2016.június-július

XXIV. év fo lyam

HírlevélLutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEl./FAx:34-588-065

Drót pos ta cím: frankom962@gmail.com Virtuális újságunk elérhetősége:http://tata.lutheran.hu

Az Athanasius nevét viselő hitvallás –mely Egyházunk hivatalos hitvallása azApostoli és a Níceai mellett – a fenti

módon fejezi ki a Szentháromság egységét.Alig egy hete léptük át a tavasz és nyár kü-szöbét, s már a harmadik Szentháromságünnepe utáni vasárnapra tekinthetünk.Nyár van, s meleg, és ilyenkor több az időa meg-megállásra is – „kerti-party“-k szezonjavan – s talán egy-egy nyáreste naplementé-jében még azon is el-elgondolkodhatunk:Miről is szól a Szentháromság-tan?

Megszoktuk a dolgokegyszerűsítését...

Mint az időnyerést ígérő „porokat“.Mert időt kell nyerni, hiszen az idő pénz,s mi lesz, ha lemaradok valamiről! Ebbenaz őrült hajszában aztán koffein-nyerőrutin-mozdulattá válik a kávéivás is –pedig annak íze akkor az igazi, ha van kivel meg-inni –, s kalóriákba-, illetve időbe-gyűrtenergia-felvétellé a reggeli és az ebéd.Pedig az asztalnyugalom a hálaadás hét-köznapok ünnepes pillanata. Bármeny-nyire is el akarjuk hitetni magunkkal,hogy ez a modernkori „túlpörgős“ világ jónekünk – valójában mégsem az. Van,amit ha egyszerűsítünk, akkor a lényegvész el belőle. Ha egy párkapcsolatból ki-kopik a romantika, akkor – bár a szex igennagy kötőerő, az érdek(!) után a legnagyobb –pontosan az hiányzik belőle, ami a szép-ségét, s a megújító erejét adja.

Az Isten (is) EGY-szerű...de mivel Isten, ezért egyben a legbo-

nyolultabb is, hiszen a SzentháromságEgy(igaz)Isten a legnagyobb hittitok. Min-denesetre a dogmatikusok nem győzikelégszer hangsúlyozni, hogy a trinitástan-ban ezek az isteni „személyek“ semmiesetre sem három Istent akarnak jelölni.Az Athanasius nevét viselő hitvallás ígyfejezi ki a Szentháromság egységét: ,,Istenaz Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, ésmégis nincs három Isten, hanem egy azIsten. Ezenképpen Úr az Atya, Úr a Fiú,Úr a Szentlélek is és mégis nem három azÚr, hanem egy az Úr.“

A régi egyház az egység jelölésére a lé-nyeg, ousia, essentia, natura vagy subs-tantia szót használta és azt mondta, hogyIsten lényegében EGY. Tehát nemcsak ahárom személy „akcióegységéről“, hanemlényegi egységéről beszélt. Ezt az egy lé-nyeget a ,,személyek“ háromsága nemhogymegbontaná, sőt, a lényegi egységet meg-erősíti. A személyek hármassága ugyanissemmi esetre sem lényegi hármasságotvagyis három isteni egyéniséget jelent!

Az Atya Fiú és Szentlélek név aztmondja, hogy Isten háromszori megis-métlődésben ugyanaz az egy Isten, tehátaz Atya, Fiú és Szentlélek nem külön-külön Isten, hanem ugyanazon egy istenilényegnek önmagán belül való három-szori megismétlődése. A régi dogmatikaigen kifejező szóhasználatával élve: a,,személyek“ repetitio aeternitatis in ae-ternitate-t jelentenek, vagyis az Örökké-való háromsága nem extra se (önmagánkívül), hanem in se (önmagában) értendő.Ez a mondat mintegy a szentháromságtanmegértésének kulcsa.

A ,,személy“ szó használatával kapcso-latban meg kell jegyezni: a trinitástanbana személy szó nem személyiséget jelent,sőt az újkeletű személyiség fogalomhoznincs is semmi köze. (Ezt csak a felvilágoso-dás s főleg a romantika alakította ki.) A szemé-lyiség fogalmának ide csempészése,éppen annak a tritheizmusnak kifejezésevolna, amit a trinitástan elhárítani igyek-szik. Személyiségen ugyanis manapságsaját-külön öntudattal és akarattal bíróént értünk. A trinitástanban pedig nemhárom isteni énről van szó, hanem há-romszor ugyanarról az egy isteni Énről!Ezt jelenti a lényegi egység: a homoousia.

fm

Három az egyben?,,Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten aSzentlélek, és mégis nincs háromIsten, hanem egy az Isten.Ezenképpen Úr az Atya, Úr a Fiú, Úra Szentlélek is és mégis nemhárom az Úr, hanem egy az Úr.''

