ERDÉLYI T U D O M Á N Y O S FÜZETEK 168. 8Z.

LAKODALOM A KALOTASZEGI MAGYARVALKÓN

IRTA

NAGY JENŐ

KOLOZSVÁR, 194S A Z E R D É L Y I M Ú Z E U M - E G Y E S Ü L E T K I A O A S A

Különlenyomat

az ERDÉLYI MÚZEUM 1943. évi 3—4. számából

2

#'í*

* .-'ÍV-* %^ y

1S43. ^'M^i^M.

FtldSt küdó : N«<y JwA

MiiMm R,-T. Kolotnir. 3241, (Nromdai i, r.i Major J Ú I M Q

M a már sokkal egyszerűbb a valkói lakodalom, mint régen volt.* Ennek oka nemcsak a gazdasági viszonyokban, hanem a város egyre jobban érvé­nyesülő hatásában is rejlik. Csak nagyritkán és csak nagyobb gazda házá­nál fordul elő manapság, hogy mindennek úgy megadják a módját, amint ez még a régi valkói lakodalmakkor szokás volt; ezeknek emlékét m á r csak a falu vénebbjei őrizték meg. Mostanában nem -egyszer megtörténik, hogy a legény egyszerűen megszökteti a leányt, sokszor éppen a szülök beleegyezé­sével, akármit is beszéljenek róluk a faluban. Ezzel megtakarítják azt a sok költséget, mely a lakodalommal járna. Ezért is egyeznek bele, különösen szegényebb családoknál a leány megszöktetésébe.

Valkói tartózkodásom alatt, 1937-ben, alkalmam volt résztvenni két módosabb család gyermekének lakodalmán; erről az alábbiakat jegyeztem fel.

„Nagy dendendóciávál menyen"-mesélt^, mikor a laJcodalom elözraé-nyeiről kérdezősködtem. A le^gin (legény) először kitapasztajja (kiíapasatalja) a léjánt (leányt). N e m könnyű dolog biziony ez, mert sok vetélytársa akad, s megtörténhetik, hogy a leány n e m őt „szereti ki cimboráji" közül. A legé­nyek a leány hálánál gyűlnek össze esténként — keddet és pénteket, a bütüs napokat (böjtös napokat) kivéve, amikor, csúfságból, mosót tesznek a zse­bükbe. Vidám tréfálkozással töltik ilyenkor az időt, mig végre csak kitűnik, hogy ki az, akit a leány magánalc kiválasztott. A „kiszeretett" legény, akinek a leány vonzalmát kedves figyelmességgel, pl. egy pohár víz-adásával, stb. is tudtul adja, marad ajzután a legtovább a leánynál. A faluban nemsokára híre terjed az új jövendőbeli párnak. A falu nagyon számontartja most m á r őket és jaj volna annak a legénynek vagy leánynak, aki szándékát most akarná megváltoztatni.

M é g hátra vannak azonban a szülök, akik először — komoly formában — csak a mekkérés (megkérés) alkalmával értesülnek a dologról. Megtörté­nik, hogy a leány szüleinek n e m tetszik a legény. N e m egyszer szöktetett már meg ilyen esetben leányt a legény, „tgy jára Keví Kata. is" — mesélték a faiusiak. Egyik leány pedig bánatában, hogy nem mehetett ahhoz a legény­hez, akit szeretett, a hóra feküdt ki és úgy halt meg . H a aaonban a szülők-

• A SEerzö a l^«&s anyagát a béesi döntés után tőlünk elszakasztott, m a a határ túUó felére esett Magyarvalkón 1&37—1938 folyamán gyűjtötte. Xépnyelvi gyűjtésének anyagá­ból már eddig k közzítette a következő dolgozatokat: A népi kendermvnka műtaiőkinoge Ma-gyarvalkón. liebrewn, 193S. Oolgozatok a debrweni Tisza István tudományegj'etem magyar népnyelvkutató intézetéből. 1. sz. (Szerk.: ^«űry Bálint). MagyarvcükóC vánföminták (Magyar Xépnyelv I, 122—9). Adatok a nagyarmikói seéiuicsinéláshoe. EthnograpMa, 1940: 484—S. femeié-t, iemetó is haloíti tor a kaloia^egi MagyancAkén. F o . 1942: 132—43. — J\ihf.ajikfg;',if> Jtfagynrralkón. U o . 1943: 85—6. [A szerk.].

Dfek nin<5s kifogása a házasság ellen, szokás szerint la legközelebbi szombaton este megtörténik a legény apja részéről az ünnepijjes mékkérés, mikor is mizes pálinkával (mézes pálinka, ,cukrozott pálinka'), — de régen mézzel édesítették —, pánkóyval (pánkó) várják a legény egész családját.

A megkérést követő kedden a bánffyhunyadi vásárba megy a legény és a leány szüleivel együtt. Meg\'eszik a jegyeket. A legény gyivrüts_ melybe mind­kettőjük nevét véseti be, jetykötöüt (jegykötő) és 20—30 darab keszkenöiii (kes2Í€nö) vesz a leánynak, a leány pedig a legény kalapjába tükrözsbokrétái (tükrös bokréta), ha büszke a legényre három tükörrel. Ezeknek az ajándé­koknak az átadása a jeccserélés (jegycserélés) csak szombaton a mátkásitás alkalmával történik. Ez vacsora keretében megy végbe. A leány a bokrétát kendőbe burkolva adja át. A leánynak szánt kendőbe pedig a leány fényké­pét teszi a legény. A következő nap, vasárnap, ezekkel a jegyekkel megy a le­gény és a leány a templomba.

Az igazi ajándékozás azonban csak ezután következik. A következő ked­den megint a hunyadi vásárban látjuk a házasulandókat. „A menyasszon íelöütöszt^ti a vöülegint" (a menyasszony felöltözteti a vőlegényt) — mond­ják. Vesz neki inget (ing), gatyát v. lábratmlóttt (lábra\-aló), súrcot (surc, kötény). Megajándékozza a legény többi családtagjait is. A nyiszoróu lányok (nyoszolyó lányok) — négyen vannak — egy-egy féjkendöüt (fejkendő), ÍÍ a vőüférek (vőfély) — szintén négyen vannak — olajozs zsepkendöüt (sima tapintású zsebkendő) kapnak ajándékba. A vőlegény ekkor veszi m e g meny­asszonyának a piros jeccsizsmát (jegycsizma), a pántlikás jetykötöüt (jegy-kötő) és a bojtot (bojt). A leány szüleit pedig az anyótis- (anyós) és apóns-csizsmával (apóscsizma) ajándékozza meg. A legény édesanyja, az anyám­asszony, menyének (meny) fehir keszkenöüt (fehér keszkenő), vagy dulan-drét (tulle anglaise; hímzett fátyol) vesz. „A dulandró 1.50 méter szílezs gyönyörű varassá kicifritot keszkenőü" — magyarázta m e g Kelemen Paliné. Ez a kendő a menyasszony legszebb ruhadarabja, mely most fátyla, rava­talán pedig szemfedele lesz.* Ugyancsak az anyámasszony ajándéka a hűi-pénzes cifra fökötöü (halpénzes cifra fejkötő) és a homlokra valón csipke is. A z ajándékokat azonban csak a lakodalom napján adják át egymásnak.

