Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004Kollai István

„Szlovák az, aki nem magyar." (Ludovit Stúr)

„A magyarság a szlovák politika végzete." (Vladimir Minác, Nemzet él itt című esszéjében)

„Cselekedjetek jól vagy rosszul, csak tudja a világ,hogy a szlovákok léteznek."

(Ján Kollár, 1848)

A szlovák Európa-politika összetevői

tanulmány címében az „Európa-politika" szóösszetétel szerepel, ami megle-hetó'sen tág és sokrétű fogalom, először tehát tisztázandó, hogy a dolgozat mi­lyen értelemben használja ezt a kifejezést. Három különböző szempontot lehet

elkülöníteni, melyek egymáshoz szorosan kapcsolódnak (mint az Európa-politika ösz- szetevői): az Európához mint kulturális identitáshoz való viszonyulás; az Európai Unióhoz való viszonyulás; és végül egyes - a vizsgált állam szempontjából fontosabb­nak mondható - európai országokhoz való viszonyulás.

Jelen tanulmány, méreténél fogva, nem alkalmas arra, hogy Szlovákia utóbbi évti­zedének Európa-politikáját minden szempontból teljes részletességgel feltárja. Sőt kifejezetten hanyagolja az események kronologikus ismertetését, ezért nem kerülnek szóba sem a Meciar-kormánynak küldött demarche-ok, sem a csatlakozási tárgyalások egyes szakaszai. A dolgozatban a hangsúly ehelyett az Európa-politika hátterében lé­vő szociokulturális tényezők vizsgálatára és az ezekkel kapcsolatos tendenciákra helyeződik. A szociokulturális és pszichológiai tényezők jelen esetben a történelmi narratíva, illetve az azon alapuló kollektív emlékezet és közgondolkodás Európa-po­litikára mért hatását jelentik. A tanulmány először a szlovák Európa-politikának az ebből fakadó kötöttségeit, majd az ugyancsak e tényezőkből fakadó lehetőségeket mutatja be.

2005. tavasz-nyár 157

Kollai István

Kötöttségek a szlovák Európa-politikában

A szlovák külpolitika keretei a függetlenné válás utánA szlovák külpolitikai struktúra a függetlenné válás után számos sebből vérzett. Egy­részt komoly humánerőforrás-problémák alakultak ki 1993 után: mivel a külügyminisz­térium addig Prágában volt, az idősebb - egyben tapasztaltabb - szlovák kollegák egy­szerűen cseh állampolgárságot vettek fel és a cseh állam szolgálatában maradtak, hiszen évtizedek óta ott éltek családjukkal.1 Másrészt a csehszlovák állam iránt meglévő elismertséget2 alapvetően Csehország örökölte; Szlovákiát jóval kevésbé tartották a ré­gi állam kulturális örökösének. (Bár az időszak erőszakos dezintegrációs folyamataiból pozitívan emelkedett ki a békés szlovák-cseh szétválás.) Harmadrészt nem volt semmi­lyen gyakorlati külpolitikai tradíció, amit követni lehetett volna, hiányzott a tapasztalat az önálló külpolitikai irányvonal meghatározására és megvalósítására.

Mindezek felett a külügyminiszteri poszt a Meciar-éra egyik legturbulensebb pozí­ciójának számított. 1990-1998 között Szlovákia hat külügyminisztert fogyasztott el, legtöbbjüknek azért kellett menniük, mert elvesztették Meciar személyes bizalmát.3

A szlovák külpolitika karakterét természetesen a pártstruktúra is befolyásolja. Komo­lyabb térségbeli összehasonlítás nélkül csak annyit szabad kijelenteni, hogy ebben - a kormányválságokat, politikai skandalumok számát és mélységét, a politikai bűnözést tekintve - Szlovákia biztosan rossz minősítést kapna, instabilnak minősülne. Ennél azonban témánk szempontjából fontosabb a szlovák politikai kultúra atipikus jellege. Sem az állampolgári preferenciaválasztás, sem a pártok öndefiniálási képessége nem te­kinthető a modern európai politikai modell alapján kiforrottnak, a pártszimpatizánsok (bal-jobb típusú) önbesorolása ugyanis meglepően esetleges; különösen igaz volt ez a Meciar-érára. 1998-as adatok alapján, a Meciar-féle Mozgalom a Demokratikus Szlovákiáért (HZDS) támogatói köre esetében magát jobboldalinak 11 százalék tartja, de baloldalinak is csak 24 százalék; a többi vagy a centrumba, vagy sehova nem sorolja magát. A szél­sőséges Szlovák Nemzeti Párt (SNS) esetében ugyanez a két szám még közelebb van egy­máshoz: 13, illetve 17 százalék. A miniszterelnöki posztot betöltő Mikulás Dzurinda 1998-as pártja, a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) esetében az arány fordított (16 és 10 százalék), de ott sem letisztult a támogatói értékválasztás, és ott is a tetemes többség a centrumban helyezi el magát.4 A magukat középre és sehova nem sorolók magas ará­nya, illetve a szimpatizánsok egymásnak ellentmondó értékpreferenciái előrevetítik, hogy a pártválasztó lakosságnak nincsen olyan kiforrott és koherens Európa-képe, ami az országot vezető elit Európa-politikáját megfelelően kontrollálni tudná.

Ugyancsak hasonló következtetés vonható le abból, hogy a nyugat-európai piacgazdasá­got „követendő, jó gazdasági modellnek" tartja (1997-es adat szerint) a szélsőséges-naciona­lista SNS-szavazók 55 százaléka, ami szlovák viszonylatban nem kifejezetten rossz arány, és több, mint a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) és a HZDS esetében mért 50 százalék.5

158 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

M eciarizm us és Európa-politikaPavol Lukác, az elismert szlovák közíró és politikai kutató - a szlovák politikai elitre utalva - arról panaszkodik, hogy az „elitek a történelmi emlékezet foglyai''.6 Valóban, a meciarizmusra tökéletesen igaz ez a megállapítás: nincs olyan mozzanat Európa-poli­tikájában, melyet ne hatott volna át a hagyományos szlovák politikai identitás. Nem feladatunk, hogy Meciar személyes szerepét vizsgáljuk ebben; a tanulmány arra fóku­szál, hogy a szlovák társadalom kollektív emlékezetéből hogyan eredeztethető a meciari Európa-politika jellege, és hogy azt mennyire tudta ezáltal azt elfogadni a la­kosság mint politikaformáló gondolkodásmódot.

A továbbiakban a meciari Európa-politika legfontosabb összetevőit a következők­ben határozzuk meg és vizsgáljuk át egyenként: pszichológiai tünetek a politikai gya­korlatban, az uniós tagság iránti igény, oroszbarát tendenciák, semlegesség- és szepa­ratizmusteóriák, illetve magyarellenesség.7

Az egyes irányzatok közti ellentmondás feloldására a meciarizmus sosem volt ké­pes, mivel az önmagában sem jelentett kiforrott és koherens gondolatvilágot, másrészt mert Meciar és követői nem nőttek fel ehhez a feladathoz sem emberi, sem politikusi képességekben.

Pszichológiai tünetek a politikai gyakorlatban

A szlovák identitás - és a meciari Európa-politika - pszichológiai vonásait a követke­zőkben lehetne összegezni: mitizáltság, romantikus befelé fordulás, a múlt heroizálása, tradicionalizmus, rurális hagyományok, provincializmus.

Ezen „tünetegyüttes" eredetének feltárására időben vissza kell menni a XIX. század­ba, amikor a francia eredetű nemzetállami eszme - a felvilágosodás, polgárosodás egyéb ideológiáival együtt - áthatotta a közép-európai társadalmak, kiváltképp az eli­tek gondolkodását, és azt mintegy normaként elfogadták. Ennek hatására a nyelv vált a nemzeti önazonosság fő karakterévé, az addigi, középkori eredetű területi identitás helyét8 az etnikai identitás vette át.9 Az így megszülető modern, etnikai nemzetek nyelvhasználattal és államisággal kapcsolatos elképzeléseiket (magyar részről jogai­kat, szlovák részről vágyaikat) történelmi narratíváikkal tudták legitimálni.10 A ma­gyar nemzetállami igényeket tökéletesen és problémamentesen alátámasztotta egy, az ezeréves Magyarország történetét magába foglaló történelemmagyarázat (a maga ka­tasztrófáival, hőskoraival, valós személyeivel), mely a reformkorban állt össze azzá a „nemzeti mitológiává", mely ma is a magyar etnikai identitás alapja. A születőben lé­vő, belső vitáktól szabdalt szlovák nemzetiségi értelmiségi mozgalom azonban nem te­kinthette ugyanannak az államnak történelmi eseménysorát sajátjának, hiszen ez nem le­gitimálta volna saját nemzetállami (pontosabban ekkor még csak nyelvhasználati és autonómia)

2005. tavasz-nyár 159

Kollai István

igényeit. (Habár nagyon komoly próbálkozások voltak a magyarokkal való kiegyezés­re, a történelmi narratívák összehangolására.11) Miután ezek a „közös" próbálkozások meghiúsultak, a szlovák nemzeti mozgalom az 1830-as években Ludovit Stúr vezeté­sével sok belső' vita után végül úgy alkotta meg saját nemzeti karakterét, hogy az tel­jes mértékben a nemzeti törekvéseket legitimáló funkcióval is rendelkezzen: eszerint a magyarság 900 évig elnyomta a folytonosan létező és egységes szlovák nemzetet, mely­nek első államát, a Nagy-Morva Birodalmat a magyar honfoglalás rombolta le.12

A szlovákoknak tehát időben ugyanakkor alakult ki a „nemzeti panteonjuk", mint a magyar nemzeti mozgalomnak, a reformkorban. És ahogy a magyar történelmi narra- tíva generációk óta újratermeli önmagát, ugyanúgy újratermeli magát a szlovák nem­zettudat is, lényegében változatlan - magyarellenes - formában, miközben az etnikai alapú történelemmagyarázat fő legitimáló funkciójára, azaz a nemzetállami igények alátámasztására ma már nincs szükség. Később a magyarellenes szlovák nemzeti atti­tűdről külön alfejezet szól, most térjünk vissza a történelmi narratívából eredő pszi­chológiai attitűdökhöz.

