beszámolónk címadó gondolatát is megerősíti: a nemzetiegység, legalább ebben a körben, erre a rövid időre, helyreállt.

Borbély Ibolya,a KMPSZ képviselõje

Horkay Sámuel, a KMKSZberegszászi járási szerve-

zetének egyik alelnöke

A találkozó résztvevõi

Pomogáts Béla, az IllyésKözalapítvány elnöke

Katona Tamás, a KárpátaljaiSzövetség elnöke

„A nemzeti egység, legalább ebben a körben, helyreállt…”Szervezeti élet

Kárpátaljai Hírmondó6.

Író-olvasó találkozóSzombat délután a Riviéra szálló mozitermében író-olvasó talál-

kozóra került sor. Az egybegyűlteket a Kárpátaljai Szövetség nevé-ben Schober Ottó közíró, elnökségi tag köszöntötte, majd átadta aszót Dupka György költőnek, az ungvári székhelyű Intermix Kiadóigazgatójának, az Együtt című folyóirat felelős kiadójának.

Rendkívül érdekes élményben lehetett részük mindazoknak, akikszombat délutáni programként az író-olvasó találkozót választották.Sokan tudják, hogy az Együtt című folyóirat elődje 1965-től 1967-ig azUngvári Állami Egyetem magyar szakos hallgatóinak szamizdat (író-gépen sokszorosított és kézről kézre terjesztett) lapjaként látott nap-világot. Most azonban arra is fény derült, hogy volt egy „ős” Együttis, mégpedig „magyar időben” (1942–44-ben) a Beregszászi ÁllamiReálgimnázium diákjainak kiadásában, amely mindössze két eszten-dőt élt meg. Az író-olvasó találkozón jelen volt a lap egykori főszer-kesztője, a mindannyiunk által tisztelt Géczy Tihamér református lelki-pásztor (a Kárpátaljai Szövetség ökumenikus lelkésze, lapunk Hitéletrovatának vezetője), aki elmondta: azért lett az egykori diáklap neveEgyütt, mert a hosszú cseh megszállást átélt beregvidéki magyar fia-talok a kiadványt magyarországi diáktársakkal szerették volna együttszerkeszteni. A tiszteletes úr azt is megemlítette, hogy Bolemányi úr,az egyik beregszászi nyomda igazgatója ingyen jelentette meg a diák-lapot, hogy segítsen a fiatal alkotóknak.

A találkozó jellemzője volt, hogy ezúttal elsősorban a szülőföld-ről érkezett alkotók adtak ízelítőt írásaikból. Felolvastak műveikbőlHorváth Sándor, a Magyar Írószövetség tagja, Kudla György, azUngvári Nemzeti Egyetem tanára, Barzsó Tibor, az Együtt című folyó-irat olvasószerkesztője, Bakos Kiss Károly, illetve Lengyel János, abudapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem karánakhallgatói, Weinrauch Katalin gyermekvers-író, a Magyar Kultúra Lo-vagja. Könyvbemutatóra is sor került: Igyártó Gyöngyi, a PázmányPéter Katolikus Egyetem Jogi Karának végzőse monográfia formájá-ban megírt és az Intermix Kiadó gondozásában megjelent „Amáramarosi koronavárosok” című könyvével ismerkedhettek meg azegybegyűltek.

Az író-olvasó találkozón részt vett Pomogáts Béla irodalomtörté-nész is, aki az anyaország határain túli magyar irodalomról osztottameg gondolatait az egybegyűltekkel. Itt hangzott el abeszámoló címadó mondata is: „A nemzeti egység,legalább ebben a körben, helyreállt.”

Ezután a Beregvidéki Nyugdíjasok Petőfi Sán-dor Egyesülete kórusának képviselői vették birto-kukba a színpadot, akik „Trianon, 1920. június 4.” cím-mel zenés irodalmi összeállítással emlékeztek nemze-tünk legújabb kori Mohácsára. Megrendítő és szív-szorító volt, hogy az előadás végén kórustagok ésnézők, kárpátaljaiak és anyaországiak együtt énekel-tek, reménykedve, lélekben összefonódva, de (VáciMihállyal szólva) együtt érezve: „Valami nincs se-hol…” Ráadásként Schober Ottó – Balackij Vlagyi-mir: „Túl a Tiszán van egy város, Beregszász” címűdalát énekelte a kórus. Mondanom sem kell, a dalnagy tapsot kapott. Mi is büszkék voltunk elnökségitagunk, Schober Ottó sikerére.

Ünnepi vacsora, utána zene, táncÍgy hirdette a találkozó programja a Kárpátaljai Szövetség ha-

gyományos szeptemberi találkozójának utolsó rendezvényét. Így isvolt. A vacsora után viszont még egy eseményben volt részünk: FintaZenóbiusz vállalkozó, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola egy-kori végzőse számos szép dísztárgyat ajánlott fel, hogy tombolaje-gyek vásárlásával segítse az alma mater épülete nagytatarozásánakmunkálatait. A jegyek árából 114 ezer forint gyűlt össze, a PókosSzvetlana Budapesten élő, orosz származású képzőművész által e cél-ra felajánlott festmény pedig 15 ezer forinttal növelte az összeget.Tavaly is (ugyancsak Finta Zenóbiusz felajánlása révén) 126 ezerforintot „tomboláztak össze” a találkozó résztvevői, amelyet, mint ar-ról a Kárpátaljai Hírmondó előző számában hírt adtunk, az iskola tető-szerkezetének felújítására fordított az igazgatóság.

És hogy milyen volt a találkozó további része? Érdekes, tartal-mas, összeborulásos. Voltak – elsősorban írók, költők, képzőművé-szek –, akik több évtized óta nem látták egymást és a három napotbeszélgetéssel, lakcímek, telefonszámok cseréjével töltötték. Voltak,akik az est folyamán úgy belemelegedtek a táncba, hogy háromszorváltottak inget, voltak, akik kiscsoportos tereferével „váltották meg”a világot, és voltakolyanok is, akik aztmondták: nem isgondolták volna,hogy a KárpátaljaiSzövetség rendez-vényén ilyen jól éstartalmasan lehetkikapcsolódni.

A balaton-földvári találkozórésztvevői köszö-netet mondanakPapp Lászlónénak,illetve Salgói Jó-zsefnek, a Kárpát-aljai Szövetségtárselnökeinek,Petruska Márta,Benedekné KövérKatalin, Benda Ist-ván, illetve Schober Ottó elnökségi tagoknak a szervezőmunkáért,azért, hogy minden résztvevő felejthetetlen élményekkel töltődött felaz együtt töltött három nap rendezvényein.

A szervezők jövőre is várják az érdeklődőket, a Kárpátaljai Hír-mondó munkatársai pedig remélhetőleg jövőre is ott lesznek a ren-dezvényeken, hogy megörökítsék az otthon és itthon élők együtt-gondolkodásának pillanatait.

Tudósítónk

Barzsó Tibor, Schober Ottó,Dupka György és Pomogáts Béla

A Beregvidéki Nyugdíjasok Petőfi Sándor Egyesületének kórusa

Petruska Márta, a Kárpátaljai Szövetségelnökségi tagja átadja a tombolajegyek árá-ból összegyűlt pénzt Micik Juliannának, aBeregszászi Kossuth Lajos Középiskola igaz-gatójának

Szervezeti élet: Debrecen

Kárpátaljai Hírmondó 7.

Így kezdte a beszélgetést június 25-én délután a deb-receni közösség szokásos havi találkozója előtt GéczyTihamér nyugalmazott református lelkipásztor, a Kárpát-aljai Szövetség Hajdú-Bihar Megyei Regionális Szerve-zetének elnöke. Bár már 83 esztendő nehezedik a vál-lára, ma is örömmel tartja össze mindazokat, akiknek

Kárpátalja nemcsak az elsza-kadt gyökereket, hanem a szü-lőföldet is jelenti.

Géczy Tihamér Nagybe-regen született. Beregszász-ban érettségizett, majd 1943szeptemberében felvételt nyerta Debreceni Teológiára. Ám aháború az ő élete alakulásábais beleszólt. 1945. január 1-jénegy szál ruhá-ban hagyta el

szülőfaluját. Kisvarsányba került segéd-lelkésznek, majd Monostorpályiba vezet-te a jó szerencse. Szerette ezt az egy-házközséget. Mint mondja, a sors cso-dálatos ajándéka volt, hogy fél évszázadután, 1995-ben fél évre ismét visszake-rült ide. Felesége, Katalin asszony (akierdélyi gyökerű és Kőrösi Csoma Sán-dor, a híres utazó, ázsiakutató leszárma-zottja), mindenhová elkísérte a lelkipász-tort. Ilyenkor szoktuk megjegyezni: min-den sikeres ember mögött egy kiegyen-súlyozott családi hátország van. Így vanez Géczy Tihamér tiszteletes úr életébenis: ma is azért tud annyi időt fordítani aközösségi tevékenységre, mert megértőhitvese mindenben segíti.

Bár már régóta pihenhetne, nem tudfeladatok nélkül élni. Hivatása során szá-mos jóérzésű személlyel vette fel a kap-csolatot, így mód van arra, hogy most issegítse a Kárpátalján élő, perifériárakerült embereket. Hollandiai barátai ré-vén megszervezte a négy kárpátaljai re-formátus líceum és a lelkészözvegyek támogatását. EgySvájcban élő ikerpár, Heé Gyula és Jenő tavaly 500svájci frankot ajánlott fel a gyülekezetek számára temp-lomépítésre, óvodabővítésre.

A Csóra Cipő Kft. jóvoltából 150 pár utcai cipőt vitt akárpátaljai rászorulóknak.

A debreceni székhelyű regionális szervezet támo-gatja a feketepataki református óvodát, a huszti gyüle-kezetet. Az elhurcoltak emléknapján tagjai rendszere-sen ellátogatnak a kárpátaljai településekre. Azt tervez-ték, hogy az idén november 18-án a búcsúi emlékmű-nél koszorúznak majd.

A szervezet három tagját – Géczy Tihamért, Debre-ceni Józsefet és Balogh Miklóst – a közelmúltban vitéz-zé avatták Szegeden a Dél-Alföldi 56-osok. Itt jegyez-ném meg, hogy bár Balogh Miklós nem Kárpátalján szü-letett, ám az édesapja valamikor Guton volt lelkipásztor.Ezért kereste a kapcsolatot a közösséggel, fontosnaktartja az összetartozást. Olyannyira fontosnak, hogy ja-vaslatot is készített a regionális szervezet működési

„Amit Isten eddig adott, hálát mondok érte,amit ezután ad, előre megköszönöm…”

programjához. Alább ebből a programjavaslatból idé-zünk részleteket.

„Az összejövetelek első részében sor kerülnea már előzőleg elfogadott téma ismertetésére vagyaz előadás megtartására. A második részben aktu-ális témákat beszélnénk meg. Arról, hogy ehhezműszaki feltételek – tv, videomagnó – álljanak ren-delkezésre, én gondoskodom. Szükséges, hogymindenki adjon témajavaslatot, v itassuk meg azo-kat, olyan programokat fogadjunk el, amelyek el-nyerik a többség tetszését és a tagság hajlandóközreműködni azok sikeres lebonyolításában.”

Balogh Miklós néhány témát is hozott az aznapi ta-lálkozóra. Elmondta: 12 részből álló 40–40 percesvideoanyaga van Kárpátalja történetéről a honfoglalástólnapjainkig, felajánlotta, hogy előadásokat szervez Kár-

pátalja várairól, műemlékeiről, híres embe-reiről, szívesen szervez egy kirándulást Be-regszászba, a Beregvidéki Múzeumba.

A tagtársak nagy érdeklődéssel hallgat-ták Balogh Miklós javaslatait. Jómagamörömmel konstatáltam: Debrecenben a Kár-pátaljai Szövetségnek olyan együttgondol-kodó csapata tevékenykedik, amelynekmunkája példaértékű más közösségek szá-mára is.

Ezután Györgyné Csorba Katalin, a deb-receni szervezet egyik legidősebb tagja né-hány tréfás vers elmondásával színesítetteaz együttlétet (a képen).

A debreceni szervezet júniusi találkozó-ján részt vett tagjai ezután arról döntöttek,hogy nyári szünetet tartanak, erőt gyűjtenekaz új feladatokhoz. Lapunk felkérésére em-lékképet készítettek: íme, ők azok, akik Deb-recenben öregbítik a Kárpátaljai Szövetségjó hírét: (ülnek) Kondorné Fanta Mária,Györgyné Csorba Katalin, Márton Erzsébet,(állnak) Mitók Miklós, dr. Kövér Mária, dr. Kö-vér György, Géczy Tihamérné Ördög Kata-lin, Géczy Tihamér, György László, ZseltvaySándor, Balogh Miklós és a cikk szerzője.

Kellemes délutánt töltöttünk együtt a debreceni tag-társakkal. Szerkesztőségünk nevében megígérem: másrégiókban működő tagtársainkhoz is szívesen ellátogatunk.

Füzesi Magda

Ne hagyjátok ... az iskolát!

Kárpátaljai Hírmondó8.

Ambrus Pállal, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumigazgatójával és László Károly Ugocsa-Máramaros-i esperesselidézzük a múltat, elemezzük a jelent és faggatjuk a jövőt a Felső-Tisza-vidék „csángóinak” szellemi oázisában.

– Igazgató úr, esperes úr, ez a tanintézet immáron ötödikalkalommal bocsátotta a nagybetűs Élet útjára végzőseit. Öt évnem nagy idő, de alkalom arra, hogy összegezzünk, véleménytalkossunk és visszatekintsünk a megtett útra.

– Técső, az egykori máramarosi koronaváros színmagyartelepülés volt, ám ma már csak a lakosság egyharmada tartozik azanyanemzethez –kezdte AmbrusPál. – Szemtanúiés szenvedői vol-tunk a sorva-dásnak, az erő-szakos asszimi-lációnak. Belsőindíttatású kény-szerként élt ben-nünk, hogy men-teni kell a ment-hetőt, létre kellhozni és életbentartani egy tanin-tézetet, ahová„behajózhatjuk” azátonyra futtatottanyanyelvi hajótörötteket, építeni kell egy olyan bástyát, amelyvédelmet nyújt a megtépázott nyelvi elővédeknek, mert látjuk-tudjukannak a veszélyét, hogy ha elesik a védővonal, az ellen könnyű ahátországba vonulni.

A 90-es évek politikai széljárása kedvezett dédelgetettálmunknak és így lépni tudtunk. A kezdeményezés a técsői HollósySimon Középiskola, a Técsői Magyar Kulturális Szervezet és a TécsőiReformátus Egyházközség érdeme. 1992-ben pályázatot nyújtottunkbe az Illyés Alapítványhoz, erkölcsi és anyagi támogatást kérve alíceum létrehozásához. Megírtuk, hogy a kárpátaljai magyarságnyelvhatára fölött, a Tisza eredetének és felső szakaszánakvölgyében – Rahón, Bustyaházán, Kőrösmezőn, Gyertyánligeten –18–20 ezer magyar él kisebb-nagyobb közösségekben, egymástólelszigetelve. Ezeken a településeken nincsenek magyar óvodák,iskolák. Néhány helyen működnek anyanyelvi körök, klubok(legismertebb a rahói Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub), illetvevasárnapi iskolák, de ezek nem képesek kielégíteni a máramarosimagyarságnak az anyanyelvi oktatás iránt i örvendetesenmegnövekedett igényeit. Ezért határoztunk úgy, hogykezdeményezzük: a középiskola mellett nyissanak egy bentlakásilehetőséget is nyújtó regionális Felső-Tisza-vidéki MagyarTannyelvű Líceumot. A tanintézet – mint levelünkben írtuk – nemcsaklíceum lenne, itt szeretnénk kialakítani az egységes és egészségesnemzeti szellemi élet központját is, amelynek koordinálásáralétrehoztuk a Felső-Tisza-vidéki Magyar Kulturális Alapítványt.

– Céljaink között hangsúlyozottan az is szerepelt – kapcsolódottbe beszélgetésünkbe László Károly esperes úr –, hogy keresztyénerkölcsre, tudásra, nemzeti értékeink megőrzésére és ápolásáraneveljük a ránk bízott gyerekeket Isten igéje szerint: „Éppen ezértminden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekbenmutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet,az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, azállhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet,a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.”

– Miként valósult meg e nemes terv?– 1993. január 23-án – folytatta Ambrus Pál – értesítést kaptunk

az Illyés Alapítvány kuratóriumának pozitív döntéséről. Mondanom

Látogatóban a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban

„Hogy lábunk nyomát be ne lepje a hó…”

A líceum alapkövének elhelyezése.Dr. Antall Józsefné vakolókanállal a kezében.

Técsõ, 1993. május 2.

Dr. Antall Józsefné Fülepp Klára átvágja a líceum avatószalagját.Técsõ, 1999. augusztus 28.

sem kell, határtalan volt az örömünk. Felkértük a helyi római katolikusés református egyházakat, legyenek segítségünkre az építkezésszervezésében.

– Mi azonnal igent mondtunk – vitte tovább a témát LászlóKároly –, vállaltuk a szervezést, az építkezést is sajátunkkéntkezeltük. Átadtuk a líceumnak az egyház birtokában lévő épületetés a földterületet, mindaddig használhatja a tanintézet, amíg magyarnyelvű intézményként működik.

– Ne vegyétek rossz néven, ha most nem kérdezlek benneteketa gáncsoskodásokról, amelyek nemcsak az aktuális szervek,hanem egyes magyar szervezetek és személyek részéről is meg-nyilvánultak. Szóljatok inkább a mérföldkövekről.

– Valóságos népünnepély volt 1993. május 2-a, az alapkőletétel.Ezen az ünnepségen, amely egybeesett Hollósy Simon szobrának aleleplezésével, sajnos nem tudott részt venni Antall Józsefminiszterelnök úr, aki a Hollósy Simon Középiskola tiszteletbeliigazgatója volt, de eleget tettek meghívásunknak felesége, dr. AntallJózsefné Fülepp Klára, akinek técsői gyökerei vannak, Entz Géza, aHatáron Túli Magyarok Hivatalának akkori elnöke, Kálmán Attila,az Oktatásügyi Minisztérium akkori államtitkára, az állami és egyháziintézmények képviselői. Dr. Antall Józsefné betonból kiöntötte aztaz alapkövet, amelybe acélhengert tettünk. Ebben dokumentumokathelyeztünk el, de többek között Reményik Sándor örök érvényűsorait is: „Fogadd el, s védd meg karsztnyi földedet /Azt a sírodnakis kevés humuszt…/ De azt aztán foggal és körömmel, /Démonidühvel és őrült örömmel –/ Ahogy lehet… Ahogy lehet…”

Majd következtek a verejtékes hétköznapok, a kalákában végzettmunkafolyamatok. 1998-ban, éppen nagypénteken az illetékesszervek hivatalosan is kiadták a működési engedélyt, 1999. augusztus

28-án megtörtént az ünnepélyes átadás, amelyet jelenlétükkelmegtiszteltek az immár „hazajáró” dr. Antall Józsefné, Laborczy Géza,az Illyés Alapítvány Kuratóriumának titkára, az egyházi és államiszervek képviselői, a máramarosszigeti és anyaországi barátaink.Ekkor avattuk fel dr. Antall József emléktábláját és domborművét isa kollégium homlokzatán, azon az épületen, amely az ő nevét viseli.A Kárpátaljai Református Egyház 2001 áprilisától a líceumot besoroltaa kárpátaljai református líceumok közé.

– Az elmondottakból is kitűnik, hogy mindezek szívmelengető,emlékezetes pillanatok voltak, ám következett az érdemi munka…

– 1998-ban tartottuk az első felvételit. 17 diákot vettünk fel. Ezaz osztály a Hollósy Simon Magyar Tannyelvű Középiskola speciálisosztálya volt, a két tanintézet egy fedél alatt működött. A

Kárpátaljai Hírmondó 9.

Ne hagyjátok ... az iskolát!középiskolában tanuló diákokat – figyelembe véve adottságaikat,vonzalmukat a különböző tantárgyak iránt – már eleve orientáljuk,abba a líceumi osztályba irányítjuk, ahol hangsúlyozottan oktatjuke tantárgyi ismereteket.

– 2000. augusztus 14-én az egész Kárpátalján meghirdetettfelvételire már 84 diák jelentkezett. Közülük 49 nyert felvételt – tértki a jelenre Ambrus Pál. – Ebben az évben nyílt meg a kollégium,ahol a tanulók az egyház jóvoltából teljes körű ellátásban részesültek.Jelenleg a három évfolyamon hat osztályban 120 tanulót oktatunk,közülük 97 kollégista. Általuk Kárpátalja három egyházmegyéje, hétjárása van képviselve. Örvendetes tény, hogy a Felső-Tisza-vidékrőlévről évre egyre több magyar gyerek jelentkezik líceumunkba, devannak ukrán anyanyelvű diákjaink is.

Tanintézetünk nem táltosistálló, de igyekszünk felszínre hoznia diákok tehetségét, érvényesíteni adottságaikat. Oktatóiproblémáink nincsenek: a tantestületben 21 szaktanár és 3 nevelővégzi áldozatos munkáját. Többségük az Ungvári Nemzeti Egyetem,illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diplomásai,középiskolánk volt végzősei. Házirendünk szigorú, de nem drákói.Lehetőséget teremtünk mindarra, ami fejleszti a szellemi és testi erőt.A líceumban az egyházi rend dominál: fontosnak tartjuk abibliaismeret, a keresztyén hit- és erkölcstan, az egyháztörténetoktatását, az istentiszteleteken való részvételt, az áhítatok, csendesnapok szervezését.

– Az aulában tetten érhetők az eredmények, a sikerek: számosserleg, érem, diploma látható. Az is köztudott, hogy gyakori vendéga tanintézetben a média és a kárpátaljai, illetve az anyaországitanintézetek képviselői is egymásnak adják a kilincset. Ugye, nemesek túlzásba, ha mindezt az elismerés látható jeleként definiálom?

– Szerénytelenség nélkül mondhatom: informatikai termünk, aMóricz-terem (a svájci illetőségű Móricz Éva, a híres Móricz családleszármazottja 29 számítógépet ajándékozott a líceumnak – Sz. T.) alegmodernebb felszereltséggel büszkélkedik. Az emelt szintűinformatika-oktatás lehetőséget ad az ECDL-bizonyítványmegszerzésére is. Diákjaink gépkocsivezetői tanfolyamot isvégeznek, jogosítványt kapnak. Tanítványaink sikeresen vesznekrészt a járási, a megyei, illetve az anyaországi tanulmányiversenyeken, jó eredményeket érnek el magyar nyelvből ésirodalomból, angol és ukrán nyelvből, informatikából, matematikából,diákjaink között tudhatjuk a Magyar Gyerekek Világtalálkozójagyőzteseit, helyezettjeit, asztalitenisz-, illetve labdarúgó-bajnokainkvannak. Több diákunk jelentkezik versekkel, esszékkel, novellákkala megyei lapokban. Elismerésnek örvend – erről több díj is tanúskodik– énekkarunk, amelynek műsorán egyházi és klasszikus művek, illetvenépdalfeldolgozások szerepelnek. Gyümölcsöző kapcsolatotépítettünk ki Kárpátalja, Erdély, valamint az anyaország rokonintézményeivel, sok vendéget fogadunk, sokat járunk látogatóba. Anyári szünidőben például turistaszállóként működött kollégiumunk.De talán a legbeszédesebb eredmény, amire nagyon büszkékvagyunk: eddig 143 növendékünk érettségizett, közülük 17 éremmelvégezte el tanulmányait. Végzőseink 85 százaléka tovább tanult,túlnyomórészt itthon. Eddig mindössze 8 végzősünk ment külföldretanulni vagy dolgozni.

– Olvasom a főbejárat fölött a líceum vezérigéjét: „Utaid,Uram, ismertesd meg velem.” Ebben benne van a líceum jelene ésjövője, céljaitok kvint esszenciája. Ide kívánkozik az agondolatsor, amelyet Sütő András fogalmazott meg: „A havasiemberek szerint a viharban eltévelyedettek akkor kerülnekvégveszélybe, ha már hátrafelé sem tájékozódhatnak, mert lábuknyomát befújta a hó.” Úgy látom, nektek, nekünk van hová, vankire visszatekinteni, tanulni és példát venni…

– „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünkbenne” – idézte szinte egyszerre Tamási Áront Ambrus Pál igazgatóúr és László Károly esperes úr. – Nekünk és diákjainknak ez azotthon, ahol jól érezzük magunkat, ahol neveltjeinket hittel, tudással,a jövőbe vetett reménnyel és bizalommal vértezhetjük fel. Ez éltetminket, ezért dolgozunk és imádkozunk naponta.

y-r

Kőrösmező a Bliznyica, a Hoverla (Ukrajna legmagasabb pontja)és a Petrosz hegyek lábainál, a Fekete Tisza és a Lazescsina folyóktalálkozásánál, a Tatár-hágótól mindössze néhány kilométernyireterül el. A korabeli okmányokban először 1555-ben találunk említésta településről. Egy királyi leirat szerint a település és a környékén

lévő földek a Drágffy-családtulajdonát képezték. 1583-ban Kőrösmező a Károlyi-család birtokába jutott, vi-szont 1672-ben már a nagy-bocskói kincstári domíni-umhoz tartozott. II. RákócziFerenc szabadságharcánakéveiben a községben több fel-kelő csapat alakult. Az 1848-49-es magyar forradalom

előtt a községben vámhivatal, kétosztályos elemi iskola működött.Mára sok minden megváltozott Kőrösmezőn, mint ahogy bárhol

másutt. A festői szépségű Felső-Tisza-vidéket járva felkerestük többekközött a kőrösmezői magyar iskolát is. A nagyközségben jelenleg többszáz magyar ember él, ennek ellenére évtizedekig nem volt itt magyariskola.

Aztán a ’90-es években pozitív változás történt: bár csak vasárnapiiskola keretében, de a magyar gyerekek újra anyanyelvükön tanulhattak.Ám a heti egy alkalom kevésnek bizonyult a nyelv elsajátításához, ígya helyi magyarság állhatatos munkájának köszönhetően 2002-től elemiiskola működik Kőrösmezőn.

A tanintézetben Vizaver Magdolna helyi nyugdíjas pedagógus,napközis tanár fogadott bennünket, mutatta be az iskolát. A földszintentiszta, jól felszerelt helyiségek tárultak szemünk elé.

— Csak itt van rend,a tetőtérben, hálaIstennek, nagy munkazajlik — mondta a pe-dagógus, miközben fel-kísért bennünket azemeletre, majd így foly-tatta — a tetőtéri mun-kálatokhoz májusbankezdtek hozzá. A WorldServants holland szer-vezet nemcsak anya-gilag támogatta az is-

kolát, hanem fizikailag is: a szervezet 42 önkéntese egy héten át keménymunkát fejtett ki, hogy mihamarabb elkészüljenek a munkálatokkal.Egyébként öt tanterem, egy hatvan személy befogadására alkalmasnagyterem, könyvtár, orvosi rendelő, valamint zuhanyzó lesz ittrövidesen.

Vizaver Magdolna nagy örömmel mondta, hogy a 2006—2007-estanévben már általános iskolaként működnek majd.

— Lesz-e igény az általános iskolára?— Minden bizonnyal. Ha annak idején — három évvel ezelőtt — volt

igény az elemi iskolára, akkor lesz igény az általánosra is, hiszen a múlttanévet 35 magyar gyermek fejezte be, most pedig 46 tanulónk van. Aszülők meg vannak elégedve a munkánkkal, s örülnek, hogyközségünkbe újra visszatér a magyar nyelv — hangzott a válasz.

Mint megtudtuk, jelenleg négy pedagógus foglalkozik a gye-rekekkel, de a továbbiakban természetesen több tanárra lesz majdszükség. A kőrösmezőiek úgy a II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola, mint az UNE végzőseire egyaránt számítanak.

— Tanárainkkal meg vagyunk elégedve, munkájukat jól végzik, agyerekekkel igyekeznek minél jobban elsajátíttatni a magyar nyelvet.Sok szemléltetőt készítenek, amire nagy szükség van, hiszen ebből és atankönyvekből nagy hiány van nálunk — tudtuk meg.

HEGEDŰS CSILLA

Magyar általános iskolalesz Kőrösmezőn

Hitélet

Kárpátaljai Hírmondó10.

Pál apostolt a zsidó főta-nács vád alá helyezte azért, mertfarizeusi neveltetése ellenére,megtérése után azt hirdette,hogy Jézus Krisztus az Úr, azAtya Isten dicsőségére. Mintszületett római állampolgár, aztkövetelte, hogy ebben a perbena császár ítélőszéke elé állítsák.Így került Agrippa zsidó királyés Festus római helytartó elé.Azzal kezdődik a ki-, vagy meg-hallgatás, hogy Agrippa aztmondja Pálnak: „Megenged-tetik néked, hogy szólj a ma-gad védelmére.” Agrippa azon-ban nem tudja, hogy nem azértszólhat Pál a két hatalmasságelőtt, mert azok kegyesek hoz-zá, hanem azért, mert Isten szó-laltatja meg Pált. És nem a magavédelmére, hanem az Isten ke-gyelmének a meghirdetésére.Hogy mindenki előtt nyilvánva-lóvá legyen, az Isten nem sze-mélyválogató. Hogy JézusKrisztus minden ember számá-ra elvégezte az üdvösség aján-dékát, aki hisz Ő benne. Bármi-lyen bűnös is volt az élete aKrisztussal való találkozáselőtt. Erről beszél Pál.

A védőbeszéd nem arrólszól, hogy Pál mentegetni pró-bálja magát, hanem arról, hogyteljes őszinteséggel elmondja,milyen életet élt a Krisztussal

való találkozás előtt. „Üldöztema Krisztus követőit. Damasz-kuszba is azért mentem, hogyfogságba vigyem azokat, akikKrisztust követik.” De azt is el-mondja, hogy ezen az úton akegyelmes Isten megállította,tehetetlenné tette az életét,megtanította imádkozni és meg-szabadította az eddigi élete gya-lázatától. Azután elküldte a krisz-tusi szolgálat útjára, a kegye-lem hirdetésének apostolávátette Őt.

Amikor elhangzik Pál „vé-dőbeszéde”, mind a két hatal-masság elmondja a maga vála-szát. Először a világi hatalomképviselője, Festus helytartónyilatkozik: „Bolond vagy te,Pál. A sok tudomány téged őrü-letbe visz.”. Vagyis a Krisztuskegyelméből való beszéd bo-londság. Ilyet csak őrültek be-szélnek. Erre a válaszra nem so-kat mond Pál. Nem vitatkozik,csak kijelenti: „Nem vagyokbolond, nemes Festus.” Az is-tentelen – ateista világ megnyil-vánulásával nincs vitatkoznivalója a Krisztus bizonyságte-vőjének.

A másik megnyilatkozás azAgrippáé. Őt egyenesen Pálszólítja fel a nyilatkozattételre:„Hiszel-é a Prófétának Agrip-pa király? Tudom, hogy hi-szel.” És erre a kijelentésrehangzik el Agrippa válasza:„Majdnem rávettél, hogy ke-resztyénné legyek.” Nem aztmondja, hogy majdnem meg-győztél. Csak így: rávettél! Nemazt mondja, hogy nekem is bo-londság amiről beszélsz, nem aztmondja, hogy semmiképpennem hihető. Csak azt, hogy ta-lán van benne valami igazság!

Látszólag – felületesenmegvizsgálva – a két válasz kö-zött különbség van. Egyik ol-dalon az áll: bolondság – a má-sikon: majdnem rávettél. Egyikoldalon: nem hiszem; a másikoldalon: majdnem hiszem. De akettő között lényegében nincskülönbség. Akinek bolondság,és aki majdnem hiszi – az egy-formán nem hiszi. És mind a ket-tő elutasítja a kegyelmet – azéletet. És ez veszedelmes dolog– halálosan veszedelmes!

Ezek után fordul oda PálAgrippához: „Kívánván Isten-től, hogy nemcsak majdnem,hanem nagyon is lennétekolyanok, aminő én is vagyok-e bilincsektől szabad” – va-gyis, hogy hinnétek ti is, akikmost engem hallottatok – úgyahogy én is hiszek a megváltóJézus Krisztusban. Hogy lenneéletetek a Jézus Krisztus kegyel-me által. Bilincsektől – bűntől –gyalázattól megváltott tisztaéletek.

Az, amit Pál elmondottFestus és Agrippa előtt – a Jé-zus Krisztus megváltó szerete-téről szóló bizonyságtétel – azevangélium – az Isten Igéje mais hangzik ebben a világban. Éshangzani is fog a világ végéig.És az Igére mindenkor – min-denkinek választ kell adni. Aválaszok ma is elhangzanak. Ésugyanabban a sorrendben ésugyanolyan értékben, ahogyPál bizonyságtételére elhang-zottak.

Először a festusi – bolond-ság. És Festus igazat mondott.Mert a Bibliában is írva van,hogy a keresztről való beszédbolondság. Csakhogy a Bibliá-ban itt nincs pont, hanem vesz-sző van és folytatódik. „Bo-londság, azoknak, akik elvesz-nek. De nekünk, akik meg-tartatunk – Isten ereje.” A mivilágunkban is azok vannak túl-nyomó többségben, akik bo-londságnak tartják az Isten Igé-jét. Nem vitatkozunk velük, mertúgyis hiábavaló. De imádko-zunk értük, mert Isten a kövek-ből is támaszt fiakat: tagadók-ból is tud bizonyságtevőket for-málni: és minket erre a szolgá-latra hívott el Pállal együtt!

