A középkori magyar művelődésA magyar művelődéstörténet századai c. kurzus

KÉSZÍTETTE:

TOMA KORNÉLIA

FŐISKOLAI DOCENS

SÁROSPATAK, 2015

Az államszervezés irodalma

Szent István király első törvénykönyve

Szent István király második törvénykönyve

Szent István király intelmei Imre herceghez (királytükör)

A lakosság döntő többsége keresztény lett. Mellettük zsidó

közösségek, mohamedán vallású, pogány szokású izmaeliták,

besenyők, kunok is éltek hazánkban. A magyarországi keresztény

térítés türelemmel folyt. Olykor vallási türelmetlenség mutatkozott

egy-egy uralkodó intézkedésében (pl. Nagy Lajos kiűzi az országból

az áttérni nem hajlandó zsidókat 1360 után, Marchiai Jakab

huszitákat üldöző inkvizítor az 1430-as években).

A középkori magyar társadalom

Az államalapítás és Szent István törvényei először rögzítették a

társadalom egyes rétegeinek kötelezettségeit. Pl.: a keresztény

uralkodó hatalmának elfogadása, a kereszténység felvétele, gyakorlása,

adófizetés az egyháznak.

Az Aranybulla 1222 -es becikkelyezése, a nemesi adómentesség

elrendelése, a nemesi rétegek meghatározása, szerviensekkel való

kibővítése, illetve az Aranybulla utáni években a nemesi vármegye

kialakulása.

Az 1267 –es törvények, melyek meghatározták, hogy mely társadalmi

csoportok számítanak jobbágynak és nemesnek, illetve milyen

kötelezettségei vannak a jobbágyoknak, és milyen joghatóságok

rendelkeznek felettük (földesúr, király)

A középkori magyar társadalom

Az 1351-es törvények Nagy Lajos idején rögzítették a nemesi föld

eladhatatlanságát és a jobbágyokat terhelő legfőbb szolgáltatások

egységességét a földesurak felé.

Az 1514 –es Tripartitum, azaz a Werbőczy István országbíró által

megírt Hármaskönyv egészen a 19. századig mértékadóan írta le a

parasztság és nemesség jogait, lehetőségeit, és a jobbágyság

kötelezettségeit.

Falu, mezőváros, város

Falvak: az agrárgazdálkodással foglalkozók zöme falvakban lakott. 11. sz.-i

törvények: a közrendűek lakóhelye, rögzített határokkal, vezetője a falunagy,

később bíró. László és Kálmán törvényei tilalmazták a teljes elvándorlást.

Bizonyos határok között kereshettek maguknak az emberek kimerült földjük

helyett korábban parlagon fekvő területet. Növekedett a lélekszáma. Nagysága

ingadozott. 12. sz.: átlagban 20-25 család lakott egy faluban. A korai

századokban kül. jogállású népek éltek együtt. Általában azonos szolgáltatással

tartozó népek laktak egy faluban. Víz mellé települtek (veremház, sátor,

tárolóvermek, állatok tartására szolgáló építmények). Szórt birtokrendszer:

több úr szolgái, jobbágyai éltek egy faluban/ egy-egy földesúr falvai is gyakran

egymástól távol feküdtek. A 13. sz.-tól az egész falurendszer átalakult. A falu

jobbágytelkekből állt. Minden telek belső (lakóház, gazd.-i épületek, udvar,

konyhakert) és külső telekre (szántó, rét) tagolódott. Mindenki jogosult

használni az osztatlan közös határt (legelő, erdő, vizek).

Falu, mezőváros, város

Az egymás mellett fekvő beltelkek épületei adták az utcát. A külső telek

legtöbbször a beltelektől távol esett, a határban szétszórva, nem

érintkeztek. A telek birtokosa a jobbágy volt, fiai örökölték a telket. A

tulajdonosnak munka-, termék-, pénzjáradékkal tartoztak + adóztak a

királynak, tizedet fizettek az egyháznak. Az alaprajz szerint a falu utcás-

soros vagy szabálytalan elrendezésű lehetett. A kp.-ban a templom, a

piactér és/ vagy kúria állott. A kültelkeket két-, majd háromnyomásos (a

15. sz.-tól a Dunántúlon) rendszerben művelték. Szeres falutípus (pl.