A szlovák nemzeti emlékezet tehát a „nagymorva eredet - 900 éves álomba szende- rülés - magyar elnyomás" mondatban foglalható össze. Emiatt a szlovák társadalmi gondolkodás önmagát kiszakította „tér és idő kontextusából",13 nem tekinti magát az eu­rópai történelem nagy tendenciáinak és eseményeinek aktív részesének - ezzel a ha­gyományos európai értékeket (mint például demokrácia, polgári társadalom, civil ön­igazgatás, kisebbségi jogok) kevésbé érzi magáénak, és meggyengíti azok befogadásá­nak képességét. Mivel a meciarizmus kifejezetten erre a sajátosan konstruált nemzet­tudatra és önképre alapozva tudott hatalomra kerülni és ott 1990-1998 között szinte fo­lyamatosan megmaradni, a történelmi emlékezet közvetetten hozzájárult Szlovákia „furcsa kacskaringóihoz" az integráció folyamatában.14

A szlovák identitás tehát önképének pedig a „galamblelkű pásztornép" allegóriát választotta, a „magyar várossal" szemben a vidékhez kötötte magát,15 a dualizmus ko­rabeli magyar liberális haladással16 szemben a tradíciókhoz való kötődéssel vélte ma­gát meghatározni. Nem mellesleg az elnyomatottság érzetét nagyon mélyen plántálta bele a szlovákságba:

„A nacionalizmus Szlovákiában a rurális hagyományokkal, vallási konzervatíviz­mussal és nagyfokú sértettséggel, megbántottsággal párosul. Nem szabad alábecsülni a sértődöttséget, mint a szlovák nemzeti tudat alkotóelemét; ez főként a jóval fejlettebb és szervezettebb szomszédokkal való összehasonlításból ered, mely eredményeképp a szlo­vák nemzeti tudat elutasítással, befelé fordulással és ellenséges érzelmekkel telítődött, valamint a saját nemzet idealizálásával. Ez a fajta nacionalizmus gyakran romantikus vá­gyakban és illúziókban merül ki, ami tartós jelenség a szlovák politikai gondolkodásban."17

A választási attitűdök vizsgálatával ugyancsak arra az eredményre lehet jutni, hogy Szlovákia „a városiasodás és az iparosodás ellenére mentálisan és kulturálisan alapve­

160 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

tőén egy vidékies társadalom maradt."18 A szlovák nemzettudatnak ez a rurális jellege - ami a városi magyarosodással szembeni görcsös, komplexusos védekezésképp ala­kult ki19 - roppant erősen hagyományozódott át a későbbi korokra, olyannyira, hogy az sokáig megnehezítette az európai városi-polgári attitűdökkel (mint például a civil kezdeményezőkészség) való azonosulást.20

Az utolsó megjegyzést érdemes hangsúlyozni: idealizálás, illúziók - mindkét foga­lom alapvető jellemzője volt a 1993 után megszülető Szlovákia, valamint a meciarizmus Európa-politikájának.21

A fentiek alapján tehát elmondható, hogy az antidemokratikus lépésekkel szembeni gyengébb érzékenység, a külpolitikai kapcsolatok és elképzelések irrealitása, valamint a magyarellenes gondolkodásmód valamilyen szinten bele van kódolva a szlovák gon­dolkodásba, és - adott kormányzati összetételtől függően - Szlovákia Európa-politiká­jába is.

Fontos hangsúlyozni, hogy a konklúzió nem az, hogy Meciar személyes pszichológiá­ja egyértelműen a szlovák történelmi tudat terméke, hanem az, hogy egy Meciar-típusú Európa-politikát a szlovák társadalom vagy legalábbis egy része hajlamos elfogadni, ma­gáénak érezni. A politikai populizmus Szlovákia esetében (itt nem csak Meciarra lehet gondolni)22 ugyanis több, a történelmi emlékezetből eredő irracionális, de egyben tradicionális attitűdöt foglal magában, mint például az „összeesküvés-elméletek, a véde­kező reflexek és a gyanakvás, valamint a kollektív, ideológiai önsajnálat és a nemzeti mártirológia". Mindezen összetevők tisztán megjelennek a szlovák nemzeti mitológiában, „többek között abban a drámai-romantikus ideában, hogy a szlovákok, különösképpen nemzeti ve­zetőik, több mint ezer éven keresztül elnyomásnak voltak kitéve magyarok, csehek stb. részéről”.23

A továbbiakban áttekintjük a hagyományos szlovák politikai gondolkodáson alapu­ló Európa-politika főbb sarokpontjait, melyekben minduntalan visszaköszönnek ezek az állítások.

Az uniós tagság iránti igény mint felületes integrációpártiság

A legnagyobb tévedés, amelyet a szlovák Európa-politika elemzése kapcsán el lehet követni, a Meciar-féle antidemokratikus politikai stílus alapján feltételezni azt, hogy Meciar és kormánya ellene lett volna az euroatlanti integrációnak.

1994-ben Meciar pártjával (Mozgalom a Demokratikus Szlovákiért, HZDS) stabilnak bizonyuló, négy évig tartó koalíciót kötött a „Szlovák Munkások Szövetségével" (ZRS), illetve a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párttal (SNS). Ez utóbbi párt gyakran és nyíltan támadta az Európai Uniót, de ez a fajta hozzáállás explicite sosem nem kapott helyet a kormánypolitikában. 1995 elején jelent meg a kormányprogram, melyben alapvetően

2005. tavasz-nyár 161

Kollai István

nyoma sincsen semmilyen szeparatizmusnak, hiszen leszögezte, hogy a koalíció célja a mihamarabbi EU- és NATO-tagság elérése.24 Ez a szándék megfelelt nemcsak a HZDS- szavazók nagy részének akaratának, de a szélsőséges nacionalista SNS szavazói bázisá­nak igényének is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ugyanis, hogy mind a HZDS, mind az igen szélsőséges SNS esetében 70 százalék felett állt az EU-csatlakozást támogatók aránya (1994-es és 1998-as adatok). Csak a választási vereség utáni kényszeredett hely­keresésben vett fel az SNS és a HZDS csatlakozásellenes retorikát, de utóbbi esetében így is 55 százalékon stabilizálódott az uniós csatlakozást támogatók aránya.25

Az európai uniós tagságot tehát elvileg célként tűzte ki a meciari Szlovákia, a csat­lakozást elérése mint célkitűzés tehát nem volt vitatéma a szlovák politikai életen belül. Azonban a fentebb részletezett módon, illúziókon és romantikus vágyakon ala­puló terv alapján kívánta a meciari Szlovákia végrehajtani a csatlakozást. Az ezzel kap­csolatos politikai illúzió röviden abban foglalható össze, hogy a „szlovák politikai elit nemzeti nacionalista része külpolitikai tévedések, rossz helyzetértékelés alapján úgy ítélte meg, hogy Szlovákia stratégiailag és geopolitikailag olyan fontos és központi helyzetben van”, hogy az EU elvárásainak nemigen megfelelő belpolitikai helyzetkép ellenére is taggá tud válni.26 A geopolitikai helyzet túlértékelése és az antidemokratikus tenden­ciák tudomásulvétele - két jellemző vonás a Meciar-féle szlovák politikai gondol­kodásból,27 amelyeket később tovább részletezünk.

Oroszbarát tendenciák

A nagymorva eredetmítosz erőltetett és mitizált beültetése a szlovák köztudatba már korán, a XIX. században felszínre hozta azt a kérdést, hogy a magyar honfoglalás nél­kül a szlovákság a keleti kereszténységhez, a keleti kultúrkörhöz tartozna, és ebből az „eredeti" állapotból csak a magyar honfoglalás szakította ki a szlovák nemzetet. (A nagymorva eredet szlovák emlékezetpolitikában és társadalmi térhasználatban va­ló megjelenéséről lásd a Mellékletet.) Ha az európai történelem zömét alkotó 900 év a szlovákság esetében kényszerű kitérő, akkor az újjászületés jegyében vissza kell térni a keleti gyökerekhez - vélték sokan a korabeli szlovák értelmiségiek közül, kiváltképp a turócszentmártoni russzofil konzervatívok (Svetozár Húrban Vajansky Vajansky vezetésével).28 A keleti kereszténység, a „bizánci kultúrkör" ekkor egyet jelentett Oroszországgal, így Vajansky Vajansky és más meghatározó személyiségek is erősen oroszbarát politikát folytattak (innen a russzofil jelző). A túlromantizált oroszbarátság másik ideológiai-eszmetörténeti gyökere a pánszlávizmus, amely a szlovák értelmiség körében a többi szláv néphez viszonyítva jóval erősebben volt jelen, mivel nem volt olyan Kárpát-medencém kívüli anyaállam, melyre a szlovákság feltétel nélkül számít­hatott volna. Ezért logikus módon mély gyökeret vertek az idealizált pánszláv eszmék

162 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

(melyek első „kifejlesztője" Ján Kollár pesti evangélikus szlovák lelkész), amelyek - ha­sonlóan az ortodoxiához - egyet jelentettek az orosz kapcsolatok erősítésével.

Erre rakódott rá az oroszokkal közösen lefolytatott partizánháború, az 1944-es Szlo­vák Nemzeti Felkelés emléke, ami a felszabadulás/megszállás problémájának össze­tettsége ellenére meglepő módon a szlovák emlékezet legpozitívabban megítélt ese­ménye.29

A szlovák elit és értelmiség egy részénél tehát komoly hagyománnyal rendelkezett és vonzó külpolitikai alternatíva volt az orosz orientáció. Ehhez az a hibás - de a meciari mítoszok között erősen ható - geopolitikai meglátás is szükségeltetett, ami sze­rint Szlovákia stratégiailag kulcsszerepet játszik Nyugat és Kelet összekötésében, így mindkét félnek szüksége van e kis országra mint összekötőre.

