LÉGY OKOSABB, MINT A

TELEFONOD!

Ignácz József

Elkerülhetetlenül egyre szélesebb körben terjednek az okostelefonok a régi, úgynevezett

butatelefonokkal szemben. Még mindig sokan vallják, hogy csupán telefonálni, maximum

SMS-ezni szeretnének a telefonjukkal. Ha fényképezni szeretnének, arra ott a

fényképezőgép, ha zenét hallgatnának, arra ott az MP3 lejátszó stb. Azért ilyenkor

eszembe jut, hogy milyen jók voltak az analóg fényképezőgépek, amelyeket percekig

kellett beállítani, majd szintén percekig mozdulatlanul maradni, hogy sikeres legyen a

fotó. S emlékszünk még a Szokol rádiókra, rágumizott laposelemmel? Simán lehetett

rajta fogni a Kívánságműsort, kettőtől-ötig…

Valljuk be, sok esetben az újtól, az ismeretlentől való félelmünkből táplálkozik ez az

elutasítás. Húsz-harminc évvel ezelőtt egy sima telefon is újdonságnak számított, de

látván az előnyeit, kénytelenek voltunk megtanulni a kezelését. Láttuk már idősebb

ismerőseinket, szüleinket hagyományos mobiltelefont kezelni? Jó, ha fel tudják venni,

amikor csörög, s el tudnak indítani hívásokat a gyorsgombok segítségével. S mi van a

gyerekekkel? Ahogy a kezükbe vesznek egy okostelefont, tabletet, szinte azonnal tudják

kezelni, minden félelem nélkül. Ha elrontanak valamit, akkor újrakezdik, újrapróbálják,

nem csüggednek. Hogy látnak ők minket? Megmosolyognak talán, mint ahogy mi is

csodálkozunk a szüleinken, akiknek akár a távirányító is gondot okoz? Mi a különbség?

Az elkövetkező oldalakon az Android alapú okostelefonok használatában próbálok

segítséget nyújtani. Ne várjuk el az elolvasása után, hogy profi módon fogjuk kezelni a

tabletünket, vagy telefonunkat. Millió-féle változat létezik, s előfordulhat, hogy az

említett menüpont, ikon teljesen másképpen néz ki, vagy nem is létezik a saját

készülékünkön. Ezért a jegyzet legyen inkább segítség egy maximálisan gyakorlatközeli

oktatáshoz. Segítség abban, hogy megismerjük az okos eszközök lehetőségeit, s ne

féljünk kihasználni azokat. A legfontosabb, amit most azonnal jegyezzünk meg: nem

tudjuk fizikailag elrontani a készüléket azzal, hogy nyomogatjuk! Használjuk,

kísérletezzünk, nyomogassuk, teszteljük, rontsuk el a konfigurációt, töröljük az

adatainkat, veszítsünk el fontos anyagokat, de rendületlenül, mindig kezdjük újra!

Sok sikert!

Ignácz József

Mártikáimnak…

TARTALOMJEGYZÉK 1. Operációs rendszerek .............................................................................................................................. 4

2. Hardver .......................................................................................................................................................... 8

Processzor ............................................................................................................................................... 8

Memória ................................................................................................................................................... 9

Kijelző ....................................................................................................................................................... 9

Bővíthetőség ........................................................................................................................................ 10

Testreszabás, védelem .................................................................................................................... 11

Telefon, tablet, phablet?.................................................................................................................. 12

3. Adatkapcsolatok ...................................................................................................................................... 14

Vezetékes kapcsolatok .................................................................................................................... 14

USB ................................................................................................................................................. 14

Vezeték nélküli kapcsolatok .......................................................................................................... 15

3G/4G ............................................................................................................................................ 15

Wi-Fi............................................................................................................................................... 15

Bluetooth ...................................................................................................................................... 16

NFC ................................................................................................................................................. 16

4. Google .......................................................................................................................................................... 17

Google szolgáltatások ...................................................................................................................... 17

Gmail .............................................................................................................................................. 17

Címtár ............................................................................................................................................ 18

Naptár ............................................................................................................................................ 19

Google Drive ................................................................................................................................ 19

Google+, Fotó .............................................................................................................................. 20

Google Play, avagy Play Áruház ........................................................................................... 20

5. Felhasználói felület ................................................................................................................................ 22

Érintőműveletek ................................................................................................................................ 22

Képernyőfeloldás .............................................................................................................................. 25

Csúsztatás .................................................................................................................................... 25

Minta .............................................................................................................................................. 25

PIN-kód és Jelszó ....................................................................................................................... 25

Arcfelismerés .............................................................................................................................. 25

A képernyő részei .............................................................................................................................. 25

Widgetek, ikonok ...................................................................................................................... 26

Státusz sor ................................................................................................................................... 27

Feladatkezelő.............................................................................................................................. 31

Launcherek, testreszabás ...................................................................................................... 32

Orientáció .................................................................................................................................... 34

6. Az Android legfontosabb funkciói .................................................................................................... 36

Beállítások ............................................................................................................................................ 36

Vezeték nélküli és egyéb hálózatok ................................................................................... 37

Eszköz ............................................................................................................................................ 45

Személyes..................................................................................................................................... 47

Fiókok ............................................................................................................................................ 51

Rendszer ....................................................................................................................................... 52

Hívásfunkciók ..................................................................................................................................... 53

Tárcsázás ...................................................................................................................................... 54

Üzenetküldés .............................................................................................................................. 58

Kapcsolatok ................................................................................................................................. 60

Kamera, Galéria .................................................................................................................................. 63

Play Áruház .......................................................................................................................................... 67

Facebook/Messenger ...................................................................................................................... 73

Internet böngészés ........................................................................................................................... 75

Könyvolvasás ...................................................................................................................................... 75

Zene, videó ........................................................................................................................................... 78

Google Keep ......................................................................................................................................... 80

Óra ........................................................................................................................................................... 81

7. Extrák .......................................................................................................................................................... 83

Sync ......................................................................................................................................................... 83

GPS .......................................................................................................................................................... 83

Bluetooth funckiók ........................................................................................................................... 83

Hordozható csatlakozási pont ...................................................................................................... 83

Aliexpress ............................................................................................................................................. 83

Játékok ................................................................................................................................................... 83

1. OPERÁCIÓS RENDSZEREK Az operációs rendszer (operating system, röviden OS) olyan alapprogramok (és alap

programok) gyűjteménye, amelyek egységes felületet biztosítva elősegítik a számítógép

használatát. Legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy megteremtse a kommunikációt a

felhasználó és a számítógép (eszköz) között egy egységes felhasználói felület (user

interface, UI) segítségével, de ugyanolyan fontosak a háttérben, felhasználók számára

kevésbé tetten érhető funkciók, mint a programok futtatásának vezérlése, az erőforrások

kezelése, illetve a jogosultságok érvényesítése.

Manapság mindenhol fellelhető az OS: számítógépben, mobiltelefonokban, GPS

eszközökben, de bizony akár egy okosórában, egy TV-ben is, voltaképpen bárhol, ahol a

felhasználó egy felületen keresztül instrukciókat adhat az eszköznek. Általában ezeket az

eszközöket illetjük az „okos” jelzővel.

Milyen operációs rendszereket ismerünk? Az első, amely mindenkinek eszébe jut, a

Microsoft Windows. Az utolsó statisztikák szerint az asztali rendszerek piacán közel 90%

részesedéssel rendelkezik. De ki foglalja el a maradék pár százalékot?

Az OS X az Apple cég operációs rendszere, míg a GNU/Linux egy nyílt forráskódú (bárki

által fejleszthető), teljesen ingyenes rendszert takar. S hogy mi a különbség?

Felhasználói szinten igazából nem sok: ablakok, ikonok, könnyű kezelhetőség.

Természetesen magasabb szinten rengeteg eltérést tapasztalhatunk, de leginkább azon

múlik, hogy ki, melyiket szokta meg, illetve hogy mire szeretné használni. Általános

felhasználásra, játékra, internetezésre tökéletes a Windows, multimédiás munkára

inkább az OS X-et javasolják, míg hálózati feladatokra inkább a Linux rendszereket

tartják jónak. Persze ez erős általánosítás, hiszen mindegyik lefedi az összes funkciót,

többé-kevésbé. Próbáljuk meg összehasonlítani az almát a körtével…

Íme, bizonyságul 1-1 kép az említett rendszerekről. Az első a Windows, a második a Mac

OS X, a harmadik pedig egy Ubuntu Linux:

89,85

7,05

1,41

1,69

0 20 40 60 80 100

Windows

OS X

GNU/Linux

Egyéb

Asztali operációs rendszerek részesedése,2014 októberig

Egyik szebb, mint a másik!

De mi a helyzet a mobileszközök piacán? Ott, bár a piaci szereplők igen hasonlóak, más

rendszerekről beszélünk. Új kihívóként belép a Google Android, a RIM Blackberry és a

Sun-Oracle, de marad a Microsoft a Windows Phone-nal és az Apple az iOS-szel:

Mint látható, a két egyeduralkodó voltaképpen lefedi a piac 90%-át, még a Microsoft

Windows Phone sem tud igazán labdába rúgni – bár kiugrási próbálkozások

folyamatosan történnek. Főleg az üzleti szektorban próbálnak érvényesülni, előnyként

megemlíthető a Windows asztali rendszerrel meglevő, nagyfokú kompatibilitása.

Az iOS az Apple saját, kimondottan mobileszközökre fejlesztett operációs rendszere. Az

alapok a már látott OS X-ből származnak, teljesen zárt a rendszer, vagyis csakis a cég

saját termékein használhatóak: iPhone, iPod, iPad. Legújabb változata az iOS 8, 2014.

47,06

43,86

2,78

2,56

2,38

1,22

0,14

0 10 20 30 40 50

Android

iOS

Java ME

Symbian

Windows Phone

Blackberry

Egyéb

Mobil operációs rendszerek részesedése,2014 szeptemberéig

szeptember 17-én vált elérhetővé. Elsősorban az Egyesült Államokban elterjedt,

Európában és Ázsiában kevésbé, „köszönhetően” az igen gyenge ár-érték arányának.

Az Android egy nyílt forráskódú rendszer, azaz bárki módosíthatja és fejleszthet hozzá.

A Google 2008-ban adta ki az első verzióját, Linux rendszerre alapozva. Emlékszünk? A

Linux is nyílt forráskódú, ingyenes rendszer, a Google „csak” átalakította, hogy képes

legyen kezelni a mobil eszközök integrált hardvereit, mint az érintőképernyő, Wi-Fi,

Bluetooth stb. Mivel ingyenes a rendszer, ezért igen elterjedt a keleti piacokon. Sajnos,

elterjedtsége azt is maga után vonja, hogy rengeteg változata létezik. Egy 2014-es cikk

szerint mintegy 18.000 féle eszközön használnak Androidot! Előnye a rugalmassága, s

hogy bármilyen eszközön használható: órában, televízióban, hűtőben, multimédiás

célokra kiváló (zene- és videólejátszás), s még sorolhatnánk.

2. HARDVER Egy okostelefon voltaképpen egy számítógép. Azt pedig tudjuk, milyen dolgozni egy régi,

leharcolt, egyszerű számítógéppel, s mennyivel nagyszerűbb egy modern, gyors

számítógéppel elkészíteni a feladatainkat. A lehetőségeket már nem is említve: egy régi

géppel nagyon sok dolgot nem tudunk megcsinálni, nem futnak rajta az újabb

programok, játékokat, nem játszhatók le a jobb minőségű videók (vagy csak szaggatva),

folyton homokóra…

Az, hogy egy eszköz mennyire modern, azt bizony nem csak a fizikai paraméterei

határozzák meg. Régen egy fényképezőgép 640x480-as fotókat készített. És milyen jó

volt! Ma már egy „butatelefon” is jobb fotókat készít! Manapság nem ritkák a 24-36

megapixel felbontású gépek, amelyek 7360x4912 pont felbontású képeket készítenek.

Hiába no, fejlődünk… De mi a helyzet az okostelefonokkal? Voltaképpen ugyanaz! Az első

okostelefonok manapság már ócskaságnak számítanak, pedig akkor igen drágák voltak

és világszenzációnak számítottak. Lássunk pár technikai paramétert, hogy így, 2015-ben

mire figyeljünk, ha telefont választunk!

PROCESSZOR Az új generációs okostelefonok egyik olyan paramétere, amelyik viszonylag objektív, de

ha jobban beleássuk magunkat, akkor mégsem. Több gyártó verseng a leggyorsabb

telefon díjáért, többek között a Qualcomm a Snapdragon-okkal, a MediaTek a Cortex-

ekkel, az Nvidia a Tegrá-kkal, illetve a Samsung az Exynos processzorokkal. Ha a

felhasználó szemszögéből közelítjük meg a dolgot, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy

választhatjuk bármelyiket, nem járunk rosszul. Ne fussunk bele a versenybe (máshol ezt

parasztvakításnak hívják!): egyre nagyobb sebességű, egyre több maggal rendelkező

processzorokat készítenek, kezd a telefonunk hasonlítani egy dinnyére, legalábbis a

magok számát tekintve. A legolcsóbbak a MediaTek processzorral felszerelt telefonok

(MTK sorozat), természetesen ezek teljesítményben is alatta maradnak a drágább

vetélytársaknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy számunka nem lesz elég ez a

teljesítmény. Szóval a pénztárcánktól függ.

MEMÓRIA Itt szokták elrontani a vásárlást a kevésbé hozzáértők! Vesznek egy telefont, amelyik 8

GB memóriával rendelkezik. Hm. Miért is rossz ez? Hiszen többünk gépében sincs ennél

több, sőt! Figyeljünk rá, hogy a telefonoknál két memóriaméretet szoktak megadni: van

egy RAM és egy ROM memória. Aki már tanult informatikát, az tudja, hogy a RAM a

számítógép írható/olvasható memóriája, kikapcsoláskor elvész a tartalma. A ROM pedig

egy csak olvasható memória, egyszer valaki megírta és onnantól kezdve nem írható felül

a tartalma. Gondoljunk csak a CD/DVD ROM-okra!

No, ezt felejtsük el az okostelefonok világában! A RAM igazából a lényeg! Ennek a mérete

határozza meg, hogy a telefonunk egyszerre hány programot képes futtatni, mindenféle

lassulás, akadozás nélkül. Persze itt is van egy megtévesztés: sajnos, a rendszer is

használja ezt a memóriát, tehát a telefon által kötelezően betöltött programok ugyanúgy

csökkentik ezt a tárterületet, mint az általunk betöltött programok. Természetesen a

gyártók nem igazán szeretik közölni, hogy az amúgy is szűkös RAM-ból mennyi marad a

felhasználó számára… A minimum, amit érdemes választani, az 1 GB. Ma már kaphatóak

2-3 GB-os készülékek is, ha megtehetjük, válasszuk azokat!

A ROM viszont nem csak olvasható az Android rendszerében. Igaz, hogy itt található a

telefon operációs rendszere is (csökkentve a rendelkezésre álló helyet), de ide

telepíthetjük a programjainkat is (applikációknak vagy röviden appoknak hívjuk őket).

Ide kerülnek a fotóink, az sms-eink, a felmásolt zenéink, a netről letöltött anyagok.

Szóval ez sem mindegy mekkora, de szerencsére a legtöbb készülék bővíthető kártyával

is, ami szintén tárolja az előbb említett anyagokat. Ha okosan akarunk dönteni, érdemes

minimum 8 GB-ban gondolkodni, de főleg a felhasználói szokásainktól függ. Ha

filmezünk, sok zenét hallgatunk, esetleg rengeteget játszunk, akkor minél több, annál

jobb, sőt, szerezzünk be még egy nagykapacitású memóriakártyát is!

KIJELZŐ Két tényező van, ha a kijelzőről beszélünk. Az egyik a mérete (átlója), a másik pedig a

felbontása. Igazából mindkettő az olvashatóságot határozza meg. Minél nagyobb egy

kijelző átmérője, annál jobban olvasható, nem kell folyton feltenni a szemüvegünket. A

felbontás pedig a megjelenített kép minőségét határozza meg, az adott kijelzőn hány

pontot tudtak a technikusok elhelyezni. Egyértelműen minél több, annál élesebb,

részletgazdagabb lesz a kép. A két paraméter hányadosát a ppi mértékegységgel (pixels

per inch) fejezzük ki. Íme, egy összehasonlító kép a modernebb készülékekről:

Teljesen saját vélemény, hogy egy átlagos felhasználásra nincs szükség fullHD

(1920x1080) felbontásra, teljesen megfelel egy HD-s felbontás is (1280x720), nagyon

szép képet tud biztosítani, kivéve természetesen a „vájtszemű” felhasználóknak.

Kerüljük viszont a 640x480, vagy az ehhez igen közelálló (főleg az alacsonyabb!)

felbontásokat, hacsak nem zavar minket a homályos, részletszegény kép. Fizikai méretet

tekintve válasszuk azt, amelyik kényelmes, vagy amelyik tetszik. Amit viszont érdemes

figyelembe venni, hogy egy apró kijelzőn (3-4 inch) nem olyan szépek a fotók, nem olyan

könnyű internetezni, egy nagyméretű készülék viszont általában nehezebb, egy kézzel

kényelmetlenebb kezelni és nem fér bele a zsebünkbe. Tapasztalatom szerint a 4.5-5.5

inch ami még kezelhető, de természetesen ez igénytől és kézmérettől is függ.

A kijelzőnk még egy fontos tulajdonságáról kell beszélnünk. Ez pedig a kijelzőt védő

üveg anyagminősége. Az újabb készülékek Gorilla Glass (gorilla üveg?) védelemmel

lesznek ellátva, amelyek valamilyen szinten ütés-, nyomás- és karcállóak is. Ez sajnos

nem azt jelenti, hogy leejtve a készüléket az nem törik össze, de nagyobb az esélye, hogy

a külső üveg valamilyen szinten megvédi a készülék kijelzőjét és a sérülékeny részeket.

Vagy nem…

Az egyik legújabb fejlesztés a zafírüveg, amely elvileg többet kibír, kevésbé karcolható. A

tesztek alapján viszont még sérülékenyebb… Most akkor igazodjunk el… Szerintem

inkább ne dobáljuk!

BŐVÍTHETŐSÉG Az asztali számítógépeknél megszokhattuk, hogy ha egy alkatrésze elavul, könnyedén

kicserélhetjük. Sajnos, a mobileszközöknél (akár a notebookra is gondolhatunk) ez nem

olyan egyszerű, sőt, bizonyos helyzetekben megoldhatatlan. Amire legtöbbször

lehetőségünk van, az a memóriakártyával történő bővítés és az akkumulátorcsere. Az

egyik legelterjedtebb kártyát használják a mobileszközök is, ez pedig a microSD

szabvány. Apró, viszonylag gyors, nagy kapacitású. Kell ennél több?

Az akkumulátorcsere természetesen csak szabványos, ugyanahhoz a típushoz gyártott

részegységgel történhet. Egy átlagos akkumulátor teljesítménye 1-2 év alatt kb. a felére

is tud csökkenni, azaz már nem lesz elég 1-2 naponta tölteni a készüléket, napközben is

gondoskodnunk kell megfelelő tápellátásról. Egy új akkumulátor megoldja időlegesen

ezt a problémát… Más kérdés, hogy 3-4 év alatt a legmodernebb telefonok is elavulttá

válnak. Fogyasztói társadalomban élünk, a technika fénysebességgel fejlődik!

Ha már az akkumulátorról beszéltünk! Minél nagyobb az akkumulátor kapacitása, annál

nagyobb időközönként kell tölteni a készüléket. Persze ez függ a telefon kezelési

szokásaitól, használunk-e internetet, multimédiás alkalmazásokat stb. Ha 2000 mAh

fölött van, az már nem olyan rossz, szinte biztos, hogy csak este kell majd feltegyük a

készülékünket töltőre. Legalábbis az elején…

Fontos megemlíteni, hogy bizonyos készülékek egyik bővítést sem támogatják. Ez főleg a

„fajtatiszta” gyártók készülékeire vonatkozik, akik nem igazán örülnek, ha a felhasználó

szétszedi, esetleg bővíti a termékeit. Bezzeg a távol keleti gyártók sok esetben még

pótakkut, póthátlapot és memóriakártyát is mellékelnek, legalábbis olcsóbban adják

ezeket, ha a telefonnal együtt vásároljuk meg őket.

TESTRESZABÁS, VÉDELEM Amikor megvásárolunk egy telefont, egy teljesen átlagos készüléket vehetünk a

kezünkbe. Ez valakinek elég, míg mások jobban szeretik az egyedi, egyediesített

tárgyakat. Sok esetben erre is van lehetőség. A főleg fiataloknak szánt mobilkészülékek

hátlapjai cserélhetők, viszonylag olcsón beszerezhetők igényes, esztétikus részegységek.

A másik lehetőség az egyedi kinézetre a telefontokok, tartót. Ha okosak vagyunk és nem

csak mutogatni akarjuk a készülékünket, válasszunk olyat, amely a külső fizikai

behatásoktól is védi az eszközt. (Pl. női táska, farmerzseb…) Millió lehetőség van, akár

anyagról, akár formáról legyen szó. Lehet bőrből, lehet műanyagból, de akár fémből is;

védheti csak a hátulját, az oldalát, de léteznek all-in-one védelmek, amelyek a nagyobb

esésektől is megóvják a telefont. Mindenki válasszon olyat, amelyik kedvére való!

Személyes kedvenceim azok a tokok, amelyek a kijelzőt is védik, ráadásul kártyák (bankkártyák, igazolványok) tárolására is képesek. Igaz, nem olyan kényelmes a kezelésük, de az első elejtésnél hálát adunk, hogy ilyet választottunk…

Ha már a kijelzővédelemnél

tartunk: a kijelzők bizony

karcolódnak. S meglepő,

hogy nem a táskába rejtett

kulcsok jelentik a

legnagyobb veszélyt, hanem

a por. Por a tokban, por a

zsebben. Finom, apró

szemcsék, amelyek

összekarcolják és mattá

teszik a kijelzőt. Legjobb

módszer ellenük, ha a

készüléket kijelzővédő

fóliával látjuk el. Ez egy

teljesen átlátszó fólia vagy

üveg (0.3 mm) amelyet a

kijelzőre helyezve

megvédhetjük azt. Ha

elhasználódott, akkor

levehető és újabbal pótolható. Vannak olcsó és drága verzióik, a drágább, üvegből

készült védők darabja akár a 2-3 Ft-ot is elérheti, de az olcsóbbakból már 200-300 Ft-ért

is vehetünk.

