Tar Károly

LétszóVersek

A fedőlapon és a könyvben Pusztai Péter grafikái

© Tar Károly© Tar-Bengtsson Zsuzsanna

2

TARTALOM

ELŐSZÓ HELYETTLétszóLétszakokVégszakokVégszó

EGYBiztatás útközbenElmenőbenÁrnyékommal kiáltokÉletrajzReményKoporsóÖzvegyült bölcsességÜdvözlet EurópábólTervAz egykedvű dalaBiztatásMeztelenHelyzetkép

TEHol vagy?PillanatVissza és előreTársas dalGyászpárta1 (egyes)Egyszerű elégiaGyászÉvaAkt

TIHazug világNon-nosztalgiaA smár nótaNincs pardon!Jeges szél fúj a BalkánonBeszéljünk a halakrólGondolat nélkülPercenként

MÁSHavazásban 1Havazásban 2IndulatRongyos életElkenődött maszatVerstekeFalóBevásároltamLigeti pillanatTéltemetőLaska

ŐTöredékNacsakész dala Milarépa előttTisztelt Úr!ÜdvtanBolyongás a VilághálónA jelenések végeVégtelenTragédiaVégszó előttTanMég egy dadogásA végMűtétTényFöldindulásMegtartott tízparancsolatomZsoltár

VELÜKFaragott fájdalomHármas szonettKereszt(metszet)EzredvégiÉbresztőMiénk a Nobel-díj !Leszerelés-változatHárom haikuItt és ottVágyErdélyi zsolozsmaSzámadásVilágA 315. próféta böjti énekeMutációk

3

Előszó helyett

Létszó

Mocsoktalan létMocsoktalan szóMocsoktalan végMocsoktalan végszó

Létszakok

A felnégyelt évbenÉvszakokA sokszor felnégyelt létbenLétszakok

Különös évekKülönleges létek

Az idő sorjázó tükrei

Végszakok

Más színekMég egyszerMás szívekEzerszer

Végszó

EGY tavaszNem vigasz

TE se vagyÉn sem - nagy

TI tok márEz a nyár

MÁSlódikNyárlódik

A nagy ŐTeremtő

Jó VELÜKMellettük

4

EGY

EGY tavaszNem vigasz

5

Biztatás útközben

Takaróm alá bújnak- Mire jó ez a játék?Ki küldte ajándék? -Lumbágós, csikorgó évek.Hagymaréteges rendszerek.Hegesztőlángos utak.Fortyogó mágneses levek.Izgága kérdőjelek.Emeltyűk némaságba:Gyomrában visz a bálnaa Holt-tenger árkába.

Kérdőjeleket nem zabálsz!Felkiáltod rá jeled!A valóságot ne feledd:Az emberség nem jeltelenpont a fekete lyukban!

6

Elmenőben

magamra húzott takarókérdőjelem már halottagyam sem ver rá habotmúltam alatt fekszem

kikandikálnom nincs miértlehettem volna léha iskongó kobakú béna isa jövőt el nem érem

össze sem raktam jómagamlelkemre nem ragadt örömmásokhoz sincs már sok közömkit érdekel? nem engem

ha fal utánam nem marad?nevem kőműves kelemena nyugtáimat sem lelemföldben asszonyom pora

7

Árnyékommal kiáltok

Most akváriumban élek:egem tiszta vízszint.Nyitom szám szaporán,hangtalanul,lenn a moslékos mélybens fenn ismikor a kozmoszba emelemlapított fejem.

Néha néma örömök buborékolnak.Gondom lerakódik,ahogyan a szürkület,a hülyítő mész az agyban.

Eszem, melyből kiszívták a nedűt:semleges anyag.Telítődik medrem,magam is belefekszem,emelkedem is.Belém rozsdásodnak a szavak:mondani akartam valamit.

Vörös daganataim úszkálnak.Véres hályogfüggönyeim mögöttfelleg vagyok.Mit visz a víz?Kín-hínáros gomolyagot.

Életrajz

platánfának készültems lettem veresgyűrű somhajlékony ágú cserkötve kötözni valóutak mentén gyakorigyászfekete a termésemcornis sanguineaprofán társasátorozó virágzattalelélek 50-80 évigkéregpírba takarózva

8

Remény

A Bánat partján elnyúlva nyögtem,elrongyolt savanyú lótuszvirág.Arcom úszott a szennyes árral.A túlsó parton recsegő ricsajbansziporkázott az öröm, fojt a mézs a bolondság a Dáridó-szigetek között.Már voltam fenn és jártam lenn,balra tartottak, jobbat kértem:járni a mindenség útjain,hogy magamra leljek.Önmagából fakadjon reményem,rend és szellem, remegtető szív-csobbanások, cikkanó értelem,minden mosolyom és lélegzetem.Magam vagyok a kényszerű mindenség.Kegyelem elárvult fejemnek!Magam lettem a kegyelmes kegyelem,nyálas tér, tülekedő igyekezet,teljesség-vám, boldogságzápor,korlátolt igazság, igazságmámor,kipukkadt határtalanság, szándékolt szándék,erőtlen erő, teretlen tér, sóhajtásvágy.Vagyok magvát álmodó térvirág,abszolút zéró, odaadó semmi,érzelem-mezőn sántító balgaság.Bizony mondom, magam vagyokaz időszámítás, az imátlan ima,a magába fordult magatartás,a szenteletlen szentség, a konok okfejtés,a cselekvésvadász, a halálcsillagász.Hajótlan hajós vagyok: átúsztammagzatvizeken, félelem-folyón.Hajóznunk kell. Ki visz át a túlsópartra?! Magamban fáj azutazás. Kézen fognám magam.Ki tudja, ott szemtől szembenálarctalan-e a napsugár?

9

Koporsó

Ha majd ablaktalan házambandeszka ágyamban fekszemajtótlanul is a világra nyitvavirágaitokkal ne kopogtassatok

testemben férgek koslatnak majdti is csak zabálni szerettekföldelt keménylemezemenbioáramtalanul hevervégső megnyugvásom

kérdéseitekkel se kopogtassatokvilágomat a semmibe löktemmegosztani veletek többé nem fogom

ne higgyétek, hogy hűlt helyemmelgazdagodtok a tülekedésben

hiányommal csonkult klikkvilágotoknárciszodva elbabrál mégvalameddig a lőre léttelapáskodón remény révbenahova tengeralattjáró tudatokgörnyedten befutnak végül ishalálosan örök pihenőre

10

Özvegyült bölcsesség

Jót, rosszat egymásra raktam,Így építettem életem.Minden hibám kitakartam,Míg elhagyott a félelem.

Ismerősöm a tanulság,Osztottam, kivontam mindet.Előttem nem állt hazugság:Nem hagyok rátok más kincset.

Igent, ha sietve mondtam,Tagadásom mind végleges.Amit gondoltam, kimondtam.Sohasem voltam semleges.

Dicsőségem most meghatott.Deákné vásznán születtem.S mert büszkeségem rég halott,Kelletlen törpévé lettem.

Jó fiú voltam valóban?Célkitűzésem özvegyült.S ami jó volt a falóban,Taps-ajtóm mögé kényszerült.

Céltalanok az éjszakák.Fényesebb a kardnál a lánc.Velem ballagnak vén bakák,Míg arcunkon táncol a ránc.

11

Üdvözlet Európából

Biharkeresztesnél kiloptam Erdély-részem meggyötört magambanzsebkendőnyi hegyet maroknyi döglegyethajszálnyi elégültséget nacionalista ferdeségetökölnyi rosszindulatot ökörnyi hetet-hatothajba kapó kamatot kimentaházablakotidegrángásból habot szívzörej-lakatot sóhajokból kacatotősi-hősök-levegőt tolerancia kergetőtbecsületbe betörőt érzelmes tekergőtebek harmincadjára holnap tanulságáraotthon hagytam

és átvágtattamsokszorosan árván soklóerős kerekes lovonrepülő agytriciklin érzelemmozdonyona megengedhetetlen veszettsebességen is túl bazdmegmár mérgezettmagyarságát temető önmagával szórakozómagából kivetkező egymáson lovagolóélve temetkező férgekkel ölelkezőnagy-anyaországi kutyálkodásban seregestülzsibbadt kurtakány malackodónyelvtársaim trianonokban zsugorítottapámföldjén gázoltam keresztülelidegenítve értetlenüljó Kelemen bátyámnál is messze távolabbravitt sanyarú sorsom (az ellenkező iránybakellett nékem mennem) utánam sem maradsenki csak gondolatban kedves néném nekem isa titkokat mélyen rejtő ködszivacsok itt is tova-gomolyognak sebesen - kék sárga tisztán ragyoga mértékletes északi világ! van nagypohár sörömvillanymelegben lubickolok hűtőm csordultig telekicsinyként jött örömök sorjáznak lakombanmikrómban velem sisteregve pironkodó dundi csirke pirullehetnék kanál a lében: svéd-magyarok között önműködőremete tenger mormolása bölcsködéseink permeteidegen-hideg világból hazajáró kivagyiskodó-lélektoronykönny-lego ábrándból búsmagyar sóhajkupacEurópa laza emlőin itt meglehetősen jól élekzsugorodó segélyen társadalomszegélyennem adtam csak kaptam besétáltam a készbeévszázaddal előbbre megalázó kisebbségbőlemberséges kisebbségbe simán érdemtelenülvidáman szörfözöm hír-tele-internetencöcörög a modem mocorog a faxomhangrögzítőm cseveg sok idegen hangonkomputerem dolgos akkor is ha alszombelenézhetek minden áldott este a zsugorításra