Az oroszbarátság irányzata Meciar alatt főként retorikai szinten, szimbolikus politizálás­ban realizálódott.30 Emellett egyébként az orosz kapcsolat csupán abban manifesztálódott, hogy előnytelen szerződéseket kötöttek Oroszországgal, az energiallátás továbbra is kizáró­lag Oroszországtól függött, és a kézi vezérlésű, klientúraépítő privatizáció („kleptokrácia") jegyében az orosz tőke és a korrupció megjelent Szlovákiában. A reálgazdasági kapcsola­tok mindemellett ugyanúgy elhaltak, mint a többi térségbeli ország esetében.31

A hagyományos szlovák nemzeti gondolkodásból fakadó meciari gondolatvilág és a szlovák társadalom ítélete azonban alaposan eltért ezen a ponton. A lakosságnak jó­val több mint háromnegyede (1997-es, illetve 1998-as felmérések szerint) ugyanis el­utasította az Oroszországgal való katonai, illetve politikai szövetséget, így azt lehet mondani, hogy a meciari russzofil politikának nem volt komoly támogatottsága a la­kosság körében. (Első bukását is az okozta, hogy 1991 márciusában a parlament felha­talmazása nélkül folytatott tárgyalásokat szlovák hadiszállításokról a SZU irányába.32) Gazdaságilag pedig sem megalapozott, sem eredményes nem volt ez a politika: bár 1993-1997 között az import 20 százaléka származott Oroszországból, de ennek 72 szá­zaléka üzemanyag volt; míg az export volumene Oroszország irányába csak négy-öt százalékot tett ki, szemben az EU 25 százalékos részarányával.33

Semlegességteóriák a szlovák politikai gondolkodásban

Ha az orosz kapcsolat erősítésének nem is volt komolyabb politikai támogatottsága, a szeparatizmusnak, az izolacionista semlegességnek komolyabb helye volt (és van) a szlovákiai politikai gondolkodásban.

A „befelé forduló semlegesség" érzetét a hiányzó nemzeti történelmi eseménysort pótolni hivatott nagyon erős folklórhagyományok34 illetve a már bemutatott vidékies nemzettudat alapozzák meg. Pavol Lukác erre a „politikai provincionalizmus" kifejezést használja.35 A szlovák nemzettudatnak ez a rurális jellege - ami a városi ma­

2005. tavasz-nyár 163

Kollai István

gyarosodással szembeni görcsös, komplexusos védekezésképp alakult ki36 - roppant erősen hagyományozódott át a későbbi korokra, olyannyira, hogy az sokáig megnehe­zítette az európai városi-polgári attitűdökkel (mint például a civil kezdeményezőkész­ség) való azonosulást.37

Pavol Lukác nem véletlenül használja a „politikai provincionalizmus" kifejezést a szlovákiai elit Európa-politikája kapcsán,38 mivel az nem tud szabadulni attól az em­lékkomplexustól, hogy valaminek a részeként, belső tagjaként működik, és így nehe­zen találja meg a kapcsolatot a külvilággal, nehezen talál rá saját érdekeire és önérdek­követő magatartására.39

Mindezek miatt inkább visszautasító jellegű, szeparatista (vagy inkább izolacionista) attitűdökről lehet beszélni, mintsem a konstruktívabb hangzású semlegességről.40 Ez a hagyományos szlovák identitásra épülő Meciar-féle populiz- musban meg is jelenik, érdekes módon kellemesen megférve az EU-csatlakozás „igé­nyével". 1997-ben a szlovák etnikai társadalmon belül ugyanannyian helyeselték, hogy „Szlovákia deklarálja a semlegességét" (ez a válaszadók fejében feltehetőleg úgy jelent meg, hogy az ország ne legyen a NATO tagja), mint ahányan ellenezték (40-40 száza­lék). A pártszimpatizánsok között komoly különbséget találunk ennél a kérdésnél: az SNS-szavazók 70 százaléka helyeselt volna egy ilyen döntést (a semlegesség deklará­lását) 1997-ben, a HZDS és ZRS esetében is 50 százalék fölött van ez az arány, miköz­ben az SDK-nál 20 százalék alatt volt. A semlegességpártiság erősen korrelál az ala-

, csony végzettséggel, és a falusi lakóhellyel.41 Mint korábban már említettük, ennek a fajta semlegességvíziónak a külpolitikai stratégiaként történő megjelenését a geopoli­tikai realitások téves megítélése alapján legitimálták.42

Magyarellenes attitűdök

A hagyományos szlovák politikai gondolkodás Európa-politikájának fő pillérei közül utolsóként szerepel az, amely valójában az előzőeket is mind meghatározza: a magya­rokhoz való viszonyulás. A szlovák történelmi narratívából logikusan következik, hogy Magyarországra mint agresszív szomszédra tekintenek, a „900 év elnyomásra" pedig mint olyan negatív történelmi jelenségre, ami visszafogta fejlődésüket. Mivel a szlovák nemzet a magyarsággal való konfliktusok sorozatában alakult ki, a történelmi komplexusok, a bizalmatlanság, és az agagresszivitás feltételezése ma is kulcsszerepet játszanaik, és a szlovákiai magyarság a szlovák etnikai társadalom egy része számára nem kisebbségi kérdésként jelenik meg, hanem biztonság-pszichológiai problémaként43 „Évtizedekkel később, amikor Szlovákia megszabadul a kommunizmustól és függet­lenné válik, a magyar dominanciától való - valaha reális - félelem a szlovák társada­lom egy jelentős kisebbségének gondolkodását továbbra is komolyan befolyása alatt

164 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

tartja." A dél-szlovákiai szlovákságot komolyan féltik a magyarosodástól;44 az 1938-1944 közti magyar közigazgatás erőszakossága máig az „oral history" része. „A nyugati megfigyelő számára viszont a magyaroktól való félelem olyannyira ab­szurd, hogy az erre alapuló meciari politika mindenkiben elutasítást váltott ki."45

A magyaroktól való komplexusos, kisebbrendűségi érzéssel kevert félelem tehát erősen je­len van a szlovák társadalmi és politikai gondolkodásban. A szlovákság mintegy 70-80 százaléka ma is agresszív, expanzionista népként látja a magyarságot, különösen pedig a magyar államot, melynek ezeréves szenvedést köszönhet.46 Az utóbbi tizenkét év szlovák-magyar ügyei (státustörvény, Bős-Nagymaros, Benes-dekrétumok vitája, de legfőképpen a „tizenötmillió magyar miniszterelnöke" kitétel) úgy jelennek meg a szlo­vák nyilvánosságban, hogy visszaigazolják a komplexusos félelemérzetet. De nem kell konkrét politikai ügyeket keresni: a magyar nemzettudatnak a mindennapokban meg­jelenő elemei is könnyen támadónak és provokatívnak tűnnek a szlovákság szemében, mivel nem vesznek tudomást a szlovákság 1918 előtti létéről.47

Éles különbség van a pártok támogatói között abban a kérdésben, hogy a magyar­ság vajon „ugyanúgy az ország jólétében érdekelt-e, mint a szlovákság". Az állítást a HZDS 60, míg az SNS 70 százaléka utasította el 1999-ben, míg az SDK és SDL támoga­tói körének 66, illetve 53 százaléka értett ezzel egyet48

Összefoglalásképp a tanulmány mottóira lehet utalni, melyek röviden azt jelenítik meg, hogy a szlovák nemzeti identitás a magyarsággal való szembesítésre és az attól való megkülönböztetésre épül.

A társadalom fogékonysága a szlovák Európa-politikára

Felmerül a kérdés, hogy az uniós integrációs folyamat 1997-es csődje, illetve Meciar 1998- as bukása között milyen erős az összefüggés. Mivel a HZDS és az SNS 1998-ban együtte­sen csak négy százalékkal ért el rosszabb eredményt, mint 1994-ben, már eleve túlzás ko­moly bukásról beszélni, inkább az ellenzék sikeres összefogása volt a döntő tényező. Mindemellett a felmérések adatai érdekesen igazolják, hogy a szlovák Európa-politika be­mutatásakor annak részeként kell értelmezni az EU-csatlakozást közvetlenül befolyásoló belpolitikai eseményeket is. Ugyanis a lakosság a „külpolitikát" csupán a 12. legfontosabb témának ítélte meg a választások előtt,49 míg „az EU-csatlakozás első köréből történő ki­maradást" egy másik kérdéssorban ugyanekkor a második legfontosabb közügyi problé­mának tartották.50 Az integrációs folyamat elakadása összességében mégsem sorolható a Meciart megbuktató legfontosabb tényezők közé, főként mivel a szlovák lakosság Euró- pa-percepciója fejletlen51 (volt); a választási vereség oka elsősorban a rossz gazdasági helyzet lett. A választókorú népesség döntő többsége, 76 százaléka úgy ítélte meg, hogy Meciar négy éve alatt a gazdasági élet visszafejlődött; nagyjából ugyanennyien érezték

2005. tavasz-nyár 165

Kollai István

úgy, hogy saját életszínvonaluk süllyedt vagy stagnált.52 Egy 1998-as felmérés szerint a legnyomasztóbb problémakör Szlovákiában az életszínvonal kérdése, a második helyen a munkanélküliség állt, majd azt a „bűnözés, személyes biztonság hiánya" követte.53

Erre rátett egy lapáttal a meciarizmus antidemokratikus jellege: a lakosság 52 száza­léka ítélte meg úgy 1997 februárjában, hogy a demokrácia Szlovákiában veszélyben van.54 Ugyancsak a többség feltételezte azt - az előző négy év alapján - hogy a válasz­tás nem lesz fair. Az antidemokartikus attitűdök nemcsak az ellenzéket kovácsolták egységbe, de a választási hajlandóságnak is jót tett:, 1998-ban közép-európai szemmel nézve kiemelkedő (84 százalék) volt a részvétel a szavazáson.

Mindebből levonható az a tanulság, hogy a szlovák önképből és identitásból logiku­san adódhat az illúziók kergetése, a romantikus befelé fordulás, az oroszbarátság és a magyarellenesség, de ha az ennek megfelelő kormányzás a napi életvitelben hátrányt je­lent (például a gazdasági életben terjedő korrupció, a hatalommal szembeni kiszolgál­tatottságérzet vagy az Európai Uniótól való eltávolodás révén), akkor e kormányzási stílus vonzereje korlátozott. Valamint az is megállapítható, hogy a lakosság jelentős ré­sze nem ideológiai, hanem pragmatikus érdek-alapú Európa-politikát vár el.