TELEFON, TABLET, PHABLET? Ha megnézzük a mobilos kínálatot, akkor nem csak telefonokat találunk. A tabletek

szintén a kínálat részét képezik. Mi a különbség a telefon és a tablet között? Eddig

lehetett azt mondani, hogy ami elég nagy, az már tablet. Vajon egy Google Nexus 6 a

maga 6 inch méretével már tablet? Bizonyos meghatározások szerint az 5.3 és 6.9 inch

közé eső méretű eszközök az átmenetek a telefon és a tablet között, ezeket a két szóból

(phone és tablet) összerakott phablet kifejezéssel illetik.

Másik nézet szerint a különbséget a funkciók jelentik. A telefonok képesek hívásokat

bonyolítani, szöveges üzeneteket írni (SMS), kapcsolatokat kezelni, böngészni stb. Ez ott

bukik meg, hogy ma már elég sok tablet létezik, amelyik képes telefonkártyát fogadni,

szóval minden telefonfunkciót elvégezni. Maximum kicsit furcsa egy 10 inches tabletet a

fülünkre szorítani telefonálás közben… Még jó, hogy léteznek a headsetek…

3. ADATKAPCSOLATOK

VEZETÉKES KAPCSOLATOK

USB A legegyszerűbb és legbiztonságosabb kapcsolat a kommunikációra a vezetékes

kapcsolat. A számítógépünk a legtöbb esetben egy ún. UTP kábellel van bekötve egy fali

aljzatba, a TV műsor pedig vagy koax, vagy üvegszálas kábelen érkezik a lakásba,

csakúgy, mint a vonalas telefon. Manapság az USB a legelterjedtebb vezetékes

kommunikációs forma. USB-s a billentyűzetünk, az egerünk, a webkameránk, a

fényképezőgépünk, a hangszórónk, a fejhallgatónk, a nyomtatónk, a scannerünk, a

pendrive-unk, a külső merevlemezünk. Sajnos, az USB sem mentes a többféle

szabványtól. Ha újabb típusú a készülék, akkor elég nagy valószínűséggel micro USB-t

használ. A régebbi külső eszközök használtak mini USB-t, a legrégebbiek pedig a

manapság szinte csak aljzatként funkcionáló normál, ún. „A” típusú USB csatlakozót. Egy

kép egyszerűbben elmagyarázza:

Az USB-nek különböző szabványai vannak, jelen pillanatban a 2.0-s szabvány a

legelterjedtebb, de rengeteg eszköz képes a 3.0-s szabvány kezelésére. Számunkra a

legfontosabb tulajdonság az átviteli sebesség: míg a 2.0 maximum átviteli sebessége a

valós alkalmazási helyzetekben hozzávetőlegesen 48 MBps, a 3.0 szabvány már képes

400 MBps átvitelére is. (MBps = Megabájt/másodperc; egy átlagos MP3 zeneszám

mérete 4-6 MB.) Az elméleti sebesség ennek kb. a tízszerese, de ugye más az elmélet és a

gyakorlat…

Miért jó az USB? Voltaképpen elég csak összedugni a telefonunkat a számítógéppel,

feltelepíteni a megfelelő meghajtóprogramot (sokszor ezt megteszi az operációs

rendszer helyettünk), s máris rendelkezésünkre áll egy pendrive-szerű adattároló.

Hozzáférhetünk a telefonunk memóriájához, legalábbis egy jó részéhez. Letölthetjük az

elkészült fotókat, feltölthetünk videókat, zenéket, mintha csak tényleg egy egyszerű

pendrive-ra másolnánk adatokat.

VEZETÉK NÉLKÜLI KAPCSOLATOK

3G/4G A mobiltelefóniában a készülékeket generációkba soroljuk, méghozzá hálózati tudásuk

alapján osztályozva. Jelen pillanatban a 4. generációs rendszereknél tartunk, bár a

készülékek többsége még nem képes kihasználni a lehetőségeket. Magyarországon

először a T-Mobile kínált 4G szolgáltatásokat, azt is 2012. január 1-től. Minden

okostelefon képes viszont a 3G (3. generációs) szolgáltatások igénybevételére. Ezek

elsősorban nagysebességű mobilinternetet jelentenek, különböző érthetetlen

karaktersorozatok mögé rejtve, mint UMTS, CDMA, HSDPA, HSDP+. Említsünk meg a 4G

telefóniában is egy rövidítést, akár még hasznos is lehet. Ez az LTE. Bárcsak mihamarabb

elterjedtebbé válna!

WI-FI Ki ne ismerné ezt az adatátviteli formát? Azért bemutatom: mikrohullámú

kommunikációs forma, amely viszonylag kis távolságokon belül képes adatot

továbbítani. Magyarországon 4 szabványa terjedt el, ezeket „b”, „g”, „n” és „ac” betűkkel

jelölik. Ez a sorrend a sebességüket és a hatótávolságukat takarja elsősorban, de a

működési frekvenciájuk is meghatározó.

A „b” szabvány (pontosabban IEEE 802.11b) jellemzően a régebbi készülékek átviteli

protokollja, 30-40 méter hatókörrel 11 Mbps elméleti sebességre volt képes. (Mbps =

megabit/másodperc. Nem keverendő össze a MBps-sel, ami a megabájt/másodperc

rövidítése. 1 MBps = 8 Mbps) Ezzel a sebességgel jó esetben a gyakorlatban 4-5 Mbps

sebességet lehetett elérni, azaz egy már említett 4-6 MB méretű MP3 fájl 8-10 mp alatt

áttölthető.

A „g” szabvány ugyanilyen hatókörrel rendelkezik, de már 54 Mbps elméleti sebességgel

pörög, ami a gyakorlatban maximum 20 Mbps, ami 4-5x sebességnövekedést jelentett.

Ez a szabvány ma már minden okostelefonban fellelhető.

Az „n” szabvány kb. 70 méteres hatótávolsággal dolgozik, az átvitelét pedig 600 Mbitre

tornászták! Ne örüljünk azonban annyira, a gyakorlatban ez kb. 74 Mbitet jelent. A

legújabb okostelefonok támogatják a szabványt.

Az „ac” a legújabb szabvány, mintegy 140 méteres hatósugárban tudja szórni az elméleti

1300 Mbps-t, a gyakorlatban is az elég impresszív 500 Mbps sebességet lehet vele elérni.

Hol a buktató? A háztartásban használt routerek nagy része a „b” és „g” szabványokat

támogatja, az „n” ritka ma még, az „ac” pedig inkább a fehér holló kategóriába sorolható.

Azaz hiába szuper a telefonunk, ha a kapcsolódó routerünk nem tudja kihasználni,

biztosítani a nagyobb sávszélességet…

BLUETOOTH A Bluetooth egy rövid hatótávolságú (jellemzően 10m), adatcseréhez használt,

vezetéknélküli szabvány. Elsősorban telefonos kihangosítók, headsetek, GPS eszközök

összekötésére használjuk, de az informatikában mindenféle számítógépes periféria

képes már BT technológiával kapcsolódni.

Mindig két eszközt köt össze, az eszközöket „párosítani” kell, ami egy számkódot jelent,

ennek egyeznie kell a két eszközön.

NFC A Bluetoothnál is rövidebb hatótávolságú (inkább összeérintéssel kommunikál)

adatátviteli forma. Elsősorban azonosítási célokat szolgál (pl. mobiltelefon – headset),

nem igényel energiatáplálást. Ezt a formát alkalmazzuk a PayPass rendszereken is, ahol

elég a kártyát a terminálhoz érinteni, de ugyanúgy egyes mobilkészülékek is képesek

érintve adatátvitelt kezdeményezni.

4. GOOGLE Az Android operációs rendszer a Google Inc. nevéhez kapcsolódik. Bár 1998-ban

alapították, azóta az egyik legmeghatározóbb informatika céggé vált. A cég weboldala

szerint „a Google küldetése a világ összes információjának rendezése, univerzálisan

elérhetővé és hasznosíthatóvá tétele”. Ez természetesen időről-időre vitákat ébreszt.

Szerzői jogi viták, személyes adatokkal való visszaélés rejlenek az adatok mögött, sőt,

nemzetbiztonsági kockázatot is látnak egyesek a Google ténykedésében. Valljuk be, a

Google mindent tud rólunk… Átok, vagy áldás?

GOOGLE SZOLGÁLTATÁSOK A Google-nek jelen pillanatban mintegy 50 szolgáltatása van. Ezek egy része

alkalmazásként letölthető, más része pedig különböző eszközökről, vagy más

felületekről vehető igénybe. Az Androidos felhasználónak ezek közül jónéhány

elkerülhetetlen, hiszen az Androidos okostelefonok alapjait jelentik. Az egyik

legfontosabb a Gmail, kezdjük azzal. Fontos megjegyezni, hogy minden Google

szolgáltatásban létezik egy ún. Alkalmazások ikon, amely egy 3x3-as, négyzetekből álló

ikon (akár színes, akár monochrome), megnyomva hozzáférhetünk a szolgáltatásokhoz.

GMAIL A Gmail levelező (mostanság inkább Inbox néven fut…) az egyik legstabilabb és

legbiztonságosabb rendszer, főleg, ha a magyar, hasonló rendszerekhez hasonlítjuk.

(freemail, citromail) Meglepően nagy tárhelyet biztosít, s mindezt egy jó felülettel,

könnyű kezelhetőséggel kombinálja. Az Androidos készülékek optimális kezeléséhez

szükségünk lesz egy gmail-es email címre. Ha nincs, akkor mindenképpen regisztráljunk

egyet. Nem azért, mert innentől kezdve kénytelenek leszünk egy gmail-es címmel

levelezni, de a Google fiók annál fontosabb lesz. Ott tárolódik ugyanis az összes Android

eszközünk rengeteg beállítása.

Jelen pillanatban a Gmail szolgáltatása újragondolás alatt van, Inbox néven kezd

beszivárogni (egyelőre meghívásos alapon) a köztudatba. Persze most még (tanulván az

előzőleg elkövetett hibákból) hangsúlyozzák, hogy nem leváltani akarják a Gmail-t,

csupán egy alapjaiban átgondolt felületet szeretnének adni a levelezőhöz. A legjobb talán

az lenne, ha mindkettő megmaradna.

CÍMTÁR A Címtár a Gmail levelezőjéből érhető el a legkönnyebben. A bal felső sarokban a Gmail

feliratra kattintsunk rá és máris megjelenik a lehetőség! A Címtár egy komplett

telefonkönyv! Használjuk hát! Az eddigi telefonjainkban a kapcsolatainkat vagy a SIM

kártyán, vagy magában a telefonban tároltuk. Mindkét módszer rejtett magában

veszélyeket, főleg, ha komplett elhagytuk a telefonunkat. Miért nem tároljuk a

telefonszámainkat a Címtárban? Ahogy internetkapcsolatunk lesz (Wi-Fi vagy

mobilinternet), a készülék szinkronizálni fogja a Címtár és a készülék névjegyeit. Csak

képzeljük el, mennyivel egyszerűebb számítógépen rögzíteni az ismerősöket, mint

pötyögni a telefonon. Főleg ha többet is akarunk, nem csak a nevet és a telefonszámot.

Hozzáadhatunk fotót, e-mail címet, lakcímet, születési adatokat. A fotó megjelenik a

kijelzőn, ha hívás történik, az e-mail címre azonnal tudunk levelet küldeni, a lakcím

hasznos lesz, ha a telefonnal szeretnék elnavigálni az adott címre, s a készülék időben

figyelmeztet, ha egy bejegyzésünknek születésnapja következik. Hasznosak?

A Gmail minden kapcsolatot, akitől levelet kaptunk valaha is, vagy akinek írtunk

bármikor, a Címtárában tárolja. Ezek a címek is meg fognak jelenni alapértelmezésben a

telefonunk címlistájában. Szerencsére be lehet állítani, hogy csak egy-egy csoport tagjai

jelenjenek meg. Voltaképpen erre készült a Csillagozott levelek csoport. Ha megfigyeljük,

a Névjegyekben szereplő nevek előtt egy csillag található. Ha ezt a csillagot bekapcsoljuk,

máris bekerül a személy a Csillagozott levelek csoportba. Érdemes az összes

telefonszámmal rendelkező személyt megcsillagozni, s majd később csak ezt a csoportot

megjeleníteni a telefonon.

Természetesen ezek a funkciók majd még előjönnek, konkrétan a telefon használata

közben, addig ismerkedünk meg velük…

NAPTÁR A Google Naptár funkciója egy igen egyszerű applikáció. Könnyen elérhető a Gmail-ből

is, csupán Vizuálisan megjeleníthetjük a bejegyzéseket napi, heti, havi nézetben, de

napló nézetet is találunk, ahol csak az általunk beírt teendőket mutatja meg. A saját

naptárakon kívül külső, mások által megosztott naptárakat is használhatunk, sőt,

magunk is megoszthatunk naptárakat. Ilyenek külső naptárak pl. a Magyar Névnapok,

illetve a Magyar Ünnepnapok. Ha pl. céges szinten szeretnénk tevékenységeket

megosztani, akkor elég csak egy felhasználó naptárában rögzíteni a feladatokat,

tevékenységeket, majd ezeket a többi felhasználó naptárába, mint külső naptár

importálni. Ami nagyon hasznos, a mobiltelefonunk ugyanis folyamatosan jelezni,

figyelmeztetni fog minden tagot a közelgő eseményekre. Az egyik leghasznosabb

lehetőség, érdemes kihasználni!

GOOGLE DRIVE 2012. április 24-én jelentette be a Google, fájlok tárolását, szinkronizálását lehetővé tevő

szolgáltatását. Ha már van Google fiókunk, kapunk 15 GB ingyenes tárterületet

(vásárolható több is, egészen 16 TB-ig), ahová képeinket, videóinkat, vagy bármilyen

fájlunkat feltölthetjük, s akár számítógépről, akár mobiltelefonról elérhetjük azokat.

Nagyon kellemes tulajdonsága a szinkronizáció lehetősége: bármilyen platformról

összehangolja a különböző állományokat. Voltaképpen a Felhőbe másoljuk fel

adatainkat, amit akár meg is oszthatunk majd másokkal, de természetesen szigorú

biztonsági protokollok védik személyes anyagainkat. Gondoljunk bele az előnyeibe:

bármilyen eszközről elérhetőek lesznek a fájljaink; nem kell azon aggódni, hogy mi lesz,

ha a számítógépünk, merevlemezünk tönkremegy; bármire szükségünk van, minden

elérhető. Egyetlen dolog szükséges hozzá: internetes elérés. 15 GB pedig elég nagy

tárterület, s ingyen van.

GOOGLE+, FOTÓ A Google+ (Google Plus) szolgáltatást 2011. június 28-án indította a Google, bizonyára a

Facebook vetélytársaként, mint „internetes ismeretségi hálózat”. A Like (Tetszik) gomb

mintájára itt a +1 gomb használható tetszésünk kifejezésére. Előnye a Facebook

megoldásával szemben, hogy a +1 a Google találati listáját is befolyásolja. Körök

segítségével tudunk csoportokat létrehozni, mint Család, Barátok, Munkatársak stb.

Ugyanúgy létezik chat, videóhívási lehetőség, fotók, albumok feltöltési lehetősége,

üzenőfal, játékok, hashtagek használata (#) és még millió lehetőség, ami csak a használat

során derül ki.

Mivel indításakor használata 18. életév betöltéséhez volt kötve, ráadásul nem lehetett

csak simán regisztrálni, meghívásos alapon működött a rendszer, ezért viszonylag más

felhasználói csoport alakult ki a Facebookon és a Google+-on. Később, amikor már

engedélyezték a szabad regisztrációt, ez némiképp változott, lejjebb vitték az életkori

megkötést is.

Egyik nagy haszna volt a Google+ bevezetésének, hogy több más Google szolgáltatás is

áttervezésre került vizuálisan, kezdenek egységes felületet mutatni.

A Google+ szolgáltatásnak voltaképpen egy alszolgáltatása a Fotók funkció. Ezzel a

Felhőben tárolhatjuk a mobileszközeinkkel készített fotókat, videókat.

Alapértelmezésben ez a szolgáltatás nincs bekapcsolva, mivel bizonyos helyzetekben

nagyméretű adatforgalmat generálhat, de kézzel könnyen bekapcsolható. A

későbbiekben természetesen látni fogjuk használatát.

Érdemes tudni a Fotók szolgáltatásról, hogy a Google korlátlan tárhelyet biztosít számunkra, amennyiben a képek mérete 2048x2048 pixel alatt maradnak. Amennyiben az eredeti képméretet szeretnénk megőrizni, abban az esetben a Google fiókunk tárhelyét kezdik fogyasztani a mentések.

GOOGLE PLAY, AVAGY PLAY ÁRUHÁZ Utoljára hagytam számunka az egyik legfontosabb szolgáltatást, amely önmagában is

inkább szolgáltatások gyűjteménye. Régen Android Market néven futott. Segítségével

alkalmazásokat, játékokat telepíthetünk eszközeinkre, digitális tartalmat tölthetünk le és

bárhonnan elérhetjük azokat. A tartalmak mindig szinkronizálódnak az egyes eszközök

között, nincs szükség semmilyen beavatkozásra.

Jelen pillanatban 5 része van a Play szolgáltatásnak:

alkalmazások és játékok

zene

könyvek

filmek és TV

újságos

Nevükből látszik, hogy milyen tartalmakra koncentrálnak, mit lehet letölteni. Ezek egy

része ingyenes, másik (nagyobb) része viszont fizetős. Vigyázni érdemes vele, mivel akár

a párszáz forintos tételek is hamar felszaporodhatnak és bankkártyánk gyorsan

karcsúsodni kezd!

Amennyiben összekapcsoljuk a Google Wallet (pénztárca) szolgáltatással, egyetlen

gombnyomással tudunk ezekből a szolgáltatásokból igénybe venni. Mondanom sem kell,

hogy gyermekek telefonjára ne állítsunk be semmilyen fizetős szolgáltatást…

A Google Play szolgáltatásról sokat fogunk még hallani, voltaképpen használata

alapfeltétele az optimális okostelefon használatnak, ezért most ennyivel be is fejezem.

5. FELHASZNÁLÓI FELÜLET Az Android okostelefonok felülete igen sokféle lehet. Nagyjából megfelel a Windows

(illetve más grafikus felülettel rendelkező operációs rendszer) felületének, tehát van

Asztal, vannak ikonok, létezik eszköztár, címsor stb. Maximum itt máshogy hívják, tehát

ne ijedjünk meg tőle!

ÉRINTŐMŰVELETEK Kezdjük a különbségekkel! Míg az asztali rendszereket egérrel kezeljük, itt az ujjainkra

számíthatunk. Megjegyzem, hogy manapság egyre többen használnak „touch pen”-t, azaz

érintőtollat, amely egy tollszerű eszköz, amelynek a vége alkalmas a mobiltelefon

kijelzők böködésére. Ettől függetlenül az ujjaink mindig kéznél vannak…

A megszokott egérműveleteket ne feledjük el, ugyanazokat kell használnunk itt is.

Idézzük fel a már ismert egérmozdulatokat (mouse gestures):

bal gomb, egyszeri kattintás: rámutatás egy objektumra, elemre

bal gomb, duplakattintás: végrehajtás (program indítása, tartalom megnyitása)

jobb gomb: helyi menü, tulajdonságok

húzd és ejtsd (drag and drop): áthelyezés, vontatás egyik helyről a másikra

Nagyjából ennyit szoktunk használni. Mindenki ismeri őket? Most akkor ültessük át

ugyanezeket érintőképernyőre!

Művelet képe Leírása Hasznos tanácsok

Érintés (Tap) Általában megnyitja vagy kijelöli az applikációt vagy elemet, amit megérintünk. Az egér bal gombbal történő kattintásának felel meg. Helyzettől függ, hogy egy vagy két kattintást jelen.

Az érintés rövid, határozott legyen. Lehetőleg ujjbeggyel történjen, ne az ujjunk hegyével. Használhatóak még az ujjízületek is, amennyiben hosszú körmökkel rendelkezünk. Bizonyos típusú készülékeknél működik a kopogtatás funkció is: 2-3 gyors érintés a kijelzőn feléleszti a telefont.

Érint és tart (Press and hold) Az egér jobb gombbal történő megnyomásának felel meg, általában a helyi menüt nyitja meg, amely további lehetőségeket tartalmaz az adott objektumra vonatkozólag.

Érintés művelettel indul, majd 1-2 másodpercig nem mozdítjuk az ujjunkat. Fontos! Nem mozdítjuk!

Csúsztatás (Slide) Voltaképpen az egérműveletek közül a vontatás műveletnek felel meg, de nem egy adott objektumra vonatkozik.

Képzeljük el, mintha egy apró szöszt szeretnék a kijelzőről lesöpörni. Nincs megadva, hol érintjük meg a kijelzős, s hogy meddig csúsztatjuk rajta az ujjunkat, csak a szösz legyen az útban. Lazán, finoman! Képernyőfeloldásként gyakori!

Megfog és húz (Tap and slide) Ez a klasszikus elem mozgatása egérrel. Rákattintunk az elemre, majd elhúzzuk a megfelelő pozícióba. Itt rányomunk az elemre, egy picit tartjuk, majd elmozdítjuk a megfelelő pozícióba.

Ugye már értjük az „Érint és tart” műveletnél a „Nem mozdítjuk!” figyelmeztetést? Ha megmozdítjuk az ujjunkat, az már a „Megfog és húz” művelet! Átmozgathatjuk az elemeket, de akár ki is dobhatjuk őket, szóval óvatosan!

Átméretezés (Pinch, Stretch) Kétujjas művelet. Használhatjuk hozzá a hüvelyk-mutató ujjainkat, de működik a mutató-középső ujjunkkal is. Segítségével nagyíthatóak, kicsinyíthetőek elemek (elsősorban pl. képek, weboldalak).

Ha túl apró egy kép, túl kicsik a betűk, ezzel a művelettel lehet felnagyítani (nem mindig működik!). Természetesen visszafelé is használható, kicsinyíteni is lehet vele, attól függ, szét, vagy összefelé mozgatjuk az ujjainkat.

Forgatás (Rotate) Szinték két ujjunkkal kell végrehajtani, általában valamennyire megtámasztjuk a hüvelykujjunkat, majd inkább a mutatóujjat mozgatjuk körbe. Hasznos objektumok elforgatására. Viszonylag ritkán használt funkció.

Ritkán van lehetőség forgatásra, de ritkán előfordulhat, hogy pl. egy képet megforgathatunk.

Söprés (Swipe) A Söprés egy alapfunkció. A Csúsztatással ellentétben ez meghatározott pozícióból indul, a vége viszont nem meghatározott.

Bizonyos készülékek képernyőfeloldásként használják ezt a funkciót. Egy ikont kell a képernyő valamelyik oldalára elhúzni. A későbbiekben majd látjuk, hogy mennyire hasznos a funkció. Jól tanuljuk meg!