Idén is háromnapos(hétfő-szerda, 8:00-16:00-ig tartó)

“hittan-tábort”szervezünk

augusztus 1-3. között. Hívogatjuk elsősorban azokat a 6-14éves gyermekeket, akik szeretnék inter-aktív/játékos formában jobban megis-merni evangélikus egyházunk biblikustanításait, hagyományait, hogy tudásbanés élményekben gazdagodva, később fel-nőttként is erősítsék honi lutheránus kö-zösségeinket. A „tábor” tervezettmenetrendje szerint az általános egyház-,és liturgia-ismeret mellett idén az

„Evangéliumok“(Jézus Krisztus élete, tanítása)

áll a középpontban.

KÉREM MINDAZOKAT, akik tevé-kenyen, foglalkozások (kézműveskedés,ének-tanulás) vezetésében is részt vállal-nának, keressenek engem, hogy júniusvégén összeállíthassuk a “hittan-tábor”pedagógiai/foglalkozási menetrendjét.Az alkalmaknak most is Kistemplomunkbiztosítja a helyet, az ebédet pedig a ta-valyihoz hasonlóan hozatnánk. A részt-vevők pontos listáját Sziklai Tiborné Katitestvérünk vezeti, nála lehet feliratkozni,ill. ő gyűjti össze a hozzájárulásokat is,ami a tavalyihoz hasonló, néhány-ezerfo-rintos nagyságrendű. Isten áldása kísérjefelkészülésünket, munkánkat!

FELHÍVÁSTisztelettel és szeretettel hívjuk felTestvérek figyelmét arra az ünnepi

alkalomra, melyet2016. szeptember 10-én(szombat) de. 10 órai kezdetteltartunk a Bárány u. 2. sz. alatti

templomunkban.Gyülekezetünk legújabbkori

megalapításának

90 évesévfordulóján

hálaadó istentiszteletet tartunk,melynek szolgálatát

Szarka Istvána Fejér-Komáromi EvangélikusEgyházmegye esperese végzi.

Részletes információk a Lutherrózsaaugusztusi számában lesznek!

Rövid-hírekMájus 7-én Labossa Döme és Labossa Luca

eredményes konfirmációi vizsgát tettek,másnap pedig ünnepélyes esküt fogadva ré-szesülnek először az Úr Szent vacsorájában.(A testvérpár áldott-emlékű előljáróm, LabossaLajos, Fejér-Komáromi esperes/püspökhelyettes úrunokái.)

Tanzer Ferenc és felesége (Jakus Emőke) evan-gélikus testvéreink gyülekezetünknek új zászlót

ajándékoztak – az előzőt (mely szintén felajánlásvolt) sajnos az időjárás szélsőséges erői alaposanmegtépázták... Testvéreink felajánlását ezúton is kö-szönjük!

Május 28-án az újhegyi 9-es dűlőben SzentOrbán-napi meglékezést tartottak - immár 14.

alkalommal. Az igei szolgálatot a 2 Thessz 2,15aalapján végeztem: "Álljatok szilárdan, és ragaszkod-jatok a hagyományokhoz."

Június 2-án a tatabányai temmetőben elkísértükutolsó útjára Szakács Józsefné, sz. Haskó Mária

(76) evangélikus testvérünket. A feltámadás re-ménységéről 1Jn 4, 11 alapján: „Szeretteim, ha ígyszeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogyszeressük egymást“ tettem bizonyságot.

Június 2-án megtartottuk szokásos (a 28-dik!) templomkerti, piknikes NikA-záróalkal-

munkat. Köszönjük a finomságokat, az üdítőitalokat, s mindenek előtt a néha meg-meglan-kadó, de ennek ellenére folyamatos érdeklő-dést! Szeptember közepétől új témákkal, a2017-es jubileumi évre különösen is koncent-rálva folytatjuk a közös tanulást, melyre min-den érdeklődőt szeretettel várunk!

Június 4-én (szombaton) a Kelenföldi Evangéli-kus Gyülekezet fiataljainak egy része lelké-

szeik (Dr. Blázy Árpád, s felesége Dr. Blázy ÁrpádnéMárta) vezetésével egésznapos kirándulást tet-tek városunkban. Kistemplomunkban tartottreggeli áhitat után városunk nevezetességeitmutattam meg, s meséltem az itt élő evangé-likusok életéről, s a nap végén (június 4-ike!) ju-tott idő az emlékezésre is...

2

Kedves Testvéreim!