Egy héttel a lakodalom előtt azután megkezdődik a sütés-főzés és a ké­szülődés. Sütik a sok csigást. Vasárnap este pedig elindulnak a hitK>gatóuk (hívogatók) — egy a legény és egy a leány részéről — és ezekkel a szavak­kal hívják m e g a lakodalomra a rokonságot és az ismerősöket: „Én áialam szóulitattya Bálint Andrázs Bambi, hogy legyenek ojan szivessek megjelenni mához éty hétre lesz n fija esküvöüje, ety pohár borra, éiy pár tányér le­vesre, éty pár táncra." Vagy versben:*

í Malonyay Dezső így írja le: „ . . . f inom fehér patyolat fátyol, két sarkában (egj-máasal átellenben levő sarokban) kivarrott díszítéssel. A dulandlé (tulle anglaise) díszítő a^éeét színes pamutból, ú. n. „berliner"-bői ragy mint 5k mondják hárászből varrják; kö-röejcörül többnyire egyszerű, ritkakockáa vagy háromszöges dísz fut végig a fátylon, s s 8Brk(*at mejjrevalő hátsó részének középső diszéhez haronló hímzés tölti ki." (A magyar nép múvőssete. B p . 190". I, 56.)

í A szövegben közölt lakodalmi köszöntőket Péter János Pandúrtól (70 éves) hal-íottam, régben pedig fiának Péter Márton Pandúrnak feljegyzéseiből gyűjtöttem ÖSSÍB, melyeket S apjától hallott. Ezek a köszöntők most is a Péter (Pandúr)-4»aláá birtoki-bas vaimak.

Jóu napot kívánok Kérlek mékhálgassatok N e m beszílek tréfát Tiszta vaJóuságot Vilák kezdetítü úgy vóut és úgy legyen Hogy a magyar nemzet szaporodást vészen Bálint Andrázs Dombi házasonni kíszül Akinek nevében hívogatni jöttünk Bálint Andrázs Dombi miáltalun kéreti Kigyémeteg baráccságát igazán kinyerni Legyenek szivessek a menyegzöüre jönni Terített asztahoz s amellé íéüni Jóukedved derífní, vigam mulatozni És a vőülegínyes háznag díszére lenni Legyenek szivessek nálla mégjelenni.

A lakodalom napja előtti pénteken van a konyhafa. A meghívottak közül néhányan, akiknek szekerük van, a főzéshez szükséges fáért mennek az erdőbe. Sok csetenyét (fenyőágat) is hoznak, ezzel díszítik fel a csetenyész szekeret, mellyel majd a menyasszonyért mennek és ebljöl csinálnak csóuvát (csóva) a vőlegény háza előtt. A csÓA-a sok lombbal és fenyőággal, vagy m á s dísszel feldíszített magas rúd, ^"

A nyoszolyó leányok ,,cífra virágból" a vöüférpácákat (vőfélypálca) díszítik fel és bokrétákat kötnek. A cigány is megérkezik.

Ezalatt a pitarban (pitvar) nagy tüszéjt (tűzhely) állítanak fel és nagy üstöt tesznek a tűzre. Főzik a levest és az amús ítét (almás étel).' A vőfélyek eközben a feldíszített vőfélypáJcákkal újból elindulnak a faluba, hogy a lakodámas vendígeket (lakodalmas vendég) meghívják. Egyúttal adományo­kat is gyűjtenek. A meghívást az érsöü vöüfér (első vőfély) végzi, aki mondó­káját így szokta befejezni: „Mivé a menyasszon éty kicsid hörna, kérünk éty kis fehiritöüt" (néhány tojást). A második vöüfér a magával hozott fa-edénybe, a kártyába gyűjti össze az adományokat.

Ezután cigányzene mellett a kosarasokért mennek. A kosarak oldaláról, melyeket az asszonyok — a kosarasok — visznek a lakodalmas házhoz, rövid pálcákon laska pánkóuk függnek köröskörül, a kosárban pedig nagy perec van. Víg énekszóval és csnjogatásseLl — rímes kétsoros versek mondásával — gyűlnek össze lassan a ,.nípek" a menyasszony és vőlegény házában. A násznagyok* pedig elindulnak a menyasszony házához, hogy felszólítsák őt az esketöüre (eskető).

A menyasszony házánál a kiadóii (kiadó)' fogadja őket. aki a menyasz-szonyt képviseli. A násznatyköszönföüvél (násznagyköszöntő) köszöntenek be:

Kiadóu gazduram éjöttünk hozzájuk Legyenek Istentü adottak minnyájok

' ítélnek neveznek minden olyan leveses tápláiaot, melyben hús van-• Kit násziiagj- van. Legtöbbször a legénv bátrjai és unokatestvérei. * Legtöbbsiör a leány bátyja, vagy legközelebbi férfirokona.

Mer szüksiges vala, hogy m o s fékeressük A szüksigezs dóugot éggyütt ekövessük Mért elérkezék az a határidöü Méjben az ifjak koszt mégléssz az esküvőü Ekövetkezett az a határnap Hogy a jegyeseket mégeskesse a pap Legyenek szivessek rejánk figyéraezni Es a léjánzóuvá jegyzöü úrhoz menni Hogy a jegyzöü urunk öüket kikérdezze

, A többi házaspárok közzé berendezze Asztam pedig a harankszóukat hajják Mejjek az ifjakat esküvöüre hijjáJs Hát sziveskeggyenek a templomba menni A z eskümondásra buzgóm még jelen ni Ott Isten törvénye szerim mégesküsznek Egymásnak örökös hűséget Ígérnek A hit ész sKeretiet aranlánca lészen A zisten segíjjen hát ára benünket

A kia^ó erre így válaszol: Hallóuk násznagyuram émondot szavajit Minket sérkengetöü sok szíp mondásajit M i is igyekesztünk, hoty pontosak legyünk A m i csak szüksiges, hoty mindaszt méktégyünk A kikérdezísre mék fogunk jelenni A zesketöüre is készem rogunk lenni.

A násznagyok ajándékba a nássnalykendöühe (násznagykendö) kötött iiász-natyperecet (násznagyperecet) kapják, ök pedig mézes pálinkával kínálják ineg a kiadót. Sokszor előfordul, hogy míg így iddogálnak, csúfságot űznek a násznagyokkal és lábakat az asztajlábához kötik. Csak mézes pálinkávaJ válthatják ki magukat. A násznagyok után a nyoszolyó asszonyok jönnek és hozzák a vőlegénynek és édesanyjának az ajándékait: a jegykötöti, léjtőüs párnái (fejtöd;, piros csíkos párna), fehér keszkenőt, cifra fökötőt, jegycsiz-raát és a .,lekföiibb, a jegyet": .sok keszkenőt. A menyasszony fogadja őket. EzC'ket az ajándékokat azután, hogy mindenki láthassa a menyasszony hozo­mányát, az udvarra tett ágyra és meiléje rakják. Ez az átykíferöü (kgy-kitevő), mely a leánynak a szülöiházból való távozását jelképezi.*

A menyasszony is készülődni kezd. kiköszön szüleitől, testvéreitől, a rokonságtól, .,leánycimboráitól" és a &zom.<zédoktól.