A másik válasz, az Agrippáénagyszámú követőkre talált a mivilágunkban is. Sokan vannak– még az egyházon belül is –akik így válaszolnak. Majdnemhiszek. Nem tagadom nyíltan –de nem is vallom az egészet.Hiszek belőle valamennyit! Ésez egy parányival sem ér töb-bet a másiknál. Mind a kettő kí-vül marad a kegyelemből – azéletből. Ezt a választ nem hall-gatja el Pál szótlanul. Azt mond-

„Ne csak majdnem, hanem nagyon is higgy!”(Olvasandó: Apostolok cselekedetei 26. rész 1-29. versek)

ja: kívánom, hogy ne csak majd-nem, hanem nagyon is! Tehátén mindent megteszek, ami eb-ből rám hárul: imádkozom érted,hogy megismerd az Isten szere-tetének mélységét és magassá-gát – szélességét és hosszúsá-gát; vagyis Jézus Krisztust!Mert ez az igazi, a „győztes vá-lasz”. Hiszek Uram, légy segít-ségemre…”

A teljes válasz a Tamásé, akia feltámadott Jézusról szóló hír-adásra azt mondta: „Semmikép-pen nem hiszem – hacsak azujjaimat bele nem bocsátom azŐ sebeibe. És mikor Ő is talál-kozott a feltámadott Úrral ésazt mondta neki Jézus: GyereTamás, bocsásd be az ujjaidataz én oldalamba – akkor márnem volt kételkedés – csak az,hogy Tamás odaborult és el-mondta a világ legcsodálato-sabb bizonyságtételét:”ÉnUram és én Istenem” – Hiszekbenned Uram!

Igen ez a válasz, amire azIsten vár. De ezt a választ kimon-dani nagyon nehéz. Sőt emberierővel és akarattal egyáltalánlehetetlen is. Hát akkor mi van?Mindnyájan elveszünk? Nincsmegoldás?

A megoldás az, hogy a fel-támadott Jézus a mennybeme-netele előtt azt ígérte a tanítvá-nyoknak, hogy elküldi nekik aLélek erejét – a Szentlelket és azmajd megtanítja őket mindenre.Hinni is, és Róla bizonyságottenni. És a Lélek eljött – kiáradtés itt van ebben a világban.Munkálkodik és megtanítja akételkedőket feltétlenül és erőslélekkel hinni a Krisztus kegyel-mében. Csak oda kell állni aSzentlélek elé – elkérni – és en-gedni, hogy átzúgjon rajtad –átfújjon – tűzével megtisztítson.Hitet ad – azt megszenteli ben-ned, és akkor rendben van min-den: „Megbocsáttattak nékeda te bűneid.” És akkor nemcsakmajdnem hiszel, hanem tudod éshirdeted, hogy Jézus KrisztusÚr az Atya Isten dicsőségére –és a te és sokak örömére.

GÉCZY TIHAMÉRlelkipásztor

Debrecen

Hírek, események

Kárpátaljai Hírmondó 11.

Október 24-tõl 28-ig a KárpátaljaiSzövetség beregvidéki diákok részvételévelaz õszi iskolai szünetben honismereti tábortszervezett Budapesten. Október 24-éndélután érkeztünk a fõvárosba. A csoportnak29 középiskolás volt a tagja, négy tanár kísértel bennünket. Már az elsõ napon igaziélményben volt részünk: Katona Tamás, aKárpátaljai Szövetség elnöke mutatta megnekünk a budai várat.

Tanáraink, Balogh Ilona (BeregszásziKossuth Lajos Középiskola), Varga Angéla(Jánosi Középiskola), Tanczár Katalin (ZrínyiIlona Középiskola), illetve Rajtr Zsuzsanna(Mikes Kelemen Középiskola) a látnivalókkalkapcsolatban már az indulás elõtt számosinformációval szolgáltak. Ám Katona Tamástörténésztõl olyan részleteket hallhattunk abudai vár épületeinek múltjáról, amelyeketegyetlen tankönyvben sem találhatunk meg.Katona Tamás urat már jól ismertük atelevízióból, illetve többször láttuk Bereg-szászban különbözõ megemlékezéseken. Aztazonban nem gondoltuk, hogy szívesen be-szélget el velünk, középiskolás diákokkal. Anagy tudású kutató a budai várban sétálvamég az egyszerû lakóházakról is érdekestörténeteket mesélt és mi ámulva hallgattukvezetõnket.

Látogatást tettünk a Parlamentben is.Elkápráztat tak bennünket a hatalmasoszlopok, a csodálatos szoborkompozíciók,a pompás termek. Megtekinthettük amagyar tudomány vívmányait, a kor tudó-sainak ötletes találmányait.

A négy nap alatt több fontos elõadást

Honismereti tábor Budapestenis meghallgattunk. KatonaTamás az 1956-os forra-dalommal kapcsolatos gon-dolatait osztotta meg velünk.Dr. Sándor Ildikó kutató ahagyományok ápolásánakfontosságát hangsúlyozta.Büszkék voltunk rá, hogy azelõadó megdicsért bennün-ket, mivel a kárpátaljai magyarfiatalok hagyományõrzõtevékenységét bizonyítvanépdalokat énekeltünk, nép-táncokat adtunk elõ, mesél-tünk a szüreti és farsangirendezvényekrõl. Érveltünk,vitáztunk arról is, mi az, amihasznos vagy fölösleges volt a múltban,mit tartsunk meg a szokásokból, mibõlokuljunk.

A magyarországi honismereti tábor egyiklegérdekesebb eseménye az ÓpusztaszeriNemzeti Történeti Emlékpark megtekintésevolt. Ez a terület volt a legendákbanmegõrzött honfoglalás-államalapítás szín-helye, ezért lett az emlékpark jelmondata:

“Itt született Magyarország”. Az emlékparkõrzi és bemutatja a nemzeti kultúrák kincseit:itt látható többek között a Festy-körkép, aSzermonostor romja. Az idelátogatók 34állandó kiállítást tekinthetnek meg, a 42képzõmûvészeti alkotással ékesített emlék-parkban. A mûalkotások között kiemeltfigyelmet érdemel a 20 szoborból állótörténelmi szoborpark a 110 éves Árpád-emlékmû térségében.

A táborban töltött idõ nem lett volnaolyan meghitt és barátságos, ha nem olyanemberek pártfogoltak volna bennünket,mint Petruska Márta, a Kárpátaljai Szö-vetség elnökségi tagja.

A négy nap tanulságai közé tartozik,hogy végre közelebbrõl megismertük azanyaország néhány nevezetességét, elju-tottunk a budai várba, a Nemzeti Múze-umba, a Bazilikába, a Nemzeti Színházba,látogatást tettünk a Parlamentbe.

A szép élményekért hálás köszönetünketfejezzük ki a Kárpátaljai Szövetség elnök-ségének, személyesen Katona Tamás elnökúrnak. Jó egészséget kívánunk mind-nyájuknak további gyümölcsözõ mun-kájukhoz.

TANCZÁR KATALIN,a Beregszászi Zrínyi Ilona Középiskola

9. a osztályos tanulója

Kárpátaljai Hírmondó12.

Kultúra, közművelődés

Az eszenyi Ritmus néptánccsoport fennállásának másfélévtizede alatt számos sikert ért el, nemcsak szűkebb pátriánkkultúrakedvelő lakosságának, de a környező országokmagyarjainak elismerését is elnyerte. Szabó T ibor, atánccsoport vezetője beszélt lapunknak az együttesről, eddigelért eredményeikről, további terveikről.

— Néptánccsoportunkat 1989-ben alakítottuk meg nyolcan,akik közül mára csak Szabó Viktor és én maradtunk. Tavaly október15-én ünnepeltük fennállásunk 15. évfordulóját.

— Hogyan jellemezné az elmúlt másfél évtizedet?— Nehezen é rtük el azt, amit mára a magunkénak

tudhatunk. Ennek talán az lehet az oka, hogy sokan meg akartákakadályozni együttesünk létrejöttét és működését. De miösszetartottunk és megmutattuk, hogy boldogulunk, ered-ményeket tudunk felmutatni a nehézségek ellenére is.

A 15 év alatt számos helyen megfordultunk, vendég-szerepeltünk. Kárpátalja szinte minden magyarlakta településénjártunk már, de felléptünk Kijevben, Lembergben és Ukrajna másnagyvárosaiban is. Ezenkívül Magyarországon, Romániában,Szlovákiában is bemutatkoztunk.

— Jelenleg hány tagja van az együttesnek?— 42-en vagyunk, akik állandóan fellépünk. De több mint

száz tagunk van, hiszen sokan még csak tanulják a táncot. Háromkorcsoportra oszlik tagságunk. Van gyerek, ifjúsági és felnőtttánccsoportunk.

— Milyen gyakran van alkalmuk fellépni?— Hála Istennek, elég sok fellépésünk van. Kárpátalja szinte

minden kulturális rendezvényén ott vagyunk, ezenkívül rengetegfalunapi felkérésünk van, amelyeknek szívesen teszünk eleget.De vendégszerepelünk külföldön is. Nemrégiben példáulBudapesten léptünk fel.

— Hogyan alakultak ki kapcsolataik a határon túliegyüttesekkel?

— ’95-ben váltunk ismertté, amikor megkezdődtek a külföldivendégszereplések. Mind a közönség, mind az együttesekelfogadtak, s megszerettek bennünket. Ezeknek az ismeret-ségeknek köszönhető, hogy egyre több helyre hívtak meg minket.Van egy nagyon kedves barátunk, Goldschmied Józsefprogramigazgató, aki sok külföldi táncegyüttesnek mutatott bebennünket, nagyon sokat köszönhetünk neki.

— Mit tud mondani egy kicsit a jövőbe tekintve? Mik aterveik?

— Soha nem tervezhetünk előre semmit. Nemrégibenpéldául horvátországi utunk lett „füstbe ment terv” az utolsópillanatban. Ezért inkább igyekszünk a jelennek élni, s az adottpillanatban a maximumot kihozni magunkból.

-CSILLAG-

A Ritmus visszafogott ritmusaSZABÓ TIBOR:

„…a nehézségek ellenére istudtunk eredményeket felmutatni”

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Máriapócson tartotta sorosközgyûlését az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat (ORKÖ)vezetõ testülete, amelynek témája a kisebbségi intézményekmûködésének eddigi eredménye, folyamata, a közeli és a távoli jövõterveinek megvitatása és elfogadása volt.

A közgyûlés színhelyének kiválasztása nem véletlen, ugyanisMáriapócson, ezen a méltán világhírû településen sok hittestvér ésnemzettestvér ruszin él. A települést a helyi bazilikában lévõ ikon, aKönnyezõ Madonna tette ismertté: éppen száz éve annak, hogyharmadszor könnyezett a Szûzanya képe. Nagy György polgármesterés a város vezetõ testülete önzetlenül vállalta a szervezést, a jelesesemény zökkenõmentes lebonyolítását.

A rendezvény hálaadó misével vette kezdetét a II. János Pál pápaáltal meglátogatott és kis bazilikának (Basilica Minor) nyilvánítottkegytemplomban, majd a polgármesteri hivatal tanácstermébenfolytatódott.

Giric Vera, az ORKÖ elnökasszonya górcsõ alá vette a ruszinönkormányzatok tevékenységét, azok jelenlegi állapotát, elemezte ahiányosságokat, munkatervet bocsátott vitára. Volt mirõl beszélni, hiszena nyolc éve alakult és az utóbbi négy évben megújult testület jelentõseredményeket könyvelhet el. A több mint ezer tagot számláló 16budapesti és 16 vidéki szervezetnek saját könyvtára, múzeuma, folyóiratavan, évente ruszin naptár-almanachot ad ki, a Borsod megyeiközösségekben ruszin nyelvû oktatás folyik, szoros kapcsolatokatalakítottak ki a kárpátaljai, a szlovákiai, a kanadai testvérszervezetekkel,élénk társadalmi és mûvészeti-kulturális tevékenységet folytatnak.

– Célunk nemcsak a puszta fennmaradás – hangsúlyozta köszöntõbevezetõjében Giric Vera elnökasszony –, hanem nemzeti értékeinkfelkutatása, megõrzése, azok felajánlása minden olyan honfi-, illetvenemzettársunknak, aki érdeklõdik kultúránk iránt.

A közgyûlés határozat elfogadásával ért véget, majd nagyszabású,immár informális találkozóval folytatódott a Máriapócsi IdõsekOtthonában, amelyet a helyi görög katolikus egyházközség építtetettés tart fenn.

A gazdagon terített asztalok mellett helyet foglaltak a közgyûlésrésztvevõi, a házigazdák, a vendégek, a helyi ruszinság képviselõi, atestvérszervezetek meghívottai. Öröm volt találkozni a régi kárpátaljaibarátokkal, megható volt hallani és énekelni a ruszin himnuszt, a ruszinszózatot, a népdalokat.

A házigazdák filmvetítéssel is kedveskedtek a vendégeknek:ismertették Máriapócs, valamint a helyi görög katolikus egyházközségéletét, tevékenységét.

Giric Vera elnökasszony, megköszönve a meleg, testvéri fogadtatást,az optimális munkafeltételeket, ajándékokat nyújtott át Nagy Györgypolgármester úrnak és csapatának: Atanáz Fedinec (Fruci) hucul falutábrázoló festményét, illetve az ORKÖ kiadványait, folyóiratait, DVD-ket.

Emlékezetesek maradnak Nagy György polgármester gondolatai:„Ezzel a találkozóval mi lettünk gazdagabbak: ajtóink és szívünk mindignyitva lesz számotokra”.

SZÖLLÕSY TIBOR, Máriapócs

Testvérek találkozója

Az orosz alsóház elfogadta azt a törvényt, amely lehetővéteszi, hogy az egykori Szovjetuniót 1941-ben megtámadó országokegyike visszakapja a területéről hadizsákmányként elhurcoltkulturális kincsek egy valóban értékes részét. A törvény aSárospataki Református Kollégium könyvtárából származó 134könyvre vonatkozik. Ezek ugyanis bizonyíthatóan egyházitulajdonban voltak, így visszaszolgáltatásuk nem ütközik abba a2000-ben hatályba lépett orosz törvénybe, amely az egykoriagresszor országok esetében csak akkor teszi lehetõvé a mûkincsekvisszaadását, ha azok egyházi tulajdonban voltak, vagy a fasizmusáltal üldözött személyektõl kerültek – közvetve vagy közvetlenül– szovjet kézre.

(A HVG című folyóirat nyomán)

Ezt olvastuk

Orosz törvény a magyar műkincsekről

Kultúra, közművelődés

Kárpátaljai Hírmondó 13.

KönyvespolcWeinrauch Katalin:

Versek az Ószövetséghez Újabb könyvet vehetünk kezünk-be földink, Weinrauch Katalin tollából,aki ezúttal az Ószövetség témáit dol-gozta fel versek formájában. A színes,neves festőművészek munkáival(Veronese, Ebbinghaus, Raffaello, Ru-bens) illusztrált kötet Ábrahám törté-netével kezdődik, bemutatja a zsidó-ság életét, a babiloni fogságot, majd AMakkabeusok anyja című verssel zár-ja a Biblia ószövetségi eseményeit. A kiadványhoz Gyulai Endre sze-ged-csanádi megyéspüspök írt aján-lást: “Weinrauch Katalin újabb, kiadan-

dó könyve került a kezembe. Kárpátalja is a vasfüggöny mögöttivilág volt sokáig. Gyerekeknek szóló meséi után most a bibliatörténetei jelennek meg verseiben, könnyen érthető képek formá-jában. Biztos, hogy ott is hiánycikk volt az Isten szava az emberek-hez: a biblia. És biztos az is, hogy a hosszú történetek nem e gyere-kek olvasási türelméhez szabottak. Szép és értékes kísérletezés,versbe szedve, röviden összefoglalva, itt-ott erkölcsi tennivalók-kal is ellátva adni ezeket a gyerekek kezébe. Gondolom sokanforgatják majd érdeklődéssel is és haszonnal is.”

Új kiadványt tettle az olvasók asztaláraa stockholmi szék-helyű Erdélyi KönyvEgylet. A szerkesztők– Veress Zoltán(Stockholm) és DávidGyula (Kolozsvár) –az EKE 15. kötetébeolyan írásokból válo-gattak, amelyek a kár-pát-medencei magyarfalvak XXI. századisorsának alakulásá-ról, pusztulásuk éstúlélésük lehetőségeiről szól-nak. A kötetben Füzesi Mag-da és Nagy Zoltán Mihályszemélyében kárpátaljai szer-zők alkotásai is helyetkaptak.

2005. július 7-én a bu-dapesti Nagy Ignác utcaiunitárius egyházi központgyülekezeti termében könyv-bemutatóra került sor, ame-lyen részt vettek az egyestanulmányok magyarországi,erdélyi, felvidéki, kárpátaljaiés délvidéki szerzői is.

A fenti felvételen NagyZoltán Mihály József Attila-díjas írót láthatják VeressZoltán költő, a kötet stock-holmi szerkesztője (és aKárpátaljai Hírmondó) társa-ságában.

Túlélő falvakGondolatok és tervek a Kárpát-medencében

Búg a csiga: Trill Zsolt isott van a díjazottak között

A Súgó Csiga Díjat 2001 óta ítéli oda a magyar kultúrafogyasztóközönség az általa legjobbnak ítélt színésznek/színésznőnek, azEstmédia, azon belül is a színházi programmagazin Pesti Est Súgóáltal létrehozott közönségdíjjal.

A 2005-ös Súgó Csiga Díj nyertesei: Alföldi Róbert, BereczkiZoltán, Fekete Ernő, Földes Tamás, Gálffi László, Kaszás Attila, KernAndrás, Kulka János, Nagy Ervin, Náray Erika, Szinetár Dóra és TrillZsolt, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház múvésze.

(Az Aktív Szemeszter,az Országos Felsőoktatási Magazin nyomán)

40 éves a Beregi MúzeumA határmenti Vásárosna-

ményban a közelmúltban két-napos rendezvénysorozatkeretében méltatták a Be-regi Múzeum fennállásá-nak 40. évfordulóját. Amúzeumnak helyet adóegykori Máthé-kúriábanszép számban gyűltek összemindazok, akik szívügyüknektekintik a beregi tájegység törté-nelmi, néprajzi, kulturális örökségének megőrzését. A házigazdákfinom sajtos pogácsával, kapros-túrós lepénnyel fogadták a ven-dégeket.

A rendezvény tiszteletére ünnepi díszbe öltözött a múzeum elő-tere: itt került sor dr. Tomcsányi Pálné Szemere Sarolta arany-koszorús kézműves mester kiállítására „Régi magyar templomokkazettás mennyezetképei hímzéseken és üvegtárgyakon” címmel.A résztvevőket dr. Dám László köszöntötte, a kiállítást dr. P. SzalayEmőke, a debreceni Déri Múzeum osztályvezetője nyitotta meg,majd az alkotó tartott rövid tárlatvezetést. Tomcsányiné SzemereSarolta elmondta: munkásságának célja a festett kazetták motívu-maiban rejlő gazdag kulturális örökség megőrzése. Ezeket szeret-né bemutatni úgy, hogy lakásdíszítésre is alkalmas tárgyakon (tex-til és üveg) szemlélteti.

A kiállítást követően az Esze Tamás Művelődési Központbanemlékünnepségre került sor. Elsőként Felhősné dr. Csiszár Saroltaigazgató ismertette a múzeum 40 esztendejét „A légoltalmi pincé-től a világhálóig” címmel. A múzeum megalapítása elsősorban Csi-szár Árpád református lelkésznek köszönhető, aki saját gyűj-teményéből, illetve egy korábban összegyűjtött iskolatörténetikiállításból hozta létre az első tárlatot.

Csiszár Árpád múzeumteremtő tevékenységét dr. Ujvári Zol-tán, a Debreceni Egyetem professzora méltatta. Az esti műsorbanZoltáni Zsolt és Tóth Attila dalénekesek léptek fel, akik magyarköltők megzenésített verseit adták elő.

Másnap délelőtt a jelenlévők megkoszorúzták Csiszár Árpádmúzeumalapító emléktábláját. Beszédet tartott dr. Patakiné dr.Baráth Ida, a Beregi Múzeum Baráti Kör elnöke. Ezután az ünnep-ség tudományos konferenciával folytatódott. dr. Erdélyi Istvánprofesszor a MTA Régészeti Csoportjának beregi ásatásairól szólt,dr. Patay Pál ősrégész pedig „Beregi harangok” címmel tartottérdekfeszítő előadást. A további előadók: dr. Balla Terézia (Mis-kolc), Víg Márta (Kunhegyes), Varga György (Csúza — Horvát-ország), Zubánics László (Beregszász) az „Egyházi jegyzőköny-vek és anyakönyvek, mint a történettudomány forrásai” témakör-ben osztották meg gondolataikat a jelenlévőkkel.

A konferencia mérlegét dr. P. Szalay Emőke, a debreceni DériMúzeum múzeológusa vonta meg.

GUTHY CSABA

Barangolás vidékünk múltjában: Kárpátalja várai

Kárpátaljai Hírmondó14.

A várrom Szerednye község délnyu-gati részén fekszik. (Ha valaki fel szeret-né keresni a romot, a községen áthaladvaa malom mögött lévő bal oldali úton, apatak partján lehet eljutni az épülethez,amelynek környéke a helybelieknek“köszönhetően” szemétlerakóvá válto-zott. Pedig a várrom műemlék – erről ta-núskodik az ukrán nyelvű tábla is.)

A szerednyei rom különlegessége,hogy egyike volt a ritka síkvidéki várak-nak, amely megőrizte a legrégebbi közép-kori vártípusok alapvető vonásait. Ez avártípus Európa-szerte már a X-XI. szá-zadban elterjedt, mintájukat a Karoling-kori erősségektől vették.

Az egykori vár eredetileg egy köz-ponti toronyból (donjon) állt, köréje épül-tek fel a vár egyéb épületei és védművei.Az eredetileg kétszintes (egyesek szerintháromszintes) torony méretei igen lenyű-gözőek: 19x18 méteres, a falak vastagsá-ga pedig elérte a 3 métert is. Mára csu-pán az első szint maradt meg részletei-ben, a faragott kövek nagy részét a helyilakosság hordta szét építkezés céljából.A torony alagsorában a borospince és abörtön, az első szinten a lovagterem és akisebb helyiségek, míg a másik szinten aföldesúri lakrész kapott helyet. A lakótor-nyot vastag kőfalak, illetve kettős sánc-és árokrendszer védte, ez utóbbiba ve-zették a szomszédos patak vizét.

A várat a XII. században a Templo-mos Lovagrend épí-tette, akik II. Géza ki-rály hívására érkeztekFranciaországból. (ATemplomos Lovag-rendet 1119-ben ala-pította Jeruzsálem-ben Payns-i Hugó lo-vag a szentföldi za-rándokok védelmére.Utóbb kórházi szol-gálato t i s tel jesí -tettek. Fehér ruhánvörös keresztet visel-tek. A rend élén álló

nagymester szék-helye Jeruzsálem-

ben, majd Cipruson, végül pedig Fran-ciaországban volt. A templomos lovagok,akik egy személyben szerzetesek és kato-nák voltak, a rend alapításakor még be-tartották a szabályzatukban szereplő nőt-lenségi és szegénységi fogadalmat. Aszentföldi hódítások következtében azon-ban a lovagok meggazdagodtak, s ezzelpedig megnőtt hatalomvágyuk is. A rendnagymesterei beavatkoztak a szentföldiállamok politikájába, s nagyban hozzá-járultak ahhoz, hogy a moszlim uralkodók,különösen Szaladdin sorra meghódítsa

azokat. Miután kiszorultak a Közel-Kelet-ről, a Pireneusi-félszigeten vettek részt amórok elleni küzdelemben. A lovagrenderődjei védelmezték a zarándokok bizton-ságát a Santiago de Compostelába veze-tő úton.

A Franciaországban is hatalmas va-gyonra és nagy befolyásra szert tett lo-vagrend (pénzkölcsönzésükkel kezükbentartották a királyságot) kihívta maga el-len IV. (Szép) Fülöp francia király harag-ját. (A király korábban székhelyén fog-ságba ejtette magát VIII. Bonifác pápát

is, majd annak halála után Avignonba tet-te át a pápák székhelyét.) A király eret-nekséggel, istenkáromlással és erkölcs-telenséggel vádolta meg a lovagrendet,annak vagyonát elkoboztatta, tagjait el-fogatta és bebörtönöztette. V. Kelemenpápa (a francia király kreatúrája) a vienneizsinaton kiközösítette és feloszlatta a ren-det, a rend nagymesterét, Jacques deMolay-t és társait a párizsi Cite-szigeténelégették. A nagymester halála előtt meg-átkozta a királyt és családját, amely ígyaz idő távlatából nézve tényleg “megfo-gant”: a királlyal és három fiával férfiutó-dok híján kihalt a Capet-dinasztia, s kez-detét vette a százéves háború.)

A rendet Magyarországon 1169-benemlítik először, amikor Dalmáciában, azapostoli Szentszéknek felajánlott vránai(aurániai) perjelségben telepedtek le. Ké-sőbb Bélaváron (Kőrös vármegye), illet-ve Esztergomban kaptak birtokokat.

Miután Magyarországon is felosz-latták a rendet, a birtokaik többségét ajohanniták kapták meg, míg a szerednyeivár az egyetlen magyar alapítású szerze-tesrendnek, a pálosoknak jutott. De őksem bírhatták sokáig a várat, a szerzete-seket néhány év múlva elkergették.

Ezután világi tulajdonba került a bir-tok, elsősorban a Pálóczi család birtokol-ta Szerednyét és a hozzá tartozó falvakat:Császlócot, Nagygejőcöt, Ignécet, Bereg-rákost, Ungtölgyest, Ungordast stb. APálócziak Zsigmond király uralkodásaidején az észak-keleti Felvidék egyik leg-nagyobb családjává küzdötték fel magu-kat: a család nádort, országbírót, sőt a

katolikus egyház fejét, az esztergomi ér-seket adta az országnak.

Pálóczi Antal, a család utolsó férfi-tagja 1526-ban a mohácsi csatatéren esettel. Mivel nem voltférfiági leszárma-zottja, birtokai aközeli rokonokat, aDobókat illettékmeg. A rokonokazonban csak apálóci és szered-nyei uradalmakattudták megszerez-ni, a legnagyobbbirtokot, Sárospa-takot Perényi Péter koronaőr kaparintottameg. A Dobók idejében épült ki a szered-nyei vár teljes védrendszere, illetve, mi-vel a család borkereskedelemmel alapoz-ta meg vagyonát, ekkor vájatták ki törökrabokkal a ma is használatban lévő bo-rospincéket (ezekben a pincékben érneka szerednyei Leányka Agrárcég nemzet-közi díjnyertes borai).

A vár egyik legismertebb tulajdono-sa Dobó István, az egri vár védelmének(1552) megszervezője volt. A főúr, akikésőbb számos várat és uradalmat kapottaz uralkodótól, nagyon kedvelte a kiserősséget, számos alkalommal tartózko-dott itt, gyakran vadászott a környezőerdőségekben. Itt is érte a halál 1572-ben.A holttestét a család ruszkai sírboltjábanhelyezték örök nyugalomra. A szívét vi-szont itt, Szerednyén te-mették el.

A Dobók u tán aHomonnai Drugeth csa-lád szerezte meg avárat (ez a családbirtokolta Ung me-gye közel felét). Avár romlása a Rákó-czi-szabadságharcután indult meg, mi-után elveszítette ka-tonai jellegét. Ekkora Perényi és a Bar-kóczy család örö-köl te részbir tok-ként, viszont a uraknem sokat fordítottak a szabadságharcsorán keletkezett károk kijavítására. Je-lentős károkat okozott az a tűzvész is,amelynek nyomaira a múlt század 70-eséveiben lefolytatott ásatások során buk-kantak.

A XIX. század elejére a vár már csakromjaiban állt. Így várja ma is az érdek-lődőket, pedig kisebb munkával meg le-hetne tisztítani a környéket, s akkor a lá-togatóknak nem kellene a szederbokrokonés a kihordott szemeten átküzdeniük ma-gukat, ha látni szeretnék a középkori épí-tészet e remekét.

Zubánics László

Szerednye

Kárpátaljai Hírmondó 15.

Újabb emléktáblával gazdagodott BeregszászJúlius 2-án, szomba-

ton került sor a Beregszá-szi Kossuth Lajos Közép-iskola (vagy ahogy őkmondják: a Bocskai úti is-kola) 40 éve érettségizettdiákjainak osztálytalálko-zójára. A rendezvényen azöregdiákokon kívül résztvettek volt tanáraik is. Azegybegyűlteket Lovay At-tila, a tanintézet akkori igaz-gatóhelyettese köszöntöt-te (a képen). Mint elmond-ta, nem voltak hiábavalókazok az évek, amelyeket ajelenlévők diákokként az is-kola padjaiban töltöttek, hi-szen az életben mindannyi-an megállták a helyüket. Azosztályfőnökök — KóserSándor, illetve Terebesi Vik-tor helyett felesége, Kata-lin asszony (a képen) névsorolvasást tartot-tak. Ha most kellett volna jelentenie az ügyele-tesnek, bizony sok hiányzóról számolt volnabe. Sajnos, sokan már nem mondhatták, hogy“jelen”.

Ezután a ta-lálkozó résztve-vői az épület be-járatához men-tek, ahol lelep-lezték BocskaiIstván emlék-tábláját. Mintazt Dalmay Ár-pád, az egyikkezdeményezőelmondta: sze-rettek volna va-

lami emléket ajándékozniegykori iskolájuknak. Aválasztás azért esett ép-pen Bocskai Istvánra,mert idén méltatjuk a győz-tes Bocskai-szabadság-harc kezdetének 400. év-fordulóját, továbbá Be-regszász egyik főutcája— amelyen a tanintézet isáll — sokáig a fejedelemnevét viselte, s a városmagyar ajkú lakossága mais Bocskai útként emlege-ti. Ezt követően az öregdi-ákok megkoszorúzták azújonnan felavatott emlék-táblát és Kossuth Lajos-nak, az iskola névadójánakmellszobrát. Bocskai István, Er-dély és Magyarország fe-jedelme kiemelkedő szere-

pet játszott a magyar protestantizmus meg-erősödésében. Bihar megyei birtokosként ke-rült kapcsolatba a hajdúkkal, segítségükkeljelentős katonai kontingensre tett szert, ké-sőbb a hajdúkat saját birtokain telepítette le.

A Habsburg-elle-nes felkelés éléreállva egész Felső-Magyarországotelfoglalta, főváro-sát Kassán ren-dezte be. Életevégéig a munká-csi uradalom, ígyBeregszász városbirtokosa is.

T. J.

Hírek, események

Főhajtás az egykori főispán,országgyűlési képviselő

emléke előtt

Beregszászban szeptember 30-án azegykori vármegyeháza épületének homlok-zatán felavatták magosligeti dr. Hagara Vik-tor, Bereg vármegye volt főispánja, az Inter-parlamentáris Unió magyar alapítójának em-léktábláját.

Az ünnepség kapcsán Beregszászbantanácskozott az Interparlamentáris UnióMagyar Nemzeti Tagozatának (elnök HársGábor parlamenti képviselő), illetve az Uk-rán-Magyar Baráti Tagozat (elnöke OresztKlimpus parlamenti képviselő) küldöttsége.A megbeszélésen — amelynek munkájábanrészt vett Jurij Muska, Ukrajna magyaror-szági nagykövete, Tóth János, a MagyarKöztársaság kijevi nagykövete — a házigaz-dák: Gajdos István parlamenti képviselő, Er-délyi Károly, a járási tanács elnöke, CsizmárBéla, a járási állami közigazgatási hivatal el-nöke és Zsupán József, Beregszász várospolgármestere — tájékoztattak a kárpátaljaimagyarság helyzetéről, problémáiról.

A tanácskozást követően a résztvevőkátvonultak az egykori vármegyeháza épüle-téhez, ahol sor került dr. Hagara Viktor em-léktáblájának a felavatására. Az ünnepségenfelszólalt Hárs Gábor képviselő, Zsupán Jó-zsef, Oreszt Klimpus, Gazda László, a Sza-bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés el-nöke, illetve Katona Tamás történész. A Kár-pátaljai Szövetség elnöke kihangsúlyozta amokány termetű, rendkívüli munkabírásúember személyes tulajdonságait, aki amel-lett, hogy jelentős mezőgazdasági szakem-ber volt, hallatlan szociális érzékenységgelis bírt, hiszen a kisdedóvók mellett kiemeltfigyelmet fordított a Bereg megyében élőruszinság gazdasági felemelkedésére. Roko-nával, Egan Edével együtt sokat tettek an-nak érdekében, hogy a vidék lakossága ki-kerüljön az uzsoratőke karmai közül.

Katona Tamás egy jó hírrel örvendez-tette meg a Hagara-kutatók táborát: egy cso-portképen sikerült azonosítani az országgyű-lési képviselő arcképét, így a hálás utókorarcról is ismerheti azt az embert, aki a filoxé-rajárványt követően sokat tett a vidék sző-lészetének újjáélesztéséért.

A rendezvény végén a jelenlévő szer-vezetek és intézmények vezetői elhelyeztéka tisztelet koszorúit az emléktáblánál.

TUDÓSÍTÓNK

Mementó

Kárpátaljai Hírmondó16.