12

ítélt kolozsvári kicsi Szabadságbaaz álmokat püffesztő magyar közéletbevilágunkat szédítő sok agyat tépő fájlbaolvashatom sorban kisded folytatásátaz erdélyi erdőkben lihegő in intenegrumkapatos prostitúciónakitt is most is a földszinten nem lakikmás társadalmi kategória alattamvagyok ki otthon koldul kukában turkálunottan polgárok közt nincs szavafürdetem magam süket csendbe-hallgatásombére ez (s hogy buszjegyem árából kabátotvehettem az Uffban s hogy mások előtt szégyellveezt rögtön lehazudtam) de rengeteg az ingyeningem melyeket kivasaltan küldött nekemcsomagoltan lökve a kukába egy északi szívűismeretlen férfi egy sápadtan szőke idegenaki a jótékonykodást így elkerülteés hányszor cseréltem bútort mit a fogyasztóitársadalom viszketegségben szenvedőfelfelé figyelő tagja kidobott rádiójávaltévéjével együtt mert unta és unja a banántés nem veszi észre magát s annyi mindent miörökké javításra szorul a körénk ájult ócska jóbanmondhatom fényes konyhán szokásaimat pazarolva élekbeépített itt minden akár a szeplőtelen életa kisvárosban az egyetem nagyobb mint otthonszázhuszonhét nemzetiség koccanástalanul lakjaépült ezer éve egyenlősdire a háború kétévszázada nem a „kommunizmus” sem dúltaa busz kívül belül tisztább mint nálunk a patikusa lazac sem álom itt egyszerűen csak vanés mellé a világ kelletősen palackozott minden-fajta keserű-édes kedvet szikráztató borahajtja magát persze itt is a dolgozó házat hajóthétvéget szebbet rögeszmésen többet akarmiközben csoportokba trancsírozva eszitársát a hazáját és magát dadogva felejtőmohóbbnál is mohóbb svéd-magyarfelzárkóznak és bezárkóznak egykori nyelvtársaimextra Transsylvaniae non est vita igazátigazolják és mégis innen csak az látszikhogy Erdélyben az életnek nincs már javafélve mondjuk ki : jövője sincsen -itt kékebb az égbolt a zöld sem haragostüdőbe való levegő nyugtatja szívünkés messze hallatszik a rendre épült csendpatyolat pontosság ketyeg a létbena távolságok egyre rövidülnek de nőnek

13

a lelketlen emberi lények közötta hatalom már nem a kényelem a szenta haza innen messze belső-afrikaibrazil-őserdei ausztrál-sivatagielzártságban távol belénk zsibbadvafáj és százszor fölhorgad a költői miértvigasztaló templomaink csaknem egyidőbentornyosultak és kitántorgott innen isaz ígéret földéjre a századfordulóntöbb mint egy millió reménykedőjövőmért most én is kitántorogtam Európábaegyszem lányomból kelt félmagyar unokámértleszünk játékos kedvvel észben közlekedő edényekha akad még jó bennem az növelje jó nagyra őtcsizmahúzó nyögésem akaratlanul máris ellestes utánozza már néhány anyámtól örökölt szép szavamnevetve munkálkodunk hogy „nem van enyém szobámba”rendre rend legyen mire édesanyja hasából kinőa családi vázát szépítő északi szőke erdélyi gesztenyecsipetke fruska kis virág s benne a három betű mita hitében soha kopasz apám jussomul rám hagyotta háromnyelvűség bölcsője magától értetődőtermészetességgel univerzális legyenitt ha úgy tetszik bármikor lehúzom a rozsdás rolótláttam már éppen eleget: szédült világunk folytoncsak maga körül forgott - és ma viszont hiábaspekulál zihálva népem ott a Kárpátok ölébenimportált erkölcsökbe kapva keveredveBiharkeresztesnél hőköl hanyatt vágódik Európakifogytunk immár újra kedves édesanyánkbólbasák janicsárok vadak elé ájtatos angolhidegképpel pénzfüggöny épül s lakat a rongyoltüres zsebűekre - két világ között határsáv -ex kincses Transsylvania: egykor dugványolt Európamagántermő lélekvilág maradj már magadnakjövőt evő jómadaraknak! - e század nem szültöbb jót nekünk s nem lesz több Mátyás és Bethlende mit elvettek a nagyok a kő kövön álló alapota következő évezredre valót őrizzük a világbanszerteszét szórva is miként a zsidó az eszéts éltesse a népet hogy visszajáró gondolatbantéglaként küldjük a reményt: talán az éhesenébredő magzat is (mint szikla ha porlik mertúgy akarja) kibírja sorsát a kemény fagyota végtelenülni-kész ezer évet

Lund, 1998. november 4.

14

Terv

Más vagyok hajszálamban is, mint bárki más.Génjeimben világomról regényeket rejtek,amiket elődeim soronként róttaka saját meggondolatlan és eltöprengett életükkel,amihez hozzátehetem a magamét.Ennyi volt a dolgom, az élettel kapott kötelességem.Magyarázom ezt a természet íratlan törvénykönyvéből,és gondoskodom a folytatásról. Élvezettel teszem.Percenkénti levélváltás végtelenje az életem.

15

Az egykedvű dala

Mögöttem a vízözön,előttem a tűzözön.A többihez már semmi,de semmi közöm.

Büntető kedved gőzöm,míg életkedvem főzöm.A többihez már semmi,de semmi közöm.

A fejemet sem töröm,épphogy kitelik söröm.A többihez már semmi,de semmi közöm.

Magamat kiröhögöm,lelkemet kiköhögöm.A többihez már semmi,de semmi közöm.

Istenségemet őrzöm,ha magamat lekörzöm.A többihez már semmi,de semmi közöm.

16

Biztatás

Tüdőmben a lelkemHív, hogy kileheljem

Tüdőmben a szomorúságTerjeszkedő nyomorúság

Tüdőmben minden rajzszegSzent, mely nem marad veszteg

Tüdőmben az éltetőa gondterhelt levegő

Ideje kilehelnemSzép végem befejeznem

17

Meztelen

Nálam felhőgondok járnakSzememtől nem kék már az égA szád nem kell már a számnakHolnapom vágya elszállt rég

Szerelmem kongó koporsóSimogatásom tetszhalottAgyamban gubancos orsóRádgondolásom meghatott

Kháron kocsijának fékjeNekem hiába csikorogA megállók félő népeHalált hiába vicsorog

Rajtam nem fog az éjszakaÉletem fele csupa fényCikkanásom négy évszakaHazugnak hazudott remény

18

Helyzetkép

bennem hideg vanbensőm romokbanhálni jár beléma sápadt remény

fekszem homokbantestem romokbanmozdulatszegénydadogott regény

19

TE

TE sem vagyÉn sem - nagy

20

Hol vagy?

álmomban a bibliában jártamHavilahból aranyat hoztam Bdellion és Onix követa Pisonban lazacot fogtam friss rózsaszínűt nekedgyümölcsöt szedtem hamvas érett gyümölcsöta jó és a gonosz tudás fájárólpedig tudod hogy nem szeretem a zöldsége(ke)tbizony nem jó az embernek egyedül lenni álmábanMinek Nevezzelek lesz a nevedha majd magam mellé megteremtelekmielőtt meghalok ígérd meg:nem szégyelled (m)esztelenségeimeta kertben az édenkertben eldobhatod majddivatosan csipkés fügefaleveled

21

Pillanat

amíg pirosról zöldreváltott a lámpapillantásunk összeért -szerelem: szótlan tiltásbóllobogó reménymindeneket átütősimogató fény

mágnesem lettél hirtelena zebracsíkok összeértekbárányfelhőtisztaérzések gomolyítottak felédcsüngtél szememen szótlanulűrhajósebességgelhús/vér keménylemezenvégigfutott eszméletlennéhány évtizedem

és vállalt szerződéseimönműködő parancsairaváltott rögtön a mágnesüstökösök suhannak el ígyegymás mellettmagamban magunkbanmaradtunk két külön világ

szikrázott körülöttünka tehetetlen levegőtetőt nyaldosó lángörömöt befelé rikoltóvágyeső mámorvirághiányod nyilalló zápor

memóriánk szemétkosarábólmég előhívhatnánk magunktörölhetetlen pillantásodőrzöm végzetemig

22

Vissza és előre

Virágom virágomgondom lerágomkezem láboms az életemami volt: félelem

Már csak fél elemhiányzik a zsebrádiómbóltalán majd hallok Róladfutólag utólag

Most már nem is bánomhogy magamban sincsenegyszálszép virágomsem egyszál kép-kincsem

Hejhaj csupa bajminden cifra bajommajomröhej vagyoklenyalt ész-ablakonki-ki ki-kinézekérthetőség nem kellsenkinek már méznek

Gyógyír-réteg-irhamagja illat mirhamagamban magmagamalkalmacskák rabjaakaratom hamva

Levágtam virágomelapad világomanyatejből álmomhalálomért fázom

Piros pipacsvén és ripacsmindent hagyokmagam vagyokhátra hátraábránd ábraVissza és előrehátha delelőreinkább alkonyatramaradjon holnapra

23

Társas dal

„…a te szerelmeid jobbak a bornál”Énekek éneke 1,2.

zászló lettem felettedhogy kebledet felfedtedliliomom tövisedgyönyöralmám ínyednek

felköltötted szerelmemátugrálok hegyekenszökellek szép halmokonrózsavölgyben szívszirom

virág virágzik erdőnének ideje eljönszavad gyönyörűségestekintetedtől ékes

kérve kérlek szerelmemserkentsd tovább szerelmemkényszerítsél karodbavalameddig akarja

Dávid tornya a nyakademlőidből dal fakadzergék ikerfiaitested liliomai

szeplő egy sincs most bennedmirháim kell legelnedjobb vagy minden boroknálszínméz csepeg halmodnál

berekesztett kertedbenkútfő vagyok testedbentej foly nyelved alattbepecsételt jó falat

tömjén füvek táblájaaranyhenger rámájaválasztott drága galambcsengő szerelemharang

vágyba ültetett hajnalfelfegyverzetlen zajjalrettentő zászlós táborbortalan csillagmámor

24

csípőd hajlása kösöntyűköldököd kerek szerkentyűhasad gabonaasztagnedved csészédbe raktad

szemeid halastavakszólásod szelíd szavakmit kedvére szürcsölki szerelmedért gürcöl

pálmafaszép vagy kedvesszőlőgerezded nedvesfelhágok fogom ágadöledben vár a szájad

lángjai tűznek víznekkit pecséteknek hisznekkőből toronyemlőkkelszerelem tűzszerűkkel

víz cédrusdeszka-ajtókőfal: szerelemhajtóbuzgó halál szeretetjöjj fuss ezüstkerteket

25

Gyászpárta

Elment a fél felemHelyemet nem lelemFél ember felet érFelesleg - csupa dér

„Párosan szép az élet”Szomorúan ért végetPáratlanul pártalanBúbánatom hasztalan

Párolog sejtjeimbőlVágyverte verseimbőlPárás szemmel szemlélemTőle szépült emlékem

Félpárnámon hideg helyHolt örömvirág-kehelyÖzvegységgel párbajomÖregségben pár dalom

„Egyre egyet tehetnélelégtételt vehetnél”„A Nagy Egyet számolomEgyedléte szánalom”

Talán a legszegényebbA lényegtelen lényegMagában él körözvePáratlanul örökre.