Őrség): szórt házcsoportok szabálytalan halmaza. A 14. sz.-i falvakban a

paraszti foglalkozású népesség mellett kezdett megjelenni néhány iparos

(kovács, ács, edénykészítő) is.

Hospeskiváltságok (12. sz.-tól német, neolatin ‚vendégek’)→ mezővárosi

(oppidum: nincs fala), városi (civitas: fal veszi körül) kiváltságok

Falu, mezőváros, város

A szabad királyi város (teljes jog- és vagyonbiztonság) földesura a király

volt, a mezővárosé egyházi vagy világi földesúr. A városok polgárainak

több előjoguk volt. Mindkettő élénk kereskedelmet folytatott tágas

piacterén.

Pásztortelepek: szórt fekvésűek. A kétlegelős vándorpásztorkodó nép

lakóhelyei. A 13-14. sz.-ban a vlach pásztorok magashegyi nyári, síkvölgyi

téli legelők közelében hozták létre telepeiket (pl. a Déli-Kárpátokban).

Praedium (többnyire világi földesurak kezén lévő kisebb településtípus):

szolgák lakták. Lakosságát az ország széleinek betelepítése és a tatárjárás

utáni munkaerőhiány elszívta. A praediumok zöme a 14. sz. végétől puszta

vagy jobbágyok által lakott falu, kis része a földesúr tulajdonában maradt.

Vallási élet, házasság, család

Külföldre és hazánkban zarándokló magyarok

Hatalmaskodó oligarchák (Zách Felicián merénylete → Károly Róbert)

Az egyházi fegyelem meglazul ↔ eretnek flagellánsok önostorozó menetei

Mátyás és II. Ulászló uralkodása idején kb. 70 új kolostort alapítottak.

Az egyetemes egyházi törvényeket türelmes módon hazánkban is bevezették (pl.

papi nőtlenség a felszentelt papokra vonatkozóan).

Társadalmilag egymáshoz hasonló jogállású, vagyonú felek egybekelése.

Társadalmi mobilitást eredményezhetett a nem hasonló jogállású, vagyonú felek

házasságkötése (pl. gazdag jobbágyfiú és szegényebb nemesi családok lányai)

Politikai megfontolásból házasodtak uralkodóink és gyermekeik (pl. II.András

lánya, Erzsébet 4 évesen került jövendőbelije udvarába). A főurak ezt utánozták.

Vallási élet, házasság, család

A középkori család feje minden társadalmi osztálynál a férj, az apa.

Családtagjaival szabadon rendelkezhetett. A család együtt bűnhődik a

bűnös apával (pl. feleségei és gyermekei követik a rabszolgaságba az apát,

Zách Felicián egész családját kiirtják).

A nemesi birtok fiágon öröklődik.

A 14. században bekövetkezik a nemzetségek felbomlása.

A halotti szertartás fénye az elhunyt társadalmi helyzetéhez igazodott.

Szerzetes- és lovagrendek

A kül. szerzetesrendek működése jell. volt a Mohács előtti Mo.-on.

A rendek tagjai a magasabb fokú lelki tökéletesség elérését tűzték ki célul

(rendi szabályok + szüzesség, szegénység, engedelmesség).

Tevékenységeik: az egyházban végzett feladatok (szentmise, zsolozsma,

elmélkedés), a nyugati termelési eljárások és a gyógyító növények

termesztésének elterjesztése

Nursiai Benedek (6. sz.) készítette az 1. nyugati rendi szabályzatot → 996: a

Szent Benedek-rend valószínűleg megtelepedett Pannonhalmán. A bencésekből

kivált karthauziak Mo.-on a 13. sz.-ban Ercsiben és a Szepességben telepedtek

meg, a 14. sz.-ban Felsőtárkányban alapítottak kolostort. Városlődi

kolostorukban élt az Érdy-kódex névtelen karthauzi szerzője.

Szerzetes- és lovagrendek

A 11. sz.-ban a fo.-i Citeaux-ban alapított ciszterci rend (bencések

kiágazása) Clairvaux-i Szt. Bernát és társai működésének köszönhetően

rohamosan elterjedt Ny-on. Hazánkba a 12. sz.-ban jöttek, híres apátságuk:

a mai Bélapátfalva.

