Leonardo da Vinci

(1452. április 15., Anchiano (ma Vinci külvárosa), Itália -- 1519. május 2.

(67 évesen) Cloux kastély Amboise mellett, Franciaország)

-- polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író

Élete

A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában, Itáliában.

Édesapja: Ser Piero da Vinci, jegyzőként dolgozott a városban

Édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában.

Szülei nem házasodtak össze,törvénytelen gyermekeként

Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci ’Vinciből való’-t jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy ’Leonardo, ser Piero fia Vinciből’.

Szájhagyomány szerint ebben a házban született

1452. április 15-én született Vinciben. Ser Piero jegyzõ természetes fia, anyja Caterina, fiatal parasztlány a család szolgálatában.

1469. Firenzében belép Andrea del Verrocchio mûhelyébe. Itt sajátítja el a vonalas rajz, a festészet és szobrászat technikáját.

1473-ban tagja lesz Szent Lukács egyesületének. Elkészül elsõ, biztonsággal neki tulajdonítható rajza az Arno völgyi táj.

Arno-völgy

Az Arno völgyét ábrázoló ceruzarajznak a keletkezését 1473-ra teszik. Ez a mûvész elsõ pontos évszámhoz kötött munkája, amely akkor készült, amikor 21 évesen Firenzében dolgozott.

1482-ben Milánóba költözik, megbízzák egy hatalmas méretû lovas szobor elkészítésével Francesco Sforza tiszteletére. Sok más feladatot is kap.

1482-ben elnyerte Milánóban Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493-ban), amit aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. A szobor makettje a Szépművészeti Múzeumban látható. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el.

Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora 1498-ban készült el, és azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: "Ti közületek egy elárul engem". Vasari így írt a freskóról: "…mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.". A művész egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo

befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A falkép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta.

1495. Milánóban a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában hozzákezd az Utolsó vacsora megfestéséhez.

1500. márciusában Velencében tartózkodik, majd visszatér Firenzébe.

A Sforza hercegek bukása után Leonardo rövid kitérővel Ismét Firenzébe költözött; hírneve itt érte el tetőfokát. 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében kezdte festeni a Mona Lisát (közismert olasz neve: la Gioconda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása, ennyit tépelődött Leonardo a mosoly kialakításán. Ezzel párhuzamosan dolgozott a Palazzo Vecchio tanácstermében „Az anghiari csata" című freskón, amelynek megfestésére a firenzei köztársaság kérte fel. A festmény később a helytelennek bizonyult, viaszos alapozás miatt tönkrement, koncepcióját csak a kartonjairól készített másolatokból ismerjük. A mű befejezése után újult érdeklődéssel fordult a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vett Milánóban.

1502. Építész és mérnök Caesare Borgia szolgálatában; követi õt a romagnai hadjárataiban. Erõdítményrendszereket és hadigépezeteket tanulmányoz.

1503. Firenzében Mona Lisa képmásán dolgozik. A köztársaság kormánya megbízza Az anghiari csata megfestésével a Palazzo Vecchio Tanácstermében

1508. Ismét Milánóban tartózkodik. Geológiai és anatómiai tanulmányokkal foglalkozik.

1513. Rómába utazik, három évet tölt ott. Matematikai és más tudományos stúdiumokkal foglalkozik X. Leó pápa megbízásából.

1514. Terveket készít a Róma környéki mocsarak kiszárítására.

1517. A Milánót visszahódító új francia király meghívja Leonardót udvarába. Leonardo az Amboise melletti Cloux-ba költözik.

1519. Leonardo megbetegszik, április 23.-án végrendeletet készít, örökségét barátjára és tanítványára a festõ Melzire hagyja. Május 2.-án Cloux kastélyában meghal.

Festészet

„A festészet nagyobb igazsággal, hívebben állítja az érzékszerv elé a természet mûveit, semmint a szavak vagy betûk, viszont a betûk hívebben állítják a szavakat az érzékszervük elé, semmint a festészet...”„... azt ajánlom, hogy festés közben tarts magadnál egy lapos tükröt, és gyakran nézegesd benne munkádat, mely ott a visszájáról fog látszani, és úgy fog elõtted feltûnni, mintha más mester kezétõl volna, és abban jobban megítéled a hibáidat, mint egyébként.”