Lehetőségek a szlovák Európa-politikában

1999-ben a lakosság fele úgy ítélte meg, hogy lehetetlen vállalkozás a visegrádi hárma­kat utolérni a csatlakozási folyamatban.55 Ehhez képest 2000. február 15-én megkez­dődtek a csatlakozási tárgyalások; 2001 nyarára pedig - megelőzve Lengyelországot és Észtországot - az összes fejezet megnyitásra került, sőt ebből 19 már ideiglenesen le is lett zárva.56 Mikulás Dzurinda és kormánya gyors pragmatizmussal és a lemaradástól való félelemtől hajtva elérte, hogy az ország 2004. január 1-én az unió tagja lehessen.

A ragmatizmus áll tehát szemben az autentikus szlovák nemzeti emlékezetből faka­dó politikai gondolkodással; a továbbiakban azt kívánjuk megvizsgálni, hogy ez utób­binak van-e valamilyen, reálisnak tűnő gondolati alternatívája. Létezhet-e a szlovák társadalom kollektív tudatát a hagyományos (Meicciar által politikai vezérfonallá tett) nézethez képest másképpen befolyásoló történelmi narratíva és világkép?

Kell-e új szlovák Európa-vízió? A nacionalista politikai gondolkodás továbbélése Bár 1998-ban Meciar elvesztette a választásokat, nem mondhatni, hogy az általa képvi­selt markáns nemzettudat és Európa-kép elvesztette társadalmon belüli támogatottságát.

2003-ban is a lakosság 80 százaléka érezte magát vidéki-kisvárosi identitásának, az etnikai szlovák társadalom 40 százaléka a magyar nacionalizmust emelte ki mint leg­inkább ellenszenves politikai orientációt, és 55 százaléka érzi magát részben vagy egészben a „keleti kultúrkörhöz tartozónak".57

166 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

A HZDS és SNS együttes támogatottsága 1994 és 1998 közt mindössze négy száza­lékkal csökkent (40,4 százalékról 36,1 százalékra). Vidéken (az 5000 főnél kisebb tele­püléseken) ez az arány kevesebb két százaléknál.58 27 százalékos eredményével a HZDS továbbra is a legerősebb párt maradt 1998 után, és csak a „Szivárvány Koalí­ció" váratlan egységességének volt köszönhető, hogy a választások után - szem előtt tartva Szlovákia EU-csatlakozási esélyeit - a parlamenti pártok nem voltak hajlandó- k koalícióra lépni vele "^fl-ben megrendezték az első közvetlen elnökválasztást, amelyen Meciar 45 százalékos eredményt ért el szemben Rudolf Schuster 55 százalékos eredményével - érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar szava­zókat leszámítva az etnikai szlovák társadalmon belül a két rivális nagyjából egyenlő támogatottsággal bírt.

Hasonlóan a meciari gondolatvilág továbbélésének tekinthetjük azt is, hogy egyes politikusok és politikai erők sikerrel vették át az EU szemében diszkreditált politikus helyét és szerepét a szlovák politikai életben. Elsősorban a Robert Ficó által alapított Smer (Irány) nevű politikai formációra kell gondolni, melynek Európa-képe és retori­kája sokban hasonlít a HZDS-éhez.59 2002-ben a közvélemény-kutatások alapján a Smert tartották esélyesnek a választási győzelemre még közvetlenül a szavazás előtt is, és bár végül nagy meglepetésre csak harmadik lett, a felmérések szerint azóta is stabi­lan vezeti a népszerűségi listákat mind a párt, mind maga Ficó.

Hasonló jelenségről beszélhetünk a 2004-es elnökválasztás kapcsán, ahol - a koalí­ciós jelöltek gyenge és nem egységes szereplése miatt - a második fordulóban Meciar ellenfele az az Ivan Gasparovic lett, aki korábban a HZDS prominense volt, majd az 1998-as választások előtt kegyvesztett lett, és önálló pártot (HZD) alapított. Bár a fel­mérések alapján nem őt tartották az esélyesebbnek, mégis megnyerte az elnökválasz­tást. Az eredmény meglepő volt, de ezt mégsem tekinthetjük alapvető politikai fordu­latnak, hiszen Gasparovic tipikusan meciarista politikus mind előéletét, mind retoriká­ját, mind politikai tevékenységét tekintve. így ha Meciar nem is, a „meciarizmus" 2004 után is újra megerősödött és jelen van a szlovák politikai életen belül. A populista men­talitás kulcsfontosságú politikai, pszichológiai és szociokulturális tényezője a szlovák valóságnak a XXI. század első éveiben is.

A tiszta pragmatizmuson alapuló Európa-politika lendülete és stabilitása viszont a továbbélő nacionalizmus mellett erősen kétséges; ezért is hangoztatja nem egy elemző, hogy egy olyan új identitás szükséges, mely hitelt ad és ideológiai hátteret a konstruk­tív Európa-politikának: „Sok múlik a szlovák eliten, hogy hogyan próbálja meg felfe­dezni Szlovákia európai tradícióit, vagy hogy a múltból mit tekintenek használhatónak."60

Ekkor tűnik viszont, hogy a szlovák politikai és kulturális elit nem populista-nacio­nalista része, illetve a társadalom véleményformálói - elsősorban a szlovák történelmi narratíva képlékenységénél fogva - annyira konfúz és egymással inkoherens világké-

2005. ta v a sz -n y á r 167

Kotlái István

pet, Európa-képet képviselnek,61 hogy bár a politikai támogatottságért vívott harcban kiegyenlítettek az erőviszonyok, a meciarizmussal azonosítható, a hagyományos szlo­vák identitásra épülő Európa-kép sokáig egyeduralkodó gondolatvilág volt - azzal szembe csak a rideg pragmatizmust tudták állítani. A továbbiakban azokat a jelensége­ket, tendenciákat mutatjuk be röviden, amelyek egy olyan olyan integráns szlovák identitás kialakítását célozzák, amely amely politikai gondolkodásában nem löki ki magát „tér és idő kontextusából".

A z önkép és az Európa-kép felfedezése a szlovák tudom ányos-kulturális elitben A szlovák tradíciók és történelem újrafelfedezése, újraértékelése legaktívabban és legegy­ségesebben a szlovák tudományos-kulturális élet terén ment és megy végbe. Elsősorban a történészeket, illetve történelmi irányultságú gondolkodókat kell említeni, mint a ko­rábban már idézett Lubomir Liptákot, Dusán Kovácot, Pavol Lukácot,62 Pavel Vilikovskyt, Rudolf Chmelt. A felsoroltak mindegyike relatíve aktívan vesz részt a nyil­vánosságot előtt zajló vitákban, ahol a magyar-szlovák, illetve a cseh-szlovák közös múlt felvállalása mellett állnak ki több vagy kevesebb intenzitással. Dusán Kovác szavaival él­ve, aki a történelmi Magyarországról (Uhorsko) szólva leszögezi: „a szlovák történelem ezen állam történetének része, jóllehet mindezidáig nem igazán tartották szem előtt ezt a tényt a történetírásban". Majd kijelenti azt is, hogy „a történeti magyar álam megteremtette a szlovák nemzet kialakulásának feltételeit". (...) „A szlovákok különálló etnikumként a különálló magyar ál­lam keretei közt fejlődtek."6̂ Hasonló, radikális és a meciari önképtől markánsan eltérő gon­dolatokat fogalmaznak meg a többiek is, és nem csak valamiféle „objektív tudományos igazság" keresése céljából, hanem azzal a szándékkal, hogy az hatással legyen a mai szlo­vák társadalmi tudatra, a szomszédokhoz és Európához való pozitív viszonyulásra.

Bár radikális változás nem tapasztalható, érdekes súlyponteltolódások mentek vég­be a szlovák történelemtanításban is.64 1989 előtt a csehszlovakizmus és a marxizmus jegyében oktatták a történelmet. 1993 után a Meciar-féle történelemszemléletet követ­te a Milan Durica által jegyzett történelemkönyv, mely a zsidóüldözések negligálása révén vált hírhedtté. A legújabb tankönyvek viszont megfelelő részletezettséggel szól­nak a korabeli Magyarország történelméről, természetesen folyton keresve benne a szlovákok történelmét is. Az eredmény egy sok helyütt zavaros vonalvezetésű, önel­lentmondásokkal tarkított történelmi narratíva, aminek mégis van egy nagyon fontos pozitív üzenete: a szlovák népnek - „valahol" a korabeli Magyarország helyén belül - ezeréves történelme van.65

A z önkép és az Európa-kép felfedezése a politikai elitbenHasonló tendenciákra, jelekre a fragmentált és képlékeny politikai életben is akadhatunk. Mikulás Dzurinda és pártjának prominens személyiségei tisztában vannak azzal, hogy valami pozitív példát kell szembeállítani a meciari mitológiával: „meg kell találnunk azt a

168 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

gondolkodásmódot, amely minket inspirál. Tradíciókra van szükségünk, amikre építeni tudunk,"66 Ezért előszeretettel hivatkoznak egyes szlovák gondolkodókra, akiket példaképül kíván­nak állítani a társadalom elé, hogy így kapjon a demokratikus gondolkodás pozitív tör­ténelmi alapot és legitimitást a szlovák gondolatvilágban; elsősorban Milan HodDa az a személyiség, akit Dzurinda és köre „Szlovákia George Washingtonja"-ként szeretne fel­tüntetni, magyar szemmel inkább a „szlovák Bibó Istvánnak" tekinthetjük.67 HodDa mint példakép egyet jelent a cseh-szlovák és a magyar-szlovák együttélés pozitívumként és értékes örökségként való felfogásával - ennek jele volt a politikus 2002. június 27-i újra- temetési szertartása Turócszentmártonban (Martin), ahol Dzurinda a magyar-szlovák, illetve a cseh-szlovák közös múlt „büszke vállalására" szólított fel.

Ennél sokkal látványosabb volt és egyben jóval nagyobb hatású Pavol Hrusovs- kynak, a szlovák parlament (nemzeti tanács) házelnökének az a beszéde, amelyet Szlo­vákia létrejöttének tizedik évfordulóján mondott el a parlament ünnepi ülésén.68

„Vitát szeretnék nyitni Szlovákiáról, de más formában, mint azt 1989 óta tesszük. (...) [Ko­rábban] elutasítottak és nagyra értékeltek, magasztaltak és kritizáltak, mítoszokat és démono­kat kreáltak sokáig és sokszor. Ma az a feladatunk, hogy elkezdjünk teremteni. Hogy megteremt­sük azt a képet, mely mélyen bennünk van, őseinkben van, országunkban van. És hogy ez alap­ján képesek legyünk befolyásolni Európa és a világ eseményeit."