Vége az iskolai 2015/16-os tanév-nek, s az ehhez illeszkedő egyházi

„munkaévnek“ is. Várva-várt vakációkezdődik a gyermekeknek, s ha azegyházunk népe számára szünet nemis (Isten dicsőítése nem szünetelhet!), deegy nagy ünnepektől mentes, vi-szonylag nyugodtabb egyházi időszakkövetkezik; a Szentháromság ünnepeutáni vasárnapok (ez esztendőben 26!)sorába léptünk. A családi, egyéni, sgyülekezeti erőgyűjtés időszaka ez,többek között ilyenkor vannak azegyházi nyári táborok – a mienketebben az évben augusztus 1-3 kö-zött tartjuk! (Lásd címlapi hívogatót!)

Készülünk gyülekezetünk legú-jabbkori megalapításának 90. évfor-dulójára is, mely szeptember10-ikei hétvégén kerül megren-dezésre. (Erre a szép ünnepre finn ésluxemburgi testvérgyülekezetünk delegá-cióit is várjuk.)

Az előttünk álló nyári hetekre is,a JóIsten megtartó kegyelmét kérve,tartalmas pihenést, töltekező kikap-csolódást/elcsendesedést kívánva,szeretettel köszöntök Mindenkit!

Alkalmainkramindenkit szeretettel

várunk. Jöjjünk,s hívogassunk

másokat is!Erős vár

a mi Istenünk!” Foto – VargaFoto – Varga

Örömmel jelentem, hogy korábbi presbitéri-umi döntés alapján, az erre elkülönített ke-

retből – Felügyelőasszonyunk jóváhagyásával –Gyülekezetünk számára, egy igen kedvezőár/érték arányú Epson EB U04 típusú, projek-tort vásároltunk. Sajnos a közegyházhoz beadottszámítástechnikai pályázaton nem "nyertünk" -, smivel már a második saját-finanszírozású projek-tor kopik el a kezem alatt (projektor-lámpa elö-regszik), ezért most különösen nagy hasznátveszem ennek az új készüléknek. Nem csak azelmúlt 28(!) NikA-szemeszterben, (http://tata.lut-heran.hu/nika.htm) de konfirmandusok oktatásban,iskolai hit-oktatásban (http://tanseged.lutheran.hu)gyülekezeti gyermekmunkában, előadások tartá-sában használtam szép eredménnyel eleddig isezt a modern segédeszközt. Figyelembe véve, alámpa garantált működési idejét (eco-üzemmód-ban 10.000 óra!), a vetítő natív felbontását (1920x 1200 pixel!), s hogy az EPSON világvezető azLCD-projektorok gyártásában, ez a mostani be-ruházás (214.990Ft) emberi számítás, s jó re-ménység szerint, hosszú időn keresztül tesz majdjó szolgálatot gyülekezetünk életében. Gyüleke-zet Vezetősége nevében Mindenki támogató sze-retetét ezúton is köszönjük!

3

Gyorsan repülnek az évek! Miótaszolgálsz ill. szolgáltokfeleségeddel együtt – hiszen őis lelkész – Kelenföldön?

Bizony gyorsan, mintha csak mostkezdtük volna. A mi évfolyamunk még az„átkosban” végzett, 1987 tavaszán. Eztnégy év segédlelkészség követte Siófokonés Kötcsén. Ekkor épült fel az azóta márnevezetessé vált siófoki evangélikus Ma-kovecz-templom.

Ezt követően 10 évig lehettem gödöllőilelkész, ahová immár a nősülés és család-alapítás is köt. Feleségem, Márti két gyer-mekünk cseperedése közepette kezdte elteológiai tanulmányait (1999), eközben,2001 tavaszán meghívást kaptunk a kelen-földi gyülekezetbe – s ennek is immár 15esztendeje. Mártim 2005-ben diplomázott,s azóta ugyancsak a gyülekezet lelkésze.

Azt tudom, hogy mindig isszeretted az egyháztörténetet,melynek tanulságai sokszoreligazítanak a gyülekezeti életkihívásai közt. Mikor, s főlegmiért döntöttél úgy, hogy ezt avonzódásodat tudományosszintre is emeled?

A humanista Simon Grynaeusszal(1494/95–1541) még bázeli ösztöndíjas-ként, 1989-ben kezdtem el foglalkozni.Hazai egyháztörténetünk úgy tartja őtszámon, mint aki pályája kezdetén Budántanítóskodott (1521–1523), a mai Mátyástemplomhoz tartozó plébániaiskolában, smindezt már humanista és az új hittel

szimpatizáló szellemben. A szórványlelké-szi szolgálat mellett kikapcsolódásként,ha apró lépésekként is, de sikerült a kö-vetkező években a vele kapcsolatos isme-reteimet tovább gyarapítani és azösszegyűjtött anyagot rendszerezni, fel-dolgozni. A másfél évtizedes munka befe-jezésére azután Újbudán jött el a ‘kairosz’.A gyülekezet igazgatását a parókus lelké-szek általában három éves rotációban, fel-váltva végzik Kelenföldön. Így2004–2007 között adódott az a háromesztendő, amikor is az igazgatást leadva afelszabadult időt, energiát kihasználva le-hetőségem nyílt arra, hogy az összegyűltanyagot doktori értekezéssé formáljam. A„Simon Griner (Grynaeus) és Buda (1521– 1523) – adalékok a magyarországi re-formáció kezdeteihez“ című munkámat

2007-ben nyújtottam be, és még az évőszén védhettem meg testvéregyházunk,a Református Teológia Ráday utcai dok-tori tanácsa előtt.