Emberségem párjáulKimegyek a világbulKimegyek majd egyedülA boldogság elkerül

Születhetünk párosanÉlhetünk is károsanPártalan és parttalanHalálunkkal hangtalan

Így is úgy is áldozatOlykor csakis kárhozatHúsbavágó elevenSeb vagyok félfelemen

Hátralévő napjaimNekem már a csönd is kínSanyarodó időmbenGyászvigasság fölöttem.

26

1 (egyes)

jó volna egyszer legalább egyszeregyütt álmodni nem énálmodnék veled nem teálmodnál velem hanem együttkromoszóma-pálcikáinkbanis szorosan összesimulvaamikor te nem vagy márkülön világ csinos dobozés én sem vagyok csupána magam titokdobozahanem egyetlen nagy titokte bennem és én bennedegyszerre mindketten azismeretlenen kívül és belülés fájdalom nélkül lassanzuhannánk egyre kisebbedveangyalhajas messze-végtelenbebársonyos szerelemlyukba

szólj ha akarod tiéd leszekhidd el te az enyém

1 (egyes)

27

Egyszerű elégia

Baba halálakor

Héja-ember, héja-lét:hétköznapok világa,életem rút puszta rét,hiányzik a virága.

Héjlakomból héja híj!Magas kortól messzire...„Zsákmánymúltadért ne sírj,ne gondolj már semmire.”

Héja mint az avaron...(Felejtsd el már örökre!)„Köreid nem zavarom,emelkedj föl körözve.”

Lent a lenni lengedez -életünk zárt hengere.Fönt a fenség permetez -elmúlásunk menthet-e?

Ha értjük a világotfelülemelkedetten:élvezetünk világolészok-elégedetlen.

Ki ment el és ki maradtteke-töktekervényben?Kiderül a Nap alatta sűrű sötétségben.

Félni félő feleim(mikor hagyjátok abba!)a halálnak teleinöröklétnek ki rabja?

Porhüvelyünk porfészek-voltát mi meghaladtuk.Végtelennek mért részekvilágát ha szabdaljuk.

Fél szemmel és fél füllellátjuk, halljuk életünk.Fél lábbal és fél kézzelfogva fogjuk végzetünk.

28

Miként egy az egyre megy:két fél kell az egészhez.Gondolatunk hegyre megys jut az ember eszéhez.

Fél agyam és fél szemema másikkal eggyé sül...ha a hitem nem hiszem,a dogma sem teljesül.

Fölöttébb a fej a fő:emberközpontú világ...Évezredek: szemfedő.Mindegy: észerő, virág.

Virágvoltunk világaföldgömbünkön véreres,egyre gyorsuló lába:őszpatinás, észderes.

Körtáncunkban kanyarogforgó korban, koromban.Sanyarogva fanyalogpiszkos kor-por porondban.

Isten szeret, nem szeret:egyre megy. Úgyis mindenutunk KÓMÁBA vezet,tagadjuk bár önhitten.

29

Gyász

ő ölelkő ölelkő öllelő ölel

öllel ölkő öllelölelkő ölöl a kő

kő kövönő kőnő a kőkő nő

öllel ölelöllel ölkővel ölkő ölekő hővelkő ölelföld ölel

30

Éva

A fénycsokrok szilánkokra bomlanak hajadonMindenségtitkaid sejtjeidből tükrözödSzemfenéken szúr - szerelmed oltja patakomForró forrás fürdet - sziporka a törülköződ

31

Akt

Kányádi Sándornak

valaki vár a vágy telénfűti fagyasztja kedvemetmagát simogatja belémrendezni benső rendemet

az örvény végén fény süvítmögöttem cifra rengetegvég előtt hajrában feszítsodor érzelemfergeteg

lelkünk lobogva megmarad.ki az ki ezt kiismerireményem tovább nem dagadmár az elmúlást hirdeti

valaki vár a vágy telénhűs szoba lenne életünksohasem szerethet belémjégcsapos a lélek(g)zetünk

valaki kárt kerít reámki félve él a felemenszobrozva szertelen leánynem kérdi miért szeretem

32

TI

Ti tok márEz a nyár

33

Hazug világ

most hazugsággomolyog ködökben

bennünk issűrűsödő nyilallásokban

tódul előtte a félelemlélegzeni baj

a fényes tüzes gombavirággal jönvég -

kezdetreményünk elrepült veréb

a gondolat guanóerjed

mindentavaszok nyarak telek elfogytak

talán még az őszmaradékaködöknekidétlen időkútjainkban

kozmoszokban(magunkban is)

hahóvan itt valaki?!

szitállapít

a csend

34

Non-nosztalgia

Persze hogy nem a fenyők, a szőke vizekés a szürkeállományomba hajló hegyhátak,a belvárosi Görögtemplom utca elfelejtettteniszpályája, a Királyhágó mögötti városszél,a lüktető kőtornyokon bóbiskoló kakasok,a szívemig repedt harangok félénk kondulása,dicsőség- és értelemtanodáink méla málladozása,ősi gyökereink pora, és a padba vésett lányneveknyugdíjas korig bizsergető bioenergiája,a sétatéri levegőben lebegő lihegéseink.a barátok suttogássá halkult kiáltásai...

És a betonba torzult szürke Házsongárdjövőtlen öröknyugalom-ígérete sem!

Honvágytalan immár a kincses város fia,hat évszázadig gyűjtött hamuba-sültjeimetkeserű falattá nemesítlenítette egy emberöltőelembertelenedett számos díszpéldánya.Díszpintyek, rekedt ebek csaholnakminden maguknak emelt Fellegváron.

Vége. Percenkénti légvétel: 15. Pulzus: 60.Nyugalom!Könnycseppet se morzsoljon a hideg tekintet.

Nem a táj, hanem a kortársak, az elvtelenek.Az arctalanná sápadt emberek tekintetébőlnem serken hazahívó vágy.Nem, nem a tájba rótt emlékek...

Hol a lélekkelesztő szeretet? Honvágy!...A guanó lepte erkölcs mély gödreibena por, a kosz végleg belepte az érzéseket.

Makacsul hazajáró lélek, ne nyüzsögj hiába!Gyűrött gyászt zabál Reményerdőelvéna szülőházától megfosztott ezredvég.

35

A smár nóta

Így mulat egy magyar úrAmikor éppen nem fúr

(Mondóka)

Ne hagyd el soha, aki néked libád,Hisz téged sem hagy el számtalan sok hibád

(Tarka Roly: Tangó)

Skandináv-magyar reminiszcenciák a „Már mi nálunk, babám” és más hasonló mulatós nóták dallamára,valamint csujogatások, ujjongatások és csúfondáros sóhajtások.

Kiment a ház az ablakonVelem maradt eszemasszonyCúgot kötött a hasáraStatisztikát a faráraÚgy ballagott a nászágyba

A leboruló szivarvégitCsókolom a szíved szélitRépa retek bögyörőleányokban gyönyör őLokniban van a hajaSzebb mint a vasorrú baba

Strófa!Lundba lőttem JötebojbólEgyet a kishatósugarúbólLett is észt is ria dalomVé alakba liba halom

Zúg a nádas, szakad a szádKárthágóba megy a csapás

Szar a jevó, sokszor tizenkettőSüket mennykő mind a kettő

Kis nyulacska pöszte jöszteTavaszi lé megfüröszt-e?Rémszarvaska jerde jerdeSvédmagyarnak Tongajerde (Tångagärde)

Lári-fári meg kell várniFrissen jóóó a csók

iA tangó is még kaphatóEgész éjjel rakható

ha kiki

36

Johny legyen a legyema hegyen a begyemki nem állomhogy megint csak álmomAz ember ha béna és léhanagyon is senkimilyen jó mégis a habossütemény-vekniLihegő költeményvan az ő tetejénjaj de jó a baboskorai vetemény

Piros vér foly a ruhámonMosásakor majd megbánomHő nagy uram, vadnagy uram!Mi fáj neked édes utam?Lehidegültél a létbenLefeküdtél vele tétlen

Száz szál elemlámpát gyújtsálFényözönben verset furcsáljKiblablagjál a vásárbaEsnél bele a bélsárba

Nesze neked teknő sbékaHallom vámra ment egy vékaSzia világ é

ss öt pá

linka

Hol végződik Hungária?Sellők árnyán jöjj s kerhülj velemSze (l)lök vad vak madonnámNosza cserdi, de repüljtelenMajd csak bebiztosítA hangyaszerelem

Mikor mentem PestreCsütörtököt lesveUtánam kiabáltEgy lagom1 menyecske.Adtam neki egyet a magányból,Gyomorerősítőt kutyafából.