„… Egész sor településen német és magyar nemzetiségû hadköteles személyekélnek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni (…), különcsapatokban, listák szerint, konvoj alatt hadifogolytáborba kell irányítani…”

A 4. ukrán front 0036. számú határozatából. 1944. november 13.* * *

1944 õszén, amikor Kárpátalján már véget ért a második világháború, jött Szolyva– az újkori Golgota. Aztán végeláthatatlan sorok kígyóztak a térdig érõ hóban át aKárpátok hágóin, majd marhavagonokba préselve vitt az ítélet nélkül, ártatlanulelhurcolt tízezrek útja Orsára, Vityebszkbe, Krasznouralszkba, Boriszlóba,Tobolszkba, Kazanyba, Kolimára… Bûnük az volt, hogy magyarnak születtek.Összeállításunkkal rájuk emlékezünk.

A szolyvai emlékpark

Az új rend diktátorai „jóvoltából” akárpátaljai magyarsággal szembeni atrocitás1944 őszétől kezdve több hullámban is szedteáldozatait. A „málenykij robot”, a kulákperek, apapok meghurcolása összetevői voltak annaka sztálini politikának, amelynek célja azőslakosság kiirtása volt. A szilencium feloldásaután – végre – megszólalhattak e bűnös korszaktúlélői és szenvedői, hogy elmondják azigazságot „a felszabadulás feledhetetlennapjairól”, hogy kimondják a szentenciátazokról az évekről, szörnyűségekről. A„felszabadítás” első napjaival beindultgátlástalan népirtás lelki-erkölcsi sanyar-gatással folytatódott, amelynek egyik lánc-szeme szakemberképzés ürügyén a fiatalokelhurcolása volt. Ez az 1948-ban kezdetét vett„átnevelési folyamat” a mai napig felderítetlen,részleteiben ismeretlen szakasza fél évszázados„internacionalista” múltunknak.

– Sztálin nem hitt a kárpátaljaiaknak, márminta magyaroknak, sváboknak, zsidóknak, de méga ruszinoknak sem, nem bízott bennük: nemhívta be szolgálatra a vörös hadseregbe az1926–29-ben születetteket, hanem dolgozni,robotolni, amolyan „fogolytáborokba ajavából” vittek minket – kezdte a vissza-emlékezését AJTAY SÁNDOR, a Felső-Tisza-vidék megbecsült kőfaragó mestere.

– Engem úgy négyszáz korombelivelegyetemben 1948 augusztusában szabályoskatonai behívóval a helybéli katonai parancs-nokságra rendeltek és közölték velünk, hogyDonbászra visznek munkára. Mi már hallottunkannak előtte a behívásokról és tudtuk, hogysemmi jóra nem számíthatunk. Apáinkat négyévvel azelőtt vitték el a „málenykij robotra”, aztmondva, hogy utakat, hidakat fognak építeniés láttuk, mi lett a vége. Sokan el is bujdostak,volt, aki Romániába szökött, voltak olyanok is,akik megcsonkították magukat. Én is meg-szöktem a parancsnokság udvarából, deéjszaka értem jöttek a fegyveresek és vissza-vittek. Másnap bevagoníroztak marhaszállítóvagonokba, vittek vagy tíz napig, amígmegérkeztünk Sztalinóba. Ott egy katonailaktanya udvarán felsorakoztattak minket –lehettünk pár ezren – csoportokba osztottakés vittek tovább Harcinszkba. Ez egy szén-bányász városka volt. Betereltek a városkaszélén lévő barakkba – később megtudtuk,hogy ez német hadifogolytábor volt. Otthelyben összerogytunk a fáradtságtól és az

éhségtől. Nem is csoda, hogy reggelremindenünket, azt a keveset is, amit magunkkalcipeltünk, meg a lábbelinket, ellopták a zsulikok.Romos volt minden, se ajtó, se ablak, az őreinkmeg ittasak voltak, vagy tán maguk isbesegítettek. Megérkezésünk másnapjánegyenruhát kaptunk, amire azt mondták, hogya szakközépiskolások formaruhája. Attól anaptól fogva – parancsnokaink mondták –fezeósok (szakmunkásképzősök) lettünk. Aztis mondták, hogy öt évig fogunk tanulni ésdolgozni. Dolgoztunk is, vagy inkább robo-toltunk napi nyolc-tíz órát: romokat taka-rítottunk, sokszor kapartunk ki a romok alólfoszlott hullákat, csontvázakat. Este pedigtanítottak: kit kőművességre, kit asztalosnak,kit meg bányásznak. Amit tanítottak, egykukkot sem értettünk belőle, hiszen nemtudtunk oroszul. A fegyelem katonai volt, nemis bírta mindenki. A helyi lakosság ellenségnektartott minket, kiadta a szökevényeket. Rájuksóztak három évet, majd amikor letöltötték,hozták vissza őket a bányába. Az elején nemnagyon vettek emberszámba minket, de mivelmi, magyarok szorgosak voltunk, békénhagytak. Hanem a ruszinokat nem szerették,hiába hangoztatták, hogy rokon nép, vertékés árulóknak nevezték őket.

– Milyen volt az ellátás, kaptatok-e pénzta munkátokért?

– Hat hónapig nem kaptunk semmi egyebet,csak kosztot, ha annak lehet nevezni a napi 30deka kenyeret, egyszer a nap folyamán valamilöttyöt, vagy kását. Mondták, hogy felszá-moltak nekünk fizetést, de nem adták ki, mert –mint megtudtuk – levonták a pénzünket kosztés szállás fejében, habár sem az ellátás, sem aszállásolás nem változott, ugyanabban abarakkban laktunk, nyolcan egy lyukban, ahola leheletünkkel „fűtöttünk”. De a fegyelemnaponta erősödött. Ha valaki lazsált a munkánvagy késett néhány percet, szigorúan meg-büntették.

– Kiengedtek a városba, mit láttatok,kikkel találkoztatok?

– Egy év múlva, azokat, akik nem voltakbüntetve, kiengedték a városba. Nem nagyonéltünk a lehetőséggel, mert veszélyes volt:rengeteg volt a rablás, fényes nappal is, azembereket a zsulikok levetkőztették, meg-verték, ha úgy jött, meg is ölték. Ha ki ismentünk, akkor is csak a bazárba, hogy valamitcseréljünk, élelemhez jussunk. Általában hatan-

„Fogolytábor volt a javából”nyolcan mentünk, a pufajkánk ujjába egy-egyvasdarabot tettünk, hogy legyen mivelvédekezni. Jól is jött a fegyver. Emlékszem, 1949tavaszán sorstársaimmal elmentünk a szom-szédos Makejevka piacára valami rongyotvenni. Utunk egy fás-bokros területen vezetett,amikor kiabálásra lettünk figyelmesek. Nemnagyon figyeltünk oda, gyakran lehetett ilyethallani, de ezek a szavak magyarul hangzottak,segítséget kértek. Meg is fordultunk, szalad-tunk a hang irányába, és ahogy odaértünk,láttuk, hogy két nő fekszik a földön, féliglevetkeztetve, felettük meg három haramia, azegyik kezében kés volt. Amúgy futtábanleütöttük őket, aztán futás, mert ha felesz-mélnek, biztosan megölnek bennünket. Mikormár úgy-ahogy biztonságban voltunk, kérde-zősködni kezdtünk a lányoktól. Elmesélték,hogy nem messze, Zugreszben van egyhatalmas tábor, lehetnek vagy kétezren. Még1946-ban hurcolták ide őket Magyarországról.Egyetlen bűnük, hogy a szüleik gazdagokvoltak. Marhaszállító vagonokban hozták őketMagyarországról. Orosz katonák kísérték őket.Az egyik lány arca, nyaka tele volt forra-dásokkal, mert a vagonban meg akartákerőszakolni és ő védekezett. A másik a fülétmutatta, amely sallangokban csüngött: akatonák kitépték belőle a fülbevalót. Elkísértük,majd néhányszor meglátogattuk sorstársa-inkat, a drótkerítésen át beszélgettünk velük,vittünk nekik egy kis kenyeret is, mert nagyonéheztek szegények. 1950-ben aztán már nemtaláltuk őket, a lágert felszámolták, valahováelszállították a foglyokat.

– A munkán kívül mivel foglalkoztatok?– Politikai oktatás az első naptól kezdve volt.

Egy repülős tiszt vezette. Nem értettünk miabból egy büdös szót se, csak azt jegyeztükmeg, amit állandóan hangoztatott: „velikijSztalin” (a nagy Sztalin), „szpasziba Sztálinu”(köszönet Sztalinnak) meg ilyesmi.

– Mikor kerültél haza?– 1952 karácsonyára értem haza. Egy napon

összetereltek bennünket és közölték velünk,hogy kivettük a részünket az ötéves tervteljesítéséből, a kezünkbe nyomtak egy papírtés azt mondták, indulhatunk haza. Akinek voltpénze, vonatjegyet vett, akinek nem volt,eladott valamit és így jutott pénzhez. Indul-hattunk…

Lejegyezte Sz. T.

Mementó

Kárpátaljai Hírmondó 17.

… Ez év novemberének utolsó vasárnapján láthatóan másvolt a gyász napja, mint eddig: nagyon sokan jöttek ki atemetõkertbe. Itt voltak a határon túlról azok is, akik évek óta nemlátogattak haza. Rengeteg koszorú volt, a virágcsokrok nagyobbak,a nemzeti színû szalagok szélesebbek, a gyászszalagok feketébbekvoltak, mint máskor, a Hiszekegy és a Miatyánk ércesebben szólt,magasabban szárnyalt a Te benned bíztunk, több volt a könny ésa sóhaj, fehérebbek voltak a megbicsaklott fejek. Nem elõzte megkampány ezt a napot, nem volt hangos a hírverés és hangoskodóa hirdetés. Csak úgy, mint a 90-es évek eleje óta minden évben, areformátus és a római katolikus papok adták tudtára a gyü-lekezeteknek, hogy a délutáni istentiszteletet és a misét a sírkertbentartják a sztálini haláltáborokba hurcolt és ott elpusztult áldozatokemlékmûve elõtt, amelyen az örökmécsesek õrködõ fény-nyalábjaiban százhárom név olvasható.

A gyászolók és emlékezõk feketébe merevedett tömegébennem beszélgettek, nem szóltak egymáshoz,ám mindannyian egyre gondoltak: a hatvanéve történt és az azt követõ borzalmakra, asokat szenvedett és haza nem tért szerette-ikre, Szolyvára, a Gulágra. A túlélõkben – azötvenes években úgy másfélszázan kerültekhaza a közel háromszáz elhurcoltból – már csak Kaszó János bácsiél, õt unokája hozta ki Skodájával. Nem szállt ki az autóból, mertúgy két éve lebénult a fél oldala. A letekert ablaküveg felett bámultüres tekintettel a jelenbe és a múltba. A megemlékezés után csaklassan oszladozott a tömeg, nem indultak hazafelé, hozzátartozóiksírjaihoz mentek.

Én is mentem édesanyám sírjához, hogy elmondjak felette egyimát, elmondjam neki a tegnap és tegnapelõtt történéseit, tanácsotkérjek tõle. Azután kimentem a temetõt átszelõ gyalogútra,visszafordultam, végigpásztáztam a kertet, felmérve az utóbbihónapok veszteségeit: mennyivel lettünk kevesebben, hányismerõs, rokon, barát, hittárs költözött ide. Az utat szegélyezõ frisshantok sorában, a magyar feliratos fejfák között megpillantottamegy idegen nyelvû táblát, amelyre oroszul volt felírva: FedorovaNatalja, pom. 29. 11. 2002. Furcsálltam, szokatlan volt. A másfelekezetûeket a temetõkert jobb szárnyában hantolták el, ide, abal szárnyba a reformátusokat és a katolikusokat temették.

– Ugye, feltûnõ? – szólalt meg a hátam mögött lelkészünk.Mielõtt reagáltam volna, elõrelépett, imádkozott néhány percig asír felett, majd egy csokor virágot helyezett a fejfa alá.

– Ide Fedorovát, egy orosz asszonyt temettünk – folytatta. –Õ kérte, hogy ide, a mi parcellánkba temessük, a mi halottunk volt.

Mivel nem értettem a dolgot, kérdezni sem akartam.– Fedorova Natalja – folytatta a tiszteletes, miközben

elindultunk a város felé – bentrõl jött, valahonnan az Urálon túlrólúgy tíz-tizenöt éve. A férjével érkezett, aki hivatásos katona, határõrvolt. Ide irányították szolgálatra. Kinn laktak a Tisza mellett, aváros szélén a tisztek és tisztesek számára kijelölt negyedben. Aférje nyolc évvel ezelõtt meghalt, de az asszony nem utazott visszaszülõföldjére, végleg itt maradt. Mivel el kellett hagynia a szolgálatilakást, a város önkormányzata kiutalt számára egy egyszobáslakást. Ott húzta meg magát, morzsolta napjait, éveit. Jó embernek,jó szomszédnak bizonyult, valamicskét magyarul is megtanult.Szomszédjai mesélték, hogy megkedvelte a magyaros ételeket,átjárt hozzájuk tanácsért, egy kis tereferére, de talán azért is, hogyismerkedjen, szelídítse a magányt. Kezdetben ünnepnapokon, majdidõvel minden vasárnap eljött a délelõtti istentiszteletre. Eleinteszomszédjai kíséretében, de jött egyedül is. Mindig fenn ült akarzaton az utolsó sorban. Nem láthattam a szószékrõl, énekelt-e,de azt igen: lehajtott fõvel ült és gyakran vetett keresztet, ami elégszokatlan a mi református templomunkban.

Egy napon felkeresett a parókián és szinte félve kérdezte: nemtiltott-e nálunk, hogy pravoszláv létére a református templombajár? Amikor megnyugtattam, valami köszönésfélét rebegett,felvidult, mikor kifelé tartott. Az viszont engem is meglepett, amikora temetõkertben megláttam õt a gyásznapunkon, de az még jobban,

Szöllősy TiborAz orosz asszony

hogy virágot tett az elhurcoltak emlékmûve alá, imádkozott éskeresztet vetett magára és az emlékmûre. Ezt gyászoló testvéreinkis észrevették, de nem tette szóvá senki. Késõbb megszokták ajelenlétét.

– Egy orosz asszony a magyar áldozatok emlékmûvénél? –néztem kérdõn a lelkipásztorra.

– Jómagam is szerettem volna rákérdezni, de nem tettem –mondta. – Többé nem látogatott meg a parókián – halkult elbeszélgetõtársam, majd némi szünet után folytatta: – Két éve, egynovemberi napon felhívott a kórház sebészeti osztályánakfõorvosa, személyes ismerõsöm. Azt mondta: tiszteletes úr, ittfekszik az osztályunkon egy Fedorova nevû beteg, inkurábilis azállapota. Arra kért, hívjam fel önt, látogassa meg. Jöjjön minél elõbb,mert már csak napjai vannak hátra. Még aznap délutánmeglátogattam. Restelkedve kért tõlem elnézést, amiért magáhozkéretett.

– Tiszteletes úr, atyám – préselte kimagából zihálással telített pihenõketközbeiktatva –, mennem kell, ez Istenünkakarata. Így mondta: Istenünk. Nagyonkérem, temessen el, ha eljön a nap ésimája végén mondja ki: megbocsát

nekem az Isten és megbocsátanak maguk is!– Nem egészen értettem – folytatta a tiszteletes úr –, vártam a

folytatást, a magyarázatot.– Tudja, én pravoszláv hitben születtem, úgy is nõttem fel,

úgy éltem az életemet, habár ez ott, mifelénk bûnnek számított. Aférjem, annak ellenére, hogy hivatásos katonaként szolgált, szinténhívõ volt. Bárhová irányítottak bennünket, mindig magunkkal vittükikonunkat. Igaz, nappalra letakartuk, csak ajtózárás után fedtükfel, amikor imádkoztunk. Az apámat 1942-ben besorozták, harctérreirányították. Innen, Kárpátaljáról kaptuk tõle az utolsó hírt, majdeltûntnek nyilvánították. A háború befejeztével többször is kérésselfordultunk a katonai parancsnokságokhoz, í rtunk a hadilevéltáraknak, de mindig azt a választ kaptuk, hogy apám eltûnt.Idõvel férjhez mentem. A férjem hivatásos katona, azaz tisztes volt.Kértem, ha van rá mód, helyeztesse magát Kárpátaljára, hátharáakadunk apám nyomára. Jártam a temetõket, de a sírját nemtaláltam. Közben megismerkedtem az itteni magyarokkal,megszerettem õket.

A lelkész elmondta: látta, hogy az asszony mélyeket lélegzik,nehezére esik minden szó, ezért azt ajánlotta, majd újra meglátogatja.De az asszony tiltakozott:

– Nem, nem! Már nem fér bele az idõmbe. Szomszédjaimtólsok mindent megtudtam, õk hívtak el a maguk templomába. Azt iselmesélték, miként hurcolták el az enyéim apáikat, férjeiket,testvéreiket, gyermekeiket a haláltáborokba. Pedig én úgy tudtam,a szovjet katonák a felszabadulást hozták ide. Kezdetben nemakartam elhinni, amit mondtak, de késõbb, a gyásznapokonmeggyõzõdtem róla, hogy igazuk van. Becsapva, megalázvaéreztem magam. Sokat imádkoztam, mentem az önök templomába.Mindig arra gondoltam: vajon az apám nem volt azok között, akika halálba kergették a szerencsétleneket? Kitaláltam mindenfélemagyarázatot, csakhogy elûzzem kételyeimet, a borzasztófelismerést, de nem tudtam meggyõzni magam. Arra gondoltam:ha nem õ tette, akkor azok a bajtársai voltak, akik vele egy oldalonálltak. De higgye el nekem, õk sem voltak bûnösök: azokathibáztattam, akik kitalálták, akik ezt megparancsolták…

A pap nagyot sóhajtott:– Megfogtam csonttá száradt kezét, de nem tudtam semmi

biztatót, megnyugtatót mondani.Aztán ismét felidézte a beszélgetést.– Köszönöm, tiszteletes úr – próbált mosolyt erõltetni színtelen

vonásaiba –, én mindig, mióta ismerem magukat, azért imádkozom,hogy bocsássanak meg apámnak, nekünk…

Csend ülepedett közénk, a tiszteletes megállt, a temetõkertfelé fordult.

– Õ volt az elsõ, és ezidáig az egyetlen, aki bocsánatot kért…

Mementó

Kárpátaljai Hírmondó18.

Hol sírjaink domborulnak…Kerekhegy (Okrugla) apró falucska a Kárpátokban, a Técső-patak

kies völgyében. A település alig több mint nyolcszáz lakosának nyolcvanszázaléka magyar, valamennyien római katolikusok. A történelmiLibaváros – mert így is nevezték a helységet – a külszíni sófejtésegyik központja volt, bányászok lakták. Gyakran jártam a faluban éskörnyékén, élveztem a táj szépségét, az ott élők vendégszeretetét,becsültem megingathatatlan hitüket.

Féltek az emberekÉvekkel ezelőtt rábukkantam egy enyészetnek induló fakeresztre:

benn a hegyeket szegő völgyben, a falu határában, a gyomvertekeresztúttól úgy száz lépésnyire, évszázados tölgyek figyelő-óvókoronái alatt. Mivel a kereszten nem volt semmi írás, érdeklődnikezdtem a faluban, ám vajmi keveset tudtam meg. Akkor, a 90-esévek elején még kísértett a múlt, a kommunizmus szelleme mégnyomasztotta az embereket, nehezen oldódtak a kábulatból. Az elejtettfélmondatokból csak azt tudtam meg, hogy egy magyar katona pihena hant alatt.

Majd, mikor már oldódott a szilencium, újra ellátogattam a kisfaluba, ahol éppen búcsú volt. Újra csak érdeklődni kezdtem.Eljutottam a falu krónikásához, aki az eset szemtanújaként félévszázada hordozta a titkot. A kilencvenhez közeledő Szűcs Péterbácsi ugyanis a véletlen folytán látta, mi játszódott le azon az őszivasárnapon 1944-ben.

A hazáért, Magyarországért!– Hazafelé tartottam a malomból – kezdte visszaemlékezését

Péter bácsi –, onnan átról, a hegyen túlról. Szombaton mentem, denem mertem nekivágni a visszaútnak, mert akkor még sűrjenlövöldöztek. Meg aztán azt sem tudta az ember, ki az úr: a németek, amieink, vagy már a muszkák. Világos volt, mire a falu határába értem.Kiabálást, lövöldözést hallottam a Farkas-patak másik oldaláról.Elbújtam egy fa megé, és onnan néztem kifelé, amikor látom, hogykét alak bukkan ki a hegyoldali sűrűből. Felismertem őket, habárhosszú köpeny volt rajtuk: magyar katonák voltak. Futás közben vissza-visszafordultak üldözőik irányába, az egyik vissza is lőtt néhányszor,miközben elértek a patakhoz a völgybe. Ott az egyik átszaladt a pallón,a másik megállt. Az első intett neki, mintha mondta volna, gyere,siess! Ám az visszafordult az erdő felé, ahonnan vagy tizenöt-húszorosz katona bukkant elő. Erre az első futásnak eredt, eltűnt az erdőben,tőlem néhány méternyire. Az, amelyik ottmaradt, tüzelni kezdett ésma is hallom, hangosan kiáltott: „A hazáért, Magyarországért!”

Nem sokáig tartott az egész, mert úgy látszik, kilőtte a munícióját,felegyenesedett, át akart szaladni a pallón, de alig tett két lépést,lerogyott, eltalálta egy sorozat. Az üldözők odamentek, levették aköpenyét, a derékszíját, a pisztolytáskáját és sietve visszavonultak azerdőbe.

Meg is taposta a halottatEgy idő múlva kiléptem a fák közül és odamerészkedtem a

halotthoz. Ott feküdt szegény a pallón. Voltam én is katona, tudtam,mit kell ilyenkor csinálni. Kerestem a dögcédulát meg a papírjait.Meg is találtam, magamhoz vettem és rohantam a tisztelendőnkhöz,hogy szóljak neki. Elmondtam Minyó Lajos tisztelendő úrnak, hogymit láttam és odaadtam neki a halottnál talált papírokat. Még ma isemlékszem, mi volt bennük. A beírások szerint a halott zászlós volt a71-es gyalogezredben. A neve Tóth Sándor, görög katolikus vallású,Pozsonyban született, polgári foglalkozása takács volt. Az apja nevérenem emlékszem pontosan, azt hiszem, János vagy Sándor volt.

Indultunk is ízibe a tisztelendő úrral, de mire odaértünk, azt láttuk,hogy a szomszédos domboldalon lakó Kljucsej Celyu lehúzottmindent a szerencsétlenről és láncot akasztott a nyakába, egy lóvalelvonszolta egy gödörig. Mivel a gödör kicsinek bizonyult, még megis taposta a halottat, hogy beleférjen és földet dobált rá. Nem mertünkszólni neki, mert a fajtái gyilkoltak…

A sok baj mellett nem mertünk törődni a sírral, a tisztelendő iskivándorolt Amerikába. Ám egyszer csak fakereszt jelent meg asírhanton: senki sem tudja, ki tette oda.

HarangzúgásbanMa már nem fa-, hanem vaskereszt van a sírhanton. Péter bácsi

éppen befejezte visszaemlékezéseit, amikor megkondult a távoli falutemplomának harangja. A kis tisztásról mintha nem akart volnaelköltözni a nyár. A sírhanton vaskereszt hirdette a soha el nem múlóemlékezést, alatta egy csokor őszirózsa.

– Pihenj te is békességben, úgy, mint százezernyi hős honfitársunk– emelte meg a kalapját Péter bácsi, miközben letörölt néhánykönnycseppet ráncoktól barázdált arcáról. Sz. T.

A közelmúltban ismét Kárpátalján jártak a HonvédelmiMinisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadisírgondozóirodájának munkatársai. Dr. Holló József Ferenc vezérőrnaggyal,a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumfőigazgatójával az ukrajnai hadisírgondozás kérdéseiről be-szélgettünk.

— Úgy tudom, intézményük globálisan foglalkozik akatonatemetők felkutatásával…

— Így igaz. A hadisírgondozó iroda a Hadtörténeti Intézet ésMúzeum egyik igazgatósága. Ez az iroda hivatott arra, hogy

foglalkozzon azoknak a kato-náknak a hantjaival — legyenaz Magyarország területénvagy azon kívül —, akik va-lamelyik háborúban estek el.Ötvennégy országban pró-báljuk feltérképezni ezeket asírokat, s gondoskodni azokállapotának megőrzéséről. AGenfi Egyezmény ugyaniselőírja, hogy például a nálunkelesett más nemzetek kato-náinak sírjait nekünk kellápolnunk. Ez vonatkozik atöbbi országra is. Ukrajnával,Oroszországgal, Németor-szággal, Olaszországgal —amely országok területénnagyon sok halottunk találtvégső nyughelyre — két-

oldalú kormányközi egyezményeket kötöttünk, amelyek elősegítik ahadisírgondozó munkát. Ennek az a lényege, hogy mindkét félkölcsönösen elősegíti az adott ország területén a katonasírokmegóvását és hosszú távon biztosítja azok megőrzését.

— Mióta járnak Kárpátaljára?— Elég régen. Mint ahogy már említettem, az ukrán és a magyar

kormány között kétoldalú kormányközi egyezmény van életben. Ebbőlkifolyólag a mi feladatunk, hogy a hadisírgondozó-egyezménytaktivizáljuk. Kijevben több alkalommal is részt vettünk a hadi-sírgondozó-konferenciákon, és Ukrajna területén megpróbáljuk feltárniazokat a magyar katonasírokat, amelyekről még egyáltalán nem vagykevésbé tudunk. Ha sikerrel járunk, igyekszünk elősegítenihelyreállításukat, megóvásukat. De az ukrán sírokat is gondozzukMagyarországon. Átadtunk Ukrajnának egy 48 ezer nevet tartalmazóadatbázist, amely elősegíti az ukrán katonák neveinek beazonosítását.Szintén ugyanilyen gesztussal 13 ezer nevet Ukrajna adott át nekünk,a Hadtörténeti Intézetnek és Múzeumnak. Az adatfeldolgozást mármegkezdtük, de a számok még nem pontosak, nem véglegesek.

— A magyarlakta vidéken milyen katonatemetők vannak?— Beregszászban 87, a II. világháborúban hősi halált halt katonáról

van szó. A katonák adatait mára sikerült beazonosítani. A beregszásziönkormányzattal szeretnénk pontosítani azokat, és együttműködésiszerződés keretében segítséget nyújtani a városnak. Az emlékparkkialakítása legalább féléves munkát igényel: a keresztek, a névtáblákelkészítése stb.

Hatalmas munka húzódik amögött, hogy a hősi halált halt katonáktemetői rendezettek legyenek, s azokat bárkinek meg lehessen mutatni.Hiszen az adott ország nagykövetsége folyamatosan ellenőrzi atemetőket, és nagyon szégyenletes dolog lenne, ha a hadisírgondozó-iroda nem lenne tisztában azzal, hogy milyen állapotban vannak asírok.

— Ha a terveik felől érdeklődnék, gondolom, a beregszászitemetőben kialakítandó emlékpark is ott szerepelne…

— Így igaz. Ez az első nagy tervünk. Ezzel párhuzamosanfoglalkozunk még más dolgokkal is, de Beregszászt prioritáskéntkezeljük.

HEGEDŰS CSILLA

Hadisírgondozás Ukrajnában

Mementó

Kárpátaljai Hírmondó 19.

November 19., Erzsébet-nap. Szomorúnap volt ez családunkban. 1944. november19-én hurcolták el édesapámat, Almássy Gé-zát „háromnapos munkára”, ahonnan soha-sem tért haza. Mi testvéremmel gyerekek vol-tunk, bátyám 7, én 4 éves. Édesanyám, özv.Almássy Gézáné Varga Julianna elbeszélé-séből tudjuk az akkori szomorú eseménye-ket.

Édesapámat 1944. október 25-én sze-relték le a tényleges katonai szolgálatból.Másnap Beregszászba bevo-nultak az orosz csapatok. En-nek ellenére családunk boldogvolt, mert együtt voltunk. Édes-apám visszament a malomba,ahol főkönyvelőként dolgozott.1944. november 13-án magyarnyelven megjelent a várospa-rancsnokság parancsa, amelya 18–50 éves magyar nemzeti-ségű férfiakat jelentkezésre uta-sította — aki nem jelentkezik, ha-ditörvényszék elé kerül. A ma-lom munkásai felmentést kap-tak a jelentkezési kötelezettségalól, mivel munkájukra szükségvolt.

Édesapám november 19-én a megszo-kott módon munkába ment, de ebédre nemjött haza. Csak délután jött egy férfi, akivelüzente, hogy ha édesanyám látni szeretné,menjen a Bocskai utcai iskolához. Az történt,hogy a délelőtt folyamán orosz katonák je-lentek meg a malomban, néhány kivételévelösszeszedték a magyar férfiakat és a gyűjtő-helyre terelték őket. Estefelé mentünk odaédesanyánkkal. Szerencsére néhány percrekiengedték a kapuhoz édesapánkat. Anyu-kánk nagyon sírt, mint aki érzi, hogy többénem jön haza apuka. Ő vigasztalta, hogy csak3 napról van szó, és utána hazajön. Másnapláttam utoljára édesapámat. Akkor hajtottákőket az állomásra. Anyuka csomagot készí-tett, de amikor megláttuk apukát a sorban ésodaszaladtunk, egy katona megütötte anyu-kát, durván ellökte és nem engedte átadni acsomagot. Ez az utolsó emlékem édes-apámról. Kicsi voltam, de a szomorú nézésemai napig szemem előtt van.

Édesanyám elbeszéléséből tudjuk, hogymilyen nehéz időszak következett ezután.Édesanyám terhes volt a harmadik testvé-rünkkel. Egyedül maradtunk, nagyszüleimmár nem éltek, édesanyám nőtlen öccsét iselvitték a lágerbe.

Az elhurcolt férfiak itthon maradt felesé-gei megtudták, hogy az embereket a szolyvainagy gyűjtőtáborba vitték, hogy majd onnanviszik őket tovább. Az asszonyok próbáltakeljutni Szolyvára, hogy valami élelmet és me-legebb ruhát vigyenek, mert jöttek a hírek arossz élelmezésről, a nehéz körülmények-ről. December elején édesanyám is elindultSzolyvára. Ahogy később elmesélte, egy fátszállító tehervagon tetején utaztak. Nagyonhideg volt. Csonttá fagyva érkeztek meg. Sze-rencséjük volt: a csomagot sikerült átadni ésnéhány percig édesapámat is láthatta. Akkorlátta, hogy a mindig pedáns, sosem bete-geskedő apukám gondozatlan, beteges.Nem csoda, hiszen tisztálkodásra nem voltlehetőségük, betonpadlón aludtak, éheztek.

Anyukám januárban még egyszer el-ment Szolyvára. Munkácsig szekérrel, onnan

tehervonattal, de sajnos nem láthatta apu-kát, az orosz katona nem engedte az asszo-nyokat felmászni a hegyoldalon, majdnemlelőtte őket. Ez az utazás, a szekéren való ráz-kódás szomorú következményekkel járt: meg-halt a magzat és anyukámat is alig tudta azorvos megmenteni.

Már nagyok voltunk a testvéremmel, ami-kor anyukánk elővette az ereklyeként féltveőrzött leveleket (9 darab), amelyeket apukámjuttatott ki a lágerből. Annyi év eltelte után anyu-

ka végigsírta, míg elolvastuk aleveleket és a kis cetlikre írt so-rokat. A levelekben édesapámnem panaszkodik, inkább acsaládjáért aggódik; bizakodik,hogy egyszer hazatér. Csakszűkszavúan ír a lágerben ural-kodó helyzetről. Ezekből a leve-lekből tudtuk meg, milyen bor-zalmas volt a lágerélet.

Például 1944. november30-án írja: „ Még eddig mást,mint paszulylevest, nem kap-tunk enni, azt is naponta két-szer”.

1944. december 11-én:„Lassan tönkremegyünk

mindnyájan a rossz élelmezés és a rosszfekvőhely végett. Mi például egy rossz is-tállóban vagyunk 600-an, elhiheted, nemlehet valami kellemes. Legalább volna szal-ma alattunk, de nincs. De bízom a jó Isten-ben, hogy hazavezet egyszer hozzátok, ésakkor minden jó lesz”.

A december 27-i levélben a Karácsonytírja le: „Elmúlt a Karácsony és még mindignincs szabadulás. Sajnos, nagyon szomo-rú volt a karácsonyunk, ilyen még nem volt.Szentestén imádkoztunk so-kat, és hazagondoltunk mind-nyájan szeretteinkre. Én sokatsírtam, és elgondolkodtam,hogy milyen szomorú lehet Ne-ked és az én két drága gyer-mekemnek a szent este”.Ugyanebben a levélben írja:„Most itt tífuszjárvány van, ésígy zárlat alatt vagyunk január5-ig, ekkor feloldják a tábort, hatöbb megbetegedés nem tör-ténik, tehát hazamenésről janu-ár 5-e után lehet szó”. Itt írja,hogy az ismerősök közül többenmár meghaltak.

Anyuka öccse is tífuszos lett,őt, hogy ne a lágerben haljonmeg, hazaengedték. Otthonugyan felgyógyult, de élete végé-ig betegeskedett. Apuka is be-teg lett, de őt nem engedte hazaaz orvos, mondván „még nemolyan, mint egy csontváz”.

A legutolsó levél dátuma 1945. január20. Ebben írja: „Holnap megyünk el Szoly-váról, hogy hová, nem tudjuk. Csomagotne küldj többet. A jó Isten áldjon meg ben-neteket és vigyázzon reátok”.

