H I T E L 102

Lengyel Géza

ÁtlagosCsaládi kör

Néhány vendég. Idegen. Kérdés – mit csinálokötvenévi tanítás után? – Verset írok, előtte ismegtettem ezt. – Mi a témám? – Bármilehet – panellakás, fadarab, kenyérhéjaktálcán. Száraz kenyérhéjak. Nejem, a Mamatejbe áztatja a kenyérbelet. Ha van. Szárazkenyérhéjak. Még jók a fogaim. A konyhábanrágicsálok. Itt jól elférek, ha magam vagyok.A nagyszoba 28 négyzetméteres. Pokrócokbóláradó penetráns szagok. Nem kellenekimondanom – végül is eredetük örömteli.Hétvégeken, két éjszaka itt alszik háromunokám, néha lányom is. No és a Mama.Két kinyíló, kétszemélyes kanapé, és egyplédet a földre is lehet teríteni. Ez akamaszkorú Benő helye. Még az arcát isbetakarja a bordó takaróval. Alulkilógnak vékony, szőrös lábai. Szemmelméretet veszek – talán van rá téli cipőm.A lány ikerunokák szőkék, szépségesek. Azegyik Schakespeare-t olvas – Ó, Rómeó ! – amásik e-mailezik, eszkimó fiú, ukrántanárnő a partner. A Mama számolgatja,rakosgatja az aprópénzeket. Lányom, Sáraperemvárosban, messze lakik, és az unokáknakis kell az útiköltség, kell hazamenni és apesti gimibe. A lányom – ha szóba hoztammár – két év után most kapott munkahelyet.Unokáim apja skizofrén. Már csak látogatják.Bocsánat, kedves vendégeim, ha költeményemunalomra ad okot – se afrikai mélynyomor,

LengyeL géza (1941) költő, tanár. Összegyűjtött versei Rácsodálkozás címmel jelentek meg 2007-ben.

2 0 1 6 . d e c e m b e r 103

se Kalifornia. Itthoni átlagos. Elismerem.Elismerem, tömöríteni kellene, túl bő léreszabott a szöveg. Éppenséggel próbálkozhatok –

Fa, lombkorona, napfény,utána lebomlás, földnek mélye,szerencsés esetben szén,meteorbecsapódás, mi óriás nyomást,hőt, látszatra tragédiát hozott –és lőn mégis gyémánt,drágakő, ragyogás.

Így rendeltetett.

A futó és a varjú Tisztelgés Ezópusnak

Ősz végi, bágyadt napsugárban ahogy a köreim futom,megdermeszt egy hang; krá, kroá, kran – varjú sír az akácoson.

Sír, vagy csak hívja párját, nekem, mit mond, talány-szöveg;egy baljós kérdés kel és jár át – tavaszt hiszel most, jó öreg?

Nézd társait; életútnaktornyos felhőként megindulnak – elsötétítik az eget.

Bús őszi ködön az áttörő fényfelejteti csalfán, mi törvény – elmúlás szele közeleg.