A gyülekezet élete az Istenállandó dicséretében mégisfolyamatos változás. Egy nagybudapesti gyülekezetben – minta kelenföldi is, ahol több lelkészis szolgál –, ez talán még jobbanérezhető/látható. Milyen célokés lehetőségek határozzák meggyülekezetetek jelenét?

Közeledik a Reformáció félévezredesévfordulója. Ezt szeretnénk mi is méltó-képpen megünnepelni Kelenföldön. Gyü-lekezeti programjainkat, alkalmainkatezért már ennek jegyében szervezzük,tartjuk. A különböző kisközösségeinkbenfeldolgozásra, megbeszélésre kerül többekközött Luther 95 tétele, az Ágostai Hitval-lás. Szakelőadók tartanak majd szeretet-vendégségeket: Lutherről, Zwingliről,Melanchthonról és Kálvinról. Ének és ze-nekarunk a teljes Reformáció szimfóniá-val fog készülni. A nagysikerűLuther-filmet a kis és nagy ifivel szeret-nénk (újra) megtekinteni, és ez alapjánLutherről és a Reformációról beszélgetni.Hittanosainkkal igyekszünk képviseltetnimagunkat az országos iskolai vetélkedőn.Emellett tervezünk egy Biblia-kiállítást,illetve az idei Reformációi ünnepen többnapos kirándulás keretében újra szeret-nénk meglátogatni sepsiszentgyörgyi (er-délyi) testvérgyülekezetünket, ésközelebbről is megismerkedni az erdélyiszászok (Brassó, Nagyszeben) reformációjá-val. Jövőre pedig finn testvérgyülekezetilátogatást tervezünk, ugyancsak a Refor-máció jegyében.

Mint egyháztörténész, bizonnyaltudnál számos példát mondaniarra, hogy a történelem ismétliönmagát – tudom nagyon emberi akérdésem –, de Te mégistörténész-szemmel, hogyanlátod egyházunk jövőjét?

Ez igencsak nehéz kérdés! Egybenmindenkor egész biztosak lehetünk: min-den mögött, így egyházunk mögött is vanValaki, aki mindent kezében tart! Ezért aminket (is) körülvevő és igencsak szomorúvilági események ellenére (migráció, terro-rizmus) még sincs okunk a félelemre, mertMegváltónktól senki és semmi el nem vá-laszthat minket (Róm 8,38k)! Emlékszem,hogy már vagy két évtizeddel ezelőtt kezd-tünk el az Észak-pesti LMK-ban aggoda-lommal arról beszélgetni, hogy egyházunkmintha rossz irányt vett volna! Zsinatiküldöttként szomorúan tapasztalhattam,hogy a demokrácia jegyében egy-egy sar-kalatos kérdést addig tűztek újra meg újranapirendre (pl. a területrendezés), amíg az

Rég nem látott, kedves teológustársam, Dr. Blázy Árpád – aki‘80-as években seniorom is volt a Teológiai Akadémián – látogatott el aKelenföldi Gyülekezet néhány fiataljával Tatára, s ennek apro-póján beszélgettünk hétköznapjainkról, ünnepeinkről, egyszó-val az életünkről, melynek meghatározója EvangélikusEgyházunk. Diskurzusunk jelentős részét tette ki a MEE mai ál-lapota, s el-elgondolkodtunk gyülekezeteink közel-jövőjéről is.

4

eredetileg nagy kisebbséget kapott javas-latot mégiscsak sikerült, a végén már sze-mélyes, lélektől-lélekig történő agitációárán ugyan, de tető alá hozni. Mintha avisszanyert szabadsággal nem tudtunkvolna igazán mit kezdeni?! Mintha nemJézus Krisztus és az evangélium lenne alegfontosabb, hanem a külsőségek (Isten-tiszteleti gyakorlat, öltözet stb.), a külvilág felégyakorolt túlzott tolerancia (olykor bibli-kus látásunk magunk mögött hagyásaárán is) ill. a világi trendek másolása (bor-, sör- ill. kulturális fesztiválok).

Látásom szerint ez a folyamat a 2000-es általános tisztújítást és választásokatkövetően még tovább fokozódott. Néhányintézkedés alaposan kikezdte jó néhánygyülekezetünk belső békéjét. Részbenennek köszönhetően alakult a 2010-esnépszámlálás reánk nézve is oly gyászoseredménye. S ez alól az sem menthet felbennünket, ha más történelmi felekezetháza táján szétnézve ugyancsak hasonló-kat tapasztalunk.