Majd a Cirill-Metód-hagyomány bemutatása után azt hangoztatta, hogy a szlovák nemzet történelme a történelmi Magyarországéval azonos volt 900 évig: „Szlovákia nem a tárgya, hanem az alanya volt a történelmi Magyarországnak. Ennek köszönhetőén a nemze­tünk és országunk komoly tapasztalatot szerzett és részt vett minden olyan eseményen, mely Európát megmozgatta." Érezhetően új szlovák történelmi emblémákat kísérelt meg meg­fogalmazni: Szlovákia mint a kultúra egyik fellegvára a középkorban, a kereszténység védőbástyája a török korban, amikor 140 évig a mai Szlovákia területe volt Magyaror­szág központi területe. „Egy olyan birodalom része voltunk, melynek uralkodói között olyan fontos személyiségek vannak, mint Szent István, Károly Róbert, Mátyás király és Mária Teré­zia. Ők a mi királyaink is, és Szlovákia virágzott az uralkodásuk alatt. Ne lökjük el őket ma­gunktól, és ne hagyjuk, hogy bárki is elvegye őket."

Egy másik téma kapcsán is áttörés értékű állítás hangzott el: a második világháború utáni két nagy tragédia egyikeként a deportálásokat említette, a másik pedig a néme­tek kitelepítése és a magyarok elnyomása a kollektív bűnösség jegyében.

A beszéd mérföldkőnek tekinthető a szlovák Európa-politika alakulásában; de látni kell, hogy az nem Hrusovsky magányos69 és előzmény nélküli akciója, hanem egy ten­dencia része. Hogy mennyire tartós és erős tendencia ez, a jövőben dől el.

Mindenesetre Dzurindán és Hrusovskyn (illetve „szövegíróin") kívül meg kell em­líteni két másik politikust is, aki a fentihez hasonló szellemben befolyásolta Szlovákia Európa-politikáját: Rudolf Schuster államelnök (1999-2004) esetében ez kevésbé mar­kánsan és koncepciózusán volt megfigyelhető, inkább csak gesztusok szintjén jelent

2005. tavasz-nyár 169

Kollai István

meg. Budapesti látogatása során (2003. októberében) a Parlamentben magyarul mond­ta el beszédét, javaslatot tett a magyar-szlovák közös határ 2006 előtti megnyitására70 - ami a szlovák komplexusos gondolkodásmódot tekintve komoly tettnek számít - kassai polgármesterként a Márai-szobor felállítását személyesen (anyagilag is) támogatta,71 és kifejezetten aktív volt a Kassa-Miskolc együttműködés előmozdításá­ban. Komolyabb „életmű" áll ilyen szempontból Rudolf Chmel mögött, aki Csehszlo­vákia utolsó budapesti nagykövete volt (1990-1992), és 2000-től 2005-ig a kulturális mi­niszteri posztot töltötte be. Irodalmárként aktívan kutatta a magyar-szlovák kapcsola­tokat, a magyar-szlovák ellentétek eredetéről, identitásbeli tényezőiről számos publi­kációja jelent meg,72 kinevezése és stabil pozíciója mindenképpen jelzésértékű a szlo­vák Európa-politika szempontjából.

A z önkép és az Európa-kép felfedezése a „local iden tity" (helyi identitások) kifejlődésében és megerősödésébenVégül a helyi identitások erősödését kell megemlíteni mint olyan tényezőt, amely hozzájárulhat Szlovákia Európa-politikájának a megváltozásához. Szlovákia a pártpreferenciák szempontjából regionálisan korántsem egységes. Ez leglátványosab­ban a szélsőséges-nacionalista SNS esetében mutatkozik meg, ugyanis a pártnak 1998- ban (amikor elég jó eredményt ért el ahhoz, hogy szignifikáns különbségek alakulja­nak ki) három-négy százalékos támogatottsága volt Kassán, hat-hét százalékos Po­zsonyban. nyolc-tíz százalékos Kelet-Szlovákiában; 13-15 százalék körüli eredménye­ket ért el számos közép-szlovákiai kerületben, míg északnyugaton 15-20 százalékos eredmények is születtek, élen Zsolnával, ahol 23 százalékkal országos rekordot ért el az SNS.73

Ezek meglehetősen nagy országos különbségeket takarnak, és visszaigazolják máig tartó hatását annak, hogy a XIX. században az összes szlovák politikai mozgalom a mai Nyugat- és Közép-Szlovákiára koncentrálódott. A pártpreferenciák regionális el­térése egyben az önképet, az Európa- és a magyarságképet illetően is különbségeket jelent. Ezt kísérli meg bemutatni az l.ábra, amely az 1998-as választókerületi pártpre­ferenciákat kombinálja a pártszimpatizánsok magyarsághoz való viszonyulásával.74 Mint látszik, az ország északnyugati területén erőteljesebbek a magyarellenes attitű­dök - ez a terület volt a szlovák nemzeti mozgalmak bázisa 1918 előtt, majd a fennál­ló csehszlovák államrendet elfogadni nem tudó Hlinka-párt bázisa 1919 után.75 Kiraj­zolódik az, hogy egyes városi körzetekben - például Pozsonyban, Kassán, Nyitrán (1.), Besztercebányán (2.) vagy Eperjesen (4.) a magyarság „elfogadottsága" szignifi­kánsan jobb az átlagnál.76 Ugyancsak kirajzolódik a Szepesség is (3.), illetve a nyugat­szlovákiai határvidék (6.), ahol a nemzetek közti békés együttélésnek komoly hagyo­mányai vannak.

170 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

"A Szlovákiában élő magyarok ugyanannyira érdekellek, az ország jólétében, mint a szlovákok "

a válaszadók 30-40 százalékára becsülhető,

a válaszadók 40-45 százalékára becsülhető,

a válaszadók 45-50 százalékára becsülhető

a válaszadók 50-00 százalékára becsülhető,

a válaszadók több mint 60 százalékára becsülhető.

1. ábra: Becslés a magyarság szlovákiai elfogadottságáról

Szlovákián belül néhány területen a korábban erős „helyi identitások" feléledésének lehetünk tanúi - ezek a helyi identitások viszont magukban foglalhatják azt a fajta em­lékezetpolitikát, ami egy integráns Európa-politikának lehet az alapja. Elsősorban Po­zsonyt kell említeni, ahol a város saját jelképévé próbálja emelni a Szent Koronát mint az „évszázados soknemzetiségű koronázóváros" jelképét. (Évente úgynevezett koro­naünnepségeket rendeznek, a koronázási útvonalat az Óvárosban végig feltüntetik, és a szlovák főváros az EU-csatlakozást megelőző szilveszterét azzal ünnepelte, hogy a város felé kivetítette a korona lézerképét.)77 Ugyancsak integráns történelemszemléle­tet célzó társadalmi térhasználat és helyi emlékezetpolitika bontakozik ki a már emlí­tett Szepességben - például Thököly-ünnepségek rendezésével Késmárkon78 - illetve Kassán is. A helyi történelmi narratívákban74 a 900 éves múlt nagyon is kézzelfogha­tóan jelen van, telve valóban élő személyekkel és megtörtént eseményekkel.

Az állítással egyetértők aránya.

2005. tavasz-nyár 171

Kollai István

M ire van lehetőség m indezek alapján? Tanulságok m agyar szem m el.A fentiek alapján meg lehet állapítani, hogy van egyfajta „töredezett tendencia"80 a ha­gyományos szlovák önkép helyett egy olyan, integráns történeleminterpretáció felállí­tására, ami a szlovák politikai gondolkodást nem idegeníti el az európai kulturális és politikai értékek befogadásától,.

Ennek kulcsmomentuma, hogy a magyarságra nem mint elnyomókra tekintenek, hanem egy közös államban 900 éven át békés, szomszédos népre, mely csak 1867-1918 között követett „belső kolonizációs" terveket. Ez a fajta megközelítés a szlovák politi­kai gondolkodásban a Meciar nevével fémjelzett, a hagyományos szlovák önképen és komplexusokon alapuló populizmussal szemben reális ideológiai alternatívát kínál egy konstruktívabb Európa-politikához.

Magyar szemmel is érdekes tanulságokat lehet levonni mindebből. Először is, Ma­gyarországnak a határon túli magyarság érdekében jóval nagyobb hangsúlyt kéne fek­tetnie a kulturális külpolitikára, az interetnikus párbeszédre, hiszen a dolgozat elég egyértelműen bizonyítja, hogy a magyarsággal kapcsolatos történelmi komplexusok átitatják a szlovák társadalmat, és bázisát adják a magyarellenes politikai gondolkodásnak. A ma­gyarellenes politikai gondolkodás pedig, ha nem is kormányzati tényező egy adott pil­lanatban, a magyarság presztízsének rontásával a határon túl élő magyarokra (különö­sen a vegyes lakosságú területeken, illetve a városokban élőkre) asszimilációs nyomás­ként hat. Szlovákia politikai gondolkodása viszont olyannyira a magyarokkal szemben történő önmeghatározáson alapszik, hogy csak ennek átértékelésével alakulhat ki egy új Európa-kép Szlovákiában. A mai magyar társadalomnak, a kormánynak érdemes elősegítenie ezt a folyamatot,81 a mára elfogadottá vált „országimázs" építését pedig nem belföldön, nem is Nyugat-Európában, hanem a szomszédos államokban folytat­nia, és a kulturális külpolitikát ezzel a nemzetpolitika eszközévé tenni.