Söprés oldalról (Swipe from edge) Az előző Swipe funkció továbbfejlesztése. A meghatározott pozíció itt valahol a képernyőnk valamelyik széle, azt „húzzuk be” a képernyőre.

Legtöbbször lapozáskor használjuk ezt a funkciót. Ugyanaz, mintha egy könyvet lapoznánk egy ujjal. Söpörjük végig lazán az oldalától vagy a tetejétől legalább a közepéig a kijelzőt! Mind a négy oldal játszik, gyakoroljuk sokat!

Ezek tehát az érintőmozdulatok. Ami nagyon fontos, hogy sokat kell őket gyakorolni.

Nem görcsösen, ne nyomjuk be a kijelzőt takaró üveget, tényleg csak finoman. Kérjünk

meg valakit, aki már ügyesen végzi ezeket a műveleteket, hogy a tenyerünkben vagy a

kézfejünkön mutassa meg, hogy érezzük a nyomás erősségét, a sebességét. Ajánlott

gyakorlásképpen pl. a Fruit Ninja nevű játékot feltelepíteni a következőkben, amelyben a

levegőben repkedő gyümölcsöket kell akár több ujjal is szétszeletelni. Bizony, egyes

műveletek nem csak 1 ujjal, hanem akár több ujjal is elvégezhetőek – ez persze a

készülék részéről is támogatást igényel.

Milyen hibákat szoktunk véteni az érintőképernyő kezelése közben? Mikor és kiknek

okozhat gondot az egyébként igen egyszerű művelet? Nos, ha valakinek igen vastag ujjai

vannak, az problémás. Ugyanígy gond lehet műkörmöt viselő hölgytagjaink számára a

kezelés. Ilyenkor lehet nagy segítség egy touch pen (érintőtoll) megvásárlása. Párszáz

forinttól egészek sokezerig találunk változatokat, funkciótól függ az áruk. Van, amelyikbe

már lézermutatót, zseblámpát, s természetesen működő, író tollat építenek be. De

mutogatni mindegyik tökéletes. A lényeg, hogy nem nyomást kell kifejteni, csupán

érinteni kell mind az ujjunkkal, mint a tollal.

KÉPERNYŐFELOLDÁS Bekapcsoláskor az Indítót látjuk a kijelzőn. Angolul „Launcher”-nek hívjuk, érdemes

megjegyezni így is. Az indító legelső képernyője a legtöbb esetben egy Képernyőzár

(Lock Screen). Ez akadályozza meg, hogy illetéktelenek hozzáférjenek a telefonunkhoz,

vagy hogy csak egyszerűen nem nyomkodjuk a zsebünkben, táskánkban az

érintőképernyőt.

CSÚSZTATÁS Többféle változata is van, a legegyszerűbb a csúsztatás. Ilyenkor csak valamelyik irányba

el kell húzni a középen látható lakatot, s feloldódik a telefon. Sok esetben nem mindegy,

milyen irányba húzzuk: ha jobbra húzzuk el, akkor simán csak feloldódik, ha balra, akkor

elindul a beépített Kamera applikáció, ha fel, akkor bejelentkezik a Tárcsázó stb.

Bizonyos telefonokon ezek konfigurálhatók, beállíthatók. Ez védelmet nem nyújt, hiszen

bárki egyetlen mozdulattal feloldhatja.

MINTA Egy mátrixban egy egyszerű mintát kell ujjunkkal berajzolnunk, ha megfelel, a készülék

felold. Vigyázzunk, többszöri (általában 3x) elrontás után a telefon zárolódik… A mintát

meg lehet neki tanítani, elvileg bármilyen bonyolult rajz beállítható, kérdés, hogy

érdemes-e bonyolítani.

PIN-KÓD ÉS JELSZÓ Ez a két feloldási típus voltaképpen ugyanazt jelenti. Az egyik esetben egy

számsorozatot (minimum 4 jegyűt) kell megadni, a másik esetben egy betűkből és/vagy

számokból álló jelszót vár. Ha helyesen begépeltük a már előzőleg betanított kódot,

akkor felold. Ha nem, 3x próbálkozhatunk… Vigyázzunk vele!

ARCFELISMERÉS Aranyos, de nem a leghasználhatóbb feloldási forma. Betaníthatjuk egy, vagy több arc

felismerésére. Feloldáskor bekapcsolja a telefon az elülső kameráját és láthatjuk

magunkat a megjelenő ablakocskában. Mint egy selfie. Ha felismer az eszköz, akkor

feloldja a készüléket, ha nem, akkor még mindig beléphetünk kóddal is, mondjuk, ha túl

sötét van a kamera használatához, vagy időközben erősen megváltoztunk, pl. levágtuk a

szakállunkat… Az okosabb készülékek figyelnek arra is, hogy mozgassuk a fejünket

felismerés közben, hogy ne lehessen egy fotót megmutatva feloldani a készüléket.

Játéknak kiváló, gyakorlati haszna viszont kevés.

A KÉPERNYŐ RÉSZEI Amint sikeresen feloldottuk a képernyőt, máris a főképernyőn találjuk magunkat. Ennek

az angol neve Home, a továbbiakban is ezt fogjuk használni. Nagy előnye a rendszernek,

hogy teljes mértékben testre szabható. Az előny egyben a hátránya is: minden felület

más! Ne ijedjünk meg, azért vannak közös pontok. Például az, hogy a Home screen

(képernyő) általában lapozható. Egyszerűen csak csúsztassuk az ujjunkat balra vagy

jobbra, s máris a következő, előző képernyőn találjuk magunkat. Az alapértelmezett

Home 3-5 (akár 7) screenből áll. Minden oldalra ki lehet pakolni ikonokat, widgeteket,

parancsikonokat, mappákat, csakúgy, mint a Windows-ban. A widget nem biztos, hogy

mindenki számára ismerős, álljunk meg egy pillanatra.

WIDGETEK, IKONOK A widget a Windows minialkalmazásaira hasonlít: egy kis programocska, amely az

asztalon (itt a Home screen-en) fut, általában egy megadott, téglalap alakú helyet

foglalva. A legtöbb esetben interaktív, tehát megérintve valamilyen feladatot lát el. Ilyen

például az időjárás widget, amely az éppen aktuális időjárást mutatja meg. Vagy a Google

keresősáv a kijelző tetején, amibe csak elég beírni a keresendő kifejezést… Egy példa a

Home screen-re:

Máris látunk két widgetet (jelen

pillanatban ez igazából egy, csak két

részből áll), az egyik a felső részen az óra, s

alatta a dátum, időjárás rész. A másik pedig

a naptár. Ezek a widgetek eltávolíthatók,

ha nincs rájuk szükség, vagy újak tehetők

ki, ha még van hely.

A widgetek alatt látható 7 ikon, amelyek

bizonyos programok indítóikonjai. Ezekről

majd később beszélünk, megtanuljuk,

hogyan kell kitenni újakat.

Látjuk azt a három pontot az ikonok alatt,

amiből a középső világosabb? Ez mutatja

meg, hogy hány képernyőből áll a Home

screen. Tehát lapozhatunk balra is és

jobbra is egyet. Az aktuális a világosabb.

Máris mutatom, mi van nálam balra és

jobbra:

A bal oldalin egy egész képernyőnyi, heti naptár látható. Mutatja a névnapokat,

születésnapokat, s bármilyen eseményt, amit rögzítettünk a Google Naptárban

(emlékszünk még az előző fejezetre?). Lapozható, újat tudunk rögzíteni, a régieket

tudjuk törölni. Fontos megemlíteni, hogy amit innen törlünk, az a Google Naptárból is

törlődik a következő szinkronizálás alkalmával.

A jobb oldali képernyőn jónéhány ikon található, amelyek az adott személy kapcsolati

lapját hozza be, ahonnan lehet hívást indítani, üzenetet küldeni, levelet írni stb.

Három dologról nem esett szó, ezek mindkét képernyőn rajta vannak. Az egyik a felső

sor, ahol pár apró ikon látható a pontos időpont mellett, egy 5 darabos ikonsor, majd

legalul 3 fehér ikon. Talán a legfontosabb részekről fogunk most beszélni, annál is

inkább, mivel ezek szinte minden Androidos készüléken megtalálhatóak.

STÁTUSZ SOR A képernyő legfelső sora a státusz sor. Itt jelennek meg az értesítések, üzenetek a

rendszerünktől, mutatja az időt, itt jelennek meg a háttérben futó programok ikonjai, de

a töltöttségre vonatkozó adatok, a térerő, az adatkapcsolati ikonok is. Szóval sok-sok

információt kaphatunk, ha megismerjük ezeket az ikonokat.

Sajnos, nem egységesek a jelzések, ráadásul függenek attól is, hogy melyik Android

verziót használjuk. Az egyik fenti példából kiindulva azért remélem, fel fogjuk ismerni a

saját készülékünkön ezeket az ikonokat.

Az első ikon a képen a Wi-Fi jelölésére szolgál. A példa azt mutatja, hogy a tökéletes a

térerő, tehát elég közel ülök éppen a routeremhez, amihez kapcsolódok. Minél kevesebb

jelzés van, annál alacsonyabb a jel minősége, azaz lassabb lesz az internetünk, esetleg

meg is szakadhat néha. Ha a jel nem jelenik meg, akkor nem kapcsolódunk éppen Wi-Fi-

vel az internetre.

A második jel a telefonunk térerejét mutatja. Ha valahol messze vagyunk a legközelebbi

adótoronytól, akkor ugyanúgy kevesebb csík jelenik meg, gyengébb hangminőséget

eredményezve. Voltunk már olyan helyen, ahonnan nem, vagy csak szakadásokkal

lehetett telefonálni?

A harmadik ikonon az akkumulátor töltöttségi állapotát láthatjuk. Itt kb. félig van

feltöltve, ráadásul a villám ikon mutatja, hogy éppen töltőre van téve. Nagyon sok

telefonon ugyanezt százalékos értékként jelenik meg, pontosabb információt

szolgáltatva a felhasználónak.

A negyedik részt nem igazán kell magyarázni, ez a pontos idő. Lehet váltani a 12 és 24

órás megjelenítés között (Magyarországon automatikusan a 24 órást állítja be a

készülékünk), továbbá ha internetre is szoktunk csatlakozni a telefonunkkal, akkor

biztosan mindig a pontos időt fogja mutatni, mivel automatikusan szinkronizálja a

készülék idejét az atomidővel. Hasznos.

A státusz sor egyik legjobb tulajdonsága, hogy tárolja az értesítéseinket is. Ha a készülék

üzen nekünk valamit, vagy üzenetünk érkezik valamilyen forrásból (például Facebook,

Gmail), ezek a státuszsorban jelennek meg alapból, majd pár másodperc után eltűnnek.

De akkor honnan tudjuk, mit kaptunk, főleg ha több értesítésünk is érkezett bizonyos idő

alatt? Nem kell aggódnunk, egyszerűen csak söpörjük le a státusz sort: érintsük meg a

képernyő tetejét, majd határozott mozdulattal húzzuk le. Sokféle készülék, sokféle

eredmény. Egy biztos, itt lesznek az elmulasztott értesítéseink is!

Ne hagyjuk, hogy tele legyen az értesítési terület! Minél több értesítés érkezik, annál nehezebb lesz majd áttekintenünk, könnyen belebonyolódhatunk, s a végén már megnyitni sem lesz kedvünk. Mit tehetünk érte és ellene? Először is, ha érkezik egy üzenet, akkor (amint időnk engedi), nézzük meg, mi az. Egyszerűen csak érintsük meg az üzenet sorát, ami általában megnyitja magát a programot, ahonnan az üzenet származik. Pl. egy Facebook üzenet esetén megnyitja magát a Facebook applikációt, betölti az üzenetet, vagy az a bejegyzést, amiről az üzenet szól. Levél esetén megnyitja a Gmail appot és benne a levelet. Ugye, hogy egyszerű? Ezzel a mozdulattal „olvasottnak” veszi az értesítést, el is tűnik a területről. A másik megoldás, ha egyszerűen kisöpörjük (swipe) az értesítést. Sokszor fogjuk használni: érintsük meg az értesítést, majd egy mozdulattal húzzuk ki a képernyőről jobbra, vagy balra. El fog tűnni, de természetesen maga a levél, a Facebook bejegyzés megmarad, csak magát az értesítést töröltük ki.

Nézzünk meg pár értesítési példát a következő képeken! Ne ijedjünk meg, ha nem értjük,

a sajátunkon mindez sokkal érthetőbb lesz majd, hiszen kontextusba tudjuk majd

helyezni a beérkező üzeneteket. Ha nem is azonnal, de hamarosan!

Ezek a képek az Android 4.4-es verziójában készültek, ahol észrevehetünk egy speciális

gombot is: 3 vonal kicsit elcsúsztatva egymás fölött. (A képernyő tetején!)

Ez az ikon egy nagyon hasznos találmány: megnyomva eltünteti az összes értesítést.

Vigyázat, nincs visszavonása!

Másik apróság: találkozunk majd olyan értesítéssel, amely nem tüntethető el, valamint

hiába nyomunk rá, nem történik semmi. Nem a készülékünkben, vagy bennünk van a

hiba: ilyen is létezik! Ezek olyan értesítések, amelyek permanensek, azaz mindig ott

maradnak az értesítési területen. Általában olyan információk, amelyek a rendszertől

származnak, vagy olyan programoktól, amelyek nem pillanatnyi üzenetet közölnek,

hanem egy általános adatot. Ilyen például az alábbi képeken az időjárás sor és az USB

csatlakozási sor. (Connected as a media device) Figyeljük meg, hogy ezek a sorok miben

különböznek a többitől! Figyeljük meg a hátterüket és az előttük levő ikont!

Még egy ikonsort láthatunk a Kezdőképernyőn, Dokknak hívják hivatalosan! Nálam 5

ikon van egymás mellett, természetesen testreszabhatóak, ezért csupán felsorolás

szintjén nézzük meg őket: az első a Hívás ikon, ha megnyomom, hívást tudok

kezdeményezni, a második az Üzenetek, természetesen SMS-eket lehet a segítségével

küldeni, a végén van a Chrome böngésző ikonja, netezni tudok vele, mellette a zöld a

Kapcsolatok ikonom, amely a telefonkönyvemet hozza be. Direkt kihagytam a középső

ikont, a körben a 3x2-es pöttyös ikont. Ez az ikon visz be minket a telefonunk

Alkalmazásfiókjába. Itt láthatjuk a telefonra (tabletre) feltelepített alkalmazásokat,

innen indíthatjuk el őket. Később sokat foglalkozunk az Alkalmazásfiókkal, legalábbis

addig, amíg nem szabjuk rendesen testre az eszközünket.

S a végére hagytam a talán legtöbbet használt ikonokat, a legalsó sor navigációs ikonjait.

Ha megnézzük az utolsó két képet és az előző, Home képernyőket bemutatókat,

láthatjuk, hogy nem ugyanúgy néznek ki. Természetesen ez nem fog minket

megtéveszteni, hiszen funkciójuk ugyanaz: az első, balra mutató nyíl lapoz az előző

oldalra, vagy visz vissza egy előző állapotba, a középső gomb visz mindig a Home screen-

re, míg az utolsó hozza fel az éppen futó programokat. Hoppá, álljunk is meg, mert egy

nagyon lényeges ponthoz érkeztünk!

FELADATKEZELŐ Az Android rendszerekben a programok bár hasonlóképpen futnak, mint az asztali

rendszereken, mégis vannak apró különbségek. Mindkét rendszeren használhatunk,

futtathatunk több programot is egyszerre, de míg az asztali rendszereknél látjuk

mindkettőt, addig itt válthatunk a kettő (három, akár több) között. Erre való a

Feladatkezelő ikon. Megnyomásakor az éppen futó alkalmazások jelennek meg

valamilyen elrendezésben. A legújabb Androidos rendszer már kartotékszerűen jeleníti

meg őket (jobb oldali kép), a régebbiek egymás alatt (bal oldali), viszonylag egyszerű

formában teszik ezt. Ha több program fut, mint amennyi a képernyőre elfér,

természetesen lehet görgetni a listát, vagy a kartotékokat. Lássunk példát is, hogy

könnyebb legyen elképzelni:

Amennyiben át szeretnénk váltani egy adott applikációra, egyszerűen csak érintsük meg

az app nevét, vagy ikonját. Gyorsan meg is néztem, nálam jelen pillanatban 13 app fut,

amiből 4 látszik a képernyőképen. Görgetem, s még mindig van… Ezek némelyikét

egyszer elindítottam, s többet nem is volt rá szükségem. Az asztali alkalmazásoknál

legalább volt egy lezárás gomb az ablakokon, itt viszont nincs. Az Androidos

rendszerekben az appok tovább futnak a háttérben, hátha szükségünk lesz rájuk megint,

s akkor gyorsabban be tudnak töltődni. De mi van, ha már tényleg nincs rá szükségünk,

vagy egyszerűen csak memóriaspórolás céljából szeretnénk az appokat „kilőni” a

memóriából? Nagyon egyszerű, söpörjük ki őket a Feladatkezelőből! Fogjuk meg az ikont

(az app képét), majd egy határozott mozdulattal húzzuk ki a képernyőről vagy balra,

vagy jobbra. Ilyenkor eltűnik a Feladatkezelőből, s felszabadítja a memóriát, amit eddig

foglalt. Azonnal fellélegzik a telefonunk!

Bizonyos időnként érdemes kisöpörni a memóriát, esetleg újraindítani a telefonunk, hogy a használt alkalmazások ne foglalják fölöslegesen a helyet. Ahogy nekünk szükségünk van egy kis alvásra, kipucolni a fölösleges dolgokat, a telefonunknak is a hasznára válhat.

LAUNCHEREK, TESTRESZABÁS A Home screen (hívhatjuk magyarul is Kezdőképernyőnek), mindig elérhető.

Megnyomjuk a navigációs gombok közül a középsőt, s máris minden program (app)

háttérbe kerül, s láthatjuk az asztalra kitett ikonjainkat, widget-jeinket, lapozhatunk a

home screen-ek között.

Van egy program, amely magát a Home screen-t, az ikonokat, widgeteket kezeli, melynek

segítségével ezeket az objektumokat testreszabhatjuk, meghatározhatjuk a háttérképet,

vagy azt, hogy egyáltalán hány képernyőnk legyen, hogyan nézzen ki ez az egész. Ez a

program a Launcher, azaz magyarul Indító. Mielőtt még örülnénk, máris elrontom a

kedvünket: Launcher-ből is rengeteg fajta létezik! Alapfunkciójukat tekintve nagyon

hasonlítanak egymásra, de az egyik többet tud, a másik kevesebbet. Érdemes kipróbálni

többet is, hogy lássuk, melyik áll legközelebb az ízlésünkhöz. Természetesen van egy

„alap indító”, amelyet nem kötelező lecserélni, tökéletesen meg fog felelni a céljainknak,

de hogyan fejlődnénk, tanulnánk, ha soha sem térnénk el a megszokottól?

Nézzünk néhány példát a Launcher-ek használatára, a felület testreszabására!

Az asztalon biztosan vannak parancsikonjaink. Ugye tudjuk, hogy a parancsikonok

csupán mutatók az eredeti programra, tehát törlésük nem vonja maga után a program

törlését is? Szóval nyugodtan törölhetünk az asztalról bármit, mindig újra létre tudjuk

hozni később. Ezt próbáljuk is meg! Ha egy ikonra hosszan nyomunk, akkor

elmozgathatjuk a helyéről (mintegy felvesszük az asztalról), áttehetjük egy üres helyre.

Ha ügyesek vagyunk, áttehetjük egy másik képernyőre is úgy, hogy a képernyő szélére

húzzuk, aminek hatására átlépünk a másik képernyőre. Ne aggódjunk, ha nem sikerül

elsőre, némi gyakorlással már könnyen fog menni. Fontos a határozottság!

Amikor áthelyezni próbáltuk az ikont, biztosan észrevettük, hogy a képernyő felső

részében, középen, megjelent egy X jel… Figyeljük csak meg! Ha az ikonunkat ráhúzzuk

erre a jelre, akkor töröltük a parancsikont! (Ugye nem feledtük el, hogy csak az ikont

töröltük, az appot nem!?)

Most próbáljunk meg kirakni egy parancsikont! Ehhez menjünk be az Alkalmazásfiókba

(Asztalon a középső 3x2-es pöttyös ikon), majd görgessük addig a képernyőket (ha

szükséges), amíg meg nem találjuk a Play Áruház nevű ikonunkat. (Ez biztosan van

mindenkinél!) Nyomjuk meg hosszan, aminek hatására megjelenik az Asztalunk. Az

ikont még mindig tartva, húzzuk egy üres helyre, majd engedjük el! Ennyi. Kihúztunk egy

ikont az Alkalmazásfiókból az Asztalra.

Ha szeretnénk még egyszer elvégezni az előző műveletet, akkor nyomjunk hosszan az

Asztalon levő Play Áruház ikonra, s húzzuk a képernyő tetején megjelenő X-re, törölve

ezzel a parancsikont. Utána vissza az Alkalmazásfiókba és húzzuk ki az ikont! Ugye,

milyen egyszerű?

A fentiek szerint járhatunk el egy widget esetén is, bár picit bonyolódik a helyzet!

Törölni könnyű! Megfogjuk, ráhúzzuk az X-re. Létrehozni már nem annyira egyszerű:

nyomjunk hosszan az Asztal egy üres területére. Jó esetben egy menü fog megjelenni,

amelyben az egyik menüpont vagy Widgetek, vagy Modulok lesz. Ha sikerült megtalálni,

s megérintettük, elvileg a widget gyűjteményünkbe visz minket.

Innentől kezdve ugyanaz, mint az ikonnál: húzzuk ki az asztalra őket. Egy nagyon fontos

dologban azért különbözik az ikonoktól: az ikonok mindig 1x1 rácsot foglalnak el az

asztalon. A widgeteknél nem feltétlenül van így, a widget mellett mindig láthatjuk a

méretét is (3x1, 4x2, 2x2 stb.), ez határozza meg, mennyi helyre van szüksége az

Asztalon. Ha nincs ekkora helyünk, akkor nem fogjuk tudni kitenni!

Bizonyos widgetek beállításokat igényelnek, amint kitesszük őket az Asztalra. Például

egy időjárás widget feldobhat egy ablakot, ahol be kell állítani a mérés helyét (melyik

várost szeretnénk látni), esetleg hogy Celsiusban vagy Fahrenheitben szeretnénk látni az

eredményeket, mutasson-e minimum-maximum napi hőmérsékletet, s még

sorolhatnánk. A widget a beállítások után kerül ki a képernyőre. Elrontottuk, nem jók az

adatok? Sebaj, vegyük le az Asztalról, majd hozzuk létre újra!