Több levél nem jött. Csak a hazatérő túl-élőktől tudta meg édesanyám, hogy apukamár az úton nagybeteg volt. Szolyváról gyaloghajtották őket Szamborba, az ottani gyűjtő-és elosztó lágerbe.

Tél végén, tavasszal lassan kezdtek ha-zaszállingózni a lágerből az emberek. Mi anyu-

kánkkal minden nap kimentünk az állomás-ra, remélve, hogy hátha hazakerül apukánk.De hiába. Egy nap anyuka unokatestvére ha-zajött, ő hozta a rettenetes hírt, hogy ne várjukhaza apukát, mert még Szamborban meg-halt. Ő látta, amikor a csonttá fagyott holttes-teket egy gödörbe dobálták. Apukámon szépbőrkabát volt. Egy orosz katona éppen húztale róla, amikor az unokatestvér észrevette,hogy a kabát belső zsebében papírosok van-nak. Mondta a katonának, hogy az ő rokonaés így megengedte, hogy kivegye. Néhányanyuka által írt levél volt és egy fénykép, ame-lyen anyukám, testvérem és én vagyunk. Eza fénykép ma is megvan.

Édesanyám nehezen beszélt ezekről azidőkről. Eleinte félt is beszélni, de később ismindig sírt, ha beszélgettünk róla.

Édesanyám 94 éves korában, 2002-benmeghalt. Ezzel a visszaemlékezéssel nekiakarok emléket állítani, aki egész életét a gyer-mekeinek szentelte. 36 éves volt, amikoregyedül maradt, de nem ment férjhez, nemakarta, hogy nekünk mostohánk legyen. Éjtnappallá téve dolgozott, hogy tanulhassunk,hogy ember legyen belőlünk.

Hivatalos igazolást arról, hogy édes-apám a lágerben pusztult le, soha nem kap-tunk. Édesanyám az 50-es évek elején ke-restette a Vöröskereszten keresztül, de azt aválaszt kapta, hogy a szambori lágerben azelső időkben még nem volt nyilvántartás azelhunytakról. Soha nem tudtunk vinni egy szálvirágot a sírjára.

Először a 90-es években a beregszászireformátus templomban elhelyezett márvány-táblán voltak felírva a sztálinizmus áldozatai-nak nevei, majd a Puskin téren nagyon szépemlékművet állítottak tiszteletükre, ahol min-den év novemberében megemlékeznek azelhurcoltakról.

Mindig szerettük volna megtudni, hol vanaz a tömegsír, ahová a láger-ben elhunytakat temették.Bátyám, aki Lembergben éla többi ottani magyar és né-met nemzetiségűekkel, akikérintettek, kezdték el a kutató-munkát 2004 elején. SztarijSzamborban és NovijSzamborban a polgármesterihivatalban először nem vol-tak segítségükre. Későbbszerencsére készségeseb-bek lettek: előkerült egy név-sor is az elhunytakról, akiketNovij Szamborban temettekel, ezen 143 magyar név sze-repelt, de ők hadifoglyok vol-tak. Majd Sztarij Szamborbanmegmutattak egy helyet, aholaz elhurcolt civil emberek lá-gere volt, később katonai ala-kulat, amit nemrég felszámol-tak. Szerencsére élnek még

idős emberek, akik akkor mint tizenévesekszemtanúi voltak a málenykij robotosok tö-megsírokban való eltemetésének, és meg-mutatták a helyet. Itt 2004. november 13-án aLembergi Magyarok Szövetsége és aLembergi Németek Szövetsége megemlé-kezést tartottak és egy keresztet állítottak fel.Nekünk bátyámmal ez megbékélést nyújt,mert így tudjuk, hol van örök nyugvóhelyeédesapánknak.

TUBA ENDRÉNÉ ALMÁSSY MAGDOLNAnyugdíjas pedagógus, Bátyú

Hatvan év után is fájdalmas

Almássy Juliannaés Almássy Géza

A sztálinizmus magyaráldozatai emlékkeresztje

Szamborban

Híres szülötteink

Kárpátaljai Hírmondó20.

Mindig öröm számunkra, ha szűkebbpátriánk, Kárpátalja olyan szülötteinekéletútjáról, sikereiről számolhatunk be, akiktehetségükkel, igyekezetükkel kivívták anagyközönség megbecsülését. AlmássyGábor Lembergben élő hegedűművész.Beregszászban született 1937-ben. Aművészetek, a zene iránti szeretetét családiörökségként hozta magával. A művésszeléletéről és munkásságáról beszélgettünk.

— Hogyan emlékszik vissza a gyer-mekkorára, a Beregszászban eltöltöttévekre?

— Nagyon nehéz időszak volt ezcsaládunk életében. Kisgyermekként éltemát a háborús időket. 1943-ban iratkoztambe az első osztályba, de 1944 őszén a háborúmiatt nem indult az iskola, csak később, ésakkor orosz nyelvű. Meg kellett ismételnemaz első osztályt. Majd 1945-ben újra indulta magyar iskola és ott folytattam a másodikosztálytól. Édesapámat 1944. november 19-én elhurcolták „háromnapos” munkára,ahonnan sohasem tért haza. Húgom 4, én 7éves voltam akkor. Ott maradtunk édes-anyámmal árván, aki egész további életétannak szentelte, hogy tisztességesenfelneveljen bennünket. Nem ment többéférjhez, sohasem tudta elfelejteni édesa-pámat. Nagyon nehéz körülmények közöttéltünk. Édesanyám eleinte nem dolgozott,így a sok szép ruháját, a kézimunkákat,ágyneműket adogatta el, hogy legyennekünk élelem és ruhanemű. 1946 márciu-sától a Beregszászi Ruhagyár bedolgozómunkásaként, majd a kórház szemészetiosztályán, mint takarítónő dolgozott. 1949-től nyugdíjazásáig a villanytelep pénztárosavolt. Amit anyagilag nem adhatott meg,igyekezett szeretetével, gondoskodásávalpótolni.

— Mikor kezdett el zenével fog-lalkozni?

Almássy Gábor— Mindig is nagyon vonzott a zene,

szerettem volna én is muzsikálni valamilyenhangszeren. Így amikor alkalmam nyílt rá,1948-ban beiratkoztam a beregszászi zene-iskolába hegedű szakra. Tanárom a zene-iskola egyik alapítója, Jefim Flomen hege-dűművész volt. Rögtön egész hegedűnkezdtem tanulni, mert nem volt a zene-iskolában kisebb. Flomen három évigtanított itt. 1951-ben meghívták Ungvárratanárnak és a Filharmóniába szólistának.Szeretett volna magával vinni Ungvárra,mert tehetségesnek tartott, az iratokat isbeadta, de osztályfőnököm, Mile Barnalebeszélt róla. Igaz, én se szívesen mentemvolna akkor, mert sok nyuszit tartottam.Azokat etetni, gondozni kellett és sajnáltamőket otthagyni. Így Flomen nemtetszéseellenére nem mentem Ungvárra, hanem ahelyi zeneiskolában folytattam tanul-mányaimat.

— Végül mégis a zenei pálya mellettdöntött…

— Mivel a magyar iskola csak hét-osztályos volt, az orosz iskola 8. osztályábairatkoztam be. Itt nehéz volt a tanulás, mivelnem ismertem az orosz nyelvet. A hegedűazonban napról napra többet jelentettnekem, a zenéhez való kötő-désem egyre erősödött. Azeneiskolában együtt tanul-tam Jonó Lacival, StumpfJencivel. Velük nagyon jóbarátságban voltunk, amiegész életünkre megmaradt.Ők később a zeneművészetiszakközépiskolában tanultak.Sokat gyakoroltam és egy évmúlva, 1952-ben felvételiztemés felvettek az Ungvári Zene-művészeti Szakközépisko-lába.

— Mondjon néhány szóta diákéveiről!

— Első tanárom Herdlička Sztaniszlavvolt. Mivel édesanyámtól nem akartampénzt elvenni, elvállaltam az iskola fűtését.Hajnalban mentem a cserépkályhákba tüzetrakni (az aprófát is nekem kellett készíteni).Így a kevéske fizetés, amit kaptam, elég volta megélhetéshez. A tanárom látta a munkámés nem akarta, hogy a kezeim tönkre-menjenek, ezért tanítványokat szerzettnekem. A tanítványoktól kapott honorá-riumból haza is tudtam adni valamennyit. Aszakközépiskolát 1956-ban kitüntetésselfejeztem be. Még abban az évben a Lem-bergi Konzervatórium (zeneakadémia)diákja lettem. Ekkor is dolgoznom kellett atanulás mellett, de itt már zenészkénttevékenykedtem: 1958-tól a LembergiSzimfonikus Zenekar első hegedűseinekegyikeként működtem. Ez bizonyos fokig atehetségem elismerése is volt. A konzer-vatóriumot 1961-ben fejeztem be.

— Beszéljen a művészi pályafutásáról!— A szimfonikus zenekari munkám

mellett 1962-től 25 évig dogoztam félállás-ban előadóként a konzervatórium kama-razenei tanszékén. Itt a tanszéken többmagyar zeneszerző (Kadossa Pál, DobosKálmán, Weiner Leó, Sugár Rezső), vala-mint kárpátaljai magyar zeneszerző (Már-ton István, Zádor Dezső, Czikajló Pál,Kobulej Emil, Stadler József) műveitigyekeztünk bemutatni, megismertetni alembergi közönséggel.

Közben a Filharmónia zenészeibőlmegalakítottam egy vonósnégyest, ennekén lettem a vezetője. A nyilvános hang-versenyeken, az akkor megalakult tv-benés rádióban Márton István és Zádor Dezsőtöbb művét először játszottuk, amelyekezután jelentek meg nyomtatásban.

1975-ben Lacánics Igor (különben ő iskárpátaljai származású), a Lembergi Ope-raház vezető karmestere meghívott azoperaház zenekarába, ahol 1982-ben azenekar szólamvezető hegedűse lettem(koncertmester). Itt, az operában új kvar-tettet alapítottam, amivel a mai napig isfellépünk. Leginkább fiatal zeneszerzőkműveit mutatjuk be, többek között fiam,Almássy Zoltán vonósnégyesét. Vokálisdarabokat is átírok vonósnégyesre ésezeket így adjuk elő. Ezzel a kvartettelrendszeresen vendégszerepelünk Lengyel-országban és Németországban.

— Említette a külföldi vendégszerep-léseket. Voltak-e ott is sikereik?

— Az operaházzal több országban isjártunk vendégszerepelni (Lengyelország,Németország, Olaszország, Spanyolország,Libanon), ahová a sikeres szereplés utánújra és újra visszahívnak minket. Ezen kívüla lembergi zeneiskolák tanáraiból állókamarazenekarnak vagyok a vezetője és aszólistája. Ezzel a kamarazenekarral is többországban (Magyarország, Lengyelország,Ausztria, Németország, Olaszország)felléptünk.

— Kárpátalján is szokott koncertezni?— Ha meghívnak, mindig szívesen

jövök. A Beregszászi Zeneiskola meg-alakulásának 50. évfordulója alkalmábólrendezett hangversenyre a szervezőkmeghívták az iskola egykori diákjait, többekközött engem is. Nemrégiben pedig avonósnégyessel Nagyszőlősön léptünk felegy helyi rendezvényen.

Határok nélkül

Kárpátaljai Hírmondó 21.

— 1999-ben nyugdíjba vonult. Ho-gyan változtatta ez meg az életét?

— Azóta is dolgozom. A koncertmesteriposztot az operaház zenekarában átadtam,de a zenekarnak ma is tagja vagyok.Mellékesen már 15 éve tevékenykedem azOperában és a Zeneakadémián, mintzongorahangoló mester.

— Kérem, beszéljen a családjáról!— Feleségem, Olga közgazdász, ma már

ő is nyugdíjas. Két fiam van. Az idősebbik,András mérnök, családjával Lembergben él.A fiatalabbik, Zoltán örökölte a zenéhez valóvonzódást. Ő zeneszerző, csellóművész. AKijevi Zeneakadémia tanára.

— Sok elfoglaltsága mellett van-eideje kikapcsolódásra? Mi a hobbija?

— Hogy mi a hobbim? 35 éve gyűjtöma kaktuszokat. Jelenleg kb. 300 fajtakaktuszom van, több mint 1000 példány. Ezmind a 8. emeleti lakásomban. Az erkélytalakítottam át a kaktuszgyűjtemény szá-mára. Gyűjteményemben megtalálhatókÉszak- és Dél-Amerika különböző kaktuszai.Kaktuszkülönlegességeim is vannak,ezeket a volt Szovjetunió különbözővárosaiban és külföldön vásárolt magokbólneveltem. Igazi kikapcsolódás a kaktuszaimközt töltött idő. Szeretem gondozni, nevelniőket és gyönyörködni bennük. Van egytelkem is Lembergtől 25 km-re, ahol fele-ségemmel együtt dolgozgatunk. Itt isvannak kaktuszok és jukkák. A kerttől nemmessze van egy erdő, gyakran járunk odagombázni. Szeretem a természetet. Ismerema gombákat, a gyógynövényeket. Régeb-ben az ásványokat is gyűjtöttem. Egészcsinos ásványgyűjteményem van. Atermészet szeretetét fiaim is örökölték. Haidőnk engedi, szívesen megyünk együttkirándulni, horgászni, szalonnát sütni aszabadba.

Másik kedvenc kikapcsolódásom afényképezés. A gyerekeim életének mindenjelentős pillanatát megörökítettem szüle-tésüktől fogva a családi album számára.

— Ennyi szülőföldjétől távol eltöltöttidő után is szépen beszéli anyanyelvét.Milyen magyarnak lenni Lembergben?Hogyan sikerült megőrizni magyarságát?

— Gyakran hazalátogatok Kárpátaljáraa rokonokhoz és sokat olvasok magyarul:könyveket és a kárpátaljai magyar lapokat,amelyek eljutnak hozzám. Lembergben sokKárpátaljáról elszármazott magyar él.Többségük diplomás ember, akik tanulnijöttek és ma a munkájuk ide köti őket.Megalakítottuk a Lembergi MagyarokKulturális Szövetségét, amelynek kezdettőltagja vagyok, mint a kulturális bizottságvezetője. A városban rendszeresen meg-tartjuk a magyar kultúra napjait. Ezeken arendezvényeken fellép az általam vezetettvonósnégyes és kamarazenekar is.

— Köszönöm a beszélgetést! Kívánom,hogy még sokáig tudja népszerűsíteni amagyar kultúrát Lembergben.

SZEMERE JUDIT

Magyarságismereti MozgótáborAz idén nyáron a kanadai Rákóczi ala-

pítvány támogatásával a határon túli ma-gyar fiatalok számára 12. alkalommal kerültmegrendezésre a “Students WithoutBoundaries” Magyarságismereti Mozgótá-bor. A program célja, hogy a fiatalok megis-merhessék az anyaország történelmi és kul-turális emlékhelyeit, tájait, természeti szép-ségeit.

Az erdélyi, délvidéki és felvidéki ma-gyar fiatalokkal együtt 28 kárpátaljai diák isrészt vehetett a táborban, ahová pályázatútján lehetett bekerülni. Nagy örömömreszolgált, hogy én is köztük lehettem. Márindulás előtt tudtam, hogy feledhetetlenélményben és tartalmas szórakozásban leszrészem. A mozgótábor 17 napja alatt Ma-gyarország több mint 30 települését és ren-geteg nevezetes helyet látogattunk meg.

Június 25-én korán reggel az ukrán ha-tárnál gyűlt össze a csapat, innen autó-busszal folytattuk utunkat egészen Buda-pestig. Ott már vártak minket a tábor veze-tői — AyklerBéla és Zsu-zsa, akik ka-nadai magya-rok, és az őlelkes mun-kájuknak kö-szönhetőenjött létre azidén is ez atábor.

Első dél-után a részt-vevőket há-rom csoportra osztották, megszületett a Rá-kóczi-, a Zrínyi- és a Bethlen-csapat. Az éj-szakát még mindannyian Csillebércen töl-töttük, másnap azonban a 3 csapat külön-böző útvonalon indult el és járta be az or-szágot. A csoportokat úgy állították össze,hogy mindegyikben legyen képviselőjemind a négy országból érkezett fiataloknak,így az anyaország megismerése közbenegymással is megismerkedtünk, barátságokkötődtek. A csapatok feladatul kapták, hogya külön töltött idő alatt dolgozzanak ki egy,a névadójukra és a csoportra jellemző in-dulót és csatakiáltást.

Én 41 társammal együtt a Rákóczi-csa-patba kerültem. Csapatunk útvonala ésprogramja a következő volt: Eger – Mis-kolc – Jósvafő – Aggtelek – Rudabánya –Diósgyőr – Lillafüred – Sárospatak – Tállya– Gyomaendrőd – Debrecen – Hortobágy– Kecskemét – Ópusztaszer – Szeged – Kis-kőrös – Kalocsa – Soltvadkert – Mohács –Siklós – Szigetvár – Pécs – Sukoró – Veszp-rém – Tihany – Győr – Székesfehérvár –Pannonhalma – Sopron – Nagycenk – Fer-tőd – Esztergom – Visegrád – Zebegény –Budapest. A felsorolt helyeken meglátogat-tuk a történelmi nevezetességeket, múzeu-

mokat, templomokat; történelmi és helytör-téneti előadásokat hallgattunk. Emellettkötetlenebb szórakozási lehetőségek is kí-nálkoztak: csónakázás a Hámori-tavon, bor-kóstolás Tállyán, aggteleki barlangtúra, sze-kerezés a Hortobágyon.

Nekem legjobban az Ópusztaszeri Tör-téneti Emlékparkban tett kirándulás tetszett.A helyhez történelmünk két fontos, sors-döntő eseménye kapcsolódik: a honfogla-lás és az 1945-ös földosztás. Először meg-néztük az Árpád-emlékművet és a földosz-tás emlékére állított táblát, majd szabadidőtkaptunk, hogy mindenki a számára legér-dekesebb helyre látogathasson el. Renge-teg érdekes program közül választhattunk.Ellátogattunk az egykori kolostor romjaihoz,ahol a honfoglaló magyarok temetője ésfaluja volt, valamint egy korabeli szegeditanyához. Megtekintettük az erdő-embermúzeumot, a szabadtéri néprajzi gyűjte-ményt. Látogatást tettünk a tónál, amely-nek partján a tutajozást, hajóépítést bemu-

tató múzeu-mot tekinthet-tük meg. Le-he tős égü nknyílt megnéz-ni egy lovasbemutatót, ésaki akart, lova-golhato tt is.Ebéd után,amikor új raösszegyűlt acsapat, közö-sen indultunk

megnézni a Feszty Árpád vezetésével fes-tett, A magyarok bejövetele című körképet.

Négy nappal a tábor vége előtt a há-rom csapat Esztergomban találkozott, innenközös volt a programunk. A tábor utolsónapjai budapesti városnézéssel teltek. Vol-tunk a Parlamentben, a Gellért-hegyen, aTerror Házában, a Szépművészeti Múzeum-ban, a Csodák Palotájában, utazhattunk alibegőn. A budai vár bástyájáról gyönyör-ködhettünk Budapest látképében, sétálhat-tunk a Halászbástyán, megtekinthettük aMátyás-templomot. A Nemzeti Galériábanmegcsodálhattuk Munkácsy Mihály híresfestményeit.

Utolsó nap élményekkel tele indultunkaz autóbuszhoz. A hazaúton mindenki el-mesélte, mi történt vele, melyik hely tetszettneki a legjobban. Ezt a csodálatos élményta tábor szervezőinek, Aykler Zsuzsának ésBélának köszönhetjük. Tizenkét évvel ez-előtt ők indították a tábort, s azóta is ugyan-olyan lelkesedéssel szervezik. Remélem, jö-vőre is megrendezésre kerül, hogy még többhatáron túli magyar fiatal részt vehessenbenne, ismerkedjen az anyaországgal.

CSATÁRY ANDREA

Gyerekeknek

Népi gyerekjátékok nádból

Kárpátaljai Hírmondó22.

Ahogy a gyékény, úgy a nád is vízben terem, még-pedig térdig érő vízben. A levágott nádat kévékbekötik, hazaszállítják. Általában nádfalat, nádszőnyegetkészítenek belőle. A másik felhasználási módja a te-tőfedés. Nádtetőt természetesen ott alkalmaztak, aholtermett nád. A nádból hangadó eszközt, nádsípot iskészítettek. Ez leginkább a pásztorok – és természe-tesen a gyerekek – eszköze volt.

ÜGYESKEDJÜNK:

Nádsíp (1. ábra)A nádat úgy kell levágni, hogy egyik végén a bütyök rajta

maradjon. Jó, ha betömjük pl. bodzabéllel vagy viasszal, hogyne szeleljen. Ide kerül majd a nyelv. Ferdén vágjunk bele anádba. Ha a falat átvágjuk, feszegessük kissé felfelé a nyel-vet, hogy tovább hasadjon. Az alatta lévő hártyát bicskávalkikaparjuk.

Vegyük a szánkba a nádvéget, nádnyelvvel együtt éskezdjük fújni. Ha közben megszólal, azzal a levegővétellelfújjuk ki.

Ha ügyesek vagyunk, vágjuk, ha kevésbé ügyesek, éges-sük ki a lyukakat. De előbb csak egyet. A nád hossza adjaaz alaphangot. Majd vágjunk ki még egyet és “hangoljuk be”.Egy biztos: jó hallás kell hozzá, különben csak egyhangúsípunk lesz.

Felhasznált anyagok: nád, bodzabél vagy viasz.Szükséges szerszámok: kés és vasszög égetéshez.

Malom (2. ábra)Keressünk két villás faágat, szúrjuk kis patak medrébe.

Egy náddarabot középen két helyen, egymással ellentétesoldalon átvágunk, és belehelyezünk egy-egy kis nádlapot.Ez a malom kereke. Nézzük csak, hogy forgatja a víz!

Felhasznált anyagok: nád, faágak.Szükséges szerszámok: kés.

A rovatot szerkeszti: Prófusz Marianna,a népművészet mestere.

Főzni jó!Rovatunkhoz Monspart Éva nagyszerű, kamaszoknak írt

szakácskönyve címét kölcsönöztük. A mai rohanó világban bizonyelőfordul, hogy a szülők napközben nem mindig tudják megetetniaz éhes szájakat. De számos olyan étel van, amelyeket már akisiskolások is bátran elkészíthetnek. Ezek egyik legfontosabbalapanyaga a BURGONYA.

Egy magyar embernek nehéz elképzelni, hogyan isétkezhettek elődeink, amikor még nem ismerték a burgonyát. Anövény gumója csupán kétszáz éve került asztalunkra és azóta isegyik legfontosabb táplálékunk.

Amerika bennszülött la-kossága több ezer éve termelia burgonyát az Andok maga-sabb fekvésű, hűvösebb ég-hajlatú vidékein, Mexikóban,Peruban és Chilében. Amerikafelfedezése után került a nö-vény Spanyolo rszágba. Aburgonya keletkezéséről szóla következő legenda: a spa-nyol királyi udvarban az ame-rikai útjukról éppen visszatérthajósok bemutatták a növénytaz előkelő társaságnak. Aburgonya szára, levele, fehérvirága és zöld bogyója felkel-tette az emberek kíváncsi-ságát. A főurak kóstolgatták,s bizony ehetetlennek találták,

Származásasőt a bogyók elfogyasztásagyomorgörcsöt és fejfájástokozott. Ekkor valaki mérgébena kandalló parazsába dobta azegész növényt. Rövid idő múlvakellemes illat szállt a teremben:a sült krumpli illata. Nosza,mikor rájöttek, kikapkodták,kikotorták az urak a tűzből agumókat és élvezettel fogyasz-tották el a finom csemegét.Azóta van becsülete a bur-gonyának. A hiteles történetírásszerint Chile meghódítása utánhozták magukkal a spanyolok aburgonyát, majd innen rövid időalatt Portugáliába, aztán Itáliábakerült. Hamarosan eljutott aburgonya hozzánk is.

GyógyhatásaA gumók keményítőt tartalmaznak, de ettől még nem kell félni

tőle, mert kalóriatartalma nem olyan magas. Jelentős mennyiségbentalálható benne C-vitamin, kálium és a tojással egyenlő biológiaiértékű fehérje.

Se szeri, se száma azoknak az ételeknek, amelyek burgonyábólkészülnek, és nélkülözhetetlen fogásai a magyar konyhának.Akadnak közöttük teljesen hétköznapi ételek is, mint a bur-gonyaleves vagy a burgonyafőzelék, de vannak különleges ételekis, mint például a krokett.

BurgonyacsipszHozzávalók: 1 és fél kg burgonya, bő olaj a sütéshez, só.

ELKÉSZÍTÉSE:1. A burgonyát tisztítsátok meg, majd szeleteljétek fel

uborkagyalun a lehető legvékonyabbra! Tegyétek rá szalvétára,hogy a nedvességet felszívja!

2. Süssétek 3–4 percig forró olajban, majd papírszalvétáraszedjétek ki, hogy a felesleges olajat felszívja! Enyhén sózzátokmeg, majd forrón tálaljátok!

Sült kockaburgonyaUgyanúgy készül, mint a burgonyacsipsz, csak formájában

különbözik tőle, mert a krumplit kis kockákra kell vágni. 6–7 percalatt megsül.

(A Szivárvány című gyermeklap nyomán)

Írták, mondták* Egy jó szóban három télre elégséges meleg van.

(Mongol közmondás)* A becsületességhez nincs szükség rangjelzésre.

(Ismeretlen)*Más dicsérjen téged, ne a te szájad!

(Péld. 27:2)

Ez történt

Kárpátaljai Hírmondó 23.

A napokban került sor aII. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola könyvtárá-nak avatóünnepségére,amely az egykori Törvény-szék épületének felújított har-madik szintjén kapott helyet.

Az ünnepségen dr. OroszIldikó üdvözölte a megjelen-teket, akik között ott volt dr.Szabó Béla, a HTMH elnökeés Sziklavári Vilmos főkonzul(a felső képen). A főiskolaelnökasszonya köszönetetmondott azoknak az önkor-mányzatoknak, akik támoga-tásának köszönhetően sikerült felújítani a helyiségeket.

Az Apáczai Csere János nevét viselő könyvtár termei Nógrád,Pest, Vas megye, illetve Szeghalom (képviselőik vágták át az avató-szalagokat) nevét viselik. A könyvtártermeken SzamborovszkynéNagy Ibolya vezette végig a vendégeket. Az igazgató reményei sze-rint tovább gyarapodik majd könyvtáruk állománya, s ezáltal mégteljesebben kielégíthetik a diákok és tanárok igényeit.

B. L

Modern könyvtára főiskolán KINÕTTÉK AZ ÉPÜLETET

A Kárpátok előhegyeinek völgyében csendesen meg-húzódva terül el Szolyva. Itt már csak szórványban él-nek magyarok, leginkább az idősebb nemzedék képvi-selői. Felnőtt egy generáció, a mostani 30-40-50 évesek,akik akkor voltak iskolások, amikor szünetelt a magyarnyelvű oktatás a városban. Ám idővel egyre többen érez-ték az anyanyelv hiányát, s egy lelkes pedagógusnakköszönhetően ismét beindult a magyartanítás Szolyván.

Gerzsenyi Ibolya magyar szülők gyermekeként mindigis ezt a nyelvet használta odahaza. Szerette volna, hogymások is megtanulják, s erre leginkább úgy látott esélyt, haa gyermekeken keresztül szivárogtatják vissza a magyar szóta családokba. Az elképzelés jó ötletnek bizonyult s támoga-tókra is talált. Így indult be 1999-ben a vasárnapi iskola, amelymára nyolc 12—18 tagú csoporttal működik heti két alka-lommal.

Az idő kerekének forgásával azonban egyre több tudástszerettek volna magukba szívni a tanulók, így a szülők kéré-sére négy évvel ezelőtt 12 gyerekkel beindították az elsőmagyar osztályt. A Beregvidékről érkező fiatal tanítónő szív-vel-lélekkel tette a dolgát, s a szolyvai gyermekek közül mamár négy osztályra való tanulja itt ősei nyelvét. Az elsőbe 7,a másodikba 8, a harmadikba 9, a negyedikbe 12 tanuló jár.Tanítóik fiatal pedagógusok, akik mindent megtesznek azért,hogy a kicsinyek szeressék az iskolát. Mitro HenriettaPalágykomorócról, Márton Diana Munkácsról, Derceni IrénNagyberegről, Szamborszky Mária pedig Muzsalyból érke-zett Szolyvára.

Mostanra a magyar osztályosok kinőtték az óvodánakis otthont adó épületet. Gerzsenyi Ibolya közbenjárásánakköszönhetően október elseje óta új helyen, az egykori erdő-kombinát óvodájában folytatják a tanulást. Az évek során le-romlott állagú épület néhány helyiségét sok-sok munkávalés segítséggel, többek között a KAMOT Jótékonysági Ala-pítvány és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség támo-gatásával sikerült „lakhatóvá” tenni a gyerekek számára. Atágas, világos osztálytermek falán függő szemléltetők a ta-nító nénik kézügyességéről, odaadásáról tanúskodnak. Atanítványok lelkesen olvassák a magyar szövegeket. Sokanközülük csak itt, az iskolában gyakorolják a magyar szót,hisz otthon már mindenki ukránul beszél.

Érdekes dolog: míg a Beregszászi járás magyarlakta te-lepülésein néha színmagyar szülők adják ukrán iskolábagyermekeiket, addig Szolyván a teljesen ukrán családbólszármazó gyerekek tanítják szüleiket, nagyszüleiket a ma-gyar nyelvre.

Bíró Gyöngyi

. A Magyar Köztársaság Gazdasági és Közlekedési Minisz-tériuma Gérnyi Gábor főosztályvezető által vezetett delegáció-ja ez év áprilisában látogatást tett a Szolyvai Református Ma-gyar Óvodába, ahol Gerzsenyi Ibolya igazgatónő kalauzolásá-val megismerkedett az itt tanuló magyar gyerekek helyzetével.A látogatást követően a minisztérium szakemberei úgy dön-töttek, a jövőben lehetőségeikhez mérten segíteni fogják azegyházi óvodát. A helyettes államtitkárság dolgozói az azóta eltelt időszak-ban összefogtak: tankönyvek, játékok, ruhaneműk és egyébiskolába, illetve óvodába szükséges használati tárgyak gyűjté-sébe kezdtek. A gyűjtésbe a budapesti Pasaréti Gimnázium

MAGYARORSZÁGISEGÍTSÉG A SZOLYVAI

GYEREKEKNEK

Általános Iskolájának 3. osztályos növendékei is bekapcsolód-tak. A jótékonysági akciónak mára kézzelfogható eredményeis lett. Október 13-án a Magyar Köztársaság Gazdasági ésKözlekedési Minisztériumának képviseletében Stark Viktóriafőtanácsos asszony és Mlaticsek Teodor tanácsadó látogatásttett a Latorca-parti városba, ahol átadásra kerültek az össze-gyűjtött ajándékok: tankönyvek, játékok, gyermekruhák, ma-gyar nemzeti zászló stb. Gerzsenyi Ibolya igazgatónő az intéz-mény tanítóival együtt köszönetét fejezte ki az adományozók-nak az ajándékokért. Mint mondotta, intézményük nyitott ma-gyarországi partnerkapcsolatok kialakítására, és minden tőlüktelhetőt megtesznek a mielőbbi kapcsolatfelvétel érdekében.

A Pasaréti Gimnázium Általános Iskolájának tanulói a jö-vőbeni együttműködés reményében fényképes levelet fogal-maztak a szolyvai óvoda növendékei részére.

Herdinszky Ágnes,a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ

programmenedzsere

Korkép

Kárpátaljai Hírmondó24.

Az emberiség az évszázadok sorángénjeiben megõrizte a nomád életmódbizonyos elemeit. A kor megváltozott, az õsiéletmód, az állatokat terelve való vándorlásmár a múlté. Ma már a gépkocsi, a vonat, ahajó, sõt, a légteret uraló leggyorsabbközlekedési eszköz, a szuperszonikusrepülõcsoda váltotta fel a szekeret, ahátaslovat, a ladikot és a dereglyét. Ma akíváncsiság, a távoli földrészek egzotikusélõvilága, a népek szokásai, életvitelemegismerésének vágya teszi vonzóvá azutazást a kiválasztottak számára. A leg-ínyencebb turista is órákon belül eljuthat atélbõl a nyárba, illetve fordítva. A különbözõegzotikumokat kínáló szubtropikus szige-tek, az olasz-francia Riviéra, a síparadi-csomok, a hegyi túrákat biztosító, kom-fortos turistaházak széles skálán tálalják anagy választékot.

Régebben az egyszerû munkásem-bernek is megadatott, hogy a hét végét aszabadban töltse. A tavasz folyamán a maga földbe került és a kerti munka után abetakarításig az a kevés idõ a közöskirándulásoké volt. A szakszervezet bizto-sította az utazás feltételeit és így a mun-káskollektívák tartalmasan tölthették aszabadidõt Kárpátalja csodálatos természetiadottságait élvezve. A regenerálódásérdekében kellemesen tölthette az ember azévi megérdemelt szabadságát üdülõkben,szanatóriumokban. Igaz, a munkásosz-tálynak a szakszervezet csak a nyaralásiidény elõtt, illetve után biztosított kikap-csolódási lehetõséget — de mégis biz-tosított...