Ehhez azonban az általánosan jellemző, a szlovákságot negligáló magyar szemlélet- módnak is meg kell változnia. Egyrészt a szlováksággal kapcsolatos ismeretek bővíté­se révén (a közös magyar-szlovák történelmi motívumok ma nem részei a kollektív emlékezetnek), valamint a szemléletváltás révén: mind a szlovákoknak, mind a ma­gyarságnak is el kell fogadniuk, hogy az ezeréves Magyarország története nem kizáró­lag a magyar, hanem a szlovák nemzet történelme is egyben.82 Ennek tudatosításával lehet elérni azt, hogy ne bontakozzanak ki zsákutcába vezető viták egyes személyek, helyek, jelképek történelmi hovatartozásáról, illetve hogy a magyar közéleti diskurzus ne egy olyan monoetnikus történelemszemléletet sugározzon, amely a szlovákság szá­mára könnyen sértésnek és tudatos provokációnak, arroganciának tűnik.83

172 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

Melléklet

A N agy-M orva Birodalom a szlovák emlékezetpolitikában és a társadalmi térhasználatban Először a XVIII. században merült fel ez az eredetmítosz, akkor még a tanulmányban már említett „befogadó" elmélettel párosulva; az 1830-as években azonban már a ma­gyar elnyomás teóriáját egészítette ki. A Matica Slovenska, a szlovákság legfőbb kultu­rális szervezete ekkoriban választotta jelképéül (pontosabban „fedezte fel újra") a ket­tős keresztet, a mai szlovák címer főelemét, melyet felfogásuk szerint a bizánci kultúr­körből még Cirill és Metód közvetített nekik.

Hasonlóképpen megjelenik a Cirill-Metód-hagyomány más állami-nemzeti jelkép­pel kapcsolatban is, mint például az alkotmány preambulumában: „Mi, a szlovák nem­zet, emlékezve elődeink politikai és kulturális örökségére, illetve évszázados küzdelmeik­re a nemzeti fennmaradásért és az államiságért; valamint Cirill, Metód spirituális hagya­tékának, a Nagy-Morva Birodalom örökségének értelmében..."84

A kettős kereszt mellett a szlovák társadalom szemében a nagymorva hagyomány­ra utal85 Nyitra is, amelyet az ősi birodalom központjának tartanak, ezért a város szá­mos nemzeti-nacionalista tüntetés színtere, a főterén álló Pribina-szobor országos jel­kép, főtemploma pedig - ahol a hagyomány szerint Cirill és Metód tevékenykedtek - kultikus zarándokhely.86

Ha pedig bepillantunk egy történelemtankönyvbe (olyanba, amelyet a Meciar-kor- mány támogatásával adtak ki 1994-ben), akkor nemcsak azt láthatjuk, hogy a fent több­ször említett mitizálás hogyan jelenik meg a szlovák nemzettudatban, hanem azt is, hogy a Nagy-Morva Birodalomtól kezdve milyen felkelésmítoszok övezik a szlovák történelmi narratívát, melyek mind a szeparatizmust erősítik a politikai gondolkodás­ban:

„Az ellenállás elérte az egész országot. Fejszék és kövek támadtak lesből minden frankra. Láthatatlan kezek voltak minden gázlóban, melyek a támadókat a földre húz­ták. Minden olyan házra esett egy szikra, amelyben frankok szállásolták el magukat... Ez volt az első szlovák felkelésZ"87

2005. tavasz-nyár 173

Kollai István

Jegyzetek1 Juraj Migas, Szlovákia Magyarországra akkreditált nagykövete, személyes közlés. 2005. március 23.2 Mind a cseh kultúra híre, mind a '68-as prágai tavasz miatt Csehország meglehetősen pozitív meg­

ítélés alá esett a kilencvenes évek elején.3 Karen Henderson: Slovakia - Escape from the invisibility. London-New York 2002. 86-87. o.4 IVÓ (Institút pre verejné otázky): Slovakia 1998-1999. A Global Report on the State of Society.

Bratislava2002.148. o.5 Bútorová, Zora (szerk.): Democracy and Discontent in Slovakia: A public opinion profile of a country in

transition. Bratislava 1999. 83. o. (Továbbiakban: Democracy and D iscontent...)6 Lukác, Pavol: Dejiny a zahranicnd politika v Strednej Európe. (Történelem és külpolitika Közép-Euró-

pában.) Kalligram, Pozsony-Bratislava 2004. 311. o.7 A cseh szál gyenge jelenlétét a dolgozatban az indokolja, hogy a cseh-szlovák kapcsolatok intenzi-

vitásuk ellenére nem tematizálják a politikai életet.8 Magyarország kapcsán azt a helyzetet szokták Hungarus-tudatnak nevezni, hogy egy nem magyar

anyanyelvű személy a magyar állam történetét, sorsát magáénak érzi, a magyar állammal mint in­tézménnyel azonosul, de a magyar nyelv használatát vagy elsajátítását nem érzi szükségesnek. A közép- és kora-újkorban ez általánosan jellemző volt.

9 „Nyelvében él a nemzet" - így terjedt el magyar részről a modern nemzettudat jelszava, ami a szü­letőben lévő szlovák nemzetnél ugyanolyan evidencia, követendő norma vo lt: „Nyelvünkben van fajunk minden eredete, itt vannak az örök hangok!" - mondta a liptószentmiklósi petíció 1848-ban.

10 Halbwachs, Maurice: The invention of tradition című könyve után ezt a nemzetfogalom „konstrukti­vista" megközelítésének nevezik. Anthony D. Smith: A nacionalizmus és a történészek. Regio, 2000. 2. sz.

11 Ez a XVIII. században a szlovák nyelvű, de Hungarus-tudatú írók, tudósok között általánosan el­terjedt és terjesztett „befogadó" elmélet volt, aminek keretében olyan történelemmagyarázatot kre­áltak, miszerint a szlovákok - a morvák ellen - hívták be a Kárpát-medencébe a magyarokat, majd közös államot alapítottak. (Lásd Bél Mátyás, Juraj Papánek, Juraj Sklenár műveit az 1700-as évek­ből, vagy hasonló szellemben a Nova skola Slovenska tagjainak, elsősorban Ludovit Kubámnak a mű­veit.)

12 Strúrtól származik a mottóban idézett mondás: „Szlovák az, aki nem magyar".13 Hamberger Judit által használt kifejezés. A „régi szlovák nemzet" fiatal államisága. In: Nemzeti iden­

titás és külpolitika Közép- és Kelet-Európábán. Budapest 2003.14 Hamberger Judit: Nem alternatíva, hanem szükségszerűség - a szlovákok kacskaringós útja az Európai Uni­

óba. TLI-füzetek, 2004 Budapest. 1-3. o.15 Dusán Kovác: Szlovákia története. Pozsony 2001.16 A reformkori magyar liberalizmus és a magyarosítás összefonódására adott reakció volt a

tradicionalizmus felé fordulás. Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika 1867ssl918. Pozsony, 1995.

17 Harris,Erika : Nationalism and Democratisation: Politics of Slovakia and Slovenia. Hampshire, UK, 2002. ll l .o .

18 Szomolányi, Sona-Gould, John A. (szerk.): Slovakia: problems o f democratic consolidation and the struggle for the rules of the game. Pozsony-Bratislava 1997.125. o.

19 A dualizmus korabeli szlovák nemzeti mozgalom ezért is alakította ki központjait hegyi kisvárosok­ban (Turócszentmárton, illetve Liptószentmiklós), melyek társadalmi mobilitás híján az asszimilá­ciótól relatíve védve voltak. Turócszentmárton, bár kisváros maradt, ma is a szlovák kultúra egyik fellegvárának számít.

20 Érdekes megjegyzés ehhez a kommunista modernizáció eredménye: „az ipari - főként nehézipari - vállalatokat egy rurális, tradicionális környezetben építették fel, és nem párosult valódi urbanizációval... a tradicionális kapcsolatok, szociális hálók és életstílus tovább élt... úgyhogy nem a vidék lett urbanizálva, in­

174 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

kább a városok ruralizálva." E. Harris, i. m. 111. o. Megint csak jó példa erre Pozsony, amelyet „egymil­lió szlovák városának" terveztek, ezért számos környező' falut építettek át panelnegyeddé, és kötöt­tek össze széles utakkal. A város azonban „nem nőtte bele" magát az eltervezett méretekbe, ezért Pozsony külső negyedei, különösen a dombos északnyugati oldalon egész bizarr összhatást kelte­nek, az erdőkből magasodó panelcsoportokat széles, üres utak kötik össze, semmiképp sem a civil­urbánus életmódnak megfelelő életteret alakítva ki.

21 Krekovicová, Eva: Identities and myths of a new statehood in Slovakia after 1993 (Outline of „The Slovak Mythology" at the mülenium turn). Slovak Ethnology, 2002. 2. szám, 147-170. o.

22 Itt vissza lehet utalni a politikai struktúrák kiforratlanságára, aminek eredményeképpen egyes po­litikai elemzők szerint a demagógia a centrumpártoknál is jelen van - megalkotva a „centrista populizmus" fogalmát. Peter Ucen: Centrist Populism as a new competitive and mobilization strategy in Slovak politics. In: Olga Gyárfásová-Grigorij MeseGnikov: Party government in Slovakia : experience and perspectives. Bratislava 004. 45-73. o.

23 Duin, Peter van-Polacková, Zuzana: Submission, survival, salvation: The political psychology of natio­nalist populism in post-communist Slovakia. Graz 2001.

24 Hamberger Judit, i. m. 7. o.25 Slovakia (1998-1999), 153. o. 1998 áprilisában az SNS-szavazók 74 százaléka, a HZDS szavazók 76

százaléka támogatta az EU-csatlakozást, az országos arány 79 százalék volt.26 Hamberger Judit, i. m. 9. o.27 A továbbiakban, mivel nem csak Meciarhoz köthető a hevével fémjelzett politikai stílus és tartalom,

többször „Meciar-féle politikai gondolkodás" szerepel.28 A szlovák történelmet érintő általános kérdésekről a továbbiakban: Dusán Kovác: Szlovákia történe­

te (Pozsony, 2001); illetve Szarka László: A szlovákok története (Budapest, 1994) című művekben.29 Harris, Erika: i. m. 195. o.: a lakosság 59 százaléka ítéli az SNP-t egyértelműen pozitív történelmi

fordulatnak. (Többek között azért is, mert ekkor állt helyre Szlovákia egysége.) A szlovákiai „társa­dalmi térhasználatban" komoly hely jut a felkelésnek: minden nagyobb városban van „Námastie SNP", azaz SNP tér, valamint számos helyen áll emlékmű, vörös csillaggal illetve sarló-kalapáccsal.