Érdekességképpen el kell mondanom, hogy bizonyos Launcherek lehetőséget adnak az

Asztalra kitett widgetek méretezésére. Ilyenkor megjelenik négy méretezési pont a

widget négy oldalán, s húzással tudjuk a megfelelő méretet beállítani.

Ha jól figyeltünk, amikor az Asztalt hosszan

megérintettük, a widgetek létrehozásának

menüpontja mellett láthattunk egy Háttérképek

pontot is. Nyomjunk rá és változtassuk meg a

háttérképünket a telefonon! Az eszköz fel fogja

kínálni alapértelmezésben a Launcher (Indító)

beépített képeit, de a saját fotóinkat is betehetjük

háttérképnek (gyerekünket, szerelmünket,

kedvencünket stb.). Ha tüzetesen megvizsgáljuk

a rendelkezésre álló képeket, találunk mozgó

háttérképeket is. Ezekből rengeteg letölthetőt is

találunk a neten, de használatukat annyira nem

javallom. Bizonyos mértékben lassítják a

telefonunkat, lefoglalják az erőforrásait, s emiatt

gyorsabban is merül majd a készülék. Szóval

lehet használni, de egy statikus háttérkép sokkal

takarékosabb.

Beszéltünk az előzőekben a Dokkról is! Ez az az

ikonsor, amely a telefonfunkciók ikonjait

tartalmazza. Természetesen ez is ugyanúgy

testreszabható, hiszen ikonokból áll.

Megváltoztathatjuk az ikonok sorrendjét, törölhetjük és kicserélhetjük őket.

ORIENTÁCIÓ Bizonyos Launcherek álló módba kényszerítik a készülék képernyőjét. Ez azt jelenti,

hogy ha a készüléket elfektetjük, akkor nem fordul el automatikusan a tartalom. Ez

minden bizonnyal a testreszabhatósággal függ össze: egy jól összeállított Home screen

azonnal összetöredezik, átrendeződik, amint elforgatjuk a képernyőt, s ez nem annyira

szép. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az appok használata során nem fog

működni a forgatás. Minden Androidos készülékben alapértelmezés, hogy elforgatható a

készülék, s ezzel együtt a tartalom is. Ez letiltható akár általunk is, de természetesen

megvannak az előnyei, például netezés közben a fekvő mód talán praktikusabb, vagy ha

egy fekvő képet nézünk, készítünk, egyértelműen jobb, mint az álló (portré) mód. Szóval

használjuk bátran az elforgatást, nem véletlenül lett kitalálva!

6. AZ ANDROID LEGFONTOSABB FUNKCIÓI Az alábbi fejezetben tényleg csak a legfontosabb funkciókat tekintjük át. Ezek nagy része

megint csak verziófüggő, tehát nem biztos, hogy ugyanez, ugyanúgy megtalálható

minden telefonban. Ne ijedjünk meg! Kísérletezzünk! Egy dolgot soha ne feledjünk el: a

képernyő nyomogatásával, a beállítások megváltoztatásával és a programok

használatával nem tudjuk elrontani a készüléket. A rajta levő adatokat ki tudjuk törölni,

elveszíthetjük a névjegyeinket, a fotóinkat, de maga a készülék nem sérül meg a

használat során, bármit követünk el ellene. Ha pedig a fontos dolgainkat interneten

tároljuk, akkor még attól sem kell félnünk, hogy fizikailag tönkremegy az eszköz, vagy

ellopják azt. Szóval bízzunk magunkban, a puskaport meg tartsuk szárazon…

BEÁLLÍTÁSOK Az előző fejezetben már próbáltuk testre szabni az eszközt, de ez csak a külső felület.

Egészen más, amikor a telefonunk működését szeretnénk befolyásolni. Erre

használhatjuk a Beállítások menüt. Ehhez úgy jutunk el legkönnyebben, hogy a Home

screen-en megnyomjuk az Alkalmazásfiók (Asztalon a középső 3x2-es pöttyös ikon)

gombot, s máris az összes telepített applikációt látjuk. Általában ABC-rendben találjuk

őket, szóval keressük meg a Beállítások menüpontot. Legtöbb esetben egy fogaskerék

ikont kell megnyomni.

Egyes készülékeknél nem ilyen egyszerűen, kategóriákra bontva, egymás alatt jelennek

meg az egyes lehetőségek, hanem tab-okra (fülekre) bontva, ahogy a 2. képen is látható.

Hogy kinek melyik a jobb, azt döntse el mindenki maga. Természetesen csak az

elrendezésben különböznek, minden beállítás megtalálható mindkét változatban. Én az

első verzióra fogok hivatkozni a továbbiakban!

VEZETÉK NÉLKÜLI ÉS EGYÉB HÁLÓZATOK Láthatjuk, hogy a Beállítások kategóriákra van osztva. Ezek közül az első a „Vezeték

nélküli és egyéb hálózatok”. Mielőtt tovább mennénk, egy fontos dolgot beszéljünk meg!

A mai kor mobileszközei kiválóan használhatók mindenféle információ megszerzésére,

cseréjére. De az információ bizony valamilyen kommunikációt igényel! Ez a

kommunikációs forma manapság szinte csak az internetre korlátozódik (nem

véletlenül), szóval, ha az eszközünket hatékonyan szeretnénk használni, akkor

szükségünk lesz valamilyen internetes kommunikációt biztosító lehetőségre. A

legegyszerűbb módszer, ha rácsatlakozunk a közelünkben levő Wi-Fi-re! Manapság

egyre több nyílt hotspot van (nyilvános, vezeték nélküli internet-hozzáférési pont). A

legtöbb kávézó, étterem biztosít lehetőséget Wi-Fi használatára, ha nem is nyílt, de a

jelszó általában elkérhető. Ha viszont nincs lehetőségünk Wi-Fi használatára, még

mindig megoldható az internetes csatlakozás mobilnet segítségével. Természetesen

ebben az esetben vegyük figyelembe a hozzá kapcsolódó költségeket. A mobilnet

valamilyen előfizetést igényel, bizonyos előfizetések csak megadott adatforgalomra

vonatkoznak, ha túllépjük a megadott adatmennyiséget, akkor esetleg túlforgalmazási

díjat kell fizessünk. Szóval figyeljünk oda, nehogy soktízezer forintos számlát kapjunk

kézhez…

Ismerkedjünk meg a lehetőségekkel! Az Androidos rendszerek – mint ahogy eddig is

láttuk – az érintés funkcióra épül. Viszont nem mindegy, mit érintünk meg, hol

„tapizzuk” meg a képernyőt. Hadd nagyítsak ki egy részletet az előző képernyőből:

A fenti képen 5 sort látunk. Az első sor a kategória neve, míg a következő 4 a kategória

beállítási lehetőségeit tartalmazza. Az utolsó egy speciális sor: ha megfigyeljük a

„Továbbiak” menüpont után a három pontot, Windows-os ismereteinkből biztosan

beugrik, hogy a három pontos menük további oldalakat, párbeszédablakokat fognak

nyitni. De haladjunk sorban!

Wi-Fi A Wi-Fi ikonja és felirata mellett van egy ki-bekapcsoló gomb. Ha ezt érintjük meg, a „Be”

felirat átcsúszik a másik oldalra és „Ki” lesz belőle. Más esetekben üres körből teli kör

lesz, szürkéből színes stb. Vannak lehetőségek! De megérinthetjük magát a Wi-Fi

feliratot is! Ebben az esetben a Wi-Fi hotspotok listájában találjuk magunkat, ahol az

eddig már kapcsolódott, illetve az éppen aktuálisan látható hotspotokat találjuk. Lássunk

rá egy példát:

Ahogy látszik, éppen csatlakozva vagyok a Gaia

nevű Wi-Fi hálózathoz. A sor végén levő kis ikon

is elég sokat elárul: mivel a 4 jelzésből csak 2 csík

térerő világít, ezért feltételezhetően nem vagyok

olyan közel a Wi-Fi-t szolgáltató eszközhöz, a kis

lakat pedig azt mutatja, hogy jelszóval védett

hálózatra csatlakoztam. Alatta a Zeus nevű pont

látható, amely picit közelebb van, mint az előző,

szintén jelszóval védett. Figyeljük meg, hogy az

összes többi mellett nincs erősséget mutató jel.

Ez azt jelenti, hogy azok hatókörön kívül vannak,

azaz olyan Wi-Fi hotspotok, amelyeket egyszer

már látogattunk, a készülékünk megjegyezte

őket, hogy ha legközelebb is arra járunk, akkor

már automatikusan tudjon rá csatlakozni. Az első

részt felderítési listának, a másodikat pedig

előzmények listának hívjuk. Ha ezek közül

valamelyik jelszót kért az első csatlakozáskor, a

jelszó tárolódott, tehát a következő alkalommal

már nem fogja megkérdezni.

A felderítési lista mindig automatikusan felderíti

a közelben levő hálózatokat, tehát ha valamit nem látunk, az nincs is! Azaz a

gyakorlatban pontosan így van, az elmélet egy picit más: léteznek olyan Wi-Fi hálózatok,

amelyek rejtettek. Ezek nem fognak megjelenni a felderítési listában, de aki tisztában

van a létezésükkel, azok könnyen felvehetik őket és tud hozzájuk csatlakozni. Az

előzményi listában ilyen a tkki_porta, amely a képzésben résztvevők elől van eldugva, de

mint látható, létező hálózat. Mivel az én készülékem már csatlakozott rá legalább

egyszer, a listában – mint előzmény – meg fog jelenni és bármikor a környéken járok,

automatikusan csatlakozik hozzá.

Említettem, hogy előzmény… Bizony, árulkodó lehet az előzmények listája. Ha megnézzük, voltaképpen ki lehet belőle találni, hogy ki hol jár, hol szokta bekapcsolni a Wi-Fi-t… (Ennek talán ellentmond az egyik név a listámban: a 8be436 nem annyira árulkodó név. Viszont ebből van kevesebb!) A cégek általában a saját nevükön nevezik a Wi-Fi hotspotjukat, mint pl. CafeOne, McDonalds_Bcs, Jankay_kavezo, KorosHotel stb. Ha szeretnénk törölni az egyik bejegyzést, akkor csak hosszan nyomjunk rá a sorra, s azonnal megjelenik egy ehhez hasonló párbeszédablak:

A „Hálózat elfelejtése” törli a bejegyzést (nem tudjuk visszavonni, de bármikor újra felvehetjük), a „Hálózat módosítása” pedig akkor hasznos, ha pl. időközben a hotspot tulajdonosa megváltoztatta a kapcsolódási jelszót.

Jól elidőztünk ennél a beállításnál, de ahogy említettem, nagyon fontos, hogy valamilyen

módon kapcsolódjunk az internetre. Ráadásul itt is sokat tanultunk: használtuk az

érintés, a hosszan tartás funkciókat, a be-kikapcsoló gombot. Ne feledjük: elrontani nem

tudunk semmit!

Bluetooth Ha kapcsolódtunk a Wi-Fi-re, a Vissza gombbal visszatérhetünk az előző képernyőre,

azaz a Beállítások főképernyőjére. A második beállítási lehetőség a Bluetooth. Elsőre

észrevehetjük, hogy ez is ki-bekapcsolható. Az első fejezetekben volt szó a Bluetooth

technológiáról, ha esetleg szükséges, érdemes visszalapoznunk. Ez a rövid

hatótávolságú, vezeték nélküli technológia kiváló szolgálatot tehet például gépkocsiban

sokat ülők számára: összekapcsolhatjuk mobiltelefonunkat, GPS-eszközünket, autós

kihangosítónkat, headsetünket. A mobiltelefonra érkező hívást kihangosíthatjuk, vagy

átirányíthatjuk a fülesünkre, de a navigációs eszközünket is használhatjuk sok mindenre.

Például gondoltunk már arra, hogy a telefonunkon levő zenéket vezeték nélkül hogyan

küldhetnénk az autónk hangrendszerére? Nos, mi sem egyszerűbb ennél, de sajnos, nem

ezt a témakört dolgozzuk fel!

Ha megnyitjuk a menüt, egy listát kapunk, a Wi-Fi listájához hasonlóan. Ha a közelben

nincs semmilyen Bluetooth eszköz, akkor a lista természetesen üres lesz!

A kommunikáció ki-bekapcsolásáról már nem

beszélnék. Alatta viszont láthatjuk az eszköz

nevét (Nexus 5), majd a felirat jelzi, hogy a

készülékünk nem látható senki számára, kivéve a

már párosított eszközök számára. Mit is jelent

ez?

Ha valaki a közelünkben (pár méteres hatótávról

beszélünk!) bekapcsolja a Bluetooth-ját, akkor az

eszköz körbekérdez, van-e látható másik eszköz

a közelben. Ha talál, akkor arra bizony rá lehet

csatlakozni, s megfelelő tudás birtokában nem

helyénvaló műveleteket is végre lehet rajta

hajtani. Manapság már alapértelmezés, hogy az

eszközöket „felderíthető” módba kell helyezni,

hogy láthatóak legyenek. Ez egy 1-2 perces idő,

utána automatikusan megint láthatatlanná válik

az eszközünk. Ez az időtartam pont elég arra,

hogy összepárosítsuk egy másik eszközzel

készülékünket. Hogyan is zajlik ez a folyamat?

Nézzünk egy példát:

A listában látható, hogy van egy SBH50 nevű Bluetooth-os valami, amivel már

párosítottam egyszer a telefonomat. Ez egy fülhallgató, tehát a telefonon lejátszott

dolgokat vezeték nélkül (Bluetooth technológiával) közvetíti a fülhallgatóba, illetve a

telefonra érkező hívást fel tudjam venni készülék nélkül is. Hogy könnyebb legyen

elképzelni, íme, egy kép az eszközről:

Ezt rácsipeszeli az ember a ruhájára (ingzseb, nyakrész), majd bekapcsolja. Ezután egy

gomb segítségével 1 percre „Felderíthető” módba állítjuk, s a telefonon is bekapcsoljuk a

Bluetooth funkciót, ha még nem tettük meg. Ilyenkor automatikusan végrehajt egy

keresést, vagy nyomjuk meg az alul látható „Eszközök keresése” gombot. Máris

megtalálja a rendelkezésre álló, látható, felderíthető eszközöket, s felkínálja a

csatlakozást. Ilyenkor csak akkor történik meg a párosítás, ha a telefonon elfogadjuk,

hogy kapcsolatot szeretnénk létesíteni az eszközzel. Sok esetben egy számsorozatot kell

megadnunk, mint egy pin-kódot. Ha kapcsolódtunk, az eszköz megjelenik a „Párosított

eszközök” blokk alatt, s ugyanúgy, mint a Wi-Fi fejezetben, ha legközelebb bekapcsoljuk

a fülhallgatót, s telefonon a Bluetooth funkciót, a kapcsolat automatikusan mindig

helyreáll. A „Csatlakozva” felirat jelenik meg ugyanúgy:

Adathasználat Abban az esetben, ha nincs Wi-Fi a közelben (autóban, vonaton, idegen helyen, ahol csak

védett hálózatokat látunk), kénytelenek vagyunk mobilnetet használni. Manapság már

nagyon stabil, s elég gyors mobilnet szolgáltatásokat tudunk igénybe venni.

Természetesen megfelelő összeget kell letenni az asztalra értük. Egy 500 MB-os csomag

az alapdolgokra tökéletesen elegendő, hacsak nem akarunk filmeket letölteni. Facebook-

ra, némi zenehallgatásra, levelek elolvasására (persze nem letölteni a sokmegás

mellékleteket – azokat hagyjuk a Wi-Fi-s, kábeles netre), szóval ilyenekre elég.

Menjünk be a menübe, s nézzünk szét, milyen lehetőségeink vannak!

Rögtön az elején tisztázzunk egy fontos, anyagias

dolgot! A régebbi készülékeken, ahol még csak

GPRS-t tudtunk használni (csomagkapcsolt

adatátviteli technológia) előfordulhatott, hogy ha

elindítottuk a böngészőnket, vagy valamelyik

programot, amely internetre szeretett volna menni,

automatikusan csatlakozott a telefon a hálózatra.

Ez akár a zsebünkben is előfordulhatott, hiszen a

webnek sokszor dedikált gombja volt. Néhány órás

„zsebnetezés” bizony sok-sok ezer forintot vett ki a

zsebünkből… Ezzel szemben a mobiladatoknak van

egy előnye: kikapcsolható! Ha nem akarjuk

használni, egyszerűen állítsuk át a „Mobiladatok”

gombot és innentől kezdve senki sem kapcsolhatja

be azt, csak mi magunk! Ha szükségünk van rá,

bekapcsoljuk, ha mégsem, akkor kikapcsoljuk! Csak nem feledkezzünk el róla – bár

akkor csupán saját magunkat szidhatjuk.

Ha nem korlátlan a mobilnetünk, megadhatunk figyelmeztetési és tiltási korlátot is. Ez

nem 100%-os védelem, de jobb a semminél. Egyszerűen fogjuk meg a narancs csíkot és

húzzuk feljebb vagy lejjebb, s ugyanezt megtehetjük a pirossal is. A narancs csík a

figyelmeztető mennyiség: ha elérjük az adott mennyiséget, jelzi a rendszer. Ha viszont

elérjük a piros csíkot, akkor nem enged többet forgalmazni! Vigyázat, hibás beállítás

esetén hiába van korlátlan netünk, nem fogja engedni, hogy tovább használjuk a

mobilinternetet! Szóval okosan állítsuk be, vagy korlátlan net esetén kapcsoljuk ki a

pipát!

Ha lejjebb görgetünk, részletekbe menően láthatjuk, hogy melyik telepített applikáció,

mennyi adatforgalmat bonyolított az adott időszakban:

Mint látszik, az utóbbi időben túl sokat Youtube-oztam!

Felfedezhetünk egy eddig nem tárgyalt ikont is a képernyőt, ez a 3 négyzet egymás alatt

(most éppen) a jobb felső sarokban. Ez az ikon mindig az adott képernyőhöz, funkcióhoz

tartozó beállításokat jelenti. Ha megnyomjuk, valami hasonló beállítási kapunk:

Pár szóban a két fontosabbról:

Adatbarangolás: ne kapcsoljuk be, csak ha

tudjuk, mit csinálunk! Amikor országhatár

mellett haladunk el, előfordulhat, hogy a telefon

átvált a külső mobilszolgáltatóra, onnantól

kezdve nem a saját tarifánkkal telefonálunk,

vagy mobilnetezünk, hanem az övével. Szóval

csak óvatosan, drága lehet!

Adatok automatikus szinkronizálása: csak

Wi-Fi-n, vagy mobilnettel is engedélyezzük a

telefonunk és a Google fiókunk

szinkronizálását? Ha korlátozott a netünk,

érdemes kikapcsolni, de mindenképpen érdemes figyelni, nehogy elkezdje a telefonnal

készített karácsonyi fotóinkat feltölteni a fiókunkba… Párszáz fotó és oda a havi kvótánk.

Továbbiak… A vezeték nélküli hálózatok nem csak ennyiből állnak. Ha rányomunk a Továbbiak…

menüre, máris láthatjuk, hogy egy egész oldalnyi beállítás vár ránk:

Repülőgép üzemmód: előfordulhat, hogy

szeretnénk kikapcsolni mindenfajta

kommunikációt a telefonunkon: telefonhívás,

üzenet, Wi-Fi, mobilnet stb. Ezt hívjuk

repülőgép üzemmódnak. Ilyenkor csak a

telefont magát használhatjuk, mint egy

számítógépet internetkapcsolat nélkül. Minden,

netet nem igénylő app működik, tehát pl.

vihetünk fel naptárbejegyzéseket, olvashatunk

könyvet, hallgathatunk a telefonra feltöltött

zenét, nézhetünk filmet, amit már

felmásoltunk… A lényeg, hogy az igényelt adat a

telefonunkon vagy a telefonunk

memóriakártyáján legyen. Nem véletlenül

hívják repülőgép üzemmódnak: érdemes

repülés közben is kikapcsolni, nehogy

interferáljon a készülék bármilyen repülőgép

műszerrel. Több helyen már a repülőgépek

saját Wi-Fi hotspottal rendelkeznek,

csatlakozhatunk rá, így nem kell átváltani erre

az üzemmódra.

Alapértelmezett SMS alkalmazás: a jó öreg SMS! Kihalóban van, ha az ember

okostelefonnal rendelkezik, hiszen rengeteg ingyenes helyettesítő létezik! Itt csupán azt

állíthatjuk be, hogy melyik app kezelje az SMS-einket, ha véletlenül mégis írnánk egyet.

Sokféle program létezik, főleg ha valami újabb verziójú Androidot használ a

készülékünk.

NFC: keveset használt alkalmazási mód, a jegyzet elején írtam róla pár szót. Voltaképpen

csak ki- és bekapcsolhatjuk itt, mivel nem használom, nálam ki van kapcsolva.

Megosztás és hordozható csatlakozási pont: az okostelefonok egyik szuper funkciója,

mégis kevesen ismerik! Tegyük fel, hogy olyan helyen vagyunk, ahol nincs Wi-Fi,

legalábbis nem tudjuk igénybe venni. Szerencsére van mobilnetünk! Tudunk netezni,

Facebook-ozni, interneten telefonálni, filmet nézni, zenét hallgatni, bármit. Viszont most

pont arra lenne szükségünk, hogy a nálunk levő laptop tudjon csatlakozni az internetre,

de abban nincs mobilnet. Egyszerű a megoldás: osszuk meg a telefonunk

mobilinternetét, hogy bárki használni tudja. Ha belépünk a menübe, hasonlót láthatunk:

Megoszthatjuk az USB-nket, a Bluetooth-unkat,

de az előbb említett mobilnetet is, ezzel

készülékünket hordozható Wi-Fi hotspottá téve.

Szerencsére beállíthatjuk, hogy a hotspot-ot

milyen védelem védje, milyen jelszóval lehet

majd hozzáférni.

Tehát ahogy bekapcsoljuk a „Hordozható Wi-Fi

hotspot” opciót, s egy másik eszközzel (laptop,

telefon, bármi) rákeresünk a Wi-Fi csatlakozási

pontokra, máris láthatjuk a telefonunkat, s

csatlakozhatunk rá. A külső eszköz Wi-Fi-nek

látja majd, de mi valójában a mobilnetünket

osztottuk meg. Ugye, milyen egyszerű és nagyszerű funkció?

VPN: már megint egy hárombetűs rövidítés! Sok van belőlük! A VPN a Virtual Private

Network rövidítése, magyarul talán virtuális magánhálózatnak érdemes fordítani. Ez egy

számítógéphálózatra ráépített másik hálózat. Leggyakrabban használt alkalmazási

módja, amikor azt szeretnénk elérni, hogy itthonról hozzáférjek a céges, benti

számítógépemen tárolt adatokhoz. Ekkor az interneten keresztül ki kell építeni egy

biztonságos „alagutat” a gépem és a cég VPN forgalomirányítója között. Megvalósítani

nem olyan nehéz, s nagyon hasznos lehet. Itt csak egy jelszót lehet megadni, amely

beléptet a VPN hálózatba.