1 éppen jó értelmű, lefordíthatatlan svéd kifejezés

37

Hetvenked(t) tő kék szemfedőSzáz szál gyertya sár(ga)lepedőBeugrom a hamvvederbeKék a nótám így keverve?

Piros, piros, pirosVa(ll)jon: hány is az a pirosHede!

Piros port szí(d)tamAz estveAz kell nékem, az kell nékedAki aztat keverte

Hede!

Most kezdődik, most edződikA láncRakasza, de rakassaNincs annak semmi bajaHa most kezdődik, hol végződikA pác?

Már mi nálunk bám-bámMar mind nálunk ahányEz jött rászokásbaKeverik az embertSzétverik a rendetPatyolatos gyászbaFölmennek a lányokA nők tetejébeLerázzák a jogotHa férfi vagy fogodEgyenkötényedbe.

Átalmennék, de nem verekSenkit tönkreA hídon, ladikon,De nagy titkon.Ott lakik a, de hol lakikA szeretőm, a vadludam,Az én golyvás galambom.Ott lakik a hárembenAz egyedik (r)ut cábanPiros csizma, csinos izmanyílik az udvarában.

Lármás loknit szerel a hazámSzeret engem most is igazánPárnás haknid hadd kutatom felCsak a hazát sose adjam el.

38

Mert!

Szép a morzsám, nincs libájaCsak egy picit tipegős a házsártjaDe hiába, ha hihi-bája nincs nékiVagyok én, s a kénye-kedve vidéki.

Hede!

Rég a rózsám rém himbálja,Csak a csicsit csicsegősen csáválja...

Ácsi!

Bácsi, kell a végét rázni?Mélyre minek ásni?Magyarkodva fázni?Magunkat felrázni?

Ni-ni ni-ni nininimi mozgott a mi lógott aki spórolt aki handabandázott aki kivagyiskodott atalpig ki égett acsipkefodorban?!

Hede!

Ment az eszem, tudom én azt,jön a banbám, eszem én azt...

Mácsi!So(r)se halunk meg!

39

Nincs pardon!

Űrhajónk lebeg mágneses lébenhagymaréteges rendszerek sorakoznakmár nem délceg katonákföld fölé dübörgő akarnokságotokróllerohadt minden eszmehús

tükröm csontvázkeretembenfényt nem hoz rám feltámadásajtótlan zár fékezi futásomapránként tört eszem és szétzilált

40

Jeges szél fúj a Balkánon

Jeges szél fúj a BalkánonSzárba szökkent a vasfüggönyBánod, bánjuk, nagyon bánomKapu csikorog könnyünkön

41

Beszéljünk a halakról

Uram, a halaknem beszélnek.

fejet nem,farkat csóválva

félve élnek.Ár ellen

úszva-futnak.Nem éljeneznek,nem tapsolnak.

Uram, a halaknem felelnek.Fejet rázva,térdet hajtva

nem feleselnek.Cikáznak,bölcsen

összevissza.Mint aki a maga vizét

issza.

Uram, a halaknem vedelnek.

Keserűt nyakalva-nyelvenem lelkesednek.

Egyemberkéntegyöntetűennem bíznak

minden b(t)etűben.

Uram, a halaknem értelmes lények.

fejük nem,farkuk gyönyörű:

csupa lényeg.Tapsikolvaegyszuszra

várnaka beígért vízibuszra?

Uram, a halaknem jók

példának.Fejük, pénzük

nem kellemberfiának.Szavuk, daluknémán lessük

Miközbenfajtánkat esszük.

42

Gondolat nélkül

kár hogy szürke a papagájazt gondolom azt gondolomés úgy gondolom mondomhogy úgy gondolomha gondolom egyáltalánki a szegénycsak mondja csak ontjahogy mi a gondjagondtalanul rontjahogy így gondoljahogy úgy gondoljaés azt gondoljahasbeszélő papagájszemrebbenés nélkülmondja dehogyis gondoljahogy miképpen gondoljagondolkodás nélküli beszéde fonalát

43

Percenként

Mottó:

„Immár elmegyek,vissza nem jöhetekImmár messze futés nincs visszaút.Utam vissza akkor lesz,mikor a holló fehér lesz.”

Erdélyi németek búcsúdala

Nagytakarítással fejezd be életed,sablonokkal rakott lelked súrold:Takaríts!Takarodj!A feledés göröngyeit morzsolják márfölötted megkönnyebbültenbő fizetést remélve sirató seregek.Nemcsak szemforgatók, most-sem-ellenfelek.Csak a mindenkit túlélő zsoldosok. Miért?!Helyüket keresik helyedben a helytelenek.Mekkora nagy-nagy takarítás kellenea valamennyire is tiszta, szép halálhoz?S fény: a lélek - agyakban, s a fejek körül?Mire vársz?!Mire vágysz?!Dicsőség nélkül, barom gyanánt fogsz immáre koszos földi létből - percenként - kimúlni.

44

MÁS

MáslódikNyárlódik

45

Havazásban 1

a hó haj sóhajhó ész ha lángészsem örök öröm

korhadt viszonyokserkent iszonyokidőmérőnekóvatosan jöttem

hús-vér készülékmérőegységeegyetlenéletem időmérője is

nem ismétlődő egységgondolatgazos hínároshegység kitérőtlenhajnaloktól életestigvaksötétből vaksötétig

és minden döbbentdadogó dobbanásbaniszonyodom másban

ki tudja hány órahó-fejem lágya betörtzúzmarája csillagmorzsáktovatűnő csillogása

viszolyognom kellenea megnyugvástól

46

Havazásban 2

hó fejű lenni hó hajúnem nagy örömömviszonyom iszonyom

időmérőnek jöttemhús-vér készülékemmérőegysége egyetlenéletem időmérője is

nem ismétlődő egységgondolatgazos hínároshegység kitérőtlenhajnaloktól életestigvaksötétből vaksötétig

és minden döbbentdadogó dobbanásbanviszonyodom másbanki tudja hány óra

hó fejem lágya betörtzúzmarája csillagmorzsáktovatűnő csillogása

iszonyodnom kellenea megnyugvástól

47

Indulat

gumifogalmakkal játszomszerszámom istenemszavam megtermékenyítlelkem lombikbanrám hunyorít a Naptabuim porladnakcserkésző vágyaim alatt

48

Rongyos élet

Nem bírok mára túlerővela pergővillámló idővel.

Tágítanámminden percemmutogatnámmagam s merszem.

Máskor ásítozó,várva várom:ne ócska rongykéntbármi áron.

49

Elkenődött maszat

Elkenődött maszat minden locsogás.Puhány voltunkból kiáll egy-egy szókeményen - beleveri nagy jómagátminden aki hívatlan jóakaró.

50

Versteke

Tekintélyes tekintetPillanatot megihletPillantás a pillámrólHétköznapon átlábol

Könnyben úszik elpilledSanyarúságom viszedEgyszem magam szemtanúÉletem mily szomorú

Teke-szemem teke-számTeke-világot kívánTeke-világ gömbölydedIdő gurul fölötted

51

Faló

ha lehetha lehetittés mostés márföld felettéj előttrossz fölött

igenés nemha lehetha nem lehetmindig iscsakiscsakazértis

52

Bevásároltam

Az önkiszolgálóban bevásároltammásfél kiló ragyogó gyümölcsöta gonosz tudás fájáról.A jó tudás már elfogyott.Más fél.Én nem.Eszegetema tudást. Ízlik.Habzsolom.A tudás hatalom.A jó tudás,jó hatalom.A rossz tudásis hatalom.De hatalom!Egyszerű, ugye,valamit csak enni kell,valamit csak tenni kell.Önkiszolgáló paradicsombanélünk:félünk.Zabálunk.Jó már nincssehol: kifogyott,de gonoszlélek-étekjut bővenvalamennyiünknek

53

Ligeti pillanat

Ligeten a halotthamvasztó piros téglakéményénharagosan magasba fut a zöldleveles futónövény.Amikor könnyű füstként motozod a cifrázottlevélcirádákat ott fenn, végtelenre kékülvilágodra az akaratlanul ráborított kemény azúrfedő.Véglegesre végesül akkor küzdelmes léted szép ege.

54

Téltemető

- - - - - - - - - - - - - - -Üres az Örökkévaló ládája

55

Laska

Időnk soktojásos laskalevélben.Morzsaeszünket feszítjük-nyújtjuk- Mi volt előbb? Talán a tyúkisten? -Kerekítve révületünkbe folytjuk

Boldogság és balgaság az élet.Kereszténységünk meghaladhatóÉlni - nem szűkölni kell a létet!Az ember a térben mindenható.

Végtelenülünk, sokasodik mindent.Régen ködbe motyogta Zarahusztra:Lámpással keressétek az Istent!Igyátok a tettek borát: egyszuszra!