Teltek-múltak az évek, a világ, azideológia, a rendszer megváltozott, felettünkis eljárt az idõ, de még létezünk! A gyárakatfelszámolták, munkalehetõség nincs,megszûntek a kollektívák, a baráti körök,nincs klubélet és mindezt felváltotta a jelen:a szerény családi közösség. A sportolásbólkiöregedtünk, a futballt, a röplabdát, azasztaliteniszt már csak a tévében “ûz-hetjük”, az aktív “testedzésbõl” csak a sakkmaradt. Csak egy-egy félmondatból, egy-egy elejtett szóból következtettünk arra,hogy a lányomék valami meglepetésttartogatnak számunkra. De a titkot csak-hamar tudomásunkra hozták. Igaz, alter-natíva nélkül. Csengett a telefon, afeleségem vette fel a kagylót. A lányomtelefonált:

— Szia, anya, jól vagytok? HálaIstennek! Azt szeretném mondani, hogyleugrunk Szocsiba egy pár hétre. Ti pedigaddig a Rivierán fogtok nyaralni. Egyapartman van biztosítva számotokra, teljeskényelem, azt fõzöl apunak, amit csak kíván.Hogy te se unatkozz, horgolhatsz egy párcsipkét az új stílbútorhoz, a nippek alá. Nameg itt lesz egy doboz színes fonál, hímezz

Nosztalgia és valóságki egy nagy asztalterítõt, azaz egy komplettet,ehhez te annyira értesz! Kivarrod, mi meg majdgyönyörködünk benne. Holnap utazzatok felhozzánk, a többit megbeszéljük személyesen.

Úgy is lett. Csengettünk. A gyerekek márvártak: az ajtó kitárult és a szülõi szeretet forróölelésébõl kibontakozva kaptuk meg ... na nema beutalót, csak az eligazítást.

Végigvezettek az apartmannak nevezettlakáson, hogy el ne tévedjünk. A társalgóban acsodálatos Rivierát ábrázoló poszter —tengerparti sziklaszirt, amelyet a habzó tengervíznyaldos, verõfényes napfény biztosítja a nap24 órájában a zavartalan napozást... Figyel-mességként a kisasztalon a napozókrém.Bizonyára az anyagi leégés enyhítésére, hiszenaz éléskamrát és a hûtõszekrényt üresentaláltuk. Igaz, megnyugtatásként közölte alányom, hogy a sarki ABC csak egy ugrás.

A gyerekek elutaztak nyaralni. A mosó-konyha tele volt szennyessel. Megtaláltuk avasalót, a vasalódeszkát, a gombos dobozt, demég a tût és a cérnát is. A szomszéd — régiismerõs — örömmel fogadott:

— Hallom, maradtok! Legalább lesz kivelsakkoznom!

Megnyugtattam: maradunk. Ugyanisrájöttem, hogy a poszter jelenti a Riviérát, a lakásmeg az apartmant. A szomszéd és jómagam acsapból hallatszó vízcsobogáshoz hozzá-képzeltük a vízesést, amelynek “tövében”, aposzter alatt naphosszat sakkoztunk. Sport-társam — mintegy engesztelésül az elvesztettjátszma után — magasról öntötte poharamba asaját termésû kövidinkát, én egymás utánveszítettem el a partikat, a szomszéd bora pedigegyre fogyott.

Úgy elrohant az idõ, hogy észre se vettük.A feleségem fáradt sóhajjal összegezte:

— A csipkéket kikeményítettem, a terítõketkihímeztem, a mosott ruhát kivasaltam, aszekrényt rendbe raktam. Hála Istennek!

Csengettek: megjött a csokoládébarnárasült, no meg anyagilag is alaposan leégettcsalád.

Amikor hazaértünk a falunkba, mi semadtuk alább: a szomszédok kivonultak ésszájtátva hallgatták az élménybeszámolót.

— Hogyhogy nem barnultatok le? —kérdezték értetlenül.

— Tudjátok, mi a tengerparti sziklákárnyékában szívtuk magunkba a tüdõt tisztító,finom, sós, tengeri levegõt, no meg a vérnyomásmiatt is óvakodtunk az erõs napfénytõl.

— Hát a fényképek?— Jaj, azokat meg ott felejtettük a

lányoméknál...A szomszédok irigykedve kérdezték, vajon

jövõre is elutazunk a Riviérára? Rezignáltanválaszoltam:

— Még meggondoljuk. A nyaralás igensokba kerül, és fárasztó is. Meg aztán igaz,anyjuk, kacsintottam a feleségemre: mindenüttjó, de a legjobb otthon...

HAVAS FRIGYES

Beregszászban a Kossuth Lajos té-ren sétálok. Itt szoktak összefutni az is-merősök. A szökőkútnál egy régi barátom-mal összefutok én is. Örömmel üdvözöl-jük egymást. Amióta áttelepült Magya-rországra, nem láttam.

—Talán húsz éve is annak—mond-ja.—Eleinte problémás volt a hazautazá-som. Rokonaim nem maradtak e tájon,akikhez jöhettem volna. Akkor még hívó-levél nélkül megközelíthetetlen volt azegyetlen (Csap-Záhony) határátkelő.Amikor meg javultak a körülmények, amunkám nem engedte. Szóval mindig köz-bejött valami. Most, nyugdíjas korombanelhatároztam, hogy néhány napra haza-látogatok szülővárosomba.

— Én gyakran haza jövök, szeretemBeregszászt — lelkendezem.

Beszélgetésünk közben megállapít-juk, hogy azóta sok minden történt a vá-rosban. A vendég például csak a minapszerzett tudomást arról, hogy a Lenin-szobrot rég ledöntötték, és szökőkút álla helyén.

— Tudd meg, hogy ebben a szobor-ban az én egynapi keresetem is bennevolt — jegyzi meg kesernyésen.

— Igen öt-öt rubelekkel adakoztunkakkor a Lenin-emlékmű felépítésére —erősítem meg állítását.

— Várj csak, várj csak, kijavítalak!Nem adakoztunk, hanem levonták a havibérünkből. Ez pedig nagy különbség, ked-ves barátom — mondja szinte eszelősen.

— Lehet, hogy úgy volt — hagyomrá. — Régen volt, már elfelejtettem.

— De én nem! Szeretném visszakap-ni az öt rubelemet, méghozzá kamatostul!

Furcsállom barátomat.— Csak nem azért az öt rubelért utaz-

tál haza? — kérdem némi éllel.— Nem pont azért, de ha már itt va-

gyok, szeretném elintézni ezt is. Ha nincsszobor, visszajár a pénz! — jelenti ki ko-molyan.

Gyanakvóan nézek rá: ez vagy meg-hibbant, vagy ugrat engem ?!

— Na tudod mit, menj a pokolba ez-zel a hülyeséggel! — mondom ingerül-ten, és búcsúzom.

De ő megragadja a kezemet:— Gondolod, hogy ott kifizetik? —

kérdi naív kíváncsisággal.— Hol?— Hát a pokolban.— Ja! — kapcsolok. — Ott igen !— Az jó, nagyon jó! Akkor még csak

annyit mondj meg, kérlek alássan, hogyrubelben vagy hrivnyában fogom meg-kapni a pénzt?

SCHOBER OTTÓ

Rubelben vagyhrivnyában?

Korkép

Kárpátaljai Hírmondó 25.

Beköszöntött a szeptember, padba szólítva az iskolásokat. Meg-kezdõdött a tanulás, a mindennapi munka. Mi, akik már jó ideje búcsútmondtunk az iskolának, szeptember táján gyakran vissza-visszaidézzükgyermekkorunkat, iskolás éveinket, egykori tanítóinkat. Bár a legtöbbennincsenek már közöttünk, emlékük elkísér egy egész életen át. Mégmost is visszacsengenek bölcs szavaik, tanácsaik, mintha most is fognáka kezünket, hogy ne botladozzunk az élet rögös, buktatókkal tele útján.

Az a kedves tanító néni, akirõl most szeretnék megemlékezni, a mikedves Etelka nénink, Csontos Etelka, Kígyós szülöttje. De soknemzedéket okított-nevelt emberségre!

Édesapja a falu gépészmestere volt és gimnáziumba íratta a lányát.Ritka eset volt akkoriban, hogy falusi lánygyerek gimnáziumba járjon.Mondták is a faluban: az öreg gépészmester kitett magáért, taníttatta alányát. Amikor a mi korosztályunk elérte az iskolaérettséget, akkor vállaltael Etelka néni a tanítást. Bizony abban az idõben kemény feladatnakbizonyult ez, mert közvetlenül a háború után nem volt sem füzet, semtankönyv, semmilyen segédeszköz. A régieket nem használhattuk, újakatpedig még nem adtak ki. Úgy mentünk fel az elsõ osztályba, hogy aztsem tudtuk, miképp fogjuk a ceruzát. Etelka néni mérhetetlen nagytürelemmel tanítgatott bennünket. Fogta a kezünket, nehogy a betûvalahogy kívülre kerüljön a vonalon. Mire eltelt a fél év, már ismertünkminden betût és számjegyet, összeadni és kivonni is tudtunk a tízesszámkörben. Ekkora eredményt csakis az õ türelmével, emberszeretetévellehetett elérni.

Etelka néni nemcsak a gyerekeket tanította: igazi néptanító volt õ,akinek gondja volt a falu közösségére. Segített mindenkin, akinek csakszüksége volt rá. Hatalmas szíve van Etelkának — így emlegették õtelismerõen a kígyósiak. Szerették, tisztelték is a faluban, hiszen ha egyportán valaki megbetegedett, õ volt az elsõ, aki megjelent, felkínálta asegítségét, beszerezte a gyógyszereket. Mint a falusi nõtanács elnökeaddig kilincselt a tanügynél és a kolhoz elnökénél, amíg engedélyt nemszerzett egy falusi óvoda megnyitására. El sem lehet mondani, milyenörömmel fogadták ezt a kisgyermekes anyák. Öreg Zsuzsi néni, a falucigányasszonya sokáig emlegette: “A vót mán az igazi jó tanítóné, azEtelka Gézáné”. Akkori módi szerint Etelka Gézovna volt a megszólítás,ami ugye, Zsuzsi néni számára nem bírt sok értelemmel.

Csontos Etelka néni jócskán kivette részét a hétosztályos iskolamegszervezésébõl. Aztán nõtt a tantestület is. Mint legrégibb tanítónak,tapasztalt nevelõnek, az Etelka néni szavának súlya volt a közösségben.Szerették, tisztelték õt a fiatalabb tanárok, kikérték mindenben avéleményét.

Magánélete elég szomorúan alakult: elvált a férjétõl, egyedül neveltefiát, Sándort, aki szintén a pedagógus pályára lépett. Megnõsült, sjöttek az unokák. Határtalan volt a család öröme, amikor a másik baba ismegszületett. A napfényes, derûs égboltra ráborult a bánat fellege, amikorSándor megbetegedett. Hiába járt kórházról kórházra, a betegség kérlel-hetetlen és halálos volt: édesanyja volt mellette a lembergi kórházban,amikor 28 évesen eltávozott a földi életbõl.

Etelka néni hõsiesen viselte a vállára nehezedõ keresztet. Hatalmaserõvel megküzdött a gyászával, folytatta a tanítást, a mások segítését,a közösségépítést ott, ahol abbahagyta. Öreg napjaira édesapjával, azöreg Géza bácsival élt kettesben, s gondozta hûséggel, míg ki nemkísérte a “tatukát” is a temetõbe. Egyedül maradt. Tavasz jöttével, amikora napsugár az embereket kicsalogatja a szabadba, õ is kiült a tornácdélre nézõ végébe, szóba elegyedett a jövõ-menõ emberekkel. Agyerekeket becézgette, az idõsebbek iránt jó szóval érdeklõdött. Ígyegyütt volt a falu népével. Nyelvõrködött élete végéig: ha rosszulmondtunk valamit, nyomban szelíden kijavított. Ma is látom gondoktólbarázdált kedves arcát, amint a tornác karfájára könyökölve az utcátkémleli.

Az egész falu, de a járás sok ismert embere is elkísérte utolsó útjára.Fiával közös sírban nyugszik, amelynek fejfáján ez olvasható: “Csak azhal meg, akit elfelejtenek”.

Így igaz. Emberszeretete, gondoskodása példaként áll elõttünk mais. Amíg tanítványai élnek, õ is élni fog a szívükben.

CSOK BERTALAN

Etelka néniA téma és az alkoholista az utcán hever. Már-már hozzátartozik

az utcaképhez, hogy részegek alusznak a központi park padjain.Néhány vágókép

1. Kocsmakultúra — 2005“Külvárosi füstös kocsma, borszagtól nehéz a lég” — gajdolják

a régi nótát a törzsvendégek. Az illemhely elõtt (mivel a városbancsak legfeljebb italmérésekben találunk “nyilvános” vécét,“szorultságunkban” néha ide menekülünk) pénzt kér tõlem egyrészeg férfi... cigarettára.

2. Az egyenjogúság jegyébenDélután 4 óra. Állunk a buszmegállónál, várjuk az autóbuszt.

Mellettünk két fiatal részeg nõ összeverekedik valami apróságon,aztán ordináré dalokat üvölt... az egyenjogúság jegyében.

3. Az igazak álmaDélelõtt 11 körül egy lépcsõn arcra borulva fiatal férfi alussza

az igazak álmát. Egyetlen embernek sem jut eszébe, hogy megnézze:nem lett-e rosszul, hiszen a zsebébõl kikandikál egy megkezdettvodkásüveg. Senki nem veszi el tõle: ennyi kell a boldogsághoz...

4. Klasszikus tinédzser?Egyik koszorús költõnk (ma már az Írószövetség tagja)

tizenéves korában írta örök érvényû (?) sorait:“Jogar nélkül ítél és megvált... a répaszesz”.Lehet, hogy õ már akkor tudott valamit?S hogy a zene se maradjon ki az apró tanulmány díszítõelemei

közül, ide idézem a Bordal elsõ sorát Johann Strauss “A denevér”címû operettjébõl: “Inni kell, mert inni jó...”

De vajon tényleg jó inni? És a másik kérdés: ki miért iszik?(Írásomnak ehhez a részéhez Bodrogi Sándor: “Ki miért iszik?”címû könyvének adataiból idéztem. — F. M.)

A falusi településeken még ma is elõfordul, hogy a síróscsecsemõt boros vagy pálinkás cuclival csendesítik. A gyermektehát ebben a korban azért iszik, mert itatják. Az alkoholisták“alkoholista módon” szeretik gyermekeiket: amíg kicsik, itatják, hanagyobbacskák, kínálják: úgymond, egy pohárka nem árt megsenkinek, sõt, vért csinál...”

Így mire a gyerek kamaszkorba lép, megszokja, sokszor igényliis az alkoholt. A házibulik és a diszkók csak elmélyítik ezt a szokást.

A felnõtt korú alkoholisták számarányát többé-kevésbébecsléssel állapíthatjuk meg, közvetett módon. A gyermekkoriitalozók arányát felbecsülni is alig lehet. Az alkoholizmushozvezetõ útjuk annál világosabb, annál ismertebb...

Ismerjük el: a társadalom sokat tesz az alkoholizmus ellen, ámsokat tesz... érte is. Gyakorlatilag reggel 6-tól este 22 óráigvásárolhatunk szeszes italt a legtöbb élelmiszerboltban, degombamód szaporodnak a Non-Stop üzletek is. Ha valaki inni akar,lerészegedni, a családja kenyérre szánt pénzét elinni, erre mindenkorvan lehetõsége.

Egy felmérés során arra a kérdésre, miért iszik a férfi, akövetkezõ feleletek hangzottak el: 1. Mert “felnõtt”; 2. Mert vanmibõl; 3. Mert van mit innia; 4. Mert rájött, hogy a “fehér asztal” ésaz alkohol mellett könnyebben meg tudja oldani munkahelyi vagyszemélyes problémáit. Arra a kérdésre, miért iszik a nõ, a következõválaszokat kapták a kutatók: 1. Mert inni jó; 2. Mert a férje vagy apartnere is iszik; 3. Mert az alkohol feldobja; 4. Mert azalkoholfogyasztásban az egyenjogúság jelét látja; 5. Mert acsaládban nem azt a szerepet tölti be, amire vágyik; 6. Mert csaljaa társát; 7. Mert megcsalják. Miért isznak az öregek? Ennek kétalapvetõ oka van: 1. Mert félnek az élettõl; 2. Mert félnek a haláltól.

S végezetül álljon itt egy idézet kedvenc írómtól, MoldovaGyörgytõl: “Ne tedd meg azt a szívességet ennek a rohadt világnak,hogy rosszul érezd magad benne...”

FÜZESI MAGDA

Utazás az alkohol körül,valahol Kárpátalján

Népszerű tudomány

Kárpátaljai Hírmondó26.

Nemzeti történelmünk nagyszerû ese-ménye, a kuruc szabadságharc, bármennyirerövid idõt – egy évtizedet sem – ölel fel, amagyar posta történetének különállókorszakát képezi. A szabadságharc postájaszervezetében jelentõsen eltért a korábbi(királyi és erdélyi), majd a késõbbi postáétól,hálózata pedig összehasonlíthatatlanulsûrûbb volt. Ez utóbbi megállapítás külö-nösképpen jellemzõ Bereg vármegyére,amelynek területét sem a szabadságharcotmegelõzõ idõben, sem a leverését követõévszázadnyi ideig szervezett postajáratátnem érintette.

II. Rákóczi Ferenc a posták szervezésérevonatkozó elsõ ismert rendelkezését Tokaj-ból küldte a vármegyéknek 1703. november10-én. E rendeletében a postaállomásoklétesítését és ellátását a megyékre bízta.Egyúttal közölte, hogy a posta igazgatásával„nemzetes vitézlõ Szepesi János fõpos-tamester hívünket„ bízza meg. A postákszervezetére vonatkozó részletesebb elviintézkedéseit a Léván, 1705. január 1-jén keltrendeletébõl, továbbá Szepesi JánosnakEgerben, 1705. március 4-én kelt, a posta-mesterekhez intézett utasításából ismerjük.

A postaállomásokat – amelyek létesítéseés az útvonalak kijelölése fejedelmi enge-délyhez volt kötve – egymástól két vagyhárom magyar mérföldre állították fel (1magyar mérföld 8,3, kereken 8 kilométer, 1postamérföld – egész vagy szimpla posta –két magyar mérföld, azaz 16 km, a másfél posta/postamérföld/ három magyar mérföld, azaz24 km). A nagyobb forgalmú vagy útelága-zásokon fekvõ állomásokat postamesterek,az ún. veredáriusok tartották fenn. Elõ voltírva, hogy kinek-kinek hány lovat kelltartania. A postások fel voltak mentve a hadiszolgálat, a zsoldostartás és az adózás alól.

A korábbi szokásoktól eltérve a fejedelema postát nem a járatok útvonalába esõközségek, hanem az államkincstár, illetve amegyék költségén tartotta fenn. A posta-mesterek és a veredáriusok járandóságát azországos pénztárból fizették, a várme-gyéknek pedig a lovak legeltetésérõl,szénájáról és abrakjáról kellett az elõírtmennyiségben gondoskodniuk.

A posta elsõsorban leveleket szállított, defoglalkozott utasszállítással is. A közönségesleveleket a hetente kétszer (szerdán ésszombaton) meghatározott idõben indulójáratok (ordinária) vitték, a sürgõs levelektovábbítására a gyorspostát (staféta) vettékigénybe. A letelepített postaállomásokonkívül a hadtestek mellett tábori posták ismûködtek, kijelölt futárral vagy futárokkal.A fejedelem rendelkezésére 12 futár (kurir)állt, sõt, bizalmas ügyekben alkalmankéntfõrangú futárokat is igénybe vett.

A postalegények menetlevelet (paleta)vittek magukkal, amely tartalmazta a külde-mények felsorolását, a szállított utasok

nevét, valamint a pontos útvonalat. Az ettõlvaló eltérést szigorúan büntették. Az elõírtútvonal mentén a postaállomások vezetõióra és perc szerint érkeztették és indították ajáratokat, feltüntetve az idõpontokat apaletán és a postaállomás naplójában. Alepecsételt levélcsomagokat csak a posta-mesterek bonthatták fel, hogy kivegyék azáltaluk kézbesítendõ leveleket és hozzá-tegyék a továbbítandókat. Különös dolog,hogy a veridáriusoknak az elõírt adminiszt-ráció ellenére sem kellett írástudóknaklenniük, ám ebben az esetben íródeákotkellett alkalmazniuk. Bár a posta elsõsorbankatonai és közigazgatási célokat szolgált,meghatározott díjazással magánszemélyek isigénybe vehették.

A szabadságharc megyénknek a postarévén is jelentõs szerepet juttatott. Afejedelem gyakori munkácsi tartózkodása,továbbá Bercsényi Miklós ungi kapcsolataiszükségessé tették a korábban félreesõmegyének a postai hálózatba való bekap-csolását. Ezért a nagyjából nyugat-keletiirányú, Nagyszombat és Erdély közötthúzódó középsõ fõvonalról NyírbátortólUngvárig haladó mellékágat létesítettek.Ennek megyénk területén lévõ állomásai:Vásárosnamény, Beregszász és Munkács. Azútvonal azonban nem volt olyan egyenes,mint ahogy a térkép szerint elképzelhetnénk,ugyanis Vásárosnaményból az akkor mégSzatmár megyéhez tartozó Tarpa felé vetteaz irányt, majd áttért Ugocsába és Tiszaújlaktájékán lépte át a Tiszát. A források holFancsikát, hol Tiszaújlakot, ritkábbanTiszaújhelyt jelölik meg postaállomásként.Az út innen haladt Beregszász, majdMunkács irányába, onnan Szerednye feléhagyta el Bereg vármegyét és érkezett azungvári végállomásra.

A fennmaradt paletákon az említettpostaállomások feljegyzéseibõl és nehezenkiböngészhetõ aláírásokból ismeretessé vált,hogy a tiszaújlaki veredárius Kozma János,a beregszászi postamester Visky András, azungvári postamester pedig Baranyi Jánosvolt. Egy kis szerencsével valamikor talánsikerül megállapítani, hogy ki volt a munkácsipostamester, illetve a vásárosnaményi és atarpai veredárius.

A leírások szerint korának színvonalátbõven meghaladó postahálózatot hozottlétre a fejedelem: a hírközlés jelentõségétfelismerve, a Taxis-postától merített tapasz-talatokat saját elgondolásával kiegészítve.Mûködése azonban korántsem volt zavar-talan. A hadihelyzet hullámzása, a megyékvonakodása, a pénzhiány, fõképpen pedigSzepesi János fõpostamester hanyag mun-kája miatt a posta alkalmazottjai nem kaptákmeg járandóságukat, a postaállomásokállaga, a lovak állapota leromlott, a fegyelemis meglazult. A panaszok miatt a fejedelemleváltotta a fõpostamestert és Munkácson,

1707. augusztus 5-én kelt rendeletévelKosovics Márton kisvárdai birtokos nemestbízta meg a magyarországi posták irányí-tásával mint postaigazgatót. Ugyanakkor 27pontból álló új postautasítást adott ki. Ennekalapján augusztus 30-án Kosovics 24 pontbafoglalt postai rendtartást készített a posta-mesterek és veredáriusok teendõirõl.

Mivel a fejedelem a szabadságharcnakebben a szakaszában már igen gyakranMunkácson tartózkodott, bízvást állíthatjuk,hogy ezekben az években a magyarországipostákat Bereg vármegyébõl igazgatták.

Bár Kosovics mindent megtett a postamûködésének javítására, a háború elhú-zódása, a hadi és a gazdasági helyzet romlásamiatt hiábavalónak bizonyultak a szigorúintézkedések. A katonai parancsnokokleveleiket többnyire stafétával továbbították,ez ellen pedig a postamesterek és a vere-dáriusok tiltakoztak, a lovak túlzott igény-bevételére hivatkozva nem akarták ezt aszolgálatot ingyen teljesíteni. A bajokhozhozzájárult a pestis terjedése, amely 1709nyarán már a fejedelmi székhely, Munkácskörnyékén is szedte áldozatait. A lakosságúgy vélte, hogy a postafutárok a betegségterjesztõi.

Kosovics Bercsényi Miklóshoz fordult abajok orvoslása végett. A fõgenerálismeghallgatta a postaigazgatót, majd uta-sította a Gazdasági Tanácsot, hogy vizsgáljameg a postások anyagi igényeit, kielégítésüklehetõségeit. A vizsgálatba a kancelláriát isbevonták.

A szabadságharc azonban egyre kilá-tástalanabbá vált. A kuruc csapatok sorravereséget szenvedtek, a lakosság kimerült.Mindez tükrözõdött a posta mûködésén is.A megszûnt postavonalak pótlására KárolyiSándor parasztposták rendszeresítésétjavasolta. A fejedelem Károlyinak 1710.március 31-én küldött levelében ezt írta: „Alevelezések folytatására nézve a paraszt-posták felállítását jóváhagyom, bárcsakneveket írt volna meg kegyelmed, hogytudhattam volna kihez küldeni a levelet.”

Sajnos, ez a próbálkozás sem járt sikerrel.Május 29-én kelt levelében így panaszkodika fejedelem: „… a pestis miatt nincs posta,az kurir is nem járhat, elvesznek, téve-lyednek”.

A Rákóczi-postára vonatkozó utolsódokumentum a fejedelemnek 1710. október14-én kelt utasítása, amelyben 3122 forintkifizetését rendeli el a kancellária alkal-mazottainak, a fõhadsegédeknek és a címeresfutároknak a Gazdasági Tanács által a postákfizetésére rendelt pénzbõl, mivel a postákmûködése teljesen megszûnt. Megszûnttehát az az intézmény, amelynek a hivatalosnyelve magyar volt, amely hálózatánakkiterjedtségével, berendezkedésével, ügy-vitelével Európában még jó ideig úttörõnekszámított.

BENDA ISTVÁN

A Rákóczi-szabadságharc postája

Népszerű tudomány

Kárpátaljai Hírmondó 27.

Igazi kulturális élményben volt részükmindazoknak, akik szellemi feltöltődésnekaz idén július 31-től augusztus 6-ig azesztergomi Vitéz János Tanítóképző Főis-kolán szervezett Középkori Akadémiaelőadásait választották. Kárpát-medenceinagy találkozás volt ez a rendezvény, hiszena Középkori Akadémia Erdélyből, a Fel-vidékről, a Vajdaságból és Kárpátaljárólfogadott érdeklődő értelmiségieket. Kár-pátalját éppen egy tucat pedagógusképviselte, akik elsősorban a Beregvidékrőlérkeztek, de ungvári oktatók is részt vetteka képzésen.

S hogy miről szóltak az előadások? AzAkadémia nevében is benne van: középkoritörténelmi eseményekről. Csak néhánytémát sorolnék fel: „Hunyadi Mátyás, areneszánsz uralkodó”, „Vitéz János esz-tergomi palotája”, „Beatrix királyné”,„Mátyás király, Vitéz János és Bakócz Tamáséletműve” és még folytathatnám.

Csemege volt részt venni Réti Árpádszínművész Wass Albert írásaiból össze-állított előadó estjén, ellátogatni a visegrádivárba, megtekinteni a fellegvárat , azalsóvárat, a királyi palotát és a díszkertet.

A Középkori Akadémia résztvevői közülsokan csak „menet közben” tudták meg: aSzent György Lovagrendnek köszönhetikaz itt összegyűjtött tudást és a vendég-szeretetet. Lovag Körös Cseke László, aLovagrend kancellárja, dr. Magyar Györgyprofesszor, a Lovagrend alkormányzója, azelőadók (akik között több lovagot tisz-telhettünk, Réti Árpád színművész isközéjük tartozik), dr. Bárdos István, aki aszervezésben jeleskedett, mindannyianazon munkálkodtak, hogy a határon túlrólérkezett résztvevők egy hét alatt minél többismerettel gazdagodjanak.

Dr. Magyar Györgytól, a Szent GyörgyLovagrend alkormányzójától megtudtuk:már 12. alkalommal rendezik meg a Közép-kori Akadémiát. A lovagok fő célja ahagyományápolás, a tudományos kuta-tások eredményeinek megosztása mind-azokkal, akik igényt tartanak erre. Francia-országi lovagok támogatták az idei rendez-vénysorozat létrejöttét. Azzal a szándékkalhívtak határon túli értelmiségieket, hogysegítsenek felszámolni a magyar történelemoktatásában tapasztalható fehér foltokat.

A búcsúesten alkalmam volt elbe-szélgetni néhány résztvevővel. Íme, (dió-héjban) mit hallottam tőlük.

Beke Zoltán rozs-nyói pénzügyi szak-ember (Felvidék): – 1992-től veszekrészt a Szent GyörgyLovagrend előadá-sain. Örülök, hogybekapcsolódhattam alovagrend munkájába.Úgy tapasztaltam,hogy, bár mindig új és

új személyek képviselik a régiókat, fél-szavakból is megértjük egymást. Nemzet-tudat, feltöltődés. Ezek a kulcsszavak,amelyek évről évre Esztergomba vonzanak.

Dr. Seer Mihálygyergyószentmiklósipedagógus (Erdély): – Egyetlen mondat-ban foglalnám össze,mit jelent számomra akülönböző régiókbólérkezett nemzettársak-kal való együttmunkál-kodás: le sem tudnánktagadni, hogy együvétartozunk!

Négy vajdasági pedagógus vett résztaz előadásokon. Ez idő tájt ott már elkez-dődtek a magyarverések, így igazából nemvoltak valami rózsás hangulatban. Kor-mányos Ilona Bácsgyulafalváról, PrekajacMária Kuláról, György Mária Doroszlóról,Orsovai Bibianna Zomborról érkezett.

– Nem a „régi” szerbek, hanem aközelmúltban magyar közegbe betelepültekazok, akik nem képesek a békés egymásmellett élésre – magyarázta mindnyájuknevében Orsovai Bibianna. – De, ahogymondják: ami gyémánt volt, az is marad! Azigazi értékeket, tudásban, emberségben,senki el nem veheti tőlünk.

Kocsis János, az Ungvári DrugethGimnázium történelemtanára:

Középkori Akadémia Esztergomban

– A Magyar Értel-miségiek KárpátaljaiKözösségének szék-házában hívták fel afigyelmemet a SzentGyörgy LovagrendKözépkori Akadémiá-jának előadásaira. ADrugeth Gimnáziumtúljutott működésénekelső tanévén. A szülők összefogása hívtaéletre ezt a tanintézetet, amit folyamatosantapasztaltunk a tanév alatt is. Éppen ezértmi, pedagógusok is szeretnénk valamitöbbletet nyújtani azoknak, akik bizalommalvoltak az iskola iránt. Igaz, hogy csak hetiegy tanórában oktatunk magyar tör-ténelmet, de az is jobb a semminél. AKözépkori Akadémián tanultakat szeretnémbeépíteni a tanórák anyagába. Az előadá-sokon érdekes volt hallani, milyen lehetettMátyás király, vagy Beatrix, mint magán-ember. Őszintén örülök, hogy itt lehettem.

Úgy gondolom, a Középkori Akadémiavalamennyi résztvevője hasonló érzésekkel vettbúcsút Esztergomtól. Úgy éreztük, jótékonylelkek egy hétre eltörölték a magyarság közéékelődött határokat. Köszönjük!

F. M.

A Hercules kút Visegrádon

Gyökerek

Kárpátaljai Hírmondó28.

1947-ben született a történelmi Beregmegyében, Beregújfaluban. Apja refor-mátus lelkész, anyja tanítónõ volt. Apjátkoncentrációs perben 25 évre ítélték,1949-ben elhurcolták Sztálin „javító-lágereibe”. 1956-ban szabadult. A család-ban öt gyerek – köztük négy kiskorú –maradt apa nélkül. Beregújfaluból 1955-ben Beregszászba költöztek. Itt érett-ségizett 1965-ben s még ebben az évbenfelvételt nyert az Ungvári Állami Egyetemfilo lógiai karának magyar nyelv ésirodalom szakára. Tanulmányait 1970-benfejezte be. Pályafutását pedagógus-ként kezdte elõbb Badalóban, majdHaranglábon, k özben egy évigkatonáskodott. A beregszászi járásiBeregi Hírlap elõdjénél, a VörösZászló címû lapnál volt tudósító,majd rovatvezetõ a család Magyar-országra való áttelepüléséig, 1989-ig. Ágnes lánya 1977-ben, Péter fia1986-ban született. Nyíregyházánelõbb a Nyírségi Nyomdában voltkorrektor, majd 1990 májusától aHatárszél címû lap munkatársa. Azújság megszûnése (1991 júliusa)után a Kelet-Magyarországnálkapott munkát, ahol ma is újság-íróként dolgozik. Annak idejénszámos novellája látott napvilágotkárpátaljai lapokban. 2002-benjelent meg „Élet özönvíz után” címûkönyve, amelyben a 2001-es tiszaiárvíz eseményeit és az azt követõújjáépítést örökítette meg.

– Fel kell tennem a kérdést: miértdöntöttél szûkebb hazád elhagyásamellett?

– Ezt egy mondatban aligha tudommegválaszolni, mert a dolog ennél bo-nyolultabb. Egy kicsit vissza kell térnünk agyermekkoromhoz. Bár az akkori élményekközvetlenül nem befolyásolták a dön-tésemet, valószínûleg abba a bizonyospohárba, amely egyszer csak megtelik, márannak idején is gyûlt néhány csepp.

Apámat, aki református pap volt, ésaz volt a bûne, hogy nem volt hajlandókiszolgáltatni ártatlan embereket a kágé-bének, 25 évre ítélték. A Sztálin halálátkövetõ amnesztia-rendelet lehetõvé tette,hogy hamarabb szabaduljon, de így is hétés fél évet töltött a Gulágon. Mire 1956-ban hazajött, édesanyámat már eltemettük.Hát ilyen batyuval indultam.