Mobilhálózatok: ha belépünk ebbe a menüpontba, a mobilszolgáltatónk pár

paraméterét állíthatjuk be. Egyik ilyen funkció, hogy milyen hálózattípust preferálunk

(2G, 3G, 4G), természetesen itt javasolt a legújabbat (itt 4G) választani, hogy a legújabb,

leggyorsabb szolgáltatásokat tudjuk használni. A másik fontos opció a mobilszolgáltatók

kiválasztásának lehetősége. Ha direkt kiválasztjuk a mobilszolgáltatónk hálózatát,

megelőzhetjük vele azt, hogy a telefon átváltson külföldi szolgáltatóra, vagy más

szolgáltató infrastruktúráját használja adat- és beszédkommunikációra.

És voltaképpen körbejártak a vezeték nélküli kommunikáció menüpontot! Ne

aggódjunk, a többi már nem lesz ennyire részletes, néhány pedig csak megemlítés

szintjén kerül elő. A fontosakat természetesen továbbra is tüzetesen megvizsgáljuk,

Lássunk is neki!

ESZKÖZ Az Eszköz kategória azt adja, amit a neve is sugall: a telefon képét, hangját, illetve

hardverét és szoftvereit tudjuk bizonyos mértéking konfigurálni.

Hang Emlékszem, amikor még butatelefonunk volt, s igazából semmit sem lehetett

testreszabni rajta, mennyit foglalkoztunk a csengőhangokkal. Először voltak az egyszerű

MIDI dallamok, amelyek olyanok voltak, mintha valaki egy ujjal pötyögött volna a

zongorán. Aztán bejöttek a polifonikus MIDI hangok, azaz már egyszerre több hang szólt.

Egész ágazatok éltek meg abból, hogy a telefonunkra igen magas összegekért küldték át

az Abba: Chiquitita című dalának pár másodperces részletét, hogy csengőhangunk

egyedi legyen. Ma már olyan MP3 dallamot teszünk fel az okostelefonunkra, amilyet

akarunk. Semmibe sem kerül, mégis egyre ritkábban élnek vele az emberek. Van

beépítve 50 dallam, megelégszenek azokkal. Vagy csak egyszerűen nem tudják, hogyan

kell feltölteni?

A Hang menüpont segítségével a készülék hangjait tudjuk ki- és bekapcsolni, vagy

megváltoztatni azokat. Persze nem csak csengőhangok vannak, több dologhoz is

rendelhetünk hangot:

Ébresztőhangok (Alarms): a készülékek képesek ébresztőóraként is

funkcionálni, az ehhez tartozó hangot állíthatjuk itt be, vérmérsékletünktől

függően. Nem mindegy, hogy egy kemény rock, vagy egy dallamos

madárcsicsergés ébreszt. Bár lehet, hogy a második lehetőség további egy óra

kellemes álmot biztosít egyeseknél!

Értesítések (Notifications): ha érkezik egy üzenet, vagy e-mail, Facebook-on

valaki bejelölt minket, vagy valamelyik app üzenni szeretne nekünk, akkor a

Notifications fájljai közül választhatunk.

Csengőhangok (Ringtones): ez nem szorul magyarázatra, hívás esetén hallható

hangokat jelent.

Nem véletlenül írtam le az angol megfelelőjét is ezeknek a hangoknak. Ha megtekintjük a

telefonunk tartalmát az USB felületen keresztül (a 3. fejezetben volt szó róla), akkor vagy

már látunk ilyen mappákat (Alarms, Notifications, Ringtones), vagy csak egyszerűen

hozzuk őket létre. Amit ezekbe bemásolunk (természetesen zenei fájlokról van szó, tehát

MP3, OGG fájlok elsősorban), azokat majd a Hang menüpontnál hozzá is tudjuk rendelni

az egyes funkciókhoz. Ezek a mappák régebbi rendszereknél nem a főkönyvtárban

vannak közvetlenül, hanem a /media/audio mappából nyílnak.

Csak érdekességképpen: van még egy Wallpapers mappa is, ide azokat a képeket tölthetjük fel, amelyeket háttérképként szeretnénk beállítani.

Ugyancsak itt, a Hang menüben tudjuk beállítani az egyes rendszerfunkciókhoz

kapcsolódó opciókat, mint pl. legyen-e hang, ha megérintjük a kijelzőt, a képernyőzár

jelezzen-e, ha feloldják, érintésre rezegjen-e a készülék, vagy hogy csörgéskor csak hang,

vagy rezgés is legyen.

Megjelenítés A képernyővel kapcsolatos funkciókat gyűjtötték össze ebben a menüpontban.

Fényerő: Ez egy csúszka, amelyen beállíthatjuk, mennyire fényes kijelzőt

szeretnénk. Természetesen minél magasabbra állítjuk a fényerőt, annál szebb a

kép, de annál többet is fogyaszt a készülék.

Van egy automata beállítás is, ha ezt kapcsoljuk be (egyszerű érintéssel), akkor az

aktuális fényviszonyoknak megfelelően állítja be a készülék a szemünknek

leginkább megfelelő fényerőt. Ez azt jelenti, hogy egy sötét szobában nem fogja

kiégetni a telefon a szemünket…

Háttérkép: A készülék háttérképének beállítása. Ezt már egyszer megbeszéltük,

hogy az Asztalon hosszan nyomva is beállítható, ez egy másik út.

Automatikus képernyőforgatás: Ez általában csak egy pipa (vagy ki-be

kapcsoló), megakadályozhatjuk, hogy a készülék elforgatásával annak tartalma is

elforduljon. Ez hasznos lehet például, ha ágyban, fekvő helyzetben használjuk a

készüléket. Ilyenkor a beépített giroszkóp néha fogja magát és úgy érzékeli, hogy

a készüléket forgattuk el, ami igaz is, de a készülékkel magunk is fordultunk.

Alvó mód: mennyi idő múlva kapcsoljon ki a képernyő, ha nem nyúlunk hozzá.

Érdemes 30 mp-re, vagy akár ennél kisebbre állítani. Bizonyos programok saját

maguk szabályozzák ezt az időt, pl. könyvolvasók. Itt 30 mp nem mindig elég,

hogy elolvassuk a teljes oldalt, de ilyenkor magában a programban felül lehet

bírálni ezt az értéket.

Betűméret: a megjelenő betűket állíthatjuk kisebbre vagy nagyobbra. Akik

szemüvegesek, azoknak talán a Normál méretről érdemesebb Nagy vagy

Hatalmas betűméretre átváltani. Természetesen akkor kevesebb információ fér ki

a képernyőre, de sokszor megéri, hogy nem kell mindig keresgélni a szemüveget,

ha érkezik egy értesítés vagy hívás.

Tárhely Megmutatja a készülékben rendelkezésre álló tárhely foglaltságát. Színekkel jelzi az

egyes fájltípusokat (alkalmazások, képek, videók, hang, letöltések stb.), illetve a szabad

helyet.

Akkumulátor Hasznos információval szolgál az akkumulátor töltöttségével és az applikációk

üzemidejével kapcsolatban. Megtudhatjuk, hogy kb. menyi idő van még hátra, ha nem

töltjük fel időközben a telefonunkat, s hogy melyik program mennyit fogyasztott eddig.

Néha nézzünk rá, mert azonnal látható és feltűnő, ha egy program túl sok akkuidőt

„eszik”. Általában a legtöbbet a kommunikációt végző programok fogyasztják, de nagy

kijelző esetén a kijelző a legenergiaigényesebb része a telefonnak.

Alkalmazások Három kategóriába sorolva láthatjuk a telefonunk (eszközünk) összes alkalmazását. Az

első kategória a Letöltött alkalmazások. Minden telefonra utólag töltött program itt

megjelenik, amelyekkel műveleteket is végezhetünk: leállíthatjuk őket, ha éppen futnak,

eltávolíthatjuk a telefonról őket, de akár az általuk használt ún. gyorsítótárat és

adattárat is törölhetjük. Ha egy programot maradék nélkül akarjuk eltávolítani a

készülékről, akkor töröljük a gyorsítótárat, az adattárat, majd távolítsuk el a programot.

Így biztosan nem hagy maga után szemetet.

A második kategória a Futó programok. Itt az éppen futó applikációkat tekinthetjük meg

és állíthatjuk le őket. Vigyázat, egyes belső folyamatok, rendszerprogramok leállítása a

készülék újraindulását vagy leállását vonhatja maga után. Képzeljük el, mi történne, ha

egy ágon ülve elkezdenénk vágni magunk alatt a gallyat… Szóval óvatosan a

rendszerprogramokkal!

S végül megjeleníthetjük harmadik kategóriaként az Összes programot. Itt már tényleg

minden megjelenik.

Ha nem vagyunk profik, inkább maradjunk az általunk feltöltött programoknál, azaz ne nagyon merészkedjünk az első kategórián túl. Azokat mi tettük fel, tehát feltételezhetően tudjuk, mik azok, felelősséggel letörölhetjük őket, ha nincs rájuk szükségünk.

SZEMÉLYES Személyes beállításaink elsősorban a biztonsági beállításainkat jelentik. Legtöbben itt

megakadnak, a legtöbb opciót kikapcsolják, hivatkozva arra, hogy nem örülnének, ha a

Google mindenről tudna, mit teszünk. Rossz hírem van: a Google MINDENRŐL TUD, amit

az interneten teszünk. Sőt! Azon túl is! Tudja, mikor, s hol vagyunk, még azt is tudja, mit

csinálunk éppen. Csak gondoljunk bele, ha beírunk egy keresőszót a Google keresőjébe!

A gépünk, eszközünk címéből egészen pontosan be tudja lőni, hogy éppen hol

tartózkodunk, a keresőszó máris utal az érdeklődési körünkre, lehet minket célzott

reklámokkal bombázni. Már Platon leírta az Állam című dialógusában, hogy ha az

államra átruházzuk bizonyos feladatainkat, akkor bizony az ehhez kapcsolódó jogunk is

csorbulni fog. Azaz átültetve: ha ki szeretnénk használni az internet és a Google adta

lehetőségeket, akkor bizony meg kell engednünk, hogy bekukucskáljanak ezek a

szolgáltatók a magánszféránkba is. Reálisan nézve, két dolgot tehetünk: vagy nem

használunk internetet és semmilyen hasonló kommunikációs formát, vagy szelektálunk.

Jómagam a másodikat preferálom. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy ne

mindenkivel és mindent osszunk meg. A Facebook-on terjedő kötelezően lájkolós

oldalak nagyobb kárt okoznak, mint gondolnánk. Biztosan megéri megnézni egy aranyos

állatos, celebes, sikamlós videót, az összes Facebook adatainkért cserébe? Okosan

szelektáljunk! De picit eltértünk az Android személyes beállításaitól, hát lássuk, mit is

érdemes beállítani!

Tartózkodási hely Ki- és bekapcsolhatjuk a telefon azon funkcióját, hogy jelentse a programok számára a

tartózkodási helyünket. Ezt nagyon sok applikáció használja, köztük a Facebook is, de a

háttérben ezen kívül még jópáran. A nyilvánvaló előnye mellett van egy hasznos

funkciója is: ha véletlenül elveszítenénk a telefonunkat, elég csak felmenni a Google

fiókunkba és máris láthatjuk, hogy hol van a készülék, akár pár méteres pontossággal.

(Természetesen, ha használatban van éppen!)

Biztonság Beszéltünk már a Képernyőzárról. A biztonság egyik eszköze a Képernyőzár,

beállíthatjuk, hogy melyik verziót szeretnénk használni. Ha eléggé naivak vagyunk (mint

jómagam), akkor elég csak a Csúsztatást használni, egyéb esetben a Minta, a PIN-kód

vagy a Jelszó tehet hasznos szolgálatot.

A Biztonság része a Tulajdonosi adatok rész is. Itt megadhatunk egy egyszerű szöveget,

amit a lezáró képernyőn fog a készülék megjeleníteni.

Nagyon hasznos funkció a SIM-kártya zárolásának beállítása. Alapértelmezésben a

telefon bekapcsolásakor a készülék kérni fogja a SIM PIN-kódját. Ez általában egy

négyjegyű szám. Ha nem akarunk vele foglalkozni (lásd fenti naiv felhasználó), akkor itt

kikapcsolhatjuk, vagy módosíthatjuk.

Előfordulhat, hogy valakitől kapunk, vagy internetről letöltünk egy telefonra telepíthető

programot. Ezek APK fájlok, azaz a nevük után apk a kiterjesztésük:

facebook_messenger.apk. Ha ezt a fájlt felmásoljuk a telefonunkra, azonnal fel is tudjuk

telepíteni. A telefon fájlkezelőjében (mint a Windows Intéző) csak megnyomjuk a fájlt és

máris felkínálja telepítésre. Vagyis majdnem! Ezek a fájlok elég veszélyes biztonsági

kockázatot hordozhatnak magukban. Nem kell sok ügyesség hozzá, hogy egy ilyen fájlt

előállítson valaki, majd átnevezze valamilyen ártatlan névre. Innentől kezdve felmásol,

feltelepít, elindít, s máris fertőzött a telefonunk, vagy ellopták az adatainkat! Szóval

óvatosan, lehetőleg csak ellenőrzött, megbízható forrásból származó apk-kat telepítsünk

fel a készülékünkre. Inkább használjuk a Google Play áruházat!

De ha mégis nagyon szeretnénk telepíteni külső apk-t, akkor a Biztonság menüben

keressük meg az Ismeretlen források opciót, és pipáljuk ki. Figyelmeztetni fog a

rendszer, hogy ez veszélyes lehet, de mi okosabbak vagyunk, mint a telefonunk!

Komolyra fordítva a szót, vigyázzunk, ha nem feltétlenül szükséges, ezt az opciót hagyjuk

kikapcsolva.

Nyelv és bevitel A Nyelv és bevitel sokak által igencsak figyelmen kívül hagyott lehetőség. Azon kívül,

hogy itt állíthatjuk be a telefonunk nyelvét, a beviteli nyelv sok paraméterét is itt

állíthatjuk be. Ilyenek például a személyes szótár és a helyesírás ellenőrző. Amikor

gépelünk a telefonunkon (pl. üzenetet írunk), akkor a beépített billentyűzet figyeli a

gépelési szokásainkat, gyűjti azokat a szavakat, amelyek nincsenek benne a szótárában,

hogy gépelés közben segítséget tudjon nyújtani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy már az

első betűkből megpróbálja kitalálni, melyik szóra gondoltunk, s felajánlja. Egy érintés, és

nem kell begépelni a dezoxiribonukleinsav szót még egyszer, mert felkínálja az

okostelefonunk. Az előző mondatomat azonnal felül is írom, mert bizony találkoztam

olyan billentyűzet programmal, amely már kész szavakat ajánl fel, elég nagy

valószínűséggel kitalálva, hogy éppen milyen szót szeretnénk írni. Minél többet

gépelünk, annál többet tanul, annál okosabb lesz a program.

Sokféle billentyűzet program létezik, ami letölthető, telepíthető. Az alapértelmezett

program is kiválóan működik (főleg a Lollipop, azaz Android 5.0 fölötti alap billentyűzet

program kiváló), de mindenkinek érdemes körbenézni a programok között, hátha talál

„kézreállóbb”, a gépelést jobban segítő program. Csak címszavakban néhány:

A. I. Keyboard

Több felület tölthető le ehhez a billentyűzethez, azaz úgy változtatjuk a kinézetet,

ahogy tetszik. Egyik legjobban használható funkciója a swipe, azaz elég csak a

szót alkotó betűkön végigcsúsztatni az ujjunkat, s kitalálja, mit szeretnénk. Ez az a

billentyűzet, amely a következő szót is megpróbálja kitalálni.

Swiftkey Keyboard

Inkább az emoji-kra koncentrál, kiváló autó-javítási funkciói vannak. Az emoji

kifejezést érdemes megjegyeznünk, olyan kis piktogramokat jelent, amelyek

eredetileg a japán kultúrából származnak. Elsősorban érzelmek kifejezésére

szolgálnak, de tartalmaznak a hétköznapi élethez kapcsolódó dolgokat, állatokat

és tárgyakat is: virágokat, kisállatokat, kézjelzéseket, ruhadarabokat, ételeket-

italokat, sporteszközöket, közlekedési eszközöket stb.

Multiling Keyboard

Az egyik olyan billentyűzet, amely a kiosztást is megváltoztatja, például a magyar

kiosztás a magyar ékezeteseket is tartalmazza. Egyetlen hátránya, hogy a magyar

ékezetek beszúrása eléggé lecsökkenti a többi billentyű szélességét, azaz picit

vastagabb ujjal, vagy nem tökéletes koordinációval nem eléggé hatékony.

Bármely billentyűzet programot telepítjük fel, nem szabad a reklámnak hinnünk. Próbáljuk ki, s amelyik kényelmesebb, azt használjuk. Megint csak megjegyzem, hogy bármelyik programot feltelepítjük, az bármikor eltávolítható, tehát vissza tudunk térni, váltani az alapértelmezett billentyűzetre. Próbálkozzunk, kísérletezzünk!

Biztonsági mentés és visszaállítás Ez egy annyira fontos menüpont, hogy picit bővebb magyarázatra szorul, annál is

inkább, hogy a későbbiekben kapcsolódni fogunk e témához.

Amikor az Android rendszert először indítjuk el, az úgynevezett gyári, alapértelmezett

állapotból (factory defaults), akkor a nyelvválasztás után, a már kiválasztott nyelven

megkér, hogy jelentkezzünk be a Google e-mail címünkkel. Ha ezt nem tesszük meg,

akkor is továbbenged, de rengeteg funkciótól esünk így el, hiszen az Android és a Google

szorosan összetartozik (a Google terméke az Android). Tehát amint belépünk egy Google

e-mail címmel és jelszóval, ez lesz az alapértelmezett Android fiókunk. Ez a fiók lesz a

szinkronizálás alapja. Mit is akarok ezzel mondani? A feltelepített alkalmazások, a Wi-Fi

jelszavak, illetve egyéb beállítások, valamint a naptárbejegyzéseink, a telefonos és e-mail

kapcsolataink, a jegyzeteink, mind-mind ehhez a fiókhoz fognak kapcsolódni, s ide

lesznek lementve. Magyarul, ha elveszítjük, vagy tönkremegy a telefonunk, egy másik

eszközön bejelentkezve az előző e-mail, jelszó párossal, visszakapunk mindent, ami az

előző készüléken be lett állítva, vagy rögzítve lett a megfelelő Google alkalmazásokban.

Ehhez annyi kell, hogy pár pipa a helyén legyen. Íme, hogy mire gondolok:

Adatok biztonsági mentése: ha ez be van

kapcsolva (alapértelmezésben igen), akkor a

mentés folyamatosan megy a háttérben, ha

internetre csatlakozunk.

Biztonsági mentés helye: melyik e-mail címre

mentünk? Természetesen több Google fiók is

lehet a telefonunkon, akkor már van értelme

ennek az opciónak.

Automatikus helyreállítás: ha egy előzőleg már

használt alkalmazást telepítek fel a telefonomra

(pl. előző telefonon telepítve volt), akkor

nemcsak az appot teszi fel, hanem az előzőleg

végrehajtott beállításokat is visszatölti.

Gyári adatok visszaállítása: amennyire

veszélyes gomb, annyira hasznos. Előfordulhat,

hogy annyit játszadoztunk a telefonnal, hogy már

magunk sem tudjuk, hányadán állunk. Belassult a

készülék, talán még valami kártevő is rákerült a

sok kísérletezés során. Tegyünk vissza mindent

alaphelyzetbe! Ha ezt a menüt kiválasztjuk, jelzi a

készülék, hogy ezzel milyen adatokat törlünk a telefon belső tárolójáról (tehát pl. a

kártyáról nem!). Ha elfogadjuk és megnyomjuk a visszaállítás gombot, akkor a már

említett gyári alaphelyzetet kapjuk vissza (factory defaults), azaz kezdhetjük a

nyelvválasztással, majd folytatjuk a Google fiókunk beállításával… De nem ijedünk meg

semmitől, hiszen az előzőekben láttuk, hogy a Biztonsági mentés és visszaállítás be van

kapcsolva, tehát az alkalmazások visszatelepítését kell csak elvégezni (nem teszi vissza

őket automatikusan, legalábbis nem minden Android verzióban), s hozza magával a

beállításokat. Ugyanúgy visszajönnek a Google szerverén tárolt címjegyzékeink,

naptárbejegyzéseink, jegyzeteink, képeink stb. Amit a belső memóriában tároltunk, azok

természetesen elvesztek (SMS-ek például), ezek mentéséről érdemes a teljes

visszaállítás előtt gondoskodnunk.

FIÓKOK Az internetes szolgáltatások szinte minden esetben egy-egy fiókhoz kötődnek. Ilyen

például a Google fiókja, ahová egy e-mail cím és egy jelszó szükséges a bejelentkezéshez,

a Facebook, ahol név, vagy e-mail cím, plusz jelszó, de említhetnénk az Instagramot, az

Amazont, a PayPalt, s még sorolhatnánk. Amikor feltelepítjük a telefonunkra ezeket a

szolgáltatásokat kezelő applikációkat, minden esetben be kell jelentkezzünk. Ilyenkor az

Android egy külön menüben tárolja az összes fiókot. Lássunk rá egy példát:

Ezek a szolgáltatások vannak a

telefonomra telepítve. Ha kiválasztjuk

valamelyiket, akkor (ha létezik)

módosíthatjuk a fiók paramétereit,

például a szinkronizálás módját. A Google

fiókoknál például meghatározhatjuk,

hogy mit szinkronizáljon:

Alkalmazásadatok, Címtár, Naptár, Keep,

Google Drive, Gmail, Könyvek, Zene,

Filmek, Személyi adatok stb. Ha

szeretnénk új fiókot hozzáadni, a „Fiók

hozzáadása” gombbal lehet újat felvenni,

de ha a telepített szolgáltatásba

bejelentkezünk, az új fiók adatai szintén

ide kerülnek.

Természetesen lehetőség van a fiók

eltávolítására is, csak nyomjuk meg Menü

gombot (3 négyzet egymás alatt), amikor

kiválasztottuk a fiókot!

RENDSZER A Rendszer menü tartalmazza az egyéb, megmaradt készülék-beállításokat. Nem sok

lehetőség maradt, de érdemes őket átnézni!