Híresebb festményei

Mona Lisa

Mona Lisa ( Párizs,Louvre) hátterén, ahol folyók rohannak le hegyi tavakból, és pusztítják szüntelenül a hegyoldalt.A kép modelljének kilétét nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, habár népszerű mítoszteremtők és reménykedő történészek sokszor állították az ellenkezőjét. Az első írásos említés 1517-ben úgy szól, hogy „egy bizonyos firenzei hölgy arcképe, és a néhai Giuliano de Medici il Magnifico kérésére készült" (eszerint 1513 után fejezte be Rómában, ahol Giuliano számára dolgozott, és nem pedig 1503-1504-ben, ahogyan általában feltételezik); ez azonban egyáltalán nem eldöntött kérdés. Előtte soha senki nem próbálkozott azzal, hogy egy arckép ilyen nyíltan keresse a kapcsolatot a nézővel; ez a kapcsolatteremtés azonban tudatosan kétértelmű, a nehezen értelmezhető formák megakadályozzák, hogy olvassunk az arckifejezésból.

Angyali üdvözlet (1472-1475 körül — Firenze, Uffizi képtár) Női portré (Ginevra de Benzi, 1474–76 – Washington, National Gallery Madonna Benois (Madonna virággal) (1475-1478 – Szentpétervár, Ermitázs) Szegfűs Madonna (1478-1481) Háromkirályok imádása (1481(80?)–82 – Firenze, Uffizi képtár) Szent Jeromos (1480 körül, befejezetlen – Róma, Vatikáni Képtár) Sziklás Madonna – első változat (1483-1486 – Párizs, Louvre) Sziklás Madonna – második változat (1503-06 – London, National Gallery) Hermelines hölgy (1485-1490 – Krakkó, Czartoryski Múzeum) Zenész képmása (1490 – Milánó, Pinacoteca Ambrosiana) Női képmás (1490 – Milánó, Pinacoteca Ambrosiana) Madonna Litta (Madonna és a gyermek Jézus) (1490-1491) Utolsó vacsora (1495-1497 – a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának

faliképe)

Utolsó vacsora (1495-97, Milánó, Santa Maria delle Grazie), amelyen Krisztus megrázó bejelentése közelgő elárultatásáról és az úrvacsora bevezetése együtt jelenik meg. Az alakok egy asztal mögött, elképzelt, bizonytalan térben helyezkednek el, amely meghosszabbítja a refektórium hátsó falát,olyan mesteri elrendezésben, hogy nem hat zsúfoltnak. A jelenet értelmét nyilvánvalóvá teszik az arckifejezések és a mozdulatok, amelyeknek Leonardo páratlan mestere. Júdást pszichológiai eszközökkel különíti el - nem az asztal túloldalára helyezi el, a korábban szokásos módon, hanem úgy ábrázolja, amint a bűnös tanítványt megbénítja a rémület, s képtelen részt venni a többiek beszélgetésében.

Mona Lisa (1503-1506) Szent Anna harmadmagával (1508-1510) Keresztelő Szent János (1513-1516)

Számos, fontos műve maradt befejezetlen vagy ment tönkre:

A háromkirályok imádása, Sziklás Madonna, Anghiari csata, Zenész képmása, Francesco Sforza lovasszobra, Léda és a hattyú (1510–15).

Leonardo, a tudós

„Ha te azt mondod, jobb nézni, hogyan csinálják az anatómiát, mint az ilyen rajzokat, helyesen beszéltél volna, ha lehetséges lenne együtt látni mindazokat a dolgokat, melyek e rajzokon egyetlen alakon fel vannak tüntetve. Pedig hát minden képességeddel sem fogsz látni és fölismerni, csak néhány vénát, melyekrõl, hogy igazak vagy teljesek legyenek ismereteim, több mint tíz emberi testet boncoltam széjjel, ízeikre szedve minden egyéb tagjukat is. A legapróbb részecskéig szétboncoltam az egész izom húst, mely a vénák körül található volt, anélkül, hogy a vér beszennyezte volna, hacsak nem a hajszálerek láthatatlan bevérzései. És egyetlen test nem tartott oly hosszú ideig, ameddig kellett volna, éppen ezért folyamatosan annyi testen kellett továbbhatolnom, amennyinek során ismereteim teljesekké lettek. És én ezt kétszer csináltam végig, hogy lássam a különbségeket.”

 

 

„A föld már egy kis madárka súlyától is, mely rátelepszik, elmozdul. A víz szférájának felszínét már egy kis vízcsepp is, mely reáhull, mozgásba hozza.”

 

„... a füvek, a kövek és a fák nemes erõi, amelyekrõl az emberek nem is tudnak, s amelyek nyugosznak a maguk nemességében szavaink és betûink gyámolítása nélkül is...”„...az az igazi tudás, amelyet a kísérlet ereszt be az érzékszervek kapuján, s amely a kutatót nem álmokkal eteti, hanem igaz és érzékelhetõ alapokból indulva lépésrõl lépésre, helyes következtetésekkel halad a célig.”