Gyerekként borzasztóan zavart, hogyBeregújfaluban azért néztek ki maguk közüla velem egykorúak, mert én papfiú voltam.Pedig apámat nem is ismerhettem, hiszenkétéves voltam, amikor elvitték. A felnõttek-

kel – néhány spicli kivételével – nem voltgondunk, sõt, az új falusiak áldott jószívének köszönhetjük, hogy az akkor márbetegeskedõ édesanyámmal együtt tudtunkmaradni. A parókiát széthurcolták, Ács Rózanéniék fogadtak be bennünket a kéttisztaszobájukba, õk a ház hátulsó részébenhúzták meg magukat . A könyveknekazonban így sem jutott hely, azok más házbakerültek. Emlékszem, Szabolcs bátyámnagy könyvmoly volt, órákig böngészgetetta fûtetlen szobában. Majdnem mindigmagával vitt, még mindig az orromban vana könyvtárszoba jellegzetes poros szaga.

Amikor Beregszászba költöztünk –

második osztályba már ott jártam a hatosba(ma a Beregszászi 6. Sz. Általános Iskola /aszerk./) –, ott meg azért néztek ki eleinte agyerekek maguk közül, mert én voltam afalusi, a paraszt. Persze néhány év múlvamár voltak barátaim, akikkel azóta is tartoma kapcsolatot. Akkor váltam igazán maga-biztossá, amikor beiratkoztam a sport-iskolába és egyre jobb eredményeket értemel, elsõsorban magasugrásban. Az utolsókét évet esti iskolában jártam, közben pedigasztalos és ács voltam Beregszászban ageológusok lakótelepének építkezésén.

Egyetemista koromban is értek meg-lepetések. Már másodikos voltam, amikorhivatott a kar dékánhelyettese, akit Auslan-dernek hívtak. Leteremtett, mert – szerinte– azt hazudtam az önéletrajzomban, hogyaz apám éjjeliõr a beregszászi konzerv-gyárban, holott pap. Hiába bizonygattam:amikor felvételiztem, valóban éjjeliõr volt,csak késõbb helyezték vissza papnak. Aztörtént, hogy apámat nem sokkal a szaba-du lása után valóban visszahelyezték

Beregújfaluba lelkipásztornak, de egy régi„barátja” feljelentette, mert a falubankonfirmáltak a fiatalok. A hatalom, ha márnem tudta még egyszer elhurcoltatni,megfosztotta hivatásától. Már nem emlék-szem, hány évig, de jó hosszú ideigdolgozott a konzervgyárban. Auslanderdékánhelyettes csak akkor ismerte el, hogya felvételinél igazat írtam, amikor pecsétesigazolást kaptam a konzervgyárból.

Diplomaosztás elõtt igen szépnekláttam a világot: Balla László fõszerkesztõállást kínált a Kárpáti Igaz Szó címû megyeilapnál, az ungvári tévétõl is volt egyhalvány biztatás, Ungvár egyetlen magyariskolájában is szívesen láttak volna. Nagyvolt a csalódás, amikor eljött az ígéretekbeváltásának ideje, mert közben lekáde-reztek és fennakadtam a rostán. Nemmondták meg, mi a gond, csupán annyit:sajnos, jelenleg nem tudnak alkalmazni. Így

kerültem friss diplomásként a Ba-dalói Általános Iskolába, aholmindössze hat magyarórátkaptam a negyedik osztályban. Afelsõ tagozatosokat ugyanis atanácselnök képesítés nélkülifelesége tanította magyarra. Ezértaztán kénytelen voltam angolt (!),fizikát, ábrázoló geometriáttanítani, hogy meglegyen aszükséges óraszám. Két és félhónap múlva kapva kaptam azalkalmon, hogy Haranglábrakerüljek, ahol már 14 magyarórátkaptam a felsõben, amellett rajzotés éneket tanítottam. Ez utób-bihoz értettem is egy kicsit, hiszenzeneiskolába jártam. Aranyos kisiskola volt a haranglábi, tizenhat-nál nem volt több tanuló egyosztályban. Csak az volt a gond,hogy messze volt Beregszásztól,a tömegközlekedés pedig pocsék.Az elsõ busz tíz óra negyven

percre ért ki. Vonattal jártam a szomszédosBótrágyig, ott tartottam a biciklit, s azzaltettem meg a 6 kilométert, ha esett, ha fújt.Emlékszem, egyszer olyan jeges volt az út,hogy a süvöltõ szél egyszerûen kivittealólam a bringát. Tavaszi olvadáskor olyansár volt, hogy az út menti árokban az úszójégtáblákon ugrálva jutottam el az iskolába.Az persze kínos volt, ha elhasaltam és vizesruhában kellett bemennem az órára. De aharanglábi gyerekek nagyon jól neveltekvoltak, még a hátam mögött sem kuncogtakrajtam. Amikor végre 1977-ben sikerültbekerülnöm a járási lap szerkesztõségébe,az én áldott jó tanítványaim is megsirattak.Ma sem tudok közömbösen gondolni azutolsó napra. Még arra is volt gondjuk, hogysebtiben ajándékot adjanak.

– Még nem kaptam választ, mikésztetett arra, hogy az áttelepülés mellettdöntsél?

– Végül is az apró mozzanatokat rakomössze. De ha úgy gondolod, ugorhatunk.Nem sokkal azu tán, hogy 1976-ban

A Kárpátaljai Szövetség tagságának jelentõs része Kárpátalján született. Logikustehát, ha lapunk új rovatában a gyökerekrõl beszélünk: azokról a vérerekrõl, amelyekmáig a szülõföldhöz kötnek mindnyájunkat. A szövetség hagyományos szeptemberitalálkozóján is tapasztaltuk: bárhol is éljünk, ezek az elvarrhatatlan szálak összekötnekbennünket a szülõfölddel. Új rovatunkban beszélgetõtársaink anyaországi életükrõl,beilleszkedésükrõl vallanak

GYÖRKE LÁSZLÓ

Balatonföldváron futottak össze a beregszászi járásiBeregi Hírlap egykori munkatársai: Biró László, az UkrajnaiMagyar Krónika főszerkesztője (Beregszász), Füzesi Mag-da, a Kárpátaljai Hírmondó főszerkesztője (Budapest–Be-regszász), Bundovics Judit szabadfoglalkozású újságíró(Budapest), Györke László, a Kelet-Magyarország című Sza-bolcs-Szatmár-Bereg megyei lap újságírója (Nyíregyháza).

Gyökerek

Kárpátaljai Hírmondó 29.

megnõsültem, a feleségem kezdte mondogatni, hogy át kelleneköltöznünk Magyarországra. Egy évtizeden át mondogatta, ámnem tudott meggyõzni. Egészen addig, amíg 1988-ban olyan traumaérte a családot – a nõvéremet a hatóság halálba kergette – , amivelbetelt a pohár. Következõ év januárjában végleg döntöttünk:elindítjuk az áttelepülés ügyét. Az igazat megvallva, még akkor isabban reménykedtem, hátha nem sikerül. Mert akartam is jönni,meg nem is.

– Milyen volt új hazádban a fogadtatás, nem éreztették-eveled, hogy bekerült, azaz „orosz” vagy?

– Kassán élõ bátyám, aki maga is áttelepült, nagyon bölcsenannyit mondott: nézd, öcsém, végül is a történelmi Magyarországrólköltöztél a mai Magyarországra. Másik bátyám, az egykori„könyvmoly” kevésbé volt nagyvonalú. De késõbb, amikorkiderült, hogy ezután többet látjuk egymást, mert minden hétvégénhazamentem Beregszászba, és természetesen meglátogattam, mégörült is neki.

A fogadtatással szerencsém volt: olyan emberekkel hozottössze a sors, akik megértéssel, sõt, szimpátiával tekintettek akisebbségi magyarokra. Csak késõbb kaptam meg – ismeretlenektõlés névtelenül –, hogy könnyû volt nekem beleülni a jóba. Igaz,egy percig sem voltam munkanélküli, s erre büszke is vagyok.Mikor átköltöztünk, a Nyírségi Nyomdában volt egy korrektoriállás. Természetesen elfogadtam. Öt hónap után, 1990 májusábana Határszél címû hetilaphoz szegõdtem terjesztõnek, persze, közbenannyit írhattam, amennyi belém fért. Talán ez az egy év volt alegszebb, hiszen rövid idõn belül megszerveztem, hogy a laprendszeresen eljusson Kárpátaljára. Ez roppant egyszerû volt, mertmagam szállítottam. Egyre több cikk jelent meg Kárpátaljáról, segyre népszerûbb lett a hetilap „régi” hazámban. A csúcs az volt,amikor a fõszerkesztõnek, Burget Lajosnak sikerült rávenni a SorosAlapítványt, hogy finanszírozza meg a Kárpátaljára szállítottpéldányokat. Volt olyan, hogy nyolcezer példányból kétezret vittemki. Ezért is érintett fájdalmasan, amikor 1991 júliusában megszûnt alap.

Azt mondom, továbbra is szerencsém volt, mert AngyalSándor, a Kelet-Magyarország fõszerkesztõje rögtön felvett. Igaz,nem fõállású újságírónak, hanem lapkorrektornak, de itt is annyitírhattam, amennyit bírtam. S néhány évig vevõk voltak a lapnál akárpátaljai témákra is. Jó ideig a Kelet-Magyarország pénteki ésszombati számát hordtam át Kárpátaljára. Lényegében addig, amíga Nyírségi Nyomdában készült az újság.

Azt soha nem mondta nekem senki, hogy „orosz”, igaz,valószínûleg kiröhögtem volna. A névtelenül kellemetlenkedniakarókkal pedig soha nem foglalkoztam.

– Megtaláltad a számításodat?– Attól függ, mire számítottunk. Ha a pályafutásra gondolsz,

akkor igen is meg nem is. Egy megyei napilap mindenképpenelõrelépés az egykori járási laphoz képest. Viszont amiótaátköltöztünk, elfelejtettem novellát írni. Igaz, odahaza sem sokszéppróza jött ki a tollam alól, de azt ott számon tartották. Viszontbõven kompenzált, hogy 2002-ben megjelent elsõ könyvem, az„Élet özönvíz után”. Nem széppróza, hanem lényegében riport-gyûjtemény, amely a 2001-es beregi árvízrõl, az újjáépítésrõl szól.Fotós kollégám, Balázs Attila képei illusztrálják gazdagon. Bár ezitt nem a reklám helye, de egy mondat hadd szóljon a kiadóról, azÉpker Kft.-rõl is, amely nem arról nevezetes, hogy könyveket adki, hanem arról, hogy ez a cég építette újjá szinte az egész Tákostelepülést.

Azért hadd tegyem hozzá, hogy bár annak idején nem örültem,amikor a feleségem állandóan mondogatta: költözzünk át, viszontbölcs döntés volt, s ha az õ „számítását” veszem figyelembe, akkortelitalálat. Ágnes lányom az én nyomdokaimon jár, de sokkal továbblépett, hiszen ma a Debreceni Egyetem oktatója, készül akisdoktorija, tanulmányait komoly nemzetközi szakfolyóiratokközlik. Péter fiam utolsó éves a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gim-náziumban. Õt a reál tudományok érdeklik.

Györke Lászlóval Szöllõsy Tibor beszélgetett.

néhai Bella Istvánkarpaszományos honvédsírtalan sírja fölött

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz!Ha elsírjuk róla a havat, ha a földetelhányjuk róla, talán találunkkardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet,talán találunk a szíve helyénÉszaki Fényt, s fekete csöndet.

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz!Az itthoni eget, leheletünketemeljük szájához, mint a tükröt,hátha bepáráll, hátha él még,hátha elfelhõsül a kék ég,hátha fölül, s hátha ránk ümmget,csöndbozontú szája ránk mordul,szakállából, havas hajábólkifésüli a férget, a földet.

Gyere, fiam, menjünk el apádhoz!Te, a hadiárvagyöp, én, a hadiárvaföld.Menjünk – füvekként araszolva,vakondként a földet púpolva,menjünk – sírokként hullámolva,sírbarázdákként ringva, ringlódva,új temetõként kiáradva,ó-temetõként kiszáradva,süppedt sírokként apályolva –

menjünk Donkanyar-apánkhoz,Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz,Isonzó-Galícia-apánkhoz,Világos-Temesvár-nagyapánkhoz,Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz,Volga-Káma-szüleapánkhoz,vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoz,a Szabadság Szobor-kopjafához,a Fáklya-ravatali gyertyához,gyere szanaszét-apánkhozszanaszét-szívû, szavú apánkhoz.

Egyik lábunk Északnak menjen,másik lábunk Delelõ Délnek,Balsors-véres-kard kezünketnyargaltassuk kopjás Keletnek.Koponyánkat, Gellért hordóját,gurgassuk keresztes Nyugatnak.

Nincs zöld, hol ne füvelltünk volna,föld, hol ne röglöttünk volna,ég, hol páránk ne egesedne,ág, hol porunk ne leveledne,eleven ekékkel a tengertszántottuk sírokkal a tengert,fölszántottuk sírral a földet,eleven sírokkal a földet,s vetettünk bele élõ embert,búzaunokát, rozsszüléket,arattunk láncot, láncos lángot,üszög-idõt, pipacs-igéket.

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz!Gyere velem,Fiam!

Bella IstvánHalotti beszéd

Emlékezzünk régiekről

Kárpátaljai Hírmondó30.

A mai gyerekeknek teljesen természetes, hogy iskolába járnak.Hogy mennyire nem így volt ez régen, arról sokat tudnak mesélniazok az egykori diákok, akik még nem azért mentek iskolába, mertmuszáj volt, hanem azért, hogy továbbtanulhassanak. A tanulásugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű abban az időben, még ötévtizeddel ezelőtt sem. A Csapi 2. Számú Középiskola fennállásá-nak 50. évfordulója kapcsán diákkori élményeiről, emlékeiről fag-gattam a tanintézet első kibocsátású végzős osztályában érettségi-zett diákját, Kádas Ernőt.

— Tiszaásványból jártam Csapra iskolába. Leginkább gyalog,később kerékpáron, télen pedig korcsolyán vagy sítalpon a holt Tiszántettük meg a városba vezető utat. A hét általános befejezése után,1953-ban a barátommal, Sebők Imrével — magyar iskola nem lévén —beiratkoztunk az orosz iskolába, de félévkor kimaradtunk és elmentünkdolgozni a kolhozba.

— Hogy telt ez az év?— Döcögősen, nehezen. Fiatalok voltunk, így mindig oda küldtek

minket, ahol igencsak meg kellett fogni a munka végét. Tavasszal amelegágyakat szedtük szét, május végén pedig megkezdődött akaszálás, majd az aratás. Gyűrtük egészen nyár végéig, amikor isodaértünk Csapnak arra a részére, ahol az iskola épült. Délidőben,amíg a többiek pihentek, mi elmentünk megtudni, hogy megnyílik-eszeptemberben az iskola. Azt mondták, igen. Mi akkor abbahagytukaz aratást, már délutánra sem mentünk vissza, olyan nagy volt azörömünk. Másnap beadtuk a papírjainkat és vártuk a tanév kezdetét.Örültünk, hogy tanulhatunk, hisz láttuk a különbséget munka ésmunka között, s a tanult embert abban az időben — ha csak középiskolátis végzett — többe nézték.

— Mire tetszik legszívesebben visszaemlékezni?— Minden szép volt. Nincs egyetlen rossz emlékem sem. Az

osztályfőnökünk, Medenci Ágnes, nagyon szeretetreméltópedagógus volt. Sajnos ő már nem lehet közöttünk. A másik osztálytSkotnyár József vezette, aki később igazgatója is volt a tanintézetnek.Nekem falusi gyerekként nagyon sokat jelentett az életemben, hogytovábbtanulhattam.

— Közbejött 1956. Milyen hatással volt a forradalom a tanításmenetére? Hogy magyarázták a tanárok a diákoknak atörténteket?

— Nem szünetelt a tanítás, de nagyon szörnyű, sőt rettenetes volthallani a tankok dübörgését. A városban mindenütt tankokat lehetettlátni. Az eseményekhez nem emlékszem, hogy bármilyen magyarázatotfűztek volna a tanárok, de óva intettek mindenkit attól, hogybelekeveredjen valamibe. Felhívták a diákok figyelmét arra, hogy neálljanak szóba idegenekkel, óvakodjanak a gyanús emberektől.

— Hogy zajlott a ballagás ötven évvel ezelőtt?— Más volt akkor a szokás. Még nem öltöztek a végzősök egyforma

ruhába, mindenki azt vett fel, amije volt, természetesen ünneplőbeöltöztünk. Egy szekérre egy csobolyó bort tettünk, azzal jártuk végigaz utat a másik iskoláig és vissza. Este bankettet rendeztünk, éjfélkorpedig kimentünk a Tisza-töltésre.

— Változott-e azóta a tanintézet kinézete?— Ma már sokkal szebb az iskola és környéke. Az épülettel szemben

futballpálya van, régebben itt csak a puszta mező volt. Az évek soránbővítették a tanintézetet, többször is hozzáépítettek, osztálytermeket,tornatermet stb. toldottak hozzá. Ez azt jelenti, hogy több a gyerek,illetve hogy igény van a magyar oktatásra, és ezt örömmel veszemtudomásul.

— Ernő bácsi később tanár lett, hosszú éveken át igazgatta aBótrágyi Általános Iskolát. Egykori osztálytársai közül kiből mi lett?

— 42-en végeztünk a két osztályban s a java részük továbbtanult.Van közöttük repülőmérnök, alezredes, orvos, sok tanár, hivatalnok,tisztviselő, vámos, többen helyezkedtek el a vasúton és akereskedelemben. Egyszerű munkás nagyon kevés maradt. Aharmincéves találkozón beszámoltunk, hogy kiből mi lett, ésmegbizonyosodtunk, hogy mindenki megállta a helyét.

B. GY.

Emlékezés egy volt diák szemével50 éves a csapi magyar középiskola

— A múzeumot 1986-banalapította Kecskés Béla, aki törté-nelmet tanított iskolánkban —tudom meg Lakatos Mária ma-gyartanárnőtől a régiségek kö-zött bolyongva. — Azóta na-gyon sok tárgy eltűnt, de szá-mos új darabbal is gazdagodotta gyűjtemény. Némi átalakítástkellett végeznünk a folyosónakazon a részén, ahol kialakítottuka múzeumot, hogy meg tudjukóvni az értékeket: fallal kerítet-

tük el a szekrényeket — tájékoz-tat beszélgetőtársam.

Külön polcon tartják a múltszázad elejéről származó iratokat,a község történelméhez kapcso-lódó dokumentumokat, de meg-található itt például A Pál utcaifiúk c. könyv korabeli kiadása is.

A falakat kézimunkák díszí-tik, amelyek a falu ügyes kezűasszonyait, leányait dicsérik. Őkkészítették valamennyit, hisz amai napig hagyomány Papibana hímzés, a szövés.

A múzeum másik részébendéd- és ükanyáink korából valóedények — csuprok, korsók,kancsók — háztartási eszközök,konyhai felszerelések találhatók.A tárgyakat olyannyira megvi-gyázták a lelkes gyűjtők és pe-dagógusok, hogy azokat akár mais használhatnánk.

Több rendbeli ruha is helyetkapott a múzeumban.

— Nagyon büszkék va-gyunk erre az 1927-ből való da-rabra és örülünk neki, hogy ilyenjó állapotban maradt meg —mutat a tanárnő az egyik hófe-hér „bugyogóra” és blúzra. Mint

Összegyűjtött történelemNéhány évtizeddel ezelőtt indult el az iskolákban az a

hatalmas munka, amelynek eredményeképpen a településekmúltjával kapcsolatos tárgyi emlékeket kutatták fel és gyűjtöttékössze a tanulók és a pedagógusok. Ezekből a darabokbólalakították ki az iskolamúzeumokat. Sajnos, ma már csak kevéshelyen maradtak meg az összegyűjtött edények, használatitárgyak, korabeli ruhák, egyéb eszközök, de a Papi ÁltalánosIskolában ma is őriznek minden darabot.

mondja, a „hálóruha” egy ura-dalmi birtokról való, a falubanélő földesúr felesége viselte, saz egész csupa hímzés.

Van itt a ’30-as évek divatjátidéző menyasszonyi ruha is,aminek a fityulája, sajnos, azévek során elveszett. Megmaradtabból a korból egy kötény is,amit az idősebb asszonyok vi-seltek: akárcsak a mai nők az ott-honkát, rávették a felső ruhára,úgy dolgoztak.

A múzeum egyik legértéke-sebb darabja egy szintén múltszázadbeli könyv Csehszlováki-ai magyar tanítók almanachja,1918—1933 címmel. A kötet azértolyan féltve őrzött kincse a papitanároknak, mert a környékbelifalvakban oktató magyar peda-gógusok is szerepelnek benne:például Bordán József Hetyen-ben, Fazekasné Martin B. Ka-szonyban tanított azokban azévekben, de szalókai és bereg-szászi tanítók neve és fényképeis benne van az almanachban.

Mennyire másképp értéke-lik manapság a pedagógusokmunkáját! Pedig sokan közülükigencsak rászolgálnának egy-egy dicsérő szóra, arra, hogy azutókor is emlékezzen a nevükre.Nem is beszélve az olyan lelkes„napszámosokról”, mint LakatosMária, aki nem hagyta tönkre-menni múltunk értékeit s tanít-ványait is arra ösztönzi, hogyismerjék meg, kutassák továbba településükkel kapcsolatoseseményeket.

gyöngy

Irodalom

Kárpátaljai Hírmondó 31.

Zubánics László

SZERELEMDélután volt, a kellemesen áradó melegség már-már a

nyári alkonyt idézte. A levegő telítődött a közeli mezőnpompázó virágok és a part menti füzes illatával.

Itt, messze a nyüzsgő világ mesterséges zajaitól csu-pán a széles folyó sodrásának halk morajlása, eltévedt mé-hek zümmögése és a felszín fölé ugró halak csobbanásatörte meg, érzékeltette a csendet.

Ez a csend, a nyugodt környezet méltó volt félénk mo-hósággal beteljesülni vágyó szerelmükhöz.

Fűzfák alatt ültek. A belső láng egyre forróbban nyal-dosta egész lényüket, felizzította az arcukat, de moccanat-lanul, türelmesen néztek egymás szemébe.

Az égbolt világoskéken feszült, mintha a tavaszi esőkkimosták volna belőle a szürke tónusokat. Néha apró, fehérfelhők szaladtak el a Nap előtt, sietősen, árnyékuk alig érin-tette a fűzfák lombozatát.

A folyó visszatükrözte az égbolt tiszta színét. Ugyaneza kékség elevenedett meg a lány szemében. A fiúnak úgytűnt, ezek a szemek énekelnek, a füzes madaraihoz hason-lóan szerelmes dalt, amellyel elkápráztatják leendő párju-kat. A fiú hallani vélte a dallamot, az ő szeme is dalra fakadt.

Ajkukon nem születtek szavak. Hagyták, hogy a kétszempár fejezzen ki mindent, ami kavargó bensőjükből fel-törni vágyik. A lányt kezdetben kissé zavarta a fiú mélybar-na nyugalmat árasztó tekintete, ám amint viszonthallotta afiú szemének énekét, izgatottsága elillant.

A fiú váratlanul talpra állt, bemerészkedett a vízbe. Alány aggódva, lélekben felsikoltva nézte. A lengedező szélis megállt egy pillanatra, mintha kíváncsi lenne, mi történik.A fűzfák megdermedtek: ők tudták, mennyire veszélyes afolyó sodrása, amellyel ők maguk is csak erős gyökérze-tüknek köszönhetően dacoltak.

A fiú éppen csak megmártózott a partközeli, viszony-lag szelídebb áramlásban. A lány megkönnyebülve láttavisszalépdelni a partra, s amikor tekintetük ismét egymás-ba fonódott, a szomorúfüzek is megvidámodva engedtékát lombjukat a szél játékának; mintha a lány hosszú, szőkehaját akarták volna utánozni, amit magasra lebbentett ésszétborzolt a szellő, pajkosan játszadozva a zilált fürtökkel.A lány nem törődött vele, a fiúra figyelt.

A fiú riadtan érezte, mennyire elhatalmasodik benne avágy: megérinteni a lány haját, arcát, cirógatni piros ajkát,majd ölelkezve elheverni és szótlanul bámulni — a magas-ba nyargalászó piciny, áttetsző felhőket.

Szándékká makacsuló vágyát megsejtette a szél; egypillanatra széthajtotta az ágakat, utat engedve a lány hajátbearanyozó fénysugaraknak.

Mintha erre a jelre tenné, a fiú keze megmozdult; las-san, remegősen — mintha mégse tudná, mit akar, akarja-evalójában — kinyújtotta a lány felé.

A túlsó part azonban elérhetetlenül messze volt.

Füzesi Magda

Kósa Anna balladájaŐsz volt. Fényes és diadalmas.Vonult előre a csapat.Mögöttük tábortűz. Hatalmaslángja már-már az égbe csap.

Kósa Anna rakja a máglyát,fényénél fiát keresi.A szél felkapja mormolásátés tűzbe hullnak szavai:

“ Most viszik Pétert a városba,elkísérném, de nem szabad.Kimostam két ingét habosra.Ne bántsátok a fiamat!

Mondják, messze van az a város,és hideg szívére ölel.Csókja megváltó vagy halálos,s csak kárhozottan enged el.”

... A harmat szállt Péter szemére,testét hazai föld borítja,s a többiek—mind Árpád vére—húsz férfi hullott ott a sírba.

“ Ti, hangyák, lassan járjatok,s ti is, irgalmas bogarak:—a földben rózsatő zokog—ne bántsátok a fiamat!”

Kósa Anna rakja a máglyát,görnyedt hátát eső veri.A szél felkapja mormolását.A három nap múltát lesi...

Vári Fábián László

VILÁGTALAN CSILLAGMint akit kuvik hangja hív,mint akit bolygófény vezet,a gyötrelmek aknamezejénbeszélni tanulva lépeget,aki már régóta nem gyerek,csak annak láttatja magát,merthogy egy léghuzat levertedelelőjéről csillagát.

Az a csillag világtalan,bujdokol maga is, nem ragyog.Ti mutassatok jó utat,szerelmes, nőnemű angyalok,mert Szeged alatt a bárka vár,s lódulna máris fölfeléa megháborodott Tiszán.—Csakhogy a víz az Istené!

És megfordulnak a habok.Röpítik átal Szolnokon,örvény se tépi, nem akad elZáhonyon túl a zátonyon.Oly ismerős és dús a táj!Kecsegeraj ezüstje szárnyal,s leszáll a vacsoraidőpiruló szalonna illatával.

Péterfalván most zeng a nyár,szomjadra forrás ád vizet,eltitkol minden ölelést,hallgat a Szerelemsziget.S ha ingeden rúzsfolt viríthidd el, hogy arra sincs szavunk.Lépj ki a partra Kiss Ferenc,Ugocsában itthon vagyunk.

Bakos Kiss KárolyCsavarok(Barátaimnak)

Tekerednek a csavarokFogaskerekekMár semmit sem akarokCsak szeretekForogni mozdulatlanulAhogy a menetekRendje elsimulLenni veletek

Tárczy AndorMaradok

Uram, én maradok glóriásnak,Fekete kenyéren krónikásnak.Vacogó, szeretõ utcalénynek,Lángnyelõ, lánycsenõ lágy csibésznek.

Uram, én maradok tiszta hittel.Sokszor szidtalak, mégse ûzz el.Hagytam és akartam a kísértést.Lenyeltem s kiköptem minden sértést.

Uram, engem is tövis tépett.Nekem is kínáltak mákonyt, mérget.Gúnyoltam. Csúfoltak. Belém rágtak.Vállamon tipródtak. Úgysem szálltak.

Uram, én maradok glóriásnak.Nem az ék. Nem a dics. Csak hogy álljak.Cefetül, cifrábban minden másnál.Legyen szép örömed, hogy megváltsál.

NépdalTúl a sok-sok dróthatáronAnyám jár a kútra nyáronVödrét folyton hitbe mártjaVak hitének fény az ára

Hogy ha nem lesz fény a béreNem hajolhat kút vizéreS anyám szomjan hal

a nyáronTúl a sok-sok dróthatáron

Kőszeghy Elemérsámánsirámok

elhagytálhold-anyám,nap-apám:renyhe istenekmorzsáin élekszületésem óta,porban, korombanlelem sokszor hazám,szemem, fülem, ajkamiszonnyal beszórva.árva vagyok.a tűz és a fény árvája vagyok,

így önmagammal játszomegyre veszettebbül ...homlokomon szentjelhiába ragyog:agyam tengelyea rontás felé ferdül.elhagytál hold-anyám,nap-apám, az istenekdélibáb-hajnalaiból élek.győzök-e egykeségempenge-alkonyatán,vagy elátkoznak züllött,árva költemények?...

Irodalom

Kárpátaljai Hírmondó32.

A jegygyűrűt akkor már régnem viselte az ujján, nem voltajánlatos aranyat hordani, mégha egy elvékonyodott karika isvolt az. Sok szóbeszéd járta,igaz, nem igaz, ki tudja, de hal-lott olyasmit, hogy a katonák,akik mindent gyűjtenek, — leg-inkább karórát, — ha meg-látnak valakin gyűrűt, azt “elza-brálják”, kíméletlenül lecibáljáka kezéről, néha akár úgy is,hogy a nők ujja közben eltörik.Így hát egy zsinegre fűzve anyakában hordta, mélyen amelle közé eresztve, hogy sen-ki ne lássa. A többi ékszerét ap-ránként, titokban eladogatta,mert enni kellett és a tél is ittvolt a nyakukon.

...Ha az urát nem viszik el atöbbi ártatlan férfival együttarra a bizonyos háromnaposmunkára és ő nem megy utánatúl a hágón kétszer is abba alengyel nevű városba, talánmegmaradt volna még egy-kétdarab a kislány számára is. El-pocsékol ta, mindent elpo-csékolt és milyen feleslegesen!A lágerparancsnok csak ígér-te, hogy hazaengedi az ő Jós-káját, amikor odaadta neki aférje arany Doxa zsebóráját:nyugodtan menjen haza, leg-később három nap múlva ott-hon lesz az embere. Olyan be-csületesnek látszott; jól beszéltnémetül, így megértették egy-mást. Hogy reménykedett a kis-lánnyal, mennyire várták a ka-rácsonyt, hogy a Jézuska ha-zahozza apukát. Ennyire csa-lódni egy emberbe, pedig iga-zán jó emberismerőnek tartot-ta magát... eddig...

Már olvadt a hó, februárvége, vagy március eleje le-hetett, amikor egy szerdai na-pon a piacon valaki egy cédu-lát dugott a kezébe. Azóta semtudja, ki volt az, egy pillanatalatt történt az egész. Kásás la-tyak borította az egész piacot,arra figyelt, hogy a hólé be necsorogjon bokáig érő hóci-pőjébe, így csak a lába elé né-zett, amikor valaki erőteljesenmeglökte hátulról és megszorí-totta kötött kesztyűjébe búj-tatott kezét.

Méltatlankodva fordultvissza, goromba szavak tolul-tak a szájára, de nem volt kinek

mondani, mert közvetlenül mö-götte akkor már nem állt senki.Tanácstalanul nézegetett magakörül, hülye vicc, gondolta, ámekkor markában megzizzent apapír. Úgy érezte, megfordulvele a föld, amint rápillantott akissé elkoszolódott, gyűröttcetlire. Ezer közül is megismer-te volna Jóska írását. Kabát-zsebébe rejtve, markában gör-csösen szorítva a darabka pa-pírt, szinte futva ment hazáigés csak benn, a meleg konyhá-ban, amikor becsukta magamögött az ajtót, vette elő a zse-béből. Letette a konyhaasztal-ra, aztán remegő kézzel kisimí-totta és lassan olvasni kezdte.

Az asszony utána sokáigült mozdulatlanul, dermedt lé-lekkel és gyűjtögette magábanaz erőt, hogy a kislánynak isképes legyen elmondani, meg-mondani az igazat, amit az apjaírt. A levelet egy lágerkórházbólküldte az ura, valahonnan azUrálon túlról. A halálos ágyánírta búcsúszavait; már úgy érzi,az életben nem látja többé sze-retett feleségét, aranyhajú kis-lányát. Istenem, tördelte azasszony a kezét, hogy mond-jam meg Eszternek, aki imádjaaz apját és minden este azértimádkozik elalvás előtt, hogy aJóistenke hozza vissza, vezé-relje haza apukát... Hogy mond-jam meg ezt egy ötévesnek, Is-tenem, hogyan?

Az asszony ezt már hango-san kiáltva mondta és vádolónmeredt az ablakon benéző közö-nyös, szürke égre. Arcát éget-te szűnni nem akaró, patakzókönnye, lelkére sziklakéntnehezedett a tehetetlen fájda-lom, válla megroskadt a bánatsúlya alatt. A szürke felhőkönkeresztül egy pengevékony,fénylő sugár utat vágott ma-gának, beszökött a bepáráso-dott üvegen keresztül a kony-hába és megcirógatta a kony-haszéken kuporgó asszonyszomorú arcát. Az asszony fel-emelte a fejét, hallgatózva fi-gyelt, aztán a maga számára isváratlanul elmosolyodott: cin-ke, egy kis cinke énekelt a ba-rackfán. Ruganyosan állt fel aszékről, mintha kicserélték vol-na, mintha nem is az előbbiasszony lenne. Döntött: nem

Weinrauch Katalin

Látóasszonyszól Eszternek! Úgy érezte, azapja nem halt meg, haza fogjönni!