Dátum és idő Az Androidos rendszerek folyamatosan kapcsolatot tartanak a Google szervereivel, ha

engedjük nekik. Ez azt is jelenti, hogy automatikusan szinkronizálja az időt is, tehát

voltaképpen, ha van egy okostelefonunk, akkor atomóránk is van. Ehhez csak annyit kell

tennünk, hogy alapértelmezésen hagyjuk az Automatikus dátum és idő opciót. Ugyanitt

kiválaszthatjuk, hogy 12 vagy 24 órás legyen a megjelenítés, illetve a dátum formátumát.

Ha nem állítunk semmit sem, akkor a kiválasztott nyelv általi nemzetközi beállítások

határozzák a fenti paramétereket. Pontosan, mint a Windows-ban megszokhattuk.

Kisegítő lehetőségek Itt azok a lehetőségek találhatók meg, amelyek lehetővé teszik a kijelzőn az elemek

méretének vagy láthatóságának növelését, hangos visszajelzés bekapcsolását, az eszköz

érintésre reagálásának módosítását és hasonlókat. Ezek a funkciók nagyon hasznosak

látáskárosult, csökkentlátó vagy mozgáskorlátozott felhasználók számára.

A telefonról A készülék adatait találhatjuk meg ebben a menüpontban, mint a modellszám, az

Android rendszer verziója, a kernel verziója, meg még egy csomó paraméter, amivel egy

átlagfelhasználó voltaképpen semmit sem tud kezdeni.

Ezeknél fontosabb almenüt is találunk itt, ez a Rendszerfrissítések. Nem mindig találjuk

ezt meg, de a legtöbb esetben megjelenik lehetőségként. Amennyiben belépünk ebbe a

menübe és természetesen internetre csatlakoztunk, a készülék megpróbálja letölteni a

telefonunk legújabb frissítését. Ha létezik, akkor frissíthetjük telefonunkat. Mit is jelent

ez a procedúra, s mivel jár?

A telefonokra általában néhány évig jelennek meg frissítések. Ha ezeket letöltjük és

telepítjük a készülékünkre, valószínűleg újabb funkciókat kapunk, hibajavításokat,

ráncfelvarrást. Természetesen nem mindig lesz miden tökéletes a frissítés után. Sajnos,

előfordulhat, hogy több hibát kapunk eredményül, mint amennyit kijavítanak. Tehát

nem biztos, hogy mindig azonnal frissítenünk kell, bár általában a kapott hibákat rövid

időn belül javítják. Azért kellemetlen tud lenni akár 1-2 hónap hibás működés, amíg

várunk a javításra.

Ha mégis arra adjuk a fejünket, hogy engedjük a frissítést, készüljünk fel egy factory

reset-re, azaz egy gyári alapbeállítások visszaállítására. Beszéltünk már róla, hogy ez

mivel jár, tehát ne érjen minket meglepetésként, ha a frissítés és újraindítás után eltűnne

mindenünk. Ez nem minden frissítésnél van így, előfordulhat, hogy csak a meglevő

rendszert foltozgatja - erről a frissítés tájékoztat minket.

HÍVÁSFUNKCIÓK Az Android rendszerek ugyanazt a felületet kínálják mobiltelefonokon és tableten

egyaránt. A legnagyobb különbség az, hogy a telefonokat kimondottan

telefonfunkciókkal vértezik fel, míg a tabletekből ez az esetek nagy részében hiányoznak.

Bizony, ez azt jelenti, hogy tableten is lehet telefonálni, bár nem egy elterjedt forma.

Először beszéljünk tényleg csak a hívásfunkciókról, az egyéb telefonos funkciókat

hagyjuk a további fejezeteknek.

TÁRCSÁZÁS A tárcsázás funkció azt jelenti, hogy a hívást egy szám beütésével kezdeményezzük.

Ehhez nyomjuk meg a Telefon ikont a Kezdőképernyőn (Home screen), vagy a menüből

válasszuk ki a Telefon, esetleg Tárcsázó ikont. Ez legtöbb esetben egy telefonkagyló lesz,

nem nehéz megtalálni. Sok készülék először a híváselőzményeket adja be, ahol láthatjuk,

kit, mikor hívtunk. Ha ez történik, biztosan találunk egy dialpad ikont, (tárcsázó), ami

általában egy ilyesmi ikon:

Ha ezt megtaláltuk, akkor rendelkezésünkre áll a szokásos tárcsázó, ahol a szám beírása

után egy telefonkagyló gombbal lehet elindítani a hívást. Olyan készülékeken, ahol 2 SIM

kártya is van az eszközben, 2 tárcsázó gomb jelenik meg, számmal megkülönböztetve.

Ehhez természetesen tudnunk kell, hogy melyik az 1-es SIM kártya, s melyik a 2.

Azért nem ilyen egyszerű a dolog! Amint elkezdjük gépelni a számot, a tárcsázó azonnal

megpróbálja a beírt számokat ráilleszteni a telefonkönyvünkben található számokra.

Egyre kevesebb személyt jelenít meg, míg végül vagy meglátjuk azt, akit hívni

szeretnénk, vagy nincs találat, ilyenkor új számot adtunk meg.

A fenti 2 példából több dolog is kiderül. Először is a telefonszámot teljesen meg kell adni:

tehát vagy 06301234567, vagy 0036301234567, esetleg +36301234567. (A pluszjelet a

0 hosszan nyomásával lehet előcsalogatni.) Mindegyik verzió helyes, s érdemes egy

kiválasztott változathoz következetesen ragaszkodni.

Mindkét példán látszik, hogy ha olyan számot vinnénk fel, amelyik még nem létezik a

telefonkönyvünkben, akkor felkínálja a „Hozzáadás a névjegyekhez” lehetőséget. Ha ezt

megnyomjuk, máris a Névjegyek részben (telefonkönyv) találjuk magunkat, s a megadott

számhoz már csak a nevet kell beírni és kész is az új kapcsolat rögzítése. Erről majd még

lesz szó, egyelőre maradjunk a tárcsázásnál.

Láthatjuk azt is, hogy a számok mellett betűk is találhatóak a tárcsázóban. Egy példa a

használatukra: szeretném felhívni Szilvia ismerősömet, de – ez a szörnyű névmemória –

nem emlékszem a családnevére, így a telefonkönyvből nem tudom előszedni. Semmi

probléma! Amint megnyomom a 79-es számot a tárcsázón, máris megjelennek azok a

kapcsolatok, akiknek a nevében „sz” betű van (a S betű a hetesen, a Z a kilencesen van).

Ha tovább nyomom a négyest, akkor már csak a „szi” karaktereket tartalmazó nevek

jelennek meg. Ez persze lehet Szilárd is, de biztosan megtaláljuk a listában, akit

keresünk. Persze írhatjuk tovább: 5842. S máris csak a „szilvia” nevűeket látom. Kis- és

nagybetűk között nincs különbség, nem tiszteletlenségből írtam a nevet kisbetűvel.

Szóval Szilvia = 7945842. Ritkán szoktuk végignyomni az összes betűt, 2-3 karakterből

(max. 4) már minden megtalálható. Próbáljuk csak ki!

Még egy apróság: ha gépelés közben elrontottunk egy számot, akkor az x-jelet

tartalmazó ikonnal (fekvő ötszög) tudjuk törölni az utolsó bevitt számot:

Nyomjuk meg a hívás gombot, s ha jó számot írtunk be, akkor az azonnal kicsörög.

Előfordulhat, hogy hibás a bevitt szám, vagy foglalt éppen, ekkor a szokásos üzeneteket

kapjuk.

A legtöbb telefonba közelségérzékelő van beépítve. Ez azt jelenti, hogy amint a készüléket a fülünkhöz emeljük, kikapcsolja a képernyőt, s amint elvesszük onnan, visszakapcsolja.

Hívás közben a hívott fél fotója (amennyiben rendeltünk hozzá) megjelenik a képernyőn,

no meg még egy csomó ikon, mint kihangosítás, újabb beszélő bevonása (csoportos

beszélgetés), némítás, átváltás másik beszélőre stb. Ezek egy része a szolgáltatásainktól

függ, hogy a telefonos szolgáltatónk mire ad lehetőséget, s mire fizettünk elő.

Ha meg akarjuk szakítani a beszélgetést, csupán a piros kagylót kell megérintenünk.

Előfordulhat, hogy a beszélgetés közben ún. DTMF jelzéseket kell adnunk. Lehet, hogy

nem így ismerős, de ha azt mondom, hogy „Hibabejelentés, 1-es gomb…”, akkor máris

mindenkinek beugrik az a harc, amit egy-egy szolgáltató automatájával kell megvívnia.

Nos, amikor ezeket a számokat megnyomjuk, a készülék a megfelelő hangokra

„konvertálja” és a hangot továbbítja az automata felé. És igen, maga a tárcsázás is

ezekkel a hangokkal történik, emlékezzünk csak rá, amikor halljuk az egyes számok

hangjait tárcsázáskor.

Akkor térjünk vissza az eredeti problémára. Tehát bizonyos helyzetekben szükséges,

hogy küldjük ezeket a hangokat. Ilyenkor a beszélgetés közben is elő tudjuk csalogatni a

billentyűzetet, s nyomogathatjuk a számokat. Sőt! Ha valakinek egy telefonszámot kell

megkeressünk a készülékben, akkor sincs semmi gond, hiszen telefonálás közben is

használhatjuk a készülék össze funkcióját. Legegyszerűbb, ha kihangosítjuk a

beszélgetést (ha van rá lehetőségünk), majd a navigációs gombokkal visszamegyünk a

főképernyőre (középső gomb rögtön oda visz). Innentől kezdve azt csinálunk, amit

szeretnénk.

De mi van, ha vissza szeretnénk menni a telefon képernyőnkre? Az sem gond, kétféle

megoldás is létezik. Az elsőben a navigációs gombok közül a feladatkezelő ikont

nyomjuk (jobb szélső nálam) és válasszuk a feladatok listájából a hívást. A másik

megoldásban azt kell észrevegyük, hogy a folyamatban levő hívást egy kis kagyló

mutatja az értesítési területen. Tehát csak gördítsük le az értesítési területet a képernyő

tetejéről, majd az értesítések között láthatjuk a hívást magát, válasszuk ki.

Lássunk egy összefoglaló képet:

Már csak egy dologról nem beszéltünk, ez pedig a hívások fogadása. Azt hiszem, ezt azért

nem kell annyira magyarázni. A bejövő hívást csengőhanggal és/vagy rezgéssel jelzi a

készülékünk, legtöbbször egy zöld telefonkagyló megérintésével tudjuk fogadni a hívást.

Egyes készülékeken, főleg régebbi rendszereknél a zöld telefonkagylót kell elhúzni az

egyik irányba.

Ha nem akarjuk fogadni a hívást, akkor ugyanezt a piros kagylóval kell megtenni, ekkor

elutasítjuk, s a másik oldalon foglalt jelzést jelez.

Érdekesség: bizonyos rendszereknél lehetőségünk van arra, hogy a hívás hangját

lenémítsuk. Ezt a hangerő gombok megnyomásával (hangerő csökkentése), vagy

egyszerűbben a telefon lefordításával (képernyővel lefelé) érhetjük el.

ÜZENETKÜLDÉS Említettem már, hogy egyre csökken az elküldött SMS-ek száma? Nem azért, mert

kevesebbet üzenünk, sőt! Bizonyos statisztikák szerint az SMS-ek száma harmadára

csökkent, míg a más jellegű üzenőszolgáltatások forgalma jelentősen, többszörösére

növekedett az elmúlt években. Tudjuk, hogy egy SMS maximum 160 karakteres lehet, ha

ékezetek nélkül írunk. Ha helyesen, ékezetekkel akarunk írni, akkor előfordulhat, hogy

ez a 160 már csak 70, azaz egy 150 karakteres üzenet csak 3 üzenetben fog elmenni,

amiért természetesen három SMS díját fogjuk kifizetni. Manapság próbálják egyre

olcsóbbá tenni az üzeneteket, illetve ingyenes csomagokat összeállítani, de még mindig

nem olyan olcsó, mint pl. egy Facebook üzenet, amely voltaképpen ingyenes. (már ha

nem számítjuk a mobilinternet díját)

Az SMS egyik fejlettebb formája az MMS, amely már multimédiás tartalmat is tud

közvetíteni, azaz magasabb díjért küldhetünk bélyeg nagyságú fotókat. A Facebook ezzel

szemben a telefonunkkal készített, több megapixeles fotóinkat is ugyanúgy továbbítja,

mint a felvett hangunkat, videóinkat. S ez csak a Facebook Messenger, ezen kívül még jó

pár üzenőprogram létezik, kiváló szolgáltatásokkal.

Mindentől függetlenül előfordulhat, hogy csak

az SMS szolgáltatást tudjuk igénybe venni.

Például ha olyan embernek küldünk üzenetet,

aki nem rendelkezik okostelefonnal, vagy azt

szeretnénk, ha biztosan és azonnal megkapná

az üzenetet, akkor is, ha nincs internetre

csatlakozva.

Első lépés, hogy keressük meg azt az

alkalmazást, amivel SMS-t tudunk küldeni. Ez

általában Üzenetek néven fut, de sok program

létezik, amely átveszi a szerepet a beépített

apptól. Az első lépés, hogy ki kell

választanunk a címzettet, vagy címzetteket.

Ha nincs benne a címlistánkban, írhatunk

telefonszámot is, de vegyíthetjük a

telefonszámokat a címlista neveivel.

Ha kiválasztottuk a címzetteket, akkor máris

írhatjuk az üzenetet, majd nyomjuk meg a Küldés gombot. Ennyi.

Figyeljünk meg a képen valamit, ami más, mint az előző képeknél:

A navigációs sor három ikonja közül az első eddig mindig a Vissza nyíl volt. Most pedig

nem balra, hanem lefelé mutat. Nem romlott el semmi, csupán a billentyűzet van nyitva,

amit a bal felső sarokban levő (lehet, hogy kivehetetlen) apró billentyűzet ikon is mutat.

Azaz éppen gépelünk. Ha viszont megnyomjuk a lefelé mutató nyilat, akkor a

billentyűzet egyszerűen bezáródik, s visszatér a balra mutató nyíl is.

Természetesen bizonyos telefonokon, ahol fix gombok vannak, ott nem fog megváltozni

a nyíl, de ott is megvan az esélye, hogy ha ki van nyitva a billentyűzet, akkor az első

vissza nyíl bezárja azt, a második léptet csak vissza.

Ha már gépelünk, álljunk meg egy pillanatra! Minden billentyűzeten van egy apró mikrofon jel. Nálam a szóköztől balra levő vessző gomb jobb felső sarkában. Aki nem ismerné, annak érdemes megnyomnia. Ilyenkor a készülék „hallgató” állapotba vált, s diktálhatunk neki. A gyorsabbak tökéletesen megértik a folyamatos beszédet is, a lassabb telefonoknál kicsit lassabban és tagoltabban kell beszélni. Ahogy beszélünk, szavaink karakterek formájában bekerülnek az SMS-be! Egyszerű kezelni, maximum utólag ki kell javítani pár apróságot. Sajnos, zajos környezetben nem olyan hatékony, illetve a speciális kifejezéseket nem fogja megérteni.

KAPCSOLATOK A régi telefonoknál két lehetőség volt a címjegyzék (telefonkönyv, kapcsolatok,

kontaktok) tárolására: az egyik a SIM-kártyán közvetlenül, a másik pedig a készülékben.

Az első esetben csupán egy név és egy telefonszám volt rögzíthető, abból is 50-200

darab, attól függően, milyen kapacitású volt a SIM-kártya. A második már jobb

megoldásnak tűnt, hiszen a név mellett egyéb adatokat is lehetett rögzíteni, mint e-mail

cím, lakcímadatok, másodlagos telefonszám (céges, privát, otthoni, vonalas), s telefontól

függően még voltak érdekességek. Az utóbbi időben azért már megjelent a

kapcsolatokhoz rendelhető csengőhang, fotó is.

Akkor volt probléma a fenti tárolási módokból, ha valami változott. Ha készüléket

cseréltünk, akkor ért minket a nagyobb orrbavágás: ha nem tudtuk egy az egyben

lementeni a készülékben tárolt neveket a többi adattal együtt, akkor elveszthettünk

jópár fontos adatot. Átmásolhattuk az elsődleges telefonszámot a SIM-kártyára, de ugye

annak meg véges a tárolóképessége. Képzeljünk el 5-600 kapcsolatot, amit a SIM-

kártyára kellene másolni, amin már eleve van valamennyi, a maximum kapacitása pedig

200 név + szám. Igazi profit igénylő feladat. Ettől függetlenül a plusz adatokat így is el

fogjuk veszíteni.

A másik megoldás, amikor a SIM-kártya kerül cserére. Ilyenkor egyszerűbb a megoldás,

a kapcsolatokat simán felmásoljuk a telefon memóriájába. Ennyi.

A fenti problémákat kiküszöbölhetjük, ha egy megfelelő programmal végrehajtunk egy

adatmentést, majd az új telefonba visszatöltünk mindent. Ez nem mindig működőképes

megoldás, ráadásul elég sokat kérnek érte, ha szakemberrel csináltatjuk.

Az ilyen problémáknak ezennel vége! Már ha az ember gondolkodik egy picit. Az

okostelefonoknál szintén megvan az a lehetőség, hogy SIM-re és telefonba mentsünk, de

mi tudunk egy sokkal jobb megoldást is: mentsünk felhőbe! A 4. fejezetben volt már szó

a Gmail címtár szolgáltatásáról, most is erről beszélünk. Most nem ismételném el az ott

leírtakat, érdemes visszalapozni, mert bővítjük tudásunkat.

Akár a Gmail Címtárban, akár a telefonban hozunk létre bejegyzést, a szinkronizáció

miatt mindkét helyen meg fogjuk találni, amit rögzítettünk. Viszont a telefonon ne

feledjük el bekapcsolni a csillagot, ezzel jelezve, hogy nem egyszerű Gmail-es kontaktról

van szó, hanem a telefonunkhoz kapcsolódó bejegyzésről. Akkor sincs gond, ha ezt

véletlenül elfelednénk. A telefon rendelkezik olyan beállítással, ahol nemcsak a

csillagozott, hanem az összes Gmail kapcsolatot megjeleníthetjük.

Az első képen láthatjuk Személyek menünket. Itt jelennek meg a névjegyek (a jobb felső

sarokban látszik, hogy 191 darab van), ABC rendben, a megjelenítési szabályoknak

megfelelően. Ha előcsalogatjuk a helyi menüt (3 négyzet egymás fölött a jobb alsó

sarokban), akkor láthatjuk milyen lehetőségeink vannak. Sok készülék például azt is

felkínálja, hogy csak azokat jelenítsük meg, amelyek telefonszámmal is rendelkeznek. Ha

ilyen opciónk nincs, akkor ajánlott a 2. képen látható Személyre szabás lehetőséget

választani, majd abból a Névjegyek (My Contacts) és a Csillagozott (Starred in Android)

pipákat elhelyezni a megadott fióknál. Látható, hogy nálam 2 Gmail (Google) fiók is van,

bizony, az egyiket kimondottan levelezésre, a másikat pedig kimondottan az Android

készülékem miatt hoztam létre. Ebben a második fiókban tárolódnak a névjegyek, az

egyes programok beállításai, s minden szinkronizált információ, amiről már beszéltünk.

Láthatjuk, hogy ez már nem a régebbi telefonoknál használt, „ugorjunk neki és

rögzítsünk valahová egy névjegyet!”, itt már valamennyire kénytelenek leszünk

rendszerben gondolkodni. (Ez természetesen nem csak a névjegyeinkre igaz, hanem a

telefon összes funkciójára!) Ahhoz, hogy lássunk a névjegyek összefüggéseit, nyissuk

meg a Gmail-es Címtárunkat is.

Sajnos, erről nagyon nehéz úgy képet bemutatni, hogy ne jelenjenek meg rajta személyes

adatok, így nem is kísérletezem vele. Amit látni fogunk: névjegyek, egy része

telefonszámmal, másik része anélkül. Mindegyik névjegy előtt láthatjuk a csillagot, amely

vagy kikapcsolt (fehér), vagy bekapcsolt (sárga). Nekünk az a jó, ha minden

telefonszámmal rendelkező csillaga bekapcsolt állapotban van. Ha kicsit bővebben is

beleássuk magunkat a Címtárba, akkor megismerhetjük azt is, hogy saját csoportokat

hozhatunk létre a kapcsolataink számára: Család, Barátok, Munkatársak stb. Ha eléggé

precízek vagyunk, akkor előfordulhat még az is, hogy egy kapcsolat több csoportba is

tartozik, egyet fogadjunk meg: csillagozzuk meg a telefonszámmal rendelkező minden

kapcsolatunkat!

Térjünk vissza még egy pillanatra a Személyek, Androidos funkcióra! Ha megfigyeljük,

van lehetőségünk az összes névjegy megtekintésére (s abból szűrésre), de az előzőekben

említett csoportokat is kilistázhatjuk. Íme:

S hogy miért angol nyelvű néhány csoport neve? Csupán azért, mert ezek a csoportok

már alapból is léteztek, nem saját magam hoztam őket létre. Természetesen át lehet őket

nevezni!

KAMERA, GALÉRIA Beszéljünk egy picit az okostelefonok és a régi (butafonok?) készülékek különbségeiről!

A leggyakrabban felhozott indok a csere ellen, hogy „én csak telefonálni szeretnék

vele!”… Addig biztosan, amíg ki nem próbáljuk, mire lehet még használni. Természetes,

hogy ezek a tudáselemek nem ugranak csak úgy be a fejünkbe (egy hagyományos

eszközt is meg kell tanulni), foglalkozni kell vele. Minél többet tud egy eszköz, annál több

lehetőséget kínál, de annál többet kell ismerkedni vele, felderíteni az új funkciókat, s

bizony elrontani rengetegszer. Semmi gond nincs ezzel! Elrontjuk, de utána felállunk és

újra megpróbáljuk. Előbb-utóbb sikerülnie kell. Bátorság, ne adjuk fel!

Csak felsorolás szintjén, egy manapság modernnek számító telefon mi mindent tud

helyettesíteni a hagyományos eszközeink közül: fényképezőgép, videókamera, rádió,

hordozható zenelejátszó, könyvolvasó, számológép, diktafon, GPS navigáció, zseblámpa,

iránytű, hordozható játékgép, játékvezérlő, vonalkódolvasó, bankkártya (olvasó),

pendrive, hordozható videólejátszó, walkie-talkie, telefon, óra, időzítő (stopper), naptár,

jegyzettömb, fotóalbum, telefonkönyv, e-mail olvasó, böngésző, videóchat, időjárás

állomás, távirányító, televízió, komplett számítógép. Most hirtelen több nem jut az

eszembe… De csak képzeljük el, mennyi mindent kellene magunkkal cipelnünk, ha ezek

mind-mind külön eszközök lennének! Persze, ezekre nincs mindre szükségünk, főleg

egyszerre nem. De ha egy 120 gramm súlyú eszközben ez mind benne lehet, akkor miért

ne használjuk ki ezt a kiváló lehetőséget?