A kiköszönést helyette ilyenkor a násznagy végzi el: Mielőtt évinném e ház virákszálát Had. m o n y g y a m § röviden az öü bucsüzását Ö ü nem föjthattya é siróuzokogását Azér m o n d o m én é szive óyhájtását

• Azt tartják, hogy a férjheimenö leánynak, ha elviszi gussalyát a üziildi háztól, miiid leámygyennekei lesznek.

Köszönöm jóu a p á m sok szívességeket Ággyá meg a; zistem minden lépésedet Hogy örömmel éh^s több bödog éveket Isten ötamába ajálkk tégedet Szeretöü jóu a n y á m hát néked mit monygyak Aki hün dájkátál engem léjányodnak Bödogül fojjanak napjaji éltednek Mér jóij anyám vóutál nékem gyermekednek Rátalátam immár szeretet páromra Eddigi hejjemet ujjal cserélem m a Bocsáss é hát id&anyám szárnyajimra Kísérjen adásod engem utamra Kedves testivérejim fogjátok m é k kezem Tölletek válásom e$ik nagy nehezen Tárcson össze Isten tesvérszeretedbe Jóuk legyünk egymáshoz az égisz éledben Kedves léjámbarátim ó\j bocsássatok m é g H a vala.ha tám vétettem tinéktek Köszönöm a, hozzám valóu jószivességetek Légyeteg bödogok míg a főüdön éltek Vígre jóu szomszédim jönnek elöü rendre S minden rokonajim a vendíksereggél Kik hozzám valának szivesz szeretettél Aggyá még Istem m i m bödog élettél Légutojján tisztét násznagyuram A zisten segéjje, aki az égbe van Vígé m á m búcsúmnak követem a zuram.

A menyasszony ezután az esküvőre készül és öltözködni kezd. Édesanyja segíti ebb«ii. Gyászcts, fekete pamuttal kivarrt rálfüs ingei (váUfős ing) vesz föl, nyakába a vastag, II\TQ%gránái-győnygusövíAk gyászos pántlikéi köt, mert leányságát gyászolja. Alsó ruháját a mis-más vászonyhól (vászon, m e ­lyet kender és gyapot fonálból szőttek) készült p^nygyél (pendely) egészíti ki. A pengyelre kerül elől a pántlikás köiőü (pántlikás kötény) és a derék­ban (1aráj:söJí (kivarrt), piros posztóból készült muszüj (muszuly), melyet úgy csörgóíjsan hajtanak fel. A z ingre a báránybőrrel bélelt, gazdagon ki­hímezett és díszített mérevalóni (mellrevaló) veszi. Simára fésült és hátra­szorított haját tyikába (egyágú fonat) fonja-, melybe pánUikcti. és höj-lot (bojt) fon be. Lesimított hajára a halpénzes cifra főkötöt és a homlokra való csipkét teszi. Fejét a (hdándlév&l köti körül, melyet egyszer nyakán kö­rülcsavar és hátul a sarokig bocsát le. L á b a m díszes, zölddel kivarrt, puha­szárú, piros csizsmát húz. Jobb karjáról fekete kézherxtlóu kendöü (kézbevaló kendő) hull alá. Az anyja még, hogy majd a szülésnél ne legyen leányának nagy fájdalma, néhány búzaszemet, az igézet ellen pedig sót vagy kulcsot rejt leánya kebelébe. »

E közben a vőlegény is készülődik otthon. Lobogósujjú, fodörvászotiyhól (fodorvászon) készüli rövid inget (ing) vesz fel. Gályájára vaCT tóbraraíÓM-jára (lábravaló) virágosmíntájú stírcoí (sure, kötény) köt. A z ingre, mely-

nek nyakába nyakravalóui (nyakravaló) kötött, merevalótit (mellrevaló) vesz fel, mely ugyanolyan, csak nem annyira mintás, mint a leányé. Fekete bokré-tás kalapot tesz a fejébe, mert „hajadonfünt" csak akkor jár, ha gyászol. Láhát fekete, keményszárú, erős csizmába bujtatja. H a az öltözködéissel elkészültek, a két násznaggyal és a kiadóval a jegyzőhöz mennek. Ujjas pánkótii (ujjas, ujjalakú pánkó), melybe az évszámot és nevüket cifritották, kap a jegyző ajájidékba mindkettőjüktől. Közben megszólalnak a harangok és a lakodalmas vendégség m á r várja, hogy a tiszteletes úr összeeskesse őket. A jegyzőtől külön-külön mennek a templomba.

A vőlegény érkezik előbb, azután pedig nemsokára a menyasszony, akit Bjs egyik nyoszolyóasszony a vőlegény mellé a templom pijacára állít ki és rendbehozzía a leány ruháját. Megtörténik az esketés. A z esketés után, miu­tán m á r helyet foglaltak, a menyasszony, ha ügyes, kiszöJad a templomból és otthon elrejtőzik. Ilyenkor a vőlegény vőfélyének kell megkeresni. Nagy szégyen az, hia meg n e m találja!

A gyülekezet is lassan oszladozni kezd és készül mindkét háznál a lako­dalmas menetre, mellyel a vőlegény a menyasszonyért jön. A leány házánál a tulipántos ládát (tulipános láda) készítik. Ebbe rakják a sok hozományt. Ott áll már készen a többi ajándék is, melyet szüleitől, a) rokonságtól, meg az ismerősöktől kapott. A vőlegény és rokonsága ezalatt díszítik a csetenyás szekereket, amelyekkel a menyasszonyért fognak menni.

Dúdok (dúd ,világi ének') csendülnek fel és megindulnak a szekerek, így szól a „szava" egyik dúdnak:

A válkaji femplon körül Üj , ju, ju, júj Fördül a szerencse kerék H o p pá páré, hop, hop, hop Ott fördü mek Pandúr Marci új. Keví Kata szomorkodik hop . . . ügye Marci be szíp vagyoni ú j . . . Ippek hozzád illöü vagyok hop . . Keví Kata új kaszténnya ú j . . .

Arambú van a nígy lába hop. Ügyéj Marci ne üj rája ú j . . . Mér letörik a nígy lába h o p . . . H a letörik újjaD x eszek ú j . . . Mégis csak a tijéd leszek hop . . Keví Kata fésüködik ú j . . . A tükörbe gyönyörködik h o p . . Ugye Marci, de szíp vagyok új, Ippek hozzád illöü vagyok hop

A menyasszony házánál azonban nem eresztik be őket. Csak mikor a nász­nagy a kiadónak erre a kérdésére „ M i járadlia vadnak?", megfelelt, hajt­hatnak be a saekerek és kezdődhetik a felrakodás és a búcsúzás. A vőlegény először megköszöni, hogy neki ilyen jó leányt neveltek és átadja ajándékait, az após- és az anyós-csizmát. E közben ezeket mondja: „Már ezután ily szÓHlHom kéteket, lesznek szivessek elfogadni töttem esst kedves apámuram és anyámasszony."

Azok megköszönik és most a leány áll szülei elé. Így búcsúzik tőlük hosázan, Mna.to8an:

' A l^ny éfi legény egyes ruhadarabjairól réstletos leirás taUUható Malonyay: 48—56. l-jáB.