S hogy mit hoz a jövő? Ki tudná meg-jósolni? Amit tehetünk: Isten megújítóLelkéért szüntelen könyörögni, imád-kozni, mert csak Ő hozhatja el a várvavárt ébredést, megerősödést egyhá-zunkba. Maga Luther csodálkozott el alegjobban azon, hogy miközben „csak”Jézus Krisztus személyét és az evangéliu-mot középpontba állítva nevén nevezte azakkori latin egyház visszáságait, eközbenmekkora munkát végzett el Isten Lelke –

bárminemű izzadságszagú erőlködés nél-kül. A Reformáció 500. évfordulója talánsegít újra magunkra találnunk, önvizsgá-latot tartanunk, és mindazt képviselnünka világkeresztyénségén belül, amit drágaajándékként ránk, evangélikusokra bízottTeremtő Urunk. Veni Creator Spiritus!

Mit látsz nehézségként egygyülekezet életében?

A terjedelemre való tekintettel haddszűkítsem le a kérdést saját gyülekeze-tünkre. Újbuda egy nagy olvasztótégely,Budapest legnagyobb kerülete lévén va-lóban igen színes összetételű maga a ke-rület, ezáltal gyülekezetünk is. Az országlekülönbözőbb tájairól ideköltözöttek al-kotják gyülekezetünk jelentős részét.Igazi, szép kihívás ezért pl. a kegyesség-ben megmutatkozó sokszínűség kezelése,a közösség egy mederben tartása, olykorterelése.

„Több-papos“ gyülekezet révén a sze-mélyválogatás-pártoskodás is valódi kí-sértése némelyeknek. Fővárosunkegészére nézve pedig egyre komolyabbtehernek tűnik az egyházunk szervezetiberkein belül tapasztalható rokon-,sógor-koma-alapú családi összefonódás.

A hétköznapi összejöveteleink látogatott-ságát ugyancsak valós problémának látom.Ahhoz, hogy agyülekezet mag-ján kívül valakikétszer is „tisztele-tét tegye” nálunkegy héten, igazán„ütős” alkalmakatkell szerveznünk.Igazi rétegződésfigyelhető meg.Valaki ébredésiháttérből jővén alelki, evangéliumi alkalmakat keresi, az in-tellektuális beállítottságúak pedig inkábbaz előadásokat, bibliatanulmányokat, azenét kedvelők pedig az egyházzenei konc-erteket. S vannak, akik egyszerűen csakazon együttléteket preferálják, ahol étel ésital is kerül az asztalra...

Nagy kihívást jelent továbbá azegyébként áldást jelentő kötelező hit- éserkölcstanoktatás. Hálásak vagyunk anegyven hittanóráért, amit külső hitokta-tói segítség nélkül aligha tudnánk becsü-lettel ellátni. Lelkészi munkánkstruktúrája azonban alaposan megválto-zott azóta.

További súlyos probléma az újra megújra bekopogtató hajléktalanok, munka-nélküliek és lelki sérültek gondozása. Azönkormányzat segítségével működtetünkegy családsegítő központot, ahol ruhát,száraz élelmet és uzsonnát osztunk a rá-szorulóknak. Régi nagy álmom egy „köz-zuhanyzó” létrehozása, amelyre aDél-Buda központjában álló épületegyüt-tesünk alkalmas lenne. Ha naponta csaktíz-tizenöt bajbajutott embertársunk tisz-tálkodhatna meg, ezzel is hozzájárulhat-nánk jobb komfortérzetükhöz…

Mi az, ami számodra örömöt ada szolgálatban?

A több lelkészes gyülekezet igazi pozi-tívuma, hogy a szolgálat „tortájából” min-denki olyan szeletet kaphat, ami neki alegtesthezállóbb, s ezért teljes szívvel-lélek-kel végezheti azt. Gyülekezetünk sokszí-nűségének köszönhetően máig örömötjelent az igehirdetésre való készülés és a

prédikálás egya-ránt. Nálunkmajd mindenvasárnap vanegy-egy „beté-vedő”. Igazi örö-möt jelent,amikor valakiezután újra visz-szajön, mi többnálunk ragad,sőt közösségre

is lel valamelyik kisközösségünkben. Anagyvárosi szituációhoz tartozik továbbá,hogy sajnos évről-évre nő a lelki betegekszáma. A velük való beszélgetések, találko-zások után érezhetjük igazán, hogy meny-nyire fontos és nem hiábavalófáradozásunk az Úrban (1Kor 15,58).

Isten áldása kísérjeszolgálatotokat! Köszönöm abeszélgetést, s„Viszontlátásra!“... Ősszel?