56

Ő

A nagy ŐTeremtő

57

Töredék

Kezdetben teremtettem a végetaz egetlenségeta világtalan világatlanságota lélekpusztaságotés látám a sötét megfér a sötétebbelbeborítám a földet kietlenségemmelteremtettem aztán jeltelenségetfüvetlenséget fátlanságot időtlenségetés csillagtalan éjetmegalkotám a madártalanságotmímelém az állattalanságotkidolgozám a sokasodástalanságotegyéb baromi baromtalanságota nemtelenséget és a homokosságots bár látva hogy semmi sincs jólfennhangon szóltam: jól van(ki)csinálám tovább szótlanteremtve áldástalanságotmindenekre terjedő tanácstalanságotés végül teremtém fordított képtelenségneka saját képemre az Atyaistentirigységből nem adtam társat melléjecsak fiat hogy kiszenvedjen érteés lett áldástalan sorra mindenvégül maga a meggyötört öreg Istenbirodalma nélkül naptalan vásártalan hitetlenmert bizonyíthatatlan és hihetetlensok halállal halt halott

bűnbánatra immár képtelen vagyokbefejezni sem tudom teremtő alkotásommagzatvizemben fürdetem boldogtalanságom

58

Nacsakész dala Milarépa előtt

Ünnepnapjainkon unottan sercintek a földre.Sápadtan szomorkodik a tenyerem.Téblábolok lélekbeli odaadás-zöldben.Magányos muszlim magában magasztos.Nagyvárosi pusztákon rég hullajelölt.Tibetben hidegben kietlen harasztos.Magasztos, merre vagy?! Milarépa, szólj rám!Szivárvány testű, kék-ékszer fia, Jó Hír,Örömtelen gyerekkorban csilingelőLótusz, Békesség Fénye, Tan-védelmezőKi kibabráltál minden születést, halált,Selymedből, cukrodból ugye rég kifogytál?

Szól a mantra, szól a mantra, szó zörögSzól a mantra, szól és újra felpörögHare krisna, hare krisna, krisna, krisnaHare hare krisna hare, hare krisnaZúg a mantra, zúg a mantra, szó hörögSzól a mantra, zúg a mantra, szól a hantaAz értelmetlenül lepergő lét fölött.

59

Tisztelt Úr!

Mi, akik most itt élünk,jöttünk akaratlanul,de élni félve-félünk.Tisztíts zavarunkban:Vár a bús halál.

Tanulságos életünknem több: annyi meg ennyi...Pokolra is lemegyünk.Titkunk felé kell menni:Miért a halál?

Kerültük a lényeget- kikoptak ép napjaink -félszünk még nem felelet.Prédikálják papjaink:Csak átmenet a halál!

Jöttünket ránk nem bízták.Tudatos bár világunk,s napjaink remény-tiszták,készakarva kiáltunk:Most kell a halál!

Tisztelt Úr! Hallgass végig.Szabadságunk hazudtad?!Szavunk fölszáll az égig;de te felénk mutatsz csak:Irány a halál!

Halni tanulunk, halni;élni egyre nehezebb.Halált habzsolva falni,ennél mi sem terhesebb -(Várva várt halál!)

60

Üdvtan

Brahman városban lótuszvirágHalálba csalt szív a testbenÖnmagába ment gondolatÁlmaink prizmáján nyugszik.

A létnek sűrű szövevénye mélyénKeresd valódat a halhatatlanságotMindenható leszel és világteremtőIstentelen isten. Magad leszel világ.

61

Bolyongás a Világhálón

A világhálón bolyongva-formabelebotlottam némi csillagporba.Maréknyi sziporkában vétlenjelen volt maga az Úr az égben.Lehívtam rögtön a képernyőmre,jött bölcs szöveggé töpörödve,picit a magam képére írva,de a magyart már alig-alig bírta.Englisül társalogtunk hát egy keveset -inkább amcsiul dőlt belőle a szeretet.- A magyarok Istenét vártam régóta...- Hol van az már?! - szólt lelombozódva.Nem fenyegetett, nem okított hitet lihegve,felszívódott apránként, vissza az Internetbe.Félnem kellett volna a hármas igazságot?Bebolyonghatok magamnak újabb világot.

62

A jelenések vége

Naponta zabálunk a tudás fájának gyümölcseibőlFigyeljük a kerubokkal keletről kerített ÉdentMa is szétpattanásig hitünkkel tele a fejünk

Amikor új Jeruzsálemünkben sem lesz majd éjszakaÉs a Paradicsom minden utcája csupa színaranyKőfalában unottan roskad tucatnyi drágakőNem lesz ott fájdalom és ott nem lesz többé halálS az alkotónak sem lesz már zsolozsmás tömjénszaga

Hétköznapjaink földjére száll szent városunk szépenKristálytiszta üveghez hasonló lesz minden ÉdenÉs Napkelet felől sem koslatnak többé pofátlanulVillogó pallosuk lángját lengetve kegyetlenülA kor-konokra kőkeményedett kerub zsoldosok

És aki kiűzött minket is hibátlan kertjébőlSzakállas bölcsességét és tévedhetetlenségétMagáról rongyként ledobva, patinás szívébőlTettének tövisét, jaj nélkül kivetve valóbanVelünk lakozik és velünk lesz örökkön örökké

Képünkre teremtve génjeiben is jóságosanÉvezredekre hibátlannak hitten és akartanÉletgyöngyszemeinkből képzelt hasonmás ÚristenMellettünk járva - végül magunk leszünk földön-égbenÉs soha senki sem lehet többé fölöttünk s alant

63

Végtelen

Világtájakba öltözve félve fürdettem lelkemjeltelenségeket zabálva múltamból keltemmelletlen egyetlen lettem jelesül egybenszerelem nélküli szívós szerelembenértelmetlenül hazug érzelembenpáratlanul párbajos verembenfélemberül magam szerettemidétlenül időt nyertemkincsesebbet nem mertemélők között lettemhalott. És ettemszedegettemmerszemanapotholnapoteszes lapotaz eszem papoltés vágyakat ha voltfoltok hátára raboltzsugori kicsinyesség-foltmit sorsom sorban reám szabottés istentelenül reám rakott- később jóistenestől is letaroltserdült meztelenségemtől hitehagyottőskérgéből csörömpöléssel kiforgatottharmadik emlőn gügyögve kérődző tetszhalott- aki világtájakba öltözötten feltámadott

64

Tragédia

Magzatvíz volt az én szentelt keresztvizem.Ó Istenem! Jó Anyám! Anyaistenem!Kit vélt bűnéért makacs apám elhagyott,Mert bizonyisten akart valami nagyotBocsánatra képtelen Apaistenem!

Amíg éltek magam voltam a jó Fiú.A Szent. A Lélek. Anyámnak mindig Minden.Magamban bízhattam eleitől fogva…De rendre rám vert minden kegyetlen isten.

Hát így éltem. És lettem magamban örök.A mindenségre vak, rossz értetlenkedő,Magát félő Fennvaló, uratlan isten.

Fiút áldoztam magam is akaratlanEzer évet várt, de fel nem támadhatott.Nálamnál jobb volt. Haj! Erőlködve lettem.Jövőtlenül. Mennyektől távol: Tetszhalott.

65

Végszó előtt

Rámszóltak: „maradj a padban!”Ami nem volt és már nincsenNehéz hinned abban.Jó erkölcs, egy örök istenAmi még most sincsen.Romokban állnak a padban.

Mindig végszóra érkezem.Nincs már miből mit töltenemaz üres poharakba.Kiitták múltam és énem.Jövőtlen a szégyen.Kortyolhatatlan életem.

66

Tan

A semmi jön, örök a félsz.A jelentől mit sem remélsz.Itt is egy tan, ott is egy tan…Összetörten, eltapodtan.

A mások dolgát folytatjuk.A miénket mások.A végtelenben kellMegnyugvást találnunk.

Éltünk, és elmegyünkDolgunk-végezetlen.Nyugodalmas ágyunkÖrökké vetetlen.

67

Még egy dadogás

Nem tudok semmit, nem tudtok semmitTi is csak ennyit, én is csak ennyitŐsünk a kételkedésködbe veszett Lao ceIgaza: A bölcsnek nem kell a szó se.

Bennünk továbbdadog a papago-indiánMinden új gondolat tétováz az ész fokánElveszünk minden soron következő hitbenÉs munkanélkülivé lesz mögöttünk az Isten

Nyomul helyünkbe sok odaadó semmiVégtelenül tanulunk embernek lenniÉs véges minden elkapkodott lélegzetünkÖröklétért hígult hittel nem fizethetünk

68

A vég

Amit az asztallapból kiharaptamVeszett dühömből kikanalaztamÉs kivájtam érzelemhegyekbőlLeszeleteltem az istenekbőlMit visszasírnak helyére nyombanDolgaink rendjében ez már így vanÍgy volt. Másra az ember nem képes?Hihetőbb az élet, ha a hit véges.

69

Műtét

Szemlélődöm törpe tudatombanNem szeretek senkit magamnál jobbanÉs engem sem kell, hogy szeressenekÁhítatos szerethetetlenek

Paradicsomot hazudó óhajtásElérhetetlen szép gondolatMa már senki sem figyelmez reádZáporoz reánk proféta-fondorlat

Aranyfogakért a mások fogátEgyszer sem kértem, nem törtemSzememért a vérig sértett jogánMások szép szemét titkon sem reméltem

Tibeti hideget sem akartamElbambult tetű-szemlélődésbenNe múljék el leheletnyi időmTétován a magamat-szülésben.