 

1482-ben Ludovico Sforza Milánó hercegének szolgálatába szegõdött, hogy elkészítse Francesco Sforza tervezett lovas emlékmûvét. Az emlékmû hatalmas agyagmodellje 1493-ra készült el, de nem öntötték ki, a Milánót megszálló francia katonák elpusztították. Vázlataiban, tanulmányrajzaiban a földön fekvõ ellenségre taposó ló antik motívumát elevenítette fel. A ló motívuma a az Anghiari csata vázlatain és kartonmásolatán, a Szépmûvészeti Múzeum lovas szobrocskáján és párdarabjain, valamint a kései, Gian Giacomo Trivulzio síremlékéhez készített vázlatokon bukkant fel ismét. Firenze történetének dicsõséges pillanatát megörökítõ Anghiari csata monumentális freskója a Palazzo Vecchio Nagy tanácstermében elkészül ugyan, de freskótól eltérõ technika alkalmazása miatt a festmény már Leonardo szeme láttára megrepedezik, lepereg. A mû a háborúra jellemzõ erõszak és szenvedély szimbolikus ábrázolása, amelyet maga Leonardo esztelen és bestiális õrültségnek tartott.

Leonardo, a mérnök

Béke idején mint építész legalább annyit tehetek mint bárki más. Köz- vagy magánépületek emelését, vízvezetékek építését vállalom.”

Az emberi test arányai (1492 körül)

Ez a híres rajz egy római építészetrõl szóló tanulmányában szerepel, és azt mutatja, hogy „minden dolog mértéke az ember”.

„Miután jól megnéztem és megvizsgáltam a legkiválóbb hadigépszerkesztõk és feltalálók összes alkotását, meggyõzõdtem, hogy azok alig különböznek az általánosan használt hadieszközöktõl. Ezért tehát igyekszem Nagyméltóságoddal megismertetni és megértetni az én elgondolásomat, anélkül, hogy bárkinek ártani kívánnék. Titkaimat is rendelkezésre bocsátom a kellõ idõben, és remélem, hogy azokat a dolgokat, amelyeket most röviden elsorolok, Kegyelmességed sikerrel felhasználhatja... ”

„A madár egy matematikai törvényszerûség szerint mûködõ készülék, amelyet az ember minden mozdulatában képes leutánozni, csakhogy kevesebb erõvel." Az emberi repülés tehát kizárólag a hajtóerõ problémája volt. "Az ember elõbb-utóbb leigázhatja a levegõt és a magasba emelkedhet, ha a maga gyártotta hatalmas szárnyakkal olyan erõt fejt ki, amellyel a levegõ ellenállását legyõzi." 1505-ben a következõket írta: "A nagy madár a nagy hattyú hátáról emelkedik fel és dicsõségével betölti a világot.”

„Nincs semmi bizonyosság azokban a tudományokban, amelyekben nem lehet alkalmazni a matematikai tudományok valamelyikét, vagy amelyek nem fonódnak össze a matematikai tudományokkal.”

I. Ferenc francia király meghívására 1517-ben az Amboise melletti Clouxba költözik. Utolsó éveit a Clos Lucénak nevezett palotácskában tölti.

„Az emberiség történetében talán senki sem testesítette meg annyira a "géniuszt" mint Leonardo da Vinci. Az itáliai reneszánsz szívében, a Mediciek Firenzéjében és a Sforzák Milánójában Leonardo a mûvészet és a tudomány legkülönbözõbb területeire kalandozott el, s mindenütt hozzátett valamit az emberiség akkori tudásához. Bár Leonardo széles körû érdeklõdésének köszönhetõen a tudomány minden területébe beásta magát, mégis mindent a festészetnek rendelt alá. Ennek köszönhetõen minden idõk leghíresebb és leggyakrabban utánzott festõi örökséget hagyta maga után. Páratlan életmûve és gondolatai a mai napig gondolkodóba ejtik a személye iránt érdeklõdõket.” (Art Book)

„Leonardo élete végéig folytatta tudományos kutatásait a legkülönbözõbb területeken, és rendkívül nagy mennyiségû jegyzetet készített, melyeket elõbb-utóbb végleges formába akart önteni. Többször is megkísérelte rendezésüket, de egyetlen elkezdett könyvet sem fejezett be, s a feljegyzései megmaradtak eredeti állapotukban, töredékes, összefüggéstelen, esetenként ellentmondásos észrevételeknek. Leonardo halála után ez a felbecsülhetetlen, gyakran vázlatokkal, rajzokkal illusztrált, írásos hagyaték Francesco Melzi tulajdonába került, aki megkezdte katalogizálását.”