E kis rövid bevezető után térjünk át fejezetünk témájára, a Kamera funkcióra. Azt

gondolnánk, hogy persze, hogyan lehet egyáltalán jó minőségű képet készíteni egy ilyen

fizikai adottsággal rendelkező eszközzel… Ez nem egy DSLR gép! Valóban, vannak

minőségbeli különbségek, de az otthoni, automata, többtízezer forintos

fényképezőgépeink minőségét gond nélkül felülmúlják a mai mobilkamerák. Tudnék

most mindenféle adatot sorolni, de nincs sok értelme: meg kell nézni, milyen kiváló

képeket lehet velük készíteni. Természetesen itt most nem a 30 ezer forintos

telefonokról beszélek. Sajnos, a minőséget itt is meg kell fizetni. Bár arra, hogy egy

tengelytörésnél egy kátyút le tudjunk fotózni, vagy egy véletlen koccanás eredményét

megörökítsük, azok is tökéletesen megfelelnek.

A legtöbb telefonban két kamerát is találunk, egyet elől, egy et pedig hátul. Az elsőt

videótelefonáláskor szoktuk használni, a hátsót pedig fotózásra. A minőségük is ehhez

mérten más: az elsőé jelentősen gyengébb, mint a hátsóé. Ez bizony rossz hír a „selfie”

készítőknek, akik előszeretettel fotózzák magukat… De ahhoz meg ott a tükör!

Hogy mit számít jónak, ha telefont vásárlunk a kamera szemszögéből? Nos, erre nem

egyszerű válaszolni. Legalább 8 MP (megapixel) manapság az, ami elvárható a hátsó

kamerától (az első majdhogynem lényegtelen). Persze egy nagyon gyenge érzékelőlapka

lehet akár 13 MP is, sosem fog olyan jó képet készíteni, mint egy 8 MP-es gép, jó

érzékelővel. Tapasztalatok szerint inkább próbáljuk ki, s úgy vegyük számításba a

telefon vásárlásakor.

Ne dőljünk be a megapixel háborúnak! Simán találunk a piacon akár 20-40 MP-es telefonokat is, amelyek a számok alapján a jobb DSLR-ekkel is felveszik a versenyt… Ezt hívják úgy, hogy „parasztvakítás”. Mondtam már, hogy ne dőljünk be neki!

Készültek érdekes készülékek, amelyek nagy hangsúlyt fektettek a kamera funkcióra, s

hátrébb szorították a telefonos funkciókat. Ne gondoljuk, hogy ezzel rosszabb telefont

kapunk, csupán egy olyan szegmenst próbálnak kielégíteni, akinek fontos a fényképezés,

videórögzítés. Egyik ilyen a Samsung Zoom szériája.

Bizony, ez egy telefon, optikai zoommal. Vagy egy kamera telefonnal?

Az elméleti dolgok után nézzük meg a fotózás gyakorlati oldalát is! Minden készülékben

van egy Kamera applikáció. Amint elindítjuk, rendszertől függően egy felületet

láthatunk, amelyen beállíthatjuk a fényképezés paramétereit (felbontás, vaku, időzítés

stb.), továbbá természetesen láthatjuk az élőképet, azaz azt, amit fotózni fogunk, ha

megnyomjuk a megfelelő gombot. Ez általában egy fényképezőgép ikon, de lehet egy

piros kör is, meg fogjuk találni, ne aggódjunk.

Fényképezés közben próbáljuk mozdulatlanul tartani a készüléket, hogy ne legyen

homályos az elkészült mű. Természetesen minél jobbak a fényviszonyok, annál jobbak

lesznek a képek, tehát inkább külső fotózásnál számítsunk jobb eredményre. Ha tetszik a

fotó, tartsuk meg, ha nem, akkor nyugodtan töröljük és lőjünk egy másikat.

Aki videókat szokott inkább készíteni, annak van egy jó és egy rossz hírem: a jó hír, hogy

a telefonunkkal is készíthetünk viszonylag jó minőségű (HD, full HD) videókat, a rossz

hír pedig az, hogy fájlméret és/vagy időbeli korlátja van a rögzítésnek. Ez azt jelenti,

hogy maximum 2 GB-nyi, vagy maximum 15 pernyi anyagot tudunk felvenni, utána leáll

a rögzítés.

Az elkészült művek (fotók és videók egyaránt) alapértelmezésben a készülék ROM-jában

(amiről ugye tudjuk, hogy nem annyira ROM) tárolódnak. Ha memóriakártyát

használunk, be lehet állítani, hogy inkább oda rögzítsen. Ennek előnye, hogy cserélhető,

ráadásul általában nagyobb helyet biztosít, mint a telefon memóriája.

Arra is van lehetőségünk, hogy fotóinkat a Felhőben tároljuk, pontosabban a Google

Drive-on. Ehhez keressük meg a Galéria vagy Fotók nevű alkalmazásunkat és indítsuk el.

Első indításkor végigvezet minket a folyamaton, rákérdez dolgokra, válaszoljunk neki, s

ha szeretnénk, engedélyezzük a szinkronizálást a Google Drive-val. Innentől kezdve

bármikor készítünk fotókat, ezek automatikusan a Felhőbe is feltöltődnek, de ugyanúgy

megmaradnak a telefonunkban is.

Sokan idegenkednek a Felhőtől. A 4. fejezetben már beszéltünk a biztonsági kockázatokról a Google Drive kapcsán. Lapozzunk vissza, s kössük össze az ottani ismereteket, a most megszerzett tudással. Használjuk ki a lehetőségeket, amit kapunk! Fontos megemlíteni, hogy a fotók csak akkor szinkronizálódnak (nemcsak a fotók, hanem minden információ), amikor valamilyen internetes kapcsolatot létesítünk, tehát mobilnet vagy Wi-Fi esetén. A legtöbb appban (mint pl. az előzőleg említett Fotók és Galéria appokban) lehetőségünk van arra, hogy beállítsuk, mobilnet esetén vagy csakis Wi-Fi kapcsolatnál kezdjen szinkronizálni. Ha korlátozott a mobilinternetünk, akkor mindenképpen a csak Wi-Fi opciót válasszuk!

A Galéria (vagy Fotók, esetleg Fényképek) tehát egy olyan app, amelyik a telefonunkban

levő fotókat rendszerezi. Ha valaki használja a Google+ alkalmazást (szintén 4. fejezet),

akkor az oda feltöltött képek is megjelenhetnek a készülékünkön, tehát a Google

megpróbálja a lehető legerősebb kapcsolatot biztosítani a szolgáltatásai között. Amit a

telefonon fotózunk, azt szinkronizálás után használhatjuk az asztali gépünkön is, és

fordítva, amit az asztali gépen feltöltöttünk a Google+-ba, azt látjuk a telefonon is. A

közös pontok a Google Drive és a Google Fotók. Míg a Fotókba csak a fotóinkat tölthetjük

fel, addig a Drive mindenféle fájlformátumot képes tárolni, tehát egy igazi Felhőben

tárolhatjuk a fontos fájljainkat.

A Google Fényképek különböző effekteket ad automatikusan az elkészült fotókhoz. Ez

egy bizonyos algoritmus szerinti eljárás, amely felderíti a kép tartalmát (!) és annak

alapján hozzárendel effekteket. Jó példa erre, ha csillogó részek vannak a fotón (pl.

karácsonyi gyertyák), akkor animált, csillogásokat tesz a képre, fel-felcsillanó effektek

formájában, vagy ha téli képet készítünk, akár hóesést is produkál nekünk a Google

Fényképek. Ugyanúgy sokszor alkalmazza az automatikus javítás funkciót, ha úgy érzi, a

készült fotót lehet jobbá tenni: világosít, eltűnteti a vörös szemet, élesíti a képet stb.

Ezeket a műveleteket saját magunk is elvégezhetjük, sok-sok képmódosítási lehetőséget

kínál számunkra, de elsősorban asztali gépen tudjuk elvégezni ezeket a módosításokat.

Térjünk vissza még a telefonban tárolt képeinkhez! A készülék dátum alapján tárolja a

fotókat, videókat. Ha egy fotót kiválasztunk, verziótól függően több lehetőségünk lesz:

szerkeszthetjük a képet (körbevágás, forgatás, effektek), megoszthatjuk azt (a

telefonunkra telepített alkalmazások által kínált szolgáltatások segítségével, pl.

elküldhetjük e-mailben, Facebookra, Bluetooth-on, Messengerben, de akár helyi

hálózatok keresztül is), vagy törölhetjük, ha nem tetszik. Ha a képhez tartozó menüt is

előcsalogatjuk, akkor információkat kérhetünk a fotóról (mérete, készítés dátuma,

fényképezés technikai paraméterei: mivel és hogyan készült), elküldhetjük nyomtatásra,

letölthetjük a Felhőből a telefonunkra, de beállíthatjuk akár háttérképként is.

Az Android készülékeken az egyik legfontosabb opció a Megosztás. Ha ezt az ikont látjuk:

akkor lehetőségünk nyílik az adott objektumot (kép, videó, vagy bármilyen egyéb fájl) megosztani a telepített programok, szolgáltatások segítségével. Ez azt jelenti, hogy ha pl. a Dropbox-unkba (fájltároló szolgáltatás) szeretnénk az adott objektumot feltölteni, akkor a telefonunkon telepítve kell legyen a Dropbox nevű app. Ha szeretnénk egy képet egy FB Messenger-t használó ismerősünknek elküldeni, akkor legyen feltelepítve nekünk is a FB Messenger, s máris küldhetjük a Megosztás funckióval.

A képen a Szerkesztés funkciót a ceruza, a

Megosztást az előzőleg említett ikon, a Törlést

pedig a lomtár ikon jelzi. Figyeljük meg, hogy a

jobb felső sarokban megtaláljuk a Menü gombot

is, ahol további lehetőségek várnak ránk a

képpel kapcsolatban. A kép bal felső sarkában

levő balra mutató nyíl pedig a képet tartalmazó

galériába (a többi képhez) visz minket.

„Vájtszeműek” észrevehetnek még egy ikont, egy

varázspálcát a fotó jobb alsó sarkában. Ez az

aktuális effektet jelenti, jelen pillanatban az

automatikus javítást. Ha megérintjük,

lehetőségeket kapunk az aktuális effekt

finomhangolására, esetleg más effekt

kiválasztására.

PLAY ÁRUHÁZ Ismét visszautalnék a 4. fejezetre, ahol pár szóban említést tettünk a Google Playről.

Magyarul Play Áruház-nak hívják, de a kettő ugyanazt jelenti, sőt, az ikont is inkább így

fogjuk megtalálni a telefonunkon, már ha magyar nyelvű a felületünk.

A Play 5 szolgáltatása körül csupán egyet fogunk most megnézni, a legfontosabbat,

amelyre egy vérbeli Android használónak szüksége lesz. Ez pedig az Alkalmazások.

Ha elindítjuk a Play-t, az alábbihoz hasonló felülettel találjuk szembe magunkat:

Nem véletlenül írtam, hogy ehhez hasonló képet látunk, ugyanis a Play folyamatosan

változik, legalábbis a tartalmát tekintve. Nézzünk rá úgy, mint egy valódi boltra, amely

csupán 5 termékkategóriát árul: alkalmazásokat, játékokat, filmeket, zenéket és

könyveket. A bolt intelligensen reklámoz nekünk: tájékoztat a frissülésekről, megkapjuk

a Szerkesztők ajánlatát is, külön gyűjteményben láthatjuk a legnépszerűbb

alkalmazásokat, sőt, arra is figyel, hogy ne csak a fizetős, hanem az ingyenes

kategóriából is megkapjuk mindezt. Hoppá! Ez fizetős? Bizony, sok-sok fizetős

alkalmazást (játékot, filmet, zenét és könyvet) találunk az áruházban. Ismerjük meg egy

picit az áruház működését!

A Play egy mindenki számára nyitott platform, aki szeretne saját programot (app, applikáció) fejleszteni. Ha valaki elég ügyes, akkor elkészít egy alkalmazást vagy játékot, majd a megfelelő procedúrák után (a Google először ellenőrzi az applikációt!) feltöltheti azt a Google Play-re. Meghatározhatja, hogy ingyenes legyen, vagy fizetős. Ha ingyenes, akkor sok esetben egy reklámcsíkot találunk az alkalmazásban, ahol a Google reklámjai futnak. Nem túlságosan zavaróak, ha az embernek viszonylag nagy kijelzője van. A második esetben már izgalmasabb a helyzet! Ha fizetőssé állítjuk, akkor

megvásárolhatóvá válik az alkalmazás, bárki megveheti azt, aki rendelkezik bankkártyával, s persze pénzzel rajta. Természetesen a befolyt összeg egy kicsiny hányadát (jelen pillanatban ez 15%) a Google visszatartja saját költségként, de a többit megkapjuk. Kiváló példa erre a Flappy Bird nevű játék. A roppant egyszerű játék lényege az, hogy egy madárral kell csövek között repkednünk, és amíg nem kap rá az ember igazán a ritmusára, iszonyatosan idegesítő és nehéz. Ha rákap, és elkezd jó pontszámokat elérni, mindez csak fokozódik. Ezt az appot néhány nap alatt tízmillióan töltötték le! Bár ez a játék ingyenes volt (a reklámokkal azért így is heti 50 ezer dollárt kaszált a fiatal, vietnami programozó), de képzeljük el, ha csak 1 dollárért adja… Érdekes momentum, hogy a programozó meghökkentő bejelentést tett: utálja az egészet, a játékot, a hirtelen jött világhírt, a rajongókat és a gyűlölködőket, és leszedi a Flappy Birdöt a nagy alkalmazásboltokból. Mi mit tettünk volna a helyében?

De térjünk vissza a vásárlásra! Amelyik app fizetős, ott egyértelműen láthatjuk, hogy

mennyibe kerül. Ez általában párszáz forinttól 1-2 ezer forintig terjed, függően az

alkalmazás komplexitásától. Sokszor ki lehet fogni kiváló akciókat, ahol akár 100 forint

alatt lehet vásárolni meglepően jó termékeket. A készítők azért gondoskodnak a

pénztelen felhasználókról is! Majd’ minden termékből létezik kipróbálható változat,

amely közel ugyanazt tudja, amit a teljes, némi korlátozással.

Hogyan használjuk a Play Áruházat? Egy konkrét példán tekintsük át a lehetőségeket!

Szeretném a telefonomon használni a Facebook-ot! Alapértelmezésben nincs feltelepítve

ez az alkalmazás, tehát nekünk kell gondoskodnunk róla. Két irányban indulhatunk el:

1. Körbenézünk a „Népszerű alkalmazások” kategória alatt, ahol meg is találjuk

azonnal! Ez persze egy trükk volt, hiszen már jó előre tudtam, hogy ott meg

fogom találni, hiszen az egyik legnépszerűbb app a Facebook. Itt csak egyszerűen

érintsük meg az alkalmazás blokkját és kövessük a képernyőn megjelenő

utasításokat. (Erről máris bővebben, a 2. eshetőség után!)

2. Létezik a Play Áruházban egy kereső. Ezt szokás szerint egy stilizált nagyító ikon

jelzi a jobb felső sarokban. Ha megérintjük, máris beírhatjuk a keresendő

kifejezést, s ahogy gépeljük, máris kapjuk az egyre finomított eredményeket.

Nálam már az „f” betű begépelésére az első találat a Facebook applikáció volt. Ha

megtaláltuk azt, amit szeretnénk, csak érintsük meg a találatot és máris a

telepítési képernyőn találjuk magunkat!

Mindkét lehetőség ugyanoda visz minket, a telepítési képernyőre. Lássuk ennek a

felépítését, nézzük meg, mire kell figyeljünk!

Az alábbi képernyőképen láthatjuk a legnépszerűbb

alkalmazásokat. Egyértelmű, hogy ez a lista

folyamatosan változik, hiszen bármikor bekerülhet az

áruházba egy olyan új termék, amely villámgyorsan a

toplista élére kerül.

A lista most csak olyan alkalmazásokat tartalmaz,

amelyek ingyenesek, de ha fizetősek lennének, akkor

megjelenne a fizetendő összeg is (bruttó, forintban).

Figyeljük meg a 3 pontot a blokkok jobb felső sarkában,

amely (mint mindig) a helyi menüt jelenti. Itt általában

két menüpont található: a telepítés maga, illetve a

„Felvétel a kívánságlistára”. Ez az utóbbi egy hasznos

lehetőség, ha éppen nem tudjuk megvásárolni a

terméket, vagy ha túl drágának találjuk. Ha a listán van

egy applikáció és lemenne az ára, akkor értesítést

kapunk róla.

Ha simán rákoppintunk a blokkra, akkor az

alkalmazásoldalára kerülünk, ahol további műveleteket

végezhetünk.

Ez pedig a Facebook saját alkalmazásoldala.

Ahogy látható, tényleg népszerű alkalmazásról van

szó, 1 milliárd felett van a letöltések száma. Bár

nehezen kivehető, de több mint 25 millió ember

véleményezte, s ezek szerint 4,0 az értékelése az

ötös skálán. Egy közösségi applikációról beszélünk,

s megnézhetjük a hasonló termékeket az áruházban.

A következőkben elolvashatjuk a termék leírását, ha

az „Olvass tovább” linkre koppintunk, s

megnézhetjük az apphoz tartozó képernyőképeket

is. Ha még tovább görgetünk, láthatjuk a

véleményeket a programról, okosan először a saját

nyelvünkön írt véleményeket láthatjuk, majd utána

a többiekét.

Ha meggyőzött minket az oldal, érintsük meg a

Telepítés gombot!

Még nem indul el azonnal a telepítés, mivel az appok

engedélyt kérnek tőlünk az eszközünk különböző szolgáltatásainak igénybevételére.

Lássuk a Facebook igényeit:

Nem is olyan kevés… Bizony, a Facebook mindenre

engedélyt kér tőlünk. Hozzáfér a naptárunkhoz, a

névjegyeinkhez, a pozíciónkhoz, a hívásainkhoz, a

kameránkhoz, a mikrofonunkhoz, a hálózatunkhoz, s

még sorolhatnám. Mindenki elolvashatja, sőt

magyarázatot is kérhet a sorok végén a lefelé mutató

jelzésre koppintva.

Miért kell mindez? A Facebook egy roppant komplex

applikáció. Ha ismerjük a működését, láthatjuk, hogy

tényleg ki is használja ezeket a szolgáltatásokat,

összekötve a Facebook lehetőségeit a telefonunk

lehetőségeivel. Ha nem engedjük, akkor nem települ, de

ha az „Elfogadom” gombra koppintunk, akkor elindul az

app telepítése.

Előfordulnak olyan programok (elsősorban inkább játékok), amelyek meglepő szolgáltatásokat szeretnének igénybe venni. Pl. miért van szüksége egy autóversenynek a kamerámra és a mikrofonomra? Ha ilyet tapasztalnánk, akkor nem biztos, hogy szabad megadni az engedélyt. A Google folyamatosan figyeli a gyanús tevékenységet végző alkalmazásokat és azonnal kivonja őket az áruház rendszeréből. Elmondható tehát, hogy az Play Áruházban levő termékek biztonságosak, gond nélkül telepíthetőek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs köztük káros program. Már ha csak adatokat gyűjt, és statisztikai céllal továbbítja azokat egy megadott helyre, az sem helyes. Bizonyos programok erre engedélyt kérnek, s ki- bekapcsolhatóvá teszik ezt a lehetőséget. Mindenki döntsön szíve szerint, hogy okoz-e neki gondot, ha egy sokmilliós statisztika egyik eleme lesz.

Ha feltelepítettünk egy alkalmazást, annak az ikonja bekerül az Alkalmazásfiókba, a

többi program mellé. Némely launcher (indító) ABC sorrendbe teszi az appokat, míg

mások a meglevő lista végére helyezik. Van olyan is, amelyik automatikusan kiteszi az

Asztalra is az ikont. Mindenképpen meg fogjuk találni a telepített programot, ne

aggódjunk! A telepítés ráadásul megjelenik az értesítések között is, ha legördítjük az

értesítési területet, láthatjuk, a „Facebook telepítve van” üzenetet.

Ha újból visszamegyünk az alkalmazás oldalára az Áruházban, már nem találjuk meg a

Telepítés gombot. Helyette az Eltávolítás és Megnyitás lehetőségek várnak ránk.

De ismerkedjünk tovább az Áruház lehetőségeivel! Az innen letöltött alkalmazásokat a

rendszer megjegyzi, ezek az információk a Google fiókunkban tárolódnak. Ugye

emlékszünk még a Google fiók jelentőségére? Ha újratelepítenénk a készülékünket, nem

kell újra kikeresni az összes alkalmazást, ugyanis vagy automatikusan újratelepíti a

rendszer az összes appot, vagy megtekinthetjük az előzőekben bármikor telepítettek

listáját és abból szemezgethetünk.

Ehhez csupán a Play Áruház „hamburger” ikonját kell megnyomni. Nem olyan nehéz

megtalálni, ez 3 vízszintes vonal egymás alatt és az áruház bal felső sarkában fogjuk

megtalálni. Kicsit olyan, mint a 3 pötty egymás alatt, amivel a helyi menüt szoktuk elérni.

A különbség csupán annyi, hogy ez egy globális, a teljes applikációra vonatkozó helyi

menü, vagyis a Play Áruház beállításait láthatjuk, ha megnyomjuk. Íme, egy

képernyőkép:

Láthatjuk a Saját alkalmazások menüt, ahol az

eddig feltelepített alkalmazásokat találjuk két

csoportra bontva. Az egyik csoportban az

aktuálisan telepítetteket láthatjuk, a másikban

pedig az eddigi bármikor a készülékünkre

telepítetteket. Ezek között ott vannak azok is,

amelyeket valamikor csak próbaképpen

kipróbáltunk, s 2 perc múlva letöröltük. Ha

ezeket nem akarjuk az „Összes” listánkban

tárolni, könnyen eltávolíthatjuk őket a

blokkjukban található „x” jelzéssel.

A „Saját fiók” menüben a fizetési módjainkat

állíthatjuk be, azaz hozzárendelhetjük a

bankkártyánkat a fiókhoz, vagy beállíthatjuk a

Wallet fiókunkat. Ugyanitt találjuk az eddigi

tranzakcióinkat, melyik appért mennyit

fizettünk.