Homlokomon tudatos a redőÉvgyűrűimet magam rajzoltamSzikémmel jártam köröskörülDaganataimat soká fontolgattam

Álmainkkal tele minden hordónkCsordultig dagadt bennünk a képzeletFelénél mindig több a hazugságTudat alatt is hamis a lélegzet

70

Tény

Lettél, mert megneveztelekEszmélésemmel felfedeztelekImádnak, hívnak, néked sírnakHozzád könyörögnek elevenekés holtak, akik becserkésznekminden titkos rejteket agyunkbanahol nem lehetsz és nem vagymert mindenek fölé emeltünkéletünket is neked szenteltükpedig a dolgok maguktól mennekahogy az ordítás szüli a csendetaz egymásellenesség a meditációtaz örökös öldöklés a józan rációta konfliktusok az atomizált rendetaz anyagban és az emberek közötta békesség most elkezdett ezredében

71

Földindulás

valaki velünk világot vesztettmásodik énem lehetne szolgámúrhatnámságomban szaporítnámparancsaimra sem maradna vesztegkit gombnyomásra magába rekesztek

valaki megint fölém merevediksokadik énem lelkesen leselkediklépeget le és fel a génlétrántükörből figyelmez énrám

őssejtig kaparom a létem a titkomnem lehetek a magam bölcs istenenapoljuk el nem lesz több tárgyalásmínusz negyven fokra állítomfehér koporsóm hőmérsékletétfeltámadhat majd klónozott lényemszüksége ugyan kinek lenne rámaz elnapolt nagy számadás utánaz űrsivárult egyedüllétbenkergemarhakóros álmok settenkednekkoroméjeken élethossziglanpillanatnyi megvilágosodás a létünk

valaki lassan tövig kopottaz áhítatosan kiejtett szókbana kereszteletlenségben most Véletlen a nevegénjeimet apróbb mutációkkal össze ki keverteelrendezte szépen hogy a nanotechnológiatörvényei szerint saját magamat őseimmintájára megszülhettem példát mutatvaneki is magamnak is és mindenkinekakaratunkkal lehetnénk szentháromság helyettszent-többség vagy hozzá hasonlóan egyetlenegykarnyújtásnyira és egyszer majd mindörökrevalamiféle régiből sarjadt új hitben

klónozott párom, pontos hasonmásomegyformák leszünk télen és nyáronazonos lesz minden bégetésünkfinomgyapjas összes jövőképünk

nem születhettem fáradhatatlan számítógépnekmert a gépek tökéletesen is nemtelenekmelegek mindannyian nem lehetünk egyelőreés különben is sűrűn megáll az eszünkmíg nyögve új pályára állítjuk az Eget és a Földet

72

Megtartott tízparancsolatom

Megtartott tízparancsolatomattestem csontkemény táblájára róttam,lelkem porladásig hirdessen engem.

73

Zsoltár

Öröklétben bíztunk eleink óta.Uram! Téged tartottak hajlékuknak.Amikor ők még semmik sem voltanak,Kéjben, gyönyörben sem voltak formálva,Te voltál. És ők is voltak a hitben.Hitték, hogy megmaradsz minden időben.Méltóságunkat ölve hagytál halni.Örökkévaló lettél ősanyagban.Ellened nem állhatunk soha harcban.Kétharmad világ képtelen akarni,Ki mást hisz születésről, elmúlásról,Az öröklétről és a megnyugvásról.

Hány ezer éve keresünk szüntelen,Képzeletfelhőkben, legjobb énünkben,Minden génünkben, lelki kérdőjelben,Táguló értelmünkben, lélektelen?Képedet arcunkról formáltuk félve,Magukba temetünk a mában élve.

74

VELÜK

Jó VELÜKMellettük

75

Faragott fájdalom

Amikor a stoplámpa fényes gombját megnyomtamés vártam türelmesen hogy vörösről reményzöldre váltson végremásodpercekbe passzírozottan rengeteg időt loptamés persze megint rád gondoltam

nyájas emberiségnyilván nem az összevissza barangoló nyájra

hanem csakis a sajátomramert emberiségből ugyebár tetű sok volt a múltbanjórészük már fenn a magasságosban

mások a pokol fenekénés szanaszét nyakig érő bűzös gondbanbizonyisten rád gondoltam

és a meglepetésreami csakis akkor érne

amikor szobrot állítanék nekedés akkor abban a lámpaváltó hosszú pillanatbanismeretlen arcod kifaragtam

drága barátom

és így igazzá szépültél mindörökre

az élethű szobor így szóltbajban voltál melléd álltam

szépreményben izzott szavadmiközben észrevétlen magamról mintáztalak

s mert időm volt bővenegyre másra faragtam a szobrokat

minden útkereszteződésben

kifaragtam sietve kapkodva apám anyám testvéremmindenféle jóságanyagból lelki márványbólkifaragtam félelem-életem kiszenvedett társátreám ragyogtatott tündöklő csillagvágyból

barackvirágbólkrispány2 illatábólszemfedőmagasra kúszó cédrusfábólszívbemarkolások lajstromábólszerelem hangzavarábólhálából és halálbólreám hagyott holdtalan éjszakákbólmegannyi észrevétlenül mélyülő ráncbólvilágomvége beteges lázbólberozsdásodott téphetetlen láncból

2 1807: Egy rossz iskotulyába krispány virág - Körtvélyfája (Erdélyi Magyar Szótörténeti tár VII.

kötet, 618. old., uo. Krispánszínű - szürkészöld)

76

amikor aztán azt hittem se időm se erőm nincs már másras hogy vörösből sohasem vált át a tilalomfa-lámpafaragtam tovább Michelangelo módra fájdalmam-

magasította emlékoszlopokbamaradtunk aztán táncbaszemeltek minket láncbatörténhet ez mással is

A fájdalomfaragó tánca

gyere kislány rákásznimegtanítlak pávázniszirmot bontott az idő

aznap szerda délutánvalamivel ebéd utánMichelangelo fázott

sebét is kitakartaő is csak elvakartaszobrot terített rá a szél

miközben leonárdostálmodott egy mosolygóstredőn redő lett rajtam

tört pillanatokba tömörítve évek futottakés sorban szobrokat kellett emelnem családtagjaimnak

fiamét fekete gránitból kemény szenvedésbőlmagasra igyekvő szálfadöndülésbőltitkon ellenünk vonuló üldözésből

sunyi zendülésbőléppúgy mint nyílt fenyegetésbőlálcázott és akart felelőtlenségbőlártatlant ért vérmérgezésből

és faragtam a kifaragatlan késhasításokatbennem sűrűsödő lelki-záporokatkönyvalakban hordozható síroszlopokatgyászhasította fejfákata jobbakat akarásnaka mégis-megmaradásnaka rendes feltámadásnakmindazoknak akik örökké merészen másaksok barátságos képű vadidegennekakik sohasem szerettekakik kinevettekmeg sem vetettekamikor nem fújtam velük egy követs lelkemben másként alakult a magamnak szőtt szövets szívemből jött ki ami a számon

77

hogy álmuk sosem volt az álmoms ha kimondtam hogy sajnálatosan gyávákés magukat ajnározó üresedő pávákha megvetettem kaparjkurtaságuktörtető lihegő akaratosságuktótágast játszó kivagyiságuk...

ilyenformán a végtelenbe tágult szempillantás alattelrettentő szobrászkodásom azóta sem apadtfaragom világom csömör-sivatagjáthomokba írom minden rossznak arcáts mert még mindig rengeteg az időmsorba veszem rendre minden hű szeretőmformázom szobrozom a megfelelő anyagot méremkitalálom néha kölcsönkéremhogy hiánytalanul valamennyit emlékezetembe véssem

és nyúltam elsőként a legősibb anyaghoznyíltan szeretnék hű lenni magamhozgénjeimből faragtam ki lányom

és őseimből indult első unokámszép szóból nagyapa szeretetbőljövőnkké alakítható igyekezetből

jussom éppen annyi amennyivalamennyi tőlem kitellett gesta hominum

lelkem formája művészetdarabsaját különbejáratú gesta hungarorumomszobraimmal telerakott Húsvét-szigetemmelyet nem láthatott háromszáz évvel ezelőtt Jakab Roggeveenés amelyikről fogalma sohasem lesz Dänikenéknekmert szobraim nekik már semmit sem üzennek(és nyilván különbek azoknál a kínai katonáknálakiket koruk százával-ezrével a föld alá plántált)lehurbolt fájdalom-gebék mezőségi éveim légypapírján3

melyet a szégyentelen idő lenget világrajöttöm és halálom huzatábanhogy akaratom szerint legalább egy napévig4

hirdetőoszlopotok legyenkedves barátom

egyetlen hívemembertelen emberiség

aki nem egészen naphónapjarossz szokásaid rabja-

ként komolyan a tízparancsolatot sem veszedelvesztegetett eszedheverteted parlagon

3 Wass Albert: Farkasverem című regényéből vett hasonlat4 25 827 földi esztendő, ennyi év alatt járja körül a nap az állatkör csillagképeit

78

és nemsokára a napév hónapja lejárannyi ez mint az idő amely alatt zöldről vörösre vált a lámpa

reményről háborúravilágrajöttünket-siratásról kóma-hörgésre

mindezekből persze készíthetnék mutatós kőszobrokathiszen a Kolozsvári testvérek kései testvére vagyokszobrász szülők nagyreményű reménytelenjetehetségemet a Ref. Kollégium kézimunkatanára

magyartanáraigazgatójade mézeskalácsos apáma bonchidai nagyvásár

és néhány könyvkiadó szerkesztője is elismerte voltde egy szemvillanásra amikor éppen vált a lámpahirtelen az is eszembe villan amit egy öreg székelytől hallottamhá sze maga törődik - kedves?!

feleletem azóta is késve repdesszuperkemény szárnyával szempillantás alatttöri összezúzza szobrozott szobraimat

mióta lélegzem sietős az utamtiltások vörös lámpája alattállok a velünk történtek mögöttgombnyomásos indulattalés időtlenné faragom minden pillanatom

79

Hármas szonett

félcipő-költeményeket faragott szegényedtünk: leszámítva a haragot

anyám árva lány - tizenhat ha volt

híres városokban kapkodtak érte - a magasságot egyikünk se kérte -

vagyonkáját rokonsága felélte

hetente egy költeménnyel beérte mások istene azt úgyis ránk mérte

az életét nevetve írta s féltve

apám ki ismert kiváló szobrász volt a rög alól életünk csak kibomlott

konok szívű reménnyel hitehót

megváltani akarta a világot utánairamodtam vágyam lángolt

elcsalta egy kiküldött s robotolt

dúsgazdag volt szellemi életében léptem (b)előle magam szögletébe

míg vidéken kóborolt sötétségben

prémes kabátot hordott hideg létben lubickoltam fölös-nyíltságom-rétbe

kökényfény gyúlt ki az apám szemében

egyetemre járatta a kabátot gyűjtöttünk sokféle hűtlen barátot

- próbált házasságukon én a folt! -

hová délelőttönként Gazsi vitte halálig szerény szobakonyhás hitbe

cipőt utat magamnak és világot

(amíg hálából engem pelenkázott) hibáit mondtam: sírig belefázott

üvegdarabkával faragtam szinte

éjszakánként apám röpcédulázott „Fejcsóváló” szólt: Tar megint pofázott!