Eszter hatodik születés-napja után járta be a hír a vá-rost a látóasszonyról . Azasszony nem hitt ezekben azújonnan feltünedező, ki tudjahonnan jött, mindentudó jós-nőkben — magában csak sar-latánoknak hívta őket, — de azasszonyok, akik elmentek hoz-zá, csodákat regéltek és hármanis voltak az ismerősei között,akik megesküdtek rá, hogypontosan bekövetkezett, amitmegjósolt nekik: mindhármuk-nak hazajött az ura a lágerből...

A júliusi rekkenő meleg rá-telepedett a városka poros ut-cáira, az epres fái szórakozottunalommal potyogtatták fehérés lilásfekete, mézédes termé-süket az alattuk hancúrozógyerekekre, akik reggeltől es-tig az epresben játszottak. Azasszony nem tudta, nevessen-e, vagy sírjon, amíg Eszter ha-jából, testéről és nem utol-sósorban ruhájáról igyekezettlemosni, eltüntetni a sötét gyü-mölcsfoltokat, mert a gyerekrevéletlenül sem a fehér eper hul-lott, csakis a lila. Megáldott ve-led az Isten, te lány, hogy né-zel ki, hogy vigyelek így ma-gammal? Csüggedten nézte agyerek lila foltokkal tarkítottpipaszárvékony lábát: hogyadjak rád fehér zoknit, szan-dált?

— Sehogy — nevetett agyerek. — Miért nem mehetekmezítláb?

A por selymes volt és szür-ke. A gyerek élvezettel tapostameztelen talpával a puha port,időnként felkacagott, amikorlábujjai közül, mint tűzhányókráteréből a láva, kilőtt a porés legyezőként széjjelnyílvakavargott a levegőben, majdlustán visszahullva vastagonmegült a lábfején, lábujjain.

— Rosszabb vagy, mintegy utcagyerek, mit mondanaapád, ha látná...

— Semmit! — rázta meg agyerek csapzott, szőke fejét. —Aki meghalt, az már nem tudmondani semmit!

— Mit beszélsz? — cöve-kelt le az asszony az út köze-pén. — Ki mondot t nekedilyet? — markolta meg vak düh-vel a gyerek vékonyka karját.

— Ne, anya, fáj! Joli mond-ta, hogy apa már nem él. Eztmindenki tudja, folytatta a kis-

lány dacosan, te is tudod, hi-szen te beszéltél az anyjával...

— Apa él, érted, és haza-jön!.. Most azért megyünk elahhoz a... a... jósnőhöz, hogyő is megmondja, megerősítsenhitemben. Azt akarom, hogy teis halljad, azért viszlek magam-mal.

Az asszony hangja elvéko-nyodott és az utolsó szavaknálbizonytalanná vált. A gyerekszánakozva nézett az anyjára éshangja öregesen, sokat megéltemberek tapasztalatával csen-gett, amikor halkan válaszolta:

— És ha nem azt mondja,amit hallani szeretnél ...

A látóasszony a Vladekékházában lakott, ez volt az utcalegalacsonyabb háza. A járdaszínelt az utcai ablakkal és azudvarra négy lépcsőfokon kel-lett lemenni. A ház végén volta kis külön bejáratú szoba, amita sokgyerekes Vladekék más-kor is kiadtak albérletbe, ígykerült oda a jósnő is.

Vastag, durva pokróc voltaz ajtóra akasztva, hogy a be-zúduló meleget felfogja, az ab-lakot sötét papír takarta, így akinti vakító napfény után, be-lépve a szobába teljes sötétbentalálták magukat. Vaksin álldo-gáltak a küszöbön, a szoba mé-lyén ágy lehetett, mert hallat-szott, ahogy megreccsen, az-tán két mezítelen talp csusszanle a padlóra.

— Na, mit álldogálnak ott,lépjenek már beljebb — zendültfel egy mély, kissé érdes hang,amelynek gazdáját még mindignem látták. Dallamosan felne-vetett:

— Igaz, hiszen nem lát-hatnak semmit a kinti világos-ság után. Várjanak. Így ni.

Gyufa lobbant: sercegve,kínlódva pislákolni kezdett egyaprócska gyertya, amelynekhalvány fényénél végre látnilehetett a szoba mélyében meg-húzódó asszony sziluettjét, s aszoba szegényes bútorzatánakkörvonalait.

— Oda üljön le, mutatottujjával egy székre, a gyerek áll-jon a háta mögé.

Hangja nem volt paran-csoló, inkább halk és monoton,mégis valami megmagyarázha-tatlan szuggesztív erő rejlettbenne.

— Régen várom. Sokáigtöprengett, eljöjjön-e... Adja idea levelet, amit az ura küldött.Biztos, hogy az ő írása?

Irodalom

Kárpátaljai Hírmondó 33.

A nő leült az asztal túlsófelére, a gyertyát beljebb toltaaz asztal közepéig és egy nagy,vékony falú üvegpoharat he-lyezett mellé, amelyet egy kan-csóból félig megöntött vízzel.A derengő fényben kinyújtot-ta a kezét: a karikagyűrűt is ké-rem! Újra felnevetett azon abúgó, dallamos hangon, ame-lyet már egyszer hallatott, ami-kor beléptek hozzá:

— Ne féljen, nem veszemel, nyugodtan emelje ki a se-lyemszálat a melle közül, oldjale róla a gyűrűt; e nélkül nemtudom megidézni az urát, nemtudhat meg róla semmit...

Az asszony merev ujjakkal,céltalanul kotorászott ruhája ki-vágásában a gyűrű után: aszomszédoktól tudhatja, csaktőlük, hogy itt hordja. De hi-szen senki nem tudja, csak Esz-ter, ő mondhatta el...

— Nem, senki nem mond-ta el, ne törje rajta a fejét —hallotta a látóasszony közö-nyös hangját. — Na végre,csakhogy megtalálta — csip-pentette két ujja közé a vékony-ka karikát, aztán szeméhez emel-te és a gyűrűn keresztül bele-nézett a gyertya lángjába.

A kislány szája elé kapta akezét, hogy fel ne sikoltson.Mintha egy óriási nagyítón né-zett volna az asszony, akkoranagynak tűnt a szeme az aranykeretben és élettelenül, mozdu-latlanul meredt a rebegő láng-ba. Lassan emelte el a szemeelől és halk csobbanással ej-tette bele az üvegpohárba. Avíz vad hullámzásba kezdett,felfutott majdnem a pohár szé-léig és olyan sötét lett, mint afeketekávé. Aztán ahogy csil-lapodott a hullámzás, úgy lettegyre világosabb, egyre tisz-tább a víz és a pohár alján jólkivehetőn egy sírdomb jelentmeg. Elhanyagolt, gazos föld-halom volt, a fejfa helyén egykis fatábla volt a földbe szúr-va, melyen valami írás látszott.

Eszter anyjának szájábólfájdalmas, panaszos sikoly törtelő, kezét kétségbeesett mozdu-lattal nyújtotta a pohár felé, dea jósnő hangja megállította:nem a maga férje, nem látja?

Az asszony közelebb ha-jolt a pohárhoz: a felirat cirillbetűs volt, és “M” betűvel kez-dődött, tehát biztos, hogy nema Jóska sírja. De akkor kié és őmiért látja?! Zavartan fordult a

jósnő felé, s a homály takará-sában ülő asszony nem is ké-sett a magyarázattal: egy ezre-des; lassan kibetűzte a nevetés a halál pontos időpontját.Mond magának valamit ez anév?

Eszter feszülten várta any-ja válaszát, mert biztos voltbenne, hogy már hallotta tőleezt a nevet: a lágerparancsnokvolt, neki adtam Jóska aranyzsebóráját, mondta halkan azasszony. Azon a napon haltmeg, amikor én ott jártam, va-jon mi történhetett vele? Ren-des embernek látszott, megbíz-tam benne. Hát ezért nem... márnem tudta elengedni az ura-mat... szegény... A víz csendeshullámot vetett, amellyel el-mosta a sírhalmot, helyettenarancsszínű fény villant fel azelőbbi kép helyén: akna, mor-molta a jósnő. Nyilván ez vég-zett vele.

A víz újra megmozdult, ta-rajos tajtékot vetett és hall-hatóan nekiütődött a pohárszélének, aztán mintha látha-tatlan kéz kavarná egy látha-tatlan kanállal, forogni kezdettkörbe-körbe, majd a pillanategyetlen töredéke alatt lecsitultés olyan mozdulatlan, sima letta teteje, mintha olajat öntöttekvolna rá.

Egy kórteremnek látszóhelyiséget láttak a pohárban.Szorosan egymás mellett fehérvaságyak álltak, mindegyikenfeküdt valaki és a gyerek, át-ölelve anyja vállát, igyekezettközelebb hajolni a pohárhoz,hogy lássa, melyik ágyon is-meri fel az apját. Az asszonyrákönyökölt az asztalra, úgy ke-reste az ismerős arcot , deegyikben sem ismerte fel em-berét. Ekkor egy szikár, beesettarcú alak jelent meg az ágyakközött, fehér köpenyt viselt ésvalamit osztott a betegek kö-zött.

— Jóska, apa — hangzottfel egyszerre az asszony és agyerek hangja.

Mintha a színpad elé füg-gönyt húztak volna, úgy söté-tedett el a kép és tűnt el a láto-más. A gyertya halkan sercegettés az asztalon ott állott egy üveg-pohár félig megtöltve vízzel.

— Nos, megkapta a vá-laszt, megnyugodhat — hallat-szott a jósnő érzelmektől men-tes, majdhogynem közönyöshangja. — Él apád, láthatod,

címezte a gyereknek monda-nivalóját és haza fog jönni... Apénzt tegyék oda az asztal szé-lére, fölösleges közelebb jön-ni. Vigye a gyűrűjét, levelét, ittne feledje...

A kinti fény elvakította azasszonyt és a kislányt. A gye-rek a küszöbről válla fölött mégvetett egy kíváncsi pillantástháta mögé a titokzatos szobá-ra, de benn a gyertya már nemégett, csak a sötét ásított utá-nuk.

Vladekné kinn állott az ut-cán, a kapufát támasztva pipá-zott.

— No, mindent megtu-dott? — fordult Eszter anyjá-hoz.

— Meg. De mondja csak,Vladekné, ki ez a jósnő, hon-nan jött? Fiatal ez vagy öreg?

— Tudja a fene. — Pipájátkivéve szájából sercintettegyet a porba, úgy folytatta:— Egy vénasszony szokottjönni hozzá, az vette ki neki aszobát is. Nem járkál el ez se-hova, az asszony vásárolgatneki ezt-azt... Késő este néhakijön a szobából, de olyan ké-sőn, hogy akkor mi már több-nyire alszunk. Meg néha haj-nalban... Nem tudom, milyen,mert mindig egy vastag feketeberlinerkendőt borít magára,ami alól még az orra sem látszikki... Nagyon titokzatosnak te-szi magát, de engem nem érde-kel, mert rendesen fizeti előre aházbért. Nagyot szortyogtatvaa pipáján megcsóválta a fejét:

— Az biztos, hogy amitmegmond, az úgy igaz, az hét-szentség!

A szeptember kegyes voltaz emberekhez, nem hozottesőt, ködöt. Eszter anyja mel-lett kuporgott a konyhaszékenés kiskutyaként szimatolta afazékban fövő szilvás gombócés a piruló zsemlemorzsa meny-nyei illatát. A nyitott konyha-ajtó előtt heverő kutya is fel-felemelte a fejét és lehunytszemmel élvezte a napot meg akonyhából áradó ígéretes sza-gokat. Az utcaajtó váratlanulmegnyikkant, Bodri a hangraodakapta a fejét, kettőt kaffan-tott, aztán ismét a konyhánakszentelte minden figyelmét.

Biztosan a szomszéd, gon-dolta az asszony, azért nemugat a kutya. Kikukkantott azudvarra, ám legnagyobb meg-lepetésére egy rongyokba bur-

kolt, emberi formájából kivet-kőzött, dagadt lábain járni aligbíró koldust pillantott meg aszomszédasszony helyett.

— Uram Isten, de szeren-csétlen... még nálunk is szeren-csétlenebb. Eszter, vigyél kineki egy darab kenyeret, sze-gény, biztosan éhes.. . Azasszony a szívéhez kapott: Jé-zusom, de hiszen a kutya nemenged fel idegent az udvarra,most meg nem ugat... Terem-tőm, el ne hagyj!

— Zsuzsikám, hát nem is-mersz meg, én vagyok, Jóska,hazajöttem...

Az asszony úgy vetettemagát a koldus karjaiba, minthamaga a walesi herceg nyújtottavolna ki feléje ölelő karját.

— Hazajöttél, édes Iste-nem, hát itt vagy, igazat mon-dott a látóasszony...

— Apa, apukám — ismertefel a koldusban végre a gyerekis az apját. Aztán, mintha csakaz lenne a legfontosabb, izga-tottan kérdezte:

— Mondd, mit osztogattálte a kórházban a betegeknek,tudod, akik ott feküdtek sorbana fehér vaságyakon...

— Orvosságot. Szanitécvoltam egy német orvos mel-lett... De miért kérded és te ezthonnan tudhatod, kislányom...

— Láttam. És anyu is lát-ta... A látóasszony mutatta.

— Gyere, Eszter — fogtameg anyja pár nap múlva a kis-lány kezét — vigyünk egy kisszőlőt a jósnőnek, biztosanörülni fog neki. És elmondjuk,hogy igazat mondott. Igaz akórház, ahol apa dolgozott, dea legfontosabb: él, hazajött!

Vladekné úgy támasztottaa kapufát, szájában elmarad-hatatlan pipájával, mintha nempár hónapja, csak pár percehagyták volna ott.

— Ne kérdezzék — rán-totta meg a vállát — , nincs azmár itt... Ahogy jött, úgy mentel... Pedig kifizette előre az ok-tóbert is... Ki tudja, merre jár.Kár érte, kár, igazán jó lakóvolt, ilyet keresve sem igen ta-lálok többet — dünnyögtemaga elé és nagyot szívott apipáján.

A városban sokáig emle-gették, sőt, keresték is a titok-zatos látóasszonyt, de sohatöbbé nem hallott róla senki. Kivolt, honnan jött, örök rejtélymarad.

Nemcsak nőknek!

Kárpátaljai Hírmondó34.

Jó tudni A céklárólA 16. századtól “római répa” vagy vörös répa néven emlegetett, eredetileg

Kis-Ázsiában őshonos cékla valódi világkarriert futott be. Igénytelensége foly-tán szinte mindenütt megtermő, kedvelt táplá-lék, amelyet azonban különösen finoman és vál-tozatosan készítenek a skandináv, orosz és len-gyel konyhák. * A csúnyácska barna gumók héja alatt bíbor-színű, fenségesen finom és sokoldalú zöldség rej-tőzik, amelyből pompás ivólé, leves, saláta, köret,egytálétel és savanyúság készíthető. Édeskés ízeellenére csekély az energiaértéke (30–45 kcal/100g), viszont jó sok rostanyag, kálium, folsav és (anői szervezet számára különösen fontos) vas vanbenne. Tartalmaz továbbá A-, C- és B-vitaminokat,foszfort, kalciumot, valamint némi szénhidrátot is,egyszóval rendkívül egészséges táplálék. * A céklát héjában megfőzve vagy sütve, azegyes receptek útmutatása szerint készítjük, denyersen is finom (a reformkonyha egyik nélkülöz-hetetlen alapanyaga). Jól harmonizál a hagymával,almával, olajos magvakkal, tormával, köménymag-

gal és a citrusfélékkel, elsősorban a naranccsal, illetve a tejföl- és kefirfélékkel is.Erős festőképessége miatt használják színes száraztészták készítésére, sőt, ter-mészetes ételfestékként még cukrászati célokra is. Friss levelei is rendkívül fino-mak, így a spenóthoz hasonlóan készíthetünk belőle köretet, salátát vagy éppen-séggel megtölthetjük, mint a káposzta-, karalábé- vagy szőlőleveleket.

* Bár a cékla nyoma citromlével csaknem maradéktalanul eltávolítható kezünk-ről, az egyszerűség kedvéért tanácsos gumikesztyűt húzni, mielőtt hámozni-dara-bolni kezdenénk.

Borscs(káposztás céklaleves)

Hozzávalók (4–6 személyre): 300 g mar-halábszár (leveshús), 500 g marhacsont,400 g cékla, 300 g fehérkáposzta, 50g sár-garépa, 50 g fehérrépa, 1 kis fej hagyma,50 g paradicsompüré, 50 g olaj vagy vaj,30 g liszt, 20 g cukor vagy kevés édesítő-szer, 2 dl tejföl, 1 csokor petrezselyem, 1babérlevél, só, bors, kevés ecet vagy citrom-lé.

A megmosott húst és csontot 2–2,5 l víz-ben feltesszük főni: ha a víz felforrt, mérsé-keljük a tüzet, hozzáadjuk a babérlevelet, né-hány szem borsot, ízlés szerint sót, és lassú,gyöngyöző forralással puhára főzzük. A hústfélretesszük — melegen tartjuk —, a csontotkidobjuk, a levest leszűrjük.

A fele mennyiségű, felforrósított zsira-dékra rádobjuk a nyers, gondosan megmo-sott, meghámozott, vékony csíkokra vagyszeletekre vágott céklát, hozzáadjuk a cuk-rot, a paradicsompürét, meghintjük néhánycsepp ecettel vagy citromlével — hogy szépszíne maradjon! —, néhány percig együttpirítjuk, majd fedő alatt, mérsékelt tűzön, sa-ját levében puhára pároljuk. A maradék zsira-dékon üvegesre pároljuk a megtisztított, fi-nomra vágott hagymát, rádobjuk a megtisztí-tott, vékony hasábokra vágott répaféléket,néhány percig pirítjuk, hozzáadjuk az aprórafelkockázott káposztát, felengedjük a húsle-vessel, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, ésfedő alatt, lassú tűzön az egészet puhára főz-zük, végül beletesszük a készre párolt cékláta levével együtt. A tejfölt simára keverjük aliszttel, behabarjuk vele a forrásban lévő le-vest, utánasózzuk, borsozzuk, savanyítjuk,jól összeforraljuk. Hozzáadjuk a vékony szele-

tekre vagy kisebb kockákra vágott marhahúst,tetejét meghintjük vágott petrezselyemmel, ésforrón tálaljuk. Külön csészében további tej-fölt kínálhatunk mellé.

Megjegyzés: ennek a tipikus orosz nem-zeti ételnek a jellegét a cékla, a káposzta és azö ldségek együ ttes, enyhén savanykásízhatása adja meg. Számtalan változata léte-zik. Íme néhány:

* Savanyú káposztával. A friss káposz-tát részben vagy egészben helyettesíthetjüksavanyú káposztával, melyet előzőleg egykissé kimosunk, egy kevés zsiradékon, sajátlevében puhára párolunk és a céklával egyi-dejűleg adunk a leveshez.

* Füstölt csonttal, virslivel, sonkával.A marhacsont helyett füstölt csonttal készít-jük, a kész levest főtt, karikára vágott virsli-vel és felkockázott sonkával tálaljuk.

* Húsgombóccal. Marhahús helyett da-rált sertés- vagy birkahúst használunk, amely-ből finomra vágott hagyma, 1 gerezd zúzottfokhagyma, tojás, ízlés szerint só és bors hoz-záadásával masszát készítünk, diónyi gom-bócokat formálunk. A csontlében kifőzöttgombócokat szitakanállal kiemeljük, melegentartjuk.

* Babbal. Az előző este beáztatott ba-bot külön edényben, 1 babérlevéllel, 1 gerezdfokhagymával, néhány szem borssal és egykevés sóval ízesített vízben puhára főzzük,levét leszűrjük. A habarás előtt adjuk a leves-hez.

* Szalonnával, burgonyával. A zöldsé-geket a felkockázott, kipirított szalonna zsír-ján pirítjuk meg. Ha a zöldségek félig megpu-hultak, a leveshez adjuk a megtisztított, koc-kákra vágott burgonyát.

Jó étvágyat!

A szénsavmentesásványvíz könnyebben

megromlikTalán a vezetékes víz minősége is

közrejátszik abban, hogy mind többásványvizet fogyasztunk. Sajnos a leg-több palackon nem találni olyan felira-tot, amely bizonyos betegségekbenszenvedőket figyelmeztetné, hogy szá-mukra az adott víz nem ajánlott.

Aki az egészséges életmód híve-ként vagy akár divatból is kizárólag ás-ványvizet iszik, nézze meg, milyen anya-gokat tartalmaz, és kérdezze meg házi-orvosát, nem árt e vele magának.

Magas vérnyomásban szenvedőkfeltétlenül figyeljék meg, hogy mennyinátriumot tartalmaz a kiválasztott ás-ványvíz.

Ha túl sok kalcium van az ásvány-vízben, ne igyák azok, akik hajlamosaka vesekőképződésre.

Epekőhajtó hatása lehet a magné-ziumtartalmú víznek.

Fluortartalmú vizet ne adjunk olyangyereknek, aki a fogorvos tanácsáraszedi a fluortablettát.

Sokan a szénsavmentes ásvány-vízre esküsznek, mert tartanak a bubo-rékkal dúsítottak puffasztó hatásától.Nem árt azonban tudni, hogy ezek avizek könnyebben megromolhatnak,ügyelni kell tehát a szavatossági időre.

Lassanként kezdenek kimenni adivatból az alumíniumból készült lá-basok, teaforralók, evőeszközök. Per-sze nem egészségügyi okokból. In-kább arról van szó, hogy egyre drá-gább a bauxit, és energiaigényes a fel-dolgozása; jó, ha futja sörösdobozra,alufóliára, villanydrótra stb. Ennekellenére még mindig sok helyen for-ralnak teát vagy tejet alumínium-edényben.

Főleg az idősebb emberekre jelentveszélyt a kioldott alumínium. Szer-vezetünk nem képes megszabadulnitőle, és a csontokban, idegszövetek-ben felhalmozódva akár Alzheimer-kórt, memóriazavart is okozhat!

Itt az idő tehát lecserélni az alu-míniumedényeinket, de még az elekt-romos krumplisütőt (fritőz) is.

Bánjunk óvatosan az alufóliávalis! Ne süssünk benne krumplit, s fő-leg ne zöldségeket, gyümölcsöket,mert a sav segíti az alumínium kioldó-dását. Emiatt kerüljük a dobozos sö-röket, üdítőitalokat, hiszen mind-egyikben van citromsav vagy más ol-dószer!

Érdemes figyelni a teflonbevona-tú lábasokra, sütőkre is; bevonatukkönnyen sérül, s akár a kavargatás,akár a tálalás során belekerülhetnekdarabjai az ételünkbe!

Alumíniuma konyhában

Errõl-arról

Kárpátaljai Hírmondó 35.

A legtöbb bevándorló a környező orszá-gokból érkezik Magyarországra. Életkorukattekintve majdnem 50 százalékuk 20–35 év kö-rüli. Háromnegyed részük magyar nemzetisé-gű és többségük „előkészített” környezetbejön, vagyis rokonok, ismerősök fogadják beőket vagy szereznek számukra otthont, netánmunkát.

Jönnek a családtagok is. A magyarorszá-gi bevándorlás önmagát fenntartó folyamat-tá kezd válni azzal, hogy a letelepedetteketegyre nagyobb számban követik családtag-jaik és barátaik – derül ki a Központi Statiszti-kai Hivatal jelentéséből. 1998 és 2002 közöttösszesen 295 ezer bevándorló érkezett Ma-gyarországra, 71 százalékuk a környező or-szágokból, döntő többségük magyar.

A fiatal magyarok jönnek át hazánkbaElfogy a kinti magyarság. A Magyaror-

szágra bevándorlók 72,5 százaléka olyan te-lepülésről érkezett, ahol szinte csak magya-rok, többségében magyarok, vagy legalábbfelerészben magyarok éltek. Ez a szórványo-sodás általánossá válásához vezet.

Ennek a folyamatnak a végeredményeeléggé egyértelmű: rövid időn belül fölszámol-juk a délvidéki és a kárpátaljai magyarságot.

Kárpátaljáról esetenként szinte teljes lét-számú végzős osztályok jönnek át Magyar-országra – nyilatkozta Tóth Pál Péter, a „Be-vándorlás és beilleszkedés” című kutatásegyik készítője.

A mostani folyamatok alapján a követ-kező 25 évben mintegy félmillió magyar ván-dorol át Romániából Magyarországra.

(A Metró című lap nyomán)

Kárpátalja az élen!Mérlegmegvonásra került sor az Ungvári Központi Információs Irodában. 2002.

január 1-jétől az összesített adatok alapján összesen 123 683 személy igényeltmagyar igazolványt, illetve magyar hozzátartozói igazolványt. Dupka György iro-daigazgató bejelentette, hogy a hivatalos statisztika szerint 151 500 magyar élKárpátalján, 75 százalékuk már rendelkezik magyar igazolvánnyal. A Kárpát-me-dencében a magyar lakosság számarányához viszonyítva a benyújtott kérelmektekintetében Kárpátalja vezet az erdélyi, horvátországi, vajdasági, szlovákiai ésszlovéniai magyar közösségek előtt.

Diplomás falusi vendéglátókDiplomaosztó ünnepséget tartottak Visken a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Köz-

pont és a helyi Zöld Falusi Turizmus szervezésében. Összesen 32 hallgató vette át aBudapesti Gazdasági Főiskola kereskedelmi, vendéglátóipari és idegenforgalmi karánakkihelyezett tagozatán szerzett bizonyítványt. A diplomának köszönhetően falusi vendég-látással, turizmussal foglalkozhatnak a végzett hallgatók. A diplomaátadásnál jelen voltdr. Hanusz Árpád, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanszékvezetője, dr. Tóth József, aPécsi Tudományegyetem természettudományi karának professzora, valamint DupkaGyörgy, a KVK és a MÉKK elnöke.

Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hi-vatal határon túli magyarok ügyeiért fele-lős politikai államtitkára október 1-jén ma-gyar történelem tanszéket nyitott meg azUngvári Nemzeti Egyetemen ünnepélyeskeretek közt.

A magyar kormány anyagi támogatásá-val létrehozott történelem tanszéket megnyi-tó beszédében Szabó Vilmos hangsúlyoztaannak fontosságát és jelképes jelentőségét,hogy egy állami egyetemen belül jöhetettlétre magyar történelmet magyar nyelven ok-tató részleg. Mint mondta, a magyar törté-nelem tanszék megnyitásával eggyel bővülta kárpátaljai magyarság megmaradását, sa-ját értelmiségének kinevelését szolgáló anya-nyelvi és tudományos intézmények köre,egyúttal újabb kapoccsal erősödött Magyar-ország és Ukrajna államközi viszonya. Ör-vendetesnek nevezte, hogy az ukrán kor-mány támogatja Magyarországnak a hatá-ron túli magyarság megsegítésére irányulótörekvését. A politikai államtitkár reményétfejezte ki, hogy belátható időn belül a mostmegnyílt tanszék magyar egyetemi karrá fej-lődik.

A tanszéken, amelyen az ukrán törté-nelmet kivéve minden tárgyat magyarul ok-tatnak, 26 diák kezdte meg tanulmányait, köz-tük 20 állami finanszírozással.

A magyar kormány 23 millió forinttal já-rult hozzá az intézmény megteremtéséhez. Amagyar történelem tanszék vezetőjévé a ki-jevi egyetemeken oktató, Kárpátaljáról elszár-mazott Vidnyánszky István professzort ne-vezték ki.

A megnyitó ünnepség részekéntSzentgyörgyi Lajos, a Határon Túli Magya-rok Hivatala elnökének főtanácsadója a ma-gyar kormány adományaként egy szélessá-vú műholdas internet-rendszert adott át atanszéknek, amely egyebek mellett 12 nagykönyvtár állományához biztosít szabad hoz-záférést a diákoknak és oktatóiknak.

(MTI)

Magyar történelem tanszéknyílt az ungvári egyetemen

Megemlékezés és képző-művészeti kiállítás Fóton

A Fóton működő Kárpát Medencei Mű-vészek Alkotóközössége Veres Péter bereg-szászi festőművész halála egyéves évfordu-lója kapcsán megemlékezést, a fóti művészetialkotótábor ötéves fennállása alkalmából ki-állítást rendezett. Veres Péter 2001-től hároméven át, haláláig volt az alkotótábor művé-szeti vezetője.

Fodor Erzsébet a kiállítást megnyitó be-szédében ékes szavakkal méltatta Veres Pétermunkásságát, különösen kihangsúlyozva aművész magyar mondavilágból merített, szí-nekben gazdag alkotásait.

Meleg szavakkal emlékezett Veres Péter-re Elek Erzsébet, a Lisai Elek János Alapít-vány elnöke, akinek a művész által alkotottbefejezetlen portréját is megtekinthették a ki-állítás látogatói.

A tárlat keretében a nézők megismerhet-ték Márton László (Erdély), P. Ábri Judit (Hor-vátország), Pácl Julianna (Horvátország),Kothencz Imre (Vajdaság), Szepessy Ferenc(Budapest), Semes-Bogya Eszter (Dunakeszi),Pintérné Csonka Kata (Fót) festőművészek,illetve fafaragók munkáit.

Schober Ottó

Beregszászban a közelmúltbanmegrendezték Szajkó Tibor fotóművésztematikus kiállítását. A színes fotókrólBeregszász, a beregi táj és a Kárpátokismerős helyszínei köszönnek vissza. Afelvételen a beregszászi katolikus temp-lom látható.

– Doktor úr, borzasztóan félek. Életem-ben most fekszem először műtőasztalon.

— Nyugodjon meg, asszonyom, én ismost operálok életemben először.

*****— Hány cigarettát szív naponta? —

kérdezi a doktor a beteget.— Tízet — vallja be a páciens.— De hiszen a kúra idejére csak ötöt

engedélyeztem.— Igaz, de voltam egy másik orvosnál

is, és az engedélyezett még ötöt.*****

Súlyos beteghez hívják az orvost. Mi-után megvizsgálta a beteget, azt mondjaa családnak:

— Sajnálom, de itt már nem segíthet atudomány...

— Tudjuk, doktor úr. Azért hívtuk önt!

Kárpátaljai Hírmondó36.

Örömmel lapozgattam a KárpátaljaiHírmondó első számát. Közben arra gon-doltam, talán a lap hasábjain keresztülelmondhatnám régen érlelődő gondo-lataimat arról, mit jelent magyarnak lenni aszülőföldön, Kárpátalján. Előre elnézéstkérek, ha valakit megbántanék véle-ményemmel.

Magyarnak lenni az anyaországban, eza világ legtermészetesebb állapota. De mi,akik Magyarország határain kívül élünk,mostohagyermekként lettünk elkönyvelve.Pedig ezer esztendeje ezen a területen éltekőseink. Trianon óta megpróbáltak beol-vasztani bennünket, de mi, kárpátaljaiak,különleges ötvözetből valók vagyunk,minket a tűzben csak edzeni lehet!

Jut eszembe: Kölcsey Ferenc Bereg-szász szomszédságában, Sződemeteren, amai Románia területén született, Kölcsén,nem messze a mi vidékünktől halt meg, deazért földinknek tekintjük, olyan költőnek,aki örökségül ránk hagyta a magyarHimnuszt. Ez az imádság keserű leszámolása múlttal és bizakodó fohász a jövendőhöz.A Himnuszt a kárpátaljai magyarok mindigfennállva éneklik, ha a rádióban vagy a

Már régen szerettem volna eljutni Deb-recenbe, ezért örültem, amikor meghallot-tam, hogy iskolánkban kirándulást szervez-nek a cívis városba.

Korán reggel indultunk Beregszászbólautóbusszal. A megszigorított ellenőrzésekmiatt hosszú ideig kellett várnunk a hatá-ron. Gyönyörű őszi időben érkeztünk mega városba, ahol nagyon sok helyen jártunk,rengeteg élménnyel gazdagodva.

Első úticélunk a Debreceni Reformá-tus Kollégium volt, ahol finom ebéddel vár-tak bennünket. Ezt követően megtekintet-tük a Református Nagytemplomot. A temp-lom egyszerű, mégis nagyon szép. A prog-ramon belül ismertették a templom neveze-tességeit, valamint történetének kiemelke-dő eseményeit. Megtudtuk, hogy a temp-lomot Pécsi Mihály tervezte és mintegy 20évig épült. Egyik nevezetessége a 4280 síp-ból álló orgona, amely Bécsből származik.A templom harangja 60 mázsás, amelyetágyúkból öntöttek. 1849-ben Kossuth La-jos itt tartotta beszédét, itt kiáltották ki aHabsburg-ház trónfosztását. Ebben a temp-lomban volt 1991-ben a magyar refor-mátusok találkozója, valamint ekkor járt ittII. János Pál pápa, aki először volt reformá-tus templomban és vett részt az istentiszte-leten. A templom történetéről szóló elő-adást nagy érdeklődéssel hallgattuk végig.Felmentünk a templom tornyába is, ahová213 lépcsőfokon lehet feljutni. Innen gyö-nyörködhettünk a kilátásban.

Debrecenbe kéne menni...avagy élményeim Hajdú-Bihar megye székhelyén

Kirándulásunk részeként ellátogattunka Déri Múzeumba, ahol szakszerű tárlatve-zetést kaptunk. Megtekintettük MunkácsyMihály festményeinek időszakos kiállítását,ahol portrékat, szalonképeket, tájképeketláthattunk. A nap fénypontjaként lehetősé-günk volt megtekinteni a Krisztus-trilógiát,amely az Ecce homo, a Krisztus Pilátus előttés a Golgota festményekből tevődik össze.