Igen fontos menüpont a Beállítások,

mindenképpen érdemes vetnünk rá egy

pillantást! Itt állíthatjuk be, hogy az áruház

tájékoztasson-e, ha egy letöltött alkalmazáshoz frissítés érkezik. Ugyanitt találjuk az

automatikus frissítés beállítását, hogy csak Wi-Fi-n, vagy akár mobilinterneten is

frissülhetnek az applikációk. Megtalálhatjuk az „Ikon hozzáadása a Kezdőképernyőhöz”

lehetőséget is, amely bekapcsolásakor minden telepített app ikonja az Asztalra is

kikerül. Ezek a legfontosabb lehetőségek, de érdemes megvizslatni a lehetőségeket.

FACEBOOK/MESSENGER Ha már a Google Play-nél tartunk, s láttuk, hogyan kell telepíteni appokat az Áruházból,

ne is hagyjuk abba! A példa alapján feltelepítettük a Facebook applikációját, de aki

rendszeresen használja azt, tudja, hogy szorosan kötődik hozzá a Messenger is. Ez a

Facebook különálló üzenőprogramja (chat-alkalmazás), amely különálló programként is

megállja a helyét. Éppen ezért külön is kell telepíteni!

Ha az Áruházban rákeresünk a

„messenger” kifejezésre (nincs különbség a

kis- és nagybetűk között), akkor

valószínűleg az első találatok között meg is

találjuk a keresett programot. Onnan

ismerjük fel leginkább, hogy a készítő

megnevezésénél a Facebook szerepel.

Ha megnyomjuk a telepítés gombot, pár

másodpercen belül fel is kerül a program a

telefonunkra, már csak el kell indítanunk.

Keressük meg az ikonját és indítsuk. Az első alkalommal valószínűleg fel fog tenni

néhány kérdést, amire válaszolnunk kell. Amennyiben még nem jelentkeztünk be a

Facebook appunkba, az első fontos dolog, hogy be kell jelentkezzünk. Ha már ez

megtörtént, felismeri, hogy egyszer már bejelentkeztünk, s csak egy gombnyomás, hogy

bejelentkezzünk. A következő képernyőn szinkronizálhatjuk a névjegyeinket, azaz a

telefonunk névjegyeit megpróbálja a rendszer összevetni a Facebook-on található

névjegyeinkkel. Ez főként akkor hatékony, ha nem Jóska, Sári, Tercsi, Fercsi néven

raktározzuk el a névjegyeinket, vagy ha ismerőseink nem „Mari vagyok oszt csőhhh!”

néven regisztráltak be a Facebook-ra… Tehát hasznos, ha mindkét helyen ugyanúgy

vannak tárolva… Én magam nem szoktam szinkronizálni, több ok miatt is, de elsősorban

mert ki tudom én választani, hogy kinek küldök üzenetet a saját kezemmel…

A továbbiakban megadhatom a telefonszámomat, ilyenkor lehetőségünk lesz arra is,

hogy egymást hívjuk telefonon a Messenger szolgáltatásával. Hasznos szolgáltatás lehet,

ha mindketten jól lefedett, elsősorban Wi-Fi kapcsolattal rendelkező területen vagyunk,

máskülönben eléggé gyenge hangminőséget tud produkálni. Nem kötelező a számunkat

sem megadni, itt is van „Most nem!” gomb.

Ha mindegyik kérdésen sikeresen átverekedtük magunkat, máris a program felülete

fogad minket. Nagyon hasznos tulajdonsága, hogy automatikusan átveszi

(szinkronizálja) az asztali számítógépünkön végzett összes beszélgetésünket, tehát

bármelyik felületen (platformon) ugyanazokat a lehetőségeket kapjuk. Ez természetesen

akár biztonsági problémákat is felvethet, ugyanis miközben mi a mobilunkon chat-elünk,

ugyanazok az üzenetek sorban megjelennek a számítógépünkön elindított Facebook

felületen is. De természetesen ez nem az applikáció, inkább a saját adataink védelmének

a problémája. Ne hagyjuk magára a betöltött Facebook oldalunkat, ha többen használják

ugyanazt a számítógépet!

Mielőtt ténylegesen nekikezdenénk a program használatának, tegyünk meg egy fontos dolgot! Az elindított app tetején 4 gomb található: Az első az előzmények gomb, itt láthatjuk, hogy kivel, mit csevegtünk, a második a csoportjaink (több személy részvétele a csevegésben), a harmadik a kapcsolataink, akikkel cseveghetünk, míg az utolsó (szokásos fogaskerék) a Beállítások! Ide menjünk be, s előzzük meg, hogy a telefonunk folyamatosan csipogjon, bugyborékoljon, s halálra idegesítsen másokat! Ehhez először kapcsoljuk ki az „Alkalmazáson belüli hangok” pipáját, majd az Értesítések pontot válasszuk, ahol érdemes kikapcsolni a Hang lehetőséget is. A legtöbb esetben ugyanis elég a rezgés és a fényjelzés. Ugyancsak itt kapcsolhatók ki az értesítések előnézetei. Ezt akkor érdemes kikapcsolni, ha nem szeretnénk, hogy a beérkezett üzenetek automatikusan megjelenjenek a kijelzőn.

Írjunk egy üzenetet valakinek! Ha már csevegtünk vele, akkor csak elég az

előzményeknél megérinteni az előző beszélgetéseinket, s máris ott folytathatjuk, ahol

abbahagytuk. A másik lehetőség, hogy megnyomjuk a jobb alsó sarokban található új

üzenet gombot. A megjelenő ablakban láthatjuk sorrendben, hogy kivel szoktunk a

legtöbbet csevegni. Kis áruló! Válasszuk ki a személyt, vagy kezdjük el gépelni a nevét,

s máris a címzettek közé tehetjük. Ha több embernek szeretnénk küldeni ugyanazt az

üzenetet (pl. „Nagyon boldog Valentin-napot!”), akkor több címzett is lehet

természetesen. Azt azért ne feledjük, hogy a címzettek látják, hogy ki kapta meg még

rajtuk kívül az üzenetet! ;-)

Alulra begépeljük az üzenetünket, majd a jobb oldalon levő Küldés gombbal elküldjük

azt. Egy pillanatra azért nézzük meg, miben több a Messenger, mint egy sima SMS!

A legfontosabb, hogy nem csak szöveget lehet beszúrni az üzeneteinkbe. Lássuk csak! Az

első ikon (Aa) a szöveget jelenti. Ha ez az aktív állapot, akkor megjelenik a billentyűzet, s

gépelhetünk. A második ikon (egy stilizált fényképezőgép) segítségével fotót

készíthetünk és csatolhatjuk az üzenethez. A harmadik ikon (egy fotó) a már meglevő

fényképeink közül enged választani, s azt csatolja. A negyedik (egy smiley, vagy

emotikon, vagy hangulatjel – ki hogy szereti), matricákat és hangulatjeleket enged

beszúrni. Az ötödik ikonnal (egy mikrofon) hangfelvételt tudunk készíteni, amit

elküldhetünk. Ja és a hatodik ikon a Küldés gomb, ezzel megy el a már beírt üzenet.

Ne feledjük a jobb felső sarok két ikonját sem, fontosak lehetnek. Az első segítségével a

Messenger beépített smiley-jait tudjuk beszúrni az üzenetbe. Ez annyiban különbözik az

előbb említettől, hogy ezek csupán egy karakter nagyságúak (egy betűhelyet foglalnak

el), míg az előzőben a matricák különálló képek, többször animáltak is ráadásul. (Nincs

is annál szebb, amikor egy beszélgetés tele van izgő-mozgó, aranyos, animált

matricákkal…)

A célkereszt ikon pedig a készülék navigációját kapcsolja ki be a Messenger számára. Ha

be van kapcsolva, minden üzenetünkhöz kapcsolódik a pozíciónk is, tehát az üzenet

címzettje láthatja, hogy éppen hol tartózkodunk. Ráadásul nem csak a várost mutatja

meg, hanem a szinte méterre pontos pozíciót. Aki nem szeretné ezt publikálni a partnere

felé, az nyugodtan kapcsolja ki ezt a lehetőséget.

A Messenger (és majdnem minden app) lehetőségeiről akár kisregényt is lehetne írni,

amit természetesen nem teszek meg hiszen ez jelentősen túlnőné a jegyzet kereteit. Az

egyetlen tanácsom, hogy kísérletezzünk, próbálgassuk ki a lehetőségeket. Ja és a

legfontosabbat elfelejtettem: olvassuk el a feliratokat és ÉRTELMEZZÜK!

INTERNET BÖNGÉSZÉS Az egyik legnagyobb témakör, mégis erről fogok talán a legkevesebbet beszélni. Minden

készülékben van egy beépített böngésző, csakúgy, mint az Internet Explorer a Windows-

ban. S ehhez hasonlóan itt is általában az az első dolog, hogy lecseréljük valami másra.

Mivel az Android a Google terméke, szinte mindenki a Chrome böngészőt ajánlja

használatra. Aki asztali gépen használja a Chrome-ot, az észre fogja venni, hogy szinte

semmi különbség nincs az asztali és a mobil rendszerű Chrome között. Telepítsük fel az

Áruházból, indítsuk el és használjuk.

Természetesen lehetőségünk van más gyártó böngészőit is használni, letölthetőek a

Firefox, az Opera, a Safari mobil verziói is. Próbáljuk ki őket, teszteljük sebesség és

lehetőségek alapján, majd hagyjuk meg azt, amelyik a leginkább kézreeső.

KÖNYVOLVASÁS Az egyik kedvenc időtöltésem, bár akinek 3-4 inches telefonja van, az nem biztos, hogy

telefonkészülékét fogja erre a célra használni. Öt inch-en már elég kényelmesen lehet

olvasni, a 7-8-10 inches tabletek pedig kimondottan ajánlottak olvasásra.

De mielőtt továbbmennénk, beszéljünk egy picit az elektronikus könyvformátumokról.

Azt mindannyian tudjuk, hogy léteznek különböző dokumentum formátumok. Például

ilyen a Word által készített DOC, DOCX formátum, amely formázott szövegeket

tartalmazhat: betűtípus, betűméret, betűstílus, képek, táblázatok, diagramok

szerepelhetnek benne. De ismerünk egyszerű szövegformátumot is, ilyen a TXT

formátum. Ez semmi extrát nem tartalmaz, csupán egyetlen betűformázással kapjuk meg

a teljes szöveget. Nincs benne semmilyen grafikai elem, csak szöveg.

Természetesen e kettőn kívül még sokféle verzió létezik, de a lényegük közös: vagy

semmilyen formázást nem tartalmaznak, vagy formázottak.

Az elektronikus könyvformátumok (e-book) voltaképpen ezekre épülnek. A különbség

abban rejlik, hogy éppen melyik gyártó valósította meg a saját formátumát. A

legelterjedtebbek az ePub, Mobi, PRC, FB2 formátumok, de a legtöbb könyvolvasó

program megbirkózik a hagyományos formátumokkal is: PDF, DOC, DOCX, TXT, RTF,

HTML, illetve ezek csomagolt változataival, azaz az előzőek ZIP-be csomagolva.

Ha letöltünk, megvásárolunk netről egy e-book-ot, akkor általában ePub formátumot

kapunk, például egy ilyen állományt: steinbeck_egerek_es_emberek.epub.

Természetesen lehetne bármi a neve, a kiterjesztése a lényeg. Ha ezt az állományt a

telefonunkra, tabletünkre másoljuk, meg fogjuk tudni nyitni, csak a megfelelő

olvasóprogramra van szükségünk. Ilyen olvasóprogram a Cool Reader.

Sok-sok funkciója mellett kiemelném az olvasott formátumok listáját: epub, fb2, doc, txt,

rtf, html, chm, tcr, pdb, prc, mobi, pml, zip. Többféle lapozási animációt kapunk, azaz

akár úgy is lapozhatunk, mint egy könyvben: jobbról balra húzva az ujjunkat, felpördül

és átgördül a lap sarka. Persze ez már csak apróság azokhoz képest, amit kapunk:

automatikusan megjegyzi, hol tartunk a különböző könyvekben, könyvjelzőket

helyezhetünk el, szöveg felolvasási támogatás (igen, felolvas nekünk – de ne várjunk

azért csodát a magyar nyelv viszonylatában), de természetesen nagyíthatjuk a szöveget

kedvünk szerint, többféle betűtípussal rendelkezik, éjszakai-nappali módon

használhatjuk (szemkímélő üzemmód), kézzel állítható kijelző fényesség,

formátumstílusok alkalmazása, s még lehetne sorolni a lehetőségeket.

Telepítés után egy „könyvespolcon” találjuk magunkat, ahol a telefonunkra feltöltött

könyveket és az olvasási előzményeket láthatjuk. Természetesen, ha nem a saját

mappájába töltöttük fel a könyveket, akkor sincs gond, létezik tallózás funkció,

kiválaszthatjuk akármelyik mappát, ahol könyv található.

Érdemes egy picit elszórakozni a beállításaival az elején, de ezt csak egyszer kell

elvégezni. Amit én beállítok, az általában a betűméret és betűstílus, továbbá eltüntetem

az alapértelmezésben látszó ikonsort a képernyőről. Mint a legtöbb app, ez is érintésre

működik: jobb sarok megérintése röviden, lapozás előre, hosszan, lapozás 10 oldalt

előre, ugyanez a bal oldalon is működik, csak visszafelé. Ha a közepét érintem meg a

kijelzőnek röviden, akkor beugrik a menü, ahol már láthatjuk a lehetőségeket!

Az első képen az olvasási felületet láthatjuk, míg a második a Beállítások menü első

fülének lehetőségeit tartalmazza. Az alapértelmezetthez képest megváltoztattam a

betűtípust, a betűméretet, megnöveltem a sorközt, s magyarra állítottam az elválasztást.

A Beállítások 2. fülén (CSS) található egy érdekes opció: „Dok. saját stílusok engedélyezése”. Ezzel érdemes játszani, bár nálam folyamatosan kikapcsolt állapotban van. Ha viszont be van kapcsolva, felülírhatja az első oldal beállításait, tehát pl. hiába növeljük a betűméretet, vagy váltjuk át a betűtípust, akkor sem történik semmi. Szóval, ha ilyet tapasztalnánk, ezt a pipát szedjük ki! A harmadik fülön található az eszköztár ki- és bekapcsolása, a készülékünk tájolása (én mindig álló képernyőmódban olvasok), az éjszakai mód. A negyedik fülön az érintőzóna műveletek átszabását végezhetjük el. Az érintőzónákról már esett szó, megváltoztathatjuk, hol kelljen megérinteni a képernyőt, azaz milyen műveletek legyenek az egyes érintésekhez hozzárendelve. Az utolsó fül a rendszerbeállítások füle. Kezelőfelület nyelve, háttérvilágítás, szótárak, ikonok stb.

ZENE, VIDEÓ Nem is olyan régen még walkman-ekkel szaladgáltunk, ceruzával tekertük vissza a

kazettát, s ha meg akartunk hallgatni egy konkrét számot, akkor a fülünkre és

érzéseinkre hagyatkozva addig tekertük, amíg át nem léptük az előző zeneszámokat.

Aztán jött a CD, sokkal jobb minőség, gyors elérés, csupán pár gombbal elérhettük akár

az utolsó track-et is. Manapság pedig pár cm-es MP3, MP4-es lejátszókkal rohangászunk,

amelyeken bár a gombok alig férnek el, de 50x több zenét tárolhatunk, mint egy CD-n.

Van, amelyiken van kijelző, míg másokon nincs. Amelyik kijelzővel rendelkezik, már

simán lejátszik kiváló minőségű videókat is… S mi lesz 10-20 év múlva?

A telefonunk tökéletesen alkalmas zene és videó lejátszására egyaránt, úgyhogy nézzük

meg ezen lehetőségeket is!

Minden készüléken van alapértelmezésben telepítve valamilyen zenelejátszó. Ha nem

lenne, nem tudnánk például a csengőhangokat sem meghallgatni. Van, akinek ez

megfelelő, míg mások az Áruházból keresnek (és találnak) jobbnál jobb programokat. Én

most a Play Zene programjánál maradnék, több dolog miatt is. Az egyik, hogy ez a Google

saját programja, tehát szinte biztosan fent van a telefonon. Ami nagy előnye, hogy nem

csak a készülékre felmásolt zenéket tudja lejátszani, de az Áruházban is otthonosan

mozog. Az ott megvásárolt zeneszámok, albumok automatikusan megjelennek itt is. Ha

pedig akarjuk, még rádiót is hallgathatunk.

Mint a Google termékei általában, ez is össze van kötve a többi termékkel. Szóval ne

lepődjünk meg, ha a számítógépünkön YouTube-on hallgatott zenéket vásárlásra ajánlja

fel az app, az Áruházba irányítva minket.

Ha már a YouTube-nál tartunk: megint csak azt mondhatom, amit a böngészésnél. Ami

az asztali YouTube lehetőségeiben benne található, azt megtaláljuk a telefonunkon is.

Előfordulhat, hogy az Áruházból kell telepítenünk az appot, de nagyon sok készüléken

már eleve telepítve van. Ha elindítjuk, lehetőségünk van bejelentkezni a Google

accountunkkal. Ez azért lehet hasznos, mert szinkronizálja az asztali és a mobil

használatot. Visszanézhetjük az előzményeket, láthatjuk a csatornáinkat, a lejátszási

listáinkat, a feliratkozásainkat.

Egy igazán fontos különbségről beszéljünk a zene- és videólejátszás esetén! Amikor zenét játszunk le, a képernyőnk egy idő után automatikusan ki fog kapcsolni. A legtöbb zenelejátszó program ilyenkor lehetőséget ad arra, hogy a telefonunk felélesztése után azonnal hozzáférhessünk a lejátszó funkcióihoz. Például többen a záróképernyőre is kiteszik a vezérlést, vagy az értesítési felületre. Videólejátszásnál (pl. YouTube is) a képernyő nem kapcsol ki, hiszen a videó a lényeg. Ha csak zenét akarunk hallgatni a YouTube-on, akkor bizony fel kell vállalnunk a bekapcsolt képernyőt, ezzel a gyorsabb merülést. Ha kikapcsoljuk a kijelzőt, akkor a zene is el fog hallgatni.

Nézzünk meg néhány képernyőfotót az emlegetett applikációkról:

Az első képen láthatjuk, hogy a Google Play Zene alkalmazása lejátszás közben

beköltözik az értesítési területre is. Ha van rá lehetőség és felismerhető, letölti az album

borítóját is, de magunk is megadhatjuk neki, milyen borító tartozzon az aktuális

albumhoz.

A második képen a készüléken található albumok láthatóak. Nem csak albumnézet van,

hanem megtekinthetjük zeneszámainkat műfajok vagy előadók szerint is.

A YouTube lejátszója teljes mértékben kihasználja a mobileszközök lehetőségeit. Kis

képernyőn nézhetjük a videót, miközben böngészünk (mint a TV-knél a kép-a-képben

funkció), ha elforgatjuk a telefonunkat, kiteszi a videót teljes képernyőre.

Valószínűleg aktív „jútúbereknek” nem fog gondot okozni a használata, a többiek pedig

kezdjenek el böngészni rajta, nézegetni a videókat, s ezzel együtt a funkciókat.

GOOGLE KEEP Az egyik kedvenc alkalmazásom. Talán mert magamra vettem a „Kinek nincs esze…”

kezdetű mondást. Bizony, sok minden kimegy az ember fejéből a napi tevékenységek

során, de akkor legyen noteszünk. Főleg, ha az egy ilyen notesz, mint a Keep! Nem csak

rögzíthetek bejegyzéseket, hanem meg is oszthatom őket Google fiókot használó

ismerőseimmel. Képet rendelhetek hozzájuk, listákat és hangjegyzetet készíthetek. A

bejegyzésekben könnyen tudok keresni, ebben pl. a színkódok is segítenek, mivel

különböző színeket rendelhetek az egyes bejegyzésekhez. Folyamatosan

szinkronizálódik a fiókunkba, tehát sosem vész el semmi, bármikor elővehetjük őket.

Természetesen magyar nyelvű felülettel rendelkezik, csupán a sokféle lehetőség miatt

tettem be interneten talált képet.

Egy nagyon jól használható funkció miatt használom elsősorban a Keep-et: ez pedig az emlékeztetője. A megszokott, időemlékeztető mellett (jelezzen 19:00-kor, hogy ideje készülődnöm a 19:45-kor kezdődő mozira), egy úgynevezett helyemlékeztető is rendelkezésre áll. Ez azt jelenti, hogy ha egy beállított földrajzi pozícióba érünk, a készülék jelezni fog. Példa: amikor belépek a bevásárlóközpontba, jelezzen, hogy vásárolnom kell a listán felsorolt termékeket. Vagy ha beérek a munkahelyre, ne feledjem el leadni az ételhordómat… Csak a fantáziánk szabhat határt a kihasználásának.

ÓRA Az egyik legegyszerűbb funkciója a telefonunknak, amit szinte mindenki használ

valamilyen formában. Amit már beszéltünk, az az egyszerű időpont mutató funkciója.

Automatikusan szinkronizálja magát az internetes atomórákhoz, tehát mindig pontos

időt mutat.

Másik funkciója az ébresztés. Az alapértelmezett Androidos ébresztóra a végletekig

leegyszerűsített: beállíthatjuk az ébresztés időpontját, az ismétlődést (mely napokon

történjen az ébresztés), s hogy milyen csengőhang szólaljon meg.

Ha az Áruházból választunk ébresztő applikációt, kapunk mindenféle extrát hozzá,

véletlenszerű ébresztődallamot, előre beállított lehetőségeket, csicsás felületeket, de

igazából egyik sem létszükséglet. Madárcsicsergést, erdei hangokat, óceánzúgást saját

magunk is fel tudunk tölteni MP3 formátumban (szerencsésebbek saját felvételként,

kevésbé szerencsések internetről letöltik), a felületet meg akkor látjuk, amikor

felébredünk. Apropó, felébredünk! Azért egy különbség van az ébresztők között!

Amikor megszólal a telefonunk, lehetőségünk van leállítani az ébresztést, vagy szundira

nyomni azt. Ebben az esetben 5 perc múlva újra megszólal az ébresztő. Ugye, milyen

egyszerű elaludni? Vannak viszont trükkös ébresztőprogramok. Létezik olyan, amely

addig zenél, amíg egy előre beállított nehézségű matematikai problémát meg nem

oldunk. Vagy amíg különböző mértani formákat megfelelően egymáshoz nem illesztünk.

A lényegük, hogy kénytelenek vagyunk hozzájuk valamilyen szinten felébredni. Csak

nehogy telefonunk lássa kárát…

Az óra appok nagy része szintén alkalmazható többkörös stopperként és

visszaszámlálóként is, ezt se feledjük el. Még hasznunkra lehet valamikor.

7. EXTRÁK

SYNC

GPS

BLUETOOTH FUNCKIÓK

HORDOZHATÓ CSATLAKOZÁSI PONT

ALIEXPRESS

JÁTÉKOK