A CODICE ATLANTICO és a WINDSOR CODEX. Néhány évtizeddel Melzi halála után a milánói Pompeo Leoni mûgyûjtõ, II. Fülöp spanyol király hivatalos építésze megkísérelte ismét összekeresni a szétszóródott kéziratokat. Jelentõs részüket sikerült is megszereznie, katalogizálni és megszámozni; igen sok különlálló lapot két nagy kötetbe gyûjtött. Az elsõ, amelyet Angliában a windsori királyi kastélyban õriznek, mintegy hatszáz vegyes rajzot tartalmaz, közöttük az Utolsó vacsorához készített drapériatanulmányokat. Ugyancsak ebben található Imola híres alaprajza, ez az elsõ megvalósulása egy tudományos felmérések alapján készített várostérképnek, továbbá szinte valamennyi anatómiai tanulmány. A második, a Codice Atlantico néven ismert kötet technológiai és tudományos témájú írásokat és rajzokat tartalmazó vaskos gyûjtemény.

KÉZIRATOK A-M és az ASHBURNAM CODEX. 1636-ban a Codice Atlantico további más, az A-tól M-ig terjedõ betûkkel megkülönböztetett kéziratokkal együtt, a milánói Biblioteca Ambrosiana tulajdonába került. 1796-ban Napóleon elrendelte mindezen kötetek kisajátítását, és a párizsi Institut de France könyvtárába vitette õket. Innen a késõbbiek során csak a Codice Atlantico tért vissza Milánóba. Valamennyi közül a legrégebbi a B kézirat, amely harckocsik, bárkák, hidak és repülõ szerkezetek rajzait tartalmazza 1488-ig visszamenõen. 1490-bõl való a C kézirat, s a következõ évekbõl az A kézirat; ez a 64 folióból álló füzet Leonardónak a festészet és a fizika körébe tartozó különbözõ témák iránti érdeklõdését tanúsítja. Ez utóbbinak egy része elkülönülten Ashburnham Codex 2038 néven ismert, témája fõleg a festészet. Az elsõ milánói tartózkodása idején születtek a H és I kéziratok, ezek grammatikával és lexikológiával foglalkoznak.

A TRIVULZIANO CODEX. A mûvész elsõ Milánóban töltött éveibõl származó írásainak gyûjteménye, melyet a Sforza-kastélyban õriznek.

A FORSTER KÉZIRATOK. Három kis jegyzetfüzet, amelyeket ma a londoni Victoria és Albert Museum õriz.

MADRID I. és MADRID II. A mi századunk hatvanas éveiben felfedezett, s a 8937 és 8936 jelzettel megkülönböztetett két kódexet a madridi Biblioteca Nazionale õrzi. A Leonardo korai

milánói tartózkodása idején elkezdett elsõ kódexben gépekrõl, fõleg szövõgépekrõl, mechanikus szerkezetekrõl készült rajzok (csavarok, láncok, fogaskerekek, csigák, lendkerekek, golyóscsapágyak, óraszerkezetek rajzai) láthatók. A második kötet tartalma: egy rövid írás a bronzló öntések problémáiról, az Arno folyó eltérítését szolgáló mesterséges csatorna terve, s Piombino védelmi rendszerének terve.

HAMMER (RÉGEBBEN LEICESTER) CODEX. A kötet írásainak és rajzainak jelentõs része egy Leonardót különösen érdeklõ témával foglalkozik: a vízzel és annak dinamikájával - a folyókkal, vízesésekkel, örvényekkel, áradásokkal. De láthatók benne tanulmányok az asztronómia és a geológia kérdéseirõl, a föld szerkezetére vonatkozó elméletekrõl, s a föld felszínének változásairól.

KÓDEX A MADARAK REPÜLÉSÉRÕL. A torinói Biblioteca birtokában van az az 1505-ben összeállított kötet, mely madarakról készített tanulmányokat és rajzokat tartalmaz, Leonardót nagyon érdekli a madarak anatómiája, viselkedésük a repülés során, alkalmazkodásuk a légköri viszonyokhoz. De egészen más témákkal foglalkozó lapok is találhatók benne - mechanikára, hidraulikára és építészetre vonatkozó feljegyzések. AZ

ARUNDEL KÉZIRAT. A londoni British Museumban õrzött kötet különféle tartalmú füzetek gyûjteménye, Leonardo életének utolsó tíz évében készített feljegyzésekkel. Visszatér a víz témájához, ami már a Hammer Codexben, s a II. Erzsébet tulajdonában levõ Vízözön rajzokban is foglalkoztatta. Leonardo egy egész könyvet akart írni Libri primo delle acque (A vizek elsõ könyve) címmel.