Ezt követően a Svetits Katolikus Le-ánygimnáziumba mentünk, ahol — mintutóbb kiderült — óvoda és általános iskolais működik. A gimnázium egyik nővére be-számolt az iskola történetéről és mű-ködéséről. Megnézhettünk néhány osztály-termet, az iskola tornatermét és kertjét. Agimnáziumban is gazdagon terített asztalvárt ránk. Miután elköszöntünk, városné-zés következett. Sétáltunk Debrecen utcá-in, megnéztük a város nevezetes helyeit,amelyeket nagyon gyönyörűnek találtam.

Az úton hazafelé megosztottuk egy-mással élményeinket. Érdemes volt elmen-ni erre a kirándulásra, hiszen megismerhet-tem egy számomra ismeretlen várost és újbarátokat szerezhettem. Ezúton szeretnémmegköszönni a lehetőséget, amit az iskolabiztosított számomra, és bízom abban, hogyhasonló programokat a jövőben is fognakszervezni.

SZEMERE JUDIT,a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos

Középiskola diákja

További sikeresműködést kívánva…

Most érkezett meg postán a KárpátaljaiHírmondó első száma, amit örömmel ésérdeklődéssel lapozgattam, olvasgattam. Mintláttam, a lap csupán 500 példányban jelenikmeg és nyilvánvalóan postázása költségetjelent. Ezért szívesen járulnék hozzá a lapmegküldése biztosításának érdekében ennekfedezéséhez. További sikeres működéstkívánva és szívélyes üdvözlettel:

CHOLNOKY TAMÁSGreenwich, Connecticut 06830

Mindenkit érintő és érdeklővalós beszámolókat várunk

Nagy örömmel vettem kézbe a régenvárt és végre megszületett Kárpátaljai Hír-mondó 1. számát. Mindenkit érintő és ér-deklő valós beszámolókat várunk. Az írói,költői, képzőművészeti alkotások bemuta-tásához és a kárpátaljai tehetséges, szor-galmas magyarság életének ismertetéséhez,emberpróbáló munkájukhoz kívánok vala-mennyi munkatársnak erős hitet mindannyi-unk örömére és megnyugvására.

ANTONIKNÉ POLÓNYI KATALIN,a Kárpátaljai Szövetség alapító tagja,

4600, Kisvárda, Mártírok u. 18. sz.

Egy lap szerkesztõsége számáratalán nincs is nagyobb öröm annál,mint amikor visszajelzések érkeznek azolvasóktól. Alább néhány levélbõlközlünk részleteket.

Magyarnak lenni Kárpátaljántévében hallják. Ezt az érzést csak kiseb-bségben, egész életét másodrendű állam-polgárként leélő magyar tudja igazán átélniés torokszorító, zokogó, eufórikus hatásalatt énekelni.

Itt, ahol születtünk, mágyári, azazmagyarok vagyunk, tehát nem az állam-alkotó nemzet részei. Ha átmegyünk azanyaországba, sokszor megkapjuk azt atitulust, hogy muszkák. Ilyenkor érezzük,hogy minket sehol nem vesznek ember-számba. Bár magyarországi nemzettársainknéha megjegyzik: milyen jól beszéltekmagyarul! Sajnos, sok magyar állam-polgárnak fogalma sincs arró l, hogyősapáink is itt élő végvári magyarok voltakés Trianon óta sem tudták megingatniönbecsülő igaz magyarságunkat.

Az anyaországgal összekötő köldök-zsinór elsorvadni látszik: igaz, hogy aMagyar Rádió és a Magyar Televízió adásaimég eljutnak hozzánk, de a magyarországikönyvek, napilapok, folyóiratok, amelyeketaz előző nomenklatúra idején általunk ismegfizethető áron szerezhettünk be, ma márremittendaként sem jutnak el Kárpátaljára.

Egy magyarországi állampolgárnak

nehéz felfogni, hogy a határon túli magyaremberek nemzedékről nemzedékre úgyszületnek és halnak meg, hogy soha nemvoltak magyar állampolgárok, sőt, egészéletük úgy telik el, hogy soha nem jártak azanyaországban.

Sokszor elgondolom: miféle embereklehettek azok a kényurak, akik ott, Tria-nonban önkényesen ítélkeztek 5 milliómagyar ember sorsa fölött? Kegyetlendolog, ha egy népcsoport, képletesenszólva, olyan hajóra születik, amelyetelőzőleg kalózok vettek birtokukba, mivelmindannyian eleve gályarabok lesznek.

De vajon ismerik-e a magyar nemzetvezető i Declasse egykori francia kü-lügyminiszter ama mondását, mely szerintegy nemzet nem akkor van megalázva, halegyőzték, vagy ha aláírt, késsel a torkánegy végzetes békeszerződést, hanem habecstelenné válik, ha nem tiltakozik, hatönkretételéhez maga is hozzájárulását adja,mivel nem a vesztés a bukás, hanem alemondás?

HARSÁNYI FERENC,a beregszászi PetőfiNyugdíjasklub tagja

Szerkesztőségünk postájából

Kárpátaljai Hírmondó 37.

Kádas Kati festőművész, grafikus Beregszászbanszületett. 1997-ben települt át Magyarországra. Jelen-leg Nyíregyházán él és alkot.

– Ez az interjú, vagy ha úgy tetszik, beszélgetés rend-hagyó lesz, ugyanis évek óta követem pályádat, sokattudok rólad, olvastam irodalmi alkotásaidat, rendszereslátogatója vagyok kiállításaidnak, olvasok rólad a napisajtóban. Tudom, hogy eddig 21 tárlatod volt. Két ver-sesköteted látott napvilágot: az első 1995-ben Ego cím-mel Kárpátalján, a második, a Megfestelek 2000-ben Nyír-egyházán saját grafikáiddal és festményeiddel illusztrál-va. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy átta-nulmányozhattam egy prózai művedet is, amelyet átte-lepülésedről írtál és eddig még nem láthatott a széleskörű olvasótábor. Ez egy színes lírai szőttes, mindamel-lett egy kész interjú is lehetne, hiszen „benne van min-den”. Hogy jutottál el idáig?

– Gyerekkorom óta rajzolgatok. Ha megkérdezte tőlemvalaki, mi leszel, ha nagy leszel, határozottan válaszoltam:én bizony „festőművésznő”! Talán ebből adódóan imádtam atermészetet, mindig is rácsodálkoztam a világ egyedülállószépségeire, a színek szimfóniáira, mikrovilágom titokzatosváltozatosságaira. De inspirálóan az is közrejátszott, hogyapám, aki kertész volt, erősítette bennem a természet irántivonzalmamat és Drávai Gizi néni, illetve Horváth Anna kép-zőművész személyében nagyszerű, feledhetetlen tanáraimvoltak. Ők indítottak és kísértek művészi pályám kezdetén.Anyám is ezt tette, aki szép reményekre jogosítóan indulténekesnői pályáján a Magyar Artista Egyesületben. Bennemlátta megvalósulni elvetélt álmait, hiszen a háború szörnyű-ségei elől szülővárosából, Budapestről menekülnie kellett.

Mindig ceruzákkal, rajztömbökkel „jártam a világot”, hogymegörökítsem a pillanatot, a jelenségeket, a virágokat, ahegyeket. Mikor a magyar iskolában befejeztem a nyolc ál-talánost, felvételiztem az Ungvári Képzőművészeti Szakkö-zépiskolába. Bár sikeresen levizsgáztam, nem vettek fel, mertnem volt protekcióm. Ma már úgy gondolom, hogy ennek afiaskónak egyik oka magyar származásom lehetett. A ku-darc annyira megviselt, hogy egy évig nem vettem a kezem-be ceruzát, ecsetet. Időközben leérettségiztem, kezdtemöntudatosodni. Éreztem és tudtam, hogy életem egyik meg-határozó örömforrása a festészet, a rajz. Nehéz pillanataim-ban mindig mellettem voltak szüleim, tanáraim. Rendszere-sen látogattam a kárpátaljai alkotótáborokat, olyan kiváló

művészektől tanulhattam, mint Glück, Kocka, Soltész,Manajlo, Szvida. Közben rengeteget olvastam, komolyanvettem a képzőművészetet. 1967-től részt vettem a járási, amegyei, a köztársasági kiállításokon, díjakat, elismerő okle-veleket kaptam, munkáim kikerültek külföldi közös tárlatok-ra is. Az 1980-as évektől pályám kezdett kiteljesedni, felfeléívelni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy magyarságommiatt nem tudtam érvényesülni. Én személy szerint ezt nemtapasztaltam. A régi rendszer negatívumai ellenére is bol-dog, sikeres és ismert ember lettem Kárpátalján. Bizonyíta-ni akartam – és tettem is –, hogy az ember kisebbségben istud érvényesülni, ha akar. 1994-ben a Beregszászi járásbanélő képzőművészekkel, barátaimmal civil szervezetet hoz-tunk létre.

– Erről Horváth Anna egyik kiállításod katalógusá-ban így ír: „ … Közéleti szereplései megteremtették azt atekintélyt, hogy ma már a Bereg Alkotóegyesület elnökitisztjét tölti be…”

– Így volt. Elnökként is tettem a dolgom: kiállításokat,művészbálokat, tombolaesteket szerveztem. Munkáim elke-rültek a világ különböző országaiba, például Svájcba, Izrael-be, Belgiumba, grafikáim, festményeim, művészettel kapcso-latos cikkeim jelentek meg újságokban, irodalmi és művé-szeti folyóiratokban…

Városomból soha, sehová nem szándékoztam elmenni.Sőt, elítélem azokat is, akik elhagyták, ha nem is a hazáju-kat, de a szülőföldjüket és külföldre települtek. Alapjábanvéve hűséges típus vagyok, ragaszkodom az emberekhez, atájhoz, a tárgyakhoz, a szülőföldhöz. Persze, azt sem akar-tam, hogy felrúgjam a már kialakított egzisztenciámat ésismeretlenként lépcsőről lépcsőre, újra kezdjek mindent. Báridőközben rájöttem, hogy nem is újrakezdés ez, hanem foly-tatása a már elkezdett feladatnak. Meg kellett értenem, hogyéletem felénél kárpátaljai küldetésem véget ért. Végül is azlett a sorsom, hogy áttelepültem.

– Kényszer hatására…– Az én kitelepülésemet 1997 augusztusában egy mű-

téttel járó, korunk „pestisének” nevezett betegség motiválta.Mivel a műtétet és az utókezelést nem tudtam fedezni, úgydöntöttem, elhagyom a szülőföldem. Meg kellett tennem, haélni akartam. Gulácsi rokonom befogadó nyilatkozatot adottaz áttelepüléshez, a többi pedig már automatikusan ment.Egy hét leforgása alatt megkaptam az ideiglenes letelepe-dési engedélyt, azzal a kikötéssel, hogy felgyógyulásom utánvéglegesítem az itt-tartózkodásomat, ami 2001-ben meg istörtént. Humánus cselekedete volt ez a magyar hivatalnok-nak, amiért egész életemben hálás leszek, ugyanúgy, mintazoknak az embereknek, akik befogadtak, átsegítettek a kez-deti nehézségeken. Mert volt belőlük bőven: nem volt laká-som, nem volt munkahelyem, évekig ingáztam Beregszászés Nyíregyháza között, ami megviselt. Csak az adott erőt,hogy közben nem tettem le az ecsetet, a tollat. Fél gyó-gyulást jelentett a tudat, hogy jólelkű emberekkel vagyokkörülvéve.

– Pedig voltak tüskék is…– Hogyne, voltak és vannak ma is. Tizenhét évesen utaz-

tam először Magyarországra és nagyon meglepett, amikor amagyar vámos megjegyezte: milyen szépen beszélek ma-gyarul. Majd érettebben, amikor gyakrabban látogattunk azanyaországba, tapasztaltam, hogy sokan nem nagyon örül-nek a látogatásainknak. Volt eset, hogy a kocsim ukrán rend-számtábláját látva indulattól eltorzult arccal küldtek visszaabba az országba, ahonnan jöttem. Megalázó és fájó volt.

“Én Kárpátalján is elégedett voltam...”Beszélgetés Kádas Kati festőművésszel

(Folytatás a 40. oldalon.)

Kopogtató

Kárpátaljai Hírmondó38.

Szemelvények kárpátaljai eseményekbőlMÁJUS

* A határ menti és a határokon átívelő együttműködés, afejlesztés stratégiája a Kárpátok térségében 2004–2011 között volta fő témája az Ukrán-Magyar Területfejlesztési Iroda által szerve-zett ungvári konferenciának. A résztvevők nagy hangsúlyt he-lyeztek a Kárpátok Eurorégióban működő jószomszédsági prog-ram feltételrendszerének kialakítására, a regionális fejlesztési prog-ramok összehangolására a határ mindkét oldalán, figyelembe vévea kibővített Európai Unió feltételrendszerét. Kiemelt figyelem kí-sérte az öt szomszédos ország határ menti régiói fejlesztéseinekösszehangolását is.

* A II. Rákóczi Ferenc Főiskola szerződést kötött az EuroNyelvvizsga Központtal egy beregszászi vizsgahely létrehozásá-ról a főiskola bázisán. A kezdeményezés lehetővé teszi, hogy akárpátaljai fiatalok helyben tehessenek nyelvvizsgát, amelyetMagyarországon és az Európai Unió számos országában elismer-nek.

* Nagyszabású gálakoncerttel méltatta megalakulásának félévszázados jubileumát az Ungvári Művészeti Iskola.

* A munkácsi Szent Márton Székesegyházban megrendeztéka VII. Kárpátaljai Római Katolikus Egyházzenei Találkozót.

* Szolyván megnyílt Duliskovics György helyi festő tárlata,aki egyébként Turja-Remetén született, de Szolyván nevelkedett.Művészi erővel örökíti meg a Róna havast, a Volóc környéki he-gyeket. Emellett portrékat is fest.

* Kétoldalú ukrán-magyar tárgyalásra került sor OlegRibacsuk, az európai integrációért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes és Baráth Etele, a Magyar Köztársaság európai unióskérdésekkel foglalkozó minisztere között. A megvitatott kérdésekközött szerepelt a Tisza-program, az V. közlekedési folyosó kiépí-tése, a Csap és Záhony közötti Tisza-híd megépítése is.

* Ungváron a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakiskola kister-mében hangversenyt adott Szokolai Balázs budapesti zongora-művész és néhány tanítványa. Szokolai Balázs, a ZeneművészetiAkadémia professzora, brüsszeli, müncheni és más rangos zeneiversenyek díjnyertese.

* A KMPSZ szervezésében Rahón megrendezték a szórvány-ban élő fiatalok szavalóversenyét.

* A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán HoboJózsef Attila estjére került sor.

* Ivan Petrovcij ukrán, illetve ruszin költő 60 éves. Petőfiműveinek ismert ukrán tolmácsolója lefordította Babits Mihály,Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Jó-zsef Attila, Radnóti Miklós költeményeit. Kárpátaljai költők verse-it is átültette ukrán nyelvre, köztük Kovács Vilmos , Balla László,Horváth Sándor, Kőszeghy Elemér, Dupka György, Vári FábiánLászló, Zselicki József, Balla D. Károly, Kecskés Béla, Füzesi Magdaalkotásait.

JÚNIUS* Budakalászon rendezték meg az V. Kárpát-medencei Kisebb-

ségi Magyar Közművelődési Célszervezetek Fórumát. Kárpátaljá-ról részt vett Dupka György, a MÉKK elnöke, illetve Horváth Sán-dor és Musz Antal, akik helyzetjelentést adtak az általuk képviseltszervezet szerteágazó tevékenységéről, illetve a kárpátaljai ma-gyarság aktuális kérdéseiről.

* Dupka György, a MÉKK elnöke az Európai Protestáns Sza-badegyetem meghívására részt vett a svájci–német–franciahármashatárszögben lévő németországi Rheinfelden városkábanmegrendezett “Európai kisebbségek identitása” című konferenci-án.

* Június 2–6. között tartották meg Budapesten a 76. ÜnnepiKönyvhetet. Az idei könyvhét hivatalos katalógusa 254 kiadványttartalmazott 229 magyarországi és határon túli kiadótól. Kárpátaljá-ról a zsűri a következő Intermix-könyveket ajánlotta az ünnepi könyv-hétre: Bartha Gusztáv: Kékben, feketében (versek), Becske JózsefLajos: Barlangok mélyén (versek), Igyártó Gyöngyi: A máramarosikoronavárosok, Dupka György: “Keressétek fel a sírom…” Szolyvaiemlékkönyv a sztálinizmus kárpátaljai áldozatairól.

* A Magyarok Világszövetségének székházában bemutatták

Vári Fábián László Fecskehajtó idő című kötetét, amely a régebbiversek mellett újakat is tartalmaz.

* A könyvhéten bemutatásra került Kovács Sándor Ahol aTisza születik. Kárpátaljai barangoló a forrásvidékeken c. munká-ját és Balla D. Károly Szembesülés c. új regényét.

* Dupka György, mint a MIKICS felelős titkára a Magyar Író-szövetségben folytatott tárgyalásokat. A felek abban állapodtakmeg, hogy Budapesten megrendezik a magyar írók estjét, illetveoktóber folyamán Ungváron sor kerül magyarországi írók bemu-tatkozó estjére és a Szabó Dezső-emléktábla felavatására.

* A II. Rákóczi Ferenc Magyar Kárpátaljai Főiskola és a be-regszászi római katolikus plébánia meghívására Beregszászba lá-togatott Oloffson Placid bencés szerzetes, aki a GULÁG-on szer-zett tapasztalatairól beszélt az érdeklődő közönségnek.

* Lezajlott a Határon Túli Magyar Színházak FesztiváljaKisvárdán. A fesztiválon a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nem-zeti Színház társulata Örkény: Tóték c. darabjával szerepelt.

* A KMPSZ szervezésében immár 12. alkalommal került sor azIrka című gyermeklap születésnapi bulijára. A rendezvényt P.Punykó Mária, az Irka főszerkesztője nyitotta meg. Ebből az alka-lomból a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti SzínházVidnyánszky Éva vezette gyermekstúdiója tartott előadást.

* A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága PomogátsBéla, illetve Komlós Attila elnökletével Budapesten megrendezettelnökségi ülésén többek között újabb tagfelvételi ügyekben isdöntött. Kárpátaljáról a rangos társaság tagja lett Ötvös Ida Viskről,Varga Éva Mezőváriból, Kótun Jolán Munkácsról, Árpa Péter ésMusz Antal Ungvárról. A testület munkájában részt vett DupkaGyörgy, a MÉKK tagja, aki kárpátaljai körutazásra hívta megPomogáts Béla elnököt.

* Ungváron ünnepség keretében szentelték meg a felépíten-dő közös római és görög katolikus templom alapkövét.

* Budapesten ülésezett a Magyar Tudományos AkadémiaAnyanyelvünk Európában elnöki bizottsága, amelynek munkájá-ban neves nyelvészek mellett az MTA valamennyi szakosztályá-nak képviselői részt vesznek. A testület meghívta Csernicskó Ist-vánt, az MTA köztestületi tagját, a II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola rektorhelyettesét, aki a Rákóczi Főiskola HodinkaAntal Intézetében folyó nyelvészeti kutatómunkáról számolt be.

* A MÉKK nevében Dupka György elnök, az Országos Szé-chenyi Könyvtár nevében pedig dr. Monok István főigazgatóegyüttműködési megállapodást kötött arról, hogy ezentúl az Együttc. kulturális folyóirat digitális változata, az OSZK Magyar Elektro-nikus Könyvtár gyűjtőrendszerébe kerül.

JÚLIUS* Kárpátaljára látogatott Bársony András, a Magyar Köztár-

saság Külügyminisztériumának politikai államtitkára. Programjátaz Ungvári Drugeth Gimnáziumban kezdte, majd részt vett a IV.Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivál ünnepélyes megnyitóján, vé-gül külön-külön megbeszélést folytatott Gajdos István parlamentiképviselővel, az UMDSZ elnökével és Kovács Miklóssal, aKMKSZ elnökével. Felhívta a tárgyalópartnerei figyelmét a kibé-külési tárgyalások megkezdésének fontosságára.

* Július 9–10 között Szlovákiában vendégszerepelt az eszenyiRitmus táncegyüttes Szabó Tibor művészeti vezető irányításával.Részt vettek a 47. Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyen,amely a Csemadok szervezésében zajlott le.

* Salánkon megtartották az Irka Anyanyelvi Tábort a szór-ványban élő magyarul tanuló gyerekek részére.

* Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fő-iskola impozáns kiállítótermében megnyílt Magyar László festő-művész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Társaságaelnökének önálló, jubileumi kiállítása.

* Újabb tárlat nyílt Ungváron a Megyei Szépművészeti Mú-zeumban “A kárpátaljai festészet nagyjai” címmel. Öt terembenállították ki többek között Boksay József, Erdélyi Béla, ManajlóFedor, Soltész Zoltán, Glück Gábor, Kassai Antal, Habda László ésmás jeles alkotók műveit.

Szemelvények kárpátaljai eseményekből

Kárpátaljai Hírmondó 39.

In memoriamHorváth Anna

Életének 81. esztendejében, hosszas be-tegség után el-hunyt HorváthAnna szobrász-művész, Ukraj-na ÉrdemesM ű v é s z e ,mindannyiunkszeretett “An-nuska nénije”.Horváth Anna

Beregszászbanszületett 1924-ben. Szobrász- és keramikus-művész. Tanulmányait Beregszászban,Iglón és Kassán végezte. 1944-ben érettsé-gizett a Beregszászi Magyar Gimnáziumban.Érettségi után a vasútállomáson, majd 1946-tól a beregszászi téglagyár csempekészítőműhelyében dolgozott.

1958-ban vett részt először a járás ama-tőr képzőművészeinek kiállításán. Azóta ál-landó résztvevője a járási, megyei, orszá-gos kiállításoknak. 1963-tól tagja a Szovjet-unió Képzőművészeti Szövetségének és Uk-rajna Képzőművészeti Szövetségének.Számtalan alkalommal volt résztvevője kül-földi kiállításoknak.

Kárpátalja számos településén őrzik akeze munkáit. Ő alkotta a beregszásziSevcsenko-emléktáblát, a 14 táblás Krisz-tus-stációja a helyreállított nagyszőlősi ró-mai katolikus templom féltett kincse.

Kitűnő grafikus is volt. Több alkalom-mal készített díszleteket a Beregszászi Nép-színház társulata által bemutatott darabok-hoz. Az utóbbi években a Beregszászi 6. Sz.Általános Iskola diákjainak oktatott művé-szettörténetet. A Bereg Alkotóegyesületegyik tiszteletbeli tagja, a fiatal képzőművé-szek egész generációjának példaképe és ta-nítója.

Közíróként is ismert volt. Kisprózái, dol-gozatai a Kárpáti Igaz Szó hasábjain és aKárpáti Kalendáriumban láttak napvilágot.1965-ben jelent meg “Megtört a csend” címűkötete, amelyben Beregszász művelődésiéletéről írt. 1996-ban az Intermix Kiadó gon-dozásában került kiadásra “Az a régi nyár...”című, gazdagon illusztrált könyve.

1996-ban a Magyar Köztársaság műve-lődési minisztere Pro Cultura Hungaricaemlékplakettel tüntette ki. 1997-ben megkap-ta az Ukrajna Érdemes Művésze címet. 1997-ben Beregszász város képviselőtestületePro urbe-díjjal ismerte el több évtizedesmunkásságát. 2005-ben a Magyar Művé-szeti Akadémia tagja lett.

Halála betölthetetlen űrt hagyott magaután. Emlékét örökre megőrizzük!

* Neupauer Kamill, a Kijevi Szlaviszti-kai Egyetem ungvári fiókintézetének tan-székvezetője háromévi munka eredménye-ként elkészítette a Gesta Hungarorum uk-rán fordítását. Az ungvári Kárpáti Kiadógondozásában megjelent kiadványt JeneiMónika illusztrálta.

* Július 28-a és augusztus 7-e között a“Jeles napok a Beregben” címmel rendez-vénysorozatra került sor, amelynek kereté-ben Tarpán ukrán-magyar jószomszédságinapokat is tartottak. Az ukrán és a magyarfél gazdag programmal készült erre az ese-ményre, amelyre az ország függetlenné vá-lása óta első ízben került sor.

* A magyarországi Pro Hungaris Ala-pítvány jóvoltából új könyvekkel gazdago-dott a Kárpátaljai Megyei Könyvtár magyarés idegen nyelvű osztálya.

AUGUSZTUS* Geszti Zsófia, az Eötvös Loránd Tu-

dományegyetem folklór tanszékének okta-tója tanítványaival, Vaszil Viktóriával ésLegeza Mártával néprajzi gyűjtésen vettekrészt a beregszászi járási Tiszacsomán. Anéprajzkutatók korábban Tiszabökénybenés környékén végeztek felméréseket. Ta-pasztalataikat, elemzéseiket tanulmányok-ban összegezték. Létrehozták a Jankó Já-nos Néprajzi Egyesületet, amelynek célja akárpátaljai néprajzkutatás ösztönzése ésösszehangolása.

* Kárpátalján vendégszerepeltSzokolay Balázs világhírű zongoraművész,a budapesti Liszt Ferenc ZeneművészetiAkadémia zongora tanszakának professzo-ra.

* Megrendezték a XVI. Munkácsi Ze-nei Tábort. Az 1990-ben Kesselyák Gergelykarmester által alapított, és azóta mindenévben megtartott tábor idén is rendkívülsikeres volt.

* Az Ungvári Nemzeti Egyetem állami-lag finanszírozott képzési helyein az új tan-évben 93 magyar diák kezdheti meg felső-fokú tanulmányait. A vizsgaeredményeikalapján a magyar fiatalok a nappali tagoza-ton 144 egyetemi helyet szereztek. A leve-lező tagozatra 30 magyar diák nyert felvé-telt.

* A Szolyvai Emlékpark-bizottság meg-tartotta hagyományos nyárvégi szemléjétTóth Mihály elnök vezetésével.

* Vári Fábián László József Attila-díjasköltő elnökletével megtartották az Együttcímű irodalmi folyóirat szerkesztőbizottsá-gának soros ülését.

* Révkomáromban a Magyar Nyelv ésKultúra Nemzetközi Társaság szervezésé-ben lezajlott a jubileumi X. AnyanyelviKonferencia. A tisztújító közgyűlésenDupka Györgyöt ismét elnökségi taggáválasztották. Kárpátaljáról Kovács Katalinis tagja lett a negyvenöt fős választmány-nak.

* Halálának évfordulóján emlékeztek aneves kárpátaljai festőművészre, SzemánFerencre. A megemlékezésre a Boksay Jó-

zsef Megyei Szépművészeti Múzeumbankerült sor.

* Nagyszőlős város alapításának 743.évfordulóját ünnepelte.

SZEPTEMBER* A Nemzeti Kulturális Örökség Minisz-

tériuma, a Határon Túli Magyar Könyvki-adási Tanács kárpátaljai alkuratóriuma hu-szonhárom kéziratot javasolt támogatásra.Vári Fábián László szerint igen sokrétűekvoltak a pályaművek, örvedetesnek nevez-te a nívós honismereti és szépírói munkákújbóli megjelenését.

* Karácsfalván Nemzetközi Fesztiváltrendeztek.

* 55. születésnapját ünnepli FodorGéza, Kárpátalja jeles költője.

OKTÓBER* Svédországban turnézott a Beregszá-

szi Illyés Gyula Magyar Nemzeti SzínházTársulata. Másfél hetes ott-tartózkodásukalatt nyolc városban, többek között Stock-holmban, Kristianstadban, Göteborgban,Jönköpingben és Malmőben mutatták beÖrkény István Tóték című darabjátVidnyánszky Attila rendezésében.

* A HTMH fejlesztési hivatalának kö-szönhetően a Beregszászi Bethlen GáborMagyar Gimnázium szélessávú internettelgazdagodott.

* Az Eötvös Loránd Tudományegye-tem és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Ma-gyar Főiskola képviselői kutatási és okta-tási együttműködésről szóló szerződést ír-tak alá.

* II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai MagyarFőiskolán fényképkiállítás nyílt a II. Rákó-czi Ferenc fejedelem személyéhez és az ál-tala vezetett szabadságharchoz kapcsoló-dó emlékhelyekről.

* Őszi Kárpát-medencei Fesztivált ren-dezett a Magyar Kultúra Alapítvány Buda-pesten. A fesztiválon sor került a kárpát-medencei kulturális folyóiratok szerkesztő-inek tanácskozására is, majd könyvbemu-tatót tartottak.

* Az 1956-os szabadságharcra és for-radalomra emlékeztek Beregszászban, a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főis-kola dísztermében. A megemlékezés ünne-pi szónoka Pozsgay Imre professzor, a KároliGáspár Református Egyetem tanára volt.

* Ősbemutatóval nyitja meg új idényéta Beregszászi Illyés Gyula Magyar NemzetiSzínház. Háy János “A Pityu bácsi fia” címűdrámáját Bérces László budapesti vendég-rendező vitte színre.

* Wass Albert vers- és prózamondóversenyt rendezett a II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar Főiskola NyelvészetiTanszéke.

* Katolikus ifjúsági találkozót tartot-tak a munkácsi római katolikus székesegy-házban.

* A Kárpátaljai Református Egyházke-rület Tanügyi bizottsága szervezésébenkeresztény pedagógus-konferenciára kerültsor Beregszászban.

D. Gy.

Többek között ezért sem akartam át-települni: nem szerettem volna egyhazának nevezett országban idegen-ként és ismét csak kisebbségben élni.

– És most?– Szembesülök olyan esetekkel,

jelenségekkel, ami talán el is szomo-rítana, ha nem megértő félként kezel-ném ezeket. Otthon, Kárpátalján elkellett fogadnunk, hogy „megtűrtek”vagyunk. Az anyaországban élve vi-szont azt tapasztalom, hogy sokan azitteni munkanélküliséget, az alacsonynyugdíjakat és a lakáshiányt az átte-lepült „ukrán” és „román” magyarokrovására írják. Szerintük minden ked-vezményt mi kapunk, nem pedig az it-teni „igaz” magyarok. Pedig ahhoz,hogy például jómagam magyar állam-polgár lehessek, komoly szóbeli ésírásbeli vizsgát kellett tennem magyartörténelemből, alkotmány-alapismere-tekből. A vizsga sikerült, hiszen otthonis sokat tudtam Magyarország törté-

“Én Kárpátalján is elégedett voltam...”Beszélgetés Kádas Kati festőművésszel

netéből, természetszerűen érdekelt is.Ám a beszélgetések során rájöttem, az„igaz” magyarok milyen keveset tudnakKárpátaljáról, sőt, egyáltalán nem érdek-li őket ez a „téma”.

– Mindemellett boldog ember be-nyomását kelted…

– Határozottan állítom, hogy boldogvagyok, elégedett, sőt még szerencsés-nek is tartom magam. Jól érzem ma-gam a bőrömben, itt, Magyarországon,de Kárpátalján is. Színeseket álmodom:álmaimban gyakran vagyok Bereg-szászban, rácsodálkozom a Kis- ésNagyhegyre, a Kerekhegyre, a Kuklyási,a Gulácsi hegyre, a valamikori kristály-tiszta vizű Vérkére. Ha Kárpátalján örökelégedetlenségben éltem volna, aztmagammal hozom Magyarországra, deakár Amerikába is. Mindegy, hol élekrossz, elégedetlen lélekkel. Szerintemnem a hely határozza meg létünket,hanem mi alakítjuk, formáljuk azt, a

tős állampolgárság megszavazása ter-helné a magyarországi államháztar-tást, hiszen mindenki ott kap egész-ségügyi és szociális juttatást, nyugdí-jat az államtól, ahol lakik, ahol társa-dalombiztosítást fizet. Magyarország-nak a volt szocialista országokkal aszociális ellátásokra vonatkozóan mais vannak olyan egyezményei, amelyekkölcsönösen többféle jogot biztosíta-nak az ukrán, szlovák, román és másállampolgárságú személyeknek, füg-getlenül attól, hogy milyen nemzetisé-gűek. Ami fontos: a kettős állampol-gárság intézménye nem irányul senkiellen, összhangban van az európaiszabadság szellemével. Nem értem,miért kell újra feltalálni azt, ami márrégen működik?

– Kati, köszönöm a beszélgetéstés újabb alkotói sikereket kívánok!

Szöllősy Tiborhelytől függetlenül. Ki jól, ki jobban, vagyrosszabbul. Én boldog ember voltam ésaz is vagyok. A boldogság pedig nemmás, mint a lelki béke.

– Végül hadd kérdezzem meg,mi a véleményed a kettős állampol-gárságról, amelynek felvetésérőlannyit írnak és beszélnek az utóbbiidőben?

– Az anyaország végre tehet vala-mit a külhoni magyarokért az Alkotmány-ba foglaltak szellemében: „Magyaror-szág felelősséget érez a határain kívülélő magyarok sorsáért…” Márpedig haez így van, nincs szükség népszava-zásra: dönthet az ország legfelsőbb fó-ruma, az Országgyűlés és reményeimszerint a képviselők igennel voksolnak.Amúgy értetlenül állok a riogatásokelőtt: ez azok fegyvere, akik nem isme-rik a külhoni viszonyokat, nem akarnakazonosulni a határokon túlra kény-szerített nemzettársak gondolatvilágá-val. Félremagyarázás az, hogy a ket-

(Folytatás a 37. oldalról.)