30 Szomolányi-Gould, i. m. 1997. 220-224. o.31 Henderson, Karen: The escape from invisibility. London 2002.105. o.32 Uo.33 Kimakova, Alena: Slovakia's international trade and structural change from the perspective of EU

integrational considerations. Slovakia's internal trade and structural change... CEU Thesis, Budapest, 1997.

34 A „folklórnemzet" mint szlovák önkép nagyon plasztikusan jelenik meg a pozsonyi Slovenské Národné Múseumban (Szlovák Nemzeti Múzeum), melyben lényegében csak a paraszti életmód­dal kapcsolatos emlékek kaptak helyet (miközben számos múzeum és több kastély is van Szlová­kiában, melyek hatalmas és gazdag tárlatanyaggal rendelkeznek.

35 Lásd 38. lábjegyzet.36 Lásd 19. lábjegyzet.37 Lásd 20. lábjegyzet.38 Lukác, Pavol: Slovakia's Historical and Political Identity on the Verge of its Integration into the EU.

Slovak Foreign Policy Papers, 2004. tavasz, 89-90. o.39 Uo.40 Uo. A szerző éppen az alternatívákat hiányolja.41 Democracy and Discontent... 186-187. o.42 Wlachovsicy, Miroslav: Szlovákia - az elszalasztott lehetőségek országa. Pro Minoritate, 1997. évi kü-

lönszám. „Nélkülünk nem megy"; illetve „Ha nem akarnak minket Nyugaton, Kelet felé fordu­lunk" - mondta Meciar a szlovák külpolitikáról.

43 Érdemes felidézni Seton-Watson százéves mondását, aki szerint a szlovák politikai elit olyan, mint egy védtelen állat, melyet egy boa-constrictor (azaz a magyarság) teljesen megbénít a tekintetével. Ugyanezt a kérdést foglalja egy sajátos biztonságelméleti modellbe.

2005. tavasz-nyár 175

Kollai István

44 A szlovák nemzettudat ezen pszichológiai tünetei inkoherens, zavaros formában nem csak a „nacio­nalista" szlovákokban vannak meg. A SM E szlovák liberális napilag egyik szerkesztó'je szerint pl. a magyar-szlovák kapcsolatok fő problémája a dél-szlovákiai szlovákok elmagyarosítása. A trianoni bé­ke igazságtalanságának hangsúlyozása magyar részről ugyancsak sok szlovák fejében úgy jelenik meg, mint valami irredenta vágy a határok megváltoztatására és Nagy-Magyarország megalkotására.

45 Henderson, Karen, i. m. 73. o.46 Huncík Pétert idézi Csepeli György: Emberek vetése. Budapest 2003. 59. o. A könyv egyik esszéje a

közép-európai félelemkomplexusokat boncolgatja (67-80. o.). Itt kell kiemelni, hogy a félelem Kö- zép-Éurópában a nemzeti identitás tipikus alkotóeleme (Kiss Gy. Csaba: Nálunk és szomszéd nem­zeteknél. Pécs 1994), de a szlovákság esetében a fenti okok miatt domináns szerephez jutott.

47 Legjobban a szlovák nacionalista irodalom révén lehet feltárni ezeket a neuralgikus pontokat. (Jergus Ferko: Madarské sebaklámy. Martin 2003, ill. Viliam Fábry: O Slovákoch a maíaroch. 100 otázky a 99 odpovedy. Bratislava 1997.)

48 Slovakia 1998-1999, 159. o.49 Slovakia 1998-1999, 139. o.50 Democracy and D iscontent... 59. o. A lakosság 54 százaléka sorolta az integrációs kudarcot a legfon­

tosabb problémák közé. A meciarizmus szempontjából tanulságos, hogy mi állt ez utóbbi felmérés eredményeképp az első helyen: „a vállalkozók zsarolása, gengszterség." A szervezett bűnözés ter­jedését, a gazdasági maffia elburjánzását a lakosság általánosan az „orosz kapcsolatnak" tudja be.

51 Meciar sokáig azt kommunikálta, hogy a tárgyalások sikeresen zárultak. Nem tudni, hogy mennyi­re hittek neki, de a csatlakozás elakadása kapcsán csak a lakosság mintegy 40 százaléka ítélte meg úgy, hogy ez negatív hozadékkal jár az ország számára. A többi nem tudta megítélni vagy semle­gesnek tartotta ezt az állapotot.

52 Slovakia 1998-1999 ,137. és 140. o.53 Slovakia 1998-1999, 139. o.54 Democracy and D iscontent... 115. o.55 Slovakia 1998-1999, 142. o.56 Javorcík, Peter: Accession Negotiations of Slovakia. Political and economic consequences o f the Slovak

membership in EU and EMU. Graz 2001. (konferenciakiadvány) 73-98. o.57 Gyárfásová-MeseDnikov, i. m. 135. o.58 Duin, Peter van-Polacková, Zuzana, i. m. 6. o.59 Mivel a Smer még nem jutott hatalomra, nehéz megmondani, hogy mennyiben beszélhetünk a párt

esetében taktikai jellegű népszerűségnövelésről és mennyiben koncepciózus euroszkepticizmusról, illetve magyarellenességről. Az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy maga Ficó jóval professzio­nálisabb politikusnak tekinthető, mint Meciar. A Smer mindenestre populista módon felhasználja a „magyar kártyát" kampányaiban.

60 Lukác, Pavol, i. m. 87-89. o.61 Számos nyilvános polémia visszaigazolja ezt a képlékeny sokszínűséget. A helyszűke miatt konk­

rét példaként a szlovák államiság kezdetének megítélését érdemes említeni (a már bemutatott nagy­morva interpretáció mellett 1919, 1939, 1945, 1968 vagy 1989 verseng egymással), vagy a csehek megítélését a szlovák fejlődésben. Ezeket az értelmiségi vitákat a Slovak Spectator online változatán is nyomon lehet követni. A csehekhez való viszony nem vált a fiatal szlovák állam Európa-politiká­jában komoly tényezővé, de annál többet vitázik a szlovák értelmiség a csehekkel való kapcsolatról, ill. a csehszlovák történelem pozitívumainak befogadásáról (lásd Milan Hodza esetét). Ezek a viták borzasztó szélsőségek között zajlanak (pl. arról, hogy nem volt értelme függetlenné válni), aminek az eredménye a különböző tradíciók, értékek és szterotípiák kavalkádja, egy polemista szerint: „az értékek abszurd gulyáslevese." (Milan Sútovecet idézi a Democracy and Dicontent..., 205. o.)

62 Lukác, Pavol (1970-2004): történész, politológus, a Slovak Foreign Policy Affairs volt szerkesztője.63 Dusán, Kovác, i. m. 73. o64 Ciprianova, Elena: Perceptions of self and other: the construction of national identity in Czech and Slovak

history textbooks the 1980s and 1990s. CEU Thesis, Budapest 1999.

176 Külügyi Szemle

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004

65 A zavarosság és önellentmondás talán túl kemény szavak. A szlovák történelemtanítás egy szinte megoldhatatlan technikai problémával küszködik: a történelmi Magyarország és azon belül a szlo­vákság történelmének bemutatására. A területi körülhatárolhatóság nem egyértelmű, ezért sok he­lyütt (pl. mohácsi csata) az „összmagyar" (vagy inkább közös szlovák-magyar) történelmet mutat­ja be mint a szlovák történelmi eseménysor részét, néha pedig csak a mai Szlovákia területére kon­centrál (például „Habsburg-ellenes háborúk Szlovákia területén, 1593-1606"). Eleve nagyon zavaró a szlovák történészszakma részéró'l, hogy Szlovákia területét a középkori térképekre is berajzolják, és a Szlovákia kifejezést - hasonlóan a Bratislavához - anakronisztikusán használják. Lehet hogy a cél csupán segíteni a tanuló tájékozódását a térképen, de ennek eredményeként úgy hihető, mintha Szlovákia mint entitás már akkor is létezett volna. Ezt eró'síti az a szlovák önbecsapási kísérlet, hogy „szlovák" államiságuk folytonosságát keresik az elveszett 900 évben.

66 Wlachovsky, Miroslav, Dzurinda külpolitikai tanácsadója. Kijelentése Milan Hóddá szlovákiai újra­temetése kapcsán hangzott el. http://www.slovakia.org/news/0206-l.htm.

67 Nie, Milan: Milan Hóddá és Bibó István: Két elképzelés a II. világháború utáni Közép-Európáról. Pro M inoritáié, 1997. különszám. Hóddá tagja volt az 1918 előtti magyar parlamentnek. A két világhá­ború közti csehszlovák államban szinte végig kormánytag, 1935 után miniszterelnök. A szlovák nemzeti érdekek érvényesítéséért machiavellista stílusban tudott küzdeni (ld. 1919-es budapesti tárgyalásai), de - Eduard Benessel szemben - a közép-európai együttműködés őszinte pártolója.

68 http://www.nrsr.sk/appbin/Tmp/prejav%20Eng%202.doc A szlovák parlament (Národná Rada) honlapja.

69 A beszéd írásában részt vett Peter Zajac irodalomtudós, 1998 előtt az ellenzéki Demokrata Párt DS(DS) vezető politikusa, majd a Humbold Egyetem professzora, irodalomtudós; Milan Zemko tör­ténész, akadémikus, a parlament házelnöke 1990 után; Jan Carnogursky, korábban szlovák minisz­terelnök, igazságügyminiszter és a KDH elnöke; és Frantisek Miklosko, a szlovák parlament koráb­bi elnöke. A házelnöki beszéddel hasonló véleményük más téren is érezhető. Miklosko utóbb például 2001-ben részt vett az Esterházy Jánosról tartott megemlékezésen Budapesten. 2005. május 12-én Budapesten Szent-Adalbert díjjal tüntették ki, ahol „a maga nevében" kijelentette: bocsánatot kér a szlovákiai magyaroktól a világháborút követő meghurtolásuk miatt.

70 HTMH sajtófigyelő, www.htmh.hu/observer.71 Szilvássy József: M agyar szobrokat állítanak Szlovákiában. 2003. november 6. www.nol.hu.72 Például a Nagykövet voltam Magyarországon (Kalligram, Pozsony 1997) melynek szlovák címe - Moja

madarská otázka, a. m. Az én magyarkérdésem - beszédesebb vagy a még csak szlovákul megjelent Moje slovenské pochybnosti - Szlovák kétségeim (Kalligram 2004).