* A réjit mindig isuétlik.

A muzsika szóijnak ájjon mek pengése A sárkanytyuknak is ájjom mék csengése Mér bucsuaásomnak mást lészen kezdete. Jaj miként indiccsam szóulásra ájkajim Mér látom, hogy égnek lobogón fákjájim Jelem vannak már kivánt virágaj Lm Mejjeken örömmel számláltam napajim Miótia a zisten a világra hozott Eröüs ézs böücs kárjám mindeddik hordozott M o s mej szerencse éltemre vigyázott Mért éty hütös társál mégajándékozott Istenem tenéked adok hálaadást Bocsáss egedbü minkettöiinkre adást Hogy néket tehessünk szívbéli fogadást Bódogul érhessük a víksöü számadást M á n tovább vélletek éppen nem lehetek De hogy né búcsúzzak ara nem mehetek Azér mid beszílek rá figyémezzetek Hogy éntöllem bucsut minnyájam vegyelek. Engemet nevelöü idés kedves nemzöü atyám Idés tején tartott kedves idesanyám Ety tartót madarat is ha eszalasztanátok Azután izs bizony tudom bánkóudnátok Hát hogy engem vékkép szeretet lányotok Ebbe a zóuráha kiké bocsátnotok Hogyne fájna értem érzéken szivetek Mikor engem vékkép szárnyomra engettek Azér szivem s lékem szeretet szülöjim Kiknek nevekettem ölelöü karjajin Hoty kezgyem tölletek valóu bucsuzásom Hogy érhessen oda gyenge tudományom Hogy mekköszönhessem velem tet jóysáktok Irántam mutatót kegyes gondossáktok Tudom, hogy ti engem mikor kicsi vóutam Különösön idesanyám, kinek tejit szoptam Ölibe szorítót karjain hordozott M é g a fuvóu széltü is mégőtamazott Rengöü bőcsöüm mejjet álomszakasztássál Alavásom átál nyukhatatlan sággál Mint idesanyám vóut hozzám nyájassággal Köszönöm én tehát szípem mekköszönöm Drága jóu szülejim szívesen köszönöm Hogy éng«m. miny gyengét mégeröüsitettek Valamint éty kicsit nagyra nevetek M é g is tanitottak érköcs tudománra Köszönöm hát azért a zistem mégággya Aggyá meg a zisten kegyéraeket jóyvál Aggyá még mindenkör sok jóy adásokkal

10

Juttajssa a zistem m á r öxekségekre Elindüt léjányok kiváat örömére Ketek pedig nékem m á m mégeugeggyenek Miny gyenge gyermek mindent nem tettem m e g Aggyá m é g a. zisten Örökké két eket Csókolom szájakat, csókolom kezeket. Ti pedig szeretet kedves tesvérejim Fírfi és nőünémü igazi vérejim Jöjjetek közelebb mégéccér lássalak Bocsánatot kérek, hogy mékszuijlitoltalak Tudom, hogy még gyermek ón is kicsLa vóutam Mikor m é g nem tuttam jóijt vagy rosszat szóutam H a méksértettelek kedves tesvérimet M o s mégengeggyetek mer én megengedek Köszönöm hüsíktek hozzám jóyk valátok It hogy ezúttal égymástü mégvájjunk Mér most lészen tölletek víksöü bucsuzásom Aggyom m é g a zisten szivembü kivánom Ti léjámbarátim kikké társákottam Vagy a legínsig és Válkóu ifjúsága Idegytit vendík.sik kicsinnyé és naggyá Mégengeggyetek, ha valamit vétettem Minnyájatokat a zisten étiessen. Kedves rokonim köszönöm jóusáktok Hogy nem sajnátátok töllem fáracasáktok Hogy ékisérjenek engem idegen lakásra Jóul esik szivemnek, hoty körülöttem látom Agg>a még a zistem mostan asz kivánom Vígre utojjára é ké ke&erenni Midőn szülejimet ity ke szóíjlítani Idésapám idésanyám fogjon kezet wllem Ölejjem m é k csókojjom mék kikkel ápol éugem Öregségeg gyámolóyja egíssigek fentártóyja Legyen a menny és a föüd ura, megádóvja, mektartó^ja Adást kérek, adást várok Aggyá még a zistem, minnyájoknak Jóyecakát kívánok.

A szülei megölelik, megcsókolják és a többitől is elbúcsúzik. Mikor azután már a szekereket megrakták, egyikre ráteszik még a térmöüánasko^rat ítermöágaskosár), melyben a vőlegény családjának szánt ajándékok van­nak és perec meg pánkó. Rakodás közben megkezdődik m á r az elmaradha­tatlan csujogatás:

Málé lisztet habáratok Léján nélktí raaradátok új, ju, ju, ju, ju, ju. ju.

Csak a leányoknak és kis gyeraiekeknek nem szabad ebben résztvenni.

A menyasszony felül a két vőfély közé, akik rösrtön rá is kezdik;

Aggyon Isten jóuccakát M i m á n visszük Erzsikát* M i visejjük a gonygyát ú j . . .**

A vőlegény a két násznaggyal a hatökrös *zekér elötit megy és vigyáz, nehogy ralami baj történjék. Sokszor megesett már , hogyha a lesrény nem volt elég szemfüles, hogy a kerékszeget kihúzták, vasy gyorsan meíicságatták az állatokat, hogy úgy fordult fel — szégyenszemre — a szekér. Csodálatos látvány, amint ez a hosszú szekérsor, melyet a díszesen felöltözött lakodal­mas nép követ, lassú menetben a falun ker^ztül halad. Énekelnek, csujogai-nak. Most az alkalom, hogy kiki megmondja, ami szivén fekszik. Haragját vagy keserűségét csujogatásokba tömörítse. Mindenkinek kijut a csujogatás-ból. Kicsujogatiák, hol szépen, hol természetes uyersességgel és nyiltáággal a menyasszonyt:

Bálint András sok irigye Sárga rigóu pillangóu Mégis van szíf felesige ú j . . . Á válkaji lám min jóu ú j . . .

Ez a léjány ojan szíp Mint üveg alatt a kíp ú j . . .

párbeszédes formában: A ményasszom bujába De biz oda se bújjék Bújik a sajátába ú j . . . Mért onnét is kiláccik ú j . . .

A B egész násznép egyszerre, karban: ..u-

Azér vagyunk ojam víg Mert a menyasszonyunk szip Szíp a hire, szíp a neve, Szíp a magaviselete, ú j . . . .

A vőlegény násznépe sem hagyja magát:

A vöülegín se csúnya Ojam, mint egy bokréta, ú j . . .

Szíp a fekete bárájay A legín is améj barna A feketeszemű lány Améjnek szíb göndör haja. új. . .

Egymást bosszantva:

menyecske: legény: Ezeknek a kgínyeknek Kéne biza de n e m jóy P . . . kéne szegínyeknek, új . . Belekötött a hirnyóy, ú j . . .

• A nejét itt is, ftlább is ismétlik.

13

menyecske:

N e m kötött abba a hírnyáu Csak n e m tudod mire valóy, ú j . . .

H a valaki az ablakból nézi öketr

Jaj de szípen niznek minket Aggyá még a zisten ükét, ú j . . .