Szívesen, beszéljünk róla!

5

Azok a nagyreményű‘90-es évek!

Amikor a katolikus egyház felfedezteaz előző évezred utolsó évtizedében az újdigitális médiumot, azt gondolta, hogy azevangélium-hirdetésre és a lelkipásztoro-lásra elsősorban a fórumok és blogok (in-ternetes napló) adnak keretet, s persze akülönféle egyházi szolgálatokat/szolgálta-tásokat bemutató honlapok, mint „virtu-ális plakátok“ megfelelő transzparenseilesznek az egyházi életnek.

Közben nagyot változott a világ, mert„megszületett“ a facebook, s mellette a kü-lönböző tartalomgyártó portálok; a mul-timédiás lehetőségek fája hirtelen„virágba borult“: meditációs képsorokzenei aláfestéssel, interaktív magyaráza-tok, video-áhitatok milliói váltak kattin-tás-elérhetővé, de ami ebben alegnagyobb meglepetést keltette, hogymindez többnyire, tulajdonképpen a digi-tális médiát értő-használó „laikus“-okközreműködésével történt. A nyomtatottsajtó digitális elérhetőségét megteremtenimég egyszerűbb volt, de a honlap-szer-kesztés, a legkülönfélébb fórumok mode-rálása már igencsak feladta a leckét...

Míg kezdetben néhány fős szerkesztő-ség kézben tudott tartani egy országosegyházi honlapot is, manapság egy kisebbgyülekezetben is – ha effektíven kívánjákhasználni a net-adta lehetőségeket –, akkor ottis féltucat ember aktív közreműködésérevan szükség!

Az Egyház internetes munkájának„gyermekbetegsége“, volt – sok helyen mégma is az –, hogy mint intézmény próbálkommunikálni az egyénnel, holott a kö-zösség akkor épül, gyarapodik, ha emberkommunikál emberrel. Azaz: személyeskapcsolatok nélkül nincs fejlődés! Az Egy-ház, mint hierarchikus intézmény szá-mára óriási kihívás még ma is, az internetlényegéből fakadó sokszínűség!

„Jelen lenni a neten“Ennek szükségszerűségét számos gyü-

lekezet felismerte, de ez egy újabb megol-dandó feladatot szült: ki legyen az azember, aki kézben tartja mindezt, hogyélő és vonzó kommumikációs csatorna le-gyen a gyülekezeti honlap, s aki odatéved,húsvétkor az „aktualitások“ menüpontalatt ne a karácsonyi köszöntővel találkoz-zon! (Elég nagy számban végignézve a MEE gyü-lekezeti honlapjait, a „frissülést“ illetően bizonyeléggé lesújtó a helyzet... más felekezeteknél is ha-sonló gondokkal küzdenek!) Védekezésül el-

mondhatjuk: „de hát nincs emberem!“, deez nem hoz megoldást.

Persze a „mindenes“ pap, akit egyreerősebben deformál az egyháza-forszí-rozta online-adatszolgáltatás, felvállal-hatná ezt a feladatot is – sokhelyütt meg isteszik –, de ez sem lehet a kívánt út. Ezértcsak idő kérdése, hogy az internet-kínáltalehetőség kipróbálása, s néhány net-világiéletjel-küldés “Hahó, itt vagyunk!“ utánhamar megfogalmazódik a kérdés:

Feladni vagy tovább csinálni?Ha kell fogakat összeszorítva is! Azt

gondolom, az ilyen csakazértis-net-szolgá-laton nem lesz az ÚR áldása. Ha a magamhelyzetéből indulok ki, akkor azt mondha-tom: Addig lehet jó szívvel csinálni az in-ternetes szolgálatot, amíg az örömöt ad. AMEE-ben egyedülálló módon (nem hivalko-dás, egyszerű tény) hogy nyílt hozzáférésseljómagam voltam az egyetlen, aki 8 éven(!)át, mindösszesen 2000 áhítatot írtam a„netre“. Egyházi ünnepnapok illetve mun-kaszüneti napok kivételével gyakorlatilagminden nap az Útmutató aznapi igéinekvalamelyikén elmélkedtem, igyekezve azegyházi szakzsargon mellőzését, ami több-nyire – visszajelzések alapján – azt hiszemelégségesen meg is valósult.