A Szt. Ágoston szabályait továbbfejlesztő premontreiek voltak az elsők,

akik a szerzetesi élet mellett lelkipásztori feladatokat is elláttak. Ez az

előkelő kanonokrend még alapítója életében megtelepedett hazánkban. Ez is

igazolja, hogy korán erős Nyi-i kapcsolataink voltak. Kolostoraik közül több

hiteleshelyi tevékenységet folytatott. Az ágostonos kanonokok az alábbi

közösségek tagjai lettek: stefaniták, johanniták, Szent Sír-kanonokrend,

antonita rend, vilhelmiták (saújhelyi rendház).

Szerzetes- és lovagrendek Pálos rend: Mo.-on alapították. A Pilis-hegyi Keresztúr lett a központjuk. Szt. Pál első

remetéről nevezték magukat. 1352-ben Nagy Lajos alapította Márianosztrát.

Megszerezték Szt. Pál földi maradványait.

A 13. sz.-ban alapított kolduló rend: ferencesek (minoriták). Női ága a klarisszák.

Hittérítéssel (jászok, kunok) és a helyes életre buzdítással foglalkoztak. IV. Béla

belépett a ferences harmadrendbe. Nagy Lajos nevelője a ferences Lackfi Dénes volt.

Cseri barátok ↔ konventuális ferencesek. Részt vettek a törökellenes harcokban és a

parasztfelkelésekben is.

Kolduló rend volt a domonkosoké is. Térítő-prédikáló rend volt. A népesebb

városokban telepedtek meg. Hazánkban Magyarországi Pál alapította meg a

szervezetet, s a kunok között térített. Margit, IV. Béla lánya is domonkos szerzetes lett.

Minden alkalmas konventben studium generálét (iskola) szerveztek. Nagy hangsúlyt

helyeztek a teológiai ismeretek magas szintű elsajátítására. Domonkos volt Julianus

barát is, aki 1235-6-ban hírt hozott a Volga mellett maradt magyarokról.

Szerzetes- és lovagrendek

Johanniták: Szt. János-lovagrend, ispotályos rend. Kezdetben a

zarándokokat gondozták, majd a 12. sz.-ban lovagrenddé alakultak 3

osztállyal (lovagok, papok, szolgáló testvérek). Vörös köpenyükön fehér

keresztet viseltek. A templomosokkal a tartárok ellen küzdöttek a muhi

csatában. Uradalmaik főleg a Dunántúlon és Szlavóniában feküdtek.

Templomosok: nevüket a jeruzsálemi Salamon-templom helyén épült

első rendházuk helyére vezették vissza. 3 osztályra tagolódtak: lovagok,

papok, szolgálók). Betegápoló tevékenységüket feladva harcos renddé

váltak. Fehér köpenyükön vörös keresztet viseltek. Óriási vagyonra tettek

szert. Szembekerültek a fr. királlyal, feloszlatták őket.

Nem volt nemzetközi rend a Német Lovagrend. Hazánkba II. András

telepített őket a kunok elleni védelem céljából. Később kiűzte őket az

országból, mert vezetőjük a birtokaikat felajánlotta a pápának.

Szerzetes- és lovagrendek

Monostorok, kolostorok alapítása a középkori magyar királyságban, pl.

I. István: Bakonybél, I. András: Tihanyi Apátság, I. Béla:

Kolozsmonostor, I. Géza: Garamszentbenedek, Szent László:

Szentjobb. 1241-2 folyamán kb. 40-et feldúltak, a 14. sz. végéig kb. 80

működött. A vezető szerep a pannonhalmi apátságé volt.

A mo.-i világi lovagrendek inkább politikai, mint vallási funkciót

tölthettek be. Közép-Eu. legkorábbi világi lovagrendje a Károly Róbert

által alapított Szent György-lovagrend (1326), amelynek fő funkciója

a király őrzése és a lovagtársak (50 fő) segítése volt. Zsigmond király

1408-ban alapította a Sárkány-rendet (az ellenség megsemmisítése). A

szövetség a napi politikában is szerepet játszott. 24 fős volt. Az

alapítólevélben foglaltakat a király nem mindig tartotta be.

Irodalom

Korai magyar történeti lexikon. Szerk. KRISTÓ GYULA. Bp., 1994.

KÓSA LÁSZLÓ (szerk.) 2006. Magyar művelődéstörténet. Osiris Kiadó,

Bp. 69-164. (harmadik kiadás)

Magyar Néprajz kötetei