A „tiszteletest" sem hagyják ki:

Tiszteletes udvarán Szereti a pap a lencsét Szaporodik a bárány, ú j . . . De még jobban a menyeskét, új.. .*"

Mikor aztán a legény otthona felé közelednek:

N e búsujjon anyámasszony, Ki a házát kisepérje Lesz m á n , aki mosogasson. Ki a tüszejt megmeszejje

(Ki a szivit méggyötörje), ú j . . .

Megérkezéskor:

Kész szem árpa, kész szem rozs Mégérkesztünk ippeg most, ú j . . .

Leszállnak és lerakodnak a szekerekről, a menyasszony pedig férje szülének beköszön (beköszön):

Aggyon Isten jóu estét apámuram, anyámasszony M á r ezután íty szóuliton kéteket Hotyha mégengedik nékem ezen nevezetöket Különösnek veszik a zén köszöntőü beszídemet Hotyha magok lejányoknak elismernek engemet Járáson kelésem Isten igazgattya Istem vezíréd bé engem esz hájlígba A d o m őü szén nevét, hoty kezem vezetett Kegyémébü Isten e hászhoz engemet Szivejiket a zúr én hozzám hajtotta Fogaggyanak tehát kétek hájlikogba Légyenek szülöjim hejjet jóu oktatóuk Minden ügyejimben nékem útmutatóuk Ketek előtt állok alázatossággal Köszöntöm szivembü egéz buzgósággal Ide én Istennek szíp házábú jöttem Hol fijoknak örök hüsíget esküttem

1* Egy'ik Tég«bbi tiszteletoenek w&t mu

13

S midőn fírjemnek híísíget fogattam Akkor m a g a m kétek lányoknak attam Hűsíget Ígérvén nem kívánok sokat Csak nízzenek úgy min lejányokat Mért idész szülejim sírva maradának Amikor engemet útnak indítanak Kedves jóu tesvérim, könnyesztek érettem Mért öüket szívem méjjébü szerettem Ide azon ídés remínsíg vezetett Hogy nem léssz irántam hideg szeretet Idesanyám hejjet más jóu anyát látok Akibe szívemnek örömöt találok Bödog leszek, ha öj szeretve öléne Ezem bödokságba ked is ríszes lenne É n az igaz, nem esz házba születtem Idésapám Péter Isván házánál nevékettem Sors által esz héjsígbe esz hászhoz vezettettem É n is hüsígemet mire kötelesztem Hóuttomig méktartom úgy ággyon a zisten Szülejim, testvérejim mij szomorúm valának Mikor engem szárnyak alól ide ébocsátának De a sorsnak vigzísinek engenni kenteiének valának A zisten őtSma alatt engem ébocsátának Isten, aki teremtette észt a pompás világot Sakképen nehéznek látá a magányosságot M a g a szerzetté kezdedbe a bödok házasságot Társul adá Á d á m meUé Éva ass zonságot Ábrahám is íty két össze a m a kegyes Sárával Izsák a zöü fija a m a szűz Rebekával A mezopotámijaji Betunénak lányával Kit Elizér szóugája hozót néki magával Így Isten rendelézsbű hozott engem magoknak Kétek kedvra gyermekük hütös tapsának Fogaggyanak § hát kérem magok lányaknak Engedémes fogok lenni kegyémek szavoknak Légyen esz ház ezzel Istennek adása Köszöntöü szívemneg buzgóij óuhájtása Köszönni kívánok e ház gazdájának E zóyrátú togva. apámnak, anyámnak H a szívesen veszik a zén köszöntöü beszídemet Aggyá még a zegek ura kegyémeket A zisten esz házat tegye állandóuvá A zégnek adása ide harmatozzon Hogy az adás innét suha é né foffgyon Ahány csép víz vagyon a Nilus erébe H á m bimbóu virágzik a virágos kérbe Valamennyi csillag ragyok szíp időübe Annyi ádász szájjon rajok életögbe

14

Aggyá még a zegek ura kétek szeméjjeket Jóuszágokat, cseléggyeket egísz héjsígeket Ággyá még a zisten keteket séngemet Atyám, ki a zégbe vaty hál mék köszöntésemet.

A vőlegény apja és anyja ktzet fog a leánnyal, aki m é g mielőtt leülne, pálin­kával ráköszönt apjaurára:

A z Isten ággyá m é k kédet apámuram Fétöütött üvegem most kédre köszöntöm Fogaggya e töUem mer jóii szívvel adom Mér ide vezérét engemet a sörsom.

Átadja az ajándékokat. Ahogy leült, fiúgyermeket tíznek az ölébe, hogy majd fiú legyen az elsőszülött. A gyereknek perecet ad. A legény is csak most elö.ször ülhet melléje a násznép előtt. Közben egyre többen gyűlnek be a házba és készülődnek a tánchoz. Felteszik a konytycUóu abroszt (kontyoló abrosz) és a leányt a nyoszolyó asszonyok fékonytyojjáíc; haját két tyikáha. (fonatba) fonják és kontyba csararják. „Jaj, szégint, hogy mégdobáták, hogy mégdagatt a feje" — mondják ilyenkor a bentülök. Amíg ez folyik, a leány régi legény ismerősei arra törekedfiek, hogy észrevétlenül a nászágyba tövist, tojáshajati, n e m egyszer m é g cserepet is tegyenek. H a n e m elég figyel­mes a leány lefekvéskor, nagyon pórul járhat. Éjjelre a szülök a sütöliázha (kisebbik szoba), az új pár pedig a lakóházba (nagyobbik szoba), megy aludni.

A reggeli köszöntöü (reggeli köszöntő) elmondá«ávl kezdi meg az új asszony a másnapot:

Bejöttem esz házba Isten kegyemével A zanyaszentégyháznak öj szíp seregévél Ó y , a szent Isten az én jövisemet Szerencséssé tenné ide bélípisem Mivé s^nt Isten szenenesém ity hoszta H o g y éltem napjába hü társat ada Ezen hív szerencse it vala létéve Ifjú tegín ki párjának vésze

Irgámas Isten vilák teremtőüje Minden teremtésit hü gonviselőüje Fétekintek hozzád a magas egekre Árazd adásod egész életünkre Bikessíg bödoksák közöttünk lakozzék Az öröm szeretet mindég virágozzék Hogy éhessük egísz életünket Istenem és uram had mék kérésemet.

Azután siet rendbe fenni a házat, mert nem&okára jönnek a nyoszolyó assaonyok, aiík tányérokkal és kancsókkal díszítik fel a ^»bát. Ekkor rak­ják f§ ffdnikiák) a vetett ágyat U. Közben megint csujogalnak. A féterités

15

fíelterités) közben sok bolondságot csinálnak. Sokszor gyapjút tesznek a szénre, s bűzétől senki sem maradhat meg a szobában.

A menyecskét, aki reggel még mindig egy fonatba fonta haját, újból felkontyolják. Öltözete most m á r n e m gyászos. Piros pamuttal kivarrt váll-fős inget vesz fel, melyre piros pántlikát köt. Mintás kendőt vesz elő. A dulándréi is felköti. így mennek a temploimba. Itt az új asszony az anyóusz szighe (anyós szék), az új ember (új ember) pedig az apja helyére ül.