73 www.statistika.sk.74 Egy 1999. januári felmérésen (Slovakia 1998-1999 ,159. o.) a különböző pártok szimpatizánsainak a

következő állításra kellett reagálnuk: „A Szlovákiában élő magyarság ugyanannyira érdekelt az or­szág jólétében, mint a szlovákok." Az eredményt kombináltuk az egyes pártoknak az 1998. évi vá­lasztáson elért helyi eredményeivel, így kirajzolódott egy - sok szempontból hiányos és torzított - becslés a magyarsághoz való viszonyulás kapcsán.

75 Szomolányi-Gould, i. m. 22-23., 124-125. o.76 Nehéz ennyi információ alapján megállapítani, hogy a „pozitívabb" eredménynek mi az oka: e vá­

rosokban kisebb általában az etnikai alapú politizálásra való fogékonyság, vagy pedig kifejezetten a magyarsággal szembeni politikának gyengébbek a bázisai. Ez utóbbinak adna alapot, hogy a vá­rosokban a magyar nyelv használata, a „magyar élet" erősen volt jelen 1918 előtt, a családi emléke­zetek része az idősebb generációk részleges magyar nyelvűsége, e városok dualizmus kori fejlődé­se és általában a többnemzetiségű múlttal való mindennapos szembesülés az utcán, tereken, teme­tőkben.

77 Ugró Miklós: Pozsonyi korona. Magyar Nem zet, 2004. január 4. Molnár Róbert: A magyar Szent Ko­rona lebeg a szlovák főváros felett. M agyar Hírlap, 2003. december 30.

78 Kiss Gy. Csaba, személyes közlés. 2005. június.79 Helyi kiadványokban, a helyi lakosságnak illetve a turistáknak szóló ismeretbővítő lektűr iroda­

2005. tavasz-nyár 177

Kollai István

lomban. Legjobb példája ennek az a Pozsonyt bemutató könyvsorozat, mely a Pozsonyt egynemze- tiségű szlovák fővárossá változtató éveket „a rombolás éveinek" nevezi. (Mikulás GaOo-Stefan Holcík-Otto Zinser: Bratislava pred sto rokmi a dnes. Pozsony-Bratislava 2003.)

80 Annyiban nevezhető töredezett tendenciának, hogy ez a fajta „integratív történelemszemlélet" a szlovák közéleten belül nem jelenik meg egységesen, nem tematizálja a közbeszédet, és nem álla­píthatók meg a határai egyértelműen. Például önellentmondásai révén nem feltétlenül vezet a mai magyarság pozitívabb megítéléséhez. Intő jel, hogy a fiatalabb szlovák generációk között az etnikai intolerancia ugyanolyan szinten van jelen, mint az idősebbek esetében. (Miközben a vidékies, autoriter, izolacionista és Nyugat-ellenes gondolati attitűdök egyértelműen gyengülnek.) The 1998 parliamentary elections and demmocratic rebirth in Slovakia. Martin Bútora, Grigorij MeseGnikov (szerk.) IVO, Pozsony-Bratislava 1999.

81 Minimálisan elvárható ilyen téren, hogy a magyar kormánypolitika legalább ne adjon alapot (leg­többször csak verbális) tetteivel a magyarokkal szembeni komplexusoknak. Érdemes Pavol Hru- sovsky és Rudolf Chmel nyilatkozatait figyelembe venni, akik hiteles vitapartnernek tűnnek ebben. („A magyarok különös érzéketlenséggel nem méltányolják a szomszédos országok történelmi félelmeit", még ha azok alaptalanok is - mondta Chmel a státustörvénnyel kapcsolatos magyar politikai magatar­tás alapján vagy Hrusovsky a 2005-ös Gyurcsány-kijelentés kapcsán: „Az autonómia kérdését beárnyé­kolják a m últ sérelmei. Fel kellene oldani végre a történelmi bizalmatlanságot és feszültséget, ám az ilyen ki­jelentések ezt nem segítik elő.")

82 E szemléletváltásnak valójában komoly hagyományai vannak szlovák részről: a XIX. században, a kiegyezésig erősen jelen volt a magyar-szlovák együttélésre mint történeti narratívára épülő szlo­vák identitás (lásd 10. lábjegyzet). Végül a dualizmus kori erőszakos nemzetiségi politika sodorta defenzív és elutasító gondolkodásmódba a szlovák nemzeti mozgalmakat.

83 A tanulmány a Nem zetközi kapcsolatok PhD-program, 2005 keretében készült.84 http: / / www.vescc.com/constitution/slovakia-constitution-eng.html.85 Ennek a logikának a mentén merült fel a második világháború után a külügyminiszterek 1946. áp­

rilisi londoni konferenciáján a csehszlovák fél részéről az az igény, hogy Magyarország a címeréből vegye ki a Szlovákiára emlékeztető kettős keresztet és a hármas halmot.

86 Zajonc, Juraj: Mesto a spolocensko-historické procesy (Esettanulmány Nyitráról) Slovensky Národo- pis 2002. 3. sz.

87 Findor, Andrej: (De)constructing Slovak National Mythology. Sociológia, 2002. 3. sz. 201. o.

Résumé

C onstra in ts and opportunities in the Slovak Eiirope-policy, 1993-2004

The author interprets Europe-policy very broadly: it is not only a foreign political strategy, but it is also an approach to Europe as a distinct cultural-political identity. The goal is not the chronological discussion of the Slovak political events, but it is to analyze their socio-cultural background.

It became clear after identifying the elements of former Prime Minister Vladimir Meciar's nationalist-populist political thinking - anti-Hungarian, pro-Russian, ideas of neutrality, the survival of rural identity, etc. - that the deficits of politival thinking can

178 Külügyi Szemle

Résumé

be traced back to the romantic-mythical collective historical consciousness. This deformation of the collective historical consciousness is related to the fact that the Slovak national movement emerged in the conflicts with the Hungarians, the Hungarian national policy, and Hungary itself. That is why the Slovak historical narrative has never accepted a series of historical events which was common with the Hungarians; instead, it formed a mythical self-image. Its result is a way of thinking which is still uncertain regarding values, and which provides a fertile soil for populistic political ideas.

The pragmatic, pro-Union political force, which came into power in 1998, has no mature ideological background. There is a weak tendency which attempts to revise the former and traditional way of thinking and wishes to create a Slovak national identity based on a stable European set of values by establishing an 'integrative view of history'. It incorporates the acceptance of the common Hungarian-Slovak past and its treatment as a valuable legacy. It is also a great opportunity for the Hungarian foreign policy: the negative image of the Hungarians can be improved by supporting this process and by engaging in debates on identity, as well as by a conscious inter-ethnic communication. At the same time, it may also serve to decrease the anti-Hungarian complex among a number of Slovaks. The most important conclusion of the essay is that cultural foreign policy should become one of the most important tools of a nation- policy which intends to promote the survival of the Hungarians beyond the borders of Hungary proper and to improve their living standard. The basis of such a policy can be provided by a most thorough understanding of the Slovak nation.

Bindungen und M öglichkeiten in der slowakischen Europapolitik, 1993-2004

In der Studie wird der Ausdruck Europapolitik umfassend interpretiert: nicht nur als außenpolitische Strategie, sondern auch als Verhältnis zu Europa als zu einer spezifischen kulturellen-politischen Identität. Das Ziel der Analyse ist in vorliegendem Fall nicht die chronologische Behandlung der slowakischen politischen Ereignisse, sondern die Erschließung ihres soziokulturellen H intergrunds und ihre Untermauerung durch Angaben.

Bei der Bestimmung der Faktoren des nationalistisch-populistischen politischen Denkens nach Meéiar - Ungarnfeindlichkeit, russischfreundliche Tendenzen, Neutralitätstheorien, das Fortleben der ruralen Identität usw. - ist es offensichtlich geworden, dass die Defizite des politischen Denkens vom romantisch-mythisierten kollektiven Geschichtsbewusstsein abgeleitet werden können. Die Deformiertheit des kollektiven Geschichtsbewusstseins diesen Typs hängt aber damit zusammen, dass die slowakische nationale Bewegung aus der Reihe von Konflikten mit dem Ungarntum,

2005. tavasz-nyár 179

Résumé

mit der ungarischen nationalen Politik bzw. mit Ungarn herausgewachsen ist. Das slowakische historische Narrativ hat deshalb keine mit dem des Ungarntums gemeinsame Reihe von historischen Ereignissen akzeptiert, stattdessen hat es ein mythisiertes Bild von sich selbst herausgebildet. Das Ergebnis hiervon ist eine bis zur Gegenwart in der Wertewahl unsichere Denkweise, die einen guten Nährboden für die populistischen politischen Tendenzen darstellt.

Die im Jahre 1998 an die Macht gelangte pragmatische, für die Union eingestellte politische Tendenz verfügt über keine ausgereifte Backgroundideologie. Es gibt eine schwache Tendenz, die die frühere traditionelle Betrachtungsweise zu revidieren versucht, und mit der Herausgestaltung einer „integrativen Geschichtsbetrachtung" eine auf einer festen europäischen Wertordnung beruhende slowakische nationale Identität schaffen will. Diese beinhaltet auch die Akzeptierung der ungarisch­slowakischen gemeinsamen Vergangenheit und den Umgang mit ihr als wertvolles Erbe. All das stellt für die ungarische Außenpolitik eine ernste Möglichkeit dar: mit der Förderung dieses Prozesses, mit der Führung der Identitätsdiskussionen und mit der bewussten interethnischen Kommunikation kann das negative Bild vom Ungarntum verbessert und die als Komplex vorhandene Ungarnfeindlichkeit verringert werden. Die wesentliche Schlussfolgerung der Studie besteht gerade darin, dass die kulturelle Außenpolitik zu einem wichtigen Instrument der nationalen Politik werden soll, die das Fortleben des Ungarntums jenseits der ungarischen Landesgrenzen und seiner Lebensqualität verbessern soll, die Grundlage hiervon kann nur das gründlichere Kennenlernen der slowakischen Nation bilden.

180 Külügyi Szemle