Ami titkolt vágyam volt, hogy sikerülezen modern mediumon keresztül gyüle-kezetünk vonzáskörzetében elérni kallódóevangélikusainkat – sajnos nem teljesültbe. Jóllehet országhatáron túlról, sőt máskontinensekről is akadtak napi rendsze-rességű olvasóim, be kellett látnom, hogya személyes találkozást nem pótolhatja azinternet sem. Márpedig gondolatainkakkor képesek hatni a másik emberre, hatartalmas találkozásokon keresztül szava-inkat jelenlétünkkel személyesen „hitele-sítjük“. Így aztán fel kellett tenni akérdést magamnak, no de akkor:

Mire jó az internet, s mire nem?Azok a tapasztalatok, amiket magam

ill. másokkal való beszélgetések sorángyűjtöttem – s persze interneten böngészve be-gyűjtögettem – azt a véleményt formálták kibennem, hogy az internet egy kiváló esz-köz az adminisztrációs kötelezettségekidő-takarékos „letudására“; kiváló eszközaz ötletek, tapasztalások, vélemények ki-cserélésére, s mindenekelőtt a leghatáso-sabb kapcsolattartási eszköz a„nyilvánosság felé“ is.

Nem megfelelő viszont professzionálislelkigondozásra, értsd: életvezetési taná-csolásra, s kiváltképp nem jó medium aklasszikus értelemben vett misszióra! Amisszió ugyanis az élőszóval hirdetett Ige,a „viva vox evangelii“!

Ha tehát az egyház a jövőben eredmé-nyesen kívánja folytatni az internetes te-rületen a szolgálatát, nemcsakfinomhangolásra, de struktúraváltásra isszüksége lesz. Hordozóképes koncepciókés főállású munkatársak nélkül az egyéb-ként is hittanokkal leterhelt lelkészek csakbarkács-megoldásokkal képesek „valamikeveset“ ezen – a jövőt kétségkívül egyre job-ban meghatározó – területen teljesíteni.

A kipróbálás időszakavégérvényesen lejárt...

Jószándékú klisé-megoldásokkal, elő-regyártott patent-válaszokkal, néhánylelkesítő mondattal és színes képekkelmár nem lehet figyelmet felkelteni, semérdeklődést szítani a modern emberben,márpedig az internetes szolgálatunk at-traktivitása korrelációban áll egyéb szol-gálati terülteink „ajánlataival“!

Ha egy pap régen úgy prédikált, hogyaz nem volt tartalmas hitéletre serkentő,akkor a faluban, legrosszabb esetben aszomszéd faluban is ennek híre ment,hogy „Igaz, ami igaz, a nagytiszteletű úrnem igazán jól papol“. Ha viszont a lel-kész internetnyilvánosságban – elsősorbanprédikációiban, igemagyarázataiban – „alultel-jesít“, nos, aki érti a magyar nyelvet,abban ez nemcsak sajnálatot, de még visz-szatetszést is kiválthat –, ami nem egy-szerű prezentációs hiba, ami csorbítja aMEE lelkészeinek régi jóhírét, de egybena Szentlélek megkeserítése is...

Intelligens koncepciók, közösségetépítő-, s megtartó vonzó tartalmak – me-lyek még a nem-templomosokat is olykor-olykora „hit kísértésébe“ ejtik – lehetnek azok a kul-turális keretek, melyek között méltóság-teljesen létezhet a Krisztus-Egyház a 21.században is... Gagyi, bóvli, értéktelenvacak mindig jelen volt, s lesz a vallások-ban, de ezek csak ideig-óráig bűvölik megaz embert.

Márpedig az Isten országát keresők az„igazgyöngy-igazit“ keresik, ami örökéletre hív, s tart meg, de ugyanakkor máritt a földi végesben is minőségi létre emel!

fm

Tetszik vagy sem, az internet nem csak kommunikációsszokásainkat változtatta meg, hanem ezzel együtt a világhozvaló viszonyunkat, sőt, világlátásunkat is. A „szociális háló“,ahogyan emlegetni szokták a virtuális találkozások terét, újformákat kínál, s az Egyháznak is lassan el kell gondolkodniaazon, hogyan is éljen ezekkel – professzionálisan!

Egyház a neten

6

Ti barátaim vagytok, ha azt teszi-tek, amit én parancsolok nektek.Többé nem mondalak titeket szolg-áknak, mert a szolga nem tudja, mittesz az ura. Titeket azonban bará-taimnak mondalak, mert mindazt,amit hallottam az én Atyámtól, tud-tul adtam nektek. Jn 15,14-15

Sokan „egycsapásra“ elintézik a Krisz-tus-ügyet... Van, aki Jézus történetisé-

gét is tagadja, s van, aki ugyan elismeri,de nem tarja különleges embernek a Ná-záretit – Isten Fiának meg végképpennem. A zsidók bölcs rabbinak, a moszli-mokk Allah egyik nagy prófétájának tart-ják, de nem Istennek, hiszen hitük szerintIsten (ők Allahnak mondják) ugyanis EGY...A világvallások közül egyetlenként a ke-reszténység vallja, hogy a Krisztus nem-csak Isten Fia, de Messiás, azaz avilágteremtő Jáhve-Isten felkentje, va-gyis: Megváltó.