Templomozás után a vőfélyek hérizhe gyűjtik össze a nipeket. A z új házas, párnál azonban nem engedik be Őket, mert közben a két vőfély eltűnt, hogy ne tudják meg a hérissek, hogy ki hívta m e g őket. A násznagy áll végre elö fcs kérdezi, hogy hol van a menyasszony. A házból ij^sztöükei és „bohóco­kat" mutatnak ki, s csak legvégül az új asszonyt. Kérdik, hogy ez volt-e az. „Jaj néni ijem i-óid, mékszáta a hürmat, mégdagatt a feje" (mert kontyban van a haja) —• hallatszik kivülröl, mikor az új asszonyt meglátják. Végre azután beengedik őket. A fiatal menyecske mellé szülei ülnek. A fiatal férj pedig, aki különben mindig az első a házban, ahogy mondjak: „A keszkenöü mindéUk fé ké emejje a kalapof" — most kiszolgálja feleségét: iHsRznggya n lányt opjának és anyjának."

A lakodalmas ebédhez a násznagy hívja meg az ottlevöketl

Urak asszonságok foglajjanak hejjet Terítve a zasztál mindenki léühet Ot künn a konyhába zaklat a szakácsné H a m é k soká várunk epuhul a lé A legínyeknek is viszket m á n a tapa Násznípünk fürösznek étébe itába. Asztán hogy a sok lányt maj mékförgassák Itt állanak körülem kíszen amin láttyák Kényemeskeggyenek csak ide telepenni Étebü itábú ami lesz riszvenni S én hogy jóu levessé vessék m é g a zágyat Kívánok szivembü igen jóii itvágyat.

Mindegyik tál ételre köszöntöfít (köszöntő) mondanak, lesrtiaAször a nász. nagyok.

Levesre: Isten nevében imé mégérkesztem Tudom, hogy assz monygyág biz jó^cs cselekettem Imé itt a leves étkek alapja Násznagy úr a példát mégmutatya Imé tehát a leves mejjet adót jóu hús Azért itt senkinek szive ne légyen bús Nosza muzsikusok szojjon hát a vik tus Ezzé dicsírtessík a zúr Jézus Krisztus.

Marhahúsra: Itt a jóu marhahús, mellette a torma Tessík vendígejim raetéjjék é sorba

16

Ejnye talám míreg van a pálinkába Igyanak ne légyen jóykedvögbe csorba Ezért a törmájér jóu sokat fárattam Magyarország jóu részét széltibe bejártam Észt a keveset is Maros tövibe ástam Szerencsémnek tartom, hogy rátaláltam.

Paprikásra:

Mivé, hogy nincs több ijen ízes étek Erre az embernek vizet inni vítek Itt a jóu paprikás urajim vegyétek Széles jóu itvággyal egyétek.

Alig hangzott el néhány köszöntő, a szakácsné jelenik meg az ajtóban, akit az egyik vőfély vezet be és a szakácsné bekötöttt kezére mutatva, kezé­ben' a „niagykalánnal", ezeket mondja:

Hajjunk szóut én ismém papolok Addig jóu urajim töUe mék se vallok Míg asz még nem nyerem amijért istállók Bezzeg násznagyuram szomorú hír vagyon A szakácsné keze sebes nagyon Szegín hogy a rántást ot kun kevergette A jop kézit a tüz szörnyem mégégette.

A „nagykalánnal" körüljár ezután és a szakácsné számára gyűjt. Evés után kezdődik a ssóullás (szólás). A fiatal pár egymás mellé ül, előttük bor és tészta van. „Ki akar §zóullani1"— kérdi a násznagy. Először a férj édes­apja áJl elő és ajándékozza meg a fiaial párt, azután jönnek az új asszony rokonai. Minden seőuUót (szóló) a fiatal asszony pálinkával kínál m € « és így köszöni m ^ az ajándékot: „Köszönnyük szipen a zisten ággyá tneg." >,A zisien Bzaporiccsa meg" — feleli rá a szóló.

Adakozás után a vőfély kiszójja (kiszólja) a ményassgon tánwt (meny­asszony tánc): ,Mos kezdődik a m'ényaMzontánc":

Imé itt áll előttünk Gondojjanak ára A zídéa menyasszony Hogy drágájér várták Hogy ményeske fejjél Asztán tömjík még Elősször mulassson Bantóuval a markát Minden vendígnek A z aszta közzepin Égy nóutáí juttiasson Van éggy üres tányér S majd az ajándígbú É n kezdem a tán<;ot Üj csizsmát várasson A többi m é g rájér Táncojjon hát vélle Addig mennyének el Mindenki éty kurtát Hatosér, krájcárér Oe é ne tiporják H ú z rá cigán, húz rá A csisasmája sárkát Az új házaspárér.

17

Megkezdődik a tánc, először a vőfély, azután a férj, majd ennek az apja és anyja táncoltatja m e g a fiatal asszonyt. Mindenki, áki ezután vele táncol, köteles bizonyos összeget a tányérba tenni, melynek fele az új házas­páré, fele pedig a cigányé.

„Ki a hibás?" — kérdi a menyecske. — ,,Én, jóu?'- —' feleli rá a legény és máris ott járják büszkén, tüze-sen, cifrázva. H a fárad a menyecske, a nyoszolyó leányok váltják fel. Közben falámosnak is egy kicsit. Almás étel kerül megint az asztalra. Víg dúdolás kezdődik, megint felcsattan a csujoga-tás és egymást és a táncolókat bírálják:

H a uty tunná szitáni Jár a farod, mint a csíp

Mint a farod riszáni, ü j . . . Mint akit a böha csíp, ü j . . .

H a valaki elszólta magát, vagy „sántított" a versben:

Cserip tányér csapd össze H á r o m kosár piros a m a Nyálosz szádat fogd (»sze, ú j . . . Ojat szóullál mint égy marha, ú j . . .

Reggelre jár m á r az idő, mikor lassan oszladozni kezd a lakodalmas vendégsereg. Felhangzik m é g egyszer az utolsó csujogatás és egyúttai jó­kívánság is:

Megette a tyúk a lencsét Aggyon Isten jóu szerencsét, ú j . . .

Azután csend borul a lakodalmas házra. A kalotaszegi lakodalom, s így a magyarvalkói is, számos olyan emléket

őrzött m e g és tartott fenn, mely bennünket axra a korra emlékeztet, amikor a legény a leányt még úgy rabolta el magának. (A leány gyakori megszök-tetése, elrejtőzése, alárendelt szerepe, síb.). A falusi nép m é g mindig meséli azt a történeteti, amikor Nu-e, a havas királyának fia, Valkai Borbarát el­rabolta ós havasi magányába vitte.

Számos nyomát találjuk azonban a magasabb társadalmi rétegekből a néphez le-száUott szokásoknak is (köszöntök, a nászna.gyok szerepe, a lakodalmi ebéd, stb.), melyre jó példával szolgál a kalotaszegi nép egész élet­berendezése és művészete is. Pl. a varrottasok mintáinak összetétele.