anyám lelkemben verset is példázott

ki-ki magát Kelet Népének hitte nyíltsággal sokra egyikünk se vitte

sanyarú életre álmot terítve

lapszélen rám néhány verset hagyott sóhajtásukkal akartak nagyot

anyám észrevétlen eltávozott

pesztrám író lett - apám csak halott - maradtam vak szemlélni holnapot

naivan lelkes hitük rám fagyott

80

Kereszt(metszet)

Isten és ember között áll költőnk.Őrült próféta, eszelős látnok.Fölfelé és lefelé menydörgötttáltosként, sámánként is. Világunksoha „el nem ismert törvényhozója”,hivatásból „a nemzet szószólója”. A „faj antennájaként” fölfogta„az idők láthatatlan jeleit”.„Minden tehetségünk… a magyarságfönnmaradásával kínlódott.”Versbe foglalt „újságlevelekben”„lélekben beszélt titkos dolgokat”,épített nyelvből gyülekezetet.„De híremet nemcsak keresem pennávalHanem rettenetes bajvívó szablyámmal.”„Óh szegény országunk. Óh szegény hazánk.”Próféta prédikátoraink, jó költőink csak„Bőgették az oboát / És holmi gyász-trenódiát / Ríkassanak jajos versekkel”- mindhiába. „Vár állott, most kőhalom…”És „Más faj állott a kihunyt helyére”,- - - - - - - - - - - -„Névben él csak, többé nincs jelen”.Nyelvében élt büszkén nemzetünkS most darált szavával erkölcstelen.„És más hon áll a négy folyam partjára”,- - - - - - - - - - - - -régi dicsőségünk lantján odalett.Társaival szólt: országunk csak volt.S hogy lesz! Hinnünk kell Széchenyivel!„És annyi balszerencse közt… Oly sokviszály után… Megfogyva bár” és törvenagyhatalmi Trianonokban isél nemzetünk. S hazánk: a nagyvilág!„És az idő röptét terhes bánat-tal elállván / A gyűlöletnél jobba tett”. És kezdj újabb életéneket.

Ajánlás

„Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán?” Költő szólj mai szókkal ilyenformán:„Hass, alkoss, gyarapíts:” s fényre derülsz!

Az idézetek Shelley, Walt Withman, Ezra Round, Kassák Lajos, Csoóri Sándor, Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc,Pál apostol, Csokonai Vitéz Mihály és Vörösmarty Mihály műveiből

81

Ezredvégi

Hiányzom, tehát vagyok.Nyitva hagyott ablakoka szívemben.

Lenne persze a jelen...Sokan lennének velema réteken.

Virág nyílna a számban.Lehetnék forró lázbanaz eszetek.

Szerényen, nyilván mosolytszülnék ugye, vagy oszoljt,vagy tótágast.

Most egy vagyok az egyben.Sűrű rács a lelkembena messzeség.

Ezredvégi redőkkel,s a sunyi vámszedőkkel:semmik tükre.

82

Ébresztő

Benjámin, az unokám,négy éves holnapután,észjárása hogyha van,kinevet ám boldogan.

- Emlékszel - kérlel szépen -,mikor nagy voltam régen;vagyis most is nagy vagyok,mert cukorkát is kapok,és jó vagyok végképpen,a könyveket nem téptem,megeszem a galuskát,nem cibálom Annuskát,fürdöm, alszom magamtól.Ugye te sem haragszol?Kicsit később még alszol...Ha az élet nem hajszol.„Reggel van már! Vasárnap!”- szóltam édesanyámnak.Megkérdeztem: hány óra?„Négy” - mondta csodálkozva,és alszik, mint a bunda.Pedig a szülinapomjön, és én azt akarom...kijavítom: szeretném,legyen jó nagy szerencsém,ajándék és nagy torta,olyan nagytata-hozta.Legyen még csodálkozás:Ki látott sós pálcikát?Éppen születésnaponfirkálást a plafonon,fagylaltot a díszpárnán,gyorsvonatot a járdán.Hadihajót homokban,óvónénit romokban,kiskutyát futballpályán,jégkockát fenn a kályhán,makarónit pumpában,sötétséget pohárban,rendőrkocsiban macskát,tányérban rút kacsácskát? - Bizony, minden érdekes: madár is, ha énekes,krokodilkönnyben derű,zöld a csillag s kék a fű,sültbanánon a rántás,bábszínházban kiáltás,

83

tányér helyett tekenő,cukorkán kis keszkenő.- Mondom, minden érdekes;rögtön itt van már az est...- Ha mindjárt nem is felelsz,de kelj fel és szaladjunk:hadd lobogjon a hajunk!

84

Miénk a Nobel-díj !

Benjámin Zsolt az unokám:a sok nagyokost maga mögött hagyvamegtalálta végre a totális leszerelés módját.A Pápát, Bill Clintont, Tőkés László püspökötés száznál több más neves jelöltet vervemég az idén elnyeri bizony a Béke Nobel-díjat:ma reggel is válogatás nélkül megette mindtányérjából az összes katonát!

85

Leszerelés-változat

Emma Margit Tar-Bengtsson, tudod mit?Végezzük el végre a totális leszerelést:

edd meg szépen,edd meg szépen,kapd be sorban,edd meg mind

az összes katonát!

86

Három haiku

1.

Utcai lámpafényében csillag. Morzsafényzúzmarából.

2.

Fejemben űrcsendcsöpög: lelketlenségemgyűrűzik tova.

3/1

Hazámban fázom?Bugyolálj, óvj, melegítsédes anyanyelv!

3/2

Otthon vagytok avégtelen nagyvilágban:az anyanyelvben.

87

Itt és ott

Itt más a táj, és más a tejItt másként fáj, és áll a fejItt más a víz, és más a fűzItt más a láz, és más a tűz

Itt más a múlt, és más a holtItt másként hűl, és süt a holdItt más a vár, és más a vérItt más a baj, és más a bér

Itt más a zöld, és más a földItt másként zeng, és reng, ha döngItt más a zár, és más a kárItt más a nyír, és más a nyár

Itt más a száj, és más a tájItt másként fáj, ha szíved fájItt más az agy, és más a fagyItt más a nagy, és más is vagy

Itt más a gond, ha agyba kongItt másként zsong, és másként dongItt más a jó, és más a rossz,Itt más, ki oszt, és más szoroz

Itt más a volt, és más a véltItt másként élt, és mást reméltItt más kiált, ha más kiálltItt mást kívánt, ha más kívánt

Ott más a volt, és más a véltOtt másként tűzték ki a céltOtt más falak, és más fülekOtt más romok, és más rügyek

Ott másként sóhajt fel, ki félOtt másként reménylik a télOtt másként vár és forr a vérOtt másként dúl és más a dér

Ott más sivít, és más virítOtt másként jaj, ha rám pirítOtt más a most, és más a mit,Ott más a gyász, és más a hit

Ott más a nép, és más a napOtt másként prédikál a papOtt más a cucc, és más a célOtt más a ránc, és más remél

88

Ott más miatt, és másért megyOtt másként hű, és más a hegyOtt más a jövő, és mást jelentOtt minden más, másat jelent

Ott más a kedv, más a kottaOtt másként szól minden nótaOtt más a fény, és más a légOtt más a víg, ott más a vég

89

Vágy

szeretném ha sóhajtásaiddal babusgatnáljó emlékezeteddel bebalzsamoználha elvégeznéd hogy a magam építette piramisbangondolataim ne heverjenek holtanszeretném ha tavaszi szelekre hímeznélhogy fennen lobogtasson mind aki beszéls amit szóltam nem suhogna fölötte soha bárdsok butító éjben szikrázó guillotinemit irigység oldott és a dühből prédikált kín

90

Erdélyi zsolozsmaErdélyi vagy, magyarnak születtél,világok háborújában szinte elvesztél.Az anyaországiak aztán rendet teremtettek,miközben pökhendien majdnem megettek.Aztán jött, csak jött a rengeteg orosz…és az ó-romániai, a balkáni ó rossz.A vörös zászlókat szívszorongvavárták, a sárba fúlt külvárosokba osonva,remek prédikálók, az újhites emberek,és mindig megteltek veled a terek.Lelkesedésed ajzva csak hízott a hatalom,Sok szovjet és dák ösztönökkel hajtott baromsorsára jutottál, az élcsapat parancsoltbeléd templominál másabb parancsot,és félelmet, és eszme-pancsot. Ettek, csak ettek,hogy felejtsd közös múltunk és anyanyelved.Rombolták ősi templomod és iskolád,jelened és jövőd, hogy érezd: nincs tovább.Szöcskeként lódultak határokon túlralegjobbjaink, családtagjaid magukba fúlva,sok ismerős, sok igaz ember és jó barát,mert sorsukat vágták. És az eszmélők szavátvágta, ette, zabálta a tornyosodó hatalom:az alárugdosott nem ember, híg halomaz embertelen, a hazug elnyomásban.Magadban sem hittél, nemhogy másban,aztán valamelyik idegen országbankókadoztál, emberséges kisebbség lázban,látnod kellett, hogy tetszetős apró falatokbanmegesznek, mindenfelé kíméletes gyorsanfelszívódsz, elvegyülsz önként lihegveviseleteddel, gesztusoddal, frizuráddal mímelvea nyájas befogadót: hátha, hátha megbocsát,amiért meg kellett osztania veled jó sorsát.És átengedett valamennyit a kilátásból,a tájból, amely mindig az övé, a kiáltásbólamely neki szárnyal, az üde zöldből,a füvekből, a folyókból, a soha tiéd földből.Adott alantas munkát, levegőt és jövőt,éber elvegyülést jobb emberek között.Hálás vagy, hálásnak kell lenned:Van házad, kocsid, minden nap van mit enned.Miközben szegényedsz gyorsuló ütemben,magyarul már nem tudsz, a mások nyelvét töröd,gyermekeidben sincs már magyar örömöd.Hazapillantva furcsállod, hogy habzsolja nyelvünka globalizáció, és hogy a zagyválást naponta nyeljük.Angolt csámcsog, és magából sietve kivetkezika bunkósereg: mindig a felszínnel szeretkezik.Hagyományos ünneplőben csontig rágtad