Jézus istenségének és emberségénekproblematikája igen komoly vitákat ered-ményezett a korai kereszténységben. Új-szövetség (még) nem volt, az információszájról-szájra vándorolt, s az egyszerű ha-lászemberek (pl. Péterék) ugyanúgy egyéniélményeiken keresztül/által magyaráztáka Krisztus-eseményeket, mint a több nyel-ven beszélő, „világot-látott“ teológus Pálapostol vagy később az objektivitásra, s amélyebb megértésre törekvő óegyháziatyák. Évszázadok teltek el így, mirekikristályosodtak az elképzelések, a teoló-giai gondolatok Istenről, Jézusról, Szent-lélekről, s a Szentháromságról. Azőskereszténység egysége – így kétezer év táv-latából is -, édeskés mítosz csupán, az asokszor emlegetett, ma is kívánt korabeliősegység soha nem létezett, legfeljebb alegkisebb, az ún. házi gyülekezetekben (adomus ecclesia-kban)! Mindig is elszánt, snem mindig intellektuális viták, hit-har-cok folytak a különféle gyülekezetek mel-lett vagy akörül kinövő teológiairányzatok/iskolák között, melyekre pon-tot nemegyszer a világi/császári hatalomtett ill. megdönthetetlen igazságként ha-talmával „szentesített“...

Jézus elhívott tanítványait barátainakmondja. Mint barátait, nem önmaga imá-dására szólítja fel őket, hanem arra, hogytegyenek bizonyságot azokról az isteniigazságokról melyeket el-/megtanultak ahagyomány szerinti három év alatt Mes-terüktől. A tudás, az ismeret számunkraazért fontos, hogy a kereszténységünkcélirányos, tartalmas, s ezáltal ma is –vonzó legyen. Ugyanis a világban útbaiga-zító tanúja lenni az isteni szeretetnek csakúgy lehetséges, ha életünk hiteles. Ebbena minősítést soha nem földi „hitelminő-sítő“ (banki, nagy-egyházi!) intézet állítja ki,hanem maga a Gondviselő Isten...

Kedves evangélikus Testvéreim!

2017-ben (2017. október 31.) ünnepeljük a lutheri reformáció félezeréves jubileumát! Eza jubileum különösen is fontos a világ evangélikusságának (mintegy 75 millóan vagyunk) sbenne nekünk tatai lutheránusoknak... Regiszterünk – ill. népszámlálási adatok szerint is –

gyülekezetünk vonzáskörzetébe tartoznak olyan evangélikus/lutheránus testvéreink is,akiknek kapcsolata valamilyen okból mára meglazult Evangélikus Egyházunkkal, degyökereiket nem felejtették el.

Őket keresem, most itt Bajon.Hivatásbeli kötelességemnek is tartom, hogy e közelgő jeles jubileum alkalmából –

amennyire emberileg lehetséges -, el-/utol-érjem, s „összegyűjthessem” őket, hogy velünk együttújra átélhessék a lutheránus helyi-, gyülekezeti- és világközösséghez tartozás hit-, és kul-turális szépségeit.

Ezért szeretettel és tisztelettel kérek Mindenkit, ha tudomása van olyan evangéliku-sokról, akik szívesen vennék megkeresésemet, kérem ezt jelezzék a Tatai EvangélikusGyülekezet (Tata, Bárány u. 2. Evangélikus Kistemplom) felé szóban (10 órakor kezdődő vasárnapi isten-

tiszteletünkön), írásban, telefonon (34-586-065) – vagy éppen interneten: http://tata.lutheran.hu

ahol értesülhetnek alkalmainkról, havonta megjelenő, lelkiséget és információáramlástsegítő újságunkat a Lutherrózsát is olvashatják:

http://tata.lutheran.hu/napiuttablazat.htm

Támogató együttműködésüket előre is megköszönve, s bízva abban, hogy a nyáriszünet után, szeptembertől rendszeresen is találkozhatunk – itt Bajon! Tisztelettel és szeretettel,

„Erős vár a mi Istenünk!“

500 éves(1517-2017)

a lutheriREFORMÁCIÓ

Evangélikusokat keresek!

Evangélikusokat keresek!

Franko Mátyástatai evangélikus lelkész

Olvasd, linkeld! Vidd el az otthonmaradtaknak!

Színesben megtekintheted:http://tata.lutheran.hu/ujsag_hirlevelek.htm

Támogatásll ee hh ee tt őő ss éé gg ee

Evangélikus Egyházközség Tata számlaszáma:

63200119-14926282Egyházfentartói járulékát,

adományait itt is tudjuk fogadni.Támogatását köszönjük!

Nagyon sok minden, ami agyülekezetben történik

– sokaknak magától értődő...

Nagy-nagy köszönetérte minden Segítőnek!