Mégis azért legjobban a kalotaszegi nép lelkülete tükröződik vissza benne: szereti a szépet és igyekszik mindennek megadni a módját. Ezt m u ­tatja a kalotaszegi ember maga , háza, ruházata, művészete és lakodalma is.*

• Nyomdatechnikai okotböl az ű felhangzót egvsMrű fi-rel, ai azonsíótagú l, r im j előtt megnyúlt íj és ü hangot pedig <5 és Ő -TCI jelöltük [A SMrk.j.

Brdélyl Tudomáiiiyos Ftla etelc Megiadítotca Gy&Jtgy I<OfO«

Szerkeszti SmSkbÜ T . Attilák Aas E M B k-ladAsck

n.

23-

26.

28.

30

3 !

33

3i-

S5.

36.

37.

38.

39.

40.

42.

43.

48 51

52.

53.

54.

b\

TavssEí Sándar: EnlélyS sieUemi éle­tűnk téí dflolö kérdése GifSrs^ Lajosi Két diatógus Tégí m a ­gyar irodalmunkban K . Sebeslrén Jézset: A Beese-Gergeíy nemzetség, az Apafi és a belhleni gr6! Belliién család címere •— Perenczi MikUisí A i erdélyi magyar irodalom bibliogratiája. 1926. év — GISTÍJ Lajos: Egy állítólagos Pancsa-tantra-szármaíék irodalmunkban — Fcrencíl Miklós! Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája. 1927. é? — K . Sel>estr*n Jéisef: A középkori nyu­gati művellség legkeletibb határai — Szabé T . Attila: Az Erdélyi Múienm-Egyiet XVI—SIX. siázadi kéziratos énekeskönyvej — ' Fereneri Miklés: hz erdélyi magyar irodalom bibliográfiája. 1928. év. pót­lásokkal ai 1919-1928. évekrfil GyBrgy Lajoai A Irancia hellénizroas hullámai az erdélyi magyar szellemi életben — Kántor Lajos: A z Erdélyi MiSjeum-Egyesfllet problémái l'ajip Ferenc: Gyulai Pál id. Bethlen János gr. körében Biró Veneel: Púspökielöiés az erdélyi lóm. kaíh. eByhá7,megyébcn — tlolbauer Lásílé: A Remény cimű zseb-künyy tőrlénele (1S39~184]> Fsréoeii Miklés: Az erdélji magyar irodalom bibliograíiáia. 19». év — Rajka Lásiló: Jókai „Törökvilág M a -gvarors7*gon" c. regénye • — Temesiirjr lános: Hét erdélyi püspCk végrendelete — • Blrfi Vencel! A kolozsmonostori betsS jeísuita renrtháa és iskola BelWen és a Bákdcíy fejedelmek ideiében Siabé T . Aliilat Az Erdélyi Möieom Vadadi HeBedOi-kódexe Kántor Lajos: Hídvégi gröf Miké Imre szózata lS,>6-ban az Erdélyi M o z e u m és az Erdél.vi Miieum-Egyesölel meg­alakítása érdekében Fereneii Miklés: Az erdélyi magyar irodalom bililiograliija. 1930. év Balogh Arltmr: A székely vallási éi

önkormányzat ' Lajos: Eulenspiegel magyar

GySrgy: Báró Erdélj ben

Eötvös József

jndividiialilás kérdése Olasz falfestmények

iskolai GfSrtr nyomai Krislét ulazásai j , Heíbaiier Lísilé: Az Erdélyi Híradó lürSénete — -Varga Béla: Az Balogh Jaián: GMlU.•e}:é^^irt — — Ferenezi Miklós: Az erdélyi magyar irodalom biolografiája. 1931. ív Kánlor Laivs! Magyarok a román nép-küitésrelben > r.íürgy Lajflit! Magyar anekdotáink \'a<jrediiíi!-k'.iiH"so!alai — Vereti KnJrei Gróf KeraéBy József

Kánlor l.ajo*: Kólcsímbaiái a magjar is romái! népköltészesbeo Tarasüj ÍHÍBdorj A léi és ^aíóséa — Síabó T . AtiUa: Adatok Nagjenyed X V I ~ S X . századi hcljneveJnet Isisse-relébez - • •— \ e r « . » Fotlr*; A töfíéneUri B a i h o r y litván h .'• 8oíO"i Gji-ríf: i..ir

, > Si-f-ft; A

— 1.50

1.50

1.60

1.50

1.50

1.50

1.50

130

l.SO

i.5.;i

1.50

1.S8

1 50

1.50

3.50

2.50

1.50 2.&)

1 . -

1.50

1.50

1.50

4.—

* ! > . '

Jyle K e t koifiríínrtoi'íion

Fí4?«.ihjn — — k.i,.<r»-i»,i B*of(v-

tufilcre. JoíifiHn

1 . -3,-

íM ÍM

a~

64.

65.

66.

71.

74.

76.

79.

81. 82.

84.

85. 88. 89.

90.

95

96.

97

100.

lai.

102.

J03.

!04

105 106, 108

tm.

110.

112.

113

lU

115.

116.

i:S

tw

líi.

Fereacil Miktis: Át erdélyi magyar irodalom bihüografiáia. 1932, év Janesd Eíemír: Az irodalomtörténet-Írás legújabb irányai Kántor Lajos: Erdély a vflágháhonSt tükrózS román Irodalomban . _ _ — Balogh Joláni Márton és György ko­lozsvári szobrászok Kristit GrSrgT! Emicescű Mihály költeményei Juhász Kálmán: Műveltségi állapotok 0 Temesközben a török világban Valentini Anlaí: Az erdélyi magyar irodalom bibliográfája. 1934. év Blré József: Magyar művészei és er­délyi művésífit GySrgy Lajos: Anyanyelvünk védelme Graadpierre Eíil: A kolozsvári Szent Mihály-templom tarténele Kaieesa Sándor: Históriás ének Bocs-kay Istvánról ' r , Révész Imre: Méliu&z és Kálvin • Rass Károlf: A mi regényirodalmunk Valentlny Anisi: Románia magyar ii'o-dalmának bibliográfiája. 1935. év Monoki István: Rominiában az 1935. évben megjeleni román-magyar és magyar időszaki sajtótermékek cím­jegyzéke —

<, Jaaesó Elemén Nyelv és társadalom :. Jiszsf • Káréig: Magyar lufUeránus

megmozduiások Cluj-Kolozsváron 17B8—

, Valeniinf Antal: Románia magyar iro­dalmának bihliográíiija 1936. év

. Kántor Lajos: C^egei gróf W a s s OuOJa, az Erdélyi Múzeum-Egsesütet nagy jóievdje •

. Szabé T . Aliitii: A sraosyJvan m a -g)'sr íársadaíomkuiatás —

- Lakatss István: A ro.iián zene íejlfi. déstSrlénete — _ _ _ _ . Gyiirgjr Lajosi Dr. Bisay Árpád életrajzi adatai és íiidományos m u n ­kássága ' — . _ _ _ Siabó T . Attilái Dés bebnevei Valenlinr Antal: Bománia mag)-ar irodalmának bibliográfiája. 1937. év

. Makkal Endre—Nagr Odgii: Adatok téli néphagyonaányaink ismeretéhez Síabé T . Attilái Bábony története ét Selepaiésí (68 képpé!) GySrgj Lajos: Az „Erdélyi Müzeíim" Sórténcle dsTt—1937 ) Páblin Béla: .•< agykend helvneveí —•

. Szabó T . Altllas Levéllári adatok faépSíészinünk töriéneiéiiei. U . Sií-keiykapiik és f.irárak —

. Kristóf GySresTí Az erdélyi magyar vidéki hírlapirodalom ISriénete a kiegyezésig — - _ -GyBrej- Lajosi Dr. Rajka László éiete és ludománjus munkássága — Valenliny Aniaíi Románia magyar irodalmának bibiiograíiája. tflSS. év — ílsrookBs Pál Péter: Eem'énv János kízjr aí&s énekeskönyve CXVÍl. ss.'i — S i a M T , Aitiia: A kalotaszegi na.g5--hirtakok jotbágyságAssk ízolgiíta-tása is adózása ÍISIO—leSB ) — .