91

nyíltságunk, szókimondásunk is elvágtad,mint a fát maga alatt a serény együgyű.Nem érted a mögöttes beszédet, gügyüvagy, már családneved is elhallgatod,a Ferryt, a Szepit, a Ritát nem faggatod:felmenőinek nevét miért hagyja el?Magyar, nem magyar? Szégyellned kellmagyarságod? Dideregsz itthon és odahaza,a hon számodra idegen, szívesen elhagyott a haza.Ezredév-küszöbön sokkolt, zörgő az akarat,egyetlenegyszer még összekaparhatod magad:magyar génedbe áshatsz, jövődre találhatsz,keveredés-kavarodás sorsodban is feltámadsz!Széttörettél, törtetve menekültél a nagyvilágba,szellemszárnyon sem telepedhetsz vissza a másba.Jeruzsálemünk verejtékes, puszta, istentelen.Őt is megetted, nem hiszed már Dózsa óta,hiába fröcskölt áhítatott a templomi nóta.Dalunk kevés, ősiségünk kincse véges,alig Bartók-, Kodály- és mostanság csak Kallós-széles,a nemzetköziség értékítéletében nagy sietvejobbra állít, csűr-csavar, taszít, rugdos lihegve,ha ösztönösen magyarnak vallod magad.A nemzetlenedtek ellenében, nem kell a szavad.Erényként hirdetjük, hogy magunk is megettünksokféle dajcsot, zsidót, tótot, örményt is szereztünk.Oláhot is szerettünk, és zabáltunk szapora cigányt,tétova tudat mocorog bennünk magyarságunk iránt:felmentésünk az ezeréves befogadó-készség,de elvadult, marakodni kész, a buta büszkeség,a suta magyarkodás, hogy legalább hangerővelegymásmellé álljunk magyart teremtőkkel.Ösztökél a valahová tartozás békés vágya,különleges voltunk ferde, dédelgetett álma,amelyre feltornyosult kevély kivagyiságunkmagyarnak maradt kemény kutyaságunk,magyarnak akarta magát Helthus, Hertel, Petrovics, Kosch,Klärmann, sokféle -ffy, négy pénzes okos,örmény-, amerikai-, német-, holland-, svéd-, és máskodómagyar, világpolgár, nemzetiségében alig tamáskodó,keverék világunk végtelenbe rándul beláthatatlan útban,szívdobbanásunkat részekre bontva felejthetetlen búban,kik búsmagyarkodásunknak kezdetét és végétnem lelik, nem tudják soha, soha, megnyugtató széléta halálnak, nekik nem elég a mindent tudó Isten,akinél messzebb-pillantásunk egyelőre nincsen.Erdélyi vagy! Apró bogár az elmebeteg-tájban -örökké faljuk egymást útfélen és papoló-ágyban.Magyar vagy! Örömteremtő lehetsz az elmúlásban.Magyar jövőd kitartón mormold minden zsolozsmádban.

92

Számadás

Lapokba írt szövegeim a Holdig érnek.Könyveim ahány fogam: aranyozatlanok.Hasznuk egy zsebben elférne. Gazdaggá lettem.A létben örvényem megkerestem. Tapogatózomma is. Szemem befelé nyílott akaratlan.Egyszer-máskor kellett, hát helytálltam.És tépelődtem eleget sanyarú forgatagban.Utam végén valamiféle szikrára vártam.Rám ne hulljon cicomák sugara-fénye.Nincs más hátra: Az utánunk következőknekvilágítson a mélybe, a magasba. Merre lesz előre?

93

Világ

Énképem gén-térképemre épített valamiMilliókra szétszedem magam és mást isSzétaprítottam már mindent: mindig maradt valamiValaki örökkön örökké „jár az ág hegyén”Nincs és bennem sincs féktelen félelemValamiből valaki vagyok s leszek a mindenenHiszem: minden gondom magamra vehetemTúl a matematikán nincs legnagyobb közös osztóNincs már - ez nyilvánvaló - legkisebb közös többszörösKlónozottan sokszorozódva sem lehetek soha többcsakis magam - felelőségem növekvő AtlaszaMarad a hit: marad utánunk mindig valamiAz örökkön örökké kikanalazhatatlan létHiszem mindig marad: oszthatatlan jövő

94

A 315. próféta böjti éneke

itt az alkalmas jelen időa tisztánlátás napjaihogy megtisztítsuk értelmünka rárakodott zsolozsmáktól

jelezte ezt már Immánuel iski gondolataiban elmerülthogy a dogmát ésszel mossa leFriedrich is így tett egykoronkit elragadt a képzeletlámpással kereshetjükvilágteremtő istenünkimánk hiába esdekelés alázkodik az értelemhiába hajlik földiga térd a váll és a fejs mossa arcunkat félelemvágyainkat hiába űzzükmesszire s törjük ösztönünkmi vagyunk az élő áldozatéletünk foszlik szerteszétértelmünk böjtje vállunkonrajtunk a belső lustaságránk telepszik a zsibbadása ködöt lehelő ájtatosságvétkeink templomtornya alattbűnfekélyes minden szíveszünk böjtje nem hoz fénytha merészebben jövőbe hívkönyörgés és irgalommagunkba szálljon szavunktitkok titkát firtatva vágyunkaz alázat és a félelem világátrontsa szét és hozzon végreértelemmel mérhető kielégülést

95

Mutációk

Kergemarhakóros álmok settenkednekkoroméjeken élethossziglanéletünk pillanatnyi megvilágosodásvalaki, aki elkopott az áhítatlan szóbanaz új kereszteletlenségben a Véletlen nevet kaptakéretlen génjeimet apró mutációkkal összezavartahogy a nanotechnológia törvényei szerintmagamat magamban naponta megszülhessempéldát mutatva az emberi értelemnekmás vagyok lennem kell szentháromság

klónozott párom, szakasztott másomegyformák vagyunk mi télen-nyáronazonos már minden bégetésünkfinoman gyapjas a szóképzésünk

azt gondolod és én is éppen azt gondolommiközben szikráim élő számítógépembe rovom:végtelennek tudom űrtágas tudatomszőrén ülő hitem poroszkál ájtatos lovon

96

A szerző megjelent művei:

Köszönöm, jól vagyok (kisregény, Irodalmi Könyvkiadó, Buk., 1969);Hazai utakon (riportok, Dacia Könyvkiadó, Kv., 1976);Nyári mese (regény, Dacia Könyvkiadó, Kv., 1981);Pléhmadár (novellák, Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1982);Szerelmes földrajz (riportok, Dacia Könyvkiadó, Kv., 1983);Mesék - (Egyszer mindenkit szólítnak, Romániai magyar elbeszélők antológiája,

Dacia Könyvkiadó, Kv., 1984);Az ismert katona (regény, Dacia Könyvkiadó, Kv., 1985);Viselkedjünk (illemkönyv, Dacia Könyvkiadó, Kv., 1987);Vakációs mesék (meseátdolgozások, Napsugár, Kv., 1988);Szerenád dobra és cintányérra (kispróza, Körkép, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1991);Tótágas (színjáték, Színház, Bp., 1988 és Színjátszók könyve, NIS Kiadó, Kv., 1994 );Romániai magyar nyelvvédő szótár (Sztranyiczki Mihállyal, NIS Kiadó, Kv., 1992);Erdélyért kiáltom (közírások, NIS Kiadó, Kv., 1992);Bíró György aliász Kutya nekifutásai és kutyagolásai a mindig rózsás sportpályákon

és a babértalanul is egyetlen életben (regényrész, NIS Kiadó, Kv., 1992);Bög Viola Társaság (hármas regény, Erdélyi Szépmíves Céh, Kv., 1994);Faragott fájdalom (napló, NIS Kiadó, Kv., 1995);Tótágas pillanatok (egypercesek, Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, Kv., 1995);Gyászpárta (versek, Erdélyi Híradó, Kv., 1995);Erdélyi sors (szociográfiai írások, NIS Kiadó, Kv., 1996);Tanítók nyomában (riportkönyv, NIS Kiadó, Kv., 1996);Illemszótár (Kv., Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, 1997);Szerenád (novellák, Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, Kv., 1997);Versfordítás: Werner Aspeström: Jégjelentés (Israport), Ister Kiadó, Bp. 1999;Üdv. (versek, Stúdium Könyvkiadó, Kv. 2000)

Számítógépben, lemezen, nyomtatásra készen:

Erdélyi Történelmi Adattár - Sztranyiczki MihállyalErdélyi Szépmíves Céh - monográfiaErdélyi mézeskalács - lírai receptkönyv, 40 képmelléklettelKutyatár - tényregényMesés közlekedés - gyermekkönyv gyalogos teszttel és igazolvánnyalJátékos torna - gyermekkönyvTáncház - gyermekversek