. N«CT Géza: Geleji Katona Isíván személyisége leveiei alapján .-Kánlvr La jw: Pérhujim ai Erdei*.; Sttísom-Egjeíalet é» az Astra mcg-alakuli'íiban és korai mííkddésébsn — Ttsire Lajosi A közaift-íeifttlés Biin! liiíadaimi Wadat _ „ - - . . _ . Ba!e |b Artúr; A Kt'míf-'rt ' iéíe ha»i ív, mii:- tí-tff.f,.^ ; G|i»rgí L«Jo»i A niat!- sr nítnt S . Sstíüfféii Jéöeis A Csnk-begj-í Ura-sovia vár l empl sma — —

ÍM i.sa 1.50

5 . -

1.50

1.20

2 . -

3.—

i . 'aa 2.50

1.20 2.50 2,-

1.20

l.ál)

l.SO

2 . -

a , ~

l.-Sf

!.2fl 2 . "

2 . -

4 , —

4 . —

2 -1.—

I.2B

2 . -

l . »

a . -

i-as

~ i.m

122. Vdcolinr Antal: Rorainia magyar irodalmának biUiograí 4ja. 1939. ív — 2.—

123. S M I M Í T . Altlla: Ujatib adatok ii pót­lások kéziratot énekeiköayvemk ét verses kézirataink kdnyvéazetéhez — 1.50

l'M. A d f LésMs iMagyarkapui helynevei 2.— 125. Njtrááj E . Gyalas Kolozsvár kör­

nyékének mocsárvilága — 2.S0 126. K . ScbestjPéo Jiucft Régi tzékdy

népi eredetű műemlékeink 1.88 127. Biré Vencel: G r . BalUiyány Ignác

a741—1798). — • 1— i29. Ferenezi István: Régészeti megíigye-

lések a limes dacicus északnyugati szakaszán — 4.—

130. Berepei Jánoa: A dési református Is­kola X V U . és X V m . századbcU igaz­gatói és tanítói 2.50

131. Paielar Gertrúd: Régi erdélyi liinués-minta-rajzok • — • 2.S6

132. Tóib Zoltán: lorga Miklós és a szé­kelyek r o m á n származásának tana — 2.—

133 laké Zsigmood: A z Erdélyi Nemzeti M ú ­zeum Levéltárának múltja és feladatai 2 —

135. Kristóf Gfirtj: T u d o m á n y o s intézetek Erdélyben 1919-ig — — — — — — 2.—

136. Balogh O d S n : Néprajzi jegyzetek a eiú-gési magyarokról — — — — — — 3.S0

137. Debreeieal Li»tió: Széljegyzetek egy népművészetünkről szóló m u n k á h o z — S.—

1.38. Imreli Barna: Mezflbánd helynevei — — 3.— 3.S9. Miké Imre; A törvényhozói összeférbe-

tellenség _ _ _ — _ — — — 2.— 140. Birá Veneel: Gróf Zichy D o m o n k o s E r ­

délyben _ _ — — _ _ — — 141. E B I Z G H a : A dési református templom 142. Tobiai Gáiwri Gróf Lázár János, a Vo] -

taire-fordltó — — _ — — — — 143. Herepel JáiMs: Könyvészeti tanulmányok 144. N a g y Géza: Társadalmi ellentétek a régi

erdélyi reíormálus egyházban — — — 145. Tdlb Zoltám A román tórténelludomány

és a székelyföldi románság kérdése — 148. SeletacB Lajos: Radnótfája története — 117. Sulid T . Atliiai Dés települése és lakos­

tága — — — — — _ — — _ 3 . .

1.50 2.60

l.S)

2.50 1.—

148. Tavaszy Sándor: A két Apafi fejedelem 2.— 149. Németh Gj'uta: Kórösi Csorna Sándor

lelki alkata és fejlídése — ^ — — 2.50 150. Eniz Géza: Szolnok-Doboka középkori

műemlékei _ _ — — — — — 3.— 152. GySrffy István: Erdély virágtalan nö­

vényei i,Cryptoganme) a kutatás jövőt , néző megvilágításában _ — — _ 3.—

153. Balogh Artőr: Erdélv neniüeliségi kér­dései — — _ _ _ _ — _ - _ 1.80

154. Vlla Zsigmond: Románia magyar "iro­dalmának bibliográfiája 1940-ben és 1941-ben _ _ _ _ _ _ _ _ 1.50

155. György Lajos: A Benigni-kónyvtár — 1.— 156. Gazda Ferenc: Gr . K e m é n y József és

Miké Sándor levelezése — — — — 2.50 157. Makkal László: .\z erdélyi románok! a

középkori magyar oklevelekben ~ — 2.— 158. Vita Zsigmond: A Bethlen kollégiumi

színjátszás a XVII. és XVIII, század­ban _ — _ _ _ _ — _ _ L.íO

159. Paloiay Gertrúd—Szabó T . Attila: Mező­ségi magyar hímzések (137 képpel) — 12.—

160. Miki Imre: A magyar államnyelv kér­dése a magjar országgyűlés előtt — 2.50

161. Borbély Andor: lirdélyi városok képes­könyve (22 képpel) — — _ _ — 8.—

Ifi2. E n U Géza; A középkori székely m ű v é ­szet kérdései (16 képpel) _ _ — — 3,—

163. Ce . Bogáts Dénes: lláromszéki oklevél-szójegyzík _ _ — _ — — _ 12.—

lf.4. Kristóf György: Fadrusz Mátyás kirá­lya és Vörösmarly Szép Ilonkája — 1.50

165. Ferenczi István: Csikkarctalvi régiségek 1.50 , 166. Herepei János: Scbolabeli állapotok

Apáczai Kolozsvárra jövetele előtt — 2.50 167. László Gyula: Erdély telepiUislörténe-

tének vázlata Szent István koráig — 3.— ItíB. Nagy JenS: Lakodalom a kalotaszegi

íiiagyarvalkón _ _ _ _ _ _ 2.— 16^. MaisoHes Amália: A magyarországi

bronzkor kronológiájáról — - _ — 4.— S70. Vita Zsigmond: A nagyenyedi Bethlen-

kollégium ifjúságának irodalmi törek­vései a reform-korszak kezdetén — — 2.50

Meorendelbettflc ck icJadölilvAtaUmna KolozsvAr. KlrAIy-u. t-t.

A lelM>rolA«lM»l Icllkaiiyott •xAmoIc eUogytak.